1. fejezet: Hatvan perc!

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Kazimír
A Baradlay család nemesdombi kastélya
Baradlay Kazimírné (Marie)

A Baradlay család nemesdombi kastélyában nagy vendégsereg gyűlik össze egy

értekezletre, amit Baradlay Kazimír, a Baradlay család feje hívott össze. A regény
cselekménye az összejövetelt lezáró vacsora leírásával indul, melyen Baradlay
Kazimir nem vesz részt, felesége Baradlay Kazimírné Marie helyettesíti. Kazimír
távolmaradásának oka, hogy évtizedek óta súlyos betegségben szenved, aminek
következménye, hogy lassan kővé válik a szíve, emiatt mostanra már ágyhoz van
kötve. Vacsora közben az orvos elhívja Marie-t, közölve vele, hogy férjének még
hatvan perce van hátra, és beszélni akar vele.

A haldokló szobájában Kazimír lediktálja feleségének a végrendeletét, aminek főbb

pontjai:

 A család legidősebb fia, Baradlay Ödön (a diplomata), aki jelenleg

Szentpéterváron, az orosz udvarnál követségi titkár, maradjon is ott, amíg
feljebb nem emelkedik a hivatali ranglétrán. Mint kiderül, Ödönnek egy lány
miatt kellett Oroszországba mennie, mert apja nem nézte jó szemmel
kapcsolatukat. Kazimír utasítja feleségét, hogy adja férjhez máshoz ezt a
lányt, míg Ödön külföldön van
 A középső fiú, Baradlay Richárd (a katona), aki jelenleg a királyi testőrségnél
szolgál, még egy évig maradjon ott, aztán egy évre lépjen át a lovassághoz,
aztán menjen a vezérkarhoz. Egész életében maradjon katona, soha nem
nősülhet.
 A legfiatalabb fiú, Baradlay Jenő (a hivatalnok), aki jelenleg Bécsben dolgozik,
maradjon is ott és tegyen meg mindent, hogy minél magasabbra emelkedjék a
hivatalnoki ranglétrán.
 A három fiú fő feladata, hogy tovább vigyék apjuk szellemiségét és munkáját.
 Baradlay Kazimír halála után hat héttel feleségének férjhez kell mennie
Rideghváry Bence vármegyei adminisztrátorhoz

Az orvos által jósolt óra leteltével Baradlay Kazimír meghal. Felesége pedig
megesküszik, hogy mindent pontosan ellentétesen fog csinálni, mint ahogy azt férje
meghagyta neki.
2. fejezet: A temetési ima

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Kazimírné Az előző fejezet cselekménye

A nemesdombi templom
A helyi tiszteletes és a lánya után egy héttel

Baradlay Kazimír temetésén összegyűlnek a környező vármegyék magas rangú

személyiségei. A fejezet leírja a gyászszertartást és futólag megismerjük azt a lányt,
aki miatt Ödönnek apja utasítására Oroszországba kellett mennie. Kiderül, hogy a
lány apja a helyi tiszteletes, aki gyászbeszédet mond.

A pap szónoklatából derül ki az olvasó számára, hogy Baradlay Kazimír igazi magyar
nemes és földbirtokos volt, hatalmaskodó, kegyetlen, zsarnok ember, férj, apa és
vármegyei tisztségviselő. A beszéd következménye, hogy a papot és lányát nem
hívják meg a temetés utáni torra.
3. fejezet: Tallérossy Zebulon

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Rideghváry Bence
Néhány órával a temetés A Baradlay család nemesdombi
Tallérossy
után kastélya
Zebulon

Ebben a fejezetben ismerjük meg a regény legkomikusabb figuráját, Tallérossy

Zebulont, aki elkésve érkezik a halotti torra. Tört magyarsággal, felháborodva meséli
el késésének okát: Zebulon már három nappal korábban elindult, hogy időben
odaérjen a temetésre és egészen Nemesdomb határáig el is jutott szerencsésen, de
az utolsó állomáson, ahol hintójához lovakat akart váltani, elakadt. Ugyanis nem volt
több szabad ló, amit kibérelhetett volna. Végül drága pénzen felfogadott egy
parasztot, aki befogta az ökreit (!) az urasági hintó elé, az ökörhúzta fogat azonban
elakadt a téli hóban, sárban és több óráig tartott, amíg ki tudták szabadítani. Emiatt
Zebulon lekéste a gyászszertartást.

Rideghváry Bence adminisztrátor leülteti Zebulont a pap székébe (annak a papnak a

székébe, aki a botrányos beszédet mondta a temetésen és emiatt nem hívták meg a
torra). Zebulon felháborodva hallgatja a gyászbeszéd történetét, válogatott
büntetéseket követel a pap számára.

A tor végeztével néhány kiválasztott uraság még meglátogatja az özvegyet, közöttük

természetesen Tallérossy Zebulon is ott van. A látogatás után a torra összegyűlt
vendégsereg szétoszlik.
4. fejezet: Két jó barát

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Ödön
Oroszország, a szentpétervári
Remiroff Leonin, fiatal orosz nemes
“márványpalota”
Jéza, a cserkesz táncoslány, Leonin
A téli orosz puszta
szeretője
A befagyott Dnyeper
Az orosz imsik

A fejezet a szentpétervári márványpalota termeinek leírásával kezdődik. A palotában

éppen estélyt tartanak, ahol minden fontos személyiség jelen van, aki számít az
orosz fővárosban. Közöttük találjuk Baradlay Ödönt is, Baradlay Kazimír legidősebb
fiát, akivel most találkozunk először a regényben. Jókai a fiatalember külső leírását is
megadja:

„Szép, méltóságteljes arc, az ifjúkor teljében, az érzületnek még szűzies

virághamvával minden vonásain. Szemeivel, mik nagyok és kékek, sötét, hosszú
pilláktól árnyazva, egy hajadon is hódítani indulhatna, míg nemes arcéle, gyönyörű
metszésű ajkai a korát megelőzött férfit hirdetik benne. Termete karcsú, de ruganyos
és izomtelt.”

Ödön jól viseli az estély „megpróbáltatásait”, táncol azzal akivel kell, semmitmondó
beszélgetéseket folytat, de látszik rajta, hogy különösebben nem hatja meg a
hatalmas pompa, rengeteg csillogó ékszer és gazdagság. „Minden vonása azt
mondta, hogy az, ami itt körülötte történik, őt nem érdekli.”

Ödön összetalálkozik az estélyen barátjával, a fiatal orosz nemessel, Remiroff

Leoninnal, aki „…fiatal testőrtiszt volt, feszes egyenruhában; egészséges, telt arcú
ifjú alak, pompás, fölkunkorított szőke bajusszal és arcszakállal és sűrű, szőke
szemöldökkel, amikhez jól illettek határozott tekintetű, élénk, szürke szemei.”

Leonin láthatóan nagyon unja az estélyt, ráveszi Ödönt, hogy menjenek máshova
mulatni. Ödön rááll a dologra, szánra ülnek és a Petrovszkoi szigetre hajtanak.
Ödönt váratlanul éri, hogy az itt lévő cukorgyárak alatt van egy hatalmas terem, ahol
egy illegális színház működik. A színpadot páholyok veszik körül, de a páholyokon
rács van, ami miatt nem lehet látni, hogy ki ül bennük. Ödön ámulva kérdezi
barátjától, hogy nem félnek-e az itt lévő emberek a lebukástól, mire Leonin nevetve
meséli el, hogy a színház szigorú titoktartással működik, csak meghívással lehet
bejönni és senki sem árulja el őket, mivel az egész zenekar vak zenészekből áll, akik
nem tudják, hogy hol játszanak.

Ödön és Leonin helyet foglalnak Leonin páholyába, ahol hamarosan megjelenik Jéza
is, a cserkesz táncoslány.
„Az ezeregy éji mesék egyik bűbájos alakja; hosszú, bokáig érő perzsa kaftánkában,
mely szorosan simult telt idomaihoz, karcsú derekát arannyal áttört öv szorítá, keblét
föl nyakáig gyöngyfüzérek fedték, a kaftán hosszan lelógó ujjai elöl felhasítva, s csak
a váll hegyén tartva össze, végig láttatni engedték a legremekebb karokat, minőkről
szobrász álmodott valaha. Arca a kaukázi nemes jelleg, a legtökéletesb tojásdad,
finom metszésű orr, élveteg ajkak, hosszú, holdgömbölyű szemöldök és a
legfeketébb égető szemek; fejét nem ékíti semmi, csupán két sarkig érő hajfonadék
királyi dísze.”

Kiderül hogy Jéza Leonin szeretője, a lány azonban azonnal beleszeret Ödönbe, de
Ödönt ez (is) hidegen hagyja.

Leonin ráveszi Jézát, hogy mutassa be a színpadon kedvenc táncos számát, mire
Jéza (Ödön kedvéért) rááll erre és elhagyja a páholyt. Helyette egy futár érkezik, aki
levelet hoz Ödönnek. A levél az anyjától érkezik és csak egy sor:

„Atyád meghalt. Jöjj azonnal! Szerető anyád, Mária.”

Ödön azonnal felugrik és közli barátjával, hogy indulni kell Magyarországra. Leonin
hiába próbálja lebeszélni, hiába sorolja a nehézségeket: tél közepe van, mindent
beborít a hó, nagyon hideg van, és ha most Ödön hirtelen és bejelentés nélkül
elhagyja hivatali állomáshelyét, az súlyosan vissza fogja vetni a karrierjét. Ödön
hajthatatlan, mindenáron menni akar, ezért végül Leonin úgy dönt, hogy elkíséri
barátját.

Nekiindulnak a mínusz 25 fokos orosz pusztának egy szánon, amelyet egy kocsis
(imsik) hajt. Az úton számos kalandjuk van:

 Elkapja őket a burána, az orosz hóvihar, ami majdnem betemeti őket.

 Miután a buranát túlélik, eltévednek az orosz téli pusztában.
 Messziről meglátnak egy lovast, akitől útba igazítást akarnak kérni, de
közelebb érve kiderül, hogy a hóban álló alak egy kozák lovas, aki lovával
együtt megfagyott.
 Megtámadják őket a farkasok, amiket először puskákkal tartanak távol, de a
lovak annyira megijednek, hogy felborítják a szánt a befagyott Dnyeper
partján. Leonin és Ödön azonban nem adják fel, korcsolyát húznak és a jégen
suhanva menekülnek tovább a farkasok elől.
 Leonin korcsolyájának szíjja elszakad, kénytelen megállni, amíg megjavítja,
addig Ödön pisztollyal és karddal tartja távol a farkasokat.
 A farkasokat végül lehagyják és már látszik a folyó partján egy katonai tábor
füstje, afelé igyekeznek, Ödön azonban hirtelen belecsúszik egy lékbe. Leonin
azonnal utána ugrik a jeges vízbe és megmenti barátját, akiről nem tudni,
hogy él-e még.

A fejezet vége bizonytalanságban hagyja az olvasót, hogy Ödön túléli-e a jeges

fürdőt.
5. fejezet: A másik kettő

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Richárd
A nemesdombi tiszteletes A Magyar Király nevezetű fogadó Bécsben
Pál úr, a vén huszár Baradlay Richárd szállása
Baradlay Jenő

A fejezet a bécsi Magyar Király fogadóban indul, ahol Baradlay Richárd, mint fiatal
huszártiszt, találkozik egy vén pappal. Kiderül, hogy a papot Baradlay Kazimír
temetésén elmondott beszéde miatt beidézték Bécsre, ahol egy félreértés miatt
mindenki (a kocsis, a pincér, a fogadós) azt hiszi hogy nagy úr s a legjobb ellátásban
részesül, a legjobb szobát kapja, ő azonban tart ettől, mivel nincs annyi pénze, hogy
ezt kifizesse.

A pap elmeséli Richárdnak a beszéd történetét, anélkül, hogy tudná, hogy annak az
embernek a fiának mondja el éppen, akinek a temetésének a beszéd elhangzott.
Richárd nem világosítja fel a papot, hogy ki is ő valójában, de azt a tanácsot adja
neki, hogy maradjon csak a szállásán, ameddig valamelyik hivatalból nem hívják, és
a pap tudta nélkül kifizeti neki a szállását és az ellátását.

Richárd visszatér a szállására, ahol megismerjük Pál urat, a vén huszárt, Richárd
szolgáját:

„Abba pedig egészen igaza volt, ha Pál urat úrnak hítta, mert Pál úr valóban többet
parancsolt őneki, mint ő Pál úrnak.Hatvanesztendős volt már a legény, még mindig
közlegény, és még mindig legény. A negyedik kapitulációt szolgálta már, s viselte a
réz emlékérmet, amit a napóleoni hadjáratok vitézei kaptak; bajusza most is
háromszor megcsavarintva, mint egy pár roppant dugóhúzó, hirdeti gazdája régi
dicsőségét; minden szál haja ép még és fekete, s lábszárai büszkék arra, hogy meg
lehet ismerni rajtok azt az embert, aki lóháton járta meg Párizst, Nápolyt és
Moszkvát.”

Richárd Pál úrral ebédel, mert mint kiderül, nincs pénze máshová menni, mert az volt
az utolsó két aranya, amivel a vén pap szállását kifizette a Magyar Királyban.

Ebéd közben megjelenik Richárdnál Jenő, a legifjabb Baradlay.

„A legifjabb Baradlay nyúlánk, gyönge termetű fiú volt; sima, gyermeteg arc,
elkényszeredett nyájassággal vonásain, fejét nem büszkeségből, de az orrára
csíptetett szemüveg miatt tartotta magasra. Mikor bátyjával kezet szorított, annak
önkéntelenül az jutott eszébe, hogy van egy reglement a legfelsőbb kormányszék
bizonyos hivatalnokai számára, akiknek utasításul van adva, hogy mindenkivel igen
nyájasan kell bánni – ex offo.”
Jenő elmeséli bátyjának, hogy levelet kapott az édesanyjuktól, amiben anyjuk
megkettőzi Jenő havi járandóságát. Jenőnek azonban ez problémát jelent, mert ha ő
mint alacsony rangú hivatalnok elkezd költekezni, azt valószínűleg nem fogják a
főnökei jó szemmel nézni. Ezért felajánlja bátyjának, hogy havi járandósága felét
odaadja neki. Richárd elfogadja a pénzt és kedveskedve „Öregnek” hívja öccsét.

Figyelem! Ennek a megszólításnak még lesz jelentősége a történet végén! Lsd 41.
fejezet!

Ezután derül ki, hogy Jenő valójában azért jött, hogy elhívja Richárdot a
Plankenhorst hölgyek estélyére. Jenő ugyanis szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba,
de nem akar egyedül megjelenni az estélyen. Richárd nem nagy lelkesedéssel rááll,
hogy elkíséri öccsét, azonban cserébe ezt kéri, hogy Jenő járjon közben főnökénél,
hogy a vén papot minél hamarabb békével engedjék haza Bécsből. Jenő megígéri,
hogy közbenjár a pap ügyében
6. fejezet: Mindenféle emberek

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Richárd
Baradlay Jenő A Plankenhorst hölgyek bécsi
Rideghváry Bence házában tartott estély
Edit kisasszony

Jenő és Richárd megjelennek a Plankenhorst hölgyek estélyén. Az estélyen

mindenféle ember jelen van, akiket azonban a két testvér teljesen más szemmel lát.
Jenő, mint kezdő, fiatal hivatalnok nagy embereknek tartja őket, Richárd, a
nemtörődöm huszártiszt azonban rámutat, hogy csupa közepes, vagy alacsony
rangú diplomata, akik csak úgy tesznek, mintha nagy urak lennének.

Richárdot megszólítja egy úr, akit Richárd nem ismer meg és feszült beszélgetésbe
elegyednek, amelyben Richárd többször is megsérti az urat. Később Jenő
felháborodva tudatja bátyjával, hogy a nagy úr, akit az imént visszategezett nem
más, mint Rideghváry Bence, az adminisztrátor, aki apjuk végrendelete alapján
nemsokára mostohaapjuk lesz. Richárdot nem hatja meg a közlés, különböző
gúnynevekkel – Melegváry, Erdegváry – illeti Rideghváryt.

Richárd nagyon unatkozik az estélyen, hogy unalmát enyhítse, megcsipkedi az egyik

szolgálólányt. Azonban Jenő tudatja vele, hogy ismét bakot lőtt, mert a lány nem
szolgálólány, hanem Edit kisasszony, a család egyik nőrokona.

Richárdot érzékenyen érinti a dolog, mert tetszik neki a lány és felháborodik azon,
hogy a Plankenhorst hölgyek cselédként tartják rokonukat, azonban Jenő
elmagyarázza neki, hogy egészen szegény rokonról van szó.

Richárd odalép Edit kisasszonyhoz, hogy bocsánatot kérjen.

„Edit csakugyan gyermek volt még: telt, piros arcú, eleven alak, szemekkel, mint az
égő parázs, és nevető korallpiros ajkakkal; feltűzött hajat viselt, ez volt egész
fejdísze; sűrű, fekete és ragyogó; vékony, fekete szemöldei és finom metszésű orra
szelídebb kifejezést adtak merész tekintetének, mint aminőt talán szenvelgett.”

Az olvasó számára egyértelmű, hogy Richárd rögtön beleszeretett Edit

kisasszonyba, amin maga Richárd lepődik meg a legjobban, hiszen addig
meglehetősen könnyelmű életet folytatott. Richárd Edit kisasszony bocsánatáért
esedezik és megígéri, hogy amíg engedélyt nem kap a lánytól, addig szemet soha
nem emeli feljebb, mint ahol a lány kezei éppen vannak.

Az estélyről hazafelé menet még Jenőnek is feltűnik, hogy nagyhangú, mindig vidám
és felelőtlen, nőcsábász bátyja szokatlanul csendes.
7. fejezet: A bakfis

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Plankenhorst Alfonsine
Plankenhorst Antoinette Nem sokkal az előző A Plankenhorst hölgyek
Edit kisasszony fejezet estéje utána bécsi háza
Baradlay Richárd

Richárdot, mióta megismerte Edit kisasszonyt, nem kell nógatni, hogy elkísérje
öccsét a Plankenhorst hölgyek estélyeire, ahol azzal próbálja leplezni érdeklődését
Edit kisasszony iránt, hogy minden hölgynek udvarol, mindenkivel táncol. Jenő ebből
semmit nem vesz észre, mert végletesen szerelmes Plankenhorst Alfonsine-ba.

Az olvasó azonban ebben a fejezetben értesül arról, hogy Plankenhorst Alfonsine

csak kívülről szép, belül azonban romlott.

„Az igaz, hogy igen szép hölgy volt; eszményi arc, alak. Finom, tökéletes vonások,
nemes hajadoni tekintet; báj és kellem minden arcjátéka. De milyen sötét lélek lakott
ez angyalarcon belül! Ez a két ragyogó, égszínkék szem balcsillagzat volt; minőről
azt mondta az asztrológ: „Aki e csillag alatt útra indul, elvesz az!”

Az egyik estély után Alfonsine és szolgálólánya, mamzel Betti beszélgetéséből

kiderül, hogy Alfonsine mennyire nem veszi komolyan Edit kisasszonyt, mennyire
lenézi, csak Bakfisnak szólítják egymás között. Az olvasó azt is érzi, hogy valamilyen
okból pedig gyűlöli Richárdot, de az nem derül ki, hogy miért.

Alfonsine elhatározza, hogy kegyetlen tréfát fog űzni Edit kisasszonnyal. Utasítja
mamzel Bettit, hogy mondja meg Edit kisasszonynak, hogy ezután rangjához
méltóan fogják kezelni, új ruhát kap és bevezetik az úri társaságba.

Nem sokkal ezután Richárd meghívást kap a Plankenhorst hölgyekhez, mikor

azonban megérkezik, kiderül, hogy senki sincs otthon, csak Edit kisasszony. Az
olvasó számára világos, hogy ezt Alfonsine intézte így, célja az volt, hogy zavarba és
kellemetlen helyzetbe hozza Richárdot és Edit kisasszonyt is.

Richárd azonban – saját maga számára is meglepő módon – de arra használja az

alkalmat, hogy szerelmet valljon Edit kisasszonynak és a lány előtt ír egy levelet
Alfonsine anyjának, Antoinette asszonynak:

„Asszonyom, én öntül nőül kérem Editet; egy év múlva nagykorú leszek, akkor
eljövök érte. Addig bánjék ön úgy vele, mint az én menyasszonyommal.”
Késő este, mikor a két Plankenhorst hölgy hazaér, Edit átadja nekik a levelet. Ekkor
derül ki Alfonsine számára hogy fordítva sült el a tréfája, éppen az ellenkezőjét érte
el, mint amit akart, pont egymás karjába kergette a két fiatalt.

Antoinette asszony leszidja lányát: „- Azt gondoltad, ugye – szólt összeszorított fogai
közül szűrve a szót -, hogy minden ember… Palvicz Ottó!”

Figyelem! Ennek a mondatnak még lesz jelentősége a későbbiekben!

8. fejezet: A zsibárus

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Richárd Baradlay Richárd szállása

Az előző fejezet eseményeit
Pál úr Salamon, a zsidó zsibárus boltja a
követő nap
Salamon, a zsidó zsibárus Porcelán utca 3-ban

Richárd a szerelmi vallomás után hazatér a szállására, amely tele van a korábbi
léha, nőcsábász életéből származó apróságokkal, amiket hölgyektől kapott. Utasítja
Pál urat, hogy minden női emléket – köztük egy hölgy arcképét ábrázoló
olajfestményt is – égessen el.

Később azonban kiderül, hogy Pál úr nem teljesen így jár el, a kisebb dolgokat
valóban eltüzeli, de a női arcképet beadja Salamonhoz, a zsidó zsibárushoz. Richárd
felháborodik ezen, mert bármennyire is nem szereti már a hölgyet, akiről a kép
készült, zálogba mégsem akarta adni, ezért utasítja Pál urat, hogy menjen vissza a
képért, Pál úr azonban közli, hogy Salamon azt üzente, hogy ha Richárd vissza
akarja kapni a képet, akkor menjen el érte maga a Porcelán utca 3-ba.

Richárd mérgesen beállít Salamonhoz és visszaköveteli a képet. A zsibárús boltja

kicsi, sötét lyuk, ahol látszólag csupa értéktelen dolog van. Kiderül hogy Salamon
ismeri Richárdot, amit Richárd furcsának tart, mert szerinte soha nem találkoztak.
Salamon ráveszi Richárdot, hogy menjenek fel a zsibárus boltja feletti lakásba, ahol
Richárd legnagyobb elképedésére rengeteg valóban értékes holmi van felhalmozva.
Richárd hagyja magát körbevezetni. Az egyik szobában rengeteg különböző arckép
van, kiderül hogy Salamon egyik megélhetési forrása az, hogy amikor a szerelmesek
szakítanak, akkor korábbi párjuk arcképét beadják hozzá potom pénzért, ezután
Salamonnak már csak azt kell megtudni, hogy ki az arckép, értesíti őt, az pedig
drágán megvásárolja saját képét. Ez komoly bevételi forrás Salamonnak.

Salamon közli, hogy a Richárd által behozott női arckép eredetijét is ismeri, szokott
idejárni a boltba, sőt, ő már rég beadta Richárd képét a boltba. Richárd meglepődik
ezen és addigi lovagias hozzáállása megváltozik, szemet szemért alapon úgy dönt,
hogy otthagyja a képet Salamonnál, cserébe a saját arcképéért.

Tovább nézelődve Richárd rengeteg fegyvert is lát a lakásban, ami mint huszárt
egyből érdekelni kezdi, kutakodás közben felfedez egy látszólag ócska kardot, amiről
kiderül, hogy a legkitűnőbb acél. Azt megveszi.

Salamon a fejezet végén rejtélyesen búcsúzik Richárdtól.

„Egyszer az életben még fogja ön látni a Porcelán utcai zsibárust, vagy akarja, vagy
nem. Akkor meg fogja ön érteni, amit önnek mondtam: „Becsületes embernek lenni a
legjobb üzlet.” Istennel járjon!”
Figyelem! Ennek még jelentősége lesz a regény végén! Lsd. 48. fejezet
9. fejezet: Női bosszú

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Kazimírné
A nemesdombi paplak
Aranka, a nemesdombi tiszteletes lánya

A fejezet elején megtudjuk annak a lánynak a nevét, aki miatt Baradlay Ödönt apja
Szentpétervárra küldte. (Lsd 2. fejezet) Arankának hívják és jelenleg egyedül él a
nemesdombi paplakban, miután apját a vén plébánost a temetési szertartáson
elmondott kellemetlen beszédéért felidézték Bécsbe.

Aranka legnagyobb meglepetésére beállít hozzá Ödön anyja, özvegy Baradlay

Kazimírné. A báróné először megpróbálja meggyőzni Arankát arról, hogy keressen
magának más férjet és költözzön el a paplakból, ehhez ő megad minden anyagi
támogatást. Aranka azonban hajthatatlan marad, szerelmes Ödönbe, akinek
megígérte, hogy Nemesdombon fog várni rá, amíg Ödön vissza nem tér
Oroszországból.

Baradlayné miután meggyőződött arról, hogy Aranka valóban szereti a fiát, meglepő
ajánlatot tesz Arankának.

„Azt akarom, hogy legyen mind a kettőnké. Legyen ő a tied. De te meg azután légy
az enyim. Legyen együtt nekem fiam és leányom. Jöjj velem házamhoz; légy ottan,
míg fiam visszatér, és azután szeressétek egymást; s nekem csak azt juttassátok
osztalékul, ami szerel¬metekből fennmarad!”

Baradlayné tehát hű maradt esküjéhez, amit férje halálakor tett, amely szerint
mindennek pontosan az ellenkezőjét fogja tenni, mint amit férje meghagyott neki
végrendeletében. Erre utal a fejezet címe – női bosszú – vagyis Baradlayné úgy áll
bosszút férjén, hogy nem teljesíti végakaratát.

Ezek után Baradlayné elővesz egy levelet, amit Ödöntől kapott az Oroszországból és
együtt olvassák el. Kiderül, hogy a levelet Leonin írta és elmeséli benne kalandjaikat.

A levélből derül ki az olvasó számára is, hogy Ödönék szerencsésen túlélték a jeges
Dnyeperben való fürdőzést és hamarosan folytatják útjukat Magyarországra.

10. fejezet: Az aláhúzott sorok

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Kazimírné
Baradlay Ödön A nemesdombi kastély
Aranka

Ödön végül sok kaland és viszontagság után hazaér Nemesdombra, ahol anyja közli
vele apja végakaratát. Eszerint, mivel a Baradlay háznak úr kell és úrnő,
Baradlaynénak feleségül kell mennie Rideghváry Bencéhez. Ödön fejet hajt apja
végakarata előtt. Ekkor Baradlayné azt kérdezi Ödöntől, hogy mi lenne, ha Ödön
lenne a Baradlay család feje. Ödön azt feleli, hogy ez lehetetlen, mert ő soha nem
fog megnősülni, hiszen apja eltiltotta szerelmétől, Arankától.

Baradlayné átvezeti Ödönt a másik szobába, ahol Aranka vár rájuk, a fiatalok
boldogan borulnak egymás nyakába, és Ödön kijelenti, hogy lesz ura és úrnője a
Baradlay háznak!

Baradlayné előveszi férje végrendeletét és aláhúzza benne azokat a sorokat,

amelyek erre a napra vonatkoztak, megtartotta esküjét, ismét az ellenkezőjét tette,
mint amit férje parancsolt neki.

„Látod-e ezt? Érzed-e ezt a boldogságot? Nem dobbanik-e meg kővé lett szíved,
mikor ily mennyországi látvány mosolyog feléd? Jól tettem-e, midőn ellenkezőjét
tettem annak, amit mondtál? Eljössz-e nászéjen, áldani vagy kísérteni – kőszívű
nagy ember?”

11. fejezet: A kézfogó napja

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tellérossy Zebulon
Rideghváry Bence
Szalmás Mihály
Lánghy Bertalan (Aranka apja, a
Hat héttel az első fejezet,
nemesdombi tiszteletes) A nemesdombi Baradlay
vagyis Baradlay Kazimír
Lánghy Aranka kastély
halála után
Gálfalvy Bence
özvegy Baradlayné
Boksa Gergő
Baradlay Ödön

Esküvőre készülnek a Baradlay kastélyban, ahova sorra érkeznek a vendégek.

Mindenki úgy tudja, és úgy is készül, hogy Baradlay Kazimír végrendelete alapján
(Lsd 1. fejezet) Rideghváry Bence fogja feleségül venni özvegy Baradlaynét.

Ismét feltűnik a vendégek között Tallérossy Zebulon, aki egyik lányával érkezett az
ünnepségre és szomorúan magyarázza Rideghvárynak, hogy milyen nehéz neki,
hiszen 5 lánya van otthon, akiket mind férjhez kell adni. Megtudjuk a kisasszonyok
humoros keresztneveit is:

 Chariclea (Ő kíséri el apját, Zebulon egyszerűen csak Karikának szólítja)

 Karolina Pia
 Adalgisa
 Libussa
 Bendeguzella

Rideghvárynak ugyan feltűnik, hogy a meghívottak között túlságosan sok az

ellentétes politikai párt híve, de megnyugtatja magát, hogy az esküvőre mindkét párt
hívei hivatalosak. A ceremónia szerint Rideghváry násznagya gróf Gálfalvy Pál fogja
kikérni a menyasszonyt, azaz Baradlaynét.

Hatalmas a meglepetés, amikor Gálfalvy helyett Tormándy táblabíró (Rideghváry

politikai ellenfele a vármegyei gyűlésben) ragadja magához a szót és kéri ki a
menyasszonyt Lánghy Bertalan tiszteletestől [A nemesdombi tiszteletes, Aranka
apja, akit Baradlay Kazimír temetésén elmondott beszéde miatt felidéztek Bécsbe
(Lsd 5. fejezet)]

Hirtelen kinyílik a terem ajtaja és özvegy Baradlayné bevezeti Lánghy Arankát, mint
menyasszonyt, aki rövid ceremónia kíséretében feleségül megy Baradlay Ödönhöz.

Baradlayné tehát csúfot űzött Rideghváryból, aki és akinek hívei arra készültek, hogy
Rideghváry veszi el az özvegyet, ehelyett, Baradlay Ödön vette el gyermekkori
szerelmét, Arankát. Baradlayné ismét szembement férje végakaratával.
Ebben a fejezetben jelenik meg először Boksa Gergő, aki fontos szerepet fog
játszani a regényben. Boksa Gergő Rideghváry embere, aki mindenhova követi
Rideghváryt kétszáz fős, válogatottan randalírozó bandájával, mindenhol ott vannak,
ahol az adminisztrátor érdekében verekedni kell, rátámadni az ellenkező politikai párt
híveire. Most is a kastélyhoz rendelte őket Rideghváry Szalmási Mihály vezetésével,
aki Rideghváry kéme a Baradlay házban, hogy ünnepeljék az új párt és megígéri,
hogy aranypénzeket fog szórni közéjük. Nagy a meglepetésük, amikor az erkélyről
Rideghváry helyett Ödön köszönti őket és ötvenezer aranyat ajánl fel, azonban nem
nekik, hanem a népiskolák fejlesztésére. Boksa Gergő és csapata dühöngve vonul
el.

Rideghváry az esküvő után odalép Baradlaynéhoz és figyelmezteti az özvegyet,

hogy letért arról az útról, amelyet férje a végrendeletében kijelölt számára és ez az út
is elvezet egy magaslathoz, de az a vérpad lesz.

12. fejezet: Az első lépcső “ama” magaslathoz

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Rideghváry Bence
Tormándy táblabíró Három nappal a
Szalmás Mihály nemesdombi kastélyban A megyegyűlés ülésterme
Tallérossy Zebulon tartott esküvő után
Baradlay Ödön

A fejezet a vármegyei megyegyűlés üléstermében játszódik, ahol két politika párt

hívei vannak jelen:

 A fehér toll pártja: vezetőjük Tormándy táblabíró, céljuk egy rendelet

keresztülvitele a megyegyűlésen az igazságtalan adminisztrátori rendszer
ellen. A vármegye örökös ispáni címe ugyanis a Baradlay családon belül
öröklődik generációk óta, most csak azért Rideghváry a megbízott, ideiglenes
ispán, mert Baradlay Kazimír évtizedek óta beteg volt.
 A fekete toll pártja: vezetőjük Rideghváry Bence, céljuk éppen az ellenkezője
a fehér tollasokénak.

A két párt a kalapjuk mellé tűzött toll színéről kapta a nevét.

A fekete toll pártja különböző praktikákkal próbálja legyőzni a fehér tollasokat:

 Szónokaik a környező vármegyék legunalmasabb tisztviselői, akik hosszú,

érdektelen, unalmas beszédeket tartanak, amiknek az a céljuk, hogy a fehér
tollasok megunják a beszédeket és kimenjenek az ülésteremből. Mihelyt a
fekete tollasok többen vannak, mint a fehértollasok, Rideghváry szavazásra
bocsátja a kérdést. Most azonban a fehér tollasoknak ki van adva, hogy ne
mozduljanak, bármilyen unalmasak is a fekete tollas szónokok.
 A fehér tollas szónokokat folyamatosan megbírságolják, ha beszédük közben
olyat mondanak, amit a vármegyei hagyományok szerint „nem illik”. Most
azonban a fehér tollasok nem tágítanak, rögtön kifizetik a bírságot és
végigmondják a beszédüket.
 A korábbi gyakorlat az volt, hogy a feketetollasok a leggorombább,
legverekedősebb embereiket ültetették a fehér tollasokhoz legközelebb, míg a
fehér tollasok a legszelídebb embereiket. Most azonban a fehér tollasok is
felkészültek, hogyha kell, akkor megverekedjenek a fekete tollasokkal.
Szalmási Mihály aggódva súgja Rideghvárynak, hogy baj van, mert „…a
mieink azt mondják, hogy a közügyért szívesen beverik a más fejét; de a
maguk fejét nincsen kedvük beveretni a közügyért. Nem lehet őket semmi
tettlegességre biztatni.” A fekete tollnak tehát ez a taktikája sem jön be.

Végül Rideghváry elhatározza, hogy az utolsó eszközhöz nyúl és arra való

hivatkozással, hogy a teremben túl nagy a lárma, berekeszti az ülést. A fehér
tollasoknak azonban ki van adva, hogy mihelyt az adminisztrátor szólásra emelkedik,
azonnal hallgassanak el, néma csend legyen. Így Rideghvárynak a tökéletes
csendben kellene bejelentenie, hogy a nagy zaj miatt nem lehet folytatni a
tanácskozást, ezért berekeszti az ülést.

Rideghváry végül elveszíti a fejét és a teremben lévő pandúrokkal akarja szétveretni

a fehér tollasok pártját, sőt a gyűlésterem melletti szobában lévő fegyvereseket is
beparancsolja. Azok azonban nem jönnek be, aminek az az oka, hogy valaki
megállította őket. Ez a valaki Baradlay Ödön volt, aki éppen ekkor érkezik a gyűlésre.

„Teljes díszöltözetben, mely egyúttal gyászpompa ruha volt, fekete bársonydolmány,

sötét granátszín mente, kékróka prémmel, ugyanolyan kalpag fejébe nyomva, fekete
gémforgóval, minden boglár, csat és mentelánc öltözetén sötétkék oxidált ezüstből;
széles díszkardja öv-kötőstül együtt jobb kezében; sietett, kardját már nem volt ideje
felkötni.”

Ödön ráparancsol a katonákra, hogy ne merjenek megmozdulni, majd dühösen lép a

gyűlésterembe, ahol addigra már komoly sérültjei is vannak a két párt között
kirobbant harcnak. Ödön haragosan teszi felelőssé Rideghváryt a kialakult káosz
miatt, és ráparancsol, hogy hagyja el a főispáni széket, mert abban csak addig
ülhetett, amíg a főispán beteg volt, de „A főispán meggyógyult!”

Baradlayné és Ödön rövid időn belül a második győzelmet aratja Rideghváry felett,
aki kelletlenül bár, de elhagyja a főispáni széket és az üléstermet, de közben
odasúgja Ödönnek, hogy megtette az első lépést ama magaslat felé, ami a vérpadra
fog vezetni.

13. fejezet: Tavaszi napok

Főbb szereplők Időpont Helyszín

A Plankenhorst hölgyek A Plankenhorst hölgyek bécsi háza

Baradlay Ödön 1848 március 13-15. Jenő szállása
Baradlay Jenő Bécs

A fejezet 1848 március 13-án indul a bécsi forradalom napján. A Plankenhorst

hölgyek bécsi házában ugyanazok az emberek gyűlnek össze, mint a 6. fejezetben.
Most azonban nem estélyt tartanak, a hangulat komor, hiszen az utcákon a nép tart
felvonulást, kitört a forradalom. Minden hivatalos nagyság retteg, menekülni
készülnek. A Plankenhorst hölgyek végül egyedül maradnak, Alfonsine is retteg,
hogy mi fog velük történni, anyja azonban megnyugtatja, hogy semmi bajuk sem fog
történni. A két Plankenhorst hölgy megnyitja házuk kapuját a forradalmi ifjúság előtt,
a forradalom egyik főhadiszállása lesz a ház.

Baradlay Jenő eközben saját szállásán ül és rettegve hallgatja az utcáról beszűrődő

zajt, fél, de még jobban félti szerelmét, Alfonsine-t. Végül, legyőzve rettegését, és
alapvetően gyáva természetét, elhatározza, hogy elmegy a Plankenhorst házhoz,
felkeresi Alfonsine-t. Megdöbbenve látja, hogy a két hölgy a forradalmárok oldalára
állt, szállást, élelmet adnak nekik, saját kezükkel varrják fel a kokárdát.

Jenő számára csodálatos napok jönnek, bármikor beállíthat Alfonsine-hoz, együtt

járják Bécs utcáit, ahol minden sarkon szónokol valaki a szabadság nevében. Az
egyik alkalommal Jenő testvérét Ödönt is megpillantja, ahogy az egyik erkélyről
szónokol. Jenő és Alfonsine végighallgatja a beszédet, Alfonsine Jenő vállának dőlve
jegyzeteli Ödön szavait, azt mondja, hogy el akarja tenni emlékbe

Figyelem! Ennek még jelentősége lesz a regény végén! Lsd 38.

fejezet!
A Plankenhorst hölgyek azonban nem gondolják komolyan azt, amit tesznek, csak
szerepet játszanak, hogy valahogy túléljék a forradalom napjait, álnokul tettetik csak,
hogy a forradalmi ifjúsággal tartanak. Ez kiderül a fejezet utolsó soraiból:

„Alfonsine pedig, midőn anyjával egyedül maradt, fanyaran, kedvetlenül hajítá

szögletbe nemzeti szalagos kalapját, s fáradtan veté le magát a pamlagra. – Ó, be
unom én már az egész világot!”

14. fejezet: Az érem másik oldala

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Jenő
Baradlay Richárd
A Brigitta szüzek kolostora
Golder Frici 1848 március
előtti tér Bécsben
Mausmann Hugó
Edit kisasszony, Richárd menyasszonya

Baradlay Jenő rettenetes napokat áll ki, a regény szereplői közül ő az egyetlen, aki
alapvetően nem tudja eldönteni, hogy melyik oldalra álljon a forradalom napjaiban.
Fél otthon maradni, ezért ismét elmegy a Plankenhorst házhoz, ahol azonban
összetalálkozik Golder Fricivel, a forradalmi ifjúság egyik vezetőjével, aki elmondja
neki, hogy a szabadság ügye nagy bajban van, mert a császárpártiak felizgatták a
csőcseléket, akik most rabolnak, gyújtogatnak. A márciusi ifjaknak most az a
feladatuk, hogy megállítsák ezt a tudatlan tömeget. Ehhez azonban Jenőnek vajmi
kevés kedve van, ezért csak annyit mond, hogy Golder Friciék menjenek előre, ő
majd követi őket. Ehelyett azonban bérkocsiba ül és meghagyja a kocsisnak, hogy
kerül amibe kerül, de egész nap furikázzon vele körbe a városban. Jenő tehát
mindenből ki akar maradni.

Közben a vandál csőcselék a Brigitta szüzek kolostorához ér, ami előtt három század
lovasság állomásozik. A huszárok vezetője Baradlay Richárd százados. Richárd,
mióta eljegyezte Edit kisasszonyt (lsd 7. fejezet) teljesen megváltozott, beköltözött a
kaszárnyába, felhagyott korábbi léha, élvhajhász életmódjával, „Komolyan katonának
fogta magát.”

Mióta szerelmet vallott Editnek és eljegyezte, csak annyit tud róla, hogy rögtön
másnap a Plankenhorst hölgyek beadták lányt egy nevelőintézetbe és azóta is ott
van. Richárdnak ez megfelel, számára mindegy, hol van a lány, csak ne a
Plankenhorst házban legyen.

Richárd Pál úr és huszárai társaságában szenvetlenül figyeli a közelgő csőcseléket.

Valójában nem is nagyon tudja, hogy neki, mint császári huszártisztnek mit is kellene
valójában tenni, mert mióta a forradalom kirobbant, a különböző parancsnokságoktól
hat különböző utasítást kapott, melyek mindegyike ellentétes volt az előzővel. Ez is
mutatja a totális káoszt Bécsben, a hatalom nem tud mit kezdeni (egyenlőre) a
forradalommal.

Richárd tehát hidegvérrel figyeli a közeledő tömeget. Hamarosan azonban felbukkan

Golder Frici és Mausmann Hugó akik megpróbálják rávenni Richárdot, hogy ne
essen fegyverrel a csőcseléknek, majd ők ketten megpróbálják lebeszélni őket arról,
hogy megtámadják a Brigitta szüzek kolostorát.

Richárd hiszi is, nem is, hogy ez sikerülhet, de beleegyezik, hogy Friciék tegyenek
egy próbát. Frici és társa azonban felsül, mert ez a tömeg nem a forradalom lelkes,
bátor és nemes ifjúsága, hanem részeg, rongyos csőcselék, akik csak rabolni,
pusztítani akarnak. Csak nevetnek Friciék szónoklatán és közben kövekkel, tojással
és krumplival dobálják őket és a katonákat.

Richárd végül megunja a krumpliháborút és parancsot akar adni huszárjainak a

támadásra, de Frici még ráveszi, hogy előbb beszéljen az apácák vezetőjével, hogy
engedjék be a tömeget a kolostorba, hátha akkor megnyugszanak, hiszen a szüzek
szegények, onnan nincs mit ellopni. Richárd rááll erre, felmegy a kolostorba, ahol az
apácákat a közös imateremben találja összegyűlve.

Legnagyobb meglepetésére köztük látja Edit kisasszonyt is. A Plankenhorst hölgyek

tehát a Brigitta szüzek kolostorába adták be a lányt. Richárd számára személyessé
válik a kolostor védelme, hiszen, ha megvédi a kolostort, akkor megvédi szerelmét is.
Ezért aztán Pál úrral és huszárjaival együtt szétverik a randalírozó tömeget.

15. fejezet: Akik igazán szeretnek

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Golder Frici
Mausmann Hugó
Edit kisasszony
A Plankenhorst hölgyek
1848 október Bécs
soror Remigia, a Brigitta kolostor vezetője
Frau Bábi
Özvegy Baradlayné
Baradlay Richárd

A fejezet 1848 októberében játszódik a császári csapatok által körülzárt Bécsben.

Egy barikádon vagyunk, ahol a két ifjú, Golder Frici és Mausmann Hugó áll éppen
őrséget és beszélgetnek. Golder Frici a harcokban elvesztette egyik karját,
Mausmann Hugónak pedig az a furcsa szokása van, hogy mindig rímekben válaszol
társának. Beszélgetésükből kiderül, hogy Frici reménytelenül szerelmes
Plankenhorst Alfonsine-ba, ugyanakkor gyanakszik is a Plankenhorst hölgyekre,
hogy árulók, mert valahogy a császári csapatok mindig megtudják, hogy a
forradalmárok mire készülnek.

Közben a Plankenhorst házba vendégek érkeznek, soror Remigia a zárdaszüzek

főnökasszonya viszi látogatóba Editet a Plankenhorst hölgyekhez. Kiderül, hogy
Golder Frici gyanúja igaz volt, Plankenhorsték valóban árulók, Remigia asszonyon
keresztül tudatják az osztrák vezérkarral, hogy mikor mire készülnek a forradalmárok,
hiszen a Brigitta szüzekre senki sem gyanakodik.

Plankenhorsték csapdát állítanak Richárdnak is. Richárd ugyanis hű marad

huszáresküjéhez, és továbbra is császári szolgálatban áll, katonáival együtt a bécsi
ostromgyűrű egy részét képezik. Plankenhostné azonban Golder Fricitől tudja, hogy
Richárd katonái nagyon szívesen átállnának a forradalom oldalára, azonban Richárd
lojalitása megingathatatlan, az egyetlen ok, amiért huszárjai nem fordulnak ellene,
az, hogy nagyon szeretik. Most azonban változott a helyzet, mert Plankehorsték
szintén Golder Fricitől megtudják, hogy egy asszony érkezett a városba.

Ez az asszony pedig nem más, mint özvegy Baradlayné, aki álruhában, zöldséges
kofának öltözve jutott be a körülzárt városba és azért érkezett, hogy magával vigye
fiát Magyarországra, hogy a magyar ügy szolgálatába állítsa. Ödönnel ezt már
megette, aki most kormánybiztos Magyarországon. Plankenhorstné szerint, ha
Baradlaynénak sikerül beszélni a fiával, akkor biztosan ráveszi a dezertálásra.

Richárdnak tehát elméletileg mindenképpen meg kell halnia. Ha hallgat anyjára, és

megszökik huszárjaival, akkor a mellettük lévő lovasezred, történetesen Palvicz Ottó
ezrede fogja el és öli meg, ha nem hallgat anyjára, akkor pedig saját katonái ölik
meg.
Mindezt vacsora közben beszélik meg a hölgyek és az egészet végig kell hallgatnia
Editnek is. Edit azonban látszólag erős marad és mosolyogva hallgatja, ahogy
nagynénjei szerelme halálát tervezik. Úgy tesz, mintha semmi nem érdekelné, csak
az asztalon lévő finom likőrök és ételek, szorgalmasan töltögeti a zárdafőnöknő
poharát is.

Mikor aztán végül útnak indulnak, soror Remigia elalszik a sok likőrtől, Edit pedig
kiugrik a robogó hintóból és nekiindul az éjszakai Bécsnek, hogy egyedül felkeresse
Baradlayné szállását. A Plankenhorst hölgyek beszélgetéséből tudja, hogy a
Singerstrasse 17-ben lakik.

Edit végül rátalál Baradlaynéra, a két nő most találkozik először. Edit elmeséli, hogy
Richárd veszélyben van, Baradlayné úgy dönt, hogy zöldséges kofának öltözve
azonnal felkeresi fiát. Hárman indulnak útnak, Frau Bábi, aki segített Baradlaynénak
bejutni az ostromlott Bécsbe, Baradlayné Frau Kadl álnéven és Edit, akit Léninek
szólítanak.

Kalandos úton, de végül eljutnak Richárd huszárjaihoz. Richárdot komoly kétségek

gyötrik, mert emberi mindig becsempészik asztalára a magyar újságokat, amik arról
írnak, hogy a császári csapatok milyen túlkapásokat követnek el Magyarországon.
Richárd ezeket nem akarja elhinni, ő hű akar maradni a császárnak tett esküjéhez.

Ezt az álláspontot változtatja meg Baradlayné érkezése, aki megerősíti, hogy az

újságok igazat írnak, Richárdra és embereire Magyarországon van szükség, a
magyar szabadság védelme érdekében.

Richárd megfogadja anyjának, hogy azonnal indul haza, ezt Pál úr és emberei is
örömmel fogadják, azonnal nyergelnek és készülnek az indulásra.

Baradlayné és Edit Richárd akarata ellenére visszatérnek Bécsbe. Baradlayné azért,

mert van még egy fia (Jenő) a városban, akivel beszélni akar, Edit pedig azért, mert
ha nem ér vissza időben a kolostorba, akkor a Plankenhorst hölgyek megsejthetik,
hogy ő felkereste Richárdot.

Richárd tehát hazaindul Magyarországra, a három nő pedig megpróbál újra átjutni az

ostromzáron, vissza, Bécsbe. Útközben azonban belefutnak Palvicz Ottó ezredébe.
Frau Bábi és Baradlayné meg van győződve róla, hogy elvesztek. A helyzetet
azonban megmenti Edit kisasszony lélekjelenléte, aki közli a vértesekkel, hogy
Palvicz Ottóhoz jöttek.

Palvicz Ottóval most találkozunk először személyesen.

„A főtiszt egyedül volt. Magas, erős alkatú férfi, kemény kifejezésű vonásokkal, miken
jellem¬zetessé teszi magát a szokatlanul hosszú orr; mélyen ülő szemei gyanút,
ajkszegletei gunyort fejeztek ki.”
Edit a Plankenhorst hölgyeknél végigült beszélgetés során hallott és megjegyezett
jelszavakkal meggyőzi Palvicz Ottót, hogy a zárdafőnöknő küldte azzal az üzenettel,
hogy Richárd átállt a forradalmárokhoz.

Palvicz elhiszi, amit Edit mond s felkészül arra, hogy elfogja Richárdot, a hölgyeket
pedig szabadon engedi. Baradlayné felelősségre vonja Editet, amiért elárulta
Richárdot, Edit azonban megnyugtatja, hogy csak féligazságot mondott Palvicznak
és valójában félrevezeti, mert igaz ugyan, hogy Richárd a forradalom oldalára állt,
azonban nem akar bejutni Bécsbe, hanem hazamegy Magyarországra. Palviczcal
azonban azt hitette el Edit, hogy Richárd be akar jutni az ostromlott városba, ezért
rossz helyen fogja várni a huszárokat.

A hölgyek szerencsésen visszajutnak a városba, Edit pedig a kolostorba, ahol nem

hajlandó elárulni, hogy hol járt és mit csinált, hiába korbácsolják ájulásig.

Richárd tehát, köszönhetően anyjának és Editnek megmenekült Palvicz Ottó

ezredétől, és katonáival elindult Magyarországra.
16. fejezet: A vérveres alkony

Főbb szereplők Időpont Helyszín

1848 október, egy nappal

Golder Frici A Plankenhorst hölgyek bécsi háza előtt
az előző fejezet után

Véget ért Bécs ostroma, az utcán mindenhol fegyverek, ágyúk, és halottak hevernek.
Egy súlyosan sebesült magányos alak botorkál a Plankenhorst ház felé, bízva
abban, hogy ott segítséget kaphat. Az alak Golder Frici, aki érzi, hogy sebe halálos,
de utoljára még találkozni akar Plankenhorst Alfonsine-nal, hogy megvalhassa neki
szerelmét.

A Plankenhorst ház ajtaját azonban zárva találja, hiába dörömböl, senki sem nyit
ajtót. Frici ereje fogytán van, leroskad az ajtó elé, és feltekintve azt látja, hogy a ház
ablakából függő nemzetiszínű zászlót egy láthatatlan kéz beveszi és helyette kirakja
a császári zászlót.

Golder Fricinek tehát abban a tudatban kell meghalnia, hogy a Plankenhorst hölgyek
valóban árulók voltak, elárulták a forradalmat, amiért ő a fél kezét és most az életét
adja.

„A félkezű ifjú e látványra leveszi sebéről odaszorított jobbját, s egy névtelen

fájdalom kiáltásával felemelve arcát az égre, odacsapja véres tenyerét a ház
küszöbéhez, hogy vérjele ott marad annak; azután arccal a kövezetre hull, s ott
meghal.”
17. fejezet: Az a harmadik

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Jenő
Rideghváry Bence A Plankenhorst hölgyek bécsi háza
Bécs ostroma alatt, után
A Plankenhorst hölgyek Jenő szállása
özvegy Baradlayné

Baradlay Jenő a forradalom napjai alatt folyamatos vendég volt a Plankenhorst

házba, saját szobát is kapott. Jenő az egyetlen a három testvér közül, aki nem
kötelezte el magát a harcokban egyik oldalon sem. Valójában nem is érdekli, hogy mi
lesz a forradalom végkimenetele, csak egy dolog fontos neki, hogy Alfonsine mellett
lehessen.

Három napi véres harc után véget ér Bécs ostroma, a császári erők beveszik a
várost. A Plankenhorst házban újra megjelennek a régi uraságok, akik korábban
fejvesztve menekültek. Köztük van Rideghváry Bence is.

Jenő elhatározza, hogy megkéri Alfonsine kezét anyjától. Plankenhorst Antoinette

azonban rámutat arra, hogy jelen pillanatban Jenő senki és semmi, két bátyja a
forradalom oldalára állt, az ő birtokai pedig Magyarországon vannak, ahol még
mindig folynak a harcok, tehát jelenleg nincs olyan vagyona, hogy megengedhesse
magának a házasságot. Ha viszont később Jenő biztos körülményeket tud felmutatni,
akkor elveheti Alfonsine-t.

Jenő megtörve tér vissza szállására, ahol felkeresi őt Rideghváry Bence, aki több
dolgot is mond neki:

 Nagy kegyesen felajánlja Jenőnek a szentpétervári követség első titkári

állását, ami eredetileg Ödön bátyjának volt fenntartva (lsd 1. fejezet).
 Levelet hoz Anyjától, özvegy Baradlaynétől.
 Elmondja, hogy Jenő anyja az ostromlott városban rekedt, és bár a Baradlay
család csúnyán elbánt Rideghváryval, ő ennek ellenére szívén viseli a
sorsukat és egy angol útlevelet ad át Jenőnek, hogy azt jutassa el anyjának.
Az útlevél Lady Tankerwill névre szól

Jenő nagyon megörül ezeknek a híreknek, hiszen azzal, hogy megkapja az első
titkári állását, újra lesz valaki, így már megkérheti Alfonsine kezét.

Közben a Plankenhorst házban Alfonsine levelet kap Palvicz Ottótól:

Úrnőm!
Ha meg tudja ön találni azt, amit elvetett, meg fogja találni azt, amit elvesztett.
Palvicz Ottó

Figyelem! Ennek még jelentősége lesz a későbbiekben!

Jenő elolvassa anyja levelét, amiben anyja azt írja, hogy ha feleségül vesz egy
Plankenhorst lányt, akkor ne számítson többé az anyjára.

Baradlayné felkeresi Jenőt a szállásán. Beszélgetésükből kiderül Jenő számára

(amire az olvasó már korábban rájött), hogy Jenő csupán játékszer a Plankenhorst
hölgyek és Rideghváry Bence kezében. Ha ugyanis Jenő elfogadja az orosz hivatali
állást, akkor éppen az ő feladata lesz, hogy az orosz cár segítségét (hadseregét)
kérje a magyar szabadságharc leveréséhez, amelyben egész családja komoly
szerepet játszik.

Jenő összetépi első titkári kinevezését, és megígéri Anyjának, hogy vele megy.
Baradlayné pedig tűzbe dobja a Rideghvárytól kapott útlevelet, mondván, hogy
semmit nem fogad el attól az embertől.

A Plankenhorst hölgyek és Rideghváry tervei tehát nem sikerülnek, Baradlayné a

harmadik fiát is a magyar szabadságharc oldalára állítja és magával viszi Bécsből.
18. fejezet: Elől víz, hátul tűz

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Richárd és 220 huszárja Az előző fejezettel egyidőben Útban Magyarországra

Baradlay Richárd és 220 fős huszárcsapata hazaindul Magyarországra, út közben

azonban számos veszélyes kalandon mennek keresztül, a hazafelé tartó út főbb
állomásai:

 Átúsztatás a Dunán:
 Palvicz emberei a vértjeik miatt nem tudják azonnal követni őket,
egy kis előnyhöz jutnak, de Palvicz leromboltat egy gátat, ami
miatt az a völgy, amin Richárdéknak keresztül kell menniük víz
alá kerül, csak egy keskeny hídon lehet átjutni. Ezen a
huszároknak egyesével kell átvinniük a lovakat. Sikerrel járnak,
Richárd felgyújtatja a hidat. Ekkora ér oda Palvicz, a két nemes
ellenfél a lángoló híd két oldalán áll, onnan párbajoznak, de nem
találják el egymást
 Átúsztatás a Marchon:
 Richárdék ismét egy kis előnyhöz jutnak, de hamarosan újra a
nyomukban vannak Palviczék. Richárdék csak úgy tudnak
megmenekülni, hogy lovastól beleugratnak a kiáradt Marchba,
míg Palviczéknak a vértek miatt ismét kerülniük kell, amíg hidat
nem találnak.
 Kaland a városban:
 Richárdék menekülés közben egy mezővároshoz érnek,
megkerülni nem tudják, megostromolni nem akarják, mert
hallják-látják, hogy a városban osztrák lovasság és gyalogság is
állomásozik. Végül a leereszkedő köd siet a segítségükre,
aminek leple alatt keresztüllovagolnak a városon. A városi
sorompónál őrt álló katonák a köd miatt nem látják, csak hallják
őket, de azt hiszik, hogy a huszárcsapat a saját embereikhez
tartozik.
 Átkelés a Kárpátokon:
 Richárdék végre találnak egy vendégszerető falut, ahol
megállhatnának pihenni és enni. Mire azonban elkészülne az
étel Palviczék ismét a nyakukon vannak, sőt eléjük is vágtak
már. Nincs más választásuk, mint nekiindulni a Kárpátok
meredek hegyoldalainak, ahova a vértesek nem tudnak utánuk
menni. A huszárok napokig bolyonganak a hegyekben, étlen-
szomjan, átfagyva, hóviharban, ködben. Egyik éjjel az őrszemek
is elalszanak a fáradság miatt a tüzek mellett, és az őrtüzek
felgyújtják a hegyoldal bozótosát, most azelől kell menekülni.
Végül hat napnyi menekülés és viszontagság után átkelnek a Kárpátokon és
Magyarországra érnek.
19. fejezet: Egy nemzeti hadsereg

Ebben a rövid fejezetben Jókai romantikus stílusban írja le, hogy állt fel a magyar
szabadságharc hadserege. A történet szempontjából nincs komoly jelentősége.
20. fejezet: A szalmakomisszárius

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Tallérossy Zebulon háza

Tallérossy Zebulon
útban Kassa felé
Baradlay Ödön
Kassa

A fejezet főszereplője Tallérossy Zebulon, aki jelenleg a magyar szabadságharc

oldalán szolgál, mint alkormánybiztos. Kiderül azonban, hogy nem meggyőződésből
állt a magyar oldalra, hanem azért, mert öt lányának udvarlói mind a magyar
seregben harcolnak.

Zebulon könnyűnek találja a katonáskodást:

„Csupán azt kell tenni a hadvezérnek, hogy kétszer annyi katonát küldjön az
ellenségre, mint amennyit az hoz magával. Aztán mikor lövöldöznek, iparkodjék
olyan jó helyre tenni szert, ahol meg nem lövik. A többi megjön magától.”

Tallérossy Zebulon tehát valójában sem a katonáskodáshoz, sem a csapatok

ellátáshoz – ami, mint alkormánybiztosnak, most a feladata lenne – nem ért, de
mindent elkövet, hogy úgy tűnjön, minden rendben van.

Most azonban nagy bajba kerül, mert Baradlay Ödön kormánybiztos érkezik hozzá,
és magával viszi Kassára. Zebulon nem nagyon akar menni, balszerencséjére Ödön
számon kéri rajta a kimutatásokat, táblázatokat, amiket Zebulonnak, mint élelmezési
alkormánybiztosnak el kellett volna készítenie. Természetesen ilyen iratok
nincsenek, ezért Ödön megcsináltatja őket Zebulonnal, ami számos humoros
pillanatot eredményez.

A fejezetben feltűnik Boksa Gergő is, aki szintén beállt a magyar seregbe, mint
ökörhajcsár.

Végül Zebulon nem bírja tovább és nyíltan bevallja Ödönnek, hogy nem is ért a
katonáskodáshoz és fél is az ellenségtől. Ödön persze kezdettől tisztában volt ezzel,
ezért megengedi Zebulonnal, hogy hátramaradjon, amikor a fősereg továbbvonul, de
figyelmezteti, hogy háborúban bármi megtörténhet, lehet, hogy kis idő múlva ott lesz
az ellenség, ahol Zebulon van

Természetesen így is történik, Zebulon már éppen megnyugodna, hogy megússza a

háborút, amikor jön az ellenség. Zebulonnak ez már túl sok, menekülőre fogja a
dolgot, soha nem is hallanak felőle többet a magyar seregben
21. fejezet: Az első tandíj

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradaly Ödön
Mausmann Hugó Kassa
Baradlay Richárd

A magyar hadsereg csúnya vereséget szenved Kassánál. A harcot még nem látott
magyar egységek fejvesztve menekülnek a császári csapatok röppentyű (rakéta)
telepei elől.

Baradlay Ödön az események sűrűjében van, kis csapatot toboroz a menekülők

közül, azzal fedezi a magyar visszavonulást. Hirtelen segítséget kap a halálfejes
légiótól, vagyis a német diákok csapatától, akik vezetője nem más, mint a már
korábban megismert Mausmann Hugó

Ödönék egyik lovassági támadást verik vissza a másik után, miközben folyamatosan
hátrálnak. Végül elfogy a lőszerük, és egy hídon megállva megesküdnek, hogy azon
nem engedik át az ellenséget.

A császári csapatok pedig újra rohamoznak. Az utolsó pillanatban egy lovascsapat

tör elő a híd melletti nádasból és oldalba támadja az osztrák vérteseket,
megfutamítva őket. Ödön boldogan ismer rá a lovascsapat vezetőjében Richárdra,
akivel már hat éve nem találkoztak.
22. fejezet: A betyár

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Boksa Gergő

Ödön és Richárd a vereség utáni éjszakát egy közeli faluban töltik, ahol
megpróbálják a szétvert sereg maradékát összegyűjteni és újra hadrendbe állítani. A
legnagyobb probléma, hogy nem tudnak ételt adni az embereknek, ezért elkezdik
keresni Boksa Gergőt és marhacsordáját, akit Ödön leghátul hagyott.

Hamarosan elő is kerül Boksa, de ökrök nélkül. Kiderül, hogy az első ágyúszóra
magára hagyta a gulyát és futott, amerre látott, az ökrök az ellenség kezére kerültek.
Richárd erre ötvenet veret rá bottal és elkergetik a magyar táborból.

Boksa Gergő nehezen viseli ezt a megaláztatást, hiszen ő nemes ember, olyan még
nem volt, hogy őt megverjék. Átlovagol az osztrák táborba, ahol úgy tesz, mint
szökevény lenne, aki át akar állni a császári oldalra.

A császári tiszteknek éppen jókor jön egy ökörhajcsár, mivel nem tudnak mit kezdeni
az elfogott ökrökkel, így Boksa ismét őrizheti az ökreit, csak most az ellenség
oldalán. Nyugodtan le is heveredik az udvaron a marhák közé és pipára gyújt, nem
sokkal később azonban pipájába szórja a kalapja belső feléről lekapart zsíros
piszkot. Erre a pipából iszonyatos bűz kezd szállni, ami teljesen megvadítja az
ökröket, szanaszét szaladnak. Boksa tudta, hogy így lesz, gyorsan összeterel
karikásával belőlük ötvenet és visszaviszi őket a magyar táborba.

Ott kitörő örömmel fogadják, de Boksának sokkal fontosabb, hogy igazolást kapjon
Richárdtól, hogy az előző nap kapott ötven bot ütés „nem érvényes”, nehogy valaki
egyszer a szemére vethesse, hogy nemes létére megverték. Megkapja az írást.
23. fejezet: A Királyerdőben

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Richárd
Palvicz Ottó 1849 április Az Isaszegi csata a Királyerdőben
Pál úr

A fejezetben az isaszegi csata véres leírását olvashatjuk. A történet szempontjából

annyi fontos belőle, hogy a csatában szembe kerül egymással Baradlay Richárd és
Palvicz Ottó a két régi, nemes ellenfél. Egyszerre sújtanak egymás fejére a karddal
és egyszerre esnek le a lóról. Richárdnak azonban szerencséje van, mert Palvicznak
félig elfordult a karja csapás közben, így félig a kard lapjával találta el a fejét, túléli a
harcot. Amikor leesik a lováról, akkor Pál úr ráborul testével, hogy védje a körülöttük
forgolódó lovaktól. A lovak így Pál urat tapossák halálra, aki ezzel megmenti gazdája
életét

Palviczot azonban tökéletesen találta el Richárd, halálos sebet kapott.

24. fejezet: A haldokló ellenség hagyatéka

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Richárd
Az Isaszegi csata után A Rákosi malom
Palvicz Ottó

Richárd este tér magához a rákosi malomban, Mausmann Hugótól tudja meg, hogy
Pál úr meghalt, miközben őt védte.

Palvicz Ottó is a malomban van, gondos orvosi ellátást kapott, de nincs esély rá,
hogy felépüljön. Palvicz magához hívja Richárdot és elmondja neki élete titkát.

Három évvel ezelőtt, amikor Palvicz még csak hadnagy volt, szerelmes lett egy ifjú,
szép és előkelő hölgybe. A szerelemből gyerek is lett, azonban Palvicz apja akkor
megtiltotta fiának, hogy elvegye a hölgyet. A hölgy (akinek nevét nem tudjuk meg, de
az olvasó számára rögtön világos, hogy Plankenhorst Alfonsine-ról van szó), ekkor
elutazott anyjával és valahol megszülte a gyereket, akit aztán igyekezett eltűntetni.

Palvicz elmondja, hogy később, amikor már lett volna rá lehetősége, feleségül vette
volna a hölgyet, de azt a feltételt támasztotta neki, hogy találja meg a gyermeket, akit
szándékosan tűntetett el. A hölgy azonban képtelen volt újra rátalálni saját fiára, bár
Palvicz szerint nem is erőltette a dolgot.

Ezért Palvicz saját maga próbálta megkeresni, apránként követve a fiú nyomát, végül
megtudta, hogy a gyerek egy falusi dajkaasszonyhoz került, aki abból él, hogy ilyen
„szerelemgyermekeket” nevel. Azonban a gyerek tartásdíját az anyja nem fizeti, csak
kegyelemből tartja még a dajkaasszony, a fiú éhezik, rongyos.

Palvicz megesketi Richárdot, hogy megkeresi a fiát, onnan fogja megismerni, hogy
egy szeder alakú anyajegy van a mellén. Palvicz átnyújtja azokat az iratokat is,
miben elismeri, hogy ő a gyerek apja, és a gyerek viselheti a nevét.

Richárd megesküszik, hogy megtalálja a gyereket és mint sajátját fogja felnevelni.

Palvicz tehát abban a tudatban hal meg, hogy gyermeke – akit soha nem látott – jó
kezekbe fog kerülni.

25. fejezet: Napfény és holdfény

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Baradlay Jenő
A Baradlay család körösszigeti és
Aranka, Baradlay Ödön felesége
nemesdombi kastélya
Özvegy Baradlayné

A fejezet két helyszínen játszódik. Az egyik a Baradlay család körösszigeti kastélya,

ahol idilli körülmények között él Aranka, Ödön felesége és két gyermekük. Baradlay
Jenő vigyáz rájuk. Jenőnek az a legnagyobb gondja, hogy hogyan titkolja el Aranka
elől, hogy férje mennyi veszélynek teszi ki magát. Mindenféle történetet talál ki
Arankának, hogy vigasztalja.

A másik helyszín a Baradlay család nemesdombi kastélya, amelyet Baradlayné

kórházzá alakíttatott a szabadságharc sérültjei számára. Ő maga egész nap ápolja a
sebesülteket. Annak pedig, hogy Jenőéknek körösszigeten kell lenniük és még csak
levelet sem kaphatnak sehonnan, az az oka, hogy az országban kiütött a kolera és
Baradlayné mindenáron meg akarja védeni szeretteit.

A nemesdombi kastély nagytermében Baradlayné a férje életnagyságú képe előtt áll,

és gondolatban vitatkozik meghalt férjével. Védekezik, támad, érvel a kőszívű
embernek, többször elmondja, hogy szándékosan tett mindent a férje végakarata
ellenére

http://olvasonaplopo.eu/jokai-mor-a-koszivu-ember-fiai-26-50-fejezet-olvasonaplo/