Vizsgakövetelmények

 Ismertesse a sziklagyepek előfordulásait, jellemző környezeti sajátságaikat, az itt élő fajok

természetvédelmi jelentőségét.
 Sorolja fel a sziklagyepeket fenyegető fontosabb károsító hatásokat.
 Ismerje a gyomnövények megtelepedésének ökológiai okait
 Tudja, hogy különböző emberi hatásokhoz (mezőgazdaság, erdészeti fahasználat, taposás)
különböző gyomfajok alkalmazkodhatnak.
 A fajok és életközösségek jellemzésére használja a Növényismeret és Állatismeret
könyveket. Tudja jellemezni egy terület ökológiai viszonyait az ott élő fajokat jellemző
ökológiai mutatók (T-, W-, R-, N-, Z-értékek) alapján. Lásd érettségi feladatokat.

1
 Hazai fátlan társulások
Szerkesztette: Vizkievicz András
A jelen fátlan társulásainak kialakulását
 az alapkőzet, talajtípus,
 a domborzat és a kitettség,
 a terület vízháztartása befolyásolja, ezért intrazonális társulások tekinthetők.

Legmagasabb szintjük a gyepszint, amelyben csak lágyszárú növények fordulnak elő.

I. Az alapkőzet által befolyásolt társulások

1. Löszpusztarét

A nagy közép-ázsiai sztyepek legnyugatabbi maradványaiként

fordulnak elő nálunk, szinte minden fajuk védett.
 Bókoló zsálya

2. Homoki gyepek

A szukcesszió különböző állomásait képviselő homokpusztai társulások. Sajátosságai:

 a buckák közötti száraz, meleg mikroklíma,
 a talajvíztől való távolság és
 a szél hatására változó homokfelszín.

A futóhomok beerdősülésének jellegzetes társulásai a következők:

 15 év: nyílt homoki pusztagyep: a borítás 50-80%-os,
gyepzáródás még nincs, pl. magyar csenkesz, ezüst perje,
 50 év: zárt homokpusztai gyep, pl. árvalányhaj, csűdfű,
 60 év: nyílt homoki tölgyes,
 100 év: zárt homoki tölgyes.

3. Sziklagyepek

A nyílt sziklagyepeken a növényzet hézagosan borítja a felszínt, a

hegységek lejtői szukcessziójának kezdeti állapotai.

 Szilikát sziklagyepek: vulkáni eredetű, szilikátos kőzeten

alakulnak ki.
 Mivel a szilikátos kőzetek jó talajképzők, a szukcesszió
gyors, ezért főleg meredek sziklafalakra jellemzőek.
 Sziklai csenkesz, varjúháj és kövirózsa fajok, szirtipáfrány, aranyos
fodorka.

 Mészkő sziklagyepek: mészköves területeken jellemzők.

 Nyúlfarkfüvek, kőtörőfüvek, borsos varjúháj, kövirózsák.

 Dolomit sziklagyepek: rendkívül lassú talajképződés

következtében köves, görgeteges felszínűek.
 Jellemző fajok: pilisi len, deres csenkesz, kövér daravirág.
 Előfordulásuk: Budai-hegység, Vértes, Keszthelyi-hegység.

2
A sziklagyepek talaja sekély, nitrogénszegény, benne kevés a szerves anyag, száraz, napi
hőingása jelentős. A sziklagyepi fajok többnyire csak mérsékelten zavarástűrők.

A hazai sziklagyepek kiemelkedő természetvédelmi jelentőségűek, ezért azok védelme,

fenntartása és megőrzése a hazai természetvédelem egyik legfontosabb feladata.
A letűnt korok változatos vegetációiról tanúskodó reliktumok jelentős számú előfordulása
jellemző a sziklagyepekre. A védett növényfajaink több mint 50%-a kötődik a sziklagyepekhez.

Stabil társulások, emberi beavatkozás nélkül is fennmaradnak, ugyanakkor legfontosabb

veszélyeztető tényezői: fásítás, a turizmus, más szabadidős tevékenységek, tájidegen fajok
betelepülése/betelepítése (feketefenyő, muflon), bányászat, lakóépületek, utak létesítése,
műtárgyázás, hulladéklerakás.

Sziklagyepek természetvédelmének elvei:

 Be nem avatkozás: stabil társulások, alapvetően nem igényelnek rendszeres kezelést,
azonban biztosítanunk kell a zavartalanságukat.
 Ritka és veszélyeztetett növényfajok elterjedésének elősegítése: a fokozottan védett
növényfajok (pl. tornai vértő, pilisi len) állományait folyamatosan monitorozni
szükséges, illetve fajspecifikus védelmi programokat kell megvalósítani.
 Agresszív növényfajok visszaszorítása: elsősorban a fekete fenyő és bálványfa.
 Területek regenerációja, helyreállítása: felhagyott bányák, illetve telepített
fafajokból álló erdők területén.
 Vadállomány egyedszámának visszaszorítása: elsősorban a muflon.
 Turizmus korlátozása.

4. Lejtősztyepprétek

A nyílt sziklagyepek záródása után keletkeznek.

Az alapkőzet közvetlen hatását itt már mérsékli a vastagabb,
humuszban gazdagabb talajréteg.

Tavasszal és ősszel jellemző inkább a növények virágzása, a

száraz nyári időszakban kevesebb faj hoz virágot.
 tavaszi hérics, leánykökörcsin, sziklai csenkesz, homoki pimpó,
 árvalányhaj fajok, fürtös gyöngyike,
 lappangó sás, homoki nőszirom, csikófark.

II. A víz és a talaj által befolyásolt fátlan társulások

Szikesek

A szikeseken a talaj felső rétegeiben erős a párolgás, nátriumionokban gazdag

sófelhalmozódás történik. A magas sótartalom, s a következtében kialakult levegőtlen tömött
talaj csak szárazságtűrő növények életfeltételeit biztosítja.

A növények gyökérzete, mélyre hatoló, nagy szívóerejű, hajtásuk a felszínen szétterülő.

1. A száraz szikeseket főleg tavasszal borítja víz, nyáron kiszáradnak.
2. A nedves szikesekre hosszabb ideig tartó vízborítottság jellemző.

3
Száraz szikesek

 Szikes pusztarét
 Sovány csenkesz és a cickafarkfélék.
 Vakszik
 A talaj felső humuszos (A) szintje tejesen hiányzik, a
felszínen a sófelhalmozódásos (B) szint látható.
 A kamilla és a sziki bárányparéj jellemző.

Nedves szikesek

 Ecsetpázsitos sziki rétek: fehér tippan, réti ecsetpázsit;

 csetkákás sziki rétek: mocsári csetkáka,
 hernyópázsitos sziki rétek: ezek a legerősebben szikesedett
rétek, hernyópázsit, sziki boglárka,
 szikfok: a vakszikkel megegyező talajviszonyok között alakul ki, sziki mézpázsit.

A száraz és nedves szikesek legjellemzőbb területei a Hortobágyon, a Kiskunságon, a

Kőrös-vidéken alakultak ki. A Hortobágyi- és Kiskunsági Nemzeti Parkok területén a száraz
szikes puszta fennmaradását legeltetéssel biztosítják. A lelegelt füvekkel "eltávolítják" azt
a szervesanyag-mennyiséget, melynek felhalmozódása a biológiai szukcessziót (a növényzet
benépesülését: sziki erdős-sztyepprét sziki tölgyes kialakulását) biztosítaná.

III. A víz által meghatározott társulások,

melyek időbeli, ill. térbeli egymásra
következésükkel jól mutatják a tavak
szukcessziójának különböző állomásait.

1. Vízi növényzet

Az álló- és folyóvizek társulásai tartoznak ide.

 A lebegő hínárok a nyílt vizek társulásai, melyekre
leginkább a víz felszínén úszó és alámerült fajok jellemzőek,
 békalencse-fajok, rucaöröm, rence, békatutaj.
 Gyökerező hínártársulásokat a sekély vízben gyökerező
növények alkotják,
 fehér tündérrózsa, vízitök, hínáros békaszőlő, békaliliom.

2. Nádasok

Az 1-2 méteres sekély parti vizeket szegélyezik.

 Alacsony diverzitású társulások.
 A part felől érkező szennyező anyagok kiszűrésében óriási
jelentőségük van.
 Nád, mellette a tavi káka és a gyékény.

3. Magassásos társulások, (zsombékosok)

Sekély vizű, vagy csak időszakosan vízzel borított ártereken alakultak

ki. Átmenetet képeznek a mocsárrétek, láprétek felől a vizet
szegélyező nádasok társulásai felé. Zsombéksás.

4
4. Mocsárrétek

Friss vízellátású, üde talajú, nyáron kiszáradó területek, az Alföldön

és nagyobb folyók mentén.
 Téti ecsetpázsit, orchideák: mocsári kosbor, csetkáka.

5. Láprétek

Lefolyástalan, pangóvizes területeken, az egykori láperdők helyén

találhatók. Az elpusztuló növényzetből a levegőtlen talajban tőzeg
képződik. A tőzeges talaj felszínét tőzegmohák borítják.

A láprétek fajtai a vízellátottságban különböznek.

 Forráslápok: források mentén.
 Átmeneti lápok savanyú talajokon.
 Tőzegmohalápok

Gyomtársulások

Bunting (1960): „ A gyomnövények a másodlagos szukcesszió pionír fajai.”

A gyomnövények megjelenése a növényi vegetáció alkalmazkodása az ember által alakított

környezethez. Az adott körülmények között számunkra káros bármilyen növényt
gyomnövénynek tekinthetünk.

Élőhelyek szerint:
1. Szántóföldön, legelőn.
2. Vágási területeken.
3. Bolygatott területeken, ruderáliákon, emberi lakóhelyek környékén.

A gyomok kártételi formái

 A termőhely elfoglalása.  kártevők szaporítói.

 A talaj vízkészletének felhasználása.  Termelési költség növelése.
 A tápanyagkészlet felhasználása.  Termés értékének lerontása.
 Élősködés.  Mérgező gyomok.
 Betegségek köztes gazdái,

1. Vetési gyomtársulások

Mezőgazdasági területek gyomtársulásai.

A kalászosok gyomtársulásai.
 Pipacs, mezei szarkaláb.

2. Vágási gyomtársulások

Erdőírtások helyén, fény- és nitrogénkedvelő gyomok jelennek meg.

 Málna, nadragulya.

5
 3. A ruderális gyomtársulások

Parlagterületeken, településeken, utak mentén,

mindenféle bolygatott, ún. ruderális vagy
romtalajokon fordulnak elő.

Romtalajok a törmeléklerakó helyeken, szeméttelepek

környékén fordulnak elő.
 Kígyószisz, csattanó maszlag (erősen
mérgező), parlagfű.

Taposott gyomtársulások nagyvárosokban találhatók,

 pl. nagy útifű.

A gyomtársulásokat alkotó fajok jellemzői:

 R-strategisták, kompetíció tűrésük kicsi,

 zavarástűrésük nagy, N-ben gazdag talajokat kedvelik,
 élettelen környezeti tényezőkkel szemben tágtűrésűek,
 fénykedvelők,
 adventív fajok, özönnövények.
 A gyomtársulások elterjedése és fennmaradása folyamatos emberi hatás eredménye:
 A vetési társulásokban rendszeres az emberi beavatkozás
/szántás,/vetés,/aratás,/növényvédelmi munkák, /műtrágyázás, /ásás.
 Az útszéli társulásokban folytonos/gyakori a taposás/ erózió / szennyezés /
útkarbantartási munka.
 A vágástársulás egyszeri erdővágás / esetleg fatelepítés / után alakul ki / a
beavatkozás után.

6
Emelt szintű érettségi feladatok

7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
Megoldás

17