Szólj hozzá!

A Pentagramról
(Yliaster Daleth rövid tanulmánya)

A pentagram jelenti a szellem uralmát az elemek felett. Ezzel a jellel láncoljuk le a levegő
démonait, a tűz szellemeit, a víz rémeit és a föld fantomjait. E jellel felfegyverezve és
megfelelően alkalmazva beláthatunk a végtelenbe azzal a tehetséggel, amit lelki szemnek
neveznek, és szolgálatunkra bírhatjuk az angyalokat és a démonokat.

Mindenekelőtt: nincsen láthatatlan világ, csupán csak a szerveinknek van különböző

tökéletességi foka. A test a lélek durva és mulandó külső kérge.

A lélek a test szervein keresztül, de ezek nélkül is tud észrevenni érzékenysége és diaphanéja
révén, legyenek a dolgok akár szellemiek, akár testiek, csak létezzenek az univerzumban.

Szellemi és testi oly szavak, amelyek csak a sűrűségi és finomsági fokára utalnak a
szubsztanciának, anyagnak.

Az, amit imaginációnak nevezünk, lelkünknek egy olyan benne rejlő tulajdonsága, amellyel a
képeket, vagyis a magnetikus nagy agensben, az élő fényben lévő tükrözéseket asszimilálni
tudja.

A zseniális ember abban különbözik a bolondtól, hogy az ő alkotásai az igazsággal analógok,

míg az álmodozó és bolond alkotása romlott, tört tükröződések és tévelygő képek. Így a
bölcsnek imaginálni annyi, mint látni, a mágusnak beszélni annyi, mint teremteni. Valójában
és igazán lehet látni a démonokat, a lelkeket stb. az imagináció segítségével.

Az adeptus imaginációja átlátszó, a közönséges halandó átlátszatlan. Az igazság fénye az

egyik embert úgy átjárja, mint a közönséges ablaküveget, a másik embertől visszaverődik,
mint egy durva, vastag anyaggal bevont üvegfelületről.

A tömeg tévedései és az őrület extravaganciái az egymástól erkölcsileg megromlott

imaginációknak a tükröződései… De a tisztánlátó határozottan tudja, hogy az általa imaginált
dolgok valódiak és a tapasztalat mindig igazolja és megerősíti a víziót.

Swedenborg nem volt teljesen lucidus, mert nem tudott különbséget tenni a fény és ennek
tükröződései között, és gyakran összekeverte révüléseit legcsodálatosabb álmaival.

Eksztázisban lenni azt jelenti: aludni. A magnetikus szomnambulizmus egy reprodukciója és

direkciója az extázisnak. A szomnambul tévedések oka az ébrenlévők, de főleg a magnetizőr
diaphanéjának a tükröződése.

Az álom az igazság sugarainak megtörése által keletkezett vízió. A révülés egy tükörkép
okozta hallucináció. Szent Antal kísértése szörnyeivel és kísérteteivel együtt a direkt sugarak
összekeverését jelenti a tükröződésekkel. Amíg a lélek küzd, addig egészséges és józan, ha az
elhatalmasodó részegségnek áldozatául esik, ekkor a lélek őrült. Kibogozni a direkt sugarakat
és elkülöníteni a tükörképet, ez a beavatott munkája.

Nincsenek falak és korlátok, mert a szellemeket, lelkeket semmi sem választja el egymástól.
A természetben nincsenek hirtelen törések és szakadékok, amelyek szétválasztanák őket, ezért
juthat el az ember a legmagasabb fokra, ahol mindent lát és mindent tud. Legalábbis abban az
egy körben, amelyben él, azt vég nélkül ki is tudja tágítani. A természetben nincs semmilyen
üresen hagyott rész, minden be van népesítve, a természetben nincs valódi halál, mert minden
él. A zseniális emberek abban különböznek a közönséges embertől, hogy olyan képességgel
rendelkeznek, amelynek segítségével a többi emberrel érzékeltetni tudják azt, amit csak ők
látnak, és hitet tudnak maguk iránt kelteni lelkesedés és szimpátia révén. Ezek az isteni Ige
médiumai.

Most vizsgáljuk meg, hogyan működik a vízió.

Minden formának egy idea felel meg és minden ideának megvan a maga különleges formája.
Az őseredeti fény minden idea szállítóeszköze. Szülőanyja minden formának, az egyik
emanációból a másikba helyezi át ezt, néha kisebbítve, máskor alternálva, de mindig a közeg,
a miliő sűrűségi fokától függően, a másodlagos formák az emanált fény gócába visszatérő
tükröződések.

A tárgyak formái a fény modifikációja révén abban benne maradnak, oda a visszfény téríti
vissza őket. Ugyanígy az asztrálfény vagy földi fluidum – a nagy mágikus ágens – telítve van
képekkel és mindenféle visszfényekkel, amiket a lelkünk elő tud hívni és alá tud vetni a
diaphanéjának… így mondják a kalibalisták. Ezek a képek bennünk állandóan jelen vannak,
csupán az ébrenlét sokkal erősebb benyomásai nyomják el őket: vagy pedig gondolkozásunk
balítélete dobja vissza az óvatlanul fellépő imaginációt az asztrálfény mozgalmas
panorámájába. Amikor alszunk, magától megjelenik bennünk, s így keletkeznek az össze nem
függő bizonytalan révülések, melyek, ha egy uralkodó akarat – még az intellektus tudta nélkül
is – irányítani tudja őket, átalakulnak álommá.

Az állati magnetizmus nem más, mint egy mesterséges álom, mely akár akarattal, akár akarat
ellenére két lélek egységéből, egyesüléséből származik. Mikor az egyik ébren van, a másik
alszik. Azaz az egyik irányítja a másikat a visszfények kiválasztásában, hogy a révülését
álommá változtassa és a képek segítségével a valóságot megtudja. Így a szomnabul nem megy
valójában arra a helyre, ahová a magnetizőr küldi. Csak előhívja a képeket az asztrálfényben,
de semmi olyat nem láthat, ami nem létezik a fényben.

Az asztrálfény közvetlenül hat az idegekre, ezeken a vezetékeken jut az agyba. A szomnabul

állapotban az idegekkel lehet látni, és természetes sugárzó fényre nincs is szükség, mivel az
asztrális fluidum latens fény.

Két személy között ilyen magnetikus állapot kétségtelenül csodás felfedezés. De egy
személyben, csak önmagában, világos akarattal és önmagát irányítva a mágikus művészet
tökélye. Ehhez két dolog kell: Az intellektus harmóniája és az akarat teljessége. Az akaratnak
ez az uralma a pentagram. Ez az asztrálfény feletti uralom a négy elem fizikai lelke, mely
kényszeríti a szellemet. A dolog magyarázata az, hogy a pentagrammal kényszeríteni lehet a
szellemeket megjelenésre álomkép formájában, akár ébren, akár alvás közben úgy, hogy ők
maguk vigyék, vetítsék visszfényüket a mi diaphansunkba.

E visszfény, ha testben élt valaha, az asztrálfényben tartózkodik, ha nem élt testben, a

szellemi igéjével analóg visszfényében. Itt a magyarázata annak, hogy a halottak miért csak
úgy jelennek meg az embernek, ahogy a földön éltek, vagy ahogyan a sírban vannak, de
sohasem olyanképpen, olyan állapotban, ami a szerveink észlelőképességét meghaladja.
Minden teremtett szellem bizonyos jelek és szimbólumok által áll összeköttetésben s e jelek
és szimbólumok révén rá lehet bírni akaratunk közvetítésére.

A terhes asszonyok nagyon ki vannak téve az asztrálfény hatásának. A pentagram

kabbalisztikus felhasználása segítségével régi idők nagyjaihoz vagy bárkihez való
hasonlatosságot adhat leendő gyermekének, legyen az Néró, Akhilleusz, XIV. Lajos stb.
Roppant veszedelmes dolog kellő felkészültség nélkül a pentagrammal foglalkozni.
Paracelsus azt állítja, hogy a szellemek feletti uralomra két pentaculum van. Az egyik
Salamon pecsétje, a másik a Pentagram, aminek aprólékosan pontos leírását közli okkult
filozófiájában. Az a makrokozmosz és a mikrokozmosz jele.

Kérdezhetné valaki, miként lehet ekkora ereje egy jelnek? Vajon a kereszt jelének nem
tulajdonítottak-e erőt a történelemben? A jel önmagában semmi, ellenben az általa kifejezett
dogma és ige erőt képvisel. A pentagram adja a nagy Athanor pontos arányaihoz szükséges
mértéket, szükséges a bölcsek kövének készítésénél és a Nagy Mű véghezvitelénél. A
kvintesszenciának legtökéletesebb lombikja s magát a kvintesszenciát is pentagrammal
fejezzük ki.