BOSSZÚ ÉS MEGTORLÁS

HAYNAU RÉMURALMA
Magyarországon a megtorlás nem a szabadságharc leverése után kezdődött. Már korábban is
hoztak halálos ítéleteket, hogy megfélemlítsék a szabadságharc résztvevőit és támogatóit.
A megtorlás mértéke és módszerei 1849 nyarán változtak meg, amikor a császári csapatok
főparancsnokává Haynau tábornokot nevezték ki. Ő 1849 tavaszán Észak-Itáliában, a bresciai
forradalom leverésével szerzett magának kétes hírnevet. Asszonyokat vesszőztetett meg, sőt
elrettentés céljából halottakat is felakasztatott. Ezekért a tetteiért kapta a „bresciai hiéna”
melléknevet. Határozott fellépésével viszont kivívta Ferenc József császár elismerését, s ennek
köszönhette magyarországi megbízatását.

Haynau jelleme
Haynaut egyik korábbi felettese így jellemezte:
„Ez a tábornok ugyan alaposan ismeri a szolgálatot, de dicsőségét keresi a szabályok kihegyezésében
azért, hogy olyan egyének ellen, akik neki nem tetszenek, vádpontokat találhasson, hogy ezeket
kiszámított gyűlölséggel gyötörhesse vagy üldözhesse... Egyébiránt a katonai tudományban nagy
rátermettséggel és szilárd ismeretekkel bír, azonban igen szenvedélyes, s a katonai tisztességét
majdnem sértő fösvénység jellemzi, olyannyira, hogy mindeddig egyetlen lovat sem tart... Erkölcsi
tulajdonságai miatt mindenki azt szeretné, ha eltávolítanák, mert senki sem szeret érintkezni vele; talán
legjobb volna nyugalomba helyezni.”

Haynau gyorsan rászolgált a hírnevére. Hadjárata során útját akasztófák és kivégzőosztagok

sortüzei jelezték. Áldozatai között már nemcsak egyszerű emberek, hanem magas beosztású
tisztek és politikusok is voltak. Célja már nem a megfélemlítés volt, hanem az, hogy bosszút
álljon a szabadságharcban való részvételért.

AZ ARADI VÉRTANÚK ÉS BATTHYÁNY LAJOS KIVÉGZÉSE

A megtorlás csúcspontját október 6-ára időzítette. Egy évvel korábban ugyanis Bécsben
forradalom tört ki, melyért a magyarokat tették felelőssé.

A tizenhárom aradi vértanú arcképe Barabás Miklós litográfiáján:

Knezić Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-
Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos

E napon Aradon kivégeztek 13 honvédtisztet. Négyet Haynau kegyelméből katonához

méltóan agyonlőttek, kilencet azonban – mint a közönséges tolvajokat és gyilkosokat –
megalázó módon felakasztottak.
AZ UTOLSÓ ÉJSZAKA
Különös lelkierőre és hitre vall az, ahogyan a kivégzésre váró vértanúk utolsó éjszakájukat töltötték
celláikban.
Természetesen mindenki írt búcsúlevelet feleségének vagy hozzátartozójának. A lelki vigaszt nyújtó
papok visszaemlékezései szerint Aulich Lajos Horatius verseit olvasgatta az asztalra kitett feszület
mellett. Török Ignác a kor egyik legnevesebb várépítésről, erődítési munkákról szóló könyvében mélyedt
el. Láhner György pedig kedvenc fuvoláján a haldokló Edgar búcsúáriáját játszotta egy híres operából.
Damjanich János imát írt szeretett feleségéhez, majd a hajnali órákban magához kérette a hóhért.
Megígértette vele, hogy az akasztás előtt kíméletesen fog vele bánni, s törött lábai öszekötözésekor nem
okoz neki felesleges fájdalmat. Mindeközben Dessewffy Arisztid nyugodt lelkiismerettel aludt.

A KIVÉGZÉSEK
Október 6-án a hajnali órákban négy honvédtisztet vezettek az aradi vár sáncárkába: Kiss
Ernő, Dessewffy Arisztid gróf, Schweidel József tábornokokat, valamint Lázár Vilmos ezredest.
A sortüzek eldördülése után holttesteiket ott helyben, a sáncárokban földelték el.
Ezt követően kilenc tábornok indult el a felállított akasztófák elé. A tábornokok halkan
beszélgettek, bátran néztek szembe a halállal.
Egyiküket, Damjanich Jánost, aki pár hónappal korábban lábát törte, s még mindig csak
mankóval tudott járni, egy silány parasztszekéren vitték a kivégzés helyszínére. A hóhér ült
mellette, akivel kedélyesen eltársalgott, s nyugodtan szívta utolsó kedvenc szivarját.

Haynau bosszúja
A szabadságharc legendás honvédtábornoka volt a szerb származású Damjanich János.
1848 tavaszán a császári-királyi hadseregben szolgált Temesváron. Április elején keményen összetűzött
parancsnokával, Haynau tábornokkal, aki szidta és becsmérelte a lázadó magyarokat, kutyáknak,
betyároknak nevezve őket.
Haynau bosszúból azonnal Észak-Itáliába vezényelte Damjanichot, s a Batthyány-kormánynak csak
nyáron sikerült őt visszahoznia Magyarországra.
Damjanich a tavaszi hadjárat szinte minden csatájában kitűnt hősiességével, rettenthetetlen
bátorságával.
A világosi fegyverletétel után Arad várának parancsnokaként ő is az oroszok előtt tette le a fegyvert, de
tábornoktársaihoz hasonlóan átadták az osztrákoknak.
Haynau, emlékezve összetűzésükre, különös örömmel és elégtétellel írta alá halálos ítéletét.

Az ítéletet a következő sorrendben hajtották végre rajtuk. Először az osztrák származású

Poeltenberg Ernőt szólították. Ezután Török Ignác, Láhner György, a horvát ősökkel bíró Knezić
Károly, Nagysándor József, a német származású Leiningen-Westerburg Károly gróf, Aulich
Lajos, a szerb családból származó Damjanich János, végül Vécsey Károly gróf következett.
Aradon szenvedett később mártíromságot Kazinczy Ferenc fia, Kazinczy Lajos ezredes is.

1849. október 6-án azonban nemcsak Aradon voltak kivégzések. Pesten főbe lőtték
Batthyány Lajos grófot, Magyarország történelmének első miniszterelnökét. Haynau
Batthyányt is akasztásra ítélte, de ő az utolsó éjszakán egy, a felesége által a börtönbe
becsempészett kis tőrrel felvágta a nyaki ereit, s a sebek lehetetlenné tették az akasztást. Így
vele is a kivégzőosztag sortüze végzett.

A Batthyány Lajos emlékét őrző örökmécses emlékezeti pont az egykori Újépülettel szemben. A vértanú
miniszterelnök mellett az Újépület falainál az 1849 júliusa és 1850 januárja közötti időszakban több mint két tucat
embert ítéltek el és végeztek ki a szabadságharcban betöltött szerepe miatt.
HAYNAU LEVÁLTÁSA
1850 tavaszáig kb. 130 emberen hajtottak végre halálos ítéletet a szabadságharcban való
részvételük miatt. A megtorlás módja volt az is, hogy a honvédtiszteket hosszú
börtönbüntetésre ítélték, a honvédek és az altisztek jelentős részét pedig besorozták a
császári-királyi hadseregbe, és a birodalom távoli tartományaiba vezényelték őket. Sokan
kényszerültek bujdosni vagy külföldre menekülni, őket távollétükben jelképesen akasztották
fel.

Haynau terveit az alábbiakban foglalta össze:

„...egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal, és hogyan kell a rendet,
nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani. A magyarok háromszáz éve mindig lázadók,
csaknem valamennyi Habsburg király idején törtek ki forradalmak. Én vagyok az az ember, aki rendet
fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez
az egyetlen mód intő példát szolgáltatni minden jövendő forradalomnak.”

Haynau rémuralmának az európai közvélemény és a kormányok felháborodása vetett véget.

A tiltakozások hatására 1850 nyarán Ferenc József felmentette állásából. Híre ezután is
mindenhová elkísérte. A következő években több európai városban is megdobálták, sőt
bántalmazták a békésen utazgató császári tábornokot.

1848-49 ÉRTÉKELÉSE
Az ifjú Ferenc József császár előbb az aradi vértanúk kivégeztetésével, majd Haynau 11
hónapos rémuralmának támogatásával állt bosszút a rebellis magyarokon. A vereség és a
brutális megtorlás ellenére a forradalom és a szabadságharc mégis a magyar történelem
legdicsőbb eseményei közé került, s lényeges eredményeket mutatott fel.
Népünk 1848-49–ben egyszerre bizonyította összefogásra képes erejét és küzdeni képes
elszántságát. Bár az áprilisi törvényekben elért változtatások nagy részét eltörölték, s a
Habsburg hatalom fő törekvése újra Magyarország teljes beolvasztása és a birodalmon belüli
önállóságának végleges megszüntetése volt, két fontos döntést már nem vonhattak vissza: a
jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés végérvényesen a magyar társadalom életének
részévé vált. Elindult a polgári átalakulás, megkezdődött a feudalizmus felszámolása
hazánkban is.

Szorgalmi feladat:
Haynau rémuralmának az európai közvélemény és a kormányok felháborodása vetett véget.
Vajon mire hivatkozva követelték az uralkodótól Haynau leváltását? Fogalmazz meg egy ilyen
tiltakozó levelet külföldi diplomataként Ferenc József számára!