AZ OLASZ ÉS NÉMET EGYSÉG LÉTREJÖTTE

ITÁLIA – A FÖLDRAJZI FOGALOM

„Itália nem több, mint földrajzi fogalom.” Ez a
szállóigévé vált mondat a bécsi
kongresszuson hangzott el. Ettől kezdve a
politikusok gyakran idézték e gondolatot,
hiszen a helyzet lényegét fejezte ki. Észak-,
Közép- és Dél-Itália társadalmi és gazdasági
képe jelentősen különbözött. Az olaszok
évszázadok óta több államra szétszakadva
éltek, egy részük osztrák uralom alatt.
A 19. század első felében kialakult az itáliai
forradalmi mozgalom. A forradalmárok két
nagy célt tűztek maguk elé: felszabadítani
Itáliát az idegen uralom alól, és létrehozni az
egységes olasz nemzetállamot. Az 1820-as
évektől kezdődően egyre több lázadás tört ki
Itália-szerte, de ezeket sorra leverték.
Az 1848–49-es forradalmak bukását
követően az olasz egység megteremtésének
feladatát végül az egyik legjelentősebb
észak-itáliai állam, a Szárd–Piemonti
Királyság vállalta magára.

Az egységes Olaszország kialakulása az egyes területek csatlakozásának dátumával (jobbra)

AZ OLASZ EGYESÍTÉS ELSŐ KÉT LÉPÉSE

Cavour, a piemonti miniszterelnök más úton járt, mint a forradalmárok. Belátta, hogy csupán
a lelkes itáliai forradalmároktól támogatva nem képes az Észak-Itáliát kézben tartó Ausztria
legyőzésére. Az olasz nemzeti mozgalom csak akkor lehet sikeres, ha valamelyik európai
nagyhatalom is támogatja. Ezért szövetséget kötött III. Napóleon francia császárral, aki 200
000 fős katonai támogatást ígért a Szárd–Piemonti Királyságnak. Cserébe két kisebb terület,
Savoya és Nizza átadását kérte Cavourtól.
1859-ben kirobbant a háború. A francia–piemonti csapatok rövid időn belül súlyos vereséget
mértek az osztrákokra. A döntő csatát Solferino mellett vívták, ahol rengeteg sebesült maradt
a csatatéren. (Ez késztette Henry Dunant svájci orvost a Vöröskereszt létrehozására.)
Ekkor a francia császár hirtelen békét kötött az osztrákokkal, ugyanis a franciák egy
osztrákoktól megszabadított, de nem egységes Itáliát szerettek volna, mert tudták egy erős
Olaszország előbb-utóbb vetélytársukká válna a Földközi-tenger medencéjében. A béke
következtében Észak-Itália – Velence kivételével – a Szárd–Piemonti Királysághoz került,
Franciaország pedig megkapta a kért területeket. Ezzel lezárult az olasz egyesítési folyamat
első szakasza.

Camillo Cavour, piemonti miniszterelnök, az olasz egyesítési folyamat elindítója (balra) és Giuseppe Garibaldi, a
dél-itáliai forradalmárok vezetője (jobbra)
Az eseményeket azonban már nem lehetett megállítani. Közép-Itáliában fellázadt a nép. Az
osztrákbarát politikai erők megbuktak. Délen Garibaldi „vörösingesei” élén partra szállt
Szicíliában. Soraikban magyarok is küzdöttek. Hamarosan uralmuk alá került Dél-Itália. Habár
Garibaldi köztársaságpárti volt, az egyesítés érdekében nem gördített akadályt az elé, hogy
Dél-Itália is csatlakozzon a születőben lévő olasz királysághoz.
A második szakasz végén, 1861-ben, Torinóban az egyesített területek képviselői a piemonti
uralkodót olasz királlyá kiáltották ki. Létrejött az olasz nemzetállam.
Ám az egyesítés még nem fejeződött be. Cavour már korábban megfogalmazta: „Róma nélkül
nincs olasz egység.” Róma viszont a Pápai Államhoz tartozott, függetlenségét francia katonák
biztosították. A másik fontos város, Velence pedig osztrák kézen maradt. Az olasz egyesítési
folyamat folytatásához a német egység megteremtéséért vívott küzdelem kedvező
alakulására is szükség volt.

NÉMETORSZÁG – A FÖLDRAJZI FOGALOM

A Német-római Birodalom – az ún. Első Birodalom – a 17. század közepétől több száz önálló
kis fejedelemségből tevődött össze. Ez végül a napóleoni háborúk forgatagában szűnt meg.
Németország tehát – Itáliához hasonlóan – évszázadokon át csupán földrajzi fogalom volt. A
19. század első felében a nemzeti mozgalmak hatására megszületett az egységes
Németország vágya, ám az 1848-as forradalmak során ezt még nem sikerült létrehozni.

Az egységes Németország létrejötte

A POROSZ–OSZTRÁK HÁBORÚ – A NÉMET EGYESÍTÉS KEZDETE

Az 1860-as évek közepén a porosz fővárosban, Berlinben elérkezettnek látták az időt arra,
hogy katonai fölényüket kihasználva egyesítsék a német területeket Poroszországgal. E
történelmi tett végrehajtását vállalta fel az ország tehetséges és nagyratörő kancellárja,
Bismarck.
Bismarck és a poroszok az ún. „kismémet egység” megteremtését tűzték ki célul, egy olyan
porosz vezetésű Németország megteremtését, amelyből kimarad a német anyanyelvű Ausztria
és minden egyéb Habsburg irányítás alatt álló terület.
A porosz terv megvalósítását két hatalom nézte igen rossz szemmel: Ferenc József Ausztriája
és III. Napóleon Franciaországa. Mindkét uralkodó félt egy új, nagy területű, gyarapodó
lélekszámú gazdasági és katonai nagyhatalom létrejöttétől.
Bismarck kitűnően keverte a diplomáciai kártyákat. Kiprovokálta a porosz-osztrák háború
kirobbanását és elérte Oroszország és Franciaország semlegességét, ezzel Ausztriát
elszigetelte. Az Olasz Királyság pedig természetesen támogatta a poroszokat, hadserege részt
vett az Ausztria elleni harcokban.
 Otto von Bismarck, a „vaskancellár”
Bismarck tisztában volt azzal, hogy a német területeket
csak háborúval lehet Poroszországhoz csatolni. Tudta
azt is, hogy a történelmi pillanat neki kedvez, hiszen a
korszerű fegyverekkel felszerelt, hatalmas létszámú
porosz haderőnek még pár évig nem lesz méltó ellenfele
Európában. Így „a vér és a vas”, azaz a háború mellett
döntött. A kortársak ezért is nevezték „vaskancellárnak”.

A háború során az osztrákok 1866-ban Königgrätznél döntő vereséget szenvedtek. Ezzel

eldőlt, hogy a német egység létrehozása valóban Ausztria kizárásával megy végbe.
Ezt kihasználva az olaszok is megszerezték Velencét, így kapcsolódott tehát össze a német
egyesítés első lépése az olasz egyesítés harmadik szakaszával.

A POROSZ–FRANCIA HÁBORÚ – A NÉMET CSÁSZÁRSÁG LÉTREJÖTTE

Poroszország ilyen nagymértékű megerősödését Párizsban nem nézhették tétlenül. Ezért
1870-ben kitört a porosz–francia háború. A porosz csapatok néhány hét leforgása alatt
Sedan-nál megsemmisítő csapást mértek III. Napóleon seregére. Maga a francia császár is
fogságba esett.
A megkötött béke kemény feltételeket tartalmazott Franciaország számára. A
nyersanyagokban gazdag Elzászt és Lotharingiát Németországhoz csatolták, és a vesztesnek
óriási hadisarcot is kellett fizetnie.
A franciák legyőzésével elhárult az akadály a német területek egyesülése elől. 1871
januárjában Versailles-ban, a palota káprázatos tükörtermében meghalt Poroszország, és
megszületett az egységes Németország. I. Vilmos porosz király felvette a német császári
címet. Ezzel létrejött a Második Birodalom, közismert nevén a Német Császárság.
Az olasz egyesítési folyamat is lezárult. A bukott francia császár nem védelmezhette tovább
a Pápai Államot, amelyet így az olaszok 1870-ben elfoglaltak. Olaszország fővárosa Róma
lett, a Pápai Állam fennhatósága pedig azóta csak a Vatikán területére terjed ki.

A Német Császárság kikiáltása a versailles-i palota tükörtermében.

Az eseményre 1871. január 18-án, Poroszország születésének 170. évfordulóján került sor
A párizsi kommün
A francia-porosz háború elvesztését követően a körbezárt párizsiak úgy döntöttek, hogy ők nem kötnek
megalázó békét a III. Napóleon rendszerét elsöprő poroszokkal, ellenálltak, mire az Adolphe Thiers
vezette ideiglenes kormány elmenekült. Tíz nappal később pedig választásokat tartottak, melyek
eredményeként munkások, kistulajdonosok és értelmiségiek vezetésével megalakult a párizsi kommün.
Párizs példájára később Franciaország több városában is alakultak hasonló tanácsok, Thiers-ék azonban
elszigetelték egymástól ezeket a felkeléseket, majd sorra felszámolták őket. Az ideiglenes kormány,
miután békét kötött a németekkel, az ő segítségükkel támadást indított Párizs ellen is, s végül 8 nap
alatt véres küzdelemben el is foglalta a fővárost.

Feladatok a tanulás ellenőrzéséhez:

1. Miért mondták, hogy Itália és Németország csak földrajzi fogalom?
2. Ki volt az olasz egység megteremtését irányító politikus? Mi volt elképzelésének lényege?
3. Miért támogatta III. Napóleon a Szárd–Piemonti Királyságot? Miért nem állt érdekében az
egységes Olaszország kialakulása?
4. Milyen szerepe volt az egyesítésben Garibaldinak?
5. Miért nevezték Bismarckot vaskancellárnak?
6. Milyen háborúkon keresztül vezetett az út az egységes Németország létrejöttéhez?
7. Kövesd végig a térképen az egységes Olaszország és Németország kialakulásának
folyamatát! Vázold fel, hogyan függ össze egymással a két folyamat!