gette a kritika.
Az előbbi említése nekem teljesen
indokolatlannak tűnik.
Az a hír járta, hogy a The Secret Mirror freudiánus
vígjáték; e kedvező (de téves) értelmezés a sikert
jelentette. Sajnos Quain akkor már elmúlt negy­
venéves; megszokta a kudarcot, s nem akaródzott
neki jókedvvel elfogadnia a megváltozott helyzetet.
Bosszút esküdött. 1939 végén kiadta a Statements
című könyvét: ez talán a legeredetibb műve, két­
ségtelenül a legvisszhangtalanabb és a legtitokza­
tosabb. Quain érvelése szerint az olvasók faja már
kihalt. „Nincs európai ember - érvelt - , aki ne vol­
na lappangó vagy tényleges író.” Azt is vallotta,
hogy az irodalommal járó sokféle gyönyörűség kö­
zül a leleményesség a legmagasabb rendű. Mivel
nem mindenki részesülhet ebben a gyönyörűség­
ben, sokaknak meg kell elégedniük látszatteremtés­
sel. Ezeknek a „fogyatékos íróknak”, akik tenger­
nyien vannak, szánta Quain a Statements nyolc tör­
ténetét. Mindegyik egy-egy jó cselekményt előlegez
vagy ígér, de a szerző szándékosan valamennyit el­
rontja. Az egyik, nem a legjobb, két cselekményt
sejtet. Az olvasó azt hiszi, amikor eltereli a figyel­
mét a hiúság, hogy maga találta ki őket. Én gyanút­
lanul a harmadik történetből - The Rose ofYesterday
- merítettem A körkörös romok-at, A z elágazó ösvé­
nyek kertje című kötetem egyik elbeszélését.
1941
Scholz László fordítása
BÁBELI KÖNYVTÁR
„By this artyou may contemplate
the variation of the 23 letters...”
THE A N A T O M Y OF M ELA N C H O LY
PART 2. SECT. I I . MÉM. IV.
Az univerzumot (amelyet mások Könyvtárnak ne­
veznek) meghatározatlan és talán végtelen számú,
hatszög alakú galéria alkotja, melyeknek közepén
alacsony korláttal körülvett nagy szellőzőaknák van­
nak. M inden hatszögből láthatók lefelé és felfelé az
emeletek - sehol sincs végük. A galériák beosztása
egyforma. Kettőt kivéve minden oldalon öt - össze­
sen húsz - hosszú polc takarja a falakat a földtől a
mennyezetig; magasságuk alig haladja meg egy át­
lagos könyvtáros magasságát. Az egyik szabad fal­
rész keskeny előtérbe nyílig az előtér pedig egy
másik, az előzőhöz és a töbtíihez hasonló galériába.
Az előtértől jobbra és balra egy-egy parányi helyi­
ség van. Egyikben állva lehet aludni, a másikban
szükségét végezheti az ember. Itt kanyarog a csiga­
lépcső a távoli mélység és távoli magasság felé. Az
előtérben tükör áll, amely híven kettőzi mindazt,
ami előtte van. A tükör létéből az emberek arra kö­
vetkeztetnek, hogy a Könyvtár nem végtelen - ha
valóban az volna, minek e csalóka kettőzés? - , ma­
gam azonban inkább arról álmodozom, hogy a fi­
noman csiszolt felületek a végtelent sejtetik-ígé-
rik... A fény gömb alakú gyümölcsökből árad, me­
lyeket lámpának neveznek. Minden hatszögben ket­
tő függ, átellenesen. Fényük állandó és elégtelen.
69
 M int bármelyik ember a Könyvtárban, ifjúko­
romban sokat utaztam; zarándokoltam, hogy fellel­
jek egy könyvet, talán a katalógusok katalógusát,
de most, amikor szemem már alig tudja kibetűzni
írásomat, a halálomra készülök, alig néhány mér­
földre a hatszögtől, amelyben születtem. Halálom
után lesznek majd könyörületes kezek, melyek át­
hajítanak a korláton; a levegő feneketlen mélysége
lesz a sírom; testem hosszan merül alá, hogy végül
elrohadjon és szétoszoljék a végtelen zuhanás ör­
vénylő szelében. Én azt állítom, hogy a Könyvtár
végtelen. Az idealisták azzal érvelnek, hogy a hat­
szögletes termek az abszolút tér szükségszerű for­
mái, vagy legalábbis a mi térszemléletünké. Úgy
vélik, hogy háromszög vagy ötszög alakú terem
elképzelhetetlen. (A misztikusok azt állítják, hogy
az eksztázisban egy kerek szobát látnak, egyetlen
hatalmas, kerek könyvvel, amelynek egybefüggő
gerince körben borítja a falat, ám vallomásuk gya­
nús, szavaik homályosak. Ez a kör alakú könyv:
Isten.) Elég, ha itt felidézem a klasszikus mondást:
A Könyvtár olyan gömb, amelynek középpontja bár­
melyik hatszög, és kerülete felfoghatatlan.
M inden hatszög minden falának öt polc felel
meg; minden polcon harminckét azonos nagyságú
könyv, minden könyv négyszáztíz oldalas, minden
oldalon negyven sor, minden sorban nyolcvan fe­
kete betű. A könyvek hátán is vannak betűk, ezek
azonban nem azt jelzik vagy mutatják, amit a lapok
tartalmaznak. Tudom, hogy ez az összefüggéstelen­
ség egykor titokzatosnak látszott. Mielőtt a megol­
dást összefoglalnám (amelynek felfedezése, tragi­
70
kus kihatásai ellenére is, talán a történelem legje­
lentősebb eseménye), néhány axiómát felidéznék.
Az első: a Könyvtár ab aeterno létezik. Ebben az
igazságban, amelyből a világ jövőbeni örökkévaló­
sága is egyenesen következik, egyetlen értelmes
elme sem kételkedhet. Az ember, ez a tökéletlen
könyvtáros vagy a véletlen, vagy rosszakaratú de-
miurgoszok műve; az univerzum pedig, elegáns
állványával, rejtélyes köteteivel, fáradhatatlan lép­
csőivel - hogy felmenjen rajtuk az utazó - , és lat­
rináival —hogy ráüljön a könyvtáros — kizárólag
valamely istenség műve lehet. Isten és ember közti
távolság azonnal felmérhető, ha csak összehason­
lítjuk ezeket a durva és reszkető jeleket, melyeket
téveteg kezem egy könyv fedelére ró, a könyv belse­
jében látható organikus betűkkel: ezek pontosak,
finomak, koromfeketék, utánozhatatlanul szim­
metrikusak.
A második axióma: az ortográfiái jelek száma hu­
szonöt.1E megállapítás lehetővé tette, hogy három­
száz évvel ezelőtt megalkossák a Könyvtár általános
elméletét, és megnyugtató módon megoldják az
addig megfejthetetlennek látszó problémát, azt,
hogy szinte valamennyi könyv kaotikus zagyvaság.
Az egyik, amelyet apám a tizenöt-per-kilencvenné-
gyes részleg valamely hatszögében látott, az M C V
betűket foglalta magába, perverz módon ismételve
1. Az eredeti kéziratban se számjegyek, se nagybetűk nincse­
nek. Az írásjelek a vesszőre és a pontra korlátozódnak. E két
írásjel, továbbá a szóköz és az ábécének huszonkét betűje felel
meg az ismeretlen által említett huszonöt ortográfiái jelnek.
(A kiadó jegyzete.)
71
őket az elsőtől az utolsó sorig. Egy másik könyv
(ebben a részlegben sokat forgatták) a betűk pusz­
ta labirintusa, de az utolsó előtti lapon ez van: O,
idő, a te piramisaid! Ma már tudjuk, hogy egy értel­
mes sor vagy egy pontos hír körül mérföld hosszú­
ságú esztelen kakofónia, verbális limlom és össze­
függéstelenség található. (Hallottam egy elmara­
dott vidékről, ahol a könyvtárosok szakítanak azzal
a dőre babonával, hogy a könyvekben értelmet ke­
ressenek, mint ahogy nem keresnek értelmet az ál­
mokban vagy a tenyér kusza vonalaiban sem... Fel­
teszik, hogy az írás feltalálói a huszonöt természe­
tes jelet utánozták, de azt állítják, hogy ezek alkal­
mazása esetleges, és a könyvek önmagukban sem­
mit sem jelentenek. Ez a vélemény, mint látni fog­
juk, nem egészen alaptalan.)
Nagyon sokáig azt hitték, hogy ezek a megfejt­
hetetlen könyvek régi vagy távoli nyelveken íródtak.
Bizonyos, hogy a legrégebbi emberek, az első
könyvtárosok a mi mai nyelvünktől erősen eltérő
nyelvet beszéltek; bizonyos, hogy néhány mérföld­
del jobbra más nyelvjárást beszélnek, kilencven
emelettel feljebb pedig egészen érthetetlen nyelvet.
Mindez, ismétlem, bizonyos, de négyszáztíz oldal­
nyi változatlan M C V nem jelenthet semmit egyet­
len nyelven sem, bármennyire kezdetleges vagy
dialektális nyelv is az. Egyesek azt fejtegették, hogy
minden betű befolyásolhatta a következőt, és így az
M C V értéke a 71. oldal harmadik sorában nem
azonos azzal, amit egy másik oldal másik sorában
kifejez, de ez a ködös tétel nem sokáig tartotta ma­
gát. Mások titkosírásra gondoltak; e feltevést ál­
72
tálában elfogadták, ámbár nem abban az értelem­
ben, ahogy az elgondolói megfogalmazták.
Ötszáz évvel ezelőtt az egyik felső hatszög fő-
könyvtárosa2 talált egy könyvet, amely ugyanolyan
zavaros volt, mint a többi, de majdnem két oldalon
keresztül összefüggő sorok voltak benne. Leletét
megmutatta egy vándormegfejtőnek, aki azt állítot­
ta, hogy portugálul van írva, mások viszont azt,
hogy jiddisül. M ajd’ egy évszázadba telt, mire azo­
nosították a nyelvet: a gauraninak egy szamojéd-lit­
ván ága, a klasszikus arab ragjaival. Tartalmát is
megfejtették: a kombinatorikus analízis alapisme­
retei, végtelen számú variációk példáival illusztrál­
va. Ezek a példák tették lehetővé, hogy az egyik
zseniális könyvtáros felfedezze a Könyvtár alaptör­
vényét. Ez a gondolkodó rájött, hogy minden
könyv, bármennyire különbözzék is, hasonló ele­
mekből áll; ezek: a szóköz, a pont, a vessző és az
ábécé huszonkét betűje. Azfís állította - és ezt vala­
mennyi utazó megerősítette - , hogy: A hatalmas
Könyvtárban nincs két azonos könyv. E cáfolhatatlan
premisszákból arra következtetett, hogy a Könyvtár
teljes, és polcain a húsz-egynéhány ortográfiái jel
valamennyi - bár nagyszámú, de mégsem végtelen
- lehetséges kombinációja előfordul, vagyis m ind­
az, ami kifejezhető (és valamennyi nyelven meg­
van). Minden: a jövő minuciózusán leírt története,
2. Azelőtt minden három hatszögre jutott egy ember. Az ön-
gyilkosság és a tüdőbetegségek felborították ezt az arányt. Ki­
mondhatatlanul mélabús emlék: néha sok-sok éjszakán át
utaztam tiszta folyosókon és lépcsőkön anélkül, hogy egyetlen
könyvtárossal is találkoztam volna.
73
az arkangyalok önéletrajza, a Könyvtár pontos ka­
talógusa, ezer és ezer hamis katalógus, e katalógu­
sok hamisságának kimutatása, az igazi katalógus
hamisságának kimutatása, Baszileidész gnosztikus
evangéliuma, az evangélium kommentárja, az evan­
gélium kommentárjának kommentárja, igaz beszá­
moló a halálodról, valamennyi könyv fordítása m in­
den nyelven, minden könyv betoldott részletei
minden könyvben, az az értekezés, amit Beda írha­
tott volna (de nem írt meg) a szászok mitológiá­
járól, Tacitus elveszett könyvei.
Amikor kihirdették, hogy a Könyvtár minden
könyvet magában foglal, különös boldogság volt az
első érzés. Minden ember az érintetlen és titkos
kincs urának érezte magát. Nem volt probléma,
sem egyéni, sem a világot érintő, amelyre ne lett
volna ékesszóló megoldás valamelyik hatszögben.
Az univerzum bizonyságot kapott, az univerzum
hirtelen megnyitotta a remény határtalan dimen­
zióit. Az idő tájt sokat beszéltek az Igazolásokról:
védőbeszédek és jövendölések könyvei ezek, ame­
lyek a világ minden emberének minden cselekede­
tét mindörökre igazolták, és jövőjük csodálatos tit­
kait is tartalmazták. Ezernyi kapzsi ember hagyta
ott születésének édes hatszögét, nekiiramodott a
lépcsőknek, a hiú szándéktól hajtva, hogy megta­
lálja saját Igazolását. Zarándokok vitatkoztak a
szűk folyosókon, sötét átkokkal átkozódtak, fojto­
gatták egymást az isteni lépcsőkön, hamis köny­
veket hajigáltak az alagutak mélyébe, míg őket tá­
voli vidékek emberei taszították a halálba. Mások
megőrültek... Az Igazolások léteznek (magam is
74
láttam kettőt, eljövendő személyekre vonatkoztak,
talán nem is képzelt személyekre), de akik keresték
őket, elfeledkeztek valamiről: a nullával egyenlő a
valószínűsége annak, hogy egy ember megtalálja
saját Igazolását vagy akár az Igazolás valamely csa­
lóka változatát.
Azt is beszélték akkoriban, hogy megvilágosod­
nak az emberiség alapvető misztériumai: a Könyv­
tár és az idő eredete. Valószínű, hogy vannak sza­
vak, melyekkel e súlyos titkok megmagyarázhatók;
ha a filozófusok szótára nem volna elegendő, a sok­
arcú Könyvtár bizonyosan megalkotta a sose hal­
lott nyelvet, ami kell hozzá, s e nyelv szótárát és
nyelvtanát. Az emberek immár negyedik százada
nyűvik a hatszögeket... Vannak hivatalos keresők,
inkvizítorok. Láttam őket hivatásuk gyakorlása köz­
ben: mindig kimerültén érkeznek, valami lépcsőről
beszélnek, amin nincsenek lépcsőfokok, és ami
majdnem halálukat okozta;'galériákról és lépcsők­
ről beszélnek a könyvtárosokkal; néha kézbe veszik
a legközelebbi könyvet, belelapoznak, gyalázatos
szavakat keresnek. Láthatóan egyik sem reméli,
hogy talál valamit.
Az óriási reménységet természetesen túlzott csüg­
gedtség követte. A bizonyosság, hogy valamelyik
hatszög valamelyik polcán értékes könyvek vannak,
és hogy ezek az értékes könyvek hozzáférhetetle­
nek, szinte elviselhetetlennek tűnt. Egy istenká­
romló szekta azt javasolta, hogy szüntessék be a ke­
resésüket, és az emberek addig keverjék a betűket
és a jeleket, amíg a véletlen valószínűtlen adomá­
nyaként megalkothatják a kánoni könyveket. A ha­
75
tóságok szigorú rendszabályok bevezetésére kény­
szerültek. A szekta eltűnt, de gyerekkoromból em­
lékszem öregekre, akik naphosszat a latrinákban
rejtőzködtek, kezükben a tiltott kockavető pohár,
fenekén fémkorongokkal, és erőtlenül majmolták
az isteni rendetlenséget.
Mások ezzel szemben úgy vélték, hogy a haszon­
talan művek megsemmisítése a legfontosabb. Elri­
asztották a hatszögeket, megbízóleveleket mutogat­
va, amelyek nem mindig voltak hamisak; utálkozva
belelapoztak valamelyik kötetbe, és egész polcokat
ítéltek pusztulásra. Higiénikus, aszketikus dühük­
nek több millió könyv esztelen megsemmisítése kö­
szönhető. Nevük átkozott, de azok, akik az őrjön­
gésben elpusztított „kincseket” sajnálják, megfe­
ledkeznek két közismert tényről. Az egyik: a
Könyvtár oly hatalmas, hogy az emberi eredetű
csökkentés alig-alig észrevehető. A másik: minden
példány egyedi, pótolhatatlan, de - mivel a Könyv­
tár totális - sok százezer tökéletlen fakszimile is
van; ezek olyan művek, amelyek csak egy betűben
vagy egy vesszőben különböznek egymástól. A köz­
véleménnyel szemben bátorkodom feltételezni,
hogy a Tisztogatók fosztogatásainak következmé­
nyeit eltúlozta az a rémület, amelyet e fanatikusok
kiváltottak. Az az őrült vágy hajtotta őket, hogy
kezükbe kaparintsák a Karmazsinvörös Hatszög
könyveit: e könyvek a szokottnál kisebb formátu­
múak; mindenhatók, illusztráltak és mágikusak.
Tudunk a kor egy másik babonájáról is: a Könyv
Emberéről. Valamely hatszög valamely polcán - így
vélték az emberek - kell hogy legyen egy könyv,
76
amely az összes többinek kulcsa és tökéletes össze­
foglalása; egy könyvtáros egyszer átlapozta, és
olyan lett, mint egy isten. E részleg nyelvében ma
is megtalálhatók az egykori tisztségviselő kultuszá­
nak nyomai. Sokan indultak zarándokúdra, hogy
megkeressék Ót. Egy évszázadon át kutatták hasz­
talanul minden irányban. Hogyan találhatnák meg
a titkos és szent hatszöget, amely befogadta? Valaki
a regresszív módszert ajánlotta: az A könyv lokali­
zálásához szükséges a B könyv, amely megmutatja
A helyét; a B könyv lokalizálásához előbb meg kell
nézni C könyvet; és így tovább a végtelenségig...
Efféle kalandokra pazaroltam én is sorvadó évei­
met. Nem tartom valószínűtlennek, hogy az uni­
verzum valamelyik polcán megvan a totális könyv;3
esedezem az ismeretlen istenekhez, bár lett volna
ember - csak egy, még ha évezredekkel ezelőtt élt
is! —, aki átnézte és elolvasta azt a könyvet. Ha be­
csület, tudás és boldogság tíem lehet enyém, hát
legyen másoké. Csak létezzen az ég, még akkor is,
ha az én helyem a pokol. Sértsenek meg, semmisít­
senek meg, de egy pillanatra, egyetlen lényben kap­
jon értelmet a Te hatalmas Könyvtárad.
Az istentelenek azt állítják, hogy a Könyvtárban
az esztelenség a törvényszerű, és hogy az ésszerű­
ség (még a legegyszerűbb és legtisztább összefüg-
3. Ismétlem: egy könyv létezéséhez elegendő létének lehető­
sége. Csupán a lehetetlen van kizárva. Például: nincs könyv,
amely egyúttal lépcső is, ámbár kétségtelenül vannak könyvek,
amelyek ennek a lehetőségét vitatják, tagadják és kimutatják; s
vannak más könyvek, melyek struktúrája megfelel a lépcső
struktúrájának.
77
gés is) szinte csodálatos kivétel. Mondják - jól tu ­
dom hogy „a lázas Könyvtár hazárd, szeszélyes
köteteit szüntelenül az a veszély fenyegeti, hogy át­
változnak egy másik kötetté, és mindent állítanak,
tagadnak vagy összekevernek, mint egy önkívület­
ben levő istenség” . E szavak, melyek nemcsak a
zűrzavarról vádaskodnak, hanem annak példáját is
adják, világosan bizonyítják ferde ízlésüket és re­
ménytelen tudatlanságukat. A Könyvtár valójában
az összes verbális struktúrát, a huszonöt írásjel
minden lehetséges változatát magában foglalja, de
nem tartalmaz egyetlen abszolút ostobaságot sem.
Szükségtelen megjegyezni, hogy az általam irányí­
tott számos hatszög legjobb kötetének címe: Jól
fésült mennydörgés, egy másiké A gipszgörcs, egy har­
madiké Axaxaxasz mlö. E szavak első látásra talán
összefüggéstelenek, de allegorikus vagy titkosírásos
jellegük bizonyítható. A bizonyítás verbális és ex
hypothesi, a Könyvtárban fellelhető. Nincs olyan
betűkombináció, akár például a
dhcmrlchtdj,
amely az isteni Könyvtárban ne volna meg eleve, s
a Könyvtár valamelyik titkos nyelvében ne rejtene
magában valami szörnyűséges értelmet. Senki sem
mondhat ki akár egyetlen szótagot, amely ne lenne
tele gyöngédséggel vagy félelemmel, valamely nyel­
ven ne lenne egy isten hatalmas neve. A beszéd tu­
lajdonképpen tautológia. Ez a haszontalan és bő­
beszédű levél is megvan már a megszámlálhatatlan
hatszög valamelyikében, az öt polc harminc köteté­
78
nek egyikében; de ott van a cáfolata is. (N számú
lehetséges nyelv használja ugyanazt a szókészletet;
némelyikben a Könyvtár fogalmának ez a pontos
meghatározás a megfelelője: hatszögű galériák min­
denütt jelenlevő és örökös rendszere, de a könyvtár
kenyér is, vagy piramis, vagy valami más dolog, és a
definíció hét szava más értékű. Hát te, nyájas ol­
vasó, biztos vagy-e benne, hogy megérted a nyel­
vet, amin írok?)
A rendszeres írás eltereli figyelmemet az emberek
mai helyzetéről. A bizonyosságtól, hogy minden
meg van írva, megsemmisülünk, vagy elbizakodot-
tá válunk. Ismerek olyan helyeket, ahol az ifjak le­
borulnak a könyvek elé, és barbárul csókolgatják a
lapokat, közben pedig egyetlen betűt sem képesek
megfejteni. A járványok, eretnek viszálykodások, az
óhatatlanul banditizmussá fajuló zarándoklatok
jócskán megtizedelték a lakosságot. Azt hiszem,
már említettem az örigyilkösságokat, melyeknek
száma évről évre több. Talán az öregség és a félelem
vezet félre, de azt gyanítom, hogy az emberi faj - az
egyetlen - kihalóban van, és a Könyvtár fennma­
rad: kivilágítva, magányosan, végtelenül, tökéletes
mozdulatlanságban, értékes köteteivel, haszonta­
lanul, ronthatatlanul, titkosan.
Leírtam imént a szót: végtelenül. Nem csupán re­
torikai megszokásból iktattam ide; állítom, hogy
nem illogikus végtelennek gondolni a világot. Akik
végesnek hiszik, azt tételezik fel, hogy a folyosók,
lépcsők és hatszögek valahol a messzeségben fel­
foghatatlan módon megszűnnek, ami abszurdum.
Akik pedig határtalannak képzelik, elfelejtik, hogy
79
a könyvek lehetséges száma nem végtelen. E régi
problémára én azt a megoldást bátorkodom sugall­
ni: a Könyvtár határtalan és periodikus. Ha egy örök­
ké élő utazó bármely irányban átutazna rajta, év­
századok múltán meggyőződhetne róla, hogy egy­
azon kötetek ismétlődnek egyazon rendetlenségben
(amely, így ismétlődve, renddé, a Renddé válik).
Ez a nemes remény édesíti meg magányom.4
M ar dél Plata, 1941
Boglár Lajos fordítása
4. Letizia Álvarez de Toledo megjegyezte, hogy a hatalmas
Könyvtár felesleges; tulajdonképpen elegendő volna egyetlen
kötet szokványos formátumban, kilenc- vagy tízpontos betűből
szedve, amely kötet végtelen számú, végtelenül finom lapok­
ból állna. (Cavalieri a XVII. század kezdetén azt mondta, hogy
minden szilárd test végtelen számú egymásra helyezett sík.) E
selymesen finom vademecum kezelése nem lenne kényelmes;
minden látható lap ugyanolyan lapokká válna szét; a felfog­
hatatlan középső lapnak nem lenne hátsó oldala.
80
AZ ELÁGAZÓ ÖSVÉNYEK KERTJE
Victoria Ocampónak
Liddel Hart A z európai háború története 242. olda­
lán azt írja, hogy a britek 1916. július 24-re a Ser-
re-M ontauban vonal ellen tizenhárom hadosztály-
lyal (és ezernégyszáz ágyúval) támadást terveztek,
de a támadást 29. reggeléig el kellett halasztani.
A késlekedést, melynek persze nem volt semmi je­
lentősége, a felhőszakadások okozták - jegyzi meg
Liddel H art kapitány. A kedvező nyilatkozat, ame­
lyet Ju Cun doktor, a csingtaoi Hochschule egyko­
ri tanszékvezető angoltanára tollba mondott, átol­
vasott és aláírt, meglepő fényt vet az esetre. Az első
két lap hiányzik.
„...és felvettem a kagylót. Azonnal megismertem
a hangot, amely németül feíélt. Richard M adden
kapitányé volt. M adden, Viktor Runeberg lakásá­
ról, közölni akarta, hogy ügyünknek befellegzett,
és - de ez igen mellékesnek látszott, vagy legalább­
is annak kellett volna látszania —minekünk is. Tu­
datta velem, hogy Runeberget letartóztatták, illetve
meggyilkolták.1 Még mielőtt a nap lemegy, ugyan­
így fogok járni én is. M adden könyörtelen volt.
Jobban mondva kénytelen volt könyörtelennek len-
1. Ocsmány és nevetséges feltevés. Hans Rabener, alias Vik­
tor Runeberg porosz kém az automata pisztolyával rátámadt a
letartóztatási parancsot végrehajtó Richard Madden kapitány­
ra. Ez önvédelemből ejtette rajta a sebeket, amelyek Runeberg
halálát okozták. (A kiadó jegyzete.)
81