Kommunizmus – Románia

A II. világháború után az ország a Szovjetunió erős nyomása alatt a kommunista tömb
része lett. 1946-ban a román kommunista párt választási csalással átvette a hatalmat. A
sztálinizmus évei alatt több százezer embert börtönöztek be politikai okokból, a börtönökben
gyakori volt a testi kínzás. 1956-ban a magyarországi forradalommal való szimpatizálás
vádjával több ezer erdélyi magyar személyt zártak börtönbe, sokakat meg is gyilkoltak közülük.
A Szovjetunió a két ország kommunista vezetésének egyezsége alapján 1958-ban kivonta
megszálló csapatait az országból, és ezután enyhült a diktatúra. A keleti blokk államai közt
egyedül itt nem volt kötelező iskolai tantárgy az orosz nyelv. A 60-as évek végét és a 70-es
évek elejét a gazdasági fejlődés és a relatív jólét jellemezte.
Az 1948-ban tartott népszámlálás szerint Erdély lakossága 3 420 859 fő volt
ami Románia teljes lakosságának 21,6%-át jelentette. A népszámlálás szerint az erdélyi
lakosság 25,7%-a volt magyar anyanyelvű.
Ugyanebben az évben bevezették a tanügyi reformot mely során államosították az
egyházi iskolákat, ezáltal 468 római katolikus, 531református, 266 evangélikus és
35 unitárius iskolát vettek el. Az egykori humán-gimnáziumokat szakközépiskoláknak
alakították át. Az oktatást szovjet mintára szervezték meg.
1949. márciusában kényszerlakhelyre (domiciliul obligatoriu) hurcoltak el mintegy
3500-5000 földbirtokos családot. Októberben hazaárulás vádjával börtönbüntetésre ítélték
a Magyar Népi Szövetség vezetőit: Balogh Edgárt, Csőgör Lajost, Demeter Jánost, Jordáky
Lajost és Méliusz Józsefet. Ugyancsak 1949-ben feloszlattak minden társadalmi szervezetet így
azErdélyi Múzeum Egyesületet, a Petőfi Közművelődési Egyesületet (volt EMKE), az Erdélyi
Gazdasági Egyesületet, de a román közművelődési egyesületet, az Astrát is.
1950-ben Brassót Sztálinvárosnak nevezték át, majd a szovjet mintára megrendezett
területrendezés során Erdély 22 megyéjéből 11 tartományt alakítottak ki (Sztálin tartomány
része lett Csík, Udvarhely és Háromszék).
1952. szeptember 27-én ismét átszervezték az ország közigazgatását és a
történelmi Székelyföld területén megalakították a Magyar Autonóm
Tartományt (Csík, Erdőszentgyörgy, Gyergyószentmiklós, Maroshévíz, Marosvásárhely, Szás
zrégen, Sepsiszentgyörgy,Kézdivásárhely és Székelyudvarhely rajonokkal, Marosvásárhely sz
ékhellyel). A szeptemberi választások során már csak 25 magyar képviselő jutott be a Nagy
Nemzetgyűlésbe.
1953. február 19-én az MNSZ és a Román Kommunista Párt vezetősége az MNSZ
önfeloszlatásáról döntött, a szövetség infrastruktúráját a kommunista párt vette át.
1957. nyarán a budapesti és bukaresti kormányok kölcsönösen engedélyezték a
Magyarországon illetve Romániában élő családtagok látogatását, de az 1956-os
forradalom miatt bevezetett vízumkényszer a magyar állampolgárok számára érvényben
maradt. A Románia és Magyarország között fennálló vízumkényszert végül 1960-ban törölték
el, aminek köszönhetően a Magyarországra utazók száma ugrásszerűen megnő. Ugyancsak
ebben az esztendőben, átszervezték Románia területi közigazgatását, melynek következtében
a Magyar Autonóm Tartományból Maros-Magyar Autonóm Tartomány lett, melyhez
hozzácsatolták Marosludas és Dicsőszentmárton rajonokat, de, Brassóhozvaló közelségük
miatt Sepsi és Kézdi rajonok átkerültek a Sztálin tartományba, mely visszkapja régi, Brassó
tartomány nevét.
A következő években számos magyar tannyelvű iskolát beolvasztottak román iskolákba,
elsősorban szórványvidékeken. Az oktatásban korlátozták a magyar nyelv használatát (így
például egyetemeken a gyakorlati vizsgákat kizárólag román nyelven lehetett letenni), sőt a
kórházakban a kórlapírás is kizárólag az állam nyelvén kellett történjen.
1963 őszén a román hatóságok megkezdték a közintézmények, közterek elnevezéseinek
megváltoztatását, amelynek kettős célja volt: részben az orosz/szovjet nevek eltüntetése,
részben pedig a magyar nevek eltüntetése. Ugyanebben az időszakban számos település nevét
is megváltoztatták.
Az 1965-ös parlamenti választások során a Nagy Nemzetgyűlésbe 43 magyar
nemzetiségű képviselő került be. Ebben az évben meghaltGheorghe Gheorghiu-Dej a Román
Munkáspárt elnöke, helyét Nicolae Ceauşescu vette át. Augusztusban elfogadták az új
alkotmányt, melyben kikiálltották a Román Szocialista Köztársaságot.

1965-től Nicolae Ceauşescu irányította az országot, aki a kifelé mutatott képpel szemben
a belpolitikai életben személyi kultuszt és totális diktatúrát épített ki. Ceauşescu diktatúrájában
kulcsszerepet kapott a román kommunista titkosrendőrség, a Securitate. Az elért gazdasági
színvonal fenntartása érdekében a 70-es években az ország jelentős hiteleket vett fel az IMF-
től és a Világbanktól. 1977 és 1981 között az államadósság emiatt 3 milliárd dollárról 10
milliárd dollárra nőtt, és a nyugati tőke erre hivatkozva megpróbált befolyást gyakorolni a
politikai rendszer demokratizálására. Ezt megakadályozandó a 80-as években Ceauşescu
súlyos gazdasági megszorításokat vezetett be, és 1989-ig Románia sikeresen vissza is fizette a
nyugati államadósságokat. Ennek ára azonban a mély gazdasági válság és a lakosság teljes
elszegényedése volt.
Nacionalista politikát folytatott, mely súlyos kihatással volt a Romániában élő
nemzetiségekre, különösképpen a magyarokra és németekre.
1968-ban újjászervezték Románia közigazgatását, minek következtében megszűnt
létezni a Maros-Magyar Autonóm Tartomány, területét három újonnan alapított megye
(Kovászna megye, Hargita megye és Maros megye) között osztották fel.
1979-ben az RKP Központi Bizottsága új határozatott hozott miszerint az oktatási
intézményekbe és a sajtóban egyaránt a romániai földrajzi neveket, a helységneveket, sőt a
magyar történelmi személyiségek neveit kötelezően román megfelelővel vagy helyesírással kell
írni. Elrendelték a tankönyvek átírását is. Az intézkedést, a kedvezőtlen külföldi visszhangok
miatt azonban elvetették. Az 1980-as évek második felében tovább sorvasztották a magyar
nyelvű oktatást, számos iskolában megszüntették a magyar tagozatot, a magyar tannyelvű
iskolákba román pedagógusokat neveztek ki.
1984-ben megszüntették a kisebbségek nyelvén sugárzott televízióadást, a rádióadások
idejét jelentősen korlátozták. Az 1986-1989 időszakban több tízezren hagyták el Romániát,
ezek jelentős része a zöld határt átlépve disszidált.
Egy 1988-as párthatározat végérvényesen megtiltotta a helységnevek idegen
nyelvű megnevezését a médiában, ettől kezdve minden közleményben és a hírlapok, folyóiratok
alcímében a megyék, helységek neve csak románul jelenhetett meg. Ceauşescu ebben az évben
hirdette meg a település-szisztematizálási tervét, melyek során számos falut felszámoltak, a
nagyobb városok törénelmi magjait pedig eltüntették. Ez ellen Budapesten 40-50 ezren
tüntettek. Nacionalista és soviniszta politikára hivatkozva 1988-ban Ceauşescu bezáratta
a kolozsvári magyar konzulátust, mely sok évig egyetlen információ forrás volt a romániai
magyarságról.
1989-ben Magyarország és további hat állam kérték az ENSZ közbelépését az emberi
jogok betartásáról Romániában. Magyarországon menekülteket befogadó állomásokat
rendeznek be a határmenti nagyobb településeken, majd a Nagy Imre újratemetését követő
napon nagyszabású, a romániai magyarokat támogató tüntetésre kerül sor, melyer a román
pártvezetés természetesenrománellenesnek és szocialista-ellenesnek minősített.
1989. december 16-án több ezer tüntető megakadályozza Tőkés László református
lelkész kilakoltatását. A tüntetők szavaló kórusokban követelik a rendőrök távozását. Másnap
hajnalig mintegy 300-700 tüntető alkot élőláncot a templom körül, köztük románok, illetve más
felekezetek tagjai. A megmozdulásban mintegy 5000-en vesznek részt és ezzel kitört az 1989-
es romániai forradalom.