Az autizmus spektrumzavar pedagógiájának alapfogalmai

Az autizmus-spektrumzavarok nagy kihívást jelentenek,mint a

gyógypedagógia,mint a speciális gyógypedagógia számára. Felismerésük,kezelésük
és kutatásuk is multidiszciplináris feladat. A
gyermekpszichiátria/pszichiátria,neurológiai,gyermekgyógyászat,pedagógia,pszichol
ógia,genetika,gyógypedagógia,szociológia kölcsönhatása szükséges hozzá. Az
autizmus,mint fejlődési zavar egyedülállóan sokszínű képet mutat,ezért is nevezzük
spektrumzavarnak. A gyógypedagógia mint tudományterület, kiemelt szerepet játszik
az autizmus spektrumzavarok ellátásában,habár Magyarországon az ehhez
szükséges feltételek nagy része még nem adott.
Habár az autizmus spektrumzavarral kapcsolatos kutatások még a mai napokban
is igen hevesen zajlanak,az már évtizedek óta elfogadott tény,hogy az autizmus
egységes,koherens szindróma. Az úgynevezett “autisztikus triász” minden típusos
esetre igaz. Az “autisztikus triász” a reciprok (azaz kölcsönösséget igénylő)
kommunikációt,a reciprok szociális interakciókat és a rugalmas viselkedésszervezés
sérülését foglalja magába.(WHO,1993) A kommunikáció és a reciprok szociális
interakciók területe azonban nehezen választhatók szét,ezért a DSM-5-ben
(magyar fordításban:Mentális rendellenességek kórmeghatározó és statisztikai
kézikönyve) már “autisztikus diád” szerepel. Az autizmus kialakulását illetően már a
70-es években is a biológiai hátteret tartották fontos tényezőnek. Az autizmusnál
megfigyelhető bizonyos betegségek együttes jelenléte (mint például az epilepszia és
a fragilis X szindróma),genetikai háttére utal.Bizonyos vizsgálatok pedig azt mutatták
ki,hogy azokban a családokban,ahol az egyik gyereket autizmussal
diagnosztizáltak,ott 18,7 százalék annak az esélye,hogy a testvére is az lesz.Úgy
tűnik,hogy az autizmus nem mendeli öröklődésmenet eredménye,hanem több gén-
interakció és a környezeti tényező is befolyásolja.Egyre több evidencia mutat rá az
idegrendszeri eltérésekre. Ilyen például a fehérállomány csökkent mérete.A nemi
eloszlásra vonatkozó adatok azt mutatják,hogy a fiúknál gyakoribb az autizmus,mint
a lányoknál. A pontos férfi-nő arány 3:1,vagy 4:1. Az autizmus előfordulási aránya
1% körüli. A DSM-5 alapján diagnózis akkor adható,ha az eltérő fejlődés tünetei
három éves kor előtt megmutatkoznak.Az autizmis markáns esetei legkorábban 18
hónapos kor körül diagnosztizálhatóak,ugyanis a gyerek egy éves koráig a jelek nem
megbízhatóak. Három éves kor körül leginkább a társas és kommunikációs
viselkedésben vehetők észre a minőségi eltérések. Hat éves kor tájékán gyakran
megfigyelhető egy jelentős gyorsulás a fejlődésben.
Mint ahogyan az elején is említettem, az autizmus rendkívül sokszínű,így a
triászon/ diádon belül változatos tünetek mutatkoznak meg.A nyolcvanas évek óta
sokat változott az autizmus felfogása. A régi könyvekben még a “gyermekkori
autizmus”,”atípusos autizmus”,vagy “Asperger szindróma” megnevezések
szerepeltek. Azóta rájöttünk hogy az autizmus egy pervazív állapot,tehát az egész
életre kihat.Megfigyelhetünk olyan triászon kívüli jellegzetességeket is, amikkel
viszonylag sok autista személy rendelkezhet. Ezek a sokszor előforduló
jellegzetességek a következők: érzékenység bizonyos ingerekre,egyenetlenség
bizonyos képességekben ,szokatlan vagy “beszűkült” érdeklődési kör. Fontos
kiemelni,hogy az autizmus spektrumzavarok nem írhatóak le minden esetben az
előzőleg említettekkel. Nincs egyetlen olyan tünet,amely önmagában elég lenne
ahhoz,hogy kijelenthessük: autizmusról van szó. Ahhoz,hogy biztosan
megállapíthassuk,hogy autizmusról van szó, a fejlődésmenet és a viselkedés teljes
feltérképezésével szükséges.
A reciprok kommunikáció minőségi zavarát jelezheti például a beszéd késése
vagy megakadása.Gyakori,hogy ilyenkor semmilyen metakommunikációs
kompenzációt sem tapasztalunk,vagy csak viselkedéses jelzéseket kapunk. Ilyen
például a sírás,vagy a felnőtt kezének vezetése. Kommunikatív célú echoláliák is
(visszhangszerű utánzás )előfordulhatnak. A reciprok kommunikáció zavarához
tartozik az arckifejezések,gesztusok,a testtartás alkalmazásának és értelmezésének
a nehézsége. Gyakran találkozhatunk olyan autizmussal élő gyermekekkel vagy
felnőttekkel,akik nyelvhasználata magas színvonalú,de ennek ellenére a
kommunikációs zavar mégis észlelhető. Megjelenhetnek például a helyzethez nem
illő kommunikációs kezdeményezések .A beszédértés is nehézséget
okozhat,ugyanis az autizmus ritkaságnak számít a fejlődési zavarok között.A
beszédprodukció ugyanis meghaladhatja a beszédértést.
A kölcsönös szociális interakciók sérülésére utalhat ha az autista személy a
környezetében lévő emberek iránt nem,vagy kevésbé érdeklődik,vagy ha
közeledésüket elutasítja.Ugyanakkor az is jelezheti,ha a gyermek/felnőtt túlzottan
vagy bizarr módon kezdeményező.Ez megjelenhet úgy,hogy idegeneknek zavarba
ejtő kérdéseket tesz fel,vagy,hogy kortársaitól,környezetétől távol álló témában tesz
fel kérdéseket. A kölcsönösség hiányosságai szinte minden esetben jellemző.
Legtöbbször sérült a szemkontaktus használata is .
Az autizmussal élőket rugalmatlan viselkedésszervezés jellemzi. Ez a triász/diád
utolsó eleme. Néha már kényszeresen ragaszkodnak a környezeti állandóságokhoz,
a rutinokhoz.
A szociális készségek explicit átadása komoly kihívás lehet a
gyógypedagógusoknak,hiszen olyasmit kell tanítaniuk,amit ő maguk soha nem
tanultak. Az autizmusspecifikus gyógypedagógiai munkában az egyik legfontosabb
tényező,hogy az autizmusban érintetteknek tudományos módszerek segítségével el
kell sajátítaniuk azt a szociális tudást,melyet a tipikusan fejlődő társaik erőfeszítések
nélkül ,intuitív módon alkalmaznak. Komoly bizonyítékok támasztják alá azt a
tényt,miszerint az egyénre szabott környezet kialakítása az egyik legfontosabb
lehetőség az autista személyek támogatására. (támogatásában?) A strukturált
környezet alkalmazása kiszámíthatóbbá ,érthetőbbé és ezáltal érzelmileg
biztonságosabbá teszi a világot számukra. A szakterületen dolgozó
pedagógusoknak képessé kell válniuk arra,hogy megtalálják minden egyes
személynél azt a motivációs bázist,ami lehetővé teszi az új készségek elsajátítását.