8.

     A hűbériség és a jobbágyság jellemzői

A középkori uradalmak Európa nyugati részén jöttek létre a népvándorlás

megrázkódtatásai után és a Nyugat-Római Birodalom bukása (476) után. Az
Uradalom működési szabályai a 10. századra alakultak ki. Az uradalom
tulajdonosa saját földdel, majorsággal rendelkezett melyen a föld minősége
igen jó volt. A maradék birtokban lévő földet a falvak jobbágyainak adta
cserébe pénzjárulékot és a megtermelt gabona 1/9 – ed részét oda kellet
adniuk az uradalom tulajdonosának. a jobbágyoknak adott föld azonban
rosszabb minőségű volt mint a földesúr/ úrnő földje. Fontos volt hogy a
jobbágyok jól termeljenek ugyanis az uradalom tulajdonosának az 1/9-ed részt
valamint az egyháznak 1/10-ed részt mindenképp oda kellett adni. A termelést
egyik legbefolyásolóbb tényező az időjárás volt. Ugyanis ha sok eső volt akkor
az kimosta a magokat a földből, viszont hogyha kevés akkor pedig szárazság
alakult ki. Mindkettő csökkentette a termelés eredményességét. Mindemellett
a jobbágyok a majorság területén ingyenmunkát (robot) végeztek és időnként
ajándékkal is kellett kedveskedniük a földesúrnak/úrnőnek. Voltak közös
használatú területek (erdő, legelő, halastó, malom), ezeknek a használata az
erre megalkotott szabályok alapján történt.