23.

A társas kapcsolatok jellemzői iskolás-és serdülőkorban

TÁRSAS KAPCSOLATOK ISKOLÁSKORBAN

A JÁTÉKOK ÉS A CSOPORT SZABÁLYOZÁSA
A 6-12 éves korú gyermekek társas kapcsolatainak alapjává a szabályjáték válik (előtte a
szerepjátékot láthattuk). Ennek segítségével tanulják társas viszonyaikat szabályozni
(kultúrafüggő).
A szabályok válnak a játékok lényegévé. Míg kisgyermekkorban percről percre
változhatnak a szabályok, iskoláskorban az egész játékra meg vannak határozva bizonyos
szabályokat, amiket, ha valaki kölcsönös megegyezés nélkül megváltoztatja, az „CSAL”.
Képesnek kell lenni a szabályok fejbentartására, de a pillanatnyi célra is koncentrálni kell.
Megnövekedik a játékban résztvevők száma, valamint a játék időtartama is.
PIAGET szerint: a szabályjátékokban való részvétel képessége a konkrét műveletek társas
szférában való megjelenése, valamint szerinte ezek a játékok társadalmi modellek, mivel
olyan rendezett körülményeket teremtenek, amelyek között a gyermekek gyakorolhatják saját
vágyaik szembesítését a társadalmi szabályokkal.
A kortárscsoportok tehát az én szabályozóiként működnek, a tagokat pedig önálló
erkölcsi gondolkodás jellemzi.

SZOCIÁLIS SZABÁLYOK, GONDOLKODÁS ÉS VISELKEDÉS

5-6 éves korban kettős szabálytudat (azt mondja tilos megváltoztatni, de pillanatról
pillanatra változtatja) jellemzi a gyerekeket.
7-8 évesen a gyerekek azt hiszik, és azok megváltoztathatatlanok, már ismerik a nyerés
fogalmát.
9-11 éves kor körül kezdik el a szabályokat kevesebb tisztelettel kezelni, rájönnek, hogy a
szabályok kölcsönös megegyezésből eredő társas konvenciók.

GYERMEKEK KÖZÖTTI KAPCSOLATOK

Meg kell tanulniuk, hogy hogyan alakítsanak ki maguk számára megfelelő helyet a
csoporton belül. Ezt elősegíti, hogy már képesek mások nézőpontjait is figyelembe venni,
valamint, hogy a szabályokat jobban méltányolják. Meg kell tanulniuk, hogy nem
mindenki kedveli őket, és hogy hogyan versengjenek a csoportbéli rangért és hogyan
kezelje a konfliktusokat ezzel kapcsolatban. Megjelenik a kompetitív (versengő) aktivitás,
ami az én formálódását és a szelf egyediségének azonosítását segíti elő, valamint a nem
kompetitív aktivitás, ami egymás szocializációját és a kapcsolatok serkentését segíti elő.
KORTÁRSKAPCSOLATOK ÉS TÁRSAS RANGSOR

Az elfogadás és elutasítás mérésére COIE - társas preferencia

A csoportban betöltött hely által meghatározott társas rangsor kategóriák:
● NÉPSZERŰ GYEREKEK:
o Fizikai vonzóságuk eredménye a népszerűség (fiúknál és lányoknál,
viselkedésük szociálisan kompetens.
● ELUTASÍTOTT/NEM KEDVELT GYEREKEK: kevés pozitív, sok negatív
visszajelzés, látványosan nem szeretik őket
o Legszembetűnőbb ok az agresszió.
o Másik oka az elutasításnak a bátortalanság.
● MELLŐZÖTT GY.: inkább mellőzik őket mint utálják.
o Kevésbé szociábilisak, Jobb az iskolai teljesítményük
a tanárok is jobban szeretik őket.
● ELLENTMONDÁSOS GY.: pozitív és negatív jelölést is kapnak. Igen
agresszívek, de vissza tudják tartani (pl.: viccbe folytják).
● ÁLDOZATOK:
egy kisebbség megkülönböztetetten és tényleges bántalmazza őket
pszichológiailag és fizikailag.
● BÁNTALMAZÓK: provokálás hiányában is agresszíven viselkednek,
A korai vizsgálatok a népszerűséget az elfogadással tették egyenlővé
A népszerűség és a társas viselkedés kapcsolatánál azt láthatjuk, hogy középiskolában
az népszerű aki agresszív.
A lányok a kapcsolati agressziót elutasítják, egy idő után már nem lesz olyan durva, inkább
irigyek lesznek és a fiúk miatt fognak versengeni a serdülőkor közepén.
A baráti kapcsolatban a szeretet a jutalom, de ez csoportszinten nem tud működni.

FIÚK ÉS LÁNYOK KAPCSOLATA

Az iskoláskorú gyermekek idejüket nemek szerint elkülönülve töltik. A kül. nemek másfajta
tevékenységeket és interakciós stílusokat részesítenek előnyben. Iskoláskorban a fiú és lányok
nem találják egymást vonzó partnernek.
BARÁTSÁG: A KAPCSOLAT SPECIÁLIS FORMÁJA
A kisgyermekkorban aki jobb játszótárs, több vidámsághoz, együttérzéshez és humorhoz
vezet.
Iskoláskorban a valahova tartozás és a társak általi elfogadás jellemzi a barátság fő témáit,
10-11 évesen kezdik a hasonló értékeket és érzelmeket felismerni, elvárják a hűséget és a
lojalitást. 11-13 évesen megmaradnak a közös értékek, de fontos lesz az önfeltárás.
A barátság felbomlásának fontos érzelmi következménye van, depresszív hangulat, harag,
bűntudat, magányosság.
Prepubertás korban a legnagyobb az érzelmi sérülés elhagyás esetén. Akinek nincs
barátja jobban ki lesz téve az iskolai agressziónak, nem lesz aki megvédje. Hiánya rövidtávon
a magányosság, társas csoportokon kívül maradás, iskolai erőszak áldozatai. Ha tartósan
nincsenek barátai, akkor nagyon erős következményei vannak: félelem, szorongás, negatív
önértékelés, szociális készségek hiánya.
Az élet későbbi szakaszában fontossá váló intim kapcsolatok modelljeiként szolgálnak.
Sullivan szerint a gyermekek azon hajlama, hogy kiszemeljenek egy vagy több gyermeket
akik iránt sajátos vonzósást érezhetnek, a személyközi intimitás szükségletének gyermekkori
megnyilvánulása, amit serdülőkorban szerelemnek fogunk nevezni.

A barátságnak egyik fontos tényezője, hogy megértsük hogyan gondolkodik és mit érez a
másik. A társas kompetencia az a képességhalmaz, ami összességében vezet a sikeres
szociális működéshez a kortársak körében
A társas kompetencia lényeges összetevője a társas nézőpont átvétele, az, hogy képesek
legyünk a másik nézőpontjának követésére.
Iskoláskorban ügyesebben használják a társas helyreállító mechanizmusokat, amik a
barátok számára lehetővé teszik, hogy akkor is barátok maradjanak ha súlyos konfliktusok
van.

A SZÜLŐK HATÁSA A GYEREKEK KORTÁRSKAPCSOLATAIRA

A szülő-gyerek kapcsolat mintázatai annak a modelljei, hogy hogyan kell az embereknek
kapcsolatba lépniük egymással.
A szülőknek számos esetben közvetlen hatásuk is van, meghatározzák, hogy gyermekük hol
töltse idejét, kiválasztják életterük környékét (iskola, lakóhely), engedélyezik/megtagadják az
iskolán kívüli tevékenységekben, hogy kapcsolatba lépjenek más gyerekekkel.
Szülőkkel való kapcsolat változása
Szülő-gyerek kapcsolat természete megváltozik: nyílt ragaszkodás általános csökkenése
tapasztalható.
Együttes szabályozás (Maccoby): szülő és gyermek együttműködésére épül; a szülőknek
meg kell tanítaniuk gyermekeiknek, hogy mi a jó és rossz, hogy azt felnőtt távollétében is
tudják; ehhez szükséges, hogy a gyermekeik tudassák szüleikkel, hogy hol vannak.

A TÁRSAS ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE SERDÜLŐKORBAN

A serdülőkor elsődleges feladata az autonómia elérése, a szülői korlátozástól való
függetlenség, és a saját élet feletti kontroll elérése. A pszichoanalitikus magyarázat szerint az
autonómiára való törekvés célja az érzelmi leválás a szülőkről. E nélkül nincs normális felnőtt
kor. INTERDEPENDENCIA (Youniss, Smollar) kölcsönös függés a szülő és serdülő között,
a serdülő maga módján próbálja az autonómiát kiharcolni. Fontos mind két félnek a kapcsolat
fenntartása, de közben alakul a serdülő egyénisége is. Ez a kapcsolat a kölcsönösségen alapul.

ÚJ KAPCSOLAT A KORTÁRSAKKAL
Az iskoláskorban kialakuló társas kapcsolatok jelentős változásokon mennek át
serdülőkorban. Brown szerint a négy fő változást takar a változás:
1. Kortárskapcsolatok gyakoribbakká válnak. Kétszer annyi idő a kortársakkal, mint
szüleikkel, vagy más felnőttel.
2. Kevésbé függnek a felnőttektől a kortárskapcsolatok és kisebb ellenőrzés alatt állnak.
3. Fokozatosan eltávolítják magukat a felnőttektől és keresik a másik nem társaságát.
4. Kortárscsoportok mérete, barátságok és más szoros kapcsolatok intenzitása is nő.

BARÁTSÁG
Barátságok alapja 6-12 éves kor között a szervezett játékot magukba foglaló közös
tevékenységekben való részvétel. 12-13 éves korban a közös érdeklődési kör, a hasonló
értékek és attitűdök, a lojalitás és intimitás válik fontossá a barátság szempontjából
Serdülő lányok barátságai intenzívebbek, mint a fiúké.
A 14-16 éves fiúk barátságai nem annyira közeliek, de kiterjesztettebbek, mint a lányokéi,
mert a fiúkat jobban érdeklik, hogy megerősítsék a szülőktől való függetlenségüket.

KLIKKEK ÉS BANDÁK
A klikk elég kisméretű ahhoz, hogy a tagok rendszeresen érintkezzenek és hogy elsődleges
kortárscsoporttá válhasson, gyakran azonos nemű barátok vannak benne, akik több dologban
hasonlóak. Családhoz hasonló nagyságú csoportméret, ami elősegíti a lojalitás áthelyeződését.
1: bandák besorolása megtanítja őket, hogy milyen alternatív társas identitások állnak
rendelkezésére.
2: nagyban befolyásolja azok körét, akikkel szívesen találkozik.
3: egymás közötti kapcsolataikat formálja a banda. Befolyásolja a serdülő társas státusát ha
egy banda tagjaként azonosítják.

Szexuális kapcsolatok
A kortárscsoportok egynemű klikkjei fokozatosan kevert nemű bandákká alakulnak
(Dunphy).
Nagy kulturális különbségek figyelhetőek meg a serdülők szexuális tevékenységének
elfogadottságával kapcsolatban.
A szexuális tevékenység kezdeményezésének elsajátításában a petting és az orális szex is
fontos szerepet játszik, ami a különböző társadalmi és életkori rétegekben eltérő
gyakorisággal figyelhető meg.
Az első közösülést megelőző viselkedéssorozat forgatókönyvszerű szex. Különálló,
jellegzetes lépések figyelhetőek meg az első szexuális aktus előtt (puszi, nyelves csók, ruhán
keresztüli majd alatta történő simogatás, nemi szervek ruhán keresztüli összedörgölése, majd
érintése, egyesítése). Az orális szex amennyiben része ennek, megelőzi az aktust. Szintén
kultúra függő ez a forgatókönyv.

VÁLTOZÓ SZÜLŐ-GYEREK KAPCSOLATOK

Távolabb kerülnek szüleiktől, inkább társaiktól kérnek tanácsot, mint szüleiktől. Laursen
szerint a család-gyerek konfliktusok jelentőse változnak serdülőkorban. A viták serdülőkor
elején gyakoribbak, majd csökkennek (valószínűleg azért, mert kevesebb időt töltenek
szüleikkel).
Egyszerre vannak a függőség és függetlenség világában, melynek mind két részét
élvezni akarják. De szülők a függetlenséggel összhangban elvárnák a nagyobb
felelősségvállalást. A serdülő-szülő konfliktus helyes megértéséhez azt kell belátnunk, hogy a
kis dolgok miatti összetűzések a felnőtté válás fő kérdésekben való nézeteltéréseket takarják,
azaz abban, hogy ki képes dönteni a maga ügyeiben, és ki képes felelősséget vállalni saját
magáért.