|:,.

KERTESZ ISTVAN

oKoRI
HoSoK,
oKoRI
CSATAK
 oKoRI
?

HoSoK
aa

oKoRI
CSAilAK
?

Második kiadás

reNröNyvxt*oó

i<.a. -::' ..
. ::;:: Yll,. -, ,. :
; 'i Raizoita1 tarÁcS raSzrÓ; A térk§peket ORLAY MÁRTON készítarc;
]" .. A f*délterv VARA TIBOR munkája
A k$anyag válrigetás&oz fólhasználtuk a Die Kriegskunst da Griechen und Römer címfi kigd-
ványt (Buch und Zeit Vcrlagsgesellsctraft mbH Köln 1981).

Fclet& szerkesaő:,GYöRI ANNA

't

ISBN 9ó3 |8 0372 4 összkiadás

ISBN 9ó3 18 0373 2
 tl_,,
.3l-,:,
-

'1

-§cípioAfri"anusMaior. ..... j
Athéné, a háború aédőistennője
 Blőszó

Azoknak a fiataloknak írtam ezt a könyvet, akikben az iskolai történelemórák íiilkeltették az ér-
deklfiést az ókor nevezete§ eseményei iránt, és kíváncsisáeuk kielégítéséhezolvasmányokat ke-
resnek. Ésazokhoz a nem egészen íiatalokhoz is szól ez a könyv, akik hozzátmhasonlóan szívesen
élik át (ismét) az ízgaLmas antik kalandok hőseinek fordulatos életét.Nem írtám meg a görög-
római antikvitás hadtörténetét, még csak legkivrálóbb hadvezéreinek arcképcsarnokát sem nyúj-
tom át az olvasónak. A korlátok közé szorított terjedelem miatt válogatni kényszerültem, s az ál-
talam végiil is választott őkori hősök sorába a személyes érdeklődés, olykor szimpátia mellett a
következó alapgondolattól vezérelve állítottam a könyvben szereplő hadvezéreket: össpefiiggő
történelmi események sodrásában alakító szerepet játsző katonák-politikusok követik egymást,
akik vagy folytatták a másik által megkezdett harcokat, mint például Miltiadész, Leónidasz,
Themisztoklész, vagy éppen egymás ellenfelei voltak, mint Hannibal és Scipio Africanus Maior.
Az egyes hadvezérek három jelent& történelmi esemény: a görög-perz§a háboru, a hellénizmus
kibontakozása és a második pun háború keretében tevékenykedtek. A görög-római kor e három
fordulópontja alkotja könyvem cselekményének magvát, amely körül a csataleírásokban bővelke-
dő életrajzok elhelyezkednek. igy a könyv sem az ókori kelet nagy hadvezéreivel, sem pedig a
. ll
görög-római kor olyan katonai kiválóságaival nem foglalkozik, mint Xenophón, Epameinóndasz,
Marius, Caesar és mások. Ez utóbbiak hiányát jelen kötetem folytgtásaképpen e hadtörténeti so-
rozat keretében pótolni fogom.
A béke szebb és jobb, mint a háború. De a periklészi kor békéiehez a perzsák elleni győztes
csaták, a rabszolgatartó görög polisz-társadalom válságát teküdő hellénizmus kivirágzásáltoz
Nagy Sándor hódításai, Róma nagyhatalommá terebélyesedéséhezScipio sikerei kellettek. Ezért
irtak az ókori történetírók oly sokat a háborúkról s viszonylag keveset a békéről. Meg persze
azért is, mert a háborúk fordulatai mindig is sokkal iobban lekötötték az olvasót, mint a béke lát-
szatra egyhangú hétköznapjai. Ismerjiik meg a háborúkat, hogy annál tiűbre becsühessiik a bé-
két! Legyen ez e könyv ielszava! S amikor köszönetemet fejezem ki szaklektoraimnak értékes se-
gítségükért,hadd zárjam ezt az előszót egy Radnőti Miklős idézettel. Veresmart című versének
utolsó szakaszában a költó így festi a háborút felváltó béke látomását:

,,S a íöld bölcs rendje visszath, amit

ő csillagok szakállas fénye áztat;
állatok s kalászok rendje ez, nehéz
s mégis szelíd szolgálati szabályzat." (1941. január 17.)

Budapest, 1983. dccember 6.

 Harcosok Traianus oszlopáró l
l0
 MiItiadész

egjutalmazza Zeusz azt, aki oltalmába veszi a megíáradt vándort - tartottík az

ókori görögök. Ez a vélekedésük összhangban állt uzal a közkeletű felfogással,
hogy a bolyongó idegen magának a ffiistennek a védelmét élvezi. Hiszen az Ógö-
rög polgár világot iáró ember volt, messzi utakon felfedezéseket tett, vagy éppen
portékát árult, s gyakran szorult mások vendégszeretetére. Nagy gyalázatnak
számított az eleségért,szállásért folyamodót elkergetni, ugyanakkor bőkezű vendéglátónak mu-
tatkozni igen dicséretes dolog volt. Lám, a közismert mese íólrősei, Philémón & Baukisz is mi-
lyen szép jutalomban részesültek. Ez az élemedett korú és szegénységben élő házaspár nem ta-
gadta meg vendégszeretetét az álruhás Zeusztól, s jutalmul örökkévaló boldog együttléttel aiárr_
dékozta meg őket az istenek atyja. Egy és azonos pillanatban jtitt értiik a halál, s változtatta őket
tölggyé és hársfávár.melyeknek összefonódó'ágai késö korok emberei számára hirdették a hitvesi
hűsée és az embertársi szeretet erejét. Ugyancsak egy nevezetes vendéglátáshoz köti a hagyo-
mány a görög-perzsa háborúk késötbi hőse, Miltiadész családjrának felemelkedését.
Athénban az i. e.560-at követő években Peiszisztraro§z tiirannosz kezében volt a hatalom. A
tüannosz ez idö táit olyan zsarnok, aki zsarnokságát a vele szemben álló arisztokrata nemzetsé_
gek ellen irárryította elsösorban. Több intézkedésselviszont a köznépet segítette. Így tett Pei-
szisztratosz is, aki Íbldet osztott a rászorulóknak, és sokat fáradozott az ipar és kereskedelem fel_
lendítésénis. Nos, ebben az időben élt Athén városában az arisztokrata Miltiadész, Küpszelosz
fia. Nagytekintélyű ember volt, családját Aiakosz hérósztól, Zeusz és Aigina folyamistennőíiától
származtatta. Hírnevét ő maga azzal gyarapította, hogy négyesfogatával díjat nyert az egyik
olümpiai versenyen. De nagy vagyona ellenére - négyesfogatot ebbeir az időben csak a leggazda-
gabbak tartottak - Miltiadész nem volt elégedett ember. Elvágyodott Athénból, ahol ahozzáha-
sonlÓ, Peiszisztratosszal nem rokonszenvező arisztokratákat egyre több sérelem érte.
A véletlen azután segített valóra váltani elképzeléseit. Történt ugyanis, hogy a Hellészpontosz,
az Íigei- és a Márvány-tengert összekötö tengerszoros nyugati otdalán húzódó thrákiai Khersza-
nészosz íiildnyelv lakói, a thrák dolonkaszoá fejedelmet kerestek maguknak, aki képes megvfieni
őket a szomszédos népek támadásaitól. A dolonkoszok í&mberei Delphoiba utaztak, hogy az ot-
tani Apollón-szentély papjainak tanácsát kérjék.A jóslatadó Apollón papnője azt mondta nekik,
forduljanak vissza hazájuk felé, s aki a visszafelé vezető úton elöször látia őket barátságosaR ven_
dégül, az legyen vezérük a jövöküzdelmeiben. A dolonkoszok megfogadták a tanácsot, de bizony

1l
 sokáig nem találtak senkit sem, aki megnyitotta volna előttiik háza kapuiát. igy értek Athénba.
Miltiadész éppen háza elött üldögélt, amikor megpillantotta a furcsa viseletfi idegeneket. Kívárr-
csi lett rájuk, s mivel jól tudta, alig van nagyszerűbb tett az arra rászorulók megvendégelésénél,
barátságosan házába hívta őket, s kérte, fogadjá& el őt vendégbarátiuknak.
Ekkoriban már Hellá§z-szerte szokásban volt a xeniq a vendégbarátság. Ebből alakult kí a pro-
xeniq a vendégbarátság hivatali intézménye. Mivel akkoriban nem voltak sem nagykövetségi
épiiletek, sem konzulátusok, a városállamok közötti diptomáciai vagy egyéb kapcsolattartás úgy
ment végbe, hogy egy adott városban egy vagy több család vendégbarátként fogadta és saját ma-
gánál szállásolta el egy,másik meghatározott város polgárait. Így példáut Athénban kijelölt ven-
dégbarát házábanlakhattakTlataiai vagy Spárta küldöttei, míg természetesen ezekben a városok-
ban is nyitott ajtókkal várta valaki Athén polgárait. Miltiadész most ezt a bevált gyakorlatot foly-
tatta, és nem várt megtiszteltetés lett a jutalma. A dolonkoszok ugyanis rögtön felismerték benne
azt az embert, akit Apollón ióslata vezérül jelölt ki számukra. Elé tárták hát kérésiiket, s a nagy-
ravágyó arisztokrata nem sokat tétovázott. Gyorsan Delphoiba utazott, s miután ott megerősítet-
ték vendégei szavait, elfogadta a felaiánlott tisztséget. Így lett a hazáiában kesergQ a politikai
életben háttérbe szorított athéni Miltiadész a thrákok vezérévé.
Miltiadész karrierjének ezt a sikeres fordulatát még Peiszisztratosz sem ellenezte. Hiszen az
atheni zsarnok éppen a fekete-tengeri kereskedelem fellendítéseérdekében ,r.r.)t. meg a Hel-
lészpontosz keleti partján fekvő Szigeion városát, s lám, most a tengerszoros nyugati oldalán is
sikerült megerftíteníaz athéni befolyást.
A dolonkoszok felett uralmat szerző Miltiadész a nagybátyja az azonos nevű hadvezérnek, a hí-
res marathóni győzőnekr-aki ennek a fejezetnek a főhőse lesz. Ám nélküle az unokaocs aligha
nyerhetett volna ké§őbb hadvezéri tisztet Athénban. Mert az idősebb Miltiadész bölcs politiká-
val növelte családja tekintélyét.Fallal védte meg a dolonkoszok szállásterületétr, jól képviselte a
görög érdekeket, és mindezzel megbecsülést szerzett nemcsak alattvalói és honÍitársai körében,
hanem még egy olyan hatalmas uralkodó előtt is, mint a kisázsiai Lüdia királya, Krciszosz. A
Krőzus néven is közismert s manapság is a gazdagság ielképekéntemlegetett fejedelem egyszer
megmentette őt a kínos fogság szenvedéseitől. Történt ugyanis, hogy a Kisázsia északnyugati ré-
szén fekvö Tróasz tartomány Lampszakosg nevű városával háborrizott Miltiadész, s üz ellenség
lesből támadva foglyul ejtette. Kroiszosz ekkor megfenyegette a lampszakosziakat. Fenyöfa mód-
iára fogia őket kiirtani - tizente nekik -, ha nem bocsáitják szabadon Miltiadészt. Az eseményről
Hérodotosztől, az i. e. 5. szdzad jeles görög történetírójától értesülünk. Ez az i. e. 484 köriiLl, a
perzsa uralom alatt álló dél-kisázsiai Halikarnasszoszban született ión származású féríiúkilenc
könryben írta meg a görög-perzsa háborúk történetét, s a hadiesemenyek előzményeit tárgyalva
tért ki a Miltiadész-család fetemelksdésére. Hérodotosz úgy magyardzta Kroiszosz fenyegeté§ét,
hogy a lüdek uralkodója írmagiáig kiirtja Lampszakosz lakóit, ha nem engedelmeskednek. Hi-
szen, ha egyszer kivágták, a fenyőfa nem hajt több ágat, hanem teljesen elpusztul. A lampszako-
sziak szabadon engedték Miltiadészt, aki ezután még hosszú ideig megtartotta uralmát.
, Jellemzó Miltiadész népszerírségére,hogy halálának évfordulójáról rendszeresen megemlékez-
tek a Kherszonészoszon olyképp, hoBy sportversenyeket rendeztek a tiszteletére. Eddig legtöbb-
ször csak az istenek és foldi halandók-nászából született mitikus h&ök, a hérószok, no meg egyes
' jstenségek tiszteletére rendeztek sportjátékokat. Ezekkel a békés vetélkedésekkel emlékeztek meg
azokra a hóttettekre, amelyeket a hérószok és az ist€nek diadalmasan véghez vittek. Hogy most
Miltiadészt is hasonló megtiszteltetés érte, ez mindennél íényesebben bizonyítja, hogy nem volt

|2,
méltatlan a vendégszeretete révénke-
zébe került hatalomra.
Nem volt méltatlan a hatalomra a
másik Miltiadész sem, hasonnevű
nagybátyja féltestvérének,Kimónnak
a gyermeke. Miután fivérét,aki Milti-
adész nyomdokaiba lépett, hamar utol-
érte a halál, Athen úi urai, Hippiasz és
Hipparkhosz ót küldték a Kherszoné-
szo§zra. Több okuk is lehetett arra,
hogy Miltiadészt a dolonkoszokhoz
küldiék. Egyrészt nyilvánvalq hogy
nem akarták elveszíteni az itt mrár
meggyökeresedett és Miltiadészéksze-
mélyéhezkötődő athéni befolyást.
Másrészt alighanem okkal féltek Mil-
tiadész athéni jelenlététől, s jobbnak
látták, ha messze tudjrák őt a várostól.
Erősen tartotta ugyanis magát az ahír,
hogy ők gyilkoltatták meg az atheni
tanácsház, a Prüt aneion előtt egy éjsza-
ka Miltiad &z atyját, Kimónt. Kimon,
akárcsak féltestvére vaw világhírre
szert tett Íia, maga sem volt jelentékte-
len ember. Mint arisztokrata, ellensé- Miltiadész márrlány mellszobra
ge volt Peiszisztratosznak, ezért el kel-
lett hagynia Athent. An számtuetés&
ben is növelni tudta hírnevét,hiszen -miként az idősebb Miltiadész é - az ö négyesfogata is győz-
ni tudott Olümpiában. Sőt, az ö lovai háromszor arattak diadalt. Pplitikai mémékletérejellemző,
hogy második otümpiai gyözelmenek dicsőségét átengedte Peiszisztratosznak - hozzájÁrult ah_
hoz, hogy az ő győzelmét a zsarnok neve alatt hirdessék ki -, s cserében engedélyt kapott ahaza-
térésre.Peiszisztrato§z halála után azonban erösen ingadozott a zsarnok fiainak hatalma, s az is-
mét kiélezfiö társadalmi ellentéteknek kimón is áldozatul esett.
Hogy pontosan mikor vette át a dolonkoszok feletti hatalmat az ifiabb Miltiadész és hány esz-
tendfu volt ekkor, nem tudjuk. lu azonban bizonyos, hogy amikor i. e. 5l4-ben két arisztokrata
meggyilkolta Hipparkhoszt, Peiszisztratosz íiatalabb íiát, akkor ő már a Kherszonészoszon volt.
Itt találkozott első fuben az akkor ryrár Európát fenyegető perzsa hadsereggel, amely L Dareiosz
király vezeté§e alatt i. e. 5l3-ban átkelt a Márvány- és Fekete-tengert egymástól elválasztó ten-
ger§zoroson, a Boszporuszon, és elfoglalta Thrákiát, hogy azután tovább vonuljon a Duna deltá_
jától északra élő nomád szkíták ellen.

I. Dareiosz(uralkodott i. e. 522-486)az akkor már Indiát óI azÍigei-tengerig és a Kaukázustól a

Nítusig terjedő óriási perz§a birodalom legkimagaslóbb uralkodója volt. Ő szilárdította me1 az
államszervezetet, amelynek alapjait az i. e. 6. század közepén az idősebb Kütosz, a médek ellen
Lázadő perzsák később egész Kisázsiát meghodító uralkodóia rakta le. Dareiosz hrisz satrapiára,

l3
vagyis hadi és adózási kertiletre osztotta országát, ezeknek éléna kirrálynak alárendelt helytartók,
úgynevezett satrapa<fllottak. Az egyes kerületek - nevezhetiiik ezeket tartományoknak is - saiát
hadsereggel álltak a király rendelkezésére, és gazdasági lehet&égeikkel arányos adót íizettek be a
királyi kincstárba. Az uralkodó kancelláriáinak ígazgatása alatt álltak. Az erőteljes központosítást
szolgálta a Dareiosz által kiépíttetett úthálózat, amely összekötötte egymással a birodalmi köz_
pontokat. Ugyanakkor megnehezítette az egységes irányítást az a köriilmeny, hogy a birodalom
sokféle népet tartott meglehetősenlaza politikai egységben, riáadásul ezek a népek a kulturális,
társadalmi és gazdasági fejlődés legküönbözőbb fokán állottak. Némelyikiik még az újkőkor,
mások viszont már a klasszikus rabszolgatartás szintjén éltek. A perzsa uralom alatt álló területek
közül gazdasági-társadalmi szempontból a Földközi- és Egei-tenger partián fekvő íiiníciaiés ión
városok voltak a legjelentősebbek. Ez utóbbiak megtartották belső önkormányzatukat, s a perzsa
birodalomhoz tartozó tartományok termékeinek kereskedelmével igen nagy gazdagságra tettek
§zert. Az ión városokban a perzsák a türannoszok hatalmát támogatták, ezek lényegében a király
helytar,tói lettek. Az ión városok görög lakói, bár megőrizték a hellénséghez tartozás tudatát,
hosszú ideig elfogadták a perzsa fennhatóságot.
Dareiosz zömében lovasságból álló hadereje i. e. 5l3-ban zúdult Thrákiórq maid miután a
thrákok vezérei (íg:y Miltiadész is) behodoltak a perzsa királynak, a mai Bulgária terüetén éló a
thrákokkal rokon geták leigázása következen. Miltiadész hűbéresként kénytelen volt Dareiosszal
tartani. Együtt jutottak el a Dunáig, ahol a perzsák hidat vertek átkelő seregiik számára. Miltia_
dész, valamint a kisázsiai ión városok görög türannoszai azt a parancsot kapták, hogy őrizzél< a
hidat a perzsa had diadalmas visszatéréséig,Dareiosz pedig benyomult a szkíták kelet felé egé-
§zen'a Volgáig húzftó birodalmába.
Dareiosz szkíta hadjáratának célja a perzsa fennhatóságalaít álló északi tartományok biztosítá-
sa volt a szkíták betörései ellen, másrészt pedig a Fekete-tenger felé irányuló kereskedelem teljes
ellenórzésének megszerzése. Ez utóbbi célkitízésmegvalósításához volt sziiksége a Boszporusz
nyugati partvidékénélő thrákok behódoltatására, ami hódító seregének késóbbi legyőzöiét, Mil-
tiadészt is kényszerűen táborába sodorta. A perzsa kirrály nagy hadizsákmányra és gyors győze-
lemre számított. Ám vágya nem teliesült. A szkíták í&reje kerülte a döntő ütközetet, és inkább
maga dűta íiil a visszavonulás során kiiirített vidékeket, semhogy valami is a perzsák kezére ke-
rüljön. Dareiosz így dolgavégezetlenül bolyongott seregével a mai Szovjetunió déli részén,anél-
ktil, hogy z§ákmányhoz, va1y akrár döntö csata megvívásának lehet&égéheziutott volna. A szkí-
ta törzsÍÖnökök egyik merész lépése pedig egyenesen a kedvét szegte. Ezek állítólag egy madarat,
egy egeret, egy békát és öt nyilat küldtek neki. A különös ajándékot Dareiosz először úgy magya-
rázta, hogy az a szkíták meghódolását jelenti, mivel a foldet és a vizet ielképezi, amelynek átadá-
sa a győztessel szembeni feltétlen megadást mutatia. Ugyanis - vélte ő - az egér a ftildet szemé_
lyesíti meg, mivel a foldben él, a vízben élő béka a vizet, a madár olyan, mintha lovat kiildtek
volna neki, hiszen sebes repülésével csak a ló vágtatása versenyezhet, a nyilak pedig azt ielentik,
hogy a szkíták lemondanak fegyveres ereiiikről. Egyik okos bizalmasa azonban homlokegyenest
ellenkező magyarázatot talált. Szerinte a szkíták aiándéka azt akarta kifeiezni, hogy ha a perzsák
nem repülnek fel madarakkávíltozva az égbe, vagy egerek gyanánt nem bújnak a ftildbe, vagy
mint bé{<ák nem ugranak a mocsarakba, akkor a szkíták íiai semmisítik meg ótet, és soha nem
fognak hazáiukba visszatérni. Hogy ez a faita jelentésma gyaráaat közelebb áIlt az igazsághoz, azt
a szkíta harcosok elszántsága mindennél iobban bebizonyította Dareiosz számára. Hamarosan be
is látta, hog}t nem tudia legyőzni ellenfeleit, iobb, ha minél gyorsabban visszavonul a Dunához.

|4
 l)areiosz elhatározása idöszerü volt, amint iól mutatiák a távolléte idején a Duna-hídnál tör-
tént események. A szkíták ugyanis, mikor látták, hogy a perzsák megfordulnak, egy gyors oszta_
got a hídhoz kiildtek, s felszólították a katonáikkal ott őrködő görög türannoszokat, romboliák le
az építményt.Ha a türannoszok engedelmeskednek a felszólításnak, Dareiosz és §erege aligha
menekül meg a biztos pusztulástól. De a görög vezetők közül csak egy állt ki határozottaó a híd
lerombolása mellett. Miltiadész volt az, aki azt aiánlotta, ne szalasszák el a kedvező alkalmat, sza-
baduljanak meg Dareiosztól, és azütán szabadítsák fiol a kisázsiai iónokat a perzsa uralom alól. Ja_
vaslatát nem fogadták el. Hisztiaicsz, Milétosz türannosza azzal érvelt, hogy ha most elősegítik
Dareiosz elveszejtését,akkor a tiirannoszok is elvesztik legfőbb támogatójukat saját városaikban.
Mert ha egyszer lerázzáka perzsa fennhatóságot, akkor a nép majd saját ke2ébe veszi a hatalmat,
ólket, zsarnokokat pedig, miután már nem védik őil<et a perzsák fegyverei, nem fogjrák többé eltűr_
ni. A többségre ez az érv hatott. Nem rombolták le a hidat, és segítettek a nemsokára megérkező
Dareiosznak átszállítani a sereget.
Úgy látszik, Miltiadészt nem árulták be a perzsa királynál, mert megtarthatta uralmát a dolon-
koszok felett a kudarcba fulladt szkíta hadjárat után is. Pozícióiát a Kherszonészoszon azza! is
megerősítette, hogy feleségül vette az
egyik thrák király, Olcrasz leányát,
Hégészipülét.Ebbő a házasságból szü-
.letett i. e. 510 körül Kimón, aki az 5.
szdzad első felében Athén legbefolyá-
sosabb politikusa lett. I. e. 500 körül
Miltiadész egy fényes haditettet hai-
tott végre. Viselkedése a szkíta hadiá-
ratban nem hagyott kétségetafelől,
\ hogy ió görög hazaft, s ellenfele a per-
zsa uralomnak, mégha kényszerből
meg is kellett előtte hajolnia. Most azt
is bizonyította, hogy továbbra sem fe-
lejtette el atheni származását.
Egy hagyomány szerint ugyanis egy-
kor Lémncsa szigetének lakói azt íg&-
t& az athéniaknak, hogy lemondanak a
javukra foldjíikről, ha majd az északi
szellel egy nap alatt küldenek hajót
ítozzájuk. Mivel Athen jóval délebbre
feküdt Lémnosznál, nyilvánvalónak
\ tűnt, hogy a lémnosziaknak soha nem
kell floldjiiket átadniuk. Ám új helyzet
állt eló a"\kor, amikor a Kherszonészo-
szon gyökeret eresztett az athéni befo-
lyás. Miltiadész, aki néhrány éwel a do-
lonkoszok feletti uralom átvétele előtt,
i. e.524-23-ban arkhóni hivatalt töl- Herodotosz

l5
tött be szíilóvárosában, majd a már említett köriiÜmenyek közÖtt elhagyta Athérrt, ismerte ezt a
hagyomárryt, s mint egykori athérri tisztviselő, kötelességének érezte, hogy az úionnan kínálkozó
lehetöséget kihasznália. Hiszen a Kherszonészoszról az északíszéllel rövid idön beliil elérhette
Lémnoszt. így is tett. Hadihaiói meglepetésszerűen lecsaptak a szigetre, s az rövide§en athéíli
gyarmattá vált.
Ebben az időszakban egyébként érdekes események zajlottak le az Egei-tengert ővező parto-
kon. Athénból elizték peiszisztratosz életben maradt Íiát, Hippiaszt, s ő a perzsa udvarba mene,
kült. A politikai irrányítás a kereskedők, kézművesek, haiótulaidonosok érdekeit kéPviselő Alk-
maionida nemzetség kezébe kefiilt, amelynek kiemelkedő tagia az a Kleiszthenész volt, aki az
athéili politikai rend demokratizálása érdekében egy sor reformot haitott végre. Az athéni állam
demokratizőlődásának kíilpolitikai vetülete volt a szembeníllás az arisztokratikus Spártával és
közeledés a keleti kereskedelmi útvonalakat ellenőrző Perzsiához. Ez utóbbit i. e. 508,ban szer-
ződéskötés is megpecsételte. Az athéni társadalom különböző csoPortjai közöni politikai nézet-
Hilönbségek azonban ebben az időben még akadályozták egy hosszútávu, folyamatos kÜPoÜtika
megvalósítását. Ez mutatkozott meg akkor, amikor i. e. 500-at követÖen kibontakózott a kisázsiai
iónok perzsacllenes felkelése.
A felkelés é!énMilétosztüannosza, Aisztagorasz állt. Ő kÖvette azt aHisztiaioszt a vliros ve-
zeté§ében, aki annak ideién megakadályozta Miltiadész iavaslatának elfbgadását a Dareiosz által
építtetett Duna-híd lerombolására. A kisázsiai iónok elfogadták a perzsa fennhatóságot, de saiát
érdekeik érvérryesítésérőlsem mondtak le. Ezt bizonyította Aisztagora.§u esete is. Milétosz Úi
ura ugyanis elhatároztarhogy kiterjeszti víirosa befolyását a Ktiklaszok szigetcsoportjához tarto-
zó Naxoszro. Így akarta a milétoszi terigeri hatalmat' az égei térségben megnÖvelnÍ. Ez Persze
közvetve a perzsa befotyás növekedését is jelentette, hiszen Milétosz perz§a uralom alan állt,
közvetlenül azonban Milétosz erejét gyarapította volna. Dareiosz nem engedte Arisztagorasz el-
képzeléseitmegvalósulni. Ahelyett, hogy mint a milétoszi tiirannosz kérte, mérs&elt l&számú
haderövel támogatta volna az expedíciót, saiát unokaöccse vezeté§ével egy nagYobb sereget kÜl-
dött Naxosz ellen. Így mindiárt,kitűlt, hogy az esetleges katonai siker gyiimölcsét Perzsia szá-
míira kívánia leszakítani. Ez az eliárás viszályt szült a perz§a vezér és Arisztagorí§z kÖzÖn, s az
eryenetlen§ég egyenes következményeképpen a Naxosz elleni támadás kudarcot szenveden. A
megrendtilt tekintélyű és most már a perzsák kegyeiből is kiesett Arisztagorasz kétségbee§ett ter-
veket forgatott fejében, amikor visszatért Milétoszba. lut fontolgatta, vaion sikerrel járbatna-e
aziónvárosok összefogása a perz§a király ellen. Tépelődései közepette történt, hogy titokban egY
rabszolgát vezettek h/zzá.
A rabszolga Hisztiaiosz üenetéthozta, akit Dareiosz Milétoszból eltávolított és megbántott.
luilzenethozatal módja meglehet&en egyedi vólt. Hisztiaiosz ugyanis kopaszra nyíratta rószol,
gáia feiét, maid a csupasz feibörre írta iizenetét, amelyben lázadásra ösztönözte utódát. A kÜl-
dönc csak azután indulhatott útiára, miután haja ismét kinőtt. Milétoszban aztán.Úira megszaba-
dították felesleges hajtincseit 6L, s igy Hisztiaiosz ,rlevele" Arisztagorasz tudomtisára iutott. Ez
megadta számára a végsö lOkest.
A kisázsiai iónok Arisztagoraszvezette fetkelése i. e. 500-499-tŐL 494-493-ig tartott. Ariszta,
gorasz.lemondott tiirannoszi hatalmáró!, é§ politikai iogegyenlőseget hirdetett meg Milétoszban.
Hasonló fejlemények következtek be a többi kisázsiai ión városban is. Ezzel a léPésselsikerÜlt a
városok köznépét a felkelés mellé állítani. A katonai erőviszonyok azonban nem sok esélYt adtak
a győzelemre. Spárta visszautasította az iónok segélykérését,Athén Pedig mindtlssze 20, az eubo-

16
iai Eretria pedig csak 5 haühaiót küldött a felkelők támogatására. Különibnek tíínhet,hogy
Athén annak ellenére,. hogy Perzsiával nemrég barátsági szerzödést kötött, most ellenséges lépés-
re ragadtatta magát az ázsiai nagyhatalommal szemben. Valószínű, hogy ezt a lépéstaz athéíri
arisztokrácia Spárta-barát és ugyanakkor erősen perzsa-ellenes csoportja erőszakolta ki. Hogy
Athén beavatkozása nem találkozott telies egyeténéssel a város politikai vezetésénbelü, aztha-
tározottan mutatia az iónok megsegítésérektildött haderő csekély, szinte ielképes volta. Ám még
ez a kismértékűathéni részvétela perzsa-ellenes fetkelésben is bosszúra ingerelte Dareiosa. Ek-
telen haragra gerjedt, amikor az iónlázadók oldalárr meglátta az atheni haiókat, és állítólag meg-
parancsolta egyik szolgáiának, valahányszor ebédhez ül, az háromszor kiáltsa: ,r(}rarn, eszedbe
jussanak az athénidk!"
I. e. 494-93_ban elesett Milétosz. A ftiníciaiak segítségévela perzsák legyözték az ión flottát, s
az ismét perzsa uralom alá kényszerítettkisázsiai ión városokban helyreállították a perzsabarát
tüannoszok hatalmát. A felkelés szervezői megbünhölltek, s meneHilnie kellett a lázadókat segí-
tő kherszonészoszi politikusnak, Miltiadésznek is.
Miltiadész megmentette bőrét, nem így Hisztiaiosz. Hiába óvta meg a szkíta hadiárat idején a
Duna_hidat, s ezzel Dareiosz seregét, most bűrrhődnie kellett. A perzsák elfogatták és karóba hú-
zatták. A következetesen Perzsia ellenfelének számító Miltiadész sem érezhette azonban sokáig
biztonságban magát. Az éppen erőteliesen felbolydult Athénba menekült, ahol a kormárryzat
egyik fö feladatának azt tartotta, hogy a növekvő perzsa-ellenes közhangulatot lecsillapítsa. Nyil,
vánvaló volt, hogy Athén nem akarja tovább provokálni Perzsiát. Egyrészt tartottak attól, hogy a
perzsák Hippiaszt fosiák tüannoszként rájuk er&zakolni, másrészt féltek a Kelet felé irányuló ,

atheni kereskedelmet esetleg súitó megtorló lépésektől. A helyzetet iól iellemzi Phrünikoszesete.
Ez a kiváló drámaíró tragediát írt Milétosz elestéről. A mű bemutatója olyannyira felkorbácsolta
a hallgatóság gyűlöletét a perzsák ellen, hogy a kormányzat azonnal betiltotta a további elöadáso,
kat, a szerzőte pedig ráadásul ezer drakhma bírságot rótt ki. Miltiadész tehát épp akkor érkezett
Athérrba, amikor a vezetés oldani akarta a város és Perzsia közötti feszültséget. A belpolitikai
helyzet mrásik iellemz6ie pedig a ttirannisz újbóli bevezetésétől való félelem volt, amit mi sem in-
dokolt jobban, minthogy Peiszisztratosz fia, Hippiasz perz§a támogatást élvezett. Ezen okok mi-
att Miltiadész nem kívánatos személynek számított szüővárosában. Mint perzsa-ellenes lázadó
tért vissza, szívélyes fogadtatása tehát élezte volna az ellentéteket Athen és Perzsia között. Ugyan-
akkor a Kherszonészoszon lényegében ttirannoszi hatalommal rendelkezett - mégha ezt saiát ha-
zája érdekében használta is fel, mint például Lémnosz elfoglalásakor. Miltiadészt végíilbíróság
elé állították. A vád az volt ellene, hogy a dolonkoszok felett zsarnok modjfua uralkodott. Hogy
miképp tisztázta magát, nem tudiuk, de annyi nyilvánvaló, hogy hamarosan felmentették.
Jól tette az athéni bíróság, hogy ezt a kiváló katonát megkíméltea jövő^számfua.I. e. 492-ben
ugyanis Dareiosz megparancsolta vejének, Mardoniosznak, hogy haiólradával és szárazfoldi se-
reggel vonulion a görög anyaország ellen. A perzsa sereg vezére, mielött elhagyta Kisázsiát, Da-
reiosz uta§ítására a csak nemrég levert ión városokban bevezette a demokráciát.Ezzel az intézke-
déssel sikerüt kiküszöbölni egy úiabb perzsa-ellenes ión Láaadás veszélyét. Miután a hátországot
ily módon biztosított dk, ü egyesült tengeri és szárazfoldi haderö átkelt a Hellészpontoszan (ma:
Dardanelláe), é§ Thrákia panjainál nyomult a Balkán-íélsziget felé. A Khatkidik6ÍéíszigetenIé-
vő Athósz hegyfoknál azonban a hajóhad viharba került, s a természeti csapásnak sokezer ember
esett áldozatul. Mivel a hadihaiók fele is odaveszett, Mardoniosz lemondott a Balkán meg-
támadá§áról.

l7
 Athén feje felől azonban csak átme-
netileg hárult el a vész. Dareiosz
égei-tengeri hatalommá akarta fejlesz-
teni Perzsiát, és ehhez szükségesnek
látta mind a szigetvilág, mind a gi>
rög anyaország meghódítását. Előbb
diplomáciai úton próbálta befolyását
a Balkánon kiterjeszteni. Követeket
küdOtt a görög városokba 6 tartomá-
nyokba, hogy földet és aizet, vagyis
feltétel nélkiili behodolást követelje-
nek. Bár a gyakorlatban ez csak egy
laza fiiggést jelentett volna - ellentét-
ben a perzsák keleti alatwalóivsl -,
néhány kevésbé feilett terüet (Make-
dónia, Thesszrflia, Boiótia) kivételével
a perzsa követeléseket elutasították.
Sőt, Spártában kútba, Athénban pe-
dig gtidörbe hajították Dareiosz király
követeit.
A Mardoniosz vezette támadás,
majd a perzsa diplomáciai manöverek
világossá tették Athén számára, hogy a
háború elkeriilhetetlen. Ennek követ-
keztében az állam vezetésében na-
gyobb szerephez iutottak azok, akik
addig is a perzsákkal szembeni ellensé-
ges nézeteket hangoztattak. Ez a hely-
zet már kedvezett Miltiadész további
pályafutásának. I. e. 490-re beválasz-
tották az athéni hadsereget vezénylő
Görög harci trombitós képe ep boroskupán tíz snr atégosz testiiletébe.
Ugyanezen év kora nyarán a délke-
let-kisázsiai Kilikia tartomány kikötöi-
ben egy tekintelyes erót képviselő haióhad gyűlt össze, hogy a perz§a §ereget görögországi hodí-
tásokra röpítse. A föníciai, iőn és aiol gáIyőkból álló flotta nagyságát Hérodotosz 600 haióra be-
csüi, de ezt az adatot a tönénészek éppúgy túlzásnak tartiák, mint a hajókon szállított hadsereg
állítólagos l00 ezrekre rúgó létszámát. A kor száltítási és utárrpótlási lehetöségeit figyelembe vé-
ve köríilbelü 25 ezres perzsa hadsereggel számolhatunk. E korántsem lebecstilendó haderő el-
södleges célia a Görögors2ág és Kisázsia partjai között az Egei-tengert haránt átszelö szigetcso-
port, a Kiiklaszok meghódítása volt. Ezután következett volna aziőn felkelést haióival támogató
Eretria és Athen megbiintetése.
A Datisz és Artaphernész parancsnoksága alatt kifutó perzsa flotta kiilönösebb nehézseg nélHil
teliesítette elsö feladaíát. Ilz i. e. 500-499-ben még eredményesen v&ekezö Naxosz szigete most

18
keservesen bűrrhödött aldrori engedetlensfuéért. Fövárosát kifosztották, templomait felfuették,
lakóit foglyul eitett&. A tobbi sziget lakossága enyhébb elbánásban részesüt, bár a túszszedésés
kérryszerbesorozás őket is sújtotta. A nyugat felé haiózó perzsa §ereg nemsokára partra szrállha-
tott Euboia szigetén, Előbb az ellenállá§t tanúsító Kariisztosz, majd Eretria városát dűta ftil. A
háború vészterhes fellege feltartóztathatatlanul úszott Attika felé.
Az athéniak arra szárrítottak, hogy a perzsá\ a Phaléroni-öböl Athénhoz viszonylag közel eső
és hadsereg partraszállására igen alkalmas lankáit fogiák igénybe venni. De nem ez történt. A
perzsa vezérek jól látták, hogy Phaléronnál ertft ellenállásra számíthatnak, ezért meglepetéssze-
rűen Marathőnnál száIltak partra katonáikkal. Helyesen felmérték, hogy a marathóni síkság igen
ió terepet kínál a lovasság manöverei számára, és azt sem hagyták számításon kívÜ, hogy a
Marathóni_öböl csupán csekély távolságra ven Euboia szigetétó, ily módon a folyamatos után-
pótlás megszervezése kevesebb nehézséggel iár.
A perzsák megérkezésérrekhíréreAthérrban azonnal tisszeült a népgyflés.A kérdés az volt,
hogy ellenálljanak-e a perzsáknak, és ha igen, akkor hogyan tegyék ezt. Szorítkozzanak Athén vé-
delmére, vagy pedig bocsátkozzanakharcba azinváziís sereggel? A népgyülés az ellenállás mel-
lett döntött, és Miltiadész javaslatára úgy határozott, hogy az athéni hadnak azonnal Marathón-
hoz kell vonulnia.
A népgyűlésdöntése után gyorsfutárt küldtek Spártába, hogy katonai segítségetkérjenek. A
futár két nap alatt tette meg a két város közötti körülbelül22a kilométernyi távolságot. A spár-
taiak segítőkésznek mutatkoztak, ám tekintettel kellett lenniiik vallási törvényeikre. Az akkor tar-
tott ünnep miatt uryanis tilos volt holdtOltéig fegyvert fogniuk. A segítségnyújtást megígérték
tehát, de csak a hat nap múlva beálló holdtölte után.
A törtérrészek döntő többsége szerint a spártaiak ekkor a Karneia nevű tinnepet ülték Apollón
isten tiszteletére. Ezt a spártai Karneiosz hónap (megegyezik az attikai Metageitnión hónappal,
amely a mi auguszfusunk második és szeptemberünk első felére esik) hetedik napiától kezdve ki-
lenc napon át tartották. Ha valóban emő az iinnepről volt szó, akkor megalapozottnak látszik az
a vélemény,hogy a marathóni csata i. e. 490. szeptember 12-fu vagy ahhoz ktizeli időben zajlott
le, ugyanis a spártai had a fegyverfogási tilalom lejárta után harmadnap ért a már lezailott csata
színhelyére. Ísy a csata valószínűleg Metageitnión'l7-én, egy nappal a spártaiak megérkezése
elött ment végbe. Ez számitások szerint szeptember 12a. Történészek egy csoportia azonban
augusztus l2-ére teszí az ütközetet.
Az athéniak tehát csak a maguk körülbelül l0 ezer harcosára és az Athennal szövetsfuben álló
boiótiai város, Plataiai ezer katonái#aszámíthattak. Ezzel a haderővel indult el vezértársai kísé-
retében Miltiadész. A Marathóni-öblöt, ahol a perzsa hajóhad kikötött, egy körtilbelü 3 km szé-
les és lO km hosszú síkság választotta el Marathón városától, melynek helyen ma Marathón falu
áll. Dél felőt a Pentelikosz hegység szelíd leitői futottak le a síkra, ezek köztitt húzódott az Athén
felé vezefö út. A görögök a hegységről csörgedezö Vrana (Varnava) völgyében, a mai Vrana falu
közelében táboroztak le. Így a síkság délnyrgati részéttartották ellenörzésiik alatt, s egyben le-
zárt*,az Athérrba vivö útvonalat is. Seregü iobbszárnyát a folyam mocsaras torkolatvidéke véd-
te. A jobbszárny közelében állt Héraktész szentélye. HéraklésztrZeuszföisten fiát, a görög mito-
lógia istenné emelkedett hérószát szoro§ szálak íüztek Athen népéhez. A monda szerint utódait
az athéniak mentették meg unokafivére, Euriisztheusz haragiától. Ez utóbbi, Mükéné királya ép-
pen Marathónnál veszített csatát a Héiaklészleszármazottiait táínogató athéniak ellenében. Am
a sikernek nagy ára volt. Fel kellett áldoznj az istenek számára Héraklészleányát, Makariát.

19
 Azon a helyen, ahol az áld0zatot végrehaitották, forrás fakadt. Ez a Makaria-forrás, amely nem
messze Héraklészszentélyétől buzgott fel. Egy máqik hagyomány egyene§en athéni polgárnak te-
kintette Héraklészt.A mitikus tradíciók alapjárr az athéni §ereg katonái hihettek abban, hogy Ze-
usz kedves gyermeke nem fogia cserbenhagyni őket.
Ha a Héraklész segítségébenvaló hit növelte is a görögök önbizalmát, a perzsák számottevö
túlereje sokak bizakodását lehűtötte. A köriilbelü 20 ezer íönyi perzsa sereg aszárazidőszakban
gyakran kiszáradó Oinoé folyó (ma: Kharadra) partián foglalt állást, szemközt a görögökkel, a
síkság északkeleti oldalán. Tábora a folyótól északra, a tengerpart közelében huzódó úgynevezett
Nagy Mocsarak közelében állt. A tábortól nem messzebővizÉ,források fakadtak, ami elsösorban
' a lovak itatása miatt volt igen elönytis. A hadsereget szállító haiók az öböl.keleti partián horgo_
nyofiak.
A szembenálló seregek technikája és taktikája gyökeresen eltért egymástól. A birodatom belíiil-
di népeiből toborzott perz§a haderö legíitőképesebb része az íiakkal felfegyverzett lovas§ág volt,
de a gyalogság jelentft része is íjászokból állt. Ezek a harcosok elsftorban a távolsági ktizdelem-
ben állták meg a helyiiket. Gyors helyváltoztatással küönbözö irárryokból lecsapni az ellenségre,
majd még a közelharc kibontakozása elött elszakadni attól - ez volt taktikáiuk, és ehhez a taktiká_
hoz megfelelö fegyverzettel rendelkeztek. Őket magukat általában fonott pajzs és pikkelyes mell_
vért védte az ellenség fe}yvereitőt. A perzsa harcmodor sokban hasonlítottrakár a szkíták, akár a
mi öseink harci gyakorlatához.
A Marathónnál felálló perz§a had nyilván válogatott csapatokból tevödött össze. Így aligha iel_
lemezte az a nyelvi, faii és haditechnikai sokszínűség, amely a birodalom minden részéből össze_
verbuvált királyi seregeknek mindig is a saiátia volt. Ez azt is jelenti, bosy ebben az esetben a
perzsa haderö nagyobb harcértéket képviselt, mint amivel általában a perz§a seregek rendelkezni
szoktak.
A görög hadsereg hoplüákból, vagyis nehézfeg;ruerzetű gyalogosokbót állt. Bronzból készült si_
sakot viseltek orr- és arcvédövel, testiik vfielmére mellvértet és lábszárpáncélzatot öltöttek. Et-
lipszis alakú nehéz btonzpaizsot, hordtak, karjukat és keziiket bőrkötéssel óvták. Fegyvertik egy
rövid, egyenes vaskard és egy köriilbelül három méter hosszú vashegyű lándzsa, Az igy felszerelt
katonák harci alakzata afalanx volt. A falanx egy általában 8-16 sor mélysfuű, tegla alakú csata-
rend, amelyben, a harcosok egymás mellett és mögött egyenlő távolságban állnak fel. Minden ka_
tona bal kariára pajzs van felfűzve, amely a mellette álló jobbiát vedi. A iobb szélen álló gyalogos
ebben a felállásban vfitelen maradt, ezért erre a helyre mindig a legbátrabbakat állították. A fa-
lanx iobb oldalárr harcolni dics&égnek számított. Támadásnál a hopliták elsö sora elöre nyúitot-
ta lfuidzsáját, míg a hátrább állók az elöttiik harcolók vállaira támasztva tartották elöre fegyverei_
ket. Ily módon a falanx egy mozgó lárrdzsaerdóre emlékeztetett, amelyben az alkotórészek közöt_
ti fegyelmezett (bszhang biztosította a harci mozdulatok egyöntetírsegét és a támadás sikerét. A
felderítéstés a falanx oldalainak vfielmét a vedőpfuicélzattal nem rendelkező, mozgékony
könnyűgyalogság és a csekély létszámúlovasság látta el. Marathónnál tudomásunk szerint ilyen
egységek nem harcoltak a hopliták mellett. A göriigök fegyverzete és harcalakzata kifejezetten a
közelharcra volt alkalmas. Ebből kövctkezett, hogy csak abban az esetben lehetett esélyiik a gy&
zelemre, ha ézt a harcmodort a perzsákra rudták kérryszeríteni.
Az athéni hadvezetésben nem volt eg;nég a további teendők tekintetében. A §ereget tfu hadve-
zés (sztratégosz) irtinyította, akiket nyílt szavazás úíján helyezett tisztségébeaz athéni nép. Jelen_
töségtiket mi sem mutatia jobban, mint az, hogy míg más hivatalra sorshrfuással ielölték ki a pol-

20
Gcirög nelűzJ'egyverzetű harco s ( hop lita)
teljes fegyoerzetben
 l

gárokat, mintegy a vak §orsra bfuva, kit választ a várományosok közül, sztrat€osz azonban csak
olyan féríiúlehetett, akinek politikai érettségében,katonai tehetségében polgártársai teljesen
megbíztak. Ezek a kiváló - és mint a csata kimenetele később bizonyította, a bizalomra valóban
érdemes - vezérek a marathóni táborütés után haditanácsra gyűtek, hogy megvitassák a legköze_
lebbi feladatokat. ALz volt a szokás, hogy a tanácskozásokon felmerült iavaslatok felett szótöbb-
séggel döntöttek. Az elfogadott határozatokat minden sztratégosz köteles volt betartani, és a ma_
ga parancsnoklrási napján mindent megtenni megvalósításuk érdekében. Az atheni sereg egysé_
ges vezeté§e miatt ugyanis az a gyakorlat alakult ki, hogy mindegyik napon másik sztratégosz ve-
zérelte az eg6z hadsereget, ily módon tfu naponként került sor egy-egy sztrat€osz parancsnoki
napjára. A marathóni- tanácskozíison a sztratégoszok egy része azon az állásponton volt, hogy
nem kell siirgetni az összecsapást a perzsákkat. Őt< nyilván aggodtak a görögök kisebb létszáma
miatt, és úgy gondották, ha időt nyernek, közben megérkezhet a spártai sereg, s akkor nagyöbb
eséllyel szálhatnak szembe az ellenseggel. Miltiadész azonban nürárry társával egyiitt a minél ha_
marabbi megiitközés mellett kardoskodott. Mivel atíz sztíatégosz közü öten a kivárás álláspont_
jára helyezkedtek, a többiek pedig Miltiadész véleményétosaották, a döntés a hadügyek tegfőbb
irányítójáraraz arkhón Polemarkhoszramaradt. Miltiadész ekkor személyesen próbálta meggyőzni
a hivatalt betöltó államíéríit,Kallimakhoszt. Legfontosabb érve az volt, hogy az athéni had késle_
kedése felbátorítaná a városon belül szervezkedőperzsabarát elemeket. Ugyanakkor arra is felhív_
ta az arkhón polemarkhosz figyelmét, mekkora lehetöség ál1 a csata vállalásávat Athén előtt. Hi_
szen ha saját erejükből legyőzik a perzsákat, akkor hírnévés becsület dotgában egyetlen görög
város sem ver§enyezhet vele ezután. A Miltiadésznek tulajdonított kijelentések persze ilyen for-
mában akkor fogalmazódtak meg a tö,rténetíró Hérodoto§z fejében, amikor már a törtérrelmi ta-
pasztalat is igazolta: az i. e. 5. szdzad közepe táián a hellénség flolé emelkedö Athén virágzását a
perzsák legyözésenek kiiszönhette. Miltiadész azonban valóban hivatkozhatott az esetleges siker
politikai áldásaira, arról nem is beszélve, hogy az athéni perzsabarát körök árulá§ától raló íéle_
lem sem volt alaptalan. Egy hagyomány szerint adtak is le íényieleket Athénból, amelyekkel a
perzsákat próbálták táiékoztatni. Kallimakhoszt meggyőzték Miltiadész érvei, és szavazat áva7 az
ő javaslata mellett döntött.
Ekkor szokatlan dolog történt. Ariszteidész,atámadás mellett szavazósztratégoszok egyiker le-
mondott parancsnoki napiáról Miltiadész javfua, s nyomában ugyanígy határoztak Miltiadészt
támogató társai. Így öt teljes napra Miltiadés' lett az egész görög had parancsnoka. Azonnal
munkához is láto$ Katonáival fákat vágatott ki, s a görög arcvonal elött sáncot emeltetett.Ezzel
kívánta elhárítani a perzsa lovasság esetleges váratlan rohamát, miközben ő maga a kedvezö pilla-
natot leste, amelyben hoplitái lendtiletével lesújthat az ellenségre.
Tapintható feszÜtségben telt el néhány nap. A görögök sáncaik mögiit figyelték a perzsákat,
akik nappal lovasságukat, éiszaka - miközben a lovakat itatták és etették - gyalogságukat sorakoz_
tatták fel a görögökkel szemben. Végü véletlenü épp azon a napon, amelyen eredetileg is Mil-
tiadészen lett volna a parancsnoklás sora, eliött a pillanat, amelyre az athéni vezér várt. Ekkor
történt azrhogy néhárrn a perzsa seregben szolgáló kisázsiai görög a sánchoz lopódzott, s közölte
azt a meglepöhírt, hogy a perzsa lovasság visszavonult rállásaiből. Nem sokkal
$lt napkelte elött,
amikor Miltiadész fudomást §zerzett erről. Röglön, még a sötétség leple alatt i<ivezényelte sere_
gét a síkságra. Jobbszárnyra és középre az athérriakat, míg balszrárnfra a Plataiai-belieket állítot-
ta. Itz arcvonalat annyira megnyújtotta, hogy annak hossza elérte a perzsákét. Ily módon nem
kellett tartania egy esetleges bekeríté§től. Az arcvonal megnyújtása azonban azzal járt, hogy kö-

22
zéprő katonákat kellett elvonnia a szárnyak megerGítése végett. A görögöktől miptegy másfél
kilométer távolságban állomásozó perzsák számára rejtve maradt ez a gyorsan végrehajtott had,
mozdglat. A felsorakozott hopliták pedig elszánt tpkintettel íigyelték, amint Kallimakhosz áldo-
zatot mutatott be az isteneknek, s miután az áLdozat kedvező előjelekkel véget ért, a felkelő nap
első sugarainak fényénélmegrohamozták a perzsákat.
Szokása ellenére gyors futással tört előre a görögök falanxa. Ezt a kockázatot nem szívesen vál-
lalták a gör(ig harcászatban, mivel íélővolt, hogy a rohanás lendületében megbomlik a falanx
egysége, az egymás mellett és mögött futó katonák egymásnak ütköznek, s így a harcrend képte-
lenné válik határozott és hatásos hadmozdulatok végzésére.Most azonban erre kérryszerültek,
hogy a hopliták minél hamarabb a perzsa nyilak hatósugarán belül legyenek. A rohamozás egyik
oka minden bizonnyal az volt, hogy a görögök azelött próbálták eldönteni a csatát, mielött a ma
mégtísztázatlan okbót távotlevö perzsa lovasság visszatér a harcmezöre. A görög támadás okozta
első meglepeté§bőt felocsúdva a perzsa gyalogság kilótte nyilait, maid ádázkőzelharcba bocsáit-
kozott az ellenséggel. lu elkeseredett ktizdelem folyamán a görögöknek már a felállás közben
meggyengített centruma lássan hátrálni kezdett, a két szárnyon azonban a megerfuített hoplita-

A marathóni csata helyszínrajza (i e. a90)

MARATH)NI-ÓBöL

magasság méterben

p: a peízsa arcvonal hajnalban

D: a dgmb, melyet az elesett athéniak hamvai fölé emeltek
G: a görög arcvonal hajnalban

23
 A marathóni síkság. Hóttérben a csatában elesett 192 athéni sírdombja

sorok jobb fegyverzettik és a közelharcban való nagyobb gyakorlottságuk révénszétszórták az el-

leniik küldött osztagokat. Amikor a szárnyakon tökéletessé vált a görögök gyózelme, akkor az ott
győzelmet aratott harcosok hátulróltátámadtak a középen sikeresen előnyomuló perzsákra. A két
tűzközé szorított ázsiaiak vitéz ellenállás után menekülni kezdtek a Nagy Mocsarak felé. Sokan
elestek közriliik, másoknak sikerült az öbölben állomásozó hadihajókra meneküni. Az üdöző gö_
rögök hét haiót elsüllyesztettek, de a perzsa had túlnyomó része a flotta többi gályáiánbékésebb
vizekre evezhetett.
Mielőtt rátérnenk a csatát követő igen érdekes esemfuiyekre, nehány kérdéstmegpróbálunk
i.jrsnázni az ütközet színhelyére 6 lefolyására vonatkozóan. Ókori források szerint a perzsák
6400, az athérriak l92 halottat veszítettek. Ez utóbbi adat mindenképpen hiteles, hiszen az athé-
ni hő§ök hamvai íiiléhalotti dombot emeltek, s az azol elhelyezett márványlapokra felvésték
mind a l92 elesett harcos nevét. A történetíró Hérodotosz maga is olvashatta, kik áldozták életü-
ket a hellének szabadságáért. Az előbb említett halotti domb, a Szőrcsz azonosítása és annak el-
döntése, hogy ott korábban is volt-e foldhalom, avagy az egész dombot a c§ata után emelték a ha_
lomsír céljára, a régészekfeladata volt. Az általuk adott válaszok segíthetnek az összecsapás szín_
helyének rrleghatr{rozás ában.
Az eredetileg köriilbeltil 15 méter magas domb még ma is eléri a 9 métert, az ásatások és a ter-
mészetes erózió ellenére. Átmérője körülbelül 50 méter . Az alap délkeleti oldalán tárták fol a kö-
zéppont felé tartó és téglával szegélyezett halotthamvasaó teknőt. A holtak hamvasaásakor itt
gyújtották meg a tüzet, s az emelendő domb középpontiának ősi szokás szerint itt ketlett lennie.
Az eliárás hasonló lehetett ahhoz, ahogyan azllíasz költője szerint Patroklosz holtteste ftilé emel_
tek dombot Akhilleusz és társai:
,,sírhelyet is krekítettek, megaetoe atapjőt
körben a móglya körül, s oda hordták össze a földet. . . ''
(Deuecseri Gábor fordítása)

24
Az égetéshelye közelében kora 5. századi vázálrat találtak, ami meger&íti azt a feltevést, hogy a
haloni dombot valóban a marathóni h&ök tiszteletéie emelték. A marathóni síkon ma is látható
domb tehát azono§ az i. e.490-ben Marathónnál elesett atheniak halomsírjával.
Mármost az elműt száz,ad folyamán a természetes lekopás következtében a domb felületéről
leomlott Íijldben a régészeknagyszámú nyíthegyet találtak. Ezek részben fekete kovakőből, rész-
ben bronzból é§ vasból készültek, s alakiuk alapján perz§a eredetűeknek tekinthetők. Ez arra mu_
tat, hogy a nyílhegyek azon a foldön hevertek, amelyet a görögök a halom építé§éreösszehordtak
a harcmezőről. Ebből már következtetéseket lehet levonni a csata tulaidonképpeni lefotyásának
színhelyéről. A perzsa íjászok lövedékeinek hatótávolságát ugyanis általában maximálisan 150
méterre teszik. Ha pedig a domb szélétől mintegy 50 méterre lehet becstilni azt a távot, ahonnan
minden irárryból, vagyis körköriben a foldet összehordták, akkor a perz§a hadállás a görögök tá_
madásakor 200 méteren belül lehetett a csata után emelt halomsír peremétó.
Hérodotosz csataleírása alapjrán igen valósz:rnrű, hogy a görögök a súlyos helyzetben lévő, cse_
kélyebb erejű arcvonalközépen veszítettékhalottaik többségét. Mivel a kegyelet úgy kívánta,
hogy a közös sírt azon a helyen állítsák ftil, ahol a halottak többsége feküdt, igen valósznűrhogy
a halomsír jelzí azt a helyet, ahol a perzsák hátrálásra kényszerítették a görögök centrumát. Becs_
lések a perz§a és a vele azonos távolságra nyűó görög arcvonal hosszát hozzávetőlegesen 1600
méterre teszik. Ha ez megállia a helyét, akkor a görögök és a perzsák közötti íö összecsapás szín-
helyét a domb középpontiától vont 800 méter sugarú körbe helyezhetiiik.
Nagy valószíníséggelmggállapítható tehát az ütközet központiának a helye. Nehezebb dol_
gunk van viszont akkor, ha arra a kérdésreakarunk választ adni, hol volt a két gyalogság kiizdel_
me közben a perzsa haderő legütőképesebb része, a lovasság. A hadtOrténeti szakírók szinte egy_
öntetűen abban látiák Miltiadész legfőbb érdemétés egyben a görögök sikerenek íö okát, hogy a
falanx a lehető legiobb pillanatban támadt a perzsákra, akkor, amikor a lovasság nem tartózko-
dott az arcvonalban. Így a perzsák nem tudták megszokott harcmodorukat alkalmazni, a közel-
harcban peüg a gÖrögök kerekedtek felül. lu a bagyomány is, amely szerint a perzsa hadban
szolgálatot teljesítő iónok híradása után sorakoztatta fel támadásra Miltiadész a hoplitáit, világo_
san utal arra, hogy az az alkalmas pillanat, amelyre a görög vezér várt, éppen az ellenséges lovas-
ság eltávozásával következett be. De miért távozott el helyéről a perzsa lovasság? Ókori forrá_
saink nem igazítanak el minket egyértelműen ebben a kérdésben. Nagyjából a következő vélemé-
nyek fogalmazódtak meg erről a történé§zek körében: Sokan úgy vélekednek, hogy miután a gG
rögök több napon át mozdulatlanul állta§ a perzsák egyszerűen azt hitték, hogy nincs is szándé-
kukban támadni. Erre megkezdték seregtik behajózását, hogy hajóikkal délről megkerülve Atti_
kát, Phaléronnál szálljanak partra, és kihaszn ílva az atheni sereg marathóni;távollétét, onnan tá_
madjanak a városra. Először a lovakat tették hajóra, s amikor erró a görögök tudomást szereztek,
akkor támadtak a lovasság nélkü maradt perzsa hadra. Mások elvetik ezt a feltevést. Az a való_.
ban megfontolandó kifogásuk van ellene, hogy amennyiben a perzsa sereg behaiózása térryleg
megkezdödött volna, akkor épp a mozgékony lovasságot kellett volna legkésőbb visszavonni a
síkságról, hogy ielenlétévelfedezze a manővert. Van azuíánolyan vélemény, amely szerint a per-
zsáknak ez alkalommal egyáltalán nem volt lovasságuk. Akik ezt valliák rv"W azt állíriák rhogy az
expedíciós sereg már Áesiából lovasság nélkül indult el, vagy azt hiszik, hogy a lovasság Euboia

25
szigetén maradt, és nem vett ré§zt a marathóni partraszállásban. Ezek a vélekedések azonban
eléggévalószínűtlenek. Az ókori források, ha nem is szólnak a perzsa lovasság aktív részvételéró
a csatában, marathóni jelenlététazonban igenis megemlítik. Söt, a csata jeleneteit megörökítő
freskó az atheni Sztoa Poikilé (Festett Csarnok) falán ábránolia Datiszt, a perzsa lovasság
parancsnokát.
Az utóbb ismertetett véleményekelvetik azt az antik hagyományt, amely szerint ión katonák
hírt adtak Miltiadésznek a perzsa lovasok elvonulásáról. Akik viszont hitelt adnak ennek a ha-
gyománynak, azok is kétféleképpképzelik el a csata lefolyását. Van olyan történész, aki úgy gon-
dolja, hogy a perzsa lovasság éppenhogy tűságosan közelre vonult ki arcvonaláról a görög tábor
irányába. lrz ahir tehát, hogy a perzsa lovasság elhagyta helyét, e felfográs szerint nem a csatatér-
rő1 való elvonulást jelentette. Mármost iw ua rekonstrukció alakítható ki, hogy a görögök hirte-
len rátámadtak a tűságosan közel táborozó lovasokra, akiknek nem volt módiuk rendezett ellen-
állást tanúsítani, ezért hamarosan elmenekiiltek. A perzsa íjászok pedig éppen azért nem tudták
eredményesen löni a hoplitrákat, mert félö volt, hogy saját megzavart lovasaikat találiák el. A lo-
vasság menekülése után kialakult közelharcban azutárr a már ismertetett módon győztek a
görögök.
A sokféle állfupont közül az tűnik a legelfogadhatóbbnak, hogy a napfelkeltét megelőző órák-
ban - a csata napián - a lovasság a síkság északi részénfelbuzgó forrásokhoz vonult, hogy a lova-
kat megetesse és megitassa. Itt valamilyen oknál fogva elhrizódott a dolog, és emiatt a lovasok
csak akkor értek vissza a harcmezöre, amikor a gyalogság veresége miatt az ütközet már eldőlt a
görögök javára. Azonban ezt a víltozatot sem lehet bizonyítani éppúgy,mint az előbbieket.
Ritkaságszrámba E€sí, hogy egy ókori összecsapás helyszíne ilyen ponto§an rekonstruálható
legyen, mint a marathóni ütközeté, ugyanakkor az is ritka, hogy olyan fontos kérdésben, mint a
lovasságnak a végsö kimenetel szempontiából döntö tevékenysége,ennyire hiányozzék a tudomá-
nyo§ megítélésösszhangja. Ez a két tényezö indokolta, hogy oly sokáig elidőztünk tárgyal,á-
suknál.
Az események sodrásától a perz§a haióhad kifutásával búcsuztunk et. Ez a flotta előbb felvette
az Aigilia szigetérr őrzött eretriai foglyokat, rnajd Attika megkerülésével Phaléron felé haiózott.
Ekkor állítólag pajzzsal.fényjeleket sugároztak a szárazíöld belseje felőt, ami a görögökben azt a
gyanút keltette, hogy Athéir városában perzsabarát arisztokratákaz ellenség phaléroni partraszál-
lása esetén készek megnyitni a városkapukat. Ki kell vedeni a perzsák hadmozdulatát! Meg kell
akadályozni a belső árulást! Az utókor az ezutenbekövetkező eseményekhez köti a marathóni fu-
tás históriáját. Az erkölcsnemesítő történet szerint egy atheni ifjú a ryözelem hírével Athénba
futott, hogy eziltal az ott takók minél gyorsabban értesüljenek a törtentekró, és esztikbe ne ius-
son kaput nyitni a perzsáknak. A modern idők atlétái ezen ifiú emlékének tisztelegnek az
.t ) l
egvik népszerű verseny§zámmal, a marathóni futással. Igen ám, de az ütközet és az egész háború
leghitelesebb krónikása, Hérodotosz meg sem említi a nevezetes futást. Ír viszont róla Plutar-
khosz az i. sz. |-2. szátzad fordulóján:

,,A marathóni csata hírét,mint a pontoszi Hérakleiüsz meséli, az eroieoszi Therszipposz aitte
Euklész aolt az, aki teljes fegyaerzetben rohant a kapuig,
meg; dc a legtöbb történctíró szerint s az eI-

"Üdaőzöllek! Mi
ső polgárnak ezt mondta: győztünk!"- és kilehelte lelkét."

Ugyanígy adja elő ezt a történetet az i. sz.2. száaadilukianosz is, csakhogy nála a höst Phei-
dippidésznek hívják. Az állítólagos hírvivő nevének bizonytalansága már önmagában gyanút

26
 kelt, hiszen a marathóni csata több r€sztvevőjének, söt a l92 athéni halottnak a neve is hitelesen
fennmaradt. De az is figyelmet érdemel, hogy. Plutarkhosz csak a pontoszi Hérakleidészt említi
név szerint forrásai közül. Márpedig Hérakleidész több mint száz éwel Marathón után alkotott,
s annak alapián, ami műveiből töredékesen fennmaradt, nem tarthatiuk megbfuható történetíró_
nak. Fő cdja az volt, hogy az ö korában bomlásnak indult görö8 polisztársadalom polgárait a ré-
giek vitéz tetteivel sarkallja nemes feladatok vállalására. Arra viszont nem nagy sűyt fektetett,
hogy e tetteket hitelt érdemlően örökítse meg.
A forráselemzés me.lett a iőzan megfontolás is arra int: ne adiunk hitelt a mesének. Gondol-
junk csak arra, hogy a hagyomány szerint a Marathón és Athen közötti 42 kilométeres távot tel-
jes fegperzetben, azaz körülbeliil 40 kilogramm íémsűyát cipelve tette meg a futó. De miért
kellett telies fegyverzetben futnia? ɧ miert futott, miért nem lovas futárt kiildtek? Yaw miért
nem adtak le fényjeleket a gyözelem híréről? Ezekre a kérdésfeltevésekreigen nehéz kielégő vá_
laszt adni. A marathóni futás törtenetének legteljesebb cáfolatát azonban maguk a csata utárr le_
zajlott események adiák.
Miltiadész ugyanis felmérve a phaléroni perzsa partraszállás veszélyeit, serege kisebb részéta
zsákmány örzésére a harcmezön hagyta, hadának zömével pedig eröltetett menetben a Phaléront
Athennal összekötó úthoz vonult. Így tehát nem egy halálraszánt ifiú önfeláldozó futása, hanem
a görög fősereg gyors menetelése mentette meg Athént a perzsa támadástól. Mert Miltiadész fö
célja nem az volt, hogy a város lakóit a gyözelem tényérőltájékoztassa, hanem azrhogy a partra_
szállást megakadályozza.Ezt a célját tökéletesen meg is valósította. A görög sereg, amely vezeté_
se alatt Marathóntól elvonult, a Künoszargésznél, Héraklészszent körzetenél foglalt állrást. A
heln ahol az athéni katonák megállapodtak, nem csupán stratégiai szempontból volt kedvezö _
ellenörizni lehetett innen az Athenba yezető utat -, hanem azt is kifejezte, hogy akárcsak Mara-
thónnál, itt is Héraklészvédelme alatt kívánják megmenteni hazáiuk szabadságát. F§ most nem
is volt sz{ikség vérontásra!Amikor a perzsák hajóik fedélzetéről megpillantották a görögök férrye-
sen csillogó lándzsaerdei ét, visszakormányozták fl ottáiukat Ázsiába.
N. G. L. Hammond, akitűrrő angol tönénész nem sajnálta a fáradságot, és maga is megtette a
Pentelikosz heg5ren átvezető utat Marathóntól Athénig, maid vissza. Tapasaalatai alapján úgy
véli, hogy annak idején a Miltiadész vezette görög í&rők 8-9 óra alatt érhetie* et a Kiinoszar_
gészt. Ebböl következtetést vont le a csata lefolyrásának idöpontjára is. Gondolatmenete a követ_
kezö: mivel a görögök a koraószi naplemente előtt Héraklész§zent körzetéhez érkeztek, a megér_
kez& l8 óra 30 perc köriilre eshetett. Ez aztjelenti, hogy a csatateret délelött 9 és l0 óra között
hagyták el. Az ütközet tehát pirkadattól, vagyis 5 óra 30 perctől tartott minden bizonnyal vala-
mivel korábbi idöpontig, mint amikor a sereg elindult a Kiinoszargészhez
A csatát követó napon a spártai segélycsapatok is megérkeztek Athénba. Három nap alatt mint_
egy 220 kilométert tettek meg a lakedaimóni katonák, ami igen elismerésre méltó teljesítmény,
főként, ha meggondoliuk, hogy még a korábban Athénból Spártába menesztett gyorsfutárnak is
két napra volt sztiksége ekkora távolság lekiizdéséhez.
Manapság sokan gunyt vélnek fetfedezni Hérodotosznak a spártaiakat illetö dicsérő szavaiban:

,,Holdtölte után kétezer lakedaimóni katona jött Athénba, s annyira igyekeztek, hcgy Spártából
már a harmadik naPon Attikába jutottak. Habár a csatából elkéstek, mégis lótni kíaánták a méde-
het; elmentek tehát Marathónba és megnézték. Majd pedig megdicsértén az athéniak aiselkedését,
haza mentek " (VI. l20 - Geréb József fordítrása.)

27
 I Dareiosz, az i. e. 486-ban elhunyt perzsa király síremléke

28
 A valóságban Hérodotosz aligha gúnyolódott a spártaiak magatartásán, hiszen az ütközettől
őket távoltartó vallási indokokat ő legalább olyan komolyan vette, mint amazok. Ezenkívü az
tinnep letelte után a spártai sereg valóban elindult, s az eseményekről tudtán és akaratán kívtil
késett le.
A marathóni gyözelem a görög történelem egyik legíényesebb csúcsa, késő korok szr{mára pél_
daadó és erkölcsi eröt kölcsönző mozzanatavolt. Amennyire lehetett, a csata elemzésérréligye-
keztünk mellözni a misztikus mázt, a romantikus heroizálást. Mégsem tagadhatjuk meg csodála_
tunkat azoktól a városukat védelmező polgároktól, akik egy világhatalom győzhetetlennek vélt
seregével szegezték sikeresen szembe saját öntudatukat, önbecsülésiiket és az ezen tulajdonságo_
kon alapuló hősiességiiket. Méltó volt ez a had ahhoz a feladathoz, amelyet a történelem állított
ele, é§ szerencsés is volt, mert a feladat nehézségéhezméltó, nagyformátumú vezért tudhatott
maga Íiilött. A marathóni győzelem az athéni polgárság kollektív diadala volt ugyan, de ahogy az
szinte törvényszerűen lenni szokott, a sorsdöntő történelmi pillanat meg tudta szüni aa a hóst,
aki polgártársai akaratát a legcélravezetóben valósíthatta meg. Kétségtelen, hogy ez a hft Miltia_
dész volt. Ő, .ki a görög vezérek közül a legal4posabban ismerte a perzsák harcmodorát, hiven
veliik együtt vett ré§zt a szkíta hadjáratban, ő, aki élettörténete minden fennmaradt epizódia sze_
rint következetesen igyekezett a perzsa hódítást elhárítani, oroszlánrészt vállalt a marathóni csata
előkészítésébenés a gyózelemben. Hiszent iavasolta a népgyűlésnek, hogy azonnal küldjön ha-
dat Marathónhoz, azután ö er&zakolta ki azt a döntést, hogy az odaküdött sereg minél hama_
rabb ütközzék is meg a perzsákkal, végril ö vezette a legalkalmasabb pillanatban győzelemre bá-
tor katonáit. Nagy kár, hogy nem ekkor, dics&ége teljében érte a halát.
Az történt ugyanis, hogy kihasznrálva a győzelem által szerzett népszeriségét,Miltiadész 70
haiót kért és kapott az athéni államtól. Ewel a haderövel Parosz szigete ellen indult, és polgár_
társait nagy zsákmány ígéretévelbiztatta. Ám a sziget ostroma balul ütött ki. Maga Miltiadész
sűyos lábsérüést szenvedett, maid dolgavégezetlen tért vissza Athénba. Itt a felesleges áldoza_
tokkal iáró eredménytelen hadirárat miatt bíróság elé állították, és végiil nagy összegű pénzbírság-
, ra ítélték. Ezt a bírságot már íia, Kimón íizette ki helyette. Ő ugyanis elmérgesedett lábsebe kiF
vetkeztében nem sok idővel világraszóló győzelme után i. e. 489-ben vagy 488 elején meghalt.
Miltiadész azzal az iirüggyel támadta meg Paroszt, hogy lakosai egy hadihajóval segítettékaz
Attikára törő perzsakat. Álitólag azonban a valóságban személyes bosszúvágy vezérelte, mivel
egy paroszi származású polgár volt az, aki régebben bevádolta öt a perzsák előtt. Az athéniak
mindenesetre csalás vétkében marasztalták el nemrég még az egekig magasztalt vezérüket. Ítde-
tiik nem volt igazságtalan, ha meggondoljuk, hogy Miltiadész önös célra és rosszul használta íill
paroszi kalandia során a nép hadseregét, gazdag zsákmrányt ígért,de csak kárt okozott.
A Miltiadészt sújtó ítéletbennagyon szépeir megmÜtatkozik a demokrácia azon szemlélete,
amely szerint mindenki köteles egyeni érdekeit a közérdek alá rendelni. Semmilyen korábbi ió_
tett nem adhat felmentést a közérdeket veszélyeztető ké§őbbi hibára. Madách a népuralom
visszásságaira ad példát Az ember tragédiája ,rathéni szín"-ében, amikor Miltiadész szomorú
.
végzetét ábtáaolia. Valóiában azonban éppen a demokrácia ereje és vas következetessége volt az,
\ amely előtt meg kellett üajolnia a perzsákon győzedelmeskedő hösnek.

t
.

n
]:
l
i
l
, 29

§
Mittiadész neaét és fogadatmi feliratának fthedékeit oiselő bronzsisak mara,dványa OlümPiáből.
A hadvezh a marath&ri glőzelem emlékhe ajánlotta föl Zeusznak a sisakot
30
 Leőnidasz

mikor a marathóni győzelem után Miltiadész babérkoszorútkövetelt polgártársai_

tól, öntudatos vis§zautasításban részesült. Azt mondták neki, hogy ha maid egye_
dül mérkőzik meg a barbárokkal, és úgy wőzí le őil<et, akkor kérhet a maga szá-
mára kitiintetést. A spánai Leónidasgr hősi halrála után azzal tisaelte meg honfi-
társainak közössége, hogy szobrot állított nekil Joggal illette 'őt ez a megtisaelte-
tés, hiszen folttalan becsülettel, alattvalói érdekeivel és érzelmeivel teljesen azono§ulva vállalta
az utolsó lehelletig tartó kiiadelmet a görög íiildre törő perzsákkal. Erdemeinek elismerése
eglszer§mind az államforma dicséretétis jelentette, amelyben ily dicső féríiakszámára nyflik
meg az út a trónhoz.
Leónidasz nem mindennapi köríilmények között lett Spárta királya. A hagyomány szerint aty_
ja, u i. e. 6. század, második felében uralkodó Anaxandridészhosszú ideig gyermektelen
házas_
ságban élt. A tÖrvények betartásán őrktidő hivatalnokok, az ephorcsaok, .tit-. királyok (Spártá_
ban egYszerre két király uralkodott) felett is felügyeletet gyakoroltak, felszólították azuralkodót,
válasszon magának másik feleséget, hiszen az államérdek is azt kívánja, hogy nemzetsége ne hal_
jon ki utod hiánYában. Anaxandridész azonban nem akarta eltaszítani hitvesét,
akit szeretett é§
sokra becsÜlt. Már-már Úgy látszott, hogy makacssága sodorja veszélybe trónját, amikor a vének
tanácsa azt iavasolta neki, hogy tartsa meg továbbra is feleségét,vegyen viszont maga mellé egy
másikat is, aki majd gyermekekkel fogia megajándé*ozni őt. A király így is tett, s a második
asslonY hamarosan Íiútsztilt neki, Kleomenészt. Ezután azonban váratlan dolog töi"tént. Az ad_
dig meddőnek hitt első feleség háromszor is firlt szült. Sorrendben Dorieusz, Leónidasz és Kle_
ombrotosz látta meg a napvilágot. A két asszonytól sziiletett királyíiak között, miutárr felnött
em_
berekké korosodtak, megindult a vetélkedés a trónöröklé§ jogáért. Mert ugyan Kleomenész volt
a legidősebb, ám a másik három fiút az első feteség szülte. Végül Anaxandridész í. e. 520köríil
bekÖvetkezett halála után Kleomenész lépett a trónra. A másik három if)ú 1igy vélte, örökre le_
mondhatnak az uralomról, hiszen most már Kleomenész születendö íiai is megelózik majd őket
az ÖrÖklési sorban. Dorieusz, fivérei közül a legidősebb, nem is maradt Sprártában. Telepeseket
l
I vitt magával, s előbb Afrikában, majd Szicíliában próbált szerencsét. Vcgü aztáÁ Szicíliában
i":
halt meg. Leónidasznak több sikert tartogatott a sors. Ő a íiúgyermek nélpiti Kleomenész leá_
r
nYát, Gorgót vette feleségÜ, és íéltestvérehalála után, i. e. 488-ban elfoglalhatta a trónt.
Ebben a tÖrténetben, amelynek kiindulópontia Anaxandridész sokráig magtalan házassága volt,

31
szemléletesen tiikrözödik a göriigök, s különösképp a spártaiak felfogása a családi élet céliáról. A
görögök úgy vélték,hogy a családalapítás elsörendű célja: gondoskodás a törvénye's utódokról a
közösség számára. Ezéxa gyermekeket nem a szülők, még csak nem is a tágabb család, hanem az
állam tulaidonának tekintették. Sok helyiitt az áLLam gondoskodott a gyermekek neveltetéséről,
és a megfelelő állami szervek döntöttek arról is, hogy az újszülött egészsegi állapota remfuyt
nyúit-e arra, hogy egészséges felnötté váliék. Ha ezt nem látták biztosítottnak, az úisztilöttet
megölté}. Nem csak Spártában élt ez a gyakorlat, de az kétségtelen,hogy leginkább ennek az dl-
Iamnak a szokásai közé illeszkedett be. A spártai állam gazdasági alapia ugyanis a meghódoltaton
szolganép , a helóták mezőgazdasági tevékenységevolt, amelyet a floldszerző háborúk során Spár-
ta birtokába kerüt területeken folytattak. De a sikeres foldszerző háborúkhoz és a heiOtak féken-
tartásához erős hadseregre volt sziikség. A hadsereget a teljesiogú spártai férfiak közössege alkot-
ta.Eza közösség túlnyomórészt a démcsz, a köznép tagiaiból tevődött össze, akik a már az előző
feiezetben, a marathóni csata kapcsán ismertetett falanx-harcászat elteriedésével mint gYalogos
katonák (hcpliták) a harci sikerek íö letéteményeseivéváltak. A köznép harci sikereit társadalmi
sikerek követték, és e.nnek eredményeképp alakult ki az egyszerűségre és a közösségi celok tisáe-
letben tartására törekvő spártai életforma, amely a démosz erkölcsi értékrendiétvalósította meg a
társadalmon belü, az arisztokratikus életvitel rovására. Mármost a közösségi célok megvalósítá-
sához minél több, majdan fegyvert fogni képes fiűa és felnőtt korában szülni tudó leánygyer-
mekre volt sziikség, hogy a termelés folyamatosságát biztosító hadsereg soha ne szenvedien hi-
árryt er& karokban. Ezért - egy fokkal erőteliesebben, mint a többi görög államban - Spártában
gyermekek nemzése a legalapvetőbb állampolgári kötelességeli közé tartozott. A nőtlen férÍiakat
többször megszégyenítették, például télen könnyű alsóruhában kellett körbejárniuk a ÍÖteret, és
közben énekelniíikkellett arról, hogy megérdemlik büntetésíiket,hiszen semmibe vesák a tÖrvé-
nyeket. A gyermektelen Derküllidaszt, a híres hadvezért egy összejövetelen állni hagyták az iÍ-
i*, és egyikiik így indokolta azudvariatlan viselkedést:,,Nlzcs fiad, aki egyszer majd nekem adja
át a helyét". Nyilvánvaló, hogy egy ilyentársadalomban a király még kevésbémaradhatott gyer-
mek nélkü, mint egy átlagpolgár. Ha ezt figyelembe vessztik, Anaxandridész küönös házasélete
is mindján énhetőbbé válik számunkra.
Ugyanennek a szemléletnek a iegyében történt egyébként az is, hogy később; a nevezetes ther-
mopülai csatára Leónidasz azok közül választotta ki harcosait, akik már eleget tettek az dllar,;t
iránti kötelezettségiiknek, és gyermeket nemzettek hazá|uk számára. Mivel seitette, hogY a vele
harcolók elesnek maid, nem akarta, hogy olyanok halianak ffieg, akik még adósak valamivel pol-
gártrársaiknak.
A thermopülai csata és Leónidasz hőstette a görög-perzsa háboruk i. e.481-480-ban megin-
duló úiabb eseménysorozatíhoz kapcsolódott. Tütent, hogy I. Dareiosz utódakent fta, Xrxész
foglatta el a perzsa nagykirályok trónját i. e. 486-ban, és nehány évi uralkodás után elhatározta,
bosszút ál1 a görögökön, akik annak ideién gidörbe meg kútba dobták atyia követeit, maid Ma-
rathónnál csúfos vereseget mértek a perz§a seregre. Nekilátott hát egy létszámban minden addi-
git felümúló had szervezéséhez. Aminden korábbit meghaladó veszélyrő - iw tudta ezt Héro-
dotosz _ a Xerxész udvarában élő egykori spártai király, Dématatcsa értesítettehonfitársait. Dé-
maratosz i. e. 491-ben menekült el hazáiából, miután királytársa, Kleomenész kibuktatta Őt a ha-
talomból. Aszáníizöttben, úgy látszi\ maradt némi szánalom szülőfoldie iránt. Egy viasszal bo-
rított fatábláról lekaparta a fedöréteget, a fára ráírta a király tervét, majd a viaszt Úira felkenve, a
táblát Spártába Hildte. Itt nemigen tudtak mit kezdeni a látszatra üres táblával. VégÜl azonban

32
r-l

Leónidasz okos felesége, Gorgó rájött

I a titok nyitjára, Tanácsára lekaparták
a viaszt, és megfeitették Démaratosz
iizenetét.
Goigóról egy másik történet is fenn-
maradt. Eszerint amikor egy idegen-
ből érkezett a§szonyvendége azt
mondta neki, hogy Görögországban
egyedü a sprártai nők uralkodnak a ftr-
ieiken, akkor igy válaszolt: ,rlgen, mert
csak mi szülünk fffiakat". Az anekdo-
ta nem csupán arra a kétségtelentény-
re világít rá, hogy az a§szonyokat álta-
lában hátrányos megkiilönböztetésben
részesítő görög világban a spártai nők
kiilönleges megbecsülésnek örvend-
tek, hanem iól tiikrözi a spártaiak ön-
tudatát is, akik a legkiválóbb féríiak-
nak egész Hellaszban önmagukat tar-
tották. Erre volt is alapiuk, hiszen a
spártai szárazfotdi haderő valóban a
legerősebb volt valamennyi görög had-
sereg közül. A teljesjogú sprártai fér-
fiak tömege elszakadt a terrnelőmun-
kától, és energiáiát harci ereje feilesz-
tésére,valamint az utánpótlás képzésé- Spórtai harcos szobra az i. e. 5. sz. elejéről. Régebben
re fordította. Ennek köszönhetótn I*ónidasz képmásónak tartották
nótt oly nagyra Spárta hatalma, hogy
i. e. 550 körül kiterjeszthette fennha-
tóságát a Peloponnészosz, vagyis a Balkán déli részének nagyobb hányadára.
A Peloponnészosz feletti spártai befolyás politikai keretét a pelcponnészoszi szöoetség adta
meg. Ezt Spárta azután hozta létre, hogy az i. e. 6. szánad közepén alávetette Messzéniát, a
Peloponné§zo§z délnyugati részénfekvó gabonatermő fiildekben dús tartományt, majd meg-
törte legerősebb szomszédia, Argosz hatalmát. E katonai sikerek után a legtöbb peloponnészo-
szi állam elismerte Spárta föségét. Egyenként szerződést kötöttek vele, és a legfontosabb közös
ügyek intéz*éreszövetségi tanácsot hoztak létre. Megállapodtak abban is, hogy a szövetséget
érintő háboruk alkalmával mindegyik állam hadereie kétharmad részéta közös hadseregbe irá-
nyítia, amelynek főparancsnoka minden esetben spártai. Tengeri hadiárathoz a szövetség part-
menti városai adták a haiókat, míg a flottával nem rendelkező államok pénzze| segítették a kö-
ziis ügyet. Spárta csak néhány hajóval rendelkezett ugyan, ám vitathatatlan vezető szerepe ab-
ban is kifejezésre iutott, hogy ennek ellenére a szövetséges flottát is mindig spártai parancsnok
vezényelte
Mint említettiik, a perzsák háborris készülődéséről a spártaiak értesültek legelőször az anyaor-
szági görögök közül. Teljesen érthető, hogy a vészhírdiplomáciai aktivitásra ösztönözte Spárta

33
 vezetóit. Első dolgrrk az volt, hogy az Iszthmoszon, a Közép_Görögországot a peloponnészosztól
elválasztó keskenY fiildnYelven gyűte§t hívtak össze, amelyre a peloponnészoszi szövetség
tagálla-
main kívÜl meghívták Görögország többi poliszait is. A résztvevót, köztük az ekkorra már
ielen_
tős flottával rendelkező Athen, űW döntöttek, hogy szövetséges haderőt hoznak létre perzsa
a tá_
madás elhárítására. Mivel az így kialakult úi hellén szövetség magva a peloponnészoszi
egyestilés
volt, magától értetÓtlftn a tanácskozásokon is Spártáé lett a vezetőszerep, és mind a megszerve_
zendÖ szárazÍiildi, mind a tengeri haderő spártai íöparancsnokot kapott. A veszely nagyságára
te_
kintettel a szövetségesek kísérletettettek arra, hogy további hellen államok katonai támogatását
is elnYeriék. Ilyen értelemben kezdődtek tárgyalások Argosszal, Szürakusz u-ial, Krétával és
KerkÜrával. Argosz, amely nem is olyan régen éppen Leónidasz elóiliétől, Kleomenés ztő szen.
vedett sűYos vereséget, csak abban az esetben lett volna hajlandó csatlakoznir1p azegyik fővezé_
ri tisztet argoszi polgár töltheti be és Spárta békétköt vele. Az adott helyzetben egyik követelés
sem volt reális, hiszen egyrészt Spárta végsőkig ragaszkodott egyértelmű vezető szerepéhez, más_
r6zt csak az alkalomra várt, hogy Kleomenész említett győzelmét Argosz további gyengít&ére
használia fel. Az argosziak nyilván tisztában is voltak követeléseik teljesíthetetlenségéve1,és csak
a látszat megórzésére tették meg aiánlatukat. Valójában sem ők, §em a többi felkért állam vezetői
nem kívántak harcolni a perzsák ellen. A legnagyobb segítségetGelón, Sztirakuszai új tiiranno_
sza adhatta volna, ám Öt egyrészt lekötötték a Karthágóval szembeni fegyveres összecsapások
Szicília terÜetén, másrészt közömbtis volt a görögországi ügyek iránt. Magatartására
iellemző az
alábbi eset.
Gelón, miután me$agadta a segítséget a görögöktől, arra gondolt, hogy azok aligha lesznek k&
Pesek ellenállni Xerxésznek. Ezért megpróbálta bebiztosítani magát a iövőre nézve. Egylk embe_
rét dús kincsekkel Delphoiba küldte azza| a paranccsal, hogy ott vária be a háború kimenetelét.
Ha a Perzsák győznének, adja át az ajándél<okat a nagykirálynak a ftilddel és vízzel, vagyis a meg_
adás jelkéPeivel együtt. Görög győzelem esetén - így szólt a parancs - térien vissza a küldött Szi_
cíliába a drágaságokkal együtt.
Mielőtt az olvaq§ tűságosan kemény ítéletetmondana a közös görög ügy iránt nem sok buzgal_
mat mutató tÜrannosz felett, nem árt tisztáznunk, mit is értettek a görögök hazaíisrágon. Nos, a
hazafiság náluk mindenekelőtt a saját városállamuk, pcliszttkérdekeinek íigyelembevételét,a sa_
iát éltető kÖzÖsségiik céljaival való azonosulást jelentette. Ha ilyen szemszögből ítéliükmeg Ge_
lón viselkedését, akkor elővigyázatosságát a javáraírhatjuk. Mint ahogy a thesszáliaiaktol sem ta_
gadhatjuk meg ggYÜttérzésünket, amikor elsősorban saját biztonságukat tartották szem
előtt. Az
ÖkÖveteik kijelentéttékaz iszthmoszi tanácskozáson, hogy ha a szövetséges hadsereg megszállja a
TemPé-vÖl$Iet, azaz bajlandó megvédeni Thesszáliát, akkor ők is csatlakoznak a perzsa_ellenes
táborhoz, ellenkezö esetben viszont behódolnak a hódítónak. Spárta és Athen következete§en
Perzsa-ellenes magatartása természetesen rokonszenvesebb a történelem tanulmányozóiának,
nem beszélve arról, hogy a társadalmi feilődést is jobban szolgr{lta. De ne feledjiik, hogy Xerxész
hadjárata elsősorban e két városállam felé irányult, így azoknak nem is nagyon volt más választá_
suk, mint vállalni az élet-halál harcot.
l\
.
Az iszthmoszi Perzsa-ellenes szövetség megalakulásával és a Balkán nagy részétmegmozgató
a
: hadi készÜlŐdésekkel megkezdöidtek,a görög-perzsa háborúk úiabb szakaszának esemérryei. S
hogy valodi nagpágában értékelhessiikLeónidasz és harcostársai nemsokára bekövetkező hősi
,.

kiizdelmét, mo§t megismerkedünk a roppant haderővel, amely Ázsiában gyülekeze tt azért,hogy

a görög szabadságot szétzíuza.

34|
 Xerxész birodalma székvárosában, Szuszában várta be hatalmas országa kiilönböző tartomá-
nyaiból verbuvált hadát. Innen indult el i. e. 48l tavaszán, miután a gazdagjutalommal kecseg-
tetett helytartók összeterelték a tarkabarka hadinépet. A sereg az egykori lüd fövárosban, Szarde-
iszben töltötte a telet, majd 480 márciusának végénrnegindult a Hellészpontosz feté. Festöi lát-
ványt nyújthatott a több kilométer hosszriságban elnyűó hadoszlop, amint óriási, csillogó her-
nyóként araszolt előre az Egeí partok irányába. Legelöl a felszerelést, élelmiszert és egyéb, a há-
borúhoz szükséges dolgokat cipelő igásállatok, szekerek, teherhordásra befogott ázsiaiak tömege
verte fel az út porát. Mindjárt mögöttiik egy létszámára nézve nagyl harcértékéttekintve viszont
csekély seregrész kaptatott, amelyet a bevonult nép aljából állítottak össze. Ezek után nagyobb
távolságra - nehogy az ocsú abíuával keveredjék - ezeí válogatott perzsa lovas, majd ezer gyalo-
gos testőr következett. A testőrök ffoldre szegezték lándzsájukat, melyeknek végen arany gránátal-
ma díszelgett. Ezután felbukkant maga Xerxész is aranyos harci kocsiján. Az őt követő ezer gya-
logos testőr felfelé meredő lrándzsáján is arany gránátalmák tükrözték vissza a nap sugarait. Majd
ismét ezer válogatott lovas rúgtatott e18 beteljesítve így a király körüi hadsorok szimmetriáiát.
Tízezer válogatott gyalogos követte a Xerxész mögött haladókat. Ha lehet, ők még nagyszerűbb
látványt nyújtottak, mint az előbbiek. Hadoszlopuk szélein ugyanis ezer harcos arany gránátal-
mákkal dí,szített lándzsát emelt a magasba, míB a belül haladók ezüst gránátalmákkal ékesített
lándzsákat hordoztak.T'uezer lovas következett ezután, s veliik véget is ért az elÍt csapatok felvo-
nulása. Nehány százméternyi térközt hagyva mögöttiik, jöttek népek szerint csoportosítva a töb-
bi hadrakeltek. Ezek az osztagok igen vegyes képet mutattak, amint hagyományos öltözetiikben
és a legkülönbözőbb harci szerszámokkal felszerelkezve rótták a kilométereket. A perzsák magas
ftiveget és vaspikkelyekkel bevont ujjas kabátot viseltek. Jobb lábszárukhoz menetelés közben
hozzá-hozzá ütődött lecsiingő tőrtik. Hátukon peckesen feszült ategez, amelynek húria harc köz-
ben halálthozó nyilakat röpített az ellenség felé. Azkáni felfoldön lakő médek, akik egy évszánad-
dal előbb még a perzsák felett uralkodtak, hasonló öltözékben feszítettek. Nem űgy az asszírok.
Feiükön ércsisak villogott, iobbjuk lándzsát markolt, övükön vassal kivert fabuzogány íityegett.
A szktták övében tőr, hátukon nyfl, keztikben kétélűszekerce. Félelmetes, harcedzett volt ez a
nép. Hozzáiuk képest bekés vándoroknak tűrrtek a gyapotruhás induso , akiknek nádból készült
nyflvesszőin vashegy csillogott. Jöttek azutái az arabok is. Bő ruháiukat széles öv szorította tes-
ttikhöz, iobb keztikben fenyegetően meredtek előre a hosszu, kettős hajlású íjak. De mindenki
másnál egzotilnrsabb látvárryt nyúitottak az etiópok Egy résztik krétával és míniummal kente be
testét. Színes börtikre párduc- vagy oroszlárrbörbőt iisszerótt ruha simult. Fegyvereiket kezdetle-
ges kőkorszakbeli módszerekkel állították elő, s cipelték most büszken. Í;uk patmafa meghajlított
ágából készüt, nyílvesszőiket nádból faragták, a vesszőil< végéreéles kőhegyet erősítettek. Dárdá-
iuk fanyelérr hegyesre fara§ott zergeszarv meredezett. Voltak aztán az etiópok között olyanok is,
akik sisak gyantint fiilestől és,sörérryestől lenyrizott lófeibört hrztak a koponyáiukra. Mint meg-
fordított kentaurok vonultak a poros úton, s a perzselő nap ellen napernyőkent egy paizshozha-
sonló alkalmatosságot tartottak a feitik ftilé, amelyet darvak tollaiból tákoltak ibsze. A különféle
kisázsial népek tarka egylelegéből kitűrrtek a bithüniaiak, ah,lka változatosság kedvéértrókabörrel
fedték f, itiket, az utat szarvasbör csizmában taposták, keziik dárdát szorongatott. Megint mások
ökörftrlekkel és szarvakkal díszített ércsisakot viseltek, marhabőr paizsot és védőruhát hordtak,
dárdát, íjat és tőrt vittek támadó fegyverül. Némely fejletlen iparú nép f.ából készüt sisakot adott
harcosaival. Ilyen emberekkel vonult Xerxész a görög flold leigázására - Hérodotosz beszámolója

35
szerint. Hatalmas, zsákmányra éhes, a nagykirály akaratának feltétel nélkül engedelmeskedó tö_
meg volt ez. Kirívó gyengeségei is voltak azonban ennek a seregnek. Hiszen a benne résztvevő
kÜÖnbÖző népekből származó harcosok harci technikáiukat és taktikáiukat tekintve egymástól
nagyon Hilönbözótk voltak, saját társadalmi fejlettségiiknek megfelelően.
Ez azt ielenti, hogy az úikőkor körülményei között élő etiópoktól a feilett rabszolgatartó társa_

Xerxész hadának különféIe népekbő'l származő harcosai

a) Méd lovas fémbóT készült

póncélingbery bronzsisakkal, íegyrere
íj és hají,tódórda
b) phrüg hajítódárüs a jobb kezében
hosszú lándzsáaal
c) etióp harcos dárdával és íjjal
d) phrüg hadijeloenyhordoző fején
állatbőnel
dalmak vívmányait átvevö perzsákig sok, egymáshoz alig hasonlítható nép vonult Szardeiszből
nyugat felé a hadak útián. A maga modián mindegyik vitéz volt, és iól tudott harcolni. De ezek-
ből egységes, iól irányítható, ütőképes hadsereget faragni egyenló volt a lehetetlenséggel.
Xerxész azonban kemeny volt és határozott. Semmit nem tűrt el, amely csökkenthette volna
serege elszántságát. Mi sem iellemzőbb erre, mint hogy az Athosz-foldnyelvnél haiócsatornát vá-

Szkí,ta íjász teljes fegyaerzetben

37
gatott, nehogy hajói a hegyfok megkerülésére kényszerüljenek ugyanott, ahol i. e. 492-bena per_
zsa flotta javarésze viharba került és elsüllyedt. A veszélytelenebb utat biztosítoita, s egyútta1 a
rossz előjelektől rettegő katonáit is meg kívánta nyugtatni. Ha pedi g űgy érezte, fegyelnieznie
kell, akkor sem habozott. Példa erre a lüdiai előkelő, Püthiosz tragediája . Ez ader& ember, aki
vagYona egY részétXerxésznek ajánlotta ftil a hadiárat sikere érdekében, azt kérte a nagykirrály_
tól, hogy öt katonáskodó fia közül legalább a legidősebbet bocsássa el szolgrflatából. Hadd le-
8yen, ha a többi fia elesik is, legalább egy utóda, aki öt öregkorában gondozzamajd,, és a családi
háEt61, gondoskodik. Xerxész szörnyű haragra gerjedt - irjaHérodotosz -, és azthánytapüthiosz
szemére, hogy amikor 6 a király egész háaa aépétkiteszi a háború veszélyeinek, akkor a lüdiai,
alattvaló létére,fia megkímélésén munkálkodik. El is határozta, hogy egyszer és mindenkorra
elejét veszi hasonló ,rrendbontásnak". Elfogatta hát Püthiosz legidősebb fiúgyermekét, testét
ketté vágatta, és elrettentő példa gyanánt a hadiút iobb és bal oldalára dobatta a véres emberi ma_
radványokat.

A perzsa had május elejére érkezett Tróia közelébe. Xerxész meglátogatta a mítosz kö,débe ve_
sző egykori csaták színhelyét, és áldozatot mutatott be a helybéli isteneknek.Ez a kirándulás
nyilvánvalóan politikai célzatúvolt. Beleillett abba a perzsák által terjesztett elképzelésbe, amely
szerint az Ő Európa elteni hadjáratuk nem míis, mint igazságos megtorlása annak a pusztításnak,
amelyet egykor az európai görögök vittek véghez az ázsiai Trója falai között.
Tróiából Xerxész a Hellészpontosz ánsiai oldalán fekvő Abüdoszba ment. Itt még egyszer
szemlét tartott hadinépe felett, maid miután ráldozatot mutatott be a tengernek és a Napnak, ielt
adott az Európába történö átkelésre. Erre a célra egy íiiggőhídszolgált, melynek kötelei lenből és
büblosznádból készülte§ s a köteleket facsigák segítségévelfeszítették ki a tengerszoros két part-
ja között. Az ókorban mindössze hét sztadion (majdnem 1250 m)volt ez a távolság, napjainkban
viszont mfu 7 15 km, mivel a tenger csaknem teljesen elmosta azt az abüdoszi síkságot, ahol a per_
zsa nagykirály márványból faragott trónusáról végigmustrálta seregét. A kifeszített kötelekre fa
padlózatot raktak, erre foldet hordtak, amelyet kemérryre döngöltek. Hatszázltetvennégy hajót
kÜdtek a tengerre, ezek egymás mellett horgonyozva alulról tartották a hidat. Középen csak
annyi rést hagytak, hogy a közötttik megmaradt nyíláson át kisebb hajók továbbra is közlekedni
tudjanak a tenger§zoros vizén. A hidat kétszer kellett megépíteni,mivel a munkálatok első befe_
jezése után egy óriási vihar teljesen lerombolta. Xerxész állítólag levágatta a hanyag munkaveze_
tők fejét, a tengert pedig megkorbácsoltatta és ielképesen szégyenbélyeget süttetett rá...
Másodszori fetépítésután a híd már tartósnak bizonyult, & i. e. 480. május l0€ köríil meg_
kezdte rajta az átkelést a perzsa had. Hét nap alatt ért át a rengeteg ember és állat a Hellészpon_
tosz európai oldalára. Ezután aszárazfőldi sereg csakúgy, mint a hajóhad a thrákiai Doriszkoszba
vonult, ahol - lévénaz ellenséges íiSld már igen közel - még egy§zer rendbeszedték a csapatokat,
megszámlálták a katonákat, kijavították a hajókat. Így érkezett a Balkánra az a hadsereg, amely_
nek összlétszámát - beleértve a flottában szolgálatot teljesítótet, valamint a teherhordókat és
egyéb segédszemélyzetet is - Hérodotosz több mint 5 millióra becsülte.
A Hérodotosznál szereplö adatok szerint a szárazfőldi seregben l 700 000 gyalogos, 80 000 lo_
vas, 20 000 harci kocsis és tevés szolgált, akikhez a Balkánra való átkelés után 300 000 thrák és'
perzsabarát görög csatlakozott. A tudornányos közvélemény teljesen egyetért abban, hogy mind
a sereg összlétszámát, mind a szárazfőldi had erejét a történetíró alaposan tű'becsülte. Van egy
olyan nézet, amely szerint Hérodotosz összekeverte a müriarkho.sa (l0 ezer ember parancsnoka)
és a khiliarkhosz íezer embert vezénylő tiszt) hivatalát. Ahol tehát ő müriarkhosz meglétét gon_

tli
Perzsa,,halhatatlan". Ilyen harcosok
oszruga támadta hátba Leónidasz
s er eg ét T h ermo pülain ál

39
dolia, ott valójában khiliarkhosz parancsnokolt. Ha ez igy van, akkor tizze| kell osztanunk az ál-
tala közölt adatokat, és mindiárt hihetób számokhoz jutunk. Ebben az esetben a Hérodotosz ál-
tal megadott számok a szárazföldi haderőre így módosulnának: l70 000 gyalogos, 8000 lovas,
2000 harci kocsis és tevés, valamint 30 000 thrák és görög'. Ez összesen 2l0 000 ember a
2 l00 000 helyett, ami már sokkal valószínűbb.
A 2l0 ezres létszámhoz jutott el .§lr Frederic Maurice angol tábornok is, ám egészen más mó-
don. Bejárta a perzsák egykori útvonalát Európa és Ázsia között. Mint ilyen dolgokban jártas
tiszt az élelemszállítá§ é§ elsősorb3n az ivővízszerzés lehetőségeit vette szémügyre, és arra a kö-
vetkeztetésre jutott, hogy a perzsa hadinép létszáma maximum 2l0 ezer íöre rúghatott, amelybö1
talán l 50 ezer lehetett a tenylegesen harcoló katona. A perzsák által igenybe vett és ellátásban ré_
szestilő harci mének és igás állatok számát 75 ezerre becsülte.
Razin szovjet hadtörténész megint más utat választott a perzsa sereg létszámának felbecsülé§é_
hez. Ő Hérodotosz azonértesülésétvette alapul, hogy a Hellészpontoszon vert hídon keresztül a
perzsa had hét nap alatt kelt át Ázsiából Európába. Véleményeszerint ez azidőtartam, figyelem-
be véve a híd áteresztő képességét,körülbelül l00 ezer gyalogos, 20 ezer lovas é§ 15 ezer szekér
átvonulásához volt elegendő.
Ha 200 ezer körüire tessziik a perzsák szárazfloldi seregének létszámát, vagyis jelentősen ki-
sebbítjük a Hérodotosz által közölt adatokat, még akkor is megállapíthatjuk, hogy addig soha
nem látott veszéllyel kellett a görögöknek szembenézniiik. Mármint azoknak, akik erre egyálta_
lán képesek és hajlandók voltak. Ugyanis amikor i. e. 480 júniusárrak közepe táiáű:' a perzsák
megkezdték előnyomulásukat Thrákián és Makedónián keresztül a Balkán belső területei felé, a
Thesszáliát a Tempé-völgyben megszállva tartó szövetséges görög haderő harc nélkül visszavo-
nult, s így a vedtelenril maradt thesszáliaiak behódoltak a perzsáknak. Hogy mi állt a görögök
hirtelen visszavonulásárrak hátterében, nagyon nehéz eldönteni, annál is inkább, mert kevés
adattal rendelkeziink a görög had létszámára vonatkozóan. Nem tudjuk, hogy a Tempé-völgyet
a szövetségesek egész hadereie, vagy annak csak egy része szállta-e meg és ürítette.e ki. Valószí_
nűleg arról volt szó, hogy a peloponnészoszi szövetség a peloponnészoszi államok érdekeit vet-
te figyelembe elsfuorban. Ezért ereiét mindenekelött Peloponnészosz védelmére összpontosí-
totta, és kisebb érdeklődést mutatott a csekélyebb tekintélyfi északibb szövetségesek, így Athén
biztonsága iránt. Ez a politika feiezódött ki például abban, hogy a fent leírt esemenyekkel egy_
ideiűeg Sprárta irárryításával egy nagy fal építésétkezdték meg az Iszthmoszon, a Peloponné-
szoszt Közép-Görögországtól elválasztó íiSldnyelven. Ez a fal persze önmagában aligha akadá_
lyozhatta volna meg a perzsák bevonulását a Balkán déli részébe,mégis legalább a biztonság illú-
ziőiát keltette a mögé húzódókban. Ugyancsak a peloponnészoszi strat€iáról árulkodik az a kö-
rÜmény, hogy a Tempé-völgybe küdött sereget spártai részről nem az egyik király, hanem csu-
pán az egyik hadvezér irárryította . Ez arra enged következtetni, hogy teljesiogú spártai polgárok
talán nem is vettek részt ebben a manöverben. kínálkozik tehát a következtetés: Thesszáliát
nem is akarták soha komolyan mggvédeni. Mivel azonban szükségük volt további görög államok
csatlakozás ára a perzsa-ellenes ,i8u.tréghez, politikai okokból nem uta§íthatták vissza a thesszá-
liaif,< kérését.Ezétt vonult oda a görög sereg, majd tért vissza harc nélkül, amikor azt már meg
lehetett indokolni a perzsák óriási túlerejével.
A görög sereg visszavonulása után tanácskozásra tiltek iissze az Iszthmoszon a szövetséges álla-
mok képviselői. Itt megállapodtak, hogy még július folyamán új vedelmi vonalat foglatnak el a
perzsa beözönlés megállítására. Ennek a tervnek a megvalósítására a flottát Euboia szigetének

40
Gtirög bronasisak az i. e. 5. szazadból

koaácsmester bronzból korintho szi sis a-

kot készít.(Ábrózolás festett kűapon.)
északi csúcsához vezénylik, míg szárazfloldtilr Thermopülainál torlaszoliák el a perzsák útját. Ez
utóbbi volt az a szoros, amely Thesszáliát Közép-Görögországgal összekötötte, és Boiótia és At.
tika megközelítése szempontjából is fontos volt. Egyik oldalán a Maliai-öböl hullámverte partja,
amely az ókorban közvetlenül a szoroson átvezető út szélétérte, másik oldalán a Kallidro-
mosz-hegy (ma: Zasztani) húzódik. A mindössze 5 kilométer hosszú átjárő a két végénéligen
szŰ<, csupán egy szekérnyi szélességű. Középen, ahol a §zoros kiszélesedik, meleg források fa-
kadtak a foldbó, innen is kapta ókori nevét a szflciilet: Thermopiilai = Meleg kapuk.A Thermo-
püai,szoros tehát természeti adonságai miatt igen kedvezó lehetfuéget nyújtott arra, hogy kisebb
haderő sikerrel tartóztasson fol eg} nagyobbat. Ennek esélyétmég növelte az is, hogy benne rég-
től fogva erödítmények, középen pedig falak egészítettékki a természet által emelt akadályokat.
Ide indult válogatott csapata élén_Spártából Leónidasz király. Köriilbelül l00 éwel ezen ese_
mények után Xenophón atbéni hadvezér és történetír$ a spártaiak lelkes csodálója, élénkszínek-
kel ecsetelte, miként vonult hadba a spártai sereg. Az ő leaása alapján a következőképp képzel_
hetiük el Leónidasz távozásáthazájából: Ősi szokás szerint az ephoroszok, a törvényes rend őrei,
kihirdették, mely évjáratok kötelesek hadbavonulni. A behívottak elbúcsúztakövéiktől, és fegy-
verhordozóikkal együtt szolgálatra jelentkeztek. Mint Hérodotosztól tudjuk, Leónidasz azok kö_
zÜ válogatta ki bajtársait, akik már nemze.ttek gyermeket az dllam számára. Ennek magyaráaatát
ismerjük. A had összegyűjtése után a király áldozatot mutatott be a ,,Hadvezető" Zeusznak. Mi_
után a feláldozott bika ép és fekélyektó el nem csűitott belső részei az áldozat sikeréről tanús_
kodtak, a király elindult seregével. Az állam határáig vele tartott egy fráklyás féríiu,aki az íldoza-
titűztőI vett lángot vitte mellette. Ewel a lánggal a határon úiabb máglyát gyrljtottak, s miután a
király még egy áldozattal biztosítani vélte Zeusz és Athénéjóindulatát, a hadmenet búcsútvett
Spártától. Méltóságteljesen vonult a lobogó sörényű, csillogó bronzpáncélba bújt, vörös köpe_
nyes sere& a szolgáiktól körülvett kiválasztott harcosok csapata, hogy összecsapjon a hatalmas
perzsa tömeggel. Ők eppen háto.mszdzan voltak. . .

Spfuta komolyan gondolta, hogy 300 harcossal és ahozzájukcsatlakozó szövetségesekkel meg

tudja állítani a perzsákat? Vagy megint csak politikai gesztusról volt szó? Arról, hogy egyik kirá_
lyuk é§ legiobb katonáik feláldozásával elhitessék, készek Közép-Görögországot megvéd,eni,
ugyanakkor a valóságban továbbra is csak a Peloponné§zosz védelméveltörődtek? Bizony, sok
törtérr6z kicsinyes rövidlátással vádolia Spártát, amely csak önmagával töró?lött, Leónidaszt pe_
dig e politika áldozatárrak tekinti.
Leónidasz valóban nem rendelkezett számottevő haderővel. Még ha íigyelembe vesszük is,
hogy a peloponnészoszi szövetségesek és a boiótiai csapatok 3l00 íöre egészítettékki seregét, és
ehhez még valamennyi lokriszi és phókiszi harcos csatlakozott, akkor sem góndolhatiuk, hogy
hadárrak nagysága arányban állt a megoldandó feladattal. Legalábbis akkor, ha oalóban ezzel a
hadsereggel akarták megállítani a perzsákat. Sok kutató nem szentel elegendő íigyelmet Hérodo_
tosz állításának, aki azt írja, hogy a Karneia ünnep megtartása és az olümpiai játékokon való rész-
vétel tartotta t_ávol a hadszíntértől a spártaiakat és szövetségeseiket. Ha Hérodotosz a valós indo_
kot hozza fel, é§ vajon miért kételkednenk ebben, akkor elhihetjiik, hogy a Leónidasz vezette se-
reg csak egy elötrad szerepét kapta, amelyet igen gyorsan megnöveltek volna az ünnepek litette
után. A történetíró szerint a sprártaiak aztteí\rezték, hogy vallási kötelmeik feloldása utárr örséget
hagynak váiosukban, és teljes haderejtikkel Leónidasz segítségéresietnek. Átitotag az olümpiai
versenyek befejezése után ugyanígy iártak volna el a szövetségesek is, akik éppen azzalmutatták

42
Spártai nehezfegyoerzetű gyalogos teljes
fegyoerzetben. Pajzsón láthatő a spártai
jelaény, a lambda betű, amely a spártai
állam, Lakedaimón neztének
a kezdőbetűje

43
ki megvetésiiket a hodítók iránt, hogy még ilyen veszélyek közepette is ragaszkodtak öseik szoká-
sához, és elküdték legiobb versenyzöiket Olümpiába. Az olvasó persze felvetheti a kérdést: nem
túl kényelmes kifogás a spártaiak részéríLaz, hogy a marathóni csata elött és most is a Karneia
ünnep fegyverfogási tilalmára hivatkoztak? A kérdéstazonban fordítva is fel lehet tenni: vajon a
perzsák nem szárrdékosan irárryították-e úgy hadjáratukat, hogy a jelentős ütközetek a legna-
gyobb katonai erővel rendelkező hellén állam vallási ünnepének idejére essenek? Erős a gya-
núnk, hogy eíre az utóbbi kérdésre kell igennel felelni.
Leónidasz feladata tehát - ha hihetiirrk az antik hagyománynak - azvolt, hogy az erősítés meg-
érkezéséigtartsa a §zorost. Ez az erőviszonyok ismeretében veszélyes vállalkozásnak tűnt, § a ve-
szély érzetétmég fokozta egy jóslat is, amelyet a delphoi Apollón isten ióspapnőjének tulajdoní-
tottak, s amely a király halátát jövendölte meg Lakedaimón (Spárta) szabadsága feiében:

,rHalljátak szaoamat, térségesSpárta lakói!

Vagy nagt hírnevű zláros pusztul a perzsa kezétóI,
Vagl Héraklészhős iaadékót küldi a sírba,
S glaszba barul a király t)esztén az egész Lakedaimón. .. "
(Ger éb J ózsef fordítása)

A versbe szedett jóslat a királyt nevezi Héraklészhősr ivadékának, mivel Spárta uralkodói ettől a
hérósztól származtatták magukat. Hogy méltók voltak a mitológiában oly sok höstettet végrehai-
tó ösiikhöz, azt Leónidasz is bebizonyította.
Valamikor i. e. 480 augusztusában - P. Green angol történész szerint augusztus l4-en - értek a
perzsák a Thermopülai-szoros közeléb.. Úgy látszik, a görögök nem számítottak a perzsák ilyen
gyors megielenésére, mert rögtön haditanácsot tartottak. Ezen felmerült a visszavonulás gondo-
lata, de - mint Hérodotosz íria - a peloponnészosziak a helyben maradást választották, é§ ez el-
döntötte a vitát. Nagyon fontos mozzanat azrhogy nem a közvetlenül fenyegetett boiótiaiak, lok-
risziak, phókisziak, hanem éppen a spártaiak és peloponnészoszi szövetségeseik voltak a szoros
megtartása mellett. Ez mutatia, hogy valóban komolyan vették megbizatásukat, és bíztak az erG
sítésmegérkezésétkövető sikerben.
Augusztus 14_étő1 számítva négy napon át vártak a perzsák az áttöré§ kierőszakolásával, annyi-
ra képtelenségnek tartották, hogy egy ilyen maroknyi sereg próbálkozzék meg az ellenállással.
Ráadásul Xerxész még ezt a kicsiny hadat is kisebbnek gondolta, mivel felderítői, akik a görögök
létszámát ielentették neki, sem a szorosban álló, megerősített falak mögé huzodott harcosokat
nem látták, sem a phókisziakról nem szereztek tudomást. Ez útóbbiakat Leónidasz a hegyháton
vegighrizódó és csak a helybeli pásztorok által ismerr Anopaia ösvény védelmére rendelte. Ez az
ösvény ugyanis _ amennyiben a perzsák felfedeznék - lehetőséget adna az ellenségnek a görög ál-
lfuok megkerülésére. Xerxész tehát várt a rohammal, s megelégedett azzal, hogy figyeltette tábo-
rukat. A hellének pedig, és elsősorban a spártaiak, elszántan készültek az összecsapásra. Gim-
nasztikai gyakorlatokat v€eztek, és hosszú hajukat fésülték.Xerxész íől.g a spártaiak haiápoló
tevékenlnége hallatán lepöldött meg. Démaratosz, az általunk már megismert egykori spártai ki-
rály azonban hamar felvilágosította őt: ezek a katonák akkor íésülik szépre haizatukat, ha halálos
kiizdelemre készüödnek. Amikor azután augusztus l8-án a perzsa nagykirály elöször vezényelte
embereit a görög állások ellen, meggyőződhetett e magyarázat igazárőL.
A Matiszi síkságon megtelepedett perzsa táborból elsőként a médek és a kelet-íráni kissziaiak
44
 A Thermopülai-szoros (Gink Károly felaétele)

csaPtak le a gÖrÖgökre. Ez utóbbiak különösen kiváló íjászok voltak. Lehet, hogy éppen az ő tá_
madásuk idejen hangzott el Dimekész híres mondása. Ez az elmés megiegyzéseiről nevezetes
sPártai katona meghallotta, amint egy görög arról beszélt, hogy az ellenséges nyilak özöne elta_
karia a naPot. Diénekészerre, ahelyett, hogy megiiedt volna, megdicsérte harcostársát, amiért
ilYen ió hírrel szolgált. Hiszen - mondta - ha a perzsák elsötétítik a napot, legalább mi árnyék_
ban harcolhatunk.
A medek és kissziaiak, miután kilötték nyilaikat, ember ember elleni kiizdelembe bocsátkoztak
a tÖrzsenként felsorakozott görögökkel. A bátorság a támadókból sem hiányzott. Az elesettek he_
lYébe mindig úiabbak léptek, de a közelharc fortélyaiban
iártasabb helléneket nem sikerüt meg_
ingatniuk. Xerxész egyre dühösebben nézte csapatai sikertelen rohamait, és végül visszaparan_
csolta az erősen megfogyatkozott médeket és kissziaiakat. Felm érve azellenség harcértékét,úgy
dÖntÖtt, hogY a rrhalhatatlanokat" veti be ellenük. Hüdarnészvezérletével most ezek a válogatott
katonák tÖrtek a szorosba. Csapatukat l0 ezer királyi gárdista alkotta, akik közé csak kivál ó fizi-
kai kéPességűharcosokat vettek ítil. Neviiket onnan nyerték, hogy az elesettek helyébe azonnal
megfelelő létszámú embert soroztak közéjiik, igy a l0 ezres lélekszám változatlan maradt. A
,rhalhatatlanok", ezek a jól páncélozott és rövid lándzsával küzdő gárdisták, hírnevükhöz méltó
vitézséggel csaptak ellenfeleikre. Rohamukat jórészt a §pártaiak fogták íiil, akik ezúttal nemcsak
bátorságból, hanem ravaszságból is jelesre vízsgáztak. Mert amíg tudták, hosszabb lándzsáikkal
terítették le a Perzsákat, amikor pedig az ellenség túlereie miatt feltartóztathatatlanná fokozódott
a nYomás, látszatra megfutamodtak. A diadatittas perzsák rendezetlen tömegben vetették magu_
kat utánuk, szinte egymást tiporva igyekeztek utolérni őket. Amikor aztán az ellenség harcrendie
teljesen felbomlott, a spártaiak hirtelen megfordultak, s halomra gyilkolták az e!ővígyázatlan
,rhalhatatlanokat".

45
 isytelt el ez a nap, és a következő is. A perzsák minden igyekezetiik és hatalmas véráldozatuk
eilenere serrr tudták birtokba venni a szoro§t. xerxész önbizalma, amelyet óriási hadseiege táp-
lált bertne, kezdett megc§appanni a maroknyi görög minden képzeletét felümúló hösiessége lát-
tárr. Már-már a kétségbeeséskerítette őt hatalmába, amikor hirtelen Úi fordulatot vettek az ese-
mények. Egy maliszi görög, Ephialtész ielentkezett nála. Ez az elvetemÜt áruló a jutalom remé-
nyében felfedte a király előtt azt a reitett ösvényt, amelyet, mintcmlítettük, a phókisziak Őriztek,
s amelyen keresztiil a perzsák elérhették a szoros túlsó végét.Xerxész igen megÖrÜt a váratlan
lehet6segnek, és még aznap este (P. Green szerint augusztus l9-én) útnak indította HÜdarnészt
és csapatát, hogy a Kallidromoszon húzftó ösvényen a görögök hátába keriiljenek. A hegYre fel-
kapaszkodó perzsákat maga Ephialtész vezette; Egész éjszaka vonultak, mígnem virradatkor elér-
ték a hegy csúcsát. Itt ezer phókiszi hoplita állt őrt, akik a hegyoldalt borító tölgyerdő miatt csak
késön vették észre a [opakodó ellenséget. A perzsák nyí|záporáya védett helyre vonultak, é§ felké-
hanem haladéktalanul folY-
,sziiltek a végső harcra. Hüdarnész azonban nem támadta meg őket,
tattá vónulását a hegy trúlsó leitője felé. Hainaltáit mfu Leónidasz is értesült a fejleménYekrŐl.
Nyomb.an átlátta, hogy nem tarthatia tovább a szgrost a két iránybÓl támadó ellenséggel szem-
ben. Büszke spártai öntudata azonban nem engedte, hogy feladia a rábízott átiárót. Eddig is sei-
tette, hogy alighanem élete utolsó kiildetésétteÍiesíti,most legalább megbizonyosodott felŐle.
Bátran fogadta hát a sors újabb kihívását, azt viszont nem akarta, hogy szÖvetségesei is kenYtele-

A thermopülai csata hadászaii térképe

a) A
bekerítő hadműaelet feltételezett útaonala
b) Görög egység az A9zóposz oölgyében c) Görög erődítmény d) Görög őrségek a hadószatilag fontos
magaslatokon e) Dtimb, a legutolsó összecsapás színhelye í) Meleg források § A görögök erődített
állásai (A pontsor a tulajdonképpeni szorost'jelöli)

46
 nek legYenek osaozni végzetében. Ezén útjukra bocsátotta őket, még mielőtt a perzsák a hegyről
leereszkedve elzárnák a visszavonulás ösvényét. Csak a boiótiaiak, Theszpiai és Thébai katonái
maradtak vele a sPánaiakon kívíil.Theszpiai harcosai önként választották a hóisi halált, míg
a
megbízhatatlan és a perzsákkal való kiegyezésre hajlamos thébaiakat ő nem engedte elvonulni.
Xerxész már kora reggel csatasorba állította hadinépét,de csak köriilbeliil l0 órakor indította
támadá§ra Őket. Arra számított, hogy Hüdarnész ,,ha|hatatlaniai" is ez idó táit érnek majd
a gö_
rÖgÖk hátába, és az Összehangolt kétirányú támadást a görögök nem tudják kivédeni. Leónidasz,
aki tudta, hogy elérkezett avég, mo§t nem a szoro§t kereszt irányban átszelő falak közelében
vet_
te fel a harcot, mint az előző két napon, hanem előrébb vonult, közelebb a perzsákhoz.
Itt a §zo_
ros valamennYire kiöblösddött, ezáltal a vadul viaskodó hellének egyszerre még több ellenséggel
tudtak Összeakaszkodni. Miután tudták, hogy a halilnál egyebet nem várhatnak, hát önmagukat,
de ellenségeiket sem kímélték.Mivel legtöbbjrik lándzsája már eltörött az elmúlt napok öldöklé_
sei kÖzePette, kardjukkal aprították a rájuk támadókat; A görögök lassan fogyatkozni kezdtek a
véres tusában, a Perzsák viszont tömegesen pusztultak. Még Xerxész két íivéresem tudta
elke_
riilni a halált. A Perzsa veszteségek amiatt is nagyobbak voltak a vártnál, mert az áruló Ephial_
tész csak valamivel későíbb tudta a szoroshoz vezetní Hüdarnész katonáit . íw ideig csak
iő egy
irán5lban kellett harcolniuk a görögöknek. Azonban ez a szemtől szemben folyó kiizdelem is ha_
marosan felemésztette a hellének erejét. Leónidasz csakhamar halálos sebet kapott. Holttéstéért
elkeseredett harc lobbant fel a görögök maradéka és a bosszúért lihegőellenség között. Ez
a diihtis
viadal folYt, amikor Özönleni kezdtek a §zoro§ tűsó végérőla ,rhalhatatlanok". A netrárry tucat
életben maradt gÖrÖg erre visszavonult egy dombra, amelyen k&ötb egy ott felállított kőorosz_
lán emlékeztetett Leónidasz hőstettére. Ezen a dombon fogadták halált megvető bátorsággal az
életiiket kioltó fegyvereket.
Az Összes sPártai és theszpiai harcos elesett. A thébaiak viszont, amint tehették, megadták ma_
gukat. A Perzsák azonban olyannyira feldühtidtek szörnyű veszteségeik miatt _ Hérodotosz
§ze_
rint halottaik száma megközelítette a húszezret -, hogy a thébaiak egy részétis felkoncolták, más
résziikre Pedig szolgabélyeget sütöttek. Maga Xerxész sem tudott uralkodni bosszúvágyán. Meg_
kerestette Leónidasz holttestét, fejét tevágatta, a fei nélkül maradt tetemet keresztre feszíttette.
Miután az ellenséges vezér holttestének meggyalárzásávatcsillapította dühét, a perzsa nagykirály
hozzílátott vereséggel felérő győzelme nyomainak eltakarításához. Ezer kivételéveleltemettette
saját halottait, majd biiszkén mutogatta a c§atában részt nem vett katonáina\ hogyan hevernek
egymásra hrányva a ,rnagyobb számban" legyőzőtt görögök tetemei. . .
A thermoPÜai csatával természetesen éppúgy, mint a történelem valamennyi
ielentős ütköze_
tével, sokat foglalkozik a szakirodalom. Hadtörténészek, filologusgk, régészek és topográfusok
vizsgálták feliil az Ókori írásos források, elsősorban Hérodotosz közléseinek hitelét, kutatták
át
századunkban is nemegyszer az egykori harcok színhelyét,próbálták minél pontosabban
megál_
laPÍtani a kiizdelem egye§ mozzanatainak helyét és ideiét. A legfontosabb kérdésekben
általános
egYetértés alakult ki, annál is inkább, mivel az elöikerült tárgyi bizonyítékok nagymértékben
alá_
támasztották a Hérodotosz által leírtakat. Így például a végső krizdelem színhelyéül szolgáló
domb foldjében rengeteg perzsa nyílvesszőre bukkantak, fiildtani vizsgálatok kimutatták, hogy
az Ókorban valóban a szoros szélénhullámzott a tenger, mielőtt a partszeg éty 3-4 kilométernyi
szélességben feltÖltódÖtt volna, és így tovább. Jószerivel csak egyetlen kérdéskörül folyik
még
naPjainkban is élénkvita. Mégpedig arról, hogy pontosan hol is futhatott az anevezetes
Anopaia_
tisvénn amelyen át a perzsák hátba támadták a görögöket.

47
 p. ly. lvallaceamerikai kutató megoldási kísérlete tűnik a legmeggyőzőbbnek. Ó tgls, Úla
& Lg77 nyarán tanulmányozta a Thermopülai-szoros környékét. Célia az volt, hogY a Maliszi-
síkságtól (az egykori perzsa tábor színhelyétől) a Kallidromosz-hegy csúcsdig vezető utat> az
Anopaia-ibvény kezdö szakaszát derítse fel. Az ugyanis egyértelmŰ, hogy a hegy ormátÓl miként
Lenyegében eddig negY Útsza-
iuthattak le a perzsák a görög állásokig, az út eleje viszont vitatott.
kaszt tekintettek különböző kutatók az ösvény lehetséges kezdetének. Az egyik Út a Maliszi-
síkságot átszelő Aszóposz-folyó szurdokvölgyén át halad felfelé. A folyam az OÍtéés a Kallidro-
mosz hegpégek között egy felfoldön ömlik keresztül, s a síkságot egy meredek szurdokon át éri
el. A felfelé haladás a folyam mentén igen körülményes a nagy szintkülönbség, a szűk helY és a
felső sávban emelkedő sziklák miatt. Az Anopaia-ösvény másik lehetséges kezdete az ÚgYneve-
zeft Damaszta_út. Ez a Kallidromosz előhegyeinek északi nyúlvánYánál, a tengerParttÓl nem
fa,
messze fekvő Damaszta fatutól indul el. Végpontia a hegycsúcs közelében levő Eleftherochori
lucska. Ez az út a hegy teteje felé haladva egyre szűkül, mígnem Eleftherochorit egY olYan kes-
keny ösvénnyé zsugorodva éri el, amelyen egyszerre csak egyetlen ember kéPes áthaladni. A
har-
madik számbavehető lehetős ég az etőző két út között fakadó Chalkomata-forrásoktól induló Ös-

vény. Ez azonban beletorkollik a Damaszta-út szűk részébe. A leghosszabb és ezért sokak által el-

vetett útszakasz a Maliszi-síkság szélénálló Vardatesz falunál kezdóllik. Innen nYugat felé Dio
Vouna hetységig egy széles völgy vezet, amely azután délre fordul, és egészen az AszóPosz felső
völgyéig emelkedik a Pergara-nak nevezett felí'oldi síkságon keresztül. A völgYben huzodó Út v&
gig széles, és a szintkiiüönbséget szelíd átmenetekkel hidalia át. A már említett Eleftherochori fa-
lut minden nehézségnélkül egyszerre több ember is megközelítheti raita.
p. §r. §üallace valamennyi említett útszakaszt végigiárt, és tanulmányozott abból a szemPont-
ból, hogy megfelelhettek_e az annak ideién veliik szemben támasztott kÖvetelménYeknek. Els&
sorban az utak áteresztő képességétkellett vizsgálnia, hiszen azon a bizonyos i. e. 480. augu§znrs
l9-ró 21-ravirradó éiszakrán (a pontos dátum kétséges) néhány ezer perz§a loPakodott át a titkos
hogY vajon
ösvényen. A perzsák létszáma bizonytalan, mivel Hérodotosz nem tesz említést arról,
a ,rhalhatatlanok" egész csapatteste vagy csupán egy részii& vett részt a manőverben. A
legtÖb-

ben, így §7allace is úgy gondoliák, hogy 2-3 ezer harcos elegendö lehetett a feladat végrehaitásá-
ra. Ennél nagyobb tömeg éjszakai felvonulása tűságosan sok időt vett volna igénYbe, és esetleg
torlódást ídézhetettvolna elő a csak Ephialtész számára ismert úton. Ezenkíviil gondoliuk csak
meg! A szoro§t védő néhárry ezer görög egy része már elesett a két naPig tartó harcban. Másik ré-
sztiket lekötötte a veliik szembenéző ellenség .igy hátbatámadáshoz igazán nem volt sziikség a
^
,,halhatatlanok'' telies létszrámú bevetésére. §Íallace mindenesetre
maximum 3 ezet Perzsával
számol. Ezek véleménye szerint a következő felszerelést vihették magukkal: egy étkezésre elegen-

dö élelmiszer, sisak, pajzs, kard, két dárda. Feltételezi, hogy mivel válogatott harcosokról volt
szó, a résztvevők kivátó kondíciónak örvendtek, fegyelmezettségük 6 harckészségiik
messze fe-
liilmúlta az átlagost. Nos, ez aíragy harcértékű és csak könnyű felszereléssel ellátott csaPat Héro-
dotosz szerint lámpagyúitás ideién indult el táborából (kb. este 9-kor), virradatkor ért a KalÜdro-
mosz teteiére (kb. reggel 5r30_kor), és akkorra érte el Leónidasz seregét, amikor ott már iavában
tombolt a,,piacth megtellésének idején"(kb. de. 9-10 óra) kezdődött csata. igy L2-t4 Óra leforgá-
sa alatt iárta végig az Anopaia_(hvényt. Az amerikai kutató tehát azt tekintette ÍŐ feladatának,
hogy megtalálja a már előbb felsorolt útszakaszok közül azt, amelyiken elindulva és az ÖsvénYt a
szorosig végigiárva 2-3 ezer ember ennyi idő alatt eliuthatott végcéliához.

48
 Az Anopaia ősaény útoonala Paul lV. lVallace kutatasai alapjón

§fallace arra a meggyőz&esre jutott, hogy a követelményeknek csak a Vardatesz falunál kez-
dödö út felel meg, amely eléggészéles, és kevés természeti akadállyal rendelkezik ahhoz, hogy
pár ezer ember akár a holdvilág fényénélátkclien raita. Igen ám, de ezt legalább valószínűsíteni
kellett a gyakorlat próbájával.Ez meg is történt. 1977. iúlius l-éir este 9 óra és 5 perckor a kutató
három görög barátia kfuéretében elindult Vardateszből, hogy végigrnenienaz Anopaia-ösvény ál-
tala feltételezett helyes úwonalán . Éiszala2 &a 30 perckor érte el az Amphissza-Lamia utat,
ahol búcsút vett társaitól, és normális gyahogiáróütemben folytatta menetelésétEleftherochorin
át a hegycsúcs felé. Ide éppen hainalhasadáskor, 5 óra 30 perckor érkezett. Ez atény naw öröm-
mel töltötte el, hiszen Hérodotosz szerint is ugyanebben az időpontban iutottak ide közel két és
íélezeréwel ezelött a perz§a harcosok. Most már bizonyos volt a íIurga igazőban, és vidáman
baktatott tovább. Leereszkedett Drakoszpilia falu közelében a szoroshoz, és délelött l l órakor,
éppen 14 órávalelindulása után, ott volt az egykori vfiöfal középsőkapuiánál álló emlékmfind,
Leónidasz 1 955-ben felavatott bronzszob ránál.
Mert Leónidasz nemcsak az ókorban kapott szobrot. Mint allazaszeretet, a becsÜetes áldozat-
vállalás és a személyes bátorság joggal eszményített példaképe, bekeríilt azoknak az embereknek
a sorába, akik minden időben mércétielentenek a legiobbaknak. Sorsa bátorítást adott ókori har-
co§tlirsainak a perzsákkal való leszámolíísra, és bátbr tettének emlé*e tovább élt minden szabad-
ságszeretö nép szívében.

49
 Nihí, a gjÉzelem szórnyas istennője. Mároányszobor

50
 ThemisztokIész

z arkhónságot viselt athéni Themisztoklészről mesélik, hogy a marathóni ütközet

után álmatlanul töltötte éjszakáit. Kedvetlensége feltűnt barátainak, s megkérdez-
ték az okát. Nem hagy aludni Miltiadész diadala - hangzott a tömör válasz. Ez a
felelet jellemző volt arra, aki adta. Mert kevesen szerették úgy szülövárosukat, mint
Themisztoklész, ámde kevesen kívánták annyira, mint ő, hogy ez a város éppen az
ő dicső tettei által váljon hatalmassá.
Az Arész vitézségét,Apollón bölcsességét és Hermész ravaszságát egyarárrt magáénak tudq
kalandos sorsú politikus az í. e. 520-as években született, valószínűleg 528 és 524 között. A Lü-
komiűk nem tűságosan elökelő nemzetségének volt a tagia. Atyia, Neoklész minden bizonnyal
kereskedö tevékenpéggel gyűitött vagyont. Ez avagyon tette lehetövé, hogy aziflnThemisao-
klész politikai pályára lépjen. A törekvő fiatalember a vizvezetékek felügyelóienek hivatalával
kezdte közéleti tevékenys égét.493-92-re azonban arkhőnnáválasztották. Úgy tűrrik, hogy ebben
az időben már határozott elképzelései voltak arról, miképp növelheti Átren gazdaságiés politikai
hatalmát. Erre mutat, hogy arkhónsága évébenmegkezdte a peiraieuszi (ma: Pireusz) kikötö épí-
tését,amely ké§őbb nagy létszámúkereskedelmi és háborús flotta befogadására vált képessé,s
amelyet azi. e.5. sz. közepen fal kOtOtt össze Athennal. Mind ez a tette, mind ké§óbi tevékeny_
sége egyértelműen azt mutatia, hogy városa iövőbeli nagyságának alapiát a tengeri hatalom meg-
szerzésében látta. Ezszámáta nem csupán a Fekete-tenger felé irárryuló athérri kereskedelem
megvedésétielentette a fenyegetö perzsa veszélytől, hanem egyben a görög kereskedelmi vetély-
társak alávetésétis. Ez a politikai célkitíuésemesszemenöen megegyezett az athérri demokrácia
legradikálisabb elemeinek, a kézműveseknek és a kereskedőknek az érdekeivel.
Amikor ú8y tűnt, hogy a perzsák várható támadása közelről fenyeget, és az idegen had szétzía-
za a demokrácia addig kifeilesztett vívmányait, Themisztoklész határozott an az aktív katonai el-
lenlépésekmellett szállt síkra. Eltökéltségét iellemzi az alábbi epizód: a perzsa király követet
küdött Athénba, hogy a város polgáraitól foldet és vizet követelien a megadás jelekérrt. Nos,
Themisztoklész keresztülvitte a népgyűlésen, hogy a perz§a követ tolmácsát fogi,ák el és vegezzék
ki mint hazaárulót, hiszen olyan követeléseket fordított görög nyelvre, melyeknek elfogadása
egész Hellaszt romlásba döntötte volna.
A 490-es marathóni csatában sztratégoszként vett részt. Politikai ellenfele és vetélytársa, Ariw-
teidész oldalárr vezette a derékhadat. Mint a 4arathóni csata leírásárrál már említettük, az athérri

51
sereget tfusztratégosz irányította. Ezek eredetileg a tfu athérri törzs egy-egy csapatát vezényelték,
a táborbaszállás utárr tíz naponkent egyikiik ellátta a,föparancsnoki tisztet is. Emlékezhetiink ar-
ra, hogy a Miltiadész támadási javaslatát elfogadó sztratégoszok átadták a ráiuk jutó főparancsno-
ki napokat Miltiadésznek. Ariszteidész volt e neme§ geszru§ kezdeményezőie, és valqszínűrek
tartiuk, hogy Themisztoklész is követte példáiát. Mert ugyan minden egyébben ellentétes néze-
teket vallott a két politikus, abban mégis egyetértette\ hogy a perzsákat vissza kell kergetni
Ázsiába. Themisztoklész a Leóntisz, Ariszteid ész az Antiokhisz törz§ seregének élénállt. E két
törzs harcosaira hárult az a veszé)yes feladat, hogy az arcvonal középsö szakaszán lefékezzék a
túlerőben levö perzsák rohamának lendüetét. Itt esett el a legtöbb görög, és itt nyílt a legjobb al_
kalom a férfias, bátor helytállásra. Mind Ariszteidész, mind pedig Themisztokl$z az elsó sorok-
ban kiizdött, é§ kitűnt merészségével.Nyilvánvalóan oroszlánrészt vállaltak a kivívott sikerben, s
taláíl éppen ezért volt is némi igaza Themisztoklésznek, amikor sérelmezte, hogy a csata utárt
mindenki csak Miltiadész nevét emlegette.
Miltiadész sorsa egyébkent intö jelül is szolgálhatott volna számára. Megtanulhatta volna be_
lőle, hogy óvatosan bániék saját népszeriségével,mérsékelje olykor túlburiánzó önbizalmát, és
iobban odafigyelien alTa, mit akar a köznép. Ám becsvágya minden másnál erfuebb volt.
Themisztoklészt újabb tettekre sarkallta a sikeres marathóni csatában való derék helytállás, és
az avágy, hogy még ennél is többet tegyen hazáiáért. Helyesen mérte fiil, hogy Athérr biztonsá_
gát hosszú távon csak a tenger felől lehet megvédeni, és csak a tengeri folény birtokában emel_
kedhet az attikai víiros Hellasz vezetö poliszai közé. Mert ugyan néhárry évtizeddel ké§őbb sokan
a marathóni_Űadalnak tudták be a periklészi virágtor bektiszöntét, a valóságban ez a csata csu-
párr elindította a felemelkedést. Mi sem iellemzfub erre annál, hogy tíz éwel a marathóni csata
utÉin, a 480-as perzsa támadás előtt Athént meghívták ugyan a Perzsia elleni vövetség tagjai kii.
zé, a végsö döntések meghozatalárrál viszont mint másodrendű hatalom alig iött számba. 480-ig
azonban még történt egy és más. \

A peiraieuszi kikötő kiépítését és egy er& haióhad kifeileszté§ét pártoló Themisztoklész szgm_
bekeríilt az athéni gazdag foldbirtokosokkal. Ők gazdasági téren inkább a tengeri kereskedelmi
kapcsolatok gyengítésébenvoltak érdekeltek, hiszen a tengeren behozott olcsó élelmiszer miatt
jelentősen csökkent az élelmiszertermelésből származó hasznuk. Nem támogatták tehát The-
misztoklész programját. Nem akarták azért sem, mert a hadsereg szrárazfoldi alakulatainrál még
meglevö befolyásuk a tengeri haderö megerfuödésével jelentekenyen megcsappant volna. Főkérrt
a falusi népességérdekeit képviselö úgynevezett mérsékelt demokraták álltak melletttik a száraz-
firldi hadak er(Sítéseérdekében.Vezéfiik Ariszteidész volt. Úgy véltét<,hogy a demokrácia rend-
szerében edűg kivívott iogaikat csak úgy védhetik R€8, ha tömegesen részt vesznek a hoplita se-
regben. A kisbirtokosokkal szemben főként napszámosokat (riásaeket) foglalkoztató hajóhad lét_
rehozásától társadalmi ielent&égíik megmaradását féltették.Themisztoklész elhatározta, hogy
leszámol mindazokkal, akik ellenzik a terveit. Segítette őt ebben az a köriilmény, hogy már évti_
zedes viszály dúlt Athen és az Attikától délre fekvő szigetköztársaság, Ai§na között. Aigina,
amint az majd a nevezete§ szalamiszi csatánál is kitűrrik, er& flottával rendelkezett, míg Athén
haióhadárrak számbeli gyengeségét mi sem bizonyítia iobban, mint hogy egy alkalommal 20ha-
jót kellett bérelnie Korinthosztól, csakhogy megfelelö létszámú g6lyát tudjon Aigina ellen harc_
ba vetni. A kézműparból és kereskedelemből élö athéni polgárok számára tűrhetetlen volt, hogy
egy hazájuk közvetlen szomsz&ságában elteriilö ellenséges állam, amely ráadásul a 490-es évek
v€ér, még a perzsáknak is behódolt, fenyegesse az attikai ktilkereskedelem biztonságát. The_

52
misztoklész elsósorban ennek a társa-
dalmi csoportnak a segítségéreszámí-
tott. Mellette voltak a théwek, akik ió
pénzértszívesen vállaltak evez&szol-
gálatot a flottában. Támogatásukkal
elérte, hogy 487-ben tengeri fejlesztési
programjának íö ellenzóit a népryűlés
számiute. Erre a szomorú sorsra iutott
482óen ínaga Ariszteidész is.
483-82-ben, miután ffi ellenségeit el-
távolította a politikai harc porondjá-
ró1, Themisztoklész meg§zerezte,
most másodszor, az arkhóni tisztséget.
E hivatal birtokában keresztiilvitte,
hogy a laurioni ezüstbányák iövedel-
mét, amelyet addig az athéni polgárok
között osztottak fel, ezentű haióépí-
tésre fordítsák. 48l-ben már több
mint 180 haió állt a kormányzat ren- Themisztoklész
delkezésére.Ez röglön kétszeres ha-
szonnal iárt Athenra nézve. Lehetővé
tette, hogy a viszályt sikeresen rendezzék Aiginával, és arra kényszerítette a szigetköztársaságot,
hogy tengeri erejét ne a perz§ák javára, hanem a közös görög ügy érdekébenkamatoztassa az eljö-
vendö harcokban. Ez szinte az utolsó pillanatban történt, hiszen mint Leónidasz életrajzából em-
lékezhetünk, 480 kora nyarára a perz§a támadás ismét elérte a Balkánt. Themisztoklész érdemei
kétségkívülelévülhetetlenek abban, hogy szülővárosa a lehetőségekhez képest iól felkészült az
úiabb háborűa. Ám sokkal könnyebb manaps ág, az eseménvek ismeretében belátni politikáia
helyességét, mintsem konársként elviselni erőszakos fellépését,kíméletlencélratörését. Themisz-
toklész sok ellenséget szerzett magának. Ennek és persze a foldművelők ellene táplált, nem csök-
kenő ellens2envének tudható be, hogy korántsem lehetett biztos abban, vaion a sorsdöntő
480-47 9+cs éwe ismét sztratégosszá v ílasztják-e.
Az az ember, akit Marathón után nem hagyott nyugodni Miltiadész dicsGége, nem tudta vol-
na elviselni, hogy ne ő arassalre a győzelem beérett kalászát. Biztos volt önmagában. Hitt abban,
hogy az adott helyzetben az athéni népnek nincs nála alkalmasabb vezére. Becsvágya és hazasze-
retete azt diktálta neki, hogy eszközökben nem válogawa tegyen meg mindent a sáratégoszi cím
elnyeréséért.A Leóntisz törzs vezéri posztjára vele szemben nagy esélye volt egy Epiküdész
nevű polgárnak, aki jó szónok, de alkalmatlan hadvezér hírébenállt. Themisztoklész tudta, hogy
ha en az embert választanák meg, az káros lenne ahazára, no meg az ő karrierjére nézve is. 1'i-
tokban megvesztegette hát vetélytársát, aki a kapott pénz feiében visszalépett a ielöléstől.
480 februárjában zailottak le a sztratégoszi választások, de az úi vezérek csak júniusban vették
át hivatalukat. Az addig rendelkezésre álló időben Themisztoklész, már mint újra megválasztott
hadvezér, igyekezett népszerisítenivédelmi tervét. Ennek lényege az volt, hogy a hadihaiókat
sürgösen legérrységgelketl ellátni, fel kell készülni arra, hogy végszükség e§etén Attikát gyorsan

53
kitiríthessék, és mindent megtenni azéít,hogy a szövetségesekkel együtt még a Balkán északi ré
szén, Makedóniában, még inkább Thesszáliában megállítsák a perzsákat. Ennek megfelelöen ér-
telmezte a delphoi Apollbn-szentély ióslatát is.
A profécia ugyanis úgy szólt, hogy fabástyák fosiák megmenteni a várost, ha már ellenség dúl_
ja Attikát. Ezt úgy is lehetett magyaráani, hogy hadihaiók jelentik majd a mentséget Athén pol_
gárai számára. Themisztoklész és hívei mindenesetre így értettékApollón intését.Ezt az értel_
mezést viszont megnehezítette a jóslat utolsó két sora, amely Hérodotosz szerint így hangzott:

,Oh te dicső Szalamisz! A nők Jiait te ölöd meg

Búzaoetés idcjén, oagt tán aratás idcjében."

Sokan úg/ okoskodtak, hogy a fabástyák hajókat nem jelenthetnek, mivel egy Szalamisznál meg]
vívandó tengeri csata esetére az istenség a görögök halálát iövendöli. Themisztoklész azonban
meggyÖzte polgártársai zömét. Megmagyaráztanekik, hogy ha a jóslat ,,szerencsétlen Szalamiszt"
említene, akkor kellene félniük a tengeri ütközettől. A ,,dicső Szalamisz" említéseazt jelenti,
hogy ott Íényesdiadal vfu rájuk. ,,A nők fiai', akik életüket vesztik a sziget közelében, az ellen_
seg harcosai lesznek.Ezzelaz okoskodással Themisztoklész sok, addig habozó athénit maga mel-
lé állított.
Vedelmi terve megvalósításához azonban sziiksége volt a Perzsia ellen szerveződött helten szö-
oetségmegnyerésére is. Ez nehéz feladatnak ígérkezett, hiszen emlékezhetiink rá, itt elsősorban a
peloponnészoszi államok érdekeit vették íigyelembe. Valószínű mégis, hogy rábeszélő képessé-
gének is szerepe volt abban a döntésben, amely a Tempé völgyébe irányította a szövetséges had_
eró egy részét.Azt mindenesetre tudiuk, hogy az oda vezényelt sereg egyik fővezére éppen ö lett.
Leónidasz életraizában már szó volt arról, hogy nem sokáig tartották tempéi állásaikat a görö_
gök, hanem g,yorsan visszavonultak Közép-Görögországba. Bár erre vonatkozó konkrét adatunk
nincs, ioggal feltételezhetitik, hogy Themisztoklész ellenezte ezt a dönté§t. Az ezután bekövetke_
ző események sorrendiét illetótn ielenleg nincs egyetérté§ a történészek között. Valószínű azon-
ban, hogy a következö történt: Themisztoklész visszatért Athénba, és a népgyűlésselelfogadta_
tott egy olyan határozatot, amely teljesen megfelelt már vázolt védetmi stratégiájárrak. A hatráro-
zat lényege az volt, hogy minden arra képes athéni polgár szálljon haióra, és védelmezzehazáia
szabadságát, míg az a§szonyokat és gyermekeket az Argoliszi-félszigeten fekvóTroizénbe, az öre_
geket és a vagyontárgyakat az Attikától délre, a Szaróni-öbölben elterülő Szalamisz szigetére kell
szállítani. Hasonlóképpen kellett tenniük az Athénban élő, de ottani polgárjoggal nem rendelke_
zÖ idegeneknek is. Ha mindez megtörtént, a hadihaiók egy része csatlakozzék az Artemiszionnál
állomásozó egyesült hellén flottához, mrásik része pedig Szalamisz közelében őrizze Attika part-
jait! Hogy a város v&elmi ereiét növeljék, visszahívi6k az előző években számíízött politikuso-
kat, közöttiik Ariszteidészt is.
Mármost ne felediiik, hogy még az iszthmoszi tanácskozás azon döntése előtt vagyunk, amely
Thermopiilainfl hiutameg a görög szárazftildi sereg védővonalát, és így természete§en előtte va_
gyurrk még Leónidasz vereségénekis. A perzsák még csak közelednek Közép-Görögország fele, s
elvben van még remérry a megállításukra. Ezértaz említett néphatározatot olyannak kell tekinte_
nÜnk, amelyet nem .vonnali végrehaitásra, hanem a végveszély majdani bekövetkezése e§etére
hoztak. Ugyanakkor politikai fegyvert is adott Themisztoklész kezébe. Mert ha vatóban e nép_
gyfilési végzéssela tarsolyában tért vissza Themisztoklész az Iszthmoszra, és vett ott részt a be-

54
következö vitákban, akkor telies ioggal hivatkozhatott az athéniak elszántságára, akik lám még
városuk kitirítéséreis hajlandók a perzsák legyözése érdekében. Sok történész szerint ez történt.
Veliik egyetértve megállapíthatiuk, hogy annak a tervne§ amely szerint a perzsákat szárazfoldön
ThermoPühinál, a tengeren peüg az awa| nagyiából egy magasságban levő Artemiszionnál ptő-
báliák feltartóztatni, Themisztoklész volt az egyik legfőbb pártolója - ha éppen nem a sugal-
mazója.
Ókori történetírók és más antik szerzők többször tettek említést a híres athéni néphatározatrő!.
Hiteles vagy legalábbis hitelesnek vélt szövege azonban csak két évtizede ismeretes. Még az
l930-as évek eleién töftént, hogy az
egykori Troizén helyen álló Damala fa-
lu egyik ftildműves lakosa egy 595 mm
magas é§ 340 mm széles, szélein töre-
dezett márványtáblára bukkant - kapá-
-lás
közben. A derék ember hazavitte a
márványlapot, gondolva, hogy valami-
re fol tudia használni. Nyilván kicsit
bosszantotta őt az a kellemetlen körtil-
mény, hogy az értékeskövet nehezen
kihámozható betíísorok csúfitiák.
UtObb mégis megtalálta a felhasználás
legpraktikusabbnak látszó modiát: aj-
tóküszöböt csinált belőle. Az l950_es
évek közepe táián egy szomszédos vá-
roska gimnáziumának tanára ftilfigyelt
a szokatlan építészetielemre, és miután
meggyőz!ódött arról, hogy ógörög szö-
veget tartalmaz, elvitte magával. Po-
rosz városában, ahol tanított, nemsoká-
ra régészetikiállítást rendeztek. A kiál-
lítfu szerény méreteit jellemzi, hogy
egy kávehá,zban adtak helyet számára.
Szerencsére épp ekkor, 1959 nyarán ar-
raiárt M. H. Jamescn amerikai tudós,
aki rögtön értelmezte a feliratot, majd
egy év múlva kiadta magyarázattal és
kiegészítésiiavaslattal. Azóta is élénk
vita zajlik a szöveg hitelessége körül. A
betűk formája alapján általában azt
tartiák, hogy az i. e. 3. században vés-
ték márványba a szöveget. Sok elemzö
gondolia, hogy ez a felirat nagyiából hi-
teles másolataaz egykori athéni népha-
tározatnak. Ha ez így van, akkor bizto-
sak lehetünk abban, hogy Athén kiürí- A troizéni felirat részlete

55
t&&vralÓaílmifuTherrrroptilaielöttelhatároztákanaaz §€trg haapensákkiizvettenüferryegetn&avá-
rmt. Ígyaszenztti&leletatátárraszthatiaaztazelképzetestrhogyaTempetőilralóvisszavonul&utárrThe
misaoH&z t&ryleg elób Athénh ment, kicsikarta a nepffi6tó az ő elkfuzeléseit tartalmazó diilrtést,
maid anírak birtoldban enrclt az lvthmoszon a Thermoptilai-futemiszion védelmi vonal mellett.
Hogy Thermopütainál mi minden történt, arról már táiékozódtunk. A drámai események a
tengeren sem vÉirattak magukra. 480 júliusárrak végen foglalta el helyét Euboia szigetenek északi
hegyfokárrál, Artemiszionnál az egyesült görög hajóhad. Ez összesen 27l háromevezösorost
számlált. A legtöbb haiót - hála Themisztoklésznek - Athén szerelte fól. l0O új a 47 régi tié-
rév, vagyts háromevez&oios jőtt azattikai kikötőkből. A r€ atheni gályákon khalkiszi és Plataiai_
beli örrkérrtesek tátták el a szolgálatot. A peloponnés zosziszövetségh ez tartozóvárosállamok l00,
Argolisz városai 13, az égei szigetek l l hííromevez&orossal iárultak ltozzá a szövetséges tengeri
haderőhöz. A né*rány kisebb harcértékü elarnrlt ötvenevez& gályát nem számítva tehát 27l t:rrjő-
ra várt az afeladat, hogy megállítsa a perzsa flottát. A szrállítóhajók legérrységével együtt mintegy
65 ezer görög szállt a mozgő ofabástyákra".Egy hadihaión körülbeltil 200 ember szolgált, még_
pedig l70 evezős, 20 hivatíisos tengerész: kormíinyos, alkormányos, hajóparancsnok, az evező-
sök parancsnoka, haióác{, matrózok, valamint l0 katona. A fedélzeten szolgálatot teliesítö kato-
nák száma per§ze nem volt állandó. A nemsokára bekövetkező szalamiszi tengeri csatában pél-
dául 14 nehézfeg;rueruetű és négy íjász iutott egy-egy hajóra. Az Artemiszionnál állomásozó ha_
ióhadon kívíila görtigöknek volt egy tartalék flottájuk is. Ez körülbe|il20o gályából állt, és fel-
adata Anika, Szalamisz, Aigina és Argolisz őrzése volt. Ebben a másódik haióhadban a három_
evez&orosoknak több mint a felét Athén szolgáltatta, talán l lO<t, míg a fennmaradó részt f&
ként aiginai haiók tették ki. Ha a két görög flottát egyiitt nézziikrvagy ha csak az artemisáonit te-
kintiük, akkor is rögíön szembeötlik, hogy Athérr adta a legtöbb haiót. Jogos volt tehát az athé-
niak igénye, hogy Themisztoklész legyen az egyestilt görög haióhad fővezére. A peloponnészo_
sziak azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy spártai legyen a parancsno\ noha Spárta mindtnsze tfu
gályával vett részt a háborúban. Themisztoklész emberi nagyságát mutatia, hogy nem kívaíntaa
fÖvezéri címértvaló torzsalkodással gyengíteni a perzsa<llenes erők összefogását. Ez a módfelett
becsvágyó féríiúeröt vett magán, és maga beszélte rá honíitársait arra, hogy vessék alá magukat a
spártai'föparancsnoknak. Ezért is mondták később Themisztoklészről, őszerezte me1 azatheni_
aknak azí. a Űc-söséget, hogy ellenségeiket vitézségben,szövetségeseiket viszont bölcsességben
múliák felü.
A perzsa haióhad a Pagaszai-öböl északi kiszögeltésében fekvő Aphetai kikötöiében gyüeke-
zett, éppen Artemiszionnal szemben. Erejére nézve - az olvasó ehhez mfu ígazán hozzászokha-
tott - eltérnek a becslések. A néhány héttel ezután bekövetkező szalamiszi ütközet egyik legneve_
zetesebb részwevöie, a drámaíró Aiszkhülosz Perzsák címfi tragediájában 1207-re tette a2 olt le-
wőzött perzsa flotta hajóinak számát:

,rXerxész ezu gályát oezényeh, azt tudom,

s különleges, gttsjárattí naszádja oalt
hétszáz, meg hét. . . "
(Jánosy l stoán fordítása;

Ugyanez a szám szerepel Hérodotosz történeti könyvében is, de nem a szalamiszi csatában har-
coló perzsa hajóhadnak, hanem annak a még érintetlen flotta haióinak számaként, amely 480 má-

56
 iusában elindult Európába. Viharkárok és ellenséges támadások miatt ez a tengeri haderö nyil-
ván alaposan megcsappant, mire a szalamiszi döntés idöpontia elérkezett, arról nem is beszélve,
bogy a hellészpontoszi híd aládúcolására is sok hajót.vettek igénybe. Így Aiszkhüosz alighanem
a görögök dics&égétakarta növelni azzal, hogy a szalamiszi csatába szálló perzsa ílottát az erede-
ti létszárrrmal szerepeltette a tragédiáiában. Ez az eredeti létszám viszont teljesseggel hitelesnek
tűítik. luzJ207 hadihaióból a ftjníciaiak, egyiptomiak, ciprusiak és a kisázsiaiak összesen 900-at,
a kisázsiai és égei görögök 307<t szereltek íiil. Ehhez iött később a thrákok és a szigetlakó görö-
gök l20 gőlyáia, amelyekkel a létszám l327-re duzzadt. A problémát csak az ielenti, hogy mind
Artemiszionnál, mind később Szalamisznál ennek-a tekintélyes haderönek csupárr egy része vett
részt a ktizdelmekben.
A lnrtatók általában 800 é§ 600 között feltételezik az Aphetainál ibszegyűlt perz§a flotta haiói-
nak számát. Erre Hérodotosz közlései adnak alapot, aki szerint az Aphetaihoz haiozó perzsák
óriási viharba keriiltek, és végül mintegy 400 gálya meriilt hullámsírba. Egy későbbi tengeri ma-
nőver alkalmával úgyszintérr vihar sújtott a perzsákra, ekkor 200 turió veszett el. Ez utóbbi ese-
mény leírása utárr állapítja meg Hérodotosz:,rMindcz istennek a műoe aalt, hogy a perzsa hajőhad
nc legrcn sokkal naglobb a görögnél, s a különbség hiegyeilítffijék." A történetírónak ez az utalása
már az artemiszioni csatát követö szalamiszi ütközetre vonatkozik, ahol a perzsák a viharkárok
(600 haió?) és a harci veszteségek (kb. 100 hajó) miatt eredeti létszámuk töredékével tudtak csak
megielenni. Mármost kétségtelen,hogy Hérodotosz megállapításar amely szerint 480. szeptember
20-ón, a sorsdöntő szalamiszi csatában a perzsák nem voltak nyomasztó számbeli fólenyben a g&
rögökkel szemben, a kutatókat arra a következtetésre iuttatta, hogy egy hónappal korábbanazar-
temiszioni ütközetre Aphetai kiköt6iében készülődő xerxészi haióhad sem lehetett tűságosan
nagy. Abban azonban elég nagy a kétkedés,hogy valóban olyan óriási szerencséjtik volt-e a görö-
göknek, amint azt Hérodoto§z írja,vagyis a viharok tényleg annyira meggyengítették-e az ellen-
seges flottát. Lehetséges, amint azt sok kutató gondolja, hogy Hérodotosz egyszerűen magyará-
zatot akart találni arra a köztudott tényre, hogy a perzsa haiók száma a Kisázsiából törtéítt indu-
lás után ennyire megcsappant. Fs miután azt nem írhatta, hogy a görögök maguk pusztítottak el
annyi gályát, hát fantasztikus viharokat talált ki a 492<s athószi katasztrófa mintájára (mint em-
lékezhetiink, ott is vihar szórta szét a perzsa flottát). Holott nincs is sziikség küöntisebb magya-
rdzatra. Ha a perzsák rendelkezésére álIó |327 haióból levonjuk azt a 674<t, amelyet a Hellész-
ponto§zon épüt híd tartására használtak fol, akkor marad,653. Minden bizonnyal körübelül
ennyi gőlya készült tehát a bekövetkező artemiszioni csatára.
Persze hat és félszáz, gőlya 27l-gyel szemben nem csekély eröíiilérryt ielentett a perzsák javára.
Eurübiadész, a görög szövetségesek spártai íöparancsnoka, értesiilvén arról, hogy ezaszép számú
flotta nem nagy távolságra az őhurrci álláspontjától támadásra készü, bizony gondolkodóba esett
a további teendótről. Tekintettel arra, hogy lrónidasz serege ekkor még nem érkezett meg
Thermopiilaihoz, végü úgy döntött, hogy a flottát visszavonia az Iszthmoszhoz. Nyilvánvalóan
aztteryezte, lrogy ott .lz ünnepek utárr kiegészülő szárazfoldi csapatokkal együtt fogia megállítani
a perzsa előnyomulást. Elhat ározf,sát ké§őbb mégis megváltoztatta. Ennek fö oka valószínűl eg az
volt, hogy értesült a spártai kormányzat elhatározásáról, arról, hogy Leónidasz mindenképpen
Thermopüaihoz vonul. Az is két§égtelen, hogy döntésének megmásításában szerepe volt The-
r, misztoklésznek, aki mindenfajta további visszavonulást ellenzett, hiszen el akarta kerÜni a vég-
veszély esetére szóló athéni néphatározat életbelépteté§ét.Az ókori hagyomány egyene§en az ő
ravaszságának tulaidonítja, hogy a görög flotta hetyben maradt. ÁtitOtag az történt, hogy Euboia

57
szigetének lakói igen megrémültek F,urübiadész visszavonulási tervének hallatára, és 30 talanton
(atinul: talentum) felaiánlásával (kb. 786 kg ezüst értéke) megye§ztegették Themisztoklészt, ne
engedie távozni a hajóhadat. Az euboiaiak félelmétaz indokolta, hogy v&elem nélkü könnyen
éppúgya perzsa pusztítás áldozataivá válhattak, mint tfu éwel azelött. Nos, Themisztoklész a
kapott pénzből 5 talantont Eurübiadésznek adott,3-at pedig a korinthoszi gályák parancsnoká-
nak, Adeimanto§znak. Mindketten azt hitték, hogy a szülóvárosukat íéltö atheniak adomfuiyait
teszik ,rz§ebre". Így aztán iól megfontolták azt is, milyen sors vár egész Attikára, ha ót hagyiák,
hogy a perzsák akadálytalanul tűjussanak Közép-Görögországon. Úgy döntöttek hát, hogy Arte-
miszionnál maradnak. Elrképp érte el a ravasz Themisztoklész, hogy az ó városára nézve kedve-
zötlen döntés megváltozzék, és még ráadásul 22 talanton is üsse a markát. . .
Az artemiszioni összecsapás párhuzamosan zailott le a thermopiilai eseményekkel. Ott, mint
tudjuk, augusztus 18-án tettek elsö ízben kísérleteta perzsák az er&zakos áttörésre a szoroson.
Miután ez nem sikerüt, 19-én próbálták döntésre vinni a dolgot. Úgy tűrrik, hogy Xerxész a ten-
geren is ekkor készült föcsapást mérni a görögökre. Augusztus 16-ró1 17-re virradó éjiel ugyanis
200 hadihaiőiáta görögök elől rejtve útnlk eresztette Aphetaiból awal a paranccsal, hogy Euboia
keleti partia mentén haladva iussanak be a sziget és a görög szárazíiild közötti keskeny csatorná-
ba, az Euriposzba, majd tamadiák hátba a helléneket. Tekintve a flottakülönítmény előtt ailO ta-
volságot, körübelül 19-én reggelre volt várható célbaérkezésük. (Változatlanul P. Green dátu-
mait vessztik alapul.) Egybevetve Xerxész tengeri és szárazftildi taktikáiát, láthatiuk, hogy mind
Artemiszionnál, mind pedig Thermopülainál az ellenség állásainak megkerülésével és egyidejű-
leg indított kétirányú támadással kívánta kivívni a gyözelmet.
A perzsa manöver hírétegy addig perz§a szolgálatban álló ismert búvár vitte meg a görögök-
nek. SzÉriilliasz volt ő, a thrák tengerpart Szkioné nevű városának szüötte. Mfu rfuóta át akart
szökni a görögökhöz, és ez végü augusztus l7-éna reggeli órrákban sikerüt is neki. Oly nagy volt
a hírneve, hogy azt terie§ztettek róla, riszva tette meg az Aphetait Artemisziontól elválasztó
mintegy 80 sztadion (kb. |4 240 m) távolságot. Ezt azért még Hérodotosz sem hitte el, s kifeiez-
te véleményét,amely szerint a derék búvár nyilván csónakon tette meg azutat. Szkülliasz fontos
tájékoztatása lehet&éget adott arra, hogy a sziilaéges ellenlépéseket megtegyék. Az Eurübiadész
elnökletével megtartott haditanács úgy döntött, hogy aziap v&elemre rendezkednek be, 6 ha
visszaverték a várható perzsa támadást, akkor éjfélután az éiszaka leple alatt megindulnak a be-
kerítéstikreküldött 200 haió ellen.
A görögök számá,ra nyilvánvaló lett, hogy Xerxész addig nem támadia meg flottáiukatramigaz
Euboiát megkerüő különítmény nem teliesíti feladatát, ezért az e§t leszálltával maguk rohamoz-
ták meg a perzsákat és a veliik szövetséges perzsabarát görögök hajóit. A támadás nem várt sikert
hozott. A perzsa flotta sályált ugyan hamar körüvették a csekély számú támadót, ám azok nem
estek pánikba. Köralakban felállva c§aptak össze az ellenséggel úgn hogy a haiók orra a perzsák
irárryába fordult, míg a iárművek hátsó része középen torlódott össze. A kialakult közelharcban a
jól manöverezö görögök csakhamar harminc perzsa oldalon küzdő tiérésXfogtak el. A perzsa
flotta vonalát azonban nem tudták áttörni, amiként az ellenségnek sem sikeriilt szétszórni őket.
V€ü az éiszaka beköszöntével a harcoló,felek visszatértek állomáshelyükre. Még ezen az éjsza-
kán csakhamar vihar tört ki, s a háborgó tenger szétszórta az Euboia megkerüésére küdött per-
zsa gályákat. Es ha azok esetleg nem is sütlyedtek el valamennyien, ahogy azt Hérodotosz állítja,
annyi bizonyosnak látszik, hogy képtelenek lévéntovább folytatni az akciót, felhagytak eredeti
céliuk elérésével.Amikor felvirradt augusztus l8-a derült reggele, akkor kétszeresen is deris nap

58
A görögflnzsa háborúk Érkepe: az i. e. 492es, az i. e. 490+s és az i. e. 480-as perzsa hadjóratoh

köszöntött a hellén hajóhadra. Hiszen csakhamar elterjedt az E\űoia keleti partiainál hajózó per_
zsák szerencsétlenségénekhíre, másrészt 53 attikai gálya is felbukkant, hogy növelje a hadi siker
esélyét. A felbátorodott hellének, akik két gyorsjáratú hajó segítségévelLeónidasszal rállandó
kapcsolatot tartottak fenn, tovább lelkesedtek akkor, amikor tudomást szereztek a Thermopülai-
nál harcolók bátor helytállásáról. Mindez aííaiiszfönözte őket, hogy este újabb vakmerö táma-
dást intézzenek a perzsák ellen. Ezúttal a kilikiai haiókat választották ki célpontnak. Az akció si_
kerrel iárt, sok kilikiai háromevezftoros elstillyedt az éiszakűg húzódó csatában.
Augusztus 19-e viszonylag nyrrgodtan telt el a tengeren. Xerxész, de úgy látszik a görögök is
Thermopülaira összpontosították figyelmüket. Annál mozgalmasabb volt a következő nap. A
Perzsa nagykiráI5 aki a leónidaszi sereg hátbatámadására irányuló hadmozdulattól ioggal várhat-
ta szárazfiildön a görög állások megsemmisítését, mo§t egy időben akart végezni a hellérr haje
haddal is. Sztirazfoldön a Thermopülai-szoros elfoglalrása volt a fö célja, tengeren az Euboia és a
Balkán Íélsziget közötti keskeny tenger§zoros, az Euriposz birtokbavételétakarta kierftzakolni.
Így anánaugusztus 20-a valóban döntő napnak bizonyult. Nagyiából a Leónidaszt ért támadás-

59
sal egyideiűleg a perz§a flotta hajói is felfeilődtek, félkörívben haladva átkarolták a görög gályák
arcvonalát, maid nekirontottak az elszánt helléneknek. Hosszan tartó tengeri csata feilöidön ki. A
szárrbeli íiilényben levö perzsa hajók, melyeknek parancsnokait bosszrrra tíizelte az előző napok
sikertelensége, sokszor egymást akadályozva igyekeztek elérni a gyorsmozgású görög tiérészeket.
Ezek viszont fiirgén lavírozva kerülték ki az ellenséges járművek ércsarkantyűt, miközben maguk
törekedtek léket ütni a perz§a old'aton kiizdő gályák testébe.
De szakítsuk csak fábe a csata izgalmát! Milyenek voltak, hogyan néztek ki, miképp harcoltak
az i. e. 5. sz. csatahajói? A íából készült hadihaiót elöl ércorr díszítette, míg a farrésznél a kicsú-
csosodó hátsó végen istenek és hérószok képmásai ijesztgették az ellenséget. Evezőpado\ vitor-
lák é§ vitorlarudak, árboco\ a haiófarnál levö kormányevező és a felhrizott horgony tűrrt legelő-
ször annak szemébe, aki egy ilyen gílyát szemügyre vett. A figyelmesebb szemlélő még hosszú
rudakat is láthatott a fedélzeten heverni. Ezekkel löl<ték el a iárművet a parttól, és ménékveliik a
tenger mélységét,nehogy zátonyrafussanak. A hadihaiókat előbb a kétoldalt üö evezösök száma
szerint nevezték el húsz-, harminc- vagy ötvenevezősnek, később pedig az evezősorok száma
után. Mivel avízialkalmatosságok eredményességételsősorban a sebesség határoaa meg, a haje
tervezők egyik legfontosabb célja már kezdettől fogva ennek fokozása volt. Ea főként az evező,
sök számának növelésével tudták elérni. Hogy több evezöst vehessenek igénybe, meghosszabbí-
tották a haiót. Nyilvánvaló azonban, hogy a jfumű stabilitrása határt szabott a hossz kiterjesaésé-
nek. A feilödés útiát az evezösorok számának növelése jelentette. Ninivéből származó ábrázn\á-
sok szerint a keleti népek már azi. e. 8. szdzadbankészítettek kétevezösoros hajókat. Aző nyom-
dokaikon haladva a görögök is a gálya testének magasításával oldották meg a még több evezős el-

Görög háromeoezősoros hajó Giérész)

hépe keresztmetszetben, oldal- és felülné-
zetben. (Adatait lásd a sztioegben!) Az
oldalnczeti ábtdnál bal szélen láthatő a
sarkanty$ közoetlenül a hajőon alatt,
míg jobb szélpn a hajó tatja a kormány
szerkezettel

60
helyezését. Eredetileg az evezfuök felett egy harci fedélzet hrizódott végig a jármű teljes hosszá-
ban. Amikor nem volt csata, a gyorsabb haladás érdekébenhosszú evezőkkel innen is eveztek. Az
itt dolgozó evezősöket fűzfa sövenyfal védte az esetleges távoli parittyalövedékektől. Ké§ób
azután állandósították ezt a felépítést.Az edügi harci fedélzetet magas palánkkal vették köríil, s
ide ültették az evezösök úiabb sorát, evezőik számára nyílást vágva a palánkba. A fejlödés kövét_
kező állomdsát az ielentette, hogy e palánk tetejére is úi fedélzetet építettek, amely:e u evezők
újabb, immár harmadik sorát szerelték ftil. Ísy alakult ki az i. e. 5. század fóldközi-tengeri vilfuá-
nak jellegzetes hajótípusa, a tiérész, vagyis a háromevezősoros.
Az attikai tihészek más típust képviseltek, mint a kisázsiai g.örögökéi, nem is beszélve a íiiní-
ciaiak és egyiptomiak hasonló gályáiról. Ez utóbbiak magas fedélzettel voltak ellátva, amely az
attikai tengeri járrnűveken csak azí. e.5. sz. közepétől terjedt el. Ezért töfténettink id&zakában
az attikai tiérészekmozgékonyabbak, manöverezőképesebbek vottak. Álacsonyabbra építették
őket, amiáltal az evez&ök nem ültek túlságosan magasan avizszint felett, s így iobban ki tudták
használni erejiiket. Az egymás íiilött kinyúló evezősorok közötti térköz l méter köíül volt, a vfu_
szim íiilötii fedélzeti magasság pedig nem haladta meg a másfél métert. Az alsó evezönyílások
köríilbelül 50 cm-rel a tengerszint folOtt helyezkedtek el. Ezekbe a tenger hultámzásakor
könnyen befolyhatott a vh, ami persze kedvezőtleniil hatott a hajó mozgékonyságára, és súlyos
esetben a jármű elsii{lyedéséhez vezethetett. Ezen a gondon úgy segítettek, hogy az evezőnyflá-
sokra kíviilről tömlöszerű bőrzsákokat er&ítettek, amelyeket körköriisen az evezőkre csatoltak.
Az evezők mellett a vitorlák használatát másodtagosnak tekintették. A hadihaiók árboca és vi-
torlázata a lehetó legegyszerűbb volt, kivitelezésiik az évszánadok során alig változott. A könnyen

6l
eltfuolítható nagyárbocra egy vitorlarúd segítségévelftigesztettek föl a négyszögletű nagyvitor-
lát. Az elöl levö erösen hailon elöárboc egy kisebb, szintén négyszögletű vitorlát tartott.
Az attikai háromevezősorosok hossza 35 és 38 méter között vráltakozott. A haiótest szélessége4r5
méter volt, míg a merüés nem lehetett nagyobb 1 méternél. A csekély ménekű meriilés és a vi-
szonylagosan keskeny hajótest miatt a hajók nem voltak tűságosan stabilak. Gyakran elófordult,
hogy a terhelés növelésével igyekeaek a gálya jobb vízfekvésétés ezáltal könnyebb kormányozha-
tóságátelérni. Ilyenkor ballaszttal, rendszerint kővel rakták meg a hajófenéket. Mivel sem az atti-
kai, sem más görög, illetve meüterrán háromevezösorosok nem voltak mélytengeri iármfivek, való
igazrltogy az időnkénti vad viharok nagyobb veszélyt jelentettek a legbátrabb ellenségnél is.
Hogy miként kiizdöttek ezek a haiók? A hagyományos harcmodor legközismertebb fogása az
volt, hogy a gályák a tenger szintje alatt az orrukra felszerelt bronz vagy vas heggyel - ezt sarkan_
tyúnak nevezték - célba vették az ellenséges hajó oldalát, és rárontva léket ütöttek rajta. Egészen
ravasz és nagy ltozzáértést igenytő manőver volt az, amelynek során a hajó nagy lendületet véve
az ellenséges gálya közelébe csúszott, s az ahhoz közelebb esö oldalon saját evezőit bevonta. Így
aztán a másik iárművel sűlodó hajótest eltörte annak az ütközö oldalon kinyúló evezöit. Ily.n-
kor a megtámadott gálya elveszíthette telies iobb- vagy bal oldali evezősorait, arról nem is szólva,
hogy az eltört és visszacsapodó evezörudak az evezősöket sem kímélték.A másik iárműharcképte-
lenné tételénekgyakori módia volt az, hogy tüzet idéztek elő rajta. Szurokba és más gyúlé-
kony anyagokba mártott nyílvesszőket lóttek ki. Később pedig, a haiítógépek elteriedésének ko-
rában (az i. e. 4-3. sz. fordulóiától) gyűér<ony anyaggal teli cserépedényeket lőttek át az ellensé-
ges haió fedélzetére, s ezekbe égö kanócot is rejtettek. Amikor az edények összetörtek, a benniik
levö égö folyadék szétfolyt, mindenhová beszivárgott é§ tiizet okozott. Elképzelhetö azonban,
hogy elóször kézzeldobáltak ilyen rrbombákat" a másik haióra, és talán már a görög-perzsa hábo-
ruk ideién is alkalmazták őket. A legnagyobb haűtettnek persze az számított, ha közelharcban si-
került lefegyvere zni az ellenséget, és a g6lyát zsákmányként a saját kikötőíbe vontatni.
Ilyen dicsöséggel büszkélkedhettek azokaz egyiptomi hajók, amelyek 480. augusáus 20-án, az
artemiszioni ütközet döntönapián öt görög hfuomevezősorost ejtettek foglyul. A c§ata színhelyét
akkor hagytuk el, amikor még közel egyenlö eredménnyel folyt a kiizdelem. Az idö műásával
azonban a helyzet megváltozott. Mert bfu a perzsa flotta számarárryát tekintve nagyobb vesztesé
geket szqnvedett, a kisebb létszámúgörög hajóhadat jobban megviselték a károk. Az athéniak
például hajóhaduknak csaknem a felét elveszítették,illetve súlyos sériilésekmiatt kenytelenek
rloltak kivonni a harcból. Több órán át tomboló kiizdelem után - éppen a mindkét otdalt erösen
legyengítö veszteségek miatt - mindkét flotta saját támaszpontjára vonult vissza. A görögök
számbavették még megmaradt haióikat, s kénytelenek voltak belátni, hogy ezekkel már nincs esé_
lytik a további helytállásra.
Így fejezödött be az artemiszioni csata. A perzsák mégsem öriilhettek {gazám, amikor nehány
órával a harc elcsitulta utárr hírétvették a görögök visszavonulásárrak. Legjobb haióik egy részét
elveszítetté}, s alkalmuk volt tapasztalni, hogy a várt diadalmenet helyett rögiis harci tisvény vár
ráiuk a Balkárr sziklás partiain.
A spártai Eurübiadész vezette hajóhad vezérkara akkor tntározta el végérvenyesen az artemi_
szioni harcállás feladását, amikor híre érkezett Leónidasz és katonái hósi halálának. Most még
Themisztoklész is kénytelen volt belátni, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem állíthatják
meg a perzsák betörését Boiótiába és Attikába. A flotta épségbenmaradt haiói felszedtét< a hor-

62
BonYtl és az Attikától délre fekvö, a szárazíiild és Szalamisz szigete között elnyűó Szalamiszi_
ÖbÖlbe vették útiukat. Themisztoklész felmérve, hogy a perz§a hajóhad hamarosan kbvetni fosia
Őket, a tengerPart legnagyobb szikláira feliratokat vésetett. Ezeken arra kérte a perzsák oldalrin
harcoló kisázsiai görögöket, küöniisképp pedig az athéniekkel rokonságban levö iónokat, hogy
emlékezzenek a kÖztis eredetre, és arra, hogy az athéniak ömiattuk vonták magukra a perzsák ha_
ragiát és bosszúvágyát.Ezzel arra célzott, hogy aziőn fetkelőknek az i. e. 490ts évek közepén
nYÚjtott athéni segítségszolgrált tirügytil Dareiosz első Görögország elleni hadjáratához, s ennek
szeryes folYtatása Xerxész támadása. Felszólította kisázsiai testvéreit, állianak át a szöv.etséges
gÖrÖg haderőhözrYaW ha ezt nem teszik is, legalább ne vegyenek részt tettleg az
összecsapások_
ban. Ha a rájuk nehezedÖ kényszer miatt egyiket sem tudják rnegtenni, legalább viselkedjenek
gyáván a legközelebbi csatában, fussanak el a görög srályák elől, így bizonyítsák, hogy nem mél_
tatlanok a hellén névhez!
A ravasz Themisztoklész úgy szrámított, hogy ezekkel a feliratokkal zavaft kelthet az ellenség
soraiban. Mert vagy tenyleg elpártol a perzsáktól a velük harcoló hellérreknek legalább egy része,
vagY ha ez nem is kÖvetkezik be, Xerxész gyanúiát mindenesetre felkeltheti görög szövetségesei-
vel szemben, és ezért talán nem meri majd harcba vetni őket. Számítása némiképpbe is igazol6
dott, mert bán az iónok többsége bátran ktizdött a perzsák oldalán a nemsokára bekövetke ző sza-
lamiszi tengeri csatában, néhány hajójuk valóban átállt a görögökhöz.
Artemisziontól tehát flottáia Szalamiszhoz haiózott. Themisztoklész kérte ezt, hogy
a hellének
a haiók védelmérrek és segítségénekigénybevételével minél hamarabb kiüríthessék Attikát. Mert
az athéni vezér ug'Yan sokáig azt remélte, hogy az általa sugalmazott néphatározatot soha nem
kelt majd végrehajtani, most azonban be kellett látnia, hogy eljött a végveszélyóráia.A történet_
író Plutarkhosz szemléletesen tária elénk az evakuálás szomorú képét:

,rAz a látaánY, ahogYan az athmiak tengene szálltak, némelyekben szánakozást, másokban csodá-
latot keltett. Nem térítetteel Őket mrész szándékuktől sem gjlermekeik jajoeszékelése, sem könnyeik,
amikor áthajőztak Szahmisz szigetbe. A legszánalomraméltóbb látaányt azok kelteuék, akiket vén_
ségÜk miatt hagytak hátra, úgyszinténa hásiállatok, főként a kutyák, amint panaszos ugatással
szaladgálták kÖrÜI hajőra száIlő gazdáikat. Fennmaradt Xanthippasz, Periklész apja kutyájának a
tÖrténete. A szegénY állat rum tudta eloiselni, hogjl eloáljon gazdájától, s a tengerbe ugor?a
átúszott a
hajő mellett egészen Szalamiszig, majd amikcr partot ért, a nycmban kimúlt. ,
. . (Mó_
fáradtságtől
thé Elek fordítása).

Egy tiPikusan Themisztoklészra valló epizód is tarkította Athén kiüríté§énekkomor tabtóját.

N.gY Problémát ielentettr'hogy honnan teremtsék elö a háromevezösorosokra
verbuvált legeny_
ség zsoldiát.Ezt a gondot oldotta meg höstink a szokásos
leleménnyel. Az történt, hogy amikor a
város lakói hosszú sorokban megindultak Peiraieusz, az új kikötö felé1,elterjedt a hír: eltűrrt az
Athérréistennő szobrárrak paizsát díszítő Gorgófö. Ekkor Themisztoklész awal az {irüggyel,
hogY a mondai boszorkány fejét keresteti, minden meneküő csomagját átkutattatta. Motozás
kÖzben egYeseknél nagy pénzösszegekre bukkantak, ezeket azonnal elkoboztatta, s belőliik fizette
ki a hajók legénpégéneka zsoldját.
MikÖzben Athén kiÜrítése zailottraz a görög tartalék haióhad, amely addig partvédelmi felada:
tot látott el, és nem vett rsizt az artemiszioni összecsapásban, szintén a Szalamisá-öbölhöz érke_
zett. Csakhamar egy kÖzel400 hajót magába foglaló harci egység alakult ki, amelynek köríilbelül

63
a felét attikai gályák alkották. mint említettiik, alaposan eltúlozta a Perzsa flotta
Aiszkhtilosz, al<t

számbeli ereiét, a hellérrekkel kapcsolatban éppen fordítva iárt el. Ő csak 3l0 gÖr€ halÓról Ír.
Ezze! még jobban ki akarja emelni a görögök ücs&égétl wőzelmiik értékéta bekÖvetkező szata-
miszi ütközetben.
Hérodotosz szerint azonban az úiiáalakult hellén flotta sokkal több haióból állt az Artemiszion
fokáílál harcolónál. Nem változott viszont afővezér személye. Ezt a ti§zts€et - hála ahazáia,
Spárta irárrti váltoiatlan bizalomnak - továbbra ís Eurübiadész töltötte be. Az Ö elnökletével kel-
lett a szövetséges flottába hajókat küldö városállamok vezéreinek határozniuk a legkÖzelebbi te-
endőkről. A vezérek között ott volt Naxosz szigetérrek képviselője is, mert ugyan a perzsa uralom
alatt álló sziget hivatalosan a görögök ellen rr.rilt. fel haióit, azok mégis Szalamiszhozvitorláz,
tak. A haditanácson sokan azt akarták, hogy a flotta vonuljon vissza az Iszthmoszhoz. Ez aleg-
az ellens€ aka-
iobb terv - mondták -, hiszen ha netán Szalamisznál vereséget szenvednének,
dálytalanul megostromolná a szigetet, s akkor senki sem segíthetne az oda menektiÜt hellérreken-
Ha ellenb en az Iszthmosznrál történne hasonló eset, akkor a partra futamodók Övák védelmezÖ
kariaiban találnák magukat. Akik így érveltek, már, értesültek arról, hogy l-eónidasz Íivűe, Kle-
ombrotosz eyra peloponnészoszi népek többségéböl verbuvált szárazíöldi haddal az Isahmosz-
hoz vonult. Spárta tehát a Karneia ünnep letelte után azonnal mozgósította seregét, és az oliim-
piai versenyek befejeztével hadba szállt a peloponnészosziak túlnyomó része is. TulaidonkéPPen
igy egészen természetes, hogy a haióhad spártai ÍÖparancsnoka csaktrgy, tnint peloponnészoszi
vezértíirsaiewel a szárazfoldi erővel együttműködve kívánták a keskeny iszthmoszi ÍÖldszoros-
nál megáltítani a perzsákat. Ez a Thermopülainál és Artemiszionnál kudarcba fulladt kfuérlet
megismétlése lett volna azzal a küönbséggel, hogy mo§t tengeren és vízen egYarárrt ielentékenY
haderő szállt volna szembe az e\őző csaták során alaposan megtáítcoltatott perzsa sereggel.
Éppen ezt fontolgatták a görög vezérek, amikor drámai hír érkezett. Lángok borítiák Athént, a
víírosszentélyei üszkö§ romokká váltak. A szörnyű híradás döbbenetében a tanfuskozás azonnal
félbeszakadt. Némelyek haióikhoz siettek, hogy minél gyorsabban felkészÜienek a távozásra,
mások né:rrárr a helyiikön maradtak. Ez utóbbiak azután úgy döntöttek, hogY amint lehet, el-
hagvi ák a Szalamiszi-öblöt.
A döntés súlya els&orban az athéniakra nehezedett. Ha a szövetségesek visszavonulnak, szÍil&
városuk után a Szalamisz szigetére menekítetthozzátartozók és ingóságok is perzsa kézre kerÍil-
nek. A gondot növelte, hogy bár eredetilegazasszonyokat és gyermekeket Troizénba kellen vol-
na szállítani, míg Szalamiszra csak az id& embereketrazidőhiárrya miatt és az ilyenkor szokásos
zűrzavat következtében sokan csak Szalamiszig jutottak el. Ezeknek a családtagoknak a §ors.l
mo§t a görög haióhadtól íiiggött. Mindezt átérezteTheririsztoklész, és elhatárottarhogy minden
tőle telhetöt megtesz a flotta helyben maradása érdekében. Themisztoklész jÓl ismerte az embe,
reket. Tudta, hogY kétszer egymás utíínnem érhet cát ugyanazzal a módszerrel. Ha tehát Eufii-
biadészt meg akaria győzniarról, hogy Szalamisztól nem szabad visszavonulni, akkor nem élhet
ismét a megveszteget& eszközével. Annál is inkább nem tehetí ezt, mivel a sPártai Parancsnok
álláspontia stratégiailag nagyon is indokolható volt. igy hát ö is stratégiai érvekkel igyekezett hat,
ni a spártaira, amikor néhárry órával az Athérrranézve oly kedvezőtlen döntés utÉÍna vezérhaj&
hoz evezett. Hogy milyen érveléssetgyőzte meg végiil is Eurübiadészt, azt abból a beszedbŐl
tudiuk, amelyet a vele folytatott megbeszélés után az ismét Összehívott haditanács előtt a v€zér
mondott. Itt kifejtette, mekkora veszélynek teszik ki egész Hellaszt, ha visszavonulnak az(sztlt,
moszhoz. Mert elöször is maga a flotta sokkal nehezebben tud helWátlni az Iszthmosznál, ahol a

64
 nyflt tenger tária szélesre tfikrét a c§atázók elótt. A túlerőben levó perzsák éppen ilyen tengeri
csatatérre vágynak, ahol tetszés szerint tépiizhatiák meg ellenségeiket. Ha viszont Szalamisznál
maradnak, a szűk tengeröbölben könnyen elbánhatnak a perzsákkal, hiszen azok nem tudiák ery-
§zerre bevetni egé§z haióhadukat. Másodszoí az is megfontoland$ hogy visszavonulás esetén
perzsa kézbe keriil Szalamisz, Megara és Aigina, s ily módon a perzsák számdra maguk a hellé-
nek teszik szabaddá a Péloponnészoszhoz vezető utat. Vé§se tehát mindenki emlékezetébe, hogy
miközben Szalamisznál látszatra csak az athéniak gyermekeit és asszonyait védik, valóiában itt
védhetik meg leghatásosabban a Peloponnészoszt és egész Hellaszt! Mert ha itt gyöznek a per-
zsák felett, akkor azok soha nem iutnak tovább Attikánál, söt még innen is visszavonulnak. Már-
pedig Szalamisznál a görögök fognak győzni, amint azt a delphoi Apollón ióspapia korábban
megjövendöl.te.
Themisaoklész szavai, amelyek már elözőleg megnyenék Eurübiadésa a helyben maradás
ügyérrek, megtették hatásukat. A tanácskozrfu végiil úgy döntött, hogy Szalamisznál veszik fel a
küdehét a perzsákkal. A nehéz döntés 480. szeptember 5-ről 6-ra virradó éjiel született meg.
P. Grcery akinek datálását ebben és az előző feiezetben átvettü§ augusztus 29-re teszi a perz§a
flona felbukkanását Athén régi kikötöiében, Phaléronban. E haióhad erejét ma általában
450-500 gályárra'becsüik, vagyis ez alkalommal a perzsa ílotta nem oolt döntő számbeli tűsúly-
ban a göröggel szemben. Xerxész fö célia nyilvánval&naz volt, hogy minél hamarabb megsem-
misítse a göriig hajóhadat. Ezt több okból is meg kellett kísérelnie.Az egyik ok az volt, hogy be-
látta, addig nem vonulhat a szárazíiildön sem a Peloponnészosz ellen, amíg Szalamiszt, Ai§nát
és Megarót el nem foglalta. Ezeket a stratégiai fontosságú helyeket viszont csak a hellén flotta
szétzúnása árán szerezheti meg. De mégha a görögök visszavonulnának is Szalamisztól, akkor
sem tarthatná biztonságosan ezeket a pontokat, hiszen bármikor ki lenne téve egy gyors támadás-
nak a tenger felől. Ám nem volt elég kitrzni azt a célt, hogy megsemmisítse a hellének tengeri
eí9iét. Arra is törekednie kellett, hogy ezt a lehető legrövidebb idő alatt íegye meg. Vészesen kii-
zeledett ugyanis az &ziviharok időszaka, az azidőpont, amikor már nem ajánlato§ nag:y flottával
a nyílt tengeren tartózkodni.
A szárazíiildön Athén bevétele - némi ellenállás csak a fellegvárnál mutatkozott - szeptember
elsö hetére esett. Attika egészét megtörni azonban hosszabb idót vett igénybe. Úgy tílnik, hogy
Xerxész tengeren és szárazíiildön eryszerre kívánta továbbfejleszteni támadását az Iszthmosz irá-
nyába. E cél érdekében elrendelte, hogy ott, ahol a valamiszi tengeri csatorna a legszűkebb,
mindössze 2 sztaüon Eb. 350 m) szélességű, kezdiék meg egy tölté§ építé§ét.Aziw kiépítettút-
vonalon akarta csapatait Szalamisz szigetére vezetni. Miközben tehát a görögök a maradás és
visszavonulás kérdé§étvitatták, addig a perzsák elpusztították Attikát, és veszélyes akcióba kezd-
tek támadásuk előbbrevitele érdekében.
Hogy iobban megértstik a továbbiakat, iáriuk be képzeletben azt a vidéket, ahol az esemérryek
iisszesűrfstidtek, és végkifeiletiikre vártak. Szalamisz szigete valamikor egy lehetett-Attikával, hi-
§zen a szárazfold felé esö partvonulata híven követi a vele szemben húzódó attiká partot. Maga a
viget a Szaróni_ vagy Szalamiszi-öbölben fekszik.Eztaz öblöt északkeletről Attika, délnyugatról
a Peloponnészoszi-íélszigetről kinyúló Argolisz, északnyugat felőt peűg az Attika és Korinthosz
között húzódó íiildnyelv keretezi. E foldnyelv északi, vastagabb részérrállt Megara városa, míg
másik végén,ahol teljesen elvékonyodott, a már sokat emlegetett Iszthmosz. Troizén városa Ar-
goliszban volt, Aigina szigetköztársaságát Argolisz és Szalamisz között találiuk. Mármost Szala-
misz északi csücskével szemben, az attikai parton épüt Eleuszisz, ez a Démétértermékenysegis-

65
I

i
tennő szentélyérŐl nevezetes vilroska. Eleuszisz és Szalamisz között a tenger egy széles öbtöt al-
kotott, amelyet Eleusziszi-öbölnek neveztek. Nyugat felől egy Megaránál összeszű<tilö szoroson
keresaül lehetett ide bebaiózni, m8 az öböl keleti kiiáratán átegy szűk tengeri csatornába vezetett
az tlt. Ez a Szalamisz és Attika között húzódó keskeny vízi ösv€rry, az úgynevezett Szalamiszi-
csatorna volt az a hely, ahol törtérretiink ideiérr a szövetséges görög flotta állomásozott. A csator-
na középen a legszűkebb, ahol két kis sziget, a Pharmakusszai ékelódik a szembenéző partok kö.
zé. A hagyomány szerint e szigetek közíil a nagyobbikon halt meg Kirké, a boszorkánn aki
Odtisszeusz embereit disznókkáváltoztatta. Valószínűeg a szigetek alkották volna a tartópillé-
reit annak a tengeren átvezetö útnak, amelynek építését Xerxész tervezte. A görög hajóhad pon-
tos helye & a későbbi csata színtere innen délkeletre e§ett. A csatorna ezen szakaszát Szatamisz
szigetének kinyűó íiildnyelve, a Kiinoszura (magyarul: Kutyafark), valamint az attől keletre, a
fóldnyelv és Attika között fekvö kis sziget, a Pszüttaleia* zárta le a nyflt tenger felé. Mindezt
azért kellett tisztázni, melt így könnyen beláthat{ hogy a Szalamisznál állomásozó görög haió_
had igen kétes helyzetbe keriilt. Yalő igaz, hogy a szfikiis vízfelüet az ö kisebb létszámúés job_
ban manöverező flottáiuknak kedvezett. Hátrányos volt viszont számukra az a körümeny, hogy
a perzsák igen könnyen elzárhatták előliik a visszavonulás útját. Ehhez nem kellett mfut tennitik,
mint Megaúraál elállni az Eleusziszi-öböl bejáratát, míg a csatorna déli végénmegszállni Pszüt-
taleia szigetét és haiókat állítani a szigetecskétől keletre és nyugatra.Ez a fejlemfuy egyébkérrt
ké§őbb be is következett.
Xerxész szemmel láthatóan elszÉinta magát arra, hogy meglámadia a görög flottát. Szeptember
16-áít vagy l7-én ö maga személyesen megielent Phaléronbary és tanácskozásra szólította a haió-
hadában harcoló népek vezetőit. Hogy kipuhatolia váemérryüket, egyik legtapasztaltabb vezérét,
Mardoniosztbiztameg a náluk való tudakozódással. A föníciai Szidtín és Türoszuralkodói és utá-
nrrk a megkérdezettek nagy többsége amellett szállt síkra, hogy rögtön ütközzenek meg a hellén
flottával. Az ellenvélemérryta dél-kisázsiaí kár város, Halikarnasszosz királynöie, Artemiszia
képviselte. F, bátor asszony, aki már az előző tengeri iisszecsapíís során kitüntette magát a
^
harcban, most nem kevésbémutatkozott okosnak, mint elözőleg vitéznek. A többség akarata és
Xerxész alig leplezett óhaja ellenére azt iavasolta, hogy a nagykirály ne vállalja el Szalamisznál a
tengeri csatát. Ne kockáztassa haióhadát akkor, amikor mrár elfoglalta Attikát, az ellenség fő frsz-
két. Innen akkor érheti el a Peloponnészoszt, amikor.akaria. Ha várakozik egy kicsit, a további
sikerek maguktól hullanak majd az ölébe, hiszen a Szalamiszon rekedteknek csekély az élelmi-
szer tartalékuk, azok a veltik szövetkeEett görögök pedig, akik most hajóikkal Attikát védik, nerrt
fognak itt sokáig kitartani. Szétszéledrrek majd, és akkor könnyen [e lehet wőzrrt őket. Egy elha-
markod8tt ütközetnek viszont könnyen vereség lehet a vége, s egy ilyen kudarc a szárazíöldön
aratott győzelmeket is tönkre teheti. Így érvelt merészen Artemiszia, pedig könnyen btintetést is
kaphatott volna amiatt, hogy a király elképzelései ellen beszél. Xerxész azonban nem bántotta a
királypöt, söt megdicsérte ügybuzgalmáért. Ez nem jelentette azt, hogy változtatott volna ter-
ven. Miutánavezérek általában a c§ata mellett voltak, ráadásul, amint aztmár kifeitetttik, a siet-
ség korántsem volt indokolatlan, Xerxész paranc§ot adott arra, hogy a haiók közelítséJ< meg Sza_
lamiszt.

* Ennek az antik forriisokban szereplő szigetnek a mai helyét nehéz megállapítani. Vagy a mai Lipszoukontaü vagy
Hagiosz Georgiosz szigettel azonos.

66
 A perzsa haióhad nyilvánvalóan támadó szándékú
felvonulása ismét ftilszította a görögök között a menni
aagt maradni vitáiát. Athén, Megara és Aigina vezetöi
amellett álltak ki, hogy tart§ák magukat a legutóbb ho-
zott határozathoz, tehát maradianak, és készülienek fol
az ütközetre. Viszont mi sem természetesebb, mint
hogy a peloponnészosziak újra előhozakodtak a vissza-
vonulás ötletével. Themisztoklész olyan elhivatottsá-
got érzett, annyira biztos volt abban, hogy az ő tervei a
legüdvözítőbbek a görög ügyre nézve, és mi több, ő
maga a legalkalmasabb e tervek végrehajtására, hogy
fel sem merült benne soha semmiÍéleaggály az áIta|a
alkalmazott eszközök milyenségérevonatkozóan. Hol
pénzzel vesztegetett, hol szép szavakkal; hol ő hagyta
Arany pénzérme Xqxéw képzrl
magát megvesztegetni. Korántsem feddhetetlen mód-
szerekkel választatta meg magát 480-ra sztratégosszá,
erőszakolta ki az Artemiszionnál való megütközést a
perz§a hajóhaddal, érte el, azt, hogy bár a flotta íövezére Eurübiadész volt, eddig mégis az tör-
tént, amit ő, Themisztoklész akart. Így vált ő - egyéni becsvágyának megfelelően - a görög-
perz§a háborrik Mittiadészhez és Leónidaszhoz mérhetö hösévé. Ésmost ismét'tennie kellett va-
lamit a hazáért és persze saját magáért is. Men ha Szalamisznál maradnak és gyözne§ akkor
Athén újjáépülhet és vezető szerephez juthat,a görög világban, azt meg senki sem tagadhatja meg
töle, hogy mindez az ó'érdeme. De hogyan kényszerítseszövetségeseit a helybenmaradásra?
A megoldás kulcsa abban rejlett, hogy látszatra az ő céIiamegegyezett Xerxészével.Legalábbis
a soron következő lépésekmegtételében nem volt közöttiiLk ellentét. A perzsa király éppúgy a kö-
zeli összecsapást óhajtotta, mint ő. Erre iátszott rá Themisztoklész. Bizalmas emberét, gyerme_
kei nevelőiét, egy Szikinnosz nevű perzsa foglyot, titokban Xerxészhez küldte. Szikinnosz vra
megbízásából közölte a királlyal, hogy Themisztoklész maga is a perzsák győzelmét kívánja.
Ezért azt iavasolja a perzsáknak, hogy ne engediék elszaladni a görögOket. Áttlak el a visszavonu-
lás útját, és kényszerítsékőket harcra. Meg fogiák látni, oly nagy a hellének közötti egyenetlen-
ség, hogy azok akkor is inkább egymás ellen, semmint velük fognak harcolni.

Xerxész örömmel vette a nagytekintélyű athéni férfiú,rárulását", mivel úgy vélte, az teljes
mértékbenígaz,olia az ő terveinek helyességét. Rögtön megtette az intézkedéseket a Szalamiszi-
csatorna lezárására. Katonáit partra rakatta Pszüttaleia szigetén, haióhada í&rőit pedig a Küno-
§zura foldnyelv és az attikai partok között hüódó tengersávra rendelte. Ugyanakkor egy kisebb
hajórait Megara közelébe kiildött, nehogy a hellén flotta az Eleusziszi-öblön keresztül kicsúsz-
hasson a markából.
a
A számíízetésébőlvisszahívott Ariszteidész, Themisztoklész régi vetélytársa az utolsó pillanat-
ban tudott még Aiginából elindulva átcsúszni a perzsa gyűrűn. Ő hozta a Themisztoklész számá-
ra lelkesítő, de a vezérek többségét lesúitó hírt arról, hogy az ellenséglezfuta a visszavonulás út-
iát. Bár Ariszteidész becsületessége közismert volt, szavait mégis hitetlenkedve fogadták. Az
utolsó kétségeketvégül az oszlatta el, hogy az ellenségtől átszökött egy ténoszi tiérész,és ennek
parancsnoka, Panaitiosz részletesen beszámolt a perzsa flottamozdulatokról. Ez szeptember l9-

67
'
én torténhetett. Másnap, szeptember 2O-án fblvirradt a sorsdöntó útközet napia, mivel a görö_
eöknek mo§t már nem is maradt más választásuk, mint hogy vállaliák a c§atát.
A reggelr órákban felvonult a perzsa haióhad, s háttal az attikal par toknak, arccal Szatarrrrsz
felé fordult. A csatorna Eleuszisz felé közelítő nyugati oldalán sorakoztak fel a föníciai gályák,
1níg a keleti oldalon az iónok helyezkedtek el. Valószínű, hogy a csekélyebb harcértékű máshon-
nan származó haiókat kiildték Megarához, mivel azokat a nyílt ütközetben úgyis kevésbéhaszno-
síthatták volna. Az athéniaÉa ítiníciaiakvonalával szembe eveztek, az iónokkal pedig a pelopon-
nészoszi háromevezösorosok néztek farkasszemet. Az aiginai triéréwekegy része minden valószí_
n$ég szerint a peloponnészosziak vonala mögött helyezkedett el harcászati tartalékként,míg a
nyugati szíírnvon ugyanezt a szerepet a koripthoszi gályák töltötték be.
A nevezetes szalamiszi csata kezdetét Perzsók c. tragédiáiában így festi a harcbarr §zrrrr§tyu§cti
részt vevő Aiszkhülosz:

,,Legott hajó hajóba fúrja bronz-hegyét.

A tómadóst athéni gálya kezdi el:
egy tirusi hajó oromtornyát töri
Ponó - mós gólya csőre mós hajóba írir."
(,|óno sy, I staón fordítása)

kezdetét vette hát a kiizdelem. 'Ihemisztoklész buzdító beszéde és a szalamiszon rekedt csa-
ládtagokat íéltö aggodalom hatására az athéniak egymással versengve vezették haióikat a floníciai
gály,ák vonala ellen. Nemsokára az iónok és a ráiuk támadó görög iobbszárny haiói is közelharcba
keveredtek egymással. Az iónok többsége - fittyet hányva'fhemisztoklész feliratainak, amelyek-
kel Artemiszion után szövetkezésre hívta fel őket - vitézül ellenállt. A froníciaiak viszont hamar
meginogtak a szülófijldiük feldúlásáért bosszút álló athéniak csapásai alatt. Hérodotosz sajnos
összefiiggö csataleírás helyett csupán iellegzetes epizódokat hagyott az utókorra. Ezek azonban
iól érzékeltetik az ütközet hevességét. A csata előtti haditanácson oly bölcs véleményt nyilvánító
Artemiszia, Halikarna§szosz királynőie az athéniakkal keveredett harcba. Amikor a túlerő miatt
menekülnie kellett, hátat fordított üldözőinek, de haióia éppen a hátulról előnyomakodó ázsiai
gályrákba ütközött. Kilátástalannak tűnő helyzetében kétségbeesett tettre szánta magát. Az
ugyancsak a perzsák oldalán küzdb kafundaiak haiőiáratámadt, és elsüllyesztette azt. Az athé-
niak ezt látva, arra gondoltak, hogy átállt ltozzájuk, és békénhagyták iárművét. Artemiszia így
megmenthette magát és hajóiát az ellenségtől. Xerxész, aki az attikai tengerparton felállított tró-
nusról szemlélte a c§atát, állítólag e szavakkal ismerte el a királynő vitézségét:,,Embereim asszo-
nyokká lettek, az asszoinyok meg férfiakká.",
Az sem volt mindennapi összecsapás, amelyben egy attikai, egy szamothrakéi F .gy aiginai
hajó vett részt. A szamothrakéi és az attikai gálya viaskodásából az előbbi került ki győztesen, mi-
után ellénfeléthullámsírba taszította. Látva ez\ az aiginaiak egyik háromevezősorosa a győztes
g6lyá!ía rontott, és meglékelte azt. A szamothrakéi triérészsüllyedni kezdett, de legénységenem

68
 A szalamiszi csata he$színrajza (i. e. aSL)

ru;
la

Pireuszí-
öböl

fuwt-/
2km

k - korinthosziak A - athéniak P - peloponnésÁsziak Ai - aiginaiak

adta fel a harcot. Kitűnő dárdavetők lévénegymás után terítették le az aiginai hajó személyzetét.
maid saiát süllyedő gályáiukról a legénység nétkül maradt háromevezósorosra ugrottak. Ésmi-
után hatalmukba kerítettékaz ellenség haióiát, tovább folytatták a harcot.
Ennek a ielenetnek a csatát íigyető xerxész is szemtanúja volt. Eppen gályáiukat vesztett fi5ní-
ciai hajóskapitányok gyiilekeztek trónusa elé, akik keserű szavakkal vádolták az iónokat áltítóla"
gos árulásukért, mintegy ráiuk fogu" saját balsikeriiket. Prn az előbbi események meggyözték a
királyt az iónok bátorságáról, és haragja a saját hibájukat másokra hárító fóníciaiak ellen fordult.
Nem sokat teketóriázott velük, hanem azonmód levágatta a fejiiket. A perzsa tábor persze nem
csupán e kivégzések miatt fogyatkozott. Az elsüllyesztett ftjníciai és kisázsiai görög haiók legény-
sége zömmel a tengerbe veszett, mivel a tengerbe zuhantak nem érhették el a szárazíőldet. Ha
ugyariis visszafelé úsztak, aL attikai iartok irányába, akkor saiát seregiik előnyomuló iármfiveibe
ütköztek, ha viszont Szalamisz felé risztak, akkor az athéniak és a peloponnészoszia§ végeztek ve-
liik. Ezzel szemben a hellén haiótöröttek nagyobb része könnyen elérhette Szatar\risz szigetét.
Ilyen tekintetben pedig még tovább romlott a perzsa haióhad helyzete Ariszteidész vitézsége
,folytán. A visszatét szám(uött, aki már Marathónnál bizonyította bátorságát, most awal tfirrt
ki, hogy egy c§apat atheni nehézfegyverzetűkatonával megrohanta és elfoglalta Pszüualeűl Így
aztán ez a szigetecske sem lehetett többé a vízbe esett támadók r-^nerléke.

69
 A íiiníciaiakarcvonalán dölt el elöször
a küzdelem a hősies atheniak iavára,, maid megingott a
peloponnészosáakkal szembenálló ión flotta is.,Ez utóbbi gályái menekülni kezdtek Phaléron
felá lgyekezetükben, hogy minél hamarabb elériék a Szalamiszi-csatorna keleti bejáratát, óvatla_
nul besétáltak a lesben álló aiginaiak hálóiába. Mint említetttik, az aiginai csatahajók egy része
tartalekban volt. Ezek a grflyák az ütközet kései szakaszában kelet felé húzódtak, § most mint ki_
éhezett karvalyok csaptak a szfl< csatornakiiáratnál egymást akadályozó ión triérészekre. De nyu_
gat felé, az Eleusziszi-öböl irányába sem menekülhettek Xerxész haiói. Itt a korinthosziak állták
el útiukat. A korinthosziakról Hérodotosz azí íria, hogy a csata első fiázisában az Eleusziszi_öböl
felé futottak háromevezösorosaikkal, maid isteni előiel hatására letettek áruló szándékukról, és
visszakormányoztak az ütközet színhelyére,ahol aztánbátran harcoltak. Valószínűleg azonban a
korinthosziaknak eszük ágában sem volt elárulni a görög szabadság ügyÉt. sokkat inkább arról le-
hetett szd hogy ők nyugat felé manővereztek, nehogy az athéniak csapásai elől megfutamodó fo-
níciaiak egérutat nyerhessenek.

A perzsa haióhad elvesztette a csatát, és ráadásul súlyos anyagi- és emberveszteséget szenve-

dett. Megbfuható adatok nem állnak rendelkezésünkre, de igen valószínű, hogy a görög flotta
ezúttal csak csekélyebb mértékben károsodott. Themisztoklész elképzelése tehát bevált. Sikerüt
szétzűzni az ellenség tengeri hadereiét, és mint a iövő ígazolta, ezáltal nemcsak további elönyo-
mulását akadályozta meg, hanem egyszersmind Attika felszabadítását is előkészítette. Xerxész el-
hagyta Európát, csak szárazfiildi seregenek egy részéthagyta a Balkánon. Ez Mardoniosz vezet6
sével Tiesszáliába vonult vissza, majd a következő évben a Plataiainál vivott c§atában megsem-
misüt. Bi U,er a görög-perzsa háború hivatalosan csak i. e. 449-448-ban ért véget, a Balkánnak
soha többé nem kellett rettegnie perzsa támadástól.
A marathóni csata után Miltiadész nevétől volt hangos Hellasz. Most Themisztoklész dicsére-
tét zengték. Az iránta érzett csodálat kütönös formában iutott kifeiezésre a győztes államok iszth-
moszi tanácskozásán. Itt, a tengerek ura, Poszeidón isten oltára előtt szavaztak a perzsa-ellenes
szövetségben résztvevő poliszok vezérei arról, hogy melyikük érdemli ki a legmagasabb kitünte-
tést az ázsiai flotta feletti gyözelemért. Az öntudatos, saiát bátorságukat sokra énékelö vezérekaz
ókori ember romlatlan öszinteségévet mind önmagukra adták voksukat, ám a többség második
helyen Themisztoklész nevét ielölte meg. Így - mint Plutarkhoszlria- neki adták a legmagasabb
kitiintetést. Megérdemelte. Mint ahogy kiérdemelte Spána etismerésétis. Leónidasz honfitársai
tudták, mivel tartoznak a perzsák legyőzöinek. Eurübiadészt bátorságáért, Themisztoklészt pe-
dig bölcsessegéért tüntették ki olaifuakból font koszorúval. Sőt, amikor az atheni államférfi sze-
mélyesen vette át a koszorút, még egy gyönyörű harci szekérrel is megaiándekozták, és Spánából
távozva az államhatárig háromszáz iíiúból álló díszkíséretkövette őt.
A dics&ég épülete azonban sokszor maga alá temeti azt, aki emelte. Themisztoklész azt hitte,
hogy a Xerxésszel vívott háborúban végrehajtott tettei élethossziglan biztosítják számára polgár_
társai háláiát. Tévedett. Elsösorban fennhéjázó magatartása váltotta ki sokak ellenszenvét. Gö_
gtis viselkedéséröl sok antik anekdota maradt fenn. Egy alkalommal például a szalamiszi véres
napon partra sodródott perzsa hullákat szemlélte, mikor egy§zercsak odaszólt kís&etében levő
barátiának, hogy szedie csak le nyugodtan a tetemeken található ékszereket. Maid látva annak
habozását, iW buzdította: ,rSzedd le magadnak, te nem vagy Themisztoklész!" Máskor két
szomszédos birtoka közül az egyiket elárvereztette. A feltételeket ismertető kikiáttónak azt is
meghagyta, hogy a vevőielöltekkel tudassa: ió szomszédot kapnak. Egyszer pedig kiielentette,

70
hogy az ő fia Hellasz leghatalmasabb embere. Hiszen - mondta Themisztoklész - a görögöknek
az athéniak parancsolnak, az athéniaknak éry nekem a feleségem, neki viszont a fiam.
Azval.őígazrhogy a görögök egy tekintélyes részének - éppen az őérdemeként kivívott szala-
miszi gyözelem következtében - nemsokára tényleg az athéniak parancsoltak. Ám maga The-
misztoklész már nem sokáig gyakorolt hatást Athén ügyeire. Nemcsak eőgie váított ki ellenszen-
vet, hanem politikai okok is közreját§zottak pályáia hanyatlásában. A perzsák visszaűzése utíin
Athén tekintélye megnövekedett - Spiirta rovására. Themisztoklész úgy látta, hogy a görögök
feletti athéni hegemóniát éppúgy,mint szülővárosa alapvető gazdasági érdekeit az biztosítaná a
legjobban, ha Athén és Perzsia kiegyezne egymással, esetleg a háború vagy még az ión felkelés,
előtti helyzet alapián. Csak közbevetől eg jegyeznénk meg, hogy - amint Miltiadés z életraizában
olvashattuk - az i. e. 500-as évek végénPerzsia 6 az attikai város között barátsági szerződés állt
fenn. Ezt a korábbi állapotot, amely szabad utat biztositott az athéniak keleti kereskedelme előtt,
kívánta helyreállítani Themisztoklész. Mivel pedig tudta, hogy ez a törekvése keresztezi Spárta
érdekeit, hozzdlátott Athén falakkal történő megeröllítéséhez. A spánáiak tudták, hogy a perzsák
elűzése után e falak elleniik jelentenek kihívrást. Fellobbant hát, és diplomáciai síkon folytatódott
a már a háború ideién is parázsló ellentét a görögség két vezető hatalma között. Különösen fe-
szültté vált a helyzet Themisztoklész következő lépéseután. A delphoi Apollón-szentély közös
tiszteletében egyesült poliszok gyűlésénSpána azt iavasolta, hogy zárjákki maguk közü azokat a
városokat, amelyek nem harcoltak a perzsák ellen. Ez ugyan iogos követelésnek tűnt, teliesítése
esetén azonban a spártai befolyás igencsak megeróstidött volna, hiszen olyan városállamok veszí-
tették volna el jogaikat, mint Argosz, Thébai és mások. Themisztoklész ezért megakadályozta a
javaslat elfogadását

Az athéni nép többsége békétakart a g(irögök között, bosszút kívánt állni a perzsákon, és vissza
akarta állítani egész Hellasz szabadságát, ami per§ze a kisázsiai iónok önállósulását is ielentette
volna, Ezért inkább óhajtotta §pártával az összehangolt egyíittmííködést, mintsem a Perzsiával
történő megegyezést. Ezt a politikai vonalat Themisztoklész régi ellenfele, Ariszteidész képvisel-
te. Ő volt az, aki i. e. 478.től kezdve kiépítette aPerzsia elleni harc jelszavával az Athén yezette
tengeri szövetséget. Az ő célja is Athén tengeri hegemóniáj:ának megvalósítíísa volt, de nem per-
zsákkal szövetkezve és Spánát ellenségeskerlésre provokálva. A polgárok rokon§zenve most
Ariszteidész feléfordult, és tfuéwel az ő egykorí szÁműzese után a szavaz&serepekre Themisz-
toklész neve keriilt.
Alaposan téved azonban az, akivalamilyen békébeszenderült, nyugodt remeteéletként képzeli
aszámífuőtt Themisztoklész iővőiét. Már a számtaetésre kiválasztott hely, Argosz is ttrulkodott
arról, hogy a politikus még nem adta fel aiátszmát Argosz Spárta ellenfele és a perzsák szimpa-
tizánsa volt. Itt szívesen fogadták az o|yanpolitikust, mint amilyen Themisztoklész volt. Argosz-
ból kapcsolatot keresett é§ talált a görög-perzsa háborrn masit legendás személyiségével,a plataiai
szárazfó|di csatában győztes spártai Pauszaniasszal. Pauszaniasz, a kor egyik legkiválóbb hadve-
zére, szakított szüővtlrosa politikai vezetésével, 6 a hagyomány szerint titkos ttirgyaltisokba bo-
nyolódott a perzsákkal. Miután üzelmeire fény derült, halálra ítéltékés meggyilkbkák. Áttitotag
a hagyatét<ában Themisaokl&z és a perzsák köai tárgyalttsokra utaló leveleket találtak. Yagy ilgy
volt, vagy csak ezt teriesaették ellorségei. Mindene§etre Ath&rban vádat emeltek Thenrisao-
klész ellen. Miuttln a közhangulatot Spáíta is szította, a nébány érrvel ezelött még Hellasz hőse-
ként ünnepelt féríiélete komoly veszélyben forgott. Menekülnie kellett. Előbb Kerkürába (mz:

7l
Korfu) haiózott, maid Epeiroszba ment. Erről a kicsrny krrályságról es iövőbeli kalandos sorsú
uralkodóiáróln Pürrhoszról külön feiezetben fogunk megemlékezni. Ide, Epeiroszba szökött utá-
na Athénból családia. Mikor már maga mellett tudta feleségétés gyermekeit, haión Kisázsiába
ment. 465 körül írhatták az idöt, amikor Aiolisz tartományból a perzsa udvar felé vette útiát. Mi-
vel a nagykiráty jutalmat tüött ki feiére, cselhez folyamodott, hogy megörizze inkognitóiát. Le-
Íiiggönyözött szekérre szállt, s fogadott kíséröi a kérdez&ktyCőknek azt a feleletet adták, hogy
rabnöt visznek a király egyik aitónállóiának. Így aztánbántatlanul jutott a király, {erxész avagy
utóda; Artaxerxész elé. Kilététcsak a trónus elött íiildre borulva árulta el, amikor is az uralkodó
nagyvonalúságára bízta életét.A király, mintha valami kincset kapott volna, úgy örült, hogy e
nagy ember az ö alattvalója lett. Birtokot adományozott neki,,s ő gondtalanul élte utolsó éveit
Magnészia városában. Itt érte öt a halál valamikor i. e. 462-459 között.
Egy eléggé valószínűtlen hagyomány szerint önkezével vetett véget életének,amikor Artaxer-
xész egy Gtirögország elleni háborúhoz akarta tudását felhasználni. A Themisztoklészról a ké_
sőbbi ókorban kialakult romantikus képbe ez mindenképpen beleillik. De hogy Athénban meg-
bocsátottak a nagy hadvezérnek, azt nem csupán ez a szóbesz&, hanem az is mutatia, hogy a pei-
raieuszi kikötö közelében síremléketállítottak neki, és erről a vígiálékíróPlatőn ezt íria:

,, Díszes helyen feléhített sírdombodat

a tengrjárók iidaözlik mindenfelőI;
és az jöoőmenő hajókon elmereng,
s csatájukat szemléli majd a tengeren."

(Móthé Elek forditása)

Alexandro sz (Ir.1 asy Sándor)

zdz év is eltelt azőta, hogy a nagy athéni hadvezér, korának .gyik legvilrtottabb poli_
tikusa, Themisztoklész az ösi ellenség, Perzsia fisldién örökre lehunyta szemét. Száz
év, amely Athént eg,yszer a politikai hatalom csúcsára emelte, a Periklész nevével
íémjelzett virágzás állapotába; másszor a Spánával kitört viszály, a peloponnészoszi
háború gyászos következményeként megfosztotta Athént na§liatalmi státusától Fel-
emelkedés és elbukás egyaránt osztályrésze volt annak a városnak, amely leginkább kivette ré-
szét a perzsák legyőzésébő. Az i. e. 4. század első felében rövid ideig úgy látszott, hogy Athén
ismét képes lEsz a görög történelem meghatározó ereiévéválni. Spána ellen fordultak saiát egy.
kori szövetségesei, és a 370-es évektől a boiótiai városok koalícióia sorva§ztotta következetesen
a lakedaimóni állam életereiét. Athén vezetői abban reménykedtek, hogy az állandó háborrisko-
dásba bonyolódott görögség egy részétvárosállamuk köré tömörítve megúiíthatják egykori ten_
geri hatalmukat. Azonban csalódniuk kellett. A meggyengült attikai város már nem tudott
annyi kedvezményt iuttatni szövetségeseinek, hogy azok cserébe elismeriék az ő vitathatatlan
fennhatóságát. Es amikor erőszakhoz próbált folyamodni, a következmény egy úiabb háború
lett.
I. e. 355-ben Athén a közte és zsarnokságát nem tűrő szövetségesei között kirobbant úgyneve_
zett szövetséges háborúban vereséget szenvedett. A haidan oly büszkén kiemelkedő athéni nagy_
hatalom végleg összeomlott. Senki §em vonta kétségbea híres athéni író és szónok, Iszokratész
szavainak igazságát: ,,Hazánk most pusztasággá oáltozott. Sokan elpusztultak az erőszah folytán,
mások idegenfun bolyonganak családjaikkal egtütt, és a rettegés még ana is ráoiszi őket, hogt tulaj-
don testoheik, a görőgök ellen harcoljanak." (Borzsák Istzlón tordítása)
Athen veresfue elött egy esztendővel történt, hogy az öröm u;longó hullámai söpörtek végig
Makedónia hegyes-völgyes táiain. Egy napon a király, II. Phtlopír§a bevette a thrák partvidéken
fekvő Poteidaia városát, legkiválóbb vezére, Parmenión ugyanazon a napon nagy csatában le_
győzteaz illireket, lova, istállóiának büszkesége pedig elsőként ért célba az oliimpiai versenyen.
Es mintegy betetözéseként mindeme iónak, a királyn é, Olümpiasa fiúgycrmeknek adott életet. El
is teriedt mindiárt a hír: az a Fyerínek, akinek születése három győzeiemmel esett egybe, maga
legyöáetetlen lesz. Az brszfu leendö ura ennek megtelelöen sokat ígéronevet kapott: Abxan-
dtos4 rlagyrs ,a fhfiak údelmaője'-
Meghökkentö az ellentét Athén és a többi eörög városállam pusztultisa, valamint Makedónia
gyors és diadalmas felemelkedése között. Ez mozgásba hozta a görögség maradék politikai ener-
giráit. Titkos és nyílt társaságok alakultak a városokban, amelyeknek tagiai a válságból kivezető
utat keresték. Azt kutatták, miként csökkenthetnék agazdagok és szegények, rabszolgák és szaba-
dok élesedö harcának veszélyeit; azt vitatták, hogyan tehetnék ismét biztonságossá a politikai
zűrzavar miatt bizonytalanná vált kereskedelmet; vizsgálták az ipar fellendítéséneklehetőségeit,
s végül azt a módszert igyekeztek megtalálni, amellyel a görögség szétaprózott erőit úira egység-
be foghatnák.
A sok megoldatlan kérdésre érdekes módon legtöbbször ugyanazt a választ találták: meg kell
támadni Perzsiát. A modern kor történészei mindezt ítgy fogalmazzák meg, hogy a görögök a vá-
rosállamokban válságba jutott antik gazdálkodást hodítás révénakarták kivezetni a zsákutcából.
A saját technikai-termelési tapasztalataikat kívánták a Közel- és Közép-Kelet addig kellőképpen
ki nem használt ember- és nyersanyagforrásaival összevegyíteni, és ezáltal a termelés magasabb
szintiét elérni. A remélt zsákmránnyal óhaitották úiratáplálni saját gazdasági életüket, a területi
hódítással pedig a városok nyomorba süllyedt polgárainak úi letelepedé§i é§ megélhetési lehetö-
seget nyújtani.
A görögök valóban ezt akarták, de természetesen mindez nem tudatosult benntik ilyen kristály-
tisztán. Meg kell szerezni a ,rbarbíirok" kincseit! Fogiunk iissze, hogy együtt álliunk bosszút a
Xerxész által leromboltatott hellén szentélyekért!- Ezek a ielszavak mozgósítottak, é9 adtak re-
ményt szegényeknek és vagyonukat íéltőgazdagoknak egyaránt.
A nagy perzsa<llenes nekibuzdulás azonban korántsem ielentett telies nézetazonosságot a pol-
gárok között. Iszokratész és mások a hellénségnek a tróiai háborúhoz fogható hatalmas ereiű kele-
ti hadifuatát csak makedón hegemónia alatt tudták elképzelni. Iszokratész egyenesen felszólította
II. Philipposzt arra, hogy ha valóban a legnagyobb mitikus hős, Héraklészutóda - a makedón ki-
rályi család ettöl a hérósztóI származtatta magát -, akkor ővezesse a hazafiság eszméiétől lelkesí-
tett hadsereget Keletre. rs rra győztesen megvívta a harcot, tegye Hellaszt a Kelet kimeríthetet-.
len anyagi forrlísainak birtokosává, a világkereskedelem középpon tiáv á|
Azok azonban, akik a makedón irányítástól a görög demokrácia intézményeit és még meglévő
befolyását íéltenék,makacsul ellenálltak a makedón föség elismerésének. A híres szónok, Dá-
moszthenész állt ezek élén.Fáradhatatlanul szervezte Athén é§ több más görög víiros makedón,
ellenes erőit, és nagyhatiisú szónoklatokban támadta II. Philippo§zt. Szinte önkínzással határos
módon iavította ki fizikai hiányosságait, amelyek akadályozták gondolatai hatásos kifeitésében.
Hangiának gyengeségétés hebegésétpéldául úgy kiizdötte le, hogy szavalás közben kavicsokat
tartott száiában. Hangját azzal is er&ítette, hogy futás közben beszédrészleteket adott elő, s így
tüdeiét és beszélöszerveit hozzászoktatta a nagy igénybevételhez. Ez a vasakaratú féríiúelőbb in-
kább a Makedónia etleni harcban kívánta megteremteni a görögök egységét, hogy azután a,,bar,
bár" északi szomszfi veszélyét lekiizdve indulhassanak Perzsia meghódításiira.
Az Iszokratész és.Démoszthenész nevével ielzett két irányzat közül minden kétségetkizáróan
az előbbi volt az, amelyik felismerte a kor realitását. Makedónia, ez a Balkán északi részén fekvö
kultrrráiát tekintve a görögökkel rokon ország azí. e. 4. századig nem játszott ielentős szerepet az
európai politikában, sőt, meglehet&en elszigetelten élt. Az állam éléna katonai és nemzetségi
arisztokráciára támaszkodó király állott, míg a lakosság döntő többségét a részint szabad, részint
íiiggő viszonyban élö íöldművések és pásztorok tették ki. A rabszolgatartó termelés itt még nem
nyert tért, s íEy u egész Görögországot érintő válság ezt a területet nem súitotta. A szabad dol-
gozók tömegei még nem veszítették el termelöeszközeiket, ennek következtében az alapvetően rá-

74
irrk épülö háds€reg is erft, ütőkfues rlolt.
Vessíink most egy pillantást arra a
hadseregre, amelyet az említett II.
Philipposz i. e. 359-töl 336-ig tartó
uralma idején oly kiválóan meg§zerve-
zett, hogy lényeges változtatások nél-
kül, fiának zseniális hadvezetése alatt,
később évtizeden át nem talált legyő-
zőre| A sereg leghatekonyabb részéta
nehézfegyverzetű lovasság alkotta. En-
nek magvát a makedón nemesség adta.
Innen megtisztelő elnevezésük is: ie-
tairoszok, vagyis a király ,rtársai", ba-
rátai, fegyveres kísérői, hivatásos kato-
nák. A hetairoszok bronzpáncéllal és
sisakkal fedték testüket, támadó fegy-
verük a kard és a lándzsa volt. Létszá-
muk 2 és 3 ezer között váltakozott. A
hetairoszok egyik osztaga alkotta a ki-
rály lovaskíséretét, melynek tagia kez-
detben kizárólagos ioggal viselték a
hetairosz nevet. Alexandrosz korától
kezdve azonban a nehézlovasság egé- Nap Sándor
szét így nevezték.
Makedóniából és az alávetett népek
lovasaiból, például a paionokból toborzódott a szariszophoroszoknak, vagyís lándzsahordozóknak
nevezett közepesfegyverzetű lovasság. Ennek támadó fegyvere a 4-5 méter hosszú, nehéz make-
dón lándzsa, a szarisza volt, míg a harcosokat kis paizs, sisak és íémlapokkal kirakott börzeke
védte. A csekély létszámú könnyűlovasok börpáncélt viseltek és lándzsával hadakoztak. Ez utób-
biak főként a makedónoknak alávetett thrákokból kerültek ki.
A gyalogságot II. Philipposzazeurőpai görögök mintájára szervezte meg, felhasználva a sereg-
szervezés az idő tájt legmodernebb módszereit. A gyalogosok a szabad, de nem nemes lakosság
soraiból rekrutálódtak, részben pedig zsoldosok voltak. A legszálasabb és legvitézebb harcosok,
az úgynevezett pezetairoszok, szintén hivatásos katonák, alkották kezdetben a királyi gyaloggár-
dát. Neviik ielentése: ,rgyalogos társak" arra utal, hogy tősgyökeres és szabad makedónokról van
szó, akik a lovas hetairoszokkal, vagyis ,rtársakkal" szemben alacsonyabb társadalmi helyzetük
miatt kerültek gyalogos szolgálatba. Alexandrosz korától így nevezték a falanx harcosait. Teljes
háborús létszámban falanxuk a következő részekből összeállítva állt csatasorba: egy l6 emberből
álló egyes oszlop volt az alapegység, amelyet lokhosznak neveztek. 16 lokhos7alkotott egy szün-
tagmát (256 fr), és 16 szüntagma egy kis falanxot (4096 íö). A nehézgyalogság falanxa 4 kis fa-
lanxból tevődött össze, tehát 16 384 harcost számlált. Amennyiben a létszám nem volt telies, a
sorok mélységétcsökkentették. A minimum l2 sornyi mélységvolt. A pezetairoszok fegyverzete
bőrvértből, kis kerek paizsból, lábvértből, kerek nemez süvegből, rövid kardból és szariszából

75
 t

állt. Ez utóbbit két kézre fogva használták, úgyhogy emiati a paizsot fogantyú nélkül, pusztán
karszíjon kellett hordaniuk
Ugyancsak falanx hadrendben kiiLzdöttek a közepesfegyverzetű gyalogosok, az úgynevezett hü-
paszpisztészek, magyarul paizshordozók. Lehetséges, hogy ők eredetileg a hetairoszok fegyver-
hordozói voltak, s csak ké§őbb váltak önálló alakulattá. Könnyű páncélzatuk miatt igen mozgé-
konyak voltak, rövid dárdáiuk és hosszú kardiuk a test-test elleni küzdelemre kiilÖnÖsen alkal-
massá tette őket. Háborús létszámuk mintegy 6 ezer fő volt. Közíilük a legpróbáltabbak, a 3 ezer
legmegbfuhatóbb harcos alkotta Alexandrosz idejétől az agémát, a király gyalogos testőrségét.
2 ezer embert tett ki a dárdavetőkből és íiászokból álló könnyűfegyverzetű gyalogság. Ebben
nagy számmal harcoltak a Makedónia keleti határfolyóia, a Sztrümőn melLett étő agrianoszok,
akik különösen híres íiászok voltak. Háború esetén az egész gyalogság létszáma a szÖvetségesek-
kel együtt 30-40 ezer ember körül mozgott.
Félelmetes erőt képviselt ez a hadsereg, § ezt az erőt hamar megtanulták félni a szomszédos
thrókok, illirek, no meg az egymással marakodó görögök. A makedón király fokozatosan kiter-
iesztette uralmát az Egei-tenger északi részénhúzfió partvidékre.
Hatalma alá hajtotta azt a te,
rületet, amelyen a feilett iparral rendelkező görög gyarmatvárosok terültek el. Es e városok adóia
mellett az úionnan megszerzett vidék ásványi kincsei is az ő'kamráiát töltötték meg ezután. Ha-
marosan meg is ielent a makedón arany- és eziistpénz, hirdetye az úi nagyhatalom ere;et a harc-
tér utlin a piac terfu is.
II. Philipposz, akinek országlása ideién indult meg ez afelvirágzás, nem csekély politikai öntu-
dattal rendelkezett. Úgy vélte, hogy ha hatalma a perzsa nagykirályéhoz hasonlÓ, akkor ennek a
kormányzás formáiában is tükröződnie kell. Ezért egyre inkább nyílt zsarnoki uralmat vezetett
be, és az ellenkező nemességet erőszakkal kényszerítettea teljes behódolásra.
Az egy kezben tartott és következetesen irányított makedón politikai, katonai és gazdasági ha-
talom csakhamar az egész Balkánra ránehezedett. Számos görög Politikus - kÖzéiiik tartozott
Iszokratész is _ belátta, hogy Makedónia nélkül nem lehet eredményesen PolitizáIni,, ÍgY hát elfo-
gadta a makedón hegemóniát.
Mindezt tudnunk kellett ahhoz, hogy nyomon kísérhessük egy Íiatalember tüneményes pálya-
futását. Egy ifiúét,aki 20 esztendős korában már király, és aki 33 évesen az akkor ismert civili-
záLtvíIágnagyobb részénekuraként hal meg. Példa nélkül áll a történelemben, amit Alexandrosz
l3 év alatt véghez vitt. És*ert e 13 éven át tartó sikersorozathoz foghatót azőta sem Produkált a
história, természetes, hogy mint minden egyedülállóhoz, szokatlanhoz, ehhez is mítoszok szÖve-
vénye tapadt. Csodás előielek, isteni beavatkozás a fogantatásba, égi segítséga győzelemhez -
mind olyan motívumok, melyek folyékonyan ömlenek a régi szerzó'k tollából, Plutarkhosztól
kezdve a középkori Alexandrosz-regények íróiig. Mi hát a valóság? Pillantsunk be mi most a mÍ-
tosztól megtisztított történelembe !
Az i. e. 356-ban született Alexandro.sar fudatosan készítettékelő a dinamikusan növekvő make-
dón birodalom maidani irányítására. Nevelésénekgondiát kezdetben anyia egyik rokona, Leóni-
dasz vállalta, aki mértékletességreés a féletem legyűrésére szoktatta tanítvánYát. \evelő és ne-
velt viszonyát iól jellemzi az alábbi eset. Egy alkalommal a királyfi tÚlságosan dagy lendÜettel
szórta a tömjént az áldozati tűzre. - Einye, Alexandrosz! - szólt rá Leónidasz. - Maid akkor Po-
csékold az illatszereket, ha meghódítod ama vidékeket, ahol teremnek!
Másíél éfiizeddel később, Szíria meghódítása után, Alexandrosz még mindig emlékezett erre a
feddésre. Es miután ekkorra már valóban kezében tartotta a nevelőie által említett vidékeket,

76
Makeün nehézfegruerzetű looas (hetairosz)
bronzpáncélban és hosszti lándzsáoal

77
nagy mennyiségű tömiént és mirhát küldött Leónidasznak awal a megiegyzéssel, hogy ezentúl
ne legyen szűkmarkú az istenekhez.
t;zifrúAlerandrosz bátorságát bizonyítiaazam&, ahogyan híres lovához, Bukephalaszhoziu,
tott. Ezt a iónövésű paripát tizenhárom talantonért aiiinlották flól II. Philipposznak megvételre.
A királynak tetszett is a különösen neme§ tartású állat. A bökkenö csak az volt, hogy emberei kö:
zü egyik sem tudta megüni a lovat. Az ugyanis addig rúgkapált, fuaskodott, amíg valamennyi
lovasát meg nem hempergette a porban. A király emiatt lemondott a vételről. Alexandrosz, aki
addig csak néma szemlélöie volt az esemérryeknek, ekkor megiegyezte, hogy kár ezt a szép mént
csak azért elveszíteni, mert iig}etlenek a lovászok. Philipposz felháborodott fia szemtelensfuérr,
aki felnött, tapasztalt férfiak fólött mert ítaetet mondani. Szóváltás támadt közte és Alexandrosz
között, amelynek v€én a ielenlevők nagy dertiltsQe közepette fogadtist kÖtÖttek arra, hogy a fir1
megüi< a lovat. A tét a paripa tíra volt. Alexandrosz nappal szembe állította az állatot, mert é§z-
revette, hogy aa saiát mozgó árny€{<árrak látiisa vadította meg. Néhárry megn}nrgtató simogatiis
utárr felpattant a hátára, és adüg vágtatott, amíg az teliesen meg nem adta magát az Ö akaratáílak.
phitipposz biiszkesgőt sugárzó arccal adta a lovat fiának, s állítólag ezt mondta neki: ,,Fiam,
keress maga,dhoz méttőbb kirátysagot, szűk neked Makedónial" Bukephalasz késób Alexandrosz
kedvenc hadiméne lett, s miutárr harcban elpusztult , gazdáiaaz inÜai HüdaszPész-folYÓ balPan-
iárr várost alapított, § azt róla Bukephalának nevezte e|.
Mint ez a történet is bizonyítia, Alexandroszt valóban iól felkészítettékfizikailag azokra a fel-
adatokra, amelyeket egy hadvezérnek vállalnia kellett. Philipposz azonban nem lett volna bÖlcs
uralkodó, ha fia szellemi feilödését elhanyagolia. Korának legkiemelkedőbb tudósára, Aisztote-
lésneb:utaa trón várományosának oktatását. Arisztotelész fejedelmi tandíiat kapott: a király új-
jáépíttette az általa nemrég feldűt Sztageirát, a filozófus szülővárosát, és rabszolgasorba
süllyesztett polgárainak visszaadta szabadságukat.
Alexandrosz egész politikai páIyáiát meghatározta Arisztotelész hatísa. Az Ő buzdítására lett
kedvenc olvasmánya azllíász, a rettegett hóis, Akhilleusz pedig kö','etésre méltó PéldakéPe. A ve-
le folytatott elmélyült beszélgetések és szövegelemzések tették képessé őt arra, hogy már l6 esz-
tendős korában eredményes tárgyalásokat folytasson a perzsa király követeivel, és atyja háborus
távolléte alatt királyi hetytanóként se valljon szégyent. Oktatóia gondolatai kÖzÜ talán az hatott
rá 1eginkább, amelyet Arisztotel ész a ,,Politika" egy részletében feit ki. Itt azt Íria, hogY ha'egY-
szer a hetlének összefognának, akkor a világ uraivá válhatnának.
Ez aze§zme, a hellénség összefogása Makedónia égisze alatt, táplálta II. Philipposz politikáiát,
és keltett becsvágyat Alexandroszban is. E cél érdekébenverték le a makedón hadak i. e. 338-ban
Khairóneiánál a szembeszegülő görög városok egyesített seregét, és hívta össze Philipposz e1y
évvel később Korinthoszban a görögség egyetemes kongresszusát. A korinthoszi kongresszus az-
után nem is habozott elismerni Makedónia vezetö szerepét. Emellett határozatot hqzott a társa-
dalmi stabilitás megteremtésére Hellaszon belül, hogy a politikai energiákat a iövőben egYértel-
műen a perzsia=ellenes háborúra fordíthassák.
A makédón vezető szerep azonban úiabb egy év leteltével meginogni látszott. II. Philipposzt
meggyilkolták, s ez azonnyomban a trónváltozással járó szokásos irányítási problémákat vetette
fel. A gondok komolyságát mi sem ielezte iobban, mint hogy a thrákok és a görögök egy része
rögtön fellázadt a makedón uralom ellen. Hogy perz§a felbujtásra ölték-e meg PhiliPPoszt, aki a
már említett korinthoszi konferencián egy Perzsia elleni hadjárat tervét fogadtatta el, avagy a §ze-
mélyes bosszú áldozata lett, nem tudiuk pontosan. Ókori források meg Alexandroszt is gyanúba

78
keverik, aki az atyia újabb házassága
miatt felbőszült Olümpiasz hatására
valóban eltávolodott Philipposztól.
Akárhogy is volt,, a lényeg az, hogry
i. e. 336-ban, húsz esztendős korában
Alexandrosz foglalta el Makedónia
tróniát.
Abban, hogy Alexandrosz viszony-
lag simán vehette át a hatalmat, nagy
szerepet iátszott a hadsereg. Ennek
lEgtekinté$esebb vezető, tgy Antipa-
trosz és Parmeniőn is benne látták a iö-
vő sikeres hadvezérét, a perzsák elleni
makedón-görög összefogás fö letéte-
ményesét.Es Alexandrosz nem oko-
zott csalódást. Mindiárt uralkodása ele-
jén, a Duna közelében nagy csatában II. Philipposz mellszobra
legyőae a Lázadó thrák tiballoszokat,
majd alig lélegzetvételnyi szünet után
a korinthoszi egyezséget felrúgó Théfui ellen vonult. A várost lerombolta, lakóit rabszolgának
adatta el. Ezek után már senki elött sem volt kétséges, hogy Alexandrosznak éppúgyengedelmes-
séggel tartozik, mint azelőtt Philipposznak. Az úiabb korinthoszi kongresszuson pedig a görög
városállamok - az akkor már legyengült Spána kivételével - megszavazták a közös makedón-
'gOrOg háborút Perzsia ellen. A szövetséges haderő fövezére Alexandrosz lett.

Istenek és gigászok harca. Dombormű a pergamoni

zeusz-oltónől
 Perzsiában ekkor III. Dareiosz Kndomannosruralkodott. Országlása ideién a királyi hatalom
erősen lehanyatlott. A zömmel göröglakta nyugati tartományok elszakaoásra törekedtek, a hely-
tartóknak pedig sikerült magukat jelentős mértékben íiiggetleníteni a központi kormányzattól. A
perz§a hadsereg, amely iavarészt népfolkelőkből állt, alig feilődött valamit a görög-perzsa hábo-
rúk előbbi feiezetekben ismertetett c§atái óta. Így aztámsem technikailag, sem szervezettsegében
nem érte el a makedónok színvonalát. Mindezek ellenére a perzsák így sem voltak lebecsülendő
ellenfelek. Seregükhöz közel 20 ezer görög zsoldos tartozott Memnón vezeté§ével, hadiflottáiuk
meg nem kevesebb, mint 400 haióból állt.
Alexandrosz i. e. 334 tavaszán indult Perzsia ellen. Közvetlen hadászatr céIia az volt, hogy
Kisázsia nyugati és déli partvidékételfoglalia, s ezáltal egyrészt elszigetelie a perzsa flottát, más-
résa támaszpontokat létesítsen a tengerpart közelében, amelyekről kiindulva a birodalom'belse-
iébe nyomulhat. Az expedíciós sereget, amely az Egei-tenger hátán kelet felé vette útiát, 13 ezer
gyalogos és 2 ezer lovas makedón katonából alakították ki. Ezekhez csatlakozott 7 ezer görög
hoplita, 600 lovas, l500 thesszáliai nehézfegyverzetű lovas, a paionok 300 könnyűfegyverzetű
lovasa, 5 ezer thrák harcos és 5 ezer zsoldos. Ez összesen30 ezer gyalogost és 4 és fel ezer lovast
ielentett. Ugyanakkor a hátország biztosítása céliából egy l2 ezer gyalogosból és l500 lovasból
álló sereg Antipatrosz parancsnoksága alatt Makedóniában maradr.
Mrnt említettük, Alexandrosz htvatalosan a kortnthoszr szövets ég fővezéreként Úezette a per-
zsák elleni hadiáratot. Eppen ezért feltűnő, hogy a szövetség által szolgáltatotí 7 ezer görög ne-
hézfegyverzetűnek az ázsiai hadműveletekben alig iuttatott szerepet: Ennek nyilván politikai
okai voltak. Alexandrosz mindenekelőtt makedón birodalmat akart, a világbirodalmi eszme csak
ké§őbb fogalmazódott meg benne
Alexandrosz haióhada mindössze |60 gályából'állt, tehát lényegesen gyengebb vtrtt, nrrírt a
perzsa flotta. A perzsák - ez már a belső anarchia következménye volt - mégsem tettek kísérletet
arra, hogy megakadá|yozzák a.makedónok átkelését a Hellészpontoszon. A rhodoszi születésű
Memnón, a perzsák szolgálatában álló görög zsoldosok parancsnoka azt iavasolta, hogy hagyirák
Alexandroszt az ország belseiébe nyomulni, és égessenek fel mindent előtte. Nyilván tisztában
volt a makedónokra váró utánpótlási nehézségekkel, ezért javasolta a ,,felperzselt fold" taktiká-
iát. A saiát gazdagságukat feltő helytartók, a szatrapák ezt a iavaslatot elvetették, de elfogadták
Memnón ama tervét, hogy perzsa sereget küldienek Görögországba, s a makedón-ellenes erőkkel
összefogva ott próbálianak véget vetni Makedónia hatalmának. Erre a próbálkozásra később ke-
rült sor. Egyelőre a nyugati perzsa tartományok helytartói arra készültek, hogy az ellenséget még
Kisázsia kapuiában megállítsrák . Ezért hadukkal a Márvány-tengerbe ömlő Granikosz-folyó part-
ián foglaltak állást
l ávlatait tekintve Alexandrosz hadiárata sikerre számíthatott, bár számbelrleg túlerőben levő
ellenfelet kellett nagy területen megsemmisíteni. Anyagi erőinek teljes kimerüléséről tanúskodik
az a történet, amely szerint azt mondta indulásÍ<or, hogy vagyona helyett már csak a győzelem re-
ménye maradt meg számára. Mégis a siker reményéveltöltötte el seregén ek szőiezettsége, fel-
szereltsége és gyakorlottsága. Nem szabad lebecsülni azt sem, hogy rendelkezésére rálltak atyia
kipróbált, hű vezérei. Legközelebbi segítőie Parmenión vo|t, akinek egyik fta, I'hilótasa a hetairo-
szok, másik fia, Nikanór a gyalogos te§tőrség élénállt. Környezetének több tagia: Perdikkasz,
AntiDatrosz, Antigonosz. Liisz,imahhosz, Ptolemainsz,. Szeleukosz. és mások mée évtizedekkel a
trrtlst lerrt események után is ielentős szerepel ;atsztlttak a krrrsz:tl. f\cllienvelben l\lexandrrrsz

80
halálát követően Perdikkasz, maid Antipatrosz birodalmi kormányzó lett, míg Antigonosz Ma-
kedónia, Ptolemaiosz Egyiptom, Szeleukosz a Szíria és Mezopotámia térségeinterieszkedő Sze-
leukida birodalom számára alapított királyi dinasztiát. Ez a hadvezéri garnitúra, amelynek min-
den egyes tagia önállóan is képes volt nagy harci tettek véghezvilelére,a hadviselésben igen iára-
tos és rendkívül tehetséges Alexandrosz irányítása alatt valóban kimagasló teliesítményekrevolt
hivatott. Semmi csodálatos nincs abban, hogy ilyen vezérkarral a makedón király kitűnően meg
tudta szervezni expedíciós serege utránpótlását és híradó szolgálatát. A várostromokhoz szükséges
technikai eszközökről pedig Diadész, az ókor egyik legkiválóbb mérnöke gondoskodott számára.
A makedónok és a perzsák közötti első összecsapás a már említett Granikosz-folyó paniánál
zailott le. Alexandrosz, mint minden csatáiában, itt is azt az aIapelvet követte, hogy az ellenséges
arcvonal egy pontia irányában eröfolényt alakított ki, hogy azután ennek birtokában minél gyor-
sabban áttörést haithasson végre. Ez a taktikaazi. e.370-360-as évek kalandos sorsúthébai had-
vezérének,Epameinóndasznak volt a találmánya. Tőle saiátította el, és alkalmazta a makedón
tÖltÖtte. EPa-
Fad saiátos viszonyaira II. philipposz, aki ifiúkora egy részéttúszkéntThébaiban
el erőit az
meinóndasz úiításárrak lenyege abban állt, hogy a frvezér nem egyenletesen osztotta
döntő támadást akarta megkezdeni, nagYobb
arcvonal minden szakaszán, hanem oda, ahonnan a
meghatározta atemadás fÖ irá-
eröket állított. Ma ezt katonai szaknyelven úgy mondanák, hogy
nyát, és abba az irányba eröfolényt hozott létre,
Szakítsuk itt meg egy időre a gondolat fonalát! Okori hősök - ókori csaták. . . Nem avitt, ha-
szontalan dolgok ezek? Érdemes egyáltalán azza| foglalkozni, miképp vívták háborűkat a rég-
múlt kortrk seregei? Nos, a hadtörténet is éppúgyaz értékmentésszándékával tekint a műtba,
mint a történettudomány bármely más ága, és tanulságai a sokat tapasztalt huszadik századi em-
ber számára'is hasznosak lehetnek. Hogy miképp tanulhat a legúiabb kori hadvezér az ókoritól,
arra hozunk most példát. I. e.334-bő1 repüliünk képzeletünk szárnyán időszámításunk 1944.
esztendeiébe! Vége felé közeledik a második vitágháboru, a szovjet Vörös Hadsereg Németor-
szág felé nyomul. A battikumi harcok sikeres vezére, Bagramjaz marsall az I. Balti Front pa-
rancsnokaként készítia soron következő támadás tervét. Evtizedekkel később megírt könyvéből
erről íria a következőket: ,,Az erőknek és eszközöknek az áttörési szakaszon történő tömeges alkal-
mazása döntőfölényt biztosított számunkra e szakaszon az ellenséggel szemben. A front csa\ásmérő
csüportosítása szeméIyi állományban háromszoros, a tüzérség,harckocsik és rePülók tekintetében Pe-
dig 3r6-szeres túlerőben oolt.
Nyikolaj Mihajloaics Hlebnyikoa (az I. Balti Front tábornoka) trffisan meg is jegyezte:
- Més az őreg Epameinóndasznak is repesne a szíae az örőmtől, ha láthatná az ő lángeszébÓT ki-
pattant hadműzlészeti ela életrnalóságának ezt a fényes bizonyítékát." (Így győztünk. Bp. 1979.
270. o. TöIgyes Ernő fordítása.)
A makedónoknál a támadás, vagyis a csapás iránya a saiát arcvonal jobbszárnyától az ellensé-
ges balszárny felé haladt. Ennek megfelelöen a makedón harcrend a iobbszárnytól kiindulva a
következőképp alakutt: a)támadó szárny: 1. könnyűgyalogság, 2. makedón lovasság, 3. hüpasz-
pisztészek; b) védőszárny: 1. pezetairoszo§ 2. szövetséges lovasság, 3. thesszáliai lovasság. Elvi-
leg ez a harcrend a következőképp műkiidött: A jobbszárny könnyűgyalogsága kezdte meg a har,
cot, lövedékeit az ellenségre vetve. Az így esetlegesen keletkezett résekbe tört be lépcsőzete§en
támadva a makedón lovasság, éléna hetairoszokból álló királyi gárdával. A lovasság baloldalát a
hüpaszpisztészek, a jobbat pedig az iiászok fedezték. A lovasok által kierőszakolt áttörést a hü-

81
PaszPiszté§zek rohama szélesítette ki. A pezetairoszok, vagyis a nehézgyalogosok falanxa oszta_
gonként nYomult a támadó szárny után úgy, hogy avval egy folyamatos, az ellenség arcvonalához
viszonYÍtva balra ferdüló vonalat alkotott. A védőszárny vagy balszárny ffi feladata az arcvonal
meghosszabbítása és a támadó szárny hátának ellenséges támadás ellen való biztosítása volt. Ha
azonban a támadó jobbszárnyi csapatok áttörték az ellenség arcvonalát, és hátulról bekerítést si-
kerÜlt végrehajtaniuk, akkor a balszárny erőire várt aza feladat, hogy amegzavart ellenséget vég_
kéPP felmofzsoliák. A nehézkesen mozgó falanx az ütközet hevében olykor elszakadt a támadó
szárnYtÓl. Ezért adtrák mellé az igen mozgékony thesszáliai lovasságot, amely ilyenkor helyreállí_
'totta az összeköttetést.
Az elmondottak alapján rögtön szembetűnik, hogy az egyes fegyvernemek egymással szorosan
egYüttműködve, ugyanakkor technikai lehetőségeiket a számukra kitűzött taktikai feladat megva-
lósítására felhasználva küzdöttek, és ez lényeges előrehaladást jelentett Epameinóndasz taktikáiá-
hoz képest, amely kizárólag a nehézgyalogság tekintetében érvényesiilt.Azok a csapatok támad_
tak, amelyeknek fegyverei lehetővé tették a gyors áttörés megvalósítását: nehézlovasság, közepes-
és könnyűfegyverzetű gyalogság; a nehézke§en mozgó falanx pedig védekezett, vagy egy későbbi
időpontban a támadó szárny sikerét mélyítetteel. Ily módon a lehető legiobban ki lehetett hasz_
nálni a sereg ereiét. Volt még egy nagy előnye a makedón harcrendnek és az abból fakadó harc_
modornak. Ez abban állt, hogy nagyobb önállóságot biztosított az egyes seregrészeknek. Ennek
következtében megnövekedett a csapatok parancsnokainak a felelőssége és szerepük
ielentősége a
harc végső kimenetele szempontiából. A harcászat így bonyolultabbá, de egyben tervszerűbbé is
vált. Az ütközetek sorsát most már nem dönthette el egy-egy ember kiemelkedő teliesítménye,s
a véletlen szerepe is minimálisra csökkent.
Nyilvánvaló mindezek után, hogy a makedónok valóban jelentős taktikai és technikai flolény-
ban voltak a perzsákkal szemben. Ez a folény mindiárt érvényesülta granikoszi csatában. Itt a
Perzsák oldalán 20 ezer lovas és íjász, valamint 20 ezer görög hoplita harcolt. Ez utóbbiaknak
Memnón parancshoksága alatt álló falanxát egy magaslaton állították fel a folyó általuk megszállt
jobb partián. A falanx előtt helyezkedett el középen a gyalogság, a két szárnyon a lovasság. Elő-
véd gyanánt szétszórtan lovas és gyalogos íiászok lepték el a folyópartot. A perzsák elsőrendű cél_
ia a védekezésvolt, és úgy vélték,hogy a Granikosz, mint természetes akadály az ő seregtikkel a
túlpartián, megállítja maid a nagyravágyó makedón királyt. Csalódtak. Nem számítottak arra,
hogy a makedónok támadó iobbszárnya oly sebesen képes átkelni a folyón, hogy azutánvillám-
gyorsan átszakítsa a perz§a balszárny vonalát. Alexandrosz személyesen irányította a
rrcsapásmé_
rő csoportosítást", hogy a Bagramjan marsall által is használt modern kifejezéssel éljünk. Azífln
uralkodó személyes bátorságának nem kis része volt abban, hogy a vakmerőtámadás sikerrel járt.
A viadal kiélezett voltát bizonyítja, hogy ő maga sem kerühette el a sebesüést, és élete is ve_
szélyben forgott. Alexandroszt a perzsák számára könnyen felismerhetövé tette díszes pajzsaés si_
sakja, amelynek taréján két nagy fehér toll lengedezett. Ezért amikor a folyón való átkelés után
lovával felkaPtatott az ellenség által megszállt és az iszaptól csuszamlós túlsó partra, mindiárt tá_
madók tömegét vonzotta magára. A személye körül kibontakozott csatározás közepette egyszer_
csak rárontott a Perzsák két vezére, Rhoiszakész és Szpithridatész. A király ügyesen kikerülte az
utóbbi támadását, és a másikkat csapott össze. A párviadal megalkuvás nélkül folyt, s miután a
dárdák összetörtek az ércpáncélon, a kardokat vonták ki. Rhoiszakész és Alexandrosz küzdelme
közben Szpithridatész orvul megközelítette a makedón uralkodót, maid egy óvatlan pillanatban
harci bírdjával a feiére súitott. Az ércsisak ftilfogta az ütés ereiét, így a királynak csak a fejbőre

82
Perzsa páncélozott loaas az i. e. 4. sz. elején.
Sisakja és páncélzata a görög haditechnika
hatását mutatja

83
szakadt fol. Amikor pedig á perzsa úiabb ütésre emelte kariát, Kleitosz, Alexandrosz egyik lovas-
parancsnoka lándzsával keresztüldöfte. Ugyanekkor végzett ellenfelével a nagy feiedelem is.
A makedón roham - nem kis részben Alexandrosz bátorságának és Kleitosz jókor érkezett se-
gítségénekköszönhetően - elsöprő sikerrel iárt. hz áttört és rövidesen körülkerített perzsa arcvo- .
nal menekülésre kényszerült. Jellemző a perzsa hadvezetés gyengeségére,hogy mindezen esemé-
nyek közben a Memnón irányította falanx tétlen maradt, mindössze védekezésre szorítkozott.
Azonban önmagát sem tudta megvédeni, a pezetairoszok falanxa és Alexandrosz lovassága beke-
rítette és felmorzsolta. A 20 ezer görögből csak 2 ezren maradtak életben. Ezeket mint árulókat
eladtrák rabszolgának Makedóniában. Memnón maga megmenekült a vérengzésből, de egy esz-
tendő múlva meghalt. Halála előtt azonban még sokat ártott a makedónoknak, több csatában
tüntette ki magát ellenük. Mütiléné ostrománál esett el.
A granikoszi csata után a kisázsiai tengerpart görög városai vagy megadták magukat a makedó-
noknak, vagy mint Milétosz és Halikarnasszosz o§trom által kerültek a makedónok kezére. Nem
iavított a perzsák helyzetén az sem, hogy Memnón már ismertetett terve alapián sereget küldtek
Görögországba, abban bízva, hogy a poliszok egy része melléiük áll. Kezdeti sikerek után ez a
vállalkozás kudarcba fulladt. Alexandrosz pedig ezenközben Kisázsia belsejébe nyomult, és el-
foglalta többek között Szardeiszt, az egykori lüd birodalom fóvárosát.
A makedón király kisázsiai hadiáratának egyik szállóigévé vált epizódia íüzötik a phrügiai Gor-
üon városíhoz. Áttt itt állítólag egy somfahánccsal megkötözött szekér, s a helybeliek a hagyo-
mány szerint úgy tartották, hogy aki a kötelék csomóiát megoldia, az lesz a világ ura. Nos, az ak-
koriban elteriedt híresztelések szerint Alexandrosz nem sokat bajlódott a csomó kioldásával, ha-
nem előhúzta kardiát, és egyetlen suhintással kettévágta azt. Ki kételkedhetett ezután abban,
hogy ő lesz a világ ura?
Persze addig még tenni kellett egyet és mást. Itt volt mindjárt IIL Dareiosz Kodomannosznak,
a perzsa királynak érintetlen hadserege, amely elszántan vonult a kilikiai partok irányába, hogy
egy§zer és mindenkorra végezzen a betolakodókkal. Először ezt kellett legyőzni. Az összecsapás
színhelyéül a későbbi korokban kalózairól nevezetes Kilikia tartomány kínálkozott. Ez a
Földközi-ten§er legkeletibb csücskÉnek partián feküdt, ott, ahonnan mint egy híd kinyűt a kisá-
zsiai félsziget, hogy elválassza egymástól a Fekete- és a Földközi-tengert. A félsziget és a tőle dél-
re húzodó szíriai partvidék zárta közre az Isszoszi-öblöt, amelynek közelében, ahol a Pinarosz fo-
lyó elérte a tengert, zajlott le'bz ütközet.
Az összecsapás alapfeltétele természetesen az volt, hogy a seregek taláIkozzanak egymással. Ez
azonban igen nehezen sikerült. Az öböl szűk tengerpart"iát az Amanosz hegylánc ölelte körül,
mintegy elválasztva a tengert a tőle keletre elnyűó Asszíriai-síkságtól. Ezen a síkságon ütött tá-
bort a perzsa had. A makedónok az öböl déli rfuzén várakoztak, majd amikor Alexandrosz kikül-
dött felderítőitől értesült a perzsák tartózkodási helyéről, rögtön elhatározta, hogy megtámadia
az ellenséges tábort. Ezért parancsot adott arra, hogy serege vonulion át az Amanosz hegylánc
déli átiáróián, az úgynevezett Szíriai-szoroson, amely a tengerparíot az Asszíriai-síksággal össze-
kötötte. Dareiosz eközben amiatt nyugtalankodott, hogy a makedónok esetleg megszöknek eltíle,
és ezért elhatározta, hogy felszedi táborát, és az Amanosz északi hegyszorosán, az Amanoszi-
§zoroson átkelve maga tamad ellenfelére. Egyik tanácsadóia, e1y makedón származású ferfi,
Amüntaszhiába figyelmeztette a perzsa királyt, ne mozdulion a síkságról, ahol iobban kihasznál-
hatia körülbelül háromszoros erőfolényét, I)areiosz nem hallgatott rá. - Elszökik a makedón -
nyugtalankodott. Ettől aztán ne féli, király - mondta Amüntasz -, Alexandrosz megtámad téged,

84
sőt lehet, hogy már úton is van. Amüntasz nem sokat tévedett, mert a makedón sereg épp ekkor
kezdte végrehajtani vezére parancsát. De ugyanekkor indultak el gyorsan a perzsák is. Így vegül
az a különös eset történt, hogy az egymást kereső hadak éppen egymás elől mozogtak el, hiszen a
perzsák északon, az Amanoszi-szoroson át vonultak le a tengerpartra, míg a makedónok tőlük 4l
kilométerre délre a Szíriai-szoroson keresztül épp a síkságot vették célba.
Végül Alexandrosz kapott hamarább észre, visszafordult, és a szűk tengerparton, a Pinarosz
folyó túloldalán állást foglaló perzsák ellen vezette seregét. Áldotta szerencséiét, hogy ilyen tere-
pen kell megmérkőznie ellenfelével, mégha az stratégiai szempontból kedvezőbb helyen telepe-
dett is meg) s miután gondosan előkészítette támadását, megkezdte a csatát. Az isszoszi ütközet-
ben ismét érvényesülta létszámát tekintve lényegesen kisebb, harcértékétnézve azonban minő-
ségileg magasabb rendű makedón had ereje. A perzsák iszonyatos veszteségeket szenvedtek, leg-
értékesebb seregrészeik megsemmisültek. Dareiosz országa belsejébe menekült.
A perzsa király anyia, felesége és két leánya is Alexandrosz fogságába került, nem beszélve a
rengeteg kincsró és a makedónok számára addig ismeretlen luxuscikkekről, amelyeket a kirflyi
család még a csatába is magával hozott. Alexandrosz, dicséretére legyen mondva, rendkívtil lova-
giasan viselkedett a rabul ejtett hölgyekkel. Csak akkor utalt arra, milyen nehéz a férfiembernek
megtartóztatnia magát ily gyönyörű asszonyok közelében, amikor ezt mondta: ,,C4lötrelem a
szemnek látni ezeket a perzsa nóket." A makedón király azonban ezen a ,rgyötrelmen" is hamar
győzedelmeskedett. Magához vette ugyanis a halott Memnón perzsa származású özvegyét, a
szépséges és igen művelt Barszinét. Kettejük együttéléséből született később íiúgyermekük, Hé-
raklész.
A perzsa haderő szétverése után Alexandrosz utánpótlási vonalának biztosítására és azért, hogy
a perzsa hajóhadat elvágja támaszpontiaitól, arra törekedett, hogy megszilárdítsa addigi hódítá-
sait és kiteriessze a föníciai tengerpart városaira is. Ez utóbbiakat Tüosz kivételévelminden ne-
hézseg nélkü foglalta e|. Türosz ostromával azonban egy íéléven keresztü kellett birkóznia, és
csak a legnagyobb erófeszítés áráíl sikerüt eredmérryesen befeieznie.

Sztrabóntól, az ídőszáanításunk kezdete körül író geográfustól,tudjuk, hogy ,,Türosz. . . majd-

nem egészen sziget, és. . . eg1l töltés köti össze a szórazfölddel, amelyet Alexandrosz készíttetett,mi-
kor ostrom alá oette. Két kikötője van; crz egyik zárt, a másik, amelyet egliptominak naseznek, nyi-
tott. Itt állítőlag a hózak sokemeletesek, úgyhop még a rómaiaknál is magasabbak, ezért földrengé-
sek alkalmáaal a oáros majdnem teljesen elpusztult. Nogy csapás érte akkor is, amikor Akxandrosz
ostrommal elfoglalta. Mindezen csapások közepette mé§s diadalmasan állott, s tijból erőre kapott
egtrészt a hajózás. . . mósrészt a bíborfestésréaén.. . Tengeri hatalmuk bizonysága az általuk tele-
pített sok és nagl oáros." (Földy József fordítása.)

A római uralom korszakában még mindig vírágző Türosz, amelyet egykori gyarmata, Karthá-
góugyancsak híressétett, valóban rrnagy csapást" szenvedett i. e. 332-benramikor a makedón ki-
rály megépíttette az említett töltést, hogy annak segítségévelrombolja le a néki ellenálló város fa-
lait. A két kilométer hosszúságú töltésen az ostromlók két igen nagy méretű tornyot állítottak ftil.
Ezeket megrakták kő- é§ nyílhajítógépekkel,amelyekkel ,,tíiz" alatt tartották a védősereget. A tü-
rosziak azonban merész ellenlépésre szánták magukat. Egy szállítóhajót megtöltöttek gyúlékony
anyagokkal, meggyújtottak, majd a tornyok felé irányítottak. A fából készült ostromtornyok tü-
zet fogtak, és maga a töltés is megrongálódott. Ezután Alexandrosz egy 200 haióból álló flottával
körülvette Türoszt, s ennek fedezete alatt helyreállíttatta a megrongált töltést, amelyen megint

85
 ostromgéPekkel vonult fel. Ezek a hajítógépek, valamint faltörő kosok a város falait több helyen
leromboltqk, s a keletkezett réseken, valamint a hajókról a falakra vetett rohamlétrákon át a ma-
kedónok behatolhattak a városba. Türosz véres utcai harcok után elesett.
A sikeres csatározások közben a királynak természetesen meg kellett szerveznie a meghódított
terÜletek kÖzígazgatását i§. A kisázsiai görög városoknak visszaadta szabadságukat. Ez kötelessé-
ge volt, hisz hivatalosan mint a korinthoszi szövetség ffivezére vezette a hadiáratot. Nyilvánvaló
volt viszont az, is, hogy ez a szabadság éppúgya makedónok szabta keretek közé szorult, mint
azokg aklk khairóneiai vereségük után a íövezérséget ,rönként" a makedón uralkodóra ruházták.
A Perzsa tartományokat, a szatrapiákat mint szervezeti egységeket Alexandrosz meghag,rta, csu_
Pán a régi szatrapákat cserélte fol általában a saját embereivel. Olykor azonban még az is előfor_
dult, hogy a szatrapát megtartotta tisztségében, amint az például Kappadókla helytartójával tör_
tént. Uralma alatt a helytartók csupán katonai hatalommal rendelkeztek, tevékenységtiket királyi
rendeletekkel szabályozta. Így vetette meg alapját az á|Iamapparátus központosításának, s hoz_
ta létre azt a közigazgatási formát, amellyel később hatalmasra növekedett világbirodalmát
irányította.
Alexandro§z nem tÖrekedett ellenfelének, Dareiosznak minél előbbi végleges megsemmisítésé-
re. Ez arra utal, hogy körülbelül ekkor ötlött fol benne a Keletet és Nyugatot összefogó, a két vi_
1ág civilizációjának elemeiből létrejövő világméretű állam eszméje. Ezt látszik alátámasztarú az
is, hogy i. e. 332,ben meghódította Egyiptomor, s a Nílus völgyének elfoglalása után cseppet §em
tiltakozott az ellen, hogy Amon papiai az isten íiának nyilvránították. Elvégrc ez egy eljövendő vi_
lágbirodalom urának már kijár.
33l-ben, miután Alexandrosz végképpmegerősítette uralmát a tengeren, bekebelezte Egyipto_
mot, é§ parancsot adott Alexandria város megépítésére,megszervezte Fönícia és Szíia új köz_
igazgatását, és megszilárdította helyzetét a Balkánon - felkészűIt a perzsákkal való végleges le-
számolásra. Dareiosz hiába kínált békétigen előnyös feltételek mellett. A béke elfogadása
l Alexandrosz részéről a világbirodalom tervének feladását jelentette volna. Ezétt aztánvisszauta_
sÍtotta a Perzsa király nagyvonalú ajánlatát, bár ő - mint a mesékben szokás -, leányát és fele ki_
,,: i:"
i',' . rálYságát adta volna neki. Mondta is Parmenión, hogy ő bizony elfogadná Alexandrosz helyében
')
., a,felkínált javakat. En is elfogadnám, ha Parmenión volnék - hangzott erre Alexandrosz szelle_
',. -'.--., mes válasza.
'- '],, '
' 'Az ezután bekövetkezó eseményekről, amelyek középpontiában a sorsdön tő gaugamélai űtkö-
,

, zet áll, kissé részletesebben fogunk szólni. Fokozott íigyelmünket az indokolja, hogy a granikoszi
*
, és az isszoszi győzelmek ellenére Alexandrosz még mindig nem semmisítette meg a perzsa had_
erőt, aZ utolsó komoly akadályt nagyratörő tervei megvalósításában. Persze a tétet nem csupán a
, kÖzeliövő világbirodalmának létrejötte, hanem a makedón sereg íizikai !éte is
ielentette. Ez a se-
reg, amelYnek létszáma hol fogyott a ve§zteségek és a helyőrségi szolgálatra visszamaradottak mi_
att, hol nÖtt a meghódoltatottakból besorozottak révén,már évek óta harcolt Európától egyre tá_
volabb. Ésmost, amikor Í. e. 33l koraőszén az Euphratészenátkelvb elérte az egykori asszír fővá_
tos, Niniae romjait, majd állást foglalt az attól nem me§sze fekvő Gaugaméla és Arbelafaluk kö_
_u zött, valójában csak egy választása maradt: győzní vagy elpusztulni.

Ezúttal az utóbbinak volt nagyobb a realitása. Dareiosz igyekezett minden erőtartalékát moz_
gósítani, és a széles, nyílt terepen jelentős túlerőt vont össze. A.perzsa had létszámát az ókori
adatok milliósra becsülik. Valószínűleg azonban a következő számok közelítik meg a valóságot:
az irreguláris csapatokat is beleértve körülbelül 100 ezer gyalogos, 40 ezer lovas r 200 harci sze_

86
kér és 15 elefánt. Velii_k szemben Alexandrosz mindössze 40 ezer gyalogossal, 7 ezer lovassal és
némi kisegítő erővel rendelkezett.
l l tl

Meg kell állapítanunk, hogy a történelem folyamán még soha nem állt ilyen óriási, harcra kész
tömeg egymással szemben. A tétnek megfelelőek voltak tehát az e\|őkészületek. Szerencsére az üt-
közetről igen részletes és hiteles leírással rendelkezünk. Az í. sz.2. században élt történetírő, Ar-
rianosz ugyanis Alexandrosz tábori orvosának, Arisztobulosznak és a híres makedón vezérnek, a
később Egyiptomot uralma alá hajtó Ptolemaiosznak az emlékiratait dolgozta fel. Nézzük tehát
mo§t a harc lefolyását, ahogy azt Arrianosz a két szemtanú közlése alapián leírta!
A csata közvetlen előkészületei mindkét fél részéről tObb napot vettek igénybe. A perzsák talai-
egyengető munkát végeztek, hogy a harci szekerek minél gyorsabb nekiiramlását elősegítsék, és a
makedón lovasság támadásának várható irányában vastüskéket szórtak szét a foldön. A makedó-
nok élénkfelderítő tevékenységet folytattak, maid szeptember 30-án haditanác§ot tartottak. Ale-
xandrosz mindenkitől a lehető legnagyobb erőkifeitést kérte a győzelem érdekében. Parmenión,
a sereg legtapasztaltabb vezére, aki élete 69 événekiavarészétII. Philipposz és Alexandrosz szol-
gálatában töltötte el, aznap este felkereste az ifiú királyt. Azzal a javaslattal állt elő, hogy még az
éi folyamán támadjanak az ellenségre. Egy váratlan rohammal zűrzavart lehetne kelteni a per-
zsák sorai közt, s ezzel csökkenthetnék az ellenfel túlereiénekhatását. Alexandrosz elutasította
Parmenión tervét. - Énnem lopom a győzelmet - ielentette ki büszkén. Arrianosz eme epizód le-
írásánál méghozzáteszi, hogy Alexandrosz nemcsak büszkén, hanem ésszerűen is járt el. Hiszen
az éiszakai harc saiát csapatai számára is kockázatos lett volna.
A perzsa sereg harcrendje a következőképp alakult: A balszárnyon erős baktriai, ,daha és ara-
hhósziai lovasság állt föl. Baktia Perzsia északi, Arakhószia pedig legdélkeletibb tartomárrya
volt, míg a dahák a Kaspi-tenger vidékénélő szkíta nép. Ezek mellett vegyesen perzsa gyalogoso-
kat és lovasokat, szuszai és kaduszio.se gyalogosokat csoportosítottak a hadrend közepe irárryába.
A kaduszioszokról meg kell jegyezni, hogy híres parittyások és íjászok voltak, és a Kaspi-tenger
nyugati partián éltek. A balszárny előtt l00 kaszás harci szekér sorakozott. Az arcvonal közepén
állt Dareiosz. Körülötte testőrsége, köztük az ,,almahordozóknak" nevezett ezer főnyi elitgárda.
Ennek tagiai nemesemberek voltak, akiknek dárdáiát arany alma díszítette. Itt csoportosultak a
király rokonai, valamint az indek, a Kisázsiából áttelepített károk, ezenkívül a Perzsa-öböl keleti
partián éLő mardianoszokből toborzott íjászok. Mögöttük mélységbenbabülóniak és Hilönbözö
h.gyi népek. A király előtt 50 harci szekér és 15 harci eleíjánt sorakozott fel. Kissé hátrább, Dare-
iosztól jobbra és balra görög zso|dosok álltak, mivel abban bíztak, hogy ők maid fel tudiá{< tmóz-
tatni a makedón falanxot. A jobbszárny gyalogsága,Szíria, Mezopotámia, valamint a mai Grúz és
Örmény SzSzK. területén élő nomád népek gyalogságából tevődött össze. Ezekhez méd" parthus,
legszélénpedig kappadókiai és armenlai lovasság csatlakozott. A iobbszárny elé 50 harci szekeret
helyeztek.
Hogy honnan ismerjük ilyen aprólékosan a perz§a hadrendet? E,rre az admagyarázatot, hogy a
csata után a makedónok kezébe került annak írásban rögzített váz|ata, s azt Arrianosz egyik forrá-
sa, Arisztobulosz bevette művébe.
Még a perzsákénál is iobban ismerjük persze a makedónok felállását. A köriilbelül másíél kilo-
méter hosszan elnyúló perzsa arcvonal balszárnyával szemben Alexandrosz szokás szerint táma-
dó feladattal ellátott seregrészeit állította hadrendie jobb oldalára. Ide rendelte a hetairosz lovas-
ságot, éléna Kleitosz vezette királyi gárdával. A iobbszárny összes lovasosztaga felett Parmenión
fia, Philóta.rz parancsnokolt. Középen állt fol a pezetairoszok falanxa. Ennek első helyét a gyalo-

87
gos testőr§ég válogatott c§apata foglalta el Parmenión másik fta, Nihanór vezetfue alatt. A falanx
különböző egységeit olyan kiváló katonák vezényelték,mint például Perdikkasz, Polüperkhón,
Kraterosz. A falanxtól balra csoportosult a Parmenión parancsnoksága alatt álló balszárny, amely
szövetséges és ráesszáliai |ovasságból tevődött össze.
'a
lrz így kialakított első vonal mögött Alexandrosz közepesfeglruerzetű, úgynevezett hüpasz-
pisaész gyalogságból létrehozott egy második vonalat is. Mintegy 8200 hüpaszpiszt&zt két fa-
lanxban tömörítve a iobb- és balszárnyi lovasság és a pezetairosz falanx közötti résben, kissé hát-
ravonva állított fel. Ennek az általános tartaléknakaz volt a feladata, hogyegyrészt szükség ese-
tén kivédje az ellenség bekerítő manőverét, másrészt, ha a helyzet megkívánia, előrenyomulva
mélyítseel a támadás sikerét. Az előzótkben ismertetett kettős arcvonalat segéderők egészítették
ki. A iobbszárnyon makedón és agrianosa íiászok, könnyűfegyverzetű gyalogosok és Kleandrosz,
Menidasz, valamint Aretész parancsnoksága alatt vegyes lovasság szállta meg a csatarend előtti és
mögötti terii{etet. Feladatuk az ellenség nyugtalanítása és egy esetleges bekerítés megakadáIyozá-
sa volt. A balszárnyat hasonló feladatta| görög és odrüszi thrák lovasság, könnyűlovasság és thrák
gyalogság egészítette ki. Magát a megerődített tábort is thrákok védelmezték.
A haditerv mindkét oldalról világosan kiderült már a felállásból is. A perzsák lényegesen
hosszabb arcvonalukat az ellenség bekerítésére,a középen felsorakoztatott nagytömegű harci ko-
csit és a görög zsoldosokat a makedón falanx szétzúzására akarták felhasználni. Ezzel szemben a
makedónok a kettős vonal kialakításával és mozgékony vegyes haderőnek a szárnyakon tű törté-
nő csoportosításával igyekeztek létszámbeli hátrányukat kiegyenlíteni és a bekerítést megakadá-
lyozni. A győzelmet úgy szándékoztak kivívni, hogy a perzsa hadrend egy pontiára súlyos csa-
pást mérnek, áttörést erőszakolnak ki, majd a betörés helyét kiszélesítve szétziuzák ellenfelük
arcvonalát.
Ilyen elképzelések iegyében indult meg október elseién a küzdelem. Alexandrosz már a csata
kezdetén észrevette, hogy támadó iobbszárnyával szemben az ellenség balszárnya túlságosan is
messzire nyúlik, ezért parancsot adott a makedón iobbszárny és a falanx jobbra vonására. Ugyan-
akkor saját balszárnya hátrafelé lépcsőzve lassan előrenyomult. Ennek az egész csatarendet érin,
tő manővernek a következő oka volt: A baloldalon előnyomuló balszárny lépcsőzetes tagolá§a
megnehezítette az ott tűerőben levő perzsák térnyerését.A iobbra húzódó falanx megkísérelt ki-
kerülni a vele szemben felállított harci szekerek hatósugarából, míg a jobbra igyekvő makedón
lovasság így próbálta megelőzni a perzsák átkaroló hadmozdulatát. A csata első szakaszát lénye-
gében ez a manőver és a perzsák vele szemben tett mozdulatai határozták meg.
f)areiosz, amikor jelentették neki a makedón jobbszárny oldalazó mozgását, azonnal kiadta a
parancsot balszárnyon álló baktriai és szkíta lovasainak, hogy azt akadályozzál< meg. Ezek nagy
tömegben vágtattak előre. Alexandrosz a csatarendje széléncsoportosított lovasságot küldte elle-
núk Menida§z vezetésével. Heves közelharc bontakozott ki, amelybe egyre úiabb erők avatkoz-
tak. Végül a perzsa lovasrohamot szétverték.
Ekkor indították meg a perzsák a harci szekerek támadását, mé8 idó'ben ahhoz, hogy a jobb
felé huzódó makedón falanxot elériék.A harci szekerek felelmetes fegyvert ielentettek. A kocsi-
rúd végénvashegyű lándzsák meredeztek előre, a járom oldaláról hármasával álltak ki a kardok, a

a) A csata első szakasza, Qz ellenséges erők felrsonulása

88
 A gaugaméIai csata aázlatos mjza (i. e. 331.)

tsrqKlmtlCEíed
Tr!?-;Fm
q4ffiFFn
pon F?q F{ffiFfiilrl 44
cba

'n-/
1

9 8 7 l _ü
/ú, B/ +-* 22z
### r'???ff??T
=F#,lifllll

É-/
-
Makedónok rj-l Perzsík fh
-
A Jobbvárny - F Balszárny
1 zsoldos lovasság a baktriai lovasok
2 könnyűlovasság b szkita lovasok
3 paiónok c 100 harci kocsi
4 veteránok, zsoldosok d baktriai, daha, ind és szogdianéi
5 makedón íjászok lovasok
6 agrianoszok e arakhósziai lovasok
f peízsa lovasok és gyalogosok
l', Centrum g szuszaiak és kaduszioszok
7 9 agrianoszok és íjávok,
haiítódárdások G Centrum
h 50 harci kocsi
l0 hetairoszok i elefántok
l l hüpaszpisztészek k görög zsoldosok
12 I'7 falanx l perzs gárdisták, indek, károk,
mardianosz fiászok
1 8 szövetseges lovasság m Dareiosz a testőrséggel
1 9 thesszáliai lovasság
H Jobbszárny
C Balszárny
n 50 harci kocsi
20 zsoldos lovasság o arméniai lovasok
21 thnítok p kappadókiai lovasok
22 szövetséEes lovasság q albaniaiak
23 odrüszi thrák lovasság í hürkaniaiak
parthusok és szakák
tP Málha
Második vonal s
t szírek, mezopotámiaiak, médek
l Tartalékok
babilóniaiak, vörös-tengeriek stb.
kerekek küllőiről nyílhegyek erdeje szege4ődött az ellenségnek, s végezetül sarlókat kovácsoltak a
kerekek abroncsaira is, némelyiket hegyével íölfelé, másokat, lefele, a foldnek görbítve, hogy
mindent lekaszabolianak, ami a megbokrosodott lovak útiába akad.
Ám Dareiosz várakozásával ellentétben a harckocsik rohama alig ért el eredményt, Az ellenük
vezényelt agrianosz íiászok és a Balakrosz parancsnoksága alatt álló makedón dárdavetők ugyanis
egyre-másra terítették le a kocsik haitóit, eitettek halálos sebeket a lovakon. A falanxot végül csak
nehány szekér érte el. Nagyobb veszteséget azonban ezek sem okoztak, mivel a szétnyíltcsata§o-
rok utat engedtek nekik, amelyen át elszáguldottak a csatatérről.
A csata első szakaszában a küzdelem a makedón középtől jobbra indult meg, s ebben a perzsák
eredménytelenül kíséreltékmeg a makedón manőverek feltartóztatását. A harc második szaka-
szában Dareiosz, belátva eddigi eredménytelenségét, egész seregét támadásra indította, A make-
dón iobbszárny bekerítésérenagytömegű lovasságot zúdított előre. Ezekkel szemben az Aretész
vezette makedón lovastartalék feilődött fel. Erdemes felfigyelni arra a tényre, hogy az órák óta
folyó csatározá§ok során a makedónok elit alakulatai még mindig nem avatkoztak harcba. Most
is, miközbenaz átkaroló manőverbe kezdett perzsa lovassággal szemben egyre fokozódó ereiű kö-
zelharc bontakozott ki, ezek a makedón seregrészek Alexandrosz parancsára oszlop alakzatban,
megfontolt lassúsággal nyomultak előre. A vezér sólyomtekintete a perzsa arcvonalnak azL a
pontiát kereste, amelyen a döntő áttörést megvalósíthatia. Es ez a lehetőség csakhamar fel is
tárult.
Dareiosz seregének balszárnyából erős lovascsapat vált ki, hogy a szélen Aretész lovasai ellen
vívott harcot eldöntse. Emiatt rövid időre széles rés nyílt a perzsa arcvonal baloldalán, nem
messze attól a helytől, ahol maga a király állt. Alexandrosz rögtön átlátta a helyzetet, és jobbszár-
nya ékalakba fejlesztett telies ereiével, valamint a falanxszal betört ahézagba. A váratlan make-
dón támadás elérte célját. A perzsa balszárny széttöredezett, és hamarosan menekülni kezdett.
Megingott a perzsa derékhad baloldala is a makedón falanx csapásai alatt. A perzsák szolgálatá-
ban álló görög zsoldosok fejtettek csak ki komoly ellenállást, hiszen tapasztalatból tudták, hogy
nem sok könyörületre számíthatnak a győztesek részéről. Őket végtil utolsó szálig lekaszabolták.
Dareiosz, miután harci kocsiiának haitóját egy makedón dárda leteríterte, lóra pattant, és szű-
kebb kíséretévelegyütt elmenekült.
Az ütközet azonban még mindig nem dőlt el, sőt, ha f)areiosz menekülés helyett jobbszárnya
éléreáll, talán meg is fordíthatta volna a csata kimenetelét. A perzsa iobbszárny ugyanis győze-
lemre állt. Alexandrosznak a harc kezdetekor végrehaitott jobbra oldalazó hadmozdulata miatt
saját balszárnyaegyre inkább magára maradt, és elveszítette összeköttetését a makedón sereg töb-
bi íő részével.A küzdelem második szakaszában híazaio§a a perzsa iobbszárny vezére ezt kihasz-
nálva általános támadást indított Parmenión serege ellen. A vitézül védekező makedón balszár-
nyat csakhamar áttörték, a makedón tábor thrák őrségét levágták.
Ebben a helyzetben, amikor lényegébenmindkét sereg győzött az egyik és veszített a másik
szárnyon, vette kezdetét az ütközet harmadik szdkasza" Nyilvánvaló volt, hogy a győzelmeí az a
Íélfogia kicsikarni, amelyik hamarabb teremt összeköttetést győztes és vesztes seregrészei között,
és gyorsabban állítia helyre vesztes szárnyának épségét.Abban, hogy mindez végül a makedó-
noknak sikerült, két tényező iátszott sorsdöntő §zerepet. Az egyik Alexandrosz személyes bátor-
sága és Dareiosz gyávasága közötti ellentét, Azzal, hogy Dareiosz elmenekiilt, megszűnt az a te-
kintély, amely összefoghatta volna a széthulló perzsa §ereget. Ezzel szemben Alexandrosz, akit
az sem tántorított el a küzdelemben való részvételtől,, hogy Ciranikosznál a fején,, lsszosznál a

90
 No7y Sándor az isszoszi csatában. Ábrózolás a pompeji mozaikon

combján, míg 'Iürosz ostrománál a vállán sebesült meg, végig feladata magaslatán állt . Ez elő-
ször akkor mutatkozott meg, amikor a lehető legjobb pillanatban támadt l)areioszra, Enrlékezhe-
tünk a marathóni csatára, ahol a hadtörténészek véleménye szerint a görögök győzelmének íő té-
nyezőie az volt, hogy Miltiadész a legalkalmasabb időpontban indította harcba seregét, Nos,
Alexandrosz Gaugamélánál hasonló bravúrt vitt véghez, Másodszol, az ütközet végső szakaszá:
ban mutatkozott igazán zseniálisnak a makedón király. Amikor ugyanis Parmenión haderejét a
telies bekerítésés felmorzsolás kezdte fenyegetni, a második vonal tartalékban maradt hüpasz-
pisztészei felfordulatot haitottak végre, és megakadályozták a teljes bekerítést.igy Parmenión
időt nyert, és azt ki is használta. Hírnököt küldötr Alexandroszhoz, és segítségetkért. A király,
aki addig fiatalos hévvel üldözte az ellenséget, erre sürgősen megállit parancsolt lovasainak, és
hetairoszaival szélsebesen balra. kanyarodva hátba támadta a perzsa iobbszárnyat" Rettenetes öl-
döklés kezdődött, amelyben a makedónok teljes győzelmet arattak,
Így végződött a híres-nevezetes gaugamélai csata, amely nemcsak politikai hatása miatt volt je_
lentős - hiszen l)areioszt nemsokára saiát emberei ölték ffi€B, és utána Alexandrosz lett Perzsia
királya -, hanem a hadművészet terén is fontos vívmányokat hozott. Rámutatott a felderítésés
annak tapasztalatai alapián a manőverezés, valamint az eí]yes seregrészek egyiittműködésének
fontosságára.
SÚlyos veresége után Dareiosz a mai Eszak-Afganisztán területén huzódó Baktiábamenekült.
Alexandrosz előtt pedig megnyílt az út a perz§a birodalom mesés gazdagságú nagyvárosai, §zz_
sza, Perszepolisz, Ekbatana, Babiilón felé. Egycsapásra ő lett a floldkerekség leggazdagabb ural-

9l
kodóia. Legelsó dolga az volt, hogy e gazdagság birtokában megemlékezzék azokról, akiknek ősei
a perzsák hajdani legyőzéséből kivették részüket. A Plataiai-beli polgároknak megígérte,hogy
városukat újiáépítteti,mivel elődeik annak idején városuk foldiét bocsátották a hellének rendel-
kezésérea perzsák elleni csatához. Ezzel az ígérettel arra emlékezett, hogy i. e. 479-ben Plataiai-
nál gyözött Pauszaniasz spártai hadvezér a perzsa Mardoniosz ellen. A dél-itáliai Krotőn víiros
megkapta tőle a gaugamélai zsákmárry ew részét,mert egyik polgára, Phaüllosz atléta i. e. 480-
ban a saját költségén felszerelt hadihajóiával részt vett a szalamiszi tengeri ütközetben. Tette pe-
dig e,derék ember ezt egy olyan időszakban, amikor Dél-Itália és Szicília görög lakosai vajmi ke-
veset töródtek balkáni rokonaik nehézségeivel. De megkapták jutalmukat Alexandrosztól azok a
makedón í&mberek is, akiknek oroszlánrészük volt az elért harci sikerekben. Így lett Szuszában
Parmenióné az egyik perzsa fönemes háza, amelyben csak a felhalmozott díszes ruhák összérteke
meghaladta az ezer talantont. A király környezetének tagjai, akik az isszoszi győzelem után uruk-
kal együtt becsméreltékDareiosz elpuhultságát és fényűzését,most kezdték maguk is élvezni a
luxus előnyeit. Divatos lett a keleti kozmetikai szerek használata, már nem volt megvetendó
arany és ezüst ötvösremekekből fogyasztani az ételt és italt.
Persze a szórakozásra, a luxus élvezetére csak átmenetileg volt alkalmuk a hódítóknak. Ale-
xandroszt űzte-haitotta a vágy további hódítások felé. Es miközben a távoli India csábította me-
sés kincseivel, arról sem feledkezhetett rneg, hogy íö ellensége, Dareiosz még é1. A szerencsétlen
sorsú perzsa uralkodó Baktria helytartójához, Bésszoszhoz menekült. A hűtlen szatrapa,azonban
elhatározta, hogy végez urával. Azt hitte, ha megöli Dareioszt, ezzel örök hálára kötelezi Ale-
xandroszt. Tévedett. A makedón kirrály méltó pompával övezte Dareiosz holttestét, a perzsa
uralkodó család életban maradt tagiait pedig kegyeivel tüntette ki. A gaz árulót viszont alias tet-
téhez illő kegyetlenséggel ,riutalmazta". Úgy mondiák, két sudár f.ít egymáshoz hajlíttatott,
Bésszosz végtagjait hozzájuk kötöztette, és miután a fákat eleresztették, a szétcsapódó ágak ereié-
től Bésszo§z teste darabokra szakadt.
33}-atírunk, amikor mindez történik. A makedón király már a f.íraók utódaként kormányozza
Egyiptomot, é§ a halott perzsa uralkodó örököse gyanánt bíria Á,zsia tekintélyes részét.Alexan-
drosz még mindig sokat megőrzött magában a makedón arisztokratából. Szívesen veszi ki részét
a kalandos kiizdelmekbó, fittyet hány a sebesüléseknek, a vidám ivászatokon barátai között felol-
dódva ledob magráról minden nagyképíséget.Ilyenkor még a föleg egyiptomi hívei által terjesz-
tett isteni mivoltáról is tréíálkozva sző!. ÁttitOtag egy ízben éppen lakomázott, amikor hatalma-
san megdördült az ég. A társaságában falatozó fitozófus , Anaxarkhosz erre hozzá fordult : ,,Nem
te aagy ez, Zeusz fia?" Mire Alexandrosz nevetve felelte:
,rÉ,,r* akarom megijeszteni a barátaimat. . . "
De a makedón arisztokrata görög polgár is, Arisztotelész neveltie. Ismeri és értékeli a hellenek
történelmét. Nem feleiti el, hogy eredetileg a hellénség sztratégoszaként indult el Ázsiába. Tart-
ja magát az induláskor hangoztatott propagandához: a céI az, hogy bosszút álljanak a perzsák
490_es és 480_as pusztításaiért.Ezért oly.b,őkezű az akkori háborúkban magukat kitüntetők utó-
daival. A makedón és görög elem azonbarfiassan háttérbe szorul személyiségébena keleti despo-
ta vonásaivalpzemben. Az úi környezet és az új feladatok újszerű uralkodási formát követelnek
meg tőle. A petzqákat és az egykor nékik alávetett óriási térségeklakóit nem kormányozhatia ma-
kedón módon. Ő maga és hívei is érzik a benne feszülő kettősséget, ahogy másképp viszonyul
makedón és másképp keleti alattvalóihoz. Mint világhódító inkább ez utóbbiakhoz vonzódik,
akik megértik és könnyebben elviselik mind szeszélyeit, mind nagyravágyó törekvéseit. Mint a

92
mekedónok királya azonban figyelemmel van - bár egyre kevesebb türelemmel - népe harcias
arisztokráciáiának érzékenységére.Két legbenső bizalmasa, Héphaisztión és Kraterose személye-
sítik meg két éniét.Az előbbi helyesli ura keleti szokásait, ez&t ő foglalkozik a.,,barbárok" ügyei-
vel, míg a konzervatív Kraterosz a makedónok és görögök dolgait igazgatja. Ezért is mondta igen
találóan róluk a király: ,,Héphaisztión Alexandrosz-, Kraterosz pedig királykedaelő".
Az ilyen értelemben vett ,,királykedvelólk" száma azonban egyre fogyatkozott, hiszen a make-
dón nemesség több tagja fokozatos értetlenséggel és ingerültséggel íigyelte Alexandrosz átvrflto_
zását keleti despotáva. Őt beteltek a dús zsákmánnyal, és annak birtokában akár haza is tértek
volna. A király azonban inkább velük szakított., semmint feladia gazdag fantáziáia dédelgetett
álomképeit, melyekben már a,,nagy Óceán" is felsejlett. A meg nem értéshamarosan éles ellen-
téteket szült Alexandrosz és néhány kiemelkedő vezére között. Es a célratörő uralkodó nem ha-
bozott sokat. Parmenión és Philótasa, maid életénekgranikoszi megmentője, Kleitosz lakolt ha-
lállal a király parancsára, ez utóbbi pedig magának Alexandrosznak kezétől.
Miután belső ellenzékévelleszámolt, elhárultak az akadályok további hódításai elől. A 330 és
327 közötti években elfoglalta az egykori perzsa birodalom közép-ázsiai tartomán yait. Baktiq
Szogdiané és Horezm térségeinát vezetett a sereg útia. Mai fogalmaink szerint tehát Eszak-
Afganisztán, az Üzbég és a Tadzsik SzSzK. |elenlegi területein haladtak át a makedónok és szö-
vetségeseik. Menetelés közben gyakran kellett véres összeütközésbe bonyolódniuk helybeliek se-
regeivel, közüliik kiváltképp a szkíták képviseltek ielentős harci erőt. Hogy utánpótlási vonalait
biztonságosabbá tegye és uralmát az elfoglalt vidékeken megszilárdítsa, Alexandrosz több várost
is alapított hadiárata közben, elsősorban forgalmas vízi és szárazfoldi utak mentén. Néhány vá-
ros ezek közül még ma is á11, mint péld áuI HeratAfganisztánban, vagy l,eninabailTadzsikisztán-
ban, amely az ókorban Alexandria Eszkhara (Külső-Alexandria) néven vált ismertté.
E hadjárat ideién a király magánéletében is érdekes változás történt. Alexandrosz már nem élt
együtt Barszinével, Memnón özvegyével, őt gyermekükkel, Héraklésszelegyütt Pergamonba
küldte. Szerelem ébredt viszont benne egy |egyőzött lázadó, Oxüartész baktriai helytartó leánya
iránt. Az apa bűnét leánya szépsége miatt megbocsátotta, s 327-ben nőül vette Róxanét. Ebből a
házasságból született már néhány hónappal a nagy uralkodó halála után a kis Alexandrosz.
Házassága évében kezdte meg hősünk utolsó nagy hadiáratát. A legfrisseb cél India volt. A
hadjárat előkészítésenem csekély erőfeszítést igényelt. Mivel a makedón katonaság tekintélyes
hányada helyőrségi feladatot látott el, Alexandrosz nagy létszámban olvasztott seregébe perzsák-
ból és más keleti népekből toborzott, elsősorban könnyűfegyverzetű lovas és gyalogos csapato-
kat. Ez megváltoztatta a makedón hadseregben addig érvényesülő törzsi, nemzetségi alapon tör-
ténő belső szervezési formát. Ísy lovast maguktía foglaló törzsi lovasegységek, az ilá<belyé-
^300
be a különíéle származásűharcosokat tömörítő hipparkhiók léptek. Megtörténtek az első kísérle-
tek az európai és ázsiai gyalogság egy falanxban való egyesítéséreis. Maga a kirrályi testőrség a
nehézfegyverzetűgyalogosok egy úi alakulatával erősödött meg, amelynek tagjait ezüsttel bevont
paizsukról argüraszpdesaeknek nevezték. A zsákmányolt, illetve ajándékba kapott elefántokat ek-
kor kezdték a makedón sereg szá,rnára hasznosítani, de egyelőre csak teherhordásra. Csupán ké-
sőibb, Alexandrosz utódhadvezérei, a diadokhoszok korában használják maid a makedón seregek
is csatáikban az elefántokat harci eszköz gyanánt.
India a makedón támadás ideién nem volt egységes állam. A különböző indiai fejedelmek ál-
landó harcban álltak egymással, és ez megkönnyítette Alexandrosz dolgát. Az Indosz(Indus) és a
Hüdaszpész (Dzselám) folyók határolta területen Taxilészuralkodott. Ő alávetette magát a hódG

93
tónak, mire az baráti szövetséget kötött vele. Az úi indiai szövetséges segítségével,az általa össze-
szedett haiókból vert hídon kelt át a makedón had az Indosz bal partjára. Azonban a Hüdaszpész
és a Gangesz közötti foldeken uralkodó Pórosz már nem viselkedett olyan barátságosan, mint Ta-
xilész, akivel egyébkéntis háborúban állt. Visszautasította Alexandrosz szerződéskötést célző
ajánlatát, és a Hüdaszpész bal partián felkészült a védelemre.
A 326-ban lezailott ütközet Alexandrosz és Pórosz erői között azért kiváltképp érdekfeszítő,
mert az indiai sereg a harci elefántok nagy tömegét vonultatta fel, A csatát Arrianosz leírása alap-
ián telies hitelességgel feleleveníthetiük. A makedón sereg feladata a támadás megindításakor,
akárcsak a granikoszi és az ísszoszi csatában, a folyón át történő erőszakos átkelés megvalósítása
volt. Ezt úgy készítettékelő, hogy többször is úgy tettek, mintha megkezdenék a túlsó partra va-
ló átkelést, de aztán a csapatokat mindig visszavezényeltéktáborukba. Ezzel a csellel sikeriilt
alaposan próbára tenni Pórosz éberségét.Egyszer azuíán az éj sötétjét kihasználva Alexandrosz
csapatai valóban átkeltek a folyón, és kora reggel, amikor az elképedt indusok már hiába próbál-
ták azt megakadályozni, állást foglaltak a bal parton. Pórosz ekkor harcrendbe állította hadát.
Legelőbbre az elefántok kerültek, számszerint százan. Minden elefánt hátára egy pajzsokkal fel-
szerelt és bőrrel bevont tornyot erősítettek. Ezekben nyíllal és dárdával ftilfegyverkezett harco-
sok buitak meg. Az állatok testét érclemezek védték.A vezető az ormányos nyakában ült, és vas-
hegyű bottal, ösztökével irányította a jószágot. A harci elefántok speciális idomítást kaptak. Beta-
nították ólket az agyarukkal való támadásra, ormányuk használatára, oly módon, hogy az ellensé-
get lolkapiák vele, s a magasba emelve foldhöz csapják. Az elefántok vonala mögött helyezkedett
el az indiai gyalogság, egyrésze az állatok közé, többségük a két szárnyra állott. A gyalogos csapa-
tok oldalait lovasság és harci szekerek raja fedezte. Az egész sereg körülbelüI 35 ezer harcosból
tevődött össze.
Az ellenséggel szemben nem túlságosan jelentős számbeli hátrányban levő makedón had az ál-
talunk már ismert módon állt fel, és az ütközet most is az ellenséges balszárny elleni támadással
kezdóldött. Először ezer lovas iiászt küldött ki Alexandrosz azzal a céllal, hogy megbontsa azin-
dusok harcrendiét. Azután a hetairoszok élénrávetette magát az indiai sereg balszárnyára, A ma-
kedón lovasság többi részénekmegparancsolta, hogy amikor az ellenség lovassága támadásba
lendül, akkor azt kapja hátba, a falanxnak pedig azt az utasítást adta, hogy csak Pórosz harcrend-
jének megingása esetén támadjon.
A hetairoszok rohamának visszaverésére az egész indiai lovasságot mozgósították. Ekkor vi-
szont megjelent ezek hátában a makedón lovascsapatok hátrahagyott része. A megzavart é§ több
oldalról is aprított indiaiak az elefántok vonalába kényszerültek visszahuzódni. A kapott parancs-
nak megfelelóen azátt falanx most indult meg a harci elefántok ellen. A falanx támadását támo-
gatta az ellenséges arcvonal mögé kijutott és azt hátulról is felmorzsoló makedón lovasság. Az
elefántokra és vezetőikre minden oldalról hullottak a nyilak és dárdák. Azonban a felingerelt
állatóriásokat nem lehetett egykönnyen legyűrni. Vad trombitálással rontottak azokra, akik hebe-
hurgyán túl közel merészkedtekhozzájuk. Sok makedón és velük szövetségben harcoló ázsiai ka-
tona vére ömlött itt. Végül feiszével és görbe karddal keziikben bátor harcosok férkőztek az ele-
fántok közelébe, és elmetszették az dllatok lábinait vagy ormányát. Így sikerült az elefántok harc-
rendiét megbontani. Nem egy állat megvadult a sebesülésétől és hátat fordítva támadóinak, saiát
seregének hadinépét gázolta le. Mikor aztán az ormányos kolosszusok nagy resze vagy kimúlt,
vagy elfáradt, a makedónok megkezdték az indus sereg felszámolását. Maga a végkimertilésig
küzdő és több sebtó vérző Pórosz is fogságba esett.

94
 1

Alexandrosz természetesen ezt a győzelmét is csak. további hodításokhoz vezető lépcsőfoknak

tekintette. A Gangeszen túli t'erületek elfoglalására készülődött. De serege már nem volt hajlan_
dó kÖvetni Őt az Úiabb, ismeretlen veszedelmek felé. Az a fegyelmezett, uráért akár a legsúlyo_
sabb vészt is vállaló makedón had, amellyel Alexandrosz annak ideién elindult hazájából,végér_
vénYesen a műté lett. A szervezeti változásokrőI, az etnikai összetétel átalakulásáról szóltunk
már. Nem kétséges, hogy a'vegyes összetételű és olyan kiváló vezéreket, mint a meggyilkolt Par_
meniónt, Philótaszt, Kleitoszt, az elesett Nikanórt nélkülöző sereg elsősorban erkölcsi taftását
tekintve gyengült meg korábbi önmagához képest. Így nem kell csodálkoznunk azon)hogy a Pó-

Indus katonák harci effintory

íjász és hají,tődárdás. Ilyen
harcosok szolgáltak Pórosz
seregében

95
 rosz elleni győzelem után a katonák megtagadtdk az engedelmességet, és követelték, hogy voniák
őket vissza India folyóinak egészségtelen, mocsaras vidékéről.
Alexandrosz kénytelen volt engedni. A visszavonulás közben ismét kedvenc politikai elképze-
lései kezdték foglalkoztatni. Arisztotelésznek azt a gondolatát, amely a görögség egyesítésérevo-
natkozott, már megvalósította. De tudta, hogy tartós eredményt csak akkor mondhat a magáé-
nak, ha a hellenek - ide számította a makedónokat is - nem aprózzdk el ereiüket az alávetett né-
pek elleni állandó csatározásokban. A népek közötti ellentétektől mentes világbirodalmat akart,
amelynek lakóil a hellén civilizáció kapcsolja össze. Talán Iszokratész egyik megállapítása is
eszébe iutott: ,,A hellén műoeltség folytán a hellén elnetlezés már nem is a származást, hanem a lel-
kialkatot jelöli; helléneknck most már nem a oérrokonság kaPcsolataiban élő személYeket neaezik,
hanem azokat, akik műaeltségünknek részesei." (Borzsák Istoán fordítása.)
Ez az eszme is szerepet játszhatott egyik utolsó nagyhatású tettében. Szusza városában tÖme-
ge§ menyegzőt rendezett makedón férfiak és perzsa nők részére.Allítólag kilencezren vettek
részt a szertartá§on. Maga is úiabb házasságot kötöttrezúttal Dareiosz szépséges leánYát, Sztatei,
rát vetíe nőül.
- Alexandrosz ezután Babülónban telepedett meg. Ezt az ősi várost ielölte ki birodalma székhe-
lyéül. A Makedóniától az Indusig terjedő monumentális állam szervezetének megszilárdításán
dolgozott, úiabb hódítások terveit szőtte. Ám a rendkívüli igénybevételtől megromlott az egész-
sége. A szinte gyermekkorától tartó állandó katonáskodás, az utolsó években mértéktelennéváló
ivászatok és az európai embernek nehezen elviselhető éghajlat felemésztették testi ereiét. 323-
banr33 éves korában minden bizonnyal sárgaláz végzett vele.
A vitághodító halála után gyorsan részekre szakadt az a birodalom, amelyet csak Alexandrosz
rendkívüli tehetsége volt képes ideig-óráig összetartani. Eltelt néhány év, és a nagY királY Összes
vérrokonát elérte a gyilkosok keze. De a hellén társadalom kiszabadult történelmi zsákutcáiából,
a Közel- és Közép_Kelet tágas térségeinúiabb távlatokat nyert az antik gazdálkodás, hogy egy úi,
a görög és keleti elemeket magába ötvöző civilizációnak adion életet. Ezt a civilizációt, melYet a
görög szellemiség, termelési és társadalmi gyakorlat hatott át, a görög, vagyis heltén népnévből
kiindulva helténisztikersnak nevezzük. Az emberiség történelmének ezután bekÖszÖntő évszáza,
dait, már ami a mediterrán vidék keleti felét illeti, egészen az utolsó makedón vezeté§ű utódál-
lam, Egyiptom bukásáig, a hellénizmzs meghatározással ielöliük.
,Alexandrosz tehát egy úi történeti korszak alapítója volt. Ezért is, nemcsak fényes haditettei
miatt méltrán érdemelte ki az utókor elismerését, azt, hogy rrNagy"-nak nevezzék. Az alakiához
kötődő mondákat, szomorú és vidám történeteket még ezer éwel halála után is tovább szőtte az
emberek képzelete. Még a késő_középkor éledő magyar nyelvű világi költészete is témáiául vá-
1asztotta el nem halványuló dicsftégét. Ilosvai Selymes Péter, aki a Toldi-történet megírásában
Arany János elődje volt, l548-ban históriás éneket írt Nagy Sándorról. Verssoraiban így eleve-
nednek meg a világhódító diadalmas tettei:

,rJeles rlárasokon mind átalméne,

Lakodalom módjára jára ű népe,
Virágokkal útját hintik előtte,
Virágos koszorú oagyon fejekben. . . "
I
l

§
Démétriosz

urtius Rufu9, Alexandrosz i. sz. |. századi római életraizírója, többek között ezt k-
ta a nagy király halálát követö eseményekr6,: ,,Ilyen király és oezh után kellett utó-
dot aólasztaniuk. De ez a teher súlyosabb, semmint hogt egtetlen ember vállalhatnál.
Így tehát Nog' Sándor puszta na)e és tetteinek híre köoetkeztébn birodalmát több ki-
ráIy között kellett megosztani szerte a földkerekségen; és dicsősége rásugárzott mind-
azokra, akiknek sorsa akár a leggyöngébb fonállal is az ijoéhez fűződött." (Kórpáty Csitla ford.)
Az antik szerző által említett királyok közül kiváltképp rásugárzott Nagy Sándor egykori dicsG
sége Antigonoszra, akinek utódai az i. e. 3. szánad eleiétőt kisebb megszakításokkal egészen a ró-
mai uralom kiteljesedéséig Makedónia feiedelmei voltak. Antigonoszt egyik szemének elvesztése
miatt Félszeműnek, vagyis Monophthalmosznak nevezték, olykor pedig Kükltípsznakltívták, ez-
zel is utalva arra a hasonlóságra, amely Poszeidón tengeristen egyszemű óriás ftáttozftute. Mert
óriás volt ő is, csakhogy nem sziklákat hajigált ellenségeire, hanem hadaival súitott a néki ellen-
szegülőkre. I. e. 382 körül született ez a makedón arisztokrata, aki minden bizonnyal részese vblt
már II. Philipposzharci sikereinek is. A granikoszi csatában és Alexandrosz azt követő kisázsiai
hadiáratában oly kiváló erényeket csillogtatott, hogy 333-ban ő lett Phrügiahelytartója. Hatalma
a világhodító király halála után sem csökkent, söt, az évek múlásával egyre nőtt. A makedón vi-
lágbirodalom azon vezetői közé tartozott, akik ellenezték, hogy az elhúnyt uralkodó családja ke_
zében maradion az egész állam feletti uralom. Részt vett minden olyan cselszövésben és háború-
ban, amely a birodalomnak az utódhadvezére\ a diadokho.saok között tönénőfelosáását célona.Így
sikerüt is elérnie azt, hogy 321-ben Kis- és Előázsia nagyobb része az ő fennhatósága alá kerüt.
A nagysándori örökség szétkapkodásában Antigonoszhoz hasonló buzgalmat mutatott Ptole-
maiosz, Szeleukosz, Lüszimakhosz és Kasszandrosa is. Az egységes birodalom hívei ugyanakkor
egyre fogytak. Perdikkaszr a Ptolemaiosz ellen indított háborúia közben meggyilkolták. Így éle-
tét veszítette az az ember, akinek uiirára a haldokló Alexandrosz saiát gyírrűjéth(vta, és akinek
kezébe tette le utódai és állama sorsát. Eumenészr, Alexandrosz kardiai származású titkárát Anti-
gono§z kezétől érte a halál, miután utolsó lehelletéig ragaszkodott egykori ura végakaratához.
Antipatrosa, aki Alexandrosz keleti hadiárata ideién a Balkán rendiére ügyelt, é§ aki 32t után
mint birodalmi kormányzó legalább ideiglenesen biztosíthatta volna az egységet, 3l9-ben meg-
halt. Fia, Kasszandrosg már csak személyes hatálma növelésével törfiött. Megszerezte magárrak
Makedóniát é§ a Balkán egy részét.Antigonosznak nem volt ellenére azrhogy Ptolemaiosz meg-

97,1
§zerezte Egyiptomot, Szeleukosz Babülón környékét, Lüszimakhosz Thrákiát. Úgy vélte, minél
nagyobb a zűrzavar, minél kisebb erőkre forgácsolódik szét mindaz a hatalom, amely valamikor
Alexandrosz személyében sűrűsödött össze, annál több esélye nyílik arra, hogy idővel maga lép-
ien Nagy Sándor helyére. Mert a célja egyértelműen az volt, hogy a Makedóniától Indiáig terie-
dő óriási térségen ő és fia uralkodiék.
Antigonosz kalandos életű fiát Démétriosznak nevezték. Későbbi haditettei miatt már kortársai
ráragasztották a Poliorkétész, vagyis Városostromló melléknevet. 336-ban látta meg a napvilágot,
abban az évben, amikor példaképe,Alexandrosz elfoglalta Makedónia trónját. Gyermekkorát
atyja mellett töltötte Phrügíában (Frígia). Vitézi iátékok, vadászatok töltötték ki a szinte királyfi-
ként nevelt fiú ideiét. Az ókori történetírók nem győznek csodálkozni azon, hogy Antigonosz
mily féltő gonddal nevelte gyermekét, és az ifiú milyen bensőséges érzelmekkel viszonozta ezt. A
következö történet iól illusztrálja ketteiiik szeretetteljes kapcsolatát: Történt, hogy egy§zer Anti-
gonosz követeket fogadott. A komoly tárgyalás közepette érkezett haza a vadászatból Démétri-
osz. Az épp hogy felserdüt legény, mitsem törődve az idegenekkel, odarohant apiához, megcsó-
kolta, és ahogy volt, vadászgerellyel a kezében mellé ült. Antigonosz ekkor a követekhez fordult,
és azt mondta nekik, ielentsék megbízóiuknak, hogy ő ilyen viszonyban van a fiával.
Antigonosz nem véletlentil volt büszke arra, hogy íiát fegyverrel kezében a színe elé engedheti,
és nem kell attól félnie, hogy az a fegyver ellene fordul. Hiszen - mint Plutarkhosz íria -

,,. . . csaknem oalamennyi más uralkodóházban sokan gyermekeiket, másoh anyjukat aagy feleségü-
h,et tétettékel láb alól. Ami pedig a fiaérek megőletését illeti, ez a mőd ugyanolyan elismert krioetel-
mény aolt a királyok uralmának biztosítására, mint ahogyan a földmérók meghatározzák kiinduló-
pontjukat. " (Máthé Elek forditása.)

Antigonosz nagyravágyó tervének, Alexandrosz egykori birodalma saiát uralma alatti egyesíté-
senek megvalósításában bizton számíthatott Démétriosztámogatására. Nyilván e bizalomnak
tudható be, hogy Antigonosz 3l2-ben fontos hadiárat vezeté§ét bízta Démétrioszra.
Ebben az időben Elő-Ázsia addig Szeleukosz és Ptolemaiosz birtokában lévő területei, vala-
mint Mezopotámia vidéke vonták magukra Antigonosz figyelmét. Sokan hibáztatták már ekkor
mohóságáért, de ezeket így intette le: Mit akartok? Alexandrosz learatta egész Ázsiát, nekem
csak a tarló jutott. Nos, ezen a rrtarlón" is egész kövérre tudta hizlalni hatalmát. 3l6-ban még
Szeleukosz is kénytelen volt Ptolemaioszltoz menekülni Antigonosz növekvő étvágya elól. Es
312_ben megindult a küzdelem Antigonosz és Ptolemaiosz között Szíria birtokáért. Atyiától ka-
pott haderejét Démétriosz vezette Gaza alá. Itt zajlott le a később kiváló hadvezérré érő fiatalem-
ber első önállóan vezetett csatáia. Repüliünk képzeletünk szárnyain mi is Gazaltoz! Eliük át újra
az ütközet izgalmait!
Mint a V betű összetartó szárai, mozgott egymás felé Démétriosz és Ptolemaiosz hadrendje.
Makedóri, görög, kisázsiai harcosok mindkét oldalon. Ptolemaiosz hadában egyiptomi könnyű-
fegyverzetűek is. Démétriosz seregének körülbelül l700 méter hosszan elnyűó arcvonalán elöl
haladt a megerősített és támadó ékkéntelőnyomuló balszárny 3000lovasa. Mögöttük 30 félelme-
tes indiai elefánt tapo§ta bömbölve a síkság homokiát. Hátukon fiból és bőrből eszkábált tor-
nyok, amelyekben íiászok, haiítódárdások készültek az ellenségre szórni halálthozó fegyvereiket.
Az elefántok közötti térközöket parittyával, íiial, dárdával felszerelt könnyűgyalogosok töltötték
ki. Az arcvonal közepén, a támadó szárnytól lemaradva nehézkesen araszolt előre a nehézfegy-
verzetű gyalogosok l l ezer ffit számláló falanxa . Ezt iobbról l500 lovas fedezte.

98.
 Démétriosz, bár tudta, hogy ellenfe-
le nagyobb' létszámúhaddal rendelke-
zik, bízott támadó lovassága és elefánt-
iai gyors sikerében. Azért tette ezeket
balszárnya élére,hogy - Nagy Sándor
taktikáiát alkalmazva - hatásos roha-
mukkal áttörie Ptolemaiosz seregének
első vonalait, s lehetőség szerint beke-
rítő hadmozdulatot hajtson végre. Ám
Ptolemaiosz tapa§ztalt katona volt.
Mikor felderítói jelentették neki, hogy
az ellenség - a szokás ellenére - nem
jobb, hanem balszárnyát erősítette
ffi€B, és a ielek szerint onnan kívánja
mérni a fficsapást, azonnal átcsoporto-
sította erőit. A iobbszárnyon 3 ezer ióI
felfegyverzett lovast és könnyűgyalo-
gosokat helyezett el. Így legütőképe- Démétriosz poliorkétész
sebb csapatai éppen Démétriosz ha-
sonló értékűharcosaival kerültek
szembe. 18 ezer főből álló falanxa ezektől balra foglalt állást, míg a balszárnyon 1000 lovas ké-
szült harcra a két kilométeres arcvonal végén.
Az egymás felé nyúló hadsorok, a V betű szárai,lassan összeértek, s a két fél3-3 ezer fiónyi lo-
vassága között megindult a küzdelem. Szép számmal harcoltak itt bronzpáncéllal felszerelt elő-
kelők, a hetairoszok, akik egykor Nagy Sándor, jelenleg pedig a makedó*n vezérek udvartartásá-
hoz tártoztak. Hosszú lándzsáiuk, a szarisza hamar ledöntötte lováról a tapa§ztalatlan ellenfelet.
Most egymást öldökölték a testvérháborúban, s ettől a küzdelem még a szokásosnál is vadabb, el-
keseredettebb lett.
A lovascsata elnyúlt, és Démétriosz, aki kisebb létszámúfalanxa miatt a támadó szárny gyor§
áttörését erőltette, türelmetlenné vált. Parancsot adott elefiíntiai haitóinak, hogy állataikkal roha_
mozzák meg Ptolemaiosz harcban álló lovasságának oldalát. Az indiai hajtók, akik az elefántok
hátára szerelt tornyocskák előtt kuporogtak az áIIat nyakán, hegyes ösztökéikkel vágtára ösztö-
nözték a szélestalpú kolosszusokat. Ezek leszegett feiiel rontottak előre. Hegyesre reszelt .gy.ir-
ik fenyegetően meredtek az ellenségre. Ptolemaiosz azonnal felismerte a veszélyt. A támadás ro-
baia, a felvert por iól mutatta, honnan acsarkodnak elő Démétrioszelefántjai. Gyorsan parancsot
adott hát elef.ántcsapdák telepítésére.Egy osztag sietve elő is hozta a kharaxokat. Ezeket a lán-
cokkal egymáshoz kapcsolt és hegyes szögekkel kivert deszkalapokat borították le a foldre abban
az írányban, ahonnan az elefántoknak fel kellett bukkanniuk. A kharaxokkal fedett terület körül
íiászok, dárdások álltak fiol az elefántok fogadására.
Velőtrázó üvöltés, hörgés. Az egymástól 4-5 méter távolságra rohanó elefántok első sora beleta-
po§ott a tüskeszőnyegbe. A hatalmas állatok iszonyú fájdalmukban felágaskodtak, floldre buktak
a tornyocskák, lezuhantak a haitók. A sebzett óriások égnek szegett ormánnyal fordultak vissza, s
ütköztek a csapdák felé még csak rohanó társaiknak. Az összegabalyodott állatsereggel azután
könnyen végeztek a nyilak és dárdák.
 Az eleíiíntroham összeomlá§a megzavarta Démétriosz harcoló lovasságát is. Ennek túlnyomó
része menektilni kezdett, és vágtában hagyta el a csatateret. A balszárny bukását látva a falanx ka-
tonáinak többsége megadta magát. Démétriosz elmenekült, de több barátja és vezéri sátra, vala-
mint személyes poggyásza az elleníélkezére került.
Az ütközet befeieződött, a c§attanó azonban csak ezután következett. Mivel Ptolemaiosz nem
kívánt többet elérni, mint hogy az ellenfelét eliiessze, nem üldözte Démétrioszt, sőt, néhány nap
műva barátságos üzenet kíséretébenvisszakiildte neki elfogott barátait és elzsákmányolt holmi-

iát. Démétrioszt talán még vereségénélis jobban megalázta ellenfele nagylelkűsége. Csak azért
fohászkodott, hogy egy§zer ő is hasonlóan bánhas§on el Ptolemaiosszal. Az alkalom nem sokáig
váratott magára. Killész, Ptolemaiosz hadvezére, aki a hadjárat vezetéséta gazaí győzelem után
átvette urától, elővigyázatlanul katonáival együtt Démétriosz fogságába esett. Démétriosz pedig
Kiltészt és barátait gazdag aiándekokkal megrakva kiildte vissza Ptolemaiosznak.
A 3l2-es gazaicsata azt mutatia, hogy a Nagy Sándor halála utáni évtizedekben még nem sokat
változott a makedón harcmodor. Továbbra is az volt a taktikai alapelv, hogy az egylk seregrészt a
többi rovására megerösítették, és ezzel a támadó szárnnyal kívántak gyors áttörést végrehajtani.
Csakhogy míg a hajdani, perzsák elleni nagy összecsapások során mindig a jobbszárny játszotta a
támadó szerepét, addig a makedón seregek egymás elleni ütközeteiben a vezérek váltogatták a tá-
madó szárny elhelyezését a iobb- és baloldal között. Ewel igyekeztek a megtámadott frl arcvona-
lára meglepetésszerű csapást mérni. A gazaí csata íö hadművészeti érdekessége abban rejlik,
hogy itt Ptolemaiosz elhatározása következtében a két íéltámadó szárnya ütközött meg egymás-
sal. A győzelem azélett, aki az ellenség legveszélyesebb csapatait hátrálásra tudta kényszeríteni.
Úi reitemény viszont, és nem csupán a gazai összecsapásra iellemző,hogy a makedónok egymás
elteni ütközeteiben a derékhad, a falanx, amely tömörsége miatt képtelen volt manőverezésre, és
a védószárnyon lévő lovasság gyakran tétlenségrevolt kárhoztatva. Szinte közelről szemlélték az
itt csoportosított katonák azt, hogy mit végeznek a támadó szárny harcosai. Ennek azután azlett
a következménye, hogy a csaták viszonylag csekély véráldozattal ifutak. Gazanál is 8 ezren adtrák
meg magukat Démétriosz nehézfegyverzetű gyalogosai közül a győztes Ptolemaiosznak.
Az ütközeteknek ez a viszonytag enyhe lefolyása jellemző volt a hellénisztikus diadokhoszok
hadviselésére. Ezek nem akarták megsemmisíteni egymás hadseregét, hanem meg akarták szerez-
ni egymás katonáit. Es még csak túlságo§an meggyengíteni sem kívánták ellenségeiket, hiszen le-
győzött ellenfeleiket felhasználhattrák ideiglenes barátaik ellen. Justinus ókori törtenetíró találóan
írta Ptolemaiosz gazai tetteiről azt, hogy dicsősége inkóbb mértékletességében, mintsem magában a
pőzelemben mutatkozott meg. A mértékletességpersze Ptolemaiosztól politikai számítás volt.
Egyszerűen nem akarta élethalálharcra ingerelni Antigonos zt. Így Démétriosz, miután a lovagi-
asság szabályai szerint elégtételt vett, maga is más vidékeken igyekezett dicsőséget szerezni ma-
gának. Szeleukosz volt az ütközet igazihaszonélvezője, mivel a gazaí események után visszatér-
hetett Babülónba.
Hosszú évekig folytak ezután váltakozó eredménnyel a Nagy Sándor egykori hadvezérei közöt-
ti csatározások. Démétriosz is közeledett a legszebb íérfikorhoz,és az állandó csetepaték igazi
hadvezérré edzették. Ktilönixképp azáltal lett igen népszerű a makedónok között, hogy feleségül
vette Antipatro§z teányát, Philát. Ebből a frigyből született Antigonosz Gonatasz, aki Démétriosz
halála után Makedónia tróniára lépett.
Azi. e. 4. száaad utolsó évtizedében érte el tetőpontiát az alexandroszi birodalom feletti hege-
móniáért folytatott küzdelem. 307-ben Antigonosz és Démétriosz elhatározták, hogy r{zsia egy

l00
A harci elefántok alkalmazása elterjedt a hellé-
nisztikus kor hadseregeiben. Ilyen, a képünkön t

lótható elefántok aettek részt Démétriosz Polior-

kétészés I. Ptolemaiosz gazai csatájában is i. e.
312-ben

l0l
jelentős részérrekbekebelezése után az európai Görögországban terjesztik ki befolyásukat. Ez idó
táit már egyre jobban érett az összefogás Ptolemaiosz, Kasszandrosz és Szeleukosz között. Eze-
ket a sokszor egymással is torzsalkodó politikusokat a közös félelem kötötte össze, amellyel Anti_
gonosz és fia növekvö hatalmát szemlélték.Most kiváltképp Kasszandrosz érezte magát bajban,
aki mint Makedónia uralkodóia - avagy helytartója, hiszen a vezérek ekkor még nem viselték
a királyi címet - a Balkiin teríiletéreis igérryt tartott. Kasszandrosz egyébkérrt korárrak talárr leg-
sOtetebb íigurája volt. Ez a hatalomvágytól tébolyult ember 3l6-ban kivégeztette Nagy Sárrdor
édesanyját, Olümpiaszt, majd 3l0-ben meggyilkoltatta halott fejedelme özvegyét, Róxanét és
fiát, IV. Alexandroszt is.
Démétriosztatyia, Antigonosz erös flottával szerelte fel, azzal a paranccsal, hogy legelőször
,az egész világ világító tornyát" Athént vegye birtokba. Athén ekkor már régen túl volt virágko-

Démétrios z Poliorkétész hétersezős oro s haj őjának képe

hqesztmetszetben, oldal= és felüInézetben. Az arczők
alső sorát nég4 a fekőt három ember hajtottq innen
a hajótípus elneoezése. A hajó fedélzetén hají,tógépeket
helyeztek el. A jármű méretei: hossza 41-43 méter,
szélessége5,5-815 méter, merülése 1,5-118 méter.
A kétoldalt megleaő 25-25 evezőpárt 350 embq moz-
gatta. A szeméIyzet ezen kíoül 15-20 matrőzből és
150-200 katonából állt

,,JM f .*^s-.Éa,*jst*&Ó,"+.
rán, de a makedón vezéreknek kiszolgáltatott város, elsősorban az egykori nagyság emléke miatt
még mindig rendelkezett némi közvéleményformáló erővel a hellén világban. Elfoglalása és meg-
tartása jó kiindulópontul szolgálhatott egész Görögország megszerzéséhez. Athén felett ekkor
már tiz kerek esztendeie a korszak egyik neves tudósa, a filozófus Phaléroni Démétrioszgyakorolt
tiirannoszi hatalmat Kasszandrosz megbízásából. Névrokona támadási szándékáról egyáltalán
nem szerzett tudomást. Amikor 307 tavaszán Démétriosz kétszázötven gátyája feltúnt a
Peiraieusz-kikötő felé hullámzó tengeren, azt hitte, hogy Ptolemaiosz flottáia evez Athénhoz ba-
ráti látogatásra. Mikorra felocsúdott tévedéséből,már késő volt. Antigonosz fta partra tette kato-
náit, és a köznép körében gyűlölt phaléroni hamarosan megadta magát, nehogy a dühös athéniak
kezébe kerüljön. Démétriosz, aki a művészet és tudomány tisztelóie volt, nem akarta, hogy a kor
szellemi életénekez a kiválósága a népharag áLdozatává váljon. Ezért katonákat adott melle, akik

l03
 biztonságban Thébaiba kísérték.Phaléroni Démétriosz később Egyiptomba ment, ahol Ptole_
maiosz tanácsadóia lett.
Démétriosz az aíhélllkikötö elfoglalása után biztosította Athén népétarról, hogy vissza fosja
adni demokratikus alkotmányát. Ezután viszont nem sokat időzött itt. Mivel a kikötő közelében
állő Munükhia erffiben még tartotta magát a Kasszandrosz által odavezényelt hetyőrség, addig
nem akart bevonulni a városba, amíg awal nem végzett. Kisebb erőkkel körüzárta hát az erődöt,
maga pedig katonái naryobb részévelaz Athéntól nem mes§ze fekvő Megarához vonult. Innen el-
űzte Kasvandrosz helyőrségét,maid a városnak visszaadta szabadságát, ami persze a korszak
gyakorlatában azt ielentette, hogy ezután a polgároknak az ő parancsait kell követniük. Megará_
ban nem engedte meg katonáinak a fosztogatást, amint később Athénban sem, így ailena polgá_
rok általában nem néztékrossz szemmel az íltala bevezetett úi uralmat.
, Megarai tartózkodásának mulatságos epizódja volt a íilozófus Sztilpónnalfolytatott beszélgeté-
se. Egyediili zsákmányként Démétriosz a városban tartózkodó rabszolgákat kobozta el. Mielőtt
elhagyta Megarát, kedvesen megszólította Sztilpónt, és így szólt hozzá: ,rSzabadon hagtom zlóro-
sotokat,.Sztilpőn". ,rEbben igazad úan - mondta a filozófus -, hiszen nem hagytad meg egyetlen
rabszolgánlcat sem."
Athérrba visszatérve, Démétriosz elfoglalta a Munükhia erődöt, majd bevonult az ősi városba.
A népgyűtésen nemcsak azzal kedveskedett új alattvalóinak, hogy visszaadta ,rszabadságukat",
hanem ezenkíviil még nagyvonalú ajándékokat is felajánlott a polgárságnak. Százötvenezer mérő
gabonát (l mérö = kb. 59 liter) és száz háromevezösoros haió építéséhezelegendö faanyagot
aiándekozott az athénieknek.
A regi alkotmány visszaállításával és az ajándékokkal Démétriosz minél kedvezőbb benyomást
akart kelteni a görögök körében, hogy aztenannál könnyebben fogadtassa el máshol is atyja és sa-
iát uralmát. De Athén polgárai is meg akarták mutatni, hogy értékelikúi uruk gesztusait. Iste-
neknek kiiáró megtiszteltetésekben részesítettéköt és atyiát. ,,Megváltónak" nevezték őket, ol-
tárt állítottak tiszteletükre, papot jelöltek ki kultuszuk ápolására. Mindeme megtiszteltetések be-
tetözéseképp még azt is elhatározták, hogy Athénéistennö szent leplére Zeusz és Athené képmá_
sa mellé az övékét is ráhímezik. Ez azértmégabban a korban is, amikor a háborrikban gyöztes és
nemsokára királyi címet felvevő vezéreket kiilöníéle isteni jellegű tisztelettel övezték, túlzrásnak
számított. Néhány év műva egy iinnepségen szétrepedt Pallasz Athénénakez a Démétriosz és
Antigonosz képéveldíszített leple, és ugyanabban az időben vokatlan hideg is dermesztette a
termést. Philippiüsz attikai komédiaíró ekkor Sztratoklészr, a Démétrioszt és atyiát illetö hízel-
kedö határozatok értelmi szerzöjét okolta egy tréfás verssel a bekövetkezett baiokért:

,,Ki miatt a szőIő zúzmarába datnedeu,

ki miatt Pallasz szent b?lc is ketthepedt,
aki istnne tesz embqt: ily szentségtörő
taszítja népűnk b"ibq ,um a komédia."

(MátM E/eÉ fordítása.)

Az élewidám Démétriosz népszerííségétazonban nem csökkentették Phiüppidész.csipkelöd6

sci. S&, a polgárok még inkább megszerették, amikor a 30 éves vezér Miltiadész egyik távoü le-
szihmazotti&, u athéni EunWiket fele§Sil ve-tte.

l04
 De Démétriosz nem az az ember volt, aki sokáig élvezi elért sikereit. Nyrighatatlan természete
hamarosan úiabb haditettekre sarkallta. 306-ban atyja utasítását boldogan követve hajóhaddal
Ciprus szigetének elfoglalására indult. Ciprus már hosszú szrfuadok óta viszály tárgyátképezte az
egymással vetélkedö hatalmak között. Stratégiailag rendkívül fontos volt ennek a három fiild-
részt, Európát, Á,zsiátés Afrikát kikötőivet a tengerhaiőzás számára összekötő szigetnek a birtok_
lása. Gazdag városai és híres rézbányászata ugyancsak kívránatos zsákmánnyá tették ,,Aphrodité
szigetét'. (A hagyomány szerint a ciprusi Paphosz előtt kelt ki a tenger habjaiból a szerelem is-
tennője.) Történetünk ideién Ptolemaiosz volt Ciprus ura. Hatalmát ezen a vidéken fivére, Me-
nelaosz vigyázta.
Démétrioszhajóhada először Menelaosz flottájával ütközött meg. A tengeri csata az etőbbi győ_
zelmével végzöllött, aminek következtében Menelaosz kénytelen volt maradék hatvan hajójával a
szalamiszi kikötőbe menekülni. Szalamisz Ciprus legnagyobb városa volt, nem tévesztendő össze
az Attika közelében fekvő azonos nevű szi§ettel, ahol annak ideién a perzsa tengeri haderő súlyos
vereséget szenvedett.Ezta várost Démétrioszmost blokád alá vette, és haiítógépeivel ostromolni
kezdte.
Mielőtt tovább követnénk azizgalmas eseményeket, egy kis kitérövel be kell pillantanunk a ko-
rabeli ókori,,tüérség" fegyvertárába. Meg kell néznünk, hogyan alakultak ki és miként műktid-
tek az elsősorban a várostromoknál, de tengeri és szárazftildi ütközeteknél is használatos hajító-
gépek. A feilödé§ kezdőpontiát a nyíl jelentette. Ennek leghasználhatóbb váItozatát, az összetett
íjat már a homéroszi korban ismerték. Az íi körívét állati ínból, íából és szaruból állították össze.
Ezáltat az íi kariaiban igen nagy helyzeti energia halmozódott fol, amely a nyílvessző kilövésekor
mozgási energiává alakult át. Azok szárnára, akik ezt igényeltek és tehetös emberek voltak, a me§_
teremberek testi erejiikhöz szabott íjat készítettek. Ez azt ielentette, hogy úgy dolgozták össze az
íj használatkor elöre domborodó félkörívét, hogy azt gyengébb ember nem tudta kifeszíteni. Er-
re a gyako?latra utal Odiisszeu§z történetének az az epiződja, amelyben felesége kérői hiába pró-
bálkoznak Odüsszeusz íjának használatával.
Ezen a szinten azonban hosszú ideig nem iutottak túl. Pedig a pajzs és páncél elteriedése, a v&
döművek erősiidése szükségessé tette több száz méterre is ellövö és nagyobb átütőereiű hajítógé-
pek kialakítását. A változást végiil az i. e. 4. század hozta Deg, amikor elteriedt az úgynevezett
,,tekaős (torziós) tüzérség".A hadmérnökök olyan nagyságú és rugalmas erejű íjat kísérleteztek
ki, amelyet egyszerű emberi erővel már nem is lehetett kifeszíteni. Ennek az ijnak a két kariát,
melyet általában vastag íából faragtak ki, beépítettékegy gerendázatba. Ez a gerendázat a feszítö
szekrény, amelyet két vízszintes és négy merőleges gerenda oszt három részre. A két szélső rész_
be ágyazták az íi karjait, míg a középső részen, a két íjkar találkozásánál nyúlt előre, a feszítő
szekrényre merőlegesen, a nyílpályát tartalmaző hosszú kilövö deszka. A kilövö deszka közepén
kis vájat futott végig. Ebben helyezték el a nyflvesszöt. A deszkát ellátták egy mozgatható horog-
gal, amelybe azij hűiát akasztották. A húr nöi haiból vagy állati ínból készüt hengeres fonással.
Az ijat azutáíl egy teker& szerkezet, a motolla segítségévelmegfeszített állapotba hozták, maid a
húrt elere§ztve, kilöttek a nyílvesszöt.
Ezt a szerkezetet a görögök katapeltésmek, a rómaiak catapultának nevezték. Egy ilyen hyfllö-
vögép persze kiilönbözö nagyságú lehetett. A kisebbeket egy, a nagyobbakat két állvány tartotta.
Ezek az állvárryok faoszlopok voltak, amelyek köríil a nyíllövö szerkezetet mozgatni lehetett, ily
módon megoldva az irányzás problémáiát. Iu egyoszlopos katapeltésszel 7-8 fokos, a kétoszlo_
possal 2 fokos emelkedéssel lehetett löni. Az ilyen hadigépeket aszerint ktilönböztették D€8,

105
hogy milyen hosszriságú nyilakat lehetett velük kilőni. Ennek alapián leggyakoribb,volt a trisz-
pithamosz, dipékhü, penteszpithamosz, tipékhü (szpithamé = arasz, pékhüsz = könyök), amelyek
69,92r l l5 és l38 cm hosszú nyílvesszőt lőttek ki. A lőtávolság 350 méter körü lehetett. A nyíl-
vesszők sűya negyedkiló és két kiló között váltakozott, míg a gépeké30 és 300 kg között.
Némi átalakítással, többek között awal, hogy az íihllr közepére egy acélgyűrűt erősítettek, a
kilövő deszka hátsó végétpedig a íiildre támaszíott ík, az ilyen szerkezet kőgolyók kilövésére is al-
kalmazhatóvá vált. Ekkor azonban a hrirt az acélgyűrű miatt laposra kellett fonni. Azigy kialakí-
tott palintonon, yagyis kőhaiítógép sűya 2500 és l0 ezer kg között váltakozott, mivel egyrészt
erősebb íjkarokat, másrészt nagyobb méretű feszítőszekrényt kellett ácsolni hozzá, azonkívül a
szerkezet könnyebb mozgatása miatt gyakran az állrványzatra kerekeket kellett szerelni. Egy kő-
vetőgép - nagyságától íiiggően - néhány kilós, de akár egy talentumo§ (26,2 kg) követ is képes
volt kilőni, az előbbi méretű lövedeket 7-800 méterre, az utóbbit maximálisan 200 méternyi tá-
volságra. A kilövés szöge általában 45 fokos volt.
Az előbbi szerkezeteknél kissé később terjedt el a kőhajítő onagerek, magyarul ,rvadszamarak"
használata. Ezek lényegében gépesített parittyák voltak. Rugalmas fonadékok közé állított
hosszú rúd végérekötötték a nagyméretű parittyát, amelybe kőgolyót helyeztek. Tekerős szerke-
zet segít§égévela rudat hátrahajlították, majd hirtelen elengedték. A nagy erővel előrevágódó
rúd végéről a parittya jókora távolságra zúdítottaa lövedéket. Ez a szerkezet azért kapta a ,rvad-
szamár" nevet, mert az is éppúgyrugdalja hátsó lábaival az út kövét, mint ez ahaiitőgép dobália
a kögolyókat.
E kis haditechnikai kitérő után tériünk vissza az ilyen szerkezetek készítésénekés használatá-
nak egyik nagyme§teréhez, Démétrioszhoz| Őt akkor hagytuk el, amikor a ciprusi Szalamisz vá-
rosát kezdte ostromolni. Nos, épp hogy előrehaladt az ostrom, amikor öccse felmentésére megje-
lent Ptolemaiosz l50 gályából álló hadával. Démétriosz gyorsan cselekedett az úi helyzetben.

Nyíllöoőgép. Az íj karjait fagerenüzat

hözé epítettékbe. Az íjhúrta kilöoőge-
renda végen látható teker&lel hozták
megfeszített helyzetbe. A nyílvessző a
hilöoőgerenda közepéfu oájt járaton sik-
Iott előre

l06
Kffiajítógép. A nyíllöoőgéphez hasonló elaen mű-
ködő szerkezet, amely azonban a megterhelés nöae-
heüse miatt lényegesen nagyobb méretű aolt

Onager, oag)is rroadszamár"-nak neoezet1 kőhají-

tőgép. Lényegébengépiesített parittyq amelynél a
hatalmas parittyát teker&sel hátra húzzák, majd
egl kioldó szerkezet segítségéaelelőrelendítik. A
paittya ekkor kiriipíti a löoedéket
Tfu haióval lezfuta a kikötőt, nehogy Menelaoszhátba támadhassa őt, ő maga pedig l80 hadiha-
jóval Ptolemaiosz flottája ellen fordult. A haiók gyorsabb vezeté§e és az esetleg partra vergődő el-
lenséges harcosok megsemmisítése végett lovasságát a sziget parti részéreszállította, gyalogosai
egy részétpedig a tengerből kiálló szirteken helyezte el.
A hadihaiók harcrendiének kialakításakor mindkét fél a balszárnyát erősítette meg, s az ellen-
ség gyengébb iobbszárnyfuatámadt. A jobbszárnyak kölcsönösen vereséget is szenvedtek, de Dé-
métriosz haiói hamarább törtek át az ellenséges arcvonalon, és ezt kihasználva oldalba tudták tá-
madni Ptolemaiosz diadalittas balszárnyi gályáit. Ez a fordulat Démétriosz döntő győzelméhez
vezetett. Ptolemaiosz, miután hajóhadát szétverték, csak igen nagy szerencsével tudott elmene-
kiilni.
Ezután Menelaosz is megadta magát, és a sziget Démétrioszkezére került. A csata lefolyása hí-
ven tükrözi azt a szárazfoldi ütközeteknél gyakorolt taktikai elképzelést,amely szerint a szem-
benálló felek mindegyike arra törekszik, hogy adott ponton túlerőt hozzon létre. Ilyen körülm&
nyek között a siker afelé hajlott, aki erélyesebben használta ki a tűerőből származő előnyöket.
Démétriosz gyözelmének egyik fő oka azonban technikai folényébenrejlett.

Nem véletlenül írta róla Plutarkhosz: ,rMint hadoezér jobban értett a hadsereg felszereléséhez,
mint oezetéséhez. Azt szerette, ha minden bőoen rendelkezéséreáll; nagy számmal építtetett hajókat
és szerkesztett hadigéPket, és alig tudott betelni látásukkal... A parthusok királyai azzal büszkél-
hedtek, hogt maguk koaácsoljók és élesítika nyílhegyeket. Démétriosznál azonban még kézműaessége
is kiráIyi oolt méretei és a ktioetett eljárások tekintetéfun. . . Műgeinek nagysága megrendítette baró-
tait, és szépségéaelgyönythködtette ellenségeit is. . . Ellenségei álltak a parton, és bómuloa nézték,
amint eloonulnak előttük tizenhat- és,tizenőteuezősoros gályái, s aáraíoó ostromgépi csodálattal töl-
tötték el magukat az ostromlottakat is. . . " (Máthé Elek forditása.)

Ez a történetíró által említett csodálat ragadtatta Démétrioszkortársait arra, hogy Rhodosz egy
év múlva bekövetkerd ortro*a közben megajánd ékozzíkőt a Poliorkétész (Yárosostromló) met-
léknéwel.Mielött azonban ezt a megtisztelő nevet rfuagasztották, apiától még ennél is ielentG
sebb jutalomban részesült. Mint fontosabb események után szokása volt, Démétriosz a szalami-
szi csata után is azonnal hírnököt küldött atyiához, hogy a néki is parancsoló vezér minél hama-
rabb dönthessen a további teendők felöl. A diadalmas tengeri ütközetről most a milétoszi Aisz-
toümosz vitte meg a hírt. Ez az udvaronc mindenki mást felülmúlt hízelgő viselkedésével. Mi-
kor haióia kikötOtt Kisrfusiában, a színlelésnekez a nagymestere, csakhogy saját jelentőségét ki-
emelje, megtiltotta, hogy haiójának legénységepartra szálljon. Egyedül lépett hát szárazfoldre, s
az izgatotttömeg csak tőle tudakolhatta, mi történt Ciprusnál. Ő azonban senkinekr,mé8 a türel-
metlen Antigonosz Hildönceinek sem volt hajlandó bármit is mondani, hanem ünnepélyes arcot
vágott, és kimért léptekkel tartott a palota felé. Az id& vezér, rossztól tartva, egészen szobáia aj-
taiűg előre ment, és ott várta idegesen fia követét. Arisztodémosz pedig csak akkor szólalt Deg,
amikor egészen Antigonosz közelébe ért. Ekkor kinyújtotta iobbját, és hangosan ezí kiáltotta:
,rÜdv néked, Antigonosz kirrály! Legyöztiik Ptolemaioszt tengeri ütközetben, Ciprus a kezünkre
keríilt, és tizenkétezernyolcszázttadifoglyot eitettünk!" Antigonosz felderiilt a jó hírre, maid így
szólt: ,rZeuszramondom, üdv neked is, de azért, hogy így meggyötörtél, azzal lakolsz, hogy a ju-
talrnat a ió hírértmaid csak később kapod meg."
A lelkes sereggyűlés ezutíín királynak kiáltotta ki Antigono§zt; aki fiának is odaajándékoaa ezt
a címet, Így len Démétriosz Ciprus elfoglalása következtében király. Amikor ennek híre terjedt,

108
 Démétriosz Poliorkétésznek az i. e.
306-os szalamiszi tengeri győzelem emlé-
kére kibocsátott pénze. Niké, a g!őzelem
szárnyas istennője áll egl hajőorron

Lüszimakhosz mellszobra

PénzérmeI. Ptolemaiosz arcképével

l09
Kasszandroszt, Szeleukoszt; Lüszimakhoszt és Ptolemaioszt is királynak kezdt& szólítani alatt,
valóik. AzáItal,hogy Nagy Sándor egykori hadvezérei felvették a királyi címet, maid megkezdték
királyi kormányzatuk kialakítását, új korszak vette kezdetét a hellénisztikus világban. Erre a kor-
szakra az volt a jellemző, hogy nagy területű monarchiák iöttek létre, amelYeknek
dinasztiái év-
századokra kezükbe ragadták az országaik feletti hatalmat.
félszi-
305_ben Démétriosz újabb nagyszabású vállalkozásba kezdett. Megtámadta a kisázsiai
get délnyugati partjához közel fekvő Rhodosz szigetét, hogy ezáltalbirtokba vegYe CiPrus után a

floldközi_ és égei_tengeri kereskedelem másik legfontosabb központiát.

éven
Az igen fontos sziget és hasonnevű Íővárosának ostroma szárazonés vízen mintegy másfél
is, aki haiókon élelmi-
át folyt. A védők vitézül helytálltak, és ebben segítette őket Ptolemaiosz
volt annyira erős, hogy Démétriosz telies tengeri
szert küldött számukra. A rhodoszi flotta pedig
követve később LÜszimakhosz, a thrákok
blokádiát megakadáLyozza. Mivel Ptolemaiosz példáját
érdekÜk volt Démé-
királya és Kasszandrosz is segélyezni kezdte az ostromlottakat, hiszen kÖzÖs
telt el. VégÜl
triosz sikerének megakadályozása, az idő a támadók különösebb térnyerése nélkÜl
Démétrioszerélyes lépésre szánta el magát. Elhatározta, hogy olyan hadigéPezetet
éPÍttet,
letörve beiuthat rhodoszi ÍŐvárosba. KÖltséget és
amellyel a szárazíőld felől minden ellenállást a

fáradságot nem kímélvecsináltatott egy hatalmas mozgatható ostromtornYot, amelYnek

a helePo-

/isa (vfuos szerz1lnevet adta. A kilenc emeletes torony 44140 méter

magas volt, alaPteriilete csak-
homlokzati
nem elérte a 493 m2-t. Azépítményfavázát három oldalról vaslemezek védték,míg a
voltak, arnelyekben nyíl- és kőhaiítógéPeket helYeztek el.
részen bőrlepelle1 fedett ablaknyílások
megerősített keréken gÖrdÜlt előre, mozgatá'
A szerkezet nyolc darab, embernagyságú kütlőkkel
létrarendszer biztosÍ-
sát 430 ember végezte. Az egyes emeletek közötti összeköttetést egy kenős
tudták
totta, az egyiken csak lefelé, a másikon felfelé lehetett közlekedni. Így torlÓdás nélkÜl
megoldani a tövedékutánpótlást. Nem csoda, hogy e torony elkészÜlte után Démétrioszt -
mint

említettiik _ Potiorkétésznek (Városostromtónak) nevezték el.

A rémült rhodosziak nem tudták, hogyan védekezzenek, amikor ez a félelmetes fegyverko-
.azt az Augustus korabeli mérnÖk, Vitruoius
1osszus megindult a városfalak felé. Végül - ahogy
fordultak
iria Az építészetrűcíműművében - eszükbe iutott hadmérnökük, Dio8nétosz, éshozzá
lebontot-
tanácséri. ő pedig kezébe vette az irányítást. Utasítására a város lakói az egyik éiszaka
legközelebb feküdt toronYhoz, és egY faPalánkkal el-
ták a városfalnak azí a szakaszát,amelyik a
hordták Össze a
zárt medencét ástak ott. Amikor ewel a munkával elkészültek, ebbe a medencébe
tartalmát. Hainal-
városban feltelhető összes latrina, csatorna, eliszaposodott kút és szemétgÖdÖr
ra már egy valóságos alvilági tó gőzölgött bífuös lehelletével az ostromtorony kÖzelében.
Amikor
megindult, hogy nyilakat és köveket okádva betÖriÖn a fa-
ez kora reggel, a felkelő nap sugarainál
tak mögé, Rhodosz védői kiverték az éiszakaásott medencét e\zárődeszkaPalánkot. A Palánk mÖ-
gött felgyülemlett szennyes folyam rázúdult a büszke toronyra Úgy, hogy az az egYíe sikamlósab-
katonák, maid a lÖve-
bá váló talaion mozgathatatlanná vált. Előbb a kerekek mozgatását végző
gek kezelői is futásnak eredtek. Démétriosz csodafegyvere bizony végérvénYesenhasználhatat-
lanná vált a biZölgő mocsárban.
A cselfogás olyan iól sikerütt, hogy az elkeseredett Démétriosz nemsokára fel is hagYott az ost-
rom folytatásáva1. A rhodosziak pedig lemosták, szétszedték a hadigéPet, és az alkatrészei el-
adásábó1 befolyt összegből egy csodálatos szépségűműalkotást építettek.
Réz és vas ÖtvÖzetéből
elkészítették szigettik védőistenének, Héliosz napistennek 37 méter magas álló szobrát, amelY
fláklyát tartott kezében, és így vitágítótoronyként is szolgált . Ezt a hatalmas
szobrot a Kolosszosz

tl0
Démétiosz Poliorkétész ostromtornya. A Rhodosz
ostrománál híressétlált torony mozgatását az alul lót-
hatő forgószerkezet segítségéoelmeghajtott 8 darab,
egyenként 4,6 méter átmérőjű kerék végezte. A létra-
rendszenel összekötött emeleteken hajítőgépeket he-
lyeztek el

lll
néwel illenék §zerte a Földközi-tenger vidékén,és az ókori világ hét csodáia között tartották szá-
mon. Sajnos i. e.225-ben egy Rhodoszt súitó foldrengés darabokra törte az antik alkotóerő eme
szédületes bizonyítékát.
Mindenes etre azö ostromtornyának etadásából felállított rhodoszi Kolosszos z mégközel egy
évszáaaddal a viget sikertelen ostroma után is hirdette a hellénisztikus király, a Vfuosostromló
Démétriosz egykor volt hatalmát. Ez a hatalom egyébként i. e. 304-ben, a balsiker ellenére is
igen íélelmetesvolt még. Ezt Démétrioszazonnal be is bizonyította. Amíg ugyanis ő Rhodosz
ostromával bailodott, aközben Kasszandrosz ostrom alá fogta Athént. Az athéni polgárok véde-
keztek, ahogy tudtak, de leginkább úi uruk segítségébenreménykedtek. Nem is kellett csalód-
niuk. Démétriosznak kapóra jött az alkalom, hogy kiköszörülje a rhodoszi csorbát. Hajóhadával
villámgyorsan Athénnál termett, és nem csupán Anikáből űzte ki Kasszandroszt, hanem még
Boiótia nagy részétis magának szerezte meg.
A hálás athéniak nem mindennapi módon adtak kifejezést köszönetüknek. A győzedelmes ki-
rályt ,,égbőt alászálló istennek" ielentették ki, mint emberi alakban megtestesült úi Dionüszoszt
üdvözölték, és azután istenhez méltó lakóhelyet ielöltek ki számára. A ,,szüzi" Athénétemplo-
mában, a Parthenónban kvártélyozták el az istenített uralkodót. Alig csodálkozhatunk azon,
hogy ennyi megtiszteltetésben részesítve Démétriosz nem tudta tartani a mértéket. Mint akire
semmi erkölcsi szabály nem érvényestöbbé, a rrszizí" Athénétemplomában hangos dínomdáno-
mokat rendezett, és még a mulatozás legkicsapongóbb faitáitól sem riadt vissza. Miltiadész és
Themisztoklész elfaizott utódai azonban mindezt nemcsak eltűrték, hanem további hízelkedé-
sekkel még fokozták is Démétriosz korlátlan tobzódását.
Miután jól kimulatoztamagát, Démétrioszúiabb dicsőség után nézett. A Peloponnészosz észa-
ki területeit vette célba, és sikerült is neki rrfelszabadítania", vagyis saját uralma alá haitania töb-
bek között Argoszt, Sziküónt és Korinthosat. E politikai sikerek betetózéseképp a hellén városok
iszthmoszi gyűlésén II. Philipposzhoz és Nagy Sándorhoz hasonlóan őt is Görögországfővezéré-
vé kiáltották ki. Az ünnepi hangulatot egy úiabb házassággal is fokozta. Nőül vette az épeiroszi
molosszoszoÉ királyának,.Aiakiüsznek a leányát, Déidameiát. E házasság révénkötött személyes
ismeret§éget Déidameia kamaszkorú öccsével, a későbbi idők legendás hírű hadvezéréve|, Pür-
.rhosszal.
Démétriosz úiabb sikerei riadóztatták a többi királyt. Attól tartottak, hogy ha nem lépnek idG
ben közbe, akkor nemsokára ők sem fogiák tudni megvédeni birtokaikat a farkasétvágyú Dém6
triosztól és Antigonosztól. Összefogtak hát egymással, és úgy döntöttek, hogy Kisázsiában mér-
nek csapást az Antigonidákra. Szeleukosz és Lüszimakhosz nagy sereget gyűitött, és Antigono§z
phrügiai területeire trámadt. A nagyszabású hadmozdulatot délről, Szíria felől Ptolemaiosz, n5ru-
gatról, az európai kontinensről pedig Kasszandrosz támogatta. Démétriosz természetesen kény-
telen volt elhagyni a Balkánt, és sok év után ismét közvetlenül együtt harcolni több mint 80 esz-
tendős apjával.
Apa és íia optimistán készültek a bekövetkező összecsapásra. Megszokták már, hogy győzze,
nek, és most szinte örültek annak, hogy egyszerre két halálos ellenségük is fegyvereik hatósuga-
rába került. Pedig intő jel lehetett volna számukra néhány vezérük árulása. Hiszen azok a hivatá-
sos katonák, akik már évtizedek óta részesei voltak a diadokhoszok csatározásainak, kiváló szi-
mattal rendelkeztek a politikai szélirány tekintetében. Ha valaki, hát ők fel tudták mérni, ki felé
hajlik a győzelem szárnyas istennője. rs ha,rigy ítélték,hogy gazdáikra vereség vár, bizony nem
sokat haboztak, hanem saiát iövóiiiket a hűség folé emelve elárulták kenyéradóikat.

ll2
 30ltt írunk. IpszosznáI készülődött Antigonosz és Démétriosz serege arra, hogy megütközzék
Szeleukosz és Ltiszimakhosz hadával. A tét mindenki számára világos volt. Amennyiben az Anti-
gonidák győznek, elérhetö közelségbe kerül számukra az egykori világbirodalom egészének meg-
szerzése. Vereségiik esetén viszont visszavonhatatlanul egymástól küönváló államokra bomlik
Nagy Sándor hajdani birtoka. Ehhez a nem mindennapi téthez méltóak voltak a csata előkészüle-
tei. Ezt az alábbi történet is bizonyítia.
Az ütközet előtti egyik napon Antigonoszváratlanul ellenőrzést hajtott végre csapatainál. Arra
volt kíváncsi, vaion mindenki a legmagasabb harckészültségben van-e. Meglepődve látta, hogy a
tisztek egy része lenge öltözetben bőrlabdákat haiigrál egymásnak, ugyanakkor a közlegérryek
úgy, ahogy azt aszigorú parancsok meghagyták, páncélzatban és keziikben fegyverekkel töltötték
pihenőiüket. Antigonosz idős korát meghazudtoló eréllyel intézkedett.-A labdáző tiszteket lefo-
kozta, és rangjukat a fegyelmezett közkatonák között osztotta §zét.
Antigonosz éberségétindokolta az ellenség egyáltalán nem lebecsülendő ereje. 64 ezer gyalo-
gos, l0 500 lovas, igen nagyszrámú harci elefánt, legalább a kétszerese annak, amennyi nekik
volt, valamint l20 harci kocsi állt veliik szemben. Persze az őhada sem volt ielentéktelen. Néki
és íiának sikerült 70 ezer gyalogost, l0 ezer lovast és 75 harci elefántot összegyüiteni. E két ha-
talmas hadsereg tehát Ipszosznál rontott egymásnak. Igazán jó leírással erről az ütközetről nem
rendelkezünk. Úgy ffinik, hogy Szeleukosz és Lüszimakhosz elsörendű célia Antigonosz és Dé-
métriosz seregrészein)ek egymástól való elvágása volt. Ezért amikor Démétrioszlegjobb lovascsa-
pataival az Antiokhosz, Szeleukosz fia által irányított ellenséges lovasságra támadt, az némi kö-
zelharc után visszavonulásba kezdett. Démétrioszdiadalittasan követte a látszólag megvert ellen-
séges lovasokat, és persze eközben meglehetősen eltávolodott az Antigonosz parancsnoksága alatt
várakozó falanxtól. Amikor az elleníél vezérei észrevették, hogy az Antigonidák falanxa fedezet-
lenül maradt, felvonultatták ellene tartalék lovasságukat és a harci szekereket, ugyanakkor pedig
az eleíántokkal lezárták a falanx felé vezetö utakat. Démétrioszkésőn vette é§zre, hogy tudatosan
csalták oly messzire apjától. Mire visszafordult, már nem tudott segíteni. Az ellenség mozgé-
kony csapatai körbefogták Antigonosz nehézfegyverzeíűgyalogságát, és váratlanul hol itt, hol ott
csaptak le rá. Aki tudott, megfutamodott, és persze sokan megadták magukat. Az aggkirály, An-
tigonosz mindvégig reménykedett abban, hogy fia megsegíti. Végül aztán a ráhaiított lándzsák
halálos sebet eitettek raita. Démétriosz pedígjobb megold᧠híián ötezer gyalogossal és négyezer
lovassal gyorsan elhagyta a csatateret.

,,Mi|ttón a csata sorsa eldó'It, a gjlőztes kirólyok Antigonosz és Démétriosz egész birodalmát, mint
aalami nagy élettelen testet feldarabolták, mindegyik kiaette belÓ'lc a maga részü, és az egles tarto-
mányokat oisszaadtók korábbi uraiknak.'(Máthé Elek fordítása.) Így iellemzi Plutarkhosz az íp-
szoszi összecsapás után kialakult politikai helyzetet. Gyözött tehát az a csoport, amelyik nem kí-
vííntatöbbé helyreállítani Nagy Sándor egykori államát.

Ami mármo§t Démétrioszt itleti, ve|e aza balszerencse e§ett meg, hogy a$nyi hadi siker mel-
lett éppen két legfontosabb vállalkozását, Rhodosz o§tromát és az ipszoszi c§atát nem tudta ered-
ményesen befejezni.
Ipszosznál helyrehozhatatlar/hibát követett el akkor, amikor hagyta, hogy az ellenség elvágia
öt atyja gyalogsfuátől. Ez a feilemeny azonban talán nagyobb elővigyízatosság mellett is bekö-
vetkezett volna. Nem szabad elfeleitenünk, hogy Szeleukosz és Liiszimakhosz egyesített hadere-
iében több lovas, lényegesen nagyobb számú elefánt, ráadásul még harci kocsik is kiizdöttek. Ez-

l ll1
 zel szemben Démétriosz és atyja csupán a gyalogság létszámát tekintve bírt némi íiilennyel. Az
ütközetben viszont, mint általában a makedónok egymás elleni csatáiban, éppen a gyalogság tét_
lenségre volt kárhozíatvarés csupán a mozgékonyabb csapatrészek támaszául szolgált. Puaielen-
tős ftilény, amely a mozgékony erők vonalán megmutatkozott, tette lehetővé. Szeleukosz és Lü-
szimakhosz serege számára az elleníélkülönböző fegyvernemeinek egymástól való izolálását, és
ezzel a gyözelem kivívását.
A balsikerek közepette Démétriosznak úi erényei kerültek felszínre. Mert amennyire fogékony
volt az ünneplés iránt és nagymestere az élet nyújtotta örömök kihasznátásának, annyira í"erfia_
san viselte balsorsát, és egy pillanatra sem gondolt arra, hogy megadja magát ellenségeinek. Elő_
ször azt tervezte, hogy Athénba tér meg. Az egykor néki oly mértéktelenül hízelgő polgárok
azonban most nem engedték őt városuk falai mögé. Il1ő kísérettel Megarába küdték tegújabb ne_
iét, Déidameiát, neki pedig visszaszolgáltatták Athénban rekedt haióit. Ugyanakkor viszont kije_
lentették, hogy soha többé nem engednek be Athénba egyetlen királyt sem. Démétriosz ekkor
'
megerősítette többi görögországi birtokát, és haladék nélkül megtámadta Lüszimakhosz thrákiai
területeit.
Tekintettel arra, hogy Lüszimakhosz az ipszoszi győzelem iutalmául nagy területet hasíthatott
ki Kisázsiából, az egymásra is féltekeny királyok nem néztékros§z szemmel, hogy a meggyengí-
tett Démétriosza félelmetesen megerösixlött Lüszimakhoszt marcangolja. Sőt, készek voltak ba_
ráti iobbot nyújtani egykori halálos ellenfeliiknek. Így hát Démétriosz - ha vitáguralmi terveiről
le kellett is mondania - tovább folytathatta politikai pályafutását.
Ptolemaioszt és Szeleukoszt maga mellett tudva hósünk előbb Európában kívánta visszaállíta-
ni, söt, ha lehet, növelni hatalmát. Ezt annál is inkább megtehette, hiszen ezzel nem ingerelte
ázsiai és afrikai szövetségeseit, akik kevésbéérdeklődtek a Balkán ügyei iránt. Előbb a Lüszima-
khosz elleni sikerek folytán kezébe került zsr{kmányon új hadsereget szervezett, majd sorra fog_
lalta vissza a Balkánon a töle elpártolt városokat, köztiik Athént. Itt óriási pánik tört ki akkor,
amikor a megbántott Démétriosz katonái betörtek a városba. De a király nem állt bosszút az őt
ért sérelem miatt. Ekkor már kevésbévolt gőBtb, hiszen alaposan kitapasztalhatta a sors forgan_
dóságát. Egyébkéntis Ptolemaiosz, aki senkiben sem bizott,a biztonság kedvéért elragadta tőle'
Ciprust, Lüszimakhosz pedig ázsiai maradék birtokainak bekebelezésével vett elégtételtaz euró_
pai vereségekért. Így aztán átlandó harcok vártak rá, és nem engedhette meg magának azt a lu_
xust, hogy tűságosan kemény legyen alattvalóival szemben.
Változatos és kiizdelmekkel teli életénekutolsó nagy sikere az volt, amikor a 298-ban meghalt
Kasszandrosz íiainak viszályából hasznot hüva Z94-benMakedónia királyának választották. Ezt
a tisztséget azonban folytonos harccal kellett védelmeznie Ltiszimakhosz és Piirrhosz támadásai-
val szemben. Ez utóbbi, aki az ipszoszi csatában még Démétrioszoldalán vett részt, utóbb ellen-
sége lett sógorának. A feszültté vált viszony egyik fö oka az volt, hogy Lanassza,a szürakuszai tü-
rannosz, Agathoklész leánya Démétriosz kedvéért elhagyta fiatal íériét,Pürrhoszt. Ez Démétri-
osz számára az úiabb feleség okozta örömök mellett Kerküra szigetének megszerzését is ielentet_
te a Balkán nyullati partiainál, hiszen a sziget addig Lanassza, illetve általa Piirrhosz birtokában
volt. De hiába s;erezte meg Kerktirát, hiába győzte le többször is ellenségeit, végül Pürrhosz és
Ltiszirnakhosz e; yesüt erö'vel elvette tfle Makedóniát. Phila, aki csélcsap férie mellett mindig
kitartott, a maket ón birtokok elveszítése miatti fáiclalmában öngyilkos lett. Démétrioszt azonban
nem olyan Íából hragták, hogy megadia magát a sorsnak. 288-ban elűztek ugyan királyságából,
de ö úgy vélte, más vidékeken még helyreállíthatia tekintélyét.Ipszosz után Európában keresett

t t4
gyógyírt sebeire, most európai veresége után lizsiában próbált kárpótlást szerezni. Atyia egykori
ázsiai birtokainak visszahódításával próbálta ismét a nagyhatalmú királyok közé küzdeni magát.
Ez azonban már nem sikerülhetett. Ptolemaiosz és Szeleukosz, valamint Lüszimakhosz íia,
Agathoklész közösen szálltak szembe merész vrfllalkozásával. Démétriosz végül veie, Szeleukosz
fogságába e§ett, és néhány évi kényszerlakhelyen való tartózkodás után 283-ban meghalt.
A halott kirfly hamvait tartalmazó úrnát a görögországi Démétriaszvárosában temették el,
amely várost régebben az Iólkosz környéki falvak lakóinak összekölRiztetése révénmaga Démé_
triosz alapította. A végtisztességetfia, Antigonosz adta meg neki, aki Gonatasz melléknévvelma-
ga és utódai számára később egy ió évszdzadra meg§zerezte Makedóniát.

A híres sbög származásu római történetírq Plutarkhosz kepmasa

1l5
Minetva, Juppitr, Juno, római istenek
 Pürrhosz

sorsdöntő ipszoszi csata forgatagában, i. e. 3Ol-ben tűrrt fel az az üstökös a

makedón-hetlén hadrnűvészet egén, akit később bátorsága és tettrekévsege miatt
Nagy Sándorral vetettek össze konársai. Pünhosz, az épeiroszí trón többször szám-
űzött várományosa, a magát Akhilleusaól eredeztető molosszosz királyi család saria
volt az az ekkor tizennyolc esztendős íiatalember, aki érett férfiakat megszéryenítö
bátorsággal és eredményességgel tírnt ki Démétriosz egyébként vesztes seregének parancsnokai
közül. A íöld, ahol Pürrhosz 319-ben megszületett, nem tette gazdaggá az ott lakókat. A
Pindosz_hegység gyér fiivet termő nyúlványai között, a mai Görögország Albrániával és az Iőn,
tengerrel határos északnyugati részéna Makedóniában élő nomád népekkel rokon szegény ál[at-
tenyésztő molosszoszok és velük összekeveredett illirek tengették egyhangú életüket. A hajósok
nyomán, akik egészet az í. e.4. szdzadban alapított néhány város létrejönéig alig kötöttek ki
ezen a kietlen vidéken, egyszerűen csak rrSzárazíiild"-nek, görögü1 Epeirosz-nak nevezték ut az
országot.
Épeirosz, ahová egy§zerre iutott el a hanyatló görögség és a felemelkedő Makedónia gazdasági-
társadalmi hatása, szinte ennek a folyamatnak a kiteliesedésével egy időben, azÍ. e.,4. századvé-
gén maga is belezuhant abba a politikai anarchiába, amely ekkor a makedón,hellérr világot ielle-
mezte. Pártviszály tört ki a molgsszoszok között, és menekünie kellett országából Pürrhosz dty-
iának, Aiakidésznek. Akisgyermek Pürrhosz életétis csak a §zerencse és nehány hű szolga önftl-
áldozása mentette meg. Ezek Makedónia felé menekültek a királyi sarjjal, s hol az Üdözőkkel
összecsapva, hol pedig gyors futásra fordítva a dolgot, végiit egérutat nyertek. A makedón teriile-
ten fekvá Megara városát kívánták először elérni, ahol végre biztos menedékre lelhetnek. Ám a
várost egy esőtől megdvzzadt folyó vágta et előlük. Már-már úgy tűnt, hogy kárbaveszett min-
den igyekezetiik, a vad vízennem tudnak átkelni. Ekkor megpillantottak néhány helybeli polgárt
a tűsó parton, és ez úiraélesztette bennük a reményt. Lehántották egy tölgyfa kérgét,és nehány
szóval rákarcolták, mi iáratban vannak. Azután a kéregbe követ csavartak, és azígy elkészÜt iize-
netet áthaiították a túloldalra. Amikor a makedónok megtudták, hogy a derek emberek egy kis-
ded életétmentik, azonnal tutait ácsoltak, és a menekiilőket átvitték a folyón. Mivel azonban
Makedónia akkori ura, Kasszandrosz ellensége volt Aiakidészne§ tokáig itt sem maradhattak.
Iltiiábavették útjukat, és Glaukiasz királytól kértek segítséget. Az illir fejedelem szíve megesett
a könyörgőkön, és bár ő maga tartott Kasszandrosz bosszúiától, mégis befogadta a kis Pürhoszt.

l|7
A kisfiút azután annyira megkedvelte, hogy még a vérszomias zsarnok, Kasszandrosz kétszázta-
lántoniát is visszautasította, amelyet az felaiántott a gyermek kiadatása fejében.
Gondtalan gyermekkort tölthetett jótevője udvarában Ptirrhosz. Amikor azonban betöltötte ti-
zenkettedik életévét,ismét felgyorsultak körülötte az események. Glaukiasz haddal Epeiroszba
vitte öt, és ott királlyá koronáztatta. Egy úiabb belviszály azonban ismét hazáia elhagyására
kényszerítetteaz ifiút. Ekkor sógoráho1 az előbbi feiezetben megismert Démétriosz Poliorké-
tészhez menekiilt, és mint említettiik, részt vett annak nevezetes ipszoszi csatájában.
Úgy látszik, nem minden esetben jelent hátrányt vesztes frloldalán csatázni. Pürrhosz példáia
legalábbis ezt bizonyítia. Hiszen emlékezhetünk arra, hogy Démétriosznak hamar megbocsátot-
tak ellenségei. Szeleukosz az ő leányát vette feleségül, míg ő Ptolemaioszlányát választotta úiabb
hitveséül. A megenyhült légkör kedvezett Pürrhosz pályáiának. Mint a Démétriosz és Ptolemai-
osz között kötött barátság kezese, lenyegében mint túsz, Egyiptomba került. Itt megkedveltette
magát a királyi családdal, különösképp pedig a nagy befolyást éIvezőkirálynéva!, Berenikéael. És
amiként e női név ielent&e,,C4tőzelemhozó", úgy ielentett ez a kapcsolat valóban sikeres válto-
zást a számíízött épeiroszi király életében. Mert megtanulva azt, hogy egy előnyös házasság
mennyi politikai hasznot hozhat - ebben sógora, Démétriosz volt a tanítóme§tere -, Berenikén
keresztül elnyerte Antigonénak, a királynő első házasságából született leányának a kezét. igy ,
Ptolemaioszok rokonává lett, és természetesen számíthatott is a segítségiikre saiát trónia vissza-
foglalásához. Miután pedig ezt a segítséget megkapta, úira, de most nrár véglegesen visszaszerez-
te az Epeirosz feletti uralmat.
A csatákban és politikai küzdelmekben egyarránt megedzett Pürrhosz előbb országában állítot-
ta helyre az egységet - hellénisztikus minta szerint. Megölte ugyanis Neoptolemoszt, a vetélytárs
molosszsz uralkodócsalád feiét, akivel pedig megállapodott abban, hogy közösen uralkodnak.
Miután ezt elvégezte, más uralkodocsaládok belviszályaiba avatkozva kíséreltemeg hatalma ntF
velését. Pürrhosz zsákmányéhsége persze akkor sem csillapodott, amikor Démétriosz294-ben
saiátmagát kiáltotta ki Makedónia királyává. Annál is kevesbé lehetett erről szó, mivel Déidame-
ia, Pürrhosz nővére meghalt, és így elpattant az épeiroszi királyt Démétrioszhoz kötő családi ka-
pocs. A 290-es évek végénállandóvá lettek a két király seregei közötti összetíízések. Egy ízben
Pantauhhosa, Démétriosz legkiválóbb hadvezére ütközött meg Pürrhosz hadával. A csata eleién
maga a két parancsnok csapott össze párviadalban. Pürhosz rettenthetetlen bátorsággal kelt tu-
sára híres bajvívó ellenfelével, s bár ő maga is megsebesült, sikerült foldre terítenie az ellenség
vezérét.A király sikere úgy fellelkesítette seregét, ugyanakkor pedig olyannyira megzavarta Dé-
métriosz katonáit, hogy az összecsapás az épeirosziak telies győzelmével végződött. A makedó-
nok pedig, bár elleniik győzött, csodálattal tekintettek rá, és erényeit Nagy Sándorévhl vetették
egybe. A róla kialakult ió vélemenyre jellemző Démétriosz később makedón királlyá lett fifuiak,
Antigonosznak a megjegyzése. Antigonoszt megkégdezték,hogy kit tart kora legnagyobb hadve-
zérérrek, mire ázt mondta, hogy Pürrhosz lesz az, ha maid megöregszik. Ez a frappáns vélemény
egyébként Pürhosz gyengéjére is rátapintott, mégpedig az idősebbekre jellemző megfontoltság
hiányára.
Piirrhosz valóban túlságosan bízott a kard erejében. Nem vette tudomásul, hogy visszavonha-
tatlanul véget ért az a korszak, amikor egy zseniális kardforgató király győzelemre éhes,rmakedón-
iaival és megszerzendő kincsekre leső görög híveivel diadalmasan eljuthatott Indiáig. Még a ha-
sonló vérmérsékletűDémétriosz kálváriája sem volt eléggéintő példa számáta. Ahelyett, hogy
saiát országa elégedett királya akart volna lenni, mindig úiabb és úiabb dicsőségre áhítozott. Or-

lt8
szágát nem csupárr karddal, hanem házas-
ságokkal is növelte. A sziirakuszai tüan-
nosz, Agathoklész leányát, Lanasszót,
azonkívül a paion és illirktrályllányt is nG
ü vette. Lanasszával nászajánd&kent
megkapta Kqkürát. F-zt azután úgy ve-
szítette el, ahogyan elnyerte. Lanassza
ugyanis elhagyta őt Démétrioszkedvéért,
és így Kerkíira is az új íériiélen.
Feleségei három fiúgyermeket viiltek
Piirrhosznak. Amikor egyikiik mq mint
kisgyermek megkérdezte tőle, hogy me-
lyikiikre hagyia a trónt, így válaszolt:
,,Akinek kardja a legélesebb lesz közötte-
tek." Aválasz iellemzővolt aira, aki ad-
ta. Hiszen piirrhosz szerint csak az ér-
demelt királyságot, aki azértmaga meg
tudott ktiadeni. Márpedig ő sokat kii-
szönhetett Glaukiasznak, aki felnevel-
te, Ptolemaiosznak, aki újra uralomra
segítette, de a legtöbbét önmagavitéz-
ségénekköszönhette. Hogy meny- Pünhosz képmása
nyire tudatában volt bátorságának, az
kitűnik az i. sz. l. szárzadí római író,
Frontinus A hadicselek című művének egyik részletéből. Eszerint Pürrhosz a következöket mond-
ta sorozótisztiének egy alkalommal, amikor az alegények közül válogatott: ,rTe csak oálaszd ki a
termeteseket, bátrakká majd én teszem őket!"
Abátorság és a telhetetlen nagyravágyás határozta meg Pürrhosz egész pályafutását. E tulaj-
donságai nem engedték őt nyugodni és haiszolták mindig úiabb háborúkba. Persze a korszak kí-
nálta az alkalmakat. Amikor Démétriosz végképpszálka lett a többi király szemében, Pürrhosz
és Lüszimakhosz hadai tönek Makedóniáta.289-288-ban sikerült Démétrioszt onnan elűzni, és
a két győztes, az épeiroszi és a thrák király osztozott a koncon. Ez az állapot, ami Piirrhosá és
Lüszimakhoszt szomszedokká tette, a továbbiakban ó közthtiik iiltette el és szökkentette szárba a
viszály magvát. Mennyire igaza volt Plutarkhosznak, aki erről ezt ína:
,rMert akik kapzsiságának sem tenger, sem hegyaidék, sem lakatlan pusztaság nem szab mértéket, s
akiknek szenaeülyét nem szoútja korlátok közé az Eurőpát és Ázsiát eglmástól eloálasztő hatór,
hogjlan maradhatnának ryrugton meglevő jaoaik birtokában, és hogyan ne köaetnének el jogtalansá-
got, ha egymósnak közaetlen szomszédaioá lesznek? Ez nyilaán teljesen lehetetlen. Az ilyenek állan-
dóan háborúskodnak, mert a cselszöoés és irigység hozzátartozik tqmészetükhőz. A két szót, a hóbo-
nlt és a békét,úgjl használják, mint a pénzt, saját érdekük, és nem az igazsóg szolgólatóban. . . "
(Móthé EIek forditása,)
Pürrhosz és Lüszimakhosz ellenségeskedése azután vette kezdetét, hogy Démétriosszal vég-
képp sikerüt leszámolni Kisázsiában. Amíg az nyughatatlanul hol itt, hol ott csapott ellenségei-
re, addig szükség volt Pürrho§zra. Sőt, Lüszimakhosz kifeiezetten támogatta az épeiroszi királyt
287-ben Thesszália elfoglalásában. Démétriosz fogságba esése után viszont Lüszimakhosz hoz-
ll9
zákezdhetett európai terjeszkedéséhez. Elsö dolga az volt, hogy a makedónokat lázadásra bína
Ptirrhosz ellen, s addig nem nyugodott, amíg ki nem túrta egykori fegryertársát Makedóniából.
Az események megtanították Pürrhoszt arra, hogy csak Epeirosz eróforrásaira támaszkodva nem
harcolhat sikeresen a helténisztikus világ hatalmas uralkodóival. Ú1 harcmező után kell néznie,
ott kell diadalt aratnia, és ott megerősödve kell úira megpróbálkoznia Makedónia és Görögor-
szág birtokbavételével. Ez az úi lnrcmező Nyugaton tárult ki előtte.
Az i. e. 280-as évekre egy úi hatalom kezdte bontogatni szárnyait a mediterrán térségben.Ró-
ma volt az, amely szürke közép-itáliai városállamból fokozatosan Itália urává nőtt az elmúlt szá-
zadokban. A felemelkedés folyamata épp akkor ragadta magával különös sebességgel az r,örök vá-
ro§t", amikor a szomszédos hellénisztikus világ figyelmét még a Kelet gondiai kötöttek Le.285
után Róma seregei legyőzték az észak-itáliai gallokat, és már csak Dél-Itália görög városai nem
vergődtek a római sasok körmei között. Nemsokára azonban ennek is eliött az ideie.
285-ben a dél_itáliai lucanusok törzsétó szorongatott Thurioi Róma segítségétkérte. Ennek a
Tarentumi-öböt nyugati csücskében meghrfuódó városnak rendkívüli története volt már addig is.
Az i. e. 8. szdzad utolsó harmadában alapították peloponnészoszi telepesek. Neve ekkor Szüba-
nsavolt. A várost virágzókereskedelme hamarosan igen gazdaggá tette. A nagy iólétben azonban
lakosai etkényelmesedtek, elkorcsosultak, és ennek következtében 5l0-ben a szomszédos görög
gyarmat, Krotón serege teljesen elpusztította a települést. A szübariszi vagyis szübaritaielző aző-
ta is az elpuhultság elteriedt nyelvi kifejezése. Az 5. századmásodik felében az e\íizőtt szübariták
leszármazottiai és hozzáiuk csatlakozó athéni telepesek a régi város közvetlen közelében úi ott-
hont alapítottak maguknak . Ezt az új poliszt a közelben eredő Thuria,forrásról Thurioinak ne-
vezték el. Nos, ei a hányatott sor§ú város 285-ben ismét veszélybe került.
Régi szokás volt Dél-Itália görög városai körében baj esetén Tarentum segítségéért folyamod-
ni. Ez a hatalmas kereskedőváros éppen szemben feküdt Thurioi-jal a Tarentumi-öböl keleti
szögleténél. Bár ő maga idegen zsoldosseregeket szokott felfogadni, ha saiát önállósága forgott
veszélyben, a kisebb városok gondjain önállóan is segíteni tudott. Thurioi azonban most mégis
biztosabbnak gondolta, hogyha az egyre hatalmasabb Rómához fordul támogatásért. Lehet,
hogy azt gondolták Thurioi vezetői, kevésbéveszélyezteti íiiggetlenségiiket a távoli Róma, rnint
a közeli Tarentum. Ha így vélekedtek, akkor alaposan melléfogtak. De az is felmerülhetett ben-
ntik, hogy a lucanusok, akik a samnis-fómai háborúk idején általában a rómaiakat támogatták,
visszavonulnak egykori fegyvertársaik megérkezésekor. Akárhogy is volt, a lényeg az, hogyiRó-
ma nem utasította vissza a segélykérelmet.Legionáriusai rövidesen elkergették a lucanusokat,
maid,római haiók is horgonyt vetettek Thurioi kikötőiében.
Ami addig történt, már az is felbosszantotta Tarentum vezetőit. Zavarta őket, hogy befolyási
övezetükbe egy idegen hatalom furakodott be. Amikor azonban a római segélycsapatok még meg
pohár. Azzal az indokkal, hogy a rómaiak régeb-
i§ szátlták a megsegített várost, végképpbetelt a
ben ígéretet tettek arra, hogy haióik nem eveznek a Tarentumi-öböl v'uére, Tarentum vezetői
flottát küldtek Thurioihoz. Ez azutánszétverte ,r.r)ődésszegő rómaiak hajóraját. Ugyanakkor
"
magából a városból is kiűzték a legionáriusokat. Róma természetesen nem tűrhette ezt az eliá-
rást. Diplomáciai úton próbált először eredményt elérni, majd ennek sikertelensége után fegy-
verhez nyúlt. 280-ban kitört Róma és Tarentun háborúia.
Tarentum régi szokása szerint most is idegen sereget akart biztonsága érdekében felfogadni.
Es úgy tűnt, hogy ezúttal minden eddiginél kedvezőbb választásra van lehetősége. Azért tűnt
úgy, mert nem messze e gazdag várostól, az Adria tűoldalán élt egy nagyravágyó király. aki, mi-

I20
után keleti hódítási'tervei kudarcot vallottak, nyugatra vetette nyugtalan tekintetét. Slemei előtt
egy ltáliát, Szicíliát és Karthágót magában foglaló nyugati hellénisztikus birodalom képe lebe-
gett, amely őt fogia szolgálni, és amelynek birtokában Makedónia, sőt az egész Balkán érett gyü-
mölcsként hullik az ölébe. A király, aki csak az alkalmat leste, hogy végre úi csataterek nyílianak
meg masírozó csapatai és rohanó elefántiai glőtt, Pünhlosz volt.
Hozzá, a fojtogató tétlenségtől szenvedő katonához fordultak a tarentumiak, és ö boldogan
mon§ott igent a hívó szóra. Előbb bizalmasát, Kineaszt küldte 3000 harcossal Tarentumba,
majd ő maga is hajóra szállt húsz eleíiínt,3000 lovas, 20 ezer gyalogos, kétezer íjász és ötszáz pa-
rittyás társaságában. Ezt az ItáIía felé tartó flottát egy vihar alaposan megcibrálta, de végül, ha
veszteségek árán is, elértékcélpontiukat.
A Tarentumba érkező Pürrhosz bosszúsan tapasztalta, hogy annak lakói már igencsak eliri-
gyelték az egykori szübariták,,dics&égét". Mintha nem is állnának háborúban Itália legerősebb
államával, oly gondtalanul élik világukat a város polgárai. Vidám lakomákkal, íiirdőzésés test-
gyakorlás közbeni szócsatákkal töltik ideiiiket, amikor egészen más jellegű csatára kellene készül-
niük. Ez az elpuhultság erélyes intézkedésekre ösztönözte az épeiroszi királyt. Bezáratta a nyilvá-
nos szórakozást szolgáló épületeket, és szigorú sorozást rendelt el. Erre a tarentumiak egy része
sértődötten elhagyta városát. . .
Pürrhosz és a Valerius Laeoinzs consul vezette római sereg első összecsapása a lucaniai Héra-
kleiaközelében zailott le.Ez volt az első olyan ütközet, amelyben a makedón és a római harcrend
vívott meg ei;ymással. Mert bár Pürrhosz épeiroszi kiráty volt., mind az állam,vezetése, mind
hadserege szervezése terén a makedón mintát követte, és személyes környezetében is több make-
dón tanácsadót tartott. A rómaiaknak csak jelentéktelen létszámú lovassága volt, a sereg túlnyo-
mó részétnehézgyalogosok tették ki. Ezek kisebb, I20 főt magukba foglaló négyszögökben, úgy-
nevezett manipulusokban harcoltak.
A manipulusok, a 8-16 sor mé_lységű és olykor kilométeres hosszriságot is elérő nehézgyalo!;os
csatanégyszögek, a falanx részekre tagolása eredményeképp jöttek létre. A manipulusok kialaku-
lása előtt a római falanxban legelöl küzdöttek a legfiatalabb katonák, akiknek támadófegyvere a
hosszú római lándzsa, a hasta volt, maid ezt később a haiítódárda, a pilum váltotta fol. Ezeket az
elöl küzdő harcosokat eredeti fegyverükről, a lárrdzsáról hastatusoknak neveztek. A falanx máso-
dik rétegébena iavakorabeliek teljesítettek szolgálatot. Mivel azonban egykor még ők harcoltak
az els6 sorokban, nevük princeps, azaz eLső volt. Egyébként náluk is a haiítódárda váltotta fol a
lándzsát. A falanx hátsó végénálltak a triariusok, az idős, tapasztalt harcosok, akiket többnyire
csak az ütközet döntő szakaszában vetettek be, egyébkénta harcászati tartalékot alkották. Neúük
is azt jelenti, hogy ,,harmadik", mivel a hastatusok és a princepsek után következtek. Ők hosszú
lándzsával harcoltak.
Nos, ez a f.tarrr.z i. e. 5-4. sza,zádfordulóiától egyre nehezebben birkózott meg a különíéle
ellenséges seregekkel, elsősorb an az Eszak-Itália felől támadó gallokkal, akiknek ékalakban felfei-
lfió páncélos lovas§águk volt. Ez utóbbiak első rohama hamar megbontotta a falanx egységét, és
utána már igen nehéz volt irányítani az összezilált hadsorokat. A nehézségekre egy taktikai re-
form hozott megoldást. A'hastatusok és princepsek vonalát 120-l-20, a triariusokét 60 ffis négy-
szögekre bontották. A négyszögek között és mögött a saiát szélességüknek megfelelő térközöket
hagytak. A második sor manipulusait úgy állították fol, hogy az előttük levő első sor, vagyis a
hastatus manipulusok közötti réseket fedezzék, míg léghátul a triarius manipulusok a második
sorban álló princeps manipusok közötti rések mögött helyezkedtek el. Ily módon egy hézagos

121
sakktábla alakját öltötte a római nehézgyalogság, ahol az azonos színű kockák ielentik a manipu-
lusokat, csakhogy itt a kockák között mélységben is távolság volt, azaz sarkaik nem érintkeztek
egymássa1
Egy:ilyen felállású nehézgyalogságot igen nehéz volt zavarba hozni. Hiszen akár támadás, akár
védekezése§etén az egymás előtt mozgó manipulus sorok behatolhattak a másik négyszögei kö-
zötti résekbe, és így hol a támadás ereiét növelhették, hol pedig a védelmet erősítették. A szem-
ből támadó lovasság, ha át is tört a manipulusok első során, azonnal nekiütközött a réseket fedező
második manipulus-sornak. Így lendülete megtött) az önálló, de egymással jól együttműkfiő
manipulusok flolmorzsolták.
Hérakleiánál egy ilyen ellenség ellen vezette csapatait Pürrhos z. hzt hamar felmérte, hogy itt
nem sokra menne awal, hogy lovastámadást intéz a római arcvonalon felsorakozott nehézgyalo-
gosok ellen. Ezért falanxának adott parancsot a támadásra. A falanx és a manipulusok összecsa-
pása érdekes és változatos küzdelmet eredményezett. Először a hastatusok négyszögei ütköztek
meg a falanx lándzsásaival. A közelharc miatt zavar támadt az épeiroszi seregben. Ugyanis a fa-
lanx azon részei, amelyeket a hastatusok megrohamoztak, kissé behorpadtak, hátranyomódtak,
míg a manipulusok közötti résekkel szembenálló falanxszakaszok érintetlenül maradtak. Ezek a
széles arcvonalrészek tétlenségre voltak egyelőre kárhoztatva, mert nem hatolhattak be az ellen-
séges manipulusok közötti résekbe, sem oldalról nem támadhattak a római négyszögekre. Mind-
két esetben ugyanis végképpmegbomlott volna a falanx szabályos alakzata, márpedig ennek a
harcrendnek íő erénye éppen a formáció nyújtotta lehetőségekben reilett. Ilyen körülmények kö-
zőtt agyalogos harc inkább a rómaiaknak kedvezett. Amikor pedig a hastatusok már rést nyitot-
tak az épeiroszi had falanxán, a harcoló hastatus manipulusok közötti résekbe benyomultak a
hátrább helyezkedő princeps manipulusok is, hogy'elmélyítsék a támadás sikerét.
Pürrhosz maga mindent megtett, hogy személyes példamutatással buzdítsa híveit. Ismert
vitézségévelvett ré§zt a közelharcban, és még egyik lovát is ledöfték alóla. Mikor már a példa-
adás sem segített, cselhez folyamodott. Ruhát cserélt egyik barátiával, Megaklésszel. A rómaiak
persze a Pürrhosznak vélt Megaklészt támadták a legnagyobb héwel, miközben Pürrhosz álru-
hában aprította őket. De ez a csel is maidnem visszáiára fordult. Mert Megaklész idővel elesett, a
rómaiak pedig diadalittasan mutatták fel a királyi páncélt és sisakot, amelyet becses zsákmány
gyanánt leszedtek róla. Az épeirosziak azt hitték, hogy vezér nélkül maradtak, s már-már meg-
inogtak, amikor felismerve a veszélyt, fedetlen íővel a sorok elé lovagolt Pürrhosz, és úi tüzet
gyúitott íráradó harcosai lelkében.
Ekkor látta a király elérkezettnek az időt arra, hogy támadásba küldje harci elefántjait. A ne-
hézgyalogos harcrend szárnyait fedező római lovasság még soha sem küzdött ilyen egzotikus álla-
tok ellen. A lovak már az ormányosok puszta látásától is teljesen kezelhetetlenekké váltak. Nem
sok idő kellett ahhoz, hogy az egyébként sem túlságosan erős római lovasság megfutamodjék. Az
így keletkezett zűízavart kihasználva Pürrhosz thesszáliai lovasai megrohamozták a manipuluso-
kat, és ez eldöntötte az ütközet addig kétségeskimenetelét. A rómaiak komoly veszteségeket
szenvedve elhagyták a csatateret.
Ennek az ütközetnek ffi hadtörténeti érdekessége abban rejlik, hogy az addig hagyományosan
első csapást mérő erők., a lovasság és az elefántok - annak ellenére, hogy sorsdöntő szerepiik meg-
maradt - a gyalogság harcba vetése után, a csata végső stádiumában léptek csak színre. A make-
dón harcmodor ilyen átalakulfsát az tette indokolttá, hogy a rómaiak nehézgyalogsága szemből
érkező lovastámadást sikerrel volt képes elhárítani. Azt viszont már Pürrhosz is kitapasztalta - és

l22
Közepesfegloerzetű gtirög zsoldos, akit ktek pajzsá-
ról (pehé) peltasztésznek neoeztek. Különösen a dia-
dokhoszok háborúiban harcoltak ilyen katonók nagjl
számban
 \

később Hannibal is -, hogy oldaltámadással zavarba lehet hozni a manipulusokat. Nyitvánvaló

volt azonban, hogy gyors oldaltámadást csak mozgékony alakulatokkal, lovasokkal, elefántokkal
haithatnak végre. Ezért megszüntették a falanx addigi passzív szerepét. Ennek harcosaira várt az
a,feladat, hogy lekössék a manipulusok hadrendjét, annak minél nagyobb veszteségeket okozza-
nak, míg az;,Jtáneljön a végső csapás ideie, amely csapást viszont már nem a falanxnak kell végre-
hajtani. Csak érdekességként iegyezzik meg, hogy a falanx később még nagyobb ielentőséget
nyert a hellénisztikus királyok seregeiben, akik mintegy visszatérve a Nagy Sándor előtti korszak
harcászatához, a frontális támadást részesítettékelőnyben a szárnytámadással szemben. E takti-
kai változás minden bizonnyal §zoro§ összefiiggésben volt az úi főellenség, Róma seregeinek
harcmodorával.
A hérakleiai győzelem után a lucanusok, samnisok és bruttiusok dél-itáliai törzsei csatlakoztak
Pürrhoszhoz, és így tett a környék görög városainak többsége is. Az épeiroszi király, aki meg-
szokta, hogy a hellénisztikus világban nem folynak az utolsó emberig a harcok, hanem a nyertes
csatát a győztes fél számára kedvező béke követi, most ezí az utat akarta iárni Itáliában is. Meg-
növekedett hadával Latiumig nyomult előre. Úgy vélte, hogy a csatamezőn kivívott diadal és a
Rómáva! szövetséges közép-itáliai városok barátságának megszerzése térdre kényszeríti maid a
Tiberis,menti várost. Róma le fog mondani dél-itáliai hegemóniáiáről, s ő maga flolözheti |e az ál-
tala szerzett békesség előnyeit. Rómának azonban esze ágában sem volt engedményeket tenni, és
szövetségeseinek sem akaródzott a vele kötött szövetséget az idegen hódítóéval felcserélni. SŐt, a
hérakleiai vereség csak növelte Róma elszántságát. Némi vita után a senatus úgy döntött, hogy
folytatia a háborút. Tárgyalni csak a foglyok kicseréléséről volt hailandó. Azonban még ebben a
helyzetben is csak a római méltóság csorbítatlanul hagyása esetén voltak készek bármit is tenni a
fogságba esett rómaiak érdekében. Végül a probléma Róma hírnevéhezméltóan oldódott meg.
Pürrhosz orvosa, más változatok szerint egyik barátia felaiánlotta a rómaiaknak, hogy illő juta-
lom feiében elteszi láb alól királyát. Az aián\at erős visszatetszést szüIt a senatusban, és a consu-
lok azonnal levelet írtak ellenfelüknek. Ez a levél Claudius Quadrigarius í. e. l. századi római

történetíró szerint így hangzott: ,,A rómái consulok kőszöntik Pürrhosz kiráIyt. A te szaka,datlan
zaklatásaidtól lelkünk métyéigfelháborodoa elhatároztuk, hogy mint ellenségeid folytatjuk ellened a
harcot. De a közösségnek oató példaadás szándéka és a tisztessé7 arra int benn:ünket, hogy kíaónatos-
nak tartsuk életben maradásodat, és így fegyaeres harcban győzhessiink le. Eljött hozzánk egyik bi-
zalmasod, Nikiasz, s kérte, adjunk neki jutalrnat, ha Úged titokban eltesz láb alól. Mi azt aólaszol-
tuk, hogjl ezt nem óhajtjuk, ezért semmi jutalmat ne oárjon, egyszersmind úgy látjuk jónah, hogjt té-
ged értesítsünk, nehogy - ha ilyesmi megtörténne - az államok azt gondolják, hogy mi kezdeményez-
tük, s azért sem; mert nem találjuk illőnek, hogy pénzzel, jutalommal, cselszöaéssel harcoljunk. Ha
nem leszel óaatos, aéged oan!" (Murahőzy @ula fordítása.)
Az épeiroszi király annyira meghatódott a rómaiak becsületessége miatt, hogy hazaengedte a
római hadifoglyokat. A senatu§ pedig viszonzásul ugyanannyi samnis és tarentumi foglyot bo-
csátott szabadon. Hogy azonban Pürrhosznak ne legyenek illúziói, és nehogy a rómaiak tisztessé-
gét bárki is a békülés ielének vélie, szigorú határozatokat hoztak azokkal szemben, akiket Pür-
rhosz kiengedett a fogságból. A lovasokat gyalogosokká, a gyalogosokat könnyűfegyverzetűekké
fokozták le, és megparancsolták az így megszég}enített harcosoknak, hogy mindaddig a sáncok
elött táborozzanak,, amíg feienként legalább két-kétellenséges katona fegyverzetét el nem,zsák-
mányoliák

l24
Nehézfegyoerzetű gyalogos a Pünhosszal
szöoetségben harcolő samnisok népeből
 Persze nem csupán ezek a katonák akartak elégtételtvenni az épeirosziakon, de az egész §ereg
égett a vágytól, hogy a hérakleiai csorbát kiküszöbölje. Erre 279 áprilisában jött el az alkalom.
Ezúttal Asculum közelében csapott össze a két haderő. Publius Sulpicius és Publius Decius Mus
consulok vezeté§e alatt mintegy 40 ezer harcos vonult a közel azonos létszámúellenséges sereg
ellen. A csata két napon át tartott. Az első napon a rómaiaknak sikerült erdős terepen gyalogsági
harcot provokálni. Ez azért volt előnyös számukra, mert Pürrhosz sem lovasságát, sem elefiíntia-
it nem tudta ilyen természeti viszonyok között bevetni. Azonban minden várakozás ellenére a
gyalogos küzdelem is az épeirosziak iavára dőlt el. Ennek eredményeképpen Pürrhosznak sike-
rült a rómaiakat nyílt terepre szorítani, és másnap olyan helyen folytatni az ütközetet, ahol felvo-
nultathatta lovasságát is. Erdekességként feliegyzik a történetírók, hogy az épeiroszi gyalogság
lolénybe kerülésének íö oka Pürrhosz tanulékonysága volt. Ő ugyanis saiát nehézgyalogságának
falanxa mellett a vele szövetséges samnis és lucanus csapatokat manipulus felállásban helyezte
el. Így a rómaiak ellen saiát taktikájukat alkalmazta. Frontinustól tudiuk, hogy arcvonala iobb-
szárnyán a samnis és épeiroszl, balszárnyán a bruttius, lucanus és a Tarentumi-öböl északi partián
éIő sallentinusok gyatogsága sorakozott. Középre - ahogy Frontinus íria - ,,a homéroszi verset
követve'o a leggyengébb harci erőt képviselő tarentumiakat helyezte. A lovasság és az elefántok
tartalékba kerültek.
Hogy Frontinus miért hivatkozott homéroszi versre, amikor a gyengén és kelletlenül harcoló
a
tarentumi csapatok középre állításáról írt, arra az lLiasz megfelelő sorai adnak magyarázatot. A
költó amikor a Tróia alatt azellenséggel megtitkOzni készülő akháiok hadiszemléiétfesti, az ag1
és tapasztalt Nesztór seregének felállását a következőképp ecseteli.

,,O a loaast, lóllal, szekeréael előre vetette,

hátra pedig sok jó gyalogos daliát igazított,
hogy harcuk bástyója legyen, s a középre az alját,
ho7!, ki nem óhajt tán, kénytetae az is hadakozzék."

(IV . 2g7 -300. Dnec:seri Gábor fordítása.)

A második napi összecsapás még véresebb volt, mint az eLőző nap küzdelme. Hosszú csatázás
után végü az döntötte el Ptirrhosz javfua a kiizdelmet, hogy dárdás és íiász könnyügyalogságát
az elefántolr&al együtt a'lankadó római hadsorok ellen vezényelte. Amint Plutarkhosa íria:

,,. . .A legnaglobb eredményt az elefantok harcbavezetéséoel érte el; a rómaiak belátták, hogy ilyen
hüzdelemben vitézségüknek semmi hasznát nem látják, és tigy éreztékmagukat, mintha a tenger hul-
lámainak sodrásáoal oagy pusztító erejű föIdrengéssel kelhne küzdeniük; éPPen ezért nem oárták
meg a biztos halált. .. " (Máthé Elek fordítása.)

A győzelem íira azonban kérdésessétette a siker értékét.Mert bár a rómaiaknak súlyos veszte-
ségeik volta§ hiszen elesett az egyik consul, Publius Decius Mus, valamint hatezer katonáiuk,
az épeiroszi sereg is alaposan megfogyatkozott. Ebben az ütközetben három és ftl ezer harcos
esett el Piirrhosz seregéből. Ez azt ielentette, hogy a hérakleiai csata veszteségeit is beszámítva
Pürrhosz Epeiroszból magával hozott embereinek ielentös hányada, valamint szűkebb környeze-
tének tagjai közül is sokan elpusztultak. Ezért mondta a király az asculumi ütközet után a követ-

|26
 Pürrhosz itáIiai és szicíIiai hadjáratának útootula és fűb állomásai

_!t

M
§

i.§
ólr
oa
l
\ ;. Kerküra
\ \.'
a
i'------'

§ :..:",;, §
szü rakuszai

kezőket: ,,Ha még egy csatában pőzünk a rómaiakon, oéghé?peltleszünk." Azőta is szállóigeként
emlegetik a ,rpünhoszi g,yőzelmet", amely a győztes számera nagyobb kárt okoz, mint a veszte§

"T'i|;n* z ewíevilágosabban kezdte érteni a különbséget a hellénisztikus államok és *;"

hadviselése között. Megtanulta, hogy a rómaiak nem tekintik politikai játéknak a háborút, és ha
valamibe egyszer belevágnak, addig nem nyugszanak, amíg céljukat el nem érik. Egy-két győze-
lemmel nem lehet megtörni akaratukat. Mindezt észbe vette, és felmérte azt is, hogy milyen ha-
talmas erőforrást jelentenek Róma számára szövetségesei, akik még vereségek után sem pártol-
nak el tőle. Ezek a tapa§ztalatok alaposan lelohasztották az épeiroszi király harci kedvét. Ekkor, a
lehető legiobb pillanatban érkezett hozzá egy újabb felhívás. Szicília görög városai közül Szüra-
kuszai, Akragasz és Leontinoi küldtek követeket ltozzá, és kértékőt, seregével vonulion a sziget-
re, segítsen nekik a már ott is terjeszkedő karthágóiak e|lení hadakozásban. Pürrhosz nenr sokat
habozott. Hiszeó eredetileg is az volt az elképzelése,hogy Szicíliát és Karthágót, ezt.v erős
észak-afrikai kereskedőállamot leendő nyugati hellénisztikus birodalmának részévéteszi.
Piirrhosz tehát éledő reményekkel vágott neki úiabb hadiáratának. Szicília szigetére átkelve

I27
gyor§ győzelmekkel keltett reményt azokban, akik odahívták őt és seregét. Ám azután hamar ki is
ábrándította megbízóit. Az történt, hogy a karthágóiak visszaszorítása után mindent alárendelt
dedelgetett terve megvalósításának. A görög városokat zsarnok módiára arra kénYszerítette, hogY.
,ry"gi eröforrásaikkal támogassák az ő átkelését Karthágóba. Így elég hamar gyűlöltebb lett az Öt
behívó görögök előtt, mint az ősi karthágói ellenség. Különösen mélypontra zuhant PÜrrhosz
népszerűsége azután, hogy teljesen önkényesen és igaztalanul megölette Thoinónt, SzÜrakuszai
egyik vezető politikusát, akinek egyébként nagy része volt az ő behívásában. Ezután egYre tÖbb
szicíliai görög város pártolt el tóe, és egyezett ki inkább a karthágóiakkal.
Csakhamar előállt az ahelyzet, hogy nemcsak az Afrikába történő átkelésről, de még szicíliai
pürrhosz még egy
hódításairól is le kellett mondania. Amikor azonban idáig faiultak a dolgok,
lehetőséget kapott. A rómaiak által erősen szorongatott tarentumiak és samnisok kÜldtek érte, és
kérték,emelje ismét a védelmiikre erős kariát. Az épeiroszi király nem mondhatott nemet. HaiÓ-
ra szállította seregét, és 275-ben ismét feltűntek a szélestalpúharci elefántok ltália hadiútiain.
pürhosz megtéptfuott hadát a tarentumiak közül kiválogatott nem tűságosan néPes Polgárse-
reggel, valamint a lucanusok és samnisok csapataival erősítette meg. Ewel a haderővel akarta Új-
ra megleckéztetni a konok rómaiakat
A római sereg ezúttal lényegesen erősebb volt, mint korábban. Ezért aztán a had ÍŐParancsno-
kai még azt a luxust is megengedhették maguknak, hogy stratégiai okok miatt kÜlÖnváljanak egY-
mástól. Cornelius Lentulus a Közép-Itália felé vezetőutat kívánta elzárni az éPeiroszi királY csa-
patai előtt, ezért Lucaniót száL\ta meg. Manius Curius viszont Samniumban táborozott le, Male-
oentum közelében. E város neve rrRossz Eredmény"-t ielent, minden bizonnyal a kÖrnYék rossz
természeti viszonyai következtében inegromlott tisztaságú levegője miatt. PÜrrhosz a római had
kettéválását akarta kihasználni. Azttervezte, hogy külön-külöavégez a két consul seregével. ElŐ-
ször a hozzáközelebb eső Manius Curiust igyekezett egy váratlan rohammal megfutamítani- Ké-
ső éijel indutt katonáival Curius tábora ellen. Az erdős táion azonban nem tudta oly gyorsan ve-
zetni seregét, hogy meg pirkadat elött elérjek a rómaiakat. Csak napkelte után éíta rómaiak ktF
zelébe, akik még ideiében észbekaptak, és felálltak az ütközetre.
A végső összecsapásra a rómaiak al4posan felkészültek. lú.égaz előjelektől §em tartottak, Pedig
különben nem szívesen csatáztak olyan hely közelében, amelynek a neve valami ros§zat ielent.
Most arra késziiltek, hogy győzelmiikkel ők maguk változtassák meg Maleventum nevét. Ez azu,
tán sikerült is nekik, s a helység a csata után a Beneoentum, vagyís ,,JÓ EredménY" nevet nYerte
el..Az ütközet színterénekkiválasztásakor Manius curius arra törekedett, hogy minél keske-
nyebb legyen a harcmező. Megfigyelte ugyanis a korábbi csatáknál, hogy szűkebb helyre össze-
szorulva az ellenség falanxa kevésbéhatékonyan képes csak harcolni. A római vezér másik ÍÖ tO-
rekvése a várható elefántroh am szétzivására irányult. Ez természetes is volt, hiszen az ellenfél
elefántiai mind Hérakleiánál, mind Asculumnál döntő szerephez iutottak. Ez alkalommal Íjászo-
kat és a tábori őrség hosszú lándzsával felfegyverzett osztagait vezényelte ellenük.
A hosszantartó és elszántan vívott ütközet fordulópontia akkor következett be, amikor megállÍ-
tottrák az elefántok rohamát. A katonák nyilaitól és lándzsáitól megsebzett vadak egy része telje-
§en megzavarodott, és vak dühében a saját fedezettik alatt előretörő éPeiroszi könnYŰfegYverze,
tűeket taposta agyon. Egy történetírói híradás arról számol be, hogy Pürrhosi elefántjai attÓl a
disznóisordától futamodtak meg, amelyet a rómaiak elleniik haitottak. Való igaz, hogY kÖzismert
volt az ormányos kolosszuso\ félelme a náluknál kisebb, ám hangosan sivalkodó állatoktól. Még
Seneca, a koracsászárkor ismert filozófusa is feliegyezte egy helyen, hogy az elefánt megijed a

I28
sertés hangiától. Hogy a beneventumi csata ezen érdekes epizodia megérdemli a figyelmet, azt
egy további adalék bizonyítia. Megtalálták ugyanis az egyik dél-itáliai város korabeli pecsétnyo-
mó tégláját, amelynek egyik oldala elefántot, a másik oldala pedig disznót ábrázol.
Mármost akár a római nyilak és lándzsák, *ár a samniumi makkon kövérre hízott sertések tör-
ték meg az elefántok rohamát, a végeredményaz lett, hogy Pürrhosz veresSet szenvedett.
Nyolcezer gyalogossal és ötszáz lovassal visszatért hát Epeiroszba, és mivel hadiárata felemész-
tette egész vagyonát, haladéktalanul úiabb háború után nézett, hogy zsákmányolhasson és rabol-
'hasson. Tarentum pedig nemsokára megnyitotta kapuit Róma csapatai elött.

Plutarkho.sa a következőképpen értékelteaz épeiroszi király nyugati hadjáratát: ,,Í8! hiúsultak

meg Pürrhosznak ltáliára és Szicíliára oonatkozó reménységei;hat esztendőt oesztegetett eI ezekkel a
háborúkkal, s bór oóllalkozásaioal kudarcot aallott, a kudarcok közePette is megőrizte legyőzhetetlen
bátorságát. Azt tartottók róla, hogjt hadi tapasztalatban és személyes bátorságban messze megelőzte
koru királyait, de amit hadi aállalkozásaitlal megszerzett, hiú reméryleiael elveszítette. . . Ezért ha-
sonlította Antigonosz olyan kockajátékoshoz, akinek sok szép dobása aary dc ahhoz nem ért, hop do
básait kihasználja.' (Máthé Elek forditása.)

A történetíró által említett Antigonosz Démétriosz Poliorkétész fia volt, és ebben az időben
Makedóniában uralkodott. A zsákmányra éhes Piirrhosz a Balkánra történt visszatéréseután elő-
ször az ő birtokaira tört. Egyre-másra sikerült elfoglalnia a makedón városokat. Valószínűleg e
hadirárata közben történt az az eset, amelyet Frontinus iegyzett ÍÖ1. Az egyik városba behatolva
Ptirrhosz elrendelte a kapuk bezárását. A védők azonban, akik addig eléggé gyáván viselkedtek,
amikor észrevették, hogy semmi esélyük a menekülésre, kétségbeesettbátorsággal kezdtek har-
colni. Ezt látva, Pürrhosz kinyittatta a kapukat, és utat engedett a menekülőknek, nehogy csapa-
tai tűságosan sűyos veszteséget szenvedienek. Mint ez az epíz& is mutatia, az épeiroszi uralko-
dó valóban mestere volt a hadművészetnek. Ókori források szerint rnég egy hadművészeti köny-
vet is irt. Ez azonban sajnos elveszett. /

Egy emberöltóvel előbb Pürrhosz sokra vihette volna katonai tehetségével. A 270,es évek vi-
szont már nem kedveztek a bozzá hasonló kalandoroknak. Nyugaton Róma és egy ideig még
Karthágó, keleten elsősorban Ptolemaiosz és Szeleukosz, illetve utódaik birodalma állta útiát
azoknak, akik szomszédaik rovására akartak gyarapodni. A Balkánon ugyan ideiglenesen meg le-
hetett ingatni Makedónia befolyását, de tartósan nem tudta az Antigonidákat onnan kiszorítani
senki. Maga Antigonosz is rövidesen visszaszerezte országát. Így Pürrhosz valóban csak fecsérel-
te hadvezéri tudását, és Plutarkhosz helyesen értékelte haditetteit úgy, hogy azok sikereit ,,hiú
reményei" miatt nem volt képes politikailag gyümölcsöztetni.
Eletérrek utolsó éveiben afráln maradék ítélőképe§segétis elveszíwe vetette magát Piirrhosz
a Balkárr területeiért vívott harcokba. A spártai belviszályokba avatkozva megtámadta Spártát,
épp akkor, amikor az egyik király, Areusz seregével Kréta szigetérr tanózkodott. Mivel a spár-
taiak legiobb harcosai távol voltak, Piirrhosz biztos volt gyözelmében. Ám elbizakodottságiira
ráíizetett. Miuttin letáborozott a város mellett, és leszállt az éiszaka, a sötétség leple alatt a
Spártában maradt nők és id&ebb féríiakelőkészüeteket tettek az ostrom visszaverésére. Pür-
rhosz táborával párhuzamosan egy mély és széles árkot ástak. Különösen kitűntek ebben a mun-
kában az asszonyok, akik tudták, hogy a másnapi kiizdelemben sztikség lesz a korosabb íéríiakés
a katonai kötelezettség korhatárát még el nem ért, de a végveszélyben fegyvert ragadó ifiak erei&
re. Ahogy az árokelkészült, mindkét szélénszekereket állítottak fol rlgy, hogy azokat kerékagyig

l29
beásták a íiildbe. Így vedekeztek az épeiroszi lovasság és az elefántok várllató rohama ellen. Ami_
kor pedig felvirradt a reggel, ifiak és vének páncélt öltöttek, és sűrű sorokban fetálltak az árok
möge, elszántan arra, hogy Thermopülainál elesett őseik példáiát követve utolsó c§epp vérükig
harcoljanak hazájuk vabadságáért.
Pürrhosz, aki nem számított ellenállásra, meglepöldött a nemvárt feilemények miatt, de azután
szokott erélyével támadásra vezette csapatait. Az elkeseredett kiizdelem a kétségbeesett védők és
a zsákmányra éhes támadók között két napon át tartott, és végül minden bizonnyal Pürrhosz
gyözelmével ért volna véget. Árn szinte az utolsó pillanatban Spárta segítségéresietett egy zsol-
dossereg, amelyet Antigonosz küldött hadvezére, Ameinia.ru vezetésévela.gyűlölt ellenség ellen.
Csakhamaí azutá/nAreusz is megérkezett hadával. Így Ptirrhosz kénytelen volt elkotródni Spár-
ta alól.
Az épeiroszi király Argosz felé vette útiát, ahol egy másik pártviszály kínált számára könnyű
dicsőséget- A bosszűa éhes spártaiak azonban rátámadtak utóvédiére, és a kibontakozó közel-
harcban elesett egyik fia, Ptolemaiosz. Argoszhoz érkezve Pürrhosz behatolt a városba. Azutcá-
kon elkezdödö véres csatározásokban Antigonosz is felbukkant seregével. A nyílt harcmezón sok
sikert elért Pürrhosz a szííkutcákon nem tudott mit kezdeni a túlerővel szemben. Végül életét
nem kímélve vetette magát a kiizdelembe, és bátran harcolva halt meg.
Mindez 272-ben történt, ugyanabban az évben, amikor a győztes római csapatok bevonultak a
dél-itáliai Tarentumba, mintegy előjátékaként a Földközi-tenger Ógész medencéjérekiteriedő hó-
dító háborúiknak.
 Hannibal

ry sóhaitott fel állítótag Pürrhosz, amikor reményeiben csalatkozva elhagyta Szicíli-

át: micsoda nagy§zerű kiizdőteret hagyok hátra a rómaiaknak és karthágóiaknak! Sza-
vai éppen egy évtizedműva teliesedtek be. Ekkor vette kezdetét a karthágói birodal-
mat uraló p unok' és a rómaiak első hatalmas összecsapása, az í. e. 264-tőL 24l-íg tartó el-
ső pun háború. Ennek a ktizdelemnek a közvetlen tétje Szicília volt, a harcok azonban
távolabbi célokért,yégeredményben a Fötdközi-tenger nyugatilmedencéie feletti uralo-
mért folytak. Ebben a térségbe n az i. e. 6. század végétől államközi szerződések által is elismer-
ten Karthágó akarata érvényesült. Róma, a kicsiny közép-itáliai vrárosállam nem tudott, de nem
is akart változtatni ezen a helyzeten. Változást követelt viszont RÓma, a nagyhatalom, amivé a
törpe városállam az évszdzadok során feilóldött. 265-benRóma - a Pó völgye kivételével - befeiezte
Itália saiát uralma aLá szervezését. A félsziget legyözött népeit ftiggésbe kérryszefitve az általa
vezetett szövetségi rendszer tagiaivá tette. Körülbelül l3O.ezer km2 terület 3 millió szabad lako-
sa, közttik mintegy 300 ezer felnótt római férfi alkotta a mind messzebb tekintő római külpoliti-
ka társadalmi talapzatát. Földet, rabszolgát, piacot, szabad kikötőt, zsákmányt követelt magának
ez a társadalom, és mindemellett biztonságot kívánt gazdaságí felemelkedéséhez. Mindkét törek-
vésnek Karthágó áLIt az útiában. Ezért már az Itália meghódítása utáni esztendóten Róma via-
dalra hívta ki a hatalmas észak-afrikai államot.
A punok elei a foníciai Türosz városából érkeztek valamikor azi. e. 9. század végén,de az is le-
het, hogy. évszázadokkal még korábban a mai Tunézia területén fekvő és ma Tuniszi-öbölnek
nevezett vidékre. Itt alapítottak egy úi várost, amelyet saját nyelvükön Kart-htada.rr (Úiváros)
néwel illettek. Ez a íiiníciainév vált később Karthágó formában ismertté. Az ni alapítású város
kezdetben csupán egyike volt azoknak a kereskedőlerakatoknak, amelyek behálózták a Földközi-
tenger medencéjét, és mintegy támaszpontul szolgáltak a kiteriedt és hosszútávú foníciai keres-
kedelem szárnára. Miután azonban Fönícia ősrégi kereskedővárosai az asszír, maid az újbabülóni
hfiítók zsákmányául estek, elszakadt a köldökzsinór, amely Karthágót és ahozzá hasonló tele-
püléseket az anyaországgal összekötötte. A friss önállóságot Karthágó használta ki a legjobban,
és néhány évszázad alatt ofuian virágzó állammá nőtt, amely körülbelnl250 városra és 40-50 000
, )a ,

négyzetkilométernyi területre terjesztette ki fennhatóságát. Karthágó uralma alá került

Eszaknyugat_Afrika tengerparti sávia, Szicília nyugati és Hispania déli partvidéke, Málta, Szardí-
nia és Korzika szigete, valamint a Baleárok szigetcsoportja.

l3l
 Nem kisjelentőségű összecsapás kezdfiött el tehát akkor, amikor Itália új ura és a mediterrán
világ nyugati felének királynóje, vagyis Róma és Karthágó fegyvert fogott egymásra. Több mint
két évtizeden át folyt a kiizdelem szárazon és vízen az ún. első pun háborúban. Végül a győzelem
szárrlyas istennője, Victoria a rómaiaknak nyújtotta át a babérkoszorút. Róma győzöttrmert míg
szÖvetségesei - a kÖzÖs érdek alapján - kitartottak mellette, addig Karthágót gyűölték az aláve_
tett néPek. RÓma győzÖtt, rnert az egységes államvezetés a közös cél érdekében össze tudta fogni
a társadalom kÜlönÍéle csoportjait, míg Karthágóban csak a kereskedő_iparos arisztokrácia állt
szíwel-lélekkel a háború ügye mellq a nagybirtokosok nem törekedtek mindenáron sikerre. A
rabszolgatartó fiildbirtokosok inkább A,frikában akartak úiabb foldeket szerezni, és nem fáit a szí-
viik a kézműipar és a közvetítő kereskedelem szempontiából fontos tengerentúli területekért, és
azért sem, hogy a tengeren Róma szerezte meg a folényt.
' A belső megosztott§ág miatt a vereség árnyéka már ráült a pun íöláros fellegvárának egykor
csillogó bástyáira, amikor az első pun háború végefelémeglátta a napvilágot az a íérfi,aki maid
egész életéta Róma elleni bosszú beteliesítésének szenteli.
Hannibal, magyarul: ,rBaal ajándéka" volt, akivel a punok nagy istene, Baal megajándékozta
népét.247-246-ban született, de az is lehet, hogy 248-ban, esetleg Z|l-ben. Az ókori adatok sok-
Íéleképpentájékoztatnak, ma általában a247es dátumot tekintik mérvadónak. Az életpálya to-
vábbi szakaszai már kevesebb bizonytalanságot reitenek. A Róma ellen harcoló hadvezér változa-
tos életútját az ókor nagy történetírói kedvenc témáiuknak tekintették. Sok mindent írtak róla, ki
egyik, ki másik tulaidonságát emelte ki. De egyéniségénekvarázsa alól még az örök ellenség, Ró-
ma historikusai sem vonhatták ki magukat. Amit ez utóbbiak közül az i. e. l. századi Cornelius
NePos ift, & az ókori közvéleményt fejezte ki: ,,Ha igaz az, amiben senhi sem kételkedik, hogy a
rőmai neP oitézségéoelminden fajt felülmúlt, akkor az sem tagadható, hogy Hannibal tudásban
annyira kitűnt a többi hadoezér közül, amennyire a római nep bátorságban megelőzte az összes nem-
zetet. "
Az elökelQ de nem különösebben befolyásos családból szárm aző apa, Hamilkar Barkasz az tdő
táit kezdte meg parancsnoki tevékenys égétaz első pun háború szicíliai hadszínterén, amikor
gyermeke világra jött. Az erélyes és találékony hadvezér az egyre kevésbé kielégítő hazaitámoga-
tás kÖvetkeztében kénytelen volt részsikerekkel beérni, ám már ezek az eredmények is ráirányí-
tották a hadsereg és azon karthágói politikusok íigyelmét, akik nem mondtak le végleg a tengeri
hatalomról. KÜlÖnÖsen az által vívott ki hírnevet magának, hogy bátran védelmezt e Erüxerőssé_
gét Szicília nYugati csücskében, mintegy az utolsó karthágói területet oltalmazva a szigetre szállt
legiókkal szemben.
241,ben Hamilkar kötött állama nevében békeszerződést a római consull aI, Lutatius Catu-
lusszal, majd visszatért Karthágóba. Vészterhes évek következtek ezután a pun köztársaságra.
Megsarcoltatá_s, terÜletveszt&, a karthágói szolgálatban álló zsoldosok és a leigázott afrikaiak lá-
zadása - megarlnyi súlyos fekély az állam testén. De az igazánnagy emberek éppen ilyen időkben
kéPesek kibontakoztatni tehetségtiket. Hamilkar képes volt a köztársaság maradék erőinek moz-
gósításával úrrá lenni a belső anarchián. Es bár a rómaiakkal vívott háború veszteségei még Kor_
zika és Szardínia elszakadásával is növekedtek, Hamilkarnak köszönhetöen helyreállt Karthágó
belső bekéie.
Hamilkar nevéhez u, első pun háborút követő éveknek még egy olyan ielentős fejleménye íü-
ződik, amely Hannibal ká§őbbi karrierjére is döntő hatásóal volt. A hadsereg belpolitikai szerepé_
nek megerőstidésérőt van szó. Amikor még igen kétes kimenetellel dúltak a harcok az első pun

t32
 háború lezá}ása után fetlázadt zsoldo-
sok és afrikaiak ellen, a kormányzat
úgy döntött, hogy Hanno, a foldbirto-
kosok vezére és Hamilkar együtt irá-
nyítsák a felkelők elleni hadmozdula-
tokat. Ám rövidesen kiderült, hogy -
elsősorban Hanno hibáiából - a két
politikus képtelen hasznosan együtt-
működni. A kialakult helyzetbenaz áI-
lamvezetés nem tudott dönteni afelől,
melyikük kezébe tegye az egyedüli íö-
vezérséget.Így döntés ioga - ez szin-
^
te példátlan volt - a hadseregre szállt.
A katonák pedig Hamilkarr a szavaztak,
és azután az ő vezetésével svőztek is.
Hamilkar tekintélye és a hadsereg bel-
politikai súlya óriásira nőtt, arról nem
is beszélve, hogy az együtt kiharcolt si-
ker teljesen összeforrasztotta a vezért és
hadát. Hosszú időre Hannibal atyja lett
az egyetlen parancsnok, akit a hadsereg
hajlandó volt elfogadni.
Az i. e. 24|-238-as évek Kanhágóra
nézve oly gyászos eseményei végü is
az állan legbefotyásosabb család ai kö-
j Az ifiú Hannibal
zé emelték Hamilkar Barkasz famíliá-
iát, a Barkidákat. Katonai erérryei mel-
lett Hamilkar politikusi képességeisem voltak lebecsülendők. Nem elégedett meg awal a tekin-
téllyel, amelyet katonái között élvezett, hanem a köznépet is meg akarta nyerni egyre világosab-
ban kirajzolodó politikai céliainak. E célok középpontiában a visszavágás gondolata állt. ÚTjra
megerősíteni Karthágót és alkalmassá tenni Róma legyözésére! Ea kívánta minden idegszálával,
és hamarosan az ehhez vezető utat is fiilfedezte. A stratégiai és gazdasági szempontból egyaránt
hasznos lbér-felsziger, az ókori Hispania sűrün lakott és nemesíémben gazdag videke volt az a te-
riilet, amelyet meg akan szerezni Karthágó számára, hogy azután ennek binokában elégtételtve-
hessen Rómán. E tervhez megnyefte a népgyűlésen igen befolyásos és népszerű ifiú politikust,
Haszdrubalt. Az ifiúhoz feleségül adta egyik leányát. Hannibalnak két öccse volt, akik majd kato-
naként szolgáliák hazájukat, és két nővére, akik közü íme az eg5rik máris hozzájárult a család hír-
nevérrek növelésetrez. Acsaládi kapoccsal a Barkidákhoz kötött Haszdrubal ugyanis segített apó-
sának abban, hogy 237-ben megbízást kapion a kormányzattól elképzeléseimegvalósítására.
Karthágó kikötőjében gyülékezett a hajóhad, amely a tengeren tűra készült Hamilkar expedí-
ciós seregével. A fövezér mellett ott állt Hannibal, aki nemrég töltötte be kilencedik életévét.A
gyermek sóvárogva nézte a nagy kalandra induló harcosokat, akik egyes oszlopokba rendezödve
közelítették meg a haiók fedélzetét.A görbe sorok, mint megannyi óriáskígyó araszoltak a tenger
felé. Az apa, mintha megérezte volna, mi iátszódik le a fiúban, hozzáttaiolt. - Velem akarsz jönni

l33
te is? - kérdezte. Hannibalon az örörn rezzenése futott végig. Atyjára nézett, és tágra nyílt sze-
mében visszatiikröződött a Baal Hammon íöisten tiszteletére égő áldozati láng fénye. Megragad-
ta a férfi kardvastól keményeden iobbiát, és hevesen kérlelni kezdte. A rettegett hadvezér pedig
imigyen szólt: Megteszem, amit te kívánsz, ha te i§ megteszed, amit én kívánok tőled. Ezután
mindenki mást eltávolított maguk mellől, és Hannibalt az oltárhoz vezette. A Íiúkezét a szent
kőre szorította vastag markával, és megeskette a gyermeket arra, hogy soha nem fog barátságban
élni a rómaiakkal.
Valahogy így játszodott le a híres ielenet, amelyben eldőlt, hogy Hannibal követheti apját. Kö-
vetheti egyrészt Hispaniába, de követheti Róma-ellenes politikáiában is. Persze az 1lyen történe-
tekre szokták azt mondani, túi siép ahhoz,hogy igaz legyen. Ma már lehetetlen megállapítani,
hogy valóban így történtek-e a dolgok, ahogyan azt Cornelius Nepos és mások ránk hagyomá-
nyozták. Ám akár megesküdött Hannibal a Róma iránti gyűöletre, akár nem, hispaniai útja és
későbbi egész politikai pályafutása §zoros összeíiiggésben állt egymással. Az lbér-felszigeten el-
leshette azokat a katonai és űplomáciai eszközöket, arnelyekkel atyja néhány év alatt Hispania
nagy részét kanhágói uralom alá vonhatta. Közvetlen tapasaalásból tanulhatta meg, mégpedig a
lehető legjobb mestertől, Hamilkartól, miben is á11 a korszerű hadművészeí.Az ibér törzsek elle-
ni harcok különösen igényelték a rugalmas harcvezeté§t, a találékonyságot. Ezek a törzsek ugyan-
is _ ha csak tehették - kerülték a nyílt összecsapásokat a képzett zsoldosokkal és gyors lovascsapa-
tokkal rendelkező pun sereggel. Ellenük csak qlyan harcmodor vezethetett eredményre, amely
alaposan kihasznália a terepviszonyok által nyúitott lehetőségeket, gyakran a|kalmazza az ellen-
ség meglepeté§szerű lerohanását, kierőszakolia a bekerítést a mozgékony seregréózekkel. Ennek a
harcmodornak a leghatékonyabb gyakorlati módszereit sajátította el már gyermekkorában Han-
nibal, hogy azután későbbi önálló csatáiban különösen eredményesen hasznosítsa őket.
229-ben a katonai tanulmányok törést szenvedtek. Hamilkar a Guadalquivir forrásvidékénél
elesett az oretanusok ellen vívott harcokban. Végakaratának megfelelően veje, Haszdrubal került
a hispaniai pun had élére.Rá várt az aíeladat, hogy a gazdag íélszigetbelső területein is elismer-
tesse Karthágó, illetve az azt képviselő Barkida család uralmát. Az ókori hagyományokból úgy
tűnik, hogy az úi ftvezér a hatalom átvétele utáni első években nem akarta Hamilkar Íiait közvet-
len környezetében tartani. Talán attól félt, hogy Hannibal és öccsei, Mago és HaszdrubalieLen\é-
te akadályozza őt a szabad cselekvésben. De az is lehet, hogy csak arra gondolt, a nagyra hivatott
ifiaknak alaposan meg kell ismerkedniük hazáiuk politikai viszonyaival. A testvéreket vissza-
küldte Karthágóba. Azt egyébként, hogy Hannibal öccsei milyen körülmények között és mikor
csatlakoztak a Hispaniában küzdó Hamilkarhoz, nem tudiuk.
224-ben Haszdrubal úgy döntött, hogy visszahívia Hannibalt és megteszi helyettesének. Ez a
döntés összhangban állt elhunyt apósa elképzeléseivel, aki Hispaniában a karthágói uralom kiter-
iesztése ürügyén dinasztikus hatalom kiépítésénfáradozott. Ebben a programban a Barkidák szá-
míthattak a hadsereg támogatására, amelynek katonái annak ideién maguk választották Hamil-
kart íövezériiknek. A harcosok nem is csalódtak választásukban. A hispaniai hódítások katonai és
anyagi sikereket egyaránt hoztak. A karthágói állam katonai és gazdasági súlypontia az észak-
afrikai területekről Hispaniába tolódott át. Az ország és a harcosok személyes gyarapodása vi-
szont nagyrészt a fóvezértől fiiggött
Sajátos viszony alakult ki a Hamilkar, maid Haszdrubal vezette sereg és a karthágói államveze-
tés között. Formailag ez utóbbi adta az utasításokat, gyakorlatilag azonban csekély befolyása volt
a hadseregre. A had feletti valódi rendelkezési jog visszavonhatatlanul a Barkidákra szállt.

|34
 Ennek a feileménynek természetesen megvoltak a konkrét veszélyei a köztársaság kormányza-
tára nézve. Mi lesz akkor, ha maid valamelyik Barkidának eszébe iut magára Karthágóra is kiter-
ieszteni egyeduralmát? (Van olyan hagyomány, amely szerint Haszdrubaltól - mint,tiszteletbeli
Barkidától" - nem is állt távol ez a gondolat.) Vagy mi történik, ha Hispaniából egyszer maid
egy olyan külpolitikai akció indul el, amely kedve ellenére háborúba sodoria az eg&z birodalmat?
Ismerve a család Hamilkartól örökölt Róma-gyűlöletét, ennek a lehetőségét sem lehetett kizárni.
Ilyen összefiiggésben ítéltemeg Hannibal Hispaniába menesztésének problémáját a család ős-
- régiellensége,Hanno is. A kanhágói tanács ülésén óva intett attól, hogy Hannibalt visszaenged-
iék atyia sikereinek színhelyére. Liaius szerint többek között így érvelt igaza melletti

,,Úg gondolom, itthon kell tartanunk ezt aa ifiút, hogjl a töruényekhez és aa elöljárőkhoz alkat-
mazkodaa megtanuljon másokkal epenlő jogok szeint élni, nehogt egykor e még parányi szikrából
óriási tűnlég támadjon." (Muraközy Gyula fordítása.)

Hanno véleményétazonban kevesen osztották az államtanács tagiai közül. Ebben nem csupán
a Barkidák kétségkívülielentős szolgálatai iátszottak szerepet. Bár ezek sem voltak megvetendők,
lévén,hogy az első pun háború után a rómaiak által Karthágőrakivetett hadisarcot csak az ő his-
paniai hódításaik és az ennek révénnyert ezüst birtokában tudták kiíizetni. Emellett még az is
növelte a Hanno ellen szavazók táborát, hogy igen sok előkelő karthágói fiatalember éppen His-
paniában teliesített szolgálatot, és az ő előmenetelük az egész család hírnevétés vagyonát gyara-
pította. Az ő hozzátartozóik egyenesen kívánatosnak tartották Hannibal visszatérésétaz Ibériai-
félszigetre.
Így hát 224-benHannibal ismét ,,puskaport"szagolhatott. Az idézőielet ez esetben nemcsak az
indokolja, hogy a puskaport ekkor Európában még nem ismerték, hanem a megváltozott köriil-
mények is. Haszdrubal jobb díplomata volt, mint katona. Ezt ő is tudta saiát magáről, ezért az-
tán a hódító háború inkább folyt íróvesszővel, mint lándzsával. Szerzfiésekkel, politikai indokú
'házasságkötéssel igyekezett megnyerni az Ibériai-félszigetbennszülött arisztokráciáját. Nőül vet-
te az egyik helyi fejedelem leányát, és néhány év múlva Hannibal is követte az okos példát. Ilyen
fővezér helyetteseként Hamilkar fia kevesebb alkalmat talált az atyiátől tanult katonai ismeretek
gyakorlására, viszont megtanulta, hogyan kell barátságot színlelni, ellentéteket szítani a néki el-
lenállók között, egyeseket fenyegetéssel, másokat aiándékokkal megnyerni. Ezek az ismeretek
sem voltak haszontalanok a leendő politikus számára.
224-benúgy tűnt, hogy Hannibalra inkább politikai pálya vár, semmint kalandos harcolrkal te-
li életút.Haszdrubal erős államot kezdett szérvezni a pun fennhatóságalákerült hispaniai terüle-
teken. Még Hannibal visszatéréseelőtt íövárost is alapított, amelyet nem véletlenül Úi-
Karthágónak nevezett el. A maí Cartagenahelyén fekvő város óriási tengeri bázissá alakult, ezzel
megíövidült a Karthágóba vívő haióút, de meghosszabbodott a Barkidákat abazai államvezetés-
sel még összetartó köldökzsinőr. hz új hispaniai hatalom önállósága megmutatkozott abban a
tényben is, hogy 226-bal a pun előretörés miatt aggodó rómaiak nem Karthágóba, hanem His-
paniába, egyenesen Haszdrubalhoz ktildtek követeiket. Es Haszdrubal mint önálló, szuverén ha-
talom megszemélyesítője kötött szerződést Rómával, amelyben kiielölték az itáliai nagyhatalom
és a punok közötti befolyási övezet határát. Ez abatár az Iberus (Ebro) volt. Haszdrubal felelőssé-
get vállalt azért, hogy csapatai nem kelnek át a folyón, a rómaiak pedig elismerték az őiogát arra,
hogy az Iberustól délre fekvő vidékeken uralkodiék.

135
 A Rómával megkötött egyezmény nyilvánvalóan kielégítette Haszdrubalt, és hosszú idöre ren-
dezhette volna a kapcsolatokat az egykori'ellenfelek között. Erre annál is nagyobb volt az esély,
mivel a rómaiakat az ezután bekövetkezö években a gall törzsek, maid az illirek elleni háború kö-
tötte le. Ugyanakkor Haszdrubal is mintha csak Hamilkar tervének elsö felére emlékezett volna.
Apósa etőbb családi uralmat kívánt létrehozni Hispaniában, hogy annak felhasználásával bosszút
állhasson Rómán. Őt viszont nem kerítette annyira hatalmába a bosszúállás gondolata, és energi-
áiát inkább az említett uralom elmélyítéséreiisszpontosította.
Hannibalt nem tölthette el túlzott megelégedés sógora tevékenységétlátvrán. Ha elfogadja
Haszdrubal politikáját, és hailandó azt tovább folytatni esetleg sikeres politikussá válik, de nem
többé. Ő viszont hadvezéri sikerekre áhítozott, és azt is pontosan tudta, hol akarja ezeket a sike-
reket learatni. Róma vérétszomiazta. Es t a Haszdrubal elfelejtette is Hamilkar bosszúvágyát,
őbenne tovább égett a rómaiak iránti gyülölet lángja. Ez aláng valóságos tűzvésszéterebélyese-
dett akkor, amikor 22l nyarán egy helybéli orvul meggyilkolta Haszdrubalt, és a hispaniai sereg
egy emberként Hannibalt kiáltotta ki vezéréül. A karthágói kormányzat kelletlenül fogadta ezt a
döntést, sérelmezte, hogy míg Hamilkar 6 Haszdrubal az állam tisztviselöiként foglaltrák el pa-
rancsnoki beosztásukat, addig Hannibal magánemberként, mindenféle, legalább formális kor-
mánpati megbfuatást mellözve jutott ily fontos posztra. Attól is tartottak, nem ok nélkül, hogy
Hannibal maid még kevésbéveszi íigyelembe óhaiaikat, mint elödei. Ez így is történt. Amikor
Hannibal korlátlan hatalmú íövezérként kezében érezte a tettvágytól ésó és hozzá érzelmileg
erösen kötődö sereget, a fegylert, amellyel lesúithat az ellenségre, nem sokat tétovázott. Hiába
volt a rómaiak komoly íigyelmezteté§e, 2l9 tavaszán támadást intézett az egyetlen olyan, az Eb-
rótól délre fekvö hispaniai város, Saguntum ellen, amely eddig elkerülte a pun uralmat, és amely
a rómaiak szövetségese volt.
Saguntum az Úl-Karthágót az Ebróval összekötö tengeri út mentén, egy dombon épüt, észak-
ra a mai Valenciától. Elfoglalása politikai és stratégiai szempontból egyaránt indokolt volt. Ma
már nem tudni egészen biztosan, hogy a rómaiak mikor kötöttek barátsági szerzödést ewel a vá-
rossal. Ha a 226-ban Haszdrubaltal aláírt egyezmény elött, akkor a punok ioggal vélhették úgy,
hogy az ö érdekövezetiiket az Ebro vonaláig elismerö megállapodás értelmében Saguntum és Ró-
ma szerzödése érvényétveszítette. Ha viszont a Haszdruballal kötött egyezség utárr lépett Róma
barátságra a hispaniai várossal, akkor ez Róma részéröl szerzödésszegést jelentett a punokkal
szemben. Mindkét esetben politikai érvek álltak Hannibal rendelkezésére az ostrómhoz. Aaán
arra is kíváncsi lehetett, hogyan reagálnak majd a rómaiak. Meddig mehet el az ellenü irányuló
*tevékenységben
anélktil, hogy egy általános háborút kockáztatna? Stratégiai szempontból min_
denképpen szülsége volt Saguntumra. Hiszen ha majd Róma ellen vonul, hispaniai utánpótlási
vonalai közelében nem maradhat egy ellenséges érzelmű város. Mindezt megfontolhatta Hanni-
bal, amikor seregeivel megkezdte Saguntum ostromát.
Az ostrom leírása elött eitsünk néhány szót arról, mi jeilemezte a korabeli városerödít&t, mi-
lyen eszközöket haszrráltak a védők és milyeneket az ostromlók! A megvédendö várost fallal vet-
ték köriil. A falat mértani pontossággal kifaragott kövekből emelték, amelyeket gyakran vakolat
nélkiil, bronz-, vas- vagy fakapcsokkal illesztettek össze. Áttalában terméskövet használtak, téglát
csak igen ritkárr. A tfulaépítményekinkább keleten voltak iellemzöek. A falOv a város határán
hrizódott, s a házak és a fal között 28-30 méter széles térköz maradt, hogy a csapatok szabadon
mozoghassanak és hogy az esetleges rések mögött emelendö úiabb falszakaszoknak helyük le-

|36
 arcképnel
Karthágói pénz Hannibal arcképnel HisPanióban oert pénz Hannibal öccse,
Haszdrubal kepmásával

gyen. A falak szélessége optimális esetben 4r5 méter, magassága 8-9 méter volt. A tornyok egy-
mástól 50-100 méternvi távolságra álltak. Ezek eleinte nem voltak egyebek, mint az épületek
gyámpillérei, és őrházul szolgáltak. Később úgy építettékőket, hogy jobban kiszögelljenek, és
íw a bástyaközök védelmérealkalmasabbakká váljanak. A tornyok általában kör- vagy négyzet
alakuak voltak, de nem ritkán készítettek íélkör-, öt- é§ hatszög alakúakat is. Az öt- és hatszög ala-
kú tornyokat rendesen a kapuk mellé építettek, hogy ezek elött a közeledő ellenséget nyilakkal és
parittyákkal keresztttu alá vehessék, és a beiáratot biztosítsák anélkül, hogy a kaput lezárnák. A
bástyaközöket egyenes vonalban, később megtört fürész- vagy ív alakban építették.A haiítógé-
pek elterjedésével befelé keskenyedő lőréseket vágtak a falakba. A kapuk rendszerint két egymás-
hoz közel álló torony közé kerültek. Gyakran erősítették a városok védelmételőretolt védömű-
vekkel, sánc- és árokrendszerrel.
A városokat katonai szempontból úgynevezett szálláshelyekre osztották. Ezek mindegyikében
volt egy riadó tér, ahol veszedelem esetén a fegyverre fogható polgárok összegyűltek, és ahonnan
a falakra vonultak, mindenki a már előzőleg kiielölt helyére. Ellenség közeledtére a várost ost-
romállapotba helyezték. Ilyenkor korlátozták a polgárok jogait, peldául megtiltották a társas
összeiöveteleket, ellenörizték a levelezést és így tovább. Az örszolgálatot részletesen szabályoz-
ták. A falövön mindenhol örök álltak, a íö őrségek a tornyokban voltak. Ezek létszámát éjszakára
felemeltek. A falöv őrei egy összeíiiggö örségrendszert alkottak, amelynek részei egymást ellen-
öriztékr de ezenkívül még a városparancsnok is ellenörizte őket. A falon elhelyezett örök páron-
ként álltak egymással szemben. A falak alatt kutyákat helyeztek el, hogy ielezzék, ha valami gya-
nús dolog történik. Az őröket egy éiiel kétszer váltották. Ellenség közeledtére az összes kaput egy
kivételévelbezárták. En az egyet azért hagyták nyitva, hogy a kiildetésben lévők ki-be járhassa-
nak rajta. Napközben adüg, amíg az ostromzár azt megengedte, az örségek a falak el6tt lévö jó
kilátást nyúitó pontokon álltak. Az őrök híreiket optikai ielekkel (elsösorban tűzjelzésekkel) to-
vábbították, de hírhordó lovas futárszolgálat is működött. Az őrsök és őriráratok jelszóval vagy
ielhanggal igazolták magukat.
Kifejezetten katonai iellegü erödök, például végvárak csak ritkán épültek a Fötdközi-tenger vi-
dékén.Ennek egyik legfőbb oka az volt, hogy a meger&ített városok meglehetösen közel feküd-

l37
tek egymáshoz, így erődök emelése csak kivételes esetekben vált szükségessé.Ezérta várostrom a
legtöbb esetben lényegében városostromot jelentett.
A már Démétriosz éIetraizában ismertetett kő- és nyílhaiító gépek mind az ostromlóknak,
mind az ostromlottaknak rendelkezésére álltak. A védők gyakran úgy nehezítettékmeg a táma-
dók számára a célzást, hogy íiistöt gerjesztettek. Olykor homokkal megtöltött kosarakból, kőből
vagy téglából védőépítménytemeltek, esetleg nádból font sövényt állítottak íöl. A támadók néha
mozgatható ostromtornyokat szereltek össze, és ezeket rakták meg kő- és nyílvetőkkel. Erre is lát-
tunk példát, Rhodo§z ostrománál. Hogy az ilyen gépóriásokkal szemben hogyan lehet eredmé-
nyesen védekezni, azt mutatta meg ott a leleményes Diognétosz.
A falak ledöntésére leggyakrabban faltörő kost alkalmaztak. Ez egy állványba foglalt ércvégű,
gyakran 30 méter hosszú gerenda volt, amely köteleken csüngött alá. A szerkezetet odatolták a
falhoz, a kost pedig ingához hasonlóan kilendítették. Az ércfeiű ftosfei alakú, innen a neve) ge-'
renda a falnak csapódva megrendítette azt. A faltOrő kost idővel tökéletesítették. Teknősbékával,
azazlapos vagy nyerges teteiű gerendaépítménnyelóvták az ellenség lövedékeitől a kost magát és
a kezelőszemélyzetet. Később már kerekeket is szereltek a kost védő építményalvázára, és így
tolták a falhoz. A koshoz hasonló szerkezet volt a falfűó. Az előbbitől csupán az különböztette
ffi€g, hogy hosszú, hegyes vége volt. Segítségévelrnély, gyakran a fal közepéig hatoló lyukat le-
hetett fúrni. E lyukat azután megtöltötték fiíval és meggyújtották, ily módon valóságos tíizvészt
idéztek elő a védők legnagyobb rémületére. A teknősbékában elhelyezett kost vagy falíúrót erős
bőrpáncél is védte. Az oldalt lelógó vastag bőr elegendő védelmet nyújtott még az égő nyfl-
vesszők ellen is.
A teknősbéka egyébkénteredetileg az ostromló katonák olyan formációja volt, amelynél az em-
berek egymáshoz illesztették válluk és feiük flolé emelt paizsaikat. Ha a harcosok három- vagy
négysoros oszlopban álltak fol, akkor a két szélső sor a váll, a középső sor, illetve sorok a fei folé
tartották a pajzsokat.Ezáitál - miként a teknőst a páncélja - a katonákat a felemelt pajzsok egy-
más után sorjázó sokasága védte a felülről hulló nyilak és kövek zápora ellen. Később alakult ki a
teknősbéka már említett faitáia, amely egy kerekeken nyugvó alvázból és tartógerendákkal feltá-
masztott tetőből állt. Az ilyen szerkezetek nemcsak a faltörő kos vagy a falfuró védelmét szolgál-
hattrák. Néha sok teknősbékát'egymás után állítottak fel, és védelmük alatt a katonák, mint egy
fedett folyosón, biztonságosan megközelíthették a falat.
A várvédők különböző módszerekkel védekezhettek a faltörő kosok és falflirók ellen. A táma-
dott falszakaszokon pelyvával tömött zsákokat, felfüit vagy kitömött marhabőröket íi,iggesztettek
ftil. Ezek iól felfogták a kosok csapásait. Alkalmaztak kétkarú emelőket is. Ezeket a bástyákon á1-
lították ítil, és a kisebb hadigépeket, amelyek közel merészkedtek a falhoz, egyszerűen beemelték
veliik a bástyák mögé. Sokszor viszont hatalmas kőtömböket zúdítottaka kosok előrelendiilő érc-
feiére. Nem ritkán kénes, szurkos, égó folyadékot öntöttek a teknősbékákra. Ilyenkor a tető rése-
in átcsurgó tűzfolyam okozott hatalmas zűrzavart a magukat biztonságban érző katonák között.
Közhiedelem volt, hogy az oltást ecettel a legelőnyösebb végezni, mivel az igy mentesített anyag
igen nehezen gyrrlladt meg úira. Persze a t(u olyan eszköz volt, amellyel nemcsak a várvédők,
hanem a trámadók is éltek. Ez utóbbiak égő nyilakkal, szurokba mártott haiítodárdákkal és más
eszközökkel igyekeztek tiizet okozni az ostromlgtt erősségben.
A falak lerontásának gyakran kipróbált modia volt az aknaásás. Ez úgy zajlott le, hogy észre-
vétlenül, lehetóeg az éjszaka leple alatt íiildalatti folyosót ástak, amely eljutott a városfal öveze-
téig. A városfal aláásott szakaszait fadúcokkal támasztották alá. Támadás előtt ezeket a dúcokat

138
Szambuké (latinul sambuca). Kb. 2,5
tonna súlytíkőballaszttal ellátott hatal-
mas kétkaníemelő, atttely reoén a tá-
madók feljuthauak a falakra

,, Teknősbékába' beepít eu falt örő

kos. A ,rteknősbéka" ep kereke-
ken guruló ház, amelynek tetőge-
renüjáról függ alá a faltörő kos.
A tulajdonkqpeni kos egy hossztú
gerendq amelynek elükő részét
vaslemezekkel fedték be. A geren-
da legaégénoap fogaiott és he-
gtesre oógott btonz orr, aagl ?e-
dig egl bronzból kázült kosfej
meredt előre. Az ingaszerűen ki-
lendített gerenda eooel az elülső
résszel üngette a falat

l39
meggyúitották, és miután ezek elégtek, a falak - támasztékukat elveszítve - leomlottak. A védők,
ha idejében észrevettékaz ellenség aknaásási tevékenységét,vagy egy úi betső falat emeltek, vagy
ellenaknát íúrtak,és a íiildalatti folyosók találkozásáníl fegyveres harcban igyekeaek visszaker-
getni a támadókat.
Végül meg kell még említeni a sáncépítést,mint a korabeli ostromok egyik fő iellemzőiét. A tá-
madók rendszerint a falakkal legalább egyenlő magasságú, általában íöldből készült sáncokat épí-
tettek. F, a védők haiítófegyverekkel vagy kitörésekkel nem tudták eredményesen zavarni a
sáncemelési munkálatokat, akkor védtelenek maradtak a zavartalanul és igen kedvező helyzetből
nyilakat vagy kőgolyókat lövötdöző ellenséggel szemben. rpp ezért mindent megtettek, hogy a
sáncokat teromboliák,va1y felépítésiiketmegakadátyozzák Arra is volt példa, hogy a foldsánc
alá, amelyet a támadók erneltek, a városból kiindulva egy hosszú folyosót íürtak, és alulról szállG
tották el a városbeliek a floldet a falak mögé. Az így alááson sánc persze beomlott.
A várvívás legöbb előbb felsorolt módszere helyet kapott Saguntum ostrománál. Hannibal
egyszerre három irányból támadt a városra. A leghevesebb rohamot azon a szakaszon indította,
ahol egy széles völgy sima és egyenletes vonulata eg}szerre nagyobb számú faltörő kos bevetését
tette lehetövé. Ezeket teknősbékák fedezete alatt tolták a városfal közelébe. A fal viszont ezen a
szakaszon, éppen a természet által nyúitott kisebb védelem miatt, már eleve magasabb és erő-
sebb építésűvolt, mint az erődrendszer más részein. Így . kosok eleinte nem sok sikert értek el.
Ekkor a punok sáncépítéshezfogtak. A védősereg ezt a munkát lövedékekkel és állandó kirohaná-
sokkal igyekezett meggátolni. Egy ilyen, az egyik kicsapás közepette lezajló közelharc során ma-
ga Hannibal is combsérüléstszenvedett egy ráhajított'dárdától. A pun íövezér sebesülése miatt
nehány napra alábbhagyott a küzdelem lendülete. Ezt azídőta védők a falak iavítására, erősítésé-
re, a támadók sáncok emelésérefordították. Közben befeieződött a város telies bekerítdse. Ami-
kor Hannibal állapota megiavult, a punok mindenfelől faltörő kosokat toltak a falakhoz. Mivel a
védők létszáma sokkal kisebb volt a támadókénál, nem tudtak a falöv minden veszélyeztetett sza-
kaszához kellö mennyiségű harcost állítani. Végül három torony és több bástya beomlott az ost-
romlók csapásai alatt. A tág réseken beözönlöttek Hannibal katonái. Csakhamar a város szííkut-
cáin tombolt a csata. A saguntumiak égő haiítodárdákkal próbálták visszaűzni a behatolókat. A
dárda fenyófiíból késziilt nyele gömbölyű volt. Erre erősítették a három táb (kb. 90 cm) hosszú
vashegyet ott, ahol a gömbölyű nyél négyszögletűre váltott. Nos, éppen ezen a helyen a találé-
kony városvfiők szurokba mártott kócot csavartak a fegyverr e. Ezt a kócot meggyújtották, maid
az egő dárdát az ellenségre haiították. Mivel a szűk helyen nagy tömeg zsrifolódott össze, majd
minden dárda embert talált. A punok hadsorai meginogtak, és a saguntumiak egy lendüetes ro-
hammal kikergették őket a városból.
Eldöntetlenül áttt tehát a ktizdetem, amikor római követek érkeztek, hogy Hannibalt rábíriák,
hagyja félbe az ostromot. Ő azonban nem volt hajlandó meghallgatni Róma küldötteit. Azok pe-
dig Karthágóba utaztak tovább, hogy az ottani államtanácstól eszközöliék ki az ostrom leállítását.
Ez persze eleve kudarcra ítéltvállalkozás volt. A tanácsban ekkor már Hannibal hívéivoltak
többségben, meg aztánegyébként sem lett volna hatalmuk a vezért bármire is kényszeríteni. Ró-
ma magatartása mélységescsalódást jelentett Saguntum polgárainak, akik harcuk kezdetén szö-
vetségesiik fegyveres támogatására számítottak. Róma azonban, amelynek seregei ekkor éppen
Itliria ftildién masíroztak, szemmel láthatóan nem kívánt háborúba keveredni most még Hanni-
ballal is.
Az ostromban bekövetkezett rövid szünet után a punok ismét megrohamozták a fatakat. Han-

l40
nibal szabad rablást ígértembereinek, és ez alaposan felszította a katonák elszántságát. Még egy,
a falaknál is magasabb mozgatható ostromtorony is növelte bátorságukat. A torony egymás folött
emelkedő szintieiről nyíl- és kőhajítógépek zúdították lövedékeiket a falakra siető védőkre. Ami_
kor pedig az o§tromtoronnyal szemközti falrészt teliesen megtisztították a saguntumiaktól, Han_
nibal parancsára 800 afrikai harcos ragadott csákányt, és nekifogott, hogy alulról döntse le a fa_
lat. Háborítatlanul dolgozhattak a mozgó torony lövegeinek a fedezetében. Mivel az erődítményt
alkotó termésköveket nem mész, hanem csak közönséges agyag tapasztotta egymáshoz, a csáká-
nyok sújtásai nyomán,hamarosan nagyobb szakaszon beomlott a fal. A pun csapatok ismét be-
özönlöttek a városba, de most már elővigyázatosabbak voltak, mint előző alkalommal. Előbb egy
magaslatot foglaltak el a falakon belül. Itt sok hajítógépet állítottak egymás mellé, és ezek lövedé_,
keivel megtisztították az utat előretörő bajtársaik előtt. A sikeres betörés eredményeképpa sa-
guntumiak a megerótlített belvárosba húzódtak vissza. Egy idő múlva azonban ide is benyomul-
tak a punok. Sok §aguntumi ekkor önkéntes máglyahalállal vetett véget életének,sokan vagyonu-
kat, féltett kincseiket dobálták a lobogó tíízbe.Ha hinni lehet a hagyománynak, Hannibal a város
minden féríipolgárát legyilkoltatta. Az asszonyokat és gyermekeket eladatta rabszolgának, a zsák-
mány egy részétkatonáinak engedte át, másik részétKarthágóba küldtq, hogy ezzel is növelie
otthon híveinek számát.
A véres leszámolás Saguntummal alátámasztani látszik Lioius Hannibalról adott értekelését:
,,A legnagyobb merészséggel aállalta el a aeszélyes feladatokat, s a aeszélyben a legnagyobb léIekje-
lenlétet tantisította. A fóradtság nem tudta kimeríteni testét aagy legyőzni letkierejét. . . A looasok és
gyalogosok között egyarónt legkiaálóbb aolt; elsőnek indult harcbq s ő hagyta eI legutolsónak a csa-
tát. E férfi ily kioáló erényeit igen nagy hibák ellensúlyozták: embertelen kegtetlenség még a punok-
nál is szokatlan álnokság, az igazságérzetnek, a jámborságnak, az istenek félelrnének,az adott sző
hűségéneks a oallásos éruémek teljes hiónya." (Muraközy Gyula fordítása.)

Livius persze elfogult Hannibal ,rhibáinak" felsorolásánál. Hiszen a rómaiak is fosztottak ki

védtelen városokat, adtak el rabszolgának vétlen polgárokat. Ez nem ütközött a korszak elfoga-
dott erkölcsi normáiba. Egyébkéntis ilyenekre mindig a szenvedő fél hivatkozott. Istentelennek,
az adott szó semmibevevőjének pedig azért tünteti fel a pun íövezért, mert az a Saguntum lerom-
bolását követő hónapokban sorsdöntő lépésreszánta el magát. Megszegte ugyanis a Haszdrubal
és Róma által még 226-ban megkötött egyezményt, és 218 májusában átvezette seregeit az Eb-
rón. Így egészen a Pireneusok jól védhető vonaláig pun kézre került Hispania foldie.
Rómának most már 1eagálnia kellett a nyilvánvaló szerződés§zegésre. Követei elégtételtköve_
teltek a sérelemért, és miután ezt nem kapták D€8, hadat üzentek Karthágónat . Így tört ki 218-
ban az úgynevezett másodih pun háború.
A rOmaiat, akiknek legiói nemrég tértek vissza győztesen llliriából, a következő stratégiá t, azaz
hadászati elképzelést fogadták el: egy,erős §ereget Hispaniába küldenek Hannibal ellen; míg egy
másik had Szicíliából kiindulva átkel Eszak-Afrikába, és Karthágót saját foldién kényszerítimeg-
adásra. Egyszerű, de okos haditervnek tűnt ez: a fómai haderőt megosztani és a hadászatilag leg-
fontosabb területekre, Hispaniába és Eszak-Afrikába ktildeni, hogy Itáliától távol, ellenséges te_
rületen víviák ki a győzelmet. Hogy semmi se akadályozza e terv meí]valósítását, még a Pó völ-
gyébe is Hildtek egy sereget.Itt kelták (gallok) éltek, akiket csak nemrég gyóaek le, s ezzel a se-
reggel az ö kedvtiket akarták elvenni a lázadástól.
Minden harcban az atil Wőz, amelyik a másikra tudja kényszerítenisaiát elgondolását. Tudta

l41
 §
,*i

L
§
"§
1§

"§

§
§
\ít
§I
l
\r{
(§
j§
§J

'§
\§ l'
L o)
.§§É{
\t{

§§
§.:s
§,.,§\
F..: .§
9i§
p*§
§§
,§ §.
§
"t§
.q'{
§§
§T
.§ó
§§§i
§
§)
le
§§
L
§)
§
§)
' .!.
,§
§i§
"Q

&
\

I42
l,.

ezt Hannibal is, ezért elhatározta, hogy megelőzi a rómaiakat. Az ö elképzeléseikkelszemben -

amelyek egyébként a csapatmozdulatokból hamarosan nyilvánvalóvá váltak - a következőt eszel-
te ki: ha a rómaiak megosztjákerőiket, akkor ő erőinek tűnyomó részéthasznália fel ellenük, és
ha a rómaiak hazáiuktól távol akarnak harcolni, akkor ő igenis Itáliát választja a háború színteréül.
Egy bö}rkenö volt csak: miként vi'gye seregét ltáliába, hogy közvetlen közelről fenyegesse Ró_
mát? A tengeri utat elzárta a döntő ffolényben levó római haióhad. Az Itália körüi fonto§ szigete-
ken: Korzikq Szardínia, Szicília területén római legiók állomásoztak. Maradt a szárazfotdi út.
De ha a tengerparton vonul Massilia(a mai Marseille) érintésévelItália felé, azAlpok és a tenger
közti szfl< utat könnyen elzárhatjrák előle. Olyan utat kell választania, amelyen át feltarthatatla-
nul nyomulhat az ellenség ftildiére. Ilyen út csak egy irányban vezetett: az Alpokon át. De hogy
ez az út járható-e, azt még be kellett bizonyítani.
Mint látni fogjuk, a bizonyítás sikerült. Sikerült, és ez napjainkig biztosította Hannibatszámá-
ra az emberiség csodálatát. Nehárry éwel ezelött egy zoológusokból álló expedíció érdekes kísér-
letre szííntael magát. Elefáíltokkal végigiárta üzt a körübelü 1600 kilométeres utat, amelyet
Hannibal harci elefiántiai, lovas és gyalogos katonái tettek meg 2l8 kora nyarától öt és fét hónap
lefopgása alatt a Pireneusokon és az Alpokon keresztül. Nem ez volt az elqő ilyen kísérlet. 1938-
ban egy merész amerikai úiságír6Halliburton is elefántra ült, hogy a nagy pun hadvezér nyo_
mán átkelien az Alpokon. A ielek szerint még a mi korunk is szinte hitetlenkedve á1l a 2200 éve
történtek előtt, újra és úira meg akar győződni róla, hogy mindez valóban lehetséges volt pusztán
emberi erővel és akarattal.
Mikor fogamzott meg Hannibalban a gondolat, hogy az Alpok ismeretlen veszélyeket tartoga_
tó hágói felé vezesse seregét? Nem tudjuk pontosan. Amikor - mint említettiik - 2l8 kora nya_
rán Hispaniából megindult a Pireneusok írányába, hogy a hegyvonulaton átkelve a mai Dét-
Franciaországory a Rhóne völgyén át az Alpok felé vegye útiát, már kész volt a terve. A legmeré-
szebb felvonulási terv, amelyet addig végrehajtottak: megkerülni az eléie ktildött római hadat, és
még a tél berfllta előtt kijutni az Alpokon át az észak-itáliai Padus (Pő) folyó síkságára.
Hannibal, miután iiccse, Haszdrubal vezetése alatt 15 ezer katonát Hispaniában hagyott az
utánpótlá§i vonalak védelmére,Hanno nevű alvezérét(nem azono§ a már ismert Hannóval, a
Barkidák ellenfelével) pedig l l ezer harcossal az Ebrótól északra eső vidék őrzésérerendelte, ma_
ga 50 ezer gyalogossal, 9 ezer lovassal, harci elefántokkal és málhás állatqkkal megkezdte vállal_
kozását.
Az első komoly akadályt a Rhodanus (Rhöne) folyó jelentette. Ez ugyanis az augu§ztusi csapa-
dékos id6iárás következtében roppant módon megáradt, túlsó partján pec|.ig környékbeli kelta vi-
tézek ellenséges serege állt fenyegetően. Hannibal ekkor egyik hadvezérét,Hannót bfuta fieg,
hogy egy kisebb sereggel északabbra kelien át a folyón, majd amikor Hanno (elbeszélésünkben
már a harmadik pun ezen a néven) hátba támadta a keltákat, a íösereg is megkezdte az átkelést.
Az fural és az ellenséggel egy§zerre kényszerültek küzdeni a harcosok, és bár az átkelés sikerrel
járt, mintegy 12 ezer emberrel apadt a sereg'létszáma, mire az Alpok lábaihoz értek.
,,Soha nagyobb, szerteágazóbb teraet ember nem hajtott aégre'- írta a franciák ugyancsak nagy
hódító császára, Napóleon Hannibal alpesi útiáról. Es yalóban. Soha még hadvezér nem volt
olyan magárahagyatott ismeretlen terepen, mint a bérceknek induló Hannibal. Ez még akkor is
így volt, ha vonultis közben a bojusok é§zak-itáliai kelta törzse bozzá eliutott követei sok hasz_
nos útitanácsot adtak neki. Hiszen olyan út állt sík vidékhez szokott katonái meg a lovak és a
nehézkes elefárrtok előtt, amelyre ma is csak gyakorlott hegymászók vállalkoznak, térképekkel

l43
& kiilönleges felszereléselr.kel. Jegárak, szákadé&ok, behavazott hágók nehezítettékaz elöreha-
ladást. Jeges esö és hóvihar tombolt, vadítva állatgt és rérrrítveembert. Gondoliuk csak meg,
hogy a harcosok zöme afrikai volt, aki még soha nem látott havat! Es mintha a természeti csapá-
sok által okozott pusztítás még nem lenne elég, a legváratlanabb pillanatokban ellenséges hegyi-
lakók csaptak a tűha.iszolt seregre, sziklákat és nyílvesszőket záporozva az egyre erőtlenebb kato-
nákra. De Hannibal hada tovább vonult. Egyre csak íiilfelé,egészen a 2400 méter magasságban
húzódó Val de Traoersette-ig vagy mások szerint a Clapier-hágóig, ahonnan még maidnem ugyan-
akkora az út a síkfoldig.
Ezt az'utat is legyűrték. Sok ember elszántsága, akarata vitte végbe a csodát, köztük a vezéré,
akit katonái imádtak és ellenségei rettegtek, aki tízezrekbe át tudta ültetni akaratereiét.
Mire Hannibal az Alpokból a mai Torino közelében leereszkedett a Pó-síkságra, mindössze 20
ezer gyalogosa, 6 ezer lovasa és néhány elefántia maradt. De hada Itáliában volt. A rómaiak siet-
ve összeszedték szétszórt seregeiket, lemondtak Karthágó megtámadásáról, és ezután hosszú éve-
kig saiát fiildiükön kényszerültek a bátor ellenséggel hadakozni. Hannibal vakmerő manővere el-
éne céliát. Járhatattannak vélt utakon áthaladva meglepte, és ezze| évekre megfosztottq a kezde-
rnényezéslehetösfuétől ellenfelét. S bár végül a hábortit Róma nyerte meg, Hannibalnak az Al-
pokon történő átkelését ma is a hadművészet páratlan teljesítményénektartiuk.
Persze Hannibal itáliai feltűnésekor még ugyancsak messze volt RómátőL a győzelem. Sőt, az
évek múlásával a kilátások egyre romlottak rrRomulus utódai" számára. A pun íövezér ugyanis a
Róma ellen ismét fellázadt Pó-völgyi keltákkal megerősítve megfogyatkozott hadát, egyre-másra
győzte le az ellene kiildött legiókat. Még 2l8-b an a Trebia-folyónál, majd 2l7 -ben a Trasimenus-
tónál aratott elsöprő sikert a római séregek felett.
Különösen kitűnt Hannibal zseniális találékonysága a Trasimenus-tó partián lezajlott össze-
csapás alkalmával.2l7 tavaszán a pun csapatok a kelták szállásterületéről dél felé indultak. Cél-
iuk az volt, hogy közvetlen közelró fenyegessék Rómát, a maguk pártjára állítsák az ltáliában
Rómával szövetséges városokat és népeket, és végül Dél-Itáliába érve felvegyék a közvetlen kap-
csolatot Kanhágóval, az észak-afrikai anyavárossal. Hogy a punok déli irányú előretörését meg-
akadályozz&, e Appenninek hágóinak védelmére római seregeket csoportosítottak Anetium &
Aiminum környékén. Hannibal azonban ezúttal sem azon az útvonalon hajtotta végre hadmoz-
dulatát, amelyre az ellenség számított. Gyors elhatározással letért a hadiútról, és az Arnus (Arno)
mocsaras vidékénátkelve egy csapásra Róma és az ellene Arretiumnál gyütekező consuli sereg
között termett. lgaz, hogy az ingovány sok harcos sírhelyévévált, ígaz, hogy egy kivételévelaz
összes harci eleíiíntkidőlt a sorból, végül igazrhogy maga Hannibal egyik szemének elvesztésével
fizetett a manóver várható előnyeiért. De tárva-nyitva állt előtte Etruiq és vfitelenül tárulkozott
ki elötte a dél felé vezető út, a Via Flaminia. Ezt az Ariminumból délre húzódó kőutat Caius Fla-
minius kezdte el építtetnia220-as években a keltákkal vívott harcok során szerzett zsákmányból. A
sors úgy hozta, hogy most éppen Q mint az állam élénálló egyik consul eredt Hannibal nyomába.
Csalódást is és örömet is hozott Hannibalnak a bekövetkező napok eseménysorozata. CsalG
dást, mert az etru§zk városok ragaszkodtak Rómáboz fűződő ió szövetségesi viszonyukhoz, és be-
zárták kapuikat a punok előtt. Ugyanakkor viszont örömmel tölthette el a karthágőí vezén az a
mesterien kivitelezett kelepce, amelybe római ellenfelét csalta. Az történt ugyanis, hogy Flamini-
u§, meg sem várva Ariminumból elinduló consultársát, hanyatt-homlok Hannibal után vetette
magát. A p,rn fövezfu seregével a Trasimenus-tő partián haladt keleti irányban, amikor felderítöi
ielentettek neki a rómaiak közeledtét. A hírretHannibalnak nagyszerű ötlete támadt. Észrevett.,

l44
hogy a keskeny út egyik oldalán maga a tó, másik oldalán az ott magasodó hegyek lefelé futó me-
redélyei akadályozzík a csapatok mozgását. Ideális hely az ellenség megsemmisítésére. Sűrű köd
ülte meg a tájat, ez is Hannibalnak dolgozott. Azonnal megparancsolta, hogy a partra néző he-
gyeket merőleges irányban átszelő völgyekben kelta, afrikai és hispaniai gyalogosok reitőzzenek
el. A lovasságot a hegyek mögé reitette ott, ahol az út rákanyarodott a tó partiára. A lejtők bokrai
mögé buitak el a híres baleári parittyások, valamint más könnyűfegyverzetűek. A pun tábor a tó
másik végén,a rómaiak vonulási irányában feküdt. Az óvatlan Flaminius, ríregfeledkezve a leg-
elemibb biztonsági intézkedésekről, elmulasztotta a felderítést.Annyira biztos volt abban, hogy
a punok minden igyekezete arra irányul, hogy elkerüljék a vele történő összecsapást. Nem attól
tartott, hogy tőrbecsalják, hanem attól íélt,hogy megfutnak el&e. Így aztán seregével minden
különösebb aggály nélkül rákanyarodott a Trasimenus-tó partján végigfutó útra. Ám amint utol-
só katonái is a vízparthoz értek, a hátuk mögül elővágtatott a pun lovasság, a völgyekből rájuk
törtek az ott megbúvó kelta gyalogosok, a bokrok közül repülni kezdtek a parittyagolyók, nyíl-
vesszők, hajítódárdák, és mindennek betetőzéseképp szemből a rómaiakra rontottak az afrikaiak
és a hispaniaiak. A legionáriusok kipróbált vitézsége mit sem ért a minden irányból támadó el-
lenséggel szemben. A keskeny úton összezsúfolódva egymást akadályozták a harcban, míg a ra-
vasz Hannibal harcosai szinte még azt is kiszemelhették, ki lesz a legközelébbi aldozatuk. Flami-
nius életétveszítette, seregéből pedig alig hatezren menekültek meg.
Az események jól megmutatták, mennyivel különb hadvezér Hannibal azoknál, akiket addig a
rómaiak ellene küldtek. Így aztán nem kell csodálkoznunk azon) hogy Róma alaposan meggon-
dolta, kit tegyen meg ezután hadai íőparancsnokául. Az itáliai városállamban - ahogy azt rendkí-
vüli veszélyek esetén szokták - az évente megválasztott két consul helyett félévremegbízott teli-
hatalmú tisztviselőt, dictatort állítottak a hadak élére.Kipróbált államférfira esett a választás. A
tekintélyes és meglehetösen ídős Fabius Maximustól várták Hannibal megfekezését.
Trasimenusi győzelme után Hannibal Dél-Itáliába vonult. Nem támadta meq Rómát, hiszen
nem voltak ostromeszközei. Ilyeneket nyilvánvalóan nem cipelhetett magával az Alpokon keresz-
tül. Arról nem is szólva, hogy a Róma rendelkezésére álló emberi erő létszáma sokszorosan felül-
múlta az övét. Ilyen körülmények között Hannibal célia csak Karthágó hatalmának megerősíté-
se, Róma nagyhatalmi státuszának megdöntése, de nem a római állam szétziuása lehetett. Ám
még ezt a célját is csak akkor érhette el, ha legalább Dél-Itáliában magához köti a csak nemrég
Róma uralma alá került ottani népeket. Ezért vonult erre a vidékre, és az óvatos Fabius Maxi-
mus ebben akarta őt korlátozni anélkül, hogy nyílt csatát kockáztatott volna meg ellene. Ha a ró-
maiak addig Caius Flaminius végzetes óvatlanságát kárhoztatták, hát most Fabius Maximust
kezdték szidni állítólagos gyávasága miatt. Cunctator-nak, vagyis Késlekedőnek csúfolták. Pedig
ő több kárt okozott Hannibalnak, mint elődei. Ő nem veszítette el seregét, ugyanakkor eredmé-
nyesen zavarta a punok élelemszerző portyázásait, és hol itt, hol ott csapott le azokra a városokra,
amelyek Hannibal mellé átltak. Egy ízben a pun fővezért is rgaidnem foglyul ejtette.
Történt, hogy valami íélreénésfolytán a felfogadott vezetők a latiumi Casinum városa helyett
a Campania határán fekvő Casilinumbakalalzolták Hannibal seregét.Ezt a várost magas hegyek
vették körül, csupán a tenger felé eső oldalon nyílt egy kicsiny völgy. Fabius Maximus csekély
távolságból követte a pun hadat. Mikor észrevette, hogy az milyen alkalmatlan helyen táborozott
le, azonnal meglátta a nagy esélyt. Négyezer nehézfegyverzetűvel elzárta a völgy szűk kiiáratát,
többi harcosát pedig a város körüli magaslatokra rendelte. Hannibal hamar folismerte a veszélyt,
de nem esett kétségbe.Mire az est leszállt, megtalálta a megoldást, hogyan juthatna ki szorult

t45
 helyzetéből. Közel kétezer szarvasmarhát tereltetett össze, és rőzsekötegeket erősíttetett a szarva-
ikra. Miután ez megtörtént, meggyúitotta a rőzsét, és az állatokat a rómaiak által megszállt rna-
gaslatok felé tereltette. A közeledő fénycsóvák láttán a római katonák felkészültek a pun támadás
visszaverésére. Annál nagyobb volt döbbenetük, amikor az ellenség várt harcosai helyett szarvas-
marhák bukkantak fol az éii homályban. Ezek egyre vadabbul fujtattak, és ahogy a szarvaikra kö-
,
tözött rőzse egyre nagyobb lánggal lobogott, úgy fokozódott eszeveszett rohanásuk is. A megva-
dult állatsereglet előtt nem'állhattak meg a legionáriusok. Iszkoltak, amerre tudtak. Hannibal
gyorsan kihasználtaazűrzavart. Harcosaival ő szállta meg a magaslatokat, és másnap háborítatla-
nul elvonulhatott seregével.
Saguntum bevétele, az Alpokon való átkelés, Flaminius kelepcébe csalása és az előbb leírt el-
més kiszabadulás - megannyi általunk is megismert nagyszerű bizonyítéka Hannibal kimagasló
hadvezéri képességének.Itt az ideje azonban, hogy elkísériük hősünket egész páIyája csúcsát je-
lehtőütközetéhe4acannae-i csatához.Erre azösszecsapásra 216. augusztus 2-án került sor á dél-
itáliai Cannae város közelében. A rómaiak erre az évre választott két consulja, Aemilius Paullus
& Terentius Varro 80 ezer embert gyűjtött hadijelvényei alá. Joggal gondolták azt, hogy ekkora
haderővel szétverhetik a mintegy 50 ezer katonát számláló pun sereget. Aemilius Paullus ugyan
halogatta volna az összecsapást, és a Cannae melletti síkság helyett inkább ölyan terepen ütkö-
zött volna meg Hanniballal, ahol az kevésbéhasznosíthatja lovassága folényét,Terentius Varro
viszont türelmetlenül várta a csata napját. Nem kellett sokáig várnia.
A nap rézsútvilágította meg a csatateret, és a süvítő szél a csatasorba álló rómaiak arcába hord-
ta a síkság porát. A jobbszárnyon helyezkedett el a római lovasság, középen a római és szövetsé-
ges gyalogság sorakozott. Ez utóbbi a Rómával szövetségben álló itáliai népekbőt rekrutálódott,
csakúgy, mint a balszárnyat alkotó úgynevezett szövetséges lovasság. A harcrend előtt könnyű-
fegyverzetű harcosok gyülekeztek. Mindezt Hannibal egy domb tetejéről szemlélte. Némi cso-
dálkozással fedezte fel, hogy a római nehézgyalogság mintegy 67 ezer ffit számláló sokasága nem
a manipulusok szokásos rendjében állt fel - ezt a rendet mi már Pürrhosz életrajzából ismerjü -,
hanem valósággal egy óriási falanxszá tömörült össze, Ebből mindjárt le is vonta a megfelelő kö-
vetkeztetést: a rómaiak a szárnyakon felálló lovasság tekintetében megmutatkozó hátrányukat -
6000lovas Hannibal l0 ezrével szemben - úgy kívánták ellensűyozni, hogy az arcvonal közepén
nagy mélpégben tömörített nehézgyalogdagutkal késziiltek a pun gyalogság miné1 gyorsabb
szétverésére.Való igaz, hogy Hannibalnak csak 40 ezer nehézgyalogosa volt a rómaiak 67 ezer Ie-
gionáriusával szemben. Föladták tehát a leckét a karthágói parancsnoknak: a 40 ezer katonával
úgv kell feltartóztatnia,a 67 ezer ellenséges nehézgyalogost, hogy közben saját lovasságának ideie
legyen a szárnyakon győzelmet aratni és azután bekeríteni a római gyalogságot. A feladat nehéz
volt, de mint kiderült, nem megoldhatatlan.
Hannibal rögtön átlátta, hogy a legnehezebb helyzetbe nehézgyalogsága kerülhet. Ezen úgy
próbált segíteni - az ötlet fényesen bevált -, hogy az arcvonala közepén sereglő hispaniai és kelta
gyalogosokat előre domborodó félkörben állította flol, és a félkör két végénafrikai gyalognépet
hElyezett el tartalék gyanánt. Úgy gondolkozott, hogy ha a rómaiak előrenyomulnak maid, akkor
a gyalogos íélkörívlassan kiegyenesedik, aztán homorúvá alakul. Közben viszont a római gyalog-
ság támadása leíékeződik. Abban a pillanatban azonban, amikor a homorú félkör középen rnár-
már átszakad az addig tanalékban álló afrikaiak kétoldalt előrenyomulnak és bekerítik oldalról a
középen előretört ellenséget. Zseniális elgondolás volt ez. Sikere azonban attól is fiiggött, hogy a
karthágói §ereg balszárnyán levő kelta és hispaniai, valamint a iobbszárnyán felálló numida lovas-

|46 .
ság milyen gyorsan képes elűzni a római, illetve a velük szövetséges lovasokat. Hannibal balszár_
nyi lovasaít Haszdrubalvezette.Ez a kitűnő parancsnok nem volt azonos a íövezér öccsével. Ma_
harbal irányította a jobbszárnyi numidákat. Ezek a Karthágótól nyugatra fekvő, a pun köztársa-
ságnak alávetett észak-afrikai nomád Numida királyság híres könnyűlovasai voltak. A karthágói
csatavonal előtt baleári parittyások és egyéb könnyűfegyverzetűek héztek farkasszemet a római
könnyűgyalogsággal

A cannae-i csata aázlatos rajza (i. e. 216)

íomal
kisebb tábor

lovasság
nehéz-
elővéd
,'ll;uu"ur%l
é^"^"

l. helyzet

Haszdrubal
lovasai

ffiW
római gyalogság

3.helyzet

|47
 Aztán megkezdődött a harc. Mintegy ráhangolásként a könnyűfegyverzetú gyalognépek ron-
tottak egymásra, maid Haszdrubal lovasai csaptak össze a római lovassággal. Szinte ugYanekkor
támadt a legiók nehézgyalogsága is a karthágói gyaloghad félkörívére. E' u nrrrnidák sem sokat
haboztak. Mintha $annibal karmesteri pálcáia által vezényelt óriási zenekar játszott volna véres
csataszimfoniát. A távolból szemlélő azt |átta, hogy a pun had baloldalán a Haszdrubal vezette
nehézlovasság mint valami óriáskígyó araszol lassan, de megállíthatatlanul'előre. NYomla, Űzi
maga előtt a vitézül verekedő, de gyengébb római lovaserőt. A csatatér kÖzepén viszont hatalmas
tengeri teknősként feszül neki a római nehézgya\ogság a hispaniai és kelta nehézfegYverzetűek-
ből font hálónak. páncélos hátán csillog a napsugár. A háló egyre öblösödik, majd két szélén
meghosszabbodik, ahogy az afrikaiak is megmozdulnak. Jobboldalt mintha oroszlán viaskodna
egérrel. A iól és eszesen küzdő numidák számára nem igali ellenÍélazitáliaí szÖvetséges lovasság.
Az óriáskígyó hirtelen jobbra vágódik. A teknős háta mögé siklik. Haszdrubal lovasai megfuta-
mították ellenfeleiket, és most a római nehézgyalogság mögött egyesÜlnek a szintén diadalmas
numidákkal. közben a két szélénafrikai harcosokból vert kötélzettel megerősített háló egyre iob-
ban összehuzódik az óriásteknős körül. Hannibal terve bevált. A számbeli túlsúlyban levő római
nehézgyalogságot az annáIkisebb létszámú gyaloghaddal is be tudta keríteni. Ezt a bekerítést Pe-
dig sikerült a két szárnyon győztes lovasság révénújabb gyűrűvel biztosítania., A rómaiak mintha
hatalmas húsdarálóban lettek volna, úgy morzsolódtak fol az őket minden iránYbÓl kÖrÜlvevő
karthágóiak csapásai alatt. Eles etí az egyik consul, Aemilius Paullus., és holtan maradt a csataté-
ren - körülbelül 5-10ezer megmenekülőn kívül - a római hadsereg java.
A maga korában és az adott körülmények között Hannibal cannae-i győzelme nagyszerti fegy-
vertény volt. A hadtörténetben először neki sikerült gyalogsága ésszerű elhelyezése révénés a

A cannae,i harcmező az Aufidus folyóoal

148
tartalék okos felhasználásával a számbeli folényt élvező ellenséget minden oldalról körülkeríteni
és aztán meg§emmisíteni. Győzelmének értékelésénél azonban nem szabad figyelmen kívül
hagynunk azt a körülményt, hogy a.római sereg gyenge lovassággal, ily módon gyenge szárnyak-
ka| rendelkezett. Csak szemből támadó ellenséggel volt képes eredményesen megküzdeni, de a
punok mozgékony szárnyairól kiinduló csapásai ellen már nem tudott védekezni. Így azt i§
mondhatjuk, hogy alkalmas sereg kiváló vezérrel az éIéngyőzött le egy kevésbéalkálmas hadat,
amelynek a paranc§nokai sem álltak feladatuk magaslatán.
A cannae-i ,ik;;-;;1;;;;;; mint emlitettük, Hannibal páIyája csúcsát. Hatására Dél-Itália
nagy része a punokhoz pártolt, és a nagyhatalmú V. Philipposa., Makedónia királya Róma-ellenes
szövetségre lépett Hanniballal. Nemsokára Szicília legnagyobb városa, Szürakuszai is szakított
Rómával. Campaniában a helybeliek Sztrabón geográíiai író szerint olyan iól bántak Hannibal
katonáival, hogy a pun íövezér azt mondta magráról : ,r. . . gjtőztei létéreaz a úeszedclem fenyegcti,
hogl etlenségeinek hatalma alá kerül, hinthogt katonáiban férfiak helyett asszonyokat ka|ott
aissza." (FöW Jóneí fordítása.)
Az előállt helyzetben Róma új stratégiát választott. Egyelőre kerülte a nyílt ütközeteket Han-
niballal, és íö törekvése az lett, hogy a pun sereget Itália déli részénelszigetelie. Így aztán hiába
kapott Hannibal Karthágóból utánpótlást, hiába tartották iól harcosait Campania lakói, többé
nem talált alkalmat arra, hogy igazánnagy győzelmet aras§on. Sőt, ha az egyik vidékró elvonult,
hogy más tartományokban is híveket szeíezzen magának, az,áLtata elhagyott terÜleten rÖgtÖn rÓ-
mai csapatok tűntek fol, és ha kellett, erőszakkal állították helyre Róma fennhatóságát. A make-
dón királlyal megkötött szerzödésnek sem sok hasznát látta Hannibal, mivel az okos római diplo-
mácia felkutatta Makedónia hellén ellenségeit, és azokkal lépett frigyre V. Philipposz ellen. En-
nek következtében Makedónia nem sok segítséget adhatott neki. Ráadásul 2l l-ben Róma serege
_bevette Szürakuszait, és nemsokára egész Szicília római uralom alá került. Egyre világosabban
láthatta Hannibal, hogy Róma Itálián kívül akarja először a maga iavára fordítani a háborut. 2l0
után Hispaniában is római katonai sikerek következtek be, hála egy Hannibalhoz mérhető hadve-
zér, Cornelius Scipio ottani tevékenységének. A megváltozott körülmények között Hannibal
csak egy gyors és nagyhatású itáliai győzelemben reménykedhetett, amellyel békérekényszerít-
heti Rómát.
De rpás dolog megnyerni néhány csatát, és más megnyerni egy háborút. Mihelyt a rómaiak
nem álltak ki vele nyílt ütközetben, azonmód kiderült, milyen hátrányai vannak az idegen foldön
való hadakozásnak. Szicília és Hispania felől nem érkeztek többé utánpótlást hozó szállítmá-
nyok. 2l l_ben pedig római kézre került a Hannibalhoz addig oly iószíwel viszonyuló Campania
leggazdagabb városa, Capua. Hannibal, hogy a rómaiakat a város ostromának félbehagyására bír-
ja, íöerőivel betört Latiumba, és közvetlen közelről fenyegette Rómát. ÁttitOtag ekkor hangzott
fel az ismert vészkiáltás: Hannibal a kapuk előtt!Valóiában a rómaiak nem sokat törődtek a pu-
nok manőverével. Bíztak a város erődítményeiben, és tudták, hogy Capua visszafoglalásának
óriási politikai jelentősége lesz. Az áruló vagy árulásra hailamos itáliai városok meg fognak bizo-
nyosodni arról, hogy Hannibal nem képes megvédeni őket, Itália valódi urai változatlanul a
megtépázott, de ereiüket nem vesztett rómaiak. Így is történt. Hannibal dolgavégezetlen tért
úissza Dél-Itáliába, Capua sorsa pedig beteljesedett.
Capua eleste után Hannibal már jobbára csak erőszakkal tudott szövetségeseket találni a dél-
itáliai városok között. Ezek sokszor igen vitézül ellenálltak hadának, ellenségnek tekintették, ÍÖ-
képp azért, mert a rómaiak büntetésétől inég iobban tartottak, mint tőle. Az elkeseredett város-

I49
ostromok - melyekre Hannibal katonáinak ellátása érdekében kényszerült - kezdték kikezdeni a
pun sereg életereiét.Megszaporodtak az olyan drámai események, mint amilyenek Casilinumné-
hány éwel korábbi ostroma idején Sztrabón szerint történtek:

,rRőma felé zsan Casilinum a Volturnus folyő mellett, ahol 540 praenestéi (Praeneste latiumi zlóros
aolt) mikor a hatalma tetőPontján álló Hannibal ostromolta óket, oly sokáig ellenállt, hogt amikor
az éhínségmiatt egy egérnek 200 drakhma(l drakhma = 4137 gr ezüst értéke) aolt az árq az eladó
éhenhalt, a rlerső azonban életben maradt. Mikor Hannibal azt láttq hogjt a falak közelében kerek ré-
Pát aetnek, terttiészetesen csodálkozott kitartásukory mintha azt remélnék, hogy ellenállhatnak ad-
dig, míg a répa beérik..." (Földy József fordítása.)

Ahogy teltek-múltak az évek, úgy csökkentek Hannibal esélyei a háború megnyerésére. Egyre
több rrpraenestéi" akadt, olyan itáliai, aki nem félt szembeszállni vele. Róma pedig erőre kapott.
Az ismét hatalma alá hajtott Szicília néki aratta a gabonát, a Scipio által iórészben elfoglalt His-
pania néki kínálta az addig karthágóiak számára kibányászott ezüstkészletet. 207-ben nyílt utol_
jára még esély arra, hogy új életet önthet megíáradt seregébe az addig le nem győzött, de mégis
vereség elé néző Hannibal. Ebben az évben Hispaniában hagyott öccsei végképp elveszítették a
rájuk bízott foldeket. Haszdrubal úgy döntött, hogy megmaradt 15 ezer harcosát átvezeti az Al-
pokon, és Itáliában megpróbál egyesülni bátyja hadával. Ha ez a terv sikerül, akkor Hannibal is-
mét erőre kap, és ki tudja, hogyan folytatódnakazitáliai küzdelmet.Úi remények fakadtak Han-
nibal szívében.Hát még amikor híre jött, hogy Haszdrubal serege átkelt az Alpokon, és a Pó-
völgyi keltákkal 30 ezer főre duzzadt|Eza haderőaz övével összeolvadva békérekényszeríthetia
már-már felülkerékedő rómaiakat.
Azonban nehéz megváltoztatní az események irányát, ha egyszer valamely kifeilet felé indul-
tak. Ahogy a háború elején a rómaiakat sújtották sorozatos vereségek, úgy most a punokra járt rá
a rúd. Claudius Nero és Lioius Salinator consulok az észak-itáliai Metaurus-folyőnál tőrbecsalták
Haszdrubalt, seregét szétverték, őt magát megölték. A reménykedő Hannibalhoz csupán öccse
levágott feie érkezett meg.
Haszdrubal veresége volt az itáliai harcok utolsó jelentős mozzanaía. Ezután a rómaiaknak már
nem kellett komolyan aggódniuk az egyre veszélytelenebbé váló Hannibal miatt. Sőt, még örül_
tek is, hogy ez á nagyszerű katona Itáliában fecsérli erejét. Így annál több esélyiik lehetett magá-
nak Karthágónak az elfoglalására.
Hannibal elkeseredetten vette tudomásul, hogy végül az következett be, amit Róma már a há-
ború eleién akart. Akkor a rómaiak íö törekvése az volt, hogy Hispaniát elfoglalják, és Szicíliából
kiindulva magát Karthágót támadják meg Észak-Afrikában . Ezt az elképzelést hiúsítottameg ő,
amikor az Alpokon átkelve Itáliát tette meg a harcok színteréül.De mivel nagy győzelmeinek po-
litikai gyümölcseit nem tudta learatni, a cannae-i csata után pedig egyszerűen nem jutott többé
hasonló lehetőséghez, ugyanakkor a háború más hadszínterein római győzelmek következtek -
nos, mindezen okok következtében mégis Karthágó lett a küzdelmek végpontia.
204 nyarán Cornelius Scipio hadai haióra szrflltak, és a szicílíaíLitübaroz kikötöiébőL Afika
felé indultak. Miutárrpanot ének a fekete kontinensen, egymás után több győzelmet arattak az
ellentik küldött pun seregeken. Hogyan, miként zajlottak le ezek az események? Maid megtud-
juk Scipio életrajzából. Mint ahogy arról is abban az életrajzban lesz szó, hogyan veszített életé,
ben először csatát 202-ben Zamanál az időközben hazahívott Hannibal Scipio ellen.
2Ol-ben Karthágó kénytelen volt megszégyenítő békétkötni a győztes Rómával. Hatalmas ha-

l50
 disarcot róttak ki rá, túszokat qzedtek az előkelők családjaiból, elvették tengerentúli birtokait, le-
szerelték hajóhadát. Hannibal ioggal érezhette ugy, hogy életműve összeomlott. Hispaniában
odavesztek a Barkidák által évtizedekig építettpun hatalom bázisai. Az állam Afrika teríiletére
korlátozódott ezután, sőt, még ott is kisebbedett, hiszen a numidák Rómához álltak, és Karthágó
rovására kaptak iutalmat. A punok tengeri hatalmának befellegzett, és ami a legfontosabb, Róma
erősebb lett, mint valaha. Visszájára fordult tehát mindaz, amiért Hannibal harcolt. Egy gyen-
gébb egyéniségmegsemmisült volna ilyen csapások alatt. De Hannibalt éltette az a tudat, hogy ő
mindent megtett hazáiáért. Változatlanul úgy érezte, hogy meg kellett támadnia Rómát, aztaha-
talmat, amely mellett minden más állam a Földközi-tenger medencéjében halálra van ítélve.Es
miután ez meggyőződése volt, el sem tudta képzelni, hogy végleg lemondjon a Róma elleni há-
borúról. A 20l-es békekötés utáni éveket erőgyűjtésre használta fel. Egy ideig a politikai élet hát-
terében maradt. Nyilvánvaló, hogy a család ügyeit is rendeznie kellett. Öccsei már nem éltek.
Haszdrubal207-ben a Metaurus-folyónál esett el, Mago az északnyugat-itáliai Liguriában a ró-
maiak ellen harcolva szenvedett olyan súlyos sebesülést, hogy 203-ban már nem érhette meg a
hazatérést.Így Hannibal maradt az egyedüli ferfi a családban. De persze neki is meg kellett szok-
nia a polgári életet, meg kellett alaposabban ismerkednie a karthágói viszonyokkal. Fel kellett
mérnie, milyen reális lehetőségei vannak egy úiabb Róma-ellenes akcióndk.
Hannibaltól nem maradtak ránk emlékiratok. Hogy mit gondolt, mit tervezett, arra tetteiból
tudunk következtetni. Tettekben viszont ezután sem volt hiány. l96-ban váratlanul suffessé vá-
lasztatta magát. Karthágó élénévente megválasztott két suíIes állt, akiknek kezében volt a végre-
haitó hatalom. Ezt a legvagyonosabbakból álló 300 tagú nagytanács és a 30 tagot magában fog-
laló kistanács segítségévelgyakorolták. Ezek az olígarchikus testületek a népgyűlésselszemben
az előkelő gazdagok érdekeit helyezték előtérbe. Működésüket a két suffest, a két íöpapot és még
l00 vezető politikust magában foglaló úgynevezett ,,száznégjtek tanácsa" ellenőrizte. Természe-
te§en a legfontosabb állami hivatalokat annak az arisztokráciának a tagjai töltötték be, amely a
különböző tanácsok révéna íölratalmat gyakorolta.
Ez az arisztokrácia nem sok Hannibalhoz hasonló egyéniséget mondhatott magáénak. Önző,
szűk látókörű emberek csoportia volt, akiktől távol állt a nép, az állam iövője iránti felelősségér-
zet. A 20l-es Rómával kötött béke utáni rendkívül súlyos gazdasági helyzetben a tisztségviselők
zöme éppúgycsalt, lopott, mint a bőség esztendőiben. De amit akkor elbírt az áIlamháztartás,
most annak a töredékét is képtelen volt elviselni. Persze ahazaárulók erre is találtak száiíziiknek
megfelelő megoldást. Még egyet csavartak a közembereket nyomasztó adóprésen. A polgárok
i nyugtalansága emiatt egyre nőtt, és elégedetlenségüknek a népgyűlésen adtak hangot. Hannibal
is kezdte felismerni, hogy az ellenséget előbb a falakon belül kell visszaszorítani. Ehhez vélt
megfelelő eszközt találni a suífes tisztségében.
Mint suffes, Hannibal az á|lam pénzügyeinek rendbehozására törekedett. Világosan látta,
hogy csak akkor lehet ismét esély a Róma elleni fellépésre, ha Karthágó kilábal a rá kényszerített
szegénységből. Erélyes intézkedéseket foganatosított a korrupt arisztokraták ellen,,és ebben a te-
vékenységben támogatta őt a népgyűlés is. A gazdagságukat féltő előkelők ekkor összefogtak elle-
ne. Maid ök megmutatják, hogy a rebellis népgyűlés nem fog parancsolni nekik! Maid ők megfé-
kezik azt a nyughatatlan katonát! Éspersze mindjárt ideológiát is találtak a Hannibal elleni fellé-
péshez: Új haborriUa akaria sodorni az orczágot! Ellenünk ingerli a rómaiakat!
Nosza, ment is rögtön a felielentés a senatushoz: Hannibal ismét Róma ellen mesterkedik. A
római kormányzat pedig nem volt rest. Nem sokkal előbb fejezöldött be Róma és Makedónia má-

l5l
sodik háborúia, és a legiók máris Hispaniában találtak úiabb feladatot. Mindezek mellett Kele-
ten is új ellenség acsarkodott rá,uk: a Szíria és Mezopotárrtia térségeinterjeszkedő hatalmas §ee-
leukida birodalom királya, III. Antiokhosz készült betörni Európába. Most aztán igazánnem hi_
ányzott azrhogy még egy Hannibal is szaporítsa az ellenség számát. Senatusi küldöttség érkezett
hát Rómából Karthágóba, és hivatalosan vádat e,melt Hannibal ellen. Mivel nem volt kétséges,
hogy e vádak alapián halálra ítélikőt, hősünk a rá jellemző eltökéltséggel.gyorsan cselekedett.
Pénzt vett magához, és titokban a tengerpartra sietett. Thapszosz városa közelében már régóta
készenlétben tartott egy legénységgel ellátott haiót. Most ezen szállt a Földközi-tenger vízére,
hogy ha szülővárosában nem teheti meg, akkor ott szolgália hazáját, ahol erre mód nyílik.
A gálya először a pun partoktól nem messze fekvő Cercina szigetén kötött ki. Itt töltötték fel a
ráiuk váró hosszú utazáshoz szükséges készletekkel a haiót. Természetesen Hannibal megérkezé-
se nem maradhatott titokban. Csakhamar nagy tömeg vette körül a híres karthágóit, aki azt íiil-
lentette, hogy hivatalos úton van Türosz felé. Ez a nagy népszerííség persze nem volt ínyére
Hannibalnak, aki attól tartott, hogy hamarább érkezik meg menekülésénekhíre Karthágóba,
mint ahogy ő szeretné. Ez esetben hajókat küldhetnek üldözésére, és neki kevés esélye maradna a
menekülésre. De nem lett volna méltó saját hírnevéhez,ha gyorsan ki nem talál valami megol-
dást. Kitalált. A szigeten kikötött összes víziiárműtulaidonosát és kapitányát meghívta magáltoz
áldozati lakomára. Vendégeitől csak azt kérte, hogy a nagy hőségre való tekintettel szereljék le
haióikról a vitorlákat és vitorlarudakat, hogy ezek segítségévelárnyékot vonhassanak a fejiik folé.
Óriási sátortetők feszültek rövidesen a tílző nap sugarainak, és alattuk folyt a vidám dínomdá-
nom. A megkopasztott gályák pedig eközben tollaiktól megfosztott madarakként gubbasztottak a
kikötő öblében. Hainalig tartott a mulatság. A vendégek borgőzös mámorba zuhantak, Hannibal
azonban nem követte őket az álom birodalmába. Felszedette a horgonyt, és elindult Türosz felé.
Mire a lakoma mámora kitisztult a vigeten maradottak feiéből, ő már árkon-bokron tű volt.
Hannibal nem véletlenül hajózott Ázsia felé. Határozott terve volt azutazással. A Róma elleni
összecsapásra készülődő Szeleukida királyt, III. Antiokhoszt kívánta szolgálni mind harci tapasz-
talataival, mind személyes bátorságával. A király igen megörült a nagy hadvezér felajánlkozásá-
nak, és szívélyesenfogadta őt. A l95-ös év diplomáciai csatározásokkal telt el Róma és Antio-
khosz között. Hannibal azonban igazi csatákra készülődött. Egy roppant méretű terv bontako-
zott ki fantáaiáiában, és ehhez akarta megnyerni vendéglátója beleegyezését. A Szeleukida biro_
dalom, Egyiptom, a Róma ellen lázított Karthágó és Hispania bevonásával egy hatalmas harapó-
fogóba kívánta zátni itáliai ellenfelét. Azt tewezte, hogy Antiokhosz átkel mai.d Európába, hogy
közvetlen közelról, Thrákiából fenyegesse Rómát. Ő m.g. száz hadihajót, l0 ezer gyalogost és
ezer lovast kért a királytól, hogy ewel a haderővel Eszak-Afrikába vonulhasson, és Karthágóban
maradt párthíveivel egyesülve a pun köztársaságot ismét az ősi ellenség ellen vezesse. Ha mindez
sikerül, akkor Karthágóból kel át a tengeren, és újra ltália harcmezőin aratia a dicsőség kalászait.
Antiokhosz elvben hozzáiárulását adta ezekhez az elképzelésekhez. De hiába, a veréb nem re-
pülhet együtt a sassal. l94 őszén Hannibal titokban egy ügynököt küldött Karthágóba, hogy ot-
tani híveit felkészítse visszatérésére.Az ügynök küldetése azonban kitudódott, és a pun állam ve:
zetői maguk értesítettékRómát az új veszélyről. Már ez az elsőkudarc kedvét szegte a SzeleukÍ-
da uralkodónak. Többé nem hallgatott Hannibalra, hanem ment a saiát feie után, és egyik baklö-
vést a másik után követte el.
Így azután l92-ben, amikor kitört Antiokhosz és Róma háborúia, a Szeleukida királyt nem tá_
mogatta sem Egyiptom, sem Karthágó, sőt, még Makedóniát is sikerült magára haragítania.

l52
Semmivé foszlott tehát az a harapóto-
8ó, amely Hannibal terve szerint
összeroppanthatta volna az itáliai
nagyhatalom növekvő ere jét. Ráadásul
a Balkánra seregeit átvezető király 19l
februárjában egy úiabb házasság édes-
ségévelpróbálta enyhíteni a hadako-
zással jár6 fáradalmakat. Hannibal
kénytelen volt belátni, hogy tőle
ugyan hiába várja Róma legyőzését.
Mivel azonban másképp nem harcol-
hatott a rómaiak ellen, mégis megma-
radt Antiokhosz szolgálatában. Az
egyre inkább csak élvezeteiben elme-
rülő királyt viszont zavaíta a híres
hadvezér ielenléte, mert már puszta
megjelenése is mindenkinek a Róma
elleni háborút idézte emlékezetébe.
Megtette hát Hannibalt egy haióraj
parancsnokának, és megkönnyebbül-
ten vette tudomásul távozását.
A háború ezek után tovább folyt az
előre látható módon. Antiokhosz előbb Hannibal
Európában, maid Ázsiában szenvedett
vereséget a rómaiaktól. 188-ban békét
kért és kapott Rómától. Ez a békekötés örök időkre kiiktatta a Szeleukida birodalmat Róma el-
lenfelei közül. Hannibal ismét foldönfutóvá vált.
Hogy a Szeleukida birodalomból merre vette útját a reményeiben ismét megcsalt Hannibal,
arról több változa't lelhető fe| az ókori történetíróknál. Egyesek szerint a Fekete- és a Kaspi-
tenger között húzódó Arméniába menekült, ahol kedvező fogadtatásban részesiJrlt Artaxia.sz ki-
rály részérő. Az új hazára talált Hannibal itt új oldaláról mutatkozott be. Mikor megtudta, hogy
a király fővárost készül építtetni, ő maga készítette el az épülő város, Artaxata terveit.
Mások szerint viszont Kisázsiáből Kréta szigetére hajózott. Itt Gortüna városában húzta meg
magát. Pihenni akart, és időt nyerni új tervek kovácsolásához. Hamarosan észrevette azonban,
hogy a krétaiak kiszimatolták, mennyi pénzt hozott magával. Ekkor elhatározta, hogy túliár az
eszükön. Ismerve kapzsiságukat, tudta, hogy csak ravaszságga| mentheti pénzét,máskülönben Ő
is, vagyona is a krétaiak markába kerül. Hogy elaltassa éberségüket, nagy kétfiilű kancsókat
ólommal töltött meg, legfelül pedig ezüstöt és aranyat szőrt az ólomra. Ezeket az edényeket az-
után Artemisz istennő templomában helyezte el, mintha az istenség védelmérebizná minden
kincsét. Ugyanakkor arany és ezüst pénzeit aházában álló üreges bronzszobrokba dugta. A kré-
taiak persze éberen vígyáztákezután az Artemisz templomban lévő rrkincseket", és nem tÖrődtek
Hanniballal, aki nemsokára új pártfogót talált.
A;z új pártfogÖ a Márvány_ és Fekete-tenger partvidékénhúzódó kisázsiai királyság, Bithünia
.uralkodóia volt. I. Prusziasznak nevezték ezt a politikust, aki a 180-as évek közepén a sZomsZé-

L53
dos Pergamonnal háborúzott. Mivel Pergamon ekkor Róma leghűségesebb szövetségese és egy-
ben érdekeinek képviselője volt Kisázsiában, az.ellene vívott harc közvetve Róma ellen irányult.
Olyan Hizdelem bontakozott ki tehát, amely Hannibal számára ismét a régi ellenség gyengítését
kínálta. Mármost akár Arméniából, akár Krétáról érkezett a pun vezér Bithüniába, az kétségen
felül áll, hogy személyesen részt vett Pru§ziasz és II. Eumenész pergamoni király háborúiában.
Egyéni tragédiáia, hogy megint nem kapott tudásához méltó feladatot ebben a csatározásban.
Szinte komikus, hogy a szárazfőldi ütközetek egyik legnagyobb stratégáját a Márvány-tengeren
cirkfló.bithüniai flotta vezetésévelbízták meg.Igaz, hogy a tengeren is helytállt. Találékonysá_
gával tnegfutamította a pergamoni gályákat, amelyeknek fedélzetére mérgeskígyókkal megrakott
cseréPedényeket dobáltatott. De hiába győzőtt ő a tengeren, ha a szárazfrldön Prusziasz veresé_
get szenvedett.
183-ban ez a háború is véget ért, és Hannibal megint egy reménnyel szegényebb lett. Ekkorra
már betöltötte hatvanadik életévét,és a sorozatos kudarcok lelohasztották a Róma iránti gyűlölet
kilenc éves korától benne lobogó !ángiát. Már veszélytelen volt a Földközi-tenger vidékének kor_
látlan urára pérve. Nem vágyott másra, mint nyugodt, békésöregségre. A sors azonban még ezt
a kegyet sem adta meg neki. A Pergamon és Bithünia közötti békekötés ügyében római követek
érkeztek Prusziasz udvarába. Vezetőjük Quinctius Flamininu.r volt, a híres hadvezér, aki 197-ben
a makedón V. Philipposzí |egyőzte. Ő a számíizőtt pun vezér azonnali kiadatását követelte. Ezt
- a vendégjogra hivatkozva - a király előbb megtagadta, később azonban kénytelen voltbozzájá-
rulni ahhoz, hogy a rómaiak kényük-kedvük szerint járianak el Hanniballal. Az életébenfenye-
getett öregember erre elhagyta az udvart, és egy Libüssza nevű faluban hiuta meg magát, ahol
háza volt. Minden eshet&égre felkészülve foldalatti kijáratokat ásatott lakhelye körül, hogy alka-
lomadtán elmenekülhessen. Nem sok idő múlva azonban Prusziasz katonái körülvették a házat, és
Hannibal, miután látta, hogy a fold alatti kijáratokat is elállták, méreggel vetett véget életének.
A római közvélemény méltánytalannak tartotta Flamininus eliárását, hiszen akkor kergette a
halálba a pun foldönfutót, amikor az már semmiféle fenyegetést nem jelentett Rómára nézve.
Flamininusszal szemben Hannibal zamai Iegyőzőiét, Scipio Africanust emlegették. Ő egyszer a
kisázsiai Epheszoszban találkozott Hanniballal, aki akkor nemrégiben Karthágóból menekült el.
Barátságos beszélgetésbe kezdett egykori ellenfelével, és magatartását inkább iellemezte az a
megbecsülés, amelyet a rómaiak mindig is éreztek a bátor emberek iránt, mintsem a vak bosszú_
vágy. ÁttitOtag megkérdezte a pun hőst, kit tart a történelem valaha élt három legkiválóbb hadve-
zérének.Az első helyre teszem Nagy Sándort, mivel maroknyi hadával számtalan hatalmas sere-
get szétvert, és igen távoli vidékeket kerített hatalmába - hangzott Hannibal válasza, majd így
folytatta: a második hely Pürrhoszt illeti meg, aki a táborépítésben utolérhetetlen volt, és aki ké-
Pes volt ltália egyes népeit megnyerni a rómaiak ellen. A harmadik hely viszont az enyém - felel_
te önérzetesen.
Scipio megrökönyödött a különös csattanón, és nevetve megkérdezte: mit mondana akkor, ha
Őt, Scipiót is legyőzte volna? - Akkor magamat tettem volna az első helyre - hangzott Hannibal
szellemes válasza.
 Scipio Aíricanus Maior

cipio nemcsak a valóságban beszélgetett Hanniballal arról, ki volt a legjobb hadvezér,

hanem Lukianosz egyik vatírájában is. Itt az alvílág a beszélgetés színhelye. Nagy Sán-
dor és Hannibal vetélkedik. melyiktik érdembsebb a vezérek közti,első helyre, s a vitát
Scrpio dönti el. Hannibal és Nagy §árrdor érveléseazert kiváltrepp érdekes, mert ab:
ban az ókori közvélemény énékelésecsillanffi. A két vezér száiába adott sziiveg némi
szatirikus túlzással arról világosít fel minket, miben látta igazí nagyságukat az antik világ. tlan_
nibal többek között így tett hitet saiát elsősége mellett:

,,. . . átkeltem é§g érő hegyeken, bekalandoztam az egész Pő-zlidéket, földig leromboltam töménte-
len sok uárost, Itália sík területeit meghődítottam, elértem Róma főaáros elővárosaiba, egyetlen na-
pon annyi embgrt öltem meg, hogy csak a gyűrűiket z;ékáoal mertük, s a folyón ót holttetemekbóT
emeltünk hidat .. . " Alexandrosz sem maradt el a válasszal: ,, . . . Méltatlannak tartottam ma7am-
hoz, hogy megelégedjem a makedón birodalom, az atyámtól rám hagyoitt népeh korhányzásázlal, az
egész ailágot akartam, és kibírhatatlan lett oolna számomra, ha nem tudok leigázni mindent. Ma-
rohnyi seregemmel betörtem Ázsiábq nagy ütközetben győztem a Granikosznál. . . ahooa csak lép-
tem, azt a földet mind leigáztam. . . szőzsal eljutottam egész Indiáig, úgyhogy az Óceán lett birodal-
mam hatórq eltogtam az indusok elefantjait, és Póroszt leigáztam. . . S hogy az emberek istennek
tartottak- meg hell bocsátani nékik: tetteim nagysóga miatt képzeltek annak." (Halottak párbeszé-
dei - Jánosy Istoán fordítása.)

Scipio úgy dönt, hogy a makedón király mindenki mást felülmúlt hadvezéri tehetségben. Han-
nibal is kiváló katona volt, de mivel ő, Scipio győzelmet aratott felette, ezért Alexandrosz után
előbb maga következik a rangsorban és csak harmadikirak Hannibal.
Következzék hát most annak a hadvezérnek az élete, akit képességeia hadtörténet olyan óriásai
mellé emeltek, mint amilyen Nagy Sándor és Hannibal voltak! Először is a név igényel magyará-
zatot. Hősünk eredeti neve: Publius Cornelius Scipio. Miután 202-benZamanáIlegyőzte Hanni-
balt, és ewel egyszer§mind győzelemre vitte Róma hadijelvényeit az afrikai Kanhágó felett, ju-
talomképpen megkapta az Africanus (Afrikai) melléknevet. Még később, már halála után ehhez
hozzábiggyesztették a Maior (Idősebb) jelzőt, hogy ewel különböztessék őt meg attól a Scipiótól,
aki i. e. 146-ban lerombolta Karthágót, és ezért a tettéértszintén elnyerte az Africanu§ nevet.
Teljes nevén Publius Cornelius Scipio Africanus Maior i. e. 236-235-ben született Róma

l55
€yik legielentősebb patríciuscsaládiában. A fámíliá vagyoni helyzetét, ugyanakkor tagjai bátor-
ságát is jellemzi egyik ősének, Caius Cornelius Scipio Asina-nak a sorsa. Ez a férfiúazértkaptaaz
Asina rpelléknevet, mert egy vásár alkalmával, amikor kezeseket kértek tőle, egy arannyal megra-
kott nőstény§zamarat (asina) hajtott a Forumra. 260-ban viszont más miatt is híressélett. Ekkor
íblyt Róma és Karthágó első háborúia, és ő consulként irányította a flottát. Egy balszerencsés ak-
ció közben azonban az ellenség foglyul eitette. Később aztán kiváltottrák a fogságból, és 254-ben
ismét consulként harcolt tovább.
Hösünk atyia, akit szintén Publius Cornelius Scipiónak neveztek, egyike volt Róma legelis-
mertebb hadvezéreinek. Mi sem mutatja ezt iobban, mint hogy Róma történelmének egyik leg-
kritikusabb esztendejében, 2l8-ban, a második pun háború első évébenőt küldték consuli sereg-
gel a Hispaniában felvonuló Hannibal ellen. Az édesanya személyéről igen keveset tudunk.
Pomponiának nevezték, a hagyomány szerint különösen isteníélőasszony volt. A hagyomány
egyébként,amely Scipiót Nagy Sándorhoz hasonlította, őt a makedón királynéval, Olümpiasszal
vetette egybe. RÓla is azt teriesztették, hogy gyermekét a kígyó alakját öltött íöistennel nemzette.
Scipio gyermekkoráról semmit sem őrzött meg a történetírás. Azt sem tudjuk, hogy mikor há-
zasodott meg. A feleség mindenesetre társadalmi rangját tekintve méltó vo\thozzá. Aemiliavolt
ő, a 2l6-ban Cannae-nál hősi halált halt consul, Aemilius Paullus leánya. Maga Scipio már kora
ifiúságában kivette részétvéres kora küzdelmeiből.. Alig múlt tizenhét esztendős, amikor első je-
lentős haditettéért már szárnyra kapta nevét a hír. Ekkor, 2l8-ban consuli címet viselőatyja keze
alatt szolgáIt. Az idősebb Publius Cornelius Scipio kapta azt a rendkívül fontos és nehéz felada-
tot, hogy a Hispania határát átlépő Hannibal seregét megsemmisítse. Két legióval indult útnak a
consul, és Massilia, a mai Marseille közelében akarta feltartóztatni a pun ármádiát. Csak amikor
Hannibal kikerülte őt, és az Alpok felé indult, akkor vált számára világossá a karthágói hadvezér
terve. Mivel annak véghezvitelét már nem,tudta megakadályozni, érdekes döntésre szánta rá ma-
gát. Serege egy részévelvisszatért Itáliába, hogy a íélszigetvédelmét erősítse, ugyanakkor serege
másik részétHispaniába küldte, hogy ezáItal megkísérelieelvágni Hannibal utánpótlásvonalait.
Ezt a döntést a mai szakirodalom ellentétesen értékeli. Egyesek szerint nem fogta fol, milyen ve-
szélyt ielent valóiában azltáLiát fenyegető Hannibal. Esetleg nem is hitt abban, hogy a pun vezér
sikeresen kel át az Alpokon. E véleményekszerint helytelenül járt el, amikor hadának csak egy
részétvitte vissza Itáliába a gondjaira bízott egész sereg helyett. Mások viszont éppen azt az elha-
tározását tekintik zseniálisnak, hogy még abban a kiélezett helyzetben is gondolt a jövőre, és a
Hispaniább ktitdOtt le_gióval hozll?áiárult Hannibal els_?igeteléséhez.
Már eza vita is jelzi, m_ilyen nehéz volt abban az rdőben gyor§an és helyesen dönteni. Hát mgg
milfén nehézséget?aOatat a csatamezökönl Az Itáliába víssZatéró consul a Pó-völgyében átlítct-
ta flol sereget. ltt várta be consultársát, Sempronius Longust, aki Szicíliából sietett vissza ahaza
védelmére. Á* mé! e másik had megérkezéseelőtt összecsapott Hannibal előörseivel. A kisebb
ielentőségű csetepaté a Pó egyik balotdali mellékfolyőia, a Ticinus partján zajlott le. Már ez az e|-
só ütközet végzetessé válhatott volna az idősebb Scipio számára, ha íia vitézségemeg nem menti
életét.A tizenhetedik életévétnemrég betöltött ifiú Scipio egy lovascsapatot irányított. Amikor
észrevette, hogy atyja megsebesült, és az ellenség már-már elvágja előe az övéiÉez való visszaté-
rés útiát, haladéktalanul maga vágtdtott a megsegítésére.Emberei természetesen követték őt.
Vakmerő rohammal sikerült a sebesült consult saiát táborukba vinni.

l56
 Ez a hőstett indította el azifiű Scipro
tüneményes katonai pályafutását. Ez a
pálya, a rómaiakat és a Scipio családot
sú|tó súlyos veszteségek ellenére mere-
deken ívelt Folfelé a második pun hábo-
rú vészterhes éveiben. Még 2li-ban az
idősebb Scipio és Sempronius Longus
hozzácsatlakozó hadere|e a Pó egy má-
sik mellékfolyójánál, a T'rebiánál nagy
vereséget szenvedett Hannibaltól. Bár
adatunk erre vonatkozóan nincs,, igen
valószínű, hogy azifiabb Scipio is részt
vett ebben az ütközetben aryja oldalán.
A következő esztendö'ben azután végér-
vényesen kiilönvált apa és fia útja. Az
idősebb Publius Cornelius Scipio
öccsével, Cnaeus Cornelius Scipióual
együtt Hispaniában kapott parancsno-
ki megbízatást. A testvérek hosszú éve-
ken át sikerrel teljesítették feladatukat.
Előbb Eszak-Hispaniában szilárdítot-
ták meg a római fennhatóságot, maid
Scipio Africanus Maior
fokozatosan nyomultak előre az Ebró-
tól délre eső területekre. A Scipiók his-
paniai tevékenységénekcsúcspontia 2l2-ben következett be. Ekkor foglalták vissza a punoktól az
egész háború egyik kiváltó okát, a Hannibalnak még 2l8-ban áldozatul esett,SagrJntum városát.
f)e nemcsak ap|a és nagybátyja növelte a családi dicsőséget. Az ifiabb Scipio, a későbbi Africa-
nus sem tétlenkedett. Az ő nevéhez ÍÍíződika gyászos végű cannae-i csata úgyszólván egyetlen
olyan epizódia, amely a római elszántságot és töretlen küzdeni akarást ielképezte. Az történt
ugyanis, hogy a törnegmészárlásból négyezer gyalogosnak és kétszáz lovasnakzárt csatarendben
sikerült kitörnie. Őt nCgy katonai tribunus vezetésévelbántatlanul eljutott ak az apuliai Canusi-
umba, ahol a lakosság szívesen fogadta őket. Egy Busa nevezetű asszony még élelmet és pénzt is
osztott szét közöttük, amiért a háború befejezése után senatusi köszönetnyilvánításban részesült.
A falak védelme mögé huzódó kis sereg vezérei, mint említettük, katonai tribunusok voltak.
Ezek a íőtisztek - egy legióban hat ilyen szolgált - igen nagy szerepet iátszottak általában a fegy-
vere§ harc vezetésében.Csak kipróbált és zömmel előkelő származású, a katonai hivatás iránt ko-
moly vonzalmat érző férfiak nyerhették el ezt a tisztséget. Az ifiabb Scipióban nrindezek a felté-
telek adva voltak, ezért fiatal kora ellenére őt is ott találjuk a bátor kitörést irányító tribunusok
között. Sőt, amikor a letelepedett sereg vezérei háditanácsot tartottak, őt és tribunustársát, az
ugyancsak igen előkelő családbő| származő Appius Claudius Pulchert ruházták fel a maroknyi bad
feletti főhatalommal. Hogy Scipiót ez a megtiszteltetés érte, hogy a bizalom ily nagy mértékben
áramlott felé,, abban atyja addig kivívott dicsősége és az ő harci erényeit szárnyra kapó hír egy-
aránt szerepet játszott. Es a bekövetkező események igazolták is a §ereg választását,
Történt ugyanis,, hogy a megmenekültek között levő nemesifiak egy része Lucius Caecilius Me-

I57
 I

tellus vezetésévelkülönös elhatározásra iutott. Annyira lesúitotta őket a cannae-i vereség, I

olyannyira reménytelennek tartották az.állam helyzetét, hogy nem kívántak tovább Itáliában ma-
radni. Azt fontolgatták, hogy haióra szállnak, és valamelyik környező országban keresnek ma-
guknak űi ttazát. Amikor erről a tervröl Scipio tudomást szerzelt, kivont karddal rohant Metel-
lus szállására, és Liuius szerint a következő szavakkal zúdította haragiát a.kishitűekre:

,,Igaz lelkemre eshüszőm,' hogy a római nép óllamának itgyét cserben nern hagyo?n| s nent tűrötn,
hogy bármelyik római polgár cserbenhagyja! S ha eskümet szántszándékka! megszegnérn, a Legjobb
és Leghatalmasabb Juppiter kiildje rám, hózamra, csalódomra, z)agyononlra a legiszonyatosabb
pusztulást. Fekzólítalak téged, Lucius Caecilius s mindnyájatokat, akik itt aagytok: mondjátok utá-
nam az esküt, s aki nem akar eskiidni, tudja meg, hogy az ő aesztére aontam ki kardontat!" (Mura-
közy Gyula fordítása.)

Scipio bátor fellépése megtette hatását. A nemesifiak letettek szándékukról, és megesküdtek,

hogy nem hagyiák cserben hazájukat. Nemsokára"azt'án megérkezett a városba az életben maradt
Terentius Varro consul, és a vele érkezett harcosokat az itt lévőkkel egyesítve Scipióval egyiitt
Rómába vonult. A cannae-i vereség miatt mély gyászban álló város polgárai felderiilve iidvözöl-
ték a több mint tízezer katonát és azokat a hadvezéreket, akik ily nagy veszedelmek közepette
sem veszítették el hitüket. Megielenesük bátorságot öntött a csüggedőkbe, és új harcra iüzelte a
népet a karthágói hódító ellen.
A canusiumi események - amelyek hitelét megerftíti az ebben a városban Scipio arcképével
vert pénzérmékmegielenése - tovább növelték az időközben huszadik élerévétbetölrött hadvezér
tbkintélyét.Ezt mutatia az is, hogy 2|3-ban aedilis-szé választották, Az aedilis a többi ugyanezt a
tisztséget betöltő hivatalnokt,ársával együtt felügyelt Róma városának belső rendiére, a közellátás
folyamatosságára, arra, hogy a cirkuszi és gladiátori játékok kielégítséka köznép szórakclzás irán-
ti igényét.Sok nagyívű politikai pálya kezdődött úgy, hogy az arta érdemes férfiúaedilisként
szerzett olyan népszerűséget magának, amit egész életébenkamattlztatni tudott. Jó példa erre Ju-
lius Caesar pályafutása, de nem kevésbépéldázza ezí Scipio sorsa sem,
2l l-ben tragikus események következtek be Hispaniában, Mindkét Scipio, Publius és öccse,
Cnaeus is életétveszítette a végzetegre fordult kiizdelmekben. A senatus átmeneti megoldáskénr
a pra§torvíselt Caius Claudius Nerót állította a Hispaniában vezér nélkül maradt és nreglehető-
sen szétszóródott had élére.Amikor azonban a népgyűlésnek arról kellett döntenie, hogy ki ve-
zesse a továbbiakban az ibériai hadműveleteket, egyedülátló határozat született, Addig az volt a
gyakorlat, hogy ilyen megbízatást consulságot va$y praetorságot már viselt emberre bíztak, aki
ezt a iogkön úi működési területén is megkapta, mint proconsul vagy propraetor, Közbevetőleg
iegyezzük meg, hogy a római államot az évente válaszrott két ccrnsul.irányította, akiknek helyet -
tesei voltak a praetorok. A proconsulok vagy a propraetorok olyan tisztviselők voltak, akik - miu-
tán consuli vagy praetori megbízatásuknak eleget tettek - különleges felhatalmazással tovább vi-
selhették az e hivatalokkal iáró iogokat mint tartományi kormányzók, idegenben ktizdő hadvezé-
rek. Most ilyen felhatalmazást nyert az iflú Scipio, noha azelőtt sem praetor, sem consul nem
volt. Őt b:tzták'meg, azzal, hogy a veszni látszó Hispaniát visszaszerezze Rómának, és ezért prtl-
consuli iogkört adományoztak neki.
Kétségtelen,hogy a Scipio család ferfitagiainak közismert bátorsága, és az idósebbek hősi halá-
la joggal fordította a köznép rokonszenvét a fiatalember felé. I)e a döntésben szerepet játszott hő-
stinknek a Ticinusnál és (]annae után tanúsított helytállása és a deréktil viselr aeclilis tisztség

l58
népszertísítö hatása is. Ezenkívül még egy igen fontos szempontot figyelembe vehettek. Azt,
hogy a Hispaniában sok nehéz harcot megvívó és alaposan megtépázott római §ereg éveken át a
Scipio testvérek parancsnot<sága alatt küzdött, Így igen erős személyes kötődés alakult ki a kato-
nák és a Scipio család között, ami szokatlan volt a római hadsereg gyakorlatában, ahol addig
évenkéntváltottrák egymást a íöparancsnokok. Ezt atényt meg kellett becsülni, és.előnyeit a haza
iavára kellett fordítani. Ezt tette lehetővé aziflú Scipio parancsnoki megbízatása.
Amikor 2l0-ben Scipio Hispaniába érkezett, egyszerre három pun §ereggel találta szemben
rnagát. Kettőt Hannibal öccsei, Haszdrubal és Mago irányítottak. A harmadik had parancsnoka,
mindannyi közül a legkiválóbb, egy másik Haszdrubalvolt. Ő volt az első pun háború tehetséges
karthágói vezérének, Giszkőnnak afia. Neki köszörihették a karthágóiak Scipio atyjának Legyőzé-
sét, és Cnaeus Scipio hadának szétverésébőlis kivette részét.Ekkorra már kezdett szétfoszlani a
Hannibalt és az egész Barkida családot nemrég még körüllengö nimbusz. Ez a parancsnok, aki a
saját képességeitreálisan felméne, nem volt hailandó elismerni a nála rosszabb katonáknak bizo-
nyult Barkida testvérek előiogait. Ezek még mindig családi birtoknak tekintették Hispaniát, de
sem Hamilkar vagy Hannibal hadművészetével, sem Hamilkar egykori veiének, a rég elhunyt
Haszdrubalnak a diplomáciai ügyességével nem rendelkezteh Az ambiciózus Giszkón fia
Haszdrubal és a testvérpár között napirenden voltak a surlódások. Ez akadályozta a korábban
már legyőzött római had telies szétverését,és a Hispaniába érkező ifiabb Scipióval szembeni
eredményes szembeszállást.
Scipiónak körülbelül négy legio erősségű sereg állt a rendelkezésére. Ez több, mint 40 ezer em-
bert jetentett a szövetségesekkel együtt, akik az első sikerek után c§atlakozt akítozzá.Az első nagy
győzelem 209-ben következett be. Egy üáratlan támadással Scipiónak sikerült elfoglalnia Ú7'-
Karthágót, a punok legnagyobb hispaniai kikötőiét. Fantasztikus mennyiségű zsákmány: nemes-
fém, élelmiszer, fegyverek, haiók kerültek a rómaiak kezébe. Es e, a gazdag zsákmány - hála a
hadvezér bölcsességének - nem lett a diadatittas sereg martaléka, hanem gondosan számbavéte-
tett, é§ a továbbiakban a közösség céliait szolgálta. Politikailag is fontos volt ez a siker. Tovább
mélyítettea karthágói vezérek közötti ellentétet, és megingatta a hispaniai népek és fejedelmek
Karthágóhoz való hííségét.Ez az utóbbi feilemény már csak azért is bekövetkezett, mert Scipio
hangsúlyozottan udvariasan bánt a hispaniai polgári lakossággal. Úi-Karthágó polgárait megkí-
mélte a városok elestekor szokásos kifosztástól és vérerlgzéstől, a punok őrizetéből kiszabadított
hispaniai túszokkal pedig úgy bánt, mintha a rómaiak szövetségesei lennének. Így kívánta a frl-
sziget lakosságának tudomására hozni, hogy ha a rómaiak mellé állnak, emberségeseb,b uralom
emelkedik maid íöléiük, mint a karthágóiaké volt. Okos politikáia eredményeképpen csatlakozott
Ilozzá az Ebrótól északra élő ilergeseá két feiedelme, Mandonius és Indibilis, valamint az Ebro és
Sucro folyók között lakő edetanusok fönöke, Edeko (vagy Edesco\. :

A baj csak még inkább kiélezte az ellentáborban tomboló ellentéteket. Amikor Scipio Úi-
Karthágóra támadt, akkor Mago a Gibraltári-szorostól nyugatra tartózkodott kisebb létszámú se-
regével, íivérepedig a mai Kasztilia foldjén táborozott. Ugyanakkor a másik Haszdrubal a Taio-
folyó mentén, a lusitanok szállásterületén állomásozott. Ha ők hárman összefogtak volna Scipio
ellen, erőfolényben lettek volna. Ám nem ezt tették. Giszkón íia kárörvendően nézte, hogy tz
Úi-Karthagóhoz viszonylag közel tevékenykedő Barkida Haszdrubal orra előtt a rómaiak bevet_
ték a Barkidák hispaniai családi uralmának íö íészkét.Ez utóbbi azután kétségbeesettenpróbált
elégtételt venni Scipión, amivel még többet ártott Karthágó ügyének.
208-ban ugyanis ez a Haszdrubal, anélkül, hogy akái ii{cse segítséget bevárta volna, a Guadal-

l59
quivir völgyébe vezető úthoz vonult, és Baeculánál (a mai Andalúziiban) megütközött a római
haddal. Nagy kockázatot vállalt, hiszen neki csak körülbelül25 ezer harcosa volt Scipio mintegy.
35 ezer ffinyi seregével szemben. Nyilván abban bízott, hogy karthágói módra, az erős szárnyak-
ról kiinduló csapásokkal ellensúlyozhatia a létszámbeli hátrányt, csakúgy, mint bátyja tette
Cannae-nál. De a különbség Cannae és Baecula között nem csupán abban reilett, hogy Haszdru-
bal nem Hannibal volt. Megváltozott a római harcászat is.
Scifio olyan hadsereget tudhatott maga mögött, amely sokat tapasztalt az előző évek csatáiban.
Megismerték a pun harcmodort, kezdték elsajátítani a lovasroham elhárításának módiát, megta-
nultak bánni az ellenségtől elvett kétélúhispaniai kardokkal. Mint ahogy íiatal kora ellenére Sci-
pio sem volt kezdő. Cannae-nál testközelből láthatta, hogy miben erősebbek a punok, és volt ide-
ie azon gondolkodni, hogyan tehetné ő is alkalmassá a római sereget a szárnyakon történő erőtel-
jes hadmozdulatokra. Ha nem is rögtön a legmagasabb szinten, de megtalálta a megoldást.
Haszdrubal ellen úgy állította fel arcvonalát, hogy a legértékesebb csapatokat, a nehézgyalogság
manipulusait a két szárnyra helyezte, míg a könnyűgyalogságot és a lovasság egy részétközépre
parancsolta. Így rnost ő, akárcsak a nagy karthágói Cannae-nál, gyengébb harcértékű katonáival a
centrumban nem akart mást, mint feltartóztatni az ellenség támadását. A döntő szerepet pun
mintára a szárnyaknak szánta. Az ütközet igazolta Scipio elképzelését.A szárnyakon elhelyezett-
nehézgyalogság, ha komoly áldozatok árán is, visszaverte a punok lovasrohamát, és a csata a ró-
maiak iavára dőlt el. Az összecsapás érdekes mozzanata volt az, hogy a harc megindulása előtt a
római vezér 3-3 manipulus ősszevonásával 2 cohorsot alakított ki. Ezt az úi nehézgyalogos taktikai
egységet - amely egy évszáaad múlva kiszorítia maid a manipulust a gyalogos harc taktikáiából -
speciális feladattal b:utameg. Az egyik cohors a folyóvölgy bejárat át őrízte, a másik a Baeculából
kivezető útra felügyelt.
Azáltal, hogy a nehézgyalogság egy részéta kisebb létszámú manipulusok helyett az azok ere-
iét háromszorosan meghaladó cohorsokban tömörítette, Scipio elérte, hogy az ilyen egységek
önállóan is hatékonyan tevékenykedhessenek. Egy három manipulust magában foglaló cohors
már képviselt akkora harci erőt, hogy akár egymaga is sikerrel ütközhessen meg kisebb ellenséges
csapattal. igy aztán a cohorsot fel lehetett használni élelembeszerzésre, stratégiailag fontos ma-
gaslatok elfoglalására, egy útszakasz ellenőrzésére és így tovább. Ezt a gyakorlatot kívánta Scipio
továbbfeileszteni a baeculai csata hatására. Mert bár a győzelem tényévelelégedett lehetett, még-
is úgy látta, hogy tökéletesítenie kell taktikáiát. Nem elég a nehézgyalogságot a szárnyakravezé-
nyelni, arról is gondoskodni kell, hogy tagjai ne szenvedienek súlyos veszteségeket az ellenséges
lovassággal történő összecsapásban. Ezért legközelebbi csatájában már a szárnyakon tömörített
nehézgyalogságot is cohorsokba szervezte.
Eddig az ütközetig azonban még történt egy és más. Az elkeseredett Haszdrubal, amint arról
Hannibal életrajzából már énesültünk, hadának maradékával Itáliába vonult, hogy bátyjához
c§atlakozzék. Tervét azonban nem tudta végrehajtani, és 207-ben az észak-itáliai Metaurus-
folyónát elesett a rómaiakkal vívott ciatában. A fiatalabbik Barkida testvér, Mago a tragikus ese-
mények hatására felülemelkedett a pun vezérek közt oly sok problémát okozó féltékenységen,és
katonáival Giszkón fiáItozc§atlakozott.Ezzelúj helyzet alakult ki Hispaniában. Scipio már nem
számíthatott arra, hogy egyenként végez a íélszigetenállomásozó karthágói seregekkel. Nem te-
hetett hát mást, mint hogy felkészült egy döntő c§atára, amely vagy meghozza neki az egész His-
pania feletti uralmat, vagy ismét a punok kezébe adja a gazdag felszigetet.
Miként készült Scipio az úiabb összecsapásra? Csak visszakövetkeztethetünk abból, ami a kö-

160
Hispaniai nehézfegyaerzetű glalogo s H annibal
seregébő7
 vetkező ütközetben történt. Minden bizonnyal azt gyakorolta nehézgyalogosaival, miképp kell
az úi taktikai egységben, a cohorsban felállva harcolni, hogyan kell gyorsan és zökkenőmente§en
végrehajtani a felfeilődést, a menetoszlopba tagolódást, a fordulatok ütemes kivitelezését. Ezt
hellett súlykolnia, ha fel akarta tenni a koronát eddigi mfl<tdésere. Ticinusnál vakmerő ifiúként,
Cannae után lángoló hazaíiként,Úl-Karthágó bevételénéllehiggadt és bölcs hadvezérként láttuk
őt. Most azonban taktikai reformerként lépett fol, amikor arra törekedett, hogy a római hadat al_
kalmassá formrflja a karthágói seregek legyőzésére. Az első lépéstmegtette Baeculánál. Itt végre,
ellentámadásra alkalmas szárnyai voltak a római hadrendnek, noha lovasság dolgában ezúttal
, sem voltak elkényeztetve a rómaiak. Sebai, segített a nehézfegWerzetűgyalogság. Az elkövetke-
ző csatában ennek a gyalogságnak az ideális felállási rendjét kellett megtalálni.
2D7-benvagy 206 elején zailott le Hispaniában a sorsdöntő összecsapás Scipio, valamint a Bar.
kida Mago és a Giszkón fia Haszdrubal vezette kanhágói had között. A római vezér seregének és
a vele szembenálló hadinépnek a nagysága a különböző ókori forrásokban eltérően szerepel. A
punoknak körülbelül 50 ezer gyalogos és 4500 lovas állhatott rendelkezésére, míg a rómaiak ol-
dalán ennél es€tleg l0 ezerrel kevesebben harcolhattak. A római §ereg összetételére iellemző volt
az a körülmény, hogY a római katonák száma a szövetségesek mellett alig haladta meg az összlét-
szám felét. A hiópaniai szövetségesek pedig semmi esetre sem számítottak igazán megbízhatóak-
nak. Nehéz feladat várt tehát Scipióra, amikor újszerű taktikai elgondolását épp,ilyen hátrányos
erőviszonyok mellett akarta kipróbálni.
A Guadalquivir völgyében fekvő Ilipánát nézett egymással farkasszemet a két hadsereg. Scipio
úgyszólván hannibati ravaszsággal próbálta álcáanivalódi szándékát. Több napon át csak iátszott
az ellenséges had ffiparancsnokával, Haszdruballal. Ezt óvatossá tették Scipio addigi sikerei,
ezér- arra víirt, hogy a rómaiak támadjanak. A római sereg azonban több napon is csatarendbe
ál[t, azután harc nélHil visszavonult táborába.Eza viselkedés ugyan tartó§ feszültségben tartotta
a punokat, akik nem tudhatták, hogy ellenfeteik mikor vonulnak fol a támadás valódi szándéká-
val, viszont hasznos is lehetett számukra, hiszen alkalmat kaptak a római harcrend alapos megíi-
gyelésére. Ezt aharcrendet pedig a cseles Scipio minden egye§ e§etben úgy állította fol, hogy kö-
zépen sereglettek a nehézfegyverzetű gyalogság manipulusai, a két szélen pedig a kisebb létszá-
mú római lovasság, valamint a szövetséges hispaniaiak csapatai. Természetes, hogy Haszdrubal
egy ilyen felállású ellenség eredményes leküzdésére alkotta meg haditervét. Annál nagyobb volt
a pun vezér megdöbbenése, amikor egy nap a felvonuló római §ereg hirtelen csatarendet változ-
tatott. Ezen a napon egyébként már senki sem várt támadást a pun táborban, hiszen a karthágói
had napfelkelte óta várakozott harcrendbe állva a római rohamra. Scipio azonban hagyta, hadd
, fáradjon et az éhgyomorral flolsorakozott karthágói hadinép. Ő alaposan megreggeliztette embe-
reit, a napfelkette utáni hetedik óráig pihentette őket indulási hetyiikön, és csak akkor adott pa-
rancsot az ellenség megtámadására, amikor ielentették neki, hogy a punok - vélvén,hogy aznap
§em lesz csata - megkezdték visszavonulásukat a táborukba. A római oldalról megindult mozgo-
lódiisra a:punok azonnal reagáltak. Megújították harci készültségüket, de arra, ami ezután tör-
tént, igazán nem számítottak. A római hadrend közepéről ugyanis a nehézgyalogos manipulusok
a két szárnyra húzódtak, és ott cohorsokba olvadtak össze. Ewel egyideiűleg a hispaniai szövet-
ségesek foglalták el a hadrend iiresen maradt közepét. A római lovasság maradt a szárnyakon.
Scipio taktikáia íényesen bevált. Az ütközetben a gyengébb erőkbőt álló római centrum eredmé-
nyesen tartotta fiil a rohamozó ellenséges túlerő támadását, a lovasság és a nehézgyalogság
masszív cohorsai pedig nagyobb veszteségek nélkül fordították a maguk iaváraa szárnyakon fo-

|62
R,ómai palogsági tiszt, centurio. **;1
a sisakdísz jelzi

|63
lyó küzdelmet. Hispania a rómaiaké lett. Haszilrubal Afrikába ment, míg Mago Gadesba,(a mai
Cadiz) vonult vissza. Innen 205-ben az észak-itáliai Liguriába hajózott, és néhány évig partizán-
harcot vívott a rómaiak ellen. De különösebb eredményt nem ért el, é§ mint tudiuk, 203-ban egy
súlyos sebesülés az életétis kioltotta.
Az ilipai győzelem után Scipio különösebb nehézség nélkül foglalta el sorra Hispania városait.
Segített néki ebben íivére,Lucius is, aki alatta szolgált. Bár az ókori források ebben a kérdésben
ellentmondanak egymásnak, igen valószínű, hogy Publius volt kettőiük közül az idősebb. Az vi-
szont bizonyos., hogy a világhírnév csak Publiust kapta szárnyra. Scipióról, aki egyre-másra arat-
ta győzelmeit, érdekes történetek kezdtek keringeni, amelfek elmésségét,erkölcsi tisztaságát, a
harcban való eltökéltségét egyaránt népszerűsítették.Ím. egy csokor ezekből az anekdotákból!
Egyszer Scipio egyik katonáia kezében egy igen szép mintákkal feldíszített pajzsot látott. A ve-
zér alaposan megnézte a cifra védőfegyvert, maid tréfásan megszólította a harcost. Azt mondta
neki, nem csodálkozik azon, ha ilyen gonddal díszítette pajzsát, amiben - úgy látszik - jobban bí-
zik, mint kardjában. Más alkalommal valaki megrótta Scipiót, hogy nem elég harcias. A vezér
imigyen vágott vissza: ,rAnyám hadaezérnek, nem pedig htarcosnak szült."
Egy másik történet arról szól, hogy Új-Karthagó elfoglalása után foglyul ejtett egy gyönyörű
leányt, s ahelyett, hogy hadizsákmányként megtartotta volna, érintetlenül visszaadta apjának, le-
győzve kéivágyát. Ezt a históriát azért is emlegették igen gyakran, hogy ezáItal Scipiót párhu-
zamba állítsák Nagy Sándorral , aki az isszoszi csata után elfogta Dareiosz perzsa tiraty feleségét
és leányát, de nem bántotta a csodálatos szépségűnőket.

Végül idézzünk egy történetet az i. sz.2. szánadi Aulus Gelliusrómai író toltából: ,,Úgy látszik,
Scipiónak többnyire bámulatot keltő szaaai és tettei csak alátámasztották és megerősítették a tömeg-
fun róla eltrjedt aéleményt. Elmondoh egyet. Ostromzár alatt tartott Hispaniában egy kiaáló fekaé-
s$ erős falakkal megerődített, hatalmas sereggel aédett aárost, amely bővében aolt az élelemnek is,
ígt semmi remény nem aolt elfuglalására. Egyik nap a tóborában üIae bíróskodott, s táaolről éppen
odalótott a aárosra. Ekkor az egyik eléje idézett kat,ona feltette a szokásos kérdést,hogy parancsa sze-
rint hol és mikor jelenjék meg az ítéletmeghallgatása aégett. Scipio az ostromlott aáros fellegoárára
mui,tatott, és ezt mondta: Holnapután ott, azon a helyen jetenjeteh'meg! S íe, i, történt. Az ítéletho-
zatalra kitűzött harmadik napon fuaette a oárost, s a aáros fellegoárában hirdctte ki az ítéletet."
(Muraközy Gyula fordítása.)

Miután hispaniai küldetését a lehető legnagyobb sikerrel teljesítette, 205-ben Scipio visszatért
Rómába. Bellona hadistennő Mars-mezőn fekvő templomában gyűlt össze a senatus, hogy meg-
hallgassa a hadvezér jelentését.Ő btiszkén számolt be győztes csatáiról, és érzékeltette, mennyire
örülne, ha diadalmenetben vonulhatna be szülövárosába. Ezt a megtiszteltetést azok a hadvezé-
rek nyerték el, akik győztesen fejeztek be háborút, és méltóképp gyarapították Róma hírnevét.
Ezért a dicsö tettért részesülhettek abban a jutalomban, hogy katonáik élénaz ünneplő rómaiak
sorfala között vonulhattak be Rómába, és ország-világ elött megmutathatták, mily nagyszerű
zsákmán}t, mennyi előkelö foglyot eitettek. De az ilyen íényeskülsőségek között megtartott dia-
dalmenet csak azokat a frríiakat illette meg, akik a megfelelő tisztségeket már betöltötték. Már-"
pedig§cipio nem mint consulságot viselt államferfi, hanem mint magánember kapta meg a pro-
consuli iogkört. Es még egyszer nem akartak kivételt tenni vele. Ezért megköszönték tevékenysé-
gét, és csak ahhoz járultak hozzá, hogy a roppant hadizsákmányt nyilvánosan helyezze el a kincs-
tárban. Másktilönben elismerték érdemeit és nem gördítettek akadályt az elé, hogy méltóképp

l64
Balra: rőmai triaius, kezében a hosszú lándzsóoal
(hasta) jobbra: római hastatus, kezében
a haiítóürda (pilum)

l65
folytassa politikai pályáiát. A senatus ióakarata találkozott az iinnepelt vezérért lelkesedő köznép
óhaiával, s mindennek eredményeképpen consullá választották a hispaniai hőst.
Mint megválasztott consul, Scipio arra kérte a §enatust, a római állam vezető te§tületét, hogy
működési területéül Afrikát ielölie ki. E kérésselvilágossá tette mindenki számára stratégiai el-
gondolásait a Hannibal elleni háború folytatásáról és eredményes befeiezéséről. Ezek lényege az
volt, hogy - miként azt a háború kezdetén, még 2l8-ban tervezték - Karthágór Afrikában kell
megtámadni. Világosan látta, hogy ha maga Karthágó kerül végveszélybe,akkor a punoknak
nem lesz más választásuk, mint Hannibalt visszahívni. Ha ez megtörténik, és ő Karthágó közelé-
ben győzi le Hannibalt, akkor nemcsak Itáliár mentette meg a rovábbi szenvedésektől, hanem
egyúttal a háborút is eldöntötte Róma iavára, E nagystílű és merész tervnek igen sok ellenzőie
akadt. A senatus többsége úgy vélte, hogy előbb ltáliában kell végezni Hanniballal, és csak utána
gondolhatnak Karthágó megtámadására. A Scipio javaslata ellen felszólalók között feitette ki ál-
láspontiát Quintus Fabius frIaximus, a haidani dictator, akit 217-es meglehetősen népszerűtlen
hadvezeteséérta Cunctator (Késlekedő) gúnynévvelillettek. A cannae-i gyászos vereség után vi-
szont már isteni adományként fogták fel elővigyázatosságát, és a tisztelet sokfele ielével halmoz-
ták el. Többször is consullá választották őt a háború súlyos éveiben, s ő többek között Tarentum
visszafoglalásával bizonyította, hogy mél,tó a bizalomra. Most a rá jetlenuő óvatossággal vizsgál-
ta Scipio tervét, és mint l,iviusnál található beszéde bizonyítia, lelt kivetni valót benne. Senatusi
felszólalásában többek közt így érvelt:

,,. . . Először leglen béke ltátióban, azután lehet háború Africában. . . Mert jelenleg - ne?n is szól-
oa arről, hogjl az áIlamkincstórbóI nem telik két különátló, Africóban és Iióliában tartózkodó sereg
élelmezésére,s arról, hogy nincsenek akkora készleteink, hogy a hajőhadat elláthatnánk, s a sziikséges
utánpótlást előterernthetnénk - hogyan is áll a helyzet, s, ki ne aolna tisztában aele, hogjt ntekkora ae-
széIy kockázatát aáilqliuk? P. Licinius(a másik consul) Itátióban íogjo a háborút folytatni, P. Sci-
pio Africóban. De mi történik akkor,. . . ha Hannibal győzne, s a L'áros ellei oonulna? Akhor majd
Africóból híuunk haza téged, consulunkat?. . . Es mi lesz akkor, ha Africóban tnindkét félnek egy-
tormán kedpez a hadi szerencse? Lebegjen előtted saját családod, atyád és nagybátyád figyelmeztető
példája, abiket húyz napon beliil pusztítottak el seregühkel egyiitt, méghozzá ott, allol éaeh során ót
szárazon és oizen nagl hőstetteket hajtottak oégre. . . Nem volna rá elég a nap, ha fel akarnám sorol-
ni mindazokat a királyokat és hadaezéreket, akik meggondolatlanut hatoltak be idegen országba, és
seregükkel eg.yütt a legszörryyűbb aereséget szenaedték. . , " (Muraktizy Gyula fordítása.)

Fabius Máximus szavai helyeslésre.találtak a senatus többségében..Hát még amikor megtud-

ták, hogy el_rrtasítása e§etén Scipio a néphez akar fordulni! Ebben a szándékban a §enatu§ meg-
sértését,véleményének semmibevevését látták. Még azok a konzervatív senatorok is, akik addig
támoganák Scipio tüneménye§ gyor§aságú karrierjét, és nem ellenezték azt, hogy Hispaniában
rendkíviili megbfuatást kapjon, - mo§t megvonták tőle bizalmukat. Végül egy áthidaló megoldásr
fogadtak el. Működési területül Szicíliát adták neki awal, hogy amennyiben maid a helyzet úgy
kívánia, ké§őbb átkelhbt Afrikába. Azt viszont már nem engedélyezték neki, hogy sorozást tart-
son, és flotta építéséhezsem nyúitottak segítséget.Ha mindenáron át akar kelni, hát oldia meg
maga a gondokat - ez volt a §enatu§ álláspontia. Es mellesleg azt sem feleitették el, milyen kelle-
metlen helyzetbq hozta tervének ellenzőit Scipio azzal, hogy a népgyűléshezvaló fellebbezést he-
lyezte kilátásba. Ettől kezdve nagyon sok senator ellensége lett Scipiónak, s ezt az ellenszenvet
fényes katonai sikerei sem oszlathatták el.

l6ó
 Scipio azonban nem törődött a íintorgó arisztokratákkal. Őt csak a Karthágó elleni háború mi-
hamarabbi győztes befeiezése érdekelte. Ha nem engedik meg neki, hogy sorozást tart§On, akkor
önkénteseket toboroz. Mire elfoglalta úi állomáshelyér Szicíliában, már ? ez,er római és itáliai ön-
kéntes állt sok sikert megért hadiielvényei alá. Mindenhonnan! de elsősorban Etruria városaiból
nagy mennyiségű fegyver, haióépítéshez szükséges fa, élelmiszeradomány érkezett h<lzzá. E,nnyi-
re bízott a köznép Scipióban, a háború gyors és eredményes befejezésében.
Scipio pedig példátlan gyorsasággal szervezte expedícióját. Negyvenöt nap alatt harminc haiót
építtetett, és közben megkezdte a lovasság szervezését. Ezt igen találékonyan csinálta. Emberei
közül kiválasztott 300 erős, kiváló egészségnekörvendő ifiút, maid elrendelte, hogy Szicília 300
legelőkelőbb származású lovagia lóval és fegyverzettel ieleniék meg előtte katonai szolgálatra.
Miután ez a háromszáz|ovagláthatóan igen kedvetlenül, a harci tíatől korántsem égve felsora-
kozott előtte, megkérdezte őket, mi nyomia'szívüket. Az egyik lovag bátran elmondta, hogy neki
semmi kedve sincs katonáskodni. Scipio erre ióindulatúan közölte vele, hogy erre nem is kény-
szeríti senki. Adia lovát és fegyvereít az általa kiválasztott 300 ifiú egyikének, és segítsen az ille-
tőt kiképezni. Akkor maid ez a íiatalember fog helyette bevonulni. Scipio engedékeny magatartá-
I sa láttán a többi lovag is felaiánlotta harceszközeit az ifiaknak, és vállalta, hogy gondoskodik ki-
képzésiikrOl. Így teremtette meg Scipio a római lovasság magvát anélkül, hogy annak felszerelése
lt-,

egy fillériébeis került volna.

Szicíliában két legio állomásozott, amelynek harcosai a rórnai hadseregnek talán a legtapasztal-
tabb katonái voltak. A Cannae-nál életbenmaradottak közül válogatták ki őket., később pedig a
Sztirakuszait, Szicília íövárosát ostromló Marcellus alatt szolgáltak. Miután sikerrel harcoltak
Szicíliában, égtek a vágytól, hogy bosszút állianak a cannae-i kudarcért. Ez a sereg ideális ember-
a anyagot ielentett Scipio számára, éppúgy bosszúvágytól égett, mint az atyja, nagybátyia és több
l
tizezet honfitársa halálát megbosszulni kívánó íövezér. Ilyen katonákkal öröm volt a punok elle-
I
ni harcmodort gyakorolni és a legcélravezetőbb taktikai megoldásokat sulykolni.
De Scipio előkészületei az Afrikába történő átkelésre nem korlátozódtak Szicíliára. Í{ű alvezé-
re, Caius Laeliusegy kisebb haióraiial kikötött Eszak-Afrikában, és azonkívül, hogy gazdagzsák-
mányt gyűjtött, tárgyalásokat kezdett a Kanhágóval ellenszenvező egyik numida feiedelemmel,
Masszinisszállal. Tőle tudta meg, hogy Szüphax, Numidia nagy részénekura, aki régebben hai-
lqtt a rómaiakkal való szövetkezésre, most teljes szíwel a punok mellett kötelezte el magát, mi-
után nőül vette a karthágói államban döntő befolyást szerzett Giszkón fia Haszdrubal leányát.
Az értékesinformációk mellett a l,aeliusszal tárgyaló numida feiedelem azt is elmondta, hány
harcossal tudná támogatni Scipiót. Ez a mo2zanat azén rendkívüt fontos, mert a lovasokban
mindig szűkölkixíő római hadsereg ily módon harcedzett lovassághoz juthatott. Es Scipio nem
érte be azza|, hogy az Afrikába tönénő átkelést előkészítse. Amint kedvező alkalmat látott arra,
hogy a Dél-Itáliában a punok megszállását nyögő Locrit, ezt a bruttiumi várost ismét a rómaiak
oldalára vonla, egy percig sem habozott. Sereget küldött a város felmentésére, és a §ereg sikerrel
teliesítette feladatát. Az újonnan kivívott győzelem azonban úi konfliktusok előidézöje lett.
Ugyanis a városban hagyott római helyörség vezére, a Scipio által kinevezett Quintus Pleminius
önkényúr módjára fogott hozzá a ,,felszabadított" város kirablásához. Még Proserpina termé-
kenységistennő szentélyét sem kímélte,hanem a benne őrzött kincseket eltulaidonította. Lehet-
séges persze, hogy mindez Scipio beleegyezésével történt, aki ezzel is gyarapítani akarta anyagi
eszközeit az afrikai átkeléshez . Az igazság már soha nem fog kiderülni. Annyi tény, hogy Locri
polgárai feljelentést tettek a §enatusnál, amelynek több tagia boldog volt, rrbgy végre tehet vala-

l67
 )

mit Scipio ellen. Többen azt javasolták, hogy Scipiót hívirák vissza Szicíliából. Végül azonban
Scipio barátai elérték, hogy Marcus Pomponius, Scipio unokatestvére vezetésévelbizottság száll-
jon ki a helyszínre, és állapítsa meg, milyen felelősség terheli a vezért a Locri lakosai ellen elkö-
vetett törvénysértésekért. Ez abizottság persze vétlennek találta Scipiót, aki ezek után háborítat_
lanul fo{ytathatta az átkelés előkészületeit. Ezeket az előkészületeket még valami megzavarta. A
konzervatív senatorok híve, és ily módon Scipio ellenfelének számító idősebb Marcus Porcius
Cato éppen pénzügyi hivatalnokként, quaestorként szolgált ez idő tájt Szicíliában. Szemet szúrt
neki, hogy a?óvezér semmit sem tagad meg a döntő összecsapásra készülö katonáktól. Mikor ezt
szemére hányta Scipiónak, az kurtán csak annyit mondott, hogy semmi szükség ilyen fukar kezű
quaestorra, amikor ő kifeszített vitorlákkal kész a háborúba róhanni. Ő egyébként sem az elköl-
tött pénzró, hanem tetteiről köteles számot adni feletteseinek. Cato ekkor sértődötten Rómába
utazott, és a senatusban vádat emelt Scipio ellen. Az újabb áskálódás eredménye egy úiabb vizs-
gálat lett, amely Scipiót ismét vétlennek találta.
Ilyen, korántsem szívderítő előzmények után, a saját polgártársaival való viaskodás közepette
készült Scipio arra, hogy élete legnagyobb haditettét végrehajtsa. Bizony, vele kapcsolatban a ró-
mai politikusok egy része is példát adott arra, hogyan emelkedhet a hazaszeretet folé a"kicsinyes
személyeskedés. Még szerencse, hogy a történelem nem mindig működő igazságszolgáltatása
ezúttal helytállt. 204nyarán Scipio minden ellenséges áskálódást legyűrve 35 ezer katonáiával át-
teti anitába, a hőn áhított győzelem színhelyére.
203-ban két nagy összecsapás is lezailott az afrikai kontinensen Scipio, valamint Haszdrubal és
az őt támogató numida Szüphax között. Mindkétszer a római fegyvereké lett a győzelem. Ennek
következményeképpen Haszdrubal végképp elveszítette politikai befolyását, Numidia tűnyomó
része pedig a Róma-barát Masszinissza kezébe került. Megfosztva hadseregétől és a numidák ré-
széről addig élvezett segítségtól, Karthágó csak egyet tehetett: vissza kellett hívnia Itáliából Han-
nibalt. igy aztán a kiváló pun vezér 2O3-banvisszatért Eszak-Afrikába, anélkül, hogy addig akár
egyetlen csatát elveszített volna, de anélkül is, hogy megnyerte volna a háborút.
Scipio számítása tehát ismét helyesnek bizonyult. Itália megszabadult az ellenségtől, ráadásul
Karthágó került végveszélybe. Most már csak a győzelem gyümölcsét kellett leszakítania. Erre
202-ben az észak-afrikai Zamanál került sor. Végre találkozott egymással a korszak két legna-
gyobb tehetségű katonája. Scipiónak körülbelü| 30 ezer gyalogos és 8 ezer lovas állt rendelkezé-
sére, míg Hannibal hada mintegy 35 ezer gyalogosból és 4 ezpr lovasból tevődhetett össze, vala-
mint ide tartozott még 80 harci elefánt is. Mivel ez volt az egész háború első olyan ütközete,
amelyben a lovassági folény a rómaiakat iuttatta előnyhöz, Scipiónak mo§t nem kellett ahhoz a
Hispaniában kipróbált módszerhez folyamodnia, hogy nehézfegyverzetű gyalogosait a szárnyak-
rahelyezze. Ezeket tehát ismét középen csoportosította, és cohorsok helyett manipulusokba szer-
vezte őket. A manipulusokat viszont nem sakktáblaszerűen állította fel, hanem egymás háta mö-
gött, hogy ha az ellenség eleíiíntjai megindulnak majd, könnyen íélrehúzódhassanaka pusztító
kolosszusok elől. Arcvonalának balszárnyára Caius Laelius itáliai lovasait helyezte, míg Masszi-
nissza numidái a jobbszárnyra kerültek. A csatasorok előtti térre könnyűgyalogosokat parancsolt.
Amikor a) ellenség is felsorakozott a kiizdelemre, Scipio parancsot adott a támadásra. Először
Masszinissza támadta meg a pun had ugyancsak numidákból álló, de számbelileg gyengébb bal-
szárnyát, maid a kanhágói eleíiíntok dübörögtek előre. A római könnyűfegyverzetűek tObb álla-
tot meg§ebesítettek, maid visszavonultak a szárnyakra. A megsebzett elefántok egy része vissza-
fordult, és az addig harcba nem bocsátkozott karthágói lovasság felé száguldozott. Ennek sorai

l68
 persze felbomlottak a nemvárt ,,ellenség" megielenésére, és a keletkezett zűrzavart kihasználva
Laelius rájuk tört az itáliai lovasokkal. A többi elefánt elérte ugyan a római nehézgyalogságot, a
manipulusok azonban íélrehúzodtakelőlük, s azok anélkül rohántak át a megnyíló sorok közötti
réseken, hogy nagyobb kárt tettek volna a gyalogságban. Scipiónak tehát sikerült kivédenie az el-
lenség veszélyesnek ígérkező elefiíntrohamát, és ezekután akadálytalanul támadásba indíthatta
nehézgyalogosait a pun centrum ellen. A manipulusok össze is akaszkodtak egy körülbelül 12
ezer zsoldosból álló csatavonallal. Hannibal ezzel a seregrésszel kívánta lelassítani a római gyalo-
gosok, előnyomulását, hogy azután a második középen felállított gyalogos arcvonallal, amely
karthágói polgárokból és észak-afrikaiakból állt, meg is akadályozza a római támadás |ifejleszté-
sét. Ebben az esetben a harmadik vonalban felállított veteránok, akik Itáliában győzelmet győze-
lemre halmoztak, végeztékvolna be a manipulusok megsemmisítését. E terV megvalósításának
egyik alapvető feltétele az volt, hogy a gyengébb pun szárnyak lovascsapatai elcsalják az ellensé-
ges lovasságot a csata színhelyéről, és a punok hamarabb nyeriék meg a gyalogságok összeósapá-
l
sát, mintsem a rómaiak lovassága győztesen visszatér. A küzdó felek tehát nemcsak egymással,
hanem az ijővel is versenyeztek.
Miközben Masszinissza és Laelius lovaóai íiz!űe vették megfutamított ellenségeiket, tetőfoká-
l, ra hágott a római nehézgyalogság és a pun zsoldban álló hadinép harca. A zsoldosok vitézül
helytálltak, de amikor a tűerő egyre nagyobb veszteségeket okozott nekik, a mögöttük álló kar-
thágói polgárhadhoz fordultak segítségért.Ez viszont a kapott parancs értelmébencsak akkor
szándékozott beavatkozni a harcba, ha már a római támadás az ő soraikat is elérte. Hannibal ró-
maiakat kifullasztó taktikáiának része volt ez az utasítás. A zsoldosok azonban nem mérlegelték
azt, hogy az ő cserbenhagyásuknak milyen taktikai indítékai vannak. Feldühödtek, és a rómaiak-
nak hátat fordítva maguk támadtak kenyéradóikra. Scipio elégedetten szemlélte, hogyan foszlik

A zamai csata aázlatos rajza (i. e. 202)

Az ellenfelek hadirendje Második fázis

a csata kezdetén ur gaptREND
(A római lovasság visszatéréseelőtt

L
^EL.,u
sil
l/*o*, nÁcó ta r

--,§ril/i'
^,§ í////ANNIBAL
s, {//// lelefántok
2. zsoldosok

il
'SZ|NISS 3. karthágóiak
4. Hannibal veteránjai
i:-{^,^-
169
semmivé Hannibal elképzelése.Nemhogy megállítani nem sikerült a manipulusokat, hanem
még fel is gyorsult ezek támadása, hiszen a pun gyalogság immár egymást kaszabolta a rómaiak
helyett. Az első vonalban harcoló hastatusok már egészen a személyesen Hannibal által irányí-
tott veteránok vonaláig törtek előre. A római vezérnek azonban tapasztalnia kellett, hogy Hanni-
bal még mindig nem adta fel a küzdelmet. A pun parancsnok utasítására a kürtielek rendet vezé-
nyeltek az egymásba gabalyodott zsoldosok és kanhágói polgárok között. Az ezekből megmaradt
katonákat Hannibal a veteránoktól jobbra, illetve balra állította ismét csatasorba. A pun gyalogos
arcvonal ezáLtal annyira megnyúlt, hogy tartani lehetett attól, bekeríti a gyors előrenyomulás so-
rán részekre töredezett római gyalogságot. Scipio villámgyorsan reagátt azúi veszélyre. Túlságo-
san előremerészkedett hastatüsait visszaparancsolta, a princeps és triarius manipulusokat pedig a
iobb-illetve a balszárnyra t'endelte. Így sikerült kivédenie a bekerítés veszélyét. A két gyalogság
megújult közelharca egyenlő esélyekkel folytatódott egé§zen addig, amíg az ellenség üldözéséből
visszatért itáliai és Róma-barát numida lovasság hátba nem támadta a fiíradó pun hadat.

Az idővel történő versenyfutást, a csatát és így a háborút Hannibal veszítette el. Ő maga elme-
neküt a csatatérről, Scipio pedig a római gy.őzelmet elismertető béke megkötése után visszatért
Rómába. Mint Lizlius fuja: ,,Miután a szárazftildön és tengeren helyreállt a béke, hatonáit hajóra
rakta, s átkelt. . . Szicíliába. Innen katonái nagy részéthajókkal küldte toaább, maga pedig Itálián
heresztül, szárazföldön folytatta útját Róma feté, amely nem keaésbéönsendett a békének, mint a
győzelemnek; közben tiszteleiére ncmcsak a városokból tódultak ki az emberek, de tömegestül sora-
koztah fel az utak mentén a földműaesek is, és ő minden idók legfényesebb diadalmenetéfun aonult be
a Városba. . . Hogy Scipiót az Africanus melléhnevz:el először saját katonái szeretete oa7y a nép ke-
1ye tüntette-e ki, 7)a8y. . . közoetlen környezetének a hízelgése ajándékozta-e meg aele, azt a források
alapján nem tudtam biztosan eldönteni. De az biztos, hogy ő aolt az első hadoezér, akit az áItala le-
glőzött nép neaéoel tiszteltek me7." (Muraközy Gyula fordít{sa.) /

Oly nagy volt Scipio Africanus népszerűsége,hogy hiábavalónak bizonyult a senatusban ellen-
ségeinek rosszindulata, duskálhatott a megti§zteltetésekben. l99-ben. censor lett - e tisztséggel
iárt a polgárok vagyoni osztályokba sorolása, az erkölcsök felügyelete stb. -, l99 és 184 között
pedig ő volt a pinceps senatus, vagyis az elsőa legfelsőbb államtanács tagiai között. Ez azt jelen-
tette, hogy neve elsőként szerepelt a senatorok néviegyzékén,és először az ó véleményétkértékki
a tanácskozásokon. l94-ben isrnét consullá választották, inaid 190-ben consullá kinevezett öccse,
Lucius mellett alvezérként szolgált akkor, amikor a III. Antiokhosz Szeleukida király elleni hábo-
ru folyt. Elkísérte a római hadat Kis{zsiába, és minden bizonnyal az ő okos tanácsai is szerepet
iátszottak abban, hogy Lucius a l90-es magnésziai csatában legyőzte Antiokhoszt. E győzelemért
Africanus öccse az Asiaticus (Fv;siai) kitüntető melléknevet kapta.
A hadiárat egyik kellemetlen epizódia volt, hogy Scipio Africanus fia, Lucius az ellenség fog-
ságába esett. Maga Scipio pedig megbetegedett, ezért nem is vett részt személyesen a magnésziai
összecsapásban. A bajt azonban kisebbítette az a körülmény, hogy Antiokhosz - nyilván politikai
számításból - még a magnésziai ütközet előtt szabadon engedte a nagy hadvezér fiát. Ha már Sci-
pio családiánál időzünk, meg kell állapítanunk, hogy íiairól nem sokat őrzött meg az ántik ha-
gyományl Az említett Lucius |74-ben praetorságig vitte, míg sokat betegeskedő és ezért a köz-
élettől magát távol tartó fivére, Publius l8O-ban augur (madáriós) posztot ért el. A híres hadve-
zér hozzá legméltóbb gyermeke második leánya, Cornelia volt. Ez a nagyműveltségű asszony
szülte a római köznép jogainak két kiváló harcosát, Tiberius,és Caius Gracchust.

l70
 A már említett kisázsiai hadjárat fordulópontot jelentett Scipio Africanus politikai pályafutá
sában. Senatusbeli ellenségei ugyanis felhasználták ellene a fiával történteket. Azt terjesaették
róla, hogy megve§ztegette ót a Szeleukida kiráty, hogy szándékosan nem vett részt betegseg ürü-
gyén a magnésziai csatában,,hogy hűtlenül kezelte a hadizsákmányt. Azok a senatorok, akik rég-
óta rossz szemmel nézték a pun háború győztesének kiemelkedő tekintélyét és általában a Sci-
piók politikai előretörését, most elérkezettnek látták az időt_ egy ellentámadásra. l87-ben két
néptribunus, a Petilius íivérekawal vádolták ffieg, hogy nem tud elszámolni az Antiokhosz elle-
ni háború során §zerzett pénzzel és hadizsrákmánnyal.

,,Ekkor - íria Gellius - Scipio feláIlt, és tógája öblébű egy könytlet elűtúzaa kijelentette, hogy eb-
ben oan az elszámolás ae egész pénzró'l, a teljes hadizsákmányról, s azért hozta magázlal, hogy oloas-
É
t
sák fel nyilaánosan, és helyezzék el a kincstárban. - De most már nem teszem meg - mondta -, nem ala-
I
csonyítom le magamat. S a könjruet azonnal, mindenki szeme láttára kettészakítottq darabokratépte,
mert mélységesmmegsértődött, hogy tóle, akinek a birodalom és az áIIam me7mentéséért hólóval tar-
i
t toznának, elszámolást köaetelnek a pénzróT és a hadizsákmányról." (Muraközy Gyula fordítása.)
:'

Három esztendövel később Marcus Naevius néptribunus a következő otromba váddal illette
I
I
Scipio Africanust: hagyta magát megvesztegetni Antiokhosztól, hogy.lzután enyhe békefeltéte-
lekkel érien véget az ellene vívott háború. A megvádolt hadvezér nyugodtan végighallgatta a
szemtelen rágalmakat, maid mintha semmi bántalom nem érte volna őt, a népgyűléshez fordult.
Fennhangón közölte az émberekkel, hogy épp aznap van a zamai győzelem évfordulóia. Hagyiák
hát magára a pimasz vádaskodót, és feiezzék ki inkább együtt hálájukat a Legiobb és l,eghatal-
masabb Juppiternek a Capitoliumon! A nép erre lelkesen követte Hannibal legyőzőiét előbb
Juppiter templomába, majd egészen saját hánáig. Ez az incidens elhallgattatta a Scipio ellen ás-
kálódókat, mivel be kellett látniuk, a nép §zeretete minden másnál biztosabb védőpajzs Scipio
A,fricanus számára. A római történelem egyik legkiválóbb hadvezé.. .ronbnn nem tudta'elvisel-
ni az ellene szőtt intrikákat. Ezek mély sebet eitettek önérzetén. Visszavonult hát falusi birtoká-
ra, a campaniai Liternumba,, és még ugyanabbanaz évben, i. e. l83-ban meg is halt.
Halálával sírba szállt a gör,ög-római antikvitás kiemelkedő hadvezéreinek Miltiadésszel kezdődő
azon sora, amelynek kalandokkal és tanulságokkal teli életéte könyv gyűitötte színes csokorba.

l7l
ffia',l,'ii :'':i]-+§
""l
j. ..l
''
§,i, -.

i
,
:]

i, -l
É-
!{i.
|] ,

l! :l
]]l,, '.
::. -

.I

Tankönyvlia{ó_V4lalat. A kiadáséri fetel&: Petró Arrdrás igazgató. 86-2382 - Dabasi Nyomda,

Budrpesiöabas. Rlel& vezetö: Bálinf Csabaigazgatő. Raktári §zíiín: 8096n. Felel& §zerkcsz-
tö: Gy&i Anna. Mtszati igazgatóbelyette§: Loid l-aios. Graíikai slerkesztö: Takfu§ L&zló.
Mfi§zaki §zcr.ke§ztö: M§tonné Wenner Zsu?Áa. A kézirat nyomdába érkezett: 1986. o}Éóbcr.
Megielint: 1987. irinius. Pétdárryszán:2t Offi. Teriedelem: 15,37 (A/5) ív. Készült az 1985.
€vi els6 kiadtts alapittn :áltó montffifllr-fffáT"r##o',. o MSZ 560t-59 és az M§Z
TA 4320-1llc-7-8789

/ : 'i-:' .,