5.

Tétel: A magyar államalapítás körülményei és eseményei

 Előzmény:

(A magyar törzsek között válságos helyzet alakult ki: belső ellentétek, illetve
külpolitikai problémák egyaránt.)
A magyar nép a nomád életformával felhagyva 895-ben beköltözött a Kárpát-
medencébe, először annak keleti területeit foglalva el, majd az egészre kiterjesztette
fennhatóságát.
A honfoglalás után, a letelepedést követően a magyar törzsek kalandozásokat
indítottak, ezeknek a célja leginkább zsákmányszerzés, illetve a környező népek
megfélemlítése volt. Ezek a betörések összefogásra sarkallták a nyugatiakat. 933-ban,
Merseburg közelében I.Henrik, szász király legyőzte a magyarokat. Ez még nem
állította meg teljesen a magyar rabló hadjáratokat, de a 955-ös augsburgi csatában,
Henrik fia, I.(Nagy) Ottó német-római császár döntő csapást mért a magyarokra, így
lezárva a kalandozások időszakát.

 Géza fejedelem (972-997)

A törzsfők ráébredtek arra, hogy fennmaradásukat jelentősen megkönnyítené a

törzsek egyesítése és a kereszténység felvétele. Gézát, Árpád dédunokáját állították a
törzsszövetség élére, aki hatalomra kerülése után azonnal felvette a kapcsolatot
I.Ottó császárral. 973-ban békét kötöttek és Ottó hittérítőket küldött a magyarokhoz.
Fiát, Istvánt (pogány nevén:Vajk) is keresztény hitben neveltette, majd
összeházasította Ottó unokahúgával, Gizella bajor hercegnővel.

 I. (Szent) István (997-1000-1038)

Géza ugyan fiát jelölte ki utódjának a primogenitúra alapján (elsőszülött fiú örököl –
ez jellemző a kereszténységben), de a pogány szokás a szeniorátus elve alapján, a
nemzetség legidősebb, még nemzőképes férfitagja kell hogy örököljön. Ez a férfi
pedig István nagybátyja, Koppány volt. Végül István fegyveres erőkkel és külföldi
lovagok segítségével leverte Koppányt és 997-ben fejedelemmé választották.
1000. karácsonyán, vagy 1001. január 1-jén megkoronáztatta magát II.Szilveszter
pápával Esztergomban, és ezzel Magyarország keresztény királysággá vált.

A keresztény Európához való csatlakozás több dolgot is jelentett: térítőkre volt

szükség, papokra, templomokat kellett építeni, gondoskodni azok felszereléséről, a
papok ellátásáról. Meg kellett szervezni az egyházmegyéket, és betartatni
mindenkivel az új szabályokat.
István egyházszervező munkája: A térítést cseh, olasz és német papok végezték. Ez a
folyamat István korára fejeződött be. (Pogánylázadások még István halála után is
voltak, Vata és később Vata fia, János vezetésével - 1046/1060).
10 db egyházmegye jött létre, ebből 8 püspökség (pl. pécsi, győri, veszprémi, egri) és
2 érsekség (esztergomi és kalocsai). Esztergom az érseki rangot a pápától kapta. Ez
fontos, mert az önálló magyar érsekség létrehozásával elhárult annak a veszélye,
hogy a magyar egyház német befolyás alá kerül (mint a cseh és a lengyel).
Törvényeiben is gondoskodott az egyházról. A tized (decima, dézsma) (termés
egytized része) jelentős jövedelmet biztosított az egyház számára. A király előírta,
hogy minden tíz falu építsen templomot, sőt a vasárnapi misén való részvételt is
megkövetelte. Feltehetően már ekkor elkezdődött a káptalanok alapítása, amelyek a
püspök munkáját segítették.
 A szerzetesrendek közül a bencések számos kolostort alapítottak, pl.: Pannonhalmán,
és Pécsváradon. A magyar bencések a pannonhalmi főapáton keresztül, az érsekek
közül pedig az esztergomi érseken keresztül kapcsolódtak a pápasághoz.

A fejedelemség helyébe lépett a feudális királyság. A királyi hatalom alapját a

földbirtokok szolgáltatták. István a lázadók (Koppány-997, Erdélyi Gyula-1003,
Ajtony-1008) leverésével megszerezte a törzsi szállásterületek kétharmadát.
Kiépítette a királyi udvarházak hálózatát és új közigazgatási egységeket, királyi
vármegyéket szervezett frank mintára. A törzsek tagjait széttelepítette, belőlük jött
létre a vármegyék harcos rétege, a várjobbágyság. (Ők alkották a királyi haderő
jelentős részét, a német lovagok és a zsoldosok mellett.)
A vármegye alatt akkoriban két fogalmat értettek: a királyi vármegyét, mely a
közigazgatást szolgálta, illetve a várispánságokat, melyek a király magánföldjei voltak
és gazdasági feladatokat láttak el.
A vármegye vezetőjét, az ispánt (comes) a király nevezte ki. A király nevében
bíráskodhatott, beszedhette a királyi jövedelmeket, a szabadok dénárjait és a
vámokat melynek harmada őt illette (a másik kétharmad pedig természetesen az
uralkodót). Háború esetén ő vezette a megye haderejét. Az ő rendelkezésére álltak a
várföldeken élő várnépek, aki ellátták a vár lakosságát. A várbirtokon a
termelőmunkát tehát a királyi várbirtokok örökös szolgálatára kötelezett várnép
végezte, akik földműveléssel, állattenyésztéssel, halászattal, vadászattal és kézműves
tevékenységgel foglalkoztak.
A vármegyerendszer és a királyi udvar vezetője a nádorispán (comes palatinus),
(udvari ispán - na dvor= udvar szláv szóból) volt. Ő volt a király helyettese, a király
után az 1. ember a királyságban, ő vezeti a királyi tanácsot is.

A gazdasági ügyeket a kincstár intézte. A bevételek többsége terményben érkezett

be, amit a király és udvara feléltek. Emellett volt állami adó is, amit szabad
dénároknak (szabadok dénárjai) neveztek. Ez évi 8 dénárt jelentett.
Más központilag elrendelt adóról nincs tudomásunk István korából, a király saját birtokainak
hasznából működtette az államot. Megtehette, mivel ő volt az ország legnagyobb
földbirtokosa (a második pedig az egyház volt!).
Tudunk ugyanakkor két alkalomszerűen szedett adóról.
 A jövevények adóját a szabadok dénárjának hívták, a Magyarországra betelepedett
idegenek, iparosok fizették; az adó elnevezéséből az következtethető, hogy a
szolganépek (nem a rabszolgák, hanem az udvarnokok) szintén fizettek némi adót.
 A másik adófajta az úgynevezett vásárvám volt. A vásárok helyét a király engedélyezte,
és az engedélyért kellett a királynak, illetve a király hivatalnokának, az ispánnak fizetni.
Az adók beszedéséért az ispánnak a beszedett összeg harmada járt, de ha valamit eltitkolt
a beszedett adóból, nemcsak az ellopott pénzt kellett megtérítenie, hanem még kétszer
annyit kellett fizetnie.

Ehhez az adóhoz szükség volt a pénzverésre. Rendszeres pénzverés csak 1020 után
kezdődött, ehhez mintának II. Henrik dénárját használták.

István az új szervezetet és rendet törvényekkel igyekezett megerősíteni. Két

törvénykönyvét töredékekből ismerjük. Mivel a törvény magában foglalja a kiszabható
büntetést, jellegüket tekintve büntető törvénykönyvek voltak.
 E tö rvénykö nyvekben a kirá ly intézkedett az egyhá z mű kö désérő l és a
vallá sgyakorlá s biztosítá sá ró l, a magá ntulajdon védelmérő l, biztosította a fö ldesurak
jogait népeik felett, rendelkezett a leggyakrabban elő forduló bű ncselekmények
bü ntetésérő l is. A tö rvénykö nyvek cikkelyei nagyrészt megszabjá k a tö rvény
megszegő inek bü ntetését is.
Az első törvénykönyv 35 cikkelyből áll és a szabadokra vonatkozott. Főbb pontjai:
– az egyház és papság helyzetére vonatkozó ált. rendelkezések
– új birtokrend biztosítása
– vallásgyakorlat biztosítása
– erőszak büntetése
– esküszegés büntetése
– földesúri előjogok biztosítása
– özvegyek és árvák védelme
– boszorkányok/varázslók büntetése
A második törvénykönyv 20 cikkelyből áll és kiegészítő jellegű volt. Főleg az egyházat
védte. A törvényekben 2 fő elv érvényesült:
– a függőség elve: az előkelők ítélkeznek alattvalóik felett.
a területi elv: az ispánok és a bírák csak saját területükön bíráskodhattak

Külpolitika:
 István bekapcsolódott az európai politikába. Az 1019-ben megnyílt Jeruzsálem
felé vezető zarándokút, amely Magyarországon is végigvezetett.
 Egyházi méltóságokat hívott meg (Gellért).
 A nyugati keresztény műveltség rohamosan tért hódított. Megindult a hazai
papképzés, fellendült az írásbeliség. Fejlődött az építészet és a szobrászat is
 A portyázó morva népeket letelepítette a peremterületeken.

István fiát, Imrét szánta utódjául, de annak korai halála (1031-vadászbaleset) miatt
mást kellett keresnie. A családban Vazul pályázott a trónra (István nagybátyjának a
fia). István nem akarta, hogy ő kövesse a trónon, mert “pogánynak” ítélte. Vazult
megvakíttatta és fiaival együtt száműzte. Ezután a velencei származású rokonát
Orseoló Pétert jelölte ki utódnak, aki korábban a királyi testőrség parancsnoka volt.

Az 1038-ban elhunyt István királyt a római katolikus egyház 1083-ban szentté avatta,
ami jelzi nagyságát, fontosságát a magyar történelemben. Az egyházszervezet és a
vármegyék létrehozásával Szent István évszázadokra meghatározta Magyarország
fejlődését az európai kereteken belül.