XII . évf.

1. különszám
2020. április–május

WWW.MIPSZI.HU INGYENES

Együtt átvészeljük!
Színes,
érdekes, érthető
és hiteles – print
magazinunk kéthavonta
jelenik meg
76 oldalon.
 Jegyzet helyett
 Facebook oldalunk:
https://www.facebook.com/
mipszi/
Megnézem
Megjelenik kéthavonta
Kiadja: Média Connection Kft.
1137 Budapest, Katona József u. 28.
Telefon: (06-30) 899-1515
Felelős kiadó a kft. ügyvezető igazgatója
ISSN 2060-2626
Miért szeretem a MiPszit?
Rendhagyó lesz ez a jegyzet, mert kivételesen PROF. DR. PLÉH CSABA
nem az élet apró dolgairól írok, nem arról, hogy pszichológus, az MTA tagja   
a kicsiny jelenségek mögött miként sejlik fel a Az egyre inkább egyénné vált ember a gyorsan változó világban a 20. század kezdete óta
nagy egész. Nem, mert a Nagy Egész már itt van, keresi a tanácsokat és kapaszkodókat szétcsúszó társas és egyéni világának rendezésére.
nem áttételesen jelenik meg, de mindannyiunk- A MiPszi évtizedes hivatása, hogy érthető nyelven, ugyanakkor a tudomány legújabb eredmé-
ra ráborult. Azt még nem tudni, hogy lelkileg kit nyeire támaszkodva segítse a beavatatlan, „céhen kívüli” olvasót saját lelki működései s emberi
hogyan gyötör meg, s csak elmúltával derül fény kapcsolatai megértésében. Zsargonok és körmondatok nélkül ad gondolatokat és izgalmas
támaszt a karantén fárasztó világában is.  Arany János szavaival „Emészthetetlen brutto tölte-
arra, ki lesz az, aki megküzd vele, aki sokféle tu-
lék” helyett világos beszéddel várja olvasóit a Mindennapi Pszichológia. 
dással, ön- és társismerettel gyarapodva lép ki a
korántsem változatlan világba. A Mipszi is a ve- PROF. DR. CSEPELI GYÖRGY
szélyeztetettek közé tartozik, mivel az újságot szociálpszichológus
árusító boltok forgalma a töredékére esett vissza, Nagyon sokra tartom a Mindennapi Pszichológiát, mert megtartja a kényes egyensúlyt a nép-
így mi is sokkal nehezebben jutunk el az olvasók- szerű megfogalmazás, a közérthetőség és a tudományos színvonalhoz tartozó szofisztikáltság,
hoz, ráadásul a rendkívüli gazdasági helyzet mi- bonyolultság között. Ennek következtében azok is haszonnal tudják forgatni, akik profes�-
att hirdetőink is eltűntek. Ennek ellenére nem ad- szionálisan nem foglalkoznak a pszichológiával, de azok is, akik a pszichológia egyik ágával
foglalkoznak, mint például én a szociálpszichológiával. A Mindennapi Pszichológia hozzásegít
juk fel, minden erőnkkel lapunk túléléséért dolgozunk. Ehhez
engem ahhoz, hogy a pszichológia más ágait – a pszichopatológiát, a kognitív pszichológiát,
stabilitás kell, a stabilitáshoz pedig Ön kell, kedves Olvasó. Ön, a személyiségpszichológiát, a fejlődéslélektant – nyomon tudjam követni a legújabb fejle-
aki megrendeli a lapot. Önnek csak egy kattintás ide – nekünk mények körében. Ezért határozott meggyőződésem, hogy ez a lap missziót tölt be, és ahogy a
ez a kattintás a megmaradást jelentheti. múltban, a jövőben is nagyon nagy szükség lesz rá.
Bízom benne, hogy az Ön segítségével túléljük, s még sokáig
írhatunk lelki életünk rejtelmeiről. Addig is kövessen bennün- TARI ANNAMÁRIA
ket online felületeinken – web- és Facebook-oldalunkon, You- pszichoterapeuta, pszichoanalitikus
Tube-csatornánkon! Miért szeretem a Mindennapi Pszichológia újságot?
Mert ez egy bátor lap. 
Köszönettel
A mai „Szent Amatőrök kultusza” és kattintásharcok idején – vállaltan – csak szakmailag ma-
dr. Pápay Herbert Zsuzsa gas színvonalú írásokat közöl. És olyan módon népszerűsíti a pszichológiát, ami – a sokak szá-
főszerkesztő mára érthető nyelvezet használatával – valódi szakemberek tollából tesz érthetővé lélektani
jelenségeket. Őszintén drukkolok, hogy átvészelje ezt a mostani időszakot is, hogy megmarad-
jon olyannak, amilyen. Szakmainak és fontosnak.
DR. PUREBL GYÖRGY PhD
habil, pszichiáter, pszichoterapeuta,
SE MI klinikai igazgatóhelyettes
Mi a legjobb a MiPsziben? Nagyon figyel arra, hogy valóban tudományos alapú információt
 YouTube csatornánk:  Weboldalunk:  Webshopunk:
kínáljon, tehát megbízható! A világ és az internet tele van hamis, légből kapott vagy eltorzított
információkkal – különösen a pszichológia területén. A MiPsziben azonban bárki megbízhat.
https://www.youtube.com/channel/ https://mipszi.hu https://rendeles.mipszi.hu
UCuAHKOYeRU6DwU24KeboJIw
A lélek
Megnézem Megnézem Megnézem lapozható
titkai
12 év, 860 ezer példány, több mint 1500 értékálló cikk,
Főszerkesztő: dr. Pápay Herbert Zsuzsa – mipszi.zsuzsa@gmail.com – skype: herbert.zsuzsa több mint 4 millió olvasó.
Szerkesztő: Simon P. Györgyi, Szakértőink: dr. Gerber Erika (Pszichoszomatika), Ullmann Tamás
(Mindennapi filozófia), Dr. Purebl György (A pszichoterápiáról – mindenkinek) Layout: Tiszai Szilárd, Egyéves előfizetés – 6 lapszám – ára 4 740 Ft helyett most 3 990 Ft
Tervezés: , Komenda Krisztina, FOTÓK: GettyImages, Nyomda: Ipress Center CE zRt.• Felelős vezető: Borbás Gábor,
Hirdetés megrendelése: Élménymarketing Kft. ertekesites@mipszi.hu, Számlázás: (06-30) 899-1515, kedd–csütörtök
10-15 óra között, Megvásárolható: az újságárusoknál, Ára: 890 Ft, előfizetőknek 790 Ft, A lap megrendelhető: MEGRENDELEM!
laprendeles@mindennapipszichologia.hu, Mail: mipszi.szerk@gmail.com, Web: www.mipszi.hu
A lapban megjelent hirdetések tartalmáért a szerkesztőség nem vállal felelősséget.
A lapban és weboldalán szereplő cikkek és képek bármely formában történő felhasználásához a szerkesztőség hozzájárulása szükséges.
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M 3
NE H A GY D, H O GY E L ME N J E N ME L L E T T E D A Z É L E T ! NE H A GY D, H O GY E L ME N J E N ME L L E T T E D A Z É L E T !

MERT ÉLNI CSAK ODA SZABAD, VISSZA NEM.

VISSZA CSAK NÉZNI LEHET,
MÉG HELYESEBB TEKINTENI,
MERT A TANULSÁGOK MINDIG VISSZA VANNAK.
MARADNI NEM SZABAD VISSZA,

Ne
MERT KÜLÖNBEN ÚGY MARADUNK.
ŐRIZZÜK MEG KEDÉLYÜNKET,
OLYKOR ELVEINKET SEM ÁRT,
ÉS TÖRETLEN OPTIMIZMUSUNKAT,
MERT A TÖRT OPTIMIZMUS
KUTYASZŐRT SEM ÉR.
(ÁGAI ÁGNES: ESZMÉLKEDÉS)

A MÉ LYPONTOKRÓL...
Általában mindenkinek vannak olyan életsza-
kaszai, amikor sikertelennek látja magát, úgy
érzi, a dolgai nem úgy mennek, ahogy szeretné.
Manapság, amikor mindent a  sikeresség mér-
céjével mérünk, nagyon nehéz kialakítani azt
az elégedettségi szintet, ahol az „elég jó” a kitű-
zött optimális állapot. Mindenképpen az ember
karakterétől függ, hogyan éli meg a sikerhez ve-
zető utat. Van, aki mértékletes és van, aki mo-
hón üldöz valamit, amit nem biztos, hogy képes
valaha is elérni. A nők életében például megje-
lent a  szépségért és fiatalságért folytatott küz-
delem, így sokszor az  első számú közellenség
a  kegyetlenül múló idő. Ezért találkozhatunk
végsőkig elkeseredett 29 éves nőkkel, akik ret-
tegik a harmadik ikszet, 39 évesekkel, akik már
azt érzik, hogy a redőny félig leszaladt, és olyan
49-esekkel, akik – mintha autópályán lennének
– igyekeznek a gyorsítósávban maradni.

A 39 éves Erika egyedül él, kamaszkorában is alig

volt párkapcsolata. Most kezd randevúzni vala-

hagyd, hogy elmenjen

kivel, de mélyen meghúzódó meggyőződéssel úgy
véli, ez is sikertelen lesz. Már nem is tudja, hogy
akarna-e változtatni az  életén, megszokta a  ma-
gányt, biztonságosabbnak is érzi. Így legalább nem

melletted az élet!
bánthat meg senki – mondja, miközben folyamato-
san szomorúság lengi körül. Nem hisz abban, hogy
sikerülne neki bármi is, erőt a  munkájából merít,
amiben viszont szépen halad előre. Látszólag kész
elfogadni, hogy ő az, akinek csak egyvalami sike-
Tari Annamária rülhet, és ez a munka. Retteg, nehogy ezen a terü-
leten bármi probléma felmerüljön, mert akkor már
semmi nem marad, amiben jó lenne.

4 M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M 5
NE H A GY D, H O GY E L ME N J E N ME L L E T T E D A Z É L E T !
Az élet mélypontjai olyan lelkiállapotok, me-
lyekben az  ember azt érzi, hogy addig hasz-
nált megoldóképletei hatástalanok, hogy a bir-
tokában lévő stratégiák elégtelenek. Rosszabb
esetben csak perspektívátlanságot lát, s ez
a depresszív érzés a maradék aktivitását is fel-
emésztheti. Van, aki „beragad” a  munkájába,
párkapcsolatába, mert úgy gondolja, nincs már
ereje másikat építeni. „Kinek és hol is kellenék
én?” – ez az elkeseredett gondolat jelzi a hul-
lámvölgyet az  önértékelésben, mely azonban
mindent sötétebbnek mutat, s kilátástalannak
tünteti fel a változtatást.
Károly 41 éves férfi, aki valójában mindennap
gyötrődik a munkájában. Ki kellene lépnie, változ-
tatni kellene – mondja. Talán valami teljesen mást
kellene csinálni, ami merőben szokatlan helyzet-
be hozná. Vehetne egy hajót, vagy nyithatna egy
pékséget, esetleg túravezető is lehetne. Mikor er-
ről beszél, olyan, mintha egy filmet mesélne – de
valaki másét. Egy filmet, aminek szeretne a  sze-
replője lenni, de nem válogatták be a  castingon.
Így marad a saját valóságában, mert „még mindig
jobb a járt út, mint a járatlan”.
A mélypont tehát egy stagnáló állapot, amikor
valamin változtatni kell – minimum azon az at-
titűdön, amivel vala-
Aki feladhatná ki addig vitte az  életét.
De előfordulhat, hogy
az apróhirdetést: ez olyan időszak, ami
komolyabb mérlege­lést
„kanapén ülve igényel – és adott eset-
aggódást válla- ben az életforma módo-
sítását is. Hogy ki ho-
lok”, nem nagyon gyan tudja kirántani
magát az  ilyen gödrök-
mozdul ki abból ből, azon is múlik majd,
mennyire sikerorientált
a keretből, amit vagy kudarckerülő, illet-
önmaga ácsol ve mennyire képes arra,
hogy ne a tanult tehetet-
szorgosan lenség, hanem a  tanult
optimizmus legyen ve-
zérfonala az életben.
Tudjuk, hogy a fiatalság utáni hajsza valójában
értelmetlen dolog. Minden szemránckrémet
pótol, ha valaki lélekben fiatal marad, vagy-
is kicsit infantilis, és az  apróbb dolgoknak is
örülni tud.
Akiket úgy ismerünk, mint a „leggyengébb el-
lenállás” felé mozgókat, azok a  kudarckerü-
6 M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M
lő típusok – kerülik az olyan helyzeteket, ahol
erős a  megmérettetés, egyrészt mert önbiza-
lom-deficittel küzdenek, másrészt mert szá-
mukra ez nagyon szorongáskeltő. Aki nem hisz
önmagában, a biztonságot és az alacsony elvá-
rást célozza meg, hogy minimalizálja a kudarc
lehetőségét. Ezzel szemben a  sikerorientált
ember elkerüli mind a  túl könnyű, mind a  túl
nehéz feladatokat: az  előbbiben nem lát kihí-
vást, utóbbinál pedig kicsi a teljesítményből fa-
kadó megelégedettség esélye.
Aki úgy érzi, általában nem úgy sikerülnek
a dolgai, ahogy eltervezte, az valószínűleg tu-
dattalanul is azt az utat fogja választani, ahol
a legkisebb veszteséggel megússza a helyzete-
ket. Akkor van probléma, ha azt érzi, a kudar-
cok annyira hatalmasak és öntörvényűek, hogy
nincs megoldóképlete hozzájuk – vagyis tehe-
tetlenséget él át az  életével kapcsolatban. Aki
azonban pozitívan gondolkodik saját magáról,
az nem értékeli a passzivitást, sőt, ki sem bírja
ezt az állapotot, mert számára az nyújt bizton-
ságot, ha kontrollálhatja a  helyzetét, aktívan
mozgósítja a képességeit.
PA SSZI V I TÁ S KONTR A AK T I V I TÁ S
ÖNMAGUNKÉ RT
„Nem elég azt tudni, amit más tud, kell hogy
legyen vízióm, irány, hogy merre akarok men-
ni. Nagyon kevés járt utat jártam. Kullogni
mindenki tud.”*
*Interjú Fa Nándorral, Mno 2018.01.07.
Pár száz évvel ezelőtt nem nagyon nyílt alkalom
a passzivitásra, mert az élet törvényei szigorúak
és egyszerűek voltak, a  puszta életben maradá-
sért is állandóan küzdeni kellett. A XXI. század
fogyasztói társadalmában a  hajdani megoldó-
képletek feleslegesnek látszanak, pedig olykor jól
jönne néhány régi, bölcs túlélési technika. Ma
már meg kell tanulnia mindenkinek, hogy csak
saját magára számíthat, nem lesz „megmentve”,
és önmagának kell erőfeszítéseket tennie saját
boldogulásáért. Aki ezt a leckét nem tanulja meg,
kiszolgáltatottá válik, és életének folytonos kísé-
rője marad a csalódás érzése. Ha feltesszük a kér-
dést, hogyan mozdulhatunk ki életünk passzivi-
tásából, egy „bátor” ember szájából nyilván azt
hallhatnánk, hogy a  gyengeség a  legrosszabb
tanácsadó. Csakhogy ő „gyárilag” bátor, nem is
tudja, milyen érzés félni az ismeretlentől, a kihí-
vásoktól, a nehézségektől. Aki feladhatná az ap-
róhirdetést: „kanapén ülve aggódást vállalok”,
nem nagyon mozdul ki abból a keretből, amit ön-
maga ácsol szorgosan. Bár sokan érzik boldogta-
lannak az  életüket és kilátástalannak a  helyze-
tüket, passzívak maradnak. Ilyenkor általában
a  szorongások elkerülése és a  kudarcoktól való
félelem áll a  háttérben – csak ennek a  feltárása
után lehet hozzáfogni az új perspektíva kialakí-
tásához. A saját személyiség ismerete és a reális
célok felállítása az  egyetlen biztosítéka annak,
hogy valaki a saját útját járja, és ne egy képzelet-
beli agárversenyen szaladjon olyan műnyúl után,
amit az irrealitás rángat az orra előtt.
A Z É LET...
Ma az  általános szlogen a  Carpe diem, amiben
nyilván benne van a „csak ma még...”, és a vágy,
hogy holnap másképp lesz – de a kétség is, hogy
lehet, már nem lesz holnap... A  változtatás-
hoz higgadt döntések kellenek, ám ezeket saját
önigazolásaink helyezik inaktív állapotba. Sok-
szor halljuk, hogy „már minek is...”, „tulajdon-
képpen nem is olyan rossz ez még...”, „másoknak
sokkal rosszabb...” – e mondatok nem szolgálnak
mást, mint olyan „összeméréseket”, amik papí-
ron persze megállják a helyüket, de saját életünk
kontextusába helyezve már elégtelenek. Össze-
hasonlíthatjuk magunkat a barátaink életével,
idegenek tragédiáival vagy a  jövő apokaliptikus
vízió­ival párhuzamba állított jelenünkkel, de ez
csak a passzivitást fogja szolgálni.
A változtatás fontosságát jótékonyan elfedhe-
ti egyfajta perceptuális vakság, mely az életnek
csak az önigazolásokat támogató részeit enge-
NE H A GY D, H O GY E L ME N J E N ME L L E T T E D A Z É L E T !
di látni. Aki érzelmi döntéseiben folyamato-
san ezt alkalmazza, önmagát kényszeríti arra,
hogy úgy éljen, ahogy valójában nem szeretne.
Ha azonban a  vágyak mégis felszínre jutnak,
nem jó érzéseket váltanak ki, hanem olykor in-
gerültséget vagy tudattalan irigységet, sőt ha-
ragot is. Ez jelenik meg a „Na persze, neki azért
sikerül, mert tolják a szekerét!”, vagy „Persze,
könnyen talált magának új párt, mást se csi-
nál egész nap, mint saját magával foglalkozik,
hát így könnyű!” – gondolatokban. Az irigység
talaján kialakuló érzelmek nem lesznek jó ta-
nácsadók, különösen akkor nem, ha ráerősíte-
nek a passzivitásra.
A TANULT TE HETETLE NSÉG
Amint azt Kopp Mária vizsgálataiból tudjuk,
a stressz akkor ártalmas, ha negatív érzelmek-
kel társul, tehát a  szubjektív megélése rossz.
Azok pedig, akik nem érzik jól magukat a bő-
rükben, kevés jó dolgot látnak maguk előtt.
Nem könnyű elhinni, hogy létezhet jobb, hogy
lehetne bátrabban, hogy bármely életkorban
lehetséges a változtatás.
Az optimális lelkiállapot persze nem az  „ultra-
boldogság”, amit néha a filmekben látunk, mert
azt olyan forgatókönyvírók írják, akik tudják,
hogy ez a felnőttek meséje. Az életet leginkább
a  saját helyzet-képességek-lehetőségek-önérté-
kelés négyszögében lehet úgy komponálni, hogy
az ember a lehető legtöbb jó érzést átélhesse.
A saját helyzetünk felismerése azt jelenti, hogy
harmincévesen nem kell keseregni azon, még-
is másik iskolába kellett volna jelentkezni 18
évesen, vagy mégis a  balettképzőt kellett vol-
na választani hatévesen. Ezek már olyan „ha és
akkor” stratégiák, amik csak a kudarcok cizel-
lálásáról szólhatnak, és arról, hogy már lehe-
tetlenség változtatni bármin.
Mindenkinek vannak kritikus élethelyze-
tei, amelyek megkívánják, hogy a  cél érdeké-
ben mozgósítsa megküzdő (coping) stratégi-
áit. A  krízisek tehát olyankor jók is lehetnek,
ha valaki a  kihívást érzi és nem a  sodródást
kiváltó tehetetlenséget. Ilyen jelenség Selig-
man professzor híres tanult optimizmusa: fon-
tos, hogy tisztában legyünk a  kitűzött célok-
kal. Ha bezárjuk magunkat a saját elvárásaink
közé, egy idő után biztosan az irrealitás győz,
és maradnak a negatív érzelmek – ezzel szem-
ben a  pozitív stressz olyan, mint egy érdekes
és erőfeszítést igénylő helyzet, amiben vannak
eszközeink, nem vagyunk kiszolgáltatottak.
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M 7
NE H A GY D, H O GY E L ME N J E N ME L L E T T E D A Z É L E T !
DE HOGYAN LE HETNÉ NK ÖNMAGUNK
VALÓDI SEGÍ TŐI?
A tanult optimizmus, vagyis az  élet más érzel-
mekkel való megközelítése nem az  irrealitásra
épít. Nem arról szól, hogy képzeljünk el gyönyö-
rű helyszíneket és benne önmagunkat egy fotó-
modell külsejével és egy milliomosnő bankbetét-
jével. Prózaibb ennél. Azt mondja, hogy nézzük
meg, kik vagyunk, és mire vagyunk valóban ké-
pesek. Ehhez keressünk múltbeli pozitív tapasz-
talatot. Az átlagember nem szokta megmenteni
a világot, tehát nem hihetetlen kalandokról szó-
ló tapasztalatok vagy emlékek kellenek, hanem
olyan pozitív saját emlékek, amiben az ember át-
élheti, hogy akkor „képes volt rá”.
A „nem adom fel” nem fo-
A „nem adom fel” gadkozás, hanem önma-
gunknak tett ígéret, amit
nem fogadkozás, mindenképpen érdemes be-
tartani – még akkor is, ha
hanem önma- azt érezzük, hogy ehhez
gunknak tett erőszakot kell tenni magun-
kon. Filmeken oly sokszor
ígéret, amit min- látunk szereplőket, akik
nem kevés energiával és
denképpen érde- harccal az  életüket változ-
tatják meg – a saját életün-
mes betartani ket viszont prózai közelség-
ből szemléljük, és sokszor
még csak nem is drukkolunk önmagunknak.
Gyakran látjuk, hogy legtöbben még csak nem is
tartanak fenn érzelmi kapcsolatot önmagukkal.
Az önreflexió hiánya arra utal, hogy nincs bel-
ső párbeszéd, nincs saját monológ, mellyel
tudatosíthatnánk, hogyan is érezzük ma-
gunkat az  életünkben. Az  alacsony önér-
s
tékelés, az  öndestrukció, az  önbecsülés
e lő fi zeté
E g yé ve s ám . hullámzó mivolta gátolja az  önreflexió
– 6 la psz ett
t h e ly alakulását, mert olyan képet mutat, ami
4 74 0 F
0 Ft!
most 3 9 9 szerint „jobb nem végiggondolni a dolga-
inkat”, mert az csak elkeseredést szül.
DE L E M !
M EG R E N De ahhoz, hogy kitartóak lehessünk,
önmagunkról szóló pozitív érzéseket
kell átélnünk. Ha valaki képes azt mondani
magának, „jól van, ezt is elérted!”, akkor nem
tesz mást, mint elismerően gondolkodik és elé-
gedettségérzést generál saját magának – ám
az emberek ezt nagyon ritkán teszik meg. Álta-
Tari
lában mindenki rohan, és nem fordít elég időt
Annamária arra, hogy pár percet lelkiállapota „vizsgála-
pszichoterapeuta, tával” töltsön. Így növekednek a  mélypontok,
pszichoanalitikus ahelyett, hogy mint „krízis” szituációk olyan
erőfeszítésekre késztetnének, amiben valaki
8 M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M
A S Z E R E L E MR Ő L
„A BOLDOGSÁGHOZ EGYETLEN ÚT VEZET:
nem csupán a kispadról nézi, hogy mások ho- NEM SZABAD AGGÓDNUNK
gyan csinálják...
OLYASMIK MIATT, AMIK TÚLESNEK
„SZ E RETNE ÖN BOLDOG LE NNI?” A HATÓKÖRÜNKÖN.”  EPIKTÉTOSZ
Alig van olyan ember, aki erre a kérdésre nemmel
válaszolna, mégis, alapvető boldogságszintünket
a kutatók szerint semmi nem növeli meg hosszú
időre, csak ha teszünk érte valamit. Genetiku-
san meghatározott boldogságszintünk mindös�-
sze az általános boldogság ötven százalékát adja,
további tíz százalékot tesz hozzá a környezetünk,
családi állapotunk, egészségünk stb. Ám a  ma-
radék negyven százalékért mi magunk vagyunk
a felelősek – ez pedig jó hír, mert sok mindent te-
hetünk önmagunk érdekében.
Nem mindegy, milyen szemmel nézünk ma-
gunkra. A  félelem és a  szorongás leküzdhető
érzések, ha nem felejtjük el, hogy a  legfonto-
sabb érzelmi támaszt magunktól kaphatjuk.
Aki folyamatosan a  külső környezet vélemé-
nyére alapoz, és azért küzd, hogy ott minden
pozitív legyen, nem tud felszabadultan élni.
Az  állandó megfelelni vágyás általában szo-
rongáskeltő, tehát lehetetlenné teszi, hogy
nyugodt és kiegyensúlyozott érzelmi állapot
alakuljon ki valakinek az életében.
Az évek előrehaladása nem megállítható, ez
tény, de a hozzá fűződő érzelmi viszony annál
inkább alakítható. Sokat számít, hogy az élet-
tel valaki elégedett-e, vagy inkább azt érzi,
múlik az  idő, már nem lesz ideje... olyan dol-
gokra, amit a többiek már mind megcsináltak.
Ez az  akadálypálya-szimbólum mutatja, hogy
az életkor ebben az esetben egy verseny időmé-
rőjeként működik, és nem a megnyugtató elfo-
gadás, hanem a sürgetettség érzésének megje-
lenéséhez vezet.
Aki krízisállapotként éli meg, hogy a  negyve-
nes/ötvenes/hatvanas évei felé közelít vagy
Sikeres
már benne is van, azt jelenti, hogy képtelen
az  elfogadásra, vagyis rivalizáció és szoron-
gás színezi a napjait. Ez viszont a külvilág szá-
mára is látható jelekben mutatkozik meg, mert
az elégedetlenség, a depresszív érzések sokszor
örökös rosszkedvet, ingerlékenységet okoznak.
Akinek megfelelő önismerete van, az  tudja,
párkapcsolatok
hogy a belső kisugárzás tesz fiatallá és vonzóvá
mindenkit. És valójában nem a számokkal leír-
ható életkor számít, hanem a megélt élmények,
az a jó egyensúly, mely bármely életkorban ki- Limpár Imre
csillan a ráncok közül is...
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M 9
A S Z E R E L E MR Ő L
Mi is a boldogság? Hajlamosak
vagyunk azt hinni, hogy azonos
a fájdalomnélküliséggel, s abban
bízunk, egyszer majd eljön
az aranykor, ahol minden negatív
érzelem megszűnik, s ezt a fennkölt
érzelmi magaslatot örökre
megosztjuk kedvesünkkel – szinte
a mitológiai Philemon és Baucis
módjára eggyé válunk.
E Z JÁR NE KÜNK?
A XX. század elhozta, a XXI. század pedig egy-
re jobban erősíti bennünk az  öntudatos jogot:
nekünk jár a  boldogság és a  siker, fel vagyunk
háborodva, ha nem jön el, s újra és újra bele­
esünk a jól ismert gyötrelmek szakadékába. Tel-
nek a hónapok, leperegnek az évek, s a vágyott
aranykor illúzió marad. A végén aztán rákenjük
az Istenre, a sorsra, a szerencsére vagy valame-
lyik felmenőnkre, aki ilyen pszichés terhet me-
részelt örökül hagyni ránk.
Epiktétosz kétezer éves tanácsát közben va-
lahogy elengedtük a  fülünk mellett – pedig ez
az  elfeledett szentencia elegendő lenne, hogy
mindannyiunk heti mosolyindexe kicsit maga-
sabb legyen. Ezen elv szerint cselekedni, gon-
dolkodni azonban roppant nehéz, hiszen ha
meggyőződésünk, hogy a  boldogság és a  siker
jár nekünk, akkor valójában passzív elszenve-
dői, mártírjai, áldozatai, s nem alakítói leszünk
az életnek. Emiatt úgy éljük meg, hogy saját éle-
tünk csupán történik, de vajmi kevés beleszó-
lásunk van az események alakulásába – vagyis
nem vagyunk urai önmagunk és kapcsolataink
meghatározásának sem. A  kígyó a  farkába ha-
rap, a kör bezárul, s azt hisszük, nincs menek-
vés. Létezik azonban másik ösvény, amin elin-
dulhatunk. Ha mindent úgy csinálunk, ahogy
eddig, az eredmény sem fog változni – s ez kü-
lönösen igaz párkapcsolati értelemben. Ezért ér-
demes megfontolni az alábbi lehetőségeket.
SA JÁT HATÓKÖRÜNK
Tudatosan nem lehet érzelmeket generálni. Ha
lehetne, akkor most, kedves Olvasóm, egy má-
sodperc alatt tudnál eufóriát, szenvedélyt, ka-
tarzist érezni, pusztán egy apró rágondolással.
De ez nem így működik. Az  érzés tehát majd
mindannak a  következménye lesz, amit teszel
10 M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M
vagy nem teszel. Magyarán: érzelmi hogylé-
tünk – legalábbis ebben a direkt formában – ha-
tókörünkön kívül van. A  lehetőség abban áll,
ami a hatókörön belül maradt: önmagunk! Ön-
magunkat ugyanis lehet formálni. Ez az  egyik
kulcs. Sokan elképzelik, sőt rigorózus listákba
szedve le is írják, milyen is legyen a férjük/fele-
ségük. Mindenre kitérnek, a sármos, szexi külső-
ségekre éppúgy, mint a humoros, kulturált belső
viszonyulásokra. Csakhogy egy másik listáról el-
feledkeznek: önmaguk sajátosságairól. A kérdés
így hangzik: az az ideálszemély, akit én elképze-
lek jövendőbelimnek, vajon szóba állna-e velem,
meg akarná-e ismerni azt a személyt, aki most,
ebben a pillanatban vagyok? Ha a válasz „Nem!”
– márpedig, ha realisták vagyunk, akkor sokszor
„Nem!” –, le kell vonnunk a  tanulságot: Miben
kell mindenképp megváltoznunk?
Ezen a  ponton hátrálnak meg a  legtöbben, s
önigazoló, maszatoló mondatokkal áltatják
magukat, például: „Azt akarom, hogy maga-
mért szeressen, olyannak, amilyen vagyok.”
Ezzel pedig kimondják: nem hajlandóak meg-
változni.
Garancia természetesen nincs. Ha elindulunk
a változás útján és révbe érünk, ez még nem je-
lenti, hogy valóban megismerjük életünk sze-
relmét, és sorsunkat összekötjük vele. Ha vi-
szont nem indulunk el ezen az úton, maradnak
az illúziók és a dajkamesék a ránk váró király-
kisasszonyról és a  fehér paripán érkező lova-
gunkról. Lehet, hogy eljön, lehet, hogy nem;
az esetek többségében azonban nem. Sportha-
sonlattal élve, ha elkezdek 5 évesen rendsze-
resen úszni, akkor megvan a lehetősége, hogy
olimpikon leszek, ha ellenben nem úszom gye-
rekkoromban, olimpikon bizonyosan nem le-
szek. Vegyük észre, a történetben a titkos ös�-
szetevő nem az olimpia, hanem az úszás maga.
MEGALKUVÁ S VS. KOMPROMISSZUMOK
A legkeserűbb szájízt önmagunk elárulása jelen-
ti. Hiszünk valamiben, vallunk egy értékrendet,
látjuk valahogy a  világot. Erre – ha a  fejlődés-
történetünkben komolyabb nehézség nem volt
– kellőképp büszkék is vagyunk, hiszen énünk
része, identitásunk szerves alkotóeleme mindez.
Elárulni, felrúgni önmagunk legmélyebb részét
bizonyosan visszaüt néhány év, esetleg egy-két
évtized után. A  megalkuvás íze olyan kese-
rű lesz, hogy újabb és újabb mételyt okoz majd
fennálló kapcsolatunkban, akkor pedig a  válás
elkerülhetetlen lesz.
A S Z E R E L E MR Ő L
Hogy mindezt megelőzzük, a  minimális felté-
tel a határ kijelölése. Mi az a pont, amitől meg-
alkuvásnak élnénk meg kapcsolatunk sajátos
jellemzőinek vagy párunk egyik-másik tulaj-
donságának, szokásának, viselkedésének elfo-
gadását?
Sokan annyira vágynak a  párkapcsolati si-
kerre, az  elképzelt boldogságra, a  házasság-
ra, hogy a  kapcsolat kialakulásának hajnalán
gond nélkül átlépnek a  kettejük között felme-
rülő súlyos problémákon, amik végül önma-
guk elárulásához vezetnek. Ekkor pedig az ön-
becsapás ismert trükkjét alkalmazva mindezt
kompromisszumnak láttatják önmagukkal és
a másikkal – pedig nem az. Következésképpen
merjünk, ne csak tudjunk különbséget tenni lé-
nyeges és lényegtelen között, mert míg komp-
romisszumokra szükség van a siker felé vezető
úton, addig a megalkuvás érzete a kudarc biz-
tos forrása.
NINC S OLYAN, HOGY KÉSZ
tot méterrúddal? Nem lehet, mégis ezt tesszük
A maximalisták és a perfekcionisták egyértel-
nap mint nap, amikor olyan könnyen ítéletet
műen hátrányból indulnak. Nem lehet a végére
mondunk mások életéről, így párkapcsolatáról
érni és azt mondani: „Végre kész, nincs több te-
is. Nem kellene egy kicsit alázatosabbnak len-
endőm vele (ti. a párkapcsolattal).” Nem lehet
nünk? A végén még minket is éppúgy elítélnek
letudni és túllenni a párkapcsolati építkezésen.
majd valamelyik sikermutató kudarca miatt…
Amíg élünk, minden egyes napon innunk, en-
Mi a  siker? Nézetem szerint az, ha olyan éle-
nünk kell – nem tudjuk előre meginni az  élet-
tet élhetünk, amit élni szeretnénk. Ez a definí-
hez szükséges összes vizet és tápanyagot. Utób-
ció kellően konkrét, de mégis tág teret ad va-
bi analógia persze szégyenletesen gyermeteg
lamennyiünknek, hogy ki merjük mondani,
és evidens, de legalább ennyire gyermeteg, ha
milyen az az élet, amit élni szeretnénk a mezei
elhitetjük magunkkal, hogy létezik egy nagy
hétköznapokon. A  párkapcsolati siker ugyanis
„párkapcsolati rév”, ahova behajózunk.
„Boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Valóban? sosem az ünnepnapok eposzi nagyságában ke- Limpár
Véletlenül nem veszekedtek párszor? Nem sér- resendő – az legfeljebb apró tükör lehet –, ha- Imre
tődtek meg egy-egy félreértésen, nézeteltérésen? nem a mindennapok szürke forgatagában, amit tanácsadó
a  legdrágább kincsünkkel mérünk: a  közösen
Ne építsünk illúziókat, helyette fontoljuk meg, szakpszichológus
megélt és nem csupán leélt idővel.
hogy – egy életviteli elv szerint – minden nap
egy külön élet. Nem elég egyszer kimonda-
ni az oltár előtt, hogy „szeretlek”, és azzal po-
énkodni a  cimboráknak, barátnőknek, hogy A SIKER TERVEZHETŐ
„visszavonásig érvényes”. Ez ugyanis a párkap- A legtöbb sikerrel foglalkozó könyv
csolati empátia hiányának biztos jele. könnyű és gyors utat kínál a révbe éréshez,
nem így Limpár Imre új könyve.
PÁRK APC SOL AT I SIKE RDE FINÍCIÓ „A változás nem magától történik,
hanem kőkemény, szenvedéssel teli és
A ’boldogság’ és a  ’siker’ szavakkal az  a  baj, örömökkel tarkított belső munkából fakad,
hogy mára teljesen kiüresedtek. Azt hisszük, és nem egyszerűen attól jön létre, hogy
a tükör előtt különféle varázsszavakat
tudjuk, miről beszélünk. Dobálózunk velük, mormolunk – bármennyire is kecsegtetően kínálják ezt az
de nem nézünk érdemben a szavak mögé – rá- üveggyöngyöt oly sokan.”
adásul közben arra is hajlamosak lettünk, hogy Ajánljuk azoknak, akik hajlandók végre kezükbe venni
mindenkit ugyanazzal a  mérőszalaggal mér- a saját sorsukat. Ez a könyv a hogyanokról szól.
jünk. De lehet-e az ízt hőmérővel mérni, az illa-
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M 11
TE KIÁLL SZ MAGADÉRT ?
Kollár János
Melinda dühös.
Csúnyán sarokba szorították
a legutóbbi veszekedés
alkalmával. Dühös a párjára,
és ami a legrosszabb,
dühös saját magára, hiszen
a férjének igaza volt.
Tényleg nem kellett volna
odaégetnie a vacsorát. Nem
figyelt, telefonálgatott
főzés közben. Már majdnem
be is ismerte a hibát,
amikor Márton letámadta.
Az a hangnem! Így azért
nem lehet vele beszélni!
Földbe döngölni azért nem
hagyja magát! Ezt azért
mégsem lehet csinálni!
Márton dühös.
Melinda megint odaégette
a vacsorát. Persze, megint
telefonálgatott főzés
közben, pedig már százszor
megbeszélték, hogy…
Na, mindegy. Amikor szóvá
teszi a hibát, az asszony
persze visszavág. Még neki
áll feljebb! Mintha nem is
hibázott volna! Ezt azért
mégsem lehet csinálni!
12 M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M
k
inél van az igazság? Mártonnál, aki jo-
gosan tolja le Melindát, amiért oda-
égette a vacsorát? Melindánál, aki nem
hagyja, hogy minősíthetetlen hangon beszéljenek
vele? És egyáltalán: mit lehet tenni, hogy Márton is
megkapja a rendes vacsoráját, de Melinda se legyen
megalázott helyzetben? Létezik olyan módszer,
amely segít megoldani a problémát?
Az asszertivitás annak művészete, hogy elér-
jük, amit szeretnénk, és ezzel ne bántsunk meg
másokat, ne provokáljunk vitát vagy veszekedést.
Lehet a békés önérvényesítés művészetének is ne-
vezni. Aki egy kicsit ízlelgeti a fogalmat, elméjében,
szívé­ben forgatja, azonnal fel fogja ismerni: ez az
egyik legnehezebb dolog a világon. Ezért is lehet
joggal művészetnek hívni. Elsajátításához gyakorlás,
türelem szükséges, valamint az, hogy tanuljunk
saját hibáinkból, kudarcainkból, és a tanultakat
alkalmazzuk, mikor legközelebb hasonló helyzetbe
kerülünk. Mártonnak volt igaza? Persze, hogy jo-
gos volt a felháborodása. Az emberi kapcsolatok
azonban túllépnek a jogi kereteken. Nem az dönt,
kinek volt igaza, hanem az, mit szeretnék elérni
a kapcsolatomban. „És hibáztam néha akkor is,
ha igazam volt” – Presser Gábor és Sztevanovity
Dusán mesterien megfogalmazott félmondatában
rengeteg igazság rejlik. Hiába van – jogi értelemben
– igazam, ha az igazságomat arra használom, hogy
sarokba szorítsam, megalázzam, emberi méltósá-
gában megbántsam a másik felet. Amennyiben így
teszek, máris mindketten vesztettünk.
Egymás lábnyomában
Mi történik, ha két ausztrál bennszülött összevi-
tatkozik, és nem tudják megnyugtatóan rendezni a
problémájukat? – teszi fel a kérdést Marlo Morgan
Vidd hírét az Igazaknak című könyvében. Ilyenkor
beállnak egymás lábnyomába, és a másik érveit
használva, a másik fél „bőrébe bújva” folytatják a
vitát. Szerepet cserélnek, ezzel is igazolva azt, hogy
odafigyelnek egymásra, s nem csupán saját ma-
gukra, érveikre, érzelmeikre koncentrálnak. Ha még
így sem sikerül dűlőre jutniuk, hívnak egy harmadik
személyt, aki segít eldönteni a vitát. A nyugati világ-
ban őt mediátornak, közvetítőnek hívnánk.
Látszólag nagyon messze áll ettől David Bohm
kvantumfizikus gondolatkísérlete, pedig való-
jában ő is ezt a kérdést boncolgatja. Azt mondja,
képzeljünk el egy akváriumot, amellyel szem-
ben, és amely mellett egy-egy kamerát helyezünk
el, objektívjüket az akváriumra irányítva. Ebben
TE KIÁLL SZ MAGADÉRT ?
a helyzetben tehát az egyik az akváriumot elölről,
a másik oldalról veszi. A kamerák által közvetített
képeket játszó két monitort egymás mellé helyezzük
– mondjuk egy kirakatban. Ha valaki sietve rápillant
a monitorokra, azt fogja hinni, két akváriumot lát. Ha
egy pillanatra megáll, esetleg rácsodálkozik arra, hogy
a két képernyőn egyszerre mozognak a halak. Ha
azonban még egy csöpp időt szán a bámészkodásra,
fel fogja ismerni, hogy ugyanazt az akváriumot látja,
csak két különböző szögből. David Bohm felismerése
szerint igaz, hogy egy háromdimenziós világban kü-
lönálló lényeknek látszunk, mint ahogy egy hal is két
különböző halnak látszik, ha két eltérő szögből veszi a
kamera, de ez pusztán látszat. Valójában mindnyájan
egy egység részei vagyunk. Ezt az egységet ismerték
fel az ausztrál bennszülöttek akkor, amikor képesek
voltak egymás lábnyomába állva, egymás gondolko-
dásmódjába helyezkedve érvelni annak érdekében,
hogy megoldást találjanak egy problémára. Ez volna
a kulcs? Amennyiben túlnyomó többségünkben kö-
vetnénk ezt a bölcsességet, akkor például a parlamenti
viták elfajulását megelőzően a Ház elnöke utasíthatná
a pártokat arra, hogy cseréljenek helyet, és most a
másik párt által hangoztatott érvek segítségével iga-
zolják, hogy odafigyeltek egymásra, és valóban közös
megoldásra törekszenek.
Annak felismerése, hogy ha egy vita vé-
gén valamelyik fél vesztesnek érzi magát, akkor
a másik fél is veszít – azaz hogy az úgynevezett
„nyerő-vesztő” játszmák nem vezetnek hosszú tá-
von pozitív megoldáshoz egyik fél számára sem –,
elindíthat bennünket az asszertivitás felé vezető
úton. A fenti példánál maradva lehet, hogy Már-
ton a veszekedés végén győztesnek érzi magát,
de biztos lehet abban, hogy győzelme pürrhoszi,
hiszen többet veszített, mint amennyit ideiglenesen
nyerni gondolt. Melindában megmaradt a szálka,
amely egy idő után Mártont is szúrni fogja. Az
olyan viták, veszekedések, amelyek arra irányulnak,
hogy az egyik fél győztesként kerüljön ki a másik
rovására (és sajnos ezek többsége ilyen), sohasem
vezetnek békéhez, mindig újabb problémaforrást
jelentenek.
Egy vita – két nyertes
Hogy lehet elérni, hogy mindkét fél nyertesnek
érezze magát a vita végén? (Szándékosan alkal-
mazom a „vita” szót, hiszen a veszekedés álta-
lában nem közös megoldásra, hanem a másik
megbántására irányul.) Természetesen asszer-
tív megoldások alkalmazásával. Mit is jelent ez?
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M 13
TE KIÁLL SZ MAGADÉRT ?
Nem többet, de nem is kevesebbet, mint azt, hogy
fel kell nőnünk az ausztrál bennszülöttek gondol-
kodásmódjához, és képessé kell válnunk arra, hogy
a másik szemszögéből is meg tudjuk vizsgálni
a vitatott témát. Röviden: empátiát kell érez-
nünk a vitapartnerünk iránt. A legegyszerűbben
megfogalmazva: meg kell őt értenünk, és ennek
a megértésnek tanújelét is kell adnunk.
Ennek g yakorlásában sokat segít, ha ös�-
szehasonlítjuk az asztaliteniszezés és a kosár-
labdázás labdatovábbítási módját. Pingpongo-
zás közben nincs időnk, lehetőségünk arra, hogy
a labdát tartogassuk, ehelyett igyekszünk azonnal –
persze a rendelkezésre álló rövid idő alatt a lehető leg-
jobban helyezve – visszaütni. Kosarazás során viszont
a legritkább esetben ütjük tovább a labdát, csak akkor,
ha igen szorongatott helyzetben vagyunk. Minden
más esetben lehetőségünk nyílik arra, hogy megáll-
junk, s a labdát megragadva, magunkhoz közel húzva
eldöntsük, merre továbbítjuk. A vita során kapott
információkkal is érdemes így tennünk – azaz kerül-
nünk kell az azonnali visszavágást, viszont jó, ha egy
kicsit „szívközelbe” hozzuk a másik fél érveit, átérezve
a mögöttük rejlő indítékokat, érzelmeket, és mindeze-
ket figyelembe véve válaszolunk. Ehhez eleinte talán
több idő szükséges (nem véletlenül mondják, hogy
mielőtt válaszolnánk egy vitában, számoljunk el tízig),
de ez gyakorlással lényegesen csökkenthető.
„Az én hátamon fát lehet vágni”
Miért nehéz asszertív magatartással élni pl. egy vita
során? Elsősorban azért, mert egyszerre legalább
lő fi ze té s kétfelé kell figyelnünk: saját magunkra és a vita-
e a partner joggal reagál felháborodással, hiszen nem
E g yé ve s ám .
– 6 la psz ett partnerünkre. Már nemcsak az ÉN számít, hanem
e ly
4 74 0 Ft h Ft!
0 a TE is. Másodsorban azért, mert hozzászoktunk
most 3 9 9
ahhoz, hogy egy vitás helyzetet versengésként
G R E N D E L E M!
ME éljünk meg. Valakinek győzedelmeskednie kell a
másik fölött! Lehetek győztes, vagy elfogadhatom
a vesztes pozíciót. Lehetek agresszív vagy passzív. Az
agresszivitás veszekedést provokáló természetét mind-
nyájan ismerjük. Akkor a passzivitás volna a megoldás?
A passzív magatartás igen gyakori, főként a segítő
foglalkozást űzők között. Miért? Mert sokan közülük
(tévesen) így gondolkodnak: „Segítő vagyok, tehát a
hivatásom az, hogy mások kívánságainak minden kö-
rülmények között eleget tegyek. Az én hátamon fát
lehet vágni.” Talán meglepően hangzik, de ez a passzív
magatartás ugyanolyan agresszív, mint ha másokra
zúdítaná haragját az illető. A különbség csupán annyi,
hogy az agresszivitás kését ezúttal saját torkának sze-
gezi az ember. Befelé agresszív. Szeretne mindenkinek
megfelelni, de ez természetesen lehetetlen, így végül a
14 M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M
saját elvárásait sem tudja teljesíteni. Úgy érzi, kudarcot
vallott. Az ilyen személyiségekre jellemző, hogy látszólag
mindent elviselnek, eltűrnek, mindenki felé mosolyog-
nak – e látszólagos nyugalom forrása azonban nem
a belső egyensúly, hanem a félelem attól, hogy
nem fogadják el őket. Ezek az emberek azon-
ban általában önmagukat sem tudják elfogadni.
Ennek hátterében lehet gyermekkorban elszenve-
dett – akár tudattalan – szülői elutasítás, vagy más,
a személyiségüket súlyosan károsító pszichotrauma,
amely azt „tanította meg” nekik, hogy nem szerethe-
tőek. Így aztán mindent megtesznek annak érdekében,
hogy megszerezzék mások szeretetét. Ez a törekvésük
– megfelelő önelfogadás híján – természetesen ma-
radéktalanul sosem teljesülhet, hiszen ha saját ma-
gukat nem tudják eléggé elfogadni és szeretni, akkor
más elfogadó magatartásával szemben is állandó
gyanakvással viseltetnek. Ebből következik a „megte-
szek mindent, mégsem szeretnek” önbeteljesítő jóslata.
A túlnyomóan passzív magatartású emberek elsősorban
magukra figyelnek. Ha másokon segítenek, azt többnyire
azért teszik, hogy a saját önértékelésüket növeljék. Ez
azonban olyasfajta próbálkozás, mint feneketlen kutat
vízzel megtölteni. A „kút fenekét” saját önelfogadásuk
alkotná.
Asszertívnak lenni tehát azért is nehéz, mert ahhoz,
hogy a másik személyt elfogadjam, vele együtt tudjak
érezni, először saját magamat kell elfogadnom. „Szeresd
felebarátodat, mint tenmagadat” – olvashatjuk Márk
evangéliumában, és ez a mondat óriási bölcsességet
rejt. Kiemeli az önelfogadás fontosságát. Ha valaki nem
képes magát szeretni, másokat is nehezen tud elfogadni,
bárhogy is törekszik rá. Általában ők a passzív, „befelé
agresszív” személyek. Ennek a magatartásnak – amen�-
nyiben meghatározó személyiségjeggyé válik, súlyos kö-
vetkezményei lehetnek: pszichoszomatikus betegségek,
komolyabb szövődmények, egyes kutatók szerint akár
rák emésztheti az ilyen személyt. Az önelfogadás útján
azonban nem olyan nehéz elindulni, nincs rajta „útépítés
miatt lezárva” tábla! Megfelelő önismeret szükségeltetik
hozzá, amely önismereti csoportokban vagy feltáró pszi-
choterápiák révén is elérhető. Ezt az utat gyakran mély
völgyek, nehezen megmászható hegycsúcsok, meglepő
élmények jellemzik, bejárása azonban izgalmas, és min-
denképpen megéri a fáradságot.
A nyuszi meg a fűnyíró – avagy csak
pozitívan!
Az asszertív magatartásra jellemző a pozitív attitűd,
az abban való hit, hogy egy helyzet mindkét fél szá-
mára kedvező módon is megoldható. Sajnos gyakran
elvetjük elképzeléseinket, vágyainkat ahelyett, hogy
TE KIÁLL SZ MAGADÉRT ?
értő szülő módjára nevelnénk őket. Ennek tipikus pél-
dája a történet, mely szerint a nyuszi szeretné lenyírni
a kertjében a füvet, de nincs fűnyírója. Eszébe jut, hogy
a süninek van egy, ezért elhatározza, hogy kölcsön-
kéri tőle. Ahogy megy, mendegél, gondolkodni kezd:
„A süni biztosan ideadja azt a fűnyírót. Ámbár lehet,
hogy éppen kell neki is. Tulajdonképpen elég magának
való alak, ritkán mozdul ki otthonról. Biztos azért,
mert nincs sok barátja. Talán épp amiatt, mert irigy.
Akkor érdemes behatóbb figyelmet szentelni ezeknek,
Ha nem adja kölcsön, akkor valószínűleg nem is azért
ha magatartásunkban valamelyik uralkodóvá válik.
teszi, mert szüksége van rá, hanem mert egyszerűen
csak utálatos. Most jut eszembe, hogy a múltkor a
malacnak sem adta oda a metszőollóját. Szemét alak!
Na, mindegy, ha már elindultam, nem fordulok vissza,
2 Senki sem tud mindig asszertív lenni.
A legtöbb, amit tehetünk, hogy törekszünk rá.
Minél többet gyakoroljuk, annál jobban megy majd. Mi
pedig egész biztosan hiába teszem meg ezt a nagy utat.
történik akkor, ha minden törekvésünk ellenére sem si-
Micsoda disznóság!” A nyuszi odaér a sünihez, aki szí-
kerül asszertív magatartást tanúsítanunk egy helyzetben?
vélyesen köszönti: „Szervusz, nyuszi!” Mire a nyuszi:
Ilyenkor emlékezzünk arra, hogy van humorérzékünk.
„Tudod mit? Cseszd meg a fűnyíródat!”
Ez természetesen nem arra való, hogy a másikon neves-
Az asszertív magatartásnak számos kommuniká-
sünk, hanem arra, hogy vele együtt viduljunk. Robert
ciós jellemzője is van. Az ilyen megoldásokat használó
Fulghum egy írásában szerepel Elias Schwartz cipész, aki
ember több úgynevezett „én-üzenetet” használ, mint
legjobb tudása ellenére sem tud megjavítani egy cipőt,
„te-üzenetet”. Ez annyit jelent, hogy címkézés, meg-
viszont mikor sajnálattal visszacsomagolja azt gazdájá-
bélyegzés helyett inkább arról beszél, hogyan hatott
nak, a csomagba rejt néhány csokis kekszet is egy üze-
rá a másik viselkedése. A „Te olyan faragatlan vagy!”
nettel együtt, mely szerint „Ha nem is érdemes megcsi-
vád helyett például a „Rosszul esett, ahogy velem be-
nálni valamit, azért érdemes jól nem megcsinálni”.
széltél” mondatot használja. A vád vitát provokál, ítél
és földbe döngöl. Az „én-üzenet” sokkal inkább a hely-
A cikk elején egy dühös, megbántott, veszekedő párról
zet megbeszélésére ösztönöz. Ugyanennyire fontos
beszéltünk. Nem volna tisztességes őket ebben az állapot-
az általánosítás kerülése. A „mindig” és „soha” kifeje-
ban hagynunk. Az asszertivitás segítségével számos meg-
zések egy-egy bántó szó kíséretében szintén a másik
oldást találhatunk, például Márton mondhatná ezt: „Na-
fél megalázását célozzák, és így nehéz közös nevezőre
gyon rosszul esik, hogy nem kapok vacsorát. Elismerem,
jutni. „Te mindig ezt csinálod” – hangzik a vád. Erre
biztosan fontos vagy annyira érdekes volt az a telefonbe-
szélgetés, hogy belefeledkeztél. Most nagyon éhes vagyok.
„mindig” csinálja azt. Esetleg gyakran. Az asszertív
Gondolom, te is. Tudnék segíteni?” Amennyiben Melinda
kommunikációra jellemző, hogy pontosan fogalmaz.
kezdeményezné a megoldásra törekvő beszélgetést, így
Jelen esetben például: „Bánt az, hogy ezt meg ezt tetted.”
is fogalmazhatna: „Nagyon rosszul esik, ahogy beszélsz
Az asszertív kommunikáció jellemzője az is, hogy egy
velem. Ilyenkor butának, hasznavehetetlennek érzem
vitában igyekszik pontosan fogalmazni, és a vitatott
magam. Szeretném, ha ezt tudnád, és törődnél velem.
eseményt lehetőleg azonnal szóvá tenni. A „múlt héten
Sajnálom, hogy odaégettem a vacsorát. Igyekszem más-
is azt csináltad”, veszekedést provokáló mondat helyett
a kifogásolt magatartásra akkor hívja fel a figyelmet,
kor jobban odafigyelni.” Dr. Kollár
Talán ez volna az egyik ideális megoldás, és jóllehet
amikor az történt (hiszen talán nem emlékszik mindkét
nem könnyű negatív érzelmeinken úrrá lenni, mégis
János –
fél pontosan arra, mi történt akár egy héttel azelőtt is). egyetemi docens,
rajtunk múlik, milyen gyakran szeretnénk a mind- klinikai és
„Gyakorolni, annyiunk számára megtanulható, asszertív magatar-
mentálhigiéniai
sokat gyakorolni!” tást alkalmazni. Mit tegyünk? A megoldás ismét egy szakpszichológus,
Aki az eddigieket elolvasván esetleg elkeseredett, mert viccben rejlik. Eszerint az egyik útkereszteződésben Semmelweis
sok negatívumban magára ismert, annak „felmentő a hegedűtokját szorongató fiatalember kétségbeeset- Egyetem
Magatartás­
seregként” szeretnék néhány gondolatot üzenni. ten fordul a mellette álló idősebb úrhoz: „Meg tudná
tudományi
mondani, kérem, hogy jutok el a Zeneakadémiára?”
Intézet
1 Senki sem „csak” passzív vagy agresszív, álta-
lában mindkét magatartásformát gyakoroljuk.
Az úr odafordul, és jobb mutatóujját intőn felemelve
válaszol: „Gyakorolni, sokat gyakorolni!”
M I N D E N N A P I P S Z I C H O LÓ G I A • 2 02 0 K Ü LÖ N S Z Á M 15
 MiPszi
webáruház  Megújult!

Előfizetne Szeretné
Előfizetne
a Mindennapi megrendelni
a Mindennapi
Pszichológia kiadványa-
Pszichológia
magazinra? inkat?
magazinra?

Válasszon kedvező csomagajánlataink közül!

Webáruházunkban gyorsan, egyszerűen megteheti!
Figyelje akcióinkat!
www.mipszi.hu