Wolfgang Amadeus Mozart (teljes neve Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart)

(Salzburg, 1756. január 27. – Bécs, 1791. december 5.) osztrák zeneszerző, zongorista, karnagy és
zenepedagógus, a bécsi klasszikusok egyike. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, első zeneműveit
hatévesen komponálta. Édesapja, Leopold Mozart pedig, aki a salzburgi érseki udvar muzsikusa volt,
lejegyezte őket, és mindent megtett annak érdekében, hogy fia minél alaposabb zenei képzésben
részesüljön. Mikor nyilvánvaló lett számára Wolfgang rendkívüli tehetsége, úgy érezte, hogy kötelessége
azt megmutatni a világnak. Ennek érdekében hosszú koncertkörutakat szervezett gyermekei számára,
amelyek során a csodagyerekek a korabeli Európa szinte valamennyi jelentős zenei és uralkodói
központjába eljutottak. A fiatal Mozartnak így lehetősége nyílt megismernie a korabeli Itália, Párizs,
London, Bécs zenei világát. Tizenegy évesen már egész estét betöltő vígoperát komponált, tizennégy
évesen pedig megírta első opera seriáját.

Két itáliai utazásuk után apa és fia hosszabb időt töltött Salzburgban, majd miután az új érsek,
Hieronymus von Colloredo (1732–1812) nem engedélyezte az apa hosszabb időre való eltávozását,
Mozart az édesanyjával (Anna Maria Pertl) indult utolsó nagy koncertkörútjára, Párizsba. Útközben
hosszabb időt töltöttek Mannheimben, ahol megismerte első nagy szerelmét, Aloysia Webert. Párizsban
aztán nem sikerült állást találnia, ráadásul édesanyja megbetegedett és meghalt. Miután hazautazott, az
érseki udvar muzsikusa lett. 1781-ben a müncheni városi színház felkérte, hogy komponáljon új operát a
karneváli szezonra. Mozart elvállalta a feladatot, és megírta az Idomeneót, amely nagy sikert aratott. A
bemutató után a városban töltötte az egész farsangi időszakot, majd rokonaihoz utazott Augsburgba.
Innen rendelte magához Hieronymus von Colloredo érsek Bécsbe. A császárvárosban többször is
megalázóan bánt Mozarttal, aki ezt nem hagyta szó nélkül. Végül úgy megsértette a főpapot, hogy szó
szerint kidobták az érseki palotából.

Mozart ekkor végleg szakított a salzburgi érseki udvarral. Bécsben telepedett le, ahol elsősorban
tanításból tartotta fenn magát. 1782-ben feleségül vette Constanze Webert. Még ebben az évben
bemutatta Szöktetés a szerájból című daljátékát, amely első komoly operasikere volt Bécsben. Közben
apja megbékélt a Weber családdal, akikkel szemben a kezdettől fogva ellenszenvet érzett. Ennek
eredményeképpen meghívta fiát és feleségét, hogy látogassák meg Salzburgban. A fiatal házaspár eleget
is tett a kérésnek, majd ők hívták vissza Leopoldot Bécsbe. Mozart közben hasztalan próbált szert tenni
jól jövedelmező állásra. Összeismerkedett Haydnnal, akinek hat vonósnégyesét ajánlotta. 1786-ban
megírta első közös operáját Da Pontéval, a Figaro házasságát. A darab a szerzők elleni intrika miatt nem
sokáig volt műsoron Bécsben, de Prágában nagy sikert aratott. A cseh főváros meg is hívta Mozartot,
hogy személyesen vezényelje az opera néhány előadását a városban, valamint ott koncertezzen. A prágai
színház új operát is rendelt tőle. Nem sokkal Bécsbe való visszatérése után értesült apja haláláról, akinek
temetésére sem utazott haza. 1787-ben a Don Giovannit óriási sikerrel mutatták be Prágában.

A Don Giovanni ezután Bécsben is nagy sikert aratott, ennek következtében II. József új operamegbízást
adott a zeneszerzőnek. Ennek az eredménye az 1790-ben bemutatott Così fan tutte lett. Még abban az
évben meghalt a császár. Utódja, II. Lipót nem hívta meg Mozartot a koronázási ünnepségeire, de a
zeneszerző saját szakállára mégis elutazott arra Frankfurtba. Mivel nem tudta magára vonni az uralkodó
figyelmét, végül csalódottan hazament. Közben egyre többet betegeskedett. Nem sokkal Bécsbe való
visszatérése után Emanuel Schikaneder színházigazgató rendelt tőle új operát, aminek ő maga írta a
librettóját. Közben Prágából is felkérést kapott: operát rendeltek tőle II. Lipót cseh királlyá koronázására.
Mozart eleget tett a kérésnek, minden más munkáját félbe hagyva megkomponálta a Titus kegyelmét,
amely szép sikert aratott. Nem sokkal utolsó operája, A varázsfuvola bemutatója után ágynak esett. Egy
rövid időre jobban lett, de 1791. november 20. után már nem volt képes elhagyni otthonát. December 5-
én hajnali 1 óra körül hunyt el.

Tartalomjegyzék

1 Élete

1.1 Családja és származása

1.2 A csodagyerek

1.3 Utazások Európában

1.4 Londonban

1.5 Hollandia és Párizs

1.6 Salzburg és Bécs

1.7 Itáliai utazás

1.8 Az Ascanio Albában és a Lucio Silla

1.9 Újabb bécsi próbálkozások és operabemutató Münchenben

1.10 Salzburgi évek

1.11 Útban Mannheim felé

1.12 Mannheim és a Weber család

1.13 Ismét Párizsban

1.14 Szakítása Aloysia Weberrel

1.15 Az Idomeneo
1.16 Szakítás az érseki udvarral

1.17 Constanze Weber

1.18 A Szöktetés a szerájból és egybekelése Constanzével

1.19 Salzburgi látogatás és újabb operapróbálkozások

1.20 Leopold bécsi látogatása

1.21 A Figaro házassága

1.22 Prágai utazások és a Don Giovanni

1.23 Utazás Berlinbe

1.24 Così fan tutte

1.25 Az utolsó hónapok

1.26 Mozart halála

2 Művészete

3 Kották

4 Magyarul megjelent írásai

5 Meghallgatható felvételek

6 Jegyzetek

7 További információk

7.1 Magyar nyelvű oldalak

7.2 Idegen nyelvű oldalak

8 Források

9 További szakirodalom

10 Kapcsolódó szócikkek

Élete

Családja és származása

A Mozart vezetéknevet először 1331-ben jegyezték fel egy bizonyos Heinrich Mozarthtal kapcsolatban,
aki Fischachban élt. A név más, Augsburg körzetében lévő falvakban is felbukkant a 14. századtól.
Többféle helyesírással is írták: Mozarth, Mozhard, Mozer. A zeneszerző családjának legrégebbi ismert
felmenője egy bizonyos Ändris Mozatzhart, aki 1486-ban szintén Augsburg körzetében élt. A Mozart
család legkorábbi ismert tagjai építőmesterek, kőművesek, szobrászok, kézművesek voltak. A zeneszerző
dédapja David Mozart (1620 körül–1685) kőművesmester volt Augsburgban, nagyapja, Johann Georg
Mozart (1679–1736) pedig ugyanott könyvkötőmester. A család más apai felmenői Baden-Badenből és
Ober Puschtainból származtak.[1]

Mozart szülőháza

A zeneszerző apja, Leopold Mozart is Augsburgban látta meg a napvilágot 1719-ben. 1743-ban került
Salzburgba, amikor is az érseki udvar zenekarának hegedűse lett. Ezekben az években ismerkedett meg
Anna Maria Walburga Pertlttel, akit 1747. november 21-én vett feleségül.[2] A Pertlt család javarészt
Salzburg vidékéről származott, de egyik águk Krems-Steinben és Bécsben telepedett le. A család tagjainak
többsége fizikai foglalkozást űzött, sokan közülük kertészek voltak.[1] A legtöbbre a zeneszerző anyai
nagyapja, Nicolaus Wolfgang Pertlt vitte, aki elvégezte a jogi egyetemet, és körzeti elöljáró volt St.
Gilgenben.[3]

A Mozart házaspár az esküvő után egy gazdag kereskedő, Lorenz Hagenauer házában talált otthonra. A
Hagenauer és a Mozart családot szoros barátság fűzte egymáshoz: gyermekeik együtt nőttek fel,
Leopoldnak Lorenz Hagenauer volt a gazdasági és a pénzügyi tanácsadója, aki később jelentősebb
összegekkel segítette elő a Mozart család európai körútjait. A Mozart házaspárnak összesen hét
gyermeke született, közülük azonban csak ketten érték meg a felnőttkort (a zeneszerző, valamint nővére),
hárman már kisgyermekkorukban elhunytak, ketten pedig nem sokkal élték túl nyolcadik életévüket.[4]
Wolfgang szüleinek hetedik, egyben utolsó gyermeke volt. Amikor 1756. január 27-én megszületett,
testvérei közül már csak ötéves nővére Maria Anna volt életben (családi becenevén Nannerl). Wolfgangot
másnap, január 28-án keresztelték meg a salzburgi dómban. A keresztelési anyakönyvbe Johannes
Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Gottlieb Mozart néven jegyezték be.[3] A számos keresztnév
mindegyikének megvolt a maga jelentése. A Johannes Chyrsostomus Aranyszájú Szent János egyházatyát
idézte, akinek napja január 27-re esett; a Wolfgang (Farkas) nevet anyai nagyapja után kapta.[5] A
Gottlieb és a Theophilus ugyanannak a névnek a német és görög változata, melynek jelentése ’Isten
kedveltje’ vagy ’Istent kedvelő’. Mozart ifjú korában szívesen használta e név olaszos Amedeo alakját,
később pedig rendszeresen franciásan Amadénak írta a nevét. A köztudatba átment latinos Amadeus
névalakot, illetve első keresztnevét ő maga sohasem használta. A családja és a barátai is általában
Wolfinak szólították.[3]

A csodagyerek
A zeneszerző életének első éveiről nem sok dokumentum maradt fent. Mindössze annyit lehet biztosan
tudni, hogy a gyermek Wolfgang szeretett tarokkozni, és egy bizonyos céllövő játékot is szívesen játszott.
A Mozart gyerekek nem jártak iskolába, az írás, olvasás és a számolás tudományát apjuktól sajátították el.
[6]

A Mozart család: Leopold Mozart, Wolfgang és Nannerl (Louis Carrogis Carmontelle vízfestménye)

Leopold Mozart az 1780-as években írt leveleiben részletesen taglalta, hogyan foglalkozott pár hónapos
unokájával. Különböző hangokat szólaltatott meg neki zongorán és hegedűn, hol halkabban, hol
hangosabban. Máskor énekelt neki, és közben ütötte hozzá a taktust. Eközben figyelte, hogy a csecsemő
hogyan reagál a számára addig ismeretlen jelenségekre. Valószínűleg fiával is így foglalkozhatott, ezért
nem túlzás azt állítani, hogy csecsemőkorától fogva oktatta zenére Wolfgangot. Nannerl feljegyzései
szerint (amiket 1792-ben egy készülő Mozart-nekrológ számára vetett papírra) őt magát apja hétéves
korától tanította billentyűs hangszereken játszani.[7] Egy évvel később egy kottagyűjteményt kezdett el
számára vezetni, amelyben saját és mások szerzeményeit jegyezte fel lánya számára.[6]

Wolfgang érdeklődését hamar felkeltette a zene, gyakran töltött hosszú órákat a zongora mellett,
terceket keresgélt a hangszeren, és mindig nagy örömére szolgált, ha ezekre rátalált. Mindössze négyéves
volt, amikor apja elkezdett neki kisebb zongoradarabokat tanítani. Nannerl szerint öccse egy óra alatt
megtanult egy teljes szonátát, fél óra alatt pedig egy menüettet. Olyan gyorsan haladt előre, hogy ötéves
korában már kisebb zongoradarabokat gondolt ki, amelyeket bemutatott apjának, aki papírra vetette
őket. Nannerl szerint Wolfgangot sohasem kényszerítette senki, hogy odaüljön a zongora elé gyakorolni
vagy hogy komponáljon.[7]

Több írásos dokumentum is bizonyítja, hogy apját rendkívüli örömmel és lelkesedéssel töltötte el fia
tehetsége, aki 1761-ben – táncosként – egy zenés színpadi előadásban is szerepelt. A salzburgi akadémia
színháztermében az év szeptember 1-jén adták elő Johann Ernst Eberlin karnagy Zsigmond,
Magyarország királya című latin nyelvű színpadi művét, amelynek kinyomtatott színlapján a későbbi
zeneszerző neve is megtalálható.[6]

Nem sokkal ezután Leopold hegedűjátékra és éneklésre is elkezdte oktatni fiát, majd valamivel később az
oktatást elméleti stúdiumokkal is kiegészítette: Wolfgangnak saját és más zeneszerzők kottáit kellett
lemásolnia. Ezután orgonajáték, karmesteri és zeneszerzői ismeretek tették teljessé a kisfiú zenei
tanulmányait.[6]
Leopold Mozart mai szemmel nézve szigorú és keménykezű apa volt, de szigora és keménysége nem volt
öncélú, Wolfgang sem érezte annak. A zeneszerző gyermekkorában nem érezte magát túlhajtottnak,
inkább minden követelményre érettnek. A 18. századi Európában a zenei pályára szánt fiatal tehetségeket
mindenütt hangszerük vagy hangjuk bűvészévé képezték ki. Mozart pedig rendkívüli érdeklődést
mutatott a zene iránt, így annak, hogy hatéves korától nemigen érintkezett és játszott más gyermekekkel,
nem feltétlenül apja ridegsége volt az oka. Valószínű, hogy akkor már bajosan lehetett volna eltéríteni a
zenétől, számára a játékot elsősorban a hegedű- és zongoraleckék jelentették.[8]

1762-ben kezdetét vette a Mozart család európai körutazása, amelynek során a fiatal zeneszerző a
kontinens szinte valamennyi jelentős zenei központjába, fejedelmi és királyi udvarába eljutott. Még nem
volt egészen hat esztendős, amikor apja és nővére társaságában Münchenbe utazott. Leopold ekkor kért
először szabadságot a hercegérsektől. Lehetetlen lett volna számára az udvartól elszabadulnia, ha nem
lettek volna befolyásos támogatói, akik olykor külhonba is kiközvetítették a családot. Müncheni utazásról
nem sok dokumentum maradt fent. Az mindenesetre bizonyos, hogy a Mozart testvérek ekkor léptek fel
először királyi udvarban: III. Miksa bajor választófejedelem fogadta őket, és meghallgatta játékukat.
Február elején aztán a család visszatért Salzburgba, majd szeptember 18-án útra keltek a császárvárosba,
Bécsbe. Az utat Passau, Linz, Mauthausen, Ybbs an der Donau és Stein[forrás?] érintésével tették meg.
Linzben került sor Wolfgang első nyilvános hangversenyére, 1762. október 1-jén.[6]

A gyermek Mozart Jean-Baptiste Greuze festményén, 1763-64 körül

Bécsbe október 6-án érkeztek meg, postahajóval. Nannerl és Wolfgang eleinte a bécsi arisztokrácia
magánszalonjaiban lépett fel, majd október 13-án a schönbrunni kastélyban adtak hangversenyt Mária
Terézia, Lotaringiai Ferenc és legkisebb leányuk, Mária Antónia főhercegnő jelenlétében. Leopold levelei
alapján lehet tudni, hogy Wolfgang tehetsége ekkor vált általános beszédtémává az egész városban.[6]
Október 21-én ismét fogadta a Mozart gyerekeket Mária Terézia, majd amikor a fogadás után visszatértek
szállásukra, Wolfgang rosszul érezte magát, belázasodott, és testén skarlátkiütések jelentek meg. Két
hétig betegeskedett, majd miután felépült, a család tiszteletét tette a francia követnél, aki ígéretet tett
Leopoldnak, hogy beajánlja őket francia és holland előkelőségeknél. Ezután két alkalommal (nézőként)
részt vettek Mária Terézia gálavacsoráján, illetve folytatódtak a gyermekek szereplései főúri szalonokban
is.[7]

December 11-én néhány magyar nemes meghívására Pozsonyba utaztak, ahol Leopold könnyebben
megbetegedett. Közben az időjárás is zordabbra fordult, így csak karácsonykor tudtak visszatérni Bécsbe.
Januárban indultak haza, Wolfgangnak útközben ízületi fájdalmai támadtak, hazatérésük után pedig
ízületi gyulladással nyomta az ágyat egy hétig.[7] Apja azonban, éppen hogy hazaérkeztek, már a
következő utazás tervét készítette elő. Ugyanis meg volt arról győződve, hogy gyermekei tehetsége isteni
csoda, és neki az a legfőbb feladata, hogy ezt a csodát megismertesse a világgal, megfelelő nevelést
biztosítva Wolfgang és Nannerl számára.[6]

Leopoldnak azonban nemcsak gyermekeivel voltak nagy tervei. Első bécsi utazásai előtt a salzburgi érsek
udvarában jóformán tudomást sem vettek róla. Az udvari zenekar hegedűse volt, de ennél tovább nem
jutott. Amikor jobb zenei állások üresedtek meg, az udvarban senki sem gondolt rá. Utazásuk idején
abban reménykedett, hogy megkaphatja a másodkarmesteri állást. Ezért leveleiben többször is célzott
arra, hogy Bécsben is találhat magának megfelelő állást, de szíve még mindig hazahúzza. Végül elérte,
amit akart: 1763 februárjában megkapta a másodkarmesteri kinevezést a salzburgi udvarban.
Kinevezésének napja február 28-ára esett, ami történetesen az akkori hercegérsek születésnapja volt. Ez
alkalomból volt lehetősége Wolfgangnak arra, hogy bemutatkozzon az érseki udvarnál. A Mozart család a
tavaszt még Salzburgban töltötte, majd június 9-én kezdetét vette három és fél évig tartó európai
körútjuk.[6]

Utazások Európában

Wolfgang és Nannerl

Leopold gyermekeit elsősorban Párizsba és Londonba akarta eljuttatni, az akkori európai legjelentősebb
zenei központjaiba, de elhatározta, hogy útközben minden olyan jelentősebb városban megállnak, ahol a
gyermekek meghallgatásra és adományokra számíthattak. Még azokban a kisebb városokban is
bemutatkoztak, ahol csak egy-egy éjszakát töltöttek: Mozart ekkor rendszerint a helybéli templom
orgonáján játszott.[9]

Június 12-én tíz napra visszatértek Münchenbe. III. Miksa bajor választófejedelem kétszer is fogadta őket,
akárcsak unokatestvére, Kelemen herceg. Június 22-én Augsburgba utaztak, ahol találkoztak a régen
látott családtagokkal és jó barátokkal, majd három nyilvános hangversenyt rendeztek Nannerl és
Wolfgang számára. Ezután Mozarték Stuttgartba távoztak. A város akkoriban a württembergi herceg
székhelye volt, aki azonban nem mutatott érdeklődést a csodagyerekek iránt. A Mozart családot nyári
rezidenciájára, Ludwigsburgba rendelte, ahol ő maga nem jelent meg. Viszont a városban tartózkodott
Niccolò Jommelli, a würtembergi udvar karmestere, a korszak híres operaszerzője, valamint a híres
hegedűművész Pietro Nardini. Leopold Mozart mindkét zenésznél tiszteletét tette gyermekei
társaságában.[10][11]
Ezután Schwetzingenbe utaztak, ahol a pfalzi választófejedelem rezidenciája volt. Itt július 18-án
hangversenyt rendeztek a Mozart család tiszteletére, ahol Nannerl és Wolfgang is fellépett. A család
ekkor hallotta először játszani a mannheimi udvari zenekart, megismerkedtek koncertmesterével,
Christian Cannabichhal (1731–1798) is. Ezután Heidelbergbe és Mannheimbe utaztak, ahol
megtekintették az udvari operaházat, majd továbbmentek Wormsba,[10] innen Mainzba vezetett az
útjuk, ahol a választófejedelem éppen beteg volt, ezért csak egy hangversenyt tartottak. Ezután hajóra
szálltak, és a Majnán átkelve Frankfurtba mentek. Itt több hangversenyt is adtak, és az egyiken jelen volt
a későbbi költőfejedelem, Goethe is.[11]

Mozart 1763-ban, Pietro Antonio Lorenzoni festménye

Frankfurtból a család Koblenzen és Bonnon át Kölnbe, majd Aachen és Liège érintésével Brüsszelbe
utazott. Itt hosszas várakozás után meghallgatta őket Károly Sándor Emánuel főherceg (az Osztrák-
Németalföld kormányzója). November 15-én aztán a család továbbutazott Mons, Valenciennes, Cambrai,
Bonavis Péronne, Gournay sur Aronde és Senils érintésével Párizsba.[10]

A francia fővárosban Eyck gróf, bajor követ házában kaptak szállást. Párizsban ügyük nehezen mozdult
előre, egészen karácsonyig sehol sem léptek fel a gyerekek.[11] Leopold megismerkedett Friedrich
Melchior von Grimm báróval, aki befolyásos irodalmár, lapíró és kritikus volt, és aki azután egész párizsi
tartózkodásuk alatt egyengette a Mozart család útját. Megszervezte a csodagyerekek bemutatkozó
hangversenyét, majd Madame de Pompadourhoz (a király szeretője) fűződő baráti kapcsolata révén
elérte, hogy a Mozart család felléphessen a királyi udvarban. December 24-én utaztak el Versailles-ba,
ahol két hetet töltöttek. Részt vettek az udvari kápolnában tartott éjféli misén, majd a kápolna orgonáján
Mozart többször bemutathatta orgonajátékát. 1764. január 1-jén végre a királyi pár is meghallgatta a
csodagyerekeket. A koncert után a vacsoraasztalnál Wolfgang Maria Leszczyńska királyné mellett foglalt
helyet, aki németül társalgott vele.[10]

Leopold Mozart nem kis büszkeséggel írta, hogy „a gyerekek mindenkit megbolondítanak”. Vagyis a
királyi udvarban nagy sikert arattak a Mozart gyerekek, akárcsak a Párizsban adott magán- és nyilvános
hangversenyeken.[10] Az előzetes terveket felrúgva, a család végül április 10-én hagyta el a francia
fővárost. Calais felé vették útjukat, ott hajóra szálltak, átkeltek a csatornán, és április 24-én megérkeztek
Londonba.[11]

Londonban
Maria Anna Mozart, Nannerl, W.A. Mozart nővére (1762)

A Mozart család összesen tizenhét hónapot töltött Londonban. Április 27-én a St. James’s Parkban már a
királyi család előtt léptek fel. III. György és felesége, Zsófia királyné szívélyesen fogadta őket, Leopold
nem győzte dicsérni a királyi pár kegyességét és közvetlen modorát. Két hét múlva került sor Wolfgang
második londoni hangversenyére, ekkor a királyt elsősorban a kis Mozart zongorajátéka nyűgözte le.
Több Händel- és Bach-kottát is elé tett, amiket a gyermek első látásra hibátlanul lejátszott. Wolfgang
ezután a királynő énekét kísérte zongorán. A család első nyilvános hangversenyét azonban el kellett
halasztaniuk, ugyanis Wolfgang megbetegedett.[12]

Felépülése után, június 5-én került sor a gyerekek első nyilvános fellépésére. Júniusban már vége volt a
szezonnak, de 4-én volt a király születésnapja. Erre az alkalomra pedig több nemesi család is felkereste a
Londonban tartózkodó uralkodót, így Leopold Mozart úgy látta, hogy a másnapi hangverseny jó
lehetőség fia bemutatkozására.[13] A Mozart gyerekek összesen háromszor léptek fel az angol királyi pár
előtt, és négy nyilvános hangversenyt adtak Londonban. Ezeken előadták Wolfgang első szimfóniáit is,
amelyeket az út folyamán komponált.[12]

A június 5-i hangverseny után – apja kérésének eleget téve – Wolfgang fellépett egy, a londoni
közkórházak javára rendezett jótékonysági hangversenyen, június 29-én. Augusztusban Leopold Mozart
megbetegedett, emiatt a család átmenetileg elhagyta a fővárost, és Chelsea-be költözött, ahol
szeptember végéig tartózkodtak. Október 25-én a csodagyerekek ismét felléptek a királyi pár előtt, de
ezután már egészen az év végéig semmilyen nyilvános szereplésre nem volt alkalmuk. 1764 őszén
ugyanis a szokásokkal ellentétben III. György nem hívta össze a parlamentet, így a nemesség és a
tehetősebb polgárok nagy része vidéken maradt.[13]

Johann Christian Bach, Mozart első „mestere”

A Londonban működő zeneszerzők közül elsősorban Johann Christian Bach gyakorolt nagy hatást a fiatal
Mozartra. Bach a Mozart család szállásától nem messze lakott Londonban, így Wolfgang egymaga is át
tudott sétálni a neves zeneszerzőhöz egy kis zenélésre. A londoni Bach tulajdonképpen a fiatal
zeneszerző második mestere lett apja mellett.[12] Gyakran improvizáltak együtt csembalón, és bár
semmi sem igazolja, hogy a mester órákat adott volna Mozartnak, Wolfgang mégis sokat tanult tőle.[14]
Bach op. 1-es zongoraverseny-gyűjteménye nem sokkal Mozarték Londonban érkezése előtt jelent meg
nyomtatásban. A műfaj ekkoriban még újdonságnak számított, és hamar felkeltette Mozart érdeklődését.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy három akkoriban írt szonátáját Bach versenyműveinek hatására
zongoraversennyé dolgozta át.[13]

A Mozart gyerekek következő nyilvános hangversenye 1765. február 21-én zajlott le. Ezen az estén
szólaltak meg először Wolfgang korai szimfóniái. Március közepétől kezdve Leopold Mozart több ízben is
beharangozott egy esetleges újabb hangversenyt, de az időpontot egyre távolabbra tette. Végül
valószínűleg május 13-án volt Mozarték utolsó nyilvános angliai hangversenye, valószínűleg nem nagy
sikerrel. Erről az estéről Nannerl feljegyzései és Leopold levelei is hallgatnak. A csodagyerekek hamar
elveszíthették varázsukat a közönség előtt, így elpártoltak mellőlük. Ennek következtében –
várakozásaikban némileg csalódva – a család július 24-én végleg elutazott Londonból. Néhány napot
eltöltöttek még Canterbury mellett, egyik pártfogójuk birtokán, majd augusztus 1-jén Doverben hajóra
szálltak, és visszautaztak a kontinensre.[13]

Hollandia és Párizs

A Mozart család Calais-ból Dunkerque érintésével Lille-be utazott. Itt majdnem egy hónapig kellett
vesztegelniük, ugyanis Wolfgang mandulagyulladást kapott. Szeptember végén aztán továbbutaztak
Gentbe majd innen Antwerpenbe vezetett útjuk, ahol három napot töltöttek, és ahol Mozart a
Miasszonyunk-templom orgonáján játszott. Rotterdamon át ezután Hágába érkeztek, ahol Nannerl
megbetegedett. Hastífuszt kapott, napokig magas láza volt, erős hurut, szapora pulzus és hányinger
kínozta. Mivel állapota rohamosan romlott, nemsokára felvette az utolsó kenetet, Leopold pedig arra
készült, hogy lemondja a további utazásokat.[15]

A 11 éves Mozart, J Vander Smissen képe

Nannerl végül szerencsésen felépült, csak az első udvari hangversenyeket kellett kihagynia. Nővére
felépülése után azonban Wolfgang is elkapta a tífuszt. Így a gyerekek közös hangversenyeire legközelebb
1766 januárjában kerülhetett sor Hágában, Amszterdamban és Utrechtben.[15]

A gyerekek betegeskedése miatt a család hollandiai tartózkodása igencsak hosszúra nyúlt, és ha már
kényszerűségből ilyen sok időt voltak kénytelen eltölteni az országban, nem hagyhatták ki az orániai
herceg, V. Vilmos hatalomba való beiktatására rendezett ünnepségsorozatot. Ennek keretében március
11-én a Mozart testvérek is felléphettek a királyi udvarban. Áprilisban még egy hangversenyt adtak
Utrechtben, majd végleg elutaztak Hollandiából.[16]
Június 10-én érkeztek vissza Párizsba Brüsszel és Valenciennes érintésével. A francia fővárosban július
közepéig időztek. Ezután két hetet töltöttek Dijonban, négyet Lyonban, itt a gyermekek több
hangversenyt is adtak, majd továbbutaztak Genfbe. Innen Bernbe mentek, ahol egy hetet töltöttek,
szeptember 11-ével kezdődően, majd két hetet Zürichben. Október második felében Winterthurban és
Schaffhausenben léptek fel. Fürstenberg herceg udvarában összesen kilenc hangversenyt adtak.
Novemberben kezdetét vette utazásuk utolsó szakasza. Meßkirch, Ulm, Günzburg, Dillingen, Biberach és
Augsburg után ismét Münchenben voltak. Egy teljes hónapot töltöttek a bajor fővárosban, ahol ismét
felléptek III. Miksa előtt. Ezután Altötting és Laufen érintésével, november 29-én érkeztek haza
Salzburgba.[15]

Felmerül a kérdés, hogy Wolfgang számára ezek az utazások, a sorozatos, éjszakába nyúló fellépések,
amelyek szakadatlan összpontosítást és ébrenlétet kívántak meg, nem voltak-e okozói bizonyos
traumáknak. Nos a fiatal Mozart levelei és feljegyzései alapján a kutatók nem feltételeznek ilyesmit.
Éppen ellenkezőleg: úgy látszik, hogy minden túlzott igénybevétel ellenére Wolfgang boldog volt.
Elsősorban Angliában érezte magát nagyon jól, ahova egész életében visszavágyott. Ugyanakkor tény,
hogy bizonyos tapasztalatok túl korán és túlságosan is összetorlódva érték. Az utazások fizikailag
megerőltetőek voltak nemcsak az ő, hanem apja számára is, nem is beszélve a család nőtagjairól.[17]

Salzburg és Bécs

Salzburg látképe ma

A hosszú és fárasztó európai körút után a Mozart család csak néhány hónapot töltött otthon. Ebben az
időszakban Wolfgang minden erejét és idejét a komponálásnak szentelhette. Végre hasznosíthatta a
megszerzett tapasztalatokat. A hercegérsek megbízást adott neki, hogy komponálja meg egy három
részes oratórium első tételét, amelyet 1767. március 12-én mutattak be az érseki udvarban. Az oratórium
második részét Michael Haydn, a harmadik részét pedig Cajetan Adlgasser készítette el. A darab címe: Die
Schuldigkeit des ersten Gebots (Az első parancsolat kötelezettsége).[18]

Michael Haydn 1763 augusztusától működött Salzburgban, zenei stílusa igen nagy hatást gyakorolt
Mozartra. Felnőttként is igen nagyra becsülte műveit, és személyes jó barátjának tekintette. A
harmincéves zeneszerző és a tizenegy éves Mozart ebben az időszakban ismerkedhetett meg egymással
személyesen is.[18]

A kamaszkor küszöbén álló fiatal zeneszerző műveinek érettsége felkeltette Sigismund Christoph von
Schrattenbach hercegérsek (1698–1771) gyanúját, aki végül elhatározta, hogy próbára teszi. Elrendelte,
hogy zárják el Wolfgangot egy hétre úgy, hogy ne érintkezhessen senkivel. Majd megbízta egy oratórium
komponálásával, amivel a fiú el is készült. A darabot nem sokkal ezután igen nagy sikerrel mutatták be
április 17-én, a nagypénteki szertartás keretén belül. A szóban forgó oratórium a Grabmusik címet kapta.
[18]

Ezután Wolfgang egy zenés intermédium megkomponálására kapott megbízást. A darabot a városi
gimnázium rendelte meg a tanévzáró ünnepségre. A latin nyelvű darab bemutatója május 13-án zajlott a
salzburgi egyetem aulájában. Az Apolló és Jácint volt a szerző első színpadi alkotása, ha úgy tetszik, az
első operája.[19] Közben áprilisban, majd a nyári hónapokban Mozart négy zongoraversenyt is
komponált.[18]

Mozart valószínűleg sohasem részesült formális zenei képzésben, sőt, minden erre vonatkozó
dokumentum azt látszik igazolni, hogy soha semmilyen szabályos oktatásban nem részesült. Az elemi
iskolát sem végezte el, írni, olvasni és számolni az édesapja tanította meg. Ezenkívül már ebben az
időszakban szert tett némi latin tudásra, ezenkívül már tudott valamennyire olaszul is (később némi angol
és francia nyelvtudásra is szert tett).[20]

Bécs látképe 1758-ban, Bernardo Bellotto festménye

Leopold nem egészen kilenc hónap otthonlét után úgy döntött, itt az ideje, hogy ismét útra keljenek.
Ezúttal egyből Bécs felé vették az irányt. Feltehetően az adta az ötletet az utazáshoz, hogy 1767. október
közepére tűzték ki Mária Jozefa főhercegnő és IV. Ferdinánd nápolyi király esküvőjét. A Mozart család
szeptember 11-én kelt útra, és 15-én már Bécsben voltak. Az ünnepségeket azonban váratlan csapás
szakította félbe: a főhercegnő megbetegedett fekete himlőben, majd október 15-én belehalt a
betegségbe. Mozarték október 23-án sietve elhagyták Bécset, ahol himlőjárvány volt kitörőben, Brünnbe,
majd Olmützbe utaztak. Itt Podstatzky grófnál szálltak meg, aki a salzburgi érsek rokona volt, vagyis régi
ismerős. Azonban minden óvintézkedés hiába volt: Mozart október 26-án rosszul lett, és egészen
november közepéig küzdött a betegséggel. Amikor felépült, Nannerl esett ágynak, ő is elkapta testvérétől
a himlőt.[18][20]

Végül december 24-én felkerekedett a Mozart család, és visszautazott Brünnbe, ahol Franz Anton von
Schrattenbach, a salzburgi hercegérsek testvére látta őket vendégül. December 30-án az ő
közbejárásának köszönhetően még egy hangversenyt is rendezhettek a városban. Január 10-én aztán
visszatértek Bécsbe, itt nemsokára fogadták őket az udvarnál. A későbbi II. József császár állítólag
kilátásba helyezte, hogy minden támogatást megad nekik, ha Itália osztrák tartományaiba vagy Nápolyba
kívánnak utazni.[18]

A császári családdal ellentétben a bécsi zenészkörök ellenségesen viseltettek Mozarttal szemben.

Kerülték a fiatal zeneszerzővel való találkozást, amikor pedig a császár opera komponálásával bízta meg,
mindent elkövettek, hogy megakadályozzák annak bemutatóját. Végül Erich Schenk, egy nápolyi
származású üzletember lehetetlenítette el a bemutatót. Ugyanis, mivel ő rendelkezett a Burg- és a
Kärtnertortheater haszonbérletének tulajdonjogával, a színházi ügyekkel kapcsolatban teljesen szabad
kezet kapott. Azt is ő döntötte el, hogy mely színdarabokat és operákat mutathatják be a bécsi színházak.
[19]

Leopold Mozart, W. A. Mozart édesapja

Eleinte még hajlandó volt beleegyezni a bemutatóba, de aztán a bécsi zenészkörök (élükön Gluckkal)
ténykedése miatt elállt a bemutató gondolatától. Ezután az énekeseket vették célba, akiket meggyőztek
arról, hogy a darab áriái elénekelhetetlenül nehezek, majd a zenészeket heccelték fel, akik végül
kijelentették, hogy nem akarják, hogy egy gyerek vezényelje őket. Az énekesek és a szövegkönyvet
papírra vető Giuseppe Affligio (1722–1788) egymást okolták a bemutató elhúzódásáért.[19]

Leopold Mozart felvette a kesztyűt, és minden tekintélyét latba vetve próbálta elhárítani az akadályokat a
bemutató elől. Panaszait egy Species facti feliratot viselő iratban foglalta össze, amit 1768. szeptember
21-én a császárnak is elküldött. II. József azonban nem tett semmit, így a La finta semplice (A színlelt
együgyű) bécsi premierjéből nem lett semmi.[19] Ez a darab már egy igazi opera volt három felvonásban,
két és fél órás játékidővel. Ez is mutatja a zeneszerző érettségét: még alig múlt tizenhárom éves, de már
egy egész estét betöltő opera buffát tudhat magáénak.[21]

A zeneszerző végül 1768. december 7-én léphetett fel először Bécsben. Ezen a napon szentelték fel a
császári család jelenlétében a Mária születése árvaházi templomot. Mozart saját maga dirigálta az ez
alkalomból komponált Missa solemnist. Ez a darab egyike volt első, nagyobb szabású egyházi műveinek.
[19]

Ha a La finta semplice bemutatójára nem is kerülhetett sor, egy másik Mozart-operát mégis előadtak
Bécsben. Franz Anton Mesmer, korának híres orvosa és magnetikusa, kis házi színpadán, magánelőadás
keretein belül színpadra állította a fiatal zeneszerző egyfelvonásos Singspieljét, a Bastien és Bastienne-t,
ezzel némi elégtételt szolgáltatva Leopold Mozartnak. Azt nem lehet tudni, hogy a Mozart család melyik
napon indult haza Bécsből, de biztos, hogy január 5-én értek vissza Salzburgba.[18]

Itáliai utazás

Saverio dalla Rosa festménye a 14 éves Mozartról (Verona)

A Mozart család közel egy évig maradt otthon. Hazaérkezésük után nem sokkal az érsek utasítást adott a
La finta semplice színpadra állítására. Az előadásra feltehetőleg 1769. május elsején került sor az érseki
palota Carabinieri-termének kis színpadán. November 14-én Schrettenbach az udvari zenekar harmadik,
fizetés nélküli karmesterévé nevezte ki Wolfgangot, ugyanakkor engedett Leopold kérésének, és
engedélyezte apa és fia eltávozását Itáliába.[22] Leopold Mozart már régóta tervezte, hogy fiát, még
mielőtt Wolfgang kinőne a gyermekkorból, Itáliába viszi. Kétségkívül elsősorban azért vonzotta Itália,
mert ez idő tájt a stílusbeli újdonságok fő forrásának számított. Az indulás idejét december 13-ára tűzték
ki. Leopold úgy döntött, hogy ezúttal csak ő és fia kerekedik fel, a család nőtagjait pedig Salzburgban
hagyják.[23] Ennek feltehetően az volt az oka, hogy Nannerl már kinőtt a gyermekkorból, és eladósorba
került.[24]

Johann Adolph Hasse még Bécsben ismerkedett meg a Mozart családdal, és megígérte, hogy Mozarték
itáliai utazása esetén beajánlja őket a zenekedvelő főuraknál. Ígéretét be is tartotta. Elindulásuk előtt
azonban Wolfgang még eleget kívánt tenni Cajetan Hagenauer felkérésének, aki gyermekkori
játszópajtása volt, és aki pappá szentelése után első miséjét október 15-én mondta, és erre a jelentős
eseményre Mozarttól rendelt zenét. Apa és fia csak emiatt indult útnak decemberben Itália felé.[24]

Elsőként Innsbruckban álltak meg, ahol december 17-én Wolfgang Leopold Franz Künigl grófnál
hangversenyt adott. Ezután Bressanonén és Bolzanón át Roveretóba utaztak. Itt december 26-án a
székesegyházban orgonahangversenyt adtak, majd Trieszten át Veronába utaztak, ahol 1770. január 5-én
adtak hangversenyt, aztán 16-án Mantovában léptek fel. Ezután két napot Cremonában töltöttek, majd
Milánóba utaztak. Itt Mozart több hangversenyt is adott, operába és bálokra járt, valamint
megismerkedett Karl Joseph von Firmian gróffal, aki ebben az időben Lombardia osztrák főkormányzója
volt. A gróf annak a Leopold Anton von Firmiannak volt a fivére, akinél régebben Leopold Mozart is
szolgált. A két Mozart a gróf palotájában kapott szállást, ezenkívül Firmian ellátta őket Parma, Bologna,
Firenze, Róma és Nápoly előkelőségeihez címzett ajánlólevéllel. Az ő közvetítésével kapta meg Mozart
első itáliai opera-megrendelését is. A fiatal zeneszerző ekkor írt először opera seriát.[22]
XIV. Kelemen pápa portréja

Az operát a karneváli szezonban tervezték bemutatni. Március 14-én Mozarték elhagyták Milánót.
Március 24-én Bolognába érkeztek, ahol Pallavicini gróf palotájában adtak hangversenyt, majd kétszer
meglátogatták Padre Martinit, a híres teoretikust és zeneszerzőt, akivel Mozart néhány fúgát is papírra
vetett. Ezután találkoztak a híres kasztrált énekessel, Farinellivel is. Bologna után Firenzébe utaztak, ahol
Mozart két alkalommal lépett fel magánhangversenyen.[23] Ez idő tájt a városban tartózkodott egy másik
csodagyerek, Thomas Linley is. Linley tehetséges hegedűművész volt, aki ugyanolyan csodagyerekként
indult, mint Mozart, és ugyanúgy fiatalon hunyt is el. A két fiatal zenész jól megértette egymást és hamar
összebarátkozott.[25]

Apa és fia ezután Rómába utazott, ahol több előadást tartottak magánházaknál, és sok időt töltöttek
városnézéssel. Ismeretséget kötöttek Pallavicini kardinálissal. A Sixtus-kápolnában meghallgatták
Gregorio Allegri híres, kettős karra írt Misereréjét, amelyet az ottani kórus a saját tulajdonának tekintett.
Később Mozart egyszeri hallás után emlékezetből lejegyezte az egész művet. Ezután a május 14. és a
június 25. közötti időszakot Nápolyban töltötték, ahol számos koncertet adtak, és persze itt is sok időt
töltöttek városnézéssel. Ezután visszatértek Rómába, ahol XIV. Kelemen pápa kitüntette Wolfgangot az
Aranysarkantyú-renddel, és kihallgatáson fogadta a két Mozartot. Július 10-én végleg elutaztak Rómából,
és visszatértek Bolognába. Itt töltötték a nyár hátra lévő részét Pallavicini gróf kastélyában. A zeneszerző
ekkor kapta kézhez a Milánónak szánt operalibrettóját és szereposztását. Egy régi szövegkönyvet kellett
megzenésítenie, a darab címe Mitridate, re di Ponto (Mitridate, Pontus királya).[23]

Mielőtt a két Mozart búcsút mondott volna a városnak, az ottani Accademia Filarmonica, a sikeres
felvételi vizsga után, beválasztotta tagjai közé a fiatal zeneszerzőt. Október közepén visszatértek
Milánóba, ahol megkezdődhettek a Mitridate próbái. Az ősbemutató előtt három recitativo-próbát, két
előzetes zenekari, két teljes próbát, valamint egy kosztümös főpróbát tartottak. A december 26-án
bemutatott darab sikert aratott, és még huszonegy előadást ért meg. Az első három előadást a csembaló
mögül maga a szerző dirigálta.[23]

Ezután Mozarték január közepén Torinóba utaztak, majd pár napra visszatértek Milánóba, végül február
11-én Velencébe érkeztek, ahol egy hónapig időztek. Itt a Hagenauer család baráti vendégszeretetét
élvezték, és egy hangversenyt is adtak. Ezután még ellátogattak Veronába, majd március 28-án
visszatértek Salzburgba.[23]

Az Ascanio Albában és a Lucio Silla

Delahaye festménye a komponistáról (1772)

Apa és fia végül március 28-án tért haza, és mindössze öt hónapot időzött otthon. Augusztus 13-án ismét
útra keltek, és 21-én már Milánóban voltak, de az októberre rendelt opera szövegkönyvét csak
szeptember első napjaiban kapta kézhez a zeneszerző. Wolfgang elképesztően rövid idő alatt írta meg a
darabot, amely az Ascanio Albában címet viselte. Az első zenekari próbákra már a hónap végén sor
került, a főpróbát október 14-én tartották. Az ifjú pár esküvőjére másnap került sor a milánói dómban.
Két nappal később az ő jelenlétükben zajlott le az Ascanio Albában bemutatója a Teatro Regio Ducaléban.
A fiatal komponista operája akkora sikert aratott, hogy teljesen háttérbe szorította Johann Adolf Hasse
Ruggerio című, szintén az esküvőre készült operáját, amit egy nappal előtte mutattak be. Hasse gratulált
a fiatal Mozartnak és megjegyezte: „Ez a fiú még mindnyájunkat a feledésbe taszít.”[26]

Az Ascanio előadását másnap megismételték, a főherceg két másolatot is rendelt a partitúrából. A

bemutató másnapján az emberek lépten-nyomon megállították a zeneszerzőt az utcán, és gratuláltak
neki. Azonban az Ascaniót mindössze négyszer játszották, míg Hasse operája még novemberben is
műsoron volt. November 9-én Hasse és Mozart abban a megtiszteltetésben részesült, hogy együtt
ebédelhettek a kormányzóval. November végén Ferdinánd főherceg is fogadta Leopoldot és Wolfgangot.
Mozarték december 5-én hagyták el Milánót.[27]

December 16-án tértek vissza Salzburgba, ott értesültek Schrattenbach hercegérsek aznap bekövetkezett
haláláról. Utódjának Hieronymus Joseph Franz de Paulát, Colloredo grófját (1732–1812) választották. A
gróf április végi beiktatási ceremóniájára komponálta Mozart következő színpadi művét, a Scipio álmát.
1772. augusztus 9-én az érsek Mozartot a salzburgi udvari zenekar főállású, fizetett koncertmesterévé
nevezte ki. Mivel már megkötött szerződésük volt, engedélyezte apa és fia újabb itáliai utazását is.[26]

A Lucio Silla librettójának címlapja

Október 24-én Mozarték harmadszorra is elindultak Milánóba. Leopold korábban ragaszkodott salzburgi
állásukhoz, de most szeretett volna más állást találni fiának. Mivel a librettót már időben kézhez kapták,
Wolfgang már Salzburgban megírta a Lucio Silla recitativóit. A szövegkönyv Giovanni Gamerra, kezdő
költő munkája volt. Nem tudni, hogy ő nem volt biztos magában, vagy a színháznak támadtak kifogásai a
szöveggel kapcsolatban, de nem sokkal Mozarték Milánóba érkezése előtt azt elküldték Metastasiónak
Bécsbe, hogy javítsa ki. Metastasio aztán kiigazította a szöveget, sőt, a második felvonásba egy teljesen új
jelenetet is beiktatott. Ennek következtében Mozartnak újra kellett komponálnia a recitativók nagy
részét. Miután ezzel végzett, azzal kellett szembesülnie, hogy a főszerepeket alakító énekesek közül még
senki sem érkezett meg a lombard fővárosba. Így nem kezdhetett bele az egyes áriák és együttesek
megkomponálásába (ugyanis általánosan elterjedt szokás volt, hogy azokat mindig az adott énekes
képességeinek és kéréseinek megfelelően írták meg), így a recitativók után a nyitány dallamait vetette
papírra.[27]

November 18-ára az énekesek nagy része megérkezett, kivéve a női főszerepet alakító Maria Anna de
Amicist, aki csak december 4-én jelent meg először a próbákon. Nem sokkal ezután megbetegedett a
címszerepet alakító tenor, akinek a helyére kényszerűségből egy templomi énekest szerződtettek, akinek
semmilyen színházi gyakorlata nem volt. A tenorista túljátszotta a szerepét, gesztusai, megnyilvánulásai
megnevetették a közönséget. A premier így csúfos bukás volt, de december végén még ötször játszották
az operát telt ház előtt, egyre növekvő sikerrel.[27]

Leopold végül hiába próbálkozott a hercegnél, az nem alkalmazta sem őt, sem a fiát. Ferdinánd
valószínűleg anyja parancsának engedelmeskedett, aki megtiltotta neki, hogy fölösleges fényűzésként
udvari zeneszerzőt tartson. Közben apa és fia nem tettek eleget velencei operaszerződésüknek sem, így a
lagúna városában is elszálltak a reményeik. Így jobb híján visszatértek Salzburgba.[27]

Újabb bécsi próbálkozások és operabemutató Münchenben

Július 14-én apa és fia ismét útra keltek. Ezúttal Bécset keresték fel, de nem lehet pontosan tudni, milyen
szándékkal. Valószínűleg abban reménykedtek, hogy sikerül valamilyen jól jövedelmező állásra szert
tenniük. Franz Anton Mesmer házában szálltak meg. Augusztus 5-én fogadta őket Mária Terézia. Nem
sokkal ezután találkoztak Jean-Georges Noverre (1727–1810) balettmesterrel, akivel még Milánóban
ismerkedtek meg. Noverre a drámai, cselekményes balett atyja volt, ekkoriban a Kärtnertor- és
Burgtheaterben dolgozott. 1774. április 4-én a Theater am Kärtnertorban mutatták be Tobias Philipp von
Gebler báró Thamos, Egyiptom királya című színdarabját, amelyhez Mozart írta a színpadi kísérőzenét.
[28]

Bécsi tartózkodásuk alatt Mozarték több régi ismerősükkel is találkoztak, valamint több új ismeretséget is
kötöttek, de ezúttal sem sikerült állást találniuk Wolfgang számára. Végül szeptember végén csalódottan
tértek vissza Salzburgba. Nem sokkal hazaérkezésük után, a Mozarték elköltöztek a Hagenauer családtól,
végre megengedhették maguknak, hogy önálló lakást béreljenek.[28]

Dombormű Mozartról
Ettől az időszaktól kezdve Wolfgang egyre gyakrabban foglalkozott komponálással. Már a bécsi utazás
alatt és előtt is több szimfóniát írt, Salzburgba való visszatérésük után nem sokkal pedig papírra vet