Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője

(Hajdu Péter: Csak egyet, de kétszer. A Mikszáth-próza kérdései)

1. Bevezetés

„Valamikor úgy írtam az elbeszéléseket, hogy két-három témából tákoltam össze egyet; az
egyik szüzsémet, mert rövid volt, hozzáragasztottam egy másikhoz, s a kettőből mégiscsak
kitelt egy jókora történet. … Most már csak egy témám van s két elbeszélést akarok belőle
írni.”
(Mikszáth: Galamb a kalitkában)

A Mikszáth-poétika központi sajátossága:

* A kompozíciók több v. akár sok történetből épülnek fel.
* A különnemű elemek egymás mellé helyezése új minőséget hoz létre.

(Bahtyin: A polifóniából, a különböző szólamok és nyelvek dialógusából végül ki kell alakulnia a regény
egységének.)

Hajdu Péter kérdésfeltevése nem az, hogy hogyan alkotnak egységet ezek az egymáshoz
kapcsolt elbeszélések, hanem hogy milyen hierarchikus kapcsolatokat hozhat létre közöttük az
olvasás, ha követi az összekapcsolásban megnyilvánuló értelmezési útmutatást, mely szerint
ezeket a különálló elbeszéléseket egymásra kell vonatkoztatni.

2. Történetek metaforikus interakciója

(Galamb a kalitkában)

A két történet nemcsak a narrátori kommentárokban olvassa egymást, hanem abban a két
metaforarendszerben is, amelyek mindkét elbeszélésnek közös szubtextusát alkotják
(galamb, rózsa, Estre). A szubtextusok a szöveg egészét tükrözik melybe beágyazodtak, és így megkönnyítik a szöveg
interpretációját.

(Bezeczky: ”metafora akkor jön létre, ha egy szó átkerül az egyik világból a másikba, ahol metaforikus értelmet kap.)

A két történet dialógusa, melyet főleg a narráció tesz hallhatóvá, a mű egészét áthatja.
Legfeltűnőbb a történések narrátori kommentárjaiban, melyek a másik történet felől olvassák
az eseményeket, de sokkal mélyebb értelmű azokban a metaforákban, melyek mindkét
történeten végigvonulnak, és a közös szubtextusokat adják. E metaforák jelentése az új
kontextusban alapvetően megváltozik, és az olvasó e változásokban ismeri fel a két történet, a
két világ alapvető különbségeit. Az, hogy a különbségek kapnak hangsúlyt, nem áll
ellentétben kiindulópontunkkal, mely szerint a két történet kapcsolata metaforikus. Amikor a
narrátor azt állította, hogy a két történet azonos, az olvasó feladatává tette a hasonlóságok,
azonosságok feltárását.

1
3. A nyelvi heterogenitás, a tökéletes nyelv és a megértés problematikája Mikszáth
Kálmánnál
( A jelek mesterei, Szeged)
(Bahtyin, Sklovszkij: A nyelvi heterogenitás az egyik legfőbb alapelv, amely a regény műfaját működteti.)

Jellemző Mikszáth perszeveratív (állhatatos) gondolkodására, hogy egy-egy témát újra és újra
elővett.

Létezhet-e egyetemes nyelv?

A magunk mássága tesz minket képtelenné arra, hogy a másikat megértsük.  Nem
lehetséges az egyetemes nyelv.
A másságot nemcsak a megértés akadályának, hanem a megértés feltételének is lehet
tekinteni, hiszen ha nincs másság, nincs mit megérteni a másikban.
Tertium comparationis (az összehasonlítás alapja, amiben az összehasonlított két dolog egyezik)
Ha a magunk két dolgát összehasonlítjuk, akkor még nem ismertük meg egyiket sem, de ha a
máséval, az idegennel is összevetjük, akkor már igen. Mintha egy dolog csak az idegen
kontextusban mutatná meg lényegét. (Egy másikkal folytatott dialógusban.)
A t. c. tehát a saját kontextus relativitásának, ill. relativizálhatóságának tudata.

4. Beszterce ostroma (1895)

Az elbeszélésben kétféle időt szembesítünk egymással.

A lineáris idő homogén módon halad előre, mindig egy irányban és mindig azonos sebességgel.
 u.a. az esemény nem ismétlődhet meg.
 egy esemény csak az utána következőnek lehet az oka.
Az események elbeszélése mégsem alkalmazkodik sem a sorrendiséghez, sem az
időtartamviszonyokhoz.
A kettő közötti különbséget az orosz formalisták a fabula és a szüzsé fogalompárjával írták le.
Ahogy a költői nyelv szembeállítható a gyakorlati nyelvvel, úgy áll szembe a szüzsé a
fabulával.
A befogadó a számára a szüzsében hozzáférhető információk válogatása és értelmezése révén
alkothatja meg a maga számára a fabulát.
Amikor az olvasó létrehozza a fabulát, a hétköznapi időtapasztalatot oktrojálja (kényszeríti)
az elbeszélésre.

A mű időszemlélete:

Pongrácz világában a lineáris idő törvényszerűségei nem vagy csak igen nehezen
érvényesülnek. Az idő részint áll, részint ciklikusan működik.

Nedecen minden héten háború van ellenségeskedés nélkül, Zsolnán viszont ellenségeskedés
nélküli béke van.

Nedec ciklikus idejével Zsolna lineáris ideje áll szemben. Zsolna világát különböző
törekvések és ellentétek állandó feszültsége tartja mozgásban, míg Nedecen éppen a
törekvések hiánya állítja meg az időt. Falu város, középkormodernitás, harmónia
diszharmónia

2
!!! 5. Szent Péter esernyője (1895)

Az első rész végével az egész addigi történet eltűnik, és a második résszel más
helyszínen, más szereplőkkel új történet kezdődik, amely természetesen az addigi
regényidőtől is független időben játszódik.
A második rész nincs semmiféle kapcsolatban a korábban elbeszélt történettel, sem a
térben, sem az időben, sem a szereplőket tekintve.
A (műfaji konvencióknak megfelelő) rend csak a második rész végén áll majd helyre, amikor
a két történet összefut, és attól kezdve majd együtt halad tovább.
Ez a szerkezet egyáltalán nem egyszerű és a recepció mindig problematikusnak találta. A
lineáris regényidőt megkérdőjelezi, hiszen a második rész végének időpontja esik egybe az
első rész időbeli végpontjával, és ez csak éppen akkor derül ki, hiszen az időbeli visszalépés a
második rész elején kimondatlan, sőt kikövetkeztethetetlen volt.
Azt, hogy a két történetnek bármi köze van egymáshoz, a szöveg sehol sem állítja,
csak utólag látni, hogy ugyanannak a történetnek a részei. Ugyanakkor az olvasó saját műfaji
elvárásai következtében mindvégig várja, hogy a kettő között kapcsolatok létesüljenek, de
ezeket a kapcsolatokat a történet szintjén nem teremtheti meg. Igaz, a második részben is
szerepet játszik egy piros esernyő, de semmi jel nem mutat arra, hogy ez ugyanaz az esernyő,
mint amely az első részben szerepelt, csak éppen a műfaji konvenciák, vagyis az olvasó
korábbi irodalmi tapasztalatai. De hogy hogyan lehetne a két esernyő azonos, és hogy ez az
azonosság hogyan teremthet kapcsolatot a két különböző helyen tevékenykedő két
szereplőcsoport között, ez rejtély kell, hogy maradjon.
Riedl Frigyes a Szent Péter esernyője felépítését a lehetséges regényszerkezetek egyik
alaptípusának tartja, melyet „kétoszlopos rendszernek” nevez, és az általánosan megnevezett
„angol regényírókkal” hoz kapcsolatba.
(Mikszáthra óriási hatást gyakorolt Dickens.)
Hogyan kapcsolódnak össze Mikszáthnál végül a történetek? Wibra Gyurit az esernyő
keresése szükségképpen vezeti el a másik világba, de nem az esernyő, hanem egy elveszett
fülbevaló véletlen megtalálása révén ismerkedik meg Veronkával.
Az egyébként, hogy az esernyő keresése vezeti el a hőst és az őt követő elbeszélőt az
egyik világból a másikba, csak az elbeszélés felől nézve jelent szükségszerűséget. Hiszen a
két világ közötti kapcsolatot így egy teljességgel esetleges tárgy, az esernyő, végső soron
pedig az elborult elméjű Müntz Jónás bolyongása teremti meg. Ha pedig a kapcsolat egy őrült
kóborlásai révén jön létre, akkor ez a kapcsolat esetlegesebb aligha lehetne.
De vajon az összekapcsolásnak ez az esetlegessége nem sugallja-e, hogy az igazi
kapcsolatot valahol máshol, nem egyszerűen a történet menetében kell keresni? Ezek szerint
ezeket a szerkezeteket is tekinthetjük metaforikusnak.
A metafora működésében a különbségeknek talán még nagyobb szerepük van a
hasonlóságnál. Ha a metafora két különböző dolgot összekapcsolván két nézőpontot jelöl ki,
ahonnan a másik dolgot tekintjük, ez sokkal inkább a különbségek megfigyelését segíti elő, és
éppen ezáltal támogatja a megismerést.

Amikor az első részből ismert szereplők megemlítettnek, illetve felbukkannak a

második részben, alkalmas arra, hogy tudatosítsa a második rész egymásra
vonatkoztatottságát, összetartozását, várakozásokat ébresszen a két, egymástól egyelőre
független történet összekapcsolódását illetően.

3
6. Az elbeszélésciklus
(A jó palócok)

Hajdu Péter: ”…a ciklusok összeválogatását utaljuk az olvasó kompetenciájába: legyen az

elbeszélésciklus önálló elbeszélések olyan halmaza, amelyet az olvasó mint v.milyen tartalmi
szempont alapján összetartozókat a maga számára kiválasztott. Az olvasó természetesen
elfogadhatja a szerző javaslatait is.
Többször előfordult, hogy A jó palócok és A tót atyafiak elbeszéléseit egyetlen
szövegegyüttesként kezelték, pedig két egymást követő évben megjelent novelláskötetről van
szó, melyek Mikszáth életében mindig külön-külön jelentek meg.

15 apró történet:
* terjedelme kicsi
* jelentéktelen, nem súlyos

7. Az anekdota

Az anekdota egyrészt leírja a szituációt azáltal, hogy bizonyos elemeit kiemeli (ami
természetesen már része a szituáció értelmezésének is) másrészt megad, v. inkább létrehoz
egy nézőpontot, ahonnan a szituációt néznünk kéne.

Mary Louise Pratt 6 olyan, gyakran előforduló szempontot dolgozott ki részletesen, melyek alapján a novella és
a regény egymásra vonatkoztatható, ill. szembeállítható:
1. A regény egy életet mond el, a novella egy élettörténetet.
2. A novella egyetlen dologgal foglalkozik, a regény sokkal.
3. A novella csak kóstoló, a regény a teljes vacsora.
4. A regény egy teljes szöveg, a novella nem.
5. A novella gyakran vezet be új témákat az irodalomba, és foglalkozik a társadalmi értékrendben
marginálisnak tekintettel, hogy v.mit alulról a felszínre hozzon.
6. Tendenciaszerűen megfigyelhető, hogy a novella előszeretettel használ fel orális kifejezésformákat, míg
a regény inkább az írásbeliség formáit kedveli.

!!! A Szent Péter esernyője A mi Rozálink című fejezete önálló elbeszélésként jelent meg a
Pesti Hírlapban u.azon a napon, amikor a regény folytatásaként az Új Időkben napvilágot
látott. A regényfolytatás címe akkor még az volt: A bábaszéki zsidó s egyszersmind Bábaszék
jelene és jövője, az elbeszélésé pusztán ennyi: A bábaszéki zsidó. Két héttel később megjelent
a Képes Családi Lapokban is „Életképek” műfajmegjelöléssel.
A fejezet önállósíthatóságát jelzi, hogy a regény megjelenése után még kétszer közölték
különböző újságok, ezúttal már mint részletet a Szent Péter esernyőjéből. Ez valóban egy
dolog a sokból, kóstoló az egészből, egy élet töredéke.

A regénynek olyan részei önállósodhatnak novellaként, melyek nem a történet centrumában

álló társadalmi csoporttal foglalkoznak.
Rozáli életének legfontosabb eseménye a Bábaszékre költözés, de a Szent Péter esernyője
nem az ő története.
A zsidóság bármilyen kedvező megvilágításban jelenik is meg a Szent Péter esernyőjében,
mégiscsak a regényvilág perifériáján jut neki hely, míg az önállósodott fejezetben központi
témaként jelenhet meg.
Egy regénynek leginkább olyan részlete önállósulhat novellaként, melyben valaki elmesél egy
történetet. Vagy fordított megfogalmazásban: egy novella leginkább úgy épülhet be egy
regénybe, hogy ott elmeséli valaki.

4
5