Vivy

N. Scott

Újra élni
 Jelen könyvet, illetve annak részeit a szerző előzetes írásos engedélye
nélkül tilos reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni, bármilyen
formában, vagy eszközzel – elektronikus, vagy más módon közölni!

Copyright © Ivády Orsolya

Copyright © Vivy N. Scott

All right reserved!

Minden jog fenntartva!

Elérhetőség:
agendakiado@gmail.com
https://www.agendakiado.com

ISBN EPUB: 978-615-6365-68-2

Ágenda Kiadó
Debrecen, 2022
 Az élet csak egy pillanat. Elég egy rossz mozdulat, egy rossz döntés, és
minden jó, ami eddig meghatározta az életed, az enyészeté lesz. Nem tudom
feldolgozni. Mindenki azzal vigasztal, hogy idővel minden jobb lesz.
Halványodni fog a fájdalom. Ez egy baromság. Főleg, ha te magad vagy az oka
a szenvedésnek. A lelkiismeret sosem nyugszik, és nem hagyja, hogy enyhüljön a
fájdalom. A lelkem segítségért kiált, de senki nem hallja meg. Még én magam
sem. Ő viszont meghallotta. A lány, akit a legkevésbé akartam beengedni az
életembe.

Jake
 1. fejezet
Jake

A megbeszélés az irodámban nem igazán kötötte le a figyelmem.

Elmélyülten firkálgattam egy papírlapra. Gazdasági igazgatóként kicsit jobban
kellene figyelnem a testvéremre, főleg, hogy egy kezdő író könyvét készülünk
piacra dobni. A legnagyobb igyekezetem ellenére sem voltam képes
koncentrálni. Ma három éve. Kibaszott három éve siklott ki az életem. Külső
szemmel azt a látszatot keltem, hogy minden rendben. Sikeres vagyok, gazdag és
fiatal. Jó partinak számítok a nők körében, és nekik csak ez számít. A pénz és a
presztízs. Nekem mindkettő megvan. Egy jó dugáson kívül mást nem is tudok
nekik ajánlani. Nem tudok? Vagy nem akarok? Teljesen mindegy. A lényegen
úgysem változtat. Nincs szükségem kapcsolatra. Nincs szükségem szerelemre. A
szívem egy darabja Valerievel halt. Emma kissé indulatos kérdése hozott vissza
borús gondolataimból.
– Jake, figyelsz te rám egyáltalán?
Az asztalra dobtam a tollat és ránéztem.
– Persze.
Emma és én voltunk a Lenox könyvkiadó tulajdonosai. Én foglalkoztam a
gazdasági ügyekkel, Emma minden mással. Brian, az egyik legjobb barátom, a
grafikusunk. Ő is itt ül a megbeszélésen, és néma csodálattal lesi a húgomat.
Örülök, hogy együtt vannak, de néha rosszul vagyok a boldogságuktól. Főleg
amikor ennek hangot is adnak. Szerencsére ott van a másik barátom, Alex, aki
hozzám hasonlóan vélekedik a kapcsolatokról. Vele szoktam néha elmenni
szórakozni és csajokat felszedni. Este is találkozunk, de most csak a piálás lesz
terítéken. Legalábbis nekem. Ma nincs csajozós hangulatom.
– Ha annyira figyeltél, akkor miről beszéltem?
Fogalmam sincs. Ezt persze nem mondtam ki hangosan, mert képes lenne
letépni a fejem. Brian igyekezett menteni a helyzetet.
– Drágám, ne kínozd már szegény fiút! Van még idő a megjelenésig, addig
történhetnek változások.
– Így van! – helyeseltem. – Add ki előolvasásra, ha gondolod, és utána
meglátjuk, mennyire érdemes foglalkozni vele.
– És az új asszisztenshez mit szólsz?
– Vettél fel új asszisztenst? – kérdeztem hülyén.
Egy seggfejnek éreztem magam, hogy ennyire nem tudtam figyelni a
testvéremre. Rosszallóan nézett rám, de becsületére legyen mondva, nem tett
megjegyzést.
– Még nem, de tervezem. Hétfőn fogok vele beszélni. Külsősként már
egyébként is velünk dolgozik egy ideje, de szeretném a csapatomban tudni.
– Oké, részemről rendben, de szeretnék majd én is találkozni vele.
– Ez csak természetes bátyus.
Elégedetten dőltem hátra székemben.
– Akkor végeztünk is?
Emma teátrálisan sóhajtott egyet.
– Igen, végeztünk. Vagyis még nem. Lenne egy utolsó kérdésem.
Ránéztem. Ugyanolyan világoskék szeme van, mint nekem, de az övében
sokkal több melegség csillogott. Olyan szeretettel nézett rám, hogy szívem
sajdult bele.
– Átjössz hozzánk vacsorára?
Annyira tudtam, hogy meg fogja kérdezni. Minden évben ezt csinálja,
amikor évforduló van. Én pedig minden évben visszautasítom. Máskor nagyon
szívesen vacsorázok velük, de nem ma. Nem ezen a napon. Ezt ő is tudja, mégis
próbálkozik.
– Bocs hugi, de már elígérkeztem Alexnek. Talált valami új helyet, és
elhívott, hogy nézzük meg. De ti eljöhetnétek velünk.
Elhúzta a száját.
– Brian mehet, ha akar, én biztos nem fogok. Szeretem Alexet is, de néha
sok belőle. Kösz bátyus, de ezt most inkább kihagyom.
– Brian? – néztem kérdőn barátomra.
– Ezt most én is kihagyom tesó. Alig láttam a héten a csajomat.
– Ezt a hülye dumát! Tekintve, hogy együtt éltek – nevettem el magam.
– Nevess csak, nevess! De egyszer a te végzeted is megtalál, ha akarod, ha
nem.
És el is szállt a pillanatnyi jókedvem. Tudom, mindenki azt szeretné, ha
végre megállapodnék, de nem tudok. Az én végzetem a temetőben van.
Ma igen csak rövidre akartam zárni a munkanapot, így miután Emmáék
elhagyták az irodámat, közöltem a titkárnőmmel, hogy ma már senkinek nem
vagyok elérhető. Alexhez sem volt túl sok kedvem, de már megígértem neki,
hogy elmegyek vele kocsmázni. Legszívesebben azonban inkább otthon
maradtam volna egy üveg whisky társaságában. Nem jó ötlet! – figyelmeztetett a
belső hangom. Igazat adtam neki. Ha otthon maradok és lemondok minden
programot, estére mindenki nálam lenne, és árgus szemekkel figyelnének,
nehogy valami hülyeséget csináljak. Pont elég volt nekik az az időszak, amikor
magam alatt voltam. Nem akartam, hogy ismét aggódjanak miattam. Nem
mintha bármi esély lenne rá, az az időszak elmúlt. Legfeljebb teljesen leiszom
magam. És ha már ez a tervem, jobb társaságban, mint egyedül. Így maradt
Alex.
Hazaérve első dolgom volt levetkőzni és úszni néhány hosszt a
medencében. A takarítók szerencsére már végeztek, így nem kellett a
fürdőgatyával foglalkoznom. Úgy ahogy voltam, meztelenül ugrottam egy fejest
a hűs vízbe. Az úszás mindig megnyugtatott, és ez most sem volt másként.
Néhány hossz után elmúlt a feszültség a vállaimból. Felhőtlen boldog most sem
voltam, de már nagyobb várakozással tekintettem az este elé.

Mia

– Mit csinálunk este? – kérdezte legjobb barátnőm, Karina, lábkörmeit

festve.
Karina és én gyakorlatilag születésünk óta barátnők vagyunk. Kisebb–
nagyobb megszakításokkal mindig itt voltunk egymásnak.
– Semmit – vontam meg a vállam.
Nem igazán van kedvem bulizni, de a tesómnak, Andynek, van bárja, ahova
néha (na jó, elég gyakran) el szoktunk menni. Nem egy extravagáns hely, de a
helyi fiatalok szeretik.
– Lemehetnénk a Vörös Rózsába – javasoltam végül jobb híján.
Muszáj volt mondanom valamit, mert tudom, hogy addig úgysem hagy
békén, míg ki nem rángat valahova. A Vörös Rózsa tűnt a legjobb választásnak.
– Jó ötlet! Csináltatunk Judyval egy ütős pasi gyűlölő koktélt. Aztán meg
egy pasizós koktélt.
Elhúztam a szám.
– Azt meghagyom neked.
Karina megvetően fújtatott egyet.
– Ne mondd nekem, hogy még mindig azt a gyökeret siratod? Mennyi idő is
telt el azóta? Ja, hat hónap! Baszki, ennyi idő után már akár apácának is
állhatnál. Tök pókhálós lehetsz már odalent. Nem, babám! Nem pocsékolhatod
el a szépségedet! Egyszerűen nem hagyom.
– Ki mondta, hogy nem volt pasim az elmúlt hat hónapban?
– Ismerlek. Nem vagy az egyéjszakás kalandok híve. És sikít rólad, hogy
csak a kezedet használod. De most komolyan Mia! Legalább egy vibrátort újíts
be!
Elnevettem magam. Ezért szerettem ennyire ezt a lányt. Sosem tesz lakatot
a szájára, és kerek-perec kimondja, amit éppen gondol. Bár ebben az esetben egy
kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert én voltam a téma. Ennek gyorsan
véget kellett vetnem. Nem szeretném, ha egész este az én szexuális életemet
feszegetné.
– Befejezted? – kérdeztem unottan.
– Befejezem, ha megígéred, hogy összeszedsz egy kanos pasit, és egy kicsit
helyre rakod a libidódat.
Megforgattam a szemem.
– Nem ígérek semmit, de megteszem, ami tőlem telik. Jó lesz így?
Ajkát lebiggyesztve nézett rám. Nem igazán volt elégedett a válasszal, de
szerencsére annyiban hagyta a dolgot.
– Oké – egyezett bele kelletlenül.
Igen, volt egy kapcsolatom hat hónapja, ami csúfos kudarcba fulladt. Azóta
még egy valamire való randim sem volt, nemhogy egy normális pasi. Abban
Karinának igaza van, hogy az egyéjszakás kalandokat nem nekem találták ki.
Úgy látszik, most a magány lett a hálótársam. Őszintén szólva jól is érzem így
magam.
Néhány óra múlva csinosan felöltözve indultunk el otthonról. Karina egy
rafinált szabású nyári ruhát vett fel, melynek sárga selyem anyaga kiemelte telt
melleit és hosszú combját. Fekete haja lágy hullámokban omlott a hátára. Az
egész megjelenése azt sugallta, hogy „Itt vagyok fiúk! Hódítsatok meg, ha
tudtok!” Magamban mosolyogtam. Karina már csak ilyen volt. Gyönyörű,
magabiztos, hódító. Én ennél sokkal visszafogottabb vagyok. Barátnőmmel
ellentétben én nem szeretek a középpontban lenni. Nekem a pasizás sem ment
olyan könnyen, mint neki. Az öltözékem sem volt olyan kirívó. Egy sötétkék
sortot vettem fel, egy fehér, ujjatlan felsővel. Kevés sminket használtam,
gyakorlatilag csak szájfény és némi szempillaspirál. A hajam francia stílussal
fontam be, azt is drága barátnőm erőltette rám. Szerinte egyszerű, de szexi.
Ebben mondjuk igazat adtam neki. Tényleg jól nézett ki. Ebből is látszik, hogy
az egyszerűség híve vagyok. A szemüveget ma kivételesen otthon hagytam és
kontaktlencsét tettem be. Ettől még zöldebbnek tűnt a szemem.
Már nem voltunk messze a bártól, de ahhoz, hogy elérjük célunkat, át
kellett kelni az úton. A délelőtti esőtől még itt–ott tócsák voltak, úgyhogy kellő
távolságot tartottunk az út szélétől. Nem eléggé. Egy fekete sportautó közeledett
nagy sebességgel. A sofőr vagy nem látta, hogy ott állunk, vagy a tócsát nem
vette észre, vagy egyszerűen csak leszarta; nem tudom. Mire mozdultam volna,
hogy hátrébb lépjek, már meg is történt a baj. A sáros víz tetőtől–talpig
beborított. Egy pillanatra levegőt is alig kaptam, ahogy a hideg víz beborított.
Karina sikítva ugrott hátrébb. Neki szerencséje volt, csak a lába lett vizes.
– Hé, seggfej! Nem látsz a szemedtől? – kiáltottam utána dühösen.
Persze tök fölösleges volt, de nekem jólesett üvölteni egyet.
 – Jól vagy? – kérdezte Karina aggódva.
– Azt leszámítva, hogy csupa víz vagyok, igen, kösz, jól vagyok.
Pár perccel később a bár parkolóján vágtunk át. Egy a bejáratnál parkoló
fekete autó vonta magára a figyelmem. Oldalba böktem Karinát.
– Itt van annak a gyökérnek az autója.
Szóval a bárba igyekezett a pasi. Gonosz gondolat futott végig a fejemen. Édes a
bosszú.
– És most száll ki belőle két elképesztő pasi – tájékoztatott Karina.
Odanéztem. Háttal állt mindkettő. Jól megnéztem magamnak a sofőrt.
Fekete pólót viselt, fekete farmerrel. Innen is jól látszott, hogy magas és izmos.
Fekete haja úgy állt, mintha most kelt volna ki az ágyból. Ennyi pont elég volt,
hogy megjegyezzem magamnak. Még mindig fortyogtam a dühtől, amit csak
tovább szított a vizesen rám tapadó ruha, és hogy a pasi egy gazdag ember.
Megvártam, míg bemennek, majd kinyújtottam Karina felé a kezem.
– Add ide a rúzsodat!
– Mit tervezel? – kérdezte, miközben a táskájában kotorászott.
– Bosszút!
Elvettem tőle a rúzst, és egyenesen a fekete kocsihoz mentem. Egy
gyönyörű Tesla S modell állt előttem, de most nem foglalkoztam vele, hogy egy
igazi ritkaságot láthatok. Levettem a rúzsról a kupakot, és a vezető felőli oldalon
lévő ablakhoz mentem. Nagy piros betűkkel kezdtem írni, hogy SEGGFEJ!
Karina röhögve állt mellettem.
– Nem vagy semmi! Ettől tuti kiég az agya!
– És ez még csak a kezdet! – ígértem – azt hiszem, mégiscsak jól fogunk
szórakozni ma este.
 2. fejezet
Jake

A hely, ahova Alex hozott, egy bár Seattle külvárosában. Egy hosszúkás
téglaépület nagy parkolóval. Lézengett már itt néhány autó, de volt egy olyan
érzésem, hogy ide inkább csak törzsvendégek járnak. Alexnek jó érzéke van az
eldugott helyek felkutatásában. Meg sem merem tőle kérdezni, ezt hogy találta.
Nem jegyeztem meg a hely nevét, de valami Vörös Rózsa rémlik. Fura név ez
egy bárnak, de majd meglátjuk, mi alakul ki belőle. Akár még jó is lehet.
Teljesen mindegy, hol rúgok be ma. Beléptünk a félhomályos helyiségbe.
Odabent kellemes zene szólt és viszonylag sokan voltak. Amit nem is gondoltam
volna a parkoló autók mennyiségéből. A bejárattal szemben egy hosszú, fából
készült pult helyezkedett el, mögötte üvegfal, üvegpolcokkal. Ide rakták az
italokat és a poharakat. A falak mentén bokszokat láttam. A teremben itt–ott
könyöklőket helyeztek el. Így elsőre egész kellemes helynek tűnt. Alex
megindult a pult felé. Követtem. Kerestünk két szabad helyet és leültünk a
bárszékre. A pult mögött két igen csinos lány állt. Egy szőke és egy barna. Szűk
fekete pólót viseltek, rajta egy vörös rózsa hímzéssel. Alex intett, hogy rendelni
szeretnénk, mire a szőke jött oda hozzánk. Kedvesen elmosolyodott, és kék
szemével alaposan végigmért minket.
– Sziasztok, fiúk! Mit adhatok inni?
Alex nem vesztegette az idejét. Megeresztette azt a szexis félmosolyát,
amelyről tudja, hogy a lányok bugyija magától olvad le a testükről. Valószínűleg
most se lőtt mellé, mert a pultos kiscsaj mosolya még szélesebb lett.
– Két Coronát kérünk, édesem.
A lány a háta mögött lévő hűtő felé fordult. Ahogy lehajolt, hogy kivegye az
italokat, megcsodálhattuk formás hátsóját.
– Hé, Judy! Tölts nekünk még egy kört! – kiáltott egy hang mögöttem.
– Rendben Mike! Ruby kiviszi az asztalotokhoz!
– Kösz, cukorfalat! Figyu! Nem láttam még Miát. Nem jön ma?
Cukorfalat, aki egyébként Judy, kibontotta a sörünket és letette elénk, de szemét
ezen a Mike figurán tartotta.
– Most jön be – biccentett a bejárat felé. – De úgy látom, hogy nincs jó
kedve. Menekülj addig, míg teheted!
Alex felröhögött.
– Mivel sikerült felhúznod a csajt? – kérdezte a sráctól.
 Erre már én is megfordultam, hogy megnézzem magamnak a figurát. Egy
magas, vékony, szemüveges srác állt mögöttem. Az a fajta, aki igyekszik lazának
és vagánynak tűnni, de senki nem veszi komolyan. Tisztességesnek nézett ki, de
biztos voltam benne, hogy nincs egy súlycsoportban ezzel a Mia nevű lánnyal.
Hogy honnan? Hát innen:
– Judy! Könyörögve kérlek, ha egy kicsit is szeretsz, hozz össze nekem egy
randit vele.
Szegény fickó. Elég szánalmas. A Judy nevű lány csak mosolygott.
– Ha nem akarod, hogy Andy letépje a tökeidet, akkor változtass nevet.
Valaki elviharzott mellettem, de nem láttam az arcát, csak a vörös
hajzuhatagot, meg a formás hátsóját. Egyenesen belépett a pult mögé és elrohant
a folyosó irányába.
– Mia! – kiáltott utána Mike.
A lány anélkül szólalt meg, hogy akár egy pillanatra is megállt volna, hogy
visszanézzen.
– Ne, Mike! Sőt! Egyáltalán ne szólj hozzám! – ezzel el is tűnt.
– Miának mi baja van? – kérdezte Judy a másik lányt, akit csak most vettem
észre.
Alex megelőzött. Neki már kocsányon lógtak a szemei, annyira bámulta a
csajt. Ennek örömére nagyot húztam a sörömből. A lány válaszát már nem
hallottam. Kezdett zsúfolt lenni a pult környéke, és a zsibongás elnyomta a
hangját. Mikor lettek ilyen sokan? Közben a Mike nevű fazon is eltűnt, aminek
kifejezetten örültem. Gyorsan körbenéztem, és még találtam szabad bokszot.
Addig lökdöstem Alexet, míg rám nem figyelt.
– Mi van? Most kezd érdekes lenni a dolog!
– Húzzunk el innen cimbi! Kezd itt zsúfolt lenni!
Fogtam a sörömet, és elindultam a kiszemelt hely felé. Nem érdekelt, hogy
Alex követ-e vagy sem. Nekem el kellett tűnnöm onnan. Én ma csak inni akarok,
nem csajozni és mások baromságait hallgatni. Alex meg azt csinál, amit akar. De
megint bizonyította, hogy jóbarát. Elszakította tekintetét a fekete szépségről, akit
bámult és követett.
– Örök hálám haver, hogy nem hagysz magamra.
– Az a fekete egész jó nő – jegyezte meg kajánul vigyorogva. – Ha már
kiütötted magad, rászállok, mint méhecske a virágra.
– Ne fogd vissza magad! – morogtam a sörömbe.
– Te is kereshetnél magadnak valakit. Van itt még jó nő, csak nézz szét!
– Kösz a jótanácsot, de tudod, hogy ma nem fogok csajozni. Máskor
nagyon szívesen, de ma nem.
Megadóan emelte fel a kezét
 – Oké, oké, bocs, csak fel akartam dobni a hangulatot.
Vigyor gyanánt elhúztam a szám.
– Már az is nagy szó, hogy eljöttem veled. Most csak az ivásra vagyok
képes, úgy hogy ne feszítsd túl a húrt, mert itt hagylak!
– És amilyen gonosz vagy, meg is teszed! Komolyan mondom Jake, ma
csak a tiéd vagyok, haver. Veled is alszom, ha akarod.
– Rohadj meg! – nevettem el magam.

Mia

Bosszútól hajtva siettem az öltöző felé. Még jó, hogy szoktam itt tartani egy
váltás ruhát. Most jól jött. Bezártam az ajtót, és levetkőztem. Kinyitottam a
szekrényt, és bevágtam a koszos ruhát. Előrángattam egy farmert, meg egy
rózsaszín pólót. Nem egy bulizós ruha, de jelenleg ez is megteszi. Belenéztem a
tükörbe. Egy gyors smink igazítás, és kész is vagyok. Kiléptem a folyosóra.
Andy irodája a folyosó végén van, így gondoltam, gyorsan beugrom hozzá is. Az
ajtó résnyire nyitva volt. Kopogtatás nélkül léptem be. A bátyám az íróasztalnál
ült, és a laptopon pötyögött valamit.
– Szia, bátyus! – köszöntem rá hangosan.
Felnézett a monitorról, és szélesen elvigyorodott.
– Szia, hugi! Mi a helyzet?
Odamentem hozzá, és nyomtam egy puszit az arcára.
– Minden oké, csak gondoltam, benézek hozzád. Beszéltél anyáékkal?
– Nem. Te?
– Én sem. Majd a hétvégén hívom őket.
Bólintott. Ugyanabban a városban éltünk a szüleinkkel, de mindenki élte a
saját életét. Hetente egyszer együtt vacsoráztunk, általában vasárnap, de egy
ideje már nem került sor erre. Legalábbis részemről. Emiatt rosszul is éreztem
magam, de meg volt az oka, hogy miért nem megyek. Anya is tisztában volt
vele, mégsem tudta soha visszafogni magát, így inkább csak telefonon
beszéltünk.
– Meglátogathatnád őket – jegyezte meg Andy. – Hiányzol nekik. Főleg
anyának.
– Ők is nekem, de nem akarok veszekedést anyával.
– Ha azt mondom, hogy vasárnap átmegyünk Judyval hozzájuk, jössz te is?
Majd én figyelek, hogy anya ne hozza szóba azt az idiótát és a kapcsolataidat.
– Kösz, tesó! Mi lenne velem nélküled? Rendben, legyen. Ha ti is ott
lesztek, akkor megyek én is. De most hagylak dolgozni.
– Mindjárt megyek ki a pultba a csajoknak segíteni, csak ezt még
befejezem.
– Igyekezz, mert teltház van – nyomtam egy puszit az arcára, és magára
hagytam.
Odakint már kitöltve várt az italunk. Karina és Judy sürgetőn nézett rám.
– Hol voltál ilyen sokáig? Már vattát köpök, annyira kiszáradt a torkom –
panaszkodott barátnőm.
– Ihattál volna.
– Szó sem lehet róla. Nélküled nem kezdjük el!
Fogtam a nekem szánt feles poharat, és koccintottunk. Egy húzásra leküldtem az
áfonyás vodkát.
– Uh, ez jólesett.
Nem vagyok alkoholista, és általában tartok szünetet két feles között, de
most szükségem volt rá. Fogtam az üveget, és töltöttem még egy kört.
– Ez most csak a miénk! – lódítottam az üveget Judy felé, mintegy jelezve,
hogy ebből senki nem ihat.
Betettem a pult alá, és koccintásra emeltem a poharam. Lement a második kör is.
– Karina mesélte, hogy mi történt – kezdte Judy.
Valamivel alacsonyabb volt nálam, de nagyon karakán lány. Ezzel tudta
levenni a bátyámat a lábáról, és két éve élnek boldog házasságban. Nagyon
szeretem Judyt, mert nemcsak jó barátnő, hanem boldoggá teszi a bátyámat is.
– Aha, valami bunkó seggfej versenypályának nézte az utcát és lefröcskölt.
Erről jut eszembe. Itt vannak valahol, mert a kocsi kint áll, és láttam őket
bejönni.
– Tényleg ráírtad a kocsijára, hogy seggfej? – kérdezte szélesen vigyorogva
Ruby.
Ő volt az egyik kisegítő, aki hétvégén be szokott ugrani.
– Igaz, és itt még nincs vége.
– Mit tervezel? De figyelmeztetlek, ne ess túlzásba. Andy nem biztos, hogy
díjazná, hogy elüldözöd a fizető vendéget – figyelmeztetett Judy.
Megvontam a vállam.
– Csak azt, amit ő velem.
Ennyiben hagytam a dolgot. Tekintetükből láttam, hogy sejtik, mire gondolok.
– Ha az segít, van itt két idegen srác. Ott ülnek az ablak melletti bokszban –
bökött az állával Ruby a megadott irányba. – Ők azok?
Mindannyian arra néztünk. Csak az egyikőjüket láttam. Nem ő volt a sofőr,
hanem amelyik háttal ült nekem.
– Aha! – helyeseltem. – Ők lesznek azok.
– Itt ültek a pultnál, mikor jöttetek – jegyezte meg Judy.
– Elképesztően helyesek! Biztos, hogy mocskos gazdag mind a kettő, és
olyan mosolyuk van, hogy gondolkodás nélkül dobod el a bugyidat. Na jó, csak
az egyiknek van olyan mosolya, a másik elég morcosnak tűnt – tájékoztatott
Ruby lelkesen.
Szóval morcos. Hát én is az vagyok barátom. Majd meglátjuk, hogy
melyikünk a morcosabb. Ekkor mintha megérezték volna, hogy róluk beszélünk,
a világosabb hajú egyenesen ránk nézett. Tényleg szívdöglesztő mosolya van, de
nem tett rám olyan mély benyomást, hogy kapásból ledobjam a bugyimat Ruby
szavaival élve. A pasi felemelte a kezét, és intett. Rendelni szeretne? Nagyon
helyes. Ruby fogta a kis jegyzetfüzetét, és odasietett. Szemmel láthatóan flörtölt
a sráccal, amin mi jót mulattunk. Fülig érő szájjal jött vissza, és meg mertem
volna esküdni, hogy még el is pirult.
– Tiéd a pálya kislány! – szólt oda nekem. – Itt a rendelésük.
Judy elvette tőle a jegyzettömböt, és kitöltötte az italukat.
– Tegyél mellé egy pohár vizet is.
– Mit tervezel? – kérdezte ismét vigyorogva.
– Majd meglátod – mondtam sejtelmesen.
Amint Judy végzett, fogtam a tálcát, és megindultam feléjük.
– Meghoztam az italukat uraim! – léptem az asztalukhoz.
Megeresztettem egy negédes mosolyt, és elkezdtem lepakolni az italokat a
tálcáról. Először a sört tettem eléjük. Aztán a röviditalokat. Magamon éreztem
mindkettejük pillantását, de nem jöttem zavarba. Ezer köszönet a két feles
vodkának.
– Köszi, édes! – búgta a világosabb hajú.
Színtiszta csábítás volt a hangja, de nem foglalkoztam vele. Ujjaim a
vizespohár köré fonódtak, és egy határozott, gyors csuklómozdulattal a fröcskölő
arcába löttyintettem.
– Mi a... – ugrott fel. – Te teljesen hülye vagy? Mégis mi a faszt művelsz?
– Legközelebb egy kicsit vegyél vissza az arcodból seggfej ha kocsiba ülsz,
és vedd észre, hogy mások is vannak az utcán rajtad kívül!
Megrökönyödve nézett rám.
– Mi a francról beszélsz?
– Kétszázzal húztál el mellettem a flancos kocsiddal, és telibe fröcsköltél
sáros vízzel. Kurvára nem volt kellemes.
Hideg kék szemével lustán nézett végig rajtam. Ez az egy pillantás elég volt
ahhoz, hogy forrni kezdjen a vérem. A fülemben éreztem a dübörgését, ahogy
végigszáguld rajtam az adrenalin. Mi van velem? Ez is csak a vodka miatt lehet.
– Nem vettelek észre – mondta közönyösen.
– Erről beszélek. Egy seggfej vagy!
– Igazad van. Valóban egy seggfej vagyok, te viszont egy hisztis picsa.
Nincs rajtad semmi, ami miatt itt vergődnöd kellene. Tiszta vagy és makulátlan.
Én viszont csupa víz lettem.
Ez hiba volt. Nagyon nagy hiba. Tekintetem önkéntelenül is a vizes pólójára
tévedt. Megnyaltam az alsó ajkam. Elég gusztusos látványt nyújtott az izmos
mellkasára tapadó fekete pólóban.
– Semmi bajod nem történt. Ez csak víz. Amilyen meleg van, hamar meg
fog száradni – próbáltam lazának látszani.
Remélem sikerült is.
– És csak hogy tudd, nekem át kellett öltöznöm. Szerencséd, hogy tartok itt
váltásruhát, különben most komoly bajban lennél. Csak egy szavamba kerülne,
és úgy repülsz innen, hogy a lábad se éri a földet. De hogy lásd, nem vagyok
bunkó és haragtartó, bocsánatot kérek, ha te is!
Erre úgy nézett rám, mintha baromi vicceset mondtam volna. Szája sarka
felfelé görbült, mintha mosolyogni akarna, de meggondolta magát. Ismét azzal a
jeges pillantásával nézett rám, amitől kivert a víz. Hogy a csudába lehet
valakinek ilyen kegyetlenül szép kék szeme?
– Engem nem érdekel ha bunkó vagy szivi! Én is az vagyok. Nem fogok
bocsánatot kérni.
Kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy minden szavamat jól értse. Orromat
megcsapta fűszeres parfümjének illata, amitől ismét meglódult a vérem.
Igyekeztem nem tudomást venni róla, és a jeges, kék tekintetet kerestem.
– A kocsid nem volt olyan szerencsés mint Te!
Felegyenesedtem. Elkapta a karom és megszorította.
– Mit műveltél a kocsimmal?
Megeresztettem egy ezer wattos mosolyt, de közben a szívem úgy vert, hogy
majd kiugrott a helyéről.
– Menj ki és nézd meg!
Elhúztam a karom, és ringó csípővel odébb álltam. Egészen a pultig a
hátamban éreztem a tekintetét. Judy szó nélkül a kezembe nyomott egy vodkát.
Hálásan néztem rá.
– Kösz. Ez most jól jön – mondtam, és lehúztam.
– Te meg mégis mi a faszt művelsz hugi?
Déjà vu érzésem van. Ugyanezt mondta az a seggfej is, csak a hugi nélkül.
Upsz! Andyvel nem számoltam. Igencsak dühösnek tűnt, és magyarázatra várt.
Szemem sarkából láttam, hogy a két pasi a kijárathoz siet. Biztos mennek
megnézni a művemet. Igyekeztem valami hihető sztorival előállni a bátyámnak,
és most nem nagyon volt segítségemre sem Karina, sem Judy. Éljen a barátság!
Már éppen szóra nyitottam volna a szám, amikor egy erős kar fonódott a
derekamra. Oda se kellett néznem, tudtam, hogy ki az. Megmerevedtem. Szó
szerint még levegőt se kaptam.
– Kérném a számlát! – szólt oda Judynak.
Mosolyát elfojtva arrébb vonta Andyt, és a számlával kezdett foglalkozni. A
Jégember kissé lehajolt, így lehelete a fülemet súrolta.
– Szép munka volt Vöröske! Elég kicsinyes és gyerekes, de szép munka!
Judy elkészítette a számlát, és a pultra tette. A srác elővette tárcáját a zsebéből,
és fizetett.
– Jó éjt Vöröske!
Keze végigsimított a csípőmön, ahogy elengedett. Seggfej! Egy arrogáns,
istenverte gyönyörű seggfej! Az ilyen pasikat nagy ívbe kerültem a szerencsétlen
kapcsolatom miatt, de erre mi történik? Pont egy ilyenbe botlottam. Elég volt
egy pillantás a jegesen kék szemekből, és a vérem őrülten száguldani kezdett.
Tényleg szereznem kell egy pasit testi szükségleteim kielégítésére. Ide a kezem
már kevés.
– Van egy olyan érzésem, hogy nem most láttuk utoljára! – jegyezte meg
Karina. – Remélem a haverját se. Egész helyesek!
– Jaj Karina, az istenért fogd már be! – torkoltam le.
– Miért? Nem tűnik annak a megalkuvó embernek, és a kocsija miatt még
biztos benyújtja a számlát.
– Karinának igaza lehet. Én sem hagynám, ha valaki megrongálná a méreg
drága járgányomat.
Gyilkos pillantást vetettem Judyra. Neki most mellettem kellene állnia.
– Abban is biztos vagyok –– folytatta Karina zavartalanul –, hogy olyan
orgazmusban részesítene ez a gyönyörű férfi, hogy míg élsz, megemlegeted.
Erre már nem tudtam mit mondani, csak a szememet forgattam.
– Mi lenne, ha mára elfelejtenénk ezt a kis incidenst, és végre azt
csinálnánk, amiért idejöttünk? Bulizzunk!
– Ez a beszéd kislány! Már azt hittem, hogy nem is hozod szóba!
Kértünk még egy kört, és az este hátralévő részében még a Jégemberről is
sikerült megfeledkezni.
 3. fejezet
Mia

A hétvége további része viszonylag nyugodtan telt. Azt leszámítva, hogy

sem a barátnőim, sem a bátyám nem tudtak napirendre térni afölött, hogy nyakon
öntöttem egy pohár vízzel egy fizető vendéget. A lányok szentül meg voltak
győződve arról, hogy ez a történet itt nem ért véget. Andy is tudni akarta, hogy
mi vitt rá erre a tettre, így nagy vonalakban elmeséltem neki a történteket. Jó
bátyhoz méltón felháborodott. Utána persze azon volt kiakadva, hogy miért is
nem szóltam neki. Szombaton kíváncsiságból megint lementünk a bárba. Jó,
amúgy is ott töltjük az időnk nagy részét. Visszatérve a Jégemberhez, kicsit
csalódott voltam, hogy nem jelent meg. Valahol a szívem mélyén egyetértettem
Judyval, hogy vissza fog jönni. Már csak azért is, hogy bosszantson. Mert biztos
voltam benne, hogy bosszantana a jelenlétével. Abban is biztos voltam, hogy
vágytam volna arra, hogy megérintsen megint. Pedig az eszem nem akarta. Isten
látja lelkem, hogy nem akartam közelebbi kapcsolatba kerülni ezzel a férfival.
Veszélyes volt rám nézve. A testem viszont akarta az érintését. Kurva hormonok.
Pedig már biztos voltam benne, hogy sikerült kiölnöm magamból minden
szexuális vágyat. Tévedtem, méghozzá nagyot. Ezt persze a lányoknak semmi
pénzért nem vallanám be. Így is alig akartak leakadni a témáról.
Vasárnap viszont, ahogy Andy ígérte, kordában tartotta anyát. Az étel mellé
nem került terítékre a magánéletem. Hiányzott már ez a közös ebéd a
családommal, de a szerencsétlenül sikerült kapcsolatom után anya turbóaggódó
üzemmódba kapcsolt, amivel halálra idegesített. De nem haragudhattam rá
emiatt.
A nyugalmas hétvége után kifejezetten utáltam a hétfőt. Sosem tartozott a
kedvenc napjaim közé. Mindig arra emlékeztetett, hogy milyen messze van még
a hétvége. Ráadásul tíz órára meg volt beszélve egy munkamegbeszélés Emma
Lenoxszal, a Lenox könyvkiadó főszerkesztőjével. Repestem a boldogságtól
mikor megkeresett azzal, hogy dolgozzak neki. Öt éve vezetek egy könyves
blogot, és majd három éve olvasom a kiadó által megjelentetett könyveket. Az
egyik piros lámpánál vetettem egy gyors pillantást az órámra. Nem vet rám túl jó
fényt, hogy késésben vagyok. Tíz óra lesz tíz perc múlva. Igencsak bele kell
taposnom a gázba, ha le akarok faragni a hátrányomból. Ha most nem kapnak el
gyorshajtásért, akkor sosem – gondoltam rátaposva a gázra. Csikorgó kerekekkel
álltam meg az üvegpalota előtt, ahol a kiadó irodái vannak. A portán szóltam,
hogy már várnak rám. A fiatal lány pötyögött valamit a gépén, majd egy
bólintással jelezte, hogy mehetek. Türelmetlenül toporogtam a liftre várva.
Amint megérkezett és nyílt az ajtó, már ugrottam is be, kis híján ledöntve a
kilépő szőke nőt. Felszáguldottam a hatodikra (már amennyire egy lift tud
száguldani), és a fenti recepciós hölgynél is bejelentkeztem Emmához.
Rásandítottam a falon lévő digitális órára. Tíz óra tíz perc. Ügyes vagy Mia!
Nem is késtél olyan sokat. Néhány perc várakozás után megjelent Emma és...
Basszus! Ezt nem hiszem el! Nem lehet ekkora balszerencsém! Emma mellett
nem más feszített ugyanis, mint a pasi, akinek a kocsiját összefirkáltam. Aztán
arcon öntöttem egy pohár vízzel. Akiről azt hittem (reméltem), hogy soha többé
nem fogom látni. Jake Lenox személyesen. Hogy a csudába nem ismertem fel
pénteken! Ilyen az én formám. Méretre készült galambszürke inge kellemesen
feszült széles vállán, izmos mellkasán. Zakó nem volt rajta. Egy árnyalattal
sötétebb öltönynadrágot viselt. Hát igen. Van, akinek még ez is jól áll. Jake
ezeknek a táborát erősítette. Tinta fekete haja most rendezettebben állt, de ettől
nem volt kevésbé vonzó. Kék szeme viszont továbbra is hidegen mért végig.
Olyan hidegen, hogy borzongani kezdtem tőle.
– Menjünk az irodámba! – vetette oda kurtán.
Most, hogy nem bömbölt zene a fülünkbe, tisztán hallottam mély baritonját.
Nem segített rajtam. Még a hangja is szexi. Azt hiszem, rohadt nagy bajban
vagyok.
Elkaptam Emma értetlen pillantását, ami bocsánatkérőbe ment át. Szegény
lány teljesen zavarban volt, és őszintén szólva, én is. Megindultunk a Jégember
után az irodájába. Emma előzékenyen maga elé engedett, és halkan becsukta
maga mögött az ajtót.
– Jake! – fordult testvére felé.
– Nem! – vágta rá a Jégember félbeszakítva Emmát.
– Nem? – kérdeztük egyszerre.
– Nem vesszük fel!
Emmára néztem, ő meg rám. Váratlan fordulat. Vagy talán nem is annyira.
Biztos így akar bosszút állni a pénteki viselkedésemért.
– Mia, megbocsátanál nekünk egy pillanatra? – kérdezte Emma élesen.
Bólintottam.
– Persze, csak nyugodtan.
Az ajtó felé ballagtam, hogy magukra hagyjam a testvéreket.
– Nem kell kimenned! – szólt utánam nyersen Jake.
Megfordultam, és egyenesen világoskék szemébe néztem.
– Azért nem vesszük fel, mert nincs meg a szükséges képesítése.
Emmához intézte szavait, de közben engem nézett. Szóval így játszunk!
Bekaphatod Jake Lenox! Nekem kell ez a munka, és meg is fogom szerezni!
Határozott léptekkel visszamentem az asztalához és rátenyereltem. Szó
szerint belemásztam a képébe. Emma érdeklődve figyelt, de nem szólt közbe.
Azt még láttam, hogy elővette a telefonját, és lelkesen nyomogatni kezdte. Jake
tekintete az enyémbe fúródott, és nem engedett. A vér száguldozni kezdett az
ereimben. Szinte a fülemben éreztem a dübörgést. Kényszerítenem kellett
magam, hogy a mondandómra koncentráljak.
– Marketingből diplomát szereztem. Öt éve vezetem, szerkesztem,
fejlesztem a könyves blogomat. Több ezer követőm van, és közel három éve ad
nekem megbízásokat Emma. Ja, és több íróval is személyes kapcsolatot
ápolok. Lehet, hogy nincs szakirányú diplomám, de szakmai tapasztalatom
bőven van.
Mondandóm végeztével felegyenesedtem és lesimítottam blúzomat. Jake
szemével követte a mozdulatomat, és tekintete egy pillanatra megállapodott a
mellemen. Ez az egy pillantás elég volt, hogy megint meginduljon bennem az a
bizonyos bizsergés, aminek az útja egyenesen a legrejtettebb testrészembe
vezetett.

Jake

Egész jól indult a napom amikor Claudiát az irodámban találtam, szinte egy
szál semmiben. De tényleg. Olyan ruha volt rajta, amely többet mutatott a
kelleténél, mégse volt kurvás. Irtó dögös ez a nő, és a szex is mindig nagyon jó
vele. A többi nővel ellentétben ő volt az egyetlen, akit egynél többször dugtam
meg. Az volt a szép az egészben, hogy nem akart tőlem semmit.
– Szia, Claudia! – köszöntem, és elsétálva mellette, az asztalom mellé
tettem a táskám. – Miért jöttél?
– Csak meg akartalak lepni. Mostanában hanyagoljuk egymást, és kezdett
hiányozni egy kis hancúrozás veled.
Felé fordultam. Elkaptam a derekát, és magamhoz rántva az ajkaira
tapadtam. Igen, ez az! Ez kell nekem! Csókolózás közben a nő az övemmel
kezdett foglalatoskodni. Gyakorlott mozdulatokkal kapcsolta ki, és pillanatokon
belül már előttem térdelt ajkai közt a farkammal. Lehunytam a szemem, és
átadtam magam az élvezetnek. Még az sem érdekelt, hogy ránk nyithatnak.
Láttak már ilyet. Fejére tettem a kezem gyorsabb tempóra ösztökélve. Claudia
szó nélkül engedelmeskedett, és fokozta az iramot. Istenem, de jól tudni szopni
ez a nő! Nem kellett sok idő, és úgy sültem el, mint az ágyú. Claudia mind egy
cseppig lenyelte. Semmit sem pazarolt el. Átnyújtottam neki egy zsebkendőt,
amivel megtörölte a száját. Míg rendbe szedte magát, addig én is visszatettem a
farkam a gatyámba.
– Legközelebb szólj, ha jössz – vetettem oda. – De azért jó volt ez a kis
meglepetés – tettem hozzá valamivel kedvesebben.
– Szívesen, máskor is szépfiú! – búgta Claudia.
Búcsúzóul megcsókolt, majd kilibbent az ajtón. Nem sokkal Claudia
távozása után átmentem a testvéremhez, hogy együtt megigyunk egy kávét. Na,
meg persze kíváncsi voltam, hogy megérkezett–e már az újdonsült asszisztense.
Arra viszont nem számítottam ami ezután történt. Őszintén szólva még
álmomban sem gondoltam volna, hogy a pénteki vörös hajú boszorkányt újra
fogom látni. Méghozzá a saját cégemnél.
Abban a pillanatban amint megláttam Miát (az önéletrajzából tudom a
nevét) a recepciónál, tudtam, hogy baj lesz. Egész hétvégén nem tudtam kiverni
a fejemből a dühtől csillogó zöld szemét, duzzogó telt ajkait, formás fenekét. A
cicijeiről nem is beszélve. Erre megjelenik az irodában, és a farkam lelkes
üdvözlésbe kezd, mintha nem is fél órával ezelőtt lett volna leápolva. Aljas
áruló. Most pedig itt áll az asztalom előtt szenvedélytől fűtötten, és arról próbál
meggyőzni, hogy miért kellene őt alkalmaznunk. Én meg csak bámulok rá, és
azon gondolkodom, hogy mi mindent tudnék csinálni azzal az édes szájával, és
egyéb testrészeivel. Kurvára nem lesz ez így jó.
– Igaza van Jake! – szólalt meg Emma.
Róla teljesen elfeledkeztem. Felé fordultam, hogy elszakítsam kínzó
gondolataimat Vöröskéről.
– Emma, ez nem vitatéma! Megbeszéltük, hogy csak szakmabelieket
veszünk fel.
Emma dühösen nézett rám. Megértem, mert én is dühös vagyok, hogy ellent
kell mondanom, de most (és megint) egy önző seggfej leszek. Vagy legalábbis
próbálok az lenni.
– Tévedsz Jake! Ez igen is vitatéma. Ugyanis az én munkámról van szó. És
nekem kell Mia! A félreértések elkerülése végett csak a formalitás kedvéért
szóltam neked, hogy felveszek valakit. Ugyanannyi jogom van a
döntéshozatalban, mint neked. Úgyhogy Mia marad. De ha én nem tudlak
meggyőzni, majd megteszi nagyapa! Szerinted kinek adna igazat?
– Emma! Nem akarom, hogy miattam veszekedj a testvéreddel. Ha az neki
probléma, hogy itt dolgozzak, akkor maradok továbbra is külsős. Nekem nem
probléma.
Miára néztem. Láttam a bizonytalanságot a szemében. Basszus, tényleg
szeretne itt dolgozni, de ugyanúgy érzi a köztünk lévő vibrálást, mint én. És ez
őt is megijeszti. Ezt tisztán látom rajta. Ami nekem jól jöhet, mert így kerülni
fog. Jobban belegondolva jó messze lesz tőlem. Még csak találkoznom sem kell
vele, Emma pedig boldog lenne. Ja, és azt sem akarom, hogy nagyapát a
nyakamra küldje. Ezzel pedig a drága testvérkém is tisztában van. Ügyes húzás
volt! – üzentem neki egyetlen pillantással.
– Rendben, legyen – egyeztem bele gyorsan, mielőtt még meggondolhattam
volna magam. – Kap három hónap próbaidőt.
Annyit csak kibírok. Mindkét lány nagyot nézett, majd Emma kitörő
örömmel ugrott a nyakamba, és nyomott egy cuppanós puszit az arcomra.
– Tudtam, hogy nem vagy akkora rohadék!
– Kösz a bizalmat! – lefejtettem magamról a húgom karjait, és felemeltem
egy mappát az asztalról, mintegy jelezve, hogy befejeztem a beszélgetést.
Emma vette az adást. Vetettem egy pillantást Miára, de nem tudtam olvasni
a tekintetében. Mint ahogy ő sem az enyémben. Kopogás nélkül nyílt az ajtó, és
két barátom, Brian és Alex lépett be. Alex, amikor meglátta Miát, szélesen
elvigyorodott.
– Nicsak, kit látnak szemeim? Szia, Vöröske.
– Mia. Miának hívnak – szűrte a fogai között.
– Ti ismeritek egymást? – kérdezte Brian kíváncsian.
Szemei cikáztak kettőjük között. (Mivel Jake fejezete, így most akkor nem
tudom, kik között is?)
– Volt egy röpke találkozásunk a hétvégén, és mondhatom, hogy mély
benyomást tett rám. Alex vagyok – fordult ismét Mia felé, és rákacsintott.
Olyan erővel szorítottam a mappát a kezemben, hogy a szélei összegyűrődtek.
Ez nevetséges.
– Azt hiszem, hogy valamiből kimaradtam – jegyezte meg Brian szárazon.
– Nem maradtál volna ki semmiből, ha péntek este velünk tartasz, és nem
az asszony szoknyáján ülsz! – vetette oda lazán Alex.
– Pletykáljatok vénasszonyok! Mi felnőttek pedig megyünk dolgozni.
Ezzel Emma karon ragadta újdonsült asszisztensét, és kivonultak az
irodámból. Addig bámultunk utánuk nyálcsorgatva, míg be nem csukódott az
ajtó mögöttük.
– Mit keres itt a vörös? – Alex azonnal lecsapott, ahogy magunkra
maradtunk.
Mindketten ledobták magukat az asztalom előtt lévő kényelmes székekre, és
várakozva néztek rám.
– Ő lett Emma új asszisztense – közöltem szárazon.
– Róla beszélt a múltkor? – kérdezte Brian. – Egész helyes, de a vörösökkel
vigyázni kell. Nagyon szeszélyesek tudnak lenni.
– Ó, én bírom a nehéz természetű nőket – jegyezte meg Alex sokat
sejtetően. – Ez a kis vörös pedig átkozottul dögös. Igazi nemes vad.
Most jött el az a pillanat, ha nem fogja be, beverek neki egyet. Vetettem rá egy
figyelmeztető pillantást.
– Szerintem verd ki a fejedből azt a lányt – figyelmeztette Brian. – Nem a te
súlycsoportod. Sokkal inkább Jake–é.
Rámeredtem.
– Neeem! Ezt felejtsd el! – replikáztam.
– Honnan ismeritek egyébként?
– Abban a bárban bukkantunk rá ahol péntek este voltunk. Kár, hogy nem
jöttél cimbora. A csaj összebarmolta ennek az idiótának a kocsiját. Vörös rúzzsal
nagy betűkkel kiírta rá, hogy seggfej.
Briannek olyan magasra szaladt a szemöldöke, hogy azt hittem, le fog esni
a fejéről. Alex pedig, ez a gyökér, kapva kapott az alkalmon, és a legkisebb
részletig mindenről beszámolt. És mind a két barom veszettül jól szórakozott az
én kontómra.
– Aztakurva! Azt hiszem, már most megkedveltem – röhögött bele a
képembe Brian.
– Én is! – kontrázott rá Alex.
Csak én nem mondtam semmit. Mégis, mit mondhattam volna? Nem igazán
kedvelem, de szívesen megdugnám? Mondjuk nem lenne újdonság számukra.
Egyáltalán nem akartam megkedvelni senkit, mielőtt kefélek vele. Legyen
vonzó, de érzelmeket nem akarok. Ez a lány nem tűnik olyannak, aki érzelmek
nélkül szexelne, így jobb elkerülni őt mielőtt tönkretenném. Márpedig ez lenne a
vége. De vajon el tudom majd őt kerülni?
– Nektek nincs valami dolgotok? – kérdeztem morcosan.
Kezdtem unni, hogy az állítólagos barátaim rajtam csámcsognak.
– De, nekem van! Meg kell keresnem a csajomat, hátha rá tudom venni egy
kis mókára, és üdvözölni kell az új munkatársat is – kacsintott.
A testvéremre tett megjegyzését nem tudtam szó nélkül hagyni.
– Megköszönném, ha nem az irodában kefélnéd meg a húgomat. Ez annyira
perverz!
– Mondja az, aki sportot űz az irodai kefélésből. Egyébként láttam Claudiát,
úgyhogy ne papolj nekem az erkölcsökről.
– De én nem a húgodat keféltem cseszd meg!
– Mert nincs húgom – vágott vissza félig tréfálkozva.
Kezemmel az ajtó felé intettem.
– Húzzatok kifelé, és hagyjatok dolgozni!
Barátaim vidáman nevetgélve mentek ki az irodából, magamra hagyva
kusza gondolataimmal. Mia. Ízlelgettem a nevét. Nem igazán jönnek be a vörös
hajú lányok, aminek persze oka van, de benne volt valami ami megfogott. Nem
akartam érezni. Az én boldogsághoz való jogom abban a pillanatban kihunyt,
mikor a föld alá temettem egy fiatal lány boldogsághoz való jogát. Szenvedtem.
Mocskosul szenvedtem. Valerie miatt nem tudtam boldog lenni. Nem kaptam
meg a feloldozást. Használtam a nőket, nem ígértem nekik semmit, és ennyi pont
elég volt. Egészen mostanáig. Erre jön ez a vörös boszorka, és már az első
találkozásunk pillanatában megdöngeti a gondosan felépített falaimat. Mi lesz
ebből?
 4. fejezet
Mia

Egy egész klassz irodát jelölt ki nekem Emma. Mit klassz? Egyenesen
fantasztikus. Nem olyan nagy, mint az övé, de világos. Az ablakból kinézve a
város terül el alattam, tompán hallom a közlekedők moraját. Szinte a talpam alatt
érzem a város lüktetését. A falakat világosra festették, és színes képek díszítik.
Az ablak előtt egy tömör fából készült íróasztal áll, mely már roskadozik az
olvasásra váró kéziratoktól. Még egy kisebb fekete bőr ülőgarnitúrát is
elhelyeztek az egyik fal mentén hozzáillő üveglapú dohányzóasztallal.
– Na, hogy tetszik? – kérdezte Emma izgatottan.
– Elképesztő! – válaszoltam őszintén. – Komolyan mondom, tényleg
nagyon tetszik.
– Ennek örülök, mert remélem, hogy mostantól sok időt fogsz itt velünk
eltölteni, és nemcsak otthonról akarsz majd dolgozni.
Nem mondtam semmit. Ha őszinte akarok lenni, akkor valóban csodálatos
az iroda amit kaptam, de ha nem akarok Jake-el találkozni, akkor jobb, ha otthon
maradok. Emma megköszörülte a torkát. Vetett rám egy félénk pillantást.
– Kérdezhetek valamit? – szólalt meg némi hallgatás után.– Nekem úgy
tűnt, mintha ismernétek egymást a bátyámmal. Találkoztatok már?
Nem lenne értelme tagadni. Előbb-utóbb úgyis ki fog derülni.
– Igen, már találkoztunk. Péntek este a testvérem bárjában volt egy kisebb
vitánk. Az túlzás, hogy ismerjük egymást, de nem most találkoztunk először.
– Értem... Jól van, hagylak is berendezkedni...
Hirtelen nyílt az ajtó, és két jóképű pasi lépett be. Mindkettő eszelősen
vigyorgott, mintha megütötték volna a lottó főnyereményt. Ez a két fazon volt
Jake irodájában is. De minek jöttek ide? Pár másodpercen belül választ is kaptam
a kérdésemre.
– Végre megvagytok! – mondta a magasabbik.
Odalépve Emmához átölelte a derekát és megcsókolta az arcát. Ha ettől
még nem is, de Emma rajongó szerelmes pillantásától világossá vált számomra,
hogy szerelmesek egymásba. Tiszta, mély őszinte szerelemmel. Összeszorult a
torkom. Figyelmemet a másik férfi vonta magára. Ő is ott volt pénteken a
klubban. Észbontóan nézett ki szőke göndör fürtjeivel, és azzal a szexis
félmosolyával, de nem dobogtatta meg úgy a szívem, mint a másik irodában lévő
barátja.
 – Mit kerestek ti itt? – kérdezte Emma
– Csak üdvözölni akartuk az új kolleginát – mondta a szőke.
Hangja mély, kellemesen simogató. Mogyoróbarna szemei vidáman csillogtak
ahogy végigmért. Szimpatikusnak tűnt.
– Te nem itt dolgozol Alex – figyelmeztette Emma. – Dolgozol te
egyáltalán valahol?
Alex szívből felnevetett. Mosolyt csalt az arcomra.
– Drága Emma! Tudod nagyon jól, hogy a saját főnököm vagyok, és akkor
dolgozok, amikor kedvem tartja. Egyébként csak Miát akartam üdvözölni, és
már itt sem vagyok. Dolgoznom kell! – tette hozzá gúnyosan.
Ismét felém fordult.
– Mia, örülök, hogy ismét találkoztunk. – kacsintott.
– Én is – feleltem udvariasan.
– Brian! Este egy sör Jakenél? – kérdezte Emma a pasiját.
– Jake tud róla?
– Még nem, de majd megtudja.
A két barát cinkosan összevigyorgott.
– Benne vagyok.
– Helyes! Akkor este. Csáó szép lányok!
Alex távozása után Emma felém fordult, hivatalossá vált arccal.
– Mia! Hadd mutassam be neked Brian Dicksont, a grafikusunkat. Ő
csinálja azokat a fantasztikus borítókat amit látsz a könyveinken.
Tudtam, hogy nem az elfogultság beszél belőle. Láttam a pasi munkáit, és
tényleg nagyon jók.
– Szia! – nyújtotta felém a kezét. – Örülök, hogy végre megismerhetlek.
Emma már sokat mesélt rólad.
Ahogy rám nézett zöld szemével, biztos voltam benne, hogy nem csak Emmától
hallott rólam.
– Én is örülök – elfogadtam kinyújtott jobbját.
Szorítása határozott volt és rövid. Még váltottunk néhány semmitmondó
szót. Emma megígértette velem, hogy holnap együtt ebédelünk. Kedveltem ezt
az energikus, határozott nőt, így hát boldogan mondtam igent a meghívásra. Pár
perc múlva már egyedül voltam az irodában. Még mindig nem akartam elhinni,
hogy itt vagyok, hogy ez az én birodalmam. Óvatosan leültem az íróasztal
mögötti kényelmes, fekete gurulós székbe. Még mindig tartottam tőle, hogy ez
csak egy álom, és a szék eltűnik alólam ahogy leteszem rá a fenekem, és a
földön kötök ki. De nem történt meg. Nem estem a földre. Vidám mosoly terült
el az arcomon. Elővettem a szemüvegemet, és mohó kíváncsisággal estem neki
az első kéziratnak. A történet azonnal magába szippantott, és csak faltam az
oldalakat, elfeledkezve magam körül mindenről. Kényelmesen hátradőltem a
székben, a lábam feltettem az asztalra, és már csak a történetnek éltem.

Jake

A munka a legjobb terápia arra, hogy ne gondolkozz fölösleges dolgokon.

Három éve alkalmazom ezt a módszert, hogy ne a múlton rágódjak. Ne az járjon
a fejemben, hogy mi lett volna, ha... Többnyire működött is. De ma nem. Már
délután négy óra van, és nem sok mindent csináltam. Az istenért sem tudtam a
munkára figyelni. A gondolataim folyamatosan elkalandoztak egy bizonyos
vörös hajú lány felé a szomszédos irodába. Hirtelen eszembe jutott valami, és
gonosz vigyorra húzódott az ajkam. Na, erre varrjál gombot Vöröske! Kiszóltam
az asszisztensemnek, hogy most azonnal jöjjön az irodámba. Becsületére legyen
mondva, két másodpercen belül meg is jelent.
– Melinda, kérem, szerezzen nekem egy akkora díszdobozt, amibe egy
kisebb darab papír belefér. Valami olyasmit, amibe a dísztollakat szokták rakni.
Bólintott, miközben szorgalmasan jegyzetelt.
– Szüksége van még valamire, uram?
– Nem, köszönöm, elmehet.
Mint aki jól végezte dolgát, hátradőltem a székemben, és elégedett vigyor
ült ki az arcomra. Nincs is más dolgom, csak kivárni, hogy Melinda teljesítse a
feladatát. Aztán megyek, és a megfelelő módon üdvözlöm az új kolleginát. De
kit is akarok becsapni? Csak azért csinálom, hogy bosszantsam és lássam.
Nyugtalanul fészkelődni kezdtem a székemben, de mielőtt még
meggondolhattam volna magam, a kért doboz már ott figyelt az asztalomon.
– Szüksége van még valamire uram? – kérdezte Melinda feszülten
toporogva.
Félórán belül másodszor hagyta el a száját ez az idióta mondat. Ha
szükségem van valamire, úgyis szólok. Minek állandóan megkérdezni? De aztán
higgadtan csak ennyit mondtam.
– Nem. Mára végeztünk, hazamehet.
– További szép estét Mr. Lenox!
Sietve távozott, nehogy meggondoljam magam. Nem hibáztathatom érte.
Rossz szokásom, hogy az utolsó pillanatban bízom meg valamivel, ami nem tűr
halasztást. Ilyenkor persze túlóráznia kell. Bár egy szava sem lehet, mert elég
rendesen meg van fizetve. Asszisztenshez képest nagyon is. Ennyi pénzért
igazán megengedhetek magamnak egy kis szívatást. De most találtam egy új
játékszert magamnak.
Gyors mozdulattal beletettem a dobozba a kis papírfecnit, és a zakóm
zsebébe süllyesztettem. Kimért léptekkel elindultam Mia irodája felé. Kopogás
nélkül nyitottam be. Megtehetem, nem? Meglepetten és rosszallóan nézett rám.
Úgy látszik, rossz néven vette, hogy megzavartam. De nemcsak Mia lepődött
meg, hanem én is. Basszus, szemüvege van és kibaszottul szexi. Főleg így, hogy
rosszallóan néz rám. A képzeletem azonnal meglódult. Én vagyok a szigorú
főnök, aki elfenekelni készül engedetlen alkalmazottját. Erre a gondolatra
kellemetlenül kezdett szűk lenni a nadrágom. Legszívesebben benyúltam volna,
hogy megigazítsam magam.
– Minek köszönhetem megtisztelő látogatásodat?
Bár a hangja selymesen lágy volt, jól hallottam a benne megbújó gúnyt.
– Csak azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek a délelőtti bunkó
viselkedésemért.
Elégedetten láttam, hogy sikerült ismét meglepnem. Szája kissé elnyílt, mintha
mondani akarna valamit.
– Nahát! Erre nem számítottam!
Legnagyobb sajnálatomra levette a szemüvegét. Hogy ne húzzam sokáig az
időt, benyúltam a zakóm zsebébe, és elővettem az ajándékot. Gyanakodva
méregetett.
– Az meg mi? – bökött a kezemben lévő dobozkára.
– Ne aggódj, nem bomba van benne. Ez egy kis apró békülős üdvözlő
ajándék.
– Tényleg? – vonta fel a szemöldökét. – Ez esetben köszönöm. Kedves
tőled.
Felé nyújtottam a dobozt. Némi habozás után érte nyúlt, kínosan ügyelve
arra, nehogy hozzám érjen. Ez egy kicsit sértett, de nem tettem szóvá. Helyette
inkább az arcát figyeltem. Minden apró rezdülést észrevettem rajta. Érzelmek
kavalkádja suhant át az arcán pillanatok alatt. Gyanakvás. Érdeklődés. Köszönet.
Alig vártam, hogy kinyissa a dobozt, bár tudtam, hogy mi fog az arcán
tükröződni. És az nem a köszönet vagy a hála lesz. Karcsú ujjaival levette a
doboz tetejét, és kivette a papírt belőle. Összevont szemöldökkel nézte.
– Ez meg mi? – ismételte magát, de nem nézett rám.
Szinte másodpercre pontosan meg tudom mondani, hogy mikor esett le neki
mit tart a kezében. Szaporábban vette a levegőt, homlokán ráncok keletkeztek, és
máskor csillogó zöld szeme haragosan nézett rám.
– Te most szórakozol velem? Háromszáz dollár?
– Ennyibe került eltüntetnem a kárt amit okoztál – tájékoztattam higgadtan.
Élvezet volt nézni, ahogy a feje olyan vörös lesz, mint a haja. Bár tartottam
tőle, hogy a fejemhez vág valamit. Ennek ellenére olyan közel hajoltam hozzá,
hogy megcsapta orromat görögdinnye illata. Nyamm! Bele tudnék harapni.
 – Készülj föl Vöröske! Be fogom hajtani rajtad az adósságodat!
– Soha! – szűrte a fogai közt.
Eltávolodtam tőle, és szenvtelenül mértem végig.
– Fogadjunk?
Választ nem várva megfordultam, és kisétáltam az irodájából. Nem
tagadom, élvezem ezt a kis huzavonát köztünk. Végre van valami szórakozás is
számomra. Általában könnyen megkapom azt, amit, és akit akarok, de már
kezdett unalmassá válni, hogy ennyire könnyen megkapok mindent. Főleg a
nőket. Kell egy kis kihívás, és Vöröske pontosan ezt jelentette. Az ágyamban
akarom tudni minél előbb, de nem fogok belehabarodni.
Az irodámba érve töltöttem egy italt, és ledobtam magam a kanapéra.
Türelmetlenül vártam, hogy mit fog erre lépni.
 5. fejezet
Jake

Csalódott vagyok. Bár engem ismerve ezen sok ember nem csodálkozna.
Csalódás a fél életem. De térjünk vissza jelenlegi csalódásom okára. Vöröske.
Eltelt a hét anélkül, hogy visszavágott volna a ráterhelt kártérítésem miatt. Nem
csinált semmit. Még csak a szemem elé sem került egész héten. Amit roppant
mód sajnáltam, mert folyton formás idomai és a szexi szemüvege jár a fejemben.
Bassza meg! Igaza van Alexnek. Dugnom kellene, méghozzá sürgősen.
Végigfuttattam a fejemen a lehetséges jelölteket, de egyik sem ért fel Miához.
Akaratlanul is Claudia jutott az eszembe, de most még hozzá sincs kedvem. Még
egy bassza meg! Ez már kezd beteges lenni, de nem fogom megadni neki azt az
örömet, hogy fussak utána. Nem mintha kérte volna. Ez a felismerés még inkább
aggaszt. Egyértelmű, hogy ez a lány nem akar tőlem semmit. Ez viszont még így
sem akadályoz meg abban, hogy róla fantáziáljak. Az irodából kilépve Emmába
botlottam.
– Á, éppen hozzád tartottam. – állított meg.
– Valóban? Mi ilyen sürgős?
– Lenne egy gyors megbeszélés a tárgyalóban. Mia elolvasta annak az
írónak a kéziratát, akiről a múltkor beszéltem. Már ha emlékszel.
Úgy tettem, mintha emlékeznék.
– Igen, mi van vele?
– Mia szerint baromi jó a könyv, és mindenképp javasolja, hogy
szerződjünk le vele.
Türelmetlenül megforgattam a szemem.
– Meddig tart a megbeszélés? – kérdeztem némi éllel a hangomban.
Minden vágyam, hogy lássam végre Miát, esetleg felbosszantsam vagy zavarba
hozzam, de nem most.
– Nem éppen megfelelő az időpont – adtam hangot nemtetszésemnek.
– Tényleg csak egy pár perc, max tíz – bizonygatta Emma. – Sietsz talán
valahova?
Úgy néztem rá, hogy értse, semmi köze hozzá, de hát végül is üzletről volt szó.
– Találkozom az egyik nyomda ügyvezetőjével. Ajánlatot akar tenni
nekünk. – arról már mélyen hallgattam, hogy igazából Claudiával fogok
találkozni, és az ajánlatát megfontolni.
– Aha, értem. Oké, rendben, ígérem, tényleg gyors lesz.
 Karon ragadott, és a tárgyaló felé vonszolt. Egy mélyről jövő sóhaj
kíséretében megadtam magam a nem éppen gyengéd erőszaknak. A szobába
lépve azonnal megakadt a szemem Mián. Az asztalnál ült, így nem láttam, hogy
mit visel türkiz színű selyemblúzához. Az viszont kapásból feltűnt, hogy a blúz
felső három gombja nyitva van, és az anyag tökéletesen simul telt mellére.
Mielőtt még kínossá válhatott volna a helyzet, tekintetem feljebb vándorolt az
arcába. Engem nézett. Próbáltam valami érzelmet kiolvasni a vonásaiból, de
teljesen kifejezéstelenül nézett rám. Brian csatlakozott utolsóként a
megbeszéléshez. Emmához lépett, és olyan szégyentelenül csókolta meg, hogy
én éreztem magam kényelmet-lenül.
– Hagyjátok már abba! – csattantam fel.
A szemem sarkából láttam, hogy Vöröske kézfejével eltakarja a száját, hogy
elrejtse mosolyát. Haha! Nagyon vicces. Vajon akkor is így vigyorogna, ha
felrántanám a székből, és ugyanolyan hévvel csókolnám meg, mint Brian
Emmát? Nem hinném, hogy viccesnek találná. Drága barátom végre elengedte a
testvéremet. Pofátlanul vigyorgott rám. Szemétláda. Tudja nagyon jól, hogy még
nem szoktam hozzá a gondolathoz, hogy a legjobb barátom – gyakorlatilag
gyerekkorunk óta – a húgommal kavar. Pedig már két éve tart a kapcsolatuk.
– Kezdhetjük a megbeszélést? – kérdeztem nyersen. – Baromira nem érek
rá egész nap.
Rosszkedvemhez nem csak az iménti csók járult hozzá, hanem Vöröske
érdektelensége is. Főleg az. Kurva élet, teljesen elrontotta a játékomat. Vetettem
rá egy jeges pillantást, és némán biztattam, hogy kezdjen már hozzá.
– Nos, nem is tudom, hol kezdjem...
– Talán az elején – szúrtam közbe.
Rám villantotta zöld szemét. Az arca még mindig nem mutatott semmit, de
a szemei izzani kezdtek. Sikerült felhúznom. Ha így haladunk, talán még élvezni
is fogom ezt a röpke találkozót.
– A könyv egy lányról szól, aki szerelmes volt egy férfiba. Esküvőt akart,
gyerekeket, és boldog életet a szeretett férfi mellett. A bökkenő ott volt, hogy a
pasi nem akart még megállapodni, és emiatt sokat veszekedtek. Néhány elejtett
megjegyzésből következtethetünk arra, hogy a lánynak nehéz gyerekkora volt.
Ebbe most nem megyek bele, hogy miért gondolom ezt, de a lényeg, hogy a lány
rossz társaságba keveredett. Mondhatni, a múlt árnyai kísértették. És hogy
kiszabaduljon ebből az ördögi körből, eljátszotta a saját halálát. Az egészben
csak azt sajnálja nagyon, hogy a szeretett férfinak nem mondhatta el...
Döbbenten hallgattam. Igyekeztem elfojtani feltoluló emlékeimet és
érzéseimet. Ez nem lehet igaz! Ez csak egy kibaszott véletlen lehet! – hajtogattam
magamban. A történet ugyanis kísértetiesen hasonlít a Valerievel átéltekhez.
Kivéve azt a részt, hogy rossz társaságba keveredett. Legalábbis nem tudtam
róla. Az viszont teljesen jellemző, hogy elég sokat veszekedtünk a házasság
miatt. Nem alapvetően a házassággal volt problémám, hanem egyszerűen csak
nem éreztem úgy huszonhat évesen, hogy meg tudnék állapodni.
Igyekeztem elhessegetni gondolataimat. Székemben hátradőlve hagytam,
hogy Mia bársonyosan selymes hangja körülöleljen. Ebben a pillanatban nem
volt nehéz kizárnom magamból a múlt sötét gondolatait.
– Engem teljesen letaglózott a történet. Megmondom őszintén, még mindig
elszorul a torkom, ha csak rágondolok.
– Boldog vége lesz? – kérdezte Emma.
– Igen, de addig elég kemény úton kell végigmennie a lánynak. A pasi
nehezen fog neki megbocsátani, ami érthető, hiszen a lány éveken át meghagyta
abban a hitben, hogy halott. De hát az igaz szerelem mindent legyőz.
Felkaptam a fejem és ránéztem. Az utolsó mondat elég cinikusan hangzott.
Mintha nem hinne az igaz szerelemben. Nocsak Vöröske! Csak nem égetted meg
magad?
– Elég komoly témának hangzik. Viszont az olvasók 90 százaléka az olyan
könyveket szereti, amiben szex van. Jó sok és mocskos szex – szólaltam meg.
Brian egyetértően bólogat.
– Ebben van valami – erősítette meg szavakkal is támogatását.
– Az olvasók 80 százaléka olvas szívesen romantikus–erotikus könyveket –
javított ki Mia rezzenéstelen arccal.
Kitartóan figyeltem, mire vetett rám egy kihívó pillantást.
– A többi 20 százalék minden mást is elolvas. És persze azt se felejtsük el,
hogy a 80 százalékban olyan olvasók is vannak, akik mindenevők. Rájuk is
gondolnunk kell, nemde?
Igaza van. Ezen nincs is mit vitatkozni. Főleg, hogy nincs is most időm rá. Elég
egyértelműen az órámra néztem.
– Emma, készíts egy árkalkulációt, és küldd el az írónőnek. Ha beleegyezik
az ajánlatunkba, akkor részemről rendben. De most bocsássatok meg, mennem
kell.
– Meglesz, főnök.
Vetettem rá egy megsemmisítő pillantást. Utálom, mikor főnöknek hív.
Köszönés nélkül hagytam el a tárgyalót. Zakóm zsebéből elővettem a telefont, és
tárgyalópartnerem számát tárcsáztam.
– Szia! Ne haragudj, de egy kicsit késni fogok – mondtam amint felvette a
készüléket. – Rendben, persze, sietek.
Érdekes tárgyalás lesz ez is. Ha a megérzésem nem csal – márpedig nem
szokott –, akkor nemcsak a kiadónak akar ajánlatot tenni. És ezzel megint egy
ördögi terv jutott az eszembe, amivel provokálhatom Vöröskét. Összehozunk
egy jó kis bulit a Vörös Rózsába. Alex tuti benne van, csak azt kell kiderítenem,
hogy a lány is ott lesz-e. Bár valószínűleg igen, mert a bátyáé a bár. Hol máshol
bulizna, ha nem ott, nem igaz? De mi van, ha tévedek? Lehet, hogy nem is jár
oda gyakran. Ugyan már! Hülye vagy! Miért ne menne? A liftre várva
elvigyorodom. A baleset óta most először érzem úgy, hogy nem csak vagyok.
Kicsit mintha felrázódtam volna az apátiából, ami az utóbbi időben jellemző volt
rám. A szexszel is úgy voltam, ha van, van, ha nincs, akkor nincs. Bár jobban
örültem annak, amikor volt. Ennek ellenére jó ideje nem voltam nővel. És most
Claudia múltkori látogatása nem számít. Viszont a vörös hajú lányban van
valami, ami felpezsdített. Ami életet vert belém. Nem tudom mi, de feltett
szándékom, hogy kiderítem. Bár azt be kell vallanom, hogy nem teljesen
veszélytelen a helyzet, mert ilyen rövid idő alatt sikerült megingatnia abban,
hogy nem leszek szerelmes. Szerelmes? Ki a franc beszél itt szerelemről? Csak
eszméletlenre akarom kefélni, hogy elmúljon végre ez az őrült szenvedély, ami
felé sodor.

Mia

Még mindig nem tudom, hogy mihez kezdjek Jake-el. Egészen pontosan a
kártérítési igényével nem tudok mit kezdeni. Úgy érzem, ez egy felhívás
keringőre. Egész héten próbáltam kerülni, ami végső soron jól ment. A mai
napig nem futottam vele össze sehol. De most, hogy itt ül előttem és
leplezetlenül méreget, a szívem megint a torkomban dobog, a lábaim remegnek,
mint a kocsonya, és furcsa izgalom fut végig rajtam. Tudom, hogy vár valami
reakciót tőlem. De ha elfogadom a kihívását, attól félek, hogy belebonyolódom
egy olyan dologba, amiben megsérülhetek. Ezt viszont nem akarom megint
átélni. Az irodába visszatérve felhívtam Karinát.
– Na mi újság csajszi? Találkoztál azzal a szívdöglesztő pasival?
– Ha Jakere gondolsz, akkor igen, ha Alexre, akkor nem.
– Persze, hogy Jakere gondolok. Mondott valamit? Te kitaláltad már, hogy
mi legyen?
– Nem mondott semmit. Én meg nem tudom, de valószínűleg nem teszek
semmit, mert pontosan azt várja tőlem, hogy tegyek valamit. De nem azért
hívtalak, hogy róla beszéljek, csak meg akartam kérdezni, hogy lemegyünk-e
este a Vörös Rózsába. Úgy érzem, egy ilyen hét után kell a lazítás.
– Jó ötlet. Hétkor nálad vagyok.
– Oké... Karina! Ha esetleg most ráérsz, megihatnánk egy kávét abban az
olasz kávézóban, amit annyira szeretsz.
 – Ó, az szuper lenne! Úgyis le akartam már lépni melóból. Félóra múlva?
– Tökéletes.
Pontosan félóra múlva a kávézó bejáratánál találkoztam barátnőmmel. Míg
ő leadta a rendelést és flörtölt a jóképű baristával, én addig kerestem egy
viszonylag csendes helyet. Végülis az egyik bokszra esett a választásom a fal
mellett. Kényelmes bőrborítású padokat helyeztek el, melyeknek a magas
támlájuk volt a választófal. Szerettünk ide járni kávézni. Nemcsak a hely volt
kellemes a maga rusztikus olaszságával, hanem a kiszolgálás is, és az olyan
kávéfüggőknek, mint Karina és én, ez maga a mennyország. Alighogy
csatlakozott barátnőm a rendelésünkkel, máris nekem szegezte a kérdést.
– Mit tervezel a Jégemberrel?
– Semmit. Komolyan mondom – tettem hozzá gyorsan, mielőtt még
ellenkezhetett volna.
– Miért? – kérdezte értetlenül. – Az, hogy be akarja hajtani rajtad a javítás
költségét, nem maradhat megtorlatlanul. Ezt nem engedheted meg neki!
Megráztam a fejem.
– Nem fogok neki megengedni semmit, de kivárok. Ugyanis pont azt
akarja, hogy valamit lépjek erre. Hergelni akar. Szerintem valami perverz játékot
játszik velem, de nem én vagyok az embere. Nem játszom.
Karina határozottan nem ért velem egyet. Lehet, hogy nem vele kellene ezt a
dolgot megbeszélnem.
– Szerintem meg a faszi teljesen beindult rád, de te meg játszod az
elérhetetlent. Az a szarházi exed kiölt belőled minden kalandvágyat.
Van abban valami, amit mond. Két nappal az eljegyzésünk után a pasim –
aki állítólag halálosan szerelmes volt belém – lelépett, és sms–ben közölte, hogy
megnősült. Őszintén szólva ez egy cseppet aláásta az önbecsülésemet. De a
Mike-al történteknek semmi köze ahhoz, hogy nem akarok Jakebe bonyolódni.
Vagy mégis? Kínomban felnyögtem. Karinára pillantottam a kávéscsészém
fölött, hogy hallotta-e szenvedő hangomat, de tátott szájjal nézett a hátam mögé.
– Mit nézel? – kérdeztem, és már fordultam is volna meg, de Karina
hirtelen reakciója megállított.
– Ne nézz hátra!
– Miért?
– Mert... Mert... Ó, a francba! A Jégember itt van valami nővel. Amennyire
innen meg tudom állapítani elég bizalmas viszonyban vannak.
A gyomrom összerándult. Miféle nővel? Legszívesebben megnéztem volna
őket magamnak, de nem mertem. Attól féltem, hogy olyasmit fogok látni, ami
fájni fog. De miért is fájna nekem az, amit ez a férfi csinál? Mert talán jobban
érdekel, mint amennyit be mersz vallani! – szólalt meg egy gúnyos hang a
fejemben.
– Nem! – tiltakoztam hangosan.
Azt, hogy hangosan kimondtam a gondolatomat, akkor döbbentem rá, mikor
összeakadtam Karina értetlen pillantásával.
– Mit nem?
Lemondóan legyintettem.
– Á, semmi, nem lényeges. Csak hangosan gondolkodtam. Mehetünk?
– Még nem ittam meg a kávémat! – tiltakozott határozottan.
Barátnőmet ismerve csak azért akart maradni, hogy megnézze, mi lesz
ebből a szituból. Én nem voltam rá kíváncsi. Már épp hozzáfogtam, hogy
felsorakoztassam érveimet a távozásunkat illetően, mikor árnyék vetült az
asztalunkra. Oda se kellett néznem, anélkül is tudtam, hogy ki az. Áruló testem
összes porcikája reagált Jake Lenox jelenlétére. A franc essen bele!
– Mia, micsoda meglepetés! Ha tudtam volna, hogy te is ide jössz,
elhoztalak volna. Csatlakozhatunk?
Felnéztem. Nyeltem egy nagyot, hogy meg tudjak szólalni.
– Már éppen menni készültünk a barátnőmmel – nyögtem ki Karina felé
intve.
– Én még nem ittam meg a kávém, és vétek lenne itt hagyni, ugye?
Olyan ártatlan szemekkel nézett rám, hogy legszívesebben belerúgtam
volna az asztal alatt, de türtőztettem magam. Jake, mintha csak erre várt volna,
elfoglalta a mellettem lévő helyet. Partnere, aki egyébként egy igen dekoratív nő,
kevésbé lelkesen leült Karina mellé. Hosszú, egyenes szőke haját átdobta a válla
felett, hatalmas melleit kidüllesztette. Ó, anyám! Mellügyileg jobban el lett látva,
mint én. Valahonnan ismerős volt a nő, de nem jöttem rá, hogy hol láttam.
Oldalról vetettem egy pillantást a mellettem ülő férfira. Kifejezéstelen tekintettel
meredt maga elé. Ebből a szögből úgy tűnt, mintha a nő melleit bámulná, de nem
voltam benne biztos. A szőkeség felém fordult leplezetlen érdeklődéssel.
– Jake-el éppen üzletről beszélgettünk, mikor észrevett, és elmesélte, hogy
te olvasod a kéziratokat. Izgalmas lehet elsőként olvasni őket.
Fürkésző tekintetétől kezdtem kényelmetlenül érezni magam.
– Igen az, valóban izgalmas – hagytam jóvá, de többet nem fűztem hozzá.
Nem tudom, hogy mit látott bennem a nő – nem is akarom tudni –, de
megajándékozott egy lenéző mosollyal. Ez most komoly? Oké, hogy nem vagyok
egy bombázó, és nincs D kosaras mellem, de azért nem vagyok egy bányarém. A
pasik igenis megfordulnak utánam az utcán, és rendre kapom az elismerő
pillantásokat. Ha még sokáig kell ennek a nőnek a társaságában lennem,
hamarosan elvi kérdéssé fog fajulni ez a beszélgetés, vagy minek is nevezzem.
Kínos. Igen, ez a jó kifejezés. Határozottan kezdett kínossá válni a helyzet.
Segítségkérőn néztem Karinára, de ő csak ártatlanul mosolygott. Viszont a
tekintete annál beszédesebb volt. Ugyanis azt sugallta, hogy mossam le a nőt a
porondról. Nem teszem meg. Ez annyira gyerekes lenne. Nem az óvodában
vagyunk, hanem értelmes felnőtt emberek lennénk, akik tudnak normálisan is
beszélgetni. Mindenesetre – biztos, ami biztos alapon – felvettem az egyik
leglenyűgözőbb mosolyomat és a nőre villantottam.
– Hálás vagyok Emmának, hogy felvett erre a munkára, bár már korábban
is dolgoztam neki, de most már az irodában vagyok nap mint nap, és érdekes
eszmecséreket szoktunk folytatni a könyvekről és az írókról. Ma is volt egy ilyen
megbeszélésünk, ami egy újabb remek könyv megjelenését fogja eredményezni
amint az írónő is rábólint. Ugye Jake?
Vetettem rá egy kérdő pillantást mintegy megerősítést várva. Fészkelődni
kezdett, és úgy helyezkedett, hogy a combja az enyémhez nyomódjon.
Viszonozta a pillantásomat és reméltem, hogy nem vette észre, hogy
visszafojtottam a lélegzetemet. Ahogy combja az enyémhez ért, mintha áramütés
érte volna a testem, és a kis energiarészecskék alattomosan a legérzékenyebb
testrészemet vették célba. Mozdulni akartam, de a testem cserbenhagyott. A
jeges, kék szemek egy pillanatra elsötétültek. Tudja. Tutira észrevette, hogy
milyen hatást váltott ki belőlem. Az egész csak néhány másodpercig tartott, és a
többiek szemmel láthatóan semmit nem vettek észre ebből a néma párbeszédből.
– Igen, valóban eredményes volt a mai megbeszélés. Emiatt késtem egy
kicsit. Egyébként hadd mutassam be nektek Claudia Westet, a Solaris kiadó
ügyvezető igazgatóját. Régi, közeli ismerősök vagyunk, és Claudia egy ajánlattal
keresett meg engem.
– Örülök a találkozásnak – mondtam, de nem nyújtottam kezet.
Claudia szemében ekkor felismerés csillant.
– Tudom már, hogy honnan vagy ismerős! – függesztette rám a tekintetét. –
A múltkor botlottunk egymásba a kiadónál. Nagyon siettél.
Ekkor beugrott nekem is. Ő volt az, akit majdnem felborítottam, mikor
beugrottam a liftbe.
– Ez akkor volt, mikor hétfőn reggel meglátogattál? – kérdezte Jake.
És akkor értettem meg, hogy ez a nő és Jake mennyire is közeli ismerősök.
Ezt már Karina sem tudta szó nélkül hagyni, és vágott egy fintort a
kávéscsészéje rejtekében. Majdnem elnevettem magam, mikor tekintetünk
találkozott. Elég beszédesen fejezte ki nemtetszését, de szerencsére a többiek ezt
nem vették észre. Kicsit arrébb húztam a lábam, mert kezdett kényelmetlenné
válni Jake közelsége, de nem engedett, és közelebb nyomult. A rohadt
szemétláda. Direkt kínoz. Remegő kézzel ittam ki a kihűlt kávém maradékát.
Kedvesen elmosolyodva Karinához fordult.
 – Múltkor te is ott voltál a Vörös Rózsában ugye? Olyan ismerős vagy.
– Igen. Miával oda szoktunk járni. A testvéréé a bár, így szinte minden
hétvégén ott lógunk. Ma is ott leszünk.
És már lendült is a lábam az asztal alatt, hogy bokán rúgjam. Most nagyon
nem viselkedik legjobb barátnőként. De hát ki hibáztatná ezért, mikor a pasi, itt
mellettem, ilyen elbűvölően mosolyog? Persze, rajtam kívül. Vetek rá egy
figyelmeztető pillantást.
– Ezt jó tudni – vigyorgott alattomosan. – Alex, a barátom, szereti azt a
helyet. Biztos fogunk még találkozni.
– Most már ideje lenne indulnunk Karina! – hangomba annyi
figyelmeztetést próbáltam összepréselni, amennyit kocsonyás testemből ki
tudtam sajtolni. – Még vissza kell mennem az irodába.
Szerencsére vette az adást, és egyetértően bólintott.
– Ó, így elszaladt az idő! Nekem is vissza kell még mennem az irodába.
Claudia valamivel kedvesebben nézett ránk.
– Örültem a találkozásnak, és remélem, hogy még össze fogunk futni a
kiadónál. Elég gyakran szoktam ott megfordulni.
Azzal a sejtem, miért tekintettel néztem Karinára, aki köhögést színlelve
tartotta vissza nevetését. Bár Claudia nekem címezte a szavait, de közben
gátlástalanul Jake-en legeltette a szemét.
– Aha, remélem – motyogtam.
Fogtam a táskámat és felálltam, mintegy jelezve, hogy szeretnék kimenni.
Jake rám nézett, majd komótosan felállt. Legszívesebben rászóltam volna, hogy
haladjon, de befogtam.
– Visszaviszlek a kiadóhoz. Nekem is be kell még mennem az irodába.
Úgy elmerültem nem éppen lélekmelengető gondolataimban, hogy
összerezzentem, mikor meghallottam mély hangját.
– Tessék?
– Visszaviszlek az irodába – ismételte meg.
– Nem szükséges – ellenkeztem azonnal.
Hogy én Jake-el egy autóban utazzak? Kizárt.
– Ne ellenkezz! Úgyis egy helyre megyünk.
További tiltakozásomat megelőzve Claudiához fordult.
– Még később megbeszéljük a részleteket, előtte még Emmával is
egyeztetnem kell.
– Rendben kedvesem. Este meg is tudjuk beszélni egy vacsora mellett.
– Nem felejtem el. Hét óra megfelel neked?
– Persze. Akkor várlak este.
Ó, te jó ég! Szememet forgatva néztem Karinára. Egy izom rángatózott az
arcán. Még mindig a nevetését próbálta visszafojtani. Rám kacsintott. A nő
búcsúzóul megölelte Jake-et, és hatalmas melleit nekinyomta. Azta! Ez már azért
túlzás! Komolyan azt vártam, hogy a nyelvét is le fogja dugni a torkán, de odáig
már nem fajult el a dolog. Karina köhögést színlelve kuncogott. Ezen már nekem
is vigyorognom kellett, de persze csak diszkréten. Tény, hogy Oscar díjas
alakítás volt. Ha lennének megfelelő kapcsolataim, elő is terjeszteném. Eddig se
volt kétségem a kapcsolatukat illetően, de ezután biztos vagyok benne, hogy
ezek ketten összefekszenek. Hát egészségükre. Igyekeztem nem tudomást venni
a belém maró féltékenységről. Mit érdekel engem, hogy ezek ketten mit
csinálnak? Jake jó pasi, a nő szintén egy bombázó. De miért is gyötröm magam?
Intettem Karinának, hogy menjünk. Átfurakodtam Jake mellett, közben persze a
könyökömet alaposan a hátába nyomtam. Claudia vetett rám egy diadalittas
pillantást. Ó, hogy esne le a műszempillád!
A kávézó előtt elbúcsúztam Karinától. Jake akkor ért oda, mikor barátnőm
beszállt egy taxiba. Búcsúzásképp intett neki egyet, majd megfogva a
könyökömet, a saját autójához vezetett. A Teslához, amelynek az első találkozást
köszönhettem.
 6. fejezet
Jake

Mikor megláttam Miát abban a kávézóban, ahol én is voltam, belém bújt a

kisördög. Claudia vonzalmát kihasználva szorítottam sarokba a lányt. Látni
akartam, hogy féltékenység lobban zöld szemében. Csúnya dolog volt az üzleti
partneremet használni, de épp kapóra jött. Én meg gátlástalanul kihasználok
minden lehetőséget egy kis szórakozásra, és Claudia ebben partner lett volna. Jó
volt vele az ágyban, és megfordult a fejemben, hogy kihívom a mosdóba egy
gyors menetre, csak hogy csillapítsa a bennem tomboló feszültséget. Ekkor
viszont megláttam a kis vöröst a barátnőjével. Mire végiggondolhattam volna,
hogy mit is teszek, már ott álltunk az asztaluknál. Váratlan jelenlétemmel pont
azt a hatást váltottam ki, amit akartam. Zavart. Kíváncsiságot. Féltékenységet.
Igen, pont erre a kis lobbanásra volt szükségem.
Most pedig itt ül az autómban, és nem szól egy szót sem. Teljesen kicsinál
ez a nő. Miért olyan kiszámíthatatlan? Lehet, hogy teljesen rosszul értelmeztem a
jeleket, amelyeket küldött felém? Nem, az nem lehet. Nőkkel kapcsolatban nem
szoktam tévedni. De most mégis én érzem zavartnak magam.
– Mit kerestél a kávézóban?
Hülye kérdés, tudom, de jobb nem jutott az eszembe, és valamivel meg
kellett törnöm a csendet. Mia rám nézett, de gyorsan el is kapta a tekintetét.
– Szerinted? Kávéztam a barátnőmmel.
– Munkaidőben?
Gyilkos pillantás volt rá a válasz.
– Vagy talán követtél? – kötözködtem tovább.
Jó eséllyel a torkomnak fog ugrani.
– Te hülye vagy? – kiáltott fel. – Már miért követtelek volna? Honnan a
fenéből kellett volna tudnom, hogy hol randizol a barátnőddel?
– Nem a barátnőm, és nem randiztunk – javítottam ki a lehető
legnyugodtabban.
– Semmi közöm hozzá, hogy kivel mit csinálsz. Bár ne is tagadd, hogy volt,
vagy talán van is közötök egymáshoz.
Magamban mosolyogtam.
– Úgy érted, hogy dugunk?
Oldalról rásandítottam, és enyhe pírt véltem felfedezni az arcán.
– Igen, úgy.
 – Nem tagadom.
Nagy szemekkel nézett rám, és az ajkába harapott. Én meg majdnem
satuféket nyomtam a látványtól. Gyönyörű és izgató ez a lány. Mielőtt még
hülyeséget csinálhattam volna, csörögni kezdett a telefon. A kijelzőn Alex neve
jelent meg. A kihangosító automatikusan bekapcsolt, így esélyem sem volt
kinyomni. Csak remélni mertem, hogy nem mond valami eget rengető
baromságot.
– Szevasz, öregem! – Alex vidám hangja betöltötte a teret. – Mit csinálsz
este?
– Randim lesz. Figyu haver! Beszélhetnénk később? Autóban vagyok,
ráadásul nem egyedül.
– Miattam ne zavartasd magad – suttogta Mia úgy, hogy csak én halljam.
Alex még csak véletlenül sem hallotta meg, amit mondtam. Szinte ordított a
telefonba.
– Randid? Neked? Kivel? A vörössel?
Vetettem egy futó pillantást Miára. Nem nézett rám, de láttam, hogy ráng a szája
széle. Mosolyát igyekezett elfojtani.
– Az istenért Alex, dehogy is! A szőkével. Claudiával.
Megvető horkantás érkezett a vonal túlsó végéről.
– Ugyan már cimbi! Felejtsd el a szőkét! Ma este megyünk vörösre
vadászni!
Ismét Miára pillantottam. Ő is engem nézett. Nem mosolygott, de szemében
vidámság csillogott.
– Alex! A vörös itt ül mellettem.
Döbbent csend töltötte be az utasteret.
– Ó, basszus! Szia Mia!
– Szia, Alex!
– Bocs az előbbiért.
Ritkán fordul elő, hogy nem találja a szavakat, de most úgy néz ki, hogy
Alexnél is elérkezett ez a pillanat. Alig álltam meg, hogy ne röhögjek fel. Én
próbáltam figyelmeztetni.
– Semmi gond, de azt azért jó ha tudjátok, hogy nincs vadászidény –
mondta Mia.
Hangjában nem volt semmi sértettség. Pedig valljuk be, Alex elég tapló
volt. Közben megérkeztünk az irodához. Levettem a telefont a kihangosítóról, és
gyorsan elköszöntem a még mindig döbbent barátomtól. A liftig hallgatásba
burkolóztunk. Amint a fülke ajtaja kinyílt, előre engedtem Miát. Beszálltam én
is, és megnyomtam a hatodik emelet gombját. Szerencsére csak ketten voltunk a
szűk fülkében. Mia ismét az ajkát harapdálta, amivel engem az őrületbe
kergetett. Úgy látszik, hogy ezt csinálja mikor ideges. Valószínűleg még
idegesebb lenne, ha tudná, hogy milyen gondolatok járnak a fejemben.
– Mit akarsz tőlem Jake?
A kérdés halk, kétségbeesett sóhajként szakadt fel belőle. Teljes testtel felé
fordultam, és behatóan vizslatni kezdtem. Ha megmondanám, hogy mit is akarok
tőle, valószínűleg sikítva rohanna jó messzire. És ez lenne a lehető legjobb
mindkettőnknek.
– Mire gondolsz Mia? Szerinted mit akarok tőled?
Egy lépéssel közelebb léptem, ő pedig hátrált egyet. Háta a falnak ütközött.
Teljesen felé fordultam, így elzártam az útját. Nem volt hova menekülnie.
– Mire gondolsz Mia? – ismételtem meg a kérdést.
Felemelte a fejét, hogy a szemembe tudjon nézni. A korábbi vidámságnak
már nyoma sem volt. Félelemmel kevert vágy fűszerezve sok-sok kérdéssel. Ezt
láttam a szemében. Annyira magával ragadó volt a látvány, hogy a szívem
hevesen dobogni kezdett. Már régen éreztem ilyet. Küzdöttem a kényszerrel,
hogy megcsókoljam. Mia nem olyan volt, mint a többi nő akivel eddig dolgom
volt. Ezt már a legelső pillanattól kezdve tudom. Őt nem tudnám csak egy
éjszakás kalandnak tekinteni. Nem az a fajta lány. Márpedig nem akarok
kapcsolatot sem vele, sem mással. De azt sem tagadhatom, hogy szinte
betegesen vágyom arra, hogy megszerezzem magamnak mielőtt még valaki
elhappolná előlem. Bár valószínűleg gondoskodnék róla, hogy ne legyen hosszú
életű a kapcsolat.
Kapcsolatok tönkretételében verhetetlen vagyok. Egy terv kezdett
kibontakozni a fejemben, és nem is tűnt rossz ötletnek. Nem vártam tovább,
hogy válaszoljon a kérdésemre, átkapcsoltam inkább seggfej üzemmódba.
– Nézd Mia! Teljesen őszinte leszek veled. Nekem nem jönnek be a vörös
hajú lányok és nem is kedvellek túlzottan. Viszont egy átkozottul vonzó nőnek
tartalak, és minél előbb az ágyamban akarlak tudni. Ezt akartad hallani?
Ijedt tekintete dühbe vált át.
– Ez soha nem fog megtörténni!
Még közelebb nyomultam hozzá. Tenyerem a hideg tükörnek nyomtam,
csapdában tartva Miát. Édes gyümölcs illata belekúszott az orromba. A
nadrágom megfeszült elöl, és nem sok híja volt, hogy ölbe kapjam. Lehajtottam
a fejem, és kissé szétnyílt ajkait néztem. Pihegve vette a levegőt, zöld szemében
puszta vágy csillogott. Várta, hogy megcsókoljam. A füléhez hajoltam, hogy
minden egyes szavamat tisztán értse.
– Azt akarom, hogy legyél a barátnőm!
Mielőtt még válaszolhatott volna, kinyílt a liftajtó, és én szó nélkül
otthagytam. Nem érdekelt, jön-e utánam. Kezdjen az információval amit csak
akar.
Nem okozott csalódást. Naná, hogy utánam jött. Szinte belökött az irodámba,
hangosan bevágva az ajtót.
– Ezt mégis mire véljem? Miféle perverz játékot akarsz játszani velem? –
kelt ki magából teljesen.
Szembefordultam vele, és tetőtől–talpig végigmértem.
– Nem játszom veled Mia! Tettem egy ajánlatot.
– Igen, tettél egy ajánlatot, hogy a bugyimba férkőzz! Ha már ennyire
akarsz engem, akkor csináld rendesen! Hívj el randizni, udvarolj, vagy mit
tudom én, mit csinálnak a pasik ilyenkor!
– Én nem csinálok ilyeneket. Ha akarok valamit, akkor megszerzem
magamnak. És téged akarlak Mia! Viszont nem akarok szarakodni olyanokkal,
mint randi meg ilyenek.
– Nem, hanem legyek rögtön a barátnőd. Neked teljesen elmentek
otthonról! Felejts el! – legyintett, és az ajtó felé indult.
Két lépéssel utolértem, és elkaptam a karját. Magam felé perdítettem. Puha teste
az enyémnek csapódott.
– Ülj le, fogd be a szád, és elmagyarázom a helyzetet!
Még mindig fogva a karját a kanapéhoz vezettem, és szó szerint lelöktem rá.
Nem értem rá finomkodni.
– Ugye tudod, hogy kurvára nem érdekel a hülye magyarázatod? Nem
leszek a barátnőd azért, hogy megfektess!
– Nem azért akarom, hogy a barátnőm legyél, hogy megfektesselek. Azt
megteszem anélkül is.
Nagyokat pislogva nézett rám, de nem szólt egy szót sem folytatásra várva.
– A nagyapám miatt kérem ezt a szívességet tőled.
– A nagyapád miatt?
– Igen. Most lesz a hetvenötödik születésnapja, és szeretném, ha azt látná,
hogy van egy rendes lány mellettem és boldog vagyok.
– Miért én? Biztos vagyok benne, hogy a sok nő közül, aki megfordult az
ágyadban az utóbbi időben, akadna erre a feladatra megfelelőbb is.
– Azok a nők, akik megfordultak az utóbbi időben az ágyamban, csak
dugásra valók.
Láttam a rosszallást az arcán, de nem bocsátkoztam magyarázkodásba.
– Te az a fajta lány vagy, akit könnyen megkedvel az ember. Kedves és szép
vagy, és szenvedélyesen szereted a munkádat. Na és persze, ki tudsz állni
magadért. Azt se felejtsük el ugyebár, hogy nem kedveljük egymást túlságosan,
így nem kell érzelmekkel teli bonyodalmakra számítani, mikor szakítunk.
Tökéletes jelölt lennél a számomra. Én megadom a családomnak a lányt, akit
akarnak, engem pedig békén hagynak, és nem nyaggatnak, hogy nősüljek meg
végre.
– Mennyi időre gondoltál
– Amennyi szükséges, hogy leszálljanak rólam. Két-három hónap.
– Ebbe nem egyezem bele. Nem tisztességes senkivel szemben. Sem a
családoddal, sem velem, sem veled szembe.
– Addig amíg együtt leszünk, minden kiadásodat én állom, és a fizetésedet
is ugyanúgy megkapod. Ja, és persze gondolom, az nyilvánvaló, hogy arra az
időre hozzám költözöl. És erről az egészről szerződést fogunk írni.
– Kizárt! – tiltakozott azonnal.
Nem álltam le vele vitatkozni, erről majd meggyőzöm később, ha igent mondott.
– Szóval leszel a csajom egy időre?
Tekintete az enyémbe fúródott. Nem tudom, hogy mit keresett, de csalódottan
sóhajtott fel.
– Nézd Jake! Mint ahogy te is remekül megállapítottad, én sem kedvellek
téged, úgyhogy ebben hasonlítunk. És pont ezért gondolom azt, hogy ez egy
orbitális nagy baromság, amivel most előálltál. Nem működne még kamuból
sem. És mint már említettem, nem fogok lefeküdni veled. Én is tudok ám
makacs lenni!
Bosszúságomban felhördültem. Nehezebb dolgom van, mint gondoltam.
Felugrottam és idegesen túrtam a hajamba.
– Mia! Tisztán érzem, hogy te is ugyanúgy kívánsz engem, mint én téged.
Így vagy úgy, de az ágyban fogunk kikötni. Akkor miért ne könnyítenénk meg
egymás dolgát? És még az idős nagyapámnak is örömet okoznék. Kellemest a
hasznossal, nem?
– A nagyapád miatt akarod, hogy a barátnőd legyek?
Bingó! Most megfogtam a csajt.
– Igen. Tudod ő mindig mellettem állt, főleg a nehéz időkben a baleset után.
És bár nem mondja, de azzal is tisztában vagyok, hogy nem tetszik neki az az
élet amit most élek. És itt nem a munkára gondolok. Hetvenöt éves lesz a jövő
héten, ki tudja, hogy meddig fog még élni, és nem akarom, hogy azzal a teherrel
távozzon, hogy engem boldogtalannak lát.
Mia arca komorrá és töprengővé vált. Nem voltam teljesen tisztességes,
hogy a lelkiismeretére játszottam, de nem hagyott más választást. Egyébként
sem hazudtam. Tényleg nagyon szeretem a nagyapámat, sokat köszönhetek neki,
és megérdemli, hogy azt lássa, megállapodom.
Mia felállt és odasétált hozzám. Egyenesen a szemembe nézett. Pillantásától
megint heves szívdobogás fogott el.
– Átgondolom ezt az egészet. Hétfőn beszélünk.
 Csendben figyeltem, ahogy kisétált az ajtón. Ügyes vagy Jake! Ennyire nem
lehetsz kétségbeesve! Bármelyik nőt megkaphatod, amelyiket csak akarod.
Például Claudiát ma este. Igyekeztem elfojtani éledező lelkiismeretem gúnyos
hangját.

Mia

Teljes sokkban ültem a bárpultnál áfonyás vodkát nyakalva. Le kellene

állnom, mert nagy baj lehet belőle. De nem hagyom abba. Kiittam a poharam
tartalmát, és intettem Judynak, hogy töltse tele.
– Nem iszol többet addig míg el nem mondod, mi bajod van!
Karina elvette a poharamat, és jó messzire tette tőlem. Judy csatlakozott
hozzánk. Könyökével a pultra támaszkodott, szépen ívelt szemöldökét
kíváncsian vonta fel.
– Rosszkedvednek van talán valami köze a szexi főnöködhöz? – kérdezte. –
Gyorsan mondd el, mert a bátyád hamarosan itt lesz.
– Nem Jake a közvetlen főnököm. Az viszont igaz, hogy szexi és róla van
szó – mondtam csüggedten.
– Mondott neked valamit? Gonosz volt? Történt köztetek valami, miután
elváltunk a kávézónál?
Karina kérdései csak úgy záporoztak felém. Érthető volt a kíváncsisága,
hiszen ő premier plánban nézte végig, hogy mi játszódott le köztünk Lenoxal.
– Igen. Nem. Talán.
Judy még közelebb hajolt.
– Ezt most fejtsd ki egy kicsit bővebben – sürgetett.
Nagyot sóhajtva engedtem a kényszernek.
– Igen, mondott valamit. Nem volt gonosz legalábbis a szó klasszikus
értelmében. Talán történt valami.
– Beszélj már az istenért! – fortyantak fel barátnőim egyszerre.
– Jól van, naaaa! Azt akarja, hogy legyek a barátnője.
– Tudtam én, hogy a pasi beléd van zúgva!
Karina izgatottan fészkelődni kezdett várva a folytatást.
– A fenéket van belém zúgva! – ellenkeztem. – A nagyapja miatt akarja,
hogy játsszam el a barátnője szerepét.
– Ezt most nem értem – vonta össze szemöldökét Judy.
– A nagyapjának jövő héten lesz a születésnapja, és gyakorlatilag engem
akar adni neki ajándékba, hogy most már kész megállapodni. Ugyanis imádja az
öreget, és nem akar neki több csalódást okozni azzal, hogy nincs egy normális
kapcsolata.
 – Durván a lelkiismeretedre játszott – állapította meg Karina.
Esküszöm, még némi elismerést is láttam felcsillanni a szemében.
– Valami nem kóser a faszival. Sírni fogok, ha kiderül, hogy egy
pszichopata.
– Vagy meleg – tette hozzá Judy. – A legtöbb jó pasi fura.
Akaratlanul is kitört belőlem egy gúnyos kacaj.
– Elhiheted nekem, Jake minden, csak nem meleg.
Kár volt mondanom. Karina azonnal lecsapott.
– Megcsókolt? Mondd, hogy igen.
– Nem csókolt meg – állítottam le.
Csak majdnem – tettem hozzá magamban.
– Belemész? – tért Judy a lényegre.
– Őszintén szólva fogalmam sincs. Abban igazad van Karina, hogy valami
nincs teljesen rendben a pasival. Úgy értem, Emma nagy vonalakban elmesélte,
hogy három éve egy balesetben elvesztette a barátnőjét ami mindannyiukat
megviselte.
– Ez szörnyű. Nagyon szerethette a lányt, ha azóta sem tudott továbblépni.
– Igen, ebben van valami – értettem egyet.
Judynak igaza lehet abban, hogy szerette azt a lányt, és talán még mindig
szereti. Kicsit rosszul érintett, hogy egy halott lányba szerelmes.
– Azt azért megkérdezted, hogy miért téged választott? – kérdezte Karina.
Ó, megkérdeztem, bizony. De a válaszban nem volt köszönet. A szavai
szinte beleégtek az agyamba. Nem kedvellek, és a vörös hajad sem jön be.
Viszont átkozottul vonzónak talállak, és eltökélt szándékom, hogy megdugjalak.
Egy valamit tudnod kell Mia! Én mindig megszerzem, amit akarok, és téged
kurvára akarlak! Pislognom kellett egy párat, hogy visszataláljak a valóság
ingoványos talajára. Két kérdő szempárral találtam szemben magam. Ja, igen.
Még mindig válaszra várnak. Úgy döntöttem, hogy csak fél igazságot mondok
nekik.
– Mert szerinte a nagyapja tutira bírna engem. Az, hogy mi nem bírjuk
egymást, már mellékes.
– Tényleg nem bírod őt? – Judy hangjába annyi kétkedés vegyült, hogy
folyót lehetne rekeszteni vele.
– Nem kedvelem – vágtam rá gondolkodás nélkül. – Egy önző, arrogáns
seggfej.
Az már más kérdés, hogy eszméletlen jó pasinak találom, és boldogan
halnék meg a karjai között, de nem fogom megadni neki azt az örömet, hogy egy
csettintésre a karjaiba omlok. Nem tehetem meg magammal még egyszer, hogy
elveszítsem a fejem egy pasi miatt. Jake Lenox pedig nagyobb károkat tudna
okozni bennem, mint Mike valaha is tett.
Karina a következő mondatával alaposan rátapintott a lényegre, hogy miért is
kellene nemet mondanom Jakenek.
– Én biztos nem mondanék nemet az ajánlatára. Az a pasi egy két lábon
járó szexuális kihívás. Mi lehet a legrosszabb, ami történhet veled? Helyre teszi
a libidódat? Már éppen rád férne, hogy valaki alaposan megkeféljen.
Judyval összenéztünk, és kitört belőlünk a röhögés. Értetlenül nézett ránk.
– Most mit röhögtök? Mondjátok, hogy nincs igazam!
– Igazad van Karina – nevettem. – Mindig igazad van. Ihatunk most már
végre?
Judy a vodkásüvegért nyúlt és töltött mindnyájunknak. Andy is csatlakozott
hozzánk. Játékosan rácsapott Judy hátsójára.
– Nekem is tölts bébi!
Elnéztem a bátyámat és Judyt. Annyira édesek együtt. És annyira
szerelmesek. Négy éve vannak együtt, és két éve házasodtak össze. Kicsit
irigyeltem a boldogságukat, de persze örülök nekik. Remélem, mindig ilyenek
lesznek.
– Mi a helyzet csajok? Kipletyiztétek magatokat?
– Aha, de nem eléggé! – fintorogtam. – Igazán adhatnál már a nejednek egy
szabad estét. Judy nem csak a te feleséged, hanem az én sógornőm, és a mi –
mutattam magamra és Karinára – barátnőnk.
– Sosem fogom megérteni a nőket! -– forgatta a szemét Andy megjátszott
kétségbeeséssel.
– De lásd, hogy milyen jófej vagyok, ma nektek adom a lányt. Viszont
lenne két feltételem. Először is nem csapjátok szét magatokat, másodszor, hugi,
eljössz vasárnap anyáékhoz velünk. Anya napok óta zaklat, hogy én szóljak
neked. Könyörögve kérlek, ne hozz kellemetlen helyzetbe!
– Oké, ott leszek. Végülis a múltkor is ki lehetett bírni – egyeztem bele.
Nem lett volna fair Andyvel szemben, hogy mindig vele mosatom ki magam a
vasárnapi ebédek alól.
– De ha már az előbb szóba jött a szexi főnököd... – kezdte Karina tétován –
most léptek be az ajtón. Itt van az a szőke nő is. Claudia vagy hogy a bánatba
hívják.
Judyval egyszerre fordultunk a megadott irányba. És tényleg. Jake Lenoxal
az élen egyenesen felénk jöttek. Na ne! Ezt ne most. Ma este szórakozni
akartam! – dühöngtem magamban.
– Mi a fenét keresel te itt? – szegeztem neki a kérdést, amint mellém ért.
– Péntek este van szivi. Szórakozni jöttünk.
– Pont ide?
 – Aha! Miért? Problémát jelent neked?
– Ha azt mondom, hogy igen, elmész?
– Nem.
Megráztam a fejem és elfordultam tőle. Nem fogom megengedni, hogy elrontsa
az estémet. Emma lépett mellém.
– Hála az égnek, hogy te is itt vagy. Ma este egy kicsit sok nekem a
tesztoszteron. Claudiától meg egyenesen a hideg futkos a hátamon. Sose bírtam
ezt a nőt. Nem is értem, Jake minek hozta el magával. Csatlakozhatok hozzátok?
Én nagyon is értem – gondoltam magamban, de hangosan csak ennyit mondtam:
– Persze, örömmel látunk!
Fergeteges estét csaptunk. Rengeteget táncoltunk és beszélgettünk. Néha
még Claudia és a srácok is csatlakoztak, kivéve persze Jaket. Őt csak egy dolog
foglalkoztatta... Bocsánat, kettő. Az egyik Claudia, a másik én. Hozzám nem
szólt ugyan, de állandóan magamon éreztem a tekintetét. Amit meg Claudiával
művel, az meg egyenesen vérforraló. Ennek ellenére jól éreztem magam, de Jake
és az ajánlata csak nem akart kimenni a fejemből. Az se segített a dolgon, hogy
állandóan a látószögemben volt. És ez nagyon zavart. Nem tudom, a pia hatására
e, vagy csak szimplán hülye döntést hozok megint, de elhatároztam magam.
– Bevállalom! – jelentettem ki, ahogy én, Karina és Judy magunkra
maradtunk egy pillanatra.
Karina kapásból kifújta a szájában lévő italt.
– Aztakurva! Végre visszajöttél közénk. Már kezdtem kétségbeesni, hogy
az a gyökér Mike teljesen hazavágta a kalandvágyadat.
Ezt nem kommentáltam, és Judy rosszalló tekintetét sem.
– Biztos vagy benne? – kérdezte aggodalmasan.
– Igen.
– Hát kislány, akkor sok sikert! – emelte koccintásra a poharát. – Bármit is
csinálj, mi melletted állunk!
Hálásan néztem a barátaimra. Rájuk mindig, minden körülmények között
számíthattam.
– Megyek, és most azonnal elmondom Jakenek, mielőtt még
meggondolnám magam.
Karina és Judy egyszerre kaptak a karom után.
– Nyugi kislány! Ráérsz hétfőn is elmondani neki. Először nem ártana
kijózanodnod! – csitított Karina.
– Annyit azért nem ittam, hogy ne tudjam, mit csinálok – ellenkeztem, de
azért a helyemen maradtam.
Az elhatározásom sziklaszilárd volt, és reméltem, hogy hétfőig nem fog
elszállni a szélben. Beszélni fogok Jake-el. Ha játszani akar, akkor játszunk, de
az én szabályaim szerint. Lehet, hogy Jake Lenox egy alfa hím és mindent
megszerez, amit csak akar, de azt hiszem, én sem vagyok kispályás.
Nem tudom, mit hoz a jövő a kapcsolatunkban, de kemény menet lesz, az
egyszer biztos.
 7. fejezet
Mia

A vasárnapi ebéd a szüleimmel most sem volt olyan szörnyű. Valószínűleg

közrejátszott az is, hogy már hetek óta nem találkoztunk rendesen annak
ellenére, hogy nem laktunk messze egymástól. A múltkor is a lehető
leghamarabb eljöttem a szülői házból. Most viszont nem siettem annyira.
Meséltem nekik az új munkámról, aminek őszintén örültek. Szerencsére nem
került szóba Mike. Nagyon bíztam benne, hogy már ők is túlléptek rajta. Jakeről
mélyen és bölcsen hallgattam. Nem volt szokásom hazudozni a szüleimnek, és
nem most akartam elkezdeni, de nem igazán tudtam, hogy álljak elő azzal, hogy
valakinek a kamu barátnője leszek. Főleg, hogy még az érintett másik féllel sem
beszéltem. Titkon abban bíztam, hogy meg fogja magát gondolni. Haha!
Álmodik a nyomor! Jake Lenox nem az a fajta férfi, aki meghátrál. Még mindig
tartottam magam az elhatározásomhoz, de a bátorságom már jócskán
alábbhagyott. Elhessegettem a róla szóló gondolataimat. Dühös voltam
magamra, hogy még a szüleim házában is ő jár a fejemben.
Hétfőn reggel remegő végtagokkal léptem ki a liftből. Egész hétvégén az
előttem álló beszélgetésre gondoltam. A recepcióhoz érve lassítottam, és
megkérdeztem, hogy Jake beérkezett-e már. Igen. Na, akkor hajrá kislány!
Csapjunk a lovak közé! Belül bizonytalanság mardosott, kívülről határozottnak
látszottam. Bekopogtam, és egy türelmetlen Tessék! után benyitottam. Rövid
ismeretségünk alatt kábé ezredjére állapítottam meg, hogy mennyire
elképesztően jól néz ki ez a pasi. Ma tengerkék öltönyben feszített. Valószínűleg
nemrég érkezett ő is, mert a zakóját még nem vette le. Fekete haja a szemébe
hullott, de nem igen zavarta. Magamban megállapítottam, hogy ráférne már egy
hajvágás. A telefonja fölé hajolt és elmélyülten nyomkodta.
– Jó reggelt! Beszélnünk kell! – kezdtem bele.
– Majd később! – mondta anélkül, hogy rám nézett volna.
Hát kösz szépen a bátorítást. Ha most engedek neki, és átsunnyogok az én
irodámba anélkül, hogy beszéltünk volna, lőttek az elhatározásomnak. Bár nem
kellene, hogy izgasson a dolog. Semmi közöm hozzá, hogy oldja meg a
családjával a gondjait, de nagy poén lenne, ha én vinném haza bemutatni a
szüleimnek a kamu pasimat. Most így jobban belegondolva ugyanolyan
szánalmas a párkapcsolatunk. Elkeserítő. Összeszedtem maradék bátorságomat
és benyögtem:
 – Elfogadom az ajánlatodat. Leszek a barátnőd.
Öröm volt nézni, ahogy kiesett a telefon a kezéből. Összevont szemöldökkel
nézett rám.
– Komolyan mondod?
– Igen.
– Miért?
Hát nem éppen erre a reakcióra számítottam. Megvontam a vállam.
Tisztában vagyok vele, hogy a lelkiismeretemre játszottál és bejött. Csak a
nagyapád miatt teszem meg. De lenne néhány kikötésem.
– Hallgatlak! – vetette oda hanyagul, és megint a telefonját birizgálta.
Aha, szemmel láthatóan figyel rám.
– Látom, hogy mennyire figyelsz! – szúrtam oda.
Hideg tekintete rám szegeződött.
– Csak mondd el, hogy mit akarsz!
Éreztem, hogy kezd felmenni a vérnyomásom. Higgadtnak látszottam, de belül
remegtem a visszafojtott dühtől.
– Úgy látom, hogy rosszkedved van és bunkó vagy. Talán Claudia a
hétvégén nem váltotta be a hozzá fűzött reményeidet?
– Semmi közöd hozzá – vetette oda foghegyről.
Hát jó! Ha bunkó vagy, én is az leszek.
– Tudod mit Jake? Ha majd tudsz normális hangnemben beszélni és
emberszámba venni, akkor majd beszélünk.
Megfordultam, és az ajtó felé indultam. Még a szemem sarkából láttam,
hogy megmozdul, de nem volt kedvem megvárni, hogy üvöltözni kezdjen.
Felrántottam az iroda ajtaját és meg sem álltam az én szobámig. Komolyan
felhúzott az idióta flegma viselkedésével.
– Mia! – hallottam a hangját magam mögött, de nem álltam meg. – Te is
elég bunkó vagy, hogy csak úgy itt hagysz!
Ez megállított. Szembefordultam vele. Meredten néztünk egymásra. A
levegő csak úgy szikrázott köztünk. Szinte vágni lehetett a feszültséget. Teljesen
kikeltem magamból.
– Muszáj mindig tuskónak lenned? Mióta ismerlek, egy kedves szavad sem
volt hozzám, és ahol csak tudsz, belém kötsz! Mégis mi a fene bajod van velem?
Jól átgondoltad te ezt a kapcsolatosdit?
Hirtelen megváltozott a tekintete. Olyan ragyogó mosolyt kaptam tőle,
hogy még a saját nevem se jutott volna eszembe, ha megkérdezik. Miért nem
mosolyog gyakrabban? A kis gödröcskék az arcán teljesen levettek a lábamról.
De emellett arról is meggyőződtem, hogy nem százas.
– Ha kibámultad magad talán tárgyalhatnánk is – gunyoros hangja rántott
vissza gondolataimból.
Vetettem rá egy megsemmisítő pillantást, és villámgyorsan az íróasztalom
mögé iszkoltam. Tartanom kell a három lépés távolságot. Tiszta fejre lesz
szükségem, hogy tárgyilagos tudjak maradni. Jake lazán ledobta magát az
asztalom előtt álló kényelmes székbe. Hanyagul hátradőlve kigombolta zakóját,
bokáját térdére helyezte. Ujjait a tarkóján összefonta, minek köszönhetően
hófehér inge megfeszült izmos mellkasán. Nyeltem egy nagyot. A picsába!
Nagyon gusztusos a pasi. Vetett rám egy gunyoros pillantást, mintha csak tudná,
hogy mi jár a fejemben.
– Hallgatlak!
Megint nyeltem egy nagyot. Sokkal nehezebb lesz belekezdenem, mint
gondoltam.
– Szóval... Lenne néhány dolog, aminek benne kell lennie a szerződésben.
Mint például az, hogy nem táplálhatunk egymás iránt érzelmeket. Felesleges
bonyodalom lenne.
– Egyetértek, és ezt már meg is beszéltük.
Figyelmen kívül hagytam a beszólását. Tovább folytattam.
– Nem költözöm hozzád, és csak akkor találkozunk, ha nagyon muszáj lesz.
Mielőtt még megint megszólalhatott volna, gyorsan csendre intettem.
– Most én beszélek. Nincs testi érintkezés, csak ha elkerülhetetlen.
Láttam, hogy felszaladt a szemöldöke, de nem törődtem vele.
– És ami a legfontosabb, nincs szex.
Elégedetten nyugtáztam, hogy egy izom rángani kezd az állán.
Felbosszantottam. Szántszándékkal a gyenge pontjára tapostam. Tudom nagyon
jól, hogy le akar feküdni velem, hiszen elég nyilvánvalóan a tudtomra adta. De
én nem így működöm. Nem kellett sokat várnom, hogy nemtetszésének hangot
adjon.
– Az utolsó három pontról szó sem lehet! Világosan megmondtam, hogy
rohadtul vágyom rád, és minél előbb magam alatt akarlak tudni. Erről szól ez az
egész.
Nyers szavai olyan hatással voltak rám, hogy össze kellett szorítanom a
combomat. A gyomromban pillangók repkedtek, és ez az égető bizsergés
nyílegyenesen tartott a lábam közé. Nagyon reméltem, hogy nem látja, milyen
hatással van rám, és a hangom sem fog cserben hagyni.
– Nem – álltam bele egy lehetséges vitába. – Ez az egész a nagyapádról fog
szólni. Miatta hajlandó vagyok eljátszani, hogy a barátnőd vagyok. De csak is
miatta. Ellenkező esetben ez az egyezség nem fog létrejönni. Teszek a te
szexuális frusztráltságodra. Ha az emlékezetem nem csal, én is világosan
kifejtettem, hogy nem fogok lefeküdni veled.
 Szigorú arcot vágva néztem rá, de közben belül remegtem, mint a
kocsonya. Jake tekintete olyan volt, mint egy ragadozóé. Hideg, elszánt,
hipnotikus. Lassan, kimérten felállt, és az asztalon áthajolva olyan közel került
hozzám, hogy az orrunk majdnem összeért. Hangja halk volt, de annál
keményebb.
– Ne szórakozz velem kislány! Emlékeztetnélek, hogy tartozol nekem a
kocsim megrongálásáért. Jól gondold meg a feltételeidet!
– Szex az adósságomért? Ez már bűncselekmény.
– Így vagy úgy, de az enyém leszel Mia Scott! Add fel az ellenállásodat!
Mielőtt még reagálhattam volna, otthagyott. Hangom az ajtónál érte utol.
– Jake! Te gyárilag vagy ekkora seggfej, vagy csak az évek során váltál
ilyenné?
Jól láttam, hogy megfeszül a válla. Nagy lendülettel kinyitotta az ajtót, és csak
annyit vetett oda:
– Kapd be!
Emma és Brian pont akkor ért az irodám elé, mikor Jake kiviharzott rajta.
Döbbenten pillantottak hol rám, hol a távolodó Jake felé. Emma kérdő tekintettel
nézett rám. Megvontam a vállam, mintegy jelezve, hogy halvány lila (egybe)
gőzöm nincs, mi lelte a bátyját. Nem jöttek be hozzám, de Emma tekintete
határozottan azt sugallta, hogy erről még beszélni fogunk. Remek! Más se
hiányzott nekem.

Jake

Kész. Végem van. Ez a nő lesz a halálom – állapítottam meg sokadjára

magamban. Mióta berobbant az életembe, mást se csinál, csak felbassza az
agyamat. Még hogy ne legyen szex! A nagy büdös francokat nem lesz! Addig
fogom kínozni, míg könyörögni nem fog, hogy keféljem meg végre! Az irodába
érve fel-alá kezdtem mászkálni. Le kell nyugodnom. Váratlanul nyílt az ajtó, és
Brian lépett be.
– Ez meg mi a franc volt Jake? Van valami köztetek Miával?
– Erre én is kíváncsi lennék testvérkém!
Remek. Emma is csatlakozott a kihallgató bizottsághoz.
– Nincs mit mondanom – zártam rövidre a beszélgetést. – Ez csak rám és
Miára tartozik.
Emma fenyegetően lépett elém. Kicsit vicces, ahogy a százhetven centijével
előttem áll, és a mutatóujjával hadonászik az orrom előtt, de ezt semmi pénzért
nem tettem volna szóvá neki. Ha egy rossz szót is szólok, letépi a fejem.
– Ha elüldözöd Miát a bunkó viselkedéseddel, esküszöm, hogy
megkeserítem az életed! – fenyegetőzött, én meg komolyan vettem.
Tényleg képes lenne rá. Keserűen néztem rá.
– Ennél is jobban?
Arca elsápadt, szája széle megremegett. Még a tekintetét is elfordította
rólam. Brian csendben figyelt. Összeszorult a mellkasom. Emma az utolsó
ember, akivel seggfejnek kellene lennem. Az álla alá tettem a mutatóujjam és
kissé megemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni.
– Hé Em! Minden rendben! Szívességet kértem Miától, de a részletekben
még nem sikerült megegyeznünk. Ha sikerül közös nevezőre jutnunk, akkor
beavatunk benneteket is. Csak arra kérlek, hogy addig, amíg nem szólok, ne
faggasd a lányt. Bízz bennem! Oké?
Bizonytalanul bólintott. Adtam egy puszit a homlokára és rámosolyogtam.
– Csak legyél vele normális! – kérte.
Válaszként bólintottam. Kissé hátrébb lépett, és megigazította a haját. Nem
mintha szükség lett volna rá. Mindig tökéletesen nézett ki. Brian felé fordult.
– Drágám! Nem gond ha ma Miával ebédelek? A hétvégén írt, hogy lenne
néhány ötlete reklámmal kapcsolatosan.
– Nem kedvesem. Nekem is lenne a testvéreddel egy kis megbeszélni
valóm, és Alex is bejelentkezett. Este vacsora?
– Naná! A desszertről majd én gondoskodom.
– Tejszínhab lesz hozzá?
Brian kéjsóvár pillantásától égnek állt a hajam. Emma közelebb hajolt
hozzá, de még így is minden egyes kurva szót hallottam.
– Amennyit és ahol csak akarod.
– Ne zavartassátok magatokat! – fortyantam fel. Emma felkacagott és
kilibbent az irodából, otthagyva engem a kanos pasijával.
– Imádom ezt a nőt! – nyögött fel Emma fenekét bámulva.
Megelégelve a nyálcsorgatást belerúgtam a lábába. Éppen ideje, hogy rám
figyeljen. Néhány gyors lépéssel az ajtónál teremtem, és nem éppen finoman
becsuktam. Ez hatott.
Brian figyelme rám összpontosult. Bár fürkésző tekintetétől kényelmetlenül
kezdtem magam érezni és legszívesebben elzavartam volna. De nem tettem. Pár
másodpercig behatóan fürkészett. Utáltam ezt a nézését, mert ilyenkor mindig a
fejembe akart látni. Biztos vagyok benne, hogy Emmától tanulta el. Ő csinál
ilyeneket.
– Neked mi a fasz bajod van? Nem kaptál puncit a hétvégén? – kérdezte.
Elröhögtem magam. Leültem az asztalom előtt álló másik kényelmes fekete
bőrfotelbe.
– Nem, nem kaptam. Kaphattam volna, de nem kellett.
Megütközve nézett rám.
– Beteg vagy?
– Nem, de jelen helyzetben csak egy punci érdekel.
– Mia – ez inkább megállapítás volt, mint kérdés.
Helyeslőn bólintottam. Lelki szemeim előtt megjelent, ahogy a liftben
olyan közel kerültem hozzá. Cseresznyepiros telt ajkai, ahogy kissé szétnyíltak a
csókomra várva. Vágytól csillogó zöld szeme. Olyan tűz van ebben a lányban a
felszín alatt, hogy küldetésemnek éreztem felszabadítani. Nagyon uralkodnom
kellett magamon, hogy ott helyben ne rángassam le a bugyiját. Már a puszta
gondolattól is megremegett a farkam, így kénytelen voltam elhessegetni a képet.
Ismét Brianre figyeltem.
– Milyen szívességet kértél tőle? – kérdezte figyelmesen méregetve.
– Legyen a kamu barátnőm.
Hitetlenkedve pillantott rám, majd szívből nevetni kezdett.
– Ez a lány teljesen elvette az eszed, hogy ilyesmire vetemedtél. Mit
mondott?
– Belement, de vannak kikötései, amik nem egyeznek az enyémmel.
– Átlát rajtad öregem! Tudja, hogy csak arra megy ki a játék, hogy
megfektesd.
– Tudja, mert megmondtam neki.
– És ennek ellenére belement. Mit tettél vele?
– Bevetettem nagyapámat. Szegény idős ember nagyon szeretné, ha végre
megállapodnék, ilyen és ehhez hasonló baromságok. A lelkiismeretére
játszottam.
– Neked tényleg elment az eszed! – röhögött még mindig.
Tehetetlenül túrtam a hajamba. Így utólag belegondolva tényleg béna az
egész, de isten a megmondhatója, hogy mennyire akartam Miát. Már ott
tartottam, hogy hajlandó vagyok engedni a követeléseinek is. Üdítő
változatosság számomra, hogy szembe ment velem, és makacsul ellenáll. Sosem
riadtam vissza a kihívásoktól. De vajon megéri nekem a fáradozást? Brian
ültében közelebb hajolt.
– Ha meg akarod kapni a csajt, játssz a szabályai szerint. Én is ezt csináltam
a húgoddal. És hidd el, hogy rohadt nehéz eset volt, és igencsak feladta a leckét.
De most nézz ránk. Halálosan szerelmes vagyok... Ó, baszdmeg!
Értetlenül néztem rá.
– Mi van?
– Te attól félsz, hogy beleszeretsz Miába – jelentette ki.
– Ez baromság! – idegesen ugrottam fel, és az ablakhoz mentem.
Zsebredugott kézzel bámultam az alattam elterülő várost. Hallottam, hogy Brian
mellém áll, de nem néztem rá.
– Mia okos, szép, kedves és szenvedélyes lány. Pont neked való. Éppen
ideje lenne, hogy most már a jövődre is gondolj!
Oldalról vetettem rá egy pillantást. Kifelé bámult az ablakon. Visszafordultam én
is, és a tükörképére bámultam.
– Te most próbálsz vele összehozni? – kérdeztem némi éllel.
Unottan megvonta a vállát.
– Nem. Csak azt mondom, hogy három kibaszott éve gyötröd magad
valamiért, ami nem a te hibád.
– Még csak el se tudtam köszönni tőle – suttogtam elszorult torokkal.
Brian együttérzően tette vállamra a kezét.
– Tudom, de gondolkozz el azon amit mondtam. Ja, és egy baráti
figyelmeztetés. Ha te nem lépsz, megteszi Alex.
Vállon veregetett, és magamra hagyott gondolataimmal. Még hogy
beleszeressek Miába? Képtelenség. A szerelem egy olyan dolog számomra, ami
Valerivel együtt halt meg. Mia felé csak őrületes testi vágyat érzek, amit minél
előbb ki kell elégítenem. Ez eszembe juttatta, hogy meg kell írnom a szerződést.
Leültem a laptop elé és felnyitottam a tetejét. Bekapcsoltam a gépet, és míg
vártam, hogy betöltsön a program, benyúltam az asztalfiókba és elővettem egy
fényképet. Valeri mosolygott rajta. Hosszú vörös haján megcsillant a napfény,
szeme és mosolya tele volt vidámsággal. Szúrást éreztem a mellkasomban. Az
én hibám, hogy senki nem láthatja többet ezt a ragyogó tekintetet. Óvatosan
visszatettem a fotót a fiókba, és a feladatra koncentráltam. Megnyitottam a
megfelelő dokumentumot, és gépelni kezdtem. Félórával később elégedetten
néztem a kezemben lévő frissen nyomtatott papírokat. A megfelelő helyen
aláfirkantottam a nevem. Kimért léptekkel berongyoltam leendő barátnőm
irodájába. Elmélyülten dolgozott a laptopján. Kicsit sértette az önérzetemet,
hogy nem figyel rám. Közelebb léptem hozzá, és ekkor vettem észre, hogy
fülhallgató van a fülében. Ledobtam elé a papírokat. Meglepetten és kissé
riadtan pislogott rám. Smaragdszínű szeme pár másodpercre rám tapadt, aztán
leesett neki, hogy ott állok előtte. Míg ő kikapta a fülhallgatót, addig én, ki tudja
hanyadszorra állapítom meg, hogy átkozottul dögös a szemüvegben. Már
sajnálom, hogy nem foglaltam bele a szerződésbe, hogy amikor kettesben
vagyunk, mindig szemüveget kell viselnie.
– Jake? – vonta fel a szemöldökét kérdőn.
El kell terelnem a gondolataimat a szexi szemüvegéről, meg minden másról,
ha nem akarok kényelmetlen helyzetbe kerülni. Megköszörültem a torkom, és az
előtte heverő lapokra böktem.
– Kész a szerződés, csak alá kell írnod.
 – Valóban?
Érdeklődve vette kezébe és olvasni kezdte. Hanyagul az asztalának dőltem
és vártam, hogy befejezze. Homloka ráncba szaladt, ami nem jó jel.
– Az én kikötéseimet teljesen figyelmen kívül hagytad – jegyezte meg
vádlón.
– Benne van, hogy nincs testi érintkezés, csak ha a helyzet megkívánja. Ez
magába foglalja azt is, hogy nincs szex – magyaráztam higgadtan.
Láttam rajta, hogy elgondolkodik, és a logikát keresi benne. Valószínűleg
megtalálta, mert egy aprót biccentett, de már mondta is a következő kifogását.
– Az együttlakásról nincs benne szó. Vagyis pontosabban annyi van benne,
hogy külön szobában fogunk lakni. Nem költözöm hozzád.
Közelebb hajoltam, hogy minden szavamat jól értse.
– Ebből nem engedek. Hogy akarjuk bárkivel is elhitetni, hogy együtt
vagyunk ha semmi közös dolgunk nincs? Ebben az esetben nem elég annyi,
hogy néha randizunk.
Elhúzta a száját, amit akár még elismerésnek is vehetnék.
– Látom felkészültél! – jegyezte meg epésen.
– Ezért vagyok jó üzletember!
– És szerény!
– Gyerünk Mia! Ne húzd az időt! Ne feledd, hogy a jövő hétvégén
jelenésünk van. Addig egy kicsit össze kellene szoknunk.
Elgondolkodva forgatta a tollat karcsú ujjai között. Persze nekem rögtön az
jutott az eszembe, hogy mi mindent tudna csinálni az ujjaival bizonyos helyeken.
– Lenne még itt két dolog, amit nem kell szerződésbe foglalni, de
szeretném, ha megígérnél.
– Mondd!
– Először is: a tesóinknak és közvetlen barátainknak elmondjuk, hogy ez
nem igazi kapcsolat.
– Másodszor?
– Másodszor: ha te bemutatsz a szüleidnek és a nagyapádnak a
barátnődként, akkor én is bemutatlak a szüleimnek a barátomként. Ugyanis
hasonló cipőben járok mint te, és nekem is szükségem van egy kamu
kapcsolatra, hogy leszálljanak rólam.
Igyekeztem leplezni a meglepettségemet. Ez az első olyan alkalom, hogy
megosztott velem valamit magáról. Ezt az infót mélyen elraktározom
magamban. Kíváncsivá tett, és feltett szándékom, hogy kiderítsem az okát.
– Részemről nincs akadálya.
Megeresztettem azt a mosolyomat, amiről tudom, hogy senki nem tud
ellenállni. Még a saját anyám sem. Az ő tekintete is ellágyul.
 Az utolsó oldalra lapozott, és határozottan odaírta a nevét a megfelelő
helyre. Elégedett voltam magammal. Az egyik példányt visszaadta, a sajátját
eltette a fiókba.
– Akkor ma este bejelentjük a nagy hírt a tesóinknak és barátainknak.
– Ami azt jelenti, hogy részemről Emmának, Briannek és Alexnek.
Főleg neki – tettem hozzá magamban.
– Oké. Az én részemről a bátyám, Andy, a felesége Judy és Karina. Hogy
csináljuk? Mármint, hogy magyarázzuk el nekik, hogy erre miért van szükség?
Gondolkodás nélkül válaszoltam.
– Menjünk este a Vörös Rózsába, és a többit bízd csak rám. Majd én
beszélek. Persze, ha neked is megfelel.
– Nekem tökéletes. Téged nézzenek hülyének, ne engem. Nyolckor
találkozzunk ott.
– A nyolc óra nekem is jó. Egyébként szeretném, ha már ma este oda
költöznél hozzám.
– Holnap – vágta rá azonnal. – Kell egy kis idő, hogy ezt feldolgozzam.
Brian figyelmeztetése jutott az eszembe: Játssz az ő szabályai szerint.
– Jó, legyen holnap. De készülj úgy, hogy munka után innen már együtt
megyünk haza hozzám.
– Nem fog zavarni, hogy pletykálni fognak rólunk itt az irodában? Még ha
nem is verjük nagydobra, hogy mi van köztünk, előbb-utóbb fel fog nekik tűnni,
hogy együtt jövünk reggel, délután meg együtt távozunk.
Megvontam a vállam.
– Én leszarom, hogy mit gondolnak, és tedd te is azt. Ha bárki egy rossz
szót mer szólni neked, vagy meghallod, szólj nekem. Majd én elintézem.
Láttam rajta, hogy szívesen megkérdezné, mit értek elintézés alatt, de csendben
maradt. Ellöktem magam az asztalától.
– Akkor később találkozunk – mondtam.
Felé nyújtottam a kezem, amit ő készségesen el is fogadott. Ezzel
megpecsételtük a remélhetőleg jól működő közös egyezségünket.
 8. fejezet
Jake

Fáradt vagyok. Régen nem aludtam már ki magam rendesen. Még ennyi idő
után is rémálmok szoktak gyötörni a baleset miatt. Azzal még csak
elboldogultam valahogy, hogy álmomban hallom a csattanást, a sikítást. Azzal
már viszont nem tudtam mit kezdeni, hogy az elmúlt két-három alkalommal
Valeria helyett Miát láttam az autóban élettelenül. És ez már sok. Kurvára
besokalltam tőle. Abban reménykedek, ha Vöröske egy ideig itt él velem,
megszűnnek ezek az álmok. Vagy még több lesz. A nappaliban lévő mini
bárpulthoz léptem, és töltöttem egy italt. Miközben belekortyoltam, az órámra
néztem. Hat óra. Egy kicsit igyekeznem kell, ha nem akarok elkésni. Korábban
már szóltam mindenkinek, hogy nyolckor találkozunk a Vörös Rózsában. Nem
részleteztem az okokat. Egyedül Brian tudott arról, hogy mi fog történni. Bár ő
sem mindent. Italommal a kezemben felmentem a szobámba. A folyosón haladva
Mia jutott eszembe. Nem egészen huszonnégy óra múlva birtokba veszi a
szobáját. Megálltam az ajtó előtt, ahol az elkövetkezendő néhány hétben aludni
fog. Na jó, ez nem teljesen így van, mert a lehető leghamarabb át akarom
költöztetni magamhoz. Egy pillanatig tétováztam, de aztán megfordultam és a
saját szobámba nyitottam. Kínzó gondolataim nem hagytak nyugodni. Szinte
láttam magam előtt, ahogy Mia vörös hajzuhataga szétterül a párnámon. Fehér
bőre éles kontrasztot alkotna a fekete szatén ágyneművel. Annyira valóságos
volt a kép, hogy a farkam olyan kemény lett, mint a kő. Fájdalmasan lüktetni
kezdett. Azonnal szükségem van arra a zuhanyra. Olyan hidegre állítom, amit
csak el tudok viselni. Felhajtottam a maradék italomat, és az éjjeli szekrényen
hagytam a poharat. Bementem a fürdőszobába, és sietősen levetkőztem.
Beálltam a zuhany alá, és megnyitottam a csapot. Hagytam, hogy a víz végig
mossa testemet. Kis idő múlva lepillantottam, és dühösen vettem tudomásul,
hogy vágyakozásom látható jele nem akar lelankadni. Így azért mégse mehetek a
találkozóra. Nagyot sóhajtva rámarkoltam a farkamra. Behunytam a szemem.
Erőteljes mozdulatokkal simítottam végig rajta, miközben arra gondoltam, hogy
Mia bársonyos ajkai dolgoznak rajtam. Néhány határozott rántás után testem
megfeszült.
– Ó, basszameg! – nyögtem, miközben elélveztem.
Gyorsan befejeztem a tusolást. Kilépve a zuhany alól egy törölközőt
csavartam a csípőm köré, és bementem a gardróbba. Nem sokat gondolkodtam
azon, hogy mit vegyek fel. Elővettem egy kék farmert és egy szürke pólót.
Mielőtt elindultam fölhívtam Miát.
– Hogy álltok? – kérdeztem köszönés helyett.
– Itt vagyunk.
Tisztán kihallottam az idegességet a hangjából, bár próbálta leplezni.
– Nyugi Mia! Minden rendben lesz. Nem fognak őrültnek hinni.
Hangos sóhaj volt rá a válasz.
– Sajnos rászolgáltam az őrült becenévre.
Elvigyorodtam. Ezt nem vonom kétségbe. Valahogy sejtettem, hogy a
felszín alatt kitörni készülő vulkán lakozik. És én alig vártam, hogy ez a tűz
szénné égessen. Ezt persze nem kötöttem az orrára. Nem hinném, hogy ez
segítene az idegállapotán.
– Sietek! – mondtam végül, és bontottam a vonalat.
Tényleg sietnem kell. Minél előbb túl akartam lenni az egész szarságon.
Főleg, hogy Mia még nem is tudja, hogy mire készülök, és valószínűleg az
éjszakát se fogom túlélni, ha le nem csillapítom valahogy. Lehet, hogy az a
vulkán hamarabb ki fog törni, mint vártam. Na mindegy, vállalom a kockázatot.
A garázsba érve ironikusan a Teslát választottam. Elvégre neki köszönhetem, és
persze magamnak is, hogy Mia Scott az életem része lett. Remélem, nem fogom
megbánni.

Mia

Átkozottul ideges voltam. Andytől tartottam a leginkább. Judy és Karina

nagyjából sejtették, hogy mi fog történni. A bátyám viszont nem. Mike óta
minden pasira gyanakodva néz aki körülöttem lebzsel. A guta fogja megütni, ha
megtudja, hogy egy olyan pasihoz fogok költözni, akit alig két hete ismerek, és a
barátnőjét fogom eljátszani a szülei és a nagyapja előtt. Arról nem is beszélve,
hogy ez a férfi az én szüleim előtt fogja eljátszani a barátomat. Megfordult a
fejemben, hogy talán Andynek még sem kellene tudnia róla. Amiről nem tud,
amiatt nem is fog aggódni. Nem igaz? De, valószínűleg. Viszont soha nem
tudtam hazudni Andynek. Ha őszinte akarok lenni, senkinek nem tudok hazudni.
Azonnal elárulnak az arcomra kiülő érzelmek. A lányok nagyjából tudják, hogy
mi fog történni, hiszen meséltem nekik Jake ajánlatáról. Sőt! Karina még
biztatott is, hogy fogadjam el. Úgyhogy ők tutira támogatni fognak. Nincs is
mitől félnem, igaz? De amikor megláttam őt, rájöttem, hogy igenis van mitől
félnem.
Jake Lenox úgy vonult be a Vörös Rózsába, mintha az övé lenne a hely.
Járása egyenes, állát felszegte, és szinte dacosan néz rám. Végig rajtam tartja a
tekintetét ahogy a pulthoz közelít. Elfog az idegesség és a zavar, de nem tudok
félrenézni. Megbabonázott. Karina megereszt egy sóhajt mellettem.
– Elképesztő ez a pasi. A haverja is itt van, úgyhogy beérem vele is. Ő
amúgy ki?
Ekkor vettem észre Alexet. Fel sem tűnt, hogy ott lépked Jake mellett.
Pedig ő se egy utolsó látvány. Rossz jel. Nagyon rossz.
– Alex. Jake másik legjobb barátja. Ő volt vele, mikor nyakon öntöttem
vízzel.
– Szingli?
Mosolyognom kellett azon, ahogy Karina pasiradarja bekapcsolt, és tapogatózva
megindult Alex felé.
– Aha, a rosszabbik fajtából. Teljesen alkalmatlan tartós kapcsolatra.
– Nem is akarok én feleségül menni hozzá, de egy alapos kormolást
elvégezhetne bennem.
Judy halkan kuncogott a másik oldalalmon. Vele együtt én is. Válaszra már
nem maradt idő, mert a két férfi odaért hozzánk.
– Sziasztok! – köszönt Jake azon a szexi mély hangon, ami minden egyes
alkalommal a bőröm alá kúszik, életre keltve az összes idegszálamat.
Andy is csatlakozik hozzánk. Gyanakodva méregeti Jaket. Anélkül, hogy rám
nézett volna, megkérdezte:
– Mia! Nem ő az a férfi, akit nyakon öntöttél a múltkor?
– De igen – helyeseltem óvatosan.
– Azért van itt mert megint elkövettél valamit?
A kérdést ismét nekem szánta, de továbbra is Jaket mustrálta. Már kezdett
kínossá válni a helyzet legalábbis nekem, de Jake arca meg se rezzent.
Nyugodtan, rezzenéstelenül tűrte Andy kutató pillantásait. Micsoda hidegvér!
Már éppen szóra nyitottam a szám, de leendő pasim megelőzött.
– Mia ezúttal nem követett el semmit. Igazából azért vagyunk itt, és
akartuk, hogy ti is itt legyetek, mert szeretnénk elmondani nektek valamit.
Viszont még várnunk kell, mert a testvérem késik egy kicsit. Te bizonyára Mia
bátyja vagy.
Andy arcán zavar suhant át.
– Igen. Andrew Scott.
Jake felé nyújtotta jobbját.
– Jake Lenox.
Mire a kölcsönös bemutatkozások végére értünk, megérkezett Emma és
Brian. Futottunk még egy kört a bemutatkozási pályán. Alex szélesen
vigyorogva hátba verte Briant.
– Mi történt öregem? Lenyomtatok egy gyors menetet indulás előtt?
Emma fülig vörösödött.
– Ne legyél paraszt Alex! – förmedt a férfira.
Brian lazán kezelte a kérdést.
– Naná! – kacsintott, és cinkos mosolyra húzta a száját.
Emma már a haja tövéig pirult, de a pajkosság ott csillogott kék szemében.
Ez a kis közjáték oldotta az előbbi feszült hangulatot. Andy egy viszonylag
nyugodt sarokhoz vezette a társaságot. Itt normális hangnemben lehet
beszélgetni, és mindannyian elférünk egy asztalnál. Kezdtem megint ideges
lenni. És az se segített rajtam, hogy Jake szorosan mellém ült.
– Szóval... Mit is szeretnétek mondani? – Andy szólalt meg elsőként.
Volt a hangjában valami, ami megkondította a vészharangot. Ebből még baj
lehet. Jake megköszörülte a torkát. Végignézett a társaságon. Tekintete egy
pillanatra megállapodott rajtam. Arca nyugodt volt, semmi érzelmet nem tudtam
leolvasni róla. Vagy nem volt ideges, vagy csak jól titkolta. Alig láthatóan
biccentett felém, majd belekezdett mondandójába.
– Azért hívtunk ide benneteket, mert Mia és én szeretnénk elmondani
nektek valamit. Elég friss a dolog, és nem tudjuk még, mi lesz belőle, de azt
akartuk, hogy tudjatok róla.
Megfogta a kezem, és összefűzte az ujjainkat. Vetett rám egy figyelmeztető
pillantást. Rezzenéstelen arccal folytatta.
– Mia és én együtt vagyunk. Alapos megfontolás után pedig úgy
döntöttünk, hogy összeköltözünk.
Ééééés a bomba robbant... a fejemmel együtt. A bejelentést döbbent csend
követte, majd mint egy méhkas, egyszerre kezdtek el zsibongani.
– Mi a fasz?! – ez Alex volt.
– Hát ez óriási! Annyira örülök nektek! – lelkendezett Emma.
– Minden elismerésem a tiéd kislány! Csak így akkor kerítenem kell egy
másik pasit magamnak – kacsintott Karina.
– Mia! Igaz ez?
Andyre néztem. Szemmel láthatóan nem volt elragadtatva a bejelentéstől.
– Igen, igaz! Jake és én még csak ismerkedünk egymással, de ezt
szeretnénk rendesen csinálni.
– És ezért odaköltözöl hozzá.
Bólintottam. Láttam rajta, hogy legszívesebben lebeszélne róla, de nem
teszi. Mégpedig azért nem, mert ő is azonnal összeköltözött Judyval, ahogy
összejöttek. Andy a mellettem ülő Jakere nézett. Lélegzetvisszafojtva figyeltem,
hogy mit fog mondani.
– Vigyázz rá, rendben? Ha egyszer is szomorú lesz miattad vagy sírni
látom, a szart is kiverem belőled. Remélem világos voltam.
 – Bízhatsz bennem.
A két fiú kezet fogott. Ezzel meg is pecsételték sorsomat. Egyrészről
megkönnyebbültem, hogy Andy nem akadékoskodott, másrészről iszonyú dühös
voltam Jakere. Hogy jön ő ahhoz, hogy azt mondja, együtt vagyunk? Nem ezt
beszéltük meg!
A nagy bejelentést követően még legalább egy órát üldögéltünk a bárban
beszélgetve, iszogatva. Jake kedves volt és elbűvölő. Olyannyira, hogy még
Andy is megenyhült irányába. Ha nem akartam volna felrobbanni a dühtől, még
büszke is lettem volna a pasimra. Megelégelve a bájcsevejt, látványosan
ásítottam egyet és kijelentettem, hogy fáradt vagyok, hazamegyek. Jake azonnal
felajánlotta, hogy elvisz. Nem ellenkeztem. Feltett szándékom, hogy a kocsiban
meg fogom fojtani. Elköszöntünk mindenkitől, és Jake a parkolón át a
kocsijához vezetett. Amint meggyőződtem róla, hogy már senki nem hall
minket, kinyitottam a szám.
– Ezt mégis, hogy a francba képzelted? Nem ezt beszéltük meg! – emeltem
fel a hangom.
Vetett rám egy megsemmisítő pillantást.
– Fogd be Mia!
– Nem fogom be! – ellenkeztem. – Egyszerűen semmibe vettél, és a saját
fejed után mész. Hülyére vettél Jake Lenox!
– A szentségit Mia! Vagy befogod magadtól a szád, vagy én fogom be, de
az nem biztos, hogy tetszeni fog!
Elhallgattam. Legalábbis egy időre. Nem fogom annyiban hagyni a dolgot,
és igenis, meg kell magyaráznia, hogy miért tért el a tervtől. Ha már
belerángatott, ennyivel igazán tartozik. A hazafelé vezető úton nem szóltunk
egymáshoz. Olyan fagyos volt a hangulat, hogy libabőrös lettem tőle.
Köszönés nélkül szálltam ki a kocsiból dühösen becsapva az ajtót. Ami azt
illeti, Jake se törte magát, hogy elbúcsúzzon. Alig léptem el az autó mellől, gázt
adott és elhúzott.
 9. fejezet
Mia

Alig aludtam az éjszaka. Folyamatosan a történteken járt az eszem. Nem

csoda. Jake megszegte a szerződésünk egyik pontját. Na jó. Ez így nem teljesen
igaz, mert nem volt leírva. De basszus! A szavát adta, hogy a testvéreinknek és a
közvetlen barátainknak nem hazudunk a kapcsolatunkról. Erre tessék! Most
hivatalosan is Jake Lenox barátnője vagyok. Most játszhatom a szerelmes lányt.
Egy fenéket fogom! Ránéztem az órára. Hét óra múlt. Esélytelennek láttam, hogy
visszaaludjak. Kimentem a fürdőszobába, hogy elvégezzem kisdolgomat.
Fogmosás közben beálltam a zuhany alá és tovább töprengtem.
Jake tartozik nekem egy magyarázattal, és be is fogom hajtani rajta. Az
irodába érve első dolgom lesz megkeresni. Egy szál törülközőbe csavarva álltam
a szekrény előtt, és azon gondolkodtam, hogy mit vegyek fel. Végül egy
krémszínű selyemblúz mellett döntöttem. Alá ugyanilyen színű csipke melltartót
választottam. További kutakodás után egy fehér rakott szoknyát húztam elő. Az
én ízlésemnek túl dögös ez a szerelés, de most erre van szükségem.
Magabiztosnak akartam látszani. Miután felöltöztem, elővettem a szekrény
mélyéről egy kisebb bőröndöt. Ma este Jakehez költözöm. Még mindig egy
eszement baromságnak és veszélyesnek tartom az összeköltözést. És a tegnapi
viselkedése után meg is érdemelné, hogy ne menjek sehova. De én mindig
tartom a szavam, így hát bepakoltam néhány alapvető dolgot. Ha valamire még
szükségem lesz, majd hazajövök érte. A fürdőszobában is összeszedtem a pipere
cuccaimat.
Indulás előtt megittam egy kávét, de étvágyam az nem volt. Ahhoz
túlságosan ideges voltam. Kivittem a bőröndöt a kocsihoz és bepakoltam a
csomagtartóba. Beültem a volán mögé, de nem indítottam. Máskor is volt már,
hogy elutaztam hosszabb-rövidebb időre, de még sosem volt ennyire fura érzés.
Mike-al kétlaki életet éltünk. Hol nála, hol nálam. De inkább az ő lakásában
voltunk gyakrabban a praktikusság miatt. Akkor is nála voltam, mikor közölte a
hírt, hogy megnősült. Elhessegettem gondolataimat. Épp ideje volt már
elindulni, hogy még a reggeli megbeszélés előtt le tudjam tépni Jake fejét.
Helyre kell tennem a lelki békémet. A kiadóhoz érve egyenesen az irodájába
mentem. Kopogás nélkül nyitottam be. Végülis megtehetem, nem?
Gondoskodott róla, hogy a barátnőjeként viselkedjek. Benyitottam... és
földbegyökerezett a lábam. Az ablaknál állt és kifelé bámult. Merev testtartása
feszültségről árulkodott. Átfutott az agyamon, hogy talán nem most kellene neki
esni magyarázatot követelve. A kis gonosz hang a fejemben most sem volt képes
csendben maradni: Ez az ember mindig morcos. Tök mindegy, mikor akarsz
beszélni vele. Van benne igazság. Minden bátorságomat összeszedve bentebb
léptem.
– Jake, beszélnünk kell!
– Később! – jött az egyszavas válasz, ami inkább olyan volt, mint egy
morgás.
– Jake...
– Azt mondtam, később! – üvöltött rám.
Villámló tekintettel fordult felém. Farkasszemet néztünk. Erőteljes állán
rángatózott egy izom, ami visszafojtott dühről árulkodott. De nem az arca volt
az, ami belém fojtotta még a levegőt is, hanem a szeme. Azokban a gyönyörű
jeges kék szemekben egy igazi hóvihar tombolt. Reménytelenség, düh és még
valami, amit nem tudok megfejteni. Arra azonban rájöttem, hogy ennek a
férfinak komoly lelki problémái vannak. Most döbbentem rá, hogy az arrogancia
mögé rejti sebezhetőségét. És én egy ilyen sebezhető pillanatában nyitottam rá.
Legszívesebben odarohantam volna hozzá, hogy szorosan magamhoz öleljem.
De nem tettem. Megijedtem. Megijedtem a hirtelen rám törő intenzív érzéstől.
Teljesen összezavarodva rohantam ki az irodából. Szerencsére Melinda asztala
még üresen állt. Ezek szerint a titkárnője még nem érkezett meg. A saját kis
birodalmamba érve remegve dőltem neki a csukott ajtónak. Vettem egy pár mely
levegőt, hogy megnyugtassam dübörögve száguldó szívemet. A remegő
végtagjaimról nem is beszélve. Elvonszoltam magam az asztalomig, és
leroskadtam a székbe. A munkára kell koncentrálnom. Ha elterelem a
gondolataimat, helyre áll a béke. Elhatározásomat egy halk, de határozott
kopogás zavarta meg. Újra elfogott az idegesség. Tudtam, hogy Jake áll az ajtó
másik oldalán. Éreztem, hogy csakis ő lehet. Megfordult a fejemben, hogy úgy
teszek, mintha nem lennék bent.
– Mia! Bemehetek?
Volt a hangjában valami – talán megbánás? –, ami arra késztetett, hogy
beengedjem.
– Gyere!
Felálltam, és az asztal elé sétáltam. Magabiztosabban éreztem magam ha
állva fogadom. Legalábbis ebbe az illúzióba ringattam magam. Be kellett
ismernem legalább magam előtt, hogy Jake Lenox jelenlétében minden vagyok,
csak magabiztos nem. Márpedig most jobban szükségem van rá, mint valaha.
Halkan nyílt az ajtó. Először csak a fejét dugta be és feltérképezte a terepet. Ezen
magamban mosolyognom kellett, de az arcomon nem látszódott semmi.
 – Gyere be nyugodtan! Nem vágok a fejedhez semmit!
– Pedig megérdemelném – lépett be egy bátortalan mosoly kíséretében.
– Ezt nem vitatom.
Most nyoma sem volt az arrogáns seggfejnek, aki általában lenni szokott.
Inkább egy büntetését váró kisfiúra emlékeztetett. Nem tudhatta, mi vár rá, ha
bemerészkedik hozzám. Tényleg dühös voltam rá, de már nem annyira. Viszont
nem akartam neki megadni azt az örömet, hogy megkönnyítsem a dolgát.
Becsukta maga mögött az ajtót és elém lépett. A következő pillanatban a
karjaiban találtam magam. Szorosan magához ölelt. Olyan szorosan, hogy szinte
éreztem zakatoló szívverését. Vagy inkább az enyémet? A fene sem tudja. Azt
viszont tudtam, hogy nagyon jó érzés erős karjai közt lenni, hogy legszívesebben
beleolvadtam volna az ölelésébe és örökre így maradnék.
– Ne haragudj! Nem akartam kiabálni veled – motyogta a nyakamba.
Erőt véve magamon kibontakoztam az öleléséből. Komoran néztem rá.
– Sajnálom Jake, de ez nem fog működni...
– Mia! – vágott a szavamba sietve. – Este mindent megbeszélünk.
– Nem megyek veled sehova – jelentettem ki határozottan.
A tegnapi viselkedésére a mostani csak rátett egy lapáttal, de ez
megerősített abban, hogy köztünk semmilyen kapcsolat nem fog működni. Se
hamis, se valódi.
– Engedd, hogy megmagyarázzam, kérlek! Munka után együtt
hazamegyünk hozzám és nyugodtan megbeszélünk mindent. Van néhány dolog,
amit tudnod kell rólam. Ha ezek után is úgy döntesz, hogy nem segítesz, akkor
széttépjük a szerződést. De azt azért jó, ha tudod, hogy arról a tervemről, hogy
ágyba vigyelek, nem mondok le.
Félig bosszúsan, félig zavartan csaptam a karjára.
– Annyira hülye vagy! – nevettem el magam.
Elléptem tőle, hogy kikerüljek a bűvköréből. Meggondolatlan lépés volt
tőlem, hogy nem vonultam azonnal fedezékbe. Hideg kék szemét leplezetlenül
legeltette rajtam. Egy kacsintás kíséretében megeresztett egy szemtelen vigyort.
– Eszméletlenül dögös vagy ebben a ruhában!
És...(dobpergés) Jake Lenox visszatért közénk. Éreztem, hogy pír önti el az
arcomat. Testemen forróság futott végig perzselő tekintetétől. Elég volt egy
pillantás ahhoz, hogy bőröm lángolni kezdjen, mellbimbóm fájdalmasan
megkeményedjen.
– Kifelé! – mordultam rá.
Még egyszer szemtelenül végigmért – mintha tudná, hogy mi jár a fejemben
–, majd halál nyugodtan kivonult. Megint elérte amit akart. A fene essen abba a
hülye fejébe!
 – Ne hagyd, hogy a fejedre nőjön! – ütötte meg a fülem Emma vidám
hangja.
Annyira elmerültem gondolataimban, hogy észre sem vettem, mikor jött be.
Ez kínos. Kényszeredetten elmosolyodtam. Belém karolva elkezdett kifelé
vonszolni.
– Gyere, meghívlak egy kávéra! Beszélgessünk!
Oldalról vetettem rá egy bizonytalan pillantást. Rossz előérzetem támadt. Ez a
beszélgessünk semmi jót nem ígért.
– Mi lesz a reggeli megbeszéléssel? – kérdeztem utolsó mentsvárként.
Válaszként csak legyintett.
– Lemondtam róla.
Úgy látszik, nincs más választásom. Át kell esnem ezen a beszélgetésen.
Hát akkor bátorság Mia Scott! Nem mentünk messzire. Az épületen belül van
egy cuki kis kávézó, amit eddig nem vettem észre. Míg Emma megrendelte a
kávénkat, addig körülnéztem. A helység meleg pasztellszínekben pompázott. A
faragott asztalokat karcsú kovácsoltvas székek fogták közre. Friss
péksütemények illatoztak az üvegpultra kirakott fonott kosarakból. Az egész
hely kissé franciás benyomást keltett. El is döntöttem, hogy gyakrabban fogok
ide lejárni. Miután megkaptuk a frissen pörkölt kávénkat, elfoglaltuk az egyik
ablaknál álló szabad asztalt.
– Mi van közted és Jake között? – szegezte nekem a kérdést köntörfalazás
nélkül.
– Tessék? – néztem rá rosszat sejtve.
– Ne érts félre, azzal nincs problémám, ha ti együtt vagytok. Sőt!
Kifejezetten örülök neki. Nálad jobbat nem is választhatott volna. De! Ismerem
Jaket. Három éve nem táplált érzelmeket egyetlen nő iránt sem, csak dugta őket.
Szeretem a testvéremet, de egy igazi, hamisítatlan seggfej tud lenni. Téged
viszont túlságosan kedvellek ahhoz, hogy szó nélkül hagyjam, hogy átgázoljon
rajtad.
Megkönnyebbülten elmosolyodtam.
– Őszinte leszek hozzád Emma. Halványlila gőzöm sincs, hogy mi van
köztünk a bátyáddal. Nem tudom, hogy szerelem-e vagy csak szenvedély, de úgy
érzem, ha nem derítem ki, hibát fogok elkövetni. Abban egyetértek, hogy Jake
egy seggfej, és néha kifejezetten bunkó és arrogáns, de abban is biztos vagyok,
hogy e mögött a páncél mögött egy érzékeny, szerethető és szeretetre vágyó férfi
lapul. Afelől pedig biztosíthatlak, hogy akárhogy is alakuljanak köztünk a
dolgok a bátyáddal, a mi barátságunkra nem lesz befolyással.
Emma megfogta a kezem és megszorította. Örültem, hogy nem hazudtam
akkorát, de persze a teljes igazságot nem mondhattam el neki. Nem mondhattam
el, hogy nem jár messze a valóságtól, és a kedves bátyja elsődleges célja, hogy
ágyba vigyen. És én miért mentem ebbe bele? Na, ez jó kérdés.
A nap hátralévő része eseménytelenül telt. Amennyire tudtam, kerültem
Jake-et. Tartottam az estétől, de egyben furdalt is a kíváncsiság. Mit akarhat
elárulni magáról, amitől megváltozhat a véleményem?

Jake

Mia irodáját elhagyva egyenesen Brianhez mentem. Nagyon nem volt

ínyemre, hogy ennyire irracionálisan viselkedek a lánnyal szemben. Dühítő és
egyszerre megnyugtató a jelenléte. A lelkiismeretem (igen, még nekem is van
olyan), viszont nem hagyott nyugodni. Nem vagyok tisztességes se Miával, se
Valerie emlékével szemben. Hogy magam már ne is említsem. Nem lenne
szabad hagynom, hogy ennyire vezéreljenek a vágyaim. Brian épp a laptopján
dolgozott, amikor benyitottam hozzá. Jöttemre felnézett, és elégedett vigyor ült
ki az arcára. Ledobtam magam az asztal előtt álló székre, és idegesen doboltam a
karfán.
– Azt hiszem, hogy kezdek becsavarodni– jelentettem ki.
– Miért? Mia miatt? Teljesen összezavarja a fejed az a lány.
– Miatta is – értettem egyet.
Brian hátradőlt fekete gurulós székében, és összefogta tarkóján az ujjait.
Úgy nézett rám, mint valami agyturkász. Még a hideg is kirázott tőle.
– Valerie.
Ez inkább kijelentés volt, mint kérdés. Egyetértőn bólogattam.
– Hallgatlak!
Felálltam, és járkálni kezdtem.
– Olyan, mintha megcsalnám Valeriet – böktem ki nyugtalanságom okát.
– Ez ugye tudod, hogy baromság? Rengeteg nőt megdugtál azóta haver.
Nem voltak lelkiismereti problémáid. Mi változott?
Tanácstalanul megvontam a vállam.
– Talán az, hogy ő Mia. Nem olyan, mint a többi nő, akikkel az elmúlt pár
évben dolgom volt.
Brian elgondolkodva méregetett. Nem szeretem, amikor így néz. Általában
ilyenkor olyasmit mond, ami egyáltalán nem fog tetszeni.
– Ugye nem azért kezdtél Miával, mert olyan...
– Nem – vágtam rá azonnal. Talán túl gyorsan is.
– Oké – tárta szét a karját megadóan. – Egyébként mi volt az a duma
tegnap, hogy együtt vagytok?
Jól jött a témaváltás. Egyedül Brian tudta az igazat a tervemről.
 – Jobbnak láttam, ha ezt hitetjük el mindenkivel. Nem hiszem, hogy a
bátyja repesett volna a boldogságtól, hogy gyakorlatilag megzsaroltam a
hugicáját.
– Van benne valami, bár ezt az aprócska részletet meg sem kellett volna
említened. Emma viszont gyanakszik. Egész éjszaka ezen rugózott, úgyhogy
kösz haver! Sikeresen elbasztad az éjszakámat.
Elvigyorodtam.
– Kárpótlásul befizetlek benneteket egy wellness hétvégére. Csak szólj,
hogy mikor.
– Megbeszéltük. Viszont, ha abbahagytad a nyavalygást végre, szeretnék
dolgozni.
Már az ajtónál voltam, mikor utánam szólt.
– Aztán Miával csak ügyesen. Remek lány, akár még a hasznodra is válhat.
Beszélgess vele, próbálj meg kedves lenni hozzá és a tenyeredből fog enni.
– Kösz a jó tanácsot apuci – gúnyolódtam.
Az irodámba menet meghagytam a titkárnőmnek, hogy senki ne zavarjon.
Megfordult a fejemben, hogy felhívom Alexet és elhívom fallabdázni, de aztán
letettem róla. Ismerve, valószínűleg ő is a döntésemen csámcsogna. Ehhez
viszont semmi kedvem.
Egy kék dosszién akadt meg a tekintetem. Kézbe vettem, hogy megnézzem,
mi van benne. A szerződés azzal az íróval, akit Mia ajánlott. Valószínűleg Emma
rakta ide. Átolvastam, majd aláírtam a megfelelő helyen. Megint előjött az a
furcsa, szorító érzés, mint előző alkalommal. Erős késztetést éreztem, hogy
átmenjek Miához és elkérjem a kéziratot. Már indulni akartam, de
meggondoltam magam. Előbb Emmával kell beszélnem. Telefonon kiszóltam
Melindának, hogy vigyen két kávét a testvérem irodájába, és mondja meg neki,
hogy mindjárt megyek én is. Még elküldtem egy e-mailt, aztán fogtam a dossziét
és átmentem a testvéremhez. Utam Mia irodája előtt vitt el. Kíváncsian
tekintettem arra, de az ajtó csukva volt. Kár. Szívesen vetettem volna rá egy
pillantást. Emma szokásához híven szélesen mosolyogva fogadott. A két csésze
kávé már ott gőzölgött az asztalán.
– Szia, bátyus! Minek köszönhetem látogatásodat? Ha már kávét is
küldettél Melindával, gondolom, beszélgetni akarsz.
– Milyen jól ismersz – jegyeztem még szárazon.
Átnyújtottam a dossziét, melyet nemes egyszerűséggel betett a fiókba.
– Meg se nézed, hogy aláírtam-e? – vontam fel a szemöldököm.
– Nem.
Ennyiben hagytam a dolgot.
– Beszéltem ma anyával – közölte, miután ivott egy korty kávét.
Kényelmesen elhelyezkedtem a krémszínű bőrfotelben és ráérősen
belekortyoltam a forró feketébe.
– Tényleg? Engem nem hívott.
– Biztos lehetsz benne, hogy majd fog – mondta rosszat gyanítva.
Rosszat sejtve ráncoltam a homlokom.
– Ezt meg hogy érted?
– Hát... lehet, hogy nem kellett volna, de elkottyantottam, hogy van
barátnőd.
Megsemmisítő pillantást vetettem rá a csésze pereme fölött.
– Baszki Emma! Legalább egyszer az életben tudnád tartani a szád! –
méltatlankodtam. – De most ezt inkább hagyjuk is. Valami másról akartam veled
beszélni.
Kíváncsian szaladt fel a szemöldöke. Kék szemét érdeklődve függesztette rám.
– Mit tudsz Val Rossáról? – kérdeztem meg egyenesen.
Ha lehet, még jobban felszaladt a szemöldöke.
– Miért?
Kifejezéstelen tekintettel viszonoztam a pillantását.
– Csak úgy. Nincs különösebb oka.
Nem hiszem, hogy erre a válaszra számított. Egy darabig behatóan mustrált, de
aztán beszélni kezdett.
– Nem tudok túl sokat. Huszonhat éves nő. Évekig külföldön élt, nemrégen
jött vissza Seattle-be. Az Élet a halál után lesz az első könyve, amely
megjelenik. A későbbiekben Mia fogja tartani vele a kapcsolatot. A bemutatkozó
interjút is ő fogja elkészíteni a közösségi oldalakra.
Kiittam a maradék kávét és felálltam.
– Kösz az infót hugi.
Átnyúlva az asztal felett megfogta a kezem, így akadályozva meg, hogy
elforduljak tőle.
– Minden rendben Jake? Olyan furán viselkedsz. Aggódnom kellene?
Megszorítottam a kezét és kedvesen rámosolyogtam.
– Minden rendben, nyugi. Jól vagyok.
Áthajoltam az asztalon, és nyomtam az arcára egy puszit. Sietősre fogtam a
távozást, mielőtt még nekiállt volna lelkizni. A folyosón haladva éreztem, hogy
rezeg a telefon a zakóm zsebében. Sejtettem, hogy ki hív, de azért
bizonyosságképpen megnéztem. Naná, hogy anyám az. Nem hagyhattam
figyelmen kívül a hívását. Addig úgysem hagyja abba, amíg fel nem veszem.
Jobb előbb túlesni rajta.
– Szia, anya!
Köszönés nélkül, szinte visítva kérdezte:
 – Ki az a lány?
– Milyen lány? – értetlenkedtem szándékosan.
Láttam magam előtt az arckifejezését, és ettől vigyorognom kellett.
– Ne szórakozz velem fiam! – figyelmeztetett komoly hangon. – Apád is itt
van, és hall téged. Hogy hívják?
– Mia – adtam meg magam a szülői kényszernek. – A többit majd
személyesen megtudjátok.
– Elhozod a nagyapádhoz? – kérdezte apa.
– Igen. Mikor érkeztek?
– Péntek délelőtt száll le a gépünk. Emma azt mondta, kijön értünk. Már
alig várom, hogy találkozzunk. Hiányoztok. Még a fiúk is – utalt anya Brianre és
Alexre.
– Ti is hiányoztok nekünk – mondtam teljesen őszintén.
 10. fejezet
Jake

Mia egész nap látványosan került, de ráhagytam. Este hétkor viszont már
úgy voltam vele, hogy épp elég időt hagytam a bujkálásra. Rajtunk kívül már
senki nem volt bent. Az irodája felé menet már messziről láttam, hogy nincs ott.
Az ajtó nyitva, táskája az asztalon, ő viszont sehol nincs. Biztos mosdóba ment –
gondoltam.
Letelepedtem a kis kétszemélyes kanapéra. Elővettem a telefont és
nyomogatni kezdtem, míg Miára vártam. Szerencsére nem kellett sokáig. Nem
vette észre, hogy ott vagyok, így ismét megcsodálhattam formás lábát, amit alig
takart a szoknya. Felcsapott bennem a vágy, hogy érezzem a derekam köré
fonódni azokat a combokat, de erőt vettem magamon. Gyorsan elhessegettem a
képet. Most másra kell koncentrálnom. Sokkal fontosabb dolgokra. Például arra,
hogy meg kell győznöm arról, működhet köztünk ez az álkapcsolatosdi. És akár
még jól is érezhetjük magunkat együtt. Érzelmek nélkül. Ehhez viszont az kell,
hogy felfedjek néhány dolgot a múltamból. Magamról. És ez kurva kemény lesz.
Tudom, hogy az lenne a legjobb, ha távol maradnék ettől a lánytól, de nem
tudok. Nem tudok ellenállni ennek a delejes vonzerőnek, ami hozzá húz. Épp
ezért mondom el neki a három évvel ezelőtt történteket, mert akkor úgyis nemet
fog mondani. Legalábbis ebben reménykedek. Kész őrület ez az egész. Az eszem
azt akarja, hogy menjen, a szívem azt, hogy maradjon. A szívem? Na, ez szép!
Mia még mindig nem vett észre. Fogta a táskáját és elindult. Gyorsan felálltam
és előrébb léptem.
– Indulhatunk? – kérdeztem.
Mókás volt látni, ahogy ijedtében felsikkantott, riadt tekintettel nézett. Szívére
szorított kézzel kiabált rám.
– Basszus Jake! A frászt hoztad rám! Mi a fenéért bujkálsz az irodámban?
Tettetett felháborodással néztem rá.
– Nem bujkáltam, hanem a csajomra vártam. Szóval mehetünk?
– Megyek utánad a kocsimmal.
Intettem neki, hogy menjen csak előre. A liftben végig a hátát mutatta
nekem. Néma hallgatásba burkolóztunk. Szemmel láthatóan mindkettőnket
lefoglaltak saját gondolataink. Lementünk a mélygarázsba, és egészen a
kocsijáig kísértem. Eddig nem láttam, hogy mivel közlekedik – éppen ezért nem
is tagadom –, meghökkentem az ősöreg Fordja láttán. Az autó fénykorában piros
lehetett, de a színe ma már igencsak megfakult.
– Te ezzel mászkálsz?
Megrökönyödve nézett rám. Nem igazán értette a kérdést.
– Miért ne? Nincs vele semmi gond.
– Nézz már rá drágám! Csak a szentlélek tartja össze!
Olyan szeretettel simogatta meg öreg autóját, mint anya a gyermekét.
– Ne sértegesd az én Katicabogaramat! Lehet, hogy öreg, de még sosem
hagyott cserben.
Hogy szavait bizonyítsa, bevágódott a volán mögé és indított. Egy halk
kattanás, és az autó nem indult. Többször is próbálkozott minden eredmény
nélkül. Tisztán hallottam, hogy morog magában.
– Katicabogár, kérlek szépen, csak most ne hagyj cserben. Kérlek! Kérlek!
Kérlek!
Alig bírtam visszafojtani vigyoromat. Az ötödik próbálkozás után
meguntam és kinyitottam az ajtót. Leguggoltam mellé, úgy néztem rá.
– Nem hagy cserben, mi? – gúnyolódtam.
Olyan tekintettel nézett rám, mintha én tehetnék róla, hogy nem indul az
autója. Következő mondatával igazolta is a feltételezésemet.
– Te tehetsz róla, hogy nem indul! Megsértetted!
Igyekeztem bűnbánó képet vágni.
– Ne haragudj Katicabogár! Nem akartalak megsérteni!
– Nem vagy őszinte! – mondta csalódottan.
Ezen már nem tudtam nem nevetni. Megfogtam a kezét, és kihúztam a
volán mögül. Kivettem a bőröndjét és az autómhoz vezettem.
– Később gondoskodom Katicabogárról – ígértem meg, habozását látva.
Rám nézett azzal a nagy zöld szemével. Szó nélkül bólintott és beült az
anyósülésre. Nem sokkal később már az autópályára hajtottunk fel. Útközben
semmitmondó dolgokról beszélgettünk, de nem volt kínos a hangulat. Sőt!
Inkább barátságos. Ezt jó jelnek vettem. A városon kívül laktam, egy órányi
autóútra az irodától. Mia hirtelen a CD-lejátszó felé nyúlt.
– Nem baj ha bekapcsolom? – kérdezte.
Szerintem csak udvariasságból tette, mert választ nem várva el is indította a
lejátszást. Halk zene töltötte be az utasteret. Mikor felfogta, milyen zene szól,
szélesen elvigyorodott. Nem is titkolta meglepettségét.
– Te Nirvanát hallgatsz?
– Igen. Miért?
Behatóan vizslatni kezdett. Azon gondolkodott, hogy kimondja-e, ami a csőrét
böki. Végül csak kinyögte.
– Ne vedd sértésnek, de nem néztem volna ki belőled, hogy rockot
hallgatsz.
– Most csalódott vagy? – pillantottam rá.
Egykedvűen megvonta a vállát, mint akinek tök mindegy, hogy mit hallgatok.
– Nem, egyáltalán nem. Sőt! Tetszik, hogy hasonló a zenei ízlésünk.
Nekem meg te tetszel! Nem mondtam ki. Helyette inkább viccesre vettem a
dolgot.
– Bébi! Feljössz hozzám? Megmutatom a rock gyűjteményemet.
Rám nézett, majd kitört belőle a nevetés. Tiszta szívből jövő kacagás.
Belement a játékba. Meg kellett állnom az egyik lámpánál, mire a hajamba túrt
és mélyen a szemembe nézett.
– Megtisztelne vele ha megmutatná a gyűjteményét Mr. Lenox.
Elbűvölő, édes és szexi. Annyira magával ragadott, hogy majdnem
elfelejtettem elindulni mikor zöldre váltott a lámpa. Nevetve helyezkedett el a
helyén. Egy darabig csendben volt, csak kíváncsi pillantásokat vetett felém.
– Kérdezz nyugodtan – mentem elébe kíváncsiságának.
– Tetkód is van? A rockereknek szokott lenni.
Elvigyorodtam.
– Drága Mia! Nem vagyok rocker, csak szeretem a rockzenét.
– Ez nem válasz a kérdésemre. Van vagy nincs?
Amennyire engedte a biztonsági öv, felém fordult, és várakozón vonta fel a
szemöldökét. A tekintetével sürgetett válaszadásra. Teljesen beindultam tőle.
Éreztem, hogy kezd szűk lenni a nadrágom. Fasza! Mi a francért kell így
reagálnom erre a nőre?
– Gyerünk Jake! – biztatott. – Nem olyan nehéz kérdés. Van, vagy nincs?
– Nem tudom, hogy miért érdekel ez téged annyira, de van.
– Hol?
– Ha megmondod, hogy miért érdekel annyira, én is megmondom, hol van.
Egy pillanatra elbizonytalanodott, de aztán rábólintott.
– Rendben, megegyeztünk.
– A vállamon. Most te jössz!
– Bejönnek a tetkós pasik.
Nem reagáltam rá. Ha engedek a kísértésnek, akkor lehúzódom az út
szélére és megmutatom, hogy hol is van az a tetoválás, és alaposan megnéztem
volna, hogy neki van-e.
Az út hátralévő részében hallgatásba burkolóztunk, csak a zene dübörgő
ritmusa töltötte meg a teret. Mindkettőnk számára újdonság volt, hogy ilyen
személyes infót tudtunk meg egymásról. De a java még hátra van.

Mia
 Megérkeztünk Jake házához, és szó szerint leesett az állam. Nem tudom,
mit vártam Jake Lenox házától, de nem ezt. Maga a ház egy gyönyörű kétszintes,
vörös téglás épület. Egy kovácsoltvas kapun áthaladva a murvás felhajtón
jutottunk el a garázsig. Egy távirányító segítségével a fehér tolóajtó kinyílt mire
odaértünk. A garázsban újabb gyönyörűségek sorakoztak. Már a Tesla is
lenyűgözött, de volt itt még egy fekete sötétített üvegű Lexus és... Te Jézus
Úristen! Egy metál kék Maserati Quattroporte. Szó szerint kiugrottam a kocsiból
és a Maserati felé siettem. Szinte hívogatott, hogy simítsak végig a csillogó
motorháztetőn. Áhítattal futtattam végig ujjaimat a fényes felületen. Ez a pasi
aztán tud élni.
– Tetszik? – lépett szorosan mögém Jake.
Volt valami erotikus abban, ahogy beszorultam egy gyönyörű autó és egy
szexi, izgató pasi közé. Az izgatottságtól még levegőt sem bírtam venni.
– Igen, gyönyörű – nyögtem ki elfúló hangon.
Az ereimben száguldozott a vér. A szívem a fülemben dübörgött. Jake
kemény teste nekem feszült, ahogy még közelebb lépett. Fenekemnél éreztem
merevedését. A levegő megtelt visszafojtott szexualitással.
Lehunytam a szemem. Megnyaltam kiszáradt alsó ajkam, mire Jake
felnyögött mögöttem. Karjával elnyúlt mellettem megtámaszkodva az autón.
Nem ért hozzám, mégis égett a bőröm. Csapdába estem. Bele lehet halni a
vágyakozásba? Én ugyanis majd elepedtem egy érintésért... Egy csókért. De ez a
szemét nem csinált semmit. Játszik velem. Vagy a saját csapdámba estem? Én
voltam az, aki kikötötte, hogy nem lehet testi érintkezés. Most pedig rendesen
megmutatja, hogy mit szalasztok el. Rohadjon meg! Azt akarja, hogy
könyörögjek! Mocorogni kezdtem, hogy kiszabaduljak, de csak azt értem el,
hogy a testünk még jobban összesimult. Jake hirtelen megragadta a karom, és
maga felé fordított. Akkora lendület volt a mozdulatában, hogy meg kellett
benne kapaszkodnom. Mielőtt még felfoghattam volna, hogy mi történik, ajkai
már az enyémen voltak. Csókja kemény volt, vad és követelőző. Nem kért,
hanem elvett. Nyelve kíméletlenül kereste az enyémet. Mikor megtalálta,
elégedetten nyögött a számba. Az egyik kezét felcsúsztatta a tarkómig,
belemarkolva a hajamba oldalra billentette a fejem, hogy elmélyítse a csókot. Én
se tétlenkedtem. Kezeim megindultak a mellkasán, kitapogatva kemény izmait.
Az ing vékony anyagán át éreztem forró bőrét, hevesen dobogó szívét. Ujjaimat
élvezettel fúrtam selymes, sötét hajába. Eszement vágyakozással csókoltuk
egymást. Egy laza mozdulattal felrakott a motorháztetőre és a combjaim közé
fészkelte magát. Keze megállíthatatlanul simogatott mindenhol. Fejem
hátravetettem, felkínálva a nyakam. Forró ajkai érzékeny bőrömet érintették
lángra lobbantva minden egyes centimétert amit érintett. Élvezettel
nyögdécseltem csókjai alatt. Keze a szoknya alá siklott és a combomat
simogatta. De amilyen hirtelen elkezdődött, olyan hirtelen lett vége. Jake
eltávolodott tőlem. A szenvedély helyét keserűség vette át. Még mielőtt
megszólalhattam volna, elviharzott. Szó szerint elmenekült tőlem. Először
elkeseredettség, majd düh söpört végig rajtam. Mégis mi a jó büdös francokat
képzel ez az ember?
Óvatosan lecsúsztam a motorháztetőről és utána mentem. Most átkoztam a
magassarkút, amit reggel felvettem. Legszívesebben ledobtam volna magamról.
Sőt! Hozzávágtam volna Jakehez. Benyitottam azon az ajtón, amely mögött
eltűnt. Egy tágas nappaliban találtam magam, de túl feldúlt voltam ahhoz, hogy
észrevegyem a helyiség szépségét. Tekintetem Jake-et kereste és meg is találta a
nappalit és a konyhát elválasztó szigetnél. Épp egy italt döntött magába.
– Jake? – szólítottam meg.
Rám nézett, de attól, amit a tekintetében láttam, megfagyott ereimben a vér.
Tekintete kemény volt és kifejezéstelen. A szeme viszont annál beszédesebb.
Megbánás. Keserűség. Bűntudat. Jake megbánta, amit tett, annak ellenére, hogy
vágyik rám. Annak ellenére, hogy ennek többször hangot is adott.
Odamentem a pulthoz és kiszolgáltam magam egy itallal. Remegő kézzel
húztam le a pohár tartalmát. A whisky égette a torkomat, könnybe lábadt a
szemem. Kerültem Jake tekintetét. Nem szóltam semmit. Nem tudtam mit
mondani. Mit is mondhatnék, mikor még én magam sem tudom pontosan, hogy
mi is történt? Jaketől vártam magyarázatot a viselkedésére. Abban már közel
sem voltam olyan biztos, hogy hallani is akarom.
– Sajnálom! – szólalt meg Jake olyan váratlanul, hogy összerezzentem a
hangjától.
Nem nézett rám, úgy folytatta.
– Nem kellett volna belerángatnom téged ebbe az egész szarba. Neked volt
igazad, mikor azt mondtad, hogy ez a dolog nem működhet köztünk. Tényleg
nem fog menni.
Meg kellett kapaszkodnom a pult szélébe, mert attól féltem, hogy a lábam
felmondja a szolgálatot. A zsebébe nyúlt, és letette a Tesla kulcsát elém.
– Elengedlek Mia! Tekintsd semmisnek a megállapodásunkat.
– Mi a fene folyik itt Jake? Mitől gondoltad meg magad hirtelen? Kezdem
azt érezni, hogy örömödet leled a kínzásomban. Rám szállsz. Keresed a
lehetőségeket, hogy belém köthess. Közlöd velem, hogy nem kedvelsz, de meg
akarsz dugni. Aztán jössz valami mesével a nagyapádról és ráveszel, hogy
legyek a kamu barátnőd. És ezek után megbánod, hogy megcsókoltál! Nem
értelek Jake! Az egyik pillanatban kívánsz, a másikban meg már eltaszítasz
magadtól! Teljesen összezavarsz! Nem tudom, mit gondoljak, mit érezzek...
– Ne érezze semmit! – csapta le a poharát olyan hévvel, hogy kilöttyent az
ital.
Fenyegetően nézett rám.
– Nem akarom, hogy bármit is érezz! – szűrte a fogai közt.
Halkan beszélt, de minden egyes szavát tisztán értettem. Szíven ütött, amit
mondott.
– Én sem érezhetek semmit. Nem tehetem, hogy bárki iránt érzéseim
legyek. És te Mia... te veszélyes vagy rám. Nem akarlak bántani.
Kiitta a maradék italát, majd hátat fordított.
– Menj el!
Döbbenten meredtem a távolodó férfi hátára. Már a lépcsőn ment föl, mire
fölocsúdtam.
– Ezennel közlöm veled Jake Lenox, hogy bennem kurvára emberedre
akadtál! Nem rázhatsz le ilyen könnyen! A megállapodás az megállapodás, és te
is aláírtad. Attól meg ne félj, hogy bármilyen érzelmet fogok táplálni irántad!
Ugyanis egy életre elegem van az önző, arrogáns seggfejekből!
Egy hangos ajtócsapódás volt rá a felelet. Vettem egy mély levegőt, és
lassan kifújtam. Töltöttem magamnak még egy italt, és pohárral a kezemben
körülnéztem a földszinten. Hatalmas volt az egész helyiség. Az alsó szint
teljesen nyitott volt. A nappalitól a konyhát egy faberakásos márványpult
választotta el. Az üvegfal előtt egy nagyobb üveglapos étkezőasztal kapott
helyett. Nem számoltam meg, de tizenkét ember simán elférne körülötte. Jó
ízlésről vallott a grafitszürke ülőgarnitúra a nappali közepén, szemben vele a
falra szerelve egy síkképernyős tévé függött. Családi fotók a falon. Amit
furcsállottam, hogy Valerieről egyetlen képet sem láttam. Furdalta az oldalamat a
kíváncsiság, hogy milyen lehetett az a lány, akinek sikerült elrabolnia Jake
Lenox szívét és megtartania még a halála után is.
A tolóajtót kinyitottam és kiléptem a teraszra. Hirtelen ötletről vezérelve
kibújtam a magassarkúból és mezítláb a medencéhez sétáltam. Leültem a szélére
és belelógattam a lábam. A víz kellemesen simogatott. Nyugtatóan hatott rám.
Tekintetem a semmibe révedt. Teljesen elvesztettem az időérzékem. Nem tudom,
hogy mióta üldögéltem ott kint, de egyszer csak meztelen talpak halk
neszezésére lettem figyelmes. Nem néztem hátra. Tudtam, hogy csakis Jake lehet
az. Más ugyanis nem volt a házban. Éreztem, hogy a hátam mögött van, de ő
sem szólt hozzám. Megkerülte a medencét és a szemben lévő oldalról ugrott egy
fejest. Megbűvölve figyeltem szépen kidolgozott izmai játékát. Napbarnított
bőréből élesen rajzolódott ki a fekete tintával készült tetoválása. A nyálam szó
szerint csorgott ahogy figyeltem úszás közben. Ez a pasi úgy tökéletes, ahogy
van. Nem szabad ilyesmire gondolnod Mia! – figyelmeztettem magam.
Közvetlenül mellettem bukkant fel a feje. Kitörölte a vizet a szeméből, és hátra
simította vizes, fekete haját. Sima bőrén csillogtak a vízcseppek. Nagy volt a
kísértés, hogy lenyalogassak minden egyes cseppet róla. Zavartan köszörültem
meg a torkom. Átható tekintete sem segített lányos zavarom leküzdésében.
– Tényleg itt akarsz maradni? – szólalt meg némi hallgatás után.
– Igen – vágtam rá határozottan.
Kimászott mellettem a medencéből némi vizet fröcskölve rám. Nem
bántam, mert így teljes közelségből csodálhattam meg tökéletesre dolgozott
testét, formás fenekét. Na jó kislány, most már tényleg hagyd abba a bámulását,
mielőtt teljesen cseppfolyóssá válsz!
Tekintetéből rájöttem, hogy elkapott bámulás közben. Nem vigyorgott, mint
máskor, de a szemében megcsillant valami. Hozzám dobott egy törülközőt.
– Gyere Vöröske! Valamit meg kell beszélnünk!
Megtöröltem a lábam és követtem a nappaliba. A fejével intett a kanapé felé,
hogy foglaljak helyet.
– Mindjárt jövök, csak átöltözöm – mondta, és ezzel el is tűnt az emeletre
vezető lépcsőn.
Engedelmesen leültem és várakozással vegyes izgatottság vett erőt rajtam. Na, és
persze egy nagy adag kíváncsiság.
 11. fejezet
Jake

Teljesen elment az eszem! Nem lett volna szabad ennyire elveszítenem a

fejem. De a kurva életbe! Annyira gyönyörű volt. Még nem láttam nőt így
csodálni egy autót. Még Valerie sem, pedig ő is szerette a szép autókat. Ahogy
végigsimított a motorháztetőn... Na, attól teljesen elvesztettem a fejem. Mégis mi
a fenét képzeltem? Nem Mia érzelmeitől tartottam, hanem a sajátomtól. Kész
agyrém az egész! Nem irányíthatom az irányíthatatlant, pedig szeretném. De az
érzelmek, azok a kibaszott érzelmek irányíthatatlanok. Főleg, ha Mia a
közelemben van.
Kinéztem az ablakon, és megpillantottam őt a medence mellett. Gyönyörű
vörös tincsein megcsillant a napfény. Gyönyörű, makacs, őrült nőszemély.
Megadtam neki a lehetőséget, hogy elmeneküljön tőlem. Nem élt vele. Ha az
igazságot akarja, akkor megkapja. De menekülésre már nem lesz lehetősége.
Nem fogom elengedni.
Ledobáltam magamról a ruháimat, és szokásommal ellentétben –
meztelenül szoktam fejest ugrani – fürdőgatyát húztam. Vállamra dobtam két
törülközőt és lecsattogtam a medencéhez. Az úszás segíteni fog, hogy
összeszedjem magam. Legalábbis remélem. Mia nem reagált az érkezésemre,
pedig biztos voltam benne, hallotta, hogy jövök. Ledobtam a törülközőt mellé és
megkerültem a medencét. Éreztem, hogy figyel engem, de nem akartam
tudomást venni róla. Ha megint hagyom elterelődni a gondolataimat, akkor
annak az lesz a vége, hogy befejezzük azt, amit a garázsban elkezdtünk.
Ugrottam egy fejest és odaúsztam hozzá. Formás combja csak pár centire volt a
kezemtől. Átkozottul nagy volt a kísértés, hogy végigsimítsak rajta. Koncentrálj
a feladatra Jake! Most először tényleg beszélj vele, mielőtt még teljesen
elcsesznéd a dolgokat. Kitöröltem a szememből a vizet, majd a medence szélébe
kapaszkodva kimásztam.
– Tényleg itt akarsz maradni? – kérdeztem törülközés közben.
– Igen – vágta rá gondolkodás nélkül.
Nem kerülte el a figyelmemet ahogy végigmért. Ajkai finoman elnyíltak.
Ettől a nézéstől a farkam megmoccant, de még mielőtt galibát okozhatott volna,
Mia felé nyújtottam a kezem.
– Akkor kezdjük elölről az egészet. Beszélnünk kell!
Megfogta a kezem, és segítettem neki talpra állni. Megvártam, míg megtörli a
lábát.
– Várj meg a nappaliban! Rögtön jövök, csak veszek magamra valamit.
Miát a konyhában találtam mikor leértem. Fura, de egyben jó érzés volt egy
olyan nőt látni ott, aki nem az anyám vagy a húgom. Valerie volt az utolsó
csajom, aki ebben a konyhában bármit is csinált. Figyeltem a kávét készítő vörös
hajú lányt. Összemosódott a múlt és jelen. Mellkasomba tompa fájdalom
hasított.
Mia észrevette, hogy nézem, de nem tett rá megjegyzést. Bátortalan mosoly
kíséretében nyújtotta felém a kezében lévő bögrét.
– Ha nem baj, készítettem kávét. Kérsz te is?
Hálásan néztem rá.
– Igen, köszönöm.
Két perc múlva megint egymás mellett ültünk a kanapén. Enyhén szólva is
ideges voltam. Egy olyan dolgot készülök bevallani, amiről csak a családom tud.
Hogy húzzam az időt és összeszedjem a gondolataimat, belekortyoltam a
kávéba.
– Miről van szó? – törte meg Mia a kissé hosszúra nyúlt csendet.
– El kell mondanom valamit a balesettel kapcsolatban. Valószínűleg soha
nem tudnád meg, de úgy érzem, így tisztességes veled szemben. Hogy értsd,
miért vagyok olyan, amilyen. De ígérd meg, hogy erről nem beszélsz senkinek.
– Ígérem.
Vettem egy mély levegőt és belevágtam.
– Nos... Valerie és én még a gimiben ismerkedtünk meg, de csak az
egyetemen jöttünk össze. Együtt voltunk még akkor is, mikor Emmával
megalapítottuk a saját kiadónkat. Nagyon sokat dolgoztam, amit Valerie egy
kicsit nehezen viselt. Folyton a házassággal nyaggatott, de huszonhat évesen
nem voltam még kész rá. Ekkor változott meg minden. Igaz, előjelei már voltak,
csak nem vettem észre. Vagy nem akartam észrevenni. Nem tudom, de már
mindegy is. Mindennaposak lettek a viták, Val kimaradozott éjszakára, és furán
kezdett viselkedni. Szerintem drogozni is elkezdett, de ezt sosem vallotta be,
hiába kérdeztem.
Idegesen beletúrtam a hajamba és vettem egy mély lélegzetet. Nem volt könnyű
erről beszélni. Nehezen, de folytattam.
– A baleset éjszakáján egy buliból mentünk hazafelé. Jó volt a hangulat, de
aztán Val megint rákezdett a házasságtémára. Vitatkozni kezdtünk. Egy évet
kértem tőle. Érted? Egy kibaszott évet kértem, hogy a kiadó rendesen elinduljon
és utána több szabad időm lett volna. Erre nekikezdett sírni és kiabálni, hogy én
nem is igazán szeretem őt.
Az emléktől elszorult a torkom. Ismét lepergett előttem annak az
éjszakának minden egyes szörnyű pillanata. Úgy fontak körbe az emlékek tüskés
indái, mint egy háló. Úgy éreztem, megfulladok. Felugrottam és az üvegfalhoz
mentem. Homlokomat és tenyeremet nekitámasztottam. Jólesett forró bőrömnek
a hűvös üveg érintése. Fájdalmasan lehunytam a szemem, gombóc nőtt a
torkomban. Erőt véve magamon, befejeztem a történetet.
– Hirtelen a kormány felé kapott. Százhatvannal szakítottuk át a
szalagkorlátot egyenesen egy fának csapódva. Az én légzsákom kinyílt, Valé
csak félig. A következő amire ezután emlékszem, az az, hogy napokkal később a
kórházban ébredtem, és közölték, hogy Valerie nem élte túl a balesetet. A
rendőrség gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolt meg. Magas volt a
véralkoholszintem. Nem is ülhettem volna volán mögé...
Elcsuklott a hangom. Egy párszor nyelnem kellett, hogy meg tudjak szólalni.
– Mint kiderült, nem egy, hanem két embert öltem meg. Valerie terhes volt,
csak nem tudtam róla. Ez persze nem mentség a tettemre...
Szemeimet elfutották a könnyek. Egyszer sem sírtam Valerie halála óta.
Még a temetésen sem. Mélyen eltemettem magamban a fájdalmat és a gyászt, és
szép lassan belülről emésztett fel, míg már teljesen érzéketlenné nem váltam.
Egészen mostanáig.
– Nagyapa volt az, aki minden követ megmozgatott, hogy ejtsék a vádat
ellenem, így nem kerültem börtönbe. Míg élek, hálás leszek neki érte.
– Ezért akarod, hogy boldognak lásson. Hogy lássa, nem adtad fel az életet
– suttogta Mia olyan halkan, hogy alig hallottam.
Nem vettem észre, hogy mikor jött oda hozzám, csak hirtelen megéreztem
ölelő karjait a derekam körül. Arcát a hátamhoz nyomta, úgy suttogta:
– Annyira sajnálom!
Kibontakoztam az öleléséből, de csak azért, hogy szembeforduljak vele.
Megdöbbentett, hogy sírni látom. Nem tudom, milyen reakciót vártam tőle, de
ezt nem. Két kezembe fogtam az arcát és hüvelykujjammal letöröltem könnyeit.
– Ne sírj édes! Nem azért mondtam el, hogy elszomorítsalak, csak azt
akartam, hogy tudd, miért vagyok képtelen szeretni.
– Tudom, és meg is értelek, de azzal nem értek egyet, hogy magad okolod.
Karom a nyaka köré fontam, hogy közelebb húzzam magamhoz. Ő átölelte
a derekam, könnyes arcát a mellkasomba fúrta. Így álltunk hosszú percekig.
– Nehéz ez nekem Mia...
– Pssszt! Ne mondj többet! Tartjuk magunkat ahhoz, amiben
megállapodtunk és tegyük boldoggá a nagyapádat.
Megsimogattam a haját, és még szorosabban öleltem át.
– Köszönöm! – suttogtam a hajába.
– Jake megfulladok! – nyögött fel.
 Felnevettem és lazítottam az ölelésen, de csak annyira, hogy kapjon
levegőt. Túl jó érzés volt a közelemben tudni ahhoz, hogy csak úgy elengedjem.
Egy kissé eltoltam magamtól, hogy a szemébe tudjak nézni.
– És mi a te történeted Mia Scott? Ha jól sejtem, köze van hozzá egy önző,
arrogáns, tetovált seggfejnek.
– Az én történetem nem tragikus, inkább... szánalmas – némi gondolkodás
után hozzátette: – Mi lenne, ha ezt egy vacsora mellett mesélném el neked,
mondjuk úgy száz év múlva?
Játékosan rákoppintottam az orrára.
– Szó sem lehet róla szivi. Én is kiöntöttem a szívem neked, te sem úszod
meg. Rendelek valami kaját, és szépen elmeséled, hogy miért gyűlölöd a
férfiakat. Pizza jöhet?
– Igen, az jó lesz.
– Milyet szeretsz?
– Nem vagyok válogatós, csak ne legyen rajta brokkoli és csípős. Ja, és
gomba se.
– És még azt mondja, hogy nem válogatós – kuncogtam.
Elővettem a telefont a zsebemből és a kedvenc pizzériámat hívtam. Kisebb
vita után sajtos-sonkás-ananászos pizzában egyeztünk meg.

Mia

Míg arra vártunk, hogy kiszállítsák a pizzát, Jake behozta a kocsiból a

bőröndömet és megmutatta a szobámat. Ugyanúgy az emeleten kapok helyet,
pontosan Jake szobájával szemben. Kinyitotta az ajtót és előreengedett.
Beléptem és a szám – szó szerint – tátva maradt. Az első, ami feltűnt, hogy
sokkal nagyobb, mint az otthoni hálószobám. Hatalmas ablakain keresztül
gyönyörű kilátás nyílt a szemben lévő hegyre. Maga a szoba pasztellszínekben
pompázott, amit tökéletesen kiemelt a mahagóni fából készült ágykeret, komód,
szekrény és íróasztal. Az ágy olyan nagy volt, hogy szinte hívogatott, ugorjak
bele. Engedtem gyerekes vágyamnak. Odasétáltam az ágy széléhez és hanyatt
dőltem. Egyenesen bele a közepébe. Nem tévedtem. Puha és simogató. Olyan
érzés, mintha felhők között feküdnék.
– Tetszik? – hallom valahonnan a távolból Jake kérdését.
– Imádom! – válaszoltam csukott szemmel.
– Örülök!
Egészen közelről jött a hangja. Nem nyitottam ki a szemem akkor sem,
amikor éreztem besüppedni a matracot. Jake lefeküdt mellém. A szokásos
izgatottság vett erőt rajtam, ahogy izmos, erőtől duzzadó tökéletes testét
megéreztem az enyém mellett. Nem is olyan régen volt, hogy úgy egymásnak
estünk a garázsban. Aztán ott van a vallomása is. Vegyes érzelmek keringtek
bennem. Úgy éreztem, hogy valami megváltozott köztünk. Mintha egy lépést tett
volna felém. Mintha már nem utálna annyira.
– Tudod mi jutott eszembe? – szólaltam meg.
– Hm?
– Hogy addig, míg itt lakok, ki sem kelek ebből az ágyból.
Jake megint megmozdult. Most már kinyitottam a szemem. Könyökére
támaszkodva engem nézett. Tekintetünk összekapcsolódott.
– Nem is rossz ötlet, amennyiben csatlakozhatok hozzád – vigyorgott.
Annyira aranyosan huncut volt ebben a pillanatban, hogy teljesen bele is
feledkeztem a mosolyába.
– Nem lennék jó hálótárs! – kaptam észbe.
– Miért? Szerintem jól ellenénk.
Egyértelmű pillantással nézett végig rajtam. Testemet forróság járta át. De nem
engedtem a néma csábításnak.
– Először is az ágy közepén szeretek aludni.
Jake megvonta a vállát.
– Megoldható. Az idő nagy részét úgyis rajtad és benned tölteném.
Már a puszta gondolattól is szaporábban vert a szívem, és remegni kezdett a
gyomrom. Főleg, hogy már kaptam ízelítőt abból, mit is tudna nekem nyújtani.
– Szoktam horkolni – böktem ki fülig vörösödve.
Jake először hitetlenkedve nézett rám azzal a nagy kék szemével, majd
hanyatt dobta magát, és iszonyatosan röhögni kezdett. Zavartan néztem rá. Én
egyáltalán nem találtam viccesnek. Ő szemmel láthatóan igen, mert nem bírta
abba hagyni a nevetést. Felháborodottan ültem fel és rácsaptam a mellkasára.
– Hé, ez nem vicces, hallod? Tudom, hogy ciki, de ez van. Amikor fáradt
vagy náthás vagyok, szoktam horkolni. Nem én vagyok az egyetlen ember ezen
az elcseszett bolygón, aki ilyen problémával küzd! Te meg nagyon gonosz vagy,
hogy kinevetsz!
– Hát... drágám... én azért megnézném, hogy horkolsz... – nyögte ki
könnyeit törölgetve.
További háborgásomnak a csengő éles hangja vetett véget. Jake fürgén
felpattant.
– Megjött a kaja! Gyere horkancs, együnk, majd éhen halok!
Jake leviharzott. Én valamivel lassabban követtem. A mai nap eseményei
jártak a fejemben. Annyi érzelmi hatás ért az elmúlt pár órában, amennyi talán az
elmúlt egy évben sem. Vágy, fájdalom, szenvedés...
Be kellett vallanom magamnak, hogy könnyűszerrel bele tudnék szeretni
Jakebe. Mindemellett ő lenne az a férfi, aki örökre össze tudná törni a szívemet
és a lelkemet. Vegyes érzelmekkel értem le a földszintre. Tisztában voltam Jake
szándékaival, mert elég egyértelműen adta a tudtomra, de abban már korántsem
voltam olyan biztos, hogy sokáig ellent tudok neki állni. Az alsó szintet frissen
sütött pizza illata lengte be. Összefutott a nyál a számban. A konyhaszigetnél
ültünk egymással szemben és jóízűen falatoztunk. Addig, amíg nem éreztem a
fenséges illatokat, nem is éreztem, hogy éhes vagyok.
– A jó pizza olyan mint a jó szex. Nem lehet vele betelni – mormogta Jake
tele szájjal.
– Neked mindenről a szex jut az eszedbe? – kérdeztem fapofával.
Teljes erőbedobással igyekeztem zavaromat és izgatottságomat leplezni.
Jake gondosan megrágta és lenyelte a falatot, mielőtt válaszolt volna.
– Horkancs, te vagy nem ettél még igazán jó pizzát, vagy nem volt még
igazán jó szexben részed. Ellenkező esetben tudnád, hogy miről beszélek.
– Hihetetlen vagy. És ne nevezz horkancsnak!
Egyébként Jakenek teljesen igaza van abban, hogy ez a pizza egyszerűen
fantasztikus. Ízlelőbimbóim szinte sikítoznak az örömtől. Néhány percig némán
falatoztunk, csak elégedett dünnyögésünk törte meg a csendet. Jake hirtelen
felém nyúlt és letörölt egy kis paradicsomszószt a szám sarkáról. Ránéztem,
hogy megköszönjem, de ekkor egy laza mozdulattal lenyalta az ujjáról. Ártatlan
gesztus volt a részéről, mégis meglódította a fantáziámat. Karina szavai jutottak
eszembe. Ez a pasi egy két lábon járó szexuális kihívás. Igaza van. Jake
észrevette, hogy őt nézem és elvigyorodott. Méghozzá úgy, hogy legszívesebben
letöröltem volna az arcáról, mert már igencsak túltelítődött bennem a feszültség.
Tisztában van vele, hogy mit művel velem és direkt csinálja, csakhogy húzzon.
Hirtelen elkomoro-dott, és behatóan fürkészni kezdte az arcomat.
– Egyébként jössz még nekem egy vallomással.
Kérdőn néztem rá, de aztán leesett. Mikeról akar hallani.
– Igazából nincs miről mesélni – hárítottam. – Ez egy nevetségesen
szánalmas történet. Említésre sem méltó.
Ha lehet, Jake még nagyobb érdeklődéssel figyelt rám. Szemmel láthatóan
teljesen felkeltettem a kíváncsiságát. Kissé előrébb hajolt és a szemembe nézett.
– Csupa fül vagyok horkancs!
A pult alatt dühösen rúgtam a lábába. Nevetve dőlt hátra. Amikor nem szólaltam
meg, ismét komolyra váltott.
– Komolyan hallani akarom a történetet Mia! Legyen akármilyen
szánalmasan nevetséges.
Egy újabb szelet pizza társaságában függesztette rám érdeklődéstől csillogó
kék szemét. Hát legyen! Ittam egy korty kólát, vettem egy mély levegőt és
mesélni kezdtem.
– A miénk is egyetemi szerelem volt. Mike a lányok és a tanárok kedvence
volt egyaránt. A rosszfiús külseje: tetoválások, meg minden ellenére jó tanuló
volt, kiváló sportoló, és persze megnyerő modorú. Újságírást és marketinget
tanult akárcsak én, így voltak közös óráink. Természetesen tudtam ki ő, de nem
álltam be a Mike Adamset imádók hosszú sorába. Valószínűleg ez volt az, ami
felkeltette az érdeklődését irántam. Az egyik előadás alkalmával leült mellém és
ismerkedni akart. Eleinte nem engedtem neki, de annyira bűbájos tudott lenni,
hogy végül beadtam a derekam. Randizni kezdtünk, majd össze is jöttünk. Nagy
volt a szerelem. Legalábbis én naivan ezt hittem. A szüleim kedvelték, bár nem
igazán ilyen pasit képzeltek mellém. Andy viszont sose volt oda érte. Mindig is
figyelmeztetett vele kapcsolatban, de nem hallgattam rá. Agyamat elborította a
rózsaszín köd és nem láttam tovább az orromnál. Pedig a figyelmeztető jelek ott
voltak előttem. Na mindegy. Az egyetem után is együtt maradtunk, dolgozni
kezdtünk, és hol nála, hol nálam laktunk. A munka miatt többet voltunk nála.
Aztán újévkor megkérte a kezem. Majd szétvetett a boldogság, igent mondtam.
Két nappal később arra ébredtem, hogy egyedül fekszem az ágyban. Eleinte nem
gyanakodtam semmire, de amikor nem jött haza, és nem reagált a
megkereséseimre sem, már aggódni kezdtem. Este kaptam egy üzenetet tőle
fotóval megspékelve. Egy esküvői képpel Vegasból. Ez az üzenet volt
mellékelve: Bocs szivi, de találtam nálad jobbat. Egy istennő az ágyban. Bocs a
gyűrű miatt. Az a rohadék elvitte az eljegyzési gyűrűmet, és a másik nőnek adta.
Mint kiderült, már hónapok óta dugta a csajt, és esze ágában sem volt elvenni
engem. Csak azért kérte meg a kezem, mert tudta, hogy ezt várom tőle.
Nagylelkű akart lenni, mielőtt elhagy. Teljesen le voltam sokkolva. Nem tudtam
sírni, dühöngeni, teljesen bezombultam. Megalázottnak éreztem magam. Akkor
fogtam fel, hogy igazából feladtam önmagam miatta. Sokáig gondolkodtam
azon, hogy hol rontottam el...
Jake olyan indulatosan csapta a poharat a pulthoz, hogy összerezzentem.
– Nem te rontottad el Mia! Ez egy faszfej. Nem tudott értékelni téged. Más
férfi ölni tudna egy ilyen nőért, mint amilyen te vagy. Szép, okos és kedves. Van
benned temperamentum és ki tudsz állni magadért. Igazi tűz lobog benned Mia!
Biztos voltam abban, hogy minden egyes szavát komolyan gondolja, és ez
nagyon jólesett.
– Nem a te hibád, hogy tönkrement a kapcsolatod – tette még hozzá.
– Mint ahogy nem a te hibád volt a baleset – tettem hozzá halkan.
Jake megfogta a kezem és megszorította.
– Kurvára elcseszett páros vagyunk, ugye tudod?
Egyetértettem.
 12. fejezet
Mia

Az együttélés Jake-el nem is volt olyan borzasztó. Igaz, még csak néhány
napja laktam nála, de egész jól kijöttünk egymással. Nem vitatkoztunk – egy
alkalmat kivéve –, nem sértegettük egymást, és tartottuk a három lépés
távolságot. A köztünk vibráló szexuális feszültség mit sem változott, de
próbáltunk nem tudomást venni róla. Viszont az még attól ott volt. Intenzíven.
Ettől függetlenül mindig kedves volt velem. A hét eleji beszélgetésünk óta
nagyon megváltozott, és ettől csak még vonzóbb lett számomra. Sokkal többet
mosolygott és viccelődött. Úgy látszik, jót tett neki, hogy elmondta azt, ami évek
óta nyomja a szívét. Ez persze rajtam nem segített. Igaz, én akartam, hogy
mosolyogjon többet, de azzal nem számoltam, hogy rám ez kétszer akkora hatást
fog gyakorolni, mint amikor morcos. Eleinte furcsa volt, hogy reggel együtt
mentünk dolgozni, délután pedig együtt jöttünk haza, és bizony a pletykák is
beindultak, de Jake magasról tett rá, így nekem sem volt más választásom. Egy
alkalmat kivéve, amikor a fiúkkal találkozott, nem ment el itthonról. Egyszer
Alex is átjött, és tegnap este Emmáék is velünk vacsoráztak. Persze most
mindenki azt hiszi, hogy tényleg együtt vagyunk, de ha őszinte akarok lenni,
nem volt nehéz eljátszani a szerelmes nő szerepét. Élveztük egymás társaságát,
még akkor is, ha csak kettesben voltunk itthon és filmet néztünk. Néha
elmentünk vacsorázni, mintha igazi pár lennénk. Sokat beszélgettünk és úgy
éreztem, hogy a fal kezd leomlani kettőnk között. Még mindig vannak dolgok,
amiket nem mondtunk el egymásnak, de azt hiszem, jól haladunk. Most már tuti
biztos, hogy a nagyapja el fogja hinni, hogy szeretjük egymást.
Feltápászkodtam a medence széléről. Mára szabadnapot vettünk ki. Jake már
kora reggel elment Emmához. Ma érkeznek a szüleik és együtt akarják tölteni a
napot. Erről eszembe jutottak a saját szüleim. Már tudnak arról, hogy
„összejöttem” egy pasival, és anya megígértette velem, hogy hamarosan
meglátogatjuk őket.
Bementem a konyhába, hogy készítsek egy szendvicset. Még mindig
lenyűgöz a konyha felszereltsége. Mindenféle csilivili modern eszközzel van
felszerelve. Elsőre még a kávéfőzőt sem sikerült bekapcsolnom, de azóta már
örök barátságot kötöttünk. Az elmúlt pár napban még az is kiderült, hogy Jake
remekül boldogul a konyhában és első osztályú paellát tud készíteni tenger
gyümölcseiből. Nekem most csak egy sonkás szendvicsre és egy pohár
narancslére futotta az erőmből. Fogtam a tányért és a poharat, de ezúttal a
kanapét céloztam meg. A szobám és a medence után ez volt a kedvenc helyem a
házban. Annak ellenére, hogy ma szabadnapom van és élvezhetném az édes
semmittevést, nem bírtam magammal, és az irodából hazahoztam a soron
következő kéziratot. Miután Jake elment, felvettem ősöreg, legkényelmesebb
rövidnadrágomat egy laza trikóval. Élveztem ezt a nyugalmat. Napsütés, csend
és egy jónak ígérkező olvasmány. Bele is feledkeztem és a hatodik fejezetig le
sem bírtam tenni. Akkor is már csak muszájból, mert mardosta az éhség a
gyomromat. Reggel óta nem ettem és már igencsak benne jártunk a délutánban.
Az első harapás után újfent belefeledkeztem az olvasásba. Annyira, hogy még
azt sem vettem észre, amikor Jake megérkezett.
– Baszki, te pornót olvasol?
A mély, szexin búgó hangtól a frász jött rám. Leejtettem a kéziratot magam
mellé és a szívemre tettem a kezem. Felháborodottan fordultam felé. Vidám
mosolyától ismerős bizsergés futott végig rajtam.
– A frászt hoztad rám! Muszáj így settenkedned?
Ha lehet a vigyora még szélesebb lett.
– Én akkora zajjal jöttem drágám, mint egy tank. Ettől még a holtak is
felkeltek volna, téged viszont szemmel láthatóan teljesen lekötött az olvasmány.
Jég kék szemében pajzánság csillogott. Elnyúlt mellettem és kezébe véve a
kéziratot, lehuppant mellém. Hangosan olvasni kezdett.
– „A férfi meleg tenyere végigsimította a nő csupasz hátát. Szorosan mögé
állt, olyannyira, hogy erekciója fenekének feszült. Kezével előrenyúlt,
végigsimítva a feszes, apró melleken. Izabella oldalra billentette a fejét,
felkínálva nyakát Marcusnak. A férfi lecsapott rá. Ajkai a nő selymes bőrét
érintették. Keze lejjebb vándorolt a karcsú testen. Mikor vágytól izzó ölét
érintette, Izabella felnyögött...” Azt a rohadt, ettől még nekem is felállt a farkam.
Téged is felizgat mikor ilyet olvasol?
Teljesen figyelmen kívül hagytam a kérdést. Tekintetem önkéntelenül is az
ágyékára tévedt. Nyeltem egy nagyot. Elég tekintélyes dudor feszült a
farmerének. Elöntött a vágy, hogy lássam, tényleg akkora-e, mint gondolom.
Más őrült és pajzán gondolatok futottak át a fejemben. Ránéztem Jakere. Ő
ugyanolyan mohó tekintettel vizslatott, mint én őt. Még nem is értünk
egymáshoz, mégis úgy éreztem, hogy összeolvadunk. Testünk, lelkünk eggyé
vált. Elvesztem az örvénylő kékségben. Semmi másra nem vágytam, csak az
érintésére. Arra, hogy lángra lobbantsa a bennem izzó parazsat. Megnyaltam
kiszáradt ajkamat. Jake figyelte min-den mozdulatomat. A nyers birtoklási vágy
leplezetlenül ült ki férfiasan gyönyörű arcára.
– Mia! – nyögte rekedten és egy mozdulattal az ölébe rántott.
 Ajkai ugyanolyan hévvel tapadtak az enyémre, mint első alkalommal. Ajka
puha és meleg, nyelve kérlelhetetlenül nyomult be a fogaim között. Ez a vadság,
ami belőle áradt teljesen letaglózott. Lélegzetem elakadt. Belenyögtem a csókba,
mire ő még szorosabban vont magához. Lovagló ülésben helyezkedtem el rajta.
A rövidnadrágom vékony anyaga és az ő farmere választott el minket egymástól,
de még így is éreztem acélos keménységét. Egyik kezemmel a tarkóját
simogattam, a másikkal lenyúltam kettőnk közé és a nadrágon keresztül
megérintettem. Jake felnyögött és egy kissé eltolt magától. Fátyolos tekintettel
nézett rám.
– Emeld fel a karod! – parancsolta.
Hangja kissé karcosan csengett. Szó nélkül engedelmeskedtem és magasba
emeltem mindkét karom. Jake megfogta a trikóm alját és elkezdte felhúzni
centiről centire felfedve csupasz bőrömet. Melltartó nem volt rajtam, bimbóim
keményen meredtek előre. A trikóm valahol a földön landolt. Átható tekintetétől
libabőrös lettem.
– Elképesztően gyönyörű vagy! – sóhajtotta a számba, mielőtt megcsókolt.
Csókja most inkább simogató volt, mint birtokló, de ettől még nem volt
kevésbé csábító. Sőt! Ajkaim készségesen engedtek a gyengéd nyomásnak.
Nyelvünk érzéki táncától erőteljesen lüktetni kezdett a lábam között. Kezével
hol az egyik, hol a másik mellemet simogatta. Hüvelyk- és mutatóujjával az
érzékeny bimbókat morzsolgatta. Csókunkat megszakítva szájával kezdte
ingerelni. Nyelvével nedves köröket rajzolt köré, nagy élvezettel nyalogatta,
szopogatta. A meglepettségtől felsikkantottam, mikor a foga közé vette és
megcsippentette. Aztán a másikat vette kezelésbe ugyanilyen intenzitással,
teljesen az őrületbe kergetve. Hozzá dörzsölődve jeleztem, hogy ideje lenne
máshová is nyúlni. Édes volt, ahogy felkuncogott.
– De kis türelmetlen vagy!
– Te teszed ezt velem Jake Lenox! Teljesen az őrületbe kergetsz! –
nyöszörögtem.
– Te nem különben Mia Scott. Úgyhogy kvittek vagyunk.
– Fogd be Jake és tedd a dolgod! – sürgettem.
Még mindig kuncogva, szó szerint ledobott az öléből.
– Aú! – jajdultam fel, ahogy a fejem nekiütődött a karfának.
– Bocsánat! – nézett rám Jake, félbe hagyva a mozdulatot, amivel épp a
nadrágomat gombolta ki.
Válaszképp megemeltem a csípőmet, hogy folytassa. Ő azonban elengedett
és a két kezébe fogta az arcom. Szívem hevesen vert. Meggondolta magát?
Mégsem akar engem? Lehunytam a szemem. Nem akartam hallani egy esetleges
visszautasítást.
 – Nézz rám Mia! – kérte gyengéden.
Kinyitottam a szemem és belenéztem a jég kék szemekbe. Tisztán láttam a
vágyakozást a szemében. Nem csak a szex iránti vágyat, hiszen azt bármelyik
nőtől megkaphatná, hanem egy társ iránti vágyat. Egy olyan társét, akivel együtt
fekhet, együtt kelhet, megoszthatja a mindennapjait, családot alapíthat.
Ugyanakkor láttam a félelmet és a bűntudatot is.
– Sajnálom! – suttogta megtörten. – Nagyon sajnálom Mia, de veled nem
tudom megtenni, hogy csak egy érzelemmentes dugásról szóljon a kapcsolatunk.
Te ennél sokkal fontosabb vagy. Jobbat érdemelsz ennél.
És ekkor megértettem. Jake tőlem fél. Fél attól, hogy érezni kezd irántam
valamit. Másfelől viszont fél attól is, hogy ezzel elárulja a Valerie iránti hűségét.
Egy halott lány iránti hűségét. Erős nyomást éreztem a mellkasomban. Azt
hiszem, hogy a szívem most tört darabokra. Kényelmetlenül fészkelődni
kezdtem. Még mindig félmeztelenül feküdtem alatta. Jake felegyenesedett, én
pedig azonnal felkaptam a trikómat. Mondanom kellene valamit, de nem tudtam,
hogy mit. Néhány másodperc kínos csend után sikerült megszólalnom.
– Én megértelek Jake, nincs semmi baj. De ez így nem fog menni. Nem
tudjuk távol tartani magunkat egymástól, és ez nem vezet semmi jóra. Tudom,
hogy te már az elején elmondtad, hogy nem tudsz szeretni. De ez nem így van.
Te igenis egy kedves, érzelmekkel teli férfi vagy. De addig, amíg bűntudatban
élsz egy olyan dolog miatt, melyet el sem követtél, addig képtelen leszel olyan
életet élni amilyenre a szíved mélyén vágysz. Viszont addig, amíg nem bocsátasz
meg magadnak, nem fog működni. És ezzel nemcsak magadat bántod, hanem
másokat is. Engem bántasz...
– Nem akarlak bántani! – vág közbe hevesen és a hajába túrt.
Mindig ezt csinálta mikor ideges vagy tanácstalan volt.
– De igen Jake, pontosan ezt teszed! Másodjára utasítasz vissza, pedig pont
te voltál az, aki nagy mellénnyel állította, hogy úgyis ágyba fogsz vinni. Hát
rajta! Itt vagyok! Te is ugyanúgy akarod, mint én!
– Mia fejezd be! Igazságtalan vagy!
Annyira elöntötte a lila köd az agyamat, hogy már, ha akartam volna, akkor sem
tudtam volna leállni.
– Még hogy én vagyok igazságtalan! Tudod, mi a te legnagyobb bajod?
Hogy félsz! Félsz attól, hogy a testi vágyon kívül mást is érezhetsz irántam.
Gyáva vagy újra élni Jake Lenox.
Megfordultam és elindultam a lépcső felé.
– Most hova mész? – kiáltott utánam. – Még nem fejeztük be!
– De befejeztük! Hazamegyek!
– Ezt meg hogy érted? – vált fenyegetővé a hangja.
 – Úgy, hogy visszaköltözöm a saját lakásomba. Ez így nem fog működni.
Jobb, ha most elmegyek, minthogy előbb-utóbb megöljük egymást.
Hallottam, hogy utánam jön. Megragadta a karomat olyan erővel, hogy
felszisszentem.
– Nem mehetsz el! – kiabált az arcomba.
Dühösnek, csalódottnak és kétségbeesettnek látszott. Fájt érte a szívem, de
nem sajnálhattam meg. A sarkamra álltam és megmakacsoltam magam.
Farkasszemet néztünk.
– De igen, elmehetek és el is megyek!
– Egy fenéket mész!
– Jake én nem fogok ezen veled vitatkozni! Megyek és kész!
Kirántottam a karom a szorításából és elindultam fel a lépcsőn.
– Nincs kocsid!
– Hívok taxit! – feleseltem. – Nem tudsz megakadályozni!
– Azt gondolod? – hallottam egész közelről.
Mire észbe kaptam, két erős kar ölelte át a combomat és emelt a magasba.
Jake átdobott a vállán mint egy zsák krumplit, és folytatta utunkat a lépcsőn
felfelé. Izmai megfeszültek ahogy szorosan fogott.
– Jake! Mi a fészkes fenét művelsz? Azonnal tegyél le! – visítottam.
– Mindjárt.
– Jake! – figyelmezettem.
– Abbahagynád a kapálózást? Nem szívesen ejtenélek fejre, így is ütődött
vagy!
Dühösen csaptam a hátára.
– Téged is fejre ejthettek gyerekkorodban, mert nálad is komoly problémák
vannak – morogtam.
– Cserép.
– Mi van?
– Egy virágcserép esett a fejemre hétéves koromban.
– Klassz!
Kisvártatva egy ajtó nyitódását majd csukódását hallottam. Fejjel lefelé
lógva csak azt láttam, hogy egy szobába léptünk. Basszus! Az ő szobájába
hozott. Nem éppen finoman talpra állított és megragadta mindkét vállam.
– Engedj el! Ne játszadozz velem!
Jake csak nézett rám kifejezéstelen tekintettel. Ez nála bármit jelenthetett, vagy
épp semmit. Utálom, mikor így néz.
– Nem akarlak elengedni. Nem tudlak. Így nem – tehetetlenül tárta szét a
karját. – Enged, hogy jóvátegyem az előbbi baromságomat. Joggal haragszol
rám, és én is dühös vagyok magamra. Egyvalamiben igazad van. Félek tőled.
Hosszú idő óta te vagy az első nő, akinek nemcsak a testét kívánom, hanem a
lelkét is. Meg akarom ismerni az összes kis titkát. De erre nem vagyok
felkészülve!
Idegesen a hajába túrt és elfordult tőlem. Megkerültem és elé álltam.
– Engedj be ide – böktem a mellkasára a szíve fölé. – A szememben te nem
vagy bűnös. Baleset volt. Nem tartozol felelősséggel sem Valerienek, sem
senkinek, csak saját magadnak!

Jake

Álmatlanul feküdtem az ágyamban. Hajnali egy óra volt, de túlságosan

zaklatott voltam ahhoz, hogy aludjak. Nagyon sokat beszélgettünk Miával.
Mindenféléről. A gyerekkorunkról, a kapcsolatainkról. Egyszerűen mindenről.
Könyökömre támaszkodva néztem a mellettem békésen alvó lányt. A nagy
beszélgetés után bekapcsoltam egy filmet azon aludt el. Óvatosan elsimítottam
egy vörös tincset az arcáról. Érintésemre picit megmozdult, de nem ébredt fel.
Elhúztam a kezem, de továbbra is őt néztem. Még csak egy hete lakik velem, de
hiányozni fog, ha már nem lesz itt. Ugyanis makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy
holnap a nagyapámnál tett látogatás után hazavigyem. Nekem pedig – bármilyen
nehezemre esik is – el kell engednem. Le kell zárnom vele ezt a játékot. A ma
történtek után eljutottam oda, hogy Miától vagy mindent akarok vagy semmit.
Számomra teljesen egyértelművé tette, hogy akar engem. Én is akarom őt –
testestől-lelkestől – de nem tudom, hogy kész vagyok-e elengedni a múltat. Kész
vagyok-e elengedni azt, hogy egy fiatal lány miattam halt meg, és nem ölelhette
magához gyermekét. Igaza van Miának. Ezt magamban kell elrendeznem. Még
fogalmam sincs, hogy csinálom, de ha meg akarom tartani a mellettem alvó
lányt, akkor össze kell szednem magam.
Óvatosan felkeltem és levetkőztem. Egy szál alsónadrágban feküdtem
vissza. Mia ismét mocorogni kezdett, és hozzám bújt. Kényelmesen
elhelyezkedtem, mire a fejét a mellkasomra tette, kezét pedig a hasamra.
Magamban elmosolyodtam kissé a kaotikus helyzetemen. Már az első
találkozásunk alkalmával tudtam, hogy Mia különleges lány. Aztán megjelent az
irodában, és ez a gyönyörű, kissé hóbortos nőszemély felkavarta az állóvizet.
Megbabonázott, de nem akartam közel engedni magamhoz. Erre most itt fekszik
az ágyamban szorosan hozzám simulva és nem akarom elengedni.
Elkomorodtam.
Egy valamit viszont még mindig nem tud Valerieről, és jó lenne, ha ez így
is maradna. Mondhatnám azt is, hogy a sors kibaszott szívatása volt mikor Miát
az utamba sodorta, de groteszk módon szerencsésnek mondhatom magam...
 Mia közelsége megnyugtatóan hat rám. Kezdek ellazulni. Szorosan tartva,
óvatosan magunkra húzom a takarót. Lecsukom a szemem és pihentető, mély
álomba szenderülök. Ekkor még csak nem is sejtettem, hogy a múltam elemi
erővel fog lecsapni rám.
Arra ébredtem, hogy valaki ficánkol mellettem. Hirtelen nem is tudtam,
hogy mi van, de aztán eszembe jutott, hogy Miával aludtam. Éreztem meleg
puha testét magam mellett. Hozzásimultam a hátához és szorosan magamhoz
vontam. Mozdulatomra Mia felszisszent. Ja, persze. Reggeli merevedésem van
ami a fenekének feszült.
– Jake! – szólított meg halkan, miközben hozzám dörgölőzött.
– Hmmm, ez finom! Csináld még! – mormoltam félálomban.
– Jake engedj el, különben eláztatom az ágyat!
Elvigyorodtam.
– Ennyire felizgatlak?
– Ennyire kell pisilnem. Mindjárt szétdurran a hólyagom.
Kelletlenül engedtem el, de előtte nyomtam egy puszit a vállára.
– Jó, de siess vissza! Még össze akarok veled bújni, mielőtt elmegyünk a
nagyapámhoz.
A válla fölött dobott felém egy mosolyt, majd eltűnt a fürdőszobában.
Hanyatt dőltem és karomat a fejem alá tettem. Folyamatosan azon kattogott az
agyam, hogy nem szabad elengednem. Szükségem van rá. Többet jelent nekem,
mint bármelyik másik nő akivel az utóbbi időben dolgom volt. Nyílt az ajtó, és
visszajött a szobába. Tétován megállt az ágy végében, és csak néztük egymást.
Annyira gyönyörű, ahogy a felkelő nap sugarai beszűrődnek a szobába,
sejtelmes fénnyel vonva be tökéletes alakját. Nem tudtam levenni róla szemem.
– Gyere ide! – nyújtottam felé a karom.
Mikor közelebb ért, megfogtam a kezét és lehúztam magam mellé. Két
tenyerem közé fogtam az arcát és elmerültem a zöld szemek mélységében.
– Szeretkezz velem Mia!
Volt valami a tekintetében, ami magával ragadott. Szerelem. Remény.
Bizalom. Csupa olyan dolog, amire nekem nagy-nagy szükségem van. És ezt
csak ő adhatja meg nekem. Csak tőle van rá szükségem.
Közelebb csúszott, és egészen fölém hajolt. Lélegzetvisszafojtva vártam,
hogy mi fog történni. Ajkai puhán érintették az enyémet. Óvatos volt,
puhatolózó. Egyik kezemet a tarkójára csúsztattam és az ajkára tapadtam.
Megragadtam a csípőjét és lovagló ülésben magamra emeltem. Kifulladásig
csókoltam. Mindketten ziháltunk, mikor elengedtem. Megragadtam a trikója
alját és egy mozdulattal áthúztam a fején. Azonnal lecsaptam nyaka finom ívére.
Így haladtam lefelé, nedves nyomokat hagyva egészen a melléig. Élvezettel
masszíroztam, nyalogattam, szopogattam. A legnagyobb ajzószer volt számomra
elégedett nyögdécselése. Háta ívbe feszült, hogy még jobban a tenyerembe
tudjon simulni. Lefektettem az ágyra és sietősen lehúztam a rövidnadrágját a
bugyival együtt. Ledobtam a földre. Mellette landolt az alsónadrágom is.
Elégedettséggel töltött el, ahogy leplezetlenül megbámult. Én ugyanezt tettem.
– Gyönyörű vagy!
– Te is!
Elmosolyodtam. Még soha senki nem mondta, hogy gyönyörű vagyok.
Jólestek a szavai. Felült, és végigsimított a mellkasomon. Keze lejjebb vándorolt
vágyakozó farkamig. Végigsimított a teljes hosszán, majd az ajkai közé vette.
Lehunytam a szemem és hangosan felnyögtem. Ha így folytatja, nem fogom
sokáig bírni. Belemarkoltam a hajába, hogy elhúzzam a fejét.
– Eszméletlen vagy bébi, de ha így folytatod, hamar el fogok durranni.
Olyan tekintettel nézett rám, hogy már attól majdnem elszálltam.
– Biztos vagyok benne, hogy megoldod ezt az kis problémát.
– Mindjárt megmutatom!
Hanyatt löktem, és gyengéden szétfeszítettem a combjait.
– Nem tudom elégszer mondani, hogy mennyire gyönyörű vagy!
A combja belső felét kezdtem el csókolgatni, incselkedve harapdálni.
Hallottam, hogy kuncog. Elérve célomat ujjaimat a forró nedvességbe
mártottam. Hüvelykujjammal azt a pontot kezdtem el izgatni, ami a legnagyobb
gyönyört nyújtja neki. Kuncogása hamar nyögdécselésbe ment át. A legédesebb
hangba, amit férfi csak hallhat. Ujjaimat a nyelvem váltotta fel. Fáradhatatlanul
dolgoztam rajta, és meg is kaptam jutalmam. Éreztem, hogy megfeszül a teste,
megemeli a csípőjét, és a hajamba markolva próbált eltolni. Az orgazmus
hulláma vadul magával ragadta.
– Úristen Jake! – nyöszörögte kielégülten.
Válaszként megcsókoltam.
– Remélem, hogy megfelelek az elvárásainak, kisasszony!
Most ő nyomott egy futó csókot a számra.
– Teljes mértékben Mr. Lenox. De azért még korántsem végzett. Még van
egy kis feladata – nyomta az ölemhez magát.
Belecsókoltam a nyakába.
– Imádom, hogy ilyen kis telhetetlen vagy!
– Megint sok a szöveg Lenox. Tedd a dolgod!
Elnevettem magam, de azért teljesítettem a kívánságát. Méghozzá önként és
dalolva.
 13. fejezet
Jake

– Mi a baj? – kérdeztem már a kocsiban ülve. – Olyan komor lettél. Talán

megbántad a reggel történteket?
Nagyon reméltem, hogy nem. Egyszerűen fenomenális volt, amit együtt
átéltünk. Testet-lelket kielégítő. Nyugodtnak érzem magam. Sőt! Még azt is meg
merem kockáztatni, hogy boldog vagyok. De most elfogott a rettegés. Mi van, ha
Mia nem érezte azt, amit én? Szerencsére hamar eloszlatta kétségeimet. Olyan
ragyogó mosollyal ajándékozott meg, hogy elállt tőle a lélegzetem.
– Dehogyis! Hogy gondolhatsz ilyet? Egyszerűen fantasztikus volt. Még
most is bizsergek, ha csak rágondolok.
Kajánul elvigyorodtam, és a combjai közé csúsztattam a kezem.
– Csak egy szavadba kerül kedvesem, és máris félreállok valahol, hogy
segítsek a probléma megoldásában.
– Jake! Alig két órája voltunk együtt – hitetlenkedett.
Kezem még feljebb csúsztattam a combján.
– Nem tehetek róla, de ahogy megéreztem, hogy milyen édes vagy, nem
tudok betelni veled. Nem mellesleg nekem is szükségem lenne egy kis
segítségre.
Egyértelmű pillantást vetettem a nadrágom elejét feszítő dudorra. Mia
követte a pillantásomat, és a látványtól megnyalta az alsó ajkát.
– Telhetetlen vagy! – mondta izgatottságtól elfúló hangon.
Nem bírtam tovább. Gyorsan találnom kell egy helyet, különben
felrobbanok. Szerencsére jól ismerem a környéket, így tudtam hova menjek.
Megállítottam az autót. Mia azonnal rám vetette magát, és türelmetlenül matatott
az övemen. Imádtam, hogy ő is annyira kíván engem, ahogy én őt, és ezt nem is
rejtette véka alá. Lovagló ülésben rám ült. Nem bajlódtam a bugyijával,
egyszerűen félre húztam.
– Szedsz gyógyszert? – kérdeztem két csók között.
Reggel használtunk óvszert, most viszont elkövettem azt a hibát, hogy nem
hoztam magammal. Ha most azt mondja, hogy nem, esküszöm, belehalok.
– Szedek, és egészséges is vagyok.
Nem volt több kérdésem. Könnyedén csusszantam bele. Kéjes nyögés
szakadt fel belőle ahogy fokozatosan kitöltöttem. Tarkójánál fogva közelebb
húztam magamhoz, hogy meg tudjam csókolni. Csókolózás közben egymás
szájába nyögtünk ahogy hevesen döfködtem. Egyszerre értünk el a csúcsra. Mia
pihegve borult a mellkasomra, éreztem hevesen dobogó szívét. Vagy az enyém
volt az? Teljesen mindegy. Egyek vagyunk. Még mindig felfoghatatlan
számomra, hogy tudtam ennyire rövid idő alatt belehabarodni ebbe a lányba, de
megtörtént. Óvatosan visszamászott az anyósülésre és megigazította magát.
Kipirult arccal nézett rám.
– Ez nem volt semmi!
Rákacsintottam.
– Várj csak míg megmutatom a régi szobámat nagyapa házában.
Gyors mozdulatokkal én is megigazítottam magam, és pár pillanattal
később ismét az autópályán voltunk. Mire odaértünk nagyapa Magnolia beli
házához, már mindenki ott volt. Nem a főbejáratot használtuk, hanem
kézenfogva Miát a hátsó fronthoz vezettem. Ahogy közeledtünk vidám csevegés
ütötte meg a fülem. Elmosolyodtam. Régen mindig ilyen volt a családi
összejövetel. Hangos és vidám. Az elmúlt években nem élveztem az ilyen
összejöveteleket. De hiányzott. Hiányzott, hogy megint minden olyan legyen,
mint régen. Hiányzott a családom.
– Sziasztok, megjöttünk! – kiáltottam el magam.
Minden szem ránk szegeződött. Mia keze megrándult az enyémben.
Éreztem, hogy megfeszül. Közelebb húztam magamhoz, hogy bátorságot öntsek
bele.
– Ne izgulj! Minden rendben lesz! – súgtam a fülébe.
Válaszként megeresztett egy bátortalan mosolyt. Nagyapa mozdult elsőnek.
Örömtől ragyogó arccal, öles léptekkel indult felénk.
– Jake fiam! – ölelésre tárta a karját, én pedig boldogan vetettem bele
magam. – Örülök, hogy eljöttél!
– Ki nem hagytam volna a szülinapodat! – viszonoztam szívből jövő
ölelését.
Kissé eltolt magától és alaposan végigmért.
– Jól nézel ki te gyerek!
Nevetve vállon veregetett, majd Miához fordult.
– Ez a gyönyörű hölgy pedig bizonyára Mia.
Odalépett hozzá és őt is megölelte.
– Boldog vagyok, hogy személyesen is tudunk találkozni. A menyem és a
kisebbik unokám már meséltek rólad.
– Én is örülök a találkozásnak. Jaketől már sokat hallottam önről.
Nagyapa belekarolt a barátnőmbe, és a társaság felé vezette.
– Ugyan már lányom! Most már te is a családhoz tartozol. Hívj csak
nagyapának mint a többiek, és tegeződjünk. Rendben? Nem vagyok én még
olyan öreg, csak annak nézek ki.
Mia édesen felnevetett.
– Köszönöm, ez nagyon kedves tőled. A nagymamám egyébként mindig azt
mondta, hogy mindenki annyi idős amennyinek érzi magát.
Nagyapa megfontoltan bólintott.
– Bölcs asszony a nagymamád.
Mia szeretetteljesen mosolygott az öregre. Ez volt az a pillanat, mikor
örökre a szívembe zártam őt. Bárhogy is alakuljon a sorsom, az ő számára
mindig lesz hely a szívemben. Letettem a többi ajándék mellé a miénket is, és a
szüleimhez léptem. Anyám ölelt meg elsőként.
– Fiam! Örülök, hogy végre ideértetek! Már kezdtem aggódni!
– Valami közbejött anya, így később indultunk – nem részleteztem a dolgot
és szerencsére ő sem firtatta.
Nem igazán lett volna kedvem a szexuális életemet az anyámmal
megbeszélni. Apámat is megöleltem üdvözlésképpen. Tekintetemmel Miát
kerestem. Meg is találtam nagyapa és Emma társaságában. Anya is arra nézett.
– Hasonlít rá – jegyezte meg halkan.
– Ő ezt nem tudja – válaszommal elismertem, hogy igaza van.
Mia mintha csak megérezte volna, hogy róla van szó, egyenesen rám nézett.
Intettem neki, mire ő kimért léptekkel elindult. Mellém érve a derekára fontam a
karom.
– Kedvesem! Hadd mutassam be neked a szüleimet. Amy és John Lenox.
Anya, apa! Ő pedig Mia Scott, a barátnőm!
Nem neveztem még nyilvánosan a barátnőmnek, és ettől kissé zavarba jött.
– Örülök a találkozásnak! Jake már sokat mesélt önökről!
– A fiam rólad is sokat mesélt Mia, de azt elfelejtette megemlíteni, hogy
milyen szép vagy – jegyezte meg apa egy kacsintás kíséretében.
Anya megölelte és arcon puszilta.
– Végre megismerhetlek! Kicsit nehezményeztem, hogy Jake nem hozott
magával tegnap.
Mia azonnal a védelmemre kelt.
– Kérdezte, hogy megyek-e én is, de én nem akartam zavarni, hiszen már
régen nem találkoztak...
Brian és Alex is csatlakoztak hozzánk. Az üdvözlések után üzletről kezdtünk el
beszélgetni.
– Gyere Mia, segíts nekem! Hagyjuk a férfiakat beszélgetni.
Ezzel megragadta a kezét, és húzni kezdte maga után. Vetett rám egy
kétségbeesett pillantást. Apró bólintással jeleztem, hogy nem lesz semmi gond.
Anya Emmát is elkapta, és a két lánnyal a nyomában bevonult a házba. Mi
férfiak magunkra maradtunk. Nagyapa a grillel kezdett foglalkozni. Tettetett
felháborodással mustrált bennünket.
– Most komolyan fiúk! A születésnapomon nekem kell a kajával
foglalkoznom? Alex, te haszontalan kölyök! Azt hittem, ez a te feladatod!
– Megyek már nagyapa! Ne nyúlj semmihez!
Nevetve néztem, ahogy Alex igyekszik az öreg kedvében járni. Ő az
egyetlen ember, akit még ő sem szívesen haragít magára. Kölyökként egy
párszor megtette, aminek meg is lett a következménye. Nagyapa sosem tűrte a
hazudozást, és ha rajtakapott minket valami rosszaságon, elkapta a fülünket és
megcsavarta. Az emlékek megmosolyogtattak. Apám közben bement a házba
sörért, így kettesben maradtunk Briannel.
– Boldognak tűnsz! – jegyezte meg óvatosan felém pillantva.
– Együtt vagyunk. Úgy értem igazából.
– Már azt hittem, hogy sose jön meg az eszed. Jót tesz neked ez a lány, de
azért vannak aggályaim.
– Micsoda?
– Tudod te azt nagyon jól. Mindenkinek feltűnt, hogy Mia hasonlít
Valeriere. Csak éppen az érintett személy nem tud róla. Szerinted mi fog
történni, ha rájön?
– Nem jön rá, ha ti nem beszéltek – vetettem oda.
Brian megvonta a vállát.
– Te tudod! De ne bántsd azt a lányt.
– Te most az én barátom vagy, vagy az övé?
– A tiéd cimbora! Tudod jól, hogy mindenben melletted állok, még ha nem
is értek veled bizonyos dolgokban egyet.
– Helyes! Akkor ejtsük is a témát és foglalkozzunk valami mással. Miával
rendben vagyunk, oké? Élvezem a társaságát és minden mást, amit ad nekem.
Tisztában van vele, hogy érzelmileg nulla vagyok. Nem ígértem neki szerelmet,
de azt igen, hogy jól fogjuk érezni magunkat együtt, és neki ennyi elég is.
Brian kétkedve nézett rám.
– Szerintem te szereted őt, csak még magadnak sem vallod be!
Erre már nem tudtam mit mondani, mert apa visszatért közénk. Kezembe
nyomott egy sört, amit hálásan fogadtam el.
– Anyád elemében van! – jegyezte meg vigyorogva. – Már kettős esküvőt
tervez.
– Jézusom! – nyögtem fel.
– Ne haragudj John, hogy ezt mondom, de én és Emma még nem készülünk
összeházasodni – hárított Brian.
Apa szúrós szemmel nézett rá.
 – Pedig nektek már éppen ideje volna! Az asszony megőrjít az unokákkal.
Valakinek már kellene gondoskodnia róluk!
Alex volt a megmentőnk amikor elkiáltotta magát, hogy kész a kaja.
Mintegy végszóra, persze anyával az élen, megjelentek a lányok is a
salátástálakkal és a körettel. Körbeültük a kerti asztalt, és jó étvággyal láttunk
neki az evésnek. Anya egyértelmű pillantásával jelezte, hogy Mia teljes
mértékben elnyerte a tetszését. Számomra ez nem volt kérdés, de azért
büszkeséggel töltött el a tudat, hogy jól választottam.
Mia köztem és Alex között ült, és valamiről nagyon elmélyülten
társalogtak. Ahogy őket néztem, fura érzés kerített hatalmába. Féltékenység?
Igen, határozottan. Átnyúltam Mia háta mögött, és meglöktem Alex karját.
– Hé, haver! Akadj le a csajomról! Keress magadnak egy másikat!
– Épp azon vagyok!
– De te most az én csajomat fűzöd!
– Nem fűzöm, csak egy szívességet kértem tőle.
Gyanakodva fürkésztem az arcát.
– Milyen szívességet?
Mia felém fordult, és kissé közelebb hajolt. Finom gyümölcsillata megcsapta az
orrom.
– Megkért, hogy szóljak néhány jó szót róla Karinánál.
– Mi van Alex? Kopik a vonzerőd? – gúnyolódtam.
Nem vette magára, csak megvonta a vállát.
– Nem árt egy kis hátszél! – jegyezte meg.
Mia visszafordult felé.
– Engem ne keverj bele! Karina rendes lány, de túl sok csalódás érte. A
férfiak általában csak kihasználják a testi adottságait. Bár ő sem fogja vissza
magát. De ettől függetlenül nem szeretném, ha közöm lenne ahhoz, ha te is
összetörnéd a szívét.
Alex rosszkedvűen nézett a barátnőmre.
– Most nagyon nem vagy kedves! – duzzogott.
Rég nem láttam ilyennek. Ha kellett neki egy nő, akkor megszerezte és
kész. Sose kérte senki segítségét. Alex morcos ábrázatát látva Mia elnyomott
egy mosolyt. Annyira édes. Nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Becsúsztattam
a haja alá a kezem, és lágyan cirógatni kezdtem a tarkóját.
– Tudod mit Alex? Puhatolózóm egy kicsit Karinánál, és ha úgy látom,
hogy érdeklődik irántad, akkor szólok egy-két jó szót az érdekedben.
Alex szeme felcsillant.
– Komolyan megtennéd? – kérdezte lelkesen.
Egy határozott bólintással jelezte, hogy igen. Láttam rajta, hogy nem hagyja
hidegen az érintésem, és ez engem is felizgatott. Ugyanakkor megrémisztett a
tudat, hogy ennyire nem tudok betelni vele, és minden pillanatban érinteni,
csókolni akarom. És az még jobban megrémít, hogy mióta velem van, egyre
kevésbé jut eszembe Valerie. Kevésbé fájdalmasan.

Mia

Mikor Jake anyukája karon ragadott és bevonszolt a házba, megijedtem.

Nem tudtam, mi fog rám várni ha elkerülök Jake közeléből. Kissé
megkönnyebbültem, mikor Emma is csatlakozott. Ami viszont odabent történt,
attól még most is elérzékenyülök. Ahogy halló- és látótávolságon kívül
kerültünk a férfiaktól, Amy Lenox könnyekben tört ki. A kezemet szorongatva
szipogott.
– Anya? – nézett rá Emma kérdőn, de nem foglalkozott vele.
Mindegyre csak engem nézett, és a kezemet szorongatta. Kezdtem zavarba jönni.
– Nem tudom neked kellőképpen meghálálni, de köszönöm Mia! – szakadt
ki belőle.
Váratlanul megölelt, én pedig értetlenül álltam a történtek előtt. Következő
mondatával megmagyarázta az érzelemkitörés okát.
– Köszönöm, hogy visszahoztad a fiam. Mindennél nagyobb boldogság
számomra, hogy újra mosolyogni látom.
Ettől a mondattól az én szemem is könnybe lábadt, bár nem tettem semmi
különöset, hogy hálálkodjon nekem.
– Nem tartozik nekem köszönettel Mrs. Lenox. Nem tettem semmi
különöset.
Az asszony elengedett és a szemembe nézett.
– De igen. Visszaadtad a mosolyt az arcára. Ez nekem mindennél többet
jelent.
Emma látva feszengésemet közbelépett.
– Jól van anyukám, hagyd abba! Még a végén zavarba hozod ezt a szegény
lányt.
Amy megköszörülte a torkát, majd hátrébb lépett.
– Igen, igaz, csak hát olyan boldog vagyok!
Vetettem egy hálás pillantást Emmára, Amy felé pedig küldtem egy mosolyt.
Gondolataimból Jake hangja szakított ki.
– Merre jársz szépségem?
– Anyukád jutott az eszembe. Odabent a házban azért hálálkodott, mert
olyan vagy mint régen, és ez szerinte nekem köszönhető.
– És ez így is van – helyeselt. – Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen
jól vagyok, de jó úton haladok. Már nem fáj annyira, ha eszembe jut.
Megsimogattam az arcát. Tudom, hogy még küzd a rémálmaival, de erről
nem szokott beszélni. Jake szemében huncut fény csillant meg. Simogatni kezdte
a hátam, és egészen közel hajolt, hogy csak én halljam, amit mond.
– Mi lenne, ha megmutatnám a régi szobámat és én is kifejezném a
hálámat?
Éreztem, hogy elpirulok.
– Illetlen! – vágtam rá.
Elvigyorodott. Imádtam ezt a szemtelen, kisfiús mosolyát. Még közelebb
hajolt. Meleg lehelete a nyakamat cirógatta felborzolva érzékeimet.
– Semmi illetlen nincs benne. Senki nem foglalkozik velünk. Szerinted
Emma és Brian hova tűntek el?
Körbenéztem. Ekkor tűnt fel, hogy nem látom őket. Elhűlve meredtem Jakere.
– Na, neee!
A tekintete mindent elárult. Izgatottság futott végig rajtam. Ezt ő is
észrevette, mert megfogta a kezem, és behúzott a házba. Felmentünk, mit
felmentünk, felszaladtunk az emeletre vezető lépcsőn. Időm sem volt szétnézni,
úgy húzott magával a folyosón. Felérve balra fordultunk és baloldalon az utolsó
előtti ajtóig meg sem álltunk. Benyitott a sötét faajtón, és előreengedett.
Kíváncsian kémleltem körbe Jake egykori szobájában, de nem adott sok időt a
bámészkodásra. Becsukta maga mögött az ajtót az egyik kezével, a másikkal már
nyúlt is felém. Magához húzott és csókolni kezdett. A számat, a nyakamat,
fülemet, ahol csak ért. Mohó volt és követelőző.
– Nem tudok betelni veled! – mormolta a nyakamba.
Keze a ruhám alatt a fenekemre siklott és erősen belemarkolt. Én sem
tudtam ellenállni, és kezem a pólója alá csúszott, hogy érezzem forró, puha
bőrét. Ujjaival a bugyim elején matatott. Gyengéd érintésétől felnyögtem. Egész
testével nekem feszült és hátrafelé kezdett tolni. Pár lépés után a fenekem valami
keménynek ütközött. Először azt hittem, az ágy felé irányít, de ez egy asztalnak
tűnik. Hátravetettem a fejem, mert Jake ismét a nyakamat vette célba. Kezével
lesodorta a bugyimat, ami meg sem állt a bokámig. A ruha szoknyarészét
egészen feltolta a derekamig. Egy laza mozdulattal felrakott az asztalra és
széttolta a combjaimat. Tekintete az ölemre siklott. Megnyalta az alsó ajkát,
mintha azon gondolkodna, mennyire lehet finom. Valószínűleg tényleg ez járt a
fejében, mert lebukott a lábam közé és nyelvével folytatta izgatásomat.
Miközben szívott, nyalogatott, ujjai könnyedén csúsztak belém. Lágyan
mozgatni kezdte, mire hangosan felnyögtem.
– Shhh! – csitított.
– Ne csitítgass engem mikor ilyeneket csinálsz! – csattantam fel zihálva.
 Jake válaszul abbahagyta ténykedését és felegyenesedett. Kapkodó
mozdulattal kigombolta a nadrágját, és az alsójával együtt letolta. Fenekemet
kissé kintebb húzta, hogy jobban hozzám férjen. Kényelmetlenül nyomott az
asztal széle, de nem érdekelt. Már csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb
bennem legyen. Nem kellett sokáig várnom. Egy határozott mozdulattal belém
hatolt. Lábaimat köré kulcsoltam, és közelebb húztam magamhoz. Lökései
határozottak és erősek voltak. Nem kímélt. Lehunytam a szemem. Éreztem, hogy
nem bírom már sokáig.
– Nézz rám! – parancsolta vágytól karcos hangon.
Nehezemre esett ugyan, de kinyitottam a szemem. Tekintetét az enyémbe
fúrta és nem eresztett. Tele volt gyengédséggel, vággyal és talán szerelemmel is.
Nem mondta, hogy szeret, sőt, váltig állítja, hogy nem fog tudni szeretni, de én
érzem, hogy nem így van. Nem csak a szex, a testi vágy köt minket össze,
hanem valamilyen sokkal mélyebb érzés. Én biztos vagyok benne, hogy
szeretem. Nem tudom mikor és hol történt meg, talán már akkor, amikor először
néztem azokba a jegesen gyönyörű kék szemekbe. Neki pedig idő kell, hogy
rájöjjön. Addig is szégyentelenül kihasználom mindazt, amit adni tud magából
nekem. Lökései hevesebbek lettek.
– Élvezz el bébi! – zihálta. – Látni akarom gyönyörű arcodon az érzést.
Megadtam neki amit kért. Ha akartam sem tudtam volna megállítani a
kielégülést. Jake végig engem nézett. Arca csodálatot tükrözött. Pár
másodperccel később ő is követett engem. Kimerülten ejtette fejét a
mellkasomra. A szenvedély elmúltával határozottan érzem, hogy elzsibbadtam.
Mocorogni kezdtem alatta.
– Jól vagy? – kérdezte lágyan.
– Igen, csak elzsibbadtam.
Nyomott egy csókot az államra, majd óvatosan lesegített az asztalról. Csak
annyira engedett el, hogy felhúzza a nadrágját.
– Gyere!
Kézenfogva kivezetett a fürdőszobába. Egyik karjával gyengéden átölelt,
míg a szabad kezével benedvesített egy kéztörlőt. Óvatos mozdulatokkal
törölgetni kezdett a lábam között. Annyira természetes volt ezt tőle, hogy
eszembe sem jutott ellenkezni, vagy zavarba jönni. Utána magát is rendbe tette.
Nem szóltunk egymáshoz, de nem is volt szükség szavakra. A szobába érve
megkerestem a bugyimat és belebújtam, Jake segített megigazítani a ruhámat.
Egy kissé arrébb akartam húzódni, hogy a hajamon is igazítsak, de nem eresztett.
Átölelte a derekam, és szorosan magához húzott. Arcát a nyakamba fúrta, meleg
lehelete csiklandozott.
– Fontos vagy nekem Mia! El sem tudom mondani, hogy mennyire! Nem
akarlak elveszíteni!
Annyi érzelem csendült a hangjában, hogy semmi kétségem nincs afelől,
hogy igenis érez irántam valamit. Nekem majdnem kicsúszott a számon, hogy
szeretlek, de sikerült visszanyelnem. Még korai lett volna.
– Te is fontos vagy nekem! – mondtam végül.
Kissé eltolt magától, és tenyerét rásimította az arcomra.
– Nem akarom, hogy hazaköltözz! – mondta kétségbeesetten.
Arca megfeszült a várakozástól.
– Nem fogok.
És tényleg nem is akartam. Így, hogy ilyen száznyolcvan fokos fordulatot
vett a kapcsolatunk, nem akartam már elmenni. Nem tudom, meddig adatik meg
ez a boldogság nekem, ezért ki akarom használni minden egyes másodpercét.
Válaszom hallatán Jake arca felderült.
– Reméltem, hogy ezt fogod mondani.
Rámosolyogtam, de elfogott egy bizonytalan érzés.
– Nem kellene már lemennünk? – kérdeztem.
Egyetértően bólintott.
– De, menjünk!
Kézenfogott, és észrevétlenül visszatértünk a többiekhez. Emma és Brian
már ott volt. Csatlakoztunk hozzájuk, és nem kerülte el a figyelmem a két férfi
cinkos kacsintása. Alex is hozzánk lépett, és a három fiú beszédbe elegyedett.
Emma közelebb húzódott hozzám. Fülig ért a szája.
– Ti is visszavonultatok egy kis légyottra?
Aha! A bátyád még erre is rá tudott venni.
– Megértelek. Nem lehet ezeknek a fiúknak nemet mondani.
Emma és Brian tekintete összeakadt. Olyan szerelmesen néztek egymásra,
hogy egy kicsit – de csak egy egészen kicsit– irigy lettem. Azon agyaltam, hogy
vajon mi – én és Jake – fogunk-e valaha ilyen szerelemmel egymásra nézni.
Mintha csak megérezte volna, hogy rá gondolok, felém nézett. Nem mosolygott,
de a tekintete annál beszédesebb volt. Gyengédség tükröződött rajta, de mélyen
legbelül pislákolt valami mélyebb érzés is. Szemeiben a múlt fájdalmait is fel
lehet még fedezni, bár már nem olyan erősen, mint megismerkedésünkkor.
Emma is észrevette ezt a pillantást.
– Szerelmes beléd, csak még ő sem fogja fel. Adj neki egy kis időt, hogy
megbarátkozzon a gondolattal.
Nem válaszoltam, de nem is volt rá szükség. Késő este volt már, mire
szedelőzködni kezdtünk. Furcsa volt, hogy nem volt torta, de Jake a kérdésemre
csak ennyit mondott:
– A nagyi halála után nagyapa kijelentette, hogy ő nem akar több szülinapot
tartani, főleg nem tortával. Ugyanis senki nem tud olyat sütni, mint a nagyi.
Azóta csak a szűk család köszönti torta nélkül, és ez őt boldoggá teszi.
– Ti Lenox fiúk nagyon tudtok szeretni. Apukád is nagyon szereti
anyukádat. Ez látszik rajtuk.
Jake válaszul csak bólintott. Hosszas búcsúzkodás után végre elindultunk.
Kint már sötét volt. A gyér forgalomnak köszönhetően gyorsan haladtunk. Jake a
vezetésre koncentrált, szemmel láthatóan elmerült a gondolataiban. Lehunytam a
szemem.
– Fáradt vagy?
– Igen, egy kicsit.
Kinyitottam a szemem, és amennyire tudtam a biztonsági övtől, felé fordultam.
– Köszönöm, hogy elvittél magaddal. Nagyon jól éreztem magam. Igazán
kedvesek a szüleid, a nagyapád meg egyenesen imádni való.
Vetett rám egy futó pillantást, majd újra a vezetésre koncentrált.
– Vigyázz, hogy mit mondasz, mert a végén még féltékeny leszek.
Bár mosolygott miközben beszélt, éreztem, hogy komolyan mondja. És az
is tuti, hogy nem a nagyapjára célzott. Ismét rám nézett. Elvette egyik kezét a
kormányról és megsimogatta az arcomat.
– Én köszönöm, hogy eljöttél velem. Ők is nagyon megkedveltek téged.
Jól estek a szavai. Az út hátralévő részében már nem beszélgettünk. Félóra
múlva a garázsba álltunk be. Ahogy kiszálltam a kocsiból, tekintetem a
Maseratira siklott. Jake mellém állt és követte a pillantásomat. Mindkettőnknek
ugyanaz a nap jutott eszébe. Átölelte a derekam és közelebb vont magához.
– Ígérem, egyszer ebben is meg foglak dugni – suttogta.
Érzéki hangjától jóleső borzongás futott végig rajtam.
– Vagy rajta – incselkedtem.
Nyomott egy puszit a halántékomra.
– Akár még ott is. De ne húzz tovább, mert bár a nap huszonnégy órájában
tudnálak szeretni, ma hulla fáradt vagyok én is. Nem vágyom másra, csak hogy
szorosan átöleljelek és aludjak egy jót.
Én sem vágytam másra.
 14. fejezet
Mia

Telefoncsörgésre ébredtem. Hirtelen nem is tudtam, hogy az enyém vagy Jake-é.

– A tiéd csörög – ásította.
Közelebb húzódott hozzám, és a nyakamat meg a vállamat puszilgatta.
– Így nem tudom felvenni a telefont – mondtam, de szavaimat
meghazudtolva nekinyomtam a fenekemet.
– Ne vedd fel! Bárki hív ilyenkor, várhat!
Szerencsére elhallgatott a csörgés. Jake ekkorra már teljesen éber lett.
Határozott mozdulattal a hátamra fordított és fölém kerekedett. A lábait
megvetette az oldalam mellett és úgy helyezkedett, hogy ne nyomjon a súlyával.
Keze a pólóm alá siklott, és csupasz bőrömet simogatva felcsúszott egészen a
mellemig. Ujjaival a bimbókat ingerelte. Homorítottam a hátam, hogy jobban az
érintésébe tudjak simulni. A varázs pillanatok alatt megszakadt. A telefon éles
hangja hasított édes nyögéseink közepébe. Jake egy lemondó sóhaj kíséretében a
mellkasomra rogyott. Nyomott egy futó csókot a számra, majd legördült rólam.
Ezzel zöld utat adott, hogy felvegyem a telefont. A kijelzőre tekintve anya neve
villogott előttem. Úgy ültem fel, mintha valami megcsípett volna. Jake
érdeklődve vonta fel a szemöldökét, de nem elégítettem ki kíváncsiságát.
Mindjárt úgyis megtudja. Elhúztam a képernyőzárat, hogy fogadjam a hívást.
– Szia, anya!
Ahogy ezt kimondom, Jake közelebb húzódik és érdeklődve fülel.
– Na végre, kislányom! Már kezdtem aggódni. Hívtalak, de nem vetted fel!
– Minden rendben, anya, csak még aludtam. Miért hívtál?
Anyám köhécselt egyet. Szinte láttam a zavarát.
– Csak azt akartam kérdezni, hogy te és a barátod nem jönnétek-e át ebédre.
A bátyádék is itt lesznek, és Karina is. Andy kért meg, hogy hívjalak fel.
Fura volt, hogy a bátyám ilyenre kérte anyánkat. Vetettem egy futó
pillantást Jakere. Jól hallotta a kérdést és látva habozásomat, kivette kezemből a
készüléket. Tiltakozásul felé kaptam, de lefogta a kezem.
– Üdvözlöm, Mrs. Scott! Jake Lenox vagyok, Mia barátja.
Elmosolyodtam. Jakenek még telefonon keresztül is elképesztő orgánuma
van. Még anyámat is sikerült zavarba hoznia, efelől nincs semmi kétségem.
Valószínűleg Jake is észrevette, de nem foglalkozott vele. Folytatta tovább
mondandóját.
 – Örömmel elfogadjuk a mai ebédmeghívást.
Hitetlenkedő arccal néztem rá. Én nem voltam olyan ügyes hallgatózó mint
Jake, így nem értettem anya válaszát. A pasim önelégülten vigyorogni kezdett.
Közelebb vonva magához nyomott egy puszit a fejemre.
– Egyáltalán nem zavar vele asszonyom! Semmi fontos programunk nem
volt mára.
Végigsimított a karomon, nekem pedig felszökött a pulzusom. Félig
ülőhelyzetben volt, én pedig az oldalához simultam. Csak egy igen szűk fehér
bokszeralsó fedte a testét. Vidám cseverészését hallgatva anyámmal belém bújt a
kisördög. Kezem felfedező útra indult a testén. Ujjaim a mellkasára tévedtek,
megcirógattam forró bőrét. Teste rezdüléséből láttam, hogy nem hagyja hidegen
az érintésem, de a hangszíne nem változott semmit. Jégember. Jutott eszembe a
régi beceneve. Magamban elmosolyodtam. Most is olyan egy kicsit.
Kezem lejjebb siklott egészen a lapos, izmos hasáig. A köldöke alatti
vékony szőrcsíkot követve meg sem álltam az alsónadrágja szegélyéig.
Könnyedén simogatni kezdtem a szöveten keresztül, mire befeszült a hasizma.
Hajamban matató ujjai megragadtak, és határozottan tolni kezdte a fejem lefelé.
Ellenálltam. Most nem az ő játékát játsszuk, hanem az enyémet. Fölé
kerekedtem, és a mellkasát kezdtem csókolgatni, rátalálva az apró mellbimbókra.
Mellkasa hevesen emelkedett és süllyedt, de a hangja még mindig közönyös.
Tovább folytattam ténykedésemet. Apró csókokat hintve haladtam lefelé. Már a
köldökénél jártam. Élvezettel hallottam, hogy gyorsan elköszön anyámtól, és
azzal a lendülettel repült is a telefon az ágy végébe.
– Te kis boszorkány! – horkantotta vágytól karcos hangon.
Mire felocsúdhattam volna, testemet-lelkemet maga alá gyűrte. Mint
később kiderült, anyáék egy órára vártak minket. Egy kicsit sietnünk kellett, ha
nem akartunk elkésni. Megnyugtató volt a tudat, hogy a bátyámék is ott lesznek.
Anyám egy nagyon cuki nő és mindenki imádja, aki ismeri, de túl sokat kérdez.
Olykor még a kínos kérdésektől sem riad vissza. Apám a másik véglet. Ő
semmit nem fog kérdezni, de olyan szemekkel fog Jakere nézni, mintha a
veséjébe akarna látni. Az elképzelt jelenet mosolyt csalt az arcomra. Ez Jake
figyelmét sem kerülte el.
– Min mosolyogsz?
– Semmin, csak eszembe jutottak a szüleim. Az, hogy most hazaviszlek,
legalább olyan nagy dolog, mint amilyen nagy volt, hogy te elvittél a
családodhoz. Izgulsz?
– Á, dehogy is! – mondta lazán, de elnevette magát. – Dehogynem! Majd
összecsinálom magam! Régen volt már, hogy egy lány hazavitt bemutatni a
szüleinek.
Felé nyúltam és megsimogattam az arcát.
– Nem lesz semmi gond! Csak add önmagad, és imádni fognak. Legalábbis
anya. Apropó anya! Ne hagyd, hogy behálózzon, mert mire észbe kapsz, már ki
is csikart egy találkozót anyukáddal és az esküvőnket fogják megtervezni.
A tarkóján nyugvó kezemmel éreztem, hogy megfeszült. Ismerem a
házassághoz való viszonyát. Őszintén szólva, és sem akarok még a közeljövőben
férjhez menni. Ha még őszintébb akarok lenni, akkor azt mondanám, hogy
egyenesen rosszul vagyok tőle. Ezért még gyorsan hozzá tettem.
– Korai lenne még erről beszélni.
Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőle. Mire megérkeztünk Andy és
Karina kocsija már a ház előtt parkolt. Alig szálltunk ki az autóból, már nyílt is
az ajtó, és anyám száguldott ki rajta. Anyának ezer éves szokása, hogy mindig
kicsípi magát a vasárnapi közös ebédekhez. De ahogy elnéztem, ezt ma különös
gonddal csinálta. Térdig érő virágmintás nyári ruhát vett fel. Vörös fürtjeit egy
csattal zabolázta meg. Ugyanolyan zöld szeme van, mint nekem, amit fekete
spirállal hangsúlyozott ki. Az enyhe pírt az arcán – gyanítom – nem pirosító
okozta. Megtorpant és Jakere bámult. Olyan zavarban volt, mint egy iskolás
lány, aki első szerelmével áll szemben. Vicces lett volna a látvány, ha nem
tudnám, hogy Jake ilyen hatást vált ki a nőkből. Többek közt belőlem is. Mielőtt
még kínossá válhatott volna a pillanat, odaléptem anyuhoz és megöleltem.
– Szia, anya! Csodásan nézel ki! – mondtam és nyomtam egy puszit az
arcára.
Jake is közelebb jött és megállt közvetlenül mellettem.
– Örülök, hogy személyesen is találkozhatunk Mrs. Scott. Kellemesen
elbeszélgettünk ma reggel.
Na, ettől a mondattól nekem is sikerült elpirulni. Eszembe jutott, hogy mit
is műveltem ez alatt a telefonbeszélgetés alatt. Szerencsére senki nem vette észre
zavaromat. Andy feje bukkant fel a bejáratnál. Szemrehányóan nézett ránk.
– Nem akarnátok végre bejönni és asztalhoz ülni? Éhenhalok!
Anya visszatért révületéből, és Jakebe karolva beinvitált minket a házba.
Odabent apa fogadott minket. Engem melegen megölelt, párommal kezet fogott.
Kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak. Apa nem volt annyira rideg, mint amire
számítottam, de tartotta a három lépés távolságot. Anya valószínűleg puhított
rajta valamicskét. Karina és Judy is előkerült, és egy-egy öleléssel üdvözöltük
egymást. Még Andy is erőt vett magán, hogy rendesen köszönjön.
– Ennek mi baja? – kérdeztem Judytól halkan a bátyám felé bökve, aki
éppen Jake-el beszélgetett.
– Ó, semmi különös, csak izgul – mondta sógornőm sejtelmesen.
– Izgul? Miért?
 Judy elmosolyodott azzal a mindjárt megtudod mosolyával. Kérdő
pillantást vetettem Karinára, de az csak megvonta a vállát.
– Valami történni fog! Érzem a zsigereimben! – jósolta.
– Az ebéd tálalva! – kiáltotta anya az étkezőből.
Mindannyian bevonultunk és elfoglaltuk a helyünket. Apa az asztalfőre ült
mint mindig. Anya a bal oldalára ült, Andy pedig jobbra. Anya mellett Jake
foglalt helyet, aztán természetesen én következtem. Velünk szemben ült Judy és
Karina. Az ebéd viszonylag fesztelenül telt. Bár Andy viselkedése kezdett
irritálni, nem szóltam be neki. A desszertet meg a kávét a nappaliban
fogyasztottuk el. Most már határozottan láttam Judyn is a feszültséget. Mondjuk
ha engem kérdez valaki, Andy idegesítette. Miután sógornőm látszólag dühösen
súgott valamit neki, összeszedte magát. Felállt a kanapéról és a figyelmünket
kérte. Judy bátorítóan megszorította a kezét.
– Előrebocsátom, hogy amit most mondani fogok önző módon megtartanám
még magamnak, hogy barátkozzak a gondolattal és az érzéssel, de a nejem
kinyír, ha nem kürtöljük világgá...
– Könyörgöm Andy, nyögd már ki! – szóltam rá.
Anya vetett rám egy figyelmeztető pillantást, de aztán újra az idősebb gyereke
felé fordította a figyelmét.
– Szóval szülők és mindenki más! Hamarosan bővülni fog a kis családunk.
Megfogta felesége kezét és felhúzta magához.
– Babát várunk!
A hírt hatalmas üdvrivalgás fogadta. Elsőként anya volt az, aki mindkettőjük
nyakába borult.
– Édeseim! Ennél szebb hírt nem is közölhettetek volna – szipogta.
Engem is majd szétvetett a boldogság. Annyira szerettem volna már végre
nagynéni lenni. Jake is gratulált a leendő szülőknek. Először Judyt ölelte meg,
majd Andyt is. Nem érzelgősen, hanem úgy férfiak módjára. Ami viszont ezután
történt, attól én váltam érzelgőssé. Elég közel álltam ahhoz, hogy halljam a fiúk
beszélgetését. Andy kezdte.
– Igaz, hogy nemrég kerültél a családunkba, és azzal is tisztában vagyok,
hogy még az ismerkedési szinten vagytok a testvéremmel. Az viszont teljesen
világos, hogy boldoggá teszed őt, és ez nekem nagyon sokat jelent. Jó gyereknek
tűnsz Jake, és megbízhatónak. Éppen ezért szeretném, ha a nagybátyja lennél a
születendő gyermekemnek.

Jake

Nagybácsi? Én? Hűha! Meglepett a dolog. Igaz, hogy jól kijövünk Miával
és nagyon fontos nekem, de nincs kőbe vésve, hogy együtt is maradunk. Egy
gyerek. Összeszorult a szívem. Nekem is lehetett volna. Mostanában lenne
három éves. Mia megérezhette vívódásomat, mert mellém lépett és megfogta a
kezem. Ez erőt adott. Barátian vállon veregettem a srácot.
– Köszönöm a bizalmadat. Örömmel leszek a pici nagybátyja.
Még egy órát maradtunk Mia szüleinél. Megbeszéltük, hogy este még
megiszunk valamit a bárban. Judy a lelkemre kötötte, hogy hívjuk el a
testvéreméket, és persze Alexet is. Mia szülei nagyon jó fejek voltak. Egyszer
sem éreztem magam feszélyezve a kérdéseiktől. Leginkább persze az anyja volt
kíváncsi, de nem volt tolakodó. A gyerek téma egy kicsit érzékenyen érintett, de
összességében jól éreztem magam.
– Nagyon aranyos az anyukád – jegyeztem meg már a kocsiban ülve.
Mindig boldoggá tesz Mia mosolya. Most sem volt ez másként.
– Azt azért jó ha tudod, anyám nagyon visszafogta magát.
– Mindegy. Akkor is aranyos.
Mivel még mindkettőnknek volt egy kis munkája, így hazaérve azzal
kezdtünk el foglalkozni. Míg Mia készített egy kávét, addig én összeszedtem a
laptopokat és az étkező asztalhoz vittem. Mia azonnal belevetette magát a
feladataiba. Szerintem még arról is megfeledkezett, hogy ott ülök vele szemben.
Szerettem benne ezt az odaadást, amit a munkája iránt tanúsított.
– Képzeld! Val Rossa elfogadta az interjúfelkérést!
A név hallatán felkaptam a fejem.
– Találkozol vele?
– Nem. Emailben elküldöm a kérdéseket, ő meg a válaszokkal együtt
visszaküldi. Ebben állapodtunk meg. Kicsit titokzatos a nő. Vagy férfi. Még a
neve sem egyértelmű.
Nem igazán hallottam az utolsó mondatatit. Már teljesen máshol járt az eszem.
Félretoltam a laptopomat, és az övét is elhúztam előle.
– Mit csinálsz? – kérdezte értetlenül.
Nem szóltam, csak csintalan kisfiú módjára elvigyorodtam. Megkerültem
az asztalt és felhúztam a székről. Kicsit arrébb toltam a széket, hogy
kényelmesebben elférjek.
– Mire készülsz? – kérdezte ismét.
Szeme csillogásából látom, hogy nagyon is tudja, mire készülök.
– Mondjam, vagy mutassam?
Felpakoltam az asztalra.
– Mutasd! – kuncogta.
Hamar a torkára forrt a kuncogás, ahogy eleget tettem a kérésének.
Igencsak részletesen demonstráltam, hogy az étkezőasztal nemcsak étkezésre
való, hanem egyéb más örömök szerzésére is.
A közös tusolást követően felhívtam a testvéreméket és Alexet, hogy este
nyolckor találkozzunk a Vörös Rózsában. Tudom, hogy Mia teljesen odáig van
attól, hogy gyereke lesz a testvérének, de előttem nem emlegeti. Azt is tudom,
hogy miért. Miattam. Úgy érzem, beszélnünk kell erről, ezért én hoztam fel a
témát.
– Meglepett a bátyád, hogy felkért nagybácsinak.
Mia vidáman nézett rám az asztal felett. Kint ültünk a teraszon és gyümölcsöt
majszoltunk.
– Szerintem saját magát is meglepte. De ugye tudod, hogy nem lett volna
kötelező elfogadnod?
Átnyúlva az asztal fölött megfogtam a kezét és belecsókoltam a tenyerébe.
– Bevallom, volt némi hátsó szándékom, hogy elfogadtam a nagybácsi
titulust.
Érdeklődve vonta fel a szemöldökét.
– Így nem fogsz tudni megszabadulni tőlem. Figyelmeztetlek! Komolyan
fogom ám venni a nagybácsi szerepemet.
Magam is meglepődtem azon, hogy komolyan gondoltam, amit mondtam.
– Tudod, hogy mi jutott még eszembe? – kérdeztem a távolba révedve.
Nem néztem Miára, mégis éreztem, hogy tudja, hova akarok kilyukadni.
– Ha nem történik meg az a baleset, akkor lenne egy három éves fiam vagy
lányom. És tudod, hogy mi lenne ebben a fájdalmas?
Tekintetünk találkozott. Várta, hogy folytassam.
– Az, hogy nem te lennél az anyja.
Felállt és a hátam mögé állva átölelte a nyakamat.
– Jake! Te egy imádni valóan fantasztikus pasi vagy. Emellett fiatal, jóképű
és egészséges. Bárkit is fogsz párodul választani magadnak, biztos örömmel fog
szülni neked gyereket.
– Te? Te szülnél nekem? – oldalra fordítottam a fejem, de még így is csak a
profilját láthattam.
– Gondolkodás nélkül.
Megfogtam a kezét és az ölembe ültettem. Kisimítottam egy kósza tincset az
arcából.
– Ennek örülök.
Kissé hátrahajolt ,és behatóan vizslatni kezdte az arcom.
– Minden rendben veled? Olyan fura vagy.
Nyomtam egy csókot az arcára.
– Persze drágám, minden a legnagyobb rendben!
Ránéztem az órámra majd megpaskoltam kedvesem combját.
 – Ideje lenne készülődni.
A nyakam köré fonta a karját és hozzám bújt.
– Nem maradhatnánk inkább itthon? Semmi kedvem elmenni.
Derekára csúszott a kezem és végigsimítottam rajta.
– Nem hiszem, hogy a bátyád jó néven venné, ha pont ma nem mennénk el.
Édesen elfintorodott.
– Igazad van... Na jó, gyere, készüljünk.
Fölmentünk a hálóba, de én csak passzív szemlélője voltam Mia
öltözésének. Vagy inkább nem öltözésének. Bugyiban és melltartóban állt a
szekrény előtt és azon töprengett, hogy mit vegyen fel. Én meg azon töprengtem,
ha nagyon gyorsan nem vesz fel valamit, akkor tényleg nem megyünk sehova. A
szemeim kocsányon lógva tapadtak formás fenekére.
– Mia, drága életem! Megtennéd azt az aprócska szívességet, hogy veszel
végre magadra valamit, mert szívrohamot kapok az erőlködéstől, hogy ne
teperjelek le!
Felém fordult, így jól láttam, hogy halvány pír öntötte el gyönyörű arcát.
Nem egészen öt perc múlva egy hosszú fehér ruhában állt előttem, ami szabadon
hagyta gömbölyű vállát. Nagyon bájos volt.
– Indulhatunk? – álltam fel az ágy széléről.
– Jó leszek így?
– Gyönyörű vagy! – megpusziltam az arcát és nem éppen finoman
megragadtam a kezét.
– Hova ez a sietség? – kérdezte vidáman.
Szúrós tekintettel néztem rá.
– A közeledben olyan vagyok mint egy kangörcsös tinédzser.
Hallottam a kuncogását, és ettől nekem is mosolyognom kellett. Ha csak
némi sejtésem van arról, hogy a mai este egy közeledő vihar előszelét tartogatja
számomra, eszembe sem jutott volna kilépni a házból. Bezárkóztam volna
Miával a hálószobába az idők végezetéig. De nem sejtettem.
 15. fejezet
Jake

Vasárnap lévén nem voltak sokan a bárban. Már a parkolóban kiszúrtam

Alex kocsiját, Brianét viszont még nem láttam. Bent meg is győződtem róla,
hogy a húgomék még valóban nem érkeztek meg. Közelebb húztam Miát, hogy a
hangos zene miatt ne kelljen annyira kiabálnom.
– Alex nem vesztegeti az idejét! – böktem vigyorogva a bárpult felé, ahol
ezerrel fűzte Karinát.
Mia felkuncogott.
– Nem is tudom, hogy melyiket sajnáljam jobban. Tök egyformák. De azért
szerintem jól mutatnának együtt.
– Te tényleg össze akarod őket hozni?
Megrántotta a vállát.
– Nem én! Nézz rájuk! Összejönnek ők maguktól is.
Most én rántottam egyet a vállamon.
– Alex nem tud meglenni sokáig egy nő mellett sem.
– Talán mert még nem találta meg az igazit.
Beletúrtam a hajába.
– Muszáj nekünk Alex szerelmi életével foglalkozni?
Válaszolni akart, de egy gyors csókkal elhallgattattam. A pulthoz lépve Alex
széles vigyorral üdvözölt.
– Üdv, galambocskáim!
– Szevasz, öregem!
Mindkettőnket lelkesen megölelt, és Karinával egyetemben a szokásos
asztalunkhoz vezettek minket.
– Andyék is itt vannak, csak még az irodában egyeztetniük kell valamit –
mondta Karina.
Alex sokat sejtetően elvigyorodott.
– Gondolhatod, hogy mit intéznek el, ha az asszony is vele van – jegyezte
meg épp annyira hangosan, hogy a lányok is hallják.
Karina belebokszolt az oldalába, mire barátom elkapta a karját, magához húzta
és átölelte a vállát.
– Annyira mocskos vagy! – morgolódott a lány.
Karina szabadulni akart az ölelésből, de Alex nem engedte. Mia azzal a
„látod, én megmondtam” tekintettel nézett rám. Alig ültünk le az asztalunkhoz,
Ruby, a pultos lány, már hozta is az italunkat. Negyed óra múlva már
mindannyian az asztalnál ültünk, és a leendő szülőkre koccintottunk. Mikor
felvetődött a gyerek téma, barátaim aggodalmas pillantást vetettek rám. Egy alig
észrevehető biccentéssel jeleztem, hogy minden rendben. Igen, tényleg minden a
legnagyobb rendben van. Itt vannak a régi és az új barátaim akikre számíthatok.
Tekintetem Miára tévedt. Itt van a lány, aki megmutatta nekem, hogy az élet
mégis lehet szép. Miát nézve, aki Emmával beszélgetett, túlcsordultam
érzelemmel. Olyan elemi erővel tört rám a felismerés, hogy levegőt is alig
kaptam. Szerelmes vagyok ebbe a kis vörös hajú amazonba. Megtörtént az,
amiről már azt hittem, hogy soha nem fog. Szerelmes lettem. Fura mód nem
rémültem halálra, hanem egyfajta megelégedéssel töltött el. Mia megérezhette,
hogy nézem, mert felém fordult és mosolygott. Még így a félhomályban is jól
láttam zöld szemének vidám csillogását. Megszorította a kezem, és Alexet
félretolva átült Karina mellé. Volt némi sejtésem arról, hogy mi lehet a téma.
Főleg, hogy Karina elég sűrűn nézett Alex felé.
– Mi a helyzet veletek? – kérdeztem Alexet Karinára célozva.
– Kemény a csaj. Olvadozik a jég, de van még mit dolgoznom rajta. Miának
mondott már valamit rólam?
– Szerintem most vagy téma.
Arra lettem figyelmes, hogy a lányok szedelőzködni kezdtek. Tekintetem
Miát kereste. Megkerülve a többieket odajött hozzám. Lehajolva nyomott egy
puszit az arcomra.
– El kell mennem a mosdóba, és van egy kis megbeszélnivalónk is.
Szívesen megkérdeztem volna, mi az a megbeszélnivaló, de inkább
csendben maradtam. A lányok távozása után Brian közelebb ült, Andy pedig
elment még egy körért.
– Alex, jó ha tudod, hogy téged fognak kivesézni a lányok. Teljesen
ráizgultak arra, hogy a te fejedet is bekössék.
Alex tiltakozva emelte fel a kezét.
– Az én fejem egyetlen spiné sem fogja bekötni. Ugyan már srácok! Ti
tudjátok a legjobban, hogy nem tudok sokáig megmaradni egy nő mellett sem.
Teljesen odavagyok Karináért, de nem fogom feleségül venni.
– Erre azért ne vegyél mérget! – röhögött Andy, elcsípve az utolsó
mondatot. – Én ugyanezt mondtam Judyról, és most nézz ránk! Gyereket
várunk!
Alex látványosan megborzongott. Erre már mindnyájunkból kitört a röhögés.
– A csajok beragadtak a mosdóba, vagy mi az isten? Már mikor elmentek! –
méltatlankodott Brian.
Valóban. Már eltelt legalább negyed óra, és nem jöttek még vissza.
Körbenéztem a teremben hátha meglátom őket. Meg is pillantottam egy vörös
üstököt. A kijárat felé igyekezett. A barátnőit nem láttam vele. Felkeltette a
kíváncsiságomat, hogy mit csinálhat kint Mia. Vörös haját figyelemmel kísérve
egy gondolat motoszkált bennem. Ez nem lehet Mia! A szívem kihagyott egy
ütemet. Nem, az nem lehet! Ezzel a lendülettel megint az a megmagyarázhatatlan
érzés kerített hatalmába mint a néhány héttel ezelőtti megbeszélésen.
Mire a kijárathoz értem, a lány eltűnt a szemem elől. Nem lehet, hogy
megőrültem! Elég sok vörös hajú nő van ebben a kibaszott városban!
Kezem-lábam remegett, a szívem őrült iramban kezdett verni. Jobb híján
megkerestem a férfi mosdót. Megnyitottam a hideg vizet és megmostam az
arcom.
Sikerült összeszednem magam annyira, hogy nyugodtnak tűnjek. Mire
visszaértem az asztalunkhoz, már a lányok is ott ültek. Szememmel Miára
tapadtam és ittam magamba a látványát. A mosolyát, a mozdulatait, az egész
lényét. A szerelmét. Ő az én gyógyszerem. Leülve mellé azonnal átöleltem a
vállát, és magamhoz húztam. Éreznem kellett az érintését, bőrének illatát,
selymes puhaságát. Megcsókoltam a halántékát, miközben lágyan simogattam a
karját. Combomra tette a kezét és felém fordult.
– Mehetünk lassan? – kérdezte.
– Tőlem akár már most is indulhatunk – válaszoltam.
A társasághoz fordulva búcsúzkodni kezdtünk.
– Srácok, nekünk itt véget ért az este. Holnap fárasztó napunk lesz.
– Nekünk is indulnunk kellene – csatlakozott Emma.
– Hazavigyelek? – kérdezte Alex Karinától.
– Az jó lenne, köszönöm.
Alex elégedett vigyora a füléig ért. A parkolóban búcsút intettünk és
elindultunk. Az autóban ülve nem beszélgettünk. Nem kínos csend uralkodott,
hanem inkább békés. Mia álmosan pislogott mellettem.
– Jól érezted magad? – szólaltam meg végül.
– Igen, nagyon. Az egész hétvége fantasztikus volt. És te? Te jól érezted
magad?
Megfogtam a kezét és belecsókoltam a tenyerébe.
– Igen, mert veled lehettem.
Boldogságtól ragyogó arccal nézett rám. Az én szívem meg csordultig telt
szerelemmel. Már-már kicsúszott a számon a vallomás, de a kapuhoz érve fura
dologra lettem figyelmes. Egy sötét autó állt néhány méterre a kaputól. Nem
láttam jól, de mintha ült volna benne valaki.
Ne légy paranoiás Jake! – ezzel el is intéztem a dolgot. Behajtottam a
garázsba. Már csak Mia és én léteztünk Minden mást kizártam. A házba érve
Mia egyenesen a konyhát célozta meg. Kinyitotta a hűtőt és kivett egy doboz
narancslét.
– Kérsz? – kérdezte, felém emelve a dobozt.
– Nem, köszönöm.
Csípővel a konyhapultnak támaszkodtam és őt néztem.
– Valami baj van? Olyan furán nézel – hangjában aggodalom csendült.
– Nincs semmi, csak azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha téged
ismerlek meg korábban. Szerinted még együtt lennénk?
Nem válaszolt azonnal. Mielőtt még elfordult volna tőlem, láttam, hogy
ráncba szalad a homloka. Ezt akkor szokta csinálni, mikor töpreng valamin.
Most a válaszon morfondírozott. Türelmesen kivártam míg elöblítette a poharat,
és odajött hozzám. Derekam köré fonta a karját és megcsókolta az állam.
– Nem tudom, hogy együtt lennénk-e még, de az biztos, hogy szép emlék
maradtál volna.
Végigsimítottam a haján, majd a derekánál fogva közelebb húztam.
– Az első szerelmét sosem felejti el az ember, ugye? – kérdeztem.
– Nem. Az első szerelmet, akárhogy is alakuljon, sosem felejti az ember.
Különleges helye van a szívünkben. De az igaz szerelemben teljesedünk ki.
Amikor fontosabb a másik boldogsága mint a sajátunk. Amikor le tudunk
mondani a szerelméről csak azért, hogy ő boldog lehessen.
– Ezt szépen mondtad!
Kissé eltoltam magamtól, hogy meg tudjam csókolni. Sokszor csókolóztunk
már, de ez más volt, mint az eddigiek. Ebben benne voltak a ki nem mondott
szavak. Az egymás iránti szerelmünk.
Kézenfogva felvezettem az emeletre, egyenesen a hálószobába. Gyengéden,
minden figyelmemet neki szentelve levetkőztettem. Nem volt kapkodás, nem
volt lázas vágyakozás. Lassan szeretkeztünk, kiélvezve minden egyes pillanatot.
Mikor belé hatoltam, úgy éreztem, hazaértem. Most vált teljessé az életem.
A szenvedély elmúltával kimerülten, szorosan összebújva, szerelmünk
biztos tudatában aludtunk el.

Mia

Álmosan hunyorogva tapogattam ki a telefont az éjjeliszekrényen. Kellett

vol-na ébresztőt állítanom, de elfelejtettem. Ettől a gondolattól minden álmosság
ki-ment a szememből.
– Basszus, Jake, kelj fel!
Megráztam a vállát, amivel csak azt értem el, hogy elkapott és maga alá gyűrt.
– Jake, komolyan mondom, hogy kelj föl! El fogunk késni!
 – Drágám! Én a magam főnöke vagyok. Akkor megyek be az irodába,
amikor kedvem van.
– Jó neked! Nekem viszont van egy főnököm, aki nem te vagy, és nem
kultiválja a késést – érveltem.
– A te főnököd az én húgom. Ne aggódj, kidumállak!
Elnevettem magam.
– Na, ebben biztos vagyok, de akkor is kelj föl!
– Csak öt percet adj még rabszolgahajcsár!
– Öt perc álomszuszék! Addig én főzök egy kávét.
– Nem maradsz itt velem?
Nagy volt a kísértés, de nem engedtem csibészes mosolyának.
– Nem. Ha maradnék, abból nem öt perc lenne, és tényleg sietnünk kell.
Beszéd közben kibújtam a karjai közül és felkeltem. Megkerülve az ágyat,
nyomtam egy csókot a feje búbjára.
– Gonosz vagy, de azért szeretlek! – mormolta a párnába fúrva az arcát.
Megdermedtem. Nem voltam benne biztos, hogy jól hallottam. Szívem
őrült kalimpálásba kezdett. Gyomromban pillangók repkedtek. Vajon
reménykedhetek?
– Tessék? – kérdeztem alig hallhatóan.
Jake megfordult az ágyban. Ugyanazzal a lendülettel a karom után kapott és
magára rántott.
– Jól hallottad szépségem, de szívesen megismétlem ha szeretnéd.
Boldogságtól elszorult torokkal bólintottam. Ki ne akarná hallani, hogy
szeretik? Jake kisimította az arcomba hullt hajszálakat és mélyen a szemembe
nézett. Férfiasan gyönyörű arca teljesen komoly volt.
– Szeretlek Mia Scott.
Szeret engem. És igen, érzem, tudom, látom, hogy igazat mond. Gyönyörű
kék szeme mindent elárult. Áthatoltam a páncélján és elértem a szívét. Válaszul
odahajoltam és megcsókoltam.
– Én is szeretlek! – suttogtam szinte a szájába.
Jake szorosan körém fonta karjait, és olyan gyengédséggel csókolt meg,
mint talán még soha. Sajnos nem tartott sokáig a romantika. Érkezett egy üzenet
a pasim telefonjára, miszerint kész a kocsim, és tíz körül viszik az iroda
épületéhez.
– Hát most nézd meg! Nem hagyják, hogy romantikázzak a szerelmemmel!
Annyira aranyosan morgott, hogy elnevettem magam. Tettetett haraggal csapott
a fenekemre.
– Ez nem vicces cicám! Érted, magamért, a kapcsolatunkért, a
szerelmünkért eldobtam rabláncaimat. Erre te meg kinevetsz?
 – Lesz még időnk bőven romantikázni te drámakirály! Mondjuk ma este...
te meg én... egy vacsora. Megünnepelhetnénk, hogy új szintre lépett a
kapcsolatunk, és hogy visszakaptam Katicabogarat.
Úgy tett, mintha gondolkodna, keze közben feltartóztathatatlanul barangolt a
testemen.
– Rendben, de legyen ebéd és vacsora – alkudozott.
– Oké.
– És bejössz most velem a zuhany alá.
Bármennyire is nehezemre esett, elhúzódtam tőle.
– Azért ne ess túlzásba – korholtam meg vidáman.
Olyan csalódottan nézett rám, hogy majdnem megsajnáltam.
– Mégis mivel tudnálak rávenni, hogy bejöjj velem a zuhany alá egy gyors
menetre?
Hitetlenkedve néztem rá.
– Gyors? Te? A gyorsaság fogalmát csak az autóban ülve ismered.
Kimászott az ágyból, és egy ragadozó kecsességével megindult felém. Mint
mindig, most is teljesen lenyűgözött meztelen testének látványa. Nem tudtam
levenni a szemem róla.
– Most gúnyolódsz velem asszony? Ugyan már! Ne kéresd magad! Csak
beteszem, kiveszem, aztán megint beteszem és kész. Ez így elég gyors?
Kész, végem van ettől a pasitól. Nyaka köré fontam a karom, mire ő a fenekem
alá nyúlt és felemelt magához.
– Hát lehet neked nemet mondani? – duruzsoltam.
Elégedett vigyor terült el az arcán.
– Te kis boszorkány! – harapdálta a fülcimpámat és a nyakamat.
Édes borzongás futott végig a testemen. Ölben bevitt a fürdőbe, egyenesen
a zuhany alá. Tíz után öt perccel értünk az irodába. Melinda, Jake titkárnője,
kimérten közölte, hogy meghozták az autómat, és a mélygarázsban megtalálom.
Ezután átadta a kulcsot és a papírokat. Hát lehet ennél szebb a napom? Álmaim
pasija szerelmet vallott, reggeli szex a zuhany alatt és még a kocsimat is
visszakapom működőképes állapotban. Épp az iroda előtt búcsúzkodtunk, mikor
betoppant Emma és Brian. Szóval ők is késtek.
– Úgy látom, hogy nektek sem sikerült időben beérni – jegyezte meg Emma
vidáman.
– Engem feltartottak – emeltem fel a kezem védekezésképpen.
– Engem is! – csatlakozott Brian egy kacsintás kíséretében. – Azt mondta, ő
a főnök! – mutatott Emmára szélesen vigyorogva.
Elnevettem magam.
– Ismerős. Jake ugyanezt mondta.
 – Le sem tagadhatnák, hogy testvérek. Mindkét Lenox hatalommániás és
uralkodni akarnak – kötözködött Brian.
– Ha már ilyen tök jól letisztáztuk, hogy ki is a főnök, akkor akár
mehetnétek is a dolgotokra. Nekem még lenne egy kis megbeszélnivalóm a
csajommal.
Jake megfogta a kezem és magához húzott. Ujjai érzékien végigfutottak a
gerincem mentén, nem hagyva kétséget afelől, milyen megbeszélésre is gondolt.
– Később benézek hozzád bátyus.
– Oké. Délig bent vagyok, utána ebédelni megyünk Miával.
Emma szóra nyitotta a száját, de Jake megelőzte.
– Kettesben – tette hozzá nyomatékkal.
– Akkor majd kereslek.
Emmáék búcsút intettek, és eltűntek Brian irodája felé. Jake azzal az imádni való
kisfiús vigyorával nézett utánuk.
– Tuti biztos, hogy lezavarnak még egy menetet.
Kuncogni kezdtem.
– Nekem is... – kezdtem, de hirtelen az irodában találtam magam az ajtónak
nyomva.
– Baromira nincs kedvem dolgozni. Nem volt elég ez a hétvége belőled.
Egész nap tudnék veled szeretkezni. Nagyon önző vagyok, hogy csak magamnak
akarlak?
Miközben beszélt, folyamatosan csókolgatott, végletekig szítva a vágyamat.
Mire a mondandója végére ért, nem vágytam másra, csak hogy felhúzza a
szoknyámat, és tegye a dolgát. Iszonyatosan kívántam.
– Akkor már ketten vagyunk önzők – nyöszörögtem vágytól elfúló hangon.
Egyik keze már a szoknyám alatt matatott. – Én is csak magamnak akarlak!
Éppen, hogy befejeztem a mondatot, ajka követelőzőn tapadt a számra.
Mindketten kapkodva vettük a levegőt mikor elengedett.
– Na, jó, ez így egyre nehezebb lesz. Menj dolgozni addig míg el tudlak
engedni, de tizenkettőkor gyere át hozzám. Rendelek kaját és zárt ajtók mögött
megebédelünk.
Közelebb hajolva a fülembe suttogott.
– Te leszel a desszert!
Nagyot nyeltem. Már a puszta gondolattól is bizsergés támadt az
alhasamban. Újra a számra hajolt, és olyan szenvedéllyel csókolt meg, hogy
biztos összeesek, ha nem tart erősen.
Ha eddig még valaki nem tudta, mi van köztünk, most már biztos
egyértelmű lett mindenki számára. Kipirult arccal, csóktól duzzadt ajkakkal
léptem ki a szobából. Teljes kábulatban vettem irányt a saját irodám felé. A
pillangórepkedés a gyomromban csak nagy sokára enyhült. Ehhez viszont az
kellett, hogy teljes erővel belevessem magam a munkába. Összeállítottam az
interjúkérdéseket és továbbítottam emailben Val Rossa írónőnek. Már ha nő
egyáltalán. Fura ez az egész titokzatosság, de hát biztos megvan rá az oka.
Elhessegettem gondolataimat és egy másik interjúval kezdtem el foglalkozni.
Ezen már túl sok szerkeszteni való nem volt, csak csinosítani akartam még rajta,
aztán mehet is a blogomra, meg a közösségi platformokra. Mire végeztem
mindennel, már elmúlt fél tizenkettő. Jake jutott eszembe és az ebédmeghívása.
A telefonért nyúltam, hogy küldjek neki egy üzenetet, mikor kivágódott az ajtó,
és álmaim pasija robogott be rajta. A zakóját időközben levette, fehér ingének
ujját könyékig feltűrte, láttatni engedve izmos alkarját. Döbbenetes, hogy még
egy szépen formált alkar is milyen hihetetlen szexi tud lenni. Egyenesen felém
vágtázott, felrántott a székből és szorosan magához ölelt.
– Pont rád gondoltam – vallottam be elfúló hangon.
– Az jó – simított végig gyengéden az arcomon. – Gondolj is rám sokat!
Nekem is folyton csak te jársz a fejemben. Még a munkára is alig tudok
koncentrálni.
Ittam minden egyes szavát, de nem hagyott nyugodni a bosszús hangsúly, amit
hallottam.
– Baj van?
Hátrahajtottam a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.
– Sajnálom, édes, de le kell mondanom az ebédet. Közbejött valami, amit el
kell intéznem.
Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
– Már azt hittem, hogy valami komolyabb dolog történt.
– Hé, ez azért elég nagy baj, de este kárpótollak érte. Ne várj meg,
találkozzunk otthon. A kocsit vidd el te, majd én megyek taxival. Katicabogár
kulcsát meg add ide. Majd hazavitetem valakivel.
Mielőtt még tiltakozhattam volna, kezembe nyomta a Tesla kulcsát. A
másik tenyerét kinyújtotta felém, hogy én is adjam oda az én kulcsomat.
– Rendben – egyeztem bele, felesleges lett volna vitába szállni vele.
– Jó kislány! Tetszik, mikor ilyen engedelmes vagy.
Búcsúzásképp szenvedélyesen megcsókolt.
– Ne feledd, hogy szeretlek!
Választ nem várva sarkon fordult és elsietett. Szavaitól elgyengültem. Az
elmúlt pár napban nagyon sokat változott. Sokkal nyitottabb lett, nem félt
kimutatni az érzéseit. De a boldogság mellé vegyült némi rossz érzés is.
Túlságosan tökéletes volt minden. Fura, megmagyarázhatatlan érzés kerített
hatalmába. Mint valami parazita kúszott a bőröm alá, és felkúszott a gerincem
mentén. Hogy elűzzem kínzó gondolataimat, inkább a munkára
összpontosítottam.
Este hazaérve Jake még nem volt otthon. A kocsim viszont igen. Ahogy
ígérte, hazavitette. A házba lépve egyenesen az emeletre mentem, hogy
kényelmes ruhába bújjak. Úgy döntöttem, hogy ma én készítem a vacsorát. Nem
akartam túlbonyolítani, így valami könnyű, de finom ételt akartam készíteni.
Magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy trikót. Hajamat összefogtam a fejem
tetején, és irány a konyha. Kivettem a csirkemellet és minden mást, ami egy
finom sajtos rakott csirkemellhez kellhet. Ez volt az egyik kedvenc kajám. Anya
mesterien tudja elkészíteni, én is az ő receptjét használtam. Elővettem egy tepsit
és vékonyan kikentem olívaolajjal.
Kiraktam baconszeletekkel, és pár percre betoltam a sütőbe. Addig
előkészítettem a csirkemellet. Félóra múlva már finom illatok töltötték be a
konyhát. Megterítettem az asztalt és elégedetten néztem az eredményt.
Rápillantottam a telefonon lévő órára. Fél hét múlt pár perccel. Jake
hamarosan itthon lesz – gondoltam. Felmentem a hálóba, hogy kicsípjem
magam. Csinosan akartam várni, elvégre randizunk. Gyorsan letusoltam és
belebújtam az előre kiválasztott ruhába. A hajamat csak kifésültem. Kevés smink
és már készen is voltam. Hét óra után pár perccel léptem ki a szobából.
Valószínűleg még nem ért haza, mert nem jött fel. De az is lehet, hogy lent vár.
Elindultam a lépcsőn lefelé, de az utolsó fokoknál megtorpantam. Odalent nem
az a látvány fogadott, amire számítottam. Jake az asztalnál ült. Kifejezéstelen
tekintettel meredt maga elé egy pohár bort szorongatva. Ruhája rendezetlenül
lógott rajta. Zakóját ledobta az asztal végébe, nyakkendőjét meglazította, az inge
nem volt betűrve a nadrágba.
Tekintetét mereven rám függesztette. Szeme csillogásából láttam, hogy nem
ez az első pohár ital, amit a kezében fog. Tekintetétől borsózni kezdett a hátam.
Valami történt! – futott át az agyamon. Közelebb léptem az asztalhoz, de nem
mentem oda hozzá. Arcomra kiült a bizonytalanság.
– Jake?
 16. fejezet
Jake

Fájdalom hasított a mellkasomba, mikor megláttam a terített asztalt. Mia

va-csorával várt. Leültem az asztalhoz és töltöttem egy pohár bort. Úgy éreztem,
nincs az az alkohol mennyiség, ami a mai napot el tudná feledtetni velem. És a
neheze még hátra van. De féltem tőle, ha Mia megtudja, hogy miért mentem el
az irodából, ki fog borulni. Attól féltem, hogy neki is ugyanúgy fájni fog, mint
ahogy nekem fáj. Attól félek, hogy el fog hagyni. Hallottam, hogy odafent
készülődik, de nem volt erőm felmenni hozzá. Nyerni akartam egy kis időt, hogy
összeszedjem magam.
Vagy egyszerűen csak túl gyáva vagyok ahhoz, hogy a szemébe nézzek.
Amikor megláttam a lépcsőn lefelé jönni, összefacsarodott a szívem. Istenem,
annyira szép, és én annyira szeretem! De Valerie felbukkanása mindent
megváltoztatott. Igen, Valerie, akinek kurvára halottnak kellene lennie, él és
virul. Teljesen össze vagyok zavarodva. Feltépődtek a régi sebek. És
akármennyire igyekszem is óvatosnak lenni, újak fognak keletkezni.
– Jake? – Mia tekintete aggodalomról árulkodott.
Őt látva igyekeztem összeszedni magam. Nem, nem ma fogom elmondani
neki. Ez az este csak az övé lesz. Megígértem.
– Valami baj van? Olyan furcsa vagy.
Kényszeredetten elmosolyodtam.
– Minden rendben kedves, csak fárasztó napom volt.
A hátam mögé állt és masszírozni kezdte a nyakam meg a vállamat.
– Sikerült elintézned amit akartál? – kérdezte érdeklődve.
Lehunytam a szemem, és vettem egy mély levegőt. Pár másodpercig bent
tartottam, majd lassan kifújtam. Megfogtam az egyik kezét, és belecsókoltam a
tenyerébe.
– Mi lenne, ha nem beszélnénk munkáról? Most csak veled akarok lenni.
– Akkor tálalom a vacsorát.
Az étel nagyon finom volt. Normális körülmények között halálra ettem
volna magam, de a nap folyamán annyi keserűség gyűlt össze bennem, hogy alig
tudtam pár falatot lenyelni. Hálát adtam magamban Miának azért, hogy nem
kérdezősködött. Mindenféle semleges témáról beszélgettünk, bár csapongó
gondolataim közt nem igazán tudtam figyelni.
– Tudom, hogy mi kell neked!
 Észre sem vettem, hogy mikor pakolt el az asztalról. Arra eszméltem, hogy
megfogta a kezem és felhúzott ülő helyzetemből. Vérzett a szívem ezért a
lányért, mert nem ezt érdemli, de képtelen voltam rendesen viselkedni.
Felvezetett a hálószobába és leültetett az ágy szélére. Leguggolt elém, úgy nézett
fel rám.
– Látom, hogy valami bánt téged, de nem fogok kérdezősködni. Ha úgy
érzed, hogy tudnom kell róla, akkor majd elmondod. Viszont ma este engedd,
hogy kényeztesselek.
– Nem! Ennek az estének rólad kellene szólnia! – ellenkeztem.
Felnyúlt és a számra tette a mutatóujját, hogy elhallgattasson.
– Csss! Neked nagyobb szükséged van most egy kis törődésre. Bízz
bennem, és engedd, hogy kényeztesselek.
Felállt, hogy otthagyjon, de elkaptam a csuklóját és visszahúztam
magamhoz. Szorosan átöleltem, és arcomat a hasára fektettem. Szükségem van
rá. Nagyobb szükségem van Miára és a szerelmére, mint valaha bármire is volt.
Lágyan masszírozta a koponyámat.
– Csinálok egy forró fürdőt neked, hogy ellazulj.
Hálásan néztem rá. Még egy fáradt mosolyra is tellett tőlem.
– Ez jól hangzik. Csatlakozol?
– Szeretnéd?
– Mindennél jobban.
– Mivel az előbb azt mondtam, hogy ez a te estéd, így teljesíteni fogom a
kívánságodat.
Kibontakozott az ölelésemből, és a fürdőszobába ment. Hamarosan víz
csobogását hallottam. Utána mentem, és az ajtófélfának dőlve figyeltem
ténykedését. Beleszórt a kádba egy rakás fürdősót, és még illatgyertyákat is
helyezett el a fürdőszoba különböző pontjain. Aztán odasétált hozzám és megállt
előttem. Kezét a mellkasomra helyezve elkezdte kigombolni az ingemet. Az
anyagot lesodorta a vállamon és egyszerűen hagyta leesni a padlóra. Következő
mozdulatával az övemhez akart nyúlni, de elkaptam a csuklóját.
– Most te jössz! Vedd le a ruhád! – utasítottam nyersen.
Kezdett visszatérni belém az élet. De nem úgy ahogy kellett volna. Nem
úgy ahogy Mia megérdemelte volna. Most nem szeretkezni akartam vele. Csak
használni akartam. Csak kefélni akartam, hogy addig se a múlt fájdalmain járjon
az agyam. A mai napon egybefolyt a múlt és a jelen.
Sebek tépődtek fel, amelyekről már azt hittem, hogy soha többé nem
fognak vérezni. Kurvára tévedtem. Miával esélyem lehetett volna új életet
kezdeni. Ez az illúzió azonban kártyavárként omlott össze.
Mia szemében aggodalom villant. Már korántsem volt olyan magabiztos,
mint eddig. Tudja, hogy baj van. Tudja, hogy nem vagyok önmagam.
Bugyiban és melltartóban állt előttem. Teste reszketett, de nem a vágytól.
Hátráltam tőle egy lépést.
– Sajnálom édes! Nagyon sajnálom! – mormoltam halkan.
Nem tudtam a szemébe nézni. Bár nem néztem rá, de így is tudtam, hogy
fáj neki a viselkedésem. Nekem is fájt. Szinte éreztem, hogy lélekben kezd
eltávolodni tőlem. Ott állt előttem, mégis kilométerekre éreztem magamtól. Egy
utolsó szemét gazembernek éreztem magam mert elutasítottam és tönkretettem a
napját.
Felkaptam az inget a földről ,és kirohantam a fürdőszobából. Meg sem
álltam a földszinti dolgozószobáig. Bevágtam magam mögött az ajtót, és
nekidőltem. Nehezen kaptam levegőt. Feszült a mellkasom. Ebben a pillanatban
tört össze a szívem. Nem veszíthetem el Miát de féltem, hogy ezek után el fog
hagyni. És még igaza is lenne. Idegesen túrtam a hajamba. Fel-alá mászkáltam,
rendületlenül róttam a köröket. Vártam. Vártam, hogy utánam jön-e, hogy
számon kérje viselkedésemet. Nem jött. Én se mentem vissza hozzá. Először is,
le kell higgadnom és nyugodtan át kell gondolnom a dolgokat. Holnap pedig
mindent megmagyarázok neki. Ha szóba fog állni még velem. Egy idő után –
mikor már biztos voltam benne, hogy nem jön le – leültem az íróasztalom mögé,
és az egyik fiókból elővettem Valerie fényképét. Hosszan néztem az egykor
szeretett nő mosolygós arcát.
– Miért tetted ezt Valerie? Miért kellett ennyi éven át titokban tartanod,
hogy életben vagy?
Mielőtt még meggondolhattam volna magam, fogtam a telefonomat és írtam egy
üzenetet.

Én: Találkozzunk félóra múlva a parti kávézóban.

Délután amikor megláttam a halottnak hitt egykori barátnőmet, annyira

ledöbbentem, hogy nem tudtam vele beszélni. Csak néztünk egymásra. Az ő
szemében a reményt láttam, az enyémben düh villogott. Ezer kérdésem lett
volna, de nem tudtam szólni egyetlenegy kibaszott szót sem. Csak álltam ott,
mint valami idióta. Igazából arra vártam, hogy beszélni kezd, de csak egy
halvány Sziára futotta tőle. Nekem még ennyire sem. Most viszont úgy éreztem,
hogy rohadtul tartozik nekem egy magyarázattal. Egy elfogadható
magyarázattal.
Gyorsan rendbetettem a külsőmet, majd fogtam a telefonomat, a kulcsokat
és elhúztam otthonról. Nem igazán kellett volna még kocsiba ülnöm, mert
éreztem a fejemben az elfogyasztott alkohol hatását, de szarok rá.
 Húsz perc alatt értem a kávézóhoz. Nagy volt bennem az elhatározás, de
ahogy a hely felé közeledtem, egyre inkább elbizonytalanodtam. Emlékek
rohantak meg. Itt csókoltam meg először. Itt mondtam ki először, hogy szeretem.
Itt tervezgettük a jövőnket. És most itt fogom számon kérni a tetteiért. Meg kell
magyaráznia, hogy miért tűnt el az életemből három évre. Meg kell
magyaráznia, hogy miért jött vissza. Mi lesz utána? Gőzöm sincs.
Ösztönösen a régi asztalunk felé vettem az irányt. Nem tévedtem. Valerie
már ott várt rám. Messziről is jól láttam, hogy ideges. Van is miért. Ha az egész
éjszakám rá fog menni, akkor is el fogok vele beszélgetni. Lépteimre felnézett
egyenesen a szemembe. Alaposan szemügyre vettem. Nem volt ugyanolyan,
mint régen. De hát ki az? Három év alatt én is változtam. Vörös göndör haját
kisimította és vágatott is belőle. Arca kicsit teltebb lett, ami jól állt neki. A
tekintete viszont a régi volt. Kék szemét rám függesztve, szinte húzott magához.
Megálltam az asztal előtt, de még mindig nem szóltam. Egyszerűen nem találtam
a hangom. Csak bámultam rá, mintha kísértetet látnék. Lényegében így is van.
– Szia! – eresztett meg egy bátortalan mosolyt.
– Szia! – viszonoztam a köszönést mosoly nélkül.
Kihúztam a széket és leültem vele szembe. Kijött egy pincér hozzánk, hogy
felvegye az italrendelésünket. Legszívesebben valami erőset kértem volna, de
inkább maradtam a kávénál. Szükségem van a józan eszemre. Valerie nem kért
semmit. Neki még félig volt a borospohara. A pincér távozása után várakozón
néztem az előttem ülő nőre. Tekintetemmel némán kértem, hogy szólaljon már
meg.
– Gondolom, hogy arra vagy kíváncsi miért tettem amit tettem – nézett
határozottan a szemembe.
– Kurvára kíváncsi vagyok – hagytam jóvá hidegen.
Láttam rajta, hogy bántja a ridegségem, de nem érdekelt. Mégis mit várt?
Hogy a nyakába borulok, és minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk? Eszembe
jutott a könyv, amiért Mia úgy odavolt. Most már biztos voltam benne, hogy ő
írta. Közben megérkezett a pincér a kávémmal, de nem igazán törődtem vele.
Türelmetlenül doboltam az ujjaimmal az asztalon. Ahogy a srác eltűnt, Valerie
megszólalt.
– Nem akartam fájdalmat okozni neked Jake, de nem volt más választásom.
Mikor megalapítottátok Emmával a céget, csak a munkának éltél. Elhanyagolva
éreztem magam. Kicsit nehéz volt elfogadnom, hogy nem én vagyok az első
számodra.
Felmordultam, mire a kezem után kapott, mintha attól félne, hogy egy
szempillantás alatt elillanhatok.
– Ezért nem téged hibáztatlak. Te csak a jövőnket akartad megalapozni, de
akkor ezt még nem értettem meg. Fiatal voltam, elhanyagolt és sértett. Rossz
társaságba keveredtem. Drogproblémáim lettek.
– Annyira tudtam! – csaptam a csészét az asztalra. – Hányszor, de hányszor
kérdeztem meg, hogy mi bajod van! Segíthettem volna ha őszinte vagy!
Lesütötte a szemét, és körmével az asztal szélét kapirgálta. Tudta, hogy
igazam van. Közelebb hajoltam, és szinte fenyegetően néztem rá.
– Hogy szól tovább a történeted Valerie? Mert még mindig nem értem,
hogy miért játszottad el a halálodat!
Ismét rám nézett. Szeme könnytől csillogott.
– Szerettelek Jake! Isten tudja csak, hogy mennyire, de elkövettem egy
nagy hibát... Megcsaltalak, aztán... kiderült, hogy... terhes vagyok – nyögte ki.
Ezzel az egy mondatával padlóra küldött. Bár a kínok itt még nem értek
véget. A torkom összeszorult. Nem tudtam, hogy hallani akarom-e a többit. Egy
kérdés viszont nagyon kikívánkozott belőlem.
– Mi lett a gyerekkel?
– Megszületett. Gyönyörű kisfiú.
Kis szünet után folytatta.
– Mikor nem akartál elvenni, akkor döntést kellett hoznom a gyerekem
érdekében. Nem akartam neki azt az életet, amiben én éltem gyerekkoromban.
Vissza akartalak kapni, de addigra már túlságosan nagy volt a szakadék köztünk.
Cselekednem kellett.
– A kurva életbe! – tört ki belőlem.
Székemet hátra lökve felugrottam, és idegesen a part felé indultam.
Hallottam, hogy Valerie a nevemet ismételgetve rohan utánam. Nem akartam
tudomást venni róla. Távol akartam kerülni tőle. Azt kívántam, bárcsak tényleg
halott lenne. Ez a kín, amely a mellkasomat feszítette, elviselhetetlen. Három
évig szenvedtem valami miatt, ami nem is létezett. Egy kurva nagy hazugságban
éltem. Valerie megérintette a karomat, de leráztam magamról. Dühösen
fordultam felé. Ahogy ott állt előttem, maga volt az élő bűntudat. Elszakadt a
cérna.
– Van fogalmad arról, hogy mit műveltél? Van fogalmad arról, hogy mit
éreztem éveken keresztül? – megragadtam mindkét karját és egészen közelről
üvöltöttem az arcába. – Évekig éltem abban a tudatban, hogy megöltelek!
Majdnem börtönbe mentem miattad!
Szép arcán záporoztak a könnyek, de nem tudott meghatni. Kavarogtak
bennem az érzések. Olyannyira, hogy még én magam sem tudtam, mit is érzek
valójában. A gondosan felépített életem megint összeomlani látszott. Jelenleg,
ebben az érzelmi viharban egy biztos pont van csak. Mégpedig Mia. Az ő
szerelmébe – mint valami mentő övbe – kapaszkodva próbálok túlélni.
 – A gyerek kitől van? – bukott ki belőlem hirtelen. – Gondolom, azt azért
csak tudod, hogy ki az apja.
Először megrökönyödve nézett rám. Tisztára azt sugallta a tekintete, hogy
kérdezhetek ekkora baromságot. De amikor lesütötte a szemét, minden világos
lett. Ez az apró mozdulat elég volt, hogy tudjam a választ.
– Fogalmad sincs – szúrtam oda.
– Számomra te vagy az apja. Egyébként honnan tudsz a gyerekről?
Senkinek nem mondtam, hogy terhes vagyok.
Lerogytam a homokba, és felhúzott térdemre támasztottam az állam.
Fájdalmas volt minden emlék ami most előtört belőlem. Percekig révedtem a
semmibe. Gondolataim visszataláltak a múltba.
– Aznap tudtam meg mikor a baleset után magamhoz tértem a kórházban.
Az orvosnál, aki bejött hozzám megvizsgálni, érdeklődtem felőled. Akkor a
sajnálatát fejezte ki, és közölte, hogy sem te, sem a gyerek nem éltétek túl.
Majdnem belepusztultam, mikor megtudtam, hogy terhes voltál. Nemcsak téged
öltelek meg, hanem a gyermekünket is. Legalábbis akkor azt hittem.
Kissé megemeltem a fejem és tetőtől talpig végigmértem.
– De szemmel láthatóan egy nagy hazugság volt az egész. Egy kibaszott
nagy hazugság! A kurva életbe Valerie! Nem tudom felfogni... Nem tudom
megérteni, miért ezt az utat választottad! Találhattunk volna megoldást a
problémáidra. Együtt! Tudod nagyon jól, hogy bármit megtettem volna érted! A
rohadt életbe is, szerettelek! Lehet, hogy nem mindig tudtam úgy kimutatni,
ahogy kellett volna, de neked érezned... tudnod kellett volna. De nem bíztál
bennem eléggé!
Térdre esett mellettem a homokban, és zokogva borult a nyakamba.
– Nagy hibát követtem el Jake! – szipogta. – Kétségbe voltam esve és
bepánikoltam. Már másnap megbántam, amit tettem, de nem tudtam
visszacsinálni. Három éve ugyanúgy szenvedek mint te! Csak a fiam adott erőt,
hogy ne adjam fel! Még lehet minden olyan, mint régen... te, én és a
gyermekünk.
Lefejtettem magamról a karját és arrébb toltam. A mozdulattól lehuppant a
fenekére.
– Semmi nem lesz olyan mint régen. Fogalmam sincs, hogy megtudok-e
bocsátani valaha.
Felém nyúlt a kezével, de tekintetem megállította.
– Van valaki akit nagyon szeretek, és eszem ágában sincs őt elhagyni.
– Igen, láttam... Hasonlít rám – jegyezte meg. – Ugyan már Jake! Szemmel
láthatóan te sem tudtál még túllépni rajtam, mint ahogy én sem tudtam rajtad.
Mióta elhagytalak, csak utánad vágyakozom! Téged szeretlek!
 – Ne merészeld nekem azt mondani, hogy szeretsz! – szűrtem a fogam közt
indulatosan. – Három éve elhagytál, kizártál az életedből, úgyhogy ne beszélj
nekem szerelemről!
Erre már nem tudott mit mondani. Csak ült mellettem, és a vizet bámultuk
mindketten.
– A gyerek...
– Apasági tesztet akarok! – vágtam a szavába. – Ha valóban az én
gyerekem, akkor támogatni fogom mindenben, de te eltűnsz az életemből, pont
úgy, ahogy tetted évekkel ezelőtt is!
Szavaim hallatán elsápadt. Nem tudom, hogy mit várt ettől a beszélgetéstől, de a
reakciójából ítélve nem ezt.
– Ne csináld ezt Jake! Adj nekem, nekünk egy esélyt! Tisztában vagyok
vele, hogy helytelenül cselekedtem, de szeretnék mindent helyrehozni.
Erre már nem mondtam semmit. Lezártnak tekintettem a beszélgetést.
Felálltam és köszönés nélkül otthagytam. Úgy mentem el, hogy még csak hátra
sem néztem. Jócskán benne voltunk már az éjszakában. Halálosan fáradtnak
éreztem magam. Úgy érzem, hogy érzelmileg teljesen ki lettem szipolyozva, és
ez jobban leterített, mint a fizikai fáradtság.
Hazaérve egyenesen a hálószobába mentem. A kis éjjeli lámpa égett, így
tisztán ki tudtam venni Mia alvó alakját. Megkönnyebbültem, hogy nem ment el.
Ledobáltam a ruháimat, és óvatosan bebújtam mellé. De akármennyire is
vigyáztam, felébredt.
– Jake? – kérdezte álmosan.
Átöleltem és szorosan magamhoz húztam.
– Én vagyok. Aludj csak tovább édes!
– Merre jártál?
– Csak kiszellőztettem a fejem. Fáradt vagyok. Aludjunk!
Meleg, puha tenyerét a hasamra téve közelebb húzódott. Mély, egyenletes
szuszogása jelezte, hogy visszaaludt. Lágyan simogattam a haját, közelsége
megnyugtatott.
– Szeretlek! – suttogtam a hajába, bár ezt már úgysem hallotta.
Lehunytam a szemem, és mély, nyugtalan álomba merültem. A múlt kísértetei
nem hagytak békén.

Mia

Viszonylag még korán volt mikor felébredtem, Jake még mélyen aludt.
Felkönyököltem és az arcát fürkésztem. Valami derengett arról, hogy az éjszaka
közepén jött lefeküdni. Nem tudtam, hogy mit gondoljak mikor előző este
otthagyott a fürdőszobában. Éreztem, hogy kíván engem, mégis otthagyott.
Utoljára akkor csinálta ezt mielőtt összejöttünk volna és küzdött a
lelkiismeretével. Mi történhetett tegnap, amitől ennyire kiborult? Mert, hogy ki
volt borulva, az is biztos.
Óvatosan felkeltem és kiosontam a szobából. Nem akartam felébreszteni.
Szüksége volt a pihenésre. Egyenesen a konyhába mentem, hogy főzzek egy
kávét. A telefonomat letettem a konyhaszigetre. Tekintetem megakadt valamin,
ami csak úgy ott hevert a pulton. Kezembe vettem és megfordítottam, hogy
lássam, mi az. Egy fénykép volt. Döbbenetemben még a kávéról is
elfeledkeztem. Egy gyönyörű, vörös hajú lány mosolygott vidáman a kamerába.
Először hirtelen azt hittem, hogy én vagyok, de a szemünk színe nem egyezett.
Minél tovább néztem a képet, annál biztosabb voltam benne, hogy ez ő. Valerie.
Ezt vajon miért nem mondta el nekem senki? Miért tartották titokban, hogy Jake
egykori szerelme akár a rokonom is lehetne? Fájdalom hasított a szívembe.
Fentről mozgolódást hallottam. Jake felébredt és hamarosan le fog jönni. Én
azonban annyira le voltam sokkolva, hogy csak álltam ott a képre bámulva. Így
talált rám.
– Jó reggelt! – köszönt álmosan.
Nem válaszoltam, csak bámultam rá. Jake észrevette, hogy valami nem
stimmel, és felvont szemöldökkel kérdőn nézett rám. Tekintete a kezemben lévő
képre tévedt.
– Mia! Mi van a kezedben?
Erre már megjött a hangom. Igaz, nem olyan határozottan, ahogy szerettem
volna, de sikerült egy épkézláb mondatot kinyögnöm.
– Szerintem pontosan tudod, hogy mi ez!
Az arckifejezéséből ítélve igazam volt. Tudja, mit van nálam.
– Bassza meg! – káromkodott halkan.
Nem jött közelebb, aminek most kifejezetten örültem. Egy szál
alsónadrágban állt előttem, és még ebben a zaklatott állapotban is hatással volt
rám. Iszonyú mérges és csalódott vagyok, de elég lett volna egy érintés, egy szó,
egy bármi, hogy eloszlassa a kétségeimet. Nem tett semmit, csak állt ott és egem
nézett. A szemével próbálta elmondani azt amit szavakkal nem tudott. Ő minél
inkább hallgatott, nekem annál inkább megjött a hangom.
– Ezt az apróságot mégis mikor akartad elmondani? Eleinte ezért taszítottál
el magadtól, mert hasonlítok a szerelmedre! Vagy pont ezért kötöttél ki
mellettem? Velem próbáltad megnyugtatni a lelkiismeretedet? – kiabáltam a
fotót lobogtatva. – Miért játszadozol velem? – sírtam el magam.
Nem akartam összeomlani előtte, de annyira fájt, hogy nem tudtam tovább
tartani magam.
 – Mia, nyugodj meg! Ha befejezted a hisztit, akkor beszélünk!
Rámeredtem. Ez most komolyan azt hiszi, hogy hisztizek?
– Én nem hisztizek Jake, csupán csak dühös és csalódott vagyok. És ne
mondd, hogy egyszer sem jutott az eszedbe, hogy akár Valerie is lehetnék!
Lesütötte a szemét. Basszus! Hát persze, hogy az eszébe jutott. Ez az apró
gesztus elég volt ahhoz, hogy darabokra zúzza a szívem. Fájdalmas volt a
felismerés, hogy a szerelmesen suttogott szavak, a gyengéd érintések igazából
nem is nekem szóltak. Annyira letaglózott, hogy megszűnt a tér és idő létezni. Itt
volt vége. Elmentem Jake mellett. Továbbra sem nézett rám, és már én sem
kerestem a szemkontaktust. Fölmentem a hálóba, és sietősen a kis bőröndbe
dobáltam a cuccaimat. Minél előbb el akartam tűnni. Fájt. Iszonyatosan fájt.
Gyorsan még magamra kaptam egy rövidnadrágot és egy pólót, majd lezártam a
táskát. Hát ennyi volt! Az ajtóból vetettem még egy gyors, fájdalmas pillantás
arra a szobára, ahol oly sok boldog órát töltöttem. Leérve az emeletről, Jake még
mindig ugyanott állt, ahol hagytam. Elmentem mellette anélkül, hogy ránéztem
volna.
Ha később valaki megkérdezné tőlem, hogy jutottam el Jake házából a saját
lakásomig, nem tudnám megmondani. Azalatt a röpke tíz-tizenöt perc alatt, míg
összepakoltam a cuccaim, egyszer sem próbált visszatartani. Nem zárt a karjaiba
és nem erősítette meg, hogy igenis engem szeret. Ez fájt a legjobban. Hogy nem
csinált semmit.
Teljes kábulatban ültem be a kocsimba és gőzöm sincs, hogy úsztam meg a
közel egy órás autóutat hazafelé baleset nélkül. Haza. Nagymamám szerint az
otthon ott van, ahol szeretik az embert. Szeretet. Megbecsülés. Tisztelet. Otthon.
Az én otthonom Jakenél volt. De most, hogy kiszakítottak onnan, egy részem ott
maradt, amit már soha többé nem fogok visszakapni.
Hazaérve első dolgom volt írni egy üzenetet Emmának, hogy az
elkövetkezendő napokban itthonról fogok dolgozni. Arra a kérdésére, hogy
minden rendben van-e, már nem válaszoltam. Úgy éreztem, hogy mindenki
elárult engem. Jake, ez fájt a leginkább, Emma, Brian. És még Alex is. Egy
pohár víz társaságában leültem a kanapéra és magam alá húztam a lábam.
Elmerengtem. Próbáltam más szemszögből szemlélni az eseményeket. Valahol
megértettem Emmáékat, mert nem az ő dolguk lett volna elmondani. Ettől
függetlenül nem haragudtam rájuk kevésbé. Vajon ha már az elején megtudom
ezt a hasonlóságot, akkor is kiakadtam volna? Nem biztos. Akkor is lettek volna
kétségek bennem, ha Jake szerelmes szavakat suttog a fülembe? Lehet. De a
francba is, annyira őszintének tűnt. Ezt az egy „aprócska” dolgot miért nem
tudta elmondani? Mert nem volt őszinte! – zártam le magamban a témát.
Valamivel el kell terelnem a gondolataimat. Elvettem a telefont a kanapé előtt
álló kis asztalról.
– Szia, drágaságom! – kész öröm volt hallani Karina vidám, gondtalan
hangját.
– Szia! Nem zavarlak?
– Nem drágám! Mi újság?
– Át tudnál jönni hozzám valamikor?
– Hova hozzád? – kérdezte kissé bizonytalanul. – A kiadóhoz vagy
Jakehez?
– A lakásomba. Visszajöttem.
– Baj van? – kérdezte aggodalmasan.
– Csak gyere át! – fájdalmas sóhaj szakadt fel a mellkasomból.
– Maradj ott, ahol vagy! Azonnal indulok!
A depim ellenére is elmosolyodtam. Egyelőre nem állt szándékomban
sehova sem menni. Sőt! Az elkövetkező húsz évben nem áll szándékomban
kimozdulni a biztonságot adó kis kuckómból. Kiballagtam a konyhába és
kinyitottam a hűtőt, de azzal a lendülettel vissza is csuktam. Hetek óta nem
voltam itthon, tök üres. Viszont egy nagy adag dupla csokis fagyi nagyon jól
jönne. Megint felhívtam Karinát.
– Már úton vagyok hozzád! – szólt azonnal a készülékbe, amint felvette.
– Tudnál hozni egy nagy dobozzal a kedvenc fagyimból is?
– Ennyire nagy a baj?
– Ennyire.
– Akkor viszek valami piát is.
– Jó ötlet.
Bontottam a vonalat, és visszaheveredtem a kanapéra. A magány semmihez
sem hasonlítható érzése öntött el. Legszívesebben sírtam volna, de nem tudtam.
Nem akart jönni a megkönnyebbülés, csak a kínzó fájdalom mardosott. Teljes
apátiába zuhantam. Csak néztem ki a fejemből. Ismét megtörtént az, amitől a
leginkább féltem. Beletapostak az önbecsülésembe. De ez most sokkal rosszabb
volt, mert Mike-ot nem szerettem annyira, mint Jake-et. Mellette nem kellett
feladnom önmagam, de ez mégis kevés volt ahhoz, hogy szeressen. A néma
csöndben szinte riasztónak hatott a telefon halk rezgése. Kelletlenül nyúltam a
készülék után. Majdnem kiesett a kezemből, mikor láttam, hogy Jaketől érkezett
üzenet. Haboztam, de végül megnyitottam.

Jake: Beszélnünk kell!

Kellett volna. Sokkal, de sokkal korábban. Válasz nélkül tettem el a telefont.

 17. fejezet
Jake

Már vagy öt perce bámulom a telefont, de nem történik semmi. Nem

válaszol az üzenetemre. Miért is tenné? A helyében én sem válaszolnék
magamnak. Egy címzetes barom vagyok. Ez a kurva nagy igazság. Még csak
néhány órája ment el, de iszonyatosan hiányzik. Ledobtam a telefont az
étkezőasztalra. Hatalmas csattanással landolt a vastag üvegen. Leszartam. Az
sem érdekelt volna, ha összetörik. Az egyetlen dolog, ami jelen pillanatban
érdekelt, hogy Mia visszajöjjön hozzám. Emellett még az is eltörpül, hogy
Valerie életben van, és lehet, hogy van egy gyerekem. A bárhoz mentem, hogy
töltsek magamnak egy italt. Egy húzóra megittam. A whisky égette a torkomat és
könnyeket csalt a szemembe. Töltöttem még egyet. Azt is egy hajtásra kiittam.
A csengő éles hangja hasított a ház fojtogató csendjébe. Abban a
reményben rohantam ajtót nyitni, hogy Mia áll a küszöbömön. Nagy lendülettel
nyitottam ki, de a mozdulat félbe maradt, amint megláttam, hogy ki áll odakint.
Valerie. Ennél nagyobb csalódás nem is érhetett volna.
– Te mit keresel itt? – nem voltam éppen kedves, de nem is állt
szándékomban annak lenni.
Valerie nem zavartatta magát. Lazán elsétált mellettem, egyenesen a
nappaliba. Nem tudtam nem észrevenni elismerő pillantását, amivel körülnézett.
– Nagyon szép lett ez a ház.
Ujjaival végigsimított a grafitszürke márványpulton, amely a nappalit választotta
el a konyhától.
– Emlékszem, amikor még csak készült a ház, de ez a pult már akkor is itt
volt.
Halvány mosoly futott át az arcán.
– Miért jöttél Val? – ismételtem meg a kérdést.
– Beszélni akartam veled Bobbyról... a fiunkról.
– Ne nevezd a fiunknak addig, míg meg nem bizonyosodok róla, hogy én
vagyok az apja.
– Épp ezért jöttem. Jövő hét szerdára kaptunk időpontot a klinikára, ahol
leveszik a mintákat a teszthez – kis szünet után még hozzá tette: – Akarsz vele
találkozni?
Rámeredtem. Ezen még nem gondolkodtam el.
– Nem tudom – mondtam őszintén.
 Tényleg fogalmam sincs róla. Leroskadtam a kanapéra, és a kezembe
temettem az arcomat. A kanapé besüppedt mellettem ahogy Val leült mellém.
Kezének érintését éreztem a vállamon.
– Tudom, hogy ez így sok neked Jake. Megértem, ha most még nem akarod
látni a fiad... és... a barátnőddel is meg akarod beszélni ezt a dolgot. Gondolom
elmondod neki, hogy van egy gyereked, nem?
Nem válaszoltam. Nem is néztem rá. Durva és felkavaró érzés, hogy
néhány héttel ezelőtt mikor Miára néztem Valeriet láttam. Most, ha a mellettem
ülő nőre nézek, Miát látom. Ez kurva nagy kibaszás. A helyzetet, hogy totálisan
kiboruljak, a telefonom csengése mentette meg. Abban a reményben, hogy Mia
hív, felálltam és az étkezőasztalhoz mentem. A kijelzőn megint Emma neve
villogott. Ma már harmadjára. Valószínűleg értesült a történtekről, és most
kíváncsi az én verziómra is. Főleg, hogy nem mentem be dolgozni, és én nem
csinálok ilyet alapos indok nélkül. Alighogy elhallgatott a telefon, megszólalt az
ajtócsengő. Ezt nem hiszem el! Csak egy kis magányra vágyom. Miért nem lehet
ezt megérteni? Valeriere pillantottam, aki még mindig a helyén ült és engem
nézett.
– Menj el! – vetettem oda neki félúton az ajtó felé tartva.
Természetesen nem mozdult meg. Már miért is tette volna? Azért van itt,
hogy rendezzük a kapcsolatunkat. Csakhogy ez így nem fog működni.
– Te mégis mi a faszt műveltél Jake Lenox! – esett nekem Emma mihelyst
ajtót nyitottam.
Na, pont ez kell még nekem. De talán meg is érdemlem. Ki tudja?
– Neked is Szia, Em! Brian!
Barátom csak biccentett egyet felém. Feszültnek tűnt.
– Kifejtenéd egy kicsit bővebben, hogy mit csináltam? – igyekeztem
nyugodtnak tűnni, de belül majd szét vetett az ideg.
Közel álltam ahhoz, hogy mindenkit elzavarjak a házamból.
– Mia írt egy sms-t, hogy a héten nem jön be dolgozni, mert nem érzi jól
magát. Azóta nem tudom elérni. Nem válaszol sem az üzeneteimre, sem a
hívásaimra. És te sem! – mutatott rám vádlón.
– Mia elment – közöltem vele a keserű tényeket.
Tekintetem és a hangom megtörtségről árulkodott. Emma aggódva nézett rám.
Brian szintén.
– Mi az, hogy elment? – kérdezte Em már szinte sikoltva. – Mi történt
köztetek?
– Azt hiszem, hogy én miattam.
Teljesen megfeledkeztem arról, hogy Valerie még itt van. Brian és a húgom
meglepetten fordultak a hang irányába. A meglepettségből hamar döbbenet lett.
Emma hamuszürke arccal kapaszkodott Brian karjába. Úgy nézett az előtte álló
vörös hajú nőre, mintha szellemet látna. Igen, pontosan így néztem és éreztem én
is.
– Va... Valerie?! – nyögte ki Emma elfúló hangon.
– Igen, én vagyok teljes valómban.
Valerie közelebb jött kitárt karokkal, hogy mindenki lássa él és virul.
Viszont Emma reakciója mindenkit meglepett. Odalépett Valerie elé, és egy
hatalmas pofont kevert le neki. Briannel váltottunk egy gyors pillantást, de
egyikünk sem mozdult.
– Te... te életben vagy? Hogy lehetséges ez? A kórházban azt mondák, hogy
meghaltál. Hogy tehetted ezt velünk? Velem, a barátnőddel! Jake-el, a
szerelmeddel!
Nem jutott tovább Emma a szemrehányással, mert elsírta magát. Valerie kék
szeme is könnyektől csillogott.
– Sajnálom. Mindent nagyon sajnálok – mondta szomorúan.
A húgom mellé léptem és átöleltem a vállát.
– Azt hiszem, most már tényleg jó lenne ha elmennél Val! – kértem
ellentmondást nem tűrően.
– Rendben, de ezt itt hagyom neked. Ha úgy érzed, hogy készen állsz rá,
csak szólj!
Letett egy fényképet az asztalra, majd fogta a táskáját és elindult. Brian
előtt megtorpant. Szomorúan nézett fel rá. Szemében megbánás csillogott.
– Szia, Brian!
– Szia!
Viszonozta a köszönést ugyan, de nem nézett rá. Mindenkit lesokkolt a
visszatérése, és ehhez idő kell, hogy fel tudjuk dolgozni. Valerie távozása után
néma döbbent csendben álldogáltunk.
– Mia ezért ment el? – kérdezte csendesen Emma.
– Nem. Nem tudja, hogy életben van.
– Akkor mi történt?
– Azt tudta meg, hogy hasonlít Valerie-re. Meglátta a fényképét, melyet a
pulton hagytam.
Emma felém kapta a tekintetét.
– Hogy te mekkora barom vagy! – kiáltott fel.
– Ezen nem vitatkozom – vontam meg a vállam.
– Mia most rám is haragszik, mert azt hiszi, hogy szándékosan hallgattam el
a hasonlóságot! – fújta tovább a magáét Emma.
Legszívesebben ráüvöltöttem volna, hogy fogja be, de inkább csendben
maradtam. Valahol igaza van. Na és persze, most ahhoz sem volt kedvem, hogy
Brian esetlegesen beverjen egyet, ha olyat szólok a csajának, ami nem tetszik
neki. A tekintete ugyanis egyértelműen elárulta, hogy kinek az oldalára fog állni,
ha veszekedéssé fajul a dolog. Maradjunk annyiban, hogy nem engem fog
erősíteni. Éreztem, hogy megorrolt rám.
– Felhívom Alexet. Erről neki is tudnia kell – szólalt meg végre Brian is.
Beleegyezően bólintottam. Emma a bárhoz lépett, és mindhármunknak
töltött egy italt. Leültem a kanapéra. Emmát figyeltem. Szegénykém nagyon ki
van. Bájos arca még mindig sápadt, keze enyhén megremegett, ahogy letette
elém a poharat. Leült mellém, de nem szóltunk egymáshoz. Idegesen rágcsálta a
szája szélét. Három évvel ezelőtt nemcsak én vesztettem el a szerelmemet,
hanem ő is a legjobb barátnőjét. Ebben a pillanatban hasított belém a felismerés,
hogy mennyire önző voltam annak idején. Csak a saját fájdalmammal,
gyászommal voltam elfoglalva. Elképzelni nem tudom, hogy ő min mehetett
keresztül. És azt sem tudom elképzelni, hogy most mit érezhet. Átöleltem és
magamhoz húztam.
– Elmondta, hogy miért vert át minket? – Emma olyan halkan beszélt, hogy
alig értettem a kérdését.
– Azt mondta, hogy bajba került, és nem talált más kiutat, csak hogy
eltűnjön. A lehetséges következményekkel nem számolt.
Emma egyetértően hümmögött. Ő is arra gondolt, amire én. A vádakra, amikkel
engem illettek a baleset után.
– Ez ki? – huppant le mellénk Brian kezében a fotóval.
Elvettem tőle és alaposan megnéztem. Egy kedves mosolyú, ragyogó kék
szemű kisfiú nézett rám vissza. Próbáltam a vonásaimat felfedezni rajta, de a kék
szemén kívül nem találtam hasonlóságot. Inkább az anyja fia, mint az enyém.
– Lehet, hogy a gyerekem – böktem ki.
– Tessék? – kérdezték egyszerre.
Röviden vázoltam nekik, hogy Valerie az eltűnésének idején terhes volt.
Bár ő biztos benne, hogy én vagyok az apa, én nem vagyok erről meggyőződve,
tudván, hogy azokban az időkben megcsalt.
– Jézusom! – nyögött fel Emma. – Mi jön még?
– Kértem apasági tesztet – zártam le a mondandómat.
– És utána mi lesz? Ha kiderül, hogy te vagy a gyerek apja? – kérdezte
Emma.
– Mi lenne? Természetesen támogatni fogom mindenben és a nevemre
veszem.
– Hát nem irigyellek tesó! – nézett rám Brian szánakozva. – Bár nem lennél
ekkora szarban, ha őszinte vagy Miához. Akkor most itt lenne veled, és együtt
átvészelnétek ezt a szarcunamit, ami a nyakadba zúdult.
 – A kurva életbe Brian! – csattantam fel.
Tényleg kezd elegem lenni ebből az egészből.
– Én őszinte voltam hozzá. A hasonlóságról is akartam vele beszélni, de
tudtam, hogyan reagált volna rá. Pontosan úgy ahogy tette. Elhagyott!
– Nem hibáztathatod érte – kelt barátnője védelmére Emma. – Ha Brian
csinálta volna ezt velem, én is kétségbe vonnám az érzései őszinteségét.
– A picsába is Em! Szeretem Miát! Tiszta szívemből, őszintén. Ezen az a
tény sem változtat, hogy Val újra köztünk van, és lehet, hogy van egy gyerekem.
Ha beledöglök is, be fogom neki bizonyítani, hogy az érzéseim iránta őszinték.
– Hát akkor barátom gyorsan találj ki valami frappánsat, hogy meggyőzd,
mert a csaj rohadt pipa rád! – vetette oda Brian nyersen.
– Ezt meg honnan veszed?
Jó, oké, tudom, hogy zabos rám, de Brian ezt úgy jelentette ki, mintha maga Mia
mondta volna neki.
– Alex ott van Miánál. Ő mondta.
Pislogtam egy párat, mire felfogtam szavai értelmét.
– Mit keres nála?
– Higgadj le haver! Karinával volt, mikor Mia telefonált, hogy nincs jól.
– Azonnal oda kell mennem! – felkaptam a telefont, de Brian az utamat
állta.
– Ne csináld Jake! Alex hamarosan itt lesz és elmondja, hogy mi van.
Tényleg nagyon dühös rád a lány. Csak rontanál a helyzeten, ha féltékenységi
rohamodban odaállítanál. Adj neki egy kis időt, hogy lehiggadjon.
Emma a pasija mellé állt. Most már ketten tartanak vissza.
– Briannek igaza van Jake! Hagyd most őt békén!
Dühösen fújtattam egyet.
– Nem ígérek semmit, de legyen!
Visszaültem a kanapéra. Feszülten járt a lábam. Még sosem vártam ennyire,
hogy Alex ide érjen. Meg is érkezett egy félóra múlva. De az a félóra maga volt
a pokol. Csengetés nélkül rontott be a házba. Korábban Brian már röviden
vázolta az eseményeket, így tudott róla, hogy Valerie életben van. Futottunk még
egy tiszteletbeli kört, hogy mennyire szar ez a helyzet. Amolyan bajtársiasan,
testvériesen megölelgetett, aztán faggatni kezdetem arról, ami igazán érdekelt.
– Mia hogy van?
– Szarul. Olyan pipa a csaj, hogy rajtam vezette le a dühét. Úgy kiosztott,
hogy én szégyelltem magam helyetted.
Halványan elmosolyodtam. Az én édes, amazon lelkű szerelmem.
– Látom ez téged szórakoztat. A csajod majdnem az én fejemet verte szét! –
sértődött meg Alex.
 – Ne haragudj haver! – csaptam a vállára. – De ha ennyire dühös, akkor
még nincs minden veszve. Vannak még érzései...
– Persze, hogy vannak, baszdmeg! Ki akar nyírni! Azt üzeni, hogy egy
darabig senkivel sem akar találkozni. Úgy érzi, hogy mindnyájan becsaptuk, és
ezt meg kell emésztenie és le kell higgadnia, hogy döntsön a sorsunkról. Ja, és
ezt köszönjük meg Jake haverunknak.
– Kösz Jake! – ezt olyan egyszerre mondták, olyan szemrehányással a
hangjukban, hogy még ebben a kilátástalan helyzetben is nevethetnékem támadt.
– Szóval mi a terved? – Alex nagyot huppanva csatlakozott hozzánk és
felhajtotta a maradék italomat.
– Nincs tervem. Ha Mia időt akar, akkor kap... egy keveset.
– És Valerie? Megbocsátasz neki? – kérdezte Alex óvatosan.
Tehetetlenül tártam szét a karom.
– Fogalmam sincs. Nem tudom, hogy mit tegyek. Meg lehet ezt bocsátani?
Viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy valaha szerettem és
közös életünk volt. Hogy a gyereket már ne is említsem.
Alex együttérzően veregettte meg a hátam.
– Hát haver, ez jó nagy szívás!
– Az! – helyeseltem. – Kurva nagy szívás.

Mia

Karina, ahogy ígérte, tényleg hamar megérkezett egy halom jégkrémmel és

két üveg borral megpakolva. Viszont nem egyedül jött. Alex állt mellette aggódó
tekintettel. Máskor talán értékeltem volna az együttérzését, de abban a
pillanatban ahogy megláttam, elborult az agyam. Az összes haragomat
rázúdítottam. Egy szó nélkül tűrte. Alkalomadtán majd bocsánatot kérek a
kirohanásomért. Annak viszont még a nyomorúságos kedvem ellenére is
örültem, hogy jól alakulnak a dolgok közte és barátnőm között.
– Hol rúgjunk ma be? Itthon vagy a bárban? – kérdezte Karina fagyit
majszolva.
Alex nem régen ment el Brian telefonhívását követően. Miközben beszélt,
aggódó pillantásokat lövellt felém. Hiába kérdeztem, mi történt, nem válaszolt.
Sietős távozása aggodalommal töltött el. Legszívesebben felhívtam volna Jake-
et, de Karina elkobozta a telefonomat. Remélem minden rendben vele.
Iszonyatosan haragszom rá, de nem tudok nem aggódni érte. Még mindig nem
tudom mi történt vele, ami ekkora változást hozott nála. Szinte a szemem előtt
zuhant vissza kezdeti állapotába. Karina kérdő tekintetével találtam szemben
magam. Most esett le, hogy még mindig a válaszomra vár.
 – Itthon. Ha a bárban csapom szét magam, akkor Andy kérdéseket fog
feltenni. Egyelőre nem avatnám be a történtekbe.
– Igaz. Annak ellenére, hogy a pasid bunkó seggfejként viselkedett, nem
szeretnénk bűnösen vonzó pofiját beverve látni.
Szörnyülködve ráztam meg a fejem.
– Isten őrizz! Biztos vagyok benne, hogy történt valami, és ki fogom
deríteni, hogy mi.
– Oké drágám, de most inkább higgadj le. Igyunk! Az legalább meglátszik
rajtunk.
Elnevettem magam. Jól tettem, hogy áthívtam Karinát. Ő mindig tudta,
hogyan terelje el a gondolataimat. Ha egyedül lennék, tuti biztos, hogy kisírtam
volna a szemem. Bár ha eszembe jut Jake, ez a lehetőség még mindig fennáll.
Elmondhatatlanul hiányzik. Annyira természetesen alakultak köztünk a dolgok.
Az elején még mindketten tele voltunk sérülésekkel és fájdalommal, de át
tudtunk lépni ezeken az akadályokon és nyitottunk egymás felé. Vagy legalábbis
én nyitottam. Jakeben már nem vagyok biztos. Egész ügyesen elhitette velem,
hogy szeret engem. De a képet meglátva, kétségeim támadtak.
– Hé szépségem! Hová kalandoztál el?
Karina egy pohár bort nyújtott felém, amit hálásan fogadtam el.
– Köszönöm – elvettem, és jó nagyot kortyoltam a vörös nedűből.
Apró tálkákban rágcsálnivalót is készített ki. Az egyik tálkából mogyorót
markoltam ki és a számba tömtem. Nem voltam éhes, de teljesen üres gyomorra
sem akartam inni, mert annak nem lesz jó vége. A mogyoró jó választásnak tűnt.
Jake is annak tűnt. De tévedtem. Megint. Elkeseredtem. Karina mellém ült, és
vigasztalóan simogatni kezdte a hátam.
– Ne haragudj meg azért, amit mondani fogok, de szerintem beszélned
kellene vele.
– Tudom. De most még túlságosan fáj, hogy becsapott. Lehet, hogy nem
szándékosan tette, de akkor is rosszul esik. Lett volna rá nem egyszer lehetősége,
hogy elmondja, hasonlítok a régi szerelmére.
– Tudom édesem, tudom.
– Mutatnom kell valamit.
Letettem a poharat a kis dohányzóasztalra, és a táskámért nyúltam, amely
még mindig a kanapé mellett hevert. Pár percig elmélyülten kotorásztam benne,
mire megtaláltam, amit kerestem.
– Ezt nézd! – toltam a fényképet az orra elé.
Azt a fényképet amelyen Valerie mosolygott a fotó készítőjére. Vélhetően
Jakere. Kivette a kezemből és alaposan szemügyre vette.
– Ez ő lenne?
 – Igen. Ő Valerie.
– Baszki! Tényleg nagyon hasonlít. De miért van nálad a képe?
– Nem szándékosan hoztam el. Majd egyszer visszaadom neki.
– Mit fogsz most csinálni? – kérdezze Karina együttérzően.
– Egy darabig biztos, hogy nem megyek be dolgozni. Lehet, hogy
hazamegyek anyuékhoz egy időre.
– Szerintem jó ötlet.
Az este hátralévő részében egyre nagyobb lett az elhatározás, hogy haza
kell mennem. Igaz, hogy anya ezer kérdést fog feltenni, de majd csak túlélem
valahogy.
Karina egész éjjel maradt, amiért roppant hálás vagyok neki. Nagyon sokat
beszélgettünk, és persze sírtunk. Alex sem jelentkezett már az este folyamán.
Jake sem keresett.
– Szarul nézel ki csajszi! – jegyezte meg Karina másnap reggel.
A sírástól felduzzadt szemeim és a másnaposság valóban nem segített a
külsőmön. Fintorogva vettem tudomásul az észrevételét. Kinyitottam a hűtőt,
majd sorra nyitogattam a szekrényeket, de semmi reggelinek valót nem találtam.
– Semmi kaja nincs itthon. Meghívlak abba a francia kis pékségbe ott a
sarkon. Reggelizzünk ott.
– Jó ötlet! – helyeselt barátnőm. – De előtte embert faragok belőled.
Tényleg borzasztóan nézel ki. Így nem mehetsz emberek közé és a szüleidhez
sem. Menj és tusolj le!
Engedelmesen bevonultam a fürdőszobába és beálltam a zuhany alá.
Jólesett a víz hűvös érintése a bőrömön. Alighogy végeztem a tusolással,
csengettek. A szívem kihagyott egy ütemet. Még a légzésem is elakadt. Lehet,
hogy Jake jött? Abban a pillanatban, ahogy ez végigfutott az agyamon,
meghallottam Alex vidám hangját.
– Jó reggelt hölgyeim!
Magamra rángattam egy farmert és egy pólót, majd csatlakoztam.
Legnagyobb meglepetésemre nemcsak Alex volt a lakásban, hanem Emma és
Brian is tiszteletüket tették.
– Ti mit kerestek itt? – kérdeztem ingerülten.
Zavarban voltam. A történtek után nem tudtam, hogyan viselkedjek velük. Alex
szólalt meg elsőként.
– Azt nem tudom, hogy ők minek jöttek – intett Emma és Brian felé –, én
csak reggelit hoztam.
Felemelte a kezében lévő szatyrokat, majd Karinával karöltve kivonultak a
konyhába.
– Ne haragudj, hogy csak így rád törtünk – kezdte Emma zavartan.
Ő sem igazán tudja, hogyan viszonyuljon hozzám.
– Semmi baj, csak meglepett, hogy itt látlak titeket.
Nagyon kikívánkozott belőlem, hogy megkérdezzem Jake hogy van, de
csendben tudtam maradni.
– Foglaljatok helyet.
Emma nem mozdult, Brian viszont lazán ledobta magát a kanapéra.
Kényelembe helyezte magát, majd úgy nézett ránk, mintha mozizna. Ez most
komoly? Mégis kinek a lakása ez? Na, mindegy. Most nem ez a lényeg.
– Nagyon haragszol ránk? – törte meg a közénk beállt csendet Emma halk
kérdése.
Lesütöttem a szemem. Nem tudtam, hogy mit mondjak. Igen, haragudtam,
de igazából nem is annyira rájuk, mint inkább Jakere. Odaléptem Emmához és
megöleltem. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a mellkasából.
– De ez viszont nem azt jelenti, hogy Jakenek is meg van bocsátva –
figyelmeztettem.
– Szerelmes beléd az a fiú – szólalt meg Brian, aki eddig csendes
szemlélője volt az eseményeknek.
– Megtennétek, hogy nem beszélünk erről?
Túl fájdalmas lett volna Jake érzéseiről beszélni, amiről nem vagyok biztos,
hogy nekem szóltak.
– Oké! Ne beszéljünk se arról az idiótáról, se rólad, viszont véleményem
szerint van valami, amiről beszélnünk kellene – kiabált ki Alex a konyhából.
– Igen? És mégis miről kellene tudnom?
– Alex! – figyelmeztette Brian.
Kiéreztem a hangjából a feszültséget. Ez egyre érdekesebb lesz. Mit titkolnak
már megint?
– Ha mondani akartok valamit akkor mondjátok, vagy hallgassatok örökre,
csak ne játszatok az idegeimmel. Nem vagyok beszámítható!
– Alex! – szólalt meg ismét Brian. – Ezt ugyancsak nem a mi dolgunk lenne
elmondani.
– Persze, hogy nem, de Jake teljesen össze van zuhanva. Most lenne a
leginkább Miára szüksége, de egy makacs idióta…
– Elmondanátok, hogy mi a fene folyik itt? – csattantam fel indulatosan.
Komolyan kezdtem elveszíteni a türelmem.
– Emma? Mégiscsak a te bátyád – fordult barátnője felé Brian.
– Ezért ki fog nyírni minket, de majd én elmondom. Miának is tudnia kell
róla.
Emma Alexhez intézte szavait, de közben engem nézett. Kék szemét rám
függesztve intett, hogy üljek le. Fájdalmasan aggódó tekintetétől görcsbe ugrott
a gyomrom. Leültem a fotelba és feszülten figyeltem. Emma megköszörülte a
torkát. Ez csak időhúzás volt a részéről. Ismertem már annyira, hogy tudjam.
Szemmel láthatóan kereste a szavakat.
– Valerie életben van.
Bejelentését döbbent csend fogadta. Az agyam zakatolni kezdett. Életben van!
Életben van!
– Az ő könyve volt az, amelyik annyira tetszett neked. Tegnap megkereste a
bátyámat.
Még mindig hallgattam. Egyszerűen a torkomon akadtak a szavak.
Karinának bezzeg nem voltak ilyen gondjai. Indulatosan csapta le a
kávésbögréjét az asztalra.
– Ez most komoly? Mégis mi a picsát képzelt ez a csaj? Az eszébe sem
jutott, hogy a fiú már továbblépett?
– Karina, higgadj le! – szóltam rá.
Semmi erő nem volt a hangomban. Végigfutott a fejemben Jake tegnap esti
viselkedése. Ez mindent megmagyaráz. A furcsa viselkedését, a fényképet. Ezek
után nem tudom, merre fog alakulni a kapcsolatunk, de látnom kell, beszélnem
kell vele. Éreznem kell őt. Talán utoljára. Emma megfogta a kezem, és
gyengéden megszorította.
– Nem azt kérem, hogy bocsáss meg neki, vagy, hogy felejtsd el, amit tett,
de szüksége van rád. Attól félek, hogy megint össze fog zuhanni, és nem fog
tudni helyes döntést hozni.
– Elmegyek hozzá! – álltam fel határozottan.
Magamhoz vettem a dzsekimet és a kulcsokat.
– Ha elmentek, zárjátok be az ajtót – szóltam vissza, és kiléptem a lakásból.
A tegnapi elhatározásomat tett követte, csak nem abba az irányba, amerre
kellett volna. Anyám helyett Jakehez mentem. Lehet, hogy hatalmas hibát fogok
elkövetni, de jelenleg a szívem vezetett és nem az eszem.
 18. fejezet
Jake

Szarul érzem magam. Kint ülök a napsütésben egy üveg whisky

társaságában, és hagyom, hogy maguk alá temessenek a gondolataim. Az elmúlt
néhány év, mint egy film, pereg le a szemeim előtt. A legelejéről indulok, mikor
Valerievel összejöttem, egészen addig, míg Mia el nem hagyott. Itt megakad a
szalag, és nem látom a film végét. Egyre nagyobb volt bennem az elhatározás,
hogy elolvassam Val könyvét. Ha jól emlékszem Mia haza hozta a kéziratot.
Valamelyik fiókba tehette a nappaliban. Mint egy holdkóros, betámolyogtam a
házba. Tanácstalanul elkezdtem sorra kihúzogatni a fiókokat, de egyikben sem
találtam meg.
– Hová tehette? Hová tehette? – ismételgettem magamban.
– Mit keresel? – hallottam meg a hátam mögött a számomra oly kedves
hangot.
Megfordultam a tengelyem körül. Annyira szép. És annyira dühös. A
máskor pajkosan csillogó szemei bánatosan tekintettek rám. Miattam. Én tettem
ezt vele. Összetörtem a szívét. Egy röpke pillanatig elhittem, hogy csak
képzelődöm, de ekkor megismételte a kérdését.
– Mit keresel?
Beletúrtam a hajamba. Egyre csak őt nézem. Teljesen idiótának éreztem
magam, de nem tehettem ellene semmit. Mi a fasznak kellett nekem ennyit inni?
Elkaptam a pillantásomat róla, úgy válaszoltam.
– Val Rossa könyvének a kéziratát. Ha jól emlékszem, akkor hazahoztad.
Amikor kiejtettem a számon, hogy haza, fájdalom nyilallt a mellkasomba.
Az elmúlt néhány hétben sokkal inkább éreztem otthonomnak ezt a házat, mint
korábban bármikor. Mia jelenlétével vált otthonná. Nagyot sóhajtva lépett a
dohányzóasztalhoz. Lenyúlt a tartóhoz, és elővette amit kerestem.
– Tessék – letette az asztalra.
– Kösz – mondtam tétován.
– Rászántad magad, hogy elolvasd?
– Igen… Azt hiszem.
Na jó, ez már több, mint kínos. Ennek most azonnal véget kell venni.
– Miért jöttél?
Megvető tekintete ráébresztett, hogy ezt nem így kellett volna megkérdezni.
Mentségemre legyen mondva, hogy kialvatlan vagyok és enyhén szólva is
részeg. Az összezavarodott elmémről nem is beszélve. Mia is megérezhetett
valamit, mert összehúzott szemekkel gyanakodva nézett. Ez volt az a tekintet,
amelyre bármilyen körülmények között reagál a testem. Főleg az alsóbb
régiókban. Most se volt ez másként. A kis betyár mereven feszült a
nadrágomnak.
– Te részeg vagy? – kérdezte Mia egy lépést téve felém.
Ha még egy lépést közelebb jön, elkapom, és addig döngetem, míg az összes
gondunk meg nem szűnik.
– Aha. Tegnap este óta folyamatosan. Baj?
Egykedvűen megvonta a vállát.
– Nem az én májam fogja bánni.
– Elmondanád végre, hogy miért jöttél?
Gúnyos mosolyra húzta telt ajkait.
– Látom a régi seggfej Jake Lenox újra vissza talált önmagához. Ez most
komoly? Kezdjük elölről az egészet? Mert ha igen, akkor már itt sem vagyok.
Választhatsz!
– Ha azért jöttél, hogy felhúzz, akkor sikerült minden téren. Az idegeim is
kivannak, és egy hajszál választ el attól, hogy leteperjelek. Szóval miért jöttél?
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy nyelt egy nagyot. A tekintete hirtelen
megváltozott. Gyengéd lett.
– Tudom, hogy Valerie életben van. Azt is tudom, hogy találkoztál vele.
Csak látni akartalak… Hogy vagy?
Lehuppantam a kanapéra és a támlára hajtottam a fejem. Lehunytam a szemem,
és vettem egy pár mély lélegzetet.
– Nem tudom. Gyűlölöm őt azért amit tett, de egyben viszont hálás is
vagyok, hogy életben van. Honnan tudsz róla? – kérdeztem feleslegesen.
Egyértelmű volt, de azért készségesen válaszolt.
– Ma reggel meglátogattak Emmáék.
Enyhén besüppedt a kanapé ahogy leült mellém. Megfogta a karom és finom
ujjaival megszorította.
– Ne legyél mérges rájuk, csak jót akarnak. Aggódnak érted.
– Igen, persze. Mint általában mindig – morogtam.
Továbbra sem néztem Miára, de érzékeltem, hogy eltávolodik tőlem. Dühös
pillantása szinte égetett. Résnyire nyitottam a szemem. Nem tévedtem. Csípőre
tett kézzel, villogó szemekkel nézett rám.
– Féltenek téged, te idióta! – kiabálta. – Én is aggódom miattad!
A nyomaték kedvéért belerúgott a lábamba. Ez már fájt. Kinyitottam a
szemem és őt néztem. Az alkohol lassan kiszivárgott a szervezetemből. Tompán
hasogatni kezdett a fejem. Két ujjal megcsippentettem az orrnyergemet és
megszorítottam. Vettem egy mély levegőt.
– Nem kell aggódnotok! Ha a halálát túléltem, akkor a feltámadását is túl
fogom.
Lerítt róla, hogy nem tetszik a válaszom, de pont most leszartam. Szét
voltam csúszva és semmi kedvem nem volt finomkodni. Szemeit forgatva
fintorgott. Megkerülve a kanapét, kikerült a látószögemből. Na, most fog itt
hagyni. Meggondolatlanul ugrottam egyet, mire a fejem élesen hasogatni
kezdett.
– Elmész? – kérdeztem nagyot nyögve.
– Ne reménykedj! – szólt ki a konyhából. – Csinálok kávét meg reggelit. Te
addig menj és zuhanyozz le! Bűzlesz a piától.
– Nem szállnál le rólam? Legalább öt percig hagyhatnál tobzódni az
önsajnálatban.
Hallottam, hogy lecsapja a csészét a pultra. Másodpercekkel később, mint
valami viharfelhő tornyosult fölém. Dühösen méregetett.
– Gyerekesen viselkedsz! Legalább egy kicsit értékelhetnéd, hogy törődöm
veled azok után, hogy hazudtál nekem!
Nem törődve a lüktető fejfájásommal, felpattantam és most én tornyosultam fölé.
– Nem hazudtam neked az istenért! – emeltem fel a hangom. – Minden
kibaszott szó, amit mondtam, minden érzés, amit érzek, neked szólt Mia! Csak
azért nem mondtam el, mert attól féltem, hogy ki fogsz akadni. Kétségbe vonod
az őszinteségemet és elhagysz.
– Meg is történt – mondta szomorúan. – Azért, mert nem mondtad el.
Megfogtam a kezét és magamhoz húztam.
– Értsd meg Mia! Nem akartalak elveszíteni. Mindennél jobban szeretlek!
– Én is szeretlek, de akkor is kell egy kis idő.
– Mit akarsz ezzel mondani? – kissé eltoltam magamtól, hogy a szemébe
tudjak nézni.
Szemét lesütve folytatta mondandóját.
– Nem megyek egy darabig vissza az irodába dolgozni, és hozzád sem
jövök vissza. Túl gyorsan történtek köztünk a dolgok, kell egy kis távolság. A
jelenlegi helyzet is azt mutatja, hogy tiszta fejre van szükségünk. Főleg neked.
Próbáltam összerakni a mondandója értelmét, de nem igazán sikerült.
– Állj meg egy pillanatra! Te most szakítani akarsz velem?
– Nem, dehogyis! Csak azt mondom, hogy szükségünk van egy kis
távolságra. Neked szükséged van arra, hogy tisztázd és rendbe tedd a múltat
Valerievel.
– Vele nincs mit rendbe tennem. Orbitális módon átbaszott. Számomra ő
ugyanolyan halott, mint eddig. Nekem csak rád van szükségem!
 – Tudok a gyerekről Jake. Benne van a könyvben. Legalább miatta próbáld
meg!
Elengedtem Miát, és az üvegfalhoz léptem. Tanácstalanul szántottam végig a
hajamon.
– Apasági tesztet kértem. Biztosra kell tudnom, hogy az én gyerekem.
Ugyanis mint kiderült, akkoriban nem én voltam az egyetlen férfi Valerie
életében.
Észre sem vettem, hogy Mia mellém lépett. Egyszer csak meleg tenyerét éreztem
a hátamra simulni.
– Sajnálom, hogy ilyen dolgokon kell keresztülmenned.
Újfent magamhoz húztam. Arcom a hajába temetve mélyen beszívtam az illatát.
– Jake! – nyöszörögte. – Komolyan mondtam, hogy tusolj le.
– Nem fogsz lelépni, ha itt hagylak? – kérdeztem még mindig szorosan
ölelve.
– Nem fogok. Készítek addig valami reggelit. Rosszul nézel ki. Enned
kellene.
– Nem igazán vagyok éhes – mondtam.
Rosszalló tekintetét látva megadtam magam.
– Oké, eszem egy pár falatot, csak ne nézz így rám.
Elégedett mosoly játszott telt ajkai körül. Nyomtam egy puszit az arcára, és
gyorsan eltűntem a közeléből. A tusoló alatt állva Miára gondoltam. Meglepett,
de egyben boldoggá is tett, hogy eljött, annak ellenére, hogy enyhén szólva is
feszült a hangulat köztünk. Azok után ahogy elrohant tegnap, azt hittem, hogy
soha többé nem fogom látni. Olyan volt, mint mindig. Őrjítően édes, de tartotta a
három lépés távolságot. Jobban belegondolva teljesen érthető volt a reakciója.
Az ő helyében én sem reagáltam volna másképp. De jó jelnek tekintem, hogy
most itt van. És azt mondta, hogy szeret, nem? Minden szálat elvarrok, ami még
Valeriehez köt. Ekkor újabb aggodalom hasított belém. Mi van, ha a gyerek
tényleg az enyém? Hogy fogom megtartani Miát? A szentségit Jake Lenox!
Talpig férfi vagy, nem egy pipogya fráter! Kell a nő? Akkor szerezd meg! Ha
egyszer sikerült, sikerülni fog másodjára is! Ezzel az elhatározással léptem ki a
zuhany alól. Jólesett a hűvös víz érintése felforrósodott bőrömön. Egy fokkal
emberibbnek éreztem magam. Étvágyam azonban továbbra sem igen volt. Gyors
mozdulatokkal megtörölköztem, majd magamra kaptam egy fekete
melegítőnadrágot és egy pólót. Ólmos fáradtság vett erőt rajtam és a
legszívesebben lefeküdtem volna, hogy kialudjam magam. De a tudat, hogy Mia
lent vár, erőt adott, hogy folytassam a napot. A lépcsőn lefelé haladva
elterveztem, hogy ráveszem, pihenjen velem egy kicsit. Akármennyire voltam is
elfoglalva saját sebeim nyalogatásával, azt azért észrevettem, hogy a szerelmem
sincs túl jó állapotban. A szemeiből eltűnt a pajkosság és sötét karikák
éktelenítették. Rá is ráfért volna egy kiadós alvás. A konyhába érve ínycsiklandó
illatok fogadtak. Mia háttal állt nekem. Kihasználva az alkalmat leplezetlenül
legeltettem rajta a szemem. Semmi mesterkéltség nem volt a megjelenésében.
Egy egyszerű kék farmert viselt egy macskamintás pólóval. A vörös
hajzuhatagot egyszerű lófarokba kötötte. Fájdalmasan édes volt a megjelenése.
Nagyon uralkodnom kellett magamon, hogy ne kapjam ölbe és vigyem fel a
hálószobába.
– Épp jókor jöttél. Kész a reggeli – hangjára összerezzentem.
Ránéztem, bár biztos voltam benne, hogy gondolataim az arcomra vannak írva.
– Köszönöm – válaszoltam kissé rekedtesen.
Leültem a szigetnél lévő egyik bárszékre. Mia ügyködött még egy kicsit,
majd elém pakolt egy nagy tányér szalonnás rántottát, pirítóst, zöldségeket és
egy pohár narancslét. A gyomrom hangosan korgott egyet. Talán mégis csak
éhesebb vagyok, mint gondoltam. Jó étvággyal álltam neki enni.
– Ízlik? – kérdezte bazsalyogva.
Szememet egy pillanatra sem vettem le róla, de addig nem szólaltam meg,
amíg minden egyes falatot meg nem rágtam, rendesen kiélvezve az ízeket.
– Isteni – dünnyögtem végül újabb falatokat tömve a számba. – Hálás
köszönet érte.
– Igazán nincs mit. Szívesen csináltam.
– Te nem eszel?
Nem válaszolt azonnal. Fájdalmas arccal meredt maga elé.
– Nem te voltál az egyetlen, aki alkoholba fojtotta bánatát – mondta halkan.
Megragadtam a kezét, kényszerítve, hogy rám nézzen.
– Sajnálom édes… Nagyon sajnálom, hogy ilyen állapotba kerültél
miattam.
Halványan elmosolyodott és elhúzta a kezét.
– Most nem ez a lényeg. Van nagyobb gondod is, mint az én lelkiállapotom.
Értetlen pillantásomra még hozzátette.
– Lehet, hogy van egy gyereked.
Letettem a villát a kezemből és beletúrtam a hajamba.
– Jövő hét szerdán kell menni a mintalevételre.
– Izgulsz? – kérdezte őszinte érdeklődéssel.
– Jobban félek attól, hogy el foglak veszíteni.
Most ő fogta meg a kezem és szorította meg.
– Nem fogsz elveszíteni, csak egy kicsit lassítsunk le. Most fontosabb
dolgokra kell koncentrálnod, és nekem is van mit átgondolnom. A kiadót sem
hanyagolhatod el, mert Emma kinyír.
 – Gyere ide! – tártam felé a karom.
Egy pillanatra ráncba szaladt a szemöldöke, mintha elgondolkodott volna
azon, hogy szót fogadjon-e. De csak egy pillanatig tartott az egész. Mire kettőig
számolhattam volna, már a karjaimban volt. Megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a
mellkasomból. Szívemet melegség járta át. Szorosan magamhoz öleltem és
mélyen beszívtam az illatát.
– Érzem, hogy bizonytalan vagy az érzéseimet illetően. Igazad van. De ha
az számít valamit, tudd, hogy nagyon szeretlek. Nem tudom, mit hoz a jövő.
Hová tart ez az egész dolog, de téged nem akarlak elveszíteni. Azt már tényleg
nem élném túl.
Mia teste megremegett. Eltoltam magamtól, hogy lássam. Gyönyörű arcát
forró könnyek lepték el. Hüvelykujjammal gyengéden letöröltem őket.
– Ne sírj édes! Minden rendben lesz!
Válaszként még szorosabban simult hozzám. Mikor ujjaival a hajamba túrt,
egy nyögés szakadt fel belőlem. Teste szorosan tapadt az enyémhez. Akart
engem. Éppen annyira, amennyire én is akartam őt. Nem tudtam megálljt
parancsolni tovább magamnak. Ajkaimmal a nyakát cirógattam nyelvem
élvezettel tapogatta ki a lüktető eret. Az ő szíve is olyan vadul vert, mint az
enyém. Forrt a vérem. Kezem a csípőjébe markolt, közelebb húztam magamhoz.
Farkam kőkeményen feszült a nadrágomban. Mia keze kínzó lassúsággal indult
meg a mellkasomon lefelé. Pólómat kissé feljebb húzva körmével végigkarcolt a
hasamon egészen a nadrág korcáig. Ott egy pillanatra megállt, majd egy
határozott mozdulattal benyúlt rámarkolva merevedésemre. Majd eszemet
vesztettem az érintésétől. Testem megremegett, ahogy simogatni kezdett. A szám
újra rátalált az övére.
– Akarlak Mia! Most! – nyögtem a szájába.
Nehezen vettem a levegőt, annyira intenzív volt az érzés, ami elöntött.
Vágy, szerelem, birtokolni akarás. Ebben a pillanatban tényleg nem számított
semmi. Ebben a pillanatban csak én és Mia léteztünk. Kezem a pólója alá siklott,
kitapogatva formás mellét. Benyúltam a melltartó alá és ujjaimmal ágaskodó
mellbimbóját cirógattam. Vad csókunkat egy pillanatra sem szakítottuk meg.
Úgy csókoltuk egymást, mintha sosem lenne elég a másikból.
– Én is akarlak! – nyögte ki.
Itt volt végem. Az összes maradék józan eszem is elment. Csak annyira
szakadtam el szerelmemtől, hogy remegő lábakkal lecsússzak a bárszékről.
Azzal a lendülettel ölbe kaptam és megindultam vele az emeletre vezető lépcsőn.
Gőzöm nincs, hogy jutottunk fel a lépcsőn esés nélkül. Az ágyba már szó szerint
bezuhantunk. Arra azért még tudtam figyelni, hogy ne nyomjam agyon. A ruhát
szinte letéptük egymásról. Csak egy éjszakát nem volt velem, de ez is egy
örökkévalóságnak tűnt. Mikor már meztelenül feküdt alattam, lelassítottam.
Nem egy gyors numerára vágytam, hanem a végletekig ki akartam élvezni
minden percét.
– Gyönyörű vagy! – suttogtam áhítattal, ahogy végigfuttattam a szemem a
párnán szétterülő vörös haján, kipirult arcán, csóktól duzzadt ajkain.
Tengerzöld szemeit az enyémben fúrta. Úgy éreztem, hogy nemcsak a
testemet csupaszította le, hanem a lelkemet is. Ez a pillantás a szívem mélyéig
hatolt, és biztos voltam benne, hogy nem lát mást, csak az iránta érzett
szerelmemet. Kezét a tarkómra csúsztatva lehúzott magához. Ajkaink újabb
csókban forrtak össze. Az előbbi nyers szenvedélyt színtiszta érzékiség vette át.
Kezem vándorútra indult a testén megállapodva a mellénél. Ujjaimmal az egyik
mellbimbóját cirógattam, míg nyelvemmel a másikat. Kezem továbbsiklott az
oldalán, le egészen a combja belső feléig. Egyszerre nyögtünk fel az élvezettől,
mikor ujjaim elmerültek forró nedvességében. Imádtam, hogy mindig ennyire
kész van rám. Két ujjam könnyedén csúszott belé.
– Jake! – sikoltotta a nevem, mikor nyelvem érzékeny csiklóját érintette.
Kapkodva vette a levegőt, édes nyögések hagyták el ajkait. Csípőjét
megemelve tolta közelebb hozzám magát. Minden egyes reakciója növelte az én
vágyamat. Kis idő múlva belemarkolt a hajamba, kényszerítve, hogy ránézzek.
– Kérlek, Jake! Akarlak! Most!
Megeresztettem egy vigyort. Ugyanazokat a szavakat használta, amit nem
sokkal korábban én is. Akarlak! Most! Hát lehet egy ilyen kérésnek ellenállni?
Egyértelműen nem.
Mélyen megcsókoltam és elhelyezkedtem a combja közt. Egy pillanatra
sem vettem le a szemem róla, miközben óvatosan beléhatoltam. Kivártam a
pillanatot, míg teljesen hozzám szokik. Arca kisimult, szemeit lehunyta. Csípőjét
megemelve követelte a folytatást. Lassan mozogni kezdtem. Lábait körém fonta,
hogy még mélyebben tudjon magába fogadni. Testünk egy ritmusra mozgott.
Egyre fokoztam a tempót, éreztem, hogy már nem bírom sokáig.
– Gyerünk édes, élvezz el! – hörögtem.
Nem kellett kétszer mondanom. Alig mondtam ki a szavakat, vad
hullámokban tört rá az orgazmus. Körmeit a hátamba mélyesztette. Hangos
nyögéssel élvezett el. Pár pillanattal később én is követtem. Frenetikus érzés
volt, hogy forró magom elárasztotta bensőjét. Most már azt is tudom, milyen
érzés, ha az ember szerelemmel szeretkezik, és nem csak a puszta vágy hajtja.
Amikor nemcsak a testünk, de a lelkünk is összekapcsolódik. Mia és én most
lettünk igazán egyek. Izzadtan, remegő végtagokkal gördültem mellé.
– Jól vagy? – kérdeztem, miután sikerült normalizálni a légzésemet.
Kisimítottam néhány hajszálat az arcából.
 – Igen – mosolygott.
Hangjából elégedettség és boldogság sugárzott. Viszont volt valami, ami
nem hagyott nyugodni. Hanyatt dőltem, de továbbra sem engedtem el.
Megérezhette a változást bennem, mert felkönyökölt és aggódva nézett rám.
– Mi a baj? Talán… megbántad?
Megrökönyödve néztem rá.
– Dehogyis! Megőrültél? Te vagy a legjobb dolog az életemben.
A mellkasomra vontam és szorosan átöleltem.
– Csak az jutott eszembe, hogy el akarsz menni – fejtettem ki.
Éreztem, hogy megfeszül. Gyengéden simogattam a hátát, úgy folytattam.
– Nehezemre esik, de be kell látnom, hogy igazad van. Ha velem vagy, nem
tudok másra gondolni, csak arra, hogy megérintselek, csókoljalak, benned és
veled legyek. Jelen esetben viszont fontosabb az, hogy lezárjam a múltamat
ahhoz, hogy veled új és tiszta jövőt tudjak építeni. Persze csak ha te is akarod –
tettem hozzá gyorsan.
Apró csókokkal hintette a mellkasomat, majd feljebb tolva magát, az állam.
– Mindennél jobban akarom – súgta, mielőtt megcsókolt.
Mindketten levegő után kapkodtunk, mikor sikerült elszakadnunk egymástól.
– Viszont – nézett rám kihívóan – egy ideig még itt szándékozom maradni.
Szóval… mi lenne, ha nyafogás helyett hasznosan töltenénk az időt?
Az őrületbe kerget ez a nő. Alig egy fél órája voltunk együtt, de megint úgy
kívánom, mintha egy hete nem nyúltam volna hozzá. Megragadtam a karjánál
fogva és egy gyors mozdulattal magam alá gyűrtem.
– Mélységesen egyetértek. Most már csak azt kellene kitalálni, mivel üssük
agyon az időt.
Mia szívből felnevetett. Lehet, hogy szentimentális vagyok, de ez a
legszebb nevetés melyet életemben hallottam. Gyöngyöző kacaja csakhamar
nyögésbe fulladt mikor teljes intenzitással kényeztetni kezdtem. Már elmúlt dél
is, mire kielégülten, szorosan összebújva elaludtunk.

Mia

Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de még éreztem a nap meleg

sugarait a bőrömön mikor felébredtem. Anélkül, hogy kinyitottam volna a
szemem, oldalra nyújtottam a karom, de csak a lepedőt markoltam. Egyedül
voltam. Mélyet sóhajtottam, és a történteken agyaltam. Amikor bevágtam
magam ma reggel a kocsiba és ide rohantam, eszembe sem jutott, hogy a
látogatásom az ágyban fog végződni. Sokkal inkább voltam felkészülve egy
kiadós veszekedésre. Testemen jóleső borzongás futott végig ahogy az elmúlt
néhány órára gondoltam. A körülményeket tekintve csodálkozom, hogy
egyáltalán volt erőnk ilyesmihez, de úgy látszik, a kémia erősebb köztünk, mint
gondoltam. Akaratlanul is vigyorogni kezdtem. Most értettem meg, hogy
köztünk nemcsak egy jól, sőt tökéletesen működő kapcsolat van, hanem mélyen
gyökerező érzések. Az iránta érzett szerelmem mindig is biztos volt. De tudtam,
hogy mit érzett Valerie iránt, és – ha nem is tudatosan –, de hagytam, hogy
közénk álljon. Óriási hibát követtem el, hogy kételkedtem benne. De Jake bízott
bennem, amiért hálás vagyok neki. Az elmúlt néhány órában olyan mértékben
lecsupaszította a lelkét előttem, mint talán még soha. De. Akkor, mikor a
balesetről mesélt.
Tekintetem az ágy végébe dobott pólójára tévedt. Utána nyúltam és
belebújtam. Az ágyból kikelve megkerestem a bugyimat, amit meg is találtam
félig az ágy alatt. Azt is felvettem, és úgy ahogy voltam – kócosan és mezítláb –
Jake keresésére indultam. Nem volt nehéz megtalálni, mert már a lépcsőn
hallottam, hogy a teraszon vitatkozik valakivel. Valószínűleg telefonált, mert
csak az ő hangját hallottam.
– Ne zaklass, kérlek! Ha úgy érzem, hogy találkozni akarok vele, akkor
szólok. De komolyan mondom, hogy ne hívogass!
Lelassítottam a lépteimet. Nem akartam megzavarni. Megvártam, míg
kinyomja a telefont, csak akkor léptem közelebb. Szemem leplezetlenül
legeltettem majdnem meztelen testén. Csak egy szál bokszer volt rajta. Mikor
észrevett, egy észveszejtő mosolyt küldött felém. A térdem megroggyant a
látványtól.
– Szia, édes! – búgta.
Közelebb lépett hozzám és a karjaiba rántott.
– Minden rendben? – kérdeztem aggodalmasan.
Bár mosolygott és lazának tűnt, éreztem a feszültséget, a benne dúló
indulatokat. Nem voltam benne biztos, de volt egy olyan érzésem, hogy
Valerievel beszélt. A következő mondatával ezt meg is erősítette.
– Valerie hívott.
– Mit akart?
– Teljesen rá van kattanva erre a gyerek dologra, és azt akarja, hogy
találkozzak vele.
– Te mit szeretnél? Akarsz vele találkozni? – kérdeztem kíváncsian.
Kicsit elhúzódott tőlem. Tanácstalanul vakargatta a tarkóját.
– Nem tudom basszameg! Halvány lila fingom sincs, hogy mit kellene
tennem.
Akartam valami nagyon bölcset mondani neki, de megint csörögni kezdett a
mobilja.
 – Szevasz, öregem!
A köszönéséből arra következtettem, hogy Alex vagy Brian hívja.
– Minden rendben, jól vagyok. Igen, itt van – nézett rám. – Oké, benne
vagyok. Kell egy kis kikapcsolódás…
– Alex hívott – mondta, miután letette a telefont.
– Bulizni mentek? – kíváncsiskodtam.
– Csak a tesódhoz… De ha úgy döntesz, hogy mégis maradsz… – lépett
közelebb.
Nevetve hátráltam.
– Ne is álmodj róla! Megbeszéltük, hogy tiszta fejre van szükségünk.
– Oké, oké, csak próbálkoztam. De visszatérve az előző témánkhoz,
kérdezhetek valamit?
– Persze.
Megfogta a kezem, és a kanapéhoz vezetett. Finoman lehúzott, mintegy
jelezve, hogy üljek le. Kezembe nyomott egy kisfiút ábrázoló képet.
– Ő az, ugye? Valerie kisfia.
– Igen. Bobbynak hívják.
Tovább néztem a képet. Próbáltam valami hasonlóságot felfedezni közte és
Jake között. Kék szemei huncutul tekintettek a kamerába, vöröses hajában
csillogott a napfény. Pufók arcocskáján vidám mosoly játszott. Összeszorult a
szívem a kép láttán. Annyira édes ez a fiúcska. Sajnáltam, hogy ilyen fiatalon
kell az anyja hülyeségével szembesülnie.
– Mit szeretnél kérdezni? – kérdeztem csendesen.
Szemem sarkából őt figyeltem. A képet nézte.
– Olyan fura ez az egész – kezdte. Bizonytalanság csendült ki a hangjából.
– Nézem ezt a képet. Ezt a kisfiút, aki lehet, hogy az én vérem… mégsem érzek
semmit. Ha én vagyok a vér szerinti apja, nem kellene valami láthatatlan
köteléknek, vagy mi a francnak lennie köztünk? Tudod, mint a nőknél a hatodik
érzék, vagy mi a fene.
– Nem tudom. Ez az egész az apáknál másképp működik, mint az anyáknál.
Apa sem volt az a tipikusan apa figura a bátyám születésekor. Annak ellenére,
hogy ő végigkísérte a terhességet, kellett egy kis idő, mire felfogta, hogy
gyereke van. Te meg nem hogy a terhességet nem kísérted végig, de még majd
három év ki is maradt. Tök normális, hogy nem tudod, mit érezz. Egyébként
szeretnéd, ha a te gyereked lenne?
– Nem tudom – vonta meg a vállát. – Ha ez nem változtat a mi
kapcsolatunkon, akkor igen, azt hiszem, szeretném.
Elszorult a torkom. Nem vagyok benne biztos, hogy el tudnék egy gyereket
szakítani az apjától. Képes lennék lemondani a szerelemről a gyerek boldogsága
miatt? Bobbynak családban kell felnőnie. Az anyjával és az apjával. Az anyja
pedig nem én vagyok. Borús gondolataimból Jake mélyről jövő sóhaja szakított
ki.
– Sejtettem.
Értetlenül néztem rá.
– Mit?
– Elhagynál, ha kiderülne, hogy Bobby az én gyerekem – ez inkább
megállapítás volt, mint kérdés.
– Ennyire látszik?
– Jól ismerlek… Basszameg Mia! Megmondtam, hogy nem akarlak
elveszíteni! – csattant fel hirtelen. – Ezen nem változtat az sem, hogy van egy
gyerekem. Megértetted?
Megmarkolta az állam, hogy maga felé fordítsa az arcomat.
– Jól jegyezd meg amit most mondok, mert nem akarom többször
elmondani. Senki nem választhat el tőled! – tagoltam lassan a szavakat. – Érted?
Senki!
– De annak a gyereknek családra van szüksége – próbáltam ésszerűen
gondolkodni.
– Akkor mi leszünk a családja. Nem ő lenne az első gyerek, akit külön
nevelnek a szülei. De erről majd ráérünk akkor beszélni, ha megvan az
eredmény. Nagy valószínűséggel nem is az enyém.
– Mitől vagy ebben olyan biztos?
– Egyáltalán nem vagyok benne biztos, de ezt súgják az ösztöneim.
Egyébként nem tudom, hogy mondtam-e már, de rajtad sokkal jobban áll ez a
póló, mint rajtam. Eszméletlen szexi vagy.
– Te meg hihetetlen – nevettem.
– Aha! Hihetetlenül kanos vagyok melletted – dünnyögte a nyakamba.
– Nem akarom, hogy elmenj! – szajkózta Jake már sokadjára.
– Ezt már megbeszéltük – válaszoltam fésülködés közben.
A hálóban voltunk. Jake az ágyon ülve figyelte készülődésemet. Már későre járt,
odakint is besötétedett.
– Jó, de akkor hadd vigyelek el!
– Kocsival jöttem.
A szemem sarkából láttam, hogy felpattant és néhány gyors lépéssel mellettem
termett.
– Megint ezt csinálod – oldalra billentett fejjel behatóan vizslatott.
– Mit? – kérdeztem értetlenül. Tényleg fogalmam sem volt róla.
– Tartod a távolságot, és ez kurvára nem tetszik.
Letettem a hajkefét és felé fordultam. Karjaimat a nyaka köré fontam és
hozzábújtam. Azonnal reagált az érintésemre. Keze a derekamra csúszott és
szorosan tartott. Lábujjhegyre emelkedtem és nyomtam egy lágy csókot telt
ajkaira.
– Mi lenne, ha én vinnélek el? Kiraklak a bárnál, Alex vagy Brian pedig
hazahoz. Vagy fogsz egy taxit.
Elgondolkodott az ajánlatomon, de aztán csak rábólintott.
– Rendben, legyen így.
Tíz perc múlva már a kocsiban ültünk, és Andy bárja felé vettem az irányt.
Alig bírtam visszafojtani a mosolyomat. Jake egyértelműen nem bízik az én
Katicabogaramban. Az utat viszonylag csendben tettük meg. Én a vezetésre
koncentráltam, Jake pedig szemmel láthatóan elmerült a gondolataiban.
Sejtettem, hogy mi járhat a fejében. Egy óra múlva megálltam a bár
parkolójában. Már messziről kiszúrtam a másik két srác kocsiját. Kiszálltam,
Jake követett.
– Gyere ide! – nyújtotta felém a kezét.
Megfogtam, mire a karjaiba húzott.
– Írj egy üzenetet, ha hazaértél, oké?
– Oké.
Lehajolt és megcsókolt. Mélyen, hosszan és forrón.
– Most menj! Engem már úgyis várnak.
– Érezd jól magad – búcsúztam.
Beszálltam az autóba és sajgó szívvel elhajtottam. A visszapillantó tükörben még
láttam, hogy Jake utánam néz.
 19. fejezet
Jake

Egy hét telt el azóta, mióta utoljára láttam Miát. Egy borzasztóan hosszú és
fárasztó hét. Kicsit szégyelltem is magam amiatt, hogy így elhanyagoltam. Pedig
szegénykém keresett egy párszor. De egyszerűen meghalni nem volt időm. Most
viszont aggódom egy kicsit, mert már vagy két napja nem jön tőle semmi.
Hiányzik. Minden ami Miát testesíti meg. Továbbra sem jött be az irodába, pedig
reménykedtem benne, hogy meggondolja magát. Szerettem volna már látni.
Megölelni. Érezni az illatát. Hallani a hangját. Meg volt a mintavétel is. Valerie
kisfia egész aranyos kölyök. Próbáltunk haverkodni és majd mindennap
találkozunk. Még mindig nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy akár az én
gyerekem is lehet. Ha őszinte akarok lenni, Valerienek és Bobbynak nagy
szerepe van abban, hogy elhanyagoltam Miát. Lesz mit jóvátennem nála, az
egyszer biztos. Hirtelen kivágódott az irodám ajtaja, és Alex rontott be rajta.
– Hallom haver, újabban a kis családoddal töltöd az idődet – hanyagul
ledobta magát a sötét kanapéra és várakozón nézett.
– Neked is Szia! – flegmáztam.
– Ne dumálj mellé! Nyögd ki, hogy mi van. Kibékültetek?
Leraktam a kezemben lévő mappát az asztalra, és összefontam a karomat a
mellkasom előtt.
– Nem a családom és nem békültünk ki. Csak próbálom normális mederbe
terelni a helyzetet. Elolvastam Val könyvét, és elég sokat beszélgettünk az utóbbi
időben. Én is hibás vagyok abban, hogy a dolgok oda fajultak, ahova, nem
fogom kivonni magam a felelősség alól.
– És kezdesz már kilábalni az érzelmi gödörből? – kérdezte együttérzően.
Jelen helyzetben Alex az egyetlen, aki igazán meg tud érteni. Ő is élt át hasonlót.
– A nagy lószart! – frusztráltan álltam fel az asztalom mögül.
Mint egy ketrecbe zárt vad, róni kezdtem a köröket a krémszínű szőnyegen.
– Szeretem Miát! – tört ki belőlem. – Az életemnél is jobban, de azt sem
tagadhatom, hogy Valerie visszatérése olyan érzéseket szabadított fel bennem,
amiről azt hittem, hogy már nem is léteznek.
Alex odalépett elém és megállított.
– Értelek öreg. De Mia meg szenved a bizonytalanságtól. Keresett többször
is, de mivel nem reagáltál, feladta. Ezért mondjuk, én is haragudhatnék rád…
Sőt! Haragszom is! Az én hívásaimra se válaszoltál, Brian meg elküldött a
faszba miattad. Várj! Mit is mondott? Megpróbálom szó szerint idézni: Nem
vagyok a pszichológusa, hogy tudjam mi zajlik benne. Ha annyira érdekel, akkor
menj és kérdezd meg tőle, aztán mondd el nekem is!
– Teljesen idióták vagytok! – fortyantam föl. – Nincs nekem semmi bajom,
csak éppen egy nagy katyvasz az életem és próbálok kimászni belőle.
– Jól van, oké, ne húzd fel magad! Miára visszatérve. Tudd, hogy hazament
az anyjáékhoz, és egy darabig nem is jön vissza. Ha tényleg szereted azt a lányt,
akkor kurva gyorsan kuncsorogd vissza magad, mielőtt még teljesen lemondana
rólad.
– Te beszéltél vele?
– Nem. Amit tudok, azt Karinától hallottam. Ja, egyébként azt üzeni, ha
nem hozod helyre a dolgokat, ne kerülj a szeme elé, mert meg fog fojtani.
Képes lenne rá. Halvány mosoly futott át az arcomon.
– Ti hogy álltok? Egész jól összemelegedtetek, nem?
Most Alex nézett teljesen tanácstalanul rám.
– Ja, összemelegedtünk. Csak éppen ezzel az összemelegedéssel nem tudok
mit kezdeni.
– De hát tetszik neked, nem?
– Az nem kifejezés. Teljesen odavagyok érte. És ez itt a gond. Nem tudok
mit kezdeni ezzel az érzéssel. Attól félek, el fogom cseszni, mielőtt még bármi
történne köztünk.
Döbbenten néztem rá.
– Úgy érted…
– Úgy. Még nem feküdtünk le egymással. De ha ezt el mered mondani
bárkinek is, én is kinyírlak!
– Nyugi, nem árullak el! De ezt még nekem is meg kell emésztenem. Hetek
óta koslatsz egy nő után, és még nem döntötted meg. Döbbenet!
– És akkor most ki is az idióta? Karina más, mint a többi. Érzékeny, édes,
kedves. Mindent jó vele csinálni. Teljesen odavagyok érte, de félek megint
szerelembe esni. Nem akarom ennek a lánynak összetörni a szívét. Amikor
utoljára voltam szerelmes, annak is katasztrofális vége lett.
– Nem minden nő olyan, mint Wanda – mondtam nagy bölcsen.
– Lehet, de én nem tudok bízni egyikben sem.
– Ezúttal meg kellene próbálnod.
– Hát nem is tudom… Lehet, hogy igazad van.
Testvériesen megveregettem a vállát.
– Mit ne mondjak, eléggé el vagyunk mi ketten cseszve.
Alex felröhögött.
– Ezért vagyunk a legjobb barátok cimbora. Elmenjünk este Andyhez?
Szükségem van egy kis lazításra csajok nélkül.
– Ajjaj! A baj nagyobb, mint gondoltam. Alex Hooper csajok nélkül akar
lazítani. Brian ezen halálra fogja magát röhögni – poénkodtam.
Alex elővette a telefonját, és felhívta Briant.
– Csak úgy halkan jegyzem meg, hogy három ajtóval arrébb van az irodája.
Erre olyan pillantást vetett rám, mintha elment volna az eszem.
– Felejtsd el! Nem akarok még egyszer arra benyitni, hogy Emmát döngeti.
– Attól nem kell félned Alex – lépett be Brian elkapva az utolsó mondatot.
– Azóta az eset óta Emma betiltotta az irodai szexet. Csak, hogy tudd sógor, ezt
rád is ki fogja terjeszteni.
– Á, pont téged akartalak hívni – fordult meg Alex.
– Láttam mikor jöttél, és sejtettem, hogy még itt vagy. Bár igazából azért
jöttem, hogy figyelmeztesselek Jake.
– Mégis mire? – húztam össze a szemöldököm.
– Emma baromi zabos rád.
– Miért? Mit tettem már megint?
Komolyan mondom, kezd a tököm tele lenni, hogy mindenki haragszik rám
valamiért. Még a saját húgom is, csak azt nem tudom, hogy miért.
– Semmit. És pont ez a gond. Mia ugyanis megpendítette a felmondás
lehetőségét.
– Mi a fasz? – kaptam fel a fejem. – Ugye most csak szórakozol velem?
Brian tagadólag megrázta a fejét.
– Sajnos nem.
– Beszélnem kell Miával! – felkaptam a telefont az asztalról és kikerestem a
szerelmem telefonszámát. – Négyszemközt – tettem még hozzá.
A srácok vették a lapot, és kioldalogtak az irodámból. Végre magamra
maradtam. Rányomtam a hívás gombra és reménykedtem.
Egy kicsit igazából nagyon féltem attól, hogy fog reagálni arra, hogy majd
egy hét hallgatás után felhívom. Tudom, hogy bántottam a hallgatásommal, de
hát ő akart távolságot. Na jó, valószínűleg nem erre a fajta távolságra gondolt,
hogy gyakorlatilag rá se hederítek. Egy seggfej vagyok. Már megint, pedig most
pont nem akartam az lenni.
Már percek óta csengettem, de semmi válasz. Csalódottan tettem le a
telefont. Magam elé révedtem. A telefon pittyegése térített észhez. Üzenetem
érkezett. Megfordult a fejemben, hogy nem foglalkozom vele, de aztán mégis a
készülék után nyúltam. Nagyot dobbant a szívem, mikor Mia neve tűnt fel
előttem. Sietve nyitottam meg az üzenetet.

Mia: Vezetek. Később hívlak.

 Gondolkodás nélkül válaszoltam vissza.

Én: Rendben. Vigyázz magadra!

Rányomtam a küldésre, és visszadobtam a telefont az asztalra. A nap

hátralévő részében igyekeztem a munkára koncentrálni. Nehezen ment, de azért
sikerült néhány feladatot teljesen befejeznem. Hogy a titkárnőm se unatkozzon,
behívtam, hogy kiosszam a feladatait. Már éppen végeztem, amikor csörögni
kezdett a mobil. A hívó fél láttán görcsbe rándult a gyomrom. Intettem
Melindának, hogy távozhat.
– Szia! – szóltam bele izgatottan.
A szívem majd kiugrott a helyéről. Nem tudtam, hogy mire számítsak és ez
félelemmel töltött el.
– Szia! – szíven ütött kissé fásult hangja.
Félelmem azonnal aggodalomba csapott át.
– Mia! Minden rendben? Jól vagy?
– Jól vagyok, ne aggódj! Veled minden rendben? Nem beszéltünk
mostanában. Megértem, hogy elfoglalt vagy…
– Mia! – szakítottam félbe.– Sajnálom, hogy nem jelentkeztem és
bizonytalanságban hagytalak. Találkozzunk és beszélgessünk. Látni akarlak!
– Nincs ennek semmi értelme Jake! – fakadt ki. – Te meg én… Szóval
tudom, hogy az utóbbi időben sokat vagy Valerievel és a gyermekével. Nincs is
ezzel semmi gond. Nektek múltatok van, amit rendbe kell tenni. Ami, ha
másképp alakul, akkor most boldog párként élhettek egy gyönyörű gyermek
szüleiként…
Rossz érzésem támadt. Baromi rossz, és ez az érzés megőrjített. Hallottam,
hogy szipog, hangja elcsuklott. Sírással küszködik. Ezektől az apró,
félreérthetetlen neszektől elszorult a torkom. Sejtettem, hogy mit akar mondani,
de nem akartam hallani. Vadul róttam a köröket és a nyakkendőmet rángattam,
hogy levegőhöz jussak.
– Mia, ugye nem arról beszélsz, hogy szakítasz velem? – kérdeztem
kétségbeesetten. – Hogy a picsába jutottunk el idáig? Oké, tudom, hogy
elhanyagoltalak az utóbbi időben, de ez még nem ok arra, hogy szakíts!
Szeretlek, és azt hittem, hogy te is szeretsz!
– Szeretlek. Pont ezért engedlek el. Neked nem mellettem van a helyed,
hanem a gyereked mellett.
– Még semmi nem biztos. Egyáltalán nincs arra garancia, hogy Bobby az én
gyerekem.
Hallottam, hogy kifújta az orrát, mielőtt válaszolt volna.
– Láttalak vele Jake! – mondta olyan halkan, hogy alig hallottam. – Láttalak
benneteket. Én is ott voltam abban az étteremben aznap, mikor a tesztet
csináltátok. Úgy mentél el mellettem, hogy észre sem vettél.
Bassza meg! Emlékszem arra a napra. A teszt után elvittem Valt és a
gyereket ebédelni egy kórház közeli étterembe. Val ragaszkodott hozzá, hogy
töltsünk együtt még egy kis időt, én idióta, meg belementem. Álmomban nem
jutott volna eszembe, hogy Mia is abban az étteremben lehet.
– Sajnálom! Annyira sajnálom! De ne hozz elhamarkodott döntést!
Beszéljünk Mia! Találkozzunk!
– Én is sajnálom Jake! Sokkal nehezebb ez így, mint gondoltam. Isten
veled!
Alig jutottak el hozzám Mia szavai. Nem lehet így vége. Mondok jobbat!
Kurvára nem lehet vége sehogy sem. Gombóc nőtt a torkomban, szememet
könnyek égették. Nem sírtam amikor meghalt a kedvenc kutyám. Nem sírtam
amikor Valeriet gyászoltam. De most, hogy Mia elhagyott, legszívesebben
zokogtam volna mint egy kisgyerek.
– Várj Mia! Ne tedd le! Odamegyek hozzád és beszéljük ezt meg! – fogtam
könyörgőre.
Az sem fordult még elő velem, hogy könyörögjek egy nőnek, de érte, miatta még
ezt is megtettem.
– Anyámnál vagyok, egy darabig itt is leszek. Nem szeretném, ha idejönnél.
– Ezzel még nincs vége drágám! Nem fogom hagyni, hogy ilyen
egyszerűen kilépj az életemből!
– Vigyázz magadra Jake! – mondta búcsúzóul és bontotta a vonalat.
Feldúltságomban a készülékre meredtem, majd teljes erőből falhoz vágtam.
Nem! Nem! Ez nem történhet meg! Nem veszíthetem el azt a nőt, akit a világon a
legjobban szeretek!
Mikor azt mondta, hogy azért enged el, mert szeret, úgy éreztem, a szívem
tépi ki. Még akkor sem éreztem ekkora fájdalmat, amikor azt hittem, hogy
megöltem két embert.
– A rohadt életbe! A rohadt büdös életbe! – káromkodtam.
Ujjaim a hajamba martak mielőtt még mást is összetörnék. Legszívesebben
tomboltam volna, de nem akartam jelenetet az irodában. Le kell higgadnom,
hogy tisztán tudjak gondolkodni. A bárpulthoz léptem és töltöttem egy italt
magamnak. Jó nagyot kortyoltam. Most kivételesen jól esett, hogy a whisky
végigmarta a nyelőcsövemet. Bassza meg! Még a piáról is Mia jut az eszembe.
Azóta a nap óta amikor utoljára járt nálam, nem ittam. Azt hiszem, ez ma
változni fog. A telefonom romjai közül előkotortam SIM kártyát és a tárcámba
tettem. Remélem, hogy legalább ez nem sérült meg. Kifelé menet utasítottam
Melin-dát, hogy szerezzen nekem egy új készüléket és küldesse a házamba. A
nap hátralévő részében otthon leszek, és csak akkor keressenek, ha ég a ház. A
liftre vártam, mikor Emma sietett a folyosón felém a telefonját lóbálva.
– Jake, Jake! Várj egy pillanatot! – lihegte.
– Mi van? – mordultam rá.
Imádom a húgomat, de most nem vágytam a társaságára. Szúrós tekintettel
nézett rám, de nem tett megjegyzést.
– Anya akar veled beszélni. Téged nem ért el.
Egy másodpercre lehunytam a szemem, és vettem egy mély lélegzetet. Na,
már csak ez hiányzott! Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy bevetem
magam az időközben megérkező liftbe és egy szó nélkül eltűnök. De őszintén
szólva, nem akartam anyát magamra haragítani. Kelletlenül nyúltam a telefon
után.
– Hallgatlak anya! – szóltam bele.
– Most értesültem arról, hogy Valerie életben van – vágott bele a közepébe.
– Miért nem szóltál?
– Mert nincs jelentősége – válaszoltam hanyagul.
– Már, hogy a fenébe ne…
– Anya! – szakítottam félbe a szóáradatot. – Összetört a telefonom. Ha
szereztem másikat, akkor felhívlak és beszélünk. Rendben?
– Jó, legyen így fiam. – egyezett bele. – És Mia? Ő hogy viseli ezt?
Remélem minden rendben köztetek.
– Anya, később jó? Most mennem kell!
Gyorsan elköszöntem, hogy esélye se legyen újabb kérdéseket feltenni.
Visszaadtam Emmának a telefont. Újra nyomkodni kezdtem a hívó gombot.
– Hova mész? – kérdezte Emma némi éllel.
– Haza.
– Ilyenkor? Történt valami?
– Mia elhagyott – bukott ki belőlem.
– Valerie miatt, ugye?
– Igen, de ne beszéljünk most erről Em. Csak egyedül akarok lenni, hogy
nyugodtan tudjak gondolkodni. Ha bármi van, otthon megtaláltok.
– Vigyázz magadra és ne csinálj semmi hülyeséget – búcsúzott el.
Fásultan léptem a liftbe. Ennek a sok szarnak már sosem lesz vége? Tényleg
olyan nagy kérés, hogy végre boldog legyek a nővel, akit szeretek? De nem!
Ezúttal Jake Lenox nem adja fel harc nélkül. Nem fogom hagyni, hogy a szerelem
megint kicsússzon a kezeim közül. Ezzel az elhatározással vágtam be magam az
autóba.
 Baromira nem volt kedvem, de este mégis elmentem a srácokkal a
megbeszélt találkozóra. A hangulat köztem és Mia bátyja között enyhén szólva is
feszült volt. Olyan szemekkel méregetett, mint aki meg tudna fojtani egy kanál
vízben, vagy legszívesebben beverné a pofámat. Igazából fel voltam rá készülve,
hogy orrba fog vágni, de azért nem szerettem volna, ha tényleg meg is történik.
A szokásos asztalunknál ülünk és a sörünket bűvöljük.
– Nem tudom, hogy mi a fene történt közted és a húgom között, de már az
elején megmondtam, hogy a szart is kiverem belőled, ha szomorúnak látom
miattad – Andy éles hangja fenyegetésként telepedett le közénk.
Brian és Alex a mondat hallatán azonnal letették az üveget a kezükből.
Ugrásra készen figyelt mindkettő. Andy valamivel nyugodtabban folytatta.
– Csak azért nem ütlek meg, mert Mia kifejezetten kérte, hogy ne bántsalak.
Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Észre se vettem, hogy annyira
befeszültem, hogy még levegőt sem vettem.
– Szereted? – szegezte nekem a kérdést.
Nem kellett megkérdeznem, hogy kire gondol. Az enyémbe fúrta a
tekintetét. Nyilvánvaló volt, hogy az őszinteségemet vizslatta.
– Igen – vágtam rá gondolkodás nélkül.
Hümmögött egyet, és komótosan belekortyolt a sörébe. Legszívesebben
ráförmedtem volna, hogy bökje már ki, hogy mit akar. Mert, hogy akart valamit,
az holtbiztos. Belül rettegtem attól, hogy azt fogja kérni, hagyjam békén Miát.
Tűnjek el az életéből. Bármit kérhet tőlem, de ezt nem. Nem fogom feladni.
– Vissza akarod őt kapni?
Újabb kérdés. Esküszöm, az idegeimmel játszik ez a faszi.
– Igen.
Nem igazán tudtam, hogy mi mást mondhatnék erre. Persze, hogy vissza
akarom szerezni, csak még azt nem tudom hogyan. Tervem az még nem volt,
csak az elhatározás. Az is valami.
– Jó – bólintott, és újból meghúzta a sörét.
Tényleg mindjárt felrobbanok. Mielőtt még valami baromságot mondok
vagy teszek, én is meghúztam a sörömet. Alex és Brian érdeklődve figyelték az
eseményeket.
– Nem tudom, hogy mi a bánatért, de kedvellek Lenox! Mia vasárnap jön
vissza anyánktól. Addig hagyj neki időt.
– Kösz Andy! – igyekeztem zavaromat leplezni.
Nem számítottam a beszélgetés ilyen fordulatára. Legyintett egyet.
– Ne köszönd. Arról nem biztosíthatlak, hogy a testvérem visszamegy
hozzád. Azt már neked kell megoldanod! Ó, te jó ég! Még meg sem született a
gyerekem, de már most egy szentimentális barmot csinált belőlem. Csak, hogy
tudd Lenox! Néhány héttel ezelőtt még Mia kérésének ellenére is bevertem
volna a hülye fejedet!
Elvigyorodtam.
– Na, ebben biztos vagyok!
– Hogy bírod a terhességet? – kérdezte hirtelen Brian.
Andy gyorsan körbenézett, nehogy a neje a közelben legyen, majd egy
kissé előrehajolt, mintha valami nagy titkot készülne elárulni.
– Nehéz. Kurva nehéz. A hangulatváltozásairól és a reggeli rosszulléteiről
már nem is beszélve. Egyetlen jó dolog van benne. Állandóan szexelni akar –
vigyorgott.
– Szóval élvezed – vonta le a következtetést Alex.
– Imádom! Főleg a szexet.
– Nem lehetne mellőzni a szex témát? – nyögtem fel – Ha nem vettétek
volna észre éppen csaj problémával küzdök.
– Az a te bajod öreg! – flegmázott Brian. – Vedd elő a legjobb barátnődet,
aki mindig veled van.
Értetlen pillantásomra elröhögte magát.
– A kezedet tökfej!
Na, ezen már mindenki röhögött. Kivéve engem. Én nem találtam olyan
viccesnek.
– Idióta – morogtam a sörömbe. – Egyébként is, miért érdekel téged ennyire
Andy szexuális élete a terhes feleségével? Ez annyira perverz.
– A húgod gyereket akar. Csak kíváncsi vagyok.
Ezt úgy mondta, mintha csak az időjárásról beszélgetne. Nekem bezzeg a
torkomon akadt az ital. Még Alex is kikerekedett szemekkel nézett rá.
– Hogy mi? – kérdeztük szinte egyszerre.
– Jaja! Már egy ideje ezzel nyaggat. Pontosabban azóta, mióta kiderült Judy
terhessége. Babaprojektet akar a csajom, hát megkapja.
– Aztakurva! Nagybácsi leszek!
Andy figyelmeztetően emelte felém a mutatóujját.
– Ne feledd Lenox! Már az én gyerekemnek is a nagybátyja vagy!
– Akkor is, ha Mia nem jön vissza hozzám?
– Akkor is! – állította határozottan. – Mia miatt meg ne aggódj, csak legyél
ügyes. Szerelmes beléd, csak most össze van zavarodva. Hagyd, hogy
gondolkozzon egy kicsit.
– És én? – csattant fel Alex. – Én kinek leszek a nagybátyja? Ez itt –
mutatott rám – kétszeresen is nagybácsi lesz. De én? Tudjátok, hogy úgy
szeretlek benneteket, mintha a testvéreim lennétek...
Brian átnyúlt az asztal felett és megpaskolta az arcát.
 – Te, Alex, te mindannyiunk gyerekének leszel a nagybátyja.
Alex elégedetten vigyorogva húzta meg a sörét.
– De ha már itt tartunk! – Brian most felém fordult. – Szükségem lenne arra
a wellness hétvégére, amivel még lógsz nekem. Meg akarom lepni Emmát.
Esküvő a láthatáron! Persze csak ha igent mond.
– Meg akarod kérni Emma kezét? – kérdezte hitetlenkedve Alex.
– Igen. Úgy gondolom, hogy épp itt az ideje. Megházasodom, srácok!
Felálltam, hogy meg tudjam ölelni az egyik legjobb barátomat.
– Sok boldogságot nektek. De nagyon vigyázz ám rá, mert mint a bátyja,
mindig mellette leszek és figyelni foglak!
– Ne aggódj tesó, eddig is jó kezekben volt!
Alex és Andy is gratulált neki.
– A legénybúcsút bízzátok csak rám! – ajánlkozott Alex.
Brian azonnal tiltakozva felemelte a kezét.
– Szó sem lehet róla haver! Nem akarom úgy végezni, mint a
Másnaposokban. Emma meg is ölne mindannyiunkat!
– Van benne valami! – értettem egyet vigyorogva.
Néhány óra múlva, oldott hangulatban, kissé kapatosan taxiba vágtuk
magunkat és hazamentünk. Az üres lakásba lépve nem jutottam el csak a
kanapéig. Arccal előre dőlve a puha anyagba estem és mély, álomtalan álomba
merültem.

Mia

A szülői ház nappalijában tespedtem már egy hete. Ez alatt az egy hét alatt,
illetve az ominózus telefonbeszélgetés óta nem beszéltem Jake-el. Nem hívott.
Nem üzent. Örülnöm kellett volna, hogy sikerült megmentenem egy családot. De
nem így volt. Őrülten szenvedtem a hiányától. Nagy volt a kísértés, hogy
felhívjam, vagy üzenetet írjak. De már az is megfordult a fejemben, hogy
elmegyek hozzá. Nem! Teljesen elment az eszem! Láttad őket az étteremben. Az
a kisfiú majomszeretettel csüngött Jake-en. Annyira egyértelmű volt, hogy egy
apa-fia párost látok. Ráadásul ő is leplezetlen csodálattal nézett a gyerekre.
Annyira, hogy még engem sem vett észre.
Egyfelől boldog voltam, hogy apa és fia megtalálták egymást. Hogy Valerie
életben van. Másfelől viszont majd megszakadt a szívem. Keserédes
gondolataimból anya kedves hangja szakított ki.
– Mia kislányom! El kell mennem vásárolni. Elkísérsz?
Nem sok kedvem volt hozzá, de depizni sem akartam tovább. Tétován
bólintottam.
 – Végülis... elmehetek.
– Ez a beszéd! Tedd magad rendbe és tíz perc múlva indulunk! – adta ki a
parancsot.
Felmentem a szobámba, és magamra kaptam egy normálisabb ruhát. A
hajamat csak az ujjaimmal igazítottam meg. Percre pontosan tíz perc múlva,
nulla lelkesedéssel vártam anyát a kocsinál.
A bevásárlás viszonylag nyugodtan telt. Leszámítva azt a pár ismerőst,
akivel a hipermarketben találkoztunk. És persze valami titokzatos oknál fogva
mindenkit a hogy létem érdekelt. Udvariasan mosolyogva közöltem: Köszönöm,
jól vagyok! Belül azonban tomboltam és visítoztam, hogy hagyjanak már békén,
nem látják, hogy szenvedek? Anya pletykálkodása némileg enyhített
nyomoromon. Így tudtam meg például, hogy a gimi ribancaként ismert Kitty
Wolasek megállapodott. Férjhez ment valami bankárhoz, és az első gyermeküket
várják. Szívből gratulálok! Jó nekik! – gondoltam szarkasztikusan.
Arra a kérdésemre, hogy mi a jó bánatért vásárolja fel a fél boltot, csak
megvonta a vállát és lazán közölte, hogy vacsoravendégeink lesznek.
– Mégis kicsoda? Andyék jönnek át?
Furcsállottam volna, lévén, hogy még csak péntek van. Vasárnap előtt csak
akkor jönnek anyáékhoz, ha valamilyen ünnep van. Márpedig, akárhogy
erőltettem az agyam, nem jutott eszembe semmilyen alkalom. Anya feszülten
rágcsálta az alsó ajkát.
– Anya! Kik jönnek vacsorára hozzánk?
– Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni...
Ajjaj! Ha így kezdi, akkor nem igazán fogok örülni.
– ...Jake szülei lesznek a vacsoravendégeink – fejezte be a mondatot.
Leesett az állam. A döbbenettől csak tátogni tudtam. Lecövekeltem a bolt
közepén, és nem érdekelt, hogy az embereknek kerülgetniük kellett. Még a
rosszalló pillantásokat is sikerült lesöpörnöm magamról.
– Hogy... hogy mit mondtál? Azt hiszem nem jól hallottam – hebegtem,
amint sikerült visszanyernem a hangomat.
– Jaj kislányom, ne itt beszéljük ezt meg.
– Te szórakozol velem? – csattantam fel, majd halkabban folytattam. –
Anya! Most komolyan! Két nappal ezelőtt szakítottam a fiúmmal, erre te
meghívod a szüleit vacsorára?
– Mégis mit tehettem volna? Ők kerestek meg. Igazából szerintem csak
téged akarnak látni.
– Ezt nem hiszem el! – morogtam. – Komolyan, nem hiszem el!
– Mia! Szedd össze magad lányom! – korholt anyám összevont
szemöldökkel. – Ne viselkedj úgy, mint egy hisztis picsa! Nem erre neveltelek!
 Anyám kirohanásától köpni-nyelni nem tudtam. Huszonhat éves vagyok, de
még sosem beszélt így velem. Hitetlenkedve néztem rá, majd kitört belőlem a
nevetés. Anya is elnevette magát, majd intett, hogy irány a pénztár. Szatyrokkal
megpakolva ballagtunk a kocsihoz. Egy kósza gondolat kúszott be a fejembe,
amitől nem tudtam szabadulni. Oldalról anyára sandítottam.
– Jake nem jön, ugye? – kérdeztem tétován.
Anya megrázta a fejét.
– Nem hinném. Szeretnéd, ha jönne?
Olyan váratlanul ért a kérdése, hogy hirtelen nem is tudtam, mit
válaszoljak. Hogy szeretném-e? Persze. Csak azt nem tudom, hogyan tudnék a
szemébe nézni. Anyának végül csak ennyit mondtam.
– Nem.
Bazsalyogni kezdett az orra alatt.
– Most meg mi van? – csattantam fel élesen.
– Nekem hazudhatsz kislányom, sőt, magadnak is, de a szívednek soha.
Nem igazán értettem, hogy mit akar ezzel mondani, de nem mertem
rákérdezni. Féltem a válaszától. Féltem, hogy megerősít abban, hogy hibát
követtem el. Egyre jobban az volt az érzésem ugyanis, hogy elhamarkodott
döntést hoztam. A kegyelemdöfést este meg is kaptam.
Anya izgatottan készülődött az esti vacsorához. Teljesen úgy viselkedett,
mintha legalábbis az angol királynő jönne hozzánk vacsorára. Apával a
konyhaajtóban álltunk, és anyát figyeltük. Néhány perc bámészkodás után
rájöttünk, hogy feleslegesek vagyunk. Sokatmondó pillantást váltottunk apával,
majd a hűtőhöz lépve kivett két sört és intett, hogy kövessem. Mosolyogva
konstatáltam, hogy anya az egészből nem vett észre semmit. Kellemes idő lévén
kiültünk a kertbe. Nem is emlékszem már rá, hogy mikor söröztem utoljára
apámmal. Talán a bátyám esküvőjén. Az emlék mosolyt csalt az arcomra. Ember
még nem volt úgy berúgva esküvőn mint mi. Főleg, hogy apa mindig tudott
mértéket tartani. Sosem láttam részegnek. Becsiccsentve már igen, de
csontrészegnek soha.
– Min mosolyogsz? – kérdezte.
Összekoccintottuk az üvegünket, és nagyot húzott a söréből.
– Csak az jutott eszembe, amikor utoljára ittunk együtt.
Apa fájdalmas grimaszt vágott.
– Ne is emlékeztess! Anyád azóta is piszkál vele.
Összenéztünk és elnevettük magunkat. Kis időre néma hallgatásba burkolóztunk,
majd apa ismét felém fordult.
– Kislányom! Ha nem akarsz találkozni Jake szüleivel, akkor nem kell!
Nem tudom, mit akarnak, minek jönnek ide, de nem akarom, hogy emiatt rosszul
érezd magad.
Elérzékenyülve néztem rá. Átnyúlva az asztal felett megfogtam a kezét és
megszorítottam. Apa sosem volt az az ember, aki mindenáron bele akart volna
szólni a gyerekei életébe. Mindig azt vallotta, hogy a saját kárunkon tanuljuk
meg a leckét. De amikor szükség volt rá, mindig ott volt és megvédett, segített
minket.
– Semmi gond apa. Most már, hogy őszinte legyek, kíváncsi is vagyok,
hogy mit akarnak.
– Legyen, de ha úgy érzed, hogy elég volt, csak szólj és segítek a
szökésben.
– Megbeszéltük – vigyorogtam rá.
Mint aki jól végezte dolgát, hátradőlt a székében és tovább kortyolgatta a
sörét élvezve a napsütést és a nyugalmat.
Hamar elérkezett az este. Talán túlságosan is hamar. Pontban hét órakor
megszólalt a csengő. Az éles hang hallatán elfogott az idegesség.
– Lányom, nyisd ki az ajtót, kérlek! – szólt ki anya az étkezőből, ahol még
az utolsó simításokat végezte.
Apa a nappaliból sokatmondó pillantást vetett felém. Enyhe
gyomorgörccsel mentem ajtót nyitni. Kezem remegett, ahogy a kilincsre tettem.
Mi a francokért vagyok én ideges? Semmi rosszat nem tettem. Vettem egy mély
levegőt és igyekeztem mosolyt varázsolni az arcomra.
– Amy, John! Isten hozta önöket nálunk! Kérem, fáradjanak beljebb!
Jake anyja lépte át a küszöböt elsőnek és szeretettel megölelt.
– Örülök, hogy látlak gyermekem! – mondta kissé fátyolos hangon.
Nagy valószínűséggel már tudott róla, hogy szakítottam a fiával. Beszédes
tekintete erről árulkodott. Közben előkerültek a szüleim is. A kölcsönös
bemutatkozások után anya mindenkit a nappaliba invitált.
Amy és John a kanapén foglalt helyet, míg apával a foteleket vettük
birtokba. Anya frissítővel körbe kínált mindenkit, majd Amy mellett foglalt
helyet. Néhány perc kínos hallgatás állt be. Mit nem adtam volna azért, ha
Andyék vagy Karina itt lettek volna. De jelen helyzetben még Jakenek is
örültem volna. A némaságot Amy Lenox torokköszörülése törte meg.
– Tudom, kissé fura ez a helyzet ismerve a körülményeket, de – megfogta a
férje kezét – Johnnal már korábban elhatároztuk, hogy szeretnénk megismerni
annak a lánynak a szüleit, akinek sikerült elérnie, hogy a fiunk újra tudjon
mosolyogni és szeretni. Nekünk ez nagyon sokat jelent. Nem tudom, mennyire
ismerik Jake múltját... – hallgatott el bizonytalanul.
Apa egy rövid biccentéssel jelezte, hogy tudják, amit tudniuk kell.
– Nos, csak annyit tennék meg hozzá, hogy én bízom benne, hogy a
gyerekek kapcsolata kibírja ezeket a megpróbáltatásokat – vetett rám egy
jelentőségteljes pillantást.
Lesütöttem a szemem. Igaza van. Ebben a sztoriban én vagyok a hunyó.
Egyre inkább úgy éreztem, hogy hibát követtem el. A gondolattól szédülni
kezdtem és kivert a víz. Anya összecsaptak a tenyerét és felállt.
– Akkor legyen ez a végszó, és menjünk vacsorázni.
Nagy egyetértésben átvonultunk az étkezőbe. A töltött csirke mennyien
illatozott az asztalon. Megkordult a gyomrom. Hát igen! Az elmúlt pár napban
nem igazán volt étvágyam.
A vacsora egész jól telt. A hangulat oldódott, a férfiak stílusosan a sportról
kezdtek el beszélgetni, a nők meg minden másról. Az Amyvel való első
találkozásomkor is már sejtettem, hogy jól ki fognak jönni anyuval. Nem
tévedtem. Eleinte én is próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe. Udvariasan
nagyapa hogyléte felől érdeklődtem.
– Ó, majd el felejtettem – vetett felém egy bocsánatkérő pillantást Amy. –
Üdvözletét küldi.
És ennyi. Mia Scott társalgási ideje lejárt. Őszintén szólva, nem is bántam,
mert így a gondolataimba merülve élvezhettem a finom falatokat.
Vacsora után még a teraszon megittunk egy kávét, a férfiak pedig sört
bontottak. Már sötétedett, mikor Jake szülei szedelőzködni kezdtek. Az ajtóban
búcsúzkodva Amy közelebb hajolt, hogy csak én halljam mondandóját.
– Jake sosem lesz boldog Valerie mellett.
Enyhén megszorította a karomat, majd kilépett az ajtón. Megkövülten
álltam. Most már tuti biztos, hogy életem legnagyobb hülyeségét követtem el,
hogy szakítottam Jake-el. Nem bíztam eléggé a szerelmünkben. Most már a
kérdés csak annyi, hogy vajon helyre tudom-e még hozni.
 20. fejezet
Jake

A hétvégét otthon töltöttem gondolkodással. Arra gyorsan rájöttem, hogy

bármi lesz is a teszt eredménye, én és Valerie soha a büdös életben nem leszünk
újra egy pár. És ezt valahogy Miával is meg kell értetnem.
Vasárnap reggel kissé másnapos fejjel, de nagy elhatározással keltem fel.
Levánszorogtam a konyhába, hogy főzzek egy kávét. Tegnap néhány sör és rövid
ital után elhatároztam, hogy elmegyek Valeriehez és tiszta vizet öntök a pohárba.
Nem akartam hamis reményeket ébreszteni benne. Keserűen elmosolyodtam.
Ezzel már elkéstél Lenox! De mielőtt ajtóstól rontanék a házba, azért felhívom,
hogy egyáltalán ráér-e. Gyorsan előkerestem a telefont, mielőtt még
meggondolhattam volna magam és rányomtam a hívásra. A harmadik csengés
után vette fel.
– Halló! – szólt bele álmosan.
Tekintetem a falon lévő órára tévedt. Alig múlt nyolc óra. Úgy néz ki, sikerült
felébresztenem.
– Szia, Val! Jake vagyok! Beszélnem kell veled valami nagyon fontos
dologról. Tudunk ma találkozni?
– Igen, persze. Egész nap itthon leszek. Jöhetsz amikor akarsz.
– Köszönöm. Akkor a délelőtt folyamán beugrom.
Köszönés nélkül tettem le a telefont. Erős kényszert éreztem, hogy Miát is
felhívjam, de lebeszéltem magam róla. Egy kicsit még mindig sértette az
egómat, hogy ilyen könnyen lemondott rólunk. Értem én, hogy csak a jó szándék
vezérelte, de akkor is. Halántékomra szorítottam a tenyerem. Még mindig
iszonyatosan lüktetett a fejem. Kerestem a fiókban egy doboz fájdalomcsillapítót
és bevettem belőle két szemet. Kávésbögrével a kezemben felvonszoltam
magam a fürdőszobába. Ledobtam az alsónadrágomat és beálltam a zuhany alá.
A víz hőmérsékletét nem állítottam melegre, így kifejezetten jólesett a hűvös víz.
Főleg, hogy Miára gondolva heves vágyakozás fogott el. Igyekeztem elfojtani
feltörekvő erotikus gondolataimat, de hasztalan. Minduntalan az a kép jelent
meg előttem, mikor a zuhany alatt szeretkeztünk. Eltekertem a csapot, hogy
hideg víz csapkodja felforrósodott bőrömet.
Félóra múlva már egész emberinek éreztem magam. Nem igazán voltam
éhes, de tudtam, hogy ennem kellene egy pár falatot. Kinyitottam a hűtőt, de
semmi kedvemre valót nem találtam. Hirtelen ötlettől vezérelve felszaladtam a
hálóba, magamra kaptam egy farmert és egy pólót, lábamra fehér sportcipőt
húztam. Fogtam a tárcám, az új telefonomat és a kulcsokat, majd irány a
kedvenc reggeliző helyem.
Két óra múlva Valerie lakásának ajtaja előtt álltam. Becsengettem. Nem
hallottam motoszkálást bentről. Már éppen csengettem volna még egyszer,
amikor kulcs zörgött a zárban. Nyílt az ajtó, és Valerie ott állt előttem teljes
pompájában. Gyönyörű volt, mint mindig. Ragyogó mosollyal fogadott. Kicsit
rosszul éreztem magam amiatt, hogy ez a mosoly hamarosan nem fog ragyogni.
– Szia, gyere beljebb!
Igyekeztem viszonozni a mosolyát, de még én is éreztem, hogy nem igazán
sikerült. Kicsit ideges voltam ettől a beszélgetéstől. Annak ellenére, amit Val
művelt velem, annak ellenére, hogy a poklot jártam meg miatta, nem szívesen
bántottam volna meg. Mire felocsúdtam gondolataimból, karjait a nyakam köré
fonta és egy illatos puszit nyomott az arcomra.
– Bobby? – kérdeztem.
– A bébiszitter levitte a játszótérre. Kettesben vagyunk itthon.
Miközben beszélt, hozzám simult. Reakció? Semmi. Ez a test, amely
évekkel ezelőtt az őrületbe kergetett, most semmilyen hatással nem volt rám.
Megfogtam a karjait és lefejtettem magamról. Volt egy olyan érzésem, hogy
azzal a szándékkal küldte el a bébiszittert a gyerekkel, mert azt hitte, hogy
történni fog köztünk valami. Tényleg éppen itt az ideje tiszta vizet önteni a
pohárba.
– Beszélnünk kell! Kérlek, üljünk le!
Csalódottan elhúzódott és a konyha felé indult.
– Kérsz valamit inni? – kérdezte.
Igen, egy whisky most rohadtul jól esne – gondoltam. Azonban hangosan csak
ennyit mondtam:
– Egy pohár vizet kérek, köszönöm.
Miután meghozta a vizet, intettem, hogy üljön le mellém.
– Valami baj van? Olyan fura vagy – nézett rám nagy kék szemeivel.
Ittam egy korty vizet, csakhogy nyerjek egy kis időt. Basszameg! Kurvára nem
lesz könnyű!
– Nézd, Valerie! Ez így nem mehet tovább! Nem csinálhatunk úgy, mintha
mi sem történt volna. Te gyakorlatilag elhagytál engem...
– De visszajöttem, mert szeretlek! – vágott a szavamba hevesen. – És ne
felejtsd el, hogy van egy gyerekünk.
Megráztam a fejem.
– Még nincs meg az eredmény. Addig ne mondd, hogy Bobby az én
gyerekem!
 – Én azt... azt hittem, hogy te is szeretsz engem – dadogta könnyek közt.
Ó, édes istenem, csak ezt ne! Nehogy elkezdjen nekem sírni. Régen is ez volt a
trükkje, hogy megkapja, amit akar.
– Szerettelek Val. Múlt időben. És ennek semmi köze ahhoz a tényhez,
hogy elhagytál. Sokat gondolkodtam a hétvégén. Kettőnkről, a kapcsolatunkról...
Tudod mire jutottam? Hogy mi nem maradtunk volna együtt. Soha nem
házasodtunk volna össze. Ahhoz mi nem szerettük egymást eléggé.
Valerie arcán megrándult egy izom. Tudom, hogy fáj neki, de ez az igazság.
– De én szeretlek! – makacskodott.
– Nem, Val. Te csak kapaszkodsz valamibe, ami már nem vagyunk. Minket
csak a szenvedély kötött össze, amit szerelemnek hittünk.
– Ne mondd nekem, hogy semmit nem éreztél, amikor visszajöttem!
Jézusom Jake! Meg a barátnőd is hasonlít rám!– csattant fel.
– A rohadt életbe Valerie, mégis mit akarsz, mit mondjak? Igen, teljesen
összezavart a felbukkanásod, és meginogtam. Őrlődtem közted és Mia közt. És
ennek a bizonytalanságnak köszönhetően elhagyott. Annyira szeret, hogy képes
volt elhagyni azért, hogy rendbe tegyem a dolgokat veled. A
bizonytalanságomnak köszönhetően azt hitte, hogy még érzek valamit irántad.
Sok érzés kavargott bennem az elmúlt időszakban. Először gyűlöltelek, aztán
sajnáltalak és végül megbocsátottam. Így igaz. Nem haragszom rád azért amit
tettél, de nem tudlak már szeretni. Legalábbis nem úgy, ahogy te azt szeretnéd.
Olyan, hogy te meg én, már soha többé nem lesz Valerie.
– És Bobby? Vele mi lesz? Szeret téged.
– Ha Bobby a fiam, akkor az apjaként fogok viselkedni. Támogatni foglak
benneteket és a nevemre veszem. Azt, hogy milyen időközönként és mennyi időt
lesz nálam, majd még megbeszéljük.
– Szóval akkor a kis vörös nyert? Őt választod a családoddal szemben? –
kérdezte gúnyosan.
Nagyot sóhajtva szántottam végig a hajamon.
– Az istenért Val! Ez nem egy Ki nyeri meg Jake Lenox szívét játék.
Szeretem Miát. Szeretem őt annyira, hogy ezúttal megharcoljak a boldogságért.
– Engem sosem szerettél úgy mint őt – ez inkább megállapítás volt, mint
kérdés.
Nem nézett rám.
– Sajnálom – csak ennyit tudtam mondani.
Rám emelte könnyes tekintetét.
– Én is sajnálom Jake! Mindent.
Szemeit az enyémben fúrta és nem eresztett. Végül én néztem félre.
– Mennem kell – nyögtem ki.
Felálltam és a bejárat felé indultam.
– Jake várj! – sietett utánam.
Megálltam és visszafordultam.
– Utoljára még megölelhetlek? – várakozón nézett rám.
Kinyúltam érte, és a karjaimba vontam. Nem tagadhattam meg tőle ezt a
kérést. Hosszú percekig álltunk szorosan ölelve egymást. Mielőtt kibontakoztam
volna a karjaiból, két tenyerébe fogtam az arcát és magam felé fordítottam.
Lehelet finoman megcsókoltam a homlokát.
– Isten veled Valerie! – suttogtam.
Mielőtt még válaszolhatott volna megfordultam és távoztam. Az ajtó
becsukódott mögöttem, mire egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a
mellkasomból. Kész, vége. Elengedtem. Végérvényesen lezártam múltamnak azt
a szakaszát, amit úgy hívtak, hogy Valerie.
Most már csak Miát kell meggyőznöm, hogy mi összetartozunk. De előtte
még egy kicsit megkínzom, úgy ahogy ő tette velem. Alig szálltam be az autóba,
csörögni kezdett a telefonom. Meglepettséggel vegyes örömmel láttam, hogy
Mia hív. Most elkaplak, te kis boszorkány! – gondoltam magamban vigyorogva.
Legalább öt-hat csörgést vártam, mire felvettem. Kihangosítóra kapcsoltam és
elindultam.
– Szia! – szóltam bele hűvösen.
– Szia! Nem zavarlak? – kérdezte félénken.
Lágy hangja betöltötte az utasteret, én pedig elmerültem benne. Hagytam, hogy
körülöleljen és fogva tartson.
– Nem zavarsz. Hallgatlak!
– Szeretnék veled beszélni valami nagyon fontos dologról. Ráérsz
valamikor?
Aha! Szóval beszélgetni akar a kisasszony. Jól van, legyen!
– Hétfőn tízkor várlak az irodába. Persze, ha az jó neked.
– Igen, jó lesz. Akkor hétfőn.
Még gyorsan eleresztett egy Sziát és kinyomta a hívást. Az arcomról nem
lehetett levakarni a vigyort. Tudtam, hogy nem erre számított, de direkt
mondtam az irodát. Elégedett voltam magammal. Most, hogy Valerievel sikerült
lezárni a múltat, úgy érzem, hogy mázsás súlytól szabadultam meg. Szabadnak
éreztem magam. Végre megkaptam a feloldozást, amire oly hosszú ideje várok.
Hazaérve fejest ugrottam a medencébe. Az utóbbi időben hanyagoltam az
úszást, úgyhogy most kifejezetten jólesett megmozgatni az izmaimat. Néhány
hossz után kimásztam és leheveredtem az egyik nyugágyra. Jó volt elengedni
magam. Jó volt csak úgy lazítani és nem a problémákkal foglalkozni.
Gondolataim Mia felé kalandoztak. Meglepett, hogy felhívott. Azok után, ahogy
kiadta az utam, biztos voltam benne, hogy nekem kell majd megtennem az első
lépést. Önelégült vigyor terült szét az arcomon. Ugyanúgy nem tud nélkülem
élni, mint ahogy én sem nélküle. És hogy ezt honnan tudom? Először is, mert
felhívott. Másodszor pedig anyámtól. Először mérges voltam, mikor megtudtam,
hogy meglátogatták Miát és a szüleit. Úgy éreztem, hogy beleszólnak az
életembe. Anya persze váltig állítja, hogy nem így van, csak baráti látogatás volt.
Nem igazán győzött meg, de ráhagytam. Bementem a házba és kivettem egy sört
a hűtőből. Levettem a kupakot és nagyot húztam a hűs italból. Gyors
eszmecserét futtattam magammal az estére vonatkozóan. Egyedül voltam, de
nem éreztem magányosnak magam. Úgy döntöttem, hogy rendelek kaját és
megnézek valami filmet. Biztos vagyok abban, hogy már nem sokáig töltöm
magányosan az estéimet. Ezt a kis időt meg már majd csak kibírom valahogy.
Még sosem vártam úgy a hétfőt, mint most. Bevallom hősiesen, a reggeli
készülődés közben elfogott az idegesség. Végülis Mia nem mondta, hogy miről
akar velem beszélni. Megráztam a fejem. Nem, nem. Most már csak jó dolgok
jöhetnek. A kiadóhoz érve első dolgom volt utasítani Melindát, hogy ha Mia
megérkezik, azonnal küldje be hozzám.
– Mia már itt van Mr. Lenox. A húga irodájában van.
Meglódult a szívem. Remélem azért beszél Emmával, mert visszajön dolgozni.
Kíváncsian fordultam titkárnőm felé.
– Nem tudja esetleg, hogy miről beszélnek? Csak azért kérdezem, hogy
zavarhatom-e őket.
Hát ez elég gyenge próbálkozás volt.
– Sajnálom uram, de nem tudom, hogy miről van szó a hölgyek között.
– Na, mindegy, akkor nem zavarom őket. Ha látja Miát, kérem, küldje be
hozzám. Ja, és kérek egy kávét!
– Máris uram!
Bevonultam az irodába és magamra csuktam az ajtót. Letettem a táskámat
az asztalra és ledobtam magam a kényelmes székembe. Furdalta az oldalamat a
kíváncsiság. Beszéltem tegnap Emmával, de nem említette, hogy találkozni fog
Miával. Az is lehet, hogy csak korábban érkezett és összefutottak. De mi a fenét
agyalok én ezen? Itt van, ez a lényeg. És biztos ami biztos, ráállítottam Melindát
is. Így már tutira nem fog tudni elmenekülni, még ha akarna sem. Úgyhogy nincs
más dolgom, mint türelmesen várni. Ránéztem a falon lévő órára. Van még egy
félórája. Kurva hosszú félóra lesz. Hogy teljen az idő, elővettem a laptopot a
táskából és beizzítottam. Míg arra vártam, hogy beinduljon a program, Melinda
megérkezett a kávémmal.
– Óhajt még valamit Mr. Lenox? – kérdezte az asztalomnál várva.
– Nem Melinda, köszönöm, elmehet.
 A titkárnő távozása után megint az órára sandítottam. Fél tíz múlt öt
perccel. Átnéztem az emaileket. Volt néhány amit már meg kellett volna
válaszolni. Ennek most nekiálltam. Már kábé a negyedik levélnek akartam
hozzáfogni. Ez viszont nem egy üzleti levél volt. Claudia írt, amiben azt taglalta,
hogy mennyire jók voltunk együtt az ágyban, és milyen jó lenne ott folytatni,
ahol abbahagytuk. Az eszem megáll. Nem figyeli ez a nő az eseményeket? Nem
vágja, hogy épp az életemet próbálom rendbe tenni? Megfordult a fejemben,
hogy nem is válaszolok neki. Gondolatmenetemet halk kopogás szakította félbe.
– Tessék! – szóltam ki ingerültebben a kelleténél.
Nyílt az ajtó és belépett Mia. Minden addigi bosszúságom, amit Claudia levele
miatt éreztem, elszállt.
– Nem zavarlak? – kérdezte bátortalanul.
Legszívesebben odarohantam volna hozzá, hogy szorosan a karjaiba
zárjam. Ehelyett csak intettem, hogy jöjjön közelebb. Gondosan becsukta maga
mögött az ajtót, és az asztalomhoz sétált. Látszott rajta, hogy zavarban van, de
nem könnyítettem meg a dolgát. Megérdemel egy kis kínzást, amiért engem is
megkínzott. Magamban elvigyorodtam. Készülj kislány! Egy kicsit kapni fogsz a
régi, jó öreg seggfej Jakeből!
– Foglalj helyet, kérlek! Hallom jártál Emmánál is.
– Igen. Visszajövök dolgozni – feszengett.
– Örömmel hallom. Velem miért akartál beszélni? – kérdeztem kíváncsian.
Lesütötte a szemét, és néhány pillanatig az összekulcsolt kezét bámulta az
ölében. Aztán rám nézett, egyenesen a szemembe.
– Bocsánatot akartam kérni. Elismerem, hogy kicsit hülyén viselkedtem és
elhamarkodott döntést hoztam. Hiba volt elhagynom téged, és remélem, egyszer
meg tudsz nekem bocsátani. Csak ennyit akartam mondani. Köszönöm, hogy
meghallgattál.
Ezzel felállt és elindult kifelé.
– Mia! – szóltam utána.
Már majdnem elérte az ajtót, de visszafordult. Szomorú, zöld szemében remény
csillant.
– Üdv újra a csapatban. Ami kettőnket illeti... Nem tudom, hogy meg
tudom-e bocsátani a bizalmatlanságodat. Ezen még gondolkodnom kell, de
értékelem, hogy ezt elmondtad.
Bólintott és kislisszolt az ajtón. Percekig bámultam a csukott ajtóra.
Annyira szomorú volt a tekintete, hogy legszívesebben elkaptam volna egy
hosszú, alapos csókra és biztosítom róla, hogy megbocsátok, mert mindennél
jobban szeretem. De tartottam magam az elhatározásomhoz.
Aznap már nem találkoztam vele. Tudtam, hogy az irodájában van, de
magára csukta az ajtót és ki sem jött onnan, míg le nem járt a munkaideje. Jobb
is így! Legalább nem volt esélyem elgyengülni. Másnap reggel a liftben
futottunk össze.
– Jó reggelt! – köszönt kedvesen halvány mosollyal az ajkán.
– Neked is – viszonoztam a köszönést.
Megérkezett a lift és beszálltunk. Megnyomtam a hatodik emelet gombját.
A liftajtó bezárult. Kettesben maradtunk a szűk fülkében. Parfümjének
kellemesen édeskés illata betöltötte a teret. Hosszú vörös haját lófarokba kötötte,
szabadon hagyva karcsú nyakát.
Látszik rajta, hogy zavarban van. Ujjaival blúzának alját gyűrögeti. Nem
tud mit kezdeni azzal, hogy nem nyúlok és nem szólok hozzá. Pedig, ha tudná,
hogy azóta áll a farkam, mióta megláttam a liftnél várakozni. Kurvára ki vagyok
rá éhezve.
Megérkezett a lift az emeletünkre. Anélkül szálltunk ki, hogy bármit
mondtunk volna egymásnak. Mielőtt elindult volna az irodája felé, vetett rám
egy pillantást. Láttam rajta, hogy bántja a viselkedésem. Ez van. Mit tehetnék?
Alig ültem le az igazgatói székembe, nyílt az ajtó és Mia rontott be. Feldúltnak
tűnt. Sejtettem, hogy miért.
– Szándékosan csinálod, ugye? – szegezte nekem a kérdést.
– Mit is? – adtam az ártatlant.
– Hogy ilyen rideg vagy velem. Értem én, hogy dühös vagy, de akkor se
kezelj úgy, mint egy idegent!
– Befejezted? – kérdeztem higgadtan.
Tett egy lépést előre, és rátenyerelt az asztalomra.
– Jó, ha tudod Jake! Szeretlek, de nem fogok térden állva könyörögni, hogy
bocsáss meg!
Lassan, nagyon lassan felálltam, és én is az asztalra tenyereltem. Olyan
közel hajoltam hozzá, amennyire csak tudtam. A szánk centire volt egymástól.
Simán meg tudtam volna csókolni.
– Csak hogy tudd, édesem! Fogsz te térdelni előttem, de nem azért, hogy a
bocsánatomat kérd.
Elégedetten konstatáltam, hogy a füle tövéig vörösödött.
– Most pedig, ha megbocsátasz, dolgoznom kell! – ellöktem magam az
asztaltól és visszahuppantam a székembe.
Tüntetőleg magamhoz vettem egy mappát az asztalról és belelapoztam. Mia
vette az adást. Motyogott valamit az orra alatt, miközben kivonult az irodából.
Vigyorogva néztem utána. Nem értettem, mit mondott, de nagy valószínűséggel
leseggfejezett. Dühöngj csak, kisasszony! Annál édesebb lesz a kibékülés!
 Mia

A szobámba érve hangosan bevágtam magam mögött az ajtót. Tagadhatatlanul

felbosszantott ez a pasi.
– Oké, nem vártam, hogy azonnal megbocsásson, de ez akkor is nagyon
gyökér húzás volt tőle – morogtam magamban.
Az asztalomhoz léptem és magamhoz vettem a telefont. Karinát hívtam.
– Na, hello csajszi! Mi újság? Kibékültetek már? – kérdezte vidáman.
– Nem. És ha így haladunk, nemhogy békülni nem fogunk, de meg is
fojtom.
– Várj, várj, várj! – csillapított le. – Beszéljünk videó hívással. Behívom
Judyt is. Ezt hallania kell.
Időm nem volt reagálni. Kinyomta a hívást. Telefonnal a kezemben lehuppantam
a székbe és vártam a csörgést. Néhány perc múlva be is jelentkeztek videó
hívással. Néhány másodperc múlva megjelent a képernyőmön barátnőm vidám
ábrázata.
– Sziasztok, lányok! De jó látni titeket! – sóhajtottam fel.
Nagyon nagy szükségem van most erre a beszélgetésre. Tudtam, hogy ők majd
lelket fognak önteni belém.
– Mi újság a hercegeddel? Megdöngetett már? – kérdezte Judy tele szájjal.
– Te eszel? – nevettem el magam.
– Ja, igen, bocs. Ez a gyerek állandóan éhes. Tisztára, mint az apja –
méltatlankodott.
Karinával felkuncogtunk. Nagyon cuki volt a szeretetteljes bosszankodása.
Váratlanul nyílt az ajtó és Emma feje bukkant fel a nyílásban.
– Szia! Nem zavarlak? Karina küldött üzenetet, hogy jöjjek át. Bocsi, de
csak most sikerült elszabadulnom – hadarta egy szuszra, és már ott is állt
mellettem.
Rámeredtem Karinára, de ő csak megvonta a vállát. Emmával átültünk a
kanapéra, hogy kényelmesebben tudjunk beszélni.
– Szóval a tesóm megint magára öltötte a bunkó seggfej stílust – kezdte
Emma.
Oldalról rásandítottam.
– Honnan tudod? – eddig senkinek nem említettem, hogy viselkedik velem
Jake.
– Ismerem – húzta el a száját Emma. – De hidd el nekem, hogy csak
büntetni akar.
– Ez annyira gyerekes! – húztam fel az orrom.
– Az is, ahogy te viselkedtél – dörgölte az orrom alá Karina.
Basszus! Igaza van.
– Ha hallgattál volna ránk, akkor most nem tartanátok itt – folytatta.
– Most már mindegy. Inkább koncentráljunk a probléma megoldására –
indítványozta Emma.
– Vesd be a nehéztüzérséget babám! – szólalt meg Judy változatlanul tele
szájjal.
– Mire gondolsz? – kérdeztem gyanakvással a hangomban.
Judy pár szóban felvázolta az ötletét. Ahogy hallgattam, először egy kicsit
merésznek gondoltam, de aztán úgy voltam vele, hogy miért is ne? Ha ő lehet
velem szemét, akkor én is húzhatom egy kicsit.
Másnap reggel már nem voltam annyira biztos magamban, de véghez
akartam vinni a tervemet. Ránéztem az órára. Fél hét. Iparkodnom kellett, ha el
akartam csípni Jake-et a liftnél. Mindig ugyanabban az időben érkezik és nagyon
reméltem, hogy pont ma nem fog változtatni a rutinján.
Gyorsan lezuhanyoztam, majd belebújtam a tegnap este kikészített
ruhámba. A reggeli kávét kortyolgattam, mikor csengettek. Ekkor jutott
eszembe, hogy Karina megígérte, beugrik reggel csekkolni a ruhámat.
Kinyitottam az ajtót. Már meg sem lepődtem, hogy Alex mellette vigyorog.
– Mi van? Ti összeköltöztetek? – kérdeztem, ahogy bemasíroztak mellettem
a lakásba.
– Még nem, de ha már így szóba hoztad, szólhatnál egy jó szót az
érdekemben – válaszolta Alex vigyorogva egy kacsintás kíséretében.
Karina az égre, jelen esetben a plafonra emelte a tekintetét.
– Megmondtam, hogy nem költözök hozzád Alex!
Érdeklődve figyeltem a beszélgetésüket. Hűha! Ez most komoly? Alex össze akar
költözni a barátnőmmel? Nem semmi!
– Meg fogod magad gondolni! Sokkal hamarabb mint hinnéd!
– Skacok! Imádlak hallgatni benneteket, de nekem már indulnom kell!
Alex a kanapémon terpeszkedve elismerően nézett végig rajtam.
– Elképesztően jól nézel ki kislány! Jake ha meglát ebben a szerelésben, tuti
eldobja az agyát. Még azt is megbocsátja, amit még el sem követtél.
– Úgy legyen! – hagytam rá.
Mint ahogy reméltem, Jake-et a lifteknél értem el.
– Jó reggelt! – köszöntem látszólag gondtalanul, de belül rágott az ideg.
– Jó reggelt!
Nem fűzött megjegyzést a kinézetemre, de jól láttam a vágyat a szemében,
ahogy végigmért. A liftben szinte túltengett a szexuális feszültség. Ez
gyakorlatilag azóta feszült köztünk, mióta visszajöttem dolgozni. Jake a hátam
mögött állt, olyan szorosan, hogy szinte éreztem a testéből áradó forróságot.
 – Jó választás volt ez a ruha. Kívánatos vagy! – suttogta a fülembe. – De
nem veszem be a trükköd. Ha megbocsátásra akarsz kényszeríteni, ahhoz több
kell, mint egy dögös ruha.
A vállam fölött vetettem rá egy pillantást.
– Tévedsz Jake! Nem neked öltöztem ki. Lesz ma egy nagyon fontos interjú
találkozóm.
Felszaladt a szemöldöke. Láttam rajta, hogy szétveti a kíváncsiság, de
mielőtt még bármit kérdezhetett volna, kiléptem a liftből. Mielőtt még túl
messzire iszkolhattam volna, megfogta a kezem és az irodájába húzott. Alig
léptem be az ajtón, már kattant is mögöttem a zár és nekinyomott a tömör
falapnak. Két kezével megtámaszkodott a fülem mellett, úgy nézett le rám.
– Kivel lesz ma találkozód? – szegezte nekem a kérdést.
– Egy íróval – nyögtem ki.
Teljesen lebénított a közelsége.
– Férfi vagy nő? – faggatott tovább.
– Mi ez a kérdezősködés? – csattantam fel.
Szabadulni próbáltam a fogságából, de erre még közelebb nyomult.
Olyannyira, hogy magamon éreztem vágyakozásának egyértelmű jelét.
– Ne terelj babám! Válaszolj!
– Férfi – adtam meg magam. – És még mielőtt megkérdeznéd, hol
találkozom vele, kettőre jön az irodámba.
– Nem találkozhatsz vele ebben a ruhában! – szögezte le.
– Miért is? Mi bajod a ruhámmal? – kérdeztem felvont szemöldökkel
kihívóan.
Tetőtől talpig végigmért. Perzselő tekintetétől forrni kezdett a vérem.
Szívem hevesen kalimpált. Attól féltem, ki fog ugrani a helyéről. Mindennél
jobban vágytam arra, hogy megérintsen, de nem nyúlt hozzám, csak a
tekintetével vetkőztetett. Pillantása megállapodott a szoknya alól kivillanó
combomon. Majd folytatta útját felfelé, egészen a mellemig. Láttam, hogy nyel
egy nagyot. Küzd, hogy visszafogja magát. Tekintete végül az arcomon
állapodott meg. Szemtelen, magabiztos vigyor játszott a szája sarkában.
– Elképesztően szexi vagy, de csak én láthatlak így – mondta vágytól kissé
karcos hangon.
– Nem fogom lemondani a találkozót csak azért, mert féltékeny vagy! –
háborogtam.
Megrázta a fejét.
– Nem is kell! Kettőkor az irodádban leszek.
– Ez az én megbeszélésem lesz Jake! Nem engedem, hogy beletrollkodj!
– Észre sem fogod venni, hogy ott vagyok. Apropó! Míg el nem felejtem.
Ma délután lesz meg a DNS teszt eredménye. Azt akarom, itt legyél velem,
mikor kinyitom a borítékot. Utána komoly és hosszas megbeszélnivalónk lesz.
Ne csinálj több programot mára. És most nyomás dolgozni, különben bezárlak
ide, és egész nap benned fogok gyönyörködni. Ruhában és ruha nélkül – tette
hozzá egy pajzán mosoly kíséretében.
– Akkor... később... találkozunk – köszöntem el kissé kábán.
Alig értem a szobámba, Emma jött be utánam. Még ő is elismerően nézett végig
rajtam.
– Ejha, de jól nézel ki! A bátyám látott már?
– Aha! De most aztán végképp nem tudom, hogy mit gondoljak –
panaszkodtam.
Emma csak nevetett.
– Mi olyan vicces? – kérdezem morcosan.
– Semmi, semmi – mondta, amint sikerült egy kicsit lenyugodnia. – Abban
viszont biztos lehetsz, hogy ma este már a bátyám ágyában alszol.
– Te tudsz valamit – állapítottam meg.
Emma az órájára tekintett és hirtelen felpattant.
– Nekem most mennem kell! Később találkozunk! – intett, és már ki is
libbent a szobából.
Sietős távozása gyanakvásra adott okot. Ezek tuti terveznek valamit. Hogy
eltereljem a gondolataimat, nekiálltam dolgozni. Volt néhány cikk, melyeknek a
megírása már egy ideje váratott magára.
Sikerült annyira belemerülnöm a munkába, hogy mire észbe kaptam, már
ebédidő volt. A résnyire nyitott ajtón Jake kopogott be, és azonnal be is lépett.
– Gyere, elviszlek ebédelni!
A szemüvegem fölött úgy néztem rá, mintha teljesen meghibbant volna.
– Nem terveztem ebédelni menni. Készülnöm kell a találkozóra –
hárítottam a meghívást.
Jake két lépéssel mellettem termett. Felhúzott a székből, de karnyújtásnyira
eltartott magától.
– Jó, akkor maradjunk itt. Igazából csak látni akartalak még ebben a
ruhában. Kangörcsöm van reggel óta – mondta morcosan.
– Fotózz le, és akkor annyit nézegethetsz, amennyit csak akarsz –
feleseltem.
– Nem rossz ötlet – értett egyet, és tett felém egy lépést.
– Csak egy baj van vele – folytatta előrenyomulását. – A képen nem érzem
az illatodat – szagolt bele a nyakamba. – Nem tudom megérinteni selymes
bőrödet – suttogta, végigsimítva a karomon. – Nem hallom, hogy az érintésemtől
szaporábban veszed a levegőt.
 Behunytam a szemem. Ez már sok volt. Túl sok. Teljesen megőrjített a
közelsége. Kezdtem úgy érezni, hogy visszafelé sül el a tervem. Ilyen az, amikor
visszanyal a fagyi. Erőt véve magamon a mellkasára tettem a kezem és eltoltam,
amennyire csak tudtam.
– Nem értelek Jake! Tegnap gyakorlatilag elküldtél a búsba, most meg...
Nem is igazán tudom, mit művelsz. Úgy érzem, hogy a bolondját járatod velem
– adtam hangot kétségbeesésemnek.
Komoly arccal nézett rám, de szemében huncut fény villant.
– Igazad van – lépett el tőlem. – Tényleg nem kellene itt lennem, mert még
mindig haragszom rád. Nem is zavarlak. Később találkozunk.
Ezzel fogta magát, és hátra arcot vágva távozott. Bambán bámultam utána. Hát
ez meg mi volt?
– Idióta! – mondtam ki hangosan, csakhogy megtörjem a varázsát.
Visszaültem az asztalhoz, de nem tudtam a munkára koncentrálni. Az
iménti jeleneten járt az eszem. Jake tekintete, hangja, érintése teljesen
megbabonázott. Ott abban a pillanatban bármit megtehetett volna velem.
Félelmetes, hogy milyen hatással van rám ez a pasi. Nagy sóhaj kíséretében
keresgélni kezdtem az asztalon. Át akartam még nézni a kérdéseket az interjú
előtt. Alighogy nekikezdtem, üzenetem érkezett. A mai interjú alanyomtól jött
email, hogy sajnos egy váratlan utazás miatt nem fog létrejönni a személyes
találkozó. Arra kért, hogy küldjem el az email címére a kérdéseket, és mindenre
készségesen válaszolni fog.
– Hát ez remek! – morogtam.
Nem mertem volna megesküdni rá, hogy Jakenek nincs ehhez semmi köze.
Mivel lett egy óra szabadidőm felhívtam Emmát, hogy lenne-e kedve velem
kávézni. Tíz perc múlva az épületbe lévő kávézóban találkoztunk. Én már az
egyik asztalnál ültem, mikor Emma megérkezett.
– Meglepett, hogy hívtál – huppant le elém a székre. – Azt hittem, interjún
vagy, különben elhívtalak volna magammal a nyomdába.
– Az utolsó pillanatban kaptam egy emailt a fickótól, hogy mégsem tud
eljönni valami utazás miatt. De írásban készségesen válaszol minden
kérdésemre, csak küldjem el neki.
– Értem. Hát ez van.
– Kérdezhetek valamit?
– Persze – bólintott a kávéját kortyolgatva.
– Valerie könyvének mi lesz a sorsa? Kiadjátok?
– Nem. Jake nem hajlandó foglalkozni vele többet, így beajánlotta egy
másik kiadóhoz. Szerintem jó döntés volt. A körülményekhez képest nem igen
tehetett volna mást.
 Egyetértettem vele, annak ellenére, hogy nem tudtam, mi zajlik most
köztük. Kérdezzek rá Emmánál? Elég hülyén venné ki magát. Végül nem
kérdeztem semmit. Jake délután úgyis beszélni akar velem. Talán akkor kiderül.
Visszaérve az emeletünkre, Emma már a liftből kilépve búcsút intett és a barátja
irodája felé vette az irányt.
Az én utam Jake irodája előtt vezetett el. Melinda nem volt a helyén,
valószínűleg ő is ebédelni ment a többiekkel. Akaratlanul is az ajtó felé néztem,
ami félig nyitva volt. Jake hangja szűrődött ki tompán, de nem értettem, mit
beszél.
Sosem hagyja nyitva az ajtót, ha tárgyal – futott át fejemben a gondolat.
Önkéntelenül is arra vettem az irányt. Mire felfogtam volna, mit is teszek, már a
kilincsen volt a kezem és bentebb toltam az ajtót. Az elém táruló látványtól
földbe gyökerezett a lábam. A torkom összeszorult és az összes levegő kiszökött
a tüdőmből. Úgy éreztem, mindjárt megfulladok. Jake egy vörös hajú nővel
ölelkezett. Nem kellett látnom az arcát ahhoz, hogy tudjam, Valerie az a nő. Az
eszem azt kiabálta, hogy szépen csendben menjek el, de a lábam nem
engedelmeskedett. Csak álltam ott még mindig a kilincset markolva és őket
néztem. Jake hirtelen felém nézett. Tekintetét az enyémbe fúrta és nem eresztett.
Attól, amit a szemében láttam, még inkább rosszul lettem. Gyönyörű kék szeme
szerelemtől csillogott. Darabjaimra hullottam. Ezek után senki és semmi nem
fog tudni többé összerakni. El akartam tűnni. Nem akartam előttük összeomlani.
– Bo.. bocsánat! Nem akartam zavarni. – nyögtem ki nehezen forgó
nyelvvel.
Erre már megmozdultak ők is. A nő kibontakozott Jake karjaiból. Azokból
a karokból, amik nemrégen még engem öleltek. Búcsúzásképp biccentett felé
egy halvány mosoly kíséretében. Felkapta a táskáját és felém indult. Ahogy
tekintetünk találkozott, szemében felismerés csillant. Tudja, ki vagyok. Most
láttam először Valeriet, de még nekem is el kellett ismernem, hogy gyönyörű nő.
A fehér nadrágkosztüm kiemelte sudár alakját és mélyvörös haját. Csak kevés
sminket viselt. Kifelé menet megállt mellettem. Finoman a karomra tette a kezét
és meg-szorította.
– Tedd őt olyan boldoggá, amilyenné én sosem tudtam.
Szomorkásan elmosolyodott, majd ellépett mellőlem és hátra sem fordulva
távozott. Én még mindig teljes sokkban álltam ugyanott. Ma már sokadjára
teszem fel ugyanazt a kérdést. Mi a fene folyik itt? Semmit sem értettem.
 21. fejezet
Jake

Nagyon megijedtem, amikor megláttam Miát az ajtóban. Nagyon nem úgy

alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Kezdve ott, hogy az én tesztpéldányomat is
Valerienek küldték ki. Ő meg ahelyett, hogy felhívott volna, fogta magát és
idejött. Mia meg persze azt látta meg, mikor éppen búcsúzkodik. Kész agyrém!
Attól féltem, hogy ránk vágja az ajtót. Ha így tesz, tuti elveszítem. De most,
hogy még itt van, nincs minden veszve. Látom rajta, hogy legszívesebben
elrohanna. Gyorsan megfogtam a kezét, hogy esélye se legyen elmenekülni.
Behúztam a szobámba, és biztos ami biztos, kulcsra zártam az ajtót. Még mindig
fogva a kezét a kanapéhoz vezettem és gyengéden lenyomtam rá.
– Kérsz valamit inni? – kérdeztem, csakhogy megtörjem a közénk feszülő
csendet.
– Egy pohár víz jólesne – mondta, de nem nézett rám.
A bárpulthoz léptem, és a hűtőből elővettem egy palackozott vizet.
Kinyitottam és átnyújtottam Miának. Magamnak legszívesebben valami erőset
töltöttem volna, de józannak kell maradnom. Miát elnézve nem lesz könnyű
beszélgetés. Basszameg! Nem így terveztem el! Míg én azon agyaltam, hol is
kezdjem, Mia összeszedte magát.
– Mi a fene folyik itt Jake? – kérdezte kemény hangon. – Kezdem magam
úgy érezni, mintha valami hülye kandi kamerás felvételen lennék.
Magamban mosolyogtam. Ilyen is csak neki juthat eszébe. Leültem mellé.
Kivettem a poharat a kezéből és letettem a dohányzóasztalra. Álla alá tettem a
mutató ujjam, és felbiccentettem a fejét, hogy lássam gyönyörű arcát.
– Vedd úgy, hogy megkaptad a büntetésed azért, mert elhagytál.
– Megérdemeltem... De tudod, hogy miért mentem el. Mert...
– Bobby nem az én gyerekem – vágtam a szavába.
– Tessék?
– Jól hallottad. Bobby nem az én gyerekem. Ma lett meg a DNS teszt
eredménye. Igazából azt akartam, hogy te is itt legyél, mikor kibontom, de a
kórházból Valeriehez küldték az én példányomat is.
– Ő meg elhozta neked – fejezte be a gondolatot.
Egyetértésem jeléül bólintottam.
– És egyúttal el is búcsúzott.
Láttam a döbbenetet az arcán. Még meg kellett emésztenie a hallottakat.
 – Hogy érted, hogy elbúcsúzott?
– Úgy, ahogy mondom. Bobbyval visszautaznak Európába.
Lesütötte a szemét, úgy mondta.
– Sajnálom.
– Én nem.
Értetlenül nézett rám.
– Igazad volt abban, hogy egy kicsit el kellett szakadnunk egymástól.
Mindkettőnknek, de legfőképpen nekem, sok mindent át kellett gondolnom.
Ettől függetlenül kurvára fájt, hogy elhagytál és nagyon haragudtam. És igen,
meg is akartalak büntetni érte.
– Valeriet is meg akartad büntetni? – kérdezte kíváncsian.
– Nem. És tudod miért? Mert ő már régen nem volt fontos nekem. Nem
tagadom, dühített, hogy átvert és ennyi év után felforgatta az életemet, de
egyfelől viszont hálás is vagyok neki, hogy visszajött, mert így pontot tehettem a
múltam végére. Tudod, sokat gondolkodtam, és rá kellett jönnöm, hogy
Valerievel így is, úgy is véget ért volna a kapcsolatom. Sosem vettem volna
feleségül.
– A mi kapcsolatunkon is gondolkodtam – folytattam némi hallgatás után.
Felkapta a fejét és nagy, riadt szemekkel nézett rám. Tenyeremet az arcára
simítottam.
– Te vagy a mindenem! – suttogtam egészen közelről.
Éreztem, hogy elakad a lélegzete, ajkai elnyíltak a csókomra várva.
Megadtam neki. Az egyik kezem a derekára simult és közelebb húztam
magamhoz. Készségesen simult az ölelésembe.
– Ezek szerint megbocsátasz? – kérdezte kissé lihegve, miután sikerült
elszakadnunk egymástól.
Arca kipirult, szemébe visszatért az a csillogás, amit úgy szeretek.
– Nem nagyon hagysz más választást Mia Scott. Teljesen és menthetetlenül
elcsavartad a fejem. Nagyon szeretlek!
A nyakam köré fonta karjait és szorosan hozzám simult.
– Én is nagyon szeretlek! – mormolta két csók között.
Kezem vándorútra indult a testén. Akartam őt. Most. Azonnal.
– Nagyon hiányoztál! – ráhajoltam a nyakára és apró csókokkal hintettem.
Nyelvem a füle mögötti érzékeny területre tévedt. Halk nyögés szakadt fel
belőle.
– Te is hiányoztál! Ezért is jöttem vissza. Nem bírtam tovább nélküled.
Kigomboltam a blúzát és a melle fölé hajoltam. Élvezettel nyalogattam a
lágy halmokat. Elégedett hangokat hallatott, mikor eltoltam magamtól, hogy a
szemébe tudjak nézni.
 – Soha többé ne hagyj el! Nem vagyok tökéletes, és biztos, hogy
akaratomon kívül meg foglak bántani. De azt akarom, hogy bízz bennem. Míg
élek, boldoggá foglak tenni.
Mia kuncogva cirógatta mellkasomat. Észre sem vettem, hogy kigomboltam az
ingem.
– Ez egy burkolt lánykérés akart lenni?
Kibontakoztam az öleléséből, és az asztalomhoz mentem. Az egyik fiókból
egy fekete bársony dobozkát vettem elő. Visszamentem Miához és féltérdre
ereszkedtem előtte. A gyomrom görcsbe ugrott, kezem enyhén remegett, ahogy
felnyitottam a doboz tetejét. Még sosem voltam ilyen ideges. Bár szeretjük
egymást, és én halálbiztos vagyok magamban, de azt nem tudhatom, hogy Mia
kész-e arra, hogy egy életre össze kösse az életét velem. Legyűrtem a
szorongásomat és belevágtam.
– Ez a gyűrű még a nagyanyámé volt. Nagyapa ezzel jegyezte el. Akkor
adta ide, mikor a szülinapján meglátogattuk, mondván, egyszer még a hasznát
veszem és a megfelelő nő boldogan fogja viselni. Számomra te vagy a megfelelő
nő. Mia Scott, hozzám jössz feleségül?
Teltek a másodpercek, de Mia még nem szólalt meg. Csak nézett rám
azokkal a nagy zöld szemeivel. Az a pár másodperc, míg felfogta, mit is
kérdeztem tőle, óráknak tűnt. De megérte várni. Boldogságtól sugárzó arccal
hajtogatta:
– Igen, igen, igen! Hozzád megyek!
Kivettem a gyűrűt a dobozból és az ujjára húztam.
– Gyönyörű! – áhítattal simította végig az apró gyémántot.
– Nézegetheted azt a gyűrűt még eleget. Most már inkább foglalkozz
velem. Eléggé elhanyagoltál az utóbbi időben. Elkezdtünk valamit, amit nagyon
gyorsan be kellene fejeznünk.
– Ennyire ki vagy éhezve? – élcelődött.
– Mint mondtam, eléggé elhanyagoltál az utóbbi időben, úgy hogy fogd be
és csókolj meg.
Nem kellett kétszer mondanom. Belekapaszkodott az ingembe és magára
húzott. Amint ajkaink találkoztak, megszűnt a tér és idő. Most már csak mi
ketten léteztünk. Mia és én.
 Prológus
Mia

Egy évvel később

Minden kislány álma, hogy egyszer hófehér ruhában álljon az oltár elé, ahol
álmai hercegével örök hűséget fogadnak egymásnak. Hajdanán nekem is ez volt
az álmom. Igazi hercegnőként végigvonulni a padsorok között. Az én álmom
most valósággá válik.
– Gyönyörű vagy kislányom! – szipogta anya mellettem állva.
Ebben a pillanatban valóban gyönyörűnek éreztem magam. A hófehér
menyasszonyi ruha tökéletesen simult a testemre. A mellrész, egészen a szoknya
derekáig, gyöngyökkel volt díszítve. Halk kopogás rántott ki a gondolataimból.
Apa dugta be a fejét.
– Itt az idő kislányom! Ne várassuk meg ezt a fiút, mert a végén még
szívinfarktust fog kapni, annyira izgul.
Elnevettem magam. Én is ideges vagyok. Nemcsak a szokásos esküvői
izgalom miatt, hanem a kis titkom miatt, amivel ma akartam meglepni a férjem.
Belekaroltam apába, és amikor felcsendült az esküvői zene, elindultunk a
széksorok között. Olyan gyönyörű volt minden. Jake házában, vagyis most már a
közös otthonunkban tartottuk az esküvőt. Csak a család és a szűk baráti kör, meg
persze a munkatársak voltak jelen. A hátsó kertet díszítették fel színes világító
lampionokkal, a vendégeknek székeket helyeztek el. Hatalmas vázákban
gyönyörű virágcsokrokat raktak. A medencében tavirózsák úszkáltak apró
mécsesekkel. Éreztem, hogy minden szem rám szegeződik, de én már csak Jake-
et láttam. Ahogy ott állt a fekete szmokingban, belőtt hajjal, olyan hihetetlen
volt, hogy ez a fantasztikus férfi engem akar.
Karina és Alex lettek a tanúink. Volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan az
ő esküvőjükre fogunk készülni. Alex feladta a szerelem elleni küzdelmet, és nem
sokkal a mi hivatalos eljegyzésünk után szerelmet vallott Karinának. Imádom
őket együtt. Tekintetem az első sorban ülő testvéremre tévedt. Büszke apukaként
fogta ölében gyönyörű kislányát. Annyira belejött az apaságba, hogy közölte
Judyval, edzhetnek a második gyerekre. Nem mellesleg nem is olyan régen anya
is megemlítette, hogy az esküvő után mi is belevághatnánk az unoka projektbe.
Ó, ha tudná! De ha már gyerek. Emmáéknak is összejött a baba. Tavaly
karácsonykor házasodtak össze, és most már négy hónapos terhes, és nagyon
boldogok.
Az oltárhoz érve apa homlokon csókolt és átadott Jakenek. A szertartás
rövid volt, de gyönyörű. Mikor ahhoz a részhez értünk, hogy a férj
megcsókolhatja a feleségét, Jake magához rántott és szenvedélyesen tapadt az
ajkaimra. Körülöttünk hatalmas üdvrivalgás tört ki. Sorra jöttek a gratulációk és
az ölelések.
– Légy mindig ilyen boldog kislányom! – ölelt magához anya könnyek
között.
Nekem sem sok hiányzott, hogy elbőgjem magam. Jake szülei is könnyek
közöttt ölelgettek minket. Nagyapa ragyogó arca volt a legmeghatóbb.
– Végre ez a fiú is révbe ért. Már éppen ideje volt, hogy valaki szétrúgja a
seggét, aztán összerakja. Sok boldogságot gyermekeim!
Egyszerre ölelt meg minket.
– Csokordobás! – kiáltotta el magát Judy.
Fél szemmel láttam, hogy Alex a lányok közé tolja Karinát is. Háttal álltam,
és nagyot lendítve a karomon, eldobtam a csokrot.
– Ügyes vagy bébi! – kiabálta Alex lelkesen.
Ebből már tudtam, hogy Karina kapta el a csokromat.
– Annyira gyönyörű vagy! Még a lélegzetem is elállt mikor megláttalak –
lépett elém a férjem.
Azt hiszem, most jött el az idő, hogy szint valljak.
– Mondanom kell valamit! Ma nemcsak mi ketten álltunk az
anyakönyvvezető előtt, hanem volt egy harmadik személy is – mondtam
mosolyogva.
Jake értetlenül nézett rám.
– Te, én és a kislányunk.
Döbbent arcától még inkább mosolyognom kellett.
– A kislányunk?
Bólintottam.
– Apa leszek?
– Igen, drágám, apa leszel! Szülők leszünk!
Jake hirtelen a karjaiba kapott, és megforgatott maga körül. Majd talpra állított
és megcsókolt. Gyengéden. Szerelmesen.
– Szeretlek Mia Lenox!
Tenyere a még lapos hasamra simult és gyengéden megsimogatta.
– Téged is szeretlek hercegnő!
– Mi is szeretünk téged Jake Lenox!