Műszaki kémia

Laboratóriumi gyakorlatok

Gépészmérnök hallgatók számára

2016

0
Tartalomjegyzék

Munkavédelem........................................................................................................................................ 2
1. Laboratóriumi eszközök .................................................................................................................. 4
Laboratóriumi eszközök és használatuk .......................................................................................... 4
A tömegmérés eszközei: .................................................................................................................. 4
A mérlegek jellemzői és kategóriái.................................................................................................. 5
A térfogatos elemzés eszközei ........................................................................................................ 7
2. Oldatkészítés, oldatok pH-ja, vezetőképessége .............................................................................. 9
Mérési gyakorlat ............................................................................................................................ 13
A gyakorlat célja ............................................................................................................................ 13
3. Vízvizsgálat, ioncsere ..................................................................................................................... 14
Mérési gyakorlat menete .............................................................................................................. 18
4. Koagulálás, flokkulálás................................................................................................................... 22
5. Vizek fertőtlenítése, törésponti klórozás ...................................................................................... 24
6. Korrózió vizsgálata....................................................................................................................... 277
Mérési gyakorlat .............................................................................................................................. 288
Korróziósebesség mérése ............................................................................................................ 288
A gyakorlat kivitelezése: ................................................................................................................. 288
A számítás menete: ........................................................................................................................ 29
Melléklet...................................................................................................................................... 311
7. Gázolaj és biodízel egyes tulajdonságainak meghatározása ....................................................... 322
A gyakorlat célja ................................................................................................................................. 322
A gyakorlat menete ............................................................................................................................. 322
8. Kenőolajok vizsgálata, viszkozitási index meghatározása ........................................................... 355
9. Tüzeléstechnika mérési gyakorlat ............................................................................................... 388

1
Munkavédelem

A kémiai laboratóriumok a lehetséges speciális baleset- és tűzveszély miatt az átlagosnál veszélyesebb

munkaterületnek számítanak, ezért a munkavédelemnek, baleset megelőzésnek
különösen nagy a jelentősége.

A balesetmentes munkavégzés általános szabályai

• A munkahelyen mindig pontos időben, munkára kész állapotban kell megjelenni.

• Tiszta, rendes munkaköpeny használata kötelező.
• A szabadon hagyott hosszú haj balesetveszélyes, ezért össze kell fogni.
• Munka közben mindenkinek kötelessége a saját és munkatársai egészségének védelme.
• A balesetmentes munkavégzés fontos feltétele a rend és a tisztaság megőrzése.
• A munkahelyen csak a munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges eszközöket
szabad tartani.
• A konkrét munkahelyre vonatkozó előírásokat minden munkavégzőnek be kell tartania.
• Étkezni és dohányozni csak a kijelölt helyen szabad.
• A munkahelyet elhagyni csak a vezető tudtával és engedélyével szabad.
• Az esetleges rendkívüli eseményről a (pl. baleset, tűz) a vezetőt haladéktalanul értesíteni
kell.

A laboratóriumi balesetek megelőzése

A balesetek megelőzése érdekében az előzőekben felsorolt alapszabályokon túl ismerni kell a laboratóriumi
eszközök és anyagok használatával kapcsolatos veszélyforrásokat és azok kezelését.
Ezek a következők:
• Tömény savakkal és lúgokkal végzett munkánál védőszemüveg és védő gumikesztyű használata kötelező!
• Bűzös vagy maró gőzöket kibocsátó anyagokkal vegyifülke alatt dolgozzunk.
• Vegyszereket, vizsgálati mintákat megkóstolni szigorúan TILOS.
• Laboratóriumi eszközt étkezési célra használni szigorúan tilos!
• Vegyszeres üveget mindig felcímkézve – a vegyszer nevével, dátummal és a készítő
nevével ellátva – tároljuk.
• Oldatot üvegből mindig úgy öntünk ki, hogy a címke felöl fogjuk meg az üveget. Így ott soha nem folyik
végig a vegyszer.
• Folyadéküveget rövidebb távon kézben csak úgy szabad szállítani, hogy egyik kezünkkel az üveg nyakát
fogjuk, másikkal az üveg alját megtámasztjuk.
• Hosszabb távon és lépcsőn kizárólag műanyag vödörben szállítható az üvegben tartott folyékony
vegyszer.
• Maró, mérgező és tömény oldatot csak automatikus pipettával mérjünk ki!
• Oldat vagy folyadék pipettázásánál óvatosan járunk el: a pipettát mindig a lombik aljáig merítjük az
edénybe, így elkerülhető a hirtelen felszívás. Ha híg savat, vagy lúgot szívtunk fel, akkor először vízzel
öblítjük ki, majd semlegesítjük.
• A munkaasztalra vagy a padlóra kifolyt vizet vagy vegyszert azonnal el kell távolítani.
• Eltört üveg szilánkjait puszta kézzel ne gyűjtsük.
• Erős savat vagy lúgot csak közömbösítés és nagy hígítás után szabad a közcsatornába engedni.
• Tömény sav, pl. kénsav hígításkor mindig a vízbe öntjük a savat, és óvatosan kevergetjük hűtés közben.
• Oldatok melegítésekor ne hajoljunk az oldat fölé, nehogy az arcunkra, szemünkbe freccsenjen.
• Szerves oldószert és mérgező anyagot a közcsatornába engedni tilos!
• Vizes kézzel elektromos készülékhez nyúlni tilos!
• Baleset esetén, ha szükséges, feltétlenül orvoshoz kell fordulni!
• Tűz esetén értesíteni kell a munkahelyi vezetőt, és a tűz oltását haladéktalanul meg kell kezdeni a
laboratóriumban elhelyezett tűzoltó készülékkel.

2
Teendők baleseteknél

• Sérülés, rosszullét, vagy baleset esetén azonnal szóljunk a gyakorlatvezetőnek!

• Ha bőrünkre tömény sav vagy lúg freccsen, először töröljük le száraz ruhával, majd bő vízzel mossuk le.
Sav esetén 2 %-os nátrium-hidrogén-karbonát, vagy 2 %-os bóraxoldattal, lúg esetén 1 %-os
ecetsavoldattal, vagy 2 %-os bórsavoldattal, majd ismét vízzel mossuk le a bőrfelületet.
• Ha szemünkbe sav freccsen, először vízzel, majd 2 %-os bóraxoldattal, majd ismét vízzel öblítsük ki
szemöblögető-csésze segítségével; ha lúg jut a szemünkbe vízzel, majd 2 %-os bórsavoldattal és ismét
vízzel öblítsük ki. Minden esetben azonnal menjünk orvoshoz!
• Tűz esetén értesíteni kell a gyakorlatvezetőt, és a tűz eloltását haladéktalanul meg kell kezdeni a
laboratóriumban elhelyezett tűzoltó készülékkel, homokkal, vagy vízzel.
• Vízzel oltható: ruha, papír, fa.
• Vízzel nem oltható:i vele: elektromos tüzet, fém-nátriumot, olyan tüzet, ahol tömény sav is jelen van,
olajfürdőt, víznél kisebb sűrűségű folyadékot.
• Homokkal: mindenféle eredetű, de kisebb tüzet lehet oltani.
• Haboltóval: elektromos tüzet oltani nem lehet.
• Poroltó: mindenfajta tűz oltására alkalmas. (Lehetőleg precíziós műszerek oltására ne használjuk).
• Gázoltó: mindenfajta tűz oltására alkalmas. Hátránya, hogy a bennük lévő gáz mérgező, ezért gázálarcban
használható csak!
• Áramütés esetén a sérültet ki kell szabadítani a feszültség alól a készülék kikapcsolásával,
árammentesítéssel vagy az áramütött elhúzásával. A feszültség alatt lévőszemélyt csupasz kézzel megfogni
tilos! A kiszabadított sérültet le kell fektetni, szállítani, mozgatni tilos! Ha nem lélegzik, akkor a
mesterséges lélegeztetést azonnal meg kell kezdeni.
• Az égési sebeket száraz, steril kötszerrel bekötjük. Szükség esetén orvoshoz kell fordulni.

HALLGATÓI LABORREND

A laboratóriumi gyakorlatokon felkészülten kell megjelenni. A felkészüléshez át kell tanulmányozni az

elvégzendő gyakorlatot és a hozzá tartozó elméletet. . Munkáról pontos jegyzőkönyvet kell vezetni. Ennek
tartalmaznia kell a feladat tárgyát, a keltezést, a munkamenet rövid vázlatát, a használt eszközöket, mérési
adatokat, számításokat. A jó munkanapló mindenki számára áttekinthető, érthető.

• A jegyzőkönyvet a gyakorlat előtt előre kell elkészíteni, melyet a gyakorlat elején a gyakorlatvezető
ellenőriz. Ha nincs készen, a hallgató nem vehet részt a gyakorlaton.
• bal és jobb oldalon 2 cm-es margót húzunk, • baloldalra kerül a gyakorlat címe, a rövid leírása, a szükséges
recept leírása, • jobb oldalra kerülnek a mérési eredmények, a reakció egyenletek, az esetleges észlelések
továbbá a szükséges számolások, annyi tizedes jegyet megadva, amennyi ész szerű, • jegyzőkönyvet csak
tollal írunk (ceruza használata nem elfogadható), vonalzót használunk.
• számszerű eredményt a jobb oldalon kétszer aláhúzva a labor szám feltüntetése mellett a kívánt formában
adjuk meg, • az aláhúzáshoz és a grafikonkészítéshez vonalzót használunk, • a jegyzőkönyvet határidőig
kell leadni (a gyakorlatot követő nap, megállapodás szerint), késői beadása külön eljárási díj befizetését
vonja maga után • Az eredményes és gyors laboratóriumi munka alapvető feltétele a tisztaság és a rend.
Köpeny viselése kötelező! Csak tiszta eszközökkel dolgozzunk és használat után azonnal mossuk el azokat.
Hulladékot, papírt, gyufát csak a szemétgyűjtő edénybe dobjunk.

• Elkészített mérőoldatainkat, törzsoldatainkat azonnal jelöljük meg címkével vagy üvegre író tollal az
edényen.
• Ügyeljünk a takarékosságra, a vegyszerek, desztillált víz felesleges pazarlása, a gázégők felesleges
égetése, a vízcsap nyitva hagyása anyagi kárt okoz.

3
 1. Laboratóriumi eszközök

Laboratóriumi eszközök és használatuk

a) Üvegeszközök13
Az üveg kémiailag igen ellenálló szerkezeti anyag. Előnye még, hogy átlátszósága folytán az edényben
lejátszódó folyamat jól látható. Könnyen tisztítható. A közönséges (nátron) üveg azonban
hőmérsékletváltozás hatására könnyen megreped. Ilyen üvegből csak azok az eszközök készíthetők,
amelyeket nem használunk magasabb hőmérsékleten (pl. mérőhenger, mérőlombik).
A legtöbb laboratóriumi üvegedényt használat közben melegítenünk kell, erre a célra csak hőálló
üveganyag felel meg. Ezek jól bírják a hevítést, de a hirtelen hőmérsékletváltozásokat csak a kvarcüveg
képes elviselni.

Állólombik, vagy talpaslombik; alja lapos, készülhet hosszú, vagy rövid, szűk vagy bő nyakkal. Melegíteni
csak dróthálón lehet, mely biztosítja az egyenletes hőeloszlást. Folyadékok tárolására használható.
Erlenmeyer lombik: átmenet a lombik és a főzőpohár között. Nyakánál elszűkül, így keveréskor, titráláskor
a benne levő folyadék nem csapódik ki. Oldáshoz, titráláshoz használjuk.
Főzőpohár: különböző méretekben készül. Lehet alacsony vagy magas formájú, kiöntővel ellátott, vagy
kiöntő nélküli. Hőálló üvegből készül, de nem melegíthető nyílt lángon, csak kerámiahálón vagy
elektromos főzőlapon. Kívül ne legyen vizes, mert megreped. A főzőpoharat különböző anyagok oldására,
folyadékok forralására használjuk.
Gömblombik: gömbölyű aljú lombik, nem állítható. Közvetlenül is melegíthető (hőelosztása egyenletesebb,
mint az állólombiké). Közvetlen melegítést igénylő műveleteknél használjuk. Azonban ekkor is tanácsos a
lángot mozgásban tartani, vagy hosszabb ideig tartó műveleteknél kerámiahálót alkalmazni, hogy a
melegítés egyenletes legyen.
Kémcső: legegyszerűbb laboratóriumi tűzálló üvegedény. Térfogata általában 25 cm3, ezért kis
anyagmennyiségekkel való munkánál használjuk. Nyílt lángon való hevítéskor kémcsőfogóval tartva, a
kémcsövet állandóan mozgatva, a gázláng felső harmadába helyezzük, kb. 60°C-os szögben döntve.

1. ábra. Laboratóriumi eszközök

A tömegmérés eszközei:

4
A tömegmérés eszköze a mérleg. Működése a kétkarú emelő elvén alapszik. A mérlegek legtöbbször
egyenlő karúak, ezért egyensúly esetén a mérőtömegek összege megegyezik a mérendő test tömegével.
Tömegsorozat: a mérleggel való méréshez szükséges mérőtömegek gyűjteménye. A tömegek
megválasztása olyan, hogy megfelelő kombinációjukkal minden érték összeállítható.
Legismertebb laboratóriumi mérlegek
A méréseinkhez használt mérlegek fajtáját a kívánt mérési pontosság és a mérendő anyag

A mérlegek jellemzői és kategóriái

Terhelhetőség, vagy felső méréshatár: az a maximális tömeg, amellyel még megterhelhető a mérleg anélkül,
hogy maradandóan megsérülne.
Érzékenység: az a mérlegre helyezett minimális tömeg, mely az egyensúlyi helyzetet megváltoztatva, a
kijelzőn (számskálán) egy osztásrésznyi leolvasást tesz lehetővé. Mértéke: tömeg (g)/osztásrész.
(Leolvashatóságnak is nevezik a műszerkönyvek).
Reprodukálhatóság (ismételhetőség): kétszer egymást követő ugyanazon mérés között megengedett eltérés
g értékben. A jó mérlegek az érzékenységüknek megfelelő értéket reprodukálják (± eltéréssel). A mérlegek
„pontosságát" az érzékenységgel és a reprodukálhatósággal együtt lehet csak jellemezni.

A laboratóriumi mérlegeket érzékenységük és terhelhetőségük szerint a következő kategóriákba

sorolhatjuk:
Érzékenység Terhelhetőség
Nyersminta mérlegek 0,1 g - 1 g 600 g - 6000 g
Táramérlegek 0,01 g 300 g - 600 g
Analitikai mérlegek 0,0001 g 100 g - 300 g
Mikromérlegek 0,0001 g - 0,01 mg(!) 0,1 g - 1 g

Ezekben a kategóriákban egyaránt találhatók karos és elektronikus mérlegtípusok. Megfigyelhető, hogy az

érzékenység és a terhelhetőség fordított arányban áll egymással. A mérlegek érzékenysége természetesen
értékükkel (árukkal) egyenesen arányban van.

Elektronikus mérlegek

A korszerű elektronikus, digitális mérlegek a tömegmérés technikáját, munkaigényét leegyszerűsítik,

időtartalmát lerövidítik, ezért igen gyorsan terjednek.
Az elektronikus mérlegek jellemzői:
• súlysorozat nélkül mérnek,
• nincsenek mechanikusan mozgó részeik (karok, mutató, arretáló szerkezet stb.), ezért rázkódásra,
mechanikai hatásokra kevésbé érzékenyek,
• nullázásuk automatikusan, a bekapcsolással (ON) megtörténik,
• az igényesebb (és drágább) mérlegek a bekapcsolás után automatikus program szerint
hitelesítik magukat,
• a táraedény tömegével nem kell számolni, mert a táragomb (T) lenyomásával automatikusan
„lenullázható", ami lehetővé teszi az edénybe helyezett minta tömegének közvetlen
mérését, leolvasását,
• mérés közben mintát levenni és felrakni folyamatosan lehet,
• a mérleg pillanatnyi terhelése, illetve terhelhetősége sok mérlegen analóg kijelzés útján követhető,
• a nyugalmi helyzetük igen gyorsan beáll (0,2 sec !),

5
• a kijelzésük: objektív, számszerű (digitális) mértékegységgel ellátott érték (Nem kell súlyokat összegezni,
skálaosztásokat számolni stb.),
• a mérlegek többségéhez nyomtató is kapcsolható, mely a mérési adatokat kiírja

2. ábra. Gyors táramérlegek

Az egyes gombok jelentése és használata a következő:

• A mérlegen bekapcsolás előtt ellenőrizni kell a vízszintezőt.

• Mérleg bekapcsolása után "burnin" felirat jelenik meg a kijelzőn, amely kb. 6 perc múlva eltűnik. A
készülék ettől kezdve használható állapotban van. A mérlegen g egységekben olvasható le a tömeg, 4
tizedes pontossággal.

Gombok és jelentésük:

A Be/Ki kapcsoló gomb kikapcsolja a kijelzőt. Ha a felhasználó ismét megnyomja a gombot a tömeg
mértékegysége jelenik meg. A kijelző aktuális állapotát küldi a külső mechanizmusoknak az RS232
kimeneten keresztül.
A CAL gomb megnyomásával kalibrációt hajt végre. Ez a kézi kalibrálás. A gomb megnyomása után a
mérleg elkezdi a kalibrálást. Nem kell, hogy súly legyen a mérlegen.
Ha kalibrálás közben megnyomja a TARE gombot, a kalibrálás abbamarad és visszatér a mérési módhoz.
Az F a funkció gomb. Ezzel lehet kiválasztania mérési egységet, vagy funkciót lehet változtatni a menüben.
A TARE gomb a nulla kijelzés beállításához szükséges. A nulla beállítást követően a kijelzés nulla. Ha a
súly lekerül a mérlegről, akkor megjelenik a súly "mínusz" jelzéssel.

A mérlegek használatakor az alábbi mérési szabályokat gondosan be kell tartani! A mérlegek használatának
általános szabályai
• A laboratóriumi mérlegek precíziós drága műszerek. Hő-, vegyszer-, és mechanikus hatásokra
érzékenyek, könnyen meghibásodhatnak esetleg javíthatatlanná válhatnak, ezért elhelyezésük, használatuk
fokozott gondosságot kíván!
• A mérlegeket rázkódásmentes, nehéz, (falhoz, esetleg padlóhoz) rögzített mérlegasztalon kell elhelyezni.
• A mérlegek csak vízszintes helyzetben használhatók! (A vízszintes helyzet beállítására ú.n. talpcsavarok
szolgálnak)
• Mindig a mérési feladat által megkívánt érzékenységű mérlegen végezzük el a tömegmérést. Pl. reagens
oldatokhoz, adalék anyagokhoz, üzemi, rutin vizsgálatokhoz többségében táramérleget, míg a pontos
koncentrációjú ú.n. titeralapanyag oldatok elkészítéséhez analitikai mérleget használjunk.
• Az adott feladathoz szükséges tömegméréseket mindig ugyanazon a mérlegen kell elvégezni.
• A mérlegek terheletlen egyensúlyi helyzetét (0 pontját) mérés előtt mindig ellenőrizni kell.
6
• Tiszta, száraz edényt tegyünk a mérlegre!
• Csak szobahőmérsékletű edényt, anyagot szabad a mérlegre helyezni! A mérőlapokra (serpenyőkre)
közvetlenül semmilyen vegyszert nem szabad tenni! A mérleget kívül, belül tartsuk tisztán! Illékony, maró
gőzöket kibocsátó anyagokat csak zárható bemérő edényben szabad mérni! • A mérlegeket nem szabad a
terhelhetőségi értékükön túl megterhelni!

A térfogatos elemzés eszközei

A térfogatmérő eszközök általában üvegből készült, térfogat jelzéssel, vagy beosztással ellátott űrmértékek.
Két nagy csoportra oszthatók aszerint, hogy belőlük kifolyatható, vagy beléjük tölthető folyadék
térfogatának mérésére használhatók. Mérés közben a folyadék hőmérsékletére ügyelni kell, mert csak az
edény hitelesítésének megfelelő hőmérsékleten pontos a mérés. Az eszköz térfogatértékét és a megfelelő
hőmérsékletet az edény falára feltüntetik.

A térfogatmérő eszközöket zsírtalanított és általában száraz állapotban használjuk. Zsírtalanításra

mosószert, vagy oxidáló savkeveréket (krómkénsav) alkalmazunk. Nedves edény használatakor a
mérőlombikot desztillált vízzel, a pipettát és bürettát a használni kívánt oldattal 2-3-szor öblítsük át a mérés
megkezdése előtt.

Mérőlombik

Betöltésre kalibrált szűknyakú, csiszolt dugós, körkörös jelzéssel ellátott állólombik. Ha a lombikba annyi
folyadékot öntünk, hogy a folyadékszint (meniszkusz) alsó pereme a körkörös jellel azonos magasságban
van, a lombikban lévő folyadék térfogata megegyezik a lombikon feltüntetett térfogattal. Elsősorban
analitikai célokra, pontosan ismert töménységű oldatok készítésére használjuk.

Mérőhenger

Betöltésre kalibrált kisebb pontosságú mérésekre alkalmas, 10-2000 cm3 térfogatú mérőedény.

Pipetták

Kifolyásra kalibrált, meghatározott folyadékmennyiségek kimérésére szolgáló, mindkét végükön nyitott

üvegcsövek.
A hasas pipetta középen kiszélesedő, alsó végén elvékonyított üvegcső, amelyen a egyjelű esetben a
kiszélesedő rész (has) felett, kétjelű esetén a kiszélesedő rész felett és alatt 1-1 körkörös jel van. Helyes
kezelése a következő: a pipetta végét kellő mélységig a mérendő folyadékba merítjük, majd azt a felső jel
fölé óvatosan felszívjuk. A pipetta végét mutatóujjunkkal szorosan befogjuk. A pipetta alsó részét száraz
ruhával, esetleg szűrőpapírral megtöröljük, majd a pipettát függőlegesen tartva az elszűkített csőrészt az
edény falához érintve, ujjunkat fokozatosan meglazítjuk, s a meniszkuszt a felső jelre beállítjuk. Ezután a
pipettában levő folyadékot a kiválasztott edénybe engedjük: a pipetta végét az edény falához érintve
ujjunkat a pipetta peremén meglazítjuk, majd ha a folyadékszint az alsó jel fölött 5-10 mm-rel van, a pipettát
újra elzárjuk. A tapadásból származó utánfolyás miatt 20-30 másodpercig várunk, végül a kifolyás után
még 15-20 másodperc utánfolyási időt várunk).

Az osztott pipetta beosztással ellátott csövéből különböző térfogatú folyadékrészleteket mérhetünk ki, a
hasas pipettánál kisebb pontossággal.

Büretta: Egyenletes keresztmetszetű, alul csappal elzárható, beosztott üvegcső, amely az össztérfogaton
belül (10-50 cm3), tetszőleges térfogatú folyadékrészletek pontos adagolására alkalmas. A mérőoldat
bürettából történő adagolása a titrálás. A titrálást mindig nulla jelre állított bürettával kezdjük, sorozatban
végzett titrálások és kis fogyások esetében is!

7
Térfogategységek átváltása:
1 liter = 1 dm3 = 1000 ml = 1000 cm3 illetve: 1 cm3 = 1ml= 1000 μl

3. ábra. Térfogatmérő eszközök

8
 2. Oldatkészítés, oldatok pH-ja, vezetőképessége

Az oldatok oldószerből és oldott anyagból álló, legalább kétkomponensű anyagi rendszerek. Valódi
oldat keletkezik, ha az oldószerben, mint közegben az oldott anyag molekuláris vagy annál kisebb
(ionos) méretben, egyenletesen oszlik el (részecskeméret < 1nm). Ha a részecskeméret 1-1000 nm,
kolloid oldatról beszélünk.
Nem minden anyag oldódik minden oldószerben. Az oldhatóságra vonatkozóan nem ismeretesek
általános törvényszerűségek, de a tapasztalatok szerint az ionos és poláros anyagok (pl. só, cukor)
poláros oldószerben (pl. víz), nem poláros jellegű anyagok (pl. zsírok, olajok) pedig apoláros
oldószerben (szerves oldószerek) oldódnak jól.
A gyakorlatban többnyire vizes közegű valódi oldatokat használunk, melyekben az oldott anyag
valamilyen, a vízben jól oldódó szilárd (kristályos), cseppfolyós vagy gáznemű anyag.
Különböző anyagok különbözőképpen oldódnak ugyanazon oldószerben. Az anyagok oldhatóságának
mértékét oldékonyságnak nevezzük. Ez minden anyagra jellemző tulajdonság. Az anyagok
oldékonyságát táblázatokban adják meg 100g oldószerre vonatkozóan, feltüntetve az oldás
hőmérsékletét.
Az olyan valódi oldatot, amelyben az adott hőmérsékleten még több anyag is fel tud oldódni, telítetlen
oldatnak nevezzük. Az oldat telített, ha az adott hőmérsékleten már több anyag nem oldódik benne. Az
anyagok oldása gyorsítható a feloldandó anyag bemérés előtti porításával, oldás közbeni keveréssel,
melegítéssel. Az oldódás gyakran spontán hőváltozással is jár, azaz készítés közben az oldat
felmelegszik, vagy lehűl. A felmelegedő oldatot (pl. nátrium-hidroxid oldása vízben) a baleset elkerülés
érdekében hűteni kell. (Védőszemüveg használata!)

Az oldatok töménysége

A tömény (koncentrált) oldat az oldott anyagból sokat, a híg oldat keveset tartalmaz. Savaknál a tömény
vagy koncentrált (jele: cc.) kifejezésen azt a töménységet értjük, amilyenben azt előállítják és
forgalomba hozzák. Így a cc. sósav 32-38 tömeg %-os, a cc. kénsav 92-98 tömeg %-os, a cc.
ammónium-hidroxid oldat kb. 27 tömeg %-os.
Az oldatok összetétele vagyis töménysége kifejezi az oldott anyag mennyiségét az oldat
menynyiségéhez viszonyítva. A töménység többféleképpen adható meg, pl. tömegszázalékban
(m/m%), térfogatszázalékban (v/v%) vagy vegyesszázalékban (m/v%). Az analitikában a mérőoldatok
mólos koncentrációjúak.
A tömegszázalék (m/m %) azt fejezi ki, hogy 100 g oldatban hány gramm oldott anyag van.

Példa: A 15 tömeg '%-os konyhasóoldat 100 g-jában 15g NaCl-ot tartalmaz (az oldószer tömege 85 g).
A térfogatszázalék (v/v %) azt fejezi ki, hogy 100 cm3 oldatban hány cm3 oldott anyag van:

Példa: A 70 térfogat '%-os vizes etanololdat 100 cm3-e 70 cm3 etanolt tartalmaz. (A víz mennyisége
30 cm3.)
A vegyesszázalékos összetétel (m/v%) azt fejezi ki, hogy az oldat 100 cm3-e hány g oldott anyagot
tartalmaz:

Példa: 15 m/v% NaCl-oldat 100 cm3-e 15g konyhasót tartalmaz. Itt csak az oldat térfogata fontos, az
oldószeré nem.
Molaritás (mólos oldat) 1 dm3 oldatban az anyag feloldott gramm-molekulatömegnyi mennyiségeinek
(móljainak) a száma oldat térfogata
A mólos koncentráció laboratóriumban használatos egysége: mol/dm3, Jele:M
Példa: Az 1M (1 mólos) NaCI-oldat 1 dm3-ében 1 mól, azaz 58,5 g oldott nátrium-klorid van. (Az
oldószer térfogatának itt sincs jelentősége:)

Különböző töménységű oldatok elkészítése

9
Oldatkészítés szilárd anyagból

Kiszámítjuk, hogy a kívánt mennyiségű és töménységű oldatnak mennyi oldott anyagot kell tartalmaznia.
Ez a bemérendő anyag mennyisége. A koncentrációt vízmentes anyagra szokták megadni. Ha az oldandó
vegyület kristályvizet is tartalmaz, akkor a kristályvizes anyag moltömeg aránynak megfelelően többet kell
oldanunk, mint a kristályvízmentes anyagból. Százalékos koncentrációknál táramérleget, mólos oldatok
készítésénél analitikai mérleget használunk.

Vegyes százalékos és mólos oldatok esetében a bemért anyagot kis főzőpohárban feloldjuk
és tölcséren keresztül a megfelelő méretű mérőlombikba átmossuk, majd a lombikot jelre töltjük. A
lombikot dugóval lezárjuk majd többszöri átfordítással homogenizáljuk az oldatot (a buborék kever!).
Tömegszázalékos oldat esetén az oldandó anyagot főzőpohárba, vagy talpas lombikba kimérjük és a
szükséges vizet mérőhengerből üvegbottal történő keverés közben hozzáadjuk.
Térfogatszázalékos oldat készítésekor a kisebb mennyiségben jelenlévő komponens szükséges
mennyiségét osztott pipettával vagy mérőhengerrel a végtérfogatnak megfelelő mérőlombikba töltjük, majd
a mérőlombikot a másik komponessel jelre állítjuk. A homogenizálást a lombik néhányszori átfordításával
végezzük.
Oldatkészítés hígítással
Sok esetben a kereskedelemben forgalomba hozott tömény oldatokból kell az oldatot előállítani (kénsav,
sósav, ammónium-hidroxid, stb.). Ilyenkor meghatározzuk a hígítandó oldat sűrűségét areométerrel, majd
táblázatból kikeressük, hogy ennek milyen összetétel felel meg. Kiszámítjuk, hogy a tömény oldatból hány
g, illetve cm3 szükséges a kívánt oldat elkészítéséhez és ezt a mennyiséget mérjük be. Százalékos oldatok
készítésénél a beméréshez mérőhengert vagy osztott pipettát, mólos oldatok hígításánál kétjelű hasas
pipettát használunk. A hígítást a gyakorlatban aránypárral is szoktuk jellemezni, pl. 1:3 hígítás = 1 rész sav
+ 3 rész víz.
Azonos oldott anyagot tartalmazó tömegszázalékos oldatok összeöntésekor a keletkező oldat töménységét
a keverési egyenlet segítségével számíthatjuk ki. A számolásnál azt használjuk ki, hogy az elegyítés előtt
az oldatok tömegének összege megegyezik az elegyítés után kapott oldat tömegével (a tömegek additívek),
valamint az elegyítés során az oldott anyag össztömege nem változik, tehát az elegyítés előtti oldatokban
lévő oldott anyag (és oldószer tömegek) összege egyenlő az elegyítés után kapott oldatban lévő oldott anyag
(és oldószer) tömegével. (Az oldattérfogatok esetében ez nincs így, a térfogatok nem additívek.) Két oldat
keverése esetén:

m1 c1 + m2c2 = (m1 + m2)c

ahol m1 és m2 a kiindulási oldatok szükséges tömege, c1 és c2 a kiindulási oldatok tömegszázalékos

koncentrációja, c pedig a keletkező oldat töménysége. Vizes oldatok készítéséhez desztillált vizet
használjunk!
Az oldás során figyelembe kell venni, hogy egyes anyagok erősen felmelegednek, ami balesetveszélyt rejt
magában. Ezért külső hűtést kell alkalmazni. Az oldatok készítéséhez, hígításához, kiméréséhez
térfogatmérő eszközök szükségesek. Az eszközökön körkörös jelek mutatják az aktuális térfogatot. A
pontos térfogatméréshez a folyadékfelszínt „jelre kell állítani”. A folyadékfelszín megfigyelésekor a
körkörös jelet szemmagasságba kell emelni.

10
4. ábra. Térfogatmérő eszközök jelreállítása: a) alsó meniszkusz (színtelen oldatok); b) felső
meniszkusz (színes, sötét oldatok).

A pH fogalma

Igen kis mértékben a tiszta víz is disszociál a következő egyensúlynak megfelelően:

H2O ⇌ H+ + OH–

tömeghatás törvénye alapján felírható a disszociációs egyensúlyi állandó (Kd):

[𝑂𝐻 − ][𝐻 + ]
𝐾𝑑 =
[𝐻2 𝑂]

Mivel vizes oldatokban a [H2O] értéke igen nagy a [H+] és a [OH–] értékéhez képest, így állandónak
tekinthető, ezért a fenti Kd-re definiált kifejezés felírható a következő formában is:

[H+] [OH–] =Kν

A Kv állandót a víz ionszorzatának nevezzük, értéke 25°C-on Kv=10–14.

Tiszta vízben a H+- és a OH–-ionok száma egyenlő, arányuk = 1:1, így [H+] = [OH-] = 10-7mol/dm3. Ebben
az esetben a közeg kémhatása semleges.

A [H+], azaz H+-ion koncentráció tehát alkalmas a közeg kémhatásának meghatározására.

Egyszerűbb jelölés céljából azonban a [H+] negatív logaritmusával, azaz a pH-val (= hidrogénexponens)
dolgozunk:

pH = –lg[H+]

Értelmezési tartománya:
pH = < 7 savas kémhatású oldat, pH= > 7 lúgos kémhatású oldat.
A legtöbb természetes víz pH értéke 6 és 8,5 között van, és azt alapvetõen a szén-dioxid, a karbonát- és
hidrogén -karbonát ionok közötti egyensúly, valamint más vegyületek, pl. a talaj eredetű humin- és
fulvinsavak jelenléte határozza meg. A vizek sav-bázis egyensúlyát ipari szennyezések és savképző
anyagok (mint a kéndioxid) levegőből történő kiülepedése, kimosódása befolyásolhatja.
A pH-t hagyományos módon pH-papírral, műszerrel pedig potenciometrikus módszerrel mérhetjük.

11
A konduktometria alapja: áramvezetés elektrolitokban

A különböző elektrolit oldatokat (elektromos vezetés szempontjából) vezetőképességük jellemzi, ami

elsősorban disszociációs fokuk függvénye. Az elektromos vezetőképesség az ellenállás reciproka,
mértékegysége a siemens (S ill.; mS és μS). Az elektrolit oldatok vezetőképességét általában fajlagos
vezetőképesség (κ, ejtsd: kappa) formájában szoktuk megadni.

A fajlagos elektromos vezetőképesség (a fajlagos ellenállás reciproka) olyan elektrolitréteg

vezetőképességének felel meg, amely 1 cm élhosszúságú kocka két szemben fekvő lapja között helyezkedik
el. Közismert, hogy az ellenállás az anyagi minőségtől (ρ, ejtsd:ró) és a geometriai méretektől függ:
Matematikailag az alábbi összefüggések segítségével definiálható:

ahol l rétegvastagság (elektródok távolsága) egysége: cm, A rétegkeresztmetszet egysége: cm2, ρ fajlagos
ellenállás egysége: Ωcm , R mért ellenállás egysége Ω, a κ fajlagos vezetőképesség egysége: Scm-1. Az
egyenletekben l/A=C az elektródcella geometriai méretére jellemző állandó érték, melyet
cellaállandónak nevezünk. Egysége: cm-1 .
Az elektrolitok fajlagos vezetőképessége csak egy meghatározott koncentráció-határig emelkedik a
koncentráció növelésével, ezt követően pedig csökken.

Vizek sótartalmának becslése vezetőképesség mérés alapján

A konduktometria vezetőképesség mérésén alapuló elektroanalitikai eljárás. Egy oldat vezetőképességét a

benne lévő kationok és anionok okozzák. A vezetőképesség egyenesen arányos az oldat
ionkoncentrációjával és függ a hőmérséklettől. A tiszta víz vezetőképessége igen kicsi, hiszen benne az
oxónium- és hidroxid-ionok koncentrációja kicsi. Ezzel szemben az elektrolitok oldatában a kationok és
anionok már jelentős koncentrációban lehetnek jelen, így az oldat vezetőképessége is nagy.
Az elektrolitikus vezetés kollektív sajátság, az összes ionra jellemző érték. A mért vezetőképességből a
vizek sótartalmára következtethetünk. Nagyszámú minta statisztikai értékelésével Richards a következő
képlettel jellemezte a mért vezetőképesség és a sótartalom összefüggését:
mg só /dm3 (mg/l) = mS × 640 = μS × 0,64
Ez csak egy közelítő képlet, mivel a kationokra és anionokra átlagos egyenérték tömeggel számol (51 g/eé),
ami a víz jellegétől, szennyezettségétől függően természetesen változhat.
A gyakorlatban szokás a sótartalmat NaCl-ban is megadni:
mg NaCl/l = 0,58 κ20
ahol κ20 a minta fajlagos vezetőképessége.

12
Mérési gyakorlat

A gyakorlat célja
Különböző sók vizes oldatainak jellemzője az oldat pH-ja, sótartalma, vezetőképessége. A gyakorlat célja,
hogy a hallgató legyen képes megadott koncentrációjú oldatok elkészítésére, megismerkedjen a pH és
vezetőképesség műszeres mérésével.

A gyakorlat menete

1. Oldatkészítés
Szükséges vegyszerek:

- desztillált (sótalanított) víz, specifikus vezetőképessége <2μS cm-1

- Készítsen a gyakorlatvezető által megadott anyagból megadott töménységű oldatot! A kiszámított
mennyiségű sót desztillált vízben feloldunk és mérőlombikban 100 cm3-re töltjük.
(pl. 1 mólos KCl készítése: 7,455 g analitikai tisztaságú kálium-kloridot desztillált vízben feloldunk
és mérőlombikban 100 cm3-re töltjük.)
- Hígítással készítsen a gyakorlatvezető által megadott hígítású oldatokat.

2. Mérje meg a kiadott ismeretlen vízminta, illetve az elkészített oldatok pH-ját, az oldatok
hőmérsékletét, vezetőképességét és sótartalmát Consort C535 típusú elektrokémiai multiméterrel.
Ügyeljen arra, hogy a megfelelő elektródot a megfelelő helyre csatlakoztassa, és csak az éppen
mért adatot olvassa le. A készülék mellett részletes használati utasítást talál.

3. Ábrázolja a kiadott oldatok vezetőképességét az oldat koncentrációjának függvényében! y=f(x) 

κ=f(c)
4. Az eredményeket foglalja táblázatba!

Anyag neve ismeretlen minta

Koncentrációja
Hőmérséklet [°C]
pH
vezetőképesség
sótartalom

só oldat készítés
Anyag megnevezése és
képlete

Anyag molekula tömege g/mól

Elkészített oldat higítása

Készítendő oldat mennyisége cm

3
1000 250 250 100 100 100 100 100 100 100 100 100 100

Készítendő oldat molaritása (M) mól/dm3 0,1 0,1 0,2 0,3 0,4 0,5 0,6 0,7 0,8 0,9 1

Bemérendő só mennyisége g

Az oldat koncentrációja g/dm3

Higításhoz kivett oldat mennyisége cm3

13
 3. Vízvizsgálat, ioncsere

Gyakorlat célja

Az ioncsere egy természetes folyamat, mely során, szilárd felületen kötött ionok kiszorítanak
hasonló és azonos töltésű, a szilárd anyaggal érintkező folyadékban lévő ionokat. A gyakorlat célja az
ioncsere műveletének vizsgálata, az ioncserélő gyanta ionmegkötő-képességének vizsgálata, majd annak
gazdaságos regenerálása, illetve a vízlágyítás és sótalanítás vizsgálata folyamatos eljárású ioncserélő
berendezés használatával. A folyamat jellemzése áttörési görbe segítségével történik.

A gyakorlat elméleti háttere

Az ioncserélők olyan, vízben oldhatatlan, rendszerint szilárd anyagok, amelyek elektrolitok

oldatából pozitív vagy negatív töltésű ionokat képesek megkötni és ugyanakkor azokkal egyenértéknyi
mennyiségben más minőségű, de hasonló töltésű ionokat oldatba bocsátani. Aszerint, hogy az ioncserélő
milyen töltésű ionok cseréjére képes, kation-, ill. anioncserélőket különböztetünk meg.
Ioncserére képes anyagok nagy mennyiségben fordulnak elő a természetben található szervetlen és
szerves anyagok között. Az első gyakorlati célra alkalmazott ioncserélő anyagok szervetlen,
mikrokristályos szilikátvegyületek voltak (pl. zeolitok). Jelenleg az ioncserélők nagy része mesterségesen
előállított műgyanta alapú, vázuk sok esetben polisztirol és divinilbenzol kopolimer (pl. Varion gyanták).
A cserére képes, töltéssel rendelkező aktív csoportokat (kationcserélőkön anion, anioncserélőkön kation)
az inert vázon rendszerint utólagos kémiai kezeléssel alakítják ki. Az aktív csoportok töltését a velük
ellentétes töltésű mozgékony ellenionok elektrosztatikus töltése kompenzálja.
A vízkezelésben ioncserét főként a víz lágyítására alkalmazunk (Ca2+ és Mg2+ ionok cseréje Na+ ill.
H ionra). Az utóbbi időben szélesebb körű alkalmazásuk oka a felhasználandó vizek fokozott nitrát-,
+

ammónium- és fém-ion szennyeződése. Környezetvédelmi szempontból, különböző ionok eltávolítása

szükséges lehet, mert a leggyakrabban előforduló szennyező ionok közül egyesek (pl. As3+, Cd2+ stb.)
mérgezőek, mások a fertőtlenítőszerekkel reagálva kellemetlen ízt, színt vagy szagot adhatnak a víznek (pl.
NH4+, Mn2+, Fe2+). A Mn2+ és Fe2+ vegyületek a tározókban és szállítórendszerekben csapadék formájában
lerakódhatnak, a vascsapadékok korróziót okoznak, valamint vasbaktériumok is elszaporodhatnak a
csővezetékben. Az ammónia a fertőtlenítőszerekkel reagálva azok hatását befolyásolja, és esetenként újabb
vegyületek megjelenését (pl. klóraminok) is eredményezi.
Az ioncsere kétféleképpen valósítható meg: szakaszos és folyamatos eljárással. A szakaszos eljárás
során az ioncserélőt kevertetik a tisztítandó oldatban, majd attól elválasztják. A folyamatos eljárás esetén
oszlopba töltik az ioncserélő szemcséit, ezen bocsátják át a tisztítandó vizet. Ez utóbbi kedvezőbb, mert az
ioncserélő ionmegkötő-képességének jobb kihasználása mellett (nagyobb hatékonyság) a regenerálás is
gazdaságosabb. A tisztítás hatékonyságáról az idő függvényében az átfolyó oldatban meghatározott
komponens-koncentráció tájékoztat. A folyamatot az áttörési görbe jellemzi, amelyet a 6. ábra mutat be.
Az ioncserélőre kerülő oldatot az oszlopon felülről lefelé áramoltatva az oszloptöltet fokozatosan
telítődik, a szorpciós zóna egyre lejjebb kerül, ezzel párhuzamosan az átfolyt oldatban az eltávolítandó
komponens koncentrációja nő.
Az ioncserére jellemző az ioncserélő teljes (összes) kapacitása: az egyenértékekben kifejezett
ionmennyiség, amit az egységnyi térfogatú ioncserélő sztöchiometrikusan megkötni képes. Az áttörési pont
az adott ionkoncentrációhoz tartozó időtartam vagy folyadéktérfogat, amelynél a kérdéses ion
koncentrációja az ioncserélőről elfolyó oldatban egy megadott értéket elér. Hasznos kapacitás az
ioncserélő által az áttörési pontig megkötött összes ionmennyiség.

14
 5. ábra. Az ioncserére jellemző áttörési görbe

A kimerült ioncserélőt regenerálni kell. Ez olyan oldattal valósítható meg, amely az eredeti
(ioncsere előtti) ionokat nagy feleslegben tartalmazza. Ily módon biztosítható az egyensúly eltolódása, az
ioncserélő eredeti ionállapotának visszaállítása. A regenerálásnál kapott eluátum gyakorta
környezetszennyező anyag. Ennek hasznosításáról vagy közömbösítéséről, ill. megfelelő elhelyezéséről
gondoskodni kell.
A megfelelő ioncserélő anyagok használatával két vagy több lépcsőben teljesen eltávolíthatók az
oldott sók a folyadékból – ez a demineralizáció vagy sótalanítás folyamata. Ez a berendezés a vízlágyítás
és sótalanítás tanulmányozására egyaránt alkalmas.

Mérési gyakorlat leírása

A méréshez használt berendezés

A berendezés két fő részből áll: a hátlap (1) amelyen az ioncsere fő eszközei vannak és a tartály
(14). Az ioncsere a két függőleges átlátszó hengerben (5 és 6) megy végbe, ezek belső átmérője kb. 16 mm.
A baloldali henger (5) kationcserélő gyantát tartalmaz (aranyszínű granulátum) a jobboldali (6)
anioncserélő gyantát (fehér granulátum). A hengerek alján (2) és tetején (7) lévő elosztócsöveken fogantyús
szelepek vannak, ezek irányítják a folyadékot csak az egyik vagy mindkét hengeren keresztül bármelyik
irányba. A csavaros csatlakozók „O” gyűrűs tömítéssel (3) lehetővé teszik a hengerek leszerelését a
tisztításhoz, vagy az ioncserélő gyanta cseréjéhez. Az oszlopokon áthaladó folyadékokat a tartályban (14)
tároljuk, szivattyúval áramoltatjuk (12) egy áramlásmérőn (9) keresztül. A folyadékokat a csúszó cső (13)
emelésével és süllyesztésével választhatjuk ki. A szivattyút a hátlap jobb oldalán lévő elektromos kapcsoló
(4) működteti mellyel egy kábel (16) köti össze. A felesleges folyadék a szivattyúból egy gumicsövön
keresztül visszakerül a tartályba. A bypass csövön lévő szelep (19) beállításával érhetjük el a megfelelő
áramlást. Ezt a szelepet nem szabad elzárni, mert túlnyomás keletkezhet a rendszerben. Az áramlásmérő
alján lévő szabályozó szeleppel (10) tudjuk a folyadék áramlási sebességét beállítani. Az áramlásmérő fölött
lévő elosztócsövön (8) keresztül jut a folyadék az anioncserélő oszlop, vagy a kationcserélő oszlop tetejére,
vagy az aljára, az épp aktuális folyamattól függően.

15
 6. ábra. A berendezés sematikus rajza

Az oszlopokon való áthaladás után a kezelt víz, regenerált oldat, vagy mosóvíz gumicsövön (11)
keresztül az oszlopok tetejéről vagy az aljáról egy másik csövön keresztül (17) egy tárolótartályba jut. Ez
a tartály fogantyús szelepen (15) keresztül ereszthető le. A fogantyús szelepek (V4, V10 vagy V16)
segítségével vehetünk mintát. A berendezés digitális vezetőképesség mérőt tartalmaz beépített szenzorral
(18). Ezek segítségével vizsgálhatjuk a kilépő víz minőségét.

Kísérleti lehetőségek:

 Vízlágyítás, amely csak a kationcserélő oszlopon halad át lefelé

 Víz sótalanítás, amely a kationcserélő oszlopon halad át lefelé, majd az anioncserélő
oszlopon felfelé
 Oldatok regenerálása (utána öblítés desztillált vízzel), melyeket külön tartályban tárolunk
és lefelé halad át bármelyik oszlopon
 Öblítés (lehetőleg desztillált) vízzel mely felfelé halad át bármelyik oszlopon

16
 7. ábra. A berendezés beállításai

1. Ha a bypass-t jól állítottuk be, a fölösleges víz visszafolyik a D tartályba, ha az áramlásszabályozó

szelep zárva van, így elkerülhető a túlnyomás. Ha a bypass túl sokáig van nyitva, megfigyelhető az
áramlás ingadozása az áramlásmérőben.
2. Ellenőrizzük, hogy a víz visszafolyik a tartályba miután felfelé áthaladt a kation-cserélő oszlopon
(5), majd zárjuk el a szelepeket.
3. Nyissuk ki a V2 és V12 szelepeket és ellenőrizzük, hogy a víz visszafolyik a tartályba miután lefelé
áthaladt a kationcserélő (5) oszlopon, majd zárjuk el a szelepeket.
4. A V10 minta szelep alá tegyünk egy edényt. Nyissuk ki a V2 és V10 szelepeket. Ellenőrizzük, hogy
a víz kifolyik a V10 szelepen, majd zárjuk el a szelepeket.
5. Nyissuk ki a V3 és V9 szelepeket és ellenőrizzük, hogy a víz visszafolyik a tartályba miután felfelé
áthaladt az anioncserélő (6) oszlopon, majd zárjuk el a szelepeket.
6. Nyissuk ki a V1 és V15 szelepeket és ellenőrizzük, hogy a víz visszafolyik a tartályba miután lefelé
áthaladt az anioncserélő (6) oszlopon, majd zárjuk el a szelepeket.
7. Nyissuk ki a V2, V13 és V15 szelepeket és ellenőrizzük, hogy a víz visszafolyik a tartályba miután
lefelé áthaladt a kationcserélő (5), és felfelé áthaladt az anion-cserélő (6) oszlopon, majd zárjuk el
a szelepeket.
8. A V16 minta szelep alá tegyünk egy edényt. Nyissuk ki V2, V13 és V16 szelepeket. Ellenőrizzük,
hogy a víz kifolyik a V16 szelepen, majd zárjuk el a szelepeket.
9. Nyissuk ki a V15 leeresztő szelepet, és ellenőrizzük le, hogy jól működik-e. Zárjuk el.
10. Csatlakoztassuk a vezetőképesség szenzor kábelét a vezetőképesség mérő tetején lévő „INPUT”
feliratú foglalathoz. Kapcsoljuk be a „Power” gomb megnyomásával. Mutatnia kell a
vezetőképességet és a víz hőmérsékletét (ha kötőjelek jelennek meg a kijelzőn, a mérési tartomány
nem jó – állítsuk a kapcsolón).
11. Ellenőrizzük, hogy nincs-e szivárgás a rendszerben.

17
A vezetőképesség mérő működése:

A vezetőképesség mérő 9V-os elemmel működik. A beépített vezetőképesség szenzor az alsó elosztócső
kimeneténél helyezkedik el, így ellenőrizhető a víz vezetőképessége az ioncsere után. A szenzor kábelét a
mérő tetején lévő INPUT feliratú csatlakozóba kell bedugni. Nyomjuk meg a POWER gombot, és állítsuk
a kapcsolót addig, amíg a kijelző nem mutatja a vezetőképességet és a hőmérsékletet. Ha kötőjelek jelennek
meg a kijelzőn, a mérési tartomány nem jó – állítsuk a kapcsolón. Az értéket μS vagy mS (Siemens)
egységben olvashatjuk le, a kapcsoló pozíciójától függően.

Mérési gyakorlat menete

Vízlágyítás vizsgálata kationcserélő gyantával

1. -Készítse el a vizsgálandó, adott koncentrációjú kálcium-klorid (CaCl2·2H2O) sóoldatot és keverőn

magas fordulattal kevertesse a homogenizálás érdekében.
2. -Minden szelepet zárjon el a berendezésen.
3. -Töltse fel a kationcserélő oszlopot (baloldali oszlop) gyakorlatvezető által megadott tömegű
kationcserélő gyantával (aranyszínű granulátum), majd mérje meg a száraz gyanta magasságát (Hsz).
4. -Az O-gyűrűk zsírozása után, helyezze a berendezésbe a gyantával töltött kationcserélő oszlopot.
Vigyázzon az O-gyűrűk ne mozduljanak el.
5. -Ellenőrizze, hogy a D-tartályban elegendő mennyiségű desztillált víz van-e (2-3 liter), ha nem töltsön
rá.
6. -Duzzadási vizsgálat: A D tartályból desztillált vízzel öblítse át a száraz műgyantát 10 percig. A
szivattyút a 3-as és 6-os szelep nyitásával a 9. ábrának megfelelően működtesse 40 ml/perc
térfogatárammal (K▲: kationcserélő oszlopon keresztüli felfelé áramlással). Az idő leteltével állítsa a
szelepeket zárt állásba és kapcsolja le a szivattyút. Jegyezze fel a térfogatváltozás mértékét a nedves
gyantaágy magasságának lemérésével (Hn).
7. -Mérje meg a homogenizált vizsgálandó 1 literes sóoldat pH, vezetőképesség és keménység értékeit.
8. -Vízlágyítási kísérlet: Válassza az 1 literes vizsgálandó minta mérőhengerét a szivattyú
működtetéséhez. Indítsa el a szivattyút, állítson be 25 ml/perc térfogatáramot, miután megnyitotta a 2-
es és a 12-es szelepeket, a 10. ábrának megfelelően a folyadék lefelé áramoltatásával (K▼:
kationcserélő oszlopon keresztüli lefelé áramlással).
9. Kétpercenként olvassa le a vezetőképesség értékét és jegyezze le.
10. 5 percenként a 10-es szelep segítségével vegyen mintát és mérje meg a pH értékét. Minden mérés után
kapcsolja ki a pH mérő készüléket az ’on’ gomb hosszan nyomásával.
11. Gyorsteszttel 30 perc után határozza meg a keménység értékét is.
12. 30 perc leteltével zárja el a szelepeket és kapcsolja le a szivattyút! Gyanta regenerálása:

18
13. -Készítsen 1 liter 10%-os NaCl oldatot, majd ezzel regenerálja a kationcserélő gyantát. A 2-es és a 12-
es szelepek nyitása után a NaCl oldattal 10 percig működtesse a berendezést 20 ml/perc-es
térfogatárammal (K▼).
14. -Öblítse át a berendezést desztillált vízzel (K▼).
15. -A 10. szeleppel eressze le az oszlopot, majd szedje le a berendezésről és desztillált vízzel ellenáramban
petricsészébe gyűjtse össze a gyantát.

8. ábra. Kationcserélő oszlop öblítése

9. ábra. Vízlágyítás és regenerálás szelep beállításai

19
Beadandó táblázatok, grafikonok

1) Mérési eredmények összefoglaló táblázatai

Kationcserélő oszlop

Száraz gyantaágy tömege,

m [g]

Száraz gyantaágy
magassága, Hsz [mm]

Nedves gyantaágy
magassága, Hn [mm]

Duzzadáshoz felvett víz

térfogata, Vd [cm3]

  16  10 3 
2

Duzzadáshoz felvett víz térfogata: Vd= x Hn [cm3]

4

IDŐ [perc] 0 2 4 6 8 10 12 14 16 18 20 … 30

Vezetőképesség [mS]

IDŐ [perc] 0 5 10 15 20 25 30

pH

keménység
- - - - -
[nk°]

2) Ábrázolja a vez. kép. = f( ); pH = f( )függvénykapcsolatokat. Értékelje eredményeit!

3) Adja meg a vízkeménység értékét a kezelendő sóoldatára vonatkozóan [mg CaO/dm3] egyenértékben,
majd sorolja be a következő osztályok egyikébe:

Lágyvíz 0-70 mg CaO/dm3

Közepesen kemény víz 70-150 mg CaO/dm3

Kemény víz 150-300 mg CaO/dm3

Nagyon kemény víz >300 mg CaO/dm3

20
 Számoláshoz szükséges adatok:

ÖK=KK + NKK

CaCl2·2H2O (M=147,02 g/mol) nemkarbonát-keménységet okoz

Minden keménységet okozó vegyület 1 mólja egyenértékű 1 mól kálcium-oxiddal, CaO (M=56
g/mol)

4) Számolja ki a kationcserélő oszlop regenerálásához elméletileg minimálisan szükséges 10 tömeg%-os

NaCl oldat térfogatát!

Számoláshoz szükséges adatok:

A 10%-os NaCl-oldat sűrűsége 1,16 kg/dm3

MNaCl=58,5 g/mol

MCaCl2·2H2O =147,02 g/mol

21
4. Koagulálás, flokkulálás

A víztől alig különböző sűrűségű lebegő szennyező anyagokat a szennyvízből flokkulálással

eltávolíthatunk. A flokkulálás során nagyobb sűrűségű, könnyen ülepedő részecskéket hozunk létre.
Valójában vegyszeres adagolással elősegített pehelyképződést jelent (, ami a részecskék közötti
taszítóerő csökkenéséhez vagy megszűnéséhez vezet). A destabilizált részecskék további
összekapcsolódásával mikro-, majd makropelyhek alakulnak ki.

A flokkuláció hatásosságát döntő mértékben befolyásolja a flokkulumok képződését elősegítő keverés

sebessége, ideje és a flokkulálószer mennyisége, koncentrációja. A folyamat optimalizálását az ún. Jar-
test, vagy más néven flokk-teszter segítségével végezhetjük el. A berendezés a vizsgálandó víz és a
flokkulálószer egyenletes keverését különböző keverési sebességeknél biztosítja. Segítségével
meghatározható az optimális keverési idő, keverési sebesség, flokkulálószer koncentráció.

10. ábra. Flokkteszter vagy Jar-teszt

A gyakorlat célja: meghatározott modell-szennyvízből a lebegőanyagok eltávolítása, a megfelelő

flokkulálási körülmények (keverési sebesség, keverési idő vagy flokkulálószer-koncentráció) kimérése
és a tisztítási hatásfokok számolása. A szennyezőanyag mennyiségét zavarosságméréssel határozzuk
meg.

A gyakorlathoz szükséges eszközök:

Jar-teszt: flokkuláló készülék, Orion zavarosságmérő + üveg küvetta kupakkal, stopper, 4db 1dm3
ülepítő főzőpohár, 10 cm3 üveg mérőhenger, mágneses keverő, 50 cm3 főzőpohár, mérleg,
vegyszerkanál, 4 db 1 dm3-es főzőpohár, bentonit, krétapor, vas-klorid-oldat

22
 A mérés menete:

1. Készítse el a gyakorlatvezető által megadott koncentrációjú és térfogatú modell-szennyvizeket az 1

dm3-es ülepítő főzőpoharakban és homogenizálja azokat (kb. 1percig történő keveréssel)!

2. Mérje meg a homogén modell-szennyvízek kiindulási zavarosság értékeit!

3. Első kísérletsorozat:

A keverőedényeket helyezze a készülékbe, a keverőlapátokat nyomja le, de ügyeljen arra, hogy ezek
szélei az üveghez ne érjenek! Gyors keverés közben adjon az ülepítő tartályokba (lehetőleg egyszerre)
rendre megadott térfogatú flokkulálószert (FeCl3-oldatot), majd állítsa be a megfelelő fordulatszámot
és indítsa el a mérést! A keverés leállása utáni 3-5 perces ülepedési idő után vegyen mintát az oldat
tiszta részéből (felülúszóból), majd mérje meg a zavarosságát.

Ismételje meg a kísérletsorozatot a gyakorlatvezető által megadott paraméterekkel.

Az eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés:

1. Adja meg a gyakorlat rövid elméleti összefoglalóját (max. 1 oldal).

2. Írja le a gyakorlat menetét.

3. A mérési eredményeket foglalja táblázatba. Ne felejtse a tisztítás hatékonyságát százalékosam is

megadni, amit a következő egyenlet segítségével számolhat:

 z 
  1  felülúszó  100%
 z kez det i 

Kísérlet Keverő- Flokkulálószer: Fordulat- Keverési Kezdeti Felülú- Tisztítás

sor- edény koncentrációja, szám: idő: zav. szó hatékony-
száma sor- mennyisége a n  zkezdeti zav. sága
száma keverőedényben Zfelülúszó
[cm3] [mol/dm3] [rpm] [min] [NTU] [NTU] [%]
1. 1.
2.
3.
4.
2. 1.
2.
3.
4.
3. 1.
2.
3.
4.

4. Ábrázolja a tisztítási hatékonyságot a Flokkulálószer koncentrációjának függvényében.

5. A görbék segítségével határozza meg, hogy milyen paraméterek tartoznak az adott szennyezés
leghatékonyabb eltávolításához! Szövegesen értékelje a laboratóriumi gyakorlatot a konklúzióban!
23
 5. Vizek fertőtlenítése, törésponti klórozás

A vízben található magas ammónium-ion koncentráció jelentős gondokat okozhat a fogyasztói

ivóvízhálózaton. Amennyiben a víz fertőtlenítése klórral történik, a jelen lévő ammónium-ionok reagálnak
vele, csökkentve ezáltal a fertőtlenítés hatékonyságát. A vízbe adagolt klór a következő egyensúlyi reakció
szerint reagál a vízzel, miközben hipoklórossav keletkezik:

Cl2 + H2O  HOCl + H+ + Cl-

HOCl  H+ + OCl-

A hipoklórossav a pH függvényében disszociál, melynek során hidrogén-ion és hipoklorit ion

keletkezik (Öllős, 1987). Minél magasabb a víz pH értéke a disszociáció mértéke annál nagyobb,
ugyanis a rendszer az egyensúly helyreállítására törekedve növeli a vízben a hidrogén ionok
koncentrációját. Ezért a klórozás ideális pH tartománya 7-8, mivel itt a legmagasabb a
hipoklórossav koncentrációja.
A hipóklórossav a következő reakciók szerint reagál az ammónium-ionnal (Öllős, 1998):

NH4+ + HOCl  NH2Cl + H2O + H+

NH2Cl + HOCl  NHCl2 + H2O

NHCl2 + HOCl  NCl3 + H2O

Első lépésben a klór a vízben található egyéb redukáló anyagokkal (vas, mangán, nitrit) lép
reakcióba, majd a klórdózist növelve kerül sor a klórtartalmú szerves vegyületek, valamint a
szervetlen monoklóramin (NH2Cl) képződésére. További kis mennyiségű klórt adagolva a
monoklóramin a második reakcióegyenletnek megfelelően diklóraminná (NHCl2) alakul. További
klórfelesleg hatására a diklóraminból triklóramin (NCl3) képződik, majd törésponton túl
megjelenik a fertőtlenítés szempontjából leghatékonyabb klórfajta a szabad aktív klór. Az alábbi
ábrán a töréspont klórozás jellegzetes görbéje látható.

11. ábra. Törésponti görbe

24
 A mono- és diklóramin viszonylag stabil vegyületeknek mondhatók, míg a triklór-amin
rendkívül instabil, bomlásra hajlamos vegyület, melynek során nitrogén és klórgáz szabadul fel. A
gyakorlatban a bomlás elősegítésére aktívszén adszorbert alkalmaznak, melynek további előnye,
hogy nemcsak a triklóramin lebomlását segíti, hanem csökkenti azon káros melléktermékek
koncentrációját is, melyek a klór és szerves anyag reakciójából keletkezhetnek (pl.:
halogéntartalmú szerves vegyületek (AOX) és trihalometán (THM) vegyületek).

A gyakorlat célja: a gyakorlat során a hallgató felveszi a kiadott vízminta törésponti görbéjét,
meghatározza, hogy az adott vízmintához mennyi klórt szükséges adagolni, hogy megfelelő fertőtlenítő
hatása legyen.

A gyakorlathoz szükséges eszközök:

Szabad és kötött klór mérésére alkalmas teszt-készlet, 1db 1dm3 főzőpohár, mérleg, vegyszerkanál,
NH4Cl-por, 250 ml-es mérőlombik, 6 db 10cm3 üveg tesztcső, tartóállvány a tesztcsöveknek, mágneses
keverő, büretta

A mérés menete:

1. Töltse fel a bürettát a kiadott, meghatározott koncentrációjú nátrium-hipoklorit-oldattal.

2. Készítsen 250 ml, a gyakorlatvezető által megadott koncentrációjú ammónium-klorid oldatot!

3. Készítse elő a kémcsőállványt és a tesztcsöveket!

 Az első tesztcsövet hagyja üresen!

 A 2-6-os tesztcsövekbe cseppentsen 3-3 cseppet az 1-es és 2-es számmal jelzett reagensből.

3. Az ammónium-oldatot töltse a főzőpohárba, helyezze bele a mágneses keverőbotot, majd helyezze

a főzőpoharat a büretta alá. Vegyen a főzőpohárból 5 cm3 mintát az első tesztcsőbe.

4. Engedjen 5 cm3 hipoklorit-oldatot a főzőpohárba, kevertesse kb. 1 percig, majd vegyen 5 cm3 mintát
a 2. számú tesztcsőbe. Ezt ismételje meg 4-szer, így összesen 6 mintája lesz.

5. A klórmeghatározó tesztkészlet segítségével mérje meg a 2-6-os tesztcsövekben lévő minták szabad
klórtartalmát, olyan módon, hogy az 1-es sz. tesztcsövet illessze a komparátorpapír A sorába, a 2-6-os
számú csöveket sorban a B sorba. Olvassa le azt a koncentráció értéket, amelynél a két szín
megegyezik.

6. A kötött klórtartalom meghatározásához a 2-6 teszcsövekbe cseppentsen 3 cseppet a 3-as számú

reagensből. Rázza össze, majd kb. 2 perc várakozás után az előbbiben ismertetett módon olvassa le a
minta koncentrációját!

Az eredmények értékelése, jegyzőkönyvkészítés:

1. Adja meg a gyakorlat rövid elméleti összefoglalóját (max. 1 oldal).

2. Írja le a gyakorlat menetét.

3. A mérési eredményeket foglalja táblázatba!

4. Ábrázolja a szabad és kötött klór koncentrációját a hozzáadott összes klórmennyiség függvényében,
az ábráról olvassa le, hogy mekkora V(NaOCl) értéknél van a töréspont, majd számítsa ki, hogy ez mekkra
Cl2:NH4+-ion arányt jelent!

25
 Adatok:

Az ammónium-hidroxid oldat koncentrációja: ….. mol/dm3 =……. mg/dm3

A hipoklorit-oldat aktív klórtartalma: ….. mol/dm3 = …… mg/dm3

V (NaOCl), cm3 Összes adagolt Cl2, mg/dm3 Cl2(szabad), mg/dm3 Cl2 (kötött), mg/dm3
0
5
10
15
20
25

26
 6. Korrózió vizsgálata

Elektrokémiai korrózióról akkor beszélünk, ha egy fémfelület a környezetében lévő ionokkal, molekulákkal
elektrolit jelenlétében reakcióba lép (a reakciótermékek kialakulásakor felszabaduló energia elegendő a
fémion oldatba viteléhez). Azt a helyet, ahol a fémion kilép a rácsszerkezetből, anódos helynek, a
folyamatot anódos oxidációnak, anódos korróziónak nevezzük. Az anódos részfolyamat pl. a vas esetében:

Fe → Fe2+ + 2 e–

Az anódos folyamat sohasem játszódik le önmagában, a felszabadult elektronokat egy másik folyamatnak
fel kell használnia. Azt a helyet, ahol az elektron felhasználás megvalósul, katódos helynek, a folyamatot
katódos redukciónak nevezzük. A katódos folyamat bármilyen redukciós folyamat lehet, vizek közegben
azonban a pH-tól függően a következő folyamatok a legvalószínűbbek.

Savas közegben (pH<7) : H+ + e– → H

2 H → H2

semleges és lúgos közegben: (pH ≥ 7) 2 H2O + O2 + 4 e– → 4 OH–

Az anódos és katódos folyamatok egymástól való távolsága nanométeres és méteres nagyságrendű is lehet.
Összességében z elektrokémiai korrózió létrejöttéhez szükséges

- anódos hely, amely általában a korrodálódó fém,

- katódos hely, ahol lejátszódhat a redukció
- megfelelő vezetőképességű elektrolit (vizes oldat, vagy sóolvadék)
- az anódos és katódos hely között lehetőség az elektronok áramlására.

Az elektródpotenciál használata a korrózió megítéléséhez

A redukciós irányban felírt standard elektródpotenciál táblázat alapján megállapíthatjuk, hogy az adott
korróziós folyamat termodinamikai lehetősége adott-e. A táblázatban szereplő részfolyamatok együttes
végbemenetelekor mindig a pozitívabb potenciálú lesz az katódfolyamat, azaz a felírás irányában megy
végbe, míg a negatívabb potenciálú lesz az anód folyamat, ami a táblázatba felírt iránnyal ellentétesen fog
megvalósulni.

Például a vas Fe2+ + 2 e– → Fe (E°=-0,44 V) minden olyan közegben korrodeálódni fog (a folyamat
visszafelé játszódik le), ahol egy nála pozitívabb potenciálú reakció megvalósulhat:

Cl2 + 2 e– → 2 Cl– (E°=+1,36 V)

O2 + 2 H2O + 4 e– → 4 OH– (E°=+0,4 V)

Ezek az értékek azonban izoterm reverzibilis egyensúlyi folyamatokhoz tartozó értékek, csak a folyamat
lejátszódásának termodinamikai lehetőségét mutaják. A korróziós reakció sebessége függ a folyamat
kinetika gátlásának mértékétől is. Pl. az egyensúlyi potenciálok alapján az alumíniumnak oldódnia kellene
vízben, ez azonban mégsem következik be.

A gyakorlatban a standard elektródpotenciál fogalmánál előnyösebben használható a galvánpotenciál,

amely adott korróziós környezetben pl. tengervízben, talajvízben adja meg az egyes fémek, fémötvözetek
27
nyugalmi potenciálját egy referencia elektródhoz képest. Minél nagyobb a potenciálkülönbség két vizsgált
anyag között, annál nagyobb a korróziós folyamat hajtóereje.

Mérési gyakorlat
Korróziósebesség mérése

A fémoldódási (korróziós) folyamat pillanatnyi sebességét általában a korrózió során oldódó fém
tömegének felület- és időegységre vonatkoztatott változásával definiáljuk, az alábbi módon:

ahol m a korrodált fém tömege, g, A a felület, m2, t az idő, d .

Gyakorlatban véges idő alatt bekövetkező véges tömegváltozást mérünk, és a korrózió ezen idő alatti
átlagos sebességét határozzuk meg, vagyis feltételezzük, hogy a korrózió állandó sebességű ebben az
időintervallumban.

A korróziósebesség meghatározásának többféle módja ismeretes. Ha a korróziós folyamat során a fém

oldódása közben pl. H2 fejlődik, akkor a sztöchiometriai viszonyok ismeretében a gáz
anyagmennyiségének megmérésével a feloldódott fém tömege, abból - a felület és az idő ismeretében - a
korrózió sebessége a fenti összefüggés alapján kiszámítható.

Az alumínium oldódása NaOH-oldatban az alábbi kémiai reakcióval adható meg:

Al + NaOH + H2O = NaAlO2 + 1,5 H2 ,

vagyis 1 mol Al oldódása során 1,5 mol H2 gáz képződik.

2. Mérje meg az Al próbatest oldódása közben képződő H2 gáz térfogatát különböző időpontokban!

2. Számítsa ki a 30. perc adatai alapján az átlagos korróziósebességet az és, - ha inhibitort nem tartalmazó
NaOH oldattal dolgozott, akkor az inhibitort is tartalmazó oldatra vonatkozó sebesség-adatot figyelembe-
véve, ha pedig inhibitoros oldattal dolgozott, akkor az inhibitor-nélkül mért sebességadatot figyelembe-
véve, - az inhibitor védőképességét jellemző hatásfokot.

A gyakorlat kivitelezése:

1. A próbatest teljes felületének kiszámításához tolómérővel mérje meg a próbatest méreteit! A mérés
előtt a felületre került zsírnyomokat acetonban történő zsírtalanítással távolítsa el. Ehhez öntsön
kb. 20 cm3 acetont egy 50 cm3-es főzőpohárba, és dobja bele apróbatestet, , rázogassa kb. fél percig,
majd csipesszel vegye ki és tegye a pohár mellett található szűrőpapírra.
2. A kis üvegedényt tegye a gázbüretta (eudiométer) alatt lévő főzőpohárba és töltsön a főzőpohárba
300 cm3 korrodeáló oldatot (NaOH-oldatot Al próbatest vagy HCl-oldatot Zn próbatest esetén). A
Bunsen-állványra szerelt eudiométer tölcséres végét merítse be kb. 2 - 3 cm mélyen a folyadék
felszíne alá úgy, hogy a kis üvegedény a gázbüretta alatt – a próbatest behelyezése céljából - oldal
irányba elcsúsztatható legyen!

28
 12. ábra. A korróziós vizsgálat céljára szolgáló készülék

A gázbüretta felső részén lévő csaphoz csatlakozó gumicsövön keresztül a folyadékot óvatosan szívja fel a
gázbüretta felső részéig és állítsa be a meniszkuszt nulla szintre!

A zsírtalanított próbatestet csipesz segítségével helyezze a kis üvegedénybe és ezeket csúsztassa a

gázbüretta tölcséres vége alá úgy, hogy a fejlődő H2 gáz veszteség nélkül a csőben gyűlhessen össze!

A vizsgálatot 30 percig végezze, miközben 5 percenként jegyezze fel a fejlődő gáz térfogatát.

Ismételje meg a mérést korróziós inhibítort is tartalmazó oldatban!

A korróziós folyamatban képződő H2 térfogatát, anyagmennyiségét, valamint az ezzel egyenértékű Al vagy

Zn tömegét a vizsgálat 30. percében kapott adatokból számítjuk ki.

A számítás menete:

Mivel a gázbürettában összegyűlt gáz nem tiszta hidrogén, hanem a hőmérséklettől függően vízgőzt is
tartalmaz. A száraz hidrogéngáz nyomásának kiszámításához figyelembe kell vennünk a vízgőz partciális
nyomását az adott hőmérsékleten, illetve a folyadékoszlop hidrosztatikai nyomását is. Ez alapján a száraz
gáz nyomása a következő képlettel számítható:

𝑝𝐻2 = 𝑝𝑏 − 𝑝𝐻2 𝑂 − 𝑝ℎ ,

ahol pb a légköri nyomás, ph a folyadékoszlop hidrosztatikai nyomása (Pa).

A hidrogéngáz anyagmennyisége az általános gáztörvény segítségével számítható, abból pedig

kiszámíthatjuk a vele egyenértékű Al vagy Zn tömegét.
𝑝𝐻2 𝑉𝐻2
𝑛𝐻2 = 𝑅𝑇

29
A próbatest tömegvesztesége:
𝑛𝐻2 𝐴𝑓é𝑚
𝑚𝑓é𝑚 = 𝑛𝑒
,

ahol ne a korróziós reakcióban 1 mol fémből képződő hidrogéngáz móljainak száma, Afém a korrodeálódó
fém moláris tömege.

A korrózió átlagos sebessége:

𝑚𝑓é𝑚
𝑣𝑘𝑜𝑟𝑟 = 𝐴𝜏
,

ahol A a próbatest felülete, τ a korrózió ideje.

Az inhibítoros védelem hatásfoka a következő egyenlettel számítható:

𝑣𝑘𝑜𝑟𝑟 𝑖𝑛ℎ𝑖𝑏í𝑡𝑜𝑟 𝑛é𝑙𝑘ü𝑙 − 𝑣𝑘𝑜𝑟𝑟 𝑖𝑛ℎ𝑖𝑏í𝑡𝑜𝑟𝑟𝑎𝑙
𝜂 = 100
𝑣𝑘𝑜𝑟𝑟 𝑖𝑛ℎ𝑖𝑏í𝑡𝑜𝑟 𝑛é𝑙𝑘ü𝑙

A mérési és számítási eredményeket foglalja táblázatba!

1. Kísérleti adatok:

Anyaga A (cm3) Korróziós közeg koncentráció

Próbatest1
Próbatest 2

Környezeti adatok:

Légköri nyomás (Pa):

Hőmérséklet (°C):

Vízgőz parciális nyomása (pH2O, Pa):

Az összegyűlt gáz térfogata:

t (min) VH2 (cm3) t (min) VH2 (cm3)

inhibitor nélkül inhibítorral
0 0
5 5
10 10
15 15
20 20
25 25
30 30

inhibítor nélkül inhibítorral

30
 folyadékoszlop
magassága a csőben
(mm)
hidrosztatikai nyomás
(Pa)
száraz hidrogéngáz
nyomása (Pa)
30 perc alatt fejlődött
hidrogéngáz térfogata
nH2 (mol)
mAl (g)
vkorr (g m–2d–1)
Az inhibítoros védelem
hatásfoka

Melléklet

31
 7. Gázolaj és biodízel egyes tulajdonságainak meghatározása

Napjainkban széles körben alkalmazzák a Dízel-motorokat, amelyek hajtóanyag a gázolaj. A hajtóanyaggal

szemben támasztott minőségi követelményeket a motor működési elve határozza meg: a hengerbe beszívott
levegő az erős sűrítés (15:1 és 22:1 közötti sűrítési arány) következtében 550-800°C-ra melegszik fel,
bekövetkezik a hajtóanyag öngyulladása, amely elégése során eléri az 5-8 MPa nyomást, így mozgatva a
dugattyút. A gyújtás szikra nélkül történik, így a dízel motorhatóanyaggal szemben támasztott minőségi
követelmények: folyamatos üzemanyag-adagolás, jó szivattyúzhatóság. amelyet a viszkozitás és a
dermedéspont határoz meg, a porlaszthatóság szempontjából a forrpont-összetétel és a kokszosodási hajlam
fontos.

A gázolaj megfelelő égési tulajdonsággal kell, hogy rendelkezzen, ennek jellemzésére szolgál a cetánszám,
amely mérése során a gázolaj gyulladási hajlamát egy α-metil-naftalinból (cetánszáma 0) és cetánból
(cetánszáma 100) álló keverék gyulladási hajlamával hasonlítanak össze. Az üzemanyag cetánszáma annyi,
ahány tf% cetánt tartalmaz a vele azonos égési tulajdonságú cetán- α-metil-naftalin keverék.

A Diesel-motorok hajtására különböző biomasszából származó bioeredetű motorhajtóanyagok is

alkalmasak, pl. a biodízelek (a zsírsav-metilészterek), vagy tiszta növényi olajok.

A biodízelek a Diesel-motorok üzemanyagaként felhasználható növényi olajok, természetes zsírok és ezek

valamilyen alkohollal (metanollal, etanollal) átészterezett származékai, bár szűkebb értelemben csak az
észter származékokat nevezik biodízelnek.

A gyakorlat célja

A gyakorlat során megmérjük a kiadott Diesel-gázolaj, és biodízel néhány jellemző tulajdonságát,

sűrűségét, viszkozitását, lobbanáspontját.

A gyakorlat menete

1. Sűrűség mérése piknométerrel

Piknométerrel történő sűrűségmérés azon alapszik, hogy a meghatározandó folyadék bizonyos térfogatának
tömegét viszonyítjuk ugyanolyan térfogatú desztillált víz tömegéhez és szorozzuk a víz hőmérsékletének
megfelelő sűrűségértékekkel. Ezen adatokból a sűrűség kiszámítható.

32
 13. ábra. Piknométer

A piknométer meghatározott térfogatú, szűknyakú kis üvegedény. Vannak lombik és pipetta alakú
piknométerek. A piknométert a nyakán, vagy dugóján levő körjelig kell megtölteni. A meniszkusznak a
jelre történő beállítása ismert és állandó hőmérsékletű termosztátban, vagy vízfürdőben történik. A
méréseket analitikai mérlegen kell végezni, és a sűrűséget négy tizedes pontossággal számítjuk ki.

A meghatározás menete:

1. Mérje meg a minta hőmérsékletét!

2. A tiszta és teljesen száraz piknométert üresen megmérjük, jelöljük ezt a mérést A-val. A
felesleges folyadékot szűrőpapírcsíkkal eltávolítva, a meniszkuszt a jelre állítjuk.
3. Szárazra törlés után lemérjük, a mérést B-vel jelöljük. A B-A érték megadja a desztillált víz
tömegét, vagyis a piknométer térfogatát. Ezután a mérendő folyadékkal többször átöblítjük,
majd a fentiek szerint megtöltve, termosztálva ismét lemérjük. A kapott értéket C-vel jelöljük.
A C-A érték adja a folyadék tömegét.

Tehát a folyadék sűrűsége a mérés hőfokán (T °C):

𝐶−𝐴
𝜌𝑡 = 𝜌
𝐵 − 𝐴 𝑡,𝐻2 𝑂

2. Lobbanáspont meghatározása

Lobbanásponton azt a 101,3 kPa nyomásra átszámított legkisebb hőmérsékletet értjük, amelyen
megszabott körülmények között a vizsgált olajból/motorhajtóanyagból annyi gőz keletkezik, hogy
az a fölötte lévő levegővel elegyedve láng közelítésére belobban. A lobbanáspont az olaj
párolgására, összetételére és tűzveszélyességére jellemző érték, ismerete a felhasználhatóság,
illetve üzembiztonsági okokból szükséges.
A mérés menete:

A mérést egy automata ERAFlash típusú készülékben végezzük, a készülék mellett található
útmutató szerint.

1. A készülék mérőedényébe mérjen be 2 cm3 olajat.

2. Kapcsolja be a készüléket. A gyakorlatvezető segítségével válassza ki az olajnak megfelelő
mérési módszert.
3. Helyezze a mintát a készülékbe, zárja le az ablakot, majd indítsa el a mérést!
4. A mérés befejezésekor olvassa le a lobbanáspont értékét!

A mérési eredményeket foglalja táblázatba!

T (oC) mpiknométer [g] mvíz [g] mgázolaj [g] mbiodízel [g] ρvíz ρgázolaj ρbiodízel
𝐠 𝐠 𝐠
[𝐜𝐦𝟑] [𝐜𝐦𝟑] [𝐜𝐦𝟑]

33
 3. Készítsen meghatározott összetételű biodízel vagy növényi olaj/gázolaj keverékeket! Az előző
feladatban meghatározottak szerint mérje meg a keverékek sűrűségét, viszkozitását és
lobbanáspontját!
A mérési eredményeket foglalja táblázatba!

𝐠
Minta megnevezése ρkeverékek [𝐜𝐦𝟑] p [kPa] Lobbanáspont [oC] 101,3 kPa-ra átszámolt
lobbanáspontok [oC]

% (biodízel)
% (biodíze)
% (biodízel)
% (biodízel)

Ábrázolja a 101,3 kPa-ra átszámított lobbanáspontot a keverékek összetétele (gázolaj) függvényében,

illetve a keverékek sűrűségét a keverékek összetétele (biodízel) függvényében.

34
8. Kenőolajok vizsgálata, viszkozitási index meghatározása

A kenőolajok feladata a kent gépek súrlódásának csökkentése, a súrlódó géprészek kopásának

csökkentése, a súrlódó hő elvezetése. A kenés során a súrlódás következtében jelentősen megnőhet
a hőmérséklet, aminek következtében a kenőolaj viszkozitása csökken. A kenés szempontjából az
az olaj az értékesebb, amelynek viszkozitása a hőmérséklet növekedésével kevésbé csökken.
A viszkozitásai index az a minősítő szám, amellyel az olaj hőmérsékletemelkedés hatására
bekövetkező viszkozitás-csökkenését jellemezzük. Nagy a viszkozitási indexe azoknak az
olajoknak, amelyek viszkozitása keveset változik a hőmérséklet emelkedésével.
A viszkozitási index:
𝐿−𝑈
𝑉𝐼 = 100
𝐿−𝐻

ahol U: a vizsgált olaj kinematikai viszkozitása 40 °C-on (mm2s–1) L: annak a 0 indexű

referenciaolajnak a 40 °C-on mért viszkozitása (mm2s–1) amelynek 100 °C-on mért viszkozitása
egyenlő a vizsgált olaj 100 °C-on mért viszkozitásával (mm2s–1), H: annak a100-as indexű
referenciaolajnak a 40 °C-on mért viszkozitása (mm2s–1), amelynek 100 °C-on mért viszkozitása
egyenlő a vizsgált olaj 100 °C-on mért viszkozitásával (mm2s–1).

L és H értéke táblázatból kikereshető, amennyiben a minta kinematikai viszkozitása100°C-on (Y)

2 és 70 mm2/s közé esik.
Amennyiben a minta kinematikai viszkozitása100°C-on (Y) nagyobb, mint 70 mm2/s, a következő
képleteket kell alkalmazni:
L=0,8353Y2 + 14,67Y -216
H=0,1684 Y2 + 11,85 Y -97.

Ha U<H, a
10𝑁 − 1
𝑉𝐼 = + 100
0,00715
𝑙𝑔𝐻−𝑙𝑔𝑈
ahol 𝑁 = 𝑙𝑔𝑌
.
𝜂
Kinematikai viszkozitás: 𝜈=
𝜌
ν: kinematikai viszkozitás(mm /s); η: dinamikai viszkozitás (mPas); ρ: sűrűség(g/cm3)
2

Mérési feladat:

1. Lassan melegítse az olajat melegíthető mágneses keverőn, 10°C-onként olvassa le a dinamikai

viszkozitást 100 oC-igSzámolja ki a kinematikai viszkozitást és a sűrűséget.Táblázatból keresse
ki a megfelelő L és H értékeket!
2. Számítsa ki a VI viszkozitási indexet!

35
Az eredményeket foglalja táblázatba!

1. A viszkozitás változása a hőmérséklettel.

Hőmérséklet Dinamikai Kinematikai Sűrűség lg(lg(ν)) lgT
(°C) viszkozitás viszkozitás (g/cm3) ρ
(mPas) η (mm2/s) ν
elsőnek mért
°C
30°C
40°C
50°C
60°C
70°C
80°C
90°C
100°C

2. Ábrázolja a dinamikai viszkozitást a hőmérséklet függvényében, illetve ábrázolja a

lglg(ν)=f(lgT) függvényt!
3. A viszkozitási index meghatározása

Y (mm2/s) U (mm2/s) L H VI

36
1. táblázat. Alapolajok adatai a viszkozitási index meghatározásához

37
 9. Tüzeléstechnika mérési gyakorlat

A gyakorlat célja egy tüzeléstechnikai rendszer megismerése, a mérési adatok alapján értékelése. A hasznos
hőtermeléshez szükséges tüzelőanyag és levegő, megfelelő égő, hőátalaító (kazán) és hőhasznosító
berendezés. Az üzemeltetés során a tüzelőanyag hőtartalmának kihasználására, a jó hőátadás biztosítására,
a hőveszteségek csökkentésére törekszünk.

Alapfogalmak:
- Füstgáz: tüzelésből származó véggáz
- Kémény: tüzelésből származó véggázok elvezetésére szolgáló berendezés, mint szennyezőforrás.
- Gázminta: a hordozógázból mérési mintavétel céljából elszívott ismert térfogatú gáz.
- Mérési pont: a mérési keresztmetszetben a zavartalan áramlás tartományának azon pontja, ahol a
hordozógáz helyi sebességét, nyomását, hőmérsékletét kell mérni és a gázmintákat kell venni.

A tüzeléstechnikai rendszer

A vizsgált tüzeléstechnikai rendszer egy gáztüzelésű kazán, amely alkalmas gőz és fűtésre használt
melegvíz előállítására is. Arendszer a téli időszakban folyamatosan üzemel, mérésekre üzem közben
van lehetőség.

Elméleti levegőmennyiség számítása

A tüzelőanyag elemi összetételének (szén-, hidrogén- esetleg kéntartalom) ismeretében az égési reakciók
alapján kiszámítható 1 kg vagy 1 m3 tüzelőanyag tökéletes égéséhez szükséges oxigén, illetve levegő
mennyisége.

Az elméleti füstgázmennyiség számítása

A tüzelőanyag elemi összetételének ismeretében az égési reakcióegyenletek alapján kiszámítható 1 m3

földgáz elégetéséhez szükséges oxigénmennyiség, amelyből megállapítható a szükséges elméleti
levegőmennyiség.

2. táblázat. A földgáz tipikus összetétele

Térfogat%
Gáz
Metán (CH4) 97%
Etán (C2H6) 0,919%
Propán (C3H8) 0,363%
Bután (C4H10) 0,162%
Szén-dioxid (CO2) 0,527%
Oxigén (O2) 0-0,08%
Nitrogén (N2) 0,936%
Nemesgázok (A, He, Ne, Xe) nyomelemként

Az L0 elméleti levegőszükséglet számítható az összetevők égésegyenlete alapján számított elméleti

oxigénigényből. A levegő átlagosan 21 tf% oxigént tartalmaz, így a levegő térfogatát megkapjuk, ha a
benne lévő oxigén térfogatát 100/21=4,76-tal megszorozzuk.

Az elméleti füstgáz-mennyiség számítása

Az elméleti száraz füstgáz (V0sz) szén-dioxidot, (esetleg kén-dioxidot) és nitrogént tartalmaz, míg a nedves
füstgázban a vízgőz is benne van. Az elméleti levegőszükséglet számításához használt egyenletek alapján
határozzuk meg a keletkező szén-dioxid mennyiségét, illetve a nitrogén mennyiségét.

38
A nedves füstgáz (V0n) mennyiségének számításához a száraz füstgáz mennyiségéhez adjuk hozzá a
keletkező vízgőz térfogatát.

A légfelesleg-tényező számítása

A tüzelés során alkalmazott légfelesleg nagyságát a füstgáz oxigén- vagy szén-dioxid tartalmából
számíthatjuk ki.
A száraz füstgáz oxigéntartalmából
𝑉0𝑠𝑧 𝑂2
𝑛 =1+[ ]
𝐿0 21 − 𝑂2
vagy a száraz füstgáz szén-dioxid tartalmából lehetséges:
𝑉0𝑠𝑧 𝐶𝑂2,𝑚𝑎𝑥 − 𝐶𝑂2
𝑛 = 1+[ ]
𝐿0 𝐶𝑂2

A füstgáz CO2, max tartalmának számítása

A füstgázban keletkező maximális szén-dioxid tartalom értékét a tüzelőanyag égése során elméletileg
keletkező szén-dioxid mennyiségéből és az elméleti száraz füstgázból számíthatjuk:

∑ 𝑛(𝐶𝑂2 )
𝐶𝑂2,𝑚𝑎𝑥 =
𝑉0𝑠𝑧
A magyarországi földgázok jellemző maximális szén-dioxid tartalma a 3. táblázatból leolvasható.

A képződött füstgázmennyiség

A tüzelés során keletkező füstgáz mennyisége az elméleti levegő- és füstgázmennyiség és a légfelesleg-

tényező ismeretében számíthatók:

𝑉 𝑠𝑧 = 𝑉0𝑠𝑧 + 𝐿0 (𝑛 − 1)

𝑉 𝑛 = 𝑉0𝑛 + 𝐿0 (𝑛 − 1)

A gyakorlat célja:

Meghatározott füstgázkibocsátó szennyezőanyagok (CO, SO2, NOx…) meghatározása; a gázfogyasztás

meghatározása, légfelesleg-tényező, elméleti levegőmennyiség számítása.

Gyakorlathoz szükséges eszközök:

 Gázelemző készülék
 Stopperóra
 Mérőszalag
 Védőkesztyű

A gyakorlaton alkalmazandó mérőműszer leírása:

A gyakorlaton Az ENVIRO 40 típusú, elektrokémiai elven működő füstgázelemző műszer segítségével

mérjük egy gázkazán füstgázkibocsátását. A műszer tüzelőberendezések beszabályozására, illetve
kiegészítő egységek használatával környezetvédelmi felülvizsgálatra szolgál. Alkalmas mind a gázüzemű,
mind az olajüzemű, mind pedig a szilárd tüzelőanyaggal üzemelő tüzelőberendezések vizsgálatára. A
mérhető gázokat, és a készülék mérési tartományát mutatja be a 3. táblázat. Hulladékégetőkben és
hulladékhasznosítókban történő mérésre és beszabályozásra azonban csak kiegészítő egységek (füstgáz
előkészítő) használatával használható.

39
 14. ábra. ENVIRO 40 füstgázelemző műszer

3. táblázat. A füstgázelemző műszer által mért anyagok és méréstartományok

Típus Méréstartomány Felbontás Pontosság

Mérőcsatorna
Elektrokémiai 0-21 tf% 0,1 tf% < 0,2%
O2
Elektrokémiai 0 –1999 ppm 1 ppm <400ppm ± 20ppm / ± 5%
CO
NiCrNi hőelem 0 – 1000°C 1°C ± 1%
Gázhőmérs.
NTC hőellenállás 0 – 100°C 1°C ± 1%
Körny. hőmérs.
Számított érték 0 – 16 tf% 0,1 tf% < 0,2%
CO2
Piezorezisztív ± 1999 Pa 1 Pa ± 2%
Huzatmérés

A mérés menete:

1. Kapcsolja be a mérőműszert a doboz tetején található be-ki kapcsoló segítségével. A jobb felső kijelző
alatti „az/lb” feliratú piros LED villogása a 180 másodperces kalibrálási program lefuttatását jelzi.
Megjegyzés: Ha az „az/lb” feliratú LED piros színnel folyamatosan világít, az a beépített NiMH
akkumulátor lemerültségét jelzi. Ebben az esetben a műszert azonnal töltésre kell rakni, és a töltő
adapterről üzemeltetni. A kalibrálás akkor kezdhető el, amikor az „az/lb” feliratú LED folyamatos piros
fénye villogásba vált át. Hálózati üzem és töltés alatt a műszer tetején található „TÖLTÉS” feliratú
piros színű LED folyamatosan világít.
2. A kalibrálási fázis alatt a műszer mérőcellái nullpontot vesznek fel, és friss levegővel öblítődnek át. A
jobb alsó kijelzőn a számértékek 0 felé közelítenek, majd a jobb felső piros színű LED villogás
abbamarad. A műszer mérésre kész állapotba kerül. Mivel a cellák hőfok érzékenyek, így a helység
hőmérsékletének átvételéig ajánlatos a kalibrálási műveletet 2-3-szor lefuttatni, a pontos nullpont-
felvétel érdekében. Kalibrálási fázis alatt soha ne dugja be a mintavevő szondát a füstgázjáratba,
mert az a nullpont értékek eltolódásához vezet. Kalibrálás alatt ellenőrizze a beépített üvegcsöves
rotaméteren a szállított gázmennyiség értékét: a megfelelő érték 20-40 l/h között, kell, hogy legyen. 20
l/h érték alá csökkenve dugulás, vagy szivattyú hiba van a rendszerben.
3. A tüzelőberendezéshez érkezve válasszon olyan mérőhelyet, ahol a műszer szállítótáskája vízszintes
felületen biztonságosan helyezhető el, sugárzó hőtől védve, 35°C-nál nem magasabb környezeti
hőmérsékletben. Kerülje a párás vagy csepegő vizes mérőhelyet. A mérőhely kiválasztásánál vegye

40
 figyelembe, hogy a mintavételi pont és a mérőműszer között 2,5 m-nél kisebbnek kell lenni a
távolságnak.

4. A műszertáskát felnyitva és a mintavételi tömlőt előkészítve ellenőrizze, hogy a szilikon tömlők

megfelelően csatlakoztatva vannak-e, és a füstgáz hőmérő és a környezeti hőmérő csatlakozó dugója is
a helyére került-e. Vegye ki a kondenzedényt a rögzítő bilincsből, és fény felé tartva ellenőrizze, hogy
száraz-e.
5. A mintavételi ponton tekerje be a kónuszt a lyukba.
6. A kalibrálási fázis lefutása után csatlakoztassa a mintavevő szondacsövet a kónuszba, és a jobb felső
kijelző nyomógomb választójával álljon a „Tg” felirat feletti zöld LED-re. A jobb felső kijelzőn ekkor
a füstgáz hőmérséklete olvasható le °C-ban. Miután a kijelzett érték stabilizálódott, a szondacső óvatos
be, illetve kifelé csúsztatásával keresse meg az áramlási magot, melynél a füstgáz hőmérséklet értéke
a legmagasabbat mutatja. Erről a pontról kell elszívnunk a füstgáz mintánkat a pontos mérés érdekében.
Az áramlási mag kiválasztása után a kónusz csavarjával rögzítsük szondacsövünket. Jegyezze fel a
hőmérsékletet és a nyomáskülönbséget is (huzatmérés)!
7. Végezze el a mérést és közben ügyeljen arra, hogy (füstgáz szárító használata nélkül) a mérés
időtartama a 40 percet ne haladja meg. A mért értékeket akkor jegyezze fel, amikor azok a kijelzőkön
már stabilizálódtak. 30 percen keresztül meghatározott időközönként olvassa le az O2, SO2, NOx, CO,
CO2 értékeket valamint jegyezze a hőmérséklet és nyomás értékeket.

- Oxigén koncentráció mérésének kiválasztása

 Bal felső kiválasztó gombbal „O2”-re lépni: „O2” zöld LED világít.
 Bal felső kijelzőn a füstgáz oxigén tartalma olvasható le tf%-ban.

- Szén-dioxid koncentráció értékének átszámítása

 Bal felső kiválasztó gombbal „CO2M”-re lépni: „CO2M” zöld LED világít.
 Bal felső kijelzőn az előző mérés utolsó beállított CO2 maximális értéke olvasható le tf%-ban (ez
az érték tüzelőanyagonként változik).
(Ha meg akarja változtatni a CO2 maximális értékét, melyből a műszer a CO2 tényleges értékét
számolja az oxigén koncentráció értékének felhasználásával, akkor a bal felső kijelző alatti
potméter tengely elforgatásával fel, illetve lefelé tudja változtatni a beállított értéket (11 – 16 tf%).
A 3. táblázat a Magyarországon leggyakrabban előforduló tüzelőanyag fajták konstans értékeit
mutatja. Segítségével kiválasztható a megfelelő tüzelőanyag neve, melynek CO2max. értékét a 3.
táblázatból választhatja ki (a táblázatokat lásd a gyakorlat leírása után!).
 Bal felső kiválasztó gombbal „CO2”-re lépni: „CO2” zöld LED világít.
 Helyesen beadott CO2max. érték esetén a füstgáz oxigén tartalmából a bal felső kijelzőn a CO2
számított értéke olvasható le tf%-ban.

- Szén-monoxid koncentráció mérésének kiválasztása

 Bal alsó kiválasztó gombbal „CO”-ra lépni: „CO” zöld LED világít.
 Bal alsó kijelzőn a füstgáz szén-monoxid koncentrációjának értéke olvasható le ppm-ben.

8. A mérés befejeztével húzza ki a füstgáz mintavevő szondát és tegye friss levegőre. A kónusz
kitekerésekor használjon kesztyűt az égési sérülések elkerülésére. Várja meg amíg a műszer kijelzőin
a CO, értéke 0 vagy 5 ppm alatti értékeket vesznek fel, és az O2 értéke 20 tf% fölé emelkedik. Ez azt
jelenti, hogy a műszer szenzorai friss levegővel átöblítődtek, és a műszer kikapcsolható.

9. Kikapcsolás után vegyük ki a kondenzvíz leválasztó edényt a tartó bilincsből és az alsó danamidtalp
lecsavarása után a keletkezett kondenzvizet ürítsük ki.
Figyelem: Gáztüzelésnél a kondenzvíz enyhe salétromsavat, olajtüzelésnél pedig enyhe kénes savat
tartalmazhat. Ügyeljen arra, hogy a kiürített kondenzvíz bőrre, nyálkahártyára közvetlenül ne kerüljön.

41
 Ha bekövetkezne a baleset, az érintett testrészt bő vízzel alaposan mossa le. A kondenzcső
széthúzásával a kondenzedény belső részeit tiszta törlőruhával törölje szárazra.

10. Becsülje meg a pontforrás magasságát, illetve mérje meg az áramlási cső átmérőjét is.
11. A mérés kezdetén, illetve végén olvassa le a gázórász, számítsa ki az adott idő alatt elfogyasztott
gázmennyiséget.

Számítás, kiértékelés:

a/
A mérési eredményeket táblázatos formában adja meg.. Az egyes gázok koncentrációját adja meg tf %-ban
és mg/dm3-ben is. A számítás menetét legalább egy mért érték esetén írja le a jegyzőkönyvben is!

pl. Ha A gáz koncentrációja 106 ppm, ez megfelel 100 tf%-nak, xA=1 móltörtnek.

A gáz koncentrációja g/dm3-be átszámítható: cA= MA×xA×1/Vmoláris,

ahol cA az ”A”-gáz moláris koncentrációja, MA az ”A”-gáz móltömege; xA az ”A”-gáz
móltörtje; Vmoláris (m3) pedig 1 mól gáz térfogata az egyetemes gáztörvényből számítható: p×Vmoláris=
n× R× T,
ahol p a gáz nyomása (Pa), n a mólok száma, jelen esetben n=1 mol, R az egyetemes gázállandó, R=
8,314 J/molK.

Idő p T CO CO2 O2
[min] [Pa] [°C]
Vmol [m3]

Vmol [m3]

Vmol [m3]
c [g/m3]

c [g/m3]

c [g/m3]
ppm

ppm

ppm
tf %

tf %

tf %
x

x
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15

b./ Értékelje a mérési eredményeket!

1. Számítsa ki az adott pontforrás kibocsátását EA (kg/h egységben).
Az összes gáz térfogatárama (qv):
qv  v  A ,

42
 2  p
v

ahol v a gáz lineáris áramlási sebessége, p a csőben (kéményben) mérhető nyomáskülönbség
(huzat) (a gyakorlat során mért adat),  az áramló levegő sűrűsége (ezt a füstgáz hőmérsékletére
táblázatból keresse ki!), A a cső áramlási keresztmetszete.
Az egyes gázok kibocsátását az adott gáz móltörtje segítségével számíthatjuk:
pl. a szén-monoxid (CO) kibocsátás: ECO=qv·cCO [kg/h]

A mérés ideje alapján határozza meg a keletkező füstgáz mennyiségét!

n
Vmért  qv  
ahol τ a mérés ideje [h] egységben.

2. A gáz összetétele alapján (1. táblázat) írja fel az égési egyenleteket és számítsa ki az elméleti
levegőszükségletet!

3. A mérési eredmények alapján (oxigén, illetve CO2 koncentráció) határozza meg a kazán légfelesleg-
tényezőjét!

4. Határozza meg a mérési idő alatt elfogyott gáz mennyisége alapján a keletkező füstgáz mennyiségét!
Hasonlítsa össze ezt az adatot a mért füstgáz mennyiséggel.

5. Az eredményeket foglalja táblázatba!

A [m2]
ρ [kg/m3]
v [m/s]
qv [m3/s]
ECO [kg/h]
ECO2 [kg/h]
Vnmért
Lo
V0sz
VH2O
V0n
O2 tf% átlag
n
Vsz
Vn

43
4. táblázat. A Magyarországon leggyakrabban előforduló tüzelőanyag fajták konstans értékeit
mutatja. Segítségével kiválasztható a megfelelő tüzelőanyag neve, melynek CO2 max. értékét a 4.b.
táblázatból választhatjuk ki.
a.
Helyiség Fűtőérték kJ/m3 Jele
Tüzelőanyagok
Városi gáz Óbuda 18.763 VG
Földgáz 1 Óbuda 36.238 FG-1
Földgáz 2 Vecsés Észak 35.687 FG-2
Földgáz 3 Vecsés Dél 36.159 FG-3
Földgáz 4 Hajdúszoboszló 35.608 FG-4
Földgáz 5 TVK 35.043 FG-5
Földgáz 6 Orosháza 31.167 FG-6
Földgáz 7 Sarkad 41.565 FG-7
Földgáz 8 Battonya-Kelet 20.389 FG-8
Földgáz 9 Szeged 38.906 FG-9
Földgáz 10 Baja 34.585 FG-10
Földgáz 11 Babócsa 29.265 FG-11
Földgáz 12 Kaposgáz (Alföldi gáz) 38.132 FG-12
Tüzelőolaj TH 5 / 20 42.280
Tüzelőolaj TH 10 / 30 41.875
Fűtőolaj FM 60 / 130 40.500
Fűtőolaj F 60 / 130 41.000
Barnaszén Dorog 19.046 Bsz-1
Barnaszén Tata 17.581 Bsz-2
Barnaszén - 14.000 Bsz-3
Barnaszén Várpalota 10.500 Bsz-4
Feketeszén Pécs 22.000 Fsz-1
b.
Tüzelőanyagok CO2 max.(tf%) SIEGERT K
Városi gáz 12,6 1,18
Földgáz 1 12,2 1,06
Földgáz 2 12,2 1,07
Földgáz 3 12,4 1,06
Földgáz 4 11,7 1,07
Földgáz 5 12,0 1,07
Földgáz 6 14,7 1,07
Földgáz 7 12,3 1,04
Földgáz 8 19,6 1,20
Földgáz 9 12,5 1,04
Földgáz 10 13,0 1,07
Földgáz 11 14,9 1,09
Földgáz 12 12,4 1,04
Tüzelőolaj TH 5/20 15,6 1,04
Tüzelőolaj TH 10/30 16,2 1,04
Tüzelőolaj FM 60/130 16,4 1,04
Tüzelőolaj F 60/130 16,7 1,04
Barnaszén 1 18,5 1,23
Barnaszén 2 19,5 1,28
Barnaszén 3 19,5 1,39
Barnaszén 4 19,3 1,57
Feketeszén 18,5 1,17

44