5.

KÁROLY RÓBERT

interregnum: törvényes uralkodó nélküli időszak. Általában az uralkodó halála, lemondása,

trónfosztása után akkor következik be, amikor a következő uralkodó valamilyen ok miatt
nem foglalhatja el a trónt.

tartományurak, kiskirály: A tartományúr egy nagyobb országrészen önhatalmúlag uralkodó

főnemes, kiskirály. Rendszerint királyi privilégiumokat is használ, függetlenül
a király jóváhagyásától. Magyarországon fénykoruk a tatárjárás és Csák Máté halála közötti
időszakban volt. Ezt a korszakot néha "feudális anarchiának" is nevezik, utalva a központi
(királyi) hatalom meggyengülésére

 Csák Máté: a Felvidék területe, északnyugati megyék,

 Aba Amadé: északkeleti országrész,
 Borsa Kopasz: a Tiszántúl nagy része,
 Kán László: Erdély területe,
 Kőszegi Henrik: Dunántúl,
 Subic Pál: Horvátország.

regálé: Az államkincstárt illető, királyi felségjogon szedett jövedelmek, melyek egy részét
később a földesurak, illetve a városok kapták meg. Fontosabb regálék: urbura vagy
bányajövedelem volt a kitermelt ércek (arany, ezüst, réz) után fizetendő illeték neve,
nemesércek felvásárlásának monopóliuma, pénzverés egyedüli joga, a kamara haszna, amely
az évi kötelező pénzbeváltásból származó nyereséget jelentette, a sótermelés és sóvágás
jövedelme, be- és kiviteli vámok, szabadok és székelyek adója, rendkívüli hadiadó, városi
adó, a zsidók évi egyösszegű adója.

bandérium: Zászlóalj, önálló hadsereg, amelyet egy-egy főméltóság vagy zászlósúr szerelt fel
saját vagyonából. A bandériumok felállítására Károly Róbert kötelezte az egyházi és világi
főurakat saját költségükön. A 16. sz.-tól a főurak az államnak befizetett összegekkel
megváltották a bandériumok fenntartását.

nemesfém monopólium: A nemesfém-monopólium értelmében az arany és az ezüst

forgalmazása kizárólagos királyi felségjog volt: nemesfémeket nyers, feldolgozatlan
formában nem lehetett kivinni az országból. A bányászok a pénzverőkamaráknál kötelesek
voltak leadni a kitermelt nemesfémet, ennek fejében királyi pénzt kaptak. A kincstár haszna
az átváltásból eredt, ugyanis a nemesfém értékét nem fizették ki teljes áron, a megszabott
beváltási árfolyam az aranynál 40%, az ezüstnél mintegy 35% hasznot hozott.

bányabér/urbura: A király kiváltságolt bányászai szabadon kereshettek és bányászhattak

ércet, de bányabért kellett fizetniük, Így a földesúr, akinek a földjén a bánya volt, nem volt
érdekelt annak feltárásában, sőt eltitkolta azt. Érdekeltté kellett őket tenni, Károly Róbert
átengedi ezért az urbura egy részét azon nemesek kárpótlására, akiknek birtokain
nemesfémbányákat tártak fel, ezzel immár a birtokosok is részesülnek a bányák
jövedelmeiből (a kibányászott érc 1/3-át kapják meg, amit azonban csak a király
pénzváltóhelyein válthatnak be, ezzel tovább növelve a királyi bevételeket).

értékálló aranypénz: 1326-tól firenzei mintára bevezetett új aranyforint felváltja az addig

ezüstrudakat használó kereskedelmet. A liliomos aranyforint mellett bevezetésre kerül az
ezüstdénár is, ezzel bimetallikus pénzrendszer (az arany és az ezüst együttes szerepén alapul,
az árak mindkét fémben kifejezésre kerülnek) jön létre.

kapuadó: Az évenkénti pénzváltás megszüntetésével kieső jövedelmek pótlására bevezetett

adó. Az állandó értékű pénz I. Károly Róbert pénzügyi reformjának következménye, aki –
szakítva az évenkénti pénzújítással – 1336-ban új, egyenes adót vezetett be. Az adót azok a
jobbágyok fizették, akik portájának kapuján egy szénával megrakott szekér közlekedhetett,
függetlenül a jobbágygazdaság nagyságától, a portán élő családok számától.

harmincadvám: A kereskedők a külföldről hozott áru értékének egy részét vámként kellett
befizetniük. A főútvonalak mentén felállított harmincadhelyeken szedett külkereskedelmi
vám az áru értékének 1%-ában, az Anjou-kor után 3,33%-ában (eredetileg vásárvámokból a
királyt illető részt jelentette).

visegrádi királytalálkozó: 1335-ben Károly Róbert diplomáciai találkozóra hívta meg a cseh

és a lengyel királyt Visegrádra. Ott megállapodtak abban, hogy kikerülik Bécset a
kereskedelmi útvonalaik (Bécsnek árumegállító joga volt). A lengyel királlyal külön
megállapodott abban, hogy ha a lengyel király fiúörökös nélkül halna meg, akkor Károly
legidősebb fia, Lajos örökli a trónt. Eredményeképpen megszűnt a Lengyelország és
Csehország közötti ellenségeskedés, helyette a három ország között szövetség és
kereskedelmi együttműködés jött létre.