SELYE JÁ NOS EGYETEM TANÁ RKÉ PZŐ KAR AKADÉ MIAI É V 2021/2022

Vilá giriodalom2
olvasó napló
Danis Richard
6. 11. 2021
1. Tézis: Petőfi Sándor: A bokor a viharhoz

Petőfi Sándor ezen műve a bokor a viharhoz, olyannyira megmozgatta a

fantáziámat, hogy amikor az órán felolvasták, képtelen voltam nem erről
írni, elmondani a véleményemet most, hogy alkalmam adódott rá. Ez a
mű 1848. szeptember 8-án került papírra Zugligeten. A rövidke vers
jelentése sokkalta nagyobb, mint a terjedelme.
„Lassabban, haragos lelkek testvére, vihar, hogy Lombjaim árnyékát szét
ne zilálja dühöd!“ Az első sorban megszólítja a vihart, hogy lassabban
fújjon, mert szét zilálja levelei árnyékát. Azzal, hogy ezt mondja:
„haragos lelkek testvére” szerintem ezzel jelzi, hogy a viharoknak több
fajtája van és vannak nála dühösebbek is. „Szentegyház vagyok én, e
fészek bennem az oltár, És ezen oltárnak papja a kis csalogány.“
A közepén kiderül, hogy nem a saját maga érdekében szólt, hanem ő csak
védelmező szerepben van. Egy fészek rejlik belsejében. Egy kis madarat
véd, egy kis csalogányt. A bokor egy templom képét viseli már és a madár
a pap. Amikor ezt a részt olvastam valamiért egy olyan templom képe
tárult elém, amit épp kívülről ostromolnak. Hisz régen is a templom
védelmi funkcióval bírt. Számomra itt a vihar jelenti a külső vészt.
„Hadd dícsérje, ne bántsd, éneklésével az istent, A természetet, a szent
közös édesanyát.”Ebben a részben, ahol templomhoz hasonlítja magát a
védelmező bokor,itt azt mondja, hogy a bokor(templom) az Istent
énekével dicsérő csalogányt védi. Ezért kéri a vihart, hogy dühét
csökkentse.
A költő látásmódja az, ami teljesen letaglóz. Hogy tudta ezen a képen,
ahol a vihar tépáz épp egy bokrot, amiben éppenséggel még egy madár is
van, hogyan tudta meglátni benne a szentegyházat, a papot és az oltárt.
Elképzelem magamban a képet, ahogy a költő a viharban meglátja a
bokrot, de az, ahogy ezt az általa látott képet megossza velünk, az valami
elképesztő és lenyűgöző.

2. Tézis: Vörösmarty Mihály: Ábránd

Ez a költemény 1843-ban született meg Vörösmarty tollából. A vers

mondanivalója szerintem, hogy mi mindent tenne meg a kiszemeltje

1
szerelméért. Az Ábránd című vers, nekem kissé erőltetettnek tűnik, de
lehet, hogy csak én vagyok ezzel így. Szerkezeti szempontból, ami
azonnal szemet szúrt az, hogy minden versszak egy keretet alkot. Hisz
minden versszak elejét és a végét a szerelmedért szó nyitja és zárja.
Minél tovább haladunk a versben, annál jobban próbája meggyőzni a
szerelmét, hogy mi mindent meg nem tenne, illetve megannyi fájdalmat
el nem viselne a szerelméért. Hogy igazán átérezhessem a művet
többször is el kellett olvasnom, és még mindig maradtak bennem
kérdőjelek. De szerintem ez nem is olyan nagy baj, hiszen egy mű célja
nem teljesen a megértésen alapul, hanem hogy milyen érzelmeket vált ki
az olvasóból, és hogy képes-e a mű az olvasót a bűvkörébe vonni, azzal
hogy gondolkoznia kelljen rajta. Úgy hiszem ez a hatás nálam célba is ért.
Szerintem a költő ebben a versben ábrándjai és képzelgései révén próbál,
olyan szituációkat, helyzeteket leírni, illetve lefesteni elénk amiből
jobban átérezhetjük szíve érzéseit.
„Szerelmedért Feldúlnám eszemet És annak minden gondolatját, S
képzelmim édes tartományát; Eltépném lelkemet Szerelmedért.“
Ebben a versszakban szerintem, azt szeretné mondani, hogy a szerelme
megzavarja az eszét és minden gondolatát. Szerintem az ’
„eltépném lelkemet” arra utalhat, hogy meg is halna érte. Bár lehet,
hogy a valós jelentése eltér attól amit én látok bele.
„Szerelmedért Fa lennék bérc fején, Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját, S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.“ Az imént olvashatott második versszakban egy fa helyébe
képzeli magát a költő, ahol nagy magányában viselné el a természet
csapásait évről-évre. Ahogy ezt a versszakot olvasom egy kopár illám
verte fa képe jelenik meg előttem a hegy tetején. Ezzel a képpel szeretné
szerintem kifejezni, hogy mennyi szenvedést képes lenne elviselni érte.
Felvetül a kérdés vajon megéri ennyi fájdalmat elviselni…
A következő részben csak tovább folytatódik a szerelemért felajánlott
fájdalom és szenvedés melyet némán tűr és soha nem ér véget.
„Szerelmedért Eltépett lelkemet Istentől újra visszakérném, Dicsőbb
erénnyel ékesítném S örömmel nyújtanám neked Szerelmedért!“
Ebben az utolsó versszakban szerintem arról ír, hogy a szerelméért újjá
éledne és erényesebb jobb és szebb életet élne. Sokat gondolkoztam,

2
hogy vajon mit gondolhatott a költő, vajon mit jelent ez az utolsó
versszak, illetve maga az egész vers, de inkább azon a véleményen
maradtam, mint feljebb már kifejtettem, hogy számomra mit jelent és én
hogyan értelmezem. Számomra ez a vers a szerelemért elszenvedett
könnycseppek zuhatagát, a szerelemért el nem mondott szavakat és a
szerelmért vezérelt férfit, aki tűzön-vízen is átmenne.