A barokk

Nagyjából a XVI. század második felétől a XIII. század közepéig ható művelődéstörténeti
korszak, egyetemes áramlat.
Korai, bevezető időszaka: a manierizmus.
Elnevezése: műviséget, mesterkéltséget jelent. Megjelenését a világszemléletben megjelenő
változás, a feszültség, csalódottság és kiábrándulás eredményezi. A XVI. század második
felére: - a reneszánsz alkotó lendülete megcsappant
- a szerelem elveszítette fennkölt jellegét
- a szabadságot szabatosság váltotta fel
- az emberekben bűntudat támadt, úgy érezték, hogy eltávolodtak Istentől
- újra igénnyé vált a rend
Ez vezetett társadalmi szempontból a feudalizmus megszilárdulásához, a katolikus egyház
pedig, hívei visszaszerzéséért megindította az ellenreformációt, ami a vallásosságot
erősítette.
Így lesz a barokk a nagy vallásosság korszaka: visszatérés a középkor szemléletéhez, de
olyan módon, hogy a reneszánsz sem letagadható. Ezért válik céljává a lenyűgözés,
megrendítés, az érzelmekre gyakorolt hatás.
A változások leghamarabb a művészi alkotásokban jutottak kifejezésre.
A barokk, mint stílusirányzat az építészetben alakult ki, ahol megtartották az épületek
ókorra jellemző monumentális formáit, de az oszlopokat megcsavarták, az oszlopfőket és
magát az épületet növényi, geometriai, stb. elemekkel túldíszítették. A klasszicista stíluson
nevelkedett építészek elítélően szokatlannak, bizarrnak, nyakatekertnek és körmönfontnak
érezték az új stílus jellemzőit. Innen elnevezése: barokk = szokatlan, bizarr, körmönfont,
groteszk, nyakatekert.
Általános stílusjellemzői:
- Monumentalitás: a barokk mindenben a nagyarányút, nagyszabásút kedveli, ezért
építészetben a hatalmas épületek (templomok – a legtöbb templomunk ebben a korban
épült, paloták, udvarházak), festészetben a freskó, zenében az oratórium, irodalomban
az eposz vált vezető műfajjá. Irodalomban általában a terjedelmes, hosszú formák
jellemzőek pl. a bonyolult barokk körmondat.
- Mozgalmasság: a hatáskeltés másik eszköze. Semmi nem nyugodt, minden
mozgásban van: lendületes vonalak, gördülő drapériák, szenvedélyes érzelmek,
mozgalmas csatajelenetek teszik nyugtalanná a tereket és a művészi alkotásokat.
Mindez az irodalmi alkotásokban is megfigyelhető.
- Erős kontraszt hatás: tartalmi, tematikai és képi ellentétek uralják, mint a mozgalmas
földi élet és nyugodt örökkévalóság, testiség és testetlen áhítat, sötét és világos,
gyenge és erős, evilági és valóságfölötti.
- Látomásos jelleg: az alkotások gyakran ábrázolnak földöntúli jeleneteket
(gondoljatok az oltárképekre, de irodalomban is érvényesül leírásokban), de gyakori
az álom, a látomás egyes szereplők esetében is.
 - Túldíszítettség: szobrok, növényi és geometriai formák az épületek esetében, míg az
irodalomban mondatrész- és szókép halmozás, erős rímek uralkodnak.
- Anyag- és pompaszeretet: kedveli a csillogást, a pompát, ezt bizonyítja a sok
aranyozás, az ékkövek, a ruházat. Irodalomban is a ruházat, fegyverzet leírása,
bemutatása, leírása.
- Vallásos témák. Célja a meggyőzés.
- Nyitott kompozíció: az alkotások a folytathatóság benyomását keltik.

Képviselői: - építészet, szobrászat: Vignola, Bernini

- Festészet: Caravaggio, El Greco, Velasquez, Rubens, Rembrandt, Mányoki Ádám
- Zene: Monteverdi, Bach
Záró korszaka: a rokokó (a későbbiekben).