A reneszánsz

Az európai művelődésnek a középkort követő nagy korszaka, egyetemes áramlata.

Elnevezése: az olasz rinascimento és a francia renaissance szavakból ered, amelyek
újjászületést jelentenek. A fogalom az antik (ókori görög és római) művészetek és kultúra
újjáélesztésére vonatkozik.
Bölcsője: Olaszország.
Kialakulása összefügg az olasz városállamok gazdasági fejlődésével és az olasz polgárság új
világszemléletével, életigényeivel. Ezért lett szerves része a humanizmus, ami jelenti az
olasz polgárság új, emberközpontú ideológiáját és jelenti az antik művészetek és kultúra
ismeretét.
Világszemléletének jellemzői:
- Fontossá válik az ember gondolataival és érzelmeivel, és a földi élet örömei –
hedonista, életélvező magatartás.
- Igény van a tudásra, művelődésre – racionalista létszemlélet.
- Fő törekvése a szépség és a harmónia elérése, amelyet a természetben és az antik
művészeti alkotásokban vélnek felfedezni képviselői, ezért jelenik meg az imitáció-
elv (mintakövetés, utánzás)
- A szépség egyik forrása a mérték, vagyis minden, ami arányos, jól megszerkesztett,
szabályos, szimmetrikus az szép. A mérték ugyanakkor erkölcsi érték is. (pl.
mértékletesen élni).
- Természetkultusz (a természetben is rend van, tanulmányozása hozzásegíti az embert
önmaga és a világ megismeréséhez és a szépség forrása is).
- A neoplatonizmus hatása jelenti a filozófiai alapot és hatással van a hitre: Platón
tanait a keresztény tanokkal egyeztetve az ember a Szépre, Jóra, Igazra, Bölcsre
(platóni ideák) való törekvése által közelebb juthat Istenhez. A szerelemfelfogás pedig
megkülönbözteti a tökéletes és tökéletlen szerelmet.
- A szerelem az emberi tökéletesedés lehetősége. Ezt a lovagi szerelemfelfogás
nőkultusza is erősíti.
- Megjelenik a fejlődés gondolata.
- A cél: az ember, a természet és az Isten nagy harmóniájának megvalósítása.
Jelentős képviselői:
Előfutárai: Villon, Boccaccio, Dante, Petrarca
Michelangelo, Leonardo, Botticelli, Dürer, Donatello, Raffaello, Bonfini, Kopernikusz,
Galilei