AZ EMBER TRAGÉDIÁJA SZÍNHÁZTÖRTÉNETE

A mű ősbemutatója 1883. szeptember 21-én volt a pesti Nemzeti Színházban Paulay Ede
színházigazgató rendezésében. A sikert nemcsak az Ádámot alakító Nagy Imrének, az Évát alakító
Jászai Marinak és Lucifert alakító Gyenes Lászlónak köszönhette, hanem a színház technikai
felszereltségének is, mivel előszőr használtak színpadvilágítást, süllyesztett és megnövelt színpadot.

1845 után a kommunista diktatúra kialakulása után tiltólistára került, mert a falanszter-színt a
kommunista utópia kigúnyolásának, a drámát magát pedig vallásos, haladásellenes műként
értelmezték. 1947-ben betiltották, majd hét év mellőzés után ismét műsorra tűzték a szocialista
realizmus jegyében 1955-ben, de Rákosi Mátyás pártfőtitkár folyamatos támadása miatt kezdetben
csak ritkították az előadások számát, később azonban teljesen levették a műsorról, majd 1959-ben
ismét műsorra tűzték a szocialista kultúrkörnyezetnek megfelelően.

Mai napig a magyar színháztörténet azon műve, ami a legnagyobb kihívást jelenti mind a
színészeknek, mind a rendezőknek egyaránt, hogy hogyan tudják megjeleníteni Madách álomvilágát
az adott kornak, embereknek megfelelően.

Számos vidéki színház is adaptált feldolgozásokat, díszleteket. Miskolcon például Wegenast Róbert
rendező forgószínpadra álmodta meg a művet, különböző járószintekkel, ahol a különböző
történelmi színeket az adott kort idéző képzőművészeti alkotások jelenítették meg: Egyiptomot egy
sírfestmény Rómára pedig a Minisztériumok Villájának a freskója utalt.

1960-as években Major Tamás a szegedi szabadtéri játékokra újította fel a darabot, amelyet 1964-ig a
Nemzeti Színház átvett. Később Bálint Endre képzőművészt kérte fel Major a „díszlettervezésre”,
amely puritán egyszerűségével , szokatlan száraz és puritán díszlettel, tiszta geometriájával a
levegőben lebegő korongokkal utalt a festő képeinek égitestjeire, a zsennyei kert emlékét idéző
bokraira, fáira. A jelmezeket Vágó Nelly az akkor pályakezdő jelmeztervező (később Jászai Mari,
Érdemes Kossuth díjas Művész), majd erőteljes tervei lapján készítették el, amelyek a színpadi látvány
szokatlanul markáns elemei voltak.

A legnagyobb visszhangot kiváltó színpadi adaptáció Szikora János és később Vidnyánszky Attila
nevéhez fűződik.

A Szikora által színpadra elképzeld darabbal nyitott meg az 2002. március 15-én az új Nemzeti
Színház. A különös figyelmet kapó színháznyitány a szinte üres színpaddal, az óriási kivetítővel az
Ádámot alakító Szarvas Józseffel , az Évát alakító Papp Verával és az Alföldi Róbert által megformált
Luciferrel kettős érzéseket váltott ki a nézőkből , a kritikusokból, noha csak az adott kor szellemére ,
képére lett formálva maga a megjelenítés. Politikai vetülete is volt a darabnak a sokak által kritizált
színházi építkezésen túl a színházi megjelenítés , a jelmezek mind mind erős inkább negatív kritikát
kaptak. Valójában 2002-ig a darab színpadra állításának három hagyománya volt, mind a Paulay által
bemutatott 1883-as ősbemutatón át, a Hevesi Sándor által 1908-ban színpadra vitt alkotáson
keresztül a Németh Antal 1937-es centenáriumi előadásán át mindegyiknek a fő jellemzője , hogy
minden egyes képhez új díszletet, jelmezt és megvilágítást terveztek. Így érthető , hogy a magyar
dráma elsődleges művének provokatív ábrázolása és más szempontból való megközelítése kettős
érzéseket váltott ki.