Kedves bálozó diákok, szülők, nagyszülők, testvérek és
barátok!
Negyedik hónapja már, hogy a szalagavató bál körül forog
a végzős diákok, szüleik és osztályfőnökeik szinte minden gondolata. Zenék, ruhák, próbák, koreográfiák, fodrász, sminkes, műkörmös, egyezkedés, sértődés, izgalom: hát megéri ennyi készülődés azért a háromszor öt percért, amit a színpadon töltetek? Igen. A sportoló azért az egy percért készül éveken keresztül, amit a dobogón tölt, a menyasszony hónapokig azért az egyetlen napért, amikor ő tündököl a násznép forgatagában.
szerint - hogy megint nincs lecke, mert előző nap sokáig tartott a próba, nem sikerült a dolgozat, mert ruhát kellett igazítani.
Én, amennyire vissza tudok emlékezni, ugyanígy vártam
az én bálomat, izgatottan készültem, és a matekfeladatok fölött azon méláztam, hogy fog állni rajtam a tangóruha, és hogy a partnerem nem fogja-e elvéteni a lépést. Őszintén szólva, nem emlékszem, hogy elvétette-e, de emlékszem a bál egész atmoszférájára, arra az utolsó önfeledt iskolai eseményre, ami az érettségi vizsgát megelőzte.
A bál a művészetben gyakran az élet szimbóluma: hol
egyik, hol másik emberrel perdülünk táncra, ilyen módon a találkozások és elválások képe. A tánc tempója – ahogy életünk ritmusa is – állandóan változik: ahogy a pasodoble rumbává szelídül, úgy váltják egymást életünkben a mozgalmas és nyugodt, megállapodott időszakok.
Az első bál a társasági életbe való bevezetést szolgálta
hajdan, úgy vélem, sokan vannak ma itt a színpadon, akiknek ez az első, szó szoros értelmében vett bálja. Mondhatjuk úgy is, belépésének szimbóluma a felnőttkorba, amelynek következő ünnepélyes alkalma az érettségi vizsga lesz. Az elsőbálozó lányok régen fehér ruhát öltöttek, ugyanúgy, mint ahogy majd itt is megjelennek nemsokára fehér keringőruháikban. Hajdanán is elkísérték a szülők, és meghatódva szemlélték az éppen felnőttkorba lépő gyermekeiket, akik ebből az alkalomból legragyogóbb formájukat öltötték.
Mi, tanárok is rácsodálkozunk az itt tündöklő
tanítványainkra, akiket eddig szinte csak farmerban, tornacipőben és hátizsákkal láttunk.
Kedves Diákok!
Nem csak a bál sokértelmű jelkép, hanem a szalag is,
amivel nemsokára maturandusszá avatnak benneteket osztályfőnökeitek. A maturandusz érettségire készülő diák, így a szalag a nagykorúság jelképe is, nem feltétlenül alanyi jogon jár, ide el kell jutni – nem kevés munkával. Emlékszem az én szalagavatóm utáni hónapokra: mindig összenéztünk buszon, villamoson az összes szalagot viselővel, mint azonos sorsúak, - és ma is önkéntelenül mindig a szalagra téved a tekintetem, és mindig elolvasom, hogy melyik iskolából való a diák. Emlékszem arra is, milyen büszkén hordtam annak idején, kabátról kabátra tettem át, hogy minden utamon mindenkinek mutassam, lám eljutottam ide is, tavasszal érettségizni fogok, vegye tudomásul az egész világ.
Ez a jó értelemben vett büszkeség vezessen benneteket
ne csak a városi útjaitokon, hanem később is, amikor a szalagot már leveszitek. E büszkeség, öröm és emelkedett hangulat mellett ne feledjétek a hálát sem, amellyel szüleiteknek tartoztok. Nem csak ezért a szalagavatóért, hanem a mögöttetek álló évekért is.