Professional Documents
Culture Documents
Integrált Növénytermesztési Technológiák - Felkészítő Modul
Integrált Növénytermesztési Technológiák - Felkészítő Modul
TECHNOLÓGIÁK FEJLESZTÉSI
LEHETŐSÉGEI
Debreceni Egyetem
Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és
Környezetgazdálkodási Kar
2
1. Az integrált növénytermesztési modellek alkalmazásának lehetőségei, és korlátai
hazánkban és a világon.
Jellemzői:
- A termésmennyiség és minőség összehangolása
- A termőhelyhez történő alkalmazkodás, a termőhely és termesztési technológia összhangja
- Jó agronómiai hatékonyság
- Termőhely- és fajtaspecifikus technológiák
- A talaj termékenységének fenntartása
- A szervesanyagok körforgása
- Kiegyensúlyozott tápanyag-gazdálkodás
- Alkalmazkodó talajművelés
- Talajvédő módszerek alkalmazása, pl. talajtakarás
- Csökkenő talajkárosítás
- Kisebb környezetterhelés
- Javuló élelmiszer-biztonság, egészségesebb táplálék
- Folyamatos fejlesztés, ismeretbővítés, a gazdák folyamatos továbbképzése szükséges
- Az új kutatási eredmények gyors és hatékony beépítése a növénytermesztési technológiába
- Etikai és társadalmi szempontok figyelembevétele
3
Az integrált növénytermesztési modellek nemcsak a különböző technológiai elemek integrált
megvalósítását jelentik, hanem természeti erőforrások megóvása, az egész agroökológiai rendszer
fenntartása is cél. A környezet terhelésének csökkentése, a talaj termékenységének megóvása is
jelentős súlyt kap, a hatékonyság megtartása mellett. A környezetvédelmi szempontok előtérbe
kerülésével megvalósulhatnak az alábbi célok:
4
A napjainkban Magyarországon (és sok más országban) jellemző egyoldalú nitrogén-
trágyázás kedvezőtlen hatású a talajban zajló kémiai és biológiai folyamatokra. A
három makroelem (N, P, K) harmonikus, kiegyensúlyozott kijuttatása feltétlenül
szükséges lenne, kiegészítve mikroelem pótlással. A talajban zajló, kedvezőtlen
folyamatok hatását mérsékelni lehet például lassan oldódó műtrágyák használatával,
vagy csak a növénysorok trágyázásával. Másodvetésű zöldtrágya növények
termesztése is jó megoldást jelent a főnövény betakarítása után, fölöslegben talajban
maradó nitrogén megkötésével.
- az erózió mérséklése
A helytelen művelés, például nem teljesen szintvonalas talajművelés, lejtőirányú
növénysorok, keréknyomok, utak, nagyságrendekkel képes gyorsítani az eróziót, és
súlyosabb formák kialakulását teszi lehetővé. A növényzettel borított területeken a
talaj pusztulása általában kisebb mértékű, mint a csupasz felszínen. A növényállomány
eróziót lassító hatása több tényezőből tevődik össze. A területre hulló csapadék egy
részét a növényzet felfogja (intercepció), emiatt kevesebb víz jut le a talaj felszínére.
A vízcseppek mozgási energiájának, mechanikai ütőhatásának jelentős részét a
növények levelei fogják fel, ezzel számottevően csökkentik a csapadék (vagy
öntözővíz) eróziós potenciálját. A sűrű növényállomány akadályozza a víz lefolyását,
mozgása lassul, tehát egyrészt kevesebb talajt képes magával vinni, másrészt hosszabb
idő alatt több víz tud a talajba szivárogni. A növényzet a vízfogyasztása révén
hozzájárul a talaj nedvességtartalmának csökkentéséhez, így kisebb lesz az eróziót
okozó vízfelesleg kialakulásának valószínűsége. A szántóföldi növénykultúrák az év
jelentős részében nem nyújtanak megfelelő fedettséget. Talajvédő hatások annál jobb,
minél sűrűbb az állomány, minél nagyobb a levélfelülete, és minél tovább borítja a
talajt.
E szempontok figyelembevételével a szántóföldi növények között viszonylag jó
talajvédő hatásúnak tekinthetők az évelő pillangósok, az őszi gabonák, és rossznak a
nagy sortávolságú, kis tőszámmal vetett növények, például kukorica, napraforgó.
Fontos a minél korábban kialakuló talajborítás, melyet a növényfaj, a fajta
megválasztásával, az agrotechnika elemeinek helyes alkalmazásával segíthetünk.
A növényborítás idejét meg lehet hosszabbítani másodvetésű növények termesztésével
is. A főnövény után vetett rövid tenyészidejű növények a talaj takarásával, illetve
gyökérzetükkel csökkentik az eróziós károkat, ugyanakkor zöldtrágyaként is
hasznosíthatók (pl. mustár, facélia, olajretek, stb.).
- a talajélet fenntartása
A talaj vegyszerterhelésének mérséklése, kis toxicitású anyagok használata, az okszerű
és kiegyensúlyozott tápanyagellátás és a kímélő talajművelés hozzájárulnak a talajélet
kívánatos szintű fenntartásához. A szerves trágyák kijuttatásának beillesztése a
tápanyagellátási rendszerbe szintén kedvező hatású a talajban élő mikro- és
makroszervezetek tevékenysége, szaporodása, a biodiverzitás szempontjából. A
nehézfém szennyezést tartalmazó műtrágyák alkalmazása, pl. néhány foszfor-
műtrágya, viszont jelentősen csökkentheti a talajban élő hasznos szervezetek számát.
Az integrált növénytermesztési technológia alkalmazása kedvező hatása megnyilvánul
a terület biodiverzitásának növekedésében mind a talajban, mind a talaj felszíne felett.
5
- Az időszakos káros víztöbblet elleni védekezés
A terület vízrendezése, komplex melioráció szakszerű megvalósítása hosszú távra
megoldhatja a vízgazdálkodási problémákat, megszünteti a káros víztöbblet
kialakulásának lehetőségét. A táblák alagcsövezése, tereprendezése, a vízlevezető
csatornák kialakítása, esetleg kémiai talajjavítás végrehajtása azonban igen nagy
befektetést igényel. A gazdaságok pénzügyi támogatás nélkül nem képesek a komplex
melioráció megvalósítására.
A talaj vízbefogadó képességének javítása fontos feladat a belvizek kialakulásának
megelőzésében. A talajszelvényben található tömörödött, rossz vízvezető képességű
réteg (pl. eketalp, tárcsatalp, vagy a természetes rétegzettségből eredő), jelentősen
rontja az egész szelvény vízbefogadását. Ennek a rétegnek az összetörése, fellazítása
számottevő javulást eredményezhet a vízbefogadásban. Amennyiben az őszi szántás
után a talajt nem munkáljuk el tavaszig, a téli félév csapadéka könnyebben bejuthat a
talajba, ezzel csökken a belvíz létrejöttének kockázata.
A csapadék okozta eliszapolódás, szerkezetrombolás csökkentése érdekében hasznos a
terület növénnyel való borítottságának meghosszabbítása (másodvetés, zöldtrágya
növények).
A talaj szerkezetét kímélő talajművelés, taposási károk mérséklése ugyancsak
egyszerűen alkalmazható és olcsó lehetőség a káros víztöbblet kialakulásának
megelőzésében. Nagyon fontos az adott munkához optimális nedvességállapotban
történő talajművelés. Különösen nagy veszéllyel jár a túl nedves állapotban végzett
talajmunka.
6
felhalmozódása a felszíni vizekben, hajózási útvonalakon, nitrát- és foszfor vegyületek feldúsulása
az élővizekben, jelentős gazdasági károkat okoznak társadalmi szinten. Az integrált
növénytermesztési rendszerekben a termesztési folyamatba minél nagyobb mértékben igyekeznek
bevonni a természetes erőforrásokat és természetes szabályozási mechanizmusokat, ezzel
párhuzamosan csökkentve a farmon kívülről származó inputok mennyiségét. A gazdaság belső
erőforrásainak a nagyobb arányú felhasználása lehetővé teszi a vásárolt műtrágyák, növényvédő
szerek és üzemanyagok mennyiségének csökkentését, ezzel nemcsak a környezet szennyezésének
mérséklését, hanem a költségek csökkenését és a termesztés jövedelmezőségének javulását is
elérve.
7
Előnyös pillangós virágú növényfajok bevonása a vetésváltásba a talaj tápanyag-gazdálkodására
és termékenységére gyakorolt kedvező hatásuk miatt. A talajt minél hosszabb ideig takaró
növények használata is kedvező.
A talaj takarása kedvező lehet mind a talajélet fenntartása, élénkítése, mind a nedvesség
megőrzése szempontjából. A talaj biológiai tevékenységének javítása hozzájárul a termékenység
fenntartásához, a kedvező szerkezet, könnyű művelhetőség, jó levegő-, hő-, és vízgazdálkodás
kialakulásához. A talaj takarása mulcsozással szántóföldi körülmények között számos problémát
vet fel Magyarországon. A főnövény lekerülése utáni köztes védőnövények vetése az ország egyes
régióiban jó megoldás lehet. Kedvező hatásuk például a talaj lazításában, drénezésében,
árnyékolásában, beéredésének elősegítésében jelentkezik. Hatékonyan védik a talajt az erózióval,
különösen a deflációval szemben is. Az általuk termelt növényi tömeg bekerülve a talajba növeli a
talaj szerves anyag tartalmát, segítve ezzel számos kedvező folyamatot. Alkalmazásukkal
csökkenthető a főnövény által hátrahagyott nitrogén vegyületek kimosódása. az ország szárazabb
területein, elsősorban az Alföld középső részén, a köztes védőnövények termesztése nehézségekbe
ütközhet a csírázáshoz túl száraz talaj miatt (Birkás, 2002).
Talajművelés:
Elvárás a talajt kímélő, kis intenzitású műveletek végzése és a talaj fizikai, kémiai
állapotának, szerkezetének megóvása. A műveletekhez figyelembe kell venni a talaj típusát, az
elővetemény tulajdonságait, a domborzati viszonyokat, a főnövény igényeit, az eróziónak való
kitettséget, annak kockázatát, a klimatikus körülményeket, különös tekintettel a
csapadékviszonyokra. Kerülni kell a talaj tömörítését, indokolatlan bolygatását, taposását. A túl
nedves talajon végzett bármilyen gépi munka, nem csak a talajművelés, jelentős tömörödést okoz
a talaj felső rétegeiben. A gépek nyomvonalán erősen összenyomódik a talaj, gyakori a gépek
megcsúszása, ami tovább fokozza a talaj tömörítését. Ezek a károk természetesen kihatással
vannak a növénykultúra fejlődésére, végső soron a termesztés sikerességére is.
A talaj művelése során hazánkban általában alapvető cél a nedvesség megőrzése a talajban. A
művelés, a talajtípustól függően rövidebb-hosszabb időszakra megváltoztatja a talajban a pórus-
viszonyokat, aminek köszönhetően a talajban lévő víz és vízgőz, valamint levegő mozgása
megváltozik. A talajművelés egyik fő célja tavasztól őszig a víz megőrzése, ősszel - kora tavasszal
a víznek a talajba való levezetése.
A vízellátás és a talajművelés több oldalról kapcsolódik össze. Egyik oldalról minden talaj-
művelő eszköznek meghatározható, a talaj különböző tulajdonságaitól is függő, optimális talaj-
nedvesség intervalluma, amelyen belül alkalmazva jó minőségben és optimális
energiafelhasználással lehet a munkát elvégezni. A talaj nedvességi állapota tehát alapvetően
befolyásolja a talajművelés minőségét, hatékonyságát, költségeit, az okozott károkat. A másik
oldal pedig azt jelenti, hogy a talajművelésnek jelentős szerepe van a talajok vízgazdálkodási
tulajdonságainak alakulásában. A különböző talajművelési eljárások segíthetik a víz befogadását,
megőrzését, vagy éppen annak elpazarlását okozhatják. Az optimális tartományon kívül, tehát
mind szárazabb, mind pedig nedvesebb talaj esetében, nemcsak az energiaigény és ezzel a
költségek nőnek, hanem a munka minősége is romlik. A műveléshez optimális talajnedvesség
tartalomnál a talajmunkák jó minőségben és olcsóbban végezhetők el. Birkás (2002) szerint adott
talajon a műveléshez kedvező nedvességtartalomnál és munkasebességnél a fajlagos vontatási
ellenállás, illetve üzemanyag fogyasztás minimumban van.
8
Az optimálisnál szárazabb talaj művelésekor nő a talajellenállás, ami energiaigény és költség
növekedést jelent. A taposási kár kockázata kisebb, a talajok hordképessége jobb, de nagyobb a
rögösödés veszélye, a rögök elmunkálása pedig általában csak több menetben lehetséges (vagy
még úgy sem), így fokozódik a felső réteg porosodása, a szerkezet leromlása. A többször ismételt
elmunkáló műveletek is jelentős ráfordítást igényelnek. A poros, leromlott szerkezetű talajon
könnyen keletkeznek eróziós vagy deflációs károk.
A szempontok között szerepel a talaj humusztartalmának, szerves anyagainak valamint a
faunájának és flórájának kímélése, megóvása is. A talajélet értékelésére felhasználhatunk indikátor
élőlényeket, például vizsgálhatjuk a földigiliszták, cellulózbontó mikroorganizmusok számát,
vagy a ragadozó atkák populációját. A talajművelésnek fontos szerepe van gyomok elleni
védekezésben is.
A talaj minél hosszabb ideig történő takarása mulcsozással vagy növényborítással, illetve
olyan talajművelési eljárások választása, melyek során a szármaradványok legalább részben
takarják a talajfelszínt, előnyös a talaj termékenységének fenntartása szempontjából.
Tápanyag-ellátás:
Az integrált tápanyag-ellátás tervezést igényel. A terv készítésének alapját a táblában
meghatározott rend szerint vett talajminták vizsgálati eredményei adják. A talajvizsgálatokat
lehetőleg rendszeres időközönként, de legalább öt évente végezzük el. A növényfaj igényein kívül
a fajta speciális szükségleteit is (pl. tápanyagigény, felvételi dinamika, természetes
tápanyaghasznosító-képesség, trágyareakció) figyelembe kell venni az elővetemény tulajdonságai
és a tervezett termésszint mellett. Az adagok tervezésekor számításba kell venni az esetlegesen
kiszórt szerves trágya tápanyagtartalmát, a talajélet mineralizációs potenciálját, a légköri
kiülepedésből és egyéb, rejtett forrásokból származó tápanyagok mennyiségét is. A tervet
mindenképpen több évre, a vetésváltási ciklus időtartamára célszerű elkészíteni. A növény
igényeihez igazított adagok alkalmazása és a felvételi dinamikához történő időzítés alapvető
fontosságú.
A fejtrágyázás, illetve mikroelem trágyázás esetében a szükségességet levélanalízissel lehet
alátámasztani, ez lecsökkenti a felesleges tápanyag kijuttatás vagy kimosódás valószínűségét.
A tápelemek közül a nitrogén adagja, a kiszórás időzítése és megosztása kiemelkedő
fontosságú, mert a talajoldattal könnyen mozog, illetve a denitrifikáció során légnemű formában is
számottevő veszteség keletkezhet. Vízzel elöntött területre (belvíz, árvíz) nem szabad tápanyagot
kiszórni, de ugyanígy fagyott talajra sem. Jelentős mennyiségű tápanyagot oldhat ki a talajból a
nagy mennyiségű víz, amit távozása során magával visz. Főleg a könnyen mobilizálódó nitrogén
vegyületekből lehet nagy veszteségre számítani. A tápanyagok kilúgzása környezetvédelmi
kérdéseket is felvet, mivel azok bekerülhetnek élővizekbe vagy a talajvízbe.
A gépek jó műszaki állapotban tartásával és rendszeres kalibrációjával elérhető a pontos
adagolás és a veszteségek egy része elkerülhető. Pillangós virágú növények beillesztése a
vetésváltásba nagy jelentőséggel bír, mivel a biológiai úton megkötött nitrogén esetében nem
jellemző a kimosódás.
Az integrált tápanyag-ellátás fontos eleme a különböző eredetű szerves anyagok, elsősorban a
szerves trágyák felhasználása. A szerves anyag bevitel segít megőrizni a talaj termékenységét,
fenntartja kedvező szerkezetét, javítja tápanyag és vízgazdálkodását, csökkenti az erózió
lehetőségét. Különösen jelentős szerepe van a szervestrágyázásnak az öntözött területeken.
9
Szervestrágyázás hatására csökken a talaj térfogattömege, nő a pórustérfogata, ezáltal vízbefogadó
és víztartó képessége, valamint levegőgazdálkodása javul. Az intenzívebb talajélet, a
szervesanyagok gyorsabb mineralizációja miatt fontos a talajok szervesanyag tartalmának
növelése. A szervestrágyázás részben ellensúlyozza az öntözés miatti fokozott nitrát kimosódást.
A szervesanyag bevitelnek jelentősége van a talaj eliszapolódással szembeni ellenálló
képességének javításában, ami öntözött területeken különös fontossággal bír. A szervestrágyázás
következtében javulnak a talaj mikroorganizmusainak életfeltételei. A mikroszervezetek a
talajrészecskék összetapasztása által javítják a morzsák vízállóságát, ezzel nagymértékben
csökkentik az öntözés potenciálisan káros hatásait. A szervestrágyázáson belül, az istállótrágya
mellett, a zöldtrágyának is nagy jelentősége van az öntözött területeken. Különösen a pillangós
növények hatása nagyon kedvező.
A műtrágyák és szerves trágyák alkalmazásánál figyelembe kell venni esetleges nehézfém
vagy egyéb toxikus anyag szennyezettségüket is.
Vetéstechnológia:
Túl korai vetésnél a hideg talajokban lassú a csírázás, a gyökerek vízvezető képessége
csökken, így fiziológiai vízhiány léphet fel akkor is, ha a talajban egyébként van elegendő
nedvesség. A hideg talajok fiziológiai szárazsága főleg a melegigényes növényeinknél (dohány,
bab, szója, tök, cirok) jelentkezhet fokozott mértékben. Az optimális időnél későbbi vetésnek a
növényfajtól függően szintén veszélyes következményei lehetnek. A vetésidő betartására igényes
növények, általában a kora tavaszi vetésűek, például a tavaszi árpa esetében a terméskiesés
elérheti a 80 %-ot is.
Az adott mikroklimatikus adottságokhoz adaptált, optimális időben történő vetésnek számos
előnye van. Elősegíti a növényállomány gyors és egyöntetű kelését, jó kezdeti fejlődését, és
kedvező egészségi állapotát. Az ilyen állomány gyomnövényekkel szembeni kompetíciós
képessége is sokkal jobb, valamint jobban ellenáll a kártevőknek, betegségeknek. A gyors és
egyöntetű kezdeti fejlődés jelentős tápanyagfelvételt jelent, csökkentve a műtrágyákkal kijuttatott
tápanyagok, elsősorban nitrogén kimosódásának a veszélyét.
A vetésidőn kívül a tőszám megválasztása is hatással van a növénykultúra egészségi
állapotára, a betegségekkel, kártevőkkel szembeni ellenálló képességére. Az optimális tőszámot
befolyásolják a tábla talaj és klimatikus adottságai mellett a fajta tulajdonságai, a
termesztéstechnológia többi eleme és az elvárt termésszint is.
Öntözés:
Az öntözés vízpótlást jelent a növények vízigényének kielégítése érdekében. A rendelkezésre
álló természetes vízmennyiségen felül a növényzet optimális fejlődéséhez szükséges víz pótlása.
A hagyományos öntözési gyakorlat nagyobb vízmennyiséget juttat ki egyszerre, akár 60-80
mm-t is. Ez több szempontból is hátrányos. Nem veszi figyelembe a növények igényét, és az
időszakos víztöbblet miatt káros hatások jelentkezhetnek a növényzetben, a talaj mikrobiológiai
életében, a kémiai folyamatokban, a talajszerkezetében. A károk egy része hosszú távú is lehet,
például a talajban bekövetkező szerkezetrombolás. Előnye, hogy az öntözési fordulók száma
csökken, a kevesebb áttelepítés miatt kevesebb taposási kárral jár és kisebb a munkaerő igénye.
Terjedőben van a korszerűbb öntözést megvalósító gyakorlat, amikor kisebb víznormával
nagyobb gyakorisággal öntöznek. Az egyszeri adag 15-30 mm. Előnye, hogy jobban
alkalmazkodik a növények igényeihez. Korábban kezdhető, később fejezhető be, ezáltal
10
megnyúlik az öntözési idény, jobb gépkihasználást jelent. A kisebb vízadagok miatt olyan
talajokon is lehetővé válik az öntözés, ahol azelőtt a kis vízkapacitás miatt nem volt rá lehetőség.
Az öntözés megvalósítása során az egyik legfontosabb követelmény a kijuttatott vízmennyiség
egyenletessége. A gyakorlatban megengedett legnagyobb eltérés 30 % az öntözővíz közepes
értékéhez viszonyítva. A modern öntözőberendezések egyenletesebb kijuttatást, és ezzel jobb
minőségű öntözést tesznek lehetővé, mint a régebbi típusú, például vízágyús berendezések. A
cseppek mérete, azok egyöntetűsége fontos szempont az öntözés minőségének megítélése során. A
nagyobb cseppek energiája, ütőhatása nagyobb, így nagyobb kárt okoznak a talajban, különösen
csupasz talajfelszín esetén. Kedvező az egyöntetű méretű, olyan mérettartományba eső cseppek
formájában történő vízkijuttatás, hogy az ütőhatás viszonylag kicsi legyen, ugyanakkor az
elsodródás veszélye még ne legyen túl nagy.
A talaj vízbefogadása és az öntözés intenzitása a jó minőségű öntözésnél összhangban van,
minimális a tócsásodás a területen. A talaj vízbefogadó-képességét meghaladó intenzitással
történő öntözésnek számos káros következménye van.
Az öntözés megváltoztatja a talaj sóforgalmát is. Az öntözővíz egyrészt felhígítja a
talajoldatot, és a tápanyagok kimosódását okozhatja, másrészt az öntözővíz oldott sótartalma
megváltoztatja a sóösszetételt, az egyes ionok arányát és mennyiségét a talajban. A lefelé szivárgó
víz magával viszi az oldott sók egy részét, így változik az ionok mélységbeli elhelyezkedése. Az
öntözővíznek a talaj kémiai tulajdonságaira gyakorolt hatását a víz minősége határozza meg.
Növényvédelem:
Az integrált növényvédelem jelentős mértékben a megelőzésen alapul, melynek lehetőségét a
kórokozók, kártevők és gyomok terjedésének, szaporodásának folyamatos megfigyelése,
felvételezése teremti meg.
Magába foglalja, integrálja az alábbi elemeket:
– A termőhely megválasztása
A termőhely adottságainak (makroklíma, mikroklíma, talajtípus és domborzat) megismerése
alapvető fontosságú a növényvédelem megtervezése és megvalósítása során.
– Genotípus, fajta
A különböző genotípusok között nagy különbségek lehetnek tolerancia vagy rezisztencia
tekintetében. Ezen kívül figyelembe kell venni a fajta fertőzésdinamikai jellemzőit, valamint a
fajta reakcióját a kémiai kezelésekre. A gyomirtószerek hatóanyagaira való érzékenysége is
eltérő lehet a különböző fajtáknak, illetve más a gyom-kompetíciós képességük.
– Agrotechnika
Az agrotechnika összes eleme befolyásolja a növényvédelem hatékonyságát,
környezetterhelését. A vetésváltás, talajművelés (művelési mélység, forgatás-lazítás, művelő
eszközök), tápanyagellátás, vetéstechnológia (vetésidő, állománysűrűség), egyéb ápolási
munkák, a betakarítás (ideje, minősége stb.) minősége hatással van a növényállomány
általános erőnlétére, egészségi állapotára. Még az egyes növényvédelmi beavatkozások is
hatnak egymásra, például a gyomirtás sikeressége befolyásolja a betegségek megjelenését és
terjedését.
– Kémiai növényvédelem
11
A növényvédő szerek használatának összehangolása a növényvédelem különböző területei
között is rendkívül fontos. A hatóanyag, védekezések száma, időzítése, a védekezés technikai
és technológiai minősége mind befolyásolja a kémiai kezelések hatékonyságát. Olyan
vegyszerek használata kívánatos, melyek kímélik a kárt okozó élőlények természetes
ellenségeit, predátorait. A növényvédelmi előrejelzések általában jelentős segítséget nyújtanak
az okszerű, jól időzített kémiai védekezéshez, egyben csökkentve a környezeti terhelést és a
fogyasztók egészségügyi kockázatait. A hatóanyagok kiválasztásánál mindenképpen
figyelembe kell venni a szer humán toxicitását, perzisztenciáját, veszélyességét a hasznos
szervezetekre (pl. méhek, természetes ellenségek) és a környezetre, szelektivitását, és azt is,
mennyire lehetséges rezisztencia kialakulása ellene.
Az integrált növényvédelem során nagy gondot kell fordítani a használt gépek műszaki
állapotára, a vegyszerek tárolására, illetve a fel nem használt szerek biztonságos és
dokumentált megsemmisítésére.
Betakarítás, tárolás:
A betakarítás időzítése növényfajonként eltérő mértékben befolyásolja a termés minőségét. A
gépek műszaki állapota, beállíthatósága, beállításainak pontossága szintén hatással van a
betakarított termény minőségére, tisztaságára, a betakarítási veszteségekre.
A tárolási körülmények is nyilvánvalóan hatást gyakorolnak a tárolt termény minőségére.
Fontos szempont a nyomon követhetőség, és az esetleges kezelések dokumentálása.
12
2. Termőhelyspecifikus és fajtaspecifikus növénytermesztési technológiák fejlesztési
lehetőségei.
13
vagy agyagfrakció mennyisége, aránya), szervesanyag-tartalom, ásványi anyag összetétel,
vízháztartási tulajdonságok, stb. tekintetében.
Ezek a tényezők nyilvánvalóan módosíthatják és módosítják is a termesztett növények
növekedését, fejlődési ütemét- végső soron a termés mennyiségét és minőségét. A
növénytermesztés gépesítése, az egyre nagyobb munkaszélességű gépek használata ugyanakkor a
nagyobb területek egységes kezelése felé vitte a termesztéstechnológiát.
Hazánk szántóterületeinek vízgazdálkodási tulajdonságai nagyobb hányadban kedvezőtlenek
vagy közepesek. Az eredendően jó vízháztartású talajok állapota az utóbbi két évtizedben, az
egyoldalú és szakszerűtlen talajhasználat, a gépesítési hiányosságok, a mélylazítások elmaradása,
az organikus gazdálkodás elhanyagolása miatt a kritikus 0-60 cm-es szelvényben jelentős
mértékben romlott. Emellett a hidrometeorológiai szélsőségek időbeni előfordulásának
gyakorisága nőtt, következésképpen a szántóföldi növények, a növénytermesztés szenzibilitása
fokozódott, az alkalmazkodó képessége romlott.
A vízellátás közvetlen hatással van a növények fiziológiai folyamataira (pl. tápanyagfelvétel,
asszimiláció), fejlődésére, termésképzésére. Van azonban közvetett hatása is, az agrotechnika
egyes elemeinek megvalósítását, azok minőségét, hatékonyságát jelentős mértékben befolyásolja.
A vízellátás és a talajművelés több oldalról kapcsolódik össze. Egyik oldalról minden talaj-
művelő eszköznek meghatározható, a talaj különböző tulajdonságaitól is függő, optimális talaj-
nedvesség intervalluma, amelyen belül alkalmazva jó minőségben és optimális
energiafelhasználással lehet a munkát elvégezni. A talaj nedvességi állapota tehát alapvetően
befolyásolja a talajművelés minőségét, hatékonyságát, költségeit, az okozott károkat. Túl nedves
talaj művelése drágábban és rosszabb minőségben végezhető el, emellett a talaj károsítása
(tömörítés, gyúrás, kenés) is igen nagymértékű lehet. Túl száraz talaj művelése szintén nagyobb
energiaigényű, így drágább, és a rögösítés okoz, többek között, problémát (Birkás, 2002).
A másik oldal pedig azt jelenti, hogy a talajművelésnek jelentős szerepe van a talajok
vízgazdálkodási tulajdonságainak alakulásában. A különböző talajművelési eljárások segíthetik a
víz befogadását, megőrzését, vagy éppen annak elpazarlását okozhatják.
A termőhely viszonyaihoz alkalmazkodó talajművelés fontos része a termőhely-specifikus
technológiáknak. Hazánk szárazságra hajló termesztési feltételei között a száraz viszonyokhoz
illeszkedő, a talajnedvesség megőrzését szem előtt tartó talajművelési technológiák alkalmazása jó
megoldást jelent. A talajt nem kímélő termesztéstechnológiák elterjedésével a növénytermesztési
szempontból káros talajtömörödés fokozott jelentkezése tapasztalható. Ez maga után vonja a talaj
vízbefogadó képességének, levegő- és hőgazdálkodásának, biológiai tevékenységének romlását.
Felgyorsult a szántóföldi termőhelyek rendszeresen művelt rétegének fizikai degradációja, aminek
következménye a megnövekedett szélerózió, csapadékos időszakokban pedig a káros felszíni
víztöbblet.
14
A különböző adottságú régiók terméseredményeinek idősoros feldolgozása azt mutatja, hogy a
főbb termeszttet növényeink esetében, a szárazabb területeken lassabb volt a termésnövekedés
üteme, mint a jó vízellátottságú vidékeken. A genotípusok genetikai előrehaladása azonosnak
tekinthető. A különbséget valószínűleg a vízhiányos helyzet kezelésének elégtelensége, kevésbé
sikeressége okozza, tehát a nem megfelelően adaptált technológia. A növénynemesítés során az új
fajták/hibridek vízstressz-tűrésének és a vízfelhasználásuk hatékonyságának javítása segíthet
száraz körülmények között a termesztés-technológiai hibák által okozott károk enyhítésében. A
legjobb megoldás azonban a technológia optimális adaptálása és a szakszerű, tudatos
fajtaválasztás lenne. A jó minőségű input adatokkal (fajtaspecifikus adatok) futtatott, és validált
számítógépes szimulációs modellek segítséget nyújthatnak a technológia optimalizálásában.
15
3. A szántóföldi növénytermesztés biológiai alapjainak újabb kihívásai a fenntarthatóság
jegyében.
16
2. táblázat Kalászos felújítási arány alakulása Magyarországon (2006-2015) (%)
17
A fajták eltérő növekedési erélye, levélállása, habitusa következtében különböző időpontban
és mértékben alakul ki a teljes talajborítás. A minél hamarabbi árnyékolásnak illetve a növény-
borításnak nagy jelentősége van a talaj vízháztartása, a talaj nedvességkészletének megőrzése
szempontjából, de a talajvédelem, az eróziós károk mérséklése miatt is.
A talaj és a növényzet páraleadásának mértéke, az evapotranszspiráció, döntően a növényzet
sajátosságaitól függ. A növényzet felülete és a páraleadás közötti kapcsolat nem lineáris mivel a
felület növekedésével az egységnyi felületre jutó energia egyre kevesebb. Liziméteres kutatások
alapján megállapítható, hogy azonos feltételek között, ugyanazon növényfaj eltérő levélfelületű
állományainak vízigénye a levélfelülettel egyre csökkenő mértékben növekszik. Az összefüggés
telítődési görbével jellemezhető (Szalai, 1989).
Míg a technológia változtatása viszonylag rövid idő alatt lehetséges, addig a genotípus
változtatása hosszabb időt igényel, és hosszabb távú hatásai vannak. A vizet hatékonyabban
felhasználó, a vízhiányt jobban tűrő növények előállítását célzó nemesítés nem egyszerű feladat,
különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a növény egyéb tulajdonságai praktikusan nem
romolhatnak. A munka során először szükséges megismerni a hatékonyabb vízfelhasználást vagy
jobb szárazságtűrést kiváltó enzimatikus, biokémiai, fiziológiai folyamatokat, illetve anatómiai,
morfológiai tulajdonságokat. A piramis csúcsán a legösszetettebb tulajdonságok, az agronómiai
paraméterek állnak.
Az új fajták előállítása során szükség van bizonyos fokú előrelátásra, hogy a jövőben
megjelenő kihívásoknak megfeleljenek. A közeljövőben termesztett fajtáknak például a következő
kihívásokra kell megoldást jelenteniük: klímaváltozás, a szokásosnál melegebb vagy hidegebb
időszakok gyakoriságának növekedése, aszályos periódusok, belvizek, árvizek, a globalizáció
miatt új kártevők, kórokozók, gyomfajok megjelenése, magasabb tápanyagtartalom iránti igény.
Nemesítési célkitűzések a változó termesztési körülmények figyelembe vételével:
- Vízstressz-tűrés javítása
- Időszakos káros víztöbblet tűrése
- Vízfelhasználás hatékonyságának növelése
- Optimálisnál magasabb hőmérséklet tűrés
- Gyorsabb kezdeti fejlődés
- Korai vetés lehetősége, csírázáskori hidegtűrés javítása
- Jó tápanyaghasznosító képesség
- Teljes vagy részleges rezisztencia illetve tolerancia több betegséggel szemben
- Sótűrés javítása
18
4. Integrált tápanyag-gazdálkodási és öntözési rendszerek alkalmazási lehetőségei a
növénytermesztésben.
19
elő, ahol a trágyák költsége alacsony a megtermelt termékek értékéhez képest, és a gazdálkodók a
terméskiesés kockázatát így próbálják csökkenteni. Ez azonban jelentős környezeti veszélyeket
rejt magában, többek között a talajvíz szennyeződését. Pozitív tápanyagmérleg megfigyelhető
például az intenzív zöldség- és gyümölcstermesztésben sokfelé a világon.
1. ábra A világ műtrágya felhasználása és az 1 kg műtrágyával megtermelt gabona
mennyisége 1961-2015 között (FAOStat)
A műtrágyázás, különösen nagy adagok hosszú időn keresztül történő alkalmazása esetén,
kedvezőtlen folyamatokat indíthat el a talajban, például a talaj pH fokozatos csökkenését
okozhatja. Ebben kiemelt szerepe van a NH4+ ionokat tartalmazó műtrágyáknak. Az egyre
savanyúbb talajokban veszélyes szintre emelkedhet bizonyos toxikus mikroelemek koncentrációja
a talajoldatban. A szakszerű műtrágya-használat és a rendszeres meszezés megoldást jelenthet a
problémára.
Az integrált tápanyag-gazdálkodási rendszerek a különböző tápanyagforrásokkal való
gazdálkodásra törekednek, annak érdekében, hogy minél hatékonyabb legyen a növénytermesztés
és az élelmiszer-biztonsági, környezetvédelmi, illetve fenntarthatósági szempontok is
érvényesüljenek. Ez egy jól kiegyensúlyozott rendszer, melyben az egyes elemek egymással
összhangban, egymással összefüggésben valósulnak meg. Nem csak a biológiai, kémiai, fizikai
folyamatokat veszi figyelembe, hanem társadalmi és ökonómiai szempontokat is, melyek
befolyásolják, néha alapvetően meghatározzák a megvalósíthatóságot. Az egyes elemek
értékelésénél, a tápanyag tartalom mellett, figyelembe kell venni az élelmiszer-biztonságot (pl.
nehézfém szennyezés egyes műtrágyákban), a szállítás, tárolás, kezelés, kijuttatás, stb. költségeit
is.
Az integrált tápanyag-gazdálkodási rendszerekben a tápanyag-ellátás az egész termesztés-
technológiával optimalizálva, a többi agrotechnikai elemmel összhangban, integráltan jelenik meg.
A fajtaválasztást, vetésváltást, talajművelést, vetéstechnológiát, növényvédelmet, öntözést mind
úgy kell megvalósítani, hogy segítse a hatékony tápanyag-gazdálkodást és tegye lehetővé a
növény számára a rendelkezésére álló tápanyagok minél nagyobb hatásfokkal történő
20
felhasználását. Az integrált tápanyag-gazdálkodási rendszereknek fontos szerepe van az
ökonómiai és környezetvédelmi szempontból fenntartható növénytermesztésben.
Az ilyen rendszerek legfontosabb céljai:
az agroökológiai rendszerek tápanyagveszteségének csökkentése,
a természetes tápanyagforrások minél nagyobb arányú hasznosítása,
gazdaságban termelődő tápanyagforrások felhasználásának optimalizálása,
a talajélet serkentése,
a tápanyagmérleg és tervezett termés közötti összhang megteremtése,
a növények tápanyagfelvételének hatékonyabbá tétele,
a tápanyagok kijuttatása a növény számára legmegfelelőbb formában,
a tápanyag-gazdálkodási rendszer szoros integrálása a termesztés-technológia
egyéb elemeivel (pl. növényvédelem)
21
A pillangós elővetemény nem csak a nitrogénkötés miatt kedvező a kalászosoknak. Kisebb
valószínűséggel jelennek meg a patogén gombák is az állományban, mint a csak nitrogén
műtrágyával termesztett kultúrában.
Intenzív állattartó telepek esetében előfordul, hogy nem rendelkeznek elegendő területtel a
keletkezett trágya elhelyezéséhez. Különösen nitrátérzékeny zónában okozhat ez nagyobb
problémákat. A trágya N : K aránya miatt, még abban az esetben is, ha nem haladják meg az évi
170 kg/ha N határt, a terület foszforból túltrágyázott lesz, és a szerves, illetve szervetlen kötésű
foszfor megjelenhet akár a talajvízben és a közeli élővízben is, további problémákat okozva (pl.
eutrofizáció).
A talaj felvehető foszfortartalma a szerves kötésben levő foszfátok mineralizációjának
sebességétől és a nehezen oldódó szervetlen foszforvegyületek mobilizációjától függ. A talaj
összes foszfortartalmának csak kis része (15-20 %) van felvehető formában jelen. Megfelelő
nedvességtartalom szükséges a szerves kötésű foszfor mineralizációjához és a nehezen oldható
kalcium-foszfátok mobilizációjához. Száraz talajban a foszforvegyületek oldhatósága csökken, a
mineralizációt végző mikroorganizmusok tevékenysége lelassul, esetleg le is áll.
A szántóföldi növényeknél is megfigyelhető (néhány kivételtől eltekintve, pl. cukorrépa,
repce), hogy mikorrhizás kapcsolatban élnek gombákkal. Ez a szimbionta kapcsolat jelentős
szerepet játszik a tápanyagok feltárásában és felvehetővé alakításában, különösen a foszfor
esetében van nagy szerepe a gombáknak. A mikorrhiza gombák olyan biokémiai és fiziológiai
tulajdonságokkal rendelkeznek, melyek lehetővé teszik a foszfor felvehetőségének javítását a
talajban. A cukorrépa gyengébb elővetemény értékét részben az okozza, hogy az utána következő
növény lassabban tud kialakítani mikorrhizás kapcsolatot, a talajban található gombaspórák kisebb
száma miatt.
A talaj összes káliumkészletéből igen kis rész, körülbelül 5-8 % a kicserélhető és vízoldható,
tehát a növények számára felvehető káliumformák aránya. A talajkolloidokban (pl. illit) megkötött
kálium feltáródása részben kémiai mállás útján (pl. gyökerek, mikroorganizmusok által termelt
savak hatására) megy végbe. A folyamatokat alapvetően meghatározza a talaj nedvességtartalma
és a hőmérséklet, bár befolyásolja a talajoldat ionösszetétele is. Általában nedvesebb talajban
gyorsabb a kálium mobilizációja, ezáltal nő a felvehető káliumtartalom.
A szántóföldi növénytermesztésben az lenne az ideális, ha a tápanyagok olyan mennyiségben,
akkor és ott lennének elérhetőek a gyökérzónában, ahogyan azt a növény igényli. Ehhez több
dolog is szükséges lenne: 1- a növény igényeinek ismerete, 2- a növény igényei változásának
időbeli előrejelzése, 3- a talajban meglévő, felvehető tápanyagkészlet mennyisége és az átalakulási
viszonyok, 4- a tápanyagok igény szerinti kijuttatásának lehetősége mind mennyiség, mind
időzítés tekintetében. Ezen ismeretek nélkül a gazda vagy alul, vagy túltrágyázza a növényét, ami
hatékonysági, gazdasági, vagy környezetvédelmi következményekkel jár és kérdésessé teszi a
fenntarthatóságot.
A szakszerű tápanyag-gazdálkodási rendszerben szükség van tápanyag-gazdálkodási terv
készítésére. A terv tartalmazza a növények számára szükséges mennyiségeken kívül a kijuttatás
időzítését, elosztását, nemcsak a műtrágyák, hanem a szerves trágyákkal kapcsolatban is, illetve a
vetésváltás és talajművelés ide kapcsolódó tudnivalóit is. A tápanyag-gazdálkodási terv
kidolgozottsága jó mutatója a növénytermesztés szakmai színvonalának.
A mérések szerint csapadék vagy öntözés után megnő a talajban a felvehető káliumtartalom.
Száraz talajban ellentétes folyamat kerül túlsúlyba, a kálium fixációja zajlik, a káliumionok a
22
kolloidokon megkötődnek. A foszfor és kálium mobilizációja a különböző talajtípusokon nagyon
eltérő sebességű lehet, elsősorban a talajkolloidok mennyisége és összetétele függvényében.
A száraz és nedves viszonyok változása a talajokban (csapadék vagy öntözővíz hatására),
befolyásolja az NPK forgalmat. Csapadékosabb időjárási viszonyok között, illetve öntözött
talajokban intenzívebb a szervesanyagok mineralizációja, gyorsabbak a nitrifikációs folyamatok,
ennek következtében több lesz a felvehető nitrogén. Egy-egy öntözés után átmenetileg csökkenhet
azonban a felvehető nitrogén mennyisége a talajban, mely a kimosódási veszteség és az időlegesen
kialakuló levegőtlenség miatt beinduló denitrifikáció következménye lehet.
A talaj felvehető nitrogéntartalmának viszonylag könnyen bekövetkező kimosódása annak a
következménye, hogy a nitrit és nitrát ionok igen mozgékonyak, a talajban vertikálisan vagy
horizontálisan mozgó vízzel nagyon könnyen elmozdulnak. A talaj váltakozó kiszáradása és
átnedvesedése elsősorban a kationok állapotváltozásait indukálja. Nedves talajban az ammónium-
és káliumionok adszorbciója kisebb mértékű, mint száraz talajban.
23
szakszerűbb, tudatosabb megvalósítása nélkül. A növénytermesztés és vízgazdálkodás minél jobb
összhangjának megteremtése alapvető fontosságú az újabb társadalmi igények, elvárások (pl.
tájvédelem, környezetvédelem), teljesítésében is.
A klimatikus és az agrotechnikai tényezők együtt határozzák meg egy adott növényállomány
vízigényét, vízhasznosítását. A termőhely különböző paramétereinek, a klimatikus
körülményeknek, a növényfaj, fajta igényeinek, tulajdonságainak ismerete nélkül elképzelhetetlen
olyan agrotechnika megvalósítása, amely a rendelkezésre álló víz optimális, vagy azt megközelítő
ki-használását lehetővé tenné. A növénytermesztési tér páraleadó rendszere a talaj és a növényzet
dinamikus egysége. Szalóki (1989) szerint az alföldi éghajlati viszonyok mellett a hőmérséklet
ingadozása közelebb van a vízigény ingadozásához, mint a lehetséges párolgást reprezentáló
vízfelszín párolgás ingadozása. A talaj és a növényzet együttes páraleadásának mértéke – azonos
légköri párolgási körülményeket feltételezve – döntően a növényzet felületi sajátosságaitól függ.
A növények vízellátásának javítása a tápanyagellátásnál is nagyobb mértékben változtatja meg a
vízhasznosulást.
Hazánkban a vízfolyások sűrűsége csekély és eloszlásuk kedvezőtlen, 300 fm vízfolyás esik
egy km2-re. Felszíni vízkészletünk körülbelül 90 %-a három nagy folyónkban, a Dunában, a
Drávában és a Tiszában található. A Tisza völgyében fekszik a mezőgazdaságilag hasznosított
terület 47 %-a, míg a Tisza felszíni vízkészletünknek még 10 %-át sem jelenti. Ráadásul az ország
keleti fele szárazságra hajlamosabb. A kedvezőtlen eloszlásban némi javulást jelentenek az
Alföldön kialakított csatornarendszerek.
24
tulajdonviszonyok rendezetlensége is kedvezőtlen hatással volt a szántóföldi gazdálkodás
egészére, így az öntözésre is. A nagyüzemi használatra tervezett és arra alkalmas
öntözőberendezések üzemeltetése számos problémát vetett fel a kisüzemekben.
Napjainkban stabilizálódni látszik az öntözött szántóföldi terület az országban. Az utóbbi
évtizedben az öntözött terület Magyarországon a szántóterület 2%-a körül alakul, egyes
csapadékosabb években még ezt sem éri el (2. ábra).
Az öntözés elsősorban az Alföldön zajlik (3. ábra), melynek megvannak az okai. Kevesebb az
átlagos csapadékmennyiség, alacsonyabb a páratartalom, az aszály bekövetkezésének
valószínűsége sokkal nagyobb, mint az ország nyugati részében. Emellett hagyományosan magas
színvonalú növénytermesztés folyik a területen, melyet segítenek a jó talajadottságok. A nagy
termés elérésének korlátját gyakran a vízhiány jelenti.
A magyarországi öntözésben kedvező változás, hogy a korszerű öntözőberendezések, öntözési
módok aránya nő, az utóbbi években a modern öntözőberendezések egyre nagyobb arányú
elterjedése figyelhető meg hazánkban. Az öntözővíz kijuttatásának módszerei közül a felületi
öntözés erősen visszaszorult, ma a szántóföldön az esőszerű öntözés terjedt el. Az egyik
legáltalánosabban használt eszköz a csévélhető tömlős berendezés. Előnye, hogy a legkülönfélébb
terepen, mindenféle tábla alakhoz használható, könnyen áttelepíthető, viszonylag olcsó. Hátránya
a kézimunka és erőgépigény, valamint a víz szétosztásának egyenletessége nem a legjobb, a szél
nagymértékben rontja az öntözés minőségét. Hátrányuk az is, hogy nagy víznyomást igényelnek
az üzemeléshez. A nagy cseppméret miatti talajromboló hatása jelentős, különösen amíg a növény
nem borítja a felszínt.
25
A korszerű öntözőberendezések, például linear-system, center pivot, magas fokon
automatizálhatók, alacsonyabb nyomáson működnek, alkalmasak az öntözővíz egyenletes
elosztású, kisadagú kijuttatására, így kiváló minőségű öntözés megvalósítására, nagy terület
öntözésére alkalmasak. A növény igényeihez jól igazodó öntözés valósítható meg ezekkel a
berendezésekkel. A rendszer előnye még, hogy azonos nyomon jár a berendezés, emiatt kicsi a
taposási kár. Hátrányuk az óriási beruházásigény és nagy amortizációs költségek.
26
hogy a szennyeződéseket, port, pollent, stb. lemossa a levelekről, csökkenti a transzspirációt.
Közvetetten káros hatásai is vannak a növényállományra, ugyanis a mikroklímát az állomány
belsejében úgy változtatja meg, hogy az kedvező lesz a gombák szaporodásához, ezért a
gombabetegségek fokozott megjelenésére kell számítani.
Az öntözött területen a vetést úgy kell elvégezni, hogy a mobil berendezés mozgási irányával
egyezőek legyenek a sorok. Lehetőség szerint szabályos, egyenes sorokat kell vetni, fokozottan
ügyelve a csatlakozásokra. A tőszám növelése növényenként eltérő mértékben indokolt. A
cukorrépánál például nincs szükség sűrűbb állományra, de fontos, hogy kiegyenlített legyen.
Kukoricánál indokolt lehet a tőszámsűrítés.
A szórófejek alatti beázási profil nem egyenletes. A gyártók különböző szórásképű
szórófejeket és fúvókákat fejlesztettek ki, melyek az egyenletes öntözést szolgálják. A szórófejek
átfedéssel történő telepítésével jobban megközelíthető az egyenletes vízkiosztás.
27
Az öntözéssel kijuttatandó vízmennyiséget, az öntözés kezdő időpontját a következő tényezők
befolyásolják:
- a csapadék mennyisége és eloszlása
- a kultúrnövény faja
- a kultúrnövény fajtája
- a talaj vízgazdálkodási tulajdonságai
- az induló hasznos vízkészlet
- a talajvíz szintje
- az öntözés hatásfoka
28
─ Az öntözővíz szétosztásának egyenletessége.
─ A cseppek minősége, energiája, csapóhatása.
─ Az öntözés intenzitása és a talaj vízbefogadása közötti összhang.
─ Az öntözővíz minősége.
29
4.2.5. A tápanyagellátás és az öntözés kapcsolata
A trágyázásnak a növények vízigényére, vízfelhasználására gyakorolt hatása bonyolult
kölcsönhatások eredménye. A párolgást és a vízhasznosulást a növényállományra gyakorolt
hatásán keresztül befolyásolja. A bőségesebb tápanyagellátás növeli a vízfogyasztást, de a
termésegységre jutó vízfelhasználást csökkenti, vagyis javítja a víz hasznosulását. Ez az
összefüggés azonban csak bizonyos korlátok között igaz. A kutatási eredmények azt mutatják,
hogy vízhiányos körülmények között már viszonylag kicsi trágyaadagok is termésdepressziót
okozhatnak (Debreczeni, 1994).
Az öntözés hatásának tulajdonított minőségromlás leggyakoribb oka a víz- és tápanyagellátás
kölcsönhatásainak figyelmen kívül hagyása. Megfelelő, szakszerű trágyázással az öntözésnek
nincs vagy minimális a minőségrontó hatása.
Jelentős szerepe van a szervestrágyázásnak az öntözött területeken. Szervestrágyázás hatására
csökken a talaj térfogattömege, nő a pórustérfogata, ezáltal vízbefogadó és víztartó képessége,
valamint levegőgazdálkodása javul. Az intenzívebb talajélet, a szervesanyagok gyorsabb
mineralizációja miatt fontos a talajok szervesanyag tartalmának növelése. A szervestrágyázás
részben ellensúlyozza az öntözés miatti fokozott nitrát kimosódást. A szervesanyag bevitelnek
jelentősége van a talaj eliszapolódással szembeni ellenálló képességének javításában, ami öntözött
területeken különös fontossággal bír. A szervestrágyázás következtében javulnak a talaj
mikroorganizmusainak életfeltételei. A mikroszervezetek a talajrészecskék összetapasztása által
javítják a morzsák vízállóságát, ezzel nagymértékben csökkentik az öntözés potenciálisan káros
hatásait. A szervestrágyázáson belül, az istállótrágya mellett, a zöldtrágyának is nagy jelentősége
van az öntözött területeken. Különösen a pillangós növények hatása nagyon kedvező.
A műtrágyázás során öntözött területeken elsősorban a nitrogén-hatóanyagú trágyákra kell
fokozott figyelmet fordítani. A kijuttatott nitrogén a talajban, nitrit- és nitrát-ion formájában
könnyen elmozdul a vízzel, mélyebb rétegekbe mosódik, ahol esetleg a növények gyökerei már
nem érik el. Akár a talajvízbe is lejuthat a körülményektől függően, ami már környezetvédelmi
szempontból komoly veszélyt is jelent.
Öntözött területeken növekszik a veszélye a nitrogén kimosódásának, különösen akkor, ha
nagy mennyiségű nitrogén műtrágyát juttatnak ki a nagyobb termés elérése érdekében. Öntözés
hatására javul a műtrágyák hatékonysága, tehát az egységnyi terméshez kijuttatandó műtrágya-
mennyiség csökkenthető.
30
gyökerek oxigénhiánya, a beázott talajréteg a maximális vízkapacitás (VKmax) értékéig is
telítődhet vízzel. Amennyiben a levegőtlenség hosszabb időn keresztül fennáll, a talajban a
redukciós folyamatok kerülnek túlsúlyba. Mélyműveléssel elsősorban a gyors vízvezetést lehetővé
tevő gravitációs pórustér arányának a növelése a cél olyan talajokon, ahol a vízáteresztő képesség
közepes vagy rossz.
Az öntözés miatt általában, akkor is, ha szakszerűen végzik, a talaj felső rétege tömődötté válik.
Ennek a kedvezőtlen állapotnak a megszüntetése az öntözött területeken végzett talajművelési
munkák fontos feladata. A tömődöttség kialakulása lassítható olyan talajművelési eljárások
alkalmazásával, melyek nem porosítják a talajfelszínt. Előnyös például a tárcsás művelés helyett
különböző kultivátorok használata.
Öntözött területeken számítani kell arra, hogy az esetleges mélylazítás hatástartama az öntözés
következtében 1-2 évvel csökken. A különösen levegőigényes gyökérzetű növények esetében
öntözés után, amennyiben a körülmények lehetővé teszik (pl. sortávolság, a növény fejlettsége),
alkalmazhatunk sorközművelést, mely javítja a talaj levegőzöttségét.
31
5. Felhasznált szakirodalom
32