3.

tétel
A keresztény világkép Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem c. eposzában

Zrínyi Miklós: politikus, hadvezér, hadtudós. Hol együttműködik a Habsburgokkal,

hol Habsburg ellenes. Művei: röpiratok, hadtudományi művek. A magyar fejlődés legnagyobb
akadályának a török megszállást tartja. Ez jelenik meg Az török áfium ellen való orvosság c.
röpiratában. A barokk szívesen alkalmazza az eposz műfaját (eposz def. és az eposzi kellékek:
1. tétel). Követi az ókori műfajt, de át is alakítja azt. A barokkban a katolikus egyház hatalma,
dicsősége szólal meg, vallási, egyházi témák uralkodnak benne. A Szigeti veszedelem valós
történet: 1566, Szigetvár ostroma. Az eposzban keveredik a valóság, kiegészül a barokk
világképpel, történelmi üzenettel.

Tartalom:

Zrínyi az eposz kezdő énekében a magyarok bűneit sorolja fel, a feudális anarchia
nemzetvesztő vétkeit, s ezek isteni megbosszulása Szulimán hadának megindulása
Magyarország ellen.

Az eposz főhőse kivétel, más, mint a magyar urak. A feszület előtt térdeplő Zrínyi
Miklóst a barokk eszméknek megfelelően Krisztus katonájaként ( Athleta Christi) mutatja
be, Isten pedig mártíromsággal tiszteli meg, csatavesztését a közelgő halál jutalommá
változtatja. Előrevetítődik a vár eleste, de egyben annak a bonyolult művészi feladatnak a
megoldása is, hogy az utolsó szálig elpusztuló védősereg győztesként tűnjék fel, a várat mégis
elfoglaló ellenséggel szemben. A vár elpusztítására törő török had a vesztébe rohan. Szigetvár
a romlott, a feudális anarchiában szétzüllött országnak mindenben az idealizált ellenképe:
szilárd egység, vitézi hősiesség, erkölcsi emelkedettség uralkodik köztük, s kitűnő vezér áll a
maroknyi csapat élén.

A védősereg felkészül az ostromra. Zrínyi szózatot intéz hozzájuk (5. ének), a vitézek
várják az ütközetet, holott tudják, hogy a halálukkal fog végződni. Ezzel is a hazaszeretetüket,
tisztességüket bizonyítják. Szulimán ereje a nagy seregében van, a várbéliek azonban
erkölcsileg messze felülmúlják a törököket. Zrínyi példák sorával igazolja, hogy hányszor
diadalmaskodtak a magyarok a törökök felett, mindig Isten segítségével.

Érvelésének célja a meggyőzés: nem lehetetlen a küzdelem. Zrínyi Miklós szavaira a

katonák megesküsznek, hogy mindenképpen emberek és vitézek maradnak, teljesítik szent
kötelességüket.

Enumeráció: seregszemle, amely meggyőz minket arról, hogy a védősereg kitűnő

harcosokból áll, kapcsolatuk a várkapitánnyal a kölcsönös szereteten és megbecsülésen
alapul. Harcuk célja erkölcsileg magasabb rendű, hiszen a törököket a leigázás, hódítás
vezérli, míg a magyarok célja az ország és a keresztény Európa védelme. A magyarok
egysége, erkölcsi fölénye fokozatosan megtöri a török sereget. Az ellenség szétzüllésével
egyidejűleg lassan elvérzik a hős végvári csapat is.

A 13. énekben már egyértelmű a török csapat bukása. Szulimán beleegyezik az

elvonulásba, így a szigetiek győzelmet aratnak, egy sorsdöntő véletlen azonban visszatéríti az
eseményeket a kötelező történelmi realitásokhoz. A törökök elfogják a postagalambot,
 s kiderül, hogy alig ötszázan maradtak, azok is többnyire sebesültek és az égő várban
már nem tudnak több rohamot kiállni.
Az utolsó nagy támadásban pokolbeli szörnyetegek és angyali légiók is beavatkoznak
(deus ex machina). Zrínyi kitör a várból, katonái a harcban vesztik életüket, de még
elestükben is hősök, győztesek. Az emberfelettivé magasztosuló főhős utat törve a szultán
több ezer fős csapatán, sőt Szulimánt is megöli, ezáltal a legveszedelmesebb ellenségtől
szabadította meg az országot, a kereszténységet. A megdicsőült keresztény vértanú már itt a
földön a szentek boldog látomásában részesül. Megnyílik számára Isten országa.

A végső küzdelmet már a halál ünnepélyes csendje veszi körül. Senki nem mer Zrínyi
közelébe menni, távoli janicsár golyók végeznek vele. A mártírhalált halt hősöket angyali
légió viszi hangos muzsikával Gábriel vezetésével Isten elé.

Az eposz célzata: figyelmeztető felhívás saját korának, a szigeti vitézek erényeivel,

összetartásával, erkölcsi fölényével ki lehet űzni a törököket, meg lehet menteni az országot.
Sok konkrét utalást tesz a jelen feladataira.

Művészi tudatosságra vall, hogy az eposz 15 éneke 1566 strófából áll, mely
megegyezik az ostrom évszámával. Egy bokorrímmel ellátott versszak 4 db 4 ütemű 12- es
sorból tevődik össze. A mű 1651- ben több kisebb költeményével együtt az Adriai tengernek
Syrenaia című kötetében jelent meg nyomtatásban.

Zrínyi műveinek jelentősége: maradandó emléket állít a 150 éves török uralomnak.
Pontosan ábrázolja a vitézi szokásokat, a harcmodort, az életmódot. Változatos volt élete és
sokszínű a munkássága, de mégis egy zárt, homogén egységet alkot.