Szerző: Korányi G.

Tamás, Szeles Nóra

Forrás: Tőzsde születik (BÉT, Budapest, 2005)

https://www.bet.hu/Rolunk/a-budapesti-
ertektozsderol/bemutatkozas
Ádám Zsigmond- Korányi G Tamás:
Tőzsdekompasz 1991.

A magyar tőzsde története

Magyarországon az 1848-ig érvényben lévő,

Werbőczy Hármaskönyvében kodifikált
jogrendszer nem ismerte az értékpapírokat.
A magyar nagybirtokosok hiteligényeit
kielégítő osztrák bankok 1825-ben ugyan
megpróbálkoztak úgynevezett parciális
obligók kibocsátásával – a nagy összegről
szóló adósságlevél terhére részösszegekről
szóló, forgatható, a korabeli 4%-os kamatláb
helyett 6%-kal kamatozó
részkötelezvényeket bocsátottak ki és adtak
el a német államokban – ezek azonban
hamarosan elvesztették értéküket, mert az
első csődök után kiderült, hogy a magyar
nemesi birtokra az akkori jogrendszer keretei
között lehetetlen bármiféle zálogjogot
érvényesíteni. Ezen csak az 1840-es
váltótörvény segített. A pesti
gabonakereskedők 1847-től az egyik
kávéházban állandó kereskedést folytattak,
ez tekinthető az árutőzsde csirájának.

Az első tőzsde épülete

A hazai tőzsde gondolata 1854-ben a budapesti
Loyd Társulatnál fogant meg, amikor egyik termében
díjtalanul engedélyezték a gabonaüzletek
megkötését.
Ferenc József császár 1864 elrendelte, hogy a
birodalom nagyobb városaiban tőzsdéket állítsanak
fel. Magyarországon az első tőzsde megnyitására
1864. januárjában került sor, mely egyidejűleg áru-
és értéktőzsdeként működött. Az intézmény először
értékpapírtőzsdeként jött létre, de négy évvel
később magába olvasztotta a gabonakereskedelem
központját, a Gabonacsarnokot, felvette a Budapesti
Áru- és Értéktőzsde (BÁÉT) nevet és ezen a néven
80 éven át Európa egyik vezető tőzsdéjeként
működött. A tőzsde indulásakor, 1864-ben 17
részvényt, egy záloglevelet, 11 külföldi pénznemet
és 9 váltót jegyeztek.  működött immáron saját
épületében.
A Helytartótanács által jóváhagyott
alapszabály szerint a tőzsde célja
“mindennemű kereskedelmi javaknak,
veretlen aranynak és ezüstnek,
pénznemeknek és váltóknak, a magyar
iparvállalatok felsőbb engedelem folytán
kibocsátott részvényeinek és kötvényeinek
eladást és vevését, végre zálog-, biztosítási
és szállítási üzleteket megkönnyíteni.” A
tőzsdét alapításakor még mindenki
látogathatta, aki “a vagyona vonatkozó
törvényes határozatoknál fogva érvényes
kötelezettségeket vállalhat magára”. A
látogatás – és az üzletelés – kezdetben
ingyenes volt, de nem sokáig: 1865-ben 12
ezüst forintért kellett éves látogatójegyet
váltaniuk a kereskedőknek. A tőzsdetagok és
a látogatók megkülönböztetése 1879-ben
kezdődött, majd 1897-ben megszigorodott a
tagfelvétel: csak azok lehettek tőzsdetagok,
akiknek hivatása ezt indokolta, és akiket
egyenként három másik – legalább három év
óta tőzsdetag – társuk ajánlott. A
tagfelvételről a tőzsdetanács döntött, és
döntését nem kellett megindokolnia.
A tőzsde irányítását kezdetben 18 (1869-től
30) tagú tőzsdebizottmány látta el, az állami
felügyeletet az országfejedelmi tőzsdebiztos
gyakorolta, akit a Helytartótanács nevezett
ki. A kiegyezés után a felügyelet joga a m.
kir. kereskedelemügyi minisztert illette, aki
ezt tőzsdebiztosok útján gyakorolta. A
miniszteri tőzsdebiztos vezette a
századfordulóig az árfolyam-megállapítói
üléseket, amelyeken a tőzsdeidő végeztével
rögzítésre került az aznapi árfolyam. A
tőzsdebizottmányt 1879-től tőzsdetanácsnak
hívták, létszáma folyamatosan bővült, és
1911-ben már 50 tagból állt, akik
mindegyike legalább öt év óta tőzsdetag
volt. Tőzsdetanácstaggá 1893 óta csak olyan
tagokat lehetett választani, akik beszéltek
magyarul, addig ugyanis a tőzsdei üzletkötés
jobbára németül folyt.
A tőzsde egyik legfontosabb intézménye a
tőzsdebíróság volt. A választott bíráskodást
az ügyvédi képesítéssel rendelkező jogügyi
titkár közreműködésével a tőzsdetanácsosok
látták el. A bíróság az évekig elhúzódó
polgári peres eljárásokkal szemben azonnal
döntött, és döntése ellen érdemben nem
lehetett fellebbezni más fórumon. (Alaki
kérdésekben volt fellebbezési jog a kir.
kúriához.) A tőzsdebíróságnak ezt a
különleges jogállását a törvényhozás
nehezen ismerte el, folyamatosan szűkíteni
akarta a tőzsdebíróság hatáskörét, és
lehetőséget akart adni a fellebbezésre. Erre
azonban a tőzsde határozott ellenállása
miatt nem került sor, így 1870-től 1948-ig
maradt az ideiglenes szabályozás, annak
ellenére, hogy több jogszabály is utalt a
majdani végleges rendezés
szükségességére.

Az első igazi tőzsdekrach 1873 májusában rázta

meg a pesti tőzsdét. A tőzsdeválság után másfél
évtizednek kellett eltelnie, mire a hazai befektetők
újra hajlandóak voltak részvényeket vásárolni.
A kilencvenes évek elején ismét látványos
hosszperiódus következett, ami egyrészt a
millenniumi éveket jellemző általános beruházási
lázzal, másrészt a nemzetközi tőzsdei trendekkel
függött össze. A magyar tőzsde nemzetközi
jelentőségét mutatja, hogy 1889-től a budapesti
jegyzéseket Bécsben, Frankfurtban, Londonban és
Párizsban is közölték. A kilencvenes évektől a
magyar államkötvények rendszeres szereplői voltak
a londoni, párizsi, amszterdami és berlini börzéknek.
A kapcsolattartás fő eszköze ezekben az években
már az új találmány, a telefon volt.
A századfordulón 310, az első világháború
kezdetekor már csaknem 500-féle értékpapírral
kereskedtek a tőzsdén, az éves forgalom 1913-ban
elérte az egymillió darabot, a Budapesti Giro- és
Pénztáregylet forgalma pedig 2,7 milliárd koronára
rúgott. Eközben a gabonaforgalom is dinamikusan
bővült: az 1875-ös évi 400 ezer tonna után a
századfordulón már egymillió, a világháború előtt
csaknem másfélmillió tonna gabona fordult meg a
tőzsdén. A BÁÉT ezzel Európa vezető
gabonatőzsdéjének számított.

Az akkori tőzsde prosperitását jól érzékelteti, hogy a

századfordulón már saját palotát építtetett magának.
Az épületet 1905-ben vehette birtokba a tőzsde és
említésre méltó, hogy minden hitel ill. tartozás nélkül
Az éves forgalom 1913-ban elérte az egymillió
darabot, a Budapesti Giro- és Pénztáregylet
forgalma pedig 2,7 milliárd koronára rúgott. Az I.
világháború Európa számos országához hasonlóan
Magyarországon is a tőzsde bezárását hozta 1914.
július 27-én, ám ez a kereskedésnek nem vethetett
gátat. A világháborút követően kialakuló vágtató
inflációs környezet rendkívüli magasságokba emelte
a tőzsdei forgalmat, amelynek csak az új pénznem,
a pengő 1925-ös bevezetése vetett véget. Az 1929
októberi New York-i tőzsdekrach előtt egy rövid
periódustól eltekintve a magyar tőzsde pangott.
1931. július 14-én a BÁÉT-et ismét bezárták az
előző nap elrendelt német bankzárlat és a kontinens
bankjainak többségére kiterjedő pénzügyi
összeomlás miatt. A hivatalos forgalom csak 1932
áprilisában indult meg, először a kötvények, majd a
18 legnagyobb forgalmú részvény kereskedésével.
A fellendülés csak a válságból való kilábalás után,
1934-ben kezdődött meg, majd 1936-ban tetőzött.
A II. világháborút követő hiperinfláció idején élénk
magánforgalom, valóságos valuta- és aranytőzsdei
kereskedés zajlott, részben a romos
tőzsdeépületben, részben pedig a környező
kávéházakban. A tőzsdét hivatalosan 1946
augusztusában, a forint augusztus 1-jei
bevezetésékor nyitották meg ismét. Mivel a
korábban kibocsátott, koronában és pengőben
jegyzett kötvényekre senki sem teljesített
kifizetéseket, a részvénytársaságok pedig a háborús
veszteségek miatt nem fizettek osztalékot, az
árfolyamok rendületlenül estek. Végül két hónappal
a magyar ipar nagyobbik részét érintő államosítás
után, 1948. május 25-én a kormány hivatalosan is
feloszlatta a Budapesti Áru- és Értéktőzsdét, annak
a Szabadság téri épületben megtestesülő vagyonát
pedig állami tulajdonba vette.

A Tőzsdepalota
A második világháború után 1948-ban a
kommunisták hatalomra kerülésekor a tőzsdét
bezárták, épületét államosították. Ezt követte a
diktatúrákra oly jellemző propaganda, melynek
minden áldozatul esett, aminek a piacgazdasághoz
bármi köze volt. Államosították a
részvénytársaságokat, így befektetőknél lévő
értékpapírok értéktelen holmivá váltak, az
értékpapírpiac elhalt, megkezdődött az ún. terv-
vagy inkább parancsgazdaság korszaka.
Az ötvenes évek elején volt ugyan egy idézőjelben
értékpapír kibocsátás, az úgynevezett békekölcsön
kötvény. Ez azonban a hidegháborús fegyverkezés
finanszírozását szolgálta és vétele enyhén szólva
nem az önkéntességen alapult. A békekölcsön ellen
kialakuló ellenszenv remekül ki egészítette a
piacgazdaság-ellenes propagandát. Az emberekben
lassan, de biztosan kialakult egy általános
bizalmatlanság az értékpapírok iránt.

A piacgazdaságok kialakításával egy időben a

közép-európai országokban is sorra nyíltak az
értéktőzsdék. A budapesti börze megalapítását
követően elsőként Varsóban kezdődtek meg az
üzletkötések 1991-ben, amit a prágai börze követett
1993-ban, majd megnyílt a bukaresti is 1994-ben.

A nyolcvanas évek végén a forgalomban lévő

értékpapírok túlnyomó részét a vállalati és
önkormányzati kötvények jelentették. Ezek a fix
hozamú értékpapírok aztán kiszorultak a piacról,
mivel inflációs viszonyok között nem voltak
versenyképesek más értékpapírokkal szemben.
Különösen a 90-es évek elején végbemenő tőzsde-
bumm fordította a befektetők figyelmét a részvények
felé. Miután rövid idő múlva erről a piacról is
veszteséggel kellett távoznia a befektetők
többségének, a változó kamatozású banki
értékpapírok lettek népszerűek.
A számos bankcsőd ill. a kedvező banki
konstrukciók átalakításának hatására a hosszú
lejáratú államkötvények váltak a befektetők kedvenc
értékpapírjává.
A rövidebb lejáratú állampapírok - különösen a
diszkont kincstárjegyek - piacra kerülése pedig
újabb befektetőket szippantott el más - főleg banki -
megtakarítási formáktól.
A Budapesti Értéktőzsde történetének első hivatalos
mérföldköve az 1989 októberében hozott
kormánydöntés, amely zöld jelzést adott az
értékpapírtörvény elkészítésének. A törvényjavaslat
1990 januárjában került a parlament elé és március
1-jével lépett érvénybe. A hatálybalépéssel
egyidejűleg tűzték ki június 21-ére a Budapesti
Értéktőzsde alakuló közgyűlését, amely
eredményeként még aznap, 1990. június 21-én újra
megnyitotta kapuit a Tőzsde. A 41 alapító taggal és
egyetlen bevezetett részvénnyel, az IBUSZ-szal sui
generis (önálló jogi személy) szervezetként létrejött
Budapesti Értéktőzsde életében meghatározó
szerepet játszott az alapítással egy időben
kezdődött magyarországi privatizáció. Bár a
nagyobb állami cégek értékesítése gyakran
stratégiai befektetők bevonása révén történt,
különösen a kilencvenes évek elején számos vezető
magyar társaság (így például az IBUSZ, a Skála-
Coop, a MOL, az OTP, a Matáv (ma Magyar
Telekom), a Domus, a Globus, és a Richter Gedeon)
magánosításában játszott a tőzsde jelentős
szerepet.
Az évek során a BÉT működési feltételei,
szervezete, funkciója is sokat változott. Az első
kereskedési terem a Váci utcai Trade Centerben
volt, ezt követően 1992-ben került át a Tőzsde az V.
kerületi, Deák Ferenc utca 5. szám alatti patinás
épületbe, ahol tizenöt évig zajlott a kereskedés.
2007 márciusában a BÉT 1990-es újraalapítása óta
harmadik székhelyére költözött, az Andrássy úti,
egykori Herczog-palotába. 2015 februárjától 2022
februárjáig a Budapesti Értéktőzsde a főváros
pénzügyi központjában, a történelmi Tőzsdepalota
szomszédságában elhelyezkedő Bank Centerben
működtette a parkettet. A Budapesti Értéktőzsde
jelenleg a Magyar Nemzeti Bank Budai
Központjában, a Krisztina körúton üzemel. 
Az azonnali piacot tekintve a tőzsdetermi, nyílt
kikiáltásos kereskedés - részleges elektronikus
támogatással 1995-ig működött a BÉT-en. Ekkortól
már az értékpapírok kereskedése mind a
kereskedési teremben, mind távkereskedési
rendszerben folyt egészen 1998 novemberéig,
amikor az új, immáron teljes mértékben
távkereskedési rendszer, a MultiMarket Trading
System-et (MMTS) bevezették. A kereskedési
"csatazaj" kevesebb mint egy évvel később, 1999
szeptemberében ült el végleg a teremben, ugyanis
ekkor indult el a határidős piac elektronikus
távkereskedési platformja.
A BÉT származékos piaca 1995 óta áll a befektetők
rendelkezésére, ahol határidős és opciós
kontraktusok kereskedésére van lehetőség. BUX
kontraktussal a határidős piac indulásától, 1995.
március 31. óta lehet kereskedni. A BÉT 1998
júliusában – a világon elsők között – vezette be az
egyedi részvényeken alapuló kontraktusait, az
opciós piac, a szabványosított termékek újabb köre
jelent meg 2000 februárjában és 2004. szeptember
6-án megindult a második index alapú termék, a
BUMIX kontraktus kereskedése is.
A versenyképesség megőrzése és erősítése
érdekében 2002 áprilisában az új tőzsdetanács a
tizenkét év önálló jogi személyi lét után a gazdasági
társasági forma mellett döntött. Két és fél hónappal
később, 2002. július elsejével megalakult a
Budapesti Értéktőzsde Részvénytársaság (2006
áprilisától: Zártkörűen Működő Részvénytársaság).
A tőzsdetanács, a tőzsdetitkárság helyébe az
igazgatóság, ügyvezetőség lépett.
A Tőzsde életében a 2004-es év meghatározó
eseményeket hozott. Jelentős átrendeződés zajlott a
BÉT tulajdonosi szerkezetében, aminek nyomán
tőkeerős osztrák bankok, valamint a Wiener Börse
és az Österreichische Kontrollbank AG vásárolta
meg a Tőzsde többségi részesedését.
A Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde
tevékenységének integrációja révén, 2005.
november 2-óta árupiaci kereskedelem is folyik a
BÉT-en. A Budapesti Árutőzsde 1989-ben indult
útjára, amikor is egy minimális alaptőkével
rendelkező gazdasági társaság (az Árutőzsde Kft.) a
határidős ipar intézményes hátterének
megteremtésére vállalkozott Magyarországon. 1994-
ben a Parlament elfogadta az árutőzsdéről és az
árutőzsdei ügyletekről szóló törvényt. 1995. végére
a BÁT a világ legjelentősebb 35 tőzsdéje közé
került. Jelentős változásokat hozott a 2002-ben
elfogadott egységes tőkepiaci törvény, amely
előírásainak megfelelően a Budapesti Árutőzsde
2003. május 20-án részvénytársasággá alakult. A
tulajdonosi kör jelentős átalakulását követően, több
hónapos előkészítő munka után 2005. november 2-
én a BÁT piacait sikeresen integrálta a Budapesti
Értéktőzsde Zrt., majd 2006-ban – 17 évvel a
megalakulását követően - a BÁT végelszámolással
megszűnt.
A Budapesti Értéktőzsde 2010. január 14-től tagja a
CEE Stock Eexchange Group AG Holdingnak.
A BÉT 2011. novemberében elindította alternatív
kereskedési platformját BÉTa Piac néven, amelyen
az induláskor tíz európai nagyvállalat papírjaival
lehet kereskedni.
2013. december 6-án elindult a Tőzsde új
kereskedési rendszere, a XETRA®, amely leváltotta
a tizenöt éve használatban lévő régi rendszert. Az új
kereskedési platform bevezetésével a magyar
tőzsdén jegyzett cégek Európa 18 országának
kereskedőivel, befektetőivel kapcsolódnak össze
közvetlenül, míg a hazai befektetési szolgáltatók és
befektetők több ezer új befektetési eszközhöz
kapnak közvetlen elérést, megnyitva ezzel a teret a
további piacbővülés lehetősége előtt.
2015 februárjától a Budapesti Értéktőzsde a főváros
pénzügyi központjában, a történelmi Tőzsdepalota
szomszédságában elhelyezkedő irodaházban
működteti a parkettet.
A Magyar Nemzeti Bank 2015. november 20-án
adásvételi szerződést kötött a Budapesti
Értéktőzsdében (BÉT) eddig 68,8 százalékos
tulajdonnal bíró osztrák CEESEG AG-val és
Österreichische Kontrollbank AG-val. A
tranzakcióval az MNB minősített többségi
tulajdonosává vált a hazai értéktőzsdének.
A nemzeti tulajdonba került tőzsde - az új tulajdonos
elvárásának megfelelően - a tőkepiac-fejlesztési
célok mentén egy a 2016-2020-as időszakra
vonatkozó, öt évre szóló stratégiában fogalmazta
meg, hogy mely prioritások azok, melyek az
elkövetkezendő években meg kell, hogy határozzák
a tőzsdefejlesztés irányát.
A Budapesti Értéktőzsde a következő ötéves
periódusban folytatni kívánja a már korábban
megkezdett hazai tőkepiac-fejlesztési törekvéseit,
amelyet a BÉT 2021-ben közzétett, 2021-2025-ös
időszakra vonatkozó stratégiájában ismertetett. A
Budapesti Értéktőzsde határozott célja továbbra is
az, hogy a tőkepiacok Magyarországon betöltött
szerepét növelje, valamint a fenntarthatósági
szempontok figyelembe vételével támogassa a
vállalatok növekedését és versenyképességét,
biztosítva ezzel a magyar háztartások gyarapodását.