Maine 

Új-Anglia a legészakibb, míg az Egyesült Államok legkeletibb állama. Délről az Atlanti-

óceán, észak-északkeletről Kanada Új-Brunswick tartománya, északnyugatról Québec tartomány
és nyugatról New Hampshire állam határolja.
Legkeletibb városai Eastport és Lubec. Maine legészakibb települése Estcourt Station. Main
legnagyobb tava a Moosehead-tó, emellett jelentős tavai a Champlain-tó és a South Twin-tó.
A Katahdin-hegy az északi végállomása az appalachi útvonalnak, a déli végállomás
a georgiai Springer-hegység.
Vitatott hovatartozású terület a Machias Seal-sziget az Egyesült Államok és Kanada között.
Maine legkeletibb részében található a Fundy-öböl, itt a legnagyobb az árapály a nyugati
féltekén.
Maine a legkevésbé sűrűn lakott állam a Mississippi folyótól keletre. Fenyőfa-államnak is nevezik,
mivel területének 83%-a erdőség.[2] Belső területei nagyrészt lakatlanok, ahol Új-
Angliában kivételes módon nincsenek helyi közigazgatási szervezetek. Maine északi részén egy
főre 690 km² terület jut.
Mérsékelt lombhullató erdő borítja területét. Az északkeleti part menti erdőket tölgyesek alkotják.
Tengerpartja csaknem 400 km, West Quoddy Head a Egyesült Államok legkeletibb pontja. A part
mentén csipkés sziklák, öblök, világítótornyok, strandok, halászfalvak és több ezer sziget van,
mint például a Shoals-szigetek, amelyek közrefogják a New Hampshire-i határt. Területén tavak,
folyók, erdők és hegyek is megtalálhatók. Az állam területén található az 1919-ben alapított
Acadia Nemzeti Park is.[3]

Éghajlat[szerkesztés]
A nedves kontinentális éghajlatnak köszönhetően meleg és csapadékos nyár, hideg és
csapadékos tél jellemzi az állam éghajlatát.
Maine-ben nem fordulhat elő sem hurrikán, sem egyéb trópusi vihar. Az északi államok közül itt
fordul elő a legkevesebb vihar, évente kb. 20 nap. A tornádók előfordulása is ritka, kevesebb mint
két tölcsér alakul ki évente, azok is az állam déli részén.

Történelem[szerkesztés]
A terület őslakosai különféle algonkin indián törzsek voltak. Az első európai kolóniát Pierre Dugua
de Mons, francia nemes alapította 1604 júniusában Saint Croix-szigeten, miután IV.
Henrik francia királytól monopoljogot kapott a prémkereskedelemre egész Új-
Franciaország területére. Felmérendő a területet, a király megbízásából a telepesekkel
tartott Samuel de Champlain térképész is. A franciák azonban a következő év tavaszán, miután
egy téli betegség – valószínűleg skorbut – megtizedelte soraikat, elhagyták a telepet; a francia
helynevek mindazonáltal fennmaradtak. Az első itteni angol települést a Plymouth
Társaság alapította Popham néven, de egy év elteltével ezt is elhagyták. Maine első ismert
írásos említése egy 1622-ben kelt földfoglalási kiváltságlevél. Az akkori elnevezés csak
a Kennebec-folyótól nyugatra fekvő, tengerparthoz közeli részeket, a mai állam déli szegélyét
jelölte; az ettől keletre fekvő, jóval ritkábban lakott terület a 17. században Sagadahock néven
volt ismert.
Maine állam kormányzósági épülete (Maine State House). Tervezte: Charles Bulfinch, épült 1829–1832
között

1652-ben az állam mai teljes területe Massachusetts része lett. A környék békéjét a 17. század
során és a 18. század elején az állandósuló angol–francia határháború zavarta. A franciák
vereségével a Penobscot folyótól keletre eső részeket Új-Skóciához csatolták, az elcsatolt terület
a mai Új-Brunswickkal együtt alkotta Sunbury megyét (központja Campobello-sziget). Maine
a függetlenségi háború és az 1812-es brit–amerikai háború alatt ismét harcok helyszínévé lett. A
békezáradékok mindazonáltal nem határozták meg egyértelműen az Egyesült Államok (és ezzel
Massachusetts) északi – Brit-Észak-Amerikával való – határait, amelyek a Webster–Ashburton-
szerződés 1842-es megkötéséig vita tárgyát képezték. (Pont ezen okból John Fairfield, Maine
kormányzója saját állama nevében 1839-ben hadat üzent Nagy-Britanniának. Az Aroostook-
háború néven ismertté lett konfliktusnak az amerikai és a brit fél erélyes fellépése végül vér nélkül
véget vetett. Mindazonáltal ez volt az eddigi egyetlen eset, amikor nem az államszövetség,
hanem egy tagállam önmaga üzent hadat egy idegen országnak.)
Mivel Maine lakossága gyorsan gyarapodott, és mivel Massachusetts törzsterületétől földrajzilag
elkülönült (New Hampshire a kettő közé ékelődött), 1820. március 15-én hivatalosan is különvált
tőle, és ezzel az Egyesült Államok 23. tagállamává lett. A szétválasztással lehetővé
vált Missouri csatlakozása az államszövetséghez, mivel így fenn lehetett tartani a számbeli
egyensúlyt a rabszolgatartó és az ezt tiltó tagállamok között (Missouri-kompromisszum). Maine
eredeti fővárosa Portland volt, 1832-ben azonban ezt a rangját elvesztette, és azt mint
központibb fekvésű város, Augusta kapta meg.