NŐI KULTÚRA

Ha szabad emberi nemünk történeti életében olyan kép­

ződményeket és értékeket észlelnünk, amelyekben nem
egves emberek mutatkoznak meg s nem bennük lelik ér­
telmüket; ha elkülöníthetünk mozgalmakat és műveket,
intézményeket és gondolatokat egymástól, aszerint, hogy
egyes emberek meghatározott összességeit szolgálják-e,
bennük élnek-e, vagy pedig a szubjektumok javán és ba­
ján kívül még jelentenek-e valamit, akkor azt m ondhat­
juk, hogy a modern nőmozgalom minden olyan jelentést
elutasít, ami túlmutat az egyes személyeken, boldogságu­
kon, képzettségükön és szabadságukon. Term észetesen
nem egyes meghatározott személyekről van szó - a nők
összessége előtt kell a létezés magasabb fokának meg­
nyílnia. De mindig csak személyes javakkal foglalkoznak,
még ha ezen éppen egy új komolyság és új kötelességek
értendők is. Egyes emberekért küzdenek, akik akár sok
milliónyian is lehetnek, nem pedig olyasmiért, ami túlm u­
tatna mindenen, ami egyedi és személyes. M ég am ikor a
társadalmi egész érdekeit hangúlyozzák, például a házas­
ság és a gyermeknevelés nemesebbé tételét és elmélyíté­
sét a nők teljes szellemi kiművelése és gazdasági függet­
lensége révén, vagy a vetélkedők nagyobb száma folytán a
legmegfelelőbbek szigorúbb kiválasztását minden terüle­
ten, akkor sem vetődik fel sosem az a kérdés, hogy mi en­
nek a mozgalomnak a személyfeletti és társadalom feletti
k u ltu rá lis értéke, melyek voltaképpen terem tő, a szellemi
értékek készletét szaporító energiái.
Nem akarom, hogy ebbe az elemzésbe belekeveredje­
nek azok a homályosságok és viták, amelyek azt a kér­
dést, övezik hogy egyáltalán mi a kultúra. Bármiképpen
fejezzük is ki altalános lényegét, az félreismerhetetlenül
két igencsak eltero jelentésben nyilvánul meg. Egyrészt
az egyének állapota: műveltségük vagy tevékenységük tu-
dasük vagy szépségük, boldogságük vagy e rk ö te L fg ík á t

25,
lapota. V alósága és hatása az egyes lelkekben van, javai­
nak bennük őrzött kisebb vagy nagyobb mennyisége al­
kotja történelm i létezésének m indenkori összességét
C sakhogy a nyelv igen m élyérlclm űcn, a kulturális javak­
ból való részesedésnek nevezi a szubjektum oknak ezt a
kultúráját: m intha csak létezne valahol valamiféle sze­
m élytelen készlet, amelyből az egyén csupán egy véletlen,
változó részt élvez, úgy, hogy az voltaképp egyáltalán nem
érinti az egész fennállását. M ert az, am it objektív kultúrá­
nak nevezhetünk, valójában - tartalm át és értelm ét te­
kintve - teljesen független attól, m ennyire és milyen
gyakran m utatkozik meg az egyénekben. A nyelv és a jog,
az erkölcs és a művészet, a szakmák és a vallás, a bútorok
és a viseletek - m indezek kialakult formák, amelyek át­
vehetők vagy elhanyagolhatók, úgyszólván készen állnak
az egyén szám ára s mégis túlnyúlnak rajta belső, dologi
jelentésükkel: a múltbeli kulturális tevékenység objektív­
vá vált eredm ényei és az elkövetkezendő norm ái. A m űal­
kotás vagy az erkölcsi szabály, a vallási eszme vagy az asz­
talform a, a jogi tétel vagy a tudományos m egállapítás esz­
ményi értéke mit sem nyer vagy veszít azon, hogy ritkán
vagy gyakran veszi-e fel magába az élet véletlen anyagát.
A z egyéni vagy társadalmi érdek álláspontjáról viszont
éppen az egyes érték „hányszor”-jának van döntő jelentő­
sége. Ebből az ellentétből világlik ki egyértelm űen a nő­
mozgalommal kapcsolatos új kérdésfeltevés. E mozgalom
objektív kulturális jelentősége nem lehet az, hogy azokat
az élet- és teljesítményformákat, amelyek eddig a férfiak
szám ára léteztek, most ilyen és ilyen gyakorisággal nők
töltsék ki. Hanem az, hogy létrejönnek-e ebből a mozga­
lomból egészen új, az eddigiektől minőségileg különböző
képződmények, amelyek nem csupán a régiek sokszorosí­
tásai. Tisztán tárgyilag bővül-e általa a kulturális tartal­
mak birodalma? Lesz-e belőle terem tés és nem csak
utánzás? Lehet ezt a kérdést, amelynek közvetlenül nincs
sem személyes, sem társadalmi, sem a hagyományos é rte ­
lemben vett etikai jelentősége, az általa kizárt érdekek
sürgető szükségéhez képest tisztán akadémikusnak ké
sőbbi gondnak tartani. Akinek azonban nemcsak a/' em
berek hanem az em ber, nemcsak a dolgok haszna, h a­
nem á dolgok, és nemcsak a ténykedés és elszenvedés
nyugtalan áramlása, hanem form áinak időtlen értelm e is
fontos, az csakis az e kérdésre adott válaszban ism eri fel
a nőmozgalom végső jelentőségét, azét a m ozgalom ét,
amely nemünk jövőjét talán még a m unkáskérdésnél is
jobban befolyásolja majd.
A fenti kérdésfeltevés előfeltételeit és eredm ényeit
c s a k annak belátása nyomán ismerjük fel, hogy az em b e­
riség kultúrája korántsem valami, am inek nincs nem e,
ami férfin és nőn túl, tiszta tárgyilagossággal létezne. E l­
lenkezőleg, kultúránk, alig néhány terület kivételével, tel­
jesen férfikultúra. Férfiak terem tették az ipart és a m űvé­
szetet, a tudományt és a kereskedelm et, az állam igazga­
tást és a vallást, ezért nemcsak objektíve van férfias jelle­
gük, hanem ismételt gyakorlásuk is sajátosan férfierőket
követel. Egy olyan emberi kultúra szép gondolata, mely­
ben nem firtatnák, ki nő és ki férfi, történelm ileg nem va­
lósult meg. A beléje vetett hit ugyanabból az érzésből
ered, amely oly sok nyelvben ugyanazzal a szóval jelöli az
em bert és a férfit. Még a kultúra dologi elem ei is férfias
jellegűek, s ebből fakad az, hogy az elégtelen teljesítm é­
nyeket minden elképzelhető területen lekicsinylőén női­
esnek minősítik, s e téren a nők teljesítm ényét csak azzal
tudják dicsérni, hogy „egészen férfiasnak” ism erik el. Ez
nemcsak férfidölyfből ered - m intha a „férfias” m ár ö n ­
magában az értékes szinonim ája volna - , hanem az a
történelm i tény is kifejeződik benne, hogy kultúránk -
miután férfiak szelleméből és m unkájából jö tt létre -
voltaképpen csak a férfiak teljesítőképességéhez igazodik.
Nemcsak a nagyobb fizikai s talán lelki erőre gondolok.
Ha csak erről volna szó, nem jelentene nagy talányt az
említett elvi lekicsinylés. Itt azonban valóban a nemek
minőségi különbségei hatnak. Kulturális m unkánknak
nemcsak a mértéke, hanem a milyensége is sajátosan férfi
energiákat, érzéseket és intellektualitást igényel. H add
említsek néhány, egymástól igencsak távol eső példát.
Minden törvényhozásban, bizonyos m értékig még a jo g ­
szolgáltatásban is, az alapvető jogérzék, az ösztönös vagy

27
tudatos társadalm i célszerűség és a rendszeres tárgyi
ka kölcsönhatása érvényesül. H a m árm o st a nők alk o t^
és érvényesítenék a jogot, ezek az elem ek biztosan a°m
tanítói teljesen eltérő m ódon és m érték b en keveredj?
nek. A nők gyakori ellenállása a jogi norm ákkal és azlté
letekkel szemben korántsem m indig jelenti alapvető ide­
genkedésüket a jogtól általában, hanem csak attól a férfi
jogtól, ami egyedül létezik s ezért úgy tűnik, mintha ez
volna a jog. Egyes szakmák, például az asztalossá&vagya |
tapétázás, férfiszakm áknak kell szám ítsanak, noha solT
olyan tevékenységet is magukba foglalnak, amelyet a nők
kitűnően cl tudnának végezni. Csakhogy a m unka uralko^
dó megosztása és szervezése olyan további tevékenység-
elemeket kapcsolt hozzájuk, amelyek a férfi fizikai erejét
igénylik. Ennek a történelm i, ám bár láthatólag egyáltalán
nem szükségszerű körülménynek köszönhetően viselik
ezek a szakmák a kizárólag férfi kulturális m unka bélye­
gét. Általánosságban a mi szakmáinkat és egyáltalán kul­
túránkat jellemző specializáció teljességgel férfias jellegű.
Korántsem pusztán külsődleges, hiszen csak a férfi szelle­
mének az a legmélyebb lelki sajátossága teszi lehetővé,
hogy képes olyan, teljesen egyoldalú teljesítménynek
szentelni magát, amely elkülönül az össz-személyiségtől,
miáltal a specialista tárgyi ténykedés és a szubjektív sze­
mélyiség mintegy önálló életet él. M inden fejlett munka-
megosztás azt jelenti, hogy a teljesítmény elválik alanyá­
tól, s objektív összefüggésbe sorolódik be: valamely sze­
mélytelen egész követelményeihez illeszkedik, míg az em ­
ber igazán szubjektív érdeklődése és belső mozgásai kü­
lön világot alkotnak s úgyszólván magánéletet élnek. H a
nem volna meg ez a lélektani lehetőség, akkor kultúránk,
mely a legmagasabb fokú munkamegosztásra épül, nem ­
csak elviselhetetlen, de eleve lehetetlen volna. Am mintha
ebben rejlene a legmélyebb különbség a férfi és a nő szel­
leme között: mintha a nő szelleme rendszerint legalábbis,
nem viselné el az egyes próbatételeket az. éntől s annak
érzelmi es kedelykozpontjaUól való ilyen e lk ü lö n ü lt^
ben. A női lény egész mélysége és szépsége, amelynek ré­
vén a férfi szellem előtt mint megváltása és megbékélése
jelenik meg, ezen az egységességen alapul: a személyiség
és megnyilvánulása közvetlen és szerves összefüggésén az
én oszthatatlanságán, amely csak a „mindent vagy sem ­
mit” ismeri. Az a csodálatos viszony, amelyben a női lé­
lek még kapcsolatban állni látszik a term észet töretlen
egységével, amely egész létezését megkülönbözteti a férfi
sokrétű, differenciált, az objektivitásban feloldódó lététől,
választja egyben el kultúránk tárgyi specializálódáson
nyugvó munkájától is. Ha mármost a nők előtt mind
megnyílnak ilyen férfiszakmák, akkor nemcsak a kulturá­
lis munka alkotó jellegétől fosztják meg őket azáltal, hogy
a differenciáltság olyan sémáját kényszerítik rájuk, amely­
ben legmélyebb lényegi erőik egyáltalán nem nyilatkoz­
hatnak meg; nemcsak hogy a kultúra tárgyi érdekének
szempontjából valami már adottat ismételgetnek, hanem
mindezt ráadásul mintegy alkalmatlan eszközökkel is te­
szik, mert nem nőttek fel azokhoz a formákhoz, amelyek
így kínálkoznak erőik számára. S nem azért, m intha erőik
túl csekélyek volnának, hanem mert az ő erőik próbára
tevésének módja nem illik bele kulturális munkánk kate­
góriáiba. M ár ma is ugyanezt éljük meg számos férfi ese­
tében. A rendek keveredése és a modern élet ezernyi in­
gere s lehetősége a sajátos tehetségek egész gazdagságát
fejlesztette ki vagy tette tudatossá, amelyeknek már nem
felelnek meg a meglévő szakmák. A belső tehetség kon­
stellációi és tendenciái gyorsabban sokszorozódtak meg,
mint az a lehetőség, hogy szakmákban érvényesüljenek.
Egyre több férfi nő fel úgy, hogy adottságai alapján a
szakmák között áll, de valójában egyikben sem ver gyöke­
ret, s egyfelől nem tölti ki, másfelől felrobbantással fe­
nyegeti azt az életformát, amelyet a választott szakma kí­
nál. S mennyivel erősebb ez a meghasonlottság a törté­
nelmileg adott, tehát férfi szakmák és a női lélek között,
melynek megvan a maga jellemző ritmusa, teljesítm ényé­
nek jellege, akarati és érzelmi feszültsége!
A felmerülő kulturális probléma tehát valójában az,
hogy a szabadság, amelyre a nők törekszenek terem t-e új
kulturális minőségeket. Igennel erre csak akkor válaszol­
hatnánk, ha ez a szakmák új megosztása vagy pedig á r­

29
nyalása alapján k ö v etk ezn e b e. N e úgy, hogy a nők
abban az é rte le m b e n legyenek t e r m c s z c t k u t a t ó k ^ '
m űszakiak, orvosok vagy m űvészek, m int a férfiak ^
nem csakis úgy, hogy olyasm it nyújtsanak, amire a m f i i
nem képesek. E lőször is további m unkam egosztásról van
szó, arról, hogy egy-egy szakm a összteljesítm ényeit újból
felosztva, azokat az elem eit am elyek kifejezetten a nÓt
teljesítm énym ódhoz illenek, sajátos, differenciált szakma*
részekké egyesítik. Fezzel nem csak az egész tevékenyséd
terü let rendkívüli finom odása és gazdagodása érhető eí^"
hanem a férfiakkal való versengés is m ás irányt venne. Az
angol m unkások egy szűk és rendkívül kézzelfogható t< H
ren m ár m egvalósították ezt az elvet. A nők sokszor arra 1
használták fel alacsonyabb szintű és olcsóbb életvitelüket, 1
hogy a férfiaknál kevesebb bért követeltek, ami az átlag- II
bér csökkenését eredm ényezte. E m iatt a munkásszövet- 1
ségek rendszerint kím életlenül harcolnak a női m unkaerő l
ipari alkalmazása ellen. Egyes szervezetek, például a ta- * j
kácsoké és a harisnyaszövőké, úgy találtak kiutat, hogy
meghonosították az átlagbérek listáját, mely kiterjed a
gyári munka valamennyi, m ég a legapróbb részfunkciójá­
ra is. Ezeket teljesen egyformán fizetik meg, akár férfiak,
akár nők végzik. Ennek következtében szinte m agától jött
létre olyan munkamegosztás, amelyben a nők mintegy
monopolizálták a testi erejüknek és ügyességüknek m eg­
felelő funkciókat, a férfiaknak engedve át azokat, am e­
lyek az ő erejüknek felelnek meg. Egyrészt ez terem t va­
lódi objektív egyenlőséget: mert amennyiben a nők képe­
sek a férfimunka elvégzésére, akkor ugyanannyit keres­
nek, mint azok. Másrészt pedig ez a munkamegosztás gá­
tat vet a konkurenciának. Az angol ipari munkások körül­
ményeinek legjobb ismerője szerint: „Ami a kétkezi m un­
kát illeti, a nők a munkások egy sajátos osztályát alkotják,
lévén a férfiakétól eltérő képességeik és szükségleteik'
Ahhoz, hogy egyként megmaradjon mindkét nem egész­
sége és teljesítőképessége, gyakran a feladat differenciálá­
sára van szükség.” Itt tehát úgyszólván naiv form ában
m ár megoldódott a női kulturális munka nagy problémá
ja: az új vonalat a feladatok azon összessége szabja
ni cg,
amely összeköti és meghatározott szakmákká kapcsolja
össze a sajátosan női képességekhez rendelt pontokat.
Míg a reformoknak ez a típusa az adott feladatokat az
adott eszközökkel, ám új és célszerű formában oldja meg,
egy másik kategória már új feladatokat vagy legalábbis az
általános problémák megoldásának elvileg új útjait m u­
tatja. A legkézenfekvőbb példa az orvostudomány. A kér­
dés az, vajon az orvosnőknek c sa t a testi és lelki jólét fo­
kozódását köszönhetjük-e majd, vagy egyszersmind az or­
vosi kultúra minőségi, a férfi eszközeivel meg nem való­
sítható gyarapodását is. E rre annak alapján számíthatunk,
hogy mind a diagnózis, mind a terápia nem csekély m ér­
tékben függ a beteg állapotának átérzésétől. Az objektív,
klinikai vizsgálati módszerek gyakran nem visznek
messzire, ha nem egészülnek ki a beteg állapotáról és ér­
zéseiről való - vagy közvetlen, ösztönös, vagy a beteg
megnyilatkozásai által közvetett - szubjektív tudomással.
Egy rendkívül tapasztalt idegorvos mondotta, hogy egyes
idegállapotokat voltaképpen csak az képes orvosilag telje­
sen átlátni, aki m aga is átélt már valami hasonlót. Az
utánérző megértés tehát bizonyos alkati hasonlóságot fel­
tételez. Ezért meggyőződésem, hogy nőknél egy orvosnő
gyakran nemcsak pontosabb diagnózist tud majd felállíta­
ni és jobban ráérez, mi lenne az adott eset helyes kezelé­
se, hanem tisztán tudom ányos szempontból js olyan tipi­
kus összefüggéseket fedezhetne feb_amelyek férfi előtt
rejtve maradnak. Ez sajátos adalékokkal gazdagítaná az
objektív kultúránkat, hiszen az alkati azonosság a megis­
merés olyan eszközét adja a nőnek, amelytől a férfi meg
van fosztva. Ugyanezen alapmotívumot némileg módosít­
va, a tudományos igényű történeti megismerés is hasznát
venne a női léleknek. Mindaz, amit történelemnek neve­
zünk, külsődleges mozgások jelentőség nélküli összefüg­
géstelen, érdektelen és értelmetlen összevislszasága vol­
na, ha nem értelmeznénk lélektanilag a külső tényeket,
ha nem feltételeznénk mögöttük olyan lelki folyamatokat,
amelyek közvetlenül sohasem állapíthatók meg, hanem
csupán az utánérző képzelet, a lelkekbe beleérző m egér­
tés számára hozzáférhetők. Általában itt is szükség lesz a
lclkialkat bizonyos m érvű azonosságára ahhoz, h 1
jussunk azon szükségletek és szenvedélyek, szereX 1
gyűlölet, ösztönök és vallási érzelm ek helyes újraalkotá* I
sához, am elyek nem csak szabadjára engedik a történeke 1
egész já té k át, hanem egyenesen azonosak vele. Ezt ^ I
azonosságot azonban nem szabad mechanikusan érte- I
nünk: az egész folyam at nagy lélektani titkot rejt magá- 1
bán. P ersze nem kell C ézárnak lenni ahhoz, hogy megért- 1
sük C ézárt, vagy C atilinának, hogy m egértsük Catilinát. 1
A z újraalk o tó m egértés ugyanis a lélek am a rétegeiben I
zajlik, am elyek a közvetlen, személyes létezésen túl terül­
nek el: olyan művészi funkció ez, amely a szubjektivitás
felett él. így fordulhat elő, hogy a különösen mély lélekta­
ni m egértés a szubjektív különbözőség egy bizonyos fajtá­
ján alapul. Sőt, a túlzottan közvetlen azonosság annyira a 1
szubjektivitáshoz köthet bennünket, hogy a tudományos­
művészi szférában nem jutunk el az objektív utánérzés­
hez. A gyakorlati tapasztalat arra utal, hogy a nők más !
férfiaknál jobban és biztosabb ösztönnel ismerik fel a fér- 1
filélek bizonyos oldalait. Semmi kétségem afelől, hogy ezt
a képességet a történelem kutatás kiaknázhatná. Csak azt
kell világosan látni (amit ma még, a tudományos bürok­
rácia különféle szempontjai folytán persze általában nem
vesznek észre), hogy minden történettudom ány alkalma­
zott lélektan. S akkor már sejthetjük, milyen egyedülálló
szolgálatot tehet itt a női lélek a maga sajátos észlelő és
beleérző szerveivel a homályos népmozgalmak m egérté­
sétől egészen a feliratok megfejtéséig. Meg vagyok győ­
ződve arról, hogy amiként az orvostudományban, a tö rté­
nettudom ányban is lehetnek sajátosan női funkciók. Itt is
lehetségesek objektív értelemben a női kultúra teljesít­
ményei.
A közfelfogás számára ez a lehetőség valószínűleg a
művészet területén a legkézenfekvőbb, mert itt már való­
ban mutatkoznak annak az első kezdetei, amire gondo­
lok. Legjobban észlelhetők az irodalomban, ahol már sok
olyan nővel találkozunk, akit már nem az a szolgai am bí
ció fűt, hogy úgy írjon „mint egy férfi”, akinél nem árul'
kodik férfi álnév arról, hogy sejtelme sincs arról a sa:átos '
eredetiségről és sajátos jelcntésteliségről, amire mint nő
volna képes. A női árnyalat kibontakoztatása és objekti-
válása persze az irodalmi kultúrában is nagyon nehéz, m i­
vel az általános költészeti formákat, amelyekben megva- .
íósuí, férfiak teremtették, s ennélfogva valószínűleg csen­
des belső ellenállást tanúsítanak a sajátosan női tartalom ­
mal szemben. A női lírában, méghozzá éppen az igen si­
keresben, gyakran érzek egyfajta meghasonlottságot, rej­
tőzködő feszengést személyes tartalom és művészi forma
között, mintha nem egészen ugyanaz volna az alkotó lé­
lek és kifejezése, stílusa. Az esztétikai alakban tárgyiasul- 1
ni vágyó belső élet egyrészt nem tölti ki teljesen ezt az
alakot, mivel azonban követelményeinek mégiscsak ele­
get kell tenni, ez csupán egyfajta banalitás és konvencio-
nalitás árán történhet. Másrészt viszont, a bensőségesség
oldaláról, megformálatlanul és megváltatlanul m arad az
érzés és elevenség egy része. Igen érdekes, hogy a népdal
fokán a nők számos népnél költőileg legalább olyan te r­
mékenyek, mint a férfiak. Ami annak a jele, hogy a kifej­
letlenebb kultúrában ez a meghasonlottság még nem je- ‘
lentkezik. Amíg nincsenek fajokra különülő, m egszilár­
dult kulturális formák, addig egyértelm űen férfias jellegű­
ek sem lehetnek; amíg a közömbös differenciálatlanság
állapotában vannak, addig a női energiák nem kénysze­
rülnek arra, hogy számukra nem megfelelő m ódon nyilvá­
nuljanak meg, hanem szabadon, saját belső norm áikat
követve formálódhatnak. Mint oly sok fejlődési sorban, a
legmagasabb fokon itt is megismétlődik a lcgalacso-
nyabbnak a formája: a szellemi kultúra legtisztább kép­
ződménye, a matematika mintegy fölötte áll a férfi és női .
jellegnek. Talán ez magyarázza azt a feltűnő tényt, hogy
minden más tudománynál inkább éppen itt m utatnak a
nők beható megértést és jelentős teljesítm ényeket. A m a­
tematika elvontsága fölötte áll az em berek m inden lélek­
tani differenciálódottságának, a női népdalköltés viszont
még azon innen van.
Mintha más irodalmi formáknál kevesebb nehézséget
okozna az írónőknek a regény, éppen azért, m ert te rm é ­
szetét és egész művészi problém áját tekintve, form ája

33
 sokkal kevésbé szig orű 6s r - . ■
kahb a tágasságból, raint a n^ ' | C'tt' 7 f « a l n , í |^
muilag m inden m ás múTamni 8 ol ">crít alii
képtelen leküzdeni a történeti anyag erőszakos beavatko­
^ K éplékeny, I c L T s S , : ^ í b
be m ereven őrzik férfias , r ,r , llla(ó, határa-1*' z ó t - s ez az egyéni oldal; a nőknek még ráadásul az
lü k a nőket a rc e cn v h r dcIukct. E zért vezne í 6 általános oldallal is meg kell birkózniuk. M indazonáltal
egy sajátosan női művészet alig észrevehető kezdetei itt is
? l,° l » ^egszabadabban é s T l c l " ? S * mutatkoznak. Dóra Hitz egy-egy képén, Káthe Kolíwitz
atkozhatnak m eg. M in d a m d lc u "a 1 , 0nm a«ukkénl rézkarcain, Kornelie W agner néhány korai művén olyan
so viszony a jelenségek sokasánál. <>S’ Cgycnk!5Tw összhangulat uralkodik, amilyent férfi művén sohasem
ség, am elyet a rokonszenves és e lle n i “ érZelmi fe«ült éreztem. Szavakkal persze nem írható le ez a különbség;
szem ben egyaránt szüntelenül í " "™ 5 ,artaM Í legalábbis sokkal fejlettebb esztétika kellene hozzá, mint
szinten kell tartani - 32 0bM « ' amilyent ma akár csak sejthetnénk is. De ha csak az első
nicg 3 no‘ lélek ritm usának T á l' C™ persze nem felel lépések formájában is, itt a férfiétól m érhetetlenül külön­
böző női életelv az áramló élmény formájából valóban át­
gényforma, mely k ü l o ^ n , á g t é k T e " , ^ ^ **
lépett az objektív kulturális képződmény formájába.
nyalatnak, kevés kiem elkedéi ~ e ° ged 3 nó'i ár-
A női kultúra e kezdeményeivel összefüggésben utal­
<°san no, kultúra k e ^ y T i It ^ A ^
nék a női természetnek arra a kevéssé figyelembe vett tí­
kivehetők, mint a k é p ző m ű v é sz h u* jobban pusára, amelyik mintha arra volna rendeltetett, hogy a
SOS é t e r h e z kötöttség is férfi m ár a szoká* női megformálások hordozója legyen. A zokra a nőkre
n e, s elnyomja a s a i á t o l ^ yekeí oJt 3 gondolok, akiknek megnyilvánulásaiból a teljesen tiszta
kételkedem abban h o ^ ^ pi« és igazi nőiség árad, miközben annak tulajdonképpeni
képzőművészetben. M é g n e ^ / 0 ,ebeíőség e megvan a szexuális színezete mindenestül eltűnt belőlük. Biológiai
ggal és az élettel szemh n^ csak azért, m ert a vi- hasonlattal szólva, olyan lények, akikben a másodlagos
amelyek a művészetet is m eeh ^ apV° to nói érzéseknek, nemi jegyek lélektanilag teljesen kifejlődtek, az elsődle­
tuk van. Hanem főként af f SaJát os színeze- gesek viszont eltűntek. Kétségtelen, hogy a fiziológiai­
"-ennyire függ m ert ma m ár tudjuk,
szexuális alkat a közvetlenül belőle áram ló pszichikai kí­
Sj ^ “ ‘mínyektöl, attól ' ,,llavCiz t t a pszichikai és fizi- sérőjelenségekkel és mozgatórugókkal még a női lélek
« 0 b e a lelki m o z g á s o é ^ ^ f m 'n ,ó d o „ fordulnak á,
legátszellemültebb és legkifinomultabb sajátságainak is
a pillantás és a tapintás’^ 2-b eid eg zés! érzetek, * forrása. Csakhogy számos rendkívül fejlett egyénben ezek
é t o e ' l l f h í " lartózkodóbb mód áh ' r&Zbc" ‘ özvetle- I a sajátságok önálló életre keltek, s már nem ama forrás­
u e álhatóvá válik- cs*-'* ’ hogyan a , „ \
ból táplálkoznak, amely teljesen visszahúzódott. A szexu­
h » meghatározol, „ J anal* m ia u L &t r , M s° 1
mozdulaiaik saTá !"“ * * “* . " “ onyuk a i s Z'0,6» ai- alitás itt mintegy megtette kötelességét, s mehet; ezekben
az esetekben és viszonyokban az emberiségnek azokra a
formálásábóf kell lé o r " Ulem<ÍWl> ^ « £ & . m b K ,c
^ g e k sajátos érteImé J” nmC ' m'" f c e k £ & mC« ' gyakorlati érdekeire hasonlít, amelyek eredetileg mint
lük a térbeli m r - sc* és alakítását "Jan ajelen- következményt, vagy mint eszközüket fejlesztették ki az
-ü k b í m mm. £ ^ " á"k el lö- I elméleti érdeklődést, ám ma ez a megismerési érdek már
"Vozot, formák az egyómkós , j teljesen önállóan, a gyakorlattól eloldódva is létezhet. Fi­
tusoknak is páratlanul tág S2S****. bSj,Jaeyomá- ziológiai oldalról újabban az a sejtés fogalmazódott meg,
hogy az emberi fejlődés során általában is gyengül az ero ­
művészetben viszont már t / á m ^ ' cngeti"ek a . 8esz"
d,nlalan férn kepző- tika jelentősége a belső élet egészére nézve, amennyiben
1Uyész vol. egyre helyhezkötöttebbé válik, a többi érdek pedig önál-

Vi
Jósul vele szemben. Ahogy a testi nem i funkcióknak is f0 I
kozatosan kialakulnak a saját szervei (m íg az alsóbbrcn-1
dű állatoknál az egész test reszt vesz a fajfenntartásban) 1
úgy határolódik el a fejlődés m agasabb fokán a szerelmi
érzés a többi lelki funkciótól, míg végül egyre kevésbé!
avatkozik cltereiden és zsarnokian a m űködésükbe. E sé-1
ma egyik sajátos alfaja valósult m eg azokban a nőkben, I
akiknél a szexuális értelem ben vett nőiség lelkileg telje- I
sen elkülönült az általános lelki alkat értelm ében vett 1
nőiségtől úgy, hogy az előbbi teljesen visszafejlődhetett és
eltűnhetett anélkül, hogy az utóbbiban bárm i kárt okozott |
volna. Az itt tárgyalt kulturális célnak mintegy a szemé­
lyes élet formájában megjelenő hasonlataként a lélek tar­
talmát teljesen a nőiség színezete hatja át, s egyszersmind
eloldozza mindattól a homályosságtól és túlzott szubjekti­
vitástól, mely oly gyakran akadályozza közvetlenül vagy
közvetve a szellemi személyiség tárgyi és szellemi kép­
ződményekké formálódását.
A szokásosnál jobban kell tudatosítanunk az amúgy
érinthetetlen, benső különbözőséget a férfi és a női elv
között ahhoz, hogy megértsük, áldás-e vagy átok, puszta
tény-e vagy érték. Ennek azonban rendszerint éppen e
különbözőség mélysége és abszolút volta az akadálya. Hi­
szen olyannyira magától értetődőnek tartjuk, gyakorlati
életünknek annyira dogmatikus előfeltevésévé vált, hogy
minden nőt csak női és minden férfit csak férfias kategó­
riákban szemlélünk. Hacsak nem fordítunk rá külön tu­
datos figyelmet, a férfi és a női létet vagy cselekvést egy­
általán nem mérjük valóban egységes mércével; csakhogy
az értékelés végső eredményén egyáltalán nem látszik
m ár meg, hogy a nőt a női lények átlagához vagy eszmé­
nyéhez mértük-e, a férfit pedig a férfias kritériumok sze­
rint. Mindenesetre, egyébként éppen az emberek közötti
különbségek tudatosulnak a legjobban, csakhogy kizáró
lag azon az alapon, hogy mi a jelentőségük a gyak0 j
cselekvés szempontjából. Ami minden emberben e ° f
ma, az mindenfajta cselekvés magától értetődő - j
amire a gyakorlatban egyáltalán nem figyelünk m
gazdasági, társas vagy etikai tevékenység sajálos cél‘. ^ y
 • ( l em ért k ü lö n b ö z ő s é g e k v e
, a7 egyének közötti fehsm‘ e lő fe lté te le i. A
Tí'rlik- erek tevékenységünk legfo k ü ) . n b ö z ő s é g e v iszo n t
Íírfi és a női lényeg a l t a l a b a M v arta la n sá g a fo ly ta n
n e m e k közötti munkám g értetőd őj annyira n aivan
a gyakorlatban annyira mag em b erek k ö zö tti á lta la -
elfogadott. ahogyan matt , ^ nffk b etö rtek a fér-
„ o sa b b e o /o m tr r s a g o k . C s a k r )a tl k é r d é s s e l e -

S ^ jd ^ ^ e g y ^ e r s r n in d a ^
„ck tökéletesen megfelelő, autochton hivatás. a h á z ta rtá s .
Az otthoni gazdálkodás, az élet egésze s z e m p o n tjá b o b e -
láthatatlan jelentőségével a n ő nagy k u ltu rális te lje sitm e -
nye, az otthon teljesen az ő bélyegét viseli. S a já to s k é p e s ­
ségei, érdeklődése, érzésm ódja és in te lle k tu a litá sa , lén y e
egész ritmusa itt csakis általa leh etség es k é p z ő d m é n y t t e ­
remtett. Nem szükséges különösebben fe jte g etn i, h o g y a
modern gazdasági és erkölcsi fejlődés egyre in k á b b m e g ­
fosztotta létalapjától ezt a k ép ző d m én y t1: a m u n k a m e g ­
osztás, számtalan term éknek az o tth o n i g a z d a sá g o n kívüli
előállítása, a nem házasok növekvő szám a, s n em u to ls ó ­
sorban a gyermekszám egyre e rő seb b k o rlá to z á s a a m a ­
gasabb rétegekben. Csak am ióta m e g k é rd ő je le z ő d ö tt e
hivatás magától értetődő volta, v álh ato tt p ro b lé m á v á az,
hogy a nő is hozzáférhessen a kulturális te lje sítm é n y v ilá ­
gához. Mivel azonban rendszerint az egyedül le h e ts é g e s ­
nek a fennálló, vagyis a férfi k u ltú rát szo k ták ta rta n i
megszületik az a dilem m a, hogy a n ő k vagy a te r e m tő
helyt" *r r J° r Cnyeket Vagy ö n m a gu k at ad ják fel M i-
mU" ka > * * * « ^ m o n d a n a k

S M W i r r * * * k~ ~ á
™ «dásl kell szenvedjenek’ Akik ' T “ “ já lo ssá 8üi ká-
szakmák cp p „ ly k evéssé fosztan4J<
kct, ahogy a férfiakat sem fórfiatlanították, azok nem vet.
ték észre ez utóbbi tény okát, azt, hogy a k érdéses „szak.
mák” éppenségel eleve férfiakra szabottak - nem is he.]
szélve a férfiak nagyobb fokú differenciálódási képessé^
géről, ami nem hagyja, hogy lelki centrum uk oly könnyen
egybenőjön külső ténykedésükkel, m int a nőknél, s ezért
e tevékenység kevésbé zavarja vagy teszi azt tönkre. Úgy
látszik tehát, hogy a nők csak sajátosságuk m egőrzése és~
az alkotó kulturális teljesítm ény között választhatnak. Ám
ezt az alternatívát rögtön sem m issé teszi a felismerés,
hogy a fennálló kultúra nem sem leges, hanem - a ház­
tartás-gazdaság kivételével - férfias teljesítm ényekre sza­
bott, ami ezért teljes m értékben teret hagy egy másfajta,
a női term észetet előfcltételező és kifejező kultúrának. A
kultúra ilyen új árnyalatának, sőt, új világrészének a meg­
terem tése nemcsak a társadalm i fejlődés am a nagy képle­
tének felelne meg, hogy az egyforma teljesítm ények ver­
sengése helyébe a m unkam egosztásos különbözőségek
egymást kiegészítése lép, hanem ez volna nézetem szerint
az a nyereség, amelyet az objektív kultúra a m odern nő­
mozgalomból húzhat.2
Nem tagadom el azokat a külső és belső nehézségeket,
amelyekbe a jelzett eszmény felé irányuló fejlődés ütkö­
zik. Ezt a fejlődést rögtön úgy magyarázhatják m ajd, hogy
első szakaszán éppenséggel végcéljával teljesen ellentétes
irányba tart. A szellemileg vagy gazdaságilag önálló nők
képzésének, tevékenységének, helyzetének valószínűleg
át kell mennie a történelmileg adott, tehát férfi kultúra
szakaszán, még ha ez csupán előkészület ahhoz, hogy in­
nen elkanyarodva, önálló fejlődésvonalát követhesse H i­
szen csapongó képzelet sem kell annak belátásához hoev
még a legkifejlettebb „61 kultúra is a / emberi élet ’. a r l S
alaptenyei és -feladata, fölé emelkedik azok saiá.nsan
férfias kezeléséhez sajátosan női meenldá . r~
alapvető kérdésekben, s bbrmv s a T de
j- U I Ul/-onyosan számos rés/lptkér-
desben is, azzal megegyezik. Ezért kell
ben részesedniük a férfiak művelődéséh , kezdé­
sében és jogaiban, mert csak ebben • f ^ Crv6nycsü^ '
szert sajátos teljesítménviik i t. 3 ° rm^ban tehetnek
y b ő s é g e i n e k alapjára.
anyagára és technikájára. Tanulóéveit a legegyénibb m ű­
vész is olyan m ester mellett tölti, akinek látásm ódja elke­
rülhetetlenül eltér az övétől, s így m eghatározott form ájú
célokat és művészi eszközöket sajátít el, amelyeket ké­
sőbb önállóan korlátlanul módosít. Problém ánk itt a tö r­
téneti pszichológia legnehezebb kérdéseivel érintkezik.
Alapvető technikai és anyagi szem pontból még a legdiffe-
renciáltabb női kultúrának is sokban azonosnak kell len­
nie még a legférfiasabb kultúrával is. Ezért a férfiak és. a
nők közötti lelki különbségeket az fenyegeti, hogy beszű­
külnek, redukálódnak, s ezzel az élet egyik legmélyebb és
legnélkülözhetctlcncbb vonzereje csökkenhet. E veszély
csak rendkívül erőteljes különbségérzékenységgel h árít­
ható el. A lelki élet egyik legfinomabb feladata, hogy a
nagyfokú egyenlőség talaján ápolja és érezze át a különb­
ségek tényét és vonzerejét. A sajátosan női eszmények ki­
alakítása mindeddig a legnagyobb és legdurvább külön­
bözőséghez, a közvetlen szexuális differenciáltsághoz
kapcsolódott: a férfias lénnyel szembeni abszolút ellentét
- amelynél fogva a nők az erotika tárgyává válnak - for­
málta a róluk kialakított közvetlen és távolabbi eszm é­
nyeket, ami azoknak a férfi elvtől való távolságát félreért­
hetetlenül m egterem tette. Az objektív kultúraterem tés­
ben azonban nem lesz ennyire abszolút és szem beszökő a
női és a férfi hangvétel különbsége. Sokkal érzékenyeb­
bekké kell válnunk az árnyalatokra: az a kifinomodási fo-
lyamat, amely az esztétikai ízlés területén az éles kont­
rasztoktól, itt-ott már az enyhébb árnyalatokhoz, a for­
mák és a megnyilatkozások erőszakos szélsőségeitől a
hangsúlyok szelíd emeléséhez és leeresztéséhez vezetett
anélkül, hogy kevésbé elevennek és vonzónak találnánk
azokat a különbségeket, amelyek a jelenségek szaporodó
közös vonásai mellett is megmaradnak - nos, ennek a ki-
finomulási folyamatnak kell átterjednie a kultúra többi
területére is, ha azt akarjuk, hogy a női kultúrában is tel­
jes erővel éljen tovább az a vonzás, amely a férfi és a női
elv feszültségéből bontakozik ki. Jelen pillanatban azon­
ban el kell ismernünk, hogy a nők művelődésének és jo ­
gainak, miután a férfiakéval szemben oly hosszú ideig
voltak a túlzott egyenlőtlenség állapotában, át kell m e m J
ök egy bizonyos külső egyenlőség stádium án, mielőtt 1
szintézisre em elkedhetnének, ami annak az objektív kul |
túrának az eszménye, amelyet a női alkotóképesség Ű
gazdagít. Em iatt helyeselhetik kezdetben az emancipációi
híveinek durva cgycnlősdijét azok, akiknek szemében a |
nőmozgalom egész értéke ebben a rem élt differenciált­
ságban, a sajátosan női elvnek a kidolgozásában rejlik -
mint ahogy vannak ma szélsőséges individualisták, akik
szocialisták, m ert kizárólag az egycnlősítő szocializmuson
való átm enettől remélik a valóban term észetes rangsoro­
lást és azt az új arisztokráciát, amely tényleg a legjobbak \
uralma lenne. I
A fejlődés eme nehézségeivel összefüggő megfontolá- j
soknál sokkal súlyosabbak merülnek fel azzal kapcsolat­
ban. mi a női szellem viszonya a kultúra form ájához álta­
lában. Valamennyi kulturális képződmény, amelynek lét­
rehozásáról itt szó van, tartós jellegű, értelm e szerint túl
van az individuális életen és annak időbeli folyásán. Ám­
de a női lény egész jellege és ritmusa talán idegen ettől az
alkotástípustól. Talán a férfiénál sokkal erősebben jel­
lemzi a cseppfolyósság, a mindenkori követelményekben
való feloldódás, a pusztán individuális életre irányultság. 1
A nőkkel szemben mindennapos szemrehányás, hogy |
nem képesek a tárgyilagosságra, hogy odaadásuk volta- *
képpen sohasem a tárgynak vagy az eszmének, hanem
végső soron mindig a személynek szól, vagyis mindig idő­
beli s mintegy pontszerű - szemben a tisztán tárgyi érde­
keltség kiegyensúlyozottságával és véletlenfelctti jellegé- ]
vei. Ami ebben igaz, az valószínűleg azzal függ össze,
hogy a női tevékenység, kivált a házi termelés korlátozó-
dása óta, ritkán teremt „tárgyakat”. A megmaradt házi­
munka napról napra él - amit egész délelőtt főztek, egy !
fél óra alatt megeszik - , a pillanatnyi igények és érdekek
folyamához és váltakozásához iga/.odik, nincs olyan
szubsztanciális eredmenye, amit közvetlenül ne szívna fel
ismét ez a folyamat. Az időtlenségnek szentelt élet (■ mi
valami egészen más, mint a vallási értelemben vett k ’
kévalóság), a szubsztanciális munka tiszta tárgyiiag
6S e lk e r ü lh e te tle n
való ^
fü g g é s e k h e z * £ £ az a kérdés, v an n ak -e
le g b e n s ő éle evei. történ eti kulturális é le tb e n
sajátos l a r t a 'n t a . ^ e l y e k j & eg y szef.

Imínd m é ^ a z t állítani, hogy a nöiség tipikus, belso c t a -

formája, pszichikai ritm usa szem beszegül azzal az é rte
termeléssel, amit objektív kultúrának nevezünk. N em a
dolog, hanem hordozója, nem a leik. ta rta lo m , h a n em az
azt megvalósító funkció, nem a lét, hanem le tre jo tte n e k
módja az, ami talán illuzórikussá teszi a feladatot.
A lelki mozgalmasság ütem ének és tem p ó ján ak , a nói
élet teljesen általános, valamennyi lényegi m egnyilvánulás
ritmusát belülről szabályozó form ájának k é rd é sé tő l függ
végső soron, hogy létrejön-e a jövőben női k u ltú ra a férfi
kultúra mellett vagy annak részeként. S m int m in d en első
és végső kérdésre, erre sem adható tudom ányo s válasz.
Válasz csak az egyéneknek azokból a sejtésszerű d ö n té ­
seiből jöhet, amelyek az eredendő egyéni tö rek v ések v é­
tle n sé g é b ő l és számtalan tudattalan tap asztalat és é r te l­
mezésük nem kisebb véletlenszerűségéből tev ő d n ek
össze. Mégis van egy összefüggés, m ely igazolja ezt a
szubjektivitást a történelm i élet legm élyebb k é rd é se in e k
eldöntésében: az egészen nagy és alapvető tö rté n e lm i
mozgásokat és fordulatokat - am elyek a m ai felfogás
előtt éppoly titokzatosak, mint a tudom ányelőtti m e g értés
S k é m l* í nÖk S° rsát és te,je sítm én y é t m ind
ŐfcoL W ° , Cnl bf SOTOlják m in d ™ ">4s ok és
k a történelm i valóságban végső so ro n

előtörőZé rz £ ek Sh o S "T m 6,ység eib ő l

szellemi elsajátításuknak W f yek egye d ü K fe lté telei
lásuk szubjektív megítélésének i s .'^ S° k é rte ,m ű a la k “ -
alacsonyabbrcndű; nem szükségképpen a lk o tó és individuális, m égsem
zárja ki az. egyént sem m ilyen társadalm i rangból: ilyenek a jogi s z a ­
rnák és sok kereskedelm i szakm a. Hz a tá rsad alm i form ája a háziasszo.
nyi hivatásnak is: űzheti m inden, csak átlagos te h e tsé g ű egyén, mégsem
alárendelt jellegű, legalábbis nem kell, hogy az. legyen. M árm ost ahol
ez kizárt, ott azok a pályák és ö nálló foglalkozások, am elyek külön te­
hetséget nem kövctch'c kínálkoznak a nők szám ára, m ind a lá re n d e lt jel­
legűek. A kikből hiányzik a tehetség a szellem ileg alk o tó hivatásokhoz,
azoknak m ár gépírónővé, fogorvosnővé és hasonlókká kell válniuk.
Egyelőre nincs m egfelelője szám ukra a jogi pályának, am ely nem speci­
ális, s m égsem alárendelt. E m iatt a nők vagy az a la c so n y ab b ren d ű fog­
lalkozásokba szorulnak vissza, am elyek nem érik el tá rsa d alm i igényeik
szintjét, vagy a legm agasabbrendű szellemi hivatásokba kényszerülnek,
melyek viszont m eghaladják személyes adottságaikat.
2 Breysig professzor ú r a tém áról folytatott szóbeli vitáb an je lz e tt egy
gondolatot, am elyet a m agam részéről fejtegetéseim lényeges k iterjesz- j
tésének tartok. A nők eredeti és objektív kulturális teljesítm énye - k ö - 1
rülbelül így m ondta - abban rejlik, hogy nagyrészt ők alakítják a férfi- |
lelket. A m ennyire a pedagógia vagy az em berek egym ásra gyakorolt jo ­
gi hatása vagy akár az anyag művészi feldolgozása az objektív k u ltú rá­
hoz tartozik, annyira az a női befolyás, képzés és átképzés is, am elyek­
nek köszönhetően a férfilélek épp olyan, amilyen. V alóban: a nők ö n ­
m agukat fejezik ki a férfilélek alakításában; objektív és csak általuk le­
hetséges képződm ényt terem tenek itt abban az értelem ben, am elyben
egyáltalán em beri terem tésről beszélhetünk, ami mindig csupán te re m ­
tő beavatkozás és tárgya saját erőinek és m eghatározottságainak e re ­
dője. Kézenfekvő lenne ebben annak a népszerű m eggyőződésnek az
analógiáját látni, mely szerint a nők sajátos teljesítm énye a következő
nem zedék lé treh o zisa és felnevelése. A női létezés értelm e m indkét
esetb en más lényekhez való viszonyában rejlik, önm aga elidegenítésé­
ben m ások javára, akik általa alakítják magukat. Aki azt tanítja hogy
azért vannak nők, hogy létrehozzák és felneveljék a következő nem ze
dék et, az egyszersmind azt is tanítja, hogy a nők egyáltalán csak a férfi
ak ért léteznek. Hiszen ha a következő nemzedék nőtagjai ism ét csak a
rákövetkező eszközei, akkor az egész fejlődés célját csakis férfi elem ei
je len th etik . Breysig gondolata ezzel szemben nem a nők ö n felad á^ ó
hanem eppenseggel onm egorzését tanítja, valahogy úgv ahnm™
vész is fennm arad művében, amellyel szemben mégsem’ ne l mU'
köznek. T énykedése végcélja éppen az, hogy az ő sajátsága é s 'h a tc V ^ "
szab adon érvényesüljön. Az, hogy a nők a következő nem I T 7 Je
nak, csupán optim ista elleplezése annak, hogy csakis a fé rf c e Van~
éln ek; az viszont, hogy kultúrteljesítm ényük a férfiak kedvéért
m álása, azt jelenti, hogy a férfiakban mintegy arra a ' nOSC8Í m cgfor-
n ek rá, am elyben lényük és erőik sajátossága tárgViasny|erSÍmyagra lcl'
egy általu k m egvalósítható, őket - ha nem is *. S am e|y csak
k ép ződm ényt t e r e m t ^ ^ ^ /crint - kifejező

( 1902 )
 . R F L A T ÍV é s a z a b s z o lú t a
n e m e k p r o b lé m á já b a n

I.

A belső létezés valam ennyi te rü le té n , valam int azokon,

amelyek a belső és a külső világ közötti m eg ism erő s cse­
lekvő viszonyból jönnek létre, egy-egy elem é rtelm ét és
értékét mindig egy m ásik elem hez való viszonyában vagy
mint ezt a viszonyt ragadjuk meg, s a m ásik elem lényegét
ugyancsak ez a viszony adja meg. M in d k ettő azonban
nem m arad m eg ebben a viszonylagosságban: valam elyi­
kük, vagy váltakozva hol az egyik, hol a másik, abszolúttá
nőve viszonyuk hordozójává vagy m egszabójává lesz. A
szellem valam ennyi nagy viszonypárjának - az én és a vi­
lág, szubjektum és objektum , individuum és társadalom
viszonyának - az lett a sorsa, hogy m indkét elem e olyan
tág és mély értelem re tett szert, hogy saját szűkebb jelen ­
tésén túl egyben az ellentétét is m agába foglalja.
N em ünk életének alapvető viszonylagossága a férfi és
a női elv viszonyában rejlik. Itt is jelentkezik az a jellegze­
tes fejlemény, hogy a viszonylagos elem pár egyik eleme
abszolúttá válik. A férfi és a női lény teljesítményét, érzü­
letét és kiform álódásait értékei m eghatározott normái
szerint mérjük; ezek a normák azonban nem semlegesek,
nem állnak a nemek ellentéte felett, hanem lényegüket
tekintve férfi normák. Egyelőre nem foglalkozom e visel­
kedés kivételes eseteivel, megfordításaival, illetve tovább­
fejlesztéseivel. A művészeti követelmények és a haza/iság,
az általános erkölcsiség és a különös társadalmi eszmek,
a gyakorlati megítélés igazságossága és az elmeleti megis­
merés objektivitása, az élet ereje és elmelyultsege -
mindezek a kategóriák formájuk és igényük szerint egy­
aránt általános emberi, tényleges történelmi alakjukat te­
kintve azonban teljességgel férfi jellegűek. Amint végső
objektivitásnak tartjuk ezeket az abszolút igénnyel feUéK
eszméket, nem ünk történelm i é letéb en nyom ban az aláb. oiy»n
kel, am J
bi egyenlőség érvényesül: o b jek tív = férfias. A z említy isa k
teljesen em beri, valószínűleg m ély m etafizikai alapokba^ szintúgy a
gyökerező
jj yttlvt.1 1tendencia, hogy ^ egy #poláris fogalompárból, m e n y ^ ve
amelynek t tagjai egym ásban találiák
twnrmtíctatin találják m ce értelmük,.*
m eg értelm üket e..
és idők ó ta s
am
értékm eghatározásukat, a h a talm a
crtckm egh -------- , kiem eljük
- az egyiket,
-- hogy
- az,
-m
immár abszolút jelentésével ism ét átfogja és uralja a köl­ e rre a p o f
csönösség vagy egyensúly egész já té k á t — az em berek ne­ a családjo,
mi alapviszonyában történelm i paradigm át terem tett. re k é n y s^
Számos közvetítésen keresztül, a férfiak hatalm i hely­ kor ő mái
zete biztosítja azt, hogy a férfinem nem egyszerűen vi­ nem olyat
c s a l á d sze
szonylagos fölényben van a női nem m el szem ben, hanem
analógiája
az általános emberivé váltan, egységesen norm át szab az
alakul át
egyes férfi és női jelenségeknek. H a a nem ek történelmi
dűség, am
viszonyát nyersen az úr és a szolga viszonyának nevezzük,
férfias lén
akkor az úr egyik kiváltsága az, hogy nem kell mindig ar­
lentőséget
ra gondolnia, hogy ő az úr, míg a szolga helyzete gondos­
tárgyi iga.
kodik arról, hogy soha ne felejtkezzék m eg helyzetéről.
mán érvér
Félreismerhetetlen, hogy a nő tudatában sokkalta ritkáb­
A m i fé
ban homályosul el női mivolta, mint a férfiéban a magáé.
adóvá abs
Számtalanszor fordul elő, hogy a férfi látszólag tisztán
bán: hisze
tárgyszerűen gondolkodik és férfiassága egyáltalán nem
eszm ék és
kap helyet érzései között. Ezzel szem ben a nőt mintha
t u mmá vá
mindig kísérné női mivoltának világosabb vagy homályo­
tes követi
sabb érzése - ez az a teljesen soha el nem tűnő háttér,
amely előtt élete valamennyi tartalm a jelentkezik. A meg­ misztifikál
különböztető mozzanat, a férfiasság, könnyebben eltűnik dolatra ju
gis csak ej
hordozóinak képzeteiből és normatételezéseiből, művei­
zóssel állu
ből, érzéskombinációiból és tudatából, mint a nőiség
mozzanata hordozóiból - hiszen a férfi mint úr élettevé­ m ércénk,
kenységeit nem köti oly létfontosságú érdek a nőiséghez ra’ az ism
részt vi&zc
való viszonyhoz, mint amilyent a nőnek a férfihoz való vi-
onya kell jelentsen. A férfias lény megnyilvánulásait alábecsüld
lényre t e l
S L r T z CmdjÜk aZ áUa,án<*> semleges tárgy­ dulva nem
férfi LS FV, nyCSSég H é rájáb a (amelynek a sajátosan egyszerííe ,
véletlene/ ha /^ U e g felfigyelünk rá, mint egyéni és nulásait (\
how a n V r<yndcíodlk a|á). Rendkívül gyakori jelenség, szm ten lév
■ & teljesen és jellegzetesen férfiasnak éreznek