SZAKDOLGOZAT

Takács Zoltán
Szeged, 2018
SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM EGÉSZSÉGTUDOMÁNYI ÉS
SZOCIÁLIS KÉPZÉSI KAR
ÁPOLÁS ÉS BETEGELLÁTÁS ALAPSZAK ÁPOLÁSI SZAKIRÁNY
NAPPALI TAGOZAT

A SZÍV MŰKÖDÉSE
az angol címet is

Konzulens: Készítette:
Dr. Kis Ádám Takács Zoltán
főiskolai tanár ápoló hallgató

SZEGED
2018
Köszönetnyilvánítás
Tartalom
BEVEZETÉS

Napjainkban egyre többet foglalkozunk az egészséges életmód kialakításával. Ehhez

feltétlenül ismernünk kell szervezetünk normális és kóros működését. Ezen kóros működés
kiszűrésének egyik legfontosabb módszere a betegvizsgálat, ami nem más, mint egyfajta
mintavétel.
A mintavételezésnek fontos szabályai vannak az orvostudományban is, hiszen nagyon sok
külső és belső tényező befolyásolhatja az eredményeket. Az, hogy milyen gyakorisággal
változhatnak ezek a paraméterek, nem lehet pontosan meghatározni. Ezeket megpróbálják
bizonyos határok között tartani. Vannak olyan paraméterek amelyek tág időhatárokon belül
viszonylag stabilak. Ezekkel szemben viszont az időszakonként változó, ún. periodikus jelek
állnak. A periódus időtartamát mérhetjük években, hónapokban, vagy akár rövid
pillanatokban is.
Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy az időnek, mint egy jellemző paraméternek,
kitüntetett szerepe van. Nemcsak a korai felismerésben, hanem a pontosságban is szerepet
játszik. Gyakori mintavételezéssel könnyebben kiküszöbölhetők az esetlegesen felmerülő
hibák. A folyamatos mintavétel igénye az orvosi tevékenység több területén is felmerült.
Egyik legfontosabb csoportja az intenzív betegmegfigyelés. Fő momentuma a riasztás,
amelynek szintén előfeltétele a gyakori mintavételezés. Ez a fajta monitorozás életet menthet
különböző esetekben, például hírtelen vérnyomásváltozás, különféle szívritmuszavarok
esetén.
Másik nagy területe az egyre elterjedtebbé váló járó beteg monitorozás.
Az egyik leggyakrabban előforduló, s ezáltal legszemléletesebb példa erre a „24 órás”
vérnyomás ellenőrzés. Előnye az egyszeri mintavételezéssel szemben, hogy a gyakori mérési
eredmények következtében pontosabb képet kaphatunk. Nincsenek kiküszöbölve a külső és
belső környezeti hatások, ezáltal különféle ritmusokról is tudomást szerezhetünk.
A számítástechnikai rendszerek fejlődésével a kutatók is próbálták bevonni ezen új, gyorsabb
s ezáltal hatékonyabb eszközöket a siker elérése érdekében. Mindezek fejlődése újabb és
újabb mérési és elemzési eljárásokat tettek lehetővé. Dolgozatomban a vérnyomásjel
spektrális analízisével kapcsolat új jelfeldolgozási módszert ismertetek.
A módszer a teljes vérnyomás jelet használja az analízishez, ellentétben az eddig
használatosakkal.
A régebbi módszereknek számos hátránya volt, ezek közül néhány: csúcskeresés, nem
egyenletes a csúcsok közötti időtartam, s mindezek mellet szükség avn a hibakeresésre is.
Az új módszer előnyei, hogy az elvi problémák, jeldetektálási problémák kevesebbek,
valamint egyszerűbb a matematikája.
Ezen új analízis mellet szól még, hogy egyenletes mintavételezésre épül, mentes az
interpolációktól, valamint kevesebb az előforduló artifaktum, hiba.
Hátrányának tekinteték, hogy hoszabb időtertamot használ fel a spektrum elkészítéséhez, de
ez a mai fejlett számítógépekkel gyorsabbá és hatékonyabbá vált. On-line analízisre alkalmas.
A dolgozat első részében egy elméleti áttekintést adok, sorra veszem az ide kapcsolódó
fiziológiás folyamatokat. Második felében pedig a mérési folyamatokat, a mérési sorozat
jellemzőit, valamint bemutatom a konkrét mérőredszereket. Több véradón alkalmaztuk ezt az
új módszert véradás előtt és után, s kipróbáltuk működését.
Legvégül értéklem az eredményeket, s az utolsó részben az EKG és vérnyomásmérés
történetével ismerkedhetünk meg.
1. EZ LESZ ITT AZ ELSŐ FŐCÍM

Napjainkban egyre többet foglalkozunk az egészséges életmód kialakításával. Ehhez

feltétlenül ismernünk kell szervezetünk normális és kóros működését. Ezen kóros működés
kiszűrésének egyik legfontosabb módszere a betegvizsgálat, ami nem más, mint egyfajta
mintavétel.
A mintavételezésnek fontos szabályai vannak az orvostudományban is, hiszen nagyon sok
külső és belső tényező befolyásolhatja az eredményeket. Az, hogy milyen gyakorisággal
változhatnak ezek a paraméterek, nem lehet pontosan meghatározni. Ezeket megpróbálják
bizonyos határok között tartani. Vannak olyan paraméterek amelyek tág időhatárokon belül
viszonylag stabilak. Ezekkel szemben viszont az időszakonként változó, ún. periodikus jelek
állnak. A periódus időtartamát mérhetjük években, hónapokban, vagy akár rövid
pillanatokban is.
Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy az időnek, mint egy jellemző paraméternek,
kitüntetett szerepe van. Nemcsak a korai felismerésben, hanem a pontosságban is szerepet
játszik. Gyakori mintavételezéssel könnyebben kiküszöbölhetők az esetlegesen felmerülő
hibák. A folyamatos mintavétel igénye az orvosi tevékenység több területén is felmerült.
Egyik legfontosabb csoportja az intenzív betegmegfigyelés. Fő momentuma a riasztás,
amelynek szintén előfeltétele a gyakori mintavételezés. Ez a fajta monitorozás életet menthet
különböző esetekben, például hírtelen vérnyo- másváltozás, különféle szívritmuszavarok
esetén.

1.1. Ez lesz itt az első alcím

Másik nagy területe az egyre elterjedtebbé váló járó beteg monitorozás.

Az egyik leggyakrabban előforduló, s ezáltal legszemléletesebb példa erre a „24
órás” vérnyomás ellenőrzés. Előnye az egyszeri mintavételezéssel szemben, hogy a gyakori
mérési eredmények következtében pontosabb képet kaphatunk. Nincsenek kiküszöbölve a
külső és belső környezeti hatások, ezáltal különféle ritmusokról is tudomást szerezhetünk.
A számítástechnikai rendszerek fejlődésével a kutatók is próbálták bevonni ezen új, gyorsabb
s ezáltal hatékonyabb eszközöket a siker elérése érdekében. Mindezek fejlődése újabb és
újabb mérési és elemzési eljárásokat tettek lehetővé. Dolgozatomban a vérnyomásjel
spektrális analízisével kapcsolat új jelfeldolgozási módszert ismertetek.
A módszer a teljes vérnyomás jelet használja az analízishez, ellentétben az eddig
használatosakkal.
A régebbi módszereknek számos hátránya volt, ezek közül néhány: csúcskeresés, nem
egyenletes a csúcsok közötti időtartam, s mindezek mellet szükség avn a hibakeresésre is.
Az új módszer előnyei, hogy az elvi problémák, jeldetektálási problémák kevesebbek,
valamint egyszerűbb a matematikája.

1.2. Ez lesz itt a második alcím

Ezen új analízis mellet szól még, hogy egyenletes mintavételezésre épül, mentes az
interpolációktól, valamint kevesebb az előforduló artifaktum, hiba.
Hátrányának tekinteték, hogy hoszabb időtertamot használ fel a spektrum elkészítéséhez, de
ez a mai fejlett számítógépekkel gyorsabbá és hatékonyabbá vált. On-line analízisre alkalmas.
A dolgozat első részében egy elméleti áttekintést adok, sorra veszem az ide kapcsolódó
fiziológiás folyamatokat. Második felében pedig a mérési folyamatokat, a mérési sorozat
jellemzőit, valamint bemutatom a konkrét mérőredszereket.
Több véradón alkalmaztuk ezt az új módszert véradás előtt és után, s kipróbáltuk működését.
Legvégül értéklem az eredményeket, s az utolsó részben az EKG és vérnyomásmérés
történetével ismerkedhetünk meg.
2. EPIDEMIOLOGIA, RIZIKÓTÉNYEZŐK

A civilizáció fejlődése megváltoztatta a halálokként legjelentősebb betegségek teljes

palettáját. A rendkívül sikeres primer prevenciós kampányok és a kardiológia valóban
bámulatos fejlődése ellenére az Amerikai Egyesült Államok lakosságából mintegy 60
milliónyian szenvednek cardiovascularis atherosclerosisban, és ez a szám bizonyosan nem
csökkenő tendenciát mutat.
A téma jelentőségét növeli, hogy:
a kardiovaszkuláris betegség (CV) a leggyakoribb halálok a legtöbb európai országban,
gyakran okoz rokkantságot, és hatalmas egészségügyi költséget jelent;
háttérben gyakran ateroszklerózis húzódik meg, ami évek során lassan, tünetmentesen fejlődik
ki;
a halál, a szívinfarktus és a stroke gyakran váratlanul, gyorsan alakul ki, és már csak palliatív
kezelésre nyílik mód;
a kardiovaszkuláris betegség tömeges megjelenése az életmódbeli változtatásokra hívja fel a
figyelmet;
a rizikófaktorok megváltoztatása egyértelműen csökkenti a mortalitást és a
morbiditást.
Nem volt mindig az emberiség vezető betegségei közé tartozó az atherosclerosis és acut
krízise, az atherothrombosis. Jelenleg az összhalálozás több mint felét teszik ki a keringési
betegségek, csak a cardiovascularis atherosclerosis az öszhalálozás 42 %-áért felelős.
Néhányszáz éve azonban a betegség nem tartozott a leggyakoribb (diagnosztizált)
kórformákhoz. A jelenlegi epidémia alapjait az 1700-as években bekövetkező ipari
forradalomtól eredeztethetjük. A három legfontosabb életmódi tényező, mely felelős lehet
ezért a következő:
a dohányzás elterjedése, a fizikai aktivitás csökkenése,
a magas zsír-, koleszterin- és kalóriatartalmú étrend elterjedése.
Természetesen egyéb szociális, indirekt módon ide tartozó folyamatokról sem feledkezhetünk
meg, ilyen a jólét beköszöntével a fertőző betegségek haláloki szerepének visszaszorulása, az
emberi élettartam meghosszabbodása, mely egyáltalán lehetővé tette az atherosclerosis
betegség kifejlődését. Igazán csak a Framingham tanulmány megjelenése óta világos, hogy
melyek azok a módosítható kockázati tényezők, amelyek leginkább felelőssé tehetőek az
atherosclerosis epidemiáért: a dohányzás, a magas vérnyomás és a hypercholesterinaemia a
három legfontosabb közülük.
Az ischaemiás szívbetegség kifejlődéséhez igen hosszú idő szükséges. Először az ötvenes
években derült ez ki, amikor a gondosan kivizsgált, 20-30 év közötti, fiatal amerikai
vadászpilóták a koreai háborúban erőszakos halált haltak és boncolásra kerültek. Mintegy 10
% - ban már morphologiailag megtalálhatóak voltak a coronaria atherosclerosis korai jelei.
Hosszú, akár több évtizedes szubklinikus szak előzheti meg a klinikai tünetek megjelenését,
tehát az átlagos élettartam megnövekedése is teret adhatott a coronaria epidémiának. A
cardiovascularis halálozás lehet a várható élettartam rövidülésének legfontosabb befolyásoló
tényezője.
A magyar férfiak várható élettartamát illetően megfigyelhető volt a 90-es évek elején (akkor
néhány éven át a várható élettartam a II. világháború előtti utolsó békeévnél is alacsonyabb
volt). A rizikóstátuszukban és – talán – genetikailag is hozzánk hasonló finneknél ez a csúcs a
70-es években következett be.
A szív és érbetegségek megelőzése a hazai egészségügy legfontosabb feladata, hiszen a
magyar lakosság több mint a fele (50,3%) szív és keringési betegségben hal meg.
Megjegyzendő azonban, hogy Magyarországon a születéskor várható élettartam az utóbbi két
évtizedben már 4,3 évvel emelkedett, 2007-ben a születéskor várható élettartam férfiaknál
73,3 év volt. Ebből a javulásból 1,8 év a csökkenő szív és érrendszeri halandóság eredménye.
Figyelemfelkeltő, hogy az életkilátások 2007. évi értéke nemzetközi összehasonlításban még
alacsonynak számítanak; a fejlett egészségi kultúrájú, indusztriális és posztindusztriális
országokban a születéskor várható élettartam már 80 év körül van. Ennek eléréséhez
hazánknak még ideális esetben is 15-20 évre van szüksége. A felzárkózásnak csak akkor van
esélye, ha csökkennek a halandóság jelenleg igen nagy, társadalmilag meghatározott
különbségei (1).
Elsősorban a sikeres rizikóintervencióval lehetne csökkenteni a betegség kedvezőtlen
népegészségügyi hatásait. A férfiak össz- és cardiovascularis halálozásának csökkenését a
lipid szakemberek a lipidcsökkentőknek, a hypertonologusok a hypertonia kezelésnek, egyes
belgyógyászok az aspirinnek, a cardiológusok pedig a robbanásszerűen növekvő
teljesítményű invazív kardiológia sikerének tulajdonítanak, az egészségbiztosító számára nem
kis fejtörést okozva. Nyilvánvalóan mindezen említett tényezők együttes hatása lehet a
javulásért felelős. Említendő továbbá az a nem egészségügyi jellegű változás, mely a
társadalom nagy változás utáni stabilizációját és az életszínvonal lassú emelkedését foglalja
magában. Nem szerepel a felsorolásban a legolcsóbb és leghatékonyabb eljárás, a primer
prevenció és rizikóstátusz modifikáció, arra ugyanis senki sem gondol hazánkban komolyan,
hogy ebben bármilyen jelentős eredményt tudnánk e sorok írásának pillanatáig felmutatni.

A prevenció sikere egyértelmű a nyugati országokban. Az 1964-65-ös csúcshoz képest az

amerikai szívhalálozási adatok 40%-kal, a stroke halálozás pedig 50%-kal csökkent a
következő 30 év alatt. A legkifejezettebb csökkenés a fehér férfiak között volt látható, az
amerikai nők cardiovascularis halálozása 1984 óta meghaladja a férfiakét, tehát korábbi
tetemes „előnyük” fokozatosan csökken. Természetesen a prevenciós beavatkozások csak
részleges sikert hozhattak. Amíg az Egyesült Államokban a legtöbb társadalmi csoportban a
dohányzás aránya csökkent (pl. a férfiak között 55%-ról 30 %-ra), a fizikailag aktív
személyek aránya, továbbá a hypertonia kezelése, valamint a lipidkontroll is javult, egyes
társadalmi csoportokban a dohányzás részaránya inkább nőtt. Egyértelműen romlott a
cukorbaj és az obesitas területén a helyzet. Az említett cardiovascularis halálozási arányszám
javulás annál is értékesebb, mert az említett 30 éves periódus alatt a 65 év feletti populáció
megnégyszereződött!
A fentebb említett szociális alapú egészségügyi állapotváltozás leginkább a metabolikus
syndromaként jelölt állapot képében válik orvosi szemmel könnyen észrevehetővé.
Felmérések szerint a felnőttek 23%-a, az 50 éven felüliek 44 %-a metabolikus syndromás (2-
4). A könnyen felismerhető tünetegyüttes (hypertonia, abdominalis elhízás, atherogen
dyslipidaemia és csökkent glucose tolerantia) mintegy kétszeresére fokozza a
coronariabetegség előfordulását csakúgy, mint a cardiovascularis halálozást. Metabolikus
syndroma manifeszt diabetessel együtt előfordulva közel megháromszorozza a coronaria
rizikót. Ugyanilyen fontos adat, hogy az optimális lipid és vérnyomás kontroll, valamint a
fogyás és rendszeres fizikai edzés révén a betegség igen hatékonyan befolyásolható, a 10 év
alatt bekövetkező coronaria események 80%-a megelőzhető!
A metabolikus syndroma során bekövetkező coronaria események elemzése során arra a
következtetésre jutottak, hogy nem a kvantitatíve mérhető plakk progresszió, hanem a plakk
ruptúra (infarctus, stroke, szívhalál) gyakoribb előfordulása felelős a metabolikus
syndromában szenvedők magasabb cardiovascularis rizikójáért. A gyulladásos markerként
ismert C-reaktív protein szintje pedig egyenesen arányos a metabolikus syndroma pozitív
determinánsainak együttes számával és tükrözi a kardiovaszkuláris kockázat mértékét. Utóbbi
két megfigyelés különösen aláhúzza a metabolikus syndroma és a plakk ruptúra kockázatának
egyértelmű összefüggését, mely felismerést a betegek kezelésében kamatoztathatunk
(statinok, thrombocyta-gátlók).
3. RIZIKÓTÉNYEZŐK

A civilizáció fejlődése megváltoztatta a halálokként legjelentősebb betegségek teljes

palettáját. A rendkívül sikeres primer prevenciós kampányok és a kardiológia valóban
bámulatos fejlődése ellenére az Amerikai Egyesült Államok lakosságából mintegy 60
milliónyian szenvednek cardiovascularis atherosclerosisban, és ez a szám bizonyosan nem
csökkenő tendenciát mutat.
A téma jelentőségét növeli, hogy:
 a kardiovaszkuláris betegség (CV) a leggyakoribb halálok a legtöbb európai
országban, gyakran okoz rokkantságot, és hatalmas egészségügyi költséget jelent;
 háttérben gyakran ateroszklerózis húzódik meg, ami évek során lassan, tünetmentesen
fejlődik ki;
 a halál, a szívinfarktus és a stroke gyakran váratlanul, gyorsan alakul ki, és már csak
palliatív kezelésre nyílik mód;
 a kardiovaszkuláris betegség tömeges megjelenése az életmódbeli változtatásokra
hívja fel a figyelmet;
 a rizikófaktorok megváltoztatása egyértelműen csökkenti a mortalitást és a
morbiditást.
Nem volt mindig az emberiség vezető betegségei közé tartozó az atherosclerosis és acut
krízise, az atherothrombosis. Jelenleg az összhalálozás több mint felét teszik ki a keringési
betegségek, csak a cardiovascularis atherosclerosis az öszhalálozás 42 %-áért felelős.
Néhányszáz éve azonban a betegség nem tartozott a leggyakoribb (diagnosztizált)
kórformákhoz. A jelenlegi epidémia alapjait az 1700-as években bekövetkező ipari
forradalomtól eredeztethetjük. A három legfontosabb életmódi tényező, mely felelős lehet
ezért a következő:
 a dohányzás elterjedése,
 a fizikai aktivitás csökkenése,
 a magas zsír-, koleszterin- és kalóriatartalmú étrend elterjedése.
Természetesen egyéb szociális, indirekt módon ide tartozó folyamatokról sem feledkezhetünk
meg, ilyen a jólét beköszöntével a fertőző betegségek haláloki szerepének visszaszorulása, az
emberi élettartam meghosszabbodása, mely egyáltalán lehetővé tette az atherosclerosis
betegség kifejlődését. Igazán csak a Framingham tanulmány megjelenése óta világos, hogy
melyek azok a módosítható kockázati tényezők, amelyek leginkább felelőssé tehetőek az
atherosclerosis epidemiáért: a dohányzás, a magas vérnyomás és a hypercholesterinaemia a
három legfontosabb közülük.
Az ischaemiás szívbetegség kifejlődéséhez igen hosszú idő szükséges. Először az ötvenes
években derült ez ki, amikor a gondosan kivizsgált, 20-30 év közötti, fiatal amerikai
vadászpilóták a koreai háborúban erőszakos halált haltak és boncolásra kerültek. Mintegy 10
% - ban már morphologiailag megtalálhatóak voltak a coronaria atherosclerosis korai jelei.
Hosszú, akár több évtizedes szubklinikus szak előzheti meg a klinikai tünetek megjelenését,
tehát az átlagos élettartam megnövekedése is teret adhatott a coronaria epidémiának. A
cardiovascularis halálozás lehet a várható élettartam rövidülésének legfontosabb befolyásoló
tényezője.
A magyar férfiak várható élettartamát illetően megfigyelhető volt a 90-es évek elején (akkor
néhány éven át a várható élettartam a II. világháború előtti utolsó békeévnél is alacsonyabb
volt). A rizikóstátuszukban és – talán – genetikailag is hozzánk hasonló finneknél ez a csúcs a
70-es években következett be.
A szív és érbetegségek megelőzése a hazai egészségügy legfontosabb feladata, hiszen a
magyar lakosság több mint a fele (50,3%) szív és keringési betegségben hal meg.
Megjegyzendő azonban, hogy Magyarországon a születéskor várható élettartam az utóbbi két
évtizedben már 4,3 évvel emelkedett, 2007-ben a születéskor várható élettartam férfiaknál
73,3 év volt. Ebből a javulásból 1,8 év a csökkenő szív és érrendszeri halandóság eredménye.
Figyelemfelkeltő, hogy az életkilátások 2007. évi értéke nemzetközi összehasonlításban még
alacsonynak számítanak; a fejlett egészségi kultúrájú, indusztriális és posztindusztriális
országokban a születéskor várható élettartam már 80 év körül van. Ennek eléréséhez
hazánknak még ideális esetben is 15-20 évre van szüksége. A felzárkózásnak csak akkor van
esélye, ha csökkennek a halandóság jelenleg igen nagy, társadalmilag meghatározott
különbségei (1).
Elsősorban a sikeres rizikóintervencióval lehetne csökkenteni a betegség kedvezőtlen
népegészségügyi hatásait. A férfiak össz- és cardiovascularis halálozásának csökkenését a
lipid szakemberek a lipidcsökkentőknek, a hypertonologusok a hypertonia kezelésnek, egyes
belgyógyászok az aspirinnek, a cardiológusok pedig a robbanásszerűen növekvő
teljesítményű invazív kardiológia sikerének tulajdonítanak, az egészségbiztosító számára nem
kis fejtörést okozva. Nyilvánvalóan mindezen említett tényezők együttes hatása lehet a
javulásért felelős. Említendő továbbá az a nem egészségügyi jellegű változás, mely a
társadalom nagy változás utáni stabilizációját és az életszínvonal lassú emelkedését foglalja
magában. Nem szerepel a felsorolásban a legolcsóbb és leghatékonyabb eljárás, a primer
prevenció és rizikóstátusz modifikáció, arra ugyanis senki sem gondol hazánkban komolyan,
hogy ebben bármilyen jelentős eredményt tudnánk e sorok írásának pillanatáig felmutatni.

3.1. Szívhalálozás

A prevenció sikere egyértelmű a nyugati országokban. Az 1964-65-ös csúcshoz képest az

amerikai szívhalálozási adatok 40%-kal, a stroke halálozás pedig 50%-kal csökkent a
következő 30 év alatt. A legkifejezettebb csökkenés a fehér férfiak között volt látható, az
amerikai nők cardiovascularis halálozása 1984 óta meghaladja a férfiakét, tehát korábbi
tetemes „előnyük” fokozatosan csökken. Természetesen a prevenciós beavatkozások csak
részleges sikert hozhattak. Amíg az Egyesült Államokban a legtöbb társadalmi csoportban a
dohányzás aránya csökkent (pl. a férfiak között 55%-ról 30 %-ra), a fizikailag aktív
személyek aránya, továbbá a hypertonia kezelése, valamint a lipidkontroll is javult, egyes
társadalmi csoportokban a dohányzás részaránya inkább nőtt. Egyértelműen romlott a
cukorbaj és az obesitas területén a helyzet. Az említett cardiovascularis halálozási arányszám
javulás annál is értékesebb, mert az említett 30 éves periódus alatt a 65 év feletti populáció
megnégyszereződött!
4. MEGELŐZÉS

A fentebb említett szociális alapú egészségügyi állapotváltozás leginkább a metabolikus

syndromaként jelölt állapot képében válik orvosi szemmel könnyen észrevehetővé.
Felmérések szerint a felnőttek 23%-a, az 50 éven felüliek 44 %-a metabolikus syndromás (2-
4). A könnyen felismerhető tünetegyüttes (hypertonia, abdominalis elhízás, atherogen
dyslipidaemia és csökkent glucose tolerantia) mintegy kétszeresére fokozza a
coronariabetegség előfordulását csakúgy, mint a cardiovascularis halálozást. Metabolikus
syndroma manifeszt diabetessel együtt előfordulva közel megháromszorozza a coronaria
rizikót. Ugyanilyen fontos adat, hogy az optimális lipid és vérnyomás kontroll, valamint a
fogyás és rendszeres fizikai edzés révén a betegség igen hatékonyan befolyásolható, a 10 év
alatt bekövetkező coronaria események 80%-a megelőzhető!
A metabolikus syndroma során bekövetkező coronaria események elemzése során arra a
következtetésre jutottak, hogy nem a kvantitatíve mérhető plakk progresszió, hanem a plakk
ruptúra (infarctus, stroke, szívhalál) gyakoribb előfordulása felelős a metabolikus
syndromában szenvedők magasabb cardiovascularis rizikójáért. A gyulladásos markerként
ismert C-reaktív protein szintje pedig egyenesen arányos a metabolikus syndroma pozitív
determinánsainak együttes számával és tükrözi a kardiovaszkuláris kockázat mértékét. Utóbbi
két megfigyelés különösen aláhúzza a metabolikus syndroma és a plakk ruptúra kockázatának
egyértelmű összefüggését, mely felismerést a betegek kezelésében kamatoztathatunk
(statinok, thrombocyta-gátlók).

4.1. Vérellátása

Az aorta ascendens és az arcus aortae sémás rajza, a koszorúerek eredésének és az aortaív

ágainak feltüntetésével.
A szívet az aorta billentyű elülső jobb és bal tasakjai felett eredő koszorús artériák (arteria
coronaria dextra et sinistra) látják el oxigéndús vérrel. Vénás vérét a sinus coronarius vezeti el
a jobb pitvarba. A szívizomzat oxigén és tápanyagellátása életbevágóan fontos, mivel a szív
az élet során folyamatosan működik és energiaigényét csak oxigén jelenlétében képes
megfelelően kielégíteni (aerob anyagcserét folytat). A szív vénás vérének oxigéntelítettsége
(szaturáció) mindössze 25%-os, az oxigén parciális nyomása pedig 20 Hgmm körüli. Ez
nagyon magas oxigénkihasználást jelent, a szív gyakorlatilag nyugalomban is az oxigénhiány
(hypoxia) határán dolgozik. Amennyiben az oxigénigénye megnő, azt csak a vérátáramlás
hatékony emelésével képes fedezni, ezért a szívet ellátó koszorús erek épsége rendkívül
fontos. A koszorúserek lefutása egyéni variációkat mutat.
Nyirokelvezetése: a szív nyirkát két nagyobb nyirokér gyűjti össze, amelyek a szívburok alatt,
a koszorús erek elágazódásának megfelelően, de ellentétes irányban haladnak. A bal oldali a
légcső kettéágazódásánál lévő nyirokcsomókba, míg a jobb oldali az aortán lévő
nyirokcsomókba vezet.
A jobb koszorúér (a. coronaria dextra) jobb oldalon ered, majd a kamrákat a pitvaroktól
elválasztó barázdában (sulcus coronarius) kerüli meg a szív jobb oldali részét és fut hátra, a
két kamra közti hátulsó vájulathoz (sulcus interventricularis posterior), melyben a leszálló ága
(ramus interventricularis posterior) fut. Fő ellátási területe a jobb kamra, jobb pitvar (és azon
belül a szinuszcsomó), az atrioventricularis-csomó (AV-csomó), illetve a hátulsó leszálló ága
ellátja a kamraközi sövény hátsó-felső harmadát.

4.2. A bal koronária ágai és ellátási területe

A bal koronária (a. coronaria sinistra) rögtön az eredése után kettéoszlik, elülső ága (ramus
interventricularis anterior, vagy LAD: left anterior descending artery) a kamrák közti elülső
sövényben (sulcus interventricularis anterior) halad lefelé a szívcsúcs melletti bevágáshoz,
mely a kamrák közti határt jelzi. (A szívcsúcsot a bal kamra alkotja.) A másik ág (ramus
circumflexus) a sulcus coronariusban megkerüli a szív bal oldalát, majd egy újabb ágat ad (a.
marginalis sinistra), mely a bal kamra vérellátásában vesz részt. A bal koronária legnagyobb
jelentőségű ága az elülső leszálló (LAD), ami az elülső kamrafalat valamint a kamrai sövény
elülső-alsó kétharmadát látja el.
Pitvar-kamrai (Aschoff-Tavara) csomó és a belőle kiinduló ingervezető rostrendszer.
Ingerületképző és ingervezető rendszere – Nodális szövet
A szív beidegzés nélkül, autonóm módon is képes működni, mert maga képes termelni a
működéséhez szükséges ingerületeket. Ezzel a tulajdonsággal a szív munkaizomzata is
rendelkezik, de ennek frekvenciája alacsony, és csak kóros esetekben játszik szerepet. Vannak
a szívizomzatnak olyan alacsonyabb differenciáltságú részei, amelyek nagyobb frekvenciát
produkálnak, így normálisan ezek szerepe az uralkodó. Ilyen a jobb pitvar falában, a felső
nagy véna beömlésénél (a crista terminalis állományában) található szinuszcsomó (nodus
sinuatrialis; Keith-Flack féle csomó), amely a legmagasabb frekvenciával működik, így
elnyomja az alacsonyabb frekvenciájú részeket. A szinuszcsomó ingerülete ráterjed a
pitvarokra, és azok összehúzódásához vezet. A jobb pitvar alsó részén található a pitvar-
kamrai csomó, (nodus atriolventricularis; Aschoff-Tavara-csomó), amelyre a pitvarok
munkaizomzatának ingerülete ráterjed, ebből egy köteg (fasciculus atrioventricularis; His-
köteg) indul ki, amely áthalad a szív rostos vázának nyílásán és a kamrasövényhez fut. A
kamrasövény izmos részének felső szélénél jobb és bal szárakra (Tavara-szárak) válik,
amelyek a sövény megfelelő kamra oldali részén lefelé futnak, majd kisebb rostokra
(Purkinje-rostok) ágazódva visszahajlanak a kamrák belső felszíne alatt. Ez az elrendeződés
biztosítja azt, hogy a szív különböző részei összehangoltan és megfelelő sorrendben
húzódjanak össze.
5. ÖSSZEFOGLALÁS

Szerelmi ajándéknak faragott sulykoló közepén szív ábrázolásával.

Régi vászonfeszítő (porong) a Székelyföldről.
A szív régóta az érzelmekhez, a szeretethez, szerelemhez kapcsolódó jelkép. Stilizált
ábrázolási formája világszerte közismert jele a szerelemnek. Ez a képzet abból a hitből fakad,
hogy az agy a racionális gondolkodást irányítja és ennek kiegészítőjeként a szív az érzelmeket
befolyásolja. Azt mondjuk, "hallgatunk a szívünkre" amikor hagyjuk, hogy inkább az
érzelmeink befolyásolják cselekedetünket. Ugyanakkor a szerelem általában "szívből jön". Az
irodalomban gyakran emlegetik, a népművészetben gyakran ábrázolják.
JEGYZÉKEK

Ábrajegyzék

Diagramjegyzék
FELHASZNÁLT IRODALOM
MELLÉKLETEK