Professional Documents
Culture Documents
1.2. Julius Caesar Egyeduralmi Kísérlete
1.2. Julius Caesar Egyeduralmi Kísérlete
1) Triumvirátus kialakulása
A rabszolgafelkelés (Spartacus vezette felkelés) leverését követően a szenátus hálából Pompei-
ust és Crassust kr.e. 70-ben consullá nevezte ki. A szenátus Pompeiustól a Róma Földközi-tengeri
kereskedelmét fenyegető kalózkodás felszámolását várta. Pompeius sikerei láttán azonban a sze-
nátus tartani kezdett annak túlzott hatalmától. Ezért a szenátus Pompeius elbocsátott veteránjainak
megtagadta a földosztást. Válaszul Pompeius kapcsolatot keresett a senatus ellenségeivel.
Ez a helyzet teremtette meg a felmelkedés lehetőségét lehetőséget egy még ismeretlen politikus,
Julius Caesar számára. Caesar előkelő patrícius nemzetségből származott. Személyesen azonban
néppárti politikusokhoz kötődött (apja Marius sógora volt, felesége néppárti politikus lánya). Így
néppárti elveket hirdetett, s használt fel táborának szélesítésére. Számos ünnepi játékot, gladi-
átori viadalt rendezett. Ezáltal megnyerte a tömeg rokonszenvét, de eladósodott. Anyagi helyzetét
a Rómában szokásos módon rendezte: megszerezte Hispánia egyik helytartóságát, és az ottani
lakosság kárára gyarapította vagyonát. Népszerűségét arra kívánta felhasználni, hogy helyreállítsa
a néppárt hatalmát, és reformokkal megoldja a köztársaság válságát.
Caesar karrierjének fontos állomása volt, hogy kibékítette egymással a birodalom két legbefo-
lyásosabb hadvezérét, Crassust és Pompeiust, majd a senatussal szemben szövetséget kötött
velük (Kr. e. 60). Ezt az egyezséget triumvirátusnak (három férfiú szövetsége) nevezték később,
és a lényege, hogy támogatják egymást a vezető tisztségek megszerzésében. Caesar először a
kr.e. 59-ben consul lett. Consulként engedélyezte Pompeius számára a földosztást. Consuli ideje
letelte után megkapta Gallia provinciát; Pompeius Hispániát, míg Crassus Szíriát.
3) Caesar egyeduralma
Rómába való visszatérte után egyeduralmat épített ki. Egyeduralmai idején számos tisztséget
töltött be: így felvette a consuli (consulként a hadsereg vezetője és a végrehajtó hatalom irányítója
volt), a pontifex maximus (római főpap) és a néptribunusi (néptribunusként személye szent és
sérthetetlen) címet. A megrémült szenátus Caesart örökös diktátorrá választotta. Hatalma bir-
tokában számos reformot hajtott végre.
Letelepítette veteránjait, de földet osztott a nincstelenek egy részének is. Értékálló aranypénzt
veretett. Sok provinciabelinek polgárjogot adott. Csökkenteni kívánta a senatus tekintélyét: a
testület létszámát 900 főre emelte, és tagjai közé provinciabeli előkelőket is meghívott. Naptár-
reformjának vallási jelentősége is volt. Egyiptomi csillagászok segítségével ismét összhangba
hozta a naptár és az évszakok rendjét, s a korrekció tartósságát a szökőévek rendszerével biztosí-
totta. A Julián-naptárt használjuk ma is, egy kisebb kiigazítással.
Intézkedései népszerűvé tették a nép (plebs) és a lovagrend körében. Ám a köztársasági ha-
gyományok még erősek voltak, és Caesar erre nem volt tekintettel.