A középkori egyház

1) Keleti és nyugati kereszténység kialakulása és jellemzői

Kialakulása: A Nyugat-római Birodalom bukása (Kr. u. 476) után a két birodalom rész között
eltérő fejlődés vette kezdetét.
 Keletrómai Császárság az egész birodalom örökösének tartotta magát, s nagyrészt meg-
őrizte a birodalom berendezkedését, rendszerét. A császár maradt az egyház feje és irá-
nyítója is. Ezt nevezzük cezaropapizmusnak.
 Nyugaton azonban a birodalom szétesésével megszűnt a világi hatalom egyházra gyako-
rolt befolyása. A nyugati egyházi hierarchia lassan a keleti császárságtól is függetle-
nítette magát. Róma püspökeit egyre gyakrabban pápának (pápa = atya) nevezték. Az
elnevezés korábban minden püspököt megilletett, idővel azonban a római püspökök kü-
lönleges tekintélyének kifejezője lett.
Az eltérő fejlődést erősítette, hogy a keleti területek, s így a kereszténység központja (Alexand-
ria, Konstantinápoly, Jeruzsálem, Antiochia) a VII-VIII. században arab uralom alá kerültek.
Róma súlya és szerepe Frank Királyságnak köszönhetően nőtt meg. Kis Pippin királyi hatalmá-
nak szentesítéséért (751) cserébe megvédte Rómát a longobárdokkal szemben. Az új frank király
Róma és Ravenna vidékét a pápaságnak adományozta. A területet az egyházfők világi ural-
kodóként birtokolták. Ezzel létrejött a Pápai Állam (756).
A kora középkorban fokozatosan eltávolodott egymástól a nyugati és a keleti kereszténység.
A pápák megerősödése tovább élezte az ellentétet Konstantinápollyal. 1054-ben a pápa és a kons-
tantinápolyi patriarcha kölcsönösen kiközösítették egymást és híveiket az egyházból. A keresz-
ténység hivatalosan is kettészakadt a Róma vezette katolikus és a Konstantinápoly irányítása
alatt álló ortodox egyházra. A kettészakadás szentesítette a két egyház közötti különbségeket.

2) Nyugati és a keleti egyház közötti különbség

Nyugati egyház jellemzői: egyház szervezetének élén a pápa áll, akit a XI. századtól a bíbo-
rosok testülete választ. Övé a legfőbb törvényhozási jog, az általa és a zsinatok által hozott egy-
házi törvények a kánonok. A legfőbb bíró is a pápa, a bíborosokat és a püspököket ő nevezi ki, a
szentté- és boldoggá avatásokat is ő végzi. Jelvényei a tiara (hármas süveg) és a kulcsok. A püs-
pökök egy-egy egyházmegyét vezetnek, amelyek egyháztartományokat alkotnak érsekek veze-
tésével.
Keleti egyház jellemző: A keleti egyházat elméletben a pátriárkák vezették, de közülük csak
Konstantinápoly pátriárkája maradt.

Nyugat Kelet
különálló nemzeti egyházak, pátriár-
Egyházszer- a pápa az egyház feje, a püspökök kö-
kájuk vezetésével, egymás között
vezet zött az első
egyenrangúak
Nyelv latin görög
Dogma a Szentlélek az Atyától és a Fiútól a Szentlélek az Atyától

Papi élet papi nőtlenség (cölibátus)
egy szín alatti áldozás;
Rítusok,
a papok és a hívők nem különülnek el
szertartások
kovásztalan kenyérrel való áldozás
a papok felszentelésük előtt házasod-
hatnak
két szín alatti áldozás;
a papok és a hívők elkülönülnek
kovászos kenyérrel való áldozás

3) Hitélet és vallások (pl. keresztény, zsidó) – együttműködés és konfliktusok

Keresztes hadjárat
A keresztes hadjáratok a középkorra jellemző vallási mozgalom. A keresztes hadjáratok meg-
hirdetésében több szempont játszott szerepet. Ezek a szempontok a következők voltak:
 vallásosság szerepének megerősödése: ez megnyilvánult, hogy ismét fontossá vált az
ereklyék, szentek tisztelete, valamint egyre többen zarándokoltak el Krisztus sírjához Je-
ruzsálembe. A zarándoklatot megnehezítette, hogy a szeldzsuk-török birodalom akadá-
lyozta a Szentföldre vezető zarándoklatot.
 Európa túlnépesedése és az öröklési rend (primogenitúra: első szülött fiú örököl min-
dent) miatt a másod- harmadszülött fiúk egyre nagyobb számban kerestek megélhetést a
nagyhűbéresek fegyveres kíséretében, de uraik csak egymás jobbágyainak, vagy a városok
polgárságának kifosztásából tudták eltartani őket.
 egyházszakadás Európában: a Szentföld felszabadítása lehetőséget biztosított a római
katolikus egyház számára, hogy egyesítse a kereszténységet.
Az előzmények hatására A nyugati kereszténység feje, II. Orbán pápa 1095-ben hadjáratot
hirdetett a Szentföld felszabadításáért, és a résztvevőknek bűnbocsánatot ígért. A keresztes
hadjárat meghirdetése megteremtette a lehetőséget, hogy a társadalmi elégedetlenséget levezess,
mivel a hadjáratban részvevő számára az egyház bűnbocsánaton kívül földet is ígért.
A pápa felhívására megmozdult egész Nyugat-Európa. A keresztes lovagi seregek egyrészt
szárazföldön, a Duna völgyén át Bizánc érintésével, másrészt a Földközi-tengeren hajózva nyo-
multak kelet felé. Már az első hadjárat eredményre vezetett. A muzulmán könnyűlovasok nem
tudtak ellenállni a nyugat-európai hadászati újításnak: a páncélos lovagoknak. Jeruzsálem el-
foglalása után a Közel-Kelet keskeny part menti sávjában hűbéri felépítésű államok jöttek létre.
A keresztesek sikereiben szerepet játszott a muszlim világ megosztottsága. Az első győzelmek
után azonban hosszú harcokra kellett felkészülniük. Szaladin egyesítette az arab világot és ellen-
támadást indított és visszafoglalta Jeruzsálemet. Válaszul a pápa újabb hadjáratot hirdetett, ám
hiába vett ebben részt több európai uralkodó – köztük a lovagregények kedvelt alakja, Oroszlán-
szívű Richárd angol király –, Jeruzsálemet nem tudták visszafoglalni.
A folyamatos harc a fegyveres szerzetesrendek, az ún. lovagrendek megalakulását eredményezte (temp-
lomosok, johanniták, Német Lovagrend). A lovagrendek egyesítették a szerzetesi és a lovagi eszménye-
ket (közösségi élet, szigorú vallási és egyéb szabályokkal, harckészültség). Hatalmas szentföldi és európai
birtokaik jövedelméből tartották fenn váraikat és seregeiket. A megalakuló lovagrendek feladata volt: hogy
biztosítsák a zarándokok fegyveres védelmét, gondoskodjanak a betegek ápolásáról és gyógyítá-
sáról.

2
 A XIII. században a pápaság ösztönzésére még indultak keresztes hadjáratok, azonban a hely-
zeten ezek sem változtattak. A kudarc elfordította a lovagságot2/ a küzdelemtől, s Európa uralko-
dóit is hatalmi harcok kötötték le. A keresztesek szövetséget kötöttek az Iránt és Mezopotámiát
elözönlő mongolokkal, de már ez sem segített. A keresztesek nem tudták tartani magukat az
iszlám erőivel szemben, s rövidesen elesett az utolsó keresztény erőd is (Akkon, 1291).
A keresztes hadjáratok hatásai: az észak-itáliai városok gazdagodását eredményezte, mivel
sikerült a levantei kereskedelemből kiszorítani Bizáncot. A keresztes hadjáratok során új növé-
nyek (rizs, citrom) és új technikák (szélmalom) jelent meg. Az új technikák megjelenése elősegí-
tette Európa fejlődését. A keresztes hadjáratok Európa kulturális életére élénkítően hatott: arab
közvetítéssel terjedt el az antik és az indiai kultúra.
A keresztes hadjáratok előtt a keresztények és a muszlimok is megtűrték a zsidóságot, de vallá-
sukhoz, szokásaikhoz való ragaszkodásuk miatt korlátozták tevékenységüket (pl.: nem lehetett
földbirtokuk, nem lakhattak mindenütt csak a kijelölt helyeken). A keresztes hadjáratok jelentős
változást hoztak a katolikus Európában élő zsidóság életében. Az antijudeizmus (vallási alapon
utasítja el az izraeli vallást és követőit, mivel ők is részese voltak Jézus kereszthalálának) felerő-
södését hozta. Az egyszerű emberek is útra keltek a Szentföld felé, azonba pénz hiányában nem
jutottak messzire. A csoportokba verődött tömeg vallási fanatizmusát és zsákmány utáni vágyát a
Rajna-menti zsidóságon élte ki: ez a zsidóság elleni pogromokban (fizikai erőszak) formájában
nyilvánult meg.

Invesztitúra háború

Invesztitúra: a papoknak, azaz egyházi főméltóságoknak (eleinte pápa, érsek) az egyházi hiva-
talba történi beiktatás joga. Ezért az invesztitúra jogért zajlott a küzdelem a középkori Európában
a XI-XIII. században. Ezt az invesztitúra jogot gyakoroltak a német-római császárok. Az invesz-
titúra jog gyakorlását annak köszönhették a német-római császárok, hogy a birodalmon belül erős
hatalommal rendelkeztek. Ez az erős hatalom két tényezőnek volt köszönhető: az egyik a saját
birtokaiknak és az egyházi hűbéreknek. Az egyházi hűbéreknek köszönhetően a császárok bele-
szóltak a pápaválasztásba.
Harc kirobbanásához az egyház megerősödése járult hozzá. Az egyház megerősödést az egyházi
reformok segítették. Az egyházi reform a Cluny (bencés kolostor Franciaországban) városából
indult ki. A reform során helyreállították a kolostorokban a fegyelmet, a szerzetesek figyelmét a
hitélet felé fordították, elvetették a szimónáit (egyházi tisztségek pénz útján történő megvásár-
lása), valamint követelték a cölibátust (papai nőtlenség).
Harc első szakasza: Ezt az egyházi reformot sajátította ki az egyház és politikai tartalommal
töltötte fel. Az egyház célja: a pápaválasztást a bíborosok testülete (konklávé) kezébe kívánták
adni. Ezt a követelést VII. Gergely pápa fogalmazta meg (1075, Dictatus Papae). VII. Gergely a
pápa hatalmát is megakarta erősíteni. A császár, IV. Henrik az egyház megújulását támogatta, de
a pápa hatalmi igényét (pl.: invesztitúra) elutasította a birodalom egységének megőrzése érdeké-
ben. Az 1076-os wormsi birodalmi gyűlésen a német püspökök felmondták az engedelmességet
a pápának, illetve IV. Henrik megfosztotta Gergelyt a hivatalától. A pápa válaszul kiközösítette a
3
császárt a keresztények közösségéből. Ezzel a kiközösítéssel érvényüket veszítették a német hű-
bérurak császárnak tett esküi. A kiközösítést követően a császár megalázkodásra kényszerült. Ez
a megalázkodás volt a Canossa-járás (1077, három napig vezekelt a császár). A vezeklés hatására
a pápa a keresztény szokás miatt megbocsájtott a császárnak. A megbocsájtás után a fegyveres
harcok ismét kiújultak. Ennek a harcnak az 1122-ben Wormsban megkötött kompromisszum
vetett véget. A kompromisszum értelmében az invesztitúra jogot megosztották: a főpapokat a hi-
vatalukba a pápa, a hűbérbirtokaikba a császár nevezte ki.
Második szakasz: a kompromisszummal a megőrizte a függetlenségét a császársággal szem-
ben. Hatalmi tényező maradt az egyház, s mintát adtak más társadalmi csoport számára, hogy
önálló hatalmi tényezővé váljanak. Ez a fegyveres harc újbóli kirobbanásához vezetett. A fegy-
veres harc során a III. Sándor pápa által támogatott lombard városok 1176-ban Legnanonál
legyőzték I. Barbarossa Frigyes hadseregét. A győzelemnek köszönhetően a pápaság világha-
talmi csúcspontjára jutott.
A hatalmi erejét kihasználva az egyhát támadást indított az eretnek mozgalmakkal (albigensek,
valdensek, bogumilok) szemben. Az eretnek mozgalmak elutasították a pápa hatalmát, fennálló
társadalmi rendet, követelték az őskeresztényi állapotokhoz való visszatérést. Az eretnek mozgal-
mak adományokból, koldulásból tartottak fenn magukat. Az eretnek mozgalmak letörésére az
egyház létrehozta a pápa hatalmát elfogadó kolduló rendeket (Ferences- és Domonkos-rend),
illetve az inkvizíciót (egyházi bíróság). Az ítélkezés során az elítéltnek kellett bizonyítania az
ártatlanságát.
Harmadik szakasz: ez a szakasz IX. Gergely és II. Frigyes között zajlott váltakozó sikerrel. A
harc Frigyes váratlan halálával ért végett.
Invesztitúra harc eredménye: Német-Római Császárságban interregnum (császár nélküli ál-
lapot) kialakulásához vezetett, mivel II. frigyes halála után a német fejedelmek nem választottak
új császárt. Ez az állapot 1273-ban ért véget, Habsburg Rudolf megválasztásával. A pápaság a
német császárok hatalma alól kikerülve nem sokáig volt „szabad”: az avignoni fogság (1308-
1377) révén a megerősödő francia királyság befolyása alá került.