Az athéni demokrácia működése a Kr.e. 5.

században
Periklészi demokrácia

1) Demokrácia gazdasági alapja/bevételi forrásai

A városállam bevételi forrásai biztosították Athén működését és tették lehetővé a polgárjoggal
rendelkező szabadok számára, hogy bekapcsolódva részt vegyenek az állam irányításában. A vá-
rosállam gazdasági alapjait a metoikoszok alkalmazása, az árutermelő rabszolgaság kialakulása,
a déloszi szövetség fenntartása, a bíróságok bevételei és a laurioni ezüstbánya kincsei jelentették.
Metoikoszok alkalmazása: betelepedett idegenek, akik jogilag szabadok, szaktudással rendel-
keztek, és adót fizettek az államnak. A szaktudás és adófizetés miatt Athén engedte betelepedé-
süket, de polgárjogot nem biztosított számukra, s így nem vehettek részt az állam irányításában.
Árutermelő rabszolgaság: a rabszolgaságnak ez a fajtája a kr.e. V. századra alakult ki. Az
árutermelő rabszolgaság nem jelent mást, mint a rabszolgáknak a termelőmunkában való alkal-
mazását. A rabszolgák alkalmazása azért volt előnyös, mert a tulajdonos számára ingyen termelt,
s a termelése révén profitot biztosított számára. A rabszolgák helyzete államonként és gazdasági
ágazatonként változott. Legjobb helyzetben az iparban dolgozó rabszolgák voltak, mivel itt szá-
mított a szaktudás, ezért törvényekkel is védték őket. Legrosszabb helyzetben a bányákban dol-
gozó rabszolgák voltak: semmiféle védőfelszerelést nem kaptak.
Déloszi szövetség: a déloszi szövetséget Athén hozta létre kr.e. 478-ban. Ez a szövetség egy
perzsa ellenes szövetség volt. A háborúk befejezése után Athén nem számolta fel a szövetségi
rendszerét, hanem továbbra is fenntartotta, mivel a szövetség tagjai adót fizettek Athén számára.
Az adófizetés miatt minden eszközzel igyekezett Athén megakadályozni a szövetség tagjainak a
kiválását.
Bíróságok bevételei: a bíróságok által kiszabott büntetések, főleg a pénzbüntetés is fontos be-
vételi forrást jelentett a város számára.
Laurioni ezüstbánya: a bányában kibányászott ásványkincsekből pénzt vertek, és a bányából
befolyó jövedelem tette lehetővé az athéni flotta fenntartását.

2) Athén gazdasága
Athén gazdasági életének fontos ágazata volt a mezőgazdaság. A mezőgazdaságban vaspapu-
csos faekét használtak a föld megművelésére. A vaspapucsos faeke tökéletesebb volt, mint az
egyszerű faeke, de keskeny, hegyes volta miatt csak feltúrta a földet, ezért azt így hosszában és
keresztben is meg kellett szántani. A földművelés keretében gabonát, szőlőt, olivabogyót termesz-
tettek.
Ipar: az iparban kisműhelyekben folyt a termelés, s ezek a kisműhelyek egy-egy termék előál-
lítására szakosodtak (specializálódtak). A műhelytulajdonosok elsősorban nem az önellátásra, ha-
nem az árutermelésre rendezkedtek be, azaz arra rendezkedtek be, hogy a termékeiket áruként
eladják. A mezőgazdasághoz hasonlóan az iparban is használtak vasszerszámokat pl.: kézifújtató,
íjaseszterga. A kézifújtatót a vasolvasztásnál, míg az íjas esztergát a termelőeszközök előállításá-
nál használták.
 Athén gazdasági életének fontos ágazata volt a kereskedelem, amelynek keretében a mezőgaz-
daság és az ipar által előállított termékeket szállította a környező városálamokba. A kereskedelem
fejlődésével a pénzügyletek is fejlődtek. Mivel az egyes poliszok nem egyforma pénzt használtak
jelentős volt a pénzváltók szerepe. A pénzváltásból származó adók is fontos bevételi forrásai vol-
tak a városállamoknak, így Athénnak is.

3) Athén politikai intézményei

Az athéni demokrácia legfontosabb intézménye a népgyűlés volt, melynek minden 20. életévét
betöltött, polgárjoggal rendelkező athéni férfi tagja lehetett. A népgyűlés tagjait az athéni polgá-
rok közül választották. A népgyűlés feladata volt, a hivatalnokok választása (ötszázak tanácsának,
az esküdtbíróságok és az arkhónok tanácsának tagjait sorsolással, míg a sztratégoszokat válasz-
totta), törvények hozatala, és hogy döntsön a háború és béke kérdésében.
Ötszázak tanácsa: Kleiszthenész reformjának (kr.e. 508) köszönhetően jött létre. Tagjait a nép-
gyűlés sorsolta phülénként 50 főt. Az ötszázak tanácsában minden társadalmi csoport (arisztok-
rácia és a démosz) képviseltette magát. Az ötszázak tanácsa vitatta meg a népgyűlés elé kerülő
javaslatokat, illetve gondoskodott a népgyűlésben elfogadott törvények betartásáról. A tanács tag-
jai egy évig voltak hivatalban, és hivatali munkájukért díjazásban részesültek.
Esküdtbíróság: az esküdtbíróságok tagjait a népgyűlés választotta sorsolással az athéni polgá-
rok közül, megbízatásuk egy napra szólt, s ezért napidíjat kaptak.
Sztratégosz: a sztratégoszok (hadvezérek) választás útján töltötték be a hivatalukat. Ezt a tiszt-
séget egy évnél is tovább lehetett viselni, mivel újraválaszthatók voltak, mint pl.: Periklész, akit
15-ször választottak újjá. Athénnak 10 sztratégosza volt, phülénként egy.
Az Areioszpagosz tanács: volt arkhónok tanácsa, mely kr.e.462-ig működött. Megszűnéséig
ellenőrizte a tisztviselőket.
Cserépszavazás: Kleiszthenész a zsarnokság újjáéledését a cserépszavazás bevezetésével kí-
vánta megakadályozni. Ha valakiről a polgárok úgy vélték, hogy zsarnokságra tör, cserépszava-
zással tíz évre elűzhették Athénból. Az Athénból elűzött személy vagyonát megtarthatta. A sza-
vazás érvényességéhez 6000 athéni polgár szavazatára volt szükség.

4) Athéni demokrácia értékelése

Athén lakosságának közel felét a virágkorban is a polgárjoggal rendelkezők és családtagjaik
tették ki. Ám a gazdasági fejlődés a vagyoni különbségek növekedésével járt. Ez veszélyeztette
azt a viszonylagos vagyoni egyensúlyt (nincsenek nagyon gazdagok, de nagyon szegények sem),
amely a politikai jogok egyenlősége mellett lehetővé tette, hogy az athéni állam egy-két nemze-
dék idejére ténylegesen biztosítsa a demokráciát. A viszonylagos jólét ellenére az árutermelés
fejlődésének köszönhetően a vagyoni különbségek is növekedtek. A vagyoni különbségek növe-
kedése az ellentétek kialakulásához vezetett. Ezek az ellentétek jelentek meg Athén társadalmán
belül, a Déloszi szövetségben és a görög városállamok (főleg kereskedelemből élő városállamok)
között. Ezek a kiéleződő ellentétek vezettek a peloponnészoszi háborúhoz.
Az athéni demokrácia a teljes jogú polgárai számára biztosította a demokráciát, s megteremtette
annak anyagi feltételeit. Az anyagi fedezet a város bevételi forrásai és a napidíjaknak a bevezetése
volt. A napidíjak bevezetése biztosította a szegényebbek részvételét az állam irányításában, mivel
a politikai életben való részvétel sok időt vont el a termelőmunkától. A napidíjak a termelésből
való kiesett jövedelmet pótolták. A periklészi demokrácia idején napidíjat fizettek az ötszázak
tanácsában, az esküdtbíróságokon való részvételéért, illetve a színházi előadásokon való megje-
lenésért (a színházakban gyakran került sor politikai beszédekre).
A polgárjoggal nem rendelkezők (metoikosz, nők, rabszolga) nem vehettek részt az állam irá-
nyításában