A L A N G O B Á R D — O B I U S BETÖRÉS

I. S Z . 1 6 6 / 1 6 7 - B E N

A Kálozon (Fejér m.) előkerült két germán lovassír feldolgozása 1 új fényt

vetett a markomann—szarmata háború kezdetén Pannóniába betört lango-
b á r d o k és obiusok hadjáratára. A két sír egyikében langobárd, másikban fel-
vidéki quád, vagy dák harcos feküdt, a II. század közepére jellemző mellék-
letekkel. Tanulmánya összefoglalásában már Bóna István utalt arra, 2 hogy e
leletek alapján n e m tartható f e n n többé a korábbi kutatásnak az az általánosan
elfogadott nézete, hogy az Arrabona és Brigetio között betört ellenséget a római
védelem azonnal feltartóztatta és visszavetette volna a D u n a túlsó partjára. 3
A kálozi lelet alapján azonban nemcsak ez a nyilvánvaló következtetés von-
ható le, de az egész hadjárat lefolyását, a rá vonatkozó forrásokat és az össze-
csapással kapcsolatba hozható — a máshol feltételezett helyszín miatt eddig
figyelembe nem vett — adatokat újra át kell vizsgálnunk s a kálozi leletből
kiindulva a hadjárat menetét újra meg kell rajzolnunk.
A langobárd—obius betörést és annak felszámolását D i o Cassius, 4 egyetlen
forrásunk, a következőképpen írja le (13. ábra).

13. ábra

А későbbi kutatás a támadás helyének és az összeütközés lefolyásának

meghatározásában D i o mellett E . Ritterling felismerésére támaszkodott: „Der
hier genannte BivôiÇ ist der Keiterpräfekt M. Macrinius Avitus Catonius Vindex

1
Bona /., Acta Arch. Hung. 6 (1955) 71.
2
Uo. 77.
3
Alföldi A., Bp. Tört. (Bp. 1942) 192.
4
Dio Cassius 71, 3, la
62 Fitz Jen°

( C I L V I 1449), welcher die ala (I Ulpia) contariorum <x > (Standlager Arrahona)
und die ala (III Augusta) Thracum (Standlager Adiavum) entweder gleichzeitig oder
hintereinander befehligte.'"5 Alföldi A . így foglalta össze a t ö r t é n e t i eseményeket: 6
„ E z a hirtelen r a j t a ü t é s a V á g v ö l g y é n keresztül jöhetett, d e hamar m e g is
t o r p a n t , m i u t á n v a l a h o l K o m á r o m táján áttört a déli p a r t r a : mindössze 6000
f ő n y i csapat volt ez, melyet a Szőnynél álló legio a G y ő r helyén és F ü z i t ő n é l
állomásozott lovascsapatokkal m á r az első m e g ü t k ö z é s alkalmával f e l m o r z s o l t . " 7
A határmenti g e r m á n törzsek magatartásával, a b é k e k ö t é s b e n való részvételük-
kel kapcsolatban számos nézet alakult ki. W . Z w i k k e r a k ö v e t k e z ő k e t írta:
„Im Anfang geht die gröss te S toss kr aft vom Zentrum Germaniens aus. Die Ko lie der
Gren^völker besteht darin, dass sie die Scharen durchlassen und ihnen helfen."6 A l f ö l d i
A . figyelmen k í v ü l hagyva D i o világos utalását a g e r m á n n é p e k közös vállal-
kozására, így ír: „ N e m m o n d j a m e g szűkszavú h í r a d á s u n k , h o g y h o g y a n s
m é r t engedhették át a q u á d o k saját t e r ü l e t ü k ö n ezeket az i d e g e n jövevényeket
— talán nem v o l t o t t h o n f é r f i n é p ü k . " 9
A kálozi q u á d , vagy dák h a r c o s sírja ezzel szemben nyilvánvalóvá teszi,
h o g y a h a t á r m e n t i n é p e k magatartása egészen más volt: nemcsak á t e n g e d t é k
az „idegen j ö v e v é n y e k e t " és t á m o g a t t á k ő k e t az átkelésben, de m a g u k is részt
v e t t e k Pannónia m e g r o h a n á s á b a n . Valószínűnek kell a z o n b a n t a r t a n u n k D i o
Cassius alapján, h o g y a t á m a d ó k n a g y o b b részét l a n g o b á r d o k és o b i u s o k
alkothatták.
A m i a betörés helyét, irányát és a m e g s e m m i s í t ő csatát illeti, l e g f o n t o s a b b
f o r r á s u n k n a k a kálozi leletet kell t e k i n t e n ü n k . D i o Cassius szövege alapján
s e m m i esetre s e m g o n d o l h a t u n k arra, h o g y a g e r m á n o k t ö b b helyen t ö r t e k
v o l n a át s ö z ö n l ö t t é k volna el a provinciát. Egyetlen hadjáratról v a n szó,
amely az előkerült lelet alapján Kálozig (vagy m é g délebbre) jutott. A hirtele-
n ü l átkelő g e r m á n szövetségesek tehát aligha A r r a b o n a és Brigetio k ö z ö t t
léptek Pannónia f ö l d j é r e , m e r t ahhoz, h o g y K á l o z t elérjék, kelet-délkelet felé
haladva feltétlenül a legio I adiutrixba és az északi f r o n t segédcsapataiba
ü t k ö z t e k volna ( ú g y , ahogy azt e d d i g elképzelték) s az összecsapásnak m á r ott
m e g kellett v o l n a történnie. Á t k e l ő h e l y ü k n e m képzelhető el másutt, csak
Brigetiotól keletre. A p a r t m e n t i auxiliák a hozzájuk viszonyítva jelentős
t ö m e g ű g e r m á n sereget n e m t u d t á k feltartóztatni, az akadálytalanul n y o m u l -
h a t o t t dél felé: nyilván a Brigetio—Sopianae f ő ú t v o n a l o n 1 0 Florianán, m a j d
G o r s i u m o n át j u t o t t a k el K á l o z i g , amely a G o r s i u m o t Sopianaeval ö s s z e k ö t ő ,
a Sárvíz, majd a K a p ó s n y u g a t i oldalán haladó út mellett feküdt. 1 1 G o r s i u m o t

6
Kitterling, E., Die Statthalter der pannonischen Provinzen. A E M 20 (1897) 30.
8
Alföldi A., i. m. 192.
' H a s o n l ó értelemben legutóbb Weber, W., САН 11 (Cambridge 1954) 351.
8
Zwikker, W7., Studien zur Markussäule (Amsterdam 1941) 87.
» Alföldi A., i. m. 192.
10
Graf A., Übersicht der antiken Geographie von Pannonién. (Bp. 1936) DissPann I. 5.
121. Graf Florianat Bicskével azonosította, ez azonban valószínűtlen. Az eddig előkerült leletek
sem utalnak nagyobb településre, de alig érthető, hogy Brigetio és Gorsium között ekkora ki-
térőt tett volna az út, csak azért, h o g y Bicskét érintse. Jelentősszámú kőemléke, bennszülött
lelete és nagy későrómai temetője alapján talán Csákvárt azonosíthatjuk Florianával. (így Finály
G., Arch. Ért. 23 [1903] 171.; KuZsinsZky В., Arch. Ért. 23 [1903] 221).
11
Radnóti A., P B M É (1939/40) 37.
 A langobárd-obius betörés i. 1661167-beii 63

— ha Intercisához hasonlóan 1 2 nem a 169—171 közötti szarmata r o h a m o k

valamelyike — talán a langobárd—obius sereg d ö n t ö t t e romba. 1 3
Az a körülmény, h o g y a szövetséges germánok megsemmisítése nem
Arrabona—Azaum között, hanem Kálóz vidékén, azaz Pannónia Inferior
területén ment végbe, más megvilágításba helyezi a küzdelem lefolyása után
nem sokkal, 14 167. május 5-én kiadott katonai diploma 1 5 értelmezését. A dip-
loma különleges jelentőségét az a sajátsága adja, hogy bár az egész provincia
területéről közöl veteranus-elbocsátást, felsorolásából öt segédcsapat hiányzik.
Csalog J. és Alföldi A., majd Radnóti A. és Barkóczi L. a már fenyegető
katonai helyzettel okolták azt a tényt, h o g y az intercisai helyőrség n e m szere-
pel a diplomán. 1 6 Mivel Intercisától északra is, délre is szereltek le veteranu-
sokat, e feltevés Intercisa és Yetus Salina körzetét fenyegető barbár megmoz-
dulást sejtetne, ilyenről azonban nincsen tudomásunk. Bár 167 második felé-
ben az elsőnél nagyobb, súlyosabb g e r m á n betörés sújtotta a provinciát, 1 7
valószínűnek tarthatjuk, h o g y május 5. körül viszonylagos nyugalom lehetett,
különben aligha került volna sor a leszerelésre. Az emissiot ebben a válságos
időszakban két okkal is magyarázhatjuk: a parthus h á b o r ú megindulása óta,
amikor a legio II adiutrix távozásával erősen m e g g y ö n g ü l t az alsó-pannóniai
limes, a barbárok f o k o z ó d ó nyugtalansága miatt veteranus-elbocsátás nem
történhetett. 167. május 5. tájára azonban a legio valószínűleg ismét elfoglalta
helyét Aquincumban. E z a magyarázat azonban önmagában nem ad feleletet
arra, miért n e m szerelték le öt auxilia kiöregedett katonáit. Az emissiot nem
sokkal megelőző langobárd—obius betörés és a kivívott győzelem miatt nem
annyira arra gondolnánk, h o g y az öt segédcsapatban büntetésből, vagy más
okból tartották vissza a veteranusokat, m i n t inkább arra, hogy a többi ala és
cohors a küzdelemben való részvétel jutalmául szerelhette le azokat, akiknek
katonaidejük letelt. 18 Jutalmazásra annál is inkább g o n d o l h a t u n k , mert M.
Macrinius Vindex, a lovassereg parancsnoka, a germánok szétveréséért nem-
csak kitüntetést kapott, de rendkívül gyors előléptetést is. 19

18
Barkóczi L., Intercisa I. A H 33 (Bp. 1954) 37.
13
В. Thomas E., Acta Arch. Hung. 6 (1955) 146. A markomann háború a 2. táci villát is
elpusztította. (1954. évi publikálatlan ásatás.).
14
A betörés általánosan elfogadott időpontja 166 vége és 167 eleje közé tehető. Alföldi A.,
i. m. 192, 224. j. Ld. még a 70. lapon.
16
CIL XVI 123.
19
Csalog J.— Alföldi A., Arch. Ért. 1943, 107.; Radnóti A.—Barkóczi L., Arch. Ért. 78
(1951) 102, 354. j. Csalog J. és Alföldi A. feltételezték, hogy a kihagyott csapatok a háború miatt
távol voltak. Nagy T. (Arch. Ért. 81 [1954] 112.) cáfolta az idézett korábbi felfogást, a 167-ben
állított mérföldkövekre való hivatkozással. A mérföldkövek állításával összefüggő útépítés
valóban a langobárd-obius támadás után, abban a viszonylagosan nyugodtabb időszakban tör-
ténhetett, amikor az elbocsátóokmány is kiadásra került.
17
Alföldi A., i. m. 193.
18
Reidinger, W., Die Statthalter des ungeteilten Pannonién und Oberpannoniens von Augu-
stus bis Diokletian. (Bonn 1956) 85.
19
Ld. a 9. lapon.
64 Fitz Jen°

A d i p l o m a alapján a k ö v e t k e z ő csapatokból történt elbocsátás: 2 0

Campona (1) ala I Thrac(um) veter(ana)
Matrica (2) ala I Britan(nica) < x > c. R.
Vetus Salina —
Intercisa —
Annamatia (1) cohors I Thr(acum) Germ(anica) c. R.
Lussonium (2) cohors I Alpin(orum) ped(itata)
Alta Ripa —
Alisca ad Latus (3) cohors I Noricor(um)
Ad Statuas (4) cohors III Lusit(anorum)
T (5) cohors II Astur(um) et Callaec(orum)
® (6) cohors VII Breucor(um)
Altinum (7) cohors I Lusit(anorum)
Ad Militare (8) cohors II Aug(usta) Thrac(um)
Ad Novas? (9) cohors I Montan(orum)
Teutoburgium —
Malata —
Rittium (3) ala I Aug(usta) Itur(aeorum)
Burgenae (10) cohors I Aug(usta) Thrac(um) c. R.

A d i p l o m a P a n n ó n i a I n f e r i o r egész területéről közöl, a regölyi d i p l o m á k -

hoz h a s o n l ó a n a csapatok elhelyezési sorrendjében 2 1 elbocsátásokat. Hiányzik
a cohors I I I Batavorum, a c o h o r s I A l p i n o r u m equitata, az ala I B r i t t o n u m c. R.,
az ala I praetoria c. R. és a cohors I C a m p a n o r u m v o l u n t a r i o r u m c. R. A fel-
sorolt és kihagyott csapatok topográfiai helyzete két megállapítást tesz lehetővé:
T e u t o b u r g i u m és Malata veteranusait n e m szerelték le, ez a k ö r ü l m é n y éles
választóvonalat húz a D r á v á t ó l északra és délre elhelyezett csapatok k ö z ö t t .
Aligha lehet reálisan arra g o n d o l n i , h o g y a provincia legkeletibb szögletében
állomásozó ala I A u g u s t a I t u r a e o r u m o t és a cohors I A u g u s t a T h r a c u m c. R . - o t
a g e r m á n o k visszaverésére m o z g ó s í t o t t á k volna. H a ezekből is harci cselek-
mények jutalmazásaképpen bocsátották el a veteranusokat, csak arra g o n d o l -
hatunk, h o g y ezek a 167 elején f o l y ó daciai betörés feltartóztatásában t ü n t e t -
hették ki magukat. 2 2 A l a n g o b á r d — o b i u s betöréssel kapcsolatban a 167. évi
d i p l o m á b a n felsorolt csapatok közül csak a D r á v á t ó l északra állomásozok
jöhettek számításba. A másik megállapítás: a Kálóz v o n a l á t ó l északra eső
limes-szakaszról csak a két ala-ban t ö r t é n t elbocsátás, u g y a n a k k o r Vetus
Salina és Intercisa c o h o r s a i n e m szereltek le. Káloztól délre m e g f o r d í t v a
történt: a d i p l o m á n valamennyi c o h o r s szerepel (a Dráváig), az Alta R i p á b a n
(vagy Bölcskén? 2 3 ) álló ala I B r i t t o n u m c. R. azonban kimaradt. A m i k o r ezek-
nek a kihagyásoknak magyarázatát keressük, lehetetlen a kihagyás m ó d j á t
összefüggésbe n e m h o z n i D i o Cassius adatával: r ó m a i részről egy lovas és egy
gyalogos hadsereg v o n u l t fel a g e r m á n o k ellen. Kálóz földrajzi fekvését, a r ó m a i
utak vonalát tekintve n e m képzelhetünk el más lehetőséget, m i n t egy északról
dél felé és egy délről észak felé m o z g ó sereget, amelyek a g e r m á n o k a t két „ t ű z "
közé szorítva semmisítették m e g . A lovas sereg parancsnoka, M. Macrinius

20
A csapatok elhelyezését, a táborok megnevezését Radnóti A.-—Barkóczi L., i. m. 96.
alapján adtuk. Zmaljevac és Bánostor helyett azonban Graf A. i. m. azonosításait, AD NOVAS-t
(i. m. 112.), illetve MALATA-t (i. m. 114.) használjuk.
21
Radnóti A.— Barkóczi L., i. m. 98.
22
Ld. erre vonatkozóan Alföldi A., i. m. 192.
23
Radnóti A.—Barkóczi L., i. m. 90.
Л langobárd-obius betörés i. .rç. 166j167-ben 65
66 Fitz Jen°

V i n d e x , az egyik észak-pannóniai ala praefectusa volt: a lovas sereget tehát

csak az északról a b e t ö r ő k n y o m á b a n haladó s e r e g b e n láthatjuk. A camponai
és matricai ala ehhez csatlakozott, m í g a felsorolt c o h o r s o k alkották a gyalogos
sereget. A helyzetnek ilyen értelmezése magyarázatot ad az e m l í t e t t csapatok
kihagyásának okára is: a kimaradt c o h o r s o k a lovas, a kimaradt ala a gyalogos
sereg felvonulási területén f e k ü d t e k .
A t ö r t é n e t i tényeket az e l m o n d o t t a k alapján a k ö v e t k e z ő k é p p e n rekonst-
r u á l h a t j u k : a D u n á n át valahol Brigetiotól keletre váratlanul P a n n ó n i á b a
n y o m u l ó l a n g o b á r d o k , o b i u s o k és szövetségeseik teljesen készületlenül
találták a r ó m a i védelmet s akadálytalanul, mélyen b e n y o m u l h a t t a k dél felé a
provinciába. A b a r b á r o k a t az északi f r o n t o n az ala-kból g y o r s a n összevont
lovas sereg vette ü l d ö z ő b e . E h h e z a sereghez csatlakozott ( A q u i n c u m o n és
Florianán át, vagy G o r s i u m n á l ) a camponai és matricai ala. U g y a n a k k o r a
provincia déli része felől c o h o r s o k b ó l alakított gyalogos sereg vonult fel
északi irányban, a b e t ö r ő k feltartóztatására. A két lovassír alapján az össze-
ü t k ö z é s n e k valahol Kálóz közelében kellett m e g t ö r t é n n i e . U g y a n e r r e a m e g -
állapításra j u t u n k a d i p l o m a értelmezése alapján is: az intercisai cohors m é g a
lovassereg hadterületéhez t a r t o z o t t , a szomszédos annamatiai c o h o r s a z o n b a n
m á r csatlakozhatott a gyalogos sereghez. Lehetséges a z o n b a n , hogy a két
cohors távolmaradását e mellett a csata közelében f e k v ő h a t á r lezárása is
indokolta.
A gyalogos sereg összetétele a diploma alapján a d o t t n a k t e k i n t h e t ő :
a k ü z d e l e m b e n a felsorolt kilenc c o h o r s vett részt. Az a k ö r ü l m é n y , hogy s e m
a D r á v á t ó l délre elhelyezett c o h o r s o k , sem V e t u s Salina és Intercisa auxiliái
n e m csatlakoztak a sereghez, arra m u t a t , h o g y r ó m a i részről az összecsapást
n e m halogatták s csak annyi csapatot vontak össze, amennyivel e r e d m é n y e s e n
szembeszállhattak a b a r b á r o k k a l . T e h á t n e m számolhatunk m á s h o n n a n fel-
v o n u l t a t o t t alakulatok részvételével, csak a kilenc cohors-szal. A lovassereg
összetétele tekintetében n e m v a g y u n k ilyen szerencsés helyzetben. A két
alsó-pannóniai ala mellett az északi f r o n t t ö b b auxiliája vehetett részt a h a d j á -
ratban, amelyek n e m voltak t ú l s á g o s a n messze a h h o z , hogy g y o r s a n csatlakoz-
hassanak az ü l d ö z ő sereghez. S a j n o s P a n n ó n i a Superior t e r ü l e t é n a segéd-
csapatok elhelyezését kevésbé i s m e r j ü k , így a G e r u l a t a t á b o r á b a beosztott ala
I C a n n a n e f a t i u m c. R. kivételével 2 4 Pannónia Superior t o v á b b i négy lovas-
alakulatát 2 5 t ö b b - k e v e s e b b valószínűséggel számításba kell v e n n ü n k . E z e k :
az ala I Ulpia c o n t a r i o r u m <x > c. R. Arrabonából, 2 6 az ala I H i s p a n o r u m
A r a v a c o r u m talán Brigetioból, 2 7 az ala III A u g u s t a T h r a c u m s a g i t t a r i o r u m
с. R. A z a u m b ó l , vagy A r r a b o n á b ó l 2 8 és az ala I T h r a c u m victrix meg n e m
h a t á r o z h a t ó táborból. 2 9 Ezek k ö z ü l kétségtelenül részese volt a hadjáratnak az
ala I Ulpia c o n t a r i o r u m <x > c. R. (vagy az ala III. A u g u s t a T h r a c u m sag.

24
Wagner, W., Die Dislokation der römischen Auxiliarformationen in den Provinzen
Noricum, Pannonién, Moesien und Dakien von Augustus bis Gallienus. (Berlin 1938) 24.; Bar-
kóczi L., M M 1946. 65.; Szilágyi ] . , Acta Arch. Hung. 2 (1952) 207.
26
CIL XVI 76, 77, 84, 96, 97, 99, 104, 178.
26
Wagner, W., i. m. 30.; Barkôczi L., i. m. 65.; Szilágyi / . , i. m. 204.
27
Wagner, W., i. m. 45.; Barkôczi T., i. m. 66.; Szilágyi / . , i. m. 202.
28
Wagner, W., i. m. 73.; Barkôczi L., i. m. 66.; Szilà&i / . , i. m. 200.
29
Wagner, W., i. m. 71.; Barkôczi L., i. m. 66.
 A langobárd-obius betörés i. 166j 167-beil 67

c. R.), amely a lovassereg parancsnokának, M . Macrinius Vindexnek vezetése

alatt állott. A barbárokat északról követő lovassereg, ha m i n d a négy f e l s ő -
pannóniai ala részt is vett benne, aránylag kicsi volt: számuk nem haladta
meg a 2500 főt s a Gorsiumnál (vagy Florianánál) hozzájuk csatlakozó alsó-pan-
nóniai lovasokkal együtt sem voltak négyezernél többen. E z e k a számok
valószínűvé teszik, h o g y a germánokat ü l d ö z ő lovassereg önmagában v é v e
nem volt elég erős a langobárdok és obiusok megtámadására: összecsapásra
csak akkor került sor, amikor a dél felé n y o m u l ó barbárok szembe kerültek a
gyalogos sereggel. E n n e k létszámát (valamennyi cohors 500-as volt) 4500
főnél t ö b b r e n e m becsülhetjük.
A két római hadsereg parancsnokai közül M . Macrinius Avitus Catonius
Vindex pályafutását sírköve 30 alapján k i m e r í t ő e n ismerjük. A szabályszerű
lovagrendű tiszti fokozatok 3 1 során került a g e r m á n háború kitörése táján 3 2
Britanniából Pannóniába, ahol praef (ectus) alae III (Augustae Thrac(um sag.
с.К.), praef (ectus) alae (IUlpiae) contar(iorum <x > c. R.) volt. A két ala parancs-
nokságát a tudományos irodalom sokféleképpen magyarázta: egyszerre v e z é -
nyelte-e őket M. Macrinius Vindex 3 3 vagy egymás után 34 s melyiknek élén
állt a hadjárat idején, ha egymás u t á n kapta m e g őket? 35 H a pályafutásának
következő állomását, p[r]oc(urator) prov(inciae) Daciae Malv(ensis) már a
germánok fölött aratott győzelemért kapta, a k k o r csak az arraboniai ala p r a e -
fectusa lehetett a hadjárat idején. D e nyilvánvaló, hogy ennek az e^res létszámú
lovascsapatnak a parancsnokában kell keresnünk a sereg vezérét. (Az ala I I I
Augusta T h r a c u m sag. с. R. ötszázas alakulat v o l t , praefectusa nem lehetett
rangidős az arrabonai, sem a matricai ala-k parancsnokaival szemben.) A k é t
ala együttes vezénylését abban a f o r m á b a n , a h o g y a n azt a korábbi k u t a t á s
(így Alföldi A. is) feltételezte, n e m tartjuk indokoltnak. A cursus honorutn n e m
utal erre, 3 6 de Arrabona és Azaum sem f e k ü s z n e k oly közel egymáshoz (és
köztük helyezkedett el a legiostábor is!), h o g y a közös parancsnokság magától
értetődő lenne. Az együttes vezénylés feltevésének elfogadására mégis m e g v a n
a lehetőség, az ala III Augusta T h r a c u m sag. с. R. II. századi történetének
revíziója alapján. W. Wagner az ala táborhelyét a II. század első felében A r r a -
bonában állapította meg, 3 7 ahol az ala I Ulpia contariorum <x > c. R.-mal
együtt állt őrt. 149/150-ben részt vett a m a u r u s felkelés leverésében, i n n e n
hazatérve kapta meg az azaumi tábort. Itteni emlékei 3 8 kivétel nélkül a I I I .
századból valók. Az a valószínű feltevés, h o g y M . Macrinius Vindex 166/167-
ben egyszerre vezényelte az ala III T h r a c u m o t és az ala I Ulpia contariorumot,
30
CIL VI 1449; Dessau 1107; Fluss, P W 14 (1930) 163.
31
Praef (ectus) coh(ortis) VI GaU(orum), trib(unus) mii(itum) leg(ionis) VI victr(icis).
32
Fluss, i. m. 164.
33
Ritterling, E., i. m. 30.; Stein, A., P W 3 (1899) 1851.; Ritterling, E., P W 12 (1925) 1397.;
Fluss, i. m. 164.; Wagner, W., i. m. 31.; Alföldi A., i. m. 192.
34
Zwikker, W., i. m . 86.
38
A nagy irodalom ellenére nem alakult ki egyöntetű vélemény. A határozatlanságra jel-
lemző Fluss megállapítása (i. m. 164.), aki szerint M. Macrinius Vindex előbb az arrabonai, azután
az azaumi ala-t vezette. Ez ellentmond a sírkőn levő cursus bonorum sorrendjének, de természete-
sen önmagában véve is képtelenség. Ld. erre vonatkozóan a következő sorokat.
38
A két ala-t ugyanis ugyanúgy sorolja fel egymást követően, mint a többi, nyilván egymás
után elért tisztséget. Sőt a praefectus másodszori kitételének inkább elválasztó jellege lehet.
37
Wagner, W., i. m. 73.
38
Felsorolásukat ld. uo.

5*
68 Fi/z Jenő

nyilvánvalóvá teszi, hogy a trákokból s o r o z o t t ala nem került 150-ben A z a u m b a ,

sőt 166/167-ben is A r r a b o n á b a n volt. 39 A z a u m b a csak a markomann háborúk
után, vagy m é g később, a I I . század v é g é n kerülhetett. 4 0 M. Macrinius Vindex-
ben tehát a két arraboniai ala praefectusát láthatjuk, aki beosztása, az alája
rendelt csapatok létszáma alapján természetszerűleg kapta meg a b e t ö r t ger-
mánokat ü l d ö z ő lovassereg parancsnokságát. Győzelmének korabeli értékelését
rendkívüli karrierén keresztül mérhetjük le. A lovagrendű tisztek számára
elérhető dona tnilitaria: hastae purae II et vexi Пае II, corona muralis et valiaris
mellett 41 valószínűleg m á r 167/168-ban megkapta Dacia Malvensis procura-
torságát 4 2 m a j d curator civitatis Ariminensis, consul suffectus, 4 3 Moesia Superior, 4 4
Moesia I n f e r i o r legatusa, 45 végül aug(.ur) p ( opuli) R ( ománi) Quiritium. Pályafutása
kivételességét legjobban életkora szemlélteti: 180—182 táján, amikor meghalt, 4 6
4 2 éves v o l t . Halálának időpontja lehetetlenné teszi, hogy Alföldi András
megállapítása szerint 47 M . Macrinius V i n d e x praefectus praetorioval azono-
sítsuk, aki 171 táján elesett a m a r k o m a n n o k elleni harcokban. Az u t ó b b i apja, 48
vagy i n k á b b bátyja lehetett. 4 9
A dél felől támadó gyalogos sereg parancsnokáról Dio Cassius idézett
adatán k í v ü l semmit n e m tudunk. 5 0 Ritterling, a csata színhelyét Brigetio
táján keresve, a legio I adiutrix legátusát látta benne, 5 1 ez azonban a továbbiak-
ban n e m t a r t h a t ó fenn: Candidus kétségtelenül a hadjáratban részt v e v ő cohor-

39
Felismerte ezt már Barkóczi L . is (Brigetio, [Bp. 1944] DissPann II. 22. 26.), aki a lango-
bárd-obius betörés idején az Arrabona melletti A d Statuas (Vaspuszta) táborában említi az ala-t.
40
Az ala II. század végi, I I I . századi történetével más helyen részletesebben kívánok fog-
lalkozni.
41
Zwikker, W., i. m. 86.: Figyelemre méltó azonban a sírfelirat szövege a dona militaria
eredetére vonatkozóan: in bett(o) Germ(anico) ab imp(eratore) M. Aur(elio) Antonino Aug(usto),
azaz a kitüntetést csak Marcus Aureliustól kapta. Megvan tehát a lehetősége, h o g y 169-ben,
mint Dacia Malvensis procuratora jutott ehhez az elismeréshez.
48
Stein, A., Die Reichsbeamten von Dazien. (Bp. 1944) DissPann I. 12. 87.
43
Ismeretlen évben, 169 körül.
44
Stein, A., Die Legaten v o n Moesien. (Bp. 1940) DissPann I. 11. 48. Hivatali idejét 170
tájára teszi.
45
Uo. 79. A 170 utáni években. Azt hisszük, hogy A. Stein indokolatlanul sűríti össze
M. Macrinius Vindex pályafutását, korai halálára való tekintettel. Ha elfogadjuk Fluss megál-
lapítását (Id. a 46. jegyzetet), a k k o r a 180—182 k ö r ü l i években halt meg. Mivel moesiai legatioi
után már csak augur p. R. Quiritium volt, helytelennek tartjuk e két helytartóságát a 170-es
évek elejére zsúfolni. Valószínűnek tarthatjuk, h o g y M. Macrinius Vindex mindkét Moesiában
megelőzte P. Helvius Pertinaxot, a későbbi császárt, aki Moesia Superiort 176—177 táján (uo.
49.), Moesia Inferiort 177—179 között kormányozta (uo. 80.). Az utóbbi provinciában előde
M. Valerius Bradua lehetett (uo. 79.), aki 172-ben állított itt feliratot. M. Macrinius Vindex
hivatali idejét tehát kb. 175—177 évekre tennénk. Moesia Superiort ezt megelőzőleg, 173—175
között igazgathatta.
48
Fluss, i. m. 165. A langobárd-obius támadás idején Fluss számítása szerint 25 éves lehetett.
47
Alföldi A., i. m. 194. A langobárdok és obiusok ellen győztes Vindex vázolt pályafutása
semmi esetre sem szorítható ö t évbe (167—171), a részletes cursus bonorum sem emlékezik meg
a praefectus praetorio magas tisztségéről. Eldöntöttnek tekintjük a korábbi kutatás megállapítását,
amely a 171. évi szerencsétlen hadjárat vezérében egy másik Macrinius Vindexet lát, aki feltehe-
tően Dacia Porolissensis 158. évi procuratorával azonosíthatunk. ( í g y Stein, A., Die Reichsbeam-
ten. . . 36.).
48
Stein, A., PW 3 (1899) 1851.
48
Stein, A., i. m. DissPann I. 12. 87.
60
Stein, A., PIR 1 2 (1936) 92., 384. sz.
51
Ritterling, E., PW 12 (1925) 1397.
 Л langobárd-obius betörés i. .rç. 166j167-ben 69

sok egyikének praefectusa lehetett. Ha n e m veszítette életét a következő

évek harcaiban, feltehetően M . Macrinius Vindexhez hasonló megbecsülés
övezte s jelentős pályafutás juthatott osztályrészül. 52 Ritterling feltételesen a
traianusi—antoninusi időkben számottevő szerepet betöltő Julius Candidusok 5 3
egyik tagját látta benne, 54 ez azonban nem igazolható. A II. század második
felében és végén mindössze két kiemelkedő pályát befutó Candidust ismerünk,
az azonosítást egyikükkel vagy másikukkal ma még az adatok hiánya nem
teszi lehetővé. Tib. Claudius Candidusra, Septimius Severus kitűnő hadvezérére
a Pescennius Niger elleni hadjáratban 5 5 és Clodius Albinus híveinek leverőjére 56
kora miatt nem gondolhatunk. Pályája elejéről van egy évhez köthető ada-
t u n k : praepositius copiarum expeditionis Germanicae secundae — ez 178/179-ben
t ö r t é n t . Ezt megelőzőleg a szokásos lovagrendi katonai f o k o z a t o k : a cohors
II. c. R. praefectusa, a legio II Augusta tribunus milituma. N e m sok a való-
színűsége annak, hogy az u t ó b b i két beosztásban 12 évet töltött volna s így
részese lehetett volna a langobárd—obius hadjáratnak. 5 7 Hasonló következtetésre
j u t u n k consulságának időpontja alapján is. 196/197-ben, ha a consulatust a
m a g a idejében nyerte el, 42—46 éves lehetett. Ez a kor megfelel a 178/179. évi
megbízatásnak, 166/167-ben azonban legfeljebb 14—16 éves lehetett. Bár nem
ellenkezett a szokással, hogy ilyen korú lovagi-, vagy senatori-rendű ifjú
megkapja a legalsó tiszti rangfokozatot, 5 8 kizárt, hogy ilyen súlyos hadjárat
vezetését ruházták volna rá.
Korát tekintetbe véve t ö b b lehetősége van annak, h o g y a gyalogos sereg
vezérét L. Vespronius Candidusban lássuk. Cursus honorumál meglehetősen
hiányosan ismerjük: 175/176-ban legátus Augusti pro praetore Numidiában,
176-ban consul suffectus, 183/184-ben Dacia consularis helytartója, 191/192-
ben proconsul provinciáé Africae.59 193-ban részt vett abban a küldöttségben,
amelyet Didius Julianus az Itáliába törő hadsereghez küldött, hogy elpártolásra
bírja. A pannóniai alakulatok azonban daciai helytartósága óta invisus oh
durum et sordidum impérium60 — csaknem megölték. 6 1 Lehet, h o g y Didius Julia-
nus m i n t a pannóniai csapatok diadalmas hadjáratának volt vezérét küldte
követségbe, — a fogadtatás azonban ezt legalább is kétségessé teszi. A kérdés
megoldását, amíg L. Vespronius Candidus pályájának korai szakaszára nem
sikerül fényt deríteni, f ü g g ő b e n kell hagynunk. 6 2
A Kálóz környéki hadjárat történeti képéhez még egy vonást kell hozzá-
62
Ha nem volt alacsony származású (centurioból lett praefectus cohortis), pályája kezdetén
levő fiatalembert kell látnunk benne.
53
Groag, E., PW 10 (1919) 538, 162—166. sz.
51
Ritterling, E., P W 12 (1925) 1397.
55
Stein, A., PIR 2 2 (1936) 187, 823. sz.
56
Fitz /•> Arch. Ért. 85 (1958) 168., 195. j. A 197. évi hadjáratra újabb fényt vetnek az
Ausztriában előkerült éremleletek: Görlich, W., Der Münzfund von Villach. Carinthia I 147
(1957) 140.; Probszt, G., Der Münzfund v o n Kristendorf. Carinthia I 147 (1957) 156.
57
A cohors megnevezése sem ad közelebbi utalást arra, hogy valamelyik alsó-pannóniai
segédcsapatot láthatnánk benne.
59
Schneider, К., P W 44 (1954) 1281.
59
Hans/ik, R., PW II: 16 (1958) 1716.; Stein, A., i. m. DissPann I 12. 51.
60
Vita Did. Jul. 5, 5. 6.
61
Dio Cassius 73, 17, 1.
62
Consulatusának ideje (176) mintegy 5—7 évvel tehető M. Macrinius Vindexé után (169—
171?). Ezt a köztük levő korkülönbség indokolhatja.
70 /• Fitz

t e n n ü n k : a küzdelemben római részről csak hevenyészve összeszedett segéd-

csapatok vettek részt. Ennek csak részben adja magyarázatát a stratégiai
helyzet: a gyors g e r m á n előtörés következtében a legio I adiutrix szinte azonnal
a támadók mögé került s ezután n e m is volt lehetősége az eredményes üldözésre.
Szembetűnő azonban, hogy az aquincumi legio sem próbált elébe vágni a
támadóknak: G o r s i u m két napi járóföld Aquincumtól, 6 3 valószínű tehát, hogy
előbb érhetett volna ide, mint a Vértesen átkelő langobárdok és obiusok.
E távolmaradásnak egyetlen oka volt: a legio II adiutrix 166/167 telén, a
támadás időpontjában m é g nem érkezett vissza a parthus hadjáratból állomás-
helyére. 64 A q u i n c u m b a n a legio I V Flavia vexillatioja tartózkodott, 6 5 ez pedig
nyilvánvalóan kisebb erőt jelentett, mint a cohorsokból összevont gyalogos
sereg, egymagában tehát nem szállhatott szembe a germánokkal. Mindezek
nyilvánvalóvá teszik, milyen nehéz próbatétel elé állította Pannónia védelmét
a n e m is túlságosan nagyszámú barbárt mozgósító langobárd—obius válla-
kózás.
A langobárd—obius betörés időpontját a kálozi lelet alapján n e m kell
módosítanunk. Valószínű, hogy Marcus Aureliusnak 166 végén vagy 167 ele-
jén a senatusban m o n d o t t beszédével tehetjük egy időre, amikor a császár
szükségesnek tartotta, hogy Lucius Verus-szal a f r o n t r a menjen a veszélyez-
tetett provinciák védelmére és a germánok megfékezésére. 6 6 A 167. május
5-én kiadott diploma 6 7 már a béke és a nyugalom helyreállásának a bizonyítéka,
éppen úgy, mint azok az útjavítások, amelyek ez idő táján Vetus Salina kör-
nyékén és Sirmium körzetében folytak. 6 8 A diploma kibocsátása és az útjaví-
tások n e m vonatkoztathatók el a legio II adiutrix hazaérkezésétől, amelyet
eszerint a langobárd—obius támadás és május 5. időhatárai közé szoríthatunk. 6 9

F IT Z JENŐ

63
Graf A., i. m. 120.
64
Kitterling, E., P W 12 (1925) 1301.: a hazatérés időpontját 167-re teszi.; Zwikker, 11".,
i. m. 38.; Weber, W., i. m. 350.
65
Kitterling, E., i. ш. 1545.
66
Zwikker, IT., i. m. 99.
" CIL XVI 123.
88
CIL III 10615, 10632, 10638.
69
A kézirat lezárása után jelent m e g a 163-ban kiadott brigetioi diploma publikálása
(Barkóczi L., Acta. Arch. Hung. 9 [1958] 413 skk.), amely tisztázta Pannónia Superior segéd-
csapatainak elhelyezését. E szerint az ala I Thracum victrix Carnuntum környékén állomáso-
zott, tehát a hadjáratban nem vehetett részt. Az ala III Augusta Thracum sag. 150 előtt Ad
Statuasban (Vaspuszta) volt, véleményünk szerint 163-ban és 166-167-ben is itt tartózkodott.
M. Macrinius Vindex az arrabonai ala-t quarta mi/itia-ként kapta meg, tehát valószínűtlen,
hogy a két segédcsapatot egyszerre vezényelte volna.
 Der Einbruch der Langobarden und Obier in 166/167 u. Z. 71

DER EINBRUCH DER L A N G O B A R D E N UND

O B I E R I N 1 6 6 / 1 6 7 U. Z.

Die Bearbeitung 1 d e r in Kálóz ( K o m i t a t Fehér) erschlossenen zwei ger-

manischen Reitergräber beleuchtet von einer völlig n e u e n Seite her d e n Kriegs-
zug der zu Beginn des Markomannenkrieges nach Pannonién einbrechenden
Langobarden und Obier. Die Geschichtsforschung stützte sich bisher einer-
seits auf d e n Bericht des D i o Cassius 4 (siehe Abb. 13), anderseits auf die E r k e n n t -
nis von E . Ritterling, d a ß der bei D i o erwähnte Vindex mit d e m in der In-
schrift C I L VI 1449 v o r k o m m e n d e n M . Marcinius Avitus Catonius Vindex
identisch ist, der im ersten Abschnitt seiner L a u f b a h n Präfekt der ala I Ulpia
contariorum < x > (in Arrabona) und der ala III Augusta T h r a c u m (in
Adiavum) war 5 (den vollständigen Text s. auf S. 61 — 62. angeführt). A. Alföldi
faßte die geschichtlichen Ereignisse folgendermaßen zusammen: „Dieser
plötzliche Überfall d ü r f t e über das Tal der Waag herangestürmt sein, hielt
aber auch alsbald inne, nachdem sie irgendwo in der Gegend v o n K o m á r o m
auf das südliche Ufer übergesetzt hatte: es war i m ganzen eine Schar von
6000 Mann, die von der bei Brigetio (Szőny) stehenden Legion und den aus
Arrabona (Győr) und Azaum (Füzitő) herbeigeeilten Reitertruppen gleich
beim ersten Zusammenstoß zermürbt wurde." 6 - 7 Die Forscher vertraten ver-
schiedene Meinungen hinsichtlich d e m Verhalten d e n an der Grenze wohnen-
den Völker. Nach Z w i k k e r ließen die Grenzvölker die Angreifer durch ihr
Gebiet ziehen und leisteten ihnen sogar Hilfe 8 . A. Alföldi versucht den freien
Durchzug mit der Abwesenheit der männlichen Bevölkerung zu erklären".
Das G r a b des quadischen oder dakischen Kriegers in Kálóz läßt dagegen
gar keinen Zweifel m e h r darüber zu, wie sich die Grenzvölker in Wirklichkeit
verhielten: sie gewährten den Eindringlingen nicht nur freien D u r c h z u g
durch ihr Land, sondern nahmen selber aktiv teil an der Bestürmung Pannoni-
ens.
Was die Einbruchsstelle, die Richtung des A n s t u r m s und endlich die
vernichtende Schlacht betrifft, so haben wir zur K l ä r u n g dieser Fragen den
Fund v o n Kálóz als Ausgangspunkt zu nehmen. Die plötzlich über d e n D o n a u -
strom setzenden germanischen Verbündeten d ü r f t e n den Boden Pannoniens
östlich v o n Brigetio u n d kaum zwischen Arrabona und Brigetio betreten
haben, i m letzteren Fall hätte sich i h n e n nämlich die legio I adiutrix in den
Weg stellen können. Die am Ufer verteilten Auxilien vermochten die Ger-
manenschar nicht aufzuhalten, die also der Hauptverkehrslinie (Brigetio-
Sopianae) 10 entlang unbehindert über Floriana und G o r s i u m bis nach Kálóz,
das an der nach Sopianae führenden Straße lag, v o r d r i n g e n konnte 1 1 .
Die Verlegung des Schauplatzes der Schlacht nach Pannónia Inferior
gibt dem a m 5. Mai 167 — also nicht lange nach d e m feindlichen E i n b r u c h —
erlassenen Militärdiplom 1 5 einen ganz neuen Sinn. Das D i p l o m verkündet
Entlassungen von Veteranen und zwar aus dem gesamten Gebiet der Provinz;
es sind indessen fünf Hilfstruppen in d e r Aufzählung ausgelassen. E s ist keines-
wegs unwahrscheinlich, daß die stattgefundene emissio als eine Belohnung
gerade f ü r jene T r u p p e n bestimmt w a r , die am Sieg über die Langobarden
teilhätten 1 8 . (Vergl. Tafel auf S. 64.)
72 J• Fi'Z

Die Garnisonen der südlich der Drau liegenden Lager (Teutoburgium—

Burgenae) konnten in Anbetracht der großen E n t f e r n u n g diesen Feldzug
nicht mitmachen. Die Auxilien v o n Rittium u n d Burgenae sind vermut-
lich beim Zurückwerfen des dakischen Angriffs verwendet worden. 2 2 Andrer-
seits sehen wir wieder, daß nördlich der Linie bei Kálóz nur i n d e n alae A b -
rüstungen v o r g e n o m m e n w u r d e n , keine fanden aber in den K o h o r t e n v o n
Vetus Sahna und Intercisa statt. Südlich der Linie Kálóz gerade das Gegenteil
der Fall: das D i p l o m zählt alle K o h o r t e n auf, w ä h r e n d die ala v o n Alta Ripa
in der A u f z ä h l u n g fehlt. Aus d e m Bericht des D i o Cassius wissen wir, daß
in diesem Feldzug auf römischer Seite eine Kelter und eincFufyarmee teilgenom-
m e n haben. I n Anbetracht der geographischen Lage von K á l ó z können wir
n u r annehmen, daß ein Heer v o m N o r d e n nach Süden und ein anderes v o m
Süden nach N o r d e n zog. Der Befehlshaber des berittenen Heeres, M. Macrini-
nius Vindex war der A n f ü h r e r einer ala Nordpannoniens, folglich konnte
die Reiterei n u r das v o m N o r d e n haranziehende Heer gewesen sein. Die
i m D i p l o m nicht erwähnten K o h o r t e n befanden sich somit i m Aufmarschge-
biet der Reiterei, während die i m D i p l o m fehlenden Reiterabteilungen i m
Aufmarschgebiet der F u ß t r u p p é n stationnierten.
Die geschichtlichen Tatsachen können wir somit etwa folgendermaßen
rekonstruieren: die über der D o n a u , östlich v o n Brigetio unerwartet in Panno-
nién einfallenden Langobarden u n d Obier d ü r f t e n unbehindert in südlicher
Richtung gegen Sopianae v o r g e d r u n g e n sein. E i n aus den Reiterabteilungen
an der nördlichen F r o n t schnell zusammengezogenes berittenes Heer n a h m
die Verfolgung der Barbaren auf; diesem berittenen Heer schloßen sich auch
die Reiterabteilungen v o n C a m p o n a und Matrica an. Gleichzeitig zog eine
aus K o h o r t e n gebildete Fußarmee aus dem südlichen Teil der P r o v i n z in nörd-
liche Richtung. Der Zusammenprall muß laut d e n Zeugnissen der beiden
Reitergräber und des Diploms i r g e n d w o in der N ä h e von Kálóz stattgefunden
haben.
Die Zusammensetzung des Fußheeres kann d u r c h das D i p l o m als gege-
ben betrachtet werden: alle hier angeführten neuen K o h o r t e n nahmen am
Feldzug teil. I n der Reiterarmee d ü r f t e n neben d e n e r w ä h n t e n zwei alae
aus Unterpannonien auch noch mehrere Hilfstruppen an der nördlichen Front
anwesend gewesen sein (ala I Ulpia contariorum < x > C. R ; (Arrabona),
ala I H i s p a n o r u m Aravacorum (Brigetio?), ala III Augusta T h r a c u m sag.
(Azaum?) und ala I T h r a c u m victrix. Die Stärke der Reiterarmee betrug auch
samt den Formationen Unterpannoniens nicht über 4000 M a n n , während
das Fußvolk (jede cohors bestand aus 500 Mann) auf höchstens 4500 geschätzt
werden kann.
V o n d e n zwei Befehlshabern der beiden römischen Heere haben wir
über die L a u f b a h n des M. Macrinius Avitus d a n k seinem Grabstein 3 0 aus-
führliche Kenntnis. Dagegen ist in der wissenschaftlichen Literatur die
Frage offen geblieben, welche der oberpannonischen alae z u m Zeitpunkt
des Langobardenangriffs v o n i h m befehligt w u r d e , und ob etwa nicht gar
beide unter seinem K o m m a n d o gestanden sind 33 " 35 ? Die Revision d e r Geschich-
te der ala III Augusta T h r a c u m im 2. J a h r h u n d e r t entscheidet unseres
Erachtens diese Frage. Wagner meint, daß die Ala nur bis 149/150, als sie
zur Unterdrückung des Maurenaufstandes anderswo gebraucht w u r d e , zusam-
 Der Einbruch der Langobarden und Obier in 166j167 u. 7.. 73

men mit der ala I. Ulpia contariorum < x > c. R. in Arrabona stationniert
hat, und daß sie nach ihrer Rückkehr v o n dieser Mission ihr Lager in Azaum
bezogen hat 3 7 . Die von ihr in Azaum hinterlassenen D e n k m ä l e r gehören aber
ausnahmslos d e m III. J a h r h u n d e r t an 38 . Wir haben folglich in der T a t gar
keinen G r u n d zu der ohnehin etwas gezwungenen A n n a h m e , daß M. Macrinius
Vindex zwei entfernt voneinander stationnierende Reiterabteilungen befeh-
ligt hätte: beide alae befanden sich im J a h r 166/167 in Arrabona.
Über den Befehlshaber der vom Süden angreifenden Fußtruppen wissen
wir außerdem angeführten Mitteilung des DioCassius nichts weiteres. Candidus
d ü r f t e zweifellos der Präfekt einer der K o h o r t e n gewesen sein, die diesen
Feldzug mitgemacht haben. Aus der zweiten Hälfte und d e m Ausgang des II.
Jahrhunderts sind uns zwei Personen dieses Namens bekannt, die beide eine
glänzende L a u f b a h n hinter sich gelegt hatten, dagegen fehlen uns jegliche
Angaben, die eine Gleichsetzung unseres Feldherrn mit einem von ihnen mit
Bestimmtheit gestatten w ü r d e n . An Tib. Claudius Candidus, den trefflichen
Feldherrn des Septimius Severus d ü r f t e n wir freilich, seiner Alters we-
gen, kaum denken 55 ' 5 ®. Angemessener scheint es d e n Befehlshaber der
F u ß t r u p p e n eher in L. Vespronius Candidus zu v e r m u t e n , der in 176
consul suffectus war 5 9 und den Didius Iulianus in 193 zu dem gegen Ita-
lien marschierenden Heer des Septimius Severus geschickt hat, vielleicht
als den ehemaligen Befehlshaber der im ruhmreichen F e l d z u g sich ausgezeich-
neten pannonischen T r u p p e n . Diesen Formationen w a r er aber seit seiner
dakischen Statthalterschaft dermaßen verhaßt 6 0 , daß die ihn beinahe getötet
hatten 6 1 .
Die Umstände, unter denen der langobardisch-obische Krieg sich ab-
gespielt hat — n u r Hilfstruppen haben an i h m teilgenommen — lassen noch
eine Feststellung zu. Da die l e g i o l l adiutrixin den K ä m p f e n nicht teilgenommen
hat, können wir mit Bestimmtheit vermüten, daß sie i m Winter 166/167 —
z u m Zeitpunkt des E i n b r u c h s — noch nicht aus d e m Feldzug g e g e n die
Parther in ihre Garnison zurückgekehrt war 6 4 . Das D i p l o m von 5. Mai 167
und die im Kreis v o n Vetus Sahna und Sirmium im S o m m e r des Jahres 167
begonnenen Straßenbauten sind nicht n u r beredte Z e u g e n dafür, daß Friede
und O r d n u n g wieder hergestellt waren, sie stehen zweifellos auch m i t der
Rückkehr der legio II adiutrix im Zusammenhang. D e n Zeitpunkt der Rück-
kehr dürfen wir demnach zwischen die v o m langobardisch-obischen Angriff
einerseits, und v o m 5. Mai andererseits gebildeten zeitlichen Grenzen setzen.
 SARMATISCHE F U N D E IN ÓCSA

I m Oktober des Jahres 1957 kamen bei Erdarbeiten in der G e m a r k u n g

des D o r f e s Ocsa, die dem Dorf Inárcs zu liegt, sarmatische Funde zu Tage. 1
Der F u n d o r t ist am Hügelgelände, das sich rechts v o m Feldweg, der Ocsa mit
Inárcs-szöllő verbindet, in nord-südlicher R i c h t u n g erstreckt und m e h r -
fach gegliedert ist. D e n Fundort umgibt auch heute eine wäßerige, morastige

7 km
i 1
Abb. 15.

1
Die Rettungsgrabung und die Kontrolle der Erdarbeiten verrichteten Gyula Török
und die Verfasserin. Hier möchte ich Gy. Török für seine Liebenswürdigkeit danken, mit der
er die Funde zur Publikation überließ; f ü r die Bestimmung der Münzen danke ich András Ke-
rényi. — Streufunde aus Ócsa wurden schon 1932 publiziert: Párducz M., A szarmatakor emlé-
kei Magyarországon. III. (Denkmäler der Sarmatenzeit in Ungarn) AH 30 (Bp. 1950), im fol-
genden: Párducz M., Sarmatenzeit III.