12–14 éves gyerekek olvasási, könyv- és könyvtárhasználati szokásai

Mit olvasnak a 12–14 évesek? Milyen helyet foglal el az olvasás a mai tizenévesek szabadidős tevékenységében?
Mennyire határozza meg az olvasmányszerkezetet és az olvasáshoz fűződő viszonyt a gyerekek szociokulturális
háttere? A szerző ezekre a kérdésekre keresett választ tanulmányában.
Korábbi vizsgálatok eredményei alapján jól tudjuk, hogy a gyerekek olvasási kedve, érdeklődése, szokásai a
szülői házban látott minták átadása révén alakulhatnak ki, de nem szabad elfeledkeznünk a hazai gazdasági és
társadalmi körülmények befolyásoló szerepéről sem.

Jelen dolgozatommal a 12–14 éves gyerekek olvasmányainak szerkezetéről, szabadidőben végzett

tevékenységéről, valamint könyv- és könyvtárhasználati szokásairól szeretnék képet adni. Választásom nem a
véletlen folytán esett erre a korosztályra, ugyanis 7 évvel ezelőtt, 1996/97-ben már végeztem hasonló jellegű
kérdőíves felmérést. Akkor elsősorban a hagyományos általános iskolákban és az újonnan indult hat- és nyolc
évfolyamos gimnáziumokban tanuló diákok olvasási szokásai, könyvhöz való viszonya és a szabadidőben
eltöltött tevékenysége közötti különbségekre voltam kíváncsi.
Jelen esetben nemcsak az a célom, hogy a most kapott eredményeket összevessem a korábbi vizsgálatok
eredményeivel, hanem az is, hogy egy-egy kontraszt bemutatásával rámutassak a hátrányos szociális helyzetben
lévő, képzetlenebb, kulturálisan elesettebb családok gyermekeinek szomorú helyzetére. Természetesen egyetlen
pillanatra sem a megszégyenítés vagy a pellengérre állítás, hanem egyértelműen a sürgős feladatok felismerése
céljából.

A vizsgálat körülményei, stratégiája és a mintavétel szempontjai

A kérdőíves felmérés 2004. április 21. és május 18. között zajlott Komárom-Esztergom megye négy általános
iskolájába és két gimnáziumába járó 12–14 éves fiatalok körében.
A megkérdezettek száma 209 volt. A vizsgálatban részt vevő diákok megoszlása iskolánként és nemenként:
 gimnázium: 42 lány és 23 fiú, összesen 65 fő;
 kisközségi iskola: 27 lány és 25 fiú, összesen: 52 fő;
 „városszéli” iskola: 31 lány és 19 fiú, összesen: 50 fő;
 városi iskola: 29 lány és 13 fiú, összesen: 42 fő.
Dolgozatomban igyekszem majd kitérni a nemek és az iskolák közötti különbségekre és hasonlóságokra is. (Sok
esetben csak a két szélsőséges pontot, vagyis a város hátrányosabb helyzetű gyerekei és a jó képességű
gimnazista diákok könyv- és könyvtárhasználati szokásait fogom kiemelni és összehasonlítani.)
A 31 pontból álló kérdőív egy-két pont kivételével megegyezik a Nagy Attila vezetésével 1997-ben végzett
országos felmérés alkalmával használt kérdőívvel. Ezáltal lehetőségem nyílt/nyílik arra, hogy az eredményeket
összehasonlítsam egy országos szintű felmérés vizsgálatainak adataival is.
A kérdések középpontjában a könyv- és könyvtárhasználati szokások állnak (9 kérdés). Az iskolával, a
tanulással, a továbbtanulási tervekkel és a jövőre vonatkozó elképzelésekkel öt, a gyerekek szabadidős
tevékenységével három kérdés foglalkozik. További hét kérdés kifejezetten az olvasási szokásokra vonatkozik,
végül hét pontban személyi adatok (nem, lakhely, iskola, szülők iskolai végzettsége és foglalkozása) felvétele
volt a cél.

Olvasáslélektan
Az életkor, amellyel dolgozatomban foglakozom, a serdülőkör, a pubertás. Jelentőségét
elsőként Rousseauismerte fel, joggal használva rá a „második születés” hasonlatát. A kisgyermekkor mellett
ugyanis nincs más olyan életkori szakasz, amely a lelki fejlődés szempontjából olyan lényeges, ugrásszerű
minőségi változásokat hozna, mint a 12-13 éves kortól 15-16 éves korig tartó serdülőkor. [1]
Az ilyen korú gyerekek érdeklődése a korábbiakhoz képest jelentősen megváltozik. Míg a 8-10 évesekhez
leginkább a mese áll közel, addig a 12-13. életévüket betöltő gyerekek érdeklődése már egyre intenzívebben
fordul társadalmi és etikai kérdések felé. Már nem utánozzák az olvasmányok hősét, hanem maguk is hősök
akarnak lenni. Ebben a korban azt a könyvet tartják értékesnek, amelynek a cselekménye és lélektani problémái
különösek, újszerűek, meglepőek és mozgalmasak; jellemábrázolása alapos, a kifejezései világosak, a megoldása
csattanós és sok benne az éles ellentét.[2]

A serdülő gyermek életében a rendezett, szervezett hétköznapok nem adnak alkalmat a hőstettekre, és ezért
képzelt kalandokban keresik önmagukat. Ezért olyan népszerű a fiúk és a lányok körében is a kalandregény,
amely megfelel ezen életkori szakasz pszichikai igényeinek, hiszen az olvasás nem követel az olvasótól nagyobb
szellemi munkát, koncentrációt és türelmet, az olvasmány hősei pedig egyértelműen képviselik azokat a
tulajdonságokat, amelyekbe a gyerek könnyen beleélheti magát. Hasonlóan nagyon népszerű a körükben a
fantasztikus regény, a horror, a krimi és a tudományos-ismeretterjesztő irodalom is.[3]
Ebben a korban a felszínes olvasást már kezdi felváltani az elmélyülő olvasás, az ifjúsági regény valamelyest
veszít érdekességéből, a gyerekek olvasmányai között megjelenik a felnőttek irodalma is.
A serdülő gyerek olvasási szokásait meghatározza a nemi szerep is. A fiúk kritikusabb és racionálisabb olvasók a
lányoknál, valamivel jobban kedvelik a humoros, kalandos és erősen cselekményes könyveket. Ezzel szemben a
lányoknál meglehetősen népszerűek az érzelmesebb történetek és a női írók művei is (1. táblázat).[4]
1. táblázat • Olvasási szokások

Melyik műfajt kedveled a legjobban? Lány Fiú

(129 fő) (80 fő)

  % Rangsor % Rangsor

Szerelmes, romantikus regény 28,7 2. 6,3 5.

Kalandos történet, fantasztikus regény 66,7 1. 80,0 1.

Történelmi regény 10,9 4–5. 25,0 2.

Vers 9,3 6. 3,8 6.

Mese 14,7 3. 11,3 3–4.

Ismeretterjesztő irodalom 10,9 4–5. 11,3 3–4.

Egyéb (horror, krimi stb.) 12,4 – 7,5 –

A táblázatból jól kivehető, hogy a fiúknál és a lányoknál egyaránt a kalandregény a legnépszerűbb műfaj. A
szerelmes regény a lányoknál a második, a fiúknál a verset megelőzve az utolsó előtti helyen szerepel. Az 1997-
es vizsgálathoz képest a lányok és a fiúk körében is nőtt a kalandregények iránti vonzalom. Ez talán a Harry
Potter-kötetek és a hozzájuk hasonló könyvek megjelenésének is köszönhető.
A kedvelt műfajokat tekintve nincs nagy különbség a gimnáziumba, a városi, a kisközségi és a város peremén
található általános iskolába járó diákok között. Valószínűleg ebben az esetben az életkori sajátosságok sokkal
inkább meghatározóak, mint az iskola szerkezete vagy az olvasást befolyásoló más tényezők.

Olvasásszociológia
Nemcsak az életkori sajátosságok befolyásolják a gyerekek olvasási szokásait, hanem döntő szerep jut ebben az
őket körülvevő környezetnek, többek között a szülők, a pedagógusok, a könyvtárosok, a könyvkiadók, az
oktatási rendszer által képviselt értékeknek és a gazdasági és politikai életnek is. A PISA 2000-es vizsgálat
kimutatta, hogy a magyar gyerekek az átlagnál jóval gyengébben olvasnak. Mivel a gyerekek egy részének
nem sikerül megfelelő szinten elsajátítania az olvasás technikáját, ezért többségük nem is igazán olvas
saját örömére szép- vagy akár ismertterjesztő irodalmat. Az iskolai ajánlott vagy kötelező olvasmányokat
is jobbára a filmfeldolgozások vagy a tanári magyarázat nyomán ismerik.
Az iskolák, azon belül a pedagógusok elsődleges feladata lenne a gyerekek értő, elemző olvasásának
fejlesztése. Célszerű lenne átgondolni a kötelező olvasmányok listáját is. Véleményem szerint olyan
értékes, modern olvasmányokat kellene kötelezővé tenni az általános iskolában, amelyek közelebb állnak a
mai gyerekek érzelem- és gondolatvilágához.
A korábbi vizsgálatokból tudjuk azt is, hogy a gyerekek olvasási szokásai nagyban függnek az otthon látottaktól,
az olvasással kapcsolatos attitűdök a családban alakulnak ki. Bebizonyosodott például, hogy az olvasási kedv
összefüggésben áll a szülők és főleg az anya iskolai végzettségével és foglalkozásával. Tudjuk azt is, hogy
minden esetben pozitívan befolyásolja az olvasási szokásokat a családi könyvtár nagysága és összetétele, az
ajándékba kapott könyvek száma és a gyerek közvetlen környezetében élő olvasni szerető ember.
Sokan a parlamentáris demokrácia megteremtésétől várták az olvasási szokások minőségi javulását. A
társadalmi, politikai változásokkal az 1990-es években ugyan új értékek kerültek előtérbe, de ezek nem minden
esetben hatottak serkentően az olvasási szokásokra. Új értékként jelent meg az individuális, önérvényesítő
hajlam, a kreativitás, az anyagias szemlélet, a racionalitás, az információkra való nyitottság. (Ezek a
tulajdonságok, legfőképpen az anyagias szemlélet és az önérvényesítő hajlam nagyon jól tükröződik a mostani
felmérésben is.) Az új értékek megjelenésével az olvasói ízlés és érdeklődés erősen módosult. Megnőtt a külföldi
és azon belül is az amerikai irodalom iránti érdeklődés, és ezzel párhuzamosan tovább csökkent a magyar
irodalom vonzereje.
Az amerikanizálódási tendencia mellett meg kell említeni, hogy az olvasmányszerkezet az elmúlt másfél
évtizedben praktikusabbá is vált. A tizenévesek ugyanis egyre gyakrabban választanak olyan olvasmányokat,
amelyek segítséget nyújtanak az élet hétköznapi gondjainak megoldásához. Ezek közé az olvasmányok közé
tartoznak például a számítástechnikával foglalkozó vagy a háziállatok gondozásáról szóló könyvek. [5]
Szabadidős tevékenységek
Közismert tény, hogy egyre több időt töltünk a televízió előtt, és az olvasásra fordított percek száma egyre
kevesebb lesz. Amikor megkérdeztük a gyerekeket, hogyan képzelik el az életüket tíz év múlva, akkor a többség
a következőképpen kezdte el és fejezte be a mondandóját. „Reggel felkelek, megreggelizek […] Ha hazaértünk,
megnézzük a tévében, hogy mi van.”; „Este 10 körül befejezem a tanulást, eszek és lefekszek a tévé elé a
barátnőmmel.” Tévét nézni tehát megszokott, magától értetődő, a napi programhoz szervesen kapcsolódó
tevékenység lett. Megítélése rendkívül különböző. „A szabadidő eltöltésének legkitűnőbb eszköze.” De nézzük
az ellenvéleményeket is, hiszen azok vannak többségben. „Az emberiség megrontója.” „A szem, illetve a
szellem rágógumija.” „Elektronikus háziállat.” „A társadalom atomizálója.” „Idiótadoboz.”
Joggal tehetjük fel a kérdést, vajon milyen hatással van a gyerek személyiségére a televízió. A válasz: a
válogatott, visszafogott időtartamú tévézés bizonyíthatóan érdeklődést kelt, kíváncsiságot ébreszt a nyomtatott
betű iránt és fordítva. Sajnos a mai fiatalság válogatás nélkül, rengeteg időt tölt a tévé előtt, ami az olvasás és
egyéb hasznos intellektuális jellegű tevékenység rovására megy.[6]
A felmérésből látszik (2. táblázat), hogy a gyerekek, főképp a fiúk nagyon sok időt töltenek a televízió
képernyője előtt. 42%-uk naponta 2-3 óránál is többet tévézik. Ez minden bizonnyal csökkenti az olvasásra szánt
időt is.
2. táblázat • Televíziózással töltött ido (%)

Mennyi időt töltesz naponta televízió-zással? Lány Fiú Gimnázi-um Periféria Összesen
(129 fő;) (80 fő) (65 fő) (50 fő;) (209 fő)

1-2 órát 42,6 34,6 50,0 20,0 39,5

Kevesebbet 17,8 19,7 21,2 14,0 18,6

Többet (3-6 óra) 39,5 45,7 28,8 66,0 41,9

Érdemes megfigyelni a 2. táblázatot. Itt arra is kíváncsiak voltunk, hogy a válogatott gimnazisták és a város
peremén élő, hátrányos helyzetű tanulók mennyi időt töltenek a képernyő előtt. Megállapíthatjuk, hogy a
különbség óriási. Míg a gimnazisták több mint kétharmada 1-2 órára vagy még annyira sem ül le a televízió elé,
addig a periférián élő gyerekek nagy többsége a tévénézés megszállottja, vagyis 2-3 óránál többet is képes
eltölteni a képernyőt bámulva.
Egyre kevesebb idő jut az olvasásra, és a legkedveltebb szabadidős tevékenységek rangsorában is egyre hátrább
szorul ez a tevékenység. Pedig ma már köztudott az is, hogy minél kevesebbet és minél ritkábban olvas egy
gyerek, annál inkább csökken az olvasásértés színvonala, és ez egyet jelent a tanulás minőségének romlásával is.
(Megjegyzem, hogy a város peremvidékén tanuló gyerekek többségének komoly gondot okozott a felméréskor
használt kérdőív értelmezése és kitöltése. Sokan el sem jutottak a kérdőív végéig, illetve kétszer annyi időbe telt
annak kitöltése.)
Az 1960-as évek végén a 14 évesek kedvenc szabadidős tevékenysége még a szépirodalom olvasása volt.
Csaknem húsz évvel később, 1977-ben a rangsor hatodik helyére került, 1997-ben már csak a 12. helyet foglalta
el (3. táblázat).[7]

3. táblázat • A szabadidős tevékenységek rangsora (1977, 1997, 2004)

Kedvtelé-sek, hobbi 1977 1997 2004

% Rangsor % Rangsor % Rangsor

Együttlét barátokkal 4,58 4. 4,46 1. 4,56 1.

Játék a szabadban, kirándulás 4,59 3. 4,35 2. 4,2 3.

Videózás – – – – 4,14 5.

Szépiroda-lom olvasása (regény, vers, mese stb.) 4,37 6. 3,51 12. 2,76 16.

Számító-gépezés – – 4,22 4. 4,26 2.

Ismeret-közlő irodalom olvasása 3,86 15. 3,4 13. 2,73 17.

Televízió-zás 4,75 1. 4,27 3. 4,06 6.

Moziba járás 4,14 11. 3,9 6. 3,73 7.

Tánczene 4,56 5. 3,92 5. 4,15 4.

A 2004-ben általunk végzett felmérés eredményei (4. táblázat) még elszomorítóbbak, hiszen nem egészen hét év
alatt a 16. helyre csúszott a szépirodalom kedveltsége a rangsorban (a lányoknál a 15., a fiúknál az utolsó előtti, a
19. helyre).
4. táblázat • A szabadidos tevékenységek rangsora nemenként

Kedvtelé-sek, hobbik Lány Fiú Összesen

(129 fő) (80 fő) (209 fő;)

Együttlét barátokkal 1. 2. 1.

Játék a szabadban, kirándulás 3. 3. 3.

Videózás 4. 5. 5.

Szépiroda-lom olvasása (regény, vers, mese stb.) 15. 19. 16.

Számítógépezés 8. 1. 2.

Ismeret-közlő irodalom olvasása 16. 14. 17.

Televízió-zás 5. 4. 6.

Tánczene 2. 6. 4.

Ugyanilyen sivár a helyzet az ismeretközlő irodalom kedveltsége esetében is. 1977-ben a 15., 2004-ben már csak
a 17. helyen szerepel a listán.
A táblázatokból is látható, hogy a lányok ebben az életkorban jobban szeretnek olvasni a fiúknál. Az
ismeretközlő irodalom a fiúk listáján a 14., a lányoknál pedig csak a 16. helyen áll, mégis azt kell mondanunk,
hogy a lányok (2,83) jobban szeretik lapozgatni ezt a fajta irodalmat is, mint a fiúk (2,62).
Meglepetésünkre a televíziózásnak és vele együtt az olvasásnak is igen erős konkurense jelent meg az 1990-es
években, a számítógépezés. Míg 1997-ben a 4. legkedveltebb időtöltés a gyerekek körében, 2004-ben már a
televíziózást is lekörözve a 2. helyen áll (a fiúknál listavezető, a lányoknál a 8.). Míg Nagy Attila 1999-es
publikációjában[8] „pozitív változás”-ként említi a számítógépezés népszerűségének emelkedését, 2004-ben
ennek a megítélése már korántsem olyan egyértelmű.
Könyvtárosként naponta látom, hogy a gyerekek többsége nem információkeresés céljából, hanem különféle, a
gondolkodást és a kreativitást egyáltalán nem fejlesztő, sőt kimondottan káros hatású játékok miatt ül le a
számítógép elé.
Az internetet is leginkább a barátokkal való kapcsolattartásra (chat, e-mail), rosszabb esetben az úgynevezett
„tiltott információk” (pornóoldalak stb.), a tévében vetített „valóságshow”-k vagy popzenei oldalak keresésére
használják.
Azok pedig, akik a házi feladat megoldásához keresnek segítséget, gyakran szembesülhetnek azzal (feltéve, ha
szembesülnek), hogy a neten talált információk sok esetben pontatlanok, hiányosak vagy a legkisebb mértékben
sem felelnek meg a valóságnak.
Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a számítógépezésnek, ahogyan a televíziózásnak is, lehetnek pozitív,
akár személyiségfejlesztő hatásai. A számítógép, az internet használata ugyanis elvezethet a könyvek iránti
érdeklődés felkeltéséhez. Ezt az utóbbi könyvtárosi és pedagógusi tapasztalatot erősíti meg a Nagy Attila által
2001-ben középiskolások körében végzett olvasás- és művelődésszociológiai felmérés is. A vizsgálat
eredményei ugyanis azt bizonyították, hogy a rendszeres olvasók legnagyobb számban a mérsékelt intenzitású
géphasználók köréből kerülnek ki.[9]
Visszatérve a szabadidő eltöltésének kérdéséhez, most vizsgáljuk meg, hogy milyen különbségek vagy
hasonlóságok mutatkoznak a gimnazista és a városszéli iskolákban tanuló diákok között a szabadidő szerkezetét
tekintve.
Az 5. táblázatból is jól látható, hogy nagyobb különbség csak a tévénézés, a „játék a szabadban, kirándulás” és
az ismeretközlő irodalom olvasásának kedveltsége között van. Míg a város peremén lakó és tanuló gyerekek a 2.
helyen említik a tévénézést (a barátokkal való együttlét után), addig a gimnazistáknál ez már csak a 6. helyen
szerepel (az együttlét a barátokkal, a számítógépezés, a játék a szabadban, a videózás és a tánczene után).

5. táblázat • Szabadidos tevékenységek a gimnaziumban és a városszéli iskolákban tanuló diákok körében

Kedvtelé-sek, hobbi Gimnázium Periféria Összesen

(65 fő) (50 fő) (209 fő)

% Rangsor % Rangsor % Rangsor

Együttlét barátokkal 4,56 1. 4,52 1. 4,56 1.

Játék a szabadban, kirándulás 4,16 3. 3,77 6. 4,2 3.

Videózás 4,12 4. 3,91 5. 4,12 5.

Szépiroda-lom olvasása (regény, vers, mese stb.) 3,15 15. 2,49 16. 2,76 16.

Számító-gépezés 4,24 2. 4,08 3. 4,26 2.

Ismeret-közlő irodalom olvasása 3,23 14. 2,22 18. 2,73 17.

Televízió-zás 3,86 6. 4,16 2. 4,06 6.

Tánczene 4,01 5. 4,06 4. 4,15 4.

Az ismeretterjesztő könyvek olvasását a gimnazisták a 14.-ként jelölték meg, a város szélén élő gyerekek pedig
csak a 18.-ként. Érdekes, hogy a gimnazistáknál (a lányoknál és a fiúknál együtt) a szépirodalmat megelőzi az
ismeretterjesztő művek olvasása.
Néhány mondat erejéig szeretnék kitérni a nemek közötti eltérésekre. Ahogyan azt már említettem, a fiúk
lényegesen jobban kedvelik a lányoknál a számítógépezést (fiúknál 1., lányoknál 8. hely), a barkácsolást, a
modellezést, a kertészkedést (fiúknál 11., lányoknál 17. hely). A kamasz lányok vonzalma viszont erősebb a
tánczene (fiúknál 6., lányoknál 2. hely), a rádiózás (fiúknál 12., lányoknál 6. hely), a szépirodalom olvasása
(fiúknál 19., lányoknál 15. hely) iránt. A lányok intenzív érdeklődése a popzene iránt feltehetően a
kapcsolatkeresés és a növekvő érzelmi feszültségek jeleként értelmezhető. Ugyanakkor a lányok gyorsabb ütemű
érésére, a felnőtt szerepek tudatosabb keresésére utal a szépirodalom olvasása.
Olvasási szokások, olvasói ízlés
A könyvolvasás gyakorisága
Megkérdeztük a gyerekeket, hogy az iskolai és egyéb elfoglaltságaik mellett hozzájutnak-e – ha igen, akkor
milyen gyakran – könyvek olvasásához a tankönyveken kívül. Szemügyre véve a 6. táblázatot,megállapíthatjuk,
hogy a serdülőkorúak körében az olvasás inkább lányos, mint fiús tevékenységnek minősül, hiszen míg a fiúk
45%-a nagyon ritkán vagy egyáltalán nem olvas könyveket, addig a lányoknak csak 28%-a tartozik ebbe a két
szélső kategóriába.
6. táblázat • Az olvasás gyakorisága nemenként, illetve a gimnáziumban és a városszéli iskolákban tanuló
diákok körében (%)

Az olvasás gyakorisága Lány Fiú Gimnázium Periféria

(129 fő) (80 főo) (65 fő) (50 fő)

Igen, rendszeresen (havonta legalább egy könyvet) 29,5 20,0 32,3 16,0

Igen, időnként (negyedévente legalább 1 könyvet) 41,9 35,0 53,8 20,0

Nagyon ritkán (évente legalább egy könyvet) 20,9 25,0 12,4 28,0

Nem 7,8 20,0 1,5 36,0

A gyakoriságot érintő aszimmetria azonban leginkább a kérdezés időpontjában nem olvasók felől közelítve válik
láthatóvá (7. táblázat). A táblázatból kiderül, hogy az 1980-as évekhez képest lényegesen csökkent az olvasás
gyakorisága a fiúk és a lányok körében is.[10]
7. táblázat • Az olvasás hiánya (1980-as évek, 2004) (%)

Nem olvas 1980-as évek 2004

Fiúk 37 66,25

Lányok 24 34,1

Igencsak nagy eltérést mutat a 6. táblázat a gimnáziumba járó válogatott, jó képességű és a város peremén élő
hátrányos helyzetű diákok olvasási szokásai között. A periférián élő gyerekek 64%-a elég távol áll a
könyvolvasástól, ellentétben a gimnazistákkal, akiknek 86,1%-a rendszeresen vagy időnként (negyedévente
legalább egy könyvet) olvas.
 
A legutóbbi olvasmányok
Miután megvizsgáltuk, milyen gyakran olvasnak a gyerekek, nézzük meg, hogy milyen könyveket találunk az
olvasmányaik között.
A kérdőív 9. pontjában az „Olvasol-e jelenleg könyvet?” kérdésre a periférián élő gyerekek 60%-a nemmel
válaszolt. A fennmaradó 40%-ból pedig sokan csak kötelező olvasmányokat, mese- és verscímeket tudtak
említeni. Gyakran előfordult, hogy nem ismerték a könyv pontos címét, vagy tévesen adták meg a mű
szerzőjének a nevét (Móra Ferenc: A két Lotti) (1. ábra).
1. ábra • Jelenleg nem olvas könyvet (%)

A kérdőív 16. pontjában az utóbbi hat hónapban olvasott könyvekre voltunk kíváncsiak (2. ábra). A 209 diák
összesen 481 művet említett, ami azt jelenti, hogy az egy gyermekre eső könyvek száma 2,2 volt. Ez a szám
alacsonyabb, mint az 1996/97-es kérdőíves vizsgálatban található érték. Itt ugyanis 3 hónap alatt olvastak el a
gyerekek majdnem 3 könyvet (2,65).[11]
2. ábra • Az egy főre jutó könyvek száma az elmúlt hat hónapban

A 2. ábra jól szemlélteti, hogy a gimnazisták jóval többet olvasnak (3,45) kortársaiknál. A városi és kisközségi
általános iskolás diákok között nincsen különbség (2,17–2,17). A város szélén élő gyerekek lemaradása (1,06)
viszont elég jelentős a gimnazistákhoz és a másik két iskolában tanuló gyerekekhez képest. (Természetesen itt is
kiderült, hogy a fiúk kevesebbet olvasnak, mint a lányok, ugyanis az egy fiúra jutó könyvek száma 1,63, míg az
egy lányra jutó 2,72 volt.)
A gimnazistáknak mindösszesen 76%-a vett a hat hónap alatt könyvet a kezébe. Közülük többen a kötelező és
ajánlott olvasmányokon (kb. 45%) kívül szép számmal olvastak kalandos gyermek- és ifjúsági irodalmat,
lányregényeket, ismeretterjesztő könyveket, krimit, horrortörténetet és lektűrt. Nagy volt az érdeklődés a
körükben a klasszikus gyermekirodalom iránt, ami főleg az iskolai kötelező és ajánlott irodalmat jelenti.
(Nagyon kevesen olvastak verseket és mesét.)
A gimnazisták 97 különböző könyvet említettek a hat hónap alatt, ennek 83,5%-a külföldi és csak 16,5%-a
magyar szerző műve. (1939-ben az említett írók és költők között még alig volt külföldi, az évek múlásával egyre
népszerűbbé vált a határon túli irodalom a tizenévesek körében. 1965-ben a megkérdezettek kb. 32%-a, 1979-
ben pedig már 43%-a említett külföldi irodalmat.[12])
A 8. táblázat is ezt igazolja. A kötelező olvasmányokon kívül nem szerepel magyar író műve a legnépszerűbb
olvasmányok között.
8. táblázat • A legnépszerubb könyvek a gimnáziumban és a városszéli iskolákban tanuló diákok körében
(%)

Az utóbbi hat hónapban mely könyveket olvastad el? Gimnázium Periféria

(65 fő) (50 fő)

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai 33,8 16

Rowling, Joanne Kathlen: Harry Potter-kötetek 32,3 6

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig 30,8 18

Shakespeare, William: Rómeó és Júlia 29,2 0

Jókai Mór: A nagyenyedi két fűzfa 18,5 0

Szophoklész: Antigoné 15,4 0

Cabot, Meg regényei (lányregények) 12,3 4

King, Stephen könyvei (krimi) 10,8 0

Stine, R. L.: Libabőr-sorozat (gyermek- és ifjúsági irodalom) 9,2 0

Petőfi Sándor: A helység kalapácsa 7,7 0

Lowry, Lois regényei (gyermek- és ifjúsági irodalom) 6,2 0

Christie, Agatha regényei (krimi) 4,6 0

Brezina, Thomas regényei (gyermek- és ifjúsági irodalom) 4,6 0

Sachar, Louis regényei (gyermek- és ifjúsági irodalom) 4,6 0

Tolkien, John Ronald R. regényei (fantasztikus irodalom) 4,6 0

Wilson, Jacqueline regényei (gyermek- és ifjúsági irodalom) 4,6 2

A táblázatból kiderül, hogy az olvasott művek listáját az iskolai kötelező olvasmányok, valamint az új ifjúsági és
gyermekkönyvek uralják. Elmondható továbbá, hogy a periférián élő gyerekek többsége azokat a műveket
ismeri, amelyeknek szerzője azonos a kötelező olvasmányok szerzőivel, vagy amelyekről irodalomórán már
valamilyen formában szó esett. Az ifjúsági és gyermekirodalmat egy-két kivételtől eltekintve (Rowling: Harry
Potter-kötetei vagy Meg Cabot regényei) alig olvasták vagy alig ismerik. A város szélén, rossz körülmények
között élő gyerekek olvasáshoz való viszonyát ezért nagyon jól szemlélteti a következő idézet: „Az elmúlt hat
hónapban egy könyvet sem olvastam el, mert nem kötnek le az ilyen dolgok. Egyszer élünk, mindent ki kell
próbálni. Ráérek öregkoromban olvasni, de egyelőre még fiatal vagyok és szeretnék szórakozni.” (13 éves lány)
A periférián élő gyerekek 48%-a nem olvasott könyvet az elmúlt hat hónapban és csak 31 különböző könyvet
tudtak említeni a gimnazisták 97 különböző könyvcímével szemben.
 
Emlékezetes olvasmányok
Az olvasás gyakorisága és a legutóbbi olvasmányok feletti töprengés után vizsgáljuk meg a 12–14 éves diákok
kedvenc és emlékezetes olvasmányait. Minden előzetes értékelő megjegyzés nélkül egyszerűen közöljük a 419
értékelhető válaszból a legnépszerűbb 15 könyvet.
Az interjúalanyok 31,6%-a – feltehetően élmények hiányában – semmit sem válaszolt, ugyanakkor jó néhányan
(leginkább a gimnazisták) több művet is említettek (Joanne Kathlen Rowling: Harry Potter-kötetek, Petőfi
Sándor: János vitéz, Molnár Ferenc: Pál utcai fiúk, Daniel Defoe: Robinson, Erich Kästner: A két Lotti, Alan
Alexander Milne: Micimackó, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, Jókai
Mór: A kőszívű ember fiai, Mikszáth Kálmán: A néhai bárány, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Fekete
István: Tüskevár, John Ronald Tolkien: A Gyűrűk Ura, Louis, Sachar: Bradley, az osztály réme, Petőfi Sándor
versei).
Megállapítható a tantervi követelmények dominanciája. A 203 említésből ugyanis 112 ajánlott vagy kötelező
olvasmány, amelyet Rowling: Harry Potter regénysorozata nagyban színesít. Míg a gimnazisták 92 különböző
művet említettek, addig a periférián élő gyerekek csak 26-ot, amelyek nagy része kötelező olvasmány, mese
vagy vers. Közülük egyébként nagyon sokan (60%) üresen hagyták a kérdés után következő hat sort (3. ábra),
csakúgy, mint a fiúk többsége (55%-a).
3. ábra • Nincs kedvenc olvasmánya (%)

Kedvenc hősök
A szépirodalom személyiségformáló, példaadó szerepe csökkenni látszik, hiszen a kedvenc irodalmi hőst a
hatvanas években még kétszer annyian említették, mint a hetvenes és nyolcvanas években. [13] Az elmúlt 20-25
évben tehát nem az irodalmi-történelmi hősök játszanak fontos szerepet a választásban, hanem a ma is élő,
egyedi vonásokkal rendelkező személyek szolgálnak mintaképül a serdülőknek. Az 1996/97-es vizsgálat is ezt
támasztja alá. A gyerekeknek csak 25%-a választott irodalmi szereplőt példaképéül, a többiek színészt, popsztárt
vagy mesefilmfigurát említettek.[14]
A 2004-es vizsgálatban már úgy tettük fel a kérdést, hogy arra csak az olvasmányok hőseinek nevével lehessen
válaszolni. Ennek köszönhetően a gyerekeknek csak a 46%-a töltötte ki a kérdőív idevonatkozó, kipontozott
sorait. Ez azt jelenti, hogy 54%-uknak vagy nincs példaképe, vagy azok nem az olvasmányaikból kerülnek ki.
A példaképválasztás csökkenése vagy hiánya az ifjúkorhoz közeledve talán természetes jelenség. A serdülők
egyre inkább „önmaguk akarnak lenni”, ezért a példakép követését talán egyéniségük feladásaként élik meg.
A 9. táblázatból is jól látszik, hogy a fiúk 50%-ának, míg a lányok 43,4%-ának van csak példaképe. A 209 diák
összesen 72 olvasmánybeli személyt vagy figurát jelölt meg. A lányok által választott 48 főhősből 24 nő, 15 férfi
és 9 egyéb. A korábbi válaszokat vizsgálva elmondható, hogy a lányok egyre gyakrabban választanak maguknak
példaképül női szereplőket. Ez talán annak is köszönhető, hogy a piacon egyre több kifejezetten lányoknak írt
könyv jelenik meg. A fiúk a lányokkal ellentétben egyetlen női főhőst sem említettek a kedvenceik között,
viszont egy-két esetben ők is mesefigurákat választottak.
9. táblázat • Példaképválasztás nemenként (%)

Kedvenc hőseid Lány Fiú

(129 fő) (80 fő)

Van 43,4 50,0

Nincs 56,6 50,0

A diákok válaszait olvasva feltűnő, hogy sokan nem tudják pontosan, miért és miben is akarnak hasonlítani a
választott személyre. Sokan nem is adtak választ a kérdésnek erre a pontjára. Talán nincsenek még tisztában a
tulajdonságok helyes értékelésével, és magukat is csak mások véleménye, jellemzése alapján ítélik meg. Azok a
gyerekek, akik tudtak válaszolni erre a kérdésre, külső tulajdonságként a szépséget (lányok) és a fizikai erőt
(fiúk), belsőként pedig a bátorságot, az önfeláldozó magatartást, az eszességet, a lelkiismeretességet és a
jószívűséget említették.
A 10. táblázat a legkedveltebb hősöket mutatja az 1980-as években[15] és a mi vizsgálatunkban.
10. táblázat • A legkedveltebb hosök sorrendje

1980-as évek 2004-es vizsgálat

Lány Fiú Lány Fiú

Nemecsek Ernő Bornemissza Gergő Nemecsek Ernő Nemecsek Ernő

Cecey Éva Winnetou Hermione Granger Toldi Miklós

Bornemissza Gergő Nemecsek Ernő Harry Potter Harry Potter

Toldi Miklós Robin Hood Micimackó Ábel

János vitéz Dobó István Hófehérke Dobó István

Lotti és Luise Toldi Miklós Boka Bornemissza Gergő

Nyilas Misi Sztrogoff Mihály egri nők Robinson

Winnetou Vadölő Frodó Micimackó

Dobó István Robinson Toldi Boka

Gergő (Móra) Baradlay Richárd Marie és Edit –

A klasszikus gyermek- és ifjúsági irodalom, Verne, May, Cooper, Defoe és Burrougs könyvei alig-alig
találhatóak a jelenleg és az elmúlt hat hónapban olvasott könyvek listáján. Ezeknek a könyveknek a főhősei
(Robinson kivételével) is eltűntek a kedvenc szereplők élvonalából. Helyettük megjelentek a mai ifjúsági
irodalom alakjai (Harry Potter, Hermione Granger, Frodó) és a mesefigurák (Micimackó, Hófehérke). Az
állandóságot a kötelező olvasmányok szereplői képviselik (Nemecsek Ernő, Toldi Miklós, Bornemissza Gergő
stb.).
Mindezek alapján a példaképek listájáról egyre inkább a gyermeki világban megmaradó hajlandóságot
olvashatjuk ki (leginkább a lányok esetében).
A választott irodalmi hőst illetően nem mutatható ki jelentős különbség a város szélén élő, hátrányos helyzetű
gyerekek és a gimnazisták között, talán csak annyi, hogy a gimnazisták több szereplőt említettek, mint velük
egykorú társaik (11. táblázat).
11. táblázat • Példaképválasztás a gimnáziumban és a városszéli iskolákban tanuló diákok körében (%)

Kedvenc hőseid Gimnázium Periféria

(65 fő) (50 fő)

Van 36,9 18,0

Nincs 63,1 82,0

Napilapok, hetilapok, folyóiratok

A 19. század végén még arról folyt a vita, hogy a szórakoztatás vagy a szórakoztatva képzés legyen-e a
gyermeklapok feladata. Ma már nincs szükség ilyen vitára, hiszen a kérdés eldőlt egy harmadik irányba. A
lapkiadók célja – néhány hasznos vállalkozástól eltekintve – a lehető legrövidebb idő alatt elérhető legnagyobb
nyereség.[16] Ez azonban sajnos gyakran a minőség rovására megy.
A gyerekek az életkori sajátosságoknak megfelelően választanak maguknak olvasnivalót (könyvet, napi-,
hetilapot vagy folyóiratot).
Elég nagy különbséget észlelhetünk – mint ahogyan a szabadidős tevékenységek esetében is – a lányok és fiúk
között. Ezt szemlélteti a 12. táblázat is.
12. táblázat • A legkedveltebb folyóiratok (%)

Folyóiratok műfaj szerint csoportosítva Lány Fiú

Női életmódmagazin, női magazin (100xSzép, Cosmopolitan, JOY, Burda, Praktika) 17,8 0,0

Zene (Bravo, Popcorn, Rockinform) 53,5 5,0

Sport, autó-motor, horgászat (Sakkfutár, Magyar Sakkvilág, Rolling Tons, Formula) 0,8 12,5

Számítástechnika (PC Word, PC Magazin, PC Guru, GameStar) 0,0 22,5

Ifjúsági (Bravo Girl, Tudorka, Ifjúsági Magazin) 55,8 1,3

Férfi életmódmagazin (FHM, PlayBoy) 0,0 2,5

Egyéb (tudomány, ezoterika, állattartás, lakberendezés stb.) 15,5 13,8

A lányok vonzalma leginkább a zene és az ifjúsági újságok irányába mutat, a fiúk figyelmét leginkább a
számítógépes és a sporttal kapcsolatos folyóiratok kötik le. A kimondottan serdülőkorú gyermekeknek szóló
újságokon kívül ezek a diákok már előszeretettel olvasnak felnőtteknek szóló lapokat is. Ilyenek a megyei vagy
országos közéleti és politikai napilapok (24 Óra, Népszabadság stb.), a férfi és női életmódmagazinok (FHM,
Cosmopolitan, JOY stb.), de idesorolhatjuk a számítástechnikával vagy sporttal kapcsolatos újságokat is.
Összességében: a gyerekek körében a legnépszerűbbek a folyóiratok, azután következnek a napilapok, végül a
hetilapok. A 13. táblázat is ezt szemlélteti.
13. táblázat • A legkedveltebb sajtótermékek (%)

Újságfajta Lány Fiú Összesen

Napilap 41,1 48,7 44,0

13. táblázat • A legkedveltebb sajtótermékek (%)

Újságfajta Lány Fiú Összesen

Hetilap 38,0 25,0 33,0

Folyóirat 67,4 42,5 57,9

A fiúknál ez a sorrend annyiban módosul, hogy náluk az első helyen a napilapok szerepelnek. Úgy látszik, ebben
a korban már egyre intenzívebben fordul érdeklődésük a politika és a közélet felé.
A 13. táblázatból az is kiderül, hogy a lányok többet olvasnak újságot, mint a fiúk (bár a különbség nem
számottevő). Ez alól csak a napilapok olvasása kivétel.
Egy 1993-ban 100 budapesti felső tagozatos tanuló körében végzett felmérés alkalmával a legnépszerűbb
folyóiratok közé tartozott a Popcorn, a Bravo és az Ifjúsági Magazin, miközben a Kincskereső egyetlen említést
sem kapott.[17] Ez a rákövetkező 10 évben sem változott.
A gyerekek 33 különböző folyóiratot jelöltek meg, amelyből a lányok 20-at, a fiúk 17-et említettek. Összesítve
az első helyeken az Ifjúsági Magazin, a Bravo, a Popcorn és a Bravo Girl áll. Ha jobban szemügyre vesszük
a 14. táblázatot, azt is észrevesszük, hogy ez a négy – műfaját tekintve zenei és ifjúsági – folyóirat szinte
kizárólag csak a lányok körében népszerű.
14. táblázat • A legnépszerubb folyóiratok (%)

Folyóiratok olvasása Lány Fiú Összesen

Ifjúsági Magazin (ifjúsági) 35,7 0,0 22,0

Bravo (zene) 30,2 2,5 19,6

Popcorn (zene) 22,5 2,5 14,8

Bravo Girl (ifjúsági) 18,6 0,0 11,5

Oké Magazin 7,8 11,3 9,1

100xSzép (női életmódmagazin) 13,2 0,0 8,1

PC Guru (számítástechnika) 0,0 10,0 3,8

GameStar (számítástechnika) 0,0 8,8 3,3

Amint várható volt, több gimnazista vesz újságot a kezébe, mint ahány hátrányos helyzetű gyerek. A különbség
leginkább a folyóiratok (52,3% – 30%) és a napilapok (66,2% – 40%) tekintetében van (15. táblázat).
15. táblázat • Az újságolvasás gyakorisága a gimnáziumban és a városszéli iskolákban tanuló diákok
körében (%)

Újság fajtája Gimnázium Periféria

(65 fő) (50 fő)

Lány Fiú Összesen Lány Fiú Összesen

Napilap 47,6 60,9 52,3 29,0 31,6 30,0

Hetilap 42,9 34,8 40,0 35,5 31,6 34,0

Folyóirat 76,2 47,8 66,2 58,1 10,5 40,0

Könyv- és könyvtárhasználat
Miután megvizsgáltuk, hogy mennyit és mit olvasnak a serdülőkorú gyerekek, talán érdemes kitérni és
alaposabban szemügyre venni az olvasás külső körülményeit, vagyis azt, honnan szerzik be a gyerekek az
olvasmányaikat, mekkora könyvgyűjteménnyel rendelkeznek otthon, miért és milyen gyakran járnak könyvtárba,
van-e a környezetükben olyan, aki szeret olvasni, illetve szoktak-e könyvekről beszélgetni. (Köztudott, hogy
mindezek nagymértékben befolyásolják a gyerekek olvasási szokásait.)
 
Otthoni könyvek
Elsőként az úgynevezett „kulturális tőke” legjobb mutatóját, az otthon található könyvek számát szeretném
bemutatni.
1965 és 1979 között jelentősen nőtt a családi könyvtárak nagysága [18] (4. ábra). A 2004-es adatokat vizsgálva
viszont visszaesés tapasztalható az 1979-es adatokhoz képest.
4. ábra • A családi könyvtár állománya (1965, 1979, 2004) (%)

Számunkra még érdekesebb lehet a gimnázium és a periféria között mutatkozó jelentős különbség. A 16.
táblázatból jól látható, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek több mint felének (54%-nak) egyáltalán nincs
könyve, vagy csak 1–20 kötet az otthoni könyvállománya. Ezzel szemben a gimnazisták 84,6%-nak 51-nél több
könyve van otthon.
16. táblázat • Saját könyvek száma nemenként, valamint a gimnáziumban és a városszéli iskolákban
tanuló diákok körében (%)

Könyvek száma Gimnázium Periféria Lány Fiú

(65 fő) (50 fő) (129 fő) (80 fő)

1–20 db 6,2 44,0 16,3 35,0

21–50 db 9,2 16,0 20,9 17,5

51–100 db 27,7 16,0 26,4 17,5

100 db-nál is több 56,9 14,0 34,1 27,5

Nincs 0,0 10,0 2,3 2,5

A lányok olvasás iránti fokozott affinitását jól mutatja a családi és a saját könyvek száma (a fiúk 45%-ának van
51-nél több könyve, a lányok 60,5%-ának).
 
Az olvasmányok beszerzési forrásai
A „Hogyan jutottál a most vagy a legutóbb olvasott könyvekhez?” kérdésünkre érkezett válaszokban nincs óriási
különbség a vizsgált iskolák között. A városban, a város szélén és a gimnáziumban tanuló gyerekek egyaránt a
saját otthoni könyvtárukból szerzik be a legtöbbször olvasmányaikat. Ez alól csak a kisközségi diákok voltak
kivételek, akik a könyvek legnagyobb részét a vizsgálat ideje alatt a könyvtárból kölcsönözték ki.
A periférián tanuló gyerekek válasza a könyvek otthonról történő beszerzéséről eléggé meglepő, hiszen az előző
alfejezetben idézett válaszokból bebizonyosodott, hogy alig van otthon könyvük. Azt is tudjuk – a 6.
táblázat adataiból –, hogy ezeknek a gyerekeknek a 64%-a egyáltalán nem vagy évente csak egy könyvet olvas,
így máris érthető, hogy az otthon lévő egy-két kötet elolvasása akár hosszú éveket is igénybe vehet. Nincs
szükségük tehát arra, hogy könyvtárba vagy könyvesboltba szaladgáljanak, vagy a barátoktól kérjenek kölcsön
könyvet.
A családi könyvtárból történő olvasmánybeszerzés után – a 209 diákot együttesen vizsgálva – a második helyen
a könyvtári kölcsönzés, a harmadikon az ajándék, a negyediken a baráttól vagy ismerőstől való kölcsönkérés, az
utolsó helyen pedig a vásárlás szerepel. (A korábbi kérdőíves vizsgálatok alkalmával is hasonló eredmények
születtek.)
Arra a kérdésünkre, hogy „Mikor és milyen könyvajándékot kaptál legutóbb?”, a gyerekeknek csak a 74,2%-a
válaszolt. Igen magas volt a nem válaszolók aránya a hátrányos körülmények között élő tanulók körében (46%).
Ez arra enged következtetni, hogy ezek a diákok elég ritkán kaphatnak ilyesfajta ajándékot, vagy ha mégis, a
legtöbbjük akkor sem emlékszik sem a könyv címére, sem a szerzőjére. Tehát – nagy valószínűség szerint – el
sem olvassák azt.
Az ajándékba kapott könyvek címét tudakoló kérdésre a következő válaszok születtek: „valami szerelmeset
kaptam”, „állatos könyvet”, „könyvet”, „nyulasat”, „szexre utaló könyvet” stb. Az ajándékba kapott
olvasmányok jelentős része a fiúk esetében ismeretterjesztő, leginkább sporttal, számítástechnikával és
történelemmel kapcsolatos mű volt. A lányoknak főleg divatos ifjúsági könyveket ajándékoztak, és mindkét nem
szép számban kapott ajánlott vagy kötelező irodalmat is.
A 17. táblázat azt mutatja, mikor, milyen alkalomból és kitől kaptak a gyerekek könyvet.
17. táblázat • A könyv mint ajándék (%)

Milyen alkalomból kaptál könyvajándékot? Összesen Kitől kaptál könyvajándékot? Összesen

(209 fő) (209 fő)

„Csak úgy” 8,6 Iskola 1,9

Húsvét 3,8 Nagyszülő 6,2

Karácsony, Mikulás 27,3 Rokon 8,6

Névnap 7,7 Szülő 43,5

Születésnap 16,7 Testvér 2,9

Versenyen elért eredmény 5,3 Zsűri 3,8

 
Könyvtárhasználat
A szóban forgó kisközségi gyerekek környezetében igen jó könyvtár működik, ugyanis az itt tanuló diákok az
olvasmányaik legnagyobb részét – ellentétben a többi célcsoporttal – a könyvtárból szerzik be (18. táblázat).
18. táblázat • A könyvtárlátogatásra vonatkozó adatok (%)

Tagja vagy-e valamelyik könyvtárnak? Gimnázium Község Periféria

Ha igen, milyen gyakran látogatsz el oda? (65 fő) (52 fő) (50 fő)

Naponta járok 0,0 23,1 2,0

Heti egy-két alkalommal járok 18,5 50,0 4,0

Havonta vagy annál is ritkábban járok 58,5 21,2 44,0

Nem, nem vagyok tagja 23,1 5,8 50,0

A táblázat jól szemlélteti, hogy míg a periférián élő gyermekeknek csupán 50%-a adott igenlő választ a„Tagja
vagy-e valamelyik könyvtárnak?” kérdésünkre, addig három gyerek kivételével a kisközségiek egytől egyig
könyvtártagok. Eltérés mutatkozik a látogatások gyakoriságát illetően is, hiszen míg a hátrányos helyzetű
gyerekek és a gimnazisták csak havonta vagy annál is ritkábban, a kisközségi gyerekek hetente akár több
alkalommal is megfordulnak a könyvtárban. A nemek között mindösszesen 10% a különbség, ismét a lányok
javára. A lányoknak ugyanis 79%-a, a fiúknak 69%-a könyvtártag.
Az elmúlt időkben egyre látványosabban szélesedik a könyvtári szolgáltatások köre, ennek ellenére a kölcsönzés
még mindig őrzi abszolút dominanciáját mind a célcsoportokat, mind a nemeket tekintve. A második helyen (a
kisközségi diákoknál különösen magas százalékban) az irodalomkutatás áll, és egyre nagyobb a népszerűsége
(leginkább a gimnazisták körében) a számítógépezésnek, az internetezésnek is. Az „egyéb” kategóriába az
olvasgatás, a beszélgetés és a fénymásolás tartozik. A szolgáltatásoknak ezt a körét a felmérésünk ideje alatt csak
nagyon kevés gyerek vette igénybe. Senki nem említette a rendezvények látogatását és a zenehallgatást (19.
táblázat).
19. táblázat • A könyvtárlátogatás célja (%)

Ha tagja vagy a könyvtárnak, milyen céllal mentél Gimnázium Kisközsé Periféri Összesen
oda legutóbb? (65 fő) g a (209 fő)
(52 fő) (50 fő)

Kölcsönzés 55,4 51,9 42,0 45,9

Irodalom-kutatás (házi feladathoz, órára, versenyre) 16,9 36,0 10,0 23,9

Számító-gépezés (internetezés) 10,8 0,0 2,0 6,2

Újságolvasás 4,6 11,5 0,0 4,3

Egyéb (beszélgetés, olvasgatás, fénymásolás) 4,6 17,3 2,0 7,2

Nem tagja, nem válaszolt 23,1 5,7 54,0 26,3

Beszélgetés az olvasásról és a könyvekről

Az olvasás indítékai
„A gyerekek mostanában egyáltalán nem olvasnak, helyette buta szappanoperákat néznek” – írja egy városi
diáklány.
A tanulók indítékaira voltunk kíváncsiak, amikor azt kérdeztük, hogy: „Véleményed szerint általában miért
olvasnak a gyerekek?”
A kérdésre érkezett kötetlen válaszokból a következő kategóriákat lehetett felállítani: 1. szórakozás, öröm,
élmény, élvezet; 2. kíváncsiság; 3. kötelező, muszáj; 4. unaloműzés; 5. művelődés, tanulás; 6. egyéb: izgalom;
beleélés, álmodozás; minta, utánzás.
A „művelődés, tanulás” kategóriába beletartoznak azok a válaszok is, amelyek a szókincs bővítését, a
nyelvhelyesség javulását jelölik meg az olvasás indítékaként. Ezeknek a válaszoknak a nagy része a város szélén
élő hátrányos helyzetű gyerekektől származik. Az itt tanulók 54%-ának az olvasás ugyanis nem jelent mást, mint
szükséges rosszat, vagyis azt, hogy ismerjék a betűket, javuljon a helyesírásuk és hasonlók. Nyilvánvaló, hogy
ezeknek a diákoknak a jó része még mindig (12–14 évesen is) az olvasás technikájának elsajátításával küzd. Az
értő, elemző olvasás hiányában távol állnak attól, hogy értsék és élvezzék a könyvekben leírtakat.
Ha megnézzük az 5. ábrát, láthatjuk, hogy a gyerekek nagy többsége kíváncsiságból (35,9%) vesz a kezébe
könyvet. Ez azt jelenti, hogy már hallott arról, esetleg ajánlották neki, vagy megtetszett a könyv címe, tartalma
stb.
5. ábra • Az olvasás indítékai (%)

A második helyen a diákok a „kötelező, muszáj” (29,7%) kategóriát említették. Itt meg kell jegyezni, hogy
olykor nem csak a periférián élő gyerekek számára kényszer az olvasás. Egy gimnazista fiú például a következőt
írta: „a gyerekek azért olvasnak, mert kényszerítik őket”. Ugyancsak érdekes egy kisközségi diák
megjegyzése: „azért kell olvasni, mert a kötelező olvasmányokból dolgozatot írunk”.
A harmadik helyen a „művelődés” (25,8%) áll. (Ezen belül az olvasástól a gyerekek 11,5%-a a nyelvhelyesség, a
szókincs és az olvasáskészség fejlesztését „reméli”, ismeretszerzést, tudást pedig 14,4%-a.)
Végül a szórakozás (élmény, öröm, élvezet) (19,6%) és az unaloműzés (16,3%) zárja a sort. Az „egyéb”
kategóriába került beleélést, álmodozást, mintakövetést és utánzást csak nagyon kevés diák említette.
 
Olvasó környezet
Az olvasást motiváló külső tényezők között nagy szerepe van annak, hogy él-e a gyerek környezetében olyan
személy, aki különösen szeret olvasni. (A korábbi vizsgálatok eredményei alapján jól tudjuk, hogy a gyerekek
olvasási kedve, érdeklődése a szülői házban, az iskolában és a baráti társaságban látott minták átadása révén
alakulhat ki.) Ezért minden bizonnyal többet olvasnak azok a gyerekek, akik könyvszerető emberek
környezetében nőnek/nőttek fel.
A 6. ábra jól szemlélteti, hogy a város szélén élő, hátrányos helyzetű gyerekek környezetében a legkevesebb az
olvasó ember, míg a legtöbb a kisközségi diákok körében van. Tudjuk, hogy az olvasási kedv összefüggésben áll
a szülők és főleg az anya iskolai végzettségével és foglalkozásával. A vizsgálatból kiderült, hogy a
gimnáziumban tanuló gyerekek anyjának iskolai végzettsége jóval magasabb, mint a hátrányos körülmények
között élő diákok szüleié. Márpedig nagy valószínűség szerint nagyobb az olvasási kedv a főiskolát, egyetemet
végzett anyák körében, mint azok esetében, akik csak 8 osztályos iskolai végzettséggel (vagy még annyival sem)
rendelkeznek.
6. ábra • A családtagok között nincs olyan, aki szeret olvasni (%)

A 209 gyerek véleménye szerint (20. táblázat) az anyák (41,1%) és az apák (25,4%) után a leginkább a testvérek
(16,3%), majd a barátok, barátnők, osztálytársak (15,3%), a nagyszülők (14,4%), végül a rokonok (7,7%)
szeretnek olvasni.
20. táblázat • A környezet olvasás iránti affinitása

Családtagjaid, ismerőseid, barátaid között van-e valaki, aki különösen Lány Fiú Összesen
szeret olvasni? (129 (80 (209 fő)
fő) fő)

Barát, barátnő, osztálytárs 3. 5. 4.

Édesanyám 1. 1. 1.

Édesapám 2. 2. 2.

Nagyszülők 5. 4. 5.

Rokon 6. 6. 6.

Testvér 4. 3. 3.

A nemek között is kimutatható egy apró különbség a középmezőnyt (3., 4., 5. helyet) tekintve. A lányok
esetében a testvéreket megelőzik a barátok és az osztálytársak, akik a fiúknál az utolsó előtti (5.) helyre kerülnek.
(Ez is a lányok olvasás iránti fokozottabb affinitását mutatja, hiszen ebben a korban még ritkábbak a vegyes
barátságok.)
 
Beszélgetés a könyvről
Végezetül azt vizsgáltuk, szoktak-e a diákok könyvekről beszélgetni, és ha igen, kivel.
Manapság jóval kevesebb az olvasásra szánt idő, mint az elmúlt években, évtizedekben, és ráadásul az
olvasottakkal kapcsolatos eszmecserék is egyre ritkábbá válnak. 2004-ben a gyerekek 53,1%-a senkivel sem
osztja meg olvasmányélményeit. A jelenlegi és már a korábbi (1977 és 1997) felmérések [19] is azt bizonyítják,
hogy a diákok legszívesebben a velük közel azonos korú társaikkal beszélgetnek az olvasott könyvről. Ezek a
könyvek általában a körükben oly divatos ifjúsági és kalandregények. A gyerekek a 2004-es felmérés során csak
nyolc alkalommal említették a pedagógussal való párbeszédet. Sajnos, könyvtárossal egy gyermek sem
beszélgetett az olvasmányairól (21. táblázat).
21. táblázat • Az olvasmányélmények megosztása (1977, 1997, 2004) (%)

Kivel szoktál könyvekről beszélgetni? 1977 1997 2004

Senkivel sem beszélget 27,0 40,0 53,1

Baráttal, osztálytárssal, testvérrel 79,0 31,0 32,5

Anyával, apával 43,0 22,0 16,3

Könyvtárossal 11,0 0,1 0,0

Pedagógussal 7,0 3,0 3,8

Rokonnal 0,0 2,0 2,4

A gimnáziumban és a város szélén tanuló gyerek között ismét óriási a különbség a könyvekről folytatott
eszmecserét illetően, a gimnazisták több mint 60%-a megosztja valakivel az olvasott könyvvel kapcsolatos
gondolatait, a periférián élő gyerekek 78%-a senkivel sem beszél az olvasmányairól.
Utószó
Köztudott, hogy a magyar gyerekek az átlagnál gyengébben olvasnak (PISA 2000-es vizsgálat). Ennek az az
oka, hogy nem minden esetben sikerül megfelelő szinten elsajátítaniuk az olvasás technikáját. A rosszul olvasó
tizenévesektől pedig hiába várjuk, hogy majd a saját örömükre vagy a saját érdekükben olvasnak szép- vagy
ismeretközlő irodalmat. A „nem olvasás” leegyszerűsítve egyet jelent a lemaradással. A 21. század tudás alapú
társadalmában ugyanis az értő, elemző olvasás az egyén társadalmi beilleszkedésének, a versenyben maradásnak
és az életminőség javulásának alapfeltétele.
Tudjuk, hogy a gyerekek olvasáshoz és könyvhöz való viszonya erősen függ az otthon tapasztaltaktól, például
attól, hogy a család rendelkezik-e könyvekkel, kap-e a szülőtől könyvajándékot vagy sem, látja-e a közvetlen
családtagjait olvasni, esetleg beszélgetnek-e otthon a könyvélményeikről.
Természetesen nemcsak a szülők és a család felelőssége, hogy mennyit és mit olvasnak a gyerekek, hanem döntő
szerep jut ebben a pedagógusoknak, a könyvtárosoknak, a könyvkiadóknak, az oktatási rendszer által képviselt
értékeknek, sőt a gazdasági és politikai életnek is.
A jelen felmérésünkből látszik, hogy az amúgy is rossz, hátrányos körülmények között élő gyerekek közvetlen
környezetéből hiányzik a megfelelő minta. Csak néhány igen elkeserítő példát szeretnék újra kiemelni. A
periférián élő diákok szüleinek csaknem fele általános iskolai végzettséggel vagy még azzal sem rendelkezik.
Nyilvánvalóan az „aluliskolázott” szülők kevesebbet olvasnak a magasabb képzettségűeknél. Ezt támasztja alá
felmérésünk egy-egy szegmense is. Bebizonyosodott, hogy ezeknek a gyerekeknek a közvetlen környezetében
kevés könyvszerető ember él, a családi könyvtár rosszabb esetben egyáltalán nem létezik, vagy maximum 20
könyvet tesz ki, a gyerekeknek közel a fele még sosem kapott könyvajándékot. Ilyen szülői háttérrel nem is
csodálkozhatunk azon, hogy ezeknek a gyerekeknek csaknem kétharmada egyáltalán nem olvas sem könyvet,
sem újságot, olvasmányairól nem beszél, többségüknek egyáltalán nincs is kedvenc könyve, sem példaképe.
Könyvtárba csak az itt élő diákok fele jár, de ők is leginkább csak havonta egyszer vagy annál is ritkábban.
A többség bevallása szerint a gyerekek azért olvasnak, mert a tanár kötelezi őket, és azért, hogy „megismerjék a
betűket”, vagy hogy „folyékonyan és gyorsabban tudjanak olvasni”. Ebből is látszik, hogy nem az élmény- és
ismeretszerzés motiválja őket, amikor könyvet vesznek a kezükbe.
Megkérdeztük a gyerekeket arról is, hogyan képzelik el a jövőjüket, és hol szeretnének továbbtanulni az
általános iskola befejezése után. Annak ellenére, hogy a periférián élő gyerekek az olvasási, könyv- és
könyvtárhasználati szokásokból jóval gyengébben vizsgáztak kortársaiknál, mégis irracionális terveket tűznek ki
maguk elé. A hátrányos helyzetű gyerekek több mint kétharmada szakközépiskolában vagy gimnáziumban
szeretné tovább folytatni a tanulmányait, a jövőjüket tekintve pedig elsősorban az anyagi jólétre („jó kocsi”,
„óriási ház”, „saját üzlet”) törekednek. Egyszóval az álmok és a valóság között jókora szakadék tátong.
De vajon mit tehetünk – elsősorban mi könyvtárosok – annak érdekében, hogy ez a szakadék eltűnjön és az
álmok valóra válhassanak?
Talán a szülőkkel is foglalkoznunk kellene? De hogyan? Vagy elégedjünk meg azzal, hogy fokozott figyelmet
fordítunk a hátrányos helyzetből induló gyerekekre? De hogyan? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása
azonban már egy másik dolgozat témája lehetne.
1. ^ Geréb György: Pszichológia. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994, 259.
2. ^ Körmöczi László: A 6–14 éves gyermek olvasáslélektana és olvasásvizsgálata. OSZK-KMK, Budapest,
1970, 38.
3. ^ Gereben Ferenc – Nagy Attila: Olvasás és társadalom. OSZK-KMK, Budapest, 1992, 144.
4. ^ Gereben Ferenc – Nagy Attila: Nemi szerepek és olvasási szokások. Kultúra és Közösség, 1984. 3. sz. 13.
5. ^ Nagy Attila: Ablak a Demokrácia tér és az Olvasás utca sarkán. Új Pedagógiai Szemle, 1996. 3. sz.
6. ^ Nagy Andor: Médiapedagógia: televízió a családban és az iskolában. Seneca, Pécs, 1993.
7. ^ Nagy Attila: Tiffany vagy Baradlay Jenő. A 10–14 éves korosztály olvasási kultúrájának változási
tendenciái. Könyv Könyvtár Könyvtáros, 1999. 5. sz.
8. ^ Nagy Attila: i. m. 
9. ^ Nagy Attila: Háttal a jövőnek? Középiskolások olvasás- és művelődésszociológiai vizsgálata. OSZK –
Gondolat Kiadó, Budapest, 2003.
10. ^ Gereben Ferenc – Nagy Attila: Nemi szerepek és olvasási szokások. Kultúra és Közösség, 1984. 3. sz.
11. ^ Ábrahám Mónika: A 13-14 éves gyerekek olvasási kultúrája és könyvtárhasználati szokásai Tatabányán
és Szombathelyen. In Dr. Monostori Imre – Schmidt József (szerk.): A Komárom-Esztergom Megyei
Önkormányzat József Attila Megyei Könyvtára Évkönyve. Tatabánya, JAMK, 1998. 43–44.
12. ^ Gereben Ferenc – Nagy Attila: Olvasás és társadalom. OSZK-KMK, Budapest, 1992. 
13. ^ Bácskai István – Gereben Ferenc – Nagy Attila: Olvasási szokások változásai Bácsalmáson. OSZK-
KMK, Budapest, 1983.
14. ^ Ábrahám Mónika: i. m. 
15. ^ Gereben Ferenc – Nagy Attila: Nemi szerepek és olvasási szokások. Kultúra és Közösség, 1984. 3. sz.
16. ^ Bácsvári Anna: Gyorskép a gyermek- és ifjúsági lapokról az Olvasás Évében. Könyv Könyvtár
Könyvtáros, 2002. 3. sz.
17. ^ Nagy Attila: Az olvasás változó „arca”. Új Forrás, 1994. 7. sz.
18. ^ Nagy Attila: A 13–14 éves gyerekek olvasási szokásai 1965-ben és 1979-ben. Könyvtáros, 1982. 11. sz.
19. ^ Nagy Attila: i. m. 1999.