A gyógypedagógia mint tudomány

A gyógypedagógia tudományág kialakulása

Az ember testi, lelki, szellemi állapotának megismerésével és rendszerezésével foglalkozó

tudományok részben a közvetlen tapasztalatok megfigyelésével és rendszerezésével részben a
mindenkor létező ideák tapasztalatokra vonatkoztatásának keresésével fejlődtek ki több ezer
évvel ezelőtt.

A tudományfejlődés előzményei

A különlegesség feltűnése

Homérosz, Hérodotosz, Vergilius irásiban megjellenek olyan emberek, akik különbőznek a többi
embertől. A Bibliában vakokról, bénákról, megszállotakról és különös gyógyitásukról
olvashatunk. Egyházi iratok maradtak fent amelyekben a rendellenes emberi állapotok
okozóiként természetfeletti erőket, lényeket fedeztek fel.

A különlegesség megnevezése

A legelsők közé tartozó ismert feljegyzés 1341ben készült egy fiúról, akik a mai Hessen
tartomány területén találtak meg erdei állatok között. Comenius egy elhagyott francia fiúról tesz
emlitést, aki hét hónap múlva már beszélni tudott.

Gyógyító nevelési kísérletek

Az egyes fejezetek átfogó történeti összefoglalását adnak a gyógyító nevelés intézményeinek

kialakulásáról, az egyes kórképekről, a speciális nevelés módszereiről. Felvetik azt a kérdést,
hogy zárt intézményeket kell-e létrehozni, vagy job lenne nyilvános iskolákat mükődtetni.
Összefoflalva megállapitják, hogy a gyógypedagógia szükséges terméke és követelménye a
civilizációnak, amely már eddig is sokféle gyökeret eresztett. Elméleti megalapozásként kifejtik,
hogy a gyógypedagógiát köztes területnek tekintik az orvostudomány és a pedagógia között.

A gyógypedagógia alapműve

A Heilpädagogik szakkifejezés megalkotói Jan Daniel Georgens és Heinrich Marianus Deinhardt

Lipcsében jelentették meg közös munkájukat két kötetben. Felvetik azt a kérdést, hogy zárt
intézményeket kell létrehozni vagy job lenne nyilvános iskolákat működtetni. Összefoglalva
megállapitják, hogz a gyógypedagógia szükséges terméke és követelménye a civilizációnak, amely
már eddig is sokféle gyökeret eresztett, de még nem nőtt össze a népiskolával. Elméleti
megalapozásként kifejtik, hogy a gyógypedagógiát köztes területnek tekintik az orvostudomány és a
pedagógia között.
A tudományfejlődés szakaszai

A gyógyitó pedagógia kezdetei

A modern gyógyitó pedagógia az orvostudomány és a pedagógia érintkező pontjain, a határvonalak

egymásba folyásából alakult ki. A XIX. század közepéig a pedagógia is, az orvostudomány is külön
foglalkozott az abnormális gyermek testi, lelki állapotával.

A gyógyitó pedagógia tárgyának meghatározásában több nézet létezett. Az egyik felfogás szerint cask a
“szellemi abnormitások“ tartoznak a gyógyitó pedagógia fogalomkörébe. A másik felfogás szerint az
érézékszervi fogyatékosokat vakok és siketnémák, sőt az egyik korabeli bécsi folyóirat szerint a
beszédhibásokat és a nyomorékokat is ide kell sorolni.

Az egységes gyógypedgógia

Az értékalapú gyógyító neveléstudomány egységes elméletét és diszciplinarendszerét Tóth

Zoltán dolgozta ki. Felfogása szerint a csoportosًítást úgy kell elvégezni, hogy a nevelés vagy
nevelhetőség szempontjából az egyenlő értékűek egy csoportba kerüljenek.

A szűkebb és tágabb értelmezés

A gyógypedagógia tudomány keletkezésében a századfordulótól kettős fejlődési tendencia

figyelhető meg: kialakul a gyógypadgógia szűkebb és tágabb értelmezése .”A szűkenn
értelemben vet gyógypedagógia a sérültek speciális pedagógiai tudománya, nevelhetőségük
lehetőségeit, elv és feltételrendszerét, oktatásuk, nevelésük, személyiségük kibontakozásának
múltját, cél-, feladat-, eszköz-, színtrendszerét és eredményességét vizsgálja optimális
szocializációjuk és sikeres rehabilitációjuk szolgálatában.

A rehabilitáció pedagógia

A rehabilitációs pedagógia önálló pedagógiai tudomány az orvostudomány, a pszichológia és a

szocilológia határán. A rehabilitációs nevelés áltlános területei eszerint : mozgásnevelés,
érzékelésnevelés, gondolkodásnevelés, beszédnevelés, érzelem és akaratnevelés.

Az antropológia hatása

Az antropológia az emberi lény értelmezésével, lényegének megértésével foglalkozó tudomány.

Az antropológia eredetét kutató tudománytörténet az antropológiát az emberre vonatkozó
tudomány forrásaként értelmezi, amelyből további tudományágak alakultak ki.

A nyelvtudomány hatása

A nyelvtudomány az írott és hangzó nyelvvel foglalkozó tudomány. Legfontosabb alkotórészei a

hangtan, a morfolológia, a szintaxis, a szemantika, és a pragmatika.
Az orvostudomány hatása

Az embert érő mindazon sérülések, károsodások, amelyek a különböző fogyatékosságokat,

illetve akadályozottságokat idézik elő, az orvostudomány diagnosztikai eljárásaival állapíthatók
meg.

Kompetenciahatárok

A gyógypedagógia alapfogalmának a fogyatékosságnak értelmezési változásai, több szempontú

megközelítései hatást gyakoroltaka gyógypedagógia mindenkori kompetenciájának
meghatározására. A sérülések, fogyatékosságok, akadályozottságok nemzetközi klasszifikációja,
hozzájárilt a gyógypedagógia kompetencia tudományterületei és gyakorlati tevékenység szerinti
diferenciált leírásához.

A képességzavarok kialakulásának vizsgálata

A gyógypedagógia képesség mibenlétét a sérült, fogyatékos, akadályozott fejlődésű gyermekek

fejleszthetőségével, nevelhetőségével, tanithatóságával összefüggésben vizsgálja. A
képességzavarokat a képesség fejlődésének zavarát részben a sérülések hatására kialakuló
fogyatékossági következményként, részben az akadályozott fejlődés okaként magyarázza.

Speciális módszerek fejlesztése

A gyógypedagógia tudományos kutatások kezdeteitől napjainkig nem veszitett jelenségéből a

pszichometriai vizsgáló eljárások közül az intelligencia állapotát, mértéket meghatározó
diagnosztikus eszközök kidolgozása gyógypedagógiai diagnosztikai eszköztárát két kiemelkedő
hazai kutatás, A Buda-Pest vizsgálat és a Zala megyei vizsgálat.

Oktató és terepiás módszerek

A hazai gyógypedagógiai gyakorlllatban alkalmazott oktató és terápiás eljárások fejlesztését

azok a kutatások segítik elő, amelyeket részben a gyógypedagógia intézményhálózatban, részben
a gyógypedagógia felsőoktatásban dolgozó szakemberek kezdeményeznek.

Tuzson Edina