Nagygalambfalvi
Nagy Kádár Istvánnak
szerencsétlen élet leírása öt feleséggel melyet mind csak falusi iskolás
együgyű ember versekben bocsájtott világ elébe
1879. év május 8-án. Élet idejének 60-ik esztendejében.
Kezdve a gyermekkorom...
Hol kezdjem leírni az én életemet
A sok gyászt nyomort mely sérti a szívemet
Sok változásaimat és keserveimet
Melyek nehéz kőként nyomják a szívemet
Hogy öröm is legyen benne és egészen ne legyen bús
Kezdem a gyermekségemen
Hiszen boldog voltam mikor gyermek voltam
Mert voltak jó szülők akikben bízhattam
S boldog jövendőmről nagy reményt álmodtak
Igen én általuk nyertem az életet
Szívükből lelkükből igaz szeretetet
Hogy eszmélni kezdém az erényt erkölcsnek mezején
Engemet jó szülők neveltek
Gyermeki éveim vidámak valának
Alatta szülőim védő szárnyának
S időről időre boldogságban dúskált
Gyermekkorom míg az ifjúságra vált
Az ifjúságom ideje
Oh emberi kornak legnagyobb szakasza
Angyalhoz hasonló ifjúság tavasza
Én is csak kebledben valék egész boldog
Nem epeszték éltem ekkor semmi gondok
Sőt szívem és lelkem öröm közt pályázott
Kies mezeiben töltött szép napokat
Ez vala életemnek legszebb szakasza
Kísérvén engem szülőim tanácsa
Kik boldogságomért sok mindent megtettek
Csakhogy én gyermekök szerencsés lehessek
Igen is ez vala életem legszebb ideje
Melyben lángra lobbant szívemnek szerelme
Szerettem én forrón egy szelíd leánykát
Ő is szerelemnek vissza adta mását
Boldognak éreztük mindketten magunkat
S szerelmünk fájától szedtünk szép bogyókat
Pap Rebi volt neve kit én is szerettem
Kivel ifjúságom vidáman töltöttem
Igen ő volt az is ki forrón szerete
S így ifjúságom öröm közt fogja le
1
A meglett kor vagyis első házasságom.
Eljött már az idő, hogy akit szerettem
A páros életnek édenébe vigyem
Fellobbant lelkemben a házasság vágya
Hogy boldog lehessek annak birtokába
Ezen vágyaimat szülőim pártolták
S így hosszas szerencsés életet reméltem
Kedves Rebekámat oltárhoz vezettem
Ahol a szeretet s a hit erős lánca
Összekötött minket egymásnak javára
És én a meglett kor mezejére léptem
S hogy ott boldog legyek mindenre figyeltem
Meglett kort illető komoly gondolatok
Foglalkoztatának és én mind azokat
Tiszteltem becsültem kiktől tanulhattam
Szülőim tanácsát mindig megfogadtam
Szeretett jó nőmmel éj-nap munkálkodva
Takarékos életmódot gyakorolva
Iparunk s szorgalmunk nem vala hiába
Lett csűrünk és pajtánk s laktunk azon házba
Miket mi építénk saját szorgalmunkban
Megsegítvén Isten munkálkodásunkban
S egyen boldogul élvén egy néhány éveket
Remélve hogy élünk számos esztendőket
Amelyben boldogság és megelégedés
Lakozzék házunknál a balsors a végzés
Másképpen akarta s mély gyászba borított
Kedves Rebekámra oly nyavalyát adott
Amely őtet szintén egy évig kínozta
S végére leve ő halál áldozatja
Én egyedül bánat s gyászos özvegységre
Lettem kárhoztatva fiatal létemre
Igen és ily korán a keserű pohárt
Ürítni kezdém mégis tele állt
Most következnek a siralmas napjaim
Amelyben is írom lelki keserveim
Hogy hullnak Rebimért keserű könnyeim
Rebekáért siralmaim
Keserves dalokra fordítom pennámat
Mert szétzúzta a balsors volt boldogságomat
Vérzik az én szívem keservesen sóhajt
Csüggedez a lélek s magának gyászt óhajt
Igen mert egyedül találom magamat
Pusztán és üresen volt boldogságomat
Oda van szívemnek s lelkemnek reménye
Elveszett házamnak minden ékessége
Nincs a jó feleség a kedves Rebekám
Aki tiszta szívű s hűséges volt hozzám
Érte fáj a szívem s gyász vagyon házamon
Mert oda van onnan a gondos gazdaasszony
Tizenegy év juta csak amelyben véle
Éltem én párosan s csendes békességben
Örömet s keservet közösen érezve
Éltünk mi házunkban mi megelégedve
S bár a sors vas keze elmetszi a láncot
Mely minket szent hittel szeretetben kapcsolt
Ő meghalt s mégis él túl van minden bajon
Én élek és mégsem csak bánatosan
Hol vagy hát jó lélek lelkemnek egy valál
Mi az oka mégis ily korán elhagyál
Te untad a földet s mennyet óhajtottál
E nyomor életnél te szebb hazát vívál
Úgy vágyom oh kedves ott nincs bú s fájdalom
Azokat itt te nem már csak én kóstolom
Ott fent te bírod már a dicső kanahánt
S majd hitem szárnyain lelkem fel találánd
De hol vagyon a szív ki engem szeretett
Aki értem virult amíg csak élhetett
Hol vagyon a jó szív ki velem örvendett
S keservimben is hűségesen részt vett
Hol vagyon a szív aki boldogítva
Engem oly híven magához kapcsola
Hol vagyon az a szív akit én keresek
S hiába keresem mert az elenyészett
Igen elenyészett s leszállt a mély sírba
Szívemnek s lelkemnek mély keservére
Úgy vagyon az ég és föld leve kegyetlen
Ily boldogságomtól megfoszta hirtelen
De én csak porszem mit tudok én tenni
Bár repedez szívem de végképp csüggedni
Hitem és reményem esztet nem engedi
Ezeknek szárnyain lelkem emelkedik
Tehozzád Istenem te adtad bánatom
Ó könyörgök hozd fel vigasztalásomat
Hiszen én is édes nem pedig mostoha
Te gyermeked vagyok mennyei jó atya
E világ dacára ne hagyj hát elvesznem
2
Remél lelkem benned te jól ismersz engem
Hitem és reményem szerint legyen nékem
Első özvegységem
Jó korán megkezdém a gyászos özvegységet
S vele együtt a sok szerencsétlenséget
Gyászoltam a jó nőt könnyeztem sokáig
Emlékem miniden nap elrepült sírjáig
Vele álmodtam sok hosszú éjszakát
S keserű valóra ébredtem fel osztán
Sötét felhők alatt töltöttem napjaim
Tíz egész hónapok nagy hosszú sorain
Csak később jutottam azon gondolatra
Hiába siratom mert ő nem jön vissza
Sőt nekem kell később őhozzája menni
Isten tudja itt addig mit kell szenvedni
S ha Isten még éltet egyedül nem lehet
Újra választottam egy ártatlan szívet
Kivel megújítsam bánatos életem
Házamot s házamnál a Rebeka nevet
Másadik házasságom
Most elhatározám újból házasodni
Egy szelíd leányzóval szövetséget kötni
De ezen szándékomban meggátolt a sátán
És ez asszony képében belopózott hozzám
Addig csalogatott addig ígérgetett
Álnok szavaival addig kecsegtetett
Míg végre elhagyám azt aki szeretett
S egy kitanult dámát vélem elvétetett
Alig telt el egy nap megbántam tettemet
Ó de már késő volt elmondtam hitemet
Az új nő volt kikapós szerelmes
A természetemmel valóban ellenes
Így töltöttünk együtt gyászos negyven napot
Erezvén szívemben mardosó kínokat
Ekkor sírt a lelkem méltán az elsőért
Akit én elhagytam a szép ártatlanért
Mindezek így lévén gondoltam magamba
Többet nem szenvedek megmondom valóba
Hogy nekünk egymástól megkelletik válnunk
Ha akarjuk, hogy még jó napokat lássunk
Mondásom sikerült s ő is elfogadta
Összevetett vállal készültünk válásra
Ami meg is történt egy pártiálison
Tehetünk mindketten azután szabadon
És így megmentődtem a második nőtől
S vele együtt a sok kellemetlenségtől
A harmadik házasságom
Én a mostoha sors szerencsétlen fia
Újabban egyedül maradtam bánkódva
S szerencsétlenségem gyászos éjszakában
Gondolám mit tegyek gyászos érzelmében
Látván hogy egyedül bajos az életem
Ismét házasságra adtam én a fejem
De kit vegyek most el bizonyosan megvet
Azon szelíd leányzó ki előbb szeretett
Mégis próbát tettem mert szívem azt súgta
Sikerülvén próbám nem maradtam porba
Szaniszló Rebekám újabban szeretett
Nem állot ő bosszút sőt szép kérésemre
Hites nőmmé leve benne feltalálám
Szívemnek nyugalmát s egész boldogságát
Igen ő jó vala szelíd s tiszta szívű
Igazságos boldog s jó igyekezetű
S megelégedésünk közt éltünk mi ketten
Csendesen boldogan tizenegy éveket
S ezen idő alatt négy fiúnk született
Azok közül kettő a sír áldozata lett
Kettő pedig élvén azokat szerettük
Szülői örömünk bennük helyeztettük
Egy négy a másik egy éves vala
Újabban a balsors bosszúló angyala
Engem új özvegység s őket árvaságra
Juttata bennünket mély bánatos gyászba
Igen mert a jó nő s a szelíd édesanya
Nagy hirtelen leve halál áldozatja
Nyolc napi betegség becses életének
Véget vetvén adá a sír fenekének
Ekkor sajgó szívem vérző bánatába
Két kisded árvámat zárván karjaimba
Csüggedő lelkem fel sóhajtott Isten
Én bűnös gyermeked vajon mit vétettem
Hogy annyi változás csapkodja vállamot
Özvegység gyászosság lakja bús házamat
Tán szerencsétlen volt az a gyászos óra
Melyben fogantattam s születtem világra
Ily szívet repesztő s lelket elcsüggesztő
Érzéseim között gyászolám a jó nőt
Elhagyatott s ártatlan kisded árváimmal
Gondozám s ápolám gyöngéden azokat
Kételkedvén azon vajon még végére
Derül-e vidám nap bús életem egére
Negyedik házasságom
Ekkor negyvenhárom éves korban voltam
S ezen idő alatt egy nőtől elváltam
Két kedvest pedig sírjába kísértem
Keserű változás kockája volt éltem
3
Szülőim is kik eddig vigasztaltak
Nem voltak már többé ők is sírba szálltak
Egyedül álltam két kisded árvámmal
Mit tegyek ezután számoltam magammal
Hogy kis gazdaságom tönkre nem menjen-ek
S kisded árváim is növekedjenek
Nem volt mit tennem újból házasságra léptem
Mely háromszor engem megbuktata
Remélvén hogy talán a negyedik végre
Vezethet múltunknál szerencsésebb révre
S nősültem falumból egy özvegy asszonnyal
Kövecsi Sára volt akivel azonnal
Újból fel virula éltem felhős ege
S reményem csillaga örömmel lőn tele
Igen mert naponta újból gyarapodtam
Kis gazdaságomban előre haladtam
Igaz volt ő hozzám s jó gazdaasszony
Takarékos költő s háznál nagy haszon
Árváimnak anya s életem boldogsága
S ha hon nem voltam is házam őrangyala
Így éltem vele új napra viradót
Becsület tekintély s éden koszorúzót
Községbe megyébe sőt Udvarhely székben
Tiszteletbe állott s tündökölt a nevem
Bár keveset tudtam de azt arra szántam
Hogy miképp tehessem csekély szolgálatom
Gazdagnak szegénynek örvendett a lelkem
Ha naponta mással én sok jót tehettem
Így éltem én újból csak kevés éveket
Kövecsi Sárával három s fél éveket
Ekkor útjában a rettenetes végzet
Új bánattal kínzá érzékeny szívemet
Csak kevés időig tartó jól létemet
Fel dúlván el vette tőlem kedvesemet
S mint a többi ő is a gyászos halálnak
Áldozata leve a rémítő sírnak
Igen ő ki ép és egészséges vala
Gondolom hogy engem ő kísér síromba
Ó de nem úgy történt kis betegség után
Ő hagyott engemet özvegyen és árván
És így én elhittem hogy egész életemben
Mindig szerencsétlen s özvegy lesz a nevem
És most a negyedik özvegység bús fia
Már két anyát vesztett kisded árváimra tekintvén
Töretvén bús szívem csaknem ezer ízre
Repedvén siratom sorsomat s lelkembe
Jövendőre nézve minden reményemet
Elvesztém számítva sok özvegységemet
Melyek előtt-utóbb engem megbuktatnak
Sok szenvedés után örvénybe juttatnak
Ámbár anyagilag most még szépen állok
Tartozásért senkit házamnál nem látok
Ezt a takarékos nőknek köszönhetem
Azok már nincsenek őket eltemettem
Aggódva hogy jövő s balsors még végtére
Mit hajt élethajóm gyászos tengerére
S vele szerencsétlen s változó életemet
AZ ÖTÖDIK HÁZASSÁGOM S EZZEL ÖRÖKRE
VESZÍTETT FÖLDI BOLDOGSÁGOM...
Mint hajós kapitány ki hosszas útakra
Készítvén hajóját tengerre bocsájtja
Gazdag remény ötet lelkében táplálja
Bár sok gonddal bajjal hogy elér céljára
Vígan hajókázva kezdi hosszú útját
Nem gyanítva veszélyt tenger háborgását
Azonban véletlen egy hullám hajóján
Nehéz sérelmeket ejtvén árbócán
Megrettenvén rajta újból helyre hozza
Ismét a tenger hátára bocsássa
De csak kissé halad újabb szélvész érte
Mert a tenger habja esküdt ellensége
S bár éj-nap igyekezett hajóját menteni
Már többször is kelett bukást szenvedni
Akkor bánatosan így sóhajt magában
Utazzam-e tovább vagy hajóm megálljon
Hiszen ha utazom még örvényben értem
Hajóm életemet s szóval mindenemet vesztem
S mégis remény és vágy ha célra juthatna
Nehéz gondok közt őt útnak indítja
Ekkor tört hajóját a szél mindenét
Elvesztvén lenyelték a habok életét
Így én is hajómat mely életem hordozta
Életem tengerén bizton hajókázva
Vígan kezdém utam remény közt haladtam
Bízva hogy elérem kívánt boldogságom
Fájdalom a remény s bizalom megcsala
Sok hajótörésnek lettem áldozatja
Sok szerencsétlenség csapás és változás
Álván ki rettegém a tovább utazást
Fájdalmas érzelmek közt gondolkodva
Hogy mit tegyek magam s árváim javára
Hogy jövőm a múltnál szerencsésebb legyen
Élethajóm végképp örökre ne vesszen
Rémítő gondolat elvesztém az utat
Célba vettem újból én a házasságot
Házasságralétem már ötödik versen
Amit én bánhatok míg tart gyászos életem
Elvettem Bögőzből egy híres gazdaasszonyt
Aki kis házamnál terjeszté a nyomort
Udvari asszony volt és gazdagon szokva
A kész mindenfelé bőven kiosztva
S engemet hízelgő jó ígéretekkel
Hogy ő jó munkálja azzal áltatott el
Szekeret fogadott jött ment kereskedett
4
Kendert gyapjat hozott s fontatta ezeket
Szőttetett varratott s nekem dicsekedett
Hogy a nyereségből a házi költséget
Ő mindig kiállja s nem látunk szükséget
S előttem a csaló angyalnak öltözött
Bejárókot tartott s szolgálót házamnál
Boldogabb nem volt senki más nálánál
Parancsait szórta szét a parasztoknak
Azok mindent tettek kapván a jutalmat
Hát hogy még Bögözból a jó atyafiak
Hónaponként kétszer háromszor ott voltak
Házunknál és őket étellel és itallal
Gazdagon ellátva nem gondolván kárát
Ilyen sok szerzésben szuszékom és zacskóm
Megürült s Bögözbe vándorolt a haszon
Igen mert én hittem mint hites társamba
Nem tudván hogy lelke álnok s szíve csalfa
Mint hogy sok dolgaim voltak községbe
Reggel mentem s haza csak későn mehettem
Köznek s egyeseknek naponta szolgáltam
Házi dolgaimat álnok nőmre bíztam
Ki is kedve szerint kezelte folytatta
Szelíd jámborságom hasznára fordítva
S később he számítám veszteségemet
Vadul felelt s lakni Bögözbe sietett
Amit meg is teve szépen ő vétére
Kirabolván engem házamtól elméne
Ott hagyván engem temérdek nagy bajba
Amit ő okozott a sok adósságba
Az volt következmény amit ő érdemelt
Bűn betegség s halál őtet utolérte
Úgy jártam vele mint Izrael bírája
Sámson aki ravasz s álnok Delilája
Álnokul megfosztott minden erejétől
Szeme világától s végre életétől
Vagy úgy mint járt később Izrael királya
Kit Isten bölcsességgel s vagyonnal megálda
Aki az Istentől bölcsességet kére
Tetszedvén kérése úgy mindent megnyere
E dicső nagy király bölcs Salamon vala
És a nagy király is késő napjaiban
Hogy ő is csak ember be bizonyította
Pogány nőket kedvelt s velük házasságra lépe
S aki ada neki bölcsességet mindent
Elhagyatták vele az egy igaz Istent
Így ejtették őt is a bűn hálójába
Fele királyságtól fiát is elzárva
Ha egy bölcs király is esett kísértetbe
Csodálkozhatom-e ha én is elestem
Én aki sok terhes változást szenvedtem
Később hogy pogány nő körme közé estem
Hogy én is egy gyarló bűnös ember vagyok
Magam sem szépítve mindig bevallom
Azonban engemet okozzon akárki
De én három nővel tudtam boldogulni
Érdem s tekintélyem fenn tudtam tartani
Csak ő tudott abból végképp kiforgatni
Ő akinek szintén vala három férje
Csaknem mind a hármat élve eltemette
Csodálkozom-e hát hogy elfogyott hitem
Hogy én többé éljek nincs semmi reményem
Hisz az erőset is ami sok meg győzi
A nagy élő fát is terhe le görbíti
Így én is terheim alatt elcsüggedtem
S kétségbe esvén a halált kerestem
Igen mert mindhárom nőmet én szerettem
Azt az ötödiket végképp tönkretettem.
Testi harc a Lélek ellen
Lelki győzelem és a csőd
Ha nincs vagyon vesztve becsület és érdem
Mai világ előtt s hogy élet ne legyen
Számomra imé most azon törekedtem
Zavart gondok közt a halált kerestem
Halált hogy én végképp megszűnjek már élni
Hogy az élők között ne láthasson senki
Ez borzasztó gondolat mire vetemedtem
Meg bántván Istent hogy meg szűnjék éltem
Sietem én azt nagy eszeveszetten
S hogy ez meg történjék magamban feltettem
Oh de keservesen megadám az árát
Földön hemperegvén huszonnégy órát
Ami szolgált nekem igaz lecke gyanánt
Lelkembe nyomván bűnbánat siralmát
Oh mert halál helyett megjöve életem
S azt kérdé éntőlem lelki ismeretem
Mit kisérted Istent azon lelki atyát
Ki tenger bajod közt gondot viselt rád
Életed mit üldöz eddig megtartotta
Oly sok küzdelmek közt elméd oltalmazta
Mit ér ha békén szenvedtél ezereket
Ha örökre elveszt most későbbi tetted
Jól tudod hogy Isten kivált emberi
Az ő szent és dicső számos prófétája
Szent fia a Jézus s a szent apostolok
S kik még azoknak követői voltak
Hogy mennyit szenvedtek és mennyit harcoltak
Tömlöcbe zárattak és meg ostoroztattak
Nem lévén fejüket hova lehajtani
Sok üldözéseket kellett kiállani
S mindezt ők békésen nyugodtan szenvedték
S még később közülük életüket is veszték
Lásd ők szentek voltak s mégis szenvedtek
Szenvedések közt is megtartják hitüket
Te bűnös vagy s hogyha méltó büntetésed
5
Szenvedjél s ne veszesd végképp azért hited
Hiszen az élet csak siralom völgye
Jótett hit és tűrés vezet dicsőségre
Ily szemrehányások megrázván engem
Szégyen pír borítá bús vérző szívemet
Kérvén Istentől bűnök bocsánatát
Más útra indítám elmém gondolatát
Hogy menekülhessek sok nagy terheimtől
De hogy mind töleszem nem vala már miből
Nem mert már a kocsi nagyon meghaladta
A lovat s a hasznot Bögözbe hajtotta
Így egyedül voltam kisded árváimmal
Nem tudván mit tegyek terhes bajaimmal
Közel s távoljaim adják a tanácsot
De magok részére tartották a kalácsot
Sőt fel is használták az én bukásomat
A magok javára fordítván azokat
Így akikben bíztam azok is elhagytak
Hogy engemet később ismét megcsalhatnak
Hát a sok jó barát kik eddig szerettek
Most hogy semmim nem volt mind elfeledtek
Ha az úton találtak ott is elkerültek
Rágalmas csúfsággal engemet illettek
Így telvén be rajtam szépközmondása
Nem kérdé ki voltál azt nézi ki vagy ma
Sok jó tettemé jutalmat így nyertem
Ily teljesállásban csődött jelentettem
A sok tanács mint ezt is rosszul tettem
Ezért a törvény is újabban üldözött
Mindha nem szenvedtem volna már eleget
Negyven két nap vala a börtöni ítélet
Ez vala még hátra az is megérkezett
Látott-e valaki ily emberi szívet
Aki életében oly sokat szenvedett
Nem vala mit tennem ezt is kiszenvedtem
Itt is mint jó tettel velem volt az Isten
Tudva lévén ott is az ártatlanságom
Kedvezőleg tel el egész rabságom
Életidőm akkor már hatvanat számlála
Én fájdalmas szívvel magamba vonulva
Borzadva tekintek vissza a múltra
Az én rettenetes gyászos napjaimra
Imádván az Istent az édes jó atyát
Ki sok bajaim közt sokszor jóságát
Közölvén én velem soha el nem hagyott
Sőt lelki épséggel engemet megtartott
Hogy még mi van hátra részemre nem tudom
Várom hogy eljöjjön már boldog halálom
Úgy is veszítve van itt már minden
Lelkem boldogságát Istennél keresem
De ha még a testem sokat kell szenvedjen
Adj hitet türelmet s győzelmet Istenem
Szerencsétlen sorsom akik olvassátok
Mégis kedvetek lesz engem elitélni
Előbb magatokkal kell jól számot vetni
Gondolván magatok saját helyzetembe
Lettetek volna ily lelki erőben
Hogy ezt ti békésen mind kiszenvedjétek
Mégis test s lélekben mind épek legyetek
Oh mert az embernek könnyű mást ítélni
Csak bölcs ember tudja az Istenre bízni
Itt már elfáradván magamba vonultam
Magányomban Istent én buzgón imádtam
Ámen
Írta öreg Kádár István életének 61-ik bús esztendejében 1879. május 10-én végezve.
Engem szerencsétlent vegyen oltalmába
Bús özvegységemnek legyen a gyámola
Őrizzen meg engem kinek senkim nincsen
Hosszas betegségtől óvj engem meg Isten
Midőn jónak látja azt szent akaratod
Nem nagy szenvedésben hozd el halálomat
Ki sokat szenvedtem adj nekem nyugalmat
Adj igaz megértést s bűnbocsánatot
Lelkemet pediglen vedd szent kegyelmedbe
Ezt én buzgón kérem oh legyen úgy