B ác sk ai V e ra

Magyar mezővárosok
a XV. században

Wm
 Bácskai Vera

A MAGYAR M EZŐ VÁROSOK

A XV. S Z Á Z A D B A N

(Értekezések a történ eti tudom ányok köréből.

Ú j sorozat 37.)

A m ezővárosok egykor sa játos átm eneti településtípust alk ot­

tak a falu és a város között. A várostól viszonylag fejlett kézm ű­
iparuk ellenére m egkülönböztette őket a munkam egosztás alacsony
foka, a falutól az árutermelő jelleg, illetőleg az ipari és mezőgazda-
sági árutermelés párhuzamos fejlődése.
Jogi szem pontból a m ezővárosok lakóit jobbágyi a lá v etett­
ségük különböztette meg a k irályi városok szabad polgáraitól.
Mint a m ezőgazdasági áruterm elés és árucsere gócpontjai, a m ező­
városok m égis viszonylag széles körű szabadságot és önkorm ány­
zatot v ívtak ki maguknak olyannyira, hogy polgáraik gazdasági
és társadalmi helyzete m egközelítette a szem élyileg szabad, tén y­
legesen parasztbérlővé vá lt n y u g a ti agrárnépesség helyzetét.
Bácskai Vera tanulmánya e mezővárosok fent vázolt körül­
ményeit elem zi a XV. század rendkívül érdekes adottságai között.
Rámutat a városi és m ezővárosi fejlődés különbségeire, elem zi a
kézműipar és a mezőgazdasági termelés összefüggéseit s az áru­
csere fejlődését a mezővárosokban. Kitér a lakosság jogi helyzetére,
rétegeződésére, a XV. századi, illetőleg XVI. század eleji osztály­
harcokra, ezen belül az 1514. év i parasztháborúra, s részletesen
kifejti, h ogy m int váltak a m ezővárosok sajátos helyzetük ellenére
ipari központtá, közvetítővé város és falu között.

A K A D É M IA I K IA D Ó
BUD APEST

65.t!0819 A k a d é m ia i N y ., B u d a p e s t
 )

I '
f

)
 /

B ácskai V e ra

M A G Y A R M EZŐ VÁ R O SO K
A X V . SZÁZA DBAN

\
 ÉRTEKEZÉSEK
A TÖ RTÉN ETI TUDOM ÁNYOK K Ö RÉBŐ L

ÚJ SO RO ZAT

37.

Szerkeszti

B A R T A IS T V Á N

A MAGYAR T U D O M Á N Y O S A K A D É M I A
TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETE
 BÁCSKAI VERA

MAGYAR MEZŐVÁROSOK
A XV. SZÁZADBAN

A K A D É M IA I K IA D Ó , B U D A P E S T 1965
 Le kt orál t a
E P E R J E S S Y G É Z A és S I N K O V I C S I S T V Á N

/
A kiadásért felelős az Akadémiai Kiadó igazgatója. A szerkesz­
tésért felelős Scherer Norbert. Műszaki szerkesztő Waller Ferencné.
A kézirat nyomdába érkezett 1965. V. 8. Példányszám 600.
Terjedelem 9 A/5 ív AK 803 k 6568 65.60819 — Akadémiai
Nyomda, Budapest. Felelős vezető : Bernát György

© A ka d ém ia i K ia d ó , B u dapest I9 6 0

P R I NT E D I N HUNGARY
 TA RTA LOM JEGY ZÉK

B evezetés .......................................................................................................................... ~

I. A m ezővárosok kialakulásának n éh á n y k érd ése ............................... 14

II. A m ezővárosi kézm űipar ................................................................................. 23

1. A m ezővárosok népessége ..................................................................... 23
2. A k ézm ű ip ar fejlődése a X V . szá za d b a n ...................................... 32

III. M ezőgazdasági áruterm elés é s árucsere .................................................. 62

IV. A m ezővárosok jogi h ely zete ..................................................................... 86

V. T ársadalm i rétegződés és o sztá ly h a r c a m ezővárosokban .......... 108

1. A differenciálódás fo ly a m a ta a X V —V I. század ford u lóján 108
2. A m ezővárosi lakosság h arca a fe u d á lis kizsákm ányolás ellen 118

R övid ítések jeg y zék e ............................................................................... 140

 BEVEZETÉS

A városok fejlődésük korai szakaszától kezdve idegen testk é n t

ékelődtek a feudális társadalom ba. Igaz, hogy a céhes kézművesség
form ájába szorított term elés hosszú id eig megőrizte feudális jelle­
gét, s a városi testületi tulajdon, a kézm űvesség hűbéri szervezete
a földbirtok hűbéri tagozódásának h asonm ása volt. De míg a hűbéri
birtok naturális gazdasága egy bizonyos fejlődési fokon tú l képtelen
volt további haladásra, a város a k ö tetlen eb b tulajdonform a, a
fejlődés fő m ozgatójává váló áruterm elés révén a feudális tá rs a ­
dalom átalakításának fő tényezőjévé v á lt. A városi polgár term elé­
sének célja a csere. Á ru ján ak értékesítéséhez egyre nagyobb piacra
van szüksége, s így m ind szélesebb k ö rzetb en bom lasztja az önellátó
feudális gazdálkodás form áit, terjeszti és teszi uralkodóvá az áru-
és pénz viszonyokat. Mennél sűrűbb egy ország városhálózata, annál
gyorsabban válik uralkodóvá az áruterm elés. A pénz nem csak a
városi polgár felszabadításának fegyvere volt. A pénzgazdaság foko­
zódó térhódítása m egszüntette a földesúri nagybirtokot m int ter­
melő szférát, s a földesúrnak a lá v e te tt jobbágyokat m eghatározott
járad ék o t fizető bérlőkké, nagyjából szabad em berekké te tte .
A pénz te h á t m indenütt aláásta a feudális viszonyokat, a legkínzóbb
feudális gátak eltávolításával lehetővé v á lt az egyszerű áruterm elés
viszonylag akadálytalan fejlődése, m ely előkészítette a ta la jt a tőkés
viszonyok kialakulására a feudális társad alm o n belül.
A nemesség, s elsősorban a feu d ális rend legfőbb tám asza, az
egyház m ár igen korán, a városok k ialakulásának pillanatában félel­
m etes ellenséget lá to tt a szabadságukért síkraszálló polgárokban.
A laoni polgárok h a rc á t megörökítő G uibert noyoni a p á t így kiált
fel: ,,Ez új és szerfelett gyűlöletes szó: kom m una azt jelenti, hogy
m inden jobbágy, a jobbágyok szokásos adóit egyszer egy évben
ró jja le, s a-tö rv én y ek megszegéséért bírságot tarto zik fizetni.” 1
1 G uiberti abbatis d e N o vigento D e v ita su a . Rec. des H ist. X II. 250. 1.

7
Még jellem zőbbek a párizsi Szent G enovéva kolostor a p á tjá n a k , a
későbbi tournai-i püspöknek, Istv á n n a k szavai: „H árom fajta z a v a r ­
gás v a n a földön, s még egy negyedik, m elyet nem könnyű elcsití-
tan i. Az uralkodó parasztok kom m unája, a perlekedő asszonyok
gyülekezete, a hangosan röfögő disznócsorda, s a vitatkozó k á p t a ­
lan. Az első ellen harcolunk, a m ásodikat kinevetjük, a h a rm a d ik a t
m egvetjük, a negyediket eltűrjük: az elsőtől és negyediktől m e n ts
meg u ra m m inket !”2
S valóban, a tőkés társadalom kialakulásának útja, a feu d aliz­
mus bom lása azokban az országokban volt viszonylag a legsim ább
és legrövidebb, ahol a belső piacra term elő, egymással és a fa lv a k ­
kal szoros kapcsolatban álló városok sűrű hálózata alakult ki.
M agyarország — m int általáb an az E lbától keletre fekvő o rsz á ­
gok — nem tarto zo tt ezek sorába. H azánkban a feudalizmus k ia la ­
kulása, s ennek fo 1yom á 11yaképp a városok keletkezése később m e n t
végbe, oly korszakban, am ikor az iparcikkek keresletét m ár fedezte
a külföldi kézműipar. íg y hazai kézm űiparunknak kezdettől fogva
meg k e lle tt küzdenie a fejlettebb technikájú nyugati ipar versenyé­
vel. A kezdetlegesebb fokon álló társadalm i m unkam egosztás m el­
lett valószínűleg e külföldi konkurrenciának is nagy szerepe le h e te tt
városfejlődésünk m egtorpanásában: a XIV. század második felé­
ben m eginduló fellendülés ellenére a XV. század elejére csak 2 — 3
tu c a t v áro s n ő tt naggyá, s ezek szám a a század folyamán v á lto ­
zatlan m ara d t. E városok gazdasága sem an n y ira az iparra, m in t
inkább közvetítő kereskedelemre épült: külföldről iparcikkeket hoz­
tak be, s túlnyom órészt m ezőgazdasági term ényeket és á lla to k a t
szállíto ttak a határon tú lra. K ülkereskedelm i szerepüknek megfele­
lően tö b b n y ire az országhatárok közelében feküdtek. Csekély szá­
muk, földrajzi fekvésük, dom inálóan kereskedelm i jellegük k ö v et­
keztében nem gyakorolhattak olyan nagy h a tá s t az egész ország
gazdasági fejlődésére, m int a ny u g ati országok széles városhálózata,
ahol a külkereskedelem ben fontos pozíciót betöltő nagyvárosok
m ellett a- helyi piac szükségleteit kis- és középvárosok tömege elégí­
te tte ki.
Mégis a z t tapasztaljuk, hogy a XV. század első felében az á ru ­
term elés országszerte fellendül, a városok piackörzete fokozatosan
tágul, a pénzjáradék országszerte uralkodóvá válik. Ugv tű n ik ,
m intha a XV. században lenne a legkisebb a távolság a nyugati
országok és Magyarország fejlődése között. De az általános tö r ­
vényszerűségek különfélekép]) törnek u ta t m aguknak az egyes

2 S tep h a n i T orn acen sis ep isco p i E p isto la . E p istolae G erberti, Ioannis Sares-
beriensis e t S tep h a n i T om aeen sis. P a risiis 1611. 671. 1. Id ézi: CMAOpOBa u o .

8
országokban. Nemcsak helyi színezetű, á rn y a lati eltéréseket ta p a s z ­
talu n k az azonos jelenségek m ellett, hanem olyan jelenségeket is,
m elyek determ inálóan befolyásolják az egész folyam at ú tjá t.
M agyarországon a fellendülő kereskedelem csom ópontjai nem egye­
dül a nyugati városokhoz hasonló civitasok voltak: csekély szám uk
és földrajzi fekvésük alkalm atlanná te tte őket szélesebb körű for­
galom lebonyolítására. É ppen ezért osztozniuk kellett a század
folyam án gombamód szaporodó m ezővárosokkal, melyek az élén­
külő árucsere gócpontjaivá váltak. E mezővárosok agrárjellegük
ellenére nemcsak a m ezőgazdasági term ény cserében, de bizonyos
m értékig az élelmiszer és iparcikkek cseréjében is vetélkedtek a
városokkal. A városfejlődésnek e sajátos, agrárszinezetű m ezővárosi
ú tja egyike azoknak a jelenségeknek, m elyek előrevetítik a n v u g a t­
ás kelet-európai fejlődés ú tjá n a k későbbi eltérését, s gyökerei, első
jelei az egy évszázaddal később kibontakozó folyam atnak. É ppen
ezért a várostörténet m űvelése — s ezen belül a m ezővárosi p ro b ­
lém a feltárása a sajátos közép-kelet-európai fejlődés k u ta tá s á n a k
egyik kulcskérdésévé v á lt. S ha ez a problém a — annak ellenére,
hogy jelentősége m indinkább kidom borodik az utóbbi évek tö rté ­
n eti irodalm ában — m ég feldolgozatlan, s nem került jelentőségé­
hez m érten a kutatások előterébe, ez elsősorban a m agyar polgári
tö rté n etírá s jellegéből, a várostörténet elhanyagoltságából fakad.
M agyarország sajátos történelm i fejlődésének következtében a
polgári átalakulásért v ív o tt harc vezető rétege a X IX . század elején
a liberális köznemesség volt. Ez rán y o m ta bélyegét polgári tö rté n e t-
írásunkra, mely nem a polgárság m ú ltjá t k u ta tta , hanem tö b b n y ire
nacionalista törekvések szolgálatában — a „történelm i o sztály o k ”
te tte it, harcait, hó d ításait idézte fel. M agyarországon a v á ro stö r­
té n e t nem vált önálló k u ta tá si ággá, hanem csupán egy m aroknyi
történész elszigetelt, ötletszerű m u n k ájára korlátozódott, s csupán
egyes részletkérdések tisztázására irá n y u lt.3 M unkájuk eredm énye:
néhány, gyakran igen fontos és értékes ipar- és kereskedelem törté­
n eti a d a t rendszertelen publikálása, és néhány céhtörténeti össze­
foglalás. Csak a korszak végén, a városok kizárólagosan idegen
jellegéről, német eredetéről szóló ta n o k a t cáfoló irányzat kísérli meg
a város- és ipartö rtén et sajátosságainak, a m agyar polgárság kiala­
kulásának tisztázását.4 S nem véletlen, hogy m ár ekkor szükség-

3 A polgári várostörtén eti irodalom b írá la tá t lásd: Szűcs J . V árosok és

kézm űvesség a X V. szá za d i M agyarországon. B p . 1955. 6. é s k k . 1.
4 Lederer E. A legrégibb m a g ya r ip a ro so sztá ly kialaku lása. S zázad ok . 1928.
— M ályusz E. Geschichte des B ürgertum s in U ngarn. V ierteljah rseh rift für
Sozial- und W irtsch aftsgesch ich te. 1927— 1928.

9
szerűen felvetődött a m ezővárosok problém ája. Ekkor kezdik m eg­
különböztetni a civitasokat és oppidum okat.
A k u ta tá s körét először Mályusz E lem ér terjesz te tte ki a fallal
k ö rü lv e tt, a városi élet gazdasági és jogi kritérium ainak többé-
kevésbé megfelelő civitasokon túl az oppidum okra is.56U tó b b iak at
azonban csak kiváltságaik, te h á t jogi helyzetük alapján sorolta a
városok közé. E kiváltságokat szerinte a la p tala n u l nyerték, m ert
ősterm elést folytató lakosságuk életm ódja in k áb b a jobbágyokéra,
m int a városi polgárokéra em lékeztet. Az oppidum ok mezőgazda-
sági term elésének specifikus, erősen áruterm elő jellegére ekkor még
nem figyelt fel, s így valódi szerepüket sem értékelhette. É ppen
ezért a v áro störténet szem pontjából fontos és érdekes következte­
tései a visszájukra fordultak. Mályusz az erőteljes mezővárosi fejlő­
désben nem városfejlődésünk egészségtelen ú tjá n a k egyik jelensé­
gét, hanem okát lá tta . Szerinte a városjogok viszonylag könnyű
elnyerése akadályozta meg az egészséges városfejlődést, és h á trá l­
t a t t a a polgárság önálló renddé szerveződését. A felszabadulás u tán ,
a m arxista történ etírás rövid idő alatt elért eredm ényeinek h a tá sá ra
m ár új szem pontok alapján vizsgálta a m ezővárosokat.fi T anulm á­
n y áb an m ár nem a várost és oppidum ot elhatároló vonásokat hang­
súlyozza, hanem iparfejlődésüket, várossá fejlődésük lehetőségeit,
jogi önállóságukat kíséri figyelemmel. A XIV. századi töredékes
a d a to k a t gondosan csoportosítva vázolja fel fejlődésük ú tjá t a vásá­
roshelytől, adm inisztratív központtól a városias privilégium okkal
felru h ázo tt oppidumig. A fejlődésüket előm ozdító vagy h á trá lta tó
tényezők szerint csoportosított m ezővárosokat m ár nem városi
kiváltságokkal rendelkező falusias települések hom ogén töm egének,
hanem a várossá fejlődés különböző fokán álló települések differen­
ciált csoportjainak tekinti. E m unkával a m ezővárosi fejlődés első
szakasza, az oppidum ok kialakulásának ú tja nagyjából tis z tá z o tt­
nak tek in th ető .
Míg M ályusz a polgárság kialakulásának szem pontjából vizsgálta
a m ezővárosokat, Szabó Is tv á n t elsősorban a jobbágyság sorsára
gyakorolt befolyásuk é rd ek elte.7 A parasztságnak az áru- és pénz­
viszonyok ta la já n E urópa-szerte megfigyelhető rétegződését vizs­
gálva, párhuzam ot vont a hazai és nyugati országok agrárfejlődése
között. Míg az utóbbiakban a jobbágyság zöm e a XV. században
valójában szabad bérlővé vált, M agyarországon a felemelkedésnek

5 M ályu sz E . A z 1514. évi jobbágyháború okai. T ársa d a lo m tu d o m á n y , 1920

6 M ályusz E . A m ezővárosi fejlődés. TPTM.
7 S zab ó I. A m agyar p a ra sztsá g története. 1940. K in csestá r 8. sz. —■ U ő.
T a n u lm á n yo k a m agyar p a ra sztsá g történetéből. Bp. 1948.

10
az ú tja elsősorban a m ezővárosi polgárság előtt n y ílott meg. A mező­
városi kiváltságok, s nem utolsósorban az egvösszegben fizetett adó
és az önkorm ányzati jog a parasztság jelentős rétege szám ára a
nyugati parasztbérlőkéhez hasonló szabadságot és term elői függet­
lenséget biztosított. Hiszen Szabó Istv á n szám ításai szerint a század
végére a jobbágyságnak m integy egvnegyede-egyötöde a népes
oppidum okban élt.8 A m ezővárosi fejlődés te h á t e szabad bérlőhöz
hasonló réteg kialakulásában jelentős szerepet já tsz o tt, míg a feu­
dális reakció a költözési tilalom m al, m ajd 1514 u tá n a földhöz-
kötéssel, s egyéb, a mezővárosi fejlődést is bénító rendelkezésekkel
ú tjá t nem állotta a további fejlődésnek. A XVI. század elején a
felemelkedés ú tja bezárul a m agyar jobbágy előtt. A mezővárosi
jog és szabadság h an y atlását Szabó Istv á n a kelet-európai fejlődés
sajátos ú tja egyik tünetének ta rtja .
Felszabadulás előtti tö rtén etírásu n k b an a m ezőváros problém ája
csak városfejlődésünk, illetve jobbágy tö rté n etü n k m ellékkérdése­
ként, függvényeként m erült fel. De m ár e m űvek is sejtették az
oppidum ok jelentős szerepét a XV. századi gazdasági és társadalm i
fejlődésben. Sokoldalú vizsgálatukat, teljes jelentőségük, pozitív és
negatív hatásuk feltárását azonban csak m arxista tö rtén etírásu n k
oldhatja meg. Az áruterm elés és a társadalm i m unkam egosztás
kérdéseinek, a XV. századi társadalom fejlődésének és harcainak
egyre m élyebbre ható m egvilágítása megfelelő tudom ányos alapot
ad e kérdés végleges megoldásához, és viszont: e folyam atok teljes
megértése és ábrázolása meg is követeli az oppidum ok jellegének
és szerepének tisztázását. Ennek ellenére m a is csak egyéb tárgyú
kutatások érintik több-kevesebb részletességgel.
A m agyar középkori történelem m arxista újraértékelését ta r ta l­
mazó első mű, Molnár E rik könyve,9 bár terjedelem ben csak keveset
foglalkozik e kérdéssel, jelentős lépéssel v itte előre az ilyen irányú
kutatásokat. Az oppidum okat az egész polgári átalakulás szem pont­
jából, m ind a városfejlődés, m ind az agrárfejlődés oldaláról vizs­
gálta. Elsőnek hívta fel a figyelm et arra, hogy a mezővárosok nem
csak és nem elsősorban a kézm űipar fejlődésében já tsz o tta k szerepét,
hanem a mezőgazdasági áruterm elés fellendülésében is. A részle­
tekbe menő elemzés m eghaladta m űvének kereteit, de e fontos szem ­
pont hangsúlyozásával, e korszak társadalom fejlődési folyam atai­
nak — az áruterm elés térh ó d ítása, a parasztság rétegeződése stb. —
feltárásával új szem pontokat a d o tt a további k u ta tá s szám ára.

8 E feltev ést m egerősítik ú jab b k u ta tá sa i is. L d. R P H .

9 Molnár E . A m agyar tá rsadalom története a z Á rp á d k o rtó l M ohácsig. B p .
1949.

11
 Mályusz Elem ér és Szabó Istv á n em lített, felszabadulás u tá n meg-
telent tan u lm án y ain kívül még M akkai László foglalkozott beha-
jóbban az oppidum ok kérdésével. A mezővárosi földhasználatot
vizsgálta, s a zt a polgári földbirtoltviszony csíraform ájának tek in ti.10.
Figyelem re m éltó következtetésekre ju to tt az első összefoglaló m ar­
xista várostörténeti m u n k a szerzője, Szűcs Jenő is.11 A mezővárosi
•fejlődésre ő is csak mellékesen, m int a városfejlődés egy problém á­
jára té r t ki, de m ár a dunántúli, elsősorban Sopron- és Pozsony-
körnvéki oppidum ok futó vizsgálata alapján is rendkívül érdekes
következtetéseket v o n t le. A XV. századi vezető ipari-kereskedő
városok gyors ütem ű fejlődése a század második felében erősen
lelassul, ső t helyenként m eg is-torpan. U gyanekkor a m indinkább
iparosodó, egészségesebben, egyenletesebben fejlődő oppidum ok las­
san kiszorítják őket a helyi piacról is. ,,. . .Sajátosan m agyar vonás
ez — á lla p ítja meg Szűcs —, a XV. század m ásodik felétől nem a
városiasodásé, hanem a m ezővárosiasodásé a döntő szó.” 1012 Szűcs
Jenő ezt a jelenséget az egészségtelen, eltorzult vonalú m agyar
városfejlődés fontos tü n eté n ek ta rtja . Egész sajátos városfejlődé­
sünk gyökereit részint a külföldi fejlettebb városok k o n k u re n c iá ­
jában, részint az egész m agyar társadalm i fejlődés, s nem utolsó­
sorban a központosítás sajátos ú tjá b a n keresi.
Az eddig em lített m u n k ák többnyire külön-külön tárg y a ltá k a
mezővárosi áruterm elés k ét ágát, a kézm űipart és a m ezőgazdasági
áruterm elést. Székely György kapcsolta össze először a két kér­
dést.13 K idom borítva az oppidum ok vezető szerepét az ország mező-
gazdasági áruterm elésében, s elsősorban az állattenyésztésben, egy­
idejűleg b ehatóan vizsgálta kézm űiparuk fejlődésének jellegzetes
vonásait, s hangsúlyozta az ipari és mezőgazdasági áruterm elés
párosulását. M unkájában részletesen k ité rt a Jagelló-kori feudális
anarchiának a m ezővárosi fejlődésre gyakorolt bénító h a tá ­
sára is.
A kézm űipar és a m ezőgazdasági áruterm elés és árucsere e sajátos
.összefonódása, dinam ikája, a mezővárosok felemelkedésében j á t ­
szott szerepe áll a jelen tanulm ány középpontjában is. A tém a
körülhatárolása és a terjedelem korlátozottsága a rra késztetett,
hogy a központi kérdéssel lazábban összefüggő problém ákat csak

10 Makkai L. A m ezővárosi földhasználat k ialaku lásán ak kérdései. E m lék ­

k ö n yv K elem en L ajos szü letésén ek 80. évfordulójára. K o lo zsv á r 1957.
11 Szües J. Városok és kézm űvesség a X V . szá za d i M agyarországon. Bp. 1955.
121. m. 98. 1.
13Székely G y. V id ék i term előágak és árukereskedelem a X V — X V I . szá ­
zadban. A grártörtén eti S zem le. 1961. 3 — 4. sz. 309 — 341. 1.

12
röviden érintsük, más, a m ezővárosok tö rténetének különböző fon­
tos kérdéseit, mint pl. a topográfiai elemzést, az oppidum okká
süllyedt civitasok sajátos fejlődését, a szlavóniai és erdélyi mező­
városok némileg eltérő ú tjá n a k vizsgálatát, vagy a kelet- és nyugat-
európai, hasonló jellegű településekkel való összehasonlítást mel­
lőzzük.

i
 I. A MEZŐVÁROSOK KIALAKULÁSÁNAK
NÉHÁNY KÉRDÉSE

T ö rté n e ti irodalm unk 800 —850-re becsüli a XV. századi mező­

városok szám át. K u ta tá s a in k hasonló eredm ényre vezettek: E rd ély t
és Szlavóniát figyelm en kívül hagyva m integy 750 m ezővárosról
rendelkezünk adatokkal, helyesebben 750 olyan települést ta rtu n k
számon, m elyet forrásaink oppidum néven em lítenek. E szám
korántsem teljes; elsősorban a m ár ism ert, Csánki m u n k ájáb an 1 is
felsorolt helységek a d a ta it vizsgáltuk, s csak véletlenül b u k k antunk
im itt-a m o tt néhány, á lta la nem em lített, vagy falvak közé sorolt
m ezővárosra. A források to v áb b i feltárása során nyilván újabb
m ezővárosokra vonatkozó adatok kerülnek m ajd napvilágra, de
ezek legfeljebb m egerősítik azt a té n y t, hogy a XV. században
m ezővárosok sűrű háló zata fo n ta be az egész országot. T erületi
m egoszlásuk is egészségesebb, m int ipari-kereskedő városainké:
egyenletesen helyezkednek el az ország területén.
A m ezőváros kialakulásának ú tja m a m ár többé-kevésbé tisztán
áll előttünk. N agyjából ism erjük azokat a tényezőket, m elyek elő­
m ozdították egy-egy vásároshely, hospes-település, megyei vagy
püspöki székhely, uradalm i központ vagy egyszerű falu felemel­
kedését. E gyes oppidum ok esetében a viszonylag bő forrásanyag e
folyam atot nyom ortkövethetővé teszi. Mégis nehéz megvonni az
oppidum ot a falutól elválasztó h atárv o n alat, nehéz m egállapítani a
m ezővárossá válás kiindulópontját. E nnek oka elsősorban a mező­
város fogalm ának, jellegének és kritérium ainak tisztázatlansága.
A várossá fejlődés term észetesen hosszú tö rtén eti folyam at ered­
ménye. E folyam at egyes m ozzanatai, jelentősebb határkövei nyo­
mon követhetők és időben rögzíthetők, azonban 750 település eseté­
ben lehetetlen lenne az egyes helységek várossá válásának pontos
d átu m ait k u ta tn i. Mégis, a m ezővárosi fejlődés általános kiinduló­
pontjának, fellendülésének, egész vonalának kronológiai keretek 1

1 MTF. — F e k e te N a g y A . T ren csén várm egye. B p . 1941.

14
közé szorítása nem lehet érdektelen társadalom - és városfejlődé­
sünk vizsgálata szem pontjából.
Egy város vagy m ezőváros kialakulásában és fejlődésében k é t­
ségtelenül nagy szerepet játszan ak k ivívott kiváltságai, szabadság-
jogai. Sőt, néha arra is talá lu n k példát (pl. a hospes-telepek eseté­
ben), hogy éppen ezek a kiváltságok v á lta k a fejlődés elindítóivá,
döntő tényezőivé. Mégis, e kiváltságokat többnyire a városi fejlő­
désre egyéb körülm ények és tényezők folytán alkalm as helységek
nyerik, s rendszerint m ár a várossá fejlődés bizonyos stádium ában,
íg y h át ezek a kiváltságok csak m egerősítik, kedvezően befolyásol­
ják, de nem határozzák m eg a mezővárosi fejlődés irányát. Számos
olyan helységről tudunk, am elyek igen korán nyertek széleskörű
szabadságjogokat, s mégsem tu d ta k kiem elkedni a falvak közül,
vagy később visszasüllyedtek azok sorába, m ert nem rendelkeztek
a várossá fejlődés gazdasági feltételeivel. Mindezek alap ján nyugod­
tan állíthatjuk, hogy a mezővárosok kialakulásának időpontját
kiváltságlevelük keltéhez kötni csupán formális megoldás lenne.
Em ellett a gyakorlatban keresztülvihetetlen is, hiszen a m ezővá­
rosok nagy részének kiváltságlevele — ha egyáltalán feltételezhető,
hogy m indegyik írásban rögzítette jogait — nem m ara d t fenn, szá­
mos oppidum ét csak későbbi átiratb ó l ism erjük, vagy csak jóval
későbbi, gyakran hom ályos utalásokból következtethetünk létezé­
sükre. íg y egyedüli tám p o n tu l csak az szolgálhat, hogy egy-egy mező­
város m ikor fordul elő először oppidum néven forrásainkban. T er­
mészetesen e módszertől sem v árh atu n k m egbízható eredm ényeket.
Hiszen az írásbeliség elterjedésének e krtrai szakaszában teljesen
a véletlentől függ, hogy mikor, milyen alkalomból em líti meg egy-
egy oklevél az illető helységet. A mezővárosok h étköznapjait tü k ­
röző városkönyvek nem m arad tak fenn, a földesúri iratok között
pedig többnyire csak fontosabb, különlegesebb esem ényeket — ado­
m ányozást, eladást, zálogosítást vagy birtokfoglalást — rögzítő okle­
velek m arad tak rán k . D e még e szegényes forrásanyag is csupán vélet­
lenszerűen fennm aradt oklevelekből áll; azt sem tu d ju k , hogy nem
lappang-e a még feltára tla n forrásanyagban néhány korábbi adat.
Mégis, egyéb lehetőség híján e m ódszerre kell bíznunk m agunkat;
ha nem is tükrözi pontosan a valóságot, de a nagy szám ok törvény-
szerűsége alapján m egközelítően kifejezi a fejlődés tendenciáját,
m inthogy a véletlen já té k a többé-kevésbé egyform án érvényesül.
1390 előtti forrásaink m integy 50 m ezővárost em lítenek — tö b b ­
nyire váltakozva — civitas vagy oppidum néven. 1391 és 1440 között
249-el, 1441 és 1490 k ö zö tt 331-el szaporodik szám uk, végül a szá­
zadforduló idején, 1526-ig 79 új oppidum neve tű n ik fel az irato k ­
ban. A mellékelt grafikonból, mely évtizedekre b o n tv a ábrázolja

15
szaporodásukat, világosan kitűnik, hogy szám szerű növekedésű
vonala korántsem volt töretlen.

A fellendülés a XIV. század kilencvenes éveiben kezdődött, s

meredeken felfelé ívelt a XV. század első évtizedéig. E zután átm e­
neti hanyatlás következett, m ajd a század m ásodik negyedében
stagnált a fejlődés. A m egtorpanás csak viszonylagos, m ert az
oppidumok szám a ezidőben is gyarapodott, csupán a fejlődés ütem e
lassult, hogy a ztán a század ötvenes-hatvanas éveiben meredeken
felfelé ívelve elérje csúcspontját.
A századforduló idején te h á t roham osan szaporodik a kialakuló
mezővárosok szám a. A korabeli forrásokban oppidum ként először
em lített helységek egy része ekkor em elkedett ki a falvak közül,
tekintélyesebb részük azonban m ár korábban, a XIV. század máso­
dik felétől városias településnek szám ított, s közülük nem egy a
XV. századi vezető civitasokkal egvidőben n yert nagyjából azonos
kiváltságokat.2 Ö nkéntelenül felm erül h á t a kérdés: m ilyen ténye­
zők befolyására v á lta k egyes korai városias települések várossá,
mások pedig m ezővárosokká?

2 A X III. szá za d b a n k elt Szatm ár, B ars, K örösb án ya, Z ólyom , K orpona,
Beregszász, S zin a, V ág ú jh ely , B onchida, B átaszék , K örm end, a X IV . szá­
zadban Sárospatak, Ú jh e ly , Csepreg, K ő szeg , R ohonc, Sárvár, V asvár stb-
k iváltságlevele.

16
 A term előerők fejlődése eredm ényeképp m ár a XIII. században
elm élyülő társadalm i m unkam egosztás m ind intenzívebbé és re n d ­
szeresebbé te tte az ipari és mezőgazdasági term ékek cseréjét. A t e r ­
melékenységnek, s elsősorban a paraszti m unka term elékenységének
emelkedésével mind tö b b mezőgazdasági terményfelesleg k e rü lt
piacra, s nőtt a kereslet az iparcikkek irá n t is. A növekvő á ru fo r­
galom lebonyolítása a régi vásároshelyek m ellett újabb piacközpon­
to k kialakulását te tte szükségessé. E bben az időben még nem ész­
lelhetünk minőségi különbséget a régebbi és ú jabb városias te le p ü ­
lések között: bár az élénkebb kereslet, a nagyobb cserelehetőség
nagy számban vonzotta az iparűző elem eket a kialakuló városias
helyek felé, a lakosság zöme sem a régi városokban, sem az ú jab b
vásároshelyeken nem h a g y o tt még fel az őstermeléssel. Az ip a r és
a mezőgazdaság szétválása még kezdeti fokon állt, s legfeljebb az
iparosok nagyobb vagy kisebb aránya, a lakosság számbeli k ü lö n b ­
sége, a kiváltságok különböző terjedelm e alapján rangsorolhatjuk
őket. E korszak városias települései — csekély kivétellel — még
nem tekinthetők a kézm űipar és kereskedelem központjainak, azaz
a szó szoros értelm ében v e tt városoknak, a mezőgazdaság és ipar
k ö zö tt kV lakú ló m unkam egosztás term ékeinek. A várossá válás
ú tja csak potenciálisan n yílt meg előttük. E lehetőség m egvalósu­
lása az egyéni fejlődésüket kedvezően vag y kedvezőtlenül befolyá­
soló sajátos körülm ényeken túl, elsősorban a társadalm i m unka-
megosztás ütem étől függött. A ttól, hogy a mezőgazdaság, a term elő­
erők további fejlődése folytán, az iparűző lakosságnak m ilyen széles
rétegét képes term ényeivel ellátni és m entesíteni a m ezőgazdasági
m unka alól. Hogy a z tá n m ely települések válnak a kizárólag vagy
elsősorban iparűző lakosság központjaivá, azaz valódi városokká,
a z t m ár az egyes helységek földrajzi, gazdasági ad o ttság ai és jogi
helyzete h atározták meg.
Városfejlődésünk to v áb b i ú tja azt bizonyítja, hogy a X IV . század­
ban még nem értek m eg a gazdasági feltételek a nyugati országoké­
hoz hasonló széles városhálózat kialakulására. A term észetgazdálko­
dás formáinak felbom lása ekkor még inkább a kereskedelmi u ta k köze­
lében haladt gyorsabb ütem ben. A mezőgazdasági term ényfelesleg
még csak korlátozott szám ú város ellátására volt elég. N ő tt ugyan
az iparcikkek kereslete, de ezek fő vásárlója, az uralkodó osztály
szükségleteit főleg külföldi term ékekkel elégítette ki. A XV. század
végi áruterm elés színvonalán csak a kül- és belkereskedelem ú tjai­
hoz közeleső 20 — 30 település em elkedett valódi várossá. A gazda­
sági és jogi értelem ben egyaránt városnak tek in th ető helységek
száma egyébként az egész XV. század folyamán nag y jáb ó l azonos
m aradt. E városok kiválasztódását a XIV. század m ásodik felétől

2 Bácskai: A magyar mezővárosok 17

kezdve számos tényező határozta meg, így főleg a kereskedelm i
u ta k alakulása, e városoknak a kül- és belkereskedelem ben já tsz o tt
szerepe s tb .3 E kiválasztódás jellemzi a m ag y ar városfejlődést a
XIV. század második felétől a XV. század derekáig tartó időszak­
ban: egyrészt áz iparosodó városi települések egy részének ip ari­
kereskedő várossá, az iparos és kereskedő lakosság népes c e n tru ­
m aivá alakulása, ezek piackörzetének létrejö tte , — másrészt a mező-
vái’osok kialakulása és szaporodása.
B á r a civitasokban is nagyobb szerepet já ts z o tt a mezőgazdasági
term elés, m int a nyugat-európai városokban, ennek ellenére n y u ­
godtan beszélhetünk a XV. század elejétől a főleg iparral és keres­
kedelem m el foglalkozó civitasok és agrárjellegüket a fejlődő kéz­
m űipar ellenére is megőrző oppidumok k ö z ö tti minőségi kü lö n b ­
ségről, ezek minőségi m eghatározottságáról. Az 1405. évi d ek ré­
tu m b a n is kifejezésre ju to tt m ár a város és m ezőváros fogalm ának
elhatárolódása. A városi érdekek egységesítését célzó intézkedések
nem csak az egyes kirívó kiváltságok eltörlését, vagy csupán a civi­
tasok helyzetének egységesítését tartalm azzák. A városi k iv á ltsá ­
gok széleskörű adom ányozásával, a m ezővárosok fallal való körül-
vételének engedélyezésével és elrendelésével a mezővárosok várossá
emelését s így a városok egységes fejlődését k ív á n ta Zsigmond elő­
segíteni. E törekvések k u d a rc a elsősorban azokban az általános
gazdasági törvényszerűségekben gyökerezik, am elyek m eghatároz­
ták egész városfejlődésünket. D e a kudarcot elősegítette az uralkodó
következetlen centralizációs, felemás várospolitikája is.
Zsigm ond teljes m értékben a kincstár érdekeinek rendelte alá
várospolitikáját. A főurak megnyerése érdekében, vagy pillanatnyi
pénzszükségtől h ajtv a sorra eladom ányozta a királyi kézen levő,
nemegyszer gazdag és virágzó m ezővárosokat. A földesúri kézre
kerülő m ezővárosok, még h a korábban n yert kiváltságaikat, önkor­
m ányzatukat egyes esetekben meg is m enthették, a királyi városok­
hoz hasonló függetlenséget és jogi különállást nem vívhattak ki
maguknak. L akóik jobbágyokká — még ha kiváltságos jobbágyokká
is — süllyedtek, s jogi helyzetük visszahatott to v áb b i gazdasági
fejlődésükre is.
Zsigmond adom ánypolitikájának eredm ényeképp a korábban
nagyrészt k irályi tulajdonban levő mezővárosok földesúri kézre
kerültek.4 Egyidejűleg a m ezővárosok gazdasági előnyeit felismerő
3 Szűcs J . V árosok és kézm űvesség a X V . századi M agyarországon. B p .
1955. 19 — 26, 110. 1.
4 1388: B ars, C sütörtökhely, B á t. (ZSO. I. 502. sz.) — 1389: T apolcsány.
(Dl. 7555) — 1390: Csepreg, Sárvár. (SO. I. 499. 1.) ■— S árosp atak , Ű jh e ly ,
Szína. (ZSO. I. 1674. sz.) — 1392: K őszeg. (ZSO. I. 2 4 2 1 . sz.) — 1393 :

18
földesurak egyre-m ásra ru h ázták fel nagyobb forgalmú, jelentősebb
vásároshelyeiket, uradalm i közp o n tjaik at, falvaikat m ezővárosi
kiváltságokkal. Míg a XIV. században a mezővárosok nagy része
m ég a király birtokában volt, a XV. század végén m ár több m int
80% -uk van földesúri, 11 % egyházi tulajdonban. N oha nem tu d ­
ju k pontosan rekonstruálni az oppidum korabeli jogi kritérium ait,
feltehető, hogy akkoriban a fallal körül nem vett, városias k iv á lt­
ságokat élvező, de földesúri kézen levő településeket nevezték így.
Oppidum és civitas, m int földesúri és királyi város szem beállítása
term észetesen csak megközelítő, form ai kifejezése a valóságos város
és a városiasodó, iparosodó, de agrárjellegét sokáig megőrző földes­
úri mezőváros elkülönülésének. H ogy elhatárolódásuk alapja nem
ez a formai jegy volt, erről tan ú sk o d n ak a királyi oppidum ok
— mint pl. az erősen városias Miskolc —, vagy a gyakran civitasok-
nak is nevezett földesúri városok, m int pl. Kőszeg, Lippa, G yula stb.
De figyelemre méltó az a tény, hogy éppen a XV. századtól különül
el a városias települések m egjelölésére addig egyaránt használt
civitas és oppidum fogalma.5 Az előbbi főleg a fallal kö rü lv ett
városok megjelölésére szolgál,6 utó b b i pedig a fallal körül nem v ett,
többnyire földesúri tulajdonban levő m ezővárosokat jelöli. 96, főleg
XIV. századi eredetű m ezőváros esetében tap asztaltu k , hogy a
századforduló éveiben kelt források még váltakozva em lítik őket
civitas és oppidum néven. A XV. század elejétől azonban m ind
gyakrabban és mind következetesebben nevezik e helységeket oppi-
dum nak. A század negyvenes-ötvenes éveiben a civitas szó vagy
az „oppidum seu civitas” form ula m ár csak kivételképp fordul elő
egy tu ca tn y i bányaváros, vagy erősen városias települések (pl.
Kőszeg, V asvár, Sárvár, G yula, Lippa) neve m ellett.
T ehát a XV. század első évtizedeiben oppidum néven e m lített
helységek egyrészt a m ezőváros fokán megrekedő, korábban is váro-

Segesd (ZSO. I. 2880. sz.) — 1394: K örm en d . (ZSO. I. 3408. sz.) — 1396:
H alas. (ZSO. I. 4509 — 4510. sz.) — 1397: B ereg, V ári. (ZSO. I. 4681. sz.)
— 1399: Szöllős. (ZSO. I. 6049. sz.) — 1406: R é v (D l. 87780), Már elő b b ,
1405-ben Zsigm ond B uda jo g á v a l ru h á zta fel. (D l. 87732) — 1410: S o m o g j-
vár (D l. 9652). — 1423: G öm ör. (D l. 12284) — 1436: Siri. (D l. 12954)
— 1438: Sajószentpóter. (D l. 13151),
5 A z op p id u m fogalm ának ily e n elh a tá ro ló d á sa és elk ü lön ü lése felte h e tő e n
csak M agyarországra jellem ző. Í g y p l. a flandriai városok m ég a X V . szá za d i
pecsétjü k ön is oppidum nak n e v e z ik m a g u k a t. Ld. p l. H arlem és D ord rech t
1322., D e lft 1357., E yk e és H a sse l 1431., A ntw erpen 1468., B ru x elles 1471.
év i p e c sé tjé t. J. D em ay. In v e n ta ire des sceaux de la F lan dre. P árizs 1873.
6 A c iv ita s m eghatározása V erb őczin él: „T ulajdonképp p ed ig a város
házaknak és utcáknak a szü k ség es fa la k k a l és b á sty á k k a l k ö r ü lv e tt so k a ­
sága, a m ely a jó és tisztesség es m egélésre k iv á ltsá g o lv a v a n .” (H á rm a sk ö n v v .
Bp. 1894. 289. 1.)

2* 19
sias jellegű településekből, m ásrészt a falvakból ezidőben mező­
várossá emelkedő helységekből alakultak ki. Az oklevelekben 1390
és 1410 között — te h á t a legnagyobb fellendülés korában — em lí­
t e t t mezővárosok 36% -a a korábban is városias településekből
k e rü lt ki. 1411 és 1450 között arányuk 18% -ra süllyed. Az 1450 —
1470-es évek meredeken felfelé ívelő fellendülése m ár term észetesen
az ú jo n n an feltűnő m ezővárosok szám lájára írandó.
A XV. század m ásodik felében befejezettnek tek in th ető a város
és m ezőváros jogi elhatárolódása. Nem véletlen, hogy a XIV. szá­
zad b an még városi kiváltságokat nyernek az oppidumok, a XV.
század második felében m ár kifejezetten mezővárosi kiváltságok
adom ányozásával találkozunk. 1451-ben Ján o s váradi püspök Belé-
nyest m ég „in liberum oppidum seu ut com m uniter dicitur in
liberam civitatem ” emeli, de G yulát 1496-ban Corvin János m ár
kifejezetten mezővárosi kiváltsággal, a „liberum oppidum ” jogával
ruházza fel.7 *
A m ezővárosok egyre gyarapodó szám a a XV. század folyam án
önm agában is tanúsítja, hogy kialakulásuk, kiválasztódásuk folya­
m ata — a civitasokkal ellentétben — nem zárult le. Ez utóbbiak
annak ellenére, hogy népességük, ipari-kereskedelm i szerepük, gaz­
dasági és jogi helyzetük különböző volt, többé-kevésbé kiforrott
egységet képeztek. A vezető ipari és kereskedelm i központokat nem
v á la sz to tta el oly éles h a tá r a kisebb városoktól, m int a mező­
városi fejlődés csúcspontján álló, a népesség szám a, a kézm űipar
és kereskedelem szem pontjából a civitasokkal vetélkedő, sajátos
agrárjellegük ellenére is in k áb b városoknak tek in th ető m ezőváro­
sokat a falutól alig különböző kis oppidum októl.
A m ezővárosoknak csupán egy töredékére, m integy 100 —150
helységre vonatkozóan rendelkezünk, fejlődésüket nagy vonalak­
ban, vagy legalább egy bizonyos időszakban rögzítő adatokkal.
Túlnyom ó többségükről azonban jóform án egyebet sem tudunk
azon tú l, hogy a források több-kevesebb következetességgel oppi-
dum oknak nevezik őket. M unkánk során a mezővárosi fejlődés
m agasabb fokán álló, és e településtípus jegyeit leginkább m agukon
viselő oppidum ok vizsgálata a lap ján kíséreljük m eghatározni e tele­
püléstípus általános, jellegzetes vonásait, fejlődésének vonalát.
A k itű z ö tt cél sokrétűsége nem engedi, hogy bővebben foglalkoz­
zunk a forrásanyagunk alapján jelentéktelenebbeknek tűnő, kisebb,
falusiasabb mezővárosok tö rtén etév el, hogy összegyűjtve a fellel­
hető a d a to k a t, m egállapítsuk azokat a kritérium okat és tényező­

ü l . 36982. — GYVO. 91. 1.

20
két, melyek a kortárs szem ében m egkülönböztették őket a többi
jobbágyfalutól. A mezőváros a XV. században kialakuló, fejlődés­
ben levő település-típus: a fejlődés kiindulópontján nehéz m egta­
lálni azt a h a tá rt, mely elválasztja a fejlődő oppidum ot a falutól.
A m eghatározó tényezők összessége csak a fejlődés m agasabb fokán,
s akkor sem mindig egyetemlegesen ta lá lh a tó meg. H a az egyes
jelenségeket vizsgáljuk — m int pl. az iparosodás m agasabb foka,
az áruterm elés és árucsere intenzitása, a népesség nagyobb koncent­
rációja, a szélesebbkörű önkorm ányzat, jelentősebb kiváltságok
stb. —, a k k o r egyes ad ato k m ár a m ezővárosi fejlődés tendenciá­
jára, m ások viszont még e település falusias jellegére utalnak. S ha
sikerül is pontosan körülhatárolnunk a m ezőváros fogalm át, m eg­
határozni az oppidum gazdasági és jogi kritérium ait, a valóság
mindig gazdagabb, sokrétűbb, változatosabb form ákat produkál,
melyek feszegetik az elm életi kategóriák korlátáit. A további k u ta ­
tásnak erősen figyelembe kell vennie a mezővárosi fejlődés objektív
törvényszerűségei m ellett a szubjektív tényezőket is, rekonstruálnia
kell az oppidum korabeli fogalm át és jogi szemléletét. A falvak és
mezővárosok összehasonlítását elősegítő urbárium ok, adó- és dézs-
m a-jegyzékek vizsgálata sokszor meglepő eredm ényekre vezet: az
iparűzők és a lakosság szám át tek in tv e számos falu esetében té te ­
lezhetjük fel a mezővárosi lét fokozottabb feltételeit, míg az e for­
rásokban oppidum ként e m lített szom szédja az adatok alapján falu­
siasabbnak hat.
A többé-kevésbé következetesen oppidum ként em lített helységek
esetében még feltételezhetjük, hogy csupán a forrásanyag p u sztu ­
lása m ia tt nem ism erjük a települések szerepét és jelentőségét. E rős
fenntartással kell élnünk azonban azoknak a m ezővárosoknak meg­
ítélésénél, melyeket az oklevelek csak egyszer em lítenek oppidum
gyanánt, s mind a megelőző, m ind az azt követő időszakban villa
vagy possessio néven fordulnak elő. Ezek szám a a század folyam án
egyre nő. A századforduló éveiben (1390 — 1410) feltűnő m ezőváro­
soknak még csak 15% -át teszik ki, a XV. század első felében a rá ­
nyuk eléri a 24%-ot, a század m ásodik felében pedig 33% -ra em el­
kedik.
H elytelen lenne azonban csupán ilyen form ai meggondolások
m ia tt teljesen kirekeszteni ezeket a helységeket a m ezővárosok
köréből. Hiszen ezekre is érvényesek a források pusztulásával k a p ­
csolatos fenntartások, s ism eretes, hogy számos jelentős m ezőváros
igen gyakran fordul elő kialakulásának idején ú jra és ú jra possessio
néven. Még ha fel is tételezzük, hogy egy részük m inden gazdasági
alap nélkül viselte az oppidum nevet, e jelenség önm agában is jel­
lemző és érdekes tü n e te a m ezővárosi fejlődés egészének.

21
 A m ezővárosi fejlődés kérdéseinek végleges és m egnyugtató tisz ­
tá z á sa a XV. századi áruterm elés és ipar k u tatásán ak eredm ényei­
től függ. A „mezővárosias falv a k ” és a „falusias m ezővárosok”
pro b lém áján ak tisztázása eg y a rá n t érdekes az egyszerű áruterm elés
és a m ezővárosi fejlődés szem pontjából, de m eghaladja a szorosan
v e tt m ezőváros-kutatás tárg y k ö rét, s a mezőgazdasági áruterm elés
szélesebb, átfogóbb problém akörébe torkollik. E zért e kérdést, m int
a m ezővárosi fejlődés egyik sajáto s problém áját, csupán érin tettü k :
m u n k án k alap ját a to v áb b iak b an a fejlődés jellegzetes vonásait és
ú tjá t egyértelm űbben és m egfoghatóbban m agukba sűrítő m ező­
városok történetének és a d a ta in a k k u ta tá sa képezi.

22
 II. A MEZŐVÁROSI KÉZMŰIPAR

Az oppidumok városias jellegének okát történetírásunk elsősor­

ban a fejlett mezővárosi kézműiparban kereste. Vizsgálódásunkat
mi is e területen kezdjük. S minthogy a városiasság egyik — ha nem
is leglényegesebb — fokmérője a népesség nagyobb koncentráló­
dása, elöljáróban kitérünk az oppidumok népsűrűségére is.

1. A mezóvárosok népessége

A mezővárosok népességének megállapítása még nagyobb nehéz­

ségekbe ütközik, mint a városoké. Nagyobb városainkban a XV.
századból már maradtak fenn adóösszeírások, melyek ugyan csupán
az adózó polgárok neveit tüntetik fel, de legalább a lakosság e cso­
portjának felbecsüléséhez megbízható alapot nyújtanak. A mező­
városoknál az adóösszeírást a sokkal kevésbé megbízható urbáriu­
mok, dézímajegyzékek helyettesítik. S ezúttal már nemcsak az adó­
fizetés alól mentesülő nincstelenek, zsellérek, vagy az egy háztar­
tásban élők számának megállapítása ütközik nehézségbe, de óva­
tosságra késztet az a körülmény, hogy a források gyakran több
birtokos tulajdonában levő mezőváros adózó polgárainak csak egy-
egy földesúr fennhatósága alá tartozó töredékét sorolják fel. Még
nagyobb körültekintést igényelnek a többnyire csak az adózó ház­
tartások számát vagy az adóösszeget feltüntető dézsmajegyzékek
és a királyi rovásadó lajstromai, melyekből sokszor csak bonyolult
számítások és megközelítő feltételezések segítségével következtet­
hetünk a lakosság számára.1 Végül hellvel-közzel felhasználhatók a
hatalmaskodási perek iratai is, amennyiben a birtokfoglalásban
résztvevő jobbágyok nagy száma azt sejteti, hogy a mezővárosnak1

1 L d. p l. Szabó Istv á n p o rtá lis adókra v o n a tk o zó szá m ítá sa it. R P II. 8.

1. 8. sz. jegyzet.
csaknem egész lakosságát felsorolták. M inthogy csak szerencsés
v életlen esetében állt m ódunkban a d a ta in k a t azonos időből sz ár­
m azó, különböző jellegű forrásanyag összevetésével ellenőrizni, az
oppidum ok lélekszáma csak m egközelítő pontossággal á lla p íth a tó
meg, s többnyire csak egy a d o tt időpontra vonatkozóan. A népesség
h u llám zását csak kivételes esetekben tu d ju k nyom on követni. H ogy
mégis fogalm at alkothassunk a m ezővárosok népességének átlagos
alakulásáról, 50 éves korszakokra bo n tv a csoportosítottuk a d a ta in ­
k at. H a e csoportokban nem is szerepelnek azonos városok, sőt,
egy-egy országrész sincs arányosan és egyenletesen képviselve, a k á r
a középarányosok révén, a k á r a legnagyobb és legkisebb népesség
összevetésével megközelítően felm érhetjük a népsűrűség a la k u ­
lá sá t.2

1 3 9 0 - 144U

G ön c3 1427 955 1 Sóvár11 1427 310

Modor4 1437 890 ; Forró3 1427 305
Recse5 1437 845 j K api11 1427 305
D évény6 1437 835 N agyida3 1427 305
Mohács7 1434 795 1 Szeremlye1* 1418 290
Jolsva8 1427 775 Putnok8 1427 265
Bazin9 1437 765 ! Dobsina8 1427 265
Széphely10 1424 745 Somos11 1427 265
H anusfalva11 1427 680 ! Késmárk3 1427 260
Cselej12 1437 610 H éthés11 1427 250
Gömör8 1427 600 [ Tiba16 1427 250
Báta14 1431 545 1 Alsói endva19 1389 240
Szántó3 1427 545 Németi19 1389 225
K úrim a11 1427 510 Szécs8 1427 220
Szína3 1427 455 I Bátmonostorio 1430 216
Szabar15 1389 425 Lendva19 1389 215
K após16 1427 400 j Újbécs21 1424 200
Palocsa16 1427 380 Pálóc16 1427 175
Osetnek8 1427 350 R ozgony11 1427 170
Szinye3 1427 350 M adaras21 1424 125
Jászó3 1427 350 Hosszúfalu19 1389 105
Szemenye15 1389 345 Szentgyörgy22 1399 65
Gara'7 1420 320 Szobránc16 1427 50

2 Az e g y h ázta rtá sb a n élő sz e m é ly e k szám ának m egállap ítására az ö tö s-

szorzószám ot alk alm aztu k . T u d a tá b a n v a g y u n k a n n ak , h o g y az eg y -eg y

24
 1 4 4 1 -1 4 9 0

Szöllős23 1450 1890 Kanizsa40 1449 335

Túr24 1468 1000 N agy kapós41 1457 330
Eszék25 1469 1020 Váralja38 (Szepes) 1481 325
Szekcső26 1450 970 Ernőd42 1452 310
Kisvárda27 1453 875 S zen tg y örgy43 1452 290
Hagymás25 1469 805 (Szabolcs)
Siklós28 1478 790 öo m 28 1477 285
Szeremlye29 1469 770 Váralja44 1480 265
Nagymihály30 ^1450 770 (Baranya)
Karanes25 1469 695 Szentgrót45 1474 240
Csörög28 1478 635 Torockó46 1473 240
Pankota32 1475 630 M adaras41 1463 215
Cegléd32 • 1469 625 A tya48 1487 215
Böszörmény33 1446 600 S zen tg y örgy49 1478 200
Galgóc34 1452 590 (Bodrog)
A páti35 1448 565 Csapa23 1469 155
Lippa36 1475 - 545 M anyiga34 1452 150
Mohács37 1478 500 Szerdahely28 1477 100
Drávaszád23 1469 460 Szénié34 1452 85
Meggyes38 1481 430 Visodol28 1477 80
Baranyavár25 1469 425 Le tényé28 1477 35
Szond39 1474 355

■" ' ^ _ •
középkori háztartásra sz á m íto tt ö t fő m a x im á lis szám . A zsellérek szá m á t
azonban a z esetek tú ln y o m ó töb b ségéb en n e m ism erjük. V iszon t ahol forrá­
saink szám szerűen fe ltü n te tik őket, a la k o ssá g n a k m in te g y 25 — 30% -át
teszik ki. Ú g y véljük te h á t, h o g y íg y a z összlak osságn ak m ég m in d ig in k áb b
m inim ális, m in t m axim ális szám át n yerjü k . — N éh án y m ezőváros n ép essé­
géről e g y -eg y perióduson b elü l k ülönböző a d a to k k a l rendelkeztünk. Ilyen k or
a legnagyobb lélekszám ot tü n te ttü k fel a tá b lá za tb a n . A tö b b korszakban is
szereplő m ezővárosokat k u rzív v a l jelöltü k .
3 G önc, Szántó, Szína, S zin ye, J á szó , Forró, N agyida, K ésm árk — ld.
Abaúj várm egye portális ad ólajstrom a 1427-ből. K özli: T h allóezy L. A ka­
mara haszna története. B p . 1879. 177. 170, 173, 179, 174, 176, 173, 176. 1.
4 B or-dézsm ajegyzék. D l. 35030.
5 B or-dézsm ajegyzék. D l. 36690.
■ 6 B or-dézsm ajegyzék. D l. 36989.
7 D l. 12645.
8 J o lsv a , Gömör, C setnek, P utnok, D o b sin a , Szécs — G öm ör várm egye
portális adólajstrom a 1427-ből. K özli: T h a lló ezy L. A kam ara haszna története.
B p. 1879. 180, 187, 191, 180, 191, 188. 1.
9 D l. 35031.
10 ZO. V III. 152. 1.

25
 1 4 9 1 -1 5 2 6

Csepreg50 1522 1275 Gönyii69 1518 435

Gyula31 1525 1250 Szántó52 1517 435
Gönc?2 1517 1200 Jánk70 1521 410
Szatmár52 1517 1065 Torna52 1517 390
N ém eti52 1517 1050 H unyad71 1511 385
Meggyes53 1512 930 Szemenye72 1524 360
Cegléd54 1510 920 Keresztúr72 1524 360
Bátmonostor55 1518 900 Tárcái52 1517 360
Po zsega vár 56 1509 880 Szered72 1524 360
Szikszó57 1521 875 Körösbánya66 1525 345
Bodrog58 1522 735 Dobronok72 1524 335
Szond58 1522 705 Szinyérváralja52 1512 320
Szene59 1510 680 Ném eti72 1524. 315
Vári60 1514 660 Hacak71 1511 300
B ánfihunyad61 1493 650 Tokaj52 1517 300
K ároly62 1502 650 Szil73 1518 290
Körmend63 1538 640 A m at58 1522 270
Egerszeg64 1524 640 Alsólendma71 1524 250
Simánd51 1525 620 Szepetnek73 1519 245
K isvárdaSo 1521 610 Szentm iklós73 1519 245
Üjfalu58 1522 600 Cseklész59 1510 235
Sempte59 1510 570 Fonó58 1522 230
Békés51 1525 545 Ikervár73 1519 225
Siri66 1525 510 Peremarton64 1524 225
Munkács67 T 1512 450 Nezsidér74 1493 220
Velike68 1519 440 Sümeg64 1524 210

11 Sáros m e g y e adólajstrom a D l. 32690.

12 D l. 13061
13 M T F. I. 507. 1.
14 ZO. V III. 31 j>. 1.
15ZSO. I. 945. sz.
16U n g m e g y e adólajstrom a. D l. 32382
^ Z O V I. 402. 1.
481. m . 3 5 1 . 1.
19ZSO. I. 940. sz.
20zo. vn. 302.1.
21 ZO. V III. 115. 1.
22ZSO. I. 94 4 . sz.
23TT. 1908. 1 — 11. I.
24 R e g istr u m super v ic tu a lia . . . D l. 55872.
25 D l. 3 2 3 6 5
26 M TF. II . 466. 1.
27 ZO. I X . 307. 1.

26
 28 Dl. 18145.
29 ZO. X . 228. 1.
30
D l. 14314.
31
D l. 1 7660.
32 Dl. 16907.
33
M T F. I. 506. 1.
34 D l. 44694.
35
ZO. I X . 154. 1.
36
D l. 17600.
37
Dl. 18058.
38 D l. 18460.
39
D l. 17546, 17601.
4 0 D l. 29489.
41
D l. 44852.
42 D l. 14543.
43 ZO. I X . 266. 1.
41 D l. 18975.
45 D l. 17628.
4 6 D l. 28536.
47
ZO. X . 199. 1.
48 D l. 18693.
49 D l. 18118.
5 0 D l. 26292.
51 OL. B r. L t. 1056/21

52 A d ójegyzék . Dl 26161. — S zám ítási k u lcsot Id. R P H . 8. 1. 8. sz. je g y z e t.

53 D l. 36985. R P H . 12. 1. 37. sz. jegyzet.
54 D l. 21991.
55 D l. 82507.
56 R P H . 12. 1. 31. sz. jeg y zet.
57 D l. 36986.
58 B B C sD . Bodrog: 59 — 60. 1. — Szond: 32 — 33. 1. — Újfalu: 69 — 70. 1.
— A rn at: 70 — 71. 1. — Fonó: 2 2 - 2 3 . 1. — A p á ti: 68. 1.
59 D l. 37002.
60 D l. 96949. — R P H . 9. 1. 13. sz. jeg y zet.
61 R P H . 10. 1. 24. sz. jeg y zet.
62 D l. 21114.
63 Iv á n y i B . K épek K örm en d m últjából. K ö rm en d i füzetek 4. K örm end
1943. 24. 1.
64 H olu b J. E gy du n án tú li egyházi nagybirtok élete a középkor végén. A v eszp ­
rém i püspökség birtokai 1524-ben. P an n ón ia V II. é v f. 1941 — 42. 3 — 4. sz.
279. 1.
65 ZO. X II. 3 5 7 - 5 8 . 1.
66 D l. 37000.
67 D l. 82355.
68 H O . I. 511 — 16. 1.
69 D l. 25024.
70 ZO. X I I . 360. 1.
71 O L. B r. L t. 1056/33.
72 D l. 37006.
73 D l. 37007.
74 D l. 20 1 1 0 — 19.
75 D l. 36992.
76 D l. 19963.
' 77 D l. 36998.
 1 4 9 1 -1 5 2 6

T állya52 1517 210 i Szinyér78 1524 135

B ek cseh ely73 1519 200 N o v a 77 1512 130
B erényhida64 1524 200 Szentgyörgy73 1523 125
Máj té n y 52 1517 200 (Zala)
V aranó76 1493 180 B ecsin79 1507 120
K a n izsa 73 1519 160 B a b o lt73 1518 105
R udabánya52 1517 150 i A p á ti58 1522 100
S zomolnokbánya52 1517 150 I Szalka80 1500 100
T elkibánya52 1517 150 Vásáros Várad58 1522 95
K ürt59 1510 150 Sár75 1492 90
C sesztereg72 1524 145 L éka73 1519 75
H osszúfalu72 1524 140 K u rim asl 1492 30
S zen tp ál77 1512 140

A m ezővárosok átlagnépessége te h á t 500 fő körül h u llám zo tt.82

Az ezer főnél nagyobb népességet szám láló helységek szám a igen
csekély volt, még akkor is, ha szám ításba vesszük, hogy legnagyobb
m ezővárosaink — Miskolc, Debrecen stb. — lakosságáról a tá rg y a lt
ko rszak b an nincs m egbízható ad atu n k .83 Az oppidumok népessége
te h á t á lta lá b a n messze a la tta m arad t a viszonylag csekély lélek­
szám ú m agyar városokénak is.
M inthogy az egyes korszakokban felsorolt helységek igen a rá n y ­
ta la n u l képviselnek egy-egy tá ja t, s csak kevés mezőváros lak o ssá­
gáról rendelkezünk folyam atos adatokkal, nehéz lenne k ö v e tk e z ­
te té s e k e t levonni a népsűrűség tá ji alakulásáról. A táblázatból azon­
ban m ég így is kiviláglik, hogy az alföldi mezővárosok népessége
e m elk ed ett a legegyenletesebben és leggyorsabb ütemben, s a X V I.
század elején ezek átlagnépessége a legm agasabb.
A m ezővárosi népesség koncentrálódásának jelentősége nem any-
n y ira a városok, m int inkább a falvak lakosságával összevetve
dom borodik ki. Igaz ugyan, hogy egyes esetekben néhány falu
népessége eléri, sőt meg is h aladja a szomszédos oppidum lélek-
száflaát (számos példát találu n k erre pl. a Bács-Bodrog m egyei
78 R P H . 11. 1. 34. sz. jeg y zet.
79 D l. 39176.
80 D l. 48305.
81 D l. 19861.
82 U g y a n en n y ir e b eesü li a m ező v á ro so k á tla g o s lélek szám át Szabó I s tv á n
is. R P H . 22. 1.
83 A z 1549. évi b or-d ézsm a jeg y zék szerin t M iskolcon a szőlőb irtok osok
szám a a la p já n 2000 fő t m egh alad ó n é p esség et szám íth atu n k , G yö n g y ö sö n

28
<fézsmajegyzékben is).*84 De ha a mezővárosok és falvak átlagnépes­
ségét hasonlítjuk össze, az oppidum ok lakossága m integy ötszöröse
volt a falvakénak.85
Szabó Istv á n szám ításai szerint a jobbágyoknak m integy egy­
ötöde élt a m ezővárosokban.86 Egyes uradalm akban vagy m egyék­
ben ez az arány még m agasabb volt. Így 1469-ben az eszék—bara-
nyavári uradalom 6 m ezővárosában élt az uradalom népességének
77%-a.87 1478-ban a G arai család jobbágyainak 54% -a a család
birtokában levő 110 faluban, 46% -a pedig 7 m ezővárosukban
lakott.88 A semptei uradalom hoz tarto zó 5 mezővárosban a lakosság
54%-a, a gyulai uradalom 3 m ezővárosában 49% -a, a sárv ár —
kapuvári uradalom 9 m ezővárosában 48,8% -a, az alsólendvai u r a ­
dalom 7 m ezővárosában 22% -a, a veszprém i uradalom 4 m ező­
városában 31% -a tö m ö rü lt.89 A dézsm ajegyzékekben felsorolt Bács
megyei jobbágyok 15% -a, a Bodrog m egyeiek 32% -a élt a m ező­
városokban.90 A felvidéki megyék 1517. évi adójegyzékében fel-

1600, P á sztó n és T á lly á n m in te g y 1000 fő t. — B azinnak 1559-ben 960

lakosa v o lt. (OL. D ézsm ajegyzék ek , Borsod 1549/7, H ev es 1549/14, 16, 17.
- OL. U . et. C. 99/57.)
84 F on ó és U d vard lak ossága 230, V ásáros Váradé 100, V erőfényé és
Ú jfalué 40 fő körül v o lt, u gyan ak k or T ó tfa lu n a k 600, B ánosának 500, V íz­
m elléknek 300, Fnlkom árnak és A lsóp alon án ak 250 lakosa volt.
85

M ezővárosok F a lv a k á tla g
M egye v . uradalom átla g lélekszám a F orrás
lélekszám a

B ács m eg y e 155 110 B BC sD 1522

B odrog m egye 280 135 ,,
K özépszolnok m. 755 110 Dl. 25024. 1475.
N y itra m egve 650 180 D l. 44694. 1452.
Abauj ,, 425 100 D l. 26161. 1517.
Sem ptei uradalom 460 105 Dl. 37002. 1510.
G yulai ,, 715 70 OL. B r. L t. 1056/21. 1525
G araiak birtokai 300 50 Dl. 18145. 1477.
E szék- B aranyavári 615 45 D l. 32365. 1469.
uradalom
V ilágosi uradalom 475 55 D l. 37000. 1525.
H u n yad vári uradalom 200 35 01. Br. Lt. 1056/33. 1511.
86 R P H . 22. 1.
87 D l. 32365.
88 D l. 18145.
89 D l. 37002. — O L. Br. L t. 1056/21. — D l. 36992. — D l. 37006. — H o lu b J .
E gy d u n á n tú li egyházi n agybirtok élete a középkor végén. . . P annónia V II. é v f.
1941—42. 3 - 4 . sz. 287 — 88. 1.
90 B B C sD .

29
tü n te te tt lakosságnak 38% -a 7 m ezővárosban töm örült.91 N y itra
megye 9 m ezővárosát a megye lakosságának 22% -a lakta.92
A m ezővárosi népesség gyarapodása term észetesen szorosan össze­
fü ggött a jobbágyköltözés szabadságával. Számos oppidum nak m á r
kiváltságlevele is b izto síto tta a beköltözés szabadságát. De a jo b b á­
gyok szabad költözését biztosító sorozatos királyi rendelkezések
ellenére számos esetben a m ezőváros földesurának, vagy egyenesen
a király közbenjárására volt szükség a jobbágyait erőszakkal vissza­
ta rtó földesurak ellen. 1407-ben G arai nádor B ihar és Szabolcs
megye nem eseit arra in te tte , hogy D ebrecenbe költöző jobbágyai­
k a t tarto zá sa ik lefizetése u tá n bocsássák el.93 Hasonló figyelm ez­
te té s t in té z e tt 1429-ben Zsigmond a Szolnok környékén élő nem e­
sekhez, akik m egakadályozták, hogy jobbágyaik a városba költöz­
zenek.94 1483-ban Zala megye hatósága lép e tt közbe, hogy Sárkán-
házi S árk án P éter k ét jobbágya Egerszegre beköltözhessen. 1502-
ben szintén a megyei hatóságok já rta k el egy Som orjára beköltözni
kívánó jobbágy érdekében.95
A m ezővárosok benépesítése egyaránt érdeke volt a polgároknak
és a földesurnak. Egyösszegben fiz e te tt adó esetén minden új
jövevény csökkentette a polgárok adóterheit, g y a ra p íto tta a város
gazdagságát, vagy m unkaerőt kínált. A földesúr adó-, vám- stb.
jövedelm einek emelkedését v á rta az oppidum virágzásától. A jo b ­
bágyköltözés azonban egyre több akadályba ütközött, s számos
példát ta lá lu n k arra, hogy a mezővárosok elöljárósága, a földesúrra]
karöltve, an n ak hallgatólagos jóváhagyásával vagy egyenesen buz­
dítására közrem űködik a jobbágyok beköltöztetésében, vagy a szö­
k ö tt jobbágyok elrejtésében. 1406-ban a m adarasi hospesek Bodrog
megye hatósága előtt kötelezték m agukat arra, hogy elégtételt
adnak B átm onostori Lászlónak a terragium ot nem fizetett jo b b á­
gyai beköltöztetéséért. 1416-ban újabb szökött jobbágyot fogad­
ta k be.96 1459-ben M átyás B ihar, S zatm ár, Szabolcs és K raszna
megyék nemességéhez in té z ett oklevelében megemlíti, hogy néhány
jobbágyuk engedély és a terragium lefizetése nélkül m egszökött,
s a bíró és esküdtek tu d ta nélkül (!) D ebrecenben letelepedett. Az
e m lített m egyék nemesei ezeket erőszakkal hazahurcolták, s még
néhány p o lg árt is le ta rtó z ta tta k és m egsebesítettek, m egsértve ezzel
az oppidum jogát. A király elrendelte, hogy hasonló esetekben a

91 D l. 26161.
92 D l. 44694.
93 D T . I. 65. 1.
94 D l. 12087.
M ZVO. II. 628. 1. — D l. 48757.
96 ZO. V. 426 . 1. — VI. 291. 1.

30
város bírája előtt keressenek orvoslást panaszukra.97 1433-banH agy-
mási László Béga-m enti birtokairól György ráe despota becskereki
tisz tta rtó ja néhány jobbágyot vagyonostól B ecskerekre „hurcolt”
a polgárok közrem űködésével.98 A böszörményi polgárok Káliói
Miklós kállói jobbágyát, ak it földesura előzőleg — ta lá n költözési
kísérlete m iatt — le ta rtó z ta to tt és minden jószágától m egfosztott.
Semjénben k iszabadították, és m inden jószágával e g y ü tt városukba
költöztették.99 1406-ban az óbudai apácák egy Ceglédre költöző
szelei jobbágy ingóságának szállítására küldték ki ceglédi jobbá­
gy aik at.100
A Mezővárosok népességének alakulását azonban korántsem csak
ez a növekedés jellemzi. E ltekintve a háborúkat és term észeti k a ta sz t­
rófákat követő elnéptelenedéstől, adataink a z t bizonyítják, hogy
a fluktuáció is jelentős lehetett. G yakorta olv ash atu n k egyik mező­
városból a m ásikba költöző polgárokról, vagy m ezővárosi lakhelyét
városival — és viszont — felcserélő egyénekről is.101 A mezővárosi
lakosságnak ilyetén mozgása elég jelentékeny leh e tett, m ert a XV I.
század elejei urbárium ok vizsgálata alapján a rra a következtetésre
ju to ttu n k , hogy a lakosok nevei aránylag rövid idő a la tt nagym ér­
tékben kicserélődtek. 1519-ben a bekcsehelyi összeírásban 27, a
szepetnekiben 22 lakos szerepel. 1519-ben a lakosok száma 40-re,
illetve 49-re emelkedik, az azonos nevek szám a m indössze 11, illetve
14.102 Csepreg 1519. évi urbárium ában 250, 1522. évi adóösszeírá­
sában 255 név szerepel, ebből 100 név azonosítható.103 Egy 1518.
évi oklevél 125, birtokfoglalásban résztv ett szondi polgár n ev ét
említi. A város 1522. évi dézsmajegvzéke 142 lakost sorol fel.104
Az összevetés során mindössze 22 nevet tu d tu n k azonosítani. K ö z­
tudom ású ugyan, hogy a családnevek ezidőben még nem rögződtek

97 D T . I. 89. I.
99 Dl. 30433.
99 Dl. 53506.
100 D l. 9338.
101 1420-ban e g y k őszeg i szárm azású soproni p olgárról, 1427-ben p ed ig
Sopronból K őszegre, ille tv e K őszegről Sopronba k ö ltö z ő polgárokról o lv a ­
sunk. (SVT. 1/2. 187, 332. 1.) — 1463-ban a m a d a ra sia k k ét S zen tg y ö rg y
m ezővárosban élő la k o s b ek ö ltö zését segítik elő. (ZO. X , 199. 1.) — 1398-ban
K álióról K assára sz ö k ö tt eg y job b ágy. (ZSO. I. 5223. sz.) — 1463-ban k ét
kisvárdai lakos, terragiu m . 12 forint adósság, 17 ök ör és egyéb ta rto zá s
h átrah agyásával K a lló n te le p e d e tt le. (ZO. X . 212. 1.) — 1466-ban K á lla i
Ján os eg y m ás m ezővá ro sb ó l sz ö k ö tt k o vácsot fo g a d o tt be K állóra. (D l.
55811), — E gy d ési polgár 1506 körül Budára te le p e d e tt á t. (TO. II. 288 —
89. 1.)
102 Dl. 36998, 37007.
103 Dl. 37007, 26292.
101 D l. 23029. B B C sD . 32 — 33. 1.

31
teljesen, de a keresztnevek Iegtüzetesebb összehasonlítása u tá n sem
tu d tu k azonosítani a lakosságnak m integy 50% -át. F elteh ető , hogy
az urbárium ok különböző birtokrészeket tartalm azó felsorolása,
valam int a hatalm askodási oklevelek pontatlansága igen nagy hiba-
lehetőséget rejt m agában. De az ad ato k így is sejtetik, hogy a mező­
városi lakosságnak jelentős hányada mozgásban volt, s a fluktuáció
m érete m eghaladhatta a városokét.

2. A kézm űipar fejlődése a X V . században

Az oppidum okban élő kézm űvesek száma, s főleg szám aránya

egyik, de korántsem legfontosabb, s önm agában nem pontos fok­
m érője a mezővárosok iparfejlődésének. Az iparos népesség szám ­
a rá n y a kifejezi az ip a r és m ezőgazdaság bizonyos fokú szétválását.
V álaszt ad arra a kérdésre is, hogy m ely iparágak önállósultak
legkorábban, s a legnagyobb m értékben, de önm agában sem a m un­
kam egosztás fokáról, sem az ipari term elés m éreteiről nem a d fel­
világosítást. Tehát az iparűzők szám ának vizsgálata egym agában
nem elegendő, hanem a m ezőgazdasági és ipari term elés külön­
válásának, az iparon belüli m unkam egosztás folyam atának vizsgá­
la tá v a l kell párosulnia. M inthogy az iparágak szám a egyben tü k ­
rözi az iparon belüli m unkam egosztás fokát, ezért az alábbi tá b lá ­
z a tb a n a m ezővárosokat korszakonként az iparágak szám a szerint
csoportosítottuk, s csak m ásodik helyen tü n te ttü k fel az iparosok
százalékos aránvszám át. Igv egv pillantással is m egállapítható,
hogy a kézművesek m agas százaléka m ögött lényegében egy kis-
népességű mezőváros legfontosabb szükségleti cikkeit előállító 2 —3
iparos rejtőzhet.
A népesség m egállapításánál m ár ism e rte te tt nehézségekbe ütk ö z­
tü n k az iparűző lakosság szám szerű k im utatásánál is. F ő forrásaink
legjobb esetben a neveket sorolják fel, anélkül, hogy m egjelölnék
az illető foglalkozását. Megfelelő mennyiségű kiegészítő forrás hiá­
n y á b a n teljesen a családnevekre voltunk utalva.
A nyelvészek és történészek véleménye szerint a családnevek
kialakulása a jobbágyság és polgárság körében a XV. századra te­
hető, s így ez időben a foglalkozásnevek viselői feltehetően még való­
ban e mesterséget folytathatták.1 A század eleji latin foglalkozás­
neveket a század közepétől mindinkább ezek magyar változatai 1
1 M elich J . C saládneveinkről. M. N y . X X X I X . k. 3 7 6 - 7 9 . 1. — B e n k ő L.
A tö rtén eti szem élynévvizsgálat kérdései. I. h. X L IV . 116 — 124. 1. — U ő.
A régi m agyar szem élynévadás. B p. 1949. — B B C sD . 6 és kk. 1. — S z ű c s J .
V árosok és kézművesség a X V . szá za d i M agyarországon. Bp. 1955. 45 — 46. I.

32
v á ltjá k fel,2 melyek eleinte kétségtelenül viselőik m esterségét t ü k ­
rözik. A nevek m egszilárdulásával, a családnevek elterjedésével és
öröklődésével e foglalkozásnevek egy része m ár nem feltétlenül fedi
viselőjének mesterségét. A XVI. század derekán készített leleszi
urbárium feltünteti a m ezővárosi lakosság foglalkozását is.3 Az
oppidum ban ekkor 2 szűcs, 1 ács, 1 m olnár, 1 pintér, 3 sütőnő,
3 varg a és 1 borbély élt, az összeírásban ugyanakkor 5 Szabó,
1 Borbély, 1 Kovács, 9 M olnár, 2 Szűcs, 2 K a lm á r és 2 V arga c salá d ­
név szerepelt. Mindössze a két szűcs, a k é t varga és a borbély
vezetékneve fedte viselőjének m esterségét. Természetesen a XV.
század folyamán a név és foglalkozás szétválása nem le h e te tt ilyen
m értékű, de az ebből eredő hibalehetőséggel szám olnunk kell, an n ak
ellenére is, hogy a középkori viszonyok között, amikor a fiú tö b b ­
nyire ap ja mesterségét örökölte, a családnév örökletessé v á lá sa nem
oko zh ato tt még szám ottevő eltérést. Mindezen fenntartások ellenére
úgy véljük, hogy a hibalehetőség nem an n y ira a kézm űvesek szá­
m ának eltúlzásában, m int inkább alábecsülésében rejlik. A források
vizsgálatakor ugyanis a z t tapasztaljuk, hogy a nyilvánvalóan kéz­
m űves polgárok jelentékeny részének neve nem tükrözi foglalko­
zásukat, hanem családnevük szárm azási helyüket, esetleg külső
tulajdonságaikat jelölik. Például 1448-ban a szondi v arg ák céh­
szabályzatát az óbudai apácák officiálisa elé terjesztő 7 v a rg a közül
csupán egyetlen név m ellett szerepel a „dictus sutor” megjelölés.
A többiek vezetékneve többnyire helységnévből származik (de Gara,
de Chente, de Zond stb .)4. 1498-ban a gyöngyösi m észárosokat
Balogh Bálint, F e y r B álin t és K orcsolyás Tamás képviselték.5
A podolini csizm adiák és a németlipcsei vargák családneve sem
tü k rö zte m esterségüket.6 A kereskedőknél is ezt ta p a sz ta ltu n k .
Ú gy véljük teh á t, hogy ha a foglalkozásnevek m ögött nem is
m indig rejtőzik kézm űves, a többletet bőségesen kiegyenlítik azok
a kézművesek, akiknek neve nem áru lja el m esterségüket. íg y szá­
m ításaink során az iparosoknak inkább minimális, m int m axim ális
szám át nyerjük.7
2 K itű n ő példa erre a révkanizsai la k o so k a t felsoroló 1449 — 50, illetve
1453-ban kelt ok levél. M in d k ettő azon os sorrendben közli a n e v e k e t, az
elsőb en a foglalk ozásn evek tú ln yom órészt la tin u l vannak írva, a m á so d ik b a n
m ár három vargáé, k é t k o v á csé és e g y szű csé m agyarul. (A k eresztn ev ek
azonosak.) A szabók m ár a korábbi ok lev élb en is m agyar c sa lá d n e v e t v isel­
te k , szintúgy a tím árok és m olnárok. (D l. 29489, 30828)
3 OL. b . e t C. 18/16.
4 D l. 14145.
5 Bachó L. G yöngyös város története 1326-ig. G vöngvös 1943. 121. 1.
6 MGSz. 1932. 30. 1. — D l. 43267.
7 A táblázatban szerep lő m ezővárosokra v onatkozó források at ld . előző
alfejezet 3 — 79. sz. je g y z e te a la tt.

3 Bácskai: A magyar mezővárosok 33

 1390— 1440 1441-1490 1 4 9 1 -1 5 2 6

iparágak
M

iparágak

iparágak
iparosok

iparosok
szám a
£

szám a

szám a
M ezőváros M ezőváros Mezőváros

%-a
% -a
1*
'
Bazin 17 20 Túr 16 20 Gyula 22 29
M ohács 14 24 E szék 15 25 Simánd 17 31
Modor 14 15 Lippa 14 31 Csepreg 14 16
D évény 12 9 P ankota 13 21 B zond 12 22
Cselej 11 20 N agym ihály 13 15 Békés 11 24
Recse 10 10 M ohács8 12 31 K isvárda 11 24
Alsólendva 8 29 Szond 10 28 Siri 11 20
B áta 7 19 A tya 10 28 Cegléd 11 16
Gara 6 12 K isvá r da 10 18 Szikszó 11 14
B átm onostor 4 23 Révkanizsa 9 24 Szil 9 27
Szeremlye 4 14 M eggyes 9, 23 Bodrog 8 19
M adaras 3 16 Szeremlye 9 18 Vári 8 11
Szem enye 3 6 H agym ás 7 13 Alsólendva 7 24
Hosszúfalu 2 9 Cegléd 6 17 Dobronok 7 18
Igái 2 9 M adaras 6 16 Munkács 7 17
Szabar 2 3 A p á ti 6 12 Körösbánya 6 30
Szentgyörgy 1 15 Váralja 6 15 Ü jfalu 6 21
(Zala) (Szepes)
Csapa 5 29 N ém eti 6 19
Siklós 5 22 A rnat 6 17
Szekcső9 5 15 Keresztúr 6 15
Bárány a vár 5 8 Ikervár 5 29
Á tlag: 7 15,5 K am anc 5 8 Szentm iklós 5 28
Váralja Nezsidér 5 25
(Baranya) 4 13 B ekcsehely 5 15
Ernőd10 4 13 Szem enye 5 10
Szentgyörgy Meggyes 5 7
(Szabolcs) 4 12 Léka 4 40
N agykapós 4 9 Szentpál 4 28
B abolt 3 25 Székely hid11 4 27
Szentgyörgy B ab olt 4 24
(Bodrog) 3 10 Vásáros Várad 4 26
Drávaszád 2 3 Szentgyörgy
(Zala) 3 20
Á tlag: 7 19 Csesztereg 3 17
Jánk 3 15
A p á ti 3 15

34
 1390— 1440 1441— 1490 - 1491— 1526

ip a rág ak
ip arág ak

ip arág ak

iparosok
o

szám a
szám a
szám a
M ezőváros §< M ezőváros M ezőváros

%-a
o C«
8 to Ä i-P
.5* ’ .9* '

Kanizsa891012 3 14
Szepetnek 3 8
Sár 2 16
Hosszúfalu 2 10
Máj tény 2 10
Átlag: 6,5 19,7

A kézművesek aránya te h á t a század folyam án, ha lassan, foko­

zatosan is, de nőtt. A XV. század végén az oppidum ok lakosságának
m integy egyötöde iparűző volt. A m ezővárosi kézművesek ará n y -
száma megközelíti a közepes, sőt helyenként a nagyobb civitasok
iparosságáét is. M ielőtt még az iparfejlődés lényegesebb m u ta tó já t,
a m unkam egosztás fokát vizsgálnánk, le kell szögeznünk, hogy a
kézművesek elég nagy szám a önm agában is bizonyítja, hogy a m ező­
városok az iparos elemek gyűjtőhelyeivé váltak, és igen nagy vo n z­
erőt gyakoroltak a környező falvak kézműveseire.
A Bács megyei dézsm ajegyzék a d a ta i alapján az iparos lakosság
a következőképp oszlott meg a falvak és mezővárosok kö zö tt:
a 80 falu és 10 m ezőváros összlakosságának 15% -a, az összes kéz­
m űveseknek pedig 22,6% -a élt a m ezővárosokban. A falv ak b an
a lakosságnak átlag 13, a m ezővárosokban 20% -a volt kézm űves,
ezt az a rá n y t csak egy k é t nagyobb faluban tapasztaljuk. B odrog
megyében a különbség nem ilyen szembeötlő, a falusi ipar i tt jelen ­
tékenyebb lehetett. A megye felsorolt 45 helységében élők 31% -a,
az iparosok 35%-a é lt az 5 m ezővárosban. A falvak lakosságának
átlag 17,8%-a, a m ezővárosokénak 18% -a volt iparűző. V iszont a

8 1463: D l. 15873 — 77,

9 1489: ZO. X II. 269. 1,
10 1452: D l. 14543.
11 1493: Jakó Zs. B ih a r várm egye a török p u sztítá s előtt. Bp. 1940. 3 5 5 . 1.
12 1493: D l. 36997.

3* 35
600 lelket számláló T ótfalun a kézm űvesek a lakosságnak több
m int 27% -át, G ánton pedig 20% -át te tté k ki.13
Az alsólendvai uradalom ban 1524-ben a lakosságnak m integy
egyötöde, az iparosoknak csaknem 1/3-a a m ezővárosokban kon­
cen tráló d o tt. Míg a falvakban a kézm űvesek aránya 10% körül
m ozgott, az oppidum okban az á tla g 17% -ot is m eghaladta.14
A gyulai uradalom 1525. évi Szent G yörgy-napi adójegyzéke 3
m ezőváros és 36 falu lakóit sorolja fel névszerint. Az egész uradalom
jobbágyainak 49% -a, a kézm űveseknek 78% -a töm örült a mező­
városokban. A falvakban a kézm űvesek átlag aránya mindössze
7% , a m ezővárosokban viszont 26% v o lt.15 1492-ben a sá rv á r—
kapuvári uradalom 36 helységében élőknek m ajdnem a fele (48,8%),
az iparosoknak 61,8% -a élt a 6 m ezővárosban. A falvak lakosságá­
nak á tla g 14,8, a mezővárosokénak 18,7% -a élt m esterségéből.16
Az iparosok szám arányát tekintve te h á t a mezővárosok alig
m arad tak el a civitasok m ögött. De e szám arány, mely kétségtele­
nül a m ezővárosok körzetében is a term észeti gazdálkodás bom lásá­
ról tanúskodik, önm agában nem jellem ezheti az iparfejlődés szín­
vonalát, hiszen ,, . . .a paraszti iparnak m á r a legcsekélyebb á ru ­
term elése is megkezdi az ipar és m ezőgazdaság különválasztását,
noha a fejlődés e fokán az iparos és földm űvelő a legtöbb esetben
nem válik el egym ástól.” 17
H a a kézm űipar fejlettségének m egbízhatóbb mércéjét, a m unka-
m egosztás fo k át vizsgáljuk, azt tap a sz ta lju k , hogy m ind az ipar
és m ezőgazdaság szétválását illetően, m ind az iparon belüli m unka-
m egosztás terü letén a mezővárosi kézm űipar fejlődése erősen elm a­
ra d t a civitasok m ögött.
Sajnos sokkal nehezebben állapítható meg, hogy m ennyire sza­
k a d ta k el a kézművesek a m ezőgazdasági m unkától. M inthogy a
m ezővárosi polgárok adóalapjául telkük, illetve szőlőjük szolgált,
az adóösszeírásokban, urbárium okban szükségszerűen csak a lakos­
ság mezőgazdasági termeléssel foglalkozó réteg ét írták össze. Jö v e ­
delem adó nem lévén az sem állapítható meg, hogy megélhetésük
fő forrása a mezőgazdasági term elés vagy a kézm űipar volt. A forrá­
sokban ekkor még ritkán felsorolt zsellérek között azonban megle­
pően nagy szám ú iparosnevet találunk . Ezekben a kézm űipart
egyedüli vagy fő foglalkozásuknak tek in tő , a mezőgazdasági term e-

13 B B C sD .
14 D l. 37000.
15 OL. B r. L t. 1056/21.
16 D l. 36992.
17 L enin, A k a p ita lizm u s fejlődése O roszországban. Bp. 1949. 332. 1.

36
lésről ezért, vagy más okból lem ondani kényszerülő kézm űveseket
sejthetünk. A m ezővárosokban élő zsellérek kérdésére a to v á b b ia k ­
ban még visszatérünk. E z ú tta l csupán a zsellér-iparosok problé­
m áját vizsgáljuk meg.
1524-ben az alsólendvai uradalom m ezővárosaiban élő kézm űve­
seknek m integy 27% -a zsellérsorban vo lt.18 Számuk az egyes váro so k ­
ban a következőképp oszlott meg:

N ém eti 12 iparos k ö zü l 5 zsellér 41,6% (3 szabó, 1 varga, 1 k o v á c s)

A lsólendva 12 „ „ 4 ,., 33,3% (2 varga, 1 ács, 1 m oln ár)
H osszúfalu 3 „ 1 •, 33,3% ( I szabó)
Szem enye 7 2 ,. 28,5% (1 kovács, 1 varga)
D obronok 12 „ 2 16,6% (2 varró, ezen k ívü l m é g 2
k alm ár is)
C sesztereg •5 „ 5J J>

1525-ben K örösbánya 21 kézműveséből h e te t említenek a zsellé­

rek között. (33,3% — 3 varga, 1 fazekas, 2 szűcs, 1 szabó). E zen k í­
vül a város egyetlen literátu sa is inquilinus volt.19 K isvárdán 1 zsel­
lér-szabó és 1 szűcs dolgozott, azaz a kézművesek 6,8% -a zsellér
volt.20 Sirifi magasabb volt a zsellériparosok aránya: 1527-ben 21
iparos közül 8 élt zsellérsorban: 1 asztalos, 1 hordóverő, 2 kovács,
1 kerékgyártó, 1 varga és 2 szabó (38% ).21 Az 1512-ben felsorolt
meggyesi kézművesek fele — 1 kovács, 1 varga, 1 k ád ár — élt
zsellérsorban. A városban élő 4 litera tu s közül k ettő ugyancsak
zsellér volt. Szinyérváralján ugyanekkor a zsellérkézművesek
aránya 42,8% .22 Szikszó 25 kézművese kö zö tt 12 zsellért talá lu n k
(3 szabó, 5 varga, 1 csiszár, 1 molnár, 1 kásás, 1 csapó; 48% , ezen­
kívül zsellérsorban élt 4 diák, 1 tőzsér és 1 kalm ár is.23).
E 12 helység a d a ta it összegezve a z t látju k , hogy a m ezővárosi
kézműveseknek m integy egyharm ada (30% körül) elszakadt m ár
az őstermeléstől, pontosabban nem foglalkozott m ár szántógazdál­
kodással, s ha szőlőt m űveltek is, főfoglalkozásuk feltehetően m es­
terségük volt.
Hasonló eredm ényekre ju to ttu n k a Bács-Bodrog megyei dézsm a-
jegyzékek vizsgálata során is. M inthogy az 1498. évi 52. te. é rte l­
mében kereszténypénzt azok fizettek, akiknek sem szőlőjük, sem

18 D l. 37006.
19 D l. 37000.
19 ZO. X II. 3 5 7 - 5 8 . 1.
21 OL. B r. L t. 1056/21.
22 D l. 36985.
23 D l. 36986.

37
gabonaterm ésük nem volt, ezek között kell keresnünk a m ezőgaz­
dasági term eléssel nem foglalkozó kézm űveseket.24
B ács m egyében a falvak lakosságának 17,6% -a, a falusi iparosok­
nak 32% -a, a mezővárosi polgárok 38,8% -a, a mezővárosi iparosok­
nak pedig 40% -a fiz e te tt kereszténypénzt. Fonón pl. a lakosság
82,6% -a, az iparosok 100% -a, Kisbácson a lakosság 5, az iparosok
100%-a. Vásáros V árad, Verőfény, Ú jfalu és Szentlőrinc lakói
viszont kivétel nélkül term ényben fizették a tizedet.
B odrog megyében a jobbágyok 30% -a, a falusi iparosok 36% -a,
a m ezővárosi polgárok 41% -a, a m ezővárosi kézművesek 46,2% -a
ró tta le a d ó já t pénzben. Ezen belül B odrogon a lakosságnak és az
iparosoknak egyaránt 75% -a, U dvardon a polgárok 2, a kézm űve­
sek 20% -a, (egyébként i tt kizárólag kézm űvesek fizettek keresz­
tén y p én zt). Ú jfalun a lakosság 15, a kézm űvesek 16%-a, A rnaton
a lakók 47, az iparosok 55% -a ta rto z o tt a kereszténypénzt fizetők
közé. A többi, száz főt meg nem haladó népességű oppidum lakói
kivétel nélkül term énnyel adóztak.
T eh át az iparűző lakosságnak még csak kisebb rétege hagyott fel
a m ezőgazdasági termeléssel. A gazdálkodás zöm üknek kiegészítő
vagy főfoglalkozása volt. Ebből következik, hogy a mezőgazdasági
és ipari term elés szétválásának folyam ata még csak m egindult.
A lakosság nagy töm egeinek s így az egész mezőváros gazdaságá­
nak a la p ja az őstermelés m aradt.
É rd ek es lenne annak m egállapítása, hogy a kézművesek mező-
gazdasági term elése vajon csak a létfenntartásukhoz szükséges
élelmiszerek és nyersanyagok előállítására korlátozódott-e, vagy
ipari és mezőgazdasági áruterm elés párosulásáról beszélhetünk?
Ehhez azonban ism ernünk kellene a m ezővárosi polgárok s főleg a
kézm űvesek teljes ingatlanvagyonát. F orrásaink többnyire vagy
csak a szán tó k at, a telki állom ányt, vagy csak a szőlőbirtokot tü n te ­
tik fel. C supán a szórványosan előforduló végrendeletek, adásvételi
szerződések stb. tájé k o zta tn a k egy-egv m ezővárosi polgár bérelt,
vásárolt vagy zálogjogon b írt egyéb ingatlanáról; e szórványos
adatok azonban nem ad n ak alapot az általánosításra. A term elés
m éreteire te h á t csak az urbárium okban fe ltü n te te tt teleknagyság

24 C JH . 62 4 . 1. — E lő fo rd u lh a to tt term észetesen , h o g y valam ely te r m é ­

szeti csa p á s v a g y m ás ok m ia tt, k ed vezm én yk ép p e g ész fa lv a k vagy m ező ­
városok k eresztén y p én zzel v á lto ttá k m eg tiz e d k ö te le z e ttsé g ü k e t. V alószínűt­
len, h o g y e g é sz falvak n e fo ly ta tta k volna m ező g a zd a sá g i term elést. Szondon
pl. 142 h á zta r tá sb ó l m in d össze e g y fiz e tte term én y b en a tized et. E g ész
falvak, m in t p l. Ivá n k a fa lv a , Csornafalva, K ernen, B old ogasszon yfalva,
L engyel, K e th á t, A ranyán stb . k eresztén yp én zt fiz e tte k . E helységek la k o s­
ságát n em v e tt ü k fig y elem b e.
u tá n várható term éshozam , illetve a tized cím én fizetett term ékek
a la p ján következtethetünk.
Bodrog mezővárosban pl. 7 iparos fizette term ényben a tizedet.
H a egy hold term ését 16 keresztre, azaz 4 kepére becsüljük,2510 hol­
don felüli birtoka mindössze kettőnek volt. Másik kettő telke 4
holdnyi lehetett, a többiek pedig 1/2 holdat m űvelhettek.26 T ehát
lényegében egyikük b irtoka sem haladta meg az egy család szükség­
leteit fedező félteiket, sőt többségüknél ennek ala tta is m arad t.
É rték esíth ető term ényfeleslegük teh á t nem m últa felül jelentős
m értékben a falusi jobbágyokét. Újfalun 23 term ényt fizető kéz­
m űves közül mindössze 2 tőzsérnek és 1 kovácsnak volt 10 holdnyi
telke, kilenc 5 —7 holdas, s több m int felének 5 holdon aluli b irtoka
volt. A mezővárosi lakosság telekm egoszlására vonatkozó, alább
ism ertetendő adatok is a z t bizonyítják, hogy az iparosok zömének
szántója féltelek körül m ozgott, s egész teleknél nagyobb birtok
csak kivételképp fordul elő. A Pozsony megyei 4 m ezőváros
szőlő-dézsmajegyzékének tanúsága szerint néhány iparosnak ugyan
tö b b szőlője is volt, de csupán 10%-uk fiz e te tt 5 —10 urna b o rt adó
fejében. A kézművesek zömére 1—3 u rn á b o rt róttak ki.27 Úgy
tű n ik tehát, hogy a kézművesek elsősorban sa já t élelmiszer-szük­
ségletük fedezésére fo ly ta tta k mezőgazdasági term elést, s legfeljebb
a kedvezőbb piacviszonyok ösztönözték őket jelentéktelenebb
fölöslegeik rendszeres áru b a bocsátására. E felesleg azonban az itt
jelzettnél jelentősebb lehetett, hiszen, te lk i állom ányukon kívül
is voltak földbirtokaik, főleg szőlőik, s így feltételezhető, hogy az
iparűzést a mezőgazdasági áruterm eléssel párosító kézművesek
szám a, ha nem is sokkal, de valamivel tö b b lehetett a fen t kim u­
ta to ttn á l.
Jelenlegi adataink alap ján arra a következtetésre ju to ttu n k ,
hogy az ipari és mezőgazdasági term elés m ég nem különült el a
m ezővárosokban. Bár a m unkam egosztás foka m eghaladta az á tla ­
gos falusi szintet, a különbség még nem eredm ényezett döntő,
minőségi eltérést. A m unkam egosztás kezdetleges állapotának szük­
ségszerű következm énye volt az ipar differenciálatlansága. A kéz­
művesek, akik idejük kisebb-nagyobb részét még mezőgazdasági
m unkával töltötték, nem tökéletesíthették mesterségbeli tu d ásu k a t
oly m értékben, hogy ez döntően befolyásolhatta volna a kézm űipar
technikáját. Nem csodálkozhatunk azon, hogy a mezővárosi ipar
25 Szűcs J. Városok és kézm űvesség a X V . szá za d i M agyarországon. Bp.
1955. 31. 1.
26 10 holdon felüli telk e e g y m észárosnak és e g y m olnárnak v o lt. A leg ­
n agyob b , 12 holdas birtok e g y kalm áré v olt.
27 Dl. 35030, 35031, 36989, 36990. — 1 urna — ak ó — kb. 50 — 00 liter.

39
erősen falusias jellegű m arad t, s kevés kivételtől eltekintve, lénye­
gében a háziiparból a falvakban is a legkorábban kiváló ip ará g ak
képviselőinek (szabók, vargák, szűcsök, kovácsok) tevékenysége
jellem zi. Á ltalában 6 — 7 ip ará g at találu n k az oppidum okban, 20
ip arág m ár ritka kivételnek szám ít. A m ezővárosi kézm űipar te h á t
a közvetlen környék lakossága szám ára term elt, s elsősorban a
term elés méretei k ü lönböztették meg a falusi iparosok m unkájától.
A legkeresettebb töm egszükségleti cikkeket előállító iparágak v irá ­
goztak, s e téren kétségtelenül komoly versenytársaivá v á lta k a
városoknak. Ami az uralkodó osztály, a vagyonosabb rétegek igé­
nyének megfelelő fényűzési cikkeket illeti, ezek előállítóit a század
m ásodik felében m ár csak ritk án , főleg a városoktól tá v o l eső
nagyobb oppidum okban ta lá lh a tju k meg. N agyobb differenciáltsá­
got általáb an a nyugati határszélhez közel eső mezővárosokban, a
délvidék nagym últú kereskedővárosaiban s a civitasoktól tá v o l eső
alföldi oppidum okban tapasztalunk. Az alföldi mezővárosok ipar-
fejlődését nem csak tá g és a városok által nem uralt piackörzetük
indokolja, de feltehetően az a tén y is, hogy i t t a mezőgazdaság leg­
fontosabb ága az állattenyésztés volt, m elyben nagy számban a lk a l­
m aztak pásztorokat és h a jd ú k a t, s így az ősterm elés kevésbé v o n ta
el a kézm űveseket m esterségüktől. Ezenkívül term észetesen m eg­
figyelhető egyes tá ja k és m ezővárosok sajátosabb színezetű, eltérő
fejlődése is.
A mellékelt táblázat tájegységenként, illetve országosan tünteti
fel egv-egy iparág képviselőinek számszerű növekedését, illetve
arányának alakulását. A városok hasonló adataival összevetve28
szembeötlő a ruházati ipar domináló jellege. Hasonló arányt a civi-
tasok közül csak Szegednél tapasztalhatunk. Feltűnő még az élel­
miszeripar arányának csökkenése, bár az iparágban dolgozók száma
nő. Meglepő, hogy mennyire jelentéktelen a bőrfeldolgozó ipar —
jóformán csak a ruházati iparhoz sorolt vargák képviselik — és a
szövőiparban dolgozók számának csökkenése, pontosabban eltűnése.
Az egyes mezővárosokra, országrészekre vonatkozó adatok
aránytalansága miatt amennyire lehetett, igyekeztünk nagyjából
egyenlő számú mezőváros iparfejlődését összevetni a különböző
korszakokban. E vizsgálat eredményeit tükrözi a második táblázat,
ahol a felvidéki mezővárosok kivételével összehasonlítható egy-egy
iparág hangsúlvozottabb, sajátosabb fejlődése az országban (pl.
a szövőipar nagyobb szerepe a Baranya megyei oppidumokban,
vagy a Sopron—Vas megyei mezővárosokban a XV—XVI. század 2*

2S S zű cs J . Városok és kézm űvesség a X V. szá za d i M agyarországon. B p .

1955. 30. 1. táb lázat.

40
 Az iparosok megoszlása iparáganként

I--------------
á tl a g s z á m a
k e re s k e d ő k

1 k e re s k e d ő k
é le lm isz er-
s z ö v ő ip a r

é p ítő ip a r
•

ip a r á g a k
össz­

ru h ázat
v a s ip a r

! b ő r ip a r
szám a
M ező v áro so k

f a ip a r
ip a ro s

egyéb
lak o ssá g

ip a r

ip a r
1400— 1450
A páti, Bátmonostor, Bazin, Csele, Dévény, Gara,
K anizsa, Madaras, Mohács, Nagymihály, Recse,
Szeremlye ........................................................................... 1537 257 9 32 20 8 32 48 80 12 12 13

Százalékos megoszlás 1 6 ,7 12 8 3 12 19 31 5 5 5

1451 — 1490

A páti, Atya, Baranya vár, Cegléd, Csapa, Drávaszád,

Ernőd, Eszék, Hagymás, Kamane, Kisvárda, Lippa,
Madaras, Meggyes, Mezőtúr, Mohács, Nagykapos,
Pankota, Siklós, Szekcső, Szeremlye, Szinyérváralja,
Szond, Váralja 2502 463 7 73 24 10 26 57 203 31 17 22

Százalékos megoszlás 1 8 ,5 16 5 2 5 12 44 7 4 5

1491— 1526
Alsólendva, A páti, Arnat, Babot, Bekcsehely, Békés,
Bodrog, Cegléd, Csepreg, Csesztreg, Dobronok, Fonó,
Gyula, Hosszúfalu, Ikervár, Kanizsa, Keresztúr,
Kisvárda, Léka, Majtény, Meggyes, Munkács,
Németi, Ruszt, Simánd, Siri, Szatmár, Szemenye,
Szentgyörgy, Szentmiklós, Szentpál, Szepetnek, Szik­
szó, Szond, Újfalu, Vári 2909 596 6 94 28 16 33 76 248 50 13 38

Százalékos megoszlás 2 0 ,4 16 5 1 3 5 13 42 8 2 6
 Az iparosok százalékos megoszlása tájegységenként
iparo­
ipar­ suk, vas­ szövő­ élelm i­ ru h ázati építő­ keres­
Mezővárosok ágak átl. keres­ ipar ipar bőripar faipar szer ipar egyéb
ipar ipar kedők
szám a kedők

1400— 14.4
Dunántúl: Pozsony m: Bazin, Dévény,
Modor, R e e s e .................................. 13 14,6 9,4 8,2 4,7 22,3 14,1 27,0 8,2 — 5,8
Baranya rn: Csele, Mohács ........... 13 26,8 13,7 6,8 1,3 5,4 26,0 30,0 1,3 6,8 8,2
Duna—Tisza köze: Apáti, Bátmonostor,
Kamaric, M a d a ra s.......................... 6 15,0 10,4 10,4 2,0 10,4 14,5 39,5 8,3 4,1
1451—1490
Dunántúl: Baranya m: Baranya vár,
Csapa, Kamanc, Mohács, Siklós • 6 17,4 3,5 11,4 2,8 4,2 2,8 50,0 4,2 7,1 8,5
Duna—Tisza köze (dél): Ernőd, Madaras,
Szemenye, Szorul ............................ 7 20,0 17,7 6,6 1,1 7,7 12,2 41,1 4,4 4,4 4,4
Egyéb alföldi és peremvárosok: Cegléd,
Kisvárda, Lippa, Pankota, Túr, n 20,4 17,0 6,1 2,7 4,7 6,8 44,2 10,7 2,7 4,0
Szentgyörgy ..................................... %

1491— 1526
Dunántúl: Vas-Sopronm: Babót, Csepreg,
Ikervár, Keresztúr, Léka, Ruszt 7 20,4 13,5 13,5 — 7,3 17,8 34,7 6,3 — 6,3
Zala m: Bekcsehely, Dobronok,
Kanizsa, Lendva, Szemenye, Sze-
petnek ........................................... 5 19,0 11,8 1,6 5,0 — 8,4 33,9 87,1 3,2 8,4
Duna—Tisza köze (dél): Apáti, Arnat,
Bodrog, Fonó, Szond, Újfalu . . . 7 21,0 15,7 2,6 0,8 2,6 16,6 50,0 4,3 1,6 5,2
Egyéb alföldi és peremvidéki mezővárosok:
Békés, Cegléd, Gyula, Siri, K is-
várda, Simánd ................................ 13 25,0 15,3 3,1 4,5 9,4 10,3 41,0 8,1 0,9 7,2
fordulóján, az alföldi m ezővárosok fémfeldolgozó és faiparának
gyorsabb fejlődése stb.).
B árm ennyire korlátozott volt a mezővárosokban az iparon belüli
munkamegosztás, a haladás mégis jóval nagyobb a falvakénál,
ahol többnyire csupán 2 —3 iparág képviselőjével találkozunk.
A falusi ip ar kérdései eddig még nincsenek eléggé feldolgozva
ahhoz, hogy alapos összehasonlítást végezhessünk a mezővárosi és
falusi ip ar jellege között. íg y ism ét a Bács-Bodrog megyei dézsm a-
jegvzék könnyen kezelhető a d a ta ira kell tám aszkodnunk.
A legnagyobb népességű, iparilag is legfejlettebb falvaktól
eltekintve a falvakban a ru h á z a ti ip ar szinte u ralja az egész k ézm ű ­
ipart. A ránya m eghaladja a mezővárosok kiugró százalékát is.
Ezzel szem ben az élelm iszeripar sokkal fejletlenebb. A fém ipart
többnyire kizárólag kovácsok képviselik (bár meglepő módon B ács
és Bodrog megyében ötvösöket csupán a falvakban találhatunk),
s nagyjából a mezővárosokhoz hasonló arányban. Ezzel szem ben a
fa- és különösen a szövőipar arán y a nagyobb, m int a m ezővárosok­
ban. Ez utóbbi iparág h a n y a tlásá t a m ezővárosokban feltehetően
a városi és külföldi te x tilip a r konkurrenciája m ellett éppen az
okozza, hogy a szövés-fonás igen sokáig m egm aradt a falusi háziipar
keretei között.
A legnagyobb népességű és iparilag is legfejlettebb 5 Bács és
Bodrog megyei falu (Bancsa, Macsal, Vajszka, Alsópalona, N ém eti,
illetve Tótfalu, Vízmellékszállása, G at, Gergeli, Após) ip arát vizs­
gálva a következő összesítő ad ato k at nyerjük:

b ő r ip a r fa ip a r élei-
szövő- é p ítő -
M egye szám a fé m ip a r ip a r m is z e r- r u h a ip a r ip a r egyél
% -b a n ip a r

Bács 4 10 7 5 7 ,5 7 ,5 2 ,5 5

Bodrog 4 8 ,8 1 ,8 — 1 ,8 8 ,8 71 1 ,8 5 ,1

T eh át a mezővárosi kézm űipart a falusitól nemcsak az iparosok

nagyobb száma, hanem a különböző iparágak arányosabb m egosz­
lása, a szükségleti cikkeket előállító iparágak nagyobb differenciált­
sága, az iparcikkeknek nem csak nagyobb bősége, de nagyobb válasz­
téka is m egkülönbözteti. E különbség azonban még inkább m eny-
nyiségi jellegű: még ha a szűkebb helyi piacon az oppidum ok kéz­
művesei a városi iparosok komoly versenytársaivá is v á lta k , a
mezővárosi ipar jellege mégis falusias m aradt, s nem volt képes az
oppidum ból ipar és kereskedelem központját képező valódi váro st
alakítani.
 Vizsgáljuk meg az egyes iparágak előfordulását és differenciáló­
d á sá t a m ezővárosokban.
A fémfeldolgozó ip ar arányát te k in tv e elsősorban a felvidéki
és alföldi m ezővárosokban szám ottevő.29 Ezek közül is szembeötlő
Cegléd, ahol 1469-ben 21 iparosnév k ö z ö tt 7 kovács és 1 csiszár
neve fordul elő.30 Ikerváron 1519-ben 13 iparos között 6 kovács és
1 csiszár akadt. N agym ihályon 1449-ben 24 iparosból 5, M unkácson
1512-ben 16-ból 5 űzte a kovácsm esterséget.31
E z t az iparágat a mezővárosok túlnyom ó többségében kovácsok,
— esetleg néhány csiszár — képviselték, akik nyilván elsősorban a
környék jobbágyainak mezőgazdasági szerszám ait, fém tárgyait
készítették, ja v íto ttá k , lovakat p a tk o lta k stb. B ár tu d ju k , hogy
gy ak ran a földesúri gazdaság is a m ezővárosok piacán bonyolította
le vásárlásait, de i t t elsősorban az uradalm i cselédség részére sze­
reztek be iparcikkeket. A nemesség szám ára dolgozó ötvösök,
fegyvergyártók nevével főleg az uradalm i központokban találk o ­
zunk: Lendván 1389-ben 1 ötvös és 1 íjg y ártó , Gyulán 1469-ben
2 ötvös, 1 íjgyártó, 1493-ban 1 ötvös, 1525—27-ben 2 ötvös, 1
pajzsgyártó, 1 sarkantyús, Eszéken 1469-ben 1 ötvös, Kállón
1362-ben 1 ötvös, V asváron 1329-ben 1 ötvös élt.32 D e gyakran
m egtalálhatók a nemesi kúriáktól távolabbeső mezővárosokban is.
íg y pl. a gyulai uradalom ban a G yulához közelfekvő Simándon
1526 —27-ben 1 ötvös és 1 íjgyártó la k o tt.33 Csepreg 1519. évi
urbárium ában 1 ötvös, 1539. évi szőlőösszeírásában 1 íjg y á rtó
neve szerepel.34 Lippán 1475-ben 1 íjgyártó és 1 sarkantyús fordul
elő, 1514-ben és 1520-ban az esküdtek k ö z ö tt 1 ötvös, 1525-ben
pedig 1 pajzsgyártó nevével találkozunk.35 Mohácson egy b irto k ­
foglalásban résztvevők névsorában 1434-ben 2 ötvös és 2 íjgyártó,
1463-ban újból 2 ötvös bukkan fel.36 1461-ben a miskolci esküdtek
között 1 ötvöst, 1506-ban 1 íjgyártót em lítenek.37 Ö tvöst találunk
Désen, K evin, Óváron, Recsén, Pankotán, Segesváron, K örösön,
B átán, Bolondócon, Szondon, Atyán, K ován; Újlakon 1468-ban

29 A b án yavárosok sp eciális p roblém ájával n em foglalkozunk.

30 D l. 19601.
31 D l. 37007, 18145, 82355, 96949.
32ZSO. I. 940. sz. — D l. 16811, 37682. — O L . B r. L t. 1056/21. — D l.
32365. — M ályusz E . A m ező/xírosi fejlődés. T PT M . 133. 135. 1.
33 O L . Br. L t. 1056/21.
34 D l. 37007. OL. U . e t C. 4/40.
35 D l. 17600, 38454, 38462, 38467.
36 D l. 12645, 15873.
37 D l. 15478, 4 4 9 8 4 — 85, 88946.

44
íjgyártó, Váralján pedig 1480-ban p ajzsgyártó nevével ta lá lk o ­
z u n k .38
Az ötvösipar és a fegyvergyártás virágzása inkább kivételes és
átm eneti jelenség. E k ét iparágat többnyire a földesúri székhely
közelsége s ennek következtében a nagyobb kereslet hívja életre, de
a XV. század derekán, nyilván a fejlettebb városi ipar versenyének
nyom ására általában el is tűnnek. így pl. az 1389-ben em lített alsó-
lendvai ötvös, csiszár és íjg y ártó nyilván a K anizsaiak és kíséretük
szám ára dolgozott. A XVI. század elejére ezek az iparágak eltűnnek:
term ékeiket a földesúr nyilván a városokban, vagy az i t t élénk
forgalm at lebonyolító osztrák kereskedőktől szerezte be.39 H aso n ­
lóképp eltűntek a XV. század második felében a B aranya megyei
Csele 1437-ben em lített fegyvergyártó m esterei is.40 Ezzel szem ben
Miskolcon még a XVI. század elején is virágzó iparág a fegyverkészí­
tés. Jelentőségéről tanúskodik, hogy 1501-ben Hyppolit egri érsek
miskolci puskákat v itet Ferrarába, 1508-ban pedig a miskolci
puskam űvesek kovás fegyvereket készítenek az egri püspökség és a
ferrarai udvar szám ára.41 A többi városban ez iparágak h an yatlása
u tán más résziparág kiválására csak ritk á n találunk példát. E gye­
dül Gyulán bomlik 5 részletágra: ötvös, kovács, csiszár, sark an ty ú s
és pajzsgyártó dolgozott egyidejűleg a városban.42 A lakatosipar
csak néhány városban különült el: N agym ihálvon, Bazinban, Csep-
regen, Szikszón, Miskolcon említenek a források lakatost, egy harang­
ö n tő t pedig az 1469. évi eszéki összeírás.43
A kovácsm esterségen belül Modoron tap asztalju k a legnagyobb
m unkam egosztást: 1437-ben 2 kovács, 2 késkovács, 1 köszörűs, 1
ekegyártó nevét em líti a dézsm ajegyzék.44
Önkéntelenül felvetődik a kérdés: feltehető-e, hogy a tö b b i mező­
városban néha nagy szám ban élő kovácsok között ne in d u lt volna
meg hasonló specializálódás? Nem arról van-e szó,.hogy a munka-

38 1497: OL. S elm ecb án ya It. I. 68. — 1536: Magdics. D ip lo m a ta riu m

Rackeviense. Székesfehérvár 1888. 70. 1. — 1493: D l. 20110. — 1435: D l.
36990. — 1475: D l. 17660. — 1489: Teleki J . A H u n y a d ia k k o ra M agyarországon.
P est 1853 — 57. X II. 4 5 5 — 58. 1. — 1520: D l. 3 3 8 4 7 . — 1431: ZO. V III. 315. 1.
— 1411: W enzel G. S tib o r vajda. É letrajzi ta n u lm á n y . A kad ém iai értek ezé­
se k a történ ettu d om án y köréből. Bp. 1874. 143. 1. — 1415: D l. 10339.
— 1482: D l. 18963. — ''1496: Dl. 20484. — ZO. X . 307. 1. — D l. 18460.
39 ZSO. I. 940. sz. — D l. 37006.
40 D l. 13061, 18087.
41 MT. II. 1 6 0 - 1 6 1 . 1.
42 OL. Br. L t, 1056/21.
43 1449: D l. 14314. — 1437: D l. 35031. — 1522: Dl. 26292. — 1521: Dl.
36986. — 1549: OL. D ézsm ajegvzék ek , B o rso d 1549/7. — D l. 32365.
44 D l. 35030.

I 45
 m egosztás viszonylagos fejletlensége következtében a m agyar
foglalkozásnevek nem tü k rö z té k olyan pontosan az egyes ip a rá g a ­
k a t, m in t a ném et lakosságú városok ném et nevei? A kovácsok,
v a rg á k , szabók nagy szám a alapján feltételezhetjük, hogy egyes
váro so k b an talán, h a nem is alakultak ki a mesterségek külön ágai,
de egyes kézművesek esetleg specializálhatták m agukat bizonyos
á ru f a jtá k gyártására. T a lá n mégis fejlettebb lehetett a m ezővárosi
ip a ro n belüli m unkam egosztás, m int ezt a m agyar foglalkozásnevek
tü k rö z ik .
A k im ondottan földesúri keresletre dolgozó iparágak ki is m erül­
n ek a fegyvergyártással és ötvös mesterséggel. H a tudunk is arról,
hogy a földesurak gazdaságuk vagy cselédségük számára szükséges
ip a rc ik k e k egy részét a m ezővárosokban szerezték be, a többi ip ará g
term elése nagyrészt mégis csak a helyi és környékbeli földm űvelő
lakosság igényeihez volt szabva.
A szövőipar, néhány k iv éte ltő l eltekintve városainkban és m ező­
v á ro sa in k b an egyaránt jelentéktelen m arad t. Ez az iparág igen
jövedelm ezőnek bizonyult a nyugat-európai országokban. R oham os
fejlődése során legham arabb fo rradalm asította a term elést, leg­
k o rá b b a n rázta le m agáról a feudális viszonyok béklyóit. E t e r ü ­
leten a m unkam egosztás nem csak az egyes term ékeket előállító
különféle ágak szétválásában, hanem az egyes m űveletek önállósu­
lásáb an is igen korán jelen tk ezett. Hogy hazánkban nem tu d o tt
kellő m érték b en kibontakozni, ez éppen a külföldi konkurrencia
következm énye volt. N em csak az uralkodó osztály igényeinek m eg­
felelő fin o m ab b posztófélék és selymek, de a lakosság szélesebb k ö ré­
ben k e re s e tt durvább m inőségű kelmék jelentős része is idegen
eredetű v o lt. Figyelemre m éltó, hogy a kereskedelm i kapcsolatok
kezdetlegesebb stádium ában, a XIV. század végén és a XV. század
elején a mezővárosokban is szám ottevőbb szerepet já tsz o tt a
szövőipar. Ezidőben több ta k á c s nevével találkozunk, m in t a
későbbi korszakokban. A X V . század m ásodik felében beálló
h a n y a tlá st a külföldi term ék ek versenye m ellett feltehetően az
is elősegítette, hogy a m ezővárosoknak ekkor fő vevőkörét alk o tó
jobbágyság a háziipar keretein belül m aga á llíto tta elő ru h áz a ti
anyagait.
M ezővárosainkban ezt az ip a rá g a t főleg csapók és nyírók, ritk á b ­
ban ta k á c s o k képviselték. A posztógyártás Debrecenben ö ltö tt
kom olyabb m éreteket: gubacsapói korán céhbe töm örültek, s az
egész o rsz á g ra kiterjedő kereskedelm et fo ly tattak . Néhány m ező­
város m egkísérelte, hogy fejlődő szövőiparát m egvédje az idegen
konkurrenciától: Vasvár, K e ve, T o rd a és D ebrecen polgárai például
elérték, hogy vásáraikon az idegen kereskedők csak nagyban árul-

40
hatták posztójukat.45 Jelentó's lehetett Tem esvár szövőipara is,
legalább is ezt sejteti Zsigm ond 1415-ben kelt oklevele, mely m eg­
erősíti Szeben, Kolozsvár, Beszterce, F ehérvár és T orda polgárainak
azon kiváltságát, hogy piacukon idegen kereskedők csak nagyban á ru ­
síthatják posztójukat. E kiváltságot azonban egyes idegen keres­
kedők, jelesen a tem esváriak is-m egsértették. E z é rt in ti őket, s főleg
a tem esváriakat, hogy az em lített városok kiváltságait ta rtsá k
tiszteletben.46 Vágbeszterce fejlett szövőiparát bizonyítja, hogy
takácsai kieszközölték földesuruktól, hogy ugyanolyan kiváltságot
élvezzenek, m int a zsolnai és rajeci kézművesek, s engedélyt n y e r­
tek „ ra m a ” , azaz posztók kifeszítésére szolgáló eszköz létesítésére.47
Ez az oklevél egyúttal Zsolna és R ajec fejlettebb szövőiparáról is
tanúskodik. 1492-ben az ugyancsak Trencsén megyei B án m ező­
városban 3 takács élt, 1539-ben Csepregen 6 tak á c s m űködött egv-
időben, az 1528. évi gyulai szám adáskönyv takácsok testü letét
említi, 1430-ban B átm onostoron 4, 1467-ben K am ancon u g y an ­
csak 4 csapót em lítenek forrásaink.48 R endszerint egy időpontban
csak egy-egy textilipari részletm unkát végző m estert találu n k az
egyes m ezővárosokban. Az egym ást követő m űveleteket végző
kézművesek ritkán fordulnak elő egyidejűleg. íg y pl. N agy-
m ihályon 1449-ben 4 takács, 1 csapó és 1 nyíró m űködött, T úron
1 takács és 1 csapó, K isvárdán és Sim ándon viszont csak posztó­
csapó és nyíró nevével találkozunk.49 Kallós csak Locsmándon for­
dul elő, de jónéhány mezőváros (pl. V ágújhely, Pápa, U ngvár,
Gyula stb.) kallózó m almáról van a d a tu n k .50 1437-ben D évény
szőlő-dézsmajegyzékében 1 kelmefestő neve is szerepel.51
A bőripar jelentéktelennek tű n ik táb lázatu n k b an , m ert a v a r­
g ák at a ruházati cikkeket előállító kézm űvesekhez soroltuk. B ár a
bőripar nyersanyagát elsősorban az állattenyésztő mezővárosok
szolgáltatták, a nyersb ő rt feldolgozó tím árm esterség nem fejlődött
ki. Mindössze 15 oppidum ban fordult elő tím á r neve, összesen 19-et
ta rtu n k számon. Szíjgyártót 17 mezőváros forrásai említenek, ösz-
szesen 29-et, és mindössze 15 nyergesm ester működéséről tu d u n k 9
oppidum ban. V argákon, csizmadiákon kívül ritk á n fordul elő a
bőrfeldolgozó ipar m ás képviselője. A ceglédi 3 tím ár, vagy a dévé-
45 H azai Okm t, V . C0—62. 1. — CD. X . 6. 928. 1. — O rtvay T. T em es
várm egye és T em esvár története. P ozson y 1896. IV . 493. 1. — D l. 47031.
48 Ó rtvav, i. in. IV . 493. 1.
47 P O . L 475. 1.
48 D l. 19800. — O L . U . e t C. 4/40. — G Y V O . 121. 1. — ZO. V II. 302. 1.
D l. 32365.
49 D l. 14314, 55872. ZO. X I. 225. 1. — D l. 16555.
10 SVT. 1/2. 305. 1. — CD. X . 7. 818. 1. — D l. 14424, 17521. — G Y V T . 91. 1.
51 D l. 36989.

47
nyi 3 övgyártó, a sim ándi és szepetneki 2 —2 szíjgyártó-s a gyulai
3 nyerges ritk a kivételnek tek in th ető .52 Tarsolyost P a n k o tá n em lí­
tenek a források.53 K örösön talán nagyobb jelentősége leh e tett a
bőriparnak, m ert az 1520-ban e m lített 12 városi esküdt között
1 tím ár, 1 nyerges és 2 szíjgyártó neve szerepel.54 Ez ip ar tö b b ágá­
nak képviselőjét egyidejűleg csak Csepregen (1539-ben 1 szíjgyártó
és 1 nyerges) és P a n k o tán (1475-ben 1 tím á r és 1 tarsolyos) ta lá l­
ju k .55
A faip art elsősorban bognárok, kocsi- és kerékgyártók, a bor­
term ő vidékeken pedig kádárok kéj>viselték nagy szám ban. Bazin-
ban 1437-ben 5, D évényen ugyanekkor 3, Csepregen 1519-ben 6,
Rohoncon 5 kádárról tu d u n k , itt feltehetően céhszervezetük is
leh e tett.56 A faipar nagyobb differenciálódására, pl. az asztalosipar
különválására kevés p éld át találunk. G yulán 1526-ban 1 kádár, 1
asztalos és 1 bognár élt, K isvárdán 1484-ben 1 asztalos, 1 kerék­
g y ártó és 1 bognár, M annesdorf ban 1515-ben 1 kádár és 1 eszter­
gályos dolgozott.57 A m ár em lített városokon kívül Sim ándon,
Sirin, Lippán, Recsén, Eszéken, Csepregen, Bodrogon és Régenben
élt asztalos, Szinyérváralján, Dévényben és Szondon esztergályos,
valam int D évényen egy szerkénygyáftó.58
A ru h ázati ipar fejlődését a mezővárosi és falusi fogyasztók kor­
láto z o tta b b igénye szab ta meg. Mivel ezek ruházata egyszerűbb
volt, nem észleljük a városi iparra jellemző differenciáltságot,
s főleg 3 szakm a — a szabó, varga és szűcsipar — alakult ki. Leg­
nagyobb szám ban a szabók fordulnak elő: Bodrogon 1522-ben 11,
Csepregen 1519-ben 8, G yulán 1525-ben 10, Eszéken 1469-ben 13,
K isv árd án 1453-ban 12 is m űködött egyidőben.59 Nagy volt a v a r­
gák és szűcsök száma is, pl. G yulán 1525-ben 12 var^a és 8 szűcs,
L ippán 6 varga és 5 szűcs, Szondon 1518-ban 6 varga és 6 szűcs,
1522-ben 9 varga és 1 szűcs, T úron 7 varga és 5 szűcs, M ohácson 7,
Sim ándon és Szeremlyén 9 —9 varga é lt.60
52 D l. 21991, 36989. — 01. B r. L t. 1056/21. — D l. 37007.
53 D l. 17660.
• 54 D l. 33847.
55 OL. U . e t C. 4/40. — D l. 17660.
56 D l. 35031, 36989, 37007. — SV T. 1/2. 157. 1.
57 OL. Br. L t. 1056/21. — ZO. X I . 217. 1. — D l. 36881.
58 1525: OL. Br. L t. 1056/21. — 1477: D l. 17600. — 1435: D l. 36990.
— 1419: D l. 32365. — 1522: D l. 37007. — 1522: B B C sD . 59 — 60. 1. — 1502:
D l. 27777 — 8. — 1512: D l. 36984. — 1437: D l. 36989. — 1518: D l. 23029.
— 1437: D l. 36989.
59 B B C sD . 59 — 60. 1. — D l. 26292. — OL. Br. L t. 1056-/21. — D l. 32365.
— ZO. I X . 307. 1.
60 O L. B r. L t. 1056/21. — D l. 17600, 23029. — B B C sD . 32 — 33. 1. — D l.
55872. 12645. — ZO. X . 228. 1.

48
 Városiasabb életform áról tanúskodik a borbélyok és fürdősök
jelenléte némely mezővárosban. Borbély Békésben, Bodrogon, Ceglé­
den, Eszéken, Gyulán, Sim ándon, Túron, Vásáros Váradon és K á ro ly -
ban m ű k ö d ö tt.61 Bazin, Nezsidér, T úr, V asvár és S zom bathely
iratai fürdő, illetve fürdőm ester létezéséről adnak h írt.62
Speciális ruházati cikkeket előállító iparosokkal jóform án csak a
Pozsony megyei m ezővárosokban találkozunk. Bazinban 5 szabó
és 2 varga m ellett 1 keztyűs, D évényben 1 szabó, 1 kalapos és 1
foltozó szabó m űködött. Recsén ezidőben kalapos, Cselén köd-
mönös, K isvárdán süveges, Szekcsőn pedig 2 bocskoros é lt.63 F el­
teh ető azonban hogy a differenciálódás m ásu tt is nagyobb le h e te tt,
m int ahogy a nevekből kiolvasható, hiszen a szabók és v arg ák nagy
szám a elkerülhetetlenné t e t t bizonyos m unkam egosztást.
Fazekast többnyire egyet-egyet találu n k a m ezővárosokban,
K örösbányán azonban egyszerre 5, Sim ándon pedig 4 á ru lta p o rté ­
k á it.64 Az építőiparosok közül főleg az ácsokat találjuk m eg, K is­
v árd án egyszerre ha ta n is dolgoztak.65 K őm űvest a bazini, dévényi,
recsei, kévéi, szepesváraljai források em lítenek.66 K őfaragó <élt
Alsólendván, K ism artonban, Békésen, Eszéken, Szemenyén, S im án­
don, Bicsén, téglás Keresztszegen, cserepes Túron,Szondon és Babó-
to n .67 Festő Segesváron és Modoron, tapasztó Alsólendván, Iker-
v á ro tt és Szikszón fordul elő.68
B ár az élelmiszeripar arán y a nem jelentéktelen, közelebbi vizs­
gálata elárulja, hogy a m ezővárosi lakosság zömében önellátó volt.
E rről elsősorban a sütőipar árulkodik. P é k e t jóformán csak a d u n án ­
tú li városokban találunk, s egy-egy délvidéki m ezővárosban gvanít-

61 1525: OL. Br. L t. 1056/21. — 1522: B B C sD . 59, 60. 1. — 1510: D l.

21991. — 1469, 1512: D l. 32365. 1525-ben három , (OL. Br. L t. 1056/21),
1525-ben k ettő (uo.), — 1464: D l. 55872. — BBC sD . 44. 1. — 1512: Dl.
21114.
62 1435: D l. 35031. — 1472: SV T. 1/5. 309. 1. — 1464: D l. 5 5 8 7 2 . — 1395,
1402: ZSO. I. 424. sz„ II . 1859. sz. — 1407.: O L. L ib. R eg. V . 2 4 4 . 1.
63 D l. 35031, 36989, 36990, 18087. — ZO. X II. 339. 1. — D l. 17660.
— ZO. X II. 269. 1.
64 D l. 37000. — OL. B r. L t. 1056/21.
65 ZO. IX . 307. 1.
66 D l. 35031, 36989, 36990. — M agdics, D iplom atariu m R ackevien se. Szé­
kesfehérvár 1888. 70. 1. — D l. 18460.
67 1524: D l. 37006. — 1526: SVT. 1/7. 220. 1. — 1467: D l. 1 6 5 5 5 . — 1469:
D l. 32365. - 1389: ZSO. I. 945. sz. — 1525: OL. Br. L t. 1 0 5 6 /2 1 . — 1439:
M ályusz E . A m ezővárosi fejlődés. T PT M . 134. 1. — 1496: CSŐ. I. 486. 1.
— 1464: D l. 55872. — 1474: D l. 17546. — D l. 37007.
Teleki J. A H u n y a d ia k kora M agyarországon. P est 1853 — 57. X II.
456 — 68. 1.— D l. 35030. — D l. 37006. — D l. 37007. — D l. 3 6 9 8 6 .

4 B á c s k a i: A m a g y a r m e z ő v á r o s o k 49
h a tó k . Bazinban és Nezsideren egyidőben 2 —2 pék is dolgozott,
Cseprég, Mannesdorf, Ik erv ár, Modor, Szil, D évény és Vasvár lakói­
n a k névsorában pedig egy-egy pék neve fordul elő.69 Ide sorolha­
tó k a B aranyaváron, Fonón, Garán, Szerem lyén, Nagym ihályon
lakó kenyeresek és sü tő k is.70 A sütőipar n ag yobb differenciálódá­
sá ra egyedül Csepregen találu n k példát, ahol 1539-ben 3 pék m ellett
egy pereesütő is d o lg ozott.71 1549-ben egy miskolci kalácsosról
o lv a su n k .72 N agyobb szám ban élhettek pék ek Vágbesztercén is,
m e rt 1507-ben külön u tcá ju k volt a v á ro sb a n .73
A mészárosok nagyobb szám a és gyakoribb em lítése term észetes.
A legtöbb m észárost szám láló dunántúli m ezővárosokban a XV.
század végén kb. 120 főre ju to tt egy m észáros. Az alföldi oppidu-
m okban viszont a század derekán m integy 150, a XVI. század ele­
jén pedig m ár csak 300 lakosra ju t egy-egy m észárszék. H elyenként
a m észárosok feltűnően nagy szám a — m in t pl. 1478-ban Cselén 5,
M ohácson 1434-ben 11 (viszont 1463-ban csak kettő, 1478-ban
pedig csupán l ) 74 — nyilván azzal m agyarázható, hogy a m észáro­
sok tö b b n y ire állatkereskedelem m el is foglalkoztak, s egy részük
nyilván később felhagyott a vágással. A század végén a m arh a ­
kereskedelem nagyrészt a hivatásos kereskedők, a m ind gyakrabban
e m líte tt tőzsérek kezébe került. Tőzsérek n ev ét főleg a XV. század
m ásodik felében em lítik forrásaink, így 1475-ben Pankotán, 1519-
ben Sáron, 1522-ben Ú jfalun és 1525-ben S im án d o n .75
S zám ottevő volt a m alom ipar is. A birtokösszeírások és u rb áriu ­
mok szám os esetben 3 —4 m alm ot, köztük k a lló k a t is, említenek.
E m alm okban ő röltették a helyi lakosok s ta lá n a környező falvak
lakói is gabonájukat. A m olnároknak annál is tö b b m unkájuk lehe­
te tt, m e rt feltehetően a m ezővárosi piacokon e lad ásra kínált gabona
egy része is liszt form ájában kerü lh etett a vásárlókhoz. A molnárok
száma feltűnően nagy az alföldi mezővárosokban: az általunk ism ert
összes m ezővárosi m olnároknak csaknem a fele 6 alföldi és perem ­
vidéki m ezővárosban; Békésen, Bodrogon, G yulán, Szondon,
Eszéken és Mohácson élt. Az adásvételi szerződések, végrendeletek
és hasonló jellegű Oklevelek a z t tanúsítják, hogy a m ódosabb mező­
városi polgárok földszerzés m ellett szívesen fe k te tté k pénzüket
malmok vásárlásába is.

119D l. 3 5 0 3 1 . — SVT. 1/5. 309. 1. — Dl. 26292. - O L. U . e t C. 4/40. - Dl.

36881. — D l. 14184. — 35030. — SV T. 1/7. 15. 1. — D l. 36989. — ZSO.
I. 424. sz.
70 B B C sD . 2 2 - 2 3 . 1. — Dl. 18145. — ZO. X . 228. 1. — D l. 14314.
71 OL. U . e t C. 4/40.
72OL. D ézsm a jeg y zék ek . B orsod 1549/7.
73 PO. I. 475. 1.

50
 A zt’tap a sz ta ltu k teh át, hogy b ár a század folyam án em elkedett
az iparűzők szám a és arán y a a mezővárosokban, az iparon belüli
m unkam egosztás általában kezdetleges m aradt. A nnak ellenére,
hogy még a kisebb oppidum ok is — még a városok közelében fek ­
vők is — fokozatosan elh ó d íto tták a városok vevőkörének egy
részét, s a növekvő kereslet ösztönzőleg h a to tt vissza a kézm űipar
fejlődésére, ez a fejlődés mégis csupán mennyiségi, a kézm űipar
s tru k tú rá já t nem form álja át, falusias jellegét nem szünteti meg.
E falusias szintet csak néhány alföldi és az Alföld perem vidékén
elhelyezkedő, a eivitasoktól távoleső, vagy a fontosabb kereske­
delmi u ta k m entén fekvő m ezőváros fejlettebb ipara haladja meg.
Ezek, b á r e szűk, falusias kereteket nem mindig sikerül szétfeszí­
teniük, ipari szempontból is egy-egy nagyobb körzet gazdasági
' központjaivá válnak (m int pl. Debrecen, Gyula, Miskolc, részben
Túr, Eszék. Csepreg stb.). A mezővárosi iparfejlődés egyik legfőbb
sajátossága az ipari és mezőgazdasági term elésnek feltűnően
lassú szétválása, pontosabban e k ét term elői tevékenységnek ta r tó s
párosulása. Iparfejlődésük szintje azt sejteti, hogy az ország
gazdasági életében b e tö ltö tt szerepüket nem ipari, hanem elsősor­
ban mezőgazdasági áruterm elésük alapozta meg. A falusi h áziip ar­
tól azonban m egkülönbözteti, hogy nem önellátó m ezőgazdaság és
háziipar, vagy áruterm elő m ezőgazdaság és önellátó háziipar össze­
fonódásáról, hanem intenzív és rendszeres mezőgazdasági és ipari
áruterm elés párosulásáról beszélhetünk. S ennek m eghatározó
jellege van: a mezővárosi iparos nem csupán a szűk helyi kereslet
kielégítésére korlátozza term elését, vásárlóinak körét nem csupán a
környező falvak lakossága alkotja. Vevői közé tarto zn ak a te rm é ­
nyek nagy mennyiségét és választékát n y újtó országos és h e tiv á ­
sáraikra mind messzebbről érkező fogyasztók is. A piac tág u lá sa a
kézművesek egy részét a rra ösztönözte, hogy egyéb tevékenységgel
felhagyva, vagy azokat m inim álisra csökkentve, m esterségét főfog­
lalkozásának tekintse. E réteg igyekezett m onopolhelyzetet b iz­
tosítani m agának a kialakult piackörzeten belül, s onnan m inden
új versenytársat kiszorítani. A legnagyobb veszélyt elsősorban az
idegen, főleg a városi kereskedők és kézművesek jelen tették , de
ham arosan ellenségüknek te k in te tté k a falvakból beáram ló ip a ro ­
sokat, vagy akár a közvetlen szomszédságban dolgozó kézm űveseket
is. A konkurrencia elleni küzdelem arra késztette a mezővárosi ip aro ­
sokat, hogy városi társaikhoz hasonlóan összefogva, szervezetten
lépjenek fel érdekeik védelm ében. Ennek eredm ényeképp itt- o tt
m á r,a XV. század elején feltűnnek a mezővárosi céhek.
Á mezővárosok forrásanyagának pusztulása következtében csu­
pán megközelítő képet nyerhetünk a mezővárósi céhszervezkedés

4* 51
m éreteiről. Mindössze néhány oppidum céhes szervezkedésének
dokum entum ai m a ra d ta k rán k ,76 de a források pusztulását figye­
lem be véve is feltételezhető, hogy csupán a legnagyobb oppidum ok
egy-két, legfeljebb három -négy legfontosabb iparágának mesterei
tö m örülhettek ilyen szervezetbe.
Az összefogás célja kezdetben még csupán az idegen, a mező­
városon kívüli versenytársak tevékenységének korlátozása, az
ezidőben többnyire iparűzéssel párosuló kicsinybeni kereskedelem
m onopólium ának bizto sítása volt. S zatm árném eti korai kiváltság-
levele m ár biztosítja a polgárok szám ára a bor és posztó kicsiny­
beni árusításának egyedüli jogát. 1279-ben V asvár polgárai nyer­
nek m onopoljogot posztóárusításra. A to rd a ia k hasonló kiváltságá­
ról 1415-óta tu d unk, a keveiek 1428-ban Zsigmondtól nyerik e
jo g o t.77 A kicsinyben való árusítás m onopólium át a későbbi céh-
sta tu tu m o k is m egújítják: e kiváltság azonban az országos vásárokra
nem te rje d t ki. (Lényegében e m onopólium ot a külföldi kereskedők­
kel szemben az 1405. évi dekrétum 2. cikke országosan is elismeri.)
A kedvezőbb piaclehetőségek, a szabadabb élet, a vám - és adó-
kedvezm ények egyre tö b b falusi iparost csáb íto ttak a m ezőváro­
sokba. A helybeli iparosok féltékenyen őrizték kiváltságaikat, s ha
az országos vásárokra érkező idegenek jogait nem is csorbíthatták. *78

(leu p olstorffi) csizm adiák a S zen tgyörgyi g r ó fo k tó l kérik céh sta tu tu m a ik

m eg erő sítését (D l. 39382). 1543-ban a g y u la i sza b ó k is céh et a la k íto tta k ,
74 ZO. I X . 289. 1. — D l. 12645, 15873 — 77, 18058.
75 D l. 17660, - D l. 37007. — BBCsD. 54. 1. — OL. Br. L t. 1056/21.
78 D ebrecen: gu b acsap ók céh e 1395, varga c é h X IV . század k özep e, szabó
céh 1468, m észáros céh 1478, k o v á cs, csiszár, la k a to s, szíjgyártó céh 1489.
(D T . 115— 128. 1., T u d o m á n y tá r 1839. 6. sz. 226 — 272. 1.). R im aszom bat:
szű cs céh 1458. (D l. 44855, a céh levél m eg erő sítése 1520-ban D l. 47353.);
a ra n y m ű v es, k ovács, n y erg es szíjgyártó, la k a to s céh 1479. (MTT. X X II .
241. 1., m egerősítve 1516-ban, i. h . 242. 1.) S z o n d : v arga céh 1447 (D l. 14145).
S zik szó : szabó céh 1455 (E g y e te m i K ö n y v tár K ézira ttá ra , Céhle v élek , LV.
3 0 .). N é m etlip c se : varga céh 1471 (MGSz. 1902. 30 — 32. 1.). 1508-ban a liptó-
sz e n tm ik ló si vargák á tv e s z ik N ém etlip cse céh sz a b á ly z a tá t (D l. 46839).
S á r c á r: k ovács céh 1480 (E g y e te m i K önyv-tár K ézirattára, C éhlevelek,
X L V I. 1.). G yöngyös: m észáros c é h 1498 (B ach ó L . G yöngyös várostörténete
1526-ig. G yön g y ö s 1943. 121 — 122. 1.). M isk o lc: m észáros céh 1508, varga
céh 1521 (MT. II. 162— 164. 165 — 169. 1.). A lsó k ö rö s: lak atos céh 1520.
(E g y e te m i K ö n y v tá r K é zira ttá ra , C éhlevelek, X X V III. 1.). É rsek ú jvá r:
szű cs céh 1513 (E g y etem i K ö n y v tá r K ézirattára, C éhlevelek, X L V I. 3.).
P o d o lin : varga céh 1415 (D l. 43207). Rohoncon fe lte h e tő e n a kádároknak
le h e te tt v a la m ely céhes sz e r v e z e te . (SVT. 1/2. 157. 1.) 1493-ban a csü törtök i
sz a b á ly za tu k m in tája az 1489. é v i budai sta tu tu m v o lt. (G YV T. 92. 1.
— T T . 1901.).
77 A k ivá ltsá g lev él 1458. évű á tir a té t Id. OL. L ib . R eg . I . 235. 1. — H azai
O k m t. V . 60.— 62. 1. — O r tv a y T . Temes várm egye és Tem esvár története.
P o zso n y 1896. IV . 493. 1. — C D . X . 6. 928. 1.

52
arra törekedtek, hogy az i t t eladásra kerülő nyersanyagok lehetőleg
a helybeliek kezére kerüljenek, s m ind a nyersanyag felvásárlásá­
ban, m ind term ényeik értékesítésében legalábbis előjogokat biz­
tosítsanak m aguknak. A legkorábbi ism ert céhlevelek legfőbb
törekvése még mindig a külső konkurrencia letörése volt. E kkor
azonban m á r nem annyira a kereskedelem, m int az iparűzés m ono­
pólium át védték. A debreceni gubacsapók XIV. század végén
kelt céhszabályzata alig foglalkozik a céh belső életével. Fő pontjai:
a céh függetlenítése a városi hatóságtól s a külső versenytársak
nyersanyagvásárlásának korlátozása. Az iparűzés és kereskedés joga
ekkor m ár csak a c é h ta g ja it illette meg: kívülálló nem vásárolha­
to tt g y a p jú t, s nem á ru lh a to tt m áshonnan hozott szürkeposztót.
Később ú jra biztosították m aguknak a kicsinyben fo ly ta to tt keres­
kedelem m onopólium át: a város elöljárósága 1458-ban elrendelte,
hogy idegenek csupán az évi vásárokon á ru síth atn ak görög szöve­
te t kicsinyben, mivel m ás városokban hasonló tilalom gátolja a
debrecenieket.78
A szondi vargák céhlevelében nem találunk ilyen szigorú tila l­
m akat, b á r kitűnik, hogy szervezkedésüket a szomszédos falvak
vargáinak versenye sie tte th ette. 1447. évi oklevelük mégis csupán
az iparűzés m onopólium át b izto síto tta a testü le t tag jai szám ára,
kim ondva, hogy ra jtu k kívül egyetlen polgár vagy jobbágy sem
gyakorolhatja e m esterséget. Az árusítás terén csupán a következő
korlátozó intézkedést hozták: mivel a szomszédos helységek —
Szenttam ás, Soyka, V argafalva ( !) (e helység egyébként az 1522.
évi dézsm ajegyzékben m ár nem szerepel) Ú jlak, F u ta k stb. vargái
a n álu k tartan i szokott vásárokon az idegenektől 4 —4 d é n á rt
szednek, ezekkel a szondi vásárokon 2 —2 d én árt kell fizettetni.
A század derekától a céhlevelekben szinte kivétel nélkül m eg ta­
lálható a kicsinybeni árusítás tilalm a, s m ind gyakoribb a nyers­
anyagvásárlás korlátozása is. A rim aszom bati szűcsök 1458. évi
kiváltságlevele a céhalakítás engedélyén kívül kizárólag e két p o n to t
tartalm azza. 1468-ban a debreceni szabók az idegenek szám ára
csupán régi ruhák á ru sítá sá t engedélyezték. A gyöngyösi és rim a-
szom bati mészárosok az idegenek szám ára külön helyet jelöltek ki
a piac végén. A debreceni kovácsok, lakatgyártók, csiszárok és
szíjgyártók csak fizetség ellenében engedték, hogy a szentgyörgy
napi vásáron idegenek — főként kassai kereskedők — bizonyos m eg­
h a tá ro zo tt mennyiségű p o rté k á t kirakhassanak. A németlipcsei
varg ák céhe b izto síto tta a helyi m esterek nyersanyagelővételi
jogát, a debreceni kovácsok pedig a szén vásárlásánál élveztek 78

78 D l. 47031.

53
 előjogokat. T ehát a kézművesek m ár a század elejétől kezdve mind
erőteljesebben tö rek ed tek nemcsak a kicsinybeni kereskedés, de az
iparűzés és a nyersanyagfelvásárlás m onopoíjogának. vagy legalább
is előjogainak megszerzésére.
A XV. század első felének céhlevelei nem is igen tartalm aznak
egyéb pontokat. K ité rn e k a céhek belső életének még korántsem
aprólékos szabályzására, valam int a céhtagok kultikus kötelezett­
ségeire is.
A század második felétől m ind erősebben feism erhető a „falon
belüli verseny” kiküszöbölésére való törekvés. A term ékek minősé­
gének, árusítási m ódjának, a legények szám ának szabályozásával, a
term elés szűk korlátok közé szorításával igyekeznek m egakadá­
lyozni, hogy egyes m esterek a legcsekélyebb m értékben is kitör-
hessenék a céh keretei közül, s nagyobb m éretű term eléssel veszé­
lyeztessék a céhtagok piaclehetőségeit. A belső és külső k o n k u r e n ­
cia elleni küzdelem legpregnánsabb kifejezését a debreceni szabó
céh sta tú tu m a ib a n találju k . 1468-ban kelt kiváltságlevelük 1530.
évi á tira tb a n m arad t fenn; megerősítése feltehetően összefügg a
szabók és a posztónyírók közötti harc kiéleződésével. A céhlevél
első p o n tja szerint egyetlen szabóm ester sem gyakorolhatja, illitv e
g y a k o ro ltath a tja szolgáival a posztónyírást, viszont a nyírók sem
k o n tárk o d h atn ak bele a szabók mesterségébe. Idegenek, ,,s olyanok
is, akik ugyan közöttünk laknak, de nincs m esterségük” 79 szabás­
sal nem foglalkozhatnak, kereskedelmi tevékenységüket még a
vásárok idejére sem engedélyezik. A m estereknek szigorúan m eg­
tiltjá k , hogy szolgáikkal egy társaságban dolgozzanak.
A term elés kibővítése, a segédekkel való társulás veszélyét más
városok iparosai is felism erik: a gyöngyösi mészárosok céhlevele
is leszögezi, hogy a m esterek ne ta rtsa n a k a legényekkel, hanem
illően fizessék meg m u n k áju k at. A miskolci vargák s ta tú tu m a
pontosabban fogalmaz: egy m ester se m erje legényét társu l fogadni
s vele társaságban dolgozni, m ert m egfosztják mesterségétől.
A nagyobb m éretű term eléstől való félelem sugallta a vásárolt
nyersanyag egyenlő felosztásának követelését is. H a a korábbi
rendelkezések csupán a helybeli iparosok nyersanyag-felvásárlási
előjogát, esetleg m onopólium át voltak h iv atv a biztosítani, m ost
m ár m ind gyakoribb a nagyobb nyersanyag tételek egyéni felvásár­
lásának tilalm a. A vásárlást be kellett jelenteni a céhnek, hogyannak
m inden ta g ja részesedjék belőle.80

79 DT. I. 120. 1.
80 N ém etlip cse i és m isk olci v a rg á k , alsókörösi la k a to so k , debreceni k o v á ­
cso k eéh leveíe.

54
 Éberen őrködnek afelett is, nehogy különleges minőséggel, újfajta
díszítések alkalm azásával csábítsák el egym ástól a vevőket.
A németlipcsei vargák s ta tú tu m a m eghatározza a lábbelik m inő­
ségét, form áját és elkobzás terhe m ellett tiltja a szabványtól eltérő
szíjakkal, csatokkal d ísz íte tt cipők árusítását. Az alsókörösi laka­
tosok a term elés korlátok közé szorítása érdekében csak 2 legény és
2 inas ta r tá s á t engedélyezik. A gyöngyösi és miskolci mészárosok
pedig előírják, hogy m inden m ester egyenlő mennyiségű állatot
vágjon.
A századvégi céhlevelek m ind pontosabban határozzák meg á
céhenkívüliek körét. Míg a tilalm ak eleinte csupán az idegen és más
városbeli kereskedők és iparosok ellen irányultak, ezídőben m ár
nyíltan kiterjednek a m ezővárosokban élő cóhenkívüli, vagy esetleg
a szomszédos falvakban élő kézművesekre is. A debreceni szabó céh
a városban élő, de m esterjoggal nem bíró iparosokat eltiltja mind
az új ru h ák készítésétől, m ind a régiek átalakításától. K ét évvel
később, 1470-ben a szabó céh vezetői, a város véneinek tanúság-
tételével igazolják, hogy Mezőgyáni Mihály B oldogfalva nevű falu­
jában élő szabók, „m ely Boldogfalva az mi városunknak úgym int
küszöbe előtt h e ly eztetett” , m inthogy a céhnek nem tagjai, a m es­
terség gyakorlásától eltiltatn a k ; a rendelkezés megszegőinek por­
tékáit a továbbiakban elkobozzák.81 A k o n tár szóval először az
alsókörösi lakatosok céhlevelében találkozunk. E zeket ugyan nem
tiltjá k el a mesterség gyakorlásától, de kim ondják, hogy a „k o n tár
helyen lakók” a vásáron csak a céh engedélyével, a szám ukra
kijelölt helyen á ru lh a tjá k áruikat.
A m ezővárosokban élő kontárok, m esterségen kívüliek szám a
ez idő szerint m ár jelentős lehetett. E réteg részben a környező
falvak és külvárosok kézműveseiből, részben a m esterré válás lehe­
tőségétől mind jobban m egfosztott legényekből verbuválódott.
A századvégi céhlevelek arról tanúskodnak, hogy a városokhoz
hasonlóan a m ezővárosokban is a céhtagság m indinkább néhány
család m onopólium ává vált. Ezek féltékenyen őrizték kiváltságos
helyzetüket mind az oppidum ba áramló idegen kézművesekkel,
mind sa já t legényeikkel és inasaikkal szemben. E törekvést tü k ­
rözik a legények helyzetét, s főleg a céhfelvéteí és m esterjog elnye­
rését szabályozó rendelkezések.
Meglepő, hogy a céhfelvétel követelm ényei m ár a XV. század
elején is elég m agasak voltak, s hogy a szakm ai tu d ás m ár ekkor
is alárendelt szem pontnak tűnik. Ez alól egyedül a mészárosok

81 D T . 1 2 3 - 1 2 5 . 1.

55
képeznek kivételt, akiknek még a XVI. század elején kelt céhleve­
leik is hangsúlyozzák a szakm ai tu d ás követelm ényét, s a mesterek
családtagjainak is csak k orlátozott kedvezm ényt n yújtanak.
A gyöngyösi, rim aszom bati és miskolci mészárosok céhlevele egy­
a rá n t leszögezi, hogy a m esterséget csak az gyakorolhatja, aki érti
és m aga vág. Ez alól még a m észárszéket öröklők sem nyerhetnek
felm entést. R im aszom baton a tanulóidőt egy évben, Gyöngyösön
viszont négy évben á lla p íto ttá k meg — de a m ester fia rövidebb idő
a la tt is m esterjogot n y e rh e tett. A tanulóidő letöltése u tá n Gyön­
gyösön és R im aszom baton a m esterré válásnak semmi feltételét
vagy m egkötöttségét nem ism erjük. Miskolcon ellenben kim ondják,
hogy a négy év tanulóidő letöltése u tán is csak az n y erh et m ester­
jogot, a k it a m esterek közössége m egválaszt. A többi iparágban
azonban a mesterségbeli tu d á s bizonyítása m ásodrendű követel­
m énnyé vált: m esterrem ek készítését csak egy céhlevél írja elő,
s pénzbeli m egváltásának lehetősége bizonyítja, hogy a m esterré-
válás nem annyira a szakm ai tudás, m int a jelölt anyagi és tá rsa ­
dalm i helyzetének függvénye volt.
A céhfelvétel — a városokhoz hasonlóan — m ind költségesebbé
vált: a céhládába teendő összegen, a kultikus célokat szolgáló
viasz-adom ányon tú l, a fogások és italok m ennyiségét és m inőségét
aprólékosan szabályozó előírásoknak megfelelő lakom ák, az a ty a ­
m esternek és más, néha városi elöljáróknak előírt ajándékok mind
elérhetetlenebbé te tté k a m esterré válást a legények szám ára.82
E lehetőség m indinkább csak a vagyonosabb m esterek családtagjai
elő tt n y ílt meg. A legények többségének nem sok rem énye leh e tett
arra, hogy béréből vagy kontárm unkákból összekuporgatott
vagyonkájából eleget tehessen e feltételeknek. Az iparosok család­
tagjainak felvételét viszont különböző kedvezm ények k ö n n y íte t­
ték meg. A m esterek fiai néhol egész jogot (szondi és miskolci
varga-céh), m ásutt, a vőkkel és özvegy m esternék m ásodik férjei­
vel e g y ü tt féljogot nyertek (Németlipcse, É rsekújvár, rim aszom ­
b ati kovácsok). H asonlóképp féljog illette meg a beházasuló legé­
nyeket is. Az özvegy ú jab b házasságkötésig egyébként legényeivel
fo ly ta th a tta férje m esterségét. Alsókörösön a családtagok k iv ált­
ságai viszonylag korláto zo ttak voltak, de a m esterek fiai i t t is csak
8 forintot fizettek az előírt 13'fo rin t helyett.

82 A p od olin i vargáknál 1 F t é s h áztu la jd o n a m ezővárosb an , S zon d on

1,5 fon t via sz (1 fo n t k b . 56 d kg) é s eg y -eg y , három -, ille tv e n é g y fo g á so s
lakom a. A szikszói szab ók n ál v ia sz , e g y lakom a és 3 forin t, a debreceni
szabóknál 3 F t, egy k ét- é s e g y n y o lcfo g á so s lakom a, a bírónak e g y n ad rág
é s 1 p in t bor, a c é h m estem ek e g y p á r k e szty ű , feleségén ek bor stb .

66
 Az új m esterekkel szemben tá m a s z to tt követelm ények te h á t
nagyjából azonosak v o lta k a civitasok céhfelvételi feltételeivel.
Ez önm agában nem meglepő, hiszen a konkurrencia elleni harc
szükségszerűen azonos módszereket a la k íto tt ki, s a mezővárosi
iparosok szervezkedésük m intáját a városi eéhstatutum okból m erí­
tették. A m eghökkentő az, hogy a m ag y ar városokra jellemző korai
bezárkózás i tt még rövidebb idő a la tt m ent végbe, s jelei m ár a
szervezkedés kezdetén is m egm utatkoznak.
A m esterjog megszerzésének akadályai m eg v álto ztatták a legé­
nyek helyzetét is. A k o rai céhlevelek, nyilván a m unkaerőhiány
leküzdése céljából legfeljebb a legények elcsábítását tilto ttá k , s az
engedelmességre intő általános szólam okon kívül nem foglalkoztak
behatóbban kötelezettségeikkel és helyzetükkel. A század második
felében m indinkább a legények bére, tanulóideje, m unkája és m aga­
ta rtá sa kerül előtérbe.
A kézműveslegények helyzetét á lta lá b a n bizonyos kettősség jel­
lemezte, mely egész életükre, gondolkodásm ódjukra rán y o m ta
bélyegét. A céhfelvétel egyre m agasabb követelm ényei, a mind
hosszabbá váló tanoncidő lényegében m indinkább pénzért dolgozó
bérm unkásokká te tte őket. De a m esterré válás ú tja elvben m ind­
végig n y itv a állt e lő ttü k : legfőbb tö rekvésük az volt, hogy valam i
úton-m ódon a kiváltságokat élvező m esterek közé vergődjenek.
Mindvégig nem tu d n a k világosan szám otvetni helyzetükkel, de
növekvő és mind gyakrabban kitörő elégedetlenségüket tükrözik a
céhleveleknek az engedelmességet és jám borságot m ind jobban
hangsúlyozó, a bér és tanoncidő kérdéseit egyre aprólékosabban
szabályozó szakaszai.
E problém a m egoldása különösen fontos volt a m esterek szám ára,
hiszen a tanulóból bérm unkássá váló legény tartá8 a ugyanazt a
veszélyt idézte fel, m in t a társulás: nagyobb szám ú legény hosszabb
ideig ta rtó alkalm azása szükségszerűen a term elés kibővítését
vo n ta volna m aga u tá n . Igyekeztek te h á t m egakadályozni, hogy
egy-egy mester sok legényt g y ű jtsö n m űhelyébe ta n ítá s ürügyé­
vel, s ezeket esetleg ingyen vagy alacsony b érért hosszú időn á t
foglalkoztassa. A k o rai céhlevelek még nem é rin tették az inasok
felvételét, legfeljebb a legény tisztességes szárm azásának igazolását
követelték meg. A későbbiekben az új legénynek a céhm esternél
kellett jelentkeznie, s ez oly m esterhez irán y íto tta, akinek a leg­
nagyobb szüksége v o lt m unkaerőre. Ez is a z t m u tatja, hogy nem a
szakm a minél jo b b elsajátítása, hanem az olcsó vagy ingyenes
m unkaerő biztosítása volt a cél. A korábbi 1 —2 éves tanulóidő
m egnyúlott — s a tanulóidő a la tt többnyire nem já r t fizetség.
Rim aszom baton az aranym űves legények tanoncideje 5, a többieké

57
3 év volt. Ez idő a la tt b é rt nem k a p h a ttak , s a tanoneidő letelte
előtt m esterüket o tt nem h ag y h atták . Hasonlóképp szabályozták a
sárvári kovácslegények tanoncidejét is. Míg a rim aszom bati mészá-
roslegényék m esterségüket egy év a la tt elsa játíth a ttá k , G yöngyö­
sön a tan u ló id ő t ugyané szakm ában négy évben á lla p íto ttá k meg.
A tanoneidő m eghosszabbítását célozta Alsókörösön az előzetes
inasidő bevezetése. A debreceni kovácslegények 3 év u tá n szabadul­
h a tta k fel, de m ielőtt még m esterré a v atásu k ra sor kerü lh etett volna,
költséges lakom án kellett elbúcsúzniuk legénytársaiktól. Egyes
céhek nem csak az új m estertől, de a belépő legényektől is fizetséget
követeltek. Podolinban a vargam esterséget elsajátítan i kívánó
ifjak a teljesén jelentéktelen 2 pfenningnyi összeget fizették m es­
terü k n ek , a ném ethpcsei vargáknál a legény tem plom i célokra 2
font viaszt, m esterének pedig 2 hordócska sört ad o tt. Foglalkoznak
a céhlevelek a legények fizetésével is. A bérek szabályozása igen
fontos v o lt: így akadályozták meg, hogy egyes m esterek kedvezőbb
aján lato k k al megukhoz csábítsák a legényeket. Szondon a pénz
értékváltozása m ia tt a legények bérét évente ú jra m eghatározták.
A gyöngyösi mészárosok, a társu lá st m egtiltva, kim ondják, hogy a
legényeknek illő bér fizetendő. A rim aszom bati aranym űves céh
egyenesen m egtiltja, hogy a legények a tanoneidő letelte előtt
fizetséget kapjanak.
A legényeknek te h á t nem sok rem ényük leh etett arra, hogy nyo­
m orúságos bérükből összekuporgathassák a felvételi d íjat és a fény­
űző lakom ák árá t. Nem egy közülük m egkísérelte, hogy titk o n , a
maga szám lájára dolgozzék: a m unkától eltilto tt kontárok, „m es­
terségen k ív ü li” kézművesek között nyilván sok ilyen legényt t a r t ­
h a tta k szám on. Néhol, nyilván a legények elégedetlenségének
levezetése céljából k orlátozott m értékben megengedték, hogy egyé­
nileg v á lla lja n ak m unkát. Az alsókörösi lakatosok céhében a
legények a városon kívül m u n k át v állalh attak m esterük engedélyé­
vel. A debreceni szabólegények, ha m esterükkel meg nem szerződ­
tek, m inden 15. napon a hétfői vásáron egy nadrágot vagy köntöst
a d h a ttak el.
A m ezővárosi kézm űvesek körében te h á t ugyanaz a folyam at
játszódott le, m int a városokban. Az iparfejlődés bizonyos fokán
a mezővárosi kézművesek is szükségét érezték, hogy közös érdekeik
védelm ében olyan szervezetet hozzanak létre, m ely korlátozza a
külső versenytársak tevékenységét, és kiküszöböli a mezővároson
belüli k onkurrenciát is. Mindez csak annyiban meglepő, hogy eddigi
vizsgálataink alapján úgy ta lá ltu k , hogy a m ezővárosi kézm űipar
még alig h a la d ta meg a falusi háziipar kereteit, s a kézművesek
jelentős része nem tek in te tte m esterségét fő vagy egyedüli kereseti

58
forrásának, hanem iparűző tevékenységét önellátó vagy áruterm elő
mezőgazdasági term eléssel p árosította. A céhfejlődés viszonylag
gyors kibontakozása, a konkurrencia elleni heves védekezés, s főleg
a céhek bezárkózásának rendkívül korán m egnyilvánuló tendenciája
egy m eghatározott, kialakult piackörzet szám ára rendszeresen t e r ­
melő s ebből élő iparosréteg létezéséről tanúskodik.
E jelenség két problém át v e t fel: nem becsüljük-e tú l a mező-
gazdasági áruterm elés jelentőségét a m ezővárosi fejlődésben, s nem
becsüljük-e le a kézm űipar fontosságát? M ásrészt kérdés, hogy e
néhány fejlettebb mezőváros céhszervezete alapján m egítélhető-e
a mezővárosi iparfejlődés általános szintje?
A fejezet elején, ha korántsem teljes, de az ism ertetett céhleve­
leknél sokkal gazdagabb forrásanyag alapján vizsgáltuk a m ezővá­
rosi iparfejlődés sajátosságait. Még a legfejlettebb oppidum ok
anyaga is arra enged következtetni, hogy a mezővárosi kézm űipar
a m unkam egosztás fokát tek in tv e alig h a la d ta meg a falusi ip art, s
túlnyom ó többségében messze elm aradt még civitasaink nem
túlságosan fejlett ipara m ögött is.
Vajon ezek a m ezővárosi céhlevelek csupán a fejlettebb városi
céhélet utánzásának, m echanikus átvételének tekinthetők? K é t­
ségtelen, hogy a m ezővárosi céhszervezet példájául a városi céhek
szolgáltak. Egyik-m ásik céhlevél fel is tü n te ti eredetét. Az alsókörösi
lakatosok céhlevelének m in tája a zágrábi, illetve a szom bathelyi
példány volt. A sárváriak Varasd, a szikszóiak Eger, az érsekúj­
váriak Győr céhszervezetét v ették át. De az oppidum okban m ind­
ezek ellenére m egvoltak a céhfejlődés társadalm i és gazdasági
gyökerei, s az itt létrejövő céhek nem m echanikus m ásolatai a
civitasokénak. (Mint ahogy a civitások céhei sem m ásolták csupán
a külföldi m intákat.) Á tv ehették más városok szabályzatát, k ö v et­
hették, sőt egyes részleteiben m ásolhatták a példát, de csak akkor,
am ikor a helyi fejlődés szükségessé te tte az iparosok szervezkedését.
H a egy-egy oppidum egész céhfejlődését nem is tu djük nyom on
követni, a különböző városok különböző korokból fennm aradt
sta tú tu m a i tükrözik, hogy a m in tát m indig az illető oppidum gaz­
dasági és társadalm i fejlődésének, saját viszonyainak megfelelően
választották és a la k íto ttá k át.
A céhlevelek arról tanúskodnak, hogy egyes m ezővárosokban
olyan fokot ért el a m unkam egosztás, hogy az iparosoknak bizonyos
csoportját függetleníthette a mezőgazdasági m unkától. Ezek m ester­
ségüket tek in tették m egélhetésük fő forrásának, s érzékenyebben
reagáltak a külső és belső konkurrencia veszélyére. A céhfejlődés
elsősorban az iparilag fejlettebb m ezővárosokban in dult meg.
A korlátozottabb piackörzet, a városok közelsége, esetleg a szom-

50
szédos falvak viszonylag fejlett ipara s ie tte tte kialakulását. A helyi
tényezők nagy befolyására jellemző, hogy egyik iparilag legfejlet­
te b b m ezővárosunkban G yulán nem éleződött ki ennyire a kon-
k urrencia elleni harc. A város 1496. évi kiváltságlevele egyenesen
kim ondja, hogy m inden jövevény szabadon gyakorolhatja m ester­
ségét, s az officiálisok nem gátolhatják letelepedésüket.83
Lehetséges, sőt nagyon valószínű, hogy m ás, kisebb m ezőváro­
sokban is létrejöttek céhek, vagy legalábbis ezek csírái. H iszen a
m ezővárosok fejlődése jelzi s egyben segíti a piac bővülését, az áru
és pénzviszonyok erőteljes fejlődését. Ez vonatkozik a városoktól
tá v o l eső vidékekre is, ahol korábban szívósan ta rto ttá k m ag u k at
a n a tu rá lis gazdálkodás viszonyai. A század elején a belső piac
lényegében a civitasok piackörzetét jelentette. A század m ásodik
felében kialakul a m ezővárosok piackörzete is. Ez a városok köze­
lében beékelődik azok érdekterületébe, a táv o lab b i vidékeken pedig
m ind nagyobb tájegységeket ölel fel.84 N agy forgalmú országos- és
hetivásáraik felpezsdítik a gazdasági életet, élénkítik a cserét; ez
term észetesen m aga u tá n vonja a konkurrencia éleződését is. A föl­
desúri fennhatóság a la tt álló oppidum ok kézm űvesei hátrányos hely­
zetben voltak a gazdaságilag tekintélyesebb, jogilag függetlenebb,
nagyobb kiváltságokkal rendelkező civitasokkal szemben. E z m ég
in k áb b összefogásra, szervezkedésre serk en tette őket. De ezidőben
csak néhány, széles vevőkörrel rendelkező, s éppen ezért a falusi és
városi iparosokkal eg y a rá n t versenyben álló iparágban k e rü lt sor
céhes szervezkedésre. O lyan nagy városokban, m ondhatnánk ipari
centrum okban, m int pl. D ebrecen, legfeljebb 5 —6 céh m űködéséről
tu d u n k , s a többi m ezővárosban legfeljebb 2 —3 létével szám olha­
tu n k .
Ú gy érezzük, hogy a m ezővárosi céhfejlődésről íro ttak nem cáfol­
ják m eg az oppidum ok iparfejlődéséről a d o tt jellemzést. Legfeljebb
m ódosul a kép: feltételezhető, hogy a m unkam egosztás foka v a la ­
m ivel fejlettebb leh etett a kim u tato ttn ál. N éhány kiemelkedő m ező­
v árosban a m ezőgazdasági áruterm elés és árucsere intenzívebb
kézm űiparral p árosulhatott, s ezek az oppidum ok nemcsak a mező-
gazdasági árucsere, hanem szélesebb körzetek ipari központjaivá
em elkedhettek. A kizárólag iparűzéssel foglalkozó kézm űvesek
szám a is helyenként feltehetően m eghaladhatta a k im u ta to tt
a rá n y t. De nemcsak ezek az oppidum ok v á lta k komoly, helyenként

83 G Y V T . 90. 1. — G Y V O . 3 1 - 3 3 . 1.
84 A m ezővárosok p ia ck ö rzetén ek kialakulásáról é s a városokkal v e te k e d ő
szerepükről ld. Szűcs J . V árosok és kézművesség a X V. századi M a g ya ro rszá ­
gon. B p . 1955. 92 — 98, 1 1 0 — 111, 178 — 181. 1.

60
veszélyes versenytársaivá városainknak. A kisebb mezővárosok is
egyre nagyobb mértékben elégítették ki a környék népességének
igényeit, s kézműveseik komoly konkurrenseivé váltak a civitások
iparos elemeinek, akik — minthogy piackörzetük bővítésére nem
igen volt lehetőségük — szintén elsősorban a falusi vásárlók szá­
mára termeltek. A mezővárosi kézműipar jelentős szerepet játszott
az ország árucseréjének, a kereskedelem vérkeringésének felpezs­
dítésében is, annál is inkább, mert ipari-kereskedő városaink e
funkciót sajátos földrajzi elhelyezkedésük folytán országos viszony­
latban nein tölthették be.
A mezővárosok iparfejlődése — szerény méretei ellenére is —
újabb bizonyítékot szolgáltat a magyar ipar- és városfejlődés ide­
gen eredetéről szóló tudománytalan elmélet ellen. Mezővárosaink
egy részének lakossága ugyan még a XIV. században idegen ere­
detű, elsősorban német hospesekből verbuválódott, de a XV. szá­
zad folyamán a korábbi hospes-települések lakossága is magyar és
szláv elemekkel töltődött fel. Az oppidumok zömének lakossága
azonban a magyarlakta vidéken magyar, a szláv népességű tájakon
pedig szláv lakosságból verbuválódott. A népesség megoszlása ter­
mészetesen vidékenként sem egységes. A főleg németlakta dunántúli
mezővárosokban is szép számmal szerepelnek magyar nevek a
XV. század végén és a XVI. század elején. A főleg szlovák lakosságú
felvidéki mezővárosok lakói között számos magyarra bukkanunk,
s az alföldi magyarlakta oppidumokban előforduló Tót, Német,
Kun stb. utcanevek is a lakosság keveredésére utalnak.85 A mező­
városok fellendülő kereskedelmi élete, fejlődő kézműipara arról
is tanúskodik, hogy mind a magyar, mind az egyéb nemzetiségű
lakosság — a fajelmélet hirdetőinek nézetével ellentétben —
képes és alkalmas volt ipari és kereskedelmi tevékenységre, város és
céhalapításra. A városfejlődés megrekedését, a mezővárosi fejlődés
útját korántsem nemzetiségi, faji korlátok, hanem az egész ország
sajátos gazdasági és társadalmi fejlődése határozta meg.

85 P l. B átor 1446-ban, N a g y m ih á ly 1449-ben, Túr 1464-ben stb .

61
 III. MEZŐGAZDASÁGI ÁRUTERMELÉS
ÉS ÁRUCSERE

A mezőváros jellegének megállapítása nehéz feladat elé állítja

a kutatót. Agrárjellege alapján, mely a városképre is rányomja
bélyegét, inkább nagy falunak tekinthető, a népesség nagyobb kon­
centrációja és főleg fejlődő ipara, élénk, nagy körzetekre.kiterjedő
rendszeres kereskedelme viszont a városra emlékeztet. E kétarcú­
ság, a falu és város elemeinek esetenként rendkívül különböző
arányú keveredése szülte azt a nézetet, hogy a mezőváros átmeneti
állapot a falu és város között; a városfejlődés útjára lépő, de a fej­
lődés kezdeti szakaszán álló települési forma. Amennyiben fejlődő­
iéiben levő, a fejlődés átmeneti fokán álló településnek tekintjük,
logikusan következnék, hogy a városfejlődést kedvezően befolyásoló
tényezők hatására e településeknek, de legalább is egy részüknek
várossá kellett volna válnia. Hiszen a XV. századi civitasok egy
része is ilyen fejlődőfélben levő, a falu és város között átmenetet
képező, mezővárosias jellegű helységekből alakult ki. Ezzel szem­
ben a XV. századi mezővárosaink közül, virágzásuk, gyakran gyors
ütemű fejlődésük ellenére, még a legjelentősebbek, mint Miskolc,
Debrecen, Gyula, Lippa sem tudták átlépni e határt, s ha néha
századokkal később civitasokká emelkedtek is, agrárjellegüket, me­
zővárosi vonásaikat egészen a XX. századig megőrzik. (Ez vonatko­
zik egyébként a már a XV. században a szabad királyi városok
közé emelt Szegedre is.) Az agrárjelleg ilyen szívóssága, az oppidu-
mok mezőgazdasági jellegének évszázados megrögződése arra enged
következtetni, hogy városfejlődésünk az egész társadalmi fejlődé­
sünket szabályozó törvényszerűségek sajátos hatására megrekedt.
Az ipari és kereskedelmi központok hálózata helyett egy sajátos
település-hálózat alakult ki, olyan településeké, melyek valóban
átmenetet képeztek a falu és város között. De nem fejlődőiéiben,
mozgásban levő átmenetről, hanem sajátos átmeneti típusról van szó.
Az eddigi kutatások a mezővárosok városiasságának mércéjét
szinte kizárólag az iparosodás fokában keresték, s a mezőgazdasági
termelést egyértelműen a falu felé húzó jegyek közé sorolták. Holott
a mezővárosok mezőgazdasági termelését ennek kifejezetten áru­
termelő jellege megkülönbözteti mind a korai fejlődő város polgárai­
nak, mind a korabeli falvak jobbágyainak elsősorban önellátó őster­
melésétől. Míg a jobbágy piacra kerülő termékmennyiségét döntően
a pénzjáradék nagysága határozta meg, s a falvakban — a módosabb
gazdaságokat leszámítva — rendszeres nagyobbm éretű árutermelés
nem folyt, addig a mezővárosok fokozódó mértékben, koncentráltan
a piac, a kereskedelem számára termelik terményeiket. S minthogy
a külső és belső piacon a bor és állat iránt mutatkozott a legnagyobb
kereslet, a szőlőművelés és állattenyésztés virágzik leginkább az -
oppidumokban, s ennek megfelelően a mezővárosnak két alapvető
típusa alakult ki: a bortermelő dunántúli, délvidéki, tokaj —hegy­
aljai stb. mezővárosok, és az állattenyésztő oppidum ok, főleg az
Alföld legeltetésre alkalmas területein.
Természetesen a szőlőművelés vagy állattenyésztés dominálása
korántsem jelentette ezek kizárólagosságát, a mezőgazdaság egyéb
ágainak elsorvadását. (Éppen ez a döntő különbség a mezővárosok
és a főleg bortermeléssel továbbra is foglalkozó civitasok között.)
De háttérbe szorulnak a termelés alapját képező foglalkozás mögött,
s elsősorban a lakosság saját szükségletének kielégítésére szolgál­
nak. Szántógazdálkodás — a városokkal ellentétben - mindenütt
folyik, sőt számos adattal rendelkezünk a szántóterület további
szélesítésére irányuló törekvésekről is. Jónéhány oppidum pedig
éppenséggel gabonatermelésének és kereskedelmének köszönhette
felvirágzását. De a telekméretek, a kereskedelmi forgalomba kerülő
áruk alapján arra következtethetünk, hogy a szántógazdálkodás
általában alárendelt szerepet játszott a mezővárosok felemelkedé­
sében. A mezővárosok falusias jellegét nézetünk szerint elsősorban
e másodrendű, főleg önellátást szolgáló ágak kölcsönzik, míg a mező-
gazdasági árutermelés döntő szerepet játszott a vásároshelyek, fal­
vak mezővárossá emelkedésében és meggazdagodásában. Ezt talán
a legszemléltetőbben a dunántúli, német lakosságú, bortermelő mező­
városok példáján illusztrálhatjuk.
A Bécsúj hely—Sopron—K örm end—M uraszom bat kereskedelm i
útvonalon fekvő Kőszeg első kiváltságait még földesuraitól, a
N ém etújváriaktól k a p ta . 1328-ban K ároly R ó b ert kiem elte a v á r­
nagyok hatásköréből, önkorm ányzattal ru h áz ta fel, s benépesítése
érdekében három évi adóm entességet biztosított lakóinak.1 E k iv á lt­
ságokat 1356-ban Lajos m egújította, és m egengedte, hogy a polgá­
rok fallal vegyék körül városukat. A város ekkor m ár élénk keres- 1

1 CD. V III. 3. 279. 1. — VIII. 4. 273. 1.

63
kedelmi életéről nem csak a vásárnapokon behozott áru k vám m en­
tessége tanúskodik, de az a tén y is, hogy ez időben ugyanannyi adót
fizetett, m int Sopron. A borkereskedelem m onopólium áért vívott
harc első m ozzanata a konkurrens kisebb városok feletti győzelem
volt: 1348-ban Vas és Sopron megye főispánja m egerősítette a
kőszegiek azon k iv áltság át, hogy Csepreg és Rohonc kö zö tt kizáró­
lag ők szállíthatnak b o rt külföldre.2 A gyors ütem ben fejlődő Sop­
ronnal és Pozsonnyal szem ben azonban az oppidum m ind nehezeb­
ben tu d ta biztosítani előjogait. 1341-ben K ároly m eghagyta e két
város polgárainak, hogy a b o rt és egyéb á ru k a t szállító kőszegieket
akadálytalanul bocsássák á t városukon.3 1367-ben ú jra királyi be­
avatkozásra volt szükség: ekkor Lajos tilt ja meg a soproni polgárok­
nak, hogy gátolják a kőszegi borok ném et földre vagy bárhová külföld­
re szállítását. E g y ú tta l a kőszegi polgároknak is m egtiltotta, hogy bo­
ru k a t Sopronba vigyék. H asonló intézkedés m aradt fenn 1380-ból is.4
1392-ben a város G arai Miklós b irto k áb a került,5 aki felismerte
a mezőváros fejlődésének előnyeit önm aga szám ára, s valóban sokat
t e t t kiváltságainak m egerősítése és g y arap ítása érdekében, 1404-
ben ötévi harm incad- és vám m entességet eszközölt ki Zsigmondtól
polgárai szám ára; ez a kedvezm ény érvényes volt m ind a kőszegiek,
m ind a külföldiek á lta l szállíto tt b o rra .6 A király — ugyancsak
G arai k ö zb enjárására— 1407-ben ism ételten m eg tilto tta a soproni
polgároknak, hogy g áto lják a város A usztria felé irányuló borkeres­
kedelm ét.7 U gyanebben az évben Garai m egerősítette a m ég koráb­
ban, a királytól n y ert kiváltságlevelet, m ely teljes önkorm ányzatot
bizto síto tt a kőszegi polgároknak; e privilégium ot később új földes­
u raik is m egújították.8 A zonban a földesúri oppidum , még ilyen
tám ogatás m ellett sem v etélk ed h etett a királyi Sopron erejével:
sorsát m egpecsételték a XV. század határszéli harcai is. A háború
viharai több ízben végigsöpörtek a városon, sőt egy időre a császár
kezére is került. B orkereskedelm ét M átyás igyekezett újból fellendí­
ten i, de polgárai m ár nem tu d ta k ellenállni a soproniak kereskede­
lem politikájának, am ely lábbal tip o rta a kőszegiek kiváltságait.9
Csepreg és Rohonc, m elyeket Kőszeg m ég a XV. század elején
kiszorított az A usztria felé irányuló borkereskedelemből, feltehetően
2 CD. X . 1. 636. 1.
3 C hem el K . K őszeg jelene és m últ ja 1877 — 78. II. 12. 1.
4 CD. I X . 4. 41. 1. — C h em el, i. m . II. 15. 1.
5 ZSO. I. 2421. sz.
6 ZSO. II. 3102. sz. *
7 ZSO. II. 5314. sz.
8 ZSO. II. 5592. sz. — C hernél K . K őszeg jelene és m ú ltja. 1877 — 78. II.
20. 1.
9 I . m . 23, 26. 1.

64
a környékbeli piacon k árp ó to lták m agukat. Borkereskedelm ükről a
továbbiakban nem rendelkezünk adatokkal, de Rohonc szőlőm űve­
lésének további fejlődését ta n ú sítja virágzó kádáripara. 1419-ben
a rohonci Flescher J a k a b az egész „frew ntschaft” nevében kéri a
soproni tanácsot, hogy a náluk fogva ta r to tt 5 rohonci kádár ügyé­
ben tűzzenek ki tö rv én y n ap o t.101A „frew ntschaft” szó céhes tá r s u ­
lás létét sejteti, de a fogva t a r to tt kádárok szám a önm agában is a
hordógyártásnak a szőlőművelő városokra jellemző méreteiről ta n ú s ­
kodik. Csepregen a XVI. század elején is 750 szőlőbirtokost t a r t o t ­
ta k szám on,11 s ha borkereskedelm éről nem is, de egyéb, a környező
helységekkel és Sopronnal fo ly ta to tt árucseréjéről sok feljegyzés
m arad t fenn.
K ism arton is földesurának közbenjárására ny erte el kiváltságait.
1371-ben Lajos m egengedte a K anizsaiaknak, hogy fallal övezzék
városukat. A következő évben a földesúr kieszközölte, hogy a p o l­
gárok, a soproniakhoz hasonlóan, akadálytalanul szállíthassák b o ru ­
k a t Lengyel-, Cseh- és M orvaországba.12 B orkivitelük révén széles­
körű kereskedelmi kapcsolatokat ép ítettek ki, s rövidesen a kül- és
belkereskedelem jelentős tényezőivé váltak. E k k o r a K anizsaiak
közbenjárására a budai kiváltságok alapján évi k ét vásár rendezé­
sére és zsidók letelepítésére k a p ta k engedélyt.13 M indkét k iváltság
élénk kereskedelemről tanúskodik; az utóbbi eg y ú tta l nagyobb tőke-
és hiteligényük kifejezője. A város piackörzetének tágulására u ta l
ugyancsak földesuruk segítségével 1390-ben n y ert kiváltságuk:
harm incadm entességet kapnak a Sopronon keresztül délvidékre szál­
líto tt áruk u tá n .14 1394-ben a soproniakkal egyenlő ak ad ály talan
közlekedési jogot nyernek Pozsony városán á t, 1395-ben Zsigm ond
arra inti az északi kereskedelemben érdekelt városok: Sopron,
Pozsony, N agyszom bat és D évény polgárait, hogy ne za v arjá k a
kism artoni borszállítm ányokat.15 1397-ben m ár maguk járu ln ak a
király elé, s kérik, tilts a meg, hogy az országot áruikkal beutazó
polgáraikat bárhol letartó ztassák .16
K ism arton A usztria felé irányuló borkereskedelme sé rte tte S op­
ron és Kőszeg érdekeit. Főleg az osztrák bor tilto tt behozatala ellen
emelik fel szavukat: 1433-ban a pozsonyi tan ács levélben figyel­
m ezteti a sopronit, hogy őrizzék jobban az u ta k a t, a m inap v e tte k el

10 SV T. 1/2. 157. 1.
11 O L. U . e t C. 4/40.
12 M ályusz E . A m ezővárosi fejlődés. TPTM . 173 — 74. 1.
13S O .‘l . 491. 1.
14ZSO. I. 1374. sz.
15 M ályusz E . A m ezővárosi fejlődés. T P JM . 174. 1.
16 ZSO. I. 4759. sz.

5 Bácskai: A magyar mezővárosok 65

h é t hordó b o rt egy kism artoni polgártól, m elyet az a D u n án keresz­
tü l szállíto tt az országba. T alán ilyen visszaélésekre vezethető vissza
a kism artoni kereskedők nézeteltérése a soproni vám osokkal 1434-
ben. G y anúnkat m egerősíti, hogy ugyanez évben Zsigm ond arról
érte síti soproni harm incadosait, hogy a harm incadm entességet
élvező kism artoni polgárok 14 bécsi kereskedő áruit m agukénak
v a llo ttá k , s így őt m egkárosították.17 Az osztrák piacok megszer­
zéséért v ív o tt harc eredm ényesen zárult: 1438-ban A lbert m á rm in t
régi kiváltságot ú jíto tta m eg áruik v ám m entes szállítását Sopronon
á t A usztriába, illetve onnan M agyarországra.18 Piaci kapcsolataikat
m egalapozó borkereskedelm ük m ellett nag y b an kereskedtek saját
és külföldi gyártm án y ú iparcikkekkel is. 1390-ben a délvidéken
é rté k esíth e tté k külföldről behozott á ru ik a t. A posztófélékkel, köte­
lekkel, cipőkkel, szőrm ékkel és ezüst edényekkel ra k o tt szekereken
a fehérvári vásárba igyekvő kism artoni polgárokat 1435-ben k ira­
bolják, ezer forint k á rt okozván nekik.19 A század m ásodik felében
a város szintén Frigyes kezére került, de a háborús viszontagságok
kevésbé viselték meg, m in t Kőszeget. K ülföldi kereskedelmi k ap ­
csolatairól a harm incadkönyvek még a X V I. század közepén is
m egem lékeznek.20
R u sz t borterm elése feltehetően a XV. században lendült fel.
K ereskedelm éről Szentgyörgyi János 1465-ben kelt, a soproni tan ács­
hoz íro tt levele szolgáltatja az első a d a to t. A levélíró előadja, hogy
a ru sztiak panaszt te tte k nála a soproni vám osok ellen, akik boruk
és szénájuk u tá n szokatlanul magas v á m o t követelnek tőlük. K éri
a tan ácso t, hogy rá való te k in te tte l engedjék á t városukon a rusz-
tia k a t vám m entesen.21 B oruk hírére és kelendőségére jellemző, hogy
1524-ben engedélyt k a p ta k M ária királynőtől, hogy a ruszti szőlő­
hegyen te rm e tt, eladásra v itt borukat b árhol értékesíthessék, s m in­
den hordóra tüzes vassal R b e tű t égethessenek, hogy m indenki
láth assa, e bor R usztról való.22
A gyors ütem ben iparosodó Pozsony környéki, főleg n ém etlakta
m ezővárosok fellendülését is borkereskedelm ük alapozta meg.
M odor adója m ár 1361-ben 14 m árk ad én árt és 7 hordó b o rt t e t t ki.
A borkiviteli vám ot szabályozó korai rendelkezések is élénk bor-

17 SV T. 1/3. 34, 68, 74. 1.

181. m . 161. 1.
19I . m . 1/2. 179. 1.
20 T elek i J . A H u n ya d ia k kora M agyarországon. P e s t 1853 — 57. X . 312. 1.
— E m b er G y. K ü lkereskedelm ü n k történetéhez a X V I . században. A k a d ém ia i
O sztályértek ezések , II. o sz tá ly . 1958. VIII. 4. 344. 1.
21 SV T. 1/5. 193. 1.
22 OL. L ib. R eg. I X . 533. 1.

66
kereskedelm et sejtetnek.23 E bben legnagyobb v etély társa N a g y ­
szom bat volt, s a harc nem is annyira az értékesítés, m int elsősorban
a term elés m onopólium áért folyt. A fentebb id ézett 1361. évi k iv á lt­
ságlevél is megemlíti, hogy szőlőhegyén N agyszom bat és más v á ro ­
sok polgárai is b írtak szőlőt. A modoriak az idegenek szőlők m egszer­
zése érdekében igyekezték m egakadályozni az idegenek term elő m u n ­
k áját. 1402-ben Zsigmond felszólítja őket, hogy ne gátolják a nagy-
szom bati polgárokat házak és m ás ingatlanok vásárlásában, illetve
építésében. A modori polgárok földesurukhoz, S tibor vajdához fo r­
d u lta k segítségért, s nem nyugodva bele a király határo zatáb a, tőle
kérték orvoslást sérelm eikre.24 A vajda 1404-ben kiad o tt kiv áltság ­
levelében leszögezi, hogy csak helybelieknek lehet háza, szőlőt pedig
csak előzetes bejelentés u tá n lehet eladni. Részletesen szabályozza
az elidegenítés feltételeit, melyek messzemenő előjogokat b izto síta ­
nak a m odoriak szám ára. A harc első szakasza a m odoriak győzel­
mével zárult: 1406-ban Zsigmond — nyilván a v a jd a k ö z b e n já rá ­
sára — megerősíti e jogaikat. Borkereskedelm ükről a tov áb b iak b an
érdem i a d a tu n k nincs ugyan, de a város 1437. évi dézsm ajegvzéké-
ben felsorolt szőlőbirtokosok száma, s a nevek között szereplő fel­
tűnően sok kádár ta n ú sítja a szőlőművelés fontosságát.25 A zonban
— a többi, nyugati határszélen fekvő mezővárosokhoz hasonlóan —
M odor sem tu d o tt sokáig szembeszállni a kereskedelm i m onopó­
lium ra tö rő , királyi tám o g a tá st élvező, gazdasági és politikai szem ­
pontból sokkal jelentékenyebb Pozsonnyal és N agyszom battal.
A X V I. század elején m ár az utóbbiak u ra ltá k a modori szőlő­
hegyeket: 1515-ben Ulászló az akkori földesúr, G uthi Ország F erenc
kérésére arra u ta sítja a nagyszom bati polgárokat, engedjék, hogy a
m odoriak ősi jogaik szerint előbb m űveljék m eg szőlőiket, s előbb
szüreteljék le a term ést.26
Dévény, Bazin és Recse szőlőinek jó része is idegen, részben
pozsonyi, részben osztrák polgárok kezén v o lt.27 A dévényiek n y il­
v án szintén féltve őrizték a szomszédoktól Cseh- Morva- és Lengyel-
országgal kiépült kereskedelmi kapcsolataikat, m ert 1395-ben Zsig­
m ond m egtiltja nekik, hogy a Szarvkő várához tartozó népeket
akadályozzák az e m lített országok felé irányuló kereskedelem ben.28

23 D l. 0173.
24 ZSO. II. 1964, 3286. sz. — W enzel G. S tibor v a jd a . É letrajzi ta n u lm á n y .
A k ad ém iai értekezések a tö rtén ettu d o m á n y k öréből. B p . 1874. 124, 138. 1.
25 D l. 35030.
26 OL. L ib. R eg. V I. 831. 1.
27 ZSO. II. 2118, 3910, 5486. sz.
28 ZSO. I. 4190. sz.

67
\
Polgárai szintén részesei vo ltak az osztrák bor tilto tt b ehozatalá­
nak; 1418-ban Garai M iklós felhatalm azza a pozsonyi tanácsot, hogy
ha D évény és Recse p o lg ára it tette n érik az osztrák bor behozata­
lában, áru ju k at elkobozhatja.29 K iterjedt kereskedelmi kapcsolata­
ik ra jellemző, hogy 1439-ben Erzsébet, G arai László kérésére az
egész országban és külföldön is kereskedő dévényi polgárokat az
ország területén a harm ineadvám alól felm entette.30
A dunántúli m ezővárosok borkereskedelm éről fennm aradt viszony­
lag bő adatanyag eléggé m egvilágítja a borkereskedelem szerepét a
m ezővárosok gazdasági fejlődésében. N övekedésüket és gazdagodá­
su k a t term észetesen különösen elősegítették a kereskedelmi utak
és főleg az osztrák, illetve cseh —morva piac közelsége. D e számos
m ás oppidum is szőlőterm elésének köszönhette felvirágzását. M átyás
1472. évi dekrétum ának 17. cikke szerint Som ogybán az emberek
főképp bor eladásából élnek, A gönci polgárok ingatlanára 1387-ben
k iv e te tt hetedadó ezer fo rin to t és 50 hordó b ort te tt ki.31 Miskolc
borkereskedelm i m onopólium ára jellemző, hogy mikor M átyás 1472-
ben a diósgyőri pálosoknak 10 akó bor kim érését engedélyezte a
város piacán, néhány h ó n ap m úlva kénytelen volt e kiváltságot
visszavonni, m ert a polgárok ősi jogaikra hivatkozva tilta k o z ta k az
ellen, hogy bárki idegen b o rt szállíthasson városukba.32 A mező­
városok borterm elésének m éreteit és fellendülését jellemzik a tized-
b é rle t adatai is: Szikszón a bérlet díja 1493-ban és 1542-ben egy­
a rá n t 210, Miskolcon 125 illetve 205, Sajószentpéteren 150 illetve
170, P ásztón 135 illetve 160, Ernődön 120, ill. 132, N ádasdon 50,
illetve 90, Telkibányán pedig 75 illetve 80 forintot te tt ki.33
Az alföldi mezővárosok állattenyésztéséről sajnos csak igen gyér
ad a to k k a l rendelkezünk. Az am úgy is közism ert a d ato k at — m int
B ertran d o n de la B rocquiére leírását, a debreceni Bíró G áspár tíz ­
ezer ökrét, az alföldi oppidum ok határában fekvő hatalm as legelők,
p u sz tá k szám át stb. — legfeljebb néhány ú jab b puszta megszerzé­
sének körülményeivel, v a g y egy-egy hatalm askodás során e lh a jto tt
állato k feltűnően nagy szám áv al tudnánk csak bővíteni. Nincsenek
a d a ta in k a mezővárosi állattenyésztés m éreteiről és a m arhaexport
arányairól. Csupán an n ak a közism ert és általánosan elfogadott fel-

29 C D . X . 6. 170. 1.
30 D l. 13463. M egerősítve 1 4 4 0 -b en és 1453-ban. D l. 13519, 14773.
31 D l. 38102. — M álvusz E . A m ezővárosi fejlődés. TPTM . 187. 1.
32 M T. II. 69 — 70. í.
33 K antira K . A datok a z e g ri egyházm egye történetéhez. E ger 1 8 8 5 — 1907.
II . 333 — 343. 1. — OL. U . e t C. 45/37.

68
tevésnek ismétlésére szorítkozhatunk, hogy a külkereskedelm ünk­
nek m integy 6 0 % -á t(a X V I. század elején több m int 91% -át) kitevő
állatkivitel34 jórészt az alföldi m ezővárosok nyájaiból került ki.
A bor- és állatkivitel jelentőségét tanúsítja számos mezőváros
harmincadmentessége is. Vasvár, Keve, Sárvár, Kismarton még a
XIV. században, Modor, Kőszeg, Podolin, Rozsnyó, Szene, Pápa,
Dévény, Űjvár (Vas m.), Monyorókerék, Vép, Szalonak és Debrecen
pedig a XV. században nyert harmincadmentességet.35 Feltehetően
számuk ennél nagyobb lehetett, nyilván számos alföldi mezőváros
is élvezhette e kedvezményt.
A mezővárosok szerepe az állat- és borkivitelben közismert.
A belső piacon folytatott kereskedelmük jelentősége azonban
kevésbé tisztázott, bár Szűcs Jenő a határszéli nyugati mezővárosok
példáján bebizonyította, hogy mind nagyobb részt vállaltak a kéz­
műipar és mezőgazdaság termékeinek cseréjében. Vásáraik ezúttal
elsősorban nem mint a mezővárosi iparosok áruinak csere- és eladó­
helyei érdekelnek. E helységek egyúttal az élelmiszer-kereskedelem
csomópontjai is voltak, ahová a távoli vidékek kereskedői nemcsak
portékáik értékesítése, hanem élelem- és nyersanyag-szükségleteik
beszerzése céljából is utaztak.
A mezővárosok hetipiacainak árubőségét m ár a Pozsony megyei
Csütörtökhely vásárán kínált áruk felsorolása is érzékelteti.36 Az
iparcikkek nagy választéka, a gabonafélék, élelmiszerek, n yersanya­
gok mennyisége, változatossága, nagybani és kicsinybeni eladása,
s a term ékek árusításának m eghatározott rendje sejteti, hogy i t t
nemcsak a szűkebb környék jobbágyai cserélték be áruikat a m ező­
városi iparosokkal, de a távolabbi gabonaterm elésre nem alkalm as
vidék, sőt feltehetően a 25 km távolságra fekvő Pozsony polgárai
is innen fedezték élelmiszer- és nyersanyag-szükségletük egy részét.
A hetivásárok forgalm ára k övetkeztethetünk abból az oklevélből is,
melyben 1437-ben a szekszárdi konvent jelenti Lajosnak, hogy a

34 M olnár E . A m agyar társadalom története az Á rpádkortól M oh ácsig.

B p. 1949. 196. 1. E m b er G y. K ü lkereskedelm ü n k történetéhez a X V I .
században. A kadém iai O sztályértek ezések , II. o sztá ly . 1958. V III. 4. 329. 1.
35 1279: H azai O km t. V . 60 — 62. 1. — 1392: M TF. II. 116. 1., D l. 15223.
- 1383: O L. Lib. R eg. V . 546. 1., CD. I X . 4. 42. 1. — 1390: ZSO. I. 1374. sz.
Z sigm ondtól n yert k iv á ltsá g á t 1534-ben F erd in án d erő sítette m eg. O L. L ib.
R eg. I. 248. 1. — 1404: ZSO. II . 5592. sz. — 1412: Csak fé l h arm in cad ot fiz e t­
tek . CD. X . 5. 338. 1., OL. L ib . R eg. V II. 144 — 5. 1. — 1417: CD. X . 5. 766. 1.
— 1439: C D. X . 6. 214. 1. — 1439: D l. 14773. — 1439: D l. 13463. — 1440:
D l. 13519. — 1459: D l. 15417. — 1462: D l. 100694. — H azai O k m t. II .
379. 1. — 1463: 5 évre D l. 15853. — 1477: D T . II. 91. 1.
36 A O . II I. 33. 1. — M ályu sz E . A m ezővárosi fejlődés. TPTM . 130. 1.

69
bátm onostori hétfői vásár m eg tartását P é te r m ester somogyi főispán
m egakadályozta. M inden olyan útvonalon, amelyen a kereskedők
Budáról, Szegedről, Szerem, és Baranya megyékből a vásárra m ehettek
volna, kirabolta és a rra kényszerítette őket, hogy az ő Danes b irto ­
kán t a r t o t t vásárra m enjenek.37 E két, körülbelül azonos időből
szárm azó a d a t szinte kiegészíti egym ást. A csütörtöki vásár bő
választék a és nagy árubősége a szűk helyi kereteken túllépő forgal­
m at se jte t, míg a bátm onostori vásár nagy forgalmából a nagy
árubőségre következtethetünk.
H a egy-egy hetivásárra m ár a XIV. században ilyen széles kör­
zetből, távoli vidékekről sereglettek össze a vásárosok, teljesen é r t­
hető, hogy a XV. század végére — ad a ta in k szerint — m ár m integy
száz m ezőváros k a p o tt jogot s engedélyt arra, hogy évente egyszer
vagy többször országos v ásárt tartso n . E z t nyilvánvalóan a szűkebb
körzet kereteit túllépő forgalom te tte szükségessé. Természetesen
elsősorban a városoktól messzebb eső alföldi, tiszántúli és délvidéki
m ezővárosok nyerték el az évi vásár ta rtá sá n a k jogát. E területek
lakossága nehezen ju th a to tt el a távoli civitasok piacaira, s a városi
kereskedők pedig i tt egy helyen nagy töm egben ad h a tták el p o rté ­
k á ik a t. E m ezővárosoknak eleve a belső piac körzeti központjaivá
k e lle tt válniok. A mezővárosi országos vásárhelyek szinte az egész
országra kiterjedő hálózatának 60% -a kívül esik a civitasok m in t­
egy 100 km sugarú piackörzetén.38 U gyanakkor az évi vásárt ta rtó

37 ZO. II . 183.
38 B o d o ly a (D l. 11537), S elé n y (3 é v i vásár, D l. 13267), L ippa (D l. 17600),
G y á la (DIÓ 18693), P a ra szti (DÍ. 19152), G ju la (G YV O . 123 — 4. 1.), Sim ánd
(D l. 16555), Siri (D l. 13785), G alsa, K ö rö sb á n y a (no.), B ölcs (D l. 30475),
D eb recen (D T . I. 97. 1.), Szék elyh íd (N a g y I. — D e á k F . —N a g y G y. H a za i
O klevéltár 1234 — 1536. B p . 1879". 319. 1.), A hrány (M TF. I. 166. 1.), M iskolc
(MT. II I . 49. 1.), S a jó szen tp éter (2 é v i vásár, T elek i J . A H u n y a d ia k kora
M agyarországon . P e st 1853 — 57. X . 189. 1.), V olk ács (i. m . X II. 232. 1.),
S zen tm á rto n (MTF. III. 543. 1.), A p oz (D l. 24756), F eg y v ern ek (D l. 10585),
H a tv a n (D l. 13812), M ezőtárkány (M TF. I. 551. 1.), B old ogasszon yfalva
(D l. 304 4 3 ), H aczak (2 é v i vásár, D l. 20955), A lm ás (D l. 28309), E geres
(TT. 1897. 343. 1.), Csehi (M TF. I. 549. 1.), S zá n tó (ZSO. I. 1389. sz.), K rém er
(D l. 30 4 4 1 ), N a g y fa lu (M TF. I. 580. 1.), T úr és V ársán y -iDl. 16429), Maros-
v á sá rh ely (3 é v i vásár. K is P. M arosvásárh ely története. M arosvásárhely
1942. II . 1.), Sárom berek (TO. I. 407. 1.), M an yiga (D l. 88654), Igái (2 é v i
vásár D l. 15759), B átor (D l. 55823), K isv á rd a (K is v á r d a történetéből. Cikk-
g y ű jte m é n y . Ö sszeállította: É ri I. Bp. 1954. I. 18. 1.), N a gyk őlló (D l. 52673),
S zen tg y ö r g y (M TF. I. 508. 1.), K ároly (K O . I . 528.1.), Váralja (M TF. I. 255.1.),
K ism a rto n (D l. 7442), S im o n to m y a (D l. 6413), V arin (TT. 1897. 519. 1.)
Z solna (C D . X I . 513. 1.), B á n (P O . I. 3 5 0 — 353. 1.), P a lo ta (D l. 16227, 16228),
P erem arton (M TF. III. 215. 1.), V ásárhely (D l. 11347), A lm ád, B ak (M TF.
III. 18. 1.), E gerszeg (D l. 7826), A lsólen d va (ZVO. I. 9 — 10. 1.), N ed elice
(2 é v i v á sá r D l. 22500), Szabar (ZVO. II. 253. 1.), Z alavár (ZVO. 11.455 — 6.1.),

70
oppidum ok egyes vidékeken elég sűrűn, de legalább 20 km -es tá v o l­
ságra feküsznek egym ástól. A nagyobb mezővárosok közelében
— a civitasokhoz hasonlóan — gyorsabban bom lanak fel a term é ­
szeti gazdálkodás formái, az áruterm elés nagyobb ütem ben fejlődik,
s ez szükségszerűen kisebb kereskedelm i központok kialakulását
eredményezi. A nagyobb központok legalább úgy u ralták közvetlen
piackörzetüket, m int a városok. Cegléd körül 20 km-es körzetben
egyetlen versenytárs ak ad csupán, D ebrecentől hasonló távolságra is
csupán Szentgyörgy v á sára jelent konkurrenciát. K issé távolabb,
piackörzetük második, 5 0 —60 km sugarú gyűrűjében egyre inkább
té r t hódítanak a kisebb oppidum ok. Ceglédet V arsány, Szekcső,
Túr, Fegyvernek, D ebrecent pedig Kálló, B átor, Székelyhíd és Bölcs
veszi körül.
Számos, a civitasok közelében, sőt azok legszűkebb piackörzetén
belül fekvő mezőváros is kivívta m agának az évi vásár ta rtá sá n a k
jogát. A városi piackörzet differenciálódására, a kisebb mezővárosi
alcentrum ok kialakulására m ár Szűcs Jen ő is rá m u ta to tt.*3940De ő
elsősorban a városi és mezővárosi ip ar versenye szem pontjából
foglalkozott e kérdéssel. A mezővárosi kézművesek a környék jo b b á­
gyainak készített iparcikkeiket feltehetően elsősorban a hetipiaco­
kon értékesíthették, e forgalom lebonyolításához nem volt szükség
évi vásárok tartására. Az országos vásárok jelentősége azonban
nyilván m eghaladta e szűkebb, helyi piac szerepét.
Eperjes közvetlen közelében — 15 km sugarú körzetben — két
oppidum, K api és Somos ta r to tt évi vásárt, az előbbi 1419, az
utóbbi 1470 ó ta 4° K a ssá t különböző sugarú gyűrűkben v ették körül
a kereskedelemben m ind nagyobb szerepet játszó mezővárosok:
30 km sugarú körzetben északról keletre haladva Somos, Szécs,
délről Gönc, nyugatról Jászó. A következő, 60—65 km sugarú kö r­
zetben Nagym ihály, K apos, Abara, Lelesz, s végül m integy 80 km
sugarú körzetben K api, Tiba, U ngvár, K isvárda, Csetnek, Jolsva.41
N agyszom battól alig 20 km távolságra Galgóc országos vására von­
zotta a vásárosokat, (piacán a N agyszom battól szintén 20 km távol-

Zólyom (ZSO. I. L562/a. sz.), B reznóbánya (Teleki J. A H u n y a d ia k kora

M agyarországon. P est. 1853 — 57. X II. 397. 1.), M unkács (Sas A . S zabadalm as
M unkács város levéltára. 1367 — 1850. M unkács 1927. 412. 1.), N am én v (MTF.
I. 412, 1.).
39Szűcs J . Városok és kézm űvesség a X V . századi M agyarországon. Bp.
1955. 106, 108. 1.
40 M TF. I. 287. 1.
41 ZO. V III. 422, 1. — D l. 39969. — C D. X . 2. 195. 1. — M TF. I. 338. 386. 1.
— D l. 16706. - MTF. I. 3 3 7 . 1. — ZSÓ. I. 5460. sz. — D l. 31868. — ZO. IX .
270. 1. — D l. 10601. — D l. 16807.

71
ságra fekvő Szentvid lakói is m egfordultak).42 Pozsony 35 km sugarú
körzetében Szene, Nezsider, és Ó vár t a r to tt évi vásárt, Soprontól
20 km -re K ism arton és N agym arton, 50 —55 km -es körzetben pedig
Nezsider, Óvár, Babót, K ál, Veresvár, kissé távolabb Monyoróke-
rék és V asvár váltak országos vásárok színhelyévé.43
Sajnos e vásárok látogatóiról, származási helyükről, valamint az
itt gazdát cserélő áruk fajtáiról és mennyiségéről csak szórványos
adatokkal rendelkezünk. Jórészt a vásártartási és vámmentességi
kiváltságok szövegében rejtőző adatokra és a hatalmaskodási ügyek
irataiban felbukkanó, sokszor igen érdekes és értékes, de töredékes
adatokra vagyunk utalva. De e töredékes anyag alapján is némi
fogalmat alkothatunk egy-egy mezőváros kereskedelméről.
D ebrecennek, m int K elet-M agyarország gazdasági központjának
szerepe közism ert. E m ezőváros piacán cserélt g azdát az Alföld, a
Felvidék és Erdély kereskedőinek áruja. Á llattenyésztése nagyhírű,
em ellett széles körzet állatállom ányának felvásárlója és szállítója
leh etett. U gyanakkor egyes iparágainak, elsősorban szövőiparának
term ékei országszerte keresettek voltak. A XVI. század elején m ár
évente hétszer sereglettek ide az ország m inden részéből a vásárlók.
Az egyes term ékeket és iparcikkeket külön vásártereken á ru síto t­
ták , ez v á sára it a városi sokadalm akhoz te tte hasonlóvá. 1466-ban
a hetivásárokon kívül évente három szor ta r to tta k országos vásárt.
De m ár ez évben Szilágyi E rzséb et a M ester u tca lakóinak ú jab b
országos v á sár ta rtá sá t engedélyezi, azzal a kikötéssel, hogy egyide­
jűleg nem lehet sokadalom a város más részén. Az u tca neve alapján
azt feltételezhetjük, hogy i t t elsősorban a helybeli kézművesek
term ékei kerülhettek eladásra. Az oklevél ugyan néhány nevet is
felsorol, de mesterségükről nem emlékezik meg. E gy évvel később
-a gubacsapók és szűrszabók nyertek jogot arra, hogy A ntal és
B arabás n a p já n évi v ásárt ta rts a n a k a Csapó utcán.44
T ú r és V arsány vásárainak népszerűségét valószínűleg a nagy
választékban és mennyiségben k ín á lt borok is em elhették. V arsányt
kedvező fekvése — a S zolnok—V arsány—B ékés—Gyula száraz­
földi, s a tiszai víziút — a D u n a —Tisza köze, a Tiszántúl, a déli
megyék és H eves—Borsod m egye áruforgalm ának központjává
emelte. E k é t város gazdagságára jellemző, hogy 1458-ban Szilágyi

12 D l. 1 4 2 4 J. W enzel G. S tib o r v a jd a . É letrajzi ta n u lm á n y . A kadém iai

értek ezések a történ ettu d o m á n y k ö réb ő l. Bp. 1874. 180. 1.
43 D l. 13062. — CD. IX . 2. 324. 1. — SO. I. 493. 1. — OD. IX . 2. 311. 1.
- ZO. V II. 89. 1. - Dl. 89059. — D l. 43501. — ZSO. II. 1993. sz. — D l.
100548. — M T F. II. 730. 1.
44 D T . I. 8 9 - 9 0 , 116. 1.

72
M ihály 4000 fo rin tért kötötte le őket Rozgonvi Jánosnak.45 1466-ban
bizonyos K onc O svát három kocsi sóval in d u lt el T úrba a szokásos
heti vagy évi v ásárra — a k é t vásár forgalm ában nem leh etett oly
nagy különbség, ha a panaszos m ár nem tu d o tt különbséget tenni —,
á ru já t borra és egyéb árukra a k a rta becserélni, de sóját Medves
György elvette, m ajd a következő hónapban, am ikor a varsányi
hetivásáron v e tt nyolc hordó somogyi borával hazafelé indult, újból
kifosztotta.46 1522-ben K árolyi László panaszolja, hogy két károlyi
szolgáját, akiket 24 ökör v o n ta tta két nagy v a salt szekérrel a v a r­
sányi országos vásárra k ü ld ö tt, Kállai L ö k ö s János kifosztotta:
elvette tőlük a szekereket a 100 forint érték ű 4 hordó szerémi bor­
ral, valam int 50 forint készpénzüket is elrabolta.47 1529-ben Filléres
László gyulai kereskedő 18 hordó borát ta r tó z ta ttá k fel a varsányi
vásáron.48 A kassai kereskedőtársaság feljegyzéseiből kitűnik, hogy
1502-ben a társaság tagjai szintén m egfordultak Varsányban, ahol
ez évben simándi, szegedi, debreceni, to k aji ső t krakkói kereskedők
is jártak .49 A tú ri vásárokat távolabbi uradalm akból is gyakran fel­
keresték borvásárlás céljából. 1494-ben az egri püspökség szerémi
b o rt v ett a püspök és kísérete számára, m e rt az uradalom ban és
környékén keserű volt az az évi termés. A gyulai uradalom tisz t­
ta rtó ja 1527—-28-ban tú ri borvásárlásról, 1524-ben pedig a v a r­
sányi vásáron vásárolt épületfa, zsindely és szögek áráról szá­
m olt el.50
Az uradalm i szám adások gyakran em lítik a mezővárosi vásáro­
k a t. Főleg konyhai szükségleteket — tö b b n y ire vágóm arhát —
szereztek be a környező oppidum okban, de gyakran itt vásárolják
meg (vagy ja v ítta tjá k ) a mezőgazdasági szerszám okat, a cselédség
ru h ázatát stb. Az egri püspökség pl. Szikszón zabot és árpát, Vár-
konyban és Szolnokon sót és egyéb á ru t, M ezőtárkányban pedig
több ízben építőanyagot vásárolt. 1503-ban H vppolit emberei a
nagym ihályi lóvásáron kerestek lovat gazdájuknak. A H yppolit-
kódexek gyakran említik Miskolc piacát. G abonavásárairól ugyan
így emlékeznek meg: „H ic generaliter non bene v en d u n tu r.” Az
uradalom em berei fegyvereket, puskákat v e tte k , tö ltén y t k é szítte t­
tek itt, s m egfordultak a m ezővárosban fo n alért is. Az ónodi ura-

46 D l. 48991.
16 D l . 16429.
47 MGSz. 1897. 92 1.
4 8 G Y V T . - 1 1 2 . 1.
49 MGSz. 1902. 107. 1.
50 Kandra K . A datok az eg ri egyházmegye történetéhez. Eger 1885— 1907.
II . 408. 1. — O L. Br. L t. 1056/40, 1057/17.'

73
dalo m ácsmunkához szükséges szegeket, kapcsokat és zsindelyt v e tt
M iskolcon nagy m ennyiségben.51
A gyulai uradalom zsindelyt a sim ándi piacon szerzett be. R é sz ­
ben itt , részben Gyulán egészítette ki borkészleteit. Sim ándon 1524-
b e n 5, 1525-ben 3, 1526-ban 11 hordó b o rt vásároltak összesen 42
fo rin t értékben. A gyulai vásáron, illetve különböző gyulai polgá­
ro k tó l — elsősorban Oláh Já n o stó l — ugyanezen idő a la tt 47 hordó
b o rt v e tte k 1230 forint értékben. A gyulai iparosok és kereskedők
az uradalom ban felmerülő legkülönfélébb szükségleteket elég ítet­
té k k i. 1524-ben 6 lovat a d ta k el a tisz tta rtó n a k , a hozzávaló lószer­
sz á m m a l és takarókkal eg y ü tt. 1526-ban B randenburgi G yörgy
P o zso n y b an 200 forint érték b en vásárolt ökröket a gyulai polgárok­
tó l, ugyanez évben a ,g y u la i vásáron 20 ökröt vettek, am elyeket
a z tá n Sziléziába h a jta tta k . V ágóm arha kisebb tételekben a k o ráb b i
év ek b en is gyakran szerepel a szám adáskönyvekben. A gyulai la k a ­
to so k a puskákhoz k észítettek alkatrészeket, s lószerszámot, d u r ­
v á b b posztóféléket is G yulán szerzett be a tisz tta rtó .52
A kanizsaiak uradalm i tis z tta rtó i konyhai szükségleti cikkekért,
eg y szerű b b árukért küldték em bereiket az uradalom m ezővárosaiba.
T ö b b n y ire Csepreg és Ik e rv á r v á sárá t keresték fel, az előbbiben
főleg főzéshez használt o lajat, ritk áb b an fűszerféléket, posztót, v a sa t
v á sá ro lta k , s a csepregi vargákkal ta lp a lta ttá k a cselédség cipőit.
A tö b b i mezővárosban is többnyire élelmiszert vettek, iparcikkek
közül Ikerváron egy ízben ekevasat, K áldon és Ú jváron posztót,
S zom bathelyen vasat, lószerszám ot.53
Az ónodi uradalom viszont elsősorban iparcikkeket v ásáro lt a
m ezővárosokban. Sajószentpéteren zsindelyt, viaszt, bort, Szikszón
é p ítő a n y ag o t: zsindelyt, fenyődeszkákat, szegeket, ácsszerszám o­
k a t, M ohin hársfadeszkákat, lószerszámot, s a nádor asztalára élel­
m isz e rt.54 Élelmiszer szerzés céljából indult el a XV. század közepén
S z a tm á ri János kassai polgár is Mohi vásárára. Posztóval és egyéb
á ru k k a l m egrakott szekerét Olnódi Czudar emberei m egtám adták,
700 a ra n y fo rin t k árt okozván neki.53
1424-ben a hatvani vásáron 7 bála vásznat bocsátottak á ru b a
a b á rtf a i kereskedők, ugyanebben az esztendőben B udára 4, F e h é r­
v á rr a 10 bálát szállítottak.56 1444-ben Rozgonyi Györgynek a nagy-
51 K a n d r a . i. m. II. 417, 421, 422, 364, 410 — 12. 1. — N y á ry A. A m oden ai
H y p p o lit codexek. Századok 1870. 672, 676, 679. 1. — D l. 26211.
52 O L . B r. L t. 1057/17.
53 D l. 26231, 37179.
54 D l. 26211, 26197, 37170, 26157, 37176. ~
55 D l. 16315. "
56 F ejé r p a ta k y L. M a g ya ro rszá g i városok régi szám adáskön yvei. B p . 1885.
198 — 9 9 , 204. í.

74
hatvani vásáron vásárolt állatokkal és egyéb árukkal hazatérő em be­
reit Verőcze m ellett m egtám adták, és 200 ökröt, lovakat és m ás
állatokat, ruhanem űt, fegyvereket vettek el tőlük.57
A mezővárosi városok forgalm ára jellemző, hogy 1437-ben Nezsi-
deren négy megye, — Pozsony, Moson, G yőr és Sopron — népei
cserélték ki term ényeiket.58 Cegléden b u d ai és pesti kereskedők is
m egfordultak, Óváron pedig egy pécsi polgárról tudunk, akitől 653
forint értékű áru t vettek el egy hatalm askodás során.59 K ülföldi
kereskedők rendszeres látogatásairól is m ara d ta k fenn a d a ta in k .60
T isztában vagyunk azzal, hogy e néhány szórványos, véletlen a d a t
nem ad h at alapot nagyvonalú általánosításokra. De — legalábbis
egyes mezővárosok esetében — arra következtethetünk, hogy v ásá­
raik látogatottsága m eghaladta a szűk helyi m éreteket, s nagyobb
körzetek cseréjének fő közvetítő k ö zpontjaivá váltak. A vásárok
látogatóinak sokszor táv o li lakóhelye, az idehozott áru vagy pénz
néha elég jelentős m ennyisége legalábbis ezt tanúsítja. A városi
kereskedők m ind. nagyobb számban és m ennyiségben szállítják ide
ipareikkeiket, s egyidejűleg felvásárolják a s a já t fogyasztásra vagy
kivitelre szánt mezőgazdasági term ényeket. A távolabbi vidékek
árui így a mezővárosok közvetítésével k erü ltek a helyi lakossághoz,
megkímélve m ind a városi kereskedőt a kisebb helyi piacok felkere­
sésétől, m ind a jobbágyokat a távoli várokokba való utazástól.
A mezővárosok tehát az árucsere vérkeringésének ösztönzői, frissí­
tői voltak: forgalmas, népes vásáraikkal az áruterm elés gócpontjai­
tól, a civitásoktól távoleső vidékek é le tét is m egpezsdítették.
A mezővárosi polgárok term észetesen nem érték be a házigazda
szerepével. Nem elégedtek meg azzal a haszonnal, melyet az idege­
nek által lebonyolított forgalom és s a já t áruik elkelése jelentett.
Boruk, m arháik, részben iparcikkeik részére mind szélesebb piacra
volt szükségük, s ha nem volt lehetőségük közvetlen kivitelre, fel
kellett keresniük a külkereskedelem ben vezető szerepet játszó váro ­
sok és mezővárosok v ásárait. A bort és m a rh á t exportáló, külföldön
is megforduló kereskedők pedig a cserébe behozott külföldi ip ar­
cikkeket is egyre szélesebb körben á ru síto ttá k , és egyre szélesebb
57 Dl. 13812.
58 D l. 13062.
59 D l. 14663, 9957.
60 P l. K örm end 1244. é v i k iv á ltsá g lev ele h áb orú esetére sérte tle n sé g e t
biztosít a z o t t tartózkodó n é m e t k eresk ed ők n ek (OL. Lib. R eg . V . 717. 1.).
1388-ban Z sigm ond felfü g g eszti az óvári é s g y ő ri kereskedők jo g á t arra,
hogy letartóztath assák a b é c si és osztrák k eresk ed ők et (ZSO. I. 628. sz.).
A z Í449. é v i békeszerződés k ik ö ti, hogy K e v e , K a z á n és S zőn yes v á sá rá t a
török kereskedők tovább ra is láto g a th a ssá k (P e sty P . K rassó ura. története.
B p. 1882 — 1884. II. 207. I.).
körben vásárolták fel a külföldön k eresett exportcikkeket. Az á ru i­
k a t a szomszédos falvak piacán árusító kézműves-kereskedők m el­
le tt a m ezővárosi polgárok egy része m ár nem csak e szűk körzetben
tű n ik fel, nemcsak a m egszokott u ta t teszi meg a határon tú lra ,
hanem távolabbi körzetekben is felbukkan. A város m eggazdago­
dása a földesúrnak is érdeke volt, így e helységek hűbéruraik seg ít­
ségével m ind nagyobb kereskedelm i- és vám kedvezm ényeket v ív ­
ta k ki m aguknak. A fen n m arad t kiváltságlevelek alapján nyom on
k ísérhető az egyes m ezővárosok piackörzetének kitágulása.
A körm endiek 1244-ben m ég csak Vas és Zala megyében közleked­
h e tte k vám m entesen; a XV. században m ár feltehetően általános,
az egész országra kiterjedő vám m entességüket erősíti meg Ulászló.
Z solnának 1321-ben a város környékére kiterjedő vám m entességet
b iz to s íto tt az uralkodó, 1376-ban polgárai m ár arra nyertek jogot,
hogy a k irályi udvarba m envén, m inden vám on szabadon m ehesse­
nek á t, 1397-ben pedig m ár harm incadm entességet, 1444-ben az
egész országra kiterjedő vám m entességet élveztek.61 Számos m ás
m ezőváros részleges vám m entességéről tu d u n k m ég,62 s feltehetően
ezek szolgáltak kiindulópontul jónéhány oppidum XV. századi;
egész o rszágra szóló, a királyi és földesúri vám okra egyaránt v o n a t­
kozó m entességének. E kiváltságot Szávaszentdem eter és (borai
után) S z a tm á r már a XIII. században elnyerte. A márm arosi ö t
királyi város, Komárom, R im aszom bat, Óvár, Modor, Cegléd, R ózsa­
hegy a XIV. században, m íg H ibe, Podolin, Debrecen, Túrán, Sajó-
szentpéter, Miskolc, P a tak , Gönc, Gyula, H u n y ad,. M arosvásárhely,
Csejte, Szőllős (Vas m.), Uubló, Diósgyőr és Vári a XV. század­
b an .63

61 H a z a i O k m t, V. 4 2 .1 . — O L . L ib . R eg. V . 717. 1. SV T. 1/2. 379. 1. — C D .

X . 1. 5 0 9 . 1., X I. 5 3 4 - 3 5 . 1. — OL. L ib. R eg. X I X . 392. 1. - D l. 6 3 4 0 .
62 V a sv á r V as és Zala m eg y éb en (H azai O km t . V. 6 0 —61. 1.), S átoraljaú jh ely
Z em plén, A b a ú j, Sáros, U n g , B orsod, S zab olcs é s Szatm ár m eg y ék b en
(P leid ell A . A nyugatra irá n yu ló m a g ya r külkereskedelem a középkorban. B p .
1925. 22. 1.), Sárvár T apolcán, K arak ón és K éren (CD. V III. 4. 651, 666. 1.,
D l. 33 6 0 ), S áros Sáros m eg y éb en (Iván yi B . E p e rje s szabad k irá ly i város
levéltára. S ze g e d 1931 — 32. 53. 1.), L éva, M ezőkövesd, M egyer és E g erv á r a
királyi v á m o k alól (ZO. X . 2 2 7 .1 ., D l. 16031, 16032, 20519), a szen tg y ö rg y iek
a d eb recen i é s böszörm ényi v á m a ló l (ZO. X I. 217. 1.).
63 M á ly u sz E . A m ezővárosi fejlődés. TPTM . 178. 1. — CD. VIII. 3. 354. 1.
— i. m . 5 3 2 . 1. — i. m. I X . 2. 324. 1. — D l. 6173. — D l. 5301. — OL. L ib .
Reg. V . 6 8 4 . 1. — ZSO. II . 3843. sz . — CD. X . 5. 336. 1. — OL. L ib. R e g .
V. 350. 1. — ZSO. II. 3907. sz. — C surgay A . S ajászen tpéter táros története.
1332 — 1 8 6 5 . M iskolc 1891. 18.1. — M T. II . 67.1. — D l. 15664, OL. Lib. R eg . II .
296.1. — D l. 39967. - GYVO. 22 — 23.1. — D l. 36633. — K is P. M arosvásárh ely
története. M arosvásárhely 1942. 11.1. — D l. 46265. — H a za i Okm t. II. 379. 1.
— OL. L ib . R eg . IX . 160. 1. — MT. II. 99. 1. - O L . L ib. Reg. IV. 494. 1.

76
 Kereskedelm ükre néha bíráskodási joguk megerősítése is fényt
vet. íg y pl. 1471-ben M átyás Keresztes király i mezőváros p a n a ­
szára m egtiltja, hogy az ország különböző vidékeit élelemszerzés
céljából áruikkal járó polgárokat bárki szem élyükben vagy vagyo­
núkban bántani merészelje. Igazságukat m indenkor a város bírája
és esküdtjei előtt keressék. H asonló tartalm ú oklevelet nyert 1407-
benSzina, 1408-ban (Sziget, 1456-ban Szond, 1484-ben D onáttornya,
1488- ban Privigve, 1492-ben K ároly és 1497-ben B án.64
A mezővárosok polgárai, kereskedői valóban gyakran lakóhelyük­
től viszonylag távoli vidékeken bukkannak fel. Egy pásztói polgár
1489- ben B udára szállít alm át, egy varsányi lakos a XVI. század ele­
jén a ruszti vásáron á ru lta m ézét.65 S nem csak sa já t term ényeikkel
kereskedtek: számos ad at tanúskodik arról, hogy a honi és külföldi
városok term ékei gyakran mezővárosi polgárok közvetítésével ju to t­
ta k el a kisebb helységek, mezővárosok és falv a k fogyasztóihoz. íg y
pl. 1466-ban k ét jolsvai polgártól és társaik tó l Budáról h a z até rtü k ­
ben Heves megyében 11 hordó szerémi b o rt, 30 forint értékben,
hét, egyenként 10 forintos lovat. 40 forint é rté k ű halat, 250 forint
értékű egyéb árut, 69 forint készpénzt, 10 hordó olajat, 20 szőnye­
get és más á ru t vettek el 700 forint é rté k b en .66 A gyulai Somogyi,
Oláh, Asztalnok és K alm ár kereskedőcsaládok tagjai a XVI. század
elején borral, állattal, vassal, ólommal, posztófélékkel kereskedtek,
útjaikon F u tak ig is e lju to tta k .67 Már a XIV. századi források is
em lítik a káliói vásáron forgalom ba kerülő á ru k a t, elsősorban posz­
tóféléket. E zeket számos esetben helyi kereskedők bocsátották
áruba. 1396-ban egy K a ssa felől hazatérő kállói lakostól 10 ökre
m ellett 1 vég kölni posztót, 1406-ban pedig kállói K ántor P é tertő l
és két társátó l 50 forint érté k ű posztót v e tte k el.68
A közvetlen környék határait túllépő kereskedelmi érintkezésnek
szükségszerű előfeltétele a termelés és kereskedés bizonyos mértékű
szétválása, tehát a termékek cseréjét lebonyolító külön réteg, a
kereskedők megjelenése volt. Forrásainkban mind nagyobb szám­
ban fordul elő a Mercator, Institor, Kalmár és Tőzsér családnév.
Számos olyan adat maradt fenn, mely egy-egy polgár folyamatos
kereskedelmi tevékenységét tükrözi, sejtetve, hogy az illető főfog­
lalkozása mindinkább a termékek cseréje lehetett.

64 Dl. 17150. — ZSO. II. 5 2 0 8 . 6400. sz. — D l. 15106. — Dl. 18943. — OL.
L ib. Reg. X V . 214. 1. - K O . III. 5. 1. — OL. L ib . R eg. X III. 210. 1.
65 D l. 38799. — SVT. II /6 . 263. 1.
66 D l. 16444.
67 GYVT. 91. 1.
64 M ályusz E . A m ezővárosi fejlődés. TPTM . 130. 1. — Dl. 52929, 53337.
 E g y 1405-ben k e lt oklevél 3 leleszi polgár — Szakács László,
K a lm á r és Dobó P é te r — nevét örökíti meg, akiket vásárra m e n tü k ­
b en B á to ri emberei kifosztottak. K alm árnak m ár a neve is sejteti,
hogy a kereskedelm et hivatásszerűen űzhette, de Szakács is való­
színűleg rendszeresen já r h a tta áruival az országot, m ert 1407-ben
Z sigm ond m egtiltja az ország vám osainak, hogy Szakács László
leleszi polgárt vagy em bereit feltartóztassák, javaikat lefoglalják.69
A fentebb em lített kallói K á n to r P é te r is rendszeres kereskedelm i
tevékenységet fo ly ta th a to tt. U gyanazon évben, amikor p o sz tó já t
r a g a d tá k el tőle, lefoglalták szekerét, 8 ökrét és 1 hordó b o rát.
1408-ban Kállai Lökös Miklós p e rt in d íto tt K án to r Péter ellen 240
fo rin t adósságának b e h a jtása tárgyában. K á n to r kötelezte m agát,
hogy 1 éven belül 300 forintot fizet vissza, s még ugyanebben az
év b en 10 polgártársa — köztük a helység bírája és volt b írá ja —
kezességet vállalt é rte .70
A V arsányból b o rt szállító Filléres László gyulai polgárról is tu d ­
ju k , hogy kereskedő volt. 1529-ben ugyanis m egsebesítette egy pol­
g á rtá rs á t, s a várnagy 80 forint bírságra ítélte. Filléres so k a llta a
b írsá g o t, pedig — jegyzi meg a várnagy — ha 100 forintra íté lté k
v o ln a is, azt ő, m int kalm ár, egy hónap a la tt m egkeresheti.71
A g y u lai városi tan ács ta g ja i között e m líte tt Somogyi, Oláh, A sztal-
nok és K alm ár családok is kereskedők voltak. De ahol csak ism er­
jü k a mezővárosok néhány polgárának nevét, vagy a lakosság egv
^.részét, szinte minden esetben találkozunk egy-két kalm ár n ev év el.72
A mezővárosi piacok forgalma, a hivatásos kereskedők növekvő
száma megerősíteni látszik azt a feltevésünket, hogy a XV. század­
ban a mezővárosok váltak a városok növekvő élelmiszerszükségle­
tének és főleg terménykivitelének fő biztosítóivá. Ugyanakkor
— ennek természetes következményeképp — egyben a városi ipar
term ékeit is részben ők közvetítik a távolabbi, sőt néha a közvetlen
környék fogyasztóinak. A városokban feltehetően nemcsak saját

69Z SO . II. 2464, 5337. sz.

70 D l. 5 3 4 3 4 -3 6 , 53628.
71 O L . Br. Lt. 1127/46.
72 P l. 1430-ban a B á tm o n o sto ro n felsorolt 43 szem ély közül 2 K a lm á r ,
s a m észá ro so k feltű n ően n a g y szám a a z t se jte ti, h o g y legalább e g y ré sz ü k
m arh ak eresk ed ő le h e te tt (ZO. V III. 302. 1.). 1525-ben 283 gyulai la k o s k ö z ü l
7 K a lm á r (OL. Br. L t. 1 056/21.). K isvárd án 1484-ben 3 K alm ár (ZO . X I.
217. 1.). Mohácson 159 p o lg á r k özü l 4 m ercator, s a 11 m észáros k ö z ü l is
n é h á n y n y ilv á n tőzsér le h e te tt. 1463-ban 85, 1478-ban 92 felsorolt p o lg á r a
k ö z ö tt 3 K alm ár n é v szerep el (D l. 12645, 15873, 18058). K é t-k ó t tő z sé r
P a n k o tá n és Sáron (D l. 17660. 37007). S im án d on 1525-ben 7 K alm ár, S zon -
d on 1 522-b en 3 (Dl. 3 6986, B B C sD , 69 — 70. 1.), C sepregen pedig 1 5 3 9 -b en 7
(D l. 2 6 2 9 2 ) stb. 7

7S
mezőgazdasági terményeiket dobták piacra. Kereskedelmi útjaikon
nyilván felvásárolták a falusi termelők áruit is. A jobbágygazdaság
számára nem lehetett kifizetődő a kis tételeknek sokszor távoleső
városi piacra szállítása, a mezővárosok viszont, vámkedvezményeik
révén és hivatásos kereskedőik útján — ezt könnyebben megtehet­
ték, s így újabb jövedelemforrásra tettek szert. Minthogy a mező­
város piacáról vagy a faluját felkereső kereskedőktől a jobbágy, de
a földesúr is immár nemcsak a mezővárosi ipar durvább készítmé­
nyeit, hanem a finomabb kidolgozású városi és külföldi iparcikke­
ket is megvásárolhatta, nem volt feltétlenül szüksége a várossal
kialakított közvetlen kapcsolatra. így a mezőváros hamarosan köz­
vetítőként lép a város és falu termelői közé. Ez lehet az oka a váro­
sok és a környező oppidumok között mind intenzívebbé váló pénz-
ügyi-hitelügyi kapcsolatoknak.
A »Soprontól m integy 60 km -re fekvő Vép m ezőváros lakói g y a k ­
ran szállítottak élelmiszert részben a soproni piacra, részben a
városon á t külföldre. E rről harm incadkedvezm ényük is tanúskodik.
1465-ben földesuruk Elderbach B erthold lép e tt fel érdekükben a
soproni tanácsnál, hogy visszaszerezze a tő lü k jogtalanul e lv e tt
búzát, zabot, lovakat, aprójószágot és egyéb á ru ik a t.73 A csepregi
polgárokat számos hitelügylet fűzte a soproniakhoz: a XV. század
közepéről szám talan kölcsönös követelésükről tudunk, s meglepő
módon gyakran a soproni fél volt az adós. E hitelügyletek m ögött
rejtőzhet készpénz-kölcsön is, gyakran azonban áruhitelről van szó,
m int pl. H aunperger soproni polgár esetében, aki 3 vég acheni
posztó árával m arad t adósa egy csepregi polgárnak, egy m ás a lk a ­
lommal pedig egy soproni polgár csepregi adósának 10 kocsiját
foglalta le követelése fejében.74 A hitelügyletek m indennapiságára
jellemző, hogy a csepregi tanács gyakran sa já t joggyakorlatára, a
csepregi jogra hivatkozva intézkedik és já r el a soproni ta n á c sn á l
polgárai érdekében.75
E hitelügyletek tá rg y á t képező árucseréről csak ritkán rendelke­
zünk adatokkal. De néhány esetben azt lá tju k , hogy a városi
adósok nemcsak mezőgazdasági term ények vagy nyersanyagok á rá ­
val tartoznak, hanem a mezővárosi kereskedőktől vásárolt külföldi
cikkek értékével is. 1458-ban a sárvári tan á c s a rra kéri a sopronit,
hogy h a jtsa be B ertalan (egy 1465. évi oklevél szerint P árból
B ertalan) soproni polgártól a 6 vég kölni posztó árát, m elyet az
Magnus László polgártársuktól vásárolt.

73 SVT. 1/5. 211. 1.

741, m . II/4. 65, 277, 284, 285, 291. 1., 1/5. 113. 1.
751, m . II/4. 291. 1., 1/5. 113. 1.

79
 A külföldi textiláru behozatalából — ha általában csak kis té te ­
lek b e n is — m indinkább részt kérnek a mezővárosi polgárok is.
Az 1542. évi pozsonyi harm incadkönyv szerint ez évben k ét kis­
m arto n i kereskedő 55 forint, 1 szili kereskedő 120 forint, egy sárvári
kereskedő 328 forint, egy debreceni kereskedő pedig 510 forint
é rté k ű posztót hozott á t a h a tá ro n .76778 B á r a mezővárosi posztó­
b ehozatal elenyészően kevés a vezető városok behozatalához képest,
de Gyöngyös a behozott posztó értékét tek in tv e mégis a kilencedik
h ely en állt, s Pápa, Som orja, Ó vár és D ebrecen is m egelőzték Sop­
ro n t, legalább is ez évben. Az 1545. évi pozsonyi harm incadkönyvbe
35 gyulai polgár neve van bejegyezve, akik összesen 50 vég posztót
h o z ta k be 4000 forint értékben, ezenkívül fém árut 147 fo rin t é rté k ­
ben, kis híján 10 000 kést, 1200 kaszát, különböző ru h ázati cikke­
k et, fűszert és egyéb á ru k a t összesen m integy 3000 forint é rté k ­
b e n .77
E z időben a radafalvi harm incadon keresztül is került külföldi
posztó hazánkba. H a t-h é t falu kereskedői is hoznak be, főleg
1—2, de néha 15, sőt 35 vég szürkeposztót egyszerre, de 30 forintot
m eg nem haladó értékben. A külföldi posztó részben külföldiek,
részben néhány m ezővárosi kereskedő közvetítésével ju to tt á t
n ag y o b b tételekben a határo n . A lajbachi kereskedők 1540-ben
2700 forint értékű p o sztót hoztak be. A felesteni (förstenfeldi)
G ayon A ntal 1538-ban 225, 1539-ben 2620 forint értékben hozott á t
p o sz tó t a határon. A m ezővárosi kereskedők közül egy ném etújvári
kereskedő 1539-ben 1500 forint értékű, egy szalonaki kereskedő
1538-ban 800, 1539-ben pedig 1000 forint érték ű posztót sz állíto tt á t
a v á m o n .78
A felvidéki városok és m ezővárosok kereskedelmi és hitelkapcso­
la ta it ta lá n leginkább B á rtfa és a környező oppidumok a d a ta iv a l
illu sztrálh atju k . Ezek különösen szoros kapcsolatot sejtetnek B á rtfa
és a tő le m integy 50 km -re fekvő V arannó k ö z ö tt,79 de szórványo-

76 E m b er G y. K ü lkereskedelm ü n k történetéhez a X V I. században. A k a d é­

m ia i O sztályértek ezések , II . o sz tá ly . 1958. V III. 4 . 344. 1.
77 O L . Városi és K am arai ira to k . F ö l. L at. 909.
78 O L . H g. B a tth y á n y c sa lá d körm en d i lev éltá ra . P . 34/109.
79 1445-b en eg y varan n ói m észá ro s az ela d o tt d iszn ó k árából 11 fo rin to t
k ö v e t e lt e g y bártfai p olg á rtó l (Iv á n y i B. B á rtfa szab. kir. város levéltára.
B p . 1910. I. 174. 1.). 1449: B á r tfa i n y ereg g y á rtó tartozása e g y v aran n ói
k ere sk e d ő n e k ( I . m. 80. L). 1460: V arannói szű cs jó tá ll egy bártfai p olg á rért
a c s ic s v a i v á m a g y elő tt. ( I . m . 195.1.). U g y a n é v a ra n n ó i szűcs h ite lü g y le te i­
ről ld . i. m . 204, 3 0 4 .1 .1494-ben V arannó tan ácsa b em u ta tá s v é g e tt B ártfára
k ü ld i G olniezer M iklós h erin g to n n á in le v ő k eresk ed elm i jelet. ( i. m . 468. 1.)
G o ln iczer kereskedelm i k a p cso la ta iró l ld. m ég i. m . 506. 1.

80
sabb adatok tan ú sítják , hogy ugyanakkor állandó kapcsolatot t a r ­
to tt fenn a város a sztropkóiakkal, héthásiakkal, sárosi, hanusfalvi,
gönci, nagvm ihályi és szikszói polgárokkal is.80
Selmecbánya és B á t kapcsolatáról tanúskodik a b áti bírónak
1503-ban a város tanácsához íro tt levele, melyben a b á ti K alten
Powerl, a budai Saler András (!) és a hodricsi Klien Jo rg között
fennforgó adósság ügyéről számol be. 1504-ben a báti Flokel Ján o s
borvásárlás ügyében írt levelet Selm ecbánya tanácsához.81
A civitasok levéltárainak tüzetesebb átvizsgálása nyilván to v áb b
bővítené a hasonló a d ato k at, és pontosabb képet adna a városok és
mezővárosok kapcsolatáról. De az itt felsorolt néhány eset is bete­
kintést n y ú jt nagyjából a város és mezőváros egyre erősödő piaci
kapcsolataiba, s elegendő ahhoz, hogy bizonyos következtetéseket
levonjunk a mezővárosi kereskedelem jellegéről.
M inthogy kiindulópontunk a m ezőváros agrárjellegének, mező-
gazdasági term elésének vizsgálata volt, az oppidumok kereskedelm i
tevékenységének elemzésénél figyelmen kívül hagytuk a s a já t g y á rt­
m ányú iparcikkek árusítását. Vizsgálataink tárgya elsősorban a
nagyobb körzetek kereskedelm ében résztvevő áruk forgalm a volt.
M agyarországon a XV. században a belső piac kialakulása te r­
mészetesen csak kezdeti stádium ban volt. Az egyes körzeteken belül
m ind rendszeresebbé váló forgalom m ellett azonban m ár m egfigyel­
hető a nagyobb piackörzetek, országrészek közötti csere élénkülése
is. A kialakuló országos forgalom tárgyai elsősorban a ny ersterm é­
kek és a távolsági kereskedelem árui voltak. Csak n é h á n y város
országos kelendőségnek örvendő iparcikkei lépték á t a szűk körzeti
piac h atárait, így pl. a b ártfai gyolcs, a pozsonyi szekerek, a brassói
gyertya, a debreceni szürkeposztó stb.82 A mezővárosi kézm űipar
durvább, egyszerűbb portékái általában csak a szűk helyi piacon
találtak vevőre: egy-két mezőváros speciális, országszerte keresett
cikkét leszám ítva, szélesebb vevőkörre nem szám íthattak. Országos
vásáraik nagy száma, széleskörű vámkedvezményeik, kereskedőik
távoli útjairól fennm aradt feljegyzések viszont azt ta n ú sítjá k , hogy
a mezővárosi kereskedelem nem m aradt meg a szűk helyi piac kere­
tei között. Az országos vagy országrészeket felölelő kereskedelem be

80 Sztropkói polgárok k öveteléseirő l ld. i. m . 72, 398. 1. E g y k é t h ősi szabó

k övetelése eg y bártfai p olgártól (i. in. 335. 1.). Sárosi h a n u sfa lv i, gönci,
nagym ihályi és szikszói h itelezők ről, ld. i. m . I. 170., II. 23 és 87, 31, 150, 1.
5535. sz.
81 OL. Selm ecbánya It. III. 498., II. 28.
82 Molnár E . A m aquar társadalom története a z A rpádkortól M oh ácsiq. Bp.
1949. 146 — 47. 1.

6 Bácskai: A magyar mezővárosok 81

csakúgy, m int a külkereskedelem be csupán mezőgazdasági te rm é ­
nyeikkel kapcsolódhattak be.
A külföldi u tazó k at b ám u latb a e jte tte az országos vásárokon
összegyűlő hatalm as gabonamennyiség, a világhírű borok, a felhaj­
to tt csordák és n y ájak tömege. Elbeszélő forrásaink is megemlékez­
nek az állatok, és egyéb mezőgazdasági term ények kivitelének ren d ­
kívüli m éreteiről. Ezek egy — s nem is jelentéktelen —. része a
m ezővárosi földeken és szőlőkben term ett, illetv e az oppidum ok
h atalm as legelőiről kerü ltek ki. De a m ezővárosi polgároknak jelen ­
tős szerepe volt azoknak a term ékeknek a piacra kerülésében is,
m elyek nem az ő m unkájukból szárm aztak. A vásáraik ra felhozott,
vagy kereskedelm i ú tjaik o n felvásárolt term én y e k e t is ők bocsá­
to ttá k nagy tételekben áruba. Ily módon közvetve vagy k ö zvet­
lenül m ind a kivitelre kerülő, m ind a belső szükségletet fedező
m ezőgazdasági term ények jelentős része a m ezővárosokon keresz­
tül ju to tt a fogyasztókhoz vagy városi kereskedőkhöz. A mező-
gazdasági term ények forgalm ában különösen nagy szerepet j á t ­
szo ttak a széleskörű kiváltságokkal rendelkező nagy alföldi m ező­
városok, melyek nem csak a falusi term előktől, de a kisebb m ező­
városokban term elt, illetve o tt felgyűlő á ru k a t is felvásárolták.
A m ezővárosok jellegének és szerepének tisztázásához e két — á ru ­
term elői és kereskedelmi — tevékenységüket és ezek hatását kell
m egvizsgálnunk. (K ézm űiparukat ezúttal figyelm en kívül hagyjuk.)
M indazon jelenségek és folyam atok, m elyek a m ezővárosokban
a term észeti gazdálkodás form áinak, a feudális viszonyoknak bom ­
lását eredm ényezik, tendenciájukban a falv ak ra is jellemzőek. D e
az áruterm elés és csere jóval előrehaladottabb stádium ából k ö v e t­
kezően a m ezővárosoknak egész arculatára rá ü tik bélyegüket, dön­
tően m egkülönböztetve őket a jobbágyfalutól.
A XV. század derekára a jobbágyság piaci kapcsolatai is ren d ­
szeresebbekké és általánosakká váltak. A jobbágyoknak term ényük
egy részét évről évre a piacon kellett értékesíteniük, hogy földes­
uraik követeléseinek eleget tehessenek. Bár a m unkam egosztás fej­
lődésével a parasztság m indinkább a piacon szerezte be szerszám ai­
nak, ru h áz a ti cikkeinek stb. egy részét, mégis, a jobbágyság nagy
töm egét kitevő középrétegek cserére szánt term ékm ennyiségét (a
városok és feltehetően a nagyobb oppidumok piackörzetét leszá­
m ítva, ahol az áruterm elés fejlődése sokkal roham osabb ütem ű
lehetett) elsősorban a pénzjáradék nagysága h a tá ro z ta meg. Csak
a m ódosabb jobbágyok szűk rétege tek in te tte a piacra term elést
m unkája fő céljának.
A lassan, de mégiscsak fejlődő m unkam egosztás, a kedvező piac­
lehetőségek, a szabadabb életform a, kiváltságaik, vámkedvezmé-

82
nyeik erősebben ösztönzik a mezővárosi lakosságot az áruterm elésre.
U gyanakkor éppen az áruterm elés fejlettebb form ája következté­
ben a rétegződés is gyorsabb ütemű, a polarizálódás is élesebb: több
a gazdag áruterm elő gazdaság, s nagyobb a nincstelen zsellérek
aránya is. A kedvező piaclehetőségek, a term elés belterjesebb
form ája elősegíti a középrétegek rendszeresebb, nagyobb arán y ú
áruterm elését is. De a m ezővárost nem csak és nem elsősorban a
piacra kerülő term ékek nagyobb m ennyisége emeli a falu fölé,
hanem a tulajdonviszonyok és a term elés előrehaladottabb for­
mái is.
A mezővárosi term elés fő terrénum a, a szőlőbirtok és a legelő­
terület nem ta rto z o tt az egyébként az adózás alapját képező jo b ­
bágytelki állományhoz. A kár bérletként, a k á r birtokjog alapján
rendelkezett vele a közösség vagy egy-egy polgár, sem a feudális
rendszerből fakadó m űvelési kényszernek, sem a jobbágyokat te r ­
helő feudális függőséget kifejező szolgáltatásoknak nem volt a lá ­
vetve. A szőlőért vagy legelőért fizetett járandóság lényegében te r ­
mészetben vagy pénzben fizetett földbérnek tekinthető. S m inthogy
a mezővárosi önkorm ányzat sokkal nagyobb szabadságot biztosí­
to tt a lakosságnak, m int am it a jobbágyfalvak élveztek, term észet­
szerűleg a föld felett is szabadabban rendelkeztek, m int amazok.
A mezővárosok földhasználati joga, am ennyiben szőlőről, vagy lege­
lőről volt szó, lényegében a polgári földbérlet csíraform ájának te k in t­
hető.83 Igaz, hogy a szántók a jobbágyi földhasználat, a telekrend­
szer keretébe tarto ztak , s m int ezek birtokosai lényegében jo b b á g y -
földesúri viszonyban állo ttak földesuraikkal, de áruterm elésük fő
ágait, vagyonosodásuk a la p já t képező m u n k áju k a t m ár nem k ö tö t­
ték meg olyan erősen a feudális viszonyokból fakadó gátak.
Mindez nem m ara d h ato tt h atástalan u l a termelés szervezetére
sem. A feltételek kétségtelenül adva voltak: az áruterm elést fő
céljának tekintő, több birtokkal s elegendő pénzzel rendelkező m ódo­
sabb gazdaságok, s a nincstelenek nagyobb száma eleve nagyobb
lehetőséget n y ú jto tt idegen m unka alkalm azására, m int a falusi
körülm ények. Bár a bérm unkára kevés a d a tu n k van, s elsősorban
az állattenyésztésnél alkalm azott hajdúkról és pásztorokról tu d u n k ,
de ha egy-egy mezővárosi polgárnak szántóján kívül 5—6 szőlője is
van s erre számos példát találunk —, ez eleve k iz á rttá teszi,
hogy ezt önm aga és családja erejével m űvelje meg, különösen ha
neve után arra következtethetünk, hogy fő- vagy mellékfoglalko-

83 Ld. M akkai L. A m ezővárosi földhasználat kialakulásának kérdései. E m ­

lék k ön yv K elem en L ajos szü letésén ek 80. évford u lójára. K o lo zsv á r 1957.
/
C>* 83
zásként m ég iparűző is volt. A zselléreknek az országos átlag o t m eg­
haladó arán y a pedig szintén arra utal, hogy a nincsteleneket a
nagyobb m unkalehetőség is vo n zo tta az oppidumokba.
Ami a.m ezővárosok szántógazdálkodását illeti, am ennyire gyér
a d a ta in k alapján m egítélhetjük, úgy véljük, hogy néhány, főleg
gabonaterm elő oppidum kivételével, az áruterm elés hatása ta lá n itt
é rz ő d ö tt legkevésbé. A kár a term elés jellegét, ak ár szervezetét vagy
célját tek in tjü k , a feudális viszonyok sokkal szívósabban ta r to ttá k
m ag u k at, s az itt tap a sz ta lt változások is inkább -a m ezőgazdaság
többi ág ában végbemenő fejlődés folyom ányai voltak. A gabona-
term elés a telki állományhoz tarto zó szántókon folyt, alá volt v etv e
a m űvelési kényszernek. A term elékenység növelését gátolta a te le k ­
állom ány elaprózottsága is. B á r kedvező term észeti feltételek kö zö tt
egyes, főleg gabonaterm elő vidékeken alap ját is képezhette a m ező­
város felvirágzásának, többnyire azonban kiegészítő jellegű, s az
önellátás m ellett inkább a felesleg értékesítése, m int a kim ondottan
piacra term elés jellemzi. A századvégi urbárium okban és adójegy­
zékekben csak kivételképp szerepel egy teleknél nagyobb birtok,
s b á r a m ódosabb mezővárosi polgárok — városi társaikhoz h ason­
lóan — vagyonukat földbe fektették, a puszták bérletére, földvásár­
lásra v a g y zálogbirtok szerzésére szám talan példát találunk, de
igen g y a k ra n a birtokot jobbágyokkal eg y ü tt szerzik meg, s a t e r ­
melés a jobbágym unka kizsákm ányolásával a hagyományos feu d á­
lis k e re te k között folyt. A gabonaterm elésben az áruterm elés csak
an n yiban haladja meg a falusi szintet, hogy egyrészt a belterjesebb
term elés, m ásrészt a kedvező piaclehetőségek, az egyéb term ények­
kel fo ly ta to tt intenzív kereskedelem kisebb tételek áruba bocsátását
is kifizetődővé tette . T ehát inkább mennyiségi, mint minőségi
különbségről beszélhetünk.
Az oppidum ok mezőgazdasági term elését te h á t annak döntően
áruterm elő jellege, a tulajdonviszony és a term elés polgáriasodé
form ái különböztetik meg a falvak őstermelésétől. Még egyszer h a n g ­
súlyozni kívánjuk, hogy e folyam atok és jelenségek az áruterm elés
fejlődésének következtében, különböző m értékben országszerte m eg­
figyelhetők, te h á t nem a m ezővárosi fejlődés sajátosságai. De az á ru ­
term elés erősen domináló jellege nem csupán mennyiségi különb­
séget te re m t. A mezőváros nem csak m int iparosodó helység, hanem
m int a m ezőgazdasági áruterm elés gócpontja a m agyar társadalom -
fejlődés sa já to s viszonyai következtében a városok mellett az á ru ­
term elés, s ezzel együtt a term előerők fejlődésének fő hordozójává
vált. E szem pontból lakosai lényegében azt a szerepet tö ltö tté k be,
m int n y u g a to n a szabad bérlővé váló parasztság széles töm egei.
Hogy a n y u g a ti agrárfejlődés formái M agyarországon elsősorban a

84
mezővárosi keretek között jelentkeznek legjellegzetesebben, ez az
egész magyar fejlődés sajátos jellegéből fakad. E kérdés vizsgálata
azonban meghaladja kitűzött célunkat.
De e sajátos fejlődés következménye az is, hogy a mezővárosok
funkciója nem merül ki ennyiben. Fejlődő iparuk révén jelentős
szerepet játszanak mind a mezőgazdasági és ipari árutermelés, mind
ezek cseréjének fejlődésében és a társadalmi munkamegosztás kiala­
kulásában. Az árutermelő nyugati paraszt elsősorban a közvetlen
piackörzetet látja el mezőgazdasági terményekkel. Terményeit álta­
lában a legközelebbi városban helyezi el. A távolsági kereskedelmet
előbb az árutermelő földesúri gazdaság, majd annak eltűnésével,
vagy annak hiányában már a városi kereskedők bonyolítják le.
A mezőváros viszont nemcsak termelő és saját terményeinek eladója,
hanem egyre inkább az egész országban felszabaduló termékfelesleg
gyűjtőhelyévé, s ennek következtében a falu és város cseréjének
közvetítőjévé válik.
Sajátos színezetet kölcsönöz a mezővárosoknak fejlődő iparuk is.
Bizonyos mértékben — a nyugati kisvárosokhoz hasonlóan — váro­
saink mellett az ipari alcentrum szerepét is betöltik. Mint a kézmű­
ipar — természetesen a városoknál sokkal jelentéktelenebb — köz­
pontjai, szükségszerűen a mezőgazdasági termények piacaivá ala­
kulnak, mint mezőgazdasági termelők azonban e terményeket nem
mind fogyasztják el. A városok sajátos földrajzi elhelyezkedése
m iatt a mezővárosi piac nagy jelentőséget nyert, és valóságos köz­
pontjává válik a civitasoktól távoleső vidékek cseréjének. A városi
kereskedők a bel- és külkereskedelem forgalmának nagy részét
kitevő nyersterményeket a mezőváro.sok piacán szerzik be. így a
termelők megmenekülnek a távoli városi piacra való szállítástól,
a kereskedők pedig a szétszórt termények összegyűjtésének, a kisebb
helyi piacok felkeresésének fáradalmaitól. Vásáraik révén, saját és
felvásárolt áruik kereskedelme során a mezővárosi polgárok mind
nagyobb szerephez jutnak a honi és külföldi iparcikkek közvetítésé­
ben is. így nemcsak az ipari és mezőgazdasági árutermelés fejlődé­
sének válnak jelentős tényezőivé, de egyben a belső piac, a széle­
sebb körzeteket felölelő kereskedelem kialakulásának is.

85
 IV. A MEZŐVÁROSOK JOGI HELYZETE

A mezővárosok jogi helyzetében is kifejezésre jutott gazdasági

helyzetük kétarcúsága. Nem véletlen, hogy a korabeli források
szinte kivétel nélkül a falvak és városok között sorolják fel őket.
A „civitates, oppidi et villae” formula e két településtípus közötti
átmeneti helyzetüket tükrözi. A gabonáját és egyéb termékeit
jobbágytelkén termelő, s e telek után adózó mezővárosi polgár
földesurának jobbágya marad ugyan, de mint árutermelő szükség­
szerűen szabadabb, függetlenebb státust igényel, s az iparűző, a
bérelt, vásárolt vagy zálogjogon bírt szőlőt művelő, a mezőváros
legelőin marhát nevelő mezővárosi polgár helyzete valóban inkább
a szerződéses bérlő helyzetéhez hasonlítható. A mezővárosi földes­
úri fennhatóság alatt m aradt, ura legfeljebb annyi függetlenséget
biztosított számára, amennyit árutermelő és kereskedelmi tevékeny­
sége okvetlenül megkövetelt, hiszen csak az alávetett, jobbágyi
állapot biztosíthatta a mezővárosból eredő földesúri jövedelmeket.
Hogy a részleges kiváltságok, szabadságjogok milyen mértékűek
voltak, ez számos tényezőtől — a helység eredetétől, a gazdasági fel­
tételektől, a földesúr szemléletétől stb. — függött. E tényezők a
legkülönbözőbb __mértékben, helyi sajátosságoknak megfelelően
érvényesültek. Éppen ezért a mezővárosok jogi helyzete is igen
különböző volt: a városi polgár szabadságától a jobbágyi állapotig,
a városi önkormányzattól a jobbágyfalu teljes földesúri alávetett­
ségéig szinte minden árnyalat megtalálható. Míg a civitások lakóit
kiváltságaik, jogszokásaik eltérése ellenére a városi polgár sza­
badsága emelte egységes renddé, addig a mezővárosok heterogén
tömegének népességét kiváltságos, de jo b b á g yi á lla p o tu k fűzte össze.
E kiváltságok ugyan kiemelték, de végső soron minőségileg nem
különböztették meg őket a lakosság túlnyomó többségét kitevő
jobbágytömegektől. >
A oppidumok korlátozott szabadsága kétségtelenül gazdasági
helyzetük függvénye volt. De ugyanakkor visszahatott további

80
gazdasági fejlődésükre s nem egy esetheti éppen a földesúri fenn­
hatóság vált egy-egy kiemelkedő helység várossá alakulásának
fő akadályává. A városokat a társadalmi munkamegosztás hozta
létre, de megerősödésüket, meggazdagodásukat a kedvező gazdaságé
tényezők mellett szabadságjogaik is nagyban elősegítették. Szabad­
ságukat elszigetelten, egymagukban nem tudták kivívni; független­
ségüket a központi hatalom támogatásának köszönhették. Az ural­
kodók támogatása sokszor felemás, következetlen volt: a városok
érdekeit számtalanszor voltak kénytelenek feláldozni a politikai
harc pillanatnyi érdekeiért. De a polgárok adója egyre jelentősebb
és megbízhatóbb forrásává vált a kincstári jövedelemnek. A ter­
melőmunka és a termelt áru értékesítése, a távolsági- és belkeres­
kedelem békét, nyugalmat, rendet igényelt. A városok a királytól
vártak védelmet a feudális anarchia, a nemesség zaklatásai eilen,
a király pedig a polgárságban szövetségest talált a hatalmára törő,
vagy hatalmát korlátozni óhajtó nagyurakkal szemben. A városok
adója, kölcsönei mind nagyobb mértékben járultak hozzá hadsere­
gének fenntartásához, s e sereg fegyverei is a városi kézművesek
műhelyeiből kerültek ki. A polgárság képviselői.a rendi gyűlésen
ellensúlyozták a nemesi követeléseket. A város és falu cseréje, s az
előbbi gazdasági-kereskedelmi tevékenysége alapozta meg az ország
kialakuló gazdasági kapcsolatait. E kapcsolatok váltak a központo­
sító törekvések alapvető bázisává. A nyugati országok uralkodói
eleinte széleskörű szabadságjogok adományozásával, a földesúri
fennhatóság megszűntetésével láncolják magukhoz a fejlődő váro­
sok polgárságát. Igaz, később az adók, ajándékok, pénzszolgáltatá­
sok akadálytalan emelése érdekében korlátozták a városi önkor­
mányzatot, de szabadságuk korlátozásáért cserébe védelmet kap­
tak a nemesség sokkal kínzóbb zaklatásaival szemben. Gazdasági­
kereskedelmi érdekeik védelme is bőséges kárpótlást nyújtott, meg­
teremtve további fejlődésük előfeltételeit.
Erős központi hatalom elképzelhetetlen virágzó városok nélkül.
Viszont erős központi hatalom hiányában a hatalmas, gazdag,
élénk kereskedelmet folytató városok sem képesek döntő befolyást
gyakorolni az ország fejlődésére, ahogy ezt Németország példája
is mutatja. Városfejlődésünk sajátos útjának döntő okai nyilván
egy tőről fakadnak a központi hatalom gyengeségét előidéző ténye­
zőkkel. Útjukat döntő módon meghatározta a feudalizmusnak a
nyugat-európai országoknál későbbi kialakulása. Iparunk oly kor­
szakban bontakozik ki, mikor a kezdetben még szűk vásárlóréteg
szükségleteit a külföldi ipar bőven fedezni tudta. Hazai kézmű­
iparunk fellendülését gátolta a fejlettebb technikájú, finomabb
termékeket előállító idegen ipar. A külföldi konkurreneia a termé-

87
szetgazdálkodás bom lása és a vásárlók töm egének bővülése idején
m ég erősebben éreztette h a tá sá t.
A XV. század elejétől Zsigm ond (és később M átyás) uralk o d ását
jellem ző centralizációs törekvések kudarcát a központosítás gazda­
sági és politiai bázisának h ián y a idézte elő. N yilván ennek is része
v o lt abban, hogy e k é t uralkodó a belső reformok végrehajtása
h e ly e tt mindinkább a k tív , h ódító külpolitikai célok m egvalósítására
tö re k e d e tt. E „nagyhatalm i” politika legalább annyira káros volt a
központosítás ügyére, m in t a ném et császárok külpolitikai tö re k ­
vései.1 Zsigmond alighogy valam elyest m egszilárdította u ralm át
az országban, m indjárt a cseh politika kérdéseibe bonyolódott.
R ö v id időre rákényszerült, hogy táv o ltartsa m agát a cseh és ném et
birodalom ügyeitől; e z a la tt — más belső reformok m ellett — so rt
k e r íte tt a városok kérdéseinek és érdekeinek tisztázására. H elytelen
lenne a z t állítani, hogy az 1405. évi dekrétum határozatainak és
rendelkezéseinek következetesebb végrehajtása és továbbfejlesztése
önm agában m eg v á lto z tath a tta volna a m agyar városfejlődés irá ­
n y á t. D e kétségtelen, hogy szám os mezőváros várossá em elkedését,
s ezzel civitasaink szám ának, gazdasági és politikai szerepének
növekedését, valam int polgárságunk renddé szerveződését a királyi
tá m o g a tá s hiánya, a városok földesúri fennhatóság alá kerülése és
polgáraik jobbágysorba d öntése is akadályozta illetve lassította.
Városias létüket a XH—XIV. századra visszavezető oppidumaink
— a későbbi civitasokhoz hasonlóan — kedvező földrajzi-gazdasági
körülményeik mellett a királytól kapott kiváltságaiknak is köszön­
hették felvirágzásukat. E korszakban alig volt különbség civitas és
oppidum között. A vásároshelyek és hospestelepülések rangsorolásá­
nak alapját gazdagságuk, lakosságuk száma, piacaik forgalma,
szabadságjogaik szélesebb vagy szőkébb köre képezte. A későbbi
földesúri mezővárosok ekkor még nagyrészt a király birtokában
voltak, s a majdani civitasokkal együtt vám- és vásárkedvezményeik
mellett viszonylag nagy szabadságot élveztek. Többnyire teljes
önkormányzatuk volt, csak saját választott bíráik ítélkezhettek
felettük, feljebbviteli fórumuk pedig a király vagy a tárnokmester

1 E n g e ls N ém etország tö r té n e té r ő l k é sz íte tt jeg y zeteib en íg y írt: „ N é m e t­

ország a g a zd a sá g i k ap csolatok h iá n y a ellenére is k ö z p o n to sítv a le tt v o ln a
(pl. az O ttó k uralm a alatt), h a elő sz ö r is a római császári cím és a v e le járó
világu ralm i törekvések nem t e t t é k v o ln a leh etetlen n é a n em zeti állam
létreh o zá sá t é s nem forgácsolták v o ln a sz é t az erőket a z itá lia i h ód ító h á b o ­
rúkban . . . M ásodszor az e g y e síté st a szab ad császárválasztás a k a d á ly o zta
m eg.” M3 pyKonúCHoro HacjiegcfBa d>. 3Hre.ni.ca. 3aMemKU o repMamm.
K p e c T H H C K a H B O ÍÍH a b r e p M a H H H . MocKBa. 1952. 165— 166. 1.

88
ítélőszéke v o lt.2 Az e korszakból fennm aradt kiváltságlevelek szerint
a mezővárosok többsége teljes önkorm ányzatra és bíráskodási jogra,
azaz a városjog alap ját képező, szabadságjogokra t e t t szert. T udunk
azonban olyan esetekről is, am ikor egy-egy hospes-telepiilés, vag y
vásároshely csupán némi kiváltságot, az oppidum okra később is
jellemző korlátozott függetlenséget tu d o tt kivívni magának. Id e
sorolható a m áram arosi 5 királyi oppidum, m elyek villicusai — az
1392-ben kelt királyi kiváltságlevél értelm ében — csupán kisebb
ügyekben ítélkezhettek önállóan. A gyilkossággal, rablással, erő­
szakkal és gyújtogatással vádoltak felett csak a király által kine­
vezett bírákkal közösen ítélkezhettek. Függőbb helyzetükről
tanúskodik az a tén y is, hogy adójukat nem egyösszegben, hanem
telkenként fizették.3 H asonló volt Modor jogi helyzete is; bár Lajos
1361-ben a szabad királyi városok közé em elte, bírái továbbra is
csak az officiálisokkal e g y ü tt ítélkezhettek.4 K orlátozott volt a
soltész-telepek szabadsága is. M inthogy a tisztség átörökíthető és
elidegeníthető volt, a soltészek a települések lakóit mintegy földes­
úri függőségben ta rto ttá k . Azonban a soltószjog m egváltásának
lehetősége több rem énnyel kecsegtette a lakosságot előbb vagy
utóbb bekövetkező szabadságukat illetően, m int a földesúri u r a ­
lom.5 D e még e korlátozottabb függetlenség, e szűkebb önkorm ány­
zat is tág ab b tere t n y ito tt e helységek fejlődésének, mint a jobbágy -
falvak, vagy a később felémelkedő mezővárosok egy részének teljes

2 P l. Szatm árném eti 1240 (CD. III. 2. 24. 1.), B a rs 1331 (W enzel G. Á rp á d -
kori ú j okm ánytár. P est. 1860— 74. V II. 103. 1., A O . II. 527. 1.), Z solna,
K orpona, Zólyom , K örm end 1244 (CD. IV. 1. 326, 329, 332. 1., O L . L ib .
R eg. V . 495. 1., H azai O k m t. V. 42. 1.), B eregszász (O L. L ib. Reg. II. 244. 1.),
Ilib e (i. h . III. 678), V ágú jh ely 1253 (CD. IV. 2. 174. 1.). Szőllős 1262 (Szabó I.
Ugocsa megye. Bp. 1937. 43. 1.), Sáros (M ályusz E . A mezővárosi fejlődés.
T PT M . 158. I.), K om árom 1255 ( K om árom keletkezésének és fejlődésének rövid
összefoglaló ismertetése. K om árom 1953. 8. 1.), D és 1291 (W enzel G. Á rp á d k o ri
ú j okm án ytár. P est 1860 — 74. V. 20. 1. — m in d k e ttő Buda jogát k a p ta ),
S zína 1249 (i. m . V II. 28. 1. — K a ssa jogát), V a sv á r 1279 (CD. V. 2. 525. 1.
— F ehérvár jogát), K őszeg 1328 (CD. V III. 3. 279. 1.), Sárvár 1328 (CD.
V III. 4. 273, 651. 1.), Z ólyom lipcse 1434 (OL. L ib . R eg . VI. 669. 1.), G y ö n g y ö s
és R im aszom b at 1334-ben, D eb recen pedig 1364-b en B uda k iv á ltsá g a it n y e r ­
te el, (AO. III. 71 — 73. 1., — B achó L. G yön gyös város története 1526-ig.
G y ö n g y ö s 1 9 4 3 .. 7. 1., D T . I. 55 — 5 6 .-L), T u rócszen tm árton 1340-ben K o r­
p o n a k iv á ltsá g a it (CD. V IH . 4. 439. 1.), P r iv ig y e 1383 (CD. X . 1. 60. 1.),
R ózsah egy 1340. (CD. V III. 4. 376. 1.), A sszo n y p a ta k a 1356 (MTF. I . 467. 1.).
3 M ályusz E . A m ezővárosi fejlődés. TPTM . 145. 1.
4 D l. 6173.
5 P rivigye lakói 1383-ban 2000 forinton v á lto ttá k m eg a soltészi jo g o k a t
(CD. X . 1. 60. 1.), a p odolin iak 1391-ben 1300 fo rin to n (M ályusz E . A mező­
városi fejlődés. TPTM . 140. 1.), a zsolnaiak p e d ig 1483-ban (PO . I. 173 —
175. 1.).

»9
alávetettsége, különösen akkor, ha a király birtokában m aradva
sérelm eikre a király előtt kereshettek orvoslást.
I. K ároly és I. Lajos várospolitikája nem korlátozódott csupán a
hospes-jogok adom ányozására. A kiváltságok gyakori m egerősí­
tése, s újakkal kibővítése, a várnagyokhoz és officiáiisokhoz in té­
z e tt utasítások ezek tisz te letb e n ta rtá sá ra a z t bizonyítják, hogy ez
uralkodók következetesen h alad tak a városok fellendítése ú tján,
s igyekeztek érvényt szerezni intézkedéseiknek. E korai városias
települések fejlődésének legfőbb záloga a királyi fennhatóság volt.
M inthogy ez uralkodók financiális érdekekből kiindulva igyekeztek
m eg ta rta n i birtokjogukat e települések felett, ha mégis rák é n y ­
szerültek ideiglenes elidegenítésükre, igyekeztek azokat m ih am a­
ra b b visszaszerezni.
K evésbé volt következetes e téren Zsigm ond politikája. Igaz, ő
sem fukarkodott a városi kiváltságok adom ányozásával. 1392-ben
s S tib o r vajda kezén levő Bolondócot N agyszom bat kiváltságaival
ru h á z ta fel, 1395-ben Miskolc, 1397-ben Bocabánya a teljes b írá s­
kodási szabadságot jelentő pallosjogot n y e rt.6 1405. évi első d ek ré­
tu m á n a k szellemében, röviddel annak kibocsátása után (sőt, D eb­
recen esetében közvetlenül előtte) számos mezővárost széleskörű
szabadságjogokkal ru h áz o tt fel. 1405-ben R é v és Debrecen B uda,
S a m arja Pozsony, Szeben pedig K assa kiváltságait nyerte el. P onik
k irályi falu lakóit kiem elte a zólyomi ispán hatalm a alól, s m eg­
engedte, hogy b írójukat szabadon válasszák, s az minden ügyben
ítélkezhessen felettük, ad ó ju k a t is egvösszegben állapította m eg .7
E m e lle tt számos város és m ezőváros korábbi kiváltságait — első­
sorban vám m entességét — e rő sítette meg.8
Ü gy tű n ik , m intha Zsigm ond a XV. század első évtizedében fel­
ism erné a városokban rejlő potenciális bázist s intézkedik a városi
fejlődés egységes m ederbe terelése, fellendítése érdekében. D e a
fejlődés megérlelődését, intézkedéseinek gyüm ölcsét nem v á rja meg.
P illa n a tn y i financiális vagy politikai érdekektől vezetve sorra
adom ányozza, adja, vagy zálogosítja el a királyi kézen levő oppi-

6 W en zel G. Stibor va jd a . É letra jzi ta n u lm á n y . A kadém iai é r tek ezések

a tö rtén ettu d o m á n y köréből. B p . 1874. 65 — 66. 1. — MT. III. 71. 1. — ZSO.
I. 4875. sz.
7 D l. 8 7 7 3 2 . - D T . I. 6 3 . 1. — ZSO. II. 3 7 6 7 . sz. — OL. Lib. R eg . X X .
1 . 1. — C D . X X . 4 . 3 6 7 , 4 2 9 . 1. — D l. 8 7 7 8 0 . — O L . L ib. R eg. IV . 3 5 6 . 1.
— T elek i J . A H u n ya d ia k kora M agyarországon. P e st 1 8 5 3 — 5 7 . X I . 8 5 . 1.
8 P l. a z 1405. é v i dek rétu m ra h iv a tk o z v a e rő síti m eg 1405. m á ju s 1-én
H ib e és L ib etb á n y a , m áju s 25-én a tu ró cm eg y ei T úrán, a u gu sztu s 5-én
R ó zsa h eg y , 1406. jan. 26-án K orp on a, 1407. m árc. 18-án K őszeg 1410. m á j.
1-én is m é t T úrán polgárainak v á m m en tesség ét. (ZSO. II. 3481, 3482, 3907,
4084. 4 4 1 9 , 5372, 7540. sz.).

90
dum okat, közöttük szám os frissen felemelt és kiváltságokkal fel­
ruházott helységet.9
Csupán szűklátókörüség, a pillanatnyi eredm ényeknek a hosszú
lejáratú tervek elé helyezéséből fakadt volna Zsigmond felemás
politikája? K étségtelen, hogy polgárságunk gazdasági és politikai
ereje túlságosan jelentéktelen volt ahhoz, hogy egy, a nagybirtoko­
sok ellen irányuló centralizációs politikának bázisává váljék. De a
központi hatalom megerősödésének kezdeti szakaszában a n y u g at­
európai városok sem képviseltek még jelentékeny erőt. Az uralko­
dók mégis felfedezték bennük a potenciális tám aszt, a jövendő
szövetséget. Zsigmond nem v á rta meg városfejlesztő intézkedései­
nek gyümölcseit. Talán az is közrejátszott ebben, hogy az európai
politikai és gazdasági élet sokrétűbb, bonyolultabb volt, m int
az egyes nyugat-európai országok fejlődésének analóg korszaká­
ban. Mindezek következtében sokkal nagyobb gazdasági erőforrá­
sokra le tt volna szüksége, s ezt még tetézte, hogy a török tám adások
m iatt fokozni kellett a honvédelm i kiadásokat is. Hogy Zsigmond és
m ajd később M átyás a belső források elégtelensége m ia tt töreke­
dett-e a szomszédos országok m eghódítására, vagy fordítva — e
kérdést csak a központosítás egész történetének tisztázása oldhatja
meg. K étségtelen azonban, hogy következetesebb, türelm esebb
városfejlesztő politika, ha a gazdasági életet irányító törvényszerű­
ségeket nem is v á lto z ta th a tta volna meg, de szélesebb városháló­
zat kiépülésével esetleg lehetővé te tte volna a polgárság szám ának,
erejének valamelyes növelését.
A mezővárosok elajándékozását többnyire financiális érdekek
sugallták. Alkalmas m ódszer volt ez a földesurak lekenyerezésére
is, m ert a kicsikarható nagyobb adók, a vásár és vám jövedelem
rem ényében versengtek megszerzésükért. S érthető, hogy éppen a
mezővárosok estek az uralkodó adom ánypolitikájának áldozatául.
H a viszonylag jelentős adójuk egy-egv földesúr jövedelmének
érezhető emelkedését jelentette, a királyi kincstár szükségleteinek
fedezésében a pénzösszegek eltörpültek a városi adók m ögött.
U gyanakkor, mikor P e s t adója 1000 forint volt, K assa 600—1000,
K örm öcbánya 300—600 forinttal adózott10 (s ezeket az összegeket
erősen felduzzasztották a rendkívüli adók, ajándékok, kölcsönök
stb.), Rózsahegy, Sáros, Óvár, Pozsega, Privigye, Zsolna a X H I,
században általában 200 forintot, vagy az ezzel egyenértékű 50
9 í g y p l. a szab ad ság jo g a it 1405-ben eln yerő R é v m ár 1406-ban a Szán-
tóiak birtokába került. G n y ezd á t 1412-ben em elte a szab ad oppidum ok
sorába, de m ég ez év b en e l is zá lo g o síto tta . A m ezővárosok elad om án yozásá-
ról Id. II. fejezet 4. sz. je g y z e té t.
10 T h allóczv L. A k a m a ra haszna története. Bp. 1879. 69 — 72. 1.

91
m árka a d ó t fizette. K a p ro n c a polgáraitól csupán 40 m árka, a sáros­
p a ta k iak tó l pedig m indössze 137 forint folyt be a kincstárba.11 D e
Zsigmond olyan gazdag oppidumokról is lem ondott, m int az évi
600 forintos adót fizető Szikszó, a 300 forinttal adózó Szenic, vagy
Gönc, m elynek polgárai 1000 forintot fizettek az ingatlanukra kive­
t e tt hetedadó címén.1112 Ez összeg annál is jelentékenyebb, m ert a
kisebb királyi városok, m in t Sopron, B ártfa, Eperjes, Lőcse polgá­
raitól m ég a XV. század végén is csupán 300—400 forint folyt be a
kincstárba. Ugyanez időben Gyula 380, Békés 260 forint collectát
fizetett földesurának.13
A földesúri tu lajd o n b a kerülő mezővárosok lakóinak helyzete
— kevés kivételtől eltek in tv e — alapvetően m egváltozott: többsé­
gük jobbágysorba süllyedt, s ezt csak enyhítették; de alapvetően
nem v á lto z ta ttá k meg gazdasági kiváltságaik, sem a bizonyos önkor­
m ányzatot biztosító szabadságjogok. Különösen azok az oppidum ok
szenvedték mej* e változást, melyek a m ezőváros előnyeit fel nem
ismerő, többnyire kisbirtokos nemesek h atalm ába kerültek. H ason­
lóképp a zálogbirtokosok sem törődtek tú l sokat a mezővárosi lakos­
ság vagyoni gyarapodásával. Őket csak az érdekelte, hogy a zálog
m eghatározott id ő ta rta m a a la tt minél nagyobb jövedelm et p ré­
seljenek ki belőlük. Az új birtokosok gyakran lábbal tip o rtá k az
oppidum ok régebbi k iv áltságait. Igaz, a király fennhatósága a la tt
is szenvedtek a várnagyok és ispánok zaklatásaitól, de m ódjukban
volt közvetlenül a király tó l kérni orvoslást panaszaikra. Nem kis
előnyt jele n te tt szám ukra, hogy m int királyi oppidum ok önállóan
képviselhették m agukat peres ügyeikben. M agánkézre kerülve,
ügyeik intézése földesuraik jóindulatától függött. Még az olyan v áro­
sok helyzete is bizonytalanná vált, í m elyek nyilván nem csekély
anyagi áldozat és kem ény küzdelem árán m egőrizték korábbi k iv ált­
ságaikat. E zek betartása, megerősítése im m ár a földesúr kényétől-
kedvétől függött, s szám talanszor próbáltak a király segítségével
érvényt szerezni jogaiknak.14 D e a közvetlenül a király fennhatósága
alól kikerült oppidumok helyzetén csak ideig-óráig seg ített a király
közbenjárása, s a vissza-visszatérő anarchia idején m inden tám a-

11 CD. V III. 4. 376. 1. — I X . 1. 492. 1. — I X . 2. 324. 1. — X . 1. 60. 1. —

X I. 530. 1. — X . 8. 173. 1. — I X . 2. 495. 1. — S árospatak k éső b b 400 forin t
censust fiz e te tt . D l. 12052.
12 D l. 7732. — CD. X . 7. 6 2 2 . 1. — MT. III. 67. 1. — ZO. IV . 344. 1. - 1403-
ban a va lk ó m eg y ei R acsa é v i 3 0 0 forin t co llectá t fiz e te tt ZsO. II. 2175. sz.
13 Molnár E . A m agyar tá rsa d a lo m története a z Á rpád k o rtó l M ohácsig. B p.
1949. 131. 1,— OL. Br. L t. 1056/21.
14 P l. Ó vár, Sárospatak, K e s z th e ly , R im aszom b at (D l. 12650, — 12052,
— ZVO. II. 294 — 95. 1. — F in d u ra I. R im aszom bat története. 1894. 114. 1.).

92
szűktől meg voltak fosztva. É rth ető tehát, hogy számos mezőváros,
az idegen földesurakkal, esetleg a konkurrens városokkal és mező­
városokkal fo ly ta to tt harcuk pillanatnyi érdekeitől vezetve, még
függetlensége feladása árán is igyekezett földesuruk védelm ét és
pártfogását megnyerni. A távoli és a pillanatnyi helyzetben esetleg
kétes királyi döntés h ely ett inkább korai jogaikról lem ondva — ön­
ként elismerték a földesúr bíráskodási jogát, m int ahogy ezt Szepsi
és Beregszász példája is m u ta tja .15
Kétségtelen, hogy a királyi mezővárosok, sokszor a jelentékte­
lenebbek is, jóval nagyobb függetlenséggel, szélesebbkörű önkor­
m ányzattal rendelkeztek, m int a gazdaságilag fejlettebb, de földes­
úri kézre került társaik. K iváltságaik bővítése a XV. században
folytatódott,16 de a kiváltságok m ár nem tekin th ető k egy tervszerű
várospolitika részének. Csak egyes mezővárosok fellendítését moz­
d ították elő, s nem h a to tta k a mezővárosi fejlődés egészére. Olyany-
nyira, hogy a városi lét jegyeit leginkább magán viselő, királyi tu la j­
donban m aradt Miskolc sem tu d ta túllépni a m ezővárosi jog kere­
teit. (A kim ondottan mezővárosias jellegű helységek közül — a
bányavárosokat, specifikus helyzetük m ia tt nem véve figyelem be —
egyedül Szeged lépett a királyi városok sorába.)
Egyes földesúri kézre került mezővárosok korábbi kiváltságai­
nak átm entését a közvetlen közelükben levő civitasok tám ogatása is
m egkönnyíthette. E gyrészt, sok mezővárosi filiáció révén a civi­
tasok jogait vette át. Ez nemcsak azt jelentette, hogy életüket az
anyaváros kiváltságai és jogszokásai szabályozták, de egyúttal
— m int az 1405. évű dekrétum IV. cikkelye általános érvénnyel is
m egerősítette — feljebbviteli bíróságuk is m aradt. E z bizonyos
fokig m entesítette a leány város lakóit a földesúri bíráskodás alól,
vagy legalább is k o rlá to zh a tta annak önkényét.17 E kapcsolat nem
korlátozódott csupán a bíráskodási ügyekre; e városokat többnyire
élénk kereskedelmi kapcsolat fűzte össze, s helyenként bizonyos
szövetségi viszony form áira is bukkanunk, m int Sopron és néhány
környékbeli mezőváros esetében. Sopron számos környező mező­
városnak jogi tanácsadója, fellebbviteli fórum a volt. íg y pl. a
vépiek, akiket egyébként is szoros kereskedelmi kapcsolatok fűztek
a városhoz, 1437-ben peres ügyükben a város bírájához fellebbeztek.
Szám talan ilyen p éld át találunk Csepreg, Locsm ánd és Kőszeg törté-

15 M ályusz E . A m ezővárosi fejlődés. T PT M . 183, 185. 1.

16 P l. M ezőkövesd (D l. 16031 — 32), G önc (D l. 39907, 17332, 39968, 17523).
17 P l. Modor esetéb en a z alsófokú bíráskodás fe le tt a fö ld esú r ellenőrzést
gyakorolt, a feljeb b v iteli bíróság azonban a szom széd os vá ro so k k ép viselői­
ből állt.
netében is.18 De hogy e kapcsolat tú ln ő tt e kereteken, erről ta n ú s­
kodik a csepregi tan á c sn ak 1451-ben a soproni tanácshoz in té z e tt
levele, m elyben a közös szokásjogra és egymás kölcsönös tám oga­
tá sá ra hivatkozva 2 tanácsos kiküldését kéri.19 Ü gy tűnik, hogy
Sopront, Kőszeget, R ohoncot, Szom bathelyt és Szigetet valam ely
laza szövetségi kapcsolat fűzhette össze, m elyben term észetesen
a vezető és uralkodó szerep Sopront illette meg. H asonló jogi-gaz­
dasági kapcsolat fűzhette ta lá n a felvidéki m ezővárosokat a szom­
szédos civitasokhoz, vagy P rivigyét és K orpona jogát élvező más
helységeket az anyavároshoz, Korponához.
A koráb b an királyi tu la jd o n b a n volt, s csak a X IV - XV. század
fordulóján földesúri kézre k erült mezővárosok m egm enthették
kiváltságaik egy részét, s to v á b b ra is rendelkezhettek bizonyos ön-
korm ányzattal. A később felemelkedő földesúri oppidum ok függő
helyzete azonban még nyilvánvalóbb volt. A polgárok lényegében
jobbágyok m aradtak: a d ó ju k a t a földesúrtól b írt telkeik u tá n fizet­
ték, s m ag a a földesúr, vagy várnagyai és officiálisai sűrűn beleavat­
koztak belső ügyeikbe. A birtokos elsősorban a bíráskodás jogát
ta r to tta fenn m agának. Az ilyen oppidumok önkorm ányzata, vagy
egyéb kiváltságai nem képezték egy szabad, vagy szabadabb réteg
jogalapját: csupán olyan kedvezm ények voltak, m elyek valam elyest
kedvezőbb helyzetet tere m te tte k szám ukra a jobbágyfalvak lakóié­
nál. Jellem ző tünete a XV. századi, földesúrtól n y e rt kiváltságleve­
leknek, hogy — míg a királyi oklevelekben első helyen a kiváltságai­
kat szabályozó pontok álltak, ezekben kötelezettségeiket sorolják
fel első helyen, s csak végül, sokkal körvonalazatlanabb form ában
em lítik m eg jogaikat is.20 K ötelezettségeik és jogaik rögzítését rend-

18SV T. 1/3. 145. 1., II/6 . 13. 1. — 1451-ben a esepregiek a soproni ta n á cs­
hoz ford u ln ak eg y peres ü g y b en (SVT. 1/3. 45. 1.). 1462-ben Sopronban tá r ­
gyalják e g y csepregi polgár ü g y é t ( i . ni. 1/5. 40. 1.). 1464-ben a esepregiek
a város jogára h iv atk ozn ak e g y h ite lü g y le t elbírálásánál ( i . m . 113. 1.).
1413-ban K ő sz e g tan ácsa fe lle b b e z é s v é g e tt átad e g y ü g y e t a soproni bíró­
nak ( i . m . 1/2. 65. 1.). 1422-ben e g y lop ás ü gyéb en kérnek ta n á c so t Soprontól.
— E g y es m ezővárosok m ás, k iseb b h ely ség ek feljeb b v iteli fó ru m a iv á v áln ak .
K orpona, Z solna szerepe e. téren k ö zism ert. 1437-ben K ő szeg bírája felső­
fokon íté lk e z ik eg y doroszlói é s e g y v ép i lak os k ö zö tti p erb en / i. m. 1/3.
138. 1.).
19 ,,\vas u n sere gew onung in d en 6 ste tte n zu Odenburg, G u n n s, Schepreg,
R echnitz, Stain am an ger u n d Z ig e t . . .d y selbigen vorg en a n n t s t e tt a in der
ander m it gerech ter h o rsa y m k a it und m it n ach tp aw rk eiter trew p ey steen
soll in der w id erw ertygk ait der sta t oder d es rot und in v o m selb iger w egen
der gew onhayt, u n d recht d en v o rg en a n n ten s t e t t . . . ” (SVT. 1/3. 345. 1.).
20 P l. S zo m b a th ely 1407 (ZSO. II . 5725. sz.). Z alavár 1412 (ZVO. II.
3 9 0 - 9 1 . 1.), F ad d 1419 (CD. X . 6. 244. 1.), Szene 1435 (C D. X . 7. 622. 1.).
Ozora 1447 (D l. 88212), G yula 1499 (OL. B r. L t, 1056/21) stb .

94
szerint telepítési érdekek te tté k szükségessé. A földesúr egy-egy
helység betelepítése, vagy elemi csapás u tán i újratelepítése céljá­
ból bocsátja ki a kiváltságlevelet. A század végén arra is találunk
példát, hogy a lakosság, az officiálisok önkénye elleni tiltakozásul
elhagyja lakóhelyét, s az elnéptelenedéstől való félelem készteti
arra urukat, hogy kedvezm ényeket biztosítson szám ukra, s e k iv ált­
ságokat legalábbis ideig-óráig tiszteletben ta rts a és tartassa.
A váradi püspökséghez tartozó Belényes mezőváros 1451-ben
kelt, a város lakóinak életét aprólékosan szabályozó kiváltságle­
velét részletesebben ism ertetjük, m ert betekintést enged egy egy­
házi kézen levő oppidum jogi helyzetébe, s részben belső életébe is.21
Vitéz János a püspöki szék betöltésekor a világi tulajdonosok és
jószágigazgatók kezén tönkrem ent s elnéptelenedett Belényes fel­
lendítése céljából a bíró és esküdtek kérésére a helységet ,,a szabad
oppidumok, vagy ahogy általában m ondják, a szabad városok
sorába” emeli. Lakóit kivonja a várnagyok és officiálisok h atalm a
alól. B írójukat és a 12 esküdtet a m ezőváros lakói évente egyhan­
gúan tartoznak m egválasztani. Ezek ítélkeznek minden, a világi
bíróság hatáskörébe tarto zó ügyben. A püspök egyúttal a város
jobb igazgatása érdekében elrendeli, hogy e tisztségekre a házak
sorrendjében minden évben más és más szem élyt jelöljenek. H a a
soronkövetkező házban erre alkalm as személy nem akadna, úgy a
következőből válasszanak. E m ellett ajánlatosnak ta rtja , hogy a
módosabb és idősebb (potiores et seniores) és az e tisztséget m ár
betö ltö tt polgárok tanácsaikkal m űködjenek közre a város irá n y í­
tásában. Az új elöljáróság a várhagy elő tt esküvel kötelezi m agát,
hogy a püspökhöz és az egyházhoz hű m arad, a polgárok jogait és
szabadságát b etartja, s ítélete p á rta tla n lesz. A kisebb ügyekben a
bíró teljes szabadsággal ítélkezhet, az ezekből eredő bírságok ő t
illetik. Súlyosabb ügyek, melyek bírsága m eghaladja a 6 forintot, a
püspök elé kerülnek, m int ahogy fellebbezéssel is a püspök vagy a
várnagy előtt élhetnek. Tolvajlás, halált nem okozó rablás és vér­
ontás ügyében a várnaggyal közösen ítélkezik: a bírság fele a bírót,
másik fele a várnagyot illeti. A város Szt. László képét ábrázoló kör­
pecsétet használhat „sigillum Oppidi Belenyes” felirattal. A pecsét
használatánál legalább 8 esküdt jelenléte kötelező, épségéért az
elöljáróság felel, visszaélés, vagy a pecsét elvesztése esetén 200
aranyforint bírságot tarto zn ak fizetni. A püspök aprólékosan sza­
bályozza az igazgatás ügym enetét is. Elrendeli, hogy a tan ács h é t­
főn és pénteken tarto zik összeülni, ebéd előtt, nehogy m ám oros

21 D l. 36982, 50326.

95

V
fővel hozzanak ítéletet. H a ezt a szabályt nem ta rtjá k be, ítéletük
érvénytelen lesz. E gyben m inden rendkívüli adó alól felm enti a
helység lakóit, m egerősíti elődeitől n y e rt kiváltságukat, m iszerint
fü stö n k én t 1 aranyforint censust fizetnek, s helybenhagyja tized-
fizetésük 1422. évi rendezését, to v á b b ra is engedélyezve, hogy
term ényszolgáltatásukat keresztenként 8 dénárral válthassák
meg.
Belényes kiváltságlevele a földesúri mezőváros szokásos, k o rlá ­
to z o tt önkorm ányzatát tükrözi. A szintén egyházi tulajdonban levő
Szom bathely, .Zalavár és F a d d lakói szintén szabadon v á la sz th a t­
tá k b írá ju k a t és esküdtjeiket, ezek szabadon ítélkezhettek a kisebb
ügyekben, intézhették a város belső ügyeit.22 E „szabadság” elég
k o rlá to zo tt volt, m int Belényes, és számos más, nem egyházi oppi­
dum példája m u ta tja , m ert részben a jelöltek bem utatási kötelezett­
sége és földesúri jóváhagyása, részben a sok aprólékos m eg k ö tö tt­
ség révén, a földesurak m ódot nyertek arra, hogy alaposan b e a v a t­
kozzanak a mezővárosok igazgatásának belső ügyeibe. Az oppidu-
mok önkorm ányzatának legsebezhetőbb p o n tja éppen ítélkezési
joguk volt, m ert a földesúri bíróság a k á r m int feljebbviteli fórum ,
a k á r m int súlyosabb ügyekben illetékes bíróság, megőrizte jelentő­
ségét. Mégis, a mezővárosi elöljáróság a belső ügyek intézésében
szabad kezet kap o tt: ők á llíto ttá k ki az adás-vételi szerződéseket,
hitelesítették a végrendeleteket, képviselték a polgárok érdekeit
más városok polgáraival szemben stb. E korlátozott szabadság is
sokkal előnyösebb helyzetet te re m te tt e helységek lakói szám ára,
m int am ilyenben az officiálisoknak, várnagyoknak teljesen a lá ­
v e te tt oppidum ok, pl. Mohács, Cegléd polgárai éltek.
Belényeshez hasonló jogokat élveztek a nem egyházi birtokban
levő oppidum ok is. Szene XV. század elején nyert, s 1435-ben m eg­
e rő síte tt kiváltságlevele a censust évi 300 aranyforintban álla­
p ítja meg. A nagyszom bati jogszokás alapján a város bírája kisebb
ügyekben egyedül, súlyosabb perekben a várnaggyal együtt hoz
ítéletet. V ásárát felkereső kereskedők vám m entességet élveznek.
Ozora 1447-ben kelt, szintén korábbi kiváltságait megerősítő
oklevele a polgárok ad ó ját szintén egyösszegben állapítja meg:
a ráju k k iv ete tt 50 forint censust új pénzben, két részletben k ö te­
lesek fizetni. Plébánosukat, valam int b írá ju k at és esküdtjeiket a
szabad városok m ódjára szabadon v álaszth atják . A bíró szabadon
ítélkezhet a polgárok egymás közötti és idegenekkel fo ly tato tt perei­
ben, a súlyosabb ügyekben a várnagy jelenlétében. A halálraítéltek

83 ZSO. II. 5725. sz. — ZVO. II. 3 9 0 - 9 1 . 1. — CD. X . 6. 244. 1.

96
vagyona a rokonok kielégítése u tán a várost illette. A vásár ellen­
őrzése is teljesen a városi elöljáróság hatáskörébe ta rto z o tt.23
A fent idézett oklevelek, m inthogy többnyire a mezővárosok
korábbi szabadságjogainak m egerősítését tartalm azzák , még a
hospes-jogokra em lékeztetnek. B ár szolgáltatásaik m eghatározása
már első helyre kerül, többnyire egyösszegben m egállapított adó­
juk, a jelentéktelen szerepet játszó naturáliák és a robot hiánya
m egkülönbözteti terheiket a jobbágyok adóitól. A XV. század m áso­
dik felében kelt szerződések és kiváltságlevelek hasonló korlátozott
önkorm ányzatot biztosítanak ugyan a m ezővárosok lakosságának,
jellegük mégis egészen más. A századeleji oklevelekben még
viszonylag röviden és nagy vonalakban határozzák meg a terheket
és jogokat. Érzékelhető, hogy csupán a hospes-jog sablonjának fel-
használásáról, esetleg m ódosított átvételéről v a n szó. A század
második felében kelt oklevelek azonban m ár igen aprólékosan sorol­
ják fel a mezővárosi lakosság kötelezettségeit, részletezve azokat a
jobbágyterheket is, m elyek alól kedvezm ényt vagy felm entést
nyertek. Ezek az irato k tulajdonképpen egy kiváltságolt jobbágy­
közösségnek az uradalom tö b b i jobbágyától eltérő, kedvezm ényesebb
terheit és állapotát szabályozzák. A bennük foglalt kiváltságok
szélesebb vagy szőkébb körét nem egy többé-kevésbé kialakult
jogszokás kész m intája, hanem az uradalom szokásjoga, terhei alól
lépésről-lépésre k ivívott engedmények h atáro zták meg. É ppen
ezért a lakosság helyzete, kötelezettségei m ég inkább hasonlítanak
a környező falvak jobbágyaiéra.
1468-ban K isvárda esküdt polgárai m egjelentek földesuruk,
Várdai Istv á n kalocsai érsek előtt, s á ta d tá k ,,. . . sanyargattatásuk,
szolgaságuk, zav artatásu k és kényelm etlenségeik pontokba szedett
jegyzékét, melyek azt bizonyítják, hogy elnyom attatásuk által a mi
Várd a városunk az elhagyatottságnak nagy k á rá t szenvedi, t. i.
hogy ők m ár a szegénység legvégső szűkölködésébe ju to tta k . A lá­
zatosan könyörögnek hozzánk, hogy őket em eljük fel és a várost és
lakóit szabadságokkal és kiváltságokkal kegyesen felékesíteni mél-
tóztassunk.” A püspök a város lakóit kivonta a várnagyok hatásköre
alól, minden ügyüket v álaszto tt bírájuk elé u talta , m agának csu­
pán feljebbviteli ügyekben ta rtv á n fenn az ítélkezés jogát. Az elöl­
járóságra ruházta az adás-vételi szerződések kiállítását és a vásár
felügyeletét is. Míg az önkorm ányzat tek in tetéb en K isvárda lakói
kivívták m aguknak a m ezővárosokra ezidőben jellemző m axim ális
szabadságot, terheik, adókötelezettségeik m ég jobbágyi szinten
mozogtak. A dójukat fejenként fizették, a census m ellett term ény-

23 CD. X . 7. 622. 1. — D l. 88212.

7 Bácskai: A magyar mezővárosok 97

szolgáltatással is tartoztak. Korlátozott mértékben ugyan, de köte­
lesek voltak résztvenni a vár karbantartási és építési munkáiban.
Engedélyt nyertek arra, hogy borukat a földesúr borkimérése előtt
értékesíthessék, de a falubelieknek csak külön bírói engedéllyel.24
Hasonló körülm ények között jö tt létre Gyula 1496. évi k iv ált­
ságlevele is. E m ezőváros, m int láttu k , korának iparilag-kereske-
delmileg egyik legfejlettebb oppidum a volt. Ö nkorm ányzata korábbi
eredetű: bírája m ár 1429-ben m inden ügyben ítélkezhetett, s a
földesúri bíróság csak feljebbviteli fórum volt. Az elöljáróság h a j­
to tta be az adókat, s oklevél kiállítási joggal is rendelkezett.25
A XV. század végén a város Corvin Ján o s tulajdonába került.
1496-ban a város vezetői panaszolták földesuruknak, hogy az
oficiálistól igen sok jogtalanságot kell szenvedniük, s e m ia tt m ár
igen sokan elhagyták az oppidum ot. A város elnéptelenedése érzé­
kenyen érintette a földesurat, s hogy további kihalását, s a lakosság
elszegényedését m eggátolja, a szabad oppidum jogával ru h á z ta fel a
helység lakóit. A censuson kívül m inden szolgáltatás alól felm en­
te tte őket: robotkötelezettségük a m alom gát és a hidak k a rb a n ­
ta rtá sá ra , valam int a sónak és bornak a v árb a szállítására korlá­
tozódott. A bíró fej- és jószágvesztési ügyek kivételével m inden per­
ben íté le te t hozhatott, sőt az éjjeli gonosztevőket halálra is ítélh ette,
s az íté le te t végre is h a jta th a tta . A vásárfelügyelet is az ő h a tá s­
körébe tarto zo tt. A polgárok szabadon végrendelkezhettek, örökös
híján a vagyon k é th arm ad a az egyházat és a szegényeket, egyhar-
m ada a várost illette. A várnagyok a pásztorok felett csak bírói
feljelentés esetén ítélkezhettek. A polgárok a szántókat és réte k et
régi szokás szerint h asználhatták, s o tt őrzőket ta rth a tta k . Az ip a­
rosok védelmében a kiváltságlevél kim ondja, hogy az officiálisok a
m esterem berek készítm ényeit csak illő fizetség ellenében vehetik el.
B árki jövevény szabadon gyakorolhatta m esterségét, letelepedésü­
k et az officiálisok nem g á to lh a ttá k meg.26
Úgy véljük, hogy Gyula, és korlátozottabb mértékben Kisvárda
kiváltságlevele a XV. századvégi földesúri oppidumok maximális
szabadságát tükrözkB ár e korszakból kevés mezővárosi kiváltság-
levél maradt fenn, de saját kiadványaik, valamint az urbáriumok
és más jellegű forrásanyag alapján arra következtethetünk, hogy a
Gyula oklevelében említett ,,jus oppidorum” e korlátozott önkor­
mányzatot, bizonyos adókedvezményt, elsősorban a terményjára-

24 k is v á r d a történetéből. C ik k gyű jtem én y. Ö sszeállította: Éri I. B p . 1054.

I. 19. 1.
25 G Y V T . 90. 1., GYVO. 31, 33. 1.
26 OL. B R . L t. 1056/21.

98
dók és ro b o t alóli felm entést vagy kedvezm ényt jelen th etett. De még
korlátozottabb önkorm ányzattal rendelkező m ezővárosokban is az
adókedvezmények, az adó önálló beszedése, a polgárok egymás
közt és idegenekkel fo ly ta to tt ügyleteinek önálló intézése, bizonyos
bíráskodási jog — m ind-m ind lazíto tt a földesúrhoz fűző szálakon.
Ez a rendezettebb állapot értelm et és lendületet a d o tt term elő
m unkájuknak, bizonyos m értékig bizto síto tta kereskedelm ük
zavartalanságát, elősegítette gazdasági felvirágzásukat. H angsú­
lyoznunk kell azonban, hogy még e k orlátozott előnyöket sem tu d ta
minden mezőváros kivívni m agának. Számos virágzó oppidum
lakóit részesítette a földesúr jobbágyaival teljesen egyenlő bánás­
m ódban: gazdasági kedvezm ényeiket esetleg elismerte, sőt ki is
eszközölte szám ukra, h atalm át azonban töretlenül fe n n ta rto tta
felettük. S itt m utatkozik meg a mezővárosok földesúri a lá v e te tt­
ségének különösen káros oldala: a mezővárosok fejlődését nem csak
objektív, gazdasági, földrajzi stb. tényezők határo zták meg. Befo­
lyásoló tényező volt birtokosának szemlélete, az is, hogy m ennyire
ism erte fel a m ezőváros fejlődéséből származó érdekeit és előnyeit.
K étségtelen, hogy a kiváltságok tiszteletb en tartása is a földesúr és
utódai önkényére v o lt bízva, de a kiadott, s g y ak o rta a királlyal is
m egerősíttetett kiváltságok, az évtizedek során kialakult és meggyö­
kerezett jogok felrúgása mégis nehezebb volt, s bizonyos védelm et
n y ú jto tt a polgároknak a földesúr embereinek zaklatása ellen.
E korlátozottabb jogokkal rendelkező mezővárosok közé ta r to ­
zott a Pozsony m egyei Bazin és Szentgyörgy is. Előbbinek erőteljes
ipar fejlődéséről, virágzó borkereskedelméről m ár korábban em lí­
tés tö rté n t. Egy, a X V I. század közepén lefo ly tato tt vizsgálat an y a ­
gából visszakövetkeztethetünk XV. századi helyzetükre.
Ez a két m ezőváros a szentgyörgy-bazini uradalom részeként
1543-ban, a Szentgyörgyi grófok m agvaszakadtávol a koronára
szállt. 1546-ban F erd in án d az u rad alm at 53 ezer fo rin tért elzálogosí­
to tta Serédi G áspárnak, m ajd 1550-ben, testvére, György kezén
találjuk. 1548-ban az új birtokosok felm érték a birto k jövedelm ét, s
e g y ú tta l m eghallgatták a mezővárosi polgárok panaszait is. E p a n a ­
szokból az is kiderül, hogy milyen jogok illették meg, és milyen köte­
lezettségek terhelték őket a Szentgyörgyiek idején.27 A k ét oppidum
igen korlátozott önkorm ányzattal rendelkezett. E löljáróikat ugyan
m aguk választották, de a választást csak az officiálisok jóváhagyása
szentesítette; ha a jelöltek nem nyerték meg tetszésüket, újak
m egválasztását követelhették. M inthogy a bírságok egyharm ada a
földesúr embereit illette, bíráskodási joguk is korlátozott lehetett.

27 OL. U . et C. 95/12.

7* 99
Ezzel szem ben fellebbezés esetén nem a földesúrhoz fordultak,
hanem N agyszom batról, Szénéről és Modorról h ív h attak bírákat.
A bíró hatáskörébe ta rto z o tt még a vásárfelügyelet is. A dójukat,
a borkilencedet és hegyvám ot tetszés szerint pénzben, vagy term é­
szetben fizették. Az ad ó t az elöljáróság ró tta ki, a hegyvám ot
m aguknak kellett fuvarozniuk, míg a kilencedet a földesúr emberei
g y ű jtö tté k be, házról-házra járva. M ustjukat a Csallóközben árul­
h atták . A m ezővárosoknak még e csekély, pontosan körülhatárolt
kiváltságait is lábbal tip o rtá k Serédi emberei. A szám talan egyéni
panasz m ellett elsősorban kereskedelm ük akadályozását sérel­
mezik. K o rláto z tá k m ust-árusítási jogaikat, m egszüntették az ide­
genek borm érési korlátozásait, ezzel szemben a helybelieket gátol­
ták régi jogaik gyakorlásában. A vásáron büntetlenül elkövetett
hatalm askodások, a különböző visszaélések m iatt az idegenek m ár
alig m erték felkeresni piacukat. E m ellett még szám talan jogtalan
adóval, v alam in t robotterlieik fokozásával nyom orították őket.
Főleg azt sérelm ezték, hogy igen távoli vidékre rendelték őket
szénakaszálásra, s nagy távolságra — gyakran Bécsig is — fuva­
ro zta tta k velük.
A Kolozs megyei Tekem ezőváros Zobi M ihálytól k a p o tt 1486. évi
kiváltságlevele28 csekély kiváltságokat élvező jobbágy falu képét
idézi elénk. P lébánosukat, b írá ju k at ugyan m aguk választották, de
utóbbi csak a kisebb — 3 forint bírságot meg nem haladó — ügyek­
ben ítélk ezh etett önállóan. A vásárfelügyelet az officiális hatáskö­
rébe ta rto z o tt. A mezőváros polgárainak jobbágyi állapotát tü k ­
rözi, hogy az utód nélkül elhaltak után a földesúr egy 3 éves ökörre
ta r to tt igényt. A szökött jobbágy felett nem a városi vagy földes­
úri bíróság hozott ítéletet, hanem o tt ítélkezhettek felettük, ahol
elfogták őket. A kiváltságlevél — szokás szerint — az első helyen a
polgárok szolgáltatásaival foglalkozik. Termény- és robotterheiket
évi 60 fo rin tta l v á lto ttá k meg, de a tized begyűjtése és beszállítása
továbbra is ráju k hárult. A k iro v o tt adó felbontását az elöljáróság
végezte. E rre u ta l az oklevél, am ikor kim ondja, hogy m inden házas
polgár és ip aro s tehetsége szerint járul hozzá az összeghez. Ezen
kívül m inden házas polgár 1 forint censust fizetett földesurának, s
terhelték őket különféle ajándékok az officiálisnak, s annak éven­
kénti megvendégelése.
Munkács kiváltságai főképp az adófizetés kedvezm ényére kor­
látozódtak. Jo g a i pontos körülhatárolása hiányában igen sokat
szenvedett a várnagyok és officiálisok zaklatásaitól. H unyadi

2HTeleki J . A H u n y a d ia k kora M agyarországon. P est 1953 — 57. X II.

346. 1.

100
ugvan m ár 1445-ben szabad várossá emelte Munkács m ezővárost
(„oppidum nostrum M unkach vocatum liberam civitatem effeci­
m us” ) s elrendeli, hogy a tisztek ne éljenek közöttük, s ne k én y sze­
rítsék őket borfuvarozásra, de egyéb jogaikat sem ekkor, sem a
következő évben nem szabályozta,29 am ikor m egengedte, hogy
kilencedm egváltás fejében 50 köböl zabot adjanak, disznaik u tá n
pedig tizenötödöt fizessenek. A dóterheik m egkönnyítése céljából a
lucrum camerae fizetésénél 2 p o rtá t szám ít egynek. M egerősítette
a mezőváros lakóit rétjeik és erdeik használatában, elism erte jo g u k at
arra, hogy a földesúr szám ára biztosított időn kívül b o ru k a t elad ­
ják. A polgároktól csak b íráju k vagy a m unkácsi várnagy v e h e te tt
bírságot. A várnagyok és ispánok azonban e csekély jogokat sem
ta rto ttá k tiszteletben. A m ezőváros lakói 1474-ben p an aszt te tte k
Szilágyi Erzsébetnél, hogy a tiszttartó k , tilalm a ellenére, k é n y ü k -
kedvük szerint bíráskodnak felettük. H a valaki az önkényesen
k iró tt bírságot nem fizeti meg, a várba hurcolják és eskü cím én 40
dénárt fizettetnek vele. Nem ta rtjá k be H unyadi u ta sítá sá t, hogy a
kam ara hasznát két p o rtá n k é n t szedjék, s ráadásul ú ja b b a n még a
zselléreket is tax a fizetésére kötelezik, m unkát követelnek tőlük,
s egy forint bírság terhe m ellett halászatra is kényszerítik őket.
Akadályozzák költözési szabadságukat. S a já t disznaik m akkolta-
tásakor kirendelik a polgárokat az erdő őrizetére, a gonosztevők
üldözésekor úgy h a jtjá k ki őket, m intha zsoldosok lennének, étlen-
szomjan m aradnak, s ráadásul még a megyei tisztviselők is szaba­
don rendelkeznek velük, bírságot szednek stb .30
Számos más mezőváros sem tu d ta elérni, hogy szabadon intéz­
hesse belső ügyeit. íg y teljesen a földesúri bíráskodásnak v olt alá­
vetve Mohi is. A pápoci polgárok felett még 1455-ben is egyedül a
prépost ítélkezhetett, h o lo tt a források m ár 1406-ban oppidum -
ként em lítik a várost. Szepsi sem rendelkezett bíráskodási joggal.31
Mint látjuk, a m ezővárosok jogi helyzetüket tek in tv e is igen
heterogén töm eget alk o ttak . Nemcsak jogszokásaik, kedvezm ényeik
különbözősége, de önkorm ányzati jogaik köre is élesen m egkülön­
böztette őket: némelyek csaknem városi szabadsággal rendelkez­
tek, mások pedig a jobbágy falvakkal szinte azonos, vag y azoktól
csak alig eltérő állapotban éltek. Szabadságuk köre — b á r nem volt
független gazdasági helyzetüktől — részben birtokosuk jó in d u latá ­
tól, esetleg eredetüktől, te h á t bizonyos fokig véletlen tényezőktől is
függött. íg y ford u lh ato tt elő, hogy jelentéktelenebb, v ag y esetleg
29 OL. L ib. R eg. V I. 346. 1., II. 243. 1.
30 D l. 17564.
31 D l. 5494. — N agy I, — D eá k F .—N agv G v. H a za i Oklevéltár. 1 2 3 4 — 1536.
B p. 1879. 319. 1. — D l. 10829.

101
h an y atló , stagnáló oppidum ok nagyobb önrendelkezési joggal
b írta k , m int virágzó, az ország gazdasági életében jelentős szerepet
játszó helységek (pl. Cegléd, Mohács).
Összefoglalóan m egállapíthatjuk, hogy a legnagyobb szabadság­
gal á lta lá b a n a királyi kézen, vagy eredetileg a király birtokában
levő, s kiváltságaikat még a királytól n yert m ezővárosok rendelkez­
tek (am ennyiben az utó b b iak e kiváltságnak földesúri kézen is
é rv é n y t tu d ta k szerezni). A magán — elsősorban világi földes­
u rak — kezén levő oppidum ok jelentős részét belső ügyeik szaba­
dabb intézése, viszonylag széleskörű önkorm ányzat és korlátozott
bíráskodási jog illette meg. Feltehetően ezt foglalta m agában a
XV. század végén a jus oppidorum fogalm a. Számos mezőváros
azonban a fejlődésnek m ég ezt a fokát sem tu d ta elérni. De a ko r­
lá to z o tt szabadság, am it a mezővárosi jog jele n te tt, a végrendelke­
zési jog, a városi földek birtoklásának, a bérelt és vásárolt földek
szab ad ab b elidegenítésének joga, és általában a helység ügyeinek
szab ad ab b intézése, ezen belül a kereskedelmi tevékenység során
m ind sűrűbbé váló hitelügyletek lebonyolítása, a kereskedelmi
forgalom biztonságának és zavartalanságának biztosítása alapvető
feltétele volt gazdasági fellendülésüknek, s szabadabb életform át
te re m te tt a mezővárosi lakosság számára. H a a mezővárosi jog nem
is v olt egységesen jellem zője összes oppidum ainknak, a fejlődés
ten d en ciája ez irányba m u ta to tt. Ennek elérésére törekedhettek a
m ezővárosi polgárok, s e törekvésük reális volt: kivívása nyilván
anyagi erejüktől, harcuk erejétől — s term észetesen összmezővárosi
v iszonylatban az egész társadalm i fejlődés , irányától függött.
A m ezővárosok népessége lényegében jobbágyi függőségben élt.
Mennél szélesebb önkorm ányzatot vívott ki m agának, annál lazább
volt a függőség. De laz íth a ttá k a földesúrhoz fűző kötelékeket egyéb
kedvezm ényeik is: terheiknek pénzen való m egváltása, s a legm aga­
sabb fokon adójuknak egyösszegben való fizetése is bizonyos füg­
getlenséget biztosított szám ukra.
K özism ert tény, hogy a term ényszolgáltatásnak és főleg a robot-
terheknek pénzzel való m egváltása m égváltoztatja a földesúr és
jobbágy viszonyát. ,,A pénzjáradékkal az a hagyom ányos szokás-
jogi viszony, mely a föld egy részét birtokló és m egm űvelő parasz­
tok és a földtulajdonosok kö zö tt állott fenn, szükségszerűen szer­
ződéses, a tételes törvény szabályai által m eghatározott tiszta
pénzviszonnyá változik át. A földet megművelő birtokosból a való­
ságban p u s z ta bérlő lesz.” 32 E viszony kialakulására még nagyobb
lehetőség v a n abban az esetben, ha e pénzösszeget a mezőváros

32 M arx, A töke. III. Bp. 1951. 8 6 5 . 1.

102
polgárai nem portánként, hanem közösen, egyösszegben fizetik.
Ez esetben ugyanis a város vezetői vetik ki az adót, s ők is szedik
be. íg y — főleg az önkorm ányzattal rendelkező oppidum okban —
elszakad az a szál, mely a polgárt e szolgáltatások révén földes­
urához fűzte.
A mezővárosokkal foglalkozó irodalom hangsúlyozta ugyan,
hogy ezt a kiváltságot korántsem m inden mezőváros n y e rte el.
E nnek ellenére valahogy m indig az ezzel a kiváltsággal rendelkező
mezővárosokról esett szó, s így lassan olyan kép alakult ki, m in th a
az egyösszegben fizetett adó a m ezővárosi kiváltságok jellegze­
tes tartozéka lett volna. Jelenlegi ad a ta in k alapján m egállapít­
ható, hogy elég kevés oppidum rendelkezett ezzel a kedvezménnyel,
s hogy adóterheik nem sokban különböztek a jobbágyfalvakétól.
A királyi mezővárosok többnyire egyösszegben fizették a d ó ju ­
kat. Ez, m int láttuk, a XIV. században elég jelentős összeget t e t t ki.
E z t tapasztaljuk a XV. században is: R év és Ponik 1405. évben kelt
kiváltságlevele évi 100 illetve 80 forintban állap ítja meg a census ösz-
szegét. Z alatna polgárai 60 forintot, a németlipcseiek 160, a mező­
kövesdiek 200 forintot fizettek. K apronca adóját (a collectát)
M átyás 1472-ben 132 forintról 100-ra szállította le. Miskolc adó­
jának összegét ugyan nem ism erjük, de hogy egyösszegben ró ttá k
le, tanúskodik az a tény, hogy 1473-ban M átyás m egtiltotta, hogy
azt fejenként, illetve telkenként szedjék tő lü k .33
Számos földesúri mezőváros is egyösszegben fizette a d ó já t, sőt
néhány esetben nyomon követhető az egyéb terhek kom m utációja,
vagy megfigyelhető a term ényadónak m ár nem telkenként, hanem
az egész helységre k iv ete tt adója is. Az em lített szenei, ozorai
polgárok m ellett, egyösszegben fizették ad ó jukat a szom bathelyiek,
zalaváriak, racsaiak, keszthelyiek, szentpáliak, somorjaiak, nezsi-
deriek. valószínűleg a szatm áriak és ném etiek is.34
Nehéz m egállapítani, hogy az egyösszegben fizetett census m inden
egyéb adóterhiik pénzzel való m egváltását jelenti-e, vagy ezen túl

33 ZSO. II. 3291. sz. — O L. L ib. R eg. IV . 356. 1. — 1425: CD. X . 6. 742. 1.
1459: OL. L ib. R eg. VI. 6 7 3 . 1. — 1461: D l. 16031. — OL. L ib . R eg . II.
197.. 1. — D l. 17494.
31 CD. X . 7. 622. 1. — D l. 88212. — S zo m b a th ely évi 200 forin t (ZSO. II.
5725. sz.). — Zalavár év i 48 forint (ZVO. II. 3 9 0 — 91. 1.). — R a c sa é v i 300
forint és 150 tin a zab (ZSO. II. 2175. sz.). — A k eszthelyiek a d ó já t fö ld es­
uruk 1409-ben 50 forin ttal csö k k en tette (ZVO. II. 366. 1.). S z e n tp á l é v i 40
forint (D l. 9624). — Som orja é v i 88 forint (OL. L ib . Reg. X X . 1. 1.). —
1449-ben a Szentgyörgyi grófok eg y n ezsid eri h á za t ad o m á n y o zn a k azzal a
feltétellel, h o g y az új tu la jd o n o sn a k részt k ell vállaln ia a k ö zség terh eib ől.
1481-ben, a város elzálogosításak or a S zen tg y ö rg y iek elrendelik, h o g y a biró
közösen vagy telk en k én t leró tt term ényadóvai, vagy ro b o ttal is
ta rto z ta k -e földesuruknak. A raesaiakra pl. a term ényadót közösen
v e te tté k ki, a tekeiek viszont term ényadójukat v álto tták m eg egy-
összegben, s em ellett m ég telkenként censussal és ajándékokkal is
ta rto z ta k . Arról is tu d u n k , hogy néhány város egyösszegben, p én ­
zen v á lto tta meg kilencedterheit, mások viszont teljes kilenced­
m entességet élveztek. Ez u tóbbira azonban igen kevés példa akad.
T u d ju k , hogy a barsiak 1387-ben m entesültek a borkilenced alól,
m íg G yula. Békés, Sim ánd lakóinak a disznókilencedet engedték el.
A m unkácsiak kilencedterheit viszont egyösszegben á lla p íto ttá k
m eg.35 A kilencedm entesség azonban nyilván sokkal elterjedtebb
le h e te tt, különben nem k e rü lt volna sor a kilencedfizetést kötelezően
előíró XV. század végi rendeletekre.
A XV. század végén, X V I. század elején készült urbárium ok
lehetővé teszik, hogy egy birtoktesten belül összehasonlítsuk a
falusi és mezővárosi terh ek et. A bennük foglalt adatok azt bizo­
n y ítjá k , hogy az oppidum ok helyzete korántsem volt annyira elő­
nyös, s adóterheik — m in t gyakorta jogi helyzetük — alig-alig
különböztek a jobbágyfalvakétól.
Az 1492. évi sárvár-kapuvári urbárium 36 3 7 helység, közöttük
10 m ezőváros terheit, kötelezettségeit sorolja fel. Az adókulcs igen
különböző volt. Az egész telek után fizetett census összege 25 —155
bécsi d é n á r között m ozgott,37 negyed telek u tá n 5 —55, a m ezőváro­
sokban 120—148 bécsi d é n á rt fizettek. E m ellett különböző term én y ­
szolgáltatásokkal, ajándékokkal stb. ta rto z ta k földesuruknak (ezek
egy részét, főleg a m ezővárosok, pénzen v á lto ttá k meg). Míg a fal­
v a k b a n egy telek censusa á tla g 68 dénár volt, a mezővárosokban
csak 50 d é n á rt te tt ki. Ezzel szemben a negyed telekért a falv ak ­
ban á tla g 30, a m ezővárosokban átlag 120 d é n á rt fizettek. Az oppi­
dum ok közül egyedül S árvár fizette adóját egyösszegben: évi censusa
100 bécsi dénárt t e tt ki, egyéb szolgáltatás nem terhelte. Mivel
a telekegység itt is negyedtelek volt, átlag 24 bécsi dénár volt az
adó összege, s így lakóinak helyzete jóval előnyösebb volt, m int a
többi m ezőváros polgáraié. A jobbágyokat a telkenként fizetett
censuson kívül akó, victu alia,38 valam int némi robot terhelte. A kót
csupán B ab ó t fizetett telkenként. Csepreg victu alia címén féltelken-
és az e sk ü d te k gondoskodjanak arról, hogy a zá lo g b irto k o s év i 170 fo r in to t
kapjon (SV T . 1/6. 175. 1., D l. 18472).
35 D l. 5 8 6 6 9 . — ZSO. I. 254. sz. — G Y V O . 87.1. — O L. L ib . Reg. VI. 346. 1.
36 D l. 36992.
37 1 fo r in t egyen lő 600 b écsi dénárral.
38 A k ó — it t az évi term és m en n y isé g é tő l független m egh atározott m e n n y i­
ségű term én y szo lg á lta tá s. V ic tu a lia — állatokból, v a g y á lla ti term ékekből
álló „ a já n d é k ” .

104
ként 1 /2 köböl búzát és zabot adott, míg a kéthelyiek egész telek
u tá n fizettek ugyanennyit. A sziliekre term ényadójukat s a v ic tu -
aliát egyösszegben ró ttá k ki. Ajándékok — barom fi, tejterm ék ,
tojás stb. — mégtSár és Beled lakóit is terhelték. A sárvár-kapuvári
uradalom m al te h á t a m ezővárosi polgárok helyzetét a jobbágyok­
kal szemben elsősorban kedvezm ényesebben m egállapított cen-
susuk, az erdő- és fűpénz s a jobbágyokat terhelő, egyébként jelen­
téktelen robot alóli m entességük te tte előnyösebbé. Anélkül, hogy
lebecsülnénk e kedvezm ényeket, m egkell állapítanunk, hogy adózás
szem pontjából csak jelentéktelenebb kiváltságokat élveztek, s
egyedül a régi kiváltságokkal rendelkező Sárnál tapasztaljuk a v áro ­
siasabb, egyösszegben fiz e te tt adót.
Hasonló volt az alsólendvai uradalom hoz tarto zó mezővárosok
helyzete is. 1524-ben39 az egész telek u tán fiz e te tt census összege i tt
24 —132 krajcár között váltak o zo tt,40 a falvakban átlag 70 — 80, a
ímezővárosokban 50 —60 k rajc árt te tt ki. (Szentmiklóson 122, Csek-
észen 86, Dobronokon 50, Ném etin 51, L endván 39, Szem enyén
26 és Hosszúfalun 18 kr.). A jelentősebb mezővárosok, N ém eti,
Lendva és Hosszúfalu polgárai a censuson kívül semmivel sem ta r ­
to ztak földesuruknak, te h á t előnyösebb helyzetben voltak, m int
victualiát, term ényadót, disznókilencedet fizető, némi robotot te l­
jesítő jobbágyok. Figyelem re méltó, hogy az urbárium ad atai szerint
Ném eti polgárai ekkor még telkenként fizették a- censust, m íg egy
1548-ban kelt oklevél 1524. évi kiváltságlevelükre hivatkozik,
melynek értelm ében 40 forint censust fizetnek közösen.41 A sze-
m enyeieket a victualián kívül még 2 napi várm unka is terhelte.
Az alsólendvai uradalom ban a mezővárosi polgárok nem ta rto z ta k
akóval: term ényszolgáltatásaik baromfi, tejterm ék, tojás b e a d ásá ­
b an m erültek ki — ez alól csupán Szentm iklós kivétel. D obro-
nok még disznótizedét is m egválthatta 12 forinttal. R obot nem
terhelte őket. Ezzel szemben Léka lakói az adózás szem pontjából
az uradalom többi jobbágyával azonos elbírálás alá estek, csak a
robot alól m entesültek.42
A kanizsai uradalom ban a mezővárosi polgárok helyzete sokkal
kedvezőbb volt, m int a falvak lakóié.43 Censusuk Bekcsehely kivé­
telével nagyjából azonos ugyan a jobbágytelkek után fiz e te tt ösz-
szeggel, de ezzel ki is m erült minden adókötelezettségük. A bek-
csehelyiek viszont még victualia címén 1 kappant, 18 kenyeret,

39 D l. 37000.
10 1 forint — 60 krajcár.
41 D l. 37006.
42 D l. 36996.
43 D l. 36997.

105
 12 to já s t és 1 sültet a d ta k földesuruknak. A különbség szem beötlő:
a falvakban a jobbágyok kivétel nélkül gabonával adóztak, míg a
m ezővárosokban ennek ny o m át sem találjuk.
A századforduló idején a semptei uradalom ban41*44 a jobbágyok
censust, victualiát, erdő- és fűpénzt, fahordópénzt, rétp é n zt és
term én y ad ó t (gabonát) fizettek. Mindössze két helység — K ü rt
m ezőváros és Vízkelet — lakói teljesítettek robotot. A m ezővárosok
k ö z ü l Sempte és Szered csak censussal tarto zo tt. A cseklé-
sziek pecsétpénz címén 20 forintot fizettek, borkilencedet a d ta k és
ezenkívül 200 mérő zabot és 32 kappant szolgáltattak be földes­
u ru k n a k . A sempteiek ad ó jak én t az urbárium csak a bortizedet
t ü n te ti fel. Ezzel szemben az oppidum nak nevezett K ü rt lakói robot
és egyéb terheik u tán ítélv e a jobbágyokkal teljesen azonos elbá­
n á sb a n részesültek.
A veszprémi püspökség 1524-ben kelt urbárium ában öt
m ezővárosra találunk a d a to k a t.45 A falvakban a jobbágyok á tla g 1
fo rin t censust fizettek telk en k én t — néhány helység lakóira a
censust, valam int a tizedet és kilencedet is egyösszegben v e te tté k ki.
E z u tó b b it helyenként pénzen v álto tták meg, egyes falvak lakói
pedig kilencedm entességet élveztek. Mindezeken kívül a szokásos
évi ajándékok és némi robot terhelte őket. A mezővárosi polgárok
(a berényhidaiak kivételével, akiknek szénabegyűjtési és borszállí­
tá si kötelezettségeik voltak) semmiféle m u n k át nem végeztek.
C ensusuk telkenként 1 fo rin to t t e tt ki. K ilencedet csak a sümegiek
nem fizettek, ezzel szem ben ők egy réte t tarto zta k lekaszálni.
Az egerszegiek az ajándékoktól m entesültek.
A kisvárdai uradalom 1521. évi urbárium a 15 falu és 1 m ezőváros
te r h e it sorolja fel.46 U tóbbi lakói egész telek u tá n 1 forint censust,
szőlő- és gabonakilencedet, disznótizedet, ajándék fejében pedig
3 csirkét, 3 kenyeret és 1 köböl zabot adtak a földesúrnak. R obot-
te rh ü k nem volt, de a felsorolt 15 helység közül is csak négy falu
lakói ta rto z ta k m érsékelt robottal, ugyanakkor 6 falu lakóinak
összes adóterhe a disznótizedre korlátozódott. A falvaknak csupán
k é th a rm a d á b a n találkozunk gabona és borkilenced, vagy tized-
kötelezettséggel. Gige és J á n k egyösszegben fizette censusát.
T e h á t a z t tapasztaljuk, hogy a kisvárdaiak adózás szem pontjából
nem v o lta k kedvezőbb helyzetben, mint az uradalom jobbágyai.

41 D l. 36995, 37002.
45 H o lu b J. Egy d u n án tú li eg yh á zi n agybirtok élete a középkor végén. P a n n ó n ia ,
V II. é v f . 1941 — 42. 3 — 4. sz. Á z u rb áriu m ugyan csak n é g y e t — E gerszeg et,
S ü m e g e t, N o v á t és P erem arton t — n ev ezi op pidum nak, de m ás o k lev eles
em lék ein k B erónykidát is íg y e m lítik (MTF. III. 212.).
46 ZO. X II. 339. és kk. 1.
 Az adózás tekintetében te h á t a mezővárosi lakosság csak kisebb
kedvezm ényeket élvezett, kivételt csak a jelentősebb mezővárosok
képeztek. A jobbágyok adózásától nem annyira az egy összegben
fizetett adó különböztette meg a mezővárosi lakosság terheit,
m int inkább a pénzterhek nagyobb aránya, a kom m utáció előre­
haladottabb foka. A mezővárosi polgárok kevesebb term énnyel
adóztak, m int a jobbágyok. Ez a teher a vizsgált uradalm akban
jórészt az ajándékokra, victualiákra korlátozódott, s így a lakosság
láthatóan m entesült a jobbágyokra nehezedő kilenced vagy akó-
terhek alól. Feltehetően általános lehetett a robotterhek eltűnése
is. K étségtelen, hogy hasonló kedvezm ényeket szám os falu népes­
sége is nyert, de — am ennyire a rendelkezésre álló szegényes adatok
alapján következtetni lehet — ezek a kedvezm ények elsősorban a
mezővárosi fejlődés jellegzetességei voltak.

107
 V. TÁRSADALMI RÉTEGZŐDÉS
ÉS OSZTÁLYHARC A MEZŐVÁROSOKBAN

1. A differenciálódás folyamata a X V —X V I . század fordulóján

A rendelkezésünkre álló forrásanyag jellege és töredékessége

miatt még csak megközelítő pontosságú képet sem tudunk adni a
mezővárosi népesség társadalmi struktúrájáról és a lakosság
vagyoni rétegződéséről. E kérdések megoldásánál nagy óvatosság­
gal felhasználhatjuk ugyan a városi polgárság vagy a jobbágyság
differenciálódásának vizsgálatánál alkalmazott módszereket, de
megbízható eredményt nem várhatunk. A városi polgárok jövede­
lemadót is fizettek: az adókönyvek pontosan rögzítik ingatlan-
vagyonúkat és mesterségükből, kereskedelmi és egyéb tevékeny­
ségből eredő jövedelmüket. A mezővárosi lakosok viszont a jobbá­
gyokhoz hasonlóan, nem ismerték a jövedelemadót, s így mezőgaz­
daságon kívüli pénzforrásaikról jóformán nem rendelkezünk ada­
tokkal. De még ingatlan vagyonukat sem tudjuk teljes egészében
felmérni: az urbáriumok, adóösszeírások csak a telki állományról,
vagy csupán a szőlőbirtokok terjedelméről adnak hírt. így nem
becsülhetjük fel ezek együttes nagyságát sem. A szórványosan
fennmaradt végrendeletekből, adás-vételi szerződésekből, zálog­
levelekből tudjuk, hogy a jobbágytelki állományon kívül jelentős
— vásárolt, bérelt vagy zálogjogon bírt — birtokokkal rendelkez­
tek. E véletlenszerű adatokat azonban nem általánosíthatjuk, s
statisztikai feldolgozásuk sem lehetséges.
Ilyenformán a differenciálódás vizsgálatának célja nem lehet a
mezővárosi polgárok egyes vagyoni csoportjainak éles elhatárolása
és arányának megállapítása. A jobbágyfalvakban a telekaprózódás
folyamata nagyjából a vagyoni kategóriák elhatárolódását is
tükrözi, bár a módosabb réteg bérelt telkeit itt sem tudjuk teljes
pontossággal felmérni. A mezővárosokban a jobbágytelek nagysága'
azonban nem tükrözi tulajdonosának vagyoni helyzetét: gyakran
csak élelmiszerszükségletét fedezi, vagy mellékjövedelméül szolgál.
A féltelkes vagy törpebirtokos polgár egyéb, számunkra ismeretlen
ingatlanai, jövedelmező ipara vagy szétágazó kereskedelmi tevé-

108
kenysége révén a helység leggazdagabb polgára is lehetett. A telek -
osztódás alakulása a m ezővárosokban azonban esetleg elárul egyet-
m ást az ipar és m ezőgazdaság szétválásának fokáról; s mivel ez a
mezővárosi polgárok vagyoni helyzetének egyetlen felmérhető te r ü ­
lete, kellő óvatossággal bizonyos tanulságokat leszűrhetünk Itelőle a
vagyoni rétegződésre vonatkozóan is.
Az első összefoglaló a d a to k a t a mezővárosi telk ek felaprózódásá-
ról a G arai család birtokfelosztás céljából k észített 1477. évi össze­
írásából nyertü k .1 A Szerém, Bács, Baranya, V alkó és Zala m egyék­
ben fekvő birtok 9 m ezővárosában élő polgároknak 44%-a egész,
34% -a fél, 20%-a pedig félteleknél kisebb földet művelt. Az egyes
m ezővárosokban a telekmegoszlás a következőkép]) alakult:

egész telek féltelek félteteknél kisebb

Mezőváros % -ban % -b an % -b an

Gara ......................................................... 60 40
Gyála ....................................................... 88 12
Csörög ....................................................... 67 33
V iso d o l....................................................... 62 38
H osszú falu ................................................ 100
Letenye ..................................................... 100
Apáti (Valkó m .\ ................................. 19 50 31
Siklós ....................................................... 34 24 42
S zen tlőrin c................................................ 65 35

A fenti m ezővárosokban ekkor még csak kezdeti stádium ban volt

a telekállom ány felaprózódása. A lakosság zöme fél- vagy egész
te lk e t birtokolt, csak az oppidumok egyharm adában tű n ik fel (itt
viszont elég nagy arányban) a félteleknél kisebb részbirtok.
A XV—XVI. századforduló idejéből fennm aradt, nagyrészt d u n á n ­
tú li viszonyokat tükröző urbárium ok a differenciálódás sokkal előre­
haladottabb stádium áról adnak hírt. Szabó Istv á n m unkájában az
alábbi 5 uradalom általános telekm egoszlását foglalta tá b lá z a tb a .12
Vessük össze a falvak és mezővárosok százalékos telekm egoszlását:

1 D l. 18145.
2 Szabó I. A p a ra sztsá g társa d a lm i rétegei a középkor végén. T a n u lm á n y o k
a m agyar parasztság tö r té n e té b ő l. B p. 1948. 17. 1.

109
 1 te le k n é l fél-eg é sz
tö b b egész t e le k te le k féltele k fé lte le k a l a t t
U r a d a lo m

falu opp. fa lu opp. fa lu opp. falu opp. f a lu opp.

A lsó le n d v a ............. _ _ 1 8 ,2 1 8 ,4 0 ,6 6 5 ,5 7 6 ,6 1 5 ,6 5 ,1
Sárvár— K apuvár — — 3 7 ,9 1 9 ,9 0 ,5 1 ,9 2 9 ,6 3 8 ,9 32 3 8 ,5
K a n izsa .................... — — 6 ,2 5 ,8 1 ,8 4 ,3 3 1 ,7 6 0 ,8 6 0 ,3 29
L é k a ......................... — 39 1 4 ,3 61 8 5 ,7
V e s z p r é m ............... — 2 ,1 72 6 2 ,5 1 ,7 — 2 1 ,6 2 8 ,4 4 ,4 7 ,0

A zt tapasztaljuk, hogy az oppidum okban a rétegződés előre­

h a la d o tta b b : a féltelkesek aránya jelentékenyen (kb. 10% -al), az
ennél kisebb részbirtokosok aránya kisebb m értékben, de m eg h a­
la d ja a jobbágyok hasonló kategóriájának arányát. Anélkül, hogy
eredm ényeinknek, a fen t em líte tt fen n tartáso k m iatt, abszolút é rté ­
k et tu lajd o n ítan án k , meg kell állapítanunk, hogy legalább is a te lk i­
állom ány területén a rétegződés gyorsabb ütem ű volt az o p p id u ­
m okban. A mezővárosok fejlettebb áruterm elése, piacaik nagyobb
forgalm a szükségszerű következm ényeként jelentkező áringadozás
— az egyéb tényezők m ellett — nagy m értékben hozzájárult a
vagyoni egyenlőtlenség kialakulásához. M inthogy azonban a telk i
állom ány a mezővárosi polgárság vagyonának gyakran csak jelen­
té k te le n hán y ad át te tte ki, az átlag teleknagyság inkább az ip a r
és m ezőgazdaság szétválása szem pontjából sokatm ondó. E lsősorban
te h á t az iparosok telekmegoszlása érdekes. E z a következőképp
alakult:

e g y é sz te l e k fél-egész fé lte le k f é lte le k

U r a d a lo m % -b a n te le k % -b a n a la tt
% -b a n % -b a n

A lsó len d v a ...................... 1 8 ,6 8 1 ,4

K anizsa........................... . 100
Sárvár—K a p u v á r ......... 25 3 ,4 3 8 ,3 3 3 ,3
L é k a .................................. 50 50

Az egész és féltelkesek sokkal nagyobb a rá n y b a n fordulnak elő az

iparosok k ö z ö tt, m int á lta lá b a n a m ezővárosi lakosság so raib an .
Ez arról tanúskodik, hogy a mezőgazdasági term elés, nevezetesen
a szántógazdálkodás még elég nagy helyet foglalt el a m ezővárosi
kézművesek életében. Többségük ugyanolyan nagy birtokot m űvelt,
m int általában országszerte a jobbágyok. S m inthogy e telken a
parasztság is előállított piacon értékesíthető felesleget, feltételez­
hető, hogyT a mezővárosi kézművesek, kihasználva a kedvezőbb
piaclehetőségeket, nem csak iparcikkeiket, de mezőgazdasági te r ­
m ényeik egy részét is rendszeresen áruba bocsátották. E k é t term e­
lési ág a rá n y á t jövedelem forrásaikban m egállapítani nem tu d ju k .
Az utóbbi feltehetően alárendelt szerepet játszo tt, de kétségtelen,
hogy az ipari áruterm elés m ezőgazdasági áruterm eléssel p áro ­
sult.
A telekaprózódás folyam atának előrehaladását Szabó Istv á n a
a kanizsai uradalom 1493. és 1512. évi urbárium ának összehason­
lítása ú tjá n vizsgálta m eg.3 Vessük össze a mezővárosok a d a ta it az
uradalom összesített ad ataival (százalékos megoszlásukban):

egész te le k és több. fél-eg ész te le k f é lte le k f é lte le k a l a t t

Év egész opp. eg ész op p . eg ész op p . egész opp.

u rad . opp. ip aro sa i u rad . opp. ip a ­ u rad . opp. ip a ­ u rad . opp. ip a ­
ro sa i rosai ro sa i

1493 4 1 ,6 i 1 ,6 50 6 8 ,2 6 2 ,5 31 2 8 ,5 3 7 ,5
1512 6 8 ,5 100 4 ,3 37 5 7 ,9 54 2 8 ,9
2 — —

A rétegződés előrehaladása te h á t falun és városban eg yaránt

megfigyelhető. De míg a falvakban a féltelkesek száma erős csökke­
nését a törpebirtokosok szám ának és arányának erőteljes növeke­
dése kíséri (a m ásodik urbárium összeállításának idején a lakosság­
nak több m int fele félteleknél kisebb részbirtokot, többnyire negyed­
telket m űvelt), addig a mezővárosi népességnél a félteleknél nagyobb,
elsősorban az egésztelkes kategória növekszik.
Kilenc mezőváros — Csepreg, Ik erv ár, K eresztúr, Léka, R üszt,
Sár, K anizsa, Bekcsehely és K eresztúr — ad atai egyaránt szerepel­
nek az 1493. és az 1519. évi urbárium okban.4 Ö sszehasonlításukat
azonban m egnehezíti az a körülmény, hogy ez utóbbi összeírás más,
helyesebben több birtokrész a d a ta it tartalm azh atja, m ert a lakos­
ság egyes m ezővárosokban a két-három szorosa az első u rb áriu m ­
ban feltüntetettnek. Ü gy véljük, ennek ellenére is érzékeltetni tu d ­
juk a rétegeződés irányát.

3 I. m. 20 . 1.
* D l. 36990, 36997, 37007.

111
 egész tele k n é l
nagyobb e g é sz te l e k fél-eg ész te le k fé lte le k f e lté te le k a l a t t
Év
egész kéz m ű- egész kézm ű- egész kézm ű- eg ész kézm ű- egész kéz m ű-
la k o s s á g v esek la k o ssá g v esek la k o s s á g vesek la k o s s á g j v esek la k o s s á g v esek

1493 1 ,6 1 0 ,2 1 0 ,8 0 ,8 4 7 ,5 5 1 ,3 3 9 ,7 3 7 ,8
1519 0 ,3 1 3 ,4 2 7 ,2 1 ,3 3 ,0 39 5 3 3 ,3 4 5 ,5 3 6 .3

A m in teg y negyed évszázad a la tt e mezővárosokban a tö rp e b ir­

tok felé halad t a rétegződés iránya: a féltelekkel rendelkezők szá­
m án ak csökkenését az apróbb részbirtok arányának növekedése
kíséri. A kézművesek körében azonban ugyanez a folyam at az egész­
telkesek arányának növekedéséhez vezet, ami kétségtelen tan ú jele
annak, hogy mesterségük gyakorlása m ellett nem m ondtak le a
m ezőgazdasági termelésről, ső t növelték szántógazdaságukat.
A kézm űvesek általában a középréteg vagyonosabb kategóriájába
sorolhatók. E z t m u tatják az eszék—baranyavári urbárium a d a ta i
is. Az 1469. évi összeírásban5 fe ltü n te te tt 6 m ezővárosban — B ara-
n y avár, D rávaszád, Eszék, H agym ás, K arancs, Csapa — az össz­
lakosság, illetve az iparosság adómegoszlása a következőképp a la ­
kult:

5 és több 3— 5 1 -3 Yz a la tt
1 >/2

forint (% -os m egoszlása)

Egész lakosság 3 ,8 1 0 ,0 3 5 ,4 1 7 ,8 1 1 ,7 2 1 ,0
kézművesek 5 ,5 1 1 ,2 4 1 ,4 1 9 ,6 9 ,2 1 3 ,1

Szem beötlő az is, hogy az egyetlen, m aximális 8 forintos ad ó t

fizető b a ra n y a v á ri polgár — am ennyiben hitelt adhatunk a család­
névnek — iparos, varga volt. H agym ás 5 legm agasabb adót fizető
polgára k ö z ö tt 1 kalm árt és 1 szabót ta rtu n k számon.
A zonban e szórványos ad ato k alapján helytelen lenne az egész
ország te rü le té re általánosítani. K é t ellenkező példa is óvatosságra
int. A k isv á rd a i uradalomhoz tarto zó Szentgyörgy mezővárosi rész­
birtokon az adózók a következőképp oszlottak m eg:6

5 D l. 3 7 3 6 5 .
6 ZO. I X . 26 6 , 349. 1. K isv á rd a u rb áriu m át ld. i. m . 307. 1.

112
 5 és több 3 -5 , 1 -3 1

forint (% -os megoszlás)

I
1452 26 26 17,3 30,7
1454 5,8 35,3 11,7 23,6 23,6

Az uradalom központjában, a népes K isvárdán ugyanekkor így

alakult a lakosság, illetve a kézművesek adómegoszlása:

6 3 -5 1 1 -3 1 y2 a l a tt

forint (% -os megoszlás)

összlakosság 5 20,8 35 8,3 24,9 5

Kézművesek 10 30 15 30 15

Ebben a mezővárosban a rétegződés kevésbé éles, helyesebben

a szélső kategóriák közötti szakadék nem m élyült el annyira. M eg­
lepő az is, hogy a d u n án tú li mezővárosokkal ellentétben az iparos
elemek i t t nagyobb szám ban sorolhatók a szegényebb rétegek közé.
Hasonló tap a sz ta lato k a t szerezhetünk az U ng megyei N agykapos
1457. évi adó jegyzékének vizsgálatánál.7 A legmagasabb adó ösz-
szege i t t csupán 2 forint volt. Az egyes kategóriák a következőképp
oszlottak meg:
y2 fo rin t
1 - 2 forint 1 forint y2 forint a l a tt
fo rin t (% -os megoszlás)
' I
ö ss z la k o ss á g ................. 4,4 48,5 36,6 10,3
K ézm űvesek................... — 20 40 40

N agykapos esetében még a rra gyanakodhatnánk, hogy e föld­

m űvelésre kevéssé alkalm as területen a lakosság főjövedelme inkább
az állattenyésztésből eredt. Az iparosok alacsonyabb adóterheinek
ta lá n az lehet a m agyarázata, hogy a mezőgazdasági term elés h á t­
rányos helyzete m ia tt, inkább felhagytak a szántógazdálkodással.
E m agyarázat általánosabb érvényét azonban kétessé teszi a föld­
m űvelésre alkalmas kisvárdai uradalom hoz tartozó m ezővárosok­

u l . 44852.

Bácskai: A magyar mezővárosok 113

ban tapasztalt analóg helyzet. Szegényes forrásanyagunk alapján
általános érvényű következtetéseket tehát nem vonhatunk le, csu­
pán annyit állapíthatunk meg, hogy a rétegződés üteme, az iparos
elemeknek az őstermeléstől való elszakadása nem alakult egyformán
a különböző országrészekben, a különböző típusú mezővárosokban.
H a a telekmegoszlás ad atai — legalábbis a dunántúli m ezőváro­
sok egy részére vonatkozóan — a középrétegek nagyobb arányáról
tanúskodnak, ez korántsem jelenti azt, hogy a vagyoni rétegeződés
a m ezővárosokban lassúbb ütemű le tt volna. A két szélső pólus
— a nincstelenek és a m ódosabb polgárok — helyzetének k im u ta­
tá sá ra még az előbbieknél is szórványosabb, statisztikai feldolgo­
zásra még kevésbé alkalm as adatok állnak rendelkezésünkre. De
még az egyedi példák is a z t m utatják, hogy a mezővárosi polgárok
vagyonosabb rétegének kezén — a falusi m ódosabb gazdákhoz
viszonyítva — jelentékenyebb vagyon halm ozódott fel, ugyan­
akkor a nincstelenek, a zsellérek száma is m eghaladta az országos
átlagot.
Az urbáriumok és egyéb adóösszeírások érthetően általában csak
a telkes jobbágyok neveit sorolták fel, hiszen ezek adója telkük
nagyságától függött. A zsellérekről még a századforduló idején is
csak kivételképp emlékeznek meg, többnyire csak terheiket hatá­
rozzák meg általánosságban. Csak néhány uradalomban — feltehe­
tően ott, ahol e réteg különösen számottevő lehetett, tartották
szükségesnek számszerinti, vagy ritkábban névszerinti felsorolá­
sukat.
Szabó István, aki elsőként foglalkozott behatóbban a zsellérség
helyzetével, a már említett urbáriumok alapján arra a következte­
tésre jutott, hogy a XV. század végén a jobbágyságnak mintegy
egynegyede zsellérsorban élt.8 Vessük össze a zsellérség arányát az
általa vizsgált uradalmak falvaiban és mezővárosaiban.
1524-ben az alsólendvai uradalom jobbágyainak 34,1% -a zsellér
volt. A falusi jobbágyok 20% -a, a mezővárosi lakosok 31,3% -a élt
zsellérsorban. Az uradalom területén élő összes inquilinusok 27,9% -a
az oppidum okban élt.9 A vagyoni rétegződés á lta l kevésbé é rin te tt
világosi uradalom ban m ég szem betűnőbb az arány: míg az egész
uradalom lakosságának 8% -a, addig K örösbánya polgárainak 40,
vSiri népességének 34,3% -a volt zsellér.10 A sem ptei uradalom ban a
lakosság 16,6%-a, ebből a falvakban 16,1, a m ezővárosokban 25,5%

8 Szabó I. A parasztság tá rsa d a lm i rétegei a középkor végén. T an u lm án yok

a m agyar parasztság tö r té n e té b ő l. B p . 1948. 24. 1.
9 DL 37000.
10 D l. 37000.

114
volt inquilinus. Az uradalom területén élő jobbágyok 53,9, a zsellé­
rek 64,9% -a a m ezővárosokban élt.11
A szikszói polgároknak csaknem a fele, 49,2%-a, a Vas megyei
K eresztár lakóinak 40% -a zsellérsorban élt. Somorján 1515-ben az
összes telkek 43, a lak o ttak 15%-a zsellértelek volt. Ezzel szemben
a meggyesi uradalom ban a zsellérek arán y a 30,5%, a k é t m ezővá­
rosban, Meggyesen és Szinyérváralján csak 29,4% volt. Még figye­
lemreméltóbb a helyzet a kisvárdai uradalom oppidum aiban: az
egész uradalom lakosainak 16,6% -a élt zsellérsorban, ebből a falvak
népességének 19,6%-át, a mezővárosokénak 12,5% -át sorolják fel
az inquilinusok között.1112 E bben az uradalom ban, m int lá ttu k , a
telkes jobbágyok rétegződése is kezdetlegesebb volt.
Szám ottevő zsellértömegek élhettek Miskolcon, m ert M átyás 1471-
ben kelt oklevelében a m ezőváros népességének g y arap ítása céljából
az ott élő zselléreket m inden adó fizetése alól felm entette. 1507-ben
II. Ulászló a Podm aniczkyak összes zselléreit, elsősorban a vágbesz-
terceieket m enti fel egy időre az összes adók és földesúri szolgál­
tatások alól.13
E szórványosan fennm aradt adatokból ugyan nem v o n h atu n k le
általános érvényű következtetéseket, de az esetek többségében azt
tapasztaltuk, hogy a m ezővárosi zsellérek arányszám a m eghaladta
a falusiakét. E mezővárosok népességének m integy 30% -a zsellér­
sorban élt. Arányuk országrészenként, s mező v áros -típusonként
meglehetősen ingadozó volt.
A zsellérek viszonylag nagy szám a korántsem csupán a mező­
városi társadalm i rétegződés gyorsabb ütem ének, élesebb form ái­
nak tu d h ató be. Az oppidum ugyanis nemcsak a falvak iparosele­
meit, módosabb rétegét vonzotta. N agy szám ban tó d u ltak ide a
nincstelen, földjüktől m egfosztott jobbágyok is, akik az intenzív
állattenyésztést, belterjesebb mezőgazdaságot, a m unkaigényes sző­
lőművelést folytató m ezővárosokban m unkaalkalm at, esetleg talp-
raállási lehetőséget rem éltek. A falusi jövevények erősen felduzzaszt-
hatták a mezővárosi inquilinusok szám át.
F entebb m ár m egállapítottuk, hogy a mezővárosi zsellérség
egyik sajátos vonása, hogy jelentős hányada iparosokból áll. A kkor
az iparűzők között fellelhető zsellérek arányszám át vizsgáltuk,
ezúttal a zsellérek és zsellériparosok a rá n y á t próbáljuk m egállapí­
tani. L endván a zsellérek 26,3%-a, Dobronokon 22,2% -a, N ém etin
22,7%-a, Szemenyén 11,1% -a volt kézműves. Az alsólendvai u ra-

11 D l. 37002. (Szenicen 85,2% )

12 D l. 36986, 36992, 3 6 9 8 1 , 36985. — ZO. X II. 339. 1.
13 D l. 17151, 21673.

8* 115
dalom h a t m ezővárosában te h á t a zselléreknek m integy egyötöde
feltehetően iparűzésből élt. Sirin 1524-ben a nevek u tán ítélve a
zsellérek 22,8% -a volt kézműves, K örösbánván ugyanekkor 40% ,
Szikszón 21,1% , s jellemző, ,hogy a város négy literá tu sá t is a zsel­
lérek kö zö tt sorolják fel. Meggyesen 1518-ban a kézm űves zsellérek
az összes zselléreknek 20,8% -át te tté k ki, Szinvérváralján ugyan­
ekkor csak 18,7% -át, míg K isvárdán mindössze 10% -át.14
Az iparosok viszonylag nagy aránya m ár önm agában is jellegzetes­
sé, a falvakétól ném iképp eltérővé teszi a mezővárosi lakosság
jelentős rétegét kitevő zsellérséget. Az országos, a falusi átlagot
m eghaladó arányuk csak részben vezethető vissza az intenzívebb
áruterm elés következtében gyorsabban végbemenő rétegződésre;
nagy részük nyilván a környékből bevándorolt elem. E z t a feltevést
részben alá tám a sztja a p u sz ta telkeknek a falvakhoz viszonyított
alacsonyabb szám a is.
A pusztásodás folyam atára, a zsellérkérdés felvetésével egyidejű­
leg m ár Szabó Istv á n rá m u ta to tt, a két jelenség szoros kapcsolatát,
m int azonos társadalm i folyam at két különböző oldalát Molnár
Erik tá r ta fel.15 A puszta telkek száma a zsellérek nagyobb arán y ­
száma ellenére is a la tta m arad a falvakénak. L egkorábbi összefoglaló
adataink a G araiak délvidéki birtokainak összeírásából szárm az­
nak. 1477-ben kilenc m ezővárosukban az összes telkeknek csak­
nem fele (41,7%) elh agyottan vagy lakatlanul á llt.16 Ez a legkorábbi
s egyben legm agasabb arányszám unk feltehetően összefügg a dél­
vidék veszélyeztetettségével is. A századforduló urbárium ai közül
csupán a kanizsai uradalomban tap asztaltu k a pusztatelkek hasonlóan
magas arányszám át. A m ezővárosi deserták azonban itt is messze
a la tta m ara d ta k a falvak üres telkeinek. Míg a falvakban a puszta
telkek a rá n y a 70% körül m ozgott, a m ezővárosokban 1492-ben
42,8, 1512-ben 50, 1519-ben 43,1% vo lt.17 A sárvár-kapuvári u ra ­
dalom ban az 1492. évi urbárium szerint a puszta telkek aránya a
falvakban 33,3% , a m ezővárosokban pedig 30% volt. I t t —a fentiek­
kel ellentétben — az 1518-as összeírásban is szereplő m ezővárosok­
nál csökkenést tap asztalunk: B abóton, Szentm iklóson, K eresztúron,

14 Dl. 37006, 37000, 36986, 36985, ZO. X II. 339. 1. (1521)

15 Szabó I. A p a ra sztsá g tá rsa d a lm i rétegei a középkor végén. T an u lm án yok
a m agyar p arasztság tö rtén e té b ő l. lip . Í948. 24. 1. — Uö. A középkori p araszt­
lázadások. I. m . 218. és kk. 1.
16 D l. 18145. (Siklós 34,7% , Csörög 47,7% , V isodol 56,7% , Szen tlőrin c
17,1% , H o sszú fa lu 35,2% , k e to n v e 30% , A p áti 73,1% , G ara 38,7% , G vála
58,5% .
17 D l. 36997, 36998, 37007. B ek cseh ely 26,3 — 37 — 43,7% . — K anizsa
44 — 47 — 50% . — S zep etn ek 53,8 — 62,7 — 36,7% .

116
Ikerváron, Sáron csökkent a pusztatelkek szám a.18 Egyedül Csepre-
gen észleljük roham os növekedésüket, de feltehetően az 1492. évi
összeírás a városnak csak kis részét m érte fel. A semptei urad alo m ­
ban a falusi deserták 50, a mezővárosiak 33,2% -ot, az alsólendvai-
ban a falusiak 32, a m ezővárosiak 22,6% -ot tesznek ki.19 T e h á t a
m ezővárosokban szinte m in d e n ü tt kisebb a deserta telkek aránya,
m int >1 falvakban. Ez részben azzal m agyarázható, hogy a m ező­
városi zsellérek egy rétege nem az oppidum ban vesztette el földjét,
hanem a falvakból k ö ltözött ide. Valószínű az is, hogy a nagyobb
pénztőkével rendelkező, a mezőgazdasági áruterm elésbe intenziveb­
ben bekapcsolódó m ódosabb'm ezővárosi polgárok nagy szám ban
bérelhették a mezővárosi pusztatelkeket. A bérlet elterjedését bizo­
nyítja, hogy az urbárium ok többnyire általánosságban jelölik meg
a bér összegét — rendszerint holdanként 1 köböl gabonát —, s
nagyritkán tü n te tik fel egy-egy a saját telke m ellett deserta u tán
is adózó polgár nevét.20 K özvetlen a d a ta in k ugyan nincsenek, de
egyélű) forrásokból tu d ju k , hogy a vagyonos mezővárosi polgárok
szabad pénzüket többnyire földszerzésre fordították, s vétel, bérlet,
zálog címén g y a ra p íto ttá k birtokaikat, gyakran távoli birtokok
tulajdonjogát szerezve meg. Kézenfekvő tehát, hogy s a já t mező­
városaik puszta telkeit is hasznosíthatták.
A mezővárosi polgárok gazdagabb rétegének vagyoni helyzetét,
megfelelő források hiányában nem tu d ju k felmérni. Az e kérdéshez
némi tám pontot n yújtó adás-vételi szerződések, záloglevelek, vég­
rendeletek legfeljebb érzékeltetni tu d já k egy-egy polgár kezén fel­
halmozódó pénz- és ingatlanvagyon m éreteit.21 Az viszont szinte
bizonyossággal kiolvasható belőlük, hogy a módosabb m ezővárosi
lakosok a városi polgárokhoz hasonlóan, pénzüket ingatlanokba fek­
tették. Sorra m egvásárolták elszegényedő polgártársaik házait, szőlőit,
rétjeit, de nemcsak s a já t városukban, hanem a környező falvak
határában, de gyakran távolabb eső vidéken is szereztek birtokokat.
Pénzüket gyakran hitelügyletekben k a m a to zta ttá k , s a tőkebefek-

18D l. 30992, 37007. B a b ó to n 3 0 —40% , K eresztú ron 5 5 — 16% , Ikerváron

63 — 53% , Sáron 47 — 20% , S zentm iklóspn 56 — 28% -ra csök k en t a p u szta ­
telkek aránya.
19 D l. 370Ö 2.Sem pte 3 8 % ,C sek lész4 6 % ,S zén ié 35,2% , K ü rt 25%,. D l. 37006.
20 Pl. 1492-ben B ek eseh ely en egy gazd a 2 n eg y ed telk e m e lle tt "2 n egyed
deserta u tá n is a d ózott. K a n iz sa n égy lak osán ak , k öztü k az e g y ik esk ü d tn ek
negyed telk ü k m ellett m é g e g y -e g y desertáju k is v o lt. S zep etn ek en 1493-ban
egv polgárnak k ét n eg y ed telk o és 2 n eg y ed dosertőja v o lt, 1519-ben 3 fél-
teikes lak osa rendelkezett m ég d esertával is. (D l. 36997, 37007, 36992.)
21 A m ezővárosi p olgárok vagyon ára, földszerzésére ld. b ő v e b b e n a szerző
A m ezővárosi fejlődés kérdései a X V . században c. k a n d id átu si értek ezését
166 — 172. 1.

117
tetés többnyire a zálogbirtok megszerzésével, vagy hosszú idejű
élvezetével záródott. E kölcsönök gyakran jelentősek voltak, pl.
1447-ben 3 garai polgár a Lévai Cseh L ászlónak n y ú jto tt 2100
forint kölcsön fejében zálogként b írták O rlyava v á rá t és tarto zé k a it.22
G yakran fektették pénzüket malmok, m észárszékek vásárlásába,
szórványos adatok szerint vám bérletbe is. A vagyonosodó, keres­
kedelm i tevékenységének gyüm ölcseit in g atlan b a fektető m ező­
városi polgár p á ly á ját talá n a huszti Barilovics Miklós példáján
érzékeltethetjük legjobban. 1495-ben az uralkodó két házat adom á­
nyozott neki — egyet N agybányán, a m ásikat Huszton. Ugyanez
évben felm entést n y e rt a sókam arának fizetendő adó és m inden
egyéb szolgáltatás alól. 1503-ban Anna királynő prédiális nemessé
emeli, kivonja a városi bíró jogköre alól, m egerősíti a m ezőváros­
ban b írt telkei és prédium a b irtokában, s engedélyezi, hogy H uszton
m alm ot létesítsen. 1512-ben Ulászló H uszton egy raktárnak szánt
ház építésére ad engedélyt. 1514-ben F arnaspatakon, 1522-ben
Técső m ezővárosban ép ít m alm ot. 1515-ben a szőlősi elöljáróság
m egerősíti birtokjogait a mezőváros szőlőhegyein levő birtokai
felett. E k k o r 16 szőlőbirtokot szerzett, összesen 372 forint é rté k ­
ben. Szomszédos szőlők g y an án t gyakran sa já t, régebbi szerzemé­
nyű b irto k a it említi meg az oklevél, így feltételezhető, hogy e szám
korántsem öleli fel összes szőlősi birtokait. Barilovics borát n ag y ­
ban és kicsinyben is á ru síto tta . 1517-ben Lajos kivonta a huszti
tanács ellenőrzése alól, kim ondva, hogy a bíró engedélye és kósto­
lása nélkül á ru lh a tja bo rát, s á rá t is m aga szab h atja meg.23
A polgárok földszerző törekvése általános jellemző tü n ete a közép­
kori város életének. M agyarországon, ahol a kivitel nagyrészt mező-
gazdasági term ényekből állt, e tendencia a civitasokban is fokozottan
érvényesült. M agától értetődő, hogy még jellem zőbb ez az oppidu-
mokra, m elyek gazdagsága és jelentősége épp e term ények term e­
lésén és cseréjén épült: term ényeik, boraik, csordáik országos és
külföldi kereslete busás és biztos hasznot ígért, s kevés tőkét és
kockázatot igényelt.

2. A mezővárosi lakosság harca a feudális kizsákmányolás ellen

A m ezővárosi polgárok vagyoni helyzetének, jövedelem forrásai­

nak hézagos ism eretében nem határolható pontosan körül a város
vezetését kezében ta rtó réteg társadalm i-foglalkozásbeli és vagyoni

22 Dl. 14076.
D l. 8 4 5 7 3 , 84575, 84585, 84617, 84622, 84644, 84623, 84631.

118
összetétele. A bírót és esküdteket névszerint felsoroló, viszonylag
gyakran előforduló oklevelekből kétségtelenül m egállapítható, hogy
a város vezetői között szép szám m al a k a d ta k kézművesek és k eres­
kedők is. M inthogy felm érhetetlen, hogy vagyonosodásukat és t á r ­
sadalm i tekintélyüket m esterségük vagy mezőgazdasági term elésük
alapozta-e meg, értelm etlen kísérlet lenne e vezető réte g jel­
legéről, a patricius kereskedő vagy iparos réteg arányáról, hatalm i
harcairól feltételezésekbe bocsátkozni. Megvizsgálva azoknak a
m ezővárosoknak ad a ta it, ahol a városi vezetők neveit ism erjük,
e nevek alapján arra következtethetünk, hogy a tanácsban az ip aro ­
sok aránya 40% körül m o zgott.1 A kézm űves réteg erejére jellemző,
hogy gyakran a bírói székben is az ő képviselői ültek.12 Szűkös a d a ­
tainkból is világosan k itű n ik , hogy bár a város vezetőit névleg az
egész közösség v álaszto tta, jelölésükbe és a város irá n y ítá sáb a
lényegében csupán a vagyonos elem eknek volt beleszólása. E szűk
csoport tagjai v á lto ttá k egym ást a városi tisztségekben, s g y ak ran
éveken, sőt évtizedeken á t nyom on követhető egv-egv család vagy
egy-egy személy h atalm án ak növekedése.3 Hogy m ilyen féltéke­
nyen őrizték u ralm ukat, s m iként éltek vele, tanúskodik Vág-
beszterce polgárainak földesurukkal k ö tö tt szerződése, m ely sze­
m érm etlen nyíltsággal leplezi le az „előkelőbbek és te h e tő se k ”
h a ta lm á t.4
1506-ban a város tűzvész áldozata lett. A polgárok a város ú jjá ­
építése ügyében tanácskozást ta rto tta k , s a következőket terjesz­
te tté k jóváhagyásra földesuruk elé: M inthogy a városhoz 52 egész
telek tartozik, ezt úgv osztják el, hogy kiválasztanak 52 házat,

1 Som ogyvár 1378: 25% (D l. 6553). — V asvár 1399: 41% (ZSO. I. 682. sz.).
— Szikszó 1408: 25% (ZSO. II . 6123. sz.). — V ágújhely 1436: 3 3 ,3 % (W en ­
z e l G. S libor vajda. É letra jzi ta n u lm á n y . A k ad ém iai értek ezések a tö rtén et-
tu d o m á n y köréből. B p. 1874. 207. 1.). — Ú jla k (Valkó m .) 1468: 50% (ZO.
X . 307. 1.). — N ém etlip cse 1471: 60% (M GSz. 1902. 30. 1.). — T a ta 1490:
25% (D l. 19678). — N a g y m ih á ly 1506: 33,3% (D l. 86048). — K ö r ö s 1520:
60% (D l. 33847). — G y u la 1525: 33,3% , 1527: 44% (OL. Br. Lt 1056/21).
— L ippa 1514: 33,3% , 1520: 50% , 1525: 41% (D l. 38454, 3 8 4 6 2 , 38467).
L eggyakrabban k ovácso k , vargák , szab ók és kereskedők.
2 Sárváron 1405-ben sza b ó (D l. 6656), B olon d ócon 1411-ben ö tv ö s (W en­
zel G. S tibor vajda. É le tr a jz i ta n u lm á n y . A k ad ém iai értek ezések a tö rtén et-
tu d om án y köréből. B p. 1874. 145. 1.). JVIiskolcon 1458-ban k o v á c s, 1503-ban
szabó (MT. I. 91, 124, 99 — 100. 1.), T a tá n 1490-ben k alm ár (D l. 19678),
G yulán 1492 —93-ban ö tv ö s (G YVT. 9 0 — 91. 1.), N a g y m ib á ly o n 1506-ban
kovács (D l. 86048), D ése n 1508-ban m észáros (TO. II. 307 — 8, 1.), R u szton
1518-ban nyíró (D l. 3 7 0 0 7 ), K orponán 1520-ban nyereggyártó (D l. 33847).
3 L d. a szerző A m ezővárosi fejlődés kérdései a X V . században c. k a n d id á tu si
értek ezését.
4 PO . I. 470. 1.

119
m elyekben a vagyonosabb (potiores) polgárok laknak — h a tá rk é n t
egy kovács és egy kereskedő házát jelölték m eg —, s ezek tu la jd o ­
nosai b írják m ajd örökjogon a telkeket. A vagyon egybentartása
érdekében elrendelik, hogy a házak kizárólag a földdel együtt idege­
n íth e tő k el. E nnek fejében az 52 polgár o sz tja fel egymás között
az ad ó t, s a bíró és esküdtek is kizárólag közülük választhatók.
K im ondják, hogy ra jtu k kívül senki sem v e h e t részt a város gyűlé­
sén vag y tanácsában, s a döntés joga egyedül őket illeti.5 Ebből
a rra is k ö v etk ezteth etü n k , hogy a m ezővárosban kialakulóban
le h e te tt a bíróból és esküdtekből álló szűkebb tanács m ellett, egy
szélesebb körű, de to v á b b ra is csak a vagyonos réteget felölelő
nagytanács.
A telkes polgárok jogai nemcsak a város k o rm ányzatára te rje d ­
tek ki. Aki új h ázat a k a rt építeni, ezt csak az 52 polgár és az ortu-
lánusok (qui in o rtib u s sedent) engedélyével teh e tte . Szabályoz­
tá k az ortulánusok fahordási és házépítési kötelezettségeit is. A pol­
gárok (azaz az adófizetők) minden új házalapítónak szabadságot
adtak.
P o litik a i h a ta lm u k a t gazdasági előnyök szerzésére is felhasznál­
ták. A bor- és sörm érés joga egyedül az adófizető polgárokat illette
meg. A vásár idejét kivéve a mezőváros egyetlen kocsm ájában
sorrendben m érhették ita la ik a t: az á ra k a t a bíró és az esküdtek
á lla p íto ttá k meg. K im o n d ták , hogy a város jövedelm eit tilos bérbe­
adni: gyűjtessék össze óvről-évre, s az így felgyülem lő pénz szolgál­
jon ta rta lé k u l, m elynek egyhatodát aján d ék o k ra fordítják. H a
valakinek saját üzleti céljaihoz pénzre van szüksége, a bíró és esküd­
tek engedélyével, biztosíték ellenében részesedhet a tartalék-alapból,
azzal a feltétellel, hogy egy éven belül visszafizeti az alaptőkét, és
hasznából a várost is részelteti. M indenkinek jo g áb an állt m alm ot
vagy k a lló t építeni, s m inthogy a város Zsolnával és Rajeccel azonos
jogokat élvez, illő, hogy posztóverői is ezen városok m esteremberei­
vel egyenlő jogokat b írjanak. Kijelölik a pékek, kovácsok, vargák
utcáját, m ajd a to v áb b i pontokban aprólékosan szabályozzák a
város erkölcsi életét, a közm unkák id ő tartam át, a kenyérsütési és
halászati jogokat, vám kedvezm ényeket. Végül m eghatározzák az
adó összegét: a telkes polgárok évi 100 fo rintot, 100 köböl zabot
és 50 k a p p a n t, azok, akiknek nincs telkük, csak kertjük, évi 10
dénárt fizetnek a földesúrnak. A bíráskodás h a tá sk ö rét olyképp

5 „ Item u t iu d e x e t iu ra ti o p p id u m e t co m m u n ita tem ro g a n t e t non co m ­

m unitas iu d icem e t iu ra to s e t om n ib u s con ( . . . ) ic e s c a n t e t secundum per-
suaciones eoru m ag a n t. Qui vero e x istis q u in q u agin ta d u o b u s non fu erin t,
ad con vocacion em sive co n silia op p id i non a cced a n t,” P O . 471. 1.

120
szabályozzák, hogy K orponához csak fejvesztési vagy becsület­
sértési perben, a földesúri bírósághoz pedig csak akkor lehet felleb­
bezni, ha a városi bíróság e lő tt ebben megegyeztek.
A város vezetése te h á t i t t a telkes gazdák kezében volt, a k ik
szám ára a telek feltehetően nem annyira megélhetési forrásul,
m int inkább jogalapul szolgált a hatalom kézbentartására. A szer­
ződés élénk ipari és kereskedelm i életet tükröz. A polgárok egy­
összegűén fizetett adója, a k o rláto zo tt földesúri bíráskodási jog, de
a szerződésnek m agabiztos h an g ja is viszonylag nagy függetlenség­
ről tanúskodik. A vagyonos polgárok nem is kendőzik h a ta lm u k a t
a com m unitas és unversitas választójogáról szóló hangzatos szóla- 0
mokkái, hanem nyíltan kijelentik, hogy a város vezetése és a h atalo m
őket, az adófizető polgárokat illeti meg. A városi szegény rétegeket,
azaz a csupán kerttel rendelkezőket (ortulani) és a zselléreket
(inquilini) semmiféle politik ai jog nem illette meg.
A gazdag polgárság a szegénység, s elsősorban saját b é rm u n k á ­
saikként foglalkoztatott zsellérség elnyom ása m ellett a külső és
belső konkurrencia letörésébe is felhasználta hatalm át. íg y B eckó
mezőváros jómódú belvárosi polgárai hatalm u k erejével sz o rítjá k
vissza a borkereskedelem ben vetélytársukká váló, fejlődő külváros
lakóit. 1411-ben a város b írá ja — a belvárosi Ján o s ötvösm ester —
kéri a földesurat, hagyja jó v á a belváros és a külváros (suburbium )
polgárai között létrejö tt m egállapodást.6 A harc elsősorban a bor
nagybani kereskedelmének m onopólium áért folyt. A belvárosi polgá­
rokból álló tanács arra kötelezte a külváros lakóit, hogy b o ru k a t
nagy tételekben csak a belváros piacán árulják, saját term ésü k et,
kis tételekben, házaikban is kim érhették. Élelmiszer- és egyéb
szükségleti cikkeiket is csak a belvárosi piacon szerezhették be, de
az o tt vásároltaliat m aguk k ö zö tt áru síth atták . E rendelkezés m eg­
szegőit áruik elkobzásával b ü n tetté k . H a a k é t peres fél közül b á r­
melyik megszegte a békét, a belvárosi bíró elő tt kellett felelnie t e t ­
téé rt, és 40 m árka b ü n te té st kellett fizetnie. ,FeljebbviteIi fórum ul
N agyszom bat városát, felsőfokon földesurukat vagy an n ak v á r ­
nagyait jelölték ki.
A mezővárosok fejlődésével, az áruterm elésben és árucserében
já tsz o tt növekvő szerepükkel párhuzam osan éleződnek az ellenté­
te k a mezővárosi társad alo m rétegei között. A mind kirív ó b b á
váló vagyoni különbség szem beállította a város vezetését kezében
ta rtó módosabb polgárokat a középrétegekkel, a külvárosi lakók­
kal, s főleg a nincstelenek egyre növekvő tömegével. Ez az ellen tét

6 W enzel G. Stibor v a jd a . É letra jzi tan u lm á n y . A kadém iai é r te k e z é se k a

történ ettu d om án y köréből. B p . 1874. 143. 1.

121
an n ál is erősebb leh etett, m ert valószínű, hogy a pénzét birtokok
szerzésére fordító, szőlőművelő, állattenyésztő gazdag réteg ez idő­
ben gyakran vehette igénybe a zsellérek m unkaerejét, s így az
inquilinusok és m ódosabb elemek viszonyába a m unkaadó-m un­
k ás ellentét is beleszövődött. A kézm űves rétegen belül hasonló
ellen tét te tte feszültté a m ester, és a m esterjog elérésétől m indin­
k á b b e lü tö tt legények viszonyát; s a céhes elemek közös ellenséget
lá tta k a kontárokban. Az oppidum ok tá rsa d a lm á t m indinkább át-
m eg átszőtték a m ezővárosi lakosság különböző vagyoni és fog­
lalkozásbeli csoportjainak ellentétei. E zek az ellentétek időnként
nyilván kiéleződtek, esetleg nyílt kitörésekhez, múló konfliktusok­
hoz is vezethettek. Forrásanyagunkban azonban nyom át sem ta lá l­
ju k annak, hogy kom olyabb harcra, összetűzésre került volna sor.
Term észetes következm énye ez a m ezővárosi polgárok jobbágyi
állapotának: a feudális erők ellen vívott szak ad atlan harcban kiala­
k u lt egység erősebbnek bizonyult a vagyoni és egyéb társad alm i­
gazdasági ellentéteknél. E z é rt nem k e rü lt sor a gazdag polgárok
h a ta lm á t megdöntő kísérletekre sem. H a ezek hatalm u k at első­
sorban sa já t érdekeik védelmére, versenytársaik m egbénítására,
piacaik kiszélesítésére használták is fel, e g y ú tta l azonban az egész
m ezőváros védelm ét is szolgálták. E lőnyeik és szabadságjogaik lét­
a la p já t a törvények által nem védett, labilis mezővárosi k iv áltsá­
gok képezték, m elyek éppen hogy kiem elték az oppidum polgárait
a tö b b i jobbágy töm egéből. A központi h a ta lo m gyengesége kö v et­
keztében csak összefogásuk, szívós harcuk jele n th e tte a kiváltságok
garan ciáját. A civitasok függetlenségének záloga — gazdasági és po­
litikai erejükön tú l — a királyi fennhatóság, a központi hatalom volt,
m elynek segítségével elism ertethették függetlenségüket a feudális
viszonyok között. A mezővárosok kiváltságait, még a királytól
n y e rt kedvezm ényeiket is bizonytalanná te tte földesúri fennhatóság
alá kerülésük, s a gyakori birtokcsere következtében újból és újból
h a rc ra kényszerültek jogaik védelmében. A feudális világ elleni küz­
delem sokágú volt. Jo gaik és kiváltságaik tiszteletb en tartásáért
és kiszélesítéséért, vásáruk, kereskedelm ük biztonságáért, birtokaik
m eg ta rtá sá é rt és új földterületek szerzéséért m eg kellett küzdeniük
m ind s a já t földesurukkal, m ind a szomszéd nemesekkel. É rdekeik
azt d ik tá ltá k , hogy befogadják a szökött jobbágyokat, s ezzel erő­
síte tté k az egész jobbágyság antifeudális h a rc á t. De m int föld-
birtokosok, gyakran ellentétbe kerültek a jobbágyokkal, s m int
áruterm elők, vetélytársaiknak érezték a szomszédos falvak á ru ­
term elő parasztjait, kézm űveseit, s küzdöttek ellenük csakúgy, m int
a királyi hatalom erejére tám aszkodó, gazdaságilag és politikailag
fejlettebb városok ellen. K iváltságaik révén e lé rt sajátos helyzetük,
s ez állandó harci készenlét ezek védelm éért háttérbe sz o ríto tta
a belső ellentéteket, s ugyanakkor sajátos színezetet kölcsönzött
antifeudális harcuknak.
A m ezővárosi polgárok te h á t szüntelen és szívós harcot f o ly ta t­
tak a feudális erőkkel term elői tevékenységük biztosítása és kiszé­
lesítése érdekében. E harc form ái változatosak voltak. Á ttek in tv e
a mezővárosi fejlődés másfélévszázados szakaszát, azt tap asztalju k ,
hogy a XY. század m ásodik feléig a földesúr elleni küzdelem ben
a harc „békés” eszközei dom inálnak. Pénzzel, ajándékokkal és
kölcsönökkel igyekeznek elnyerni a hűbérúr, esetleg a király p á r t ­
fogását és jóindulatát, kiváltságaik tiszteletb en tartását és kiszéle­
sítését. De emellett, sokszor fegyverrel, állandó küzdelm et v ív ta k
a szomszédos nemesekkel. A XV. század végétől azonban s a já t
földesuruk ellen vívott harcuk is élesebb form ákat ölt. F o rrásain k
az adók m egtagadásáról, tömeges szökésekről számolnak be. S a
századfoduló idején m ár helyenként — m integy az 1514. évi p a ra sz t-
háború előjátékaként — véres összetűzésekről olvashatunk.
A királytól vagy a földesúrtól n y ert kiváltságok csupán m eg­
alapozták a mezővárosi polgárok szabadabb helyzetét. E k iv á ltsá ­
goknak erős központi hatalom hiányában elsősorban a lakosság
gazdasági ereje, szívós küzdelme szerzett érvényt. T ap asztaltu k
m ár abban a korai korszakban is, am ikor az oppidumok m ég
királyi fennhatóság alá tarto zta k , hogy az uralkodóktól nyert p riv i­
légium aikat nemcsak a szomszédos nemesekkel, de királyi tis z t­
viselőkkel, elsősorban a várnagyokkal szemben is védelm ezniük
kellett. Ez időben küzdelm eiket számos körülm ény könnyítette meg.
P anaszaikat közvetlenül a király elé terjeszth ették , peres ügyeikben
m aguk léphettek fel. s nem a földesúri bíráskodás, hanem a tá rn o k i
bíróság alá tartoztak. A király, m int földesuruk állt ki védelm ükre,
és a királyi hatalom védelm e bizonyos tek in tély t, önbizalm at k ö l­
csönzött a mezővárosi polgároknak, a k á r peres úton, akár h atalm i
szóval próbálták intézni ügyeiket.
Lényegesen m egváltozott a helyzet, am ikor a mezővárosok tö b b ­
sége földesúri kézre került. Bár, m int lá ttu k , ezután is nem egyszer
kérték a központi hatalom tám ogatását, s a király számos esetben
hatékonyan is védte érdekeit, de a központi hatalom gyengesége
és ingadozó várospolitikája következtében e tám ogatás és védelem
a szaporodó mezővárosok szám ára nem volt m ár elegendő. Az egyes
elszigetelt mezővárosok egym agukban nem v ív h atták meg k ü zd el­
m üket a feudális erőkkel szemben, s kénytelenek voltak földesuruk
segítségéhez folyamodni a feudális világ többi erőivel szem ben. De
harcolniuk kellett azért is, hogy ezt a tám o g atást minél olcsóbban
vásárolhassák meg, hogy korlátok közé'szorítsák a földesúri köve-

123
 teleseket, s ugyanakkor mennél nagyobb függetlenséget, több k ed ­
vezm ényt vívjanak ki maguknak.
Földesúr és m ezőváros viszonyát a XV. század közepéig az h a tá ro zta
meg, hogy m ás és m ás szempontból u g y an , de m indkét félnek érdeke
volt az oppidum gazdasági felvirágzása és népességének növekedése.
A nemesség — elsősorban a nagybirtokos osztály — azért ru h á z ta
fel az oppidum okat kiváltságokkal, hogy intenzív áruterm elést és
cserét folytató lakóitól m ind nagyobb pénzjövedelm et csikarhasson
ki. Ném ely m ezőváros collectája, censusa a királyi városokéval
v etek ed ett, s ehhez já ru lt még a nehezen felbecsülhető, de nyilván
nem jelentéktelen vásár és vám jövedelem , a rendkívüli ajándékok,
adók, vagy a kölcsön form ájában rendelkezésre bocsátott összegek,
íg y a földesúrnak is érdekében állt a term elés zavartalansága, a
város benépesítése, a vásárok és a kereskedelm i utak biztonsága,
kereskedő polgárainak személyi és vagyoni sértetlensége. E nnek
érdekében nemcsak kereskedelmi kedvezm ényeket eszközöl ki szá­
m ukra a királytól, de bizonyos függetlenséget is hajlandó biztosí­
ta n i belső ügyeik intézésében. Védelmükre kel a szomszédos nemesek
jogtalan követeléseivel és tám adásaival szem ben, tám ogatja m ező­
városait a jobbágyok beköltözési szabadságáért, birtokaik védel­
m éért, újabb term elő területek m egszerzéséért vívott küzdelemben.
M inthogy a mezővárosi h a tá r terjeszkedése az ő birtokait gyarapítja,
nem csak tám o g atja, de többnyire kezdem ényezője a birtokfoglalá­
soknak is. íg y a föRiesúri védelem szám talanszor hatékonyabb­
nak bizonyult a távoli királyi udvar sokkal passzívabb tám ogatásá­
nál, s érth ető , hogy számos mezőváros, lem ondva a királyi p á rtfo ­
gás bizonytalan előnyeiről inkább földesura oltalm ára bízza m agát.
Term észetesen ez az „érdekegység” , „h arm ó n ia” csak látszóla­
gos. A békés felszín a la tt állandó elszánt h a rc folyik. Míg a földesúr
azért segíti elő az oppidum ok felvirágzását, hogy a lehető legnagyobb
jövedelm et sajtolhassa ki belőlük, s az áruterm elésből eredő hasz­
n o t ő fölözhesse le, addig a polgárok érdeke term észetesen azt
kívánja, hogy a k iv ív o tt előnyöket s a já t vagyonuk szaporítására
használják fel. Szívós harccal igyekeznek a, földesúri adókat a lehető
legm inim álisabbra csökkenteni, és m egszabadulni a terhes robot- és
term ényszolgáltatásoktól. A rra törekednek, hogy adójukat —a pénz-
és term ényszolgáltatásokat egyaránt — egyösszegben határozzák
meg. A term eléstől függetlenül, egyszer s m indenkorra m eghatáro­
z o tt term ény járadék — az akó — kedvező term és esetén nagyobb
felhalm ozást t e t t lehetővé; pénzterheiknek egyösszegben való m eg­
állapítása a népesség gyarapodása esetén csökkenti az egy főre eső
adóösszeg terh é t. K edvezőbb adófeltételeiket, önrendelkezésüket s
egyéb k iváltságaikat ugyan pénzzel, aján d ék o k k al vásárolták meg,

124
de kedvezőbb helyzetük e békés eszközök ellenére évtizedeken á t
folyó m akacs küzdelem eredm énye volt.
A szomszédos nemesekkel azonban gyakran került sor véres k onf­
liktusokra. Ezek nem ta r to ttá k tiszteletben a mezővárosok kiv ív o tt
jogait: az országot járó kereskedőiket leta rtó z ta ttá k , vagyonukat
elkobozták, vagy kifosztották őket az ú ton, elfoglalták az oppidu-
mok földjeit, rájuk tá m a d ta k békés term előm unkájuk közben,
elrabolták term ésüket, jószágaikat, a m ezővárosba költöző jo b b á ­
gyaikat erőszakkal v isszatartották vagy visszahurcolták. A m ező­
városi polgárok nem elégedtek meg azzal, hogy panaszukat a földes­
úri bíróság elé vigyék, vagy a király segítségét igénybevéve k o r­
látozzák e feudális urak étvágyát. S zám talan esetben erőszakkal
igyekeztek érvényt szerezni jogos vagy jo g talan követeléseiknek, és
az őket é rt sérelmeket fegyverrel to ro lták meg. Feltehető ugyan,
hogy a mezővárosi lakosság szám talan esetben földesura parancsára,
annak érdekében v ett részt a birtokfoglalásokban, de számos
esetben sa já t érdekeiktől és céljaiktól vezetve szálltak síkra a szom ­
széd birtokosok ellen.7
Igen fontos és aktív szerepet já tsz o tta k a mezővárosi polgárok
a paraszti osztályharc egyik form ájában, a jobbágyköltözésben is.
E korszakban a jobbágyok többnyire egyéni, de néha még csoportos
költözésének célja az volt, hogy — m ost m ár a feudális viszonyokon
belül — próbáljanak kedvezőbb életfeltételeket biztosítani m aguk­
nak. Ez késztette őket arra, hogy a k á r tö rv é n y a d ta keretek között,
akár, ellenállás esetén, szökve, olyan földesúr birtokára költözzenek,
ahol az adóterhek, szolgáltatások kedvezőbbek voltak. Természetes,
hogy a mezővárosok igen nagy vonzerőt gyakoroltak a jobbágyokra.
Iparosok, vagyonosodé parasztok m ellett nagy számban özönlöttek

7 A vasvári polgárok a X IV . század v é g é n év ek en át fegyverrel, b irto k ­

foglalással stb. fo ly ta ttá k h arcukat a G ersei P e tő k ellen. (ZSO. I. 2694,
6132. sz.). A csepregiek a borsm onostori a p á tsá g g a l v ív o tt k ü zd elm ü k során
a k olostort is feldúlták (SO. II. 291. 1.). C egléd a X V . század fo ly a m á n sz ü n ­
telenül harcban állt a szom széd os n em esek k el h atárainak gyarap ítása, ille tv e
földjei m egtartása érdekében. K ü zd elm e fe lte h e tő e n az óbudai a p á cá k h a ll­
gatólagos, sőt gyakran n y ílt tá m o g a tá sá v a l fo ly t. 1444-ben pl. a p olgárok
h usángokkal, í jakkal, n y ila k k a l felfeg y v erezv e fu ta m íto ttá k m eg a városb an
m egjelenő N yársapáti Istv á n t k íséretév el e g y ü tt. (D l. 13819). A X V . szá za d
50 — 60-as éveiben együk per a m á sik a t éri a ceglédiek és a N y á rsa p á tia k
k ö zö tt. A z oklevelekből kid erü l, hogy m in d k é t fé l felváltva fo g la lta e l e g y ­
m ás p u sztá it, legelőit, s k á ro síto tta e g y é b m ó d o n a m ásikat. (D l. 13819,
16173, 16190). 1465 végén a viszály' od á ig fa ju lt, hogy N y á rsa p á ti G yö rg y
17 n em essel és 107 (egy m á sik v á lto z a t szerin t 400) fegyveres jo b b á g y á v a l
a m ezővárosra rontott. Szám szeríjakkal, h ajítófegyverek k el és k ard ok k al
töb b p olgárt m egseb esítettek és m eg ö ltek , m a jd elfoglalták F ek eteh a lo m
p u sztá t (D l. 16292, 16323).
ide a menedéket, munkalehetőséget, nyomorukból felemelkedést re­
mélő zsellérek is. A mezővárosok benépesedését örömmel üdvözölték
a polgárok is: a beköltözők növelték ellenállásuk erejét, a munkaerő
kínálatot, s egyösszegben fizetett adó esetén, csökkentették az egy
főre eső adóterhet. Ezért számos esetben aktívan támogatták a
beköltözőket, rejtegették őket földesuraik elől, értük mentek, s e
támogatás gyakran komoly következményekkel járt akár az egész
oppidum, akár néhány polgár számára.8
A X V . század végétől azonban egyre élesebbé válik az osztály­
harc. F orrásaink m ind gyakrabban em lékeznek meg a m ezőváros
és földesúr ellentétéről: a polgárok m ind gyakrabban panaszolják
ősi jo g aik m egsértését, s folyam odnak a paraszti osztály harc fenye­
getőbb fegyvereihez: a szökéshez, adóm egtagadáshoz. I tt- o tt kom o­
lyabb m egm ozdulásokra is sor került.
A X V . század 90-es éveiben O ffenbánya mezőváros lakói tö b b
ízben is m egtám adták L upsai K ende Miklós házát, javait felprédál-
ták , lá d á já t feltörték és ira ta it elvitték, földjeit elfoglalták, ső t
m agát a földesurat is fogságba ejtették . A három m egm ozdulás
során m integy 9000 forint k á rt okoztak u ru k n ak .9
Ez id ő b en mind gyakrabban fordul elő, hogy a mezővárosok lakói
az egyre terhesebbé váló szolgáltatásokra, vagy a várnagyok és offici-
álisok erőszakoskodásaira szökéssel válaszolnak, s az adófizetés
nyílt m egtagadására is ta lá ltu n k példát. 1463-ban pl. a szondi
lakosok a ráju k k iv ete tt rendkívüli adó elleni tiltakozásul a szom ­
szédos birtokosok földjeire m enekültek „állandó tartózkodásra” .101
A töm eges elköltözés in d íto tta Gyula, D ebrecen és K isvárda földes­
u rait is a rra , hogy az oppidum ok jogait és terh e it pontosabban
szabályozzák. 1492-ben K orvin János, m ivel Vári oppidum ban
lakó népei m egtagadták a kilenced, tized és m ás adók fizetését,
elrendelte, hogy a zálogbirtokos D rágfi B e rta la n t 100 fo rin ttal
kárpótolják. A XV. század végén a m ezőtúriak is tömeges elköltö­
zéssel tilta k o z ta k az ellenük elkövetett jogtalanságok ellen.11
A p a ra sz th á b o rú t megelőző évek legnagyobb fegyveres m egm oz­
dulása, jelenlegi adataink szerint, Cegléden z a jlo tt le. E gazdag,
iparilag és kereskedelm ileg eg yaránt virágzó m ezőváros lakóit földes­
ura teljes jobbágyi alávetettségben ta r to tta : a város igazgatása
az óbudai apácák tisz tta rtó já n a k kezében volt. Ellenállásuk és

8 A s z ö k ö tt jo b b ágyok v issz a v ite le során sokszor összetű zések re került so r,

a polgárokat is b án talm azták , ja v a ik b a n m eg k á ro síto ttá k . L d. a III. fe je z e t­
ben id é z e tt a d a to k a t.
9 D l. 3 0 2 3 3 , 31235.
10 Dl. 15821.
11G Y V O . 28 . 1. — 1474, 1496: D l. 55997, 72068.

126
elégedetlenségük első jeleiről a XV. század végén hallunk. 1492-ben
Ulászló elrendelte, hogy az apácáknak és tisz tta rtó ik n a k m inden­
ben engedelmeskedjenek, és teljesítsék kötelezettségeiket: végezzék
el a rájuk k iró tt m unkákat, s ellenszegülés nélkül fizessék a censust,
a ta x á t és a kilencedet.12 (Figyelemre m éltó, hogy ez röviddel a
kilenced-kötelezettséget felújító ill. m egerősítő 1492. évi ország-
gyűlés u tán történt.) Bár az eseményekről nem tudunk bővebbet,
feltehető, hogy a növekvő terhek szították fel a ceglédiek elégedet­
lenségét, s ez oda vezetett, hogy m egtagadták a szolgáltatások te l­
jesítését. 1506-ban az óbudai apácák ap átnője rója meg ők et azért,
m ert nem ta rtjá k tiszteletben földesurukat és tisztjeit, halogatják a
bíró és esküdtek m egválasztását, m egtagadják az adók fizetését.13
Elrendeli, hogy 50 forint büntetés terh e a la tt kötelesek m inden
évben Szt. György napján megejteni a tisz tú jítá st. Az önkorm ány­
zati jog gyakorlásáról való lemondás ny ilv án annak tulajd o n íth ató ,
hogy a kiéleződött helyzetben a polgárok nem akarták vállalni a
város vezetésének kényes és terhes tisztét, am i nem annyira a város
ügyeinek intézését, m int inkább a tisz tta rtó népszerűtlen u ta sítá sa i­
nak végrehajtását jelenthette. A nem sokkal később lezajló esem é­
nyek megerősítik feltevésünket, hogy terheik növekedését, elnyom a­
tásuk súlyosbodását a tis z tta rtó önkényének tulajd o n íto tták , s rajta
tö ltö tték ki bosszújukat. 1509-ben ugyanis m egtám adták és meg­
ölték az apácák officiálisát, Budai Sebestyén diákot. Az elégedet­
lenség és zavargás m éreteiről tanúskodik, hogy a vizsgálat során
184 polgárt idéztek meg. A kedélyek még a következő évben sem
csillapodtak le, még 1510-ben sem ta r to tta a bíróság elég biztonsá­
gosnak a m ezővárost a vizsgálat lefolytatására, s így a ta n ú k a t
Btídára idézte meg. A bíróság végül is 235 forint vérdíj kifizetésére
kötelezte a ceglédieket.14
A fennm aradt irato k b an szórványosan em lített, de a valóság­
ban feltehetően több helyen kirobbanó harcok előjátékai voltak az
1514-ben fellobbanó és szinte az egész országot lángbaborító mozga­
lomnak. A m ezővárosoknak a parasztháborúban já tsz o tt vezető
szerepe igazolja azt a feltevést, hogy az osztályharc élénkülése a
századforduló idején nem tekinthető véletlen jelenségnek. Ezek
voltak az első jelei an n ak az elégedetlenségnek, mely a kedvező
pillanatban teljes erővel robbant ki, s a mezővárosi népességet
Dózsa zászlaja alá so rak o ztatta és a felkelés derékhadává, vezető
rétegévé emelte.

12 D l. 19868.
13 D l. 21564.
14 D l. 21967, 21991, 22090.

127
 Az 1514. évi p araszth áb o rú részletes elemzése m eghaladja a jelen
ta n u lm á n y kereteit. Csak a rra szeretnénk utaln i, hogy a m ezővárosi
lakosság szerepe nem m erü lt ki csupán abban, hogy nagy szám ban
c satlak o z o tt a felkelők seregéhez. F eltehetően m ár a keresztes­
h ad toborzása során n é h á n y mezőváros az alakuló sereg gyülekező
helyeivé v á lt.15 A nemesség késlekedése, jobbágyaik erőszakos visz-
sz a ta rtá sa , s végül a kereszteshad feloszlását elrendelő parancs e
központokban ugyanazt a h a tá s t v á lth a tta ki, mint a P e st a la tt
táborozóknál: fegyvereiket a nemesség ellen fordították. A m ező­
városok m indenütt a helyi mozgalmak központjaivá váltak, m eg­
m ozdulásaik gyakran m egelőzték Dózsa seregének elindulását, s
o tt, ahol e sereg m egjelent, összeolvadtak vele, m ásutt to v áb b ra is
a paraszth áb o rú k ra jellem ző elszigeteltségben fo lytatták küzdel­
m ü k e t.16 A mezővárosok nagyobb szabadsággal, nagyobb ö n tu d a t­
tal rendelkező lakói a helyi mozgalmak szervezőivé, iráiiyítóivá
v áltak, városaik a felkelés központjaivá: innen csaptak le a földes­
u rak házaira, s bár az oppidum okat nem övezte fal, de palánkjaik-
kal, vízesárkaikkal, erősebb tem plom aikkal tö b b védelm et n y ú j­
to tta k .
Dózsát, mikor seregével Pestről elindult, számos meggondolás
vezethette abban, hogy az Alföld-Tiszántúl vidékét jelölte ki útirá­
nyul. Részben stratégiai szempontokat is figyelembe kellett vennie:
a hadsereg gyors mozgásának biztosítása, a hatalmas parasztsereg

15 A k rón ik á k szerint a k e resztesek elsősorban P e ste n , m ás források sze-.

rint P e ste n , Fehérváron, K a lo c sá n , Váradon és B á esb a n gy ü lek eztek (Ist-
v á n ffy M. H isto ria ru m de rebu s U n g a ricis libri X X X I V . A grippinae 1724.
46. 1.). J o v iu s hangsúlyozza, h o g y n em csak P e st a la tt, hanem szerte az
országban, a falvak b an és m ező v á ro so k b a n m in d en ü tt g y ü lek eztek a k eresz­
tesek , s fe lte h e tő e n a V eran csicsn ál e m líte tt B á c s—S zerém m egyei c sa p a to k
is az o t t gyü lek ező k eresztesek b ől a la k u lh a tta k k i. (J o v iu s P. H isto ria ru m
su i te m p o ris lib ri. V enetiis 1549. 224. 1. — V erancsics A . M em oria reru m
quae in H u n g á ria a nato rege L u d o vico u ltim o a cc id e ru n t,. . M HH S. II I. 11. 1.)
16 A h e ly i m ozgalm akról k e v e s e t tu d u n k . F e lte h e tő e n m ég D ózsa e lin d u ­
lása e lő t t k erü lh etett sor a k e r e sz te se k és n em esek összetűzésére T úron
(K lucb J . A d a lék az 1514-iki pó rlá za d á sh o z és az 1 5 2 6 -ik i m ohácsi vészhez. T T .
1905. 274. 1. — Szerémi G y. E p isto la de perdition e R egni H ungarorum .
M H H S. I. 59. 1.). V erancsics ö r ö k íte tte m eg P étervárad , Szalánkem én, B á t-
m onostor, B ács, Futak. K am on c m ezővárosok b an és körn yék ü k ön leza jlo tt
esem én y ek et. (Verancsics A . M e m o ria rerum, quae in H u n g á ria a n ato rege
Ludovico u ltim o a c c id e r u n t... M H H S . III. 7 — 9. 1.). K ölesér, K eresztszeg,
K en gyel, K a p o s , H uszt, Vink, T écső , H osszúm ező, B á to r, P atak, P á sz tó ,
G önc, B a ja , B átm onostor, Gara h e ly i m ozgalm airól is m aradt fenn n éh á n y
adat (M árki S. Dósa György. B p . 1913. MTÉ. 359 — 368. 1. — Iv á n y i B.
Oklevelek a z 1511. évi pórlázadás történetéhez. TT. 1904. 228 — 29. 1. — D l.
23320, 39613. — Frankl V. A da lék o k az 1514. évi p ó rlá za d á s történetéhez.
Századok 1872. 440, 440 —442. 1. — D l. 89078, 89081).

128
összetartása az Alföldön látszott a legkönnyebbnek. I tt kevés erődít­
mény, megerősített pont volt. Az alföldi várak és nemesi kúriák sem
voltak alkalmasak a védekezésre, a többnyire palánkokkal és árkok­
kal védett mezővárosoktól pedig nem várhatott menedéket a nemes­
ség.
Kétségtelen azonban, hogy a döntő meggondolás az lehetett, hogy
számított a mezővárosok támogatására. Az oppidumok környékén
fellángoló mozgalmak, az ott gyülekező csapatok híre bizonyára el­
jutott Dózsához. E helyi mozgalmakat csak úgy olvaszthatta eggyé,
ha útközben seregéhez kapcsolódnak. Nyilván ezért küldte Lőrinc
papot egy kisebb csapattal Bács felé, hogy az o tt tevékenykedő
kisebb helyi csapatokat összegyűjtse, a fősereghez csatlakoztassa
őket.17 Számított arra, hogy az elégedetlen mezővárosi lakosok,
köztük a nagyszámú, fegyverforgatáshoz értő hajdú és pásztor,
s az ott összeverődött környékbeli jobbágyok erősen felduzzasztják
seregét.
A vezérnek gondoskodnia kellett e hatalmas és egyre duzzadó
sereg ellátásáról is. Ennek eszközét csak a mezővárosokban remél­
hette megtalálni, melyek, mint láttuk, nemcsak a mezőgazdasági
árutermelés központjai voltak, de a környék gabonafeleslegét is
kereskedelmi célokból felvásárolták, s így feltehetően nagyobb kész­
letekkel rendelkeztek. Az oppidumok nemcsak fegyverrel, de gazda­
sági erejükkel is támogatták a mozgalmat, s lehetővé tették a
parasztháborúk történetében szokatlanul nagylétszámú sereg ellá­
tását, együtt tartását is. Emellett a mezővárosi polgárok is megtalál­
ták számításukat. Mint ismeretes, a felkelők serege élelmiszerszük­
ségleteit nem rablásból fedezte, hanem tisztességes és méltányos
áron vásárolta meg.18 S nem utolsósorban hasznot jelentett a mező­
városi polgároknak a parasztháborúk máshol is megfigyelhető gya­
korlata, hogy a nemesektől elrablott állatállományt olcsó áron
eladták.19
I7Szeróm i Gy. E p isto la de perdition e Regni H u n g a ro ru m . M IIHS. I. 61. 1.
— Is tv á n ffy M. H isto ria ru m de rebus U ngaricis lib r i X X X I V . A grippinae
1724. 44. 1. — V erancsies A . M em oria rerum, quae in H u n gária a n a to rege
Ludovico ultim o a ccid e ru n t. . . M H H S. III. 9. 1.
18 M int ism eretes M észáros L őrinc és K ecsk és T a m á s K assához íro tt lev ele
is m eg tiltja , hogy akár e g y to já st is erőszakkal, v a g y áron alul v e g y en ek el.
S e zt az in telm et m eg is ta r to ttá k : eg y budai p olgár m áju sb an k elt lev eléb en
ezt írja: ,,. . . a k eresztesek a szegén yek et nem b á n tjá k , sem m it sem veszn ek
el erőszakkal, és a m it a d n a k n ek ik , azért m e g fiz e tn e k .” (Frankl V. A dalékok
az 1514. évi pórlázadás történetéhez. Századok 1872. 440. 1. — D ie A u ffru r so
geschehen ist im U ngerlandt m it den Oreutzern u n d auch darbey w ie m a n den
Oreutzer H aubtm an hat gefangen u n d getodt, Zeckel J org. 1515. 2. 1.).
19 Erre az érdekes tén y re S zék ely G yörgy h ív ta fe l a figyelm et; ( A D ózsa
parasztháború ideológiájáról. S zázadok 1961. 4 — 5. sz. 483. 1.). Igazolja ezt

9 Bácskai: A magyar mezővárosok 129

 A mezővárosok szerepe te h á t a felkelésben igen sokrétű volt.
A Dózsa vezette sereg töm egbázisául szolgáltak, em ellett a sereg
legöntudatosabb vezetőit, legjobb, legelszántabb k a to n á it (hajdúk,
pásztorok) adták. Élelm iszerkészleteik, állatállom ányuk lehetővé
t e t te a hatalm assá du zzad t had együt ta r tá s á t és élelmezését . Mikor
D ózsa serege átv o n u lt, segítették, tám o g a ttá k a nemesi kúriák és
v á ra k m egvívásában, nagy szám ban álltak zászlaja alá, h atalm asra
duzzasztva seregét. Ily en szerepet tö ltö tt be a források tanúsága
szerint Cegléd, T iszavarsány, Mezőtúr, Békés, N agylak, Gyula,
Csanád, m ajd később a M aros vidékén K örösbánya, L ippa és A rad.20
U gyanakkor az ország m ás területein a helyi mozgalmak központ­
ja iv á váltak.
A mezővárosi lakosságnak a XV. század végétől egyre ny íltab b an
kifejezésre jutó, s az 1514. évi felkelésben elemi erővel kitörő haragja,
a mozgalom rendkívüli lendülete, hatalm as méretei, a jelszavak éle­
sen antifeudális, forradalm i jellege a XV. század m ásodik felében
m eginduló gazdasági-társadalm i folyam atokban találja m eg m agya­
rá z a tá t. Azokban a jelenségekben, m elyek előjelei voltak a m agyar
feudalizm us további ú t já t sorsdöntőén befolyásoló későbbi á ta la k u ­
lásoknak.
A feudális földjáradék alakulását Magyarországon a XV. század
végén azt jellemezte, hogy a pénzjáradék növekedése mellett21 a
vezető nyugat-európai országoktól eltérően, egyre inkább előtérbe
kerül a naturáliák fokozásának tendenciája. A termény járadék

V erancsics leírása is, m ely szerin t Is tv á n v a jd a P é te r v á r a d n á l,,. . .sz á m ta la n

d u lo tt m arh át elv ű n a rá co k tu l, lo v a t, m én est, barm ot, k iv el S za lá n k ém én -
b en b etak arod ék és o tt m in d e n m a rh á t k ó ty a v e ty é r e hán yatta" (V eran csics
A . M em oria rerum, quae in H u n g á ria a nato rege Ludovico ultim o a c c id e ru n t. . .
M H H S . III. 8. 1.). A z sá k m á n y o lt á lla to k eladására u tal a N a g y G yörgy
ü g y é b e n ta r to tt v izsg á la t is (D l. 23320).
20 A z e m líte tt m ező v á ro so k a t Szerém i sorolja fe l. Túrról e m líté st te s z a
n é v te le n krónika ism eretlen szerzője is, v a la m in t Csanádról is, m e ly e t J o v iu s
és Is tv á n ffy is m egem líten ek . C eglédről D ózsa k iá ltv á n y á b ó l tu d u n k (K a to n a
I . H isto ria critica regnum H u n g á riá é s tir p is m ixtae. Budae 1792. X I. 720 — 21.
1.). N a g y la k Jo viu sn ál és T u b eron ál (Tubero L . C om m entarii de rebu s suo
tem pore gestis Schw andtner J . G ., Scriptores rerum H ungaricarum v e te r e s ac
g en u in i. B écs 1746—48. II.) fo rd u l elő. G yulára, Id. GYVO. 64. 1., A radra
Iv á n y i B . Oklevelek az 1514. évi pórlá za d á s történetéhez. TT. 1904. 237 — 38. 1.,
L ip p ára Márki S. D ósa G yörgy. B p . 1913. M TÉ. 269 — 291. L, K ö rö sb á n y á ra
S zab ó K . —Szádeczky L. S zék ely Oklevéltár. B p. 1872 — 98. V. 49. 1.
21 A különböző cím eken sz e d e tt rendes és ren d k ívü li adók, a k o m m u tá lt
e g y é b járandóságok összege a század végén többszörösen m eg h a la d ta a sz á ­
zad elején m ég általán os 1 fo r in to t. E z arról tan ú sk odik , hogy a m a g y a r
u ralk od ó o sztá ly — n y u g a ti tá rsa ih o z hason lóan — először a p én zterh ek
n ö v e lé sé v e l igy ek eze tt a jo b b á g y o k áruterm elésén ek hasznát lefö lö zn i.

130
növekvő jelentőségét és célját talán a legegységesebben a Jagelló­
kon törvénykezés tükrözi. Az 1492. évi 47. te.22 nem csak hogy fel­
eleveníti a jobbágyok kilencedkötelezettségét, de egyenesen előírja,
még abban az esetben is, h a a jobbágy telke m ás földesúr birtokán
fekszik. Ez komoly csapást m ért a paraszti-m ezővárosi földbérletre.
A földesurak rátehették kezüket a p araszt értékesíthető term ényfeles­
legének egy részére Js ugyanakkor a kilencedkötelezettség a viszony­
lag szabadabb bérlői kapcsolattal szemben hangsúlyozza a jobbágyi
alávetettséget. Az 1498. évi decretum a bérlet-földek után járó
kilencedkötelezettséget k ite rje szte tte a korábban ez alól felm entést
élvező, fallal körülvett városok polgáraira is.23 Feltehetően az sem
volt véletlen, hogy ugyanennek a törvénynek 49. cikke újra vissza­
tér a korábbi idők követelm ényéhez, m iszerint a dézsm át is term ény­
ben kell szedni.24A rendelkezés végrehajtása term észetesen nem m ent
simán. Életbelépését a parasztságon kívül nyilván az árukereske­
delem k ockázatát és terh e it vállalni nem kívánó, vagy erre kedvező
piaclehetőséggel nem rendelkező földesurak is ellenezték. Ezek előny­
ben részesítették a pénzadót. Az 1500. évi 27. te. újból elrendelte,
hogy m in d en ü tt kilencedet kell venni. Figyelem rem éltó, hogy ekkor
már az 1492-ben még a kilenceddel egysorban e m líte tt és engedé­
lyezett akó szedését is tiltjá k .25 1514-ben és 1518-ban ism ételten
megerősítik a polgárok kilencedfizetési kötelezettségét.26
A nemességi vám m entesség megerősítése, illetve eladó áruikra
kiterjesztése sejteti, hogy a term ény járadék fokozásának alapja a
nemesség m ind erőteljesebb bekapcsolódása a mezőgazdasági te r ­
ményekkel fo lytatott kereskedelembe. A nemesi vámm entesség
régebbi keletű volt, de az 1351. illetve 1458. évi decretum okba
foglalt kedvezm ény27 ekkor a sa já t személyi szükségletükre szállí­
to tt élelmiszerekre von atk o zo tt (ami term észetesen nem jelenti azt,
hogy szórványos kereskedelm i ügyleteiknél ne éltek volna vele).
Az 1498. évi 35. te. azonban m ár kifejezetten a nemesi kereskede­
lemről szól, s célja an n ak a „visszás” helyzetnek m egváltoztatása,
hogy m íg a polgárok és jobbágyok egy része vám m entességet élvez
eladó portékái után) addig az országot vére ontásával oltalm azó
nemesség e tekintetben hátrányosabb helyzetben van. Ezért elren-

22 C JH . 2 5 6 - 2 5 8 . 1.
23 C JH . 614. 1. (41. te .).
24 1498:49. te. CJH. 622. 1.
25 1492:47. te. CJH. 512. 1. — 1500:27. te . C JH . 658. 1.
26 58. illetv e 27. te. C JH . 732, 764. 1.
27 C JH . 176, 330. 1.

9* 131
deli, hogy ők se fizessenek vám ot, ha áruikkal kereskednek.28 N yil­
ván a kereskedelemm el foglalkozó, versenytársait legyűrni, de leg­
alábbis h áttérb e szorítani kívánó nemesi réteg érdekében veszi
revízió alá — a 8 királyi város kivételével — a városok vám m en­
tességét. E revízió elsősorban a m ezővárosi polgárokat érinthette
sérelmesen.
Figyelem rem éltó a rendelkezésben található utalás -arra, hogy
egyes nemesek polgárokkal vagy parasztokkal tá rsu lta k kereske­
delmi tevékenységük során.29 A nemesség te h á t a legváltozatosabb
form ákat ta lá lta meg arra, hogy az áruterm elésből és cseréből
eredő hasznot m egdézsmálhassa. Az em lített esetben feltehetően
csupán a nevük a la tt vám m entesen szállított áru révén tette k
szert külön jövedelemre, anélkül hogy a kereskedelmi tevékenység
terh eit, kiadásait és k o c k á z a tá t vállalniuk kellett volna.
A feudális kizsákm ányolás fokozódása a XV. század végén — bár
tala ja azonos — eltér az ugyanebben a korszakban tap asztalh ató
nyugat-európai jelenségektől. O tt az áruterm elés megfelelő szaka­
szában az uralkodó tendencia a pénzterhek féktelen növelése*volt.
H azán k b an a parasztra nehezedő növekvő nyom ás bonyolultabban
érvényesült. Az állam i adók roham os, a földesúri pénzkövetelések
kevésbé szám ottevő növekedése együttesen a pénzterhek állandó
em elkedését eredm ényezte. A parasztság a fokozódó pénzkövetelé­
seknek csak úgy te h e te tt volna eleget, ha term ényeinek m ind n a­
gyobb részét bocsátja áruba: ezt azonban m eggátolta az a körül­
mény, hogy a belső piac nem bővült jelentős m értékben, s a XV.
század végétől az is, hogy földesuruk m ost m ár term ényfeleslegük
egy részét term ény form ájában követelte. A fokozódó kizsákm á­
nyolás nem csak gazdaságilag á sta alá a job b ág y h áztartást; a növek­
vő követelések kielégítése m ár nem csak a fölös, de a szükséges
term ékek egy részéről készteti lem ondani a jobbágyság zöm ét kitevő
közép- és szegény rétegeket. K edvezm ényeik korlátozása és a ne­
mesi jogok kibővítése h átrányos helyzetbe hozta őket kereskedelm i
tevékenységük során, a term ény járadék emelkedése pedig csökken­
te tte a piacra dobható árum ennyiséget. U gyanakkor jogi helyze­
tü k rom lása, a feudális függőség .szálainak szorosabbra vonása
egyre inkább kiszolgáltatta őket földesuruk önkényének, s alap ­
jában in g a tta meg az áruterm elő parasztgazdaság önállóságát.
A gazdaságon kívüli kényszer erősödése, a földesúri hatalom m eg­
szilárdítása kettős célt szolgált. A kilencedkötelezettség megszigo-2*

2S4!JH . 614. 1.
29 S zékely G y . V id ék i term előágak és árukereskedelem a X V — X V I - szá ­
zadban. A grártö rtén eti S zem le. 1961. 3 — 4. sz.

132
rí tilsa nemcsak a term ény járadék emelését célozta, de a p é n z já ra ­
dékkal szemben erősebben hangsúlyozta a jobbágyi függőséget is.
A költözési szabadság egyre erősödő korlátozása nemcsak az ad ó ­
fizető háztartások szám ának csökkenését volt hivatva m egakadá­
lyozni. A földesúr kénye-kedvére kiszolgáltatott paraszt terh e it
könyebb volt a tradíció és szokásjog ellenére fokozni, vagy m ás
terhesebb form ákkal helyettesíteni. Az áruterm elő, kereskedő p a ­
raszt vagy mezővárosi lakos konkurreneiáját is könnyebb volt
legyűrni a gazdaságon kívüli kényszer eszközeivel. E zért előzi meg
a parasztság földhözkötése, a személyi függőség m egszilárdítása
m indenütt a robotoltató m ajorsági gazdálkodás kialakulását. A föld-
hözkötés, a személyi függőség megerősítésének célja ekkor még a
gazdaságon kívüli kényszer fokozása, a paraszti ellenállás m egtörése
volt.30
Önmagában véve a feudális kizsákm ányolás fokozásának ez az
útja nem egyedülálló, specifikus közép-kelet-európai jelenség. A
nemesség nemcsak a pénz járadékra való áttéréssel, a pénzjáradék
növelésével reagál az áruterm elés térhódítására: a feudális nagy­
birtok is alkalm azkodni próbál az áruterm elés követelm ényeihez.
Terményeit elsősorban a kis tételeket áru b a bocsátó parasztg azd a­
ság szám ára nehezen m egközelíthető távoli piacokon helyezi el:
külföldön, vagy a gabonaterm elésre alkalm atlan távolabbi ország­
részekben. De versenyre kel a jobbágy gazdasággal a helyi, városi
piacon is.31 Az áruterm elésbe való bekapcsolódás a birtokokon a
termény-, s főleg a m unkajáradék te h á t a régi járadékform ák, s
ezzel összefüggésben a jobbágyi függőség konzerválásával já rt. De
N yugat-Európában e folyam at az áruterm elő parasztgazdaság kiala­
kulásának kezdetibb stádium ában m ent végbe, és az áruterm elő
parasztgazdaság kialakulásában, a pénzjáradék uralom rajutásá-
ban jelentkező fő tendencia ellenére, ennek átm eneti m ellékhajtá­
saként. (Kedvező piaclehetőségek esetén term észetesen helyenként
sokáig fenn is á llh ato tt.) Azokban az országokban, ahol a társadalm i
munkamegosztás gyorsan haladt, a városok sűrű hálózata, az őster-

3,1 H ogy a fö ld h ö zk ö tés ered eti célja nem , kizárólag a ro b o tterh ek n ek ,

hanem általában a feu d á lis járadéknak a n ö velése v o lt, b iz o n y ítja N é m e t­
ország d élnyugati részén ek példája is, a h o l a jobbágyi á lla p o t m eg ú jítá sa a
szolgáltatások n ö v elésén ek eszközévé v á lt, m égpedig oly a n te r ü le te n , ahol
a m ajorsági gazd álk od ás később sem y irá g z o tt. (Ld. CMiipmi M. M. OnepKii
ucmopuu no.mmmecicoü őopbőbi e repM am iit neped pecßopMaijueü. Mocima. 1952.)
31 Szám os p éld át ta lá lh a tu n k erre. P l. A n glia és L otarin gia áru term elés
szem pontjából leg fejlette b b területem . L d . K ocmhhckhh E. Ä. Mcc.ícooeatiue
no aepapnoü ucmopuu A h z a u u XI I I . oena. M—Jl. 1947. EeccMepTHi.ni K). JI.
rocnodcmeywipaH ( f i o p M a (fi3oóa.ibnoü pewnbi e xpymibix eommmax Jlomapuueuu
XI I I . e. CpegHtie BCKa, X I . MocKBa 1958. 52—75. 1.

133
meléstől elszakadt iparűző lakosság viszonylag nagyobb száma elég
nagy befogadóképességű, állandó piacot terem tett a mezőgazdasági
termények számára. Ezt a piacot általában a parasztgazdaság látta
el, s a XV. századra többnyire kiszorította nemesi versenytársát.
S ez természetes is. A feudális gazdaság alapjává mindinkább a
parasztgazdaság vált. A feudális nagybirtokot alapvetően naturális
jellege (terményei nagy részét még az árutermelés keretei között
is maga fogyasztja el, a szükségleti cikkeket pedig igyekezett saját
gazdaságán belül előállítani), valamint a kevéssé termelékeny robot
alkalmatlanná tette a fejlettebb gazdálkodási formákra. A bérmun­
kára való áttérés — erre ezidőben leginkább Angliában találunk
példát — nagyrészt a munkaerő-kínálattól függött, s meglehetősen
nagy pénztőkét igényelt a munkabérek fedezésére, valamint a
paraszti szerszámok és igaerő pótlására. A fentieken kívül a ter­
mékek realizálásával járó vesződség is arra késztette a nemeseket,
hogy mindezeket a terheket a parasztgazdaságra hárítva, pénz­
járadék formájában fölözzék le az árutermelés hasznát. Legtöbb
esetben azt tapasztaljuk, hogy a nyugat-európai országokban mind­
inkább a jobbágygazdaság látja el a belső piacot. A XV. századra a
feudális nagybirtok mint termelő szféra megszűnik, s a feudális
termelés uralkodó formájává a parasztgazdaság válik. Ez mélyre­
ható változásokat idéz elő a feudális termelő viszonyokban, természe­
tesen a hűbéri társadalom keretein belül.32
A magasabbfokú társadalmi munkamegosztás, valamint a feudá­
lis nagybirtoknál termelékenyebb paraszti birtok túlsúlya lehetővé
tette a pénz járadék uralom raj utását a XIV—XV. századi Nyugat-
Európában. A város és falu piaci kapcsolatai elég szilárdak voltak,
s így a parasztság jelentős pénzmennyiséggel rendelkezett. Ilyen­
formán a pénzjáradék növelésének elsősorban a parasztság ellen­
állása szabott határt. A pénzterhek fokozódása nemcsak az áruter­
melésbe bekapcsolódó jobbágyság meggazdagodását akadályozta,
de a szegényebb rétegeket a kedvezőtlen időjárás, a természeti
csapások esetén már a létfenntartásához szükséges termékekről
való lemondásra is késztette, s ezzel az újratermeléshez szükséges
feltételektől is megfosztotta. A fokozódó terhek elleni harc így ob­
jektíve a paraszti árutermelés szabadságáért folyó küzdelemmé is
vált. A küzdelem gazdasági-politikai síkon egyaránt folyt, s csúcs­
pontját a XIV. századi hatalmas felkelésekben érte el. E felkelések
objektív célja azoknak az akadályoknak elhárítása volt, melyek
az árutermelő parasztgazdaság önállóságát, fejlődését, s ezzel együtt

32 Ld. Bapr A. M. 0 maic M3ueaeM0M <<Kpu3uce <fmoa.ui3Ma<) e XIV—XV. ee.

Bonpocw HCíopHH. 1960. 8. sz.
a term előerők, a term elékenység növekedését gátolták. E program
Iegszabatosabb m egfogalm azását az 1381. évi angol felkelésben n y er­
te . A pénz járadéknak m eghatározott összegre korlátozása, a z a v a rta ­
lan áruterm elés és kereskedelem biztosítása, a személyi szabadság és
parasztgazdaság önállóságának biztosítása a jobbágyi függőség fel­
szám olásával: ezek voltak a felkelők program jának fő pontjai.
E felkelések szükségszerűen m indenütt elbuktak, de objektív köve­
teléseik m egvalósultak. A földesúri naturális gazdaság eltűnik, a
jobbágyság döntő töm egei m eghatározott járadékot fizető, szem é­
lyileg szabad emberekké váltak. A nyugat-európai falvakban végbe­
m ent változások elsöpörték a term előerők fejlődését leginkább gátló
feudális intézm ényeket és m egnyitották az u ta t az egyszerű á ru te r­
melés további fejlődése előtt, a feudális viszonyok között. Ez volt
a nyugat-európai nagy parasztfelkelések történelm i jelentősége.
Magyarországon, m ás közép- és kelet-európai országokhoz hasonló­
an éppen az ellenkező folyam atot tapasztaljuk. A nemesség akkor
kapcsolódik be intenzíven az árucserébe, amikor a nagybirtok,
m int termelési szféra m ár megszűnt, azaz az áruterm elés fejlődésé­
jiek, a pénzjáradék elterjedésének nem kezdeti, hanem fellendülő
szakaszában. A pénzjáradék előretörése ezzel term észetszerűen meg­
torpan, a személyi szabadság térh ó d ítása helyett a feudális függő­
ség megei'ősödését tapasztaljuk.
E folyam at gyökereinek, okainak tisztázásához számos kérdés,
elsősorban a paraszti áruterm elés m élyreható vizsgálata, valam int
városfejlődésünk kérdéseinek alaposabb feltárása szükséges. K étség­
telen azonban, hogy döntő szerepe volt a társadalm i m unkam eg­
osztás viszonylagos fejletlenségének, mely elsősorban ipari városa­
ink gyengeségében, a városi polgárság csekély szám ában ju to tt
kifejezésre.
A pénzjáradék uralkodóvá válásának döntő feltétele, hogy a
parasztgazdaság term ényei szám ára állandó, jelentős keresletet
m u ta tó közeli piac — általában városi piac — jöjjön létre. Magyar-
országon e feltétel nem volt meg. B ár a vái'osok és később a mező­
városok közvetlen környékén a term észetgazdálkodás form ái fel­
bom lanak. a városi iparűző népesség országos aránya jelentéktelen
m arad t ahhoz, hogy ösztönözni tu d ja a paraszti áruterm elés jelen­
tékenyebb növekedését. Ilyenform án a mezőgazdasági term ények
piacának jelentős vagy fokozatos tágulásáról nem le h e te tt szó,
főleg olyan m értékű tágulásáról, mely lehetővé te tte volna a nemes­
ség növekvő pénzéhségónek kielégítését. Feltehetően ez késztette
ez időszakban az uralkodó osztály egy részét arra, hogy bekapcso­
lódjék a term énykereskedelem be, a mezőgazdasági term ények kivi­
telébe.
 A földesúr által m indinkább árunak te k in te tt term ény járadék
jelentőségének növekedése, a nemességnek a kereskedelembe való
bekapcsolódása szükségszerűen m agában re jti a robotoltató m ajor­
sági gazdálkodás csíráit. M ár Marx is hangsúlyozta, hogy e járad ék ­
form a n y ú jt legkevesebb te re t az áruterm elés fejlődésének, a tá rs a ­
dalm i haladásnak. A term én y járadék a pénz járadékkal ellentétben
nem ösztönzi a jobbágyokat a term elékenység emelésére, s még a
ro b o to ltató m ajorságban m egvalósítható racionalizálást sem teszi
lehetővé. E gy bizonyos h atáro n túl lehetetlenné válik a jövedelem
fokozása. É ppen ezért előbb átm eneti, m ajd alárendelt szerepet
já tsz o tt az áruterm elés térhódításának idején. A nemesség vagy
megkísérli, hogy a rob o tterh ek emelésével m aga is bekapcsolódjék
az áruterm elésbe, vagy — s N yugaton ez volt a győztes irányzat —
lem ond a term elői tevékenységről, s átengedi azt a parasztgazda­
ságnak. A term ényjáradék s a földesúri term énykereskedelem e
viszonylag késői felvirágzása M agyarországon azt jelzi, hogy ez
utóbbi ú t nem tu d o tt kellő jövedelm et biztosítani a nemesség szá­
m ára, s ezért a fejlődésnek kedvező piaclehetőségek esetén, szükség­
szerűen a majorsági áruterm elésbe kellett torkollnia. A nyu g at­
európai parasztság követelései — küzdelm eik bukása ellenére —
m egvalósultak, m ert egybeestek a társadalm i-gazdasági fejlődés' fő
tendenciájával. H arcuk e tendencia győzelm ét, gyors kibontako­
zását seg ítette elő, ellenállásuk csapást m ért a régit konzerváló,
illetve a szabad paraszti gazdaság fejlődését leginkább gátló intéz­
m ényekre. A m agyar parasztháború objektív célkitűzése is a szabad
paraszti áruterm elés fejlődésének biztosítása, elért vívm ányainak
védelme volt.
De míg nyugaton a harc a körül forgott, hogy a parasztgazdaság
többletterm ékének mely h á n y a d á t sa já títja el a földesúr, addig
hazánkban a küzdelem a z é rt folyt, hogy ki értékesítse a tö b b let­
term éket, kinek a kezében összpontosuljon az árucsere, s perspek­
tivikusan, mely osztály váljon az áruterm elés fő hordozójává,
haszonélvezőjévé. Ez indokolja a m agyar parasztháború élesen anti-
feudális program ját, mely lényegében az összes adók m egtagadá­
sában, a feudális osztály m egszüntetésében, a feudális kizsákm á­
nyolás egészének tagadásában állo tt.33 A felkelés bukása, az azt

33 A z 1514. é v i felkelés k o n k rét k ö v ete lé se it nem ism erjük. A h um anista

krónikások a földesurak fék te le n p énzéhségót ok o ljá k az esem én yek ért.
D ózsa szájáb a oly a n szavak at a d n a k , m ely ek az e g y en lő tlen ség e t, a föld es­
urak m o h ó sá g á t ostorozzák. E b eszéd ek igen n a g y h a so n ló sá g o t m u tatn ak
a n yu gati p arasztfelk elések ről sz ó ló krónikákban feljeg y z e tte k k e l. K é tsé g ­
telen , h o g y a m agyar parasztháborúnak nem v o lt o ly a n p o n to sa n körülírt
program ja, m in t pl. a W att T y ler-féle felkelésnek, de n em tu d u n k arról sem ,
követő véres m egtorlás — a függetlenség kérdését m ost nem
érintve — a .p araszti ellenállás meggyengüléséhez vezetett, s lehe­
tőséget a d o tt az uralkodó osztálynak arra, hogy gyorsított ütem ben
haladjon előre a m egkezdett úton: törvényesíthesse korlátlan h a ta l­
m át a jobbágyság felett, csapást mérjen ellenfelére az árucsere te r ü ­
letén is. Ez egyben m egkönnyítette a m ajorsági gazdaság k ia la ­
kulását is, m egterem tve annak politikai és gazdasági előfeltételeit.
É rth ető teh á t, hogy a mezővárosi polgárság vezető szerepet j á t ­
szott az áruterm elés szabadságáért, ak ad álytalanabb fejlődéséért
v ív o tt hősies, de eleve tragikus bukásra íté lt küzdelemben. A m ező­
városok, az ország sajátos fejlődése következtében a kereskedelem
fő közvetítői, a mezőgazdasági áruterm elés és árucsere gócpontjai
voltak. Kétszeresen m egsínylették te h á t a Jagelló-korban fellángoló
feudális anarchia m inden nyom orúságát. S ú jto ttá k őket a jo b b ág y ­
ságra mind súlyosabban nehezedő földesúri és állami adóterhek.
K iváltságos helyzetük u tá n még érzékenyebben reagáltak a szolga­
ságuk m egújulását célzó intézkedésekre. Term előm unkájuk, keres­
kedelmi tevékenységük egyaránt szenvedett a belső zavaroktól, a
korlátozó rendelkezésektől és az árucserébe bekapcsolódó nemesség
versenyétől, mely vetélytársának háttérbeszorítására felhasználta
mind politikai hatalm át, mind a gazdaságon kívüli kényszer esz­
közeit.34

h o g y egyes, m egh atározo tt adóterhek, in té z m é n y e k eltörléséért k ü z d ö tte k

volna. A felk elés k ö v ete lé se it n ézetünk szerin t a kortársak szó rv á n y o s u ta ­
lásai, elsősorban p edig D ó zsa k iá ltv á n y a , M észáros Lőrinc le v e le , s m ás,
korabeli lev elek jobban m egvilágítják , m in t a h u m an isták n ak D ó z sa szá jába
a d o tt m erész ívelésű szón ok latai. E források — M észáros levelének k iv é te lé ­
vel, m ely az adók és vá m o k m egtagadására is felsz ó lít — e g y ö n te tű e n csak
arról beszélnek, h o g y a felk elők az egész n em ességet ki a k a rtá k irtani.
(A báróknak 1514. m áj. 31-én a m ünsterbergi hercegh ez írott lev e le — közli
Márki S. D ósa G yörgy. B p . 1913. MTÉ. 260. 1. — H o n t, N ógrád, H e v e s és
P e st m egye eg y esü lt n em ességén ek 1514. jú n . 16-i k iá ltv á n y a — közli
Frankl V. A dalékok a z 1514. évi pórlázadás történetéhez. Századok 1872. 445. 1.
— A k irály 1514. júl. 3-i, a pápához írott le v e le — k ö zli Marczali H . N a g y
K épes V ilágtörténet. B p . 1904. VI. 642. 1.) A n e m esség elleni o lth a ta tla n g y ű ­
lölet, az a k íván ság, hogy az országban csak a k irá ly és egy p ü sp ö k m arad ­
jon úr, tükröződik a krónikákban is. (B a rto lin u s R . Odopericon. . . V iennae
1515. D. II. — V erancsics A . M em oria reru m , quae in H ungária a n ato rege
Ludovico ultim o a c c id e r u n t... M HH S. II I. 8. 1.). A paraszti k ö v e te lé se k
te h á t k ezd ettő l fo g v a igen radikálisak v o lta k . A parasztok nem e g y e s szo l­
g áltatások eltörlését k ív á n tá k , hanem m in d en feu d á lis k ö tele z e ttsé g e t m eg ­
tagad tak . A feu d ális kizsák m án yolásn ak n em en y h ítéséért, h an em lik v id á lá ­
sáért lép tek fel.
34 Jellem ző tü n ete en n ek a m ezővárosi m a r h a k iv ite l h an yatlása, s a fö ld es­
urak, illetv e a külföldi kereskedők n ö v e k v ő szerep e az á íla tk iv itelb en . E z t
nagyban elő seg íte tték az egyre sűrűbben elő fo rd u ló m arhakiviteli tila lm a k is.

137
 E gyedüli lehetőségük az volt, hogy fegyvert ragadjanak elnyo­
m óik ellen, s aktív részesei legyenek a parasztság hősies és tragikus
kim enetelű harcának. A harc nem csupán helyzetük m egjavításáért,
de objektíve az ország szabadabb fejlődéséért, függetlenségének m eg­
ő rzéséért is folyt. A Dózsa-felkelés bukása nemzeti tragédiánk elő­
já té k a volt. A m egtorlás á lta l m egtizedelt, röghözkötött parasztság
nem v á lh a to tt az ország függetlenségének védelmezőjévé, a paraszti
ellenállás gúzsbakötése eg y ú tta l m egkönnyítette a társadalm i fejlő­
dés ú t j á t egészségtelen irán y b a térítő m ajorsági rendszer k ia la k u ­
lá s á t is.
*

V árosfejlődésünk a XV. században m egtorpant és m ezővárosi

ú tra kanyarodott. Ez kétségtelenül egészségtelen jelensége a t á r ­
sadalm i m unkam egosztás és áruterm elés fejlődésének. De ha a m ező­
váro si fejlődés az egészségtelen irányba fordult fejló'dés egyik tü n e te
v o lt is, az adott körülm ények között az oppidum ok mégis csak fo n ­
tos, p o z itív szerepet tö ltö tte k be m ind az agrárfejlődés, m ind pedig
az egész áruterm elés fellendítésében. A XV. század második felében
a jobbágyságnak m integy egynegyede-egyötöde nyert lehetőséget
a rra , hogy az oppidumok kiváltságainak védelm ében felemelkedjék
n yugat-európai testvérei á lta l kivívott szabadság fokára. M int a
m ezőgazdasági és ipari áruterm elés helyi gócpontjai a városok p ia c ­
körzeteib ő l kimaradó, m ajd egyre szélesedő területen bom lasztották
a term észetgazdálkodás viszonyait, p ezsdítették fel az ország á ru ­
term elésének, gazdasági életének vérkeringését.

A m a r h a k iv ite l tilalm ára á tm e n e ti jelleggel m ár Z sigm ond uralm a a la t t is

ta lá lu n k p éld á t (1410 körül — ZSO. II. 8013. sz. — 1411. Dl. 58843). A X V .
szá za d v é g é n a k iv iteli tila lm a k eg y re sűrűbben ism étlő d n ek . Az 1495:27. te .
a m a rh a h iá n y ra h iv a tk o zv a 2 é v r e e ltilto tta az á lla to k k ih ajtását. A z 1498:31.
te. e lr e n d e lte , hogy a m arh ák at csa k a h arm in ead h elyek ig lehet h a jta n i, o tt
v e g y é k m e g a külföldi k eresk ed ő k . A z 1500:25., 1504:28., 1507:10. é s a z
1514:66. te . kim ondja, h o g y a z á lla to k a t csak P e stig v a g y Fehérvárig h a jt­
h atják , s o t t adják el a k ü lfö ld iek n ek (CJH. 578, 612, 658, 688, 700, 736. 1.).
A n e m e s e k vám m en tessége, a vá ro si kereskedők k ed v ező b b h elyzete, v a la ­
m in t e tila lm a k k övetk eztéb en a m ezővárosok eg y re in k á b b háttérbe szo ru l­
n ak a z á lla tk iv ite lb e n . A z 1542. é v i p ozson yi h arm in cad k ön yv ta n ú sá g a
szerin t á lla tk iv ite lü n k tú ln y o m ó tö b b sé g é t a városi k ereskedők és a n em esek
(szolgáik , officié lisa ik v a g y p a ra szt-, és polgár társaik ú tjá n ) b o n y o líto ttá k le.
A m e z ő v á r o si tőzsérek kezén a k iv ite ln e k csak m in te g y 7% -a m ent k eresztü l
(E m ber G y . K ülkereskedelm ünk történetéhez a X V I . században. A k ad ém iai
O sztá ly értek ezések , II. o sz tá ly . 1958. V III. 4. 332 — 339. 1.). A ra d a fa lv i
h a rm in ca d o n 1540-ben az á lla tk iv ite l 80% -át id eg en kereskedők b o n y o lí­
to ttá k le (O L . Hg. B a tth y á n y család körm endi lev éltá ra . P. 34/169).
 Az erős központi hatalom hiánya védtelenné te tte őket a század
végén fellángoló feudális reakcióval szemben. A mezővárosi polgá­
rok jobbágysorba süllyedése, az oppidumok életének átm eneti m eg­
bénulása előjátéka, egyik láncszeme volt an n ak a későbbi századok­
ban kibontakozó átalak u lásn ak — a m ajorsági gazdaság k ia la k u ­
lásának —, mely sorsdöntő befolyást gyakorolt az ország tá r s a ­
dalmi-gazdasági fejlődésére.
 .
t

\
 • Zsolna
° o „ ° ° *■**\
° O LŐCSE ° 0 .K ö p i
o m° oMra,J° \ ° „ °
TRENCSEN
V*o o o o O °• /VMihály
, c ° KAS5-A, ,« ° 0 7/2>ű
•Ban Esetnek o h
• r ° < o o 0 Ungvár
•Jo/svaj
' Zohjom oPutnok
Mara, *^°S 0 •Munkács
_o° o 0 Lelesz 0
■ o W W S Z O M Ö l^ o ” o °
0 Rimaszombat ° on •Pa akj
o o %S.Szt.Péter ^ 5 ° J^Kisvatta ° , o f ...»
P0ZS0N Y_° S z e r e d ^ e m p te ga% . 0 ° p a/ofB a Fúlekc ° ^ * \Nameny° 0
" V o o o 0 o _o_
° 0 Miskolc űevecser ------ o \o n
°Suróny ° o o ° °
° . ° °
oNyiregyhaza
o \
a, r Ká/lá • • Bátor c
Meggyes \
Nagymartok f Hedervftt' -Asszonypataka
° o »^c .M.Tárká3 f ‘CseSe Q Böszörmény ^ ° o
')S0PR0n(3
,* Dr ,r
a
STO ß J&t e"“ °f latvan
• Hatvan o( 0 i Szt. György ~ . ° « a. , °° *
\ • — Daroc,
Ooróc° O,oße/tek
0,oBe/tek
lo *Lozs som a o %Szt Marton 0 Debrecen,
± rÍ W . r *0 ••^hnm
•9Szán?ó ,, , .
Nagy mi ha!ufalva
Vagymihájy,falva o o ° Ha£aő * Csehi.
p in k a fő ° , _ °mA.WEST tSzej n >, , L Maratta ,
/• o o o o • Kai, °o
Székelyhídi . 0 •Kémer
1Veresvar o c> / o
3 0 Fegyvernek
o
i * 8 o f sán Palota Vekn" , o # o o Des
Szolnok/ •Bo/cs 0 O Nagyfalu
I Monyorókerék , Vásárhely * mFEJERVAR ( o o / 0 Kengyel
> o * ° » •Berényhida 1v
Varsányi) m jjr •Almas
/ „ »terar VESZPRÉM 0 * VÁRAD
t Egervár . o ° T' M P y ) * y • Egres
KOLOZSVÁR
f . o 0 T
p £ F ^ s h e g y Kecskemét o °H o
Ozora • Simontornya\ Hunyod
•v ^ o o o Belényes
o 0 o° Zalavar 3
oTcvflto
o y °
t t ^ dm%Hedelice ő ° ° °. „ Fadd\ oKalocsa Kaszaperek
v ° xo o o
Kanizsa ° o
/<7ű/ ^>0álmád
o
o\ Simám.
isvar
oSegesd ; oT
SZEGED
< ° ^ £ÍO 'Kovász/' Kőröshegy
° o V o ä ° - ° ^4 Szabadka ^ °Ga/sa
Csanád
Mohácsdk
>o Bodoiya'
o Hunyod
Temesvár o Lugos
o 0 o Zsidávár • Hátszeg

Paraszti
B ecskerek ■ c iv ita s
Pozsegavár o oppidum
Diakovar • oppidum orsz. vasárra!
o Kövesd
 RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE

AO. A njou ko ri O km ánytár. Szerk. N a g y I . N a g v Gy. B p. 1878 —

1920.
B B C sD . Szabó I . B ács, Bodron és C son qrád meqye dézsm áló,jstrom ai
1522-ből. B p. 1954.
C D. F ejér G. Codex diplom aticu s H u n g á riá é ecclesiasticus et c iv ilis.
B uda. 1829 — 1844.
C JH . C orpus J u ris H ungáriái. M a g y a r T örvénytár. M illeneum i
em lékkiad ás. B p . 1896.
CSŐ. A kőrösszegi és a d orján i gr. C sá k y család története. O k levéltár.
B p. 1919.'
DT. Szűcs I. Szabad k irá ly i Debrecen város történelme. D eb recen .
1870.
G yV O . V eress E . G yu la város oklevéltára. B p . 1938.
G yV T . Scherer F . G yu la város története. B p . 1938.
H a z a i Okm t. H a z a i O km ánytár. K iad ják N a g y I . —Paur I .— R á th K .—
V ég h ely i D . G yőr— Bp. 1865— 1891.
HO. A H éd ervá ry család oklevéltára. K özlik : Br. R a d v á n y szk y
B . és Z ávod szk y L. Bp. 1909— 1922.
KO. G éresi K . A n ag y-k á ro lyi gróf K á ro lyi-csa lá d oklevéltára.
B p . 1882= 1 8 9 7 .
M GSz. M agyar G azd aságtörtén eti S zem le.
M H H S. M onum en ta H ungáriáé h isto r ic a . I I . Scriptores. P e s t 1857—
B p. 1948.
MT. Szendrei J . M iskolcz város története és egyetemes h elyirata.
M iskolc. 1890.
M TF. Csánki D . M agyarország tö rté n e ti földrajza a H u n y a d ia k korá­
ban. 1 — 3. k . B p . 1890 — 1897. 5. k . 1913.
M TT. M agyar T örténelm i Tár.
O L . Br. L t. O rszágos L evéltár. F én y k é p m á so la to k a B randenburgi (H u­
n yad i) levéltárb ól. B ajor Á lla m i L evéltár, N ürnbergi osztály.
O L . L ib. R eg. O rszágos L evéltár. L iber R e g iu s
O L. U . e t. C. O rszágos L evéltár. U rb aria e t C onscriptiones.
PO. L u k in ich I. A p o d m a n in i P o d m a n iczk y család oklevéltára.
B p. 1937— 1943.
RPH . Szabó I. L a repartition de la p o p u la tio n de H on grie entre les
bourgades et les villages d a n s les années 1449—1526. Studia
A cadem iae Scientiarum H u n g a rica e. Bp. 1960.
SO. S ü m egh v D . Sopron v m . levéltárának oklevélgyűjtem énye.
1 2 3 6 - 1 5 2 6 . Sopron 1 9 2 8 .

141
SVT. H ázi J . S o p ro n szabad k ir á ly i város története. I . so r o z a t.
Sopron 1921 — 1929. H . sorozat. Sopron. 1930 — 1938;
TO. B arabás S . A ró m a i szen tbirodalm i S zéki gróf T e le k i csa lá d
oklevéltára. 1 2 0 6 —1526. B p . 1895.
TPTM . T a n u lm á n yo k a parasztság történetéhez M agyarországon a 14.
században. B p . 1953.
TT. T örtén elm i Tár.
ZO. A zich i és váson keői gr. Z ich y-család idősb ágának o k m á n y tá ra .
Szerk. N a g y I . —N a g y I . —V ó g h ely D .—K äm m erer E . —
L ukcsios P . B p . 1872 — 1931.
ZVO. N a g y I . —V é g h e ly D .—N a g y G y . Z ala várm egye tö rtén ete.
Oklevéltár. B p . 1886 — 1890.
ZSO . M ályusz E . Z sigm on dkori O klevéltár. B p. 1951.

142
 ÉRTEKEZÉSEK
A TÖRTÉNETI TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL

Ú J SO R O ZA T

A sorozatban m eg jelen t

1 H A J N A L IS T V Á N
A B a t th y á n y - k o r n i á n y k ü l p o l i t i k á j a

2 -3 R É V É S Z IM R E
F e je z e te k a B a c h - k o r s z a k e g y h á z p o litik á já b ó l

4 W IT T M A N T IB O R
A z „á r fo r ra d a lo m ” és a v i lá g p ia c i k a p c so la to k k e z d e t i m o z z a n a ta (1 5 6 6 — 1 6 1 8 )

5 KOVÁCS E N D R E
M a g y a r — d élszlá v m e g b é k é lé s i tö rek vések 1 8 4 8 /4 9 -b e n

6 LACKÓ M IK L Ó S
A d a l é k o k a b u d a p e s ti m u n k á s s á g összetételéhez a z 1 9 2 0 - a s é v e k vég én

7 M AK SAY FER EN C
P a r a s z ts á g és m a jo r g a z d á lk o d á s a X V I . s z á z a d i M a g y a r o r s z á g o n

8 V. W IN D IS C H ÉVA
K ö z lö n y ( 1 8 4 8 - 1 8 4 9 )

9 M ÁLYU SZ EL EM ÉR
A k o n s ta n z i z s in a t é s a m a g y a r fő k e g y ú r i j o g

10 B E R L Á S Z J E N Ő
A z e r d é ly i jo b b á g y sá g g a z d a s á g i helyzete a X V I I I . s z á z a d b a n

11 M . K O N D O R V IK T Ó R IA
A z 1 8 7 5 -ö s p á r tfú z ió

12 I . T Ó T H ZO LTÁ N
A z e r d é ly i és m a g y a r o r s z á g i r o m á n n e m z e ti m o z g a l o m (1 7 9 0 — 1 8 4 8 )

13 H E C K E N A S T G U SZT Á V
F e g y v e r - és lő s z e r g y á r tá s a R á k ó c z i-s z a b a d s á g h a r c b a n

14 T O K O D Y G Y U LA
A z ö s s z n é m e t S z ö v e tsé g ( A lld e u ts c h e r V e r b a n d ) é s k ö z é p - e u r ó p a i te r v e i (1 8 9 0 — 1 9 1 8 )

15 H A J D Ú T IB O R
M á r c iu s h u s z o n e g y e d ik é ( A d a t o k a M agyar T a n á c s k ö z tá r s a s á g k i k iá l tá s á n a k tö r té n e té h e z )

16 G O N D A IM R E
B i s m a r c k és a z 1 8 6 7 -e s o s z tr á k —m a g y a r k ie g y e z é s
17 D O L M Á N Y O S IS T V Á N
M e z ő f i é s a k o a líc ió
18 M A R K Ó Á R P Á D
Egy e lfe le jte tt m a g y a r ír ó - k a t o n a ( J a k k á L á s z ló h u s z á r k a p i t á n y ) ( 1 7 8 1 — 1 8 3 3 )
19 M U CS S Á N D O R
A M a g y a r N é p h a d s e r e g m e g s ze rv e z é se
20 J E M N I T Z J Á N O S
A z 1 9 2 6 . é v i a n g o l á lta lá n o s s z t r á j k e lő z m é n y e ir ő l
21 H E R M A N N ZS U Z S A
A z 1 5 1 5 . é v i H a b s b u r g — J a g e lló s ze rz ő d é s
22 G E R IC S J Ó Z S E F
L e g k o r á b b i G e s ta -s z e r k e s z té s e in k k e le tk e z é s r e n d jé n e k p r o b lé m á i
23 D IÓ S Z E G I IS T V Á N
A u s z t r i a — M a g y a r o r s z á g és B u l g á r i a a S a n S t e f a n ó - i b é k e u t á n ( 1 8 7 8 — 1 8 7 9 )
24 L U K Á C S L A J O S
G a r i b a ld i m a g y a r ö n k é n te s e i é s K o s s u t h 1 8 6 0 - 6 1 - b e n
25 G. S O Ó S K A T A L IN
A n y u g a t-m a g y a r o r s zá g i ké rd és (1 9 1 8 — 1919)
26 B Ó N IS G Y Ö R G Y
N a g y G y ö r g y és a z 1 9 1 4 e lő tti k ö z tá r s a s á g i m o z g a lo m
27 S Z E N T G Y Ö R G Y I M Á R IA
J o b b á g y te r h e k a X V I — X V I I . s z á z a d i E r d é ly b e n
28 S Á R K Ö Z I Z O L T Á N
A z e r d é l y i s z á s z o k a n e m z e ti é b re d é s k o r á b a n (1 7 9 0 — 1 8 4 8 )
29 P E R J É S G É Z A
M e z ő g a z d a s á g i «-te rm e lé s, n é p e ss é g , h a d s e r e g é le lm e z é s és s tr a té g ia a 1 7 . s z á z a d m á s o d ik fe lé b e n
( 1 6 5 0 — 1715)
30 S E R F Ö Z Ö L A J O S
A K M P te v é k e n y s é g e a m u n k á s k u l tú r - és s p o r tm o z g a lo m b a n ( 1 9 2 5 — 1 9 4 5 )
31 I R I N Y I K Á R O L Y
A N e u m a n - f é l e ,,M itte le u r o p a ” te rv e ze t
32 O R M O S M Á R IA
A z 1 9 2 4 . é v i m a g y a r á lla m k ö lc s ö n m eg sze rzé se
33 K A N Y A R J Ó Z S E F
E l s i k k a s z t o t t fö ld r e fo r m — m e g v a ló s u lt fö ld o s z tá s S o m o g y b á n ( 1 9 2 0 — 1 9 4 5 )
34 T O L N A I G Y Ö R G Y
A p a r a s z t i s z ö v ő - és fo n ó i p a r é s a te x tü m a n u f a k t á r a M a g y a r o r s z á g o n
35 S Z IL Á G Y I J Á N O S
M u n k á s o s z t á l y u n k á lta lá n o s m ű v e l ts é g i h e ly z e te 1 9 1 9 — 1 9 4 5 k ö z ö tt
36 F A R K A S D E Z S Ő
A k é t fo r r a d a lo m B i h a r m e g y e i tö r té n e té h e z 1 9 1 7 — 1 9 / 9
Ara: 16,— Ft