Fordító: molly márkus

Lektor: Zsófia Herczeg

Ix Chel holdistennő

türelmesen figyelt egy munkálkodó pókot.

Azt gondolta, fel tudná használni

a képességeit maga is.

Alapos megfigyeléssel és utánzással

hamar ügyes fonó vált belőle.

A napistenre, Kinich Ahaura,

aki távolról csodálta,

mély benyomást tett a munkája.

De az istennőt a nagyapja
csak magának akarta,

és nem engedte a napistent

szeretett unokája közelébe.

Hogy kikerülje a nagyapát,

a napisten kolibrinek álcázta magát.

Ahogy a dohányvirág mézét itta,

a holdistennő felfigyelt rá,

és megkérte nagyapját,

hogy fogja el neki a madarat.

A nagyapa egy köpőcső segítségével

bénító lövést adott le a madárra.

Ix Chel meggyógyította a madarat,

aki hamarosan újra szárnyra tudott kelni.

Visszaváltoztatta magát napistenné,

és arra kérte a holdistennőt,

hogy szökjön meg vele.

A pár egy kenuban hajózott el,

ám a nagyapa segítségül hívta

a hatalmas viharistent,

hogy segítsen megállítani a párt.

Érezve a veszélyt, az istennő

a vízbe vetette magát,

és rákká változott.
De a vihar istene
már feléje dobott egy villámot,

ami a rák szívébe hatolt, és megölte.

Több száz szitakötő gyűlt össze,

dalokat zizegtek,
és átlátszó szárnyaikat rezgették,

sűrű, varázslatos felhőt formálva

a holdistennő felett.

13 nap alatt a szitakötők

kivágtak, megtisztítottak

és üregesre vájtak 13 farönköt.

A 13. éjszakán a rönkök szétrepedtek,

és a holdistennő lépett ki belőlük élve,

és minden addiginál gyönyörűbben.

A napisten egy pillanatig sem várt,

és megérte a kezét.

A holdistennő boldogan mondott igent.

Együtt készek voltak bevilágítani az eget

erőteljes fényükkel.

Sajnos a történetnek még nincs vége.

A napisten bátyja
gyakran meglátogatta őket.

Érezvén, hogy bátyja is

szerelmes a feleségébe,

a napisten féltékeny lett,

és bántalmazni kezdte az istennőt.

Egy nap Ix Chel a folyóparton ült,

férje miatt forrongva.

Egy hatalmas madár szállt le melléje,

és felajánlotta, hogy elviszi

a magas hegycsúcsokra.

Hogy elszabaduljon a gonosz napistentől,

beleegyezett.

A hegyekben találkozott
a keselyűk királyával.

A keselyűkirály kedves és jókedvű volt,

és sokkal jobb élettárs,
mint az erőszakos napisten.

A holdistennő vele lelt

új otthonra a hegyekben.

Amikor a napisten meghallotta ezt,

megtébolyult.

Egy szarvastetemben rejtőzött el,

és megvárta,

hogy egy éhes keselyű lecsapjon rá.

A hátára ugrott,
és elutazott rajta a hegyek birodalmába,

ahol a holdistennő élt

a keselyűk királyával.

Könyörgött neki, hogy térjen haza vele,

és bocsánatot kért azért, ahogy bánt vele.

A kedves és megbocsátó istennő

megszánta, és beleegyezett.

Nem sokkal azután, hogy hazatértek,

kiderült, hogy Kinich Ahau

nem változott meg.

Megütötte a feleségét, úgy megsebezve őt,

hogy elhalványult a fénye.

Ix Chel elrepült a sötétségbe.

Megesküdött, hogy ezek után

csak éjjel mutatkozik.

Megbarátkozott a csillagokkal,

és egyesítette
halvány fényüket sajátjával,

hogy az éjszaka utazóit

biztonságba vezesse.

Gyógyító képességét,

mellyel egykor a sebesült

napistenen segített,

arra használta,
hogy meggyógyítsa a betegeket.

Ma Ix Chel széles körben ismert,

és a maja kultúra szimbólumaként

tartják számon.
Azonban régészeti bizonyítékok alapján
az ősi maja hiedelemben

Ix Chel és a holdistennő
önálló istenek voltak.

A maja történetek
és az antropológusok szerint

a két istenség összeolvadt,

és Ix Chel története
túlmutat a történelmi korlátokon.

Története, mint minden mítosz,

nem egyetlen történet:

modern és ősi változatok árulkodnak

az emberek értékrendjéről és arról,

hogyan látják magukat

saját mitológiai hőseikben.