KÖLTŐI KÉPEK

Hasonlat
● Két különböző fogalmat, dolgot, személyt hasonlít össze
valamilyen közös jellemző alapján. A hasonlat mindig két tagból
áll: a hasonlítottból és a hasonlóból.
● A hasonlat legtöbbször összetett mondat, kötőszavai: mint,
mintha, akár
„Mint ha pásztortűz ég őszi éjtszakákon,
Messziről lobogva tenger pusztaságon:
Toldi Miklós képe úgy lobog fel nékem
Majd kilenc-tíz ember-öltő régiségben.”
(Arany János: Toldi)
Metafora (azonosítás)
● A metafora két dolog, tárgy, esemény, vagy személy azonosítása,
valamilyen külső vagy belső tulajdonság, hangulati hasonlóság
alapján. Nem azt mondjuk valamiről, hogy olyan, hanem azt, hogy az.

“Utószor látlak én, szívem szép tavasza…”

Megszemélyesítés
A megszemélyesítés élettelen dolgokat élőlényekre jellemző tulajdonságokkal
érzelmekkel, cselekvésekkel ruház fel.
Példa:
„Ösztövér kutágas, hórihorgas gémmel
Mélyen néz a kútba s benne vizet kémel:”
(Arany János Toldi)

“Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte,

A puszta, mint tenger, feküdt körülötte;”
 Oximoron
egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros
szintaktikai egységbe
Testvérünk voltál és lettél apánk.
(Köznyelvi példa: élő halott, rettentő jó stb.
Irodalmi példák:

Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak

(Pilinszky János: Téli ég alatt);
. „…lila dalra kelt
Egy nyakkendő…”
 . „…lila dalra kelt
Egy nyakkendő…”

szinesztézia
Egy hangszer voltam az Isten kezében
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek...
(Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...).
Egy hangszer voltam az Isten kezében
Ki játszott rajtam néhány dallamot,
Ábrándjait a boldog szenvedésnek...
(Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...).

Oximoron
„Mint komor bikáé, olyan a járása ..."
(Arany János: Toldi)
„Mint komor bikáé, olyan a járása ..."
(Arany János: Toldi)

hasonlat
"Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére."
(Petőfi Sándor: A Tisza)
"Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére."
(Petőfi Sándor: A Tisza)

hasonlat
" Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája"
(Petőfi Sándor: János vitéz)
" Szívemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája"
(Petőfi Sándor: János vitéz)

A gyöngyházat Iluskával azonosítja.

Közös jegy: értékes, becses, metafora
„Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,
Gyere ki a partra, hadd öleljelek meg.”
„Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,
Gyere ki a partra, hadd öleljelek meg.”
(Petőfi Sándor: János vitéz)

Iluska szemei olyan kékek, mint a kökény, metafora

„Mint komor bikáé, olyan a járása ..."
(Arany János: Toldi)
„Mint komor bikáé, olyan a járása ..."
(Arany János: Toldi)

hasonlat
itták a mámort...
itták a mámort...
metonímia
"Hé fiúk ! Amott ül egy túzok magában."
(Arany János Toldi)
 "Hé fiúk ! Amott ül egy túzok magában."
(Arany János Toldi)

A túzok alatt Miklóst értjük, pedig a költő ki sem mondta., egyszerű

metafora
Vasra verték
Vasra verték
metonímia
csendes a ház
csendes a ház
metonímia
 „Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.”
(Petőfi Sándor: Az Alföld)
 „Felröpűlök ekkor gondolatban
Túl a földön felhők közelébe,
S mosolyogva néz rám a Dunától
A Tiszáig nyúló róna képe.”
(Petőfi Sándor: Az Alföld)

megszemélyesítés
tudja az egész falu
tudja az egész falu
metonímia
Majd az édes álom pillangó képében
Hanem amidőn már szépen
Elvetődött arra tarka köntösében, megpitymallott,
De nem mert szemére szállni még És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
sokáig,
Akkor lelopódzott a fiú fejére,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós
Aztán álommézet csókolt ajakára,
nádtól,
Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára;
Jobban a nádasnak csörtető vadától,
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy
Félt az üldözőknek távoli zajától,
édességén
De legis-legjobban Toldi nagy bajától.
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.
Majd az édes álom pillangó képében
Hanem amidőn már szépen
Elvetődött arra tarka köntösében, megpitymallott,
De nem mert szemére szállni még És elült a szúnyog, és a zaj sem hallott,
sokáig,
Akkor lelopódzott a fiú fejére,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
Két szárnyát teríté annak két szemére;
Mert félt a szunyogtól, félt a szúrós
Aztán álommézet csókolt ajakára,
nádtól,
Akit mákvirágból gyüjte éjtszakára;
Jobban a nádasnak csörtető vadától,
Bűvös-bájos mézet, úgy hogy
Félt az üldözőknek távoli zajától,
édességén
De legis-legjobban Toldi nagy bajától.
Tiszta nyál csordult ki Toldi szája végén.

allegória
Lángolt a gondos ész, a szív
remélt,
Lángolt a gondos ész, a szív
remélt,

metonímia
gyöngyvirágtól lombhullásig
gyöngyvirágtól lombhullásig

metonímia
Anglia megverte Svédországot "
Anglia megverte Svédországot "

metonímia
 A túlzás és a kicsinyítés a hatás kedvéért a jelenségek mértékét a
lehetetlenségig felnagyítja vagy szándékosan kevesebbet mond:

„A bánat? egy nagy óceán.

S az öröm ?
Az Óceán kis gyöngye. "
(Petőfi Sándor: A bánat? egy nagy óceán)
„...most látom, milyen óriás ő... "
(József Attila: Mama)
„Földünk egy kis hangyafészek
Egy perchozta tünemény... "
(Kölcsey: Vanitatum vanitas)
 A szó eleji mássalhangzók/magánhangzók
összecsengése az alliteráció = betűrím.

Füstösek, furcsák, búsak, bíborak

● A felsorolás nem rokon értelmű szavak azonos
mondatrészi szerepben való alkalmazása tartalmi
erősítés céljából:
„Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba gabonát,
árva kezembe
parolát... "
(Nagy László: Adjon az Isten)
 A fokozás elemei egymáshoz képest érzelmi vagy
értelmi többletet jelentenek:

„Száz vasútat, ezeret!

Csináljatok, csináljatok!"
(Petőfi Sándor: Vasúton)
„Hirtelen az ólak tájáról az egész
pusztát vad visongás, torz jajveszékelés,
üvöltés és hörgés egetverő zaja
töltötte be, mint egy szörnyű görög csata.
Így kezdődik mindig a disznóetetés... "
(Illyés Gyula: Három öreg)
A párhuzam azonos vagy hasonló felépítettségű gondolatok
egymás mellé állítása:

„Fölszántom a császár udvarát,

Belevetem hazám bubáját. "
Az ellentét szembeállít egymással ellentétes jelentésű
szavakat, kifejezéseket, mondatokat, szövegrészeket:

„Inkább ma száraz barna kenyeret,

Mint holnap lágy fehér cipót, apám... "
(Petőfi Sándor: Az apostol)