Csupor István ,- Csuporné Angya| Zsuzsa

NAZEKASKONW
"
 HecYonnÁxv Ésvil)Éx

A kiadvány me gj elenését

a Nemzeti Kulturális Alapprogram

támogatta

M egyetemek és fóiskolákpedagőgiai, agtát-, gazdasági,társadalonntudomárn.yi

és idegenforgalmi karain javasolt tankonyv
 X 45T ű},{

Csupor István - Csuporné Angyal Zsuzsa

Fazekaskiinyv
Második kiadás
 Az első kiadást lektorálta
SZTE Klebe|sberg Könyvtár
Szalai László

r iltilt till tilil ilil tilil llil iltil ililI iltil Iilil ilil ilil
)aoo977778
Szakértők
dr. Jusztit.t Márta
Budapesti Gazclasági Főiskola
Kereskedelmi, Vendéglátóipari Főiskolai Kar

dr. Csoma Zsigmond

Magyar Mezőgazdasági Múzeum

A könyvben közölt színes és a211-218., a222-224.,

a 227-232. és a 234-253. sz.
fekete-fehér felvételeket a Néprajzi Múzeum
tulajdonában lévő tárgyakról Csupor István
készítette

KtB7str1
O Csupor István * Csupomé Angyal Zsuzsa, ]'998

rsBN 963 286 259 7

ISSN 1589-2816

AMezőgazda Kiadó és a Planétás Kiadó közös kiadványa

1 165 Budapest, Koronafiirt utca 44.

Felelős kiadó dr. Lelkes Lajos és P' Szabados Katalirr

Felelős szerkesztő P. Szabados Katalin
Műszaki vezető Gerlóci Judit
Műszaki szerkesztő Berkes Tarnás
A rajzokat Csupor István készítette
A borító sorozattetve Kása Béla felvételénekfelhasználásával
Kömyei Anikó munkája
Megjelent 23,5 (Al5) ív terjedelemben 284 ábrával, 1 ív színes melléklettel

MGK 716 923106

 Elősző
\apjainkban, amikor a környezeti ártalmak egyre ri-
asztóbb méreteket öltenek' a hagyományos gazdálko-
lás nem egy eleme, a kézmúvességés a természetes
anyagok ismét helyet követelnek maguknak minden-
rapjaink tárgyi kultúrájában' Persze egy cseppet sem
'''életlen ez a divat, ez az ,,ű1jászü1etéS,,, de hogy vaIő1á.
:an miből is áiI, mennyiben építa hagyományokra és
:rennyiben azoknak mintegy az ,,átnyékára,, (azaz atta
a képre, amelyet mintegy a helyébe képzelünk a múlt-
:.ak, elsősorban a valós információk hiányában vagy
.zok félreértéserévén),nagyon nehéz megmondani.
Eppen ezért vállalkoztunk ennek a könyvnek a megírá-
sára, hogy a Kárpát-medence fazekassága esetében az
=1múlt évtizedekben kialakult félreértéseketlegalább
:.lapvonalaiban eloszlassuk, a fazekasok körében jelen
:r'ó információhiányon enyhítsünk.
Természetesen egyáitalán nem gondoljuk, egy könyv
:jtollrala a tevőleges gyakorlatot, a közvetlen átadás
:':ánvát, nem helyettesítheti azt a jól bevált módszert,
:.rogy egykor ennek a régi mesterségnek a technikai tu-
..ásanyagát az iÍjabb nemzedékek évszázadokon át el.
..sték-eltanulták az idősebbektől. Ha ez napjainkban
..:n ís mindig látszik, az elmúlt évezredek agyagmúve.
.=inek, fazekasainak tudása akkor sem tűnt, nem tűn-
..::ett el nyomtalanul! Az elfelejtett ősök árnyai itt van-
..lk köztünk, ha akarjuk, ha nem, minden mozdula-
*:nkban, minden gondolatunkban. Ha elmondható ez
::köznapjainkról, akkor mennyivel inkább érvényes
=-r olyan mesterség esetében, amelyben az elődök, az
' sjk tapasztalatai nélkülözhetetlenek: a fazekasság ese-
.':.en! Napjarnkban a fazekasok osszegzett, mintegy
.
:.rrilcNLlv ruudDd ..--'an
-]]^]-!j.' L..):^^|| u6y valóban csökkenni látszik a
:. ..lltbélihez képest, hiszen néhány edényformát, díszí-
:.snóclot vagy technológiai fogást a mai fazekasok va-
...]an nem alkalmaznak, de egykori, tárgyí emlékeik
: eg itt vannak köztünk, és csak tőlünk függ, hogy újra.
. =sztesükre, felelevenítésükre, rekonstruálásukra vál-
..''kozunk-e Vagy Sem. A múlt ismerete nélkül nincsen
.'
ő, a múlt tagadása szegénységi bizonyítványl Ne fe-
.llúk: mindazok, akik ma az egyIk legősibb mesterség
..:esére vállalkoznak, egy több évezredes folyamat
':.:,cszemei' és ha akarják, akkor sem tudják függetlení-
..ri magukat a múltbeli tapasztalatoktóll De nem is val-
lana nagy bölcsességre, ha a már sokszor kípróbált (és a
gyakorlatban remekül beváIt) fogásokat, trtikköket egy-
szerűen figyelmen kívül hagynánk!
Nehéz ugyanakkor annak a helyzete, aki a fazekas
hagyományokkal alaposabban meg akar ismerkedni,
híszen a néprajzkutatás még az egykort, jelesebb
fazekasközpontokat sem mind tárta ÍeI, nagyon sok
még a fehér folt, a kérdőjel a Kárpát-medence agyag-
művességének térképén.Ez akkor is igaz,1ra a magyar
népi kerámia Európa-hírű kutatója, Kresz Múrin Íaze-
kasságunk alapvonalait nagy hozzáértéssel, hatalmas
lelkesedésselés kitűnő érzékkelrajzolta meg. Az ő éIet-
műve nélkül ez a könyv sem születhetett volna meg.
Nem csupán alapvetó szakcikkei és könyvei révénjelöi-
teki az utat, de személyes példaadásával is: lrittel hitte,
hogy a népi kultúra (és ezen belül főleg a fazekasság)
számos eleme beépíthető napjaink életébe, és elsők kö-
zött ismerte fel, hogy a még é1ő fazekashagyományok
megmentése érdekében igenis érdemes fáradozni, a
személyes segítésen, bíztatáson és szaknai tanácsokon
túl is. Figyelme mindenre kiterjedt, az agyag minőségé-
től a tárgyak adott kuitúrába való beilleszkedéséig,s a
népi cserépedények szakterminológiájának kidoigozá-
sávaI (Igaz Máriáanl közosen írt munkájában) összegez-
te az addigi ismereteket, és rendszerezte a fazekasság
formakincsét és díszítőtechnikáit' Szellemi örökséeének
folytatásával (ennek részeként hoztuk létre tobbek ko-
zőtt a fazekasság kutatását és megismertetését fo1ytató,
nevét viselő alapítványt is) tisztelgünk Kresz Múria em-
léke előtt.
Hosszú évekig aligha lett volna aktuális egy ilyen
könyv kiadása, hiszen a fazekasság tanulására rnég le-
hetőség nyílt a megszokott, hagyományos keretek kö-
zött, idősebb mesterek műhelyében. A tradicionális fa-
zekasműhelyek eltúnésévelegyütt ez aképzésiforma is
háttérbe szorult, S egyre szükségesebbnek látszott a
fazekashagyományokat írásban (és képberr) is rögzíte-
ni, s a tanulni vágyók kezébe olyan ismeretanyagot ad-
ni, amel1' r'alameIyest pótolhatja a teclrno1ógia kozvet-
len átadásának hiányát, s feIidezheti a régi mesterek tu-
dását. (Ennek az elképzelésnekaz eredménye vo1t töb-
bek közott a Fazekasfilm is, amelyet a Kresz Mária Ala.
pítr'ánr'és az ABC-Film készített,és amely a szavakkal

1eírhatatlan mozdulatsorok, a fazekasság fogásainak vi-
zuális bemutatására vállalkozott.)
olyan könyvre vo1t tehát szükség, amelyben a ma-
gyar fazekasság története és technikai ismeretanyaga
együtt kap helyet úgy, hogy a múlt minden jelentós,
hasznosítható technoiógiai eleme szerepel benne, nap-
jaink újításaival együtt. Nem csupán a fazekasságot, a
mestersé get tanulók kezébe kívántunk ezzel hasznáLha.
tó (tan)könyvet adni, hanem egy sokkal szélesebb olva-
sói rétegnek: az egyszerű, érdeklődőktől a népi kerámia
gyűjtőtn át a kutatókig mindenkinek. Reméljük, min-
den érdeklődő megtalálja benne kérdéseire a választ'
Magát a könyvet két részre osztottuk, az első a Íaze.
kasság technikai ismeretanyagával foglalkozik, a máso.
dik pedig a Kárpá|medence agyagmúvességének,faze-
kasságának történetével és fazekasközpontjaival. Az
utóbbi lényegesen nagyobb hangsúlyt kapott annál,
amit megszoktunk egy, a gyakorlatot ismertető könyv-
nél, mivelúgy véljük, a hagyományok a1apos ismerete
nélkül a fazekasság technikai ismeretanyaga Sem 1smer-
hető meg és alkalmazható buktatók nélkül. Az a rend-
kír'ü1 széles körű ismeretanyag/ amely a Kárpát-meden-
ce fazekasközpontjaiban felhalmozódott, nem,,mű-
r,észkedés,, eredménye volt, hanem egy iparosréteg
,,kollektív tudása,,. Nem tudott természetesen minden-
ki mindent, de mind az egyén, mind a közösségek hoz-
zátettékmindazt, amit ők - és esetleg csak ők! - tudtak,
így az ismeretek összegződtek.
Ez a hagyományos tudásanyag természetesen min-
denkor valós igények kielégítésétszolgálta. Még a túl-
díszített,már-már giccsbe hajló tárgyak esetében is, bár
ezek részben egy-egy közösség speciális elvárásait tük-
rözték, és nem egyszer inkább a fazekasme5totcÁo no-
ErőszŐ
remhelr'zetbe kerülésével,túlélésikísérleteivel hozha-
tók Tsszefüggésbe, mint a hagyományok ápolásával.
Egv fazekasmester korábban az edényei értékesítésénél
közl.etlen r'isszajelzéseket kapott vásár1óitól, így mun-
kájában rögtön hasznosítani is tudta ezeket a konkrét
észrer'éte1eket' Ha szükséges volt, változtatott a tárgyak
formá;án éppúgy' mint a díszíhnényeken.Napjainkban
azonban nagyon hrányoznak ezek a közvetlen visszajei-
zések. A tradicronalitás még (már) a mesterség válasz-
tásáná1, tanulásánál sem érvényesül.
Munkánk során egyértelművé r,ált, hogY szükség
lesz egy olyan kisszótár megszerkesztésére, amely az
agyagmúvességalapvető fogalmait hivatott tisztázni,
mivel ezek használata és értelmezésemég a szakiroda-
lomban sem egységes. (Külön köszönet ezért munkánk
egyik bírálój ának, Szalai Lászlónnk, aki erre a kérdésre
felhívta a figyelmünket!) Az egyes terminoiógiai téve-
dések ugyanis alapvető hibákat és félreértéseket
okozhatnak. E'zt a szótárt a könyv elején lrelyeztiik el,
hogy a fazekasságban alapvetően lrasznált fogalmak
pontos jelentésétmát az e\ején tisztázzuk, és természe.
tesen szöveg közben mindig jelezzúk, ha az éppen idé-
zett munkában hibás meghatározás szerepel. Ezzel a
szójegyzékkel szeretnénk a gyakori hibákat kiküszöböl-
ni! Jó volna, ha a hagyományos fazekasismeretek na-
gyobb részétmeg tudnánk őriznt a jövendő századok
számára, ha máshogy nem, hát felelevenítve, újraérte.
kelve - megkönnyítve ezze\a mesterség megismerését,
oktatását' tanu1ását, sőt múvelésétis.
Az elfelejtett ősök újra és újra üzennek: egy-egy
edényforma, díszítményVagy egy-egy fogás esetében
évezredek távolából szólnak hozzánk - csak rajtunk á11,
hogy meg akarjuk-e érteni ezeket az üzeneteke
A szerz)l(
 Fazekas kis szőtár
agyagmáz - olyan agyagÍéIe, amelyben olvasztó hatá.
sú alkálifémek, mész Vagy VaS találhatók. Főleg 1200
"C égetési fok fölött használják. Színskálája a sárgás-
barna, barna és fekete színekre korlátozódik. A kelet-
ázsiaí kerámiában főleg a kínaiak alkalmazták.
akasztófül (v. akasztólyuk) - tá]ak' tányérok hátolda-
lán már a 16. században is aikalmazott, az akasztást
szolgáIő kis agyagfül, amely állhat függőlegesen
va1y vízsztntesen, a tájiváltozatok szerint. A fúggő-
1eges akasztófül áItalában a tál oldalfaláraragasztott
és odanyomott agyaggolyó, amelyet utólag átszur-
nak. A vízszintes akasztófül ezzelszemben többnyi-
re agyaghurka, amelyet úgy helyeznek a tál oIdalfa.
lára, hogy csak a két végétnyomják oda, a közepe el-
áII, Az akasztólyuk az edény fenekének peremén
szúrt egyes, páros, esetleg hármas lyuk, az akasztó-
fü1néI mindenképpen késó.bbi találmány. A tányér
akasztása egyértelmúena magyar nyelvterületen
alakult ki, Európa fazekasságában másutt nem is for-
dul elő, más nemzetiségűeknélis csupán a magya-
rokkal érintkező területeken.
a]áfestés _ az átIátszó mázak (hagyományosan ólom'
mázak) alatti, földfestékekkel történő díszítés,a ma-
gvar fazekasság egyik legfőbb jellemzője. Az angol
nvelvben ezt nevezik slipw are-nek.
alákarcolás - a földfestékkel bevont, még bőrkemény
edény felületébe hegyes szerszámmal úgy karcolják a
nintát, hogy alóla az agya1 eredeti szÍne kilátszik. Ezt
ní9ák idegen szőval sgrnt'itfonak vagy sgrffintonak,
angob - lásd: földfesték.
attört díszítés- az áttört edények díszítésmódjának
:echnikájaként ismert. A többnyire körzővel előraj-
zolt (előkarcolt) mintát követve hosszú túvel vagy
speciális, erre a célra kiaiakított késszerű szerszám-
nal vágják át az edény falát, mégpedig meghatáro-
zott helyeken, majd a körülvágott agyagdarabot eltá-
r.olít1ák. A munka végéncsipkeszerú minta jön létre.
Ezt a díszítőtechnikát (ki)metszésnek is nevezik.
:alos korong - Magyarország nyugati, délnyugati sáv-
.ában használt fazekaskorong, amely valószínűleg a
Földközitenger felól terjedt elnálunk. A fazekas itt
]lefil a két térde között, hanem a bal csípője mellett
Jolgozik, és a korong lábbal való meghajtásának
módja is eltér az ország többi részénismert Íazekas-
korongétóI.
block korong - az álIő tengelyú, lábbal hajtható, késő
középkori fazekaskorong német megnevezése,
amely a szakirodalom (és korai metszetek) révénvá]t
ismertté. A korong tengelyét a földbe verték be, ezen
forgott a korong vastag, nehéz fából kialakított fejré-
sze, amelyet rudak kötöttek össze a lábítóval, a lendí-
tőkerékkel.
bo glyakemence - Nyugat-Magyarors zágon, többek kö-
zótt az orségben nevezik így a Íazekasok égetőke-
mencéjét'
borostyán (v. borostyánkő) - a fazekasok azokat a man'
gánoxíd-tartalmú, fekete színt adó ásványokat ne-
vezték így, amelyeket megőrölve a fekete földfesték
e1őá1lításához használtak fel.
búgatás - Iásd: kifogatás.
darázsolt díszítmény- a tálak esetében a fehér földfes-
tékkel megöntött tányér felületébe hegyes szerszám-
mal (fésúvel)az egész felületet beborító, apró, pont-
szerű karcolásokat helyeznek el, amelyek mintegy
kiegészítika festett mintát.
cekász -
az elektromos égetőkemencék fűtőszáIa,
amely magas hőt iS ál1ó vasötvözetből készült'
ciÍrázőÍa- plasztikus díszítésekhezhasznált míntázóÍa,
cirkolás (v. cirkozás) - folyékony földfestékcsíkok ci-
rokszállal történő áthuzogatása vagy ritmikus elfut-
L^LÁ^^
LALAD4.
csecs - a vizeskorsó fülének felső harmadában elhelye-
zett, többnyire korongolt kis csövecskét neveztk így,
amely _ összeköttetésben állva a fülön keresztül az
edény hasával - lehetóvé teszi a rajta keresztül való
ivást. A horvátoknál ezt gyakran ivólyuk helyettesíti.
csikart minta - egyes területeken az alákarcolt, szabad-
kézi mintákat és írást, azaz a sgrat't'iatót nevezik így'
csípőbőr (v. bőr) - hosszúkás, puha bőrdarab, általában
B_15 cm hosszú és mintegy 4-B cm széles. Vízben fel-
puhítr'a a korongozásnál használják, egyes vidékeken
a munkafolvamatban szinte végig, más helyeken csu-
pan aZ edényszáj kialakításakor, annak ,,megfogásá-
ra
engob (r.agr.angob, engobe) - lásd: földfesték
eozin - fémlüszter máznak is nevezik. Az elkészült, má-

zas edényt fémvegyületeket (rezet, ezüstöt stb.) tar-
talmazó agyagpéppel vonják bc, majd redukáló tűz-
benizzásighevítik, amitől afém beépül amázba és az
fémes fényt kap. A középkorban a mórok alkalmaz-
ták először ezt a technikát, ame1yet Wartlra Vince ta-
lált fel újra, és a pécsi Zsolnay gyár termékein vált
ígazán ismertté.
eresztgető (,,eresztő, eregető,,) - a Szaru másik, kevésbé
ismert megnevezése. Lásd ott.
esztergálás - az edény modern értelemben vett fenék-
szögének kialakítása aZ eÍre gyártott speciális szer-
szám, az esztergakés segítségével.Ennéla folyamat-
ná] a már valamennyire száÍaz, többnyire bőr-
kemény állapotú, szájára fordított és valahogyan
rögzített edény fenekébe eió,bb egy kis mélyítettpe.
remet vágnak a fenékszéltőllegalább fél centiméter-
rel beljebb, majd azonos mélység;beneltávolítják a
többi fenékrészt is.
éget.ő - a fazekaskemence főleg Ercélyben használt
megnevezése.
égető|ap, égető|áb és égetőtüske - a hagyományos
fazekaskemencék esetében nem fordultak elő, a mo-
dern technika vívmányai. Az égetőlapokat főleg a má-
zas égetésnélhasználják, mintegy lrolcokat építenek
belőIük, hogy az egyes edények mázas felületukkelne
ér;enek és ne ragadjanak össze. Ismerünk égetőtoko.
kat is. Készülhetnek samottos agyagbóI, tömör és bor-
dázott változatban is, i1letve fémből, kazán\emezbőI'
Az égetőIáb az égetőlapok távolságtartására szoIgáI,
általában ezt is samottos agyagból készítik. Az égető-
tüskék hőálló acéiból (lásd: cekász) készülnek, agyag-
lapba szúrva ezek hegyére áLJríf)ák a fenekén is mázas
edényeket égetésközben. Kihúléskor a mázas felület
kömyeden elválik az égetőtüskétől' Újabban ismere-
tesek samottos agyagból készítettégetőtüskék is.
fajansz (fayence) - elnevezése azitáIiai Faenza városá-
nak nel,éből származik, A reneszánsz korban váltak
az ott készü1t ónmázas termékek egész Európában
ismertté' Agyagja márgás fazekasagyag, közelebbről
tálfold, mert az ónmáz csak azon nem repedezik. Az
onmáz kémia ila g ólomnátrium - szilikát, amely azon-
ban fe1 nem oldott ón-oxidot is tartalmaz - ez teszí
átlátszatlanná és szürkésfehér színűr,é.Az egyszer
már égetett, mázatlan edényekre vitték fel a mázat,
majd erre festettek finom ecsetekkel. A felhasznált
színek a kobaltkék, a mangánlila, az antimonsárga és
a zö1d - ezek lényegében színes mázak, amelyek ége-
tésnélfinoman belesúllyednek a máz s,'ma, tejüveg-
szerű felületébe. Égetésihómérséklete megegyezik a
fazekasárukéval. A Kárpát-medencében ez a techni-
ka főleg a habán fazekaiok munkáit jellemezte.
fakés - a fazekasok keményfa lapból készült' többnyire
háromszögletűre alakított szerszáma, amelynek kö-
FazEras zusszŐrÁn
zepébe _ a kónnyebb fogás miatt - nagyobb lyukat is
fúrnak. Profil1ált váItozatai aZ egyes edényformák
könnr'ebb korongolásához nyújtanak segítséget.
Napjainkban rézbőI, plexibő1, műanyagokb őI előáIlí-
tott r,á1tozatai is ismertek.
fazekalás - a Székelyföldön így nevezik az edénykészí
tést, a korongozást.
fazekas - 1. általános értelemben olyan iparos , aki Íaze-
kasagyagbó1, kézműves-technológiával egyedi vagy
kis szériás tárgyakat áIlít eIő, amelyek kapcsolódnak
a Kárpát-medence fazekaslragyományailroz.
2. Szűkebb értelemben véve a fazekasság egyik, spe.
ciáIis ágához tartozó a gya gip aros, aki lángálló agy ag-
ból főleg Íőző- és sütőedényeket készít.Ez a megne-
vezés külonösen a fazekasság többi szakágátóI vaió
elkülönítésben volt fontos (lásd: korsós, tálas).
fazekasagyag - olyan agyagÍajta, amely fémoxid.
szenny ező déseket tartalm az, é getési hőf oka 940_1 1 00
.'C
között van. A kiégetett fazekasagyag terrakotta ál-
lapotban színes, többnyire a vasoxid miatt vörös vagy
vöröses, és erősen porózus szerkezetű. Többnyire
ólommázat használnak hozzá (magyar fazekas-
munkák), de előfordul ónmázas váItozata (a habán
munkák, fa;ansz) is. A fazekasáruk alapanyaga.
fazekasáru - a fazekasagyagból fazekasok által készí-
tett cserépedények együttese.
fazékföld - a fazekasok áItal használt kifejezés, amely a
Iángálló _ Íőző- és sütőedények előállítására alkal-
mas - agyagot jelöli.
Íedőmáz - olyan nem átlátszó máz, amely alatt sem az
agyag színe, sem a színes díszítéseknem látszanak.
fehérföld - más néven: fehér engob. Fehér földfesték,
amelynek magas kaolintartalma adja fehér szinét,
feketeföld - más néven: fekete vagy barna engob. Feke'
te színt adó földfesték, amely máz né1kúl matt barna
színű, színező any aga a man gánoxid.
fekete-kerámia (feketeedény) _ redukciós (visszafoj-
tott) égetésű,mázatlan cserépedény, arnely fekete
színétégetési módja révénkapja'
felhúzómunka - a magas/ fennálló edények készítésé-
nek összefoglaló, táji neve.
félporcelán _ napjaink megnevezése azokra a gyári
technológiában alkalmazott, porcelánhoz kozel á1|lő
anyagokra, amelyek égetés után felrér színűek, ésvíz-
felvéteiük nem több 2-5 százaléknál. (Ebbe a foga-
lomkorbe sorolják manapság a keménycserép-félese-
geket is.)
fenékszög - eredetileg az edények fenékrészének,,alá-
szúrását,, nevezték igy, azaz egy kisebb peremrészt
hoztak létre, amely öntésnél, mázazásnál a tárgy jobb
fogását (is) szolgálta, a fenék alul viszont sima ma-
radt. Ujabban eZ a megnevezés fogalmi változáson
ment át, ma mást értenek fenékszogön. A fazekasság
Fazrxas xisszŐrÁn
a mai igényeknek igyekszik megfeleini, így (a gyári
porcelán- és fajansztárgyak hatására) elterjedt az a
gyakorlat, hogy az edény fenekét megesztergáIják.
Egetésnél - egy kis felületet kivéve * a fenékrész is
mázazhatő lesz, hiszen nem ér le az égetőlapra.
fennálló edény - azoknak a cserépedényeknek az ösz-
szefoglaló megnevezése, amelyeknek a szélessége jó-
val kisebb, mint a magassága. Ilyenek a ÍazékÍélék,
de a korsósmunkák is.
fésű _ fogazott, Íésíjszerűfazekasszerszám, többnyire
r'astagabb bőrből vagy fából. Párhuzamos, karcolt
vonalakat és összetartó íveket Iehet vele karcolni, a
ÍésíiáIlásátől függően: ezt nevezik fésűs mintának. A
török hódoltság idején terjedt el, egyes balkáni né-
peknél ma is gyakori technika'
focs - híg agyagpép, amelyet a fazekas korongolás köz-
ben a kezének síkosítására használ, több darabból
összeépített edények esetében pedig azok részeinek
ragasztásához.
:ocsos tál (v' focsos fazék, focsos edény) - focs tartásá-
ra szolgá|, a korongozás egyik fontos segédeszköze'
Lehet tál alakú, esetleg Íazékformájú, de készültek
kifejezetten focsos edénynek több rekeszűek ts.
:olyatott máz - félreérthető megfogalmazás, mert
ugyan gyakran valóban folyékony, sávokban öntött
:názak égetéshatására történő összeolvadásáról van
szó, tévesen azonban gyakran használják a folyatott
:oldfestékek megnevezésére is.
:jld - a fazekasgyakorlatban aZ agyagmegnevezése.
:l1dfesték - természetesen Vagy mesterségesen, több-
:.l.ire fémoxidokkal (újabban színtestekkel) színezett,
iígabb agya1,amelyet vagy öntőföldként, vagy di
szítésrehasznáInak.
::rtt, frittelt máz _ a frittelés esetében a mázat frittke-
rencében olvadásig 1revítik, majd a folyékonnyá vált
:..asszát hirtelen hideg vízbe engedve lehútik, amitől
:.z aprő szilánkokra esik szét. E'z így mázalapanyag.
.\ kír'ánt máz egyéb adalékaival együtt őr1ik porsze-
: "il,é. A frittelés lényege, hogy vegyileg leköti az erő-
sen mérgező ólomoxid jelentős száza\ékát.
;elét (v' ólomgelét) - óiomoxid, a fazekas- (ólom) má-
:ak aiapanyaga.Ez egykor narancsvörös színúvolt
:rős míniumtartalma miatt, napjainkban azonban
:..bbnyire frittelt mázakat használnak a fazekasok,
:nelyek nyers állapotban fehér színűek. (Nem említ-
;k rtt most a színes mázakat, amelyeknél az alapmá-
:at fémoxidokkal vagy színtestekkel festik meg')
:erencsér (v' gelencsé1. gölöncsér) _ szláv eredetű szó,
.. fazekasok megnevezése Dél- és Délnyugat-Ma1yar-
-.:száson.
:.rezdeiés _ az edény felületének függőieges irányú,
szabá1yos és sűrű rovátkolása
r:r3ulya - lásd: íróka.
habán munka - a török hódoltság idején hitük miatt
MagYarországra menekült, német ajkú, anabaptista
va1lású }nbánok által készítettedényeket nevezzük á1-
talában ezen a néven. Ezek zöme ónmázas munka,
amelyet ecsettel díszítettek.Első telepeik Északnytr-
gat-Magyarországon (Nagylévárd, Szobotiszt stb.)
alaku1tak ki, de előfordultak Sárospatakon, ma1d az
erdéIyi Alvincen is. A 18. századtó| az ónmázas edé-
nyeket helyesebb inkább poszthabán munkáknak ne.
vezn1..
hárészosodás - amáz szemmel gyakran nem is látható
hajszálrepedései, ameiyek rontják az edény minősé-
gét ésvízál|óságát. A hárészosodást a rosszul rnegvá-
lasztott, nem összehangolt agyag és máz különböző
tágulási együtthatói okozzák,
holdazás - a bőrkemény edény földfestékkel, kanáIlal
történő, félköríves leöntése. Előfordul ritkán mázzal is.
íróka (lásd még: gurgulya) _ fazekass zerszáttt, a f azeka-
sok egyik díszítő eszköze, ameiyből a híg földfesté-
ket vagy mázat az edény felületére eresztik.
juggaló - elsősorban a korsók füIének átlyukasztására
szolgálő, mintegy 25-30 cm-es, egyik végénkilregye-
zett, vékony ÍapáIca, amelynek hegyes vége egy ki.
csit szélesebb, hogy a sorjákat a rúd visszahűzásávaI
egy időben el tudják távolítani a lyukból.
kályhás - a korábbi századokban nem kü1önült el éle.
sen a fazekasságtól, annak szerves része volt azokon
a helyeken, ahol lángálló agyagból dolgoztak a Íaze-
kasok. A 19 ' század folyarnán kezdett elkülönülni ez
a mesterség a fazekasságtóI, javarészt gipszformák
segítségévelsokszorosított kályhacsempék készültek
a kályhások műhelyében' Ma a kályhások zöme egy-
áItalán nem készítcsempét, csak felrakja, építia káIy-
hát.
kantagamó (görbefa) _ szíJk szájú edények illesztésé-
nél, végső formájának kialakításánál használt görbe
bot, amellyel el ]ehet érni a korongolt edénynek azo-
kat a felületeit is, ahová a kéz már nem férne be.
karcolás - hegyes Szerszámmal történő vésésa
bőrkemény agyag felületébe'
karmolt minta - földfestékbe mártott ujjbeggyel festett
minta, amelynél elóbb lefelé huzzuk a kezünket,
majd hirtelen felkapjuk a végét,így a ,,pipá,,-hoz ha-
sonló vonalak jönnek létre.
katlan - a fazekasok csonkakúp aiakú, felül nyitott égető-
kemencéjéthívjákígy,Íőlegaz Alföld keleti fe1én és Er-
délyben Az égetendő edényeket a katlan nyitott tete-
jén keresztül rakják be, majd cseréppel fedik le égetés
közben. Előfordul rostély nélküli és rostélyos váItozata
is.
kavicsolás - lásd: sikálás.
kemence _ a fazekasmunkák kiégetéséreszoigál. Lehe-
tett oldalrói és felülről berakható, rostéiyos vagy ros-
10
téIy néikrili, kerek vagy tég1a1ap alakú (az ún. hosz-
szú kemence), ezek fatüzelésűek vo]tak. Napjaink-
ban a fazekasok azonban inkább elektromos fűrtésű
kemencéket használnak, bár előfordul gáz- és olay
územű kemence is. A lestöbb mai kemencéhez mo-
dern kisegítő eszkózök, műszerek, hóérzekelő stb'
tartoznak.
keménycserép- gyakorlati1ag a kóedények kozé tarto-
zik, Magvarországon különosen a hollóházi és a béi-
apátfalvi keménycserepek lettek híresek. Ezek a gyá.
rak meglehetősen parasztos stílusban dolgoztak, és
nagyobbrészt a falusi emberek közül kerültek ki vá-
sárlóik.
kézikorong (és nehéz kézikorong) - fö1dbe levert cölö-
pön forgó, vastagabb fatányér, amely a készítendő
edény könnyebb mozgatását szolgálja. A kézikorong
fóleg a középkorban volt használatban, az edényeket
gyakorlatilag mintegy agyaghurkákbó1 rakták fel raj-
ta. A nehéz kézikorong esetében a korongfej alatt egy
középen átfúrt fakeresztet helyeztek el, amelynek vé-
geit rudak rögzítették a koronghoz. Ez brztosította
ennek a kézzeI hajtható korongnak a stabilitását. Ez a
kézikorongtípus, amelyet a13' századtól már bizto-
san ismertek fazekasaink, már a korongolást is lehe-
tővé tette, bár ezt főleg csak az edények szájrészénéI
alkalmazták, egyébként fo1ytatták az agyaghurkák-
ból való építkezést.Napjaínkban a díszítésekhezal-
kalmaznak kézikorongokat, amelyek könnyűek e1s
fóleg fémből készülnek.
kifogatás kifogatolás) - a szárazra töröit edényfal
(v.
sűrú bordázása a fazekaskorongon a merőlegesen
tartott fakés élével.(Részletesebben lásd a díszítő-
technikáknál') A magyar nyelvterületen belül elegge
elterjedt, bordák lehetnek függőlegesek is, de a leg-
a kenúny kőedény és a keuert kőedétly, A kemény kő-
gyakrabban ferdék. A kifogatás egyik rnegnevezése,
a búgntás arra a hangra utal, amelvet az edényfal a
munká1atok közben hallat.
kikapart (v. kapart) díszítmény- az alákarco|t díszíté-
si mód egyik változata, amelynél a fazekas a karcolt
körr,onalak egyes közeiből is eltávolítja, mintegy ki-
kaparja aZ agva1ra felvitt földfestéket.
korong - a fazekas legfontosabb eszköze, ameiy az agyag
Íormázásához, az edénykészítéshezszinte nélkülözhe-
tetlen. A fazekaskorong lábbal ha1tott vá\tozaiai a kö-
zépkor végétőiismertek. Fó,bb részeik; a korongfej (tá-
nyér stb.), a tengely és a lendítőkerék (lábító stb.). A
modern orsós korong esetében ez a három alkotórész
stabilan összeépített, a tengeiy felső vége a korongasz-
talhoz rögzített biiincsben forog, alsó vége pedig a per.
selyben. Ebbe régebben gyakorta lózápfogat tettek,
napjainkban vagy acelgoiyót, vagy csapágyat.
korongolás (v' korongozás) - a nedves, formázható, iágy
agyag formaalakítása, felhúzása a fazekaskorongon.
Fazrras russzórÁn
korongozó - a lábbal hajtható fazekaskorong egyik táj-
nr.plr.i lrporlpr.pzécp Fr,lÁ|rllről icmprf cz.,]
korsóÍöld * erősen vasoxidos, r'orösre égő, porőzus
szerkezetű agvagféle, amely különösen fenná11ó edé-
nvek, korsósrnunkák készítésére
alkalmas, tál nem
nag\'on korongolható belőle. Innen ered a fetrti meg-
neYezese 1s.
korsós - a fazekasság egyik hagyománYos válfaja a kor-
sósság, arne1yné1 a fazekas a vasoxidos, égetés után is
erősen porózus agyagbó1 főleg korsófé1éket, fe1húzó-
munkákat készít'
kőagyag _ színesre égő agyagféleségből formázott, tel'
jesen tömörre égetett termék, amely bizonyos jegyei-
ben nagyon hasonlít a fazekasok készítményeihez. A
fazekaiagyagokná1 magasabb hómersék1eten
(1260_1300 "C) égetik és leggyakrabban sómázat
használnak ll'ozzá, illetve agyagmázat' Nagy előnye,
hogy az edény fala egy kicsit sem porózus, teijesen
tömör, így a vizet nem ereszti át. Fóleg német nyelv-
terü1eten' il1etve a brit szigeteken terjedt el.
kőcserép - 1ényegébenazonos a kőagyaggai: természet-
ben megtalálható, magas hőmérsék1eten (1260-1300
.'C)
tömorre égő agyagÍajta, amely finom kvarcot és
kevés alkáliát tartalmaz' Ebbő1 készültek a Rajna
menti fazekasközpontok ismert kőagyagmunkái, iI-
]etve az angol s/oltc'tunre (kőagyag) áruk.
kőedény - kizárólag nagyipari módszerekkel állítják
eiő. Agyaga égetés után porózus és fehér Színű, ame-
iyet földfestékekkel festenek és végül átlátszó kő-
edénymáz kerül rá. A klassziktrs kőedenyeknél a
zsengélő égetéslrőfoka magasabb (1200_1300 "C)'
..C).
mint a mázas égetésé(1i00-1200 Háromféle vál-
tozata van: a ffieszes uagy lágy kőedény, a földpátos uagy
edényt nevezik napjainkban fé1porcelánnak. Ebbe a
kategóriába tartozik a keménycserép is.
laposedény - a fazekasok a táiasedényt, a terítőrnunkát
nevezik így.
.'C
lángálló agyag - olyan fazekasagyag, amely 1100
alatt égethető, égetéstrtán fehéres, sárgás r,agy szür-
kés színt kap, porozitása kicsi vagy ma1dnem semrni,
és nyílt lángra rakva a belőle készült edény bírja a fő-
zés közben létre1övő hómérséklet-különbségeket. ln-
nen ered e\nevezése is. Fontos ugyanakkor, \rogy ne
tévesszük össze a tűzálló agyaggal, amel1'nek égeté-
.'C
si hőmérséklete 1550 körülvan.
lézsafa - a hagyományos fazekasműhely szárítópolca.
löttyös díszítmény - a földfestéket vagy mázat kanáI-
ból \'a8y vastag csövű írókából löttyentik az edény
felületére.
lüszter, lüszteres Íesték - az égetett agvag felületén
gyóngyházszerű csillogást okoz. Ezt a fémes fényű
réteget ugy hozzák létre, hogy r,alamely fémoxid

FazEras russzŐran
gyanta- vagy zsírsavas vegyületét levendulaolajban
vagy karbolsavban feloldj ák, majd ecsettel felviszik a
diszítendő mázas felületre. Egetéskor 700 .,C-on a
SZerveS anyag kiég a lüszteres mázből, és egy vé-
kony, fémszerű, szinte fátyolos réteg marad víssza,
amely azonban igen sérülékeny! A technikát a 19.
században porcelánoknál alkalmazták először' a fordul
fazekasmunkák között nem fordul elő.
macskanyomás - a mohácsi fazekasok egyik legismer-
tebb díszítóteclrnikája. Az agyagdarabba vagy félbe-
vágott burgonyába szurkált fapáIcákat (esetleg gye-
kényszálakat) mintegy pecsételőként hasznáiják, is-
métlődő rozettákat hozva létre az edény felületén.
Ezek a macskanyomok. Többnyire színtelen vagy
mangánoxidos, fekete mázat használnak hozzá.
magafalán díszítés- amikor közvetlenül az agyag felü-
letére kerül a díszítés,legyenaz akár festett, akár mé-
i}.ített.
najolika - tulajdonképpen csak elnevezésében külön-
L.ozik a fajansztól. 1100 "C alatt égetett, ónmázas cse-
répedény,amelynek megnevezése Mallorca szigetét
idézi. A reneszánsz korban Itáliában így nevezték a
móroktól e]tanult technikával készült ónmázas tár-
qvakat.
rrráz (v. ,pománc,,) - a már kiégetett, zsengélt a8ya8.
:argy íelületre felvitt, újabb egetés után végIeges á||a-
qírl'á váló' szétterilő, kemény, üvegszerű réteg,
anely a cserép vízáteresztő képességéthivatott csök-
:enteni, Vagy a pórusokat teljesen eltömni. A íazeka-
sok á1tal használt hagyományos mázak az ólornmá-
zak, amelyeket ma egyre inkább felváltanak amázak
.l1ommentes változatai'
:r,ázazás (v mázolás, mázo|ozás) - a zsengélt edény
r,ázzalvaló bevonása a második éeetéselőtt. Ritkán
...oZaZ1LaLLq\ o.
--,-.-L^rr<1, ^- X^ nyers tárgyakat is' ez
"5etetlen/
ezonban rosszabbul szívta a mázat, így az vékony és
tcltos lehetett.
náz alatti festés - lásd: aláfestés.
:iázra égetés(v. mázas égetés)- a fazekasok általában
,]l.nevezik a zsengélést és mázazást követő, máso-
Jik égetést.
:retszés - 1, Az áttört edények díszítésénektechnikája-
ként ismert. Az előrajzolt (előkarcoit) mintát követve
..LoSSZú tűvelvagy speciális, erre a célra kialakított
^ésszerú
szerszámmaI átvágják az edény falát, meg-
:edrg meghatározott helyeken' majd a körülvágott
:gr.agdarabot eltáVolítják. A munka végéncsipke-
:Zerű minta jön letre'
]. \'{etszésnek, metszett vagy vésett mintának nevezik
:zt a díszítőtechnikát is, amelynél a fazekas az edény
:e1r.iletébe egy speciális szerszámma1vési bele a mintát'
:.etsző ( meccő, metsződrót) - a korongolt edény ko-
:ongróI történő levágására szolgál. Lehet vékony drót
11
is, rnarrapság azonban szívesebben alkalmaznak a fa-
zekasok irorgászdamilt, mive1 aZ nem rozsdásodik.
ó1ommáz (v. fazekasmáz) _ ó]ornoxid tartalmír, transz-
''C-otr o|vad _ a
ParenS táttetsző) tnáz, amelv 940-980
fazekasok általánosan ismert máza. Színéta belera-
kott férnoxidok adják, így az alábbi vá1tozatokban
színtelen máz (ebben csak ólomoxid van),
e1ő:
sárga máz (r'asox1dda1), zöld (rézoxiddal), kék (ko.
baltoxiddal), fekete (mangánoxiddal). Napjainkban
azonban már frittelt mázak kerülnek forgalomba,
amelyek kevésbémérgezőek, mint az egykori, gelét-
tel előáIlított f azekasmázak'
ónmáz - Íedőmáz, amelyet fajansztermékek esetében
alkalmaznak . Amáz alapját ólomnitrát-szilikát képe.
zi, fehéres.szürkésfehér színéta benne Iévő, nem o1-
dódó ónoxidtól kapja. Ez teszi az őnmázat átlátszat-
lanná is. Az őnmáz esetében - a mázréteg átlátszat-
lansága miatt _ az aláfestés nem aikalmazhatő, a dí'
szítésta nem kiégetettmáz felületére viszik fel, több-
nyire ecsettel. A felhasznált színek az antimonsárga,
a zöId, a mangánlila es a kobaltkék. A magyar íaze-
kasságban az ónmáz alig-alig fordul elő, viszont a
habán munkák Íő 1ellemzője'
öntőföld - a földfestékek bármelyikéből előállítható,
csupán tejfólsűrűségűre kell hígítani.A nyers edé.
nyek felületét borí!ák be vele, és vagy kanálból öntik
a felületre' vagy belemárt;ák a tárgyat' Napjainkban
előfordul, hogy szórópisztolybói fűj1ák,bár a fazeka-
sok körében igen ritkán fordul elő ez a megoldás.
őr|ő (v, örlőkő) - a földfestékek és mázak nyersanyaga.
inak összetorésére, őrléséreszolgá1ó kézi malom.
oxidációs égetés- a fazekastermékek legjellemzőbb
égetésimódja, ameiynél a kemence nyílásait nem
zár1ák le, így az égetésvégig oxigén jeleniétében
megy vegbe. Ennek ellentettje a redukciós (feketére)
égetés.
pala (v' palaföld) - a fazekasagyag egyik Íajtája, Szé-
kelyföldön, közelebbről Korondon így lrívják az otta-
ni, eleggé SZennyezett agyagot.
parasztÍazék, parasztedény - a régi magyar nyelvben a
,,paraszt,,mint jelző a nem mázas edények egyik meg-
nevezése yolt, azaz a paraszt edény = mázatian edény.
Késóbb ennek a helyébe a ,,vászon,, jelző lépett.
pincus (v pintus) - emberi lrajból vagy nyi\szőrből,
mókusszőrbő1 készült, rövid nyelű ecset, minták fes-
tésérevagy azok kitöltésére.
porcelán - a legtisztább kerámiaanyag. Egyesül benne a
cserep tisztasága (alapanyaga/ a Szennyeződésmentes
ag} ag, a porce|áníöId, azaz a kaolin) és a legmaga-
sabb műszaki követelmény (teljes tömörség és transz.
paÍellcla, azaz áttetszőség). Színe fehér, törésfelülete
kagvlós. A porcelánmassza 50% kaolinból, 25.%
kr.arcból és25o/o földpátból á1l. Aporcelánra transzpa-
T2
rens porcelánmázathasználnak. A zsengélést(kb. 900
"C előégetés) és az azt követő mázas égetéstlépcsők-
ben végzik. A porcelán száradáskor, majd égetéskor
jelentősen zsugorodik. A porcelán a magyar fazekas-
gyakorlatban egyáltalán nem fordult eló.
rakott díszítmény- így nevezik az edények oldalfalára
ragaszott plasztikus díszítményt,a rátett mintát.
raku technika - kelet-ázsiai égetésitechnika, amelynél
a megtüzesített, mázas edényt a tűzbőI lrirtelen kive-
szik, és erőszakosan lehűtik. Ettől redukció jön létre,
s az edény felületén a máz fémes fényt kap. A ma-
gyar fazekasságban korábban nem fordult eiő, napja-
inkban azonban - keramikusok munkáinak hatására
_ igen eróteljesen terjed.
redukciós (v feketére) égetés_ az égetés menete az
utolsó Íázísig megegyezik az oxidációs égetésével,
itt azonban a kívánt égetésihőfok elérése után a ke-
mence valamennyi nyílását betapasztják, miközben
még jól éghető anyagot (tűZiÍa, ganéj, napjainkban
autógumi) raknak bele. oxigén hiányában redukáló
füst keletkezik, a kemence megtelik el nem égett,
ko11oid szénszemcsékkel,amelyek átjárják a cserép
minden pórusát és kívül-belül feketére festik azt. Vi-
gyázni kell azonban, mert ha a szén gyulladási hő-
mérsékletefe1ett bontjuk meg a nyílásokat, a fekete
szín eltűnik! A mohácsi fazekasok 1000 "C körűl
grafitszürkére égetik feketeedényetket, az Alföldön
ezek színe az alacsonyabb égetési hófok miatt mély.
fekete. A feketeedény díszíthető fésűvei, karcolással,
de sikálással is.
rostély - így hívják egyrészt a korsó szájában elhelye-
zett szűrőt (lásd ott), másrészt a bonyolultabb rend-
szerii Íatizelésúégetőkemencék rácsozatát, amely a
tíizter et a rakodótért őI elv áIaszf1a'
rovackoló _ az edény falának vízszintes irányú rovát
kolásához használt, hegyes faeszköz neve.
ruggatás - díszítőtechnika, amelynél a még nedves,
friss földfestékrétegre írókábói vagy kanálból olyan,
más színű földfestéket (többnyire sötétbarna vagy fe-
kete színűt) csurgatnak, amelybe eIőzőIeg ammónia-
tartalmú folyadékot kevernek. Ettől a festék megug-
rik, és növényágszeúi mintát hoz létre.
samott _ az a1yag egyik soványítőanyaga, amelyet
azonban a többi, természetes anyaggal szemben mes-
terséges úton állítanak elő. A samott a képlékenység
teljes elvesztéséig égetett, majd összetört és kü1önfé.
le szemcseméretűre összeőrölt a8ya8' A samott javít-
ja az agyag állóképességét, csökkenti zsugorodását,
és növeli tűzáI\őságát. A nagyon finomra őrölt sa-
mott a cserépliszt, a samottal kevert agyagmassza a
samottos agyaq.
sárga máz - vasoxid.tartalmú ólommáz, amelynek ei-
nevezése megtévesztő, mert tulajdonképpen világos-
FRzEras rrsszorÁR
barna színű. Igaz,ha fehér föidfestékre alkalmazzák,
ez a szín erós sárga lesz - innen a neve.
sgrafitto (v' sgraffiato) - lásd: alákarcolás.
sikálás (v. kavicsolás) - a bőrkemény áIlapotú edény
falának kaviccsal történő simítása, dörzsolése, amitől
aZ agyag szemcséi valamelyest tömörödnek, és az
agyag felülete fényesséválik, szemben a többi, matt
fe1ülette1. A felületet kavicsolásnái általában valami-
lyen síkosítóanyaggal (többnyire növényiolaj-keve-
rék) be szokták dörzsolni. Ezt a díszítőtechnikát álta-
láb an a f eketekerámiánál alkalm azzák előszeretette1.
sinc - a tálak öblének és szegélyének talákozási pereme.
sőmáz _ a sző szoros értelmébennem máz. Akőagyag-
ból készült, nyers edények (amelyek plasztikus vagy
földfestékes díszítésűekis lehetrrek) esetében aikal-
mazható ez a technika. A tömörödési hőfokukig
.'C)
(1250-1300 felfútott kemencébe lapáttal konyhasót
és velepárhuzamosan vizet juttatnak. A hő hatására a
NaCl-ból aklőr gáz alakban eltávozik, a nátrium pe-
dig kémiai reakcióba |ép azizző tárgyak felszínével, és
az agyagban található kvarccal és alumíniumoxiddal
(A1'o?) mázszerű bevonatot képez. A sómáz színe
tobbnyire barna vagy szürke, és oxidációs és redukci.
ós égetésnélegyaránt alkaimazható. A híres kék
sómáz esetében még királykék festéket és ólomoxidot
is adagoltak, és így dobták a keveréket közvetlenül az
tzző tárc,vra. A német fazekasok fedezték fel a
sőmázat a73, században, és különösen a Rajna menti
Siegburg fazekasai tették híressé. A sómáz alkalmazá.
sa a feiszabaduló klórgáz miatt életveszéIyes|
sovány agya1 _ olyan fazekasagyag/ ameiynéI az
agyagban - eredendően Vagy mesterségesen hozzá-
téve - soványítóanyagok (elsősorban kvarclromok)
találhatók. EttőI az agyag ugyan rosszabbul Íormáz-
ható lesz, viszont formatartóbb , száradásnál kevésbé
deformálódik és kevésbéreped, illetve kisebb a zsu-
gorodása, valamint nő a tíizáI\ósága.
szaru (v. eresztgető) - a fazekasok egyik eszköze, ame-
Iyet az edények festésénélhasználtak' Szarvasmarha
szarvából készült, amelynek összeszúkülő végétki-
fúrták, és a furatba egy csövecskét 0úd- vagy puly.
katoll szárának vastag darabkáját) illesztettek. Ezen
keresztúI folyatták ki festés közben a szaruba helye-
zett, folyékony földfestéket. A szarut napjainkban
már csak a Kárpát-medence eldugottabb fazekasfa]-
vaiban használják' főleg Erdély egyes vidékein. A
szarut a19-20, században a legtöbb helyen a cserép.
ből készü]t íróka váltotta fel.
színtelen (v. fehér, át|átszó stb') máz - transzparens
(átlátsző) Íazekasmáz, amelynek alapját az ólomoxid
képezi. A magyar fazekasok egyik leggyakrabban
használt máza, amely aIőI az edény díszítésérehasz-
nált földfestékek színe tüzesen tűnik elő.

F.rzpras russzŐrÁn
színtest - a természetben találhatő színező fémoxidok-
kal szemben a színtestek mesterségesen előállított
színezők. E gyes f émoxid ok kerámiai ve gyüietekben
színeffektust hoznak létre magas hőmérséklet hatá-
s ára. Evéget t a színezőoxidokat alumíniumoxiddal,
kr,arccal' kaolinnal stb. jóI összekeverve magas hő-
mérsékleterr izzít)ák, megolvadásuk azonban a ma-
gas olvadási pontok miatt nem következik be, salak-
szerűr anyagként kerülnek ki az izzítókemencéből.
Ezt aztán finomra őrlik, kimossák és megszárítják,
ez a színtest, amelyet manapság a hagyományos
iemoxtdok helyett föIdfestékek és mázak szinezésé-
:e lrasználnak. A hagyományos fazekasfestékek
s z ínská1áj ánál lényegesen gazdagabb választékot kí
r.álnak, szinte minden színárnyalat kikeverhetó be-
.őlLik'
.zűrő - a r'izeskorsók szájában elhelyezett, sűrűn át-
'''..'r ggatott, vékony agyaglapocska, ameiy a v íz merí-
:.sénéla szerulyeződéseket hivatott visszatartani.
]r:r'ezik rostélynak is'
:::iá1ás _ azedény ciÍrázása, díszítése,festése tájnyelvi
:.':ejezéssel' A tarkálást nagyon gyakran nem maga a
'..zekas, hanem asszonyok (a fazekas családtagai,
:.:.ta azonban kife1ezetten erre szakosodott festőasz-
....nr-ok) végzik.
.:.:i - a fazekasság azon ágához tartozó agyagiparos
'..'.kori megnevezése, aki tálÍöIdből (márgás a8ya8-
-' e1sősorban terítőmunkákat, 1aposedényeket, tál-
....iet készít.Napjainkban azonban eZ a megneve-
-.; is (a korsóshoz hasonlóan) eltúnőben van, és
:. :.dkettőt fazekas néven ismerjük.
.:.:sedény - márgás agyagból készült fazekasmunkák,
-.-.lr'ol, neorrnhh
"észéttáIak, szűrőtálak, illetve a
.:: .<efélékteszik ki.
.: :.'.d olyan fazekasagyag, amelyet márgás agya1-
- ig sem viszik fel a hőmersék|etet, ltiszen a lényeg
. .;
s ls neveznek, és leginkább terítőmunkák,
.- .sedények
készítésérealkalmas, szűk szájú', mr
- :.-:'l.b edenyek (korsófélék) előállítására nem.
:. : -;munka - a laposedények, a tálfélék egészétjelen-
. :.'inclen olyan edenyféIét, amelynek szélessége na-
. ].-'. min| á mio2q
* ^....Ó.'sa8a.
:.::.rotta - pontos jelentése: máz nélküi kiégetett tisz-
:.-'ag, il1etve a belőle készüIt tárgy. A mázatlan,
. ] :]eÍ egetett, zsengélt edényt nevezik így.
. --: .igillata _ a'm. pecsétcIt Közönséges vastarta|-
. ,
föld,
készült tárgyak, amelyeket a rómaiak
..gr agbó1
.:...í ismertté, noha már korábban (i'e. 7-6. sz.) az
4a
1J
ókori gorögök is használták ezt a technikát vázafesté-
szetükben' A rómaiak tárgyaikat negatív forrnák se-
gítségér-elkészítették,mintegy a plasztrkus díszítmé-
nr'ekkel együtt sokszorosították, majd a vörösre égő,
finom, ülepített agyagpépet felvitték a felü1etre. Az
agr'agpépbe általában fahamut is raktak, amely olva-
dékképzőkéntfényessé,mázszeríivé tette a bevona-
tot. Ez adta - a sorozatgyártás mellett - a római terra
sigil1ata fő r,onzerejét, mivel kiváló minőséget biztosí-
tott a tárgyaknak.
transzparens máz - a.m. át\átszó (v. áttetsző) máz. Ilye-
nek a fazekasmázak, az őIonmázak, arnelyek vé-
kony, üvegszerű, keményebb réteget hoznak létre az
agyag felületén, amely alóI az agyag és a földfestékek
színe előtűnik.
.-C-on
tíizál.|ó agyag - 1550 égethető, erősen tömörödő,
nagyobbrészt fehér vagy fehéres sztníi agyagok, ame.
lyeket elsősorban tűzáIIő termékek készítésénéI alkal-
maznak. (Yigyázz,ank: a magyar fazekasok űn. ,,tgzál-
Ió agyag1a,,valójában nent t(tzáIló, hanem csupán lríng-
úiló!)
ujjbenyomás - az edény felületének ujjal történő bemé-
lyítése.Leggyakrabban a fülek alsó végénélfordul
elő, de a díszítéstés az edényfal megerósítésétszo1-
gá1ó vékony agyaghurkákat is sokszor ujjbenyomás-
sal rögzítik és díszítik!
vászonedény - a mázatlan edény egyik megnevezése,
ennek szinonimája vo1t a parasztedény kifejezés.
zö|dmáz - o1yan transzparens (fazekas-) ólommáz,
amelynek zöId színéta benne feloldott rézoxid adja.
zománc - a máz helytelen népi (és szakirodalrni) meg.
nevezése.
zsengélés - az első (terrakotta, máz nélküli) égetés
megnevezése, amelynél a fazekasok gyakran 900 "C.
csupán a cserépképződésrneginduiása, és az, hogy
az edény szívja a mázat.
zsinőtozás _ az edény nyakán földfestékkel festett sáv
amit a fazekas a korong lassú forgatása mellett ujjal
szétmázo\, és ezze1hullámvonalhoz hasonló sáv jön
Iétre. A zsinőrozásba gyakran csíkokat is raknak, kö-
römmel karcolva.
zsíros (kövér) agyag - olyan agya8,amelyben ereden-
dően kevés a fémoxid-szennyeződés. A zsíros agyag
könnyen formázható, száradásnál aránylag nagy a
téríogatvesztéseés könnyen reped, ezért szokták so-
vánvítani.
 I. tész

A FALEKASSÁc GYAKORLATA

EIőbb keressünk jó megoldásokat, mint újaknt,

de ne ijedjünk meg,
ha a jó megoldósok ,,aisszaaisznek,, a hagyományokhoz,

Doxiadis
 A Íazekasság nyersanyagai
Az agyag
A fazekasok legalapvetőbb nyersanyaga, amely nélkül
a mesterség nem is (izhető, maga aZ agyag. Az agyag
földpátokban dús kőzetek elmállási terméke. Az agyag
alapját a szilícium (Si) adja, amely a természetben e]e-
mi állapotban nem fordul elő, vegyületei azonban igen
gt'akoriak, a földkéreg 97%-át a szilikátok teszik ki. A
szilícium ásványai közül a iegfontosabbak a kvarc, a
földpát, az agyagásványok és a csillám. Ezek alapja a
szilíciumdioxid (Sio/. Az elsősorban gránitkőzetben
:lőforduló földpát kristályos ásvány, amely alumínium-
.lxidból, káiiumoxidból és kovasavból ál1. Ebből a szén-
savas víz idővel kioldja a káIiumoxidot és a kovasav
:gy részét,a kristályos ásvány elveszti Íényét,és por.
.ekony, fehéa széjjelmorzsolható tömeggé válik, ami a
:ránit el nem mállott alkotórészeivei, kvarccal és csil-
.ámmalvan összekeverve. Az így létrejött anyag a tisz-
:a, szennyeződés nélküli agy a8, a nyers kaolin'
Ha a nyers kaolint vízzel Íelkavarjuk, egy tejszerű,
'izapos folyadékot kapunk, amelyben az elnem mállott
:]kotórészek gyorsan leülepednek , az iszapos folyadék
:edig tartalmazza a földpát máIlása által keletkezett
'.gr.agot' A tiszta földpátból keletkezett agyagszubsz-
::ncia képlete:
A1,o.+ 2 Sio,+ 2 Hzo, ezen kívül tartalmaz még
=:,64o/u loaasnunt, 39,45% altnníniwnoxidot és 13,9I"/,
::t' A természetben azonban alig-alig találunk tiszta, az
. ;r'agszubsztanciának megfelelő agyagot.
A természetben előforduló agyagok a lelőhelyeik
.zerint kétféléklehetnek:
1' a keletkezés helyén elóforduló agyag,
amely gyakorlatilag nem vagy csak alig tartalmaz
:::noxid-Szennyeződéseket, ez aZ ún' kaolin Vagy por-
:=lánföId' A kaolin fehér, igen íizáIló, de nehezebben
::rnrálható anyagI erős nagyításban a kaolin részecskéi
:.kább kristályos, pikkelyes formájúak, illetve
2. a másodlagos lelőhelyen előforduló agyagok,
::relyek tisztátalanabbak, és kisebb-nagyobb merLrryi-
s:3ben homokot, meszet, valamint fémoxidokat (első-
.:rban vasoxidot) tartalmaznak. Felnagyítva apró göm-
: lcskékből állnak, éppen a viz munkájának eredmé-
nyeképp, amely némileg lekerekítette a hordalék apró
részecskéit.
A másodlagos leiőhelyek agyagja ugyanis úgy jött lét
re, hogy a magasabban fekvő pontokról a víz lehordta
ezeket a mállási termékeket a laposabb, mélyebben fek-
vő területekre, közben azonban magával sodort egyéb
hulladékokat (csigák, kagylók héja, növényi részek stb.)
is * gyakran éppen az abba bekerülő szerves eredetú
anyagok adják az agyagszürke, fekete vagy barna színét.
Az agyagokat a szennyeződésük mértékeszerint
különböztethetjük meg. Ezek szerint vannak:
a) TíizáLlő agyagok. Ezek kemény, sima tapintású,
igen plasztikus agyagok, kémiai összetételük hasonla-
tos a kaolinéhoz. Rendszerint szürke vagy barnás szí
nűek, de kiégetve fehér vagy világossárga színt kap-
nak. A legjobb minőségú tűzá|Iő agyagok 1550 "C-nál
égnek tömörre, és még ezen a hófokon is formatartóak,
nem olvadnak meg. A tiszta fehérre kiégő agyag egy
fajtá1át kőedényagyagnak is mondják. Ezek égetésihő-
foka gyakorlatilag az 1000-1200 .'C közötti tartomá.
nyokban Van/ ezen a hőfokon már tömörödnek, de nem
olvadnak. Noha ezek tűzáIlósági foka lényegesen ki-
sebb, azért ezek is tíizáIló agyagnak nevezhetők.
b) Fazekasagyagok. Ezek kevésbétiszta, homokot és
vasoxidot tartalmazó agyagok, nem tűzállóak, sárgára
vagy vörösre égnek ki. Egetési hőfokuk áltaiában
860_960 "C között van, szerkezetük porózus.
vi- c) Durva vagy téglaagyagok. Ezek már igen sok ho-
mokkal, vasoxiddal és mésszel vannak keverve. Ha a
mész az agyagban I)%-náI többet tesz ki, márgás
agy agró| beszélhetünk, amely például korsókészítésre
már nem alkalmas, de tálakhoz igen.
Az ormálhat ós ága
agy ag f
és térÍogatának v á|tozás ai
Az agyag száraz áIIapotban többé.kevésbé kemény és
összetartó, de víz hatására Íelázik, és tésztaszerű, g1úrha-
tó tömeggé r'á1ik, amely a kéz nyomásának engedve kön-
nyen formálható' Az agyag ugyanis rendkívül apró ré-
szecskékbőI á1l, amelyek száraz áIlapotban nagy kohézió-
val rendelkeznek, a víz azonban behatol a részecskék kö'
18
zé és az agyag térfogata megnör'ekszik. Nagyobb meny-
nyiségú víztőI a részecskékközötti vonzető megszűnik,
és az agyag eláz|k, péppér.á1ik. Az agyag térfogata tehát
akkor a legkisebb, amikor száraz, az agyagrészecskék
ilyenkor vannak a 1egsűrűbben egymás mellett, és minél
tobb vizet vesz íe1 aZ agyag/ anná1 nagyobb térfogatú. A
különböző származású agyagok formálhatósága és ezzel
összefüggő térfogatvá1tozása nem egyforma' mivel ma-
guk az agyagrészecskékis külonboző méretííeklehehrek.
A nem teIjesen száraz agyagtárgyat nem szabad hir-
telen felhevítenünk, mert a Íe1lődő vízgőz túi gyorsan
akar az agyag porőzus szerkezetén át szabadulni, s a
tárgy elreped vagy szétrobban. Az agyag felületén
gyorsabban páro1og eI avíz, mint a belsejében, ahonnan
a porózus szerkezet apró kis résein, járatain át nehezeb-
ben távozik. Ebben az esetben atárgy külső feltilete eró-
sebben zsugorodik, mint a vizesebb és nagyobb térfoga-
tú belső része, s ilyenkor a tárgy deformáIódhat, elgör-
btillret vagy megrepedhet. Ezért nem szabad az égetet-
len agyagtárgyat erőszakosan szárítanunk. A száradó
agyagtárgyak elgörbülése Vagy megrepedése sokkal
valószínúbb atisztább, kövérebb agyag hasznáiata ese-
tén, mint a soványabbnál, mivel a soványítóanyagok
hozzáadásamiatt az kevesebb vizet igényel, hogy gyúr-
hatóvá váljon, és így kevésbé is zsugorodik száradás.
nál. A száradő agyag térfogata tehát addig csökken,
ameddig az agyagrészecskék egymással újra nem érint'
keznek, avíz távoztával azonban aZ agyagmár formáz-
hatatlanná, szilárddá vá1ik' A szátitott, de nem égetett
agyag ugvanakkor kellő mennyiségű víz hozz'áadásá.
val még felpuhítható, tetszés szerint vísszaáztatható, az
égetett agyag, a cserép azonban már nem.
Az agyagviselkedése a tűzben
Az agr.agtárgr' száradása után is tartalmaz még csekély
rnértékben r,izet, amit csak az égetéskorveszít eI. Ez a
l.íz a 1egtisztább agvagokban köze1 l4o/o.ot tesz ki, a so-
r'anr.ított agvar'ok esetében azonban ennél kevesebb.
Éppen avízgőz távozása miatt nem szabad hirtelen ma-
gasabb hőmérsékletre fellrevíteni a tárgyat, mert a gőz
szétvetheti.
Az égetéskoraZ a1Yag elveszíti kötött VíZtartalmát és
megkeményedik, magasabb hőfok esetén azonban nem
csupán aZ a1yagalapjellemzóivel kell számolnunk, de az
adalékanyagok jelenlétévelés kémiai tulajdonságaival is.
Ezek az agyaggai vegyulnek, és mint ragasztóanyag az
agyagot összetartóbbá és keményebbéteszik, sőt meg is
olvaszthatják. Az egyes agyagfélék eltéró tulajdonságú-
ak, a kristályos pikkelyekbőI áIő, egyébkéntis minimá-
lis szennyezódést tartalmazó kaolin például csak igen
magas hőmérsékleten vá1ik tomörré. A kövér agyag Íino'
A rnznxRssÁc cye'roRLATA
mabb részecskéi már alacsonyabb hőmérsékleten Zsugo.
roclnak, sőt jobban felhevítve meg is olvadnak.
Az agr.a; egetéskor tehát tovább zsugorodik, még lra
kisebb rnértékben is, mint a száradásnál. Kivételt csr.rpán
a nat\ on erősen soványított, nagyon homokos tégla-
agyagok jelentenek, amelyek térfogata a bennük 1évő ho-
mok hatására égetéskor nem csökken, hanem _ nagyon
kis mértékbenugyan/ de _ növekszik.
Az égetett a8ya8 szinvá|tozása
A kiégetett agyagok megváltoztatják a színüket, a kao-
lint kivéve, amely kiégetés után is fehér marad. A nyers
agyag barna, szürke vagy fekete színéttöbbnyire va1a-
mely szerves anvag okozza, amely a tíizben eiég, és
csak ezután látható aZ a1yagvalódi színe. A tiszta agya-
gok fehérre, szürkés. vagy sárgásfehérre égnek ki, a
vasoxiddal szennyezettek pedig sárga, egészen vörös
vagy vörösbarna színűek lesznek azégetés után. Avas.
hidroxid által sárgára színezett agyagok az égetest kö-
vetően kifejezetten vörös színt kapnak, rnivel a sárga
vashidroxid vörös színű vasoxiddá alakul át. A vasoxi-
dos agyagok alapvetően vöroses szinűek, ezek az ége-
tés következtében egyre vörösebbé válnak, magasabb
hőmérsékleten barna, szürke Vagy egyenesen fekete
színt kapnak, mivel ilyenkor vasoxidu1.vegyületek kép-
ződnek bennük' A márgás, meSZeS agyagféiékugyan-
akkor a1acsonyabb hőfokon égetve vöröses színű'ek, az
égetési hőmérséklet emelésér,el vriágossárga színt kap-
nak, mir,el ilyenkor a vasoxidul és kalciumoxid fehér
színíj' sztlikátot alkot.
Az agyag alkotórészei és ezek befolyása
az a1ya1tűzál|őságára
Az agyag tűzá|Iósága természetesen alapvetően meg-
ha|ározza a belőle készíthető tárgyak formáját és fr.rnk-
cióját, így meg ke1l vizsgálni azt is, hogy az agyag tűz-
áIlóságát, annak fokát és mértékétmilyen tényezők és
anyagok befo1yásoijákz
A tiszta agya8, amelyben megközelítőleg 1 molekula
alumíniumoxidra 2 molekula kovasav jut, túzállónak
mondható. A kovasav növekedéséveI és az alumínium-
oxid csökkenésével az agyag tűzáIlósága is romlik. Mi-
vel azonban a természetes agyagok áltaiában a kovasav
és alumíniumoxid mellett más fémoxidokat is tartal-
maznak, ezek is befolyásolják (kis mennyiségben is
csökkentik) aZ a1yagtíizáIl,óságát, Ezek a fémoxidok áI-
talában az alábbiak közúlkerüInek ki: vasoxid, ka1cium-
oxid, magnéziumoxid, káliurnoxid, nátriumoxid. Ezek
magasabb hőfoknál az alumíniumszilikáttal vegyülnek,
 ''r ERSANYAGOK
I
:iSzerű Vegyületek keletkeznek belőltik, amelyek
j:sonv hőfoknái is megolvadnak.
1Z a8va8 tűzál|ósága elsősorban tehát két tényezőtőI
. ::: aZ alumíniumoxid és kovasav arányátőI és az
*-' lévő fémoxidoktól' Az agyagszubsztanciában
...qban
. -6,61"/oSio,,39,45fo A1'o és 1'3,91fovíz'Egy agyag
.. '.:: annál tűzállóbbnak mondható, minél közelebb ál1
-. .z a képletlrez, és minéi kevesebb benne a fémoxid-
..:..t'eződés.
Az
agyaghoz kevert anyagok
és ezek hatása az a1ya8 minőségére
' . 'á:tuk, a természetben viszonylag ritkán fordulelő
. :':r tisztának mondhatő, szernyeződésektől men-
; .: ].'.cl$, a legtöbb esetben igen kis mennviségben
.. ... kaolínban is találhatók idegen anyagok.
-.. :.gt.agban lévő egyéb alkotórészek lehetnek ter-
:: :]iS úton belekerült anyagok, de mesterségesen is
-;..er'erhetjük őket az agyagunkhoz. Nézzük meg,
:'..etnek ezek, és milyen módon változtatják meg
j- --- .:i
- - r,.l -:l^^^l-l+
Lura,JuUIlJaóaL.
'\ kr'arc az agyagban mint kovaliszt, homok és ka-
. :l..lllrat e1ő. A kvarcliszt és a homok sovánvítia az
. j: : eS fokozza annak tűzáIlőságát, a finom kova-
.:.ban magasabb hőmérsékleten
'.. összeolvad az
. '
- :. :.br alkotórészével, ezért fő1eg kőagyagáruk ké-
. -.:.
=. alkalmazzák, mive| így az agyag tömörre ég.
:.::].L\.- és porcelánmasszáklroz mesterségesen ke-
*:: -ro1t kvarcot. A durvább szemcséjű homok fo-
' : : : ] :g\'ag tűzáIlőságát, mivel a kvarc magában vé-
. :=:.. Ízá11ó, S a durva kvarc csak a szemcsék felü-
. - .:':.:kezik és vegyül aZa1yagtöbbi a]kotórészével.
. ' .:;r agáruk gyártásához tehát a tíizáI\ó agyagot
' : :]..iSéS kvarccal szabad soványítani. AÍőzőedé.
..szítésénél a finom kvarchomok egyenesen jót
. ..::os agyagnak, tomörebb és finomabb agyal-
. . '..:Í:ására azonban a homokos agyag nem alkal-
. :-:]. .rzt iszapolni kell. Az agyagba kerúlő kavics
- .. ... :..lndenképpen káros,
akár szét is robbanthatja
' -:.'.. .. Ezért aztán a kavicsot tartalmazó agyagot
- . .. :.sztítani. Ezt leginkább szűréssel tehetjük meg'
:. :.em mállott ásviínyok és kőzettörmelékek is ke-
' ' ' ::. .z agt'agba, mint például el nem mállott Íöld-
..::át rendszerint finom, apró szemcsékben van
- . . .::'' :gban, iszapolással nem is lehet attól elválasz-
- ..',-en finom alakban lévő földpát csökkenti az
- -'-...óságát, finomabb áruk (kóedény, porcelan)
. .. .:..11ban szerencsés. Magas hőfoknál az ilyen
" - ..slgorodik, kemény és kagylós tőrésű,Iesz'Ezt
.. .
.:
:..nrör kőagyagáruk készítésénél
: alkalmazzák.
'. .:. :séS foldpáthomok sokkal ritkábban fordul elő
79
az agr.agban. A földpátszemcsék magas lrőfoknál zo-
máncszerű cseppekké olvadnak, és az ag,vag fe1ü1etén
mint kis gömbök lesznek láthatók. Hasonlóan viselkedik
a csillám is, }ia nagyobb pikkelyek alakjában van;elen az
agt.agban A csil1ám és egyéb kőzettörmelékek, amelyek
többnr'ire l'asat is tartalmaznak, fekete színű, salakszerű
tömeggé oh'adnak meg/ a világos színű agyagot pettyes-
sé tér'e. Az ártalmas kőzettörmelékektől á]talában isza-
polással lehet megtisztítani az agyagot, a csillám eltávo-
lítása azonban nem mindig sikertil, mert a pikkelyes csil-
lám igen könnyű és az agyaggal együtt a vízben úszik.
c) A mész (kaiciumkarbonát) is lehet finom, lisztsze-
rű formában az agyagban, de előfordul szemcses alak-
ban is. A lisztszerű meszet tartalmaző, ún. márgás
agyagok már aránylag kisebb hófoknál is megolvad-
nak. A fazekasok tálföldnek szokták ezt aZ agyagot
használni, mert jó1 korongolható, és az ó1ommáz a sima
Íe|üIeten szépen kiterül. A márgás agyag színe alacso-
nyabb égetésihőfoknál vörös Iesz, magasabb hófokon
égetve azonban a mész és a vasas agyag világossárga
vegvületet alkot. Főzőedény készítésére egyáltalán nem
alkalmas, mivel a márgás agyagbói készített áru rideg,
a szabad tűzné1 va1ó hevítéstés a gyors hőmérsékle|
változást nem bírja, egyszerűen szétrobban.
A mész előforduihat azonban kisebb-nagyobb dara-
bokban is: ezt nevezik a fazekasok mészkukacnak. Ez
égetéskorégetett mésszé, ma;d levegővel érintkezve és
vizet felvéve oltott mésszé alakul át, amely az edényt vé-
gül szét is repeszti' Kisebb mészdarabok csak apróbb ré-
Szeket, szilánkokat robbantanak ki az edény fe1ü1etéből,
a nagyobbak még a téglát is szétvetik' A mészkő telrát
csak a kész árunál okoz problémákat, míg a kavics már
égetéskor robbantja szét az edényt' Hasonlóan káros 1e-
het az agyagban található kagylóhéj vagy csigaház ís,
amely szintén kálciumkarbonátból áii, és hasonlóan vi-
selkedik, mint a márgacsomó, az ún' ntúrgnl:nbn, A mész
mellett előfordulhat az agyagban magnéziumkarbonát
is, amely hasonló problémákat okoz' mint a méSZ.
d) A gipsz (kalciumszulfát) erósebb t(lzben égetve
holtgipsszé válik, ilyenkor vizet már nem vesz fe1, de a
gyengén égetett gipsz igen, így az agyagárut elrepeszti.
Az agyagba keveredett gipsz annak felületén szárítás-
kor apró, fehér foltokat hoz létre, és ez akár terrakotta-
áruró1 van sző, akár ólommázas edényekről, komoly
szépséghibákat okoz.
e) Pirit is kerülhet az agyagba, kristályok formájában.
A piritbő1 (vagy vaskovandbó1) a kén kiég, a fennmara.
dó r,asoxid kisebb-nagyobb, fémes fényű, sötét szem-
cséket aikotr,a marad fenn az agyagban, az égetéskor
ke1etkező kéndioxid pedig homályossá teszi a mázat, A
pirít orrdálásakor vasszulfát keletkezik, amely az
agvagban ler.ó mésszel gipsszé alakul át, a vas pedig
m1ni r.asorid válik ki.

A felsoroltakon kívüI előfordulhat az agyagban fosz-
forsav, titánsav vanadinsav stb. is, de o1yan kis mennyi-
ségben, hogy az agyag minőségére nincsen hatásuk,
csupán a vanadinvegyüIetek virágoznak ki a tég1a-
agyagból, foltossá téve azt.
A soványító anyagok
A másodlagos lelóhelyű agyagok (amelvek nem a kelet-
kezési helyükön találhatók) különböző szennyeződéseket
tartalmaznak' amelyek csökkentik aZ agyag formálható-
ságát. Ezeket a más természetű hordalékokat nevezzük
soványító anyagoknak. Ezek használatára elsősorban az
agyagok jobb formálhatósága miatt van szükég. Ezek a
nem plasztikus nyeÍsanyagok természetes formában is
bekerülhetnek az agyagba, de mesterségesen is adagollra-
tók. A tiszta, rendszerint igen zsíros, kövér agyag ugyan-
is nehezen formálható, ragad a kézhez és a szerszámhoz,
ráadásul a száradáskor erősen zsugorodik és az égetés
közben is igen kényes, vetemedik és könnyen reped. Az
agyagot ezért gyakran más anyagokkalkeverue, soaányít-
unhasznáI1ák. Ezek a soványító anyagok a következők:
n) Kvarc. A durvább agyagot homokkal soványí!ák, a
finomabbat pedig égetett és rnesterségesen aprított kvarc-
cal. A nyers kvarckő igen szívós és csak nehezen aprítha-
tó, ez&t a soványításra használt kvarcot őrlés előtt min-
dig kiégetik, mivela kvarc a tíizbenmegduzzad, és utána
ígen könnyen őrölhetővé válik. Az izzőkvarcot gyakran
vízzel is leöntik, amitőI az szétrepedezik és törékenyebbé
válik. A kvarc égetésekorráadásul a benne lévő vas is oxi-
dálódik, és mint vörös színű vasoxid a kvarcból könnyeb-
ben eltávolítható, mint nyers állapotban.
b) Samott' Az égetett és aprított agyagot nevezzük sa-
mottnak. A samott hozzákeverésével az agyag kémiai
összetétele nem változik, Samott kétféleképpenkészítlre-
tő: úgy, hogy magát az agyagot égetjük ki, durvább tég-
lákat íormálva belőle, és ezt tögük és őroljük meg/ Vagy
úgv hogy az agvagbóI készített, már kiégetett tárgyat
törjük és aprítjuk ossze. Az utóbbi eljárás eredményez
jobb samottot, mivei így az agyaghosszabb ideig van ki-
téve magas hőfoknak, és így a belőle készítettsamott a
térfogatát már nemigen változtala. Az aprított samottot
aztán megszitálva, az agyaghoz keverve használják. A
samottnak a szemcseméret alapján különböző, durvább
vagy finomabb változatai vannak. A finomabb samottal
kevert agyagot tömörebb, keményebb tárgyak előáIlítá-
sához használják, ezek az olvadó alkáliák és a salak ma-
ró hatásának jól ellenállnak, de az ilyen tomör áru köny-
nyebben megreped. A durvább samottal készítetttár-
gyak porózusabbak, a gyors és ismételt felhevítéstjob-
ban túrik, viszont a likacsokba jobban behatolnak a sa-
vak. A samott finom, porszerú váItozata az agyngliszt.
A pnzpxassÁc cyexoRLATA
c) Níész'A rnész az agyagban csak iisztszerű formá-
ban alkalmazható, de magasabb hőmérsékleten erős o1-
vasztó hatása r,an. A mész a közönséges agyagokban
igen gt'.rkori, ezert a fazekasok gyakran a zsírosabb és a
márgás agvag bizonyos keverési arányair,al javítják
agyag1r-rkat' Finomabb, fehér áruk agvagsához mester-
ségesen őrölt meszet adnak, s e célra leginkább a krétát
haszrrálják, mivel könnyen őrölhető. A mész helyett
esetenként do1omit is aikalmazható.
d) Földpát és földpáttartalmú szilikátok' Ezek hason.
Ióan viselkednek az agyagban, mint a mészliszt, de ma-
gas hőfoknál ezeknek is olvasztó hatástrk van. A földpát
a természetes agyagfélékbenis előfordul. Az i1yen agyag
magas hőfoknáljó1 zsugorodik, kemény és kagyiós töré-
sűIesz, és az ilyen agyagbólkészült tárgyak a tűzben is
megtartják alakjukat. Finomabb fehér agyagárukhoz (kó-
edény, porcelán) azonban mesterségesen keverik a föld-
pátot, hogy azok tomörebbek legyenek. A földpát helyett
célszerűbb ugyanakkor oiyan földpáttartalmú kőzeteket
használni, amelyekben kvarc is található.
Az égetett agyag megváltoztatja a színét,a tiszta, fe-
hér kaolin kivételével. A tiszta agyagok fehérre vagy
sárgásfehérre égnek, a vasoxidos agyagok pedig sárga,
vörós vagy vörösbarna színt kapnak az égetéskor.
A cserépk épződésfolyamata
Az égetésolyan visszafordíthatatlan folyamat, amely.
nek során a plasztikus, formáiható, vízzelmégvisszalá-
gyítható agyag cseréppé alaku[. A cserep _ az égetett
agyag - szilárddá r,álik, s nem áztatható vissza.
Az égetés esetében a cserépképződés folyamata a kö-
vetkező:
..C-on
1'' Yízvesztés kb. 100 - itt a száraz agyagtár-
gyakból a még bennük levó víz is elpárolog'
2. Elégnek a SZerVeS anyagok, 500-700
.'C.on.
.,C
3. A cserépképződésva1ójában 750-900 között kö.
vetkezik be, amikor is az agyag elveszti a kémiailag kö.
tőtt vizét, és ezután új vegyületek keletkeznek új kémi-
ai és fizikai tulajdonságokkal (v'ö. Petrik 1913, Wartha
1899 és Gebauer 1986:85).
Ezzel egyútt nehézbármiÍéIe táblázatot felállítani, hi-
.,C
SZen egyes agyagoknál már 800 körü1 megkezdódik
a tömörödés, míg másokná1ez a hőmérséklet csak az át-
alakulási folyamat kezdetének tekinthető.
Az agyag beszerzése
Mint láttuk, a megfelelő agyag előteremtésén ál1t vagy
bukott egy fazekasműhely megléte' Természetesen nem
volt érdemes nagyon messziről hozni vagy hozatní az
\yERsaruyRcox
:gr.agot, hiszen a száIIítás nagyon megnövelte volna az
jj}'ag - és közvetve természetesen a termékek - árát.
''-olt ugyan olyan eset is, amikor bizonyos fazekasok
- a teii iagr ok felpuhították a kemenyebb részeket is, így
.5leg kálylrások - nagyobb távolságróI szereztékbe az
:;r'agjukat, ilyenkor azonban annak speciális tulajdon-
::.ga/ a tíizáIlősága ellensúlyozta a nagyobb költsége-
:.::. Annál is inkább, mert ennek hiányában a mestersé-
:;ket sem tudták volna folytatni ezek a kézműves ipa-
:.sok!)
'::a. Agyagbányászás az Orségben (Kós Károly nyomán)
--:: .\g\'agbányászás Cömörben több méter mélységből
-.
-. .l:ban az agyagbeszerzése igen fáradságos munka
' :: aZ agyagot a fazekas némelykor - a helyi adottsá-
:
. .:qgően - közvetlen a határból, a talaj Íe|szinérő|
. '::.:a (1' ábra),
ám gyakran több méter mélységből
: - láSni (2'úbra).Ilyenkor legtöbbször nem volt elég
. .:... godröt kialakítani, mégvuszntes járatokat is
. - :..,.ltti' s ezeket a beomlás e]len földlábakkal meg
::: ::.:r',asztani. A fazekasnak nagyon kellett ismemie
::
'.c:, nem csak a színét,a taprntását, de még a sza-
-
:> -;i sl (Vo. Kocsi M. - Csomor L.1982:33-34, Balogh
- - r.9-320, Márton Gv.I94B:B-9, Kós K.1986)
\z a*t.agot regen legtöbbször ősszel bányászták, s
teler is a szabadban hagyták, hogy jobban ,,összeérjen,.:
tavasszai konnyebb volt azt megdolgozni.
Az agr.ag előkészítésehosszadalmas és igen Íárasztó
mtít.elet r o]t. A legtöbb fazekas ezt maga végezte. Az
éppen szükséges agyagot legelőször is kapával levá-
]asztották az agyaghalomról, majd szükség esetén meg
is locsolták. Ezután aZ egyes agyagcsomókat egymás
után felverték egy nagyobb farönkre, tőkére, törzsökrc,
mégpedig t'urkóual, bunkóaal, fakalapáccsal, rnajd szel-
ték, szelegették a törött kaszapengéből készített szelőveI,
és ezt többször megismételték. Ezt a folyamatot helyet-
tesítettékkésőbb az őr|ésse|, amit agyagőrlő gépen vé-
geztek: ez hengerek között torte meg az agyagrogöket.
Ezek után az agyagot megöntözték, majd egy vászonra
vagy deszkára téve körkórösen megtaposták (3, ábrn),
.W;ffi
A
A^
Fi ru v*
" l '-'"'l
-:-m
gri/#*ffi
Í
3. ábra, Az agyag megmunkáIásának menete az orségben
a) kockába esszeverés, b) másoc{ik szitatás, c) megtiprás
karikába, d) fuöhajtva összüt, e) rézdrotta] eIr'jgva.
f-g) rézdróttal felszelve (Kós Kóroly llyontán)
Apadon való gyúrással mindig csak annyi agyagot dol-
goztak át, amennyit aznap fel akartak használni, s vé-
gü1 a rögölés révénegyben a készítendó edények rnére-
tét is meghatározták (4, ábrn),
A fazekasok munkájának legunalmasabb és leghosz-
szadalmasabb szakasza az agyag szelése és őr1ése volt,
,/ / ;í--\
€/(l4(vt- /-g
l{ \4
.\./
4, ób rn, Előkészítéskorongo1áshoz
a) pattogatás \'agy esszeverés, b) gyurás' c) pogácsába for.
málás, d) pogácsák (Kós Károly nyomán)
22
amely ugyanakkor nem igényelt Sem nagyobb testi
erőt, sem túlságos szakérteimet, így ezt a munkát gyak-
ran a fazekas Íelesege vagy íia r'égezte.
A begyűitött es rnegdo|gozott agyagot a fazekas áIta-
lában agyagaerentben, ngyaggödörben tárolta, ahol az
nem száradhatott ki' Ennek a földbe mé1yesztett táro1ó.
nak gyakran deszkaajtaja, -fedele is volt, A föld alatt
mindig nedves maradt aZ agyag, de ha mégis száradt
volna, egyszerűen csak meg kellett öntözni egy kicsit.
Az agyag beszerzése
és tárolása napjainkban
Egykor aZ agyag bányászása és előkészítéseheteket
vett el egy fazekas idejéből, napjainkban azonban alap-
jaiban változott ez a folyamat: aZ a1ya1bányászásának
teljes múvelete kihagyható, hiszen kevés mód adódik
saját bányára szert tenni, és már korongozásra előkészí-
tett, meggyúrt agyagot és azzal összhangba hozott föld-
festéket, mázat vásárolhatunk a speciális szaküzletek-
ben. Ennek ellenére nem árt, ha ismerjük az agyag-e1ő-
készítésteljes folyamatát, ha igazán tisztában vagyunk
agyagunk tulajdonságaival, hiszen felhasználásnál és
az újrahasznosításnál kamatozik ez irányú tudásunk!
Bár a fazekasok korábbi ismeretanyaga napjaink
fazekasgyakorlatában látszőlag fölöslegesnek tűnhet,
egy mai műhelyben is elengedhetetlen az agya8, a szak-
ma ilyen iráhyú és valóban alapos ismerete! Egyébként
pedig számtalan visszadolgozható hulladék (focs, szá-
ÍaZ a8ya8/ mázak stb.) képződik a munka során, s na-
gyon fontos tudnunk, hogy mit is kezdhetünk ezekkel
az anyagokkal, hogyan vehetjük újra munkába őket!
De ez csak az egyIk kérdés.A biztos és korszerű tech.
nológia kialakítása ugyanis csak akkor lehetséges, ha a
fell-rasznált agyag megfeIelő az edény tervezett frrnkciójá-
hoz, a szükséges fö]dfestékek és mázak össze vannak
Irangoir,a az agyaggal és természetesen az égetési hőmér-
séklettel. A legobb, ha már a vásárláskor ttsztázzuk eze-
ket, s ha lehet, tájékoztatást kérijnk azizlet szakembere-
itőll Nem mindegy ugyanis az,hogy az agyagtrrrk zsíros.
e \Iagy sovány, mennyi az égetésihőmérséklete,bí1a-e a
földfestékeket és a mázakat, és egyáltalán _ mire való?
Természetes, hogy napjainkban a fazekasok is igyekez'
nek mindenféle módon könnyíteni a munkájukat' Töb-
bek között az agyagbányászás és -előkészítés fáradságos
múveleteitől is igyekeznek szabadulni. Az agyagot
agyag-előkészítő, agy aggyártó kisiparosoktól lehet besze-
rezni v agy olyan speciális kerámia-szaküzietekben' ame-
lyek kifejezetten i1yen nyeÍSanyagok árusítására szako-
sodtak. Ez természetesen nagy könnyebbséget jelent' mi-
vel tisztított és gyakran átgyűrt agyag á11 a rendelkezé-
sükre' ugyanakkor, ha az ,,előre gyáttott,, agyag minősé-
A pRzExassÁc cynxoRLATA
ge r'a1a:llt. rl r a]tozik, a mai fazekasok legtöbbje egysze-
riren ke;.fp}grr azt korrigálni, javítani' a fulajdonságait
megr altoztlh'ri! Ez pedig a kényes, gyári mázak esetében
rendkír.üI sok l-ribalehetőséget rejt. Az agyag rnrnőségé-
nek r aitozasa ugvanis azt is jelentr, hogy a korábban az
agl.agurkhoz beáliított öntőföldek és mázak nem alkal-
mazlratók a korábbi sikerrel, megnő a selejtek és hibák
száma, aminek gyakran még a pontos okát sem tudjuk!
Manapság az agya1 különböző (10-25 kilogrammos)
kiszerelésben kapható általában, nejlonzsákokba vagy
fóliákba csomagolva. F'zzel egyitt szerencsés aZ a1ya-
got ma is húvös és nem száraz lreiyen tárolni, esetleg
veremben vagy pincében, csak arra ke1l vigyázni, hogy
az így nem szellőző agyag meg ne penészedjen - időn-
ként célszerú azt ellenőrizniI
A kerámiatermékek csopoÍtosítáSa
az a8ya8 tulajdonságai a|apján
A kerámiatermékek aZ agyag minősége a1apján is cso-
portosíthatók. A csoportok a következők:
n) Fazekastermékek (fazekasáruk)
Az agyag színes, szerkezete az égetésután is porózus.
Az égetéshőfoka 900-1100.'C között r,an. Festése gyakor-
ta engobbal történik, máza áItalában ólom. vagy őnmáz.
(Ide tartozik aÍajansz és bizonyos fokig a félfajansz, a ke-
ménycserépls') A mázatlan fazekastermék a terrakotta.
b) Kőagyag
- Színesre égó agyagbó|oC,készül, de tömörre égetve.
Egetési hőfoka 1200-1300 mázazása sőmázzaltörté-
nik (ezek színe vagy kék, vagy barna), illetve agyag-
mázzal (folyósított agyag és ólommoxid).
c) Kőedény
Agyagja' a kőedényagyag fehérre ég, szerkezete poró-
zus, elsósorban nagyipari alapon á11íqák elő. Kőedény-
mázzal vonják be, a festés ez alá kerü1. A zsengélő égetés
.,C
1200-1300 között van, magasabb hőmérsékleten, mint
a mázas égetés(1100_1200 "C). (Ide sorolható napjaink
félporcelánja, a gyári előáIítású keménycserép is.)
rl) Porcelán
Fehér színű, tömörre égő agyag jel1emzi, amely kagy-
lós törésű. Égetésihőfoka a keményporcelán esetében
.'C,
137 0_1,410 lágyporcelánnál 1200-1320 "C. Mázazásá-
ra legtöbbszór színtelen, transzparens mázat használnak.
Engobok, földfestékek és öntőmasszák
Az engob (angób) vagy földfesték 1ényegéttekintr,e
szennyeződéstőI mentes (fehér) vagy éppen kiválasz-
tott fémoxidokkal (napjainkban ínkább színtestekke1)
színezett, szűrt, folyósított agya1, ameIyet a

\r'ERsRNyacox
: -irkemény állapotú edényre öntenek, vagy amelybe a
..'
ers kerámiatárgyat belemártják azért, hogy a nyers
.:'''ag színétől eltérő legyen. Az engobozással eg1'-
'...zt segíteni lehet a nem tetszetős színű, de jóI meg-
' .lnkálható, e1őnyös tu1ajdonságír agyagon, másrészt
. ::,áz aIá történő festéssel színesebb terméket ]ehet
.::ehozni. Az öntőfestékek anyaga legnagyobb rész-
-:'. agyag, rnégpedig legtöbbször szennyeződésektől
'-::rtes, feher agyag, amelyhez megfelelő fémoxidok
.l:.:lnak' és amelv egvben a festék élénkszínétis okoz-
' j .{ fehér színt maga a kaolin adja, a vöröset az
- ..agba kevert (vagy abban természetesen e1őfordu-
l-asoxid, a barnát vagy feketét a mangánoxid, a
: ' 1det általában a rézoxid, a kéket a kobaldoxid. Ezek
...;és nélküi nagyon halvány színűek, és még csak az
.L.iztos,
:.' hogy idézik az égetésutáni állapotot' A ki-
- --::s után mattak, fenyüket és ismert, csillogó színü-
.. .:z ólommáztól nyerik. Egykor a fazekasok maguk
. ..:..tták elő festékeiket (és mázaikat)' Ahány a1yag,
.:''. fazekas, annyiféle biztos recept és keverésí
.- .l,
' annyi fajta engob (angób), földfesték, öntőföld,
. : - :esték stb. _ még az elnevezésük is gyakran külön-
: -.<| Persze eZ nem volt véletlen, hiszen minden
' -". ilroz ki kellett dolgozni a megfelelő festékeket, be
...
. =:: állítani rninden együtthatót a keveréssel,hogy
.
... ag jól szívia a festeket, és a kettő száradásr tulaj-
. -.]ga is egyféle legyen. Ehhez nagy gyakorlat kel-
..' .: tertnészetesen rengeteg tapasztalat, a nyerS-
:;ok (az agyag, a íehérföld, a kaolin, a fémoxidok
.: :lapos ismerete. Manapság ugyanakkor a földfes-
:. ::.it, engobokat már nem fémoxidok hozzáadásá-
:.-\.€Iik, hanem színtesteket tesznek az agyagba.
] .l1ítás a színskála kiszélesedéséteredményezi.
'-
_- színtestek mesterséges előállítású
színezők. Egyes
..- '...idok kerámiai vegyületekben színeffektust hoz-
. ' fP
:.'^- mag;s
"'"o*" hőmérséklet hatására. Evél-ett a
:..:-íoxidokat a]umíniumoxidda1, kvarccal, kaolinnal
' ..i osszekeverve magas hőmérsékleten tzzítják,
'" ..
'.,'aclásuk azonban a magas olvadási pontok miatt
:. ...l.etkezikbe, salakszerú anyagként kerülnek ki
. ::::tikemencébő1. Ezt az anyagot aztán finomra őr-
. ':].l:Sák és megszárí!ák' ez a színtest, aInelyet ma-
' : ]:. ] a lragyományos fémoxidok he1yett földfestékek
:...zak színezésérehasználnak. A hagyományos
. ::..::iPSték€k színskálájánál lényegesen gazdagabb
.::ekot kíná]nak, szinte minden színárnyalat kike-
. .. ;'relőlük.
_ öntőmassza gyakorlat1lag víz hozzáadásával Ío-
. rnodern kerámiamázakat, amelyek közott matt és zsír-
. ::..''.á tett agyag. A folyékony agyagmassza azon-
. .
. . . :','etlenül nem alkalmas öntésre, mivel túl sok vi-
' ::"]tnaz. Ha lúgosító anyagokat keverünk hozzá,
'. ..: onthetősége: általában szódát és vízüveget ke-
.-::..'
3'Z öntómasszába. Túladagolás esetén a maSSZa
aa
LC
(Ezt tixotrópinnak rrevezik.)
elr cszr:]ieti ontlretóséget!
Az ön|és negatív gipszformákba történik, ame1y jó1
szÍl-la a r.izet.
A negatrr' formákba történő préseléshez a korongos-
trrasszához 1rason1óan készítik elő az agyagot azzal aku-
lönb'egscJ, hogv mindenkeppen ajánlatos annak sová-
nvabbnak, homokosnak (vagy samottal kevertnek) lennie.
A mázak
A cseréptárgyak többsége egyszeri égetésután, terra-
kotta állapotban is nedvszívó, illetve folyadékáteresztő,
ezt a tu1ajdonságot próbálják fékezni vagy meggátolni a
mázazással. Az edény felületére vékony rétegben felvitt
és azza\ együtt újra égetett cseréptárgy csii1ogó, tiveg-
hez hasonló, többnyire fényes felületet kap, amely r,édi'
és gátolja a porozitást.
A mázak az égetett agyag felületén alkalmazott vé-
kony, üvegszerú, szilikátos bevonatok. A rnáznak ha-
sonlatosnak kel1 lennie az üveghez, a jo máz tehát fé-
nyes, átlátszó és a vegyszerek oldó hatásának ellenáiló'
Alkalmaznak áil'átszatlan, ún. fedő mázakat is, mint
amiiyenek példátrl az ónmázak, de az esetek többségé.
ben a transzparens, átlátszó Íazekasmázak alapanyaga
a könnyen olvadó ólomoxid. A mázak égetésihőfoka
áltaiában 940_980 .,C között van. Az ún. színtelen máz
nem tartalmaz más fémoxidokat, a színes mázak azon-
ban igen. Ezek a színezőanyagok azonosak az engobok
színezőanyagaival, azaz rézoxidra van szükségünk a
hagyományos zöldmáz előállításához, vasoxid adja a
vöröses alapszínű, ún' sárga máz színét,mangánoxid a
sötétbarna-fekete színű barna mázét, kobaldoxidot ke-
verünk az óIommázba, ha kék mázat szeretnénk. A
fazekasmázak elnevezésüket a fehér föIdfestékkel meg-
öntött felületen mutatkozó színük alapján kapták, így a
vasoxid-tartalma miatt az edényen magafalán használt,
világosabb barna színű ,,fazekas sárga,' máz fehér
engobos felületen kifejezetten élénkmézsárga színű'
lesz - innen ered a neve is. Ekkora színkülönbséget nem
mutat a többi máz, de a fehér engob mincle'.' s'*t kivi-
lá gosít, elevenebbé tesz.
A jó máz hasonlatos az üveghez: fényes és átlátsző
továbbá e]lenál1 a vegyi anyagok oldó hatásának. (Itt
most nem említjük a Íedőmázakat, mint példáu1 az ón.
mázat, i11etr'e a kerámikusok áitai időnként használt
fénr'ű mázak is előfordulnak.) Az ür'eg esetében - ide-
alis á1lapotban _ egy molekula fémoxidra (Ro), amely
rendszerint kétfé]e komponensbő1 á1l, három moleku-
1a kor'asar. (Sio,) jut' A kozönséges üveg összetétele
ennek nregfe1elően: 0,7 Cao és 0,3 Na,o kapcsolódik 3
24
Sio'-hoz. Ha a nátriumoxid helyébe káliumoxidot te-
szünk, az a káltumüveg (vagy cseh üveg), és ha a
ka]ciumoxidot ólomoxidda1 he1yettesítjük, ó1om-
(vagy kristály-) üveget kapunk. A kovasav növelésé-
vel az üveg magasabb hőfoknál fog megolvadni, fény-
telen, átlátszatlan, sőt kristályos lesz. Ha viszont csök-történlretl fokozni kell a kovasav mennyiségét, vagv azt
kentjük a kovasav mennyiségét, az üveg a vegyszerek-
nek kevésbé képes el1enállni, különösen akkor, ha egy
egység fémoxidra 2-néi kevesebb kovasav jut. De befo-
lyásolja az üvegek minőségét a bennük lévő fémoxi.
dok aránya is.
AjőmázrőI tudjuk, hogy üveghez hasonlatosnak kel-
lene lennie, ennek előállítása azonban nagy nehézsé- A mázakat a fazekasok egykor receptek, képletek alap-
gekbe ütközik. A máznak ugyanis azon a hőfokon kell
megolvadnia, amelyen az adott agyag kiég, mivel azon-
ban a fazekasáruk nagyobb részétaz uvegolvadáspont-
jáná1 alacsonyabb hőmérsékleten vagyunk kénytelenek
égetni' így olyan mázalapanyagot kellett találni, amely
könnyebben olvad az üvegnél. Ahhoz, hogy az adott
agyagáru égetésihőfokán olvadó mázat áLlíthassanak
össze, ismerni kel] a máz egyes alkotórészeinek befo-
lyását a máz oIvaszthatóságára'
A máz alkotórészeinek befolyása a máz ez a reakció megvalósul, a máz tapadása jónak mond-
olvaszthatőságfua
Amáz olvaszthatósága elsősorban a fémoxidok és a ko-
vasav arányátóI Íngg, így ha a kovasavat növeljük az
összetételben, a máz keményebb és nehezebben olvadó
lesz. A kovasav csökkentésével pedig az ellenkező;ét ér-
hetjük el.
Nagyon fontos ugyanakkor aZ agyag és a máz azo-
nos hőtáguiása is, mert ha a máz gyorsabban hűl, mint
az agya1, a mázréteg hajszálrepedésekkel 1esz tele,
ami a vízáIlőságát is rontja, de a vegyi
hárészosodik,
anyagokkal szembeni ellenállását is csökkenti. A kön-
nyebb o1dhatóság miatt alkalmazhatnak a mázban (a
kovasav mellett, illetve részben helyette) bórsavat ts,
ez azonban nem 1ehet több a kovasav egynegyed re-
szénéI,
Amáz olvaszthatósága függ a fémoxldok minőségé-
tő1is. A legkönnyebben, lega1acsonyabb hófokon olva.
dó fémoxid az ólomoxid, a tobbi az alábbi sorrendben
követi egymást: bárium-, stroncium-, kálium-, nátri-
um-, cink-, kalcium-, magnézium- és a]umíniumoxid.
A máz színezőoxidjainak olvasztó hatása szerint az
alábbi sorrend á]l össze: réz-, mangán., kobald-, vas-,
króm-, urán. és nikkeloxid. Az alumíniumoxidot olva-
dáscsökkentőként rendszerint mint kaoiint teszik a
mázba. Egyébként elmondható, hogy az olyan máz,
amely csak egy fémoxidot tattalmaz, kevésbéfolyós,
mint az, amelyben legalább kettó talállrató.
A pnzprassÁc cyaroRLATA
A máz és a cserép közötti viszony
Ha a nráz és a cserép hőtágulása (azaz terjeszkedése és
ossze1r'.rzóc1ása) nem egyforma, a máz repedezni, pat-
togzanl fog Az ilyen máz javítása többféle módszerrel
részben bórsar,r.al vagy bizonyos fémoxidokat kevésbé
olr'adóakkal kel1 helyettesíteni.
Mázreceptek és mázképletek
ján készítették,az alkalmazott anyagok arányát azon-
ban csak közelítőleg adták meg ezek a receptek. Napja-
inkban ezért rendszerint amáz kémiai képletével adják
meg annak összetételét' így abból aZ egyes alkotórészek
aránya pontosan megállapítható, sőt a máz tulajdonsá-
gai is meghatározhatók.
Amáz égetéskor a cserép felületével részben össze-
olvad, amit a hasonló fémoxidok segítenek elő, Amáz
és az agyagÍelület között kémiai reakció is végbemegy
ilyenkor, így a két réteg között egy átmeneti zóna jön
létre, ameiy mázat és agyagot egyaránt tartalmaz. Ha
ható.
Ha a máz összes alkotórésze vízben o1dhatatlan
(kvarc, földpát, ólomgelét stb.), nyers máznak mond-
ják' A megfelelő mennyiségű összetevőket ilyenkor csu-
pán össze ke1l őrölni. Ha azonban a máz alkotórészei
kozött van vízben oldható is (borax, bórsav, hamuzsír,
szóda stb'), akkor nem elegendő az összeőrlés, ilyenkor
amázat előzetesen meg kell olvasztani, frittelni, hogy a
vízben oldhatatlanná víI1ék'A frittelés esetében a má-
zat frittkemencében olvadásig hevítik, majd a folyé-
konnyá vált masszát hirtelen hideg vízbe engedve lehú-
tik, amitól az apró szilánkokra esik szét. Ezt a mázalap-
anyagot a kívánt máz egyéb adalékaival együtt porsze.
rűvé őrlik' Ezt nevezik frittelt máznak' A frittelés lénye-
ge, hogy vegyileg leköti az erősen mérgező ólomoxid
jelentős százalékát, A fritte1és történhet sepciális agy.lg-
edényekben, űn' tolcolcban is, ilyenkor azonban kb. 0,4
cm vastagságban kvarciszappal öntik ki az edényt,
lrogy a máz ne tapadjon a Íalához.
A frittelt mázaknak előnyeik mellett vannak azonban
hátrányaik is: nehezebb r,elük a munka, tnert gyorsan
leülepednek, és az edény felületéról a már megszáradt
máz könnyen eltávolíthatő, akár véletlenszerúen is'
Ezért gyakran csak a máz egv részétfrittelik, amitől az
könnyebben kezelhető, de továbbra is megtartja mérge-
ző tulajdonságait, még lra l,a1amelyest csökkentett mér-
tékben is. Az összes ólomoxiclfrittelése ajánlatos, és ne
keverjünk a mázba - annak fenyet növelendő -

NvpRsaxvecox
ó1omge1étet, míniumot! (Napjainkban az óIommentes
Íazekasmázak egyre általánosabbak, de színüket, tulaj-
donságaikat tekintve nem mindenben pótolják az ólon-
mázakat!)
Az őnmáz olyan fedómáz, ameIyet a fajansztermé-
kek esetében alkalmaznak. A máz alapját ólomnátrit-
szilikát képezi, fehéres.szürkésfehér színéta benne 1é-
vő, nem oldódó ónoxidtól kapja. Ez teszi az őnmázat át-
látszatlanná is. Az ónmáz esetében - a mázréteg átlát.
szatlansága miatt - az aláfestés nem alkalmazható, a dí.
szítéstanem kiégetettmáz felületére viszrk fel' többnyi-
re ecsettel. A felhasznált színek az antimonsárga, a zöId,
a mangánlila és a kobaltkék. A magyar fazekasságban
az őnmáz alig-alíg fordul eló, viszont a habán munkák
fó jellemzője. (A habán fazekasok ugyanakkor nemcsak
ónmázas munkákat készítettek,hanem mázatlan, sőt
uegyes mázns edényeket is, amelyeknéI a fazekasmáza-
kat és az őnmázat együtt alkalmazták.)
Még egy mázféleségetkell említenünk, a sómázat,
amelyet azonban fazekasagyagokra nem lehet hasz-
nálni' csak akőagyagáruknál' A sómáz a szó szoros ér-
telmében nem máz. A kőagyagból készült, nyers edé-
nyek (amelyek plasztikus vagy földfestékes diszítésű-
ek is lehetnek) esetében alkalmazható ez a technika. A
.-C)
tömörödési hőfokukig (1250-1300 felfűtött kemen-
cébe lapáttal konyhasót és vele párhuzamosan vizet
juttatnak - ez utóbbit rendszerint igen vizes fával tör'
25
ténő t..rzelés Írt1án. A hő hatására a NaCl.ból a klór gáz
alakl.an eltál.ozik, a nátrium pedig kémiai reakcióba
lep az tzzo tárgyak felszínével,és az agyagban talállra-
tóki'arcca1 és alumíniumoxiddal (Al2o3) mázszerűbe-
rlonatot képez. A sómáz színe többnyire barna vagy
szürke' oridációs és redukciós égetésnélegyaránt al-
kalmazható. A híres kék sómáz esetében még kiráiy-
kék festéket és ólomoxidot is adagoltak, és így dobták
a kel'eréket közi,etlenül az tzzó tátgyra' Nérnet faze-
kasok fedezték fel a sómázat a73, században, és külö-
nösen a Ra1na menti Siegburg fazekasai tették híressé.
A sómáz alkalmazása a felszabaduló klórgáz miatt
é1etveszéiyes!
Mázhibák
Ha a cserép és a máz tíizben való terjeszkedése és hű-
léskor való összehúzódáSa nem egyforma, a máz repe.
dezik vagy leváiik az edény felületérői. A tnáz megta-
padása, a cserép és a máz kapcsolata azon múlik, hogy
az égetés közben meglágyuló máz iöbbé-kevésbé az
agya1ra is oldó hatással van-e. A máz és az agyag Íeli-
lete között gyakorlatilag egy átmeneti réteg alakul ki,
amely eiősegíti a mázjobb megtapadását.
Ezeket a tulajdonságokat használat előtt mindenkép.
pen ismerni kell!
 A Íazekasműhely felszerelése,
a Íazekas szerszámai
A Íazekasműhelv
berend ezési tárgyai
Egy hagyományos fazekasműhelyben egykor nagyon
sok eszköznek kellett elférnie. Ezek egy resze nagvmé-
retű és elmozdíthatatlan volt, míg a többi mozga1irató'
Egy jó1 felszerelt műhelyben egy Sereg munkátT<önnyí
tő eszköz állt - a korabeli ,,gépek,,. Azoknak azonbán,
akrk csak az év egy kisebb részében, más munka mel-
lett,.mintegy házitp ar szerűen dolgoztak, gyakran nem
is állt rendelkezésére önálló helyiség a mestersé gűzésé-
re' A korong ilyenkor a konyhában á11t.
A fazekas 1egfontosabb eszköze a korong. Ez hagyo-
mányosan a 79' században tnár forgó tengelyű,IáÉbaI
hajtlrató, ún' orsós korong volt, amelynéiaz alsó és a
fe]ső kerék'egy tengelyhez rógzítve a iengellyel együtt
forgott. Nálunk ennek kétféletípr-rsa terjeJt.i u,,yugu-
ti határszél mentén az ún. balos korong (5. úbrn), a ma-
gyar nyelvterület többi részéna rendkívül sokféle r,ál-
tozatot fe]mutató, hagyományos elrendezés íi Íazekas-
korong, amellyel a fazekas maga előtt, a két térde kö-
zött dolgozik. Minden korong tólke a Iendítőkerék (al-
só korong), a korongtányér (felső korong, korongfej) és
az ezeket összekötő tengely. A korong feierősíthető volt
akár egy asztal széléhez is, csak nemizabadott annak a
korong hajtása közben mozognia (6' ábra). A cöveklábú
korong esetében a múlrely foldpadlójába negy cölöpöt
'elr'
t-ertek, ezekre kelesztben deszkákat szogeziók, és
5. ii|lra'Balos korolrg az Őrségből (Ktis Knroty nyotttón)
6' óbrn, Asztalhoz rtlgzített fazekaskororrg Moldvából
(Kós Kiínty
ryonón)
hez rögzítették a korong tengelyét tartó bilincset. Ez
legtobbször fémből készü]t, dó korábban akárcsak a
-
korong.tenge1ye - szintén fából volt. A tengely úgy for.
gott ebben a bilincsben, hogy többnvire szaionnabőrt
raktak bele vagy megzsírozták, hogy jobban csússzon.
alsó vége átment a lendítőkeréken és egy
*'.:"g:ly
föld.be ásott gerendában kiképzett, kerek lyukoan, a
per-
se.lyben
'uégződott,
Az alsó gerendát nugyo'l gyakran
olyan fából készítették,amely korábbaÁ" az istállóba
volt beépítr,e,és az állati vizelet ammóniatartalma meg-
keményítette. A tengely alá, 1rogy miné1 kisebb felül!-
ten forogjon, korábban többnyire \őzápÍogathelyeztek
a perselybe' napjainkban azonban a feisó 6ilincsbe les-
többször golyóscsapágy kerül, alulra szintén, esetle"g
nagyméretű csapá gygolyó.
Máshol_ példáu1 Székelyföldön * X lábú asztalhoz is
rö8zítettek korongot, ezeknél azonban rnég nem kap-
csoiódott üiőke' pad is a koronghoz. A faákas ktilón
padon, háromlábú széken stb' üi a koronglroz' Másutt,
mint például Csákvárott vagy Tatán a tengelyt a padból
derékszögben kilógó, szintén földbe vertiábú cerendá-
hoz erősítették, itt a gerenda a fazekas két tércle kozott
helyezkedett el (7 , ábrn), Désházán a tengelyt az ü1ésse1
párhuzamosan álló, szintetr cör'eklábri gé."'ldaho, fog-
ták hozzá a v as ny alcszorít ór: nl. Elófordult azonban olyin
.\ rnzernsvÚuEt'y rrrszrRrlÉsE, szrRszÁl,tor
7, óbrn, A csákvári fazekaskorong
(Kresz Mórirt tryonti tt)
-.. *s js (es ez sem volt ritka), amelynél a korong aszta-
,: es ülőkéjét Ía talpazat fogta össze, így a korong eI.
:. :zclítható volt' Csíkban péidául szép idóben, nyáron
. .:zekas gyakran kint dolgozott aház előtt. Ez voit
.
ekaskorong legfejlettebb v áItozata, hiszen el lel'retett
: :
::zdítani a helyéről, S nem egyszer összeépítették az
.-.-:alt, azilőkét és a padot (B' ibra),
,;i.rn' Helyéről elmozdítható talpas kororrg Désházáró]
(Kós Kűroly nyotnán)
27
.\ kororrg elengedhetetlen része volt a lábtartó, amely
aZ eppen nem ltasznált láb pihentetésére szoigált, de a
korongot l'rajtó fazekas stabil testhelvzetét is ezbtztosí-
totta ' \agr on fontos, hogy a iábtartó (lál:itu stb ,) úgy le-
gr'err ielrogzítve, hogy a korongot hajtó láb ne akadl.ras-
son be1e' Ennek elhelyezése természetesen attólfüggött,
hogr' a fazekas milyen módon és melyik lábbal hajtotta
a korongot. Előfordult ugyanakkor olyan is, hogy a iáb-
tartó te1jesen l.riányzott. Ez ÍőIeg olyan esetekben for-
dult elő, te1jesen érthetóen, amikor a fazekas két lábbal
lrajtotta a korongot (azaz a jobb lábával előre, a ballal
hátrafelé ,,rűgta,,).
A korong á1ta1ában a mírlrelyben (vagy a konylra sar-
kában) állt, mindig a legvilágosabb helyen, az ablak
rnellett, megpedig lelretóleg úgy, hogy a fény szemből
vagy jobbkézrőI essen rá.
A hagyományos múhely másik jellegzetes ,,gépe,,
volt az őr|őkő (őrlő, múzőrlőkő), azaz egy kézi malom,
amellyei a földfestékeket és a mázak alapanyagát őrö1-
te a fazekas. Ha volt kúlön múlrelye, többnyire abban
helyezte el, de ha a konylra sarkában doigozott (az év
egy bizonyos szakaszában), akkor aZ eresz alatt a sza-
badban. Az őrlőkő általában két kerek kőbő| áIIő kézi
malom volt. Hajtórúd;a felső végétáitalában a mennye-
zethez vagy az eresz aljához rögzítették. Az őrIő ál/r-
ványzata lehetett földbe vert cölöp is, de mozdítlrató,
ácsolt faszerkezet is. A festék alapanyagát a felső kő kó-
zepén, egy lyukon át öntötték be a két kőkozé, s a felső
kő forgatásával dolgozták meg. Avízze| kevert festék-
alapanyag finomra őrölve a szerkezet oldalán elhelye-
zett torkon keresztül folyt ki egy kis padra, székre tett
a edénybe. A festék őrlése ezzel a szerkezettel nem volt
minden fáradságtól mentes, de az is biztos: a fazekas
munka közben is képes volt ellenőrizni az őrlemény fi-
nomságát (9. úbrn).
y. nl'rd. t]ÍloKo
^
1-1 - .
L^ saKvarÍt)l
'1
(Kresz Múria nyonLfut)
28 A rRzprassac cyaxoRLATA

A festéktörő mozsárban a festékek alapanyagát törték

apróra, mielőtt az őrlőre,,feleresztették,, vo]na. A leggyak-
rabban ez fél méternélis magasabb, öntöttvas mozsár volt,
egy méternélis hosszabb törővel vagy iitőael, deelőfordult
egy fából vájt, fémdongás mozsár is' A szárítópolcok
(IézsaÍa, száraszbl stb.) is a műhely elengedhetetlen része-
inek számítottak' Ezek lehettek elmozgatirató deszkák
éppúgy, mrrrt rögzített, állandó polcok. Altalában vastag,
erős deszkákat használtak erre a célra, hiszen alkalman.
ként bizony komoly súlyt kellett tartaniuk. Ha mozgatták
őket, azaz a szabadba kivíve szárítottákazedényeket, egv
fatalp, ún. inns ls tartozott hozzájuk, amelyre a deszka
egyik végétfeitámaszthatták, követve a nap irányát.
Nem minden műhelyben volt gy(lrópad, mert sok
helyütt a korong asztalán gyúrták meg aZ aznaPra
szükséges agyagot. Ahol viszont volt, ott vastag desz'
kalapból kiképzett asztalféle volt, esetleg négylábú pad.
Gyakran földbe vert cölöpökön állt, mert nagyon fontos
volt, hogy minél stabilabb legyen (10, úbrn), 11. ábrn, Agyagőrlő (Kós Kiroly nyonfu)
,,Moc1ernebb,, műhelyekben már forgókarral, kézzel
meghajtható agyagőr|ő is lehetett, amely a gyúrást Egy hagyományos műhely talán legfontosabb tarto-
könnyítette meg. Ezen két henger között lehetett áthaj- zéka volt az égetőkemence, amellyel azonban nem
tani az agyagot egy forgatható kar segítségével,és ezze\ minden fazekas rendeikezett: gyakran többen égettek
rneg lehetett takarítani az agyag.előkészítésés a gyúrás egy közös kemencében, sőt olyan is előfordult, hogy az
pgtr róczót (-l1 ,ihrn\ egész falunak egyetlen égetője volt. A fazekas-égetóke-
mencék két szempont szerint is osztályozhatók egy-
részt annak alapján' hogy van-e bennük Íostély,aZaZ a
kernencének külön túztere, tíizszekrénye van-e beépí-
tett ráccsal elválasztva a rakodótért őI, v agy a tűz1ár atot
a fazekas az edényekbőI építtmeg. Ennél a kemence
belső terének osztottsága a lényeges (12, ábrg).

4rOSSz CSerep+
LdrrgyEr --".'.-

+paIatényos+
.- korsi +

72. ábra, Berakodás az égetőkemencébe

Amásik osztályozásimód a kemence alakja alapjan tör-

10 , óbra ' Fazekasszerszámok: szénvonó, mustravas vagy
edérryszedő vas, kővágó csákárry, fa. és fémmozsár
ahozzá tartozó törővassa1 és a gyÍlrópad
ténik. Ez utóbbi szempont szerint vannak vertikális ke-
mencék, amelyekben a hő függőlegesen halad felfelé, illet'
ve horizontális kemencék, amelyekben vízszlntes irányú
ez amozgás, A függőleges kemencék alaprajza többnyire
kerek, ezek alapjan nevezik kerek kernencének, körlcemencé.
nek, katlnnketnencálek vagy csak kntlnnnak, a horizontális
{\ FAZEKASMUHELY
., -.Í. FELSZERELESE, SZERSZAMOK 29

.'emence alaprajza téglalap alakú, ennek neve t'ekuő kenten-

-., nén,rct vagy lrcsszit kemence (13, ábra), Ez utóbbi iehet
'.
]'.SZacSapó lángú, ún. retúrlcemence is, ez azonban koráb-
::n ismeretlen volt a magyar fazekasok körében.

14. óbra, olda|ső nyílásúkemence

b) Az égetőkemencék másik alaptípusa, amikor a

kemencének külön túztere, tűzszekrénye és külon ra.
kodótere Van/ S a kettőt rostély váIasztja el egymástóI.
bá'án-l *3i tu'.to ;
A rostély, ez a beépített, állandó rácsféle vízszintes lca-
rol&nl rendelkezik, amelyet lábak és a köIdök tartanak.
Az ilyen kemencének lehet két vagy három tíiznyíIása
is, sót a legnagyobbakon négy is található, mérettől
függően. A felül nyitott katlanba természetesen felül-
ről rakodnak, mégpedig úgy, hogy a fazekas beáil a
kemecébe és írgy rakja körül magát az edénnyel. Az
13' óbrn' Hosszú kemerrce metszetrajza Jákról
(Fóbión Gyula nyonún)
oldalról berakható típus esetében, mint amiiyen pél.
dául a csákváriak égetőkemencéje volt, a rakodónyílás
az oldalfalon helyezkedett el, a fazekas egy/ a tíiztérre|
'- legkezdetlegesebb kemencék azok a kerek alapraj- azonos mélységbenlévő gödörből fűtötte a kemencét.
-". amelyeknélnem épült ki külön íiztérés Folötte tető is volt, hogy esős időben is száraz marad-
-." .:'.:czatok,
jtér, aZaZ a kemencének egyetlen belső tere van. jon a fa. A csákvári kemencénél - a hőtartás növelése
-. ."
r]t az őrségi gerencsérek égetőkemencé1e, aboglya- végett - a hátsó falba repedt edényeket építettek bele'
' ''..is' Ez általában a szabadban állt, és hogy ne ázzon ez az edényboltoznt azonban más kemencetípusoknál is
: '] l.^ L -^-.:l."^n kívül
.:.trJClC Nlvul
lld)zrtdtoLUll dobtaI 4n +otaiáto
szénát
uuuLoN
)zclLqr LclElErs/ előfordult.
. .{l oomlla forrrráia
lett. Ebbe a kemencébe 2 mpo-
: .:
' :: clda]falon keresztul rakodtak be, amelyet égetés
--
:l eS újra beépítettek. A kiégetett edény kiszedése
'
l':]..ÉilC€ oldalán bontott keskeny résen át történt. Itt
-..-.:]:.'t]t magukból az edényekből építettékkr.
- -....átó1 keletre a keiék alaprajzu, csonkakúp formá-
'' . : -..-..!,i!ence volt az általános, amelynek gyakran szin-
' - .:. .,'o1t tűztere, berakodása a széles, felüi nyitott száj-
.-
- : '. l'ile SZhil történt. AtuzelőnyíIáshoz rossz edényből
" ''..1'.-l.[ raktak, itt ugyanis mindig erősebb volt atűz,
-- :-.. ...]malabb repedt. Egy ilyen lábf azekatnégyszer.
'
: .. :e;ettek, amíg teljesen szét nem repedt'
- :.:':..ási mód alapján tehát szintén kétféietípus
- ---..:ethetó meg: Iehet oldalsó nyílású(14. ábra)
"- :t'ül nyitott (1.5, ábra), 15. áLlra.Fe]ul nyitott kemerrce
J1.., A pazpxassÁc cyaxoRLATA

A kemencéhez szinte mindig társuit egy szénuolló, koroIrq r iI]anr.rnotorraI megíorgatva' szíj- vagy dörzs-
amellyel a túzjáratokbó1 a parazsat, Szenet eltávolították meglta1ta>sal de előfordulnak olyan vá|tozatok lS/ ame-
és egy ttustrnans, amellvei a mázprőbát ki tudták venni. lyek nrár csak elektromos tizemmóddal működtethe-
A kemence berakásánái csak két szempont érvénye- tők, rneclranikusan nem. A gepi meghajtású korong
sült: }rogy a nagyobb, nehezebb edények kerüIjenek a1ul- aszeÍint is osztályozlrató, hogy áilandó sebességgel fo-
ra, s hogy a belső teret maradéktalanul kihasználják. Íog, \ aS\.szabályozni lelict a forgását egy sebességvál-
Gyakorlati1ag erre szoigált a nagyobb edények megfia1á- tó karral r'agy pedálla|' (16, úbrn)
sa is, amikor a nagyobbakba kicsiket raktak égetéskor'
Az egyes edényeket rakhatták a szájukra borítva a ke-
mencébe, cle fenekükre állítva is, az oldalukra döntve,
szájukkal a közép felé, esetleg (a feljebb lévő sorokat) ka-
rikába, lcoszorúbn _ eZ a gyakoriat aZ egyes vidékeken
rnás és más volt. Koszorúba rakják a katlan tetejébe a
tálasedényt is, mégpedig úgy, hogy fé1ig mindegyik fed-
je az előzőtés legalább három ponton fel legyen támaszt-
va. Persze vidékenként különbözött a készítettedénvfé-
lék formája, mérete, így a berakás módja is váitozott'
A feketeedénv égetésénél,a redukciós égetésnéla
kemence falának vastagnak kellett lennie. Hogy köny-
nyebben lehessen a nyílásokat elzárnt, a kemencét
gyakran félig a földbe süllyesztették. A tűztér rácsa a
korsósok kemencéjébenmindig Sugaras volt, a tálasok-
nál inkább párhuzamos, mert ők a tálakat-tányérokat
párhuzamos sorokba, csőbe rakva égették.A tálasedényt
hagyományosan mindig éléreállítva égették,mert így 16, óbrn, Moderrr, elektromos korolrg

kevésbékajszult, esetleg a kemence tetején, boríton.

A kemencében az egyÍorma nagyságú edényekből A gyúrógép aZ a1yag egyneműsítését,1égtelenítését,
szinteket raktak. A mázas edényt többnyire a katlan kö- tömbbe rendezésétképes elvégezni, sok nelréz munká-
zepén égették, alul túi erős tüzet kapott volna, feIül pe- tól kírnélvemeg tulajdonosát 07. ábrn), de csak tisztí-
dig nern biztos, Irogy megeredt voina a máz. Korábban tott, sz(irt, szikkasztott agyag feldolgozásában lehet a
a mázas edényeknélsern érvényesültek olyan szigorú segítségünkre. A golyós malom vagy dobmalom fém.
szempontok, mint manapság, igy azokat is egymásra
rakva, fektetve égették,legfeljebb kis agyaggombócokat
1 ' Adago|i nyi|ás
raktak közéjük, hogy ne ragadjanak össze. Emiatt a ré-
2' GyÚró csiga
gi mázas edényeken legkevesebb három helyen volt ap- 3' Períorá|t lemez
ró mázhiba. Néha a szájukat visszatorölve tették őket 4' Vákuum kamra
5. Tömöritő csiga
egymásra. Megfialás esetén a nagyobb edény mintegy 6' Vákuum szivaityÚ
tokként védte a kisebbet.
A hagyományos módszerekkel a fazekasok két-há-
ronr égetés alatt pontosan kiismerték kemencéjüket, és
tudták, hogy milyen edényt hová kell benne tenni. A
fe1soro1t kemencetípusok a Kárpát-medencében eg1,éb-
kérrt rnind fatüzelésűek voltak, a más üzemúek csak
századunkban teriedtek el.
.17
. ábra. Gyúrógép vagy r.ákuumprés
( A|bre cl t Í l t,il in nu ontón )

Egy mai fazekasműhely berendezése
Egy korszerű műhelynek többnyire ma is keli rendel-
keznie a feisorolt fe]szerelésekkel, árn ezek egy részet
korszerűbbekkel, modernebbekkel váltják fel. Manap-
ság terjedőben Van tobbek között az elektromos meg-
hajtású korong. Az un. gépkorong lehet hagvományos
oxidok, földfestékek, mázak íinomabbá őr1ésélrez, má-
zak, engobok adalékainak összeá1lításához 1rasználható
(1B' nbrn). Az egetés módja is sokat változott: a íelhasz-
nált energiahordozók szerint megkülönböztetünk fatü-
zeIésű, gáz., olaj- és kokszfűtésű kemencéket az elekt-
romos mellett (19, úbrn). Hogv ki milyet hasznáI, azt az
előállítani kívánt áru határozza meg. A hagyomáriyos
-r FAZEKASMÚHELy pEi-szpRni'Ésr' szEnszRvox
|eeresztő nyí|ás
18, óbrn' Dobma]om (AIbrecIú |ília nyottán)
. : 'ibrn. Elektromos kemence (Walter Gebauer nuonán)
égetéséhezma már egyre kevesebben alkal-
. ...strtt
' -.-...k kotnoly tapasztalatot és ismeretet igénylő fatú-
-
.- remencét. Annál gyakoribb a különböző módon
'.:áródó elektromos kemencék alkalmazása, ame-
. .- :.-;zttálatával az égetett áru jó minősége biztosítha-
- - : ]00..C felett égető íazekasok.kerámikusok gyak.
- -:.:enek gázzal üzemelő kemencét, olajfűtésűt
.
--...n csak feketeedényt égető fazekasnál láttam'
A f azek as kéziszerczámai
.{z agyag-előkészítésszerszámai
.::. jS á kéziszerszámait régen javarésztmagakészí-
. -::k közúI az agyag-előkészítésszerszámaival
' ' -:. foglalkozunk, csupán felsorolásban adjuk
- :át, nehány megjegyzéssel használatukra. Az
. : r id nyelű, széles kapaféle (motyika) az a8ya8-
..*..:
elengedhetetlen szerczáma volt.
::=ikr (tó1e, butykó, töiidszín-szék stb.) készítették
31
,\R. m
(,'\\il
Oil -Á
Ull \a
-T
L___t/
\=\)
/5:o
li
U
/ffir
UN U,
@il
n
"fr' ''
20. óbrn. Az agyagásás és előkészítés szelszánrai: kapa
és rör'id nyelÍi .isÖ, törzsök,tőkére lrelyezett agyag, furkók
és strlyok, padr'akal'ó, szelők, a bőlcsőpad és agyagvágó Dés1rázáró1
elő, ehhez agyagverő botot (ekevasat) vagy Íurkót (brm-
kó, sttlyok, butyóka), azaz ÍakaIapácsot használtak. A sze-
lőkés leginkább az ácsok vonókésére emlékeztetett, az-
az akét végénnyéllel ellátott, lapos vasszerszám volt.
Némely lrelyeken a lapos vasban végződő, egy kicsit ka-
paszetű agyagvágót is használhatták, s a gyúrópadról a
rajta maradt agyagot padvakaróval szedték Ie (20' úbrn),
Napjainkban az egész műveletet a gyúrógép végzi.
A korongolás szerszámai
A fazekasok legfontosabb kézi szerszáma a fakés volt,
amely a korongon való edénykészítés,a korongolás el-
engedhetetlen eszköze. Ez általában háromszögletú, kö-
zepén kilyukasztott, lapos faeszköz, amely esetenkérrt
lehet négy-, őtszőgű, sőt profil1ált oldalú is, funkciójától
függően. Legtöbbször bükkfábóI készült, á1talában
12-20 cm közötti hosszúságú volt, a középsó lyuk a kön-
nyebb fogást szolgálta. A fakés hegyesebb végétnéha
úgy alakították ki, hogy azza}, egyben az edény ,,fenék-
szögét,, is alá lehetett szurni,bár elrlrez egy speciális esz.
közt, ún. fenékszegvágót is használhattak.
A fakésnélfontos volt, hogy keményÍábőI készüljön,
amely a l'izet is jól bírja, így a bükk mellett többek ko-
zött a korte, a dió, a som stb. is alkaimas alapanyagnak
bizonvult.
A fazekas eszköztárából nem hiányozhatott a focsos
Az agyagot edény sern' Ez lehetett kifejezetten erre a funkciórakészí-
tett, többrekeszes edény is, de általiáLrosan tá|at vagy ía-
.1 ./
zekat használtak erre a célra. A metsződrót (tttcccQ az
edény korongról való levágására szolgáIt,lehetett 30_50
cm-es rézdrót, cimbalom- vagy citerahúr, amelynek a két
végére fadarabkákat, rongyot Vagy agyaggöböket kötöt-
tek, hogy könnyebb legyen megtalálni és megfogni.
Nem mindenütt használták a csípőbőtt, amely az
edényszá) lesimítására, gömbölyítésére való, bár példá.
ul az orségben az edényfal kialakításánál is alkaimaz-
ták. Lényeges, hogy a csípőbőr mindig nedves legyen,
ezért a korongon többnyire a focsostái szá1ára teszik,
hogy a vízbe belelóg1on. Az edényfal lesimítására alkal-
mas a kalapbói kivágott, korong alakú, középen lyukas
Íi|c (firc) is, amelvnek átmérője többnyire 8_10 cm.
A nagyobb edények, főIeg táIféIékkorongról történő
Ieemelését segíti a lapicka (lapockn, zsendely, lapát stb'),
amely nyélb en v égződő, 35_45 cm hosszú, lapos faesz-
köz, a vége lehet gömbölyített, de egyenesre vágott rs.
Nem minden fazekas hasznáit mércét(núrtéket),amely
berovátkolt léc volt, ezzel lehetett például az egyes tál-
méreteket ellenőrizni, a körző forrná;ú, behajló hegvű
Íémeszkozt, a hasmérőt pedig az edények hasának
vagy fenekének ellenőrzésére használták (21, ábrn)
Ad rÁdo
<---)
:I ,/-)/ /\'\
G-E-\
@4fi(\\
\t?Yl
\
tl
t] lN\: ]í
\ juggaló, itató1yukasztó, régi esztergáló vasak.
ild\
21' ibra, Fazekas kézíszerszámok: fakések, fenékszegvágók, filc,
metsződrót, csípőbőr és lapickák,
mérték(régi és újabb), metsző, lrasmérő körző
Jó néhány speciális eszkoz is volt a fazekasok kézi
szerszámai között. A fazekak külső falát botdázták, ro-
Vátkolták a rovackolóval, amely fából készült, hegyben
végződő, egyik végénlapos és recézett botféle. Ezt is a
formailag már kész, de a korongról még le nem vágott
A pazErassÁc cyaroRLATA
edént ttel rrasznáiják, akár a pecsételő hengereket, a cif-
rázót l agr' recézőt, ame1yek kicsi, recézett, esetleg min-
tázott r agr iaragott e]ű fa- (esetleg fern-, cscrép- stb.)
korongok r.oltak, arnelyek nyelét készíthettékosszete-
kert clrótbóI' fából stb. Ezeket az edény oldalán futtat-
ták vegrg ismetlődó mintát hagyva ezzel az Íalon,
Kombinált iLrnkciójú eszköznek számított a vágó,
ame1r.egvik l'égén kihegyezett, másik végénellaposodó,
]0_l5 crn-es pálca volt. Lapos végévelcsecset vágtak le a
koron gró1, a he gyes vé gével szíjr őt stb, lyukasztottak. Az
egykori f edőgombszedő rendkívül egyszerú szerszátn''
villás faág két ága közé drótot feszítettek ki, és ezzelvág-
ták le a korongró1 a fedők gombját. A kantagamó ft.orbe-
t'n, ,,Péter ujja,,, ,,biitykös t'ékalúny,,stb')görbülő, vastagabb
bot volt, amellyel a szúkebb szájukanták, korsók oldalá-
nak igazítását, összekorongoláshoz történó ellentartását
lehetett megoldani, azaz tulajdonképpen a kezet pótolta
ott, ahová aZ nem férhetett be' A korsók fülének lyukasz'
tására egy másik szerszám szolgáIt, a juggaló (csöcsöző
stb,).Ez gyakran 35_40 cm hosszít,6_7 mm'es vegű fa-
rúd, amelynek a hegye egv kicsivel szélesebb volt, mint
. maga a rúd. Régebben használtak az edény befejezésé.
n n #L--=--
E=-- ll
\l ri ii
[l
il
\l E\---- li
\l
u*u:a
Ö<-z(,/ ))ll
ll
i}
22, ábra. Fazekas kéziszerszámok: rovackoló, vágó,
pecsételőlrelrger, födőgombszedő, kantagamó vagy görbeÍa,
hez esztergálóvasat is, amelynek nyelét egykor a fémlap
összehajlításával alakították ki Q2, ábrn), de előfordult
modernebb váItozat is, amelynél a fanyélből kiá1ló ten-
geiyre merőlegesen Íorraszt1ák rá az esztergálókés fejét'
A hagyományos mírhely általanos kézi szerszámainak
egy része most is ismert,legfeljebb a metsződrótot váltot-
ta fel sok fazekasnál az egyszerű' horgászdamil, ilietve
más kézi szerszámok helyébe lépett a szobrászoktőI át.
vett, enyhén meghajlított végű mintázóÍa.
A díszítésszerszámai
A díszítéslegegyszerűbb eszközei a már említett
rovackoló és recéző, amelyeket azonban a még le nem
 ao
\ pezpresuÚHEry sznRszÁvox JJ

-O
FELSZERELEsE,

\m
ágott, felfüiezetlen edény mintázására használnak. A
-.íszítésleglénvegesebb eszközei azonban a szaru Va8y
lróka és/vagy az ecset. Az előbbiek a folyékony' színe-

,-\<\á
::tt földfestékek folyatására, csurgatására aikalmasak,

|ll
.:az csíkozásra, vonalak huzására' Ezek természetesen
=retnek geometrikusak és szabad rajzúak egyaránt. A
'' )ZitóSZerSZámok regiesebb változata a szaru (sznru,
\_// ffi
.-',rr,ncslcn, eresztő stb.), ame1y állati (telren-, ökör-) Nl
.:-. O=- l]
I
.-rrr'ból keszüit, kilyukasztott hegyébe lúd- vagy
fÍ /
-'l \--'l
.

v2: ll
:..lr'katollat szúrtak, ezen keresztül eresztették ki a fes-
.set. Mérete általában 8 és 20 cm közötti. It Nl\ 4ll
b Yll
Fn
.\ szarut váltotta fel a lényegesen jobban használha- T{fifr
. cserépből készült edényke, az irőka @urgulyn).
::l.ik oldala mindig ellapított volt, így le lehetett tenni,

,4.
YÉ
. ..i.enkor a lúdtoll is ferdén á11t, a festék tehát nem tu. rt

(\@n
.
/Á\ NV2) É
>A
:: belőle kifolyni. Megtölteni a felső oldalon kivágott ll
-.. .'áson keresztü1 lehetett.
'iz ecset (pintus, pictts, petnzlistb.) 1ehetett az íróka
. i.'. SZaru kiegészítéseképphasznált eszkőz, a minták
' .l'tésére, de onállóan is alkalrnas volt minták festésé-
-. 'iz ecsetek korábban többnyire emberi hajból, mó-
.' j- \.agy nyulszőrbőI készültek, de használhattak ese-
. ..el-it például vidrafarkat is ezek készítéséhez.
- ragyobb munkákhoz használták a cserép öntőtá-
. :legpedig fából faragott vagy vasbó1 készítettöntő- 23' ibrn' A díszítésszerszámai: írókafélékés szatrr,
. ::r:lIaI, a cignttykntuillal együtt. A festékek felkeverésé- lrímző, örrtőkanál, pincus, toll cirkozás1'roz, ker,erőkarrál, cirka1om,
. .-..1gált a keverőkanál vagy a hosszú nyelűr, kereszt kézikororrs és rovátko]ó

' . l fejjel rerrdelkező kallantyú. A por alakú festék

. . . :-l..áz tisztítására néha szitút is használtak.
- ::ócskolt díszítésegyik változatához használták a
..- . :' alne1y lehetett ecset' néhány szá1 cirok Vagy egy
' ' : ... CirokszáIlal készült a cirkozott díszítményis.
::. ]lái[ változatlanok. A réviek álta1 használt hinző
. '''.
.':5Zü1t, hogy evekig lécre kötözve szárított disznó-
: .agv méhviaszba nyomtak, amely megkeme-
:.-''.e előSen tartotta a szálakat - ezzel a kanták ke-
:.. '':.ét húzták meg.
:-.::Zetes mintát iehetett eiőállítani a fésűvel. Ez
. ....i:ből készü1t vagy fábóI: az utóbbi lehetett lrosz-
..
. j li'clS eszkóz, de bevagdoslratták a lapos véget
. ....xosan is. Ha a fazekas metszeni akart, tűt vagy
. :.. :éSt használt, a minták megszerkesztéséhez pe-
. . ::körzőt, amelyet cirkalomnak neveztek. A
l :ll.$ a régi műheiyeknek sokkal ritkábban r,o1t
' .'.l ' rnint manapság 03. nbral.
- .' riu1reIyekben az íróka (bár nevet megórizte)
.:. ,::e fültisztító vagy beöntőpumpa, gumilab-
: ::..L.l\'nek levágott' hosszú csövét golyóstollbe-
' .:..:.ár.a1 vagy infúziós acéltűvel cserélik ki. A
' '''cmásár'al szabályozható a kiíolyó festék
.-"..:..e és vastagsága. Egyetlen hátránya, hogy
-" .:... .ledugul a cső, és ilyenkor a labdacs nagyo-
Ecsetet ma már nem készítenek a fazekasok, bo1|
ban vásárolják, és megfelelő forrnájúra nyír1ák őket. A
többi eszkozt többnyire felváltották a lráztartásokban
is használt műanyag tárgyak: kanalak, vödrok, szú.
rők stb. A lapos, fém kézi korong pedig reneszánszát
é1i, hiszen a díszítésekegyik legfontosabb segedesz-
köze lett.
A segédeszközök
Egy fazekasműhelyben természetesen korábban is
haszná1tak kiegészítőket, a munka egyes fázisaii gyor-
sító, könnyító elerneket' Ezek lelrettek pé1dául présfor-
mák, rlletve keretek. Anyaguk lehetett fa, cserép,
gipsz. A sokszorosítást szolgálták' akár egyes részele-
mek (rátétek stb.), akár az egész tárgy (kálylracsempe
stb.) esetében. Ezeknek a felsoroit eszközöknek egy ré-
SZe ma is ismert, mások azonban régen kimentek a for-
galomból, s ma már legfeljebb múzeumok vitrinjeiben
láthatók (24' ábrn).
A régi fazekasok a fát mint anyagot egyrészt a kű-
r-.''''-"-'"'"'sth. előállításara használták, más-
lönÍe]e oecsetejők
részt fából készültek bizonyos kálylracsempe-nyomó-
dúcok, sarokcsernpék rövidebb oldalainak sablonjai,
sőt neha a parkánl.ok és párták negatív mintája is' Egv-
an
JI A pazErassÁc cyeroRLATA

kü1onbozo megfelelóen kilyukasztott fémlapokat lehet

helt-ezni, és azokon keresztül felülről egy karral az
agr.agboL hosszú es mindig állandó vastagságú hurká-
7"N k.rt íó( c<ör.plrpt) |chpt l
.-..--.(lnyomnl
.

'\z agi'ag r.isszadolgozását, meggyúrását teszi lehe-

vüo től.é a gvúrógép, a vákuumprés, amely hasonló a fül-
préshez, csak ítt a csó.ben egy spirális kiképzésűfej he.
lr'ezkedik e1, amelyet nem kézi erővel kel1 meghajtani,
hanem elektromosan. A visszaáztatott, szikkasztott
ag1'agot a gép alaposan meggyúrja , így ezt a fáradságos

fi míiveletet nyugodtan ki lehet hagyni.

Az őrlőkövet hivatott helyettesíteni a dobmalom,
ame1y a kü]önféle nyersanyagok (földfestékek, mázak
stb.) a1apos megőrlésére alkalmas. Ebben a forgatott és
lezárt malomban porcelángolyók törik meg a festék ré-
24' óbr a, KálYhacsempe-présforma szecskéit'
A hagyományos fazekaskemencéket előbb a más
egy ilyen formát évszázadokie használhattak, nem szerkezetű', modernebb retúrkemencékváltották fel,
tört, viszont a víztő| előbb-utóbb megrepedezett, eset- majd a fa helyébe egy új energiahordozó lépett: a vil-
leg vetemedett, és ilyenkor már nem volt alkalmas a lanyáram. Az elektromos fűtésúvillanykemence álta-
préseIésre. lában téglatest alakú, szögietes' ÍűtőszáIai lehetnek sza-
badon, esetleg a bordázott oldalfalak (samott-tég1ák)
réseibe ágyazva, Vagy a falak járataiba behúzva, telje.
Egy mai Íazekasműhely Íelszerelése sen Íedetten. A kemencékhez mindenképpen tartozik
egy elektromos hőérzékelő míi'szer, huzaljának alap-
Kezdjük a legfontosabb eszközzel, a koronggal. Bár ma anyaga lehet nikkel - krómnikkel (ez 1100..C-ig meg-
is sokan használják még a hagyományos, lábbal hajtha-
tó korongot, nem egyszer ennek látványa egészen más,
mint régen, hiszen fémkerete van, a felsó tányért és a
tengelyt vasesztergályossal esztergáltatják, a forgó ré-
szekbe pedig golyóscsapágyat helyeznek. De még ennél
is nagyobb változás, amikor a korongot valamilyen vil.
lanymotorral hajtják meg. A meghajtás történhet koz-
vetlenül a tengelynél, és a korong addig egyenletes se-
bességgel forog, amíg a motor üzemel. Más változatban
egy pedállal lehet rászorítani a motor pörgő részétaz
alsó korong felületére vagy oldalsó élére.A harmadik
váItozat, amikor egy áttétellel a motor sebessége _ és
így a korong meghajtási sebessége - változtathatő. Az
elektromos korong főleg abban jelent segítséget, hogy a
mesterség úzésekevesebb fizikai erőt kíván, mint ré.
gebben. Az edény megkorongolásának ideje csökken,
termelékenyebbé válik a korongos.
Manapság egyre jobban elterjednek azok az elektro-
mos gépkorongok, amelyek lábbal már nem is hajtha-

@?
o @o
tók meg. Kis méretük és súlyuk, valamint a felső koron-
got körülvev ő, a tisztán tartást szolgáIő ,,teknő,, mratt is
népszerűek és közkedveltek. Ezek már változtatható se-
bességűek. (Lásd előbb!)
A munka gyorsítását és megkörnyítését segíti elő a
krumplinyomó elvén működő fülhúzó prés is (25.
ábra). A korábbi, kézi Ínlhuzást lehet ezekkel helyettesí-
teni. Ez szélesebb, függőleges fémcső, amelynek aljába 25' óbru' Fü1lrúzó prés
-. .\ZEKASMÚSEIy pEt-szEnrlÉsE' szrRszÁlaox 35

. ..ő) vagy platina-ródium. platina, ez utóbbi maga- Qan a r-lr r'rn FcÁci nnnt Pirométer.
.:: hőmérsékletek méréséreis alkalmas (1600.C.ig). hőmérsék|et' oC kúp
--..:czik
a kemencéhez egy ki- és bekapcsoló, amelyet
." '1(Ian automatikához kötnek, aZaZ a kemence meg- 014a 810 81
.
...:rozott, beállított hőfok eléréseután kikapcsol. A ré- 01 3a 830 83
a4 a^
.. .'zekasok Szemre/ színre égettek. Az égetésmeneté- w|1é 850 85
.... őket követő, alapos ismerete csupán azért nem fö' 011 a 880 8B
0a 900 90
'':ies, mert műszerünk meghibásodhat, és akkor
01

.::elenek lennénk korrigálni a hibát. 09a 920 92

08a 940 94
-. nai, égetésihőfokra igen kényes mázak miatt
07a 960 96
...:.séges minél jobban ismerni kemencénk természe-
06a 980 9B
.. :rdemes bemérni égetőkemencénket. Erre nagyon 1 000 100
.=:édeszközök állnak rendelkezésünkre: az olvadó 04a 1020 102
. - *.eterek. Az ún. Seger-gúla vagy Seger-kúp konk-
03a 1040 104
... :.:iTlidi vegyületek Seger-formula szerinti keveréke
02a 1 060 106
01a 1 080 108
1^
tr 1100 1'10
2a 1120 112
3a 1140 44Á
+a 1160 tto
1180 '118

6a 1200 120
7 1230 123
ö 1250 tzc

27 , ábra, Az olvadó pirométerek olr'adásPont-táb]ázata

Mindezt a kemence kémlelőnyílásán át figyeiemmel le-

26, óbra, Seger-gúla
. . .": kóZt húsz fok olvadáspont-különbség van (27,
lasználata igen egyszerű, s mindig pontosan
-. l. ]. it mutatni a kemence adott helyén a hőmérsék-
. : iJlonböző olvadáspontú kúpokat egy kicsit fer-
- -. agvagdarabkába szúrjuk. Ha a legalacsonyabb
- .:.ek1etű,' gúla talpig hajolt, a kívánt hőfokot mu-
--'.... nregmozdult, a magasabb hőfokú pedig moz-
' : ' .:].ill marad, elértük a szükséges hőmérsékletet.
het kísérni. A kúp mellett manapság más formájú (gyú-
rú, tabletta stb.) hőérzékelőket is gyártanak, ezek kiér-
tékelése azonban bonyolultabb' Zsugorodásuk mértéke
fogja elárulni, hogy azon a ponton, ahova a |íztérbehe-
lveztük.
- hánv fok volt.
Manapság az elektromos fűtésű kemencéknek felül-
rő1 rakható váIÍaja is elterjedt, ameiy felülnyitott hen-
ger formájú' Megjelentek az oIaj- és gázÍűtésű kemen-
cék is, és _ Íő|egaz utóbbiak - egyre jobban elterjednek.
A segédeszközök kózött pedig teret nyert a szintén kis-
iparosok által készítettgipszforrua, a préseiésés az öntés
eszköze.
 Az agya1 űtja az előkészítéstő|
akész edényig
Az agyag mint nyersanyag a kész termékig az alábbi
utat járja be: előkészítés,formaadás, szikkasztás (szári-
tás), retusálás, díszítes' szárítás, első (oxidációs r,agy
redukciós) égetés, mázazás, rnásodik (rnázas) egetes'
Az agy ag megmunkálásának
lehetőségei
Az agyag megmunkálására többféle lehetőségünk r,an:
egvrészt szabacl kézzel, másrészt bizonyos speciális se-
gédeszközök és szerszámok segítségével.
Amikor azt a cé1t tűzzik ki magunk elé, hog1, elsajá-
títjuk a fazekasmesterség alapjait' gyakran hajlamosak
r,ag}'unk ellranyagolni azokat aZ agvagmegmunkálási
technikákat, amelyeknél a fazekas nem hasznáIt koron.
got. Akik nem isrlerték ezekct az egyszerű, kis eszköz-
igényű technikákat,,,primitír,,, jeIzővel beIyegezték
meg azokat - teljesen jogtalanul, hiszen az agyaggal va-
1ó megismerkedésre ennél jobb lehetőség nern is kínál-
kozhatna! A korone bűvoletében élve tehát átsiklrrnk a
korong nélkűli technikák felett, ami nagyon nagy hiba,
l-iiszen az agy agtár gyak korongolt elemeinek i1lesztésé-
rré1, sőt bizonyos fazekasmunkák készítésénél kifejezet-
ten e1őnyös 1ehet ezek aiapos ismerete. Sokan azt gon-
do11ák, ha rögvest korongon kezdik a mesterség tanulá.
sát' hamarabb jutnak célba, mint az, aki vá1la1ja az ,,e\e-
jen kezdest,,, az agyagművesseg történetének megisme-
réséta régebbi korok techno1ógiáitól kezdve a mai, ún'
,,természeti népek,, fazekasságáig. Lássr'rk csak, miért is
éri meg a történelmet mintegy újrajátszani!
Ahhoz, lrogy munkánk eredményes lehessen, kevés
csupán a tehetségünk' nagyon fontos, hogy a felhasz-
nált nyersanyagokat is ismerjtik! A korong nélküli
teclrnikák kipróbálása és alkalmazása, elődeink mun-
káinak rekonstruálása éppen eirhez nyújt nagyszerű
1ehetőséget: a különböző tu1a1donságú agyagok fel- és
megismerésére, a legmegfelelőbb nyersanvagok és
techno1óeia kir,álasztására a kír'ánt cél e1érése érdeké-
ben. Nézzuk tehát, rnik is ezek az edényformálási 1e-
hetőséeek?!
Marokedény
A marokedény készítéséheznincs sziikség kiilön1egt-
agyagminőségre, bármeiv összetételű agyag alkalma.
erre a műveletre, amely képlékenyés nincsen nag..
SZervesanyag-szennyeződése. Eszközigénye va1ó;ába-
nincs, hiszen elegendő hozzá a két kezünk, legfeljebl. .
díszítéslrezlesz mégis szükségünk némi eszközre
amely azonban nem ritkán a természetben.taláIlrat'.
anyagok közül kerül ki. (Agyagminőség-próbákhoz jo
alkalmazható technika.) Minden díszítőteclrnika ereci-
ményesen alkalmazható a marokedény esetében, kir'é.
ve a korongot igénylőket.
A múr,eletet érdemes elószor szó szerint is maroknr'l
agyaggal kipróbálni, mégpedig a következő módon; .l
Ineggombo|ygetett agyaggombócot az egyik tcnle-
rünkben tartjuk, és közepében a másik kéz lrtivelykujjá-
val egy kis mélyedest hozunk 1étre. Ezt odáig kel1 mé-
lyítentink, amíg ei nem érjük edénytink tervezett fenék-
r,astagságát. Az agyagot tartó kezünket fogjuk a továb-
biakban a forgatáshoz használni (mintegy a fazekasko-
rongot helyettesítve), míg a másik kezünk uj;ai vegzlk
az edény fa1ának vékonyítását és formázását. Abelülié-
vő hüvelykujj és a kívü1 dolgozó többi ujjunk firrornan
összenyomja az edényfalat, így az egy kicsit mindig vé.
konyodni fog. Aprókat fordítva az edényünkön véko.
nyíluk tovább a falat. Ha körbeértünk, a kezünket egt'
kicsit feljebb csúsztatva folytatjuk a mr.trrkat. (Fontos,
hogv mindig az edény legmélyebb felületétől irrdítsuk a
rn[íveIetet a száj feIe, hiszen dZ agyag a kezűnk meIege-
tői is szárad!\ (28. ábrn)
28, óbra
].GYAG Úr1a a xÉsz goÉivyrc an

: agr,.agrög ki1yukasztásakor a lehetőségek még kor- A ké:zíterrdőedény letéte1e révénmindkét kezünk

. i' eppúgy keszíthehink magas és keskeny' mrnt
. sza|.ad.1á r.álik és részt vehet a vékonyításban, forma-
. ..iénvt (29' ábra)' Az elvékonyított, kiterített szájú a]akrtasL.arr. \agyobb edény esetében szükség vat.r a fa1
belLi1rő1 ttlrténő ellentartására, ilygnkg1 használhatjuk
az cjk1iinket, de markunkba r,el'ietünk sima, domborít

/Rs=-
fe]Lr1etil, kt.nreny tárgyat (nagyobb követ stb.) is. Ez
aZonban átr-ezet már egv másik edénykészítési techni-
kához, anrelr.et Íelveregetéses technikának nevez a
,Úöü szakiroda1om. Itt a nagyjából megformált' de VaStag'
rr.rsztikr'ls eclenyfa1at a1akí!uk tovább kívűlről történő
ütogetéssel. Elrhez általában rövidebb deszkát, esetleg
nyelezett ütőfát használnak (31. úbra), |tt lényegében
írgy r'ékonyít1uk az edényfalat, hogy közben belr-ilről
rnrntegy [elfelé huzzuk a felszabaduló agvagot. lIyen
29 ' óbra
értelemben akár a koronsolás előfutárának is nevezhe-
tő ez a technika.
.:..nban
már aligha fudirnk szűkebb szá1uvagy
. ...: :alír edényt formázni| Ha már a formaalakítas-
._ : .L19Velniink kell a falvastagságára! Edényr"urk
. ' j^-.:agsága ugyanis nemcsak esztétikai kategória,
. .- t. ;l-egetésnéIis számít: az egyenletes vastagság
-. ..ietrt't eredményez. Csak addig szabad dol.
. :'' .rnteddi8 aZ a1yag rugalmas és nyújtható. A
': ..'...potot elérve egyre több repedés jön létre a fe.
.'-: sLrnítással eppúgy nem lehet helyrehozni,
..... .iiüntetni. Avíz ilyenkor csak közvetlenül a
.. összemosni, a repedések a
--.l száradás után
. . . .l:.irrnek. Fontos tehát, lrogy már a múvelet
' '.... előtt legyen valami elképzelésiink arról, mi-
.- . .. et1ént't is akartrnk csinálni, mert az agyag
. . -.=:qtartó ,,fogdosása', annak eiszáraclásához
. ....:..-.kedények
készítéséhezegyébkénta hazai
. ..':.t,ok leletanvagát érdemes aIaposabban át- 31', óbrn, Utőfa és lrasznáiata
::..l és fellrasználni mintának! (30, óbra)
Az agyag rugalmasságátólfugg' hogy rnekkora rögöt
tudunk ilyen módon megmunkálni'Ezt a teclrnológiát a
Kárpát-medencében valószínűleg nem alkalmazták, leg.
felebb kiegészítő technikaként fordult e1ő ott, aho1 a más-
ként megformált edényfalat vékonyítani szerették volna.
Egyes elképzelések szerint az elsó agvagedények
\\\{ l)/ vesszőból font vagy tökhéj edények agyaggal történő
betapasztásával késziiltek ' Ha ezt lefordítjuk napjaink
nyelvére, kisebb tálakat, kosárkákat, dobozokat vagy
általunk létrehozott alakzatokat is felhaszrrálhatunk
: . ' ';bra, Régészetiedérryek edénykészítéshezformának - ez egyben a méretazonos-
ságot ís biztosí!a. Hogy a belenyomkodott agyagunk a
: -r .]kkol, amikor markunknáI nagyobb formától el tudjon vá1ni, va1amivel be kell vonntrnk azt,
t cdenyt készítenil Ekkor az agyagrög illetve ki ke11 bélelnünk formánkat. Mir.el a 1ágy agvag
: --: taradsá$os leSZ, így célszerűbb a ke- fel fogja r,enni a formának nemcsak az alakját, lranem
. '.'.:ti. a forgató kezünket felszabadítani, arrnak esetleges plasztikus mintáját is, érdemes erre tu-
- .- = rr-ibb segédeszközzel helvettesíteni. datosan készülrri' Például úgy, hogy tálkánkat előSen
-.:..rst könnyító papírlaptól kezdve a ne- erezetI lei c]leI r.agy durva mintájú textíIiával (itt a l.or-
rczdetleges kezi korongig minden.) ma rniattr gr-rrrodesre is kel1már számítanunk) béIeljük.
3B A pazprRssRc cvaroRl,.-

Persze lehetséges, hogy a faltó1majd nehezen válik el
aZ agyag/ esetleg kisebb sérülések is bekövetkeznek az
eitávolításkor. Amennyrben valamiiyen SZerVeS anya-
got használunk fel díszítésként,nem feltétlenül kel1 azt
erőszakosan eltávolítani, a kiégetéssorán úgyis le fog
égni róla, s csak plasztikus nyoma (és esetleges színező-
anyaga) marad a felületen.
Amikor már tudjuk, hogy milyen funkciót szánunk
tárgyunknak, ki ke1l választani azt a módot, amellye1 a
legcéiszerúbben tudjuk edényünket megformálni. Fek-
tethetjűk a negatív forma belsejébe is a bélésanyagot,de
lehet ezt megfordítva is alkalmazni, attól függően, hogy
milyen edényt szeretnénk létrehozni. Az előkészített
egl.etlen krnvújtott agyaglapból (ez többnyire korc:
forma, ám nem feltétlenüi kelledényLinknek forgást=.
nek lennie), de kisodort hurkából is, annak spirális c.
szetekerésér.el. A hurkák az első kísér1etekné1ne leg.
nek sokkal r,ékonyabbak a kisujjunknál vagy ceri:.
.: -.'..-tlt /11 uurL
.1...1)
\ d)LdBsdBulrdr: \JL.
Akár forgástest lesz az edény' akár más alakzat (é.
is mindegv elsimíluk-e a lrurkák nyomát vagy érinte:
nü1 hagyjuk), a fa1 építését úgy kell kezdenünk, hor.
frissen kisodort hurkát az alaplap szélénekfelső pere::.
re fekte!ük. Javas1om, lrogy már a ráheiyezés pillalr'
ban, te1rát folyamatosan rögzítsük is egymáshoz a hul.
kat - felülről lefelé nyomva azokat _ a sikeres fa1ép .

formánkba tehát bele- Vagy arra rányomkodjuk az érdekében(33, óbrn). I|yer..

a A f alvasta gsá gr a v tgy ázzunk, itt nehezebb
gya gunka t. ugvanis a még azonos m::.
ugyanis megállapítani, mekkora az ideális és ahhoz ké- ségű és nedvességtarta'::.
pest éppen hol tartunk! felületek közé nem keli ki.
Ha nagyobb feiületű a megáImodott edényünk, érte. anyag. (Kivéve persze, h;. .
iemszerűen nagyobb agyagrögöt kell előkészítenünk agyagunk különleges nrr-'
úg,v' hogy kezünkben koronggá lapítjuk, s csak ezután ta ezt megkívánja, ez aZ :

fektet]ük a formánkba, i1letve a formára rá, s további ban csak ritkán íordul .'
nyomogatássa1, módszeresen centiméterrő1 centiméter- Nem utolsósorban azért L.
re haladva préseljük a negatív felületre. (Ez a megoldás vaslom a hurkák azon].'..
mintegy elóképe a préselésnek.) összedolgozását, mert azc.'
nyomás hatására megnr'..
nak, és utólagos összenr'c:.
Hurka. (spirál.) technika j3' óbra' Falépítés kodáskor az egész forma ..

formá1ódhat.
Az agyagminőség: ez mindig próbával ellenőrizendő. A falépítéslegegyszerűbb módja, ha minden 1ru:
Ha az agyagunk kenődik vagy ragad, előbb meg szík- csak egy.egy gyűrűt képez. Itt tehát szrntenként újabt
kasztanunk kel1. Ha kevés agyagból hurkát sodrunk, és újabb hurkákkaldolgozunk. Ebben az esetben vízszt,,...-
azt uj;unk köré hajtjuk, könnyen eldönthető, agyagunk mintázatú edényilnk lesz. Ahol a hurka körbeért, ott e:
alkalmas-e erre a megmunkálási módra' Az agyag ak- szerűen elcsippentjük és eldolgozzuk az agyagot (34
kor jó, ha tapintásra síkos, haj1ításkor engedelmes, ujja1
könnyen benyomható és ami a legfontosabb: ha nem
reoed!
Eszközigénye ennek a technikának alapvetően nin-
csen/ nem szükséges hozzámás, csak valami aiátét (pé1-
dáui asztal és esetleg egy vastagabb papírlap, aminek
se gítsé gével konnyebb a tár gy elválasztá s a az aszta|Iap -
tól, és amely egyben megkönnyítheti tárgyunk mozga.
r:^:! f^-^^+.(^;r\
LdJA L/ rur LO)A L/ .
F,O
A spiráltechnika a1ka1mazása esetén e1őször a fenék-
részt kell kialakítanunk. Az edényfenékkészülhet 34, óbrn' Minderr hurka egv.egy gyűrírt képez

rz)' A másik módszer esetében, amely a spirális technik:

t \'..v
megnevezésétis adja, a hosszú hurkákat folyamatos"
I fektet1ük egymásra, és azok így spirális vonalat ím".
(\kt"/ "gy hosszában felragasz..
le' A kinvújtott agyaghurkát teljes
juk, rnégpedig valóban spirálisan. Az űjabb hurka elei.'
-\ azonban nem aZ előzőbeÍe1ezéséhez, hanem arra rá, n=
hánr.centímétemyi átfedésben ragasztjuk fel, és így fol.
tat1uk a felrakást (35' ábrn).
- \GYAC Úrta,q KESZ EDENY]C 39

nurrk készíteni, kitúnő módszer lehet egy másik illesz-

tesr rnod is: egv mozdulattal ragasztjuk és egyben simí|
;uk, r ekont'rluk is a faiat. (A spiráltechnika és annak
összesimított r'áItozata szintén ismert a Kárpát-meden-
-{--'í- ce agl.agműr.ességében,a késő-neo]it edenykeszítestól
a kora- \rpád-korig volt általános.)

t*--
F-z- Az eddigiekben vegig arróI írtam, hogy a fenekénél
kezdjük az edénykészítést,azonban eZ Sem törvénysze.
rű' Hamar száradó, sovány agyagból készítettek úgy is
edényt, hogv például nedves páImára,levélre, nyirkos
35, óbra' Fo1yamatos spirális teclrnika
textílrára kezdték rakni az edény száját, majd a Ía\at szű-
kítve a fenekénél egyszerúen bezárták| (3B. ó'bra)' Mire
. -.. erdemes előre legyártani a hurkákat, mert mire ezt is sikeresen elsimították, már szikkadt annyira, hogy
.'..::.áIásra kerüinek, kiszáradhatnak. Nem
prakti- fenekére áIlítva, aszá1át, illetve a falat is iehetett alakíta-
: : i-,.SZ€If€ több gyúrútegymásra rakva nyomkodni ni. (Ezt a módszert például a honfoglaló magyarok a
:ion simítani, ugyanis az elengedhetetlen felül- cserépüs!eik készítésénél
használták.)
. . rr omkodással egyszersmind nyúlik is a hur.
. : ..l előre kiszabtuk, nem biztos hogy tartani fog-
. ]:itt. Az ..
se zavarjon senkit, ha gyönyörű , szabá-
. -':sái-
a rányomkodástói egyenetlenebbek, lapítot-
: .: .csznek, mert így erősebb lesz a fal. Az imitt-
' :',-..nrkodott, illetve ujjak között kívülről-belülról
-: : Jenyfal esetén előfordul, hogy a szár adás után
"-:]': eg\'máSt a hurkák, és lyukas lesz az edé-
"
-.' :::án szét is válik,
. ' :..:].\. formaalakításánál két alapvető dolgot kell
: : ]. ]i r.enni: ha öblösíteni akarjuk edényünket (s a
' -: '. egt'elóre meg akarjuk tartani), mindenkép-
" '.
=..Ző sor külső felére kell nyomkodnunk a kö-
-::, ábrn),ha viszont szűkíteni kívánjuk, akkor
.. . '=i, a belső felére nyomjuk a hurkát! (37, ábra) 38. ábra, Szájánál kezdett, ferrekénél befejezett edeny
]' =.lenr. építéseesetén gondolnunk kell arra,
' . :.S5, lágv agyag mekkora terhelést, milyen vas- Többször említettem már a hurkák összehúzogatá-
' - . . : ]..a$asságú falat bír eI! Előfordulhat, hogy sát, simítását; ehhez adnék egy gyakorlati tanácsot:
: :.:;riink az edényt szikkadni, ilyenkor érde-
' mindenképpen - akár alulró] fölfelé, akár felülről lefelé
". ..'.:::lkarni, hogy lehetőleg a folytatásra váró fe- csináljuk _ a csíkokra mindig merőlegesen történjék, s
'- .)n a legkevésbé.Ha újra dolgozni kezdünk vigyázzunk, ne ,,temessünk be', levegőt a hurkák közé,
. :...:].'iS ezt a felületet híg agyaggal egy kicsit mert eZ később sok gondot okozhat. A legpraktikusabb
" : . . j ':qv folytatni a fal felrakását. Sokszor em1i két-három soronként összedolgozni a hurkákat, mert
- .'. a hurkát felülről kel1 az alatta levőhöz ilyenkor a \eghozz áf érhetó,bbek (kivéve,, amikor erősen
...: általában ez a legcélravezetőbb. De ha ar- szűkül a nyak vagy ha nagyon kiterül). Igy elkerülhető
. - j : i\.agunk van,
.:. és nagyméretű edényt kívá- a fal be-, illetve leszakadása.
A díszíthetőségebben az esetben igen sokféle, hiszen
a szépen felrakott hurkák, plasztikus csíkok önmaguk-
ban is díszeivéválhatnak az edénynek (39, ábra).
Speciális díszítményta hurkacsíkokra merőleges simító
mozdulattal lehet kialakítani U0' ábril '
A ftLnkció mintegy meghatározza edényünk belső és
külső feIü1etének megmunká1ását és díszíthetóségétis,
mégpedlg az alábbiak szernt:
Ha a tárgv rendeltetése szerint sem belül, sem kívül
nem igénvli a sima falfelületet, meghagyhatók a hurkák
j7 ábra,
' Szííkítés nyomai. (Speciá1is funkciójú edények ezek, eset1eg olyan
 r\ rtzrtztaain nxttr,
40 /1 FÍ1ZE.NA))IrU L' ) A(ORL'\.

alapra (rtt L.elLlI kivan;uk a hurkák nyomát láttatni) l--

íLl,n/ r.alall-rilr.en bélésanyagot fektetünk, vagv a forlr....-
belrin!rlk agr'agporral, ta1kummal (hintőporra1), 1'ro..

agt'agurrk ne ragadjon a formára rá vagy bele (utói.:

esetben a forma száradáskor-zsueorodáskor nem csÓ.'
kenti térfogatát, azaz szétfeszítheii az elkészr.rlt edénr .

A beJcsan1:ag nyornai, a hintópor felesleges gyűróclu.

és réteger nedl'es szivaccsal, retusálással eitüntethetól|.
A hurkatechnikára leeinkább 1rason1ító módszer .
golyókból összeépített edény. A kívánt tárgy nagr.s.
gától és formájától függ, rnekkora golyókat, illei. .
agyagdarabokat készítünk elő. A munka elkezdések .

használha!uk az eddig megismert módszereket.

39 ' tibrn' A plasztikus csíkok díszítenek is A golyókat lehetőleg úgv nyomjuk egvmáshc.
hogy a fedést és a feltiletnovelést egyaránt elér;ük I:
anyagok tárolására szolgálnak, ame1yeknél a tisztítható-
ság nem alapkövetelmény.) Itt a külső felü1et díszíthetősé-
ge főleg aZ agvaghurkák részleges átsimításár.a1 torténik.
Ha edényünk használhatósága érdekében(tisztítható-
sága rniatt) belü1 a felületet teljesen e1kellsimítanunk, a
külseje rnegmaradhat eredeti áilapotában, azaz lehet
,,hurkacsíkos,, mintázatú is. Itt alkalmazhat1uk a legelő-
szór említett ,,ujjhírzogatós,, mintázást ugyanúgv mint a
kezünk r'agy bármely nyomhagyó eszköz lenyomatát
pbrn. Az t'dLirrv beiü] sima, a llurk.ik klr'tj] |jLsz.rIr;k
sordísz vagy ri|mikusan ismétlódő minta kialakításához.

.is
40 ' óbrn. A ]rurkák összesinrítása díszít 42, ábrn. Az edény kír,til sima, a lrrrrkák belül látszanak

Ha edénvünk kü1ső.belső felületét egyaránt el ke11 si- sem kell ragasztóanyag, csak kellően 1ágy agyag. Ez
"
mítantrnk, a felülete (a marokedénvhez hasonlóan) al- módszer is vá1hat egyben díszítménnyéis, ha tudato-
kalmassá vá1ik bármely díszítőtechnika alkalmazására. san egyféle építésimódot alkalmazunk, ha a golyóka:
(Lehetséges persze részleges elsirnítás is, amellyel kü- mindig az edény külső fe1ére ragasztjuk, rnégpedig ko.
Iönleges fe1ületet a1akíthatunk ki.) tésben.
Az agyagint.arzia a marokedény- és hurkatechnikával Más hatás érhető el akkor, ha a be1ső szélre rak;uk a;
egyaránt rokon, olyasfé1e edényformálás, arnelynél a újabb sorokat, és megint más, lra egyszer kívül' másko:
markunkat valamilyen,,kész formár,al,' helyettesí!ük. be|úl (43, óbrg),
Az edényünk falát hurkatecirnikáva1, esetleg golyók
egymáshoz ragasztásával hozzuk 1étre. Látványos és
könnyú aikalrnazni, hiszen a segédeszközül felhasznált
negatív forma megkönnvíti az edény építését, munka
közben megtartja a falat. Mint a marokedényeknél be-
mutatott technika esetében, ugvanúgy itt is bármil1'en
nyersanyagbó1 készült, homorú a1apba (itt kíVüi akaquk
a hr-rrkák nyomát megórizni) Ul. ibrnI vagy domború 43' úbra
.Z AGYAG Úr1,t n rÉszgoÉtvyIc 4r

41, ábrrt

- . a golyókat a hurkaépítéshezhasonlóan felülről

- :..r.otnáSSol rögzítjük egymáslroz, a golyók közt
.:..k is tnaradl.ratnak, ez azonban rnég előnye is 1e-
: et1enyünknek, ha belekalku1áljuk, tudatosan ter-
- i J] óbril, Ennek a teclrnikának azonban a faze-
. .' egyáltalán nincsen nyoma/ legíeljebb napja-
-'..an
kerámíájában.
:. .:r-észi,'
- :-' mit keresnek ezek az agyagmúves technikák a
'-:]]tdence íazekasságánál? Mint láttuk, megvol'
. .r a történelern előtti korok agyagművességében
: -r .1g\'ag megismerését is szolgálják, és előképei
.
.'' fazekas-munkafázisoknak, olyanok-
L-.,izonyos
- :: pelclául a mesterremekek piasztikus díszít-
.' .setleg a több részbőI összerakott gd{nrlolz i|-
, .. ::-..idszerei.
L apokbó1 történő összeállítás
. . :::..rnőségmegegyg2i| a korábbiakkal. Kivételt
. :.erépkályha csempéje, amelynéI minderrkép-
..--.:.rS _
már csak a használat módja rniatt is _ so-
-. :. ..:ios agvagot használni'
- :':.il történő összeállítás eszközfeltétele: asztal,
. :'...l l-agy speciális lapnyújtó deszka, sodrófa,
:.::'l.il$V gépi lapnyújtó' illetve metsző éslva1y
". -....zóÍa, tor,ábbá a kívánt forma szerint eseten-
. : :S ]-I.LáS' (Lásd a későbbiekben a Kárpát-meden-
. .::=:ll.ékeinek egyenkénti bemutatásánáI a 37.,
8L.' 82., 83. számú formákat|)
. : ;iYik előállítási módszere: az előkészített
' --:. . rvújtófával a kívánt vékonyságúranyújt
'
- j .: rS ellen, mint az előző eseteknél, agyagport
:-]::eS hintőport szórunk a tömb alá. Ha a
.:-.:g\- tnegengedi, olyan textíiiát fektetünk
- :..]]111\lerr leválasztható a kinyír;tott agyag-
' :..dSZeIrel nehéz minden ponton egyenle-
-:]:]:elérni. kül úgv ]elret a kerdest megoldani, hogv a kinyíqtott
.. -..i:szközként két azonos vastagságú (a kí lapbó1 meghajlítjuk a lrengert. Hozzuk fedésbe a lapo-
.: ]]..egegyező) vezetólécet használunk, az kat, és két ujjunk között összenyomkodássa1 ragasszuk
'.. '.sen egyenletes falvastagságot (45. úbrn).
- . ::....bő1 metsződróttaI szeletelik az agyagot
-- '.:.
-
.
45, óbrn, Vezetó]éc lraszná1ata agyaglap rryújtásakor
e) Ha az egyik felületet plasztikusan kívánjuk díszí
teni, készíthetünk a sokszorosítást segítő,,présformát''
is, amelynél az egvik oIdaI mintája és a ,,lap,, egyszerle
készül. Itt az agyagtomb nyomkodással kertil a formá-
ba. Mindig több agyagot kell használnunk, mint
amennyire valójában szükségünk 1esz, hogy könnyen
kitölthessük a negatívot. A r égénegy leccel vagy h"r-
sonló szerszámmal lehúzzuk a fölösleeet.
Így sokszorosítlratók a fazekasrnu'''kak ko'iil példá-
ul az egyetlen sík lapból á11ó csigacsiná1ók, de a SZen-
teltvíztartók fa1ra felfekvő hátrészer is. Fellrasználható a
lapnyújtásos tecl-rnika hengeres testek előáilítására is,
lra azok palástja egyenes oldalú. Hogyan lehet telrát el-
készÍteniegy egyszerű, nem túl nagy, hengeres forrnájú
edényt? Egyszerű sodrófával (ha nincsen kéznél,akkor
üvegpalackkal, seprűnyé1lel stb') nyírjtstrk a lágy agya-
got olyan vastagságúra, mint amilyenre aZ edény falát
tervezzük. Vigyázzunk, tnert az agyag könnyen Ieta-
padhat, iiyenkor ajánlatos metsződróttal (damillai) 1e-
vágni az odatapadt agyagot, így az ujra felhaszná1]rató
lesz. Nem szerencsés újságpapíron vagy vékony papí-
ron nyújtani az agyaglapot, mert aZ az a1ya1nedvessé.
gétől szétmállik, s még rnagába az agyagba is bekerül-
het. Az e1őkészített papír ,,szabásminta,' alapján kés.
heggyel vagy hírstűvel szabjuk ki a lrenger alját, fedelét,
palás!át. De vigyázzunk, mert aZ agyag nem papírlap,
vastagsága is r'an, ezzel is számolnunk kelIi Ha a pal.is-
tot akarjuk az al1a köré illeszteni, kisebb fenékre van
szükségünk, ha a fenék felső perernére építjük, akkor a
palást külső é1énekmegfele1ő méretúre.
GyakorIati tanács a kísérlett'zőknek: szárnítgatis nél-
(sosem :,izzel|'),lnajd vékonyítsuk a kellő méretűre (46.
narn).
Ígt' kizár1rató, hogy az száradáskor szétnyíljon,Az-

' :ls eh.égezlrető lapnyújtó géppe1 is. tán ráallrtiLrk a krnyú1tott agyaglapra a hengert, eS Pon-
Á.
+L A pazpTRSSAG GYAKORLATA

segrlrleL ' ecetleq annál kicsit súrűbbnek kell lennie. Ezt

akár ecsettel is felvihetjük a ragasztandó felületekre,
amell-eket ezután egymáshoz nyomunk. Ez minden il-
1esztésné1megismétlődik. Természetes ajánlatos,,kö-
tésben,' epitkeznünk, azaz ővakodjunk attól, hogy a ra-
gasztások fúggóleges élei egymás fölé essenek| Ezt a
technrkát nagyobb méretű edények készítésénél célsze-
rű alkalmaznl.Ha az edény alsó Íele az agyag 1ágysága
miatt nem bírná el aZ e1yes,,emeletek,, súlyát-nyomá-
Sát, S ki l,agy be akarna dólni, érdemes a munkát félbe-
lragynunk s az edényt szikkasztanunk. Ha cseppet szá-
radt, a munkát nyugodtan folytathatjuk. Vigyázntrnk
ke1l azonban arra, hogy a felület, amelyre tovább aka-
46' íbra' Az edérrypalást és a fenékrészillesztési módjai runk építkezni,ne száradjon meg túIságosan, mert
olyankor hiába a lágy ragasztóanyag, a kü]önböző
tosan körbeszabjuk a feneket. Ezt érdemes úgy illeszte- mértékigszáradt felületek nem fognak összetapadni,
ní, hogy fedje a hengert, majd óvatos, de határozott ,,osszeérni,' és egyenes síkot létrehozni. Erdemes fóliá-
mozdulatokkal rányomjuk a henger Íalára, és végül az va1 letakarni szikkasztás közben az edényt, r,agy leg-
éleket is elsimítjuk. A talpra állítás után érdemes még alábbis fóliacsíkkal fedjük be a kívánt felüIetet, így a
az iLlesztés belső felére vékony, lágy agyaghurkát párolgás ott csökkenthető vagy egyenesen megakadá-
nyomkodni, és azza\ mintegy megerősíteni a Íeneket, lyozható. Díszíthetőség:a korongot igénylóket kivéve
egy irányt követve körben belesimítva. Azért szüksé- minden technika alka]mazható ra1ta.
ges az irányt tartani, mert a levegő maradéktalan ki.
szorítása a cél, s az össze.vissza nyomogatással inkább
csak bezárhatnánk a légbuborékot az agyagfalba. A A préselés
fent leírt módszerrel sima felületű/ egyenes falú edény-
két kapunk, amely nagyon sokféleképpen díszíthető. Eszközigénye: maga a présforma, amely leggyakrabban
Az edény dísze lehet a fedő is, amely a leggyakrabban gipszből készül, régen fából (a kályhadúcok esetében),
az átmérővelmegegyező méretúagyagkorong, a tetejé. ritkábban cserépból készítették.
re ragasztott gombbal, füllel vagy figurális fogóval. Az agyagminőség is meghatározható: a ma koron-
Esetenként a belső felére agyaghurkát is ragaszthatunk gosmasszának nevezett agyag is megfele1ő lehet prése-
,,ütközőnek',, ameiy mindig kicsivel kisebb a palást lésre, de a sovány, homokosabb agyag alkalmasabb eh-
belső méreténél,de ez helyettesíthető három rásimított hez a technikához.
agyaggombóccal is, a célnak az is megfelel, bár kevés- Díszíthetősege: a préselést sokszor éppen azért vá-
bé szép, lasztjuk, hogy egyik oldalán eleve plasztikus felületet
Az előbbi módszer alkalmazható olyan nem henge- kapjon agyaglapunk! Itt kell arra utalnom, hogy a ma-
res testeknél is, amelyek fala függőleges kell, hogy le- rokedény tárgyalásakor beszéltünk már préselésrőI,
gyen, pl. sütőedényformák készítéséné1, de nem utolsó- amikor a markunkat vaiamilyen negatív formával he-
sorban olyan tárgyak készítésére is jó, amelyek sík la- Iyettesítettük. Más esetben azonban a formaalakítás, a
pokbóI állnak össze. (A fazekasmr'rnkák közül például sokszorosíthatóság a lényeg, ilyenkor a díszítésvégül is
ilyen a Íésűtartő, a tintatartó és a kanalas.) bármi lehet.
Az eddigieknél a kiszabott lap az edény teljes ma- De lássuk, mit lehet még megtudni a préselésről?
gasságát adta, de előfordulhat, hogy egy lapot _ a mé- Mint az agyagintarutáknál is, tudnunk kell, hogy a ne-
rete vagy Iágysága miatt - már nem tudunk az éIéreáI- gatív formánk praktikusan milyen legyen.
lítani' Ilyenkor a legcélravezetőbb a szalagÍelrakást al- n) Megtervezett tárgyunkról, amelyik vagy sík hátia-
kalmazni. A kinyújtott agyagbó1 azonos vastagságú és pú ,,domborm(i,, , vagy edény (amelynek külsó felülete
szélességúszalagokat szabunk, majd az alaplapra esetleg enyhén plasztikus díszítésű),negatívot készi
ezekbőI kezdünk építkezni, Hasoniít ez a valódi épít- tünk. Így a hátlap' illetve edényünk belseje lesz kezünk
kezéshez: itt a felüieteket már nem összenyomjuk, ha. vagy kézi szerszámunk nyomán sima felü1etű . A gipsz-
nem - a téglákhoz hasonlóan _ egymásra helyezzik, forma készítéseés sokszorosítása már másik mesterség,
ilyenkor azonban mindenképpen valami ragasztő. néhány tárgy megismétléséhezazonban magunk is ké-
anyagot kell használnunk' s erre a legalkalmasabb kö- pesek vagyunk eszközt készíteni.
tőanyaga felhígított agyag (focs), amelynek tejfolsúrű- b) Belepréseléstalkalmazunk a pipa (ez azonban ese-
: .GYAG Úr]a n rÉszpoÉtvyIc
- ..rt korongolt is lehet), többféle síp, edényfül stb.
.- ::sekor is, de itt két szembefordított formát hasz.
: <' E'zze\ a módszerrel olyan tárgyakat érdemes
.: -rosítani, amelyek tengelyesen szimmetrikusak.
':-:lhetetlen itt is, mint az összes korábbi forma-
.-:....latnál, hogy kónuszosak, azaz felfelé szélesedők
. :]..k, itt ráadásul erre mindkét fél formánál szük-
. .:' Pici tárgy lehet tömör is (például alakos bö-
'. de a |egtöbbször üreges tárgyat keszítünk így,
' :erselyt. Itt a két felet úgy préseljük, hogy a for-
. :eoén homorú lesl
.| ... ..-...-.. .-o,/en az agyaÜ Iqy az aZ illesz-
: sszenyomáskor belül üreget képez.
.: megálmodott tárgyunk funkciója azt kivánja
' ..:] alakos kalácssütő esetében, alrol a belső fe1ü-
. . ell plasztikusnak iennie), ahozzá készített for-
.. llr.annak ke1l lennie, hogy az előre kinyú;tott
-. . raterítve, ráütögetve tudjuk megformázni'
Az öntés
.......LoSet: folyósított agyag (bo1ti forga1omban
..:Za néVen ismert), mivel nagyüzemi technoló-
:..:Zü1, nem tartozik tárgykörünkbe, csak érintő-
. ; -.glalkozunk vele.
: .:{en)': gipsz öntőformák, mive| a legköny-
. : \sZolosítási eljárás, rendszerint minimum 20
. :kodik egyszerre. Ezek gipszforma-készítók
''
- :-..iosege: ha a forma által eleve plasztikus dí-
:..'..€1 ellátott a felület, csak kiegészítő engob-
-: '':-]E\' a
mázakkal valő színezésaz általános.
.:..n csak a forma bonyolultsága indokolta az
. . ]'.i':.nazáSát, de a feiület sima, úgy bármely dí-
.
. :..j.'(a alkalmazható.
.=s eg\,szerű mechanikus műveiet tehát, külö.
- . : ' ességet nem igényel, hiszen a pontosan, he'
. ...:.. ított öntőmassza gipszformába öntéséről,
.. szír'ás után a többlet kiürítésérőlvansző. Az
...:agság e]éréséta beöntőnyílás szélen figye-
^ ..:lret]ük. Abevezető,,töIcsérszakasz,, torká-
.. .erüljön le;jebb a masszaszint, mert a ter-
...': '.ig\. nem lehet egyenletes vastagságú.
'. 'lekszint-ereszkedés esetén után ke11 töiteni,
' , : -
astagság elérésekora fölösleget le kel] ön.
.'
. ::eszteni. Az ideális vastagság akészítendő
:::::jl és bonyolultságátőI függ. A fölösleg ki-
'.
. :]..eg hagyjuk szikkadni a tárgyunkat a for-
.' -: .: rem szabad szétbontani' amíg csiliogóan
. -...szafal. Amikor vélhetően van már tartása
...:szedhetjük a formát, és további szikkadás
: .. : .er'álasztva az öntőtölcsért, a varratnyo-
- -..aini lehet.
47.
AJ
A korongolás
A korongolás mtrnkafo1yamatának elsajátítása hasonlít
a rrr'eh'tanuláshoz: az agyag ismerete, a korong torve-
ttr e. a kez iig1.essége a szó, érte|mes ször'eget pedig
csak Lrgr kapun}', ha sok gyakorlással, akarattal, össze-
lrangolr'a ál1í!uk egymás mel1é a szavakat.
Minden videk agyagja tnáS, éppen úgy, mint alrogy a
Íazekasok keze is különbözik. Következésképpen lehe'
tetlenre r,állalkoztam, hiszen mindenkire érvényes
módszert, mrndenki számára hasznáiható mintát, pél-
dát nem tudok (nem is lehet!) felmutatni, csak azt, hogy
így is lehet! Törekedni fogok viszont arra, hogy eddigi
tapasztalataim alapján minden munkafázishoz olyan
fogást, mozdulatot ajánljak, amely ez idáig célravezető
volt. Ezért kénytelen leszek hosszabban és aprólékosab-
ban minden részletre kitérni. Hangsúlyozomi aZ a1ya-
got ismerni és tisztelni kell! Ha nem tiszteljük eléggé,
olyan ,'betyárosan,, viselkedik a kezünk között, hogy
rninden erőfeszítésünk kárba veszhet.
Elóször egy kicsit beszéInünk kell a korongról!
,,RoSSZ korong nincs, csak rossz Íazekas,, , miként Balázs
,,Pandúr,, Zoltán korondi fazekas mondja, de azért na-
gyon meg tudja nehezíteni a dolgunkat egy kényelmet-
len, rosszul megépített korong! Ha felülünk apadra, az
ü1őkére (a továbbiakban főleg csak a lábbal hajtható fa-
zekaskorongrólbeszélek' s csak a végénemlítem meg a
motoros korongot), a támasztó lábunknak e] kell érnie a
Iábtámaszt úgy, hogy közben lábunkat egy cseppet be is
tudjuk hajlítani, és hogy a lendítő, ,,rugő,, lábnak is 1e-
gyen hely az ,,asztaL,, alatt a lendíteshez. (Mint tapasz-
talhatjuk, igen fájdalmas lábujja1 rugdosni a korong lá-
bát vagy a lábtámaszt!)
A korong működtetése,
forgatása
A korong meghajtásának többféle módszere ismert a
magyar nyelvterületen, az alábbtakban ezeket nézzúk
végig.
A balos korong meghajtása
Magyarországon csak a nyugati határszélen fordul
elő, hogv a korong tengelye a bal oldalon s nem a két
láb közt helyezkedik e1. Itt a korong meghajtása is a
megszokottó1 e1térő módon történik: nem jobb, hanem
bai 1ábbaI hajt1a a fazekas, hiszen tulajdonképpen a
tengeir'től jobbra ü1, és a jobb lába pihen a lábtáma-
szon (11 ibrn).
++
47 , ábra' A balos kororrg irasztrálata
Az orsós korong meghajtása bal lábbal
A másik, az általánostól szintén eitérő változat, amikor
a fazekas bal lúbbnl hnjtja ugyan a korongot, de lrátrafe.
1é, lényegében teliát nem rúgja, hanem mintegy ,,húz-
za,, aIendítőkereket, s így az a szükséges (jobbkezesek-
nek való) irányt veszi ÍeI, azaz az órajárásával ellenke-
ző irányban Íorog QB ' úbrn) '
48, ríbrn' orsós kororrg meglrajtása bal lábbal
A pRzprRssnc cvaxoRLATA
A baikezeseknek természetesen az óra járásáva1 meg-
eg\.ezo irálrt-ban kell hajtaniuk a korongot, s bár ma-
gam is balkezes r,agyok, e könyvben mégis a jobbosok
keze áIlása és igényei szerint írom le a folyamatokat
(még míndig ők vannak többen) azza\a megjegyzéssel:
a ba1osok automatikusan .,fordítsanak át,' minden moz-
dulatot az ellenkező irányba, a tükörképére|
Azt is szeretném hangsúlyozni, lrogy ha valaki telre|
séget és kedvet érez a mesterség iránt, de valahogy
,,nern á1l rá,, a keze a korongolásra (netán valamit
amúgy is ballal csinál), feltétlenül fordítsa meg az
irinrrt
".. rrrprf Iphpl hnorr átnprlplt,'rlaorr Ánnen rcitpÍf
J" "''l''"'-"
balkezes! Es most nézzik a leeá]talánosabb fazekasko-
rong/ aZ orsós korong mozgatásának alapvetó Íázisait|
Az orsós korong meghajtása jobb lábbal
A bal láburrk a lábtartón támaszkodik, a jobb láb külső
lábéle a lendítőkerék, az alsó korong tengelyének tövétől
a korong jobb sarka felé lendít, amitőI az lassan forgó
mozgásba kezd (49' ábrn). Nem szabad kapkodni: Iaza és
erőteljes mozdulatokkal addig kell ismételnünk a lendí
tést, amíg a korong sebesen nem forog. Az általános szó-
használattal ellentétben soha nem rúg1trk a korongot, az a
lábnak és a korongnak is ,,fáj,'. Talán a lendítésvagy 1ö-
kés, de még talán a tolás is találóbb kifejezés, a ,,rúgás,,
csak látszat. Erdemes ezt a nagyon fontos mozdulatot jól
begyakorolni, hiszen az edény elkészültéig ezt kel1 szaka-
SZoSan ismételni, igaz, amíg akéz do|gozik, a láb pihen!
Az erőteljes láblendítéstől ugyanis az egész testLurk be-
mozdul, s még az amúgy finom mozdulatokat végző kart
49. óbra. orsós kororrg meglrajtása jobb lábbal
,] .{GYAG UTJA A KESZ EDENYIG
: :'iZ€t is befolyásolhatja. Egy időben tehát vagy csak a
' \ agy csak a kéz dolgozik. (Rutinos korongosok már
..-e hrdják egyeztetni ezt az egyszerre végzendő, több.
:rrozgást, de ez rengeteg gyakorlás eredménye, kez-
]j..ek aZ ezzelvaIő kísérletezéstnem javaslom!)
'1ir'el a korong arra való elsősorban, hogy forgástes-
.': keszítsenek rajta, a legelső feladat az,hogy a lneg-
.'-.alásra elókészített agyagrög középre kerüljön.
:.:.e ahhoz, hogy a korongon'u'aló munka eredrné-
'. .elressen, mindenekelőtt elő kell készíteni, meg
úrni és rögölni kell az agyagot.
Az agyaggyűtás és rögölés
jkészített (megtisztított, egyszer már átgyúrt)
: és ez érvényes a ,,gyáríIag,, előkészített koron-
-.:..ZáÍa is) az állás közben nem egyforma mérték-
-..kacl, így lesznek olyan részei, amelyek rnég na-
*.'L;],
_..rLoN/ *j^ lllr6 *,^
tilo) ",^-.i
rtr)zr már keménvedni kezde.
.''..':-roz, hogy egyállagúvá tegyük az agyagunkat
:" előtt, feltétlenűl át kell gyúrnunk egy kicsit,
_ .l készítendő edények méreténekmegfelelően _
:':a kell rendeznúnk, rögöInünk.
.:\ .r88yúráS még akkor is hasznos, ha egyébként
. --l geppel átgyúrt agyagbóldolgozhatunk. Mert
:...í aZ azonos állagúvá téte1 a fontos, hanem az
:::r rejlő légbuborékok e]távolítása is. Ezért a
.:ozandó agyagunkat (amelyet aznap fel aka.
-znalni'1 e|őbb henger formájúra gyúrjuk, majd
'. :sar'arásához hasonló mozdulatokkal, csak ép-
...i1eges tartásban) öt-tíz kilogrammos darabok-
. -: .lk szét' Ez az a mennyiség, amelyet viszonylag
.--- .lt
ir l^l-^r
lelret gyúrni, J^*^L^l.l-^1 már ne-
-^^.,^LL darabokkal
-..,1-^: a^ nagyobb -:- -..
' ' . ' 1qozni, a kisebbek pedig feleslegesen elapróz-
....lkánkat.
- ..:.lslroz mindenképpen szükséges egy nagyon
.:.is éS sima feiületű asztal vagy padféle, arnely
. :.'e legyen túl magas' mert akkor a fazekas nem
. \:Iejteni és a dereka megfájdul. A fazekasok
. . korong munkaasztaián gyÍtrják az agyagot,
.-. :..ert az mindig kéznélvan, másrészt mert ma-
: .. <orábbiaknál kevesebb agyagot használnak
..'.
- ""f Nas'von sima felületú asztalon is nehéz
r ' :l.]l].
.
.:: al agya8 rátapad, |eragad.
lkra szedett agyagot egyenként kell munká-
l: némelykor érdemes időIegesen kisebb da-
:..i, ma1d újra összegyúrni. Az agyaggyúrá-
..lntosabb,
hogy az agyagot a két tenyerünk
kel1 magunktól elnyomni, hogy a kezúnk
:.:.aduló agyagon tarajképződjönés az egész
. Az agyag forgatásával gyakorIa-
^orodjon.
:' a: lehet dolgozni a nyersanyagunkat.
45
.{z ;;r aggr'úras eredményét akkor lehet a 1egirrkább
szentr.el is köl,etni, ha külonböző színű agyagokat
gt.írrilnk ossze. Ilyenkor ezek színe pontosan meglnu-
ta!a, iio1 j: tartunk. Ha az agyag még nagyon ,,csíkcls,,,
a g\.uÍas eIegtelen. Csakis akkor lehetünk rnegelégedr'e
munkánk eredményével, ha az agyag színe mindenütt
cgr'iorrna ]esz! (Erre lroz többek között nagyon jó vizu'
á1is példát a Kresz Mária Alapítvárr1l yidgofilm;e, a
Fazekasiilrn, alnelyet egyébkéntis aján1ok rnindenki-
nek, akr a iazekasmesterséget kívánja e1sajátítani!)
A r.ogolés gvakorlatilag aZ a8ya8 kisebb darabokba
rerrdezése, rnegpedig úgy, lrogy egy-egy agyagrög egy-
egy tárgy készítéséhezelegendó agyagot tartalmaz.
A korongolás
tényleges folyamata
1. Az agyagrogöt (a tanulás idején mindig egy jó marok-
nyi az ideáiis mennyiség) mindenekelótt rögzíteni kell,
azazrá kell csapni a korongtányérra' Ha a korong teljesen
szárazvagy csillogóan nedves, a második mozdu]atnál a
kezünkben marad a rög. Ennek elkerülésére általában
egy kevés, a rögből lecsípett agyagot kennek a korongtá.
nyér közepére, amely ragasztóanyagként az agyagrogzí-
téséreszolgál' Ezt elég a legelsőnél rnegtenni, htszen az
edény levágása után fennmaradó agyagréteg ugyanígy
funkcionái, s erre lehet felcsapni az ujabb agyagot.
Kezdőknek mindezt akkor érdemes elvégezni, ami-
kor még á1l a korong, mert ha nem sikerül pontosan
középre csapni a rögöt, a forgó korongtányérról egy-
szerűen lerepül aZ agyag. Az agyagróg formá;ának ki.
alakításával egyszersmind elérhetó az is' hogy ne zár-
junk levegőt aZ agya1 és a korongtányér közé _ ez szin-
tén a rög leválásához vezetne - alul ne legyen homorú
a rögünk!
A középre fogás korongolás lelke, így ezt ke1l min-
a
denekelőtt megtanulni. Yizeskézze\ a Íorgő, viszonylag
még egyenetlen feiületű agyagrögöt fokozatos erónöve'
léssel magunk felé kell húznunk, Vagy magllnktól el
kel1toinunk (50. ábril.
50' ibrn' Középre fogás
46
Addig fejtünk ki nagy erőt' amíg a korong sebesen
forog, s minthogy az hamar lassul az erős szorítástól,
fokozatosan lazítanunk kell a kéz szorításán. Soha ne
hirtelen engedjük el a rögöt! Addig mindig maradjon a
kezünk az agyagrögön, ameddig valamennyi erőt kifejt.
Csak akkor 1ehet elvenni akezet, ha teliesen fellazítot-
tuk a szorítást. Ujra hajtsuk meg a korongot, a kezünket
vizezzik meg/ S ha a láb újra pihen, a kéz fokozatosan
szoríthat. Nem javaslom az oldalirányu szorítást, mert
az labilis - aZ a8ya8 egyenetlenségei könnyen elviszik
mind a két kezet (51, óbra)|
A kezeket tehát úgy kel] tartani az elején, hogy húz-
za és lefelé nyomja is a rögöt. Az agyag kerüljön mie.
lőbb középre, de közben biztosan hozzáis kell tapadnia
a koronglaphoz (52, ábra).
51. ibra 52' ábrn
2. A korongot meg kellhajtani, azaz sebes mozgásba
kell hozni a korábban leírtak szerint.
3. A korongasztalon álló ,,focsos,' vagy vizestálban a
kezeket meg keli nedvesíteni, mert különbenhozzára-
Saana az a8yag.
4. Amíg a láb pihen és a korong erősen forog, az
agyagrögöt mindkét kézzel úgy kell szorítani, hogy mi-
eiőbb a korongtányér közepére kerüljön, s tömör pogá-
csaformát Vegyen ÍőI.Ezt több fázissal érhetjük el'
a) Hosszú', hengeres kúpforma, azaz közismert ne-
vénhubli (azaz oszl'ophoz hasonlító, tömör agyagkúp) _
itt oldalirányu szorítás a szükséges.
b) Visszanyomás, azaz felülről erősebb, oldalról csak
tartó szotítás,
c) majd ismét hubli,
d) és (t1ra visszanyomás - mindezt addig kell ismétel-
ni, amíg minden iégbuborék ki nem szabadul aZ a8ya8-
bóI (ez agyaggyúrás is egyben), illetve teljesen homo-
génné, egynemúvé nem váIik és középre nem kerü1'
Eközben az agyag ,,\emezkéI,, szépen korkörösen elren-
deződnek, s erősebb lesz az edény, kevésbélesz kényes,
nem hasad, jobban nyújtható.
Hubli lesz a rögbő\, ha felülról már nem szorítjuk le az
agyagot, hanem csak oldairól, S ettől az Íelfelé fog szökni,
hiszen csak arrafelé talál utat, miközben a benne maradt
levegó,buborékok a csúcs felé kinyomó dnak (53, ábra),
A pazExassAc GYAKORLATA
Anlikor lnagas és vékony a lrubli, egy viszony1ag
eros rrrozd..llatta1 egyik kezünkkel tolva (vagy húzva), a
masikkal a tengelv irányába nyomva (így szemmel is
lathato, 1rogl. elferdült a hubli teteje) visszakényszerít-
jük a koronglaphoz közel, pogácsaformába (54. úbra),
ma;d rnegismételve a folyamatot, újra hub1i' ma;d ismét
pogácsa kor,etkezik. Ha már valóban középre kerü1t az
agyag, hiszen ez alapfeltétele a korongozásnak (az sem
ba;, ha több hónapos gyakorlat eredménveképpen te.
sziink csak szert erre a tudásra), akkor a pogácsából
már elkezdhetünk valamilyen edényt készíteni. Ahlroz,
hogy pogácsánkból henger lehessen (hiszen minden
edénv alapformája valamilyen henger), üreget keli ben-
ne kialakítani. Nagyon fontos' hogy az agyag pontosan
középen legyen, hiszen nem is lehet belő1e másként
53 ' óbra 54. ibrn
szép Íormát kialakítani, az edény elbillen, a fala nem
lesz mindenütt egvforma vastag (55, ábra), s könnyen Ie
is szakad a korongról.
55. óbrrt 56. ibro
Ha minden feltétel megvan/ elkezdhetjük az edény
belsejének kialakítását! A pogácsában mélyedéstkialaki
tanunk úgy, hogy azpont a közepére essen. A két tenyer
a rögöt öleli kívülről, nem fejt ki erót, csak siklik és tá-
maszt, mintegy biztosítja a rög középen maradását. A
két hüvelykujjunkat pedig egymásra helyezve, együttes
erővel középen lefelé nyomjuk az agyagot' A különböző
vidékek fazekasai nagvon sokféle módszert ismernek a
rög kilyukasztására, ezek közűl azonban most csak még
egyet ismertetünk: a két tenvér csukló felőli é1e tarla a
rögöt, és azu11akmélyítik kí a lvukat (56. úbrn)
 .- .{GYAG UT]A A KESZ EDENYIG 47

:zenfelülmég nagyon sok fogást ismerűnk, a lénye. .\n:rak, aki már céltudatosan korongol, ekkor meg
-.
.
es célja) aZonban mindegyiknek ugyanaz: hogy ke11 iorrtolnra r'alamit. Tudniillik minden edény hen-
.::.]San középre kerüljön a méIyedés,és ne keletkez- gerbó1 a1akLtható ki, tehát az első cél a szabályos lren-
. : fenék közepén kiemelkedés (amit utólag már ne. ger korongolása, de hogy milyen átmérőjű' (szélessé-
: eltüntetni) (57' ibra). Ha a mélyedésnem a pogá- or,r t ei milr.pn m)o)q Iporrcn az a|tő| .-bo/
filoo miIvpn
...../ -..
'.ö,t.'.r
-. edénr.t akarunk készíteni.Eleinte maroknyi agyagbó1
'özepére esik, az késóbb a fal egyenetlenségéhez
:*:i, érdernes kísér1etezni, hiszen ennyivei a legkönnyebb
-. .iet ujjunkat (ha lehet) nyomjuk minéI mélyebbre dolgozni _ a tul pici vagy túl nagy rög alakítása egy-
' - -,.--L^-
-l.toóUoll/ l^ L^
uE llo "^ rog nagysága miatt ezze| még formán nehéz! Körü1beiül 10-15 cm átmérőjű és ha-
" .:. sikerült a tervezett fenékszintet elérni, a nyomást sonló magasságú hengerrel próbálkozzunk előszor|
-::...':,n). ismételni, vagy újabb fogást keII választani Amíg egy választott méretből sok egyforma méretű és
(e11
Sokféle módszer Van, de valami mindegyik. falvastagságú, szabályos henger korongolására nem
' .. .:Jzös: a munkában részt nem vevő ujjak mindig vagyunk képesek, nem érdemes formákban gondol-
' . :-:]nak a rogre, így nem fordulhat elő, hogy a sza- kozni, még akkor sem, ha a gyakorlássai esetleg egy
.:ebegő,,ujjak
'' .: (főleg, ha a forgás irányávalszem- poéqz éll mporr pl
'^..-ÖJ ''.
-. nak) belekapjanak az agyagba vagy felszántsák Ha fennálló edényt, felhúzómunkát akarunk készí-
. -.etét. Ha már elértünk a mélyítésseladdig. hogy teni, keskenyebb fenekú, magasabb falú henger koron-
.
.
.
' :zett fenékvastagságnyi agyag maradt csak a ko- golása szükséges 60' óbra),ha pedig laposedényt, terí-
. .:r és a kezünk között, következhet a széthuzás tőmunkát, akkor széles fenekű, alacsonyabb hengerre
" .,'-"71. lesz szükség (61, ábra), A fal vastagsága általában körül-

58 ' óbrn 60. ibra 61'. ábra

62, ábra

belül 0,5 cm iegyen, ettól csak a feitűnően nagy Vagy

feltűnően kicsi edények esetében érdemes eltérni.
Amikor az alaphengerünk átmérője adott, a feneket
annyira húzzuk szét,hogy kicsit nagyobb legyen a ter.
vezett hengernéI (62. ábra),
Ha ez megtortént, kissé alányúlva visszakarcsúsítjuk,
mégpedig azért, hogy aZ agyag ne maradjon me1 aZ
edényfenek oIda lában, ha-
nem egyenletes és azonos
vastagságú legven. Ha
nem ígv csináljuk, a fenék
és a fa1 találkozásánál jó-
val -,^-r^-^LL
-,^l vasra8aoo 1^^-lesz az
59, óbra agyag ( 63, úbrn) . 63. ábrg
4B
A falat tehát ,,fe1á11ítjuk,, és hozzáIehet fogni a ,,fei'
huzáshoz,, .Ezt igazán nehéz szavakkal leírrri, lriszen
két kéz tíz ujjának állását kellene pontosan rögzíteni,
ezért inkább nézzik a rajzokat! (64, ábrn)
%M-
ffiw
-1 \
64. ibrtt
Ezekbő1 a rajzokból is kitúnik, hogy hányféleképpen
lehet ugyanazt a mrrnkafázist csinálni, s minden moz.
dr"rlat különbózik fazekasonként és az agyag minősége
szerint is.
Amrkor a bal kezünk_tenyerünk belü1ről támaszt,
akkor ugyanabban a vonalban kíviilről a jobb kezünk
r'alamelyik része _ akár hüvelykujjunk körme, a muta-
tóujj begye vagy bütyke, esetleg a közepső uij hegye _
lassan, függőleges irányban lraladva enyhén befe1é
nyomja a falat. (Helyesebb lenne talán a,,fe1felé l.rúzás,,
kifejezést használni, ha nem lenne ez kissé félreérthető.)
Ha kívülről-belülről egyaránt nyomást gyakorolunk az
a1yagraI a falat egyszerúen 1etépjük, elszakítjuk. Bármi.
lyen mozdulattal is csináljuk a ÍaI Íelh(tzását, nagyon
kell ügyelnünk arra, hogy a vastagság minden magas'
ságban icleális és főképpen mindig azonos legyen!
A fal ,,feIlrúzogatását,, adclig kell ismételnünk, arníg
nem 1esz tökéletesen függőIeges és egyenletesen vastag.
Ha az edény falán szé1es csíkminta, spirálvonaltalállra'
tó, ott a bizon1,íték, hogy tírl erőteljes mozdrrlattal és tírl
gyorsan haladtunk felfeié. Ha a henger kibillen közep-
ről, akkor vagy hirtelen' túl nagy erővel nvúlt hozzá a
kéz, vagy ,,e1engedte,, az edényt.
A síkos kéz, az óvatos és fokozatos erőkifejtés és a
szorításból v aIő Íel\azítás mindvégig elengedhetetlen.
Nern szabad elfeiejteni azt Sem, hogy csak forgó agyag-
hoz nyúljunk vizes kézzel', s mieiőtt a forgás megáll,
eresszük el a rögöt, mert ha nem/ aZ nem marad nyo-
mok nélkü1. Erről árulkodnak az edényfalon Iévő ,,cup-
panásos,, nyomok. Ha ugyanis vé]etlenül ott maradt a
kezünk és újra meghajt1uk a korongot, könnyen elütjilk,
A paznrassÁc cyaroRLATA
elferc1ítj..lk az edényt' Egyébként pedig, ha már nem kell
nag\. cr'it kiíejteni, nem kell o|yan sebesen forgatni a
kororrgot' ]riszen nem tudjuk olyan konnyen rnegállíta-
ní, lefékezni,,,lefogni,,.
Itt térek rá az elektromos megha;tású korong ltaszná-
1atára, .-t gepen törtenő korongolásra. Nyilvánvaló,
hogv tizikailag könnyebb a motorral lra;tott korongon
do1gozrri, rnitrt a lábba1lrajtott változatokon. Ha fokoza-
tosan gYorsítható-lassítlrató a forgás, a nagyobb erőki-
fejtést igénylő folyamatokhoz sebesen kell forognia, ám
amikor már a falat hú'zzuk,lassúbb forgás is elegendő'
Időt nyeriink azzal,hogy nem kell újra és újra mozgás-
ba hozni, azaz akéznek nem kell megszakítania a mun-
kát, hiszen a korong nem á1l meg' Ha viszont nem sza-
bályozható a forgás sebessége, tigyesnek ke1l lennünk,
lriszen minden műve1etet ugyanannál a forgási sebes-
ségné1ke1l elvégeznünk.
Mint ahogy mondtam, minden edénv alapja a l.ren-
ger. Annak, aki meg tudja csinálni a szabályos, egyenes
falú, egyenletes vastagságú lrengert, nem fog nagy ne.
hézségetokozni a formára a1akítás sem, lriszen minden
edény alakja belefoglallrató egy ,,átlagos,, hengerbe, [a.
1át valamennyire ki ke1i teríteni vagy belülről kife1é kell
nyomni, illetve szűkíteni kel1 kívü1ről befelé. Ha terülő
edényt készítünk,kissé vaskosabbra kell hagyni a hen-
ger Íalát, hiszen a felsó része a terítéstő1 el fog véko-
nvodlri, ígv az alső szakasznak a statikai-fizikai törvé-
nyek értelmébenerősebbnek kei1 1ennie' lriszen lefe-
kiidne a perem, nem bírná az ali megtartani.
Az öb1ös, fennálló edények esetében szinten figye-
lembe kelll'enni a statikai törvényeket! Mint már írtuk,
egyértelmű ugyanis az összefügges aZ előkészített
agyag rninősége, az agyagrögök mérete és a készítendő
edénvek között.
A terítőmunka (tálasedénv)
alakításának Sorrendj e
1hpnoor|rnrnrlon]Áq
2. kiterítés,
3. sinc és szé| formáiának kialakítása,
4, az edény öb1ének (falának) megformálása,
5. száj e1simítása csípőbórrel,
6. széIdíszítés(ha szükséges),
7. ha kell, utómunkák (esztergálás).
1. Ahenser készítésétazelőbb leírtuk.
2. Arníg á henge. felhúzásánálbelülről tartottuk a fa-
lat, és kívü1rő1nyomtuk, itt fordítr,a történik: a kívül 1é-
vő kéz tart ei1ent, s belülről úgy nyomódik a fai, lrogy
] AGYAG Úr]n a rÉszpnÉxytc a/
''lO

j: I1effI növekszik, csak terül' Yigyázni kel1 a fal dön-

..''.e1, mert vízszintesig csak viszonylag keskeny pe-
-' dönthptÍink ha pgész ."...
fa]ai vapv
'.'ö-l
szé]es neremet
.:..urk erősen leteríteni, az könnyen lefekszik' S hog1,
:. iéle edényforma,,Iétez|k, szinte fe1sem 1e-
',terülő
: .rrolni! (Ezeket lásd hátrább az edényformák felso-
...j.rráll) ( 65., 66, úbrn) a9 ,ibnr 7a. óbra

ban, rntr-el a középső ujjunk általában hosszabb, mint a

mutatór"rjjunk (70' ábrn) '
A talaseclent,.pererneknél gvakratr az uj1 formája is
elég .thhoz. hog1' szep íormajúes metszetú edérrysze-
1ünk legyen: a bal kéz ellentart, a jobb mutató vagy
középső ujj begye adja meg a formát, a széI ívét(7]''
ábrn) '

4. Végső Soron aZ edény méreteit, átmérőjét' magas-

o5 ' áIlro
-.:ei1en minden forma kialakításának minden fo-
..::ILltatl1i, de nyilvánvaló' hogy a terítő mozdu-
- ..cs kesz az edényünk, a táIunk. A végsó forrna
..:-.ahoz (r'arr, ahol már korábban is) az egyik
.', .lioan a belül dolgozó) kezet kiegészíti a fakés'
.
..:rnál arra kell ügyelni, hogy forgásiránnyal
.-
... tartsuk az éIét!(67, úbrn) Ha feltűnően nagy
:..e
- ..kkor is a1kalmas lehet bármilyen apró forma
.:.at.l. Az edény öblének, peremének végső si-
' ='et, Íazonját zömében eZZeI a szerszámmal
' ..*adni (68' óbrn). A fakést jobbkezesekné1 ter.
ságát, perem. és sincnagyságát centiméterre le1ret mér-
66. iibra ni tartani, de egy ívet, öblöt, hasat csak az
és be is lelret
ü$,es kéz biztos fogására lehet bízni. Amikor az alap-
forma rnár kialakult, széle és szája a he1yén van, fentről
lefelé ha1adva formál;uk meg aZ edény kü1ső feiének
végső alakját. Itt a fakés lrasználata áitalános, fentről in'
dul a formától függően megdöntve, s formálva alakít-
juk ki a tálasedény kulső-aIsó felet. Alta|ános, hogy a ía-
kések lregye úgy van kiképezve, lrogy a r'égső mozdr.t
lattal - a lregvét az edény fenekéhez á1iítva - a fenék-
szöc is létrehozható l'e1e'
5. A forrna kész, az edény á11, de még nincsen készen:
a széIétmég meg kell ,,csípni,, csípőbőrrel, hogy lekere-
kítettebb, vaskosabb és sirna legyen. A megr'izezett csí

ba| kéz U]jai

fu r--ot
jobb kéZ Ujjai

68 ' óbrn 77, ábrn 72 ' ábrn

. -: .Lr.u Ncz
lru | ; . r^*ri^ . l.-losoknal a
bal. Ha fel-
Ldr LJa/ a ua pőbőrt merőlegesen ráfekte!ük a forgó edény szá;ára,
..:::ségérlel, ferdén keII állnial Ha fűggő1ege- és mindkét kezünk Lr1jainak megfelelő állásár'al kissé
-- 'cjeS íalat simíthatunk vele, s minel job-
..lk, annál
rászorítjuk (72, ábra)'
-
. szűkebb helyen dolgozhatunk 6. Ha a tái- tányér- kuglófsütő stb. szélétujjal és szer-
számmal díszítenikír,ánjuk, ekkor van itt az ideje. Ilyen-
.: peremét vagy slrrcét (a tán1.érfelek sze- kor már a díszítéstőlfüggően mozdul csak a korong, de
.: :lenek találkozási pontjáná1 kralakított, kézr korongot is használhatunk a már levágott edény dí
-: rangsulyosra akarjuk alakítani, akkor szítéséhez.A minták természetesen igen sokfélék lelret-
. - . npshpn ''.'Ö''.^..
mpqo|dható (69' nbrn\. nek' A kialakított kettős peremet összecsíphetjük, be.
'l :.]] iS sokat segíthet, ha a kezünkkel is ta- nyomkodlra!uk, rovátkollrat1uk stb. (73. ábrn). Ezek után
.:.. iogást, amely segít a pelem kíalakításá- metsződrótta1 (damillal v. citerahúrral _ lásd rész]ete-
50 A pazrxassÁc cyeroR.

tr
] ' .\z e.1errr.r-ink fa1át be-
ntornuL il etie kitoljuk

V
.iu-.- a
aDnalr - *--^-^;-l-

\-il=fiT
magassagDan,
;llnl ; .'^.,...'ó.'.-l...
|'nrr-r; i.'énv]i A
szűkítés-benr.omás itt új
tn.-,r ln'n pzprlplp mnzdg-
73 l.ltt'rl lpl.pt rrcv;n.lzt plér-
"tt_l "^'*-' '
ni: á1ta1ában mindkét kéz
sebben a szerszámoknál) 1evá1asztruk az edérrvt az á11ó epr ide.r'i ' enrlrp szorításá-
't-' '*-1"/
korongró1. Érdemes a mozdulatot a tárgv kiseb-b fordítá. r'al llozzrrk letre' es ímir.el 75, óbrrt

sa után megismételni, így biztos, hogy mindenútt sike. l.elirl nincs .rmi rreqaka-
I ll,.^- ,, \ ,-.';l j:l..: Nc
pdónrrfa]
f .,ZCl
rü| elr.álasztanunk a korongÍejtó|. A ler.ágás trgyanak- uc|L\ vLL4|l )ZLtÁullL1
""' J ""'
liTprméczp'
aZ -

kor r'égbemehet a kororrg ]assú forgatasávaI is, ilyenkor
a metszőt csupán oda kell tartanunk az edény széléhez.
7.Ha az edény funkciója szerint megkívánja, meg bi-
Zonyos utórnunkálatokra is sor kerülhet, azazesztergá\-
hatjuk is (lásd az esztergálásnál).
A terítőmunkák vagy tálasedények díszítésére ugyan-
az vonatkozik, mint általában az edényekére, ezekkel ké-
s ó,bb, a diszitő eljár ásokná l ismerkedhetünk me g.
forgó korongon, vizes kézze|Vall azÍ r fnlrzrrneln|-
rehajtani.) (75' óbrn)
Ha történetesen nyakat szúkítünk, a has felől a
felé lraiadva finoman nvomjuk össze a irengert, r:
szá; méretét is csökkenteni lelret
A has falának kifelé nyomása, domborítása írgr
ténik, hogy a belü1 lévőkézfejt ki erőt, lentrő1 felfe].
dulva' Amikor a tárgv főbb alánvai már megvarrn:
nyakat, szájat kell végleges formájírra alakítanunk.
3. Lelret, hogy meg1epő 1esz, de még rnielőtt az et-

A felhúzómunkák lras.ít r.egIegesen megíormá|nánk, mindcnkeppe:.

ke|l alakítanunk a szá ját, a vegleges magassjg,ot iL
(fennálló edénYek) már ekkor e1 kel1 érnünk.Igaz, a has domborítása t..
magasságbeli csökkenést fog eredmenyezni, nagr.
kialakításának sorrendj e edényné1ezt is bele kell számítanunk. Altalában az
hegyek, ujjbegyek tartás.r határozza meg a szájfor
1. henger, A nyak ír,étazonban már fakéssel adjuk meg.
2. a forma körü1belüIi kialakítása, 4. Következik a has kiigazítása (fakéssei), és a
3. a nvak es száj megforrnálása, 5. fenékszűkítés,végiil a
4. a lras Íormájának kialakítása, atrnerőjérrek r églege- 6.csípőbőrrel ,,rnegfogjr-rk,, a szá1at.
sítése, Miért is kell fentrői lefelé haladnunk az uto1só si::
5. a fenék vég1eges méretűtre szűkítése, tásoknál? Mert a r'é8ső forma attól fugg, lrogy a sz.
6' csípóbőr lrasználata, a száj ,,megfogása',' -.r.
lloN, -,.^r.--r.
ll,\dNllO\
*:r,.^^
lllllytrlt O/.
:il:.. , Lr^
-- (llld)!1 I lU5)-,.l---*^riktrs
lldllllul :

mát tLrdjunk kiaiakítani, az eclény részeinek aránr .

1. Korábban már említettem, hogy a tervezett eden1, össze kell hangolnunk. Ha a fenekénélkezdjük a sz..l.
formája határozzameg, hogy milyen hengert kellkészí- tést (kérdés, nem túlozzuk-e el azt), óhatat1anu1 kin..'
tenünk' Nézzük meg ezt közelebbről eg1, fazek, egy duiliat egvensúiyából, kibillenhet középrő1' Ha ezl.t:..
szilke és egy köcsög esetében! (Yigyázní kell a mérete- hasasítunk, ma;d ezt akarjuk a szájnáI szúkíteni,ko:.
zéssel, mert setn kinyomní, sem szűkíteni nem lehet a nyen táncba kezd az edény, s a szája is e1ferdtillret.
hengert korlátozás nélkül!) (74. ábrn), Ha a fentieket figyelembe vessziik a forma kia1a.
r; ' :-:l
LO)Olldr, -,.-1.^-l^r:l -- ^ l.^-^--^l
o NUlullSuro)i- (rtay)ct)
-1.-:.iVal n.
5)dNUrlorllo6
.

ilmm
megismerkedtünk, hiszen _ mint mondtuk - mlnti.
edénvfé1eséga fenti két a1apformára vezethető viss;
(Az egves edényformák készítésénekmódszerét, :p.
ciális fogásait azonban nem itt,lranem egv későbbi:
1ezetben tag1aljuk.) A korongolás r'égéntermészetes.
1e kell r.ágnunk a korongról az elkészült edérryt, ez:-
azonban legtöbbször még nem fejeztűk be a munk:
tltóq nagr.tln srrk doIgunk r'an addig, atníg agyagtrr..
bó1 kész kerámiatárgy lesz. (Tudnunk ke1l ugyana.
71. tibrn kor, lrogv egyes díszítésmódokat még a korongróJ r :
 :UYAC UI]A A ,,KL,SZ
ínry r
EDENYIC 51

-]gáS előtt célszerű elvégeznünk, ezekre azonban ir..lzz..r .]Z ag\'agon a másik kezünket, ezze1 vékonvítva
.:\'eS díSzítőtechnikák ismertetésénéltérünk ki és l.','.'l.i-.'.l az agvagot' Hrrteien mozdulat esetén kör-ry-
::esebben.) A korongról való óvatos leemelés nr-t.l' ket:eszakíthatjuk a fület, ezért érdemes o1yan io-
- -;eszkára vagy tetőpalárahelyezzik az elkészült gást ikeztartást) r,álasztani, amely nem sokkal szűkebb
. :' s ott várja, amíg megszikkadva újra munkába az .rjva! addigi keresztmetszetenel. lgy lehet ugyan,
.,
e sszük' lrogr toi abb tart a múve|et, de a végeredménybizto-
sabb lesz' Egr'ébkent a hüvelyk- és mutatóu1; szorításá-
val szabálr.ozlrat1uk a fül vastagságát, a szorÍtás úgy
Edénykiegészítők rnúködik, mint egy sablon nyílása. Mivel jól tudjuk'
1rogr. nrire es milyen fület szeretnénk majd ragasztani,
(fülek' lábak stb.) ezért a fülhúzás mozdulatát (mindig síkos kézzel) ad-
dig isrnételgetjük, amíg aZ agyag ke1lő vastagságú', szé-
. ....Iőláltalában elmondható, hogy erősen kihatnak lességű és 1rosszúságú nem lesz' Előszór egyenletes,
--
.-
:- r.ek esztétika i megj elenésére. EzzeI együtt mrn- vastagabb és szélesebb, hosszú fület húzzunk, s utána
. :..asználhatóság, a funkció az elsődleges SZem- igazítsuk fazonra! Két ujjal a megfe1e1ő hosszúságban
. :..ntos kornolv figvelmet szentelni azokra a kér. Iecsípve a fü1et, fektessük asztallapra, palára (76, ábrn).
, :. hogy hol helyezkedjen el, mrlyen nagy, milyen
. -.. rnilyen vastag legyen. Ha tudatosan, haszná-
' .'..zí!űk edényünket, mindezt a funkció úgyis
, -: rog]a.
' - -i- ir-.-.-.-:.x.^-.
dBlrr[ru5trF). *^.:imálrsan
rrrd^ aikalmazkodni ke1l
. :argvhoz, amelyhez ilieszkedni fog! Egyes zsí-
: ' :qoknál azonban feltétlenü] űn. t'iilngyagot kel1
.:'...:,
d,Z?Z homokkal kell keverni az agyagot, kü-
. iargy már a szárÍtás közben, de legkésóbb ege-
- .:\'SZeIűen ledobja a fület!
..u közigénv és megvalósítás tekintetében szintén
- -"",''t)"'J

. . -..let 1ehet megkülonböztetni.

::::adkézi fülformálás: itt csak a két kezünkre lra-
- :.;:rk. Bármely technikával készítettedénv eseté-
'...'.'naz1rató. Lehetnek sodrott, fonott fü1ek is,
" . : szabad kézzel hurkát készítünk,és azt kissé ei
'''-'::uk. Fontos, hogy jól meggyúrt, lágy agyagból
,. :'.'..k, hiszen a he1yére ragasztáskor, a meghajlí-
. '.'.\.pn mooroncdg2[et' A hurkákat össze is so-
-2'
- .. fon1ratjuk, ezze}. is erősítve őket, de egyedi,
fÜ|

.
|igurák is alkalmazhatók fogantyúnak'
::--rá]t
. -.llegzetes
példák erre a kelta edények figurá-
- '.' t.lnott fül és a bödönftil.)
. .: -:: f ülek: az agyagot itt úgy készítjük elő, mint a
' ..sioz. Azokon a helyeken, ahol zsíros (kiváió-
-.
.'.::ó, korongolható,
de erősen zsugorodó és
' .'. :..-'. agvagból do1goztak, kü1ön fü1agyagot kel-
: ::11 (1nivel a fül kiáll az edény felü1etébó1, te-
. :. '.:-..an szárad s így könnyen lereped), tiszta fo-
- '-.lkot gyírrva hozzá, vagy soványabb agyag-
: ::: . korongosagyagjukat.
.
..::srrál ;ó maréknyi rögöt henger formájúra
.
:.s .]nnyíra kinyújtunk, hogy az egyik mar-
. ..szkedjen a vastagabbik fe1e, s a másik, síko.
.: rezűnkkel elkezdhetjük a fülhúzást' Amoz.
'' ' lasonló a íejéshez.A rögot tartó kezi.inktől
--.
.::.-qó, fokozatosan erősödő szorítással lefelé
-
ittvékony'
lágy göb van
76. ábrn
Praktikus a fülhúzáslroz úgy hozzáfogni, hogy egy
nyújtással legalább 2_3 Í;jl készüljön, egvrészt így
szaporább, másrészt azok legalább biztosan egyfor-
mák lesznek. A húzáskor a fül végénszokott 1enni egy
Iágyabb göb (kicsit vastagabb vagy nehezebben enge-
de1meskedő szakasz), ezt egyszeríien le ke1l csípni. A
kezünkben megmaradó agyagróg viszont jó a követ-
kező fü1ek huzásához. A múvelet addig ismételhetó,
amíg elegendő fü1nem készü1t, il]etve amíg a kezünk-
bő] el nem .-Ö'' '"t). A fülek h(lzását időben termé-
a rög-
iogr- *
SzeteSen egt.eztetni kell az edény száradási fokával,
52 A pnzErRssÁc cyaxoRLai

hiszen mindkettő más és más nedvességtartalmú, de

a szikkadáshoz szükséges ídőtartam biztosan nem
azonos.
Az eszközigény fülhúzás esetén igen csekélv: csupán
a két kéz. (Húzott fü1et ráadásul gyakorlatilag a koron-
golt edények 90,,/o-ára lehet rakni kü1önösebb prob1e-
mák nélkül.)
Sodort fül készítése:mint a spirális technikájú ede-
nyeknél, a kinyújtott hurka alkalmazásávaI iehetséges'
ossze is fonható több' vékony agyaghurka, ez a fonott 77,,
77 óbra
óbra 78, óbra 79' óbrg

fü1. Többnyire a lrurkatechnikával készített tárgvaknál

hasznáIják, de a marokedényeknél is jól haszná1ható'
Fazekaskészítményeknélviszonylag ritkán fordul elő,
csak nagyon kis méretűeknél(p1. játékedények) alkal-
mazzák,
Préselt fül. Megfelelő gtpsz-, fa-, esetleg cserépforma
segítségévelkészül, sokszorosítható. Amikor e1eve
mintázott, ciíszített fület kívánunk bármely e1járással
előállított edényünkhöz illeszteni, akkor alkalmazzuk
ezt az el1árást. Préseléssel készülhetnek lapos, kagyló-
szerű fiilek levesestá1hoz, gombfogók mozsárhoz, bö-
dönhöz, de a figurális fedőgomb készítésénéI is alkal-
mazzák' Elónye minden esetben, hogy garantáltan egy-
forma méretű és formájú, illetve mintájú fülkerülsoro-
könnyír legyen tartani, a fül jó metszesi és il1esztés
szögéveltucljuk elérni, aZaZ a sú1ypont helyes kialak'
tásáva1.
4. Ureges fül korongolása.E'z a korsók füiének ige:.
ügyes készítésimódja' hiszen eleve lyukas 1esz, táad.:.
sul kettesével készíthető. (A korongolás rnócija rnc:
egyezik a pereckulacs korongolásával') (80, hbra)
80 ' óbrrt

zatban gyártott edényeink mindkét oldalára.

ontött fül. Történhet a fü1öntés egyiitt rnagával az
edénnyel, de más technikár'al késztilt edényhez is il-
leszthető öntött fül, ekkor azonban össze ke1l hangolni
a két test agyagminőségét. Bármelyik esetet r,álasztiuk,
az eszkőzigény azonos azzal, amit az öntésnél láttunk.
Fazekasmunkáknál nem fordul elő.
Korongolt fül. Eszközigénye a fazekaskorong, és a1r'
hoz szükséges kézíszerszámok. A díszíthetőségreitt
nem térek ki, hiszen aZ meg fog egyezni minden eset.
ben a tárgy egészének díszíthetőségével.A korongo1t
fül készítéséneklehetóségei egyébkéntis sokféléklehet-
nek, nézzük hát itt ezek variációit!
1. Az első eset, amikor va1ójában nem is készítűnk
önál1ó füiet, hanem a nem kívánt edényrész kimetszé-
séve] hozzuk létre a fület. Igen ritka megoldás, amely
előfordulhat például a felül füles kacsasütő egy bizo-
nyos típusa esetében (77. ábrn),
2. A rnásik módszer, hogy hengert korongolunk,
amelynek falvastagsága aZonos a fülkívánt vastagságá-
val, majd metszőtűvel gyűrűket vágunk le belőle. Ez a
gyűríi már önmagában is füle lehet például egy ikerfa-
zéknak (párosszi1ke), de eimetszve és fektetr'e azonos
értékúa hírzott fülekkel (78' úbrn).
3. A serpenyők nyele praktikusan szintén korongon
késztil' A;ó fogást, azt,hogy;ó1a marokba simuljon, a
felhúzott cscí iigyes megformá1ásáva1 biztosítliatjuk,
azt pedig, hogy ne tudjon átforrósodni, a lrenger végé-
nek nyitva hagyásával (79, ábrn). Azt,hogy az edénvt
5. Korongolt frilek a fe-
dőgombok is, amelyek ke.
szíthetők magával a fedó
vel együtt is. (Ezeket Ia...
később a fedókné|; -
gombok íülkent va]ó a-
ka1mazása sokfé1e ede.
nyen elképzelhető, így :
bödönökné1 például elég.
gé gyakori. Kis agyaggombócból egyenként, Vagy nag,"
rog tetején Sorozatban is korongollratók(81. ábrn),
Ugyanígy készíthetőka korsók csecsei, illetve a csa-
likra szükséges szopókák és csecsek. (Amelyek termé-
szetesen kívül formára alakított, legömböiyített VegL.
kicsiny csövecskék.)
Fülhúzás fülhúzó préssel.,,Gépi fr-ilhúzáson,, termé.
szetesen a krumplirryomó elvén múködő fülhúzó prés
1iasználatát ertjük. Amikor folyamatosan nagyobl.
mennyiségű, azonos metszetű fú1re van szükség, egr
mai műhelvben az úgynevezett t'iilhúzót vagy fülpres:
használhaluk. EnnéI a gondosan meggyúrt és a fülprés
(csőszerű tartály) méretének megfelelően nyújtott, eró.
Sen bevizezett agyagot becsúsztatjuk a hengerbe, majc
a kar segítségevel ,,kiprésel;ük,, azon a nyíláson, ame-
1vet a kír,ánt fülmetszet szerint alakítottunk ki. Ez 1eg-
grakrabban a henger a|jába heIyezett, cserelhetó, kii.
lörrböző nvílásokkal ellátott sablon' Az így előállított
nagr obb mennyiségű fül teljesen egyforma 1esz, de mi.
* \GYAG UT]A A KESZ EDENYiG 53

. .,;ll.^,.,,^,..;^-^l
*_l .l r . .-l Lt JUtrll.vUllLO)JOr
is r.eierősítlk a fü1 alsó
r ége: es rrenr ritkán kis
d5] d\lli.LNdL
.-^1.!,k a
.1...-l :, t);. )áUNld
fr-rl és az edénr,fal áital be-
zárt, hegr'esszög aIakú
résbe rrl.onrkoctrri (83. ríb-
rn). Enrrél azonban már
nrindenképpen praktikus
focsot is lrasználni, amely E3. ibra

nemcsak benvomódik a
szűk kis résbe, de az esetleges levegőt is kiszoritja on-
nan. Ezt a hurkát végül el kel1 simítani.
82. dbra Ha az edény- es a fülfelüiet száradtságának foka na-
gyon küiönböző, a ragasztási felületet fel ke1i kapar-
-::l.en elmarad a kézzel húzottaktól, valamivel gatni, focsot rátéve puhítani szükséges, s ehhez kel1
.-.'.ei.hen rpnpdezik es nyomni a fület. Ha nagy a ragasztási feiület, középrő1
kevesbé tartós.
-! l.ar!.,1.
...' :-^-:^ ^^
l4LLu\/ |riaLaLL edényfüI állítható elő! kiindulva, kifelé kell haladni a rányomássa1, liogy a két
':',1) ''kféle
fe1tilet közötti levegőt ki tud;uk onnan szorítani. Ke-
mény, túl száraz részek összeillesztésével nem érdemes
A fülek illesztése, ra1aszlása kísérletezni, bár a száradt edény valamennyíre rnég
visszapuhítlratő a száj vízbe mártásával vagy r'izes
: . rrarokedény tag1a1ásától kezdve aktuális ezze1 ronggyal való letakarásával. Itt azonban komoly prob'
.:.jessel foglalkoznunk, hiszen akár a plasztikus 1émák is adódhatnak:
1 u: tirorl npm nrrlrrlIt fpI plÁooó éc íorr: fpIr^^^^-r^tr
'. rurbJ rr\rrr yurrurL rLr LrLa)bL/ Lilb) u 'L'rdEld5zLUtt
. \' q rlLl1LLdZULl/ yollL \ qó) JZuIublurL^ LuElly-

'.llo osszeillesztésénéi is ugyanarról a problé- fül lereoed,

. . -'-an szó,
mint a lapokból összeállított yagy aZ ,, a7 é.ipn\'|'lt trrtr'rz9596|i[ és az első érirrtéstől eqr-
: |.iit, korongolt edények esetében. A füi bármely Szerűen szétesik, szétmál1ik. A legjobb tehát rnégiscsak
.'
. rir.al is készült, frissen formálva ritkán illeszt- figyelemmel kísérniedenyűrrk száradásat, es a megfele-
. :relYére, hiszen lágyságánál fogva nincs tartá- 1ő pi1lanatban felfüIezni!
. .. .eggondosabb illesztés e1lenére is ,,1ekonyul.
-<kor foghatunk a fülezéshez' amikor az edény
. .'.. ls kissé megszikkadt (bőrkemény, aZaZ fe]üle'
..:- :énves a nedvességtől). Ha az edényünk és a Retusálás
' ' :oS képlékenységűek,nem szükséges feltétle.
. :-len\'á8. Ha igényel valamilyen ragasztóanya- Eszkozigény: (retus)kés, mintázófa, szivacs, esetleg
. '.*alkalmasabb arra a korongolás melléktermé-
dörzspapír.
. : <eletkezett ,,Íocs,,, aZaZ a sűrú agyagpép. A korongolt edények retusálásának (a készítésköz-
' :.]Í ct fül túlságosan megszikkadt, felragasztásátben létre;övő apróbb hibák javításának) legegyszerűbb
*l '-^^ rINrZUr
. íiL|rlllc) ^ll.^-.]^ni, hiszen már a hai]ításná|
és egyben legpraktikusabb módja a vizes SZiVaCCSa1Va-
' : :zítésnéleltörhet. Ha az edény a jóval szikkad- ló áttör]cs. Ezt bőrkemény \'agy száraz, de rnég égetet-
. :.lgasztási felületet érdemes felkarco1ni, és az len edényeknél alkalmazhatjuk, természetesen a na-
:.-. ]:Zo1t fe1ületre ,,focsot,, kenni, ma;d ic1e illesz- gyobb sorják eltávolítása után. A korongo1ás vagy il-
. .,.::. Ilyenkor az edény ,,átszív,, a focs nedvessé- lesztés közben keletkezett kitüremléseket, nyomokat
.s :alán mégis a helyén marad a fül. Fülezéskor kés élér,el,már száraz edényeknélesetleg dörzspapír-
'' : :] iiZoflos (vagy közel azonos) képlékenységű ral e1tár.olítjuk, majd vizes szivaccsal áttoröljük: a szi-
...:: összeépítésérőlbeszélünk. Ezt azért fontos vacs eltünteti a kisebb egyenetlenségeket, hibákat. De
:: ....e \.€11flí, mert száradáskor a külonböző sz|k- -.:^-.:--.'^1, ^ .l^^-l:1.uS díszítéseké1es körvonalait és
vr5J' íZZLt1 |^/ o PlaJZtlÁr
.'. . :.lkon 1evő részek el fogják engedni egymást, a bekarcolt rnrntákat is! Ha egy edényt zsengélés előtt
. .:...radás-r'ízvesztés zsugorodással is jár. Ha az netn retl.ts.i1unk, még égetésután is módunkban ál1
.. .: fr.il azonos nedvességtartalmú, sokszor e1e- megtenlri 11orzspapírral, de ez sokkal fáradságosabb
...iet egymáshoz nyomni, simítani, meg aZ mrtnka, nrirrt a szivacsolás, és lényegesen ker,ésbé
..'...leszénél is. A hashoz ras.asztásánál azonban eredtrrénr.es '
54 A
A
IAZEKASSAU UYAKORLAT'
-^--,,t^^;^^\tLr

A retr"rsálás idejét mindig aZ aztkovető munkafázisok
határozzákmeg. Ha egy edény felületét meg akarjuk ön-
teni földfestékkel' mindenképpen,,bőrkemény állapot.
ban,, kel1 retusálnunk, vigyázva, mert ha Sokat mosogat-
juk a felületet, elmoshatjuk az addig létrehozott plasztr-
kus díszítményt(rátétet, karcolást-feliratot stb.).
Az edény csíkozása is Íriss, nyers állapotában, leg-
gyakrabban még a korongról levétel elótt történik, szi-
vaccsal vagy fakéssel történő simítás után, de vannak
iás cs:::..:.ls lesz, telrát mindennél fontosabb, hogy l.a
1óL.al. klzei.re kerü1jör'i. Rutinos fazekasok a lassan for-
gci ktrloilgol1 két-lrárom fogással középre 1okik a tárgva'
(főleg tá1asec'lénr. esetén), de kezdők jobb, ha pontosai
berg.lzLtiak es harom agyagdarabkával rögzítik a tár.
$r-at a plg1g1n lrárotn pontján a korong1aplroz
(85' úlsrnl
Lelret természetesen
más mod>zerekke| is rög-
zí|eni az cdónr'iinkct; ;1

esetek, amikor csak a bőrkemény állapot eiéréseutárr ""^ ""5'" arr'.lohól eov la-
k()ronron
kerüI rá sor. Ilvenkor e1őbb retusálják a tárgyat: fenná1- t.oc s7é]ec nogácsát készí-
ló edények esetében a has csíkjait tobbnvire szájra á11ít- l'iinL ltnoIrlho .,- ..
>z ---.ny
aÁi
va, a szájét.vá|let pedig a taIpán állva praktikuS lneg- szájának megfe1e1ő árkot
húzni. (Ezek tula1donképpen mindig körbefutó spirá- képeztink, s ebbe illeszt1ük
lok és nem egymással párhuzamos, onmagukba futó bele. Ezt a módszert l.ő|eg
csíkok!) A retusálás tehát itt rs megelőzi a festékke1 va-akkor alkalmazzák, ha sok
1ó ciíszítést,a karcolást, a plasztikus, rátett díszítmé- egyforrna méretű edényt
nyeknél azonban csak utána következik, és egyben e1 is kell megesztergálni (86.
tünteti a r agasztás közben keletkezett hibákat úb r n) . EIőÍor dulhat, 1rogy pé1dáu1 bö gréknek-köcsögök-

nek egv felfelé keskenyedő hublit húznak fe1, és erre

fordítják rá szájával az edényt. Ha keskenv szá1ú és nya-
Eszterg á|ás kú az edénytink (korsófélék), de nincs kiálló rész eze-
ken a fe1üieteken, egv stabi1abb á11ású' megfeie1ó széles-
Vagy fenékszögcsípés ségííhengerbe VagV eciénybe belefordítva esztergállrat-
(87. ábrn).
1ttk
Az eszközigénye maga az esztergálandó tárgy, a korong, Az esztergálás legfontosabb keIleke egy speciális esz-
amin forgaluk a tárgyat, arőgzítéshez segédanyagként köz, az esztergakés. Ezt régebben csztcrqnlóunsnak ne-
kevés agyag vagv kész edény, illetve textília vagy csípő- vezték, de nem is hasonlított a modern esztergakésekre.
bőr, valamint a szerszám' amivel az esztergáIáSt Vegez- Ez fanyélben végződő VaSSZerSZám, ame1vnek kiélezett
zük az esztergavas vagy esztergakes (84. nbrn). fejrésze a nyélre merőleges: lehet háromszögletű, dom-
\- trJ,
nZ ^.-!^.-:l<.
Lcr óaldJ
.^*
1 Lgl1L túl

régi gyakorlat, régebben

ttpvanis
'.öJ...'"...*'ÓJa tárr'v fpnekenel
fakéssel Vagy fenék-
szegvágór,a1 kia1akított
,,alászúrást,, ner,ezték fe'
84. ilbrn nékszögnek. Napjainkban
viszont az edény feneken
kiképzett, körbefutó, vékony, kiugró peremle haszná1-
ják a kifejezést. (Korábban csak applikált tárgyakra voit
je1iemző.) 86. ibra 87. óbrl

Azoknál az edényeknélvan erre szükség, amelyek.

nél e1őny, ha a fenekük is mázas, és mivel a máz miatt
az égetésnélleragadna atárgy, keskeny peremet kepez-
nek ki a fenekén, hog1z az égetőlapra, va8y a kemence
aljára 1eál1ítható legyen, (Ennek előképei természetesen
a gyári _ keménycserép, porcelán _ eden1,g( vo1tak.) E1-
sősorban tányéroknál a1kalmazzák, c1e ma már rnajd.
nem mlnden igényesebb haszná1ati edénytól elvárják'
hogy ilyen legven.
1- ^^-! '. -:|: - d^ lNUlU'.b"'.'...öJ
nZ tr5zLtrr5did) ^rongon mesv vesbe: szikkadás
után (de engobozás előtt) az edényt a szájával 1efe1é a
koronglap közepére állítjuk. Ha rosszul áIl,, az esztergá-
ború vagy homorú, attólfüggően, hogy mi1yen felü1etet
akarunk vele kialakítani. Ezeket a Szerszámokat a még
bőrkemény állapotú edényen használhaltrk. Ha szik-
kadt már az esztergáIandó tárgyunk feneke, a múr'elet
megkezdése e]'őttvízzel fel kel1 puhítani a megmunká-
1andó felűletet' Az esztergakés hegyével kis árkot vá-
gunk az edény fenekébe körülbelül ott, ahol a fenék kí-
rné1vítését el akarjuk kezdeni, majd merőlegesen, é1ével
a felületre szorítva az esztergakést g1'ors forgás me11ett
lassan a fenék közepe fe1é kilzelítjük. Gyakran a fenék-
szög külső ívétis esztergakéssel kel1 kialakítanunk, utó-

.] \GYAG Úr]a,q rÉszppÉNytc
lag,snemakorongolás-
kor, fakéssel vagy fenék-
szegvágóval.
Esztergá1ás közben a eg\. Lires l.iagr'obb táI száján keresztbe raknak két 1écet
másik kezünk vagy az
88. ábra edény fenekét tartja, hog1,
el ne csússzon/ Vagy aZ
falát. A kiesztergált felület mélyebb lesz, ezáItal
=:..r.
.Jény fenékszéléngyűrűszerűen kíál1 a fenekszög
' ...;.y;ti;)' Esztergá1ásra természetesen sor kerüllret ak-
: ls, lra a tál mérete, a fe1haszná1t agyag statikailag
. :' engedte meg hogy vékonyabb falat alakítsunk ki,
-:.kor a folösleges fenékvastagságot le lehet eszter-
:-': De korongolási hibát is korrigálhatunk így.
_ :enékszög ,,csípését,,akkor alkalmazhatjuk (itt tu-
. :rképpen nem is esztergálásról van szó, hanem az
...' fenék további ,,visszakorongolásáról',), ha az edé.
. . i szája van olyan szikkadt, hogy szájra lehet fordí
' je a fenék még képlékeny-lágy. Itt a szájra fordítás
:z edény fenekében ,,bennmaradt,' fölösleget húz-
.-'
. .=L, korongoljuk meg, peremet a1akítva ki belíjle. itt
...::n lrasználnak bőrt a korongoláshoz. Némel1,kor
.: az edény fenekére kézzel felragasztott agyaghtrr-
.
.':rongolják formára
Az eng obozás
:'.Z1génV: tárolóedényben előkészített engob
.::=sték, óntőföld), merőkanál, egr iirgyobb tál,
, - l:-
- I ''-'
' cngobozás az edényfelület foldfestékkel való tel-
::.'. részleges bevonása. (A rész1eges engobozásról
..itrébb, a díszítőtechnikáknál fogok beszélnl.) Az
- .. zásnak természetesen éppúgy'mint a mázazás-
:..:bféle módja iehet. Amennyiben a díszítőe|jára-
.....rnelyikélre z tartozlk _ fröcskölés, ho1dazás' csí-
: '.''c' _l ott lesz megtalálható, itt csak az alapvető
. ..ásokró1 lesz sző, amikor az edény egésze öntő.
' .. r.]|íiáSt kap. (Ugyanakkor tudjuk, hogy a régi
' ..]él pé1dául legtöbbször csak a has közepéig ert
s oclárg kellett engobozni is - ez a mai fazekas-
..
..t esetében változik, lriszen az igények is mások.)
] .-.: a műveletnek két alapvető módja lehet: a le'
:: . :]\' öntés és a mártás.
: ntés esetében a fazekas egyik kezével megfogja
. '.'.'.. fenekét, fenékszegét,esetleg az oldalfalát (ki-
. .: esetében), és másik kezében tartva az ontő-
=].'\.
. . :estéket merít a tálból vagy vodörb őI, és azt az
:...l1etére teríti'önti úgy, hogy közben lassan for-
. ...r:i59' úbra),Kisebb tárgyak teljes egészükben
.' .'::.jk egyetlen merítéssel.fordítással, a nagyob-
55
|.ak:: .izlnL.an kétszer_háromszor is kell fordítani, tníre
dZ e ir.:Z ec1errr.felületet befedi a földfesték' Nagy edé-
nr'ek ese:ét-t aiok kézben tartása problémás r.olna, íg,Y
é].a.ra állítlák az edényt, szájjal lefeié, majd ígv öntik
korbe \ fo1ösleges ontőföld a tálban gyűlik össze.
A rlrásik rnegoldás a mártás' Itt az alapfeltétel az,
irogr. reride1kezésre álljon annvi engob, hogy az adott
edJnr. a szükséges mértékigmegmerülhessen benne, S
természetesen o11,nn szélességűés mélységűedérryben
ke1l tartarrunk a földfestéket, hogv a mártandó tárgy be-
leÍérjen. A mártásnál az edény fenekét kézbe véve száj-
jal 1efelé egyszerűen belenyomjuk az edényünket a fes-
tékbe.
Várakozási idő nélkül vegyük is ki azt, lriszen idő-
arányosan nem szív többet magába az edényfal, mert az
maga is nedves, az engob telrát rátapad, r''iszont az
edény túlnedvesedhet, elázhat. Kieme1éskor billegtető-
karikázó mozdulattai a szájhoz lefr.rtó cseppeket is elte-
ríthet1ük' Ha cseppeket hagyunk rajta' akkor azok egy-
részt égetéskor Vagy száradáskor _ a vastagságuk miatt
- 1epattanhatnak, másrészt nem tgazán szépek. Vigyá'
zat, a bőrkemény á1lapotú edény méretét-súlyát,sőt az
álta1a kiszorított festéket is kalkuláljuk bele! Ha ferdén
tartjuk a megmártott edényt' a benne rnegrekec1t levegő
nagyot böffenve kiszabadul és az edény szá;ánál a fes-
ték kitüremlik!
A mártáshoz és öntéshez egvaránt híg engobra van
szükségünk. Ennek vastagsága úgy ellenőrizhető, 1rogy
leöntünk vagy bemártunk egy próbaedényt' Ha nem
folyt le és nem á11rajta vastagon, hanem vékonyan és
egyenletesen szétterült az edérryen az öntőfold, a fóld-
festékünk állaga jó.
Ha csak félígjutott az
edénvre az engobból és mt
az egész felületet egyszí.
nűre kívánjuk festeni, a
száj szikkadása után a már
engobos felét megfogva a
festetlen, CSllpaSZ felét is
belenyomjuk a földfesték'
be úgy, hogy egy kicsi,
89' ríüra. orrtés
gyűrűszerű szakaszon a
festékek átfedjék egvmást.
Az óntőfö1d felszíni szakasza _ az ülepedés miatt - va.
lószínűleg arnúgy is vékonyabb , ígY ez a kettózés nem
ie1ent prob1émát. A mártás esetén szűkebb edényszájnál
abba belenvúlr,a és az ujjainkat szétterpesztve is rneg le-
Iret ,,fogni,' a tárgyat (89. űbrn).
Tá1akat-tánr.érokat rrtkán mártanak, vagy lra igen,
akkor ls irrkább nregmerítik azokat a festékben. Ennél a
gvakor1atrrál az a lényeg, hogy a tá1at belse;ével felfelé
iordítt a, lrrrrtáztató mozdulattal mintegv áthúzzuk a
56
festéken, így egyetlen pilianatra sem iil meg benne az
engob, s egyenletesen foga érnt (90, ú|srn)' Az általáno-
sabb gvakorlat azonban az, lrogy a tányérokat inkább
öntik: ehhez elég viszonylag kevés foldfesték és egy ön-
tókanál. A ferdén tartott tánvér kózepénél kell kezde-
nünk a munkát, a festék ilyenkor u keresztül fo-
''i1.'''
lyik vissza a festékes edénybe. A tányér lassú forgatásá-
vaI az egész fe1ü1etet megönthetjük: rutinos kez egvet.
len forgatással is képes ezt elvégezni.
90' ibrtt,Mártás
Ma már hozzájuthatunk kész, finomra őrölt engob.
hoz is, de ha magunk készít;ük és színezzikfö1dfestéke-
inket, érdemes azokat használat e1őtt nejlon1rarisnyán
átsz(rrni. A csomós, érdes felület a máz a1att nem szép
látvány, a rűcskök amázat is máshogy szívják, es tapin-
tása sem kellemes. Az átszűréssel ez a probléma kikii-
szöbolhető. (Nagvobb felületeket sem ér-
'.**ik.ppen
demes ecsettel engobozni, mert képtelenség egyenlcte-
sen fedni őket, különösen a máz alatt lesznek foltosak.)
Hmazazas
A
A máz (anva8ár'al rnár megismerkedtünk korábban) az
esetek többségében a már zsengélt, egvszer égetett, az-
az terrakotta edényre kerü1 különböző módokon.
Mivel a bevonandó felület porózus, számítanrrnk ke11
arra, hogy az engobozással, a földfesték használatáva1
szemben itt az edény fala erősebben fogja szívni a máz
r'íztartalmát, lriszen az eIső égetésután m ár száraz, porő-
zus cserepet öntirnk le vagy rnártunk bele a mázba. A
máz nem jó akkor sem, ha nagyon folvik, ha híg, fröcskö-
lős, de akkor sern,lra tejfölsúrűségű. Próbákkal keli meg-
győzódnünk arról, hogy az általurrk használt agyagra
milyen mázat milyen sűrúségben, mi1yen hígításban kelI
használnunk, azaz mIlyen az ideális állapota'
Ha a prób"ltárgyat a Inázba be|emartva aZ eppen
annyira fedi be a cserepet, lrogy a cscrép vagy a ráfes-
tett minta színe nem üt át, akkor jó lrígításúa rnázunk.
Régen nagyon vékonvan mázaztak, hiszen éppen csak
A plzgrassac cyaxoRlr.
a pofozl:..is csökkentése és a jobb tisztítlratóság r.ol: '
cél Htl{\ az elrgobok szebb színűek, tüzesebbek a tl..:.
a1att, az Ls keiségtelen, de nem a vastag és hibát1an rn..
réteg r'olt az elsőc1leges.
\1arrapság köl,etelmény a kevésbécsttrgó, alig rne-
fo1r'ó máz (ez az ólommázak esetén elég szigorú kor.
telménr, lriszen a fo1yékonyság a1aptu1ajdonságuk) é. .
r.astagotr r'a1ó fedés, a csillogó mázréteg, Alnázazásr..
be1e ke1l kalkulálnunk, hogy az edeny feneke alig...
lesz teljes egészében mázas (hacsak nem használu:.
,,tiiskéket', az égetéshez, azaz tűszerű, tűzállő fémb '
késziilt lábakat, amelyek az égetendő eciényt csak eE-.
szen apró pontokon támasztják a1á), sőt, még az éget.-
előtt vlsszatöröit máz megfoiyására rs számítani lehe:
A máz vastagsága növeihető: vag1' eler,e sűriíbb rnáz:
kel] használnunk, vagY többször öntjük le ve1e a tárgt . :
(ha márt;uk, akkor tovább tart1uk benne).
Egv edeny mázazásának módját mindig a formá. .
határozza meg. Persze megelőzi ezt a funkció kerdes.
hiszen elsősorban az d1ktá11a, hogy miiyen fe1ü1etekne.
kell mázasnak lenniük. Jó pé1da erre a vizeskorsi
amelynek a száját és a csecsüket mázazták be egyko:
megmártva a mázban (általában zsengéléseiőtt, ígt' t,.
hát egyszer égettéka tárgyat), a tálak tányérok kiilse..
azonban a régi gvakorlat szerint sosem volt máZaS, cSa.
a belseje, a köcsögöket és a fazekakat is inkább csa.
,,b elsőzték,,, le gfelj ebb a szájukat mártották vissza'
Ezck aIapján nézzúka tl.izazás módjait:
A belsőzés _ az edény belsejének mázza|r'aló kiol-
tése _ igen egyszerű foiyarnat: a mázat a kanálból a.
edény belsejébe öntjiik, oidalára döntr'e megforgatjui.
a tárgyat, hogy a máz bevonja a teljes be1só feltilete:
majd lassan forgatva kiöntjük belő1e az edényszájon a.
úgy, hogy a festék a tá1ba folyjon vissza s ne végig az
edényfalon. Itt is elengedhetetlen a gyakor1at! A.
edényszájlroz ragasztott fülek esetérr szinte biztos
hogy túlfolyíka máz, ezt azonban csak akkor érdetnes
visszatörölni, ha az edénv külső és be1só máza netl.
egyíorm.r. Ha mázunk túívizes (r'agv .tz eclcnyf.rI tu'
r'ékony), e1őfordu1, hogy a belsőzés után a fa1 kiilsó ré-
sze foltokban átnedvesedik. Ilyenkor a külső felüle:
tnázazása előtt meg kell szárítanunk a tárgvunkat, kr.i-
lönben a rnázréteg egyenetlen vastagságú és erőset..
foltos lesz!
A fennálló edényt külsejének mázazása közben fog-
hatjuk a fenék pereménéi, a fenékszógnél vagl a talp.r-
ná1, de előforduihat, hogy csak az o1da1án vagy a száján
r,an módtrnk megtartani. Ha laza ez a fogás, a máz az
ujjLrnk a1á is befolyik, az u;;unk a1att mázat1anu1 marad:
részt pedig utólag, ecsettel könnyen befedhet;tik. Két
megoldás kÍnálkozik; az edény kanálból törtér-i(j leöntése
t-agt' (fííleg kisebb edények esetén) mázba i,a1ó mártása '
A 1ecsr-rrgott Vagy a kívánt feliileten tú1fo1yt mázat vizes
 :'GYAG Úr]a a rÉszEpÉxvtc
_ ez a mártás esetében is
.:
'.csal törölhetjük vissza
. .du1lrat. Mindkét módszernél célszerű amázazott
: egy kicsikét mozgatni, forgatni addig, amíg a
..
- :r".eg nem szikkad rajta.
..i lasedények mázazása történhet öntéssel (ez ha-
i belsózéshez), eztnytlván az öbiösebb, nagyobb
. :. . .l tálaknál célszerű alkaimazni , Gondot okozhat a
. .. ir.ilsejének leöntése is. Ekkor az ábrán is 1átható
. .]|..l-^-l^^+;''l.. 90. abrn' Az egvik kezűnk
. -. ,ql'.lL olAotllrfl4lratJuN.
. :'rrtt'a a tálat (ez forgatja is')a másikkal körbeönt
. :ttazazandó felületet. Elófordul ,,becsurgás,, a
. .elületre, ez azonban nem mindig baj. Ha azonos
''.l kiilsőzünk-belsőzünk, csak a megvastagodott
nrob|émát. Ha más színthasználunk kí.
^ozlrat
.. :tint belülre, az egymásra folyt mázak meg e|ó-
: (everékszíneket is biztosíthatnak. Amikor vr-
' ' ].L€1T1 kívánatos az összeÍo|yáS, marad a visszatör.
...'etősége, ami az edényfal átnedvesedesével jár-
'..' ekor meg kell várnunk' amíg az megszárad,
57
a\i.rr folvtathatjuk a múveletet, különben a máz
Csak
folt..s és r.ékonl' lesz.
A krse'bb tálakat, ha nem kell fonák oldajrói názaznl,
leontessel, ha pedig kell, alámerítésselmázazha!uk. Ez-
után a fenékről \Iagy a fenékszögről, azaz a kialakított
perernrő1 a mázat vissza kell törö1ni.
Az oLornmazak egymásra önthetők, de vigyáznunk
kell: igaz, lrogl.szepen kiolvadnak az égetésközben (a
-]. l.^.'^-:^
5ZlllK(\
]-.^ ^-^.'..tt
clc) cr\ c szcl rl árnvalatokat lrozlratunk vele
iétre, ennek lelretőségét lásd később a díszítőtechnikák.
nalt, de dr.lpia r-astagságuk miatt konnyen meg is foly-
nakI A bemázazott tárgyat érdemes minél előbb kiéget-
nünk, lríszen a víz elpárolgásával a száraz máz porlik,
sőt 1e is pereghet az edényfalróll
Amázazás rendkívül kényes művelet, amely _ hibák
esetén _ egész addigi munkánkat tönkreteheti, és itt kii-
lönöserr fontos a saját tapasztalatra építeni!(A mázlri-
bák közül néhányat már ernlítettünk a mázaknál, illet-
s ve említeni fogunk a könyv vége fe1é, az egetesné1.)
 Az
egyes edényformák,
funkciójuk és kés zítésmódjuk
Az általános tudnivalók után térjünk rá konkrét esetek
részletezésére.Ha a Kárpát.medence fazekasságának,
Kresz Mária _ Ignz Mária á1tal csodálatosan rendszerbe
szedett, táblázatba foglaIt formakincsét vesszük alapu1,
minden edényt megvizsgálhatunk funkciója, megjele-
nési formája és készítésmódja szerint. (Az egyes edeny-
formák muzeológiai elnevezésére azért volt szükség,
mert némelykor az edények megnevezése azonos, de
formája és funkciója nem, máskor ennek éppen az ellen-
kezője igaz, A táji elnevezések használata komoly za-
vart okoz, ezért mindenképpen szükséges a rendszere-
zés,Hogy jól nyomon lehessen követni, holis tartunk,
a táblázat menete szerint ismertetjük aZ egyes edénytí-
pusokat és azok jellemzőit.)
Nézzük akkor a táblázatot, amelyet itt részletezve
ismertetünk, egyébkéntpedig a könyv végénhelyez-
ttink el!
I. Tálasedények
00 Melence. Nagy agyagrögöt és oo,,.,o., fizikai erőt
igénylő, de formailag egyszerú edény. olyan sinc nél-
küli tálféle, ameiynek enyhén kifelé bortrló oidalfala
van, éS feneke viszonylag széIes. Két füle húzott, henge-
91., úbrn '
res keresztmetszetű, méretének megfelelően elég vas
tag, mindig az edény peremétől indul ki, és felfelé á1.
(92 ' ábrn)
'
Funkciój a: konyhai és Íőzést előkészítő edény, esetle :
mosogató. Mérete: általában 35 cm-néi nagyobb.
Díszítése:esetleg ,,sIkált,, , a leggyakrabban mázatlar.
Előfordulási helye: a Dunántúl északi sávjában, ;
legjellemzó,bb Dörön, aho1 fekete változatban fordu.
elő, illetve Szentesen, alrol terrakottaként is megvan'
spe
92. ábra 93. ábra
01 Fül estál
(u ájling) . Egy szerii', alacsony hengerből kite
rített forma, két, függőleges irányban iilesztett, húzot:
füllel. NémeIy változatánál az o]dalfal enyhén dornbo.
rodó, felül kifelé haj1ó peremrésszel (93. ábra) ,
Funkciója: konyhai e\őkészítő, gy(lrőtáI, esetleg mo-
sogató.
Mérete: 35 cm-nél általában nagyobb.
Táiasedénvek
\z goÉNypr ponIraÁ],q., pururctóJa ÉsrÉszÍrÉsg 59

Díszítése:mázas és mázatlan egyaránt lehet. oldal-

:a1agyakran enyhén ívelt, a legtöbbször a feneke, a kül-
perem
ső oldala díszített. sinc o dal
Előfordulási helye: Csákvártól Mezőtúrig a magyar la

V
s peremű tál sinces íorma

:.r'elvterület kőzép ső r észén.

-----)
02 Nagytál. Formailag igen változatos, előfordul sinc
IJ t_J

7)
alacsony s ncLj forma magas sincű forma kétsincű forma
rélküli és sinces váLtozat is, pereme is sokféle lehet, a
<iterüló váItozattóI a rárnás szájig.
Funkciója: Korábban áitalában aZ e1y tálból evés
szokásához, a közös étkezéshez, később a tálaláshoz
//
sima kihaj i behaj|ó karimás
7
rarn as ttl;
szé| szé szé| szé| sZél

[6
rapcsolódott, de ilyet használtak tejaltatáshoz is. -C )/ /( /:
)Í /{
\a tt
(l
Mérete: átmérője ennek is nagyobb 35 cm-nél. (A
:resterremeknek készült tálak mérete gyakran jóval 40
:n fölött van.)
Díszítése:a tejaltató táiak díszítetlenebbek, e1őfordul
lózöttük feketére égetett is, ilyenkor a sikáIt díszítésa
/.?
\i
/?
\)
/i
\t(l
(í
(t
(t
1\
\\
t\\\r
\'j
\=\

.llemző. A nagytáIaknál megtaiálhatjuk a díszítőtech- \ )\ \\í

iikák szinte teljes skáláját, a fésúsmintától a gazdag, hu||ámosan' ívesen, csipkésen'
fiírÁe7A<An LAván^tt sima szé|
-.mamentális, írókás festésig.
Előfordulási helye: az egész Kárpát-medencében \--.l \---..]
\l
\____-.1
rindenhol, kisebb-nagyobb formai különbségekkel. "Í-.J
ÍÜggő|eges vízszi nteS akasztóiyuk
akaSZtóíÜ| akasztiÍÜ|

\-r \Í:1
]3 Tál' Nézzük meg, hogy származási helyétől, készítő- N
(=,
\l -\-l \I
:tól eltekintve ebben a méretben milyen változatos for-
:..ákkal, szélmegoldásokkal, szélmintázatokkal és akasz- \l
.:fúl-iilesztésimódokkal, ilietve formai megoldásokkal \__l \___J
függő|eges ÍÜ1 felá||i fuI Vízszintes ÍÜ
.alálkozhatunk! Természetesen ezek majd előfordulnak
<isebb edényeken is, de a méret és funkció adta lehetősé-
:et nagyon fontos szem előtt tartani! (94_95' ábra) 95' ábra

04 Tányér (tányér, tútlgyér stb.). A tál általában nagyobb

: posabb és a feneke széiesebb. A fazekas tányérnak ne-
\/
nagytá|
: Mérete: 16-25 cm közötti átmérőjíi.
94' ábrrt
Funkciója: néha étel elkészítéséhez,de sokkal inkább
=...éSre, tá1a1ásrahasznáIták.
\{érete: átméróje 25-35 cm.
D íszítése:rendkívül változatos, szinte minden díszi-
...:echnika előfordul, a domborműves minta azonban
.-.ak a nagyobb méretekben, és akkor is csak a külsején.
:;etlretik feketére is, akkor a sikálás Vagy a fésűzésis
= -iiordul rajtuk.
Előfordulási helye: a Kárpát-medence egésze, nagy
:nrai kűlönbsegekkel.
méretű vagy mélyebb forma, a tányér ezzel szemben la-
vezi a kisebb, laposabb, nagy öblű formákat, eZ aZ osz-
táIyozás azonban gyakorta csorbát szenved, ugyanis a
díszesebb tányérok megnevezése is gyakran tál.
Funkciója: éte]osztásra, evésre szolgál.
Díszítésghasonlóan a tálakéhoz, itt is igen váItoza-
tos és sokrétú.
Előfordulási helye: az egész Kárpát-medence, Ieg-
feljebb azokon a helyeken ritkább, alroi az étkezéshez
nagy tálat vagy más anyagokbói késztili tányérokat
használtak. Igy a Székeiyföldon vagy az orségben irr-
kább fatányérok voltak forgaiomban, az erdéIyi szá-
szoknál óntányérok, a tanyavilágban pedig a cserép
nagytá1ak.
05 Kistányér. A tányér és a kistányér csupán méretük-
ben különböznek egymástól, hengerből terített egysze-
rű korongos munkák (napjainkban elég lramar alkal-
mazzák ezek sokszorosításához a legegyszerűbb gipsz-
 60 A paznrassÁc cyaxoRLATA

formába bekorongolást, ami az egyformaságot és a kön- külorrl.özőek, lapos táltól a dunántúli lábasformán át a
nvebb készítéstegvaránt lelretővé teszik). fazékszerÍlségig mindenfélék,de átl1'uggu1..'1, 1u'u*
Funkciója: gyerekeknek adtak ezekben enn1. r.agr- öblrik rrriatt egy családba sorolhatók. Előfordulnak
Mérete: 10-16 cm átmérőjű. korongo1t lábakon ál1ó darabok is. Ezeket a lábakat a
Díszítése:hasonló, milrt a tálakná1' csak a kisebb mé- bőrkerlrénr' á1lapotban a szá1ára fordított edény feneke
retek miatt egyszerűbb mintákkal. nek szé1eire ragasz!ák. A lyuggatást _ ezt a múveletet a
Előfordulási helye: a tálakhoz-tányéroklroz lrasonló- csörógéstál készítésénél nevezik áttörésnek rs _ lehet
an rnindenútt' szabálr'os e]rendezésben, előre megtervezett minták, vo.
nalak mentén végezni, de szabálytalanul, esetlegesen is,
06 Mélytál. Elsósorban formailag tér el a tányértól, fene- Erre a célra készítettekegy speciális szerszámot, a kiszu-
ke szűkebb, fala magasabb. Formai változatai elég gaz- róÍ, illetr,e a mintát (mint a rozettákat) íívelvagy na-
dagok, többségük sinc (a szegéIy és az oböl közötti éles gyon keskeny pengéjű késsel is kiváglratták (97. ábrg)'
törésvorrai) nélkü1 készül, gyakran á11ó, rámás perem-
me]. oldalfala lehet egyenes/ de enyhén domborodó is.
Funkciója: többnyire ieveses ételek fogyasztására al-
kalmas, egy embernek való étel fért el benne. Egyertel-
múen hétkoznapi evőtál Szerepe van. Gyakran babot et-
tek belőle, erre utal bnbos tányér elnevezése'
Mérete: a tányérokhoz hasonlóan 16_23 cm közötti
átmérőjű.
Díszíthetősége: a plasztikus díszítéstkivéve szrnte
minden teclrnika, de a táiaknál_tányéroknál gyakran
kevésbédíszes. Az összes tányérféle pereme és belseje 97 , ábrn
mázas.
Előfordulási helye: a Dunántúl kozépső szakasza Funkciója: a formai sokféleségnek megfelelően fe1.
(főleg Tata), illetve kisebb rnértékben a Közép-Tisza- használásuk is eltérő. Egy részük egyértelműen kifőtt
vidék (Mezőcsát, Tiszafüred) és Erdély egy része. tésztaleszűréséreszolgál, és lehet 1apos tálféle, esetle.]
mélyebb tál, ame1y néha lábakon á11. A másik váLtozat,
07 Talpastál. Két korongolt az ún, óttört lál egyértelmúen zsírban kisütött fánkféle,
részbőI ősszedo1gozott csöröge tálalására való. Ennél az edény kivágott réseirr
edényféle.(Az iliesztés átcsöpög a zsiradék, emiatt a csörögéstál alá fateknőt
gyakran még a korongon vagy nagyobb tá1at raktak. Az erdélyi szűrőfazekak
történik - Vagy a tál készül azonban inkább szilva magtalanítására, áttörésére'
el előbb, majd a vastagabb passzírozására va|ók, erre utal Íormá;uk is.
hengertalpra ráhelyezik a Mérete: a szűrőtáIak esetében 25_35 cm között, az át-
tálat, vagy a tálperernének tört tálaknál a felső lratár inkább 40-45 cm, a szűrőÍaze-
szikkadása után, szájjal a kak pedig áitalános fazékméretúek.
korongra fordítva, a ko- Díszítése:a 1yuk mintázata, tor,'ábbá a funkciójLrk
96. óbra rongolt talpat ragaszt1ák a szerint lehetnek mázatlanok (,,szilv apaszírozó,,) vagl
fenékhez.) (96, óbrn) mázasak (csörögéstá1). A mázasak esetén gvakori külse-
Funkciója: alkalrni táia1óedény, amely mindig má- jük írókás, máz alatti díszítéseis.
zas. Fánkféle vagy gyümö1cs tálalására alka1mas. Előfordulási helye: a Dunántúlon széles fenekű, á11o
Mérete: többnyire a tálakkal azonos méretű, azaz oldalfalú, kétfü1ű lábasforma' amelynek a feneke lytrg.
25-35 cm közötti. gatott. Kalocsán nagyon lapos tálféle, széléhezra1asz.
Díszítése:mindig gazdagon díszített,rátéttel, engob- tott, rlízszintes f|illel: itt a kűlsejét nem mázazzák, r.t.
ba], alákarcolva és mázza|". szont a lyukakon átfolyik a máz, Az Alföld déli részérr,
Előfordulási helye: a magyar fazekasság emlékanya- Hódmezővásárheiyen dornborodó oldalú, nagy tálfelc-
gából szinte egyáltalán nem ismert, csak a 1'6_17 , száza- ség, amelynek mindig gazdagon díszítettéka külsejet' \
di török edények között található meg/ Vagy abizánci Felr,idéken előfordul egy alul peremes, fémformáka:
kerámiában és annak utóé]etében' utánzó váItozat, a Partiumban pedig íelfelészélesedíj
szé1es fenekú szűrőtálismert, három korongolt 1ábbal
08 zífuő t á1 ( s zíír ó:l ób n s, sz íí r őt'nz ék, cs ö r ö g é s t nI, l nlu slcas z ű -
S Erdéh.|gn inkább a mázatlan, domború olclilfalú, ala.
rő, ntácsiltszűróstb.). Ezek a tálak iehetnek formailag igen csorrr'szúrőedények és a fazékformájúak terjedtek el
Az poÉivynr ponIr'tÁlR, puxrcIŐ]a ÉsxÉszÍrgsp
09 Szífu őkanál ( t észtnszűr ő, csíltmáltsziÍr ő stb,)' Méreté-
ben, a fülformában és annak illesztésében különbözik
az előzőektől. Az alapforma egy kisebb, öblös tál, a fül
anyagát az olda\ára ragasztás utánhuzzák ki megfelelő
hosszúságúraés vékonyságűra, (Yigyázat, a tapasztást
felületnek a teherbírás érdekébenigen nagynak kell len-
nie, viszont nem zárható a szárítás szemszögéből leve-
gő kozé, továbbá igen megvastagszik a fal tőle, ami
ú;abb veszélyeket rejt magában.) A fül végétgyakran
vissza is pödrik' így kevésbétörik és a felftiggesztése is
egyszerűbb. A fül felragasztása és a szárítás a fü1 alátá.
masztása miatt szájon történik (98. óbrn).
98 ' óbrn
Funkciója: kiÍőtt tésztafélékvízből torténő kimerésé-
re, szűrésérevaló.
Díszítése:a legtöbb ismert darab feketére égetett
r'agy egyszínű mázas, így díszítésesikálás vagy nagyon
egyszerú írókás minta a máz a|att'
Előfordulása: az Alfold közepén volt gyakori, Tisza-
füreden és Mezótúron főleg feketék készültek' Egy má-
sik, nagyon lapos fejű, teljesen mázatlanváItozata a Du-
rrántúIró1, DörrőI ismert'
ÜÜryry
99' óbra, Főzőedérryek és köcsögök
61
II,Főzőedények
és köcsögök
A táblázat második oszlopában a Íőző-, tejes- és ivóedé'
nyek kaptak helvet.
Figveleln! A Íőzőfazekak mindig lángáIló agyagból
késziiltek!
10 N agyf az é k (l nlco d nl n ns t' azék), N agyméretű Í azékÍéle,
amely formailag megegyezik a kisebb testvéreivel. Kí-
vül többnyire mázatlan, szája és belseje azonban a leg.
többször mázas. Agyagminőségtől és készítőjének
ügyességétől függött, hogy hány részbőI korongolta
meg. Ha két részbőI, akkor az rllesztés a vál1on történt,
S nem egyszer rátett, megnyomkodott agyaghurkávai is
megerősítették ezen a ponton,
Ha a fazekas tobb gyűrűből rakja ossze (főleg nagyon
nagy méretnél),a munkamenet a következő:
1. a nyak és szájrész korongolása, amit 1evág, majd
félretesz,
2. a váII korongolása, arnit a ievágás után szintén fél-
retesz/
3, a Íazékfenékrészénekmegkorongolása, amire föl-
téve a félrerakott váliat, egybekorongolja a kettőt, majd
4, ezután avárakoző nyakrész kerül mindezek tetejé-
be, és kerül összekorongolásra. Praktikusan iiyenkor
még egy kicsit vastagabb falú és soványabb a fazék,
hogy az építésseljáró viszontagságokat kibírja. Az il-
62
lesztések alulról felfelé húzássa1, föntrő1 nyomással tör-
ténnek. Leggvakrabban erre a vonalra benyomkodott
agyaghurkát, abroncsot is ragasztanak, amely erősítt az
illesztést, az amúgy is vékony falú edényt' A biztos ösz-
szeépítésután alakítják ki a végső, közismerten gyii-
nyörú, feszített formát (100. óbrn).
Funkciója: lakodalomban, sokadalomban használták
szabad tűzön való Íőzésre - ezért is kellett 1áncálló
agyagból készülnie. Általában káposztás ételfélet főztek
benne, igerr sok ember számára, erte utalt rerrdkívül
nagy mérete is.
Mérete: 30 cm-nél magasabb, két füle van, amely
indulki.
szá1ától
Díszítménygyanánt az erősítő abroncsokat em]ít-
hetjük, amelyeket ujjbenyomással mintáznak. Egyeb dí-
szet az igen változatos engobcsík-karco]ás különböző
variációi iehetnek és a zstnőrozás.
Előfordulása: csak a főzőedény-készítő központja-
inkban készültek' azaz a Nyugat-Dunántúlon, az or-
ségben, Csákvárott, délen Baján, északon Gácson és
Gömörben, keletebbre Nagybányán, Désen, A1sójárán
és rnég néhány kisebb erdéIyi központban, délkeleten
Réven, Ltrgoson és Lippán (101, óbrn),
Av---------zq\
\\all
V
/\
z-_-r í
t\
100. ábrn 101. ábrn
1.1' Fazék {fnzéIc, fazak, fnzok stb.). Az egész magyaÍ
nyelvterületen ugyanazon a néVen ismert, előfordul
felül válias, középen hasasodó és alui hasas formája. A1-
talában egyfülű, a külseje mázatlan, bár ritkán előfor-
du 1 kívül-bel úI máz azott v áItozata i s. Koron go1áSa nem
túl bonyolult, Iegfeljebb a mérete okozhat gondot. Füie
függő|eges és a szájához ragasztott (102' rtbrn)'
Funkciója: nyílt lángon, esetleg kemencében r.aló
éte1főzésre szolgá1.
Mérete:20_30 cm magas/ feneke keskeny, készítésime-
nete kisebb mérete miatt a nagy íazékénálegyszerűbb.
Díszítése:a nagy fazékhoz hasonlóan főleg a zsinó-
rozás, illetve csíkozás a forma kialakítása után azonnal,
még a korongon történik, amennyiben vászonÍazék, az-
az kívül mázat1an az edény. Ha mázas, akkor díszítet-
len, vagy csak abroncs, ror,átkolás stb. kerül rá' Egyes
daraboknál (a nyugati határszél mentén) csupán az ab-
A pazgxassÁG GYAKoRLATA
roncsoI festik nieg mázzal, de elófordulnak kívül-belül
mázas d.rrabok is. A Székelyföldön, Csíkban feketére
égetl.e, teljesen rnázatlanul is előfordu1.
Előfordulási helye: valamennyr fazékkészitő köz-
pontbtil ismert, némi formai különbséggel. Vo1t közöt-
tiik nagl.on lrasas vá1tozat is (Gömör' Rév példáu1), ala-
csonr', r.állas forma teljesen mázatlanul, csak fe1rér fold-
festékes csíkozássa1 (Korond), i11etve ívelt o1dalú forrna
(az orségtő1 Csákváron át Gácsig).
12 Kisfazék' Lényegében a fazékkal megegyezó, c1e
a kisebb forma, amely általában kívül mázatlan (103.
ábrn).
Funkciója: mivel nyílt 1ángon történő ételmelegítés-
re va1ó, mindig lángálló agyagbói kell készűljön, akár-
csak a fazekak.
Mérete: körülbelül 15 cm magas, és szinte minden-
ben megegyezik az eló,bb ]eírtakkal, csak kisebb mére'
tű. Ebben a méretben a neve és funkciója összemosódik
több más edényfélével,így példárr1 ,,csupor,, néven is
ta1á1kozunk ve1e.
Díszítmény:a Íazékhozhasonló, bár ritkább a díszí'
tettség, rátett minta pedig solra nem fordul elő ra;ta.
Ü a
742. nbra 103' óbrn
Előfordulása: mindenütt, ahol lángáI1ó agyag volt a
Kárp át.rnedencében, késztilt.
13 TotyaÍazék (fotyn, lttnsittis t'nzók, unsillnsú t'nzck, plnt-
tenes fazék stb'). A szé1es fenekú fazekat nevezik így,
amely lehet kívülrőlmázatlan, mint a nnsinis fnzólr,Ké-
szítésenem igazán nehéz, legfeljebb annyira, hogv az
erősen kilrúzott fenékrész
után e1ég nelréz a nyak.
réqz mcoícIcIci
'''-r'-'-'- -^'"lYU
srÁt
szűkítése és a száj kihajtá-
sa. Mérete a fazekakévai
azonos, azaz 20_30 cm, 1é-
nyegében széIes fenekír fa-
zékforma. Amelyiket nyílt
szélesíenekű íazék
tűzön használták, az kí-
704' óbra r.üirő1 mázatlan, amelyi.
\z goÉtvypr ponlta]a, ruNrclŐJn ÉsrÉszÍrÉsn
ret vaslapos tiizhelyen, az kívül-belül mázas volt' Fü1e
:. szá1szélétőI indul és a vállához illeszkedik (104. úbra).
Funkciója: Íőzésre szolgáIt, mégpedig vaslapos taka-
:éktúzhelyen:erre utal kiszélesítettfeneke is, amely a
cbb hőfelvételt szolgálta.
Mérete: a fazékféiekhez hasonlóan 20_40 cm közötti.
Díszítése:ritkán, főleg a mázatlan daraboknál zsi-
:.ór ozás, egyébkéntdíszítetlen'
Előfordulása: a legjellemzőbb Csákváron, Gácson és
Jömörben.
11 Kis totyafazék. Lényegében formailag egyezik a na-
+.obb változatával, funkciójában peciig a kisfazékkal.
Funkció: étel tartására, melegítéséreva1ó.
Mérete: 15-20 cm körüli, egyébkéntmindenben
:rregegyezik a totyafazékkal.
Díszítménye:a leggyakrabban nem díszítik,kisebb
néretben pedig gyakran mázatlan is a külseje.
Előfordulása: valamivel szélesebb körben' mint a fa-
zekaknál, mivel ebből esetenként készültek csak táro-
.ásra;ó, nem lángálló változatok is.
1 5 Pálinkásf azék (p álinknfoly d'
nltalában széles fene-
nt
rű fazékforma, két széles füllel, féIig lefedett szájrésszel,
egyik oldalán szájközelbe helyezett, korongolt kiöntó-
csővel. A szájának a kiöntő felőli felét agyaglappal fedték
.e. Máshol kövér fazékforma, szintén korongolt kiöntő-
.,'e1a nyakán, és fedóhöz kialakított szájjal, fedővel. Elő-
:ordul a totyafazéklroz hasonló, egyfülű forma is.
Funkciója: pálinkafőzésére használták.
Mérete: többnyire 30_40 cm magas'
Díszítmény:mindkét esetben gazdag a díszítés,ta\á-
lirnk rajtuk rátétet, illetve gazdagírőkázást is. Többnyi-
re egyszínúmázasak.
Előfordulása: a legtöbb ismert darab készítőhelye
Tapolca, illetve Erdély, egy esetben Dés. Ez is csak láng-
ál1ó agyagból készülhetett.
16 Köcsög (tejesfazék, tejescstLpor, tejnelcanló), Az alap-
:orma az egész nyelvterületen annyiban azonos, lrogy
a fazéknálkeskenyebb átmérőjű, de formailag hihetet
ienül változatos. Színte acsőszerű,től az erősen lrasaso-
lóig minden előfordul (1'05, úbrn),
Funkciója: tej tartására,
altatására, esetleg forralá-
ÜB
sára szolgá1t.
Mérete: 18_30 cm kö-
zötti méretben általános.
Díszítménye:ha vá-
szonedény, rnég a koron-
gon frissiben rákerül az
ecsetes csík, zsinór, karco-
105, úbrrt lás stb., a fülezése csak ez.
63
után kör'etkezik, hiszen a fültől mindezt nem tudnánk
megcsrnálnl. Előfordul fül nélkül is, de lra van füIe, az
keszrte,i helr'étól függően nagyon sokféle Iehet: lapos,
kerek átmetszetíi., akár szájtőI vagy nyaktól, válltól is
induihat. Ha tarkázott, akkor fülezés után engobba1
.i.L;1' *^^ *;.r ;lr.l{ban
UltLIN llLtró. tltlltL oll4|oUdlI minden lEIl||allU
lllllluElI edénvt. (|.r
fennálló EuE1L)l,
has kozepéig. A többség kívül mázatlan, de előfordul
teljesen máz nélküli, feketére égetett változat is. A
nyugati-dé1nyugati határszélen gyakori a köcsög fes-
tett vagy karcolt keresztekkel való díszítése,a tejmeg-
rontás ellen.
Előfordulása: az egész magyar nyelvterületen is.
mert, de elnevezése változik. Nytrgaton általában Íeics-
fazéknak nevezik, és gyakran forralják is benne a tejet,
a gomörihez hasonlóan, amellyel a elnevezése is egye-
zik. A Partium északi részéntejescsupornak hívják, az
otszág közepén azonban mindenütt /cöcsog a neve.
17 Kiskiicsö g (tejescsupor)
Funkciói összemosódnak a kisfazékéval, a bögréé-
vel, a findzsáéval, s néha formailag is közelítenek egy-
máshoz. Használható
o
tej,
tejtermék, lekvár stb. táro-
Iására (106, ábrn)'
Mérete: 15 crn köriilL
Díszítménye:lehet iel-
jesen tnázatIan, esetleg
1'06. óbrn feketére égetett, csak be-
lúi mázas, de kívül-belül
mázazott is. Fellelhető füles és fül nélküli vá|tozat-
ban is. A fül függőleges irányú és indullrat szájtőI, de
az oldalából is.
Előfordulása: szinte mindenütt a Kárpát-medencében.
1.8 Bögre (csupor)
Funkciója: többnyire ivó-, esetleg rnerítőedény. De
ételmaradék tárolására is szír,esen használták. Készi-
107, ilbra
tése az egyszeríi fazekasmunkák közé tartozik' Van
hasas, de kifejezetten egyenes oldalú váItozata is. For-
mailag némileg összefolyik a kisfazékkal, a kisköcsög-
gel, a kis bokállyal és a kis szilkével (107 ' úbrrt) '
Mérete: l5 cm körüli.
Díszíthetősége:bőséges, szinte majd minden engo-
bos és mázas díszítőtechnika előfordul rajta.
Előfordu1ása: az egész Kárpát-medencében igen
gyakori forma,
64 A pazpxassÁc cyRroRLAT'],

19 Findzsa. Széles fenekű, felfeié szűkúIő, de ígen ala-
csony bögreféle, funkció;át tekintve lényegében meg-
egyezik a kisfazékkal, bögréve1 és kisköcsöggel.
Funkciója: gyakran tejeskávé tv ására használták.
Mérete:5_8 cm közötti.
Díszítménye:szinte semmi díszítményenincsen, á1-
talában egy színű mázas.
Előfordulása: a nyugati határszélen gyakori, elsősor-
ban az órségiek készítették,mivel a tejeskávé ir,ása is
ezen a területen terjedt ei a leginkább.
III. Tárolóedények/
ételhordók
20 Nagyszilke. Mérete általában 25 cm-nél nagyobb,
emiatt előfordul kétfülű változatban is, de nem mindig
Funkció ja: táro1ó., illetr'e ételhordó edénv pzpr.
njn;. l..zzj :zukség tűzál|ó agyagra.
\Iérete: ]jlO crn közötti.
Díszítménv:bőrkemény állapotban gyakran fehér
i1l fekete foldfestékkel öntik meg őket, száradás utár'
1ji..o1 <pu-6| iijoqően ul)ZlLlN.
t('J!ó.\ JLi.U' ^-.,...', trJ
dí^-:Lil.n^ '/JZILtc5 :^
'.rVül-be1u
Nl
'JbbULl'
rnázas, díszes fazekak tehát rnind ,,szilkék,', netn túzre
r'aló edéni.ek
Előfordulása: a Dunántúlon a legismertebb szilkék
Csákr.árról, Tatáról, Bajáró1 és Mohácsról származnak,
a Tiszántír1ró1 Mezócsátró1' Tiszafüredrő1, Mezőtírrról, a
Partir.rmból Nagybányáról és környékérőI, ErdéIyből
Dés}rázáró1, Z1lahr ő\, Tordáról.
21 Szilke (sirúny, rátó, röstölő,porzsoló, pohár stb,),BeÍo-
gadóképessége szerint,,négyemberes,,,,,1ráromembe-
res,',,, ketemberes,,,,,egyemberes,, i11.,,libap ász tor,, szjl-
kének nevezték. Kasornvába hz adott edénvlrez kötött
hálóba vagy szatyorba) helyezve SzálLitották (1 10. úbrn) '

kerül a nagy méretekre két fül. A DunántúIon a szrlke

mindig hosszúkás fazékforma, a Dunátólkeletre inkább
alacsonyabb, szélesebb, az ún. gömbölyű szilke, arnely-
nek magassága és szélessége nagyjából megegyezik.
Alta lában a f azékÍor máknál hasas abb, gömb ölyűrbb f or-

májúak és szélesebb szájúak'

A forma korongolása nem tér e] a fazékétól.Díszítése
mindig változatos, színes, ilietve igen gazdag (109 , ábrn) ,
109 ' óbrn 77a, óbrn

/A
\)ín AO)
Vv
)H
/ t--------l I

()
\/
fr.6
(.')
\

\ __/

L;ffi
effis
.$:Zx

HW
\=J q-3
W
Q@

108' ábra, Táro1óedények, étellrordók

.\z EnÉxyEr ronl,la1n, ruxrcIŐ1a ÉsxÉszÍrÉsr
Mérete: 15 és 25 cm között lehet
Másküiönben minden tekintetben azonos a nagv
szi1kéveI.
22 Kisszilke' Készítéseannyival konnyebb korongos-
mttnka, amennyivei kisebb az előzőekné\ (111, ábra) '
Mérete: 15 cm alatti.
Funkció, díszítményés előÍordulási hely tekinteté-
ben megegYezik a nagyszilkével és a szilkével.
23 Rötyke (fiiles rútó, t'enn-
fiiles, knros ríÍó stb.). Ko-
rongolása megegyezik a
kisebb fazekakéval, szil-
kékével,csak a végéna
száj peremelrez a szájon
111. ibrn átívelő fület ragasztanak
(772' úbrn),
Funkciója; míg a szil-
kék tárolásra is alkalmasak
]ehettek, a rötyke kizáróla-
gos funkciója az étellror-
dás. Ezt konnyíti a prakti-
kusan a szájperemre illesz-
tett, az edény száján átír,e-
1ő, felfelé á11ó, erős füle
.112.
Mérete: 15_25 cm között.
óbrn
Díszítése:mint a szil-
kékné1.
Előfordulása: fóleg a magyar nvelvterület keleti fe-
lén volt gyakori, Erdé1y kozépső sávjában és attól délre.
Legisrnertebb készítőhelyei Dés, Szamosújvár, illetve a
Székelyfö1dön, aho1 inkább l'rosszúkás fazékformát vesz
r.el, akjrcsak a n1'ugati határszélen, Kőszeg kórn1eken.
24 Páros szi|ke (páros pohúr, iker pohár, iker bögre, iker t'n-
-tl;, kettes fnzék stb.). Készítése:két egyforma edényt keil
korongolni, ugyanabból a formából, mint a fazekak-
szilkék esetében. Egymás mellé illesztik vagy össze-
nvomják őket, az érintkezési ponton (belülről egyszerre
llyomva mind a kettőt ugyanabban a magasságban), s
ezt lágy agyaglrurkával körbesimítják, vagy ha távo-
labb esnek egymástól, ak.
kor (esetleg korongoit)
agyaggyűrűvel kötik ösz-
V-
sze őket (113. ábrn)'
A fül, amely a két
eoenyr
^l.(.''r -a szajanal
^-.::,:^:l Í^
roSla
egybe' vagy liúzott fül ka-
rikába ha;tásár al késziil,
vagy vasraga oo,
,,^-r.^^LL !r*
romor
gyűrű korongo1ásával.
113. óbrn Szikkadt ál1apotban egy-
65
rnásiroz Lllesztik és tapasztják a megfe1e1ő részeket. A
...'i ..] .rll.'llÍá n'o\/^n ritkán késziilt fedő, inkább kis
táni érkákka1 takarták le a két edény száját, hogv moz-
gatás közlle.lr ne lottyanjon ki belő1e az éte| (1.14' úbrn),
Funkciójal ez is éteihordó edény. Két egyforrna fa-
zékfélébőláll, a fül elhelyezése megkonnyíti az edénv
fogását, l-itelét Dupia adag, esetleg kétféie étei vihető
benne egr,szerre.
Mérete: TeJ1es magassága többnvire 20_30 cm kö.
zott rran,
Díszítésében
általában a
dunántúli szilkéket követi.
E|őÍordulása: többnyi-
re a Kisalföld környékén
gi'akori, az ikeredényt al-
kotó edények forrnailag
1eginkább a fazekaklroz
irasonIítanak. Legismer-
tebb készítőhe1yei: Tata,
Csákvár, Dör és Tüske-
vár de "'-t)' "" a Feli ide-
megvan
ken, illetve Pozsony kor-
rLytrNElr.:-*t--,:lto_
^,,:1.:^ UrLlrL4Zd) V4
zatban is, itt azonban a
füle nem az edénvre me-
rőler'cs h,rnem annak
síkjában á11. 114. óbra
25 Komaszilke (konncsésze). Igen r'á1tozatos formában
megjelenő, fedeles és öblös díszedény. A komaszilkéket
egymásra is lehet tenni alkalomadtárr. Többn1.ire r'i-
szonylag alacsony, gyakran férnedényeketutárrzó,
szögletesített forma, vízszintes fülekkel. Fedő viszony-
iag kevéshez készült, vagy legalábbis alig maradt fenn
fi15 ' úbrn).
11.5. ibrn
Funkciója: áItalában komaedény, aZaZ gvermekágyas
asszon\,nak r'isznek benne éte1t' rendszerint hírslevest.
Mérete: rnagassága többnyire 10 cm alatti, szelessége
13-16 crrr közotti.
Díszítése:mindig kívül-belül mázas, ami alatt festett
díszítésttalá1unk. Név vagy évszám nagyon ritkán for-
du1 e1ő rajta
El őÍo rd u1 ás a: a legismertebbek a Közép -Tisza-r,idék-
rő1 szárnaznak' kozelebbről Tiszafüredről és Mező-
66 A pnzExassac cyaxoRLATA

csátról. Nagybányán hasasabb, kerekebb edényféleség,

fedőve1, függő1eges fü11e1, Debrecenben gyakorta
fémformákat utánoz; a hasa öblös, de válla szögletes és
homorú is lehet.

26 Ételhordó 'Ezek az edények a mai éte1hordókka1 for-

mailag teljesen megegyező darabok, a fémforma utánza-
tai, amelyek több, egymásba tehető 1ábasfélébő1 állnak,
legfelül szájjal 1efe1é fordított, tányér alakú fedővel. Fü.
lei szögietesek és vízszintesen ragasztottak, alkalmasak
arra, hogy szíjat Íűzzenek át rajta. Több egyforma (leg-
kevesebb kettő, cle gyakran lrárom vagy négy), koron-
golt iábasforma, amelynek fenékrészénmindio fpnók-

'ru
.L17,
szög található, amelyik az ábrn 118. óbrn

W
alatta lévő 1ábas szájába i1-
lik. A legalsó darabnál ezt
a fenékszöget a fr.il alatt ki
Iehet függőleges, de vízszintes is) pedig az Alföldön.
Ez
utóbbi bodön fala többnvire plasztikusan díszített,o1-

W
is metszik, hogy a szíjbele- dalára gyakran gombfogók kerülnek, fedele csonkakúp
f^Lii'-,l;Á.
rrNuuJUrL a. .';;.+l..
ya)aLUa. nL alakít' a fedó füle a1akos: a legtöbbször kutyát Íormáz
^-
edények számához vtszo- (118' úbrn)'

W
nyítva kétszer annyi hú- Funkciójuk ezek egyértelműen csak táro1ásrakészí-
zott fül szükséges, illetve tett és használt edények, fedővel, két fü11e1, kívül'beliil
még epv fÜlfé|e íez lelret
....t)'öJ mázasak, bár előfordulnak mázatlan változatban is, ez
gomb a1akú is) a fedónek. azonban viszonylag ritka. Szájukat néha írgy képezik
Készítésenem bonyolult, ki, hogy lekötésre is alkalmasak legyenek, a legtöbbször
csak precizítást követe1. azonban feclő tartozik hozzájuk,
116' óbrn Segítségképpennézzük a Méretük: a bödön magassága 25_45 cm, a kisbödoné
metszetét! (116, ábrn)' 72-24 cm.
Funkciója: egyérteimúenételhordása szolgál, de Díszítmény:a bödönök jő része 1akodalmi ajándék-
nem egyszer komaedényként kerültek az egyes dara- nak készült, így erősen díszített, évszám és felrrat is
bok a családhoz, erre utal legalábbis a rajtuk lévő, egy- szerepel rajta. Az írókás díszítményaz alföldieken á1-
re növekvő évszám. talános, a feketeedényeknél sikáIt. Az egyenesfa1ú vá1-
Mérete: aZ e1y es edények átmérője általában 12 és 17 tozatnál az edényfalon formába préselt dombormíi-
cm kozött Van/ magassága (a fenékszöggel együtt) vek, illetve rátétes díszítőelemek vannak. A negyszög-
10-15 cm. letes formájúak gyakran préselt agyaglapokból epiil-
Díszítménye:a szilkékhez és komaszilkékhez hason- nek össze.
lóan általában gazdagon díszített,bár elófordul egyszí- Előfordulásuk: a Dunántúlon a magas/ irosszúkás
níimázzal is. Cyakori rajta az írókás és a karcolt minta. változat terjedt el, az Alföldön a tiszafiirecli, mezőtúri
Előfordulása', az egész magyar nyelvterületen előfor- és nádudvarr darabok emelkednek ki elsósorban: ezek
dul, különösen szép példányok találhatók a inkább az ottani szilkék méretétidézik.
tiszafürediek és mezőcsátiak között, ahol valószínű1eg
komaedénykéntis ftrnkcioná1t. 29 Dohánytartó. Ezek lehetnek hordó, hasáb, állat
vagy emberfej alakúak' általában egyedi darabok' dí.
27 Bödön (bödön, bodon, fazélt, aéndő, aendöj) és SZeSek, mívesek és - legalábbis kír,ülről _ mindig má-
28 Kisbödön. Formai variációi végtelenek, a ÍazékÍormát zasak 019. ábril.
közelítőktől a fémdobozokat utánzókig. A legáltaláno-

EffiffiB
sabb formák akeskerLyfenekíí (117. úbra) és az egyenesoldalíL

-0-= & k{
böd ön. Az előbb t gyakorlatila g na gl ából fazékf orma, cle
mindig a nagyobb fazékméretekhez köze|ít' Lehetrrek

\_-J t'd/ H
köztük hosszúkásak és feliil vállasak is, de előfordulnak a
gömbölyír szilkékhez hason1ó, alacsonyabb változatok is. W#ü
A keskenyfenekű (zöldmázasan és két függő1eges fül-
lel) a Dunántúlon ter;edt el, az egyenesoldalú (itt a fül '119.
ibra
Az EoÉruyrx roRuÁTa, puxtxclŐIa ÉsrÉszÍrÉsn
A hordó alakú dohánytartó a hengertől nem sokkal
eltérő,,hordóÍorma,,, fülének, fedelének dísze is forrná.
ba nyomva készül. A fül függőleges illesztésú,koron'
golt fedelének a1só pereme a szájba ilieszkedik.
Bőrkemény ál1apotban megfordítva gomb a1akú fület és
rátétes díszeket ragasztanak hozzá.
A hasáb alakú dohánytartó újabb típus, többnyrr.e
öntóformában készül (lásd: öntés), de e1őfordullrat pré-
selt lapokból ragasztott váItozat is. Ha ontik, gipszfor-
mája az alábbi elemekből áll: négy o1dal plusz a1só
plusz felső gipsz, felülről öntőnyíiással' Fedele ugvan-
arrnyi részbőI áil. Retusálás után mázazzák.
A medve, bárány vagy farkas alakú dohánytartó
esetében az alapforma tulajdonképpen egy fedeles
edérry: a rnellső és hátsó lábak (általában ü1ő állatot áb-
rázo1) hurkábói vannak kialakítva és ráragasztva. Az
á1lat gyakran tart a mellső lábai közt valamilyen
edényt, fejszét stb., ezek szintén külön mintáZYa/ ra-
gasztva készülnek. A fülek mintázottak, ragasztottak'
pofája viszont korongolt. Sza11al megfeIelo heIyre ra-
gasztva még képlékeny áilapotában, majd félbevágr'a
,'kinyitiák a száját,, , hogy íogakat közé illesztve meg íe-
lelmetesebbé tegyék. Aszőrzetét szitán vagy krumpli-
nyomón átnyomott agyagbólhozzák létre, és ajánlatos
ioccsal ragasztani az edény falára. Mindig annyi szőr.
r-rtánzatot ragasztanak fel az edényre, hogy az a teljes
testet beborítsa.
@6l
120' óbrrt' Siitőedénl.ek
67
.\z emberÍej alakú dohánytartó talpas' oblös edény,
korongolt, ,'kalap,, forrnájú fedőve]. Puha állapotában
arcot fortnálrrak az edény öbléből' a fedő 1esz a kalap1a.
Engobozzák, festik. Kívülr ő1 mázas,
\'léretek és díszítményekigen változatosak, a ráté-
tekto] az irokás rnintáig minden előfordul.
Funkciója: a legtóbbször szűz dohány tartására
használták, ezért kellett ijesztőnek lennie, nehogv a ki-
sebb gverek be1enyúl1on.
Mérete: 15_35 cm közötti.
El őf ordulása : tgazáb óI nincsen me gfelelő áttekinté-
sünk, de úgy tűnik, hogy a lnedve a]akú változat az
egész Kárpát-medencében elterjedt.
IV. Sütőedények
30 Serpenyő (lúbns, lábns lúbns, Iúbas serpenyő stb.), Az
edény egyszerű, kissé kihaj1ó, terülő lábasforma. A füle
(nye1e) kororrgolt, ósszeil1esztés előtt az edény ívétkö-
vetőre szabják vagy hajt1ák, s íg1, ragasztják az edény
testéhez. (1ásd: korongolt fiii.) A lábak húzottak (min-
dig három darab) és többfé1eképpen is készülhetnek:
a) Azedénv fenekére tapasztott agvaghurkát a végle-
ges helyén húzzák ki ftilnek, méretre és ír,re-formára
a1akítva.
n
PY-
(--i)
? _z61
6rt*2
<->
68
b) Rövid, lramar e1vékonyodó fület lrírznak , ezt a szá-
jára fordított ec1ény fenekére ragasz!ák úgy, hogy azok
egymástól egyenIő, | 20 fokos,,távolságban,' Jegyenek.
c) A lábak normá1is, húzott,lapos fülek, amelyeket az
edénv fenekélrez kissé félkörösen ragasztanak, majd a
láb további, az edénytől távolabbi részétegvszerűen
ósszehajtják, lrengeresre a1akítják.
A lábas serpenyő készülhet korongo1t nyéllel, arnely
mindig az egytk láb fölé kerül és egy kicsit fe1felé á11, i1-
1etve egy r,agy két fűggőleges, húzott fül1el is. Az e16b-
bi a kerek tepsi elődjének számít, az utóbbi a lábasoké-
nak (121. óbrn).
Jl tD
'--"
u-(
\
T------ ,,'-
\ l^--'- J
'\
V_
121. óbrn
Funkciója: 1rárom1ábú edényforma, amely lángálló
agyagból készült, tűzhely nélkü1 vagy szabad tíizhe-
iyen is hasznáIható sütő-főzőedény, amelyet íő1eg ferfi-
ak használtak a telepüIestól távol, tanyán, a szőlőben
stb. Lába tette lelretőr'é' lrogy nyílt láng, izzó parázs Íö-
1é tudják tenni.
Mérete: átmérője 10 cm-nél kezdődik, a legnagyob.
bak mérete akár 50 cm is lehet! A korongolt nvél hossza
a tenvér nag,vságálroz igazodik, azaz 1'0 cm-tő1 25 cm-
esig mindenféle hosszúságúlehet, az edény nagvságá-
tól függően. A lábak magassága 10-15 cm közötti.
Díszítménye:gyakran csak egyszínű' máz borí!a a
belsejét, kívül a 1egtöbbször mázatlan. Be1se;ében szí-
vesen alkalmazzák a folyatott mázas díszítést,azaz
az edénv cz.íil íelől sávokban az oböl közene felé
csurgatják a híg mázakat, amelvek ott összekevered-
.^|. *.;.] o. L:
||trN/ J||oju
L.r;^ára LbLL!J
llU IloLíJ(llu közlren tovább
égetésAUlULlI Lv\ ele'
gvednek.
Előfordulása: csak fazékkészítő központokban ké'
szül, így az Őrségben, ahol gvakran igen nagy méretű,
fenekére abroncs is kerül, a lábakat lrúzott fiil összehaj-
tásábói képezik ki. Gömcjrben aZ agyaga fehér' itt a
zöld, sárga és barna máz.rk összefo|yatása a Iegfonto-
sabb je1iemző. Erdélyben készül egy kisebb, befelé lraj-
1ó szájű változat is, anrel1'nek kts kiöntőcsöve van: eb-
ben oálinkát forralnak télíciőben.
A pazprnssÁG GYAKoRLAT]
31 Lábas .':.:.'ls, scrPenllő stb.). Korongo1ása e8ySZelt:
széles. al.lcsolt\' l-renger, fala kissé kifelé dől, szája ,,fa.
Zonla, forrnálr.a, fedőrrek is helyet hagyva, esetleg kl.
kiorrtőr.el' Fr'llei a szájtőI a fal közepéig érnek, tehát r'i-
szonr-lag krcsi, eörnbölyű ír.ű fü1ek. Ritkábban 1ehet .:
férnforrnákat utánzó, vízszintes Íúleis (122, ábrn).
Funkciója: már csak nel'ében őrzi e1vesztett lábait
ezeket időr'el a törékenységtik miatt elhagyták és a ke-
r'ésbe torekenr.- i{'pn rlraktikus vas három lábbal váltot.
'.....'1,.t].'.r..
ták fe1. Rendszerint kívül-belü1 mázas, főzésre va1ó.
Mérete: 12_40 cm közötti átrnérő ;ellemzi, magassá-
sa 10-15 crn.
l22' ábrn 123. tibrn
Díszítménye:még a korongon csíkot is karcolhatnak
a falába. Mindis mázas.
Előfordulása: a Dunántúlon egyenes falú változatai
lsmertek, a Felvicléken ritkább (Gömörben ugyanis a
közelmúltig lábbal ellátott változata készült), Erdely-
ben pedig ívelt az oldalfala'
32 Kerektepsi (tepsi, kerekes tepsi, tepszi stb.)
Funkciója: igen széles, sima fenekű, egyenesen á11ó,
: '^. .| Í.l.1 ^.':|óp.lórrrr íő|po hrisfó|ék np.qp-
lótrll dIdL>UlIy tdILl 5u...-...J'
nyék sütésére szolgált' Szája széle kifordu1, iekerekí-
tett. Korongolása legfeIjebb mérete miatt iehet nehe-
zebb ("L23' ábrd,
Mérete: 25-45 cm-es átmérő;e van'
Díszítése:az öblében' annak közepén gvakran zsi-
nőrozzák, Íésűzik,esetleg csak karcolt csíkok kerü1.
nek a földfestékes sávba. Lehet teljesen mázatlan, né.
ha feketére égetett, de belül tnázas változatban is elő-
fordul.
ElőÍordulása: elsősorban NyugatMagyarországrói
ismert, ÍőIeg az Őrségből (ezek többnyire á11ó faiúak),
illetve Dörrő1, ahol kiterített oldalfa1ú, széles, nagyon
alacsony tálféle, amelyet [eketere egetnek.
33 Hosszú tepsi {lcplsi,
lrcsszti siitő, plttseltyestitő,
kncsnsiito, knrtttrtttő stb ')
(124' ábrn).
Korongon készüi és
mindig lángálló agyagbó1.
Kétfélemódon alakítlrató
121' ó|:ro or'á1issá:
\z ppÉNyrr poRIr'tÁte' FUNKCIoTA Es rgszÍrÉsr 69

n) korongolása ugyanolyan, mint a kerek tepsié' kép'

ekeny állapotában a fenéklapból mandulaformát vá-
:.lnk ki, s ennek megfelelően a falat addig nyomkod-
lk, amíg a fenékkel össze nem ér. Gondosan összedol-
-.lzzuk, egyik ,,vegén,, a szá1bő|kis kiöntőt húzunk.
,'ízszintes vagy függóleges fülis kerüllret rá ft25' ábrn);

il
#*\e
\ ""' ./
+

125. nbrn 126, ábrn

i') korongo1ása olyan, mint a kerek tepsré' a falat a fe. Előfordulása: fazekasközoontokban fordu1 e1ő első-
.^.|..^
JUlu(|l|. n^ r^.-. ^,,-|.^-|-r;|^- l.: <^,,-:l.
ZIN ^- Í.
=kró1 leválasztva egy másik, de rnár ovális formára IUllllo ö)oNvltoLlIdó |lIolt)
". Jrségben,
..abott fenékre illesztik és összedoisozzák. aho1 hosszú tepsit készítenek helyette, gyakori viszont
Funkciója: a tepsilrez ]rasonlóan sütésre, pecsenyék a Dunántúl közepén (Csákvár), a Felvidéken (Gömör),
--:L:^:-^ tld>zlLdlld^.
' :)zlLtr5cltr L^^-^:l::1. aholfelül füles változata fordul elő, ilietve az Alföld ke-
Mérete: lrosszúsága á1talában 35-40 cm. leti részén- itt a fül az edény félköríves végérekerül' A
Díszítmény:beiü1ről mindig mázas, de gyakran kí- táI alakú kacsasütő elsősorban Nógrádban kedvelt, itt
-:lről is. fő1eg Gácson készü1t.
Előfordulásal Íőző- és sütőedény-készítő központok-
. . ismert, leginkább a Nyugat-Dunántúlról. 35 Tarkedlisnú (fúnksiitő, csehpimnsz sllÍó stb.). Készíté.
si módja yáItozó, a leggyakrabban korongozott, kisebb,
:l Kacsasütő (kncsasiitő, kncsnltoporsó stb.). Háromfé1e de elég mély, lrárorn, öt vagy hét apró, fánkméretű tál-
': formája lehet: ka egymáshoz1|Iesztésérő1 r'an szó, a képen bemutatott
=gje1enési
., . Magas, szűk száju edényt korongolnak, de ezt úg1, rnódon (127 ' úl:rn),
...:szik ki, lrogy a fül a
,,másik Íé1,,részelegyen, azaz
. .:r a ponton megmarad az egész edénypa|ást - ez
.
= 1lehetősen
ritka megoldás!
. .\z a lapforma ugyanaz, de egy edénybóI két kacsa-
..'. j lesz, Húzott és ráragasztott füi íve1i át derékban a
...:..edényt. Néha a talpvégén van a fül, eztvízszintes
.r. fi]qgőleges iránvhan
is lehet illeszteni.
\,1é1y tálat korongolnak, amelynek két átellenes oi-
. :: felhajtJák és az így keletkezett magasabb pontok-
: :apad az átívelő, erős, húzott Ínl026' óbrn),
Funkciója: elsősorban kacsa vagy liba és más házi-
' .::rr'asok sütésére szolgá)', pr-rlvkát azonban sohasem
. :j..nk kacsasütóbe, már csak mérete miatt sern.
.L27
\Íérete: lrosszúsága általában 30_40 cm között van, ' óbra

. :sszehajtott tálféléból azonban készüllretnagyobb is'

Díszítmény:az első és a második változatnál előfor.
l'állon karcolt csík, ha korongon díszít1k, de lehet
. ' 'l
: :::]Zott vagy zöld máz aIá színteien mázza1 festett
. . .].íszítésűis. Ilyenkor természetesen kívü1 is mázas,
:zonban nem feitétlenüi kör,etelmény a kacsasütők-
:. :Zenben. Beiül azonban rnindig máz borí!a.
A rnegkorongolt, szükséges számú tálkát a kívánt
rerrdben szajra borítva á11í!uk egymás mel1é. A köztük
lér,ő irézagokat a falr,astagsággal egyező vastagságban
agvagga1 tö1!Lik ki, szikkadás után színo1da1ról is ösz-
szedolgozzl.rk és rnagasító peremmel láluk el, erre ta-
tlatl .l r.lz<zirltcspn fp]rakott akasztófül. De készülhet
70
úgy is, hogy egy kinyújtott agyaglapbólvágjuk ki a tál-
kák helyét és úgy illeszt1ük össze.
Találkozhatunk olyan összeállított, apróbb formás
kalácssütővel is, amelynek részei mind ,,tésztapo'
zitÍvről,, formázott darabok, s bár látványra gyakorlati-
lag is a tarkedlisütőket idézik, nem a fenti módon ké-
szúlnek. Ezeknél különböző figurák pozttív formáiból
összeállított mintákra préselik rá az agyaglapot, így ve-
gü1 is az egész darabot egyszerre állít]ák e1ő, nem kü-
lön-ktilön, edényenként.
Funkciója: tésztasütő, amelyben a tűzlrely tetejen
zsiradékot forrósítottak, és abban sült át a 1ágy fánk-
tészta.
Méretel egy.egy edénykéjénekátmérője B_10 cm kö-
rül van, az egész fánksütő méretétviszont mindig .lz
edénykékszáma határozza meg.
Díszítménye:mindig mázas, rnás díszítményritkán
fordul elő rajta. Néha a színtelen mázzaI való aláfestést
alkalmazzák, esetleg pecsételt gombdísz is kertilhet rá
vagy kevés írókázás'
Előfordulása: ilyenekke1 találkozhatunk a Nvugat-
Dunántúlon, ezek mint apróbb alakos sütemények ké-
szítésérealkalmas tepsik voltak. Leggyakrabban azon.
ban fánksütókkel ta1álkozhatunk, ame1yek szinte min-
den sütőedény-készítőközpontból ismertek. Előfordul
- elsősorban az Alföld déli peremén, Békésben - négyes
váItozata is, amelynek rövid, korongolt nye1e van.
36 Kalácssütő (kuglófstitrÍ, kttglisiitő Stb'). Altalában ko-
rongolt mélytál az alapformája, amelynek fala uj;ak kö-
zött felhúzott bordákkal díszített. Igen változatos mind
formailag, mind díszítésben,de méretébenis. Nézzük
egy pár alaptípusát!
n) az egyszerűbbnek számító, általános forma: pere-
mig függőlegesen húzott bordájú, feneke sima.
b) A korong lassú mozgatása mellett húzott ferde
bordájú forma.
c) Két fallal indul, a belső szúkül, a küIső terül. (En-
nek korongolása hason1ít a ,,Íul,, il1. a ,,pereckulacs,, ko-
rongolására, részletes leírása ott található). Bordázása
ilyen is, olyan is lehet. A belső csúcs nyitott is lehet, de
akkor meg kell haladnia a külső fal magasságát (a meg-
kelt tészta ugyanis belefolyna), ha zárt, akkor alacso-
nyabb is lehet. Ha belül nincs cSúcS, a fenék be]ső felü-
lete plasztikus mintát is kaphat.
A bordahúzás: az egyik kéz mutató' és középső ujja
támaszt, a másik kéz mutatóujja nvomja a faiat befelé,
miközben függőleges irányban mozog. Ferde bordá-
zásnáI ugyanaz a módszer, csak a korong lassú mozga-
tásával a borda spirá1is irányt vesz fel. Belső minta ké-
a korongoláskor
szítésénél a fenekén
',benthagyott,',
erőteljesebb gyúrűket még képlékenyállapotban ujj-
beggye1 megnyomkodjuk. Igen dekoratív, sok variácró
A pazprassÁc cvexoRLAT.{
lphet<c... . \ ..'álaczfékot bővítheti az a mód is' Irogv
"'tJ e"
meg kororrgon levő edény fenékrészénélnyomjuk be a
bor.1at keszító u;;at, es írgy kezdjük lrúzni a bordát, de
Iehet feljel.b is indítani, ilyenkor a fenék kör alakú ma-
racl. A borcia futhat a száj széIéig,ezek áltaiában íves'
lrullárnos falúak 1esznek, de futhat peremig és a fal kö.
zetleig is '\ npremszé1 díszítésénekkorlátlan lehetősé.
gei t annak (lasd a tálszegélyeknél!).Ezek a sütőedé-
nl,ek késztiihetnek negatív formára ráborítr,a is' For-
má;uk forgástestszerű, de mintájuk mívessége,rajza
árulkodik arról, ha ,,megmintázott kuglóf,,-ról levett
negatívban készültek. Mivel ezek haszná1aton kívii1 dí-
szítőr r,oltak a konyfiafn}pak (illetve tároini is így volt
szerencsés), akasztófül van rajtuk vagy átszúrt akasz-
tó1yuk ft28. ábrn).
qr];!];sE@Ele
\1il ll////
W
)lu r/uu{
\\W
W
a ]obb kéz
mutatóUj]a
728. óbrn
Funkciója: kalácstésztát, kuglófot sütöttek benne.
Mérete: a lakodalmakban elsősorban a nagy/ 30 cm-
néi is szélesebb darabokat használták, de a legtöbb át-
mérője 15-25 cm között volt.
Díszítménye:rendszerint plasztikus minta díszíti,
arnit elsősorban a a fal bordázottsága ad ki. Mázas, rit-
kábban színezett, írókával diszített a szabad felü1eten.
Nyí1t lángon nem használták, csak zárt tize\őben, ke-
mencében-kályhában.
Előfordulása: mivel nem volt szükség hozzá feltétle'
nül lángálló agyagra/ ígv az egész nyelvterü1eten készí-
tették. A Dunántulon igen gyakori, Erdélyben már rit-
kább. Máramarosbólismerünk egy nagyon szűrk és igen
magas/ arányaiban inkább a ruszinoknái előfordr.rló vál-
tozatot is, ezt cukros kalács készítésére
használták.
37 Alakos kalácssütó. Hagyományosan lraI (karácsony-
ra), báránv (lrúsvétra), szír' (lakodalotnr.r'1, baba ala-
Az EoÉtvynrpoRiraa]e, pururctŐTa ÉsrÉszÍrÉsn
kúak (karácsonyra Vagy keresztelőre) készültek. Ezek-
hez sem kellett lángá1ló ag1'agot használni, hiszen ke-
mence vagy tűzhely sütőterében r,aló sütésre készültek.
(Es ugyanígy használhatók ma is!)
Készítésüka formájuktól és a készítő Íantáziá1átóI-
ügyességétől egyaránt függött. Például a szív alakú
kuglófsütő, amely korongon készüit, de benyomással,
kihúzássa] elvették annak centrikus formá1át, bár fene.
ke kör alakír maradt. Máskor azonban ler,ágták az
edényfalat a fenekéről' majd szív alakúra hajtva a kivá-
gott fenéklapra ragasztották. A hal, a baba, a bárány le-
het egyedi kézimunkák vagy pozitív forma nyomatai is'
Gyakorlatilag agyagból, gipszból stb. megmintázzák a
,,kalácsot', és arra agyag1apot préselnek. Ezeknek a kül-
só felszíne áru]kodik a készítésimódjáról, hiszen nem
lesz dekoratív és csak a kalácssütés a feladata (szemben
a kuglófsütőkkel, amelyek illusztris díszei a konyhának
akkor is, ha éppen nem funkcionáinak). Korongolt vagy
kinyújtott agyaglapokból is össze lehet állítani, itt az tl-
1esztések-ragasztások okoznak gondot a készítésné1, hi-
SZen a száradást-zsugorodást ki kell bírniuk. Lehet rá-
tétdíszítéstis alkaImazni az egész belső fe]ületen/ SZem
e1őtt tartva, hogy ,,kónuszos,, Iegyen, azaz ÍeIÍeIészéIe-
sedjen, hogy a tészta ki tudjon fordulni a formából. Ta-
lálkozlratunk tarkedlisütó mintájára összeállított, ap-
róbb formás kalácssütővel is, ez mind ,,tésztapo-
zitívr ól,, formázott dar ab ft29. ábril,
ra6^
VXK
+'i',+
..V
(
))
129 ' ábrn
71
Funkciója: kelt kalácsfélék sütésére hasznáiják r'ala-
mennvit, a legtöbbször ünnepek alkalmával.
Mérete: megiehetősen nagy méretűek, 30_50 cm kö-
zöttiek'
Díszítmény:formázott, p1asztikus. Kívül-belü1 má-
zasak.
Előfordulása: a magyar nyelvterület mínden részén
ismert, a Dtrnántúlon gyakoribb. Különösen szépek a
döri ováiis kalácssűtők, amelyeknek rozettás, díszes
belse;ét gipsz- és agyagminták segítségér,elállították
elő, nem ritkán az egész fenékrészpréselésével.
38 Kotyogó (kotyogó, bugyogó), Egy harangszerű, oldalfalá-
nak aijaná1 négy helyen kilyukasztott borítóedényből és
egy tölcsérszerú darabból á1l, amelynek középső csove
azonban középen kilóg a tölcsérből. A hordóból kiszaba-
duió gázok avizzel teit kotyogóbóla kis harang a1ó1bu-
gyognak e1ő, mégpedig a vízen keresztul. Alkotóelemei
korongon készülnek. Ezek: egy kife1é dőlő falu tálféleség,
egy búra (korongolása a fonnájátói függően 1ehet feneket-
ien henger, ősszezáwa aszájnáIvagy talpas kelrely) és két
cső, amely a tál fenekének közepére épül felfelé és lefelé.
Ha a tá1at, mint egy kuglófsütőt, be]ül csúcsosra korongol-
juk, akkor természetesen csak a hordó nyílásába tö]csér-
szerűen beülő csövet kell még elkészítenl'rnk (130. ábrn).
Funkciója; a bor forrását1elző és segítő eszkoz, arne-
li,et a hordó szájába helyeznek.
\::r
wlt \\/lw
í--\
,b-_.ü x. ÍT---l7
''!
UW '-tF
\
130' óbrn
Mérete: áhnérője és magassága is 20-25 cm között
van.
Díszítése:a legtöbbször te1jesen dísztelen és elég rit-
kán mázas.
Előfordulása: egyelőre nem tisztázott, hoi késztilt e1-
sósorban, de főleg a bortermő vidékeken használták.
39 Fedő (fedő, födő), Mivel az edérry formá;a a funkciójá-
!:] r.i^- .- ^LL^-.'^r.
LUL luü5' oZ d1utUZ v(t1U fedőnek szintén aikalmazkodnia
]
kel1 a rerrdeltetéséhez. Mivel itt többnyire tárolóedé-
nvekrol \ all jzo, a forma nem akadályozhatta a tárgv
használatát' (Pé1dául bödon, varrókosár stb.) Készítési
módja az illeszkedestől függ. Nézzúnkmeg egy pár
esetet, kű1on az illeszkedéseket, külön a fedők készítési
lelret,i:c':ct: I rl. nL,rn).
72
7j7, óbrrt
Ha betil az edeny szajába a íedó, az edeny szája íog-
ja, és ráadásul kisebb méretű is, készíthető egy rög te-
tején, sorozatban. Ha a fogógomb tetején á1lva készül,
ker,és retusá1ással eltüntethető a ler'ágás nyoma. Más
módszer alkalmazása esetén a fogóján eillva korongolt
fedót - az esztergálásl-ioz hasonlóan _ agyagdarabok-
kal visszaszoÍítják a korongra, mégpedig most már
rnegfordítva, és a nyersen hagyott, rnég nedves gombot
utólag korongo1ják meg rajta' így annak formá1a sokkal
tetszetósebb iehet. Esetenként lehet a sombot eszter.
gálniis.
De készülhet mindegyik kü1ön-küion rögbő1is, még-
pedig korongon olyan rnódon, hogy lenyegeben egy
táiformát korongo1unk, és utóbb ennek ,'a1jara,, ra-
gasztjuk a kü1ön elkészített gomb fogót vagy fület.
Egyes fedők azoriban nem belüiről i1leszkednek az
edényszájba, hanem kívülrő1, azaz mintegv ráboru1nak
arra, egy részük _ az ún' karimás fedők _ pedig a belső
profiljukkal kapaszkodnak a tárgy szájába. Készüllret
persze úgy is feclő, hogy a táIszerű forma közepére _ a
kuglófsiitő-készítéshez hasonló módon _ rögton gom-
bot is korongozunk.
A fedógomb edényen való korongolására van még
más mód is, egyrészt a ,,tá1közepére,, ragasztott agyag-
darabkából is előállítható, de a tányér fenekéből is ki.
húzható eset1eg a szükséges mennyiségű agyag. Más-
kor negatív forrnába préselt, figurális vagy 1ega1ábbis
profillált fülek kerülnek az edényre'
Formájukat rnrndig az határozza meg, hogy mi1yen
módon illeszkednek az edénvhez' Az illeszkedésnek
több fajtája lehet, alaptípusait nézzük meg aZ egvenes
falír edények esetében! Az edeny forrnája a funkciótól
függ, a hozzávaIő fedőt pedig ahhoz ke1l kitalálnr-rnk,
hiszen a fedő indokolta falvariáció nem akadályozha!a
használatában (pl. bödön, varrókosár, á]lat alakú do-
hánytartó és más tároló edény) (132, úbrn). A fedőnek
mindig egy időben kel1 késziilnie az edénnyel, hiszen
együtt kelI sz.lradniuk, zsugorodniLrk. A |.edő szé]ót a
frissen korongolt edény szá;ához kel1 méretezni.
Korongolásuk:
1. Feneket]en henger szája teljesen összeborítva,
ilyenkor a fogógombot rögtön ki is alakítják. A fedő szé-
lo iti a Icoeovczpriíhll. mar'a a szélnerem üI beIe az
-"-.,,.-ö..
edénv száiába.
A pazExRsSAG GYAKORLATA
-!1., -l ''lt
..
1 - -
/;.',1
:t''
.;..i I't
iíl
132, ábrn
2. Korongolható úgy is, mirrt egy tányer, ilyenkor a
tányér széIe az illeszkedés szerint formálódik.
n) Sz|kkasztás után rnegfordítják' visszateszik a ko.
Iongra és gombot formálnak rá (azaz agyaggombócot
ragasztanak a tálfenek közepére, s mint rendesen,
gombformára korongolják).
b) Szintén visszarakják a korongra, de a tányer fene-
kén maradhatott annyi agyag (mint egy talpastál íene-
ke), hogy abbőlhuzzák fe1 a gornbot.
c) Nem kell korongra tenni, hanem mintázott, húzott
vagy formába nvomott fü1et ragasztanak a rnegfordított
taI l"enekere. Az eden1 íunkciójátóI [ügg a díszítéSeS aZ
is' hoqv m jzas r'aov
'.ö-l rnázatian.
'..,
Funkciój a: edények szá)nyílását lrir,atott lezárni.
Mérete: mindig az adott edény szájátmérőjének
megfelelő' A fúszertartóké 5_6 cm, a hatalmas, füles fe-
dőké akár 50-60 cm is lelret.
Díszítmény:Ielret mázas vagy mázatlan, fogójaként
gomb és átíve1ő fül egyaránt kerülhet rá' Altalában a na-
gyobb méretíreketlátják e1 fü11e1, a kisebbeket gornbbal.
Korábban csak ker,'és edénylrez készült fedő (ilyen volt
a bódön,.iz ete|hordó, de a kanta is), a fedó szerepét
gyakran kis tánvérok látták el. Sokszor a fedő az edény
tartozéka (i1leszkedése miatt egyiitt kell készülniúk).
Előf ordulása: mindenütt ismert!
V. Más konyhaedények
40 Gyertyamártó. A gvertyamártók zörne mázatlan, sőt
feketére egetett. A lapokbó1 osszeá1lítottak szög1etesek
és mázatlanok, a korongo1t, de a hasától négyszög1ete-
sített forma Kresz Múrin szerint mázasan is e1őfordu1t'
Rendszerint rendelésre késziilt, erről tanúskodik díszi
tettsége is. A gyertyamártó ec1ényeken néha ott Van a
megrende1ő, készítő neve és az éyszám is' Mesterremek
szintű munkák.
pol'i| ';]l,.-.|'.
A orrcrtrl:mirfóLLUN\t)vlN
rrbj!r \(llL(,ZdLo n. laPU^uU'/
|.'-^LhÁl (tbJub
2o\/2o-
táblákból összeá1lított forma: kinyújtott lapokból á11
Az roÉxynx ponltÁJe, FUNKCIoJA Es xgszÍrÉsr 73

ví
.DX<#
ry
#ssS

w
13
ÖG
il3
w
1 33. nbrn. Egveb korrylr.redenl ek

.ssze, vastagított talprésszel és szájréssze|megerősít- Mindhárom esetben elő-

e, ket, méretének megfeielő füi, esetleg szája négy sar. nyös a vastag edényfal, hi-
ragasztott korongo1t gombokkal. E1e, felülete ráté. )ZtrlL í ,,,'^.-L
vId)ZL | \
ld 5ytrttyd
^Y'^í+l,a
"ára
:es díszítésú. Ezek legtöbbje redukciós égetésűfekete anyagát) így tudta sokáig
mplpocn
'..".'ö... terieni
=Jény.
A másik típus a korongolt forma: ennél egyenes fa- Funkciója: rnártott gyer-
.r' de gömbölyded fen:kű nagy edényt korongo1nak. tya keszítesénélhasznál.
rz er]énvfal egvharmadától fölfeié bordát húznak,
'"jj.)J^'*ll'
ják, ebben tar!ák a felfor-
:..egpedig négyet, Irogy a felső szakasz keresztmetsze- rósított viaszt.
:: tegIaIap alakú legyen. A bordahúzás ugy törtenik, Mérete: 40 crn korü1i az
.rsv JZ egyik kez egyik uj1a belülről ki[e|e nyomja a áItalános' de előfordul na-
:..l;rt, és így halad a száj felé függőleges irányban, a má. orznhh rnérpfhpn
--'"'' iq
t)J """
.lk kéz két ujja kívül ellentart ugyaníIyen irányú moz- Díszítmény:a feketére
:.lssal azért, hogy a fa1 ne szakadhasson át, s az írányt égetetteket álta1ában siká1t 131, ábra

ls tartani lehessen. Gyakran vastag rámáva1 erősítik díszítésmódjel1emzi vagy

:..eg a szájat, 11e8y szegletébe korongolt gomb kerül.
rét keskenyebb oldalán erős, nagy, lrúzott fülek illesz-
függőlegesen. Két nagyobb felületű oldala leg-
^ednek
:l-akrabban rátétes, feketeedények esetében sikált (ka-
. icso1t) ft34, úbrn).
olyan korongolt gyertyamártót is talá]unk, hogy
:]]agas hengerpalástot levágják az edényfenékről, és
::..ásik vagy átforrnalt fenékre helyezik át a Íalat, aztis
iz alap formá;a szerint alakítva. Az ilyen típusúaktöbb.
:..r.ire ecsetes díszítésúekés á1ta]ában mázasak!
rátétes minta, ritkábban karcolt, a terrakotta színűekné1
a plasztikus minta az általános, a korongolt, új fenékre
ragasztott darabokat ecsettel díszítik.
ElőÍordulása: a Dunántúlon többnyire felfelé szé1e-
sedő edérrvféle,mázatlanul. Az Alföldön nagyon gya.
a kori a fekete , itt az első két típus fordul elő, a Felvidé-
ken ugt.anakkor a liarmadik a je|lemző.
41'Mozsár. Hornorú r/agy domborű a Íala, egy- vagy két-
FLilii, rnaza' r.agr. rnaza|'|an, és jellegzetessége, hogy ho-
74
\l\
\@**/
Y*V
tv
tl
-?
135 ' ábrn
morú a feneke belülról és nagyon vastag. Fémből készü1t
társaival ellentétben nem törtek lranem őröltek vele. (Itt ki-
fejezetten előny a mázatlan, érdesebb felület!) (135, úbrn)
Korongo1ása a köcsögélrez hasonló, formailag azon-
ban igen változatos. Alapvető jellegzetessége már
metszetrajzról kitűnik, azaz vaskos a fala, az edény al1a
pedig belü1 homorodik.
/4.. i1, r.1
I r30. n9rfit. AlralaDan egy-
fü1ű, de előfordul kétfülű
váItozata is, a fülek húzot-
tak és függőleges állásúak.
A díszítményekészítőhe-
]ve és mestpr szerint más
és más lehet, de leggyak-
rabban mázatIan, SokSZoÍ
.136,
óbrn feketére égetett.
Funkciója: kü1önböző
fúszerek, só törésére lrasználták.
Mérete: 20_25 cm közötti magasságúak.
Díszítmény:a feketére égetettekné1 gyakori a fesű-
zés, legtöbbször egyszerű, mázatlan edények.
Előfordulás: a Dunántúlon igen jellegzetes darabok
a mohácsi fekete mozsarak. A kalocsai típus gvakran
mázas, a füle középen iS aZ edényhez hajlított. De is-
mert az Alföldről is néhány igen szép darab.
42 Vajköpülő (köpiilő, anj-
razó, tcjrizó stb.). Köcsög-
forma vagy legalább alr.
hoz hasonlító, egy- r'agy
kéiíi1líi'töhhnvire
részbőI áIió edény. A kö-
piilő kiegészítő eleme
,,kármentő,,, amely olyan,
lyukas fenekű ,,táIka,,
arnely stabilan belerlleszt-
lretó a köcsög torkába, és a
középen levő lyukba kerü1
a köpülő verőbotja. A neve
eláruIja e|ónyét, megaka-
dá|yozza a tejszín kifröcs-
.137
' ábra kölődését (137. óbrn),
A pazErassÁc cyaroRl'qr
Funkciója: a tejszinbőlebben köpülik a vajat.
\Ierete: rl..aga aZ edény magassága rendszerint 35 cr
fö1ött r.ar.' és elrlrez 1ön még a kármentő közel 10 centl
métere.
Díszítménve:általában iegalább be1ül mázas, de elíl.
mázatlanul' feketére égetve is. Igelr ritkán díszí-
fordr.r1
tett, akkor is rragyon egyszerűen.
Előfordu1ása: azokon a területeken, ahol fábó1 ké.
szült r'áltozata ter;edt el, netn nagyon r'an cserépköpl-r.
lo Ezzei egr.ütt majdnem mindenütt késztilhetett, eiter.
jedésétazonban egyelőre nem ismerjük eléggé.
43 Csigacsinál'ó (csignbor-
dn). Az első rnintadarab
után manapság inkább a
a sokszorosítlratósá gára
helyeződött a hangsrrlr,
azaz gipszforrna készü |
róla (haszná]atát |ásd .r
1i8. ibrn
préselésnel!). A csigacsi.
náió lelke a négyzetes, bordázott felii1et, amelyen a
tészta sodrásával alakították ki az ún. csieatésztát -
innen a tárgy ner.e, a csigacsináló borda is, amelynek
utótagja a tésztaféle másik készítésmódjárautal: a
szovőszék használaton kívü1i bordáját is lrasználhat.
ták erre (138, óbrn)'
Funkció i a: alkaimi levestészta-k észítő eszköz.
Mérete: hossza l2-|6 cm, szélessege 6_a cm, vastag-
sága mindössze7_B rnm körüli.
Díszítménye:mindig lnáZas, mivel gyakran jegy-
ajánc1ék' ezért monogram, évszám talá1lrató rajta. Ere-
detileg ajándékba késztiiő egyedi darabok voltak, ame.
lyek lappá kinyújtott agyagbó1 késztiltek, vastagságuk
6-9 mm közötti volt. Minden egyes darab egyedi for-
májú, egyedi tervezésű volt, amelynek díszítménye
gyakran utánozta vagy lega1ábbis imitálta az elóképek,
a Íából készült darabok faragott mintáit, igaz, nem egy-
szer felváltva azokat rátétes, bepecsételt díszítmények-
kel, a hátoldal felirata pedig mindig karcolt volt.
Előfordulása: ismereteink szerint csak Debrecenben
készLilt, fa csigacsinálók mintájára.
ket
44 Kanalas (knnáItnrtó) ' Kétfé1etípusa r'an' az egyik
a olyan, mint egy kanáltartó á1lvány (akár egy pipatóri-
um), a rnásik egy magas lrátlapú, nyitott doboz1roz ha-
, son1ít.
n) A liátlap, amelv egyik oldalával a falhoz simul,
elölróljó1 díszíthető felü1et, itt kap helyet a felirat és az
ér,szátn is. Díszítéseplasztikus, metszett, r'ésett stb. Er-
re a síkra meró1eges két agyag1ap: feljebb egy vízszinte-
sen á11ó nagyobb, rostélyszerű keret a kanalak fejének
megtartására, és alul egy kis vályú, ame1yre a kanalak
nyelének vége támaszkodIk (139. úbrn)'
Az roÉNynrponl,tÁJe, nururcIŐ1e ÉsrÉszírÉsg
139 . óbrn
b) A dobozszeríi Íorma elemei: a hátlaphoz itt egy
felül nyitott doboz kapcsolódik. Ebbe lehet a kanalakat
belefektetni. A kanalasok díszített, ritka tárgyak, min.
dig mázasak.
Funkciója: lapokból forrnált, falra akaszthatő tárgy,
evőeszközök, főieg kanalak tartására.
Mérete: annak a típusnak, amelyben a kanaiak fnggő-
legesen helyezkednek el, gyakran meglelretősen nagy a
mérete, szélessége akár a 40 cm.t is meghaladlratjaI
Díszítménye:mázas, díszes, gyakori rajta a plaszti.
kus minta, a bepecsételt díszítmény,a mázfolyatás stb',
hiszen szinte mindig rendelésre készüit.
Előfordulása: a jelesebb fazekasközpontokban szinte
mindenütt készült. A legszebb, legismertebb darabok
Csákvá rról származnak.
45 Sótartó (t'alí sótnrtó, sósfnzék Stb.). Általában kisebb szil-
keforma, a leggyakrabbarr fa1ra akasztható. Allhat egy
edényből, de (ritkábban) előfordul két edényből összeépí.
tett változata is. Falra akasztlrató vá]tozata me]iett,
amelynek egyik oldalát egy kicsit meg is szokták lapítani,
létezik aszta|ra tehető sótartó is, ame1y többnyire iakodal-
mi terítékrészétképezi, és viszonylag alacsony, koron-
golt, talpas kehelyforma. Az őrségi sóst'nzék pedig felül
összelrajtott, gombban végződő edényforma, amelynek
oldalát kivágják és kis el]enzővel látják eI (140, ábrn) '
.l40'
óbro
75
Funkciója: rnint alrogy a neve is monclja, sót tartanak
benne. Ismert falra rakható váItozata, amely rnindig na-
gyobb méretű, akárcsak a sósfazék, a terítékhez tartoző
sótartó r'iszont kícsi.
Mérete: a fa1i sótartó edényrészénekmagassága
12_18 crn közötti, ehhez jön tneg felfele ívelő fü1ének
magassága. A sósfazék magassága 20_28 cnr, az asztali
sótartóé 6_72 cn.
Díszítése:sokszor semmi dísze nincsen, Csupán máZ
kerül rá, de előforcltrl írókás díszítésűis.
Előfordulása: mindenünnen ismert, a sósfazék csak
az Őrségben készült, a többi az egész nyelr,területen.
46Fíiszertartő (só-pnprilrntnrtó stb'). Két vagy lrárom, ko-
rongolt kis edénybői ragasztják össze, amelyre végüI
nem keresztben á11ó, fennálló fület raknak, hanem -
azért,hogy falra akasztható legyen az edény - a fal sík-
iában helvezkedik el a felfelé íveiő fül az összeil]esztett
iis edények hátoldalán. A fúszertartóknál ez a fül a kis
edények összefogására is szolgá1t' Mázas, de mázatlan
is lehetett, gyakran készítettek apró fedőket ishozzá. A
páros szilkékirez hasonlóan tehát egymáshoz illesztett,
kisméretű edényekből állnak a fírszertartók'
A készítésmenete: az edény korongolása úgy torté-
nik, mint a fazekaknál, szilkéknél.A fedők készítésével
már korábban megismerkedlrettünk, itt a födó alsó pe-
remével szinte mindig a kis edérry szájába illeszkedik.
Az edényfalak összeragasztása pedig lrasonló, mint az
ikerfazéknál.
Az akasztófül többféleképpen is készüllret:
húzott füi egyik vége az egyik edény szájához,
1. a a
másik vége a másik szájhoz illeszkedik.
2. A fül tulajdonképpen egy korongolt, közepén tires,
lapos korong, amit félbevágtak, a korong felőli sima felü-
let fel fog fektidni a falra, az esetleg bordásra, mintásra
hagyott Íele az edények hasához vagy szájához és l'rasá-
hoz egyaránt tapad' Mázas vagy máz nélküli, az utóbbi
többnyire feketeedény, Esetenként nemcsak kettő, de há-
rom (sőt négy!) eclényt is összeillesztlretnek (1'41, óbrn),
Funkciója: só és paprika tartására szolgált, bár elő.
fordult nélra bors is a fűszerek kozött.
*fra,
L/\=J
'l4
l. ibrn
76 A pazprass,qc cvaxoRL.

Mérete: 15 crn-néláltalában kisebb edénvek. Mérete: a legtöbbsz

Díszítése:a feketére égetettekné1előfordul sikálás is, sziIkek rnéretevel egr .
a leggyakrabban egyszínű máz fedi őket, színtelenmáz- mpo m2o:qcáo:
'"-t)'^''r't)-"' ncll;
zal kibelsózve, de gazdagon írókázott darabokat is is- qphlr lrrirlt : szélpqqpa;
merünk' Díszítése:Ieltct ttt.i.
Előfordulása: főleg az Alfölclról kerü1tek elő' külö- ].in cÁi lnéo ÍpLptórc
nösen díszesek a tiszafüredi és mezócsáti készítésűek. LcLL i.
+^|| l)/ l.{. rÁl.l-.;^ .
Ud l í' tUUU>(Y . '
'

113. ibra Zas. Elő|.ord rtl f röc=.

47 Csirkeitató (réceitntó), mintával is'
olyan edény, ame1ynek Előfordulása: je1enlegi tudásunk szerint tninden:.
széles feneke, ennél is job- készülhetett, de igen ritkán maradt fenn.
ban kiszeIesedő, de ala-
csony fala' majd fedősze- 49 Vegyes vagy egyéb tárgyak. Technikailag a toli..
142. ábra rúen összeboruló vá1la, vr- től nern különböző, de megrenclelestől, igenytől t. -
szonylag szűk nyaka és gően ktilönös formájú, mego1dású vagy funkció1ir ::.
felül nvitott szája van. Vállán csirkefej nagyságú, ke- gyak. Ilvenek példáu1 az egvedi kivitelű plasztik'..
rek, pogácsaszaggatőhoz hasonló szerszámmal,'ki- szobrok, bravúrdarabnak számító újítasok, a gnl.i
szúrt,, nyíIások vannak körben 042' úbra). csír ázt a t ó, p etr ezs el y e mn ea eI ő, d oh únylo cs oI,ó, mél tf ii s :'
Funkciója: a gazdaságban, a baromfiudvarban hasz- kiirtős]calácssiitő, dudnt'cj, polc stb. Ez a csoport vall..
nálatos tárgy' csibe vagy kiskacsa itatására való. ban a rendszerbe egyébkéntalig beillesztlrető kii e:.
Mérete: átmérője 20 cm körü1 Van/ magassága 15 cm lek besorolására szo1gál. Ezekke1 a különlegesse*..
alatt. kel nem á11 módunkban egyenként foglalkoznr.
Díszítése:legfe1jebb földfestékkelhúzott csík keriil a
egyébkéntmindig mázatlan.
v á1lár a,
Előfordulása: a Kárpát-medence egészében ismert.
VI. Vizeskorsók
4s Éjjeli (bili stb')' Viszony1ag kései fejlemén1l minclig 50 Nagykorsó. Korongo1áSa megegyezik a korsókér..
mázas és többnyire porcelánformákat utánoz' A legle- legfeljebb nagy mérete jelenthet problémát ft45. úbr..
nyegesebb formai jellegzetessége, hogv a szé1es felső Funkciója: legalább 10 1iter vízbeÍogadására mére-.
szegélye mindig vízszintesre ki van terítve (143, úbrn), zett aratókorsó.

\=e-s

141' ibro, Vizeskorsók

 . rDÉNYEK FoRMAJA, FUNKCIoJA Es rEszÍrÉsl 77

Mérete: 40 cm-nél mrrr- a::...: '-. :;Z'.iLk belefér, hiszen utána csak szűkíteni tud-
dig nagyobb. jtl\' .] ..:>:.Si:as már csak segédeszközök rgénr'üer.éte1é-
....'..:=ici'
Díszítmény:mázatlan \... { nr'ak-száj összehúzása után alakÍt1rrk
cserépkorsók, amelyek ki .' :l... ' c-lcles formáját, majd a hasat igazít1Lrk rneg
még a nagy méretek esetén fakesse., cs r égr'i1benyomjuk a fenekét is (146, úbrn),
is egyfülúek; csak a mo- Ha :.-.L.L. részből rakjuk össze a korsót, a korongolás -
lrácsi fekete nagykorsónak bizonr OS nehéZségek mellett _ lényegesen eg)'Szerűbb,
r,an két füle. Díszítésük r'iszont aZ eg\.eS részek összeii1esztése anná1 több rr"rtint
sokfé1e 1ehet, van közöttük kír'árr' 'A' készítésmenete itt a kör.etkező: Az agyagrög
abroncsos is, ez a dísz tetejébő1 előbb elkészül a korsó szája, azután a r,á11rész,
azonban csak a vállra ke- ugt., lrogr a szÚkebb resze \'an alul, tehát vaIójjban ki-
rülhet' Szájuk a Dunántú- terítik a íormát, es legvegül a hasrésze. Erre ráfordítják
lon és Erdéiyben _ akár- a vá1lat (e1rhez a műveletlrez gyakran segítségetis kér-
145' ábra csak a korsóknál - kerek, nek, mivel a puha agyag összenyomódhat, kűlörrösen a
az A1földön összenyomott. nagyobb korsók esetében), ma;d rán1,omkodják, rási.
!.őfordulás: nagy korsókat ismerünk a Dunántúlró1: mítják a lras felső peremére, és ósszekorongolják a két
. iró1, Dörbő1, Csákvárról, illetve az Alföldről: Ka1o. részt. Utoljára kerül rá a száj' A vállat és nyakat több.
i, Mezőtúrról. Erdélyből nagyméretűek nem ke- nyire szélesebbre hagyják a szükségesnél, és csak az
.. €lő. összekorongolás után szűkítik a kívánt méretre.
A szűrrős korsók készítésénéla munkatnenet ugvan-
:
' :'orsó (lcorsó, rostéIyos korsó, csörgő korsó, zörgős korsó, ez, azza| a különbseggel, hogy itt a nyak és a szá1 köze
'..- korsó, hntúri korsó, bugyignlcorsó stb.)' A korsó tu- illesztik az átlyuggatott agyag1apot, a szűrőt. A szűrő
. :keppen összefoglaló név' amelyben a korongolás készítésénekszámtalan megoldása van, ragasztlratják a
'..:e és nelrézségi foka alapján helyet kaplratnak az kinyújtott agyaglapot a száj ősszenyomása előtt is a
. ]rasas, szűk szájú edényÍelek, mint a brrtykosko- nyakba (147, ábrn), de e1őfordui, hogy a nvaknak a ko-
.: kröntőcsoves és emberfejű korsó, valamint a vi- rongolásnál feneke t hagynak, és ezlesz a rostélv. A kor-
. l:sófélék.Kétségtelenformai hasonlóságaik ellené- só hasába áltaiában 1_3 agyaggombóc, csöryó vagv zör-
nban van ket alapvető különbség is: a vizeskor- gó is kerül, ame1y az edény belse1ének tisztítására szol-
.'.'. J;. *;-.rl ..^l. g)
lIldzdLIolLUN' ós da lEó(vUuJ4\,l sl(irő kerül a
lpqtöll]rször JZul\ gái. Ezeket falramuban forgatják meg, hogy rre ragadjorr
'IlLllt)
'. -.rba-szájukba. Emiatt egy reszból igen riehéz ko- lrozzá égetéselőtt az agyagfalhoz.
A csecs á1taiában szintén korongon készült, de isme.
rünk kézzel formá1t csecset is. A Nyugat-Dunántr-r1orr
egyes korsók fülét ugyan átlyukasztják, de nem kerül rá-
juk csecs, csupán ivólyuk van. A csecs ivásra szolgál, és
mindig összeköttetésben ál1 a fülon kiképzett lyukon át
az edény hasával. Ez a lyuk szintén többféleképpen ké-
szülhet. A legáltalánosabb módszer, lrogy a kilrúzott, fe]-
ragasztott, hengeres fűlet a juggalóval a felső hajlatától a
has irányában egyszerííen átszúrjuk' ilyenkor a juggaló
r'isszahúzása után a fü1 lyukas iesz' A fülon lévő lyr'rkra
146. ábrn kerü] a csecs. A másik megoldás, amelyet Erdelyben al-

:.l őket. Legfeljebb azok a darabok készülhetnek

' -lr.eknél a szájba nem kerü| szűró, vagy arneIy- +

\r
E@
... ]r a .t száj felsó részébenheIyezkedik e|. vr.-J)
I
a
...:sók legegyszerűbb változata természetesen a
.z.ljr'i, szűrő és csecs nélküli váItozat, arnely egy
:s elkészíthető,bár a nagyobb méreteknél itt is (-)
:.sZü1 a hasa, illetve a nyaka-válla éppúgy,mint
.oskorsóknak. Ha egy ftszbőI korongoljuk, az
.:..iernek olyan magasnak és keskenynek ke1l len-
:.'. erőltetés nélkü1 bírja a has domborítását és a
..tntős szűkítését'Addig kell a hasat kinyomni, 1'18 ' óbrn
78 A pazprassac cyaxoRr.

lrpnnp : r.rzof rmi porózus szerkezetű

kalmaztak előszeretettel, hogy a fulön árkot vájtak függő-
legesen, majd befedték ezt egv agyaglappal, így képezve
ki a fül lyukát. A hannadik rnegoldás a fül korongolása -
ennek módja a pereckulacsok készítésénél található meg.
Az összenvomott szájir korsók esetében a korsófélék
és a kancsók készítésének némi kombinációját láthat-
juk. A korsós záj itt ugy készül, mint a kancsók esetében,
' -ázatlan, "
sókbarr lríir-osen maradt, a korsó ugyanis ,,izzadt,, ' '
rózus szerkezete révénhűr,ösen tartotta a vizet a :
gr,asztásrg. Ki lehetett a szít1án keresztül is önteni L-.e.
le a t-izet, de a fiilön lévő csecsen át _ a ,,szívószáI,' .
r'ét kör.etr'e _ szívni is lehetett belőle. Mir'e1 csak ....
funkcroná1t jó1, 1ra vízáteresztő maradt, terrakottátr x.. "

l^++ L.^,.-l ^-^1. ^ ^-.-^-.

azaz a szélesebbre hagyott szájrészt kétoldalt befele lr.rj- tE!L 1rcti),} 1Ll/ ucan a uoguce és szája Vo1t máZaS, részben .. .

lítva a1akítják ki a korsó összenyomott száját' (V.ö. Kós
K.I976:243, Kós K. 7986:28-29, Balogh o'1972:323,Már-
ton Gy. 1943:70-21) (148. úllrn)'
A ketszájú korsó, a kétszájú bugyign készítéseszintén
bonyolult' Ennek előbb a két száját (egy szelesebb és
egy szűkebb hengert) kell megkorongolni, utána a has-
részt, amelynek a tetejét össze is zár1a a fazekas. A két
szájnyíiás helye az edény vá1lán van, a falat a szélesebb
alatt át kell majcl lyuggatni, a szúrkebb szájnyílásnál pe-
dig ki kell vágni _ az utóbbi \esz az ivónyílás, az e\őb-
brn keresztül merik vele a vizet. A legvégén kertil rá a
felül átívelő, húzott ÍnI(149, ábrn),
giéniai okokból, részben azért, mert a vizes, terrakc.'
ag1'agtól gyorsan kiszáradt az ember szája' Vörös es :.
kete vá1tozatban egyaránt gyakori.
Mérete: az á]talános méret 25_40 cm között van'
Díszítése:előfordu1 a vállra karcolt vagy festett cs..
zsinőrozás, plasztikus abroncs, írókás vagy ecsetes i..
tés stb. A keresztelőknél használt korsóféiék mindig :
szesebbek és mázasak.
Előfordulása; a Nyugat.Dunántúlon a leglrírest...
korsósközpontok az alábbiak voltak: Csáva, Dör, T.;.
kevár, Csákvár, Mohács, az Alföldön Kalocsa, Baja, \1.
zőtur, TtszaÍüred, Észak-Magyarországon egyes gönr. .

.l50,
749 ' úbra óbrn 152' óbra

A fazekasmunkák közül talán a korsófélék a legmun-
kásabbak, a legnehezebbek (150. úbra), s még tovább bo-
nyolíthatók, például a koronás korsók (151' úbra), csaltk
stb. esetében. A fenéken kereszttil történő toltéS, a lyukas
fulek, a hamis és valódi
csecsek mind-mind nem
eihanyagolható pluszmun-
kát jelentenek ugyanis a fa-
zekasnak. Ezek a legnehe-
központokban készü1t sok díszített korsó, keleten peLl. -
Vámfalu, Zilalr, illetve a Körösok mentének fazekasf.l.-
vai: Rév, Kristyór, Kerpenyet stb. A Kárpát'medence ki -
zépső zőnájában a korsók összenyomott, a pereml'ic1..
keken pedig kerek szájúak (1'52. úbrn),
52 Kiskorsó. A kiskorsók méretükben különböznek .
korsótól. Ezért nem minden esetben szükségszerlÍ
több részbői vaió összeál1ítás' viszont elég sok közottu.

3
zebben keszíthető edenyíe- a szenteltvíznek szánt r'á'-
leségek, amelyekhez igen tozat, ameiyet búcsújár.
komoly gyakorlat szüksé- helyeken árusítottak a i...
ges, készítésükkönyvből zekasok, ezek á1ta1ába:.
nem tanulható meg. mázasak (153. úbrn),
Funkciója:5-6 literes Funkciója: részben eg'.
vizeskorsó, víz merítésére embernek szükséges r r,
; r. 1.,
es norclasara. AltataDan a !;-^l <- :-^ :- :,,:^l-^ ^.
Ldtuld5dta e5 lvd5dt.i szol-
151. ibrn mezőre, a határba vitték 1 53. ibrn pált, 'részhen szenÍeltt.l:
ö.../
.iz poÉtvynrponvn]e, puNrctóJn ÉsrÉszÍrÉsn 79

..rtására. Egyes korsókba ugyanakkor alkalmanként

is kerüihetett.
:....r
Méret: magasságuk általánosan 10_25 cm kozött van.
Díszítéseés előfordulása: megegyezik a korsókéval,
.gfeljebb a rátétes abroncsot nem aikalmazták rajtuk.

i3 Nagykanta (knntn, kantalcorsó, szájns lcorsó, szájas,

T-lT
Íená| ó öb|osedény nyakkal
stb'). Ezen edények készítésehasonió a
..,'dis,lct,Ln korsó
. igvfazékéhoZInagy méretük miatt több részbőI tevőd- tIr\
k]ha]|ó pereTnes karimás
:-:k össze' az illesztések helyén abronccsal. Díszítésük rámás

/tt\/\/\ ( )\ i
'..^. *;.! .^^''{.-^kaké. a_ak ajak ajak ajak
^ lLoö}toZtr
..\ o1L/ ltL1ltL d Méretük ésvízzeltelve a
...ll.uk miatt indokolt a két erős fü1. Egyedi darabok lé-
' :n lehettek mesterremekek is, így évszámos, díszesebb
\_ l \__-/ )_1,
íenékszög ta|p
Vékony Vastag talp

.. arabok is előfordulhattak közöttük.

Mérete: magassága 40 cm-nél mindenképpen na-

.'. obb.
Funkciójuk: ezek eredendően vízhordó és víztárolő
..lények, amelyekben főképp a házban tartottak vizet,
:.:gpedig a vizespadon. Egyes, különösen díszes dara-
: -k protestáns, református egvházak számára készül-
nagykanta

/ v Fl
::i, úrasztali edénynek, bor tartására. Mázatlan válto- _:^ FV-\
\'.q
\/\ilTF-/
\ / ll
.::ában őrleményeket (lisztet Vagy SZemeS terményt,
...lonát) is tarthattak. -

\--l \-l \:/ \---l

Díszítményük:rnéretük és használhatóságuk miatt -\

:...ndig kétfülű, legtöbbször mázatlan (gyakran fekete)

.zesedények, de mázasak is lehetnek, ezek leginkább szé|es szájÚ kanta szűk szájú kanta
.:,,']rázak vagy társada1mi szervezetek számára készü1t
: :tartó edények. Abban térnek e1 a korsóktól, hogy 1'54. óbrrt

.::les kerek szájuk van, rostélyuk pedig nincsen. Meg-

. -:.önböztettink széles és szűk szájú kantaformát, az
' ...,obi azonban nagyobb méretekben nem fordult e1ő.
. iíszítménymindig a készítőhely stílusátó] és a meg-
. . lp]ÁtÁl fiioontt
E]őfordulás: a le;ismertebb kantakészítő központok
'. ]r"rnántúlon az orség fazekasfalvai, Mohács, az A1-
.'1ön Kalocsa, Baja, Mezőtúr, Tiszafüred, északon
- :nör, a Felső-Tisza-vidéken Beregújfalu, Vámfalu és
l..lkács, Erdelyben Dés, a Székelyföldön Korond.
:"i Kanta. Készítésemegegyezik a nagykantáéval, de itt
- :.. szükséges több darabbóI korongo|ni. A sz(lcs szijiL
:'; keszülhet olyan formában is, hogy hasa és nyaka
. :.sr.onallal kapcsolódik egymáshoz, de lehet átmene-
'-.-:r korongolt is. A nyak lehet fuggőleges vagy homo-
.
.' . :.. rr.elt, függőleges Íüle a szájhoz és hashoz ragasztott.
-- ]:iret teljesen lapos, de hengeres is, és ivólyuk vagy
. .'. :s iS kerülhet rá. A kantálro z áItalában a szájba mélyen
'.:.'.'úló fedő is tartozik. A sziílt szójú váItozat korsóra
. :.'.:keztet, ennek általában fedője ls van (154. ábra).
Funkciója: vízlrordó és víztároló edény. A kúttól a
. ..
. rai felhasználásig teljesített jó szolgálatot. A széles
..'. 'l kanta felhasználása bizonyos hasonlóságokat, átÍe-
- ...<et mutat a bodonével, különösen a nagyméretűknél.
Mérete: magassága 25-40 cm között lehet.
Díszítménye:az alka]mazott technológia és alkotója
szerint változó a díszítése,de mindenképpen puritán. A
mázas, mázatlan, fekete kanta egyaránt gyakori. A ter-
rakotta változatoknál mázcsík, mázfolt (tnózairág) van
díszítményként(ez ÍőIeg az Alföld kózepén volt ismert
mód), ha mázas, akkor a korsóvaleilentétben kívtíI-be-
]ü1mázas.
Előfordulás: az e\őbb említett kózpontokban készül-
tek elsősorban. Formailag is változatosak: törésvonal
nélküli, körteformájú kanták készültek pé1clául a Felvi-
dék keleti felén, Gomörtől Beregen át egészen Várnfalu-
ig, igen hasas forma szúkebb nyakkal, kiszélesedő szá;-
jal az orségben.
55 Kiskanta. Korongolása lényegesen egyszerúbb, rnint
a korsóké' hiszen itt nincs szűrő a szélesebb nyakban.
Egy rögból, egy reszbőI is megkorongollrató. A formai
különbségekre, szájkiképzési varrációkra nézzünk pé1-
dákat! A szí|k szá1u kantaforma többé-kevésbé meg-
egvezik a kerek szájú korsóval, így korongolásában
sincs lénr eges kulönbség, csupán annyi, lrogy a szűk
szájú kantahoz mindig készült szájába illeszkedő fedő
is. Formarlag az átmenetesen kiképzett nyaktó1 a törés-
BO A pazpr.qssAc GYAKoRLAT.I

vonallal kezdődő formáig mlndenféle lehet, területen- cstl r..l, íírtartalmát tekintr,e rnásfél-három literes
g sz e

ként küiönbözően.
Funkciója: a kantákkal megegyező a felhasználása.
Mérete: 10_15 cm közötti magasság jellemzi.
Előfordulása: a kantakészítő kozpontokban ilyen
méretben is csináltak kantákat.
56 Kiöntőcsöves kanta (eceteskorsó, pnprikáslcorsó, ubor-
káskorsó), Formai1ag álta1ában megegyezik a kantár,a1,
csak éppen a vállára korongolt kiöntőcsovet ratasz-
tottak.
Funkció|a: a kiöntőcsöves kanta ecetes- Vagy SaVa-
A ferrek közepérr lvuk l'an' ennek méretétői függ a r,rz
,,r.otla1r.astagsága,,, 1eggyakrabban ehhez egy rör,rc.
krörrttícső is i1ieszkedik' A leállíthatóság rniatt a ferrék-
szele t a kiorrtőcső hosszár,a1megto1dják egy korongol:
gr űrrr Jiozzaragasztásáva|. Füle a szá jori íve| át, hogr
körrnr.ebb leg\,en tartani, a fül azonban némeiykor kr.r.
lönböző formákra r,an hajlítva. Merítéskor a lyukat be
fogják és a helvszínen engedik csak el, alrol a padló 1o
csolásat, ,,rajzolását,, megkezdik majd vele (156. ábrnl

60ffi
nyítóedénv.
Mérete: 25_40 cm között van a magassága.
Díszítménye:a kiöntőcsöves kanta kívül-beltíl má-
zas' A vállára ferdén egy korongolt kiöntőcsövet ra-
gasztottak, más díszítményeáItalában nincs.
Előfordulása: a magyar nyelvterület déli sávjában,
Mohácson, Ba;án, illetve Hódmezővásárhely környékén
készültek a legisrnertebb darabok' alighanem balkáni,
délszláv hatásra.

57 Locsolókanta (öntözőItnnnn), Rttka edénytípus. Ké-

szítésénekmenetét azért érdemes megvizsgálni, mert
azok közé a darabok közé tartozik, amelyeket csak
nagv gondossággal, hozzáértéssel készítlretünk el.
Nézztik meg eIőbb szétszedve: a test készüIhet 3-4 da-
rabból is. (Nagyméretű tárgyról r,an szó!) A készítésés
összeállítás sorrendjét láttuk a korsókná1 is, itt azonban
a kiöntócső és a ,,rőzsa,,
helyére i]lesztése a komo-
lyabb feladat. Lássuk te'
hát!
Mivel képlékeny állapo-
ta miatt a kiöntő az össze.
dolgozott r ózsáv aI az adoit
szöphen ''"'''
npm á|l rnep' aIá
*" ''''T/
kell támasztani addig,
156. ábra
Funkciója: a szoba föIdpadlójának portalanítására,
locsolására való. Ma már ker,esen tudják, hogy ez az
eszköze a ,,t'izes nyoIcasok'' rajzolásának, atni trctn
más, mint 1aza, sajátos minták írása az edénnyel. A io-
csolás mód;a a leány büsz-
kesége, maga a padlólo-
iren t)J
csoló npdio 'tr-" ev;kratt
*"
jegya1ándék. Ezért fordul
elő, hogy jelentéktelensé.
Ó*.. ''......' nern pqv ko-
oirk pllpnere
zültik igencsak becsben
tartott darab!
A^ 'l^l-:'^-,.-^l;,.r^
Oonanypa l^.
r0rr ra-rocso-

amíg a megtartására, erősí' ló a dohánykertészek egyik

tésérefeiragasztott tartó-
155, óbrn fullel együtt nem szikkadt
meg eléggé(155, ábrn) , forma, amel1,ngk fa1át a fe-
Méret: magasságuk 40 cm feletti, rózsájuk lehet na-
gyobb és kisebb, annak nyaka hosszabb vagy kifejezet-
ten rövid.
Díszítés:mindig mázatlanok, eset1eg feketére égetet-
tek. A kalocsai példányok vörösre dörgöitek vagy kar-
molásos mintájúak.
Előfordulása: a déii sár,ból ismertek, főleg azokon a
helyeken kedvelték őket, aho1 fejlett kertkultúra r,olt.
58 Öntöző (Iocsoló, pndlólocsoló, dohánypalánta'Iocsoló,
ltklocsoló stb.). A formája általában henger- vagy ko-
speciális eszköze' Ez hosz-
157 , óbra szú és keskenyeclő nyakú
nekénélfélkörívesen kivá$ák: ez szolgál az edény fogá-
sára. Az edény csőrét a fölclbe szurják, kihúzva a felső
nyíláson át éppen annyi víz kerül a lyukba, amennyire a
pa1ántának szűksége van (].57 . úbrn) '
Méret: a leggyakrabban 20_30 cm közötti magassá-
gúak a füllel együtt.
Díszítmény:álta1ában jegvajándéknak késztiltek, év.
szátntnal, monogramma1, esetleg névvel eliátva, ennek
megfele1ően díszítve.Ennek ellenére gyakran mázatla-
nok, a dohánypalánta-locsoló pedig rnindig az, lra vo.
rös,lra fekete, egész felülete sikáIt'
Az EpÉxyEr ponvn]a, ruxrctŐ.Ja ÉsrgszÍrÉsn B1

Előfordulása: pad1ó1o-
csoIó sokfelé készúlhe-
VII. Butykos, kulacs, butella
tett (Csákvár, Mezőcsát,
Felsóbánya stb'), a do- 60 Nagv butvkoskorső (pólinkasbutykos, mázas korsó)' A
hánypaiánta-1ocso1ó fő- butr,koskorsó elnevezése egyértelműen muzeológiai
leg az alföldi dohányker' igénr.ek nt.omán született meg, mivel a butykos szó a
tészetekben volt ismert, Közep-Trsza-r'idéken a butella, a nyelvterület további
iav.rrészt Szpntespn ké- részénpedig a mázas korsóféle elnevezéséreszolgált. A
szült. butykoskorsó korongolása erősen hasonlít a korsóéra,
59 Veder (uödör)' Keszíte- csak éppen nem kerül a nyakába szűrő, soha nem lyu-
sének nehézsége legfe1- kas a fü1e, és nincsen CSeCSe. A butykoskorsó mindig
jebb nagy mérete lehet. Fa- mázas, és a 1egtöbbször a nyak és a fül találkozásánál
158 ' óbra zékszeríi forma, de annál korongo1t galluja van. Nagy méretben a szájrész min-
vastagabb f aIIaI (1' 5 8, ábr n), dig kü1ön készül a gallérral együtt, és utóbb illesztik és
Funkciója: 15 liter vizet is képes befogadni, annak korongolják rá a felül beszűkített hasra. A legkisebb
hordására és tartására egyaránt megfelelt' méreteknél természetesen egy rögbői is korongozlrató,
Mérete: legtöbbszor 20_30 cm közötti magasságú, itt a gallért a nyak agyagából is ki lehet alakítani. Hú-
amelyhez hozzákeII számítani felfelé á11ó fülét is. zott (szalagszerű vagy vastagabb átmérőjű), függőleges
Díszítménye:mindig mázatlan' Szájhoz illesztett, át- állású fü|e a gaIlértó| a has közepeig ér. A nagy
ír,elő, erős füle, vastag szájperemén ujjbeggyelmeghú- butykoskorsóra gyakran két fül is kerű1.
zott kiöntője van, amelyből lehet kettó is az átellenes o1- Méret: 40 cm-nél is nagyobbak, legtöbbször egy fü-
dalon. Sikálás, esetleg visszafogott' karcolt díszíhnény lűk van, de előfordul kétfü1ű forma is.
is előfordulhat rajta. Funkciójuk: eredetileg bor vagy pálinka tartására
Előfordulás: a legismertebb darabok Szentesen, Ka- szolgáltak, de előfordult oiajnak, ecetnek való is.
locsán készültek, illetve Mezőturról ismerünk feketére Díszités: a nagyobb darabok nem ritkán református
égetetteket is. egyházak számára készültek, bornak, úrasztali edény-

Ö^'
Ű(
\-/)Ö
l__]

# 'Ő)
Fq(\\
LJ Y/
157. óbrn, Butykosok, kulacsok, b.lte.'ák
B4 A pazprassac cynxoRLAT r.

Készítésimódjuk kétféle1ehet: 3 \z állat alakú butella esetén a korongolt edénv:

1. Készülhetnek lapokbó1 összeállítva,
2. de korongolt hengerpalástbó1 is kialakíthatók.
Korongolt vagy kinyújtott iapbólkészülnek a könyv
oldalai, szája mindig korongolt és szúk' (A lapok illesz-
tésénélérdemes beiülről
olda1r.r fort1r!ák, ugy kap lábat és úgy alakítják ki az á1-
1at tejel-r.1let is.
Funkciója: az alakos butella a iakodalmi, ünnepi te-
rÍtek rc.ze' palinka ivására szolgáI.
Níérete:12-25 cm közötti magasság jellemzi.
Díszítménye:emberbute1lára legtobbször írókával

a
.J
agyaghurkával is megerő-
síteni a könyvbutellát.) festett rninta kerül. A címer alakú butellánál a felirat és

ffi
lilll
(164' ábra),
Funkciója: formailag
konyvet,
a címer írókával festett. A iuh formájú esetében a fe1ü-
letre szitán átnvomott agyag, szőrutánzat is kerül.
Előfordulás: az emberbutellák főleg a dél-alföldi

ur
pontosabban
imakön1vet utánző, ÍérÍl- központokban, így elsősorban Hódmezővásárhe1yen és

a csúfoló pálin kásbutel la. Tótkom1óson gyakoriak, illetve a Közép-Tisza-vidéken,

Méretük: 13_20 cm ma- Mezőcsáton és Tiszafüreden. Némelykor csendórt, hu-
gasak, ritkán azonban ké- szárt vagy katonát, esetleg tíizoltót vagy rezesbanda
164, óbra szültek ennél nagyobbak tagjait ábrázolják. Címer formájú butella egyelőre csak
is. Egyes darabok szája Hódmezővásárhely Csúcs nevú városrészéből ismert,
nem a könyv felső élén,hanem a ,,Iapok,, oldalánál van, állat alakú butelia pedig főleg Mezőcsáton készüit.
hogy kézben vihessék.
Díszítésük:a könyvbutellák díszítéseváltozatos, 68 Kulacs (csutora). A kulacsnak tobbféle készítésmódja
gyakran plasztikus elemekkel kiegészített, bőrkötéses, es tobb formai variációja vun. Általábun nem abban az
veretes, gyakran kapcsos énekeskönyvet utánoz, más- irányban korongolták, ahogyan áll, hanern fektetve, Le-
kor engobos, írókázott vagy karcolt a könyvborító. het két összefordított tálból kialakított kllncs (amelynek
Gyakran feiirat (évszám, név, szöveg stb). kertil rá. közepe lehet áttört is), vagy teljesen karika formájú,
Előfordulásuk: valamivel szélesebb területről ismer- 1yukas közepűperecktLlacs. A kettő korongolása alapve-
tek, mint a butellák, azaz aZ Alföld peremterületeinél is tően különbözik.
készültek, így Gömörben Vagy Erdé1yben, Tordán. 1. A teli közepű kulacsot általában úgy korongolják,
hogy két egyforma tálféleség készü1. A két összefordí.
67 Alakos butella (figuróIis butella, emberbttella). Áttala. tott, összeillesztett táiat összekorongolják, majd lábra
ban embert ábrázol, gyakrabban férfit, ritkábban nőt, áIíqák, korongolt szá1jal és szíjtartő fülekkel látják el.
de lehet állat alakú is: juh, sündisznó és madár formá;ú. Elkészítésenem bonyolult. A négy lába lehet korongolt
Ez is pálinkásbutella, korongolt alapforma, kézze]' kt- gomb is. Füle húzott vagy lapból kivágott, vízsztntes,
alakított fejjel, végtagokkal. Kívül mázas, díszes, Az így a b őr szíj könnyen b eleÍíizhető,
alakos butellák megrendelésre készült egyedi darabok, A pereckulacs korongolása bonyo1ultabb, ugyan-
2.
még sincs évszám vagy monogram rajtuk (legalábbis úgy történik, mint a korongolt fülnél. Az agyagrog fe-
igen ritka). Készítésük: neké t telj esen kilyukasztj uk, kíhúzzukgy íirűv é, ameiy-
1. Az emberalakosnál a rátett kar hurkából formálva' nek belső és kü1ső szegéIyén egyaránt aiacsony falat
figurától függően minden kel1ék kéz között mintázva és emelünk. A be1ső gyíiríitaztán kifelé terítjük, a külsót
ráragasztva történik. Engobbal és mázzal díszítik. pedig befelé, majd egymásra hajtva összekorongoljuk
2. A címer formájú butella lapokból összeállított for- őket. Fakéssei kívülről-belülről alávágunk, majd levág-
ma, papírsablon nyomán kivágva, csupán szája koron- juk' Szikkadt állapotban ismét korongra téve, az alsó fe-

#.&
zolt (165. ábrn) . lét is gömbölyűre esztergáljuk, simítjuk. Gomblábakra
állítható, majd száj és fül kerül rá.
3. A harmadik módszer a kettő variációja. A gyűrű
korongolásakor nem feltétlenül lyukasztjuk ki teljesen

IH
az agyagrógközepét, hanem vékony feneket hagyunk'

G?
A levétel előtt egy korongolt ,,tányérkát,, illesztenek a
tetejébe is, vagy kinyújtott agyaglappal fedik le, így a
nem funkcionáió, lyukas közepet áttört mintával lehet
díszíteni. Lábak, száj, Íúlregészítik ki a kulacsot, akár-
\__,/ \^^# csak az előbbi esetekben 0'66. ábrd,
4. Áttort közepű kulacs azonban nemcsak a fenti
165, ábrg módszerrel készithető, hanem úgy is, hogy a tálfélékből
Az EpÉtvypx ponuÁ]a, ruxrctŐJR ÉsrÉszÍrÉsE
1'66, óbrg
:sszeállított kulacs közepét az egyik oldalon kivág;uk,
.S egy korongolt csövet illesztünk és ragasztunk bele,
:rrajd a kivágott koronggal ismét lefedjük. (Hasonlókép-
ren járhatunk eI az áttört butellák esetében is!)
Funkciója: borosedény, amely hordozhatő, szíjra
:uggeszthető, de lábaira is áliítható. Be1üi mázatlan, kí-
.'
Lil díszített, máZas, feliratos. A kulacsok többnyire
:gvedi darabok.
Mérete: a kisebbek 02_15 cm magasságúak) áltaiá-
:an pálinkának valók, az áitalános boroskulacs magas-
i.lga (a szájával együtt) mintegy 20-28 cm.
Előfordulása: a kulacs javarészt a magyar nyelvterü-
.eien elterjedt edényforma/ a magyaroknáI ugyanis a
rcrfogyasztás dominált évszázadokon keresztül. A leg.
szebb darabok Csákvárról, a Közép-Tísza-vidékről, Hód-
:..ezővásárhelyr őI, Mezőturról, Tordáról, Zilahról valók.
ó9 Hordóku|acs (hor dókulacs, illetae hoúóbutella)
Funkciójuk: a hordókulacsok gyakorlatilag hor-
.1ozható borosedények. Az egyedül á1ló hordók azon-
B5
e
Pv
g
a
E8
V
{}
,ffi
167. óbra
ban hordóbtttellák, amelyek többnyire pá1inkának ké-
szültek így az alakos butellák közé sorolhatók, és csak
kis részúklehetett borosedeny. Általában három, hat
vagy tíz kicsi hordóból ál1ó építmények.A hordókat
egyes Vagy páros csövekkel minden irányban össze-
kótötték. Szá1uk, akasztójuk, füIük, lábuk olyan, mínt
a kulacsoké. Mindig mázasak, néha feliratosak. Egye-
di darabok.
Készítésükigen sok és aprólékos munkafázisból áll,
amelyek nagy pontosságot igényelnek: meg kell koron-
golni a megfelelő számú hordót,Iábat, szájat, fü1et. Ha
egy hordót készítünk, Vagy a két fél hordót kell megko-
rongo1nunk, majd szájjal összefordítva összedolgoz-
nunk, l,agv a hordóformát megkorongolva becsukjuk a
száját, esetleg egy előre elkészítettagyaglappal fedjük
De aZÍ.
A horclóbutellá1roz kell: 1 hordó, 4Iáb (ezek koron.
go1t gombok r.agy rányomott gombócok, e1simítva)
:^ 1 '-.] ].].r.'- . ^-'.
tr) 1 )Zí|, LlltrL\ c d )ZdJ mellett 2 kis fül a szíi
-]
rogzíté-
.. t-..-
SCIC.
86 A pRzprassÁc cynroRLAT.-:

A hármashoz kell:
3 összekötőc
3 hordó'4|áb,1száj,2 vagy 4 íül,
ső (ez 6 is lehet' ha a hordókat 2_2 cső koti
VIII. Borosedények
össze).
A hatoshoz kell: 6 hordó, 9 vagy 18 cső, 6 Iáb, I szá1, 70 \agr-kancsó (céhknncsö, Urasztaln-knncsó, céhkorsó
2_6 Íú1, i/lÚ..ll:..:..ii.-.ri stb.). A kancsók formájának kialakítása
Atízeshez keil: 10 hordó, 18 vagy 36 cső,7 száj,4-8 legfeljebb azert okoz némi problémát, mert a kész
fül. Mindegyik forma lényege, hogy minden hordó tölt- targr.ról nelrez megállapítani, hogy miIyen arányú es
hető, és az összekötő csöveken biztosított a bor be- és ír.ű r.olt az edeny, mielőtt a kiöntőrészt megformálták
kijutása. A fülekbe szíjat Íűzve, a kulacs hordozhatór,á A kiöntő készülhet egész egyszerúen úgy is, hogy a
válik. A fülek többnyire húzottak és vízszintes irányban szájszélet ujjal meghúzzák, de a kancsók többsége
iilesztettek. Ritkább esetben még figurákkal is kiegészí o]van átalakításon megy keresztül, hogy a korongoit
tik, például férfialak (,,Bakhusz,') ,,lovagol,, a hordó te- edénr. bizonyos arányai is megváltoznak. Ilyenkor
tején. A hordók e|e1e mázas, írókázott, íestett, eset|eg ügyesnek kel1 lenni, hogy a beavatkozás után a kész
karcolt felirata is lehet. tárgy továbbra is szép maradjon.
Magát a hordókulacsot az o1da1ára fektetve lehet ösz. Mindenképpen sok gyakorlást és kísérletezéstigény-
szeépíteni,mivel más esetben az összeragasztott hor- 1ő feladat az összenyomott száj készítése.A legegysze-
dók nem bírnák e1 egymás súlyát, így építményünk rúbb kancsószáj az, amikor:
egész egyszerűen összero gyna (167 ' ábra) , 1. az edény szájperemét ujjal kissé kihúzzuk' kiöntót
Méret: aZ egyes hordók hosszúsága áItalában 9_18 képezve ki rajta.
cm, a hordókulacs esetében leginkább 10-14 cm ko- 2, Ha ezt erőteljesebb mozdulatokkal tesszük, két u;-
zőtti, jal ellentartva, közöttük kihúzva az edényszájat, a ÍaI az
Díszítése:általában csak a máz a díszítés,legfeljebb ellentartó ujjainknál homorodni fog, ebben az esetben
foldfestékke1 aláhúzott csíkok fordulnak elő' azonban még nem ér össze, és a száradásnál csekélyebb
Előfordulásuk: elterjedésük mind a mai napig tisztá- mértékig távoiodni is fog egymástól'
zatlan, a legszebb darabok Csákvár környékéről és az 3'Ha az edényfalat a nyaktól szájig benyomják vagy
alföldi központokbó1 származnak. bedöntik, általában össze is csípik a két oida]fa1at,vagy

#, ,N

%
F\ ntP é5 rat

)h)
/V
Uairy (l
\__/

168, óbra Borosedér-ryek

Az roÉNyprpoRlrele, puxrcIóta ÉsrÉszÍrÉsE 87

úgy, hogy a két falat összenyomják kétoldalról / ya1y a
már behajtott szájperem két csücskét nyomják össze, át-
fedésbe hozva azokat.
4. A kancsókat néha fedéllel is elláthatják, ilyenkor a
szájnyíIás kiöntő mögötti részétvaiameddig agyaglap-
oal fedik le. A fedél azonban csak a füllel átellenes felét
iedheti be a kancsó szájának' Némelykor korongolt ki-
két il.l]iel, háromcsöcsű kancsót három füllel, hosszú
n,vakú kancsót és nagykancsót. A lóhereszájú kan-
csónak negt.fule es négy kiöntője van. A kancsók a na-
gvobb méretekben inkább bor tartására és kiöntésére
szolgá1tak, míg a kisebbek egyérteimúenivóedénynek
számrtottak, s a legtöbbször nem is tartozott hozzájuk
kü)on pohár /170. nbra).

wŰv?
öniőcsővel is kiegészíthetik.
A kancsóknál a legtöbb problémát tehát az okozza,
hogy az alapforma korongolásánálfigyelembe kell ven-
nünk a szájkialakításhoz szükséges többletet, a ráha-
gyást is, azaz amegszokottnál jóval szélesebb szájat kell
korongolnunk az edénynek.

ö Üffi
Funkció: minden méretben elsősorban borosedények.
Méret: a nagykancsó nagyméretű, legkevesebb 30
cm-es kancsóféle.
D íszítménye: mind i g gazdagon díszített, többnyire
mesterremek. Díszítményeelárulja gazdá1át, ha céhkan-
csó, akkor rajta van a céh attribútuma, a készíttető céh-
mester neve, esetleg a többi céhelőIjárőé, de készítésé' 170, ábra

nek ideje és helye, valamint akészítő neve is.

Ha eklézsia számára készült, egyhází használatra, úr-
asztali edénynek, bornak, a díszíhnénynövényimotíVum
is lehet, plasztikusan, karcolva stb., ilyenkor elengedhe-
tetien az egyházközség ne-
ve, a dátum, és itt sem ma-
radhat el a készítő neve.
A kancsótípusok közül
a legáltalánosabb a rnnns
szájú, amelynek hasán
nincs törésvona1, teteje-
szjia nedig félig lp van
".-].r--.ö....t'..'
fedve. Ha nem zöld mázas
(mint a dunántúli céhkan-
csók zöme), engobbal is
dúsan színezhetik, mint
például az erdéIyi szá-
169. óbrn szok, de folyatott mázat is
használhatnak (169, ábra),
ElőÍordulásuk: a nagykancsók mindig valamilyen
különleges státusú edények, amelyek vagy céhek, társa-
dalmi vagy egyházi szervezetek számára készültek,
vagy mesterremeknek. Mindenfelé előfordulnak, de a
leggyakoribbak a zöld mázas céhedények formájában a
Dunántúlon, főleg Veszprém megye területén, illetve
Erdélyben, ahol a szászok űn. szomszédsógi knncsója ré-
vén is gyakori volt.
71 Kancsó (korsó, borosklrsó, 0rr0s, orrondi, nihók stb'),
A has, a nyak és a kiöntő formája alapján megkülön-
böztethetünk vizeskancsót (ez többnyire mázatlan),
orros kancsót, kiöntőcsöves kancsót, talpas kancsót,
oldalt füles (ún't'élkézaeró] kancsót, kétcsöcsű kancsót
A kancsóknak alapvetően két formája van. Az egyik-
nél a has törésvonalnélküi ível át a nyakba, a másiknál
elkülöníthető a has, és a törésvonallal emelkedik ki a
nyak, Az előbbinek egyszerűen összenyomják, össze-
csípik a száját (171, ábra),
171' óbra 172, ábra
míg a másiknái a nyaka formálásávalaz addig kife-
lé tartó fal szűkül, befordul, szá1nál élbecsípve (közé-
pen Va8y ta1álkoznak az edényfal o1dalai és összeépü1-
nek, vagy nem.) - így a szá) előszőr két oválist formál,
majd a kis nvílás kecses szív formájúra alakuI egy ha-
tározott, kife1é terítő mozdulattóI _ ez \esz a kiöntője
(172' óbrn)'
Mérettől és mestertől - illetve a megrendelőtől _ füg-
gően lehet egY-negy iiyen kiöntőjük is. Fülük húzott, a
kiöntől.el szemben lévó oldalon, de derékszögben, ol-
dalt, nr.aklroz'hashoz illesztve is ez utóbbi az un'
félltézt, er ő l;'i i l cstj'
E1őfordirl kiöntőcsöves, itt a külön korongolt csövet
a kancso :ir.aka es szája kozötti szakaszra illesztik, és a
B8
szá1at agyaglappal félig iefedík, mert máskülönben ön-
tésnéla bor kiloccsanna. Igen archaikus edényfélea tal-
pas kancsó, amely korongozáskor kapja ezt a formát.
Ha díszíttk, a Íő díszítménya kiöntő alá, a füllel szem-
bení oldalra kerül. Kívül-belül mázas, egyszínű, lehet
alákarcolt díszes, esetleg festett mintás.
Funkciója: a kancsó elsősorban olyan borosedény,
amelynek szája összenyomott és kiöntője van.
Méret: magasságuk általában 15-30 cm közötti.
Elófordulás: a kancsók szinte az egész nyelvterüle-
ten megtalálhatók, a Íazékkészítőközpontokban épp-
úgy' mint a korsósoknál, tálasoknál, mégpedig nagyon
nagy váItozatosságban, a mázatlan, erősen homokos
agyagból készilő, szinte rücskös kancsóféléktól a na-
gyon gazdagon díszített,cifra, mázas darabokig. A
nagykancsók mellett a legszebb kancsók egyébként az
alábbi központokban készültek: Tüskevár, Csákvár, Ba-
ja, Mohács, Gömör, Gyöngyös, Tiszafüred, Mezőcsát,
Hődmezőv ásárhely, Mezőtur, Tótkomlós, Szeged, vala-
mint Erdélyben Torda, Zilah, Alsójára, Székelyudvar-
hely és környéke.
72 Kiskancsó. Korongolása lényegesen könnyebb a na-
gyobb társaiénál, elsósorban mérete miatt.
Funkciója: fe1használása hasonló, mint a nagyobbak-
nál. Kiegészítő funkciója a bor melegítése.Ezek lángál-
ló, némelykor rücskös ÍaIú,mázatlan darabok.
Mérete: 10_15 cm közötti.
73 Miskakancső (niskn,
szomjas miska, míhók knn-
fcrí r',,''"/
tlinfac ínncsiknncsó
stb.). A mískakancsó em-
ber Íe1ű, huszárcsákós bo.
roskancsó, amelynél a
csákó az edény összenyo-
mott sz áj a. S z áj a áItaI áb an
teljesen összenyomott, s hetnek.
nem ritkán félig (vagy
akár teljesen) le is fedik,
1'73. ábra sőt egyes daraboknál csu-
pán egy kerek kis nyílás
marad a fedélen, amelybe CSaVaroS cserépdugó iilesz-
kedik. A süveg alkotja a kancsó száját és kiontőjét.
Függőleges füle a fej hátához és a has aljáhozra1asz-
tott 073. ábra) '
Korongolásának menete megegyezik a kancsókéval,
csak itt a kancsó nyakát összehúzzák, így képezve ki a
huszár nyakát, fejét.
Funkciója: ünnepekhez kapcsolódó, különleges bor-
ivóedény.
Mérete: magassága 20_35 cm közötti, ennéi nagyobb
nem fordul eló.
A pazpxRssÁc cylroRLATA
Díszítménye:egyedi darab, kívűl-belüI mázas' A
kancsó hasa ;ellegzetesen díszített,dombormúves pa-
Szoman\. és tobbnyíre tekergőző kígyó kerüi rá.
A miskakancsó díszítésemindig nagy gonddal tör-
tént. A bőrkemény állapotú, felfülezett kancsóra ko-
rongoit Íe1részéremegmintázták a füleket, az orrot, a
szemet-szemöldököt és a kackiás bajuszt. Aztán a tes-
tet is felöltöztették: rátét (hurka, illetve gomb), gomb-
sor, paszomány és az egyik jellemző típusnáI a hason
fe1felé tekergőzőkígyő került rá. Ezután leöntötték fe-
hér engobbal. Az arcon a szemet' szájat, füiet, orrot,
arcot, hajat, illetve a süveget hangsúlyosan festették
meg, végüla testen arátétdísz is hangsúlyt kapott. A
fennmaradó szabad helyeket kitöltve, ecsettei, íróká-
val, karcolással díszítették.A paszomány és a kígyó
mellett gyakori a karcolt kontúros virágfej is, ecsetes
kitöltéssel, írókás szárraI,levéilel. A felirat általában a
fül alá kerül, bekarcolva, néha körúlkeretezve. Kívül.
belúl mázas.
Előfordulása: a miskakancsó még a butellákénál is
szűkebb területről ismert: az Alfö1d közepéről. A legel-
ső, zóId rnázas, kígyó nélküli darabok Hódmezóvásár-
helyről származnak a19 ' század elejérőI, a századZ}-as
éveinek végénaztán több központban kezdték készíte-
ni őket, így Mezőcsáton, majd Tiszafüreden is, illetve
Mezőturon. Több készítőhelyet azonban jelenleg nem
ismerünk.
74 Csalikancsó (t'urfnngos ktlncsó, rejtéIycs kancsó, sokcsöcsű
knncsó, hnmis korsó), A Kárpát-medence fazekasságanak
egyik legmunkaigényesebb
és legtöbb ötletet követelő
edénytípusa. Ide sorolható
az impozáns megjeienésű
is'
loronús lcorsó
A csalikorsó általános
típusai igen sokfélék 1e-
1. Lehetnek köcsög for-
májúak, ameiyek nyaka
tobbnyire áttört díszítésú'
Ha nem torik át, akkor rs
.l74'
óbrg több járatu' esetleg dupla
íenekű. A köcsögszerű alap-
forma a kisfazéktól a bokáiyig mindenféle lehet, rnégpe-
dig területileg más és más (174. ábra) '
Az alapforma többféIe módon készülhet: egyik lelretó-
sége, hogy egy vékony pereckulacsformát korongolunk -
ezlesz az edény szája. Amásik módszer szerint az alap-
edényrrnk szájára kívülről egy peremet lrúzunk, majd
folytatjuk a száj Íelhúzását. Ha ez utóbbi falat a megha-
gyott peremre terítjük, akkor belül üreges gyűrű koron-
golható az edény száján (17 5 , úbra) 'Korongolt a fule is, be-
Az EoÉNyEr ponvÁ]a, ruNrctó1R ÉsxÉszÍrÉsg
ÍBlBBIB aa'a.&
175, óbra 176' ábra
üregesnek keil lennie annak is. Egy rög tetejéből ké-
1ül
szítik a csecseket is, igény szerinti mennyiségben. A
szájonlévő gyíirűhöz és a hashoz illesztik a fület (előbb
kiszúrva azt, így összeköttetést létesítvea has és a száj-
gyűrű,kőzt) (176, úbra)' Hogy ki mennyire csaiafinta, at-
tól függ, hogy hány hamis csecs kerül az edényre. Van,
aki egy múködóvel megelégszik. A bonyolítás kedvéért
több lyukas cseccsel (a legtöbbször hárommal) is e]lát-
hatják, hogy azt is ki kelljen találni, melyiket kell azért
befogni, hogy egy másikon ki lehessen szívni a korsó
tarta1mát!
Ha áttört fa1ú a csali, a minta a fulillesztések közotti sza-
kaszon lehetséges. A bort így felülről lehet bejuttahri az
edénÉe,kiszívni viszont csak a csecsen át lehet. A minta
többnyire szerkesztett, és hegyes szerszámmal vágják ki.
A dupla fenekűeknél az a\ső edényrész aiulról töIthető, a
felső pedig megegyezik az első két változatrrálbemutatot-
tal. A felső edény tartalmát a fulön keresztul lehet kiszív.
ni, az alsót az edényfalon kígyőzó csövön át(1.77. ábra).
A
koronás korsó a fazekasmunkák egyik kiráiya,
mintegy koronája: a töltés alulról történik a fenék töl-
csérformájú nyílásán át. A has gömbformája máskü-
1önben megegyezik a kétszájú bugyiga korsóéval. Ezen-
kívül szükségünk van két korongolt ,,pereckulacs,'-ra
(ebbőI készül a négy fü1), hamis és valódi csecsekre, a
felső tányérkára, valamint húzott kis fülekre a tányér és
a lyukas fülek osszefogására. Még cifrább a helyzet, ha
r/ /. a,ra 778, ríbrn
B9
a műkÓdő fúiek meilett felülre is lyukas fülek kerülnek,
esetleg tÓbb szinten ís (17B, ábra),
\'Íindig mesterbravúr az összeillesztése. Az a\ső,
gömbszerű rész csúcsára egy kis tolcsért, hengert kell
állítani, ame1ynek felső nyíIásába illesztik bele összeál-
lítás e1őtt a felső rész kis edénykéjénekalsó gombját. Ez
a segécleszköz megakadályozza/ hogy a két gomb egy.
mástól e1mozduljon, hogy az edény csámpás legyen. A
segédeszközt az összeáIlítás és kellő szikkadás után fel-
tétlenüI el kelltávolítani, hiszen a csokkenő edényméret
miatt eiőbb.u tőbb szétÍeszítenéa korsót. A Íelszíndíszí-
tése természetesen mindig a készítőlrely stílusától, a fa.
zekas ízlésétőlfügg' Kívülrői általában mázas, de tu.
dunk fekete koronás korsóról is (179, ábrn),
nn
crÁ??
a
179 ' úbra
Funkciója: lényege, hogy használójának törnie kell-
jen a fejét, hogyan is kell kiinni a benne lévő bort. Füle
üreges, bőven ellátva működő és hamis csecsekkel. A
folyadék a jó csecset megtalálva szívható ki az edény-
ből, a többi csecs befogásával, mint egy szívőszálon ke-
resztül. A készítő leieményességétólfüggően egysze-
rúbb vagy bonyolultabb a toltés és a kiürítés módja.
Díszítmény:a csali ritka, mindig egyedí készítmény,
ame1y a leggyakrabban máZaS. Díszítéseis kiemeli a fo.
lyóedények közül.
Előfordulása: a csaiikancsó Csákvártól Hódmezővá.
sárhelyig jó1 ismert. Az erdéIyi változatok inkább fazék
formájúak. A koronás korsó igen rltka, igazából csak
tordai és egves feketeedényes-központokban készüite-
ket ismerünk.
75 Kupa (soro'skorsó). Egyenes falú, esetleg felfelé keske-
nyedő ir'óedénr', általában sört ittak belőIe. Korongoiása a
könnvebb feladatok közétartozik. Füle húzott é3 friooőlo-
 A pezErnssÁc cyexoRLATA

ges állású' A test egy viszonyiag szűkcs6bőI készül. Fa-
kés segítségévela hasnak homorú ívet adunk, a fenék-
szög és a száj beá|Iításával tovább alakíluk, majd felra-
gasztjuk a fulet a fal két meghatározott pontjára. Néha a
fenékrészfölött éS a szá1 alatt kisebb perem is kerül rá.
Funkciója: sörivásra szolgált.
Mérete: i5-28 cm közötti a magassága , az íirmérték-
től függóen.
Díszítmény:mázasak, nem ritkán igen gazdagon dí
szítettek, különösen az erdéIyi szászok festették kupái-
kat nagyon cifrára (180, óbra). A kupák közé sorolható az
un' kun pohár is, amely ugyanakkor borivásra szolgált. A
kun pohár derekánáI erő-
Sen karcsúsított forma,
j\íéretük: korülbelül 18-25 cm-es, kerek száj(tkan-
csófé1ék
Díszítménvük:kívül, esetieg belül is mázas edén1..
féiék.Díszes, él'számos darabok is eiőfordulnak közöt-
tük, de fe]iratos jószerével nem. A bokályokat
b őrkeménr' áotban engob ozzák, gazda gon díszítik.
l1ap
Díszítőtechnikáíés motívumai változatosak, növény,
állat, ember egvaránt kerülhet rájuk, karcolva, írókáz-
Ya r,ag), Iestve.
Előfordulása: mint klasszikus borivókancsó-féle,
szinte mindenütt előforduit, de különböző formákban
és mennyiségben. Igen sok készüit a Sárközben, ahol
igencsak tomzsi formájúak, valamint Erdélyben, ahol
az un' ,,győri kancsók', révénjöttek divatba.

ruru
amely a közepéig csonka-
kúp-szerűen szúküi, majd 78 Kisbokály. A kisbokály csak méretébenkülönbözik
egy törésvonal után felfelé a nagyobbaktól, meglehetősen ritka, mir'e] méretéből
hason]ó módon szélesedik. adódóan e1ég nehéz volt használni, hiszen nagyon ke-
Ez gyakran mázatlan, ha vés bor fért el benne, inkább csak díszítő funkció1a volt.
mégis máz kerül rá, akkor Mérete: 15 cm alatti magasságnál nevezzika bokáIyt
180' óbrn egyszíníi, kisbokáiynak.

76 Nagy bokály (királyboknly). Korongolásának leg-

nagyobb nehézsége a mérete, mivel mindig igen jelentős
a magassága, de szűk nyaka is jelent némi problémát.
/k 79 Szűk szájú' boká|y (tót
korsrí). Formája a boká|yé-
hoz hasonlít, de kúpos te-

ru
Funkcióia: diszes, iinnepi asztalra kerülő borivó- tejű, s ennek közepén ke-
edény. rek, szűk szájnyílása van.

w
Mérete: 25 cm-néI mindig nagyobb méretű. A szúk szájír bokály eseté-
Előfordulása: elsősorban az erdéIyi, székelyfoldi ben a kész edény szájfua
központokban készültek, igen közkedvelt és rendkívül fedőformát ragasztunk,
illusztris daraboknak számítottak a királybokályok' amelynek kózepére szűk
száj kerül. Előfordul azon-
7 7B oká|y (b okáIyknnc s ó, kanc s ó, ko r s ó ). Ab okályf élékko- ban olyan darab is, amely-
rongolásának azanehézsége,hogy azegész edény kes- 182' óbra nél összehúz zák a ny ak Íó-
keny, hosszúkás, a nyaka lötti részt, és úgy koron-
pedig még sz(ikebb, s az golják meg arurak közep én a sz(ikszájnyíIást (1B2, ábra),
ebbői induló szájrész kite- Funkció: többnyire pálinkát tartottak bennük' erre
rül, enyhébben vagy igen
szolgált viszonylag szúk szájnyiIásukis, amelyet könnyű
erőteljesen. Húzott fülük
volt bedugaszolni. Természetesen ivásra is megfelelt.
függőIegesen illeszkedik. Méret általában 25_35 cm magasságúak, a kis koron-
Ha a bokály nem karcsú golt szájnyíIást is beleszámolva.
nyakú, keskeny fenekű, Díszítmény:a többség őnmázas, de kevés ólommá-
nem nehezebb elkészíteni, zas fazekasmunka is található közöttük. Általában ieen
mint a köcsögöket, ha be- gazdagon díszítettek. Szép példák vannak a máz alátti
181, ábra tartjuk a
végső forma és mázzal történő festésre. Ez utóbbinál az első égetés
megadásához ÍeIáIlított után jól Íedő ónmáz kerül az edényre, s erre ecsetes fes-
sorrendet (szá1, nyak, váll, has, utoljára aztán az ,,alává- tésű, aprólékos minta. Az ú1bőIi égetésután a ,,Íehé-
gás,, és a fenékszög megadása). A problémát legfeljebb rebb,, alapszin látszik, a minta vonalai finomabbak, a
a rendkívül szűk nyakú, de kiterülő szájú bokály jelen- színek érzékenyebbek.
ti, ennél a nyak szíikítését a fenék kidomborítása után Előfordulásuk: elsősorban a Felvidéken voltak köz-
kell végezni (181' úbra)' kedveltek, a legtöbb ismert darab innen került ki. Kö-
Funkciójuk a bokályok karcsú, egyfülű borosedé- zöttük viszonylag elenyésző az óIommázas' ezek in-
nyek kerek szájjal' kább Bakabányán vagy Bélden készültek.
Az EoÉxypxponlaÁ]a' rururctŐ1n ÉsrÉszÍrÉsr
$ Affi@A
W*.8# \Y/
n PP(r
f,?
Vffi .-'V\.--l g
\_J
18
IX. Díszedénvek
80 Tábla t'alitúbla, illetve tiikörrámg vagy kép-
(cseréptúbla,
keret).Készítési módja a fazekas technikai tudásátólés
tehetségétől, illetve a rendelő igényeitőI függött. Ké-
szülhettek egy szerűbb lapnyújtás alkalmazásával vagy
préselésselis, a tükörkeretek azonban különösen dísze-
sek (184. ábra).
Funkció: a feliratok is információkat közölnek (pé1-
dául:házszám), de befoglalhatnak képet vagy tükrót is.
Méret pontosan nem meghatározhatő a nagyság, hi-
szen minden egyes darab más és más frrnkciót töIthetettbe.
DísziÍés:mázasak és igen díszesek is előfordulnak
közöttük, különösen a tükörkeretek között, amelyekre
nem egyszer gazdagplasztikus minta is került, egészen
a barokkos vagy klasszicista előképekig mindent fel-
haszná]va.
184' óbra
97
3' ibr n. Diszedérryek
Előfordulás: errőI nincsenek pontos ísmereteink, mi-
vel esetlegesen maradtak fenn ilyen edények, és na-
gyon sokszor utólag nem lehet megállapítani a készítés
helyét.
8]. SzenteltvízÍ.attó (185,
Készítésének
áb r a). lehetó-
sége többféle.
1. Az alső edénykétszáj-
ja1 lefelé megkorongoIják,
majd retusálják vagy visz-
1B5, óbrrt szakorongolják. Ilyenkor
ez egy feneketlen henger,
összezátt szájjal. A korongról való levágás nyomát el kell
simítanunk.
2. Ha talpon állva korongozták az edénykét,meg a
korongon fakésse] erősen alávágtak az utolsó ÍázisnáI,
és a talpat kézze| formálták át gomb formájúra, vagy
amikor a szá1megszikkadt, utólag korongolták azt a
kívánt formájúra . ezzel az edényke elkészült. Ezt nem
pontosan fé1be vágták, hanem annái nagyobb részt
hagytak meg belőle, majd bőrkemény állapotban ra.
gasztották össze a sablon alapján kivágott hátlappal és
kívü1-be1ül lágy agyaggal összedoigozták (186, ábrn),
Aho] keresett cikké vált, ott a szaporább készítésked-
véérta hatlapot egyszer megmintázták, présformát,
negatír.ot készítettek róla, a továbbiakban abba prése1-
ve állították elő a már kész, díszítetthátlapot. Lehet
engobos, plasztikus díszítésselegyütt festett. Mindig
mazas.
 92
/-\
186. ibrn
Funkció;.a: falra tehető edényféle, amely szenteItvíz
tartására szd'gál, díszítményetöbbnyire szakráIis jelle-
get emeli ki.
Mérete: magassága 15-25 cm közötti szokott ienni,
bár ritkán előfordul (Íőleg az ónmázas daraboknál) en-
nél nagyobb és összetett változata is.
Díszítése:ha a kinyújtott hátlap a kívánt formára ki
volt már vágva, gyakran hurkábóI keretet, a közepébe
,,korpuszt,, is mintáztak rá.
Lehet engobos, p1asztikus díszítésse1együtt festett is,
és mindig mázas,
Előfordulása: Csákvártól Hódmezővásárhelyig és a
Felvidékig sok heiyen készült, igen változatos formá-
ban és díszítménnyel.
82 Fésűtartó. Magas hátlapú, hasáb alakú, lapokból
összeáIlított tárgy, amely fésű tartására szolgál'
Mérete: szélessége általában 13-25 cm közötti, ma-
gassága 15-25 cm'
Díszítménye:lapjai áItalában véséssel,átmetszéssel
dúsan díszítettek. Falra függeszthető mázas ajándek-
tárgy. Egyedi darabokról \événszó, feltehetően egyéni
szabásminta alapján kivágott lapokból állították össze
őket. A hátlaphoz merőlegesen illeszkedik az oldallap,
amely háromszög vagy négyszög formájú. Jegyajándék
lévén,minden darab cifra, egyéni ízlésés igény szennt,
mindig mázas (187, ábra),
Előfordulása: a legismertebb darabok Hődmezőv á-
ffiŰ#
sárhelyről származnak'
787 . tibrn
83 Tintatartó (kalamáris). Vegyes technikával készített (1a-
pokból illesztett és korongolt), hasáb formájú vagy szív
alakú,lábakon asztalra állítható dísztárgy (18B, ábrn).
A pezpx,qssÁc cyaroRLATA
0000 00s 00
L88 ' óbrn
A hasáb alakú tintatartó magasabb hátiapú, zártha-
sáb, aminek az oldallapja L alakú, az előre nyúIő rész
újabb, de váIyúszeríi formát alkot. A hátlap felső része
díszített:címer, kereszt, monogram, évszám vagy nö-
vénymotívum kerüI rá karcoiva, írókáva] vagy rátétes
technikával' A fedőlapon két kör alakú nyílást kell vág-
ni, ezekbe illeszkedik a két tégely, az egy1k a tintatartó,
a másik a porozó. Ennek megfelelően a két tégely is kü-
lönbözik: a tintatartó egyenes falú, kiterülő, nyitott
szája van, a porozónak átlyuggatott lap a teteje (189
óbra)' A kalamáris oldallapjai lehetnek rátétes díszíte.
sűek, de a leggyakrabban átmetszettek. Többnyire ko-
rongolt lábakon állnak, helyi szokás szerint díszítettek
és mázasak.
EE
189, ábra
A szív alakú kalamárisokat a leggyakrabban kisza-
bott lapokból áilíqák öSsze, a szív két íve a tégelyek ke-
rete. Ezek készítését és formáját lásd a hasáb alakú tin-
tatartónál! A szív sarkában korongolt gyertyatartó á11t,
a tégelyek és a gyertyatartó közt gyakran ,,to11pihente-
tőt,, is elhely eztek (190 ' ábrn) . Az éleket benyomással dí-
szítették,gomb formájú, korongolt lábakon álltak. Igen
190, ibrn
Az roÉxypx pontr'te]a, FUNKCIoJA rs xrszÍrpsE )3

gyakori az áttórt mintájú ,,szívpa\ást,,. Nem hiányzik kat isn..erunk, bár kétségtelenülkészültek kosárkák a
róluk monograln/ a megrendelő vagy a megajándéko-
a Felr'idéken és más központokban is, amire az agyagszi-
zott neve, akészítő neve/ a dátum stb. Mindig mázasak. ne eS a diszrtmények változatossága is utal.
Egyéb, teljesen egyéni megoldású változataik is lehet-
nek, ezeket azonban most nem tárgyaljuk. 85 oromdísz (kapugonlb, kéménygomb, t'azekasctt'rn). Ké-
Funkció: tinta valamint poroző tartására szolgáltak. szítésük módja sokféle lehet. A forma bonyolultságától
Méretl 15_20 cm körüli, igen cifra tárgyak, ame1yek a függően egv rögből vagy tobb részbőI korongolták
régi emberek írástudásárói is árulkodnak. (192' óbrn),
Diszítmény: igen, változatosak, a benyomkodott Funkciójuk: kapufélfára, kerítésoszlopára, ké-
mintától a rátéten át azírőkás díszítményigminden elő- nényre, házoromra helyezhető Íazekascifu ák. Abban
fordul rajtuk. megegyeznek, lrogy védő és hirdető szerepük Van' mi-
Elófordulásuk: kellőképpen nem ttsztázott, hogy hol szerint a kapuféIfa csúcsát védik és egyben hirdetik a
a ieggyakoribbak, de Csákvárról, a Felvidékről, illetve a kívülállóknak aházróI és annak gazdájátőI nyújtható
dél-alfoldi központokból (Hódmezővásárhely, Mezőtúr) információkat (név, vallás' foglalkozás). A kémény-
feltúnően nagy számban maradtak fenn kalamárisok. gomb megakadáIyozza,hogy az eső a kéménybees-
sen, és szintén kozölhet információt is. Formázhat ka-
84 Kosárka (cérnatnrtó, kaska, uarrógaraboly) . Korongozása kast, keresztet, embert,
általában sem formájánál, sem méreténélfogva nem je- ^-:ll^^^r -,:-A+
LJrrlqóUL/ VazdL -+I-
JLU.
lentett gondot, ám egyik váItozatánáI, amelynél a fenék- Méretük: mindig a ren-
rész aljára karimát korongolnak, illetve a száját végil deltetéstól, annak helyé-
visszafordítva szélesebb, cifra párkányt képeznek ki be- tőI, megrendelőtől és ké-
iőle, már nagy rutinra van szükség. (Ehhez különösen ér- szítőtőI függ. Lehetnek
demes megnézni a Fazekasfilm megfelelő részletét!)Ái- zárt gömb vagy kúp ala-
talában homorodó vagy domborodó oldalú mélytálfor. kuak, váza formájúak, és
ma, amelyhez mindig fedő alakok is szerepelhetnek
is készül. Alul gyakran lá- rajtuk. Aljukon-talpukon
ba is van, oldala pedig át. 192, óbra lyuk van, hogy felerősíthe-
töréssel díszített.Két víz. tők legyenek.
szintes füle csavart a1yag- Díszítmény:a rátétes diszítéshely és mértékszerint
hurka. Fedője szintén át- egyéni, esetenként figurális ábrázolású is lehet' Az
tört. oromdíszek mindig mázasak.
Készítésénekmenete: Előfordulás: különösen mívesek a gömöri fazekas-
,,mélytáI,, vagy vesszőko- cifrák, ugyanakkor gazdag figuráIis díszítéskerü1t a
sár formájú edény, szája a tótkomlósi és vásárhelyi darabokra. A székelyföldiek a
191, ábrn
fedő illeszkedése szerint leggyakrabban csillagot ábrázoinak. (A kéménygomb-
a1akítva, füle (ami 8yak- tólnem egyszer igen nehéz elhatárolni a kályhagombot,
ran két agyaghurka összesodrásával készült) a perem amely kályha tetejét díszítette.)
külsejére ragasztva felfelé íve]ően, mint a kosaraknál. A
fedő mint egy tányér, szájjaI IeÍeIé,fogógombja mintá- 86 Yir ágv áza, Ujszeríi f orma, a Í ajansz- és a p orcelánvá-
zottvagy préselt (1.91.. ábra). Többnyire egyszínű, zák cserépimitációja. Karcsú, de öblös hasú, keskeny fe-
Méret: az edények magassága 12_18 cm körüli, szé- nekű forma, gyakran talpas, függőlegesen illesztett két
Iessége általában 14-16 cm. Ebben nincsen benne a fedő füllel, a szája általában kiterül (1'93, ábrn),
mérete, amely általában gombban, kis edényben vagy Funkciója: vágott virág
figuráIís fogóban (kutya) v égződlk, elhelyezésére használják.
Díszítményük:általában körzóvei szerkesztett min- Mérete: igen változatos,
ta van raj|uk, áttőrt díszítésúfedeles tárgyak, iábacs. lehet 15 cm körüii, de 30
kákra állítva. Két fülük vízszintesen ragasztott. Mind cm feletti is.
mázas, egyedi darab. Egyénímegrendelésre, például Díszítése:mázas, gaz-
jegyajándéknak készültek. Az áttört díszítéseknekitt dagon diszített, korongolt
külön funkciójuk volt: a réseken keresztül lehetett ki-
(ü' erlénr.
LVLr rJ// hriznff nréselt
húzni a hímzéshez-varráshoz használt fonaiat anélkül, vagy mintázott füllei. Vi-
hogy a gombolyag elgurult volna. gyázzunk, a fazekas-
Előfordulásuk: főleg vásárhelyi és mezőtúri darabo- l9-i..,:'r.; mázak áteresztik a y izet!

87 Virágcserépburok. Mai, közismertebb nevén: kaspó,
Formája idézheti a virágcserépét, de lehet gömbölyödő
fenekű és különös formájú is, a helyétől függően.
Funkciója: űjszerű, ritka, díszes edény, amely a vi-
rágcserepet hivatott eltakarni. A régebbi fazekaster-
mékek között egyáltalán nem általános edénytípus. Ko-
rongolt, esetieg kehelyformát imitál, ilyenkor talpas.
Mérete: nagyon sokféle lehet.
Diszítése:többnyire mázas és díszített,a mai kaspók
elődje.
Előfordulása: a régi munkák között igen ritka.
88 Virágcserép. Több méretben készített, általában dí-
szítetlen, mázatlan tömegáru. Csonkakúp alakű, a szája
felfelé szélesedik, fenekén kis lyuk található. Csak a mé-
retétől függően lehet lehet nehéz a készítéstechnikája,
egyébként igen egyszerú fazekasmunka.
Funkciója: gyökérrel rendelkező növény földbe ülte-
tésérevaló.
Mérete: szintén sokféle lehet.
Díszítése:a virágcserepek többségükben mázatla-
nok és díszítetlenek.
89 Virágcs erép al j a cs er ép aI áu aI ó). Többnyire mázatlan,
(
a virágcseréppel egyidejűleg készül. A legegyszerűbb
inasmunka.
)\\7
)\J
/\
\c-J
194, ábra. Világítóeszközök,
A pRzpxassÁc cyRroRls
X. Vilá gítőeszközök,
játékok , Íazekasszers zámok
és kálvhák
90 Mécses, Kis kiöntővel ellátott tálacska' amelvbe:
olajba mártott kanóc égett. Két aIapvető formája ismel:
1. A gyalogmécses a legegyszerúbb tálkaforrna, sza .
széle kiöntőnek van kihúzva. Egy kicsi fül kerülhet rá
2. A talpas mécses talppal, hengeres szárral és feli:'
kis tányérkával rendelkezik, húzott füle a tányérkár"
Vagy a szárra kerül és a talpperemen végződhet, de e1ó-
fordulhat csak a száron fülezve is. Kétfélemódon ké.
szüIhet: az egyik módszer szerint kis tálkát korongol-
nak, majd ezt ráültetik egy gyertyatartóformára. Ké.
szülhet egybekorongolva is, ilyenkor a tálka feneke lyr-i-
kas marad, ezt utólag egy kevés agyaggal tapasztják be
Többnyire mázas (195, ábra).
Funkciójuk: olajjal való világításra használták.
Méretük: a gyalogmécses magassága néhány centr-
méter, a talpas mécsesé mintegy 10-1B cm lehet, átmé-
rőjük megközelítőIeg B_10 cm.
91 Gyertyatartó. oszlopszerű forma, felső részén a gyel-
tya számára kiképzett méiyedéssel,alatta peremmel.
játékok, fazekasszerszámok és kályhák
Az poÉNyEr pontr,tÁJn, ruvrcIŐJa ÉsxÉszÍrÉsE 95

s8
ból keszült targyak ezek, de csak a pipa feje készült
agr.agbo1' a szárához meggyfát használtak.
Funk c i ó j a : d oh ányzá sho z, dohány szív ás ához hasz.
€ ná1ták.
Díszítésük:mázatlanok, de lehetnek feketére égetet-
tek rs. A korongoltak legismertebb típusa a debrccetti gnl-
léros pipn' Korongolva hasonlóan készüIhet, akárcsak a
gyertyatarto és a táIka, a gallér szélétcsipkésre, csillag
alakúra vágják a végén
Előfordulása: legismertebb készítőhelyei Selmecbá-
nya és Debrecen voltak, de foglalkoztak pipagyártással
sok más helyen is, csak kisebb mennyiségben, így Kör-
195 ' ábra
menden vagy Nagyváradon is.

Mindig széles talpon ál1, lehet magas, de nagyon alacsony
forma is, amelyre kerülhet ful, de fül nélkülis előfordul.
Ha a készítésétnézzik, a gyertyatartó egy tálkából
kinövő, korongolt cső, amelynek ujjbeggyel alakítják ki
a profilját. Ha fülnélküli, akkor ez a forma könnyíti a
fogást. A tányérrészt a lent hagyott agyagból huzzák
szét. Más típusnál a talp tányérszerűen széles, fellrúzás
e]őtt a vastag agyaggyűrűbőI széthízva, a ,,maradék-
bóI,, kell a csövet felhúzni, aminek ÍeIső szakaszát a
gyertya vastagságának megfelelően kell kiszélesíteni,
hogy az bele ne CsúSSZon. Ha van hlle, az húzott fül, a
nyak magasságátd a has aljáig Vagy a talpszegélyéig
ér. Elvétve készültek több karú, gyertyás csillárok is
(196, ábra),
93 Persely (pörső, buksza, pénzlopó, néma, tömlec stb.)'
Igen sokféle formájú lehet, és ennek megfelelően koron-
gozása, készítéseis erősen különbözik. Nézzünk meg
három alaptípust!
1. A gömbölyű persely: hengert korongolrrnk, amely-
nek hasát kissé kinyomjuk, szá1át pedig teljesen összebo-
rí!uk. A pénzbedobó nyílást bőrkemény állapotban vág-
hatjuk ki, ha viszont nem így teszünk, a bennrekedt leve-
gő száradás közben szétrepeszti azedényt' Agömbölyú
perselyek általában mázatlanok, dísztelenek, esetleg kör.
te vagy alma formájúak (az agyaglap levélformára min-
tázva és a ,,szár,, mellé ragasztva).
2' A malacpersely, amikor korongon készítik,áIlhat az
orrán, de lehet a fenekén állva is korongolni. Bőrkemé-
nyenmintázzák rá a négy Iábat, a füleket, a farkat, a sze-
meket, csak ezután vág1ák ki a pénzbedobó nyílást, mert
addig könnyebben lehet vele dolgozni, a benne lévó leve-
gő ugyanis feszesen tartja a formát (197 , ábra),
Ha préselik a perselyt (Korondon például nyomntják),
akkor egy mintadarabrói két fél formát készítenek,és
belenyomva mindkét Íelébeaz agyaglapot, cjsszeszorít-
ják a gipszformákat (lásd: préselés!).A présformában

,A R
Cor
)r
\)L/-n
196' óbrn
(_, ^\
L_,/
gömbö|yű persely malacpersely asszonyfo rm áj ú perse Iy

]í
A íF)
Funkciója: általában Íaggyu- vagy méhvia szgyertyát
tettek bele, világításra szolgáIt,
\-/
la=--r
\-.-/ sJ?
\ /
Díszítés:a gyertyatartók általában egyszínti máza. t-@J é.l )--J

sak, különösebb díszítésnélkül, néhány, különösen ün- csöngó íróka kakukk Íütyü]ő fljtyÜ|ós
madárfÜtyü|ó korsó
nepélyes darabra azonban plasztikus minta, esetleg
imádkozó emberalak vagy angyal került.

92Pipa, A pipák a fazekasmunkák teljesen speciális faj'

táji, amelyek legnagyobb részétnegatív formákba pré-
selték. Változatos méretű és formájú, negatív formába
nyomott vagy korongolt, finomított, ttizetbíró agyag- 797. óbra
96 A pnzgressÁc cynroRLAT.{

K>A
készültek két irányban kónuszosak, például a lábrész

utóiag retusálandó.
3. Az asszony formájú persely esetében az alak teste
korongolt, a íejétugyanakkor préselve is készíthették,a
keze, illetve a kezében Iévó dolgok viszont szintén készül-
hettek korongon, de kézzelis mintázhatták őket. Az alak
készítése:a henger dereka, nyaka összenyomva/ a henger.
száj összezáwa. Bőrkemény állapotban következik a tarto-
zékok ráillesztése, a nyílás csípőtájékon (e1ő1 vagy hátul, a
formától fugg) kivágva.Ez a forma a menyasszonytánc
árát volt hivafva begyújteni. Engobozva, festve, írókázva,
majdmázazva nyerte el végleges állapotát.
Funkciója: valójában gömbölyű, díszítetlen,gyü-
mölcs, malac vagy asszony alakú forma, amely pénz
tartására szolgáIt, perselynek. oldalán vagy tetején
pénzméretű nyílás volt a pénzérmékbedobásához.
Mérete: legnagyobb mérete 6_7 cm-tőI akár 20 cm-ig
is terjedhet.
Díszítése:az előbbiek mázatlanok, díszítetlenek,ti-
<g
199, óbrn
2' Ureges, esetleg körteforma. Készítéseszintén
nem nehéz: két kivájt kozepű fél formát (de lehet kivá-
jás helyett lapogatással formálni, mint a marok.
edényeknéI) összeborítunk és összedolgozunk úgy
hogy az üregbe ne gyűrődjön bele az agyag. A körte'
forma keskeny része ugyanúgy funkcionáI, mint a cső
tömör vége - itthelyezzik el, itt alakítjuk kr a síprészt.
Ha sípunk már egy hangon szőI, egy gyufaszállal to-
vábbi lyukakat furhatunk a körte testén, Alrány lyuk
),esz rajta, annyi hango t ad (199 . ábra)
,

pikus ,,vásárÍiák,,, az alakosak, mint egyedi darabok,
már d íszesebbek, színezettek' mázasak.
94 }átékedények
Funkciójuk; használati edények gyereklányok szá-
mára készítettkicsinyített másai.
Méretük: körülbelül 10 cm nagyságú mindegyik.
Díszítésük:készítő1nk a fazekas, készítésimódjuk
me gegyezik a,,na gyokéval,,, CSak egy szer íibb,
3. Kör alakú, félbehajtott agyaglap' Itt a kör alakú
agyaglapot félbehajtjuk, és így hozzuk létre magát az
üreget (a széleket alaposan összesimíluk, és az egyik
keskeny végéttömörre nyomjuk). Síprészéta tömör vé-
gére kell helyeznünk, a ,,testréSzen,,nyitott lyukakkal a
hangkészlet itt is növelhető (200' ábra),

95 Síp (fiityillő, síp, madár, csirikoló, knkukk, t'utyülős korsó,

körtemtlzsika stb.). A sípok néhány jellem ző alapÍormája:
1. Csőforma' Kisujjnyi vastagságú, a síprésznéltö-
mör forma, ekkor a síp két hangon szőI,ha az alaphang-
ja mellett a cső végétbefogjuk, egy másik hangot is ad.
Ha a cső mindkét végételeve bezár1uk, csak egyetlen
hang kiadására képes.
A cserépsípoknak a leglényegesebb része maga a síp-
rész, amelynek a kialakítása előtt az agyagnak tömörnek 200' ábrtl

kell lennie. Eztúgy lehet előáIlítani, hogy egy agyaghur-

kát készítünkés ebbe a ceruzáná| vékonyabb pálcát nyo-
munk, nem egészen a végéig.A tómör szakasz határán
kis négyzetalakban kiszedjük az agyagot egy lapos pál-
cával (pl. ellapított végúgolyóstoilbetéttel), majd a tö-
mör részénúgy szúrunk bele egy járatot, hogy a befújt
levegő az ékalakban kiképzett túlsó élnek itközzön,Ez
minden cserépsíp Ielke, leglényege fi98' ábrn)'
4. Figurális síp, E'gyrészt készíthető úgy, hogy a
megmintázott állatalak valamelyik testrészéhez csősí-
pot ragasztunk, de a második-harmadik tárgyalt mód-
szerrel is kiformálható az áilatka teste, amely így maga
lesz a síp (201, ábra).
5.Yízzel szóló csirikoló. Ez többnyire az elsó mód-
szer szerint készítettcső, kisebb edények oldalába app-
likálva. Itt ügyelni kell arra, hogy a viszonylag nehéz

/fr---lr
*_----l_í rh
\V/ \-/ \ U/
cső fe1 ne borítsa az edényt, és praktikus az is, ha a cső
az edényke fenekétóI legalább a nyakáig ér. A síp lyuk-
része is körülbelül ilyen magasságba kell, hogy kerül-
.'f-1*
jön, hogy a vízzeI megtöItött edénytestből - a kozleke-
dőedények elve szerint - kr ne folyjon a folyadék éppen
198' óbrn a síprészen keresztü1 (202/n óbrn).
.\z pnÉivynr ponuÁ]a, puxrctŐJa ÉsrÉszÍrÉsE
6' Kakukksíp. Hagyományos fazekasportéka: egy
félgömbszerű, korongolt, szúk nyakú (ez lesz a hang.
l'áltozáshoz szükséges lyuk) edényke, amelynek a
(L---! VAA
r\
befúvó tésze a feneke szé\éhez esik (202[b úbril,
/r-n
7.
202/n nbrn
vA/h
202/o tíbrn
okarina. Ezmár hangszernek szánít, ovális, egyik
r.égénhegyesedő forma, oldalából kiálió síprésszelr, ÍeI-
ső részén6-8, alján 2 behangolt hangképző lyukkal.
Többnyire présformában készül, egyedi daraboknál ei-
képzelhető kézzel Íormázva is. Mázas is lehet.
Funkciój a: hangkeltésre, esetleg dallamok le1átszásá-
ra való cserépeszköz' Formailag is igen változatosak a
sípok, ameIyek olyan alakos, félgömb formájú, kisfaze-
kat formázó stb. cseréptárgyacskák, amelyeknek vala-
mely részénsípot alakítottak ki.
Díszítés:préseltek és korongoltak is lehetnek, máza-
sak és mázatlanok egyaránt előfordulnak. A síprész
rnindig hasonló.
Előfordulása: a Kárpát-medence minden részénké-
szítettek okarinákat, hiszen ezek voltak a faluzó-szekere-
ző Íazekasok,,reklámaj ándéka i', és e gyben,,hírvivői,, is.
97
96 Csengő -..Llll!ó cserépcsengő), A csengő leborított ke-
a
iryeltle (Ielke, iitője) egy cserépgyöngrl
1re1t'ior:i-..-t'
amejl' zsilrorra fűzve függ benne.
Készítésilriódjai:
1 Aitalábarr talpon korongolták, a talpat átlyukasztva,
a nvelr'nek drótból tartót raktak bele, ezen cserépgyörrgy
fuggött ZSinegell, arnit mozgatással szólaltattak meg'
2' A nrásik módszer szerint a talpból utólag gombot
korongoltak. A nyak függő1egesen van átszúrva' felül
gyöngy tartja az ütót, a gyöngyöt (ez a forma azonban
készüihet a 3' változat szerrnt is).
3' E módszer szerint a lrarangot a széles a1jrészen á1l-
va korongo1ják, levéte1 és szikkadás után a ,,talpnál,' eI-
simítr,a a sorját, a belsó boltozatra füIet ragasztanak,
amelyen zsinóron függ a gyöngy (203' ábrn),
Díszítéseváltozatos lehet, a mázatlantól a tarkázot-
ttg, mázasig.
Funkciója: rázással működő lrangkeltő eszköz,
amelynél a megütött edényfal adja a hangot.
Mérete: magassága 7_10 cm körüli.
Díszítése:lehet mázas és mázatlan, eset1eg engob-
csíkokkal a vállon.
^A
2Ai. iltrs
97 lrőka (gtrgtlyn) ' A marok belméreténekmegfelelő
nagyságu, korte íormá jú ,,palack,,. Bőrkerrrérry állapot-
ban o1da1ába kör a1akú nyíIást r,ágnak, ezen keresztül
töItik meg engobba1. Szűk szájába lúdtollat nyomnak'
megdöntr.e az edénvkét ezen keresztűl fol1,ik ki a fes-
ték. Haszrrálaton kír.űl a belrorpasztott ,,oldalára,, 1ehe-
 9B
tett fektetni, ez Iett az íróka ,,fenek e,, ' AZ oldalán a két
bemélyített ujjnyom pedig a könnyebb fogást' tartást
szolgálta. Kis lábakat is kaphatott, ha nem volt lapított
a feneke. Mázas és mázatlan íróka egyaránt készült.
A fazekas általában saját magának készítiaz írőkát
(204, óbril'
Q
204' úbrn
Funkciója: körte formájú, korongon készült fazekas-
díszítőeszköz, amely az engobbal történő festésnél
használatos: a belé rakott tolldarabkán keresztül eresz-
tették ki a festéket.
Díszítése:mázas és mázatlan egvaránt előfordul.
Szűk szájábalúdtollat helyeznek e" igy használják.
Előfordulása: elsősorban azokon a területeken ké-
szült, ahol a fazekasok nem áIlati szaÍvat, szarut hasz-
náltak a festéshez, azaz a Kárpát-medence középső ző-
nájában.
98 Fazekassz erszám, f ocsos tál (t'ocsos-,
t'o csikostál stb.),
Ha megfelezett tálféle, egyik felébe a sűrii agyagpép ke-
rü1, a másik oldalába a tiszta víz, Ha van rajta, a kes-
keny fedőlap arra szolgáI, hogy a kézrőI ,,Iehuzza a
focsot,,. (A fazekasok azonban gyakorta hibás fazekat
vagy tálat használtak a focsostálak helyett.)
A focsostá]ak ritka és egyedi darabók. Többféle vál-
tozatuk lehet O05, ábril,
ffi@@ 2a5' óbra
A pRzprassnc cvaroRLAT.,
]' .{:l..ikor agvaglapokból kétrekeszes, dobozszer-.
fornlá: ii1esztenek össze,
2' arnikor mélvtálat korongol a fazekas, és a kiszabo::
agr-aglapot élévelbeépíti,megfelezve a táIat,
3 egl' mélt,tál készüI, az egyik oldala felől agyaglap
pallefedve.
A kife;ezetten e célra készítettedények többsége m;.-
zatlan munka.
Funkciójuk: a korongoláshoz szükséges vizet tartja..
bennük'
Méretük: általában 20-30 cm.es átmérőjúek, kivét'e
ha fazék formájúak, de a száj akkor is sze]esebb.
99.A kályha. A cserépkályha fogalmához gyakorlatila:
ötféle elem tartozrk.
1. Kályhaszemek bögre alakú, korongolt, mázat1an'
szúk fenekű, széIes szájú edények, amelyeket aZ un
,,bögrés kemencék,, oidalfalába építettekbőIe Qoa' ábrn,
E|őfordulási he|yük: a recens néprajzi anyagbar.
Vffi
már csak a Sárközből ismertek, de az elmú1t száz é:.-
ben már ott is eltűntek, csak egykori fényképektudó.
sítanak róluk.
206, óbrg
A legegyszeríibb természetesen a bögre alakú kály-
'
haszem készítése.A bögre alakú kályhaszemek beépíté-
se rendkívül archaikus megoldás, a hóleadó felülei nö.
velésévelpróbálja a fútéshatékonyságát emelni. Több-
ségük mázatlan pohár vagy fületlen fazék, amelyeket
beágyaztak a kemence tapasztott oldalába.
2. A kályhafiókok korongolt, tálszerűen elmélyülő
formák, amelyek szélénnégyszögletes keretet képeztek
ki. Korábban teljesen mázatlanok is készü]tek, a több.
ség azonban mázas (207 , úbra),
m
trJrl
207. óbrrt
Az EoÉNyEr ponvaTa, puxxctŐ]a ÉsxÉszÍrÉsp 99

Előfordulási helyük: elsősorban a Dunántúlon ter- de köze] senr o1van ideális, mint a gipsz, elónye viszont,
jedtek el, a kályhák alsó sorukat kivéve ilyen csempék- hogr ker.e'bé törékeny Q09, abrn),
bólálltak. 1. A kályhapárkányok (csipke, párta) Iapokból for-
A kályhafiók (a hétköznapi szóhasználatban ezt is- mált, feIső zárósornak készített,díszes párkánvok, má.

ffiM
merjük korongolt kúlyluszemnek) korongolt, négyszögle. Zas aZ e}őIapjuk. Színoldaluk szintén préselésselsok-
tesített táI. A homokka} so-
ványított agyagból tálat
korongolunk, amelynek
négy oldalát tenyérrel fel-
hajtyuk, s meg is nyomkod-
juk. Ráhúzzuk aztán a fa-
keretet, amely a csempék

Wfu
egyforma méretét biztosít-
ja, és megfelelő magasság.
ba beállítva hozzásimítjuk
208 ' óbrn az agyagot, majd a keret
feletti részt levágjuk. A ke-
ret mentén a peremet kicsit megvastagítjuk és úgy dol-
gozzukeI(20B. ábra).
A sarokcsempe abban különbözik az előbbitőI,hogy
az egy1k éléhezfél csempényi agyaglapot ragasztunk
209, óbrn
egy derékszögező sablon segítségével,majd merevítő
bordát is illesztünk hozzá, hogy a száradás, zsugorodás
közben ne térjen el a derékszögtól. szorosítható, a kályha tetejéhez ragasztandó támasztő-
3. A kályhacsempék lapból Íormált, préselt, négy- lapot a kipréselt mintás lapra merőlegesen, esetenként
szögletes, téglalap alakú csempék, a hátukon aZ egy- enyhén befelé dőlve ragasz\ák.
máshoz rögzitést szolgáIő, kiálló peremmel. Kályha 5. A kályhagombok korongolt, talpas, gömb alakban
vagy kandallő számáta egyaránt készültek dombormú- végződő formák, kis oszlopon á1lnak a sarokpárká-
ves diszű, gyakran mázas előlappal, a mázatlanok egy nyon, tulajdonképpen a párkány részei, A felsoroltakon
részétcsillámporral díszítették. kívülvan még néhány káiyhaelem, amely fontos lehet
Előfordulási helyük: ilyenek voltak a dunántúli egy kályha építésénél' Ilyenek pl. a váll. A káiyha for.
kályhák legalsó sorába kerülő, mintás lapcsempék, a májátóL, felépítésmódjától függ, hogy van-e benne egy
feIvidéki kályhacsemp ék és az erdélyi kandallócsem- vagy két vállsor.
pék java része. Ha a kályha formája úgy kívánja, a vállmegjelenhet
A préselt kályhacsempék készítésénél a fadúcot álta- talpsorként, szúkítőelemkéntvagy formaváltáskor (ha-
lában homokkalmeghintették a préseléselőtt, hogy az sáb alakú az a\sőrész, henger vagy kúp alakú a felső),
a8ya8 ne ragadjon bele. A csillámos csempéknél a ho- de megfordíwa zárósorként is szerepelhet Q10, ábra)'
mok helyett ezüstös, csillogó csillámot hintettek a for- A fentiek készítésebonyolult feladat, amelyet leírás
mára, ameIy beleragadt az a1yag felületébe, díszítve
azt, Amázas csempéket szinte mindig megöntötték fe-
-*--11
T_=-l

mmil
hérfölddel, s csak úgy került rájuk a máz' A sarokcsem'
pék esetében a fanegatív éléhezmerőlegesen hozzáil-
lesztették a szintén mintásra faragott félformát, mégpe-

lll lli
dig facsapokkal, ritkábban a már kipréselt csempéhez
ragasztottak egy fél szélességűsarokrészt.
A rosszul ill ll
rHl Hu
kivitelezett présforma sok bosszúságot
okoz: belekapaszkodik a préselt mintába, kiszaki\a azt.
Ha a faformát nem szórjuk meg homokkal, hamuval,
beleragad aZ a1yag| de ugyanez a helyezet a gipszÍor-
mával is: amíg nem szív magába túl sok vizet az a8ya8-
ból _ többszöri, egymás utáni használat esetén -, addig
az a8ya8 szépen elválik a gipsz felületétől. A cserép a
nedvszívása miatt szintén alkalmas forma készítésére, 210. dbra
100
alapján nem könnyú megkísérelni' A párkány készíté-
sére kétfélemód is kínálkozik. Egyrészt készülhet kila-
pított vagy metszett agyaglap a1yagvagy gipsz negatív
formába való beIenyomásával, másrészt aZ ún.
párlanyozógyalu segítségével.Ez egy szükséges profilú-
ra kivágott, negatív lapforma, amelyet egy kelló vastag-
ságúra kiszabott agyaghurkán addig húzogatunk, amíg
az fel nem veszi a szükséges alakot.
Mivel nem célunk a kályhásmesterség alaposabb
megismertetése, további részletekre nem tértink ki.
A r.azprassÁc cyaxoRLATA
A fentiek összefoglalásával gyakorlatilag a végére
érhink a Ká1pát-medence közel száz edényÍormája leg-
alapr'etőbb ismérveinek és jellemzőinek, és most néz-
zük meg, milyen díszítőtechnikák alkalmazásával Ie-
het ezeket tovább szépíteni!(Ehhez az ismerkedéshez
és munkához különösen hasznos lenne belenézni a
Kresz Mária Alapítvány Fazekasfilmjébe, amely nem-
csak r.erbálisan, de folyamatában, képben is bernutatja
ezeket a technikákat - a készítésimód jobb megismeré-
sét szolgálva.)
 Díszítőtechnikák
A felület átalakítása
Csiszolás (sikálás, kavicsolás)
Kar,iccsaltörténő simítás, bőrkemény, nyers edényen' A
siká1t felület készáruként fekete, de vörös színúis lehet,
ez az égetésmikéntjétől függ.
A bőrkemény edényt egykor repceoiaj és víz keveré.
kével kenték be, majd átdörgölték, így jobban csúszott a
felületen a folyami kavics.
Napjainkban olaj és petró.
leum keveréket használják
hozzá,A kavicsolt felület
sima és fényes lesz, ahol
nem érte a kavics az edény
Íe\sztnét,ott pedig matt.
Fekete szinét a redukciós
égetéstől kapja a fekete
edény (211.. ábra),
A csiszolás leggyakrab-
211. ábra ban a nádudvari, a tégi ti-
szafüredi, mezőtűri és
szentesi edényeken, illetve igen egyszerű formában a
nyugat-dunántúli feketeedényeken fordul e1ő.
Domborműves,
rátétes (rakott) díszítmény
l) Abroncs. Az edényen elhelyezett vízszintes vagy
rnás irányú Iéc, amely lehet ujjbenyomásos, bevagdalt,
bepecsételt' Ezt a díszítésieljárást nagyobb méretúedé-
nyek, tárgyak esetében alka|mazzák, híszen nyilvánva-
ló' hogy érr,ényesülni, funkcionálni csak nagy feliileten
tr.rd: nagykorsók, kanták stb. esetében például két rész
il1esztésénekvonalában helyezkedik el, sokszor az
edényfalat is erősítve ezzel,Ez történik az ovájis kalács.
sütő fenekénél is. Az abroncs, aléc tehátrátét, - agyag.
lrurka ráfektetve-ráragasztva, és lrogy még mutatósab-
bá váijon, megnyomkodva szerszámmal, alkalmi pecsé-
te1ővel vagy ujjbeggyel-qjheggyei, esetleg körömrnel.
Leggyakoribb előfordulása: a sünegi, csákvári, őrsé-
gi nagyfazekakok és bizonyos erdélyi központok edé-
nyein, valamint a gyertyamártókon (212. űbrn).
21'2. ábra 213. óbra
b) Gomb - esetleg pecsételővel benyomva. Lehet
fülön, hogy segítse az edény jő Íogását, de szolgálhat
,,plasztikus,, díszként is. Itt is alkalmazható pecsételő
(ámit fából, cserépből, gípszbőI maga készíta faze-
kas) vagy meglevő szerszámokat alkalmaz nyomha-
gyásra.
Leggyakoribb előfordulása: díszedényeken' mint
amilyen például a gömöri lakodalmi gyertyatartó csil-
Iár vagy egyes könyvbutellák, bödonök.
c) Mintázott rátét, kézze| Íormázva' Altalában na-
gyobb méretúedényeken alkalmazzák (ha a falat díszí-
iik vele) -kézzel kinyújtott hurkákból készül _ levelek,
virágok, figurák körvonalas ábrázolására. Lehet egyecli
darabok dísze is, például alakos butel1a, szenteltr'íztar-
tó' tintatartó, oromdísz, céhkancsó esetében. Ezekné1
kéz formálta alakzatok illeszkednek az edény Íalához,
Pé1dáu1 alakos butelláknál kar, kónyvbutelláknál és
szenteltvíztartóknál a korpusz.
Leggyakoribb előfordulása: a miskakancsók kígyója
és más dísze, a céhkancsók és páiinkafolyatók rátett
mintája (213' ábrn),
d) Préselt rátét, negatív dúc segítségével.Arnikor bi-
Zonyos/ hogy a minta többször is használarrdó, érdernes
megmintázni, formát készíteni ró1a, adandó alkalom-
mal préseini és úgy ragasztani a tárgvakra. Ez a rnód
,,finomabb', minták olcsóbb, könnyebb alkalmazására,
sokszorosítására is lehetőséget ad. (Keresztek' mlská
paszománva stb.)
Leggvakoribb előfordulása: ovális kalácss|itők, a ta-
polcai pá1inkafolyató edények, dunántúli célrkancsók
mintájaként (
21 1' ábrn)'
 r02 A peznxassÁc cyRroRle^

rűn .,oda.-:tódő,' fakes pár-

huzamos, terde nyomot
hagl. Ezt ''búgó,, hangha-
tás is kíséri,hiszenberezo-
ná1 a fa1. Két alapkövetel-
men\.e van száraz edény-
felület, ame1yre merőlege-
sen szoríluk rá a fakést, il-
letve az, hogy a fakés előtt
egv kicsit kifelé nyomjuk
21.4, ábra 21'5' óbra
az edény falát. Terrakotta,
hétköznapi vászonedé-
e) Szőtutánzat, szitánvagy laza szövésú vásznon át- nyek gyakori dísze. Leg- 217, óbra
nyomott puha agyagból. Közeli a rokonság és gyakran gyakoribb eiőfordulási he-
együtt is alkalmazták a mintázott rátéttel. Alakos butel- Iye: az órségi fazekaktól a gömörieken át egészen az er-
|ák (bárány, juhász), dohánytartó medve általános dí. détyi edényekig sokfelé (217' ábra),
szítménye.Mindig egyedi, sok aprólékos munkát igé- c) Gerezdelés (függóleges irány,3, mélyebb árkok) az
nyel' A ,,szőÍözés,, előtt készítik, megformálják a csu- edény falában. Mi Kresz Máriától eltérően bordának ne-
pasz edényt, s még frissen felragasztják a szítán vezzik, ha pl. kuglóísütőkről van szó, és gerezdnekhír-
(krumplinyomón) átnyomott,,szőrcsomókat,,. Ragasz- juk azt a falon függőIegesen futó árkot, amely főleg a
táshoz ajánlatos,,focsot', használni. habán vagy erdélyi szász edényeken fordul eIő.
Leggyakoribb elófordulási formája: a medve alakú . A kuglófsütők bordáinak készítésea frissen koron.
dohánytartó, a pásztort Íormáző emberbutella és az áI- golt edényen lemetszés előtt történik. A kalácssütőkné]
latalakos butella Q1'5, ábrd . már tárgyaltuk.

Mélyített diszités
n) Rovátkolás vízszintes irányban, rovátkolófával
(roaackolóval) történik. Az edény végleges formájúra el-
készül, még a korongon, lassú forgás mellett a szerszá-
mot (lehet fakés hegye is) kissé rányomva végighlizzuk
az egész edény testfelületén. Edény felületnövelésére,
ritkán díszítményként
al-
kalmazzák,
Leggyakoribb előfordu-
Iási helye: a csákvári vagy
sümegi fazekak oldalfala 218, ábra
(216, ábra),
b) Rovátkolás ferde o Gerezdeléskor nincs tuloldali ellentartás, és ha é1e-
irányban, Íakésse| _ kifo- sebb szerszám az, amelyikkeldeformáljuk a tárgya! kí-
gatás vagy búgatás. Ez az, vülrői határozott, keskeny, árokszerú mélvedésttu.
amit a kezdők az első dunk előidézni, ami, ritmikusan megismételíe, cikkely-
fakéshasználatkor véletle- szerú, illetve gerezdhatást kelt (218 ' ábra).

nül ,,tudnak',, később pe-
216' ábra dig nagy erőfeszítések
árán tanulnak meg. Az
edény formailag kész _ más technikájú díszítésnincs
rajta, s még a korongon áil. Kis feliileten, lágy agvagból
készült edénnyel és vastag fallal nem 1ehet megcsina1-
ni. Gyakorlatilag a fakés beforgatásával _ így azbele-
kap a falba _ idézzik elő azt, hogy a forgatás miatt sű-
. Jobb híján az őzgeríncÍormák mintázatát is ide kel1
sorolnunk, ezek azonban nem a tárgy megkorongolása
utáni fázisban bordázódnak, hanem ahhoz tartoznak,
hiszen a kellő átmérőjíi cső formálásáról van szó' A
kész henger felső szakaszán kezdve a műveletet ujjbe-
gvünk r,astagságáho z ígazodva, igen határozott és erő-
teljes mozduIattal árkot nyomunk az edényfalba. Ujj-
begr.nl.i távolságra lefelé mindezt megismételjük,
DÍszÍrŐrncgxxnr 103

mindaddig, amíg a hengerünk ,,Íenekéig,,le nem ér-

tünk. Ezek tehát vízszintes irányú bordák. A fal bordá.
zása :után a csó lefedésre kerü1, s ha a száradási foka
/@r,@at6
megengedi, kettévág;ák, így rögtön két edényt nyerve.
Ezek korongolt lábakat, húzott vízszintes irányban {e1- (9
rakott fület kapnak (219, úbra).

221, ábra

Leggyakoribb előfordulási helye: mohácsi és csíki fe-

az őzoerinc sÜtőforma készítése
keteedényeken fordul elő a legtöbbször (222. úbra).
g) Szurkált dísz. Nagyobb edények füIének fogófelü-
letén alkalmazták, de nem elsósorban dísznek, hanem
azért,hogy a kéz csúszását akadáIyozza,
Leggyakoribb elófordulási helye: gömöri és révi
nagyfazekak fülén gyakran megtalálhatő (223. ábra),

219, ábra

j"l
d) Ujjbenyomás, pél-
dául füI alsó részének
erósítésére.Kész a forma,
a fülek illesztése megtör-
tént, s hogy a nagy tapasz-
tási felület ne váljon szét
és könnyebben is szárad-
jon, ujjbeggyel erős nyo-
mást gyakorolunk a kije-
220, óbra 1öIt terüIetre' Nagyobb
edényeken előfordul több 222. óbra 223. óbra
is a fazekas esztétikai érzékénekmegfelelő kivitelben.
Leggyakoribb előforduiási helye: a fülek alsó végénéI h) Fés(ts minta. Feketeedények kedvelt dísze. Saját
(220. ábra), készitésű,fésűt hasznáLnak hozzá, Pontsor szaporább
e) Pecsétnyomás cifuázóÍa segítségével.Ilyen szer- díszítőeszköze, de elsősorban párhuzamos vonaldi
számot már használhattunk a gomb készítéséhez,de itt szek, v áItozatos, girlandszerű díszítősorok létrehozásá'
níncs rátét, itt a pecsételő az agyagÍaiba mélyed. Egy ra alkalmas Q24. ábra),
pálcavéget megfaragnak, és helykitöltő mintaként
vagy mintasor részeként, egy motívumot, esetleg töb-
bet váltva a]kalmaznak. Erre alkalmas szerszámot ké-
szíthetnek más anyagból is: gipsz, fém, ma már mű-
anyag is lehet. Leggyakoribb előfordulási helye: dísz-
edényeken, mint amilyen példáu1 a kanáltartó, a
könyvbutella (221' úbra).
/ Pecsételőhengerrel való benyomás, az edényen
szalagszerű'en körbefutó, ismét1ődő minta. Eszköze egy
korong vagy hengeE aminek palástján van a plasztikus
minta negatívja. Gyakran kap nyelet, így könnyebb a
korongon lassan forgó edény falához nyomva ,,Íuttat-
nI,, . Egy hengerpalást hossza ad ki egy mintasort, ami
ismétlődik. 224' óbra 225, óbra
104 A r.azEressÁc cynroRLATA

226' óbra 227, óbra 228, ábra

A múvelet a frissen korongolt eciényfalon történik, a ki

vánt minta szerint odatartott és mozgatott szerszámmal
Sgraffiato vagY,,a|ákarco1ás''
(225, és 226, úbrn),
l) Karcolt csík' A korongolt edények vállán taláIható Az engobozott tárgy karcolása máz alatt úgy, hogy az
vízszintes csík. Fakés hegyével vagy hegyes kézi szer- edény fala sotétebb színben tűn|ön elő, de ez fordítva -
számmal csinálják. hogy világosabb legyen - is lehetséges' A felület átala-
Leggyakoribb előfordulása: edények nyakán, vállán kítása tehát színhatást is létrehozhat. A ssraffiato lehet:
(227 , ábril, a) Csíkozás, Áltataban ecsetes engobúvban szokott
7) Karcolt díszítmény(már szikkadó edényfalba). előfordulni. Szúrős, hegyes szerszámmal egy vagy több
A karcolt jeIzőt csak akkor használjuk, amikor a kar- csíkot visszakaparunk, így a földíesték alól eló.bukkan az
colás közvetlenül a nyers edény faiára kerül. Ilyenkor a agya8 szlne.
máz beűl a karcolat ,,árkába,,, és mivel itt vastagabb
|esz a mázréteg, a minta is sötétebb lesz.igy ad söté1ebb il Fésűs minta. ltt pár-
vonalrajzolatot. huzamos csíkok rajzo|ód-
Leggyakoribb eIőfordulása: magafalán díszítettedé- nak egy idó.ben. A technika
nyeknéi találkozhatunk ve1e, többnyire máz alatt, ugyanaz, mint a fesüs min.
ta készítéséé, azza| a kú-
lönbséggel, hogy más az
Áttört díszílés a|apszín (ez esetben az
engob színe), mint a fésúr
Általában gondosan megterrlezett, gyakran körzővel l^
^ -,,!^
rlaó} ta LJlNUNtr.
^^!'1.^l,A

előrajzo1t minta alapján történik. Korongolt vagy lapok- Leggyakoribb e1őfor-

bó1 összeállított,,,bőrkemény', á11apotú edények falábó1 229, ábra dulása: tálak, tárryerok,
kimetszéssel létrehozott minta. Változatos formákon, kulacs, kerek tepsi, egyes
változatos motívumok lelretnek. A leglényegesebb tud- korsó- és kantafélék, és többek között a gorzafalvi edé-
niva1ó' hogy statikailag fontos erővonalakat el ne vág- nyek jellegzetes díszítőtechnikája (229, ábra),
;r-rnk, hiszen az akkor még képlékeny á1lapotban levő c) ornamentális vonalas minta vagy írás (csilcart nin.
edény összeomlik. Az előrajzolt vona1ak mentén, tűvel Ín). Tulajdonképpen ezt értjük leginkább sgraffiaton.
vagy keskeny pengéjű késsel, szikével átváguk a ÍaIat, Amikor az edény formája végleges, Ieöntik engobbal
majd kiemeljük a ,,fölösleges,, faldarabkát. Ezek retusá. vagy belemártják, majd róvid száritás után a mintát l're-
Iása igen nagy elővigyázatot igénvel, hiszen a legvengí- gyes szerczámmal bekarcolják olyarr mélyre, amilyen
tett fal nagyon érzékeny.Metszési felületek átsimításá- vastag az engob réteg. A karcolások lehetnek önál1ó raj-
va1 csökkenteni lehet aszárazon történó retusálás kíral. zos rninták (rozetta, madár stb.), íeliratok, de motír'u-
ta veszélyeket' mok kontírrjai is.
Leggyakoribb e1őfordr'rlása: a r'arrókosárkák, tálak, a Leggvakoribb előfordulása; a legismertebbek a déI-
tintatartók egy részének;ellegzetes díszítőtechniká1a .lr il J] z\rrLr
nirurur -:IJ L,.r^|l{|. ^nelr'ek
uuLquoN/ otrrLrJ Lr\ nagv része L4.Ll
rr(rI)J rLr.L ezze| a techrli-
(228. ábril, kál'al készült Q3a. ábra),
DÍszÍrŐrncHNIrRx 105

Színhatás, festés
'.4::
Csíkozás
a:
,ffi
Ha r'ízszintes a csík, korongon ecsettel vagy írókával
huzzák, az edényen körbefut.
n) Zsin&ozás korongon. Ecsettel felfestett engob-
csíkot ujjbegyünk gyors felJe mozgatásával _ közben
lassan forog a korong - ,,szétkenünk,', aminek rajzolata
a zsinór, a Iaza hullámos vonal lesz. Gyakran a rnintát
deréktájban visszakarco1t
csík szeli szét. Ide soroljuk
az engobcsíkok más mó-
2j0, óbra 2j1, óbra
don átkarcolt váItozatait
is. Főleg mázatlan edé-
d) Kikapart felületek. Ezeknél a mintáknál nem- nyek fe|ü|etének iellegze-
csak a kontúrt, hanem a fő motívum egészétkikapar-
L^^ Á:^-(L*;-..^
rtr5 ur)zrrrrrtrrrytr.

iák, adott esetben az egész levél- és a sziromfelületet. Fazekak, korsók, kan-

Igy szín felvitelével kétszínűtárgyakat is készíthe- ták vállán-nyakán fordul
tünk."gyA fazekasok sajátkezűIeg készítettszerszámok- elő a leggyakrabban, a
kal dolgoztak. gömöri edenvek egyik leg-
Kikapart felületek szintén a dél-alföldi butelláknál 234' óbra jellegzetesebb díszítőe|1á-
fordultak elő leggyakrabban, elsősorban mezótúri és rása(234, ábra).
tótkomlósi darabokon (231, óbra), b) Csikozás írókával. Vízszintes vagy enyhe spirált
e) Mélyebben vájt, vésett minta, aonalas nntíaum, leíró csíkok kerülnek a korongon lassan forgó edé-
méIy nyom (232, ábra). Kézbe véve csinálják. Gyakran nyekre. A forgatás által egybefüggő vonalat adnak.
speciá1is szerszámot készi. Leggyakoribb elófordulása: fazékon, köcsögon, kor-
tettek ehhez a művelethez són, fedőn - szinte mindenféle edényen lehetséges
(233' óbrn). Alkalmazták (235, úbrd'
engob nélküi is, volt olyan c) Sávozás, a csíknál szélesebb, ecsettel húzott víz-
mély a minta, hogy érvé- szintes vagy függőleges irányú sávok(236. úbra).
nyesülhetett színkontraszt
nélkül is,
Leggyakoribb előfordu.
lása: hódme zőv ásárhelyi,
mezőturi edényeken, kö.
csögön, szilkén, komaszil-
kén, bögrén és újabban
232. óbra kancsón is.

235. óbra 236, óbra

ffiffi
cn
Írókás csíkozás főleg fazekak, köcsögök hasán, vál-

P
lán taláIható.
d) Folyatott díszítésengobbal. Csőrös edényből

n
(esetleg írókából) sugárszerűen folyatott szélesebb vo-
nalak. A folvatás kiindulópont1án szép ,,gömbölyű,, a
vonalvég. Jól követhető az öntés iránya, az edény tartá-
sának módja. Az edényt fenékszögénél tartva, fenéktői
száj Íe\éöntlk a festéket. Ha az edény mérete miatt kez-
233 ' úbra ben nem tart]tato, nagy tál fölé fektetett két lécre tá-
706
237 ' ábra
maszkodhat, Mázza| való díszítésnél aszimmetrikus
mintát is alkalmaztak.
Leggyakoribb elófordulása: nagyon gyakori a sárkozi
stílusban, azaz a m6r ágyi, b ajai, szekszárdi tálak-tányé-
rok díszítményeiközött
mint szegélymínta (237
úbra).
e,) Kanállal eresztgetett
függőleges csíkok-sávok.
Ezek fehér engobon r'álta-
kozó szurekkel, igen gyak-
ran nem nyers, hanem ter-
rakotta edényre, mázza|
kerülnek.
Ez a díszítésimód
csákvári edényekre jellem-
ző főIeg, illetve Gömörben,
de elófordul például a
vámfalusi folyóedény ese.
238. óbra tében is (238, ábra) ,
Folthatásra törekvő díszités,tarkázás
a)Holdas díszítés,kanállal való leöntés félkörszerűen.
Az edényfalra kanálbólúgy öntjük a festéket, hogy az
félkörívesen szétterül. Fennálló edények esetében épp-
úgy alkalmazzák, mint tálaknál. Itt is mint az e|őzőek-
nél a fennálló edény az öntéskor száján áI|, illetve a fe-
nékszögnél fogva függ. A tálaknál az edény belsejétől a
szája ÍeIéöntik a festéket.
Leggyakoribb elófordulási helye: igencsak je|Iemző
ez a technika a tálasedény esetében Tiszafüredre, de ki-
sebb mértékben Gyöngyösrői, Mezőcsátról is ismert.
Erdélyben és a Partiumban sziikéket, bödönöket díszí-
tenek vele Q39. ábril.
A pnzrressÁc cyn,xoRLAT:
239' óbra
b) Fröcskölt, úzott díszítés.EngobozásnáI, de máza.
zásnáI is megtaláljuk. Egyik színre a másikat esetlege-
sen, szabáIytalanul fröcsköiiük fel' Lehet szétszórtabb,
ritka, és tóbb színnel fröcskölt is.
Ha a még nedves edényt azonnal fröcskölés után kis-
' sé megrázzuk, a híg ,,pettyek,, elfolynak és szabályta-
lan, kusza foltokat kéoeznek.
Előfordulási helye: tá1akró1, szi1kékről, komaszilkék-
ró1, korsókról egyaránt ismert, alkalmazási területe
szrnte korlátIanl (240, óbra)
c) Márványozás vagy elfuttatás. Hasonló az e|őbbi-
hez, de ennél a nedves edényen ,,Íolyékony,,alapszínre
viszik fel folyatva, fröcskölve vagy bárhogy a másik
sztnt vagy színeket, és ezeket az edény mozgatásával
a lazán összekeverik.
Leggyakoribb előfordulása: különösen kedvelték ezt
a díszítőtechnikát például a debreceniek, akik szilkéket
díszítettek vele Q41' ábrd,
240, ábra 241., ábra
d) Ecsettel csapkodott díszités,Ennél az eljárásnál a
mintának valamiféle rendje nyomon követhető, az
engobbal felitatott ecsetet tudatosan kijelölt pontra
csapja a fazekas.
Előfordulása: leginkább a mohácsi kiöntőcsöves kor.
sót, kancsót díszítettékvele (242, ábra),
DÍszÍrŐrpcrnvxex r07

su] a n..az:k osszefolyásával egy kicsit határozatlanab-

242, óbra 243, ábra
e) ,,Lőttyös,, díszítés,amikor kanálbóI vagy vastag-
csövű írókából löttyentik az edényre a festéket. Esetle-
ges mintát ad.
Előfordulása: a legjellemzőbben ezt a technikát azok
a Veszprém megyében készült tányérok képviselik,
amelyekre csíkokban, félkörösen vagy speciális mintá-
kat alkotva folyatták a mázat (243, úbra) .
bá r'álnak
Előfordr-ilási helve: a leggyakrabban a csákváriak és
szekszárdiak alkalmazták korsóra, szilkére, kancsóra,
és tálra-tánr.érra is, de a technika ismert volt másfelé is
(246' ábrnl,
i) Pöttyözés, babozás' Írókával, ujjbeggyel felrakott,
engobbal e;tett pöttyök. Az utóbbi esetben az engobba
mártott ujjat az engobozott edényfalhoz nyomják.
Leggyakoribb előfordulási helye: köcsögökön, szil-
kéken a Dél-Alföldön, illetve tányérszegéIyen Vámfalu-
ban047, ábril,

/ Ruggatott diszítés. Szalmiákszeszes (ez állati, illet

r.e emberi vizeiet volt) folyadékkal kevert fekete föld-
festéket vittek fel a frissen engobozott edényre, ame-
lyen megugrott, lassan szétfutott és ágas-bogas bokor-
rnintát hozott létre. l.Igyes kezek a minta méretét,Íor-
máj át, mintáját valamennyire bef olyásolni tudták.
Előfordulási helye: leginkább dél.alföldi tárgyakon 246' ábra 247, óbra

gyakori, kocsögökön, tányérokon, esetleg kancsón

(244. ábril, i) Cirkolás, cirkozás, Az egymás mellé írókával hú-
zott híg engobcsíkokat keresztirányban cirokszállal,
esetleg kicsipkézett lúdtollal hlizzák át. Háromféle
módja Van: a vízszintesen húzott csíkokat a fazekas
függőleges mozgással,,összefuttatja,,, a figgő|eges,
Sugarasan elhelyezett sávokat vízszintesen húzza ke-
resztüI, illetve ha cikcakkvonalat húzunk át vízszinte.
sen a cirokszállal'

244. dbra 245 ' óbra

g) Spongyás (mohás) díszítés.Tengeri szivaccsal

vagy mohával,,feltunkolt,, minta. Előfordul többrétegű
színezésis,
Előfordulási helye: különösen Borsodban, Gönc kör-
nyékénkedvelték, de ismerünk túri butykoskorsókat,
tatai nagytálat is spongyázva.FőIeg fennálló edényre
kernlt Q45. ábrn), 248, ábra

L) Fehérpöttyös díszítés,amikor a fehér engobbal

leöntött, zsengélt edényfelületre ujjal, színtelen máz- Előfordulása: a siklósi tányérokon igen gyakori, ha-
zal pöttyöket ejtenek, amelyek a rájuk kerülő zöld má- sonlóan a r'ámfalusiakhoz. Különösen déIen és Erdély.
zat Íelhígítják,világoszölddé teszik, a kontúrok ráadá- ben kedr'elik (218. ábra),
108
k) Sablon haszná|ata.
Növényleveieket vagy pa.
pírsablont ragasztunk
bőrkemény edényfa1ra,
utána engobbal megönt-
jük a felületet, és kis szik-
kadás után levesszük
sablont. Igy a sablon helye
az edény cserépszínét
249, óbra kapja, az engob a ,,háttér-
szin".
Leggyakoribb előfordulása: a süvéteieknél és Mező-
csáton (249. ábra).
ornamentális f esté s: vir ágozás
a) Irásos minta, eszköze az irőka (gurgulya, szaru).
Mindenijnnen ismert, le gfelj ebb a feketeedén y.készítő
központokban és egyes Íőzőedénygyártó fazekasfal-
vakban nem, bár utóbbi helyeken a20, század folyamán
elterjedhetett (lásd: Őrség) (250' óbra),
250, óbra
251, óbra
b) Ecsettel festett minta. Minden tarkáló a maga ke.
zéhez s az engobhoz ,,szabott,, ecsetet haszniI, Az
ecsetnek szép pettyet, foltot kell hagynia az edényen,
s ahogy kissé elhúzva felemeljük, szépen el kell véko-
A pazErnssÁc cyaxoRLAT]
nr.odnia a festésnek. Ezekkel a mozdu]atokkal szr:-
moznak. leyeleznek.
a Leggvakoribb előfordulási heiye: Bakabánya, Györl.
grös, iIleh.e a felvjdéki mázasedény-keszító közpol:
tokban és a habánoknáI'251, ábril,
c) kókáva| és ecsettel
a festett minta. Ebben az
esetben írókával rajzo1ják
meg a körvonalakat, és
ecsettel töltik ki a levél, l.i.
rág, madár stb. kontúrjait
Leggyakoribb előfordr.r-
Iási helye: sok helyról is-
mert, így többek közTtt
igen jellemző Sárospatak-
252' ábra ra, Ungvárra (252, ábrn),
d) Karcolt kontúr, ecse.
tes kitöltés, írókás kiegé.
ffi szités' Az egyes technikák
menetét már 1áttuk, itt
ezek együtt jelennek meg.
Leggyakoribb előfordu-
*ggffi' lása: Mezócsát, Tiszafiired,
ahoI tálakon, bute11ákon
$;w
egyaránt gyakori (253, ábrn )
Eddig tartott a díszítő-
technikák felsorolása' Ez a
te'
Íejezet szintén nem szület-
hx
hetett volna megKresz Má-
rrn munkássága nélkül, hi.
sffiffi szen alapjául az áltaIa írt
Terminológia szolgáIt, azt
egészítettük ki különféIe
253' óbra
részletekkel. (V.o. Igaz M.
- Kresz M. 1965:126-128)
Befejezésül azt vízsgáI1uk meg' hogy megkorongo-
zott, díszitett tárgyunk hogyan is nyeri el végső formá-
ját, hogyan fejezhető be a munka, azaz Íog|alkoznunk
kell egy kicsit az égetésselis!
 Az
Az agyagtárgyak végiegessé, tartóssá tétele a cserép-
képződésfolyamatával megy végbe. Erről már beszéI-
tünk az agyag tulajdonságaínálés az égetókemencéknél
is, most azonban - lra eléggéérintőlegesen is, de - mu-
száj még egyszer foglalkoznunk vele, hiszen a folyamat
ezzel a rnúvelettel fejeződik be' Az első égetésa zsen-
géIés,a második a nlázra lgeÍés. Noha az égetéstsem le-
het könyvből megtanuini , azért az aiapvető buktatókat
szeretném itt összefoglalni, nehogy az összes eddigi
munkánk kárba vesszen!
A mai kemencék elektromos, gáz- vagy olajüzemúek
áItalában, és a mázas égetésnélcsupán arra kell vtgyáz-
nunk, hogy a mázazott edényfelüIetek között mindig
maradjon fél-egy centiméter, nehogy a hőtől kitáguló
tárgyak összeérjenek és összeragadjanak! Amásik alap-
vető kérdés, hogy visszatöröltük-e rendesen a mázas fe-
lületeket az edények fenekénél,a lecsurgó máz nem ra-
gasztja-e edényünket az égetőIaphoz?
A hagyományos, fával történő égetésben sok minden
másképpen voit, és nem baj, ha fogalmunk van róla, ho-
gyan is működött egy ilyen ketnence! A példa, amelyet
idézni fogok, egy Íatize|ésű, rostélyos katlankemen.
cére vonatkozik, mégpedig .gy egy légköbméter ,,bel-
világu,,, belső méretű katlanra.
Minden fával torténő égetésa kemence, a kat}an hu-
zatjától figg, ezért az első égetéskorki kell tapasztalni,
hogy melyik részénhogyan viseikedik, mit tud a katla-
nunk, s a következőkben ezt figyelembe kell venni a be-
rakáskor és tüzeléskor egvaránt. Azt is tudnunk kell,
hogy nem minden szín, minden mázbír1a egyformán a
tüzet. A vörös földfesték például igen kényes, ezt nem
érheti erősebb tűz, mert megbarnul, megfüstölődik. A
fehér festék csak akkor lesz szürkés, ha nagyon magas
tíiz éri, a zö1d szintén nem annyira kényes. A mázak kö-
zi\ a zóId máz olvad rneg a legnehezebben, a színtelen
pedig a leghamarabb.
Az eg1t légkobméteres ,,belvilágú,, katlanban az ége-
tés 6-7 óráig tart. ZsengéIéshez,első égetésheztermé-
szetesen rosszabb minóségű fa is megteszi, de lényeges,
hogy igazán száraz legyen. Mázas égetésazonban nem
megy keményfa, főképpen bükk (vagy töIgy) nélkül.
Háromféle fát keil a fazekasnak az égetéshezelőké-
szítenie, amelyek a következők:
1. darabosfa - körülbelül 40 cm hosszú, közepes vas-
tagságú Ía, ez a kemence átmelegítéséreszolgá|,
égetés
2' eresztgetőÍa - 60.70 cm hosszú, r,ékonyabb és si-
ma, a feifűtésre használják,
3. lángalófa - egyméteres, egészen r'ékony, hirtelerr
hőt adó fa (többnyire Íenyő), amelyet a katlan végső lrő-
mérsékleténekeléréséhez,hőn tartásához és a korom le-
égetéséhezhasználnak.
Az egetés lényege, lrogy az első fel-egy órában a kat-
Ian szája e1őtt kell égnie a tűznek, darabosfából. Addig
nem szabad a katlan szájába betolni a tizet, amíg a kí-
vü1 égő fák lángja a katlan felé nem fordul, i1yenkor
lesz csak meg a kemence huzata! Addig nem szabad a
katlan tetejét semlecserepelni (azaz a berakott, égetendő
edényeket törött edénydarabkákkal, tetócseréppel le-
fedni), hiszen az edényekből, a katlan falából és a tüze-
lőből esetleg kiszabaduló gőzök(vízgőz) körrnyen szét-
vethetik az edényt, Vagy megpuhulnak azok a gőz ha-
tására.
Az eddigi tüzelés még csak melegítette a katlant.
Arnikor aztán a felül lévő edények is annvira átforró-
sodnak, hogy égetik akezet, következhet a lecserepelés,
mivel innentől a meleget, a tüzet már benn ke11 tartani
a katlanban. A katlanba berakott edények nincsenek
l,gazán SZoÍoSan rakva, a túz szabadon járhat köztük, de
a katlan tetején már el kell zárni az úf1át a 3_4 rétegű
cseréppel.
A vontatás a már lecserepelt, felülről tsIezárt katlan
felher,ítése, egészen a vörösizzásig. Ilyenkor már a kat-
lan szájában kel1 égnie a tűznek. Lehetőleg tegytlnk egy
rövid fadarabot a kemence szájához, majd erre kereszt'
alakban, kissé betolva a túz1áratba a hasábokat. Erre
azértvan szükség, hogy a fa mindig elegendő levegőt,
oxigént kapjon, jobban égjen.
Amikor a felső réteg pirosodni kezd, megkezdődik
az eresztgetés. Ilyenkor a tüzet tel;esen be ke1l tolnunk
a tLíz;áratokba, a katlan belsejébe, hiszen a hamu és más
égéstermékekelőbb-utóbb el fogják zárni a tíiz utját' A'
szénvonóval ki kel1 időnként kotornunk a hulladékot,
de vig1'ázni keil, nehogy a hideg levegő a katlarr aljába
hato1jon, mert akkor az egész munkánk kárba veszhet!
Ezért egr'szerle lle szedjük ki a hamut és parazsat
mindkét oldalon!
Az eresztgetés az égetésnekaz a Íázisa, amikor irá.
nyítarrunk kell a tüzet. A katlan falát megfogt,a érezni,
hogv hol jar benne a tűz, egyÍorma meleg.e a palast
minden része? Azért is nevezik ezt a műveletsort
110
eresztgetésnek, mert a tűz benyomásával és visszahú.
zásával irányítanr tudjuk az égéshelyét. Ha betoljuk a
tüzet a katlanba, feljebb kerül odabent, ha kijjebb húz-
zuk a Íát, ismét a tűztér kózelébe kerül a láng és a for'
róság. Nagyon fontos, hogy egyformán melegedjen a
katlanfal, mert különben egy-egy helyen nagyon erós
tüzet kap az edény a kemencében!
Folytatnunk kell a tüzelést egészen addig, amíg a kat-
lan tetejét borító cserépdarabok is át nem tüzesednek,
iiyenkor aztán ezek között apró kis lángok törnek fe1.
Az edény tula;donképpen ezze\már kiégett, de meg
ott van a korom a katlan egyes zártabb részeiben és az
edények falában, másrészt a máznak szüksége van a
hőn tartásra is. Ilyenkor kezdődik a lángalás, aZaZ a
hosszú, vékony, hirtelen tüzet adó fával való égetési
szakasz.Itt már folyamatosan kell rakni a tizet, hiszen
kü]önben a máz nem oivad meg igazán,nem kapja meg
a színét,az edények érintkezési pontjainál pedig ott
marad a korom.
A fent említett, egy légköbméteres kemence égetésé-
néI az tdő az alábbiak szerint oszlik meg: legalább fél
órát kell számítani a melegítésre, hármat a vontatásra,
kettőt az eresztgetésre, és az utolsó fél-egy óra a lán-
gaiásé. Mázas égetésnélazonban ha lehet, nézzük meg
a berakott mázpróbánkat, s ha az már jó, befejezhe!ük
a tüzelést.
Az égetésazzal Íejeződik be, hogy a parazsat betol-
juk a tűzjáratokba, majd a katlan tüzelőnyílásait téglá-
A pazprassÁc cyRxoRr.r'
r.al elied::k, nehogy a lehű1és tú1 hirtelen menjen r t:.
be az alr:1 behatoló hideg levegő miatt, mert akkor az .l.-
só edénl eink egvszerúen elcsattannak és az összes L..-
rakott cserép megindul lefelé.
A fái.a1 történő égetésthagyományosan délután {.
óra felé kezdték a fazekasok, így annak befejezése eji.
korül kor'etkezett be, amikor a tűz színe nagyon jó1 1á:
ható r.olt a cserépdarabok kozött. A megfelelő hómé:
sék]etet akkor értük el a katlanban, ha ez a szín sárgás.
r'örös. A mázas edények esetében pedig a felüIet csil]o
góIesz, tükröződik rajta a láng éppú;y,mint a mellettt
lévő edény.
Természetesen nincs két egyforma kemence, így az
égetésis különbözik, de második-harmadik égetesrt
már kiismertük katlanunkat, tucljuk, holjön fel hama.
rabb a tűz,hol nehezebben, így a további égetéseknéi
már tudjuk hasznosítani ez irány,i tapasztalatainkat. És
éppen ez a lényeg!
Az itt felsorolt ismeretek természetesen csupán igen
csekély töredékét képezik a magyar fazekasok ,,kollek.
tív tudásának',, de nagyon reméljük, hogy sikerült fel.
kelteni az érdeklődést ez iránt a régi mesterség iránt! Es
bízunk benne, hogy az ,,elfeiejtett ősök,, üzenete sok
emberhez eljut, és mindenki haszonnal tudja majd for-
gatni ezt a könyvet!
 A Nyugat- és Kiizép-Dun ánt l fazekassága

Őr gi fazekasmunkák
s é a V eleméri-u l gyb 6l

T skeaőri korsősmunkák Mázas és mázatlan edénuek TatárőI

&
w
Fazekas-, korsős- és tálasmunkák CsákuárrÓI
 A Dél-Dunántti és Sárkoz fazekassága

Sárktizi tálasedények és bokályok MÓrágyről Szekszárdi edénaek

B aj ai fazekaské s zítmény ek F azekasmunkák KaIo cs ár ől

Siktősi edérulek Mohácsi feket ee dény ek és mázasmunkák

 A Felvidék Íazekas sága

Hab án fazekasmunkák Északny ugat -Magy ar or szágr ől Bakabőnyai edények

Szloa ák fazekasok készítményei B éIdr 6l G ar qm m ent i t ál ak S elm e cb ánu ár Ól, Lib etb ána ár ÓI

Gűcsi fazekasmunkák GÖm(jri cserépedények

 A Dél'Alfi'ld Íazekass á8u

T ab áni és j u ár o si t ál asmunkák HÓ dm ez6u ás árhely r 6l Cs csi tálasmunkák Hő dmez1a ásárhelyr ő1

Me zó t r i ko rs Ó s őmunkák Cs er ép edény ek Szent esr ól és SzegedrÓ1

A Kiizép-T isza-vidék Íazekassága

Cser edény ek D ebr ecenb 6l és Miskolcr ől

ep Me z 6 c s át i f az ekasmunkák

I
 Tiszaft,tredi mázatlan és mázas edények Az Ö s sz efo glalÓ néa en szer epló gy t)ngy t) si1 ászt ői stílus

A Fels 6-Tisza-vidék Íazekassága

Sárospataki edények V ámf alusi fazekas készítménuek

Cs er ép edény ek Munkácsr Ól és Ungu árr ől Il a gyb ány ai f az ekasmunkák

 Fels1bányai edények Kor s Ók, t álak Magy arlőp osr ől

A Partium és ErdéIy Íazekassága

Dési mázatlan és mázas munkák Zilahi fazekasmunkák

A désházi fazekasok készítményei B áffihuny adi edény ek Kalot aszegr 6l

 Tordai fazekasmunkák A híres, fehér agyagbÓl késziilt, réui korsőÍélékés fazekak

A Fekete-K rijs ut)Igye edényei Belényesrő1, A KortjsÖk mente fazekasságáből Berza, Lugos, Bényes, Kristyőr,

Lehecs énub 6l és D usafala ár ől és Kerpeny et edénytípusai

Az erdélyi szás z Í'azekasság, a Székelyftild és Moldva fazekassága

Er dély i szász cs er ép e dény ek K rp Ö dr 6l, S zászkézdr 6I I It1 1, tl S t. a s nrh ely i c s er ép e dény ek, illeta e kor ai s zékely
é s homor ő dalmási munkák
Amit alig ismer nk: Kolozsuár fazekassága A másik fehu folt: I,{agyuárad

Berecki, barca jfalusi és fogarasi edények C s er ep e d ény ek S zékely u du arhely kt) rny ékér6l é s Makt'alu ár Ól

Háromszéki és csíki fazekasmunkák I ellegzetes gorzafalui edény ek Moldu áből

 Bevezetés
Könyvünk első részében azt próbáltuk meg összefoglal-
ni, hogy a fazekasok milyen hagyományos technológi-
ák segítségévelkészíthetikés díszíthetik edényeiket.
Ezeknek ismeretében láthatjuk, hogy milyen szé1es ská-
lán mozgott az egykori fazekasok ismeretanyaga, hi-
SZen nem egyet ezek közül a technológiák közül ma
már egyáltalán nem alkalmaznak, vagy csak nagyon rit-
kán. Ugy érezzúk,nem volna haszon nélküli végigte.
kinteni a fazekasság történetén, és megvizsgálni, hogy a
felsorolt technikákat hol és hogyan alkalmazták az
egyes korok fazekasai? Időutazás lesz ez a javából, és
bár a heiyszín mindvégig a Kárpát-medence marad (és
természetesen az itteni agyag is állandó szereplője lesz
történetünknek), az egymást követő népességek,kultú-
rák és az agyagmúvesség technológiai fejlődése mind.
végig izgalmas keretet ad áttekintésünknek.
A kerámia készítésesarokpont az emberiség történe-
tében. Nem véletlenül beszélnek a régészekkerámia
előtti és kerámiát ismerő népekról, kultúrákról. Az
agyagmúvesség legalább 8000 éves múltra tekinthet
Vissza, történetének nagyobbik szakaszát (földből elő-
került leletanyagok segítségével)a régészet próbálja fel-
tárni, a legutóbbi másÍéIszáz évre pedig a népra1z vilá-
gít rá kutatási eredményeivel. Egyik tudományszaknak
sincsen könnyű dolga, gyakorta csak találgatásokra va-
gyunk utalva egy-egy tárgy szerepével, használatával
kapcsolatban éppugy, mint a készítésmenetének re.
konstruálásánál.
A kerámia használatának kezdetei a régmúltba nyúl'
nak vissza. A korai kőkorszakban, a paleolitikumban
már megjelennek különféle apró cserépfigurák, majd a
mezolitikumban kőbő1 faragott, edényformájú tárgyak
mellett a legkorábbi, elég kezdetleges cserépedények is.
A kőből faragott edények ötletét talán a kövön való sü.
tés adta, de ez a kemény és nehezen megmunkálható
(bár kétségtelenüi jó nedvességtartó hatású) anyag alig-
ha adott alapot azedénykészítés és kereskedelem létre-
jöttére: ez csak a nagy neolitikus életmódvá]tás hatásá-
ra mehetett végbe. Azi.e,5_6. évezred táján meghono.
sodik a földművelés, megjelennek az áI]'attartás kezdeti
elemei és ez az életmódváltás a letelepedéssel is együtt
jár, Az életmódváltás hatására az épitkezéstechnikája is
igényesebb Iesz, a vesszófonások kitapasztásához töb-
bek között éppen aZ agya1ra lesz szükség: ezhoztaIét-
re a közösségek agyagbányászatát, agyaggödreit,
ugyanakkor az egyre fejlettebb halottkultusz is egyre
több k1s figurát és apró rituális edényt követe1t.
Erdemes végigneznrrnk, hogy a kerámiatárgyak gya-
korlati1ag milyen igények kielégítésérejelentek meg
(vagy ;elenlrettek meg) a neo1itikumban, és azőta is
minden hasonló fejlettségi fokon álló népné1szerte a vt-
lágon. Az első és korábban nyilván legfontosabb ténye-
ző, aituá|is funkció, a halottkultuszba való beilleszke-
dés volt (síremlékek, illetve a termékenységku}tusz
szobrocskái), a második a tárolás, hiszen ennek a neoli-
tikus életmódváltásnak a lényege éppen a földmúvelés
megjeienése volt, s az így termelt SZemeS termények (és
küIönösen a kezdetleges órlőkövek által előállított liszt)
tárolására a korábbi vesszófonásos edények aligha let-
tek volna alkalmasak változatlan formában, a harmadik
aÍőzés.Ez utóbbi tulajdonképpen a leglényegesebb újí-
tás, hiszen a tárolásra megfeielhetett a földbe vert, vesz-
szővel befont és agyaggal tapasztott hombár kiégetetle'
nül is, a Íőzésreazonban már 1ő minőségű, kiégetett
agyagra volt szükség.
Itt értiink el a mrndenkori fazekasság leglényegesebb
összetevójéheZ az agya8 minóségéhez' Akár arégésze-
ti leleteket vizsgáljuk, akár a néprajzt anyagot, a Kár-
pát-medencében éppúgy,mint másutt, a legregibb és
legáltalánosabban elterjedt edényfélékfőzésre-sütésre
valók' Ezekhez megfelelő agyagÍa volt szükség, ami
csupán meghatározott diluviál kőzetekben, hegységek
peremvidékén volt megtalálható. Atűzá||ó agyag a tor-
téneti Magyarország területén meglehetősen kevés he-
lyen volt meg (tulajdonképpen csak Gömörben, Kőrös-
rév mellett és a Hunyad megyei Lugos és Lippa kornyé.
kén), de Íazékkészitésremegtette a csupán lángálló
agyag is. Legrégibb fazekasfalvaink éppen a tíizáIlő-
agyag-lelőhelyek környékén jöttek létre, ami különösen
szerencsés taláIkozás volt, hiszen aZ agyagos tala1 eze-
ken a területeken földműveiésre alig-alig volt alkalmas,
ezért a fazekasság vagy mint ktegészíÍ'ő foglalkozás je-
lentkezett, vagy teljes egészében ezbtztosította a meg'
élhetést.A lángá1ló földdel nem rendelkező vidékek fő-
zőedény-szikségletétis ezek a falvak biztosították, es
fazekasaik nagy területet jártak be, szekértől árulva
portékáikat.
Még egvszer vlsszatérve az előbbiekhez: szükséges-
nek látszik a kerámia alapanyagainak pontosabb körül-
írása, illetr'e a már leírtak megismétlése. Az alapanya-
II4
gok lényegében két csoportra oszthatók, a plasztikus és
a nem plasztikus nyersanyagokra. Az utóbbiak az(lgy-
nevezett,,soványító,, anyagok, elsősorban természete-
sen a kvarchomok, amelyre a kevésbérepedő, úgyne-
vezett ,,sovány', agyagok előállításához volt szükség.
A plasztikus nyersanyagok lényegébentovábbi al-
csoportokra oszthatók: a kaolinra, mely ugyanúgy jó1
Íormázhatő, mint az agyagok, de a magyar fazekasok
körében csupán Íehérszínezőanyagként használatos
(egyébként a kaolin a porcelán alapanyaga ís), atíizá|-
|ő agyagra, mely 1600.-C-on ég ki, nyersen szürke vagy
fehér, kiégetve fehér vagy világossátga színű: illetve a
nem tíízálló agyagokra, melyek 1600 "C alatt égnek ki,
és külonböző szennyező anyagok vannak bennük: el-
sősorban homok, vaspát, illetve szénsavas mész vagy
mészpát (ha 20%-ban fordul elő benne, akkor beszé-
lünk márgás agyagról). (Gebauer 1985:10-13, vo.
Wartha 1892:3-7, Petrik 1913:46-60)
A valóban tűzáI|ó anyagokat azonban a magyar fa-
zekasok két okból sem használták tisztán: egyrészt
mert az ún. zsíros agyag nagyon kényes Volt, ,,köVér,,,
száradásnál és égetésnélkönnyen repedt, másrészt vi-
szont az égetéshez sokkal több fára volt szükség, így
ezeket az agyagokat általában más agyagokkal sová-
nyítva használták, és az égetésihőfokot levitték
1000-1100 "C-ra,
Az agyag minósége révéna magyar fazekasságnak
lényegében három, egymástól jól elkülöníthető ága ala-
kult ki: a fazekasság, a korsósság és a tálasság, miként
erre 1960-ban Kresz Mária alapos tanulmánvában felhív.
ta a figyelmet (Kresz M' 1960297_374), s ó' u l;o.
"gy-
BpvEzErÉs
szersmurd a kialakulásuk sorrendjét is jelenti. A legre-
gebben a 1ángál1ó földből dolgozó fazekasok műköc1-
tek, akik elsősorban Íőző- és sütőedényeket készítettek,
llletr.e a kora középkor őta \étező korsósok, akik első-
sorban folr,ékony anyagok tárolására és hordására szol-
gáló, fenná11ó edényeket állítottak elő, s nagy általános-
ságban a tá1asokjelentkeztek legkésőbb, akik nem ren-
delkezvén 1ángálló földdel' laposedényeket, elsősorban
tá1akat, tányérokat, iI1etve tároló edényeket csináltak.
A tányérok gyors elterjedéset es népszerÍísegétter-
mészetesen az is elősegítette, hogy használaton kívüI a
lakás díszítésecé1jából a konyha, a pitvar falára kerül-
tek. Ennek ellenére nem mondhatjuk, hogy aZ egyes
cserépedényektörténetét az e\őállításukra felhasznált
technoiógia és esztétikai megjelenésük egyenes vonalú,
folyamatos fejlődése jellemezte volna, hiszen a agyag-
tárgyak mindenkor a kor hétköznapi (és ritkábban ün-
nepi) igényeihez igazodtak, tömeges szükségletet láttak
eI, így az életmód ilyen vagy olyan változásart nagyon
is szorosan követték. A fazekas sohasem volt ugyanis
,,művészember,,, mindenkor a realitáSok talaíán á1ló
iparos maradt, aki mesterségébőI megélni szeretett vo1-
na, s így nagyon is a mindenkori igényekhez igazította
termelését. Ugyanakkor éppen a közösségek erősen ha.
gyományőrző volta miatt a magyaÍ fazekasság edény-
formái és stílusának alapvetó jellemzői viszonylag á1-
]andóak voltak: éppen ezl a nyersanyagok minősége
adta meg a Kárpát.medence agyagmúvessége történe-
tének viszonylag töretlen fejlődési ívét,a technológia
fejlődési folyamatát, az életmód változásainak szerepét
is figyelembe véve.
 A Kárpát.medenc
a magyar honfoglalás e|őtt
A fazekasságot gyakorlatilag mindenhol és mindenkor
négy tényező határozta meg, amelyek mindegyike
alapvetően fontos volt a pontosabb értelmezéshez:
l. a nyersanyagok (agyag és színezőanyagok, ill. má-
zak) megléte (illetve hiánya) és azok minősége,
2. a Íazekasok technikai felkészültsége (az edény-
készítésmódja, i11etve technikai fe1szereltsége),
3. a felvevőpiac igényei (profán és szakrális igények
egyaránt) és
4' az adott közösségek munkamegosztása és élet-
módja'
Még egy fontos elemet kell megemlíteni1nk, és ez az
adott kerámiának a kozösség kultúrájában elfoglalt he.
lye, illetve más társadalmi rétegek kulturájávalvaló vi-
Szonya. Ha az elfubi szempontok alapján nézzikvégig
a Kárpát-medence agyagművességének történetét, más
hangsúlyt kapnak aZ e1yes időszakok, mint azt koráb-
ban megszoktuk' Azoknak a csoportoknak a kultúrája
ugyanis, amelyek kapcsolatban álltak a környező archai-
kus civilizációkkal, a korábbiakhoz képes megváltozott,
hiszen azok tömegáruival együtt gyakorta a cserépedé-
nyek készítésmódjátis megismerhették és átvehették.
Kezdjük a legrégibb emlékeknél!A neolitikumban
(i.e. 4000-2500, újkőkor) lezajlott nagy éIehnódváltás _
a földművelés elterjedése - bármi1yen forradalminak is
számított, korántsem jelentette a zsákmányolás (vadá-
szat, halászat, gyújtögetés) teljes háttérbe szoruiását, hi-
szen egyetlen életmód sem létezik vegytisztán, csupán
ezek jelentősége csökkent, s a gabonanemúk révéna kö-
zösségek olyan javakat tudtak felhalmozni, amelyek
biztosították a csoportok élelmezését,ezáItal hosszabb
ideig történó egy helyben maradását is (Domanovszky
1981:7-83).
A Kárpátmedencében az i.e, 5_4. évezredben kedve-
ző feltételek alakultak ki az élelemtermelésre való átté-
résre, a korábbi vadászkultúrák ebben az időszakban
azonban még nem túntek el teljesen, egy idóben létez-
tek a korai földművelő közösségekkel. Kelet-Magyaror-
szágon a kora újkőkorban a Földközí-tenger vidékéná1-
talánosan ismert, fejlett talajváItő gazdáIkodás a jellem-
ző, s az ennek alapján létrejövő, ún. tell településforma
_ a sok huliadék, az űjra meg újra megújítottházak
romjain ún. telleket, halmokat hoztak létre. Az újkőko-
ri tell településforma legészakibb előfordulása éppen a
Kárpát-medencében található, itt azonban már nem jöt-
e Í.azekassága
tek létre városok (mint Mezopotámiában), csak na-
gyobb falvak. NyugatMa gy arország területére ugyan-
akkor a külterjesebb, irtásos-égetéses földmúvelés volt
a jellemző, amelynél a föld kimerülése esetén lakóhe-
lyet is változtatott a közösség - itt a mediterrán hatások
kevésbéérvényesüitek.
Az újkőkori kultúrák mindig vizek közelébe települ-
tek. Házaikat többnyire kissé foidbe mélyítveVagy a
fö1dfelszínre építették,falak nélkül, a talajra támaszko-
dó sátortetőt vesszővel vagy náddal fonták be, és be is
tapasztották' A tűzhely is a házban volt. Halottaikat a
lakóházak közeiében, zsugorított testhelyzetben, o1da-
lukra fektetve temették e1.. ezzel részben az alvás állapo-
tát imitálták, részben azonban a visszajáró halottól viló
félelemmel is magyarázhatő, az e1hunyt végtagjait való-
színűIeg össze is kötozték.
Nagy változást jelentett az éIetmódban az agyagedé-
nyek megjelenése, elsősorban a Íőzésben' Az őskori
plasztikák, az ún. idolok még nagyfokú stilizáItságuk-
'r&"t'ffi
&TÍiirL
Öp
o
o o
*ntf
254. ábra. Korai neolit idolok és gabonatartó hombár
a Körös-Staréevo-ku1túrából
ka1, egyszerúségükkel tíintek kí, ígaz, ezekhez még
nem volt szükség jó minőségű a1yagta/ az edénykészi-
téshez azonban már igen.
Az égetett agya1.t vagyis cserépedényeketelsősorban
a kisebb-nagyobb közösségekben kialakult típusok és
stílusjegyek aiapján lehet osztályozni, rendkívül hagyo'
 176
mánytartó voltuk miatt az azt hasznáIő közösségek
meghatározására is rendkívül aikalmasak' A korai neo-
litikum múvészete mondhatni az a1yagművészete, mi-
vel a fémek elterjedéséig - a kő mellett - csak a kerámia
maradhatott fenn napjainkig. Ennek az időszaknak a
legismertebb régészetikultúrája a Körös-Staröevo-
kultúra, amelynek vastag falú edényei még inkább ráté-
tes mintákkal díszítettek,leggyakrabban ember- vagy
állataiakokkal (szarvas, kecske és juh), de fekete és fehór
földfesték hasznáIatára utaló nyomokat is találunk a tö-
redékeken. A nagyméretú gabonatartó edények, hombá-
rok me||ett ember a|akú edényeik is ismeriek, amelye-
ken minden feleslegesnek ítéltrészletet elhagytak' Ezek
Ieghíresebb leleteit a lelőhelyek alapján rióvezték el
,,öcsödI,,, í1ll.,,gotzsai Vénusz',-nak.
A vonaldíszes kerámia kultúrája lényegében átme-
net a korai és a középső neolitikum között, a dunántúli
gyakorlatilag közép-európai jellegú, a későbbi' kelet-
magyarországi típus pedig mintegy átmenetet képez a
255, ábra. Edények a középső és késő neolitikumbó]:
vonaldíszes kerámia és a lengyeli kultúra festett edenyei
=l>
256, óbrn. Kuitikus edények és a ,,sarlós isten,, a tjszai ku]túrából
A KÁnp.rr-\ÍEDENCE pazpxassÁcÁruer rÖnrÉxprr
mediterrán stílus fe1é. A neolitikum kózépső szakaszá-
ta eZ a t.onaldíszes kerámia 1ellemző, a kései szakasz
pedig hárorn nagyobb csoportra oszlik: a lengyeli, a
tiszai-herpályi-csőszhalmi és a bánáti (Vinöa) kultúrá-
ra' Az elóbbi nagy1ábóI ]efedi a Dunántult és a Felvidék
nyugatr zóná)át, a második gyakorlatilag a Tiszántúit, a
harmadik a Délvidéketa Dunától keietre.
A tiszai kultúra gyakorlatilag a Kárpát-medence leg-
magasabb színvonalú művészetéthozza \étre. Gazdis
vallási é1etük szükségleteihez számtalan cserépedényró
volt szükség, ezeknek a szobroknak, ember- os attat áta-
kú \,agv emberarcú edényeknek, oitároknak már szinte
,,szent Sarkot,' hoznak létre a lakóházban' A kultikus
ábrázolások tanúsága szerint a vallási világképberr
megjelenik a férfi ístenség, az un. sarlós isten is.
A bánáti kultúra a tiszainál sokkal erósebben kao-
csolódik a Balkánhoz, ennek a kultúrának emlékeit áz
Eszak.Balkánról és Erdély területéról ismer1ük. A len-
gyeli kultúra a cserépedényeit már nem karóolv a díszí-
257 . ábra. Neoiitikus edérryek
ti, hanem sokkai inkább festi, mégpedig fehér és vörös
színekkel, ritkábban sárgával és fehérrel. A minták egy-
szerűek; meandroid és spirális. Gyakori eclényféleié-
gük a csőtalpas tál, a kocka alakú edény és a csórépka-
nál (Kalicz I9B0:7_52, Raczky 19B7).
A rézkorban (i.e. 2500-1900) a korábbi feílett földműve-
lést felváltja egy pásztorkodó-állattartó életmód, a tar-
tott állat a Szarvasmarha, a juh és a kecske. A korszak az
új nyersanyagnak, a réznek köszönhette elnevezését.A
gyakran váItozó lakóhelyekkel szemben a temetkezési
helyek viszonylag áilandóak, s gazdag sírme]lékletek-
kel rendelkeznek.
Ekkoriban jelentek meg aZ elsó fémedényekis. Cse-
répedénveiknek gyakran az egész felűletét bekarcolt
minták díszítették,nagyon jó példák erre aZ ún. ,,ha-
rangedények népének',jellegzetes cseréptárgyai. A
minták rajzolatai gyakran gyékényfonást utánoitak, és
ebben az időszakban jelentkeztek az első szürkére ége-
tett, mészbetétes edények is, amelyeknél a karcolt áí
A ir'tacynR HoNFoGLAlas ElŐrr 1.77

"-Ll

ilr

258. ábra. Rézkori edények 260' ábra' Kora bronzkori edények a nagyréví ku1túrából

Kffiffi{}))))
259 . ábra. Je11egzetes ,,harangedények,,

szítményekbe égetett csonthamu és rnész keverékét

préseiték,amitől a minták fehéren világítottak a sötét 267, ábra, Sírmellékletek a vatvai kultúrából

edényfelületen (Kalicz 198053-71., Wossinszky 7903, I,

Sándor én. :2, Schreib er 197 3:5-21).
A késő rézkor edénykészletemindenesetre lényegesen
változatosabb, mint az újkorban volt, a bögrefélék és
merítőedények széIes skálája nyilván az áIlattartással fug-
gott össze. Jellegzetes díszítménya függőleges bordázás
is az edények egy részénekoldalán, az ún' kanneutázás,
amely valószínűleg a fémedényekről került át a cserepek-
re (Biczo.KuLcsár 19B6:1G1 8, Kősze gi 1 988: 1 9_56).

A bronzkorban (i.e. 1900-800) a nagyarányuháziasítás

visszaesett, s főIeg a sertésre korlátozódott, A háziló
megjelenésével ugyanakkor alapjaiban megváltozott a
munka, a hadviselés és a közlekedés, a növénytermesz-
tésben pedig a rozs és az árpa megjelenése az újdonság.
A kora bronzkor kezdetén klimatikus változások is vée.
bemennek, a korábbi szárazabb idószakot felváltja egy
262, ábr a' Bronzkori kerámiaformák
csapadékosabb. Ebben az időszakban általánossá válik a
hamvasztásos temetkezés, gazdagsírmeiléklettel.
A kora bronzkornak gyakorlatilag három domináns tebe, az ottományi (vagy gyulavarsándi) kuitura pedig
régészetikultúrája van; a iegkorábbinak a nagyrévi szá- a Tiszántúlt. Az új nyersanyag a bronz, az agyagműves-
mít, amely a Duna-Tisza közére korlátozódik. A hatvani ségben a technológia is finomodik, és az edényformák
kultura népe jórészt az Alföld északi peremét népesítet- száma és mérete is megnövekszik. A karcolt, mészbeté-
 118 A KÁnp.ir-\1EDENCE pezgrassÁcexax ronrÉruErE

tes díszítésekmellett bütykös diszítésű edények is meg- uralmr.rk' Ezalatt a közelhárom évszázad alatt rendkí-
jelennek, illetve díszes, gyakran ötfülű tálak r.ü1 magas színvonalú kerámiamunkákat készítettek itt
(Biczó-Kulcs ár 1986:8_9 , 1'B-2I, Raczky 1991_1992) . és hagr.tak hátra.
A középsó bronzkorban a fenti területeken ú|abb tell- Kétoszta|u, rostélyos égetőkemencéjűk révén(igaz, a
kultúrák terjednek el, a hatvani kultúra helyén annak rostéh-os kemence - időszakosan _ már a neolitikumtól
kései változata, majd a füzesabonyi kultúra, az jelen r'an a Kárpát-medencében) az addigináljobb minő-
ottományi helyén a gyulavarsándi, a nagyrévit pedig a ségben égettékkerámiáikat, a korong révénedényeik is
vatyai kultúra váltja fei. A bronzkori edényekre első- kidolgozottabbak és formásabbak voltak, ezek csillogó,
sorban az aprólékosság, a gazdag díszítésés a mívesség sima felületét kavicsolással értékel. Külonösen kiemel-
jellemző, illetve a cserép felületén kiképzett bütykök kedő volt az a leleményesség, ahogyan ember- és állat-
gyakorisága. alakokkai díszítettékedényeik ÍűIét,ez valószínúleg itt
a Kárpát-medencében alakult ki, balkáni előképeklel-
A vaskor (i.e. B00 _ időszámításunk kezdete) gyökeres használásáva1. A hátrahaj1ó emberalak fülként való al-
változásokat hoz az agyagművességben, és mivel in- kalmazása viszont csak a kelta csoportok egyikénéIfor-
nentőI már írásos emlékekkel is rendelkezünk, a Kár- dul elő, ezt aboius népesség hozta magával-Itáliából.
pát-medencében megforduló népeket is meg tudjuk ne- A kelták ugyanakkor a technikai jellegú újítások mel-
vezni. lett egy másik, művészi jelle giiváItozástis hoztak; a ko-
Az i.e' 6' században szkíták érkeznek kelet felől és ra vaskor geometrikus díszítményeitaz ő edényeiken
ezek az iráni nyelvet beszélő csoportok itt is folytatják a
felváltotta a lendületes, gorbe vonalak játékossága és a
lótartást, lótenyésztést. Kerámiájukban a hozott és az itt
bepecsételt, ill. körömmel benyomkodott minta. A kel-
talált elemek keverednek. Jellemző erre a korszakra az ták alkalmazták elóször - a korábbi, technikailag fogya'
agyagpecsételők használata ís, amelyeket talán aZ em- tékos, szürkés égetés helyett a tudatos
- reaukciós ége-
beri test, a textil Vagy a bőr díszítésénélhasználhattak. tést (azaz a feketeedény-készítést) (Szabó
is 1974:5_35,
A korszak legnagyobb vívmánya azonban a Íazekas- Szabő 1971: 38-39).
korong alkalmazása volt, amely ugyan nem szorította A szarmata agyagmúvesség lényegében a kelta íaze-
ki a korábbi edénykészítési technikákat - ezek egymás kasságban gyökerezik, azzal a különbséggel, hogy eclé-
mellett éltek tovább -, de mindenképpen lényegesen nyeik lényegesen kevésbé díszítettek,minden
esetben
hatékonyabbá és termelékenyebbé tették a fazekas- redukált égetésűek, mintáik jőrészt fésúvel készültek' s
munkát, és az edények technikai színvonala is sokat ja- a korábbi állatalakos edények náluk egyáItalán
nem ta-
Vult (Biczó_Kulcsár 1 986:2 1_24). Bár a fazekaskorongot lálhatók meg (Biczó-K ulcsár 1986:24-28)'
A rómaiak (i'sz. 1_5. század) - szemben az Alföldet
benépesítő szarmatákkal- a Dunántúlt vették birtokba'
s az ő révükön ismerkedhetett meg a Kárpát-medence
akkorr népességea terra sigillataval, ezzel a kiváló mi-
nőségű római tömegáruval. Ezek az edények leggyak-
rabban domborművesek voitak és általában negatív
formák felhasználásával készültek. Vöröses színűkét at-
tól a nagyon finom, oxidos öntőföldtói kapták, amelybe
égetéselőtt mártották. A Kárpát-medencében gyakorla-
tilag két nagyobb múhelyük múködött, Aquincumban
és Gorsiumban, de olyan kedveltek voItak ózek az eclé-
nyek' hogy a korábban állattartó, földművelőkké vált
szarmaták is megpróbáIkoztak az utánzásával (G arbsch
1984:5_51, I. Sándor én' 3, Wartha 1892:56_59). Egyes ró-
mai'cserépedényeken találunk először mázat a Kárpát.
medencében, mégpedig az egyiptomiak által felfedezett
ólommázat. Ez is sorsdön tő jellegű váItozástjelent a fa-
263. óbra' Kelta edények állat alakú füllel
zekasságban.
Még egy népességról kell szóinunk: az avarokról,
a szkíták révénismerték meg a Kárpát-medencében, ál- akik az i'sz. 6, században érkeztek ide, és _ némi módo-
ta]ánosan a kelták terjesztették el. Ezek a nyugatról ér- suiással - a magyarok honfoglalásáig voltak meghatá.
kezó csoportok az i,e. 4. században telepedtek le ha- rozót az itteni kultúrának. Rendkívül fejlett fazekassá-
zánk területén, s lényegében az t.e. I. századig állt fenn got hoztak magukkal, hiszen szürkére égetett, igen jól
A vacvnn HoNFoGLAt-Ás ElŐrr
264, ábra' Az avar fazekasság jellegzetes termékei
iszapolt agyagból készült, korongolt folyadéktároló
edényeik (palack, korsó, kulacs, kiöntőcsöves edények)
lényegébenkőzép-ázsiat hagyományokat idéznek. A
sárgásszürkés, fésűs diszítésű edények mellett azon-
719
ban megta1á1unk egy viszonylag kis méretú,kézze\ Íor-
mált edénr.ek készítésébőlálló hagyományt meg a ké-
ső ar.ar korban is, a;ó1 iszapolt agyagból készüit, sár-
gás, korongolt edények készítésemellett. Ezeken a sár-
gás edényeken megjelenik a földfestékkel való festés is
(Biczó_Kulcs ár 7986:32-34)'
Soron követhettük tehát azokat az eIőzményeket,
amelyek lényegében a fazekasság egészének fejlődési
menetét ís jőIpéIdázzák, de arra is felhívják a figyelmet,
lrogy egy-egy népesség a helybeli agyagtól sohasem
függetleníthette magát, és ez a tényező gyakran a hely-
váItoztató csoportok vagy népek agyagmúvességének
jelentős részétátformálja' Ezeknek a kultúráknak a nyo-
mait találhatta tehát itt a magyarság is, amikor a nép-
vándorlás hullámaival a Kárpát-medencébe érkezett, s
ezek a hagyományok ötvöződtek azokkal az ismeretek-
kel, amelyeket őseink korábbi szállásterületeikről ma-
gukkal hoztak.
 A magyar fazekasság
Annak, aki a 19. század népi fazekasságának színpom-
pás, rendkívülváltozatos és formagazdag anyagát kere.
si a kora középkor magyar kerámiájában is, nagy csaló.
dásban lesz része, A középkori magyar kerámia ugyan-
is - mint látní fogjuk - technikai meghatározottsága mi-
att inkább egy általános európai képbe illeszkedik, és
zömében teljesen dísztelen, hétköznapi használati edé-
nvek alkotiák.
265 . ábra ' A magyar fazekasság edényformái a 10-71
A70-12, század közötti időkről rendkívül keveset tu-
dunk, egyrészt mert ezekből a századokből viszonylag
kevés a pontosabban kezelhetó, datálható ásatás, más-
részt ezek nagyobb részébentemetőket tártak fel, a sír-
mellékletként előforduló edényféleségekpedig aligha
adják az akkori idők kerámiájának hű keresztmetszetét.
Egy tény azonban vitathatatlan: a magyarság már ko-
rábban is ismert és készítettcserépedényeket,ezek
egyike, a cserépüst (vagy cserépbogrács) korábbi szál-
lásterületeinkről is sűrún került elő, és ez a jellegzetes
edényféleségmegtartotta nagy fontosságát a honfogla-
lás utáni századokban rs.
Az inkább csak sírmellékletkéntelókerülő fazekak,
iiletve enyhén öblösodó oldalú evőtálak, általános kö-
zép- és kelet.európai típust képviselnek, zömében fésű-
vel vagy bekarcolt vonalakkal díszítettek,és a koron-
a 10-15. században
gon készült avar edényekre is emlékeztetnek. Egy két-
fnlű fazékÍéIepedig a szaltovói kulturában is előforduit
(Biczó-Kulcsár 1986.34-35, vö. Parádi 1959). A legálta-
lánosabb típusok az alábbíak voltak: a fazékfélék,a cse-
répüstök, az un' bordásnynlcú edények (két kicsi füIlel), a
füIetlen palack, a nagyméretú gabonás hombár, illetve a
mécses (Takács 1996:\35_190) '
Az edények falán nem is igyekeztek leplezní a hur-
katechnika nyomait, agyagjuk zömében fehér vagy vö-
rös, de erősen homokos. (A Íazékés a cserépüst egyűt-
tes jelenléte a háztartásokban mindenesetre még egy je-
lenségre rávilágít, amelyre a néprajzi párhuzam ádhat
pontosabb magyarázatot: az üstben szabadban, szabad
tíizön Íőztek, a Íazékban zárt helyiségben, túzhelyen
vagy kemencében.)
Ha figyelembe vesszük a kora Árpád-kor rendkívül
súrű településhálózatát (kis lakosságú, de egymáshoz
közeli falvak jöttek létre már a 10. század folyamán is),
akkor az is kitúnik, hogy a magyarság már korábbi
száilásterületein sem volt igazán nomád, iegfeljebb fél-
nomád' ismerte a földműveléSt, nem is kezdetleses fo-
kon. Így ezeknek a gazdaságimeghatározóknak"a sze-
repe a Kárpát.medencében is erős maradt. Ráadásul a
magyarság még a honfoglalást megeIőző időkből is-
merte a keleti szlávok kókemencéit is. Így az eIső
edényféleségekis ehhez igazodtak. A fehér agyagot
természetesen nem csupán szép színe, esztétikuma mi-
' századból att használták Íőzőedények készítésére.Ne tévesszen
meg azonban senkit sem ezeknek az edényeknek a vi-
szonylagos primitívsége, ugyanis a fazekasság eseté-
266, ábra' Edények a i3. századbóI
A uacyan paznxessac a 10-15. szRzaonaN
ben éppen a leghétköznapibb edényformák őrizték
meg legtovább a legtóbb archaizmust (Dienes 1972:37,
28-38. kép, Biczó_Kulcsár 1986: 34).
A 13, századból már viszonylag nagyszámú lelet-
anyaggal rendelkezünk, ame1y pontosabb információk-
kal szolgál. Különösen érdemes odafigyelni az edények
készítésimódjára, arra a technikai felkészültségre,
amely ezeken a tárgyakon nagyon jól tetten érhető: az
edények kivétel néIküI mind felrakással, hurkatechni-
kával készültek, zömében nehéz kézi korongon| s aZ
agyaghurkák nyomát legfeljebb az edények oldalán
próbálták meg simítással e}tüntetni, a nyak- és szájré-
szét gyakran már korongolták. (Kivételt legfeljebb az
olyan asztali edények képeztek, mint pé1dául a földfes-
tékkel díszítettkancsók és fületlen palackok, amelyek-
nek egész felületét simították.)
Az ásatások tanulságai szerint differenciálódás a ke.
rámiaanyagban még a települések típusai szerint sem
figyelhető meg/ a városi lakosság ugyanazokat az
edényfélékethasznáIja, mint a falusiak, legfeljebb na-
gyobb számban. Az egyetlen edénytípus a cserépüst,
amely területhez köthető: zömében az Alföldön volt is-
mert, talán annak a ténynek a következtében, hogy itt a
szíIaj állattartás hangsúlyosabb maradt, mint a Kárpát
medence más területein. A többi edénytípus nem muta-
tott eltéréstsem formá;ában/ Sem díszítésébenaz ország
különbóző vidékein (Holl 7956:177_1'85, 1"963/a:
336-343, 1963 /b: 6647) .
A Íazék,a bogre erősen kiugró, kettős szájperemme]
és bordázott, enyhén ívelt hassal rendeikezett. A korsók
zömének nem volt füle (taián ezért is szerencsés, hogy
a régészek ezt az edényformát palacknak nevezik).
Ugyanakkor már előfordult összenyomott szájú, füles
korsó is, igaz, ennek még nem volt rostélya. A mély, ki-
hajló széIútálak és a kisebb méretúevőcsészékegy-
aránt evésre szoigálnak, a régészek szerint ezek talán
szláv eredetűek. A legigényesebb kerámiaféleségnek
mindenképpen a kancsók számítottak, amelyek már
fü]lel is rendelkeztek, és gyakorta földfestékkel festet
ték is őket, zömében geometrikus mintákkal, csíkokkal,
féikörökkel.
A kúpos fedő rendkívül ritkán ugyan/ de előfordult
már ebben a korszakban iS, a kerámiaanyag egésze
azonban egy teljesen általános európai típushoz tarto-
zott, akészítéstechnikájátőlaz agyag minőségéig szin-
te mindenben, legfeljebb a lapos, felfelé keskenyedó
cserépüstök számítanak magyar specialitásnak.
A14, században a fazekasság erősen differenciálódik:
a városi fazekasság jelentós fejlődésen megy keresztül:
jobb minőségű, iszapolt, tisztított agyagot használnak,
és már nem csupán az edények száját, vá|Iát simítják,
hanem zömében végig az edényfalat és az edények bel-
sejét is. Ennek elienére a technika még váItozatlan, hi-
I2I
szen kir ehetőek az edényfalon a hurkák varratnyoma-
tar, i]letr.e a íenek és az edényoldal osszeragasztása' Az
ederrr.ek je1entős resze fenékbélyeggel rendeikezik: ez
nem más, mint a kézi korong közepébe vésett jel, amely
az edény fenekén kidomborodik. Egyébkéntaz is vllá-
gosan 1átható, hogy a korongfejet mindenkor homokkal
szórták be, hogy maga aZ edény oda ne ragadjon,
A korábbról ismert edényegyüttesből kitúnik az üst
és a tál (ez esetleg az életmód és az egész táplálkozási
rendszer változásának következménye is lehet). AÍaze-
kak hasonlatosak a korábbiakhoz, ezek Ía|át továbbra is
sűrűn rovátkolják, a hőfelvevő felüIetet növelendő. Az
asztalra szánt, kisméretúpalackok mellett ekkor jelen-
nek meg a nagyobb méretű fü1es korsók is' A szélesedő
öblú kupa és a talpas pohár lényegében véve új forma,
és éppúgylehetett belső fejlődés eredménye, mint nyu.
gat-európai típusok átvétele is.
267, ábr a. Edérryek a 14' századbó]
A 14, század vége felé jelent meg az á||ó tengelyű
lábkorong a városok fazekasai körében, és ez a továb-
biakban valósággal forradalmasította az agyagmúves-
séget. (Vigyázzvnk azonban: az ún. block-korong, bár
a lábbal hajtás révéna fazekas mindkét keze felszaba-
dult, még elég nehézkes alkalmatosság, és egyáltalán
nem azonos napjaink ismert, forgó tengelyú, gyors for-
gású fazekaskorongjával, az (tn, orsós koronggal!) A
block.korong mindenesetre a 15, században már áItalá.
nosan elterjedt, ismerete és lrasználata révénaz edé-
nyek minősége jelentősen javuli (Ho1l 7956:789,
1963 / a:343-348,1963 /b:68-70).
A 15' századra már az edényÍormák variációinak
nagy száma a jellemzó. A falusi fazekasok ugyan nem
sokat változtatnak, megmaradnak a maguk két-három
edényféleségér'elegy kisebb terület ellátóinak, a városi
722 A KÁnprr-\ ÍEDENCE r.RzpressÁcaNar ronrÉxprp

nvőknek és lábasoknak. A füilel ellátott változat azon-

268, ábra, Edérryek a 15. századbó|
ban a 15. században még sokkal inkább emlékeztet az
ókori gorög tripodusokra, mint a későbbi lábasokra!)
Ezek belül gyakran mázasak.
A fazekak és bögrék formája lényegében vá|tozatlan,
a korsók és kancsók viszont annál többet aiakulnak. A
fül nélkü1i palackok tulajdonképpen teljesen eltűnnek,
a nagyobb méretű, füles korsók zömükben kerek szájú-
ak, szűtő azonban még nincs bennük. Kialakul egy szé-
lesebb szájú vá|tozat is, amely inkább kancsónak tekint-
hető. A kancsó másik formája lényegébena ÍazékbőI
alakulhatott ki, széles száján kis kiöntót formáltak. Ezek
zöme földfestékkel festett és kétségtelenül ivóedénynek
számított, miként a talpas kupa is.
Ujdonság a 15' században az aZ edénytípus is, amely

ffi H
ht#
w valószÍnúleg délszláv eredetű lehetett, és török közvetí-
téssel ismerték meg Magyarországon: a kióntőcsöves kor-
só. Ennek ismeretes volt egy nagyobb méretű váItozatais,

lÍ il ilt ilI|l a kisebbeket asztali edényeknek, talán olajos korsónak

t}J,uDr)u
'---*!r1:
*']l N'ilfl]/
L,l
/rIt'l/t\
\:==?
il
li
269 ' ábra' A középkori kézi korongok és az álló tengelyú lábko-
Íong| az ún, ,,block-korong.'
iparosok azonban utolérik a fejlett Nyugat-Európát'
ZöId és sárgásbarna óIommázakat is használnak, főleg
az edények belsőzésére (ritkábban kívülre is), s a külön-
féle irányokbőI érkező hatásokat (a belső fejlődéssel
együtt) egységes stílussá olvasztják össze. A korábban
ismert formakincsből eltűnik az evőcsésze és a cserép-
üst. Ezek helyett vagy más anyagból készültek kerúl-
nek forgalomba, vagy az étkezésiszokásokban más
edények lépnek a helyükbe. Uj forma a háromlábú lá.
bas, amely ausztriai import nyomán alakul ki, mégpe-
dig két változatban: egyrészt korongolt nyéllel, más-
részt füllel. (Ez a két edény lesz az őse a későbbi serpe-
használták. oldalukat gyakorta festett rácsminta díszítet-
te (Holl 1956:187-791, 7963 / a:349159 , 1963 /b'.69-72) .
Lényegébenugyanebben azidőben kezd kialakulni a
fazekasságnak egy speciáiis ága is: a kályhásság. A hon-
foglaiást követő századok veremházainak kókemencéit
ugyanis felváltotta a rakott agyagkemence, amelynek fa-
lába - a hőfelvételt és -leadást növelendő - cseréoedé-
nyeket, bögre és tálalakú kályhaszemeket építettek. Eze-
ket eredetileg a fazekasok készítették,s csak a 19' század
foiyamán vált el a két mesterség, a kályhások akkoriban
azonban már inkább csak a kályhák rakásával foglalkoz-
tak, semmint a csempék készítéséve]. A régi káIyhások
lángál1ó föIdból dolgoztak, S maga a kályha építéseis az
ő dolguk volt. A kályhacsempék használata azonban in-
kább csak a1'6'században vált általanosabbá, akkoriban
már négyszögletesre formált, tál alakú kályhaszemek is
készültek. Ez, valamint fazekasságunk hódoltságkori to.
vábbi fejlődése azonban a következő Íejezet tartalma
(Kozák 1972.271_272, v.ö. Sabján é.n.).
 A magyar Íazekasság a.I'6_17, században

A magyar fazekasság a 15 ' századig lényegébena kora-

beli Európa kerámiamúvességének receptje szerint fe;-
lődött, és csupán néhány edényféleségbentért el a nyu-
gat-európai mintáktól. A 15, század a reneszánsz kitel-
jesedésénekszázada Európában és természetesen Ma-
gyarországon is érezteti hatását' igaz, ta|án kevésbé
közvetlenül, mint eddig áitalában gondolták. A Mátyás
király udvarában létrejövő, olasz mesterekkel dolgozó
fa;anszmúhely (amely a Íaenzaíónmázas technikát ho-
nosította meg nálunk), csak néhány évtizedig múko.
dött, éS mivel csupán a királyi udvar luxusigényeit volt
hivatott kieiégíteni, hatása rendkívül mérsékeltvolt.
A reneszánsz önmagában is különös eszmei áramlat,
270. ábra' Hódo1tság kori török díszedények
hiszen az emberközpontúság, a humanizmus jellemzi,
ugyanakkor részben ókori, részben orientális (keleti)
minták felé fordul. Nemcsak motívumkincse, de gya- terjedő termékeik alapvetóen befolyásolták volna a 16.
korta még a készítéstechnikája is Kis-Azsiából ered. A századi magyar kerámia stílusát. Annál is kevésbé,hi-
kerámiánál legaiábbis mindenképpen így Van/ nem SZen a magyarság ekkor már ismerlrette a korábbi bizán-
utolsósorban a rendkívül fejlett keleti agyagmúvesség ci provinciáIis kerámia ismérveit, s így amit általában
nagy vonzása miatt. Rendkívül kelendőek voltak a ke- hangoztatni szoktak, hogy az ún. ,,fehéredényes,, habá-
1eti porceiánok és a jó1 iszapoit agyagbőI, nagy mester- noktól tanultuk volna a fehér alapú kerámiadíszítést,
ségbeli tudással készített, díszes cserépedények az eu- aligha helytálló. Ahabánok ugyanis csak a 17. századkö-
rópai piacokon, így az eztutánzó stí1us gyorsan népsze- zepén kerültek át Sárospatak kornyékére, illetve Erdély-
rűvé vált. Magyarországra _ úgy látszik - ket irányból, be, így az ó hatásukkal a közép-magyarországi, 16. szá-
egymástól függetlenül érkezett ez ahatás, részben köz- zadi v ár ásatások kerámiaanyagánál nem számoihatunk.
l'etlenül az itá|iai reneszánsz, az anabaptista vallásuk Abizánci stílus _ éppen a késő középkor századaí-
miatt hozzánk meneküló fazekasnépes ség, a habánok ré. ban még erős görög szertartású keleti kereszténység
r'én, részben a Balkán felől, török közvetítéssel I azon- miatt - ismert iehetett nálunk is, s ezt még jobban meg.
ban mindkét hatás sokkal összetettebben jelentkezett erősíthette az a tény, hogy török közvetítésse] és némi-
annál, hogy ilyen egyszerűen el lehessen intézni. leg átalakított formakinccsel ez a stílus újra kapcsolat.
Az itáliai reneszánsz közvetlen hatása, mint láttuk, a
Budán rövid ideig múködő majolikamúhely révénalig-
ha lehetett jelentős a magyar kerámiamúvesség szem-
pontjából, de bizony a sokat emlegetett habán hatás is
elég nehezen bizonyítható a 16' századi anyagban' A ha-
bánok Dél-Tirolból menekültek eló,bb morva területre,
majd 1546tói a történeti Magyarország északnyugati te.
ruletén néhány főúri birtokra, s hozták magukkal a faen-
zai kerámia ismeretét és motívumanyagát' A habánok
azonban ezekben az időkben még jórészt szállásadóik,
azaz a Íőűri udvarházak és a városi polgárság vezető ré-
tegeinek luxusigényeit eiégítettékki, és aiigha képzelhe-
tó eI, hogy az ekkor még meglehetósen szűk körben e]- a-1 :L'. r\roó]
\{.''...ar lLnJZrtardL,
l..'-..:r.!i edéIryek a I6. szjzadbó]
1nÁ
L /-'A
272, ábra' Magyar asztali edények a 16, századbó]'
ba került a magyarság kultúrájával, éppen a 76, század
folyamán. (A bizánci stílust egyébként a színes anyag
fehér földdel festése és az ebbe a felületbe karcolt -
sgraffiato - motívum sárga és zöld, esetenként barna
színű mázzal való színezésejellemezte átlátsző máz
alatt, és ez a hatás sokáig még akkor is meghatározta az
erdélyi kerámiát, amikor a magyar nyelvterület egyéb
részein már más divatot követtek a fazekasok.)
A Győr-Komárom-Esztergom-Buda-Eger-Miskolc vo-
nalban, azaz akirályi Magyarország és török hódoltság
terüIetének érintkezése mentén olyan jellegzetes kerá-
miastílus alakult ki, amely (bár bizonyos elemeiben va-
Iőban az itáliai reneszánszot idézte) kétségtelenül belső
273. ábra' Magyar dísztá]ak a 76.17. századbóL
A KÁnp'lr-\ lE DENCE peznxassÁcÁxe'r rtRrÉNprr
fejlődes eredménye. A Kárpát-medence etnikumokat,
népelemeket eggyé olvasztő kohőjában a különböző
rránl.ból érkező, különböző eredetű, más és más kultu-
rális hátterű stílusok minden mástól megkülönböztetire-
tő, sajátos egységgéálltak össze. Természetesen létezett
hétköznapi, dísztelen, egyszerű használati edény is, de
meg1elentek a reprezentál ást szo|gáIő, díszesebb asztali
edények is. Ennek oka eisősorban a lakáskörüimények
változásában keresendő, elkülönült ugyanis a lakótér és
a konyha, s a 16. században már háromosztatú lakóépü-
letek is megjelentek, így a ,,szobában,,, a ,,házban,, az
egyes tárgyak mint díszítőelemek is szerepet kaphattak.
Ennek a stílusnak a kialakításában minden bizonnyal a
fejlett technikai tudással rendelkező városi fazekasok
játszották a Íőszerep et (Soproni 1 959 és én7 -199),
A Balkán felől egy másik jeientős hatás érte a ma-
gyarságot, melyet sokáig a törököknek tulajdonítottak.
Napjainkban inkább úgy látszik, hogy ebben a török
hatásban maguk a törökök csak közvetítőként szerepel-
tek, s a főszerepet sokkal inkább a velük együtt érkező
balkáni segédnépek- délszlávok, macedónok, görögök,
sőt, nem egyszet távolabbiak is - játszották (Kovács
I984:B_9, v.ö. Mészáros 1986). Sok olyan edényféleség-
gel ismerkedhetett meg a magyarság, amellyel koráb-
ban nem taláikozott, illetve a mesterség olyan részletei-
vel, amelyek _ ha jelentős változásokkal is, de - a késó,b-
biekben SZerVeSen beépültek a magyar fazekasságba.
Főleg azért nem beszélek közvetlen török hatásról, mert
véleményemszerint az űjabb mesterségbeli elernek ki-
alakításában kevesebb volt a török Szerepe/ mint kép-
zelnénk, hiszen éppen az anatólíai törökségnél ismeret-
lenek voltak, így inkább a Balkánon lejátszódó íejlődés
eredményének tekinthetők.
A török révénelter;edő és kétségtelenülaz ő jelenléíi-
ket bizonyító edények sorában az egytk típus az ún. ,,tal-
pas tál', formájában és díszítésében is bizánci eredetű. A
tálak, tányérok díszítésénekjellegzetess ége az ún',,Ío|ya-
tottmáz,,, amely napjainkban is ismert a Balkánon a dé1-
szláv népek körében, s ennek egy cirkozással kombinált
változata a bolgároknál' A legjelentősebb változások
azonban mindenképpen a korsók révénértéka magyar
fazekasságot, mivel a kerek szájúún,,'török korsó', nyak-
ftszében szűrőt helyeztek elkészítői, ráadásul a csőszerű-
en kiképzett fül az ivást is megkönnyítette. A szűrő és a
csecs egyidejű jelenléte egyértelmúen a víznyerés módjá-
ra is uta]t egyben, azaz,hogyvalamiből merítették azivő-
vizet (a szennyeződés kiszúréséreszolgáIt éppen a rosta,
a szűtő) és a cső segítségévelittak belőle. Ez akét elem (a
csecs és aszíirő) nagyon gyorsan a magyar korsók egyik
a1apvető jellegzetességévéis vált. AZ ún,,,kalapos korsó,,
esetében a szíirőt kívül helyezték el, ez a forma azonban
csak elvétve fordul elő a magyar anyagban. A kiöntőcsö-
ves korsófélék a kor jellegzetes edényei, amelyek nyilván
A Macynn pazpxassRc d76_17 ' szÁzaosnNl I25

az étkezésiszokásokkal fuggtek össze, s már Mátyás ud- E lső f azekascéheink a 76, században j öttek létre, j ava-
varában is ismerték őket (Holl 1963/b:72_73). részt az eszak-erdélyi városokban, atróI azonban igen
Lényegében a törökök megjelenéséveiterjedt ei _ ker'eset |udrrnk, hogy ott milyen edények készü]tek eb-
módosabb rétegeknél - a Íaggyúgyertya, és ezzel a ben az időben. Nem lehet ugyanakkor kétséges,hogy
gyertyatartók használata is kezdetét veszi, ez azonban annak a biztos technikai tudásnak, amely első fazekas-
meg sokáig városi kiváltságnak számít. céheinket is je1lemezte, az említett közép.magyarorszá.
A16. század folyamán váitoztak a magyar hétköznapi gi terület fazekasai _ ide véve még Debrecent és Szo1-
használati edények is. A fehér, tűzáIIő (vagy iegalábbis nokot is _ szintén a birtokában voitak, és nem meglepő,
1angálló) agyagból készített nagy fazekak vállát gyakran hogv néhány évtlzed alatt a különböző hatásokból egy-
vörös földdel festették' széles sávokkal, csíkokkai és hul- séges stílus alakulhatott ki' Ennek a iétrejöttében azon-
lámvonalakkal, belsejüket vékony rétegben zöId vagy ban nyiiván közrejátszott az is, hogy ezen a területen
sárgamáz fedte, szájukat erősítésképpen sötétbarna máz- nem érvényesült az erós tradicionalitás, ami a tiizálló
ba mártották, igaz, a kisebbek még teljesen mázatlan vál- edényeket készítő fazekasokat mindig is jellemezte és
tozatban is előfordultak. A fazekak csupán lángálió (tehát mintegy meg is kötötte, a színesebb, díszesebb stílus
valamivel rosszabb minőségu) agyagból is készülhettek, ugyanakkor eladhatóbbá tette a korábban nem sokra
ezeknél rátétes, rovátkolt bordákat is találunk. A korsók becsüIt, nem túzálló agyagokat is.
már funkció szerint specializálódtak, de a kor szinte Az asztalí díszedényekegyik csoportját a kancsók és
mindegyik korsóféléje az általunk késó,bbi századokbóI korsók képezik. Ezek már a terítékhez tartoztak. Egyik
ismertnél lényegesen karcsúbb, hosszúkásabb, szinte váitozatuk a nagy Íazekakhoz hasonló díszítésű,kívül
különösen szembetűnő ez a kanták esetében' mázatIan,,kis korsó,,, meiyben többnyire pálinkát tart-
',gótikus,',
A korsók közil az egyik változat összenyomott száju, és hattak, és kis pohárféieségek is kapcsolódlrattak hozzá,
vu tartására szolgáIt, a másik egyértelmúenbutykosféle, A többi kancsófélét a barna körvonalú vörös-zöld stílus
széles gallérral, bornak, pálinkának, esetleg olajnak. Az jellemzi, rendkívül gazdag motívumkinccsel. Előfor-
összenyomott szá1ú korsónak általában már volt szíirője, dult ugyanakkor csupán zöIdmázzalleöntött kancsó is,
de a csecs megjelenése csak késó'bbi fejlemény. amely leginkább feltűnően karcsú formája és talprésze
A folyadékféléktárolásának egy másik eszköze a ku- miatt érdemel figyelmet.
lacs, Iényegében faformákat idéz, de a 16. századtőI A16_17 , századi magyar kerámia stílusát a legjobban
kezdve cserépváltozata is ismert, formájában nem tér el a dísztáIak dokumentáIják. Ezek használaton kívüi egy
a19, századi rokonaitól. A köznapi edények felsorolásá- újfajta lakásdiszítésre is szolgá1tak; a Íalra akasztották
ban az utolsó az a kisebb tál, amelynél a fésűs diszítés- őket, ezért olyan sajátossága jelentkezik ezeknek a tá-
mód jelentkezik,Ezek a tálak és tányérok a mindenna- laknak, amely seholmásutt a világon nem fordul eIő: az
pi étkezéstszolgálhatták,Ezt a konyhai együttest egé- akasztófül! A technika már ismerős, a motívumok egyi-
szítettékki a korábbról ismert sütőedények, fedők stb. ke-másika valóban reneszánsz eredetet mutat, ugyan.
Már a kevéssédíszítetthasznáiati edények is jelleg- akkor a sok szabad rajzu minta, a lendületes, kanyargó
zetesen eltértek a korábbi összeurópai stílustól, és ez indák és rajta a levelek-virágok már egészen más gon-
még inkább állt a díszes asztali edényekre. Ehhez a sti dolkodásmódot tükröznek. Először jelentkeznek az ed-
lushoz hasonló Európában csupán két helyen volt talál- digi geometrikus minták mellett a növény- és állatmotí
ható: Kelet.Morvaországban, illetve Krakkó környékén, vumoK.
Miechocinban. Az első edények eleinte talán a két legje- A16, századi magyar kerámia díszítményeina vírá-
lentősebb - a Garam menti és a Tokajt érintő erdélyi - gos ágak mellett megjeienik a stilizált madár, sőt a szar-
sókereskedelmi útvonalunk révénkerülhettek oda, ké- vas is, amelyek később is kedveltek lesznek a magyar
sőbb azonban magát a technikát is importálták, és a he- népi kerámiában, és ez már minőségi ugrás: a 19. száza-
1yi fazekasok is készítették.E stílus jellemzője fehér ala- di virágző magyar népi kerámia legalább annyira el-
pon sötétbarna körvonalú díszítményvolt, azt töltötték képzelhetetien lett volna a 76-17. századi jeles előzmé.
ki vörössel és zöIddel, majd az egészet leöntötték szín- nyek, mint a 18' század fazekascéheinek munkássága
telen ólommázzal. néIkül (vö. Soproni 1956, 1959, 1965).
 A magyar Íazekasság a 18 . században

A18. század második felében ugrásszetű fejlődésnek in- élni. A habán edények eredetileg egy jellegzetes itáliai
du]t a magyar Íazekasság, mind minőségileg, mind reneszánsz stílus jegyében fogantak, s ehhez csatlako-
mennyiségileg' Aszázad elején még érezhető vo]t az a zott később egy németalföldi fajanszhatás (a Delft váro.
megtorpanás, amit a török hódoltság és a feiszabadító sának nevével fémjelzett stílus). A habán kerámia ter-
harcok okoztak a fejlődés menetében. A cserépedények mészetesen nem maradt érintetlen a magyar hatásoktói
stílusa részben alig különbö zótt a IGI7 , századttóL, rész. sem, részben kompozíciói, részben maguk az edényfor-
ben viszont egyszerűbbé vált' s a hétköznapi edények el. mák is közelítettek a magyar ízléshez.Az űn' ,,paraszt-
jutottak olyan piacokra, olyan emberek otthonaiba is, majolika,, ebben az időben természetesen nagy népsze.
akik korábban csak kevéssé voltak vásárlói a díszes cse- rúségnekörvendett, egyre szélesebb rétegek körében
répedényeknek. Mindezt tudjuk, de a 18. századfazekas- terjedt el, és a győri kereskedők révénvízi úton (a
ságát meglehetősen rosszul ismerjük, a régészetkoráb- Dunán-Tiszán-Maroson) egészen Erdély szívéig elju-
b an ezze| a századda| már nem f oglalkozott, a nép rajztu- tott. A habán hatás így érvényesülhetett _ rövid ideig
domány képviselóinek pedig csak viszonylag kevés szá- tartó személyes jelenlétükön túl - ilyen nagy mértékben
mú évszámos cserépedényállt rendelkezésére,amelyek- akár a Felvidék egészénél,akár Erdélyben, bár mindkét
ből nem' vagy csak alig lehetett mélyreható következte- helyen más és más módon. A Felföldön _ Íő\eg szlovák
téseket ievonni a század fazekasmunkáival kaocsolat. fazekasok körében - kialakult az ún. telepes kerámia a
ban, elsősorban azok speciáIis használata miatt. 19. század elején, mintegy tovább víve a habán hagyo-
A 18' századi magyar kerámia technikai színvonala mányokat, Erdély és főieg a Partium fazekasközpont-
sokat javult. A törökök ugyan korábban a kézi koronggal jaiban (KolozsvártóI Zilahon át Tordáig) azonban egy
egy kezdetlegesebb edénykészítésimódszert hoztak ma- egészen más gyakorlat érvényesült: rtt egész egyszeríí-
gukkal, ugyanakkor az agyag-eIőkészítésben' a díszítési en ieutánozták a ,,győri bokályokat,,, csak éppen a jól
technikákban és főleg az edények égetésébentökélete- Íedő őnmázak és az ecsettel festett minták helyett sza-
sebb gyakorlattal rendelkeztek, mint a magyarok. A ma- ruval, engobbal festettek és színtelen ólommázat hasz.
gyarság egyértelműen tőlük vette át a tökéletesebb re- náltak. Így u e1yszer feltűnő motívumegyezések
dukciós, a feketére égetéstudományát a kavicsolt díszí- egyáltalán nem','e- a véletlen művei, bár az is igaz,hogy az
téssei együtt I s eZ a 18, század folyamán szinte a haszná- erdélyiek a maguk izléséhezalakítottak minden egyes
lati edények minden formájánáljelentkezett. A terrakot- díszítőelemet (Katona 1978:81_88, 1974:5_196, vő'
tán hagyott kerámiáknál ugyanakkor szívesen alkalmaz- Pisútová 1981, Kalesny 19BI, Kresz 1983)'
ták a szaruval való díszítést,körbefutó csíkok és hullám- Visszatérve a habán kerámiához, még egy tényt ki kel1
vonalak formájában. Az égetéstökéletesedése mellett eme]ni: néhány edényformánálkülönösen feltűnő a ma-
azonban a legjelentősebb változás az volt, hogy a jele. gyar íz\éshezvalő igazodás. A korai, inkább kanta formá-
sebb fazekasközpontokban megismerkedtek a gyors for-
dulatú lábkoronggal, a ma is ismert ún. orsós koronggal,
amely a korábbinál lényegesen nagyobb mennyiségú
edény készítéséttette lehetővé, és fazekascéheink 18, szá-
zadi nagymérvű szaporod ásához vezetett.
A magyar népi fazekasságot a 18' század folyamán
több komoly hatás is érte. Az egyik, amely talán a legje-
lentősebbnek számít, a habán hatás. Ahabánok _ dél-ti-
roli anabaptista menekültek - valóban magas technikai
színvonalon álltak, de egyrészt az általuk hozott fa-
jansz- (ónmázas) technika a magyar fazekasok körében
egyáltalán nem terjedt el, másrészt maguk a habánok is
kénytelenek voltak mázatlan, ólommázas, sőt vegyes
mázas használati edényeket készíteni,ha meg akartak ábra' Habán díszedérrvek a 17.I8. századbó)
A Macvan paznxassÁc e 18. szÁzlosax
275' ábra' Szász edérrvek a 18. századból, Erdélvből
jú, hasas, rövid nyakú korsóformát egy fél évszázad alatt
kiszorította a magyar bokályforma. De a dísztálak díszít-
ménye is erősen kozelített a magyar tálakéhoz. IJgyanak-
kor jó néhány edényféle(p1. a gyógyszertári edények)
egyáltalán nem terjedtek e1 a magyar fazekasok körében.
A habán hatás kétségtelenül igen jelentős volt a ma-
gyar kerámia 78. századt történetében, Erdélyben azon-
ban ehhez egy másik, legalább ilyen fontos elern páro-
sult: a szász hatás. Az erdélyi szászok stílusa is ,,elma.
gyarosodott,, természetesen, jó néhány motívumuk
vagy stíluselemük magyarázhatatlan lenne az erdélyi
gyökerek ismerete nélkül. Ugyanakkor az a fejlett 1B.
század végi fazekasság, amit ők képviseltek, nem egy-
szer visszaköszön a 19' századi magyar fazekas.
munkákban. Ebben az időben Beszterce különosen kály-
hacsempéíről volt híres, a Brassó környéki és kürpödi
(Kirchberg) fazekasok pedig míves kerámiáikróI'
Amint már korábban em]ítettem, a 1.8. századi ma'
gyar kerámiáról elég nehéz írni, mivel a régészetikuta-
tásokban kevés az ebből a korbóI származó lelet, s a
néprajzt vizsgálódás is csak egyes évszámos darabokra
épí|velehetséges. Az ismert 78. századi kerámiák nagy
része áItalában Vagy céhedény volt, vagy az egyházak
szolgálatában álit. Az előbbiek jőrésztcéhkancsók, azaz
nagyméretű kancsók, amelyeken a hangsúlyos helyen a
céhje1vény szerepelt. Ezek felirataik és évszámuk révén
a78. századimagyar kerárniakincs rendkívül becses da-
rabjai. A Dunántúlon általában plasztikus díszítésűek
és zöld mázasak, a Felvidéken fehér alapúak és kétség-
telenül kimutatható rajtuk a habán hatás, Erdélyben
szintén fehér alapon díszítettek barnával, sárgával,
zölddel (esetenként kékkel), egy részük a habán boká-
Iyok utánzata, máS részük pedig szász munka.
727
276' ábra' 78, századi nagyal Íazekasmurrkák
Azúrasztali cserépedények az egyházi edények egy
sajátos csopor!át képezik. Fő1eg szegényebb reformá-
tus közösségekben rendeltek a nemesfém edények pót-
lására kerámiaedényeket, így úrasztali kancsót, kantát,
nélra butykost a bor tartására, illetve kenyérosztó és ke-
resztelőtálak at, Az egyházi jegyzékekben természete-
sen sokkalta több ilyen tárgy szerepel, mint amennyit
ismerünk, hiszen törékenyek voltak. Ez akét edényféle-
ség azonban csupán csöppnyi töredékét képezi a 18.
században készítettmagyar kerámiáknak.
Formailag ez azidőszak nem sokban ktilönbözik a ko-
rábbi századoktól, bár kétségtelen,hogy 1ó néhány
edénytípus éppen ebben a korban terjed el általánosan.
Ilyenek példáui a cserép tintatartó, a szűrőtáI, a pálrnka-
folyató fazék, de a gyertyamártó edények is. A csalikorsó
is ebben a korban válik általánossá, S a bokályok (a bor-
ivás speciális kancsóféleségei) is ekkor kezdik meg hódí-
tó úlukat' Megnövekszik a kályhakészítésjelentősége is,
a korábbi bögre alakú kályhacsempéket és a lapcsempé-
ket a Dunántulon kiszorítják a korongolt és négyszögesí-
tett kályhaszemek' Erdély szívében, a kandallós terü1eten
]77' ábra' 1E. századi magyar fazekasmunkák
728 A KÁnprr-\ÍEDENCE pazprRssacÁNAK rtRrÉruprE

azonban megmaradnak a téglalap alakú csempékbőlépí- A céhek mindenkor a biztos mesterségbeli tudásra
tett szíkrafogók' A másik specializálód ás a pipakészítő- építettek, ezt tagjaiktól szigorúan megkövete1ték,
ké: a cserép pipafejek mint a dohányzás kellékei szintén ugvanakkor azok érdekeit védték is a más helyről érke.
18, századi fejlemények, magyar földön elsósorban a se1- ző fazekasokkai, árusokkal és a céhen kívüli kontárok-
mecbányai és debreceni pipakészítők vá]tak híressé. kal szemben. A1'8. század folyamán gombamód szapo-
Az egyszerű', hétköznapi edények ebben a században rodtak a fazekascéhek, s ez a szakmai színvonal kétség-
már jelentősen eltémek a korábbiaktól, és területenként is te1en emelkedésétis jelentette, ugyanakkor a század
változnak, Kialakult aZ e1yes edényformák klasszikus te- másodík feiére már jól megfigyelhetők azok a regioná-
rülete, és díszítésükis eltéréseket mutat. Szinte már nin. lis és ízlésbelikülönbségek is, amelyek a magyar népi
csen olyan edényféleség,amelyen valami apróbb díszítés kerámia 79, századt fantasztikus Íelvirágzásának alap-
(kavicsolás, rátett abroncs, csíkozás stb.) ne szerepelne. raivá váltak.
 Legfontosabb Íazekaskö zp onti aink
a 19, században
Al9 ' század az egész magyar népművészetben, és így a Ía-
zekasságban is, nagy változásokat hozott. Ennek természe-
tesen több oka volt, része volt benne a török hódoltság utá-
ni gazdasági fellendülésnek, a viszonylagos békeéveknek,
az életmód és lakáskultura változásainak (a tálaktanyérok
egyre nagyobb mértékben töltöttek be díszítő funkciót is),
de mindenek előtt a század eleji gabonakonjukturanak' Eu-
rópában keresett cikk lett a gabona, elsősorban abúza, és a
magyar parasztság ki is használta ezt a lehetőséget.
Az egyes falvak és paraszti háztartások (főleg az AI-
földön) túIléptekaz önellátáson, és mintegy ,,mezőgaz-
dasági vállalkozóként,, egyértelműen piacra termeltek.
Ennek a gazdaságt fellendülésnek egyetlen szépséghibá.
ja volt: a parasztember jogfosztottsága miatt (18a8-ig
még jobbágy) többnyire nem tudta a nyert többletet ér-
telmesen feihasználni, a gazdaságba befektetni, moder-
nizáIni, hanem általában a tezaurá]ásban, a környezeté.
nek díszítésébenélte fel. (Gyakran az is akadályozta a
kibontakozást' hogy a falvakat nagybirtokok vették kö-
rü1, mint például a Dunántulon, és így a földszerzés _
kertek stb. létrehozása _ egyértelmúen iehetetlen volt')
Ez a nagyÍokú fellendülés természetesen fokozato-
san jelentkezett a fazekastermékek esetében is, egyrészt
díszesebb, másrészt számban is nagyobb edénykészlet
alkotott egy-egy háztartást' Ne gondoljuk azonban,
hogy a színesedés, a díszítettség'a gyakran burjánző
ornamentika az egész magyar nyelvterületet érintette!
Mint láttuk, a regionális különbségek természetesen
már megfigyellietők voltak a18' század folyamán is, de
még egyáltalán nem jóso1ták a következő századnak azt
a fantasztikus sokszínúségét,amely bekövetkezett.
A gyáripar a 19, század elején még nem jelentett szá-
mottevő konkurenciát a fazekasoknak, így a gabonaei.
adásbólgazdagodó paraszb, rétegek egyre inkább komoly
vevőkört jelentettek a számukra. Ez a nagy fellendüiés azt
eredményezte, hogy a fazekastermékek olyan széles ská-
lája alakulhatott ki, amelyben békébenmegfértek egymás-
sal a középkori eredetű edénytípusok, a reneszánsz és hó-
doitság kori mlnták, sőt még azún. ,,parasztbarokk,, is.
A már 18. század folyamán jelentkező regionális kü-
lönbségek a 79, század közepére rendkívül dominán-
sakká váltak, és ha maradtak is bizonyos stílusbeli egy-
ségek, zömében mégis inkább az a sokszínűség volt jel-
lemző, amelyet napjainkban a magyar népi fazekasság
alapjellemzój ének tartunk.
Sokat toprengtem, hogy ezeket a többé-kevesbé meg-
levő stílusegységeket (vagy legalábbis hasonlóságokat)
milyen módszerrel mutassam be, de végű1 is a földra;zi
rendszerezés mel1ett döntöttern. Természetesen ez a kö-
zelítéssokféle buktatót rejt magában, ezek kikerülésére
nincs is mód, csupán a tompítására.
Az e1ső probléma mindjárt az,hogy a fazekastermékek
gyakorta nem azokon a területeken kedveltek, ahol ké-
szűltek, hanem azoktól gyakran nagyobb távolságra,
esetleg egy egészen más földrajzi zóna területén. A másik
gond az, hogy egy-egy, földrajzilag naglából belratárol.
ható terűlet fazekassága is jelentős stíluskúlönbségeket
mutatott, más és más hatás érhette azokat, így egy regio-
nálisan különválasztható zónával sokkal erősebbek a
kapcsolatai, mtnt azza\, amelyikhez f öldrajzilag tartozott.
Ennek ellenére végül mégis a ÍóIdra1zt rendszerezés mel-
lett döntöttem , hozzátéve, hogy egy kicsit a fenti szen-
pontok szerint is nézzik a vizsgáIt anyagot, azaz a pia-
cok, a használat helye és a stílusrétegekszerint is.
Egy dolgot azonban alapvetően szeretnék Ieszögez-
ni: a változások, a változtatások ellenére a fazekas
mindaddig fazekas-mesterember marad, amíg a mirr-
denkori vásár1óközönség igényétkívánja e1látni, zömé-
ben használati tárgyakat készítés még újításaiban is a
fazekasság több ezer éves hagyományait, ismeretanva-
gát és kézműves jellegét követi.
Mint láhri fogjuk, a tradicionalitás, a díszítettségszem-
pontjából a leglényegesebb tény azvolt, hogy a mesterek
Íőző-sitő edényeket készítőf azekasok, korsósok, esetleg
tálasok voltak-e. Könnyen belátható, hogy a ,,valódi,, Ía-
zekasok egészen addig nem kényszerültek komolyabb
váitoztatásokra, ameddig a sűtésben-főzésben a cserép-
edények domináns Szerepe fennmaradt. Különösen szép
péIdáját adja ennek a magyarság legnyugatibb csoporla-
inak, a Nyugat-Dunántulnak a fazekassága.
A Nyugat-Dunántúl
fazekassága
Az egész terség (az egykori Yas, Za\a vármegyék terü-
lete) legfontosabb jellemzóje, hogy itt kitűnő lángál1ó
föld ta1alható, ez a1apjalban meghatározta az ttt lakó fa-
130 A KÁnpÁr-\
zekasok életét.A másik lényeges elem az edények érté-
kesítésénéljelentkezett: ebben a zőnában kevés volt a
város, a falvak is jőrészt elszőrt, kis települések (szerek,
szegek) voltak' és a vásártartó városok hiánya miatt az
edénykereskedelemnek egy olyan ősi módja konzervá-
lódott itt egészen az 1960.1970-es évekig, amely a leg-
több helyen már eltúnt a Kárpát-medencében: aÍaluzás,
aZaZ a szekerezés faluróI-falura és az ezzeI oárosuló
cserekereskede]em. Igaz, ebben az a tény is közreját-
szott, hogy a Dráva mentén, sőt az egész Dunántúlon
(Somogy, Zala vaiamint Baranya és Tolna megyék egy
részén)nem volt tűzá|1ó ÍöId (azaz lángálló agyag), es
így asitő-Íőző edényeknagyon keresett cikknek számí-
tottak. A ,,felsőországi,, Íazekasok így eredményesen
árulhatták az edényeiket ezeken a vidékeken.
Az egyébként is sok archaizmust őrző Íazekas-
központok közül is kitűnik régiségévelés hagyomány-
őrzésével a Veleméri-völgy fazekassága, valamint
Magyarszombatfa. (A veleméri fazekasságot a szakiro-
dalomban más néven züric-völgyi vagy belső-őrségi fa-
zekasságként is meg lehet találni.)
A Veleméri.völgy a kis Züric-patak mentén húzódik
Vas megye déIi részén,az orség és Göcsej közott. Lé-
nyegében négy falu alkotja ezt a falusort: Kisszerdahely,
Magyarszombatfa, Gödörháza és Velemér, de némileg
idetartozónak látszik Alsójánosfa és Domokosfa, sőt ta-
lán Szentgyörgyvölgy is, az utóbbit kivéve a többi hat
falu valaha egy céhbe tartozott. (Ezt a sort egészítiki
Czú gh D ezs ő G er őházáv aI, 1 955 45-54. ) Vigyáznunk kell
: jól mutatta, hogy a mesterség tökéletes elsajátítása ele-
azonban a ,,céh,, fogalommal, mivel ,,a fazekasok zöme
csak az őszi-téIt-tav aszi időszakban dolgozott műhelyé.
ben, a nyári nagymunkák idején kimentek a családnak
segíteni a gazdaságba,,, ahogy ezt Czúgh Dezső Ír1a
(1954:119-130). Mert itt a fazekasoknak is volt földje, és
a paraszti munkák mellett dolgoztak a műhelyükben,
minte gy házIip ar s zer íjen.
Az egyik külonlegessége az ítteni agyagművesség-
nek, hogy noha az egész magyar nyelvterületen fazekas
a mesterséget űzők megnevezése függetlenül attól,
hogy fazekat, korsót vagy tálasedényt készítenek, a
Veleméri-vol gyb en g er encsárnek nevezi k a f azekasokat.
(Ez sz|áv sző, Íazekast jelent. Több szerző szerlnt ez
összefügg azzal a ténnyel, hogy ezen a vidéken a ma-
gyar honfoglalás idején szlávok éltek, és ezek éltették
tovább ezt az archaikus fazekasságot is. Az én vélemé-
nyem szerint azonban nem hanyagolható el az a tény
sem, hogy éppen ezen a területen maradtak fenn legto-
vább az avarok -lgaz, a pannon.szlávokkal keveredve
- és talán nekik is szerepük lehetett itt a fazekasság éIet-
ben tartásában.) A másik különlegesség maga a korong,
ez - a jákihoz hasonlatosan - féloldalas| azaz (ln. balos
korong,,,a gerencsér nem szemben ül a korongfejjel, ha-
nem tőIe jobbra, oldalt a gyurupad elótt,,, ahogy erről
IEDENCE FAZEKASSÁGÁNAK ronrÉNprE
Kós K'irolv ír, nagyon alapos cikkében (Kós 1944,
198613,1986:15-48)' Ezt a korongot mindig bal lábbal
rúg1ák, és a balcsípőjük mellett dolgoznak, igen kényel-
metlen testhelyzetben.Ez a korong Kresz Mária szerint
Itá1ia fe1ó1 terjedt eI, és alapjaiban megegyezik az olasz
f aj anszkészít ők
1, 6 . századi korongtípu s áv aI, az átvéte1
időponla azonban viszonylag kései lehet (Kresz
1977:204) annak ellenére, hogy maga a gerencsérség bi-
Zonyíthatóan már a14. századbanis ismert volt, miként
alra egy latin nyelvű oklevél is enged következtetni:
,,Gerencher in districtu seu valle Welemer,, (Gráfik
1986:7_75). Az itteni fazekasság egyértelműen két té-
nyezónek köszönhette létét:,,az egy1k az, hogy itt van
agyag,a másik, hogy Zalában és Somogyban nincsen',.
(Kós i.m.:21). Ez természetesen túIzás, és csak a kitúnő
minőségúlángálló agyagta érvényes, de a lényegét te-
kintve helytálló: ,,Abba az időbe még nem termett any-
nyi'bűza, rozs,hogy a fejadag meg lett volna, mondják,
avval pótolta a kenyeret. Somogyban meg jó föld volt,
de agyag nem volt." (Kresz 1960:297-379,320)
A hagyományos cserekereskedelmet folytató fazekas-
ság árukészletének felvevőpiaca Zala-Somogy hasonló
lakáskulturával rendelkező, aprő falvas településeinek
Iáncolata. Itt maradtak meg legtovább a füstös konyhák,
amelyek tüzelőberendezései nem igényeltek díszesebb
kerámiát, ezért hosszú idón keresztülkonzerválták a ko-
rábban más vidékeken is ismert régiesebb formákat. Az
a felfogás, amely szerint ,,régen a forma vitte az edényt,,
gendő volt a legmagasabbnak ismert esztétikai követel-
mények kiÍejezéséhez is (István E. - Nagy Z.1985.20),
A gerencsérszekerek (egyszerre 5-6 is indulhatott)
kasokkal megnövelt szekerek voltak, amelyekre széna
és szalma közé rakták az edényeket, egyszerre akár
1000 darabot is, majd pon1vával leszorították. A ,,fel-
sőországi,, vagy ,,yas megyei fazekasok,, - így nevezték
magukat déIebbre _ többnyire meg Sem áIltakZalában,
a Íő piackörzehik Somogyban volt, ,,ha kukoricát akar-
tak, akkor a
"vizme1liket>,
a Mura mellékétés a Dráva
mellékétkeresték fel egészen a Drávaszögig,, , ,,habűzát
akartak, akkor a Balaton felé mentek.,, (Kresz 1960:319)
Az árujukat a fazekak, a tejesfazék (azaz köcsög) és po-
harak (bögrék) képezték,,p1yszer merítve, kétszer tölt-
Ve/ Vagy éppen háromszor, az edény és a termék értéké-
tól függően, változőan,,, (Gráfik i.m:1)
A Veleméri-völgy gerencsérjei kisebb mértékben dol-
goztak vásárokra, heti piacokra és megrendelésre is, de
a fő árusítási lehetőségüket a Íaluzás jelentette. Edénye-
iket a rendkívül archaikus és ritka formák, valamint az
egyszeríi' díszítésekjellemzik, leggyakoribb elemeik: a
rátett agyaghurkák cifrázóval történő rovátkolása és az
edényfal ferde bordázása, a,,kifog atás,,' Mázat keveset
hasznáItak, akkor is Íő|eg az edények belsőzésére és fő.
LgcpoNroSABB FAZEKasrÖzporurTAINK a 79 .
Ieg az abroncsok ,,mázo1á sára,, , erősítésére.(A sok he1v-
rő1 ismert fazekasszerszám, az íróka használata csupán
az 193}-as években kezdődött' tanfolyam hatására, ko-
rábban a csíkozáshozkizárőIag ecsetet, pamacsot hasz-
náltak)' Nem lehet egyetértenr Domanouszlcy Györggyel,
aki úgy véli, hogy itt nem alakult ki jellegzetes regioná-
lis stílus, s hogy a napjainkban //magyarszombatfai
edény néven ísmert kerámia új keletű, egy család mun-
kásságából származlk, minden hagyomány nélkül.,,
(Domanovsz ky 19 8f , I:202)
,,Díszesség hiánya... nem jelenti az esztétikai igény
hiányát. A kifogatás ]eírásánál hangsúlyoztuk, hogy
mekkora jelentőséget tulajdonítottak a forma könnyű-
ségének,egyenletes vonalának, a mesterségbeli tudást
bizonyító rézsútosb ar ázdáknak, A Íazekak finoman be-
r'agdalt abroncsa, a bepecsételt ciÍrázóÍa-nyomok, a fül
megerősítése apró átszurkálásokkal, a Íésűsdíszítésto-
r.ábbélése,sőt az egyszerű ecsetvonások is magas rangú
esztétikai kva]itás jelei. Ezt a minőséget becsülték meg
Sorrrog.vban az edény\ -vásár\ő parasz\asszonyok.. J'
(Kresz 7991:14)
A velemériek legfontosabb edényféleségei természete-
sen mindig a főzőedények, a fazekak voltak, amelyeket á1-
talában abroncsokkal erósítettek meg' A nagyméretű két-
|ulű fazekakat (B-10 líterestől egészen 35 literesig) lako-
cla1mas fazéknak Vagy savanyításra vásárolták, szűk fe.
nekük volt és a szájperemen mindkét oldalon kiöntőjük'
Ezek gyakorta egészen mázatlanok voltak miként kisebb,
egyfülű testvérei, az ún. pnrasztt'azekak, amelyeket azon-
ban belülről vékonyan mázazhattak is. Anagyon szép vo-
nalú fazekak abroncsait cifu ázőv aI rovátkolták, ritkábban
ujjal nyomkodták, az edényfalat azonban szinte minden
esetben ferdén rovátkolták, kforgattók, azaz a forgással el-
Ientétes irányban fakéssel bordázták'Régebben készúltek
25-50 literes edények is, tárolásra, illetve kiöntócsővel pá-
linkásfazékként. Hasonló méretúvo\t az óriási kiÍőző-
fazék, a t'üöd páru vagy szapu, amelyben a lenfonalat fehé-
rítették,illetve a rvhát Íőzték ki. A fazekak legkisebb mé-
retét, a bögrét itt pohárnak nevezték, ezt részben vízmerí-
tésre, részben tárolásra használták.
A széles fenekú Íazék a takaréktűzhely miatt terjedt
eI, ez már 20, századi fejlemény. A fazekaknak máskü-
lönben szinte mindigvoltkengyele, azaz füle, szemben
a tejesfazékkai, amely tört vonalú köcsogforma volt és
szívesen készítettékfül nélkül. Ebben tejet forraltak
szabad tűzheIyen, de altattak is benne, a fül nélküli for.
mát gyakorta feketére égették és keresztet karcoltak be.
le, máskülönben nehezen lehetett volna, eladni, hiszen
a kereszt hiányában ,,nem jön fel bennük a tej föle,, (Ist-
r,án E. - Nu8y Z. im' 20), A keresztnek mágikus rontás-
elhárító Szerepe volt, és végig megtalálható azokon a
területeken, ahol a fazekast gerencsérnek nevezték.
Megvolt ez a horvátoknál is, a szomszédos vend vidé-
szsz ;DE ]'\ 1 a'1
tJl
keke:r azonban nem/ ,,mivel ott a tej altatása mely tá-
lak.lan történt, nem karcsú tejesfazekakban.,, (Kresz
1991 1l
: I
Szrnién a főzőedények közé tartozott a rendkívül ré-
gies iorrná ju l'o.qrncs, amely három cseréplábbal eS Vagy
hosszabb korongolt nyéllel, vagy két füllel rendelkezett.
AI9, század l'ége feié a törékeny cseréplábakat a vasláb
váltotta fel. A bogrács áItalában kívül-belül mázas volt.
Alóbns eredetileg szűkebb fenekú, kétfülű és enyhén
íve1t o1da1ú edényforma volt, őse talán (részben) a bog-
rács lelretett' Az őrségi lábas Íeltűnően középkorias for-
májú, ráadásul az egyébkéntenyhén sárgás színű agyag
helyett ezeket kevésbétisztított, erósen kvarcos, durva
felüIetet adó agyagbóI korongozták. Kívül mázatlan,
belül zöid mázas Volt, újabb váItozata azonban már a
fémlábasok merev formáját utánozza és telíesen mázas.
A sütőedények közül a legjelentősebb a tepsi, helyi
nevén a tepszi.Ezekálló peremű,lapos fenekú, nagymé.
retű tálak, belse1űket mázazták, öblükben íehérfö]dfes-
tékbe ir\körbe többny\te vöröshu\\ámvona\ lagy kar-
colás került. Ezt főképpen hús sütésére, illetve zsíros
tészták készítésére haszná lták. A ktt glót's ilt ő mindi g má-
Zas Volt, az oldalát ujjal bordázta a gerencsér, szájpere-
mét pedig pálcával rovátko1ta.
Az egyéb konyhai edények sorát a szíírőtáI\a\ kez-
dem, amely a tészta szűrésére szolgált, formailag a 1á-
basokhoz hasonlított, de alját sűrűn kilyuggatták' Ezek
egyik változata az (n. zsírszűrő, amelynek alja elkeske-
nyedik, hogy a Íazékszá1ára rakhassák - eztfőIegdisz-
nóvágáskor használták. A köpülő, a uajrázó belül mázas
hasas fazék, amelynek leemelhető kármentője volt, s
azon lyuk a bot számára. Sajátos és rendkívül régies for-
mának számít a magyar nyelvterületről máslronnan
nem ismert gömbölyú edény, az ún, sóst'nzék, amely a
Balkánról parázstartóként ismert (igaz, ott kicsivel na-
gyobb, és a tetejére gyakran madár került), itt azonban
só tartására szo1gált.
Az étkezéshez kapcsolódó edények közül a tálak-tú-
nyérok érdemelnek említést,különösen azért, mert ezek
díszítéseegyenesen a hódoltság kori használati edé-
nyek mintáira emlékeztet' A nagyméretű, kétfüIű
uújliltg mosakodásnál, mosogatásnál, tyúkkop asztásnáI,
disznóölésnél használatos, világosbarna földfestékkel
öntik le és kívüI-belüI mázazzák'
Speciá1is konyhaedény a tortúscsésze, amely lényegé-
ben apró fülű mé1y tál,bár formailag a középkori evő-
csészékkel is megegyezik. Ezt torma feitálalására hasz-
nálták, s a lakodalmi terítékrésze volt. Avíz- és bortar-
tó edénvek kozüla szájaskorsó a legrégiesebb forma, tu-
lajdonképpen egy szélesebb szájű, szúkebb nyakú kan-
taforma, kis kiontővel a száj peremén. Fü1én nincsen
csecs, kír'úl-belül mázatlan, egyetlen dísze többnyire a
kifogatás és a r'á11 csíkozása. Bugyogakorsó (vagv kor-
r32
só) kétfé1eis van: a régiesebb r,áltozat mázatlan, kvar-
cos agyagból készült, és r.állához ragasztott füie van,
sem szűrője' Sem csecse nincsen. A másik változat
ujabb, ezt gyakran mázazzák és fü1ét azivásra szolgáió
cseccse11átják el, itt a fú1 nyak felöIi részén egy lyuk van
az ivás megkönnyítésére, Ezt a típust régebben karcolt
vona1ak és a kifogatás díszítették.
Akétszn1ú btLgyogakorsó közelítőleg gömb alakú, fe1ül
füles és két kiöntőcsöVe Van/ kü1seje mázazott.Ezt ÍőIeg
a szlovén vidéken kedvelték' mint víztartó edenyt
(Kresz 1991:15).
Arnustoslcorsó a kantához hasonlított, csak itt átmene-
tesen szűkítettéka szá1át és terítették ki, A csöues korsó
kiöntőie helvén csöve volt.
A cóaposkorsó (vagy asztalt korsó) kb. 20 cm magas-
ságú kancsóféle, ame1ynek szűk feneke, erős hasa
hosszabb nyaka van, és a kímértbor asztalra tevésére,
ivásra szolgált. Ennek is előfordult régiesebb, teljesen
mázatlan váItozata is, Aboroskorsó nagyobb méreténél
fogva inkább a helybeli házak ,,kocsmatartásához,, _ az
őrségiek részben határőr-nemesek voltak és így a ház-
ná1 kocsmát tartottak, azazkimérték a bort _ vagy pin-
cebeli borozgatásokhoz kapcsolhatók. Ezekné1 előfor-
dult félig lefedett szájú, illetve sötét alapon földfesték-
kel fröcskölt is.
osszegezve ismereteinket a veieméri fazekasságról,
azt mondhatjuk: az őrségi edények archaikusabb válto-
zatai tobbnyire tel;esen máztalanok voltak, az abroncso-
kat zomében a ciÍrázőval rovátkolták, és sűrűn alkal-
mazták a felületek díszítésérea kifogatást. Az általuk
használt mázaksárgás tónusú zöid és barnamázvoltak.
(Az senkit ne tévesszen meg, hogy feltúnően sok korsó
taiálható a nyugat-dunántúli edények között, mert ezen
a területen korsónak nevezték magát a korsót, a kantát,
a butykost, a kancsót, sőt még a söröskupát is!)
Arníg a velemériek fő1eg Somogy keleti fe1ét, Bara-
nyát és Tolnát iátták el Íőző- és sütőedényekkel, addig
Sümeg (és Tapolca) fazekasai Somogy fennmaradó ré-
szét és ZaIát, valamint kísebb mértékben Vas- és Veszp-
27B. ábra, Fazekasnrunkák Jákró1 és Stimegről
A KÁnpÁr-\1EDE)']CE pnzprRssÁcnxar ToRTENETE
rérn megl'ét Sümeg fazekasságának hasonlóan nagy
jelerrtőségel.olt ebben a zőnában, mint a velemé-
rieknek.
Sr.imegen rnár a 16. században is készítettek tűzáIIő
edénr't (Istr'árr E. 1981:508). Egy közvetett adat _ egy
i336-os l-ratárjárás jegyzőkönyve, amely a dorögdpusz-
tai agl,agbárrvák lrasználatáról tudósít - a mesterség
11. századi megletét is valószínűvé teszi (Kresz
7991119),Fazekasái azonban csak 1B50 körül szerveződ.
tek céhbe, korábban többen a keszthelyi céhjegyzékek-
ben szerepelnek (Domanovszky 1987.I:202)' A sümegi
fazekasság virágkora az 1880-as és 1910-es évek közé te-
hető, amikor is több, mint 50 múhely működött Süme-
gen, a századforduió körül pé1dául 97 mester doigozott
itt (Kresz 199Lf9]r.
Agyagjuk égetésutan tég1avörös színű. Edényfajtáik
kozül a parnsztt'nzék (vagy tiisszej fazék) készn|t Íazék-
földből, amely csak belül vagy csak a száján mázas, és
oldalát vízszintesen sűrűn rovátkolták. Ez a technika is
ismert a középkorb őI, igaz, ott részben a hurkák össze-
dolgozására szolgált, itt inkább a lrófelver'ő felület nö.
velésére. Készült íü1nélkü1i Íazékís,szűk fenékkel, va-
lamint tnázas páIinkaÍőző fazék, amelynek szakállszerír
kiöntője volt, ez a Íazékemelését is segítette.
Alalodalmns t'azék o\dalán cifra abroncsozás fut kör-
be, ezt azonban ujjbenyomással díszítették,nem rovát-
koiással. A stitőedénvek egyik;ellegzetes darabja a /rc-
gyi lúbas, amely mázas' három cserépiábbal rendelkezik,
a fedóje álta1ában mélytálszerű és gombja van. Máskor
a fedőnek is három lába van és felállítva tányérnak is
használható. Ahegyi lábast főleg aszőIőhegyeken hasz-
nálták főzéshez. Előfordu1t később láb nélkü1i r,áltozata
is, ebben a típusban vasháromlábra állítva főztek. A sü-
tőedenyek közü| készült Sűmegen tepsi is.
Tá1földbő1 készítettéka parnszt tejest'nzekat (köcsögöt)'
ame1y [n56n]atos volt a ve1eméri típushoz, a mazns po.
I.nrnt, ame|ynekszáját és fenekét fehér földbe mártották
és a közte 1évő sávot díszítettékírókáva1.
AkúsústúIsZéIétáItalában benvomkodták és erősen
díszítették,a pnraszttálat azonban alig, ezek csak belü1
mázasak.
A helybe1i csörgős korsólrat égették feketére is, rendkí-
vül szép formájúak voltak, néha cseccsel, néha csak
lyukkal a fülön, de készültek oldalt lapított, kisméretú'
mázas pálinkáskorsók is. A csnpos lorsó hasonló volt a
magyarszombatÍaihoz, volt viszont egy széles fenekű,
talp néiküli formája is, az tln, bokálln . A köpiilóket írt Ié-
nyegesen szögletesebbre Íormázták a fazekasok, mint a
lo- á"i
'Al -- 'han
\ /o --
Lényegében sok hason1óságot mutat az egykor szin-
ten Zala megyéhez tartozó Tapolca íazekassága, itt
azonban kevesebben űzték a mesterséget, és fő1eg a Ba-
konyt és a Balaton-felvidéket látták el edényekkel
LEcporurosABB FAZEKASKozpoNTIAINK A 19. szrz'.is.,r
(Kresz 7991:20). Az egyik tárgyfé1eség, amely biztosan
Tapolcához kapcsolható, a széles fenekú, félig lefedett
szájú, kiöntőcsővel ellátott pálinkafolyató fazék, amelv
ltt mindig zöId mázas és rátétes diszítésű,
Lényegesen északabbra helyezkedik el a Vas megyei
}ák, amelynek céhpecsét;e I6I5.bőI való (Fábián 1934)'
Agyagja ,,erősen vasas tartalmú, vorös színre ég, a feher
ontőfestéket, az angóbot nem állja. Éppen ezért a jáki
edény nem díszített, ritka a mázas edény, a gurgulyát is
alig ismerik. Jákon többnyire Íőző- és tejesfazekat éget-
tek.,' (Kresz 1991:16)LegÍ5bb termékük a feiül hasadó ún'
lnsszú t'azékvolt, amelynek feltűnően szúk feneke volt, kí-
vül-belül mázatlan és szab adt(izhe1yen hasznáIták { őzés-
re, miként a köcsogöt is. A lábas iclővel a fém formákat
utánozta és vasháromlábra áIIíwa főztek benne
A tésztasziírő is lábas formájú volt. A széles fenekú
sparhertes fazekat vízmelegítésrehasználták. Ezek az
edények általában vagy teljesen mázatlanok voltak
vagy csak belúI mázazták őket. A sütőedények közül
készüIt Jákon tepsi, tarkedlisütó és sijtő (kuglófsütő) is,
a korsófélékbőI a bttgyogakorsó, ennek csak szája és cse-
cse mázas.
AbokáIy itt kisebbfajta szájas korsó, akár a környék-
beli tobbi központban, s készültJákon ún. kettespohúr is,
amely két összekapcsolt edény volt, felül egy fü11e1, és
ételhordásra szolgált. Főleg a Kisalfö]d falvaiban ked-
velték, mivel kétféieételt lehetett benne vinni amezőre,
a határba'
A perselyt itt malac formájúra készítették.Különle-
ges tárgynak számított az un, csiróztntó, amely lapos,
mázatlan táIféle voli, három lyukacskával. A jáki edé-
nyek általában alig-alig díszítettek, színes engobokat
nem használtak, hanem inkább cserépből készült nega-
tív formákat (főleg a megrendelésre készült céhedények
esetében), ezt Fábión Gyuln római hatásnak tart1a. (A
veieméri völgyhöz hasonlóan itt is a balos korongot
lraszná1ták eredeti1eg')
Osszefoglalva az eddig elmondottakat: a Nyugat-
Dunántúlon egy meglehetősen kevés díszítésthaszná-
lő, egyszerű fazekasság maradt meg, sok archaizmus-
sal, középkorias formákkal és elemekkel, s az itteni
használati kerámia egészen másféle esztétikumot hor'
doz, mint a jól ismert, díszesebb központok edényei.
Ennek oka főleg a lángálló fö1d megléte voit, s mint lát.
ni fogjuk, a Íazékkészítőközpontok munkáiban sokkal
kevesebb az újítás, több a régies elem, mint a korsósok-
nál és küiönösen a tálasoknál' Ebben a régióban egyéb-
ként sem válik ei élesen az agyagmúvesség három kü.
lonbóző ága, itt a fazekasok egyaránt készítenekfaze-
kat, korsót és laposedényt.
A következőkben egy sokkal differenciáItabb terület,
az Eszak- és Közép-Dunántúl fazekasközpontjait néz-
zük meg és vetjük össze a most tárgya1takkal.
1aa
1JJ
Eszak- és Közép-Dunántúl
fazekas sága
A fazekasság másik ága, a korsósság általában szintén
sok arclraizrnust óriz. Mint láttuk, a Veleméri-vöIgyben
r'agr' Sünregetr is egettek korsókat, még feketére is, így
a körnt'ék ilven irányú igényeit kielégítették.Két köz-
pontban azonban a régies elernek még erősebben éitek
tor,ább: az ún. szentmihályi és jobbágyi korsók készí-
tőhe]ye va1ószínűleg a Felső-orség vidéke voit _ elne-
vezésük is erre utal - a burgerlandi Jobbágyújfalu, illet-
ve a köze1i Nagyszentmihály (egykor Vas megye). ,,A
keskeny, te1jesen mázatlan, durva felü1etű kancsócskák
valóban nagyon régiesek, előforduinak a Veleméri-völ-
gyben, de megtalálhatók egész Vas és Zala megye terü-
letén, egészen a Balatonig,, (Kresz1991:15),
Egy 1820-as 1eírás is kiemeli a jobbágyi (Jobbágy-
újfalu) korsósokat, az ún' p étert'alui korsók készítőit, akik
máskűlönben magyarok voltak (Kresz 1960:30l). Az
agyag erősen homokos' kvarcos volt, az edények fülé-
nél jó1 láthatók a ragasztásnyomok, és a fenék szé1én
durva a levágásból eredő sorja. ,,Hasonlóan durva feiü-
letű, öblösebb kancsókat is készítettek,széIesebb szájú
kantaformát és szűk száju bugyogalorsót,, _ ez utóbbi
szűrő és csecs nélküli és teljesen mázatIan' (Igaz, Vas
megyében készültek olyan feketekorsók is, amelyeken
csecs ugyan nem volt, de kiszúrt ivónyílás a fülön igen).
Hasonlóan régies volt a szintén szűrő, csecs és csórgő
nélküli csóaai korsó, amelynek szájábóI ittak' s csupán
egy léleklyuk volt a szája és a fü]e találkozásánál. A kor-
sót általában szűrt, finomított agyaglebe rnártották,
hogy vörösebb színű legyen (Szabadfalvi 1'986:42). A
csávai korsó nagy népszerűségétmi sem jellemzi job-
ban, mint hogy az egyik döri korsófajtát is erről nevez-
ték el.
A nyugati határvidékkel ellentétben az Észak-Du-
nántúlon már nem volt lángálló agyag,itt elsősorban
korsósok dolgoztak. A leglényegesebb különbségnek
az számított, hogy itt a korsók szájába rnár mindig
sz(irőt helyeztek, fülükön csecs, hasukban csörgő
volt. Leginkább a közvetlen környéket látták el cse'
répedényekkel, nagyobb piaca csupán Tüskevárnak
és Dörnek volt, annak ellenére, hogy nagyon sok he-
lyen dolgoztak fazekasok, Igaz, a Kisalföldet Íőző-
edénnye1 részben az osztrák gyáripar, részben a nyu.
gat-dunántúiiak látták e1, tállal pedig fó1eg Tata. A
Sopron meg}iei Dörött még a közelmúltban is dolgo-
zott fazekas, iíj. Völcsey La jos, aki kályhákat is egetett
(Sabján 1987:137_754). Dör különösen a feketeedenye-
irőlvolt híres, oklevelekbő] már a 17-18. századtóIis.
mert fazekaskozpont. Készültek itt Íőzőedények és
mázas edérrvek is, de munkásságuk nagy részéta rná-
1a
1J1t
t1
A Kanprr-\
zatlan (feketére égetett és kisebb mértékben vörös)
edények tették ki.
Ugyanazok a formák gyakorta előfordultak mindkét
színben. Sergő Erzsébef szerint készítettek Dörött samot-
tal kevert agyagból tűzáIIó edényeket, melyeket nyílt
lángra is tehettek, t'ékűzáIIó edényeket döri agyagból
(ezeket zárttűzhe|yen használhatták) és nem tűzúIló edé.
nyeket (tároIó- és tálalóedényeket főleg) is.
Dör fazekasainak legismertebb terméke minden-
képpen a korsó volt, amelyekből a nagyobb méretek
mellett kisebbek is készültek, teljesen azonos formá-
ban. A döriek agyagja erősen vörös színűre égett, így
a fehér írókás díszítménya bugyogakorsókon - a fer-
dén kétoldalt elhelyezkedő Íenyőág és a hullámvonal
alatti súrúcsíkozás a hason - igen kontrasztosan je.
lentkezett. Szájuk, csecsük mázas volt. A döri korsók
egyik jellegzetessége volt a hosszabb nyak közepén a
bekarcolt csíkozás, a színtőI függetlenül, a nagyobb
méretúfekete korsók váilán pedig a rovátkolt abroncs,
ezeket abrincsos korsóknak nevezték. Készült itt szűrő
és csecs nélküli forma is, amelyet áItaLában fehér ala-
pon zöld mázza] öntöttek Ie, az (ln, csáuai lorsót ÍőIeg
a nyugati határszéI falvai keresték'
Amásik rendkívül jelentős edényforma a szájns
aizeskanta volt, amely az általánosan ismert típusoktól
egy részletében jellegzetesen eltért: törésvonailal kez-
dődő nyaka feltúnően széles és hosszú volt, de eltért
az áItaiánostólnagyobb méreteivel is. Gömbölyú fülén
cseccsel, a fülével átellenes oldalon kiöntővel rendel-
kezett.
A döri fazekasok másik nagyon keresett ctkke a me-
lence vo1t, magas falú, enyhén domborodó oldalú
laposedény, felfelé á11ó kis füllel is készült, fekete és vö-
rös színben (Sergő 7972:799_233). Konyhai edénynek
számitott, és mosogatásra használták. Különösen ked-
velt volt a környékbeli zsidóság körében a kóser edé-
nyek mosogatásához, egyes fazekasok szinte teljes mér.
tékben erre szakosodhattak a 20, század elején. A har-
madik kelendő átu a szalrtdostepsi volt, amely a szalados,
aZaZ a csíramálé készítéséhez kellett. Ezt a böjti ételt
Sopron megyében nevezték csak szaladosnak, Győr
megye területén cs ir ip iszli, C sikrá d on m as zke r v oIt nev e,
és tepsit is e szerint nevezték. A szaladostepsit Kóny,
a településeken a város az elmúlt századok során ráépült
Bősárkány, Szovát, Pordány, Rábapatona vidékérevit-
ték főleg, fekete változatát pedig a csornaiak kedvelték.
Feketén készült a döriek feltűnően nagy t'ödője is,
amelynek teteje lapos volt és széles, lapos füllel hidal.
ták át - ezt karcolt mintákkal díszítették.A födőnek má-
sik változata a pLLpplS t'edő volt, amelynek a tetejére
gomb alakú fogót tettek (Sergő 1978:257_277)'
Korábban a feketeedények közül a legkeresettebb a
fületlen feketeköcsög volt, egyébkéntfeketére égettéka
korsó meilett a kantát, a szaladost, a melencét, a födőt'
ÍEDENCE pezErassÁcÁNnr ronrÉNnrp
a csibeitatót, de tányért, köpülőt és kályhaszemet is.
Vörösre égették_ korábban szintén mázatlanul - a kor-
sót, a kotr'ogót és a poharat, azaz a bögrét. A döri má-
zas edénr'ek közül kiemelkednek az alakos kalácssütők,
a szépen díszített l<erek és hosszú kuglisütők és a bárányt
és malacot ábrázoIó ünnepi kalácssütők. Készültek itt
ételhordás céljára póros foharak, ikeredények, illetve
tésztaszűrő kanaiak, ,in. mácsiksziírók is.
A közeli Csornáról viszonylag keveset tudunk. A
helybeliek inkább a feketeedényeket kedvelték, így a
bugyogóskorsó, a boroskancső, az ,3n, bokrtllrl, az öntö-
zőkanna, a melence, atésztaszűrő' a köcsög, a szalados-
tepsi, de még a lekvárnak, méznek, zsírnak való abron'
csos nagyfazék is feketére égetve készült (Szabadfalvi
1986:52).
Dörhöz képest a Sümegtől északra fekvő Tüskevár
fazekasai iényegesen kevesebb edényformát készítet-
tek, szinte csak csörgős korsóikról voltak híresek, ezek
azonban annál nagyobb területen voltak kelendők,
TűzáIIő edényt nem égettek, mázas edényeik díszítése
és formája némileg a sümegiéhez hasonlított (Kresz
1967:144). Csecses korsóikat vörös föIddel öntötték le,
ezeknek csak a csecse és a szá1a volt mázas, vállukon
középkorias, erősen stilizált virágornamensekkel. (Ezek
zömében vízszintes vonalból - talpból _ kinövő, csiga-
vonalból alkotott levelekből, vonalszerű szárakból és
apró kerek virágfejből á1lnak.)
Bögréik, kancsóik és ikeredényeik száját és hasa alját
fehér'zöld festékbe mártották, a két sáv közti teruletet
írókával díszítették,a sümeginél lényegesen e1ysze-
rúbb mintákkal, majd az egészet leöntötték színtelen
mázzaL Kisebb mennyiségben tálak is készültek itt,
más edényformáról azonbín nem tudunk ,Ezzelegyütt
Tüskevár az egyik legjellegzetesebb stílusúfazekas-
központunk a Dunántúlon.
Nehéz ugy Íelrajzolni a Dunántúl fazekasságának
képét,hogy éppen a nagyobb, jelentősebb városok
agyagművességérőI nem tudunk semmit, vagy csak
édeskeveset. Sopron, Győr, Keszthely, Komárom vagy
Székesfehérvár fazekasainak stílusa egyelőre meghatá.
rozhatatlan, de így van ez _ kevés kivétellel _ a Kárpát-
medence szinte valamennyi nagyvárosával. Ezeken a
a korábbi lakóépületek maradványaira, de mégaz egy-
kori szemétlerakó helyeikre is, így csak nagyobb város-
rendezések alkalmával voina mód a földet faggatni a
korábbi századok kerámiájáról, ráadásul ezek a réte-
gek is összekeveredtek, egyeiőre alig van lehetőség
ezekben a kutatásokban továbblépni' A levéltári iratok
szerint egyébkéntGyőrnek meglehetősen korán, már
1633-ban volt fazekascéhe, Pápa 1706-ban kapott privi-
légiumot, Komárom 1720-ban, Veszprém 1770-ben
(Doma-novszky 19 BI / I:201) .
LpcpoNrosABB FAZEKASTozpoNTAINK A 19. szrz
Ezen a területen igen korán, már a 17_78' század fo.
1yamán céhekbe tomörüjtek a fazekasok, és bár a céh-
rendszer az egész Kárpát-medencét behálózta, a céh-
korsók nagy része erről a területről - az egykori királyi
Magyarország Veszprém és Zala vármegyéjébőI szár-
mazik. A domborműves díszítésú
, zóIdmázas nagykan-
csó, az űn, céhkorsó ,,reprezentatív edény: jeiképezi a céh
testületét' az érdemes, becsületes nemes céhet' a meste-
rek közösségét,,. ES ,,bár a céhrendszer nyugatról érke-
zett hazánkba, a céhkorsó jellegzetesen magyar tárgy,
alig van párja nyugaton.,, (Kresz 1991:1B) A céhkorsó
bornak való edény,a céhek közös összejövetelein, ünne.
pein használták. Altalában nagyméretű kancsó volt,
ameiyre ráirták a megrendelő céh nevét, az elöljárókat,
sőt sokszor még a készítőnevét és a készítésévszámát
is, a legkorábbil620-as (Kresz I991:7B)' Ezek a zöldmá-
zas céhkancsók díszítésükettekintve alapvetően ket tí-
pusra oszthatók: amíg a katolikus valiású fazekasokná1,
mint a sümegiek, jákiak, pápaiak céhkorsóin a főhelyet
egy vallási szimbólum, kereszt, IHS-feiirat, védőszent
képmása foglalja el, addig a református várpalotai,
veszprémi fazekasoknál a mesterséget jelképező tár-
gyak ábrázolásai a dominánsak, heraldikus elemekkel
klegészítve: címerrel, kétfejúsassal, címertartó állatok-
kal stb, (Kresz 1991.:21.-22).
A céhkancsók általában impozáns edények voltak,
p1asztikus díszítéssel,többnyire egy fülle1, de e1őfordult
néha kétfulű változat is. A domborműves jelleg és a zold
máz hasznáIata e gyértelműen mé g közép kori technikát
idéz, és egyáltalán nem véletlen, hogy ezek a magyar fa-
zekasság legkorábbi datált emlékei _ mestermunka volt
valamennyi. Ha eddig kitűnt, hogy milyen nagy szám-
ban találhatók dunántúliak a céhkancsók között, akkor
az is elmondható, hogy a dunántúli céhedényekkéthar-
mad része Veszprém megyei központokból, Várpalotá-
ró1 és VeszprémbőI származik (Nagybákay 1965).
Várpalota a céhkancsók tanúsága szerint rendkívül
fejlett céhes fazekassággal rendelkezett, igaz, szinte más
nem is ismert a munkák kozil' Kresz Mária szerint stílu-
suk bizonyos fokig a csákvárihoz állhatott közel (Kresz
l99I:22), ez azonban csupán feltételezés. Fazekasai ma-
gyarok, artikulusuka t 17 ZB-b an kapj ák a komáromiaktól
(Domanovszky 1981' / I:210).,'Várpalotáról való a legtel-
jesebb céhkorsó-sorozat, kőzel20 darab szebbnéI szebb
zoldmázas edény. A helybeli fazekasok kis társaságá-
nak, az ifjú legényeknek már 1777-ben készült korsó. A
meglett mesterembereknek akkor már bizonyára meg-
volt a céhkorsójuk, majd 1816-ban és 1B38-ban is készült
nekik borosedény. Az 1838.as fazekascéhkorsó igen
nagy,készítője, Szekeres Pál önmagát mlntázta meg raj-
ta, amint kinyú;tott kézzel jelképes korongot fog, a ki-
csiny korong mellett íazékés rovátkoló, a mesterség
szerszámai és szimbólum al',, (Kr esz 1991:22\
us'.r 135
':.z tr.'cozánS nagykancsók szinte mindegyiket szín-
tclen :l.ázza] fröcsköIték meg a zöld máz a},att, teljesen
szabaIt.taLanLrl Ez egyébkénta várpalotai cserépedé.
nr ek edJ jgi legisrnertebb jellegzetessége, és csak sajnál.
hat1uk, hogv az itteni fazekasokról nem tudunk többet.
Szintén csak céhkancsóiról ismerjük Veszprém faze-
kasságat' 1770-ben kapták magyar nye1vű artikuIusu-
kat' Danmntszky György szerint volt esztendő, amikor
hatvan fazekas is dolgozott itt (Domanovszky 7968:56),
egy későbbi munkájában már B0-nál tobb fazekast em-
Iít és azt, hogy elsősorban fazekasremekek, tintatartók
ismertek irrnen és természetesen a céhedények: ,,a Du-
nántú1 és taián az egész ország,legszebb zöldmázas céh-
kancsór Veszprémben készüitek.', (Domanovszky
I9B1' lI:20I) A veszprémi céhedényeken is elófordult ter-
mészetesen a fröcskölt díszítés,világoszöld színben, bát
ttt egyszínű zöld nagykancsó is készült. Ezzel egyútt
Veszprém kétségkíVülfejlett fazekassága is fehér folt a
magyar agyagművesség palettáján.
A Veszprémhezközeli ,,Szentgálon is műkodtek fa-
zekasok, ...céhkancsójukat szarvas, a szentgáli nemesek
címerének állata ékesíti.E vidéken készültek a lesszebb
szenteltv íztartók, szintén zöld máz a s an, d omb orműv es
dísszel,,, (Kresz 1961:145) Szentgál nemesi kivált.ságú
falu volt, egykori királyi birtok s református lakosai jó.
részt a korábbi királyi vadászok Ieszármazottai voltak,
ami öntudatukban és büszkeségükben is megnyilvá-
nult és személyes haszná]atú cserépedényeiken éppúgy
megkövetelték a díszítéseket(például a szarvasábrá-
zolást), mint a somhegyi üveghuta gyönyörú metszett
üvegein' Kresz Mária szerint _ az l986-os ezredéves ki-
állítás tanúsága alapján _ készüItek itt bokályok és
fröcskölt díszíi,zőIdtálak és talán itt készü1t az a Íehér
alapon többirányú, párhuzamos zöld csíkozással díszí-
tett tányéregyüttes is, amely oly jellemzó Veszprém me-
gyére (Kresz 1991':21) '
Természetesen származik tőlük is céhkancsó, bár az
is tény, hogy nagy méretben nemcsak a céhszervezetek,
hanem falusi tanácsok, hegyközségek, református egy-
házak számára is készúitek kancsók, valamint az ún.
pálinkafolyató fazekak, amelyek formaiiag leginkább a
totyafazekakra emlékeztettek, csak szájukat féIig lefed-
ték, és kiöntőcsövet helyeztek a füllel átellenes oldalra.
Ezekben jav arészt gyümölcspá1inkát főztek.
A jeles városi fazekasság felsorolását Komárommal
fejezem be. Rév-Komáromban a íeketemívesekés a
mázasmír,esek 171B-ban kü1ön privilégiumot kaptak,
ami egyértelműen bizonyítja a helyi fazekasok és kor-
sósok korai szakosodását. Domnnouszky György aZ
171B. január 27-énkelt komáromi céhlevéllel kapcso-
latban csak a ,,feketemívesek,, céhénekmegalakulásá-
ró1 tud, éshozzáteszi: ,,A feketemívesek céhébetömö-
rüit mesterek ner'eik alapján mind magyarok vo1tak,,.
136 A Kenp'rr-\
(Domanovszky I9B1, /I:20) Kresz Mária alaposabban ki-
tér az egész kérdésre: ,,A fekete mívesek nem csak vi-
zeskorsókat készítettek, hanem fekete káiyhaszemeket
is égettek, melyeket a sósszekereken Debrecenig elvit-
tek.,, A mázasmíveseket szerinte eredetileg fehér ala-
pon barna, voros és zöId színezésű,írókával-ecsettel
diszített edények jellemezhették (Kresz \997.23), ezt
azonban csak két céhkorsó alapján feltételezi, amelyek
egyike 1840-es, ez azonban nem a Íenti színezésű,ha-
nem fehér alaoon metszett díszítésii.Komárom ennek
ellenére minden valőszinűség szerint nagyon jelentős
fazekasközpont volt, erre utal, hogy tőlük vették át ar-
tikulusukat a várpalotaiak, de az is, hogy a 1B. század-
ban több filiája volt, többek között a Dunántúl egyik
legjellegzetesebb stílusával rendelkez ő, nagy jelentő-
ségű Tata fazekasai is ide tartoztak1722-es céhprivilé-
giumuk szerint.
Tata esetében a mesterség, de maga a céh is korábbi
eredetú lehet: ,,Tatában is virágzott már a XYII. század-
ban az agyagművesség, a Sza|ay Agoston-fele gyűjte-
ményben Van egy 1'656-bőI talált korsó az Eszterházy
család színeiben összeállított tulipánokbóI,, * írja
Siklóssy László (Siklóssy 191'7:37) *, és bár a céhlevél
1722-es, céhpecsétjük korábbi időket tanúsít:I667-es!
(Kresz M.1997:26) Siklóssy 17Is-bőImég csupán három
fazekasról tud Tatán, a19-20' század fordulóján azon-
ban67 iparengedéllyel rendelkező mester mellett 29 tó-
városi kontár is dolgozott itt (Kresz M, 199I:26). A mes.
terség szakosodása itt csupán a bérmunkások, az ún.
,,százszámosok,, esetében következett be, a fazekasok
Tatán égettek korsókat és tálasedényt, mázatlant és
mázasat. Készült itt egykor feketeedény is, elsősorban
korsó, amelyről 1793-ban Robert Tounson angol utaző
adott hírt (Körmendi 1964:6). Abérbe dolgozók, azún.
,,százszámosok,, 110 edény után kapták a fizetésüket és
megkülönböztették őket aszerint, hogy e]sősorban
tálasedényt vagy korsófélét készítettek, terítőmunkút
vagy felhúzómunkát végeztek. Egyeseket apróIékosnak
neveztek, mert csak kis edényt tudtak korongolni. Ta-
tán jelentős szerepük volt az űn, tarkáző asszonyoknak
is, akik az edényeket díszítették(Körmendi 1964:1'5),
ezek is szakosodott munkások voltak és általában nem
családtagok. Tatán a mesterség elkülönúlése elsősor-
ban a bérmunkák terén volt tapasztalható, de a kétféle
munkát - a mázatlankorsósságot és a mázastálasságot
- egyazon műhelyben végezték.
,,Yásárkörzetük nem annyira dél felé irányult, in-
kább észak felé jártak a KisalföIdre, a Börzsönybe, Pest
megye területére. Fontos árusító helyük volt Pest-Buda,
Vác, Szentendre, e környéken ma is gyakori a tatai cse-
répedény vagy edénytöredék.,, (Kresz 1991:26)
A tatai fazekasok legismertebb és legkedveltebb ter.
méke a hires hntári korsó volt, amely külsején mázatlan,
ÍEDENCE peznrnssÁcÁxar rtnrÉNprp
kerek szája és csecse fehér földfestéken zöldmázas, oI-
dalán pedig r'örös földfestékkel díszítették,emberi haj-
bó1 készült pennlivel' A korsó felületét rozmaringágak
osztoiták négy mezőre, amelyeket berácsozott három-
szöggel, kunyhóvaI vagy gunyhóva\ töltöttek ki (Kresz
M' 799I:26). Ezek a motívumok még a középkori díszí-
tésben gyökereztek, és például a Mátyás-kori Buda edé-
nyei közt is megtalálhatók voltak. Esetenként kígyóvo-
nal vagy csigavonal is kerülhetett a minta helyére, a
rozmaringos dísz azonban nemcsak a korsókon, de a
szójns korsókon, a kantákon, sót még a perselyeken is
előfordult. A korsókat 3 literesig ,,Iíbapásztor korsók-
nak,, is nevezték, de készültek 10 literesek is. Készültek
mázatlan, fületlen köcsögök is lekvárnak, ezek külsejét
azonban nem díszítették(Körmendi 1964:38).
Mázasmunka volt az összes tálféle, a terítőmtmlra,
Ezek elnevezése részben a mérettikbő1, részben a koráb-
bi árukból, részben a funkciójukból eredt, így volt apró-
lék kistónyér vagy köcsögt'edő, nagy eaőtányér, kis és nngy
cs észet úI, de v oltak százszám o s kis úny ér ok v agy gy er nrck-
t
tóIak (a százszámosokat ilyen kistálból etették).
Az elnevezés az edény árából eredt a krajcáros tóI, a
kétpénzestál, a poltúrós túI, a gnrasos táI esetében, de aká-
sástáInknál méretet is jelölt, volt krajcáros, kétpénzes és
poltúrós kásástúl.
A tatai mázas munka egészében egyedi stílusú:szín-
telen máz alatt (amely felerészt őIommáz, de felerész-
ben porrá tört üveg volt) fehér földfesiékes alapon zöld
és kék, írókával festett díszítésű,rendkívül aprólékos
minták jellemzik, amelyek vonalkákból és pontokból
állnak és látszóIag növényi elemeket ábrázo1nak, elne-
vezéseik azonban állatokat idéznek:,,kígyóvonal, csiga,
békaláb, csirkeláb, halpikkely, nyúlfül.,, (Kresz 1991'26)
Némileg meglepő, hogy stílusukra egyáltalán nem ha-
tott a 1B. században Tatán létrejövő majolikagyár szom-
szédsága, tgaz, oda német munkásokat hozattak, a he-
lyi fazekasokból soha senki nem dolgozott a gyárban.
Mindig mázasan készültek ab.ogrék, amelyek közül a li-
terest ételhordásra használták, de volt ikerbögre is,
amelyet elsősorban a Kisalföldön kedveltek. A kancsók
lehettek vizeskancsók (2 literesig), de felül félig lefedve
b oroslgncsólc is (Körmendi 1 964:38_45), ezek természete-
Sen nagy méretükkel tűntek ki. Készült kulacs ís, meg-
rendelésre mnlacpersely (ez mázatIanvolt), de sip, csengő
is, utóbbi mázasan, főleg a kocsí búcsúra (Kormendi
1964:66-69).
Az eddig tárgyalt központoknak az vo1t a közös je1.
lemző)ik, hogy nem rendelkeztek tíizá\Ió agyaggal, a
most következő Íazekasközpont, Csákvár esetében ez
nem á11. A Vértesben egészen kitúnő, I. osztályú tűzáIIő
föld volt bányászható Csákvár, Csákberény, Zámoly,
Cánt környékén (Kresz M. 1960:303), s így aligha vélet.
1en, hogy,,Csákvár Íazekassága nem a díszített, hanem

LpcporurosABB FAZEKAsxtzpotvrJAINK A 19. szÁz tnn
tíizáI\ó edényeivel szerzett nevet. A gömöri tiizáIló
edény után a csákvári terjedt e1 a legnagyobb terü1e-
ten.,, (Domanovszky 1987/I.209) Nem csupán a Duna-
Tisza közét látták el fózőedénnyel (Kresz M.7960:317),
,,4
de Eszak-Dunántú|t, a Kisalföldet js, del íelépedig ege-
szen Tolna megye déli részéig terjedt a vásárkörzetük,
sőt Mohácsig, ahonnét paprikát, kendert, hagymát hoz-
tak (Kresz 1960:377). Egyes edényeiket, mint például a
köcsögöket, Aradig is elvitték.
Csákvár talán az egész Dunántúl legjelentősebb
fazekasközpontja vo1t, 7778-as céhpecsétjúkbizonyíték
arra, hogy ebben az időben már céhszervezetben dol-
goztak a helybéli fazekasok (Kresz M.I976:4), ismert
privilégiumuk azonban csak 1780-as keltezésű (Kresz
Y, 1976:4). A79 ' században még más ,,14 Fejér megyei
falu mestereivel dolgoztak közös céhben.,, (István E.
r978,,44D Ezek az adatok azonban va1ószínúleg csak a
iazekasokra vonatkoztak, a korsósokra biztosan nem/ a
Nyugat.Dunántúl gerencséreivel szemben ugyanis
Csákváron már egyértelműen kimutatható a fazekasok
szakosodása, készítmény,de vallás szerint is, A Íőző-,
sütőedényeket készítő fazekasok a tíizáI\ó, ,,bajtati föld-
ből,, dolgoztak és reformátusok voltak, szemben a szin-
tén fazekasnak nevezett tólasolrkal, akik Csákvár alsóvá-
rosi fazekasságábőr kerültek ki' és bár cé]rbe tartoztak,
csak a,,tálföldet, sárgaföldet', használhatták, leginkább
tálat, tányért, köcsögöt és bögréket készítettek(Kresz
M.1976:3)' Bár a tálasokkal azonos célrbe tartoztak a
korsósok, azaz a ,,vörösedényesek,, vagy ,,itatósok',
(Kresz M. I99l.24), ezek fő1eg parasztedényt, vászon-
edényt készítettek, korsót, kantát, csirkeitatót és virág.
cserepet.
Csákvár jelentőségét a fazekasok száma is mutatja:
1833'ban például 193 fazekas doigozott itt, de még
1900-ban is 131 fazek.s rendelkezett iparengedéllyel
(Kresz M.1976:3,199I:23), s ezzel Csákr,ár egyértelmű-
en a Dunántú1 legnagyobb fazekasközpontja r'olt' A fa-
zekasok leginkább két edényfélétkészítettek: azún.he-
gyes fenelcíívagy göntbölyíí t'nzekat (csücsös vagy katlanos
fazék), mely készü1t parnsztt'azéknak, csak belüI máza-
san, súrúnrovátkoit fa]lal, illetve mázasan - ez -',olt a
csíkos fazék, Előbbi nyílt túzön való főzésre szolgáIt,
utóbbit tejnek, zsírnak, ételhordásra (Kresz M.
1960:317) készítettek, valamint lapos vagy masitrus fazt-
kat (totyafazék, sparhertos fazék), ezt a takaréktűzhe-
lyeken használták (Kresz M. 19 60:317, I9B7 :19)' A Íaze-
kak méretezése még a liter előtti űrmértékeknyomát
őrizte, és mindegyik éppen a kétszerese volt méretben
az előzőnek. A nagyméretúeket a Íazék,,öregjének,, ne-
vezték. A 64 iccés kétt'i,ilű t'nzekat több abroncs díszítette,
két füle volt és lakodalmakon főztek benne, a szakállas
fnzék32 iccés volt, egyÍiIű', és csupán egy abroncs futott
körbe rajta, a négykrajcáros ennek a fele volt, abroncs
1a-
''r IJ/
ner. kei..ilt rá'Fnzéknakigazábő\ a 8 iccés gnrnsos, a4ic-
cés i...;;'':i.iics és a 2 iccés egyemberes/ emberes fazekat ne-
r-ezték, az utóbbi leginkább mázasan készült. A kismé-
retr.iek lrer.e L)ll[tr vagy bögre volt, akúuésbögre (rnár csak
1 iccés), be1ú1 fehér, kívül fekete színt kapott, a n,ngyobb
bJ.qri rnar cs.rk íé]iccés,a kisebb bögrc h csupor) pedig
ennek a fe1e _ ezeket leginkább a szőlőkben, bormelegí-
tésre 1-raszná1ták (Kresz M. 1987:20).
A csákr,ári fazekasagyag sárgás, világos színúvolt'
Kívül a fazekakat általában nem mázazták, belülre sár-
ga va$/ zöIdmázkerült. Remekmunkának 50literes fa-
zék is készült, illetve 63 cm-es tá1 (Kresz M,I976:5), csí-
kos fnzélr, ame1yet általában nagy fazekakba állítva éget-
tek. Ezeken és a ,,kettős bögréken,', az ikeredényeken
je1entkezett a csákvári fazekasok legjellegzetesebb, a
középkort idéző díszítménye:az edény fehérre ontött
olda1ára szélesebb, függőleges sávokban sárga, zöld és
sötétbarna mázat eresztettek. Elófordult, hogy a csíko-
kat keresztbe h(tzták egymáson, s az így kialakult háló-
zat közeibe ,,gurgu1yával,,, írőkával kicsi sötétbarna
ágat vagy pontot írtak (Kresz M. 1991:25). Ez a lráiós dí
szítéselőfordult fehér színnelírva,sárga vagy zöIdmáz
alatt a masinásfazekakon is. A függőleges csíkozás a fa-
zekakon mindenesetre legalább olyan régi díszítésmód-
nak tíínik, mint a tatai vizeskorsók mintája, a késő kö-
zépkori budai ásatási anyagban is előfordul.
Maguk a fazekasok a fazekakon kívül készítettek
még ,,kctItis bögrrt,,, ebben levest, illetve íőzeleket vagy
sültkrumplit vittek a mezőre, ,,uindöjt,,, azaz zsírosbö-
dönt és uújlingot forró zsírnak , kacsgsütőt, tarkedlisiitőt és
kuglót'si|tőt, Régebben persze készült ,,lábas lúbos,, is, a
19. század második felében azonban már csak vaslábra
állítható lábos. Ennek egyfülú vá1tozata tejnek, tésztá-
nak, rántásnak, ételmaradéknak szolgáIt, két fiillel in-
kább ]ekvárfőzésre' Boroskancsóból készü]t mázatlan
is, tűzáIlő földből, ezt leginkább Zalába, a Bakonyba
vitték, és bor meiegítésérehasználták (Kresz M.
7987:22).
A tálasok egészen más színeket használtak, mint a fa-
zekasok: fehér földfesték alapon fő1eg zöld, kék és man-
gánbarna mázat és kevés vorös földfestéket. A sárga
szín náluk ismeretlen volt. A díszítményeketáltalában
gurgulyával írták, csak a mangánbarna színhez hasz-
náltak ürgefarok ecsetet, ezzelnagyon vékony vonalat
lehetett hílzni (Kresz M' 1'976:7). Ecsetjük, pemzlijük
máskülönben rnókusfarokbó1 készült (Kresz M.
1987,.24). A kiilönféle méretű tálak, tányérok mellett ké-
szítettek tejeskocsögöt (ez belűl sárga, kíviii zoldmázas
volt), csalikorsót, cukortartót, varrókosárkát, kancsót
(csücsös), bógrét, de az ő műhelyeikbőI származtak az
ún. csilirgóscserepek (ezek szerelmi ajándékok voltak)
VagV a lríres csatkai búcsúravitt mázas kiskorsók,
,,Csatkar errrlék,, felirattai és a különféle feliratos, zöld
138 A KnnpÁr-MEDENCE rRzpxassÁcÁNax ronrÉNnrn
mázas kulacsok, cserépcsutorák is (Kresz M. 1976:7,
7987:24).
A legrégiesebbnek Kresz Mária a vörös korsófélét
tartja, amelynek ,,vörös földdel bedörzsöit felülete a
klasszikus római edénvek provinciális utánzására em-
\ékeztet,,, (Kresz r,q, lfrbl:z4) Erre írtak apró fehér min-
tákat. A korsók szája és csecse zöld mázas volt, mégpe-
dig úgy, hogy a korsót szájjalleÍe|é egyszerre mártották
amázba, amitől a fül teteje is mázas lett. Korsó 2_3 lite.
restől 15 literesig készüIt. A ,,szájas korsó,,, a kanta igen
ritka volt, a korsósok szívesebben csináltak kopüiőt, bö-
dönt, a tálféleségek közül melencét, illetve tömőtálat,
kacsaetetót vaiamint csirkeitatót. Ugyanakkor a szintén
mázatlan, rátétes gyertyamártó edények is a korsósok
készítményeivoltak (Kresz M. l9B7:23),
Összegezve az eddigieket: mint ]átható, Észak- és
Közép-Dunántúlon már lényegesen differenciáltabb a
fazekasság, aZ agyagminősége szerinti szakosodás egy-
érteimú, a céhek Szerepe is nagy' Nem véletlen, hogy a
céhkancsók nagy része is errői a területrőI származlk, és
Tata és Csákvár révénez a terület két nagyon komolv
szakmai színvonalú, önálió stílusú- és nem utolsósor-
ban igen jól dokumentáIt| - Íazekasközponttal is ren-
delkezik.
A Dél-Dunántúl
fazekassága
A magyar nyelvterüietnek szinte alig van olyan zónája,
ahol a magyarok ne érintkeztek vagy ne éltek volna
együtt más anyanyelvúekkel, más etnikumokkal, és ez
a Dél-DunántúIon még erősebben igaz. Mint ]áttuk, a
nyugati határszélen is megvoltak ezek az együttélések,
itt a magyar lakosság vendekkel' horvátokkal, néme-
tekkel érintkezett, és a fazekasok természetesen ezek
igényeihez igazodtak (lásd: kétszájúbugyogakorsó), de
fennállt ez a Kisalföldön is. A Közép-Dunántúlon vala-
mivei egységesebb volt a magyarság, etnikai csoportok
itt inkább csak Budapest környékén, a Pilisben, illetve a
Bakonyban voltak.
ADél-Dunántúl egyik alapvető jellemzője, hogy ezen
a terü]eten általában nem találhatóIángáLIó agyag, ahol
van (pl. a Mecsekben és Tolna kis részén), ott is csak II.
Íokozatú,de a Dráva mentén, Somogyban és aZaIa dé-
Li részénegyáltalán nincsen. Az ilyen irányú igényeket
tehát más területek fazekasai elégítettékki' Somogyot a
,,Íe\sőországi,, , Yas megyei fazekasok járták, Zalában a
sümegieknek voltak szekerezési útvonalai,,,Baranya
megye főzőedény-szükségletét a Mecsekbe telepüIt
fazekasfalvak látták el. A német Őbanyán szintén min-
den házban dolgozott fazekas és id' Tamás JőzseÍ szek-
szárdi mester szerint kilencven száza\ékban Íőzőedényt
készítettek.'' FőIeg a Tolna megyei Kisvejke földjét
hasznáIták',, (Kresz M, 19 60:322)
Fazekasfalunak tartották a szomszéd os Püspök-
nádasdot (ma Mecseknádasd) is. Fazekasok voltak a Me-
csektől északra, a Hegyháton, kózelebbrőI Mágocson,
Bakócan és Kisuaszaron is (Zentai 7972:68). Utóbbi helyen
az 19 00 - as nép számIáIás 22 agy a gip aro st ír t öss z e (ebb őI
8 kályhást) és a fazekasok itt magyarok és nérnetek vol-
tak. A kisvaszariak a táIal<hoz, tejesfazekakhoz fehér föl-
det, a kályhákhoz, lábasokÁoz, Íazekakhoz vörös földet
használtak (Kresz M.7960:322) , Bár ezeken a területeken
viszonylag korán céhek is létrejöttek, a dombóváriak és
ozoraiak közos fazekascéhe l747-ben alakult (Knézy
1972/a:72), a szekszárdiaké 1726-ban, alapvetően azon-
ban mégis inkább a céhen kívüIi fazekasság jellemezte a
terüIetet. Természetesen vegytiszta magyar fazekasság
szinte sehol nincsen, de ebben azónában talán még több
hatás érte a fazekasságot, mint másutt.
Visszatérve obányiához; az itteni fazekasok (de jórészt
a nádasdiak is) kivétel nélkül németek voltak (Doma-
novszky 198I:I,199)' Ennek a területnek aháztartásiigé-
nyeit nem lehet azonosítani, néhány edénytípustazonban
- elsősorban díszíhnényeikjellegzetességei alapján -
ígen. Az óbányai tálasedényekre (tányérok, ill. szilkék)
színtelen máz aIá fehér öntőföldet használtak, és vésett
díszítésjellem ezte őket, azaz Íehéralapon mélyített, terra-
kotta színű motívumok' A tányéroknál ezt esetenként a
szegélyen elhelyezett plasztikus levelek és ezen zó\dmáz
egészítettékki, és általában elég intenzíven cakkozták ki
a peremüket. Ezek a motívumok rendkívüljeilegzetesek
voltak ugyan az őbányaí fazekasságra, de valószínűleg
csak a 19. század véee felé alakult ki ez a stílus.
279 ' ábra. obárrvai edérrvek
A Dél-Dunántúlon még a nyugati lratárvidékhez ké-
pest is sok archaizmus maradt fenn, olyanok, amelyek
a Kárpát-medencén belül másutt nem is taiálhatók meg.
Baranya, Somogy megye fazekasai sokkal intenzívebb
LpcpovrosABB FAZEKAsrÖzpoxr]AINK A 1 9. szÁz..rns.rr
kapcsolatban álltak a Balkánnal, mint a többi magyar
terüiet, és ez a kereskedelmi kapcsolaton kívül erősen
hatott a munkásságukra, stílusukra is. Kétségkívülen-
nek az erős balkáni hatásnak tulajdonítható a mohácsi-
aknál előforduló kiöntőcsöves korsó, a kiöntócsöves
kanta, egy speciális vizeskorsó, az ún, törökkorsó meg\é-
te éppúgy,mint a sok fésúsdíszítésíi tárgy (pl. csökölyi
kerek tepsik, nagy tálak stb.) vagy a szíirő és csecs nél-
küli, szűküIő szájú, ún' dóri korsó, ame|y készült
Szakcson, Kisvaszaron, Bakócán is (Kresz M' 1991:32),
de igazán Magyarhertelendre volt jellemző.
Magyarhertelend a magyar fazekasság egyik legkü-
lönösebb reliktuma, amely leginkább azzalhívta fel ma-
gára a kutatás figyelmét, hogy itt a fazekasok mind nők
t'oltak! Az agyagot a közeli Bodola határából hozták, s
színte kizárőIag korsókat készítettek, mégpedig a kö-
zépkortól ismert spiráltechnik áv aI, kézt korongon',,Fa-
zekassággal csak a magyar családok asszonyai, lányai
foglalkoztak. Iparosok a szó m.ri értelmében nem vol-
tak, az edénykészítéstnem hivatásszerűen, foglalkozás-
2B0. ábra. Magyarhertelendi korsók és a kézi korong, ame1yen kesziiltek
ként, hanem ház körüli munkaként, az erdőI|,és, á|Iat-
tartás, a kevés földmúvelés mellett folytatták.,, (Dankó
1968:126) A kézi korongot _ amelyhez hasonló a közeli
lredrehelyieknek is volt _ Dankó Imrének sikerü]t re-
konstruálnia: egyetlen ÍatorzsbőI készítették,a középen
kivájt nyílásba került a nagyobb meghajtókorong/ ame.
1yet a gerendán átmenő tengeiy fogott össze a kisebb
felső koronggal (Dankó 1972:66, 1968:128). Azt a gya-
korlatot, hogy a dóri korsókat nagyobbrészt spirális
technikával készítették,talán a délszlávoktól vették át a
magyarhertelendi nők, bár a 19 . század közepétől a láb-
bal hajtható korongot is használták. Egészen az1170-es
évekig készültek itt ezek a speciális formájú, lesimított
r39
gallérú,kerek szá;ú, szíLrő és csecs nélküii korsók
(Dankó 1968:126), amelyeknek vállán több sorban hen-
gere1t r'ona1díszt helyeztek el, és a fül felső szakaszára
egyes \'ag\r kettős x alakot véstek. A korsókat főleg dél-
szlávok l'ették, talán innen ezeknek a rác korsó megne-
vezése. A helyi munkamegosztás szerint a férfiak dolga
volt az agyagbányászás, de a tí1'ziÍaelóteremtése és ma-
ga az égetésis, a korsókészítéstazonban kizárő\ag a
nők végezték .Dankó Imre szerint a magyarhertelendi fa.
zekasság megszűnése elótti időkben előforduit, hogy
kétszer is égettékaz edényeiket, a zsengélés után víz-
ben áztatták rövid ideig, majd újra égették, immár ma-
gasabb hófokon (Dankó 7972:66), Annyi mindenesetre
egyértelmúen elmondható: a magyarhertelendi női fa-
zekasság párhuzamok nélkül álió kuriózum a magyar
fazekasság történetében!
Az egész Dunántúl legegységesebbnek tűnó és leg-
színesebb íazekassága a Duna menti Sárközhöz köthe.
tő. A ,,sárközi stil'us,, természetesen összefoglaló név
amely több központ munkásságát összegezi bizonyos
stílusjegyek aIapján, miként ezt a szakirodalom is hang-
sú'lyozza (pl' Domanovszky 798I I:19B). A feltűnó ha-
sonlatosságnak az az oka, hogy piacukat java részt a
Tolna megyei Sárköz református magyar falvai jelentet-
ték, így az ottani ízlésnek,igénynek igyekeztek mara-
déktalanul megfelelni. Ugyanakkor a kérdéssokkalbo-
nyolultabb, hiszen mondjuk a hartai németséglegalább
annyira kedvelte a mőrágyí edényeket, mint a sárközi-
ek (Kresz M. 1991:30), s ha alaposabb vizsgálatnak vet-
jük alá a sárközi stílust, kiderül: több, egymástól telje-
sen független stíIusrétegből áll össze. A Sárközben rá-
adásul nem dolgoztak fazekasok, az itteni igényeket a
tájegységen kívüIi központok elégítettékki. Kevés he-
lyen látszik ilyen világosan egyrészt a fazekasok és pia-
cuk erős egymásra hatása, másrészt a különféle etniku-
mok kapcsolatrendszere, mint itt, hiszen Baján, Szek-
szárdon, Síklóson a fazekasok magyarok voltak, Mó-
rágyon viszont németek, de egyaránt a sárközi magya-
rok ízléseszerint dolgoztak.
A sárközi edényeknél az e\ső, ami feltúnik, valóban a
nagy hasonlóság, de alaposabb vizsgálódás után sokkal
több eltérésttalálunk, mint egyezést. ,,Mígaz alapszínek
és a díszítményekáltalános jellemzői a központok stílu-
sának, ugyanakkor a díszítményekmotívumai kevés
közos r.onást mutatnak,, - ír1a lstaán Erzsébet, shozzáte-
szi: ,,Az egves központok egyedi stíIusa e vonatkozás-
ban a legszembe|űnőbb, ennek alapján különböztethet-
jük meg.,' (Istr,án E.1981;413) Valóban ez a helyzet, a
tárgvak szrná1lása es alapvető látványa erősen hasonló,
a motír.umkLncs, a díszítményekazonban számottevően
különböznek. A díszíhnényektobbségére a fekete vagy
vörös alapszín 1e11emző, ezeken fehér írókás díszítmény
talál'hato kii]önfele (zold, vörös, barna, esetleg sárga
I40 A KÁnpÁI-\IEDENCE rnzErassÁcÁNar roRrÉxErr

vagy kék) színekkel kombinálva, s nem ritka a szegéIy- b a p r.e t ő en a ház díszítésér e szolgáIő táI, tányér és
an' A 1

mintaként alkalmazott folyatott csíkozás. a bokált'r.o1t a ie8keresettebb cikk, a környező közpon-

A sárközi kerámia legismertebb és legszínvonala' tok azonban idővel átvették Mórágy piacait (Baja példá-
sabb központja Mórágy volt' Mórágyot is a 18. század. ul utánozta a mórágyi tálakat, csak éppen akasztófii]
ban telepítették újra, I724-ben és 1784-ben Hessenből és helyett akasztólyukkal) és az 1900-as népszámlálás már
Pfaltzből érkeznek református németek (Kresz M. nem talá1t do1gozó fazekasmestert Mórágyon.
1991':30, v.ö. Beczkóyné1938:1'61),először 36 család (Is| Szemben a mórágyiakkal, Szekszárd fazekasai már
ván E. 1972:87), akik magukkalhoztak egy középnémet korán céhekbe szerveződtek: 1726-tóI mesmaradtak a
kerámiahagyományt, ismeretanyagot, amely sok rész- céhiratok is, és a \7_\8. század mázas táltöiedékei alap-
letében azonos volt a sárközinek mondott kerámiáéval ján egyértelmű: itt magas szintű városi fazekasság vi-
(nem volt tehát Véletlen,hogy a hartaí németségis ked- rágzott a korábbi századokban is. A tálasedények az
velte a sárközi fazekasárut!), s ez keveredett itt olyan írókás minták mellett folyatott mázas és fésűs techniká-
balkáni hatásokkal, mint a folyatott szegélydíszítés val is készültek, amelyek szintén erős balkáni kapcsola-
Vagy a cirokszál használata. A mórágyiak parasztÍaze' tot mutatnak. A18. század elején 15 fazekasról tudunk,
kasok voltak , azaz csak az év egynegyedében folytatták akik magyarok voltak' csak kettónek volt szlávos neve
mesterségüket (István F''1972:BI)' A korai századokban (Kresz M. 1997'29), ,,A céhiratok tanúsága szerint itt
konyhaedényeket is készítettek, szűrőtá\at, Íazekat, volt fazekas a híres Háry jános, akit a szekszárdi Garay
korsót, lábast, lábost' köcsögöt, de készültek itt kályha- János énekelt meg,, (Kresz M, 1961':147) és akiről föije-
szemek ls, tűzáIIő földből, ugyanakkor a folyatott engo' gyezték, hogy nem volt képes kantáira illő fedőt koron-
bos, 1B. századi edénytöredékek a dísztálak meglététis golni (Kresz M. 1991:29).
bizonyít1ák (István E. 1972:79), ,,A legkorábbi ismert Munkáikat nézve ,,Szekszárdon Vegyes edényt éget-
mórágyi tányérok és bokályok az 1830-as évekbőIszár- tek, mindent.. mázast, mázatlant, tűzállőt is.,, (Kresz M.
maznak és fehér alapszínűek,, (Kresz M, 196I:146), az 1960:301) 1794-ben még elkülönüitek egymástőI a Íaze-
1860.as évektől kezdve azonban a vörös és fekete szín kasok és a tálasok a céhen belül, előbbiek kötelesek vol-
válik jellemzőjükké. [Igaz, selejtgödörből azóta kertilt tak a fazekaik fülére mesterjegyet tenni.
elő többek között 1782-es, gót betűs feliratos tál is, A töredékanyag szerint készültek itt háromlábú lába-
amelynek stíiusa nem egyezik ezekével! (Nagy J.T. sok és kályhák is (Kresz M'1991:29), de tulajdonképpen
1994)]. Van egy feltúnő jellegzetessége a mórágyi tálak- az innen ismert tárgyak jórészt tálasmunkák: tányérok,
nak-tányéroknak: az öböl és a szegéIy gyakran más tálak és bokályok.
aIapszínű, ha az öböl vörös, akkor a szegéIy fekete vagy A tálasedényekre itt is a fekete, esetleg a vörös alap-
fordítva. A táiasedények legdominánsabb díszítménye szín a jellemZő. ,! tálak középmintája gyakran három
_ az alapszíntől függetlenül- a hosszú, lendületes, haj- egyforma virágból ál1, a peremmintája pedig összehú-
Iadoző szárbóI és három virágból á11ó motívum, amely- zott cseppekbőI ál|rő Íizér,,(Kresz M.7967:747)' ennél a
nek jellemzője, hogy a két szélső virág általában na- fehér és azöId, a fehér és a vörös híg földfestékcseppe-
gyobb méretű és kerek (többnyire margaréta), a szár ket cirokszáIlalhuzzák össze. Itt is előfordul a közép-
csúcsán lévőt ugyanakkor profilbő| ábrázolták, és in- minta körül cirkozott díszítmény,ez balkáni kapcsola-
kább bimbónak látszik. Igazat kell adnom Kresz Múriá- tokra utal. A kerek virágfejek néha fehér és vorös pety-
nalt, akiígy Íogalmaz: ,,Mórágyon a virág hosszűszáron tyekbőlállnak, néha vonalkákból, a méretük és a formá-
ingadozik jobbra-balra, szinte táncol, megbontva a szi- juk azonban mindig u1yanaz, Bokályaikon - melyek ál-
gorú szimmetriát.,, (Kresz M. 1991:2B) A futó madár - talában sokkal zömökebbek, mint az erdélyi típusok _
kakas -, amely a mórágyi tálak egyik jellegzetessége, a álialában ívminta szerepel, amelynek közeit bevonal-
19, század előttről egyáltalán nem ismert (István E. kázzák vörös és zöld színnel. Ez a minta hasonlít a
1972:80), de a többi sárközi központ anyagából is hiány- szekszárdi korsófélékéh ez' Mázatlan korsóik kerek szá-
z1k, igaz, a madár i1yen jellegű ábrázolása a magyar ke- júak, szúrősek, csecsesek és elég nagy méretúek,szájuk
rámia esetében egyébkéntsem fordul elő másutt. meglehetősen szélesen kiterülő és zöld mázas, vállukon
1850 és 1855 között 9 fazekasmester dolgozott Mó- írókás, fehér-zöld festékdíszítmény,ívminta Van,
rágyon, az utolsó Kolep János volt, aki 1885-ben ha- amelynek közeit zömében kígyóvonal tölti ki es a has
gyott fel a mesterséggel és 1902-ben halt meg súrű csíkozása, valamint abronccsal ellátása is jellemző'
(Beczkóyné 1938161)' A tálakon, bokályokon kívül - Készült azonban itt olyan kisebb zö1dmázas korsó is,
amelyek a sárközi házaklegÍőbb díszei voltak - készül- amelyet - a csákvárihoz hasonlóan - színtelen mázzal
tek ebben az tdőben más edényféIék,így például nagy- festett, világoszöld, elmosódó minta (többnyire csiga-
méretű boroskancsó vagy kétfülű lisztesbödönök is, vonal vagy ívminta) díszít.
azonban természetesen sokkal jelentéktelenebb szám- Bár Baja a Duna másik partján fekszik, stílusjegyeit
LrcpoxrosABB FAZEK,rsrozpoxrlAINK d 19 . szsz',DB i\ 747

nézve mégis a sárközi stílushoz tartozik. Fazekasságát fazekiele l'olt, s éppúgyhosszúkás formá;ú, mint
jól ismeriük Istaán Erzsébel kitúnő tanulmánya nyomán. rttcncj...;k Tatan r agy Csákváron, a kancsóból pedig ke-
Baja jelentőségételsősorban az adta, hogy bár nem r,olt szr-r1t olr.at-i karcsú, ta1pas formájú is, amely egészében a

a környéken jó minőségű tíizá\ló agya1/ mégis készültek középkor t'égétidézi.

Íőzőedények, a fazekasok más területről hozattak nyers- A Sárköz negyedik fontos eliátója egy Tolna megyén
anyagot. (Az 1850-es évektől kályhások is dolgoztak itt, kír'üI fekvó kozpont, a Baranya megyei Siklós volt.
ők hozattak fehér tűzálló fö1det Poltárról, Petényből, Egr.koron itt 30 fazekas is dolgozott, a századfordulórr
Révről, Sonkolyosról). Mind a Íőzőedényeknek, mind a már csak 9. A fehér földet a Tenkes hegy oldalából, a vö-
kályháknak komoly piaca vo1t a Balkán felé, különösen röset \zásárosdombó mellől hozták (Mándoky
1890 és 1920 között, a késó,bbi ér,ekben a bajai Íazékbe- 1972''75_76). Korábban itt is fehér alapú edények ké.
tört a csákváriak korábbi piackörzetébe is és mintegy szüItek, de főleg fennálló edények, tálasedényból in-
felváltotta azt (István E', 1964:11'4), A bajai parasztÍazék kább csak a nagyobb méretek, amelyek az egész felüie-
hasonlított is a csákvárihoz, oldalát rovátkolták, belső- tét folyatás borítja. Ez a díszítménya török lródoltság
zésre sárga mázat használtak, de a szája kevésbéterült óta ismert' A tányér Siklóson viszonylag ritka, nem vé-
ki és a fülbe - a szekszárdiakhoz hasonlóan _ a fazekas let1en, hogy a Sárkózbe is inkább a boroskancsók, a bo-
névbetűit pecséteIték. kályok jutottak e1. ,,A bornak való bokályt lakodalom
A bajai céh jegyzőkönyvei 1798-tól maradtak fenn, alkalmával feldíszítettékkulcsos kaláccsal, rozmaring-
1957-ig 1'02 Íazekas neve ismert, ezek jőrészt 11 család- ággal, és a kisvőfély vitte a menet élén.,, (Kresz M.
ból kerültek ki, 1852-ben harmincketten dolgoztak Ba- 1'991':31) A siklósi korsók és a kevés tányér iegjellern-
ján, 1900.ban is még negyvenketten (István E. 1964:97, zőbb díszítménye(fekete alapon) egy lefelé hajló szárú,
101és 93, Kresz M. 1991':30)' AbajaiaknálkéSzült tál, tá- profilból ábrázolt virág, amely mintha a virág kereszt.
nyér, a fennálló edényekből ételek tárolására szilke, metszete lenne, a fehér, írókás körvonalakat vörös, sár-
bögre és köcsög, bornak, víznek kancsó, korsó, kanta, ga és zöld színnel töltötték ki, az ismétlődő vlrágdíszt
pereckulacs, bokály, a konyhaedényekből sziirőtá\, kö- pedig vörös kígyóvonal választja elegymástól. A korsó-
pülő, födők (István E', 1964:117)' Bár a központot túl- kon nem ritka a ,,Máriagyűd,, felirat, különösen a ki-
nyomó részben mindig magyar fazekasok alkották' Ba- sebb méretúeken,amelyeket a gyűdi búcsúbavittek
ján déIszláv fazekasok is dolgoztak, különösen a koráb- szenteltvizes korsónak, ,,A búcsújáró helyekre készül-
bi időkben. Talán ez volt az oka a folyatott peremű tá- tek a madár alakú sípok, a legszebbek a baranyai
1ak viszonylagos nagy mennyiségének, ez azonban to- Máriagyűdre, a Dunántúl egyik legrégibb búcsújáróhe-
vábbi vizsgálatra szorul, hiszen Kalocsával hagyomá- Iy&e',, (Kresz M. - Kövér 1983:56) A madár többnyire
nyosan erósek voltak a kapcsolataik, és töredékanyag- kakas volt Vagy a kétszarvúmadárforma, a gyűdi bika'
ban ott is kerültek elő folyatott peremű fé]késztálak Részben szintén sárköziek számára dolsozott Mo-
(Kresz M. 1991:30). hács is, annak e||enére, hogy a BaIkánnaI való kapcsola.
Ba)án az edények hagyományos alapszíne a 18. szá- tai talán még erősebbek voltak, mint az eddig tárgyalt
zad folyamán fehér volt (kék díszítménnyel),a 1B. szá- központoknak. 1718-ban a mázasan dolgozó reformá-
zad végén jelent meg a színes alap, a 79, század végén tus magyar fazekasok és a mázatlan fekete edényeket
pedig újra a fehér, de ekkor már színes díszítményekkel készítő délszláv korsósmesterek még kozösen hoztak
(István E' 1964:736),,'A tálak és a tányérok öblében szár 1étre céhet, ez 1802-ben vált ketté (Sarosácz 1972:9).
nélküli, összehúzott virágminta van, alatta gyakori a Szepes Lajos véleménye szerint az első mesterek itt a re-
fűzÍalehajlő ágaira emlékeztető diszítmény',(István E. formátus magyarok voltak (Szepes 7959:64).Egy 1786-
1987:413), a peremre pedig vagy a folyatott díszítés os jegyzék alapján világosan kimutatható: ekkoriban
vagy a középminta többszöri ismétlése jellemző. A virá- osszesen 7 fazekas dolgozott Mohácson és a0 (!) korsós
gok kozeit gyakran töltik ki tölcsérszerűen szűkülő kí- (Sarosácz 7972/a:81).Igy igazat kell adnunk Sarosúcz
gyóvonallal, a fennálló edényeken pedig nem ritka a Györgynek: a szláv korsósok, az ásatások szerint is, ré-
lrason koszorúszerűen körbefutó díszítmény.A bajaiak gebben készítettékitt feketeedényeiket, mint a fazeka-
1egfőbb terméke (a Íazék mellett) a tálasedény volt, de sok, és régiesebb formáik sok tekintetben a Balkán ízlés-
kedvelték az idevaló kantákat és korsókat is. A kisebb világához igazodtak. A Balkánon általános' régies kezi
kantákba vizet tettek ...és avval mosakodtak. korong he11,g11 azonban már a 18. században is 1ábbal
''szentelt
A betegek meg is gyógyultak,, - mondta ]staón Erzsébet- hajtott korongokon dolgoztak (Sarosácz 1972:77). AIeg-
nek Rácz István fazekas özvegye. De vittek kiskorsókat többen 1871-ben voltak, ekkor 116 korsóst és 30 fazekast
Máriakörnye kegyhelyére, különösen a délszlávok számlált a két Céh.
szeptember B-ai búcsújába, szenteltvíznek (István E. A mo1rácsl fazekasok elnevezése általánosan - a nyu-
1964:93), Az szilke itt az étel tartására szolgáIő mázas gat-dunanhiliakhoz hasonlóan _ a gölöncsét. volt. fÜg-
 142 A KÁnpÁI-\IEDENCE rRzprassacÁNar ronrÉruprr

getlenül, hogy mázasedényt vagy korsót készítettek.Az
agyagot Cselényből vették, de a korsósok nem dolgoz-
hattak fazékföldbő1, csak zsírosabb korsóföldbő1
(Szepes 1959:43),' Atnáznsmíaesek a fazekak és korsók
me]lett mázas korsókat is készítettek pálinkának. ,,Vö-
rös alapú mázas edényeik nagyon hasonlítanak a szek-
fé1ig 1efedett száj;al is. Somogyban különösen kedve1ték
a moilácsi kancsókat, ott csapala volt a nevük. Régebben
díszes, mázas kályhacsempéket, kólyhat'iólcokat is éget'
tek, melr'ekre többnyire a tálas edények mintáit festet-
ték, r'a1amint háromlábír lábast és kulacsot is (Sarosácz
19721 a:58) .

szárdiakra, de kék színt is használtak,' (Kresz M. A máz né1kül dolgozó déIszláv korsósok szinte csak
196l:147), virágaik többnyire profilból ábrázoltak, a grafltszürke edényt égettek, nem olyan feketéket, mint
szegélyen itt is gyakori a folyatott földfestékes ívminta. az alfö1diek. Nem használtak kavicsot sem, elsősorban
A mohácsi tálasedényeknek azonban a sárköziek szá- fésűr,el és pecsételőhengerrel, ún, cit'r ázóanl díszítettek
mára készítetttányérféle, mégpedig a németeknek ké- Az edények vállán lepecsételt éS karcolt csíkok kozött
szített zöId mázas, a magyaroknak szánt virágos-mada. fésúsívminta futott körbe. Az égetéshibáit máz és vas-
ras tálak írókával festve zöld, sárga, barna és kék szí por keverékévei, grafitporral mázolták be, hogy egyen-
nekben csak kis töredékét tette ki. A tányérok öblében letesebb színe legyen az edénynek (Szepes 1959:62)
ábrázolt zömök madár áitalában feltűnően rövid ágon ,,Elsősorban a Dunára dolgoztak,, (Kresz M.1997:32),
ült, de előfordult halminta is a tánvér közepén. A tálas- azaz uszáIyon százezerszámra vitték a korsókat a déli
edény-sorozat itt is a macskatányértól a nagytálig ter' területekre, még Törokországba is. A fő exportcikk az
jed, és itt a régi pénzrendszer alapján nevezték el. E1ne- un. török korsó vagv rostás lcorsó volt, formája eltért a ná-
vezésük nncskntányér, gyerektónyér, aékonyszé,Iíí,lapos lunk megszokottól: szája szélesebb volt a nyakánál, ros-
aagy félporciós, porciós és dísztányér, kispóturás, póttLrás, téIlyal látták el, nem volt csecse, csupán a szája mellett
kétkrajcáros, nagy kétkrajcáros, garfisos, nagy garasos, lcis két iyuk, erre azért volt szükség, hogy könnyebb legyen
négykrajcóros tál voIt, a rát'os táI széIesebb volt és karí- a szájábőI rnni (Kresz M' 799I:32). Természetesen a lra-
más, a grffis túl oldala pedig megtört formájú. Készült gyományos cSecSeS feketekorsók at, a kükorsókat (sokfé-
itt csipkés széIűtányérés szűrőtál is (Szepes 1959:54). A le nevük iehetett; szíikszá1,i, mugyoló, dügöny stb.) is
mohácsi tálasedény egyik legjellegzetesebb díszítési vittek a Balkánra, bár ott a török korsókat inkább keres-
módja az,jn. ruacskanyomás volt, melynéI kis fapálcákat ték. A széles, nagyított szá1u kantát, a bendist vagy
szúrtak korkörösen a krumpliba, és azzal pecsételtéka böndist e]sősorban a Duna és Dráva menti falvakban
máznyomokat az edény oldalára. Ilyen díszítesa táIak kedvelték, itt a folyóról hordták a vizet a lányok, asszo-
mellett a sziikeféléken, például a kiöntőcsöves fentfüles nyok, vállon vízhordó rúdra akasztott kantákban. A
Íazékonis előfordult. A fennálló edények közül koráb- korsósok égettek még kisebb számban mozsnralcat, tész-
ban a köcsoi volt a legkelendőbb, ebből félliteres, literes taszűróket, lisztest'azeknlcat is, de fő edényféleségüka
és másfélliteres is készült, valamennvinek a nvakára ke- kanta és a korsó volt. Az utóbbiból készültek egészen
resztet tettek, mert ,'kereszt nélkül még a r.eformátus bravúros technikával díszesebbek is, mint oéIdáuI a há-
sem veszi meg.', (Szepes 1959:55) Fazékfélevoltt'ertáIyos remkorsó, amelynek a kalapos korsók egyik régies váIto-
(félliteres) , t'éIt'untos (ez literes volt, a nevét onnan kap- zataként nem volt szájrésze, a szíirő domborúan emel-
ta, hogy ennyi hús kellett be|e), t'untos (másfél literes) és kedett ki az edény nyakrészéből, az ember alakú korsó,
többliteres, 2-3 literestől B literesig. A bödön neve itt amelynek nyaka női figurát Íormázott, csípőre tett kéz-
aöndő, uindő volt. A mázasmívesek műhelyeiben készül- zel, illetve a csalikorsók egyik speciális váItozata, alco-
tek mázatlan lorsólc is (csak a szájuk, csecsük volt má- ronús lcorsó (Szabadfalvi 1986;51). A koronás korsónál az
zas),,,Amáznélküli fazekaskorsót, vászonkorsót sokkal edény szája és hasa között a szájat tartó csövek jelentet-
jobban szeretik, mint a korsósok kükorsóját' melynek ték az összeköttetést, a kapcsolatot _ bravúros fazekas-
eleinte füstszaga van.,, (Szepes i959:56) Sokkal na- munka volt! KorsóbóI készült egészen nagy méretú is
gyobb területen voltak kelendőek amázas korsófélék, a (50-60 cm-es), amelyeknek _ az áItaIánoS magyar
kiöntőcsöaes korsók és kanták - ezeket pálinkának ecet- fazekasgyakorlattól eltérően _ mindig két füle volt, am-
nek, olajnak vették - valamint az aceteiknntn, amelyben foraszerűen' A nagyméreíi, nagy hasú és szíik szaju
paprikát, uborkát savanyítottak többnyire (Szepes nagy korsók formája egyébként is nagyon hasonlított a
7959:56). Ezek tulajdonképpen butykoskorsók voltak, római edényekére.Szájukban nem volt szíirő, a elneve-
labda formájú szájjal és a fül1el átellenben, a korsó vál- zésük is kanta volt (Szabadfalvi 1986:51).
lán kis kiöntőcsővel. Többnyire sátga mázasok voitak Mohács fazekassága tehát, miköZben a sárköziek
zöldmázÍolttal díszítvevagy zöldek-sárgák barna máz. számáta is dolgozott, ÍőIeg délszláv balkáni kapcsola-
foltokkal. Főleg a délszlávok keresték óket. Készültek tokkal rendelkezett, az ottant edényhasználathoz, elvá-
itt - a köcsöghöz hasonló méretekben - bokólyok, kan- rásokhoz idomult, igaz, maguk a fazekasok is jobbára
csók is, az utóbbiak csücskös és plátos váItozatban, azaz sokácok voltak. ,,A horvátok (sokácok, bosnyákok) Lu-
 LncpoxrosABB FAzEKnsxoztoruriArNK A 19. sz.rz.,rs
ca napján abúzát agyagedényekbe vetették, a karácso-
nyi asztalon a gabonát bokályba vagy mázas tányérba
tették. Amikor a halottasmenet a ház udvarábó] e]in-
dult, a rokonság közül va]aki egy fazekat vagy tányért
csapott a földhöz, hogy a megboldogulttal együtt a sze'
rencsétlenségis távozzon,, - írta Snrosúcz György, majd
folytatta:,,Mohácson névnap alkaimával felköszöntés
helyett a sokác legény, leány udvarába Íazekat, korsót
vagy bendist dobtak be ... A német falvakban a gyere-
kek mázas cserépdarabokat gyűjtöttek össze és játszot-
tak vele egész gyújteményük volt, amelyet egymás közt
csereberéltek',, (Sarosácz 1972 l B:83)
Feketeedényeket égettek Bátaszéken is (Domanor.
szky 798I/I:210), mégpedig a mohácsiakhoz feltűnően
hasonlító korsókat, amelyek talán egy kicsit rusztiku-
sabbak, a szájuk vastagabb és jobban kiterül.
A föIdrajzi rendszerezés már Baja esetében is csorbát
szenvedett, hiszen az aDuna bal partján fekszik, a Du-
na-Tisza közén. Hasonló a helyzet Kalocsa esetében is,
bár utóbbi a sárköziek ellátása mellett az alföldiek szá-
mára is dolgozott. Mint látni fogjuk, ez az átmeneti
helyzet tükröződik edényeiken is. ,,Kalocsán is eltért
egymástól a mázas és mázatlan áru készítéseés itt is
kettós néven kapták céhkiváltságaikat, <fazekasok és
korsósoku címen 1817-ben,, (Kresz M. 1960:300). Mint-
egy 150 mester dolgozott itt, a mázas edényt készítő Ía-
zekasok és a mázatlant égető korsósok hetvenen (Kresz
M. 1961:148). Az utóbbiak mázatlan vorös edényt készí-
tettek, amelyeket vorös földfestékkel díszítettek vagy
vörösre égetendő edényeket száradás után finoman
',a
iszapo}.t, piros agyagoldatba mártják, s ezzel aZ egyen-
letes sima felülettel vonják be az addig porózusabb,
szemcsésebb felületet,, (Szabadfalvi I98I:42), hasonló-
an, mint Csákváron, csak itt nem kerül rá írókás festés.
Kalocsai korsó kétféleis készült: a vörös föidfestékes tí
pus a dunántuli falvakban volt kedvelt és ennek megfe-
lelően kerek szá1uvolt, míg a másik az alfoldi típushoz
lrasonlított, összenyomott szája volt, oldalát (vagy csak
a vállát) a fazekasné a festékbe mártott uiiával tarkálta.
Alcarmolás, a minta egyes elemei a ,,kipipálásh oz,, , a pi-
pához hason]ítottak leginkább, és több sorban követ-
keztek egymás alatt, mintegy oszlopokat képezve, Az
itteni korsónak még a szája és csecse sem volt mázas.
KantóbőI is kétfélekészült, ezek azonban formailag tö-
kéletesen megegyeztek: viszonylag hosszúkás formá1uk
l.olt, szűkülő nyakkal, kiöntős szájához ragasztott fel-
ír,eló füllel. Itt a vörösre festettnek csecse is készült, a
tarkáltnak nem' A kalocsaiak kocsösöt is sokat készítet-
tek, ezek szintén karcsúak, a íenekük nagyon szűk és
gyakran fülük sem volt. Belsejüket sárga mázborította,
akárcsak az itteni fazekaknak, amelyek a baiaiakra em-
lékeztetnek. FazékbóIkeszült azonban szélei fenekű is,
mázasan, a kalocsai tálasedényt pedig fehér alapon kék
ir 743
és zo1cl színösszeállítás jellemezte, a tataihoz és a
dr-rnafoldr.árihoz hasonlóan, csak a díszítményeik1eve-
gősebbek r.oltak' és _ mert mázzaI festették - körvona-
la ik hatarozatlanabbak.
A Dél-Dunántúl fazekassá gát pár szóban összegezve:
ezt a teruletet aíjzáIIó agyagok részleges vagy teljes hi-
ánl.a jellemezte, ígv más tájegységek fazekasai látták e1
őket sütó-, főzőedénnyel és inkább tálasok és korsósok
dolgoztak itt. Egy összefoglaló stílusegységalakult itt
ki, mégpedig a To1na megyei Sárközt ellátó fazekasfal-
vak révén, amely összeolvasztotta - a betelepített né-
metek révén_ a dél-német-bajor népi kerámia egyes stí-
iuselemeit, a hódoltsági török hagyományokat és a bal-
káni elemeket egyaránt, és ezekbőI alakult itt ki ez a
minden mástól eltérő stílus. A délebbre fekvő fazekas-
falvak * fóleg Mohács - esetében természetesen még
erósebben megtaláihatók a balkáni hatás nyomai, főleg
a délszláv fazekasok révén.A mohácsiakrói minden-
képpen e]mondható, hogy messzi földre szállították
korsóikat és a kapcsolatok széleskörúségemiatt min.
den íöldrajzi rendszerezés jogosan megkordo1el ezhető,
A Felvidék Íazekassága
Az az előbbi megállapítás, hogy a fazekasok piaci kör-
zetei feszítik szét a földrajzi rendszerezési kísérleteket,
különösen helytálló a Felvidék esetében. A Felvidék fa-
zekassága lényegébenhárom nagyobb zőnára osztható:
a nyugati részekre, a Pozsonytól északnyugatra eső te-
rületre, amelyre a habán Íazekasok múködése nyomta
rá abélyegét, akozépső zőnában részben a szlovák Ba-
kabánya, részben a Garam menti magyar központok
rendeikeztek fejlett fazekasságga1, a keleti területeken
pedig a gömöri fazekasfalvak és Gács. Ezek kozül csu-
pán a középső zőna fazekasfalvai dolgoztak viszonylag
kis terü]etekre, a habánok és a gömöriek edényei hatal-
mas távolságra jutottak el.
Mindenekelótt egy tény: a Felvidék fazekasságát
alapvetően meghatározta, hogy a hegyvidéken itt is ki-
tűnő tűzálIó agyag volt, így például a Nyitra, Árva,
Trencsén megyei p ar asztÍazekasok kisebb.na gyobb te-
rületeket láttak el mázatlan főző-sftő parasztedénnyel,
iábasokkal-serpenyőkkel, fazekakkal' Ezek a környék
szegényesebb háztartásainak szükségleteit még kielégí.
tették, de már nem vetélkedtek a Kisalföldön a csákvári
edényekkel, keletebbre pedig a gömöri fazekakkal.
Kezdiük a sort a habánokkal: mint korábban már
említettem, a cseh-morva határszélre telepüit anabap-
tista fazekasok, a fajansztechnikával dolgoző habánok,
nagyon sok szempontból hatottak a magyar népi Íaze-
kasságra, annak eilenére, hogy magát az ónmázas tech-
r44 A KÁnprr-\IEDENCE pazErassÁGÁNAK ronrÉruErr
nikát jellemzően sehol sem vették át, ésbizony maguk
a habánok is közelítettek a magyar vásárlóközönség
igényeihez, ízléséhez.
Megjelenésük után a korai századokban (16_18. sz.)
főképp egyházak, nemesi udvarházak díszedény-szük-
ségieteit látták el (kancsók, tálak készüItek ekkoriban),
ez apl'ac azonban nem lehetett elég számukra a megél-
hetéshez, így hétköznapi használati edényeket is készí
tettek, mázatlanul, és megtanulták az őIommázak hasz-
náiatát is. Ez a tény azonban stílusuk bizonyos fokú ,,el-
ma gyarosod ás ához,, vezetett, edényf ormá ik, sőt díszít-
ményeik egy része is a magyar ízléshez igazodott.
A már korábban is említett delfti hatás még egy újabb
lökést adott nekik, közösségeik felbomlásával azonban
ezek a magas színvonalat képviselő múhelyek
(Sobotist, Nagylévárd) yőrészt eltúntek, és a 19. század-
ban már inkább csak a poszthabán stílus van jelen a íel-
vidéki kerámiában, részben az un, ,,telepes,, kerámia
- falusi szlovák fajanszmúhelyek (Domanovszky
198I/l:I97), részben a habán stílust módosításokkalto-
vább éltető Stomfa és Modor fazekasságában. Ezek
azonban már alig emlékeztetnek a korábbi habán edé-
nyekre, díszítményükben vagy csupán elvétve fordul
elő a kéken kívül más szín (antimonsárga, mangánlila),
vagy más nem is szerepel.
A18. század folyamán soha nem iátott virágzásnak
indult a habán fazekasság, egyes edényféleségeik,mint
a bokályok, a híres ,,győri kancsók,, a győrí edénykeres-
kedők révénegészen Erdély szívéigeljutottak. A keres-
kedők a Mosoni-Duna-ágig hozták le szekereken a
szobotiszti,lévárdi bokályokat és tálakat, és vízi úton
víttéktovább Győrbe, ahola bokályok egy részéta he-
lyi ónmúvesek fedéllel látták el' s így vitték tovább a
Dunán, Tiszán, Maroson Erdély felé. A győri bokály
nagy népszerűsége azonban már nem biztosította a pi-
acokat a 19. századi kései utódoknak, a stomfai és mo-
dori edényeknek, ezek már sokkal szűkebb körben - jó.
részt Pozsony kornyékén és a Felvidék bányavárosai-
ban, kisebb mértékben a Kisalföldön - terjedtek el.
Amennyire jelentős volt a habán fajanszkészítésés
edénykereskedelem a 1'B' század folyamán, meglepő
módon olyan kevéssé hatott a közvetlen környezetre.
Az ecset és íróka együttes használata a Felvidéken már
a hódoltság idején is megtalálható, és a habán hatás ezt
legfeljebb megerósítette. Az ecsetnek ilyen domináns
szerepét össze lehetne kötni a szlovák etnikummal, de
szerintem szerencsésebb így fogalmaznl: a Felvidék
egészénekspecialitása' nemzetiségektől függetlenül.
Mint látlrattuk, a dél.tiroli eredetú habánok az ónmá-
zas technikával együtt az ecset használatát is magukka1
hozták, és bár kisebb csoportjaik hosszabb-rövidebb
ideig dolgoztak Rimaszombatban, Jolsván, Rozsnyón,
Murányban, Pongyelokon, az itteni fazekasok stílusát
alig-alig befo1yáso1ták, ,,Még az olyan szlovák közpon-
tok is, mint Bakabánya, Belluján és Berencsfalva díszí-
tett eclénr.ei közelebb állnak a magyar/ mint a habán ke-
r ámiához.,, (Domanovszky I9BI / I:191)
A Felr.idék kőzépső zónájának egyik domináns cso-
pot!át a Garam mente német'magyar bányavárosainak
fazekassága alkotta' Kresz Múria kutatásai nyomán úgv
vélte, hogv ebbe a csoportba jórészt Libetbányán, Sel-
mecbányán, Besztercebányán készült cseréptálak so.
rolhatók be, amelyek legfőbb jellemzője, hogy viszony-
lag laposak, az öblükhöz képest a peremük feltúnően
széles és a dominánsan ecsettel festett díszítmény(ame-
iyet csak apró vonalak erejéig egészítettek ki írőkázás-
sal - szárak, levelek erezése stb.) túlnó a tálak sincén,
nincs küiön öböl- és szegélyminta, hanem egyetlen
nagy díszítménytölti kí az egész táIat.
Ez a díszítésmód,ha nem is egyedűlálló, de rendkívüi
ritka a Kárpát-medence fazekasságában, s csupán az er-
délyi Kurpod (Kirchberg) fazekasainál található párhu-
zama. (Erdemes volna alaposabban megvizsgálni, lrogy
nem fugg-e össze a készítőkvagy a használók német ere-
detével ez a díszítési,kompozíciós rend,lriszen mindkét
helyen németek vannak?) Maguk a tálak egyébkéntálta.
lában fehér alapon zölddel, vörössel díszítettek,amit
egyes tárgyaknál feketével is kiegészítettek, és motívu-
maik, kompo zícióIk nagyr észt a hódoltsági magyar kerá-
miát idézik. A legjellegzetesebb motívum a három virág-
ból és levelekbőI á1|ró éIetÍa, amelynél aközépső, marga-
rétaszerűvirágfej nagyon nagy/ a másik kettőt pedig pro-
Í1|bó1ábrázolták, illetve az erősen stilizált kétfejúsas' - ez
gyakorta szinte a felismerhetetlenségig absztralrált -
szinte növényi ornamenssé alakult át. ,,Feltéte1ezve,
hogy a libetbányainak tartott XV[I. századi tálasedény
valóban Libetbányán készült, a Garammente fazekas-
művészete során fejlődött ki,, (Kresz M. 1977:379) . Akér-
dés azonban további kutatást igényel, mivela reneszánsz
Európa kerámiájának jeles ismerője, Hans Georg Stephan
ezt a típust a korai barokktól kezdr'e követi, és osztrák
készí|ménynektartja (Stephan 1987:769), a miskolci ása-
tási anyagban azonban szintén előfordul, és lehet, hogy
helyben is készült (Vida G. 1993).
A másik nagyobb csoport ezen a területen Bakabá-
nya és környéke. Miként Domanoaszky írta: ,,Abakabá-
nyai - és nyilván akörnyező falvak fazekasai ugyanúgy
dolgoztak - minden más fazekasgóctól lényegesen ei-
ütő stíIust képvisel.,, (Domanovszky 1968:30)
A bakabányai fazekasok minden kétséget ktzárőan
szlovákok voltak, nemcsak neveik és szlovák nyelvű,
feliratos edényeik bizonyit1ák ezt, de 18. század végi
céhlevelük is, amely szintén szlovák nyelvű vo1t
(Domanovszky 1968:48). Az itteni fazekasokról az eIső
írott adat 1,663-bóI való (Polonec-Türzová 1962:5), de a
töredékanyag alapján vaiószínűleg sokkal régebben is
LpcpoxrosABB FAZEKAsxozpoxrlAINK A 1 9. sz,r,z
dolgoztak itt fazekasok. Piackörzetük nyugat felé egé-
szen Pozsonyig terjedt, míg keleten-délkeleten nagyjá-
ból a gömoriek vásárkörzetéig, azaz főieg Hont és Nóg-
rád megye falvait látták el edényekkei. Bakabánya lehe-
tóségeit behatárolta, hogy tíizáIló földdel nem rendelke-
zett,Igy az ővásárkörzetük főleg tálasedényeket és kor-
sókat várt el tőlük. A Pozsony megyei Galánta környé-
két például ,,részben az észak-dunántúli műhelyek (Ta-
ta, Csákvár, Pápa), másrészt Bakabánya látták elhaszná-
Iati edényekk eI,, (Szany i I9B1'9), a na gyméretű la ko dal.
mas fazék azonban általában a gömöriektő|származott,
Maguk a bakabányai fazekasok rendkívül széles re-
pertoárral rendelkeztek mind formailag, mind a díszí-
tőtechnikák ismeretében. Edénveik alapszíne általában
fehér volt, amelyre dominánsán ecsettel festett díszít-
mények kerültek, az írőkát egyáltalán nem használták.
Altalában a zöld, vörös, fekete színeket és a rózsaszínt
alkalmazták (a sárospataki fazekasokhoz hasonlóan),
r.iszont alapvetően megkülönböztette őket az íróka
lrasználatának hiánya. Mintáik nagyobb része hajlado-
ző száru virág vagy egy vízszintes szárta rendezett dí-
szítmény, amelynél stilizált virágok és hármas levelek
r'áltakoznak. Meglehetősen gyakori volt a figurá1is áb-
rázolás is, gyakran még edények (kancsó, korsó) kevés-
bé hangsúlyos részeín,oldalain is, ilyenkor szlovák
nyelvű feliratok kerültek a füllel átellenes oldalra.
Kancsótk általában hasasak voltak, átmenetesen in-
duló, viszonylag rövid nyakkal, összenyomott szájjal,
váIlukhoz ragasztott füllel. A bakabányai lrorsok az aI-
töldi típushoz hasonlítottak összenyomott szájukkal,
szűrőjükkel, csecsükkel, de az itt készültek szinte rnind
mázasak voltak és erősen díszítettek, ugyanakkor gyak-
ran magyar nyelvű felirat állt rajtuk: talán a hontiak,
l
nmty ink számár a készültek.
Szlovák nyelvű feiiratot találhatunk néha szűk' szójít
bokalyokon is, ezek máskülönben pálinkának va]ók vol-
tak, s bár formailag a bokályokhoz hasonlítottak, felül
le voltak fedve, és szűkszájnyíIással rendelkeztek, hogy
könnyebb legyen bedugaszolni őket. Ez egyberr azt is
jelentette, hogy a vevőközönség jórészt az inkább gyü-
rrrölcspáiinkát Íogyasztő szlovákok közül került ki, s
nem a dominánsan borivó magyarok közül, akik in'
kább a hagyományos bokalyokat vásároiták vagy az ital
tartására, hordására való, díszes ktilacsokat _ ezeknek
négy lába volt és a nyaka mellett két kis ftile a bőrszíj-
nak. A helyi butykosoknak, pálinkáskorsóknak körte-
formája volt, díszítményeikpedig főleg a 18. századot
idézik: javarészt sűríj' csíkozás, hullámvonalak és csiga-
r'onalak á1ltak rajtuk.
Etelhordásra is készültek színes, díszített edények, korsó, kröntőr,eI, egyenes nyakú sz,iíkebb korsó és dugórnjáró
többek között szilkék, sirúnyok, amelyeket hálóba kötve szűlr trynk(t korsó, azaz a szíjk nyakú bokály, amelynek
használtak, tov ábbá t'ennfitles t'nzekak, ezek díszítményét lrasán többnt'ire ;ókedvet dicsőítő, szlovák nye1ű versek
mindig a vízszintes szárra rendezett minták képezték. voltak, méqr)edií' gót betűs írással. Altalában ezeket
us rr L'ar)
A siránl oknak e1éggé széles szájuk volt, kis kiöntővel
és általáL.an széles fenekük, de előfordult fazék formájú
is, nriként a l,Llgrák ésbödönök esetében is ezvolt az áI-
ta1ános forma.
Táiasedénl.ből sokkal nagyobb százalékb an készült
Ínrly:l; mlnt tá1, ezek között előfordult fekete a1apon fe-
hér díszű is, r.örössel-kékkel színezve (ez néha szinte
geornetrikus elemekké alakított nőalakot ábrázoIt), de
általánosan fehér alapú volt. Az egyik típusnak a szélét
is megcakkozták, s öblébe két nagy kerek virágból, le-
velekből ál|rő ágat festettek. A bakabányai stílus egyik
legjellemzőbb motívuma a hurkot formáló kacs, amely-
nek közepét berácsozták, ezeknek a tányéroknak is is-
métlődő eleme.
Egy másik tányértípusnái az öböl közepét egy szív-
forma foglalja el, amelybe évszámot is írtak, és sok ki-
sebb virággal vették körbe. Egy többszörösen tört vona-
lú tálféleséget - szlovák neve salka _ az áIIő szegély és a
nagyon széles öbölrész jellemez leginkább.
A fentieken kívül készült még bakabányán fentfüles
kttcsnsiitő, kuglófsütő, tölcsér, hordókulacs, t'edő, hózorott-
dísz, pereckulacs, lábas szűrőlábas és köcsog is' de elmond.
hatjuk: a rendkívül felkészült bakabányai szlovák mes-
terek fő termékei a tányérok' kancsók, bokályok és
szűkszájú, bokályok, korsók és szilkék voltak, ameiyek
formai gazdagságukkal, díszítésbeliváltozatosságuk-
kal nem véletlentil szereztek nagy elismerést a bakabá-
nyaiaknak és avatták őket a Felvidék legjobb szlovák
Íazekasaivá.
Feltétienül meg kellmég említeni azonban a Bakabá-
nya környéki szlovák fazekasfalvak közül Belluja és
Berencsfalva mellett Béldet is. Ez a kis sziovák kozoont
főleg kancsóiról, bokályairól és szűk szájú bokályiiról
volt ismert. Ezeket sárgásfehér alapon vörös és zöld
színnel, karcolt korvonalakkal díszítették,és bár a szlo-
vák nyelvű feliratok kétségtelennéteszik fazekasaik et-
nikai hovatartozását, a helyi fazekasok egész stílusa,
díszítményei,kompozíciós rendszere sokkal inkább a
hódoltság kori magyar kerámiát idézik, mint a felvidé-
ki szlovák fazekasságot. Mintái ÍőIeg stiltzált virágok-
ból _ tulipánból, margarétábőI _ állnak, a feliratok az
eciények vállán futnak körbe. Maguk az edények vi-
szont csak igen szűk körben, kis területen terjedtek el,
akárcsak a hasonló stílusír Beiluja és Berencsfalva eseté-
ben: itt is sgraffito edények készültek, korsóikon gyako-
ri az emberalak. ,,Cifra, nagy, öblos virágokkal, alakok-
ka1, fölírásokkal hímes korsóik meSSZe földön híresek
voltak.,, (Ma1onyay é'n. Y:27 6)
Ezek általában az alábbi edényformák lehettek: széles
746 A KÁnp.rr-\{EDENCE pRzprasslcÁruar ronrÉxErr

megrendelésre készítették,közönségesebb edényeik nalbó], ler.eleket imitáló vonalkákból, valamint pöty.

azonban Malonyay Dezső szerint akár Szarvasig is eljut- tvökbő1 álló mintákkal egészítettékki. Előfordultak eh-
hattak. Az itteni fazekasok földmúveléssel is foglalkoz- hez hasonló formájú, feketére égetett korsók is, de való-
tak, és sem céhbe, sem más ipari szervezetbe nem álltak színűnek látszik (már csak nagy falvastagságuk miatt
(Malonyay é.n.Y:276). is), hogv nem Gácson, hanem inkább valamely hontr
Nógrádot cserépedénnyelegyfelől Bakabánya látta fazekasfa1uban készültek. Gács mellől, Losoncújfalubó1
eI, másrészt atűzá|Iő agyagga| is rendelkező Gács.Igaz, egy olvan korsó is ismert, amelyet csak sűrú csíkozás
az itteni fehér színű agyag csak a második fokozatba díszít,és hosszúkás formája a középkor végi korsókat
volt sorolhatő, de ezzeI együtt is kitűnő tíizáL]tó ÍöId idézi, agyagsa azonban ugyanúgy fehér, mint a gácsi
volt, s mint ilyen, Íőző- és sütőedények készítéséreki- korsóké. Ennek oka az lehet, hogy talán az ottani faze-
válóan alkaimas (Kresz M. 1986:4B3). Gács fazekasainak kasok is a poltári földet használták.
Szerepe egyébként a 16_18. század folyamán sokkal je- A gácsi fazekasok többi edényformája jóval kisebb te-
lentősebb volt, hiszen fazekaik nemcsak Nógrádban, de rületen terjedt el, annak ellenére, hogy mesterségbeli
az egész Alföldön kedveltek voltak., szekereseik Szol- tudásuk kitűnő volt, nem véletlen, hogy ha máshol kí-
nokig levitték az árut a Tisza mentén, s innét tutajon vántak letelepedni, mindig szívesen látták őket. ISme-
még Szegeden túlra is eljutott a gácsi fazék, A17_18' rünk erre példákat Jászberényből (Kresz M. 1960:306),
században a jellegzetes gácsi edényekből sokkal több de Kecskemétről is.
került be az alÍöIdiháztartásokba, mint a19, században, A gácsi köcsögöt, a tejest'azekat sosem díszítették,for-
s abban az időben a gömöriek legfőbb vetélytársainak mailag a Íazekakhoz hasonlított, csak éppen karcsúbb
számítottak, bár vásárkörzetük inkább a Duna-Tisza volt, félkör alakú fülét pedig a szájához ragasztották.
közére korlátozódott. ,,A Losonc környéki falvak, Gács, Gácsról egyelőre kantát nem ismerünk, csupán egy
Tamási, Gergelyf alva látták el a J ászságot v ászon Íazék- nagykantát, ez kétÍi|ű,gömbölyű hasú és viszonylag
kal, egyszer égetett edénnyel.,, (Kresz M. 1960:306) szűkszájú edény, amelynek fülét zöId mázzal bekent,
GácsróI szőIv a B or oa s zlq1 S amu is me gj e gyzi :,,Itt készí- rovátkolt hurkákkal erósítették meg, S vállán az Ísmert
tik évszázadok óta az egész Alföldön elterjedt cserép- díszítményta megszokottnál sokkal szélesebb sávban
edényeket. Az 1726-ban alapított fazekas-czéhben 58 helyezték el. Készült itt természetesen butykoskorsó is,
önálló magyar mester volt és még ma is 40 családnál ál]ó, kerek szájjal- jellegzetes, hosszúkás formája volt
több foglalkozik cserépedénykészítéssel.,,(Borovszky és többnyire zöld máz fedte.
79Í.45) 1900-ban is még 86 Íazekas dolgozott itt (Kresz Még egy gácsi edény érdemel említést, egy speciális
M. i960:483). formájú kacsasütő, amely különösen Nógrád területén
A gácsi fazekak formailag talán hasonlítanak a du. voit népszerű. Bár készült ehhez hasonló Bakabányán
nántúliakra, de sárgásfehér színük és különösen díszít- is, az is a nógrádiak, hontiak számára,leginkább mégis
ményük világosan elkülöníti őket azoktól. A fazekak Gácsra volt jellemző. Ez fulajdonképpen nagyobb, mély
belül zöId (ritkábban sárga) mázasak, szájukat mangán- tálnak készült, amelynek két oldalát felhajtották és ke-
oxidos fekete mázba mártották. Formailag ívelt oldalú- resztben átívelő, vastag füllel látták eI, SzegéIyén az
ak, szűk fenékkel, viszonylag széles, kihajló szájperem- egyik oldalon kiöntőt is kialakítottak rajta, hogy a feles-
mel. A vállon széIes, vörös sávból képezték ki a díszít- leges zsírt könnyebben le lehessen önteni róla. Belülre
ményt, bekarcolt vonalakkal és hosszabb-rövidebb, is- zöId mázat használtak. Ez a forma gyakorlatilag csak
métlődő fésűnyomokkal. A mintát alul ferde vonalká- Nógrádban és környékén fordul eiő.
zás, esetleg pontsor zárta' Gácson egyébkéntkészült Gács nagy jelentőségú Íazekassággal rendelkezett a
kétfülú nagyÍazék is, általánosnak azonban az egyÍi\ű, múltban, és jelentős számban voltak itt fazekasok még
4-B literes fazék számított. A kisebb méretúekről épp- a századÍordulón is, de vásárkörzetük a 19, század Ío.
ugy hiányzott a jellegzetes gácsi díszítés,mint a kívül is lyamán lassan az Alföld északi-északnyugati zőnájára
mázas, széles fenekú fazekakról. Ennek a díszítésitech- szúkü]t, és fokozatosan mind több piacukat veszítették
nikának egyébkéntnincsen párhuzama az egész ma- el. Ebben természetesen nagy s'e."p" volt a gömöri fa-
gyar fazekasságban, de bizony a Kárpát-medencén kí zekasoknak is. ,,Gömör megyének és környékének
vül sem. mintegy harminc, részben magyar/ részben szlovák Ía-
A gácsiak jellegzetes edénytípusát, a Hont és Nógrád luja volt a tíizállő edény készítéséneklegfontosabb vi-
területén rendkívül népszerű uizeskorsót is hasonlóan déke: fól fazékban, rimaszombati edényben Íőztek az AI-
díszítették,bár sokkal tobb válto'utban, mint a Íazeka- föld nagy részén.,, (Kresz M.1961:149) Ahogy Viski Kár-
kat. Egyszerú, összenyomott szájú, rostélyos, cSecSeS oly ts írta a Magyarság Néprajzában: ,,A gömörkishon-
korsók voltak, a szájukat-csecsüket zöl'd mázzaI öntót- tiakat meg általában csak ufazekasoknaku nevezik,,
ték le, s a hagyományos díszítéstegy sávban hullámvo- (Viski é.n. II:361), s ez a megfogalmazás egyáltalán nem
LpcpoNrosABB FAZEKASKÖZPoNTTAINK A 19. szÁz rns rr r47

látszik túlzásnak. A köves hegyvidéki talaj, a kedr,ezőt- kic \-ei.őik leginkább a híres ÍőzőÍazekakat keresték, ,,a
1en éghajlat mind arra indította az itt éIő embereket, tot iazek r a1oságos fogalom volt az Alföldön.,' (Kresz
hogy a földművelést valami más foglalkozássaL egészít- \I 1960:307) A tót fnzék másik elnevezése rintgszonlbnti
sék ki vagy váltsák fel, s ennek egyike éppen a fazekas- .fn.ék:'olt, de mindkét einevezéssel jó lesz vigyázní: az
ság volt. Közel 30 falu szakosodott Gömörben az a1fö1di ember számára mindenki, aki a Felföldről,
edénykészítésreés -kereskedelemre, az I. fokozatba so. ,,Tótországbó1,, jött, aki más nyeivjárást beszélt, mint ó'
rolható, kitűnó, tíizáIlő fehér agyagra építve,amely ,'tót,, r.olt, s mert ezeket a fazekakat felvidékiek hozták'
Fazekaszsaluzsány, Pongyelok, Szuha és Susány hatá- így az edényeiket is így nevezték. Másrészt viszont egy-
rában volt található, egészen a Nógrád megyei Poltárig értelrnű: ezeknek a fazekaknak csak igen kis százaléka
(Kresz M. 1960:305). készült valóban Rimaszombatban. A,,rimaszombati,,
A gömöri fazekasság ,,kezdetei a középkorig nyúl- jelzőbizonyos fokig reklám volt: a jó hírú,kedvelt rima-
nak vissza' és minden korai, jelentósebb földrajzi leírás szombati edények ,,eladták,, az Alfö1dön jórészt isme-
említi.,, (István E' 7979:37I) A gömöri kerámia esetében retlen, de hasonló minőségben dolgozó licei, mellétei,
elsősorban a hasznáiati edények terén jelentkezik egy- szuhai stb. fazekasok áruját is, hosszabb távon azonban
séges stílus, a díszítettebb edények elég jelentős mérték- csak az edények minősége jelentett erre garanciát.
ben eltérhettek egymástól, és ezek kisebb stíluscsopor- A gömöri edények többségére az vollt a jelIemző,
tokat is létrehozhattak, de a jellemzőek mégis a tíizáIlő hogy fehér agyagból készült és mázatlan külsejüket a
agyagból készített használati edények, főIeg a Íőző- és nyak aiatt vörös barna földfestékkel' ecsettel húzott,
sütőedények maradtak. széles hullámvonallal, ún. zsinórral díszítették,amelyet
Az Alföld szinte egész területén nem volt tűzáI1ó át is karcoltak, Ez a díszítésmódjellemezte a fazekak
föid, így Íőzőedény-szükségleteiket a környezó hegyvi- mellett a korsókat, kantákat, tejesfazekakat is. A faze-
dékek fazekasai látták el' mint Csákvár, a Bihari-hegy- kak közül egyébkénta legnagyobb méret a 64 iccés (kb.
ségből Rév és legfőképpen a gömöriek: a gömöri faze- 50 literes) volt, az ilyen ún. csigat'őző lakodalmas t'azéIcban
kak még Szeged alá, a Szerémségbe is eljutottak' szabad túzhelyen tyúkhúslevest,csigatésztát Íőztek
Gömörben a fazekasság a régészeti adatokat figyelem- (Kresz M.1991:37) lakodalmak alkalmával, ez a méret
be véve a 13. század óta bíztosan jelen van, jóval előtte, azonban mindig megrendelésre készült. A fazekak álta-
hogy az első fazekascéhek itt létrejöttek' Igaz, a gömöri lános mérete a fé]literestől a 15 literesig ter;edt, a 30 li-
fazekasok legnagyobb része később is céhen kívüli ma- teresnél nagyobbak már mind lakodalomba készü]tek
radt, s csak az olyan nagyobb városokban hoztak létre (Szalay - Ujváry 1982:75)'
céhszervezeteket, mint Rimaszombatban, Jolsván vagy fehér agyagból készült gömöri fazék vékony falú
',A
Rozsnyón' volt, könnyű, alakja megkozelíti a gömböt,,- írja ezek.
Az agyagbányászása itt rendkívül körülményes volt, ről az edényekrőI Kresz Mária, s bár a gömbforma emle-
hiszen 4_10 méter mélységbőltermelték ki, kb. egymé- getése némileg tulzás, azért valóban igen hasas r'olt
teres torkon, függőleges kürtőn keresztt-il' a vízszintes mind, Belülre sárga vagy zöId máz kerüIt, kihajtott szá-
járatokból, az tin' padmalokbó}'. Veszélyes munka volt, ját mangánoxidos barna mázba mártották, és ez néha
mert sokszor előfordult, hogy hiába hagytak ásatlan meg is Íolyt az edényen égetés közben, szabálytalan fol-
fö]diábakat, mégis beomlott a járat, maga alá temetve a tokat aikotva, külseje viszont mindig mázatlan volt, és
fazekast. Egyhetes munkával körüIbelül egy évre valót, váIIára vörös vagy barna földfestékkel festett hullám-
60_70mázsa agyagot termeltek ki. Edényhez a fehér, tü- vonal, ún. zsinór kerilt _ ez egyébként a gömöri haszná-
dőszín és ,,szÍvos,, vagy barna agyag kb. 2:I:3 arányú lati edények egyik legfőbb jeilegzetessége volt száza-
keverékét használták (Szanyi 1977), mert a ÍehértűzáI- dok óta, elófordult a fazék mellett kantán, korsón, kö-
1ó föId keveretlenül egyrészt könnyebben repedt szára- csögön is. A másik jellegzetes díszítésmódaz edények
dás közben, másrészt 1500-1600 ..C fok között kellett (főleg sütőedények) belsejéhez használt folyatott mázas
égetni, s a fazekasok ezt a hófokot akarták lejjebb vinni, technika: itt sárga, zöld és mangánbarnamázat csurgat-
.C fok körülre, hiszen í8y
1000 égetéshezharmad- tak az edény beisejébe, sávokban, s legtöbbször az egé-
annyi fa is elegendő volt. "8y szet még színtelen mázzal is leöntötték, ez Íokozta a szí-
Gömörben - Nyuga|Magyarországhoz hasonlóan _ nek egymásba mosódását' Maga a technika a középkor
nem vált el élesen egymástól a fazekasság három ága' vége óta ismert, rendkívül régiesnek számít, tulajdon-
itt elsősorban mindenki fazekas volt, s a tűzáiló földet képpen ugYanez található meg mondjuk a csákvári csí-
használták korsónak, kantának és más használati kos fazekakon is, de a budai várásatások anyagában is
edénynek is. Vásárkörzetük hatalmas területre terjedt szép számmal fordul eló ilyen edénytöredék,
ki, hiszen a Felvidéken Pozsonyig vitték az edényeiket, A ,,zstnórozott'' gömöri edényeknél a fazekak me1lett
délre az egész Alföldre, kelet felé Bereg és Ung megyé- előfordultak más edényformák, többek között aizeskor.
748
sók is. Ezek kerek szájú, rostélyos korsók, csecs né1kül,
hasukban zórgővel. Szájukat sárga vagy zold mázba
mártották, egészen a zstnőrozásig, olga Comajoaú sze-
rint a gömöri vászonkorsó iránt nagyobb volt a kereslet
az Alföldön (Comajová 1977:4), de ezÍőIegcsak a köze-
li területekre, az AiföId északi peremére korlátozódott.
Amíg azonban a korsó esetében nem volt szerencsés a
tíizáIlő agyag használata, hiszen a szinte teljesen tömör-
re égő, egyáltalán nem porózus agyag rontotta a korsók
hőtartó képességét,addig a kantáknál annál több eIőny-
nyel járt: a tűzáIIó uizeskantában ,,j6I ÍeI iehetett melegí-
teni a vizet a kemencében gyermek fürösztéséhez, mo-
sáshoz',, (Kresz - Kövér 1983:30) Hasonlóan kedvező
voit ez a tulajdonság a tejforralásnál a tejest'azék, akó-
csög esetében is. A ,,zsinőrozott,,edényformák közüla
Íazék és a kanta készült nagyobb méretben is, mégpe-
dig két füllel: uborkának, vajnak (Kresz M. 1960:313)' A
gömöri kanták máskülönben egy északkelet-magyaror-
szági típushoz tartoztak, amely Gömörtől Ungvárig,
délre Vámfaluig fordul elő: erősen hasas forma, amely
leginkább korte alakú, viszonylag szűk nyaka törésvo-
nal nélkül megy át a hasba, és rámás szájához eredeti.
leg fedő is készült'
A sütőedények közül a legjellegzetesebbek a szintén a
középkor gyakorlatái idéző háromlábú edények. Ezek-
ből is kétíélekészült, amelyek azonban más és más edé-
nyek előzményeinek tekinthetők:,,serpenyőnek mond.
ják a háromlábú edényt, ha nem fule, hanem üreges, ko-
rongolt nyele van', (Kresz M. _ Kövér 1983:16), és húrom-
lúbúlábnsnak' ha fuggőleges fuleket raknak rá. Azelfubi-
ek a tepsiÍéIék,az utóbbiak a lábasok elődei. A gömori
háromlábú edények általában enyhén ívelt oldalú tálfor-
mák, három kifeIé hajló cseréplábbal, amelyek egyike
mindenkor a nyél alá esik. Külső felületiikön a fehér
agyag színe dominál, belül a folyatott mázas díszitésa
jellemző, Az Alföldön ismert kacsasütő - itteni nevén
tepsi _ késznlt Gomörben is, csak egy kicsit másképpen:
ez korongolt, kettévágott palackforma volt, amelyet felül
kantárszerú fullel láttak el' szemben az alföldi vá|tozat-
tal, ahol a fuI az edény voltaképpeni talpára került. A fo-
lyatott máz alkalmazása ítt is közkedvelt volt, előfordul
még a fületlen köpiilőnis, a fazékform a szilkékné|,butyko.
soknál, kancsóknál is - ezek 1órészt Gömörben és a köz-
vetlen környéken számítottak keresett cikknek.
olga Comajoaó egyébként két nagyobb zőnára osztja a
gömöri fazekasfalvakaL nyugati és keleti terüIetre. A
nyugatit elsősorban Fazekaszsaluzsány, Pongyelok,
Nagyszuha, Susány, osgyán és mindenekelőtt Rima.
szombat határozta meg/ a ke]etit Lice, Gice, Melléte,
Deresk, Lévárd és főképpen Süvéte, de ide volt sorolha-
tó Jolsva és Rozsnyó városi fazekassága is.
Rimaszombat esetében korai, fejlett céhes fazekas.
ságról beszéihetünk, hiszen a fazekascéh itt 1628'ban
A KÁnpÁI-\IEDENCE pazEressÁcÁNar ronrÉruErE
jött létre, kassai példára, de már 1'623-ban rendelet véd-
te a heh'i mestereket az idegenekkel szemben (Kresz M.
1991:35), ígv feltetelezhető, hogy talán korábban is ren-
de1keztek céhszervezettel. (A péidaadó Kassa fazekasa-
inak magvar nyelvű céhlevele az egyik legkorábbi kel-
tezésíiprivilégiumok közé tartozík, 1514-es, és a ieg-
több felfö1di céh az ő artikulusaikat használta mintá-
nak. Bár Kassán ,,ásatás során eIőkerült egy XYI. száza.
di fazekasmúhely emlékanyaga,, (Kresz M. 1991:35 és
60), a város későbbi agyagművességérőI nem tudunk
semmit.) Visszatérve a rimaszombati céhszabáIyzatra:
ez egyvékás (25 iiteres) Íazekat, 20 iccés (16 literes)
butykoskorsót, negyedrészes (12 literes) táIat ír eló re.
meklésnek (Kresz M. 1991:36). Egy 1715.ös összeírás
azonban mindössze 3 céhes fazekast említ (Szanyi
7977), amt nagyon kevésnek tűnik! Rimaszombatban
máskülönben a termelés nagyobb részéta mázat|an
gömöri vászonedény tette ki, s csak feltéteIezés,hogy a
fejlett technikával, jó felkészültséggel dolgozó városi
céhes fazekasok keze nyomát őrzlk azok a mázas edé-
nyek, kulacsok, azaz csutorák, könyv alakú butellák, cu-
kortartók, gyertyamártók stb., ameiyeket gyakran a
dombormúves díszítésés az aprólékos kidolgozás jelle.
mez. Egyértelmúazonban,hogy Gróh Istuált megállapí-
tása mennyire helytálló: ,,a városi céhbeli és a fa]usi há-
zi ípar igen szépen megfértek egymás me1lett,, (Gróh
1899:256), hiszen még egyetlen városi központ esetében
is összemosódik a kétféle _ mázatlan és mázas - edény.
készítésitechnika.
Talán Rimaszombathoz kapcsoihatók egy speciális
edénycsoport tagjaí, az ún. hérészes edények is, bár több-
ségük Nemesradnóton került elő. Simon Gergely készí-
tette ezeket 1890-ben, de hogy valóban rimaszombati
mester volt-e, arra a további kutatásnak keilmajd fényt
derítenie' ,,Ahérésza lakodalomnak az a mozzanata,
amikor a menyasszony családjának háznépe a vőlegé-
nyes házhoz vonul' és ott a két család egyesül, együtt
mulatnak bele az é1szakába, a fiatal pár nászéjszakájá-
ba',, (Kresz M. 1991: 77 és39)
Az edénysorozat legdominansabb darabjai azok a Íi-
gurális hérészes korsók - tulajdonképpen csalik _ voltak,
amelyek tetején kicsi ágy á1l, meztelen pár ül rajta ösz-
szeölelkezve: többnyire szakállas, cilinderes férfi és ka-
lapos nő. A korsókat rátett kis gombok és folyatott máz
diszít1k, erotikus tartalmuk összhangban áli a lakoda-
lommai: ,,A hérészesedényben valamelyik férfi rokon
pálinkát vagy bort vitt - a menyasszony ajándékaként -,
és a vőlegény házához érve hazulról hozott pálinkával
kíná1ta meg a menyasszony új családját', (Kresz M.
799139), s a korsó a lakodalmi asztalfőhelyére került. A
hérészes edénysorozathoz egyébként többnyire
könyvbutella, olajmécs, de főleg cserépcsillár tartozott,
hiszen ,,lakodalomba gyertya illett, és a menyasszony is
 LEcpoNrosABB FAZEKAsrtzroxrlArNK A 1 9. sz_iz.rns
gyertyás táncot járt lakodalmának é1szakáján',, (Kresz
\{. 1991:39) Rimaszombat környékén készülhettek azok
a házoromdíszek, Íazekascímerek, az un, cifrók is, ame-
lvek az árbocos házakra kerültek (Malonyay é.n.
\/:275-276).
A Rimaszombattal szomszédos Fazekas-zsaluzsány-
ban szintén régóta lehetnek fazekasok, hiszen az 1600-
as években az írott forrásokban a helység neve már így
szerepel. Itt egyébkénta fazekasáru (főként Íazékés
korsó) mellett a vaskohászatban és az üveggyártásban
szükséges béléstéglát,cserépzsindelyt és kályhát is
égettek (Kresz M. 1960:306)'
A másik' a kelet-gömöri terület esetében Jolsva volt
ugyan a legkorábbi céhszervezettel is rendelkezőköz-
pont - 1609-ben szereztek artikulust (Kresz M. 1991:35)
-, mégsem őkhatározták meg a környék fazekasságát.
1715-ben csupán 5 fazekas dolgozott Jolsván (Szanyi
l97 7 ), míg a környező f alvakb an 17 25 -b en jóva l többen
: ta után a vonalas mintát gyakran karcolták.
Süvétén14, Lévárdon és Licén 10_10,1747-ben Licén 37,
Cicén és Deresken 1'2_1'2, I754-ben Licén 20,
Mikolcsányban 18, Deresken 17, Lévárdon 16 és még
Licén is 9 (Szanyi1977).
Már ekkor is vezető szerepet játszhatott a környék fa-
zekasságában a dominánsan szlovák lakosságú Süvéte,
amelynek fazekasai az adatok szerint már 1652-ben is
dolgoztak, és piacaikat már akkor is az Alföld falvai ad-
ták. Az 1831-ben létrehozott céhszervezet csupán fo'
kozta a jelentóségüket: ,,A siveticei fazekasok céhe a fa-
lu keretében szervezett mesterségből aiakult, autonóm
testület volt, nem függött gazdaságilag a földesúrtól.''
(Comajová 1978:244) A céh 1914-ig működött, az utolsó
években mint ipartársulat (Comajová 1981:110), a
19_20 ' században Süvéténgyakran 60-65 Íazekas is dol-
gozott egy idóben (Szanyi 1977), A süvéteiek is dolgoz-
tak fehér földból, de azt messzebbről hozatták, mivel a
falu határában található agyag barnás volt és égetés
után majdnem fekete színt kapott - ebből ÍőIeg korsó,
rntó (azaz ételhordó) készült, a tálhoz.táwérhoz a
rniglészi piros agyagot használták. A süvétei mesterek
szlovákok voltak, bár magyarul és németüI is beszéltek
(Szalay _Úi,a,y B82:I09|, és,,kissé tótosan dolgoztak,,
a szomszédos Meiléte magyar fazekasai szerint: ecsettel
és szarvacskával díszítettek és az 1870-es évektől elő-
szeretettel használtak papírsablonokat is (Kresz M'
1960:309). EzekbőI virágfejeket vágtak ki és a nyers
edényre ragasztlta öntötték le a felületet fekete földfes-
tékkel. A sablon eltávolítása után előtúnt az agyag a|ap-
színe. A leveleket-szárakat ecsette] festették, az edény
csíkozásához azonban szarvacskát használtak. Ezt a dí-
szítótechnikát különösen vizes. és pálinkáskorsók és
ételhordók esetében alkalmazták, iiletve tálon-tányé-
ron: ,,babos, pettyes mintákkal, súrített pontokkal,
szögletes formákkal tömik meg a teret',, (Kresz M.
rr r49
1960:309 t .{ sür.éteieknél a mesterség rangját egyébként
az is kremelte, hogy külön múhelyük volt, a korong
netn a kotrr.hában állt, mint a Iegtöbb gömori fazekas-
nál (Szalar._ Ujvárv 7982:109),
A r.alarnil'el déiebbre fekvő, magyar lakosságú Lice
fazekasai 1760-ban 47-es voltak (Kresz M. 1960:307), s
mint Iáthattuk, számuk általában mindig jelentős volt.
ok egész évben úztéka mesterséget. A liceiek nem a
zsa1uzsánvi fehér agyagból dolgoztak, hanem a sárgá-
sabb helybelIbőI, Íő edényformáik a tejnt'azék, a szilkc, a
tól és a tányér voltak. A liceiek edényeit tartották az ösZ-
szes gömöri edény közüi a legerősebbeknek, nyilván
nem r,életlenül, A falu mellett bányászott piros agyag-
ból korsóféléket készítettek (Szalay - Ujváry 1982:709).
Ők is ecsettel és szarvacskávai dekoráitak (Gróh
1899'257) és hasonló edényeket is készítettek,mint a
SüVéteiek, bár itt a fehér agyag miatt a sabion használa-
A szintén magyar Melléte fazekasainak legfóbb ter-
méke a tejesfazék volt, s csak ezek után következett a
ÍőzőÍazék (Kresz M. 1960:308). Az 1800 körüli években
egy itatókút ásása közben bukkantak a falu határában
fehér agyagr a (Sza\ay _ Űiv ary I982:l7O) , és ez alapve-
tően meghatározta azután a helyi fazekasságot. A
tejescsuprok és butykosok mellett sok nnsinás t'nzék is
készü]t itt, amelyek a tüzelőberendezések változásai-
nak, a r'asplatnis takaréktűzhelyek megjelenésének kö-
szönhették lé|Liket: a széles fenekú fazék nagyobb felü.
leten érintkezett alánggal, így jobb volt a hőfeh'evő ké.
pessége. Az un' talpas t'nzélt formailag megegyezett a
masinás Íazékkal, de külsejét nem zsinórozták, lranem
zö].d mázzal öntötték le. Tá]asedényeiken pedig gyako-
ri volt az ecsettel festett madár.
A gömöri fazekasok áltaiában tavasztól őszrg erteke-
sítettéka télen' a mezei munkák szünetelése idején ko-
rongolt edényeiket, ám többségük nem rendelkezett
szekérrel, így fuvarosokkal egyeztek meg. A süvéteiek
á]talában maguk vitték az edényt, s elmentek Mezőko-
vesdig, Debrecenig, a református, nemesi jogállású
giceiek azonban jóvai messzebbre is (Kresz M. 1991:38).
Tavasszal főleg a tejescsupor, az ételhordó szilke, a
korsó, a táI-tányér, a virágcserép és a fazékfélevolt a ke-
lendő, ősszel inkább a ÍőzőÍazék, ilyenkor tejescsupor-
ból kevesebb kelt el (Szalay *IJjváry 1982:103)'
Lényegesen kisebb területen terjedtek eI ugyanakkor
a rozsnyói edények. Rozsnyó fazekasai a rimaszomba-
tiakhoz lrasonlóan céhbe tömörültek, amire egyrészt
fennmaradt munkáik a bizonyítékok;kancsók, tálak,
mesterjeggvel, céhjellel, fenekükön készítőjéneknévbe'
túivel (Malonvay é.n. Y:278), másrészt az írott források.
,,Az utolsó rozsnyói céhmester, Balsai Márton még re-
mekmunka l'égzéseáltal lett mester, és a XX. század
elején utolsó fazekasként működött a városban.,, (Kresz
150 A KÁnprr-.\1EDENCE pazE<essÁGÁNAK ronrÉNErp
M.1991'39) Egy Hronyecz nevű fazekas muzsikáló ci-
gányt örökített meg a maga készítette tálon (Malonyay
é.n,Y:292).
A rozsnyóiak egyértelmúentálasedényeikről voltak
híresek, edényeiket általában az ecsetes díszítményjel-
lemezte. Ez az ecsetteltörténó díszítésmódjelentkezett
Gyöngyös, Pásztó, Sárospatak fazekasainál, de az 1870-
es évektól Debrecenben is, megelőzve az ungvári szak-
iskolát, amely a századÍordulón a fazekasipar művészi
színvonalra emelésétaz ecsettel való festés meghonosí'
tásával, a gyári keménycserép-edények utánzásával kí-
vánta elérni. A rozsnyói edények _ táIak, tányérok, bo-
kályok és butykosok - alapszíne sötétbarna volt, s erre
festettek fehérrel, sárgávaI, vörössel és néha zölddei.
,,Festőien kezelték az ecsetet ..' a fehér ecsetvonás csak
úgy világít a sötétbarna edényeiken', (Kresz M'
1991:39), a virágot néha lendületes csigavonailal helyet-
tesítették.Gróh lstoún szerint a rozsnyóiak spongyát is
használtak díszítésre,azaz mázba mártott szivacsot
nyomtak a felületre (Gr őh 7899 :257).
A Felvidék Íazekasságát összefoglalva mindenek-
elótt két tény |űnik ki: egyrészt a kitúnő tíizá\Ió ÍőId
megléte (Gömörben), másrészt az ecsetes díszítésmód
elterjedése, és az, hogy az íróka (szaru) itt lényegesen
kisebb szerepet kapott a dekorálásban, mint a Kárpát
medence más területein. A harmadik, áttételesebb elem
a cseh-morva határszélen dolgozó habán fazekasok
működése, ami talán az ecsethasználat domináns voltát
is előidézte. Maguk a habán termékek és a gömöri tűz-
á1ló edények hata]mas távolságokra eljutottak és mesz-
sze a régión kívül is keresték és kedvelték őket'
A Dél.Alföld
Íazekassága
Szinte az egészmagyar Alföld Íőzőedény-szükséglete a
felvidéki, közelebbről a gömöri fazekasfalvak eiégítet-
ték ki. Az Alföldön sehol sem volt tűzálló föld' sőt' a
Duna'Tisza közének homokos területein még fazekas-
ságra alkalmas agyag sem. Ez utóbbi területre szállítot-
tak ugyan csákvári, bajai, kalocsai fazekasok is, de do-
minánsan mégis a gömöriek vásárkörzetének számított
a két folyó közti terület is. Az Alfold népe a 19. századt
gabonakonjunktúra hatására elsőrendúen búzatermelő-
vé vált, és ezzeI egyutt jőrészt az ország éléskamrájává
is, a hegyvidékieknek így módjuk nyílt cserekereskede-
lem útján beszerezni az élelmiszert, elsősorban a Íő táp-
láIékot adó kenyérgabonát, amit nem véletlenül nevez-
ték sok helyen éIetnek, A földmúvelésre alkalmatlan
hegyvidék lakossága olyan termékeket kínált _ tűzállő
fazekasárut, a vashámorok termékeit, épületfát stb' -
amelvekbőI az aiföldi nép szükséget szenvedett, s azt
szerezhette be, amiből neki volt kevés: az éIelmet.Ez az
e gymásrauta1tsá g praktikus munkamegosztást eredmé-
nyezett éppen úgy, mint a nyugati határszél és a somo-
gyiak, Drá'''a mentiek esetében.
A Dél-Alföldön is a gömöri fazekak voltak a legkere-
settebbek, bár kerültek ide a Bihar megyei Révről, iliet-
ve déIebbrőI, Lugosról és LippáróI isÍőzőedények, ezek
azonban sem számban/ Sem minőségben nem Verse-
nyezhettek a híres tót fazekakkal,,'
A tűzálIó föld hiányában csak korsósok és tálasok
dolgoztak az alföldi központokban, amelyek nagy része
egyszerű' edények készítésérespeciaiizálódott, és nem
ritkán feketeedényt égetett. Annak eilenére, hogy a Dél-
Alföldön alakult kl az a vizeskorsótípus, amelyet általá-
ban a legmagyarabbnak tartanak, _ az összenyomott
szájú, rostéIyos/ CsecSeS csörgőkorsó -, piacaikon más
területek korsói is megfértek, sőt nem egyszer kedvel-
tebbeknek is számítottak, mint a hazaiak. Iiyenek vol-
tak például a Körösök forrásvidékéról hozott csecs nél-
küIi vrzeskorsők, az ,őn, oláh korsók vagy az oláh knnták
is, amelyeket szívesen vásárolták például a vásárhelyi-
ek. (Ezekre később még kitérek részleiesebben: most
álljon itt annyi _ eZ a megnevezés sem árulja e1 a készí-
tő Íazekas etnikai hovatartozását épp,1gy, mint a tót fa-
zék esetében sem')
A Dél-Alföld fazekassága egészen más úton fejlődött,
mint például a felvidéki agyagművesség, a habánok ha-
tásáről itt csak egészen későn, a 19 . században lehet be-
széIni, elsősorban a vásárhelyieknél, sokkal erősebb
volt viszont a balkáni hatás, éppúgy,mint a Dél-Dunán-
túlon. A feketére égetés,a másfoltos díszítés,a fésűs
technika átvétele mellett nagy valőszínúséggelaz alföl-
di vizeskorsótípus kiaiakulásában is szerepet játszhat-
tak a balkáni kapcsolatok. A másik, ami rendkívüii je-
lentőséggel bítt az alföldiek esetében, hogy fazekassá.
gukat az egyszeríj, mázatlan használati edények, a
korsósmunka mellett főleg a tálasság jellemezte' A tá.
lak, mint erről már korábban is szó esett, a 16_17, szá-
zad Ío\yamán is rendelkezhettek díszítőfunkciőval, az.
az a lakáskultúrában beáilt változás révénezeket hasz.
nálaton kívül a falra is akaszthatták, erre utal akasztó-
fülúk korai megléte is. A falak díszitéséreazonban csak-
is mutatós, díszes tányérok.tálak feleltek meg, így a tá-
lasság együtt járt a mázak és földfestékek használatá-
vaI, a díszítéstechnikai ismereteinek kiszélesedésével,s
ez hatott aztán a korsósmukára is.
A Dél-Alföld - és egyben az egész magyar nyelvterü-
let - minden kétségetkizáróan egyik legjelentósebb
fazekaskozpontja Hódmezővásárhely volt, ahol
tálasmesterek dolgoztak. Bár a mesterség itt meglehető-
sen régóta ismert, céhbe csak viszonylag későn tömö-
rültek:,,Hódmezővásárhely mesterei csak 1848-ban
LncpoivrosABB FAZEKAsxtzpoNrlArNK A 19. szrz ios
kapták meg a céhszabályzatot tartalmazó uaskönyoet,,,
számuk ekkor 169 Volt. 1880-ban a jegyzékek szerint
240-en voltak fazekasok Vásárhelyen, de ha ehhez
hozzászámít1uk a céhen kívülieket, akkor ez a szám
minden bizonnyal még nagyobb lehetett (Kresz
7997:752_153). A vásárhelyi tálasság kitűnő ismerője,
Kiss Lajos 1926-ban többek között egy 1742-benkészí-
tett (azóta megsemmisült) tányért ismertet, amely a
mesterség 18' századi színvonalának és stílusának egy-
érteimű bizonyítéka (Kiss 1926:187).
A vásárhelyi föId márgás agyag volt, sok vo1t benne
a szennyeződés, elsősorban a mész, de tálasedénynek
kitúnően megfelelt. Fóleg a város határában fekvő
Papere, Cigányér bányáit használták a fazekasok, illet-
l.e az újvárosi ,,gödrök közé,,-t' (Kiss 1914:263_265) A
fazekasok száma a legnagyobb 1860 körül lehetett, ek-
kor 400-450-en dolgoztak Vásárhelyen, noha 1788-ban
még csak B mestert tartottak itt számon (Domanovszky
18Í/I:192). ,,Többnyire fehér engob alapon 'u'asoxidos
sárgamáz szinezt a vásárhelyi cserépedényeket, ez ad.
ja tüzes ragyogásukat' A korai darabokon e dísz karcolt
i'agy domborműves és szabálytalan zöld foltokkal
hangsú1yozott. Ennek a színezésnekigen régi, évezre-
des mú1tja van.,, (Kresz M.1961:1'52)
A zöld mázzalvaIó fröcskölés mellett aIB, századvé-
gi és 19. század eleji darabokjellegzetessége a fésúsdi
szítésis. Ennek a díszitőeljárásnak a párhuzamai egé.
szen Kínáig követhetők, és terjesztésében valószínűleg
aziszlám kerámiának van döntő Szerepe. A korai vásár-
helyi edények ismert darabjait szinte kivétel nélkül ez-
zel a technikávaI díszítették.Ugyanakkor később ,,a
zöId máz is gyakori, rendszerint karcolt felirattal és dí-
szítménnyel' ilyenek a pálinkás butellák és a boros mi-
hókok (kancsók).,, (Kresz M. 1991:152)
Hódmezővásárheiyen három városrészben is dol-
goztak fazekasok, és ezek stílusa elég viiágosan megkü-
lönböztethető egymástól: az újvárosiak, a tabániak és a
csúcsia k.,,Hó dm ezőu ás úrh ely - Uj a ár os tálas ai őr izték meg
leginkább a XIX. század e]ső felének színezését,a há-
romszínű mázat, a sárga máz alattt írókázást.,, (Kresz
\i. 1961:153) A három máz a sárga, barna és zöld vo1t,
amelyei gyakorta használtak egyszerre is edényeiken, s
alkalmazták a máz alatti írőkázást és karcolást is. Ebben
a városrészben készültek a híres vásárhelyi zöld butel-
iík, amelyek verseit sokfelé kedvelték:
,,Zöld butella az én nevem,
Ha pálinka \,an bennem,
De ha páIinka nincs bennem,
Darab sár a nevem.,,
A páiinkásbutellák egyébkéntcsak az AlÍöldön is-
mertek, Vásárhely és környéke mellett készültek Mező-
túron, a Közép-Tisza.vidék központjaiban, valamint
Borsodban ís. Formá;uk e1einte kerek volt, az ivegpa-
lr 151
]ackoka t uiánozta, késobb azonban hosszúkás téglatest
tonnájura Iapították, hogy könnyebben zsebre lehessen
tenni szuk szajuk pedig a könnyebb ledugaszoiást
szo1galta. Ujr'árosban ,,a tálasok mellett néhány kantás
is doigozott es mázfoltokkal tarkított mázatlan alapú
kantát készített.', (Kresz M. 1961:153) Ezek azűn. núz-
ult.n1".'s A.nrrink szintén nagyon régies díszítménytőriz-
tek meg: a mázat ezeknél még csak kis mennyiségben
díszítésrelrasználták. A hasonló díszítésíi szentes,i ún'
oizfoll1nsos ];nntiktol az különbozteti meg ezeket, lrogy
azokon csíkokat, hullámvonalakat festettek az edényre,
a r,ásárhelyieknél azonban zöld és sárga színnel válta-
kozva núzairúgokat - készült többek között íIyen díszí-
tésúbödön is (Kresz M. 1954:13B). AdatairrL szerínt az
újvárosi kantások korábban égettek feketeedényeket is,
többek között kantákat és gyertyamártót (Kresz M.
196I:153).
ti.
Ujvárosi vo]t Hódmezővásárhely méltán híres faze-
kasmestere, Maksn MiháIy is, akinek jelentősége elsősor-
ban abban á11t, hogy ,,nem aZ újra és különösre töreke-
dett, hanem az adott formák minél tökéletesebb megva-
Iósításáta',, (Kresz M. 1965:145) Istenes és írástudó em-
ber iévénsok feliratos edény maradt fenn tőle, egyike
volt minden idők iegjelesebb fazekasmestereinek.
A másik városrész a Tabán volt, ahol un' tarka táIa-
sok, sárga edényesek do1goztak. Nevüket azért kapták,
mert tá]aik nagy részébena vasoxidos sárga mázat
használták, s csak kisebb részük volt vörös vagy fekete
alapszínű, tarka díszítménnyel(Kresz M. 1961:153). A
tálak jó részénpöttyözésbő1, vonalkázásból aiakították
ki a szegélydíszt. ,,Akét városrész mestereinek stílusát,
edényformáit azonban nem szabad mereven elküIoníte-
ni, hiszen mindkettő egyforma mértékbenés jelentőseg-
ben jelenti a vásárhelyi stílust.', (István E.7979:56r_562)
A két városrészt a stílus hasonlósága mellett még egy
tény kapcsolja össze igen szorosan: a fazekasok vallási
hovatartozása. Altaiában az egész magyar nyelvterület-
re érvényesKresz Móriának az a megállapítása, hogy a
református fazekasok többnyire a zöId és sárga máza-
kat használják előszeretettel, a katolikusokat pedig a fe-
hér a1apon kék díszítményekjellemzik.Ez a téte1 egyer-
telmúen bizonyítható Vásárhely példáján is.
A református újvárosi és tabáni fazekasok zöld-sárga
mázas stílusától gyökeresen eltért a katolikus valiású és
a város szegényebb rétegéheztattoző csúcsiak munkás-
sága.,,Hódmezővásárhely-Csúcs városrész táIasait t'e-
hér edényesnek, porcelúnyosnak nevezték fehér edényeik
után.,, (Kresz M. 196I:153) Munkáik alapszíne fehér
volt, erre írókával festették kobaltkék mázzal a díszít-
ményeiket: leveles ágat, madarat, illetve egy sakktábla.
szerű motíl.utnot.
Ez a felrér.kék stílus Vásárhelyen r,a1ószínűleg csak
az 1850-es ér'ek körül alakult ki, s ebben szerepe lehe-
 752 A KÁnpÁI-\IEDENCE pezrxassÁcÁruer roRrÉNprp

tett annak a Nyugat-Európából a neokatolizációva1 ter-
jedő kerámiadivatnak is, amelyet nálunk elsősorban a
poszthabán kerámia képviselői közvetítettek a magyar
parasztság Íelé.Az elsó ismert darab a csúcsi edények
közül, amely már ezt a stílust képviseli, egy 1B59-bő1
származő madaras butella (István E,1985:562). A csú-
csiak a tálak, tányérok me1lett készítettek szenteltvíztar-
tókat, butellákat, kancsót, köcsögöt, bödönt és bögrét,
tintatartót, fedeles 1eveses tá1akat, cserép varrókosárká-
fröcskö]ték. Korongosmunka volt, ha más munkafázi-
sokkal kiegészítveis, a sziv alakúkalamáris, a szintén át-
tört díszítésűcserépkosárk a, az (ln, aarrókas, valamint a
pndlólocsolo és a mozsár is.
Ag1.aglapokból is állítottak össze tárgyakat: ilyen
volt például a tükör, amelynek szegéIyétrendkívül gaz-
dagon díszítették,a gyertyamúrtólc és a tintatnrtók izon
része amelyek téglatest-alakúak, a gyufának vaIó masi-
n nt nr ó, valamint a
t'ésíítar tó is. Különlegességnek számí-
t

kat is. A csúcsi edényeket kü]önösen Báiska jómódú né- tott és a vásárhelyi műhelyekben sem volt ismeretlen a
met lakói kedvelték (Kresz M: 1997:49). házoromdísz, valamint az ehhez hasonló kapugomb,
Az a váItozatosság, az a széIes szakmai repertoár, ,,firhang-pá1cza-gomb,, (Kiss 1915:52) _ ezt a i"ggö"y'
amelyet az ittkészi|t edények dokumentálnak, nem vé- rúd két végérehúzták-, valamint a kéménygombók. A
letlenül emelte Vásárhely fazekasságát az éIre:,,meste- házor omdíszek egyébkéntnémileg hasonlatosak voltak
reí a mázzalés festékkel va\ó szinezést egyformán jól is- a gömöri ,,ÍazekasciÍrákhoz,,, legfeljebb itt a figurális
merték, jártasak voltak a karcolt, ill. a sgrafitto.tech- ábrázolások nem egyszer utaltak a ház tulajdonosának
nikában, az írőka kezelésében és az eszkiz nélküli dí Íoglalkozására'
szítésekbenegyaránt, a díszítőmotívumokközül egy- Hódmezővásárhely stílusa természetesen az egész
forma stílusérzékkelnyúltak a figurális, növényi vagy környék fazekasságára hatott, részben még a mező'túri
geome trikus elemekhez.,' (Is|ván E, 19 80 :5 62) korsósok is hatása alá kerültek kezdetben, az olyan köz-
A vásárhelyi cserépedényekközött feltúnően nagy pontok pedig, mint Szarvas, Makó, Békéscsaba vagy
számban fordulnak eló évszámos darabok, aminek vi- Tótkomlós, egyértelmúenVásárhely-Úiváros és Tabán
iószínúieg az az oka, hogy a Dél-Alföld reformátusai fazekasainak stílusában dolgoztak (Domanovszky
körében meglehetősen nagy számban fordulnak elő 1981 /I:196).
írástudók. Egy l791-bankészült csalikancsó nyitja meg Annak ellenére, hogy a magyarok me]lett voltak a la-
a formailag is igen változatos sort (Kresz M.7954:72í- kosság körében sziovákok is, vérbeli, jellegzetes szlo-
14|, Az ember alakú butellától a fekete gyertyamártó vák fazekasságra csak Tótkomlós esetébeívan példa.
edényig szinte minden megtalálható volt közöttük. A Az itteni fazekasmunkák közülkiemelkednek a figurá-
helyiek áIta| zsoltámak nevezett könyvbutella mellett lis ábrázolású - ember, kakas stb. - (Domanovizky
(Kiss 1915:53) szép számmal készültek itt butelldk, azaz I9B1/I:194) oromdíszek, amelyek szinte mind foglalko-
,,butyel|ák,,, áttört középpel is. Néha ezekhezis felhasz. zást jelölnek, valamint a gazdag díszítésűpálinkáskor-
náltak negatív formákat, az agyagot abba nyomkodva sók, a butykosok, butellák és a bödönók, amelyeknek
alakították ki a díszítettfelületeket, akárcsak akulacsok alapszíne vorös (maga aZ a1yag) vagy fekete, utóbbi
egy részénéI,illetve a kalamárisoknáI és a szenteltoíztar- azonban sokkal gyakrabban fordui elő, mint a vásárhe-
tókná|. lyi edényeknéi.Ezeket a bödönöket főleg rátett gom-
A vásárheiyi edények nagy része természetese n Íaze- bokkal díszítették,s edényeiken nem
ritka a szlóvák
kaskorongon készült, ilyenek voltak a csészék, atányé- nyelvű felirat (s nem csak a butellákon,
ahol gyakran
rok-tálak zome, abögrék, a kanták és a korsók, a szilkék csak az egyik oldal szlovák nyelvú,
a másik magyar),
és köcsögök, de a kerek buteliák, a födók, a kancsók, a igen furcsa formában: sokszor éppen magyar gázdák
butykosok, a mécsesek és a perselyek is. A díszített, számára készüItek ezek a lapított oldalú korsók. (A
nev
gyakran gomb alakú fogóval ellátott bödönöketáltalában tehát magyar, de az évszám után ott á1l a,,roktt = év
lakodalmi ajándékként rendelték meg, így nagy részü. szo.)
kön az évszám és a tulajdonos fiatalasszony neve is raj- díszítménymásik egyéni jellegzetessége, hogy
ta van. A butellák egy részétis korongon formálták, s. ,,Tótkomlóson
-A. a virág _ akár karcoit, mint a bute1lákon,
utólag lapították téglatest-formájúra: némelyek fenekén akár írőkázott _ sötét és világos félre
osztottan árnyalt,,
jól látható ez a múvelet, míg másoknál levágták az (Kresz M. 1991:55), a virág ilyen megfogalmazása
csak
edény palástját és új fenékre ragasztották. Általá.'os Tótkomlósra jel\emző.
konyhaedénynek számíto tt az un. csíkmákszűrő, a szűrő- A Dél-Alfold másik meghatározó központjának Me-
tál, amely ívelt oldalú, két függóleges filr tálféleség zőtur számított,
,,korsósip ata és az ún, tíLri korsó mál a
volt, súrúnátlyuggatott fenékkel. Mivel a pitvar, á XYIII' század végénhíres volt.,' (Kresz M.1962:154)
A
konyha falára a fenekével kifelé akasztották, így azvolt mesterség legkorábbi emlékei
Mezőtúron elsősorban
a díszesebb: többnyíre csíkok-hullámvonalak futottak feketeedény-töredékek és kályhacsempék a 75_16' szá-
rajta körbe igen sűrűn és a sárga mázat zöIddel is meg- zadbóI, de a fazekasság megiétére util a Fazekas csa-
 LncporurosABB FAZEKasrtzporur]AINK A 19. szÁzrcn
1ádnév korai előfordulása, valamint a Fazekas, Csere-
pes, Korsós utcák is' Egy 151S-as összeírásban cserepe-
sek is szerepelnek, egy 1737-esjegyzék pedig négy Íaze-
kasról tesz említést. Korsós mestereik 7712-ben kaptak
céhkiváltságlevelet, amely azonban idővel elveszett, ta-
lán ennek megerősítése lehetett azl8I7-es privilégium.
A fazekascélr jegyzőkönyve az 1BI3, éwel kezdődik
és ,,Czéh Forma Társaság,,-ként említi a helyi korsóso-
kat, évekkel az71l7-benkapott új (?) céhlevélelőtt. 1B1B-
ban cjsszesen 88 korsós csatlakozik a szervezethez, ,,szá-
rnuk 1890-ben volt a legnagyobb, ekkor 74-en tartoztak a
céhbe.', (Szabő _ Gulyás 1983:13_14) Amezőtúrí korsó-
sok az 1840-es évek körül még1avarészt feketeedényeket
égettek, ilyenek lehettek az 1813-as rendtartás á1tal e1őírt
remekmrrnkák, a 3-as,4-es és 5-ös számú korsó, a laska-
szedő, amozsár, a kis korsó és a fedő is (Kresz M,1978:4,
Szabadfalvi 1986:49). ,,Ha a legény korsósmester akart
-
ienni az 1924-es előírás szerint -, 25 iccés kantát,
abálótálat, korsót, fedőt, köcsögöt, mozsarat kellett re-
rrlekbe mívelnie, mindegyikból kettőt.,, (Kresz M. 7978:6)
Ezek még kétségtelenül feketeedények voltak. A mázak
lrasználata az1940-es éVektől érhető tetten, és eleinte Vá-
sárhelyt követték ebben, az 1850_1860-as években főleg
zo\dmázas edények készültek itt' fehér alapra írt feketó
díszítménnyel(Kresz M.I978:7_-B), amely ólei''te híven
követi a korábban kaviccsal írt mintákat.
A mezőtúri fazekasság elsősorban az 1860-as években
lépett önálló űtra a mázas edények terén: ezekben az
ér.ekben az edények alapszíne a fehér volt, vörös, zöld,
kék és barna színezéssel, amelyre bödonök és nélrány rll-
;iók (miskakancsó) adódnak
példának, s az 1870-es évek-
ben találnak rá a turi cserépáru jeii emző sárga alapszíné-
re, azún. dudiföIdre, amelyet az Arad megyei DudróI ho-
zattak, innen kapta a ner,ét is (Kresz M. 1961:155).
A mezőtúri fazekasol. legjellemzőbb edényei évszá-
zadokon keresztül a fekete iaókorsók voltak, amelyek
körülbelül kétszer annyiba kerültek, mint az egysze-
lűbb készítésűaizeskorsók, a kanták. ,,A korsósok
'aposedényt nem csináItak, kivétei volt a nagy kétfülű
úúlótál (ebbe juhtejet szűrtek) és a szűrőtáI,Iaslcaszűrő,,
'Kresz M. 1991:42), s bizony a késó,bbi időkben is vi-
szonylag kevés tálasedény készült, elsősorban különbö-
ző méretű táIak és uájlingok (Szabó _ Gulyás 7983:24),
A legtöbb feketeedénynek megvolt a vele formailag
n,'egegyező, mázas párja, kivételt ez alól talán csak a
14ertyamártó edények képeztek, amelyeket csak feketére
egetve készítettek, míg más árukat, mint péidáu] a kö'
csögöt, a csirkeitatót viszont csak vorös színben. Még
(étfülúnagy kantáknak, az ún, nngy ktLn korsóknak _
'..:nelyeket általában feketére égettek _ is megvoltak a
:l-rázas váitozataik, ezeket gyakran egyházak vásárol-
:ák, úrasztali borosedénynek.
A mázas edény virágkora a19. század utolsó két év-
rr 153
trzede l.olt, ekkor a túri fazekasok az AlföId egészétbe-
játiák, s mindenütt fel-feltűntek jó minőségű, tetszetós
edénl eikkei' A minták körvonalait a {érÍlírta cserépből
készü1t írókd:,al, gtn,gt,Llyúval, ezthívták t'eketézésnek, s a
kitöltéS r'olt az aSSZony dolga (Kresz M,1978:9),
Ha a r.ásárhelyi edényeknélelmondható volt, hogy
szép számmal ta|á]hatók közöttük feliratos, évszámos
darabok, ez a turiakra még inkább érvényes. Mezőtur
reformatus magyar lakosságának nagy része már a
17-78' században is írástudó volt, így Íazekasaik között
is nagyobb számban fordultak elő, mint másutt. Reme-
küI felkészült, öntudatos, nyakas emberek voltak, akik
szerették ezt tárgyaikon is kifejezni, megjeleníteni.
Ahogy Kresz Mária ír1a: ,,Ahazafias diszítésa kiegyezés
utáni időkben szinte elmaradhatatlan. A piros-fehér-
zöld csíkozás tálon-tányéron kötelezó, olykór egyedüli
dísz,,, (Kresz M. 1978:10) Ugy tartották,hogy a legjobb
fazekasok a túriak, még a gömörieknél is jobbak, s az I.
világháborút követő években próbálkoztak is a gömöri
edények másolásával, csak éppen nem rendelkeztek er.
re megfelelő agyaggal' Fazekaikat fehér föidfestékkel
kellett megönteniük, a súlyuk azonban így is árulkodott.
A mezótúri agyag kitűnó volt korsónak, erős vastartal-
ma miatt, hiszen nagy porozitása miatt az edényfal ,,iz-
zadt,, , s hűvösen tartotta a bent Iévő folyadékot, de fa-
zékkészítésre tökéletesen alkalmatlannak bizonyult.
A híres túri feketekorsók mellett készültek mázasok
is, és ezeket, akár a felül hasasodó bödönöket, a púIinkás-
btLtykosokat vagy az orrosnak, orrondinak nevezett kan-
csókat egyaránt körbefutó, koszorúszerű díszíhnény
jellemezte. A korsófélék legkülönlegesebb darabja a
csárdás korsó a török hódoltság edényformáinak egyikét
idézi összeszűküló, maid kiszélesedő nvakával. Ez csu'
pán ajándékba Va8y megrendelésre készüIt és egyértel-
műen bravúrdarabnak számított (Kresz M. 1961:155).
A tfui butykos legfó,bb jellegzetessége, hogy viszonylag
széles nyaka a gallér után hirtelen leszúkül, ehhez lrason-
1ó formát máshol nem készítettek. Eteihordásra Mezőtu-
ron gömböIyű szilltekkésziltek, amelyek szélességeés ma-
gassága nagyjábólmegegyezett. Ez a típus a Tisza men-
tén mrrrdenütt kedvelt volt de a turi edényeknek volt egy
jellegzetessége: a nagyon magasra ívelő, ún. gnrLgos ÍüI,
A túriak készítettek a vásárhelyiekhez hasonló szög-
letes butellákat is, amelyek általában dudi alapszínűek
(bár sok közöttük a sárgászöld is), és aisó éIük ívelt be-
metszése, ,,bajusza,, küIónbözteti meg őket leginkább a
környékbeli egyéb butelláktól. A bödönök gombfogó-
val ellátott, egyenes oldalú váItozatait lakodalmi aján-
déknak szánták, díszítésükmindig dombormúves vo1t,
sa fedél fogója ü1ő kutyát ábrázo|t. A tárgy a gyári fem-
edényeket idézi, miként a negatív formába korongo1t,
gerezde1t oldalú táI, az (ln' formás táI is, amelyet a csúcsi
fazekasok is e1őszeretettel készítettek.
154
Mezőtúr fazekasai közül kiemelkedett K' Nagy Gábor
és fia, akik egészen kitűnő, jól felkészült fazekasoknak
számítottak, s újításaikkal ők sem léptékát a hagyomá-
nyok által meghatározott kereteket. Nem így Badór Ba-
Iázs (7855_1939), a túriak egyik legkiváIóbb mestere, a
,,m(iÍazekas,,, ahogy magát nevezte, s aki - nem utolsó-
sorban éppen újításai révén- még az orczághatárokon
túl is híres lett. Lényegében - még ha némileg a kor di-
vatja szerint is, de - ő volt az első ,,népi ipatművész,,
(mai szóval élve). Legkomolyabb ujítása az volt, hogy
felelevenítette a hódoltság kori török fémedény-formá-
kat, s ezekre historizáIó ornamentikát tervezett, ame-
lyet hagyományos formájú tárgyain is alkalmazott. Bra-
vúros technikai tudása, remek rajzkészségeés a kompo-
zícióknál alkalmazott bátorsága emelte őt kortársai folé.
Az 1\70-es évektól kezdve ÍőIeg vázákat, díszedénye-
ket készített, illetve a csak rá jellemző ún, zsiráf.korsót,
Badár egész múvészete a 19' század végi alföldi (köze-
lebbről mezőturl) parasztpolgár-réteg íziésének,igé-
nyeinek kielégítéséreszületett meg, megtermékenyülve
a nemzeti múvészetet teremteni akaró mozgalom álta].
Badár munkássága - néhány tanítványa és leszárma-
zottja eilenére _ folytatás nélkül maradt.
Mezőtur elsősorban karcagi, kunmadarast Íazeka-
sokra hatott (Domanovszky 1968:49), Karcag a 20. szá-
zad közepén a tiszafüredi stílust vette át és ezzel aratta
sikereit, ugyanakkor Kunmadaras megmaradt annak,
ami voit: ,,Kunmadarasról tudjuk, hogy itt egy ideig
korsókat készítőfeketeedényesek működtek.,' Némileg
Gyula is a mezőtúri stílushoz kapcsolható: 1B35tő1céh-
szervezete is volt, 1858-ban 17 Íazekas mellett két kály-
hás is dolgozott a városban, amelynek Íazekasságát
Dankó Imre dolgozta fel (Domanovszky I9B1/I:211 és
797,1I|. Dankó 1963).
Szeged fazekasságáról - mint általában nagyobb vá-
rosainkéról - keveset tudunk, annak ellenére, hogy ,,fa-
zekasai mfu 1770.ben céhbe tömörültek,, (Doma-
novszky 1968:49), és ,,némelyik múhelye már valóságos
manufaktúra voit harmincnál több segéddel..',,.
A jó minőségúszegedi edény kedvelt volt a környé-
ken, mivel ,,tükrösen hordta a mázat,, (Kresz M.
1967:748), de viszonylag kis területre jutott el. Készítettek
mázatIankltntákat is, amelyek formája leginkább a kalo-
csaiakra hasonlított, csak szájperemük egészen vízszin-
tesre kihajlott, és ugyanúgy vörös földfestékkel öntötték
le, mint amazokat. A kanta mázasváItozatátaa színtelen
máz alá a dudi földnél sárgásabb földfestéket használtak,
és zölddel, írókával díszítettéka vállán. A legellegzete-
sebb szegedi edényeken a minta fekete alapon vésett és
főleg kancsókon fordul elő: az edények szája és hasa alja
sárgás színű., a közepét széles sávban fekete földdel ön-
tötték meg, s ebbe véstéka leveles ágakat,koszorúkat áb.
rázoló mintát. Ennek az edénvtípusnak a kialakulásában
A KÁnpÁI-\4EDENCE r'nzErassacÁruar ronrÉxprE
Szelepet játszhattak a morva Znalm kőedénygyárából
származő, kitűnő minőségű gyári edények is, amelyek
díszíhnényeligencsak hasonlóak voltak.
Az alföldi fekete, mázatian korsó készítéseváltozat-
lan formában a legtovább Szentesen maradt fenn. A
szentesiek szintén korsósoknak nevezték magukat
(Kresz M. 1960:300), ,,a fényesre csiszolt, néha rajzos fe-
lületú, koromfeketére füstölt szentesi korsókat,, (Bátky
1929:29) az egész Alföldön kedvelték. Elsősorban má.
zatlan használati edényeket készítettek; tálat, tányért,
szilkét, köcsögöt, kantát (Kresz M,799I:47), de más for-
mákat is. A legtöbb edényforma készült feketére és vö-
rösre égetve egyaránt, ugyanoiyan sikált díszítéssel.
Egy 1B03.as limitáció (árszabás) említ mázas edénye-
ket is, de hogy ezek milyenek voltak, nem tudni. Az
egyetlen edénytípus,amelyen mázat is alkalmaztak, a
aízfolyásos knnta vo\t, amelynek egész külsejét mázcsí-
kokkal és hullámvonalakkal díszítették(Kresz M.
1991:47), az edények túlnyomó része azonban mázatlan
maradt. Készült Szentesen fekete és vörös színben egy-
aránt tálféle is, széles fenekű, á|1ő széIű forma és felü1
filezv e, ÍazékÍormaa eder, ker ekt ep si, tttozs úr, éjj eliedény,
padlóöntöző, dohánylocsoló (egy speciális edény dohány.
kertészek számára), tésztnszíírőtál és kanál, sznppantnrtó,
bögre ésköcsög, de volt ittnagy túl, koronás korsó, sőtbtLty-
kos is, az is mázat]anul (Szabadfalvi i986:49_50)' A Ieg-
jellegzetesebb edény mégis a szűkülő szá1ű kantn volt,
amelyhez kantafedő is tartozott, s egész felületét fé-
nyesre dörzsölték, formája pedig egy kicsit a fémedé-
nyekére emlékeztetett.
osszességében a DéI-Alföldrói elmondható, hogr'
mivel a hódoltság idején török fennhatóság alatt álltak,
a Dunántúl déli zónájához hasonióan itt is erősebb vo1t
a baikáni befolyás, mint a magyar nyelvterület többi ré-
szén, ami főleg az edények feketére égetésébenés a fé-
sús technika használatában jelentkezett.
Hódmezővásárheiy egyértelmúen kiemelkedett eb-
ben a zőnában, legjelentősebb fazekasközpontjaink
egyike volt' amely stílusával szinte valamennyi köz-
pontra hatott. Talán csak Mezőtúr tudta magát a vásár-
helyi hatástóI igazán függetleníteni, és tudott saját stí-
lust kia1akítani.
A Közép-Tisza-vidék
fazekas sága
A Tisza középső folyása mentén őriztek meg legtöbbet
a 16_17, századt magyar díszkerámia hagyományaiból,
de míg a feividéki múhelyek egyfelől karcolt díszítmé-
nyű edényeket készítettek , másrészt az ecsette] való fes-
LEcpoxrosABB FAZEKAsxozpoNrlArNK A 19. szrz
.es is komoly hangsúlyt kapott, addig a Közép-Tisza-
' idék fazekasságában változatlan formában maradt
:enn ez a stílus. Ahogy Viskí Kóroly írta: ,,Nincs például
:.rdomásunk róla, hogy alíöldi múhelyekben ónzomán-
..ls edények készü]tek volna, vagy, hogy a csurgató
:..ellett az ecsetnek is olyan Szerepe lett volna a díszítés-
:en, mint a felföldi fazekasságban.,, (Viski 7932:6)
A Közép-Tisza-vidék fazekasságában a korábbi szá-
ladokban két központ vitte a vezető szerepet: Debrecen
=s Miskolc. A korábbi kutatások elsősorban Debrecen
.zerepét hangsúlyozták, napjainkban azonban Miskolc
.s kezdi elnyerni méltó helyét a terület fazekasságának
:'.rténetében.
Debrecen kétségkívulaz Alföld egyik legelentősebb
.s legrégibb fazekasközpontja volt. Tanácsülési jegyző-
:']n}rvekben 1555-ben a fazekascéh mestereit említik,
:=:rük szabáIyzatát a magisztrátusi jegyzőkönyvek
.l]]-ben örokítették meg, bár a 17 , század folyamán a
'iroson belúl a kisebb létszámúak közé tartoztak (P.
:.alav Korai céhszabáIyzatuk elveszett, csupán
19B8:2).
'' 1715-ben kelt újabb artikulus volt ismert sokáig
]cmanovszky 19B1lI:1B0). A város tanácsülési 1egyző-
]. ]:1\'Veiben már 1547-ben szerepelnek Fazekas nevűek,
. i a következő évben a szöveg Emericus figulust (tehát
' családnevet' hanem foglalkozást jelölő kiÍejezést)
=:rr
.-1ít (P' Szalay 1993:11-12), XVII. század végéről
',A
.:;rmazó 7 Fazekas családból 5 még a XIX' század má.
. .lik felében is szerepel a debreceni fazekasok között.
_. ].Lé\.anyag
alátámasztotta, hogy a XVIII. századmáso-
'.'r fe1e volt a mesterség felfutásának időszaka',, (P.
:::lar, 198B:2-5) Debrecenrői mindenesetre elmondha-
: 1ogy ,,korai céhalakításának az lehetett az oka, hogy
. .' rnyező falvakhoz képest Debrecen iparossága keve-
-. : : kárt szenvedett a török hódoltság alatt, és gyorsab-
. : :. rregindult a fejlődése.,' (István F'. 1977 :559) A korai
' '-::1\.€k stíIusa valóban azonos a 76. századtól kezdve
''1'
.. század elejéig: alapszínük fehér, sötétbarna írókás
" r'onalú díszítményeiketvörös és zóld színnel töltot-
-.. ki' Motívumanyaguk megegyezik a ,,hódoltsági stí
-.s.él,al.
.i korai időszakból fennmaradt edények nagy része
:i.leiTl€k7 boroskancsó és korsó, ilIetve református egy-
''.:,lk részérekészült úrvacsorai edény. Ezt a sort né-
-...', evszámos tál egészíti ki, amelyek egyikét ember-
. ::ezolás díszíti, míg másokat feliratok. A díszedények
:. =.lett természetesen készültek egy szerí1bb használati
. . ::.L\.€k is, ezek egy részén márványos hatású, fröcs-
' .: rnázat alkalmaztak, ez előfordult szilkéken és tá-
. '.:okon egyaránt. Főzőedény természetesen nem ké-
.--.l: Debrecenben, mivel túZálló agyagjuk egyáltalán
..:.. r.olt, ezért a \7. századtől engedélyezték rima-
:..bati es nagybányai fazekasoknak, hogy fazekaikat
.:'.i.ák vásárnapokon a városban (P. Szalay 1993:13-14).
lrs;r 155
!...':'li;l;..;:ftV szerint,,a debreceni fazekasstílus min.
clen ketseget kizáróan elindítója aközép-tiszai nagy re-
glonalrs str]r-rsnak. Ennek is központjában állt... Török
Ferenc munkássága, akinél bizonyára több más
faze ka sközp ontból szárma zó Íazekaslegény megfordul-
hatott r.ándorlása során. Ezek a vándorló faze-
kaslegént.ek plántálhatták tovább Debrecen motívum-
kincsét' kompozíciós rendjét és színvilágát. Így jutha-
tott el mindenekelőtt a Borsod megyei Mezőcsátra,
majd tor'ább',, (Domanovszky 1981'/I:7BI)F'zzel a meg-
állapítással szemben két alapvető ellenvetésem van,. aZ
a stílus, amelyet Debrecen is követ, nem itt alaku]t ki,
hanem szélesebb zőnában, a magyar nyelvterüiet kö-
ZePen a Io_17. század folyarnán, Esztergomtól Egerig,
Miskolcig mindenütt megtalálható volt; a másik pedig,
hogy Debrecen fazekassága a 19. században már szinte
jelentéktelenné zsugorodott, és Íő\eg: fokozatosan el-
vesztette jellegzetes stílusát. A helybeli Íazekasok
ugyanis a dohányzás terjedésével már a 16. századtőI
készítettek- akkor még titokban _ cseréppipákat, majd
ez a IB, században vtrágző kisiparrá vált (akkoriban
már nemcsak a fazekas özvegyeknek engedélyeztek), és
például 1807-ben a 105 fazekas többsége már pipakészí
tő volt. 1847-ben közel 10 millió pipát égettek a debre-
ceniek egyetlen év alatt, s ezek FranciaországtóI Észak-
Amerikáig sokfelé eljutottak, igen keresett cikknek szá-
mítottak, főleg a matrózok körében (Ecsedi l932:B_9,
v.ö. P. Szalay 1993).
A debreceni fazekasok a 19. század közepén (ponto-
sabb an az 187 0 - es években) az ír óka hasznáIatá róI áttér-
tek a szaporább, ecsettel való festésre, amit részben ma-
gaÍalán, azaz az agyagon/ részben fehér alapszínen a1-
kalmaztak, az edények színezése és mintája erős hason-
latosságot mutat a Gyöngyös környéki fazekasáruké-
val. Feltűnően nagy méretű butykoskorsóik jellegzetes.
sége, hogy a gallér fölött igen hosszú nyaka van mind-
egyiknek, és széles szalagfüle. Ez a forma másutt így
nem fordul elő. A 19. század elején ez az edényforma
nagyon kedvelt volt, díszítményetöbbnyire magafalán
készült, és a hódoltsági mintákat idézte, a század máso-
dik felére azonban kiment a divatból. Anagy tálűktöbb-
sége remekmunka, a nagy kanták is főleg a 1B. század-
ban népszerűek, S nem ritkán református egyházak szá-
mára készültek, bor tartására, mint az ismert bárándi
úrasztali kancsó' A szilkék némelyike szögletes' fémfor-
mákat utánoz.
A debreceni fazekasmunkák talán legkúlönösebb
csoportját a csigncsináIó bordák képezik. ,,E'zek csigatész-
ta készítéséhezhasznált bordázott, zöld, ritkábban bar-
na mázú cseréplapocskák, kis nyéllel... A csigabordák
már az első ]átásra is azt a hatást keltik, mintha mázzal
ber'ont falapocskák volnának.,, (Domanovszky 1968:34,
v.ö. P. Szalar. 1993: 103_105) E'z a tárgy is a debreceniek-
 756
re jellemző különlegesség, általában - fából készült
társaihoz hasonlóan - jegyajándék volt. A debreceni
edények formakincsét és motívumait P, Szalai Emóilce
részletesen ismerteti a debreceni fazekasságról írt
munkájában, ezt nem kívánom megismételni (P. Sza-
Iay 1993:63-126).
A másik nagy jelentőségúfazekasközpont ebben a
régióban Miskolc volt' ahol a céh újjáalakításakor,1767-
ben 12 fazekasmester doigozott. Az itteni céhnek rend-
kívül jó híre volt és nagy vonzásköre, hiszen Selmecbá-
nyátd (sót a csehországi KalintóI) Ungvárig, Debrece-
nig mindenhonnan érkeztek ide vándorló fazekas-
legények. A IB, század vége fe1é 22 Íazekasmesterből
csak 9 miskolci születésű, 11 mester máshonnét szárma-
zott, és vidéki (nem a városban dolgozó) ,,iandma-
jszterek,, is szép számmal kerültek a céhbe. Tobbek kö-
zött Mezőcsátról is érkezett fazekas. ,,Az 1767 és 1872
között felvett céhtagok száma 129, közülük 28 miskolci
eredetű, 26 idegenből Miskolcra települt, 39 a város
vonzáskörében é1ó iandmajszIer,36-nak pedig nem is-
merjük a származását.,, (Bodó 1978:263_264)
Miskolc stílusának feltérképezésecsak napjainkban
folyik, mégpedig a régészetianyag bevonásával. Stí
lusát eléggékevéssé ismertük a közelmúltig, noha
még manufaktúra is működött itt (Domanovszky
198I /I:779), A17 . századtól kezdve virágzott itt a tálas-
munka, a díszített,nagyméretű, impozáns miskolci táI
fogalom volt az egész környéken (Kresz M. 1991:60) _
ez stíIusában teljesen megegyezett a 77 ' századt ma-
gyar díszkerámiávai, a karéjos szélúlevelek, a virágok
megfogalmazása, a szárak sűrű vonalká zással vaIő át-
húzása, az egymáshoz ragasztott vörös és fehér színű
levelek mind ezt a korszakot idézik, a 19, században
azonban itt is előretört az ecsettel va1ó festés.
A Közép-Tisza-vidék _ és egyben a magyar nyelvte-
rület - talán legváltozatosabb és legkiérleltebb stílusú
központja Mezőcsát volt, amely sokkal erősebben kötő-
dött Miskolchoz, mint Debrecenhez ,bár a 79 . század Ío-
Iyamán lehettek kapcsolatai Debrecennel is. Ami a kö-
zép-tiszai stílus egészérólelmondhatő, az Mezőcsátra
még inkább áII: ,,ez a legmagyarabb, művészi produk-
tumaiban legérettebb és egyben az egység ellenére a
legváltozatosabb', stílus (Domanovszky 1968:30). A
gömöri központokban is úgy tartották, hogy igazán
magyarosan a mezőcsátiak, a tiszafürediek dolgoztak.
A mezőcsátiak célren kívüli mesterek voltak ugyan, de
nagy mesterségbeli tudásukat aligha lehet elvitatni: né-
hányan (kilencen) közülük éppen Miskolcon töltötték
vándoréveiket. osszesen 20 mezőcsáti mester neve volt
ismert a közelmúltig (Domanovszky 1981/I:1B1), közü-
lük 13-nak a stílusát is meg lehetett határozni (Kresz M.
199I:96).Ez aszám a közelmúltban tovább nőttFiiacssy
Anikó kutatásai nyomán, újabb nevekkel bővült a lista
A KÁnpÁI-\ÍEDENCE paznrassÁcÁNar rtnrÉNprp
(Fül.essl' 1996:155-166). A legkorábbi ismert évszámos
csáti edérrr. egy 1828-as mískakancsó. ,,A csákós ember-
fejben r.égződő miskák iulajdonképpen iinnepre szánt
díszes boroskancsók... A miskák csákója XIX. század
eleji katonacsákó. A katonaviseletre utalnak a csákón
kívül a plasztikus sújtások es pitykék, mint a katona-
do]mány jeliemzői. A kancsók zömének hasi részén
Vagy a fu1ön zöld, olykor barna plasztikus kígyó teke-
redik vé gig.', (Domanovs zky 19BI / I:1B2)
Már ez a példa is elegendő volna a mezőcsáti meste-
rek szakmai felkésztiltségének bizonyítására, de végig-
nézve a csáti fazekasáruk egész során, még világosab-
ban kiderül: ilyen íormai és díszítésbeligazdagság
egyetlen más központban sem fordulelő, annak ellené-
re, hogy a csátiak zömében tálasedényt, köcsögöt és
szilkét készítettek,korsófélékbő1 csupán butykoskorsót,
Íőzőedényhez meg nem rendelkeztek megfelelő agyag-
gal' Az a széIes repertoár, amelyet az edények is tükröz-
nek, egészen \enyíigóző, s nem csupán a csáti fazekasok
képességeit, de kapcsolataik széleskörűségét is bizo-
nyít1a. Korai edényeik még erősen a ,,hódoltsági stílus,'-t
ldézik, a sárgásfehér alapszín, a vörös és zöld színnel
kitöltött, barna korvonalas díszíhnényéppugy, mint az
egyik oldalon karéjos levelek, a tulipánok megformálá-
Sa Vagy a kompozíciós rend. (Ezek legtovább éppen a
miskakancsók oldalán maradtak fenn motívumként.)
A csáti edények alapszíne igen változatos, általában
sárgásfehér, bár előfordul a korai tányérok esetében vi-
lágoszöld is, és erre kerüit a barna körvonalas, írókával
írt díszítmény.Mezőcsáton rendkívül ritka, hogy a min-
ta magafalán forduljon e\ő, ez inkább a tiszafüredi
tálasedény egyik fó jellemzője. A79' század elejének
edényei még egyszerúbbek, s díszítményeiksokkal erő-
sebben kötődnek a 16_17, századi stílushoz, ám
Mezőcsát - és természetesen Tiszafüred - esetében va-
lóban szerepet játszhatott ennek átvételébena közeli
nagyvárosok céhes fazekassága. Domanovszk1val el-
lentétben én úgy vélem: a csáti fazekasok erősebben kö-
tődtek Miskolchoz, mint a cívis városhoz, és eztFiiaessy
Anikó kutatásai egyértelmíien btzonyi\ák is. (Füvessy
1996.)
A csátiaknak már az edényformái is a mesterség ala-
pos ismeretéről tanúskodnak. Leghíresebb edényeik két-
ségtelenül az ajándékb a va gy rendelésre készítettniskák,
de terme1ésük zömét természetesen a ,,fo1yóedétry,, tette
ki. A rendelésre készülteket és a folyóedényeket azonban
nemcsak a mennyiség, de a készítésmódja alapjan is
könnyű megkülönböztetni' s erre jó példák a lapított,
ovális alakú pálinkás butellák, helyi nevtikön btLtykosok'
Ami ezekből folyóedénynek készült, annak díszítményét
teljes egészében írókával írták, s legfeljebb évszámszere-
pel rajta, a rendelésre készülők az évszámmellett a tulaj-
donos (és a kutatók örömére nem ritkán a készítő)nevét
 LncporurosABB FAZEKAsrtzpoxnAINK A 19. szÁz^ros
és ajánlásokat, verseket is tartalmaznak, s a feliratokat
mindig karcolták. A jeles csáti fazekasokköznl Rajczy
MiháIy butelláin a szöveges rész elején mindig a díszes
évszám á11, amelynek első két szám1egye vastagítva is
Van/ S a madár szárnya piros. A másik neves mester/
Koaúcs Dániel pedig így kezdi ,,Készilt..,,,, az évszám a
szöveg legalján áll, a szárny zöid (Kresz M.1960 /b:I63).
A Horuáth csnlád kompozícíőiban Rajczyt követi, de az
évszám első két számjegyét sohasem vastagították meg.
A folyóedénynek készített ,,butykosokat,, Íőleg lakoda-
iom esetén használták pálinkának (Kresz M. 7960/b:163
és 1,69). A bornak, pálinkának való, körte Íormájú mázas
korsó @u$koskorsó) csak megrendelésre készült és ak-
kor sem nagy számban. Ez feliratos volt, és a zöld alap-
szín jellemezte, vállán áItaIában abroncs futott körbe.
Nagyjából hasonló formájúak voltak a csáti köcsögök is,
amelyek szintén alulhasasodtak, s gyakran ,,holdas,, dí-
szítéskerü]t rájuk. Helyi elnevezésük tejescsupor, tejesbög-
re v agy tejest'azék volt (Kresz M, 1960 /b:173). Ezeket álta-
lában kívülrőI is mázazták.
A mezőcsátiak másik Íő jellemző edényformáj a a szil-
ke volt. A Közép-Tisza-vidéken általában az űn, gömbö-
Iyííszilkéket kedvelték, amelyeknek magassága és szé.
lessége nagyjából megegyezett. Ezek nem csupán táro-
lóedények voltak, hanem ételhordásra, sőt edénybőI va-
1ó közös étkezésreis szolgáltak a mezőn dolgozó embe-
rek számára. Ennek megfelelően a kb, négyliteres dara-
bokat négy embernek ualó, a nagyobbakat öt entbernek ua'
/ó sziikének nevezték (Kresz M.7960/b:174), Az áItaIá-
nos méret az egy-két literes volt, amelyben egy-két em-
bernek vittek ebédet a határba, különösen aratás idején.
Alapszínük általában sárga, zold vagy ritkábban fekete,
az utóbbin fehér, vörös és sárga volt a tulipánokból álló
díszítmény.A szilkéknek készült egy alacsony, szögie-
tes formájú váItozata is, a lromaszilke, ebben gyermek-
ágyas asszonynak vittek tyúkhúslevest.
Viszonylag kevés konyhaedényt ismeriink Mező-
csátró], de talán a fazekasok selejtgödreinek feltárása
pontosabb adatokkal szo|gáI arra vonatkozőan hogy
milyenek voltak. Biztosan készült Itt kalácssütő is, csú-
csos középpel, tésztaszedő, Ieaesszedő kanál (tu|ajdon-
képpen szúrőkanál) és szíirőtáIbőI, lyukas táIbőI két,
alapvetően különböző forma: az egyik, amelyet inkább
a hegyvidékiek kedveltek, mélytálforma volt, alul kis
talppal, átlyuggatott fenékke], a másik valamive1 lapo.
sabb tái, a fenekén három kis lábbal, ennek az oldalfalát
is áttörték. Az előbbihez hasonló készült a gömöri
fazekasfalvakban is, és lehet, hogy a forma divatja is on-
nan származik. Aköpülő felfelé enyhén szűkülő edény.
forma volt, kissé kiszélesedó kármentővel a teteién, a
kis paprikatartók, Íűszertartók pedig általában falra
akasztható páros vagy hármas edények, s mindig aján-
dékba készültek.
rr r57
\Íezőcsáton a 1egnagyobb mennyiségben a tá]fé1e ké-
szr-i]t, a nagr.méretű, disznóvágáshoz használt cserép-
táltól a rendkívül kicsi gyermektálig. A másutt ismert
méretek domináltak itt is, a tálakból a krajcáros- és gara-
sosÍíl.méret,a kisebb póros táI, amely úgy kapta a nevét,
hogv párosával tették fel a pitvarfalra az asszonyok di
szítésül. AleaesestáI formája eltért a többitől, oldala ívelt
volt, a szá1a áIlő, azaz rámás, és oldalán apró, teljesen az
edényfalra ragasztott füle volt (Kresz M: 1960/b:172),
amelyet azonban bizonyos esetekben kagylószerűen ki-
képzett, lapos füllel helyettesítettek. A leveses táIak zö-
me kívül zölid mázat kapott, belül az élénksárga alapra
fekete levélf ormákat festettek.
Az a kompozíciős érzék,amely a mezőcsáti Íazeka-
sok ösztönszerű sajátja volt, a díszítőtechnika széles kö-
rű ismeretanyagával találkozva a magyar népi kerámia
talán legszebb tárgyait hozta létre. Gyakran alkalmaz-
ták tárgyaikon - elég csak a miskákra gondolni - a
p lasztiku s díszitést,a karcolást, az ír őkázást, ismerték a
fröcskö]ést, a folyatást, egyes motívumokhoz az ecsetet,
Ievesestálaik egy részéhez papírsablont és spongyát is
használtak. Nem véletlen, hogy ilyen technikai ismeret-
anyag mellett sokan éppen Rajczy Mihólyt (1817-1869),
a mezőcsátl' mestert tar!ák minden idők legjobb ma-
gyar fazekasának. Kétségtelenül nagy tudású, invenció-
zus mester volt, akit tévedésből tart Dontanouszlcy a
debrecení Török Ferenc tanítványának (Domanovszky
19B1lI:183)' A sok kitűnó csáti fazekas közü1is kiemel.
kedett kiváló arány- és stílusérzékével. Rajczy munkás-
sága egyértelmű bizonyítéka annak, hogy egy nagy
egyéniséghogyan tudja módosítani újításaivala hagyo.
mányos kereteket.
Már Mezőcsát fazekasai is jőrészt a mezőkovesdiek
számára dolgoztak, s ez még hangsúlyosabb volt Tisza.
füred esetében. A katolikus matyók ,,cifra nyomorúsá-
ga,, elsősorba n aház díszítésénekigényében nyilvánult
meg/ S ehhez általában párosával vásárolták a tányéro-
kat. A rengeteg tányért e]sősorban lakodalmak alkalmá.
val szedték le a falról, de egyháztartás edényei többnyi-
re kevésnek is bizonyultak,,,LeaesestúIbő1, káposztástál-
bőI és kásástólból 30-40 is kellett. A levest nagy tálban
adták, a káposztának már kisebb tál való, mert sok hús
megy bele. A cukros, fahéjas, mézze\ meghintett tejes-
kása a legdrágább étel, eztlapos, csipkés szélű kasástálbnn
adták, szépen elsimították, hogy sokat mutasson a kása
benne. Kocsonyástónyér 200_250 kellet! mert kocsonyá-
val folyton kínálgatták a vendégeket.,, (Kresz M.
7997:57-58)
Bármilyen furcsa is, a tiszafüredi tálasedény nagy
száma és jó híre elienére az itteni, vörösre égő agyag eI-
sősorban korsósföld vo]t, s a fürediek a
' század ele-
19
jén még szinte csak feketeedényt égettek. Céhet a
mezőcsátiakhoz hasonlóan itt sem hoztak létre' ráadá-
158
sul az anyakönyvekben is 1750 körüli a legkorábbi, fa-
zekasokra vonatkozó be1egyzés: ,,Márton mester, a
fazekos |eánykája,, kapcsán említik Fazekas Mártont
(Füvessy 1993:26), majd 7791-ben egy halálesetnél for-
dul elő egy adat: ,,Jthasz István fazekas fia Mihály 7
eszt,,' Az összeírások a 19, század elején még ,,Csere-
peS,,,,,koIsóS,,,,,korSócSináló,, foglalkozásként tünteti
fei a fazekasokat (Füvessy 1979:197-198), ami szintén
bízonyíi,a: a 19, század elején fő termékük a vizeskor-
só és a kanta lehetett, valamint a nagy, fekete abálótál.
Ezek az edények még a mázas korszakban is készültek,
igaz, ÍőIeg egyetlen fazekascsalá d, a mezőt,iri szárma-
zású Bezerédi Varga család műhelyében, ,'mégpedig
olyan jó minőséggel és szép dísszel, hogy vezetékne-
vük a feketeedény jelzőjévé vált: bezerédikorsó, bezerédi
fazék, bezerédi táI,,, (István E, 1982:297, v.ö. Füvessy
1993:28_29) A füredi fekete korsó nyaka szélesebb volt,
mint a turié, füIe felfelé ívelt, s inkább a nádudvarira
emlékeztetett. A bezerédi fazék tulajdonképpen bödön
volt, amelynek szögletes formája a későbbi mázas edé-
nyeknél sem változott, két függőleges füle volt és egész
felületét megkavicsolták. Gombos fedő tartozott hozzá,
A füredi fekete gyertyamártók általában korongon ké.
szültek, s csak utóbb lapították a szájukat szögletesre.
Feketére égettéka szűrőtálat, szűrókanalat és az impo-
záns méretű, kétfülúnagykantát is'
Amázas edény meghonosítása, elterjesztése * noha a
mázat elvétve korábban is használták _ a Katona Nagy
család nevéhez Íű'ződik,Ifj. Nagy Mihályt a kutatás ko-
rábban tévesen azonosította az 1831-ben a miskolci fa-
zekas céh névjegyzékébenszerepló, mezőcsáti Nagy
Mihállyal. Edesapja, Katona Nagy Mihály is fazekas
volt 1850-ben bekövetkezett haláláig. 1844 körüI meg-
fordul Rajczy Mihály műhelyében, s ezt nem csupán
néhány ott készült darabja bizonyít1a, de az is, hogy
nem egy itt tanult fogás a későbbiekben is előfordul
munkáin (Füvessy 1993:53_63)' A kutatás korábban a
család érdemeit hangsúlyozta amázas kerámia tiszafú-
redi elterjesztésében. Erthetően, hiszen az ő idejében
alakult ki a tiszafüredi mázas kerámia stíIusa (kezdet-
ben érthetően mezőcsáti előképekkel) , s a 1.9. századtóI
név szerint ismert fazekasok közel egyharmada a Kato-
na Nagy-dinasztíához tartozott (55-ból 18-23| (Füvessy
1979:194-216). K. Nagy Mihály magányos egyéniség
volt, még közvetlen családtagjai is alig folytatták mun-
kásságát. Ma már inkább úgy látszik, hogy a jellegzetes
tiszafüredi stílus tőle némileg függetlenül alakult ki
(többek között Nyúzó Gáspár, Bodó Mihály és mások
műhelyében) (Füvessy 1993.30_89),
A feketekorsó-félékről a mázas edényre való áttérés
egyébkéntazt is eredményezte, hogy a füredi fazekasok
piacai is megváltoztak: korábban részben a környékbe-
li falvaknak dolgoztak, részben aTisza felső folyásától
A KÁnper-\ IEDENCE pezErassÁcÁrunr ronrÉxprp
Íát úsztató szálasoknak, akik tutajon vitték tovább az
árut. A furedímázas edénveket azonban ióré szt amező-
kövesdiek vették. A ftireáiek nem egy mintát éppen a
kövesdr matyók kérésérekezdtek festeni. Tiszafüreden
a mázas munkák túlnyomó többségét a tálasedény ad-
ta, valamint a szilkék és a köcsogök. ,,A bornak vagv
pálinkának valő mázas edények barátságból Vagy ren-
delésre készültek, ilyen a butykoskorső, azún.bttykos,
a kicsi lapos butella, a boroskulacs, a boroskancsó és a
miskakancsó.,, (Kresz 1991:58) Mázas korsók, butykos-
korsók az 1830-as éVektől készültek, a kisebbeken bar-
na máz alatt fekete voit a díszítmény,és formailag is a
túriakhoz hasonlítottak. A nagyobb méretúeknélrátett
abroncsok futottak körbe, s közüket díszítettékíróká-
val, fehér földfestékkel. A butellát Füreden is butykosnak
nevezték, készültek folyóedénynek, vásárba iS, nem rtt-
kán vörös alappal. A csátiaktól főIeg formailag tértek e1:
mig a mezőcsáti butellák vastagabbak és lefelé enyhén
széIesednek, addig a fürediek keskenyebbek, s nem rit-
kán élet is kiképeznek a lapítás széIén.Aboroslculacs áI-
talában gömbölyúbb volt, mint a dél-alföldi forma, a
szájátráadásul a legtöbbször ÍéIigle is fedték. A füredi
miskakancsók sorát egy 1B33-as darab nyi!a meg (István
E.7982:296). Ezek alapszíne inkább szürkésfehér (szem'
ben a sárgásabb csáti miskákkal)' A miskákat Mezőkö'
vesden nem annyira lakodalmakkor, hanem a ,,szegé-
nyek étetésénél,,használták: 13 koidust vendégeltek
meg az utolsó vacsora emlékére, s a miskában _ helyi
nevén jancsikancsóban _ az asztalta rakott bort a koldu-
sok vezetője (aki Jézust személyesítettemeg) áldotta
meg. Az áIdúsborból a koldusok 3-3 kortvot ittak, egyéb-
ként meg orvosságnak hasznáIták (Kreéz 1991:5B).
A folyóedénynek számítő szilkék igen változatosak
voltak alapszínük lehetett fehér vagy vörös, rámás szá-
jukat mindig függőleges vonalkázás díszítette,s nem
volt ritka a 19 ' század végéna fülre írt évszám, A füre-
di fazekasok nagy számban állítottak elő a csátihoz ha-
sonlő komaszilkéket, amelyeket szintén a mezőkövesdi-
ek vásároltak előszeretettel, az itteni köcsogök pedig for-
mailag a turiakra emlékeztettek. Mezőcsáthoz hasonló-
an itt is sok fúszertartó készült'
Tiszafüreddel kapcsolatban még egy dologról ke1l
szóIni a tálaktányérok díszítésénél:a tányérok szegé-
lyét kanálból holdasan megöntotték, s ezeket a karéjokat
követte az írőkás díszítményis. Ha a tányérok öble vö-
rös maradt, a szegély lehetett ző|d, ha homokszínű, a
szegély vörös és igy tovább, A fürediek egyébkénta
mezőkövesdi u|ést követve a 19-20. század forduióján
egyre többet vettek át a gyöngyösi tányérok motívuma-
iból. Ezek alapos elemzését Moraay ]uditnak köszönhet-
jük (Morvay 1955:31-55). Még egy díszítőtechnika érde-
mel említést:a dongózás, amelynél a fehér földfestékes
felü]etet apró, karcolt pontocskákkal törték meg. Napja-
Lpcr,orurosABB FAZEKAsrozporurTAINK A 19. szÁz.ros ..r
inkban egyébkénta füredi stílus - Kántor Sándor jóvo1.
:ából_ főleg Karcagon virágzik.
Mezőkövesd hihetetlen étvágyát természetesen más
lazekasok is igyekeztek kielégíteniedénnyel, így kisebb
borsodi központok is. Mezőkövesden is dolgoztak fa-
zekasok, fehér alapon vörös, zöld és kék díszítményű,
ecsettel erősen festett stílusukat csak az utóbbi időben
sikerült meghatározni. ónodról még kevesebb edény
':..aradt fenn (Vida 1992)' ,,Egyedül Mezőkeresztes mu-
:at a stíluscsoporton belülnémi önállóságot és múvészi
lgényű kerámia előáIítására való törekvést.,'
Domanovszky 1968:44). Karcolt zöld bute]láik és eny-
rén 1apított oldalú butykoskorsóik azonban nem egye-
lúlállóak, hiszen Gönc fazekasai is szívesen készítettek
iasonló formákat, s még a füllel átel]enes oldalra kar-
:clt magyar címer elhelyezése is azonos volt' Gönc
.^lasználati edényein viszont elkülöníthető egy je1legze-
:esség: a fehér alapon spongyával történő díszítés,zöId,
.ék és barna színekkel. A szivacsot mázba mártották, és
:z edény oldalára nyomták'
A Közép-Tisza-vidéken a feketére égetésés a korsós-
-.ág hagyománya ÍőIeg Nádudvar íazekasai esetében
iraradt fenn. ,,Nádudvaron annyira a korsós elnevezés
'rta, hogy valóságos korsós falunak mondták, korsós
':szágnak...,, (Kresz M. 1960:300) ,,Nádudvar az egyet-
er alföldi helység, ahol - megszakítással- a mai napig
:ennmaradt a feketeedény készítése,de itt is dolgoztak
-:..rn kemencés korsósolc, akik viszont mázasan égettek',
Kresz M. 1961:75I-152), különösen az7930-as évek kö-
:..tl (Béres 1965:11). Nádudvaron szokás volt az edényt
.lhganéval füstölni,
de mert erős volt a t:.ize, nem volt
.zabad lefojtani (Lükő 1940:14B).
281, ábra' Nélrány rrádudvari feketeedérry
A nádudvari korsósokróI a 17 ' század óta vannak
'latok. Maga a mesterség ,,kollektív háziipar volt, s
::]1ennyire a készítésben,égetésbenmegmutatkozott a
l:ozösségi jeIIeg, az értékesítésbenis a közösség torvé-
''i'e uralkodott',, Az 1820-1830-as években még céh is
:....iködött itt, közel 90_95 Íazekassal, de ez viszonylag
. ''olsan eI is halt, s a század utoisó évtizedeire számuk
. 5.re csökkent. (Béres 1965:11),,Nádudvaron készítettek
759
egr rdoten tetőcserepet is: a debreceni múzeum gyűjte-
menr eben \.an egv 1899-es évszámos darab,, (Szabadfal-
vi 1986:]E), emlékerm szerint díszes kúpcserép.
,A.z edenr. sikilnsn, sikarolúsa (kavicsolása) aZ asszo-
nvok do1ga r'olt: napraforgó-, tokolajba mártott rongy-
gval pamacsolták a száradt, de még égetetlen edény fe-
lületet, egr posztódarabbal Iedörzsö|ték, s folyami ka-
viccsal csiszolták rá a mintákat (Lükő 1'940:1'49,Kresz
M, 799I:1213) Fő1eg használati edényeket készítettek.
Maguk a formák, de a díszítményekis igen régiesek: fő-
képp korsókat' bödönöket és más tárolóedényeket éget-
tek. A nádudvari agyag éppen csak alkalmas volt
edénykészítéSre/ S eZ a tárgyak falvastagságában és sú-
lyában is jelentkezett. A nádudvari fekete lorsó Íormai-
lag megegyezett a füredivel, csak éppen a súlya volt
legkevesebb a kétszerese. A legfőbb különbségnek a fül
két szélérehúzott függőleges árok számított, ez másutt
nem fordult elő. A bödön - helyi nevén: bodon _kétvíz-
szintes füllel rendelkezett, és mindig volt fedele, a geo-
metrikus díszítményközeibe gyakran kétfelé hajló leve-
les ágakat sikáltak. A mohácsi edények grafitszürke szí-
nével szemben a nádudvariak csillogó, fényes feketék,
ez az égetésitechnika különbségéből ered. Készültek itt
tárolóedények, szilkék is, a bodonokhoz hasonló formá'
ban és díszítménnyel,de ezeknek függőleges, szájuktól
induló füle volt. A gyertyamórió edények szintén a füre-
diekkel mutatnak rokonságot, korongolt edényből lapí
tották őket, s oldalaikra sikált virágosleveles ág került.
Készült itt gyufatartó , mozsár, sótartó, kettős fűszertar.
tó, malacpersely is fekete színben, valamint kacsaitató,
tányér, szűrőtil és halusknszűrő (szíirőkanáI) is. A nagy
tejaltató tá]aik, a juhósztúlakvagy zsendicés tóIak is ked-
veltek voltak, valamint a szintén mázatlan butykoskor-
sók is (Szabadfalvi 1986:48). Béres András szerint pálin-
káskulacsot, hordóbutellát, sőt borotvatartót, kés-, ka-
nál- és dohánytartót is égettek itt feketére. Nádudvaron
pár évtizedes szünet után 1951-ben elevenítettékfel a
feketeedény készítését(Béres 19ó5:10_12).
Nádudvar esetében Debrecenhez való közelsége in-
dokolta a Közép-Tisza-vidékhez való sorolását, piacait
elsősorban a Hajdúság faivai adták, mígaZagyva men-
tén elhelyezkedő Gyöngyös, Pásztő és Eger egyértei-
műen katolikusok lakta terü]et, Heves megye és íőleg
Mezókövesd számára dolgozott, s annyira hasonló stí
lusban, hogy elkülönítésük nagy nehézségekbe ütkö-
zik, Al9. század végénGyöngyösön 40 fazekas dolgo-
zott, Egerben 73, Pásztőn 7, A 16. században Egerben
mégvirágzó fazekasság volt, s talán Pásztónis működ-
tek fazekasok, ám a régi edények stílusa még nyomok-
ban sem fedezhető fel az itteni, 19. századi darabokon.
Egyedül a fehér aIapszín azonos/ de a motívumokat
már ecsettel festették. A vörös, zöld és barna alapszínek
mellett a kék is hangsúlyt kapott, sőt egyes tányérokon
760
az egész díszítménykékkévált. ,,E színezés divat1a a
Felvidékről jön, a Garam mentéról: végsósoron az ón-
mázas edény is hatással lehetett e színdivatra ,,, (Kresz
M.199I:67)
A fenti központokban elsősorban tálasedények ké-
szültek; tál, tányér, szilke, kulacs, butykoskorsó, kancsó
és szervezetek számára nagy kancsó. TáIak, tányérok
öblébe vagy virágos ágat festettek, vagy ágon ü1ő ma-
darat (amely kimondottan tömzsi volt), kerek virágot
levelekkel (a vonalkázás révénez inkább csillag alakú
lett), vagy korbefutó Íúzérdíszítményt. A szegélyen Ie-
hettek virágos ágak egymásba kapcsolódvavagy Íizér-
szeriien, de nagyon jellegzetes technika volt a tál szegé-
lyének holdas öntése, általában barna földfestékkel
(Beczkóyné 1937:27B_2B0), némileg hasonlatosan a füre-
di tányérokhoz. Még a nagykancsók idézik fel legin-
kább a 17. századotnémely motívumokkal: a fazekas if-
j,iság számára készült 1863-as céhkancsó elejére a ma-
gyar címert festették, oldalára pedig a gyöngyösi nagy-
templomot, másik felére egy vonatot s a kancsó füléhez
e gy f eszületet. Falra akaszth ató szentelv íztartóikat na-
gyon kedvelték nemcsak a matyó, de a palóc falvakban
is. Edényeik díszítésmódjafeltűnően hasonlít a Debre-
cenben az 7870-es években meghonosodott stílushoz _
ezek kapcsolata további vizsgá|atra szorul.
osszef o glalva a Közép-Tisza-vidék Íazekasságát: ez
őrizte meg legintenzívebben a 16-17, századi magyar
művészi kerámia stílusát, alapvető jellemzőit és moti
vumait, de a 19. század második felében több központ
átvette aszaporább, ecsettel való festést, ésígyazegész
stílus alapjaiban megváltozott.
A Felső-Tisza-Vidék
fazekas sága
A Felső-Tisza-vidék talán az egészKárpát-medence leg-
vegyesebb lakosságú terület volt: magyarok, románok,
ruszínok, németek, szlovákok és zsidók éltek itt együtt
békébenévszázadok óta. Legalább ilyen változatos a
zóna vallásl képe is: a magyarság többségében reformá-
tus volt, s csak kisebb csoportjaik - elsősorban a váro.
sokban - tartoztak a római katolikusok közé, a városi
németségjavatészt római katolikus volt, a románság és
ruszinok jő része görög katolikus, kisebb részük gö-
rögkeleti, a városokban és falvakban élő, németül-jiddi-
sül beszélő zsidóság vallása izraelíta volt, s a terület
északny'rrgati részénelőforduló szlovákok ágostai hit
val]ású evangélikusok. Ezen a terüIeten soha nem lehe-
tett megélni egyetlen nyelv ismeretével, hiszen még
gyakran egy-e1y faluban is több nemzetiség élt együtt,
A KÁnper-\'1EDENCE r'RzprassÁcÁNar roRrÉxr:.
a helvbe1iek így á|talában kétnyelvúek voltak, de e1..
fordult, hogy három-négy nyelven is beszéltek.
Az e|nikumokon és vallásokon túl van még ee
e1em, ame1ynek jelentőségére felkell hívnom a figr.e
met: ezen a terüIeten két világszemlélet, két nagy kulL
ráIis zóna találkozott, a nyugati és a keleti szertartás.:
kereszténység, s ennek kohéziójából alakult ki e terüle:
jeliemző vallása, a görög katolikus vallás, amely ünner.
rendjében, felfogásában sokat átvett a nyugat-európ:.
kereszténységból, ugyanakkor statikusságában, ister-
tiszteleteinek látványosságában, templomaik képi 1á:
ványában sok szempontból ortodox maradt. Templc
maikban (a görögkeleti templomokhoz hasonlóar
ikonfal, ikonosztáz vá|asztja el a szentélyt a templorr'.
hajótól, jellemző a kétszólamú éneklésstb. A görög k;.
tolikus vallás ennek a területnek a legfőbb megtartó ele-
me: a rendkívül vallásos nép számáraa hite fontosabL
mintaz etnikai hovatartozása,így a románok, ruszinok
magyarok békébenmegfértek egymással, sőt nem egr.-
SZer a Vegyes házasságok íshozzájátultak e béke fen:.-
tartásához.
A Kárpát-medence északkeleti zónájának negy nag
jelentőségű központja volt, amely a városok egész kör.
nyékénekÍazekasságát meghatározta: Ungr,ár
Máramarossziget és Nagybánya, valamint nyugatabbr;.
Sárospatak.
Kezdjük a legnyugatabbival, amely bizonyos stílus.
jegyekben talán a legjobban kapcsolódik a Felvidék fa.
zekasságához. Sárospatak fazekassága nem volt fol1,a-
matos, az idők folyamán többször is megindult itt a fe.-
lődés, ezek a folyamatok azonban többször is megsza-
kadtak. Az első szabadalom itt 1572-ben kelt, ebben a
céhben kályhások minden bizonnyal voltak. I. Rákócz:
György Csejtéről telepített ide 1645-ben habánoka:
nyomaikat egészen 1809-ig lehet követni, de a 18_19
században főleg református magyarok voltak a Íazeka-
sok. Céhlevelük 1723-ban született, de csupán 9 mester:
tömörített. 1|27.ben24 céhesmester mellett 9 kontár is
működött Patakon. A legtöbben (33-an) 1850-ben vol.
tak, ám ebben az időben jelent meg a hollóházi, tel-
kibányai keménycserép is, mint piaci konkurencia, S a
korábbi nemesi vásárlóréteg helyébe a birtokos paraszt.
ság lépett, így Sárospatak stílusa is erősen változott: ol-
csóbb cserépárut készítettek, de ez a minóség romlását
is eredményezte. ,,Volt olyan másfél esztendő a század-
fordulón, hogy egyetlen darab edényt Sem tudtak elad.
ni a fazekasok.,, (Román 795I:294_306)
Pedig a sárgás színíi,vörösre égő pataki agyag/ ame-
Iyet az 1B10'es éVektől a Kákástó melletti agyaglelő.
helyről szereztekbe,kiíinő, zsíros tálasföId vo1t, maga
a város a református kollégium révéna Kárpát.meden.
ce északkeleti zónájának egyik legjelentősebb települé-
se, és mégis viszonylag szűk piackörzetet tudtak ma.
LncporurosABB FAZEKesrozpoNrTAINK a 19 .
guknak kialakítani' A legmesszebbre - Beregbe, Sza-
bolcsba és Szatrnárba - a szi1kék jutottak el. KétféIe for.
ma készült ezekből: az alacsonyabb pufti és a magasabb
Iibnszílke, fé]literestó] egészen ötliteresig. Etelhordó
edénynek vásárolták az alÍőIdi településeken, de evő-
szilkének _ szűk szája miatt - nem nagyon felelt meg.
A sárospataki edények a19, század közepén készüI-
tek fehér alapszírLrrel is' de később a fekete számitott á1-
talánosnak: erre festették ecsettel a mintákat, csak a szá.
rakat, csíkokat, indákat huzták írókával. A megszokott
színek (fehér, vörös, zöld) mellett előfordult itt egy spe-
ciáIis rózsaszín és egy világos szürkésbarna is. A
tálasedényt alapvetően egy körbefutó, koszorúszerú
szegélymotívum jellemezte s az öböl közepén kerek vi-
rágvagy virágos ágacska, s ehhez hasonlított a szűrőtá|
is, csak éppen átlyuggatott fenékkel. Ahatári korsók itt
is összenyomott szájúak voltak és szúrősek, de nem
volt rajtuk csecs, és mázas külsejükkel és díszítményük-
kel leginkább a süvétei korsókat idézték,Meglehetósen
korai évektől kezdve készült itt boroskulacs is' fehér és
fekete alapszínben egyaránt, elsősorban aHegyalja sző-
lősgazdáinak, valamint kancsók is - ezek gyakran gyá-
ri edényformákat utánoztak. Ezzel együtt Sárospatak
stíIusa könnyen felismerhető, az ecsetes festés domi-
náns volta - feitételezhetően a habánok hatásáról van
sző - a felvidéki fazekasságot idézi'
Az egykori Ung, Ugocsa és Bereg megyék fazekasságá-
nak legfó}b központja Ungvár volt. Termelését alapvető-
en meghatáro zta, hogy Ungvár és Beregszász kömyékén
elsőrendű K|Zá\Iő föld volt, így zömében használati edé-
nyek készültek itt. Fazekascéhe 1686-ban alakult meg,
még 1900-ban is 53 fazekast tartottak itt számon, s talán
nem vé]etlen, hogy a századforduló körül megrendezett
jő szándékű, de a mesterségnek igen sokat ártó Íazekas-
tanfolyamoknak is éppen Ungvár adott otthont (Kresz M.
1991':63). Fazekasai jav arészt használati edényeket készí
tettek, csak egy edényforma különíthető eI, az ételhordó
szilke, amely színezésében,formájában és díszítőmotívu.
maiban a nagybányai szilkékkel mutat erős rokonságot -
cseppet sem véletlenül, hiszen azonos piacokért harcoltak
ezek a fazekasok, és az ottani igényeknek igyekeztek ban mindenütt ott lógtak a tálason abokályknncsók, az ér-
megfelelni. Stílusuk - az eddigi ismeretek szerint - átme-kező vendéget az innen leakasztott bokályba öntött bor-
netet képez sárospataki és nagybanyai között, mivel ral kínálták. Készültek kancsófélék is, meglehetősen szé.
gyakran és szívesen alka|nazzák az ecsetet is a díszítés- |es szájjal, és néha kulacs, más edényformákat azonban
ben (Lascsuk 197 4:5_14, 2312, Grőh 190I), eddig nem sikerült azonosítani.
Kresz Máriának sikerült meghatároznia Munkács fa-
zekasságának jellemzőit. ,,E munkácsi edények - korsó,
kanta, köcsög - indás virágmintával ékesek, a mintát
írókával írták. A díszítményapró részletei is figyelemre
méltóak, mint pl. a virágszár vonalkákkal való áthúzo-
gatása, mely a reneszánsz ornamentika egyik jeilemző
sajátossága.,, (Kresz M. 1997:64) Korsóiknak-kantáiknak
csak a szája volt mázas, a földfestékes diszítménytaz
szszsDB.\\ 767
edénr.r.állán helyezték el: fehér sávra barna engobbal ír-
tak, és elszórt sárga mázfoltokkal díszítették.A korsók
összenr'omott szája rostélyos volt, de épp úgy nem volt
csecsük, ahogv a felvidéki vagy sárospataki korsóknak
sem. A kanta formája a gömöriekévei egyezett meg, kö-
cs ö g e ik, azaz tejesÍazekaik pedi g kihaj 1ó szá1uak voltak,
fulük a vállból indult, hogy szájukat le lehessen kötni'
A beregi központok közül kiemelkedett Beregszász,
Dercen, Nagyszöllős, de különösen Beregújfalu, ahol
szintén mázfoltos korsók készültek. Ezek az alfoldi tí.
pussal egyeznek meg, csecsük is van, nyakuk viszony-
lag rövid és elég széles, a vállon körbefutó índás díszít
mény egyes elemeit szabálytalan zöld foltokkal töltik
ki. Ez a korsótípus különösen Szatmár és Bereg Tisza
menti falvaiban volt kedvelt, korsókendó is tartozott
hozzá, amellyel a két korsót összekötve, vállra vetve
mentek a nók a folyóra vízért_ téIen ez a férfiak dolga
volt, hiszen a jégen léket kellett vágni, olyankor inkább
kantákat használtak. A kanta formája megegyezett a
munkácsiakéva|, szája zold volt és fehér földfestékes ol.
dalát zold mázzal fröcskölték meg éppugy, mínt a
nagyméretű, sárga mázas butykosokat, amelyek leg-
gyakrabban ref ormátus egyházak számár a készültek,
és abroncsokkal és plasztikus mintákkal díszítették
őket. Nagyméretúkancsók is készültek úrvacsorai bor
tattására, ezeket általában zöId máz Íedte.
A délebbre eső zőna egyik Íő központjának
Máramarossziget számított, amelyről szintén kevés az
információnk. Fazekasai az egykori bizánci provinciális
kerámia stílusjegyeit éItetik tovább, amely olyannyira
jelIemző a Kárpátokon túli ukrán, hucul és román kerá-
miára, de Erdély egy részéreis. Alapvető jellemző;ük a
következó: a díszítményekkörvonalai karcoltak, a szín-
telen mázas, fehér alapszínú edényen a zö\d és sárga
(esetenként barna) mázhasznáIata az á|talános, a min-
ták kitöltésére szolgál. Mint látni foguk, ez a stílus Er-
délyben nagyon sok helyen igen erőteljesen jelen van,
ha máshogy nem/ a színezésdivatjában mindenképpen.
A szigetiek leginkább tálasedényt készítettek,tálakat,
tányérokat, valamint bokályokat. A máramarosi falvak-
A szatmári fazekasközpontok kozül egyértelműen
Nagybánya á|l a Íő helyen' Fejlett városi fazekassága
már 1569 és 7572 kozött eljutott a céhes szerveződésig. A
heiyi bányászat akőzépkor óta igen jelentős volt, ésbiz-
tosította a fazekasoknak mindazokat a nyersanyagokat,
amelyek munkájukhoz elengedhetetlenüi szükségesek
voltak' Nagybánya és Feisó,bánya környékének fazeka-
sai nem csupán kitúnő tűzáIIő föIddel rendelkeztek (1.,
 762
2. és 4. fokozatu agyaggal, amelybőlaz elsőkett'ő t(izál-
1ó volt, ráadásul Nagybányán a ÍelszínrőI bányászták,
tFy aZ a1yag beszerzése viszonylag könnyű uoit;' de u
földfestékek mellett amázhoz szükséges ólomoxidot, a
gelétetis a helyi bányákból szerezhették be. (Nagybánya
ólombányái európai viszonylatban is kiemelkedtek vól-
tak, s innét látták el Erdély fazekasközpontjainak zömét
ólomgeléttel, a máz alap anvagával.)
A ki|űnó nyersanyagellátás következtében Nasybá-
nyán a 16' század körüI a Íőző- és sütőedények *ál.tt
a kályhásság is meg1elent, elsősorban a környező váro-
sok számára készítettek lapcsempéket, fő terméküknek
azonban a fazék, a fazak számított, amelyet méretétől
függetienül mindig két füllel láttak e]' Az i570-es évek-
ben minclössze B mester doigozott a városban, I720-ban
,l2,1790-ben
46, s még az 1900-as összeírásban is 43 fa-
zekas szerepel. (Ez a szám csak az iparengedéllyel ren-
delkezőket jelenti, de ha a segítő családtagoka! inaso-
kat, agyaggyúrókat stb. is hozzászámoluí<, aZ agya1-
művességbő| éIők száma lényegesen magasabb lehótet1.
Fazekasok helyett szerencsésebb volna mindig műhe-
lyekről b eszélni, hiszen egy-egy műhely gyakorta 10-15
ember munkájára épült, s rajtuk kívül egy fuva-
ros családját is eltartotta.) Nagybányán'olii'o.
1B30 körtil volt
a legtöbb fazekas, amikor is 57-en doleoztak
Nagybányán minden nyersanya8 róndelkezésre állt,
a kaolin vagy fehér föld, a mangántartalmú borostyán a
fekete festékekhez, míg vörösnek magát aZ agya1ot
használták. Egyedül a kék színt adó kobaltoxidoi váiá-
rolták kereskedőktől. Leggyakrabban a színtelen átlút-
szó vagy fehér mázat használták, ezt ge|étbő\ és föveny-
ből (folyami homokból) keverték, 6ebőzésre pedig a
vöröses színíiún. t'ocsos mázat, amelyet gelétbő1 és híg
agyagból állítottak elő. Sárga, vasoxidos mázat szinte
nem is használtak Nagybányán, tekintve, hogy a szinte-
len máz alatt szép, élénkvörös színe volt magának az
agyagnak is, a focsos máznak pedig éppen az igyag ad-
ta meg a r,öröses színét.(A fazekasok egyik helybeli
gúnyneve is ebből ered| a gyenge Íazekaii
focsikoinak,
csttprosnak, sárgyilkosnak nevezték.) A rézoxidos zöld
mázat csak nagyméretű', díszes edényekhez használták.
A bányai edények közül fő helyen a fazék á|lt, amely-
nek vöröses, csillogó máza, ivelt oldalú formája me[ótt
legfőbb vonzereje a minósége volt. A vaslapos tűzhe-
lyek elterjedésével egy széles fenekű váItoz'at is kiala.
kult, az un. aasóllású vagy egyenes
fazék, A 10-15 literes
töbölye azonban már nem Íőzőedény, hanem szilkeféle
volt. A helybeli köcsög, a tejescsttpoi tej tartására, mele-
gítéséreszolrgált, s formailag leginkább az alföldiekre
emlékeztetett, a díszítményekpedig megegyeztek a
yzlt\9t<9iyet, A aizescsupor alul hengeres, fehil kigombo_
Iyödő, kihajló szélű bögreféle volt, víz merítésérehasz-
nálták.
A KÁnpÁI-\ÍEDENCE pazErassÁcÁrunx ronrÉxprp
A n a gr.b ánya ia k Ie gj ellem zőbb, Ie gismertebb készít-
mént'éneka szilke számított. A hírós bányai szi]kére
alapr'etően )ellemző a sötét (sötétbarna vágy íekete)
alapszín és a fehér, szaruval írt díszítmény'Anagybá-
nyal szllke mint ételhordó edény Szorosan kotodótt a
kis határír szatmári-szabolcsi kozsegekhez, s az itteni
munkaszerr,ezetekhez' A kis határú telepűléseken a fér-
fi dolgozott kint a határban/ aZ aSSZony pedig az ottho-
ni, ház körü1i teendóket látta el, otthon mósÍőzte az
ebédet, s ő vagy egy nagyobb gyermek háIóJzerűknn-
tórban, kasornyában, t'azilcmadzngban vitte ki a mezőre.
Ha kétféleételt vittek, a cserépúlat a szilke tetejére tet-
ték, a kana]at pedig a szilke mellé, a kasornya allá szúr-
ták. De szilkében vitték a levest a felfogadoti aratóknak
is - olcsóbb volt így az élelmezésűk, Áintha szalonnát
kellett volna adni nekik.
A szilke az ételhordáson kívül evésre is szo\gáIt, így
formája is ennek megfelelóen alakult. Szája különösen
széles volt, hogy ha több ember tilte korül, mindenki
kényelmesen kanalazhasson belőle. Méreteit tekintve
megkülönböztettek egy., két-, három-, néglt- sőt ötemberes
szilkét is, a legkisebb méret - nagy1ábói félliteres _ az
un,libapásztorszilke vo\t, ebben egf gyermeknek elegen-
dő étel fért el. A nagy határú oJ tanyas településelné1
azonban a szilkéket csak tárolásra haiználták, s elneve-
zésük is más volt: serpenyő, mózos
fazok,lekaárosserpenyő,
nagybányai szilkék a 19, század közepétői ier;óa-
.A
tek el nagyobb mértékbenmind az Alfoldon, mind
környékének bányásztelepülésein' A legko-
\1qrbánra
rábbi ismert, évszámos darab iB62-es. Az edénvtipus
fénykora a 19 *20. század fordulójára tehető,' auot
"ugy
a I. világháborúig tartott. Díszítményükettekintve a bá-
nyai szilkéket két csoportra lehet osztani, egyrészt nö-
vényi ornamensekre épülnek, másrészí geomet-
Az e\őbbl1ehet szabad rajzu, stilizálitulipan
rikusak.
Vagy egy vízszintes tengelyre rendezett levélkoszorr.i,
az ytóbbi típus nagy része a vízszintes tengelyt átmet-
sző, nagy ívű hullámvonalból indult ki és kóncentrikus
félkörökkel, pöttyökkel, pontozással egészítettékki. Ez
utóbbiaknál gyakran használtak zöld éi krómsárga má-
zat a díszítményegyes elemeinek hangsúlyozására,
'is
Anagybányai táIból és tányérból ketfóle ii készült: a
hétköznapra szánt, szűk fenekú, mély evőtálak, az ún.
oláh tálak szegélyére tulipánfejet festettek, és azt zőId
mázza|átis színezték. Ezek piacát fóleg azlza.völgy ro-
mán falvai adták, de kedveltek voltaká Lápos-vidéken
is. Többnyire kettős sincük volt és hátoldalukra vizszín-
tes akasztófül került. A másik, ünnepi alkalmakra szánt
tálféleség laposabb formá1ú volt, fehér alapra írták ko-
baltkékkel a mintát, s végül vörössel töitöiték ki. A dí'
szítmények egyik alapeleme a négyszirmú virág, az ún.
by2ani,yirág volt, amely általában a tálak szegél"yénfor-
dult e1ő, gyakorta pontozással kísért,karcolt hujlámvo-
 LpcpoNrosABB FAZEKesxozloNr;AINK A 1 9. sz,rztos.rr
nal íveiben, de a szegélvminták között szerepelt a szőlő-
furtös mtnta is.
A tányérok, tángyérok öblében levő minták is köny.
nyen csoportosíthatók: az egytk legáltalánosabb típus-
náI az egyenlő szárubizánci kereszt dominál, némely
esetben csúcsaiban szőlőÍirttel kombinálva. A másik a
koszorúminta, ame1y minden esetben évszámot fog
közre' Az előbbit görög katolikus ünnepekre, elsősor--
ban keresztelőre és temetésre vásárolták, az utőbbit a
református magyar keresztelőkre.
Készültek Nagybányán figurális díszítményűtány é-
rok is, ezek közüla legjellemzőbb azún.kakasos tálvolt,
amelynek öblében leveles ágon ülő, bóbitás madár, ún.
kakas volt látható. Emberábrázolásaikban az avasi ro-
mán (= vasány) nép ízléséhezalkalmazkodtak, a tálak
öblében erősen stilizált nőalak helyezkedett el, amelyet
szinte geometrikus elemekké bontottak: csíkokból,
pöttyökből, pontokból épült fel, körvonala karcolt vo]t.
A szintén a tálféleségekhez sorolható szűtőtál, a laska-
sz(írő vagy haluskaszűrő az egész Tiszántulon egyforma:
a feneke széles, az oldala ívelt és a partiumi fazekasok
mindig három, korongolt lábat is illeiztettek a fenekére'
A két füle függőleges állású volt, Szatmárban csak a
vámfalusiak készítettékvízszintes fülekkel.
Nagybánya átmeneti helyzetére utal, hogy itt korsó-
ból is kétfélekészült: az alföldieknek összenyom ott szá-
jú, rostélyos-csecses forma, az ún csattossiaiú korsó, a
helybelieknek pedig egy kerek szájú típus, az,3n' boroi-
zes lcorsó, amelynek oldalaira mindig háromszög alakú
rácsminták kerültek Mindkét korsó rendelkezett azon-
ban egy közös sajátossággal: azzal,hogy a fülét koron-
goltákl
A vizeskanta formája Nagybányától kezdve vállas,
törésvonallal kezdődő, szinte csőszerű, áIónyakkal, kis
kiöntővel, nagy szalagfüllel - a magyarláposival,
désházival mutat erős rokonságot. Feltúnő, hofy a bor,
pálinka, olaj tartására szolgáló butykosokat szinte soha
nem díszítettékküIönösebben. Nagybánya környéké-
nek speciális helyzete részben akulacsokonkeresztül is
lemérhető; többségük pálinka tartására szo\gá|t, kisebb
mérettel, s gyakran nagyon lapos volt, ugyanakkor a
kancsó és a bolcáIykancsó szinte teljesen hiányzott, elsó-
sorban amiatt, mert a környéken inkább pálinkát fo.
gy asztottak, mint bort.
Nagybánya vízváIasztőnak számított e terület faze-
kasságában, a tőle északnyugatra elterülő központok
közül Misztótfalu és Vámfalu - elsősorban az utőbbi _
még sok rokon vonást mutat a közép-tiszai stílussal, a
keletre fekvő testvérváros, Felsőbánya viszont inkább
az erdéIyi fazekassághoz kapcsolódott. A kozeli
Misztótfalu fazekasai hagyományosan erős kapcsolat-
ban álltak nagybányai kollégáikkal. A századfórdulón
még 22 Íazekas dolgozott itt, a Íőzőedények mellett á1.
763
talában tejescsuprot, vizeskorsót, kantát, boroskancsót
és tánr.ért készítettek. Kedvelt díszítményükegy hul-
lámr.onalat utánzó, apró ívekből kialakított minta volt.
Sokkal jobban eltért viszont a nagybányai stíIustól
Vámfalu, ame1ynek fazekasai az Avasság lakossága
számára dolgoztak. Sohasem jutottak el a céhbe SZerVe-
ződésig, Az Avasság lakosságának javarésze görög ka-
tolikus r,olt (románok és kisebb számban magyarok), és
ez a tény alapvetően meghatározta a vámfalusi fazeka-
sok stílusát' annak ellenére, hogy túlnyomó többségük
a református magyarok közül került ki. Leghíresebb fa-
zekasait az 1770_1820 közötti években a Pá| család ad-
ta. 1870-ben 32 Íazekas dolgozott itt, az 1900'as nép-
számláIás szerint is 37' pedig akkoriban már kirajzásá-
ik voltak a legtöbb avasi faluba, így a stílust helyesebb
vo]na összefoglaló néven avasi stílusnak nevezni. (Ez
bizonyos fokig túlnőtt az Avasságon is, hiszen a szá-
mukra dolgozó técsői fazekasok már a Tisza tűIpart1á-
ró1jöttek áruikkal.) Maga a stílus egyébként mutat né-
mi rokonságot a Közép-Tisza-vidék fazekasságával, de
legfeljebb színezésbenés némileg technológiai vonatko-
zásokban, a motívumok feltúnóen mások! Véleményem
szerint az avasi stílus előzménye nem a közép-tiszaiban
keresendő, hanem inkább a hódoltság idejÉn elterjedt
magyar díszkerámia stílusa él tovább mindkettőben.
Ugyanúgy nem a Tiszabogdányig is eljutó, karcolt dí
szítményiihucul edények, hanem maga a szellemiség,
a görög szertartású kereszténység hatott a vámfalusi fa'
zekasokra.
Az itteni iinnepi edények alapszíne általában fehér
volt (tányér, korsó, kanta stb.) és ez a román elnevezé-
sükben is kimutathatő: blíd alb, azaz fehér tányér
(Bánáfeanu 195B:10-11), illetve fekete (szilke, kanta). A
fehér alapszínű edények díszítményelehetett karcolt
(Íő|eg az 1880-as éveket megelőzően), illetve szaruval
írt, barna kontúrú'de mindkét esetben vörössel-zölddei
színezték.Díszítményeikközött a figuráIis ábrázolások
(nőalak, stilizáIt madár) mellett a növényi ornamenti-
kán át a geometrikus jellegű mintákig mindent meg le-
hetett találni: a tálak egy részétkeresztelőre, más réizét
esküvőkre vették, de a legtöbb et pomúnára,. ez egyrészt
maga a halotti tor volt, másrészt ajándékozás halotti
szertartás alkalmával, Az előbbire a temetés alkalmá-
val, az utóbbira, a megemlékező pománára, ame\y az
őstisztelet egy speciális formája volt, főleg a húsvétot
me gelőző,,halottak szomb atjai,, -n került sor' Ilyenkor a
templomban megszentelt ételt kivitték a halottaik sírjá-
ra és ott az elhunyt emlékéreá|dozták, közösen elfo-
gyasztották. Ezeken a tárgyakon gyakori a kereszt, ép-
pen a szakraiitás kihangs (l|y ozásár a'
Etelszenteltetéshez fekete alapszlnű szilkét, az ún.
pústos fnzekat használták. Megnevezése a húsvétromán
nevéből (Pa;te) ered. Ezek zömében egyemberes szilkék
r64 A Kanper-\
voltak, sjellegzetes díszítményükmellett rámás szájuk
is eltért a nagybányaiakétól' Az újszülöttet komakorsóv aI
_ románul oI de nánas _ ajándékozta meg a keresztapja,
s ez tette ki a vámfalusi fazekasok termelésének másik
jelentós részét,A kívül is mázas, díszes korsókban a ke-
resztelőkor vizet szenteltettek, és az ilyenkor megáldott
vizet hasznáIták győgyszerül egész évben a gyermek
egészségénekmegóvására. A korsók fülére a rontás el-
hfuítására piros szalagot is kötöttek. Ahány gyermek
született a háznáI, annyi korsó függött a román csalá-
doknál a mestergerendán.
A vámfalusiak egyszerű használati edényei közül a ra megtermékenyítő bízánci kerámiatradíciókhoz, s ezál-
tejescsupor, a köcsög volt a legnépszerűbb, ennek füle a tal (és természetesen a görög rítusúkereszténységenke-
szája a|att kezdődött. Altalános gyakorlat volt, hogy a
sárgás alapszlníi használati edények oldalára ecsettel
vastag fekete csíkokat húztak, a lekvárosfazéktő| a
butykosig mindenre, s ez elkülöníti ezeket a többi koz-
pontban készült edényektől.
Ha az eddig bemutatott helységek stílusáról elmond-
ható, hogy sok elemében Nagybányához kapcsolható,
akkor ez még inkább ígaz Fe|sőbánya esetében. A két
város sorsa szinte kialakulásától kezdve összefonódik.
Felsőbányán ugyan csak későn, 1815'ben jött létre a fa-
zekascéh (Zderciuc 7971.:319), de a korábbí századok-
ban akadt olyan időszak, amikor többen voltak, mint a
nagybányai fazekasok. 1900-ban 28 Íazekas dolgozott
itt, s többségük a Túri és Csepregi családokból került ki.
A felsőbányaiak részben az északkeleti vidékek és
Máramaros felé szállították edényeiket, ÍőIeg görög ka-
tolikus és ortodox vásárlók számára, így nem meglepő
a máramarosszigeti (és egyben a hucul, az ukrán, átté-
telesen tehát a bizánci) Íazekassággal való rokonság, de
a sárga-zöld színezés még az alföldi magyar - főleg be-
regi _ falvakba szállított szilkéiknek is jellemzője volt.
Ezeken a szilkéken két jellemző motívum egyértelmúen
eltér a nagybányaiaktóI: a két vízszintes sávba rende-
zett, zöIdde!-sárgával szinezett díszitmény,illetve a víz-
szintesen elhelyezett, nagy, szív alakú tulipánfej a bele-
írt évszámmal - ezek minden kétségetkizáróan Felső-
bányán készültek'
A függőlegesen elhelyezett rozmaringág, a fenyőmin-
ta a szilkék mellet a kancsókon, kantán, bokályokon is
előfordul. Barna mázba mártott szájú' boraizes korsóik
megegyeztek a nagybányaiakkal' Ezekben hordták a
borkutasok meSSZe földre a kitúnó zamatu felsőbányai
savanyúvizet, a borvizet. A nagybányai stílustóI leg-
messzebb az itteni oláhtáIakésbokálykancsók estek. Ezek
közül a mélytál készült magafalán festve is, de zömük
fehér alapszínúvolt: rácspiramisok, virágfejek díszítet-
ték, ritkábban körbefutó levélkoszorú. Ilyenkor a tál öb-
lébe levélcsokor került. A mélytálak lehettek fekete ala-
púak is, fehér mintávalr, de az Iza-völgyébe szánt dara-
bok között zöId-sárga színezéssel is előfordultak' A
IEDENCE pa,zErassÁcRNar roRrÉruprp
rácsminta a bokályoknak is kedvelt motívuma volt,
mégpedig sávokban zöIdre-sárgára színezve, Díszes
padló1ocsoióik általában jegyajándékba készültek.
osszegezve az eló,bbieket: a Felső.Tisza-vídék Íaze-
kassága - és különösen Nagybányáé _ vizvá|asztő, hl-
szen a keleti és nyugati kereszténységtalálkozási pontjá-
nál gyakorlatilag két világfelfogás ütközött, és ez ahatár-
helyzet étezhető a fazekasságban is: egyfelő| a17. száza.
di magyar kerámiahagyományokat éltetik tovább, ter-
mészetesen átértelmezve, mint Vámfalu fazekasai, más-
felől viszont élénkenkapcsolódnak az Erdélyt olyannyi-
reszttil) a Kárpátokon túli területek fazekasságához. A
nyugati sávban pedig - Sárospatak révén- a Felvidék
ecsetes díszítésmódjais jelen van ebben a zőnában.
A Partium
és Erdé|y Íazekassága
Az eIőző fejezetben szó esett a Felső-Tisza-vidék ha-
tárhelyzetéről, s arról, hogy stílusa részben erdélyi
Íazekasközpontokkal tart fenn rokonságot. Ebben a
részben a Partium és Erdély fazekasságát tárgyaljuk,
a Székelyföld nélkül, amely külön fejezetet kap. (A
Partium itt inkább tájnévként szerepel, mint az Alföld
és Erdély határvidéke, S nem történelmi kategória-
ként. Valójában az egykoriZaránd, Közép.Szolnok és
Kraszna vármegye, valamint a Kővár-vidék tartozott
ide, amelyek a 1'6_17, század folyamán Erdélyhez va-
1ó csatlakozás nélkül kerültek az erdéIyífejedelmek
birtokába')
Erdély valóban a ,,népek kohója,,volt. Miként Kresz
Máriaís megegyzi: ,,A sok nemzetiségú Erdélyben ma-
gyarok és románok, magyarok és szászok egymásra ha.
tása természetes. olykor akészítő, a fazekas volt a ma-
gyar, és a környezet, a megrendelő és használó közön-
ség volt a román, máskor a kivitelező fazekaslegény
volt a román, de mestere és a stílus' amely szerint dol-
gozott, ma1yar, megint máskor az őnmázas habán
munka, vagy a szomszédos szászok ízlésetükröződött
az edényeken',, (Kresz 1961:759)
Az északi zőnábő| Magyarlápos - már csak Nagybá-
nya közelsége miatt is - erősen kapcsolódik a Felső-Ti-
sza-vidék fazekasságához. ,,Magyar1áposon, a nagy for-
galmú vásároskozpontban már 1634.ben is nevezetes
mázasedény-készítés folyik, s ez időben a uláposi má-
zos Íazék,csupor és porsolóu eljut a Mezőségig, sőt
Brassóig is.,' 1750-ben 72Íazekas dolgozik itt, aszázad-
fordulón 36 Íazekast számiálnak össze (Kós 1970:4_5)'
LEcpoNrosABB FAZEKesxtzp oNTIAINK a 19 . sz
,,TíizáIIő Íazekat, mázas és mázatlan edényeket égettek,
korsót, tálat, kantát, rötykét, tányért (sziIkét),, (Kresz M'
19 61:160), de ké szíte tte k f eketee d ény eket (t'ennt'ül íítés
kancsót) is; előbbi gömbö1yded formájú, felüI füles
edény volt, vállán kiöntőcsővel, az utóbbin bepecsételt
minta futott körbe (Kós 1956:58). Borvizeskorsóik meg-
egyeztek a bányaiakkal, csak éppen szájukat nem bar-
na, hanem zóId mázzaI öntötték le, s elófordultak telje-
sen mázatlan változatban is. Egyébként az itteni korsó-
füleket is korongolták. Lényegében ebből a korsóformá-
ból alakították ki az un, embert'ejű korsókat, amelyeknek
szájára férfifejet Íormáztak, ezeket fehérre színezték, a
korsó maga zö|dvagy barna mázas l'olt, és bor tartásá-
ra szo1gált.
A láposi fazekasok fő termékei a kancsó, a tejeskö-
csög, a kb. 1 literes pótrús rötyke, a 3 literes kétkrajcáros, a
4_5 literes garűsos és a kúposztús rötyke volt, valamint a
nagybányai típushoz hasonlító aizeskanta, a gyermek
etetéséreszolgáIó Csecses Csuplrl a füles Íazék,a csicses
korsó, az oláhtóI, a tányérfélékés atejeslábos voltak (Hor-
váth 1976:161). Ezek közül a tálak érdemelnek küIon
említést:rendkívül szűk fenekú, kettős sincú tálak vol-
tak, amelyeket szaruval, vörösbarna földfestékkel díszi
tettek, a mínták egyes részeit zöId mázzal színezték,
míg más részeítbarna engobbal kipontozták.Ezt a dí-
szítőeljár ást csak Magyarláposon alkalmazták, egészen
az 1BB0-as évek végéig.A tálak oldalán három nagy tu-
lipánfejet vagy súrű levélcsokrot helyeztek el, öblében
többnyire négy levelet, átlósan.
A még délebbre fekvő Dés fazekasai némileg hasonió
helyzetben voltak, mint a láposiak: dolgoztak az észa-
kabbra fekvő falvak lakosságának is, de ők fokozottabb
mértékben igazodtak a szt|ágysági és mezőségi falvak
igényeihez is. Dés ,,két,1570 tájáróIvalő céhlevele a leg-
régebbi erdélyi fazekas céhlevelek közé tartozik..,,, (Sza-
bő T.1947:4) 1750 körül 40 volt a fazekasmesterek szá-
ma, akik korsó, fazék, tál remeklésével léphettek be a
céhbe (Kresz M.1967:762). 1900.ban számuk 59 (Kresz
M.1991':75), s bár Dést is, mint az erdélyi Íőzőedénykóz-
pontok egyikét tartották számon (Kresz M. 1960:324),
keveset tudni az itteni fazekasokról. Előszeretettel készí-
tettek nagyméretíí(30_50 literes) fazekakat, amelyeknek
alig volt konkurenciájuk, edényeiket mégis sajátos dí-
szítményeik alapján lehet a legjobban elkülöníteni. Jel-
legzetes stílusuk volt, barnás szinű' agyagsukra magafa-
lán, szaruval f estették |egy ezőszeríien szétterülő mintá-
ikat fehér földfestékkel. Ezt egyes edényeken, mint a
korsókon, kantákon, nem mázazták, míg másokon vé-
konyan zöId mázza| öntötték le. Korsóból készült össze-
nyomott és kerek szájuis, mindkettő rostéllyal és csecs-
csel. Szájukat és csecsüket mangántartalmú fekete máz-
ba mártották, s a korsó oldalát három-négy mázpöttyel
is díszítették.A butykost zöIdmázzal öntotték le, s va-
dz sDB A,r.. 765
lamennvi fennálló edény nyakát fuggőlegesen csíkoz-
ták. A fennfüIes rötyke gömbölyű szilkeforma vo1t épp-
úgy, mint az o1dalán fülezett rútó _ ez utóbbit gyakran
fehér alapon kékkel ,,írták,, meg. A dési bokályok a meg.
szokottnál zömökebb, alacsonyabb formájukkal tűntek
ki, ezeket fehér alapon barnával írták, és zöIdmázzal dí-
szítették.Itt a korsókról ismert minták mellett másfélék
is elófordulnak. A füllel ellátott Íedő mázaflran, csíkok,
hullámvonalak és pöttysor díszítették,és oldalán máz.
zal folyatták meg. Dés egész Íazekassága még aközép.
kort idézi, rendkívül egységes stílusával az egyik legér-
dekesebb színfolt Erdély agyagmúvességében.
A SziIágyság két legjelentősebb közponla Zilah és
Désháza volt, közülük az előbbinek fejlett városi, céhes
fazekassága volt' Désháza fazekasai viszont -bát szát-
mazásuk szerint kurtanemesek voltak _ parasztÍazeka-
soknak számítottak (Kős 797 4:6142, Kr esz M. I99 1.:7 4)'
,,A ténylegesen paraszti élehnódot é|őDésháza Íaze-
kasai végig megmaradtak a falusi lakosság széles töme-
gei számára dolgozó uparasztÍazekasoknako (Kós
1972:10), annak ellenére, hogy 1806-ban falusi céhet is
létrehoztak. 1900-ban 65 fazekas dolgozott itt, a ]akos-
ság közel egynegyede (!) tehát a fazekasságból élt
(Kresz M. 199 1':7 4)' D ésházát a,, csup rosok', f aluj ának is
nevezték (Kős 1972:70), elsősorban az itt készítettsok
,,tejescsupor,, és szilke miatt. Edényeik egy része maga-
faIánmázas, más részük (a szilkék és az 1870-es évek-
ben a tálak közel fele) ,,borostyános,,, aZaZ fekete föld-
festékes (Kős 1972:10), de egy fazekas kísérletezettaz
1910-es években a metszett díszítésmóddal is. Főleg a
Szilágyságnak dolgoztak, de jó minőségű, tetszetős
,,tarka edényeik', még Szatmárban is kedveltek voltak.
Kantájuk formailag a nagybányaival rokon, gömbölyű
szilkéik mintázata is, csak éppen a körbefutó levélko-
szorút itt súrúpontozás keretezte. Ez előfordul a tejes-
csuprln is, és díszítésként szívesen alkalmazták a sárga
mellett a kék színt is. A szilkék, köcsögök erősen kiterü-
Iő száját belülről is megcsíkozták, ez az egyik legfőbb
jellegzetességDésházán, a másik a szilkék erősen hasa-
sodó formája. A borostyános szilkékre többnyire fekvő
tulipánfejeket írtak, s az edényre gyakran zöld máz ke.
rült' Különösen a tányérokon fordul elő egy désihez ha-
sonló, de annál egyszerűbb legyezőminta, amely na-
gyon is jellemző a désházi edényekre. Az Alföldre főleg
szilkét, tányért és korsót száIlítottak, általában azonban
a káposztásfazék és a tejescsupor volt a legkelendőbb
termékük (Kós 1972:10).
Désháza fazekasai részben Zilah stílusához alkdrmaz-
kodtak, egyrészt edényformáikban, másrészt a kékkel
írott díszítésekalkalmazásában (Kresz M,1991:60), ezek
küiönösen a lapított oldalú butykosokra és szilkéik egy
részére je11emzők. Ezeket az edényeket fóleg kalotaszegi-
eknek szánták. Néha a szilkéik belsejébe írták az évszá.
 r66
mot, ez másutt nem fordul elő. Feltűnő ugyanakkor,
hogy még a kalotaszegiek számára készült edények kö-
zött sem fordul elő bokály (Kresz M. 1991:74), ez a forma
másküIönben az egész Szilágyságban ismeretlen volt.
Zi|ah fazekasságának múlt;a sokkal régebbi, es a fej-
lett városi fazekasság rendkívül magas színvonalat ért
el itt. Mé8 a céh megalakulása előtti idókbői, 1658-bó1
ismerünk négy Íazekast név szerint is (Kós 1974:60)'
Zilah céhlevele 7739-ban kelt (Domanovszky
1981 /I:204), 1857-ben 47 (Márton 7948:3), 1900-ban 53
fazekasmester dolgozott Zilahon (Kresz M. 199I:73).
Agyagjuk a Sormás nevű határrészbőI származott, ,,a
fehérföldet a Nagybánya mellett fekvő SzinérváraljárőL,
a pirosföldet Tasnádról, a barnakóport pedig a Meszes-
rőI hozzák.,' (Márton 1918:B_2B) Remekmunkaként
egykoron egy vederúrtartalmú mázas Íazék,egy tá|,
egy boroskorsó és egy parasztkancsó mellett még egy
kemencét is fel kellett rakni _ ez a sokoldalúság mind-
végig jellemezte a zIlahiakat (Kresz M.799I:73).
,,Edényeiken érződík a habán jellegű ónmázas edény
hatása, színezésben, motívumokban, a bokályforma
gyakoriságában. jellemzó a sötétkék körvonalú minta,
mit szaruzóval írtak.,, (Kresz M. 1991:160-162) Ha túl-
zás is Domanoaszky György véieménye, hogy a zilahiak
stílusa a szecesszióhoz á11 köze1 (Domanovszky
1968:60), azért a mívesség,az alapos kidolgozás és a dí-
szítettség mindvégig jellemezte az itteni fazekasságot'
,,Motívumaik közül néhány rokon a késő habán boká-
lyok növényí díszítményeivel,de azok rusztikusabb,
parasztibb átírása,Ilyen mindenekelőtt a két koronájú
fa ornamentttmmá stilizált alakja.,, (Domanovszky
7981/I:205) A zilahi edények elég jelentős részénélva-
lóban érezhetők a habán előzmények (az ún, ,,delfti
hagyma,, vagy aZ oldalra kihajló levélcsokrok), gyakran
fordulnak e|ő a ,,győri kancsók,,-on,bár az is tény' hogy
ezek adaptálása olyan mértékúvolt, hogy néha alig le-
het felismerni az eredeti mintát.
Kezdjük a sort a használati edényekkel, mindenek-
előtt a világos agyagbói készült aizeskorsóvaI. Ennek ele-
jére iskét szelnet festettek barna földfestékkel, mint a kö-
rösi korsók esetében. Ezt a korsót az Alföldön éppúgy
kedvelték, mint a Sztlágyságban. Zilahon sokkal keve-
sebb használati edény készült, így díszesebb edényféle-
ségekből maradt fenn a több: tál, tányér, bokály és bo-
roskancsó, szilke (rátó és röstölő) és lapított oldalú
butykoskorsó _ ez utóbbiakat ,,a kalotaszegi falvakban
akkor használták, amikor a gazdfua került a sor, hogy ő
vigye az úrvacsorai bort a templomba.', (Kresz M.
l99l:73) Ezekre többnyire évszám is kerüIt, mégpedig a
fül]el átellenes oldalra' A zilahi edényeket egyébként a
79, század elején még barna földfestékkel írták. A barna-
zöId színezéskésőbb is megmaradt, amikor az 1830-as
évektől a minták kontúrja kék lett, s kiegészült a vörös
A KÁnpÁI-\IEDENCE pazErassÁcaxar ronrÉxnrp
(tnkább narancsvörös) színnel. A rnintákban is némi
egvszerűsoclés állt be, ma1d a 20, század elején a fazekas-
tanfolr-amok hatására egy egészen más stílusra tértek át,
s kobaltkék vagy zöld alapra ecsette] íestettek. Ennek
már szinte semmi köze nem volt az eredeti tradícióhoz.
Kalotaszeg egyetlen igazán,,bennszü1ött,, központja
Bánffyhunyad volt, a többi kívül esett a tájegvség hatá-
rain: ,,önálló stílust csak Bánffyhunyad képviselt, ahol a
századÍordulón feketén fehér díszű edényeket készítet-
tek...,, (Kresz M' 7961162) Domanouszlcy György nincs jó
véieménnyel az egész stílusról: ,,fekete alapon fehér
írőkázású edénveik... elég alacsony művészi színvona-
lon állnak,, (Domanovszkv I9BI/I:205), és hasonló eh-
hez némiképpen Istoán Erzsébet megállapítása is:
,,Bánffyhunyad... edényeinek díszítményeijórészt a re-
neszánsztól örökölt motívumokat őrzik, bár barna-fehér
színeik a színskála elszegényedésénekbizonyítékai.,,
(István E. I9B7:I7) Szerintem viszont itt is, Nagybánya
esetében is a helybeli református lakosság igényei 1iívták
életre ezt a színezést,s ahogy a férfiviseletben a fekete
lett az ünnepélyesség (és nem csak a gyász!) kifejezője,
úgy ezek az edények is egyfajta emelkedettséget, nemes
egyszerűséget és puritánságot hordoznak.
A bánffyhunyadi fazekasokról már a 17 , századbanis
történik említés:1689-ben Faszakas Mihályró1 és Laka-
tos Jánosról tudósít egy levéitári forrás. 1694'ben há-
rom, 77l2-ben 2 Íazekas szerepel az iratokban, célret
azonban később sem alkotnak. Az ,,Agyagverem', sár-
gás földjét használták (Yégh1977:77-18), edényeíket á1-
talában feketére öntötték, erre került rá a felrér díszít-
mény. ,,Nem a habán mintákat utánozták, hanem más,
régies mintákat írtak: kisbabos, nngybabos, csillngos, koszo-
r ús, cs e t eny é s ( =t'eny ő ú gas ), b iLzafő s, sz ő l őfii r t ö s, tt,Llip únt o s,
sznrknlábas, sunylrls díszítésűedényeket.,, (Kresz M.
199I:72) Legáltalánosabb edényformáik a tá1ak és tá-
nyérok, a csatlós szájú boroskancsó, a kulacs, a káposz-
tásÍazék, a félvékás és vékás Íazék,a tejesedény, a csu-
por, afennt'ítlíí,akorső és a medve alakú tartó volt (Végh
1977:78_23), és természetesen kandailónak va1ó lapos
kályhacsempék, de más, ritka edények is készültek itt.
A komaedénynek egy olyan vá|tozata fordult elő
Hunyadon, amelynek a fedője egy újabb kis szilke fene-
ke is egyben. Ebben az emeletes szilkében többféle ételt
is lehetett vinni egyszerre' A tálféle fordított színezéssel
is elófordult, azaz Íehéralapon fekete festéss el - ez a ré-
giesebb. A szilkéken, a fennfüleseken volt gyakori az a
motívum, ame1y a hunyadi edényeknek talán legfőbb
sajátja: a minta íveiben egy pöttyben végződő,bekanya-
rodó vonal, amelyet pontozás kísér'
Kalotaszeg másik nagy ellátója a tőle dé1re fekvő
Torda r,olt, ahol céhes és céhen kívüli fazekasok egy-
aránt dolgoztak (Domanovszky 198I/I:205), az 1890-es
években például 1B-20 mester tartozott a céhszervezet-
 LpcporurosABB FAZEK,qsrozporuuArNK e 79 .
be, és7-B volt a kír'ülmaradók száma. Az edényeket ún.
,.írőnők,, írták, szarur,al, a leghíresebb Turi Jula, Sas
Arpádné és Simonffí Jula voltak. A vastagabb vonalak-
hoz mókusszőr pemzlit használtak, és egy aSSZony na-
ponta 40-50 tányért rs megfestett (Kresz M' 1961:762)'
Az egyik legkomolyabb probléma a tordai edények-
kel, hogy egy részük olyan, általánosabb erdéIyi típus-
hoz tartozik, amelynél készítóhelyként Kolozsvár
Nagyvárad is szóba jöhet, annál is inkább, mert a habán
előképek egyértelműek' Kresz Múria szeint ,,a győri
edények mintakincsét követő erdélyi bokályok egyik
készítésihelye Kolozsvár, illetőleg Torda lehetett,', de
szőba kerülhet származási helyként Nagyvárad,
Mezőtelegd, ZíIah vagy Székelyudvarhely is (Kresz M.
1972:237)' A korai tordai edényeket fehér alapra man-
gánbarna festékkel írták, valamint krómsárga, kék és
zöId mázzal, ugyanakkor az egyik iegjellemzőbb motí
vuma végső solon a szobotiszti késóhabán kerámiából
származő kettős koronájú t'a (a motívum máskülönben
vaiószínűleg távol-keleti eredetú) csak színesben fordul
elő, kék színben nem/ a kék minták egy része pedig hi'
ányzik a barna kontúrúak közül (Kresz M. 1970:70 és
1972:234). Kresz Mária szerint a korai edényeket a bar-
na kontúrú színes festés jellemzi, hasonló stílusúedé-
nyek készüItek Kolozsváron és Váradon is. Az 1860-as
évek vége felé jelentkezik a kék festésmód, s az
1BB0-1B90-es években fekete és vörös alapú edények is
készülnek, fehér festéssel, de zölddel, kékkel, sárgáva|
megszínezve. Ebben az időben (1900-ban) 36 iparral
rendelkezó fazekas mellett 24 házitparos is dolgozott
Tordán (Kresz M.799I:7l), s némi konkurenciát jelen-
tett számukra egy hunyadi fazekas, Betlendi Márton
Csóka is, aki tordai típusúbokályokkal és tálakkal látta
el a környékbelieket (Y égh 7977 :24)'
A tordai bokályok közt gyakori a madarat vagy szaÍ-
vast ábrázoló, s ezek a kék szlnezésű darabok közt is
előfordulnak , igaz, valamivel ritkábban. A madár gyak-
ran félkör alakú, sugaras motívum tetején á11, ,,e motí-
vumnak nincs előképe a habán kerámiában,, (Kresz M.
199I:7I), mint ahogy a szarvasábrázolás is alapjaiban
tér el: a habán szarvasok zöme előre, az erdélyi szarva-
sok pedig kivétel nélkül mind visszafelé néznek, más és
más mitikus előzményeket ídézve,
A környékbeli más központokkal szemben Tordán
gyakorta mégaz edények is tanúskodnak arról, hogy az
itteni fejlett városi fazekasok részben falusi piacokra
dolgoztak, másfelől viszont a városi polgárság íz\ésé-
hez igazodtak. Ilyen elem volt például a kanták formá-
ja, oldaluk gerezdelése, de egyes butykosok szinte koc-
ka alakúra lapítása és cifra füIe is. Egyértelműen városi
igényeket láttak el a nagy méretrí, díszes vázák mellett
azok a fekete alapszíníidísztálak is, amelyek evésre
már szinte alkalmatlanok voltak: feltűnően széles, lapos
szsz\DB \\ r67
fenekükből rndult ki hullámosra csipkedett szegélyük,
amelr.majdnem visszahajolt a fenék síkjához.
Visszatérve a tordai edényformákra: itt egyértelmú-
en tálasedények készültek, korsófélékből csak butykos,
de kantáik is kisebb méretűek a megszokottnáI. A legáI-
talánosabb fazekasáruk mellett - nyilván rendelésre -
készítettek más edényformákat is, ilyenek voltak a né-
és miieg a füredi butellákra emlékeztető Íormáj,á, de a vál-
lán kis füllel ellátott pálinkásflaskák, ám ritkaságként
készüIt könyv alakú butella is: mindkettőn e1ófordulha-
tott ívásra buzdítő felirat. A kezdeti, színes díszítményű
tordai edények még sokban valóban hasonlítottak a ha-
bán elóképekhez, a színes alapszínúek és a fehér-kék
darabok már j óval kevésb é. Az utóbbi szinezés esetében
az edény nyakán és hasán egy szélesebb sávban több-
nyire zöld vagy krómsátga szín is előfordult. A boká-
lyok díszítményelehetett madár, három kerek virágból
és nagy levelekből álIő ág, de legáltalánosabban két me-
zőre osztották a bokáIyt, s az edény nyakán és hasán
egyformán egy kerek virág köré rendezték a mintát' A
körvonal meghúzása után mintegy ,,satírozták,,a leve-
leket, ezzel alakult ki a kék{ehércsíkos hatás,Ez a min.
ta egyébkéntelőfordulhatott feltűnően alacsony szilké-
ken is, de a vörös vagy fekete a|apszínű daraboknál
sem ismeret]en. Ez utóbbi alapszin esetében kedvelt el-
járás amotívumok közet sűrí pontozással kitölteni'
Erdély Íőzőedény -készitő közp ontjai közül kiemel-
kedett Kolozsvá1, amelynek feltúnően korai, 1512-es
céhprivilégiumaegy korábbi artikulus megújítása
(Kresz M.1991:69), A mesterség munkamenete a korai
forrásokból jó1 rekonstru áLhatő, de stílusukról vrszony-
lag keveset tudunk' Készült itt tányér, lcnntn, cstLpor,
fazék, Iábas, t'edő, A vásári edényt többnyire fröcs-
röstöIő,
kö]ték, mégpedig egy kis cirokseprűveL preckeltélc rá a
zöld, barna (és néha kék) mázat, ezt ÍőIeg a tálak eseté-
ben aikalmazták szívesen. ,,A kész eclénnyel a kolozs-
vári fazekasok maguk is eljártak vásározni
Bánffyhunyadra, Désre, Szamosújvárra. Távolabbi he-
lyekre lovas kocsival mentek, de közelbe bivalyfogattal,
mert a bivaly lassabban me1y| az edény kevéibérázó-
dik, nem törik.,, (Kresz M,1997:69_70)
A kolozsvári fazekasok stílusáról mindennél többet
elárul egy l732-es perirat: a helybeli fazekasok megpró-
bálkoznak fellépni a ,,győri edényeket,, árusító kereske-
dők ellen. A per végül kompromisszummal zárult: a
gyórieknek engedélyezték az ónmázas edények, a ,,jó,
szép bokály kancsók,, árusítását, hogy ezt a kalotaszegi.
ek a lreti piacokon megvásárolhassák, a helybeli
,,Fazekos Czeh,, pedig kötelezte magát hasonló edények
készítésére' Ez az okírat valószínűleg ,,perdöntó,' jelen-
tőségű: meghatározza azt az időpontot, amikortól Er-
délyben elkezdhették a habán bokályok ólommázas má-
solását, utánzását, I752-ben Torda város vezetése már
 168
rendeletben tiltotta el a helyieknek nagy konkurenciát
jelentő kolozsvári mázas edények árusítását, a bokályo-
kat kivéve, s nagyjából ebben az időben kezdték a tor-
daiak is a győri edények utánzását (Kresz M. 199I:68).
Mindezek ellenére Kolozsvár stílusáról elég keveset tu-
dunk, ahogy ez a tobbi nagyvárosunk esetében is fenn-
áll, noha fazekasaik még 1900-ban is B3-an voltak.
Hasonló a helyzet a másik jelentős nagyváros, Nagy-
várad Íazekasságával is' Ahogy Szalay Emőke írja: ,,A
nagyváradí fazekasságról jelenieg keveset tudunk, csu-
pán annyit, hogy nagy múltra tekinthet vissza, és a
XVn_Xx' században fontos szerepe volt.', A váradi fa-
zekasok fehér alapon sárga, zo|d,, esetleg barna színek-
kel dolgoztak, díszítőeIemeik között huliámvonalak,
csillagszerú virágok, karéjos levelek egyaránt idézik a
hódoltság kori magyar kerámiát és a bizánci stílust
(Szalay 1978:272)' A bakonszegi egyház úrasztali
boroskantája l7\4.ben készült és egyáitalán nem is em-
lékeztet azokra a uáradi tóIakra, amelyeket a Szobo-
tisztról Nagyváradra települt Putz Andrásnak és köve-
tőinek tulajdonít Kr esz Mária ' Putz neve feltűnik az IB23-
ban felújított, eredetileg 1658-ban készült céhláda
fazekasnévsorában is, táljai azonban éppúgya habán
előképeket idézik, mint a váradi kancsók, amelyeket a
kalotaszegi falvakban legalább annyira kedveltek, mint
az eredeti ,,$yőri,, edényeket (Kresz M.1991:68_69)'
Kresz Mária szerint a habán edények hatása Mező-
telegd esetében is érvényesült. AZ itt készült bokályok
díszítrnényekékkel írott, de a krómsárga színezés mel-
lett a zöld is megtalálható. A motívumok részben sárga
közepű, vonalkázott szirmú' kerek virágok, részben
egy kék sugarazással kísért,hosszúkás levél (?), amely
a dési bokályokon sem ismeretlen. A szalacsi reformá-
tus egyház számáta 1844-ben készült úrasztali edény
- nagy, kétfülúkanta - formailag a Tiszántúl hasonló
edényeire emlékeztet, motívumainak egy része (sakk-
táblaminta, az edény felületének mezőkre osztása)
azonban valóban a habán kerámia gyakori eleme.
Mezőtelegd fazekassága is további vizsgálatra szorul,
de Nagyvárad közelsége miatt a két város közőtt az
erős hasonlóság sem lehetetlen.
Tordától nyugatra terül el Alsójára, amely nem a jó
mázas, díszes, hanem éppen a leghétköznapibb haszná-
Iati edényeirő|Iett országos hírú.Az első utalás a járai
fazekasságra 1515.ben még közvetett; Fazekas István
bírót említi egy okirat. 1598-ban három fazekas dolgo-
zik itt, s a járai edények híre egyre messzebbre jut:
,,\670_80 táján Nagyenyed vidékénvásárolnak ,,járai
Íazekakat,,, az előkelőbb székelyek pedig ez idő táit
,,jfuaihőIyagos csupor,,-ból itták a bort.,, (Kós 1979:310)
Egy 1B36_37-bőI származó leírást idézve Végh oliaér
megemlíti, hogy ,,57 személyből áiló céhben egyesülve
készítenekkályhákat, konyhaedényeket, korsókat...,'
A KÁnpÁI-\IEDENCE r'azpxnssRcÁruax roRrÉNprr
(Végh 1981:65) I172-ben , az lpartársulat létrejöttekor
37-en r.annak, 1895-ben 49-en' ,,Amesterség virágzásá-
nak utolsó éveiben, a 40-es években is még jobbáramáz
nélküli és díszítetlenpnr asztedény eket készítettek, olcsó
használatr edényeket a környékbeli román és magyar
parasztság mindennapi szükségleteire.,' (Kós I97 9 :319)
Donnnoaszky György űgy véIi, hogy a fehér alapon kék,
zöId, sárga díszítményíiedénytípus, amely a tordai ke-
rámia rokona,lárán készült, s minden mástól megkü-
]önbözteti a minták mellé rajzolt csíkozás, a motívumok
,,árnyékolása,,, ez Íőleg tányéron, tálon, szilkén és bo-
kályon fordul elő (Domanovszky 1968;58, István E.
1979:660), Yalőszínii, hogy inkább Kós Károlynnk van
igaza ebben a két kérdésben:,,A kikorongolt, megszá-
radt és - esetleg - fehér csíkkal megcifrázott, majd pe-
dig kiégetett parasztedény a hagyományos és tipikus
járai edény. Járán nemcsak a XVIII. századbannem ké-
szilt mázas edény, de még a következő századnak is
csak a vége felé kezdtek kísérletezninéhányan (Váradi
JózseÍ,SzabőJózseÍ és Szakács JózseÍ) a mázolással, tor-
dai fazekasismerőseik péIdájára, majd páran az 1910'
évi tanfolyamon tanulják meg a mázolást,' (Kós
I979:3I9) ' A kitúnő minőségútűzáIló agyag egyébként
is kínálta, hogy fazekat csináljanak, ,,jóÍormánegész Er-
délyben ők az ősrégi mázatlan cserépedény készítésé-
nek legkonzervatívabb képviselőr.,, (orosz 7930:149)
1848-ig a református egyház föIdjéről bányászták az
agyagot' e1y arasz mélységből, Íizetség nélkü1, a fel-
szántás után a községi legelőről _ ez is tűzáIló agyag
volt, és szekerenként egy kanta, lábos és csupor, vala-
mint áldomás járt érte (Kós l979:3ll )
282. ábra. Az alsójárai edérrysorozat, berrne a lríres
hó1yagos csuporra1
A járai Íazéksorczatra orosz Endre hívta fel a figyel-
met 1930-ban, és adatait Kós Károly későbbi gyújtéseiis
megerősítették. A legnagyobb fazékméreta 17 literes
nprófőző volt, amelyben apróra vágott káposzta Íőtt, a I0
 LEcpoxroSABB FAZEKesrozporurjAINK A 19. szÁzroser 769

|iterest'icsupor arróI kapta a nevét, hogy általában a bel- en\f.es agr.agból', készítették,egy SZerVeS maradvá-
sejében égettek egy kisebb Íazekat, a 7 literes aránka sa- nr' o kb an gaz dag,,, f ekete sziv ány os,, agy agb óI, ame ly-
játosságának az számított, hogy a két fülét ,,ÍéIkézre,, nek szén- ill' mésztartalma is volt, és ezek az égetéskor
helyezték eI, azaz nem egymással átellenben voitak, ha- hólr,agokat képeztek az edény falában. Igen kényes volt
nem derékszögben, a 3 lrteres ejteles a német achtel (= a kancsó, a fenekét általában sárga fazekasagyagbói ké-
nyolcadrész) mértékegységetidézte nevében, a 2 literes szítették,de igen jó ára volt, hiszen amíg egy termosz-
aprófőzőbeualót égették a ficsuporban (ennek a méretnek ban a fo]vadék egy óra alatt70 oC-rőI37 oC-ra hűlt le, a
már csak egy füle volt), s a sorozat legutolsó darabja a hólyagos edényben 31-re - a hőtartása az első órában
hfues hólyagos Csupor volt (orosz 1930:749), Kós Károly tehát kiváló voltl (Végh 1981:66_68) Ez a tulajdonkép-
közel egy ÍéIévszázadda] később kiadott tanuimánya pen csúnyácska, hóIyagos edény bizonyult mégis a járai
pontosíla ezt: az aprőfőző 15-30 literesig készült, ká- fazekasok legkelendőbb portékáj ának
posztasavanyításra, zsír tartására, de vendégségek al- A Körösök mente is a mázatlan edényeket készítő,
kalmával ,,apró,,-t is Íőztek benne. A ficsupor 6-15 lite- rendkívül archaikus stílusban dolgoző fazekasairól voit
res volt, nyaka alá huliámvonalat is húztak, káposzta, híres. A fazekasok többsége itt rómán volt, magyarok
szíW aiz, zsír tartásátahasználhatták, kecskefüiű, széles csupán Réven és Báródon dolgoztak a Sebes-Körös völ-
szájúváItozatában puliszkát Íőztek, Az aránkő 4-6 lite- gyében, és Belényesen a Fekete-Körös mentén.
resig készült, ezt a ferde fülezést nevezték kecskefitLű- Kezdjük előszor a Sebes-Körös völgyéve1; a leghíre.
nek. I\evét közepes méretéről kapta, ez is és a ficsupor sebb fazekasfalu itt Rév volt, illetve a közeli Báród'
is a havasiak közkedvelt edénye volt. Az ejtelesben hús- Egyik településen sem alakult ki céhszervezet,bár
aÍa-
és gyümölcslevest, káposztát és puliszkát Íőztek, az ap- zekasság valószínúleg már a16. századbanis virágzott.
r óÍőzőben pedig paradicsomlevest. Az1996-os összeírásban Rév 50, Bárőd7 fazekassal sze'
A járaiak természetesen más fennálló edényt is csinál- repel. Mindkét faluban alacsony szennyezettségű, gya.
tak, Afennfiilíít te1 és étel hordására használták' a félku- korlatilag vasoxidmentes agyagot
használtak, amely
pás csipor lúgmeiegítésre,tejaltatásra, a kicsi cstpor víz égetésután is megtartotta fehér színét.,,A réviek
első-
melegítésére, ivására volt alkalmas. Lábasféléb őI négy- sorban korsósok, ili. kantások voltak, a
báródiak inkább
félétis égettek, az 5 iiteres lábbal lóbosnak három laba és fazekasok és táIasok. A réviek önálló
utakon jártak, a
füle helyén nyele volt' turó, juhvajjal készülő puliszka, báródiak régebben Telegdhez, késó,bb Révhez igazod-
ún.,,bálmos', készitésétehasználták. A féIp o tr ás úb o sb an tak.,, (Mózes r97 6:97
I
-98)
húst pácoltak, sütöttek, a kisebb méretúeka siildó|Iábos és Báród fazekasai korábban mázas edényeket is készí
akicsi lábos voltak. FedőbőIfiles és gombos változat is ké- tettek, önálló stíIusa azonban csak Révnek
alakult ki.
szült, mérettőI fuggően (Kős 1979:32I_322), ,,A révi fazekasok termékei, küIönösen a régebbi keletú-
Vizesedényeik a bugyogós korsó, a zörgős korsó, a csi- ek sok rokonságot mutatnak a Fekete-Körös-völgyi
cses kancsó és a gömbölyű kancsó voltak, ez utóbbi orros fazekasközpontok edényeivel. Megegy ezik az edények
kantaforma és nemcsak bort tartottak benne, hanem Íormája, ornamentikája pedig, eltekintve az újabb kele-
vizesedénynek is használták' A csicses csupor gyerme- tíiektől, akárcsak ott, ősi jel\egű.,, (Mózes 197 6:99) Leg-
kek szoptatásáta szolgáIt, a porzsoló pedig tej altatására híresebb edényeik a réui korsó és a kanta, Ez utóbbival
éPpűgy, mint az egyenes Íalútejest'azék. A laposedény, jártak a folyóra vízért,hosszú korsókendő végeire
köt-
ha nem is volt }árán teljesen ismeretlen, inkább csak az ve, így elől is, hátul iS lógott egy-egy kanta. jellegzetes
utolső száz évben terjedt eI. Korábban is ismerték a ka- díszítrnényea kereszthím volt, amelyet méhviaszba ra-
csasütőt, az un, pecsenye alá aalót, illetve a fazékforma gasztott disznósertével írtak - ezek a párhuzamos vo-
szűrőket' Anagytólat a havasokban a közös étkezések- naldíszek a középkor óta ismertek Az aratúsi korsókban
'
hez használt ák, a rigótáIat a szabadban, a mezőn, de ké- a határba vitték a vizet, ezekelejére két
,,szemet,' festet-
szi1lt laskaszűrő, szilaaszűrő, paradicsomszíírő is, tek: ,,ez az archaikus motívum a Fekete-Körös forrásvi-
A járaiak leghíresebb edénye azonban mégis a fo- dékénélélő román korsósok edényein kívül csakis e vi-
galommá vált ,,1árai hólyagos csupor,, volt (Kós dék vizesedényein fordul e\ő',, (KreszM,799lr:72) Avt-
1979:323_324). Eisősorban a hőszigetelésben, a jobb zeskorsók összenyomott szájűak, de a révieket és a
hótartásban volt szerepe a hólyagos kancsók speciális kristyóriakat kivéve, egyik Körös menti korsónak sin-
falának: ,,a hólyagos edényben, a mai hőpalackokhoz csen CSecSe' Ezeket a magyarok keresték, míg a kerek
hasonióan, pincehőmérsékletű bort vagy friss vizet le- szájú, szűrőtlen korsó, a csobánka a Bihari-hegység
ro-
hetett megőrízni, másrészt forralt bort vagy akár ételt mánjainak r,olt kedvelt edényformája.
A mázas butykos
sokáig melege tartani,'' (Végh 1981:63) A hólyagos már a közelmúit újítása, kerek, szűk szájjalkészilt, ital-
csuprok máskülönben zömök, mázatlan kancsóformák nak, s mint mondták: ,,bé lehetett dugni csusnyával,,,
voltak, oldalt elhelyezett füllel, és ,,hammu színszürke azaz kukoricaszárral,
 770
A többi edény jeientősége lényegesen kisebb volt,
mint a korsóké és kantáké, bár ha a rendkívül hasas,
minden díszítésnéIknli t'azekak, amelyeket belül sárga
máz borított és szájukat mangános fekete mázba már-
tották, valóban itt készültek, s nem Báródon' akkor ez a
rendkívül jó minóségű és szép edény méltó párja korsó-
nak-kantának. Készült itt szilke ís, annak felül fülezett
váItozata, az (tn. fölfilles, egyliterestől háromliteresig,
éteihordónak . A sztik fenekű, szintén mázatlan parnszt-
/álnak feiül párkánya volt, s fóIeg a románok szerették,
evőtálnak. Fedót fóleg nagyobb fazekakra készítettek,
keresztfüllel. A só- vagy borstörő Íormailag megegyezett
a rómaiak Íűszertörőjével, amely akkoriban szépítősze-
rek alapanyagának törésére szolgált.
A révi fazekasok még Debrecenen túlra is elvitték az
edényeiket, északra SziÍágysomlyóig jutottak el, a báró-
diakkal ellentétben, akik csupán a környező vásárokat
járták (Feketetó, Csucsa, Hunyad) (Mózes 7976:70I)' A
réviek szinte minden faluban megálltak, tavasszal in-
kább a télen szétfagyott vizesedényeket pótolták a falu-
siak, ősszel pedig fóleg a fazekakat vették. Legjobb pia-
cuk Nagyszalonta és Margitta vidéke volt, de a bihari
románok is keresték edényeiket (István E,19BI:347)'
A másik nagyobb terület, amely szintén korsóiról
volt híres, a Fekete-Körös völgye. Ahogy errőIViski Ká-
roly írt a Magyarság Néprajzában: ,,Ma legjellemzőbb
góca Belényes, aholújabban oláhok is készítik,de tud-
nunk kell, hogy a XYII, században a belényesi fazekas
céh minden tagja magyar.,' (Viski é.n.:365) A Fekete-
Körös forrásvidékének többi központjában (Kerpenyet,
Kristyór, Lehecsény, Vaskóh-Sze1istye, A1só'Va1e-
nyágra) azonban többségében valóban román Íazeka-
sok dolgoztak, és az ő múhelyeikből kerüItek ki hatal.
mas számban a közkedvelt körösi kantúk és az oláh kor.
sólc (Kresz M. 1960:315). Róluk adott hírt Györffy Istaán
is. Szerinte Vaskóh vidékénLehecsényben, Kimpany-
ban, Kristyóron dolgoznak fazekasok, de a Feketepa-
takon és Lelesden is vannak. Nyégerfalván, Alsó-
Valenyágrán, Lehecsényben, Lelesden szerinte kantás
parasztok dolgoznak, Vaskóh vidékéninkább Íazekat
készítenek(Györffy 7986:185(187). Az itteni korsók zö-
mükben csecs nélküliek, díszítésükszaruval történik,
barna és fehér földfestékkel - a sűrű és változatos csi
kozás, pontozással kiegészítve adja minden díszüket.
Hasonló korsók készültek a Temes mentén Bényes ro-
mán fazekasainak múhelyében is (Niculescu - Petrescu
1974:85_86, v.ö. Kresz M' 1960:327)'
A Körösök mentén mindenütt a házIiparszerű
fazekolás a jellemző, talán csak Belényes volt kivétel ez
alól a korábbiszázadokban. A délnyugati zónában fulaj-
donképpen még két központról kell szóIni, amelyek
szürkésfehér, feltúnően érdes tapintású, erősen kvarcos
agyagból do|goztak, s fazekaik igen régies jellegűek:
A KÁnpÁr-\ IEDENCE pnzprassÁcÁuer ronrÉivpru
Lippa és Lugos' A két központÍazekat feltúnően egyfor-
mák: nagv méretuk mellett szúk fenekük, felül hasasodó
formájuk és aránylag szúk, kiterülő szájuk'hoz ragasztott
két, felívelő fülük tűnik fel. Vállukra zsinőrozás került,
a1á felfelé fordított, Íésűszeriimintákat festett a szaruval
dolgozó fazekas, a hason meg két abroncs is fut körbe, s
az egész edénynek némileg amforajellege van (Niculescu
- Petrescu 1974:83). Lippan nem, de Lugoson biztosan
magyar fazekasok dolgoztak (Kresz M. 1960:327).
osszegzésül: Erdély és a Partium fazekasságát egyfe-
lő1 a fentiekhez hasonió, archaikus használati edények
jellemezték, másfelől a ,,győti edények,'révéna habán
hatásra kialakuló ólommázas fazekasáru, harmadrészt
pedig az egykori btzánciprovinciális kerámia, a sgraffi-
ato- (karcolt) technika és a sárga-zőId színezésgyakori
előfordulása.
A Székelyföld
és a Barcasá g Íazekassága
A Székelyföld heiyzete még érdekesebb, mint Erdéiyé,
hiszen fazekasai egyrészt valóban a környékbeli pia-
cokra dolgoztak, másrészt viszont távolabbra is: Erdély
felé és a Kárpátokon túlra egyaránt, igy ezt a területet
gyakorlatilag kétfélehatás érte a korábbi századokban,
s e kettő vonzásában alakult a székely Íazekasság' Az
egyik hatás Erdély felől jött, mégpedig a ,,győri kan-
csó,,-nak nevezett habán boká]yok révén,és több köz-
pont - Kolozsvárhoz, Tordához hasonlóan - elkezdte
másolni ezeket az edényeket. A másik hatás a Kárpáto-
kon túli terület fazekassága révénérte a székelyeket: ez
a terület jőrészt az egykori bizánci hagyományokat é1-
tette tovább, és ez részben az egész technikában, rész-
ben a színezésben jelentkezett. Tulajdonképpen lehetne
egy harmadik hatást is említeni, ez azonban sokkai át-
tételesebb: az erdé|yi szász ker ámiáét.
Kezdjük taIán az utóbbival, annál is inkább, mert a
legkorábbi évszámos edények éppen szász Íazekas-
munkák, jelentós részben a IB, századból' Szász Íaze-
kasság természetesen északabbra iS Volt Erdélyben, töb-
bek közöttigen jó híre volt a besztercei szász káIyha-
csempének, ám egy részlet különösen feltűnő az erdéIyt
szász edények esetében: noha megfogalmazásukban
gyakran nagyon is jellegzetesen szászok, a mintakin-
csük már jőrészt Erdélyben alakuit ki, jobbára a klasszi-
kus reneszánsz mintákat festik, a három tulioánból és
levelekből álló virágos ágat (életfát) és a madárat, s leg-
feljebb a technika változatossága - és bizonyos részle-
tekben természetesen a színezésbeii eltérések_ külön-
böztetik meg a környékbeli székely fazekasmunkáktól
 LEcpoNroSABB FAZEKesrtzrorur1AINK A 19. szÁz'rosrr
az erdéIyi szász kerámiát, motívumanyaguk feltíinően
hasonló.
Az erdélyi szász Íazekasság egyik legkiemelkedőbb
központja a Szeben megvei Kürpöd (Kirchberg) volt,
amelynek munkássága a 18, századtól az 1810-es évekig
ismert. Az itt készült edények ,,nemcsak a reneszánsi
hatást őrző díszítőmotívumokkalhívjákfel a figyelmet,
hanem abizáncí örökséget tanúsító sárga-barna színek-
kel is.,, (István E,79B7:r7)
A kürpödi fazekasság több szempontból is rendkívül
érdekes: egyrészt a Garam mentén kívül csak itt fordul.
nak elő olyan tálasedények, amelyekben a minták a tá-
nyér egészétkitöltik, nem véve figyelembe a sincet,
másrészt itt a kék színt inkább a 78, században alkal-
mazták, mintegy kiegészítőként a sárga és zöld mellett,
s a 19. század eiejére teljesen eltűnt' Rendkívül magas
színvonalú fazekasságuk emlékételsősorban nagykán-
csók, bokáIyok és tányérok őrzik, amelyek köZüi külö-
nösen az előbbiek érdekesek.
A kürpödi stíIus minden jellemzője I azaz a fehér
alapra szaruval írt, világosabb barna körvonalú, rene-
szánsz ízíidíszítmények,a sárga és zöld kitöltéS mellett
a fómotívumokat kísérő kék vona]kázás mind ielen
vannak ezeken a kiterüló szájűnagykancsókon. a Ítinet
átellenes oldal közepén egy rovátkolt, rátétes szívet he-
lyeztek el, amely mintha egy óriási, stilizált tulipán kö-
zepe volna,' a z edény oldalai felé Íutó két szárrá pedig
gyakran valóban tulipánokat festettek. BokályfoimáiÉ
is teljesen eltérnek a környékbeliektől - nem ritkán
többször megtört vonalúak, s a szúkebb nyak felül két-
ujjnyr, kiszélesedő szájperemben végződik. A íestésitt
több sávra osztott, gyakoriak a vonalcsokrok, ívmínták
és gyakran az évszám is rákerül, de amíg a18, századi
darabokon előfordul a zöld szín mellett á kék is, addig
a legutolsó ismert darabokon (1807 körül) már csak á
zöld szerepel. Néhány bokály oldalának gerezdelése
szintén rendkívülritkán alkaimazott technikai elem. A
tányérokat - a fent már említett kompozíciós sajátosság
mellett, amely azonban nem minden darabon fordul eló
- a sárga, cakkozott széI is jellemzi. A kürpödl/ nagyon
színvonalas fazekasság a 19, század első évtizedeiben
ismereteim szerint megszűnt, egyes elemei talán a bar-
caújfalusi, berecki fazekasságban élhettek tovább, de az
is elképzelhető, hogy csupán a piacok azonossága ré.
vén fordultak elő hasonló motívumok ezeknél i vo,-
pontoknál.
Az erdélyi szász nagykancsók java része ún. ,fzom-
szédsági kancsó,, volt, ezt német felirataik is eláruliák,
készítésihelyük azonban a legtöbb esetben
''.^ ',,.g-
határozhatő, készülhettek Szebentől Szászrégenig mii-
F" abizonytalanság még jellegzetes iípusoknál
9*:t1
is előfordult, a Szászkézden készült bokályo|at és tá-
nyérokat a kutatás sokáig kőhaiminak uélt". Eze,., a
777
\agt.-Kükül1ő menti településen kitúnő fazekasok dol-
goztak, edénveik készítésitechnikája igen időigénves és
bonl.olult r'olt: a megkorongozott edényt elo.bb-fehér
földde1öntötték le, majd kobaittartalmú kék földdel, s a
díszíhnén1'eket úgy karcolták bele, hogy csak a fehér
szín túnt elő, Kedvelt motívumaik bokályon-tányéron
egYaránt a hajlott csőrű madár, amely szájában kacsot
tart, illetve a hajlott száron elhelyezett ,,pikke1yminta''.
Valamennyi edényük díszítéseigen egyszerű és vissza-
fogott, jellegzetességeik révénmással össze nem té-
veszthetők. A szászkézdi stílusnak tulajdonképpen nin-
csenek párhuzamai ErdéIyben'
A harmadik szász edényegyüttes, amelyről beszélni
kívánok, jórészt tálakból á1I: általában a barna körvona-
1ú díszíhnénytsárga és kék színekkel töltötték ki, elő-
fordult azonban kék kontúrral is. Szegélymintáik igen
egyszerűek, sokszor csupán egy hullámvonalra koilá-
tozódik, a tálak öblében pedig a reneszánsz vlrágmotí-
vum mellett az ágonüló madár is gyakori, amelyisőré-
ben virágos ágat tart. Ennek a típusnak talán Szász-
régen vagy környéke lehet a készítóhelye, a tálak leg-
alábbis Marosvásárhely környékén a leggyakoribbak, s
a Kresz Mária áItaI marosvásárhelyinek mondott táltí-
pussal erős rokonságot mutatnak.
Marosvásárhely fazekasai céhszabáiy zatukat 1612-
ben vették át a székelyudvarhelyiektől, pecsétnyomó-
juk azonban 1592-es, így a céh minden bizonnyál mar
korábban is ]étezett. A mesterség elsajátítását a legény-
nek öt remekkel kellett bizonyítania, nagy Íazekat,b.o-
roskor.sót, egy ,,örök táIat,, , egy abálótálat és egy kály-
hát kellett készítenie. Ezeknek nem csupán a Íőrmáját,
de a részletek tökéletességét is nézték.A Somostetőról
bányászott agyagért cserépáruval fizettek a városnak:
évente 500 mécsnek való kis edényt kellett elkészítenie
minden fazekasnak. Edényeik sokfelé eliutottak. Rész-
ben a városban közös színben árulták, részben maguk
vitték áruika t Szászr égenbe, Segesvárra, Nagyszeb-en-
be. Vásárlóik között románok is voltak, aklk potnónás
lcantát vásároltak főleg - ezt adták gabonával töltve a
halottak emlékére,pománába (Kresz M' 1991:B3).
Edényformáik közt csuporfélék,Íejősa1tár, lábasok, por.
galóvagy porzsaló, kancsó, bokálv csicses és csics nél-
küli kanta, korsó és tálasedény egyaránt előfordult (Ba-
logh7972:325).
Bár a marosvásárhelyi stílust pontosabban nem is-
merjük, Kresz Márin feitételezése valószínúnek látszik: a
Maros mentén előkerült székely és a Szászrégenhez
kothető szász tálasedény egynémely hasonlósága alíg-
ha írható a véletlen számlájára. Hogy melyek
sonlóságok? Egyrészt a madarak Íormája,"'ók
u t-'á-
díszítése,
másrészt a r,iszonylag keskeny tányérszegélyenelhe-
Iy ezett díszítmény:nagyjából négy zeÍ, alakú' mezőkre
osztották ezeket, S Vagy teljes egészében barnára festet-
 772
ték, vagy átlóval húzták át, s közeibe pöttyöket raktak.
Ez a motívum fut körbe a bokályok nyakán is: ezeknél
az edényekné| a színezés(zömében sárga és kék) is a
szász kerámiát idézi, mint ahogy egy másik, szintén
székelyföldi típusnál is, amelynek festése zöld, kitölté-
se sárga, s gyakori a motívumok kozött a gránátalma
- ez utőbbi ÍőIeg a IB, század végénvirágzott
Marosvásárhely esetében már említettem a legrégeb-
bi céhvel rendelkezó széke|y fazekasközpont,
Székelyudvarhely nevét: céhprivilégiumuk 1572-ben
kelt (Domanovszky 19BI /I:207), ez az egyik legkorábbi
erdéIyi fazekascéh. A Székelyföldön valószínűleg ez a
központ kezdte mega győrl edények utánzását, s a ko-
lozsvárihoz, tordaihoz hasonló, habán motívumokat
idéző bokáIykancsók jőrészt az itteni fazekasok mun-
kái' ,,Ezek közül a legkorábbi évszámos darabok a
XY III. század legv égérőI, a XIX, század le gele1& őI szár -
mazó finom rajzú, sokszor mezőkre tagolt edények. Né-
melyik alakja szögletesre lapított, ezt a Íormát követi a
minta rajza. Virág mellett madár és szarvas díszítiabo-
kályokat, néha emberalak,' (Kresz M. 1961:165)' amely
gyakran huszárruhában Van. Ez a stílus azonban a 19'
század második felében háttérbe szorul, s egy másik
(amely taián korábban is meglehetett, talán valóban
Makfalván alakult ki) került előtérbe.
,,Az udvarhelyi bokály leggyakoribb motívuma a
tölgyfalevél, a cserelapi. A bokály alsó részétmezőkre
oszt1ák, az egyes mezőket ferde rácsozás választja el
egymástól, s minden mezőkozepébe kerülegy-egy cse-
relap i. A színezésmindig sötétb arna, ezt szaruv aI irják,,
_ mutatja be ezt a típust Kresz Mórin, majd hozzáteszi:
amiiyen gyakori a bokály, olyan ritka a hozzá tartozó
tálasedény. A cserelapi minta egyébkéntismeretlen a
többi fazekasközpontban, ugyanakkor Íeltűnő hasonló-
ságot mutat a 75, századi észak-itáliai kerámia tölgyfa-
levél mintáivaI. Kresz Mária szerlnt talán régi kereske-
delmi kapcsoiatoknak köszönhető ennek a motívum-
nak a székelyföldi elterjedése (Kresz M. 1991:B2). Csere-
lapival kevés formát díszítettek egyébként, elófordul
még kancsón, kiskantán és egy fedeles szilkén, amely
talán kovásztartó edény lehetett (Kresz M. 1961:165), de
nem kizárt, hogy komaedény volt, s gyermekágyas asz-
szonynak vittek benne éteit, húsleves! laskalevest, a
szülést követő hat hétben.
Székelyudvarhelyinek tartja a kutatás a kettős koro-
nájú Ía motívumát is' amely Tordán vagy Zilahon volt
népszerű elsősorban, de valóban festették ezt a mintát
Udvarhelyen is, ahol a 20. században felhagytak az
edénykészítésse1,s piacaikat részben Makfalva,
Szolokma és más kórnyező fazekasfalvak, részben a
mázas edény készítéséreáttérő korondiak vették át.
A Székelyföld talán legnépesebb és legéletképesebb
fazekasközpontja Korond volt, ahol ,,egészen a század-
A KÁnprr-\ÍEDENCE paznxassÁcÁNar ronrÉxErn
fordulóig csak mázatlan edényt égettek' puliszkás faze-
kat, borr,izes korsót,, (Kresz M, 1961:165), és életük fo-
lyamatos l-rarcban telt a székelyudvarhelyiekkel, akik
nem akarták beengedni a korondiakat a vásáraikra áru-
sítani' A korondiak tűzá\Iő agyagja azonban másutt jó
ajánlólevéi volt' A Szakadáthegyoldalból bányászták
és r,örösre égett (Haáz 1940:184), viszont sem az öntó-
földeket, sem a mázat nem tartotta meg, így alakulha-
tott ki a vörös edény készítésénekgyakorlata. Ráadásul
a ,,köves, hideg éghajlatúhatár sem biztosított elégsé-
ges kenyeret a hirtelen szapora település lakóinak. Így
aztán a fazekasság a nincstelenek számára kenyérkere-
ső, a kevés földúeknek kiegészítő foglaikozást jelen-
tett.,, (Tófalvi 1983:600) A Tószeg nevú falurészben
fazekaltak a szegények, Felszegen (vagy ahogy ők
mondták: Fessegen) pedig a tehetósebbek. Ez utóbbiak
szekérrel is rendelkeztek, s az edénv árusítását is ma-
guk végezték. nagyobb városo.kban nem volt ke.
',...A
Iet1e a mázatlan korondi edénynek, így inkább a falvak-
ba vitték.', (Kresz M,1960:324) Az udvarhelviek kihívá-
sára azzalváIaszoltak, hogy hatalmas mennyisé gű, oI-
csó parasztedénnyel árasztották el nemcsak a közvetlen
környéket, de a távolabbi területeket is, és ennek követ-
keztében a fazekasok száma megsokszoro zódott: 1904-
ben péIdául már 600 fazekast tartottak itt számon (Tó-
Íalvi 1983:607, 199 6:16-79).
283. ábra. A régi korondi mázatlan edények
A korondi agyag vörösre égett, felülete érdes volt, s
csupán az edények vállára festettek fehér földfestékket
hullámvonalat, csíkokat, rövidebb vonalkákat. Ez a
szűrő és csecs nélkűli korsónáI el is maradhatott, ezek-
ben részben borvízet, részben sós vizet vittek eladni. De
korsónak nevezték a kantát is: a négykupúst vízhordásra
haszná|ták, a aékás korsót pedig tárolásra, víznek, eset-
leg bornak való edény volt (Kocsi - Csomor I98I:24,
v.ö. Tófalvi 1'996.82_83)' Egy katlanba általában kb. 50
korsót tettek, kisebb-nagyobb mázatlan cseréptálból'
mosdó- és mosogatótálból szintén ötvenet, ,,ViSSZaem-
lékezések szerint általában 600-800 edény fért egy-egy
katlanba,, (Kresz M. 799I:78), a többit tehát _ egy-két
LEcpoxrosABB FAZEKesxtzpoivrlAINK n 79 . sz
más edényforma mellett - a fazékféletette ki. Tót'alai
Zoltán részletesen ismerte ti az itt késziilt edényfélesége-
ket. Összesen 1rúszfé1e mázatlan ÍazékÍéIét sorol fe1 (a
két és fél aékúsóriást'nzéktóI a pnlaktenyes főzőÍazékig) és a
lóbas lábast, a kanta- és korsóféléket, a tálakat, a sziluntö-
rőt és laslgszűrót, a kalácssütőt és a fedőket, a bilit, a po-
citástálat (azaz komacsészét), a gyertynnúrÍót és a kan-
dallóhcz készítettkiit,tőcsöaet, a pénzlopó perselyt és alco-
aásztnrtót, r'alamint amázas edények egész hosszú so-
rát, a fazekaktőI a csiporokig (Tófalvi 1996:80_87). A16,
századtőI még kálylracsempéket is égettek itt (Tófalvi
1983:600), a csillámmal csiilogóvá tett lapcsempéket fa-
dúcba nyomták (Kresz M.199I:79) '
A legkelendóbb korondi edénynek mindentő1 füg-
getlenüi a hatalmas mennyiségben készülő fazék - he-
iyi nevén t'azak - számított. A fazekaknál egy régi úr-
mértékrendszer nyomait fedezhetjük fel, elnevezéseik
egyben az űrtartalmat is jelölik. ,,Az egység a lcupa, bő
liter. 4 kupa = 1 ejtel (bő öt liter), 4 ejtel = 1 véka (kb.
24_25Iiter),4 véka = 1 köböl' kb. 100 liter, de ekkora fa'
zék nem készült... Akétszerezésen aiapuló nyolcas úr-
mértéket a magyarság a XVI_XVII. században vette át
Nyugat-Európából, ahol az rőmat örökség volt, a ko-
rábbi török eredetű tizes rendszer helyett. A nyolcas űr-
mértékrendszer hivatalosan 1847-ig, a iiter bevezetésé-
ig állt fenn.,, (Kresz M' 1997:77(79)
A fazekak méretezése mindezeket figyelembe véve a
következő volt: alcétuékásészlélcás méretúekbencsak tor-
ra, lakodaiomra Íőztek, a t'éluékásban lra tíz-tizenöt em.
ber összejött, kalákára. Az ejteles vagy négyktLpúsmére-
tűben és a kétkupásban főzött káposztára a család egy
hétig iS rájárt, de használták tejnek, szíIvaíznek, s vizet
is forraltak benne' ,,Legtöbb haszna a músféIkttpús és a
kupús Íazéknak volt, meSSZe a legnagyobb mennyiség.
ben készült. Leginkább tejnek használták - egy kupa tej
valósá gos f o galom -, ezér t t ej e st'nz nknak, e j e s e d ény nek ts
t tők, a juhfejőcsészék, de a pénztartő núnúk,azaz a per-
mondták',, de alkalrnas volt szi\vaíz tartására, vízÍorra-
lásra, szapuláskor meregetésre ilyenko r lúgosfaznk v olt a
neve. Afélkupűs t'aznk és a csupor részben tejfölnek, tej-
nek kellett, részben a csuporbó1 zsendicét ettek, vizet it-
tak (Kresz M. 1997:77-79).
A századforduló korül kezdtek kimerülni a korábbi
agyaggödrök, s a heiyette taláIt agyag, a pala már nem
volt alkalmas Íazékkészítésére. Ekkor kapóra jött a ma-
rosvásárhelyi Iparkamara által Udvarhelyen létrehozott
agyagiparí szakiskola, ahol Korondról elsőként András
]őzse[, Katona Ferenc, Lőrinc M. András, Balázs
György, Demeter K. Zsigmond és Fülöp Dezső tanult, s
ők lettek a mázas edény korondi meghonosítói (Kocsi -
Csomor 1981:26, v.ö. Tófalvi 1983:608 és 1996:19.34).
Korábban a korondiak többek között a Mezőséset látták
eI ,,mázat|an csurdé edénrtyel, uörös fnzékkal, dó jó piaca
volt a korondi fazéknak a Kárpátokon tul is, Moldvá.
sz sDB.\\ 773
ban, ióleg pedig a Havasalföldön.', (Kresz M'1960:324)
A nrázas edént,re való áttérés után is megmaradtak
ezek a piacok, csak éppen megnövekedett a Kárpáto-
kon ttrlra készülő eclények mennyisége, amelyeket kü-
lönösen az 1'92a-as évektől az ottani ortodox románok
l'ásarolták, pomanara. A pománának az a lényege, hogy
a haiottak emlékéreételt és italt áldoztak, s ehlrez csak
agyagból készült edények feleltek tneg, mert ,,aZ embet
földbő1 vétetik és földdé válik,,. A húsvétotmegelőző
halottak szornbatjain a templomban szentelt ételt a pó-
pa vezetésével kiviszik a temetőbe, a síron megeszik a
kását és megisszák a bort, s a szertartás végeztéveIaz
edényeket össze is törik (Kocsi - Csomor 1981:29_30).
A Sóvidéken _ Korond mellett - doigoztak fazeka-
sok a már említett Makfalván, Szolokmán, Küsmöd.
ön, Siklódon és Székelyszentistvánon, ezekr őI T ót'nlui
Zoltán tollából olvashatunk alapos és értő leírást (Tó.
Íalvi 1996:87_103)' A Korondtól délnyugatra fekvő
Fogarasföld fazekasainak termelésébenis jelentős
mennyiséget tettek ki a pománára és lakoda]makra ké-
szült díszedények' Fogara s 1614 őta céhes fazekasság-
gal is rendelkezett, az agyagot a város legeiőiről hozat-
ták. (1727_7722-ben még 18 fazekas dolgozik itt,kőz-
tük németek is, 1890-re azonban már egy sincsen,)
Románújfalu fazekasai magyarok voltak, és főIeg kék
díszítményű,fehér alapú edényeket készítettek. A kör.
nyező románoknál ,,a lakodalom után két évre az uj
házaspár közeli rokonait lakomára hívta meg. Erre az
alkalomra a fazekastól már hónapokkal azelőtt 3070
dísztáIat és ugyanannyi díszkancsót rendeltek, hogy
minden vendégnek egy kancsót, tálat, valarnint kalá-
csot és gyertyát ajándékozzanak.,' Korsóikat, a széles
szájú zergő illetve bugyborékoló korsót vagy a keskeny
száju vizeskorsót főIeg pománába szánták. Készítrné-
nyeik közül kiemelkedtek a háromlábú' púlinkantelegí-
selyek is (Seres 1980:96-97).
A Barcaság kerámiájának vásárlói Sokkal inkább az
egészen más életvitelű' szászok közül kertiltek ki, s ez
alapvetően befolyásoIta az edények színezésétis: legin-
kább a fehér alapon kobaltkék díszítményűkantákat,
bokályokat kedvelték. A Barcaság és főleg Btassó szász
fazekasai ecsettel festettek. Jelentősen eltért ezektől
Barcaújfalu magyar fazekasainak stílusa, ők ugyanis
szarut használtak a díszítéshez,s így a hasonló motívu-
mok ellenére is világosan elkú1öníthetők a munkáik a
szász edényektől. Brassó fazekassága egyébként foko-
zatosan veszített a jelentőségéből,787l-ben rnár csak 15
fazekas volt a r,árosban/ S egyre inkább átvették piacai-
kat az ú;falusiak. Barcaú1{:alu igazí fazekasfalunak szá-
mított, csirfolták is eleget:
,,Ujfalusi csángók,
^^:^ Á1 :1.|
||
^^].^-l,. LJtlL4IUN:
L)lPUrNd
 174 A KÁnplr-\{EDENCE pRzpxassÁcÁruar ronrÉruprn

A díszítésbenigyekeztek megfelelni a szászokízlésé- lálóan ígv jeilemezte a 19 . század utolsó évtizedeit: egy-
nek, de a kék szín mellett kiegészítéskénta barna, zöld, felől készült itt mázasedény, részben a városi céhekben
sárga, sőt fekete színt is használták, s bár a dekorálás (Székelvudvarhely, Kézdivásárheiy, Marosvásárhely),
alapvető eszköze a szűra volt, a többi színhez ecsetet, az részben a falusi múhelyekben (Etéd, Küsmöd,
ún. pinutskat is használták. Arujukat kóboros szekérrel Barcaú1falu, Bereck, Nagyajta, Makfalva, Szolokma),
száIlították, akár Bukarestig is elmentek, északnyugatra másfelő1 parasztedény, amellyel elsősorban két központ
pedig Szegedig! Ősszel Íő|eg akáposztásÍazekat keres- látta e] az egész környéket: nyugatra Korond, kelet felé
ték vásárlóik, a bugyogós korsót, a lakodalmi korsót, ta- pedig Csíkmadaras.
vasszal az (ln. piinkösdi csipor volt a fő cikk, ezeket ,,A "csíki edényu vagy <feketeedény, Erdélyben jó-
pománára vásárolták (Seres 1971:379-387). részt egyértelmű fogalmak voltak....'' (Kós 1976:221)
Háromszék egyik legjellegzetesebb fazekasfaluja Csíkmadarast közismerten fazekasfalunak tartották'
Bereck volt, amelynek edényformái, de díszítményeiis mint orbán Balázs ís leírta:
erős rokonságban álltak a barcaújfalusiakkal, csak ép- ,,Ez a Íalu Madaras
pen a színezésük volt barna-zöld. A bokályok díszítmé- Hol a pap is íazakas,, (Kresz M.196I:166)
nyét ugyanú8y né1y függőleges mezőre osztották, mint A feketeedényt égető Madarassal szemben
barcasági társaik, s ebben helyezték el a hajladoz ó szár. Csíkdánfalva mázasedényeket is készített,leginkább a
ra rendezett mintát. ,,Berecken több jóhírű fazekas dol- sárga mázat használták' Egyszerű hasznáIati edényeik
gozott, a múlt század második felében, Pénzes Lázár 1ó részérea máz aIá fehér zsinórozás vagy holdas min-
volt a legkiváIóbb.,, (Kresz M,1961:764) 1900 körül tí- ta, esetleg fésűs díszítménykerült, néha egy kevés, sza-
zen voltak itt fazekasok, s főleg bokályt, tányért, tálat ruva] írt minta egészítetteki ezeket. Az itt készült kor-
égettek, bár készült itt használati edény: sútő tapsia, éj- sók szája kerek és felfelé szélesedő, a füI szinte rásimul
jeli edény, azaz serbele,pénztartő töntlöcke, kakast, halat, az edényre és csecse van' Készítettekkantáros fazekat
lovat formázó sÍp,fütty, de még cseréppipa is, ,,A hasz- és kürtőskalácssütőt is, ez utóbbit rúdra felhúzva hasz-
nálati edények lealapozására fehér földet nem hasznái- nálták sütéshez (Kresz M. 1991:80)' DánÍalván piros-
tak. Ezeket sötétbarna, feketés vagy zöld alapon vilá- edényt égettek, patasztÍazekat kevesebbet, a dánfalvi,
goszöld hullámvonal, tulipán, herelapi, fenyőfa minták homokos ,,sárgaagyag,, erre volt alkalmas, a madarasi,
díszitik,, (Seres I97 4:267 -272), szürkés színű, ,,fehéragyag,, viszont inkább fekete-
Seres András szerint a szomszédos Kézdivásárhely edénynek (Kós 1976:224 és 234, Sántha 1967:394)' Ma-
fazekasai is a berecki mintákat festették. 1649 őta céh. darason grafitszürke edényeket égettek, mégpedig ki-
szervezettel is rendelkeztek, számuk 1859-ben 37 vo\t, tűnő minőségűeket. Színüket természetesen a redukc!
főIeg bokálykancsót és mintás kályhacsempéket égettek ós égetésadta. Felületük matt volt és érdes, kavicsot
(Seres 7974:272-273). nem haszná]tak, a legtöbbjüket a vállon körbefutó, be-
Háromszékben készült az az igen régies technikával pecsételt rovátkolás díszítette, ehhez pecsételőhengert,
előáIlított bokálytípus is, amelynek készítőhelyétegye- az űn. recézókariktlthasznáIták. A madarasi edények fü-
lóre nem lehet pontosabban meghatározni. Készítési le szinte az edényre simult, a korsóké épp,gy, mint a fa-
technikáj a, színezésetökéletesen me ge gyezik a bizánci zekaké - ez kétségtelenül török hatás eredménye'
stílusúedényekével,fehér alapba karcolták a minták A csíki fazekasság kezdete a múltba vész, a 17. szá-
körvonalait, majd ezeket sárga, zöId és barna mázzal zadtőImár mázas edényeket is égettek, zöld mázas kor-
töltötték ki. ,,Valószínű, hogy e tárgyak Háromszék te- sókat, csempéket. Madarason 1B69-ben 98 mester dol-
rületén készültek. Emberalak, SZarVaS is előfordul a gozott, de számuk lassan csökkent (1890_45, 1920_3\),
karcolt bokályok közt.,, (KteszM' 196I:164) Kresz Márin Dánfalván viszont valamelyest emelkedett (Kós
1989-ben úgy vélte, hogy talán Nagyajtáról származnak 1976:224-228). ,,Az 1700-as évekig visszavezethető GáI,
(Kresz M.1991.84), ezt azonban az erdéIyi kutatás ed- Bőjte, Cséki és Kajtár családok aikották a felcsíki faze-
dig nem erősítette meg' Bokályaik levegős, egyszerű' kasság magvát.', (Sántha 1'967:398) Különösen a
mintáit utánozzák az itt készült tányérok is, amelyek- madarasi fazekasság őrzött meg rendkívül sok régies
nek egyik jellegzetessége, hogy a keskeny szegéIy elemet: fából készüIt fazekaskorongjaikon például a
egyetlen díszítményeegy hullámvonal. Mivel nem is- tengely még azl870-es években is lózápfogon állt a per-
merjük a Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen ké- selyben, a cserpenyóben (Kós 1976:240). Legfontosabb
szi),t Íazekasmunkákat, elképzelhető, hogy ezt a há- termékeik a Íazekak, a t'azakok _ amelyekből késztilt
romszéki típust esetleg ott csinálták, ez azonban továb- kétfülű, ÍéIkéz-és kantáros váItozatis -, és akorsókvol-
bi kutatásra szorul. tak, amelyeket víznek, borvíznek használtak. 25-30 lite-
Amikor Kós Kúroly 1976-ban a csíki fazekasságot res uékásfazak lakodalomra készült, de pálinkát is csor-
akarta elhelyezni a székely népi kerámia egészében, ta- gattak bele, a kétfiilű kaposztúst'nzakban lakodalomra főz-
LEcporuroSABB FAZEKnsrÖzpoNrTAINK e 79 . szAzADBAN
tek, a 7-8 Iíteres t'élkéz v agy e gyt'iilű t'nzak r észben v ízÍor-
ralásra szolgáIt, részben káposztának, At'élkéz utún aaló
fazak volt a következő méret, a 4 literes koszorús faznk
víznek,levesnek szoIgált, s nevét arról kapta, hogy kör-
be, ,,koszorúba,, rakták be a katlanba égetéskor. A leg-
kisebb főzőfazakot különosen a pásztoremberek kedvel-
ték' Ievest, puliszkát Íőztekbenne, de tejforralásra is ki-
váló volt. Ha készítettek is más parasztedényeket, mint
például tálakat, füles tálat, kancsót tejnek, víznek, Íe-
d őt, lába st, szíir ő edényt' kürtőskalácssütőt, ezek j elen.
tősége elmaradt a fazekaké és korsóké mögött, ame-
lyeknek messze földön jó hírük volt (Kős 1976:240-261).
Ismereteim szerint egyébkéntez volt a Kárpát-me-
dencében az egyetlen hely, ahol tíizá|I6 földből készült
edényt, fazekat feketére égettek ,,Ahol megismerték a
dánfalvi mázasedényt, a feketét már alig vették, a fiata-
lok féltek tőle, hogy kormos lesz benne az étel.,, (Kós
I976:264) A csíki fazekasok részben a közvetlen környé-
ket látták el cserépáruval, mint mondták is:
,,Ha ökörvel, szekérvel,
Bé Gyeggyóba, edényvel!,, (Kresz M. 1960:326), de
piacaik nagyobb részéta Kárpátokon túli, moldvai fal-
vak adták' ,,Tetuci, Bakó környékén gyakran figyelhe|
tek a falusiak uhai la oaléu kiáltásokra.,, De el|utottak
egészen Marosvásárhelyig, a Küküllő mentén Balázs-
Íalváig, délre pedig Brassóig és Kolozsvárig (Sántha
1967:397)' A Íazékmellett ilyenkor jól el tudták adni a
kedvelt vásári portékát, a perse}yt, helyi nevén pénzlo-
pót is (Kós 1976:261),
tsszegezve az eddigieket: a Székelyföld fazekassága
még összetettebb,mint Erdélyé, hiszen itt erősebben és
közvetlenebbül érvényesüit a bizánci kerámia hatása,
ugyanakkor a habán stílus is befolyásolta az itteni mun-
kákat. Itt még az egyszerű,, mázatlan használati edé-
nyek is archaikus elemeket őriznek, és korábbi, erős ha-
tások nyomait viselik magukon. Sajnos, a Székelyföld
fazekassága csak részben feldolgozott, s még számtalan
izgalmas titkot rejt.
Moldva és Bukovina
fazekas sága
MinéI inkább határhelyzetben é1egy etnikum, egy kö-
zösség, annál valószíniibb, hogy kultúrája sok régies hér alapon vörös és zöld földfestékkel frócskölték meg.
elemet őriz. Mint láttuk, az erdéIyl' és székelyföldl, faze-
kasságot is archaizmusok jellemzik, s ez talán még in-
kább á1l a moldvai fazekasságra , Ezek a reliktumok jó-
részt az életmód viszonylagos változatlanságának kö-
vetkezményei, ahogy Kós Kúroly írja: ,,A moldvai csán-
gók nem szokták az edényeket a lakóház belső díszíté- ajándékozni.,, (Kresz M. 1991:81) A fazekasságot itt e].
775
sére használni. A másfelé (pl. Székelvfö]dön) falakra
díszül rakott mázas tányérokat és a fogasokra akasztott
bokálykancsókat itt - az ortodox románoknál es a kato-
iikus magyaroknál - a kendőkkel köru]r'ett katolikus
szentképek helyettesítették. Így az itteni 1akosság szá-
mára készült edenyek alig díszítettfoző- r,agy csak
kezdetleges díszítésűvizes és tejesedények, evőtáIak,,
(Kős7976:151-152), s a többi cseréptárgy is szigorúan a
hétköznapi edénykészlethez tartozott. Edényszükség-
leteiket a helybeli fazekasokon kívül elsősorban a
bereckiek és a csíkiek elégítettékkí. De ezen felüI is
erősek voltak a kapcsolatok ezekkel a fazekasfaivakkal,
hiszen a szájhagyomány szerint a fazekasságot
Gorzafalván egy Csíkból a három fíával áttelepült
öregasszony honosította meg, ők voltak a ,,Góg nem-
zet,, ősei,,'a legtöbb fazekas azonban Háromszékbői
származónak tudja a családját... Így a .Magdó nem-
zet,.hez tartozó fazekasok ősei az alig 30 km-re ievő
háromszéki fazekasközpontbóI, BereckrőI jöttek át
Moldvába.,, (Kós 1976:154_155)
MoIdvában tulajdonképpen csak az említett
Gorzafalva (románul régebben Gorzegti, napjainkban
oituz) fazekasai készítettek mázas edényeket, a több-
ség feketeedényt égetett. A feketeedény készítéseelső-
sorban két zőnára volt jellemző, egyrészt a Roman-
vidékiekre (Sagna, Vulpegti _ ezek Vegyes lakosságú-
ak), illetve a Tázlő-vidékiekre (Kukujec, Kisszaionc,
Frumósza, Manasin). Közülük a szalonciak voltak kü-
lönösen termelékenyek, edényeiket ráadásul gödörke-
mencében égették.A tálféiékhiányoztak az edényeik
közüi, csak ,,tejnek való keskeny, szűk nyakú, l,alamint
az ételnek való hasas fazekat készítenek,,,és ezekkel
egészen Klézséigelmennek (Kős 1976:152-153, v.ö
Ichim 1983:62). De feketeedényt égettek Pusztina ma-
gyar fazekasai is, elsősorban korsókat. ,,Pusztinán a
katlanépítésis hasonlóan történt, mint a Bihar megyei
Kisnyégerfalván és a Veleméri-völgyben, mint arra a
mindhárom vidéken kr"rtató néprajztudós, Kós Károly
rámutatott.,, (Kresz M. 1991:81)
A pusztinai agyag - ellentétben a zsíros, szilcunytL sza-
lonci agyaggal - sovány, füvenyes (homokos), de fekete
edénynek mindkettő kiváló. A legfőbb edényforma a
korsó, a tál, a tálacska, a Íedő, a bold (házcsúcsdisz), a
puskulica (persely), a cserpenyő (Íiles tálféle), a kancsó és
a csipor volt (Kós 1976:IfiQ55). A pusztinai fazekasság
egyik legfőbb sajátosságaként a torra való evőtálakat fe.
Magyarok voltak Gorzafalva fazekasai is: ,,...nagy-
részt a környező román nép igényei számára dolgoztak,
ÍőIeg a halotti megemlékezéshez, a,,pománá,,.hoz ké.
szítettek edényeket, táiat és korsót, minél kisebbeket,
hogy étellel.italial minéI több embert tudjanak meg-
 176 A KÁnpÁI-\IEDENCE pazErassÁcÁruar rtnrÉrunrE
sósorban a földtelenség hívta életre, vörös agyagú edé- ri te;feIdo1gozáshoz szükséges edényeket. A piinkösdi
nyeiket a Máncsik-határrészbő| származó,,Íazakaló- katlnl1t 1órészt kistál és csupor teszi ki, mivel a romá-
Íőd,,-ből korongozták: GorzaÍa|ván emberemlékezet nok pirnkösdkor (,,mosi,,) áz ehunytiaik emlékérea
őta mázas edény készült (Kós I987:I49 és 153_160), szomszédoknak egy-egy új tálat es csuprot adnak, étei-
mégpedig még a20, század közepén is olyan régies stí. lei és egy gvertya kíséretében,,,hogy azok a halott em-
lusúak, amelyekhez hasonlóak Magyaro,rszágon a tö- lékéreelfogyasszák az ulstenében, kapott ételt.,, (Kós
rök hódoltság idejéből kerüitek elő töredékként (Kresz 1981:1 64)
M. 1991:B1). ,'A kikorongolt agyagedényeken széles fe- Edényeik eléggémások, mint a Kárpát.medencében
hér csíkot lrúznak a szája alatt, s a csíkba - a moldvai és megszokottak, a fazekaik
például hasaiak, cle a száluk
a munténiai román módszer szerint _ egy fésűszerúke- meglehetősen szíik, tejesfazekaik, köcsögeik tört vona-
rnény bőrszerszámmal vízszintes hullámdíszt húznak. lúak és feltűnően hasonlítanak a Veleméri-völgyből is-
A második égetéskorrátett máz csak az edény szája kö' mert formához, még a fésűs díszítésbenis. xoióoitban
rüli részt teszi csillogóvá, egyébként, különösen kívül, - akár a székelyföldiekben nincs
- szűrő.
az edény jó része mázatlan marad,, (Kós 1976:155). A FazékféIeségbőlGorzaÍalván a következők készül-
festékcsíkhuzásához egy sajátos, juh gyapjábóIkészí- tek: a 10 literes a kétÍiníí
nngyfaznk, amelyben búcsúk
tett ecsetfélét,a nteszellőcskét hasznáIják, a fésúpedig (hram) és menyegzők (nrmtn) alka]mával Íóztekynlttslcát
újabban autógumi-külsőből készül . Amázazott edénye- (töltött káposztát),laskát,
levest, máskor borst (őzt sabe-
ket még szabálytalan, zőIdmázÍoltokka] is tarkítiák, ezt sítőnek is nevezték és kukoricacibere volt), vagy zsírt,
Kós Károly éppúgya bereckiek hatásának tart1a, mint sózalékot tartottak benne. A háronnkns
magát a mázazást (Kós 1981: 150_151). t'nznk (ógy oka
kb. két liter), amelyben éteit visznek a mezőre, u ketokás
Az edényeket Mo]dvában általánosan még a koron- az okós vagy
gon felfülezik, meg Sem várva, hogy valairelyest is
faznk, és a
t'elesfaznk főzni fnzak az ottho-
antó
ni ételfőzéstszolgáIta. Többnyire bab készüit benne, a
megszikkadjon. Mivel azonban a helyiek nem várják el puliszkát viszont mindíg isfben (üstben) főzték. Acstpor
a nagyobb pontosságot és igényességet,a fül csámpás' két embernek szo|gá|t, ezt a románok vásárolták, a fnznk
sága,'az ott maradt ujjnyomok egyáltalán nem ronqák plitára pedtg újabb fejlemény, a plattenes tűzhely írívta
az edények értékét.Ez a régiesség egyébkéntmát az életre.
agyag előkészítésébenis jelentkezik, hiszen a szennye- Elelemtartó edényeik közül a tyupor sőzottkáposzta,
ződéseket gyakran csak a rögöléskor szedik ki az zöldpaprika, savanyított cibre vagy zsír tartására alkai-
agyagbóI, S nem egy mészdarabka, szerves hulladék mas edény, két fülét vízszintesen helyezték el a vállon.
még akkor is benne marad. A környékbeli román fa2e- A 10 liter körüli űrtartalmu nngygnuittoszban szi|vaízt,
kasoknál előfordul, hogy még égetótlen állapotban bel- poliaót vagy kiolvas ztott zsírt tartottak. Neve török ere-
sőzik názza\ az edényt, s így csak egyszei égetik. A detű, s mivel áilandóan kamrában állt, fület sem raktak
frumószaiak egyik különiegessége például (bár erről rá' A lcüsebb góuónosz szegényebb háztartásokban for-
Kós Kóroly nem tesz említést),hogy az ottani román fa- dult elő, ez 2_6literes méretben készült' tej aitatására,
zekasok cöveklábú korongjaiknál á11ó helyzetben dol- saaanyítósára, ,,Szeretik azért, mert a tej az edény szűk
goznakl Ezek a régies elemek a fazekasságszázadokkal nyakánál összegyűl a tejföl. Ezért néhol tejlopónak is
korábbi állapotát vetítik elénk. mondj ák.,,' Régebben a
t'iil esf nz ak szolgáIt é telÁord ásra,
1953'ban a GorzaÍa|vához tartoző falvakban (Gorza- napjainkban a feiül füles edény heiyett hálóban, fazék-
falva, Marzsina és Fűrészfalva) 360 íazekas dolgozott, a ban viszik ki az ételt a mezőre.
lakosság kozel egynegyede íizte ezt a mesterséget (Kós Korábban készült három lábú lábas is, ezt olyan he'
I9B1:I49, v.ö. Vladuliu 1973), ,,Kisméretú edényeikért a lyeken kedvelték, ahol kevés parázzsalis hamai kellett
csángók <gorzaÍalvi csiprosoknak, nevezik őket.,, (Kós ételt készíteni.A któtica tejfoiraló lábas voit, cle lábak
7976:155) Megkülönböztetnek őszí, taonszi és piinkösdi néikül: neve a román vaslábosból ered, de amannál job-
kntlnnyt, attól függően, hogy mikor égettek, ilyenkor ban kedvelték, ,,mivel lassabban forrósodik át es így
más és rnás edényféleségekkerültek az égetőkemencé- nem kotlíjjn (kozmásítja) az ételt',, A tálasedénybőiá
be, a lcatlanyba, ,,Az edénynek különösen régebben a legnagyobb méret a B litert is eiérő mosdótáí vagy
legnagyobb jelentősége ősszel volt, ugyanis ekkor volt nagytáaál volt' mosogatásra, mosdásra, húst mosni és
a falusiaknak gabonájuk, és ekkor kellett gondoskod- tyúk vágására vették, ÍőIeg a Szeret menti román fal-
niok edénykészletük utánpótlásáról.,, De ilyenkor volt vakban. A nngyobb túlat mezőn, közös tálból evésre
a|ekvátÍőzés, a savanyítás ideje is, ilyenkoi tartották a használták, az eaőtólat otthon, a férfiak által körbeállt
lakodalmakat, a búcsúkat, így őssze|inkább a ÍazékÍéle aszta]nál.
,,Sokszor csak uaz ember eszik ebből otthon>,
volt kelendó. Tavasszal inkább korsókat, ételhordót, meÍt aZ asszonyok a tűzhe|y körül
étkeznek',, A ki-
tejesfazekat égettek, tehát a mezei munkákhoz és a nyá- csttangyért pedig a gyerekek használják.
LucporurosABB FAZEK rsxoznorvrlAiNK A 19,
Aaizes]corsót a nezíjre i itték, de víz helyett bort is te-
Irettek bele, télen pedig ecetet A kétkilus korsóba egy
szernélynek r.a1ó bor Íért,a tizkilus korsó pedig ecet tar-
tásfua szolgált, l-relve a s:tiLln mellett volt. Bornak ké-
szilt az ötlcilus kancsó. ,,Amikor vendégét megtísztelni
akarja a gazda, a pincében ezt tolti meg borral, ma1d
ebbő1 a kisebb kancsót',, s a kétkiltts-lrnncsóbanhozza Íe]'
a pincéből. A gyermekjátékok közül említést érdemel a
perselv (ítt tönlec a neve), a madarat vagy récétformá-
ző síp, valamint a gyermekjáték csiprocskn (Kós
1981:165-168).
Az árusítás általában szekérről történt, a közeIi lreti
vásárokra vitték az eclényt. A fazekasok egy részének geometrikus díszítményeiketkavicsolták. A feketére
azonban nem lévénSzekere, össze kellett állnia egy
helybeli vagy környékbeli szekeressel, és mert a szeke-
resség jobban hozott az edénykészítésnéI,sokan el is
hagyták a mesterséget. A gorzafalvi fazekasok leányai
és a környékbeli magyar leányok _ többnyire 13_15
éves ,,cinkák,, _ a Bákó.vidéki csángó falvakba, Nugy-
patakra, Rekecsinbe' Klézsérevitték hátukon a zsákba
tett edényt, s ott kenderre cseré]ték,így ,,gyílttik az
észtr ét,,, azaz a kelengyére valót (Kós 1 98 1 1 69 _I7 1,, v.ö,
:
Rotaru 1983:271-305).
A lényegesen északabbra fekvő, a Felső-Tisza-vidék-
kel kapcsolatot tartó Bukovinát Marginea román faze-
kasai látták el edénnyel. A Rádóc (Radauti) melletti falu
fazekassága feitűnően hason]ított a szaloncira: a főbb
edényformák itt is a hasas fazék, valamint a tejesfazék
voltak. Ez utóbbinak meglehetősen keskeny, majdnem
csőszeríj formája, erősen kihajtott szá1a és oldalához ra-
gasztott, kicsi füle volt. Kisebb mennyiségben tálféle is
készült, ezekhez igen alacsony iábasok is csatlakoztak,
szazrosrr 777
284. ábra. Feketeedérryek formái Br-rkovinából
égetésaz 1970-es évek elejéig itt is földbe mélyesztett
gödörben történt, a berakott edényeket törött cserépda-
rabokkal fedték le (Bucur 1973:4-15, v'ö' Florescu 1975).
E'z az égetésmód rendkívül kezdetleges, csak a magyar
nyelvterület keleti felén fordul elő, ott is jórészt romá-
noknál. Ez a nagyon egyszerű,, kavicsolt fekete eclény
mind formájában, mind készítési,égetésimódjában
egyaránt igen régies, és ebben a formában valőszínűIeg
a románoktól ered'
tsszefoglalva Moldva és Bukovina fazekasságát: itt,
ha ]ehet, még régiesebb fazekasság őrződöttmeg, mint
Erdélyben, s az itt élő nép életkörülményei, lehetőségei
révénez hosszabb időre konzerváIódott is, Az életmó.
dot figyelembe véve itt a fazekasok csupán használati
edények készítéséreszakosodtak, ezeknek aház díszí-
tésében nem volt szerepük. Nagyobbrészt íekete-
edényt égettek, csak Gorzafa1ván készítettek _ l'a1ószí-
nűleg berecki hatásra _ mázas munkát, amelyet fésűve1
díszítettek.
 aa

osszefoglalás

A magyar fazekasság hagyományairóI összegzésként kább kötődött a hódoltság kori fazekass ághoz,a
Perem-
az a|ábbi megállapítások mondhatók el: vidékek pedig régiesebb edényformákkal, technblógiá-
val rendelkeznek.
1. A Kárpátmedence fazekasságának regionális, táji 5. Legrégibb fazekascéheink részben a Felvidéken,
eltéréseimár a 18. századra kialakultak. Ez a folyamat részben a Partiumban és Erdélyben alakultak, jórészt a
csupán feigyorsult a \9, században, igaz, az életmód- tűzí|ló-lángálló a gya ggal dol gozó kozpontokban/ 1ne8-
ban, életkörüiményekben beáIlt váItozások is közreját- pedig a 16_17, században, míg a Dunántúlon és az Al-
szottak a fazekasáruk formai és díszítménybelieltérése- földön a céhbe szerveződésre intauu a 18. és 19,
század-
inek felerősödésében és magyar fazekasság ,,kiszínese- ban kerül sor.
désében,,. 6. A fazekas mindenkor a realitások talaján mozgó
2. A Kárpát.medencében a városi céhes és a falusi pa- kézműves iparos volt, aki megpróbálta kielégítenikor-
rasztfazekasság között nem mutathatók ki oiyan jellegű nyezete, vásárlóközönsége ígényeit,és bár ú1ításaival,
különbségek, mint Nyugat-Európában. Ebben városa- ötleteivel, egyéniségéveIhozzájárult a stílus a]akulásá.
ink fejlődési eltéréseiis közrejátszhattak, itt ugyanrs hoz, mindvégig a hagyományok talaján maradt, mind
nem ment végbe az a munkamegosztás, amely tőlünk az edényformákban, mind a díszítőtechnikákban és
nyugatra a városok ipari centrumokká és a falvak me- motívumokban, hiszen a nagyobb mérvű váItozásokat
zőgazdaságl űzemekké alakulását eredményezte. Ma- vevőközönsége már nem fogadta volna el. Így tehát
a
gyarországon alig volt valódi, nyugati értelemben vett nagyobb központok és jeles mesterek stílusa egyértel-
város, városaink többségét inkább oppidumnak , mező. múen hatott környezetükre, de ne feledjük: a vásárlói
városnak mondhatjuk, nem aiakultak ki manufaktúrák' réteg ízléselegalább annyira befolyásolta egy-egy köz.
s a városi fazekasok részben a falvak népénekdolgo- pont stíIusátl Napjainkban eZ a szűrő nem működik,
zott,,,p ar asztos,, stílusban. mint ahogy egy.egy település vagy régió fazekasai sem
3. A magyarok és más nemzetiségek között igen erős támaszkodhatnak egy hagyományozódott helyi stílus-
voIt az egymásra hatás, és bár a Íazekasok nagyobb ra, amely, ha korlátozta is alkotó fantáziájukat, azért
mértékben kerültek ki a magyarok közül, stílusukat egyÍajta biztonságot is adott, és meg is termékenyítette
mindenkor akörnyező lakosság, a piac igényeihatároz- képzeletüket. A mindenkori fazekasoknak azonban
ták meg (és természetesen a rendelkezésükre á1Iő agyag most sem szabad lemondaniuk a közösséggel való kap.
minősége). csolattartásróI, az azonnali visszajelzésekről munkájuk-
4. A magyar nyeivterület középső zóná1ában, a kal kapcsolatban, hiszen ennek hiányában megszakad
Közép-Tisza-vidéken található a,,legmagyarabb,, az évezredes párbeszéd, és azt a komoly szakmai tu'
fazekasstí]us, az itteni központok tálasedénveik révén dást, amelyet elódeik generációkon keiesztűl felhal-
igen színes, díszített kerámiát óriztek meg, amely Iegin- moztak, egész egyszerűen elveszítik!
 Irodalomi egyzék

HoLL Imre
az I. tészhez (1963a): Középkori cserépedénveka budai Vár-
palotából (XilI-XV. század) Budapest RégiségeiXX' Aka-
démiai Kiadó, Budapest 333_394'
ALBRECHT litlia (7997): A kerámiakészítéselmélete és teclr-
HoLL Imre (1963b): A magyar középkori kerámia kutatásá-
nológiája' TAN-GRAFIX MúvészetiSzolgáltató és Kiadó
nak problémái, Műveltség és Hagyomány V. Tankönyvki-
Kft., Budapest
adó' Budapest 65-86.
ALBRECHT JúIía(7997): A kerámiamúvesség története. TAN'
I. sÁNDoR ildiko (é.".)' Kerámiák _ kiá1lítási vezető' Szent-
GRAFIX Művészeti Szolgá1tató és Kiadó Kft., Budapest
endre
DUMA György Fazekasságunk mangántartalmú feke-
(1986):
KALESNY Franti5ek (1981): Habani na Slovensku. Tatran,
te festékei. in: Építőanyag XXXMII' 1'986.4.sz.97_703.
Bratislava
FÁBIÁN NAGY László - LUDAS Mihály - SZABŐ PáI (1976):
KALICZ Nándor (1970): Agyag istenek. A neolitikum és réz-
Kerámia- és porcelaánipari szakmai ismeretek I., Budapest
(harmadik kiadás) kor emlékei Magyarországon, Hereditas. Corvina Kiadó,
Budapest
FÁB]ÁN NAGY Lász1.ő _ PáI (7975): Kerámia- és por.
'ZABŐII. Budapest (második kiadás)
KATONA Imre (1'974): A habán kerámia Magyarországon.
celánipari szakmai ismeretek
Képzőrn(tv észeti Alap Kiadóvá1lalata, Brrdapest
GEBAUER, Walter (1985): Kézmúiparikerámia. Műszaki
KATONA Imre (1978): A magyar kerámia és porcelán. Kép-
Köny.vkiadó' Budapest
zőműv észeti Alap Kiadóvállalata, Budapest
ICAZ Mátia - KRESZ Mária (1965): A népi cserépedények
_132, KISNÉ CSEH ]ulianna (1996): A honfog1a1ás és az Árpád-kor
.szakterminoiógiája. Néprajzi Ertesítő XLVil., 87 kerámiája in: A magyar kerámiaművesség 1000 éve' Kuny
KoSZo JózseÍ (1'989): Cserépkályhák és cserépkandallók'
Domokos Múzeum, Tata, 7 -22,
Műszaki Könywkiadó, Budapest
KOVACS Gyöngyi (1984): Törok kerámia Szolnokon in: Szo]-
ÖRLEY János (1903): Útmutató fazekasok és kályhások részé.
nok Megyei Múzeumi Adattár 30-31. Szoinok
re. Budapest
KOZAK Károly (7972): A sümegi vár XV_XV]il. századíká|y-
PETRIK Lajos (1913): Az agyagiparos. Budapest
(1987): Adatok a kályhásmesterségról I'
hái, in: Veszprém Megyei Múzeumok Köz1eményei 11,
SABJAN Tibor
277-287.
(Völcsey Lajos, Dör) in: Ház és Ember 4., Szentendre, -.4^--^-
KOSZECI -Frigyes (1988): A Dunántúl története a későbronz-
.

L37-154.
korban, Budapesti Történeti Múzeum N4úhel1' 1', Budapest
SABJAN Tibor (é.n.): Népi cserépkályhák. Múzsák, Budapest
KRESZ Mária (1983): Die Verbreifung der Spát-Habaner
WARTHA Vince (1892): Az agyagípar technológiája. Buda-
Fayence des 18. Jahrhunderts in Ungarn in: Keramik-
pest
Freunde der Schweiz Nr. 98., 5-12.
MÉSZÁROS Gyula (1986): Szekszárd és körnr'éke törökös dí-
szítésúkerámia emlékei. Szekszárd
aII. tészhez PARADI Nándor
:
(1959): Technikai vizsgálatok nepvándor-
,,,
láskori és Arpád-kori edényeken. Régészeti Dolgozatok,
a történeti fazekasság fejezetekhez Budapest
PETRIK Lajos (1913): Az agyagiparos. Iparosok Könyvtára,
BICZŐ Piroska _ KULCSÁR Valéria, (1986): A kerámiamú- Budapest
vesség emlékei a Duna-Tisza közén _ kiállítáSi vezető, PIsÚToVÁ, Irena (1981): Fajansa. Tatran, Bratislava
Kecskemét RACZKY Pá1 szerk. (1987): A Tisza-vidék késői neo1itikuma.
DIENES István (1'972): A honfoglaló magyarok, Hereditas. Áttekintés a maí kutatásokról a legújabb ásatások tiikrében.
Corvina Kiadó, Budapest Hódmezővásárhely-Gorzsa, Szegvár.Tűzköves, ocsöd-
DOMANOVSZKY cyörgy (1981): A kerámiaművészet kez- Kováshalom, Y észtőMágor, Berettyóújfalu-Herpály, Szol-
dete1.Képzőművészeti Alap KiadóváIlalata, Budapest nok
FoDoR István (1975): Cserépüstjeink szártnazása. Archeoló. RACZKY Pál szerk. (1991_1992): Dombokká váIt évszázadok.
giai Ériesítő102. évf. 250-266. Bronzkori tell'ku1túIák a Kárpát-medence szívében, Buda-
GARBSCH, Jochen (1984): Terra Sígillata. A Római Birodalom pest-Szolnok.
luxusedényei tükrében' Budapesti Történeti Múzeum, Bu- SCHRE]BER Rózsa (1973): A harangedények népe Budapes-
dapest ten' Budapesti Történeti Múzeum, Budapest
GEBAUER' Walter (1985): Kézmúiparikerámia. Múszaki SOPRONI oiivér (1956): Szolnok tőrök kerámiája, Jászkunság
Könywkiadó, Budapest soPRoNI olivér (1959): Régi magyar ólommázas kerámia in:
HoLL Imre (1956): Adatok a középkori magyar fazekasság Iparművészeti Múzeum Evkönyve III_IV, Budapest
munkamódszereihez, Budapest Régiségei XVII. Akadémi- SOPRONI olivér (1960): Visegrádi folyatott mázas török ke-
ai Kiadó, Budapest, 1'77.193. rámia, in: Művészettörténeti Tanulmányok, Budapest
 180 InooalolipcuzÉr
SOPRONI olivér (é.n.): A rnagyar múvészi kerámia szü1eté. KRESZ \Iária _ KOVÉR Mária (1983): Magyar népi cserép-
se. A török hódoltság kerámiája, Népművelési Propagan- Kolíbri Könyvek, Móra Könywkiadó, Budapesi
da lroda, Budapest ^ ':19']l."k:
SABjA\ Tibor (é.n.): Népi cserépkályhák. Múzsák Közmú.
STEPHAN, Hans-Georg (1987): Die bemalte Irdenware cler ve]ődési Kiadó, Budapest
Renaissance in Mitteleuropa. Deutscher Kunstverlag, SOPRONI olir'ér. (1987): Az éIetfa és a madár a kerámián.
M ü ncherr Múzsák, Br'rdapest
szABŐ Miklós (7977): Akelták nyomában Magvarországon SZABADFALVI lőzseÍ (1986): A magyar feketekerámia. Cor-
Hereditas' Corvina Kiadó, Budapest vina, Budapest
SZABŐ Miklós (1974): A keIeti ke]ta művészet, Székesfehérvár VISKJ_Kár.oly (é.n.): Díszítőmúvészet_ Cserépmutrka. in:
SZABO Miklós: Szo]nok megye a népek országútján BATKY Zsigmorrd * GYÖRFFY István _ VISK] Károly: Ma-
szABŐ Miklós (1982): Szolnok megye tórténáte a régészeti gyarság Néprajza II., Budapest, 357169.
ieletek tükrében _ kiá]iítási vezető, Szolnok
TAKÁCS Miklós (1996): Formschatz und Chronologie der
Tongefásse des 10._14. Jahrhunderts der kleinen Tie?ebene. Nyugat-Dunántúl
in: Acta Archaeologica, 135-195.
VALTER Ilona (19B4): A pásztói oskolamester háza in: Élet es CZÚGH Dezső (1954): Magyarszombatfa és környéke faze-
Tudomány XXXIX. év Í, 44.szám, 7394_1396 kasslgáró|. AdatLiri Ertesítő, Budapest, 1 Iq_l30.
VOIT Pál (1954): Magyar kerámiatörténeti tanulmányok. Mú- CZUGH Dezső (1955): Magyarszombatfa és kornyéke faze-
vészetttlrténetiErtesítő kassága. in: Néptink hagyományaibói, Buclapest , 45_54.
VOIT Pál _ HOLL Imre (1955): Hunyadi Mátvás budavári
,

majolikagyártó múheJye' Br'rdapest RégiségeiXVIi., llgl1N Gyula (1934): A jáki gerencsérek. Szombathely
CRAFIK Imre (1986): ,,Velemér völgyi gerencsérek,,' in: Az
73*138. alsó-őrségi gerencsérség, 7_14.
WARTHA Virrce (1892): Az agyagipar technológiája. Budapest ISTVAN Erzsébet (19B0): Magyarszombatfai kerámia cim-
-
WoLF Mária _ TAKÁCS Mjklós - covtni János (1996): szó. Magyar Néprajzi Lexikon 3., szerk: ORTUTAY Cyula
Földvárak' települések, kézmúvesség.in: FoDoR István Akadémiai Kiadó, Budapest, 501.
szerk: ,,oseinket fethozád...,' 'A honfoglaló magyarsag _ iSTVAN Erzsébet (1980): Sümegi fazekasok. Népműr,észet.
kiállítási katalógus, Magyar Nemzeti Mírzeum, Buáa- Haziipar 21 / 1, t0.
pest ISTVAN Erzsébet (1981): Stimegi kerámia _ címszó. Magyar
Néprajzi Lexikon 4., Akadémiai Kiadó, Btrdapest, 50B.
ISTVÁN Erzsébet * NAGY Zoltán (19B5): Dé1ny'ugat-Dunán-
a 19, századi fazekasság fejezethez tul fazekassága _ kiállítási vezető, Pável Ásoiton Múze-
um, Szentgotthárd
ÁltaIános
KoS Káro1y (1944): Azriricvötgyi fazekasság. Dunátúli Szern.
le
BALASSA lván (7979): A népi kerámia. in: BALASSA lván *
KŐS Károly (1986): A züricvö1gyi fazekasság írj klaclás. Va-
ORTUTAY Gyula: Magyar néprajz 388-397. -
si Szemie 1986/3. Szombathely' i]].' in: Az alsó-őrségi ge-
CSUPOR István _ CSUPoRNÉ ANGYAL Zsuzsa, (7992) Fa-
rencsérség,15_
Budapesti MúvelődésiKözpont, Budapest
- ^1"|o'':kola. György (1942): Népi fazekasság, Buáapest NÉMETH József (19ó0): A sümegí népi fazekasság. Nepr.rjzi
P9MA\9V9ZKY
DOMANOVSZK\ cyórgy (1968): Magyar népi keiámia. Cor. Közlemények 5., 186_235'
vina Kiadó, Brrdapest
DOMANOVSZKY György (1981): A magyar nép díszítőmú- Észak- és Közép-Dunántúl
VésZete I_]]. Akac{émiai Kiadó, Budapest, Fazekasság-feje.
zet 778-215. ISTVAN Erzsébet (7977): Csákvári kerámia _ címszó. Magyar
FEL Ec1ít * HOFER Tamás (1975): Magyar népművészet. Cor- NéPrajzi Lexikon 1., Akadémiai Kiacló, Budapest,441.
vina Kiadó, Budapest ISTVAN Erzsébet (1982): Tatai kerámia _ címszó. Magyar
ICAZ Mária _ KRESZ Mária (1965): A népi cserépedények Néprajzi Lexikon 5., Akadémiai Kiadó, Budap est, 227.
szakterminológiája. Néprajzi Értesítő 87*732. ISTVÁN Erzsébet (1982): Tr.iskevári kerjmia _ címszÓ' Ma-
ISTVAN Erzsébet (1985): Volkstümliche Keramik aus Unsarn
Bayerische Nationalmuseum, München . .g1a1Néptajz1 Lexikon 5', Akadémiai Kiadó, Br-rdapest,384.
KORMENDI Géza (1964): A tatai fazekasság története. Komá-
]STVAN Erzsébet (1987): Magyar rrépi kerámiák _ kiállítási
katalógus. Néprajzi Múzeum, Btrdapest KORMENDI Géza (198B): A tatai fazekasság története _ új ki-
KRESZ Mária (1960): Fazekas, korsós, tálas. Ethnographia, adás. Tatabánya
297-374. KRESZ Mária (7976): A csákvári fazekasság
KRESZ Mária Magyar népi cserépedények kiállítása a
(1961): - kiáliítási kata-
István Király Múzeum Közleményei, D-sorozat 106.
1ógr.rs.
Néprajzi Múzeumban. Néprajzi Értesítő,741'_77 0. sz. SzékesÍehérvár
KRESZ Mária (7977): A magyarországi fazekasság _ kandidá- KRESZ Mária (1987): A csákvári fazekasság. A Fejér megyei
tusi értekezés Múzetrmegyesület kiadványai 1., Székesfehérvár
KRESZ Mária (1985): Pottery in the Carpathian Basin. in: NAGYBAKAY Péter (1965): Veszpremi es Veszprem megyei
Neogene mineral ."rn.r.."i in the Carpathian Basin, szerk: céhkorsók. in: A Veszprém Megyei Múzeumok Köz]emé.
HÁLA]ózsef, Budapest nyei' Veszorém
KRESZ Mária (1991): Magyar fazekasművészet. Corvina-Fo- SAB]AN Tbo; (1987): Adatok a kályhásmesterségról/VoLCSEY
rum, Budapest Lajos, Dor. in:Ház és Enrber 4, Szentenc-lre, tiz_ts+.
Inooalotra]pcyzÉr
spncŐ Erzsébet (1.972): Adöri kerámia. in: Arraborra, Szon-
bathely, 799-233.
SERGO Erzsébet (1978): A döri kerámia. Arrabona 19-20',
257-277.
Dél-Dunántúl
BECZKoYNE REVESZ Ápnes ílt)jBl. A móri.'vi fc
. .b',..,\,.J('/.,.','",.b)'LrFyLrur
zekasság. Nóprajzi Ertesító,
" |5q_l69
DANKo Imre (1968): A magyarhertelerrdi nííifazekasság. Janus
Pannonius Múzeum 7967 ' évi évkorryve, Pécs, 123_133.
^.'--.Á
DANKo Imre (1972,;: Bemutatjuk a magyarhertelendi női faze.
kasságot. in: Baranyai Múvelődés, 7972' dec' 4' sz' 6448.
ISTVÁN Erzsébet (1964): Sárkőzi népi cserépec1ények. Nép-
rajzi Ertesítő, 91*137 ' szó'Magyar Néprajzi Lexikon
ISTVAN Erzsébet (1972): Bemutatjuk a mórágyi kerámiát. in:
Baranyai Múvelődés, 7B_B1.
-.-''Í*'
tSI.VAN Erz-sébet (1981):Sárközi kerámia _ cítnszó. Magyar
Néprajzi Lexikon 4. Akadémiai Kiadó, Budapest,472475.
KNÉZY Judit (1963): A hedrehelyi go1öncsérek. in: Somogy
Megye Füzetei
KNEZY Judit (1972): Bemutatjuk a somogyi népi fazekasokat.
in: Baranyai Műv e|ődés, 7 7_7 4.
MANDOK] LászIó (7972): Bemutatjuk a siklósi kerámiát. irr:
Bar.anyaí Míiv e],ődés, 7 5*7 7 .
NAGY MOLNAR Miklós szerk. (1994): A Durrántú] kerámiá.
: ' | /.^:|..'<. \ l 'L: .-
JA r, \LJdNV.1r, !YrL'rldL5, Mórágy). Szo]nok
SAROSACZ György (1972): A mohácsi kerámía és története.
Dunántú]i Dolgozatok 6., Pécs
SAROSACZ György (1975): Bemutatjuk a mohácsi Íazekassá-
got. in: Baranyai Múvelődés, 81*84'
SZEPES Lajos (1959): A mohácsi fazekas és korsós mesterség.
Néprajzi Közlemények 4., 43_73,
ZENTAI János (1972): Bemutat1.r-rk a bakócai gerencséreket.
in: Baranyai Művelődés, 68_70.
Felvidék
BoRoVsZKY Samu (szerk.) (1911): Magyarország vármegyéí
Á.'';",'..;
qJ v(llU5ol. \''i'--{.]''{rmpotlp
l\U5r(lu vdl"'LbJL. Rrr.lanacl
cova]ovÁ, o|ga (1977): Hrnciarstvo v Gemeri _ Gömori
fazekasság _ kiál1ítási vezető. Rimavská Sobota
covaIovÁ, o1ga (1978): HistoriograÍia sivetického hrnciar-
stva v konglomeréte gemerskych stredisk. in: Genrer
Národopisné Studie 3. Rimavská Sobota, 27I_24r:.
colaaJovÁ, o1ga (1981): MorÍológia a vytvarny prejav
sivetickeho lrrnciarstkeho riadu _ A siivétei fazekas-
edények morfológiája és képzőművészeti stílusa. in:
Cemer Národopisné Sttrdie 4., Rimavská Sobota 81_113'
GROH István (1899): A gömöri rrépies agyagmiívesség. in:
Magyar Iparrnúvészet II', 254_262'
ISTVAN Erzsébet (1979): Gömöri kerámia _ címszó. Magyar
Néprajzi Lexikorr 2. Akadémiai Kiadó, Budapest, 311.
KRESZ Mária (1971): Enrberkorsók. Adatok az antropomorf
korsók funkcióihoz. Neprajzi Ertesítő, 5 32'
MALONYAY Dezső (é.n.): A magyar nép művészete V. A pa-
1ócok művészete. Frank]ín Társulat, Budapest, 274-294'
POLONEC, Andrej - TURZOVA, Mart,r ( l9b2): Pukanska ke-
ramika. Martin, Bratislava
szALAy Emőke _ Ú]vÁny Zoltár.
Cömörben. Debrecen
181
SZANYI Mária (7977): Adatok a giimöri rrépi fazekasságlroz'
in: Irodalmi Szemle, 1977. április
SZANYI Mária (1981): Ltrdová keramika _ Népi kerárnia. Ki-
állítás a Galántai Honismereti Mítzeumban _ Calánta
szuLoyszKy János (1986): A gömori agvagipar ellepota
1891-ben. Herman Ottó Múzeum Evkönyr,'e XXIV', 161_166.
t'
^...,íJ; r(r- Dél.Alföld
BÁTKY Zsigmond (1929):Kalauz a Magyar Nemzeti Múze-
trm Néprajzi Cyújteményeiben. Budapest
DANKO Imre (1963): A gyulai fazekasság. Gyulai Erkei Fe-
renc Múzeum Kiadvánvai' 48-49'' Gyu]a
'^-''í..-
ISTVAN Erzsébet (1979): Hódmezóvásárhelyi kerámia _ cím.
2. Akaclémiai Kiadó, Buda.
pest, 558-562.
ISTVAN Erzsébet (1980): Mezőtúri kerámia _ címszó' Ma-
gyar Néprajzi Lexikon 3. Akadénriai Kiadó, Budapest,
609-617.
KISS Lajos (1914): A hóclmezővásárhelyi tálasság 1. Néprajzi
Értesítő,248-269. (1915) 2. rész. Néprajzt Értesítő,57_75.
( l916) 3. rcsz. Neprajzi Ertesító, 72-99.
KISS Lajos Q'926): A hódmezővásárhelyi tálasság története.
in: Dolgozatok a m. kir. Ferencz József Tud. Egy. Archeoló.
gíai Intézetéből II', Budapest
KOREK JózseÍ (7947): Puszták Népe II' 3' szeptember' Hód-
mezővásárhel v, 173_77B '
KRESZ Mária (1ó54): Évszámos hódmezővásárhe1yl cserép.
edények a Néprajzi Múzeumban. Néprajzi Ertesítő,
127-747.
KRESZ Máría (1965): Maksa Mihály tálas. Móra Ferenc Mú-
zerrm Évkönyv e 7964.1'965,Szeged, 115-151.
KRESZ Mária (1978): Mezőtur. fazekassága 1813_1914 _ kiál-
lítási katalógus, Budapest
NAGY MOLNAR Miklós (1994): A mezőtúri fazekasok célr-
szervezete. Folklól és Etnocráfia 85., Debrecen, ]91 3Ü-{'
SZABŐ László CULYAS Evi 1loi3,1: A nrezohrri Ler.in..'i... _
kiál1ítási v ezető' Mezőtírr
Közép-Tisza.Vidék
BoDŐ Sándor (1978): Fazekasmesterek származása ]t,4ískol-
con 7768-td 7872-ig. Ethnographia , 263-266.
BECZKOYNE REVESZ Agnes (1937): Adatok a régi gyilr.ry-
gyösi cserépedények kérdéséhez.Néprajzi Ertesíttj,
275-282.
BERES András (1965): Nádudvari fekete kerámia. Debrecen
DOMANOVSZKY cyórgy (1953): Mezőcsáti kerámia' Ma-
gyar Népművészet XVII., Budapest
ECSEDI István (1932): A debreceni cseréppipa. Debrecen
riir rnnnv
|.UVhssY Anikó (1979): A tiszafüredi mázas kerámia stí1usá-
nak kialakulása és a Katona Nagy fazekasclinasztia.
Ethnographia, 192-287.
FUVESSY Anikó (1983): A tiszafüredj mázas kerámia. Studia
Folkloristica et Ethnographica 33., Deblecen
FUVESSY Anikó (1990): T1szafüred fazekassága a reformkor-
ban. Szo]rrok Megyei Múzeumi Evkörryv' 19B4_i988, Szo1-
nok, 3E3-399.
FUVESSY Arrikó (1991): A mezőcsáti fazekasságra vonatkozó
(7gB2): Két fazekasfaltr írjabb adatok' Herman ottó Múzeum Él'könyr,e
XXVI-II-XXIX., Miskolc, 473-423.
 782
FÜVESSY Anikó (1991): Az agyagminőség változásának
szerePe a tiszafüredi edénytípusok módosulásában' in:
Tanulmányok Farkas József tiszteletére, Debrecen,
241-25L
FÜVEssY Anikó A tiszafüredi mázas kerámiák szer-
(1993):
kesztett díszítményei.Tisicum VIII., Szo]nok , 383191.
..
FUVESSY Anikó (1994): Ízlésváitás a 79-20. századi alföldi
parasztkerámia típusaiban és díszítményeiben. Néprajzi
Ertesítő, 71I-126.
FÜVESSY Anikó (1996): Ismeretlen mezőcsáti fazekas csa]ád
a múlt század elejéről. Néprajzi Értesítő,155-166.
ISTVAN Erzsébet (1977): Debreceni kerámia _ címszó. Ma-
.. gyar Néprajzi Lexikon 1. Akadémiai Kiadó, Budapest,559.
ISTVAN Erzsébet (1979): Gyöngyös, Pásztó, Eger kerámia -
címszó. Magyar Néprajzi Lexikon 2. Akadémiai Kiadó'
Buclapest, 369.
ISTVÁN Erzsébet (1980): Mezőcsáti kerámia _ cÍmszó. Ma-
gyar Néprajzi Lexikon 3. Akadémiai Kiadó, Budapest,
595-596.
ISTVÁN Erzsébet (1980): Nácludvari kerámia - címszó. Ma-
gyar Néprajzi Lexikon 3. Akadémiai Kiadó, Budapest,
687.
ISTVÁN Erzsébet (1982): Tiszafüredi kerámia _ címszó. Ma-
gyar Néprajzi Lexikon 5. Akadémiai Kiadó, Budapest'
294197.
KŐSA LásZló (7977): Debreceni pipa - címszó. Magyar Nép-
rajzi Lexikon 1. Akadémiai Kiadó, Budapest' 559-560.
KRESZ Mária (1960): U;onna.. szefzett meiőcsáti cserépedé-
nyek. Népraj zi Értesitő, 1 61_1 80.
LUKO Gábor (1940): Nádudvari fekete edények. Déri Múze-
um Évkönyve 7939 -7940, Debrecen, 748_1.57 .
P. SZALAY Emőke (1987); Debreceni tálak' tánvérok. Déri
Múzeum Évkönywe 1985, Debrece n, 223_239 .
P. SZALAY Emőke A debreceni fazekasság és kapcso-
(1988):
lata a jelentósebb középtiszai és alfoldi központokkal -
kandidátusi értekezés tézisei, Debrecen
P SZALAY Emőke (1993): A debreceni kerámia' Studia
Folkloristica et Ethnographica 34., Debrecen
VIDA Gabriella (1991): A gönci fazekasság. Herman Ottó
Múzeum Évkönyve, 425463.
VIDA GabrieIla (1'992): Mezőkeresztesi italtartó cserép-
eclények. Herman ottó Múzeum Köz]eménveí
294-306.
VIDA Gabriella (1993): Néprajzi ásatás Mezőcsáton. Herman
Ottó Múzeum Közleményei 28,72_75'
VIDA Gabriella (1994): Stílushatárok Dél-Borsod X7X. század.
végi fazekasságában. Herman Ottó Múzeum Évkönyve
xxxlt.393-415.
VIDA Gabríella (1994): Az északkelet-magyalországi
rámia a 76-79. században _ doktori disszertáció, Mis-
kolc
VISKI Károly (1932): TiszaÍnredi cserépedények. MTA, Buda-
pest
Felső.Tisza.vidék
BÁNÁTEANU, Tancred (1959): Ceramica populará din Tara
Arta Peasticá Nr. 3_5., Bucuregti
Oagu1ui.
CSUPOR István (1992): Rituális edényhasználat Szatmárban
és Máramarosban' in: MOHAY Tamás szerk.: Közelítések.
Néprajzi, történeti, antropológiai tanulmányok Hofer
más 60. születésnapjára. Debrecen, 723_1'32. és képek.
InooalorvqncyzÉr
csUPoR Istl,án (1993): Nagybánya céhes iparának struktírrá-
ja a lB. században. Népi Kultúra _ Népi Társadalom XVII.,
CSUPOR István (1997): Hétköznapi és ünnepi edényhaszná-
]at Szatnrárban és Máramarosbarr. in: RoMSICS Imre
-
KISBÁN Eszter szerk.: A táPlálkozáskultúra váItozatai a
1'8-20' században. Ka]ocsa, 79_88'
GRŐH Istvan (1901): Ungvár és Sárospatak fazekassága.
Ma-
gyar Iparművészet 4'
Ko.S Károly (7970): A Nagybánya környéki népi fazekasság.
Falvak Dolgozó Népe, május 20.,4_5.
LASCSUK, Jurij P. (1974): Ukrainszka Narodna Keramika. in:
Ukrajnszka Narodna Misztectvo. Keramika i szklo. Kiiev.
5-14,23-32,41' és 1_55. kép.
ROMÁN }ános (1951): A sáróspataki fazekasság váz]atos is-
mertetése. Ethnographia, 294-250.
SoPRoNi o1ivér (1959): Bizánci hatások a felsótiszai kerámi-
ában. Néprajzi Ertesítő, 75_744.
ZDERCIUC' Sitvia (1969): Ceramica populará din Tara
I.apugului. Marma{ia I., Baia Mare, 73_79. és képek.
ZDERCIUC, Silvia (1971): Centrul de ceramica Baia Sprie.
Marmagia II, Baia Mare, 318-339.
Partium és Erdély
BURA László _ VASS Márton (1991): A tasnádi fazekassás.
ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke é-s
MTA Nyelvtudományi Intézete, Budapest
FUVESSY Anikó szerk. (1993): Erdélyi népi kerámia - kiállí-
tási ka ta |ógus. Tiszafü recl
GYORFFY istván (1986): A Fekete-Körösvölgyi magyarság.
Európa Könyvkiadó, Budapest, 185_191'
HORVATH stefánia (1976): Gyermekek néprajzi gyújtései'
Kiss András VII. C. oszt. tan.: A magyarláposi fazákasság.
Népismereti Dolgozatok, 757 _161.
ISTVAN Erzsébet (7979): Járaí kerámia - címszó. Magyar
Néprajzi Lexikon 2. Akadémiai Kiacló, Budapest, 660l
--
ISTVAN Erzsébet (1981): Révi kerámia _ címszó. Magyar
Néprajzi Lexikon 4. Akadémiai Kiadó, Budap est,347.
ISTVAN Erzsébet (1982): Tordai kerámia _ címszó. Magyar
27,
Néprajzi Lexikon 5. Akadémiai Kiadó, Btrdapest,314.
ISTVÁN Erzsébet (1982): Zilahi kerámia _ címszó. Magyar
Néprajzi Lexikon 5. Akadémiai Lexikon, Budapest' 615'
KLUSCH' Horst (1980): Siebenbürgische Topferkunst aus
drei ]ahrhunderten. Kriterion, Bucuresti
KŐS Károly (1972): A désházi fazekassá! mflla' in. Falvak
Do|gozó Népe 27. szám, 10.
ke-
KoS Károly (7974): Agyagmunka'in: KóS Károly
- SZEN-
TIMREY Judit _ NAGY Jenő: Szilágysági magyar népmú.
vészet, Bucure9ti, 5B-102.
KoS Károly (7979): Járai parasztÍazekasság. in: Eszköz, mun-
ka, néphagyomány, Bucure5ti, 309-33 l.
KRESZ Mária (1'972): Illusztrációk az erdéIyi fazekasság tör-
ténetéhez,különös tekintettel a késő.habán kerámiára'
Ethnographia, 219-1 49.
MARTON Gyula (1948): A zilahi fazekasmesterség. Dolgoza.
tok a Kolozsvári Bólyai Egyetem Magyar Nyelvfudomá-
nyi Intézetébő1, 78'sz., Kolozsvár
MoZEs Teréz (1976): A körösrévi és báródi fazekassáeról.
Népismereti Dolgozatok, Bucuregti, 97-702'
Ta- MOZES Teréz (1'984): Zona etnograficá Crigu1 Repede.
DUCUrestl. {r-l./_
IRopnlorr,t]EcyzÉx 183

NICOLESCU, Corina -
PETRESCU, Paul (7974): Ceramica SERES András (1971): Barcaújfaiusi Íazekasság' Aluta, Sepsi-
romátreascá tradi1ionala. Editura Meridiane, Bucuregti szentgvőrgyi 379404.
oRoSZ Endre (1930): E8). érdekes erdélyi edénysorozat. SERES András (1980): A fogarasföldi népi fazekasságról.
Néprajzi Értesítő.149_150. Népismereti D o|gozatok, 92_99.
TOFALVI Zoltan (1983): A
-
SLATINEANU, Barbu (1938): Ceramica románeascá. Bucuregti korondi fazekasság története.
szABŐ T. Atti]a (1947): Levéltári adatok a dési fazekascéh .
Ethnographia , 599-614.
történetéhez' Ko]ozsvá r TOFALVI Zoltál (7996,\: A sóvidéki népi fazekasság. Mentor
SZALAY Emőke (1978): Népi kerámia. Yezető a Déri Múzeum K iadó, MarosvásárheIy'
kiállításaihoz, szerk: DANKO lmre. Debrecen, 25I_27 4'
VECH olivér (7977): A kalotaszegi fazekasság. Bucuregti
";--- ^i.

VÉGH olivér (1981): Erdélyi hóiyagos edények. Népismereti Moldva és Bukovina

Dolgozatok, Bucuregti, 63-70.
Székelyföld és a Barcaság
BALOGH odon 1tlzz;: Amarosvásárhelyi fazekasmesterség.
Ethnographia, 313-329 . Nr. 1/1954
HAAZ Ferenc (1940): Adatok a korondi Íazekas mesterség-
hez. Néprajzi Értesítő,184.1'87.
ISTVAN Erzsébet (7977): Barcasági kerámia _ címszó. Magyar
Néprajzi Lexikon 1. Akadémiaí Kiadó, Budapest,22I_222.
ISTVAN Erzsébet (1981): Székelyföldi kerámia - címszó. Ma-
gyar Néprajzi Lexikon 4. Akadémiai Kiadó, Budapest, 594.
KOCSI Márta _ CSoMoR Lajos (1981): Korondi székely faze-
-kasság. NépmúveiésiPropaganda Iroda, Budapest
KoS Káro1y (1976): Csíki fazekasÍalvak és fazekasságuk. in:
ájak, f alvak, hagyományok, Bucures ti, 278-27 6
.T
SANTHA Imre (1967): A felcsíki fazekasság. in: Korunk
xxxvl.393-399.
BUCUR, Sibiu C. (1973): Südost-Europa, Rumánien,
Herstellen von schwarzer Keramik in Marginea (Moldau).
in: Encyclopedia cinematographica, ed. G. WOLF, Institut
für den wissenschaftlichen Film, Göttingen.
FLORESCU, Florea Bobu (1954): Ceramica neagrá. in: SCIA
FLORESCU, Florea Bobu (1975): Ceramica neagrá lustrui1á c1e
Marginea. Bucuregti
1a
ICHIM, Dorine] (7983): Zona etnograficá Trotu;. Bucureqti,
6244.
KŐS Károly (7976): Csángó néprajzi vázlat. irr: Tájak, korok,
,hagyományok, Bucuregti, 703)77 .
KoS Káro1y (1981): Moldvai csángó népmúvészet_ fazekas-
ság. Bucuregti, 144-176.
ROTARU, Feodosía (1980): Ceramica populará din judepl
Bacau. Carpalia XII, Bacau, 271105.
VLADUTIU, Ion (1973): Megteri olari bacauani. Ateneu Nr.
12.
 Tartalom

E|őszó

Fazekas kisszótár

I. rész A FAZEKASSÁG GYAKoRLATA

A fazekasság nyersanyagai 117

.Az eotlao
.. "öJ 17
Az agyag formálhatósága és térfogatának változásai 17
Az agyag viselkedése a tűzben 18
Az égetett agyag színváItozása 18
Az agyag alkotórészei és ezek befolyása aZ agyag tűzáIlőságára
, 1B
Az agyaghoz kevert anyagok és ezek hatása aZ a1ya1minőségére 19
A soványító anyagok 20
A cserépképződésÍolyamata . . .
20
Az agyagbeszerzése 20
Az agyagbeszerzése és tárolása napjainkban 22
A kerámiatermékek csoportosítása aZ a1ya8 tulajdonságai alapján 22
Engobok, földfestékek és öntőmasszák . . .
22
A mázak L3
Amáz alkotórészeinek befolyása a máz olvaszthatóságára 24
Amáz és a cserép közötti viszony /-4
Mázreceptek és mázképletek . .
24
Mázhibák 25

A fazekasműhely felszerelése, a Íazekas szerszámai 26

A fazekasműhely berendezésitárgyai 26
Egymaifazekasmúhe1yberendezéSe.... 30
Afazekaskéziszerszámai... '..'... 31
Az agyag-előkészítés szerczámai 31
A korongolás szerczámai 31
A díszítésszerszámai 32
A segédeszközök .
CJ
Egy rnai fazekasmúhely felszerelése . . ' . J+

Az agyagűtja az elókészítéstőlakész edényig 36

Az agyag megmunkálásának lehetőségei .
36
Marokedény 36
Hurka- (spirál) technika 38
Lapokbó1 történő összeállítás 41
A nrécpláq t)
Az öntés ,14
IJ
AkorongoláS '... -lJ
 1Bó TnRrarou

A korong múködtetése, forgatása 43

A balos korong meghajtása 43
Az orsós korong megjhajtása bal lábbal 44
Az orsós korong meghajtása jobb lábbal 44
Az agyaggyűrás és rögölés . . . . .
45
A korongolás tényleges folyamata 45
A terítőmunka (tálasedény) alakításának sorrendje 48
A felhúzómunkák (fennálló edények) kialakításának sorrendje 50
Edénykiegészítők (fülek, lákbak, stb.) 51
A fülek íllesztése, ragasztása 53
Retusálás 53
Esztergálás vagy fenékszögcsípés
A- ELL(;wvWLqJ
^ *^l^-A^ .
^L
.
55
Amázazás 56

Az egyes edényformák, funkciójuk és készítésmódiuk 58

I. Tálasedények .' 5B
II. Főzőedények és köcsögök 6I
m. Tárolóedények,ételhordók ..'. 64
IV' Szütőedények.''. 67
V. Más konyhaedények 72
VI. Vizeskorsók 76
VII. Butykos, kulacs, butella 81
WII. Borosedények.'.' B6
x. Díszedények 9I
X. Világítóeszközök, játékok, Íazekasszerszámok és kályhák oÁ

Díszítótechnikák 101
A felület átalakítása 101
Csiszolás (sikálás, kavicsolás) 101
Dombormúves, rátétes (rakott) díszítmény 101
Mélyített díszítés 1,02
Áttört díszítés 104
Sgraffiato v agy,,alákar co|ás,, 104
Színhatás,festés. .......' 105
Csíkozás 105
díszítés,tarkázás
Folthatásratörekvő ....... 106
ornamentálisfestés:vírágozás '....'.108
Az égetés 109

II. rész A KÁRPÁT-MEDENcE FAZEKASSÁcÁNIx ronrÉNrrE

Bevezetés I1J

A kárpát-medence fazekassága a magyaÍ honÍoglalás előtt . ' 115

A magyar fazekasság a 10-15. században I20

A magyar fazekasság a.]'6_17 . században 723

A magyar fazekasság a 18' században 126

TRnralotr,r r87

Legfontosabbfazekasközpontjaink al9'században ... ....... 129

ANyugat-Dunántúlfazekassága ......' ID
Eszak-ésKözép-Dunántúlfazekassága.. ...,.. 133
ADél-Dunántúlfazekassá8a.... .'.'...138
AFelvidékfazekassága ...143
ADél.Alföldfazekassága .......150
AKözép-Tisza-vidékfazekassága .'.....1il
A Felsó.Tisza-vidék fazekassága . .
APartiumésErdéIyfazekassága
16{.l

ASzékelyföldésaBarcaságfazekassága '..
'....'.16l
,,.' 770
MoldvaésBukovinafazekassága ,..''.,I75
osszefoglalás 178

Irodalomiegyzék 779

XTspfr.fÍ
 !'&i!Ni;..íéí }{i*t Hóp$ fu*ry&m
:r{ N.\'i .1 : l\. LsKÜl''.i v
Ti&'rá-$ i'lil*s.- fi{";irr htl
"\{lY;\11
NIP] [í]iI ásr{:T.

tr;Íf#ni]fiö.s.i#F".1w'#. .E

í,i;)

Lnudgróf Knfnlh - Penknln Ét,n * Lnndgráf Kntnliu - Pcnknln Et,n _ Szi,qúi Andot
Bnrnbis |tnő - Cilyén Ntindar
Sztttner Anrlren Szittncr Andrcn Népi konyha
Magyar népi építészet
Nagy szövéskönyv 1. Nagy szövéskön1v 2' Tiszán innen. Tiszán túl
1200Ft
1500 Fi 1200 Fr 3500 Ft

ffi
l+Érr.lsl""'i5ilvx.a NEP| KoNYí"'lA
i]@ 14j4rsl'\s* 1r\Íj]1']']í rg}l'rjÉ
9uRíxliÜ Y3}AN

Szigúi Andor Szígeti Andor

Népi konyha Népi konyha
Dunántú1i táiak ételei A palócok, a matyók, a bodrogköziek,
3100 Fr a Felső - Tisza vidékiek' a hajdúságiak,
a nyínégiek és a siínétiekételei
3900 It

t3!$ !':+Ba - í-jj<j..í u(l& &itn

]fLI$ FjAFÖt{,
-ó#i*.{tyij- tj,\}iáJr1 $rÜKÁ'*R

Csomn Zsignand Tótrni Zsuzsnnun * Lúzár Kntnlin

Magyar történeti borkalendárium Knrncsony Molnir Erikn Népi játékok

2900 Ft
örök idókre Jeles napok, ünnepi szokások
2500 Ft 3500 Ft

A könyvek a következő círnen rendelhetők meg:

MEZOGAZDA KIADO
1631 Budapest, Pf. 16 . Telefon:4Ol-1020/33 'E-mail: mezomark@mezogazdakiado'hu
Nyomtatta éS kötötte a Reálsziszténla Dabasi Nyomda Rt.
Felelős vezető: Berki Istl,án vezérigazgató
 H,tÁs
rÁmsroÉruy FMÉK, KÖcsÖG SZ|LKE. BÖDÖN sÜroroÉruy
xoruyHnroÉNY

m
00 10 20 30 40
F
p
zu s
N N z -É
=

?z É
U
z o

-[:7 ra P
01 21 31 41

V
11

R^G
t/ ,á:-=rl
\=::f É
a
U

w
5 t
N
N
5
02 12 22 32 42

Iz
u
#
I
o N
r-6)
d
P
É
'o
,)
d

n
=

03 13 23 33 43
A
T---?
: Ü () U
t
ffi
N F
'5 =
o
-I - ó
E

04 14 24 34 44

É
C7 s
o
n N
o
_a---
/-v-\ o
Í
íz F
É

n
I z
s
05 15 25 35 45
,6*
Ü =
Í U \: oF
/\
z E4
I o z .o

06 16 26 36 46
1-\
E
\--^-l
ap
H o. a0*'
.í
II o
É
qF
qF
oF
r-
\t\tlt] nnl
)!uuuu,
& \dtd
oo o
I o É
ü5 U
F
5 N
r>

T
=

07 17 27 37 47

=
É
oo Ü z oo
oF
,5 ry é
q o
Í* =

lf
08 18 28 38 48

B w
&.-
ffi\Ltlt-lity
.É
oÉ
r)
U
ozr
o
ffi o
o
E B
o a o u

09 19 29 39 49

z ffi:
,1!.V -9
o
ffi
li&/
\
É N oT u
o
ID
N z <r u
 BUWKOS, KULACS,
VIZESKORSO
BUTELLA
MNCSÓ. BOKALY oíszr0Éruy vtnoírŐ sra,

50 60 70 80 90

E
o
É o
o o
É
o
z
xÍ o
í
s
z <f
z@ t U

51 61 71 81 91

tr
\Í
ffi1

s
É .LJ
PÉ ifl)
a ?íl
tt
o o I
u -É
aÉ z =P
o <=
zú HE o -
52 62 72 82 92
l"la)
("/
o
É ,b
(t í-e\
l!._-N
É \J z
Ü oF
WÜffiql \}
o r5
95 ő
= =

53 63 73 83 93
zí}\

zo
oF -€ AE$
el ,A
z U
EO 100!o0t!ccl -U
q. z
= É
u
z =o tr

54 64 74 84 94
ffi n-^
Ei:rq!
o
Or
o
o
z
v-.-..\
\) É
Túbf]F z
U
o
U
\@
z zp J

YO o o

v
55 65 75 85 95

tl m
z Ü Í
N
o
I
liJ É =
É
o

56 66 76 86 96
t---l
u
o
5
u
F
ffi
- )o
{l .t
,r-7.
R9 €I
tr1
A
Iz o )__I
f
É< r
7,2 z
d
z

e
=

57 67 77 87 97
s A
z U
ffi É
tr

t
o
o o \l
L-J - Ü U

o 5

E
58 68 7B 88 98

^ - Ü
d
É
€
5F o $D
= €
z 5
l É NU
o I
=

59 69 79 89 99
rA
s
*Y^\ Ü
É
- /.YvA"o.-\
\i/^vv
.f
a u
o
o
o Ü o
o --
Éö
Napiainkban, amikor a környezeti károk egyre nyomasztóbb méreteket oltenek, a sok
féle természetes anyag és a kézművesség ismét helyet követel magának tárgyi kultú.
ránkban. A hagyományok, az elfeleitett ősök itt vannak köztünk - ha akariuk, ha nem -
minden mozdulatunkban, minden gondolatunkban. Ez különösen így Van a fazekasság
esetében, ahol az előd<ik tapasztalatai nélkülözhetetlenek! Napiainkban ez a tudás
ugyan csökkenni látszik a múltbétihez képest, hiszen ió néhány edényformát, díszÍtés-
módot vagy technológiai fogást a mai fazekasok nem alkalmaznak, de ezeknek a tár"
gyi emlékeÍ megtalálhatók, és csak tőlünk függ, hogy ,,megszólaltatásukra'' vállalko.
zunke vagy sem. A múlt ismerete nélkül nincs iövő! Á régi kórok fazekasai úira és úira
üzennek: egy-egy edényformával, díszítménnyelvagy fógással évezredek-távolából
szólnak hozzánk* csak rajtunk áll, hogy meg akarjuk-e érteni üzenetüket. Tudjuk, hogy
egy könyv nem pótolhatia a gyakorlatot, az elmúlt évszázadok fazekasainak tudása
azonban nem tűnhet el nyomtalanul.

A szerzök

A 50R0ZAT 1'|EGJELENT |(0TETEI

Landgráf Katalin - Penkala Éva . Szittner Ándrea Barabás }eníj _ Cilyén Nándor

NAGY SZovEs;iÖMv NACY SZOVESITOIIIW fu-$,q#Y"qflt

ilí3í,TilsxilT
t. ')
ru f,E}{

F
(Y
(o
l\
lÍt

x-

lsBN 963 286 259 7

,llilJruLililffi[[iltl