FESTŐK

Au.guste
RENOIR
 ·1adás alapja: Auguste Renoir. S i rro cco 2005
F ordno tta : Szabó Mári a
Szerkesztette: Hajnal Gabriella
Scr zatszerkesztó: Kézdy Beatrix
adói programvezető: Szuha Jolanta

e Con fident ia l Concepts, worldwide, USA 2005

e Hungarian translation Szabó Mária
'cssuth Kiadó 2010

-�en jog fenntartva.

Q/8-963-09-61 1 1 -0

·iadó Kocsis András Sándor

th Kiadó zRt. e lnök-v ezérigaz gatója
aé·az 1 79 5- ben alapított Magyar Könyvkiadók
es.·,:.!'lyvterjesztók Egyesülésének tagja
.:sza \·ez etó Badics I lo na
-.,:.�;;:e :e Balog Veronika
„ ·ossuth.hu /e-mail: kiado@kossuth.hu
Gyulán
Auguste
RENOIR

KOSSUTH KIADÓ
·p ierre-Auguste Renoir 1 84 1. február ·2s-én született Limoges-ban, Léonard Renoir
és Marguerite Merlet hatodik gyermekeként. Három évvel később, 1844-ben
Renoirék Párizsba költöztek. Auguste 1848-ban kezdte el tanulmányait
a Keresztény Iskolatestvérek rendjének iskolájában. Nagy szerencséje volt zenetanárával,
aki nem más volt, mint Charles Gounod a későbbi híres zeneszerző, és aki a fiúcskát bevette
a Saint-Eustache-templom kórusába.
1854-ben a szülők kivették fiukat az iskolából, és beadták a Lévy testvérek porce­
lángyárába, hogy kitanulja a porcelánfestés!. Renoir fivére, Edmond így ír erről:
„Azok alapján, amiket szénnel a falakra rajzolt, azt a következtetést vonták le,
hogy van tehetsége a művészi pályához. (. .. ) A kis inas komolyan vette a tanulást.
A munka végeztével hóna alá kapott egy jókora kartonlapot, és elindult a rajzórára.
Így ment ez két vagy három évig."
Gyorsan haladt előre: inaskodásának néhány hónapja után már olyan darabok
festését bízták rá, amilyeneket általában szakképzett mesterekre osztottak. Emiatt
az ugratások állandó céltáblája lett. Elnevezték Monsieur Rubensnek. A fiú sírva fakadt
a csúfolódások hallatán. Émile Laporte, a Lévy-gyár egyik munkása szabad idejében
olajképeket festett. Megengedte az inasnak, hogy használjon a vásznaiból és festékeiből.
Ennek a nagylelkűségnek köszönhetően született meg a jövendő impresszionista
első festménye, melyet Renoirék ünnepélyes keretek közt mutattak meg otthonukban
Laporte-nak.
Edmond Renoir így emlékszik vissza erre:
„Mintha tegnap történt volna. Még kisgyerek voltam, de én is tisztában voltam
azzal, hogy fontos dolog történik. A nevezetes képet festőállványostul a Rue Argenteuil-i
szerény lakásunk legnagyobb szobájának közepére állították. Mindenki ideges volt
és égett a türelmetlenségt_ől. Engem is szépen felöltöztettek, és meghagyták, hogy
viselkedjem illedelmesen. Megérkezett a »mester« . . . Szüleim jelére közelebb húztam
az odakészített széket az állványhoz. M. Laporte leült és elkezdte vizsgálgatni a »mű­ 1. Önarckép ( 1 8791.

alkotást«, melyet most is magam előtt látok: az Éva volt. A főalak mögött a fa törzsére Olaj. vászon.
39,4 x 31.7 cm.
tekeredő kígyó, tátott szájjal, mintha átkot készülne szórni Évára.
Sterling and Franci ne
A vizsgálat legföljebb negyedóráig tartott, minekutána szegény öreg odament a szü­ Clark Arl lnslitute.
leinkhez, és minden köntörfalazás nélkül kijelentette: »Taníttassák festeni a fiukat. A legtöbb, WilliamstO\vn (�t.\�
 amit a mi szakmánkban elérhet, napi 15 frank. A művészi pályán ragyogó jövőt jósolok
neki. Tegyenek meg mindent érte.«"
Így őrizte meg a családi legendárium Renoirnak, a művésznek a megszületését.
Auguste Renoir hálás volt családjának, hogy támogatták a jövője kialakulásában. A mester­
ségbeli tudás tiszteletét a szüleitől örökölte, és ez egész életén át elkísérte. Kedvtelve
emlegette, hogy a szülei egyszerű emberek voltak:
„Ha arra gondolok, hogy értelmiségi családba is születhettem volna, és hosszú
évekig tart, amíg fogalmaiktól megszabadulok és a dolgokat igazi mivoltukban látom!
Sőt talán a kezem is ügyetlen volna."
A szülei mellett még egy fontos nevelőnek jutott szerep Renoir életében: Párizsnak.
jeannal, a fiával folytatott beszélgetéseiben újra meg újra megemlítette a fővárosnak
azokat a helyszíneit, ahol gyerek- és ifjúkorát töltötte, és amelyek közül nem egy a szeme
láttára tűnt el később. A sors kezét láthatjuk abban, hogy Léonard Renoir, miután elköl­
töztek Limoges-ból, a Louvre negyedben szállásolta el a családját. Azok a házak, melyeket
a 1 6. században építettek a Louvre palotája és a Tuileriák között a királyi gárda tagjai
számára, a 19. század közepére sokat veszítettek hajdani impozáns külsejükből. A dicső
múltra csak a régi díszítmények - címerek, oszlopfők, egykor szobrokat befogadó falfülkék -
maradványai emlékeztettek. Ennek a szűk negyednek azonban, melyet immár a párizsiak
alsóbb rétegei foglaltak el, mégis volt valami sajátos atmoszférája, amelyben furcsán
elegyedett a hétköznapi az ünnepi emelkedett hangulattal. Renoirék a Rue Argenteuil-ben
laktak, amely az egész negyedet átszelve, a Szajna partjáig futott le. A kis Renoir a Louvre
udvarán játszott a hasonló korú környékbeli gyerekekkel. Teljesen természetes volt,
hogy beszaladgáltak a palotába, melyet a francia forradalom múzeummá alakított át.
„Gyerekkoromban gyakran bementem a régi szobrok termeibe, de még azt sem tudtam
volna megmondani, hogy miért. Talán mert naponta keresztülmentem a Louvre udvarán,
és mert könnyen be lehetett jutni azokba a termekbe, és végül, mert sosem volt bent senki.
Órákig álltam ott álmodozva" - mesélte Renoir Albert André festőművésznek.
Az ifjú Renoir bolyongásai korántsem szorítkoztak a Louvre közvetlen környékére.
Már gyerekkorában szinte fizikailag a város szerves részének érezte magát, s ez fontos sze­
repet játszott művésszé alakulásában. Meglátta és befogadta a régi Párizs szűk középkori

.:_ Jules Le Coeur

utcáinak szépségét, gótikus építészetének heterogén elemeit, a fűzőt sosem látott piaci
kutyáival sétál kofák jellegzetes figuráit. És fizikai szenvedést okozott neki a régi Párizsnak - az ő Pári­
a fontainebleau-i zsának - a lerombolása. Ironikusan szólva, Renoir gyermek- és ifjúkora tanúja lehetett
erdóben ( 1866).
a város legnagyobb arányú átépítésének és modernizálásának.
Olaj, \1ászon
\luseo de Arte de Renoir egy időben, valószínűleg 1859-ben, Monsieur Gilbert Rue du Bacon levő műhe­
sao Paulo, Sao Paulo lyében dolgozott, ahol misszionáriusoknak szánt hordozható templomi zászlókat festettek.
j A La Grenouillhe
860). Olaj. vászon,
C?ó x 81 cm .
.:!.:!tens Kunstmuseer,

S:.oc holm
Ebben az időben szerezte meg azt a tudást, amelyre a professzionális
munkához szüksége volt, s ekkor festette az első portréit. A Louvre
archívumában őrzik azt az Auguste Renoir nevére 186 1-ben kiállított
engedélyt, amelynek birtokában másolhatta a múzeum festményeit.
1862-ben sikerrel tette le az École des Beaux-Arts felvételi vizsgáit, és
elkezdte képzőművészeti tanulmányait. Egyidejűleg egy független műter­
met is látogatott, ahol Charles Gleyre, az École des Beaux-Arts egyik
professzora adott neki magánórákat.
Renoirnak élete ezen időszakában volt egy másik, fontosságát
tekintve azonban valószínűleg még jelentősebb élménye: Gleyre műter­
mében megismerkedett azokkal a festőkkel, akik később a legjobb barátai
lettek, és akik osztották a művészetről vallott nézeteit. A műteremben
azonnal fölfigyelt egy magas termetű fiatalemberre, akinek elegáns meg­
jelenésén látszott, hogy „azok közé tartozik, akik az inasukra bízzák az
új cipőjük kitaposását". Jean-Fréderic Bazille csakugyan gazdag család­
ból származott. Szüleinek Montpellier közelében volt földbirtokuk, s fiukat
elég zsebpénzzel látták el ahhoz, hogy műtermet bérelhessen Párizsban.
Még ennél is fontosabb volt, hogy a szülei ismerték Édouard Manet-t,
akinek műtermébe Bazille többször ellátogatott. „Értsd meg, hogy Manet
éppolyan nagyság számunkra, mint Cimabue vagy Giotto volt a quattro­
cento olasz művészei szemében! Mert most egy új reneszánsz kezdődött
el, és nekünk részt kell vennünk benne" - mondta Renoirnak. Ugyancsak
Bazille vetette föl elsőnek, már akkor, hogy csoportot kellene alakítaniuk. Ami meg is
történt később, ezt azonban Bazille már nem érte meg: fiatalon elesett a francia-porosz
háborúban. Sosem állíthatott ki a többiekkel, ezért nem is tartják számon az impresszio­
nisták között. Renoir szerint Bazille hívta el Gleyre műtermébe Alfred Sisleyt. De lehet,
hogy tévedett, és Sisley magától ment el oda. Sisley Párizsban született francia anya és
angol apa gyermekeként.
Amikor jean-Fréderic először indult haza Renoirral kettesben a műteremből, benéztek
a Closerie des Lilas-ba. Renoir megkérdezte Bazille-tól, hogy miért akar beszélgetni vele.
„Figyeltem, ahogy rajzolsz - válaszolta Bazille. - Azt hiszem, te máris vagy valaki." Renoir
minden kötelező megmérettetésen kiválóan teljesített, és a legmagasabb osztályzatot 4. Antony mama

kapta mind rajzból, mind anatómiából, perspektívából és „élethűségből", ami vitathatatlan kocsmája ( 1866 .
Olaj, vászon.
bizonyíték arra, hogy nem töltötte hasztalanul az időt Gleyre műtermében. Valószínűleg
193 x 130 cm.
azonban magát a professzort is meglepte, hogy kiváló növendéke, miközben kitűnően Nationalmuseum.
elsajátította a festés csínját-bínját, változatlanul úgy festett, ahogy neki tetszett. Stockholm
5. A Sisley házaspár
( 1868). Olaj, vászon,
105 x 75 cm.
\\fallraf-Ri chartz
Museum, Köln
6. Lise (Nő napernyóvell
(186 7). Olaj, vászon.
l 84 x 11 S cm.
Folkwang Museum.
Essen
7. Odaliszk (Algíri női
( 1870). Olaj, vászon.
69,2 x 122.6 cm.
The National Gallery
of Art, Chester
Dale-gyújteménv
Washington (DCJ
.; Hárem
a .\tontmartre-on.
Párizsi nők algíri
,;seletben (1872).
0 aj vászon,
156 x 128,8 cm.
-ugati 1\lúvészeti
fuzeum,
latzuka ta-gyú j tem ény.
T� ó
 Mint minden művész pályája során, Renoir ízlése is változott a idővel. A Louvre
azonban gyerekkorától fogva kimeríthetetlen kincsesbánya volt számára. „Azt, hogy
hogyan kell festeni, az emberek a múzeumbaf.I tanulják meg - állította. - Sokszor
érveltem ezzel néhány barátommal szemben, akik azt hozták föl ellenem, hogy a leges­
legfontosabb a kint a természetben végzett munka. Lenézték Corot-t, amiért a műte­
remben átdolgozta a tájképeit."
Renoir sokkal később, amikor nem fiatal, hanem már érett művésznek számított,
láthatta Rembrandt képeit Hollandiában, Velázquez!, Goyát és El Grecót Spanyol­
országban, Raffaellót Itáliában. A régi mesterekkel való találkozásai boldogsággal
töltötték el. „Át kell tudnunk venni minden mestertől azt az örömöt, amellyel meg akart
ajándékozni bennünket. . . De csak itt, a múzeumban kaphatunk ízelítőt abból a festé­
szetből, amit a természet egymaga nem tud megadni nekünk."
Abban a periódusban is, amikor barátaival rendre a Closerie des Lilas-ban
múlatta az időt, s szívta magába egy újfajta művészet eszméit, a legfőbb inspirációt
a Louvre-ban látott képekből merítette. „A Gleyre-korszakban a Louvre nekem
Delacroix-t jelentette" - vallotta be később Jeannak, a fiának. Eugene Delacroix
1 863-ban halt meg, s a francia művészek fiatal nemzedéke igazából csak ekkor ismerte
föl, mit adott nekik ennek a nagy romantikusnak a festészete. Renoir Delacroix képein
valami olyasmit fedezett föl, ami különösen közel állt hozzá.
A Gleyre-műteremben töltött tanulóidő nem tartott sokáig. 1 863-ban a professzor
bezárta az iskoláját. jean Renoir azt állítja, hogy Léonard Renoir azért vette ki a fiát már
a többiek távozása előtt, mert nem volt pénze a tandíjra. Akármi volt is az oka, nehéz idők
következtek, s Auguste-nek olyan munkát kellett keresnie, amelyért fizettek is. Ugyanez
az időszak új ismeretségeket, új barátokat és új felfedezéseket is hozott.
Az 1 863-as évet Párizs művészeti életében nevezetes esemény tette emlékezetessé.
Ill. Napóleon utasítására a Francia Akadémia hivatalos Szalonja mellett megrendezték
a Salon des Refusés-t, a „Visszautasítottak Szalonját", s itt volt látható Manet
Reggeli a szabadban című képe, amely óriási vihart kavart. Édouard Manet neve ettől fogva
elválaszthatatlan volt az újfajta művészet eszméjétől.
Manet a hatvanas évek közepén törzsvendég volt az Avenue de Clichyn (korábbi ne­
9. Fürdőző nő
vén Rue Grande-des-Batignolles) található Café Guerbois-ban, amely közel volt a Boulevard majompinc sivel
des Batignolles-on lévő lakásához. Személye vonzotta a kávéházba az új művészet körül Olaj, vászon,
bábáskodó képzőművészeket, írókat, kritikusokat. Renoir és barátai is átjárogattak oda 184 x 11 s cm.

Museo de Arte de
a bal partról.
Sao Paulo,
Az 1 863 és 1 874 közötti éveket „a plein-air évtizedének" nevezhetjük Renoir élet­ Assis ChateaubrianC.
pályáján, mert a majdani impresszionista ebben az időben sajátította el a szabadban való Sao Paulo
 10. Algíri n ő
(Mme. Clémentinc Stora
algíri viseletben) (1870).
Olaj, vászon.
84,S x 79,6 cm.
Fine Arts Museum.
San Francisco (CA)

6
11. Vadászó Diana (1 61).
Olaj. vászon,
199,5 x 129.Scm.
National Gallery of Ar..
Chester Dale Collecli r..

Washington (DC)
• \promenád (1870).
O a. \'ászon .
.::i x 64 cm.

1- Paul Getty Museum.

l.os Angeles (CA)
13. A rózs.1 .., _

Olaj. vasz "

28 x �5 Cr::!
�lusee d"Orsa

Párizs
- Lo\•asok a Bois de
Boulogne-ban
\tadame Henriette
L'arras) (18 73).
O aj. \'ászon .
.:ti x :!26 cm,
• .nsthalle. Hamburg
15. Párizsi nő (1 -..: .
(Henriette He""'"
Olaj. vászon.
160 x 106cm.
National .\tuseli ....
of Wales. Carc �
=· Paholy ( 1874).
u a: vászon.
_:l x 63.5 cm.
- :tauld lnstitute Galleries,
festés stílusát. Még mindig szűkében volt a pénznek. Párizsban akkor sem volt olcsó az
to-don
élet, de hát voltak barátai. Nem lévén saját lakása, néha Manet-nál, néha pedig Sisleynél
- -\.kt napsütésben lakott. Bazille, aki a többieknél jobb anyagi körülmények között élt, továbbra sem kerülte
s-s-1886 k.J. el Renoir, Sisley és Monet társaságát. Sőt ő fizette annak a műteremnek a bérét, ahol vala­
� \'ászon.
mennyien dolgoztak.
;;1 • 64,8 cm
Lsée d"Or5'y, „Az ember mindig álljon készen arra, hogy utánamenjen a motívumnak - mondta
?a:izs Renoir a fiának, Jeannak. - Semmi koffer, csak egy fogkefe és egy darab szappan."
19. Kert a montmartre-i
Rue Cortot-n
(1876). Olaj. vásr-
15 1,8 x 97.5 -;;_

Carnegie �luse_;- ;::= --:

Pittsburgh (PA
,, elle)
21. A hinta (1 76).
Olaj, vászon.
92 x 73cm.
Musée d'Orsay.
Párizs
22. Bál aMoulin de
laGalette-bea

(18761.0la asz.
131 x 1-sc­
Musée d·o�
Párizs
 Renoir helyváltoztatásainak köre mindamellett nem volt különösebben tág ebben
az időben - hiányzott a pénze ahhoz, hogy távolabbra utazzon -, de Párizs környékén
is bőven akadtak vonzó motívumok. Annál is inkább, mert itt bontakozott ki az úgynevezett
barbizoni iskola, s Renoir és barátai az ebbe sorolt tájképfestők közvetlen utódainak
tekintették magukat. A fontainebleau-i erdő a témák kimeríthetetlen forrását biztosította.
Renoir és barátai is megtalálták benne a kedvenc helyeiket.

:3. Fekete ruhás hölgy De magában Párizsban is lehetett igazi plein-air témákat találni. Monet és
1876 k.). Renoir nem messze a chatou-i hídtól letelepedett a Szajna partján, ahol a sok kis sziget
Olaj, vászon ,
egyikén nyitotta meg Alphonse Fournaise a vendéglőjét, amely a majdani impresz­
63 x 53 cm.
szionisták egyik kedvelt helye lett. Sokszor nem is fogadott el pénzt Renoiréktól.
Ermitázs, Szentpétervár
A Goncourt testvérek 1863-ban megemlítették naplójukban, milyen gyatrán
:.:. Szerepolvasás és ízléstelenül van kifestve egy marlotte-i kocsma, melyet egyébként különösen
1874-1876). gyanús elemek látogatnak. 1 866-ban Renoir is megfestette ezt a helyet Antony
Olaj. vászon,
mama kocsmája címmel (9. o.). A mintegy kétméteres vásznon megörökített jelenet
oO x 70 cm.
\fusee des Beaux-Arts, nem a képzelet szüleménye. Jean Renoir szerint „föl lehet ismerni rajta Sisleyt,
a háttal ülő alakban pedig Pissarrót. A simára borotvált arcú férfi Frank Lamy,
ll
. -
a jelenet hátterében Madame Antony látható szintén háttal, baloldalt pedig Nana,
a szolgáló."
Figyelemre méltó a festmény szerkezete. A csoport nagyjából félkört alkot, s ezzel
valóságos tér érzetét kelti. És ezt egy huszonöt éves művész alkotta, előbb mint hogy
Manet megfestette a Reggeli a műteremben című képét!
Renoir ebben az időben számos portrét festett. Ez idő tájt örökítette meg többször is
Monet-t és Sisleyt, majd Sisleyt és a feleségét, továbbá William Sisleyt, a festő apját.
Renoir és Bazille egymást is lefestette a közös műteremben.
Renoir munkásságának kutatói úgy vélik, hogy nem Sisley, hanem Le Coeur
látható az Antony mama kocsmáján. Renoirtól Le Coeur ajánlására kezdtek portrékat
rendelni - ez lett a fő bevételi forrása. Ennél is fontosabb azonban, hogy ugyancsak
Le Coeurnek köszönhette az első múzsáját. Le Coeur barátnőjének húga, egy Lise
Tréhot nevű fiatal lány lett a barátnője. Lise nemcsak modellt ült neki 1865 és
1872 között; ő volt az első modellje annak a renoiri világnak, melyet a festő az ő köz­
reműködésével kezdett kialakítani. Ebben az időben Lise Tréhot arca jelentette Renoir
szemében a női szépség etalonját. Elképzelhető, hogy akár jó színidirektor is lehetett
volna belőle, noha ő maga nem ismerte föl ez irányú tehetségét, a festményei szinte
az életből ellesett színpadi jelenetekre emlékeztetnek. Fiatal korában, amikor Lise volt
életének legfőbb és egyetlen hősnője, vele valósította meg mindazt, amit a görög klasz­
szikusoktól és saját korának művészeitől tanult.
Ennek a korszaknak az apoteózisa az Eugene Delacroix szellemében fogant festmé­
nyekben teljesedett ki, ami érthető, hiszen Renoir nemzedéke az ő közvetítésével vette
birtokába az elődök kolorista vívmányait. Az 1860-as években Manet sem tudott ellenállni
a delacroix-i romantikus motívumok kísértésének: fönnmaradt egy akvarellje, amely egy
keleti odaliszkot ábrázol. Renoir 1870-ben festette az Odaliszkot ( 12-13. o.). Lise-t csillo­
gó arannyal hímzett puha selyembe és brokátba öltöztette. A lány gyönyörű fekete hajába
narancssárga tollat tűzött, és pompás szőnyegeket terített köréje. A modell színpadias
keletiessége gyilkos karikatúrát csalt ki Chamot-ból. A művész 1 872-ben visszatért a té­
mára, ekkor azonban teljesen őszinte címmel látta el képét: Hárem a Montmartre-on. Párizsi
nők algíri viseletben (14. o.). Most is Lise volt a modell - ezúttal utoljára. 18 72-ben férjhez
ment Le Coeur építész barátjához, Georges Briere de l'lsle-hez.
Ne feledkezzünk el arról, hogy 1864-ben, még mielőtt Renoir megismerte Lise-t, 25. Varró fiatal nó 5-...

a Grand Palais-beli Szalon elfogadott tőle egy képet: Esmeralda tánca a kecskével címmel. Olaj, vászon.
61,5 x 50.3c-
(A cím természetesen A Notre Dame-i toronyőrre utal.) Renoir azonban a kiállítás bezá­
Mr. and \lrs. Ll."l\ s
rása után azonnal megsemmisítette a képet. A következő évben egy tájképet és William Larned Cobun- le-_
Sisley portréját állították ki tőle. A hivatalos Szalon a majdani impresszionisták képeit Collection. Ch·c2.g:; _
26. Tűnődés (18-t>- 15--
0laj. vászon.
66 x SS.S cm.
Barber lnstitute
of Fi ne Arts. Ur -e _ „

of Birmingham.
Birmingham

2 7. Fiatal nó cicávaJ
(1875 k.).
Olaj, vászon.
57 x 46.4 CIT'.
National Ga erv
of Art. Gift o•
Mrs. Benia ......
... . !.f'\

Washingtor. rx:
__ Akli 1 876).

0 a. \'ászon .
.:l_: x 73cm.

P-s·ín �túzeum,

MOSZk\'a

U elsö színházi este

L 3 \aszon.
t.'5 x .JQ,5 cm.

a:·.:inal Gallery,
 nem volt hajlandó befogadni, noha az idősebb nemzedékhez tartozó neves tájkép­
festők, Camille Corot és Charles Daubigny közbenjártak az érdekükben. Renoir azon­
ban semmiképpen nem becsülte le a Szalont. A szóban forgó periódusban őt ritkábban
utasították vissza, mint a többieket. 186 7-ben ugyan nem fogadta el a zsűri a Vadászó
Dianát ( 1 7. o.), 1868-ban viszont kiállították a Use napernyővel, 1869-ben a Nyár,
1870-ben pedig az Algíri nő ( 16. o.) és a Fürdőző nő majompincsivel ( 15. o.) című képeket.
1870. július 18-án vége szakadt a békés életnek: Franciaország hadat üzent Porosz­
országnak. Renoir számára a háborúnak még a gondolata is idegen volt. A sors iróniája,
hogy őt, aki még életében nem ült lovon, éppen a lovassághoz sorozták be. Először
Bordeaux-ba, majd Tarbes-ba vezényelték. A kapitánya különben roppant elégedett
volt az előrehaladásával. A kapitány leányát viszont a festészet érdekelte. Renoir leckéket
adott neki, és megfestette az arcképét. Az idill azonban szerencsétlenül végződött: Renoir
súlyosan megbetegedett, a kórház orvosai alig tudták megmenteni az életét.
187 1 márciusában leszerelték. Visszament Párizsba, a Quartier Latinbe, ahol a há­
ború előtt Bazille-jal, majd pedig Edmond Maitre-rel, a muzsikussal közösen bérelt lakást,
aki szintén szívesen festegetett. Itt kapott hírt Bazille haláláról, ami még nagyobb sokkot
okozott neki, mint maga a háború.
A „lovas" Renoir története a festészetében folytatódott. 1872-ben festette a Lovasok
a Bois de Boulogne-ban című képet (20. o.). A pompás amazon modellje Madame Darras
volt, akivel Renoir szintén Le Coeur révén ismerkedett meg, a póni lovasa pedig Le Coeur
kisfia. A festménynek két renoiri jellegzetessége, hogy a festőt elbűvölte a párizsi nő
szépsége, akinek „arcbőrén elbotlik a fény'', s a lobogó fátyol és a fekete lovaglókosz­
tümre tűzött piros rózsa eleganciája. A Szalon nem fogadta el a képet, ezért a Salon des
refusés-n állították ki, amelyet 1873-ban rendeztek meg a Grand Palais mögött. Ez az eset
véget vetett Renoir ama illúziójának, hogy a hivatalos Szalonnal kompromisszumot lehet
kötni. Megalakult a Független művészek egyesülete, amelyről Bazille és Pissarro már
a hatvanas évek végén ábrándozott. Claude Monet a következőket mondta 1880-ban
a La Vie Moderne-nek adott interjújában: „A zsűri egy idő óta szisztematikusan vissza­
utasít bennünket, a barátaimat és engem. Mi mást tehettünk volna? A képeket nem elég
megfesteni - el is kell adni, mert meg kell élni. A képkereskedők nem kedvelnek bennün­
ket. Mégis ki kell állítanunk. De hol? . . . Nadar, a nagy Nadar, aki egy kivételesen kedves
ember, ajánlott föl helyet nekünk."
A szóban forgó hely Nadarnak, a neves fotográfusnak a Boulevard des Capucines
.R. Az első lépés (1876).
35. alatti műterme volt. Edgar Degas ezért azt javasolta, hogy nevezzék el a csoportjukat
O!aj, vászon.
11 x 80,5 cm. „La Capucine"-nek, s ez esetben a sarkantyúvirágot (franciául capucine) választhatnák
\lagángyúitemény jelvényüknek. Végül azonban a semleges· société anonyme coopérative d'artists, peintres,
 scu/pteurs, graveurs etc. névben egyeztek meg. Elhatározták, hogy a társaság minden tagja
a művei eladásából származó bevétel tíz százalékát befizeti a közös alapba. A lehető leg­
több művészt akarták megnyerni. Degas két Londonban élő francia művészt is fölkért
- James Tissot-t és Alphonse Legros-t -, hogy állítsanak ki vele és barátaival. Természete­
sen Manet-t is meghívták, ő azonban visszautasította a felkérést. Az egyik verzió szerint
kijelentette, hogy sosem fog kiállítani Cézanne-na! együtt, akit Pissarro hívott meg. Renoir
beszámolója szerint nem egészen így történt. „Miért tartsak veletek. fiatalokkal? - kérdezte
.
feanne Samary ( 1877). Manet. - Végtére engem már elfogadott a hivatalos Szalon, amely a legjobb harcmező.
O a. \'ászon,
Ott még a legádázabb ellenségeim is kénytelenek elhaladni a vásznaim mellett." Végered­
�o x 44 cm.
-stt de la Comédie ményben sem Manet, sem a barátja, Fantin-Latour, sem Tissot, sem Legros nem állított
F„a...\:aise. Párizs ki velük együtt. Még Corot-t is zavarba ejtett-e némiképp a vállalkozás, és azt tanácsolta
32. Jeanne Samary portréja
(1878).
Olaj, vászon.
173 x 103 cm.
Ermitázs, Szenrpe•ena�
 33 \ konzervatórium
kijárata (1877).
0 aj. vászon,
s-.3 x 1 17.S cm.
5ames Foundation,
le ·on (PA)

�- A Place Clichy ( 1880 k.).

a-. vászon,
::6 x 54 cm.
Fl:n\illiam Museum,
La�bridge

-·
 Antoine Guillemet-nek, hogy ne vegyen részt benne. A szervezőknek ennek ellenére sike­
rült összehozniuk 28 művészt, akik összesen 165 művet állítottak ki. A katalógusért Ed­
mond Renoir felelt. A kiállítás - annak ellenére, hogy az európai és az amerikai kritikusok
többsége gúnyosan reagált rá, sommásan komikusnak nevezte, s kijelentette, hogy a mű­
vészek háborút üzentek a szépségnek - kivételesen nagy visszhangot keltett. A vállalkozás
nem hozott pénzügyi sikert, de a látogatók megjegyezték a kiállító művészek nevét. Renoir
hat olajfestménnyel és egy pasztellel szerepelt. A látogatók figyelmét főleg a nagyméretű
vásznak - a Táncosnő, a Nő kék ruhában (amelynek Henriette Henriot, az Odéon Színház
művésze volt a modellje) és a Páholy (22. o.) - keltette föl.
Ez utóbbival Mlle Henriot lett a Renoir-portrék archetípusa: semmilyen utalás a mo­
dell társadalmi helyzetére, jellemére vagy hangulatára. Csak a porcelánfehér bőr szépsé­
ge, a halványan kifestett ajak és az elegáns toalett - a párizsi nő tünékeny bája. „Renoir
előtt nagy jövő áll - írta Burty. - a Páholy, különösen ami a fényeket illeti, tökéletes illúziót
kelt. A hölgy bepúderezett, szenvtelen arca, fehér kesztyűs kezei, egyik a lornyont fogja,
a másik pedig a muszlin zsebkendő ráncaiba temetkezik, s a férfi hátradőlő feje és teste
egyaránt figyelmet és dicséretet érdemel. " A festészet történetében először jutott érvényre
Renoir vásznán a kellemes és játékos fény olyan kompozícióval karöltve, amely méltó volt
a klasszikus mesterektől tanultakhoz. A szabályos piramist alkotó elrendezés nem tűnik
szembe azonnal: elrejti a nézővel szembeforduló két nagy figura. A Páholy halványan
emlékeztet Caravaggio kompozícióira, s még inkább Manet Balkonjára. Renoir magába
szívta a jótékony hatásokat, de határozottan a maga útját járta.
Arséne Houssaye, a kritikus már 1870-ben fölismerte ezt a tulajdonságát: „Gleyre,
a tanára igencsak meglepődhetett, hogy egy ilyen tékozló fiút nevelt föl, aki az összes
nyelvtani szabályt kineveti, mert nem fél attól, hogy maga válassza meg az útját. Gleyre
azonban nagyobb művész, semhogy ne ismerje el a tehetséget, bárhogy fejezze is ki
magát." Renoir számára az impresszionisták első kiál lítása jelentette azt a pillanatot,
amikor igazolást nyert művészi látásmódja.
É letének ezt a periódusát még egy fontos esemény tette emlékezetessé. 18 7 J-ban
a Rue Saint-Georges 35. alá költözött, a Montmartre-ra, ahol egészen 1884-ig lakott. Élete
végéig hű maradt a Mártírok hegyéhez. Itt lelt rá a témáira, a modelljeire. Az 1870-es
években tett szert azokra a barátaira, akik egész életében kitartottak mellette.
33 Fiatal lány cicával Ezek egyike volt Paul Durand-Ruel, aki 1872-ben kezdte vásárolni a képeit. Renoir
SSOL Olaj, vászon,
.
azt mondta, hogy „Durand apó" becsületes és bátor ember volt, és hogy nélküle semmire
:0 x 94 cm.
sem jutottak volna az impresszionisták. Nemegyszer maga is a tönk szélére került,
S:e�··ng and Francine
:: .a�:_ -\rt lnstitute. mégsem hagyta cserben őket. Sőt Renoirnak akkor is juttatott minden hónapban bizonyos
\: ...... stown
a. (MA) összeget, amikor nem volt annyi pénze, l<iogy képeket vásároljon.
36. Az evezősök regg
(1880-188
Olaj, vászon
129.S x 1-.:.s -

Phillips Col ect,_

Washington
 1 875-ben Renoir, Monet, Sisley és Berthe Morisot nem túl sikeres vásárt rendezett ké­
peiből az Hótel Drouot-ban. Itt vásárolta meg Victor Choquet, a vámhivatal tisztviselője
az első képet Renoirtól. Ezzel egy újabb hosszú barátság vette kezdetét. Azonnal megbíz­
ta Renoir!, hogy fesse meg a felesége portréját. Az elsők közé tartozott, akik fölismerték,
r Szóke fürdózó ( 1881 ). hogy Renoir és barátai a 1 8. századi művészet közvetlen örökösei. Renoir szerint
Olaj. vászon. Choquet volt „a legnagyobb francia gyűjtő a � irályok, sőt talán a pápák óta".
S.:! x 66 cm.
A Montmartre-on töltött hetvenes évek voltak Renoir alkotó életének talán a legbol­
Sterling and Franci ne
Clark Art lnstitute. dogabb évei. A Rue Cortot-n lévő műterem (ezt 1 8 75-től bérelte a festő) elhanyagolt ker­
\\' iiamstown (MA) tecskéje volt az ihlető forrása e korszak legszebb plein-air kompozícióinak. Maga a kert
38. Esernyók

( 188 1-1885 k.1.

Olaj. vászon.

180,3 x 114.0 .:­

National Galler'"·
London
 -.:: \1lle Marie-Thérese
Durand-Ruel varrás
közben ( 1882).
('I a vászon.
c--:.s x 53.8 cm.
S:e,..ling and Francine
�a:-( An lnstitute,
amstown (t<.tA)

- j
40. Női mellkép
( 1883 k.).
Olaj, \'ászor
42 x J_cr
Magán�·ii te-e-
42. Anyaság (Aline és Pe-e
harmadik változa:I 1 ::;::;
Olaj. vászon.
74 x 54 cm.
Magángyúitemé""
- ahol mindig ott tanyázott valamelyik barátja - sugallta többek közt a Kert a montmartre-i
Rue Cortot-n (25. o.), a Nyári lak és A hinta (2 7. o.) témáját, és itt készült az egyik legfonto­
sabb képe: a Bál a Moulin de la Galette-ben (28-29. o.).
Renoir ez utóbbi művének témájára a Rue Cortot-n, a lakása tőszomszédságában
működő Moulin de la Galette nevű étteremben talált rá. Inkább motívum volt, mint téma.
Renoir festményeinek sosem volt a szó szoros értelmében vett témájuk, minthogy idegen­
kedett minden narratívától vagy leírástól. „Mozgalmunk tekintetében szerintem a legfon­
tosabb, hogy kiszabadítottuk a festészetet a téma rabságából - mondta Jeannak. - Fest­
hetek virágokat, és elnevezhetem a képet egyszerűen virágoknak anélkül, hogy történetet
mesélnék el vele."
Mint mindig, most is a barátaival népesítette be a képét. Jobboldalt, az asztalnál
fölfedezhetjük Frank Lamyt, Goeneutte-et és Georges Riviere-t, a táncolók között pedig
Lestringuezt és Paul Lhote-ot. Az előtér közepén látható két leány egy testvérpár, Estelle és
Jeanne, akikre Renoir véletlenül talált rá a Montmartre-on (mint ebben az időben majd­
nem minden modelljére). Bemutatkozott a lányok szüleinek, és némi furfanggal sikerült
meggyőznie őket, hogy a modellkedés nem jár semmilyen veszéllyel. Ugyancsak a Mont­
martre-on fedezte föl Anne-t, aki számos képén szerepel, Angele-t, aki abban is segített,
hogy kibérelhesse az említett kertes műtermet, amely A hinta című képén (2 7. o.) is látha­
tó, végül pedig Margot-t, akit először a Bál a Moulin de la Galette-ben című festményen
(28-29. o.) örökített meg, amint a spanyol Don Pedro Vida! de Solares y Cardenasszal
táncol. Margot később sok képhez ült modellt, beleértve A kávét, melyet 18 78-ban
elfogadott a Szalon. 1 8 78-ban, fiatalon halt meg egy olyan betegségben, melyet az orvo­
sok még nem tudtak gyógyítani. A veszteség megviselte Renoir!.
A Bál a Moulin de la Galette-ben című kép.en Renoir nem csak egy, a Montmartre lakói
számára ismerős jelenetet festett meg. A kép mozgalmassága, a fényfoltok és árnyékok
vibrálása a természetes vitalitás érzetét kelti. Georges Riviere az lmpressionisme című
folyóirat számára írt cikkében meglepő szempontból közelítette meg festőbarátjának ezt
az alkotását: „Renoir úr méltán lehet büszke a Báljára. Még sosem festett ilyen ihletetten.
A párizsi életnek ez a találó megjelenítése a történelem lapjaira kívánkozik. Még sosem
jutott eszébe senkinek, hogy egy hétköznapi jelenetet ilyen nagy méretű vásznon örökítsen
meg. . . A kép a történeti festészet körébe tartozik."
Az impresszionisták második kiállításán ( 18 76) Renoir főleg portrékat állított ki, 43. Suzanne Valadoa

mert ez volt az a műfaj, amellyel biztosítani igyekezett a megélhetését. Barátai olyan ( 1884-18861.
Olaj. vászon.
embereknek mutatták be, akiktől megbízást remélhetett. Csodálóinak addig szűk köréhez
56 x 47 cm.
olyanok csatlakoztak, mint Henri Cernuschi és Charles Ephrussi, akik vásárolni kezdték Metropolitar. M-<e­
a képeit. Eugene Murer, a Boulevard Voltaire egyik éttermének tulajdonosa fölkérte of Art, ;-.."ewY „.
- .
44.

Olaj. vászon.
11S x 170 cr:-.:
The Philadelrh a
Museum of Art.
Philadelphia IP
_ Fürdőző fiatal nő
S88). Olaj, vászon .
.:s x 66 cm.
lagángyújtemény
46. Fiatal liiny
margarétiikkaJ
(1889). Ola .asz.
65.1 x 5..: c­
Metropo :a... _x:..­
New Y r
4 7. Fiatal lányok
a zongoránál

Olaj, vászon.

Musée d'Orsa\'. p.a_r '

48. Yvonne és Chrislie

Lerolle a zongor
(1897).

Olaj. vász n. -3 • =-: ::­

Musée de ·e a.-!--

Párizs
·-
Renoirt és Pissarrót, hogy fessék ki az ebédlőtermét. Amíg a munka tartott, minden szer­
dán ingyen megebédeltette az egész művészkompániát. Végül pedig megrendelte Renoirtól
a maga és a nővére arcképét.
1879-ben Renoir megismerkedett egy diplomatával. Paul Bérard-ral, aki ugyancsak
jó barátja és pártfogója lett. 18 77-ben, az impresszionisták harmadik kiállításán már több
mint húsz festményét mutatta be: Párizsban, a Szajnán, a városon kívül és Monet kertjében
festett képeket, csendéleteket és női fejtanulmányokat, Sisley és jeanne Samary, a szí­
nésznő, továbbá Alphonse Daudet, az író és egy politikus, Spuller portréját, A hinta és
a Bál a Moulin de la Galette-ben című képeket. Egyes képek alatt cédula jelezte, hogy
Georges Charpentier tulajdona.
A művész és a Charpentier család barátsága fontos szerepet játszott Renoir sorsá­
nak alakulásában. Madame Charpentier szalonját írók, színészek, képzőművészek és
politikusok látogatták. Maupassant, Zola, a Goncourt testvérek és Daudet mellett (akinek
Charpentier volt a kiadója) Victor Hugo és lvan Turgenyev is megfordult a házban, ahol
Renoir állandó vendég lett.
1882-ben, az impresszionisták harmadik kiállításán Renoirt ismét huszonöt mű
képviselte Paul Durand jóvoltából, aki kölcsönadta a tulajdonában lévő képeket.
1 882-től Renoirnak jó oka volt arra, hogy ne veszítse el a Szalon jóindulatát: immár
felesége volt, akit el kellett tartania. A történet valamivel korábban, 1880 körül kezdődött.
Ebben az időben egyre gyakrabban tűnt föl a művész festményein és rajzain egy kerek
arcú, enyhén pisze orrú fiatal lány. Olykor csak egy pillanatra, a Place Pigalle-on nyüzsgő
tömegben, a röpke boldogság érzetét sugallva. Máskor egy vöröses hajú elmélyülten
olvasó lány, vagy egy csónakban helyet foglaló fürge fiatal nő alakjában. Végül pedig ott volt
látható az 188 1-ben festett Evezősök reggelije című. kép (46-4 7. o.) bal alsó sarkában. Virág­
díszes kalapot visel, és a pincsijével játszik. Aline Charigot-nak hívták, és 1880-ban
huszonegy éves volt. Renoir Madame Camille tejesboltjában ismerkedett meg vele a Rue
Saint-Georges-on. A közelben lakott az anyjával, és varrással kereste a kenyerét. A tejes­
bolt tulajdonosnője azt remélte, hogy majd a saját lányainak egyikét adja hozzá a festőhöz,
de a sors másként rendelkezett. Renoir és Aline kölcsönös vonzalma nyilvánvaló volt.
jean Renoir telibe talált, amikor azt írta, hogy az apja már jóval azelőtt lefestette az anyját,
hogy megismerkedett vele: sok korábbi képének, például Az első színházi este ( 18 76) (39. o.)
címűnek a modellje emlékeztet Aline-ra. Renoir ekkor már betöltötte a negyvenet, de 49. Gitározó fiatal nó

a jelek szerint visszatért hozzá az ifjúság. (1896-189;.

Olaj, vászon.
1881-1882-ben Renoir többször költözködött, amiről főleg számos tájképe tanús­
81 x 61 cm.
kodik. Továbbra is festegetett a Szajnán Chatou és Bougival közelében, s az ottani helye­ Musée des Bea_ - -�
ket annyira szerette, hogy nem fogadta el Theodore Duret, a kritikus meghívását, hogy Lyon
 kísérje el Angliába: „Szép az idő, és jó modelljeim vannak. Ez az egyetlen mentségem."
De valószínűleg Aline volt az igazi ok. Renoir ebben az időben fejezte be az Evezősök
reggelije című képét. Ámde ugyanebben az évben - 188 1 -ben utazott Cordey-vel, a barát­
jával Algériába, ahonnan a Banánültetvény és arab ünnep című képpel tért vissza. Rövid
dieppe-i tartózkodás után Olaszországba indult. Megállt Milánóban, Velencében és
Firenzében, majd visszatért Dél-Franciaországba, ahol Cézanne-na! dolgozott együtt.
Estaque-ban tüdőgyulladást kapott. 1882-ben megint Algériába utazott. Onnan írta:
„Kedves Monsieur Durand-Ruel! Algír közelében ütöttem föl a tanyámat, és modellek
ügyében tárgyalok az arabokkal."
1882 májusában visszatért Párizsba - nem tudta kiverni a fejéből Aline-t. Tulajdon­
képpen ekkor kezdődött új élete. Pénzre volt szüksége, hogy eltarthassa a feleségét.
Szerencsére a kitartó munka meghozta gyümölcsét: egyik felkérést a másik után kapta.
Pártfogói közé tartozott régi barátja, Paul Durand-Ruel. Renoir lefestette mind az öt
gyermekét, továbbá három, táncoló alakokat ábrázoló pannót és egy falképet készített
a házába. 1 883-ban Durand-Ruel megrendezte Renoir első önálló kiállítását 70 festménnyel
a Boulevard de la Madeleine-en. Noha Durand-Ruel külföldi eladási kísérletei nem mindig
jártak sikerrel, galériát kívánt nyitni New Yorkban.
Renoirnak végül a nyolcvanas évek meghozták a sikert. Megbízást kapott két gaz­
dag pénzembertől, a Louvre Nagyáruház tulajdonosától és Goujon képviselőtől. Képeit kiál­
lították Londonban és Brüsszelben, 1886-ban pedig Párizsban Georges Petit-nél. Renoir
így számolt be a New Yorkban tartózkodó Durand-Ruelnek: „Megnyílt a Petit-kiállítás,
és mint hírlik, nem megy rosszul. Végtére az ember oly nehezen tudja megítélni a saját
teljesítményét. Azt hiszem, sikerült előbbre lépnem az elismertség irányába. Csak egy kis
lépéssel, de ez is valami." Sohasem becsülte túl magát.
A nyolcvanas évek utazásokkal teltek el. Renoir sokat festett a normandiai városok­
ban és partokon. Aline-nal és Paul Lothe-tal ellátogatott a Csatorna-szigetekre: Guernseyre
és Jerseyre. 1883 telén Claude Monet társaságában beutazta a Riviérát. 1885 márciusá­
ban megszületett az első fia: Pierre. A szülésnél segédkező orvost azzal honorálta,
hogy telefestette a lakása falait virágokkal; még élt benne a dekoratív munkák álma, de ez
az olaszországi utazását követően már csupán nosztalgiává alakult át.
Renoirék ősszel Aline szülőfalujába, a champagne-i Essoyes-ba utaztak. A művész
5;) \Ivó nő ( 1897). sok vázlatot készített a gyermeküket szoptató feleségéről. Ezeket a vázlatokat használta
O!a1. \'ászon. föl egy évvel később az Anyaság (53. o.) megfestéséhez.
3: x 66 cm.
A nyolcvanas évek a festő alkotó életében nem voltak ennyire nyugodtnak mond­
Oskar Reinhart
„„A„'11 Römerholz" hatók. Ambroise Vollard-nak panaszolja, úgy érzi, már 1883 körül zsákutcába jutott.
Sa::-:mlung, \Vinterthur A korábbi, impresszionista festési móddal való elégedetlensége arra késztette, hogy
valami újat keressen, ami ugyanakkor visszautal a klasszikus művészetre. Úgy rémlett
neki, nem tudja, hogyan kell rajzolni vagy festeni. Ebben a depressziós hangulatában sok
kész művét megsemmisítette. Nehéz helyzetéből lngres példája segítette ki - az az lngres,
akit korábban annyit becsmérelt. Renoir művészi életrajzában a nyolcvanas éveket általá­
ban Ingres-korszaknak nevezik. Az ebben az időben készült képein az erős kontúrozásra,
precíz vonalakra és formákra, a konkrét színhasználatra való törekvés tűnik szembe. De
már a Reggelin (46-47. o.) és az Anyaságon (53. o.), valamint az Esernyőkön (49. o.) is föl­
fedezhető ez a tendencia. Az utóbbi mű - melyet két menetben készített el: 1 88 1 -ben kezdte
el, és 1 885-ben fejezte be - meglepően tanúsítja, hogyan fejlődött tovább Renoir festői
stílusa. A kép jobb oldala kifejezetten lágy, impresszionista, a bal oldal ezzel szemben
jóval szűkszavúbb.
Renoir 1 884-ben Normandiában festette a Paul Gérard három lányáról készített
portrét („L'apres-midi des enfants a Wargemont"). E ltekintve az Ingres-re emlékeztető tiszta
vonalaktól és formáktól, ezen a nagyméretű festményen világosan szembetűnik Renoir ek­
kori stílusának egyedülálló jellegzetessége. Rózsaszínű és halványkék palettája a 1 8. szá­
zadi rokokó festményeket juttatja az eszünkbe. „Ismét elővettem a régi lágy és világos fes­
tésmódot, mégpedig azzal a szándékkal, hogy sosem leszek hűtlen hozzá - írta Durand­
Ruelnek Essoyes-ból 1 885 őszén. - Nincs ebben semmi új, lévén egyenes folytatása
a 1 8. századi munkáknak." Konkrétan Fragonard-ra és Watteau-ra gondolt, akiknek
műveit gyerekkora óta szerette, amikor még az volt a nagy álma, hogy a sévres-i gyárban
legyen porcelánfestő. 1 885-ben újabb nagyméretű kompozíciót készített A kertben. Fák alatt
címmel (Dans le jardin), amellyel mintegy elbúcsúzott a La Grenouillére-i és Moulin de la
Galette-i „szüntelen vakációzástól". A remegő ecsetvonások és a vibráló fények és árnyé­
kok a múltéi lettek. Renoir új festményein minden nyugodt és megállapodott. A ragyogó
fény még jobban kiemeli a levelek zöldjét, és mintegy visszatükrözi a sárga szalmakalapot
díszítő virágbukétát. A modell most is Aline-ra emlékeztet, de immár arra az új Aline-ra,
aki a családi élet békéjét testesíti meg. A Renoir család visszatérő vendég lett Essoyes-ban.
1 890. április 1 4-én Auguste Renoir a 9. kerületi elöljáróságon bejegyeztette a házas­
ságát Aline Charigot-val. Ebben a kerületben látta meg a napvilágot második fiuk, Jean,
a majdani filmrendező. Ekkorában lett Vol lard Renoir képkereskedője, barátja és életrajz­
írója. A kertben látható fekete hajú „cigánylány" Gabrielle Renard, Aline unokahúga, akit
Essoyes-ból hoztak magukkal, hogy segítsen a háztartási munkákban. Főleg jeannal kellett
törődnie. A Montmartre-on gyakran látták Gabrielle-t a kisebbik Renoir fiúval a hátán.
Gabrielle később az idősödő Renoir egyik kedvenc modellje lett.
Stéphane Mallarmé, a költő azok közé a jó barátok közé tartozott, akiket Renoir
Berthe Morisot-tól „örökölt''. Thadée Natanson, a La Revue Blanche című szimbolista
51. Miss Misia E dward:s
(Misia Sert � r::-e-.a
(1 90;). 0 a . \"5Z. �
92 x ;J.5 e-
Barnes F -.:.a -
Meri r: P
__ Gabrielle ékszerekkel
010 k.). Olaj. vászon.
5· x 65 cm.
lagangvújtemény. Genf
5 3. Gabrielle roz.s.n
(101 .Oa .?SZ-
55 x .!./ c­
.\tusee e. ,_53
Párnákon fekvő akt
1907). Olaj, vászon,
x 155 cm.
M sée d'Orsay. Párizs
· folyóirat kiadója szemléletes leírást hagyott ránk Renoirról az 1896-os évben: „ . . . az állan­
dó izgatottság szüntelen mozgásra készteti, hol meghajlítja, hol kiegyenesíti a hátát, moz­
gásra kényszeríti deformálódott ujjait, s egy pillanatnyi nyugtot sem enged ösztövér alak­
jának, melyen ráncokban lóg a bő ruha. . . Markáns arcát mély barázdák szántják, s m indig
kócos, őszülő sörény keretezi. Kiálló arccsontjai fölött csillogó szeme szüntelenül izzik,
ugyanakkor gyöngédséget sugároz. Fürge ujjaival megállás nélkül csipkedi, simítgatja szürke
bajuszát s szakállát. . . Föl-alá járkál, leül, föláll, megint leül és megint föláll„ . A csöndet
m induntalan megtöri gyors beszédjével, mindig talál okot arra, hogy újult szenvedéllyel
beszéljen a festészetről. Jót nevet egy-egy tréfa hallatán, majd ő ad okot a nevetésre egy
adomával, fölhívja a figyelmet valamilyen mulatságos dologra, fölháborodik vagy hevesen
protestálni kezd, azután visszatér a 1 8. századi m űvészekre. "
Renoir egészsége m indig gyenge lábon állt. Ha elolvassuk a leveleit, újra meg újra
hörghurutokról meg tüdőgyulladásokról kapunk hírt, melyek hosszú időkre ágyba
kényszerítették. 1888-ban Essoyes-ban egy idegzsábaroham megbénította a fél arcát,
1897-ben pedig még ennél is nagyobb csapás érte: ugyancsak Essoyes-ban egy esős
nyári napon leesett a bicikliről, és eltörte a jobb karját. Szerencsére egy korábbi ujjtörés
miatt már megtanult bal kézzel festeni, úgyhogy nem kellett abbahagynia a munkát.
Ali ne tisztogatta a palettáját, mosta ki az ecsetjeit, s kaparta le a festéket a képről, ahol
a férje nem volt vele megelégedve. Ez az esés mégis végzetes következménnyel járt:
Renoirt ettől fogva állandó fájdalom kínozta, és a család orvosa sem hallgatta el
előle az ilyen törések által kiváltott sokízületi gyulladás várható fejleményeit. Életének
utolsó húsz évét szüntelen szenvedés közepette s abban a tudatban élte, hogy
a teljes mozgásképtelenség fenyegeti, és végül abba kell hagynia a munkát. Törékeny
testében azonban fantasztikus erő és élni akarás -lakozott. Élete utolsó napjáig meg­
feszítetten dolgozott.
Ez a hC1sz év, amelynek nagy része már a következő évszázadban zajlott, nagy örö­
möket is tartogatott. Ali ne 1901-ben megajándékozta egy harmadik fiúval, Claude-dal,
aki mint modell fölválthatta a cseperedő Jeant. Renoi rt 1900-ban a Becsületrend lovagjává,
1911-ben pedig a tisztjévé avatták. Sorozatos kiállításai voltak Párizsban, New Yorkban és
Londonban, és valamennyi diadalt hozott. Különösen az 1904-es Őszi Szalon alkalmával
rendezett retrospektív kiállítás örvendeztette meg, ahol egy egész terem falait foglalták el
a képei. Fiatal m űvészekkel - Bonnard-ral, Vuillard-ral, Valtat-val, Roussellel és
Matisse-szal - szerepelt együtt, akik nem csak a festészetben vallották magukat követői­
55. Fürdőző nó �­
nek, hanem életének utolsó éveiben is mellette álltak.
Olaj. \'ász r

Renoir ezt írta Durand-Ruelnek 1 904 októberében: „Azért mentem bele, mert meg­ 92.7 x ;J,- e-
bíztam a kiállítás szervezőiben, és örülök, hogy így tettem. Mindenki boldog. Azok szerint, Belvedere. 5fü.
�:: Lábát törlő fürdőző
QIO k_)_ Olaj. vászon.
s..: x 65 cm.
tuseo de Arte.
Assis Chateaubrian d .
5.3 0 Paulo
s 7. Fürdés után
( 1 9 1 2) . Olai. vászon.
67 x 25.5 cm.
Kunstmuseum,
Winterthur
 akikkel beszéltem, a kiállítás roppant érdekes, és ami nagyon ritka, ízlésesen rendezték
meg. Nagy siker."
Ebben az időszakban a család fölváltva tartózkodott Párizsban, a Földközi-tenger
partján, illetve különböző kis dél-franciaországi falvakban, megfelelő helyet keresve
a törékeny egészségű festőnek. Így jutottak el végül Cagnes-ba.
Főleg Gabrielle, de mások is ü ltek model lt a művésznek, akik szinte a család tagjai­
vá váltak, és együtt is laktak vele. Beceneveket kaptak - olyanokat, mint „la boulangerie"
vagy „la grande Louise". A vörös hajú Andrée, később Jean felesége lett.
Renoir utolsó éveit egy aktokkal benépesített, nagymé retű , szinte a freskóhoz köze­
lítő festmény elkészítése foglalta le. 188 7-ben kezdte el festeni a Les Grandes Baigneuses-t
(A nagy fürdőzők) (56-5 7. o.) az azoknak az éveknek Ingres által ihletett, némiképp
„rideg" modorában. Egyre gyakrabban tért vissza gondolatban a nagy itáliai festők deko­
ratív műveihez. A témához ismét visszatért 1918-1919-ben, a kétalakos Fürdőzők Nimfák)
(78. o.) című alkotással.
1914-ben kitört a világháborC1, és a művész két nagyobbik fia a frontra ment. Ez
már túl sok volt Aline-nak: egy év múlva meghalt, magára hagyta a férjét. Pierre és Jean
sebesülten jött haza a háborúból. Mindamellett a család élete visszatért a rendes kerék­
vágásba. Renoir folytatta a munkát, ami azonban napról napra nehezebben ment neki.
A reuma teljesen megnyomorította. Mégsem hagyta abba a festést. Amikor az ujjai már
nem engedelmeskedtek, az ecsetet a kezéhez kötözve dolgozott tovább.
191 9. december 2-án vitte el egy újabb tüdőgyulladás Les Collettes-ben, miután
befejezte utolsó művét: egy szellőrózsákat ábrázoló csendéletet. Hosszú életet élt.
A 20. század elején olyan festészeti stílusok megjelenését érhette meg, amilyenekre
az impresszionisták nem is gondolhattak ifjú éveikben: Matisse-ét, a „vadak"-ét, Picasso
kubizmusát. Ő azonban egész életében hű maradt magához.

- '
58. Páris ítélete 1 .:: -

Olaj. \'ászor:

73 x 9.:'.3 �-.
Szépmú\'é:sze� _z -
Hirosima
Fürdózók (Nimfák)
10 S-1919).
:Y .;·. vászon.
l l ű x l 60 cm.
'-sée d'Orsay. Párizs
A FESTŐ ÉLETRAJZA

1 84 1 Febru á r 5-én a franciaországi L i m oge-ban világra jött Pierre-Auguste Renoir, Léonard

Renoir szabómester és M a rguerite Merlet fia. Hét gyermekük közül hatodikként.
1 844 A csa l á d Párizsba költözik.
1 848- 1 8 5 9 Auguste az elemi iskola elvégzése után porcelánfestőként i n a skodi k , és esti
rajztanfolyamra jár. Tehetsége h a m a r k i t ű n i k .
1 860 Alkalmazzák a Louvre-ban másolatok készítésére.
1 86 2 - 1 8 6 5 Tan u lmányokat folytat az Ecole des Beaux-Arts-ban és Gleyre műtermében, a hol
megismerkedik Monet-va l , S i sleyvel és B a z i l l e - j a l , rendszeresen együtt festenek
a szabadban, a fontaineblea u - i erdőben. Később Pissarróval és Céza n n e - n a ! is
kapcsolatba kerü l , s a csodált Courbet-val.
1 86 8 - 1 8 6 9 Lefesti a Sisley házaspárt. A Szalon elismeréssel fogadja Lise cím ű képét.
Több portrémegbízást i s kap. Gyakran látogatja Monet-t, együtt festenek.
Megszületnek a z első impresszionista képek (La Greno u i l lere).
1 8 70- 1 8 7 1 Katonai szolgálatot teljesít a lovasságn á l . Barátja, B a z i l l e elesik a háborúban.
Hazatérve megfesti Párizs látképét.
1 8 7 2 - 1 8 73 Manet-val Pissarróval és Céz a n n e - n a ! petícióban követel i k a „Salon des Refusés"
megrendezését. Nyáron Monet-val Argenteui l -ben festenek a szabadban.
1 8 74- 1 8 7 9 Az első „ i mpresszionista" k i á llításon megveszik Páholy című képét. Felível a sikere,
gazdag m ű kereskedőkkel és jómódú megrendelőkkel kerül kapcsolatba. Elkészül
a Bál a Moulin de la Galette-ban és A 11inta. Nagy feltűnést kelt a Madame Charpentier
és gyermekei című festménye. A Szalonban is k i á l lít.
1 880- 1 882 Eltöri a jobb karját, de folytatja a festést b a l l a l . Élménydús utazások következnek.
Felfedezi Algírt, Ola szországot, Velencét, Rómát. Meglátogatja Cézanne-t, tájképeket
fest. Paul D u r a n d - R u e l 2 5 képét k i á l lítja.
1 88 3 F o n t o s ö n á l l ó k i á l l ítások: 70 k é p e Durand-Ruelnél, Londonban, Bostonban.
1 88 5 - 1 8 9 8 Sokat tartózkodik Provence-ban é s Bretagne-ban, gyógy u lást keresve kínzó ízületi
gyu l l adására. Gyakran fest fürdőzőket. 1 8 90-ben feleségül veszi h ű társát és modelljét,
A l i ne-t. 1 8 92-ben D u r a n d - R u e l megrendezi legnagyobb retrospektív k i á l l ítását
1 1 O képpel. Először vásárol tőle a francia á l l a m .
1 8 99- 1 90 1 Gyógykezeléseket k a p A i x le B a i n s- be n . Sikeresen szerepel a párizsi Világki á l l ításon .
A francia Becsületrend lovagja lesz.
1 90 2 - 1 9 1 O Egészsége egyre rom l i k , de h i hetetlen a k a raterővel dolgozik, főleg női modelleket,
aktképeket fest. Tolószékbe kényszerülve zsinórral kötteti a z ecsetet e l n yomorodott
kezéhez. Úgy látszik, fel kell adnia a festést.
1913 M a i l l o l egy tanítványának segítségével szobrokat készít. „ó diktálja a formát".
1 9 1 4- 1 91 7 M i ndkét idősebb fiát behívják katonának és m i n d ketten meg i s sebesülnek. 1 9 1 5-ben
meghal szeretett felesége. R e n o i r ó r i á s i erőfeszítéssel ú j ra fest.
1919 Roppant fá j d a l m a k közepette befejezi az ülő fürdőzőt, s még utoljára elviteti magát
a Louvre-ba.
Végső erejével egy almás csendéletet festve december 2-án tüdőembóliában halt meg.
 Képek j egyzéke
1 . Önarckép ( 1 8 7 9 ) 4 3 1 . )eanne Samary ( 1 8 7 7) 40

2. ) u l e s Le Coeur kutyáival sétál a fonta i n ebleau-i 3 2 . Jeanne Samary portréja ( 1 8 7 8 ) . . . . . . . . . . . . . . • 41

erdőben ( 1 86 6 ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3 3 . A konzervatór i u m kijá rata ( 1 8 7 7 ) 42
3. A La Grenouillére ( 1 869) 8
3 4 . A Place Clichy ( 1 880 k . ) 43
4 . Antony m a m a kocsmája ( 1 86 6 ) 9
3 5 . Fiatal l á n y cicával ( 1 880) . . . . . . . . . . . . . . . • . • . 45
5 . A Sisley házaspár ( 1 868) 10
3 6 . Az evezősök reggelije ( 1 880- 1 88 1 ) . . . . . . . . . . . . . . 46-4 7
6 . Lise (Nő napernyővel) ( 1 86 7 ) . . . . . . • . . 1 1 3 7 . Szőke fürdőző ( l 88 1 ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . • . 48
7 . Odaliszk (Algíri nő) ( 1 8 70) . . . . . . . . . 12-13 3 8 . Esernyők ( 1 88 1 - 1 885 k . ) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49
8. Hárem a Montmartre-on ( 1 8 7 2 ) . 14
3 9 . M l l e Marie-Thérése Durand-Ruel
9. Fü rdőző nő majompincsivel 15 varrás közben ( 1 882) . . 50

1 0. Algíri nő ( 1 870) 16 40. Női mellkép ( 1 883 k.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . • • • . • . 51

1 1 . Vadászó D i a n a ( 1 86 7 ) . . . . . . . . . . . • • . 17 4 1 . Fésülködő ( H a j á t igazító fürdőző) ( 1 88 5 ) 52

1 2 . A promenád ( 1 8 70) 18 4 2 . Anyaság ( 1 886) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . • . • 53

1 3. A rózsa ( 1 8 7 2 k.) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 43. Suzanne Valadon ( 1 884- 1 886) 54

1 4. Lovasok a Bois de Boulogne-ban ( 1 8 73) . . 20 44. L e s Grandes Baigneuses (A nagy fü rdőzők) ( 1 88 7 ) . . 56-57

1 5 . Párizsi nő ( H e nriette Henriot) ( 1 8 74- 1 8 7 6 k . ) 21 . 4 5 . Fü rdőző fiatal nő ( 1 888) . 58

1 6. P á h o l y ( 1 8 74) 22 46 Fiatal l á n y m a rgarétákkal ( 1 889) 59

1 7. Akt napsütésben ( 1 8 75 ) . . . . . . . . . • • . 23 47. Fiatal lányok a zongorá n á l ( 1 8 9 2 ) 60

1 8. Szerelmespár ( 1 8 7 5 k . ) 24 4 8 . Y v o n n e és Christine Lerolle

a zongoránál ( 1 89 7 ) . . . . . . . . . . . . . . . . • . • . • . . . . 61
1 9. K e r t a montma rtre-i Rue Cortot-n ( 1 8 76) . 25

20. Kertben. (La Tonnelle) ( 1 8 76) . . 4 9 . Gitározó fiatal n ő ( 1 89 6 - 1 8 9 7 ) 62

26

2 1 . A h inta ( l 8 76) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50. A l v ó nő ( 1 89 7 ) . 65

. 27

12. Bál a M o u l i n de la G a l ette-ben ( 1 8 7 6 ) . . . . . . . . . . . . 2 8 - 2 9

5 1 . M i s s M i si a Edwards ( M i s i a Sert) portréja ( 1 90 7 ) 67

2 3 . Fekete ruhás hölgy ( 1 8 7 6 k.)

5 2 . Gabrielle ékszerekkel ( 1 9 1 O k . ) 68
30

24. Szerepolvasás ( 1 8 74- 1 8 7 6 ) 5 3 . Gabrielle rózsával ( 1 9 1 1 ) . . 69

31

2 5 . V a r r ó f i a t a l nő ( 1 8 7 9 k.) . 32 5 4 . Párnákon fekvő akt ( 1 90 7) 70- 7 1

2 6 . Tűnődés ( 1 8 76- 1 8 7 7 k . ) 34 5 5 . Fü rdőző nő ( 1 909) 72

2 7. Fiatal nő cicával ( 1 8 7 5 k . ) 5 6 . Lábát törlő fürdőző ( 1 9 1 O k . ) 74

35

2 8 . Akt ( 1 8 76) 5 7 . Fürdés után ( l 9 1 2) 75

. . . . . . . . . . . . . . . . . • • • . 36

29. Az első s z í n h á z i este ( 1 8 7 6 k.) 5 8 . Páris ítélete ( 1 9 1 4) . 77

. . . . . • • . . . . . . . . . . . 37

30. Az első lépés ( 1 8 7 6 ) . . . . . . . . . . . . • . 39 5 9 . Fü rdőzők (Nimfák) ( 1 9 1 8- 1 9 1 9) 78

• 80
VI LAG H ÍR ES FESTŐ K