MEGJELENT:

JANE AUSTEN:
juLiA BARRETT:
Buszkeseg es balitelet
Cmteltseg es ondmitds
JANE AUSTEN
(A Biiszkeseg es balitelet folytatasa)
JANE AUSTEN: Emma
JANE AUSTEN: A mansfieldi kastely
JANE AUSTEN: Lady Susan
JANE AUSTEN: Szerelem es bardtsdg
JULIA BARRETT: A harmadik nover
(Az Ertelem es erzelem folytatasa)
Cherlotte
JANE AUSTEN UTOLSO,
BEFEJEZETLEN REGENYE, AMELYET

JULIA BARRETT
EGESzfTETT KI

t6!b•.
KONYVKIADO
Szeged

~.:V.

 A fordftas az alabbi kiadas alapjan keszult:

Jane Austen's Charlotte

Her Fragment of a last novel, completed

by Julia Barrett

M. Evans and Company, Inc.

New York

Copyright © 2000 by Julia Braun Kessler

All rights reserved.

J. K.-NAK,

AKI KEDVESEN, HOSSZAN

ES ODAADO FIGYELEMMEL

HALLGATTA E TORTENETET.

Fordftotta

BARCZA GERDA

ISBN' 963 9690 00 7

Hungarian translation © Barcza Gerda, 2003, 2006

Hungarian edition © Lazi Konyvkiado, 2006

A Lazi Kft. kiadasa

www.lazikiado.hu

e-mail: info@lazikiado.hu

A kiadasert felel: a kiado ugyvezeto igazgatoja

Lektor: Korom Pal, Papp Csaba

Tordelcszerkeszto: Szentrniklosi Csaba

Borfto: Koha Kolett, Szilfcium Grafika

Felelds szerkeszto: Hunyadi Csaba Zsolt

Nyomtatta es kototte a Kaposvari Nyomda Kft. - 260700

Felelos vezeto: Pogany Zoltan igazgato

 ane Austen 1817 -ben, negyvenegy eves koraban halt meg,

J hosszu be,tegeskedes utan, a feltevesek szerint Addison­

k6rban. Ugy tfinik, olyan befejezetlen regenyt hagyott
maga utan, mely teljesen elter korabbi Irasaitol. Nehany
evtizeddel kesobb unokahuga arra vallalkozott, hogy ki­
boviti es folytatja a mfivet. 1870-ben Jane Austenrfil uno­
kaoccse eletrajzot jelentetett meg, melyben szemelvenye­
ket tett kdzze a Sanditonb61; ezt a cimet viselte ugyanis
ekkor. A regenytoredek csak 1925-ben latott napvilagot.
A tortenetet Charlotte Heywood szemszogebol latjuk, s a
helyszfn Sussex deli partvideke. Jane Austen koraban ez
a teriilet nem csupan jellegzetes latvanya es legkore miatt
valt ismertte, hanem osszesfiritve bemutatta azt a gyors
gazdasagi fejlodest is, mely Austen vilagat megvaltoztatta.
Batorkodtam tovabbszoni a tortenetet, melyet az fr6 meg
a cselekmeny elejen hagyott felbe. Bar sziilettek kiserletek
a rnfi befejezesere, meg min dig van mit meselni, Ez a re­
gerry a Charlotte cimet viseli, Igy nevezik a konyvben sze­
replo ifju hosnot. Talan meltobb lett volna Jane Austen
ernlekenek ad6zva megtartani az fro altai adott A [iuere]:
cirnet, de ezt dontse el inkabb maga az olvas6. Azonban
azt is figyelembe kell vennunk, hogy unokahuga - aki j61
ismerte a szerzot - sem hasznalta ezt a cimet, annyira kez­
deti stadiumban volt meg Jane Austen ezen utols6 Irasa,
A regenyben Sir Edward Denham Charlotte Smith ver­
seibol idez. A sussexi szuletesu Ironot es koltot Sir Walter
Scott nagyra becsiilte, s rovid eletrajzot is irt r6la. Jane
Austen szinten ismerte rmiveit, ezert Emmeline Turner alak­
jat r6la szandekoztam megrajzolni.

JULIA BARRETT

~
~ Lednyok, tudtdtok, hogy boles elodeitek,
Mind Bristolba, Bath-ba es Tunbridge Wellsbe mentek?

I Ha az egeszseg ugy kivdnta, utra keltek,

Mdskor meg az otthon oromeire leltek.

S most ti is, ti vig ozuegyek, ardk es szuzek,

Ha uj uildgba csdbit megszokott eltetek,
Koesikon, csezakon, bdrkdkon es szekeren,
Repidtol: a partra, ejjel-nappal serenyen.
Es mind, aki mara szdrazfoldtol lett unott,
Megerti oset, ha vegUl tengerhez futott.

WILLIAM COWPER: Yisszateres'

1. Barcza Gerda forditasa.

 ELsa FEJEZET

Egy ur es egy holgy utazott Tunbridge-bel a Hastings es

Eastbourne kozott elterulo sussexi partszakasz fele, Vzle­
ti iigyeik arra kesztettek oket, hogy leterjenek a foutral, es
utjukat egy meglehetosen gorongyos dulon kfsereljek meg
folytatni. Kocsijuk felborult, ahogy erolkodott folfele a ka­
vicsos es fovennyel borftott, hosszu kaptat6n. A baleset epp

I
I
az ut kozeleben a116, egyetlen uri hazen nil tortent, melyet
a kocsis eloszor sziiksegszerfien vegceliuknak gondolt, ami­
kor utasai azt kfvantak, hogy abba az iranyba forduljon,
es igencsak vonakod6 pillantasokkal, kenyszeredetten ha­
ladt el vegill mellette.
Morogva rantott egyet a vallan, es szanakozva oly elesen
csapott a lovak koze, hogy akar azt a gyanut is ebreszthette,
miszerint szantszandekkal boritotta fel utasait (kulonos­
keppen, mivel a kocsi nem gazdaja tulajdona volt), ha az tit
allapota vitathatatlanul nem romlott volna, mihelyt az em­
litett haz epuletet maguk mogott hagytak, Magabiztos, szak­
avatott tekintete kifejezte, hogy azon tul nemhogy egy
kocsi, de egy szeker kereke sem haladhat biztonsagosan.
A baleset siilyossagat enyhitette a lassu menetsebesseg
es az ut keskeny mivolta. Az uriernber kikaszalodott a
kocsibol, es kisegftette tarsat is. Eleinte csupan kisebb se­
riileseket, zuzodasokat ereztek. Azonban az uriernber, mi­
kozben kiszabaditotta magat, kificamftotta a bokajat; ha­
marosan rudatara is ebredt ennek, es kenytelen volt veget
vetni a kocsissal folytatott vitajanak, valamint szerencses
megmenekiilesuk feletti ujjongasanak, Leiilt az ut szelere,
mert nem volt kepes allni.
- Itt valami baj van - mondta kezet bokajara teve. - De
ne aggodjek, kedvesem - nezett mosolyogva felesegere -,
tudja, nem is tortenherert volna jobb helyen. brom az
urornben. Ha mar fgy alakult, kivanni sem lehetett volna
maskepp. Nernsokara segitseget is kapunk! Ugy gondolom,

<£> I 3 <£>

J
.- .­ ---JJ
,~
ott rejtozik az en gyogyulasom - mutatott egy takaros kul­
sejti kis hazra nem messze, mely egy magaslaton allr, roman­
tikusan rnegbujva a fak kozorr.
- Tokeletes he1ynek igerkezik, nemde?
Felesege erfisen rernelte, hogy valoban az, de riadtan es
nyugtalanul alldogalt ott, keptelen leven arra, hogy tegyen
vagy akar esak javasoljon is valamit. Aztan latta, hogy ne­
hany ember siet segltsegukre, s ez batorsagot ontott bele,
A balesetet a kozeli kaszalorol vettek eszre. Ahhoz a
hazhoz tartozott, mely elort utasaink elhaladtak. A kozel­
go emberek kozul egy jovagasu, eleteros, kozepkoru, uri­
emberforma ferfi tfint elo. A videk foldbirtokosa volt 0,
aki tortenetesen epp szenagyfijtoi kozt tart6zkodott. Fel­
szolftotta harorn-negy legerosebb emberet, hogy kovessek,
egy szot sem sz6lva a kozelben dolgoz6 tobbi munkasnak,
a ferfiaknak, ndknek es gyermekeknek.
Mr. Heywood - ez volt a neve az emlitett foldbirtokos­
nak - udvarias koszonessel lepert elore, igencsak aggodva
a baleset miatt, valamint nerni csodalkozassal afelett, hogy
valaki erre az utra mereszkedett koesival, azonban kesz volt
segltseget felajanlani.
Szfvelyesseget halas tisztelettel fogadtak, s mig nehany
ember segitett a kocsisnak a felborult jarmfivet visszaallf­
tani, az utazo igy szolt:
- On m6dfelett elozekeny, uram, s en szavan is fogom.
Labamon a serules, merem allltani, igazan jelentektelen,
azonban a legjobb ilyen esetekben kesedelern nelkiil orvos
velernenyet kikerni, es mivel jelenleg az ut allapota nem
tfinik kedvezonek ahhoz, hogy labra alljak, s magam men­
jek el a hazaig, halas lennek, ha elkuldene valamelyik j6­
embert a doktorert,
- A doktorerr, uram! - kialtotta Mr. Heywood. - Att61
tartok, nem talal orvost errefele, de batran mondhatom,
j61 rnegleszunk nelkule is.
- Nem, uram, ha 6 nines a kozelben, akkor a helyettese
is eppen olyan j6 lesz, vagy talan meg jobb is. Valojaban
szivesebben is ralalkoznek a helyettesevel, ]obban szeret­
<£? 14 <£?
nern, ha 0 latna el. Biztos vagyok benne, hogy valamelyik
derek ember harem percen belul itt lehetne vele. Szukseg­
telen megkerdeznem, vajon latni-e a hazat - nezett a szem­
reval6 epulet fele -, mivel az onen kfvii] nem haladtunk el
olyan mellett, mely egy uriember lak6helye lehetne.
Mr. Heywood igenesak meglepettnek latszott, es fgy vA­
laszolt:
- Micsoda, uram, on talan azt gondolja, hogy doktort
talal abban a hazban? Biztosfthatom, hogy kozsegunk sem
orvossal, sem helyettessel nem rendelkezik.
- Bocsasson meg, uram - felelt a masik -, sajnalom, ha
ellent kell mondanom onnek, de ~egis, talan a kozseg nagy­
saga, vagy egyeb mas ok miatt nines tudornasa rola. Varjunk
csak. Lehet, hogy tevedek a helyet illetoen? Nem Willing­
denben vagyok? Ez Willingden, ugyebar?
- Igen, uram, ez terrneszetesen Willingden.
- Ha Igy :ill a dolog, uram, akkor bizonyitekkal szolgal­
hatok arrol, hogy a kozsegnek van orvosa, on akar tud r6­
la, akar nem. Itt van, uram - vette do jegyzetfuzetet -,
s ha megtenne nekem azt a szfvesseget, hogy vet egy pillan­
tast ezekre az ujsaghirderesekre, melyeket magam vagtam
ki a Morning Poszbol es a Kentish Gazette-bol, epp tegnap
reggel Londonban. Ugy velem, meggyozcdhet rola, hogy
nem beszelek a levegobe. Itt talalhat egy hirdetest, uram,
egy tarsulas megszfineserfil az orvosi szakrnaban, az onok
kozsegeben, .Kiterjedt betegkorrel, vitathatatlan hfrnevvel,
tekintelyes kapcsolatokkal ondll6 intezmenyt kivan lerre­
hozni." Teljes terjedelrneben elolvashatja, uram - nyujtot­
ta oda a ket kis teglalap alaku ujsagkivagast,
- Uram - mondta Mr. Heywood kedelyes mosollyal -,
ha megrnutatna is nekem az osszes ujsagot, mely az elmult
heten a kiralysagban megjelent, akkor sem tudna meg­
gy6zni arrol, hogy van doktor Willingdenben. Mivel szii­
letesem ora itt elek, irnmar otvenhet eve, ugy velem, tudnom
kellett volna ilyen szemelyrol. Legalabbis, merem allitani,
nem lehet sok iigye. Meg kell hagyni, ha az uriernberek
gyakran rnereszkednenek erre az utra postakocsival, nem
r£> I 5 <£?
 lenne rossz uzleti vallalkozas egy doktor szamara, ha ven­
ne egy hazar a hegytetdn. Es ami azt a kis hazikot illeti,
biztosithatom rola, uram, hogy kulseje csupan e tavolsag­
bol tfinik tetszetosnek, amugy szakasztott masa a tobbi je­
lentektelen berlemenynek a kozsegben. Egyik vegeben a
lelkesz lakik, a masikban harem ides holgy,
Mfg beszelt, elvette az ujsagkivagasokat, atfutotta oket,
majd hozzatette:
~ - Ugy gondolom, meg tudom rnagyarazni, uram. T eve­
dett a helyet illetoen. Ket Willingden van ugyanis ezen a
! videken, s a hirdetes a masikra vonatkozik, Great Willing­
denre, vagy rnaskeppen, Willingden Abbotsra, mely her mer­
foldnyire- fekszik, Battle rnasik oldalan, lent a Wealdben. 3
Es mi, uram - mondta meglehetos buszkeseggel -, nem va­
gyunk a Wealdben.
- Nincsenek lent a Wealdben, ebben biztos vagyok, uram
- valaszolt baratsagosan az utazo, - Fel or~ig tartott, mfg
megrnasztuk az onok hegyetl Nos, uram, ugy lehet, ahogy
mondta, s en szegyenletes ostobasagot kovettem el. Min­
den egy pillanat alatt torrent. A varosban valo tartozkoda­
sunk urolso fel orajaban akadt meg szemem a hirdetesen;
ha az ember rovid ideig marad valahol, akkor minden
csak kapkodas es zfirzavar. Uzleti utja soran soha nem tud
mindent elvegezni, tudja, mfg a kocsi eloall, Ilyenforrnan
megelegedtem egy rovid tudakozodassal, s miutan ugy ta­
laltarn, hogy voltakeppen csak nehany merfoldnyire hala­
dunk el Willingden mellett, nem is kerdezcskodtem tovabb.
- Dragam - szolt felesegehez -, rendkfvul sajnalom, hogy
ilyen kellemetlen helyzetbe kerult miattam, de ne aggod­
jon a labamert. Nem okoz fajdalmat, ha nem mozgatom,
s mihelyt ezeknek a joernbereknek sikeriil helyreigazftani
a rakornanyt es megforditani a lovakat, a legjobb dolog,
amit tehetunk, ha visszarnegyunk a f6lltra, s folytatjuk
utunkat Hailsham fele, aztan haza, aneIkiil, hogy megkf­
2. merfold: hosszmertekegyseg. 1 angol merfold = 1609,3 m.
3. Weald: erdos-dombos videk Del-Angliaban.
c£' 16 c£'
serelnenk barmely tavolabbi uti celt. Hailshambol ket ora
az ut, s mihelyt otthon vagyunk, a gyogyszer keznel lesz,
tudja jol, Egy szippantas a mi iidfto, tengeri levegonkbol,
s hamarosan labra allok ujra. Biztosra veheti, kedvesem,
hogy pontosan a tenger az, ami meggyogyft. Ugy erzem,
hogy csakis a sos levegf es a nyugalom.
Itt Mr. Heywood rendkivul nyajasan kozbeszolt, nyo­
matekosan arra kerve oket, hogy addig ne is gondoljanak
indulasra, mfg bokajat meg nem vizsgaljak, valamint nemi
frissitot el nem fogadnak, es folottebb szfvelyesen felszo­
litotta oket, hogy vegyek igenybe hazat mindket celbol,
- Mindig jol el vagyunk latva a megszokott hazi szerek­
kel ficamokra es zuzodasokra - mondta. - Biztosfthatom,
hogy felesegem es leanyaim orommel allnak rendelkeze­
sukre mindenben, ami toliik telik.
A szuro fajdalom, mely a lababa nyilallt minden mozdu­
latnal, arra kesztette az utazot, hogy alaposabban vegig­
gondolja az azonnali segfrseg elonyeit, mint korabban, es
nehany szot valtott felesegevel:
- Nos, dragam, ugy velem, jobb lesz szamunkra,
Majd ismet Mr. Heywoodhoz fordult, es fgy szolr:
- Mielott elfogadnank vendegszeretetet, uram, valamint
azert, hogy eloszlassam azt a kedvezotlen benyornast, me­
lyet egyugyf viselkedesem okozhatott, engedje meg, hogy
megmondjam, kik vagyunk. Nevem Parker, Mr. Parker
Sanditonbol, es ez a holgy a felesegem, Mrs. Parker. Uton
vagyunk hazafele Londonbol, Nevem talan, bar nem en
vagyok az elso csaladunkban, aki foldbirrokkal rendelke­
zik Sanditonban, megis ismeretlen lehet ilyen tavol a part­
videktol. De Sanditon maga, rnindenki hallott mar rola,
igen kedvelt, fiatal es fejlodo furdovaros, ketsegtelenul a
legnepszerubb hely Sussexben; adortsagait tekintve kiva­
16, es a legkeresettebb helynek Igerkezik.
- Igen, hallottam Sanditonrol, uram - valaszolta Mr. Hey­
wood. - Otevenkent·az ember valamilyen uj tengerparti
he1yrol ertesiil, mely hirte1en fellendiil, es divatba jon. Az
is csoda, ha a fe1et meg tudjak tolteni! .Akir:ek penze vagy
c£' 17 c£'
II
ideje van, az odamegy. Szerencsetlen dolog ez a videk sza­
mara; az elelmiszerek ara nyilvanvaloan emelkedik, s a sze­
genyeket foldonfurokka teszi, mint ahogy bizonyara on is
ugy talalja, uram.
- Egyaltalan nem, uram, egyaltalan nem! - kialrotra
Mr. Parker hevesen. - Eppen ellenkezoleg, biztosfthatom.
Gyakori felfogas, de teves, E nezet talan alkalmazhat6 a
fejlett nagyvarosokra, mint Brighton, Worthing vagy East­
bourne, de nem olyan apr6eska helyre, mint Sanditon. Me­
rete eleve kizarja a civilizacio artalmainak bearamlasat, mfg
maga a varos fejlodese, az epitkezesek, a parkok letesitese,
a kereslet minden irant es a legjobb tarsasagok biztos latoga­
tasai - a rendezett, szilard jellemti, verbeli nemesi csaladoke,
akik aldast jelentenek mindenhol - kerneny rnunkara osz­
t6nzik a szegenyeket, joletet es sorsuk javulasat eredrne­
nyezve. Nem, uram, biztosithatom, hogy Sanditon nem az
a hely...
- Nem all szandekomban semmilyen helyet sem kifoga­
solni nev szerint, uram - valaszolta Mr. Heywood. - Csu­
pan ugy velern, mindent osszeveve a tengerpart nilontul
tele van emberekkel. Azonban jobban tennenk, ha meg­
probalnank 6nt...
- A tengerpart nilsagosan tele van! - ismetelte Mr. Par­
ker. - Ezen a ponton talan nem egeszen ka!onbozik a ve­
lemenyimk - mondjuk azt, hogy van eleg ember. A tenger­
part elegge bovelkedik, meg lehetunk elegedve. Mindenki
Izleset es penzugyi igenyeit kielegitheti. Es azok a joernbe­
rek, akik megprobaljak novelni ezt a szarnot, nezetern sze­
rint rendkfvul esztelenek, s minden bizonnyal hamarosan
teves elkepzeleseik aldozataiva valnak. Egy olyan hely, mint
Sanditon, uram, mondhatom, hogy keresett, hogy szukseg
van ra, A terrneszet jelolte ki, egeszen kulonlegesse teve,
A legfinomabb, legtisztabb tengeri szello igazolja e tenyt ­
s a kivalo fiirdozesi lehetoseg, a nagyszerfi, kerneny ho­
mok, a mely viz tfz yard" tavolsagnyira a parttol, es nines
4. yard: angol hosszrnertekegyseg: 0,914 m.
<£> 18 <£>
iszap, vizinoveny vagy csuszos kovek. Soha nem volt hely,
mely alkalmasabb lett vclna gyogyfurdonek. A tokeletes
videk, melyre ugy tfinik, sokaknak van szuksege. Es esz­
menyi tavolsagra fekszik Londont6l! Egy merfold csupan,
s kozelebb van, mint Eastbourne. Csak gondolja el, uram,
miesoda el6nye van, ha az ember egy merfoldet nyerhet egy
hosszu ut soran. Azonban Brinshore-ban, biztosan hall ott
r6la, uram, mult evben ket vagy harem spekulans is kiser­
letet tett arra, hogy kiemelje az ismeretlensegbol ezt a je­
lentektelen falucskat, mely a posvanyos mocsar es egy ki­
etlen pusztasag kozott fekszik, s a pang6 vfzi novenyzet
allando, orrfaesar6 bfize hatja at. Vallalkozasuk kudareeal
vegzodott. J6zan rnegfontolassal mit is ajanlhat Brinshore?
Rendkfvul egeszsegtelen levegdt, kozismerten rossz alla­
potu utakat, elkepesztoen s6s vizet, mely lehetetlenne teszi,
hogy egy csesze j6 teat igyunk a hely harem merfoldes kor­
zeteben. S ami a folder illeti, az olyan hideg es terrneketlen,
hogy aligha tud egy kaposzta megteremni benne. Merger
vehet ra, uram, hogy ez hfven leirja Brinshore-t, s a leg­
csekelyebb mertekben sem nilzo. Amennyiben mast haUott
volna r6Ia...
- Soha nem hallottam meg Brinshore-rol, uram - mond­
ta Mr. Heywood. - Azt sem tudtam, hogy van ilyen hely
a vilagon,
- Nem tudta! Latja, kedvesem - fordult diadalmasan
felesegehez -, hogy van ez. Hat ennyit Brinshore hfrneve­
rol! Ez az uriernber meg esak azt sem tudta, hogy letezik
ilyen helyl No de, igazan, uram, ugy velern, Brinshore-ral
kapesolatban idevonatkozik Cowpernek' az a sora, mikor
az istenfelf falusit abrazolja, osszehasonlitva Voltaire-rel:
"Hfrneve esak egy kohajftasnyira terjedt a hatartol."
- Tiszta szivbcl, uram, vonatkoztassa barrnely strofat ked­
ve szerint. Azonban szeretnek mar valamit latni, mely az on
labara vonatkozik! Hitvese arckifejezesebol Itelve bizonyos
5. William Cowper (1731-1800): angol koltc, A klasszicizmusb61 a
rornantikaba valo atrnenet egyik kiemelkedo kepviseloje.
<£> 19 <£>
 vagyok abban, hogy 0 is osztja velemenyernet, miszerint
sajnalatos robb idot elvesztegetniink. Es itt jonnek leanyaim,
hogy felajanljak segftseguket, edesanyjuk neveben is.
Ebben a pillanatban felttint ket-harom elokeld kulsejti
fiatal holgy, akik a hazbol leptek ki, nyomukban ugyan­
annyi szolgaloval.
- Ugy velem, hogy errol a zfirzavarrol a szolgaknak nem
kellett volna ertestilniuk. Az effele dolgok rovid ido alatt
nagy felnlnest keltenek egy olyan elszigetelt helyen, mint
a mienk, Most azonban, uram, lassuk, mi lenne a legjobb
I megoldas arra, hogy bevigyiik ont a hazba,
A fiatal holgyek kozeledtek, es am it elmondtak, az kel­
lokeppen megerosfrette apjuk javaslatat, s szfvbol jovo
kedvessegge] azon tanakodtak, rnikent lehetne megnyug­
tatni az idegeneket. S mivel Mrs. Parker addigra mar szer­
felett izgatottan varta a segfrseget, s aggodort ferje miatt,
eleg is volt nerni udvarias aggalyoskodas, kulonosen, mi­
vel a kocsin, melyet mar feIallftottak, eszrevettek, hogy olyan
seriilest szenvedett az egyik oldalan, ami lehetetlenne tette
a hasznalatat,
Tehat Mr. Parkert bevittek a hazba, s a kocsit begurftot­
tak egy iires pajtaba,
~ 20 ~
MASODIK PEJEZET
Az ismeretseg, mely ily modon kottetett, nem volt sem
rovid, sem jelentektelen. Az utazok ket teljes hetig marad­
tak Willingdenben. A bokaficam nil komolynak bizonyult
ahhoz, hogy hamarabb elinduljanak. Mr. Parker azonban
jo kezekbe kerult. A Heywood familia rendkivul tiszteletre
melto volt, s igen szivelyesen es magatol ertetodden hal­
moztak el vendegeiket figyelmessegukkel. Mr. Parkert ki­
szolgaltak es apoltak, feleseget felvidttottak es vigasztaltak
sztinni nem akaro kedvesseggel. A vendegek a szfves ven­
deglatast es nyajassagot ugy fogadtak, ahogy illett, s nem
volt kevesebb jo szandek az egyik reszrol, mint hala a rna­
sikrol, es egeszeben veve semmifele fogyatekossag a kelle­
mes modorban egyik oldalon sem. A ket het alatt igencsak
megkedveltek egymast.
Mr. Parker jellernet es elettortenetet hamarosan megis­
mertek. Mindent keszseggel elmondott, amit onmagarol
tartott, rendkfvul nyfltszfvfi leven, s ahol esetleg elbesze­
lese hornalyos volt, az olyan emberek szamara, mint Hey­
woodek, akik figyelemmel hallgattak, mindig erthetove valt
rnondanivaloja.
Ezaltal az a kep alakult ki Mr. Parkerrol, hogy rendki­
vul lelkes ember, kivaltkepp, ha Sanditon keriilt szoba.
Sanditon, a sikeres, divatos kis furdohely volt az, rnelyert
ugy tfint, min dent megadott volna. Nehany evvel azelott
csendes, szereny kozseg volt, azonban kedvezo termeszeti
adottsagai, valamint egyeb korulmenyek egy nyereseges iiz­
leti vallalkozas gondolatat ebresztettek benne es tarsaban.
Belekezdtek, terveztek es epitettek, dicsertek es nagy hir­
verest csaptak neki; Sanditon egyfajta bimbozo nepszerfi­
segre tett szert, es Mr. Parker akkoriban keyes dologra tu­
dott gondolni emellett.
Az aszinte beszelgetesek soran kiderult, hogy Mr. Parker
harrnincot korul jar, her eve el boldog hazassagban, es
~ 21 ~
 negy gyermeke van. Tiszteletre melto csalad sarja, es bar
vagyona nem tetemes, megis kenyelmes megelhetest nyujt.
Hivatast nem valasztott, elsdszulottkent orokolre a fold­
birtokot, mely nernzedekeken at csaladjahoz tartozott, es
egyre gyarapodott. Ket fivere es ket novere mind fuggetlen
es egyedulallo, Az idosebbik lanytestver, oldalagi orokles
. reven, eppugy biztos vagyonnal rendelkezik, akarcsak 5.
Azt is vilagosan kifejtette, mikent tert le a f{)utr61, hogy
~ felkutasson egy magat hirdet5 doktort. Nem a bokafieam
I
vagy mas egyeb serules szandekaval, hogy emiatt talalkoz­
hasson egy gyogyirasban jartas iiriemberrel, es azert sem
(amint ezt Mr. Heywood korabban feltetelezte), hogy eset­
leg tarsuljon vele. E tette csupan kovetkezrnenye volt abbe­
Ii rernenyenek, hogy doktori allast letesitsen Sanditonban.
A hirdetes jellege felbatoritotta, es arra szamitott, hogy
Willingdenb51 sikerul orvost hoznia. Meg volt gy5z5dve
r6la, hogy egy szakember, aki mindig konnyen elerheto,
nagy elonyr jelent, joletet es fejlodest hozva a helynek, va­
lamint sok embert is vonz. Ezt akarta elerni, semmi mast.
Nyom6s aka volt feltetelezni, hogy egy csalador epp az
orvosi segftseg hianya riasztott el elOzo evben Sanditonbol,
es valoszfnuleg voltak meg tobben is. Tulajdon noverei pe­
dig, akik sajnalatos m6don betegeskednek, s akiket igen sze­
retne Sanditonba hivni a kovetkezo nyaron, aIigha remel­
hetik, hogy rnegkiserlik az utazast egy olyan helyre, ahol
nem kaphatnak azonnali orvosi ellarast,
Mindent osszevetve, Mr. Parker ketsegktvul szeretetre
rnelto ember volt, rajongott felesegeert es gyerrnekeiert,
fivereiert es novereiert. Altalaban veve joindulatu, nagy­
lelkfi, finom modoru, olyan, akinek konnyfi a kedveben
jarni; heves terrneszete inkabb j6 kepzeloerovel, mint
jozan ftelokepesseggel parosult. Felesege szemmel latha­
toan szelid, gyenged, kedves teremtes volt, a legmegfele­
15bb egy lobbanekony ember szamara, de nem volt meg
az a kepessege, hogy Ie tudja huteni ferjet, melyre annak
id5nkent szuksege volt. Mrs. Parker olyannyira iranyf­
tasra szorult, hogy ferje akir a vagyonat koekaztatta, akar
c£> 22 c£>
a bokajat ficamitotta ki, soha nem tudott a segitsegere
lenni.
Mr. Parker szamara Sanditon jelentette a rnasodik csa­
ladot; nem volt kevesbe kedves neki, viszont jobban lefog­
lalta. Csak errol tudott beszelni szuntelen, Sanditon e figye­
lemre meltan jogot forrnalhatott; nem csupan szulohelyet,
birtokat es otthonat jelentette, hanem banyajat, szerenese­
jatekat, uzleti vallalkozasat es rogeszrnejet is.
Rendkiviil vagyott ra, hogy elcsalogassa iij baratait San­
ditonba, es ez iranyu rorekvese eppoly lelkes volt, mint
amennyire halatelt es onzetlen. Igerjek meg, hogy ellato­
gatnak Sanditonba, hogy annyit lathasson vendegul a csa­
ladbol, amennyit esak el tud szallasolni, Kovessek 5t, mi­
helyt lehetseges, es bar ketsegtelenul egeszsegesek, mar
el5re latja, hogy mindegyikuknek j6t fog tenni a tenger.
Val6ban ugy gondolta, hogy nines olyan ember, aki to­
keletesen j61 erezne magat (barrnennyire is fenntartja pil­
lanatnyilag az egeszseg latszatat a testmozgas es a lelkiero),
aki stabil es hosszan tart6, j6 egeszsegi allapotban lehetne
anelkul, hogy legalabb hat hetet el ne toltene evente a ten­
gernel. A s6s leveg5 es a tengeri furdozes egyiittesen ket­
segtelenul gyogyfro hatasii, s mar kulon-kulon is segft az
emesztesi problernak, a tudf vagy verkeringes rendelle­
nessegei eseten. Kivalo gorcsoldo es epehajt6, gyogyitja a
rudobajt es a reumat, vedelmet nyujt a fertozesekkel szern­
ben. Senki sem kaphat nathat a tengeri eghajlattol. Senki
sines hfjan a megfelel5 etvagynak, j6 kedelyallapotnak es
eronletnek, Mindenki szemmel lathatoan meggy6gyul, meg­
nyugszik, kipiheni magat, megerosodik es feludul, epp azt,
amit szeretne. HoI ezert, hoi azert jonnek ide. Ha a szel
nem hatasos, a tengeri furdozes eredrnenyez biztos javulast,
s aha I az nem segft, ott a s6s leveg6 hatekony, melyet a
termeszet is ketsegteleniil gy6gyftasra alkotott.
Ekessz61asaval azonban nem tudta rabfrni Heywoodekat
az utazasra, azok ugyanis sohasem hagytak el otthonukat.
Koran hazasodtak, igen nepes esaladjuk lett, s mozgaste­
riik sokaig esupan egy kis teriiletre korlatoz6dott, szoka­
c£> 23 c£>
 saikban idosebbek voltak koruknal, Leszamfrva az evi ket 6 volt, ki leginkabb ellatta Parkereket, s a legjobban is­
utazast Londonba, mikor kifizetik az osztalekot, Mr. Hey­ merte oketo
wood nem ment messzebbre, mint ameddig gyalogszerrel Charlotte kesz volt veluk tartani a tengerhez. Feltett szan­
eljutott, vagy ahova viharedzett, yen lova kepes volt elvinni. deka volt, hogy amugy is kivalo egeszsegi allapotan meg ja­
Mrs. Heywood is csupan annyit kiserelt meg, hogy hebe­ vftson, ha lehet, s megkapjon minden j6t, melyet Sanditon
hoba meglatogatta a szomszedsagot az oreg kocsin, melyet nyujthat vendeglatoi halajanak koszonhetoen, s ugy gon­
akkor vettek, mikor hazasodtak, s tfz eve ujitottak fel, leg­ dolta, hogy a konyvtarban", melyet Mr. Parker allandoan
idosebb fiuk nagykoniva valasa idejen, es buzg6n tamogatni kivant, uj napemyoket, kesztyfiket es
Meglehetds vagyonnal rendelkeztek, s ha nem bovtil oly rnellnlket vesz majd maganak es novereinek.
nagy Ietszarmira csaladjuk, elegendo is lett volna ahhoz, Mr. Heywoodot csupan arra lehetett rabeszelni, hogy
hogy uri m6don kivehessek reszuket a fenyuzesbol es pezs­ meglgerje, elkuld mindenkit Sanditonba, aki kikeri a ta­
go eletbdl, s megengedhessenek maguknak egy uj kocsit nacsat; es hogy senki sem fogja tudni ravenni arra (mar
es jobb utakat, idonkent egy h6napot Tunbridge Wellsben, amennyire kezeskedni lehet a jovoert), hogy akar ot shil­
es a koszveny tiineteinek enyhltesere egy telet Bath-ban. linger? is koltson Brinshore-ban,
Azonban a tizennegy gyermek eltartasa es tanfrtarasa igen
csendes, nyugodt, takarekos eletvitelr tett szuksegesse, es
arra kenyszeritette oket, hogy napjaikat Willingdenben tolr­
sek, s probaljak megorizni egeszseguker, Ami eleinte elovi­
gyazatossag volt, kesobb kellemes megszokassa nemesiilt.
Soha nem hagytak el otthonukat, s elmondasuk szerint ez
megelegedesukre szolgalt.
Ennek ellenere tavolrol sem kivantak azr, hogy gyerme­
keik ugyanezt tegyek, s lelkesen szorgalmaztak, hogy mi­
hamarabb kikeruljenek az eletbe. Otthon maradtak, hogy
azok elmehessenek. S mfg ezt az otthont rendkivul kenyel­
rnesse tettek, oromrnel udvozolrek minden kfvulrol jovo
valtozast, mely hasznos kapcsolatokat vagy elonyos isme­
retseger jelenthetett fiaiknak es leanyaiknak,
Ezert aztan, mikor Mr. es Mrs. Parker letettek arrol a
szandekukrol, hogy az egesz csaladot vendegul lassak, es
beertek annyival, hogy csupan egy leanyt vigyenek maguk­
kal, nem volt semmilyen ellenvetes, Altalanos volt az orom
es megelegedes,
Meghivasuk Miss Charlotte Heywoodnak, egy huszon­ 6. A konyvtar ekkoriban kereskedelmi intezrneny volt; a konyvkeres­
ket esztendos, igen kellemes ifju holgynek sz6lt, a legido­ kedesbol alakult ki, de emellett egyeb tevekenyseggel, pl. mas arucikkek
eladasaval is foglalkozott, a szat6csboltokhoz hasonl6an.
sebb leanynak a csaladban. Folottebb szfvelyesnek tfint, 7. shilling: a font sterling egyhuszad resze, rizenker penny. 1971-ig
s edesanyja iranyitasaval rendkfvul sokat segftett nekik. volt penzegyseg.

'cii' 24 'cii' 'iii' 25 'cii'

 HARMADIK FEJEZET
Minden telepulesen kell lennie egy nagy tiszteletben
all6 urholgynek. Ezt a szerepet Lady Denham roltotte be
Sanditonban, s utjuk soran Mr. Parker sokkal reszleteseb­
ben beszamolr Charlotte-nak a tekintelyes Iadyrol, mint
ahogy azt korabban tette.
Elkeriilhetetlen volt, hogy gyakran meg ne emlitse Wil­
lingdenben, ugyanis Lady Denham az uzlettarsa volt. San­
ditonr6l nem lehetett sokaig beszelni ugy, hogy sz6ba ne
keruljon a lady. Meglehetosen vagyonos, idds holgy volt,
aki ket ferjet temetett el, s j61 ismerte a penz erteket, Egy
szegeny rokonat vette magahoz, s altalaban is nagy tiszte­
let ovezte. E j61 ismert tenyeken nil azonban eletenek es
jellemenek rovabbi reszletei is segftertek enyhfteni a hosszu
es nehez ut egyhangusagar, s Heywood kisasszony megfe­
Ielo ismereteket szerzett a ladyrol, rernelve, hogy gyakorta
fog majd ralalkozni vele.
Lady Denham, eredetileg Miss Brereton, gazdag volt,
de nem eleg kifinomult. Eiso ferje, bizonyos Mr. Hollis,
tekintelyes vagyonnal rendelkezo videki nemesnek sziile­
tett, s birtokanak jelentos resze, az urasagi kastely es a
hozza tartoz6 majorsag, Sanditon teruleten fekudt. Idoso­
do ember volt mar, mikor osszehazasodtak, a lady ekkor
csupan harmine korul jart. Hogy mi kesztetherte e frigyre,
kevesse volt mar ertheto majd negyven ev tavlarabol, azon­
ban oly nagy figyelemmel es odaadassal apolta ferjer, hogy
Mr. Hollis mindent rahagyott vegrendeleteben - birtokat
es osszes ingosagar.
Nehany evi ozvegyseg utan aztan ujra noiil kertek. Den­
ham Park uranak, a nehai Sir Harry Denhamnek, Sanditon
szornszedsagabol sikerult magahoz s vagyonahoz kotnie a
holgyet, minden jovedelmevel egyiitt. Azonban mar kevesbe
volt sikeres abbeli szandekaban, melyet neki tulajdonirottak,
hogy a csaladi javakat tovabb gyarapftsa. Lady Denham
<£> 26 <£>
pedig tul 6vatos volt ahhoz, hogy mindent kiengedjen a
kezebol, s mikor ferje halala utan visszatert Sanditonba,
ugy hirlett, azzal diesekszik baratainak, hogy "bar semmit
nem kapott a nemesi dmen kiviil, 0 sem adott semmit".
Azt tartjak r6la, hogy esak a rangert hazasodotr. Es
Mr. Parker elismerte, hogy kersegtelenul van ilyesfele ve­
lekedes, mikor a tarsadalomban elfoglalt vezeto szerepere
keresnek esszeni magyarazator.
- Idonkent kisse fontoskod6 - mondta Mr. Parker -, de
soha nem banto, s vannak olyan pillanatok, mikor penz­
imadata kerekedik feliil. Azonban j6 termeszetfi asszony,
nagyon j6 terrneszetfi, elozekeny, nyajas szomszed, vfg ke­
delyti, szabadelvfi, ertekes ember, s hibai egyerrelrmien
nevelesbeli fogyatekossagainak tulajdonfthat6k. J6zan Ite­
IOkepessegu, de elmeje meglehetosen pallerozatlan. Elenk
szelleme hetveneves korahoz kepest j6 egeszsegi allapottal
parosul. Igazan csodalatra melto lelkesedessel veti bele ma­
gat Sanditon fejlesztesi terveibe, bar nemi kicsinyesseg
tapasztalhat6 nala idonkent. Nem kepes ugy eldrerekinteni,
ahogy en szeretnern. Megremul egy surges, jelenrektelen
kiadastol, es nem gondolja vegig, mennyi hasznot hozhat ez
egy-ket ev mulva, Vagyis, kiilonbozokeppen gondolkodunk,
nehanapjan mdskepp latjuk a dolgokat, Miss Heywood.
Azonban, mint azt bizonyara on is tudja, elovigyazatosnak
kell lennunk a hallott tortenetek megfrelesenel, Ha majd
lac minket egyiitt, Miss Heywood, sajat maga alakithatja
ki velemenyer.
Lady Denham esakugyan meltosagteljes urholgy volt,
s magasan felette allt a tarsadalom napi gondjainak, mint­
hogy evi jovedelrne tobb ezer fontra rugott, s harem 01­
dalrol lestek minden ohajat. Sajat rokonsaga, akik jogos
igenyt tamaszthattak az eredeti harmineezer fontra; Mr.
Hollis torvenyes orokosei, akik a lady igazsagerzeteben
bizva bizonnyal tobbet vartak tole, mint ferjetol; s a Den­
ham csalad azon tagjai, kiknek erdekeit szem eldtt tartva,
Sir Harry ugy rernelte korabban, hogy elonyos hazassagot
kotott,
<£> 27 <£>
 Ketsegtelenul regota es veget nem eroen rohamozta hoI
az egyik, hol a masik a ladyt, s Mr. Parker nem vonakodott
kijelenteni, miszerint a lady joindulatara Mr. Hollis rokon­
saga szamfthat a legkevesbe, es Sir Harry Denham csaladja
a leginkabb. Mr. Parker ugy velte, az elobbi helyrehozha­
tatlan karokat okozott azzal, hogy ertheretlen sertodottse­
genek adott hangot Mr. Hollis halalakor, az ut6bbi pedig
elonyet elvezte annak, hogy olyan rokoni viszonyban le­
~ hetnek, melyet Lady Denham rendkivul ertekelt. Azokhoz
csatlakoztak, akiket a lady gyermekkoratol ismert, s min­
dig a kozeleben voltak. Lady Denham meltanyos figyelme
rajuk iranyult, s fgy meg tudtak orizni befolyasukat.
Sir Edward, a jelenlegi baronet, Sir Harry unokaoccse
folyamatosan Denham Parkban tart6zkodott. Mr. Parker­
nek a legcsekelyebb ketsege sem volt afelol - es oszinten
rernelte is -, hogy Sir Edwardrol es vele lak6 novererdl,
Miss Denhamrol a lady else helyen fog megernlekezni veg­
rendeleteben. Denham kisasszonynak rendkivul szereny
jaradeka volt, fivere pedig rangjahoz kepest szegenynek
szamftott a tarsadalomban.
- Sir Edward j6 baratja Sanditonnak - mondta Mr. Par­
ker. - S ha meglenne hozza a hatalma, keze is oly sok j6­
sagot osztogatna, mint amennyi szfveben rejlik. Micsoda
nemes segitotars lehetne! Azert rnegis megteszi, ami m6d­
jaban all; most is gyors utemben, elegans kis villat epit egy
parlagon hagyott folddarabkan, melyet Lady Denham ado­
manyozott neki. Bizton allithatom, hogy sok csalad jelent­
kezik ra, meg a szezon kezdete eltitt.
Az elrmilt ev leforgasa alatt Mr. Parker ugy tekintett Sir
Edwardra, mint egyetlen eselyesre, aki orokolheti Lady
Denham vagyonanak nagy reszet, leven a baronetnek nem
volt vetelytarsa. Azonban most egy masik szemely igenyeit
is szarnitasba kellett venni, egy fiatal norokonet. Lady Den­
hamet mar korabban arra probalta ravenni a rokonsag,
hogy fogadja be a leanyt csaladjaba,
Szuntelen tiltakozva a csalad ilyenfele bovitese ellen, sok­
szor verte vissza rokonai isrnetelt ostromat, hogy a fiatal
c£' 28 c£'
holgyet bemutassak neki, vagy akar rarsalkodoncje legyen
a Sanditon House-ban, s e csatarozasokban gyakran oro­
met is lelte, mfg vegul Miss Breretonnal tert vissza Lon­
donbol.mult Szent Mihaly napjan, A fiatal holgy erdemei­
net fogva alkalmasnak Igerkezett arra, hogy uiltegyen Sir
Edwardon, es biztosftsa onmaganak es csaladjanak a meg­
felelo reszt a felhalmoz6dott vagyonbol, melyet kersegki­
vul a legnagyobb esellyel ok orokolnek majd.
Mr. Parker melegen beszelt Clara Breretonrol, s torte­
nete igencsak felkeltette hallgatosaga figyelmet, amint e
holgy kerult sz6ba. Charlotte rendkivuli elvezettel, ateles­
sel es orommel hallgatta, hogy mily bajos, szeretetre melto,
nemes, szereny, s hogy partfogoja iranti ragaszkodasaban
egyforrnan szerepet jatszik j6zan ftelokepessege es terrne­
szetes, megnyero modora. Annyira szep, ude, szegeny, es
oly nagyon rnasokra van utalva, hogy ezt egy ferfi fel sem
tudja fogni. Nehany kivetellel csak a ndk erzik at azon­
nali reszvettel ndtarsuk helyzeter. Mr. Parker reszletesen
elbeszelte, rnikent fogadtak be Clarat a tarsasagba, s ezzel
kellokeppen szemleltette Lady Denham jellernenek ossze­
tettseget, kedvesseget, kicsinyesseget, j6zan eszet, s meg
nagylelkuseget is, ahogyan azt Mr. Parker latta.
A lady sok even at elkerulte Londont, elsosorban ernlf­
tett rokonsaga miatt, akik szimtelen Irtak neki, meghlvtak
es zaklattak, s elhatarozta, hogy megtartja a kelld tavolsa­
got, mfg aztan rnegis kenytelen volt elutazni Szent Mihaly
napjakor, azzal az eltokelt szandekkal, hogy legalabb ket
hetig marad. Egy hotelben szallt meg sajat penzen, s meg­
probalt takarekoskodni, ahogy csak tole telt, elore sokall­
va a felretelezheto koltsegeket, s vegul harem nap mulva
kerte a szamlat, hogy lathassa kiadasait. Az 6sszeget oly­
annyira magasnak talalta, hogy rogvest elhatarozta, egy
oraval sem marad tovabb a hazban, Haragosan es feldul­
tan keszulodott, abban a biztos hiszemben, hogy szornyen
raszedtek, s nem torodott azzal sem, hogy hova menjen,
ahol jobb banasmodban reszesulhet, csak el a hotelbol min­
denaron, E fontos pillanatban a rokonok, ravasz es szeren­
c£' 29 c£'
 cses kuzinjai, akik, ugy tfint, allandoan szemmel tartottak,
most eloleptek, s ertesulven szomoni helyzeterol, ravettek,
hogy elfogadja szereny hajlekukat London egyik kevesbe
elokelo negyedeben, arra az idfire, amig a varosban tar­
t6zkodik.
S 0 memo EI volt ragadtatva a fogadtatastol, a vendegsze­
retettol es figyelemtol, melyet toliik kapott. Minden varako­
zasat felulrmiloan j6 kuzinjait, a Breretonokat derek embe­
reknek talalta, s vegul, mikor szernelyesen is meggyozodort
csekelyke jovedelmukrol, valamint penzugyi nehezsegeikrcl,
meghivta az egyik leanyt, hogy toltse nala a telet.
Meghfvasa egy Ieanynak sz6lt hat h6napra, azt a lehe­
toseget is felkinalva, hogy esetleg egy masik johet majd he­
lyebe, azonban az a m6d, ahogy kivalasztott egyet kozuluk,
megmutatta Lady Denham jellemenek j6 oldalat, Ahelyett,
hogy kuzinjai lednyait reszesitette volna elonyben, Clarara
esett valasztasa, egy unokahiigra, aki sokkalta szanalornra
meltobb es gyamoltalanabb volt, mint a tobbi. Clara csupan
tovabbi terhet jelentett egy amugy is nelkulozo csaladban,
Vagyontalansaga miatti alarendeltsege s tarsadalmi hely­
zete oly remenytelen volt, hogy osszes terrneszet adta tehet­
sege es kepessege ellenere sem lehettek sokkal jobbak a
kilatasai, mint egy nevelononek.
Clara tehat visszatert a ladyvel. Minden jel arra muta­
tott, hogy j6zan eszevel es kivalo tulajdonsagaival kivivta
Lady Denham rnegbecsuleset. A hat h6nap hatarido mar reg
letelt, s egy sz6 sem hangzott el semmifele valtozasrol vagy
csererol. Clarat mindenki szerette, kiegyensulyozottsaga,
kedves, szelid modora nagy hatassal volt kornyezetere.
Az elofteletek, melyekkel eleinte bizonyos korokben ta­
lalkozott, hamarosan elnintek. Ugy velekedtek r6la, hogy
melro a bizalornra; 0 a megfelel6 tars, hogy iranyftsa es
meglagyitsa a ladyt, szelesitse annak latokorer, es nagyvo­
nalubba tegye. Miss Brereton eppoly szeretetre melto volt,
amilyen bajos, s a tengeri levego szepseget tokeletesse va­
razsolta.
'iig 30 'iig
NEGYEDIK FEJEZET
- Es kie az a baratsagos kis haz ott? - erdeklodott Char­
lotte, amint egy vedett, esendes lejtcn ereszkedtek ala, ket­
merfoldnyire a tengert61. Egy kozepes meretfi, kerltessel
vedett haziko mellett haladtak el. Buja novenyzetti park­
jiban gyumolcsfak es kaszalok, melyek mindig a legszebb
diszei egy ilyen haznak. - Eppoly kenyelmesnek latszik,
mint Willingden.
- 6 - kialtotta Mr. Parker -, ez az en regi otthonom,
mely meg elodeime volt. Itt sziilettiink es nevelkedtiink fi­
vereimrnel es novereimmel, s itt latott napvilagot harem
id6sebb gyermekem is. Mrs. Parkerrel e hazban laktunk,
s ket evvel ezelott koltoztunk el, mikor az uj felepult. Orom­
mel hallom, hogy elnyerte tetszeset, Miss Heywood. Hami­
sitatlan regi epiilet, s Hillier tisztessegesen rendben tartja.
Tudja, aradtam az intezomnek, aki a birtokkal kapesolatos
iigyeket iranyitja, Igy 0 jobb hazra tett szert, en meg elo­
nyosebb helyzetbe kerultem.
- Egy masik hegy hozott minket Sanditonba, a mai San­
ditonba, erre a gyonyorfl videkre, Oseink, tudja, mindig
rnelyre epitettek. Itt voltunk, bezarva ebbe a szfik zugba,
hianyzott a szel es a kilatas, majd ketmerfoldnyire a part­
videk legertekesebb reszetol, a deli hegyfok es a szaraz­
fold hatara kozott, anelkul, hogy legcsekelyebb elonyet is
elvezhettuk volna a tajnak. Remelheroleg nem fogja azt gon­
dolni, Miss Heywood, hogy rossz esere volt, ha majd el­
erunk a Trafalgar House-hoz, s hogy szavamat ne felejtsem,
majdnem azt kivantarn, bar ne neveztem volna el Trafal­
garnak, mivel Waterloos most rnegfelelobb lenne! Azon­
ban e nevet tartalekoljuk, s ha eleg tamogatast kapunk
ebben az evben egy felhold alaku kis hazsor rnegepitesere
8. A nap6leoni haboruk idejen jatszodik a tortenet, s Waterloonal
~y6zedelmeskedetta brit Wellington Nap6leon seregei folott 1815 -ben.
~3I~
 (s bizom benne, hogy kapunk), akkor elnevezhetjuk Wa­
terloo Crescentnek? - a nev illeni fog az epulet formajahoz,
hisz ezek mindig osszeillenek -, s kiberlik majd a csaladok,
Egy j6 idenyben tobb jelenrkezore lenne szuksegunk, mint
amennyivel foglalkozni tudunk.
- Mindig is kenyelmes haz volt - mondta Mrs. Parker
ellagyulva, mig regi otthonat nezte a hatso ablakon at,
s hangja szornoruan esengett. - S milyen szep kert, mieso­
da kituno kert!
- Igen, edesern, azonban ugy is rnondhatnank, hogy azt
magunkkal vittiik. Eppugy, mint korabban, annyi zoldseget
es gyumolcsot terem, amennyit esak kfvanhatunk, s val6­
jaban egy kivalo konyhakert minden kenyelmet elvezhetjuk,
annak folytonos, szemet barite, a hervado novenyzetrel
minden evben visszatero kellernetlensegei nelkul. Mert ki
kepes elviselni egy kaposztaagyast oktoberben]
- 6, dragam, igaza van! Eppoly jol allunk zoldseg dol­
gaban, mint regen, mivel ha elfelejtenek is hozni valami­
kor, mindent meg tudunk venni a Sanditon House-ban. Az
ottani kertesz rendkiviil orul, ha ellathat minket zoldseg­
gel, gyumclccsel, De milyen nagyszerfi hely volt a gyere­
keknek! Mennyit futkarozhatrak itt, es oly joleson has volt
nyaron!
- Dragam, elegendo arnyekot kapunk a hegyen is, sot,
neha meg tobbet is, mint kellene. Ultervenyeim gyarapodasa
mindenkit amulatba ejt. Mindekozben vaszon ablakroloink
a legteljesebb kenyelmet nyujtjak, ha a szobaban tartozko­
dunk, s barrnikor vehet napernyot is a Marynek Whitby­
nel, vagy egy j6kora sapkat [ebbnel, es ami a fiukat illeti,
azt kell mondanom, hogy inkabb a napsiitesben szaladgal­
janak, mint az arnyekban, Biztosra veszem, abban tokelete­
sen egyerertunk, dragarn, hogy mindketten azt szeretnenk,
ha a fiuk oly eleterosek lennenek, amennyire esak lehet.
- Igen, valoban egyetertunk, kedvesem. Veszek Marynek
egy kis napernyor, melyre rendkivul buszke lesz. Milyen
9. Crescent: felhold alaku (angol).
It? 32 It?
unnepelyes arckifejezessel fog fel-ala jarkalni, s azt kepzeli
majd magarol, hogy szakasztott kis holgy, 6! A legcseke­
lyebb ketsegern sines afelol, hogy jobb dolgunk lesz itt. Ha
valamelyikunk furodni szeretne a tengerben, negyed mer­
folder sem kell megtennie. Tudja, dragam, meg mindig visz­
szagondolva, j6lesik hallanunk regi baratunk feldl egy olyan
helyen, ahol boldogok voltunk. Ugy tfinik, mult telen Hil­
lierek egyalralan nem ereztek a viharokat. Emlekszern,
talalkoztarn Mrs. Hillierrel az egyik ilyen szornyuseges ej­
szaka utan, mikor az agyunk a sz6 szoros ertelmeben ren­
gett a szellokesektol, rajta pedig egy eseppet sem latszott,
hogy tudataban lett volna annak, hogy a legmozgas erosebb
volt a megszokottnal.
- Igen, igen, lehetseges. Erezzuk a vihar oriasi erejet,
azonban rank nezve nem nil veszelyes, bar a haz korul
semmi nem tartoztatja fel, vagy csendesiti. Egyszertien dii­
hong, es vegigsopor a tajon, mig lent a volgyben mit sem
sejtenek a fak alatt a szel erassegeral. Az itt lakokat telje­
sen varatlanul erintheti egy ilyen felelmetes legaramlat, mely
tobb kart okozhat a volgyben, mint nyilt teriileten akar egy
orkan ereju szel is.
- Azonban, dragam, ami a zoldsegeket illeti, azt emli­
tette, Lady Denham kertesze rogvest rendbe hozza az eset­
leges hibakat, nekem azonban az jutott eszembe, hogy mas­
hoz kellene fordulnunk ilyen esetekben, talan Mr. Stringer
es a fia igenyesebbek. Biztattam, hogy vagjon bele, es attol
tartok, nem nagyon boldogul, ami azt jelenti, hogy nem
telt meg el eleg ida. Ketsegkiviil fejlodik majd, de eleinte
sok veszodseggel jar a dolog, ezert meg kell adnunk neki
minden segftseget. Ha rortenetesen zoldsegre vagy gyumolcs­
re van szuksegunk, nem esapunk belale nagy huhot, ha a
gyakori rendelesnel nehanapjan elfelejt ezt azt. Csak ren­
deljiink nevleg szegeny oreg Andrew-tel is, hogy meglegyen
a napi betevoje, de alapjaban veve nagyreszt Stringerektol
vasaroljunk.
- Nagyszerfi, dragam, ezt konnyen nyelbe uthetjiik, a sza­
kacsnf is elegedett lesz, hiszen allandoan arrol panaszkodik,
It? 33 It?
 hogy Andrew soha nem azt hozza, amit rendel - s fgy
nyugalmat talalhatunk mi is! Ott - epp most hagytuk el
egeszen a regi hazar. Mit is mond fivere, Sidney? Hogy le­
gyen belole korhaz, nemde?
- 6, draga Mary, Sidney csupan trefalkozorr, Szfnleg
azt tanacsolja, hogy alakitsam korhazza, Latszolag nevet
az ujitasaimon. Mindenfeler mond, tudja j61, kedvesem.
Mindig mindenrol kinyilvanftja a velemenyet, Ugy hiszem,
Miss Heywood, minden csaladban van egy ilyen hangado,
akit rendkfvuli kepessegei vagy lelkiereje abban a kivalt­
sagban reszesftenek, hogy kimondhassa, amit gondol. A mi
familiankban Sidney tolti be ezt a szerepet. M6dfelett
ertelrnes fiatalember, s megvan az a tehetsege, hogy barki
tetszeser elnyerje. Tulsagosan sok idot toltorr a vilagban
ahhoz, hogy megallapodjek, azonban ez az egyetlen hibaja.
Egyszer itt van, masszor amott. Barcsak ra tudnank bfrni
arra, hogy eljojjon Sanditonba! Szfvesen megismerternem
onnel, Miss Heywood. Es micsoda elonyere valna a hely­
nek! Egy ilyen kiveteles fiatalember, mint Sidney, elegans
kullemeve] es elokeld fellepesevel, mindannyian tudjuk,
milyen harassal leherne Sanditonra. A sok tiszteletre melto
csalad, gondos anya es bajos leany hirnevet szerezhetne
fiirdovarosunknak Eastbourne es Hastings rovasara,
Ekkor mar a tempIom es Sanditon regi negyede fele ko­
zeledtek, mely az enyhen ernelkedo hegyoldalon terult el.
A magaslatot erdo es a Sanditon House sovenyekkel hata­
rolt parkja boritotta, s az uj epuletek lassan lathatova val­
tak a hegy tetejen huzodo szabad reruleten. A volgy egy
resze rezsut kfgy6zott a tenger fele, utat engedve egy kis
pataknak, s az obolnel halaszok kis kunyh6i bujtak meg
elkulonulren.
A kozseg hazai nem voltak igazan elegansak, azonban a
hely meghitt hangulata erezhero volt, amint azt Mr. Parker
orornmel vette eszre Charlotte arcan. Nehany hazen fe­
her fuggony dfszelgett, falan felirat: "slObakiad6". Tavo­
labb, egy oreg tanya kis, zold udvaran ket elegans, hofe­
herbe oltozott no alIt, keziikben konyv es osszecsukhat6
'it 34 'it
szek. A sarkon tul egy harfa hangja szGrod6tt ki a pekseg
emeleti ablakan at.
A hang es latvany ily rokeletes harmoniaja nilarado bol­
dogsaggal toltotte el Mr. Parkert - nem mintha szemelyes
erdeke fGzadott volna a kozseg sikerehez, Tekintve, hogy
tulsagosan messzire volt a tengerparttol, ezert ott nem tett
semmit, azonban, min dent osszeverve, ez a kellemes legkor
volt a Iegertekesebb bizonyfreka annak, hogy Sanditon fel­
torekvo, divatos furdohely lett. Ha a kozseg ily vonzerovel
bfr, a hegy csakhamar zsufolt lesz.
Mr. Parker bamulatos idenyt j6solt. Az eloza ev azonos
iddszakaban, julius vegen, egyetlen nyaral6 csalad sem volt
Sanditonban! Nem is emlekezett egyre sem egesz nyaron
at, kiveve egy gyermeket, aki csaladjaval erkezett London­
b61, s szamarkohogesen esett at, ezert elhoztak, hogy szfv­
jon egy kis tengeri levegot, Az anya, attol valo felelmeben,
hogy gyermekei vizbe fulnak, nem engedte oket messzire
a partt6l.
- Civilizacio, valoban civilizacio! - kialtott fel Mr. Par­
ker gyonyoruseggel. - Nezze, Mary dragam, William Hee­
ley ablakait! Kekszin cipok es gyapotszovetbol keszult ba­
kancsok! Ki szamitott volna ilyen latnivalora egy cipesznel
Sanditon regi negyedeben? Micsoda ujdonsag egy h6napon
belul! Mikorutoljara erre jartunk, meg nem voltak itt ezek
a cipok! Hat nem nagyszerG? Nos, ugy velern, sikerult vala­
mi maradand6t alkotnom! A hegyunkert, a mi egeszseges
levegojG hegyunkert!
Felfele tartva az emelkedon, elhaladtak a Sanditon House
parkkapuja elort, mely latni engedte a kiiria tetejet a lige­
tek kozt. A Sanditon House a regi korok stilusat idezo utol­
s6 epulet volt a kozsegnek ezen a reszen, valamivel foljebb
mar a modern Sanditon kezdodott, s keresztulvagva a re­
ren, a Prospect House, a Bellevue Cottage es a Denham
Place tarult szernuk ele, Charlotte rendkivuli elvezettel es
kfvancsisaggal, csendesen nezelodott, mig Mr. Parker mo­
h6n jaratta korbe tekintetet, remelve, hogy alig taIaI tires
hazat.
'it 35 'it
 Tobb kiado epiiletet fedezett fel, mint amennyire sza­
mitott, es ugy tfint, csekely szarmi vendeg erkezett, Keve­
sebb volt a kocsi es a setal6 is. Azzal altatta magat, hogy
ez az a resze a napnak, mikor az emberek idejuket a sza­
badban toltik, hogy azutan visszaterjenek ebedre, A strand
es a Terrace mindig sokukat vonzotta, bizonyosan erkezik
a dagaly is, jelei mar lathatok, Vagyodott a fovenyes partra,
a sziklakhoz, egyszerre akart mindenhollenni, otthonaban
es azon kfvul, Kedelye egyiitt aradt es emelkedett a ten­
gerrel, s egeszen ugy erezte, hogy kificamodott bokaja is
erosodorr.
A Trafalgar House a kornyek legmagasabb pontjan allr.
Konnyed, elegans epiilet volt, pazsit szegelyezte, korotte
fiatal iiltetveny, Talan szaz yard tavolsagra helyezkedett el
egy meredek, de nem tulsagosan magas sziklaszirttol, a leg­
kozelebb hozza mind az osszes epulet kozul, egy tetszetds
kulsejfi hazsor kivetelevel, Ez volt a Terrace, elorte szeles
setany, mely a Mall'? szerepet vagyott betolteni, Itt volt a
legelokelobb divataruuzler es a konyvtar, kisse odebb a ho­
tel es a biliardszalon, Innen indult az ut lefele a tengerhez
es a kerekes fiirdokabinokhoz. 11 Kovetkezeskepp ez volt
a szepseg es divat kedvelt kozpontja,
A Terrace mogotti rovid emelkedon felkapaszkodva az
utaz6k epsegben hazaerkeztek a Trafalgar House-ba, s rend­
kfvtili volt az orom es boldogsag szuldk es gyermekeik kozt.
Charlotte, kit szobajiba vezettek, gyonyorkodve allt a tagas,
harrnas osztasii ablak elotr. Tekintete vegigsiklott a felkesz
hazak es hullamzo vasznak valtozatos forgatagan, s a hazte­
tok folort szeme vegul megpihent a tengeren, melyen a szik­
razo napsugarak onfeledt tancukat jartak,
10. The Mall: elegans ut Londonban.
,11. fiird5kabin: kerekeken gordulo kis bode, meIyet beguritotrak a
tengerbe. Egyik oldalan lepcsd volt, amin a berl5 beleereszkedett a vizbe.
A kabin arra szolgalr, hogy fiird5zes kozben eI Iehessen rejtozni a bamesz
tekintetek d5l (a ford.).
'it? 36 'it?
OTODIK FEJEZET
Amikor vacsora elOtt talalkoztak, Mr. Parker epp a leve­
leket nezte at.
- Egy sor sem jott Sidneytol! - panaszolta. - Micsoda ha­
szontalan ember! Irtam neki a balesetemrol, s gondoltam,
csak rnelroztatik valaszolni! De talan ez azt is jelentheti, hogy
o maga szemelyesen jelenik meg. Bfzom benne, hogy eljon,
Bezzeg itt egy level a noveremroll Ok soha nem feledkez­
nek meg rolam! Kizarolag a ndkre lehet szamftani, ha le­
velfrasrol van szo.
- Nos, Mary - mosolygott felesegere -, mielOtt kinyit­
nank, rnegprobaljuk-e kitalalni, milyen egeszsegi allapot­
ban van a level fr6ja, vagy inkabb azt, mit mondana Sid­
ney, ha itt lenne? Sidney folottebb komisz tud lenni, Miss
Heywood! Es tudnia kell, kisasszony, Sidney azt allitja,
hogy j6 adag kepzelodes van novereim panaszaiban, azon­
ban ez nem egeszen van Igy - vagy csak kevesse. Siralmas
az egeszsegi allapotuk, ahogy azt on is gyakorta halIhatta
tolunk, s komoly betegsegeik vannak, Valojaban, ugy hi­
szem, nem is tudjak, mit jelent a mindennapos jollet, Am
ugyanakkor igazan kivalo, tevekeny holgyek, s olyan saja­
tos energiaval rendelkeznek, hogy ahol valami jot lehet
tenni, ott rendktvuli erfifeszitesekre kepesek, s akik nem
ism erik oket alaposan, nem is sejtik, mi van kiveteles fel­
lepesuk mogott. De ezt egyaltalan nem tettetik. Csupan
gyengebb szervezetiik es nagyobb lelkierejiik van, mint al­
talaban az embereknek.
- Fiatalabb ocsenk, aki veluk el, nem sokkal rnult husz­
eves, es meg kell mondanom, majdnem annyira beteg, mint
ok. Olyan torekeny a fizikuma, hogy nem valaszthatott
hivatast sem maganak! Sidney csak mulat rajtuk, de igaza­
bol ez nem trefa, bar Sidney gyakran megnevettet engem
is, akaratom ellenere. Tudom, ha most itt lenne, fogadast
ajanlana, hogy e Ievelbol arrol fogunk ertesulni, miszerint
'it? 37 'it?
 Susan, Diana vagy Arthur az elm tilt h6napban fel labbal
mar a sfrban volt.
Atfutotta a levelet, megrazta a fejet, es Igy szolt:
- Sajnalom, de nem lathatjuk viszont {)ket Sanditonban.
Csakugyan eleg gyenge egeszsegi allaporrol Irnak. Igazan
rossz egeszsegi allaporrol. Mary dragam, bizonyara szo­
moriian hallja majd, milyen betegek voltak, s meg most is
azok. Miss Heywood, ha megengedne, felolvasnam Diana
leveler. Szeretem osszeismertemi a barataimar, s att61 tar­
tok, az ismeretseg onok kozt most csupan e level altal j6­
het letre. Nem lehetnek ketsegeim Diana allapotat illetoen,
mivellevelei pontosan megmutatjak, milyen is {) valojaban,
mennyire tevekeny, baratsagos es josagos, s ezek minden
bizonnyal j6 benyornasr keltenek onben.
S olvasni kezdte:
Drdga Tom!
Nagyon elszomoritott mindnyajunkat baleseted hire,
5 ha nem irtal volna arrol, milyen j6 kezekbe kerultel, bar­
mi dron elutaztam volna Hozzdd, ahogy kezhez kaptam 50­
raid. Leveled nem taldlt j6 egeszsegben, epegorcsom kiujult,
es sulyosabb, mint ualaha; alig tudom elvonszolni magam
az agyt61 a pamlagig. De Teged megfelelti m6don apoltak?
Kovetkezo leveledben reszletesebben tud6sits errol. Ha
ualoban esak egy egyszerii ficam, ahogy irtad, okosabb lett
volna bedorzsolni. Bedorzsolni kizar61ag esak kezzel kelt,
[elteue, ha azonnal alkalmazhato. Ket eouel ezeltitt torte­
netesen akkor ldtogattam meg Mrs. Sbeldont, mikor kocsi­
sa kifieamitotta a bokdjat, ahogy a hintot tisztitotta. Alig
tudott besantikdlni a hdzba, azonban a rogtoni, folyama­
tos bedorzsoles hatdsdra (sajdt kezemmel dorzsoltem a bo­
kajdt hat ordn dt, szunet nelkid) hdrom nap mulva mdr jol
volt.
Koszonet es hdla, drdga Tom, irdntunk tanusitott figyel­
messegedert, mely oly nagy merUkben jdrult hozzd balese­
tedhez. Kanyaragve keriink, soha tabbe ne sodord magad
ujra veszelybe, esak azert, hogy nekiink patikust keress, vagy
<£> 38 <£>
akdr a legtapasztaltabb ember reszere alapits dlldst Sandi­
tonban, szdmunkra az sem lenne elegendo. Egyszer s min­
denkorra uegeztunl: az osszes orvossal. KikertUk szdmos
szakember uelemenyet, mindhidba, mig vegiil meggyozod­
tiink arrol, hogy semmit nem tehetnek ertunk. Betegsegunk
enyhitese erdekeben csupdn tapasztalatainkra tamaszkod­
hatunk gyenge fizikumunkkal kapcsolatban.
De ha azi gondolod, hogy hasznos lenne a furdohely szem­
pontidbol, ha doktori atlas letesulne ott, sziuesen eluallalom
a megbizatdst, es a legcsekelyebb ketsegem sines a siker [e­
101. Hamarosan minden kovet megmozgatok az ugy erde­
keben. S ami az en sanditoni tartozkodasomat illeti, nos, ez
teljesseggel lehetetlen. Nagy szomorusdggal mondom, hogy
nem merek udllalhozni rd, mindazondltal erzeseim is azt
sugjak, hogy jelen dllapotomban a tengeri levego alighanem
a baldlomat okozna. Drdga tdrsasdgomat sem hagyndm ma­
gdra, s en sem szorgalmazndm azt, hogy ket hetre Sandi­
tonba utazzanak. Yaloidban ketiem, hogy Susan idegei ki­
birndnak ilyen megterhelest. Rendkivul sokat szenued kinz6
fejfdjasa miatt; a napi hat pioca tiz napon at egyuttesen oly
kevesse javitott dllapotdn, hogy ugy veltiik, johb, ha oaltoz­
tatunk a gy6gym6don, s uizsgalatot vegeztUnk, megdllapitua,
hogy az inyeuel van a baj. Rduettem arra, hogy ott szuntes­
siik meg a problemat. Ilyenformdn kihUzatta hdrom [ogat,
s hatarozottan javult a helyzet,azonban idegei igencsak meg­
romlottak. Kizdrolag suttogva tud beszelni, ma delelott ket­
szer is elajult, amikor szegeny Arthur megprobdlta elfojtani
kohogeset. Grommel allithatom, hogy Arthur eleg jol van,
bar ertitlenebb, mint szeretnem, s agg6dom a maidert.
Semmit nem haUottam Sidneyriil, mi6ta egyutt voltatok
a udrosban, de arra koietkeztetek, miszerint az a terue, hogy
eljusson a Wight-szigetre 12, nem val6sult meg, kiilanben ldt­
nunk ketlett volna elutazni.
A legoszintebben kivdnunk Neked j6 szezont Sanditon­
ban, s bar szemelyesen nem tudunk hozzajarulni az elokelo
12. Wight-sziget: sziget Del-Angliaban.
<£> 39 <£>
tarsasdgboz, megteszunk minden tolunk telhettit, hogy arra - Nos, az igazat megvallva - sz6lt kozbe Mrs. Parker -,
erdemes nyaral6kat kuldjunk Hozzdd; s ugy veljuk, nyugod­ igazdn azt gondolom, a Parker kisasszonyok idonkent nil
tan szdmithatsz rd, hogy ket nagy csalddot biztositunk, egy messzire mennek. Es on is fgy gondolja dragarn, tudja j6I.
uagyonos nyugat-indiait Surrey-btil, s egy mdsikat, egy igen Gyakorta hangoztatja, hogy noverei sokkal jobban lenne­
j6 hirUlednyintezetet vagy akademidt CamberwellbOl. Nem nek, ha nem egyrnassal foglalkoznanak - es kiilonosen nem
tudom megmondani, hany ember erintett az ugyben - az Arthurral. Biztosan tudom, hogy igen sajnalatosnak tartja,
osszefuggesek bonyolultak. A siker tobbet er a penznel. hogy epp ok tehetnek Arthur betegsegerol.
Szeretettel olel stb. - Nos, j61 van, elismerem, draga Mary, csakugyan nem
szerencses dolog ebben az eletkorban Arthurt arra baron­
- Nos - mondta Mr. Parker, amint befejezte -, bar Sid­ tani, hogy fgy eIhagyja magat. Val6ban nem helyes, hogy
ney ketsegtelenul talalna a Ievelben valami m6dfelett sz6­ nilsagosan betegnek kepzeli magat ahhoz, hogy barrnilyen
rakoztarot, s fel6ran at nevettetne minket, kijelenthetem, hivatast is valasszon, s huszonegy evesen csak iiljon, sajat
hogy en magam nem talalok benne semmit, csak olyat, csekelyke vagyonanak kamataib61 tengddve, ahelyett, hogy
ami folortebb tiszteletre melto vagy szanni valo. Lathatja, azon toprengene, mikent probalhatna meg javitani hely­
Miss Heywood, hogy minden szenvedesuk ellenere az fog­ zeten, s valamifele elfoglaltsagot keresne, mellyel haszna­
lalja Ie 6ket leginkabb, hogy masoknak segftsenek. Annyira ra lehet onrnaganak vagy masoknak. De most beszeljunk
agg6dnak Sanditonert! Ket nagy csalad - az egyiket talan keIlemesebb dolgokr6l! Epp e ket idelatogato csaladra volt
a Prospect House-ba helyezziik, a masikar a Denham Place szuksegunk! Vagy nezzuk csak, itt van val ami meg kelle­
kettes szamu hazaba, vagy a Terrace szelso hazaba, tartalek mesebb - Morgan es az 0 "talalva van" bejelentese!
agyakkal, Latja, mondtam onnek, milyen kivalo novereim
vannak, Miss Heywood!
- Bizonyos vagyok benne, hogy kivetelesek lehetnek _
felelt Charlotte. - Bamulatba ejt a level derfis hangvetele,
tekintetbe veve a kedves holgyek allapotar, Egyszerre harem
fogat kihuzni - igazan kellemetlen! Az on novere, Diana is
igencsak betegnek tfinik, de Susan novere harem foga meg
aggasztobb lehet, mint a tobbi baj.
- 6, ok mar nagyon hozzaszoktak az operaciokhoz _
mindenfajta operaciohoz -, es micsoda lelkierfirol tesznek
tamibizonysagor!
- Noverei tudjak, mi a bajuk, de kezelesi m6dszereik,
merem allitani, rendkfviiliek! Ugy erzern, barrnilyen be­
tegseg eseten doktor tanacsat keIl kikernem, nem vagyok
eleg vakmero, hogy csupan sajat magamra vagy szerette­
imre hagyatkozzam. Azonban mi olyan egeszseges csalad
vagyunk, hogy sernmikeppen nem Itelhetem meg, sikeres
lehet-e az ongyogyitas.

'11 40 '11 '11 4 I '11

 HATODIK FEJEZET
A tarsasag nem sokkaI ebed utan elinduIt. Mr. Parker
nem nyugodhatott, mfg eI nem mentek a konyvtarba, hogy
rnegnezze a Iatogatok listajat. Charlotte boIdog volt, hogy
ilyen hamar megismerkedhet a varossal.
A furdohelyek eletenek megszokott, csendes idoszaka
telt; a nyaraI6k epp ebedeltek, vagy ebed utan uldogeltek
kiberelt hazaikban. Itt-ott nehany maganyos embert lehe­
tett latni, akik kora delutanra elofrt egeszsegugyi setajukat
tettek, maskulonben azonban kihalt volt a Yaros, neptelen
es csendes volt a Terrace, a m616 es a strand is. Az iizletek
kiurulrek, a szaImakaIapok es csipkek sorsukra hagyatva ar­
valkodtak a hazen kiviil es belul, es Mrs. Whitby a konyvtar
belso szobajaban lilt, egyik sajat, nem konyvtari konyver
olvasta, elfoglaltsag hianyaban.
A latogarok Iistaja a megszokott volt. Olyan nevek, mint
Lady Denham, Miss Brereton, Mr. es Mrs. Parker, Sir Ed­
ward Denham es Miss Denham, kik a szezon elso latoga­
t6i voltak. Azutan hasonl6k kovetkeztek: Mrs. Mathews,
Miss Mathews, Miss E. Mathews, Miss H. Mathews, dr.
es Mrs. Brown, Mr. Richard Pratt, Smith hadnagy a kiralyi
tengereszettol, Little kapitany Limehouse-bol, Mrs. Jane
Fisher, Miss Fisher, Miss Scroggs, Mr. Hanking tisztele­
tes, Mr. Beard jogtanacsos ur Grays Innbol, Mr. Davis es
Miss Merryweather.
Lehetetlen volt, hogy Mr. Parker ne erezze: nemhogy a
nevek osszetetele nem valtozott, meg csak nem is bovlilt
ujabbakkal, Szamuk jocskan elmaradt az ideny elott remelt­
tol. Azonban csupan juliust Irtak, s a foszezon augusztustol
szeptemberig tartott. Emellett meg ott volt a lassacskan er­
kez6 ket csalad Surrey-bol es Camberwellbol.
Mrs. Whitby kesedelem nelkul elobukkanr irodalmi ma­
ganyabol, s orornmel udvozolte Mr. Parkert. Mr. Parker
modora mindenkit elbuvolr. S mig az udvariaskodas es a
c£> 42 c£>
kulonbozd hirek teljesseggel lefoglaltak oket, addig Char­
lotte, a szezon sikerenek elso zalogakent never odaillesztve
a listahoz, alig varta, hogy megkezdhesse vasarlasait, min­
denki tovabbi rnegelegedesere, mihelyt Miss Whitby a ven­
degek surgetesere levonult oltozdszobajabol, csillog6 fur­
rokbe bodorftott hajaval es divatos csecsebecseivel.
A konyvtarban, termeszetesen, minden haszontalan do­
log megtalalharo volt, mely nelkul emberfia nem lehet
meg a vilagban; a megannyi edes kisertes es a Mr. Parker
iranti oly nagy j6 szandek feltetlen koltekezesre batorltot­
ta Charlotte-ot. Azonban egy id6 utan azt kezdte erezni,
hogy meg kell fekeznie vasarlasi kedvet, sot, arra gondolt,
hogy egy huszonket esztendos leanynak nem is lehet ment­
sege arra, hogy maskepp cselekedjek, es nem lenne eppen
he1yes dolog, ha a legelso napon elkoltene az osszes penzet.
Felemelt egy konyvet, tortenetesen a Camilla egyik kore­
te volt. Azonban nem ismerte a Camilla ifjusdgdt, s nem
allt szandekaban, hogy a holgy gyorrelmeirol olvasson.
Elfordult a gyunfkkel es mellnfkkel teli fioktol is, elfojtva
vagyat, hogy tovabbi penzt koltson, es kifizette, amit va­
sarolt.
Ugy volt, hogy rovid setat tesznek a sziklaszirten, Char­
lotte nagy oromere, amint azonban kileptek a konyvtar
kapujan, ket holggyel talalkoztak, s fgy valtozrarniuk kel­
lett terviikon. A ket holgy - nem mas, mint Lady Denham
es Miss Brereton - a Trafalgar House-ban jart, ahonnan a
konyvtarhoz iranyftottak oketo Bar Lady Denham nilsago­
san mozgekony volt ahhoz, hogy egy egymerfoldes setat
meger6ltet6nek tartson, rnegis arrol beszelt, hogy azonnal
haza kellene indulnia. Ebbol Parkerek rogton rnegertettek,
hogy Lady Denham leghobb 6haja az, hogy Miss Brereton­
nal beterjen hazukba, s megigyon egy teat veluk. A szikla­
szirtre tervezett seta tehat meghiusult, s kesedelern nelkul
hazaindultak.
- Nem - sz6lt oladysege -, sernmikeppen sem kfvanorn
onoktol, hogy korabbra tegyek a teaid6t, csupan az en ked­
vemert, Tudom, hogy kesobb teaznak. Nem szeretnern, ha
c£> 43 c£>
 szokasaim kenyelrnetlenseger okoznanak kedves szornszed­
jaimnak. Nem, Miss Clara es j6magam visszatenink hazunk­
ba, s ott fogyasztjuk el a teat. Nem volt mas szandekunk,
csupan talalkozni onokkel, s megbizonyosodni afelol,
hogy valoban megerkezrek, azonban most hazaterunk ott­
honunkba.
Kijelenteser kovetoen Lady Denham a Trafalgar House
fele vette iitjat, es teljes nyugalommal helyezkedett el a sza­
lonban. Ugy nint, egy sz6t sem hallott Mr. Parker utasftasai­
b61, aki, amint beleptek, kerre a szolgalor, hogy azonnal
hozza a teat.
Charlotte igencsak sajnalta, hogy Ie kellett mondania
a setarol, azonban vigaszt talalt a tarsasagban, akikkel
Mr. Parker beszamoloja utan oly nagyon vagyott talalkozni.
Alaposan megfigyelte oketo
Lady Denham kozepmagas, megtermett, egyenes tartasii,
elenk, onelegulr es eles szemti, de nem kellemetlen arcki­
fejezesti holgy volt. Bar rnagat oszintenek tartotta, modora
inkabb nyersnek es parancsol6nak tfint, Rendkfviil j6 hu­
moni es szfvelyes volt, udvariasan es baratsagosan koszon­
torte Charlotte-or, oszinte oromme] tidvozolre regi baratait,
ami vel joindulani ember benyomasar keltette.
Ami Miss Breretont illeti, kiilseje oly teljesseggel igazolta
Mr. Parker magasztal6 szavait, hogy Charlotte ugy erezte,
soha nem Iatorr meg bajosabb, erdekesebb fiatal holgyer,
Termete elegans, nyulank, szepsege szabalyos, arcbore rend­
kivul finom, kek szeme szelid, modora kellemesen szereny,
rnegis terrneszetebol fakad6an melt6sagteljes. Charlotte a
leggyonyorubb es legigezobb hosnok tokeletes masat lat­
ta benne, akik azokban a konyvekben szerepeltek, melyek
ott maradtak Mrs. Whitby polcain.
Talan ez reszben annak is koszonhero volt, hogy eppen
most lepetr ki a konyvtar ajtajan, es nem tudta kulonva­
lasztani az eszrnenyi hosno kepzetet Clara Breretont61.
Miss Clara alareridelr helyzete is olyannyira ezt tarnasz­
totta ala! Ugy tfint, azert kerult a ladyhez, hogy rneltany­
talanul banjanak vele. Ily szegenyseg es fuggoseg, egyiitt
e,jr 44 e,jr
ennyi szepseggel es josaggal, ugy latszott, nem hagy ketse­
get kapcsolatuk termeszete feldl.
Charlotte effele erzesei nem egyfajta romantikus lelku­
letbdl fakadtak. Miss Heywood folottebb higgadt gondol­
kodasu fiatal holgy volt, sokat olvasott, s igencsak nagy
elvezetet talalt a konyvekben, azonban nem befolyasoltak
j6zan fte16kepesseget. Az elso ot percben azzal sz6rakoz­
tatta magat, hogy elkepzelte az uldoztetest, melyben e
figyelemre melto holgynek resze lehet, elsosorban Lady Den­
ham rendkfviil kegyetlen zsarnokoskodasa miatt. Azonban
nem vonakodott bevallani kesobbi megfigyelesei alapjan,
hogy velhetoleg igen j6 viszonyban lehetnek.
Semmi mas kivetnival6t nem talalt a ladyben, mint egy­
fajta odivani szertartasossagot, ahogy sziintelen Miss Clara­
nak sz6lftotta kegyeltjet, s Claranak a lady iranti, engedelmes
es figyelmes magatartasat sem talalta kifogasolhatonak. Egyik
oldalrol vedelmezo josag mutatkozott meg, a masikrol ha­
las es szeretetteljes tisztelet.
A tarsalgas Sanditonrol folyt, a latogatok szamarol es a
szezon eselyeirol. Nyilvanvalo volt, hogy Lady Denham
jobban agg6dik az esetleges vesztesegek miatt, mint Mr.
Parker. Szerette volna gyorsabban betolteni az iires helye­
ket, es latszott rajta, hogy m6dfelett nyugtalanitja az a le­
hetdseg, hogy a hazakat nernely esetben netalantan erteken
alul adjak ki. A Miss Diana Parker altal Igert csaladokrol
is sz6 esett.
- Nagyon helyes, nagyon helyes - sz6lt oladysege -, egy
nyugat-indiai csalad es egy leanyiskola, Csakugyan kedve­
zonek tfinik, s novelheti beveteleinket.
- A nyugat-indiaiakra jellemzo, hogy mindenkinel job­
ban koltekeznek - jegyezte meg Mr. Parker.
- Igen, hallottam errol. S csak azert, mert tarcajuk to­
mort, egyenrangunak kepzelik magukat alkalmasint a mi
regi, foldbirtokos csaladjainkkal is akar. Es akik oly bose­
gesen szorjak a penzt, soha nem gondolnak arra, vajon
nem okoznak-e kart ekozben azzal, hogy a fokoz6d6 ke­
reslet kovetkezteben emelkednek az arak. S ugy tudom, ez
e,jr 45 e,jr
 igen gyakran elofordul az on indidnjaival, uram. Ha idejon­
nek, es miattuk novekszik a letfontossagu eikkek ara, nem
sok hasznukat vesszuk, Mr. Parker.
- Tisztelt Lady Denham, ok csupan a fogyasztasi eikkek
:arat emelik azaltal, hogy ilyen paratlan keresletet ideznek
elo, azonban annak, hogy ennyi penz aramlik hozzank,
nyilvanvaloan tobb az elonye, mint a hatranya, A hentesek,
pekek es kereskedok nem gazdagodhatnak anelkul, hogy ne
jarnank mi is j61. Ha ok nem tesznek szert anyagi elonyre,
a mi nyeresegunk is veszelyben van, s az 0 hasznuk aranya­
ban vegsc fokon kiad6 hazaink berleti dfja is bizton ernel­
kedik.
Nos, rendben. Bar nem szeretnern, ha a hentesaru dra­
gulna, s probalom is rnegakadalyozni az aremelkedesr, amfg
esak tudom. Igen, latorn, hogy az ifju holgy mosolyog. Ket­
segkivul kulonos tererntesnek tart, azonban eljon a nap,
mikor 0 maga is t6rodni fog ilyen dolgokkal. Igen, igen,
kedvesern, merger vehet ra, hogy on is gondol majd a hus­
arakkal, ha itt lesz az ideje, bar talan 6nnek nem lesz ek­
kora szemelyzete, mint nekem, akiknek enni kell adni! Hi­
szek benne, hogy azoknak van a legjobb dolguk, akiknek
keyes a szolgalojuk, Nem vagyok kerkedo asszony, tudja
az egesz vilag, s ha nem tartoznek Mr. Hollis emlekenek,
nem kellene fenntartanom a Sanditon House-t. Nem sajat
kedvtelesbol teszem.
- Nos, Mr. Parker, a masik berlo a franeia nevelointezer,
ugyebar? Abb61 talan nem szarrnazik baj. Hat hetet tolte­
nek itt. S ekkora letszambol, ki tudja, akadhat nehany, aki
szamartejet kivan inni, s nekem epp van ket tejelo szarna­
ram. Azonban az is elkepzelheto, hogy a kisasszonyok eset­
leg kart tesznek a butorzatban. Rernelem, meglehet6sen
szigoru nevelonojuk lesz, aki vigyaz majd rajuk.
Szegeny Mr. Parker Lady Denharntol sem kapott t6bb
elismeresr, mint novereirol, mikor willingdeni larogatasa­
nak celjat hozta sz6ba.
- Tisztelt uram! - kialrotta a lady. - Hogyan is gondol­
hatort ilyen dologra? Nagyon sajnalorn, hogy balesetet szen­
vedett, de szavamra, megerdemelte! Egy doktor utan ku­
tatnil Ugyan mire mennenk itt egy orvossal? Csupan arra
batorftanank a szernelyzetet es a szegenyeket, hogy beteg­
nek kepzeljek magukat, ha tudjik, hogy doktor van a kozel­
ben. 6, adja Isten, hogy egy orvos se legyen Sanditonban!
Nagyon jol meglesziink tovabbra is nelkuluk! Itt a tenger,
a dune es az en tejeld szamaraim. S kozoltern Mrs. Whitby­
vel, hogy ha valaki ilyen hazi lovaeska utan kerdezoskodik,
meltanyos aron kinalhatja nekik a tejet. (Szegeny, megbol­
dogult Mr. Hollis lovacskaja olyan, mint fiatalkoraban.)
S mi mast akarhatnanak az emberek? Jo hetven eve elek
a vilagban, meg hashajtot is csupan ket alkalommal yettem
be, es soha onszdntambol nem alltam szerntdl szemben or­
vossal egesz eletemben. S valoban ugy hiszem, ha az en sze­
geny, draga Sir Harrym nem talalkozott volna eggyel sem,
meg rna is elne. Egymas utan tiz alkalommal fogadott el tisz­
teletdfjat az az ember, aki aztan a masvilagra kiildte. Ko­
nyorogve kerern, Mr. Parker, ne hfvjon doktort ide!
Behoztak a teat.
- 6, kedves Mr. Parker, igazan nem szukseges, Miert
teszi ezt veliink? Mar epp bucsiizni keszultem, Azonban,
mivel on oly szlvelyes, ugy velern, kenytelenek vagyunk
maradni.

<£' 46 <£'
<£' 47 <£'

 HETEDIK FEJEZET
Masnap delelott latogatok erkeztek Parkerekhez, koz­
tiik Sir Edward Denham es novere, akik epp a Sanditon
House-ban tartozkodtak, s eljottek, hogy tiszteletiiket te­
gyek. Charlotte, miutan levelfrasi kotelezettsegenek eleget
tett, Mrs. Parkerrel idejeben helyet foglalt a szalonban,
hogy talalkozzek a vendegekkel.
Denhamek rendkiviil felkelrettek az erdeklcdeset. Char­
lotte boldog volt, hogy elbeszelesuk altal kiegeszfthette is­
mereteit a csaladrol, es ugy tal alta, hogy legalabbis a job­
bik fe1e (miutan az ariembert, ha meg notlen, olykor egy
par jobbik felenek tarthatjak) nem rneltatlan a figyelemre.
Miss Denham elegans, fiatal holgy volt, de igen kimert
es tart6zkod6. Olyan ember benyornasat ke1tette, aki fori­
tossagat goggel, szegenyseget elegedetlenseggel viselte, es
m6dfelett vagyodott egy divatosabb kocsi utan a szereny
bricska he1yett, melyben utaztak, es amellyel inasuk epp
akkor hajtott ki.
Sir Edward magasan novere folott allt mind kiilso meg­
jeleneseben, mind fellepeseben, igen jovagasu fiatalember
volt, azonban megis inkabb udvarias magatartasa mutat­
kozott meg, valamint abbeli torekvese, hogy figyelmes es
sz6rakoztat6 legyen. Belepese a szobaba rendkivuli feltu­
nest keltett, sokat beszelt - kulonosen Charlotte-hoz, aki
melle tortenetesen ultettek, Charlotte hamarosan azt a ve­
Iemenyt alakfrotta ki rola, hogy m6dfelett kellemes tarsalgo,
modora megnyero, s hangja szelid, Kivivta tetszeset, Bar­
mennyire j6zan lteletu holgy volt is, a fiatalembert rokon­
szenvesnek talalta, s azt feltetelezte, hogy Sir Edward is
hasonlokepp velekedhet rola, melynek ekes bizonyitekaul
szolgalt, hogy figyelmen kfvul hagyta novere tavozasi szan­
de kat, makacsul helyen maradt, es folytatta a beszelgetesr.
Nem mentegetozom hosnom hiusaga miatt. Nem isme­
rek, es soha nem is kfvanok megismerni oly fiatal holgyet
a vilagon, akinek az 0 koraban nines hasonl6an elenk kep­
c£> 48 c£>
zeloereje, vagy kevesbe fontos szamara, hogy megnyerje
rnasok tetszeset.
Kesobb, ahogy Charlotte es Sir Edward a szalon alacso­
nyan allo franciaablakanal uldogelt, me1y latni engedte az
utat es a hegyoldalon fut6 osvenyeket, eszrevettek Lady
Denhamet es Miss Breretont, amint epp elsetalnak elortuk.
Sir Edward arckifejezese hirtelen megvaltozotr, nyugtala­
nul tekintett utanuk, majd azzal a javaslattal forduIt hirtelen
noverehez, hogy bucsuzzanak, es setaljanak le a Terrace-re.
Ezeket tapasztalvan Charlotte abrandjainak tustent vege
szakadt, feloras hevuletet sikeriilt lehfltenie, s mire Sir
Edward tavozott, mar higgadtabban tudta vegiggondolni,
mennyire is volt megnyero fiatalember.
- Talan kiilleme es viselkedese volt igazan figyelemre
melto. Es nemesi cime sem valt hatranyara - t6prengett
Charlotte.
Hamarosan azonban ismet elvezherte Sir Edward tarsa­
sagat, Mihe1yt a delelotti latogatok elszallingoztak, Parke­
rek els6 dolga volt, hogy maguk is kimenjenek a Terrace-re,
mely mindenkit vonzott. Akik setara indultak, itt kezdtek
utjukat, A fovennyel boritott setany menten, az egyik zold
padon uldogelve talaltak az egesz Denham familiat. Bar
egyiitt voltak, rnegis szernmel Iatharoan elkulonulve iiltek:
a ket kivalo holgy a pad egyik szelen, Sir Edward es Miss
Brereton a masikon,
Charlotte else pillantasra eszreverre Sir Edward rajong6
tekintetet, Ketseg sem ferhetett Clarahoz fuz6do erzelme­
ihez. Hogy a holgy ezt mikent fogadta, mar kevesbe volt
egyerrelrnfi, azonban Charlotte inkabb arra hajlott, hogy
nem nilsagosan kedvez6en; s bar Igy felrehuzodva ultek
(melyet valoszfnfileg Miss Brereton nem tudott megaka­
dalyozni), Clara arckifejezese nyugodt es komoly maradt.
A pad masik felen helyet foglal6 fiatal holgy nyilvanvaloan
epp btineiert vezekeIt. A Miss Denham magatartasaban be­
allt valtozas igen szembetfino es rendklvul sz6rakoztat6
vagy akar meglehet6sen elszomorft6 volt, ha a guny vagy
eppenseggel az erkolcs oldalarol nezzuk. Mrs. Parker sza­
c£> 49 c£>
lonjaban hfivos meltosaggal idozotr, rnikozben kornyezete
egyre azon faradozott, hogy megprobalja tarsalgasra bfrni,
ellenben Lady Denham mellett mosolyogva, odaad6an hall­
gatott, es nagy lelkesedessel beszelt. Charlotte hamar ki­
alakitotta velernenyet Miss Denham jellemerol, azonban
Sir Edwarde hosszabb tanulmanyozast igenyelt,
Igencsak meglepodott, mikor tarsasagukhoz csatlakoz­
tak, s kozos setara indultak. Sir Edward azonm6d elhuzodva
Miss Breretontol, teljes figyelmet neki szentelte. Melle sze­
godott, s ugy tfint, az a szandeka, hogy elvonja a tarsasag
tobbi reszerol, amennyire csak lehet, es kizarolag vele tar­
salogjon.
A tengerrol es a partrol kezdett beszelni, buzg6n es sok
erzessel. Elenken sorolta az osszes szokasos kifejezest, mely
fenseges mivoltukat rnagasztalta, es a leirhatatlan erzelme­
ket szavakba ontve, felgyujtja a fogekony lelket. Bemutatta
az ocean felelmetes nagysagat vihar idejen, tukorsirna fel­
szinet szelcsendben, a siralyokat es a tengeri komenyt, az
orvenyek orias melyseget, gyors valtozasat es vegzetes for­
telyait, s a tengereszeket, akiket kicsabit a napsiites a nyilt
vfzre, majd megsemmisit a hirtelen szelvihar - mindent
lelkesen es konnyeden elmeselve. Kisse kozhelyszeni volt
talan, de igen j61 hangzott a jokepti Sir Edward szajabol,
s Charlotte mar-mar ugy erezte, tarsa mely erzesf ember,
egeszen addig, mig szarntalan idezetevel es rneghokkento
mondataival el nem bizonytalanitotta,
- Ernlekszik - kerdezte Sir Edward - Scott csodalatos ver­
sere a tengerrol? 6!Micsoda gyonyorti leiras! Mikor erre
seralok, szuntelen erre gondolok! Aki erzeketlen marad e
sorok olvastan, annak bizonyosan egy hidegveni gyilkos
lakozik a lelkeben. Az eg 6vjon attol, hogy ilyen emberrel
talalkozzarn fegyver nelkul.
- Milyen leirast emlltett? - erdeklodott Charlotte. - E pil­
lanatban egy verse sem jut eszembe, mely a tengerrol sz6lna.
- Igazan nem? Magam sem tudom most pontosan idez­
ni az elejet. Azonban, lehetetlen, hogy ne ernlekezzek a na
abrazolasara:
'£> 50'£>
" OJ gondtalan 6rdink asszonya"
- Elragad6! Pornpas! Ha tobbet nem Irt volna, akkor is
halhatatlan marad. Vagy akar az a paratlan, egyedulallo
koltemeny a szuloi szeretetrfil:
"Nemely erzest haland6knak adnak,
Bar tobb az egi, mint a [oldi abban"
- S ha mar a kolteszetnel tartunk, mit gondol, Miss Hey­
wood, Burns azon sorairol, melyet az a Maryjehez Irt? Szen­
vedelyesseg van benne, mely felkavarja az embert. Ha volt
valaki, aki kepes erezni, az Burns volt. Montgomery versei
tele vannak tfizzel, Wordsworth a kolteszet belso vilagat fe­
dezte fel, Campbell remenyteli orome pedig megjeleniti
erzeseink vegsa hatarat:
"Mint angyali ldtomas, oly ritka, 5 tdvoli"
- El tudott mar kepzelni barmit, mely rneggydzobb, szivbe
markolobb, es ehhez hasonloan elmelyult, fennkolt gon­
dolatokkal teli, mint e sor? Kiveve talan Burns koltesze­
tet, s be kell vallanom velemenyernet felsobbrendusege­
rfil, Miss Heywood. Scott egyeduli hibaja, hogy verseibol
hianyzik a szenvedely, Erzekeny, elegans, szernleletes, de
szelid. Azt a koltot, aki nem kepes hiven abrazolni a nci
lelek rejtelmeit, nem sokra becsiilom. Nagy ritkan valoban
ugy tfinik, hogy Scott felvillan6 erzesei beragyogjak ver­
seit, ahogy ebben is, melyrol beszeltunk:
"Of gondtalan 6rdink asszonya"13
- Hanem Burns orok tfizben ego Langlelke volt az oltar,
melyen bajos holgyek emleket orizte ereklyekent, s igaz szel­
leme a halhatatlansag tomjenjet lehelte, mely a na erdeme.
13. Barcza Gerda forditasai.
'£> 5 I '£>
 - Nagy gyonyoruseggel olvasom koltemenyeit - mond­
ta Charlotte, mihelyt sz6hoz jutott -, azonban nem va­
gyok eleg koltoi ahhoz, hogy egy ferfi lidjat el tudjam va­
lasztani a jellemetol. Szegeny Burns ismert kicsapongasai
jelentosen befolyasoljak versei elvezetet. Fenntartassal fo­
gadom erzesei igazsdgdi, hiszen ezek egy szerelmes ember
erzelmei. Nem vagyok meggyozodve a ferfi vonzalmanak
6szinteseger61 az 0 abrazolasaban, Burns erzett, irt es fe­
lejtett,
- 6, nem! - kialtott fel Sir Edward hevesen. - Burns
volt a megtestesult igazsag es szenvedelyl Erzekenysege es
rendkiviili adottsagai vezethettek felre, De hat melyikiink
tokeletes? Csupan teveszrne vagy akadekoskodas elvarni a
geniusz emelkedett szellemerol egy hetkoznapi elme fold­
hozragadt gondolatait, A sziporkazo tehetseg, melyet a szen­
vedelyes erzelmek csalnak e16 egy ferfi lelkebol, talan el­
lentmond nehany szokvanyos illemszabalynak, azonban sem
on, kedves Miss Heywood - jelentette ki, hangjaban mely
erzelgosseggel -, sem mas holgy nem tudja kellokeppen
megitelni, mi indithat egy ferfit arra, hogy hatartalan lel­
kesedese legfObb sugallatara mondjon, frjon vagy tegyen
valamit.
Nagyszerti volt a szonoklat, azonban, ha Charlotte er­
tette is egyalralan, nem volt kifejezetten a j6 erkolcsnek
rnegfeleld, s raadasul korantsern okozott oromor a bokok
kulonos hangvetele, Igy higgadtan valaszolt:
- Val6jiban nem vagyok jartas a dologban. Micsoda el­
buv610 nap! Ugy velem, a szel del felol fuj.
- Boldog, boldog szel, ha igy Ie tudja kotni Miss Heywood
figyelmet!
Charlotte kezdte azt gondolni, hogy a fiatalember ket­
segteleniil ostoba. S lassan megertette, Sir Edward miert
dontott ugy, hogy setal vele. Azert teszi, hogy ezzel feleb­
ressze Miss Brereton erdeklodeset! Eszlelte nyugtalanul
oldalra vetett pillantasait, de hogy miert beszelt kozben
oly sok badarsagot, hacsak - jobb hfjan - mast nem tehe­
tett, azt mar sehogy sem ertette. M6dfelett szentimenta­
W 52 ~ <£> 53<£>
lisnak latszott, tele erzelmekkel vagy hasonl6kkal, s igen­
csak rabja volt a legujabb divat szerinti, bonyolult kifeje­
zeseknek. Charlotte feltetelezte, hogy nem nilzottan eles
eszfi, s e szavakat joreszt gepiesen ismetelgeti.
A j6v6 talan valaszt ad majd e kerdesekre.
Amikor az a javaslat szuletett, hogy latogassanak el a
konyvtarba, Charlotte ugy erezte, aznap delelottre tokele­
tesen elege van Sir Edward tarsasagabol, s ily medon rend­
kfvul nagy orommel fogadta Lady Denham kereset, hogy
maradjon vele a Terrace-en. A robbiek utnak indultak ­
Sir Edward igen hosies arckifejezessel szakftva el magat -,
es ok nyajasan tarsalogni kezdtek, azaz Lady Denham, igazi
elokelo holgyhoz illcen, kizarolag sajat ugyeirdl beszelt
megillis nelkul, Charlotte hall gatta, s kozben azzal szora­
koztatta magat, hogy a kulonbseget fontolgatta a holgy es
unokaoccse kozott.
Termeszetesen nem volt semmi, akar egy ketseges gon­
dolat vagy egy bonyolult kifejezes Lady Denham sz6nok­
lataban, mely figyelmet rulsagosan igenybe vette volna.
Konnyeden ratette kezet Charlotte karjara, egy olyan em­
ber fesztelensegevel, aki ugy erzi, barrnilyen tole eredo
figyelem megtiszteltetes lehet; s mivel kozlekeny volt, ami
sajat fontossaganak tudatabol vagy a beszed terrneszetes
szeretetebol fakadhatott, kesedelem nelkul belefogott mon­
dandojaba, hangjaban nagy elegedettseggel, arcan ravasz­
kas elerbolcsesseggel:
_ Miss Esther arra ker, hogy hfvjam meg ot es fiveret
egy hetre a Sandi ton House-ba, csakugy, mint mult nyaron.
De en nem teszem! Megprobal mindenfele fortellyal leven­
ni a labamrol, sziintelen dicsergetve ezt vagy azt, azonban
tudom, miben mesterkedik, itlittam rajta. Engem nem le­
het olyan konnyen raszedni, kedvesem!
Charlotte nem tudott artalmatlanabb valaszt kigondol­
ni, mint hogy szerenyen erdeklodott Sir Edward es Miss
Denham felal.
_ Nos, kedvesem, ok az en ifju rokonaim, ahogy idonkent
mondogatom roluk, mivel gyakran szirnyaim ali veszem
 oketo Mult nyaron ilyen tajban nalam toltottek egy hetet,
hetfotol hetfoig, nagyon j61 ereztek magukat, s m6dfelett
halasak is voltak. TudniilIik, igen kellemes fiatal emberek,
Miss Heywood. Nem szeretnern, ha azt gondolna, hogy
csupan az en megboldogult Harrym kedveert torddorn
veluk. Nem, valoban megerdemlik, maskulonben, higgye
el, nem lennenek ilyen sokat az en tarsasagornban. Nem
vagyok az a fajta asszony, aki esak ugy vakon segft akarkinekl
Mindig szeret ejtem, hogy megismerjem a korulmenyeker,
s azt, hogy kivel van dolgom, mielort akar a kisujjamat is
megmozdftom. Nem hinnem, hogy yalaha is niljartak az
eszemen, s ez mar jelent valamit egy olyan asszonynal, aki
ketszer ment ferjhez! Szegeny Sir Harry, magunk kozort
sz6lva, eleinte azt gondoIta, nyer a frigyen. Azonban - tet­
te hozza sohajtva - eltavozott korunkbol, s halottakr61 j6t
vagy semmit. Senki nem elt boldogabban nalunk, Sir Harry
rendkivul tiszteletre rnelto uriember volt, egy nemesi csalad
elokeld sarja. Mikor meghaIt, Sir Edwardnak adtam az
aranyorajar. - E szavaknal beszelgetotarsara nezett, felre­
telezve, hogy nagy hatassal lesz hallgarosagara, azonban,
mikor sernmifele elragadtatott csodalkozast sem latott Char­
lotte arcan, gyorsan hozzatette: - Tudnia kell, kedvesem,
hogy nem hagyta unokaoccsere az orat, nem volt benne a
vegrendeletebenl Csupan annyit mondott egyszer, azt kf­
vanja, legyen az ove, azonban nem lett volna szukseges tel­
jesfteni, ha en magam nem hatarozok fgy.
- Ez j6 szivre vall ontol! Miesoda nagylelkuseg! - sz6lt
Charlotte, kenyszerftve magat, hogy elisrnerest szfnleljen.
- Igen, dragarn, s nem ez az egyetlen szfvesseg, melyet
erte tettem. Mindig is Sir Edward bckezfi baratja voltam.
Szegeny fiatalembernek nagy szuksege is van ra, S bar
en vagyok az egyetlen 6zvegy, dragam, 0 pedig az 6rokos,
a dolgok megsern ugy allnak koztunk, ahogy az a ket fel
kozott lenni szokott. Egy shillinget sem kapok a Denham­
vagyonbol. Sir Edward nem tartozik nekem semmivel. Nem
all jol penz dolgaban, higgye el! En vagyok az, aki neki
segft.
'£> 54'£>
- Val6ban! Igazan megnyero fiatalember, s rendkivul
fin-om modoru! - Charlotte csak azert sz6lalt meg, hogy
mondjon valamit, azonban rogton latta, hogy ezzel kivivta
Lady Denham gyanakvasat. A nemes holgy eles pillantast
vetett ra, majd fgy valaszolt:
- Igen, igen, m6dfelett elonyos kulseju, Remelheroleg,
egy vagyonos holgy is ekkepp velekedik majd, ugyanis Sir
Edward kenytelen penzert hazasodni. Gyakran valtottunk
sz6t errol a dologrol. Egy hozza hasonlo, j6kepu fiatalern­
ber onelegult mosollyal jar-kel, teszi a szepet a holgyek­
nek, de 0 tudja, hogy vagyonert kell nfisiilnie. Sir Edward
folottebb szilard jellemti uriember mindent osszeveve, s ki­
tuna szellemi kepessegekkel rendelkezik.
- Sir Edward Denham - sz6lt Charlotte - ilyen kivete­
les adottsagokkal bizton rernelheti, hogy gazdag feleseget
kap, ha ugy tetszik neki.
A dicsero szavak lathatoan eloszlattak gyanakvasat.
- Igen, kedvesem, nagyon helyesen mondja! - kialtotta
a lady. - Ha legalabb egy tehetfis, ifju holgyet tudnank
Sanditonba hozni! Rendkfvul keyes az orokosno, nem hi­
szem, hogy van itt akar esak egy tarsor6kos is, mi6ta San­
diton ennyire nepszerfi udulohely lett. Egyik csalad jon a
masik utan, azonban, amennyire ertesiiltem rola, szaz ko­
zul egy sines, aki tenyleges vagyonnal, foldbirtokkal vagy
kotvennyel rendelkezne. JOvedelemmel talan, de vagyon­
nal nem. Lelkeszek, varosi ugyvedek, nyugallomanyba vo­
nult katonatisztek, kis jaradeku ozvegyek fordulnak meg
itt. Es mifele j6 szarrnazhat ebbol? Talan az, hogy kiberlik
az iires hazakar, s koztunk legyen sz6lva, koroznivalo bo­
londok, amiert nem maradnak otthon. Na mar most, ha
lenne itt egy olyan fiatal holgy, aki nagy orokseg varorna­
nyosa, s azert kuldik ide, hogy javitson egeszsegi allapotan,
es netalantan szamartejet rendelnek el neki, en el tudnam
latni vele, s mihelyt erore kap, megprobalnank elerni, hogy
beleszeressen Sir Edwardba.
- Val6ban rendkfviil szerencses lenne.
'£> 55'£>
 - Es Miss Esther is kenytelen modes emberhez felesegul
menni. Gazdag ferjet kell valasztania, 6, mennyire sajna­
latra meltoak azok az ifju holgyek, kiknek nines vagyonuk!
Azonban - folytatta nerni sziinet utan -, ha Miss Esther
ugy kepzeli, rabeszelhet arra, hogy meghivjam aket a San­
diton House-ba, hat nagyon teved. Tudja, Miss Heywood,
mult nyar 6ta meroben mas a helyzet. Gyokeresen meg­
valtoztak a korulmenyek, jelenleg ugyanis Miss Clara lakik
nalarn, s ez nagy kulonbseg.
Oly komolysaggal mondra ezt, hogy Charlotte a valodi
eleslatas bizonyltekat latta benne, s szerette volna reszle­
tesebben kifejteni velemenyet, azonban a lady ekkepp foly­
tatta:
- Nines kedvemre a gondolat, hogy a hazam ugy tele
legyen, akar egy hotel. Nem ohajtom a ket szobalany ide­
jet csak azzal lekorni, hogy egesz delelotr port torolje­
nek a haloszobakban. fgy csupan annyi a dolguk, hogy
mindennap rendbe teszik Miss Clara szobajat es az enye­
met. Ha tobb lenne a munkajuk, magasabb fizetseget akar­
nanak.
Ilyen termeszetfi kifogasokra Charlotte nem volt felke­
sziilve, s olyannyira lehetetlennek erezte akar a leghalva­
nyabb egyutterzesr is, hogy keptelen volt barrnit is hozza­
fUzni. Lady Denham nemsokara igen jokedvuen folytatta:
- S mindamellett, kedvesem, fiirdahelyiink rovasara tolt­
sem meg hazam vendegekkel? Ha az emberek a tengerhez
kfvankoznak, miert nem berelnek szallast? Rendklvul sok
kiad6 haz van, csak harem itt, a Terrace-en. E pillanatban
nem kevesebb, mint harem szallashely papirjai hevernek
az asztalon: a harrnas, negyes es nyolcas szarmi hazake,
A nyolcas a sarkon tal an nil nagy lenne szarnukra, azon­
ban a rnasik ketto kellemes es baratsagos, epp megfelelo egy
fiatalembernek es noverenek. S Igy, dragam, legkozelebb,
ha Miss Esther arrol kezd majd beszelni, hogy Denham
Park mityen dohos, s hogy a furdozes mindig rendbe hoz­
za, akkor azt fogom neki ajanlani, berelje ki ket hetre az
egyik hazat Sanditonban. Nem gondolja, Miss Heywood,
<£' 56<£'
~ 57
hogy ez rendkivul meltanyos? Mindenkinek onmaga az
elsa, ahogy a kozmondas is tartja,
Charlotte eleinte mulatsagosnak talalta e szavakat, kesobb
azonban kezdett megutkozni rajtuk, s megis rezzenestelen
arccal, udvariasan hallgatott. Nem tudott rovabb elnezo
lenni a lady iranyaban, es anelkul, hogy megprobalt volna fi­
gyelni, csupan erzekelve, hogy Lady Denham meg mindig
ugyanugy folytatja, szabadjara engedte gondolatait, s ek­
kepp elmelkedett:
_ A lady meglehetosen szfikrnarku es alszent. Nem gon­
doltam volna! Mr. Parker folottebb nagy j6indulattal be­
szelt r6la. lreleteben nyilvanval6an nem lehet megbfzni, sa­
jat j6 termeszete vezette felre, tulsagosan lagyszfvfi, hogy
tisztan lassen. Magamnak kell hat meggyozodnom minden­
rol. Epp kapcsolatuk tette elfogultta Mr. Parkert. Ravette
a ladyt a kozos uzletre, s mivel celiaik ez iranyban azonosak,
ugy kepzelte, a tobbi vonatkozasaban is hasonlok. Csak­
hogy Lady Denham igencsak kicsinyes, semmi j6t nem la­
tok benne. Szegeny Miss Brereton! A lady mindenkit ala­
koskodova tesz maga k6riil! S hogy a sajnalatra melto Sir
Edward es novere alapvetoen mennyire becsuletes, azt nem
tudhatom, azonban nagyneniuktol fiiggo helyzetiik tisz­
tessegtelenne valtoztatja oketo Es en magam sem vagyok
kulonb, hogy ugy hallgatom, mintha egyetertenek vele.
By hatassal van rank, ha a nagy rekintelyfi emberek kep­
mutatok.
~

NYOLCADIK FEJEZET
A ket holgy folytatta setajat, mig aztan a tobbiek, kilep­
ven a konyvtarbol, ismet csatlakoztak hozzajuk. Oket ko­
vette a fiatal Whitby, s hona alatt at kotettel eltfint Denha­
mek konnyti bricskaja iranyaban. Sir Edward, Charlotte
fele kozeledven, igy szolt:
- Nos, lathatja, mivel toltottuk az idot a konyvrarban,
Noverem kikerte tanacsomat nehany regennyel kapcso­
latban. Ures orainkat konyvek tarsasagaban toltjuk. Azon­
ban nem olvasok akarmit, Igencsak lenezem a kolcson­
konyvtar igenytelen ponyvairodalmat. Soha nem fogom
partolni e regenyek egyiigyu mivoltat, s azt, hogy nem ad­
nak utmutatast, csak egyrnasnak ellentmond6 alapelveket,
melyeket keptelenseg osszeegyeztetni, vagy akar a szokva­
nyos tortenetek unalmas szovevenyeit, melyekbol semmi­
fele hasznos tanulsag nem vonhato le. Hiabavalo dolog az
irodalom vegykonyhajiban atvaltoztatni; semmi nem par­
I6dik ki, mely bovithetne rudasunkat. Oszinten remelhe­
tern, hogy megerti gondolataimat.
- Nem vagyok egeszen biztos benne. Azonban ha lenne
olyan kedves, es korulfrna azt a fajta regenyt, mely vala­
ban kivfvja elismereset, ketsegktvtil erthetobbe valna mind­
ez szamomra.
- Keszseggel, kedves vizsgaztatom, Az alralam nagyra tar­
tott regeny hfien abrazolja az emberi terrneszet nagyszerfi­
seget, magasztos, rnely erzeseket tar fel, Bemuratja az era­
teljes szenvedely fejlodeset a kezdeti fogekonysag elsa
cslrajitol az indftek legvegso lenduleteig, mely felig a mely­
segbe dont. Erezhetjuk a no bffverejenek eleven szikrajar,
mely lobogo tuzet szitva a ferfi lelkeben, odavezeti - meg
annak a veszelynek is kiteve magat, hogy leterhet az elsod­
leges kotelessegek szigoru utjar61 -, hogy mindent kockara
teve megszerezze ot.
- Ezek azok a regenyek, melyeket figyelemmel es rend­
kiviili elvezettel forgatok, s remelem, mondhatom is, hogy
~ 58 ~ ~
nagy haszonnal. A fennkolt gondolatokat, kifogyhatatlan
kepzeletet, hatartalan lelkesedest es fekezheteelen elszant­
sagot mesterien Irjak le. S ha az esemenyek nagyreszt nem
is kedveznek a fohos, az eros, kozponti szereplo szinvona­
las mesterkedeseinek, rnegis egyiitt erzimk vele, s moccanni
sem merunk. T evedes lenne azt allitani, hogy nem buvol
el jobban a fah6s ragyogo sorsa, mint a szemben aIl6 sze­
repl6 nyugodt es felelmetes erdemei. S ha az ut6bbi tetteit
el is isrnerjuk, ez nem tobb, mint konyoruletesseg. Ezek azok
a regenyek, melyek elmelyitik a szfv elsodleges kepessegeit.
Ertekiiket az e mfivekhen jartas, erett gondolkodasu ember
ftelokepessege sem vonhatja kersegbe, s nem csorbithatja
rekintelyet sem, ha ilyen konyveket olvas.
_ Ha jol ertem ont - valaszolt Charlotte -, regenyekkel
kapcsolatos Izlesiink teljesseggel elterfi.
Ekkor azonban kenytelenek voltak befejezni a beszelge­
test, ugyanis Miss Denham rendkivul faradt volt ahhoz,
hogy rovabb idozzek a tarsasagban.
Az igazsag az volt, hogy Sir Edwardot adottsagai egy er­
deklddesi teriiletre korlatoztak, s tobb erzelmes regennyel
ralalkozott, mint amennyi j6t tett volna neki. Hamar meg­
ragadtak kepzeletet Richardson!" mfiveinek szenvedelyes
es leginkabb kifogasolhat6 reszei, s a nyomdokaba lepa
oly Irok regenyei, melyekben a ferfi asszony utani eltokelt
vagyarol olvasott: a hosok, kenyelmukkel nem torfidve,
legyoztek minden akadalyt, hogy megszerezzek szfviik hol­
gyet. E konyvek lefoglaltak olvasassal toltott orai nagy re­
szet, s alakftottak jellernet.
Folottebb termeszetellenes ftel6kepesseggel rendelkezett,
melyhez bizonnyal hozzajirult, hogy eredendoen nem volt
eleg eles eszu. Tobbet jelentett neki a cselszovo joindulata,
szelleme, agyafurtsaga es allhatatossaga, mint annak meg­
dobbento, gyalazatos tettei. Sir Edward szamara az effele
magatart:J.s a tehetseggel, szenvedellyel es egytitterzessel
14. Samuel Richardson: angol fro. A szenrimentilis regeny elsa kep­
visel6je.
59 ~
 volt egyenlo. Lenyugozte, es nfzbe hozta, jobban aggodott Csakhogy Clara atlarott rajta, s egyaltalan nem alit szan­
sikereert, s kesergett kudarcain, mint amennyire azt az fro dekaban, hogy kozelebbi isrnerersegbe keruljon vele. Azon­
egyaltalan kifejezni szerette volna. ban elegendo tiirelemmel viseltetett Sir Edward iranyaban,
Habar nezeteit gyakran az ilyenfajta konyvek alakttot­ hogy megerosttse azt a koteleker, mely vonzereje miatt ala­
rak, meltanytalan lenne azt allirani, hogy semmi mast nem kult ki. Valojaban a visszautasitas sem lett volna hatassal Sir
olvasott, vagy akar azt, hogy a modern irodalomban val6 Edwardra. Felvertezte rnagat a legnagyobb megvetes vagy
rendkfvuli jartassaga nem formalra stilusat, Kora minden idegenkedes ellen is. S ha a holgynel erzelmekkel nem er el
esszejet, episztolajat, utinaplojat es kritikai rnuvet jol is­ celt, akkor mas eszkozokhoz fog folyamodni. Sir Edward
merte, azonban ugyanezzel a balszerencses szemlelertel ko­ ertette a dolgat,
zeliterr hozzajuk, Igy tanulsagkent hamis alapelvek olt6dtak Sokat toprengett mar ezen. Ha m6dszere nem lenne si­
bele, es az erkolcsi veresegbol buzdfrasr kapott a bunre. keres, valami ujat kell kitalalnia, hogy felulmulja vetelytar­
Elismert Iroink mondaraibol csupan a kemeny szavak es sait, Moh6 kivancsisagot erzett, hogy kideritse, Timbuktu'f
homalyos celzasok jutottak el tudataig, kornyeken nincs-e valamifele maganyos haziko, mely meg­
Sir Edward feltett szandeka volt, hogy csabfto legyen. ae­ felelo lenne Clara fogadasara.
nyos kulsd adottsagaival, melyeknek tudataban volt, vala­ De mesteri terve szerint, fajdalom, a koltsegek merteke
mint szinten onmaganak tulajdonitott, rendkfvuli teher­ nem felelt meg penztarcajanak, s az elovigyazatossag arra
segevel ezt mar egeszen kotelessegenek is tekintette. Ugy intette, hogy vonzalma targyaert az anyagi rornlas elkeru­
erezte, sorsa erre teremtette, mivel a Lovelacet> csaladbol lese erdekeben csekelyebb kiadasokat valasszon, meg ha
eredeztette magat, s a Sir Edward nev, azt gondolta, nemi­ szegyenkeznie kell is miattuk.
kepp rovabb is noveli vonzerejet,
S az, hogy rendszerint lovagiasan es kitart6an udvarolt,
s hogy hfzelgett minden szemreval6 leanynak, csupan hit­
vany szerep volt, mel yet el kellett jarszania. Miss Heywood,
vagy barmely mas, csinosnak szarnfro fiatal holgy eseteben
feljogosftva erezte rnagat (legalabbis sajat tarsadalmi felfo­
gasa szerint), hogy akar a legcsekelyebb ismererseg alapjan
is elragadtatassal es bokokkal kozeledjek.
Clara volt az egyetlen, akivel komoly szandekai voltak,
egyedul ot szerette volna elbajolni, s eltokelte, hogy meg­
szerzi maganak. Clara helyzete minden szempontbol elfinyos
volt. Sir Edward rivalisakent Lady Denham parrfogasat
elvezte; fiatal volt, bajos es fuggetlen, Hamar raebredt, hogy
e kapcsolat igen kfvanatos lenne, s mar j6 ideje kitart6an
azon faradozorr, hogy belopja magat a leany szfvebe, s hogy
megingassa alapelveiben.

15. Lovelace: nocsabasz (angol). 16. Timbuktu: varos Maliban.

'It 60 'It
 KILENCEDIK FEJEZET

Charlotte, nem sokkal azutan, hogy Sanditonba erkezett,

epp a strandrol jott fel a Terrace-re, mikor ujjongva fede­
zett fel egy postakocsit a hotel bejaratanal, A rendkfvul
kesei erkezesbol s a poggyaszok oriasi mennyisegebol remel­
ni lehetett, hogy valamilyen tiszteletre melto csalad szan­
dekozik itt hosszabb idot eltolteni,
Boldogan gondolt arra, micsoda oromteli hlr lesz Parke­
rek szamara, akik egy kicsivel korabban mar hazasetaltak,
Charlotte a Trafalgar House fele vette utjat. Oly furgen
ment, ahogy csak tudott, nilteve magat faradtsagan, hiszen
ket oran at versenyzett a lagy tengeri szellovel a parton.
Meg nem err eI a pazsitig, mely az epuletet szegelyezte,
mikor egy holgyet pillantott meg nem messze, aki szapo­
ran lepkedett a haz fele. Miutan meggyozddott rola, hogy
nem ismeri, szandekosan meggyorsftotta lepteit, hogy ha
lehetseges, meg a vendeg elott bejusson.
Csakhogy az idegen holgy elenk leptei meghiusitottak
tervet, Charlotte a lepcson alit, s csengetett, azonban az
ajtot nem nyitottak ki, mfg a masik oda nem ert, s mikor
a szolga megjelent, epp ott alltak mindketten, keszen arra,
hogy belepjenek.
A konnyedseg a holgy hangjaban, ahogy a "Hogy van,
Morgan?" kerdest feltette, s ahogy a szolga nezert ra, Char­
lotte-ot folottebb meglepte. Egy pillanattal kesobb aztan
Mr. Parker maga is felbukkant a hallban, hogy udvozolje
noveret, akit mar a szalonbol eszrevett, s fgy Charlotte-ot
hamarosan bemutattak Miss Diana Parkernek.
Rendkfviili volt a csodalkozas, azonban az ororn meg
nagyobb, hogy hazukban koszonthetik Miss Parkert. Sem­
mihez sem fogharo kedvesseggel fogadtak. "Hogy erkezett
ide? Es kivel? Es annyira boldogok, hogy volt batorsaga
utazni! S hogy naluk szall meg, az csak terrneszetes."
Miss Diana Parker harrnincnegy ev korul jart, kozep­
magas volt es karcsu, inkabb torekeny szervezetfinek lat­

'<is 65 '<is
szott, mint betegesnek, area kellemes, tekintete elenk, rno­
dora konnyedsege es nyfltsaga fiverere emlekeztetett, mind­
amellett hangjaban robb volt a hatarozottsag, es kevesebb
a szelidseg.
Kesedelern nelkul belefogott mondandojaba. Megko­
szonte a szfves invitalast, azonban "ez reljesseggel lehetetlen,
ugyanis mindharrnan eljottunk, hazar szandekozunk be­
relni, s egy ideig itt maradni."
- Hogyan, hat mindharman? Susan es Arthur is? Susan
is el tudott jonni? Egyre csodalatosabb hfrek!
- Igen, csakugyan mind itt vagyunk. Teljes eletnagysag­
ban es feltartoztathatatlanul. Nem tehettiink mast, de min­
denrol beszamolunk kesobb. Azonban most, draga Mary,
kuldj a gyerekekert, igen szeretnern mar Iatni oketo
- Es Susan hogyan viselte az utazast? S Arthur? 6 miert
nem jott el most veled?
- Susan bamulatra meltoan birta az utat. Egy szemhu­
nyast sem aludt az indulas elotti ejszaka, es Chichesterben
sem tegnap, s mivel ez nem olyan gyakori nala, mint ndlam,
hat m6dfelett agg6dom ertel Mindazonaltal rernekul tar­
totta rnagat, s nem kapott hiszterias rohamot sem, mfg meg
nem pillantottuk Sanditon szanni valo ovarosat, A roham
nem volt heves, s mire elertunk a hotelhez, mar veget is ert,
fgy nagyon j61 ki tudtuk tarnogatni a kocsibol, Mr. Wood­
cock segedletevel.
- Mikor magara hagytam, a poggyaszok korul intezke­
dett, es az oreg Samnek segitett kikotozni az utazoladakat.
Ferro udvozletet kuldi, ezer bocsanatkeressel, hogy mennyi­
re sajnalatra melto tererntes is 5, mert nem tud most velem
tartani. Ami szegeny Arthurt illeti, 5 maga oromest jott
volna, azonban, ugy veltern, nem biztonsagos kimereszked­
nie ekkora szelben, ugyanis rokeletesen meg vagyok gyo­
zodve, hogy derekzsaba kerulgeti. Igy tehat segftettem neki
felvenni a kopenyet, es elkiildtem a Terrace-re, hogy szerez­
zen szallast nekiink.
- Miss Heywood bizonnyal latta kocsinkat a hotelnel.
Abban a pillanatban felismertem a kisasszonyt, mikor esz­
'it' 66 'it'
revettem, hogy a haz fele siet. Draga Tom, boldogsaggal
tolt el, hogy latorn, milyen j61 tudsz mar jarni. Hadd ta­
pogassam meg a bokad! Ez tokeletes, minden rendben van.
Az izmaid jateka egy kisse meg szaggatott, de epp csak hogy
eszreveheto,
_ Nos, jojjon hat a magyarazat, miert is vagyok itt. Leve­
lemben Irtam a ket tekintelyes csaladrol, a nyugat-indiaiakr61
es a leanynevelo intezetrol, kiket remeltern, hogy le tudunk
komi neked, Tom.
Itt Mr. Parker meg kozelebb huzta szeket noverehez,
gyengeden ujra megfogta kezet, majd fgy sz6lt:
- Igen, igen! Mennyire segjtokesz es josagos voltall
_ A nyugat-indiaiakat - folytatta Miss Parker - kivana­
tosabbnak tartom, mint a rnasikat - j6k kozul a meg job­
bat -, ugyanis ilyennek Igerkezik Mrs. Griffiths es csalad­
ja. Csupan rnasokon keresztiil ismerem oketo Bizonnyal
emlekszel, hogy emlitettem Miss Capper never, ki egy sziv­
beli j6 baratnern, Fanny Noyce bizalmas baratja. No mar­
most, Miss Capper rendkivul meghitt baratsagban van
Mrs. Darlinggal, ki viszont allando levelezesben all maga­
val Mrs. Griffithsszel. Lathatod, rovidke lancet alkotunk,
s a kor teljes, nines hianyzo szem. Mrs. Griffiths a tenger­
hez szandekozott utazni, mivel gyermekeinek j6t tenne a
levegovaltozas. Eltokelte, hogy mindenkeppen a sussexi
partszakaszt valasztja, csakhogy bizonytalan volt, hogy azon
belul pontosan merre induljon. Mindenkeppen valami nyu­
galmasabb helyre vagyott, fgy hat levelet irt baratriejanak,
Mrs. Darlingnak, hogy kikerje velernenyet az ligyben. Miss
Capper rortenetesen eppen Mrs. Darlingnal tart6zkodott,
mikor a level megerkezert, s hosszasan tanacskoztak a ker­
desrol. Mrs. Darling meg aznap valaszolt Fannynak, s meg­
emlitette neki e helyet. Fanny - rniutan mindannyian tisz­
taban voltunk az ugy jelentosegevel - haladektalanul tollat
ragadott, s reszletesen tijekoztatott mindenrol, a nevek
kivetelevel, melyek csak kesobb tudodtak ki. lgy mar csu­
pan egy dolog maradt szamomr a, Postafordultaval vala­
szoltam Fanny levelere, s hatarozottan Sanditont ajinlottam.
'it' 67 'it'
 - Fanny artol tartott, nem lesz olyan nagy haz, amelyben
ekkora csalad kenyelmesen elfeme. Azonban, ugy latszik,
rendkivul meggyozcen beszelrem a helyrol. Magad is lat­
hatod, mekkora sikerrel. Nem sokkal ezutan orommel er­
tesultem arrol, hogy Mrs. Darling is Sanditont javasolta,
s a nyugat-indiaiak nagy kedvet ereznek, hogy oda utaz­
zanak. Itt tartott az iigy, mikor Irtam neked, esakhogy ket
napja, igen, tegnapelott, Fanny Noyce-tol arrol ertesiil­
tern, hogy azt hallotta Miss Cappertol, kinek levelben azt
irta Mrs. Darling, miszerint Mrs. Griffiths arrol szamolt
be neki kuldott leveleben, hogy ketsegei vannak Sanditont
illetden. Erthetoen meselem? Semmikeppen nem szeret­
nern, ha nem lenne vilagos, amit mondok!
- 6! Teljesseggel erthetdl No, es eztan?
- A bizonytalansag oka az volt, hogy Mrs. Griffithsnek
ninesenek kapesolatai Sanditonban, s fgy nem all modja­
ban kideriteni, vajon megfelelO szallast biztositanak-e sza­
mukra. Egy bizonyos Miss Lambe erdekeben meg inkabb
korultekinto es aggalyos ez ugyben. A fiatal holgyet gond­
jaira bfztak (valoszfmlleg egy unokahug), s ezert jobban is
aggodalmaskodik, mint sajat lanyai miatt. Miss Lambe ha­
talmas orokseggel rendelkezik, gazdagabb barkinel a csalad­
ban, s szervezete rendklvul gy6nge. Egeszen tisztan lathato,
milyen asszony is lehet Mrs. Griffiths; olyan iigyefogyott
es tetlen, mint arnilyenne a vagyon es meleg eghajlat tehe­
ti az embert.
- De hat nem szulettunk egyforma eleterovel. Es hogy
mit tehettem? Nehany pillanatig nem tudtam donteni. Azon
toprengrern, vajon azt ajanljarn-e neki, hogy Irjon neked
vagy Mrs. Whitbynek, hogy foglaljatok hazar szarnukra.
Csakhogy egyik megoldas sem volt kedvemre valo. Idegen­
kedem artol, hogy rnasok szolgalatait vegyem igenybe, ami­
kor en is eppugy meg tudom tenni. Lelkiismeretem azt sugta,
hogy ezt a helyzetet nekem kell megoldanom. Itt volt egy
gyamoltalan, beteg csalad, akiknek kulonosen hasznukra
lehetek. Oszinten elmondtam velernenyemet Susannak,
aki tokeletesen egyetertert velem. Arthurnak sem volt el-
c£> 68 c£>
lenvetese. Egy fust alatt mindent elrendeztiink, tegnap reg­
gel hat orakor iitra keltiink, rna reggel hasonlo idoben in­
dultunk el Chichesterbol, s most itt vagyunk.
- Kituno! Csodalatos! - aradozott Mr. Parker. - Diana,
a segittikeszseged felulmulhatarlanl Nines a vilagon meg
egy ember, aki ennyire hasznara lenne bararainak. Nem
ismerek senkit rajtad kfvul, aki ilyen sok jot tenne! Mary,
dragam, hat nem csodalatos tererntes? No, es most, melyik
hazar kfvanod lefoglalni nekik? Mekkora a csalad?
- Ezzel nem vagyok tiszraban pontosan - vallotta be no­
vere, - Sejtelmern sines r6la, semmi kozelebbit nem tudok,
azonban rokeletesen meg vagyok gyozodve rola, hogy
Sanditonban a legnagyobb haz sem lehet tulsdgosan ragas,
Minden valoszinuseggel szeretnenek majd meg egyet. Ha­
nem most esak egyet kotok Ie, a masikat csupan egy het­
tel a biztos erkezes elott. Miss Heywood, ugy latorn, kisse
megutkozott. Aligha tudja eldonteni, mit tartson rolarn.
Arckifejezese elarulja, nem szokott ilyen gyors dontesekhez.
A szavak, mint "megmagyarazhatatIan nilbuzgosag, ert­
hetetIen tulffitottseg" epp esak hogy atsuhantak Charlotte
agyan, azonban nem esett nehezere udvariasan valaszolni,
- Igaz, ketsegkfvul meglepodtem - felelte -, hiszen oriasi
erofesztteseket tett az iigyben, pedig ugy tudom, sokat be­
tegeskednek.
- Csakugyan betegek vagyunk. Ugy hiszem, nines ha­
rom olyan ember az orszagban, aki meg inkabb jogot for­
malhatna erre a szornoru megnevezesre. Azonban, kedves
Miss Heywood, azert szulettunk a vilagra, hogy oly nagy
hasznara legyiink ernbertarsainknak, arnennyire esak le­
het, s ahol akar a legcsekelyebb lelkiero is megadatott, ott
nem lehet erotlen a test, hogy felmentest adjon ez a161,
vagy arra kesztessen rninket, hogy mi felmentsuk magun­
kat. A vilag ket esoportra oszlik: az eros lelkti es lelekben
erotlen emberekre. Azokra, akik kepesek eselekedni, es
azokra, akik nem, s a tenni rudok szent kotelessege, hogy
ne engedjek ki kezukbol annak a lehetoseget, hogy hasz­
nosak lehessenek mas ok szamara, Noverern es az en pana­
c£> 69 c£>
szaim, hal' istennek, nem olyan gyakori terrneszetfiek, hogy y
kozvetlenul a lerunket fenyegetnek, S ameddig azon fara­
dozhatunk, hogy masokat segftsunk, bizton allithatom, hogy
a test is erore kap, mikozben a lelek felfrissiilve teljesfti fel­
adatat. Utazas kozben itteni teendoimre gondoltam, s ettol
igen jol ereztem magam.
A gyerekek erkezese szakitotta felbe a dieshimnuszt sajat
jellemerol. Miutan alaposan megnezte es megolelgette aket,
indulni keszult.
- Nem etkeznel veliink? Hogyan lehetne rabirni arra,
hogy veliink tarts? - kerleltek aztan Parkerek, s mikor ettal
Miss Parker elzarkozott, Igy folytattak:
- Es mikor latunk viszont? S mi modon lehernenk hasz­
nodra?
Ezt kovetcen Mr. Parker melegen felajanlotta, hogy se­
gft hazar foglalni Mrs. Griffiths szamara.
- Elmegyek hozzad, mihelyt megvacsoraztunk - mondta
-, s egyiitt elintezzuk.
Csakhogy ezt Miss Parker tiistent elharttotta.
- Nem, draga Tom, a vilag minden kincseert sem sze­
retnem, ha egy lepest is tennel az en iigyemben. A bokad­
nak pihenesre van szuksege. Abb61, ahogy tartod a labad,
latorn, hogy mar fgy is tulsagosan sokat mozgattad. Nem,
en magam fogok most azonnal eljarni a haz dolgaban.
A vacsorat hat orara rendeltuk, s addigra, rernelern, min­
dent maradektalanul elrendezek. Meg csak tel ot van.
S hogy fogunk-e meg rna talalkozni, most nem tudnarn
megmondani; a robbiek a hotelben toltik az ester, s bol­
dogok lennenek, ha barrnikor Iathatnanak benneteket.
Amint azonban visszaerek, kideritem, hogy Arthurnak si­
kerult-e szallast szereznie szamunkra, s valoszfnuleg va­
esora utan ujra nekiindulok, hogy magam keressek hazar, '
mivel remeljuk, hogy bekoltozhetunk valamelyikbe holnap,
reggeli utan. Nines sok bizodalmam Arthur ratermettseget
illeroen, hogy kepes hazar talalni, bar ugy tfint, kedvere van
a feladat,
cOO 70 cOO
_ Ugy velem, tiilsagosan is sokat vallalsz - szolt Mr. Par­
ker. - Nagyon kifaraszrod magad. Yaesora utan mar nem
kellene ujra kimozdulnod!
_ Yal6ban nem - fUzte hozza a felesege -, hiszen mar a
vacsora puszta emlitese is hiabavalo szamotokra. Tiszraban
vagyok azzal, hogy milyen az etvagyatok.
_ Mostanaban sokat javult, biztosithatlak, Mary. Ittam
egy keyes sajat fozesu gyomorkeserfit, mely csodat muvelt.
Susan soha nem eszik, s elismerem, hogy jelen pillanatban
en sem kivanok sernmit. Altalaban nem etkezem legalabb
egy herig utazas utan, Ami Arthurt illeti, 0 eppen hogy haj­
lamos a tUlzott evesre. Gyakran kenytelenek is vagyunk meg­
fekezni ot.
_ Hanem egy sz6val sem emlitetted a masik csaladot,
akik Sanditonba jonnenek - erdeklodott Mr. Parker, ahogy
az ajt6hoz kiserre noveret. - A Camberwell Leanynevelo
Intezet novendekeit. J6 eselyunk van arra, hogy itt udvo­
zolhetjuk aket?
_ 6! Hogyne, termeszetesen. Egy pillanatra megfeled­
keztem r6luk! Harem nappal ezelott levelet kaptam egy
baratnemtol, Mrs. Charles Dupuist61, melyben arrol biz­
tosftott, hogy a Camberwellre nyugodtan szamfthatunk.
Egeszen bizonyos, hogy hamarosan megerkeznek. Ez a j6
asszony (a never nem tudom), mivel nem olyan tehet5s es
fiiggetlen, mint Mrs. Griffiths, maga utazik es valasztja ki
a hazar. Elmondom, mikent bukkantam ca. Mrs. Charles
Dupuis kozeli szornszedja egy bizonyos holgy, kinek rokona
nemreg telepedett le Claphamben. Jelenleg a Camberwell
[ntezetben tanit retorikat es irodalmat nehany ldnynak.
Hallomasbol mar ismertem Sidney egyik baratja revert, es
(5 ajanlotta Sanditont. Viszont az en segedkezesem nelkul
Mrs. Charles Dupuis egyaltalan nem jart volna sikerrel.
c007IcOO
szaim, hal' istennek, nem olyan gyakori termeszetfiek, hogy
kozuetlenul a leninket fenyegetnek, S ameddig azon tara­
dozhatunk, hogy masokat segftsiink, bizton allfthatom, hogy
a test is erore kap, mikozben a lelek felfrissiilve teljesfti fel­
adatat. Utazas kozben itteni teendoimre gondoltam, s ettol
igen j61 ereztem magam.
A gyerekek erkezese szakitotta felbe a dicshimnuszt sajat
jellemerol. Miutan alaposan megnezte es rnegolelgette oket,
indulni keszult.
- Nem etkeznel veliink? Hogyan lehetne rablrni arra,
hogy velunk tarts? - kerleltek aztan Parkerek, s mikor ettol
Miss Parker elzarkozott, fgy folytattak:
- Es mikor latunk viszont? S mi m6don lehetnenk hasz­
nodra?
Ezt kovetoen Mr. Parker melegen felajanlotta, hogy se­
gft hazar foglalni Mrs. Griffiths szarnara.
- Elmegyek hozzad, mihelyt rnegvacsoraztunk - mondta
-, s egyiitt elintezzuk.
Csakhogy ezt Miss Parker tiistent elharitotta,
- Nem, draga Tom, a vilag minden kincseert sem sze­
retnern, ha egy lepest is tennel az en iigyemben. A bokad­
nak pihenesre van sziiksege. Abb61, ahogy tartod a labad,
thorn, hogy mar fgy is tulsagosan sokat mozgattad. Nem,
en magam fogok most azonnal eljarni a haz dolgaban,
A vacsorat hat orara rendeltiik, s addigra, rernelem, min­
dent maradektalanul elrendezek. Meg csak tel at van.
S hogy fogunk-e meg rna talalkozni, most nem tudnarn
megmondani; a robbiek a hotelben toltik az ester, s bol­
dogok lennenek, ha barrnikor lathatnanak benneteket.
Amint azonban visszaerek, kiderftem, hogy Arthurnak si­
keriilt-e szallast szereznie szarnunkra, s valoszfnuleg va­
csora utan ujra nekiindulok, hogy magam keressek hazar,
mivel rerneljuk, hogy bekoltozhetunk valamelyikbe holnap,
reggeli utan. Nines sok bizodalmam Arthur rarermettseget
illetoen, hogy kepes hazat talalni, bar ugy tfint, kedvere van
a feladat.
'it' 70 It'
_ Ugy velern, uilsagosan is sokat vallalsz - sz6lt Mr. Par­
ker. - Nagyon kifarasztod magad. Vaesora utan mar nem
kellene ujra kimozdulnod!
_ Val6ban nem - fflzte hozza a felesege -, hiszen mar a
vacsora puszta emlitese is hiabavalo szamotokra. Tisztaban
vagyok azzal, hogy milyen az ervagyatok.
_ Mostanaban sokat javult, biztosfthatlak, Mary. Ittam
egy keyes sajat fozesu gyomorkeserfit, mely csodat mfivelt.
Susan soha nem eszik, s elismerem, hogy jelen pillanatban
en sem kfvanok semmit. Altalaban nem etkezem legalabb
egy hetig utazas utan. Ami Arthurt illeti, 0 eppen hogy haj­
lamos a tUlzott evesre. Gyakran kenytelenek is vagyunk meg­
fekezni ot.
_ Hanem egy sz6val sem emlftetted a masik csaladot,
akik Sanditonba [onnenek - erdeklodott Mr. Parker, ahogy
az ajt6hoz kiserte noveret. - A Camberwell Leanynevelo
Intezet novendekeit. J6 eselyunk van arra, hogy itt udvo­
zolhetjuk oket?
_ 6! Hogyne, termeszetesen. Egy pillanatra megfeled­
keztem roluk! Harem nappal ezelfitt levelet kaptarn egy
baratnemtol, Mrs. Charles Dupuistdl, melyben arrol biz­
tositott, hogy a Camberwellre nyugodtan szamithatunk.
Egeszen bizonyos, hogy hamarosan megerkeznek. Ez a j6
asszony (a never nem tudom), mivel nem olyan tehetfis es
fiiggetlen, mint Mrs. Griffiths, maga utazik es valaszrja ki
a hazar. Elmondom, mikent bukkantam ra, Mrs. Charles
Dupuis kozeli szomszedja egy bizonyos holgy, kinek rokona
nemreg telepedett le Claphamben. Jelenleg a Camberwell
Intezetben tanit retorikat es irodalmat nehany leanynak.
Hallornasbol mar ismertem Sidney egyik baratja reven, es
o ajanlotta Sanditont. Viszont az en segedkezesem nelkul
Mrs. Charles Dupuis egyaltalan nem jart volna sikerrel.
'it'7I'ii?
 TIZEDIK FEJEZET
Egy her sem telt el, ami6ta Miss Diana Parker kifejtette,
miszerint erzesei azt sugjak, hogy jelen allapotaban a tenger
biztos halalat jelentene, es lassunk csodat, most Sanditon­
ban volt, s egy ideig itt is szandekozott maradni! Semmilyen
jel nem mutatta, hogy akarcsak halvanyan is emlekezne arra,
amit korabban Irt vagy gondolt e targyrol,
Lehetetlen volt, hogy Charlotte ne gyanitson j6 adag kep­
zelodest ilyen kulonos egeszsegi allapot mogott. Betegsegek
es gyogyulasok effele szokatlan valtakozasa inkabb a teve­
keny szellem tetlenseger, mint valosagos szenvedest es ja­
vulast jelentett.
A Parker familia nem volt hljan a kepzeletnek es fellob­
ban6 erzeseknek, s mig a legidosebb fiver parlagon hevero
ambicioit a furdohely fejlesztese kototte Ie, addig novereit
talan az a torekves vezerelte, hogy nilcsordulo fantaziajukat
kulonleges egeszsegi panaszok kitalalasaban engedjek sza­
badjara. Egeszeben veve, elenk szellemiik szemmel lathatoan
kihasznalatlan volt, csupan egy reszet kototte Ie abbeli szan­
dekuk, hogy hasznos dolgot tegyenek. S ugy nint, vagy azzal
foglaljak el magukat, hogy masoknak segitenek, vagy azzal,
hogy rendkivuli betegsegeket talalnak ki onmaguknak.
Ami azt illeti, szervezetiik nernikepp val6ban torekeny
volt. Sajnalatos medon ez azonban a gy6gyszerek iranti ­
kulonosen a csodaszerek iranti - fogekonysagukkal paro­
suit, mely aztan idejekoran kulonfele betegsegek gyakori
elofordulasat eredmenyezre, de szenvedeseik j6 resze csak­
ugyan kepzelodes volt, s annak vagya, hogy egyedulalloak
es csodalatra rneltoak legyenek masok szerneben. Mind­
emellett melegszfvti, erzo teremtesek voltak, de nyugha­
tatlan szellemiik es annak dicsosege, hogy robber tegyenek
akarki masnal, jelentos szerepet jatszott jotekony ercfeszi­
teseikben. Minden tettiiket es megprobaltatasukat a hiu­
sag vezerelte.
'It 72 'It
Mr. es Mrs. Parker az est nagy reszer a hotelben toltotte;
azonban Charlotte mindossze Miss Diarist latta ketszer­
harornszor, amint kuldeteset teljesiti, hogy hazar talaljon
annak a holgynek, akivel soha nem talalkozott, es aki nem
is kerte fel e feladatra. A csalad tobbi tagjaval csupan mas­
nap ismerkedett meg. Miutan ugyanis elfoglaltak uj szal­
lasukat, s a tarsasag egeszen j6 kozerzetnek orvendett, arra
kertek fiveruket, sogornojiiket es Miss Heywoodot, hogy
reazzanak veliik.
A Terrace egyik epuleteben laktak; a paranyi, csinos sza­
Ion ban talaltak a haziakat, fogadasukra felkeszulve. Az ab­
lakbol csodalatos kilatas nyilt a tengerre, melyet elvezhettek
is volna, ha ugy akarjak, es bar rendkfvul kellemes nyari
nap volt, nemhogy az ablak nem volt nyitva, hanem meg
a kanapet, az asztalt s az egesz berendezest is a szoba egy
tavoli sarkaba toltak a kanda1l6hoz, a lobog6 tUz melle.
Charlotte m6dfelett tisztelettud6an es szanakozassal
fordult Miss Susan Parker fele, hiszen j61 ernlekezett a ha­
rom egyszerre kihuzott fog esetere. A holgy kulseje es mo­
dora nem sokban kulonbozott novererol; talan egy kisse
vekonyabb volt, valamint jobban megviseltek a betegse­
gek es gy6gyszerek. Viselkedese visszafogottabb, hangja
halkabb volt. Dianahoz hasonl6an egesz este lelegzetve­
telnyi sziinet nelktil beszelt, att6l eltekintve, hogy kezeben
hashajtot szorongatott, s idonkent furcsa arckifejezessel,
fintorogva lenyelt nehany cseppet az egyik olyan fiolabol,
melyek otthonosan sorakoztak a kandalloparkanyon. Char­
lotte, sajat j6 egeszsege miatti gondtalansagaval, nem esz­
lelte a beregsegnek semmi olyan tiinetet, melyet ne kez­
dett volna azzal gyogyitani, hogy eloltja a tiizet, es kinyitja
az ablakot, igy szabadulvan meg a cseppekt6l es hashaj­
t6kt6l is.
Folottebb kivancsian vette szemiigyre Mr. Arthur Par­
kert, s mivel ugy kepzelte, hogy vema, gyenge szervezetf
fiatalember lehet, a legtorekenyebb egy arnugy sem tulsa­
go san egeszseges csaladban, most meglep6dve latta, hogy
majdnem oly magas, mint fivere, s j6val zornokebb is,
'It 73 'It
szeles vallri es eros terrnenf. Annyira ttint betegnek, ameny­
nyire egy atfazott ember annak szamit.
Szemmel lathatoan Diana volt a csalad feje, aki iranyit
es cselekszik. Talpon volt egesz delelott, hoi Mrs. Griffiths
ugyeben jart eI, hoI sajat dolgaikat intezte, s meg igy is a
legelenkebb volt harmuk kozul. Susan csupan akkor vette
at az iranyitast, mikor a szallodat vegleg elhagytak, maga
is ket j6kora borondot cipelve. Arthur rendkivul hidegnek
talalta az idot, es kizarolag annyit tett, hogy atsetalt egyik
hazb61 a masikba, oly szaporan, ahogy tudott, s ad dig ma­
gasztalta a tuz melletti uldogelest, mfg vegul maga is lehe­
veredett a kandall6 melle.
Diana elfoglaltsaga nilsagosan oncelu volt ahhoz, hogy
szamftasbol tegye - sajat bevallasa szerint egyszer sem ult
Ie a her 6ra leforgasa alatt -, es be is ismerte, hogy kisse
elfaradt, Igyekezetet siker koronazta, azonban igencsak ki is
meriilt, mivel nem csupan annyit tett, hogy nyakaba szedte
a varost, es nilteve magat szamos nehezsegen, vegul meg­
felelo hazat tudott foglalni Mrs. Griffithsnek heti nyole
guinea-ert!", hanem hosszasan targyalt a szakacsokkal, szo­
balanyokkal, mosonckkel es furdetcasszonyokkal is, hogy
Mrs. Griffithsnek mar csak annyi dolga legyen, mikor meg­
erkezik, hogy osszehlvja aket, es kiadja utasftasait,
Az iigyben tett vegsa erofeszfresekent nehany udvarias
sort Irt maganak Mrs. Griffithsnek, s idfit nem klmelve,
hosszadalmasan sorolta a hireket, melyeket ez ideig rnaga­
ban tartott. S most abban a rendkivuli oromben reszesul­
hetett, miszerint 0 tette meg az elsa lepest uj ismeretseguk­
ben azaltal, hogy varatlan kotelezettseget ilyen eredmenyesen
teljesitette.
Parkerek es Charlotte utkozben ket kocsit pillantottak
meg, melyek, athajtva a teren, a hotelhez tartottak. Igen
orornteli latvany volt, s talalgatasokra adott okot. A Parker
kisasszonyok es Arthur szinten eszrevettek; ablakukb6l ki
tudtak venni, hogy postakocsi allt meg a hotelnel, azonban
17. guinea: angol penzegyseg 1971 elorr.
'ii? 74 'i'
azt nem lattak, hanyan erkeztek. Vendegeik adtak meg ra
a valaszt, A Camberwell Intezet novendekei lehetnek? Nem,
nem valoszfnfi, Ha netan lenne egy harmadik kocsi, talan
elkepzelheto volna, de azt mindannyian elisrnertek, hogy
kettobe nem ferne be a leanynevelo intezet. Mr. Parker azt
rernelte, esetleg uj csalad erkezhetett.
Nehanyszor meg felalltak, hogy megtekintsek a tengert
es a hotelt, vegul aztan kenyelmesen elhelyezkedtek a sza­
lonban, s Charlotte Arthur melle keriilt. A fiatalember
rendkfvuli elvezettel uldogelt a kandallonal, s igen nagy
udvariassagrol tett tanubizonysagot azzal, hogy megis at­
engedte szeket Charlotte-nak. Csakhogy Miss Heywood
egy pillanatig sem habozott, hogy tisztelettud6an vissza­
utasftsa, s igy a fiatalember igencsak elegedetten iilt vissza
helyere. Charlotte hatrabb huzta szeket, kihasznalva, hogy
Arthur kozte es a tuz kozott ul, mintegy vedofalat alkotva,
s m6dfelett MIas volt, hogy korabbi felteveseivel ellentet­
ben, a fiatalember megsem olyan vezna.
Arthur igen faradtnak tfint, azonban a beszed egyalta­
Ian nem viselte meg, es mig a tobbiek leginkabb egymas­
sal tarsalogtak, szemmel lathatoan nem erzett bfintudatot,
hogy ilyen kellemes ifju holgy iii a tarsasagaban, aki nerni
figyelmet erdemelt az udvariassag altalanos szabalyai alap­
jan. Mr. Parker surgeto kenyszert erzett, hogy val ami el­
foglaltsagot talaljon, s furkeszon nezett korbe a szobaban.
Tekintete igen nagy orornmel pihent meg Arthuron es
Miss Heywoodon. A fiatalember hamvas ifjusagat bizonyt­
totta, hogy meg szabadkozott is a tuz miatt.
- Nem kellene begyujtani - mondta -, de a tengeri le­
vega mindig paras. Nem tartok ugy semmitol, mint a pa­
ras levegatol.
- Nagyon szerencses vagyok - jelentett ki Charlotte -,
mert soha nem kelt torfidnorn vele, hogy a levego paras-e
vagy szaraz, Akarrnilyen is, mindig egeszseges, es erot ont
belern.
- En is kedvelem a tengeri Ievegot, ahogy barki mas ­
valaszolta Arthur -, s szivesen allok a nyitott ablakban, ha
'ii? 75 'i'
 nem fUj a szel, azonban, sajnalatos m6don, a szel art nekem,
mert reumat okoz. On nem reumas, ugyebar?
- Nem, egyaltalan nem vagyok az.
- Tudja, ez nagy aldas. Esetleg talan ideges panaszai
vannak?
- Nem gondolnam. Nem hiszem, hogy vannak.
- En azonban rendkivul ingerlekeny vagyok. Az igazat
megvallva, ugy velem, a legtobbet az idegeimmel kinlodom,
A novereim azt gondoljik, az epemmel lehet baj, de en nem
hiszem.
- Az a velemenyem, hogy teljesen igaza van, ha ketel­
kedik, ameddig csak tud.
- Ha epebajom lenne - folytatta Arthur -, tudja, a bar
nem esne j61, pedig mindig jot tesz. Minel tobb bort iszom,
persze mertekkel, annal jobban erzem magam. Mindig es­
tere leszek a legjobban. Ha latort volna rna vacsora elfitt,
nem hitte volna azt, hogy sajnalatra melto teremtes va­
gyok.
Pedig Charlotte ezt gondolta. Azonban megorizte ko­
molysagat, s Igy valaszolt:
- Ha j61 errern, mit is jelentenek az ideges panaszok, ugy
velem, tengeri levegovel es testmozgassal - napi, rendszeres
mozgassal- gyogyftani lehetne a betegseget, Annal is inkabb
kellene ajanlanom, mivel azt gyanitom, idonkent azert ki­
mozdul otthonr61.
- 6, folottebb kedvelem a mozgasr - kialtotra a fiatal­
ember -, s azt tervezem, hosszu setakat teszek, mig itt va­
gyok, ha az ida megengedi. Mar reggeli elfitt kimegyek, es
tobbszor fordulok is a Terrace-en, s latogatast teszek majd
a Trafalgar House-ban is.
- Csak nem nevez kiad6s mozgasnak egy kis setat a Tra­
falgar House-ba?
- Ami magat a tavolsagot illeti, val6ban nem megeroltetd,
azonban az emelkedo igencsak meredek! Napkozben fel­
kaptatni arra a hegyre, azt hiszem, igazan kimerft5 munka!
Patakokban folyna r61am a VIZ, mire folernek, Hajlarnos
<Sr 76 <Sr
vagyok a verejtekezesre, ami az ideges panaszok legbizto­
sabb jele.
Mostanra olyan melyen beleastak magukat a termeszet­
tudornanyok rejtelmeibe, hogy Charlotte az ajto fele te­
kintett, nem erkezik-e a szernelyzet a teaval, ami, roppant
szerencses modon, megszakfrana az eszmecseret,
A tea erkezese rendkfvuli es gyors valtozast eredmenye­
zett. A fiatalember erdeklodese egy csapasra lanyhulni kez­
dett Charlotte iranyaban. Elvette sajat kakaojat a talcarol,
melyen, ugy nlnt, epp annyi teascsesze volt, ahanyan a
szobaban tart6zkodtak. S mig Miss Susan Parker es Diana
herbateat iszogatott, Arthur kozelebb huzodort a kanda1l6­
hoz, s a tuz folott sajat kedvere melengette italat, Nehany
szelet kenyeret is siit6getett, melyek mar elore megpirfrva
fekiidtek a talon. Ekozben hangjat sem lehetett hallani,
csupan az ondicseret es retszesnyilvanltas elmormolt sz6­
foszlanyait, Mikor elfoglaltsagat befejezte, visszahuzta sze­
ket a kandallotol abba a hosies tavolsagba, ahol eredetileg
volt, es bizonyitva, hogy nem magara gondolt, mikozben a
tfiznel buzg6lkodott, nyomatekosan arra kerte Charlotte-ot,
hogy fogadja el tole a kaka6t es pirft6st. Azonban Miss
Heywood addigra mar megitta teajat, s ezt Arthur megle­
petten nyugtazta, hiszen teljesen lekototte sajat tevekeny­
sege.
- Azt hiszem, korabban kellett volna felajanlanom - men­
tegetfizott -, de a kaka6nak ida kell, mire felforr.
- Rendkfvul lekotelez - valaszolta Charlotte -, azonban
jobban kedvelem a teat.
- Nos, ez esetben magam fogyasztom e1- hatarozta el
magat Arthur -, estenkent ugyanis egy nagy pohar hig
kaka6 jobban esik barmi rnasnal.
Hanem, amikor a fiatalember a kaka6t kortyolgatni
kezdte, Charlotte-ot igencsak meglepte, hogy ez a hig ital
suru, sotetbarna folyadekkent csordul ki a poharbol, s ugyan­
ebben a pillanatban a ket never is felkialtott:
- 6, Arthur, napr61 napra erosebb kaka6t iszol! - am
erre a fiatalember nernileg ontudatos valasza fgy hangzott:
'It 77 W
 - Csak egy icipicit er6sebb, mint kellene - mely arr61
gy6zte meg Charlotte-or, hogy a fiatalembernek egyalta­
Ian nines Inyere, hogy annyit kap enni, amennyit noverei
helyesnek velnek, vagy amennyit 6 maga i1l6nek gondol,
Erthetoen nagyon orult, mikor a beszelgetes a szaraz pin­
t6sokra terelodott, s fgy nem kellett tobb megjegyzest hal­
lania novereito 1.
- Remelem, kostolta mar! - fordult ujra Charlotte-hoz.
- Roppant j6 kenyerpirfronak tartom magam. Soha nem
egetern Ie a kenyeret. EI6sz6r nem szoktam nilsagosan ko­
zeI tenni a nlzhoz, s latja, meg sines egyetlen oldala sem,
amely ne barnult volna meg szepen. Bfzorn benne, hogy
kedveli a szaraz pirftost.
- Ha meg van kenve egy kis vajjal, akkor igen - valaszolt
Charlotte. - Mashogyan nem szeretem.
- En is epp Igy eszem! - orvendezetr Arthur. - Hasonl6­
keppen velekedunk a dologr6l. Azonban a szaraz pirftos
tavolrol sem egeszseges, ugy hiszem, igen rosszat tesz a
gyomornak. Bizton allfthatom, ha nem tesziink ra vajat,
hogy kisse megpuhftsa, megsertheri a gyomorfalat. A leg­
nagyobb orommel kenek egyet most onnek, aztan magam­
nak is. Val6ban rossz a gyomorfalnak, esakhogy neha'!y
embert ez nem gy6z meg. Izgatja a belsd retegeker, ugyan­
az torrenik a gyomorral, mint amikor szerecsendior resze­
lunk.
De esak nemi kuzdelern aran juthatott a vajhoz. Nove­
rei azzal vadoltak, hogy nilsagosan sokat eszik, es nem le­
het megbfzni benne, s a fiatalember folyamatosan bizony­
gatta, hogy epp esak annyi taplalekot vesz magahoz, hogy
rnegvedje a gyomrat, s kulonben is, ezuttal esak Miss Hey­
wood miatt van szuksege a vajra.
Ez olyan erv volt, mely ellen senkinek sem lehetett ki­
fogasa, Megkapta a vajat, s alapos mozdulatokkal teritet­
te szet a pirftoson, s e tevekenysegben szemmel lathatoan
nagy oromet lelte. Alighogy ezzel vegzett, kezebe vette a
sajat kenyeret is, s Charlotte alig tudta tiirt6ztetni magat,
mikor latta, hogy novereit figyelve, Arthur aprolekos gond­
<£> 78 <£>
dal majdnem ugyanannyi vajat le is kapart, mint amennyit
felkent, s egy ovatlan pillanatban j6kora darabba forrnaz­
va beletornte a szajaba,
Mr. Arthur Parker nyilvanvaloan masfajta gyonyonlse­
get talalt a betegessegben, mint noverei - s ezek eseppet
sem voltak magasztos erzesek. J6 adag foldhozragadtsag bujt
meg benne. Charlotte azt gyanitotta, hogy tokeletesen ma­
gaenak vallja ezt az eletstilust, els6sorban a tetlenseg elve­
zetet, s eltokelte, hogy csak akkor vallalja a kenyelmetlense­
geket, ha szobaja melegeert vagy megfelelo taplalkozasaert
kell sfkraszallnia. Es ahogy Miss Heywood hamarosan esz­
lelte, az utobbival kapesolatban Arthur eltanult egy-ket dol­
got novereit6/.
- Noesak! - szolt az ifju. - Egy este ket csesze eros te­
at is megkoekaztat? Micsoda idegei lehetnek! Mennyire
irigylem ont! Na most, ha en meginnek akar egy cseszenyit
is, mit gondol, mil yen harasa lenne?
- Talan egesz ejszaka eber lenne tole - felelte Charlotte,
azzal a szandekkal, hogy sajat kepzeloerejenek fitogtatasa­
val nagyotmondasban tultegyen rajta.
- 6! Ha esak ez lenne! - kialtotta a fiatalember. - Ugy
hat ram, mint a mereg, es teljesen hasznalhatatlanna valik
a jobb kezem, mar at perecel az utan, hogy megittam. Tel­
jes keptelensegnek tfinhet, de olyan gyakran elOfordult
mar, hogy egeszen biztos. A jobb kezemet orakon at nem
tudom hasznalni!
- Kulonosen hangzik, azt meg kell hagyni - valaszolt hfl­
vosen Charlotte -, azonban konnyen kiderulhet, hogy a
legegyszerubb dolog a vilagon, s azok, akik tudomanyos
uton vizsgaljak a jobb kez es zold tea kapcsolatat, tokele­
tesen ertik is kolcsonhatasat.
Nem sokkal a tea utan levelet hoztak Miss Diana Par­
kernek a hotelbol,
- Mrs. Charles Dupuistol jott - mondta Miss Parker -,
maganjellegu level.
Miutan nehany sort elolvasott, felkialtott:
<£> 79 W
 - Nos, ez fo16ttebb kulonos! Valoban rendkivul kiilo­
nos! Hogy mindkettdnek epp ez a neve! Ket Mrs. Griffiths
letezikl Ez egy bemutatkoz6 es ajanlolevel att6l a holgyrol,
aki a Camberwell Intezetbol erkezik, s a neve tortenetesen
szinten Mrs. Griffiths.
Hanem, ahogy tovabb olvasott, aver arcaba tolult, es
roppant izgatottan tette hozza:
- A Iegkulonosebb dolog torrent! Meg egy Miss Lambe!
Egy vagyonos, fiatal, nyugat-indiai hOlgy! De hat nem lehet
ugyanaz! Keptelenseg!
Hangosan folytatta, hogy erore kapjon. A level egeszen
egyszerflen bemutatta Miss Diana Parkernek a levellrot,
Mrs. Griffithst Camberwellbol, s a gondjaira bfzott harem
fiatal holgyer, Mrs. Griffiths, mivel idegen volt Sanditonban,
agg6dott a megfelelo tarsasag miatt, s ezert Mrs. Charles
Dupuis, mint kozvetfto szernely, elkuldte ezt a levelet,
tudvan, hogy "semmivel sem okozhat nagyobb oromot az
o draga Dianajanak, mint hogy hasznos elfoglaltsagot ki­
na! neki. Mrs. Griffiths felton kfvan gondoskodni az egyik
fiatal holgy elszallasolasarol es kenyelmerol, Miss Lambe­
r nek hfvjak, Nyugat-Indiabol erkezik, s igen gyenge az egesz­
u sege."
Az egesz nagyon furcsa! Szerfelett rneglepo! Igazan rend­
f
kfviili! Azonban abban mindannyian egyetertettek, miszerint
lehetetlen, hogy ne legyen ket csalad; egeszen biztos, hogy
a level egy masik csaladrol szarnol be. Minden bizonnyal
ker csalad van, mashogy nem lehet.
"Keptelenseg" es .Jehetetlen", hangoztartak buzg6n tij­
ra es tijra. A nevek es korulmenyek veletlen hasonlosaga
lehet csupan, ami eloszor rneglepo, de semmi tobb - s fgy
el is dontottek a dolgot.
Ami Miss Dianat illeti, azonnali elonyt kovacsolt zava­
rodottsagabol. Muszaj kendojet sietve valla kore kanyarl­
tania, s ujfent elszaladnia ugyeket intezni. Barmilyen faradt
is, rogvest vissza kell mennie a hotelhez, kinyomozni az
igazsagot, es felajanlani szolgalatair.
'<t 80 c;i;>
TIZENEGYEDIK FEJEZET
Ez val6ban teljes keptelenseg volna! Ahogy a Parker fa­
milia mondogatta egymas kozott, semmi sem okozhatna
mokasabb kalamajkat, mintha kiderulne, hogy a ket csalad
Surrey-bdl es Camberwellbol egy es ugyanaz.
A vagyonos nyugat-indiaiak es a leanynevelo intezet no­
vendekei a ket postakocsival meg is erkeztek Sanditonba.
Az a Mrs. Griffiths, akit baratja, Mrs. Darling partfogolt,
s nemileg elbizonytalanodott, mivel keptelen volt raszan­
ni rnagat az utazasra, azonos volt azzal a holggyel, akinek
ugyanerre az idoszakra hatarozott tervei voltak (mas mi­
nosegben), es semmifele felelmet vagy zavart nem okozott
szamara a kirandulas.
A ket csalad vonatkozasaban az osszes ellentmondas leg­
inkabb a hiusagnak, a tudatlansagnak vagy a baklovesek
sorozatanak volt koszonhero; azoknak az embereknek,
akik Miss Parker ovatossaga es elovigyazatossaga mellett
koteleztek el magukat. Szfvbeli j6 baratai minden bizony­
nyal eppoly nilbuzgoak voltak, mint maga Miss Parker,
s az uggyel kapcsolatban elegendo levelet, levelidezetet es
iizenetet valtottak ahhoz, hogy mindent mas szinben tun­
tessenek fol.
Miss Dianat eleinte valoszinuleg kinosan erinthette, hogy
kenytelen bevallani tevedeset. Hosszu utazasa Hampshire­
bol hiabavalonak bizonyult, fiverenek csalodast okozott,
o maga egy hetre koltseges hazar berelt - harnarjaban e
kovetkezteteseket vonhatta le.
S ami talan meg ezeknel is rosszabb volt, kiderult, meg­
sem olyan des latasu es csalhatatlan osztonfl, mint hitte
magarol. Azonban ugy tfint, nem sokaig nyugtalanitja a
dolog. Olyan sokan osztoztak a szegyenkezesben es fele­
lossegben, hogy mikor vegiggondolta, mekkora szerepe volt
ebben Mrs. Darlingnak, Miss Cappernek, Fanny Noyce-nak,
Mrs. Charles Dupuisnek es szornszedjanak, ugy velte,
'<t 81 c;i;>
 csupan apr6cska resz jut belole onmaganak, Akarhogy is,
az elkovetkezo delelottokon gyakorta lehetett latni Mrs.
Griffiths tarsasagaban, ahogy az utcakat r6ja, kiado hazar
keresve, oly buzg6n, mint regen.
Mrs. Griffiths kellemes, finom holgy volt, azzal tartva
tast valt ki vazlataival; s mindketten azzal vigasztal6dtak,
fonn magat, hogy arra erdemes leanyokat es ifju holgye­
hogy ha torik, ha szakad, ok lesznek a legdivatosabbak
ket vett szarnyai ala, akik tanart kerestek tudasuk rokele­
Sanditonban.
tesfresehez, vagy otthont, ahol megfelelO tarsasagban sza­
Mrs. Griffiths Miss Diana Parkernek val6 kulonleges be­
~ mot adhattak megszerzett ismereteikrol. joval tobb leany
rnutatasa reven egy csapasra bebocsatast nyert a Trafalgar
!
.~
tartozott feliigyelete ala, mint ez a harorn, akikkel Sandi­
tonba erkezerr, de a tobbiek tortenetesen nem jottek el.
, A Beaufort kisasszonyok egykettore tokeletesen elegedetrek
Mind kozul, jelentds vagyona miatt, ketsegkfvul Miss Lambe
volt a legfontosabb es legertekesebb. Tizenher korul jart,
felver volt, tart6zkod6 es gyongecske, sajat szobalannyal
rendelkezett, a legjobb szallast kapta a hazban, s egyaltalan,
Mrs. Griffiths szerneben 0 szarnftorr a legtobbet.
A ket Beaufort kisasszony oly atlagos ifju holgy volt,
kikkel minden harmadik csaladban talalkozhar az ember.
Arcbdrukon nem sok udeseg, kulsejuk tetszetos, testtarta­
suk egyenes es hatarozott, tekintetiik magabiztos. Csiszolt
rnodoru, am tudatlan leanyok voltak, s idejuk nilnyomo
reszeben azon mesterkedtek, hogy masokar elkapraztassanak,
valamint lelernenyes fortelyokkal oly stilusban oltozkod­
jenek, mely messze nilmenr lehetosegeik hataran, Mindig
az elsok kozort voltak, akik a divator kovettek. S minden
ugyeskedestik celja egy tehetds uri ember meghodftasa volt,
kinek vagyona jelentosebh az oveknel.
Mrs. Griffiths olyan szereny, csondes helyre vagyott,
mint Sanditon, mar csak Miss Lambe kedveert is. A Beaufort
kisasszonyok termeszetesen barrnely mas helyre sziveseb­
ben mentek volna, azonban, mivel tavasz volt, s epp hat
uj ruha elkeriilhetetlen koltsegebe vertek magukat, melye­
ket egy haromnapos kirandulasra vettek, arra kenyszerul­
tek, hogy beerjek Sanditonnal is, mfg anyagi helyzetiik jobb­
ra fordul.
Ott egyikiik harfat berelr, a rnasik rajzpapfrt vasarolt,
s meglevo osszes csecsebecsejukkel felszerelkezve elhata­
'it' 82 'it'
roztak, hogy igen takarekosan, elegansan es visszafogottan
elnek majd. Miss Beaufort abban remenykedett, hogy aki
hallja, dicsoiti es magasztalja majd csodalatos harfajatekat,
huga, Miss Letitia pedig, hogy erdeklodest es elragadta­
House-ba, es ismeretsegbe kerult a Denham famfliaval.
lettek a "korrel, melyben forogtak", hogy megfeleld kife­
jezest hasznaljunk, ugyanis rnanapsag mindenkinek "vala­
milyen korben kell forognia", azonban azt hangsulyoznunk
kell, hogy nernely ember szamara a forg6 mozgasnak a
hebehurgyasag es ballepes is velejaroja.
Lady Denhamnek Parkerek iranti figyelmessegen nil mas
celja is volt azzal, hogy latogatast tett Mrs. Griffithsnel.
Miss Lambe szernelyeben ralelt arra a hfin ahitotr, fiatal,
beteges es vagyonos holgyre, akivel Sir Edward kedveert
- es sajat, elad6 szamarteje erdekeben - regota kfvant mar
megismerkedni.
S hogy Miss Lambe jelenlete mikent hatott Sir Edward­
ra, arrol csak talalgatni lehet, han em, ami az allatokat illeti,
a lady hamarosan radobbent arra, hogy minden nyereseggel
kapcsolatos szarnfrasa meghiusult. Mrs. Griffiths ugyanis
nem engedte, hogy Miss Lambe egeszsegi allapota akar a
legcsekelyebb mertekben is romoljon, vagy akarrnilyen pa­
nasz jelentkezzek, s fgy nem volt szukseg a szarnartejre sem.
"Miss Lambe egy tapasztalt orvos folyamatos ellenor­
zese alatt all, es utasitasait hfisegesen betartjak." S nehany
er6sft6 pirulatol eltekintve, melyben Mrs. Griffiths egyik
unokatestverenek volt erdekeltsege, a j6asszony soh a nem
tert el az ifju holgyre vonatkoz6 szigoru orvosi el6fra­
soktol,
Miss Diana Parker orornmel helyezte el uj baratait a
Terrace sarokhazaban, s tekintettel arra, hogy ebben az epu­
'it' 8 3 'it'
 letben volt az a fogad6szoba, melyet minden ide latogato
vendeg kulonosen kedvelt, s egyik ablaka latni engedte,
barrni torrent is a hotelben, nem lehetett volna megfelelobb
helyet talalni a Beaufort kisasszonyok szamara a visszavo­
..n ult, csendes elerhez.
S ilyenforman, mar sokkal elobb, mint hogy felszerelkeztek
volna hangszerrel es rajzpapirral, gyakorta megjelentek az
alacsony, emeleti ablaknal, hogy behuzzak a fuggonyr, vagy
eppen szethuzzak, akar egy viragcserepet igazftsanak meg
az erkelyen, vagy esetleg csak ugy nezelodjenek a tavcsovon
keresztiil - s mindekozben sok szernpart elkapraztatva,
moho tekintetek kereszttuzeben alltak.
Barrnely apr6 ujdonsag felkavarja egy almos kis fiirdo­
hely elerer, mint amilyen Sanditon is. A Beaufort kisasszo­
nyok, akik egeszen jelentekrelenek lettek volna Brightonban,
itt nem tehettek egy lepest sem anelkul, hogy ne keltettek
volna feltflnest.
5 meg Mr. Arthur Parker is, bar nemigen volt hajlamos
rendkfviili erofeszitesre, a saroknal mindig lefordult a fi­
vere haza fele vezetf utrol, hogy egy pillantast vethessen
a Beaufort kisasszonyokra - mindannak dacara, hogy egy
negyed merfold felet jelentette a kiterd, s tovabbi ker le­
pest az ernelkedon.
~ 84 ~ ~
TIZENKETTEDIK FEJEZET
Charlotte mar tfz napja volt Sanditonban, anelkul, hogy
jart volna a Sanditon House-ban, mivel minden klserletuk,
hogy meglatogassak Lady Denhamet, meghnisult azaltal,
hogy elozoleg talalkoztak vele. Hanem eziittal idejekoran,
meg eltokeltebben kezdtek tervezni a latogatast, mely Lady
Denhamnek figyelmesseget, Charlotte-nak szorakozast je­
lentett.
- S ha megfelelo alkalom kinalkozik, dragam - fordult
felesegehez Mr. Parker, aki nem szandekozott veluk tarta­
ni -, ugy gondolom, megemlfthetne szegeny Mullin hely­
zetet, es felhivhatna oladysege figyelmet a tamogatasukra,
Nem kedvelem a jotekonysagi feliratkozast effele helyen
- olyan, mintha megadoztatnak a beveteleinket. Megis, igen
nagy szukseget szenvednek, es tegnap mar majdnem meg­
Igertem a szegeny asszonynak, hogy teszek valamit az ugye­
ben. Ugy velem, letre kellene hozni egy tamogatoi kort,
minel elobb, annal jobb, es hatasos lenne Lady Denham
neve a lista elen, Nem szfvesen beszelne errol, Mary?
- Barmit megteszek, amit kfvan tolem - jelentette ki a fe­
lesege -, azonban on annyival alkalmasabb lenne erre! Azt
sem fogom tudni, mit mondjak.
- Draga Mary - kialtott fel Mr. Parker -, lehetetlen, hogy
ez nehezseget okozzon onnek! Mi sem egyszerubb ennell
Mindossze annyit kell tennie, hogy felvazolja a csalad je­
lenlegi, szornoru korulmenyeit, hozzam intezett nyomate­
kos kerelmuket, s azt, hogy egy kis adakozast kfvanok elfi­
segiteni, hogy konnyftsek terheiken, felteve, ha oladysege
jovahagyja.
- A legkonnyebb dolog a vilagonl - jegyezte meg Miss
Diana Parker is, aki tortenetesen epp ekkor toppant be
hozzajuk. - Hamarabb meg lehet oldani, mint amennyit
itt beszeltek r6la! S ha mar az adakozasnal tartunk, Mary,
halas lennek, ha megernlitenel egy m6dfelett elszomorito
85 ~
esetet Lady Denhamnek, melyet igen megrendftden ecse­
teltek a minap. El egy asszony Woreestershire-ben, s ne­
hany baratorn rendkiviili erdeklodest tanusit iranyaban.
Szavamat adtam, hogy megteszek erte mindent, amit esak
tudok. Ha lennel olyan kedves, es megemlitened helyze­
tet a ladynek! Lady Denham hajlik a jotekonykodasra, ha
rnegfeleloen ostrornoljak. Ha egyszer raszanja magat, hogy
megnyissa erszenyet masoknak, epp oly szfvesen ad tiz
guinea-t is, mint otor. S ezert, amennyiben adakoz6 ked­
veben talalod, egy masik esetrol is beszelhetnel neki, mely­
nek rnegoldasa szivugyunk - egy jotekonysagi raktar felalli­
tasarol Burton-on-Trentben. S ezek mellett ott van annak
a szegeny embernek ­ felakasztortak Yorkban az utols6
targyalas uran - a csaladja, akiknek mar idaig is gyfijtot­
tiink penzt, hogy enyhitsiink gondjaikon. Meg ha esak egy
guinea-t tudsz is szerezni nekik, az is nagy segftseg lenne.
- Draga Diana! - kialtott fel Mrs. Parker. - Ha ketszer
ennyi idfim lenne, az is keyes volna erre!
- De hat miert oly bonyolult mindez? Barcsak magam
intezhetnern! Azonban ot pereen beliil Mrs. Griffithsnel
kell lennern, hogy batorsagot ontsek Miss Lambe-be, ugyan­
is most martozik meg elso Izben, Szegenyke annyira meg
van ijedve, hogy rnegigertem, elmegyek hozzajuk, hogy
tartsam benne a lelket, s bemenjek vele a furdomasinaba
is, ha ugy kivanja. S mihelyt vegzunk, sietnem kell haza,
mivel Susannak egykor kezdodik a piocas kiiraja, mely ha­
rom oran at is eltart. Tehat nines egy szabad pereem sem,
s magunk kozott szolva, jelenleg epp agyban kellene fe­
kudnorn, hisz jartanyi erfirn sines, s amint Susan kezelese­
nek vege, azt hiszem, a nap hatralevo reszere mindketten
szobankba vonulunk.
- Igazan sajnalom, hogy ezt kell hallanom, azonban, ha
Igy all a helyzet, remelern, legalabb Arthur velunk tart.
- Ha Arthur megfogadja a tanacsornat, szinten lefekszik,
ugyanis, ha fennmarad, feltehetoen tobbet fog enni es inni,
mint illenek. Nos, lathatod, Mary, hogy teljesseggel lehe­
tetlen, hogy elmenjek veled a ladyhez,
'Ii? 86 'Ii?
- Alaposabban megfontolva a dolgot ­ vetette kozbe
Mr. Parker -, nem terhelem azzal, Mary, hogy sz6ba hozza
Mullineket, Majd megfelelo alkalmat keresek, hogy magam
latogassam meg Lady Denhamet. Tisztaban vagyok vele,
mennyire nem illik onhoz, hogy olyan embert gyozzon meg,
aki igenesak vonakodik.
Miutan Mr. Parker elallt kerelmetol, nfivere sem kar­
doskodott tovabb a sajatjai mellett. Fiverenek epp ez volt
a szandeka, ugyanis erezte, mennyire illetlenek novere ke­
resei, s mily nagy mertekben assak ala az 0 j6val tisztesse­
gesebb folyamodvanyat, Mrs. Parker el volt ragadtarva, hogy
ily m6don megszabadult hat a gondokt61, s orommel kelt
utra a Sanditon House-ba partfogoltjaval s leanyaval.
Borult, kodos delelott volt, s mikor elertek a hegytetor,
kis ideig nem is tudtak kivenni, mifele koesi kozeledik fe­
lejuk. Lehetett akar konnyti bricska vagy egyuleses hint6,
egylovas vagy negylovas is, s epp, mikor eldontottek, hogy
ketlovas fogat erkezik, a kis Mary felismerte a kocsist, es
izgatottan felkialtott:
- Mama, ez biztosan Sidney bacsi!
Es fgy is volt. Mr. Sidney Parker, egy szemreva16 hin­
t6n, kocsisat iranyitva, hamarosan oda is ert hozzajuk, s ok
megalltak nehany pillanatra. A Parkerek mindig'igen ked­
vesen viselkedtek egymassal, s rendkivul baratsagosan ko­
szontotte egyrnast a fiatalember es sogornoje, aki teljes j6­
indulattal biztosra vette, hogy Sidney a Trafalgar House
fele tart.
Azonban Sidney megcafolta. Epp most erkezik East­
bourne-bel, ket-harorn napra tervezi sanditoni tartozko­
dasat, ahogy ezt masker is szokta. Hanem a hotelben iitne
fel tanyajat, s azt rerneli, hogy talalkozik ott nehany barat­
javal.
A tovabbiakban a csaladrol tudakoz6dott, eszrevetele­
ket tett, kedvesen odafordult a kis Maryhez, es m6dfelett
udvarias rneghajlassal koszontotte Miss Heywoodot is, mi­
utan bemutattak a leanynak, Aztan a tarsasag azzal bucsu­
zott egymastol, hogy hamarosan ralalkoznak,
'Ii? 87 'Ii?
 r)i,"~llIi1\
~,;:;~~ '8'llli.:D~
.......•.
~" -t);1l;~"I~,
Sidney Parker huszonhet-huszonnyolc eves lehetett, igen­
csak jovagasu, elenk arckifejezesfi, s konnyed elegancia
aradt belole. A talalkozas egy idore okot adott a kellemes
csevegesre. Mrs. Parkert nagyon boldogga tette a dolog,
s mar elore azon 6rvendezett, hogy Sidney erkezese mi­
csoda nepszeruseget kolcsonoz majd a helynek.
A Sandi ton House-hoz szeles, kellemes, novenyekkel
szegelyezett lit vezetett a szantofoldek kozt, Negyed mer­
foldon keresztul kigy6zott, at a kulsd kapukon, egeszen a
parkig. A bejarati kapuk, bar nem voltak tagasak, rnegis
rendelkeztek mindama szepseggel es tiszteletremeltosag­
gal, melyet csak a nagy mennyisegu es kivalo rninosegf
faanyag araszrhat. Azonban olyannyira a park vagy legelo
sarkaban alltak, oly kozel a szelehez, hogy a kerftes az ele­
jen meg egeszen az ut menten haladt, mig aztan a kanya­
rokban messzebb kerult az osvenytol.
A fakerftes kitfind allapotban volt, delceg szilfak es oreg
galagonyabokrok kovettek vonalat majd mindenhol. De
csak majdnem, hisz voltak hianyos szakaszok, s Charlotte,
mihelyt elertek a parkot, az egyik ilyen kihagyott reszen
arpillanrva valami feheret es noieset vett eszre a kerftesen
nil, a rnasik oldalon.
A latvany rogvest Miss Breretont juttatta eszebe, s a ke­
rites fele lepdelve valoban es minden ketseget kizaroan,
a kod ellen ere is felismerte. Miss Brereton nem messze, az
arok partjan uldogelt, melyhez az ut a kerftes niloldalan
ereszkedett Ie, s keskeny osveny vette korul. Ott tilt Clara,
szemmel latharoan teljes nyugalommal, oldalan Sir Edward
Denhammel.
Oly kozel voltak egyrnashoz, s nyilvanvaloan annyira
belemelyedtek a beszelgetesbe, hogy Charlotte ugy erezte,
azonm6d, sz6 nelkul vissza kell fordulnia. Minden bi­
zonnyal szandekosan vonultak felre. Eleg kedvezotlen be­
nyomast tett rei a dolog, mar ami Miss Clarat iIlette, azon­
ban ot, helyzete miatt, nem lehetett szigoroan megftelni.
Charlotte 6rommel latta, hogy Mrs. Parker mindebbol
semmit sem vett eszre. Ha Charlotte nem lett volna a ma­
<£> 88 It'
.."i.
gasabb kettejuk kozul, Miss Brereton feher szalagjai talan
elkertiltek volna az {j mindenre kiterjedo figyelmet is.
Az erkolcsi rosszallason t\II, melyet e meghitt legyott val­
tott ki Charlotte-bel, a leany kenytelen volt arra is gon­
dolni, mennyire nehez lehet a titkos szerelmeseknek meg­
feleld helyet talalni lopott talalkaikhoz, Talan itt tokeletes
biztonsagban erezhettek magukat, tavol a figyelO tekinte­
tektdl. Az egesz hatar elteriilt elfittiik, a meredek part es a
kerftes miatt egy teremtett lelek sem jart erre, s a suru kod
is kedvezett nekik. 6 megis eszrevette oketo Meg az elet is
igazsagtalanul bant veliik.
A kastely nagy volt, es tetszetos kulsejfi. Ket szolga je­
lent meg fogadasukra, s minden a gazdagsag es elokelcseg
Ievegojet arasztotta. Lady Denham igen buszke volt feny­
uzo haztartasara, s rendkfvuli elvezetet talalt tekintelyes
es nagyvilagi eletmodjaban. Bevezettek oket a fogadoszo­
baba, mely aranyosan tagolt es j61 felszerelt volt, bar a bii­
torzat inkabb alapvetoen j6 minfisegflnek es megfeleloen
karbantartottnak latszott, mint ujnak es mutat6snak.
Mivel oladysege meg nem jelent meg, Charlotte kenyel­
mesen korulnezhetett. Mrs. Parker elmondta, hogy a tel­
jes elemagysagu festmeny, mely rogton szernbeotlik a kan­
da1l6 folott, egy meltosagteljes iiriembert abrazol, aki nem
mas, mint maga Sir Henry Denham, s egy masik, kevesse
feltuno festrneny pedig, a szalon tavolabbi sarkaban, meg­
bujva a tobbi minianira kozt, Mr. Hollis portreja. Szegeny
Mr. Hollis! Lehetetlen volt, hogy az ember ne erezze melle­
zottseget, miszerint arra kenyszeritik, hogy a tulajdon ha­
zaban a hatterbe szoruljon, s lassa, hogy a legjobb helyet
a kanda1l6 f616tt folytonosan Sir Henry Denham foglalja el.
Charlotte csak alit az elegans butorok kozt, es az elokelo
szalon csendjeben amulva nezett korul. Ami6ta Sanditonba
erkezett, es oj ismerosokkel talalkozott, most eloszor erezte,
hogy itt nyiltan kifejezheti gondolatait. Vegul is, ebbol nem
szarmazhat baja, hiszen a nyajas termeszetu Mrs. Parkeren
es a kis Maryn kivuI senki nem tart6zkodott az 6riasi fo­
gad6szobaban.
<£> 89 <£>
 - Kedves Mrs. Parker - kivancsiskodott Charlotte -, talan
abban a szerencseben reszesulhetett, hogy ismerte e kegyes
haz urat, aki ezekben a tiszteletre rnelto termekben jart-kelt?
Es milyen ember lehetett Mr. Hollis? Bizonyara eppoly ki­
magasl6 szernelyiseg, mint a tobbi fonemes, es nem olyan
alaesony terrneni vagy jelentektelen, mint ahogyan elvegyul
most az apr6 festrnenyek kozott - tette hozza pajkosan -,
egyiitt a tobbiekkel, itt, a tulajdon hazaban.
A joindulani Mrs. Parker akarata ellenere elmosolyodott
fiatal tarsa konnyed szavain, s visszafojtva kuneogott, mig
a ket leany onfeledten nevetgelt. Charlotte-nak legalabb si­
kertilt egy kiesit enyhftenie latogatasuk folotti aggodalmar,
amint harman acsorogtak ott magukra hagyottan a lady uri
szalonjaban.
Megis, ahogy Igy egyiitt varakoztak, egyikojuk sem vet­
te eszre, amint Lady Denham a szobaba lepett, s meg sern
fordult a fejukben, hogy a szuksegesnel egy pillanattal ko­
rabban erkezett a helyszfnre,
Megleherosen furgen tartott felejuk, s a formasagok mel­
lozesevel rogton bele is kezdett:
- M6dfelett lekotelez, hogy ily mertekben erdeklodik a
draga, megboldogult Mr. Hollis irant, Miss Heywood!
S milyen hatarozottan nyilatkozik fiatal kora es tapaszta­
latlansaga ellenere! Ugy velem, minden bizonnyal j6 hirfi,
tekintelyes csaladbol szarrnazik! Talan fivereit es novereit
is hasonlo arcatlan viselkedesre batorirjak?
S ezzel kurtan elfordulva tole, Mrs. Parkert udvozolte,
s szavai, ha nem is tfintek egeszen rneggyozcnek vagy szi­
velyesnek, de kedvesebbek voltak.
- Kedves Mrs. Parker, draga kis Mary, boldog vagyok,
hogy hazamban koszonthetern onoket - folytatta. - Ifju
vedencenek, Mrs. Parker, ugy tfinik, furfangosabb gondo­
latai vannak, mint a legtobb fiatal leanynak, s szernmel lat­
hatoan nehany otlete meg arra is szolgal, hogy hozzajiruljon
altalanos jokedvunkhoz, Milyen felernelo lehet ez onnek
es csaladjanak!
~ 90 ~ ~
Lady Denham rosszallasat hallva Mrs. Parker feszelye­
zertsege notton-nott, Ez a j6 lelek hosszu elete soran nem­
igen talalkozott ilyenfele tapintatlansaggal, s keptelen volt
barkit is megbantani, legkevesbe ferje legkozelebbi szovet­
segeset es jotekony adakozojat. Minduntalan rogton ke­
szen allt, hogy orvosolja a sertest, akar a legcsekelyebbet is,
s most is megtett mindent, ami tole tellett, hogy helyre­
hozza a dolgot.
- Kedves Lady Denham, mint mindig, most is igazi ba­
rati fogadtatasban reszesft mindnyajunkat. Az ifju holgyet
- vedencunket, ahogy on nevezte - teljesseggel lenyfigozte
e gyonyorfl kornyezet; a csodalatos kilatas a tengerre, s meg
a haz rendkiviil elonyos fekvese is - mindez egeszen meg­
babonazta az elso pillanattol fogva. Charlotte, gyermekem
- e szavakkal porig sujtott hosncnkhoz fordult -, nem all­
tunk-e itt egyiitt, hosszu pereekig megilletodve mindeme
pompa kozt, mig oladysegere vartunk?
Charlotte Heywood erezte, amint langba borul az area.
Nemigen volt kepes tisztelettud6an valaszolni, Mely szo­
morusagot erzett, Latta, hogy visszaelt vendeglatoi ked­
vessegevel, s elvarasaiknak nem tudott megfelelni. A j6
Mr. es Mrs. Parker nemes lelktien, tokeletesen rnegbiztak
benne! Elhoztak otthonr61, s egy uj, erdekes vilagot tartak
fel elotte; a kedveben jartak, szorakoztattak, es oly nagy
kenyelernbe helyeztek, mintha esak otthon lenne. Megis,
o - aki oly nagyra tartotta ertelmi kepessegeit - volt az,
aki gunyolodott, biralo megjegyzeseket tett, es minden­
nek tetejebe - Itelkezett! Melyen megrendiilt. Valojaban,
csalodast okozott nekik; tal an meg azt az eselyet is elron­
totta, hogy felemelkedhessen altaluk,
Miss Heywood oszinten szegyellte magat, Hirtelen
vagyodni kezdett csaladja, s korabbi, egyszerfi elete utan
Willingdenben. Azonban most itt alit, s Lady Denham a
valaszat varta, Kenytelen volt hat megszolalni.
- Tisztelt Lady Denham - kezdte -, Mrs. Parker volt
olyan kedves, es elhozott rnagaval. Segitett eligazodni az
on mutargyainak utvesztcjeben, megmutatta a legszebb
91 ~
 "'~
"~,
" '):'''\1 , ,.]. "'_

festmenyeket a falakon, s a remek kilatast a tengerre. Biz­

tosithatom, csak tudni szerettem volna tortenetuket, ez
minden. Felfedeztem peldaul egy zongorat a szalon tuls6
vegeben, s biztos vagyok benne, hogy egyediil csak on tudja
elmeselni nekiink ennek az ertekes hangszernek az eredetet,
s azt, hogy mi medon kerult onhoz ide, Sanditonba.
A ladyt nemileg meglepte a keres - figyelme minden­
esetre elterelodott az eddigiekrdl -, s kellokeppen Ie is
csillapitotta. Ugy tfint, ennek kovetkezrnenyekent rogvest
belefogott a zongora tortenetebe, s nagy elegedettseggel
tartott eloadast nekik az ido hatralevo reszeben, mig a
Sanditon House-ban maradtak.
1iarmadik
,;

r~c§5Z

III
I

:1
 TIZENHARMADIK FEJEZET

Hogy Charlotte gyakorta runt rosszkedvtinek, azon csep­

pet sem lehet csodalkozni. Nem is annyira azert, mert meg­
bantotta baratait - elcszor gondolatban, majd csacska be­
szedeben, mivel eltokelt szandeka volt, hogy amfg kozruk
marad, vigyaz minden szavara-, hanem inkabb amiatt, hogy
nem sikerult else benyornasaitol megszabadulnia. Folyto­
nosan gondolataiban motoszkaltak. Gyakran idezte fel tij
ismerosei tulajdonsagait - nemtorddomsegtiker, elnezo rna­
gatartasukat, doreseguket.
Megis, a csend a legbolcsebb tanacsado, ha valaki bi­
zonytalan gondolataiban vagy velemenyeben. S most, itt
Sanditonban, mennyivel nagyobb hasznaravalt hdsnfinknek,
mikor epp a bizonyossag erzese ontotte ell
Hogy erot vegyen magan, s lecsillapitsa gondolatait,
Miss Heywood a hajdan volt, boldogabb idoket elevenf­
tette fel, mikor meg draga csaladjaval elt, Maga ele idezte
sziileit es testvereit, s ujraelte az osszes oromteli pillanatot,
melyet korukben tolrorr' a majorban. 6, azok a kapraza­
tos, derfis napok, mikor a napsugarak fenyben furdettek a
sovenykerftes agait, s a mezok friss illatot arasztottak a ta­
vaszi zapor utan, Eszebe jutottak a tancok a reten, es a fa­
lusi lakodalmak. Elvezettel emlekezett vissza a rozsaval be­
futtatott hazakra, a virulo kertekre, s a cseresznyefakra,
ahogy illatos viragaik ringat6ztak a szelben,
Vidamsaggal tele jort el hazulrol, s gondolatainak nem
kellett gatat szabnia. Otthon, Willingdenben, minden rnon­
datukat nevetes es moka kiserte, s soha nem voltak sulyos
kovetkezrnenyei. Csaladja koreben naponta fordult elo effe­
le csintalansag. Igazsag szerint, fiverei es noverei szertelen
jokedvukben az egesz megyet sajat birodalmuknak tekin­
tettek; nagyszeru mulatsagnak, tulajdon jatekszeruknek tar­
tottak.
joindulatu apjukat csernetei artalmatlan trefai es bo­
londozasai ritkan bosszantottak, vagy hoztak ki sodrabol,

e,i,> 95 e,i,>
 valojaban ugy ismertek, mint aki minden meresz vallalko­
zasukat tamogatja. Mr. Heywood szivelyes kozepkoru em­
ber hireben allr, s kituno egeszsegnek 6rvendett. Koztu­
dottan szereny volt, s nem csupan eletviteleben, hanem
gondolataiban es tetteiben is. Ez egyarant igaz volt uzleti
kapcsolataira, valamint a szomszedsaggal val6 mindenna­
pos erintkezesere is.
Kovetkezeskepp utodaival kapcsolatos elvarasai pontosan
ugyanilyenek voltak. Eppoly biztos volt gyermekei j6zan
itelokepessegeben es kivalosagaban, mint akarrni masban
a vilagon. Ugy tekintett rajuk, amilyennek szerette volna
latni oket - kesz felndrteknek. Mindig is a mertekletesseg
volt alapelve, s elete soran csodalatra meltoan kfserte min­
den lepeset, Eppen ezert nem larott semmi kivetniva16t a
gyermeki csfnytevesekben.
Nem mintha ne lettek volna pillanatok, mikor az ifjui
nilkapasok az 0 turelmet is eppugy probara tettek, mint
barki maset, Azonban Mr. Heywood oly higgadt vermer­
sekletu volt, hogy egyaltalan nem t6radott veluk. Az ilyen
aprobb rendbontas vagy haszontalansag elsimftasat egysze­
rfien derek felesegere bizta.
Sok csaladban a kotelessegek ilyenforma atruhazasa hi­
zonyulhatott volna az eszrnenyi rnegoldasnak barmifele
reszletkerdesben, Hiszen nem a csalad notagjai azok, akik­
nek hagyornanyosan ezt a szerepet szanjuk? Bizonyara ugy
gondoljuk, hogy ok a hatekonyabbak, hatarozottabbak,
iigyesebbek, akiket minden hazassagban meg lehet bfzni
ilyen feladatokkal. Fajdalorn, de nem fgy torrent a Heywood
familiaban.
A haz urnojet, ugy runt, meg engedekenyebb terrneszet­
tel aldotta meg a sors. Tokeletesen szemet hunyt a lurkok
pajkossaga folott; lehetett az komisz csiny az egyik kis ha­
ziallattal vagy a majorsag j6szagaival, akar gonosz trefa va­
lamelyik gyerekkel a kozeli faluba!.
Az ilyen j6indulatu, feledekeny sziilaknek, jobban mond­
va azoknak, akik ily konnyeden megfeledkeznek gyer­
mekeik huncutsagair61 - s tizennegy ilyen k6pe is volt a
W 96 W
csaladban -, vallalniuk kell a kovetkezrnenyeket. Kese­
ru lesz a banat, ha nem terftik oket j6 utra, s minel ha­
marabb!
A csalad nagy szerencsejere a segftseg egeszen terme­
szetesen [ott, anelkul, hogy igazan tudataban lettek volna,
Mr. es Mrs. Heywood joforman eszre sem vette. A mente­
ov epp a csaladbol erkezett.
Mindig a legidosebb gyermek volt az, aki besegitett a
haz koruli teendokbe. Amikor elerte a nagykorusagot,
lemondott e riszterol, s a sorban utana levo kovetkezett.
Eveken at Igy folytatodott, s bar egyik felcseperedo, Hju
Heywood sem tudta mar felidezni, mikor kerult ebbe a
nehez szerepbe, megsem rudtak mas megoldast elkepzelni
a hazimunka elvegzesere. Mikor novere ferjhez ment, Char­
lotte kovetkezett fiverevel, Henryvel, s hamarosan megta­
nultak, hogyan teremtsenek rendet - ha nem a legtokele­
tesebb nyugalmat.
Ily m6don valtottak hat fiverek es noverek egymast ev­
ral evre - anyjuk egyre elfoglaltabb lett, s ezert kevesse
volt valoszinff, hogy olyan alapvetf dologgal foglakozott
volna, mint a helyes viselkedes -, Igy gyermekeinek meg
faraszt6bb megbfzatasnak kellett eleget tenniuk, hogy biz­
tositsak a zavartalan csaladi beket,
Igazsag szerint Charlotte-ra harult a kicsik gondozasa,
alighogy elerte a megfelelo eletkort. Henry rovabbra is
igenyelte novere iranyitasat, pedig mar 0 is erett korba le­
pett, mindazonaltal, ertelmes fiu leven, buzg6n kivant se­
gedkezni noverenek mindenben, amiben csak tudott. S mig
a kisebb fiuk idotoltese soran bizonyftotta d.termettseget
- loni tanultak a legelon es a tarl6n, madarfeszket keszf­
tettek, ponin lovagoltak -, addig Charlotte belefogott a
leanyok rmivelesebe - himzesre, zenere es haztartasi felada­
tokra oktatta oketo Igazab61 azonban 0 volt az, aki kezben
tartotta a dolgokat. Charlotte dontott a virakban, meg fe­
kezett minden harciassagot es gorombasagot, s buntette az
otromba trefakat. Neki maganak sikeriilt beket es rendet
teremtenie a hazban.
c£> 97 c£>
 '"'''''''"'''!I''''' I "l"I'!:"""i~ "'" ~ "
Szulei szamara leanyaik kozul Charlotte volt a legszol­
galatkeszebb es leghasznosabb. S 0 volt az, aki mindenki­
nel jobban megertette draga, joindulani, engedekeny apjat
es anyjat.
Vajon ennek lehetett-e a kovetkezmenye, hogy hdsnonk­
ben oly erzes alakult ki onrnagarol, miszerint tulontul er­
telmes - mondhatni, nilsagosan is biztos rnagaban? S hogy
talan rendkfvuli jelentoseget tulajdonitott sajat eleslatasa­
nak? Vegul is, oly hamar keriilt felelossegteljes helyzetbe!
Es bar megallapfthatjuk, hogy feladatai, s azok buzg6 el­
vegzese sziiksegszerfien idejekoran helyes Itelokepessegflve
erleltek, nem lehet-e azt is kijelenteni, hogy ez egy ifju hol­
gyet felbatorithat. a nilzasokra, es akar kuloncce is tehet?
Otthon keszseggel vegezte kiizdelmes munkajat, es gon­
dosan vigyazott arra, hogy testverei, akar pajkosak vagy
rosszak, szilardan a j6 testveri viszony hatarain belul legye­
nek tartva. Azonban, kedves olvas6, ezt nernileg ketsegbe
kell vonnunk. Azt el kell ismerniink, hogy Miss Charlotte
Heywood tekintelye vitathatatlan volt, egeszen varatlan
piheneseig Mr. es Mrs. Parker jovoltabol, valamint az azt
koveto sanditoni utazasig. 6, aki oly magasan fiverei es
noverei folott allt, kinek donteseit soha nem kerdojeleztek
meg (vagy soha nem torpant meg egy pillanatra sem, hogy
visszatekintsen cselekedeteire) - talan nilsagosan hajlamos­
sa valt, hogy biintessen, dorgaljon, vagy elutasito legyen
masokkal is, mint ahogy azt a gondjaira bizott fiatalokkal
tette. Az igazat megvallva, ugy ttint, Charlotte-unk igencsak
a sajat utjat jarta.
Hanem van meg mas is, amit merlegelnunk kellene? Az
ilyen koran j6vo elismeres okozhatta-e, hogy valami meg­
iscsak hianyzott talpraesett, ifju hosndnkbol? Huszonket
esztendos korara - ellentetben novereivel>- meg fuggetlen
volt, keroit pedig kfrneletlenul elutasftotta. Egy fiatal holgy,
kinek nyilvanvaloan sajat elkepzelesei vannak!
jozan Iteletfinek, higgadtnak latszott, semmivei sem fur­
fangosabbnak, mint amennyire kulonleges korulmenyei kesz­
tettek. Mindent egybevetve, Charlotte nem szandekozott
c£' 98 c£'
"" "iI.f"~ ',m""m"1Ml
noiil menni egyetlen olyan ferfihoz sem, akit nem ertekelt
vagy tiszteit. Es hallani lehetett, ahogy nevetve arrol me­
selt nfivereinek, amit az eiozo napokban tapasztalt - a vad
fiukrol a megyeben, akik hasonlitottak ugyan sajat fivere­
ihez, azonban, ellenterben veliik, ezek a legenyek egysze­
rfien, eltantoritharatlanul jartak videki eletiik utjat, szilajul
belefeledkezve a heiyi sportesemenyekbe, az ideny vadasza­
taiba, vagy barrnely epkezlab jatekba a komyeken,
Charlotte tiszteietre melto edesapja nemigen eszlelt sem­
mit ezekbcl. Meg ha eszre is vette volna, egesz biztosan
magaban tartja. Soha nem zaklathatta fel maga a puszta teny
Leanya akarhogy is dontott vagy nem dontott, apja nem
kerdojelezre meg. Charlotte-nak onallo velemenye volt,
s 0 csak batoritani tudta.
Mr. Heywood joindulatu ember volt, s ami azt illeti,
a berlokkel folytatott iigyek gyakorta lekotottek figyelmet,
sokat jart el hazulrol, hogy segedkezzek munkajukban, s ha
nem ezt tette, akkor a szornszedsag segftsegere sietett. Egesz
heten e teendokkel foglalkozott. Mint birtokos nemes Wil­
lingdenben, s nem is akarrnilyen foldbirtok ura, ugy erez­
te, kotelessege peldaadoan, hatekonyan reszt vennie min­
denben.
Keves raero ideje akadt az otthoni csalafintasagokra; a ba­
romfi, a tehenek, a sertesek gondozasanak iranyitasa; az
acs utasitasa a csfir tetejenek javitasat illetoen; a kovacs
felfogadasa a santa 16 ujrapatkoltatasara; a gyakori utak a
falusi boltba vagy a heiyi kozossegi hazba minden szabad
percet lefoglaltak. Azt tartotta kotelessegenek, hogy ebe­
ren vigyazza osei foldjet, a szarba szokkeno buzat, s ami
meg ennel is fontosabb, figyeijen azokra, akiknek jolete es
megelhetese az 0 meg nem szfinfi t6rodesetol fiiggott. Ha
az igaz, hogy a hosszu evek alatt Mr. Heywood soha nem
ismert szukseget - felesege min dig is kivalo konyhat vitt
-, ugy velte, ez pontosan a vagyonaert tett kitart6 erofe­
sziteseinek volt az eredmenye; birrokat szerencses sorsa­
nak koszonhette, leven elsoszulott volt a csaladban, meiy
feijogositotta erre. Ily m6don fenntartotta kedvezo hely­
c£' 99 c£'
zetet a tarsadalomban, es hamar megertette a hatarait bar­
milyen rea harulo munkanak. Tulajdon gazdasaga, oszto­
nos irtozasa mindenfele hivalkodastol, s a tekozlas iranti,
mindennemfi kisertessel szembeni szfv6s ellenallasa, melyet
felesegeben is kifejlesztett, kellokeppen igazolta nezeteit.
Es ami meg ennel is nagyszenibb volt, hasonl6 alapelveket
oltott szuntelen novekvo csaladjaba is.
Torekvesei soha nem valtoztak. Soha nem fut6tte mer­
tektelen vagy vakmero becsvagy, pusztan azon faradozott,
hogy megorizze apja oroket, melyet meg annak apja biz­
tositott fia szamara. Minden divatos nezet ellenere Mr. Hey­
wood keyes okot latott arra, hogy rnaskepp gondolkodjek,
Ritkan, de rendszeresen Londonba utazott, evente csupan
ketszer, am egyeb celja nem volt, mint reszvenyei osztale­
kat begytijteni. Soha nem volt mas terve, mely megzavarta
volna kellemes eletet,
E videki foldesur hatul hosszitott, ketsoros lovaglool­
tonyt viselt, nyakan feher, lenvaszon nyakkendot, melyet
j6kora csokorba kotott, valamint magas tetejfi, kacskarin­
g6s karimaju kalapot. Ruhazata ragyog6 megjelenest k61­
cs6nz6tt neki, s 6r6mmel fogadta a szivelyes udvozlest,
akarhova is ment. S mivel min dig erdeklddest tanusitott
berloi irant, a targyalasokon a bekebfro, a kisbirtokossag
vezetoje, vagy akar patronusa szerepet jatszotta, es kello­
keppen nagylelktien biztosftotta a legelo vagy kert arasz­
nyi teriileteinek rajuk eso hasznat a legrosszabb idokben
is, megyeszerte nagy tiszteletnek es szeretetnek orvendett.
Megis, amint a hangos meltatlankodast figyelte maga
korul, meg neki is eszre kellett vennie az eljovendo valto­
zast. Azonban csak kesobb, a haboru vegeztevel a ten­
geren es a Kontinensen, tortek be meghitt vilagaba a ku­
lonfele velekedesek. Bizony, aggodalma notton-nott, ahogy
a szornszedos csaladok koreben varatlan takarekoskodas
lit6tte fel a fejet, ahogy kenytelenek voltak oseik birtokat
berbe adni, vagy ami meg rosszabb, kiarusftani. Ugy tunt,
vegkepp arra kenyszerlilnek, bogy elhagyjak ottbonukat,
atyaik f6ldjet!
<£> 100 <£>
Riaszto jelek voltak ezek szamara. S meg veszjoslobb
volt; amint uj foldtulajdonosok erkeztek, hogy kiszorftsak
oket - azok, akik megvettek a vigasztalan dzsentrifoldeket.
Leginkabb Londonbol jottek, s nagy mohosaggal jelentek
meg Willingdenben. Teljesen ismeretlennek tfintek, olyan
uraknak, akikrol Mr. Heywood semmit sem tudott.
- Bolond - jelentette ki felesegenek -, aki nem tud kel­
lokeppen kulonbseger tenni azok kozott, akik megannyi
szallal kotodnek a termcfoldhoz, es minden gazdat ismer­
nek gyermekkoruk ora - ezek a j6 emberek, akik gyakran
latogatjak egymast, s minden forrnasag nelkul gyakoroljak
a vendegszeretet erenyet egy egesz eleten at -, valamint a
felvasarlok kozt, akik nem ereznek semmit a videk irant,
es viselkedesiik fennhejazo, S aztan ezek a j6ttmentek akar­
nak elfizni mindnyajunkat? Arra kell gondolnom, draga
Mrs. Heywood, hogy nem azert jonnek ide, mert koztunk
kfvannak elni, hanem abban rernenykednek, hogy berleti
dijat es mas egyeb hasznot preselhetnek ki a foldbol.
Ellenszenvet tovabb novelte, amikor latta hazaikon a
"hasznos valtoztatasokat", melyeket ezek az uj foldesurak
hajtottak vegre villarngyorsan. Valoban ugy nint, mintha
e valtoztatasok alapveto fontossaguak lennenek jovendd,
videki joletukhoz. Mr. Heywood amulva szernlelte, amint
finom urak jottek, fokent a Citybol" - hires, fiatal epfteszek
-, akik hasonl6an visszataszito videki kuriakat tervezgettek,
iijra es ujra szemugyre veve, minden sz6get megvizsgalva
korbeutaztak a parkot, majd ismertettek a helyreigazitasra
vonatkoz6 tovabbi terveiket.
Raadasul ezekben a napokban azon kapta magat, hogy
rendszeres kioktatasban reszesiil ujsiitetf szornszedjaitol.
- Kedves Heywood - zenditett ra egy bizonyos Fraser
ezredes, aki szinten nernregen erkezett, s tokeletesen sza­
bott, elegansan hosszu es bo kozak panrallot viselt -, bi­
zonnyal ertesiilt a hfrrol, miszerint az ujjiepftes manapsag
kovetelmeny, s termeszetesen a legujabb divat szerint.
18. City: bankok, perlZinrezetek kozponrja Londonban.
<£> 101 'tt'
 Ily modon tehat minden egyes epuletet, barrnily szereny
kulseju volt is, elokelove forrnaltak, s barmerre neztek,
hamarosan a legszolidabb haz is atalakult; mintha egyhazi
kullemuk -leginkabb szekesegyhazhoz hasonlftottak - a rei­
epltett, g6tikus Ivekkel egyszerre sugallt volna fenyuzest es
ajtatossagor,
Mr. Heywood tokeletesen meg volt gyozodve minder­
ro1. Tevekenyseguk rengeteg bajt okozott a videknek. Az
effele ujjaepftesekbol ketsegtelenul hianyzott a j6 Izles, s ez
meg nem arult el semmit arr61, hogy mive tette a nemesi
rangra torekves a hajdanvolt, egyszeni uradalmakat.
Ami meg ennel is rosszabb volt, e "fejIesztok" egyeb ag­
gaszt6 valtozast is hoztak. Az utolso napokban Mr. Hey­
wood kenytelen volt eszrevenni, hogy nagyra becsult mes­
teremberei is utnak indulnak. Legkivalobb csaladjaik tavozasa
utan - akiket oly regota sajat patr6nusuknak tekintettek ­
sok gazda most kedvetleniil csomagolta csekely kis vagyon­
kajat. Bizonytalan j6vojiik volt keseruseguk oka, s meg
pontosabban, nehanyukat csabfrotta a lehetoseg, hogy at­
haj6zzanak Arnerikaba, vagy meg tavolabbi partok fele ve­
gyek az iranyt. A berlok ugy dontottek, hogy jegyet valta­
nak, es kivandorolnak,
Mr. Heywoodot erosen megrendfrettek a fejlemenyek,
Nemigen tudta megerteni elvandorlasukat, s nagyon szi­
yen iitotte a dolog. A fiatal kezmfives, William Birkbeck ­
csaladjuk egyik kedvence -, bucsuzni ment hozzajuk, es
szornoruan magyarazta:
- Valahol biztosan szukseg lesz egy hozzam hasonlo­
ra, Mr. Heywood. Ha megtalalhatnarn azt a helyet! Foly­
tathatnarn az orajavitast itt, Willingdenben, de a foldes­
ur elutazott a tengerhez, s a j6 eg tudja, mikor jon vissza.
Uj tulajdonos erkezett Londonb61, es tudorn, jobban te­
szem, ha megyek. Estenkent, a Brotherly Society gyule­
sein elrnondrak, hogyan intezhetnem az iigyet. J6 uram
- tette hozza gyaszosan -, szarnornra ez tunik az egyet­
len jarhato utnak, hiszen csak igy tudok segiteni a csala­
domon.
~ 102 Iii'
Thomas Heywood rendkiviili jelleme nem engedte, hogy
o is hasonlokepp cselekedjek; kotelessege maradni akkor
is, ha megszokott elete bizonytalanna yah. Egyre tobbszor
bankodott azon, hogy a bekekotes utan Angliaban meg­
valtozott a helyzet, s tudornasul kellett vennie, hogy meg
egy biztos videki birtok is ki van reve e valtozasoknak.
Nem ugy, mint hajdanan, felnott evei kezdeten, mikor
alapos megfontolassal el tudta donteni, mi lesz j6 csalad­
janak es az orokosoknek, s eldre lehetett tervezni, tuno­
dott most Mr. Heywood. Hat rniert valtoztak meg ezek az
alapelvek? Meg sajat leszarmazottai kilatasai sem ugyan­
azok, mint az ave volt yalaha, mikor nagykoruva lett.
Azonban, mikor egyik fia, ki epp elerte a ferfikort, ha­
sonlo tervekkel allt elebe, akar a tobbiek a haboru utan,
a szegeny ember egesz testeben megremegett, s kenytelen
volt rnagaba nezni, Mindig is helyeselte, nyiltan batorftot­
ta gyermekeit, probaljanak szerencset a vilagban, lassanak
es tanuljanak. De hogy tulajdon ut6da forduljon el osei
foldjetdl, hogy epp az {f fianak eletszemlelete alljon szem­
ben sajat szuleievel? Oly fogalom volt ez, mely teljesseggel
ellentmondott nevelesenek, oktatasanak, s igen, egesz tu­
lajdon lenyenek. Ez Mr. Heywood szamara elfogadhatat­
Ian volt.
Hanem meg a fiatal Henry Heywood is elhatarozasra
jutott. Nem kivant t6bbe dicsoseges tengeri csatakrol almo­
dozni, ahogy kisfiukent tette. Most tehat, hogy a haboru
veget ert, e terve helyett inkabb London fele venne az
iranyt, Amit most Willingdenben lat, az a rmilt - s multja
tartja fogva a helyet, az evszakok valtozasanak egyhangu­
sagaban es csendjeben, Ami az 0 celjait illeti, semmi esetre
sem tudja elkepzelni jovendo eleter a megye rnajorsagai­
ban vagy a mesteremberek kozt. London az a hely, ahova
igazan vagyik.
Utols6 mondata egeszen megdobbenterte Mr. Heywoodot
es mindig szelid feleseget, Erejukbdl tobbre nem futotta,
csupan a fejiiket ingattak csiiggedten, s sok szerencset ki­
vantak neki.
Iii' 10 3 Iii'
 TrZENNEGYEDIK FEJEZET
Mig Mr. Parker, ki ekesszolasaval klvanta megnyerni a
lelkes jovevenyeker - arra osztonozve oket, valasszak ki­
valo tengerparti szolgaltatasaikar Sanditonban -, addig Lady
Denham volt hivatott kifurkeszni a valrozo tarsasagi elva­
rasokat. Tisztaban volt azzal, mit is jelentenek az effele
kotelezettsegek; kepes volt furfangosan kipuhatolni, mire
szamitanak az elegans csaladok, tulajdonkeppen 0 volt az,
aki tudta, mikent velekedik az uri tarsasag Sanditon fel­
lenduleserol es szorakozasi leherosegeirol.
Ami6ta Sanditonban gyczelemre vitte a konyvtar ugyet,
mely nem csupan konyveknek es folyoiratoknak lett pom­
pas tarhaza, hanem olyan hellye valt, ahol rnindenfele er­
dekessegrol tudomast lehetett szerezni, s hosszan cseveg­
ni r6la - es oly hamar elkeszult, hogy mindenki csodajara
jart -, oladysege nem toltotte hat haszontalanul az idot.
Sajatos becsvagy fUt6tte; dedelgetett alma volt, hogy oszinte
joindulatot es szfvelyesseget alakitson ki onmaga iranya­
ban. Ez oly allapot volt, melyet, ugy hitte, csupan iigy erhet
el, ha elOkelO helyet szerez a nyilvanossag elott a varos
tarsasagi osszejovetelein. Terve halasztast nem tfirt, kulo­
nosen, mivel mar kozelgetr az ideny,
Hamar megnyerte meresz elkepzelesenek Mrs. Whitbyt,
csodalojat es szovetsegeset a konyvtarbol, akit erezhetoen
igencsak siirgetett:
- Kedves Mrs. Whitby, bizonyara eszrevette, hogy fia­
tal holgyek es urak jelennek meg a tarsasagban, akik nap
mint nap a tengerben furdenek; beszippantjak a mi finom,
sos levegonket, hogy kellemesebben es jobban erezzek
magukat, s egeszsegi allapotukon is javitsanak - itt oszin­
te elegedettseggel sohajtott egyet. - Nyilvanvalo, hogy to­
vabb nem keslekedhetunk! Nem, Mrs. Whitby, tobbe nem
tetovazhatunk! Meg kell ertenie, hogy ha uj erf arad szet
bennuk, s legzesiik, kedelyallapotuk es mozgaskedviik ela­
~ I04 ~ ~
nyosen valtozik, rogvest vagyat ereznek majd a rnulatsagra,
a szorakozasra es a tancra. Valtozatos lehetcsegeket kell
tehat biztositanunk szarnukra - a Brightonban, Weymouth­
ban, Scarborough-ban mar megszokott, elokelo modon -,
s meghozza itt, egyik legjobb furdchelyunkon. Higgye el,
nines egy perc vesztegetni val6 idonk sem!
Ennek kovetkezteben aztan valoban az iigynek szentel­
tek magukat. Oly kiildetes volt ez, melynek kirneneteleben
nemigen lehetett ketelkedni. Sanditon, akar a robbi nep­
szerfi iidiilohely, aldast fog jelenteni minden csaladnak,
Nernsokara elerkezett a varva vart, diadalmas bejelen­
tes. Ugy terveztek, hogy unnepseget rendeznek a nemreg
rendbe hozott, fejlada negyedben. Egy Avato Bait, a Leg­
nagyobb Galaestet, Koszonettel a Telepules Minden Uj Fej­
leszteseert,
A buzgalom nem maradt abba azaltal, hogy sikeriilt
megszerezni a gyonyoruen kibovftett csarnokot. Nagysze­
ru zeneszeket kertek fel, s kiderult, keszen allnak arra,
hogy ideutazzanak akar Tunbridge WelIsbal is. Futotfiz­
kent terjedt a hfr, Ugy tfint, az utazo zeneszek erne kulon­
leges csoportja, kozottuk jelentos uriemberek, kikrol azt
lehetett hallani, hogy mar rnaganak a regensnek is jatszot­
tak Brightonban, rendkivul elismeroen nyilatkoztak a fej­
lodo furddhely hfrneverol, es buszkek lesznek - amennyi­
ben az osszeg valoban nem jelentektelen az uj kozpont
tiszteletere adott koncertjukert -, ha rendelkezesukre all­
hatnak a kozelgo balon,
Orommel udvozoltek az effele hireket az egesz negyed­
ben. Az ujonnan erkezo csaladokat tisztelettel koszontot­
tek, a hosszii ideje itt lak6kat j6kedvre derftettek. S hogy
mit eredmenyezett a nagy izgalom, azt elore lehetett sej­
teni. Kozel s tavol minden holgyet a ragyogo esernenyre
iIIo oltozekkel kapcsolatos teend6k foglaltak le.
A szalonokban sziinet nelkiili tanacskozas folyt oreg s
fiatal kozt. S ami magat Lady Denhamet iIIeti, ugy hirlert
rola, varronot hozatott Londonbol, hogy tulajdon bali ruha­
ja koriil segedkezzek. Raadasul rendkiviil josagosan megen­
r05 ~
gedte Mrs. Parkernek, hogy igenybe vehesse ugyanennek a
holgynek a szolgalatait sajat ruhazata megtervezesenel.
- Draga Marym - jelentette ki oladysege -, valojaban
nem is kerdeses, hogy helyzete, miszerint tarsam felesege,
megkfvanja, hogy feltflno divatossaggal jelenjek meg az
unnepsegen. Ott ugyanis bizonyara minden szempar San­
diton alapft6 tagjaira tapad. Meg kell hagyni, j6magam mar
hozzaszoktam az effele figyelemhez, azonban ant, csaladja
novekvo hirneve miatt, szinten kellokeppen nagy figyelem­
ben reszesitik majd. Kedves Mrs. Parker, meg fogja erteni,
ilyenfajta tokeletesseg nelkul kevesse remelhetjuk, hogy fel­
kelthetjuk ernbertarsainkban a szenvedelyt, mely mar ben­
niink eg, s az alapveto bizalmat terveink irant, hogy olim­
poszi tarsadalmat epithessunk Sanditonban.
Az elokeszuletek meg teljes ket heten at folytatodtak,
es amint Lady Denham elott feltarult a teendok teljes gar­
madaja, kepes volt leereszkedoen tovabbi kegyeiben re­
szesiteni Mrs. Parkert, s raruhazta azt a feladatot, hogy
iranyitsa a keso ejjeli felszolgalast a vigassagban. A bal ele­
ganciaja, magyarazta oladysege, nagymertekben a kivalo
konyhan rmilik.
- Mifele elismeresre szarnithat egy iinnepi est, ha nines
hova leulni a vacsoranal? J6 hangulatra igen, azonban a
ketto kozotti kiilonbseg megertese nelkul keyes a rerneny
arra, hogy Sanditon komoly hirnevre tehet szert. Hanem
ugy erzem, Mrs. Parker, onre rabtzhatom azt a feladatot,
hogy feliigyelje a szakacsok rnunkajat - itt pillanatnyi
sziinetet tartott, majd folytatta, - Figyeljen a hideg sultre,
a borjiimirigyre, a nyulporkoltre, a lazaera garnelarak­
martasban, valamint az edes, tejes-rumos zselere, a gyu­
rnolcskocsonyara, a siitemenyekre s a zellerre! Valoban nagy
ugyesseggel kell kitennie mindet az asztalokra! - Lady Den­
hamet ez iigyben tett erofeszitesei ketsegkivul buszkeseg­
gel toltottek el, s javaslatat ekkepp fejezte be: - S ami a
felvert borhabot illeti, feltetlenul iigyelnie kell az ibolya­
diszitesre mindeniitt! Nem is feltetelezi, draga baratnem,
hogy egy megfeleloen elhelyezett, j6kora ananasz igen szern­
'it 106 'it
betuno is lehet! A vendegszeretet a legfontosabb, s ez ve­
zerel mindnyajunkar, koltseget nem kfrnelve. En magam
fogom ellenorizni a borvalasztekot, ebben biztos lehet!
Mr. Parkernek a friss ujltasok folott erzett orome nyil­
vanvalo volt. Az eszmenyi elet vegre megva16sul, sajat al­
mat latta beteljesiilni! A kornyezet jotekony hatasaba vetett
hitet az elmult hosszu evek saran; meggyozodeset, hogy
olyan videken el, mel yet az egeszseg fenntartasanak alap­
veto elkepzelesei jellemeznek. E bizonyossag volt az, mely
vegul a nagyszerfi pillanathoz segftette! Ugy tfint, minden,
amire vagyott - most itt van, a szeme elotr!
Mine orom mar esak elgondolni is azt a rendkivuli ki­
valtsagot, miszerint gondoskodhat arr6l, hogy gyermekei
kesobb elvezhessek az elonyeit ennek az egeszseges elet­
m6dnak. Ez volt az oly regota ahitott jutalom, az elisme­
res allhatatossagaert, sot, a gyozelem minden elkepzelese­
ert es tetteert,
Mr. Parker kotelessegenek tartotta, hogy tiistent tajekoz­
tassa uj szomszedjait, Nekik is tudniuk kell j6 szerencsejiik­
rol, hogy a valoszerfitlennek tuna elkepzelesek lassan valera
valnak. Kiilonosen Mrs. Griffithst es a fiatal holgyeket kell
ertesitenie a bamulatos kilatasokrol.
Azonban, ha maga Mrs. Griffiths nem is meltanyolta
meg kellokeppen a kivalasztott pihendhelyet, legalabb vi­
lagosan felismerte annak elOnyeit. Draga vedenceit meg­
felelo figyelemben reszesithetik, s itt legjobb forrnajukban
mutatkozhatnak.
- Hogyan vonhatja ketsegbe, Mr. Parker - jelentette ki
Mrs. Griffiths -, hogy a mi Miss Lambe-unk mar egyediil
is barmely tarsasag diszere valna? S ami a Beaufort kisasz­
szonyokat illeti, ok sem maradnak Ie mogotte! Pornpas
bali ruhajuk megfelelo lenne akar a Carleton House-ba is.
Nos, rna delutan maga Lady Denham uzent Miss Beaufort­
nak, s felkerte, hogy jatsszek harfajan az onok baljin. 6 szi­
vesen elfogadta, s engedelmesen gyakorol ebben a pilla­
natban is. Be kell ismernie, hogy barrnely fiatalember, aki
'it 107 'it
 megpillantja a mi draga Augustankat hangszerevel, minden
bizonnyal rogvesr beleszeret.
Thomas Parker sietett megnyugtatni a holgyet. Ugy erzi,
minden rernenyuk meglehet a nagyszeni vallalkozas sike­
rehez. Ahogy setalgatott a Terrace-en, eszebe jutott, hogy
fivere, a fess Sidney Parker, nemreg foglalta el lakosztalyat
a hotelben, s hamarosan csatlakozik hozza nehany elckelo
londoni bararja is. Tehat nem lesz hiany ratermett fiatal­
emberekbol a mulatsagban.
A megyet lefoglalta a kozelgd esemeny, Sanditonrol
gyakorta allitottak, hogy jelentosege novekedert, s meg
joletben is gyarapodott, de soha nem valt hiresse. Hanem
most masrol sem beszeltek az emberek, s ez meg inkabb
bizonyitotta az erdeklodest estelyuk irant, mint ahogy azt
korabban remelrek, Igazabol szamos kornyekbeli csalad
kivancsisagar felkeltette az unnepseg, es sajat szemiikkel
szerettek volna latni, Sanditon mily kivalo rangra is emel­
kedett.
Az izgalom nem csillapult az est kezdetevel, az emberek
ravolrol is elj6ttek, hogy megtekintsek a paradet, S ezen a
pompazatos osszejovetelen, ugy tfint, a jokedvtf hangulat
lett Lady Denham melro jutalma az elmult h6napokban
tett faradozasaierr. Hogyan ketelkedhetett barki is abban,
hogy szeretett ftirdohelyuk iranyaban novekszik a boke­
zfiseg es adakozas?
A kinfzott idopontban, amikor a balterembe lepett, urak
es holgyek magasztalo szavai kfsertek a josagos ladyt - akar
egy kiralyi fenseget! S amint rnegerkezett, buzg6n nezeldd­
ni is kezdett, es kivancsian figyelt, hatha a vendegek nem
teljesen hataroztak meg el, hogy csaladjukat elojegyeztessek,
vagy ujra berbe vegyenek egy-egy hazar. Szarnuk oriasi volt,
s notton-nort, ahogy teltek az orak, Nehanyukrol az a ve­
lerneny alakult ki, hogy tulzottan felcicomaztak magukat,
s megielenesuk nem melto az alkalomhoz.
Parkerek meg a tobbiek elott megerkeztek, Az oromrol
sugarzo lady melegen udvozolre Mr. es Mrs. Parkert, s az­
zal a jelentos feladattal bizta meg 6ket, hogy a terembe
c£' 108 c£'
belepo vendegeket igazitsak el, kiseriek oket a csarnokba,
s legyenek a kozelben, ha bernutatkozasra keriil a sor. Mind­
ezeket persze csak azutan, hogy az est fo haziasszonya elo­
kelo koszonressel betessekelte oketo
Hanem, amikor Lady Denham Charlotte Heywoodot
pillantotta meg az osszejovetelen, nem sok erdeklddest
mutatott iranyaban, Azonban ahelyett, hogy elutasito lett
volna, kurtan odakiildte a gyengelkedo Parker kisasszo­
nyokhoz, ahol talan hasznossa teheti magat. Az engedelmes
Charlotte nem talalt mas megoldast, kereszrtilvagott hat a
szoban, s eszrevetlenul elhelyezkedett mellettiik.
Mindazonaltal jelentosen javult a lady modora, mikor
nem sokkal ezutan Mr. Sidney lepett a terembe, tarsasaga­
ban egy fiatalemberrel. Lady Denham maga volt a megtes­
result nyajassag.
- Ertesiiltem r6la, uram - jelentette ki oladysege nyo­
matekosan -, hogy Sanditonba erkezett, mivel azonban
elmulasztotta tiszteletet tenni a Sanditon House-ban, es
elhozni kiserojet is - itt a masik fiatalember fele biccentett
-, igy kevesse hittem a hfresztelesnek. Latom, hogy teved­
tern. Nos, nem szamit, Isten hozta onoket e szegyenletes
hanyagsag ellenere.
Az ifju Parker, a maga modjan, j6t mulatott a lady rosz­
szallasan, es derfisen kivedte a tarnadast:
- Tisztelt Lady Denham, bevallom, otrornban eltertem
az udvariassagtol, rnellyel ladysegednek tartozom. A ment­
segern btintudatomban csupan az, hogy kotelessegemet
kellett teljesitenem betegeskedo novereimmel es fivereim­
mel szemben, s ez szuksegszenien feltart6ztatott. Csak any­
nyit remelhetek, hogy szive melyen megbocsat nekem, s en
megigerem, hogy p6tolni fogom az elmaradt illendoseget.
Ezzel baratja, Lord Collinsworth fele fordult, es bemu­
tatta a ladynek. Az uriernber modora minden tekintetben
oly megnyero volt, hogy oladysege csak alit lefegyverezve
- s a helyzet csodalatos m6don megoldodott.
Collinsworth nem csupan nyajas szavu volt, val6ban fesz­
telenul is viselkedett. B6kjaival arasztotta el a ladyt a ra­
'it 109 c£'
 gyog6 estelyrol, s lelkesedese ralan kisse nilzottnak tfint,
Csodalatat fejezte ki mindenrdl>- a bajos sanditoni utcak­
r61, a tengerpart olelte latvanyrol, a szikrazo homokr61 -,
s hfzelgo szavai balzsamkent hatottak a ladyre, es egeszen
ugy latszott, mintha 0 maga lett volna e dieshimnusz rend­
kfvuli targya,
Ez alatt az ido alatt - a kedvezo helyzetet kihasznalva ­
az ifju Parker elindult, hogy megkeresse novereit, es ko­
sz6ntse oketo Korbejart a teremben, hogy rnegtalalja a Par­
ker kisasszonyokat, mig vegul egy ravoli sarokban bukkant
rajuk, ahol kenyelmesen uldogeltek. Arthur toliik kisse ta­
volabb foglalt helyet, szemmel Iathatoan melyen beleme­
riilve a beszelgetesbe egy rendkivul vonz6, fiatal holggyel.
joforrnan meg a kozeliikbe sem ert, hogy keblere olelje
oket, mikor Diana mar belekezdett folytonos panaszarada­
taba, Az, hogy rna este viszontlatja, kezdte, terrneszetesen
nagyszeru; hogy ennyire veletlenul es varatlanul - hiszen
oly kulonos m6don talalkoztak -, az osszes lehetseges hely
kozul epp itt, Sanditonban - ahova eredetileg egyikojuk
sem szandekozort ellatogatni.
...:. Hanem azon csodalkozom - folytatta Miss Parker -,
hogy nem dontott meg le a kimerultseg es beregsegl Az a
nemtorodornseg, ahogy vandorol egyik helyrol a masikra,
fiatalember, nem foglalkozva huzattal es szellell Biztosithat­
lak, az ilyen zabolatlan viselkedes nem valik hasznodra!
Gondoskodunk r6la, hogy szegeny Arthur sokkal ritkabban
tegye ki rnagat ilyen artalmaknak, ebben biztos lehetsz!
Sidney Parker mar hozzaszokott novere balsejtelmeihez,
s az 0 jolete folotti orokos aggodasahoz. Idonkent azt gon­
dolta, ez az aggodalom egesz nernzedekenek sz61- igazabol
a foldkerekseg minden fiatalemberenekl Rendszeresen azon
kapta magat, hogy igen j61 sz6rakozik novere folytonos
gyengelkedesein,
- Draga noverem, az en egeszsegern tavolrol sines ak­
kora veszelyben, mint amilyenben Thomas fiverunke volt
nemreg. Pedig {j nem is utazza keresztul a fel vilagot! En­
nek ellenere, Diana - s itt elfojtotta magaban a kisertest,
<£> IIO<£>
hogy hangosan folnevessen -, batyank legut6bbi utja so­
ran, mikor orvost keresett, az a koesi talan minden tervet
felboritotta, s meg Ie is dontotte a labaroll Viszont rna
este itt lathatjuk, amint szalfaegyenesen all, faj6 bokajaval,
s koszonti ezt a ternerdek embert!
Es ezzel el is indult, hogy megkeresse a draga fivert,
s udvozolje. Mivel Mr. Parkert elozoleg nehany holgy tel­
jesen lefoglalta, kik epp akkor erkeztek, fgy Sidney udvoz­
leskeppen csupan egyszenien intett neki, mikor belepett.
Azonban ezuttal, szemiigyre veve a t6meget, nem talalta
fiveret, ezert Mrs. Parker fele tartott. Sogomojetcl baryja
hogyleterdl erdeklodorr.
Szerencsere Mary egeszen mas hangot iitott meg, mikor
willingdeni kalandjuk kerult sz6ba. A tole megszokott de­
rfis modorban jelentette ki:
- Nos, Thomas rendithetetlenul kuzdott e dicso pillana­
terr. S most itt iranyit es intezkedik, kifieamodott bokaja
ellenere! Hanem, draga Sidney, ahogy Thomas mondta, volt
orom is az uromben, mivel egy ottani, kedves csalad a segit­
segunkre sietett, es szeretetteljesen apolt. S abban a meg­
riszteltetesben reszesulunk, hogy partfogolhatjuk egyik
leanyukat, a mi elragad6 Miss Heywoodunkat. Magad is
lathatod; 0 az az ifju holgy, aki oly nagyon lekoti Arthur
figyelmet,
Sidney korbenezett a teremben, hogy megkeresse a part,
kiket mar korabban felfedezett. Val6ban ritkan latta occset
ennyire elenken belernerulni egy beszelgetesbe, Rendkivul
kfvancsiva tette a dolog.
Arthur j6kedve tulajdonkeppen egy korabbi, Miss Hey­
wooddal folytatott beszelgetes eredmenye volt. Tiirelmet­
lentil varta a leheroseget, hogy ujra talalkozhasson vele,
s kifejthesse velernenyet.
- Tudja, Miss Heywood, vegiggondoltam biralo szava­
it, foleg, ami folytonos gyengelkedeseimet illeti. Ittletunk
arra kesztetett, hogy Ielulvizsgaljam hanyatl6 egeszsegi
allapotornat, ingerlekenysegernet s reumas panaszaimat.
A paras levego bizonyara a vesztemet okozza. Mindazon­
<£> III <£>

altai megfogadtam tanacsat, es elkezdtem a gyakorlatokat, Sidney Parker pajkos tekintettel nezte, jokedvevel azon­
melyeket javasolt. Amint lathatja, eletben maradtam, s meg­ ban zavarat palastolta, melyet Miss Heywood kifinomult,
dobbenve tapasztalom szokatlan erfinletemetl arnyalt modora miatt erzett, Kisse ingerult lett, s valaszol­
Ahogy Sidney kozeledett, akaratlanul is meghallotta az ni szeretett volna, Charlotte azonban mar ellgerkezett az
utolso szavakat, s csufondarosan vetette oda fiverenek: elegans olrozetti Sir Edward Denhamnek a reelre '? - ami
- Biztosfthatlak, nem fogsz ilyen fiatalon elhalalozni, dra­ epp ekkor kezdodott -, s fgy a fiatalembernek nem nyflt
ga Arthur. Egeszen bizonyos, hogy nem fog megtortenni alkalma, hogy visszavagjon, miveI Sir Edward epp rnegha­
egyikunkkel sem. En, mint a batyad, hatarozottan megtil­ jolt elottuk, hogy odavezesse a kisasszonyt a zsufolt tanc­
tom! - Ezzel elbfivold tarsa fele fordult, sarra kerte occset, parketthez a zene kezdetere, Charlotte eltfint, mielctt az
hogy mutassa be a holgynek, ifju Parker akar egy szot is sz6Ihatott volna.
- Nagyon kedves ontol, uram - valaszolta rogvest Miss
Heywood -, de nem ez az elsd eset, hogy talalkozunk; valo­
jaban nehany nappal ezelott mar volt szerencsenk egy­
mashoz.
A valasz kesedelern nelkul erkezett:
- Kisasszony, ha fgy all a dolog, mikent tortenhetett, hogy
nem emlekszem onre? Vagy talan azt akarja mondani, hogy
ily gyonyorfiseggel rnindenutt talalkozni? Nem, Miss Hey­
wood, on bizonyara teved! A latvany, melyben most re­
szesulok, szokatlan es varatlan! S hogy lehet az, hogy
cseppet sem csodalkozom Arthur felelenkulesen? Ugy tfinik,
Thomas fiverunk legutobbi balesete soran rejtett kincsre
bukkant.
Charlotte gyanftani kezdte, hogy a Parker csalad hajlamos
a nilzasokra. Mara megtanulta, miszerint j61 teszi, ha nem
mondja ki, amit gondol. Ehelyett tehat rezzenestelen arccal,
maradektalan udvariassaggal valaszolt:
- Biztosfthatom, uram, hogy mar talalkoztunk, amint San­
ditonba erkezett. Sogornoje, Mrs. Thomas Parker volt oly
kegyes, es bemutatta ont, mikor a Sanditon House fele tar­
tottunk. Nem olyan fontos a dolog, higgye el, uram, hiszen
tokeletesen tisztaban vagyok azzal, hogy szamos elfoglalt­
saga miatt elfeledkezhetett errol. Azonban - kerdezte -,
uram, mikent lehet az, hogy ily t6kiletesseget egy szernpil­
lantas alatt folismer, amint azt a jelen eset is mutatja - tet­
te hozza mosolyogva -, annal is inkabb, mivel e pillanatig
egy szot sem ejtettem ki a szamon! 19. reel: eleven utermi, gyors skat tanc,

~ I 12 ~ ~ I 13 ~
 TIZENOTODIK PEJEZET
Sidney Parkert megnyero kulseje oly fiatalemberre tett,
aki egyetlen szalonban sem marad sokaig eszrevetlen. Kony­
nyed modora, j6kedve minden holgy tekintetet vonzotta a
teremben, s hamarosan csodalok gyfirfijeben talalta magat.
Ekozben Charlotte keszseggel tancba ment partnerevel.
Ezen az esten Sir Edward Denham lovagiassaga m6dfelett
figyelemre rnelto volt. Elragad6an tudott a holgyek kiserd­
jenek szerepeben tundokolni, s igen nagy oromet lelte tarsa
mozdulataiban. S ezenkivul kepes volt meglehetosen gya­
szos hangnemben filozofalgatni is, mig a kovetkezo for­
dul6ra varakoztak.
Mikozben korbeforogtak a teremben, Sir Edward szem­
iigyre vette a rernenyteli ifju holgyeket a tancban, es kifej­
tette velemenyet arrol, miszerint a csalodasok elkertilhetet­
lenek az eletben - s beszelt az elvalasrol, mellyel mindenki
bizton szernbetalalkozik.
- Tudom, hogy egyetert majd velem, Miss Heywood ­
mivel mar kolroink is tudtak -, hogy a gyengebb nem a
batrabb. A no, aki mindig meresz es szenvedelyes - itt kis­
se elnlnodort. - Es a mi draga Lord Byronunk jobban er­
tette, mint barki mas, ugyebar? - mikor azt mondja, hogy
"asszony, bajos asszony, te mag ad vagy remenyern, vigasz­
talorn, mindenem!". A magam szereny modjan, a esendes
elmelkedes pillanataiban en is elmerengek, kedves Miss
Heywood - hiszen e fennkolt gondolatok nyugtalanit6an
belenk hatolnak -, ezen a tiszteletre melto kerdesen: ki
tudna rnegmagyarazni a nok felsobbrendtiseget? - Melyen
Charlotte szernebe nezve folytatta, - 6, de megis, gondolja
meg, milyen j61 lattak a koltdk a szornyti kovetkezrnenye­
ket! Hiszen nem a bator hosno az - ahogy Goldsmith-"
oly megkap6an abrazolja -, kinek onfelaldozasa nem ismer
20. Oliver Goldsmith (1728-1740): angol-fr dramairo. A szentimen­
talis regenyr realista elemekkel otvozte.
'1t 114 '1t
hatarokat, ki doresege aldozata lesz, s aztan, fajdalom, ne­
hez helyzeteben boldogulnia kell, s egy eleten at viselnie
szenvedelye terhet?
Eleselmejtisegenek ez ut6bbi fitogtatasa napvilagra hozta
Sir Edward igazi enjet. Itt, Charlotte-unk eldtt allr rnaga
az erzo ember! S ahogy figyelte szenvedo arckifejezeset,
Charlotte nem tudta megallni, hogy ne gondolja azt, rni­
lyen j6I is illik ez a tekintet vakit6an onelegult viselkede­
sehez.
A leany probalta elfojtani neveteset, azonban esak ke­
vesse sikeriilt neki. Az mentette meg csupan, hogy a tanc
soran nehany pillanatra szetvaltak, s ezalatt kepes volt
annyira osszeszedni magat, hogy higgadt areeal terhetett
vissza partnerehez,
- Minden elismeresem az one, urarn - kockaztatott meg
aztan egy kijelentesr, - Csodalatra rnelto szakertelme, ahogy
minden esetben megerti a kolteszetet, becsiiletere valik.
Gondolatai muveltsegerdl arulkodnak - azonban megnyi­
latkozasaibol ezt mar akkor kitunoen felismertem, mikor
legut6bb talalkoztunkl S ami oromunket illeti a rancban ­
nos, on igazdn erzekeny, Es mikent a zene oly nagyon fel­
lelkesit minket, nem gondolhatjuk-e azt, hogy fensegesse­
geben rokon a kolteszettel, vagy akar azt, hogy a zenenek
sajat, kulonleges poetikaja van?
Sir Edward szelesen elmosolyodott, az elismero szavak
felbatoritottak, s tovabb is folytatta volna, de Charlotte
hamarjaban megallitotta.
- Megis, megengedne, hogy elgondolkodjam, Sir Edward,
meghat6 aggodalman, amit a teremben levo holgyek irant
erez? Meg ha szfvesen is dicserern erzelrnes gondolatait,
akkor sem tudom foltetelezni e leanyokrol, hogy elmeren­
genenek a jovendo banatrol. Ifju holgyek, akik filozofalnak?
Ugyan, kedves uram, bizonyara nem gondolja komolyan.
Felteszem a kerdest, vajon akad akar egy is kozuluk, aki el­
ttinodott mar a jovon?
Csakhogy Sir Edwardot nem lehetett kizokkenteni. Ab­
beli eltokelrsege, hogy balvanyozza a holgyeket - hogy hos­
'1t 115 '1t
not lassen minden esinos leanyban, kik reszben is megko­
zelitik - s ezen az esten, ugy tfint, a teremben esupa ilyet
lehetett talalni -, megkivanta, hogy allhatatosan kitartson
fellengzos gondolatai mellett.
Szerencsere a tanc addigra veget ert, s Sir Edward keny­
telen volt a holgyet a helyere kfserni. Ahogy a Parker kis­
asszonyok fele tartottak, Charlotte varatlanul isrnet szembe­
talalta magat kulonos fiverukkel, Sidneyvel, kinek idokozben
sikerult otthagynia tarsasagat, azzal az iiriiggyel, hogy meg
kell szabaditania baratjat, Lord Collinsworth-ot Lady Den­
ham rendiiletlen figyelmetol, s elvigye, hogy bemutassa
fiverenek es hazigazdajanak.
Azonban, ahogy Charlotte es tarsa elhaladtak mellette,
egy pillanatra elkapta Miss Heywood pillantasat, s meg­
fordult, mintha egy hirtelen szellokes kapott volna bele
vitorlajaba, Egyszerre kfvancsisag lett urra e csufondaros
fiatalemberen, s iranyt valtott, akar a tengeri haj6, mely
befut a kikotdbe, Nem messze eszre is vette fiveret, S ami
Lord Collinsworth-ot illeti, a szegeny eimbora igazan var­
hat meg egy kiesit megmentesere.
Mr. Thomas Parkert, ahogy eddig is, a fiatal holgyek es
kisercjuk, Mrs. Griffiths tarsasagaban talalta. Amikor five­
re odaert hozzajuk, a kolcsonos udvariaskodas utan Sidney
haladektalanul belefogott. Beszelgetni kfvant batyjaval, ker­
dezoskodni az erdekes, ifju holgyrol, akit videkrol hozott
magaval,
- Igazan, Thomas, bar reszletesen beszamoltal balszeren­
cses utadrol, nem sok sz6t ejtettel a csaladrol, amellyel osz­
szebaratkoztal! Megis, itt latorn tarsasagodban egyikiiket.
Amennyiben 0 peldaja lehet kivalosaguknak, kell meg lennie
tobbnek is - valojaban ugy ertern, tobb Heywoodnak -,
hat akkor rniert nem hoztad el mindegyikiiket ide, a tenger­
parti Olimposzba?
- 6, megint trefalsz, ugye, draga Sidney? Nagyon is fel­
ismertem a hangodb6l! Arra figyelmeztet, amennyiben ket­
segeirn lettek volna, hogy ismet koztunk vagy - s ahogy
mindig, most is keszen allsz, hogy kigunyold akar a legtisz­
'it 116 'it
teletrerneltobb csaladot is! Szukseges ujra elmeselnern azt
a rendkiviili jolelkuseget es vendegszeretetet, melyben nagy
szerencsenkre a willingdeni Heywood familia reszesitett
benniinket? Biztosfthatlak, masrol sem beszeltem az elmult
h6napokban! Nos, igen, a Heywood nagy es viragzo csalad,
rekintelyes vagyonnal. Bar megvallom, a birtok a semmi
kozepen fekszik - egy jelentektelen falucskaban, es persze
egyetlen orszagutja sines, mely biztosithatna a veszelytelen
arutazast az arra jaronakl Es draga ocsem, el tudod kepzelni,
mi tortenhetett volna velunk a derek uriember es csaladja
segftsege nelkull
Sidney erosen figyelt, s szeretett volna meg tobbet hal­
lani. Fivere most Heywoodek nyfltszfvtisegercl, egymas
iranti szereteterol, videki eletiik egyszenisegerol es vidam­
sagarol meselt, s kulonosen a ket hosszu het alatt megnyil­
vanulo nagylelktisegukrol, melyet varatlan, mi tobb, hivat­
Ian vendegekkent hazukban toltottek.
- Elhiheted, ocsem, hogy felvetettem az utazas gondo­
latat Mr. Heywoodnak; probaltam hfzelgessel ravenni, s ve­
giil nyornatekosan hangsulyoztam a dolog fontossagat, hisz
javakorabeli ember! Tobbszor probaltam meggyozni, hogy
testi-lelki egeszsege megovasa erdekeben levegovaltozasra
van szuksege - foglalta ossze Mr. Parker -, azonban nem
jartam sikerrel. Meg ekkor sem fogta fel, hogy milyen cso­
dalatos m6don tud gy6gyftani a tenger! Att61 felek, vannak
olyanok, mint Mr. Heywood, akik hajlfthatatlanok marad­
nak allapotuk effele megujitasaval szemben. Makaesul meg­
tagadjak, hogy ilyen tanacsokat megfogadjanak, meg ha
Istentdl szarrnaznanak, vagy netan javulast eredmenyez­
nenek is. Fajdalorn, draga Sidney, erofesziteseirn hiaba­
valonak bizonyultak.
- Ennek ellenere - nevetett fivere - eleg hatarozottan
elengedte a leanyat, nemde? Bar talan nem is a larry egesz­
sege miatt torrent. Bizonyara egyetertesz velem abban, hogy
az ilyen eselekedet egyfajta hatso gondolatot is magaban
rejthet. Hiszen Miss Heywood ketsegkivul bajos tererntes,
'it 117 'it
sa sok fiatalember itt surgolodik korulotte! Nos, igen agya­
furt Mr. Heywood, azt meg kell hagyni.
- Mr. Heywood agyafurt? Nem valoszinu, kedves Sid­
ney, csupan egy videki foldesur, s meglehetosen j6hiszemii.
Mindazonaltal szerencsesek vagyunk, hogy Charlotte ko­
zenk tartozik. 6 a mi kincsunk. M6dfelett j6 termeszetfi,
s igen nagy hatassal van ra Sanditon minden ujdonsaga.
Raadasul rendkfvuli hasznara van a mi Marynknek, s tud­
nod kell, hogy maga Lady Denham is megkedvelte az el­
ragad6 leanyt. Ugy ertesultem, hogy Miss Heywood folot­
tebb udvariasan hallgatja oladysege minden szavat,
- Nem lepne meg. Egeszen megilletodve figyelem, milyen
csodas hatassal van a mi Arthurunkra! Nem is ernlekszem,
lattarn-e yalaha ennyire elenknek; igazabol csak akkor,
amikor megsziiletett, es eloszor felsirt. - Korulnezett a szo­
baban, s latta, amint Charlotte Sir Edward karjan konnyed
leptekkel halad Arthur es a Parker kisasszonyok fele. ­
Igen, azt meg kell hagyni, hogy fellepese es viselkedese nyflt.
Sidney vegul visszament baratjahoz, Collinsworth-hoz,
hogy meghozza szamara a szabadulast, s bemutassa Thomas­
nak es isrneroseinek, hogy kedvere elmerulhessen a tanc
oromeiben.
Miutan ebbeli kotelezettsegenek eleget tett, azon kapta
magat, hogy osztonosen ujra noverei fele tart, ahol Miss
Heywood is helyet foglalt.
Charlotte, belemelyedve a beszelgetesbe, nem vette eszre,
hogy Sidney visszatert, Hanem Sir Edward, akinek ezen
az esten meg nem volt szerencseje talalkozni az uriember­
rel, most igen nyajasan koszontotte.
- jelenletet, Mr. Parker, igencsak hianyoltuk. Azzal a
vaddal illetik, kulonosen kedves csaladja, hogy nem eleg
gyakran latogat a tengerpartra, es teljesen elhanyagol min­
keto Kedves fiverei es noverei sziintelen egeszsegi allapo­
ta miatt agg6dnak. Boldog vagyok, hogy itt lathatom ma
este.
- Igen, kulonosen Thomas j6solja elore pusztulasomar,
eljovendo, gyaszos vegemet, mar csak London szennyezett
W 118 W
W 119 W
levegoje miatt is. - Sidney szerette volna megsz6litani az
ifjti holgyet, azonban Sir Edward tantorithatatlan volt.
- Rendkfvul j6kor erkezett kozenk, Mr. Parker, mivel
egy olyan uriember, egy nagyvilagi ember, mint on, bizo­
nyosan igazolhatja, es meg is erositheti Miss Heywoodnak
tett kijelentesemet. Tudja, a holgy vitatja eloerzeteimer.
- Kedves uram, felteszem a kerdest - on ketli-e, hogy
vegul is a nok azok, kik teviitra visznek minket, ferfiakat?
Allhom, hogy leggyakrabban a nfii nem, varazslatos kifi­
nomultsagaval, a legfobb okoz6ja romlasunknak es ketseg­
beesesunknek, Mikent velekedik a targyrol, Mr. Parker?
Minden gavallernak es udvarl6nak, koztiik onnek is, el kell
fogadnia az elkeriilhetetlen igazsagot! Nem mi magunk
vagyunk-e a terrneszet szegeny teremtmenyei, kik orokke
a szebbik nem szeszelyeinek vannak kiteve?
Hogy Sidney Parker j61 sz6rakozott, rnikozben hallgatta,
az nem volt ketseges, megis, e pillanatban legalabbis, nem
akart trefalkozni. jokedvfien megrazta fejet, arckifejezese
elarulta a remavalasztas feletti hiterlenkedeset.
- Igen kimerfto tarsalgasnak tfinik, kedves uram, itt, az
iinnepseg kellos kozepen! Att61 felek, faraszthatja talan a
tarsasagaban leva holgyet,
Itt ujfent rnegkiserelt sz6ba elegyedni Charlotte-tal. De
Sir Edward tekintete es magatartasa semmit nem valto­
zott. Sidney Parker nemigen sejthette, hogy a fiatalern­
ber helyzete, mint has, esetleg nyiltan ezt kivanja meg ­
azt megis tudta, hogy nem menekiilhet a kerdes elol.
Ezert tehat, felninoen kozonyos arccal, igen vidaman va­
laszolt.
- Sir Edward, aligha vonhatjuk ketsegbe, hogy a hol­
gyek fontosak szamunkra, jelenletuket sziintelen erezzuk,
Megis, barrnilyen lenyeges is e kapcsolat, soh a nem jatsz­ I
hatnak elsodleges szerepet eletunkben. Sajat, ferfias kote­
lessegeink az elsok! A hosi tett eszrnejet es vitezseget ­
II
nemzetek meghoditasat, tengeri uralmat - nem lehet fol­
cserelni, tisztelt uram, egy boh6, szerelmes oraval, Nem,
II
uram, nem gondolnam, hogy mig a no, minden draga holgy, I
IIII
Iii,
1',11
,III
I,
 vegzerunk lehet - s ez mar magaban elbuvolo gondolat -,
addig egyediil 0 csupan j6 szerencsenk forrasa!
Charlotte veletlenul fultanuja volt a ket ur eszmecsere­
jenek, s meglehetosen nevetsegesnek talalra, Hanem azon
meglepodort, hogy Sidney Parker milyen furgen kitert a
masik nilarado erzelgossege eldl. Ez ketsegtelenul szipor­
kaz6 elmejet bizonyftotta, s szellemesseget, ahogy kifejez­
te gondolatait. A jelen koriilmenyek kozt orornmel udvo­
zolte e felismerest, akar egy ritka kincset.
Maskulonben rendkfviil rnegdobbentette az, ahogy a fia­
talember konnyelmfien semmibe vett a komolysagra ira­
nyul6 minden kiserletet, Ezen az esten viselkedese - ami
mar korabban is kiderult Charlotte szamara - nem tudott
leplezni bizonyos fogyatekossagot, Ugy tfint, erzeketlen a
tarsadalommal szemben. Az ifjii Parker, s ez egyertelmfive
valt, kepes volt konyortelen trefat uzni nem csupan Sir
Edward nagyravagyo torekveseibol, hanem az egesz vigad6
tarsasagbol fivere tengerparti rneseorszagaban.
De Charlotte nem szolt semmit. Sanditonban tobbe nem
arulja el velernenyer. Megis, barmennyire is probalta, esz­
reveteleit nem rudta elfojtani. Az elragado Mr. Parkerbol ta­
gadhatatlanul hianyzott valami.
Miss Heywood kedvesen mosolygott, rnindket uriember
fele biccentett, s visszafordult a varakozo Arthurhoz, aki
azonrnod ujra belefogott javul6 eletmodjanak magasztala­
saba, ami altal visszanyerheti egeszseget.
~ 120 ~
TIZENHATODIK FEJEZET
- Ne feljen, draga Miss Lambe! - batoritotta Diana Par­
ker a holgyet, ahogy az tetovan lepkedett felfele a kamp6k­
kal megerositett letran a furddkabinba. - Sanditonban nem
szukseges, hogy tolakod6 pillantasok zaklassak a partr6l.
Itt senki nem - meg titokban sem - vallalkozhar arra, hogy
megfigyelje az on reszketeset vagy botladozasat a vfzbe
merules elott! Ennel nem, mely fiverern, Thomas sajat, ki­
tuna szerzemenye! 6 nem venne meg azokat a masinakat
- Brightonban is vannak hasonlok -, melyekrol gyakorta
hallani, hogy effele keptelenseger Iehetove tesznek! Meg­
dobbento, nerndebar?
S miutan kellokeppen megbotrankozva taglalta ezeket
az eseteket, szernet a pompas, uj, vaszonbol keszult szer­
kezetre emelte, mely oly tokeletesen vedelmezte bizonyta­
Ian mozdulataikat. jolesf biztonsagerzet toltotte el.
Ennek ellenere fiatal tarsa nyugralansaga nem csokkenr.
Ugy tfint, Miss Lambe keptelen uralkodni magan. Aligha
foglalkoztatta annak lehetosege, hogy illetlen tekintetek
kereszttuzebe keriilhet, hisz eleg keveset is tudott errol.
Szorongasa valojaban magabol a felelembol fakadt. T ore­
keny, gyongecske leany volt, kirdl sernmikepp sem lehetett
azt kepzelni, hogy kirobban6 egeszsegnek orvend, raada­
sul egyaltalan nem volt hozzaszokva a fizikai megerolte­
teshez.
Mindazonaltal, mikor Mrs. Griffiths elfogadta Miss Par­
ker felajanlkozasat, miszerint segedkezik a leany else furdo­
zesenel, a jarnbor gyermek szuksegszertien beleegyezett.
Miss Lambe mindig keszsegesnek bizonyult, tarsalkodo­
noje barrnit tartott is celszerfinek. Ami6ta csak eljott ha­
zulrol - hogy e kedves holgy feliigyelete ala keruljon -,
odaado ragaszkodasaban engedelmes volt minden foglala­
tossag soran, me/yet figyelmes neveloncje valasztott ki
gondosan szamara. Nem felejtette el- mindig emlekeztettek
~ 121 ~
I
I!
is ra -, hogy csaladja nagy bizalommal van tanft6ja irant.
Ugy veltek, egyedul Mrs. Griffiths ugyessege reven kerulhet
be sikeresen az uri tarsasagba. Hisz vegul is a mtiveltseg
nem a brit szigeten talalhat6? Miss Lambe-nek tehat erte­
sere adtak, s szulei kulonosen azzal bfztak meg, hogy hu­
gait megfelelo es elokeld ferjekhez vezesse.
E dedelgetett legidosebb leany jelentos vagyonnal ren­
delkezo nyugat-indiai csaladbol szarrnazott; egy angol apa
es egy dorninans, antiguai anya gyermekekent csak nernreg
bukkant fel a vilag egy sarkabol, melynek eghajlata igen
kellemes volt, s a kornyezo tengereken meg enyhebb, Csep­
pet sem volt hat meglepd, hogy a fiatal holgyet megremi­
tette a htivos rnegprobaltatas, mellyel ezen a reggelen szem­
be kellett neznie,
Vallalkozo kedvu neveloncje, Mrs. Griffiths nem sokat
torodott aggalyaival, Magatol ertetodoen feltetelezte, hogy
jo segitctarsuk Sanditon alapfrojinak noverekent, mint szak­
ertokent beszel, aki a masina jotekony szerepevel kapcso­
latos minden kerdesben jaratos. Ugy erezte, rabeszelesuk
soran azonm6d erfisitenie kell vedence lelkiallapotat, s fgy
rnegkonnyftheti helyzetet.
- Nagy szerencsenket, gyermekem, hamarosan ertekel­
ni fogja - magyarazta Mrs. Griffiths -, ugyanis, mint Miss
Parker kulonleges baratait, az a megtiszteltetes ert, hogy
az elsck kozott lathatjuk, amint Sanditon a tobbi divatos
furdchely koze emelkedik. Es, dragarn, tudom, hogy on
kepes minden kezdeti nehezseggel szembeszallni.
lgy hat a szelfd leany kenytelen volt beleegyezni.
Es Diana Parker hogyan abrandfrhatta ki oket, ha mar
ennyire megbfztak kepessegeiben? Hisz jocskan elrmilt a reg­
gel, es annak ellenere, hogy imrnar zajlott az ide ny, ketseg­
telen volt, hogy elenk, sot metszo a szel. S ami a tengert
illeti, Miss Lambe - probakeppen belemartva labujjat a
vfzbe - mar felfedezte, hogy jeghideg. Mily keserf belerne­
rulesnek is Igerkezik!
A torekeny kisasszony pityeregve ellenallt, meg ha az
odaad6 Miss Parker tokeletesen batorsagot is ontott bele,
<£' 122 <£'
ahogy eldadast tartott az onrnegtagadasbol szarmazo elo­
nyokrol, megis, e pillanatban vakmeresegnek tfint szama­
ra az egesz.
- Meg fogja latni, csodalatos, erosebbe valo szervezete
minden almat beteljesfti. Eloszor etvagya javulasat tapasz­
talja majd, kesobb, ami ennel is nagyszerubb, kedelyalla­
potaetl Megszokott faradtsaga elrmilik. Errol Dr. Relhan
is kezeskedik, mi magunk hallottuk tole. Nos, jojjon, gyer­
mekem, blzza rank magat, es tegye, amit a j6 doktor eld­
Ir - meruljon bele a vfzbe. Amennyiben valodi atalakulast
szeretnenk elerni, ertse meg, hogy egesz testevel meg kell
martoznia!
lgy gyczedelmeskedven utasitotta a furdosegedet, hogy
elkezdheti a munkat, mikozben ujra elismetelte, hogy az
elsa borzongas ellenere a tenger homerseklete minden bi­
zonnyal iidfto hatasu lesz. Vitathatatlanul itt az igazi cso­
daszer, melyet kerestek, foglalta ossze.
A szorongat6 helyzet - valamint a ketsegbeeses, melyet
a ket holgy erzett, szernbenezve a probalkozas esetleges si­
kertelensegevel - nem tett tetovazast lehetdve, es terrne­
szetesen nem volt alkalom nyilt oszintesegre sem az ide­
sebbik holgy reszerfil. Megis, hogy pontosak legyunk, be
kell ismernunk, Miss Parker allhatatossaga az elsa ot perc
alatt abbol a vagybol fakadt, hogy onmaganak. okozzon
oromot e feladat soran.
A szemfiiles olvas6 bizonyara emlekszik majd a holgy
kezdeti hozzaallasara is. Hisz nem arr6l ertesultunk vol­
na-e akkoriban, hogy a vegtelen hosszusagu evek alatt,
mikor Miss Parkert fivere e varatlan Iehetosegben rejlo
meggyozfidesevel traktalta, azonnali megvalositasat sur­
getve, s meg er6szakosan ra is beszelve mindenkit, hogy
oszinten higgyenek benne - 0 barrnilyen kiserletet eluta­
sitott? Batyjaval ellentetben, minden ilyen elkepzelest mer­
hetetlenul tavolinak tartott, s szilardan keresztiilvihetetlen­
nek gondolt.
Noverehez es fiverehez hasonl6an - mindkettejiik ugyan­
ugy ellenszegiilt - hatarozottan elzark6zott az effele kurak­
<£' 123 <£'
tol. Az ilyenfajta meses gyogyulasok egyikiiket sem csabi­
tottak. Hiszen e esodaszerek mit hasznalhatnanak olyan
esetekben, mint Arthur reumaja, Susan fejfajasa es gy6nge
idegzete, vagy, ami azt illeti, sajat visszatero, heveny epe­
g6rese? Ilyen velekedesekkel meg foglalkozni is hiabava­
losag! Ezaltal csupan nyugtalanft6 j6vot biztosithatnanak
kenyes szervezetiiknek. Mindharmuk szerencsejere, Dia­
na Parker orokkon eber betegsegtudata feken tartott min­
den hamis remenykedest. Eltokelren gyengelkedo ember
maradt. Rossz kedelyallapota minden mas folott allt, es
Diana tulsagosan makaes volt, hogy barrnilyen hatekony
gy6gym6dhoz is hozzajaruljon. Nem adott hitelt meg a meg­
gyozo bizonyitekoknak sem, azaz egeszen mostanaig,
Igy, mikor egy delutan hiszekeny huga, Susan hazater­
ve epp egy ilyen csodas esetrfil meselt, tiirelme fogy6ban
volt.
- Draga Diana - kezdte izgatottan -, ma rendkiviili bi­
zonysagot szereztem. Az egesz oly meglepetesszerfi, hogy
ez teszi a dol got meg barnulatosabba. Draga baratnenk,
Mrs. Addison nemreg erkezett vissza Brightonbol, s ott
dr. Awsiter elofrasai szerint furdozott es ivott, azutan me­
gint furdozott es ivott. Az eredmeny bizonyosan lathato;
attol tartok, nfiverem, hogy el sem hiszed. Kozlom veled,
hogy nem csupan jarkalni tud, hanem ugy szokell, akar egy
gazella! Nines mar megdagadva a laba, amit sajnalkozva
neztunk, rnielott elkezdte a kurat. Mrs. Addisont mintha
kicsereltek volna! Sot, a tengerparti iijjaszuletes fo szo­
szoloja lett! Teljesen megfiatalodott!
Miss Parker valasza, mely akkoriban elore tudhat6 volt,
ekkepp hangzott:
- Nemsokdra ugy viselkedsz, mint a mi Thomasunk!
A tengervizet minden varazsszernel tobbre tartja, meg a Ni­
Ius ertekes iszapjanal is! Nem, noverem, ami engem illet,
en nem valtozorn meg, soha nem fogom osztani e nezetet,
Nem is oly regen Diana meg fgy velekedetr!
Megis itt allt ezen a reggelen, s egyiitt reszketett a sza­
nalomra melto Miss Lambe-bel. Nos, szeretnenk rudni,
c£' 124 c£'
mi okozhatta e valtozast? Tan megzavarodott az elmeje?
Aligha valoszinfi. A j6 holgy atalakulasanak - a tengeri
gy6gym6dokkal szembeni szilard ellenerzese es tapaszta­
latlansaga ellenere -, ahogy most latja, nyom6s oka volt.
Gondoljuk esak at a nehez helyzetet, melybe keriilt.
Hisz nem 0 vezette el Mrs. Griffithst es tarsasagat az Ige­
retes Sanditonba? S nem fivere jolete mulik az 0 buzgo fa­
radozasan, hogy e holgyek, es a hozzajuk hasonlok szive­
sen tart6zkodjanak egy ilyen helyen?
Pdlforduldsa abbol az igyekezetebol fakadt, hogy Thomas
erdekeit szolgalja, ugyanakkor egett a vagytol, hogy a ked­
yes holgyeknek is igazi segftsegere legyen. Roviden, a de­
rek Miss Parker elegendf okot ealalr, hogy szegre akassza
ketelyeit, s maga arra szamitott, hogy, elkepzelesei szerint,
ezaltal mindegyikuk gyarapodni fog.
Kritikus pillanataiban neha elt6prengett tulajdon visel­
kedeserol. Megfzlelte az erzest, amit sziveben gerjesztett a
vakrnero segitsegadas, S csupan akkor ismerte fol sajat er­
tekeit, mikor embertarsai hasznara volt! Nagyszerti tette
soran lett j6 velernennyel tulajdon jellemerol; elegedettse­
get alakitott ki benne, es buszkeseggel toltotte el 6nmaga
iranyaban, s meg az ondicseretre is alkalmat szolgaltatott.
A batorsagot kovetelo megbizatas nem pusztan csaladja
iranti ragaszkodasat hirdette, hanem fensegesebb rnagasla­
tokba is emelte - oly szintre ert fel, ahol szentkent tisztel­
tek felebaratjanak tett szolgalataiert. Miss Diana Parkert
abbeli vagya, hogy valami j6t tegyen kornyezeteben, ko­
zelebb vitte az angyalokhoz.
Talan a legfurcsabb kovetkezmeny az volt, hogy itt, a par­
ton - ezt egykor halalosnak velte szervezete szamara - min­
den lazroham egy csapasra rnegszfint. Nem erezte tobbe.
S ahogy Miss Parker elfoglalta magat, es kotelessegei to­
vabbra is Iekotottek idejet - attol a nem is oly tavoli naptol
kezdve, hogy hasznossa tette magat batyja ugyeben -,
panaszai elapadtak. Hisz munkaja toltorte el nemes erze­
sekkel - a finom selyemfonal, mely egyesfti az ernberise­
get -, es erositette a szeretetet fiver es nover kozott is.
c£' 12 5 c£'
 Ketsegkivul Miss Parker volt az, ki korabbi, fivere er­
dekeben tett erofeszftese so ran tevedert. Lelkesedeseben
j6val nilbecsulte a hazar foglal6k szamat, sokkal nagyobb
rarsasagot varva, mint ahanyan valojaban erkeztek. Sajat
csalodottsagat meg csak el tudta viselni, hanem fivere ked­
veert nyugtalanul tovabbfolytatta a berlok felhajtasat a ko­
zelgo idenyre, a betoltetlen helyek fenyegeto remetol uzve.
A keyes jelenrkezo miatt, kiket 0 csalogatott ide, sajg6 ke­
seniseget erzett,
Miss Parker unnepelyesen megfogadta, hogy jovateszi a
hibat, Fontolgatta a lehetosegeket. Szakertelme ilyen dol­
gokban vitathatatlan volt. Gyakran tisztan is gondolkodott,
vagy talalt megoldast, de mindig hirtelen cselekedett.
Eleg vilagosan latta, hogy ha azt akarja, hogy egy ilyen
vallalkozasban, mint Sanditon, felismerjek jovobeli kiernel­
kedesenek lehetoseger, akkor neki is cselekednie kell! Az
elokeld Lady Denham es tarsa, Miss Parker draga fivere,
talan dlmodott mar a fejlesztesrdl - magabiztos nyugalom­
mal, hiszen mar maga a furddhely fekvese is elegendo ahhoz,
hogy felkeltse a nagyvilag figyelmetl Meggyozodve uj iigy­
letiik sikererol, arra szamitanak, hogy csupan a videk szep­
sege es valtozatos oromei barmely evszakban betetozik majd
a sikert.
Azonban Diana Parker szellernet szilardabb anyagbol
gyurtak; megertette, hogy eltokeltebben kell tarnogatnia
oket, iigyiiket sajatjanak kell tekintenie. Raebredt arra,
hogy pontosan mibe is kellene belefogniuk. Tobb ujft6 in­
tezkedest szukseges kim6dolni, ha azt akarjak, hogy hateko­
nyabb legyen a munkajuk. Szakertd elrneket, nem minden­
napi feladatokban jartas, lelemenyes vallalkozokat, roviden:
igazi iizletembereket kell megnyerni a kitfizott celnak - ezek
voltak a fejlesztesi terv rantetelei. Ahhoz, hogy a divatos
London is felfigyeljen rajuk, megfelelO forrasokat kell ta­
lalnia.
Eleg kulonos m6don aznap delelott, ahogy a tarsasag
visszafele tartott a tengerpartr61, ahol Miss Parker hirte­
len sugallata szarnyra kapott, veletlenul osszefutottak Sir
c£' 126 c£'
Edward Denhammel. A kabint61 kfserrek fel oket, mikor
megjelent elottuk a fiatalember, aki epp furdozni keszulr.
Mindig nyajas leven, folottebb szivelyesen koszontorte
oketo Fesztelensege, ahogy sajat joszantabol eloadta legfris­
sebb versikejet, de leginkabb az, ahogy a holgyeknek kife­
jezte nagyrabecsuleset, azonm6d elbtivolte hallgatosagat:
lgaz-e, mit a regi bard enekelt,
Hogy Wnusz akkor a habokbol kikelt,
S tiint az egek (ole,
Istenek koze?
Aztan nevetve fejezte be:
Igaz: Mift is ne? Hisz itt dllnak
E nimfdk, kik eppoly csoddsak,
Mint 0, s tengerbtil most kiszdllnak. 21
A fiatal Miss Lambe meg mindig olyan erosen vacogott
a hidegtol, hogy alig latszott, amint elpirul. Ami Miss Parkert
illeti, egeszen el volt ragadtatva ettdl a lovagiassagtol, Az ju­
tott eszebe, hogy itt e valodi bohern, a szebbik nem oszinte
csodaloja, es - Miert is ne? - a legmegfelelobb szovetseges.
Mi sem lehet terrneszetesebb! Elkepzelesenek epp egy
ilyen eloretekinto embert kell megnyernie, mint amilyen
Sir Edward, aki csakugyan olyan fiatalember volt, kinek
bizonytalan sorsa rokonai joakaratatol fuggott, 6 csak fo­
gekonynak bizonyul majd!
Mikozben tudomasara hozta kozosseguk kedvezo kila­
tasainak elfirnozditasarol sz616 elgondolasat, s eloadta ab­
beli szandekat, hogy novelni kivanja Sanditon nepszerfiseget,
es reklamozni gyogyerejet, Sir Edward rendkivul figyelme­
sen hallgatta.
- On meg fogja erteni - magyarazta -, hogy Sanditon
terrneszeti szepsegei, fekvese, akar egesz eszmenyi mivolta
21. Barcza Gerda fordftasai.
c£' 127 c£'
sem biztositja szamunkra a sikert. Lepnunk kell elore! Az tani legjobb tarsasag elismert kedvenee, es a White'snak,
elre kell keriilniink, meg kell hataroznunk a trendet, befo­ vagy barrnelyik masiknak is, ha j61 meggondolom.
lyassal kellienniink a divatra! Mar esak a londoni tarsasag Miss Parkert felbatoritotra, hogy a fiatalember milyen ta­
legjava is igenyes tarnogatokat hozhat. Mindez, kedves jekozott, Sir Edward megertette fivere dolgat, Ketten egyiitt
uram, tobb lelkesedest kovetel, mint amit mi rnagunkenak mar tudnanak valamit tenni. Tehat sajat neviikben megbiz­
tudhatunk. za a feladattal, nehogy Thomasnak a tengerparti kikotohoz
Sir Edward tokeletesen egyetertett. fuzott remenye vegkepp meghi6suljon.
- Tisztelt Miss Parker, on igenesak furfangos. E pillana­
tig London arrol beszelt, hogy az elokelo tarsasaggal kizaro­
lag Sussexben lehet talalkozni, s a fin om beszedfiek dies­
himnuszt zengnek r6la - esak kevesen fogjak Sanditont
valasztani. Fivere pompas szallashelyei, kellemes setanyai,
iizletei es konyvtara tovabbra is iiresen marad, s osszejo­
veteleirfil sem szereznek tudornast.
Azonban, ha a veszi kezbe a dolgokat, javulhat a helyzet.
6 maga fog gondoskodni e targyban a legjobb Iondoni kap­
esolatokr61.
- Ha egyszer kegyeskedne ujra megnezni azokat az iijon­
nan epult termeket az Almaek'sben, talan erdemes lenne
megjegyezni, tiszteIt Miss Parker, hogy ott van az a kulon­
legesseg, amire torekszunk - melyre elakelasege nyomja ra
belyeget, Minden elegans, elsa bdlozo leanynak igyekez­
nie kelt, hogy bejusson ide - epp annyira, amennyire egy
politikusnak is szuksege van egy szekre a Titkos Tanks
testtileteben ahhoz, hogy ervenyesulhessen. Kedves Miss
Parker, bizonyos vagyok abban, hogy ha megnyernem a
tervnek azokat a magas rang6 szernelyeket, akik tancolni
jarnak a Klubba, berloink szama csakugyan emelkedhetne.
- Az onok Sanditonjat hamarosan sajat kulonlegessege
femjelezheti. Nagy zajt kell esapni az iigy korul, es iigye­
sen talalni - az Almaek's 6j rendezvenyterrneiben, vagy a
Brooke's asztalainal. Aztan meg fogja latni a hatast! Ahogy
Wellington hereege CheItenhamet partfogolja, ugy mi is
kivalasztjuk majd sajat, elokelf tamogatoinkar, Hiszen egyik
este is, kedves fivere londoni baratja, Lord Collinsworth
epp errol meselt nekem, mivel, on bizonyara tudja, az at­

~ 128 ~
 TIZENHETEDIK FEJEZET

Lady Denham nem sokra tartotta rokonsagar. Azonban

a rovid ido alatt, ami6ta Clara Brereton az erelyes ladyt
szolgalta, a nincste1en, fiatal norokon iijra meg ujra meg­
mutatta kivalosagat, ahogy kielegitette rnegmentoje minden
szeszelyet, hatarozott alkalrnazkodokepesseget bizonyitva
az onkentesen vallalt fe1adat soran.
Igy hat, ha elismerjiik, hogy a nagyneni meghrvta Cla­
rat, toltse a telet a Sanditon House-ban - az ovatos ajan­
latot kotelessegenek tartotta, ugy erezven, hogy ily m6don
halalhatja meg a csalad kedvesseget, amit londoni tartoz­
kodasa idejen iranyaban tamisitottak -, es ha azt is hozza­
tesszuk, hogy amikor felajanlotta meghivasat az elszege­
nyedett csaladnak, nem a sok nelkiilozf Brereton leany
kozul valasztott, hanem egy tavolabbi rokont, aki egyben
a leggydmoitalanabb is volt, akkor Lady Denham most leg­
alabbis grarulalhatott rnaganak, hogy ilyen elorelatoan cse­
lekedett.
Rokonai iranti ellenszenve regen elnint mar, a kellernet­
len helyzet folotr erzett idegenkedeset bekulesi szandekuk
nagylelkfi elfogadasa valtotta fel. Es mostanra mar eppen­
seggel nem gondolt arra, hogy hazakuldje Clarat, vagy
hogy e1engedje - nemhogy nehany rovid h6napon belul,
hanem - egyaltalan. Megallapftotta, hogy Clara Brereton
eppoly szeretetre melto, mint amilyen bajos, Erenyei - j6­
saga, oszintesege, szerenysege - tokeletesen megmutat­
koztak mostani helyzeteben. Senki sem vonhatta ketsegbe
kivalosagat, Kiegyensulyozottsaga uj folytonossagot hozott
a Denham hazba, ragaszkodasra kesztetve szolgalot es ber­
lot egyarant; Miss Brereton szolid modora iidfrdleg hatott
kornyezetere. E jotekony torekvesek nyilvanvalova valtak
dolyfos urnojuk szamara is.
Megis - es nem kivanunk feddf megjegyzest tenni e ta­
pasztalatlan, fiatal tererntesre - mert ami talan e1gondol­

't%' 13 3 't%'
kodtathatja - mi robb, rosszallasra kesztetheri az olvasot
-, itt volt Sir Edwarddal val6, elovigyazatlan enyelgese,
melyet a mit sem sejtf Charlotte akaratlanul is felfedezett.
Ketsegtelenul eI kell ismerni, hogy Miss Brereton bizony­
nyal sajat joszantabol, teljesen szabadon eselekedett igy, jelen
helyzeretol fuggetlenul. Megis az lepte meg Charlotre-unkat,
hogy ily bizalmas korulmenyek kozotr talalta oketo
Szeretnenk tudni, miert vallalta a j6zan gondolkodasu
Clara Brereton a koekazatot? joindulatu partfogoja talan
nem kozolte elvarasait es szandekat e teren? Es Miss Bre­
reton nem gondolt arra a fenyegeto lehetdsegre, hogy fel­
keltheti a lady haragjat? Amilyen szolgalatkesz es higgadt
leany volt, bizonyara lathatta, hogy mekkora veszelyt rejt­
het e h6bortos kaland.
Lady Denham gyakorta kifejtette elgondolasat, es szi­
lardan ellenzett minden effele butasagot. Csaladon beliil ket
rokon, kik kozt bensoseges kapesolat van? Nem helyenvalo,
efelOl a legcsekelyebb ketsege sem volt. Akarmilyen elokelo
szarrnazasu is Sir Edward, megiscsak vagyontalan. S kulo­
nos viszonyukban az is tagadhatatlan, hogy nem csupan
szegenyek, de mindketten szeszelyes rokonuk akaratatol is
fuggnek.
Feltetelezziik-e akkor, hogy e talalha azt jelentette, hogy
Clara Brereton engedett Sir Edward ellenallhatatlan csa­
bitasanak? S ha Igy van, hibaztathatunk-e egy ifju holgyer,
ha elfogadja egy fiatalember udvarlasat?
- Sir Edward felvaghat es negedeskedhet eppugy, mint
a tehetos uriernberek - magyarazra Lady Denham -, hi­
szen kivaloan kitanulta a fortelyait, rnikent kedveskedjek
egy holgynek. Megis, 6, megis nytltan szembe kell neznie
jovoje rernenytelensegevel, hogy nelkiiloznie kell az alap­
veto jolet minden elonyet! Nem szernelyisege szenved hi­
anyt, biztosithatorn ont, erzelgos elragadtatasai ellenere,
melyek a kolteszet magasabb szferaiba repitik, hanem az
igaz szerelrnet fogja nelkulozni majd.
A nagyneni mindig ravasz volt, ha azt gyanitotta, hogy
erdekei akar egy hajszalnyit is serulhetnek; mar hosszu
'i'I34'i'
ideje tudta, hanyadan all ferje j6vagasu leend6 orokosevel.
Eleg celtudatosnak es komolynak tartotta, hogy szolgala­
tab a fogadja. Hisz a fiatal Sir Edward nem volt - j6llehet
onhitten - kifinomult konyvbolond, aki elt-halt tanulma­
nyaiert, s konyveinek szentelte rnagat?
Ami a ladyt illeti, meglehetosen keyes figyelmet fordf­
tott ilyen hobortos tevekenysegre, s keyes rnegertest rami­
sitott azokkal szemben, kik maguk vallalkoztak ra, Vegul
is, mi olyat tarhatnak fel a konyvek, amire az elet nem
adott mar magyarazatot? Ezek az emberek, akarcsak e lel­
kes, ifju konyvmoly is, jobban tennek, ha korulneznenek,
hogy eszrevegyek a terrneszet es tarsadalorn nyersebb va­
losagat. Elettapasztalat szerzesere lehetoseget kinal>- min­
den tortenese moge elrejtve - a videki let eppugy, mint a
nagyvarosok durvasaga - meg akar a tengerpart bekesse­
ge is. A hareedzett Lady Denham gyakorta hangoztatta e
megallapftasait baratainak, es sokszor elismetelte, hogy az
eleslatas megtanulasa, a valosaghu szemleletmod kifejlesz­
tese egy egesz eleren at tart.
- Minden itt van a szerniink elott, s nekiink nines mas
dolgunk, mint figyelni, hogy megertsuk, ami lathatova va­
lik - ha korultekintoen ertelmezzuk az okot es okozatot,
s ha okosan figyeljuk meg a dolgok egymas utan kovetke­
zeset es kovetkezmenyeir.
Hosszti elete soran megszerzett bolcsessege bizonyitot­
ta ezt. Lady Denham fiatalkoratol kezdve eltokelten gyuj­
totte tapasztalatait. Nem nyugodott addig, mig fol nem
rnerte az eletben elfoglalt, nem konnyti helyzetet, es meg
nem tanulta a Ieereszkedes illemszabalyait. Vegul megta­
lalta es nagyszeruen betoltotte szerepet, s elvezherte az uri
tarsasag megbecsuleset, valamint a kevesse tekintelyesek
magarol ertetodo hodolatat. S ami a legfontosabb, elhata­
rozta, hogy megtartja ezt az ertekrender minden j6 tarsa­
sagban,
Akkor hogy nem ebredt ra arra e sikeres rokon, ki ekko­
riban lett a pompas furdohely fejlesztoje, hogy ferjura uno­
kaoccse azzal, hogy alaposan elrnelyed kora regenyeiben,
1t' 13 5 1t'
dramaiban es romantikus torteneteiben, meg nem javitja
jovobeli kilatasair, vagy segfti elo felernelkedeset? A fenn­
hejiz6 Lady Denham nem Sir Edward szellemi vitezseget
marasztalta el, hanem a dedelgetett konyveket - ellentet­
ben Mr. Parker ifju vendegevel, Charlotte Heywooddal,
ki elismerte a fiatalember vakmero barangolasait az iroda­
1omban, azonban rnegdobbentettek kulonos elgondolasai,
es szomoriian vonta Ie a kovetkeztetest, hogy talan nem
maga az ertelmi kepesseg a legfontosabb.
Sir Edward nem tfint alkalmasnak a nelkulozesre, es
nem tudta elkepzelni meg a Iehetoseget sem, fgy zavartala­
nul elt tovabb azzal a szent meggyczodessel, hogy soha nem
lesz kepes arra, hogy hianyt szenvedjen barrniben is. Sze­
rencsejere aztan a lady felfogta, hogy szukseghelyzerrol van
sz6. Felismerte, hogy hoskodesevel, divatos viselkedesevel
- nevetseges erofeszfteseivel, hogy elbajolja a szebbik nemet
- csak az ellenkezojet fogja elerni, es megfosztia magat min­
dentol, ahelyett, hogy barrnilyen kinalkozo alkalmat is meg­
ragadna kenyelrnes megelhetese erdekeben.
- Ami a noveret, Esthert illeti - nyilvanitotta ki a lady
meg kevesbe klmeletes velemenyet az odaad6an figyeld
Mrs. Parkernek -, jobban tenne, ha 6 is minel hamarabb
rnegprobalna kihasznalni a j6 rarsasag nyujtotta lehetdse­
geket. Hiszen tudja, draga baratnern, hogy senki nem rna­
radhat, barrnennyire is szeretne, orokke fiatal es csinos.
S nezetem szerint kulseje, mas szerencsesebbekkel ellentet­
ben, cseppet sem olyan elonyos, meg ha ifjukora teljesse­
geben van is.
6, borzalom! Korulotte mindeniitt e tarnogatasra szo­
rulok! Miert kell ot, Lady Denhamet sziintelen olyanok­
nak zaklatnia, kiknek nincsenek rernenyteli kilatasaik?
Meg maga a gondolat is taszirotta, es eltokelte, hogy ilyen
ernlitesre sem melto dolgokkal nem foglalkozik. Epp eleg
idot toltott komor gondolatokkal. 6 maga sokat farado­
zott azon, hogy korulmenyei kedvez6en alakuljanak, es
bizton elutasfthasson ehhez hasonl6, kellemetlen helyze­
teket.
c£> 136 'ii1
Vigasztalasul szfvesen fordult sajat teremtmenye, az en­
gedelmes, figyelmes, fogekony Clara fele. A fiatal holgy
azonnal megnyerte a Sanditon House urnojenek tetszeser,
kire soha azelott nem tekintettek meg ilyen tisztelettud6­
an. Ami ennel is kulonosebb volt, hogy eddig oly csekely
kedvet erzett ahhoz, hogy fontol6ra vegye, mikent ren­
delkezzek vagyona feldl - hiszen ez sajat halalanak szuk­
segesseget is maga utan vonna -, s most megis eszrevette,
hogy gyakorta szamba veszi 6t, mint lehetseges orokost,
miutan felismert onmagabol egy keveset ebben az iigyes,
fiatal leanyban. Ismerkedc, kezdeti idfiszakukban Lady
Denham egyalralan nem gondolt meg erre. A gyamoltalan
rokon erkezese epp eleg kenyelmetlenseget okozott. Hisz
hova is helyezzek el abban a nagy hazban? Es milyen mi­
nosegeben lakjon ott? Szolgaloleanykent bizonyosan nem.
Mindazonaltal vendeglatoja korabban soha nem erzekel­
tette, hogy csaladtag. Ami a bizalmas viszonyt vagy egyen­
loseget illeti, koztisztelerben allo szernelyiseg leven, a la­
dy nem kereshetett szanalomra melto gyermektarsasagot.
Ezert hat a felmerulo gondok eleinte idegesse tettek a leany
jovetele miatt.
Claranak pedig lesznek kotelessegei, es ezek pontos tel­
jesfteset szigoruan meg is fogja kovetelni tole! Hisz mi mas
teszi ot meltova arra, hogy befogadtak ebbe az elegans
hazba? Biztosak lehetiink abban, hogy Miss Brereton azon­
nal nekilatott, hogy elvegezze a rarott hazimunkat, es erez­
hetove tegye jelenletet a hazban, mindenki kenyelmerol es
biztonsagarol gondoskodva maga korul,
Megis, milyen kevesse torodtek lelkiallapotaval, middn
elkezdte tevekenyseget; s a lelkeben kavarg6 nyugtalansag­
gal, ahogy uj otthona 6rias termeiben koszalt. Mely szo­
morusaggal gondolt arra, hogy elhagyta azokat az ernbe­
reket, akiket ismert, a legkozelebbi rokonait. T avol kerult
mindentol, ami egykor hozza tartozott, s most maganyos­
nak erezte magat.
Igaz, halat erzett Lady Denham irant, azonban ez legin­
kabb felelemmel vegyes erzes volt. Hiszen nem a szegeny­
'it 137 'it
segbol ragadta el, hogy idehozza ebbe az elokelo, tengerre
nezo hazba? S legfokepp, nem egy oromtelen elet lehetd­
segetol mentette meg - egy olyan jovotol, melynek soran,
legjobb esetben is, nevelonokent szolgalna egy szerencset­
len, idegen csaladnal, vagy, ami meg rosszabb, rokonaitol
fuggne tovabbra is, kiknek maguknak is allando rnegelhe­
tesi gondjaik vannak? A Breretonokat josagos embereknek
ismerte. Soha nem hagytak volna cserben, megis, oly keyes
volt, mit megoszthattak egyrnassal, s oly sokan vartak, hogy
reszesuljenek belole.
Clara bizonnyal tisztaban volt azzal, hogy terhet jelent
Sanditonban, s hogy ittlete probata teszi a lady turelmet,
ilyenforrnan tehat igencsak ertekelte kuzinja joindulatat.
Fiatalos Iendulettel elhatarozta, hogy - barrnilyen akadaly
mutatkozzek is - bizakod6 lesz, es azzal foglalkozik majd,
hogy elismerjek tij otthonaban.
Ennelfogva aztan sok mindent maskepp - es j6val ked­
vezobb szfnben - latott, mint korabban. Megis, annak el­
lenere, hogy mikent ertekelte most a lady, Clara nem tud­
ta elfelejteni korabbi ridegseget, hogy erkezesekor milyen
bfralo hangot utott meg. Keveset tudva akkor meg Lady
Denham szokasairol, egy rovid pillanatra elfelejtette fe­
lenkseget - es helyebe ororn lepett, mikor eloszor pillan­
totta meg urncje fenyuzo otthonat, s a boldogsag erzese
ontotte el, hogy megrnenekult, hogy biztonsagos kikotobe
err. Tancolva lepkedett keresznil a termeken, elenken, majd­
hogynem szokdecselve, es onkentelenul is dudolr, hogy ilyen
nagy szerencse erte. S ekkor hangzottak el azok a kij6za­
nito szavak kuzinja szajabol, elesen megallftva ot.
- Gyermekem, mifele megnyilvanulas ez? Nem vagyok
hozzaszokva a fiatalok vad viselkedesehez! Higgadjon Ie ­
ahogy itt vihancol, meg kart tesz feltve 6vott kristalyaim­
ban -, vagy talan darabokra kivanja zuzni mind, hogy szi­
lankokra hulljanak ebben a nagy sivalkodasban? Itt hamar
meg fogja erteni, hogy mi is az elokeloseg! Gyamsagorn
alatt majd megismerkedik az engedelrnesseggel, mellyel a
rangban folotte alloknak tartozik! A Sanditon House-ban
'£> 13 8 '£>
ez a legfobb szabaly, A velem kapcsolatban allok soha nem
szeghetik meg!
Rosszallasa tisztan kihallatszott hangjabol, mely eloszor
megdermesztette az ifj6 holgyet, aki szokatlanul komoly
lett, vegul a lady fenyitese teljesen elnemitotta, Att61 kezdve
rnerlegelte helyzetet: hogy elfogadjak-e ot egyaltalan, mert
vigyaznia kell helyere. Tehat a fiatal Clara Brereton magaba
zarkozott, Eberen vigyazott, nehogy ujra eszrevegyenek va­
lamit is val6di erzelmeibol. Eppen csak megnirtek - csupan
azert, hogy kedvukre tegyen.
Azonban, nem sokkal ezutan, delceg, ifju latogato erke­
zett a Sanditon House-ba, ki enyhito balzsamot jelentett
Clara szamara. Sir Edward Denham hamarosan osszebarat­
kozott a leannyal. Elozekeny volt, es odaad6an udvarolt.
Hat hogyne lett volna elbfivold?
Clara maganyos volt es ketsegbeesert, s elvezettel szfvta
rnagaba a fiatalember kedves szavait. Lehet-e azon csodal­
kozni, ha a leany hajlott arra, hogy higgyen a romantikus
Sir Edwardnak, ahogy az raernelte sotet szernet, s verseit
szavalta veg nelkul?
Akkor miert volt oly helytelen a "feher es noies" jelenet,
melyet Charlotte eszrevett? Hogyan gondolhatjuk megle­
ponek, vagy tarthatjuk illetlennek? A par fiatal volt, vonzal­
muk eros, es a holgy bajai meg inkabb elmelyitettek kap­
csolatukat, mint amennyire az illendo lett volna.
Clara megbabonazva hallgatta szavalasat. Teljesseggel Ie­
nytigozte Sir Edward kolteszet iranti szenvedelye. Nagy cso­
dalattal ad6zott mfiveltsegenek, Milyen gyakran is almo­
dott ilyen fiatalernberrol! Hisz melyik leany nem teszi? Egy
erzekeny, langlelkf hosrol, kinek konyvek iranti szeretete,
rajongasa az egekig szarnyal, messze a hetkoznapok egy­
hangusaga fole; aki a kalandos, dicso eletet keresi, melyet
Clara csak a regenyekbol ismert. Es komor hangulatu elso
napjaiban ezt hitte magarol Sir Edwardrol is.
Igaz, Miss Brereton akkoriban keveset tudott arrol a
tularado figyelmessegrol es lelkes odaadasrol, mellyel a fia­
talember halmozta el az ismeretsegeben leva holgyeket.
'£> 13 9 '£>
Sziiletett ellenallhatatlan hodito leven, helyzete ketsegbe­ fedezettjevel, hogy megforditja a fontossagi sorrendet. Ugy
vonhatatlan - Sir Edward e megallapitast tette korabban. latszott, Lady Denham szamara hirtelen feleslegesse kezd
Clara nem volt ostoba, sot, yak sem. Gyengeseger pusztan valni novere es az a tarsasaga. Egyik nap megprobalta ra­
ugy konyvelte el, hogy ilyenek a fiatalemberek - olyan ap­ bfrni nagynenjet, hogy valljon szint ez iigyben, es erzekelte
r6bb tevedesnek tartotta, mely lendiiletes, becsvagyo ter­ is a nyilvanva16 veszelyt,
meszetukbol fakadhat, melyet eredendo hosiesseguk esak - Ugy veszem eszre, kedves Lady Denham, hogy az on
fokozhat. Szfvtelen szoknyabolond lenne? Nyilvanvalo, hogy ifju, talalt kinese, Miss Brereton, a virag a kertjeben - jegyez­
Sir Edward nem volt az. te meg Sir Edward. - Az on szemeben a a legpornpasabb
Mindemellett 0, Clara szeretni is tudja! S ldtni fogja rozsaszal - es valoban, milyen kivalo tererntes is a, egy
majd, ahogy Sir Edward ftelOkepessege megvalrozik, Hiszen igazi szolgaloleanyl
akik meltok voltak ra - az elkepzelt, nagyszerti asszonyok­ Lady Denham nagylelktien valaszolt.
nak azelOtt -, nem ez volt a celjuk sziintelen? Ekkor eszebe - Mindenkit csodalatral tolt el kuzinom, akar a tengeri
jutott nevrokona is, a megszelfdtrhetetlen, elszant Clarissa. levega - az emberek dicseretet zengik. Es joggal! Bevallom,
Szemmel Iathatoan megvaltoztatta azt a lelkiismeretlen ifjut! iigyesen iranyitja a cseledseget, es meglepo konnyedseggel
Hat miert is ne lehetne, hogy neki is sikeruljon? Clara sze­ feliigyeli a haztartast - konyham el van larva minden foldi
relmen keresztiil Sir Edwardnak fol kellene majd fedeznie joval, Nem tagadom, ugy tekintek mar rea, mint rokonom­
mindent, amit lehet, ami elvezethet a boldogsaghoz, epp­ ra, hiszen ez a fiatal teremtes rendkfvul talpraesetten vegzi
ugy, ahogy nagyra becsiilt regenyeiben es verseiben. a rnunkajat.
Clara Brereton keyes lehetdseget latott maga eldtt. Mi­ Sir Edward szamara tehat nyilvanvalova valt a helyzet,
utan megertette, hogy a fiatalember jelenti a rernenyr, ket­ es latta, hogy resen kell lennie.
tejuk jovojet tervezgette, es azt, hogy a vegsckig hareolni
fog Sir Edwardert.
Ami Sir Edwardot illeti, e hobortos alrnodozo es felle­
gekben jaro ifju meg rneglepetest tartogatott. Tobbszor
toprengett el mostani joletercl, mint ahogy azt nagynenje
gyanfthatta; minden eshetoseget merlegelt, es leleplezte az
iigyes, evilagi mesterkedeseket. Igenesak meglepte a j6 ne­
ni novekvo ragaszkodasa az ifju holgy irant. Elnincdott
nem sok j6val biztat6, meghitt kapesolatukon. Ez talan
megvaltoztathatja sajat kilatasait? Nemesi cimet - es elis­
mertseget - mar magaenak tudhatta, de amikor a lady naiil
ment az a szeretett nagybatyjahoz, Sir Edward felbatorfrva
erezte magat arra, hogy meg nagyobb orokseget remeljen,
A lady majd, annak rendje-m6dja szerint, gondoskodni fog
unokaoccse vagyonarol, Ez esak terrneszetes! Mellesleg,
Miss Brereton csodalatra meltoan gondjat viseli az ut6bbi
iddben, s a lady talan olyannyira elegedett nagyszerti fel­

~ 140 ~ ~ 141 ~
 TIZENNYOLCADIK FEJEZET
Nem sokkal ezutan, egyik delelott elegans, liberias pos­
takocsi alIt meg a fogad6 elott, mely oly nagy feltfinest kel­
tett a szomszedsagban, hogy akar azt is gondolhattak volna,
hogy ofelsege erkezett Sanditonba. A kocsi a nagy tisztelet­
ben a116 Emmeline Turner cimeret viselte.
Hogy a holgy eppen Sanditont valasztotta, az minden­
kit meglepett, de meg ennel is kulonosebb volt, hogy min­
den elozetes intezkedes nelkul utazott ide.
Thomas Parker, akit r6gvest ertesitettek, futva ert a hely­
szfnre, hogy koszontse a vendeget. A hazigazda felhfvta
felesege figyelmet is e varatlan fejlemeny fontossagara.
- Draga Mary, kepzelje csak el, mit jelenthet szamunk­
ra egy ilyen latogatas! Az elismert Mrs. Turner epp nalunk
berel hazar! Igazan nagy szerencse ert benntinket! 6, aki
vezeto szerepet jatszik a londoni tarsasagokbanl Ha csak
a Celestina nepszenisegere gondolunk, vagy akar elozo mfi­
vere, a Ielkesfto Ethelindere!
Ezzel keszulodni kezdett, hogy megjelenjek a holgy elfitt,
Valojaban Emmeline Turner abban a rernenyben utazott
ide, hogy fgy talan sikerul elmenekulnie a nepszeniseg elol.
Gyogykezelesre volt szuksege, s szivesebben valasztott egy
csendes helyet, ahol csupan segltdrarsai koreben jelenhet
meg. Kizarolag ezert kereste fel Sanditont. Brightonban es
Weymouth-ban epp elegszer jart mar, s hogy Bath-ba sem
vagyik, azt mar regen eldontotte.
Raadasul most hazaerkezett az edes otthonba, szfikebb
hazajaba, ahol szilaj tengerpart es zord hegyfok varta. Ugyan­
is, a holgy Lewes kozeleben latort napvilagot, es itt is toltot­
te ifjusaga nagy reszet. Mennyire vagyott ra, hogy magaba
szfvja levegojet, mely oly paras es tide; hogy ujra lassa egesz
Sussexet, szantofoldjeivel es egesz evben kaprazatos szinek­
ben pornpazo kertjeivel. S meg nagyobb nosztalgiaval eleve­
nitette fol azt a meghitt boldogsagot, ahogy a tekejatekot
'ii? I 42 'ii?
figyelte egy delutan otthonaban, a Lewes High Streeten.
Ha ismet visszanyerne hajdani lelki bekejet es egeszseget,
akkor ujra orommel fogadna e derfis hangokat; s tul eze­
ken, a tenger vad rnorajlasat, de leginkabb a hazai taj sze­
lid csendjet,
Hiszen sikerei ellenere sem felejtette el, mivel tartozik
e videknek Anglia normann sarkaban, mely maig megcriz­
te regi, fagerendas epuleteit. Szepsege megmaradt kedves
emlekei kozt, s egyszeni oromeit mindig felidezte, mikor
naponta megkuzdott a London utcait elborft6 sarral es
szennyel, melyet mar nil j61 ismert.
S miert ne terhetne vissza, hogy feltoltcdjek? Amikor
fiatal leany volt, nagy faradsaggal leereszkedett a paranyi
obolbe, rovid setakat tett a parton, es a szarazfold belsejet
is be barango Ita. Oly nagy gyonyortiseget lelte ezekben a
maganyos koszalasokban - es szulei soha nem kifogasoltak,
meg rossz idoben sem! Varosi lete megfosztotta mindatt61
a beketol, melyet videki otthona jelentett szamara. Raada­
suI most, mar az uj Sanditonban, raakadt egy kevesbe la­
togatott, nem nil divatos partszakaszra, ahol senki nem
zavarta, es itt ujra megtalalhatott valamicsket regi onma­
gabol, Vagy legalabbis erre szamitott.
Valojaban londoni orvosai mar letettek rola; allapora
fokozatosan romlott, hiszen a szellemi munka nem csok­
keno nyomasa nehezedett ra, es az allando nyugtalansag
amiatt, hogy fenn tudja tartani fuggetlenseget, A kivalo
orvosnak, dr. Harris Longnak a Harley Streetrol, sikerult
felfedeznie azokat az artalrnas testnedveket, melyek meg­
zavartak szervezete mfikodeset, es karositottak az elettani
folyamatokert felelos szerveket. Korabban mar kozolte a
holggyel, hogy kirnerult, szervezete legyengult, s csak azon
csodalkozik, hogy ilyen allhatatos maradt, annak ellenere,
hogy korulmenyei es gondjai ennyire leromboljak egesz­
seget.
A hires specialista agg6dott Mrs. Turner allapotaert, es
felfrta sajat hatekony, uj gyogyszeret, melynek alkalma­
zasa megsztintetheti a betegseget. Azt Igerre a holgynek,
'ii? I 4 3 'ii?
hogy rovid idfin belul tokeletesen felepul, s ebben egeszen
biztos - fejezte ki bizakodo velemenyet,
A doktor egyszerti kaposztalevelbdl keszult fOzetet min­
den reggel es este kellett innia, az elolrasnak megfeleloen.
Ezenkfvul, orvosi feliigyelete mellett, inhalalast javasolt a
jokora parologtato keszulekekbol, melyeket elegans ren­
delojeben helyezett el. Mrs. Turner tokeletesen megbfzott
a kezelesben. Hiszen, vegul is, nem ezt tartotta minden
valamireval6 londoni is altalan osan elfogadott csodaszer­
nek, mely javulast eredmenyez? Olyan hatekony kiiranak,
mely mindent meggy6gyft? Ennek ellenere, ahogy a hosszu,
teli h6napok multak, hiaba tartotta be hfisegesen a szigoni
utasitasokat, allapota alig valtozotr. A holgy nem kapott
erore. Mrs. Turner kedvetleniil es elkeseredetten folytatta
a gyogykezelest, s mar csak arnyeka volt regi onmaganak.
Aztan vegsf elkeseredeseben eszebe jutott a tenger.
Hallott mar arrol, hogy javasoljak az effele furdokurat, hogy
rendkivul sokan hisznek abban, hogy a s6s vfz ivasa cso­
dat mfivel; eskiisznek a Teremto osi mtivenek gy6gyft6 ha­
tasara, s biztos hatasu szernek gondoljak a "melank6liaval
es emesztesi zavarokkal" szemben.
Megis, ez idaig nem adott hitelt e hobortnak, es nem­
igen foglakozott a majdhogynem vallasos ahftattal. Igazsag
szerint e csodas javulasokat leginkabb nevetsegesnek talalta,
Hisz ezek az emberek nem voltak-e inkabb az ostobasag
dfszpeldanyai, egy rendkiviili szernfenyvesztes onkentes al­
dozatai?
Es e divat kovetoi aradoztak is mesebe illo gyogyulasaik­
r6l! Az oriasi megprobaltatasrol, ahogy rnegmartoztak a ten­
gerben - a dobbenetet es felelmet, mikor elboritotta oket
a VIZ -, es az utana erezheto, bamulatos eredrnenyt, amint
lecsillapul az agy es az egesz idegrendszer. Mrs. Turner
gyakorta hallotta dr. Russellt a regi bolcseket idezni, mi­
szerint "a tenger kimos es eltiintet minden emberi szegyen­
foltot". Hat hogyan is lehetne ketsegbe vonni?
Mindenesetre Mrs. Turnernek most sziiksege volt a ten­
gerre. Eletenek erne valsagos idoszakaban megnyugvast
<£> 144 <£>
kellett talalnia. Ha kezdeti lendulete kulonbozott is azok­
t61, kiket regebben kigunyolt, megis, hozzajuk hasonl6an,
o is visszater majd az eltetf elemhez, melyet yalaha oly j61
ismert, mivel nagyon szeretne visszanyerni egeszseget es
j6 kedelyetl Megmaradt benne a vonzodas a tenger irant,
bar inkabb titokzarossaga, mint csodatevo ereje bilvolte
el. Nem felejtette ifjusaga napjait, mikor lustan uldogelt
orakon at, s a vegtelen, ismeretlen melyseget es a kavarg6
hullamokat figyelte. Eltfinodott ernlekein, s erosen va­
gy6dott az elvesztett elerero utan. Ugy erezte, mintha az
Edent keresne, a Paradicsomot, mielott elboritotta volna
az ozonvfz,
Veletlenul ertesiilt a fejlodesnek indulo, uj sussexi fiir­
dovarosrol, mely kozel fekudt szulohelyehez, s alig varta,
hogy visszaterhessen a hazai videkre, Roviden, eldontot­
te, hogy eljott az ido a kurara. Ki tudja, nem az okozhat­
ra-e kitart6 gyengelkedeset, hogy engedte a pusztft6 tehe­
tetlenseget diadalra jutni munkajaban es gondolataiban?
Ellentetes erzesek kavarogtak benne: hiszen, bar tervezte
utjat, megis gyakorta trefat fizott onmagabol; valojaban
igencsak szorakoztatta, ahogy latta rnagat ujjaszuletni - mint
Afrodite, amint kiemelkedik a rengerbol. S meg inkabb
rnegkonnyebbult, ahogy tovabb elmelkedett:
- Micsoda megkonnyebbules lesz - gondolta -, hogy nem
kell talalkoznom azokkal a tekintelyes szernelyisegekkel,
akik kotelezoen eloirt szellemesseguket es bolcsesseguket
fitogtatjak, elokelcseguket rnurogatjak, es vagyonukkal ker­
kednek! Es milyen kellemes erzes, hogy nem kell eleget
tennem annak a megkulonbozretett hodolatnak sem, melyet
az arisztokracia elvar, es ami mindig is annyira faraszto
volt Weymouth-ban.
Ezert esett valasztasa a szereny furdohelyre; ott nem lesz
effele hivalkodas es negedeskedes, Mar elore varta a vad
szepseget, az egyszeniseget es videki nyugalmat.
Igy hat derus bizakodasa alabbhagyott, ahogy Mr. Par­
ker megjelent. Mrs. Turnert meglepte a halasztast nem
turo latogatas, bar meg kell hagyni, Mr. Parker kellemes
'i' 145 'i'
uriembernek tfint, es koszontese szlvelyes volt. Ha nem is
rernitette meg a holgyet, mindenesetre kisse elcsiiggesz­
tette.
Azonban Mrs. Turner maradektalan udvariassaggal iid­
vozolte. Es igen, valaszt adott az osszes elragadtatott ker­
desre. Val6ban ugy dontott, hogy naluk, Sanditonban tolti
idejet; es 0, igen, termeszetesen rnindentdl el van ragad­
tatva, amit idaig latott! Es hogy szallasuk ne lenne kiele­
gfto a fogadoban - ugyan, mitol fugghetne meg kenyelme?
Nem, ujra es ujra koszoni, de ugy veli, nines tokeletesebb­
re szuksege. Minden kellemesnek tunik e pillanatban; es
ismetelten nem, koszoni, de aligha latja okar, hogy elfo­
gadja szives ajanlatat a nagyobb, diszesebb, tengerre nezo
hazar illetoen, mely meg megfelelO nyari berldre var,
- Kedves uram - folytatta nyajasan Mrs. Turner -, efe­
101 nyugodt lehet. Igenyeim szerenyek, s bar biztos vagyok
benne, hogy a tarsasag altalaban eppoly elragado, mint
ahogy azt on allitja, megis, itt-tartozkodasom alatt nemigen
lesz szuksegern szorakozasra. Azzal a szandekkal jottem
ide, tudja, hogy teljesen atadjam magam a gyogyulasnak ­
hogy visszanyerjem lelki bekemet s nyugalmamat, ahogy
idorol idore kimegyek a tengerhez, es beszfvom sos illatat.
Milyen kar, hogy a holgy kijelenreserol olyan keson
ertesultek! Mrs. Turner erkezesenek hire futottizkent ter­
jedt, es 0 maga az erdeklodes kozeppontjaba keriilt. Lady
Denhamet, rniutan tudornasara jutott, miesoda megtisztel­
tetesben is reszesultek, nem lehetett elrenteni abbeli szan­
dekatol, hogy nagylelktien vendegul lassa a holgyet. Egy
oran beliil elkuldre szolgajat, hogy udvozletet tolmacsolja,
s kulonosen, hogy atadja urnoje meghivasat, aki remeli,
hogy hetvegen a Sanditon House-ban koszontheti vaesora­
vendegkent,
Lady Denhamhez epp aznap delutan jutott el az orom­
teli hir, amikor nem sokkal korabban faraszto megbeszelest
folytatott az ujonnan hivatalaba lepo fiatal plebanossal. Az
uriernber lelkesen probalta elnyerni a lady partfogasat egy
iigy erdekeben, melyet a holgy egy t6lbuzg6 egyhazi szemely
r£' 146 r£'
elkepzelesenek tartott. Erne nilzasok, ahogy bizalmasai el­
arultak, naponta megmutatkoztak kozeli egyhazkozsege­
ben is. Ennek kovetkezteben Lady Denham rna kulonosen
fennhejazo hangot iitott meg.
Amikor, peldanak okaert, felhatalmazta vedencet, Miss
Breretont arra, hogy megszervezze a rendkfvuli ester, a ko­
vetkezo szavakkal fordult az iigyes leanyhoz:
- En magam gondoskodom az estely sikererol, kedves
Clara. A mi draga Angliankat azzal gunyoljak, hogy szaz­
fele vallasa van - szeles a valasztek, melyben mindenki
megtalalja a szarnara megfelelot -, azonban, a mai napig
- fajdalorn, de meg a legeldkelobb konyhak is; sot, maga
a Carleton House is - csupan egyfajta rnartassal dieseked­
hetnek! S ez a vad ketsegtelenul igaz! Megitelesem szerint
az ellenkezoje nagyobb hasznunkra lenne! Draga gyerme­
kern, honfitarsaink nem jarnanak-e jobban, ha tobbfele
martasuk es esak egy hitvallasuk lenne? Konyhamfiveszet
es valtozatossag, ez az, amit hianyolunk, melyre igen nagy
szuksegunk lenne!
S most az on tehetsegere hagyatkozunk, rernelve, hogy
eleganssa varazsolja az ester, mivel kenytelen voltam eszre­
venni, hogy forroveru francia szakacsunk csakis onre hall­
gat. Bizonyosan gondoskodni fog mindenrol, gyermekem,
mi szem-szajnak ingere.
Ami engem illet, en vallalkoztam arra, hogy a fogadast
megrendezem kivalo vendegunk tiszteletere. Tudja, mind­
annyiunk kotelessege, hogy kedveskedjiink a holgynek, es
kenyeztessuk, s olyan szellemes es ragyog6 tarsasagot biz­
tosftsunk szarnara, melyhez hozzaszokott. El fogjuk majd
bfivolni varazslatos tengerparti videkunkkel, mely mellett
a holgy korabbi elmenyei bizonnyal elhalvanyulnak. Egy ta­
lalkozas a sanditoni tarsasag szfne-javaval tal an meg gaz­
dagithatja is konyvei csodalatos vilagat!
Emmeline Turner hogyan is tudna visszautasitani ilyen
kozeledest? Bar meglehet6sen vonakodott, megis megfon­
tolta a lehetoseget, es ugy dontott, hogy mikozben lelki
r£' 147 r£'
bekejet keresi, nem sertheti meg a joindulatu embereket.
Szelfden elfogadta hat a meghivast.
Az est nagyszerfinek bizonyult. Miss Brereton, akit az­
zal biztak meg, hogy koltseget nem kimelve jarjon vende­
gei kedveben, tokeletesen teljesitette feladatat, A Sanditon
House konyhajaban foly6 lazas surgolodes Clara kitart6
munkajdr bizonyftotta, s az asztal maga volt a mflveszi to­
kely, ahogy megszortak r6zsaszirmokkal es az evszak vira­
gaival.
A tarsasag nem volt nagy - a "valogatott" kifejezes ta­
Ian jobban illett ra, Meghivtak Mr. Parkert, Sanditon tars­
alapitojat, a rendkfviil elegans Mrs. Parkert, Mr. Parker
fivereit es nfivereit valamint partfogoltjukat, Charlotte Hey­
woodot. S hogy a Denham familia magas rangu rokonsaga
szinten kepviselve legyen, Sir Edward is jelen volt, novere,
Esther tarsasdgaban. A kis esapatot Mrs. Griffiths bajos
ifju kisasszonykai egeszitettek ki.
Emmeline Turner elhatarozta, hogy megbirk6zik az iin­
nepseggel. Azt gondolta, ha elvisel egy ilyen bemutatkoz6
latogatast, tal an tiszteletben tartjak visszavonultsagat itt­
rartozkodasa alatt. Azonban egyaltalan nem gyanftotta, hogy
Sanditon lakoi mekkora jelentoseget tulajdonitanak az (5
elismero velemenyenek, nem beszelve a furdohely fellendii­
leserol, melyet e kedvezo Itelertfil remeltek.
Mihelyt osszegytiltek a szalonban, es annak rendje­
m6dja szerint megcsodaltak a haz szepseget, kello forma­
sagok kozepette elindultak az ebedlO fele, A sort Lady
Denham vezette, oldalan a jovagasii Sidney Parkerrel.
Minden ugy torrent, ahogy rerneltek; a tarsalgas kel­
lemesen folytat6dott a vacsoraasztalnal, a remek tavaszi
pisztrang folott, mel yet tfizdelt, siilt borjuhus es szarnyas
pastetorn kovetett - mind rokeletesen elkeszirve. Egyik
fogas koverkezett a masik utan - megannyi finornsag, az
eldkelo alkalomhoz illon, mfg vegiil friss, feher vaszonab­
rosszal huztak at az asztalt, s gyiimolcsokkel roskadasig
megrakott kosarakat, valamint zselet es ternerdek edes­
seget hoztak be. A pornpas dfszlet - mely arra szolgalt,
t£> 148 t£>
hogy Lady Denham gazdagsagat fitogtassa - nagy hatast
keltett.
Eleinte komoly fejtorest okozott a haz urnojenek, hogy
legyen-e ulesrend az asztalnal, Az egy piUanatig sem volt
ketseges, hogy a klvanatos fiatalembereket az uj vendeg,
Mrs. Turner, es maga melle iilteti. A rarsasag tobbi tagja
majdesak elboldogul valahogy.
Ami hdsnonket illeti, 0 kisse tavolabb helyezkedett el,
fgy nem kellett tarsalognia, nem is igen lehetett hallani a
hangjat vaesora alatt. Arthur Parkert, leven 0 maga nelku­
lozhetf volt, szinten odakuldtek, a fiatalember boldogan
telepedett le Miss Lambe, a Beaufort kisasszonyok, Miss
Brereton es Charlotte Heywood koze. Azutan, ahogy az
illem megkivanta, nyajas szavakkal fordult fiatal holgyek­
hOI allo hallgatosagahoz. Az elmult napokban lankadatla­
nul az egeszseges eletforrnanak szentelte magat. Eldadas­
m6dja arrol az ujfajta Ielkesedesrol tett tanubizonysagot,
melyet korabban titkon mar eszre lehetett venni rajta. Ma
este azonban elragadtatottsaga szemmel lathato volt.
Charlotte megprobalt reszt venni a tarsalgasban, Azt
azonban be kell ismerniink, hogy gondolatai ekozben el­
kalandoztak, s tekintete akaratlanul is az asztal nilso ve­
gen iilo tarsasagot furkeszte. Az ott foly6 beszelgetes fosz­
lanyai idorol idore rnegutottek fulet. A bor mindjobban
fogyott, kulonosen a boh6, ifju Sir Edward ivott beldle
jocskan, kinek szavai egyre hangosabbak lettek. Nagynenje
iranti kotelessegenek erezte, hogy mtiveltsegenek fitogta­
tasaval elkapraztassa a kivalo vendeget, s idejekoran el is
kezdte a hencegest,
Charlotte szeme megakadt Sidney Parkeren, aki a tole
megszokott mozdulatlan testtartassal iilt, akar egy fnyene
hallgat6. Szemoldoket felvonta, s arckifejezese elarulta,
hogy oszinte elvezetet tala! Sir Edward lelkesedeseben. Mig
szemmel lathatoan j61 sz6rakozott, megis valamikeppen
tart6zkod6 es visszahuzodo maradt. Eppen olyan volt, mint
amilyennek Charlotte mar korabban is latta. Udvariasan
b6logatott, azonban nemigen sz6lt kozbe.
t£> 149 t£>
 Ami Mrs. Turnert illeti, ezuttal minden kikapcsolodast Hiszen legtobb rnfivet szomoruan, csal6dottan es kiab­
6r6mmel fogadott, s szfvesebben figyelt, mint beszelt, Be­ randultan Irta. A valosagos vilagrol alkotott nezeteinek
vallotta, hogy bamulatba ejtette Sir Edward szereplese. keyes koze volt a regenyeiben szereplo, szerencsesen meg­
A fiatalember mindig is mesterien szavalta a jeles koltok rnenekulo hosnokhoz. Igazabol egyaltalan nem is volt.
- Scott, Byron, Burns - kora hires poetainak - mfiveit, Azonban, ha a lenyeg megfeleloen van kifejezve, rnegis ki­
s gyakorta idezte is kedvenc verseit. Ezuttal is megragad­ hallhat6 a sorok kozott! S most ugy tfint, rajong6ja ezzel
ta az alkalmat - hisz hallgatosaga oly elismeroen fogadta altatja magatl Mrs. Turner csupan elfogadni tudta buzg6
tehetseget, A holgy meglepodott, ahogy meghallotta tulaj­ tiszteletet,
don szavait, remek eloadasban. - On nilonnil kedves - sz6lt melegen -, azonban nem
- Kedves Mrs. Turner - kezdte Sir Edward -, meg ilyen tartok igenyt e baberokra. Sajnos, ha irodalmi munkassa­
koltok kozt is on abrazolja leghitelesebben a valosagotl gom soran gyakrabban hajtana a mfiveszi becsvagy, mint a
Igen kedvelem Lirdmhozl cimf koltemenyet. Milyen meg­ kenyszer, szfvesen is kerkednek ezzel. Barrnilyen otletes is
kap6an mutatja be vegzetunket - minden ember sorsatl lehetek, egyszertien arra vagyok kenyszerftve, hogy ker­
- Azzal szavalni kezdett, lagyan es csupa erzessel. lelhetetlen, mindennapos kotelessegeimnek eleget tegyek!
Att61 felek, ez azt eredmenyezheti, hogy elnagyolt torte­
Ki hallotta hangod ezustos csengeset,
neteket gondolok ki vigasztalan holgyekrol, akik megis
S akit mar a Muzsa cs6kja ert,
rernenykednek, azutan bemutatom gy6trelmeiket, es egy
Csak az tudja igy csoddlni sziuem gyonged
alkalmas pillanatban, 6, csodaval hataros m6don, meg­
Erzeset, melyorokkon tied.
mentem oket a katasztrofatol! Bevallom, valoban ldtom
Tied - ki a komor ordkat enyhited,
szenvedesuker, es erzem fajdalmukar. Titkon meg konnyet
S tdrsam leszel, mig eljo a veg.22
is ejtek ertuk. Tehat biztos lehet benne, hogy - rovid idcn
beliil - hosncim segitsegere sietek, barrnilyen elkeserfto is
Sir Edward elragadtatott csodalattal szavalt tovabb. Min­ helyzetuk,
den, amirol eddig olvasott, most itt, e holgyben testesult Igy kell vegzodnie minden torteneremnek, melyben, bar
meg! A lira igaz mivoltat latta a koltfiben, a val6di meg­ mindannyiunk szarnara egyforrnan beborul az eg, ha az
hittseget, titkos orornokkel. Ugy tekintett rea, mint aki az esernenyek szornoruan alakulnak, megis felderul a szfn, mi­
emberi terrneszet lenyeget tarta fel. Hisz nem elt-e minden kor elerkezunk a vegkifejlethez, Igen, legalabbis abban a
oraban rntiveszetenek? pillanatban, mi is reszeve valunk a nagy egesznek! Kedves
Mrs. Turner nyugtalansaga nctton-nott, ahogy hallgat­ uram, Igerern, mindent elkovetek, hogy felviditsam lelkes
tao Meg kell hagyni, 0 is ugyanolyan moh6n vagyott a di­ olvas6imat, amikor latszolag mar remenytelennek nlnik a
cseretre, mint barmely mas kolto, s eppoly szfvesen is helyzet. Val6ban, ez talan egyforrnan lehangol6 szamunkra,
hallgatta tulajdon verseit egy lelkes olvas6 szajabol! E hi­ Ebben egyet is erthetek onnel.
zelgest azonban nilzottnak talalta - mar-mar a nevetseges­ Azzal csuggedten elhallgatott.
seg hatarait surolta, Milyen kevesse is ertette meg ez a fia­ Emmeline Turner ugy erezte, aligha szukseges folytatnia,
talember! nem ez a megfelelo alkalom a finom kulonbsegek megvi­
tatasara. Muveszeterol, rernenyeirol nem szokott beszelni,
22. Barcza Gerda fordltasa. S - elfogultsag nelkul - fel kell tennunk a kerdest, vajon

<£> 150 <£> <£> 151 <£>

tarsalgasuk nem arulhatott-e el sok mindent a fiatalember A fiatalember mar korabban eszrevette Charlotte-or az
ertelmi kepessegeirol? asztalnal, de mivel ravel ult t6le, e pillanatig nem nyilt al­
Szerencsere voltak masok is az asztalnal, akik viszont meg­ kalma arra, hogy iidvozolje.
ereztek e kulonbseget, Kulonosen Charlotte Heywood nem - A mtlveszet, Miss Heywood - fordult most Charlotte
tudott kozombos maradni - meg ugy sem, hogy ilyen tavol fele -, a mi nagy szerencsenk - nezdi, hallgat6i, olvas6i,
ult Mrs. Turnert61-, mert nagy hatassal volt ra a kolt6 ha­ aterzoi es haszonelvezoi vagyunk. S rnegis, milyen aldo­
tarozott kijelentese, Fogadalma ellenere, miszerint 6rizke­ zatot jelenthet ez azoknak, akik letrehozzak? Ritkan jut
dik velernenyt nyilvanttani barrnirdl is, megis megszolalt, eszunkbe, mit kfvan ez toliik: Iemondasr es megprobaltata­
- De, kedves Mrs. Turner, mifele cselekmeny tudna job­ sokat - roviden, szenvedest -, s mindezt a mi kedvunkertl
ban bemutatni azokat a csodalatos dolgokat, azt a ritka Muveszeink gyakran nagy arat fizetnek erte!
tudomanyt, melyet egy igazi rmlvesztdl elvarunk? Egy kivalo Charlotte Heywoodes Mrs. Turner orommel fogadtak
elbeszelcnek, mint amilyen on is, nem szukseges minket, a fiatalember egyeterto velemenyet, S Mrs. Turner, ujfent
olvasokat szoktetesekkel, uldozesekkel sz6rakoztatni ahhoz, meglep6dve, egeszen felle1kesiilt e szavak hallatan,
hogy tehetseget bizonyftsa. A szerepl6k jellernzeseben,
a finom arnyalatokban ketsegkivul megmutatkozik az on
rntiveszi tokeletessege, barrnilyen hobortos lehet is a tor­
tenet maga! S az on fennkolt stilusat elvezhetjuk koltesze­
teben is. Egy pontatlan sz6 sines benne, es a belole arado
igaz rnelabu mindnyajunkat rabul ejt. S ezen a szinten mar
nem befolyasoljak az anyagi megfontolasok, nemdebar?
Mrs. Turner vegigpillantott az asztal folort, eloszor az
est folyaman, s tekintete megpihent az ifju holgyon. Meg­
lepodott, es latharoan j6les6 erzes toltotte el a friss hang
hallatan, hogy van valaki, aki tokeletesen megerti helyzeter!
A rnegallas nelkuli fecseges es tires beszed utan e felismeres
iidft6leg hatott ra,
Azonban Mr. Thomas Parker, akinek nyilvanvaloan nem­
igen volt Inyere a komoly eszmeesere, jokedvfien kozbe­
vagott, Eszebe jutott fiatalsaga, amikor diak volt.
- Nem arra figyelmeztettek-e - sz6lt buszken - mindig
is a koltoker, hogy "akinek az iras a kenyere, szenvednie
kell a Muzsa csokjaert" - vagy valami hasonl6ra?
E szavak arra kesztettek meg a higgadt Sidney Parkert is,
hogy a holgy vedelmeben kozbeszoljon:
- Nem, draga batyam, Mrs. Turner nem kuzdelmeirol
beszelt, hanem a rnfiveszi hatasrol, s ezt egyediil Miss Hey­
wood ertette meg!

'i' 152 'i' 'i' 153 'i'

 TIZENKILENCEDIK FEJEZET
Feltehemenk a kerdest: mi tudna jobban megragadni egy
fiatalember kepzeleter, mint egy veszelybe kerult leanyka]
Mi mas felelhetne meg tokeletesebben vitez lelkuletenek?
Mi novelhetne meg inkabb sajat fontossaganak tudatat?
Felvilagosult korunkban, mikor keyes olyan holgyet talalni,
kiket elrabol a konyortelen kenyur, a romantikus hajlarmi
uriembereknek talalekonysagukat kellett latba vetniuk.
A derek Sir Edward, peldanak okaert, kepes volt harcolni
- meg a pillanatnyi dicsosegert is -, hogy megmentsen egy
ujonnan felfedezett kozossegi folder, egy kivalo tengerpar­
ti teriiletet, mely a spekulansok kezebe keriilt!
Csodalhatjuk-e tehat, ha lazban egett, hogy tegyen va­
lamit Sanditon jovojeert? J6 nagynenje - es meg inkabb az
isrneretsegeben levo sok bajos holgy - nyilvanvaloan orom­
mel fogja udvozolni es csodalni bator tetteit. Barhol fordul
is meg, bizton szamithat majd elismeresre es dicseretre eles­
elmejfisegeert, Nines is bat vesztegetni val6 ideje. Azonm6d
bucsuznia kell, es utnak indulnia Londonba!
Bar kuldetese halasztast nem tfirt, ohaja, hogy rogvest
tudassa a vilaggal megbizatasat, meg halaszthatatlanabbnak
bizonyult. Egert a vagytol, hogy beszamoljon terveirfil.
Haladektalanul fel akarta hivni magara legutobbi csodaloja,
a gyonyorfi Clara Brereton figyelmet, Gondoskodnia kell
arrol, hogy oszinte tiszteloje, es egykor talan szerelmese
ertesuljon elkepzeleseirol.
Arra, hogy meghitt korulmenyek kozt bucsuzzek el to­
le, nem sok remenye volt. Clarat sziintelen Iekotottek a
Sanditon House koruli teendok, melyek egy erzelmes fel­
oracskat sem tettek lehetove. Mifele iiriiggyel talalhatna
megis alkalmat az elkovetkezo nehany oraban? Ketsegbe­
esve erezte, hogy beszelnie kelt vele, ha csak addig is, mfg
tudtara adja e hirtelen utazast - s hatarozatlan idore bu­
csut vegyen valasztottjatol.
'<is 154 '<is
Ahogy az a szerelmesektol elvarharo, hamarosan szeret
is ejtettek a talalkozasnak. Az uriember elhatarozta, hogy
a Terrace fele indul, mert ugy tudta, estenkent arrafele
tesz rovid setat Clara, rokonaik tarsasagaban. Valahogymajd
csak sikerul elterelnie figyelmiiket, hogy felrevonhassa, es
nehany sz6t valtson vele!
Szerencsere, az este kedvezett nekik. Mindeniitt setalokat
lehetett latni, amint az iizletek kozt ballagtak, vagy letele­
pedtek a padokra, hogy magukba szfvjik a kellemes, iide
levegot. Miss Brereton, szokasahoz hfven, urnfije oldalan
helyezkedett el, keszen allva barrnilyen utasitas vegrehaj­
tasara. Ezen az esten ugy tfint, egesz Sanditont a lemeno
nap ragyog6 fenye buvoli el.
A moho Sir Edward szarnara e korulmenyek lehetove
tettek, hogy kapkodva belekezdjen mindenre kiterjedo,
rnegis rovidre fogott mondandojaba.
- Miss Brereton - suttogta -, vonakodva bar, de bucsut
kell vennem ontol, mivel halaszthatatlan iigyeim London­
ba sz61ftanak! Fajdalorn, de sorsunk arra karhoztat, hogy
elvaljunk egymastol! Nem tudom megmondani, milyen
hosszu lesz tavolletem, A kotelesseg, melyet teljesftenem
kell, rendkfvul fontos. Ezen rrnilik a draga neni remenyteli
jovoje es mindenkie, akiket kedvelunk, - Itt sziineter tar­
tott, komoly es banatos pillantast vetve a leanyra. Ugy lat­
szott, levertsege eluralkodik udvarias, elegans beszeden.
Hogy mikor terhetek vissza baratainkhoz es onhoz Sus­
sexbe, azt nem tudhatom. Addig semmi esetre sem, mfg el
nem rendezem Sanditon gazdasagi nehezsegeir, Rovi­
den, csak akkor, ha mar eldicsekedhetem elert eredme­
nyeimmel! Hogy Sanditon diadalmenetben vonulhasson
be, akar egy kis Edenkert, es foglalhassa el melto helyet a
tobbi furdohely kozott! Ennel nagyobb sikert nem is ki­
vanhatunk!
Clara Brereton neman figyelte az ifju host. Azon tfinfi­
dott, mi indokolhatja heves rnagatartasat, ezuttal mi lehet
az oka? Igazabol Clara nem ertette, mitol is ilyen izgatott.
Viselkedese igencsak eltert szokasos tulffirottsegetdl, a lazas
'<is 155 '<is
izgalomt61, melyet balvanyai vakmerc kalandjai viltottak
ki belcle, kikrol regenyeiben olvasott. Ez mar nem az a zak­
latottsag volt, melyet Sir Walter kiszabaditasra vir6 sk6t hos­
noi, Sir Charles Grandison, vagy akar a Headlong Hall es
Crotchet Castle megszalloi miatt erzett,
Ez komoly cselekvesre indft6, val6di lendiilet volt! Az
igazi vilag megragadta, es fogva tartotta, olyannyira, hogy
vegre felismerte sajat lehetosegeit. Es megtalalta azt a sze­
repet, melyet mindig is keresett. A baronet, aki kapcsola­
tokkal rendelkezo, elegans, divatos ur volt, most aterezte e
nagyszerfi adomanyok fontossagat bizaim as baratai ugye­
vel kapcsolatban, s mar elore latta, micsoda nagyszerfi jo­
vdvel kecsegtetnek majd osszekottetesei.
Miss Brereton azonban rovabbra is uralkodott magan,
Draga, meresz vedelmezoiuk, milyen szornoni lehet most!
Es elhagyja ot, anelkul, hogy tudna, mikor terhet vissza
ujra! Vajon mi lehet Sir Edward szandeka? Mikent szol­
galhatna Sanditont fektelen termeszetevel? Mifele gyakor­
lati hasznara lehetne e has nagynenje villalkozisinak?
Korulnezert, es a megszokott arcokat latta: nyaral6ven­
degeket, kereskedoket, uzlethazak vezetoit, varosi kezmfi­
veseket es nehany idelarogatot - mind esti setajukat tettek.
E bekes latvany nemigen serkentheti a dicso tettek iranti
vagyat, Mi celia hat az ifjunak? Talan tabort bontat a feje­
delmi tarsasaggal Brighton kornyeken, most, hogy Sandi ton
kitarja kis oblet? De hat mi lehet kellemesebb, mint a nyilt,
szabad tengerpart, tavol a vilag zajit61? Az elokeloseg sza­
mara csendes helynek - amilyennek jelenleg tarrjak - meg­
felelt volna egy masik is.
Claranak eppen csak, hogy sikeriilt suttogva igeretet ten­
nie, mikor Lady Denham szolitotta.
Ahogy a kis csapat a divataruuzlet fele kozeledett, szern­
betalalkoztak Mrs. Parkerrel es Miss Heywooddal, akik
ekkor leptek ki a bolt ajtajan. Sir Edward, ki epp utazasat
adta hirul, most hirtelen felbehagyta beszedet, es megsz6­
litotta a ket h6lgyet. Miss Brereton, nemikepp meglep6d­
c£' 156 c£'
ve varatlan mellfizesen, vegighallgatta, ahogy a fiatalem­
ber eldicsekedett legujabb terveivel.
- 6, Mrs. Parker - kezdte buszken Sir Edward -, meg­
nyugtathatom ont es kedves ferjet, hogy a kuldetes, mely­
lyel sogornoje megbfzott, elonyos valtozast eredrnenyez
majd e partvideken! Nem szukseges tobbe agg6dniuk tehat
emiatt. Legelokelobb hazaik hamarosan berlore talalnak az
elkovetkezo idenyre, magam gondoskodom errol!
Beszed kozben rapillantott a Mrs. Parker mellett i116 ifju
holgyre, nyomatekot adva ezzel szavainak.
- Draga Sanditonunk, Miss Heywood, idaig nemigen
rernelhette, hogy ilyen oszinte figyelem iranyul jovojere!
Hamarosan kUlOnleges furdohellye valik, s ez a legfontosabb
az uri tarsasag szamara. Kotelessegernnek tekintem, hogy
a divat iranyttoi kozt jo hiret terjesszem!
Charlotte jokedvfien hallgatta, meg mosolygott is ker­
kedesen, habar, igazsag szerint, vajmi keveset tudott arrol,
hogy Sir Edward mit is szandekozik tenni. Ugy gondolta,
legjobb, ha nem szol, inkabb csak bologar, mintha helye­
selne a fiatalember rendkivuli onbizalmat.
Sir Edward nemikepp megsertodort, ugyanis a leany
valaszait nil figyelmetlennek, at rnagat pedig meglehero­
sen kozombosnek talalta. Az ifju holgyet talan nem erdek­
lik elkepzelesei? Semmibe veszi eleselmejtiseget es tetteit?
Nem, nem hagyharja ennyiben! Vjra el fogja rnagyarazni
neki megbfzatasa jelentoseger. Azonban e pillanatban eszre­
vette Sidney Parkert es Lord Collinsworth-ot, kik a kozel­
ben setaltak, s fgy rogvest a derek uriemberek tarnogatasat
kerte ugyehez,
- Uraim - kezdte, mikozben udvozclte es odahivta oket
a tarsasaghoz -, epp j6kor erkeztek! Ha lennenek olyan
kedvesek, es megvilagitanak kuldetesem fontossagat az ifju
holgynek - hogy mikent probalorn megvedeni a mi kedves
Sanditonunkat -, mi tobb, bevezetni az eloke1o furdohelyek
·· '1
k oze.
A ket ur lustan setalgatott a Terrace-en, hogy szemiigyre
vegye a kioltozotr tarsasagokat. Tokeletesen gondtalannak
c£' 157 It'
larszottak, es nyilvanvaloan semmit sem tudtak a dolog­
r6l, mely most oly nagy sullyal nehezedett Sir Edward val­
lara.
- Kesedelem nelkul indulnom kell, tudjak, hogy varazs­
latos tengerpartunkat London divatos klubjaiban nepsze­
rfislthesseml Ugyelnem kell arra, hogy rnilyen kep alakul
ki sussexi helyzetunkrol, hisz nemigen ism erik, szinte alig
kerul sz6ba, mig a szomszedos Eastbourne es Brighton
legjelentektelenebb esemenye is beszedtema a fovarosban.
Gyakorta keresik fel oket csodatevo gy6gyerejiik miatt, es
orokosndknek is ajanljak, mert itt megfelelo ferjet ralal­
hatnak! S mi melyen lemaradva kullogunk mogottuk, mi­
kozben az ideny mar kozeleg! Miss Heywood nem erti meg,
mennyire fontos lenne cselekedni, sot, meg azt is idfipa­
zarlasnak tartja, hogy gondolatban foglalkozzunk vele!
Sidney Parker a sz6noklatot rendktvul sz6rakoztat6nak
talalta. A temahoz illo, szinlelt komolysaggal szolftotta meg
a leanyt:
_ Miss Heywood, csak nem vonja ketsegbe, hogy San­
diton melto helyet foglalhat el napjaink elokelosegeinek
tarsalgasi temai koztr Itt csupan Denham latja tisztan, mi­
lyen eszkozokkel csabithatjuk oket ide!
- Aligha, uram - felelt a leany rezzenestelen arccal. ­
Sir Edwardhoz hasonl6an en is elvezern a tengeri levegot,
es ajanlani fogom mindenkinek, mert azt klvanom, hogy ok
is beszippanthassak, de Londonba futni? Vendegeket csa­
logatni? Nem egeszen ertern, mit erhet el egy ilyen otlet!
De talan elkepzeleseim pusztan gyakorlati rermeszeniek.
Egyetertettem az on fiverevel, Thomasszal, abban, hogy pa­
tikust akar keresni Sanditonba - ugy velem, surgosen szuk­
seg is lenne ra a novekvo nepesseg miatt. Hiszen azokat a
gyengelkedoket, akik idejonnek, hogy meggy6gyuljanak,
ki fogja majd istapolni? Az onok elegans vilagarol azonban
semmit sem tudok. Egyaltalan nem ismerern.
_ Ezek szerint, Miss Heywood, on mindenkeppen gya­
szos veget josol a vendegeknek, akik idejonnek, hogy kiku­
raljak bajaikat? - korholta Sidney Parker. - Es itt, Sandi­
'it' I 58 c£>
tonban kepes balj6s hangnemben azt allitani, hogy csak
betegsegre es szenvedesre szamfrhatunk? Hogyan, kedves
Miss Heywood, on talan nem hisz a csodakban?
- On - jelentette ki Charlotte - talan trefat ffzhet az el­
terjedt, divatos gy6gym6dokb6l. En halat adok egeszsege­
mert, megis, ugyanolyan denilato vagyok, mint barki mas,
hiszen latom, mennyit javulnak azok, akiknel a kezeles ha­
tekonynak bizonyul. Hanem hogy allunk azokkal a sze­
rencsetlen emberekkel, kik arrol gyozik meg magukat, hogy
Sanditon mas egyeb nyavalyak gyogyftasara is alkalmas?
Magukra hagyatkoznak, mi tobb, kart is okoznak szerve­
zetiiknek! Egy j6 orvosnak, aki tisztaban van a valodi lehe­
tosegekkel, fel kell lepnie ilyen nilzasokkal szemben, hogy
megelozze a rovabbi bajokat; inkabb, mint hogy anyagi ha­
szonra tegyen szert! Nem, j6 uram, ugy velem, az onfegye­
lem es ongyogyitas annyira lehet csak hatekony, amennyire
az alany kepes ra!
- Noverem fiverunk, Thomas szornyfi termeszetevel ma­
gyarazza, hogy 0 is hasonloan gondolkodik. Diana lesz az
elso, aki kijelenti onnek, hogy Thomas kellokeppen meg­
bilnhodott, amiert olyan buzg6n kutatott orvos utan. Ra­
adasul Lady Denham teljesen osztja nezeteit! S szegeny
batyam, erofeszftesei eredrnenyekeppen, a mai napig biceg.
Megis, hiaba szamfrunk derfis arcokra magunk korul, mikor
az orszagbol rnindenhonnan leginkabb a betegek ozonle­
nek Sussexbe, hogy a tengervfz gy6gyft6 erejevel kuraljak
magukat. Ugy gondolom, e feladvany mogott, Miss Hey­
wood, hibas gondolkodas rejlik, de attol tartok, en magam
nem oldhatom meg!
Ezzel szfvbOl jovoen elnevette magat, Azonban Miss Hey­
wood nem tudott csatlakozni jokedvehez. Felderftette ugyan
a nevetes, mely aztan szivelyes mosolyba szelidult, de nem
helyeselte a fiatalember kozombosseget es gunyolddasat ­
alokoskodasa csak bosszantani tudta.
Sidney Parkert nernikepp megzavarta, mikor eszrevet­
te, hogy a holgy nem kivan reszt venni a finom csipkelo­
desben. Lehet, hogy ennek a komoly holgynek megiscsak
c£> 159 c£>
igaza van? Fivere, Thomas nem hlvja-e minden tarsasag­
b61 egyuttal a legbonyolultabb, legnehezebb eseteket, a leg­
zaklatottabb lelkiallapotban levoket is, mikozben a bete­
geket, gazdagokat, elokelcket, legyongulteket, erorleneket
probalja ide csalogatni? Nem lesz ennek hamarosan szo­
moru vege? EI kell ismernie, hogy Miss Heywood aggo­
dalma Sanditon jovojevel kapcsolatban talan nem egeszen
alaptalan.
Sidney Parker komolyabb hangon fordult ujra vonz6 el­
lenfelehez.
- Megertettern szavait, Miss Heywood. Fiverem abbeli
torekvese, hogy orvost talaljon, szerencsesebben is alakul­
hatott volna, mint kovetkezmenye, mely vegul csak egy bo­
kaficam lett. Az iigyet pedig haladektalanul meg kellene
oldani!
Radobbent, hogy csaladja doresege mar olyan regota el­
tavolitotta toliik, hogy elveszftette rokonai iranti illo kote­
lessegerzetet. Annyira kulonbozo vilagban eltek, hogy odaig
jutott, hogy pusztan mulatott hibaikon, es figyelmen kfvul
hagyta a veszelyt, melybe valoszmuleg sodorjak magukat.
Most mely szomonisagot erzett.
'it' I 6 0 'it'
HUSZADIK FEJEZET
Sem a rang, sem a vagyon nem adhat okot az irigysegre.
Rendszerint fgy is velekedunk errol. Megis, egyesek mennyi­
re sovarogva keresik a Iehetoseget, hogy e kivaltsagok ko­
zelebe ferkozzenek! Esther Denhamtdl ravel allt a lustasag
e rneresz vallalkozasban. A fiatal holgy, ha lehet, meg oda­
adobb figyelmet szentelt az iigynek, mihelyt eszlelre Lady
Denham lankad6 ragaszkodasat iranyukban - hisz vagyo­
na a ladytdl fiiggott,
lgy Miss Denham - kiben az orokos feltekenyseg gya­
nakv6 terrneszettel parosult, melyet hfivos tekintet kisert
- azonnal eszrevette a legapr6bb valtozast is kornyezeteben.
lgy csakhamar folfedezte a Sanditon House folott tornyo­
sulo felhoket.
Egykor - nem is oly regen - alig varta, hogy latogatast
tehessen tekintelyes rokonuknal fiverevel, a delceg baro­
nettel. Kesobb nyomatekosan fel is kertek oket, hogy jelen­
jenek meg a tengerparti kuriaban. Itt Miss Denham rerne­
nyei valera valtak a szivelyesseget es eleganciat illetoen, ha
csakugyan elegedett volt az idonkent rnegmutatkozo join­
dulattal nemreg magas rangba kerulo nagynenje reszero],
aki toretlen buzgalommal probalta megszilarditani helyet
ujdonsult, nemesi csaladjaban,
Roviden, Miss Denham min dent elkovetett, hogy a neni
nagyra becsiilhesse. Nagybatyja, Sir Harry halalat koveto
sussexi utjai soran eppoly kovetkezetes maradt engedel­
rnessegeben, mint amilyen hatarozott a szukseges forma­
sagokban. A Sanditon House-ba tett latogatasok alkalma­
val mindig megvarta nagynenje kozeledeset, melyet rnely
szfvelyesseggel, tudatosan viszonzott, hogy fgy minden ige­
nyenek meg tudjon felelni.
Amfg nagybatyja elt, hosszu idon at tiirelmesen vart,
nernan figyelve a draga, elbuvolo Sir Edwardot, ahogy za­
vartan kozeledni probalt az orokseggel kapcsolatos fel nem
'it' I 6 I 'it'
tett kerdeshez. Bar fiveret ratermettnek, sot, szakertonek
is tartotta holgyugyekben - legyen az fiatal vagy idosebb
-, es biztosra vette, hogy kepes is hoditani, mikor a legjobb
formajat adja, megis, osztonosen erezte, hogy surgolcdese
itt soha nem erhet celba. Es ravasz rokonuknal sem,
A fiatalember minden faradozasa - szoviragokkal tele­
tfizdelt beszede - hiabavalo maradt. Sajnalatos m6don
nagynenje tarsasagaban a kedves Edward versidezetei, egesz
romantikus lenye, mely mashol csodalatot keltett - mindez
itt makacs ellenallasba iitkozott.
Nem, ha van meg remeny, neki, Esthernek kell korul­
udvarolnia a nagynenitl Latogatasaik soran rendkfvuli ero­
fesziteseket tett e teren, S a lady lassankent fogekony lett
mindennemti dicseretre vagy meresz b6kra - melyhez
unokahuga mindig sohajtva hozzaftizott egy oh-t vagy ah-t,
egyenesen a neninek cimezve - s vegul szemmel lathatoan
egeszen vendegszeretove valt.
Miss Denham buzg6 hajbokolasaval vegul megvaltoz­
tatta a vonakod6 ladyt. Rabirta nagynenjet, hogy nyiltan
elfogadja hfzelgeset.
Valojaban Lady Denham mindig is az oszinte beszedet
igenyelte. Azonban Esther Denham h6dolata pillanatnyilag
balzsamkent hatott az iijdonsult ozvegyre. A draga Harry
halala utan Miss Denham es fivere voltak azok, akik elvi­
selhetobbe tettek, es megerdsitertek helyzeret, Orornmel
udvozolte hat oldalan e nemes ifjakat, vendegul latta ro­
konait, es mindent megtett kenyelrnukert. Diesekedve
rnutogatta oket, s egeszen sajnalta, mikor vegleg Denham
Parkba koltoztek. Talan nem volt el6kel6 modoru? Most,
hogy felvette uj nevet, fiatal rokonai megsern batoritjak es
hagyjak jova jogat a megkiilonboztetd cimre - melyre rna­
sodik hazassaga reven szolgalt ra? Vonakodva engedte el
6ket magatol, ugy erezte, jokora adagot magukkal visznek
el6kel6segeb61.
Azonban ez nem tartott sokaig. Lady Denham harna­
rosan a vezet6 tarsasag urn6je lett, j611ehet ez sajat tala­
lekonysaganak volt koszonheto. Itt mar melt6sagteljes
c£' 162 c£'
asszony volt, s a j6 izles szakertoje. Sanditon nagyasszo­
nyava valt, 6 volt az, kitol a kozosseg tekintelyesseget vart
el, es idonkent fenyuz6 pornpat, melyre hajland6 kolteni.
Tobbe mar nem az a szernely volt, kinek tarsadalmi hely­
zete kerseges! Igy hat korabbi aggodalma tavoli ernlekke
halvanyulr,
Mikor Esther Denham ez evben ujra rneglatogatta, azon­
nal eszrevetre a rendkfvuli valtozast. A nagyneni hivalko­
do modora igencsak szembetflno volt.
Nyersen es ingeriilten fordult most hozza az a holgy, ki­
t61 olyan sokat remelt; tart6zkod6 es kozonyos maradt
legmelegebb szavaira is! Tiilonnil kozonyos! Ugy tfint,
hajlamos rnegserteni rangban folotte all6 rokonait is.
Lady Denham hfivosen fogadta unokahuga kozeledesi
kfserleteit, s nyfltan kimutatta ellenszenver, Barrnennyire
igyekezett is most a fiatal Miss Denham nagynenje hiusa­
gara hatni, s igy ujra megnyerni tetszeset, roviden, hize­
legni - nem tudta visszaszerezni a lady figyelmet, nem is
beszelve korabbi, nelkulozhetetlen szereperol. Ehelyett tii­
relmetleniil bantak vele, s6t, gyakorta leplezetlen bosszu­
saggal is!
Vegtelen kesertiseg toltotte el ilyen fogadtatas lattan.
Es keyes kellett hozza, hogy ezt ki is mondja! 6, aki oly
sokat adott magabol, es annyira nagylelktien! Ugy erezte,
nagynenje halarlan. Hiszen a lady esak kesobb erkezett
el6kel6 csaladjukba, es pusztan hazassaga reven lett roko­
nuk! Egeszen jelentektelen, minden rang nelknli asszony
volt csupanl S fivere es 6 megis elfogadtak, eloszor mint
nagybatyjuk feleseger, kesobb mint gyaszolo ozvegyet!
Milyen szfvelyesen udvozolte az uri tarsasag, az erdeke­
ben cselekedtek, tamogattak, segltettek, es pallerozrak mo­
dorat.
Hirtelen, szamos uj baratja koreben - a tunekeny lor­
dok es ladyk kozt, mint Emmeline Turner, a Parker farni­
lia, Miss Lambe es a Beaufort kisasszonyok - Lady Den­
ham mar nem vesz tudomast a regiekr6!! Talan egyaItalan
nines is sZiiksege rokonaira? Valamifele hajdani kapcsolat
c£' 163 c£'
mara feleslegesse val6 foszlanyai lettek, kikrfil vegkepp meg­
feledkeznek majd?
Es nem csupan ez volt a baj. A sernmibfil elobukkant
Clara Brereton, aki elhomalyositotta Miss Denham tekin­
telyet. Ki ez a teremtes, es hogyan tudta kierdemelni nagy­
nenjuk figyelmet? Bizonnyal a j6 tarsasagba akar bekerul­
ni, s ami meg rosszabb, egy elszegenyedett londoni csalad
sarja! Miss Denham viszont eszrevette, hogy e betolakod6
kenyelmesen elhelyezkedett a Sanditon House-ban, hogy
az 0 helyebe lepjen, mint ifju urno, es eltavolftsa ot, mint
a lady boles Iteletfi bizalmasat!
Miss Denham ugy dontott - legalabbis eleinte -, hogy
nem vesz tudomast e valtozasrol. Ami6ta ismerte nagy­
nenjet, a lady mindig is atadta magat az 6szinte lelkese­
desnek. Miss Denham mar megfigyelte, hogy ez gyorsan
el is rmilik nala. Lady Denhamet orokke elegedetlen terrne­
szete, soha meg nem szfinf nyugtalansaga eppoly konnyen
ellensegesse is tudta tenni, mint amilyen izgatotta. Hamar
raunt arra, aki kedvet kereste; () is csak sajat szolgalelkfi­
seget hibaztathatja! A lady nyiltan es hatarozottan kinyil­
vanitotta iranyaban nagyfoku nemtetszeset. Sebaj! Mint­
hogy fiverevel 6k a lady legkozelebbi rokonai, jogcfmiik
az oroksegre Igy is szilard marad. Nem agg6dhatnak hat e
miatt,
Megis, teltek-rnultak a hetek, s Lady Denham tovabbra is
rajongott Miss Breretonert. Az ,,6 kis felfedezettje", ahogy
burkoltan celzott ra, nem csupan talpraesett, hanem igazi
segftseg is lesz idosod6 korara, Esther Denhamet ez nerni­
leg megzavarta, es elttinodott kilatasaikon. Mikozben a ko­
vetkez6 lepest fontolgatta, elhatarozta, hogy meg inkabb
probal kozeledni nagynenje fele.
Mignem egy nagynenjevel folytatort beszelgetes hirtelen
megremitette, es ekkor vegre megertette, hogy a lady veg­
kepp elfordult tole.
- Draga neni - kezdte egy nap -, on a diszunnepely fo
beszedternaja. Az ifju holgyek, kik a megyebol erkeznek,
minden csillogasuk ellenere sem kozelithetik meg az on
'£' 164 '£'
'£' 165 'i'
eleganciajat. Az on bali oltozeke mellett meg az en Lon­
donbol hozott ruham sem kelthet felninest (pedig ki kell
jelentenem, hogy az eziisttel hfrnzett, halvanylila krepp
tokeletes, s ragyog6an illik a szeles selyemovhoz - es szabas­
vonala a legfrissebb divatnak megfelelo, me lyre en magam
kulonos gonddal iigyeltem)!
A lady gorornban valaszolt:
- Kedvesem, nem is csodalkozom rajta! Hiszen a Grafton
House legpazarabb ajandeka, s a varronc kizarolag feje­
delmi szernelyekhez van szokva! Kotelessegem ugy megje­
lenni, ahogyan azt elvarja az uri tarsasag itt, Sussexben.
Nyilvan megfigyelte mar, micsoda diszben pornpaznak a
csablto aranyifjak es szepsegek delutanonkent a Bond
Streeten - nem talalni hozzajuk foghat6t! Azonban biztos
lehet benne, kedves hugorn, hogy ezen a kornyeken csep­
pet sem eiezziik hianyukat! Nem szukseges semmit sern
felaldoznunk egykori kivalosagunkbol! Inkabb elokelo tar­
sasagunkkal es j6 Izlesunkkel buszkelkedunkl
Miss Denham hallgatott, es hirtelen ugy erezte, a lady
szavai hatasara szilard helyzetu csillagkepe mas konstella­
cioba keriilt! Fivere vajmi keveset ertett meg ebbol, vagy
ha megis, hat nemigen akarta felfogni a dolog oriasi jelen­
toseget, de meg e kenyes ifju szamara is teljesen nyilvanvalo
lett a valtozas, A korulmenyek elorelathatolag nem javul­
nak! Esther Denham ugy latta, ok, a lady rokonai, nem sza­
mithatnak arra, hogy nagynenjuk kesobb talan megenyhul.
A ketsegbeejto allapor elkeseredett lepeseket tett szuk­
segesse, Miss Denham azon ttinodott, mikent valtoztat­
hatna a helyzeten. Persze, nemigen ad6dott erre Iehetoseg,
egeszen a balig. Az estelyen azonnal felfigyelt a ket uriern­
berre, Mr. Sidney Parkerre es elokelf baratjara, kik epp
akkor erkeztek Londonbol.
Az elobbivel gyakran volt alkalma talalkozni mar ko­
rabban is. A fiatalember igazabol nem sokra tartotta Miss
Denhamet, kivalo tulajdonsagai es kepessegei ellenere
sem - melyeket mindenki mas kelloen ertekelt, Ebb61 ki­
foly6lag Miss Denham hamar eldontotte, hogy Mr. Parker
nem finom gondolkodasu ember, Izlese fogyatekos, es fgy,
mint jelentektelen szernely, nem is valo az uri tarsasagba,
Azonban ez alkalommal, ahogy ujra megjelent, s magaval
hozta rendkfvul divatos baratjat, Lord Collinsworth-ot,
Miss Denham elott uj tavlatok nyiltak,
Eberen figyelte oket attol a pillanatt61 kezdve, hogy a
terembe leptek. Eloszor az uj joveveny terrnetet vette
szemiigyre; aranyos, szikar alakjat, iiriemberhez illo test­
tartasat, majd ezt kovetoen kellemes stilusat figyelte meg.
Viselkedeset megfelelOnek talalta. Ha valaki sziiletett mar
konnyed modorunak, hat az minden bizonnyal o! Ezutan
ruhazatat kezdte tanulmanyozni, A divatos Miss Denhamet
kellemesen meglepte, am it latott, es igenesak megerosi­
tette kedvezo velernenyeben. Lord Collinsworth val6ban
elokelo fiatalember!
Oltozete a londoni szabomesterseg remeke volt, rendki­
viil elegans videki viselet! Kabatja mohazold szine igen j61
ervenyesult az aranys.irga gombokkal, a fekete barsony­
gallerral, melyet csodalatosan egeszfrett ki a karcsusitott,
sargasszurke, kasmir terdnadrag. Miss Denham tisztaban
volt vele, hogy ilyen eleganciat csupan a City jobb klubja­
iban latni - videki szemmel nezve nil divatosnak tflnhet.
Ketsegtelenul 0, Esther Denham az egyetlen a jelenlevok
kozul, aki felismerte az uriernber kivalosagat.
Megis a tarsasag suttogva kezdett beszelni az idegenrol;
nem hianyozhattak a reszletek elokelo csaladjarol, elsoszu­
lottsegerol, s hogy tetemes vagyon varomanyosa az orszag
eszaki feleben.
Miss Denham tehat megkiserelt az iiriember kozelebe
kerulni. Tulsagosan regota lefoglalta mar az ifjut nagy­
nenje, Lady Denham, s ugy latszott, nines ere, mely szet­
valaszthatna oketo Eltokelte, 0 lesz az, aki kozbelep, es fgy
varakozon alldogalt mellettuk. Nagynenje vegul majd esak
folfedezi jelenletet! Mihelyt rnegtortent a bernutatas, a le­
lernenyes ifju holgy hosszabb tarsalgast szandekozott kez­
dernenyezni a fiatalemberrel.
c£> 166 c£>
Lord Collinsworth nem gyozott halalkodni megmene­
kulese miatt, s gyenged pillantassal mondott koszonetet:
- Vannak holgyek, kik valoban csodakra kepesekl Ket­
segtelenul bamulatra meltoak!
A kezdet Igeretesnek tfint, mely esak fokozta Miss Den­
ham gondolatainak iramat, Mindenaron tovabb kivanta
folytatni a beszelgetesr.
- Amulva latorn - mondta ekozben Lord Collinsworth
-, hogy onok, ifju holgyek itt, Sussexben olyanok, mintha
egy gorog vazarol leptek volna elo, hogy elbajoljanak min­
ket rna este. On es holgytarsai elegans, redozott ruhaikban
meltosagteljesen foglalnak helyet a hellen tr6nusokon! Ha
yalaha is elkepzeltem mar, milyen a T okeletesseg - 6, Miss
Denham, rna este magam elott latorn festoi szepsegebenl
Barmennyire is torekszunk, hogy ezt elerjuk, fajdalom, esak
ritkan sikerul,
Miss Denham ekkor ravaszul megmozdult, hogy megmu­
tassa az 6kori stilus iranti odaad6 ragaszkodasat; magasan
keble folott szabott ruhajat, s hatuljat, melyen a esokorba
kotott szalag derekatol uszalya aljaig futott; konnyeden
megigazftva strueetollakkal ellatott, turbanos fejdiszet, tin­
nepelyesen jelentette ki:
- Dram, nem remelhetjuk, hogy megfelelunk az on el­
varasainak a divat teren, megis mindent rnegreszunk, amit
tudunk. Nehanyan fontosnak tartjuk, hogy oltozkodesunk
ne legyen divatjarmilt, es, amint latja, London iranti hfise­
giink diadalmaskodik! Kotelessegunknek tekintjuk, hogy
tokeletesen alkalmazkodjunk hozza,
Az uriember kisse meglepodorr, es kerdo arckifejezes­
sel figyelte. A holgy felkeltette erdeklodeser. Miss Den­
ham e tekintetet ugy ertelmezte, miszerint elbajolta hall­
gatosagat. Elerkezett hat a pillanat! A leany akkor es ott
kigondolta, milyen keriilO uton is fog hat eljutni jovojet
erinto tervehez. Egy vagyonos fiatalember - egy nemes,
ennelfogva jelentds szemelyisegl Raadasul olyasvalaki,
kinek azonnali visszajelzese arra enged kovetkeztetni, hogy
Esthernek tal an van nerni eselye,
c£> 167 c£>
 Ahogy fiatal holgyeknel lenni szokott, Miss Denham el­ jelentett, Valojaban, nem vart el semmit, elfogadta, barmit
abrandozott. Nem kell ezutan aladysege kedvet keresnie, kapott is, s nem szamftott, ha esetleg kelletleniil adtak, Ha
mely nehez es halatlan szerep, sat, megalazo feladat! Nem az uri ember erdeklodese fut6 szeszely vagy pusztan kelle­
szukseges tovabbhaladnia ezen az osvenyen, egyre tavolodo mes idotoltes, a akkor is kihasznalja lehetosegeit, ameny­
celjai hiabavalo keresese kozben. Masfele indulhat, s meg­ nyire csak tudja! Roviden, e kapcsolat talan igaz szerelemme,
all majd a sajat laban! Az evek hosszu soran at nem arra egy eleten at tart6, aszinte odaadassa is valtozhat, s neki
vagytak-e a fiatal rokonok, hogy elnyerjek Lady Denham torekednie kell erre a boldogsagral
joindulatat, annak remenyeben, hogy Sir Edward elfoglal­ Nem ilyen szerenyseg jellemezte Miss Denhamet, aki nem
hassa az at megilleto helyet? Es Miss Denham nem azon buz­ akart mast, mint megszerezni a csodalatae nyfltan kifejezo,
g6Ikodott-e, hogy fivere j6letet biztosftsa? Meg ha nagynen­ elakela szarrnazasu Lord Collinsworth-or.
juk rei is hagy mindent, a, Esther nem lesz-e folytonosan Esther Denham soha nem fogott bele olyan tervbe, me­
alarendeltje a neha meggondolatlan es ostoba Edwardnak? lyet ne tudott volna megval6sftani, es, ami azt illeti, soha
Hogy egy ilyen ember bakezusegetal fuggjon, j6llehet, sa­ nem is allt el szandekaitol. Az iigy nem nfrt halasztast!
jat fivererol van is sz6 - sivar kilatast jelent egy anyagi le­ A kocka ualoban el volt verve!
hetosegeitdl megfosztott na szarnara.
Vj tavlatok nyfltak most elotte. Megval6sfthat6 es jar­
hat6 ut vezethet az elckeloseg fele! Talan Lord Collins­
worth az, aki segftheti ebben! Miss Denham mindig is val­
lalkoz6 kedvti volt. S most ki is jelentette, hogy egyelOre
nem szandekoznak visszaterni Denham Parkba, ehelyett in­
kabb Londonba utaznak. Az uriember, meglehetosen ud­
variasan, rnegfgerte, hogy kozvetleniil megerkezesuk utan
tiszteletet teszi naluk.
Miss Denham az est folyarnan tobb Izben is alaposan
megfigyelte nagynenje nincstelen kuzinjat, Clara Breretont,
s ez csak megerositette elhatarozasaban. Hogy ennek a
teremtesnek sikeriilt elnyernie fivere, Edward vonzalmat,
nem erte varatlanul, mostanaban azonban a leany maga­
tartasa megvaltozort - igazi eletororn sugarzott belole. Oly.an
ragyogas volt ez, mely abbol az eleven erzesbol fakad,
hogy jobban csodalnak, ertekelnek, becsiilnek, sat szeret­
nek benniinket mindenki rnasnal! Lehet, hogy fiveret meg­
babonaztak? Ki tudja, milyen bolondsagot mondott, mifele
elhamarkodott Igeretet tehetett?
Igazabol nem sok minden tortent Clara es Sir Edward
kozott. Hanem egy Miss Brereton szarnara, aki mostoha
korulmenyei kozt halas volt minden figyelernert, ez sokat

~ 168 'i'
 HUSZONEGYEDIK FEJEZET

Ahogy szokasava valt ezekben a napsutotte napokban,

Miss Heywood koran kisetalt, Az idf enyhe volt, a leve­
go balzsamos, s a tenger varazslatos kekjen megpihent te­
kintete. Korulotte csodalatos nyugalom, hiszen ebben az
oraban meg kevesen ebredeztek. Megis, legnagyobb meg­
lepetesere, e reggelen, a lehorgonyzott halaszhajok kozt is­
met osszetalalkozott tarsasaguk legujabb tagjaval, aki miatt
olyan nagy htihot esaptak a Sanditon House-ban.
Mrs. Emmeline Turner tfint fel, amint keresztulvagott a
homok kozul elobukkano buckafuvon es a magas, tengeri
varjutovisen, Gondolataiba meriilve nezett maga ele, s ugy
runt, nines tudataban annak, hogy akarki is eszrevette. Mind­
azonaltal, mikor szerntdl szembe keriiltek, Charlotte latta,
hogy kenytelen megsz6litani.
- Bocsasson meg, kedves Mrs. Turner - kezdte -, latorn,
gondolatai messzire kalandoztak, s nem kivanja, hogy egy
erre jaro betolakod6 szavai rnegzavarjak elmelkedeset. Kel­
lemes napot szeretnek kfvanni csupan, s most folytatorn
setamat,
Mrs. Turner azonban rendkfvul udvariasan arrol bizto­
sitotta az ifju holgyet, hogy felismerte, sarra kerte, marad­
jon kiesit. Nem ez a fiatal leany volt-e ott Lady Denham
estejen a minap, ki oly batran megmentette ot az unalorn­
t61, s mindnyajuk segitsegere sietett?
- Kedves Miss Heywood, ne menekuljon ell - kerlelte.
- Boldog vagyok, hogy lathatom, s e gyonyoru reggel fe­
nyeiben meg orornrelibbnek talalorn e talalkozast. Gyakran
szfvja magaba a friss, tengeri levegot? Magam nem mulasz­
tottam meg el egyetlen reggelt sem, hogy kijojjek, mi6ta
Sussexbe erkeztem. Val6ban ugy hiszem, hogy az osszes
gy6gym6d kozul, melyet rank erolternek - bar ezt a vele­
menyt aligha terjesztenern szeles korben Sanditonban -,
esak e legegyszerfibb szolgalja javunkat! lgy tehat modfe-

It> 173 It>

lett kedvelem a pihenest es gyogyulast a tengerparton, bar­
mil yen is az idol Ne torcdjek a zavaros szabalyokkal, me­
lyeket a ket kivalo orvos, dr. Relhan es dr. Russell, vagy,
ami azt illeti, akarrnelyik jeles kollegajuk elofr! A terrneszet
az, s errol meg vagyok gyozodve, egyediil a termeszet kepes
segfteni allapotomon, a terrneszet csodaja to It el rerneny­
seggell
E szavaknal felemelte fejet, hogy beszippantsa a s6s le­
vegot.
Charlotte Heywood elismeroen tekintett a holgyre,
- Igen, val6ban eszrevettem, Mrs. Turner, mennyit ja­
vult arcszfne elozo talalkozasunk 6ta. Egeszen felfrissiilt!
Ki tudja, talan nem is lesz szuksege orzoangyalara a ten­
ger es a ragyog6, sussexi napsiites miatt! E ferry egeszen
felvidftja, elenkebbe teszi es lelkesfti az embert! Kellernes­
nek talalorn a setat ezen a csodalatos helyen, es keszseg­
gel at is adorn magam varazserejenek! Hanem a mi j6 Mr.
Parkeriink a test es lelek kozotti osszhang ujfajta elrnele­
revel rraktal minket, s igen ekesszoloan szarnol be a tengeri
furdczesekrol, melyeknek szemtanuja minden egyes nap!
De, kedves Mrs. Turner, az on gyengelkedese bizonyara
nem lehet olyan jelentos, mint az f5 betegeie.
A holgy szivbol nevetett.
- Nos, gyermekem, minden ketelkedesunk ellenere tulz6
allftasai talan igaznak bizonyulnak! Gondoljon csak kedely­
allapotunkra! Milyen elonyosen valtozott rovidke setank
alatt is! Ez talan nem tarnasztja ala kijelenteseit? Sajnos,
mi magunk keveset ertunk meg a terrneszet eroibol, meg­
is kenye-kedvenek ki vagyunk tevel S ugy tunik, tisztelet­
ben kell tartanunk oket, mar csak egeszsegunk erdekeben
is! Kenyszeriteniink kell magunkat arra, hogy fgy tegyiink!
S lenyugodott szellemiink tal an majd koveti gyarlo testun­
ket, ahogy ennek lennie kell! Legalabbis ezt kell rernelnunk!
- Sziinetet tartott, mielott folytatta volna, s ugy latszott,
mintha a lagy szelld csillapitana kisse orvenylo gondolatait.
- Azonban, Miss Heywood, csodalatosan sz6lalt fel ve­
delmemben a Sanditon House-ban! Es igencsak meglep,
<£' 174 <£'
hogy tudataban van a mflveszi tokeletesseg veszelyeinek!
Megvallom, orommel to It el, hogy valaki ilyen fiatal kor­
ban kepes megerteni! Kevesen vannak, akik nem vtvtak meg
sajat harcukat a mfiveszetben, s nem isrnertek fel azt a ne­
hezseget, mellyel folytonosan meg kell kuzdenunk - azzal
az allando kesztetessel, hogy sz6rakoztassuk - ahogy ma­
napsag eszrnenyftik - a "nagykozonseget". 6, a tomerdek
regenyiro szandeka csupan az, hogy kedveskedjek, vagy
ami meg rosszabb, hfzelegjen nekik! Hogy rabja legyen az
olvas6knak, kik soha nem engedik, hogy a gondolat sulya
raj uk nehezedjek, s vagyuk pusztan az, hogy kenyeztessek
aket, es edes elegedettseg aradjon szet benniik! De hogy
val6ban elttinodjenek az eleten - az csak hiu remeny marad!
- Mostanaban kenytelen vagyok ezt az olvas6t megsz6­
lftani, ilyeneket balvanyoznak a londoni irodalmi korok
is. Azaltal, hogy dedelgetjuk az effeleket, attol felek, sza­
nalomra melto helyre szorulunk, s kifinornultsagtol vagy
udvariassagtol mentes tarsadalornma valunk, S nem kell
sorolnom azokat a mindennapos akadalyokat sem, Miss
Heywood, melyeket mindig is a nok fr6i tevekenysege ele
gordftettek, Gyongecske hangunkra, ha egyaltalan szfvesen
fogadjak a piacteren, ritkan figyelnek, barrnilyen erosen el
is benniink a vagy, hogy elerjiink valamit.
Charlotte rendkfviili erdeklodessel hallgatta panaszara­
datar. Lenyfigozte a holgy oszintesege. Kevesse volt hozza­
szokva ahhoz, hogy komolyan tarsalogjon, vagy elttinddjek
barrnely targyrol, s legfOkeppen nem itt, a tengerparton.
Es meghozza nem egy ilyen mfivelt szernellyel, aki ennyire
nyfltan beszel vele!
Charlotte-or egeszen elbuvolte, hogy a kivalo holgy, ege­
szen csodalatos m6don, figyelemre meltatta. E tudat - ismer­
jiik el - igen kellemes volt szamara, s ezaltal Mrs. Turner
rogvest meg is nyerte maganak hosnonker.
Charlotte erosen bizonygatta, hogy Lady Denham este­
lyen csak azert sz6lalt fel, mert meghallott nehany szesze­
lyes kijelentest - es beismerte, hogy ingeriilten hallgatta e
nilzo, errelmetlen rnagasztalast -, s szerenyen kijelentette,
<£' 175 <£'

hogy ezt nem azert tette, mert elfogult Mrs. Turner muve­
szetevel szemben, Remeli, hogy pusztdn csodalonak vagy 01­
vas6nak tartja; de csak mukedvelonek, mert nem tobb annal!
- Az igaz - magyarazta -, hogy bar csaladorn soha nem
volt olyan szerencses, hogy elvezze mindazon kivaltsagot,
mely a varosban elOk osztalyresze - a felolvas6- es vitaes­
teket, keptarakat, hangversenytermeket es parkokat -, en­
nek ellenere megis kihasznaltuk videki lehetosegeinker.
Tudja, Mrs. Turner, edesapamnak mindig is az volt az
alapveto elgondolasa, miszerint egy angol ember elsodleges
kotelessege, hogy mfivelje magat, es kifinomultan gondol­
kodjek - hogy a fole emelkedjek, amit mi otromba visel­
kedesnek hivunk. Ez a meggyfizfides - ugy latta, ndnek,
ferfinak egyarant erre kell torekednie - hajtotta, es neve­
lesiinkben azt tartotta legfontosabbnak, hogy mindegyi­
kiink j61 tajekozott es tevekeny legyen, s szellemiink pal­
lerozott.
Igy tehat gyermekei - a sok-sok ifju Heywood - min­
den osztonzest megkaptak a ranulasra. Dolgos szuleink el­
lattak minket hasznos olvasmanyokkal, s sokszor buzdftottak
is, Igy szorgalmasak es odaad6ak voltunk. Csaladunkban,
kedves Mrs. Turner, az a szokas, hogy mindig osszejovunk,
s hangosan felolvasunk egymasnak.
Elkepzelheti a jelenrosegetl Ejjel-nappal folyt a beszel­
getes fivereim es novereim kozt. Nem csupan tanultunk,
es elvezettel ismerkedtiink a mtivekkel, hanem kerdeseket
tettiink fel, es megvitattuk, amit hallottunk. Idonkent, ha
valami keptelenseget fedeztiink fel, nem tagadom, han­
gosan kitort belolunk a nevetes, Ahogy visszaernlekszem,
Mrs. Turner, nem sok minden keriilte el figyelmunker,
hiszen olyan sokan voltunk egyiitt! Lehetett az akar egy
tortenet, amit olvastunk - romantikus vagy remregeny, uta­
zasi naplo, filoz6fiai ertekezes; mindig elmondtuk, amit
gondoltunk, gyakorta vitaba is szallva egyrnassal. Milyen
nagyon szerettem - fejezte be az elenk, ifju holgy - ezeket
az esteket otthon! Minden mas szorakozasnal eldbbre
'<i? I 7 6 '<i?
val6nak tartottam! Itt fedeztem fel sajat enemet, s alakl­
tottam ki a vilagrol alkotott latasmodomar.
Charlotte zavartan elhallgatott. Hiszen csak veletlenul
talalkoztak! Att61 felt, nil oszinten es hosszan beszelt,
Mrs. Turner nem erzett effele btlntudator. Igazabol orom­
mel fogadta Miss Heywood lelkes visszaernlekezeset. Annyi­
ra felkeltette erdeklodeser, amit a leany willingdeni elete­
rol rneselt, hogy meg tobbet akart hallani.
- Most en vagyok soron, hogy csodaljam foglalatossa­
gait - jelentette ki. - HoI is talalni rnegfelelobb tarsasagot
a kifinomult mflveltseg megszerzesere, mint sajat csaladunk­
ban? Nem, kedvesem, soha ne gondolja, hogy kizarolag
Londonban lehet uj ismeretekre szert tenni! Elisrneressel
adozom az on tiszteletre melto edesapjanak! Ha oktatasa
barmiben is hianyt szenvedhetett videki otthona miatt, az
ertekes rnfivek keznel vannak, s mindig elerherok lesznek,
ha szuksege lesz ra. Miss Heywood, on meg nagyon fiatal;
remelem, sok emberrel fog meg talalkozni, ellatogatni gyo­
nyorti helyekre, es orommel szerez majd izgalmas tapasz­
talatokat, ha eljon az ideje.
Charlotte felbatorodva folytatta gondolatrnenetet.
- Tudja, Mrs. Turner - vallotta be -, egyszer tevesen
ugy hittem, az olvasott emberek jobban megertik a mfive­
keto Azonban nem j61 gondoltam. Ami6ta itt vagyok San­
ditonban, radobbentem, hogy nem mindig tortenik Igy!
A regenyekben a szereplok j6 vagy rossz jellemerol olvasha­
tunk, ezaltal taldn bolcsebbe valhatunk, tisztanlatasunk es
Itelokepessegunk is javulhat - de ki a megmondhat6ja an­
nak, hogy mi magunk mennyit nyerhetiink a konyvekbol?
Peldanak okaert, meg Richardson geniusza sem jelenthet
biztos sikert. Mtiveiben a cselszovok mindig annyira elet­
telinek tfinnek, egeszen lekotik az ember figyelmet - ne­
mely fiatalernber szamara akar hosi rnintakepul is szolgal­
hatnak! Regenyeinek vilaga olyan nagy hatassal van rank,
Mrs. Turner, hogy olvasas kozben nehezen tudjuk aterezni,
milyen is Iehet megelni a legborzalmasabb elmenyt!
'<i? I 77 '<i?
 Mrs. Turner rogton megertette, es elmosolyodott. Azon­
ban, terrneszetesen, azt is rogton rudta, hogy nem mond sem­
mit, nehogy guny targyava tegye adore fiatalembert, akire
oly finoman celzott iment a leany, Megis, elbuvolonek talal­
ta rejtelyesseget, s meg inkabb oszinteseget es erdeklodeset.
A ket holgy folytarta a setat, mikozben kellemesen elbe­
szelgettek. Bucsuzaskor megbeszeltek, mikor talalkoznak
ujra. Azt a derus, korai orat jeloltek ki, amikor a furdozok
meg nem jonnek ki a partra, s a varos lass an kezd meg
csak ebredezni.
Igy is tettek, s konnyed baratsag alakult ki koztuk, mely
mindkettojuk nagy megelegedesere szolgalt, Mrs. Turner
nem csupan a munkajat erinro ternakrol beszelt lelkesen,
hanem kulonlegesen kedves olvasmanyairol es hon szere­
tett koltoirOl is, s Miss Heywoodban minden alkalommal
figyelmes hallgatosagra talalr.
A napok rnultak, az idosebb holgy kedelye felelenkiilt,
ahogy a fiatal leany lelkesen szivta magaba szavait, s tanult
tole, Charlotte-or pedig lenytigozte tarsa ragyog6 intelli­
genciaja, S Mrs. Turnerre nagy hatassal volt a leany gyon­
ged aggodalma is, melyet kedves vendeglatoi irant erzett.
Ami Charlotte-or illeti, e varatlan ismeretseg bizonyult
a legkellemesebb idotoltesnek, melyet csak elgondolhatott
maganak, miota eljott hazulrol. A kivalo holgy lenyugozte,
halas volt erdeklodeseert, es lelkesen hallgatta. Mrs. Turner
elbeszelesei - melyek akar szfnhazlatogatasrol sz6ltak a
West Enden, vagy festok mfitermeirol a Covent Gardenben,
esetleg gyakori talalkozasairol mas .irokkal a kulonbozo ka­
vehazakban - a videken nevelkedett Miss Heywood sza­
mara almai beteljesuleset jelentertek.
A kellemes sussexi tengerpart szepsege, mely megbabo­
nazta erkezesekor, most meg ragyogobba valt elvezetes be­
szelgeteseik altal. Ugyan mi okozhatott volna ennel nagyobb
gyonyoniseget?
Hanem egy reggel Mrs. Turner beszarnolt a helyi hirek­
rol, melyekrol nernregiben ertesult, s ez kisse megriasztotta
Miss Heywoodot. Kiderult ugyanis, hogy elozo delutan
~ 178 ~ ~
Lady Denham latogatast tett Mrs. Turnernel, es abban a
megtiszteltetesben reszesitette, hogy fontoskodva eloadta
neki Sanditon fejlesztesevel kapcsolatos, nagy horderejti
elkepzeleseit. Allfrasa szerint bizonyara m6dfelett erdekli
Mrs. Turnert, hogy milyen nagyszabasu tervei vannak a
furdohely fellendfteset illetoen.
- Regota vagyunk arra - kezdte oladysege -, hogy pom­
pas, elegans hazakat biztositsunk kitfind vendegeinknek,
kiknek szama naprol napra novekszik, Buszken allithatom,
hogy hamarosan nekifognak a Waterloo Crescentnek, s ez­
zel megindul a fejlesztesi program. Mivel arra biztattam
tarsamat, Mr. Thomas Parkert, hogy minden aldozatot meg
kell hoznunk a eel erdekeben, 0 tanacskozott is bankaraival.
Nem keslekedhetunk! Szuksegunk van szamos uj szallashely­
re, mely felveszi majd a versenyt Cheltenhammel, melto par­
ja Brightonnak, es terrneszetesen kivalobb barminel, amit
csak az elbizakodott Brinshore ajanlhat! - Mrs. Turner
odaad6an figyelt, de nernileg zavarodottan fogadta a hal­
lottakat. Hiszen, magyarazta Miss Heywoodnak, regota lat
mar kiad6 hazakat az ovarosban! S fgy nem elhamarkodott
hat kisse ujakat epiteni? Mikent lehet az, hogy a szallasok
iranti kereslet ennyire megnott?
Charlotte elkepedve hallgatta szavait. Ittlete soran va­
loban ertesult a tervezett oriasi epitkezesekrol, azonban
Mr. Parker folytonosan tetovazott, Az igazat megvallva,
Thomas Parker nem ertett egyet azzal, hogy eppannyi
erdeke fUzodne a csodalatos Crescent letrejottehez, mint
oladysegenek. Szamara ez volt az a beruhazas, sajnos, amely
elkerulhetetlenne valik nem sokkal a Trafalgar House dia­
dalmas felepftese utan!
Bar az uriernber vagyona, birtoka, csaladi oroksege
meglehetosen tekintelyes volt, ami kenyelmes rnegelhetest
biztositott csaladja es j6maga szamara - s meg akkor is
kitartott, mikor 0 tavol volt -, azonban tartalekai jelento­
sen megcsappantak. Tisztaban volt azzal, hogy a tervbe vett,
rendkivuli kockazattal jaro fejlesztes soran merhetetlenul
nagy osszeg forog kockan, melyet nehezen engedhet meg
179 ~
maganak, Hiszen mar bokeztien hozzajarult az Assembly
Rooms felujitasahoz es a konyvtar epftesehez! Charlotte
azon tfintidott, ha tokeje ennyire megfogyatkozott, hogyan
tudja majd fgy tovabbvinni koltsegveteser? . Sir Edwardot olyannyira lekotottek gondolatai jelentos
Nyugodtabb pillanataiban a gondterhelt Mrs. Parker bur­
koltan celzott nilkoltekezessel kapcsolatos felelmeire, sot,
azt is beismerte vedencenek, hogy m6dfelett aggasztja e
nagyra toro iizleti vallalkozas.
- Gyakran gondolok regi otthonunkra - vallotta be. ­
Hiszen on is lathatta a veternenyeskertet a konyhaablak­
b61, Miss Heywood, milyen szepen is fejlOdtek ott a zold­
segek! Ezt nem tudjuk felulmulni, meg itt, a tengerparton
sem, akarhogy is igyekszunk. Valahogy kozel sem tfinnek
olyan erettnek! Tudja, rendkfvul csendesen teltek napjaink
akkoriban. A Trafalgar House sokkalta fenyfizobb, talan
jobban megfelel Mr. Parker Izlesenek. Ugy hiszem, evek
mulva, mire a facsemetek felnonek, helyzetiink eppoly
eldkelo lehet majd, mint Lady Denhame.
- Az igazat megvallva - itt sziinetet tartott, hogy elfojt­
sa a hiabavalo abrandozasr - ez mind meg azelott torrent,
hogy Mr. Parker elkotelezte rnagat az egeszsegimk es bol­
dogsagunk javat szolgalo iigynek. S nem kerdojelezhetjuk
meg j6zan Itelokepesseget e tekintetben!
Hallva Mrs. Turner beszamolojat, Charlotte sohajtott,
Kivancsi ra, mi j6 fog kisulni ebbdl az esztelen koltekezes­
bol! Tudta, Lady Denhamethajtja a becsvagy, hogy fel­
epitsek tengerparti tunderorszagukat. Nem nyughat ad­
dig, mfg gyczelemre nem viszi a Waterloo Crescent ugyet!
A furdovarosnak sok dologra lenne szuksege: egy szinhazra
vagy egy hangversenyteremre, s terrneszetesen egy parkra
is! Mindent meg kell tennie azert, hogy Sanditon a legelo­
kelobb helyek koze emelkedjek! A lady helyzete, vagyona,
egesz szernelyisege ettdl a fellendulestol fuggott.
A Parker familia talan nines tudataban annak, milyen ve­
szelyes helyzetbe keriilt? Hit senki nem mondja el nekik
oszinten, hogy megmenekulhessenek, miel6tt nil keso lenne?
Charlotte azon tunodott, mikent fog vegzodni az iigy.
<£> 180 'it
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
kuldetesevel kapcsolatban, hogy egeszen Londonig iigyet
sem vetett novere derfis arckifejezesere. Ha figyelt volna
egyaltalan konnyed beszedere, talin meghallja a lelkese­
dest Esther Denham hangjaban, olyan vidamrna tette Lord
Collinsworth remelt Iatogatasa! Azonban a vallalkozo szel­
lernf ifjut nem sok minden tudta elterfteni szandekatol.
Alighogy megerkeztek szallasukra a Ryder Streetre, maris
utnak indult a Picadilly fele.
Nem sokkal ezutan mar a Brooke's nyuzsgo tomegeben
bukkant fel. Biztos volt abban, hogy itt kivalo uriernbe­
rekkel talalkozhat; valogatott tarsasaggal, a Korona mi­
nisztereivel, sot, felotlott benne, hogy akar a herceggel es
elokel6 embereivel is. Itt nagy mennyisegti hitel allt rendel­
kezesre - ellenretben a Boodle's, Wattier's, vagy a White's
klubjaival -, s a szamlat csak j6val kesfibb kuldtek. Sir
Edwardot, a szebbik nem csodalojat, meg egy eel vonzotta;
itt lehetett ugyanis szemiigyre venni a legdivatosabb h61­
gyeket, es a kulonfele szerencsejatekok alkalmaval ossze­
akadni veluk.
Ezen az esten olyan jelentos szemelyisegek erkeztek, mint
Lady Archer es leanya, valamint Lady Buckingham, akik
igencsak unnepelyes magatartast valtottak ki a jelenlevok­
bol. Persze, a j6 hangulat volt itt a legfontosabb. S e sza­
baly lett a mervado meg a komoly jatek soran is a harem
kartyaasztalnal, melyeket a szalonban allftottak fol. Bar­
milyen jatekot is valasztottak -Tegyen az farao, maka6, ha­
zard kartyajatek, vagy kockajarek -, es akarrnilyen oriasi
osszeg cserelt is gazdat, Sir Edward tudta, hogy ezek a
jdtekosok kepesek befolyasolni a vegeredrnenyt. S mindig
udvariasan rendeztek el az ugyet is. Az itt osszegytilt tisz­
teletre melto tarsasag cseppet sem volt kicsinyes.
Sir Edward biztos volt benne, hogy ezen a helyen meg­
talalja majd azokat a kifinomult uriembereket, akiket keres,
'it 181 'it
 s akiknek hosszadalmasan meselhet Lady Denham kinino
sussexi pihenohelyercl, magasztalhatja a "fiirdozes" e16­
nyeit, beszarnolhat a legfrissebb gy6gym6dokr61, es dicser­
heti a s6s tengervfz kedvezo tulajdonsagait, szemben mas
hazai vizekkel: akar a vastartalmu forrassal Tunbridge Wells­
ben, vagy a gyogyfurdckkel Bath-ban.
Hamarosan kenyelembe helyezte magat, es nagy vagyat
erzett a jatekra, Leiilt az asztalhoz a kivalo tarsasag koze,
Kedve egyre nett, s a jatek iranti elragadtatasa nyilvanvalo
volt, ahogy minden kernel elidozott a lapok folott, de a
legjobb pillanat akkor kovetkezert, mikor egy ravasz lepes­
sel elvitte az osszes tetet!
Sir Edward higgadtan, biztos kezzel jatszott, es okosan
merlegelt, s jatekostarsai arckifejezese is megkonnytrette
gyozelmet! Szegeny Denham szamara a kartyajatek nagy
kisertest jelentett. Ebben a pillanatban szinte megfeledke­
zett nehez kiildeteserol- hogy partfogasaba vette Sanditon
fellendulesenek ugyet -, es csupan a konnyebben elerheto,
biztosabb sikerre gondolt.
Eppen ekkor Lady Archer fordult hozza:
- On is, uram, azok koze tartozik, kik szenvedelyunk
rabjai lettek, es megszallottan irnadjak a jatekot?
A hallottak zavarba hoztak a fiatalembert. Hogy ot pusz­
tan szerencsejatekosnak velik? Rabja lett, gyogyfthatatla­
nul? Neveltetese, tanulas iranti odaadasa, erdernei, mtivelt­
sege, egesz hfisi mivolta tiItakozott ez ellen! Mindig is
nemesebb gondolkodasunak, igenyesebb termeszetfinek tar­
totta magat, hiszen 0 az, aki soh a nem adta at magat a
gyakran megszokott rnertektelensegnek! Az erzesei: embere
lett urra rajta,
Azonm6d ki is jelentette a holgynek, hogy nines benne
ilyen iranyu reszrehajlas - mert 0 semmi esetre sem ilyen
- folytatta Sir Edward egeszen nyiltan. Terrneszetesen,
vallotta be nevetve, idonken; 0 is szeret kartyazni,
- Sok kedvtelesern van, Lady Archer - es itt kihuzta
rnagat, hogy megmutassa delceg testtartasat, - Ugy ismer­
nek, mint aki nehanapjan jelenrektelen Iogadasokar kot,
<£> 182 c£>
es bevallom, van nemi tehetsegem is ezen a teren. Megis
ehelyett inkabb az igazi csoda es a dicso elismeres keresese
hajt! Peldanak okaert - es beszed kozben meghajolt a lady
es leanya elott -, mindeniitt megcsodalorn a szepseget, bar­
hoI talalkozom is vele, s ezt most eppen itt talalom! Az iga­
zat megvallva, ha esetleg megszallott lennek, Lady Archer,
az minden bizonnyal a nfii nem iranti megszallottsagomat
jelentene.
A lady hallgatta a hfzelgo ifju szonoklatat.
- Valojaban, jellemem, ugy velem, hajlamos arra, hogy
rabja legyen a Tokeletessegnek, Ekkor gyul langra kepze­
letem. Mindig is kenytelen voltarn bolcsesseget keresni a kol­
teszetben, fgy buzg6 olvas6 maradtam, feltetlen hive a sk6t
Burns szerteagazo mfiveszetenek, es odaad6 rajong6ja a ki­
valo Lord Byronnak.
Azonban, Lady Archer, ha mar a jatek ororneirol be­
szel, ami azt illeti, nines izgalmasabb, ami jobban lekotne
az ember figyelmet, mint a 16versenysport! Ez lelkesft fel
igazan - nem csupan a ragyog6, zold, szabad kornyezer,
hanem az elsd osztalyu, tenyesztett lovak lenyfigozfi szep­
sege. Emellett - tette hozza Sir Edward bizalmasan, lehal­
kitva hangjat - a tetek sem olyan magasak, mint a rna esti
jatekban!
A holgy addigra mar tudta, hanyadan is all vele. Hatra­
dolt szekeben, es meron nezte lornyonjan keresztiil, hogy
szemiigyre vegye a fiatalembert, aki oly hatarozottan ad
hangot velernenyenek.
- On valoban szerencses, uram - jelentette ki -, hiszen
e szobaban ralalhato az a Ion doni uriember, aki a leginkabb
jirtas ebben a temaban. 6 a tulajdonosa a kiralysag nehany
kituno lovanak, - Ezzel egy masik asztalnal iilo, megleheto­
sen sovany, kozepes terrnetfi ferfiu fele fordult, s magahoz
szolitotta,
- Mr. Dawson - jelentette ki -, on elott all egy raj on­
g6, a loversenyek lelkes hive! Nem sok erdeklodest mutat
apr6cska szenvedelyunk irant, annak ellenere, hogy nyert
itt rna este! Az igazat megvallva, nernikepp sajnalorn a
c£> 183 c£>
 dolgot - tette hozza, az est folyaman el6szor sz61ftva meg
hallgatag leanyat, aki mellette tilt -, mivel orornmel fo­
gadjuk a delceg fiatalembereket, nemde, Isabella?
Az odahivort Mr. Matthew Dawson lassan kozelederr,
s keszen allt, hogy szemrevetelezze hosunker.
- Denham? Denhamet mondott? Soha nem hallottam e
nevet - utasftotta vissza kurran. - Nem ismerek ilyen te­
nyesztot, Lady Archer. Nem is emlekszem, hogy talalkoz­
tam volna vele Epsomban vagy Newmarketben.
Az ifju fele fordult, es ingerulten udvozolre,
- Rendszeresen Iatogatja 16versenyeinket? Ha Igy all a
dolog, milyen kulonos, hogy nem lattuk meg ott!
- Lehetseges lenne, hogy az iijfajta divathobortok er­
deklik - azok az akadalyversenyek, melyek mostanaban
szelteben-hosszaban elterjedtek az orszagban? Biztosftha­
tom uram, ez csak bolondsag, melyet nernregiben vettiink
at az Irektol, ahol semmit nem szamftanak a hagyornanyok,
ahol a lovakat felhizlaljak, es lovasaik kapukat ugrattatnak
at veluk, feldulva palyainkat, s ekozben arvagtatnak min­
denen! Talan ezt a fajta 6riiltseget reszesfti elonyben, mint
lovassportot?
Sir Edward tisztelettud6an habozott. Mikent tudna el­
magyarazni, hogy 0 csupan a szepseg csodalojakenr sz6lt,
sa hagyornanyos versenyek tokeletessegere gondolt, azok­
ra a konnyed, egyszeru talalkozokra, ahol a gy6ztes lovak
merik ossze erejiiket? Milyen j61 ernlekezett a nagyszerfi
Sultanra, vagy a pornpas Eclipse-re, melyek oly nagy ha­
tassal voltak ra ifjukoraban! Amilyen gyakran csak tudott
- es ez nem volt nagy igeny - elment, hogy megnezze a ki­
valo lovakat! S ha nem tudott, hat kijart a Hyde Parkba,
es fogadott rajuk a Tattershall'snal.
- Ahogy latom - kezdte -, a risztasagnak, kepzeletnek,
sot, a muveszetnek lehetiink itt szerntanui! Nemes allato­
kat tenyeszteni, kivalasztani a rnegfelelo kancat az ellesre,
nezni a moho csik6t, ahogy vilagra jon, figyelni, ahogy
kinyujtozik, majd kitfino peldannya fejlodik a kellemes,
hangafiives pusztan, vagy dornbvideken - mi lehet ennel
Ii? 184 c£'
nagyobb gyonyoruseg? A taplalasnal, a nevelesnel, az edzes­
nel es hosszu varakozasnal? Latni az egyeves csikot, mely
kivalosaganak bizonyiteka, tovabba a ragyog6, ker-harorn
eves telivert, ahogy szokell! Milyen csodalatos is fiirge rnoz­
gasuk, mily nagyszerfi az allokepesseguk a versenyekenl
Mar az is ororn, ha az ember rnegszemlelhet egy negymer­
foldes, egyszerfi el6futamot!
Uram, ez a legcsodalatosabb id6toltes! S6t, nemesnek is
tarthatjuk, hisz ugy tudom, maga a regensherceg - leg­
alabbis, mikor nem szemelyisege rokeletesiteseben melyed
el Brightonban - szinten sajat, remek peldanyokkal foglal­
kozik. E lovak a herceg buszkesegei, meg akkor is, ha a
derbi idejen kisse gondterheltnek tfinik! Igen, val6ban ne­
mes szorakozasl Irigylem ont tevekenysegeert.
Matthew Dawson megenyhiilve hallgatta a fiatalember
szenvedelyes szavait, s egy darabig meg folytattak az eszme­
cseret e targyban, mfg vegul aztan Denham a lenyegre terr.
- Ezennel be kell vallanom, csodalkozva ertesultern a
mendernondakrol Epsom elszomorft6 helyzetet illet6en.
Sokat romlott hirneve az elmtilt evekben, meg teljes zfir­
zavarrol is lehet hallani! Ugy hallottam, nines nevjegy­
zek es vedokorlat ezeken a versenyeken, s a nezdk - azt
mondjak, mostanaban nem mindig az elokeloseg van jelen
- felbatorfrva erzik magukat arra, hogy hadonasszanak, han­
gosan kiabaljanak, vagy altalanos felfordulast okozzanak!
Hat ez nem botranyos? On talan nem tartja mindsithetet­
lennek?
- Hogyne, uram! Egeszen a szelhamossag szinrjere suly­
Iyedt, vagy talan meg rosszabbra - vallotta be Dawson. ­
Megprobaltatast jelent lonak es tenyesztojenek egyarant,
s megcsUfolja magat a versenyt is!
- Nem lenne idoszerf - kockaztatta meg vegul Sandi­
ton ifju szoszoloja, igencsak lenyegre toroen - keresni egy
masik helyet, hogy e fenseges, csabfto szorakozasnak toke­
letesen uj teriileten h6dolhassunk? Egy jovobeli verseny­
palyarol beszeleka tengerpart leglarvanyosabb reszen, Sussex­
ben, egy fejl6d6, kellemes furdohely szornszedsagaban,
Ii? 185 c£'
a kikoto mellett. E kitfinf videket mar sokan ugy tartjak
szarnon, mint az ideny legjobb felfedezeset!
Hallgatosagar meghokkentette a javaslat, mindamellett
szeretett volna tobbet tudni a dologr61.
- Epsomban ketsegtelenul osszevisszasag uralkodik - val­
lotta be Dawson. - Valoban, uram, nem szolgalhat egyeden
uri ember megelegedesere sem az a latvany, ahogy versenyek
idejen vegigzudul a torneg a kornyekbeli Fleet Streeten.
Azonban elkepzelhetetlennek tartom a valtoztatast, amit
javasol.
Hanem, erzelmektol fUt6tt beszelgetotarsa szernbeszallt
vele:
- Hogyan ketelkedhet Sanditon vonzerejeben, j6 uram?
A tenger varazsa es a nagyszerf gy6gym6dok lehetosege
egyarant csabito lehet az itt pihenok szamara. Setanyai mar
megelenkultek, es hamarosan megkezdodik a Waterloo
Crescent epitese is, s a pompas szallasok befogadjak majd
a larogatokat. Es gondolja csak meg, Sanditon kozelebb
fekszik Londonhoz, mint Brighton vagy Bath! A tetszetos,
tij ugetc, a nagyszerfi futam a csodalatos fekvesu palyan,
s a tengeri szel, mely hajtja elore a lovakat - biztosithatorn
r6la, hogy Londont, Sussexet - egesz Angliat - ide csalo­
gatja majd, hogy elnyerjek a dfjakat.
Az uriember mereven nezte Denhamet, aki igencsak el
volt ragadtatva rnagatol es szonoklatatol. Szerencsere, er­
velese sikeret elosegftendd, ebb en a pillanatban egy ismeros
alak kozeledett felejuk. Lord Collinsworth volt, ugyanaz
az elegans ferfiu, akit Sidney Parker vitt el Sanditonba.
Epp akkor erkezett, es foglalta el szokasos helyet az asz­
talnal. Denham szamara az uriember uj lehetoseget jelen­
tett, es azonmod cselekedni is kezdett.
Lord Collinsworth-ot folottebb meglepte jelenletevel, Sir
Edward eppen hogy csak udvozolte, maris ott folytatta,
ahol korabban abbahagyta, szilardan szem elott tartva ugyet,
- Milyen j6, hogy iijra latorn, Collinsworth, hiszen csak
nernregiben erkezhetett vissza arr6l a helyrol, melyet epp
most magasztalok Mr. Dawsonnak.
~ 186 ~ ~
Ezzel bernutatta az urat baratjanak, akit arra kert, hogy
reszletesebben szamoljon be Sanditon kiveteles, tengerparti
fekveserol, a kedves, becsvagyo tarsasagrol es minden
masrol.
Collinsworth, bar varatlanul erte a dolog, nem vona­
kodott eleget tenni a keresnek. Ambar, Dawsont szuk­
segtelen volt bemutatni neki. Az ifju lord, aki alapos is­
meretekkel rendelkezett a teliverekrcl, ismerte a neves
tenyesztot Londonb61, sot, korabban mar talalkozott is
vele.
Megkockaztatta hat velemenyet, elmondta, mit tapasz­
talt Sanditonban:
- Elonyos elhelyezkedesti, bajos kis furdohelyl Remek,
deli tengerpart, kellemes a nyari szel. Biztosfthatom, hogy
itt talalja a legjobb furdosegedeket a parrvideken.
- Denham - vetette kozbe Dawson - az iment egy lover­
senypalyat javasolt a kozelebe, Ugy gondolja, a lovassport
szamara kozpontot lehetne itt letrehozni. Mikent velekedik
errol, Collinsworth?
- J6 otlet, meg kell hagyni. Mi lehetne alkalmasabb hely­
szfn az urak szarnara, hogy a legjobb teliverekre fogadjanak?
Megfontoland6 elkepzeles, nem ketseges.
Dawson alaposan figyelt, majd gondolkodott egy da­
rabig. Ugy latszott, a hallottak megorvendeztettek. A le­
hetoseg, hogy ugetot letesitsen Sanditonban, elnyerte
tetszeset, S igen csabftonak tfint, hogy ilyen buzg6n tarno­
gatjak,
A terv sikerult, Sir Edward diadalmasan tavozott, Hiszen
mi segithetne elo biztosabban Sanditon jovojet, mint az, ha
tetszetos loversenypalya letesul a szomszedsagaban? Nem
fog-e lelkes hiveket vonzani majd a tengerpartra?
Collinsworth figyelme ekkor mas iranyba fordult, mivel
rendkivuli vagyat erzett a jatekra, elobb azonban meg rovi­
den erdeklodott Miss Denham hogylete felol, s megtgerte,
hogy hamarosan tiszteletet teszi nala.
Az ujjong6 Sir Edward szamara semmi sem lehetett vol­
na mar ennel kellemesebb! Ahogy most osszefoglalta ma­
187 ~
gaban, rna esti tevekenysege rnindenkeppen sikeresnek
mondhat6. Es Sanditon erdekeben tett buzg6 erofeszftesei
eppen hogy csak elkezdfidtek! Gondolatai ekkor az Al­
mack'sre terelodtek, s a kozelgo osszejovetel kezdte fog­
lalkoztatni. Remelre, hogy a tarsasagban raakad majd az
ev legigeretesebb londoni orokosnojere,
'iir I 88 'iir
HUSZONHARMADIK FEJEZET
Telt-rnult az ido, es Charlotte szabadideje egyre kevesebb
lett, ahogy a sok kellemes elfoglaltsag lekototte napjait. J61
tudta, hogy mar nilsagosan regota nem adott hirt rnagarol
csaladjanak. Hozzafogott hat a levelhez:
Drdga papa! - kezdte.
Ha ezekben a hetekben nem is szdrnoltam be pontosan
mindenrtil, szdmitol: rd, papa, hogy On - legfakeppen On,
kedves papa - tiirelemmel van irdnyomban, S azt kerem,
nyugtassa meg a draga mamdt, ntiuereimet es [iuereimet ­
az egesz csalddot -, hogy jol vagyok, s gondtalanul telnek
napjaim Parkereknel, Sanditonban. Magyarazza meg nekik,
legaldbb annyit, hogy ualoban csak hanyagsdgom az oka!
Hiszen itt - keszseggel beismerem -, e han dhitott, ten­
gerparti nyugalomban, a sok csoddlatos elmeny - az eny­
he szellti, az dttetszii para a parton, a videk, ahol a leuegt;
kristdlytiszta, es egy kis soual keveredik, ettol valva tokele­
tesse (s meg a uegtelen melysegii tenger is szeliden aramlik
az arm halado ldbai eltitt} - elvonta kotelessegtudo leanya
ilia [igyelmet, papa, legdrdgdbb csaladidtol, a gyakori kesz­
tetes ellen ere, hogy levelet irjon. Raadasul elgondolkodtam
azon is, leuen nemigen vagyok jdratos ebben, hogy mi il­
lendo es mi nem.
Papa, igazdn eltunodom azon, hogy mit kepzelhetnek
arrol a jovevenyr6l, aki letelepedett itt, a nagyvilagbani
lgazdn megerti, papa, hogy leanya mit erezhet e ragyo­
g6, nyuzsga tdrsasdgbani Hiszen minden percben, eijel­
nappal nagy az elenkseg, es rendkiouli energidt forditanak
az egeszseg megoudsdral Igen hisznek abban az ujfajta elet­
m6dban, mely sokretiisegben es vdltozatcssagban [elidmul
minden hagyomdnyos gy6gym6dot! - On mit szolna mind­
ehhez?
'iir 189 <£>
 Megis, ami engem illet, buzditonak talalom az egeszet!
Oromteli dolog ldtni a lelkesedest az urakon es holgyeken,
fiatalokon es idtiseken, azokon, kiknek enyhe panaszai van­
nak, es azokon is, kik gyongek es betegesek. Mind egyfor­
man megdolgoznak a [utalomert - egeszsegesebb szerueze­
takert, javul6 kedelvdllapotukert -; egy hosszabb eletert,
Tduol a szennyezett vdros zurzauaratol, ugy tunih, erkolcsi
celkitiizesuk a [rissitti testmozgds, rdaddsul ez rabiria oket
arra is, hogy ueglegesen felhagyjanak [ektelen vagy nem
megengedhetti eletoitelukkel, mikor hazaternekl
Eleinte megdobbentti ldtni erofesziteseiket, megis, dllitom,
valahogy csoddlatos, sot, termeszetfolotti! Mindazondltal,
mdr csak a szemleltides is lekoti figyelmemet. Nos, drdga
papa, igy dll a dolog - hogy mulaszidsomat mentegessem;
hisz ldthatja, ilyen h6bortos dolgok foglalkoztatnak legin­
kdbb mostandban.
Az egyik nap reggel, epp ahogy uisszatertem a hegyre,
a Trafalgar House-ba, napfenyes szobdmba, olyan ldtvdny
tdrult elem, mely biztosan peldaual szolgdlhat az eddig le­
irtakra. Ott dllt eltittem uj baratunk, kedves uendegldtom,
Mr. Thomas Parker ifjabb fioere. Arthur Parker huszonegy
koral jdr; ugy tiinik, kordbbi erokifejtesei igencsak korlato­
zottak lehettek, s rouid elete [olyamdn ldtszolag nemigen
volt kiteue semmilyen megprobdltatdsnak.
Yelemenyern szerint, papa, a fiatalembert igencsak beteg­
nek tarthatjdk, bar ha rdnez az ember, egydltalan nem gon­
dolnd annak. Szdmomra kelloen egeszsegesnek tiint mar
akkor is, mikor ideiott. Felteteiezem, hogy talzott etvdgya
jdrult hozza erotelies testalkatdhoz. Termeszetesen nem ket­
seges, hogy orokos panaszai kizdr6lag tUlsulydb61 fakadtak.
Megis, ezen a korai 6rdn, itt volt e fiatalember, s abban
a meghokkento helyzetben taldltam, ahogy a furdosegedek
vezetik fagyos ujjdszuletese fete.
Bizonydra emlekszik, drdga papa, meseltem egy urr61, ki
meg ket hettel ezelott sem kockdztatta meg, hogy elhagyja
a hdzat, ha kint akdr egy kis szell6 is fujdogdlt, mert ege­
szen biztos volt abban, hogy megtdmadja a derekzsdba.
c£' 190 c£'
Nos, 6 az az uriember; kinek eleteert oly nagyon reszkettek
oltalmazoi, a Parker kisasszonyok, mikor Sanditonba erkez­
tek, es magukba szivtdk a s6s leuegot!
Ennek ellenere, alighogy pirkadt, ruhait levetette, s ki­
teue magdt a csiptis szelnek, teljesen keszen dllt arra, hogy
jeges furdot vegyen! Es mindezt egy test es lelek kozott!
osszhangra irdnyulo, ujonnan kitalalt elmelet kedueert!
S hogy ualoban mierti Pusztdn azert, hogy melto legyen az
uj divatra!
Kesedelem nelkul, meresz szavakkal fordult hozzdm - es
sajdt hajland6sdgomr61 erdekltidott. Nem lenne-e bdtorsd­
gom szinten elfogadni a kihiudst] Vagy taldn nem kivdnok
[auitani dllapotomoni
- Tisztelt Miss Heywood - kialtotta, s olyan lelkes volt,
amilyenek az eneklo evangeliumhirdettik szoktak lenni -,
ha nem vesz reszt benne, elhanyagolja kotelesseget, mely­
lyel onmaganak. es egeszseges lelkidllapotanak tartozik! Meg
kell ismernie ezt az eluezetet, a csapkodo hulldmok kozt!
A tenger, ahogy hamarosan tapasztalni [ogja, csupa kivdl6
dolgot kinal onnek: s6s uizet, [rissitti btimersehletet, es min­
denekelott pompds, orvenylO aramldsdt.
- Fontolja meg, Miss Heywood, meg ha rendhiuul [e­
nyegettinek is tiinik - szembeszdllni a fenyeget6, heves hul­
ldrnokkal, melyek maguk ala sodorhatnah, vagy a bompoi»:
ges teljes erob61 megcsaphat -, megis elbiivolo! Es a meses
lehettiseg, hogy itt es most, kockdzat nelkal, anelkal, hogy
eluesztenenh. ldbunl: alol a talajt! 0, erezni a veszelyet,
s ekozben a nagyszeruseget is - igazdbol csak ugy ldtszik,
hogy ueszelyes -, hisz a hiiseges kiserok keszen allnak; hogy
azonnal kimentsenek. Higgye el, Miss Heywood, ujjdszale­
tik a lelek! E komoly vdltozds bdmulatos hatdst eredmenyez
a test ben, megpezsditi a fdradt vert a szervekben, s ero dram­
lik wit mindenutt. igy on ma egy er6sebb, egeszsegesebb,
ertekesebb {erfiuval dlthat szemben!
Mit vdlaszolhattam volna erre, drdga papa? Hiszen ege­
szen megdobbentem! E hirtelen, zavarba ejt6 dtalakulds!
S hogy ilyen meger6ltet6 eszkozokhoz folyamodik egeszsege
c£' 191 c£'
es jolete erdekeben! Es nem is indokolt mindez! Megis, mel­
tdnyolom ertifesziteseit. Ez az Arthur Parker, akit magam
eltitt ldttam, ualahogy sokkal elenkebb volt, mint az a fa­
sult, tetlen fiatalember, akivel eLOszor talalkoztam Sandi­
tonban. S vegul is, ki vagyok en, hogy megkerdojelezzem
az emberekben vegbemeno oaltozdsti'
Lathatja, papa, szemtantqa vagyok itt egyfajta forradal­
mi megujuldsnak. Lehet, hogy nines hadsereg vagy puska­
por, de eppen ugy tekinthetunl: partuideki katondinkra is,
mint azokra, akik a csatameziin harcolnak. Bizios lehet ben­
ne, papa, hogy ok e szigorU eletmod tuleloi, s azutdn - cso­
ddk csodaia - szemmel lathatoan legytizik. fajdalmaikat!
Hihetetlennek tiinhet, de meg valamit hozzd kell fiiz­
nom e hosszadalmas elbeszeleshez. Mas keresztes uitezek. is
kovettek Arthur pelddjat, hogy elkezdjek a kurat. Az egyi­
kuk egy feLenk, ifju holgy, bizonyos Miss Augusta Beaufort.
6 az idosebb a ket nover kozul, s Mrs. Griffiths [elugyelete
ala tartozik. Mrs. Griffiths naponta megjelenik becsudgyo,
fiatal uedencei tdrsasdgdban.
Torekenyebb egeszsegii Leven tdrsaindl, e celtudatos kis­
asszonyka uegig didereg az egesz megprobaltatds alatt,
megis, ldthatoan sziuesen ter uissza, hogy toudbb kuzdjon
rendithetetlenul, es a hajnal elsti sugarai mar ott talaljak a
patton:
Azt kell gondolnunk, onfeldldozdsa annak erdekeben tor­
tenik, hogy ertisitse szeruezetet. Ennek ellenere, papa, kiuan­
csi vagyok, hogy oegul is ez-e a celia, mivel az ifju holgy
kinszenuedese kozben szuntelen a fiatalembert lesi a par­
ton. Ha nem vettem volna eszre a uonzalmat kozte s Arthur
Parker kozatt, soha nem ketelkedtem volna szandekaiban.
Bizom benne, hogy nem erti (elre soraimat, draga papa,
hiszen a kura soran nincs keveredes. A holgyek mindig ta­
vol vannak att6l a helytol, ahol a delceg urak furdoznek.
Mindazonaltal, sokan kemlelik - hiszen miert is ne ten­
nek? - a jovest-menest a parton, annak remenyeben, hogy
talan sikerul odakoszanni. igy tehat, mikor a tarsasag ta­
lalkozik a Terrace-en, a beszelgetes szakadatlanul a gy6gy­
'it' I 9 2 'it'
mod hatekonysagar61 folyik, s azoknak, akik reszt vesznek
benne, talan vegul sikerul kifejezesre juttatni erzelmeiket is.
Milyen [dradhatatlanul reszletezik reggeli ertifesziteseiket,
mikozben raeroen setdlgatnal: delutdnonkentl Mennyire
buszkek elert eredmenyeikrel Hatdrtalan lelkesedessel, gya­
korta hangoztatnak olyan szauakat, mint "atalakulas" vagy
"ujjaszUletes". Orammamorban usznah: Eluezettel figyelem
evodo tdrsalgdsukat. Sot, szemtanuja lettem Arthur Parker
eloliptetesenek is, biszen nehany, a tdrsasdgi hOlgyek figyel­
met meg inkdbb [elkeltt: fiatalember - mint Sir Edward
Denham vagy Mr. Parker idtisebb occse, Sidney - mostand­
ban tduol van, mert ugyeik a udrosba szolitottdi: oket, s igy
Arthur azon kapta magdt, hogy az erdeklodes kozeppont­
jdba kerult a Terrace-en foly6 tereferek. alkalmdval. S mivel
Mrs. Griffiths uedencei alaposan ki vannak oktatva tdrsa­
sdgi katelessegeikrol, hat gyorsan rduetettek magukat a meg­
maradt zsdkmdnyra.
Arthur termeszetesen furdik a rea irdnyulo figyelemben.
Biztos vagyok abban, hogy a [iatalembernek [elnottkord»
ban soha, egyetlen szaudt sem ballgattdlc meg j6 nouerei.
Megis itt all minden este, htisiesen tiirve az enyhe szelltit,
s nyiltan beszel vizsgdloddsairol, uj modszereiriil, s arrol,
mikent kapott ertire. A tdrsasagbeli halgyek persze mindezt
szorgalmazzdl: es dicserik: Csoda-e hat, ha az ifju kiviragzott?
Hozzdteszem, egy hatdrozott nyereseg mar szdrmazott belole:
tisztdn lehet ldtni, hogy az uriember derehszijanal: bOsege
csokkent!
Hanem mostanra, papa, kellokeppen elszorakoziattam
hirekkel, kulanas viselkedesekkel es, oszinten bevallom,
a leghaszontalanabb feltetelezesekkel is. Ehelyett hadd fog­
lalkozzam hat legkellemesebb elmenyemmel, s szamoljak
be szerencses talalkozasomr6l itt, Sanditonban, s arr6l, hogy
baratsag lett e kapcsolatb61, melyet nagy becsben tartok.
Ami6ta Mrs. Emmeline Turner megerkezett Londonb61 ­
aki Lewes kozeleben szuletett, s nemrig tert vissza, azt re­
melve, hogy visszanyerheti nyugalmat gyermekkora hely­
'it' I 9 3 'it'
szinen -, napjaim, j611ehet mdr eddig is telve voltak orom­
mel, egeszen csoddlatossa vdltak.
Mrs. Turner hires iro, kinek neve, biztosan tudom, nem
ismeretlen On eltitt. S nem ketlem azt sem, hogy helyesli,
hogy ilyen ertikes kapcsolatra tettem szert, hiszen a hOlgy
igen nagy bizalommal van irdnyomban. Mivel mindketten
szeretunk reggelente rouid setakat tenni, hdt rendszeresen
egyutt vegezzuk e testmozgdst.
Ennek sordn ert az orom, hogy egy miiuelt, higgadt es
j6zan iteletu holggyel beszelgethetek. Nem tudom leirni,
mekkora kivdltsdgban reszesultem azdltal, hogy ilyen em­
berrel taldlkozhattam! Mindenfele temdro! sz6t ejtUnk, fenn­
tartdsok nelkul. Tdrsalgdsunk hatdrtalan, gyonyorkodunk
az eg es a tenger szineinek ellenteteben, megfigyeljid: a
csillagok jdrdsdt. Minden teruletet bebarangolunk, kordbbi
regenyeiro! cseuegunk, s azokrol, melyeken most dolgozik.
Erdekfeszito tamutatasa soran megismerkedhettem kedvenc
konyveivel, s meg nehdny kotettel is elldtott, melyeket Sussex­
be hozott,
E holgy tdrsasdgdban ugy erzem magam, mintha uissza­
tertem volna esti felolvasdsainkhoz - mindenhez; ami hidny­
zik az otthonombol. Itt, a szabadban, a tenger ragyogdsdban
elmelkedeseink szdrnyra kapnak, hiszen ahogyan elenken lep­
delunk a parton, meg tobb eluezetet talalunk szellemunk
hatarainak tdgitdsdban.
Raaddsul Mrs. Turner alaposan ismeri e partokat. Meg­
mutatja a szikldk kulonleges hasadekait, es a rejtett kanya­
rokat, melyek elvezetnek a titkos kis oblokbe. Tanulmdnyoz­
zuk a fejunk [olott repulo tengeri madarakat, es figyeljuk
a barna delfineket, ahogy [elszoknek a tengerhtil. Minden
egyes nap touabbmereszkedunl: vizsgdl6ddsaink sordn, mint
ahogy a moh6 haj6sok erkeznek: a partra a hosszu utr61.
A vad, tengerparti videket meg vonz6bbnak taldlom, ahogy
Mrs. Turner oktat kozben.
Epp tegnap, amint egy uj he/yre bukkantunk, rdakad­
tunk egy homokkO sziklafalba vdjt barlangra, es szerettuk
volna belulrol is megnezni. Beleptiink a magas boltiv alatt,
~ 194 ~ ~
es korulneztunk a sotetben, mely akdr dtjdr6 is lehetett egy
elhagyatott alagut [ele.
Mindenutt [atekntik, nehdny a barlangon belul hevert
szetszorodua, a tobbi pedig kint, a bokrok mogott, elrejtve.
[okora teknok voltak, haj6zdsra alkalmasak, s azt fontol­
gattuk, mi medon haszndlhatidk a helybeli, mezitelen ldbu
lakosok, akik a fovenyen dolgoznak, s kagyl6t, tengeri csigdt,
rdkot gyujtenek.
A haldszok igen tisztelettudoan vdlaszoltak kerdeseinkre,
azonban, mindent osszeuetue, eleg keveset mondtak. Ennek
ellenere megis tudomdst szereztunk arrol, mifele munkdt is
uegezneh. errefele, bar arra torekedtek, hogy ne druljanak el
semmit celjaikkal kapcsolatban. Ugy tiint, azt szerettek
uolna, ha folytatndnk utunkat.
Mrs. Turner hozzdm fordult, s azt kerte, induljunk rog­
vest, igy bucsut uettiink toluk. Csak a sanditoni szirtek ko­
zelebe erue kezdett arrol beszelni, mi is volt olyan kulonos
abban az obolben.
- Hallottam arrol, hogy tiltott kereskedelmet folytatnak
partjainkon - mondta -, s hogy milyen ueszelyes ez a te­
vekenyseg! De hogy [enyes nappal rdjuk lehet bukkanni,
azt nem gondoltam volna! Ugy ldtszik, Miss Heywood, ne­
kunk ketttinknek: megiscsak siherultl
Ldthatja, papa, a mi csendes Willingdenunkkel ellentet­
ben sok itt az erdehesseg es kidoniegesseg, ahogy az ember
kimozdul. Ilyen dolgok nem kepzelheto]: el a mi bekes,
szelid dombjaink kozt, E [urcsa, nyilt, orokke ualtozo part­
uidek: minden napra uj kalandot, rejtelyt tartogat.
Sok szeretettel uduozlom az otthoniakat, s bizom benne,
hogy soraim j6 egeszsegben taldlnak mindenkit. Remelem,
hamarosan erkezil: level WillingdenbOl! Bizonydra tobben is
lesznek a csalddb61, akik keszseggel ragadnak tollat, s fge­
rem, en sem keslekedem tobbe a vdlasszal. Ujra frok majd,
s elbeszelem meresz tetteimet ezen az izgalmas, tengerparti
helyen.
Szereto lednya, ill
Charlotte
195 ~
 Utoirat: Sajnos, most ertesultem Mrs. Turner hirtelen
utazdsdrol. Arrol tdjekoztatott, hogy Londonba kelt mennie,
meghozzd baladekialanul! Orommdmorban uszom, papa,
ugyanis [elaianlotta, hogy tartsak vele!
Ugy ueli, "legfobb ideie", hogy megismerkedjem azokkal
a dolgokkal, melyek, ugy erzi, kimaradtak tanulmdnyaimbol.
- Miss Heywood, el kelt jonnie velem. Hadd mutassam
meg onnek London pazar beludrosdt, mely lenyugozi majd
gazdagsdgdval. A keptdrak es muzeumok, a setdk a parkok­
ban, az estek. a szinhdzakban potoljdk majd hidnyossdgait!
Drdga papa, elfogadhatom-e meghiudsdt] Mehetnek-e?
Nem hiitlenseg-e elhagyni Sanditont, azok utdn, amiket most
irtam rola? Taldn. Azonban, ennek ellenere, kerem, irjon ha­
iiatodik

/
marosan, es kiddie beleegyezeset!

r~~z

 HUSZONNEGYEDIK FEJEZET

Lord Collinsworth mindig is nagy szakertcje volt a pom­

pas lovaknak, de meg inkabb annak a gyors, vagtato sport­
nak, ahol e gyoztes paripak jeleskednek. Az uriember Ige­
retesnek talalta a veletlen talalkozast Sir Edwarddal a
Brooke'sban. Valojaban ugy erezte, mindennapos elfog­
lalrsagai Londonban arra szolgalnak, hogy lekuzdje az
unalmat, es kepes legyen elviselni a bevett tarsadalmi szo­
kasokat. E varatlan eshetoseg, hogy kedvelt szorakozasa
talan uj helyszfnre keriil- hogy egy kaprazatos versenypa­
Iya letesul Sussex hofeher, kerneny fovenyes partvideken
-, igenesak felvillanyozta a moh6 sportembert; elbuv6lo
lehetoseget jelentett szarnara, es talan hosszan tart6 prog­
ramot.
Osi csaladok sarjai, mint amilyen 0 is volt, ritkan kelnek
koran. Hanem ezen a napon, szokasatol elteroen, megis
megkiserelte. lgy talan hamarabb teljesitheti kuldeteser a
Bond Streeten, ahol mostanaban azzal szembesult, hogy
divatos fiatalemberekkel talalkozik - kik rendkivuli m6­
don ugyeltek arra, hogy oltozekuk elegans legyen. Meg ha
Collinsworth regota tisztaban volt is azzal, miszerint fori­
tos j6 benyomast keltenie megjelenesevel, rnegis 0 volt az,
aki rendkivul pontosan erzekelte tulajdon tarsadalmi osz­
talya rejtett sajatossagat: hogy pusztan ruhazatukkal kivan­
jik felhfvni magukra a figyelmet, melyet nagy szegyennek
tartott. Ragaszkodott tehat ahhoz, hogy sajat romlatlansa­
gat megorizze, s fgy jusson elobbre.
Lord Collinsworth vilagosan latta, hogy a divatos ficsu­
roktol elteroen, kikkel tornve volt a londoni uri tarsasag,
s torekvesuk, hogy elokeloek legyenek, kizarolag hivalko­
do kulsejukben mutatkozott meg - s akik szamara csupan
a kerkedes es masok utanzasa volt a eel -, neki, a szuletert
arisztokratanak, nines szuksege ily kellekekre! Barhol for­
dult is meg az ember - a legclivatosabb helyeken: akar a

'iii' I 9 9 'iii'
Drury Lane bemutatoin, a zartkortl estelyeken Brighton­
ban, a balokon az Almack'sben, vagy a loversenypalyanal
acsorogva Epsomban - mindeniitt divathosok tucatjaiba
botlott. Ebben az oszintetlen vilagban Lord Collinsworth
a magafajta, valodi egyenisegek utan sovargott,
Tehat azt tfizte ki celul mara, hogy gyorsan elintezi iigyeit.
Szerette volna koran felkeresnibaratjat, Sidney Parkert ­
mielOtt az elindulna otthonrol -, es kozolni vele friss erte­
suleseit, Azt rernelte, az uriemberrel egyiitt tiszteletet teheti
majd a Ryder Streeten.
Parker csakugyan otthon volt, amikor azonban ertesult
a legutobbi fejlernenyekrol, cseppet sem latszott meglepett­
nek. Sidney velemenye szerint eldre varhato volt, hogy
Denham idejekoran megjelenik a belvarosban, vagy, ami azt
illeti, a jatekasztaloknal. Hanem, mikor azt hallotta, mi­
csoda eredmenyt err el Sir Edward Sanditonnal kapcsolat­
ban, hogy sikeriilt megnyernie ugyenek a jol ismert lon­
doni tenyesztot, habozott kisse a valasszal.
- Ez az uri ember talan - kerdezte hitetlenkedve - a sajat
versenylovait akarja Sussexbe koltoztetni?
Mikor Collinsworth arrol biztositotta, hogy eppen ez
az elkepzelese, Sidney egeszen meghokkent, annyira esz­
szerfitlennek tfint szamara. Ketsegbe vonta megvalosftha­
tosagat, s csak azon tfinddott, mik lehetnek a sportember
erdekei? Mar maga a terv gondolata is nyugtalanftotta,
bar azt kerdezte magatol, miert is foglalkozik vele? Kis ido
mulva aztan nem aggalyoskodott tovabb az indftvany kii­
lonos mivolta miatt, s egy jellegzetes, ketelkedo vallrandi­
tassal inrezte el a dolgot.
- Sir Edward Denham fellengzos stilusa gyozte meg? Fi­
gyelemre melto eredmeny! De merger vehetsz ra, Collins­
worth, hogy az ilyen loversenyirnadokat nem lehet raszedni.
Denham lehet, hogy ekesszoloan es teljes odaadassal adta
elo ugyet, mert olyan ember - elismerem -, aki tokelete­
sen bizik onmagaban, s az a fajta, akivel nem lehet vitaba
szallni, Megis, egy agyafurt tenyeszto eseteben, akinek 16­
versenypalyai vannak, s raadasul nagy 6sszegekkel keres­
<£> 200 <£>
kedik, j6val tobb dologr61lehet sz6, mint amennyit felte­
telezhetiink - folytarta -, hiszen egy ilyen ravasz ferfiunak
bizonyara mas szandekai vannak! Denham pillanatnyilag
diadalt aratott, de ki tudja, mi jon meg ezutan? Ami a terv
kivihetdseget illeti, egy dolog biztosnak latszik: itt, Lon­
donban keyes hitelt adnak majd neki!
Mert, gondolj csak bele, Collinsworth - miert epitse­
nek masikat, mikor a videk kelloen el van larva sportlete­
sirmenyekkel - hiszen Epsom, Southend, Newmarket,
Lewes kornyeke, s mindenekelott maga Brighton is meg­
feleld elvezetet nyujt a losportrajongok szamara, Talan el
akarja csabitani a herceget kedvelt torzshelyerol, es kelet
fele, egy uj dornbvidek iranyaba csalogatni, a mi kozep­
szerfi, ismeretlen Sanditonunkba? Az a nagy gondolata ­
mosolygott -, hogy elokelc szorakozasi lehetoseget te­
remt fiverern ottani, bizonytalan tarsasagaban? Mi ertelme
lenne? Talan mar latja, ahogy a vagyonos emberek, a dus­
gazdagok es reszvenyesek, a mi ujsutettl koznemeseink,
kik bovelkednek a penzben; es rnindenfele felkapaszko­
dott ember, akiket szep szamban latni a haboni vege ora,
hanyatt-homlok szaladnak a varosbol, hogy kovessek? Be­
vallom, meg vagyok dobbenve! Mit jelentsen megis mindez?
Bar Collinsworth maga meglepodort, megis vegig csend­
ben hallgatta. Ami szamara csupan lelemenyes tervnek tfint,
mely szorakozast nyujthat, pusztan artarlan kikapcsolodas­
nak az orszag egy tavol eso reszen, az Parkert nyugtalanf­
totta! Nem is tudott visszaernlekezni, latta-e mar ennyire
zaklatottnak baratjat.
6 ugyanis nem erzett semmi rosszat a vallalkozasban.
Azonban Collinsworth-nek keyes fogalma volt arrol, me ny­
nyire bonyolult do log is a kereskedelem. Annak, aki nagy
vagyon varornanyosa, az ilyen gondok termeszetellenesnek
tfinnek.
- Ugyan, Parker .- szolt kozbe -, hidd el, nines okod az
aggodalomra. Ha a lelkes Denham kepes csodat mfivelni,
s neked ekozben nem kell azzal veszodnod, hogy kozre­
mfikodj, hat rniert nem fogadod el? Egy kellemes verseny­
<£> 20 I <£>
 palya arrafele, a s6s tengeri levegoben, bizonnyal novelni
fogja batyad telekspekulacioinak j6 hiret,
Sidney figyelte j6 szandeku, oszinte baratjat, es kisse
rnegenyhult,
- Talan igazad van, Collinsworth - mondta. - Fiverern
vallalkozasa soha nem tfint olyan komolynak szamornra.
Ki tudja, lehet, hogy nem egeszen voltam tisztaban azzal,
mifele fejlodes is megy vegbe arrafele ezekben a mozgalmas
idokben.
Itt elhallgatott, s eltokelte, hogy hagyja, hadd menjenek
a dolgok a maguk utjan. Lehet, hogy a terv vegiggondo­
latlan, sot, ertelmetlen, de Sidney nem allftotta azt, hogy
maga az elkepzeles - a tarsulas a ket ferfiu kozort: egyikuk
az ifju Denham, ki a valoszerfitlen szeperzek ostoba pel­
. daja, s a masik, az igencsak ravasz londoni tenyeszto - ne
lenne sz6rakoztat6, ne lenne oly m6ka, mely minden penzt
meger,
Ezzel a ket uriember ellatogatott a Ryder Streetre. Nem
erkeztek varatlanul, termeszetesen Miss Denham, attol kezd­
ve, hogy ertesiilt fivere varatlan talalkozasarol a Brooke's­
ban, alig mozdult ki otthonr61. Collinsworth szemmel lat­
hat6an arra keszult fel, hogy kizarolag az odaad6 Miss
Denhamnel teszi tiszteletet, hanem, amikor megerkeztek,
nem mas, mint maga Sir Edward udvozolte oket, aki meg
lelkesebb volt, mint yalaha.
Dertisen koszontotte oket:
- 6, Collinsworth, on itt, londoni szovetsegesei kozt,
es videki ruhazatunkat elokeld, varosi oltozekre csereltel
S ami pedig ont illeti, Parker, rnegjelenese mindig ragyog6,
bathol is bukkan fol!
Idovel Esther Denham is elokerult. Mivel az urak mar
helyet foglaltak, tudta, ez az a pillanat, amikor keeses alak­
ja a legelonyosebbnek mutatkozik. lgy gondoskodott arrol,
hogy kulseje beszelgetesuk legfObb targya legyen. Ellenall­
hatatlan latvanyt nyujtott divatosan feslilt hajival, pornpas,
hofeher muszlinruhajaban, mely elegansan, vegig az elejen
'it' 202 'it'
es az aljin borsozold szalaggal volt dfszitve, s a161a, epp esak
eszrevehetoen, feher cipo tfint elo.
Termeszetesen az uriembereknek nem okozott csalodast.
Amulva emelkedtek fol helyiikrfil. Miss Denham egy pilla­
natra ugyan meglepodott, hogy Sidney Parker is elkiserte
varva vart vendeget, de magahoz terve szfvelyesen koszon­
torte oketo
- Milyen csodalatos, Lord Collinsworth, hogy ujra ta­
lalkozunk, ezuttal az ont megilleto kornyezetben! Es a ked­
yes Mr. Parker! Valojaban barrnennyire is szeretjuk nagy­
nenenket, es oromrnel teljesitjtik parancsait, 0 rnegiscsak
mindentol elzart otthonaban erzi j61 magat, - Ekkor for­
dult egyet a szobaban, hogy megmutassa ruhajat hatulrol is.
- Lehango16, ha vegiggondoljuk, milyen gyakran kell ta­
vol lennunk emiatt az elokelo vilagtol!
Hanem ezen a delutanon fivere nem akart hallani sern­
mifele gancsoskodasr. Sanditon kivalosagarol beszelt, elo­
nyos fekveserol, mintha a furdohely maga lenne a Paradi­
esom. Es igen, arr61 biztositotta oket, hogy ketsegkfvul
elfoglalja majd melto helyet a tortenelemben, Ha uj verseny­
palya letesul, Sanditon a legjobb londoni tarsasag kedven­
ee lesz, s eleganciaja a legkenyesebb Izlest is kielegiti.
Ekkor, szerenysegerdl teve elenk tanubizonysagot, Sir
Edward hozzatette:
- Mr. Parker, ezt a gyozelmet noverenek, Diananak kony­
velheti el! 6 volt, aki szilardan eltokelte, hogy surgosen
eselekedni kell, es engem bfzott meg a feladattal! 6 kul­
dott Sanditon kovetekentl Miss Diana Parker az a holgy,
aki valoban rnegerti a finom arnyalatokat! Onnek is, s ne­
kiink, mindnyajunknak halasnak kellienniink eleslatasaert!
OJ tenyesztonknek nagyszerti elkepzelesei vannak a he­
lyet illetoenl Amint elhelyezi a kivalo meneket istalloiban,
a legcsekelyebb ketsege sines afelol, hogy sportkedvelo
cirnborai rogvest sietnek esatlakozni hozza! Hamarosan
lovag16iskola nyilik, melyet orommel nyugtaznak majd a
nemesemberek, kiket fiaik is elkisernek. Mr. Dawnson ha­
ladektalanul igenybe kivanja venni a kornyekbeli fogad6­
'it' 20 3 'it'
kat az idelatogarok szarnara. Biztosra veszem, hogy a The
Pelhamet vagy a The Roundert, melyek mindig is kozelebb
voltak a parthoz, atengedik majd a mi vigad6 sporternbe­
reinknek. Emlekszern, a Pelharnben a tulajdonos szokott
lovakra fogadni, es bfzvast keszen all akarhany sportrajon­
got is vendegul Iatni.
Nem csokkent a lelkesedes Sanditon hoseben, aki mar
maga elott latta, ahogy nagynenje birodalma divatos fur­
dohellye valik.
Ekozben Miss Denham egy pillanatra sem hagyta ma­
gara Lord Collinsworth-ot, J61 tudta, hogy baronetek, mint
amilyen fivere is, szep szamban fordultak meg koreikben,
de idonkent nfrirek csak fel ilyen jovagasu, elokelo fiatal­
emberek az osszejoveteleken vagy videki balokon. Az elo­
vigyazatos holgy ujfent alaposan szernrevetelezte, s az ifju
alkalmasnak talaltatott arra, hogy a legnagyobb erdeklodes­
sel forduljon fele, Es mohon vagyott robber tudni a fiatal­
ember csaladjarol, osei vagyonarol es a gazdalkodasrol.
- Bizonyara kotelezertsegei gyakorta elszolftjak London­
b61, ugyebar? Nem szukseges, uram, idonkent szemelyesen
is ellatogatnia a csaladi birtokra, s az ev egy reszet az iigyek
intezesevel toltenie? Milyen terhesnek talalhatja ezeket az
utazasokat!
- On valoban eles szemfi, Miss Denham. Terrneszeresen,
csaladom folyamatosan gondot fordft birtokaink megfelelo
fejlesztesere.
- Meg kell hagyni, mostansag ez a divat, Lord Collins­
worth. Ok bizonnyal szinten helyeslik a dicso Palladio­
sttlusu-', fenyuzo epiteszeti atalakitasokat es a videk arcu­
latanak ujraformalasat.
- Kornyezetuk javitasaval min dig sokat torodtek, Mai,
divatos vilagunkban oket is meghodftottak es elcsabitotrak
a romantikus eszrnek. Kedves Miss Denham, nem varhat­
juk toliik, hogy ellenalljanak a vagynak, hogy ok is meg­
23. Andrea Palladia (1508-1580): italiai epitesz. Nevehez fUz6dik a
reneszanszbol a barokkba hajl6 epiteszeti stilus.
'It 204 'It
pihenhessenek egy "rusztikus es romos sfrernleken", bir­
tokukon tett delutani setajuk soran,
Bevallom, rendkivul haragszanak ram, mert nem vagyok
hajland6 osztani lelkesedesuket, Velemenyem szerint van­
nak fontosabb feladatok is, Miss Denham, melyek elsdbb­
seget kell, hogy jelentsenek egy nemesi csalad szamara!
Kotelessegeim, tudja, szilardan a tarsadalmi szabalyok meg­
rartasahoz kotnekl Londonban peldaul idonkent kenyte­
len vagyok eleget tenni szerepemnek barataim kozt a west­
minsteri vezetd tarsasagban, mielott ellatogamek a tozsdere,
hogy csaladorn anyagi gyarapodasat eldsegfthessem.
Bizonyara egyetert abban, hogy a fovarosban sokkal
tobb a lehetoseg a szorakozasra es vidamsagra, s egyeb olyan
idotoltesre, mely meltova tesz helyzetiinkre. Ami engem
illet, tobbe nem talalok elvezetet otromba, videki mulat­
sagainkban! Keszseggel atengedem a modortalan sportra­
jong6knak a rokavadaszarokat, a hangos szovaltasokat a
kakasviadalokon, a medvek es bikak ingerlese soran. Lon­
donban a szorakozas j6val rangosabb. Maga a megtestesiilt
kifinomultsag, s ez az egyetlen dolog, mely szamot tarthat
egy uriember erdeklodesere! Itt sportklubok altal megha­
tarozott szabalyok vannak, melyeket -Tegyen az okolvivas,
lovaglas vagy tenisz - kotelezoen elofrjak, es szigonian be
is tartatjik! Illemszabalyokl Nem is tudom, letezik-e ennel
megfelelobb elfoglaltsag a j6l nevelt urak szamara!
Miss Denham jolesf erzessel hallgatta velekedeset, mely
a fiatalember elokelO helyzererol arulkodotr.
- Ertern, mire gondol- valaszolta -, s oszinten dicserem
igenyesseget. Kozonseges idoket elunk, mikor sokan pusz­
tan kedvteleseiknek elnek, Az on nemes szorakozasa lelke­
sftfi, melyben egyesiil a kivalosag, a kepzelet es a valodi
elegancia! Ez a szinvonal, Lord Collinsworth, jellemzi alap­
vetoen egy uriember idotolteset.
A ferfiu elegedetten haritotta el a b6kokat. Hanem ok­
vetlenul vissza kell ternie iigyeihez videkre, azonban ad dig
is .Tulsagosan lekotnek elfoglaltsagaim, rnegis, egyik nap
talan..." es itt elhallgatott.
'It 205 '£>
 Miss Denham az utols6 szavakat kelloen sokatrnondo­
nak talalta, s biccentett is annak elismereseul, hogy erteni
veli a fiatalembert. Talalkozasukban nagy orornet leite,
s szlvelyes beszede sok remennyel kecsegtetett, valosaggal
felbatorfrotta a holgyet, Most, hogy itt volt Londonban,
bfzott benne, hogy meg viszontlatjak egymast.
Miss Denham elegedettseget jelentosen csokkenthette az
a terry, hogy tudataban volt annak, miszerint fivere, Edward
egyaltalan nem tett ilyen kedvezo benyomast az ifju Parkerre.
Amikor Sir Edward Sidney tudtara adta, hogy novere, Diana
Parker is belevetette magat Sanditon ertekeinek kiarusitasa­
ba, ez igen kinosan erintette a fiatalembert, es novelte ag­
godalmat a mar amugy is hanyatl6 kozosseg jovoje miatt.
A luxuslakosztalyok letrehozasaval kapcsolatos nilzo el­
kepzelesek, az uj szinhaz magasztalasa, es most itt ez a 16­
versenypalya egy londoni tenyesztf partfogasaval? Nem
vitathato nernileg ez a fejlodes?
Sidney tudta, hogy Thomas Parker megszallott ember.
Eletet Sanditon sikeres jovojenek szentelte, mely gyakor­
latilag egyet jelentett szamara csaladja egeszsegevel es bol­
dogsagaval, Mindazonaltal, j6 fivere ralan ezuttal olyan tar­
sasagban mozgott, mely nilsagosan is kereste az elvezeteket,
s ez bizonnyal nem valt Thomas hasznara,
Eszebe jutott a nyugtalansag, melyet Charlotte Heywood
bajos szemeiben fedezett fol hetekkel ezelott, amikor az
ifju holgy megprobalta figyelmeztetni a veszelyre. Miss
Heywood vegzetes meggondolatlansaguk miatt agg6dott,
s milyen elesen latott mindent!
Valojaban Sidney volt az, aki figyelmetlen volt, s ugy
dint, nem torodik veliik. Melysegesen szegyellte most ma­
gat. Tulsagosan sokaig tfirte konnyelmuseguket. Hirtelen
raebredt arra, hogy kozbe kell lepnie! Mikent lehet az,
hogy Thomas Parker almai eddig nem semmisultek meg,
amikor az olyan emberek, mint Sir Edward, vagy az 0 meg­
tevesztett novere, Diana, vettek kezukbe az iranyitast?
Nem ulhet tobbe olbe tett kezzel, hogy nezze, rnikent
megy tonkre kedves, dore csaladja!
~ 206 ~
HUSZONOTODIK FEJEZET
Sidney eldontotte: az a legfontosabb feladat, hogy sur­
gosen orvost keritsen Sanditonba. Vagy ha ez nehezkesnek
bizonyulna, ugy hatarozott, keres egy j6 hirf patikust, aki
hajlando eleget tenni az oriasi rnegbfzatasnak. Parker ugy
gondolta, ily rnodon nagy felelosseg harul e jeles ferfiura;
nem csupan az orvostudomany mfiveszeteben - vagy a leg­
ujabb fOzetek elkesziteseben - valo jartassaga klvantarik
meg, hanem a tengerparti telepulesek divatos gy6gym6d­
jait erinto, korszeni eljarasok teren megmutatkoz6 tapasz­
taltsaga es nyitottsaga is.
Elsietett a Harley Street fele, ahol, ugy ertesult, egy el­
hivatott, kivalo orvos, bizonyos William Hallett lakik, aki
esetleg segirhet. 6 maga nem vallalhat el egy ilyen allast ­
leven igen messze van Londont6l -, rnegis tal an el tudja
latni Parkert hasznos tanacsokkal, es elvezetni a megfelelc
emberhez.
London napfenyben iiszott. Konnytl szello lengedezett az
utcakon, mely bizakodassal toltotte el a fiatalembert. Erezte
magaban a hit erejet, ami6ta dontesre jutott Thomas ve­
szelyes helyzetet illetoen, sot, elszantsagot is, mely igen­
csak meglepte. Nem lankadhat hat kitartasa! Meg kell
probalnia visszafordftani az oktalansag arjat Sanditonban,
mielott meg nil keso lenne! Veget kell vetnie a szuksegal­
lapotnak, az onelegult es felhaborfto kozonyosseg ellen ere,
mely oly nyilvanvaloan jellemzi Thomas fennhejazo tarsait,
es azonnal orvost kell keritenie a furdohely lakoi szamara!
A sz6ban forg6 uriernber beleegyezeset adta, hogy Sid­
ney meglatogathassa, s kell6 szfvelyesseggel fogadta, hanem,
rniutan Parker elmagyarazta kulonleges megbfzatasat, Hallett
hangszine eszrevehetoen rnegvaltozott:
- 6, j6 uram - kezdte unnepelyesen -, milyen keveset
tudhat a bajokr6l es karokrol, melyeket az orvostudornany
semmibe vevese idez eld, s mely videken altalanosan jel­
~ 207 ~
lernzo! Es azutan ezek a furesa elmeletek es kulonos felte­
vesek, a hanyagsag es figyelmetlenseg allnak szemben a be­
valt gyakorlattal? Sernmikepp sem alaptalan a felelme, uram!
Lattam mar artatlan eleteket aldozatul esni e fektelen lel­
kesedesnek! Embereket santitva, benan, osszerortenl Hfrt
kaptunk sarlatanokrol, akik a gyogyfurdohelyeken vagy
tengerparti uduldhelyeken bukkannak fol! Ezek az iigyes
esodadoktorok igen gyakran tudatlanok, vagy ami meg
rosszabb, egyaltalan nem veszik eszre a szabalyos tiine­
teket, a kozeledo betegseg jeleit es a fizikai allapot rornla­
sat. Megis, a megszallott hfvek kikerik az ilyen apostolok
tanacsat, s remenytelenul haragra gyulnak, mikor vegu]
megertik sajat allapotukat! Szenvedelyessegukben hason­
litanak a szektak ujdonsult tagjaira, az elmult idok buzgo
megszallottjaira, kik olyannyira atadrak magukat a hiaba­
valo onfelaldozasnak.
Nyugtalansagorn evrol eyre no, Mr. Parker, his zen a
sok szerencsetlent kelepcebe csaljak a kuruzslok, Ez az al­
lando badarsag, mely a lelkiismeretes hfvek koreben fejlc­
dik ki - kulonosen azok terjesztik, kiket tanftoik leginkabb
elismernek -, mar oriasi rnereteket olr. Csak nezzuk a leg­
egyszenfbb kerdest: milyen hatassal lehet egy komoly beteg­
re a Ievego, a vizivas, vagy a hirtelen belemerules a tengerbe
egy hiivos, oszi reggelen, vagy, ami rosszabb, egy fagyos,
teli napon? Nem lenne jobb, ha inkabb a meleg kandallo
mellett, egy kenyelmes, nyugodt szobaban keresnenek me­
nedeket?
Semmi ketsegunk sem lehet a veszelyek felol. Minel
jobban eltiinodom e praktikakon, annal inkabb napjaink
tragediajat latorn benniik. Nyilvan mar on is felismerte
mindezt. Bizonnyal hinni fog nekem, ha azt allitom, hogy
szazadunk forradalmi hajnala, az Emberi es Polgari Jogok
Nyilatkozatanak szuletesevel, napvilagra hozott egy masik,
teljesseggel ostoba elkepzelest is: ertern ez alatt az ember
jogat az ongyogyitdsra!
Mr. Parker kenytelen volt elmosolyodni ezen.
'ii? 208 'ii?
- Nevethet, uram, nevezheti keprelensegnek, elhesseget­
heti, mint tires fecsegest, egy dolgot azonban gondoljon
vegig: nem is olyan regen a levegovel es a vfzzel, de meg
a nap fenyevel sem gyogyitott az orvos! Csak az uj szazad­
dal erkezett ez az agyszulemeny. No most, minden ember
szabadon rendelkezik sorsa folott, s a levegot, sot, a nap­
fenyt is megvaltokent udvozolhetil Es elaruljarn, miert ne
tegye? Azert, mert nem lehet abban a formaban felhasznalni,
ahogyan talalkozunk veliik! Szomoni, ahogy dr. Buchan
figyelmeztetett ra, a nilzott szabadsag hozza rank a bajt ­
mivel valojaban higany-kloridot, opiumot es sok mast is
magunkhoz vesziink ezaltall Mind valogatas nelkul, korlat­
lanul alkalmazhato - pedig a tisztesseges orvos nem rende­
Ii el hasznalatukat! Tulajdonkeppen egy szabad embernek
miert is kell a tudornannyal vagy szakmai hozzaertessel
foglalkoznia, vagy olyan korlatozasokkal, mint tudds es
tapasztalati
- Kedves uram, allando megdobbenessel szemlelem, ahogy
egy maskulonben ertelmes paciens elfordul a hagyomanyos
gyogyrnodoktol, es ez nemigen segft rajta! A panasz lehet
akar zakatolas a fejben, skorbutos roham, vagy kezdeti sii­
ketseg, a ketsegbeesert beteg elindul azon a masik uton!
Azt hiszik, megvaltoztathatjak sorsukat a fagyos tengerben,
a csodalatos paraban, mikozben oktalan medon egeszen
belemeriilnek a vfzbe. Talan a sokk es a rerniilet hozza
majd a megnyugvast es egeszseget? Ez a merf ostobasag,
a berogzodott, ertelmetlen eletmod? Nos, az effele sikeres
furddhelyek leginkabb kamevalok latvanyat keltik. Nem,
biztosithatom, uram, nyoma sines itt a tudomanynak!
- De uram - ervelt Sidney Parker novekvo nyugtalansag­
gal -, ezeknek a terrneszeti jelensegeknek bizonyara csak
van nemi gyogyito hatasuk, vagy valarnifele hasznos ered­
menyiik? Esetleg az a kivalo orvos, akit on ajanl, vallalja,
hogy a tulzasokat sarokba dobja, es mertektartoan felhasz­
nalja azt, ami talan jo ezekben az elterjedt modszerekbenl
Onnek is meg kell probalnia ertelmet tulajdonitani e nepi
hiedelmeknek!
'ii? 209 'ii?
 - Nem, uram, nekem nem! Nem fogadom el ezt az oriilt­
segetl - kialtotta az uriember, de larva az ifju Parker ko­
moly, elkedvetlenedett arckifejezeset, gondolt egyet, es at­
hivta helyetteset a szomszed szobabol.
Vekony, fiatal ferfi lepett be. 6 volt Mr. James Porter,
aki epp most erkezett vissza lentrol, a rendelcbol, ahol el­
latta az egyik beteget.
- Ugy velem, vendegunk rendkivuli erdeklodessel hall­
gatja majd ont, Porter - kezdte Hallett. - Azzal a cellal jott,
hogy segitseget kerjen egy tengerparti telepules szamara,
mivel igencsak elterjedtek a vfzbemerulesek es remiszto
kurak; azok a keptelen gy6gym6dok, melyeket gyakran csak
ugy emlegetiink, mint veszelyes divatot. S tudom, hogy on
is, uram, ugyanugy ketelkedik ezekben, akarcsak j6magam.
Mr. Porter figyelt, amig Parker a Sanditonban uralkod6
nemtorodomsegrdl es az orvosi leherosegek elhanyagola­
sarol meselt. 6 is felhaborodort e szavak hallaran, elarulva
ekozben nyugat-angliai tajszolasat. Beszedebe, ahogy han­
got adott velernenyenek, nem sok finomsag szorult.
- Manapsag keyes helyet talalni az orszagban, mely nem
esett meg aldozatul a honfitarsainkat sujto legujabb sors­
csapasnak, vagy amit ne ozonlortek volna meg el a profetak,
Hanem on nem beszel a kirnerult holgyek es urak azon
gyulekezeteirol, kiknek elsodleges celjuk, hogy elegancia­
jukkal kerkedjenek, s csak azzal foglalkoznak, hogy nagy­
uri stilusban, buszken illegessek magukat! E hiu teremtme­
nyek beszfvjak magukba a terrneszet pompas illatat, s abban
remenykednek, hogy ezaltal visszaszerezhetik fiatalkori
szepseguket es hajdani, tokeletes egeszseguket! Vagy meg
inkabb, azt rernelik, hogy gazdag ferjet foghatnak hozo­
mannyal rendelkezo leanyaiknak!
Porter megveto szavai felbatorfrortak Sidneyt, hogy meg­
ernlitse fivere ugyet, Oly kevesse tert ki a jelenlegi fejlesztes
reszleteire, amennyire csak tudott, es elmagyarazta, hogy
sok emberre szamitanak, akik csatlakoznak majd e sussexi
pihenohely alapft6ihoz es elso telepeseihez. Ezek a szeren­
csetlen betegek bizonyara azt rernelik, ervelt Parker, hogy
~ 210 ~
megbizhatnak egy olyan emberben, mint 0, s akik azert 1.1­
togatnak ide, hogy meggy6gyuljanak!
S Mr. Porter nem gondolkodna-e el a hallottakon, foly­
tatta Parker; nem fontolna-e meg azt a lehetoseget, hogy
orvosi tevekenyseget folytasson Sanditonban? Porter feljebb­
valojara nezert, mielott valaszt adott volna. Az idosebb or­
vos nem tetovazott a valasszal:
- Ha annyi ides lennek, mint on, Porter - hangzott a
tanacs -, kotelessegernnek tartanam, hogy elvallaljarn a fel­
adatot! Vagjon bele! Fiatalember, szavamat adorn, hogy
minden tamogatast megkap Londonb61, ha nehezsegei
adodnanak.
Ezzel el is dolt a kerdes. James Porter elhatarozta, hogy
azonm6d megragadja a lehetoseget.
Elhagyva a rendelot, Sidney Parker igen felvidult kulde­
tese sikeren, es a maga jatekos modjan mar el is kepzelte azt
a sz6rakoztat6 latvanyt, amikor e sz6kimond6 devonshire-i
ferfiu megjelenik Sanditon olimposzi istensegei kozt, J 6t
mulatott, ahogy maga elott latta, amint a keresztes habo­
ruba indul6 Mr. James Porter rnegerkezik, es Lady Denham
fogadja!
Fellelkesiilve folytatta utjat, es felfigyelt egy hint6ra, mely
epp megallt elotte, Amulva latta, hogy nem mas szall ki
belole, mint az a holgy, kivel nemregiben talalkozott San­
ditonban, maga Mrs. Emmeline Turner! Raadasul a tarsa­
sagaban levo leany szinten ismeros volt: fivere, Thomas kis
felfedezettje, Miss Charlotte Heywood!
Azonnal odament hozzajuk, es keszseggel felajanlotta
segrtseget.
- Lehetseges lenne? - udvozolte oketo - Onok azok, akik­
kel sajnalatos m6don csupan igen rovid idore volt alkal­
mam talalkozni legut6bbi sussexi utam soran? Micsoda
meglepetes, hogy Londonban koszonthetern onoketl Nem
gyozok csodalkozni szerencsernen, e veletlen alkalom foly­
tan! - Ororne, mely derfis vonasaiban is megmutatkozott,
val6ban oszinte volt, viselkedese felelenkult, ahogy folytatta:
~ 211 ~
 - Azonban ezuttal, biztosithatom onoket, alazatos szol­
gajuk vagyok!
Mrs. Turner es kiseroje va16ban akkortajt erkezett. 6ket
is meglepte, hogy itt talaljak a fiatalembert, virulo egesz­
segnek orvendve, hiszen Sidney igencsak kulonbozott azok­
t61 az idosodo, gyenge egeszsegu uraktol, akik orvosaikat
kerestek fol,
Mrs. Turner szivelyesen valaszolt.
- Igazan on az, Mr. Parker, a kivalo sussexi csaladbol?
Isten hozta! Amint latja, mielott folytathattam volna a vi­
deki pihenest, el kellett hagynom sanditoni baratainkat,
hogy megfelelo orvosi szaktekintellyel tanacskozzaml Saj­
nos ez, es sok egyeb halaszthatatlan iigyem sz6lftott Lon­
donba. Hanem on, uram - leven olyan ember, akinek alig­
ha akadnak elinteznivaloi -, miert hagyott magunkra
minket a tengerparton, mikor mar minden olyan nagysze­
rG volt? Rendkfvuli csalodast okozott!
- Mrs. Turner, az igazat megvallva keptelen vagyok esz­
szerG magyarazatot adni joves-menesemre, melyet eppugy
iranyft a konnyelmfiseg, mint a nyugtalansag, es bevallom,
maga az unalom is! Mindamellett ezuttal va16di cellal er­
keztem ide - rneghozza igen surgeto cellall Aggaszt6 hfrek­
rol ertesultern, s ez megvaltoztatta terveimet, s ez nem
csupan engem erint, hanem csaladornat is. Jelenleg azon
iparkodom, hogy megmentsem Sanditont; hogy olyan lehe­
toseget biztosftsak az ott lak6k szamara, melyet on eppen
most keres, azaz, hogy szakszerfi gyogyftasuk megval6sft­
hat6legyen!
Elhallgatott, es rapillantott Mrs. Turner tarsara, Egy csa- ­
pasra eszrevette a leany Ion doni atalakulasat; divatos ruha­
jat, s azt is, hogy milyen j61 all neki!
Bar Charlotte nem batorkodott mast tenni, csupan bic­
centett feleje, Sidney megis megsz6lftotta:
- Miss Heywood, nem is olyan regen szememre vetette,
hogy jobban torodhetnek fiverern helyzetevel! Aggodal­
ma rendkivul jogos volt! Nem is gondolja, mennyire val6s
j6slatnak bizonyult! Megkesve ugyan, de most megproba­
~ 212 ~
10k Sanditonba orvost szerezni. Amint kinyilt a szemem,
raebredtem, hogy a helyes mederbe kell terelni az elteve­
lyedett allapotokat! A mi Arkadiank 24 nilsagosan sokaig
ringat6zott alomvilagban anelkul, hogy az esszerfiseg vagy
j6zan ftelokepesseg szavara hallgatott volna! Att61 tartok,
elkeriilhetetleniil katasztr6fa fele sodr6dunk, s talan teljes
pusztulas var reank.
Hirtelen elhallgatott, hiszen mar fgy is tul sokat beszelt,
s igencsak indulatosan! S azt megsem lehet elvarni, hogy
Sanditon szomoni sorsara itt, egy londoni utcan talalja­
nak megoldastl A fiatalember tehat osszeszedte magat, s a
holgyek egeszsege felol erdeklddott,
Mrs. Turner elmondta, pusztan azzal a cellal jott vissza
Londonba, hogy javulasarol tajekoztassa a kivalo dr. Lon­
got. Ertesfteni akarta megujulo egeszsegi allapotarol ­
mely ketsegkivul a levego es pihenes udvos hatasa, Ezert
siettek hat oly nagyon.
- Biztosithatom uram, hogy torekvesei Sanditon ugye­
ben indokoltak. Miss Heywood es j6magam csak udvozolni
tudjuk kozbelepeset, nemde, Charlotte? Mi magunk is gyak­
ran gondoltunk ra. Tudni szeretnenk, mit sikeriilt inteznie.
Nem latogatna meg minket szallasunkon, a Sloane Square-en,
ahol kenyelmesen beszelgethetnenk? Sot, azt is kitervelhet­
nenk, mi m6don segitsuk Sanditont. Legalabbis, talan el­
gondolkodhatnank, hogyan mentsiink meg valamit abbol
a lenyiigozo oildgbol.
A fiatalember halasan elfogadta Mrs. Turner meghivasat.
Ranezett a holgy fiatal kiserojere, hogy a beleegyezes hal­
vany jelet folfedezhesse, majd meghajolt, szavat adva, hogy
hamarosan felkeresi oketo
A dicsero szavakat, melyek eztan kovetkeztek - Mrs. Tur­
ner feltetlen csodalatat az ifju irant, jellernenek rendkivuli
meltatasat - szuksegtelen leirnunk. Azonban utols6 mon­
datai:
24. Arkadia: hegyvideki taj a Peloponneszoszon. Az idillikus kolteszet­
ben a boldogsag szigete.
~ 213 ~
 - Meglep, mennyire megvaltozott a fiatalember! Mr. Par­
ker hirtelen igencsak eltokelt lett, nem gondolja, Miss Hey­
wood? Ugy tfinik, egeszen uj tervei vannak! - alaposan
meghokkentettek Charlotte-ot.
De nem szukseges elidozniink zavarodottsaganal sem,
talan csak annyit jegyezhetiink meg, hogy az erzelmek,
melyek elarasztottak e pillanatban, lathatolag elenk pirt
csaltak arcata, ahogy az esendo, orokke abrandokat ker­
geto, kedves Parker csalad e rejtelyes tagjaval val6 varatlan
ralalkozasan tunod6tt.
tlfltfldik

,;

rflSZ

 HUSZONHATODIK FEJEZET

Nem csodalkozhatunk azon, ha hdsnonk orommel iid­

vozolte uj kornyezetetl Csupan almodotr r6la, de aligha
rernelte, hogy egyszer itt lehet a nyiizsgf fOvarosban, hisz
Willingden j6kora tavolsagra fekudt, es el volt zarva a kul­
vilagtol. Charlotte-nak eszebe jutott, edesapja milyen ellen­
szenvvel vise1tetett London fekte1en, fe1gyorsult eletvitele
irant, s ez elerhetetlenne tette szamara a lehetoseger. S most
hirtelen itt terem, egy kivalo holgy tarsasagaban, s a varos
megannyi szorakozast tartogat!
Megerkezesuk utan nehany oraval, ahogy hint6juk ve­
gighajtott az utcakon, ugy erezte, megsuketul a larrnatol,
mely orvenylett korotte. Kimeritette a kiabalas es a zaj ­
az arusok faradhatatlan rikacsolasa, s a hullamzo ember­
tomeg -, else benyomasai annyira megdobbentettek es
megzavartak, hogy levego utan kapkodott. Korabban nem­
igen tudta elkepzelni ezt a fajta liiktetf eletet, me1yet most
maga korul latott.
Hisz Charlotte uden es artatlanul erkezett a neptelen,
nyilt, tengerparti videkrol, s azelott is csupan azt a szelfd
szepseget ismerte, me1y sussexi kornyezetuk osvenyeit es
gyalogutjait jellemezte: a bekes tajat, a finoman hullamzo
mezoket, a szereny udvarhazakat - es sejtelme sem lehetett
effele nyuzsgd, nagyvarosi hangulatr61.
Ezen a kulonbsegen tunodott most, nernileg keserfien.
Fiatalsaga kellemes tudata, minden csaladjaba vetett bizo­
dalma, szorgalmas tanulasa, a "tapasztalatok", melyeket csu­
pan konyvei segitsegevel szerzett - ugy talalta, mindez meg­
sem keszitette fol erre a latvanyra! Soha nem erezte rnagat
meg ilyen iigyefogyottnak - most egy tagra nyilt szemfi,
videki leanynak erezte magat, aki hirte1en kikerult a nagy­
vilagbal
Mikor kavarg6 gondolatairol beszamolt vendeglatojanak,
ugy tfint, Mrs. Turner cseppet sem lepodik meg, nernileg

<£' 217 <£'

inkabb mulattatta a dolog. Hanem udvariasan uralkodott
magan, nehogy elarulja jokedvet,
- Draga gyermekem - szolt mosolyogva -, legyen vi­
dam, hiszen e cellal hoztam Londonba! Bizonyara tudja,
mennyire ertekelem erofesziteseit, mindent, am it konyvei­
bOl tanult. De gondolja csak el, mit adhat valojaban maga
a varosl A rnindensegrcl alkotott elkepzeleseink pusztan
feltevesek, nemde? Nem sok eredmenyre vezetnek. Lato­
korunket szelesfteniink kell, ertelmunket serkenteni, ha meg
akarjuk erteni a vilagot, egesz bonyolult valojaban.
- Nem csupan arrol a Londonr61 beszelek, melyet itt
lat napi szines forgatagaban, mozgalmassagaban, s egy­
szerfi megnyilvanulasaiban, hanem sokkal tobbrol. Arr61
is beszelek, amit on szinten csodalatosnak tart - talalma­
nyairol, kifinornultsagarol, oriasi eredmenyeirol. Draga
leanyorn, vegiil is nem a boles dr. Johnson mondta azt a
legtalalobban, hogy addig nem elunk semmit - legalabbis
igenyes, gondolatokkal teli eletet nem -, amfg el nem jo­
viink Londonba? S ahogy Wordsworth, a koltd, lepillantva
a Westminster Bridge-rol, ujjong, hisz "nines a foldon sern­
mi, mely szebb latvanyt nyujtana!"
Charlotte ahitattal hallgatta tanitojat. Felto gondosko­
dasa es nyajassaga meghatotta, s 0 lelkesen viszonozta is.
Nem volt vesztegetni valo idejuk, Mrs. Turner mar mas­
nap megkezdte vedence Ion doni oktatasat. EI akarta vinni
magaval a leanyt, hogy megmutassa a varost teljes pornpa­
jaban, s elsokent is a legujabb csodat, a Regent Street epi­
tesenek helyszinet,
Miss Heywood minden vagya az volt, miutan meglatta
Mrs. Turner szalonjat s hatalmas konyvgyfijtemenyet, hogy
visszavonulhasson olvasni. Eroskodott, miszerint kulonoseb­
ben semmi irant nem erdeklodik a varosban. A gondterhelt
holgyet, aki kenytelen volt eleget tenni surgeto kotelezett­
segeinek, Charlotte jelenlete sem terithetre el szandekatol.
Mrs. Turner azonrnod elhessegette hat kifogasait.
- Badarsag, gyermekem - vetette ellen -, lesz meg epp
elegendo ideje a maganyra, ha visszater videki otthonaba,
~ 218 ~ ~
errol kezeskedem! Most viszont meg kell ismerkednie a sok
nagyszeniseggel - s aterezni azt az igazi hangulatot, mely
dicso korszakunkat tukrozi. Hisz London, biztosithatorn,
felulmulja Ninive es Tiirosz emleket. Gyozelmek sorat iin­
nepli a varos meresz arculata es a mindent felulrmilo lat­
vanyl
Mi tobb, en magam segitem majd elsf benyornasai meg­
szerzese soran, es jelen leszek, mikor megtekinti a Ieendo
oszlopsort a John Nash Crescenten. Nehany kozuluk mar
vakito fehersegeben pompazik, s hivogatja az embert, hogy
kelloen rnegcsodalhassa kecsesseget, ott, ahol meltosagtel­
jesen szeles Ivben kanyarodik az ut. lgerem, olyan fenyuzo
latvanyban lesz resze, mely minden kepzeletet felulrmil!
Mrs. Turner hint6t rendelt kirandulasukra, Az ido any­
nyira kellemesnek Igerkezett, hogy setajukat kesobb is meg­
ejthetik, ha ugy kfvanjak, itt, ott, mindenhol. Eloszor meg­
csodaltak az iizleteket az arucikkek pazar sokasagaban;
megvizsgaltak a selymeket es szatenokat, az elegans es di­
vatos portekakat, megalltak, es amulva neztek mindezt a
nagyszerfien elrendezett kirakatokban. Az ekszeresznel
megillerodve figyeltek a csillog6 talak sorait, melyek bo­
seges valasztekukkal fogadtak az erkezo holgyeket es ura­
kat. A pompa olyannyira elkapraztatta Miss Heywoodot
setajuk soran, hogy szinte szolni sem tudott. A tereken nem­
igen latott szegenyseget, s a varosi szenny legkisebb jelet
sem, mely igencsak zavarta, mikor eloszor pillantotta meg
Londont.
Miss Heywoodot elbfivolte a delutan, izgarotta tette a
joves-rnenes, a kocsik, a veg nelkuli kuzdelern, hogy atfura­
kodjanak kozottuk. EI volt ragadtatva rnindentol, azonban
eltokelte, hogy megorzi higgadtsagat, fgy nem is tett sok
megjegyzest, ami azt illeti, igen tartozkodoan fejezte ki ve­
lemenyet, Raebredt, hogy ismeretlen vilagba kerult, ahol
eppoly tudatlan, akar egy ujszulott.
A kedves, odaad6 Mrs. Turner a dolgok felfedezesre varo,
melyebb ertclmercl beszelt vedencenek, a j6 Izlest es kep­
zel6er6t megkivano 6r6m6kr61, s nem csupan azokrol, me­
219 ~
lyek konnyti szorakozast nyiijtanak. Figyelmeztette, hogy
erofeszitesei csak most kezdodnekl Az elkovetkezd ido­
szakban keptarakat latogatnak majd, zenet hallgatnak az
operaban, s terrneszetesen megnezik a legujabb darabokat
a Covent Gardenben, a Haymarketen es a Drury Lane-en.
Az volt a szandeka, hogy felkutasson mindent, mely fiaral
baratja legnemesebb gondolatait felebresztheti.
- Kepzelje csak el, Charlotte - kialtott elragadtatottan
-, ahogy allunk egy Reynolds-arckep elotr, vagy ulunk a
koncerten, es hallgatjuk a fenseges muzsikat, kivalo zene­
szek eloadasabanl S mindez, amit keresiink, itt van karnyuj­
tasnyira, s meg is talaljuk majd!
Az idojaras tovabbra is kellemesnek bizonyult, fgy Mrs.
Turner folytatta ifju tanitvanya pallerozasat. Ezuttal a
hosszan elnyulo, elegans parkokban tett konnyti seta oro­
meit tarta ele, A varos valoban maga volt a pompa - ugy
tfint, az volt egesz London eltokelt szandeka, hogy megmu­
tassa magat teljes szepsegeben. A szorakozas helyszfne lehe­
tett akar Marylebone, Vauxhall, Kensington, vagy Ranelagh.
Ez utobbi fele indultak egy enyhe delutan, mikor Mrs. Tur­
ner kozolte Charlotte-tal:
- Ranelagh igen nepszenl hely manapsag, s ami a legjobb,
rendkfvul kozel esik a Sloane Square-hez, szallasunkhoz,
Ahogy a torneg lassan gyiilekezni kezdett, ugy latszott,
egesz Londont hasonl6 vagy hajtja, mint oketo Igy hat fel­
ala setalgattak, elvezerrel csodaltak es vettek szemiigyre a
korzozo holgyek es urak divatos oltozeket.
Charlotte-ot maga a hely is rnegorvendeztette, a lom­
bok ragyog6 szinei, s az aprolekos gonddal eliiltetett vira­
gok. Mar az is fellelkesftette, hogy lathatja a bfbor es voros
damaszkuszi rozsakat, szegffiket, violakat. S ami meg er­
dekesebb volt: vendegeinket zsonglorok, lovaglo mutatva­
nyosok, vandorszineszek tidvozoltek, s ekozben muzsikusok
jatszottak az oriasi, kor alaku zenepavilonban.
A kellemes sz6rakozds utan a ket holgy nagy megelege­
dettseggel indult a kijarat fele. S ekkor ismet elarnultak,
hiszen ujabb ismerosokkel akadtak ossze kedvenc sussexi
'iii' 220 'iii'
furdohelyukroll Nem sokkal azutan, hogy Sidney Parkerbe
botlottak, Charlotte kulonosnek talalta, hogy Sir Edward
Denhamet latja. A fiatalembert elegans novere, a nagyvildgi
Miss Denham kiserte, oldalan figyelemre melto tarsaval,
s ez nem volt mas, mint maga a delceg Lord Collinsworth,
akit csak nemregiben mutatott be Sanditonban Mr. Parker
fivere!
A kis csoportot meglepte a veletlen talalkozas, Hogy fgy,
egyiitt talalva oket, ujra osszefutnak videki ismeroseikkel,
London legelegansabb emberei kozort! Ez olyan korulmeny
volt, mely nagy izgalmat valtott ki.
Szerencsere Miss Denham feltalalta magat. Furgen eld­
relepett, es koszonrotte a holgyeket, olyan szfvelyessegrol
reve tanubizonysagot, mely egeszen mas megvilagitasba
helyezte jellernet. Tulajdon londoni kornyezeteben volt,
s nem kellett senki lekotelezettjenek lennie, fgy Miss Den­
ham felulmulta onmagat nyajassagban, leereszkedesben, Az
effele, videken nevelkedett embereknek, kiket bizonnyal
zavarba ejt az elokeld legkor, 0 magat a megvaltast jelent­
heti. Igaz, Mrs. Turner raterrnettsege felfil nem volt ket­
sege - azonban mi a helyzet Miss Heywooddal? 6 biztosan
erzi a kulonbseget, hisz egeszeben veve rendkivul tapasz­
talatlan! A rnfivelt holgy ellarja majd tanacsaival, es meg­
ismerteti a kifinomult stflussal.
Miss Denham igencsak felelenkult csodaloja tarsasaga­
ban, s iparkodott is Lord Collinsworth emlekezetet felfris­
siteni "a holgyekkel" kapcsolatban, akik nagynenje fur­
dohelyerdl erkeztek - jollehet 0 maga is nyilvanvaloan
homalyos kepet orzott roluk.
Bokok kovetkeztek, tiszteletiiket fejeztek ki a kivalo holgy­
nek, majd Miss Denham ujra hosnonkhoz fordult:
- Nicsak, Miss Heywood! - kezdte. - Mino meglepetes
itt talalni ont Ranelagh parkjabanl Sot, sziintelen itt latjuk
korunkben, kedvesem, s mindannyiszor oly konnyednek
nlnik, mintha Londonhoz tartozna! Nohat! Nem gondolja,
kedves Lord Collinsworth? Mar-mar azt gondolhatnank,
a mi Miss Heywoodunk ilyen setakra sziiletett!
'iii' 22 I 'iii'
 Ekkor szandekosan szunetet tartott, hogy alaposan meg­
vizsgalja az ifju holgy oltozetet, mikozben korbejarta.
- Ma a himzett muszlinruhamat yettem volna fol, ha nem
gondolok arra, mily esztelen dolog is kitenni a veszely­
nek! Majd megtanulja, hogy itt vigyazni kell a rozsatuskek­
re! Nos, kedvesem, megnyugodhat. E nemes holgy oktat6
szavaihoz most hozzateheti az enyerneket is, fgy tobb hi­
bat nem kovethet el! Ha odafigyeliink ra, egyuttesen meg­
tanfrhatjuk onnek a megjelenes es etikett finom arnyalatair.
Rendkiviil gyors fejlodesre szamftok, his zen ami szellemi
kepesseget illeti, semmi kfvannivalot nem hagy maga utan!
Hirtelen csend tamadt, Ugyanis ki remelheti, hogy feliil­
mulja Miss Denham nagylelkuseget? Azonban Lord Collins­
worth kisse meghokkent e nilzo szavak hallatan, es igen
szivelyesen fordult a ket holgyhoz:
- Csodalatos, hogy itt udvozolhetem kegyedeket - je­
lentette ki. - Talan onoket is, Mrs. Turner, rnegnyertek
kedves furdchelyunk megmentese iigyenek? Kivalosaguk
es szeles ismeretsegi koruk Londonban bizonnyal hasznara
lesz Sanditonnak!
Mrs. Turner nem valaszolt, annyira elkepedt a hallotta­
kon. Igy nehany pillanatra abbamaradt a tarsalgas.
Azutan Sir Edward vette at az iranyitast, s arrol erdek­
lodotr, tetszik-e nekik Ranelagh. Hallotta, mennyi idot tol­
tottek a parkban, s milyen gondosan tanulmanyoztak bo­
nyolult elrendezeset es fenyuzo kullemet. Nem ereztek-e,
kerdezte erzelgosen, hogy a videk festoisege oleli 6ket
korbe? Es mily csodas, hogy epp itt, London szfveben!
Az uri ember ugy velte, kuldetese kiszabadftotta Sandi­
tonbol. Megmenekiilt attol a kotelezettsegetol, hogy lesse
nagynenje kfvansagait, s valojaban most, hogy nem volt
tobbe a tiszteletet parancsol6 holgy kozeleben, ugy erezte,
lelke ujra szamyra kel. Viselkedese, mely mindig keszseges
volt, most meglepo modon kerkedo lett.
Egyenesen Miss Heywoodnak intezve szavait, magya­
razta:
'1i? 222 '1i?
- Epp a heten kezdtuk meg szokasos reszvetelunket a
legelegansabb osszejoveteleken. Micsoda kitiintetes lenne
szamomra, ha megkerhetnem onoket ana, Miss Heywood
es kedves Mrs. Turner, hogy tegyek meg nekunk azt a.szi­
vesseget - Miss Denhamnek, Lord Collinsworth-nek es ne­
kern -, hogy megtisztelnektarsasagukkal az egyik ilyen balon.
Charlotte-or ujfent zavarba hozta a tolakod6 uriember,
s kitert a valaszadas elol, elmagyarazvan, hogy effele ugyek­
ben vendeglatoja szava dont, de kello joindulattal azt is
hozzaffizte, miszerint Mrs. Turner elfoglaltsagai val6szf­
nflleg nem teszik majd Iehetove.
Sir Edward ekkor keresevel a holgyhoz fordult. Ragasz­
kodik hozza, hogy eljojjenek!
Mrs. Turner rnindekozben j61 sz6rakozott a fiatalember
onelegultsegen, aki j6val magabiztosabbnak latszott, mint
Sussexben! A holgy rapillantott Miss Heywoodra, s hun­
cutul suttogta:
- Nos, egy elegans bal, londoni tanulmanyainak resze­
kent, mit sz61 hozza, Charlotte? Hisz nem lehetiink meg
tanc nelkiil, ugyebar?
Charlotte mosolygott. Elismerte, hogy Mrs. Turner ke­
reset nem lehet visszautasitani, terrneszetesen kizarolag az
alapos ismeretek rnegszerzese erdekeben!
A par a lemenf nap fenyeben elbucsuzott Ranelagh park­
jatol, rnikozben a zenekar tovabb jatszott, s a holgyek es
urak lustan folytattak setajukat.
S hogy miert nem okozott a divatos London Charlotte
Heywood szamara felhotlen vidamsagot? Egy olyan leanyt
ugyanis, aki eletet elvonultan toltotte, az utana koverkezo
idoszak orornei igencsak megdobbentik. S a mamorito
napokban hdsnonk maga barrnire is jutott e szorakozas
kivanatossagat vagy a vonz6 londoni eletrnodot illetoen,
sajat elkepeszto felfedezesei eredmenyekeppen gondola­
taiba rnerulve, melyseges hallgatasba burkol6zott.
'1i? 22 3 '1i?
 is eszreveszi derfis, rendkfvuli kedelyetl Fiverern minden
szernponrbol dicseretre melto.
Barmily varatlanul erte is a holgyet, hogy Henry itt van
a kozelben, vedence miatt megis nagyon orult neki. Vegig­
gondolva a korulmenyeket, egy kisse elnlnodotr:
- Azt mondja, occse azert jott Londonba, hogy szeren­
cset probaljon] Az a keszseges, videki fiu, akirol rneselt?
Eleg kulonos elkepzeles, annyi szent! Udvozolni fogom, es
- az or kedveert - minden egyeb rokonat is, akinek kedve
tamad, hogy erre jojjon! Ha hasonlftanak noverukre, bizo­
nyara magukkal hozzak ebbe az oriasi varosba - azt az
egyedulallo, videki Heywood-szellemiseget is!
Mrs. Turnert aznap delutan lefoglaltak uzleti iigyei, me­
lyek miatt visszajott Londonba, Igy nem tudott vendegevel
tartani. Azonban nem akarta kesleltetni tarsa talalkozojat.
A kedves holgy latta, hogy a leany csalodott lett annak gon­
dolatara, miszerint el kell halasztaniuk masnapra a latoga­
tast, ezert arra batoritotta, hogy menjen el egyediil. Mivel
koran volt meg, Charlotte rendelkezesere bocsathatja a
koesit, mielfitt 0 utnak indulna, hogy eleget tegyen sajat
kotelezettsegeinek, Mikor azonban latta Mr. Heywood
levelebol, hoi is talalhato Henry szallasa, Mrs. Turnert ag­
gasztotta kisse Charlotte biztonsaga.
- Nem lennek nyugodt emiatt! Hogy elmereszkedjek
arra a kornyekre a nap bdrmelyik orajaban is! Es eppen on,
aki idegen Londonban! Nem, artol tartok, nem intezheti
egyedul az iigyet!
Tovabbra is kitartva emellett, esengetett ferficseledjenek,
- Tudni akarom, hogy vegig vigyaznak onre abban a ne­
gyedben! Utasftasomnak rnegfeleloen Poole szorosan a ko­
zeleben marad, s esak azutan hagyhatja ont magara, hogy
talalkozott fiverevel. Henry bizonnyal gondoskodik majd
rola, hogy on epsegben hazakeruljon, errol meg vagyok
gyozodve, bar, ha most belegondolok, 0 sem lehet meg kel­
loen tisztaban London veszelyeivel, Ovatosnak kell tehat
lennie! Mindaddig izgatott leszek, mig nem tudom, hogy
on tokeletes biztonsagban van!

~ 225 ~
 A halas Miss Heywood mindent meglgert aggodalmas­
kodo vendeglatojanak. Nagy gonddal jar el, nem marad so­
kaig, csak akkor kiildi vissza Poole-t, ha mar fiverehez err.
Henry segftsegevel sertetlenul hazaer majd!
lgy hat elindult, hogy megkeresse occset, Az utazas nem
tartott sokaig, Ellenben, ahogy a kocsi keletnek fordult uti
celjuk, a Langham Place fele, az elejuk tarulo latvany csep­
pet sem tfint vonz6nak. A fulsiketito larrna es tomeg nyo­
masztotta, s a durvasag riaszt6 megnyilvanulasait visszata­
szitonak talalta, Megis, Charlotte rendkivuli oromor erzett.
J6kora batorsagot adott neki a lelkesedes, hogy fiverevel ta­
lalkozik!
Mikor abba a negyedbe ertek, ahol Henry lakott, a kor­
nyek nemigen runt biztatonak. Sikatorokon vagtak keresz­
tul, szflk mellekutcakon, bodek soran at; mindeniitt zsufolt
berhazak es komor iizletek, ahol kezmfivesek dolgoztak.
Vegul Poole megtalalra azt az epuletet, melyet kerestek.
A j6ember segtrsegevel Charlotte kiszallt a kocsibol, es
rogton bokaig is meriilt a sarba, s ahogy eloreindult, meg
tobb pocsolya vette korul. Azonban nem torddott vele, mert
erfit adott a tudat, hogy hamarosan viszontlatja occset.
Athaladt a siralmas allapotban levo folyos6kon, s felment
Henry padlasszobajanak bejaratahoz.
Szegeny fivere egyebkent megnyero arckifejezese, ahogy
ajtot nyitott, oly meghokkent lett, amilyennek nfivere meg
nemigen latta - s Charlotte nem tudta, hogy sirjon-e vagy
nevessen. Henry elfiszor hitetlenkedve visszahokolt, majd
megdobbent, s aztan egeszen osszezavarodott. Lehetseges
lenne? - e kerdes volt szerneben, sa meglepetestol egeszen
tanacstalanna valt. Ennek ellenere a fiatalember szamara
nem lehetett semmi ororntelibb, mint hogy nfiveret lat­
hatja ujral Mikor vegre megertette, hogy nem kisertet all
elotte, ujjong6 kialtas hagyta el ajkat. Hosszan es hevesen
szoritottak egyrnast, majd vidam csevegesbe kezdtek, nem
is figyelve arra, mennyi ido telhetett el kozben, s ez fgy is
ment tovabb, Csak akkor szakadt felbe jokedvti tarsalgasuk,
mikor Charlotte-nak hirtelen eszebe jutott, hogy Poole meg
'ii' 22 6 'ii'
min dig az ajto elott alldogal tiirelmesen, tovabbi utasfta­
sokra varva,
Henry szaladt, hogy beljebb tessekelje, am a szolga, meg­
gyozodve kuldetese eredmenyessegerol, elharftotta, s az ifju
gondjaira bfzva a leanyt, sietett vissza urnojehez.
A testverek kedvukre beszelgethetrek. Sok mindent kel­
lett elrneselniuk, hiszen annyi erdekes dolog torrent veluk
utols6, willingdeni talalkozasuk 6ta!
Mikozben Henry bucsiit vett Poole-tel, Charlotte korul­
nezett, Nem sok minden volt a szobaban, csupan egy agy,
s mellette egy szek, Szornorusag toltotte el, hogy five ret
ilyen szegenyes korulmenyek kozt talalja, Megsern sz6lt
semmit, mivel occse j6kedve es lelkesedese eppolyan volt,
mint azelott.
- Edes, draga Charlotte - kialtotta Henry -, inkabb alom­
nak tfinik, mint valosagnak, hogy megjelentel nalarn, itt,
Londonban! Mi szel hozott ide SussexbOl? Alig ismerlek
meg ebben az elegans ruhaban!
Charlotte meselt uj baratjirol, Mrs. Turnerrol, szarnot
adott szerencses korulmenyeirol, maga is elamulva azon,
hogy valoban Londonban van. De rniert is kellene az 0
rendkivuli helyzetenel idozniuk? Ehelyett inkabb szeretne
robber tudni fivere sorsarol,
Henry csupan ekkor tett megjegyzest szallasa szereny
allaporara.
- De nem szamit, draga Charlotte - haritorta el bizako­
d6an -, hiszen armigy sem szandekozorn hosszu ideig itt
maradni.
Majd komoran folytatta:
- Milyen keveset tudsz azonban arrol, Charlotte, mennyi
minden valtozott Willingdenben az utobbi idoben! Hiszen
legkozelebbi szomszedjaink: Sir Godfrey es Lady Marlow,
sot, az ifju Fraser is, ki csak nernregiben orokolte birtokat
- beszede illedelmes es mertektarto lett, s eltokelte, hogy
megorzi meltosagteljes helyzetet, es segitsegere lesz a gaz­
dalkodo csaladoknak, kik tole fuggnek -, mind elhagytak
benniinket! Barataink osszecsomagoltak, s elvittek csalad­
'ii' 227 'ii'
jukat is a partvidekre, Londonba es tovabb, Amerika fele!
Nem is tudjuk pontosan, merre indultak. De ninesenek
egyediil! Barmerre nezunk, mindenhol tomeges az elvan­
dorlas!
Mindekozben edesapank egyre esak tepelodik, larva a
pusztulast maga korul. Idegenek jotrek a megyebe, s meg­
hokkenve tapasztalja, hogy nem ismerik szokasainkat, es
ketsegbe van esve a kornyek "fejlesztese" miatt. Nem sok
nyugalma van mostanaban.
Charlotte, be kell vallanom: mindeniitt esak a hanyat­
last latorn! Ezert hataroztam el, hogy uj lehetosegeket ke­
resek, egy rnasfajta eletet! Az elvalas fajdalmat okozott
csaladunknak, es nekem is, de nines mas megoldas! Draga
noverem, olyan sok minden valtozott az6ta, hogy a habo­
ru befejezodott, s Nap6leon tobbe nem fenyeget minket!
Gonosz szellem szabadult kozenk! Kereskedelmiink egy
helyben topog, az elelem keyes es draga. S az tires gyomor
elegedetlenne teszi meg a j6raval6 embert is! Nem hiszern,
hogy videkunk ujra felviragzikl
Charlotte, szuksegtelen elmondanom, mil yen szomo­
nian toprengtem a dolgokon, mielott eljottern. Minel tob­
bet gondolkodtam, annal kevesbe talaltam megoldast. Hi­
szen, vegtil is London mit nyujthat szarnornra? Egy videki
fiunak, aki el-hal a termeszetert?
Nevetve fordult noverehez:
- Milyen kiilonos is a sors! Draga Charlotte, bizonyara
ernlekszel, hogy gyermekkoromt61 kezdve mindig is ra­
jongtam Iegkinlnobb videki sportunk irant! Ha azt rehet­
tern volna, amit szeretnek, ha nem foglalt volna Ie annyira
minket, hogy j6 sziileinknek segftsiink, egesz nap lovagol­
tam volna, napkeltetol napnyugtaig, barrnilyen is az ido­
jaras!
Es bizonnyal fel tudod idezni azokat az idoket, mikor
papa elvitt benniinket, Heywood fiukat, hogy megnezzuk
a versenylovakat az epsomi derbin! Mino ororn volt ne­
kunk, fiuknak! Ami engem illet, az elso pillanatban meg­
fogadtam, hogy vegigkiserem kedvene bajnokaim diadal­
<i? 228 <i?
mas utjat a versenypalyan! Te magad nerni turelmetlen­
seggel figyelted, ahogy riportok es a lovak kepei utan ku­
tattarn az ujsagkivagasokban, melyek gyozelmeikrol tudo­
sftottak!
Soha nem is fogok betelni e sporttal! Gondolj esak,
Charlotte, a j6 oreg Highflyer iranti imadatomra, Noble
iranti rajongasomra, s az osszes pornpas versenyl6ra a der­
bin, kik buszkeseggel roltottek el mindnyajunkat! Gyo­
nyoru paripak voltak, a legkinincbbek, melyeket yalaha is
tenyesztettek. Egy 16 sem tett nil rajtuk, Epsom maig nem
ert meg ilyen nagyszerti idoszakotl Miesoda latvanyossag
volt az a derbilista, koztuk olyan kimagasl6, hazafias nevek­
kel, mint Nelson Admirdlis, Wellington vagy Waterloo ­
kikhez soha nem volt foghat6!
Viszont, Charlotte, sorsom mostani fordulata, a maga
kulonos modjan, uj remenyt hozott. Eljottern szerencset
probalni Londonba, s nem volt barar, kire szamithattam
volna, ennek ellenere osszetalalkoztam egy ferfiuval, aki
jovomet biztosfthatja! Rendkivuli kepessegu uriember, s epp­
ugy kedveli a Iovakat, akarcsak j6magam, azonban meg­
vannak az anyagi Iehetosegei is, hogy tenyessze oket - el­
lenretben velem!
Draga Charlotte, minden olyan egyszerfi volt! Nem
tudtam, kihez forduljak, mibe kezdjek, s egy hetfon utam
a Tattersall's fele vitt a Hyde Parkba. Csak allni akartam a
teren a tobbi sportkedvelovel, akik ott hemzsegtek a derbi
utan.
Korottern megannyi sportember, akik lelkesedese es
elenk beszede, csodalatuk kedvene lovaik irant vigaszt
nyujtott kiehezett Ielkemnek. Epp egy jelenlegi favoritrol
volt sz6 a tomegben, a kituno Smolenk6r61, es csodalatos
futasarol a palyan, Hallgattam oket, sokan beszeltek ekes­
szoloan sajat Iovaik kivalosagarol, es e vallalkozas kocka­
zatairol. Masek a tenyesztesben valo allhatarossagot es a
gondozast vitattak meg. Amiatt panaszkodtak, hogy hiany­
zik az ember, aki ertene a lovakhoz. Ott, ahol az urak ki­
egyenlftettek tartozasukat, s a penz gazdat cserelt, allt egy
<i? 229 <i?
 HUSZONNYOLCADIK FEJEZET

Arthur Parker eltokelte, elszantan kuzd, hogy szerveze­

te erosebb legyen, s olyan fegyelmezett eletmodot kivant
folytatni, mely azeldtt soha nem allt szandekaban, Ugy
erezte, csak Igy szabadulhat meg elethossziglan tarto, sza­
nalmas terhetol, attol a malomkcrol, mel yet ernberemle­
kezet ota cipel. Ujdonsult napi tevekenysege nem csupan
azt jelentette, hogy hosszabb idoszakokat toltott a szabad­
ban, hanem jovalelenkebb iramot is diktalt, mint korabbi,
rest eletvitele soran, olyannyira, hogy kenytelen volt fur­
gebbe valni, es fokozatosan mozgasra birni vegtagjait, hogy
e magasabb celt elerje, Mindezen torekves olyan keszsegesen
vitte elcre a hetek folyaman, hogy a vakito napsutes es a
metszo, tengeri levego, minden szippantas ellenere, kezd­
te elvesziteni felelmetes jelleget buzgo megszallottunk sza­
mara.
Raadasul elfoglaltsagai miatt ravolabbra kerult odaado,
aggodalrnaskodo noverei tanacsaitol. Napkozben, szo, ami
szo, ugy ereztek, tulstigosan ritkdn latjdk a fiatalembert,
aki ez idaig tul gyakran teblabolt a kozelukben, Termetes,
semmittevo occsuk tobbe nem bugyolalta magat meleg
ruhakba, es nem nyult el lustan a kandallo elott. Az ifju
Arthur, ugy tfint, felulvizsgalta helyzetet, ujraertelmezte a
kenyelemrol, az elegedettsegrdl es mindenekelort a szora­
kozasrol alkotott elkepzeleseit,
Nem csodalhatjuk hat, hogy mig a terjedelmes, zomok
uriember fogyni kezdett, a Parker kisasszonyok fiveruk
egeszsege folott erzett nyugtalansaga notton-nott! A ked­
Yes, nylltszfvfi Susant egeszen megremitette, hogy occsiiket
rendszeresen szem eldl tevesztik. Mikor a hobortos Arthur
utan erdeklodott, s vegul osszetalalkozott vele napnyugta­
kor, meglepoen elenknek talalta, meg ha nernileg kime­
riiltnek is. A fiatalernber azt magyarazta, hogy sok tenni­
val6ja akad meg, es hangjabol Itelve, lett is volna rnirol

'i' 23I 'i'

beszelnie napi programjat illetden. Mar beteg fivere pusz­
ta latvanya is megdermesztette a szegeny novert. Annyit
legalabbis el kellett ismernie: Arthur szernmel lathatoan
ujjaszuletert, beszede megelenkult, sot, eldadasmodja ma­
gabiztosabb lett! Ugy talalta, hogy alaposan kicserelodott,
ennek ellenere csak almelkodni tudott ezen az atvalto­
zason,
Nem fgy Miss Diana Parker, aki kevesbe volt fogekony
Arthur atalakulasaral Hangosan helytelenitette e valoszi­
nfitlen folyamatot. Hanem ellenvetesei hamarosan komo­
lyabb fordulatot vettek. Hiszen muszdj agg6dnia val aha
szelid occse jollete miatt! Amit maga elott lat, eroskodort,
nem mas, mint az egeszseg romba dontese! Arra figyelmez­
tette, hogy az fgy szerzett betegseg elkeriilhetetlen vegki­
fejlete az 0 kudarcuknak is betudhat6 lesz.
Vegul is nem Diana Parker ertette meg leginkabb Arthur
veleszuletett beregesseget? Hiszen nem 0 volt az, aki de­
delgette occset kimerfto lazrohamai idejen, saki apolta
gyermekkora 6ta? Csupan reumara val6 hajlamaval toro­
dott - azzal a fajdalommal, melyet idorol idore elszenvedett
e rohamok soran -, es igazabol elkerulte figyelmet altala­
nos fogekonysaga a kulonfele nyavalyakra, melyek minden
oldalrol tamadtak. Diananak a legcsekelyebb ketsege sem
volt afeldl, hogy ezek a csacska elkepzelesek, e furcsa, 'f
szeleburdi viselkedes bizonyara elohozzak majd e betegse­
geket!
- Te nem veszed eszre - fordult felenk noverehez egy kora
reggeli oran -, milyen veszelynek tesz ki minket Arthur?
Nem hiszem, hogy felfogta volna ez a fiu! Ismerd el, Susan,
hogy tekintelyes kulseje ellenere a mi hajdan engedelmes
ocsenk megiscsak gyonge egeszsegu! Igy igaz, s ami ke- .
delyallapotat illeti, j61 tudjuk, az meg torekenyebb. Ez a '
kuruzslas, ezek a csodaszerek es mindenre j6 orvossagok
hiaba hasonl6ak azokhoz, melyekkel mi is foglalkoztunk
azelott, vegtere is a halalunkat okozzakl Gondolj csak, hu­
gom, Arthurnak a kdtranyuizes gy6gyszerrel, beontesekkel,
pirulakkal, a kanalas orvossaggal es nyugtato sziruppal szem­
~ 232 ~ ~
beni duhkitoreseire, melyek a maguk modjan bar, de mind
arra szolgaltak, hogy helyreallftsak egeszseget - legalabbis
pillanatnyilag.
Felterlenul emlekeztetnunk kell iinnepelyes fogadal­
munkra. Mert, draga hugorn, nem szabad elfelejteniink,
hogy sok idovel ezelott eskut tettiink, hogy bucsut mon­
dunk az osszes vakbuzg6 orvosnak es patikusnak! Ahogy
en latorn, keptelen felteveseik elobb-utobb bajt hoznak
rank. 6, Susan, ocsenk legujabb mesterkedese, raadasul
ebben az artalmas, tengeri szelben, konnyuszerrel mind­
kertonket kovetoive tehet, es vele egylitt eltavolithat es­
kunktol!
Egy pillanatig elmelazva lilt, nyomaszt6 gondolataiba
meriilve, majd s6hajtva folytatta:
- Regota latom mar, Susan: az, hogy felkerekedtiink, es
eljottunk ide biztonsagos otthonunkbol, Winchesterbol,
nem teves dentes volt, hanem oriasi hiba! Biztosithatlak,
ha nem lett volna szegeny Thomas ketsegbeesese, s az en
hatarozott meggyozodesem, hogy egyedul csak en tudok
igazan javitani helyzeten, soha nem engedtem volna, hogy
megkockaztassunk egy ilyen utazast.
S most lathatod, milyen szomyti eredmenyre vezetett!
Magamat hibaztatom, hogy Arthur lassacskan csont es bor
lesz! S akkor aztan majd kezdhetjuk apolnil S ami meg
rosszabb, hugom, minden pillanatban erzem, hogy egyre
kimerultebb vagyok. Tudod, mennyire kinoz az epegorcs?
Erzem a Iokesszeni osszehuzodasokar! - A szegeny holgy
majdnem sirva bizonygatta.
- Mi lehet Arthur szdndeka azzal, hogy fejest ugrik eb­
be az esztelensegbe, mely mar baryankat is osszezavarta?
A csodas gyogyulas, ez az ujfajta eletmod es a varazsitall
Susan nem egeszen volt tisztaban fenyegeto balsorsuk
terrneszetevel, megis komolyan egyet kellett ertenie novere­
vel. Soha nem vonta ketsegbe Diana j6zan Itelokepesseget.
Novere rendkfviili bolcsessege mindig is nyilvanvalo volt
szamara.
233 ~
 A ket nover nem sokat tehetett, legalabbis pillanatnyilag,
hogy megvaltoztassa a korulmenyek jelenlegi alakulasat,
Arthur minden egyes nappal ujra kezdte egeszsegeert foly­
tarott keresztes hadjaratat, Kora reggel a segedek, kik var­
tak ra a strandon, 6vatosan leonrottek fejet tengervizzel - ,
s ez altal biztosltottak, hogy kisebb legyen a megrazkod­
tatas a jeges fiirdo soran, mely ezt kovette, majd az ifju
elenken felmaszott a Terrace-re, bar nehez volt a meredek
hegyoldalon felkaptatni. Reggelente lerftt r6la, hogy nem i
hajlando megfutamodni a rea varo gyotrelmek eldl, j611e­
het korabban eppily rendfthetetlenul ellenallt meg a gon­
dolatnak is, hogy effele rnegprobaltatasokban vegyen reszt,
A frissitf reggeli orakban felelenkiilt a part. Arthur leg­
nagyobb meglepetesere es oromere a tavolban, a szetszo­
rodort ifju tanftvanyok kozott - kik vezetojuk, Mrs. Grif­
fiths kore gyfiltek - felfedezett egy egeszen fiatal holgyet,
es szuneter tartva, erdeklodessel nezte. Miss Augusta Beau­
fort, ahitattal ad6zva az egeszsegnek, min dig ott volt a par­
ton, hogy csodalhassa a ragyog6 napfenyt. A kabinok fele tar­
tott, s figyelemre melto furdoruhai - melyek kozul minden
egyes alkalommal valtakoztak a flanelek es gyapjuk, a meg­
felelfien vastagok, hogy kenyelrnesek legyenek, s a lazan
rasimulo oltozekek, melyek nem engedtek lattatni karcsu
alakjat - mind dfszere valharrak volna akar egy meg elegan­
sabb udulohelynek is.
A holgy nem maradt kozombos csodaloja kivancsisaga
irant. Csabito testtartassal, veletlennek tuno kezrnozdu­
latokkal, tart6zkod6 biccentessel adta elegendo, bar alig
lathato jelet, hogy meltanyolja a fiatalember kitart6 figyel­
met. A leany onnon hajlandosagara tett celzasai lattan Arthur
barrnilyen faraszto, reggeli megprobaltatasra is ra tudta mar
szanni magat, hiszen 0 most egy holgy odaad6 csodaloja
lett!
A korulmenyek ilyeten fordulata soran nem hagyhatjuk
megjegyzes nelkul, epp ugy, ahogy mar egyszer kijelentet­
tuk, miszerint a vizbdl most kiemelkedo has korabban
igencsak lustanak mutatkozott, es "kepzelt betegnek" nyil­
'<i? 234 '<i?
vanftottak - azonban Arthur Parker akkor sem volt erze­
ketlen a szebbik nem bajai irant! Hiszen nem kerulheti el
a gondos olvas6 figyelmet, hogy rniutan Miss Heywood
Sanditonba erkezett, a fiatalember rendkivuli erdeklodest
tamisitotr iranyaban, S gondoljunk csak vissza arra is, mi­
kor felajanlotta, hogy a kandallonal elkeszfti a leany sza­
mara sajat, kulonleges remekmfiver: a forr6, vajas pirft6st.
Azokban a tetlen napokban, mielott vegzete foglyul ejtette
volna, s a Terrace-t r6tta betegen es kimerulten, mar akkor
megfontolta azt a robblet-erokifejtest is megero faradozast,
hogy ha csak egy pillanatra is, de lassa az emeleti ablakban
ezt az elegans holgyet es divatosan oltozott noveret.
Hiszen Miss Beaufort volt a kiralynoje azoknak a meny­
nyei hangoknak, azoknak a foldonnili harfadallamoknak,
melyek setany folotti szobajukbol kiaradtak, Es most itt volt,
s reggelente eljott, hogy lassa at, es csodalattal figyelje
elenk mozdulatait, egeszen ugy, mintha vonzana megujult
eletereje!
Delutanonkent talalkoztak a konyvtarban, az iizletekben
vagy a Terrace-en, s barataik koreben seralgarva szemiigyre
vettek a divatot, nevetgeltek tarsaikkal, finomkod6 kije­
lenteseket tettek, es rnaradektalan udvariassaggal tarsalog­
tak kozos hitvallasuk odaad6 hiveikent az ujjaszuletesrcl
es egeszsegrol.
Beszelgeteseik soran orakig idoztek e ternanal, ujra at­
eltek elrnenyeiket, felideztek "elsa lemerulesuk" felelmeit,
kifogasoltak segedeik nyers rnodorat, vagy szamba vettek
a holgy furdoruhazatanak csodas darabjait. Egysz6val tiize­
tesen elmeseltek gyogyulasuk es megiijulasuk folyarnatanak
minden egyes reszletet!
Miss Beaufort nem szuna csodalattal ad6zott Arthur at­
alakulasanak - csak nezni is, ahogy issza azt a rengeteg
tengervizet! -, s elisrneressel fogadta rovid ida alatt elert
kitfinf eredmenyeit, mely kelloen hfzelgett az uriernber­
nek, es fel is batoritotta. Magabiztosan, buszken lepdelt,
- Egyediil on erti meg igazan allapatomat, Miss Beau­
fort - vallatta be a megerta holgynek. - Gyamrommal vf­
'<i? 2 35 '<i?
 vott kiizdelmem sokkal makaesabb, mint azt itt barki gon­
dolna. Tudja, ideges panaszok gyotornek, nines ertelme ta­
gadni. Arra vagyok karhoztarva, hogy felvegyem veliik a
hareot. Olyan batran teszem, arnennyire esak kepes vagyok!
Mig nehanyan kozulunk, kedves Miss Beaufort, acelosabb
szervezettel vannak megaldva - peldaul fiverern, Sidney,
aki nem volt nap, hogy ra ne ebredt volna teljes bizonyos­
saggal, hogy eppoly elereros, mint elodei - s virulo egesz­
segnek orvendenek, konnyeden veszik a levegot, s eskusz­
nek ra, hogy a jollet minden ifjunak megadatik -, addig en
egesz gyermekkoromban balsorsomrnal viaskodtarn, es pusz­
tan azert, hogy eletben maradjak!
- Kedves uram - valaszolta a lagyszivf holgy -, semmi
ketsegern e felol, A mai vilagban ritkan vannak tekintettel
az erzekenyebbekre es gyengebb szervezeniekre, akik eset­
leg emesztesi problemakkal bajl6dnak. Mi vagyunk azok,
akikkel a legkeoesb« torodnek! Ennek ellenere, nem talal­
ja rendkfvul elonyosnek is ezt a torekenyseget? En magam
biiszke vagyok rat A mfiveszi hajlamuak, Mr. Parker, meg­
ertik, miesoda hatalmuk van az idegeknek folottunk! Az
embernek csupan annyira van szuksege, hogy felkerjek,
adjon elO valamit hangszeren, mellyel oromet okozhat ba­
ratainak a gyakori, tarsas osszejoveteleken - mondta elpi­
rulva -, s maris tisztaban van azzal, mennyire ideges lesz,
es ez milyen rossz hatassal van a gyomorra! Hiszen, ami '
engem illet, eleg esak ilyen esetekre gondolnom, es azon­
nal futok a s6s vfzbe, hogy uj erfire kapjak! Elerfitlenedem,
de nem adhatom meg magam! Duhodtte valhatok, ami el­
kepzelheto, azonban nem fogok elajulni sohal Nem en!
Akarcsak on, en is allhatatosan kitartok minden roham el­
lenere, olyan erosen, ahogy esak tudok, mivel ilyen a ter­
meszetem! Igen, kedves uram, en rnelyen egyiitt erzek on­
nel kinz6 betegsegunkben!
Mennyire tudta, mire van szuksege az ifjunakl Arthur
boldog volt, hogy megertetrek, a holgy szavai enyhito bal­
zsarnkent hatottak sajg6 lelkere. ]6zan gondolkodasa erot
adott a fiatalembernek ahhoz, hogy merjen batrabban
c£> 236 c£>
visszaernlekezni arra a gyotrelmes kiizdelemre, melyet be­
tegsege okozott eddigi eleteben,
- Az adatott nekem, hogy elviseljem a fajdalmakat, me­
lyeket masok el sem tudnak kepzelni. Hiszen a szereny,
hetkoznapi oromok is heves valaszreakciokat valthamak ki
szervezerembol. Egyszer peldaul, mikor aggasztott a gyul­
ladas a kozepso ujjamban, s annak ellenere, hogy kovettem
a patikus utasftasait, es feher malyvalevelbol, valamint anizs­
kaporrnagbol keszult fozetet ittarn, mely egeszen artalmatlan
koryvalek, allapotom esak rosszabbodott! Rernulten ebred­
tern fol, s ugy ereztem, nem tudom mozgatni a karomat!
Hat ez az en sorsom!
- Az on kulseje olyan tokeletes, alakja feltehetoen karcsu
es torekeny, mig j6magarn terjedelmesnek tflnherek, engem
a vilag soha nem tartott ratermettnek vagy kivalonakl Az
igazat megvallva, mindig ereztem, hogy athato pillantas­
sal figyelnek, s megvetessel sujtanak gyengesegemert, es ez
idaig meg senki nem ertetre meg erzekeny termeszetemet.
Az on kedvessege iranyomban felbeesiilhetetlen! Orokke
halas leszek ezert!
Arthur Parker rajongassal nezett Miss Beaufortra, s amit
erzett a kedves holgy irant, az talan tobb volt, mint egy­
szerfi hala,
c£> 237 c£>
 HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
Sanditonban futotuzkent terjedt a hfr a hivatalaba lepo
Mr. James Porterrdl. A tetteros, ifju orvos azonm6d tisz­
teletet tette Mr. Parkernel, ahogy megerkezett London­
b6l. Atadta "megszallott" fivere, Sidney udvozletet, es
.'1
elmeselte, mennyire elszantan siirgette - hogy nyornateko­
san arra kerte, vallalja el a kihfvast, es lassa el a betegeket
Sussexben -, egysz6val beszamolt Mr. Parker eltokeltsege­
rol, miszerint j6 hfru orvost hoz, hogy gy6gyftsa a tenger­
parti telepules betegeit.
Thomas Parker igencsak meglepodott, oly varatlanul erte
occse intezkedese, de orommel vette, hogy Sidney megis­
csak torddik veliik! Maga Mr. Parker is pontosan ezt sze­
rette volna mar kezdettol fogva! Celia mindig is az volt,
hogy megfelelo orvosi szaktekintelyrol gondoskodjek San­
ditonban. Mar nehany perccel a bemuratkozas utan az
uri ember higgadt viselkedese, ertelmes beszede, az orvos­
tudomany iranti elkotelezettsege, az egeszseg javitasarol
es a terrneszetes gyogymodokrol valo velekedese rendkfviil
j6 benyomast tettek Thomasra, s tokeletesen megfelelOnek
is tartotta az allasra. Rendkfvul megnyerte tetszeset Porter
felajanlkozasa, az, hogy szfvesen rendelkezesukre all. Fel­
szolftotta hat az orvost, hogy rogvest kezdje meg a sok el­
kinzott, idos beteg gyogyitasar.
- Latja, draga Mary, korabbi erofesziteseink nem vol­
tak hiabavaloakl - ujjongott. - Ami Sidneyt illeti, kulonos
terrneszetre vall ez a valtozas, hiszen min dig csak trefat
fizott mindnyajunkbol konnyed, ifjui vidamsagavall S most
latni, mil yen eberen vigyaz megis lelki nyugalmunkra es
gondtalan jovonkrel Mennyire szeretetre rnelto es figyel­
mes, s elerte azt, ami nekiink nem sikeriilt! Minden ugy
torrent, ahogy terveztiik!
Ezzel elsietett, hogy ertesitse Lady Denhamet a hfrrol, es
rnegprobalja megvaltoztatni a ketelkedo holgy velernenyet.
W 238 W
- Ugy kell felfognunk a dolgot, Lady Denham, mint is­
teni adornanyt, habar Sidney aldasos kozremfikodese is
kellett hozza. Gondolja csak meg, milyen joker erkezett az
uriernber! Epp a kelld pillanatban toppant be, hogy segitse
azokat, akik Sanditonban pihennek! Ugy velem, 0 tudja
csak vendegeinket megfelelo tanaccsal ellatni, Bar tiszta­
ban vagyok azzal, mennyire ellenere van, hogy doktor le­
gyen korunkben, mivel ketelkedik hozzaerresukben - es
miert is ne, hiszen szep kort megert, kivalo egeszsegnek
orvend, s mindezt orvosi segftseg nelkul -, azonban nem
lehet ketsegunk afelol, hogy ha Sanditon rovabb fejlodik,
szep szamban jonnek majd a lazas, fertdzf betegek es ha­
sonlok, s kellc munkat adnak majd orvosunknak.
A lady, ha kelletleniil is, de elfogadta.
- Ugyeljen arra, kedves uram - figyelmeztette mogor­
van -, hogy az uri ember ne pellengerezzen ki mindenfajta
eredmenyes gy6gym6dot! Tudja, az effelek gyakorta meg­
teszik! Nem engedhetem, es ezt bizonnyal megerri, hogy
szamartejem jotekony hatasat ketsegbe vonjakl Es semmi­
keppen sem Sir Harry szamartejetl Biztosfthatom, uram,
ami engem illet, allhatatosan kitartok a szarnartej elonyos
tulajdonsagai mellett; tiszta nektar, es erosfti a torekeny
szervezetet! Renduletlenul gondoskodom a tovabbiakban
is azokr61, akik hozzam hasonloan megertik alapveto fon­
tossagat, barki rnereszel is szernbeszallni veliink!
Meg kell hagyni, Sanditonban ezekben a napokban meg­
elenkult a surges-forgas. Lankadatlan volt a zfirzavar, a lar­
rna. A Crescent folyamatosan epult, munkasok jelentek meg
a Terrace-en, s egesz allo nap dolgoztak. Mindez egyfajta
fejlodes, igyekezet, valtozas erzetet keltette. Folyamatosan
erkeztek a latogatok, s szallasr kellett biztositani szamukra,
Minden azt mutatta, hogy bfiviil a' furdohely, Elsosorban
azt remeltek, a nepesseg szarna no, es a hamarosan felepulc,
pompas Waterloo Crescent megtelik majd vendegekkel,
Egy bizonyos Mr. Matthew Dawson erkezese London­
b61 szokatlan latvanyossagot jelentett. Az uri ember oltozeke
kifogastalan volt, s tarsaival egyiitt nyomban megnyero kul­
W 239 'i'
sejfinek es kelloen gazdagnak is ralaltatott. Kitart6an kuta­
tott mindenfele szallaslehetoseg utan, ahol segedeit es 10­
vait elhelyezheti.
Lady Denhamet orommel roltotte el a pezsgo elet, s el­
hessegette Sanditon j6vojevel kapcsolatos aggodalmait.
Mr. Parker buszkeseggel figyelte a nyuzsgest maga korul,
ha idonkent nemi nyugtalansaggal is. Penzugyi gondjai da­
cara a furdohely kaprazatos larvanya tagadhatatlanul fel­
derftette.
Clara Brereton maga is felvidult. Egy maganjellegf er­
resules is a kozelgo j6letrol adott hfrt. A tavollevf lovag,
az odaado barat kedvesenek kuldott hfradasaiban is ter­
meszetesen a legjobb formajat nyiijtotta. E levelek taplaltak
Claraban titkon a remenyt, Az egyik ekkepp hangzott:
Kedves Miss Brereton!
Nem kerkedem e nagyudrosban elert sikereimmel, hiszen
hatdsuk hamarosan erezhetti; s meghozzd oly medon, mely­
rol aligha almodhattunk! Gytizelem, drdga hOlgyem, csakis
gyiizelemnek: neuezhetem! Egyik diadal koveti a mdsikat,
hogy azidn vegill val6ra vdljanak terveink! Tudnia kell: mos­
tant6l kezdve minden megualtozik, Miss Brereton, mivel hir­
neu es tekintely lesz osztalyreszem! Bizonnyal ertesulni fog
arr6l, hogy bonyolult ugyek. irdnti tehetsegem nyilvdnval6
- hiszen mindennap dmulua tekintenek ram meg az uzlet­
emberek is itt, mind kivdl6 iparmagnas!
Ennyit kozlok most bizalmasan, drdga bardtniim, hisz on­
magdban mdr ez is csoddnak tunik, es tudom, hogy ant,
kidonosen ant, bizonnyal orom tolti majd el, ha meg­
tudja, milyen egyszeriien is tortent! Nem sokkal erkezesem
utdn j6 szerencsern utamba uezerelt egy kivdl6 vildgfit, egy
eles elmeju uriembert, egy hirneves versenyl6tenyesztot,
akit arra kertem, csatlakozzek hozzdnk! Mielott nyomate­
kosan rdbeszeltem volna, erosen tortem a fejem, mitevo
legyek, es inkdbb elohozakodtam a legval6szinutlenebb csd­
bitdsokkal, hogy elhivjam lovaival egyutt Sussex pompds,
~ 240 ~
pdzsittal boritott videkere; rouiden, hogy elhozzam elbUvolo
partjaink kozelebe.
Eloszor megprobdltam Mr. Matthew Dau/sont elbdjolni
a tenger uardzsdual, s felkelteni [igyelmet - [elebreszteni
kivdncsisdgdt uadregenyes partjainkkal, elmeselni neki a
[elfedezesre vdr6, izgalmas kalandokat, az ejszakai taldlko­
zdsokat a tengereszekkel a [ouenyen, az ide-oda himbdl6z6
ldmpdsok ejjeli paradeidt, hogy odacsalogassdk az egysze­
rii haj6kat, s a haldszok meresz sziklamdszasait a sotetben
a Sanditont kOrillvevo szirteken. Drdga bolgy, akdr en ma­
gam lehettem volna a hely ihletett szonettir6ja, az ej btisi
koltoje - tduoli partjaink Byronja! Rdaddsul az uriember
nem maradt kozombos e csdbito lebettiseg irant! Lenyu­
goztek a hallottak, es mdr a markomban volt! Nem sokkal
ezutdn dlddsomat adtam inditudnydra, hogy uj es nagyszerii
louersenypalydt kivdn letesiteni Sussexben.
Hamarosan erzekelni is fogja hatdsdt! Egeszen udratlanul
nagynenem legnagyobb dlma - es mindez az en kozbenjd­
rdsommal- val6sdggd vdlik! Sanditon jovoje biztositva van!
Ezt a sikert, drdga holgyem, es hogyan is gondolhatndnk
erre, nem a rideg uzlet hozta; a kolteszet irdnti erdkbol fa­
kad, s a szdrnyalo kepzelotehetseg diadala!
S kedves Miss Brereton, ezzel uj eletet is kezdek: biszen
nagyra taro terveket fontolgatok! Mert hogyan is ketelked­
hetunk abban, hogy Lady Denham erdekeben tett erofeszi­
teseim nem nyerik majd el melto jutalmukat? Bucsut int­
ve kordbbi aggodalmaimnak, uegre tekintelyes uriember
lehetek, ahogy sorsom is erre rendeitetett! Ami Denham
Parkot illeti, olyan soha nem ldtott pompa kosz6nt red,
melyet meg megboldogult nagybdtydm idejeben sem ld­
tott! S amikor [drasztoud vdlik elegancidja, mindig meglesz
a lehetoseg arra, hogy az ember elvonulhasson henyelrnes,
vardzslatos kis buv6helyere - csinos kis villdjdba a deli part­
szakaszon! Or6m6m zavartalan, mig London elokelo k6­
reiben elismerik erdemeimet. Es On szerint, drdga Clara, ezek
utdn mi vdlaszthat el minket egymdst61? Meg el kell, hogy 111111'1
vigyem Timbuktuba, vagy eddig nem ldtott, egzotikus szi­
~ 241 ~
getekre is! Yarion ream! Tengerparti pihen/ihelyunl: erde­
keben tett ertifesziteseim a uegebez kozelednek. S mi ket­
ten dtadjui: majd magunkat annak az erzesnek, mely csak
haland6knak adatik meg, "bar tobb az egi, mint a [oldi
abban". Nem leszek sokdig tauol Ontol, maradok odaad6
hive stb., stb.
Ketsegtelen volt, hogy a h6bortos, ifju hds igyekezete
szembenlno valtozast hozott. Mindenfele jelei mutatkoz­
tak: tenyesztok es a 16versenysport szerelmesei bukkantak
fol a konyvtarban, a Terrace-en, a megye fogad6iban es egyeb
gytilekezdhelyeken. Mr. Dawson meg meg sem erkezett,
mar elterjedt a hir, hogy hamarosan uj palya letesul a te­
liverek szamara, mely felveheti majd a versenyt akar Lon­
donnal is, s valojaban maga az uriember jarult hozza ehhez
a varakozashoz.
A boltosok masrol sem beszeltek, mint megketszerezett
arukeszletukrol, a konyvtaros Mrs. Whitby pedig elindult
Londonba, hogy tetszetds rovidarut es kulonbozd nyalank­
sagokat hozzon, mely bizton kielegftheti majd az elegans
vendegek igenyeit. S ami a fogad6st illeti a Terrace-en, gya­
korta lehetett latni, hogy szakacsaival tanacskozik, es sietve
keszfti elO legjobb szobait.
Mikor a fogad6 megtelt, a hoppon maradtak kenytele­
nek voltak szerenyebb szallaslehetosegek utan nezni mas­
fele, s ritkan talaltak az uj negyedben. Aligha szamithattak
elegans szobakra az egyszeru lakossag koreben, de ugy
tfint, az allhataros latogatoknak ez sem szegi kedvet! Az
uriemberek tehat a kornyeken telepedtek meg, s a tarsalgas
kizarolag a versenypalyarol folyt. Valoban ez volt az egyet­
len beszedterna!
Annak ellenere, hogy a peremvideken elhelyezkedo szal­
lasok gyakorta komor hangulatot arasztottak, s szalonjaik
sivarak voltak, a szarnos londoni sportrajong6 nemigen
torodott a kenyelrnetlensegekkel. Barrnit elviseltek, csak
hogy Sanditonban lehessenek, s az eljovendo versenyek
iranti szenvedelyuk adta az erfit: a pornpas lovak, melyeket
~ 242 ~ ~
majd felfedeznek, tanulmanyoznak es figyelnek a futamo­
kon, s imadott sportjuk osszes izgalma.
Lady' Denham orommel udvozolt minden ilyen elfoglalr­
sagot, a nagyszerti furdohely iranti elismeresnek tekintette,
mely igazolta az 0 Arkadiajaba vetett, megingathatatlan
hirer.
- Amint latja, kedves Mr. Parker - jelentette ki -, akar­
hogy dontunk is, nem kerulhetjuk el a vilag illa figyelmet.
S mi leszunk a vegul felbukkan6 igazgyongyl Hogy is ne
lennenk? Bizonnyal rank ralalnak majd! Ezen a tajon ki
tudna versenyre kelni Sanditon adottsagaival? Nem Brin­
shore, annyi szent!
Mr. Parker, bar szemtamija volt a sziintelen joves-rne­
nesnek, megsem volt megkonnyebbult, Nyugtalanitotta a
rnegvaltozott legkor, a durva zajok, a felgyorsult elet. Az
igazat megvallva, az erkezfi sportemberek kevesse foglal­
koztak Sanditon terrneszeti kincseivel, s az egeszseges elet­
m6d sem erdekelte aket.
Az urakat egeszen mas dolgok kotottek Ie. Ezek kozul is
leginkabb lovaik megfelelo elszallasolasa; a paradus Ievego,
a homerseklet gyakori valtozasai es a hirtelen hevesse valo,
tenger felol erkezo, eros szel miatti aggodalmaik.
S terrneszetesen nem lehetett aket megtalalni a hajnali
fiirdazok koreben sem. Ha Ie is mentek a legendas partra,
nem masert tettek, minthogy hosszu targyalasokat foly­
tassanak az odaval6siakkal; fiatal legenyeket keressenek,
akik etetik es futtatjak lovaikat, es mas, mindennapos fel­
adatokat is ellatnak,
A legjelesebb vendeg Mr. Dawson volt, ki azonm6d be­
levetette rnagat a helyi esemenyekbe, Ugy latszott, kivancsi­
saga hatartalan a sandi toni tengereszek eletevel kapcsolatban.
Uira es ujra elmeselterte veluk kalandos torteneteiket, szun­
telen hallani akarta kuzdelmeiket az oceannal, s beleme­
rulni sorcsapasaikba es gyczelmeikbe! Nyomon kovette
a Sussexben ela szobeszedek legapr6bb reszleteit is, s rnely
erdeklodest tamisftott a halaszok eletrnodja, napi teendoik,
243 ~
erkezesuk es utra kelesuk idopontja irant is. Igazabol, veg­
telen lelkesedest mutatott minden szandekukat illetoen.
Furcsam6d, eletiik tanulmanyozasa szakadatlan megfi­
gyelesuket is jelentette. Az uriember szamara az ejszakai
munka eppoly elbfivoldnek tfint, akar a nappali, s az ak­
kor foly6 tevekenyseget hasonl6an figyelemre meltonak
talalta.
Vizsgalata tobbek kozott kiterjedt a kikotobe fut6 haj6k
tlpusara: a trapez alaku konnyfi vitorlasokra, a halaszha­
j6kra, az evezosokre, sot, az utott-kopott 6reg barkakra
is. Mindenkit alaposan kikerdezett, meg a legdarabosabb,
legnyersebb embereket is - az elhanyagolt kulsejtl, szilaj
tengereszeket, kik epp ekkor erkeztek a Kontinensrol, vagy
Nyoleadik

,;
hosszu, faradsagos utjukrol a nyilt tengerrol, Beszelt ezekkel
az emberekkel es az or6kkel is, kik a sziklafalak tetejen
helyezkedtek el, s a kozelgd haj6kat jeleztek. Mr. Dawson r~~z

osszebaratkozott a tisztiszolgakkal es testorokkel, s vegig­

hallgatta torteneteiket arrol, mikent sikerult nagy nehezen
megmenekulniuk a fogyasztasi ad6t6l. Kenyelmesen eluldo­
gelve barlangjaikban, meg meg is k6stolta a teat, melyet a
tengereszek hoztak utjaikrol.
J6 baratsagba kerult veluk, bizalmasuk lett, aki tisztaban
volt azzal, milyen kelepceket allftanak, es mifele rakornanyt
szallitanak, s kelloen ismerte szamlakonyveiket, Az uriember
tudakozodasat tiszteletben tartottak; soha nem csereberelt,
vagy hozott el barrnilyen portekat is e beszelgetesek utan.
Mr. Dawsont folyamatos bckezusegeert - kulonbozo ajan­
dekai miatt, melyek mindenki megelegedesere szolgaltak
- mindenhol szlvelyesen udvozoltek, barhol fordult is meg.
Mindekozben szarnos mendemonda kapott Iabra a kor­
nyek erdekeben tett, oriasi erofeszfteseirol. A helyiek iranta
erzett nagyrabecsulese csak oregbfrette hirnever. Ahogy
haladt a munka a versenypalyan, ugy valt a londoni te­
nyeszto is baratjukka es szovetsegesukke. Meghitt kapcso­
latuk elrnelyult, s ejszakai barangolasait inkabb mar csak
h6bortnak tartottak. S fgy is folytat6dhatott volna itelet­
napig - felteve, hogy Sanditon viragzo furdohely marad.
 HARMINCADIK FEJEZET

Ezalatt Henry Heywood turelmetlenul lesre az alkalmas

pillana tot, hogy tiszteletet tehesse a Sloane Square-en. Mo­
h6n kfvanta latni noveret elokelo londoni korulmenyei kozt,
Mrs. Turner regota egyfajta hosnot jelentett szamara, es alig
varta mar, hogy megismerkedhessek vele.
Cseppet sem lepte meg, hogy e jeles holgy felkarolta az
o Charlotte-jar. Volt valami novere lelkeben - egyfajta orom,
ahogy racsodalkozott a vilagra -, mely elkeveredett azzal
az egyedulallo kepesseggel, hogy szavakba anti mindazt,
amit csak 0 tudott megfejteni a korulotte levo kulonos
torrenesekbol. Hat hogy ne vonzana baratja ragyog6 eles­
elmejtiseget, mely meg fenyesebbe varazsolhatja tulajdon
sziporkazasat? Nem, semmikeppen nem talalt kivetnival6t
Mrs. Turner valasztasaban: hiszen ezzel csak tisztanlatasat
bizonyftotta!
Mely benyomast tett ra a holgy nagyvonalu ajanlata,
hogy London pazar lehetosegeit feltarja Charlotte eldtt, Ege­
szen rendkfvulinek tfint - s paratlan nemeslelktisegrdl tett
tanubizonysagot! Jol emlekezett arra, ahogy gyermekko­
rukban, egyhangii, csendes eletuk soran Willingdenben, az
utan sovarogtak, hogy legalabb egyszer lathassak Londont!
S Charlotte most itt van, es a varos a kivansagait lesi!
Emmeline Turner regi baratkent udvozolte az ifju Hey­
woodot; olyan szfvelyes kozvetlenseggel, mely egy csapasra
eloszlatta a fiatalember nyugtalansagat, Charlotte mellettiik
alldogalt, es buszken hallgatta occset, ahogy szerenyen,
uriemberhez melto modorban tarsalog a holggyel, Mrs. Tur­
ner sokat hallott mar Charlotte-tel a fiatalember kilatasait,
rernenyeit illeto valtozasokrol. Gratulalt hat elomenetele­
hez, es sok sikert kivant.
Az ifju oszinte hodolata, szereny tetovazasa, s ahogy
probalta a holgy ualodi teljesitrnenyei fele forditani a sz6t,
egeszen elragad6 volt. Lelkesen meselt arrol, ahogy esten­

<£> 247 <£>

kent csaladjuk rnulatsagos, de megis megindft6 torteneteit
dicsoitette. Megindultan vallotta be, hogy e regenyek ­
rernekmfivei: az Ethelinde es a Celestina - hfi tarsai voltak,
s rendkfviil sokat jelentettek mindnyajuknak, E dicseret
akkor sem lehetett volna nagyobb elismeres a szerzonek,
ha maga Mrs. Radcliffe vagy Fanny Burney - a holgy ked­
vene fr6i - szajabol hangzott volna el.
Kellemes beszelgetesuknek hirtelen vege szakadt, ahogy
kopogtak az ajt6n. Sally jelentette be az erkezd urakat, akik
lent varakoztak a hal1ban, hogy fogadja oketo Mrs. Turner
a kartyan Sidney Parker never olvasta. A fiatalember ha­
marosan a szalonba is lepett, kitfinfi baratja, Lord Collins­
worth kisereteben.
Az ifju Parker eszrevehetoen megvaltozott hangulatban
erkezert. Anelkul, hogy zavarba jott volna, meggyozcdott
Miss Heywood jelenleterol. Mikor tekintetiik talalkozott,
felelenkult, majd vendeglatojuk fele fordult. Az idosebb
holgy, szfvelyesen, mint min dig, most is azonnal belekez­
dett a tarsalgasba.
- Kedves uram - kerdezte -, megval6sult-e mar terve,
hogy orvost kuld fivere betegeihez? Megerjuk-e, hogy San­
diton lesz az a hely, ahova gy6gyulni jarhatunk? Szamitok
ra, hogy a furddhely maga lesz a nyugalom szigete, ahol
mindenki visszanyerheti majd egeszseget. Ovakodnunk kell
hat a kuruzsl6kt6l! Sanditonnak biztosftania kell, hogy meg
a legtorekenyebb szervezetfiek is j6 hirfi orvosok kezebe
keriiljenek. Egyetert, uram?
Sidney Parker megnyugtatta. Mr. Porter felol, aki hu es­
kujehez, semmi ketsege sem lehet. Igy nem lesz annyi sze­
rencsetlenseg, nem lesznek ertelmetlen vesztesegek, me­
lyek tulszarnyaljak az emberi szuksegszertiseg torvenyeit.
Tokeletesen biztos abban, hogy sikerult meg6vnia a he­
lyet a sarlaranokrol, Mi tobb, ertesult rola, hogy az uriern­
ber mar meg is erkezett, es meleg fogadtatasban reszesi­
tettek a Sussex kornyeken nemregiben letelepedett lak6k.
Ha Mrs. Turner - sajat, felbemaradt gyogyulasa miatt ­
fel is vidult, mikor ertesulr e fejlemenyrol, megis nemikepp
Ii' 248 Ii'
hitetlenkedve hallgatta. Ketelkederr abban, hogy Sanditont
csupan ennyivel meg lehetne menteni.
- Es on talan, uram, mindenfajta gyogyulast megelcle­
gez e kezdemenyezes soran? Val6ban el tudja kepzelni a
tokeletes felepulesr? Mfg az on hatarozott, fiatal orvosa
nekilat, hogy gy6gyftsa a test betegsegeit, az emberi szer­
vezet minden gyengeseget, sot, meggatolja az egeszseg el­
herdalasat is, eszebe jutott-e mar, hogy Sanditonban ztlr­
zavar uralkodik?
A fiatalember meghokkent az utols6 mondat hallatan,
- Kedves uram, mi a helyzet a fegyelmezetlen es konok
nyaralovendegekkel? Gondoljon esak kitalalt betegsegeikre,
szantszandekkal eloidezerr kepzelodeseikre, s a felelemre
es hiszteriara vale, fekezheretlen hajlamaikra! Mikent szan­
dekozik valtoztatni az effele bajokon?
- Kedves Mrs. Turner - nevetett a maga szokasos, nem­
torodorn modjin -, igazan nil sokat ker! On nem a megnyug­
vast kivanja, hanem a teljes attorest! En nem torekszem
csodaval hataros atalakulasra, hogy megvaltoztassam az ese­
rnenyek folyasat, vagy, hogy szernbeszalljak effele, szesze­
lyes aramlatokkal! Sot, keptelen vagyok megakadalyozni
azt, amit szazadunk embere fejlodesnek vel.
Az on szamara mindez konnyebben megval6sfthat6!
Sokkal tobb lehetoseg kfnalkozik erre hOsnoi gondolatain
keresztiil, amikor bamulatos felfedezeseket tesznek belso
vilaguk buzg6 keresese kozbenl Az on hozzaertesevel biz­
ton szamfthatunk arra a csodara - sot, el is varjuk -, hogy
a szereplok vegul raebrednek a tortenesek jelentosegere,
rnegertik azokat, es fgy azutan meg is valtoznak! On ferfi
es no legbelsobb enjet kivanja feltarni. Mindig hatassal akar
lenni az olvas6ra, s ezaltal jobba tenni oketo Remenyt ad meg
a legszerencsetlenebb sorsuaknak is! Ne ertsen felre, kedves
Mrs. Turner, e torekvesek iranti bamulatorn hatartalan!
Megis itt, az erzekelheto valosagban, egyszeni, emberi ter­
meszetunk vilagaban, vajon szarnithatunk-e ilyen csodakra?
Hetkoznapi eletunkben ritkan van eselyunk arra, hogy e me­
sek val6ra valjanak!
Ii' 249 Ii'
 Lord Collinsworth otthagyta hosszu ideje tarto, komoly
tarsalgasukat, s az ifju Heywoodot a szoba egy masik sar­
kaba vezette, ahol elenkebb, vidamabb beszelgetesbe kezd­
tek az epsomi gyoztes lovakr61. Az uri ember elegedetten
hallgatta a fiatal Heywood szivbdl jovo valaszait, miutan
uj allasa termeszererol erdeklodott.
Terrneszetesen Mrs. Turner nem ellenkezett. Nagy ha­
tassal voltak ra a Sidney Parkerben nyilvanvaloan megmu­
tatkoz6 filoz6fus gondolatai. A fiatalember nem csupan lep­
lezetlen aggodalmait ertette meg, hanem beszelt is roluk,
s meghozza folottebb ertelmesen!
- Val6ban keyes a remeny arra, Mr. Parker - folytatta
a holgy -, hogy visszategyiik azt, amit Pandora kiengedett?
A beszelgetest egy gyogyfurdohellye valo, bekes halaszfalu­
val es az ott elo, foldmtlvelo kozosseggel kezdtuk, s kiilonos
teruletre tevedtunk - abba a koverelozo, tulffitort, mester­
seges vilagba, melyet az egeszseg utani vagy hajt, Ki fogja
hat jovatenni azt a kerdeses tettet?
Hiszen, kedves uram, tisztaban kellienniink a Sandi­
tonnal kapcsolatos val6di elvarasokkal is! Ami az ott osz­
szesereglo embereket illeti, hat nem ok azok, akik azert
menekulnek a vilag elol, hogy erzekeny csendbe burkoloz­
zanak?
A holgy derfisen eltfinodott. Eszebe jutott, hogy rovid
ott-tartozkodasa soran a beszelgetesek soha nem az idoja­
rasrol sz6ltak; a betegek rossz kedelyallapotuk minden egyes
pillanataval, korabbi betegsegeikkel es jelenlegi panaszaik
aprolekos reszletezesevel traktaltak,
- Nem ok azok, kedves baratorn, bar lelkes fivere bizo­
nyara eszrnenyi kozossegrol almodott - egy menedeket
ado, nyugodt kikotdrdl a ualoban betegek szamara, akik
vegelathatatlan sorokban zarandokolnanak a rnegvaltas
fele! Ez onmagaban nem is meglepol Hiszen hogyne csabf­
tana Sanditon az onrnagukkal elnezo, kozonyos, gyoker­
telen es felelotlen jovevenyeket? Lehet, hogy ok, az "er­
zesek" emberei, azert jonnek, hogy a viz ala bukjanak, es
inkabb teveszrneikben meriiljenek el? 6, kedves uram,
'i' 250 'i'
valoban dicseretes mostani faradozasa, es sok sikert is ki­
vanok! Mindamellett azon tunodom, hogy mi szabhatna
gatat e nilkapasoknakl
Az ifju Parker elszomorodva hallgatott, s pillanatnyi csend
kovetkezett, Mrs. Turner figyelmet nem kerulte el, hogy a
maskulonben elenk Charlotte, bar vegig odaadoan figyelt,
nem volt olyan kozvetlen, mint amilyen lenni szokort, Min­
dig azt latta, hogy Charlotte rendkfvul illemtud6, most azon­
ban csak iilt, es nemigen sz6lalt meg.
Es hogyan rnagyarazta a holgy a dolgot? Hdsnonk sz6t­
lansaganak bizonnyal Mr. Parker viselkedese volt az oka;
az, ahogy a fiatalember a szobaba lepetr. Az ifju nyilvan­
val6an ot kereste, s ez megriasztotta a leanyt. Elpirult,
s fejet lehajtva arra vart, hogy zavartsaga csillapuljon, ki­
egyensiilyozottsaga pedig visszaterjen.
Mr. Parkert nem latta feluletesnek, Komoly es megfon­
tolt volt viselkedese, s talan kisse izgatott, ami abbol az el­
tokeltsegbol fakadt, hogy mostani toprengeseircl es sajat,
megvaltozott velernenyercl sz6t ejtsen. Igazabol nem csu­
pan fivere helyzete es csaladja jovoje - mely tole fuggott
- aggasztotta, hanem az is, hogy feldultsag es a kijozanodas
erzese tort elO belOle sajat allapota miatt. Nehany napja
tartott mar ez a rossz kozerzet. Barhogy probalta is, nem
jott ra, mi lehet az oka.
Kisse csiiggedten vegul belekezdett hat mondandojaba:
- Kedves Mrs. Turner, balsejtelme hasonl6 az enyernhez.
Batyam sanditoni tevekenysegere nem tudok aggodas nel­
kul gondolni. On bizonnyal rnegerti, hogy szivvel-Ielekkel
a furdohely eletben maradasan es sikerein faradozikl Csak
csodalkozni tudok, mikor elninodom azon, hogy napjaink­
ban milyen sokan probalnak konnyfi vagyonra szert ten­
nil Es hogyan lehetne ot - a vilag legszerenyebb emberet
- osszehasonlitani ezzel? Mostani helyzeteben ketsegtele­
nul csak azok a tetlen, kizarolag sajat magukkal foglalko­
z6, onhitt egyenek fogadjak el meghivasat, kikrdl on ugy
nyilatkozott, hogy nem testben, hanem lelekben betegek.
'i' 251 'i'
S esak azert imadkozom, hogy bizakodo, derfis fiveremet
ne orolje fel ez az iizleti vallalkozasl
Charlotte aterezte banatat. Felindultsaga atsuhant szep
arcan. Melyen megerintette a leanyt, es arra kesztette, hogy
vedelmebe vegye.
- De, draga Mrs. Turner, e segltseg talan esak jelent nerni
remenyt Sanditon szerencsetlen betegei szamara?
A lehangolt tiriember fele fordulva hozzatette:
- Az igazi sarlatanok talan okozhatnak kart az effele,
konnyen raszedheto embereknek. Ami azonban vendegla­
t6m, Thomas Parker vallalkozasat illeti, nines mitfil felnie,
uram! Ha Nagy Ozlete robber jelentene is neki egy pakli
kartyanal, es nillepne minden j6zan megfontolast, akkor
sem gondolnam olyan oktalannak, hogy felaldozza erte
sajat es osei vagyonat! Az 6 alma a kozossegrol, az egesz­
segrol es jornodrol nem csupan a profitszerzes celjabol
sziiletett, mint a tobbieknek, Es ha Mr. Parker minden
vagya is, hogy lassa Sanditont virulni, esak az iizlet miatt
valoszintileg nem teszi kockara felesege es gyermekei vagy
az on szegeny, beteg noverei es fivere biztonsagar. Soha nem
talalkoztam meg olyan erzo szivf es beesiiletes uriemberrel,
mint o.
Sidney Parker elvezertel itta szavait.
- Thomas Parkert pusztan pillanatnyi otletei ragadjak
magukkal. Elkepzelesei aldozatava valik, s megesapja a val­
tozas szele, mely korulottunk kavarog ezekben a bizony­
talan idokben. Mint a modern ember altalaban, bfzik a jo­
voben, es agyba-fobe dicseri a fejlodest, mikozben elfordul
az elrmilt nemzedekektol es kivalo elodeitol.
Ranezett a fiatalemberre, hogy egyetert-e vele, majd ter­
meszetebol fakad6 bizakodassal fejezte be:
- Az on fivere, uram, rendkivul kellemes benyomast kelt,
ha nem is mindig nyeri meg maganak az embereket. Ki
tudja, szerencses adottsagokkal rendelkezo, tengerparti kis
kozossegunk kilatasai talan javulnak, eppugy, ahogy allft­
juk. Ha megsem, baryjanak hamar rei kell dobbennie teve­
desere, es kiilonbseget tennie a lehetseges es a megval6sft­
. 'i.i? 252 'i.i?
hatatlan kozt, sot, tanulni a regi vilag erenyeibol, es ujra
megelegedni az akkori, kitfinfi, videki eletformaval, Az on
mostani, megfelelo kozbelepesevel Thomas Parker idovel
megtalalja majd a kivezeto utat, Lady Denham engedelye­
vel vagy anelkul.
Sidney lankadatlan lelkesedessel hallgatta Miss Hey­
woodot. Buzgalmat elragad6nak talalta. A leany j6 ven­
deglatoja iranti odaad6 ragaszkodasa felulmult minden
mast. Ugy tfint, rendkivul fontos szamara, hogy megaka­
dalyozza Thomas fenyegeto kudarcat, Tisztanlatasa, j6­
zansaga frissfto fuvallatkent erte a fiatalember elcsigazott
lelket.
Felmeriilhet-e benniink a gondolat, hogy Sidney Parker
ezekben a napokban maga is valamikepp serulest szenve­
dett; olyan nyugtalanft6 sebet kapott, melyet Amor nyila
okozhat? Radobbent, hogy ez ideig kozonyos volt a koru­
lotte leva esztelenseggel szemben. Charlotte eloszlatta a
felhoket, s beengedte az eleslatas fenysugarat a homalyba,
Korabban sotetsegben botorkalt, raadasul rendkfvul elege­
detten, mig aztan e ragyog6 leny fel nem bukkant. S most
ebredt rei varatlanul gyotrc kinjanak rejtelyes okara, ahogy
a leany mellette ult, csodas gy6gyfrt jelentve minden bajira.
Ekozben, a szoba masik feleben a ket masik ur a varosi
szorakozas Ieherosegeir vitatta meg; a versenypalya legpom­
pasabb lovairol, kiszemelt bajnokaikrol, sa jelen kilatasok­
r61 tarsalogtak, Sidney nagyon szerette volna lecsillapftani
a benne orvenyld nyugtalansagot, s orornrnel vette - mi­
kozben Charlotte is szuksegszerfien magahoz tert - Lord
Collinsworth szavait, aki fiatal tarsanak London varazsa­
r61 beszelt.
- Sokan jonnek a varosba nagy rernenyekkel, s mind­
annyiszor kello szakkepzettseggel is. Azonban rovid idon
belul felelik keszleteiket, s kenytelenek csalodortan vissza­
terni videkre.
Ezert hat rendkfvul csodalta Henry Heywood nagy sze­
rencsejet, hogy hozza hasonl6 gondolkodasu uriemberek­
be botlott. S csak mikor arrol ertesiilt, hogy a fiatalember
'i.i? 253 'i.i?
nemsokara visszater sziikebb hazajaba, hogy elfoglalja helyet Megdobbenve ertesult az uriember keres hfrneverol. Ra­
az uj, sussexi versenypalya epitesenel, akkor kapcsolta ossze ebredt, hogy ennek a helyzetnek veget kell vetnie! Hiszen
a hallottakat, s igencsak meg is dobbent! csak ida kerdese, es a katasztr6fa bekovetkezik!
A hfr igaz volt! Ket nappal korabban az ifju Heywood azt Bar vonakodott elhagyni Londont, megis tudta, hogy rog­
az utasftast kapta Dawsontol, hogy menjen utanuk Sandi­ vest Sussexbe kell utaznia, mivel Igy legalabb a remenye
tonba. Az epitkezes a vegehez kozeledik, s szukseg van megmarad annak, hogy el tudjak harftani az elkeriilhetet­
munkajara a versenyistallo lovai korul, lent. Haladektalanul indulnia kell tehat!
Mikor Lord Collinsworth meghallotta a fiatalember uj
munkaadojanak never, meglepodve kialtott fel:
- Mr. Matthew Dawson? Val6ban a lenne? On annak
az urnak az alkalmazasaban all, akit Sir Edward Denham
vett ra arra, hogy Sussexbe vigye a versenylovait? S hama­
rosan csatlakozik is hozzajuk a deli partvideken?
- Ponto san Igy van - valaszolt az ifju lelkesen. - Epp
most ertesultern a szornszedsagban foly6 epitkezesrdl.
Oriasi az izgalom az uj vallalkozas korul, Szamtalan lehe­
taseg letesul majd, hogy elszallasoljak az oda aramlo to­
meget. Biztosithatom, uram, hogy Sanditon egykettcre
Epsom melro ellenfele lesz, s rnegallja a helyet Doncaster,
Brighton es Southgate mellett is! Mr. Dawson a tavlato­
kat olyan kecsegretonek Iteli, mely minden kepzeletet fe­
lulmul.
Ekkorra Sidney Parker mar visszanyerte lelekjelenletet,
Hallva azonban Collinsworth megfontolt velemenyet, ujra
feleledt aggodalma fivere vallalkozasat illetoen. Thomas
Parker sorsa talan szerencsejatekosok es kalandorok keze­
be keriilt?
Lord Collinsworth ugyanis fgy folytatta:
- Sir Edward Denham ujjong, hogy sikeriilt elnyernie a
jutalmat: a vadonanij loversenypalyat, es a latogatokat,
akiket majd ez vonz, ami azonban magat Mr. Dawsont il­
leti, fiatal baratorn, erte nem kezeskedem!
Sidney robber akart tudni a dologr61, azonban meggon­
dolta magat, mert a holgyek is figyeltek. Csak miutan el­
bucsuztak, akkor kezdte faggatni baratjat Mr. Dawson jel­
lemerol.

1i? 254 1i? 1i? 255 1i?

 HARMINCEGYEDIK FE]EZET
Sir Edward Denham, ki eddig odaad6an h6dolt szenve­
delves ugyenek - akarcsak iinnepelt odakoltdi -, nem ha­
logatta tovabb indulasar. Azonnal Sussexbe kell sietnie, hogy
megszilardftsa kapcsolatat a holggyel, imadata legdragabb
targyaval, Clara Breretonnal.
Epp eleg regota szamftott mar e kitiintetesre. Eiso talal­
kozasuktol fogva keyes ketsege volt szenvedelyenek fen­
seges mivolta felol, Akkoriban tortent, hogy kepzeleteben
megjelent a meresz terv. Az angyali Miss Brereton - maga
a megtestesiilt tokely, ahol a baj es szellem az erdemmel
egyesiil, ahol az ereny az ertelemmel versenyre kel- ott volt,
hogy meghodltsa.
Az igaz, hogy bizonyos akadalyok meriiltek fol, A ne­
hezsegek a legarnyaltabb eszkozoket kfvantak meg. Hiszen
hdsunk ekkorra mar, mind szerencse, odaig jutott a tervez­
getesben, hogy Sanditonba csabfrja a kifinomult Ion doni
tarsasagot, Mi tantorfthatna hat el elkepzelese megvalosi­
tasatol? Barrni lesz is a vegeredrneny, akarmibe keriil is,
a siker ororne feltetlenul ot illeti meg, csak fgy lehet! Igen,
es gondja lesz rei, hogy a leany elfogadja kozeledeset. Sem­
mi nem allhat az utjabal
Gondoljunk csak bele, hogy ezt a ferfiut a vegletekig el­
ragadta szenvedelye, es mindenkinel nagyobb oromet lelte
az elet elvezeteben! Es az ifju baronet milyen konnyeden
azonosult, sot, talan nemileg meg kivalobbnak is tartva
magat Wordsworth-nek egy arkadiai szemelyisegrol irott
soraival: ki j6val [ogekonyabb, lelkesebb es erzekenyebb,
mint ami megszokott az egyszeru haland6k koreben.
Denham, aki rneglehetosen fiatal volt, es alornvilagban
elt, eddig meg soha, semmilyen komoly eredrnenyt nem
konyvelhetett el maganak; kitart6an letet meghatarozo
oromeinek szentelte magat. Szuntelen tularado erzelrnei tu­
zeben egett, lelkesen balvanyozta a szebbik nemet, es fek­
'i' 256 'i'
telen rajongassal kozeledett felejuk. Szakadatlanul a h6dit6
ferfi kepzeteben tetszelgett, mely egyenesen az elbeszeles
es kolteszer birodalmabol eredt.
Mindazonaltal e h6napok soran nyitott kerdes maradt,
hogy vegul is kit csabfrottak el? Megkockazrathatjuk azt a
kijelentest, hogy valojaban ot rnagat?
Miss Brereton alarendeltsege, a szerep, melyet elfoga­
dott, miszerint Lady Denham szolgalojava es tarsalkodo­
nojeve lep eld, hogy horgolasaban es hajcsavarasaban se­
gedkezzek, Sir Edwardot arra kesztette, hogy minden galad
cselszoveset latba vesse. Hiszen a leany szepsege es szeren­
csetlen korulmenyei valosaggal csalogattak a lelemenyes
ndbolondot, akkor viszont ki szarnithatott a ualodi hely­
zetre?
Terrneszetesen a szereny holgyben nyoma sem lehetett
amirasnak vagy csalafintasagnak, Vagy ha megis, hat cso­
dalkozhatunk-e rajta? Vegul is a fiatal leany, akinek hely­
zete min dig is bizonytalan volt, meg kedves, de nincstelen
rokonai kozt is, regen raebredr mar arra, hogy nem sok
joval kecsegtet a jova. Hogy megis eletben tudjon maradni,
velesziiletett eleselrnejtlseget finornitotta, melyet kedvezot­
len szarrnazasa tett szuksegesse,
Clara Brereton fortelyai egyszeruek voltak, meg ha sza­
mitoak is. Ugyeskedese arra szolgalt, hogy valasztottjat a
szarnara legvaloszmfitlenebb allapotba csalogassa: a hazas­
sagba. Sir Edward Denham bizonnyal ot veszi majd el, es
vegul ugyan mit szamithatnak a reszletek? Sanditon korul­
rnenyei oly kedvezoen alakulnak, s miert ne a hitvesi bol­
dogsagon at vezessen a gyozelmes ut?
Denham sietett hat Sussexbe szive holgyehez, hogy el­
nyerje kegyeit. Hogy milyen az elete es helyzete nagynenje
hazaban, nem sokat szamitott, Csak boldogsaguk volt most
fontos szarnara, s ha szukseges, meg a hazassag reven is!
Az uriernber mar megszabadult minden ezzel kapcsolatos,
korabbi aggodalmatol, hiszen ki masra hagyhatna a nagy­
neni elakelO helyzetet es vagyonat, ha nem unokaoccsere?
Most, hogy a draga Sanditon a szarnos fiirdohely kozul az
'i' 257 'i'
a hely lett, ahol paradezni lehet, kapcsolata a ladyvel meg­
erosodott.
Mikor hosszu utjarol megerkezett, es korulnezett, Igere­
tes valtozast latott mindenutt, Ugy tfint, mintha mindez egy
csapasra torrent volna, bizonnyal j6 eselyuk van hat a fel­
lendulesre! Nyugalmas iidiilohelyiik valoban felvette a kor
ritmusat! Nem talalt hirdeteseket es plakatokat az abla­
kokban. Rovid iddn belul a nehany szanalmas kis halasz­
kunyh6 es csernpesztanya helyebe olyan hatalmas es ele­
gans epuletek emelkedtek, melyek alkalmasak lehetnek
arra, hogy elszallasoljak meg az eldkelobb csaladokat is!
Ahogy kocsija a part fele haladt, hallotta a buzgolkodas
lelkesftd zorejeit, munkasokat vett eszre, kik az uj epule­
teken dolgoztak a hegyen. Mikor felert a friss levego jarta
emelkedd tetejere, lepillantva szeme ele tarult a tundoklo,
hatalmas ocean, s a nemregiben elkeszult loversenypalya,
mel yet maga Mr. Dawson almodott es valositott meg.
Oromrnel toltotte el a lelkesitf larvany,
Sir Edward alig ismerte fol korabbi kornyezetet, annyira
megelenkult. Oly sokan erkeztek a csendes tengerpartra,
hogy megleherosen nagy lett a nyuzsges. Ahogy folytatta
utjar, alaposan szemiigyre vette a helyet. Elhaladva a konyv­
tar mellett, peldaul setalgato, divatos holgyeket csodalhatott
meg, akiket nem latott meg korabban. Korottuk iiriemberek,
kik nemregiben erkezrek Londonbol. A Terrace-en nehany
ismeros arcot fedezett fel a White's-b61 es a Brooke's-bol,
sportrajong6kat, spekulansokat, verbeli szerencsejateko­
sokat. Az altalanos megiteles szerint tehat a kedves, kis
Sanditon rendkfvul elegans hellye valtozott!
Az izgatott forgatag igazolta erofesziteseit, s teljes sziv­
bol ujjongott! Elkepzelte, mennyire buszke lesz ra draga
nagynenje, es mar a neni megmentojekent s igazi, jogos
orokosekent latta magat! Igen, korulmenyei hatarozottan
kedvezo fordulatot vettek. Meg napnyugta elott tiszteletet
teszi Miss Breretonnal, es nyilatkozik szandekairol,
Ebben a pillanatban egy rnasik isrneros alak bukkant fel
kocsija mellett:
'£' 258 '£'
- Kedves Denham, mind ororn, hogy ujra lathatorn! ­
kialtotta az uriember, aki nem mas volt, mint maga Mr. Daw­
son. - Mar vartam az alkalmat, hogy eldicsekedhessem a
fejlcdessel e nagyszerfi videken, melynek otlete az on
fejebdl pattant ki. Hamarosan a mienket tartjak majd a
legkitfinobb versenypalyanak! Biztosithatom, uram, hogy
a tengerparti foveny frissessege itt, Sanditonban nernileg
kulonbozik attol a paras kodtdl, mely Epsom es Newmar­
ket folott gomolyog. Raadasul a fenyok kozt kellemes
arnyekba huzodhat a nezokozonseg. A palya kanyarjai
olyan enyhek es mersekeltek, hogy bajnok paripaink
szepsege tokeletesen megmutatkozik majd futas kozben.
Itt, Sussexben a konnyfi szelld valoban orornet okozhat
az elegans sportembereknek, s az uri tarsasag mar szamit
ra, Sir Edward, hogy az eg ragyog6 kek lesz a kozelgo
derbin.
Denham buszkesege hatartalan volt. S ha sajat, surgetc
ugyenek gondolata hatterbe is szorult, nem tartott tovabb
egy pillanatnal.
Edes, draga Clara - gondolta magaban az ifju -, a tii­
relmet kerern meg egy rovid ideig.
Hiszen hogy utasithatna vissza baratjat, kinek modora
oly szfvelyes, es rneghivasa ellenallhatatlan? Es ugyan ne­
harry 6ra mit szamithat? Clara maga az ere ny, es egyedul
{fred var! Egy pillanatra Sir Edwardba belenyilallt a lelki­
isrneret-furdalas, de rogton el is multo
Mr. Dawson azonm6d lekiserte az oriasi, nyilt teruletre,
hogy a fiatalember rnegcsodalhassa az arena minden elo­
nyet: a hozzaerto tervezest, s a kivalo, szelfutta, tenger­
parti fekvest,
Mar ott tolongtak az istallofiuk, hogy vegigsetaltassak
lovaikat a szeles .palyakon. Ingerultek voltak a bonyolult
szallitas megprobaltatasai es az utak rossz minosege miatt,
ahogy viszontagsagos utazasukrol megerkeztek az orszag
minden tajarol. Szelteben-hosszaban arrol panaszkodtak,
hogy elindulva otthonr6! kitfino allapotban levo allataik­
kal, az ut soran kedvenceik megriadtak a kocsikt6! es sze­
'£' 259 '£'

kerektol, s a kayes osvenyeken megbokrosodtak, mely eset­
leges senilesekkel is fenyegetett! Ettol rettegtek minden egyes
merfoldkonel. Mr. Dawson figyelmesen haUgatta szenve­
desuk keserveit.
Azonban gyotrelmeik nem szegtek kedvet, es mindvegig
dertls maradt. Hiszen ugy dontott, hogy itt, a deli parrvi­
deken kockazatos vallalkozasba kezd, serre a tavoli videk­
re csabftja a tenyesztoket, valamint a loversenysport sze­
relmeseit Anglia minden reszebol, es sikerre is vitte tervet!
Raadasul j6 adag batorfrast is kapott a sanditoniakt6l!
Odafordult most a j61 ertesiilt, ifju baronethez, es bizal­
masan kozolte vele:
- Kepzelte volna, hogy szavai - ahogy e videket meltarta
- ekkora hatast valtanak majd ki? On volt az, ifju baratorn,
aki segftett abban, hogy alaposan megismerhessem ezt a rend­
kiviil Igeretes helyet! Miutan idehoztam versenyistallornat,
raero idomben kisetaltam a helybeliekhez, eluldogeltern a
halaszokkal, s teat ittam veliik - a legkitunobb teat, Den­
ham! - Majd lehalkfrva hangjat, hozzaftlzte:
- Teat bizony, es ide szallitjak, ebbe az obolbe! Fiatalern­
ber, olyan dolgot arulok el, melyet almaban sem gondolt
volna! Es epp itt, a szeme elott! - PiUanatnyi sziinetet tar­
tott. - Ezek az emberek, e kedelyes, meresz kalandorok a
holdfenyes oblokben, minden fordul6juk soran kijatsszak
a fogyasztasi adot, Bator ferfiak! Itt szabad kereskedelem
folyik! Azt rnondhatna, tolvajok - azonban tisztesseges
tolvajok! Vegul is, nem lopnak senkirol. Vagy talan adjik
az allamkincstarnak? Denham, annal mi lehetne nagyobb
rablas? Valojaban futyiilok ra, ok viszik vasarra a boruket
minden egyes utjuk soran, Csak elkepzelni is, ahogy min­
denhol bitofakat allftanak a p6rul jartaknak! jojjon velem
rna este a barlangokhoz, Denham, es lathatja a csodat,
mar pusztan buzgalmukat, lelkes rnunkalkodasukat is! Ki
tudja, talan ant is megnyerik vakmero tevekenyseguknek!
Az en erdeklodesemet mar felkeltettek e figyelemre melto,
ravasz ferfiuk.
~ 260 ~ ~
Mi tudta volna jobban felajzani az almodozo Sir Edward
szarnyalo kepzeletet? Megigerte hat, hogy alkonyatkor csat­
lakozik hozzajuk.
Most azonban haladektalanul elindult, hogy meglato­
gassa szfve holgyet, s a labai ele vesse magat. Az erzekeny
jelenet - ha m6dunk lenne itt lefesteni - minden ketseget
kizaroan felvehette volna a versenyt az uriember nagy­
operai repertoarjanak barrnely megindit6 darabjival,
- Miss Brereton - bizonnyal Igy kezdte ornlengeset -, on
egy foldre tevedt angyal! Sorsa arra rendeltette, hogy ha­
landok koze szalljon - s egyediil az en boldogsagomert!
Hisz az on tiinde lenyet nem alom szotre csupan?
Itt most egy rovidke sziinetnek kellett kovetkeznie, mely
sziikseges volt ahhoz, hogy az uriember hozzaigazithassa
testtartasat szonoklatahoz, Az udvarl6nak ugyanis muszd]
terdre ereszkednie, hogy emlekezetbol elszavalhassa a me­
resz Lord Byron sorait a Level Augustdnal: cimfi, legiijabb
koltemenyebol:
Tan csillapithatom erzesem, de nem ezt;
Es miert nem? Mert uegre most tiinik elem,
Ldtom mar eletem hal is vett kezdetet
Az egykori stan egyetlen igaz osvenyt:
Ha mar eltibb kikerulom a tomeget,
Ugy enyhulne kinom, melyet most erzek en;
Vagyam, mely gyotor; megnyugodna,
Szenuedes es konny elapadna.v
A dramai eloadas vegkifejletet azonban nem szukseges
lefrnunk. A szarnyalo kepzeletre bfzzuk, azzal a szent meg­
gyozcdessel, hogy semmi sem hianyzott e szonoklatbol.
Sir Edward kifejezte regota tarto, Iangolo szenvedelyet,
s gyotrelmeit, melyeket allando akadalyoztatasa miatt szen­
ved. Roviden, megnyilatkozasa rnelto volt heves vagyako­
zasahoz es csaberejebe vetett hitehez.
25. Barcza Gerda forditasa,
261 ~
 Eleg az tehat hozza, hogy e delutanon megold6dott az
iigy, a holgynek elnyertek szivet, eppugy, ahogy barrnely
regenybeli hosno remelhette volna.
Sir Edward gyozelmi mamorban elbucsiizott valasztott­
jatol, s elindult, hogy szernbenezzen az ujfajta kihivasokkal.
Eltokelten Mr. Dawson szallasa fele vette utjat, Igeretehez
hiven. Az uriember onnan majd ismeretlen videkekre ve­
zeti, es rnegmutatja neki az ejszaka csodait.
Mihelyt sotetsegbe borult a tengerpart, egy uj, egeszen
masfajta vilag tarult szeme ele; oly latvany, melyben so­
sem volt meg resze azelorr. Ezen a kesei oran a part nem
pusztan olyan hellye valtozott, ahonnan a terrneszet eroi­
nek nagyszerusege szemlelheto meg, hanem egeszen mas­
sa! A barlangok hirtelen megelevenedtek korulortuk, akar
egy hatborzongato szinpadkep. A labirintusok, az atjarok
bonyolult utjai, a termeszetes, egyenetlen boltozatok, eel­
lak es sziklaiiregek vegtelennek tfintek. A hasadekok szu­
kek voltak, s gyengecske feny vilagitotr; valojaban sotetseg
uralkodott, Igy kevesbe lehetett eszrevenni oket a nyilt
tenger felol. Ahogy Sir Edwardot sziklaba vajt kolepcso­
kon vezettek fel, egyre beljebb es beljebb, a fiatalember ti­
tokzatos joves-menest eszlelt.
Az almodozo uriernber szarnara az egesz hely eletteli
szinhaznak latszott. Az orokke vallalkozo szellernu, ifju
baronetnek ezen az ejszakan igen nagy kedve tamadt arra,
s felbatorfrva erezte magat, hogy legrnereszebb elkepzeleseit
valtsa val6ra!
A haj6roncsok igezete, a fajdalom, a szanalom es az el­
veszitett lelkek folort erzett gyasz mindig is foglalkoztatta
gyermeki kepzeleret. Itt azonban megtapasztalhatja a va­
lodi hosiessegetl Tengereszek siettek elo titkos alagutjaik­
b61, kik apr6, fabol keszult ladikjaikon indultak kis por­
tyazasaikra. Kenyelmes temp6ban eveztek a varakozo haj6
fele, alakzatba rendezodve, akar az engedelmes katonak,
mfg a tobbiek, magasan felettiik, felvillantottak lampasaikat
a sziklaszirt tetejen, vagy csapatokba verfidve uldogeltek,
hogy felvaltsak tarsaikat.
'it' 262 'it'
Dawson ekozben tovabbra is lelkesnek mutatkozott, hiszen
most fogja feltarni baratja elfitt felfedezese jelentosegetl
- Sok dolgot kell itt megertenie, fiatal baratom, de meg
inkabb, jelentos hasznot huznia majd belole! - jelentette
ki. - De varjon tiirelemmel, es sajat szemevel gyozodhet
meg r6la!
Mostanra mar nehany futar visszatert ejszakai zsakrna­
nyaval a kikotoben veszteglo haj6t6l. Mikor e legenyek
kezdtek levetni nehez zubbonyaikat a koromfekete ejsza­
kaban, Denham latta, hogy testiiket korbe csomagok bo­
ritjak, A meresz ferfiuk oly nagy lelemennyel aggattak oket
magukra, hogy meg veletlenul se lehessen aruikat kifiir­
keszni, s a s6s tengervfz se erje a rakornanyt.
Sir Edward amulattal figyelte, ahogy e kincsek eloke­
riiltek. Osszekotozott, bebugyolalt csomagokat pillantott
meg, tele a legkininobb indiai teakkal, keleti fUszerekkei.
Sot, kis hordokat is latott, melyben egetett szesz erkezett
a Kontinensrol.
A fogekony, ifju kalandort elbuvolte az iigyes mesterke­
des. Hisz mi is lehetne ez, mint pusztdn az igazsag diada­
la, az, hogy a j6 gyozedelmeskedik a rossz folort? Tisztan
latta helyzetiiket: az elnyomott szernbeszall a konyortelen
hatosaggall A j6raval6 ember valasza ez a kfrneletlen tor­
venyekre, melyeket jogtalanul vetnek ki azokra, kiknek
szava mindig is siiket fulekre talalt! 6 maga mi mast is
gondolhatna errol? Bajnokunkat ketsegrelenul megnyertek
hat iigyiiknek!
Gondoljunk csak arra, micsoda titkos csabitas volt, hi­
szen a rejtelyes gazdagsag rnagabol a tengerbol bukkant
fel! E tevekenyseg rendkfvuli kihivast jelentett, s hasonl6an
Mr. Dawsonhoz, hosunk is odaad6an elkotelezte magat a
cselszovesnek.
'it' 2 6 3 'it'
 HARMINCKETTEDIK FEJEZET
Nem volt ilyen vidam azonban Sidney Parker sussexi
visszaterese, hiszen az elmult napokban szokatlan koriil­
merry zuzta darabokra az eddigi rozsas elkepzeleseket!
E helyzetet maga Sir Edward idezte elO, s bar reszerol ez
eredendoen jolelkti cselekedetbol fakadt, a szabad kereske­
del em uj hive nem szandekosan, csupan joszivf igyekezete
kovetkezteben inditotta el a szuksegszeru vegkifejleter.
A buzg6 Denhamnek sikerult alapjaiban megrengetnie
a fejlodesnek indulo telepulest, s mar Sanditon puszta le­
tezese is kockan forgott. Az egeszseg es divat e tundoklo
kozpontjanak hfrneve veszelybe kerult, s folt esett becsii­
leten, ugyanis az Adohivatal embereit arra koreleztek, hogy
rendkfvuli intezkedeseket foganatositsanak!
A titkos osszeeskuvest koveto nap, sotetedes utan, mi­
kor Sir Edward visszatert a barlangokhoz, egy sui yo san
serult fiuval talalkozott a partra szallt tengereszek csoport­
jaban. A szerencsetlenul jart ifju legenyke csak ult ott, s sza­
nalomra meltoan nyoszorgott, Feladatanak teljesltese soran
elesett, es eltorte a labat. Mikozben uldozoi elol mene­
kult, ketsegbeeseseben sikerult valahogy felmasznia a ko­
telen, mely az orhelyet k6rii16lelo, meredek sziklaszirtrol
csungott ala.
Sebesulese Sir Edwardot arra kesztette, hogy hosiesen a
segftsegere siessen. Magara vallalta, hogy orvost kerit a
szenvedo ifju szamara. Nemregiben ertesiilt arrol, hogy all­
hatatos, fiatal doktor erkezert Londonbol. A fiut titokban
beviszi hat Porter rendelojebe, Sanditonba.
A kesei 6ra, mikor is megjelentek az orvos ajtaja elort,
valamint csendes viselkedesuk es joveteluk titokzatos rni­
volta ellenere Mr. James Porter maga volt a megbizhatosag.
Szo nelkul ellatta a surges beteget, gyakorlott, gyors moz­
dulattal helyreteve a serult vegtagor.
- Fiatalember, jobban tenne - jegyezte meg, mikozben
segftette libra allni az ifjut -, ha nem vallalkozna t6bbe
'<i? 2 64 '<i?
ostobasagokra sotetedeskor, esztelen tarsaival egyetemben!
Bizonyara, a fektelen mereszseg fitogtatasan es a veszelyes
rnaszasokon nil, nem sok haszonnal jarhat az effele csele­
kedet! Es biztosfthatom, labanak sem tesz jot, hisz nemi
idobe telik, mire ujra kiteheti ekkora eroprobanak!
Hallva az elkeseritd eldrejelzest, az ifju igencsak ketseg­
beesett. Eroskodott, hogy fgy elveszitheti megelheteset.
S aztan elbeszelte szornoni sorsat, hogy miutan visszatert
a habonibol, korabbi rnunkalehetosegei megszfintek lako­
helyen, s elcadta, mikent keriilt veletlenul mostani hely­
zetebe,
Rovid sanditoni tartozkodasa soran Mr. Portert mar jo
nehany fiatalember felkerte, hogy Iassa el effajta seruleseiket.
Igen nagy fejtorest okoztak neki ezek az ejszakai bolond­
sagok. Megdobbenve hallotta a fiatalembertol, mennyire I,ll"
,I
altalanosak ezek a kuzdelmek. Csak most kezdte gyanftani,
mifele oka is lehet e maszasoknak, es kulonosen azt, hogy
I
miert is novekszik gyakorisaguk. Nem lehet osszefuggesben
a londoniak ujfajta beozonlesevell A fiatalok oriasi szama,
akiket arra vesznek ra, hogy szernbeszalljanak a torvennyel,
elcsiiggesztette az orvostudomany becsuletes emberet.
Mivel nem klvanta korholni szanalomra melto, santika­
16 beteget, Porter inkabb tarsahoz fordult, aki megjelene­
sebol Itelve uri ember lehetett.
- Ez a szegeny fiu talan az on szolgalataban all, uram?
- erdeklodott. - Es mifele tisztesseges munkanak tartja ezt
Ofelsege kiszolgalt katonaja szamara? Mit gondol, mennyi
ideig menekiilhet az Ad6hivatal vagy a gardaezred elOl? ­
Fejet razva hozzaftizre:
- Biztosithatom, uram, ez az ember nem lesz kepes eltar­
tani a csaladjat, ha - s ez hamarosan valoszinti - bortonbe
keriil!
Denham nem adott felvilagositast a fiatalember esese­
nek korulmenyeirol. Ehelyett inkabb rendkfvul meltosagtel­
jesen bemutatkozott, mint irgalmas szarnaritanus, aki csupan
egy idegen urnak tesz szolgalatot.
'<i? 26 5 '<i? I
Ii
 - Ttirelem, kedves uram - jegyezte meg -, on meg uj ami
deli partvidekunkon. Milyen kevesse err meg minket - ki­
tart6 ellenallasunkat es kuzdelmeinket az igazsagtalan in­
tezkedesekkel szemben! Batran fel kell vennunk a harcot
a tavoli, fenyegero erokkel! A sussexiek osztalyresze az el­
nyomas. Hiszen hajdanan, mikor az ejszakai emberek oda­
ad6an vegeztek munkajukat e partoknal, meg a regi kol­
to, Chaucer is megenekelte veszelyes eletuket Meseiben. 26
Tudnia kell, hogy eletunket igencsak megkeseritik azok
a gyalazatos illetekek, melyekkel csekely szarmi kedvtele­
siinket sujtjakl Nevezzem talan fenyuzesnek oket? Pedig
nem azok! Minden igaz ember szakadatlanul kuzd es min­
dig is kuzdeni fog azert, hogy megfekezze ezeket az adokat!
Ez a ferfiu csak egy asok kozul! E fiatalemberek segfrse­
gevel helyrehozhatjuk azt az igazsagtalansagor, melyet el­
kovettek ellenlink! Biztosithatom, uram, ifju kalandora­
ink gondos munkat vegeznek, elszantan mentik az ertekes
rakornanyt, es, kedves uram, nem artanak vele senkinek.
- Azt mondja, nem artanak? - kialtorta az orvos, elveszft­
ve tiirelmet. - Mikor megbtzoik bevetesre keszen tartjak e
tokeletesen kikepzett ifjakat, dacolva a torvennyel, csak
azert, hogy ejjelenkent dolgozzanak, s rakodjak az oriasi
"arukeszleteket"? Nehany shillingert kockaztatjak az ele­
tuket es a labukat, amint most is lathatja! T orvenytelen
menetlevelet szereznek mindenutt az orszagban. Ezek a
gatlastalan emberek, akik moh6n vagynak a gazdagsagra,
felbatorfrjak a ladikosokat es tisztiszolgakat, megveszte­
getik az allamkincstart, s arrol gyozik meg meg a legtisztes­
segesebbeket is, hogy nezzek el vetsegeiketl Minden roman­
tikus elkepzelese szernfenyvesztes, urarn! Vagy talan dicsoiri
a gonoszsagot es a blokad elleni eroszakot?
Ugyan, kedves uram, csak nem vedelmezi ezt az oriilt­
seget azzal, hogy lazadasrol predikal? Hogy felvillan6 lam­
pasokrol, csapra vert hordokrol es titkos, ejjeli osszejove­
telekrol regel? Van fogalma arrol, mit okoztak hajdanan
26. Geoffrey Chaucer: Canterburyi rnesek.
'i' 266 'i'
az effele gazfickok itt, Sussexben? Mifele katasztrofat ide­
zett elo a Hawkhurst rabl6csapat es a hozzajuk hasonlo,
konyortelen emberek? Es itt, epp az onok videkenl Felel­
metes tetteikrol adtak hirt rnindeniitt a deli partvideken,
egeszen a tavoli Cornwallig-"! Szuntelen gyilkossag, pusz­
thas es ztirzavar jart nyomukban.
Denham nernan hallgatta.
- Tudnia kell, uram, e szegeny lelkeknek nem szarmazik
elonytik abbol, hogy reszt vesznek a csernpeszkereskedelem­
ben. Ehelyett felugyeloik - nerni penzt felajanlva - tesznek
szert haszonra, mikozben semmit sem kockaztatnakl Ez
hitvany, kegyetlen iizlet, es cseppet sem hasonlft a szabad­
sag utani vagyra, ahogy azt on gondolja! S terrneszetesen
nem szolgalja a kozosseg erdekeit sem. - Keserfien fejez­
te be: - Olyan erzekcsalodas, mint az one, biztosfthatom,
uram, hogy Angliank teljes pusztulasat eredmenyezil
Mindazonaltal a lelkiismeretes orvos, reszvettel viseltetve
a ladikos irant, rnegorizte titkat, Nem beszelt senkinek ej­
jeli latogatasukrol. Bosszusagara azonban az Adohivatal
emberei kerestek fel, mert azt az embert kerestek, aki nehany
nappal korabban uldozte oketo Mikor ot is megkerdeztek,
Mr. Porter keptelen volt hazudni.
Ez meginditotta hat a vegzetes esemenyek arjat! Rovid
iddn beliil sok dologra feny derult, Ugyanazon a holdvi­
lagos ejszakan a gardistak, megprobalva feltart6ztatni egy
vitorlast, mely a part fele haladt, felszalltak a haj6ra, s fel­
fegyverzett hararniakkal talaltak szembe magukat, akik mar
vartak oketo Oriasi zfirzavar tamadt. Hamarosan elterjedt
a szobeszed, miszerint Ofelsege katonaira sulyos csapast
mertek a "szabad kereskedelem tisztesseges tolvajai", akik
csupan arukeszletuket vedtek, az "ertekes teat, dohanyt,
selymet es csipket".
Az ejszakai csetepate hire igencsak megzavarta a kornyek
nyugalmat, az evtizedek ota tart6, hallgat61agos beket, mely
vegso soron megiscsak a furdohely javara szolgalr. Hiszen
27. Cornwall: felsziger Delnyugat-Angliaban.
cIJ 267 'i'
az Adohivatal, kellf ellenszolgaltatas fejeben, korabban sze­
met hunyt a vallalkozo szellemf lakosok kozort idonkent
elofordulo titkos iigyletek folott.
A becsvagyo idegenek hirtelen provokacioja masreszt
arra kesztette a gardistakat, hogy folytassak a hajtovada­
szatot. Nem szabad sz6 nelkul hagyniuk embereik meg­
szegyenfteset es bantalmazasat. Hamarosan val6ban le is
esaptak, s nem csupan azokra a helyiekre, akik reszt vettek
a csernpeszetben, hanem nyomast gyakoroltak az eldkelo
londoniakra is, akik ekkor mar kiterjesztettek es fokoztak
tevekenyseguketl
Ez a felfordulas fogadta az elszant Sidney Parkert. Fe!
volt keszulve a bonyodalmakra es a kulonbozo bajokra,
azonban nem szamitott erre a legiijabb csapasra, hogy a
sanditoni vallalkozas teljes osszeomlassal fenyegetett!
Csaladokat lehetett latni mindenfele, akik indulashoz
keszulodtek; nehanyan leanyaikat feltettek, tekintettel a
"fosztogat6k" kozelsegere. Ami a korultekinro londoni sze­
rencsejatekosokat illeti, nem kivanrak osszenfzesbe keriilni
6felsege torvenyeivel, nagy sietve tavoztak hat. A hirhedt­
seg nernsokara utolerte Sanditont. Az esetrdl egy tudositas
jelent meg a Marning Pastban, es felhivta a figyelmet "azok­
ra a keres iigyekre, melyek mostanaban keriiltek napfenyre
deli parrvidekunk egy bizonyos furdohelyen", s dicserte a
gardistak kivalo erofeszfteseit, hogy "egyszer es minden­
korra eltavolftotrak a bflnozoket az artatlan elvhajhaszok
es azon tiszteletre rnelto latogatok korebol, kik esak nernre­
giben kapesol6dtak be a divatos telepules eletebe",
A botrany nem sok j6val biztatott. Thomas Parker egeszen
rnegdobbent lak6helye sorsat illetoen. Az igaz, hogy nemi
vigaszt jelentett szarnara Sidney erkezese, Megjelenese orom­
mel toltotte el, es meghatotta, hiszen ezzel joletuk ininti sza­
kadatlan odaadasat bizonyftotta! Latta, occse komolyan el­
hatarozta, hogy segft rajtuk.
- Draga ocsern - dunnyogte leverten -, a legfrissebb fej­
lernenyek balj6s jovot j6solnak. Bevallom, agg6dom San­
ditonert. Elsa Izben keserftenek el kilatasai! Tanacsaidra
<i' 268 <i'
jobban vagyom, mint yalaha, es boldogga tesz furdohelyunk
irant erzett elkorelezetrseged.
Ami tarsat, Lady Denhamet illeti, a holgy egeszen vi­
gasztalhatatlan volt. Lehet, hogy sok dolog f616tt szemet
hunyt korabban, azonban e legujabb fordulat valoban el­
esiiggesztette! Hirneve, rangja, a rnegbecsules iranti igenye,
minden torekvese, hogy az eletben elfoglalt helyen javftson,
most megsemmisiilt! Meghozza azutan, hogy megprobalta
kiemelni az ismeretlensegbcl! E nagyszerG furddhely j6va­
jet, mely nagyreszt elsa ferje birtoka volt hajdanan, most
botranyok es becstelen esernenyek rornboljak le.
- Gondoljanak esak az en helyzetemre effele korulme­
nyek k6zepette! - jajveszekelt. - Hogy egyiitt emlegessenek
bunozokkell Hisz mar maga az elkepzeles is peldatlan, hogy
torvenytelensegeket tarnogatok!
Valojaban meg tobbert kellett agg6dniuk. Mert hogyan
beszelhetne a lady val aha is a Waterloo Crescent tervei­
rol? S mikent lehetne az alapveto beruhazasokat ujra talpra
allftani? A lady teljesen atadta magit a vesztesegek folort
erzett banatanak.
- Mi lesz veliink, Mr. Parker? - sirankozott, - A vendegek
mind itt hagynak benniinket, s magukkal viszik vallalkoza­
sunk sikeret. A szobak megiiresednek, s mindeniitt hirde­
tesek jelennek majd meg ujra, sot, meg kivalo szamartejem
vevfiit is elveszftem!
- Tudnia kell- fordult most Sidneyhez -, hogy legiijabb
Denham-szamaraimat meg esak most kezdtek kelloenerte­
kelni. Hamarosan eszlelruk vaina, hogy csodalatos szamarte­
jem segitsegevel a betegek meggy6gyulnak es megerosodnekl
A szelid Mrs. Parker is kesergett Sidneynek, azonban
panaszkodasat inkabb ferje csalodottsaga valtotta ki. Ugy
latta, Thomas elkepzelese ut6daik j6vojet illetoen veszely­
be keriilt, s most eppugy agg6dott egeszseguk, mint bol­
dogulasuk miatt. Talan ujra meg kell fontolniuk azt a le­
hetoseget, hogy gyermekeik abban a vedett kornyezetben
nojenek fel; abban a rnely "arokban", a szelcsendes volgy­
ben, mely val aha otthonuk volt?
<i' 269 <i'
 Azonban be kell vallanunk (bar Mrs. Parker nemigen
kfvanta elismerni ebbeli vagyat), hogy, ami ot illeti, soha
nem volt elragadtatva a szabadon aramlo szelrol, vagy a
Trafalgar House-ban uralkodo, athato dohossagtol, s vol­
takeppen orommel visszaterne regi, kenyelmesebb, mene­
deket ado otthonaba, Ezenkivul a zoldseg nem termett-e
ott bosegesebben az ev nagy reszeben?
Sidney egyutterzessel hallgatta panaszaikat, s igyekezett
megnyugtatni szegeny csaladjat. Sanditon kozelgo hanyat­
lisa azonban, tobbi fajdalma ellenere, tal an j6 noverere,
Dianara tette a legnagyobb hatast, Felreerthererlenul beszelt
fiverenek banatarol, mely a furdohely tisztelerremeltosagat
fenyegero eszrelensegek miatt erte.
Azota, hogy elfoglalta szallasat, kotelessegenek tartotta,
hogy eberen oltalmazza Thomast sajat es Susan egeszsege
folott erzett aggodalma, valamint Arthurral kapesolatos,
torvenyszerfl, balj6s eloerzetei ellenere, s felfedezte jo­
vetele tagadhatatlan elonyet, mel yet meg almaban sem
gondolt volna! Valojaban tengerparti utazasa csodalatra
meltoan elmelytrette a fogekony holgy masok iranti erze­
kenysegetl
Miss Parker mindig is azt kutatta, rnikent tehetne em­
bertarsai javara, s eddig nem sokat idozott a hozza hason­
loan betegeskedo es szukseget szenvedd emberek tarsa­
sagaban, Ebben a kozossegben azonban rendkfvul ertekes
orornforrasra lelt: hogy naponta talalkozhatott szenvedo
lelkekkel! A holgy elott a hasznossag uj tavlatai nyilrak
meg, s a jutalom eppoly jelentos volt, mint amit torekeny
huga es occse gondozasa soran atelr,
Kitarto lelkesedese odaig vezetett, hogy vegul vedoszar­
nyai ala vette egesz Sanditont! Kulonos figyelmet szentelt
a tengernek es gy6gyft6 erejenek, s ezzel egyiitt paratlan
kituntetesben lehetett resze: tekintelyes szakertoi rangra
tett szert, ahogy a fiirdfimasinak mogorva fe!iigyelOit ira­
nyitotta. Minden iijonnan erkezonek, aki Sanditonban ki­
vant furdozni, fel kellett keresnie Miss Parkert, mielott meg­
kockaztatta volna a vizbe merulest,
'1i? 270 '1i?
- Segftek, ahogy tudok, draga Sidney - jelentette ki szo­
kasos szerenysegevel, - Mindemellett olyan onfelaldozas­
sal teszem, mellyel senki nem veheti fel a versenyt. Mivel en
magam is betegeskedem, jobban aterzek minden lazroha­
mot, ahogy en is megelem!
Azutan, segftseget kerve, hangsulyozta:
- Draga Sidney, most, hogy itt vagy korunkben, te is hasz­
nossa teheted magadI Gyogyirasunknak ualoban szemmel
lathato eredrnenyei vannak, es senki nem akadalyozhatja
pusztan iizleti erdekekbol! EI tudod kepzelni, hogy gatlas­
talan emberek tonkretehetik azt a tisztesseges munkat,
melyet vegzek? Szamito fosztogat6k! Ugy velern, beletar­
toznak az Adohivatal orei es meg bfinosebb felbujt6ik is!
Draga fiverern, csak az egeszseges, tiszta gondolkodas­
m6d szamit, Mi rnagunkeva is tettiik! Orizkedniink kell a
mindnyajunkat erintd torvenytelensegektol, el kell vetni
ezeket, es sajat iigyeinkke! foglalkozni ujral
A maga reszercl, Sidney Parker azonrnod megigerte, hogy
minden tole telhetdt megtesz. 6 maga lehet, hogy bizony­
talan volt azt illetoen, hogy mi is allltharja meg az elszaba­
dult lavinat, de most sem tehetett mast, mint mindig, ha
ellentrnondast nem turo noverevel volt dolga, esak figyelt
es engedelmeskedett.
Majd az uj, kenyszerito ero bizonnyal batorsagot ont
bele, hogy elvegezze feladatat. Mint a vonakod6 Hamlet­
nek, neki is "ki kell szallnia tenger fajdalma ellen, s fegy­
vert ragadva veget vetnie neki"! S ha Sidney Parkeriink
vidam es higgadt is maradt, es, felig trefabol, megis bele­
fogott, annyit legalabb e! kellett ismernie: hogy, egyediil
Miss Heywood kedveert, megiscsak meg kell kockaztatnia!
Bar varatlanul erte Amor nyila, eszebe jutott az is, hogy
csak bdtrake a 5zep ledny, s hogy nernregiben hatarozta el,
miszerint tartja magat ehhez a mondashoz. Igazabol e gon­
dolat most nyert rokeletes ertelrnet szarnara.
f
;'
y.,
t
/t
~'
'1i? 27I '1i?
 HARMINCHARMADIK FEJEZET
A fogekony ifjakat barrnennyire is felkavarjak heves er­
zelmeik, csak ritkan kerftik igazan hatalmukba. Ezek a j6­
zan gondolkodasu fiaralernberek, akik kepesek urra lenni
6nmagukon, s ellenallnak a szere1em minden csabicasa­
nak, eros jellemrol tesznek tamibizonysagot. Ha barrnilyen
fogadalom e1hangzik az egyik ilyen tart6zkod6 uriember
reszerol, az komolyabb, s ha vegul megva16sul, termesze­
tesen a legertekesebb is.
E tiszteletre melto ferfiuk kozt tarthatjuk szamon Sidney
Parkert is, ami6ta csak Charlotte Heywood csaberejenek
vonzasaba kerult, Raadasul a leany rendkfvuli adottsagai,
oszinte, termeszetes magabiztossaga valtotta ki Sidney meg­
ingathatatlan rajongasat, mi tobb, elkotelezettseger.
Vj hevulete kulonoskepp megmutatkozott a nap folyaman,
mikor is arrol erresiilt, hogy a gardistak altal begyfijtort
emberek kozt van egy ismeretlen, szereny lovaszlegeny, ki
esak mostanaban erkezett Sanditonba, s Mr. Matthew Daw­
son alkalmazasaban all. Vgy hlrlett, azzal gyamisftjak ezt
a bizonyos Henry Heywoodot, hogy reszt vett a parton es
a tengeren foly6 fosztogatasban. A sikkasztas szornyfl btin­
tettevel vadoljak, mellyel kart okozott Ofelsege allamkincs­
taranak.
Heywood felhaborodottan tiltakozott, s kijelentette, hogy
arratlan a btintenyben, s6t, meg esak hem is tudott e teve­
kenysegrol. Azt allftotta, hogy oly nagyon lekototte a 10­
yak koruli munka rovid sussexi tartozkodasa idejen, hogy
nem is tagftott melloluk, csak mikor estenkent nyugov6ra
terr. Vedekezeser azonban elutasftottak, es orizetbe kerult;
s mindaddig fogva is tartjak, mfg a hatosag nem hataroz
arr61, milyen sors var a bunozokre, akik a zavargasokat
okoztak,
Parkert egeszen elkepesztette a dolog. Modfelett csodal­
kozott azon, hogy miert soroljak a tobbi vadlott koze, mi­
'it 272 'it
kor ilyen keyes a bizonyitek bunreszessegere? A fiatalem­
ber erdekeben tett tudakozodasai nyoman hamarosan rajott
az igazsagra, Kiderult, hogy bar rnagat Heywoodot nem
fogtak e1 azon az ejszakan, a gardistak megis kulonleges er­
tesiilest szereztek a legeny bfinossegerfill Ez volt korabbi
megbizojanak tamivallomasa, aki most azt allitotta maga­
r6l, hogy igenesak elkedvetleniti a dolog.
A gardistak arrol tajekoztattak Parkert, hogy ez az ur
oszinten beszelt veluk, Az igazat megvallva, mindenkinek
nyiltan elmondta, hogy milyen igazsagtalanul viselkedett
vele Heywood, s kifejezte alkalmazottja miatt erzett csa­
Iodottsagat.
- Csak egy egyszerf fi6 - rnagyarazta -, akit jolelkfiseg­
bol yettem magamhoz, s hittem becsuleressegeben - hi­
szen nem is volt mas ajanlolevele, esak videki neveltetese
es a lovak iranti lelkesedese! Hogy sejthettem volna je1­
lemgyengeseget, penzsovarsagat? Semmi jel sem mutatott
arra - ugyanis ez az egesz meg Londonban tortent -, hogy
feltamad majd benne a kisertes a nyuzsgo tengerparton.
Ellenallhatatlan vagyat erezhet ilyenkor egy sziiletett tolvaj!
Ez volt az a vadbeszed, mely felhaborfrotta Sidney Par­
kert. Amint meghallotta, semmi sem tarthatta visszatob­
be. Charlotte fivere! Hogy ilyen igazsagtalanul belekeve­
redett ebbe a jelenlegi botranyba, s epp e lelkiismeretlen
cselszovo kozrermikodesevel! Tfirhetetlenl Feltetelezte, hogy
nagyobb ravaszsag bujhat meg Dawson kijelentese mogott,
me1y else hallasra meg nem derult ki.
Elninddott az elmult h6napok esemenyein, mikozben ezt
a lehetetlen vadaskodast merlegelte. Hanem, fokozatosan
feny derult szandekaikra! Sidney egyre biztosabb volt a dol­
gaban. Ketsegtelenul ez lehetett a terv, mel yet epp ez az
osszeeskuvo esze1t ki, meg mieltitt elinditotta volna san­
ditoni vallalkozasat! Milyen nyilvanvalova valt is most min­
den: a zfirzavar Dawson alaposan kigondolt fortelyaibol
szarrnazott! Az ifju Heywood pusztan csak eszkoze volt.
Sidney raebredt, mekkora csabitast jelenthetett Dawson
szamara e tavoli videk, s rnifele celjai lehettek, hogy ilyen
'it 273 'it
 messzire elmereszkederr a Ioversenysport divatos, Ion doni
kozegerol. Tobbe nem csodalkozott az uriember abbeli
igyekezeten, hogy oriasi erofeszftesek aran versenypalyat
letesfrsen Sussexben. Sir Edward indfrvanya tulajdonkep­
pen fenyes lehetoseget esillogtatott meg az agyafUrt szeren­
csejatekos e16tt, s olyan szeles tavlatokat nyitott, melyek
elonyeit esak egy tapasztalt hadvezer lathatta meg.
A nagyszeni, nyflt teriilet, mely lovait varta, valojaban
csekely vonzerovel bfrt az iiriember szamara. Tavolrol sem
a messze foldon hires, tengeri szelben tett setak esalogat­
tak Sussexbe. A vedett kis oblok, titkos kikotok hfvogat­
rak, s az, hogy a megye kozel fekiidt a Kontinenshez, mely
alkalmassa tette tiltott kereskedelem folytatasara. Minden
erejet Iatba vetette volna, hogy megteremtse hatarozott es
minden gyanu folott allo letjogosultsagar a jovedelmezd
deli partok szabad kereskedoinek kozeleben,
Parker annyira felboszult, mikor radobbent e mesterke­
desekre, hogy vermerseklete jelentosen megvaltozott! Le­
vetkozte jellegzetes kozonyosseget, megszabadult attol a
hibajarol, mely eddig igenesak bosszantotta Charlotte-ot.
Haragja mar-mar valoszertitlen rnereteket oltott. Oly rend­
kfvuli volt, mel yet joggal varhatunk el attol a halandotol,
aki arra rendeltetett, hogy Sanditon megvaltoja legyen.
Larva a pusztitast, beketfirese veget ert, ingerultseger nem
tudta elfojtani. Azonnal eselekedni kezd, hogy igazsagor
szolgaltasson szeretteinek, s meg6vja azt, ami a legfontosabb
nekik!
Az volt az elso gondolata, hogy szembenez Dawsonnal,
es koveteli, nyfltan vonja vissza ragalmait, melyekkel a fiut
illette. Vagy meg rnereszebben: arra kenyszeriti a gazembert,
hogy tegyen vallomast ugyleteirol, melyek oly sok gyalaza­
tos tett elkoveteset batoritottak Sanditonban!
Tovabb elmelkedetr azonban, s alapos megfontolas utan
elvetette az eroszakos tamadas gondolatat, Vegul is az uri­
ember nilsagosan rneggyozo volt! Nernregiben erkezett a
tengerhez, lelkes bokezfisegevel, abban a remenyben, hogy
uj sportlehetoseget letesithet az urlovasoknak. Dicserendo
c£r 274 c£r
eel, annyi szent, a helyiek orommel udvozoltek, hiszen a
teriiletnek friss iizleti Iehetosegekre volt sziiksege.
Igazabol Mr. Dawson sajnalattal ismerte el, hogy nem­
kfvanatos szemelyek kusza tomege esatlakozott hozza, ki­
ket a kellemes legkor, a latvanyos izgalom es eleganeia le­
hetosege esalogatott, s ozonlortek utana Sussexbe, ahol is
o kenyelmesen elidozott, es ez minden, amit be kell valla­
nia! Hogy egy kiszamithatatlan tars kfserte, hogy Ofelsege
allarnkincstaranak rovasara meggazdagodjek, esak ez lehet
a fajdalmas kovetkeztetes! Hiszen (5 egy tisztesseges uriem­
ber, hogyan is gyanfthatott volna effele visszaelest, es epp
az egyik partfogoltja reszerol?
Nem, Matthew Dawson olyannyira befurakodott a gar­
distak koze, s annyira tisztelte a kozosseg, s oly sertettnek
mutatta magat munkaltatoi minosegeben, hogy az ifju Par­
ker nemigen remelhette, hogy valaki is hitelt ad majd el­
lenerveinek.
Sidney Parker mersekeltebb rnegoldast fontolgatott. Az
emberek alapveto josagahoz es szuksegszeru, j6zan fte16­
kepessegehez fog folyamodni. Hiszen az, hogy raszednek
egy artatlan ifjut, s leromboljak jovojenek minden rerne­
nyet, esak nem szolgalhat nemes celt? Hogyan velekedhet
barrnely uriember is e gonoszsagrol? Megis, minel robber
gondolkodott, annal vilagosabban latta, hogy az effele ok­
fejtes rneddo talajra hullhat. Dawson nagyszabasu terve
nyilvanvaloan gatlastalan, s ez fog eldnyt elvezni, es mivel
a maga volt az elkepzeles szellemi iranyitoja, ha reszvete­
lere celoznanak, az is csupan kapzsisagat fenyegetne.
Megis, muszdj megtalalnia az utat, mely elvezethet az
igazsaghoz! Egy ilyen ember igazi jellemet mihamarabb
fel kell fedni! Parker radobbent, hogy itt robbre van sziik­
seg, mint hogy egyedul 0 maga leplezze le. Mihelyt Daw­
son Ion doni hfrhedtseget az egesz vilag ele tarjak, semmi
ketseg sem lehet majd rosszindulatu mesterkedesei felol.
Azonnal meg kell nyernie ugyenek baratjat, Collinsworth-ot,
hiszen kedelyes, fiatal tarsa nernregiben maga is Dawson
karmai koze keriilt. Es nem esak amiatt kivanja maga melle
c£r 275 c£r
 allltani, mert az a gazember a hatalmaban tartotta, hanem,
mert hatarozott bizonyitekkal is szolgalhatna, melyet 0 az­
tan rovabbfthatna a megyei hatosagoknak, Baratja tamisft­
hatja majd a szelhamos kulonos tehetseget, ahogy kijatszotta
a torvenyt, reszletezheti sikaml6s uzelmeit, fortelyait es min­
denekelOtt ugyesseget, ahogy kikerulte a felelosseget abban
a gazsagban, melyet 0 maga idezett elO.
Sidney Parker igen megfontoltan kezdett hozza, hogy
az Adohivatal ele tarja az ifju Heywood vedelmi iigyet.
Felajanlotta szolgalarait, s megigerre, hogy egy heten belul
tanut kerft, aki bizonyftekokkal is eloall majd. Rendelke­
zesiikre bocsatja a val6di bfinost, azt az embert, aki meg­
bujik az igenesak fellendulo csempeszet m6g6tt, mel yet
partjaiknal folytattak ejjelenkent,
Idckozben, Ieherosegeihez rnerten, probalt a vegere jarni
nyomaszt6 csaladi ugyeiknek is. Batyja folytonos levertsege
m6dfelett aggasztotta. Hiszen korabbi helyzete, mint az uj
Paradiesom megalkotojinak elismertsege, mely hajdan meg­
hatarozta a videket, s elbajolo vidarnsagat, egeszseget es
jovendo viragzasat biztosftotta, most ugy tflnt, nem allft­
hat6 vissza tobbe. A szobeszed nem hagyott alabb meg az­
utan sem, hogy elkaptak a bunozoket, es perbe fogtak oketo
A friss botrany mergezo hatasa nem enyhult,
fgy folytat6dott hat rohamosan a szeszelyes es allhatat­
Ian elpartolas. A zavaros hfrek, megveto suttogasok, gonosz
pletykak nemigen tetszettek azoknak, akik kovetkezo uta­
zasukat tervezgettek: az elokeloknek es hirnevre vagyok­
nak. Azoknak, akik szerettek volna feljebb jutni a tarsadalmi
rangletran (hisz vegul is nem azon mulik-e egy elegans
fiirdohely sikere, hogy az uri tarsasag latogarjar), most el
kellett tunodniuk, vajon megkockaztathatjak-e, hogy San­
ditonban mutatkozzanak! Ami a sportembereket es retben
jatszo rajong6kat illeti, akik nernregiben erkeztek a videk­
re, kulonosen azok, kiknek anyagi forrasai aligha viseltek
el a kivancsiskodo figyelmet, most a hatosag riaszt6 vizs­
galodasanak kereszttuzeben ereztek magukat, fgy hat elil­
lantak.
'i' 276 'i'
Sanditon alapft6i ketsegbeestek. Sidney egy ideig irto­
zott attol, hogy javasolja az elkerulhetetlent, Nem kivanta
szembesfteni Thomast a teljes igazsaggal. Bar vonakodott
beszelni helyzetukrol, megis tudta, hogy sz6ba kell hoznia
fiverenek. Sanditon ketsegtelenul hanyatlik. Thomas esa­
ladja a legjobban tenne, ha megfontolna annak lehetoseget,
hogy elbucsiizik a tengerpartt61, es visszater szereny, osi
birtokara.
Eleg kulonos volt, hogy mikor Sidney vegre indftvanyozta
a hazateres gondolatat, meglepoen kevesse szomorftotta
el batyjat. Csalodotrsagat elarulta ugyan, azonban Thomas
Parker hatarozottan filozofikus hajlamu ember volt. Ele­
teben latott mar iranyvaltast; mindig is kepes volt elflzni
a balj6s arnyakat, s kedvezoen Itelni meg a csalodast es ve­
reseget. Az idosebb Parker abrandokat kergeto embernek
szuletett, Bar kepzeloereje felulmulta j6zan ftelokepesseget,
eredendo dertilatasat nem lehetett elfojtani.
- Draga ocsern - tfinddott -, a legnagyszertibb celokat
esak ritkan tudjuk elerni, meg akkor is, ha idonkent ugy
tfinik. Kisse elszomorft, hogy almaink megesalnak benniin­
ket, s kodde valnak egy olyan vilagban, melyet felgyorsftott
a kereskedelem. Nem szamit. A Tokeletessegre kell toreked­
nunk, s ez ad szamunkra remenytl Megvigasztal a tudat,
hogy en szinten uj teruletre mereszkedtem. Kiprobaltam,
mil yen is leterni az osvenyrol.
Nem, kedves Sidney, nem szabad agg6dnod ertern, vagy
draga felesegernert! - s6hajtotta. - Hiszen most visszateriink
a regi utra, atyaink meghitt foldjere, ahol mindig is boldo­
gok voltunk.
Az oriasi eljenzes, amellyel felesege es gyermekei fogad­
tak a dontest, annakellenere, hogy komoly valtoztatast ko­
vetelt, eloszlatta az uri ember ketelyeit. Minden tovabbi pa­
naszkodas nelkiil hamarosan az egesz csalad osszesereglett,
hogy ingosagaikkal hazainduljanak.
Sidney rendkivul megkonnyebbult, hogy fgy elrendezo­
dott az iigy. Egyuttal azonban noverei es 6eese j61etevel is
t6rodnie kellett! Mikozben azt feltetelezte, hogy orommel
'i' 277 'i'
 valnak meg Sanditon minden gondjitol-bajarol, megsem fgy
volt! Ami torrent, igencsak megdobbentette.
Diane Parker es huga, Susan, sokkal inkabb vonakodtak
elhagyni a furddhelyer, mint Thomas maga. Es epp egy olyan
helyet, ahova kelletleniil erkeztek annak idejenl De hogyan
sejthetett Sidney barrnit is Diananak Sanditonban aratott
legujabb gyozelmerol?
Meg kell hagyni, novere is agg6dott a gyors fejlddes meg­
torpanasa miatt, melyet most csak ugy nevezett, mint "nagy
befektetest". Megallapfthato, hogy az oszinteseg iranyitotta,
mely nrlsagosan is nyilvanvalo volt.
- Tudnod kell, Sidney - kezdte -, fiverunk mar a kezde­
tektdl alkalmatlannak mutatkozott arra a kezdemenyezesre,
melyet az orvoslas megkivant, Az effele iizlet erelyesseger
kovetel, sot, m6dfelett konyortelen rnagatartast! Thomas
batyanknak mindig is zavaros elgondolasai voltak.
- Abban a Sanditonban, ahova enjottem segfteni, soha
nem fuggtunk a gazdag, divatos jovevenyekrol. Soha nem
sovarogtunk az elegans beszed utan, nem hianyzott az eld­
keloskodes. Nem, valoban nem! Ehelyett azokrol gondos­
kodtunk, akik erosodni akartak, kerestek es alavetettek ma­
gukat az itteni gyogyulasnak, Biztosfthatlak, van munkank
eleg! Lehetosegeinkhez merten apoljuk a gyengeket es el­
esetteket, barrni is a sorsa az idelatogatoknak,
Diana tokeleresen elsajatftva a gyogyftas tudornanyat,
friss ismereteit naponta felhasznalta azoknal a szegeny lel­
keknel, akik kurajuk soran majdnem vfzbe fultak, Felbe­
csiilhetetlen kelleke lett a furdomasinaknak es a kfsero
szemelyzetnek; oly nyereseg, ki maga volt az elet vedel­
mezoje! Semmi sem tudta elszakftani e lelkesfto helyszintol,
Valojaban ugy erezte, es a szamos fiirdoseged is ifju es idd­
sebb gondozottjaikkal kapcsolatban egyarant, hogy az jelen­
rene bizonyara a legnagyobb veszteseget a gy6gyulni vagyok
novekvo csoportjanak, ha 6 magukra hagyna oketo
Raadasul hire terjedt munkalkodasanak, hogy mil yen
nagyszenien segfti helyreallftani azoknak a betegeknek az
allapotat, akik tulsagosan sokszor fiirdoznek, s gyakran
<£' 278 <£'
meg eszmeletiiket is vesztik. A Londoni Embervedelrni
Liga felfigyelt mtikodesere. Alapft6ja, dr. Thomas Cogan
maga irt a holgynek, nagy elismeressel adozva onfelaldo­
z6 tevekenysegenek, Legmagasabb kituntetesuket kivanta
adomanyozni neki, hisz celjuk az, hogy batorftsak kivalo
munkajat ezen a mostanaban kialakulo, ujfajta teriileten.
MindenekelOtt nagyrabecsulesuket fejezte ki, hogy e vak­
mere eletmentest epp egy holgy vallalta magara, s rendki­
viili csodalatuknak adott hangot. Igazabol a faradhatatlan
Miss Parker hdsiesen segftette a szenvedcket. Felmelegltd
bedorzsoleseit kitartoan folytatta, melyek szama 6rar61 orara
gyarapodott, mikozben az agyonhajszolt Diana nem vett
tudornast sajat kimerulrsegerol. Ekkora dicseret utan, hogy
ily rnertekben felismertek szorgalmat, kello osztonzest ka­
pott arra, hogy rendftheretlenul vegezze tovabb frissen meg­
talalt hivatasat. Semmi nem valaszthatta el uj munkajatol,
melynek soran oriasi lelkierorol tett tanubizonysagotl Nem­
sokara meg a torekeny Susant is ravette, hogy segftse e nagy­
szerti es eroteljes feladatban, hogy uj elerre keltsek a remeny­
vesztetteket.
Sidney meg almaban sem gondolta, mivel szembesul majd,
mikor figyelme occse iranyaba fordult. Arthur nyilvanvaloan
fuggetlenne valt novereitol, es sikeriilt kimenekulnie a be­
zartsagbol. jobban mondva, nem volt lehetosege visszavo­
nul6t fujni. A legifjabb Parker ugyanis elkotelezte magat az
ellenallhatatlan Beaufort kisasszonynak.
- 6, kedves Sidney, az 0 segfrsegevel sziilettem ujja - je­
lentette ki. - Miss Beaufort volt a Muzsa, ki felelesztette
csiiggedt kedelyemet, Val6ban az eleterot jelenti szamornra!
- S ujjongva meselte fiverenek, hogy a holgy epp joker, gyot­
relmes elete utols6 pillanataban tfint elo!
Vonzalmuk szokatlanul gyorsan fejlcdott ki, s menyeg­
zfijiik napja mar kuszobon all. Megfogadtak, hogy az egesz­
seges levegcjfi Sanditonban maradnak orokre. Hiszen nem
itt bontakozott ki talalkozasuk tortenete, a jeges reggeli
furdozesek kozepette? A vizbe rnerules nem csupan egesz­
segi allapotukat allftotta helyre; e meresz detm6d e1ose­
<£' 279 <£'

gftette, hogy ujfajta boldogsag csodajara bukkanjanak! Fel­ Dawson arr61 biztositotta 6ket, hogy kozbenjarasaval por­
tarult eldttuk az igaz szerelem - meghozza a szabad eg alatt! tekaikat Londonba szallitjak majd, s eladjak oket tarsainak.
Es nem kockaztathatnak sernmifele valtozast mostantol Annak ellenere, hogy a vallalkozo eltfint, a falusiak to­
fogva, eletuk vegeigl Mindenkeppen itt kell letelepedniukl vabbra is tagadtak. Dawson gondoskodott ugye kepvise­
S mivel Miss Beaufort tekintelyes hozomannyal rendelke­ leterdl, s kulonfele embereket kuldott Sussexbe: sajat meg­
zik, vagyona, egyesftve Arthur anyagi lehetosegeivel, ket­ bfzottait az ugyvedi kamara vezetosegi tagjai kozul. Ravasz
segkivul kenyelmes megelhetest biztosft majd szamukra, ervelesuk, a j6kora tiszteletdijjal egyiitt, enyhitett a csel­
Meg egy eset merult fol Lady Denhamet illetoen. Elkep­ sz6vo helyzeten a hatosagokat illet6en. Tekintelyet nem ker­
zelhetetlennek tartotta, hogy elmenekuljon Sanditonbol, dojeleztek meg tobbe, s iigyet elsimftottak. Dawson veszely­
telen visszateresre keszulodott tehat birtokaira, a sussexi
Sernmikepp sem kivanta elhagyni azt a helyet, mely min­
sportemberek ujjasziileto es viragzo tarsagaba.
dig is otthona volt, s annak is kell maradnia. Az tit vilago­
Miutan a dolgok fgy vegzodtek, Lady Denham becsvagyo
san ki volt jelolve szamara, raadasul megj6so1ta Sanditon
tervei iij erore kaptak, s folytattak a maguk utjat, hogy szi­
tokeletes ujjaszuleteset. Fejet rovabbra is magasan tartotta,
lardan haladjanak elore. Ha a ftirdovaros ujjaeledese biz­
s egyre ingerultebben fordult a gardistak fele. Hogy vesze­
tosftott, s a fejlodes helyreall, megiscsak elindulhat tulajdon
lyeztetni mereszeltek a gazdasag fellenduleset sajat embe­
boldogulasa fete!
reik kedveert? Es ilyen homalyos indfrekok miatt? Mar
maga az elkepzeles is elfogadhatatlan, hogy a dicso sport
lehetdsegetdl megfosztjak oket, pusztan -azert, mert a kor­
nyeken esetleg a nyugtalansag jelei mutatkoztak! Sohal Tel­
jesen, hatarozottan elfogadhatatlan! Lady Denham nem nyu­
godhatott bele. Kijelentette, hogy draga, megboldogult ferje
ha megerhette volna ezt a felfordulast, bizonnyal soha nem
egyezett volna be1e, hogy felborftsak a rendet, es felesle­
ges zfirzavart okozzanak. Nemi tisztelet csak megilleti eld­
keld csaladjat, nemde?
Nem tetlenkedett a szelhamos Dawson sem. Az uriember
multbeli fondorlatai, bfinos tevekenysege a loversenyzes
teruleten, s a fogadasok koruli csalasai bebizonyosodtak,
jobbnak latta hat, ha tovabball, mikor hfrul vette Collins­
worth kozelgo erkezeset, A Kontinensre szokott, hogy me­
nedeket talaljon, mfg lecsendesul a vihar.
S ez nem minden. A gardistak kozben kikerdeztek az
6rizetbe vett szerencsetleneket, s ferry derult a gazember
ugyletei mogotti mesterkedesekre. E szegeny, videki em­
bereket a londoni uriember lefizette, ha nem is bokeznen,
megis gyorsan, s mind tobb jutalmat igert a kell6 idoben.

'It 280 'It 'It 28 I 'It

 HARMINCNEGYEDIK FEJEZET
Mindent tudunk mar, amit rernelni lehetett Sir Edward
Claranak tett ajanlatat illetcen. A leanykeres rnegleheto­
sen nagylelkti volt. Azonban mindannak dacara, amit el­
mondott, es annak ellenere, hogy az erenyes holgy sokaig
vart tiirelemmel, egy olyan ember, mint 0, egy ifju, kinek
csapong6 kepzeletet a szabadossag eszmenykepei toltortek
be, akikrol konyveiben olvasott, s aki mindig is buzg6n alkal­
mazta a szoknyavadasz fortelyait, letelepedhet-e a csaladi
boldogsag tffzhelyenel? Elhihetjiik-e, hogy egy elvhajha­
szasra hajlamos urbol lesz a legjobb ferj?
Nem valoszinfi. Mindemellett ez csupan szerep volt,
melyet Clara jatszott. Es barrnit elviselt volna keszsegesen,
csak hogy megszeliditse a fiatalembert. At (ogja alakitani
szfve valasztottjaban mindazt, amit nemesi vere osi kesz­
tetesenek velt, ahogy mindig is kockara tett mindent sze­
relmi hoditasaiert! Ez olyasvalami volt, mel yet Sir Edward
elsodleges ferfiassagnak tartott. Barrnit allithatott is, 0 is
csak egy volt az "erzekenyek", az erz6 emberek kozul.
Clara batorkodott feltetelezni, hogy az ifju lelke meg gyo­
gyfthat6 es forrnalhato. Miss Brereton gyenged karjai kozt
majd nem kfvan mast, csupan erinteset, hogy lecsillapuljon.
A leany koran elfogadta a terrneszet kegyetlenseget, s csak
mosolyogni tudott a regi bolcsessegen, miszerint "a buja­
sagnak annyira terrneszete a csalfasag, mint rokanak a ba­
romfivadaszar", S csendesen hozzaffizte, hogy "ne varjon
sokat, ki barrni rnasra szamft". Bizonyftott kepessegei mar
regen megmutatkoztak, ahogy diadalt aratott a szegeny­
rnegfontoltsagara, mellyel tovabbra is gondoskodik arrol,
seg folott; s mostanaban is, a tekintelyes Lady Denham
partfogasa idejen, hiszen 0 valasztatott ki iirnoje birtoka­
inak orokoseul, es igen jelent6s vagyon varornanyosa lett!
A frigy tehat ragyog6 parkapcsolatnak bizonyult. Mint
barrnely mas hazassagot (mihelyt a mezesherek elrmilnak),
ezt sem sok kivansag zavarja majd, meg azutan sem, hogy
'<ii' 282 '<ii'
az eler a rendes kerekvagasba keriil. Nerni elvaras megis
nehezedett a baronetre. Azonban nemigen hallotta draga fe­
leseget mas egyebet kifogasolni, mint azt, hogy idonkenr sze­
szelyesen tesz eleget az illemnek, hiszen Clara maskiilonben
elegedett volt.
Sir Edward kastelyaban, a szornszedos Denham Parkban
id6ztek, legalabbis, mikor Lady Denham nelkulozni tudta
alapvet6 szolgalataikat, mely meglehet6sen ritkan fordult
e16. Clara tovabbra is odaad6 figyelmessegevel araszrotta
el, s sikeresen meg6rizte 6ladysege rajongasat es kiszolgal­
tatottsagat.
Miss Brereton aztan korultekintoen elhivott egy ifju ku­
zint Ion doni csaladjibol, hogy biztosftsa a lady folyamatos
gondozasat, By modon Penelope, aki szinten engedelmes
teremtes volt, s majdnem annyira csinos, mint Clara, erke­
zett Sussexbe, a neni szolgalatara. Miss Brereton nehany
heten at oktatta a leanyt, s minden tudnivaloval ellatta,
mely szukseges ahhoz, hogy umojuk kiszamfthatatlan ho­
bortjait kielegfthesse.
A csere bamulatra meltoan sikeriilt. Egyreszt, Clara j6
rokonai, kik majdnem nyomorban eltek, s gyermekeiknek
nem sok kilatasuk lehetett, bizonyara sziinteleniil halal­
kodtak neki. Ugyanakkor Penelope, ki tizennegy esztend6s
volt, s igencsak megilletodott megmenekiilese miatt, soha
nem kivan majd versenyre kelni 6ladysege odaado ragasz­
kodasaert,
- Kedves Clara - ismerte el Lady Denham -, ugy gon­
dolom, majdcsak elboldogulok a leannyal, Azonban, tud­
ja meg, on nem tavozhat szolgalatomboll A haztartas szfn­
vonalat, draga gyermekem, fenn kell tartanunk. Szamitok
'I
hogy minden rendben menjen.
Clara kedvesen engedelmeskedett id6sod6 partfogoja
egyre szaporod6 rigolyainak. Leven ferje gyakorta volt
tavol az elkovetkezo evekben a szerencsejatek iranti ren­
dithetetlen vonzodasa es London minden csabitasa miatt,
keszseggel viselte hat a lady uralkodasat,
'<ii' 283 '<ii'
 Esther Denham sorsa nem alakult ily kedvezoen, Bar
Sir Edward nfivere kivetette halojar Collinsworth-re, rnes­
terkedese megsem sikeriilt. Az ifjii lord ugyanis nem tehet­
te meg, hogy ot valassza.
Nem mintha a holgy nem allta volna ki a probat. Lon­
donban tamisitott elozekenysege igencsak megnyerte a fia­
talember tetszeset. A jelen koriilmenyek kenyszerlto ereje
azonban akadalyozta, leginkabb is a loversenyzes irant
tanusftott rnertektelensege. Egeszen vilagosan megerterte
hat kotelesseget, miszerint egy tonkrement birtok orokose­
kent nem valaszthat szabadon feleseget. Es terrneszetesen
nem Miss Denham volt az, aki felviragoztathatja!
Ilyen lelkiallapotban erkezett vissza Sussexbe, hogy ba­
ratja, Sidney Parker segitsegere siessen Matthew Dawson
elleni tamivallomasaval. Ort-tartozkodasa alatt veletlenul
ismer osszeakadr a felenk es tartozkodo Miss Lambe-bel,
kihez mar korabhi latogatasa soran is volt szerencseje.
Annyi bizonyos, hogy az idegen vilagbol szarrnazo ifju
holgy allando kiseroje, Mrs. Griffiths eber befolyasa alatt
allott.
Lord Collinsworth nem volt kezdo. MielOtt udvarolni
kezdett volna a torekeny leanynak, megnyerte rnaganak
partfogojar. jelenletet hamarosan kivanatosnak ralaltak,
s elegans kulsejer rnegfeielonek tartottak. Nem sokkal az­
utan, hogy az udvarlo es a holgy talalkozott, Miss Lambe
divatos oltozeke, valamint Mrs. Griffiths kitfind konyhaja
rnaris nyilvanval6va tette az ifjti holgy szamos elonyos tu­
lajdonsagar.
Ami eztan kovetkezett, oly elragad6 furgeseggel zajlott,
hogy meltan kecsegtethetett boldog veggel, A fiatalember
elokelo szarrnazasa, rangja, eszaki birtokai kello vonzerot
jelentettek a korultekinto Mrs. Griffithsnek, s ennelfogva
a leany csaladjanak is. S ami Miss Lambe cseppet sem je­
lentekrelen vagyonat illeti, a tavoli orszagban levo biztos
kenyelem felbecsulhetetlenul ertekesnek tiint. Az iigy viha­
ros gyorsasaggal lezarulr, altalanos elegedettseggel rnindket
oldalon.
'i' 284 'i'
Esther Denham kesenien csalodott, mikor ertesult a sie­
t6s frigyrdl, Regota erezte mar nagynenje kozombosseget,
raadasul az ido rmilasaval latta, hogy lehetosegei egyre csok­
kennek. Mindazonaltal, meg mindig elt benne a rerneny
fivere dontese miatt, melyet sajat erdekiikben tett. Hiszen
nem mentette meg oket Sir Edward Claraval (akit engesz­
telhetetleniil "bitorl6nak" nevezett) kotott, friss hazassaga?
S ha uj novere iranti erzelmei soha nem melegedtek is fel,
s nem is alakult ki gyenged baratsag kozottuk, az armeneti
nyugalom jelen igenyeit szolgalta, s egyiitt jart azokkal az
elonyokkel, melyek sziiletese jogan mindig is rnegillettek,
s melyeket feltve orzott.
Azonban Sir Edward es neje oly ritkan larogattak Den­
ham Parkba, hogy szuksegszerfien beerte annyival, hogy
hanyatl6, pusztulasra itelt birtokuk urnoje legyen. Megvi­
gasztal6dott azzal a tudattal, hogy a Denham-hagyatek
legalabb visszaszall majd rajuk nagynenjuk halala utan,
meg ha Clara Brereton alattomos orokosodesebol szarrna­
zik is.
Mivel Sir Edward araja nagyon hozzaszokott Mr. Hol­
lis elokeld, regi kuriajahoz, minden huzatossaga ellenere,
Miss Denham megengedhetett nerni szivelyesseget sogor­
noje iranyaban, szerencsere kello tavolsagbol. Emellett,
most mar a sajat otthona volt Sanditon, es Lady Denham
halala utan akar valaszthatja Iakohelyeul is a kastelyt Sus­
sexben.
De mi torrent fOszerepl6inkkel? Hogyan alakult sorsuk
e legut6bbi zilrzavar utan?
Ido es tavolsag elvalasztotta 6ket. Egyrnas iranti erzel­
meik kimondatlanok maradtak, jollehet maganyos oraikon
bevallottak onmaguknak,
Charlotte-ot Londonban hagytuk, friss felfedezese ko­
zepette. S nem valoszinu, hogy sokaig fajlalhatta Sidney
Parker tavozasat, mivel olyan sok minden kototte Ie figyel­
met! Mrs. Turner iranyitasaval oktatasa szerencsesen foly­
tatodhatort volna tovabb, ha egy edesapjitol erkezo, aggasz­
to level nem valtoztat a helyzeten.
'i' 285 'i'
 Drdga Charlotte, olvasta,
Nemreg ertesultunk rola, hogy Henryt arizetbe vettek
Ofelsege gdrdistdi, mert bancselekmenyt kouetett el a Ko­
rona ellen. MegrenduLessel fogadtuk a hirt, Arra kerlek,
siess haza, vedd gondjaidba edesanyddat es testuereidet,
hogy Sanditonba utazhassak, s intezkedhessem Henry er­
dekeben.
Sietve bacsazom, szeretettel Mel
Edesapdd
Miutan Charlotte figyelmesen elolvasta a levelet, csak iilt
sapadtan es mozdulatlanul, majd, osszeszedve minden ere­
jet, tanacsert indult baratjahoz. Mrs. Turner eppugy meg­
dobbenr, akarcsak 0 maga. Ez nem lehet ugyanaz a fiatal­
ember, jelentette ki, akivel nernregiben talalkozott, saki
azonnal jo kapcsolatokra tett szert Londonban!
Charlotte nem tehetett mast, minrhogy talalgatasba kez­
den. Draga occset fogva tartjak Mr. Parker furdohelyen?
Mifele bajba keveredhetett? Mi okozhatta vesztet egy ilyen
tisztesseges embernek, mint o? Henry szelid, oszinte; Char­
lotte tudta, hogy talpig becsuletes, meg ha nilsagosan hisze­
keny fiu is.
Mihelyt Mrs. Turner min dent megfelelOen elrendezett
szarnara, Charlotte-or utnak inditottak csaladjahoz, s ott is
maradt, mikozben egyre vartak a levelet Mr. Heywoodtol,
Mikor vegre hirt kaptak, nagy volt az ororn, hiszen
arrol ertesultek, hogy Henryt kiengedtek, es felmentettek
a vad alol, s hamarosan visszaterhet edesapjaval WiIling­
denbe.
Igy szolt a level:
Drdga csalddom!
Sietve megnyugtathatlak Benneteket, hogy Henry kisza­
badult a jogtalan [ogsdgbol, mely mar-mar pusztuldsdt ie­
lentette. Hidba tiltakoztam a vddak ellen, hetsegbeestem a
c£> 286 c£>
h _c>r
sikertelenseg miatt! Megis, az az igazi csoda, ahogyan az
igazsdg vegUl napfenyre kerult,
Egy lelkiismeretes pdrtfogo bukkant [el udratlanul, egeszen
meglepetesszeriien. E londoni ifjunak sikeriilt bizonyitekkal
eltiallnia, mely Henry drtatlansdgdt igazolta. 0 mutatta
be azt az uriembert, aki tanusitotta, hogy Henryt kelepcebe
csaltdk; meghozzti sajdt munkaadojai Az az erdeke itt, ahogy
dllitotta, hogy kideriiljon az igazsdg, es ezdltal uisszasze­
rezze bdtyja becsuletet es furdahelye j6 hiret. Elkepzelheti­
tek meglepetesemet, mikor meghallottam neuet. Mr. Sidney
Parkernek hivjdk, s rokona drdga bardtunknak; aki oly ked­
vesen uendegul ldtta Charlotte-ot egesz ida alatt!
Mina ragyog6 htistett! S az ifju Parker nagyszeriien ueg­
hez is uitte, hisz igencsak fel volt bdborodua! Kedueseim,
kozbenjdrdsanak koszonhetaen, Henry s j6magam minden
baj nelkul utnak indulhatunk hazafele.
Szeretti edesapdtok
Charlotte, hallva mindezt, igyekezett megfekezni izgatott­
sagat, hiszen arrol ertesult, hogy occse epsegben kiszabadult,
de emellett sok masrol is. S ahogy figyelte edesanyjat, five­
reit es hugait, kik oromtancot jartak, 0 ekozben furcsamod
I csendes maradt.
Termeszetesen eppugy boldog volt, mint csaladja, hogy
,I
_.h.I',',.'
Henry biztonsagban van. Megis, mi lehet a hatterben?
Sidney Parker erelyesen kiharcolta, hogy feltaruljon az
igazsag? S igy szernbeszallt a cselszovokkel, akik tonkre­
tettek volna Sanditon jovojet? De vajon szandekaban
allt-e az is, hogy megvedje es megmentse az 6 legdragabb
fiveret?
De nemigen beszelt ketelyeirol. Magaban azonban be­
vallotta, hogy meginditotta a dolog. Lehet, s talan igy volt,
hogy reszben az 0 kedveert is tette? Akarhogy is torrent,
Mr. Parker tette kivivta Miss Heywood csodalatat. lgy vagy
ugy, Henry artatlannak bizonyult, s csaladja iijra bekeben
elhet!
c£> 287 c£>
_
 Azonban mikor nehany nappal kesobb maga Sidney is
megjelent Willingdenben, be kell ismerniink, hogy Char­
lotte meglepodott, s meg azt is, hogy valojaban mindig is
rernelte, hogy egyszer felkeresi.
Az uriember nemileg tart6zkod6an viselkedett, latszolag
Mr. Heywood es Henry szivelyes meghivasara erkezett, kik
halaval eltelve ragaszkodtak hozza. Azonban nem telt el
tobb egy oranal, s Charlotte iranti vonzalma egyertelmtlve
valt az osszes olyan Heywood szamara, aki eleg idds volt
ahhoz, hogy megertse.
A csaladff aldasa kovetkezerr valojaban, mikor 0 maga
eszrevette leanya elenk arcszfnet, de mar eldbb megindult
a tapintatos suttogas az eleven, nepes haziak koreben,
Mr. Heywood korabban elarnult azon a hevessegen, me­
lyet Sidneyben latott, hogy ekkora szenvedellyel vedelmez
egy fiirddhelyet! De most vegre minden erthetd volt!
- Draga gyermekem, Mr. Parker mentette meg Henry
eletet! Hat hogyne tartanam megfelelonek ot - hiszen min­
dent neki koszonhetunk! S az egeszet erted tette!
Henry szavai azonban, ahogy magasztalta Sidney hdsies­
seger, meg inkabb rnegerintettek hosndnket.
- Mindig halas leszek neki, Charlotte, annyi szent! Lo­
bogo tfiz egett benne Sanditonban! Olyan embernek lat­
szott, akinel nyoma sines a megalkuvasnak, Ha ez a sze­
relernbdl fakadt, csodalattal kell ad6znunk neki! Mikor
eloszor talalkoztam vele Londonban, nem ilyennek tartot­
tam. Szellernessege, konnyed modora, de mindenekelOtt
sz6rakozott, szenvtelen nyugalma masfele ember benyo­
masat keltette bennem. Soha nem biralta noverei es five­
rei kuloncsegeir, inkabb mulatott furesa elkepzeleseiken,
s megmosolyogta doreseguket. Es, draga noverem, most
megis ugy erzem, hogy kettotok lelket egy anyagbol gyur­
tak, Mindketten targyilagos megfigyelokent szernlelitek a
vilagot. Esetleg ugy tfinhet, reszei vagytok az egesznek, de
tudom, valahogy min dig ravel maradtok. Sidney Parker
boldogga tesz majd reged, S ami meg jobb, meg is fog ne­
vettetni!
c£> 288 c£>
!It.
Az idosebb Parkert hasonlokepp megorvendeztette a hfr,
Thomas kulonosen annak orult, hogy javat szolgalta annak
a csaladnak, akik gondoztak a szerencsetlen baleset soran,
mikor koesija felborult a Sanditon fele vezeto uton,
- Latja, Mary, segftseguket az eg kuldte - jelentette ki.
- Raadasul rendkivul hasznos is volt, hiszen nem olyan
csodat idezett elo, melyre soha nem szamitottunk volna?
Mary Parker egyszeru valasza ralan melto arra, hogy itt
most lejegyezziik.
- Termeszetesen igaz, draga Thomas, hogy a mi rendft­
hetetlen szoszolonk csodalatra meltoan veghezvitte azt, amit
mi magunk nem tudtunk. Charlotte Heywoodnak sikeriilt
az on fiveret egy olyan vilagba esalogatni, ahol uelunk.
elhet, nem pusztan kozottunkl Biztos lehet benne, hogy
I
'1;'· 'I
elonyere valik majd!
A szerelmesek szamara minden reszletnek jelentdsege
van. Charlotte meg nem ertesult minden sanditoni hfrrol,
s Igy vegighallgatta a csaladi tortenet minden egyes fordu­
latat, 6 es Sidney aligha szfikolkodtek beszedtemaban, olyan
rnellekes mozzanatokban, melyeket ne lehetne felulvizs­
galni, vagy epp trefasan csufolodni rajtuk; akar hosszasan
eloadni Thomas elegedettseget, amint osapai bekes eletet
eli; csodalni Arthur orommamorat, ahogy fizikailag atalakult;
I vagy megiinnepelni a legiijabb dijakat, melyeket tetteros
,',~ novereinek adornanyoztak; s orakat roltottek el oszinte
'\ jokedvvel,
Raadasul ok maguk is sziintelen uj ertekeket fedeztek
fel egymasban, Sidney felhagyott a kenyszeredett, faraszto
bekeniressel csaladja elmaradhatatlan lehetetlensegeit ille­
toen, valamint londoni baratai tarsasagaban tett szakadat­
Ian barangolasaival, Charlotte-nak abban a ritka oromben
volt resze, hogy alig hihetoen, epp Sanditonban egy olyan
ertelmes emberre bukkant, kinek megis feltarhatja az at
korulvevo vilag egy masfajta megkozelfteset.
Mindazonaltal Sidney Parker akarrnilyenne is valhatott,
tovabbra is sz6kimond6 maradt. Csufondaros modoraban
arrol biztositotta szive holgyet, hogy barrnerre tekintsenek
c£> 289 c£>
,-..- . . - - - - - - - - - - - - - - ,
is, 0 mindig kipellengerezi majd az ostobakar, kik sarjadnak, Szamosfelreertes
mint a gyom a gondozatlan kertben. es izgalom kell ahhoz,
Gyakorta fordult Charlotte-hoz megnyero mosolyaval, hogy a regeny mindket
s fuzte hozza: j6szereplifje lekuz4je
- De meg sines semmi szeles e vilagon, amit onnel job­ hibtijat: egyik
ban szeremek, a bUszkeseget, masik
az el6iteleteket,
s vegul boldogan
egymtisei legyenek.

2500 Ft
'I

Amd modem
tarsadalmi-lelektani
regeny Aj6 nevii,
am szegeny csalddba
szidetett Fanny Price-t
anyja a Mansfield
Parlwan lak6 gazdag
rokonaihoz kiildi.
A csalad befogadja
ugyan a ldnyt,
de sohasem kezeli
egyenrangukent,
s nyolc eu alatt
Fannynak van modja
kijarni az erzelmek
iskolajat,

2500 Ft