1999.

május

MAGYAR SZABVÁNY MSZ EN 1050

Gépek biztonsága. A kockázatértékelés elvei

Safety of machinery. Principles for risk assessment

E nemzeti szabványt a Magyar Szabványügyi Testület a nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII.
törvény alapján teszi közzé. A szabvány alkalmazása e törvény alapján önkéntes, kivéve, ha jogszabály
kötelez´óen alkalmazandónak nyilvánítja.
A szabvány alkalmazása el´ótt gy´óz´ódjön meg arról, hogy nem jelent-e meg módosítása, helyesbítése, nincs-e
visszavonva, továbbá hogy kötelez´ó alkalmazását jogszabály nem rendelte-e el.

Ez a nemzeti szabvány teljesen megegyezik az This Hungarian Standard is identical with

EN 1050:1996 európai szabvánnyal és a CEN – EN 1050:1996 and is published with the permissi-
rue de Stassart 36, B-1050 Bruxelles, Belgium – on of CEN, rue de Stassart 36, B-1050 Bruxelles,
engedélyével került kiadásra. Belgium.

Nemzeti el´ószó

A szabványban lév´ó hivatkozások magyar megfelel´ói:

EN 292-1:1991 MSZ EN 292-1:1993
EN 292-2:1991/A1:1995 MSZ EN 292-2:1991/A1:1997
EN 60204-1:1992 MSZ EN 60204-1:1995

A fordítás alapja az európai szabvány angol nyelv´ú szövege.

ICS 13.110 Hivatkozási szám: MSZ EN 1050:1999

MAGYAR SZABVÁNYÜGYI TESTÜLET (22 oldal)

Az 1995. évi XXVIII. törvény 5. § (5) bekezdése értelmében a nemzeti szabványt – a megjelenés formájától
függetlenül – csak a Magyar Szabványügyi Testület engedélyével szabad forgalmazni és terjeszteni. Árkategória: L
EURÓPAI SZABVÁNY EN 1050
EUROPEAN STANDARD 1996. november
NORME EUROPÉENNE
EUROPÄISCHE NORM

ICS 13.110
Descriptors: safety of machines, accident prevention, hazards, safety measures, specifications

Magyar fordítás
Gépek biztonsága. A kockázatértékelés elvei

Safety of machinery. Principles for risk assessment

Sécurité des machines. Principes pour l’appréciation du risque

Sicherheit von Maschinen. Leitstäze zur Risikobeurteilung

Ezt az európai szabványt a CEN 1996. 08. 22-én hagyta jóvá. A CEN-tagtestületek kötelesek betartani a
CEN/CENELEC bels´ó szabályzatában el´óírt feltételeket, amelyek szerint az európai szabványt minden vál-
toztatás nélkül nemzeti szabványként kell kiadni.

Ezeknek a nemzeti szabványoknak a naprakész jegyzékei és bibliográfiai adatai kérésre a CEN Központi
Titkárságától vagy bármelyik CEN-tagtestülett´ól beszerezhet´ók.

Az európai szabványoknak három hivatalos változata van (angol, francia és német). Bármilyen más nyelv´ú
változat, amelyet egy CEN-tagtestület saját nyelvén és felel´ósségére fordítással készít, és a CEN Központi
Titkárságának bejelent, ugyanolyan jogállású, mint a hivatalos változatok.

A CEN tagtestületei: Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország,
Hollandia, Írország, Izland, Luxemburg, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország,
Svájc és Svédország nemzeti szabványügyi testületei.

CEN
Európai Szabványügyi Bizottság
European Committee for Standardization
Comité Européen de Normalisation
Europäisches Komitee für Normung
Central Secretariat: rue de Stassart 36, B-1050 Brussels

© CEN 1996. A másolás joga a CEN-tagtestületek számára fenntartva. Hivatkozási szám: EN 1050:1996
 MSZ EN 1050:1999

Tartalomjegyzék
Oldal

El´ószó .............................................................. 4

0. Bevezetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

1. Alkalmazási terület . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

2. Rendelkez´ó hivatkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4

3. Fogalommeghatározások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5

4. Általános elvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
4.1. Alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5
4.2. Információk a kockázatértékeléshez . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

5. A gép határainak rögzítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

6. A veszélyek azonosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7

7. Kockázatbecslés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
7.1. Általános el´óírások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
7.2. A kockázatelemek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8
7.3. A kockázatelemek meghatározásának szempontjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10

8. Kockázatkiértékelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
8.1. Általános el´óírások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
8.2. A kockázatcsökkentési célkit´úzések elérése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12
8.3. Kockázat-összehasonlítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12

9. Dokumentálás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13

A melléklet (tájékoztatás): A veszélyek, veszélyhelyzetek és veszélyeztetési

események példái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
B melléklet (tájékoztatás): Veszélyelemzési és kockázatbecslési eljárások . . . . 20
C melléklet (tájékoztatás): Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22

3
MSZ EN 1050:1999

El´ószó
Ezt az európai szabványt a CEN/TC 114 „Gépek biztonsága” m´úszaki bizottság dolgozta ki, amelynek a
titkárságát a DIN látja el.
Ezt az európai szabványt szövegh´úen vagy jóváhagyó közleménnyel legkés´óbb 1997 májusáig nemzeti
szabványként be kell vezetni, és az ellentmondó nemzeti szabványokat legkés´óbb 1997 májusáig vissza kell
vonni.
Ez az európai szabvány az Európai Bizottság és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás által a CEN-nek
adott meghatalmazása alapján készült, és az EU-irányelv(ek) lényeges el´óírásait támasztja alá.
Az A melléklet tájékoztató jelleg´ú és a veszélyek, a veszélyhelyzetek és a veszélyeztetési események példáit
tartalmazza. A B melléklet tájékoztató jelleg´ú és a veszélyelemzési és kockázatbecslési eljárásokat tartal-
mazza.
A CEN/CENELEC bels´ó szabályzatának megfelel´óen a következ´ó országok kötelesek bevezetni ezt az
európai szabványt: Ausztria, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország,
Hollandia, Írország, Izland, Luxemburg, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Spanyolország,
Svájc és Svédország.

0. Bevezetés
Ennek az A típusú szabványnak az a feladata, hogy leírja egy önmagában zárt, következetes eljárás elveit
az EN 292-1:1991 6. fejezetében bevezetett kockázatértékeléshez.
Ez a szabvány útmutatást ad a gép (lásd az EN 292-1:1991 3.11. szakaszát) fejlesztési fázisában a
döntéshozatalhoz és segít a megfelel´ó és egymással összehangolt B és C típusú szabványok kidolgozásában,
s ezzel az alapvet´ó biztonsági és egészségvédelmi követelmények teljesítésében (lásd az EN 292-2:1991/
A1:1995 A mellékletét).
Ennek a szabványnak az alkalmazása önmagában nem teszi lehet´óvé azt a feltevést, hogy az alapvet´ó
biztonsági és egészségvédelmi követelmények (lásd az EN 292-2:1991/A1:1995 A mellékletét) teljesülnek.
Ajánlatos, hogy ez a szabvány belekerüljön az oktatásba és a kézikönyvekbe azért, hogy a kialakításra
vonatkozó alapvet´ó útmutatásokat közvetítsék.

1. Alkalmazási terület
Ez a szabvány általános elveket rögzít a kockázatértékelés néven ismert eljáráshoz, amelyben a kialakításra,
a használatra, a zavar- és baleseti eseményekre és a géppel összefüggésben lév´ó károkra vonatkozó
ismereteket és elvárásokat foglalják össze azért, hogy a gép valamennyi életszakaszában megítéljék a
kockázatokat (lásd az EN 292-1:1991 3.11.a) szakaszát).
Ez a szabvány útmutatást ad azokra az információkra vonatkozóan, amelyek a kockázatértékelés végrehaj-
tásához szükségesek. Eljárást ír le a veszélyek azonosításához és a kockázat becsléséhez és értékeléséhez.
Rendelkezésre bocsátja a gép biztonságára és a dokumentálás típusára vonatkozó döntést segít´ó eszközöket,
amelyeknek segítségével az elvégzett kockázatértékelés ellen´órizhet´ó.
Ez a szabvány az el´óbbiekhez nem rögzíti és nem közli a veszélyelemzési és a kockázatbecslési eljárások
részletes felsorolását, hiszen az már más helyeken (pl. szakkönyvekben vagy más vonatkozó dokumentu-
mokban) megtörtént. Tájékoztatásul csupán néhány ilyen eljárás összefoglalását adja meg a szabvány (lásd
a B mellékletet).

2. Rendelkez´ó hivatkozások
Ez az európai szabvány dátummal ellátott vagy dátum nélküli hivatkozással el´óírásokat tartalmaz más
kiadványokból. Ezeket a rendelkez´ó hivatkozásokat a szöveg a megfelel´ó helyen idézi, a kiadványok pedig
a következ´ókben vannak felsorolva. Dátummal ellátott hivatkozások esetén ezen kiadványok bármelyikének
módosítása vagy átdolgozott kiadása csak akkor vonatkozik erre az európai szabványra, ha ennek módosítása
vagy átdolgozott kiadása azt már tartalmazza. Dátum nélküli hivatkozások esetén a hivatkozott kiadvány
legutolsó kiadását kell alkalmazni.

4
 MSZ EN 1050:1999

EN 292-1:1991 Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei.1. rész: Fo-

galommeghatározások, módszertan
EN 292-2:1991/A1:1995 Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei. 2. rész:
M´úszaki alapelvek és el´óírások
EN 60204-1:1992 Gépek biztonsága. Gépek villamos berendezése. 1. rész: Általános el´óí-
rások (IEC 204-1:1992, módosítva)
CEN/CLC Memorandum Nr 9:1994 Útmutató a biztonsági szempontok szabványokba történ´ó felvételéhez
(idt ISO/IEC Guide 51:1990)

3. Fogalommeghatározások
E szabvány alkalmazásában az EN 292-1:1991 szabványban lév´ó fogalommeghatározásokhoz kiegészít´óleg
a következ´ó fogalommeghatározások érvényesek:

3.1. Kár: az egészség vagy az anyagi javak fizikai sérülése és/vagy károsodása [lásd a CEN/CLC Memo-
randum Nr 9:1994 3.4. szakaszát].

3.2. Veszélyeztetési esemény: olyan esemény, amely kárt idézhet el´ó.

3.3. Biztonsági intézkedés: a veszély felszámolására vagy a kockázat csökkentésére szolgáló intézkedés.

MEGJEGYZÉS: Kiegészít´ó információkat illet´óen lásd az EN 292-1:1991 5. fejezetét.

3.4. Fennmaradó kockázat: a biztonsági intézkedések megvalósitása után fennmaradó kockázat.

4. Általános elvek

4.1. Alapfogalmak
A kockázazértékelés a gépb´ól kiinduló veszélyek módszeres feltárását lehet´óvé tev´ó logikai lépések sorozata.
Ahol szükséges, a kockázatértékelést az EN 292-1:1991 5. fejezete szerinti kockázatcsökkentés követi. Ennek
az eljárásnak az ismétlésével olyan folyamat adódik, amelynek segítségével a veszélyek a lehetséges
mértékben felszámolhatók és bizonsági intézkedések hozhatók.
A kockázatértékelés a következ´óket foglalja magában (lásd az 1. ábrát):
– Kockázatelemzés,
a) a gép határainak rögzítése (lásd az 5. fejezetet);
b) a veszélyek azonosítása (lásd a 6. fejezetet);
c) kockázatbecslés (lásd a 7. fejezetet);
– Kockázatkiértékelés (lásd a 8. fejezetet).
A kockázatelemzés megadja a szükséges információkat a kockázatkiértékeléshez, amelynek segítségével
meghozhatók a vizsgált gép biztonságára vonatkozó döntések (lásd az EN 292-1:1991 3.4. szakaszát).
A kockázatértékelés mérlegelt döntéseken alapul. Ezeknek a döntéseknek min´óségi eljárásokra kell támasz-
kodniuk, amelyek, amennyire lehetséges, kiegészíthet´ók mennyiségi eljárásokkal. A mennyiségi eljárásokat
különösen akkor alkalmazzák, ha a kár el´óre látható mértéke és el´óre látható kiterjedése nagy.
A mennyiségi eljárások akkor hasznosak, amikor alternatív biztonsági intézkedéseket értékelnek és azt
határozzák meg, hogy melyik ad jobb védelmet.
MEGJEGYZÉS: A mennyiségi eljárások alkalmazását korlátozza a felhasználható adatok rendelkezésre
álló mennyisége, és a legtöbb esetben csak min´óségi elemzésen alapuló kockázatértékelés lehetséges.
A kockázatértékelést úgy kell végrehajtani, hogy az eljárásmód és az elért eredmények igazolhatók legyenek
(lásd a 9. fejezetet).

5
MSZ EN 1050:1999

START

A gép határainak
rögzítése
(lásd az 5. fejezetet)

A veszélyek
azonosítása
(lásd a 6. fejezetet)

Kockázatbecslés
(lásd a 7. fejezetet)

Kockázatkiértékelés
(lásd a 8. fejezetet)

A gép biztonságos?

NEM

Kockázatcsökkentés

A kockázatcsökkentés és a megfelel´ó intézkedések kiválasztása nem része a kockázatértékelésnek.

A további magyarázatot illet´óen lásd az EN 292-1:1991 5. fejezetét és az EN 292-2-t.

1. ábra: Ismétl´ód´ó folyamat a biztonság eléréséhez

6
 MSZ EN 1050:1999

4.2. Információk a kockázatértékeléshez

A kockázatértékeléshez és az összes min´óségi és mennyiségi vizsgálathoz használt információknak, ha
szükséges, magukban kell foglalniuk a következ´ó adatokat:
– a gép határait (lásd az 5. fejezetetet);
– követelményeket a gép egyes életszakaszaiban (lásd az EN 292-1:1991 3.11a) szakaszát);
– szerkezeti rajzokat és más segédanyagokat a gép leírásához;
– az energiaellátás típusát;
– valamennyi baleset és veszélyeztetési esemény történetét;
– információkat az egészségkárosodásokról.
Ezeket az információkat a gép konstrukciós továbbfejlesztésekor és más átalakításakor kell hasznosítani.
Gyakran összehasonlítható a más géptípusoknál el´óforduló hasonló veszélyhelyzetekkel, amennyiben ele-
gend´ó információ áll rendelkezésre a veszélyekre és az ilyen helyzetekbeni baleseti történésekre.
A baleseti történetek hiánya, a balesetek alacsony száma vagy az alacsony kármérték nem vezethet
automatikusan annak elfogadásához, hogy a kockázat alacsony.
A mennyiségi vizsgálathoz adatbankok, kézikönyvek, vizsgálólaboratóriumok és gyártóm´úvi leírások adatait
lehet felhasználni annak feltételezésével, hogy a bizalom ezeknek az adatoknak az alkalmasságában van.
Az adatok hibahatárainak és bizonytalanságainak ki kell t´únnie a dokumentációból (lásd a 9. fejezetet).
Azok az adatok, amelyek szakért´ói véleményen alapulnak és ezért várható értékekb´ól vannak levezetve (pl.
DELPHI-módszer – lásd a B.8. szakaszt), a min´óségi adatok kiegészítésére használhatók.

5. A gép határainak rögzítése

A kockázatértékelésnek figyelembe kell vennie:

– a gép életszakaszait (lásd az EN 292-1:1991 3.11a) szakaszát);
– a gép határait (lásd az EN 292-1:1991 5.1. szakaszát), beleértve az EN 292-1:1991 3.12. szakasza
szerinti rendeltetésszer´ú használatot (mind a gép helyes alkalmazása és m´úködtetése, mind az
ésszer´úen el´óre látható rendellenes használat vagy hibás m´úködés esetén);
– az összes el´óre látható alkalmazási területet (pl. az ipari és a kisüzemekben, a háztartásban) a
különböz´ó nem´ú és életkorú, bal- vagy jobbkezes, korlátozott fizikai képesség´ú kezel´ószemélyek
esetén (pl. látás- vagy halláskárosultak, testnagyság, er´ó);
– a képzés feltételezett szintjét, a tapasztalatot és a képességet a lehetséges használók esetén, mint
pl.:
a) a kezel´ószemélyek (beleértve a karbantartó személyeket vagy technikusokat);
b) a gyakornokok és a fiatalkorúak;
c) az általános közönség;
– más személyeket, akik a géppel összefügg´ó veszélyekkel kapcsolatba kerülhetnek, amennyiben ez
ésszer´úen el´óre várható.

6. A veszélyek azonosítása

Rögzíteni kell minden olyan veszélyt, veszélyhelyzetet és veszélyeztetési eseményt, amely a gép használa-
tával összefüggésben felléphet. Az A mellékletbe foglalt példák segítséget adnak ennek a feladatnak a
végrehajtásához (a gépb´ól kiinduló veszélyek leírására vonatkozó további információkat illet´óen lásd az
EN 292-1:1991 4. fejezetét).
A következetes veszélykutatásra az eljárások egész sorát fejlesztették ki. A B. melléklet példákat ad erre.

7
MSZ EN 1050:1999

7. Kockázatbecslés

7.1. Általános el´óírások

A veszélyek azonosítása (lásd a 6. fejezetet) után minden veszélyre el kell végezni a kockázatbecslést,
amelyben meg kell határozni a 7.2. szakaszban leírt kockázatelemeket. A kockázatelemek meghatározásakor
a 7.3. szakaszban megadott szempontokat kell figyelembe venni.

7.2. A kockázatelemek
7.2.1. A kockázatelemek kombinációja
Egy meghatározott helyzettel vagy egy meghatározott m´úszaki eljárással összefügg´ó kockázat a következ´ó
elemek kombinációjából vezethet´ó le:
– a lehetséges kár mértéke;
– e kár bekövetkezési valószín´úsége, mint a következ´ók függvénye:
a) az a gyakoriság és az az id´ótartam, amellyel a személyek a veszéllyel kapcsolatba kerülhetnek;
b) a veszélyes esemény fellépésének valószín´úsége;
c) a kár elkerülésének vagy korlátozásának m´úszaki és személyi lehet´óségei (pl. csökkentett
sebesség, vészkikapcsoló berendezések, összehangoló berendezések, a kockázat tudatosítása
révén).
Az elemeket a 2. ábra mutatja; további útmutatásokat a 7.2.2. és a 7.2.3. szakaszok adnak.

Ezen kár
KOCKÁZAT MÉRTÉK FELLÉPÉSÉNEK VALÓSZÍN ´ÚSÉGE
a vizsgált arra A veszélyeztetettség gyakorisága és id´ótartama
veszélyre amit meg- a lehetséges és
vonatkozóan határoz a kárra
vonatkozóan, A veszélyes esemény bekövetkezésének valószín´úsége
amelyet a
vizsgált A kár elkerülésének vagy korlátozásának lehet´ósége
veszély

2. ábra: Kockázatelemek

A kockázatelemek következetes kutatásához az eljárások egész sorát fejlesztették ki. A B. melléklet példákat
ad erre.
MEGJEGYZÉS: Sok esetben ezek az elemek nem határozhatók meg egyértelm´úen, hanem csak
becsülhet´ók. Ez különösen egy lehetséges kár fellépésének valószín´úségére vonatkozóan érvényes.
Egy lehetséges kár mértéke egyes esetekben ugyancsak nem könnyen rögzíthet´ó (pl. mérgez´ó anyagok
vagy stressz miatti egészségkárosodás esetén).

7.2.2. A kár mértéke

a) A lehetséges kár mértéke a következ´ó kritériumok figyelembevételével becsülhet´ó:
b) a védend´ó jogi javak típusa:
1) személyek;
2) dolgok;
3) környezet;

8
 MSZ EN 1050:1999

c) a sérülés vagy az egészségkárosodás mértéke:

1) könny´ú (a szokásos módon visszafordítható);
2) súlyos (a szokásos módon visszafordíthatatlan);
3) halálos;
d) a kár köre (minden egyes gépre)
1) egy személyt érint;
2) több személyt érint.

7.2.3. A kár bekövetkezési valószín´úsége

Egy kár bekövetkezési valószín´úsége a 7.2.3.1–7.2.3.3. szakaszok figyelembevételével becsülhet´ó.

7.2.3.1. A veszélyeztetettség gyakorisága és id´ótartama, ami a következ´ókb´ól vezethet´ó le:

– a veszélyes térhez történ´ó hozzáférés szükségessége (pl. normálüzemben, karbantartás vagy javítás
esetén);
– a hozzáférés típusa (pl. kézi anyagfeladás);
– a veszélyes térben eltöltött id´ó;
– azon személyek száma, akik számára szükséges a hozzáférés;
– a hozzáférés gyakorisága.

7.2.3.2. A veszélyes esemény bekövetkezési valószín´úsége, ami a következ´ókb´ól vezethet´ó le:

– megbízhatósági és egyéb statisztikai adatok;
– baleseti történetek,
– egészségkárosodásokra vonatkozó adatok;
– kockázatösszehasonlítások (lásd a 8.3. szakaszt);
MEGJEGYZÉS: Egy veszélyes esemény bekövetkezése m´úszaki vagy emberi tényez´ókt´ól függhet.

7.2.3.3. A kár elkerülésének vagy korlátozásának lehet´óségei, amik a következ´ókb´ól vezethet´ók le:
a) a gép kiszolgálásának típusa:
1) szakképzettek által;
2) nem szakképzettek által;
3) automatikus üzem;
b) a veszélyeztetés(i esemény) bekövetkezésének gyorsasága:
1) pillanatszer´ú;
2) gyors;
3) lassú;
c) a kockázat tudatosítása:
1) általános információkal;
2) közvetlen megfigyelésel;
3) figyelmeztet´ó jelzésekkel és jelz´óberendezésekkel;
d) a kár elkerülésének vagy korlátozásának emberi lehet´óségei (pl. reflex, mozgékonyság, a kiszabadu-
lás lehet´ósége):
1) lehetséges;
2) meghatározott körülmények között lehetséges;
3) lehetetlen;

9
MSZ EN 1050:1999

e) gyakorlati tapasztalatok és ismeretek a következ´ókre vonatkozóan:

1) a gép;
2) az ismert hasonló gépek;
3) nincsenek tapasztalatok.

7.3. A kockázatelemek meghatározásának szempontjai

7.3.1. A veszélyeztetett személycsoportok

A kockázatbecslésnek figyelembe kell vennie a veszélynek kitett összes személyt. Ide tartoznak a kezel´ósze-
mélyek (lásd az EN 292-1:1991 3.21. szakaszát) és más személyek, akiknél ésszer´úen el´óre látható, hogy
´ók a gép miatt károsodhatnak.

7.3.2. A veszélyeztetettség típusa, gyakorisága és id´ótartama

Minden egyes veszélyeztetettség (beleértve a hosszú idej´ú egészségkárosodást) becslése megkövetel egy
elemzést, és annak ki kell terjednie a gép összes használati típusára és az összes munkamódra. Ez különösen
érvényes a beállítás, a programozás, az átállítás vagy folyamatmódosítás, tisztítás, hibakeresés és karban-
tartás (lásd az EN 292-1:1991 3.11. szakaszát) alatti hozzáférésre is.
Amikor biztonsági funkciókat kell meg´órizni, akkor az ilyen helyzetet a kockázatbecslésnél figyelembe kell
venni (pl. a karbantartás alatt).

7.3.3. A veszélyeztetettség és a hatás összefüggése

A veszélyeztetettség és az annak hatása közötti összefüggést figyelembe kell venni. Ugyanígy számításba
kell venni a kumulált veszélyeztetettséget és a szinergikus hatásokat. Ezeknek a hatásoknak a kutatásánál,
amennyire lehetséges, megfelel´óen elismert adatokra kell támaszkodni.
MEGJEGYZÉS: Rendelkezésre állhatnak olyan baleseti adatok, amelyek megadják egy meghatározott
géptípus meghatározott típusú véd´óintézkedéssel történ´ó használatakor fellép´ó sérülések valószín´úsé-
gét és mértékét.

7.3.4. Az emberi tényez´ók

Az emberi tényez´ók befolyásolhatják a kockázatot, és ezért ezt bele kell vonni a kockázat kiértékelésbe. Ez
magában foglalja pl.:
– a személyek és a gép közötti kölcsönhatásokat;
– a személyek közötti kölcsönhatásokat;
– a pszichikai szempontokat;
– az ergonómiai szempontokat;
– a kockázat tudatosításának fejlesztésére vonatkozó képességet egy adott helyzetben a kiképzés, az
elvárások és a képességek függvényében.
A veszélyeztetett személyek képességeinek becsléséhez a következ´ó szempontokat kell számításba venni:
– az ergonómiai alapelvek alkalmazását a gép kialakításánál;
– az veszélyeztetett személyek természetes vagy szerzett képességét a megkövetelt feladatok végre-
hajtásához;
– a kockázat tudatosítását;
– a bizalom mértékét arra vonatkozóan, hogy a megkövetelt feladatokat szándékos vagy nem szándékos
eltérések nélkül hajtják végre;
– a hajlamot arra vonatkozóan, hogy az el´óírt és szükséges biztonságos munkaeljárástól eltérjenek.
A képzés, a tapasztalatok és a képességek befolyásolhatják a kockázatot, de e tényez´ók egyike sem
szolgálhat a veszélyek megszüntetésének vagy a szerkesztéssel vagy m´úszaki véd´óintézkedéssel történ´ó
kockázatcsökkentésnek a helyettesítésére, ha ezek a véd´óintézkedések alkalmazhatók.

10
 MSZ EN 1050:1999

7.3.5. A biztonsági funkciók megbízhatósága

A kockázatbecslésnek figyelembe kell vennie a szerkezeti elemek és a rendszerek megbízhatóságát. Szük-

séges:

– azonosítani azokat az állapotokat, amelyeknek következményeként kár állhat el´ó (pl. szerkezeti elemek
meghibásodása, az energiaellátás kimaradása, villamos zavarok);
– alkalmazni az alternatív biztonsági intézkedések összehasonlítására a mennyiségi eljárásokat, ahol
lehetséges;
– olyan információkat adni, amelyek lehet´óvé teszik a megfelel´ó biztonsági funkciók, szerkezeti elemek
és készülékek kiválasztását.
Mindazok a szerkezeti elemek és rendszerek, amelyek biztonsági vonatkozású funkciók (lásd az EN 292-1:
1991 3.13.1. szakaszát) alkotórészeiként szerepelnek, különös figyelmet igényelnek.

Amikor egy biztonsági funkciót egynél több biztonsági berendezés lát el, akkor ezen berendezések kiválasz-
tásának egy meghatározott eredményt kell felmutatnia, tekintettel a berendezések megbízhatóságára és
teljesítményére.

Amikor a biztonsági intézkedések tartalmazzák a munkaszervezést, a helyes magatartásmódot, a figyelmet,

a személyi véd´óeszközök alkalmazását, a jártasságot vagy a képzést, akkor a kockázatbecslésnél figyelembe
kell venni, hogy ezeknek viszonylag csekély a megbízhatóságuk a kipróbált m´úszaki biztonsági intézkedé-
sekkel összehasonlítva.

7.3.6. A biztonsági intézkedések kiiktatásának vagy megkerülésének lehet´ósége

A kockázatbecslésnek figyelembe kell vennie azt a lehet´óséget, hogy az adott biztonsági intézkedések
hatástalaníthatók vagy megkerülhet´ók. Azt is figyelembe kell venni, hogy fennállhat a hajlam a biztonsági
intézkedések hatástalanítására vagy megkerülésére, mert pl.

– a biztonsági intézkedések meghosszabbítják a termelést vagy zavarják a használó valamilyen más

tevékenységét vagy szándékait;
– nehéz alkalmazni a biztonsági intézkedéseket;
– a kezel´ószemélyeken kívül más személyekre is vonatkoznak;
– a használó nem ismeri a biztonsági intézkedést vagy nem fogadja el azt funkciójában megfelel´ónek.
A lehet´óség, hogy a biztonsági intézkedést hatástalanítják, függ mind annak típusától (pl. beállítható véd´ó-
burkolat, közelítésre m´úköd´ó programozható biztonsági berendezés), mind annak szerkezeti részeit´ól.

A programozható elektronikus rendszerek alkalmazása további lehet´óséget ad a biztonsági intézkedések

hatástalanítására vagy megkerülésére, ha a biztonsággal kapcsolatos lényeges szoftverhez történ´ó hozzáfé-
rést nem megfelel´ó módon programozták és felügyelik. A kockázatbecslésnek rögzítenie kell, hogy a bizton-
sággal kapcsolatos lényeges funkciók hol nincsenek elkülönítve a gép többi funkciójától, és milyen körben
lehetséges a hozzáférés. Ennek különösen akkor van jelent´ósége, ha távolból történ´ó hozzáférés szükséges
diagnosztikai célból vagy a folyamat megváltoztatása céljából (lásd az EN 60204-1:1992 12.3.5. szakaszát).

7.3.7. Képesség a biztonsági intézkedések megtartására

A kockázatbecslésnek arra is ki kell terjednie, hogy vajon a biztonsági intézkedések megtarthatók-e a

megkívánt védelmi fok biztosításához szükséges állapotban.

MEGJEGYZÉS: Ha a biztonsági intézkedés nem képes arra, hogy problémamentesen korrekt üzemál-
lapotban maradjon, akkor ösztönözhet annak kiiktatására vagy megkerülésére, és egyúttal a gép további
használatára.

11
MSZ EN 1050:1999

7.3.8. Használati információk

A kockázatbecslésnek figyelembe kell vennie az EN 292-2:1991 5. fejezetének pontos alkalmazását a
géphez mellékelt, a használó számára szolgáló információban.

8. Kockázatkiértékelés

8.1. Általános el´óírások

A kockázatbecslés után el kell végezni a kockázatkiértékelést, annak eldöntésére, hogy szükséges-e kocká-
zatcsökkentés vagy már elérték a biztonságot. Ha a kockázatot tovább kell csökkenteni, akkor ki kell
választani és alkalmazni a megfelel´ó biztonsági intézkedéseket, és meg kell ismételni a kockázatértékelelést
(lásd az 1. ábrát). Ebben az ismétl´ód´ó folyamatban fontos a géptervez´ó számára annak vizsgálata, hogy az
újabb biztonsági intézkedések alkalmazása okoz-e járulékos veszélyt. Járulékos veszélyek fellépése esetén
a már rögzített veszélyek jegyzékét ki kell egészíteni.
A kockázatcsökkentési célkit´úzések elérése (lásd a 8.2. szakaszt) és a pozitív eredmény´ú kockázat-össze-
hasonlítás (lásd a 8.3. szakaszt) adnak bizalmat arra vonatkozóan, hogy a gép biztonságos (lásd az EN 292-1:
1991 3.4. szakaszát).

8.2. A kockázatcsökkentési célkit´úzések elérése

A következ´ó feltételek teljesítése azt mutatja, hogy a kockázatcsökkentési folyamat befejezhet´ó:
– a veszélyt megszüntették vagy a kockázatot csökkentették:
a) konstrukciós intézkedésekkel vagy kevésbé veszélyes szerkezeti és technológiai anyagokkal
történ´ó helyettesítéssel;
b) m´úszaki véd´óintézkedésekkel;
– a kiválasztott m´úszaki véd´óintézkedések megadják az elvárásnak megfelel´ó biztonságos állapotot a
rendeltetésszer´ú használat esetére;
– az alkalmazásra kiválasztott m´úszaki véd´óintézkedés típusa megfelel´ó, figyelembe véve a követke-
z´óket:
a) a hatástalanítására vagy a megkerülésére vonatkozó valószín´úség;
b) a kár mértéke;
c) a munka végrehajtásának akadályoztatása;
– kielégít´óek a gép rendeltetésszer´ú használatára vonatkozó információk;
– a gép használata során követett munkaeljárás megfelel a kezel´ószemély és azon más személyek
képességeinek, akik kapcsolatba kerülhetnek a gépb´ól kiinduló veszélyekkel;
– a géppel végzett biztonságos munkához ajánlott módszereket és a megfelel´ó képzési követelményeket
megfelel´ó formában rögzítették;
– a használót kielégít´óen tájékoztatták a gép különböz´ó életszakaszaiban fennmaradó kockázatokról;
– amennyiben személyi véd´óeszközöket ajánlanak, akkor azok használatának szükségességét és a
megfelel´ó képzési követelményeket megfelel´ó formában rögzítették;
– kielégít´óek a kiegészít´ó véd´óintézkedések (lásd az EN 292-2:1991 6. fejezetét).

8.3. Kockázat-összehasonlítás
A kockázatkiértékelési eljárás részeként egy gép kockázatai összehasonlíthatók más, hasonló gépek kocká-
zataival, amennyiben teljesülnek a következ´ó kritériumok:
– az összehasonlításhoz használt gép biztonságos;
– a rendeltetésszer´ú használat és a kialakítás mindkét gépnél összehasonlítható;
– a veszélyek és a kockázati elemek összehasonlíthatók;
– a m´úszaki el´óírások összehasonlíthatók;
– a használati körülmények összehasonlíthatók.

12
 MSZ EN 1050:1999

A kockázat-összehasonlítás végrehajtása nem merül fel szükségszer´úen, amikor elvégzik az e szabvány

szerinti kockázatértékelést a sajátos használati körülményekre (pl. egy húsvágáshoz használt szalagf´úrész
fa vágására használt szalagf´úrésszel történ´ó kockázat-összehasonlításához értékelni kell a különböz´ó anya-
gokhoz kapcsolódó kockázatokat).

9. Dokumentálás
Ennek a szabványnak a céljára dokumentációt kell készíteni a kockázatértékelésr´ól, amely tartalmazza a
bejárt utat és az elért eredményeket. Ez a dokumentáció tartalmazza, amennyire az esethez tartozik, a
következ´óket:
a) a gépet, amelyre elvégezték a kockázatértékelést (pl. el´óírások, határok, rendeltetésszer´ú használat);
– az összes lényeges feltevést (pl. a terhelések, szilárdságok, biztonsági tényez´ók);
b) az azonosított veszélyeket;
– az azonosított veszélyhelyzeteket;
– az értékelésnél figyelembe vett káreseményeket;
c) azokat az információkat, amelyeken a kockázatértékelés nyugszik (lásd a 4.2 szakaszt);
– a felhasznált adatokat és azok forrását (pl. megtörtént balesetek, az összehasonlítható gépeken
végzett kockázatcsökkentés tapasztalatai);
– a felhasznált adatok bizonytalanságait és hibahatárait, valamint azok befolyását a kockázatérté-
kelésre;
d) a biztonsági intézkedésekkel elérend´ó célokat;
e) biztonsági intézkedéseket a megállapított veszélyek kiküszöbölésére vagy a kockázat csökkentésére
(pl. szabványokból vagy más el´óírásokból);
f) a géphez kapcsolódó fennmaradó kockázatokat,
g) a lezáró kockázatkiértékelés eredményét (lásd az 1. ábrát).

13
MSZ EN 1050:1999

A melléklet (tájékoztatás)

A veszélyek, veszélyhelyzetek és veszélyeztetési események példái

A.1. táblázat

Az EN 292-2: EN 292
Sor-
Veszélyek 1991/A1:1995
szám
A melléklete -1:1991 -2:1991

Veszélyek, veszélyhelyzetek és veszélyeztetési események

1. Mechanikai veszélyek, okozza pl.
– a géprész vagy a munkadarab: 1.3. 4.2. 3.1., 3.2., 4.
a) alakja;
b) viszonylagos elhelyez(ked)ése;
c) tömege és állékonysága (a súlyer´ó hatására
mozogó részek helyzeti energiája);
d) tömege és sebessége (az ellen´órzött vagy
ellen´órízetlen mozgású részek mozgási
energiája);
e) elégtelen mechanikai szilárdsága,
– tárolt helyzeti energiája: 1.5.3., 1.6.3. 4.2. 3.8., 6.2.2.
f) a rugalmas részekben (rugókban);
g) a nyomás alatt lév´ó folyadékokban és
gázokban;
h) vákuumban.
1.1. összenyomás-/zúzódásveszély 1.3. 4.2.1.
1.2. nyírásveszély
1.3. vágás- vagy levágásveszély
1.4. elkapás- vagy felcsavarásveszély
1.5. behúzás- vagy befogásveszély
1.6. lökés-/ütésveszély
1.7. átszúrás- vagy beszúrásveszély
1.8. dörzsölés- vagy kopásveszély
1.9. nagynyomású folyadék becsapódása vagy ki- 1.3.2. 4.2.1. 3.8.
fröccsenése miatti veszély
2. Villamos veszélyek, okozza:
2.1. személyek közvetlen érintkezése feszültség alatt 1.5.1., 1.6.3. 4.3. 3.9., 6.2.2.
álló részekkel
2.2. személyek érintkezése hibaállapotban villamosan 1.5.1. 4.3. 3.9.
vezet´ó részekkel
2.3. feszültség alatt álló részek megközelítése 1.5.1., 1.6.3. 4.3. 3.9., 6.2.2.
2.4. elektrosztatikus folyamatok 1.5.2. 4.3. 3.9.
2.5. h´ósugárzás vagy olyan folyamatok, mint megol- 1.5.2., 1.5.5. 4.3. 3.9.
vadt részek vagy kémiai folyamatok rövidzárlat,
túlterhelés stb. esetén

(A táblázat folytatódik)

14
 MSZ EN 1050:1999

A.1 táblázat (folytatás)

Az EN 292-2: EN 292
Sor-
Veszélyek 1991/A1:1995
szám
A melléklete -1:1991 -2:1991

3. H´óhatás, a következ´ók miatt:

3.1. égések, forrázások és más sérülések személyek 1.5.5., 1.5.6., 4.4.
magas vagy alacsony h´ómérséklet´ú tárgyakkal 1.5.7.
való érintkezése miatt, nyílt láng vagy robbanás
miatt és h´óforrások sugárzása miatt is
3.2. egészségkárosodás meleg vagy hideg munkakör- 1.5.5. 4.4.
nyezet miatt
4. Zaj miatti károsodás, a következ´ók miatt: 1.5.8. 4.5. 3.2.4.
4.1. halláskárosodás (süketség), egyéb fiziológiai za-
varok (pl. egyensúly- vesztés, figyelemvesztés)
4.2. beszéd, akusztikai jelzések stb. zavarása
5. Rezgésveszély 1.5.9. 4.6. 3.2.
5.1. kézi vezetés´ú szerszámok használata ideg- és
véredényzavarokat okozó eredménnyel
5.2. egésztest-rezgés, sajátosan a kényszertesttar-
tással összekötve
6. Sugárzás
6.1. nagyfrekvencia és mikrohullámok 1.5.10. 4.7.
6.2. infravörös, ultraibolya, látható sugárzás
6.3. Röntgen- és gamma-sugárforrások
6.4. alfa-, béta-sugárzás, elektron- vagy ionsugárzás, 1.5.10., 4.7. 3.7.3.,
neutronok 1.5.11. 3.7.11.
6.5. lézersugárzás 1.5.12. 4.7.
7. Gépek által megmunkált, használt vagy kibocsá-
tott anyagok, valamint egyéb anyagok (és azok
összetev´ói) miatti veszélyek, pl.
7.1. mérgez´ó folyadékokkal, gázokkal, ködökkel, g´ó- 1.1.3,, 4.8. 3.3b), 3.4.
zökkel és porokkal való érintkezés vagy azok be- 1.5.13.,
légzése miatti veszély 1.6.5.
7.2. t´úz- és robbanásveszély 1.5.6., 1.5.7. 4.8. 3.4.
7.3. biológiai és mikrobiológiai veszélyek (vírusok 1.1.3., 1.6.5, 4.8.
vagy baktériumok miatt) 2.1.
8. Veszélyek az ergonómiai elvek géptervezéskori
mell´ózése miatt, mint pl. a következ´ók miatt:
8.1. egészségtelen testtartás vagy túlzott testi meg- 1.1.2d), 4.9. 3.6.1., 6.2.1.,
er´óltetés 1.1.5., 1.6.2., 6.2.3., 6.2.4.,
1.6.4. 6.2.6.
8.2. a kéz/kar vagy a lábfej/láb anatómiai felépítésé- 1.1.2d)., 2.2. 4.9. 3.6.2.
nek elégtelen figyelembevétele

(A táblázat folytatódik)

15
MSZ EN 1050:1999

Az A.1. táblázat (folytatás)

Az EN 292-2: EN 292
Sor-
Veszélyek 1991/A1:1995
szám
A melléklete -1:1991 -2:1991

8.3. személyi véd´ófelszerelések használatának mell´ó- 1.1.2e) 3.6.6.

zése
8.4. alkalmatlan helyi világítás 1.1.4. 3.6.5.
8.5. mentális túl- vagy alulterhelés, stressz 1.1.2d) 4.9. 3.6.4.
8.6 emberi tévcselekvés, emberi viselkedés 1.1.2d)., 4.9. 3.6., 3.7.8.,
1.2.2., 1.2.5., 3.7.9., 5.,
1.2.8, 1.5.4., 6.1.1.
1.7.
8.7 kezel´óelemek alkalmatlan szerkezete, elhelyezé- 1.2.2. 3.6.6., 3.7.8.
se vagy felismerhet´óvé tétele
8.8. vizuális jelz´ók alkalmatlan szerkezete vagy elhe- 1.7.1. 3.6.7., 5.2.
lyezése
9. Veszélykombinációk 4.10.
10. Váratlan indulás, váratlan átfordulás/túlfordu-
lás (vagy bármely ehhez hasonló funkció)
10.1. a vezérl´órendszer meghibásodása/zavara miatt 1.2.7., 1.6.3. 3.7., 6.2.2.
10.2. az energiaellátás kimaradás utáni helyreállása mi- 1.2.6. 3.7.2.
att
10.3. a villamos berendezésre gyakorolt küls´ó hatások 1.2.1., 3.7.11.
miatt 1.5.11.,
4.1.2.8.
10.4. egyéb küls´ó hatások (súlyer´ó, szél stb.) miatt 1.2.1. 3.7.3.
10.5. szoftverhiba miatt 1.2.1. 3.7.7.
10.6. Kezelési hiba miatt (a gépnek az emberi sajátos- 1.1.2d), 4.9. 3.6., 3.7.8.,
ságokhoz és képességekhez való elégtelen illesz- 1.2.2., 1.2.5., 3.7.9., 5,
tésére visszavezethet´ó, lásd a 8.6. szakaszt) 1.2.8., 1.5.4., 6.1.1.
1.7.
11. Hiányzó lehet´óség a gép optimális körülmé- 1.2.4., 1.2.6., 3.7., 3.7.1.,
nyek közötti leállításához 1.2.7. 6.1.1.
12. Szerszámok kerületi sebességének változása 1.3.6. 3.2., 3.3
13. Energiaellátás meghibásodása 1.2.6. 3.7., 3.7.2.
14. Vezérl´ó, ill. szabályzó áramköri meghibásodás 1.2.1., 1.2.3., 3.7., 6.2.2.
1.2.4., 1.2.5.,
1.2.7., 1.6.3.
15. Hibás szerelés 1.5.4. 4.9. 5.5., 6.2.1.
16. Üzemfennakadás 1.3.2. 4.2.2. 3.3.
17. Tárgyak vagy folyadékok váratlan kirepülése, 1.3.3. 4.2.2. 3.3., 3.8.
kifröccsenése
18. A gép állékonyságának elvesztése, borulás 1.3.1. 4.2.2. 6.2.5.
19. Személyek elcsúszása, botlása vagy esése (a 1.5.15. 4.2.3. 6.2.4.
géppel összefüggésben)

(A táblázat folytatódik)

16
 MSZ EN 1050:1999

Az A.1. táblázat (folytatás)

Az EN 292-2: EN 292
Sor-
Veszélyek 1991/A1:1995
szám
A melléklete -1:1991 -2:1991

Mozgások miatti járulékos veszélyek, veszélyhelyzetek és veszélyes események

20. A gép haladó mozgásával összefüggésben
20.1. elmozdulás a gép indításakor 3.3.2., 3.3.4.
20.2. elmozdulás anélkül, hogy a vezet´ó a vezet´óülés- 3.3.2.
ben lenne
20.3. elmozdulás anélkül, hogy az összes rész biztosí- 3.3.2.
tott lenne
20.4. túl nagy sebesség a kézzel vezetett gépnél 3.3.4.
20.5. túl nagy rezgések mozgás közben 3.4.1.
20.6. elégtelen lehet´óség a gép lassítására, leállítására 3.3.3., 3.3.5.
és rögzítésére
21. A munkahellyel összefüggésben
21.1. személyek esése a munkahelyre menet vagy on- 3.2.1., 3.2.3.,
nan jövet 3.4.5., 3.4.7.
21.2. kipufogógáz / oxigénhiány a munkahelyen 3.2.1.
21.3. t´úz ( a fülke gyúlékonysága, t´úzoltó készülékek 3.2.1., 3.5.2.
hiánya)
21.4. mechanikai veszélyek a munkahelyen:
a) kerekek érintése; 3.2.1.
b) átfordulás; 3.2.1., .3.4.3.
c) tárgyak esése, tárgyak behatolása; 3.2.1., .3.4.4
d) magas fordulatszámmal forgó részek törése; 3.4.2.
e) személyek érintkezése géprészekkel vagy 3.3.4.
szerszámokkal (személyek által vezetett
gépeknél).
21.5. elégtelen kilátás a munkahelyr´ól 3.2.1.
21.6. nem megfelel´ó világítás 3.1.2.
21.7. nem megfelel´ó ülés 3.2.2.
21.8. munkahelyi zaj 3.2.1.
21.9. munkahelyi rezgés 3.2.1., 3.2.2.,
3.6.3.
21.10. elégtelen menekülési lehet´óség / vészkijáratok 3.2.1.
22. A vezérl´ó rendszerre visszavezethet´óen
22.1. kezel´óelemek nem megfelel´ó pozicionálása 3.2.1., 3.3.1.,
3.4.5.
22.2. kezel´óelemek és azok üzemmód-jának nem meg- 3.2.1., 3.3.1.,
felel´ó konstrukciója 3.3.3.
23. A gépen végzett munka miatt (stabilitásvesztés) 3.1.3.

(A táblázat folytatódik)

17
MSZ EN 1050:1999

Az A.1. táblázat (folytatás)

Az EN 292-2: EN 292
Sor-
Veszélyek 1991/A1:1995
szám
A melléklete -1:1991 -2:1991

24. Az energiaforrásokra és az energiaátadásra

visszavezethet´óen
24.1. motor és akkumulátorok miatti veszélyek 3.4.8., 3.5.1.
24.2. gépek közötti energiaátvitel miatt 3.4.7.
24.3. kapcsolószerkezetek és vonókötelek miatti ve- 3.4.6.
szélyek
25. Harmadik személy által/miatt
25.1. váratlan indítás / használat 3.3.2.
25.2. egy gépelem elmozdulása a rögzítési pontján túlra 3.4.1.
25.3. az optikai vagy az akusztikai figyelmeztet´óberen- 1.7.4., 3.6.1.
dezések hiánya vagy hiányos alkalmassága
26. Hiányos utasítások a vezet´ó/kezel´ó számára 3.6.
Emelési folyamatok miatti járulékos veszélyek, veszélyhelyzetek és veszélyes események
27. Mechanikai veszélyek és veszélyes esemé-
nyek
27.1. lees´ó terhek, összeütközések, a gép nekiütközé-
se miatt:
27.1.1. elégtelen stabilitás 4.1.2.1.
27.1.2. helytelen rakodás, túlterhelés, a billent´ónyomaték 4.2.1.4.,
túllépése 4.3.3.,
4.4.2a)
27.1.3. ellen´órízetlen mozgás, -kilengések 4.1.2.6a),
4.2.1.3.
27.1.4. váratlan / nem szándékolt rakománymozgások 4.1.2.6c)
27.1.5. nem megfelel´ó rögzít´óeszközök / tartozékrészek 4.1.2.6e),
4-4-1.
27.1.6. több gép összeütközése 4.1.2.6b)
27.2. személyek tehervisel´ó részekhez való hozzáféré- 4.3.3.
se miatt
27.3. elcsúszás miatt 4.1.2.2.
27.4. szerkezeti elemek elégtelen mechanikai szilárd- 4.1.2.3.
sága miatt
27.5. teherfelvev´ó horgok és dobok nem megfelel´ó 4.1.2.4.
konstrukciója miatt
27.6. láncok, kötelek, emel´ószerkezetek és tartozékok 4.1.2.4.,
helytelen kiválasztása és azoknak a gépbe törté- 4.1.2.5.,
n´ó helytelen beépítése miatt 4.3.1., 4.3.2.

(A táblázat folytatódik)

18
 MSZ EN 1050:1999

Az A.1. táblázat (befejezés)

Az EN 292-2: EN 292
Sor-
Veszélyek 1991/A1:1995
szám
A melléklete -1:1991 -2:1991

27.7. bekapcsolt dörzsfékkel történ´ó teherleeresztés 4.1.2.6d)

miatt
27.8. abnormális szerelési / vizsgálati / használati / kar- 4.4.1.,
bantartási tevékenység miatt 4.4.2d)
27.9. tehernek személyekre történ´ó hatása miatt (teher 4.1.2.6b),
vagy ellensúly miatti meglökés) 4.1.2.7.,
4.2.3.
28. Elektromos veszélyek
28.1. villámcsapás miatt: 4.1.2.8.
29. Az ergonómiai alapelvek mell´ózése miatt
29.1. elégtelen láthatóság a kezel´óállásról 4.1.2.7.,
4.4.2c)
A föld alatti munka miatti járulékos veszélyek, veszélyhelyzetek és veszélyes események
30. Mechanikai veszélyek és veszélyes esemé-
nyek a következ´ók miatt
30.1. feljárók elégtelen stabilitása 5.1.
30.2. kötöttpályás gépek hajtás- vagy fékvezérlésének 5.4.
meghibásodása
30.3. kötöttpályás gépek holtember-kap-csolójának 5.4., 5.5.
meghibásodása vagy hiánya
31. Személyek korlátozott mozgása 5.2.
32. T´úz és robbanás 5.6.
33. Por-, gáz- stb. emisszió 5.7.
Személyekre vonatkozó járulékos veszélyek, veszélyhelyzetek és veszélyes események, alapvet´óen az
emelési, illetve szállítási folyamatok miatt
34. Mechanikai veszélyek és veszélyes esemé-
nyek a következ´ók miatt:
34.1. nem megfelel´ó mechanikai szilárdság, 6.1.2.
nem megfelel´ó munkajellemz´ók
34.2. rakodásvezérlés meghibásodása 6.1.3.
34.3. személyszállító eszközök vezérlésének meghibá- 6.2.1.
sodása (funkció, prioritás)
34.4. személyszállító eszközök túl nagy sebessége 6.2.3.
35. Személyek leesése személyszállító eszközök- 1.5.15.,
r´ól 6.3.1., 6.3.2.,
6.3.3.
36. Személyszállító eszközök felborulása vagy fel- 6.4.1., 6.4.2.
billenése
37. Emberi tévcselekvés, emberi viselkedés 6.5.

19
MSZ EN 1050:1999

B melléklet (tájékoztatás)

Veszélyelemzési és kockázatbecslési eljárások

B.1. Általános el´óírások

Nagyszámú veszélykutatási és kockázatbecslési eljárás létezik, és csak néhány szerepel ebben a melléklet-
ben. Hasonlóképpen azok a kockázatelemzési módszerek szerepelnek, amelyek a veszélykutatást összekap-
csolják a kockázatbecsléssel.
Minden egyes eljárást sajátos alkalmazási területre fejlesztettek ki. Ezért szükséges lehet, hogy ezeket az
eljárásokat a gépekre történ´ó alkalmazáshoz egyes részleteiben megváltoztassák.
A kockázatelemzésnek két alaptípusa van; ezeket deduktív, illetve induktív eljárásoknak nevezik. A deduktív
eljárások feltételeznek egy végeseményt, és azokat az okokat keresik, amelyek ezt a végeseményt el´óidézték.
Az induktív eljárások esetén feltételezik egy gépelem meghibásodását. A lefolytatott elemzés rögzíti azokat
az eseményeket, amelyeket ez a meghibásodás okozhat.

B.2. El´ózetes veszélyelemzés (Preliminary Hazard Analysis; PHA)

A PHA egy induktív módszer azzal a céllal, hogy egy meghatározott rendszer/alrendszer/gépelem esetén
annak minden életszakaszában rögzítse azokat a veszélyeket, veszélyhelyzeteket és veszélyes eseménye-
ket, amelyek balesethez vezethetnek. Az eljárás rögzíti a baleseti lehet´óségeket, és min´óségileg becsüli egy
lehetséges sérülés vagy egy lehetséges egészségkárosodás fokát. Megadják a biztonsági intézkedési javas-
latokat és azok alkalmazásának eredményét.
A PHA-eljárást a tervezési, a gyártási és a vizsgálati szakaszban kell elvégezni azért, hogy az újonnan fellép´ó
veszélyeket felderíthessék és a szükséges módosításokat elvégezhessék.
Az elért eredmények különböz´ó módokon ábrázolhatók (pl. táblázat, hibafa).

B.3. „MI VAN, HA”-eljárás („WHAT-IF” Method)

A „mi van, ha”-eljárás egy induktív módszer. A viszonylag egyszer´ú alkalmazások számára kutatja a gép
kialakítását és üzemét. Minden lépésnél felteszik a „mi van, ha”-kérdést és válaszolnak rá azért, hogy a
gépelemek meghibásodásának vagy az eljáráshibáknak a hatása értékelhet´ó legyen, tekintettel a gép által
okozott veszélyekre.
Komplex alkalmazások esetén a „mi van, ha”-eljárás legjobban egy „ellen´órz´ólista” és megfelel´ó munka-
megosztás segítségével hajtható végre, mégpedig úgy, hogy a folyamat adott szempontjaihoz hozzárendelik
azokat a személyeket, akik a mindenkori szempontok értékeléséhez a legnagyobb tapasztalattal és gyakor-
lattal rendelkeznek. Véleményezik a kezel´ói magatartást és a szakmai ismeretet. Véleményezik a gép
felszerelésének és kialakításának tulajdonságait, vezérlését és biztonsági berendezéseit. Kutatják a feldolgo-
zandó anyagok által okozott hatásokat és vizsgálják a kezelési és karbantartási feljegyzéseket. Általában a
gép ellen´órz´ólistás értékelése megel´ózi az alább leírt, jobban kifinomult eljárásokat.

B.4. Meghibásodásmód- és -hatáselemzés (Failure Mode and Effects Analysis;

FMEA)
Az FMEA egy induktív eljárás azzal a legf´óbb céllal, hogy értékeljék a gépelemek meghibásodásának
gyakoriságát és következményeit. Ahol az eljáráshibának vagy a kezelési hibának lényeges jelent´ósége van,
más eljárások alkalmasabbak lehetnek.
Az FMEA id´óigényesebb lehet, mint a hibafaelemzés, mert minden elemre minden meghibásodástípust
figyelembe kell venni. Néhány meghibásodásnak nagyon csekély a bekövetkezési valószín´úsége. Ha ezeket
a meghibásodásokat nem elemzik, akkor ezt a dokumentációban fel kell tüntetni.
Az eljárást az IEC 812 „Rendszermegbízhatóság-elemzési technikák – A meghibásodásmód- és hatáselem-
zés (FMEA) folyamata” rögzíti.

20
 MSZ EN 1050:1999

B.5. Vezérlések hibaszimulációja (Fault Simulation for Control Systems)

Ennél az induktív módszernél a vizsgálati eljárások két kritériumra alapulnak: a vezérlések elrendezésére és
összetettségére. Alapvet´óen a következ´ó eljárások alkalmazhatók:
– gyakorlati vizsgálatok az adott szabályzókörön és hibaszimuláció az adott alkatrészeken, különösen
azokon a szakaszokon, amelyek az elvi vizsgálatok során kritikusnak min´ósülnek;
– a szabályozási viselkedés szimulációja (pl. hardver- és/vagy szoftvermodellek segítségével).
Ha a vezérlés összetett biztonsági vonatkozású részeit vizsgálják, akkor a rendszert a szokásos módon több
funkcionális alrendszerre kell bontani és csupán a hibaszimulációs vizsgálat érintkezési helyeit kell figyelembe
venni.
Ez az eljárás más géprészek vizsgálatára is alkalmazható.

B.6. MOSAR-eljárás (Method Organized for a Systematic Analysis for Risks)

A MOSAR egy teljekör´ú eljárás tíz lépésben. Az elemzésre kerül´ó rendszert (gép, folyamat, felszerelés stb.)
kölcsönhatásban lév´ó alrendszerek sokaságaként szemlélik. A veszélyek, a veszélyhelyzetek és a veszélyes
események azonosításához egy táblázatot használnak.
A biztonsági intézkedések alkalmasságát egy második táblázat segítségével kutatják; egy harmadik táblázat-
ban a biztonsági intézkedések kölcsönös függ´óségét veszik figyelembe.
A kutatás olyan ismert eszközökkel, mint az FMEA, lehet´óvé teszi a veszélyes meghibásodások felismerését.
Ez elvezet a baleseti forgatókönyvek kidolgozásához. A forgatókönyveket egy megegyezés szerint készített
táblázatban osztályozzák a károsodás mértéke szerint.
Egy további, szintén megegyezés szerint kidolgozott táblázatban összekapcsolják a károsodás mértékét
azokkal a célokkal, amelyeket a biztonsági intézkedésekkel akarnak elérni, és rögzítik a m´úszaki és szervezési
intézkedések teljesítési szintjét.
Ezt követ´óen a véd´óintézkedéseket logikai fákba rendezik, és a fennmaradó kockázatokat egy megegyezés
szerint kidolgozott elfogadási táblázat segítségével elemzik.

B.7. Hibafaelemzés (Fault Tree Analysis; FTA)

Az FTA egy deduktív eljárás, amelyet egy nemkívánatosnak min´ósített esemény alapulvételével hajtanak
végre, és lehet´óséget ad az alkalmazónak, hogy a nemkívánatos eseményhez vezet´ó összes kritikus utat
kiderítse.
El´óször a veszélyes vagy különösen fontos eseményeket azonosítják. Ezt követ´óen az egyes hibák összes
kombinációját, amelyek egy veszélyeztetési eseményhez vezethetnek, a hibafa logikus felépítésében ábrá-
zolják. Az egyes hibák valószín´úségének becslésével és a megfelel´ó aritmetikai kifejezések hozzákapcsolt
alkalmazásával egy különösen fontos esemény gyakorisága kiszámítható. Következésképpen egy rendszer
megváltoztatásának egy ilyen esemény gyakoriságára való kihatása gyorsan megbecsülhet´ó; tehát az FTA
révén összehasonlítással igen egyszer´ú a különböz´ó biztonsági intézkedések kihatásainak kutatása. Az FTA
a baleseti okok meghatározásakor is igen hasznos.
Az eljárást az IEC 1025 „Hibafaelemzés (FTA)” rögzíti.

B.8. DELPHI-módszer
Egy nagyobb szakért´ói kört kérdeznek meg több lépésben, és az el´óz´ó lépés eredményét az összes résztvev´ó
kiegészít´ó információjával együtt viszik tovább.
A harmadik vagy a negyedik lépésben névtelen megkérdezést irányítanak azokra a néz´ópontokra, amelyek-
ben eddig nem alakult ki azonosság.
Alapvet´óen a Delphi-módszer egy el´órejelzési eljárás, amelyet új eszmék kifejlesztéséhez is alkalmaznak. Ez
az eljárás különösen hatékony, mert kizárólag szakember résztvev´ói vannak.

21
MSZ EN 1050:1999

C melléklet (tájékoztatás)

Irodalomjegyzék
IEC 812 Analysis techniques for system reliability – Procedure for failure mode and effects analysis
(FMEA)
IEC 1025 Fault tree analysis (FTA)

A magyar nyelv´ú fordítás vége

A szövegben említett magyar szabványok

MSZ EN 292-1 Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei. 1. rész:

Fogalommeghatározások, módszertan
MSZ EN 292-2:1991/A1 Gépek biztonsága. Alapfogalmak, a kialakítás általános elvei. 2. rész:
M´úszaki alapelvek és el´óírások
MSZ EN 60204-1 Gépi berendezések biztonsága. Gépek villamos szerkezetei. 1. rész:
Általános el´óírások

A szövegben említett európai szabványok

EN 292-1 Safety of machinery. Basic concepts, general principles for design.

Part 1: Basic terminology, methodology
EN 292-2:1991/A1 Safety of machinery. Basic concepts, general principles for design.
Part 2: Technical principles and specifications
EN 60204-1 Safety of machinery. Electrical equipment of machines. Part 1: General
requirements (IEC 204-1:1992, modified)

A szabvánnyal kapcsolatos minden változást a Magyar Szabványügyi Testület a Szabványügyi Közlönyben hirdet meg. A Szabványügyi
Közlöny el´ófizethet´ó a Hírlapel´ófizetési Irodában (HELIR) (1089 Budapest, VIII. Orczy tér 1. Telefon: 303-3441; 303-3442, Telefax:
303-3440. Levélcím: 1900 Budapest, Orczy tér 1.) vagy megvásárolható az MSZT Szabványboltban. A helyesbít´ó, módosító indítványokat
és észrevételeket megfelel´ó indoklással a Magyar Szabványügyi Testülethez, Budapest, IX., Üll´ói út 25. (Levélcím: Budapest, 9. Pf. 24.
1450, telefax: 217-5306; 218-5125) lehet benyújtani. A szabvány beszerezhet´ó a Szabványboltban, Budapest, IX., Üll´ói út 25. (Levélcím:
Budapest, 9. Pf. 24. 1450).
Kiadja: a Magyar Szabványügyi Testület.

22