Eutanázia

A civilizáció létrejötte óta, a nemlétezés gondolata mindvégig kísértette az emberi

elmét. Mi történik velünk ha majd megszűnünk létezni? E gondolat radikálisan
alakította az emberi civilizáció fejlődésének menetét.

A vallás az egyik kulcsfontosságu eleme a mai, és méginkább a mult társadalmának. A

történelem során rengetek konfliktusnak és változásnak oka a vallás volt. Ennek
gyökerei pedig a halál utáni létezés kérdéséből fakadnak. Ugyanúgy, az emberi
egzisztencia értelmével kapcsolatos tűnődésnek forrása is ugyanaz, hisz ha az itt
töltöt idő végtelen lenne, nem lenne szükséges azon gondolkodni, hogy mely a
legjobb módja az élet élésének, mivel döntéseink nem számítanának.

Ha az élet általános értelmét tekintsük, akkor arra a következtetésre jutunk, hogy

a legfőbb célja bármely élőlénynek a túlélés, emiatt legtöbbünk tudatalattiában
ösztönösen jelen van a haláltól való félelem, és ezzel járó rémültség. Mivel társas
élőlények vagyunk, az empátia fejletebb, és emiatt más személyek halálának és
szenvedésének látványa elő tudja gerjeszteni a félelmet és ezzel járó erős negatív
érzelmeket. Mindezt tekintve, természetes, hogy a halál vágyának gondolata hatalmas
társadalmi vitákat gerjeszt.

Az eutanázia egyesek szerint egy emberi jognak tekinthető, melybe más személy nem
szólhat bele, hisz nem tapasztalhatjuk e személyek érzéseit, melyek vagy testi okok
miatt, vagy netán gondolatok miatt fájdalmasak. Az emberiség legfőbb célja az
életben a boldogság elérése, a fájdalomtól való megszabadulás, amely jelentése mást
jelenthet minden ember számára. Példaként, a Belső tenger című filmben a főszereplő
halálát vágyta mivel ágyhoz volt kötve élete végéig. Sokan ellenezték ezt a
döntést, mivel nem értették meg fájdalmának mélységét, vagy netán nem tekintették
elegendőnek ezt.

A halál, ugyanúgy egy természetes folyamat, amely mindannyiunkal be fog következni,

szóval mi értelme lenne a fájdalommal teli életet meghosszabbítani, hiszen úgysem
változtat semmit a világ szemszögéből.

Mások szerint viszont az eutanázia nem elfogadott. A legfőbb ellenzék a vallásos

szemszögből tekintő személyektől származik. Az életet szentnek tekintik, amelyet
nincs jogunk eldobnunk.

Az eutanázia ugyanúgy implikálja a gyilkosság fogalmát, hisz a halál aszisztálását

jelenti. Ez a kérdés nem csak vallási, hanem morális szempontból is súlyos. A kettő
közötti vonal ebben az esetben elhalványul. A történelem számtalan háború és
konfliktus során tengernyi élet vesztödött el. A háborúban történő gyilkosság
gyakran nem tekintett bűnnek, hisz egy jól nemes okért történtek ezek, viszont
mivel jogosabb a gyilkosság ebben esetben, mint az eutanázia esetén?

Mások önzőnek vagy gyávának tekintik a kívülről ok nélkül tűnő halál vágyát.
Mindenkinek vannak nehézségei, és meg kell próbálnunk átlépni őket. Ugyanúgy
halálunk eseten a szeretteink érzelmi világát is javíthatatlanul összetörhetjük,
szenvedést okozhatunk nekik nekik, Ramon, a főszereplő, bátyja például nem
szeretné, ha Ramon meghalna, többször is elmondja, hogy soha nem adná engedélyét
Ramon eutanáziájához - ezt ugyanakkor kizárólag szeretetből teszi, mivel úgy
gondolja, ő lehetőségeihez képest mindent megpróbál megadni neki, ezért személyes
kudarcának is tekinti Ramon halálvágyát.

Összegzésképpen, a halálhoz való jog kérdése, képes a közvélemény magas fokú

polarizálására, hasonlóan több más etikai kérdéshez. Míg a társadalom egy része az
eutanáziát néhány, rendkívüli mértékben szenvedő ember jogos kérésének látja,
akadnak olyanok is, akik szerint a kitartás hiányának, a gyávaságnak, valamint akár
az emberi önzőség megnyílvánulásának a jele az, ha valaki inkább a halált válassza.