Meteoroidok

A meteorit a világűrből származó természetes objektum, ami a Föld (vagy egy

másik égitest, például a Hold, a Mars stb.) felszínével való ütközéskor nem
semmisül meg. Amíg az űrben mozog, meteoroidnak nevezzük. Amikor belép
a légkörbe, a légellenállás okozta súrlódás hatására felforrósodik és fényt
bocsát ki, tűzgolyót létrehozva, melyet meteornak vagy hullócsillagnak
hívunk. Bolidának a Földnek ütköző földönkívüli testet, vagy olyan tűzgolyó-
jellegű meteort nevezünk, amely kiemelkedő fényjelenséggel jár, függetlenül
attól, hogy végül eléri-e a felszínt.

Általánosabban a meteorit egy olyan objektum bármely égitest felszínén, amely

az űr más részéből érkezett. Találtak már meteoritot a Holdon és a Marson is.

A meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el, általában egy közeli

városról vagy földrajzi jellegzetességről. Ha egy helyen több meteoritot is
találnak, a nevet egy szám vagy betű követheti (például Allan Hills 84001 vagy
Dimmitt (b).)

A meteoritokat hagyományosan három bővebb kategóriába sorolják: a

kőmeteoritok szikladarabok, melyek főleg szilikát ásványokból állnak;
a vasmeteoritok főképp vas-nikkel alapúak; míg a kő-vas meteoritok
számottevő mértékben tartalmaznak mind fémes, mind köves anyagokat. A
modern osztályozási módszerek a meteoritokat a struktúrájuk, kémiai
és izotópösszetételük és ásványtani szempontok szerint csoportosítják.

Valószínűleg léteznek üstökösökből származó jégmeteoritok is, de mivel ezek

azonnal vagy még a légkörben elolvadnak, ilyet a Földön nem ismerhetünk.

A földön kívülről származó kőzetdarabok csoportosítása

 hullások (falls)
 a felszínen megtaláltak (finds)
 párok (azonos eredetű töredékek)
 antarktiszi meteoritok (jégsivatag eredetűek)
 (forró sivatagi eredetűek)
Üstökösök

Az üstökös olyan naprendszerbeli égitest, amely a Nap körül, általában

elnyújtott pályán kering, és a Nap közelébe érve jellegzetesen fényes kómája és
csóvája fejlődik – mindkét jelenség legfőbb oka az üstökösmagot érő
napsugárzás.[1] Maguk az üstökösmagok lazán összekapcsolódó jégből, porból
és szikladarabokból állnak, méretük néhány kilométertől néhány tíz kilométerig
terjed.

Az üstökösök keringési ideje változó, néhányszor tíz évtől több száz vagy több

ezer évig is terjedhet, miközben némelyikről feltételezhető, hogy csak
egyetlenegyszer halad át a belső Naprendszeren, mielőtt kilökődik a csillagközi
térbe. A rövidperiódusú üstökösökről úgy gondolják, hogy a Kuiper-övből vagy
a Neptunusz pályáján túl található szórt korongból származnak.[2] A
hosszúperiódusú üstökösök valószínűleg a Naptól jóval nagyobb távolságból
erednek, az Oort-felhőből. Az üstökösöket a Naprendszer ezen távoli zónáiból
(a Kuiper-öv objektumai esetében) a külső bolygók vagy (az Oort-felhő
objektumai esetében) közeli csillagok perturbációja vagy ütközések eredménye
löki a Nap irányába.

Az üstökösök törmelékből álló csóvát hagynak maguk után. Ha az üstökös

keresztezi a Föld pályáját, azon a ponton, ahol a Föld áthalad a csóva
törmelékhalmazán, meteorzápor keletkezhet. A Perseidák meteorraj minden
évben augusztus 9. és 13. között éri el a Földet, miközben az áthalad a Swift–
Tuttle-üstökös pályáján. Az Orionidák meteorraj forrása a Halley-üstökös.

Az üstökösöket a kóma vagy a csóva jelenléte különbözteti meg a kisbolygóktól,

bár egyes nagyon öreg üstökösök, melyek összes illékony anyagukat
elvesztették, kisbolygóra emlékeztető objektummá válhatnak.[3] A kisbolygókról
az is feltételezhető, hogy máshonnan származnak, mint az üstökösök; a
Naprendszernek nem a külső, hanem a belső részében jöttek létre.[4] Az újabb
felfedezések mindazonáltal kissé elmosták a határokat a kisbolygók és
üstökösök között.[5]

2008 szeptemberében 3535 üstökös volt ismert,[6] melyek közül több száz

rövidperiódusú. Ez a szám gyorsan emelkedik, bár ez a lehetséges összes
üstökösnek csak egy töredékét adja: az üstökös-szerű testek száma a külső
Naprendszerben elérheti az egy billiót.[7] A szabad szemmel észlelhető
objektumok száma évente átlagosan egy,[8] bár ezek közül sok halvány, vagy
nem látványos.

Az üstökösök csillagászati jelölése a  , amely egy korongból és egy hajszerű

farokból áll.