Ősz Sándor Előd

Kolozsvár

Beszámolók egy érdekes

templomfoglalásról

A római katolikus templomfoglalások hozzátartoznak Erdély 18. századi tör-

ténelmi realitásához. Az 1690–1760-as időszakban több tucat református
templom került katolikus kézbe (legtöbbször valamely katolizált patrónus támogatásá-
val vagy hallgatólagos belegyezésével), de a sikertelen templomfoglalási kísérletek szá-
ma is jelentős. Pokoly szerint 32 templomról van szó, de kutatásaink során újabb és
újabb templomfoglalásra, illetve kísérletre derül fény, tehát pontos számot csak ké-
sőbbre ígérhetünk, készülő nagyobb tanulmányunkban.
Az alábbi templomfoglalás, pontosabban foglalás-sorozat, több szempontból is ér-
dekes és különös figyelmet érdemel. Először azért, mert tudomásunk szerint ez az
egyetlen olyan eset, amikor a protestáns templomot nem a római, hanem a görög-
katolikus felekezet foglalta el. Másodszor azért, mert nem a helyi papság, lakosság vagy
patrónus, hanem a vizitáló unitus püspök és kísérete vette birtokba a templomot.
Harmadszor pedig azért, mert nem kizárólag református tulajdonban lévő, hanem kö-
zösen használt templomokat akartak kivenni a református egyház kezéből.

Rövid kutatástörténet
A kérdéskör református egyháztörténeti szakirodalma meglehetősen szegényes. Az
események után öt évvel, 1764-ben Bod Péter Historia valachorum Transylvaniam
incolentium című munkájában, valószínűleg a püspöki levéltár iratai alapján, kivonatosan
ismertette a templomfoglalást, és teljes egészében közölte Mária Teréziának az ügy
rendezésére született levelét.1 Eddigi tudomásunk szerint a református egyháztörténé-
szek közül ő volt az egyetlen, aki foglalkozott az 1759-es Hátszeg-vidéki templomfog-
lalással.
A görög-katolikus történetírás sokkal alaposabban kutatta Aron püspök ténykedé-
seit. Samuil Micu Klein Brevis historica notitia originis et progressu nationis Daco-Romanae seu
ut quidem barbaro vocabulo appelant Valachorum ab initio usque ad seculum XVIII című, 1778-
ban írott munkájában2 külön fejezetet szentelt Petru Pavel Aron püspök életének. Az
1759-es események sorából viszont teljességgel kihagyta a több szempontból is jelen-
tős Hátszeg-vidéki vizitációt. A püspök életét és erényeit summázva említést tett a
Szűz Máriába vetett hitéről, és itt hozta be a képbe – datálás nélkül – a templomfogla-
lást. Micu szerint miután a Hátszeg vidékén vizitáló P. P. Aron kiutasította a reformá-
tusokat a „katolikus templomokból”, a Mara család és kísérete háromszor próbálta

1 Bod Péter: Historia valachorum Transylvaniam incolentium. In: Ana Dumitran–Gudor Botond–
Nicolae Dănilă: Relaţii interconfesionale româno-maghiare în Transilvania. Román-magyar felekezetközi kapcsolatok
Erdélyben. Gyulafehérvár 2000 (a továbbiakban: Bod), 415–417.
2 A sokáig kéziratban heverő történeti munkát August Treboniu Laurian közölte Historia Daco-
Romanorum sive Valachorum címmel az Instrucţuinea Publică (1861 Jászvásár) és a Foaie pentru minte, inimă şi
literatură (1862 Szeben) folyóiratokban.
308 HISTORIA ECCLESIÆ

lelőni, de a pisztoly egyszer sem sült el. A püspök a merénylet alatt lelki szemeivel a
„Boldogságos Szűz” Felsőszilváson őrzött ikonjára tekintett, és ennek tulajdonította
megmenekülését.3 Érdemes felfigyelni arra, hogy a majdnem kortárs történetíró nem
nevezte meg pontosan a templomfoglalás helyszínét, és csak általánosan beszél a hát-
szegi districtusról.
Micu Klein munkájának megjelenése előtt néhány évvel Hátszeg görög-katolikus
vikáriusa, Ştefan Moldovan a Foaie pentru minte, inimă şi literatură folyóiratban
Annotatiuni despre tiera Hatiegului címmel részletes leírást közölt a vidék egyházi épületei-
ről. Barangolása során elérkezett Galacra is. Leírása szerint a helyi nemesség a 18. szá-
zad közepén tért át református hitre és foglalta el a templomot a helyi román közös-
ségtől. Szerinte Aron püspök vizitációja nem 1759-ben (amint adataink azt minden
kétséget kizáróan alátámasztják), hanem 1763-ban történt. Ő az első, aki részleteiben is
megpróbálta rekonstruálni az eseményeket. Leírásából kiderül, hogy a püspök erővel
akarta visszafoglalni a templomot, a falu görög-katolikusai az ellenálló helyi református
nemességet kitoloncolták a templomból, hogy a püspök bemehessen és elvégezhesse
istentiszteleti szolgálatát. A dulakodás alatt a „renegátok egyike” megpofozta az egyhá-
zi elöljárót, aki annyira megbántódott, hogy nem ment be a templomba, hanem átkot
mondott mind az épületre, mind a helyi református nemességre. Moldovan elégedet-
ten tette hozzá, hogy a P. P. Aron átka meghallgatásra talált a mennyekben, [...] olyannyira,
hogy Galacon ma egyetlen református család nincs, a nemesi udvarházak is romokban hevernek.4
Gheroghe Bariţiu Părţi alese din istoria Transilvaniei című háromkötetes munkája
egyetlen rövid bekezdésben ismerteti az eseményeket. A román történészek közül ő az
első, aki hivatkozik Bod Péter írására. A két munkát összevetve megállapíthatjuk, hogy
Bariţiu gyakorlatilag lefordította a Historia valachorum idevágó mondatait, de semmi
többletinformációt nem tartalmaz. A kor történetírási elfogultságát ismerve egészen
meglepő a szerző tárgyilagossága.5
Augustin Bunea 1902-ben alapos történeti munkában dolgozta fel az erdélyi romá-
nok két egyházának 1751 és 1764 között zajló eseményeit. A könyvben külön fejezetet
szentelt az 1759. év Hátszeg vidéki vizitációjának. Fő forrásként ő is Bod Péter mun-
káját, illetve Samuil Micu Klein hivatkozásait használta. Ehhez toldotta hozzá azokat
az adatokat, amelyeket az akkor 64 esztendős galaci unitus pap, Ioan Suciu 1901-ben
keltezett leveléből vett. A levél szerzője – saját bevallása szerint – az eseményeket
Cătuţa Dragomir nevű nagynénje visszaemlékezése alapján rekonstruálta. Információi
néhol egybecsengnek a Moldovan által közölt adatokkal, de néhány újabb részlettel is
kiegészítik az eddig megrajzolt képet. Ezek közül csupán azt említjük, amely leginkább
érdemel figyelmet: Egy Putinelenek csúfolt borbátvízi református rálőtt a püspökre és
megsebesítette.6
Iacob Radu 1913-ban közel négyszáz oldalas munkát jelentetett meg a Hátszegi
medence görög-katolikus egyházközségeinek történetéről, amelyben többször emlegeti
Petru Pavel Aron 1759-es vizitációját. Adatainak jó részét Buneatól vette át, és egyet-

3 Samuil Micu Klein: Historia Daco-Romanorum sive Valachorum. In: Foaie pentru minte, inimă şi
literatură. 1862. nr. 29. 226–227.
4 Ştefan Moldovan: Annotatiuni despre tiera Hatiegului. VIII. In: Foaie pentru minte, inimă şi literatură.
1854. nr. 39–40. (a továbbiakban: Moldovan), 209.
5 Gheroghe Bariţiu: Părţi alese din istoria Transilvaniei pre doue sute de ani din urma. I. Sibiu 1889, 449–450.
6 Augustin Bunea: Episcopii Petru Paul Aron şi Dionisiu Novacovici sau istoria românilor transilvăneni de la
1751 până la 1764. Blaj 1902 (a továbbiakban: Bunea), 153–161.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD: BESZÁMOLÓK EGY ÉRDEKES TEMPLOMFOGLALÁSRÓL 309

len – addig ismeretlen – részlettel egészítette ki az eseménysort. Szerinte a borbátvízi

református nemesek karddal rontottak a püspökre és kiűzték Galacról.7
A kortárs román történetírás kevesebb figyelmet szentel az 1759-es templomfogla-
lásnak. Toader Nicoară egyik, a népi vallásosságról szóló tanulmányában hivatkozik P.
P. Aron Galacon elhangzott átkára. Adatait Bunea munkájából vette.8 Egy másik ko-
lozsvári történész, Adrian Andrei Rusu a Hátszeg-vidéki templomokról írt, művészet-
történeti, régészeti és genealógiai kutatások eredményeit felhasználó munkájában csu-
pán a templomfoglalás tényét említi. Nem merül el az események részleteiben, és nem
foglal állást egyik vagy másik „tábor” mellett sem (objektivitás és emóciómentesség
jellemző egyébként az egész könyvre).9 Camelia Elena Vulea és Luminiţa Wellner
Bărbulescu 19. századi vizitációs jegyzőkönyveket tartalmazó forráskiadványuk beve-
zető tanulmányában ugyancsak tényszerűen utalnak az eseményekre. Nicoarăhoz ha-
sonlóan ők is Bunea művét tüntetik fel forrásként.10
A rövid kutatástörténeti áttekintésből kitűnik, hogy az 1759-es templomfoglalás
irodalmában több „hagyományréteggel” számolhatunk. Egyes leírások nem nélkülözik
a mitológiai elemeket sem. Csaknem minden szál Bod Péter munkájához vezet, vi-
szont az ő leírása nagyon szűkszavú, részleteket nem tudunk meg belőle. Nem elkép-
zelhetetlen az sem, hogy az előzőekben említett szerzők közül néhányan a magyarigeni
lelkipásztor tényszerű közlését „színezték ki” a szájhagyomány vagy akár saját képzele-
tük alapján. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy közlendő korabeli forrásaink sok
helyen alaposan rácáfolnak Moldovan, Bunea vagy Iacob állításaira.
Ahhoz, hogy a téma kapcsán érdemben újat mondhassunk, és az események kro-
nológiáját tényszerűen rekonstruálhassuk, meg kell keresnünk Bod Péter forrásait. Fel-
tételezzük, hogy elsősorban az Erdélyi Református Egyház püspöki levéltárának anya-
gát használta, mely levéltár 1849-ben megsemmisült, így itt nincs lehetőségünk tovább
kutatni. Egyházunk másik kormányzati szerve, az Erdélyi Református Főkonzisztó-
rium többször tárgyalta a templomfoglalás ügyét, így levéltára is jelentős mennyiségű
adatot tartalmaz,11 amelyek sokkal árnyaltabban mutatják be a közel két és fél évszáza-
da történt eseményeket, tehát ezek tükrében szeretnénk rekonstruálni a tényeket. A
tanulmány második részében a kérdéses református templomok és gyülekezetek törté-
netét fogjuk vázlatosan ismertetni.

Petru Pavel Aron unitus püspök 1759-es vizitációja

és annak előzményei
A Hátszeg-vidéki templomok nagy részét több felekezet is használta, ami nem kü-
lönlegesség, hanem mindennapos gyakorlat volt. A Hunyad-Zarándi Református Egy-
házmegye vizitációs jegyzőkönyvei tudósítanak arról, hogy 1701-től Demsus templo-

7 Iacob Radu: Istoria vicariatului greco-catolic al Haţegului. Lugoj 1913 (a továbbiakban: Radu), 86., 110.,
183–185., 207–209.
8 Toader Nicoară: Aspecte ale religiei populare în societatea românească din Transilvania în secolul al XVIII-lea.
http://www.bru.ro/istorie/300ani.asp?id=nicoara2#_ftn43
9 Adrian Andrei Rusu: Ctitori şi biserici în Ţara Haţegului până la 1700. Editura Muzeului Sătmărean. Satu
Mare 1997 (a továbbiakban: Rusu), 211.
10 Camelia Elena Vulea – Luminiţa Wellner Bărbulescu: Vizitaţiuni canonice în Ţara Haţegului (1852–
1885). Presa Universitară Clujeană 2003, 32.
11 Az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltára az Erdélyi Református Egyházkerület Központi
Gyűjtőlevéltárában A 2-es fond Ügyiratok (A továbbiakban FőkonzLvt.) 1759/2., 1759/25.
310 HISTORIA ECCLESIÆ

mát a görögkeletiek és a reformátusok egyaránt használták, sőt a templom alatti

parókiális telket kettéosztották, keleti felét a román pap, nyugati felét pedig a reformá-
tus lelkész vette használatba.12 A templom falán ma is jól látható, hogy a freskókat
valamikor lemeszelték, ami nyilvánvaló jele annak, hogy a reformáció szele Demsust is
megérintette.
Valószínű, hogy Demsushoz hasonlóan több településen is imádták Istent ugyan-
abban a templomban görögkeletiek és reformátusok, unitusok és reformátusok egy-
aránt. A közös templomhasználat azonban cseppet sem volt súrlódásmentes.
Petru Pavel Aron balázsfalvi görög-katolikus püspök 1757. november 6-án levelet
írt a Guberniumhoz, amelyben többnyire egyházának a görögkeleti által okozott sé-
relmeit sorjázza. A levél mellékletét képező specificatioban kitér arra is, hogy négy a
Hátszeg-vidéki falu, Galac, Klopotiva, FelsőSzálasfalva [!] (tk. Felsőszálláspatak) és
Alsófarkadin templomait az unitusok a reformátusokkal felváltva használják (alternative
adeunt et frequentant). A közös használat pedig számos konfliktussal járt. A levél szerint a
reformátusok gyakran meggyalázták az unitusok szentségeit és kegytárgyait, az unitus
istentiszteleteket pedig nem egyszer abba kellett hagyni, hogy a templomot átadhassák
a reformátusoknak. Előfordult az is, hogy az oltári szentséget a kehellyel együtt kidob-
ták a templomból, melynek láttán a császári megbízottként Erdélybe küldött munkácsi
unitus püspök is elborzadt. Levelében megemlíti, hogy 1749-ben hasonló panaszokkal
fordult a Katolikus Státushoz, de akkor ezekre nem kapott választ.13 A levélben leírt
konfliktusokról a református levéltári források nem tudósítanak. Azt sem tudni, hogy a
Gubernium miként reagált a püspök levelére, hiszen a Főkonzisztórium levéltárában
nincs nyoma annak, hogy a kérdés rendezése végett megkeresték volna a református
egyházkormányzati szerveket.
Alig telt el egy év a levél megírása után, Aron püspök vizitálni indult a hátszegi me-
dencébe. 1759. február 3-án Klopotivára érkezett, a templomban catechisatiot tartott,
éjszaka pedig a kíséretében levő papokkal kihordatta a szószéket és a templompado-
kat, a padokból ajtókat készíttetett, és mind a templomot, mind a torony bejáratát lela-
katoltatta. Ezután szenteltvízzel meghintette a falakat, és a nép hallatára kiáltotta, hogy
a templomot a reformátusok haerezeseitől kívánnya megtisztogatni.14
Felsőszálláspataknak akkor két temploma volt. Egyik az unitus egyház kizárólagos
tulajdonát képezte, csak az egyházi nemesek látogatták, a másikat a helyi református pat-
rónusok elődei építették, de a falu görög-katolikus jobbágyai is abban tartották isten-
tiszteleteiket.15 Aron püspök február 7-én érkezett ide. Prédikálni kezdett az egyházi
nemesek templomában, de beszédét félbeszakította, és átment a másik istentiszteleti
helyre. A sekrestyében elvégezte sacerdotalis devotiot, kijött, és tanító prédikációjában

12 A Hunyad–Zarándi Református Egyházmegye az Erdélyi Református Egyházkerület Központi

Gyűjtőlevéltárában B 4-es fond. (A továbbiakban: HuZaL-Jkv.) I/1. 254.
13 Bunea 123–124. A szerző lábjegyzetben közli a püspöknek a balázsfalvi érsekség levéltárában
őrzőtt levelét, amelynek idevágó bekezdése így hangzik: „Sunt praeterea in Incl. cottu Hunyad Districtu Hatszeg
Pagi Galatz, Klopotiva, Felso Szálasfalva [!], et Also Farkadin, in quibus templa unitorum etiam reformatae religionis
Ministri cum suis Auditoribus alternatim adeunt, et frequentant, non sine gravi sacrarum rerum, Sacramentorum et
Sacramentalium profanatione, et magna irreverentia. Dum persaepe nostri Divina mutillare, aut potius etiam interrumpere
necessitantur, ut supervenientibus illis, locum cultui cedant. Imo etiam ipsa Sacro-Sancta Eucharistia cum pixide de
sanctuario, extra templum ejecta fuerit reperta, quae inadiens regius olim Commissarius Eppus Munkatsiensis stupidus
abhorruit, et ego anno adhuc (si bene memini) 1749-no die M. Martii Excelso isti Catholico Consilio pro muneris retione
demisse exposueram, a quo etiam favorabile tuli responsum, nullo adhuc consequente effectu.”
14 FőkonzLvt. 2/1759. C. 1–2
15 Rusu 292–297.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD: BESZÁMOLÓK EGY ÉRDEKES TEMPLOMFOGLALÁSRÓL 311

felszólította gyülekezetét a templomban levő haereticus jegyek eltávolítására. Szavaira a

kíséretében levő papok reagáltak, és eltávolították a református papi széket. Időközben
megjelent báró Györfi Sámuel a falu református birtokosaival, akik tisztázták a temp-
lom tulajdonjogát, és elejét vették a református istentiszteleti kellékek teljes eltávolítá-
sának.16
Galac templomát is közösen használták a reformátusok az unitusokkal. Az ottani
református nemesek joggal tartottak attól, hogy itt is megismétlődhetnek a szomszé-
dos falvakban tapasztalt kellemetlen események. Mara Miklós egyházmegyei gondnok
levélben kérte Puj József főbírót és Ponori Pált, a borbátvízi járás szolgabíráját, hogy
figyelmeztessék a püspököt: a székek eltávolítása egyenértékű templomfoglalással, amit
a császári rendeletek szigorúan tiltanak. Ha ellenzi, hogy a két felekezet ugyanabban a
templomban tartja istentiszteleteit, a megfelelő törvényes előírások szerint járjon el:
császári biztosok döntsék el, melyik felekezetet illeti meg a tulajdonjog.17 Petru Pavel
Aron és kísérete február 13-án érkezett a faluba. Tanításában stílusosan párhuzamot
kívánt vonni Galácia és Galac között: Hívek, Szent Pál Galatákhoz írt levelében azt mondja,
hogy a dolognak meg kell egyezni a valósággal, itt pedig nem úgy vagyon, mert Galátziában keresz-
tyén templom volt, itt pedig a falak jóllehet keresztyén templomot repraesentálnak, de a jegyek eretne-
ki jegyek azért ne féllyetek azoktól, kik a testet sérthetik meg, hanem attól, aki mind a lelket, mind
a testet megsértheti,18 fogjátok annakokáért azokat a jegyeket és vigyétek ki.19 (Megjegyezzük,
hogy a püspök által idézett mondat nem található meg a Galata levélben, és a levél
egyetlen gondolatával sem mutatható ki tartalmi rokonság, tehát a két település nevé-
nek hasonlósága alapján alkotta meg a kissé erőltetett párhuzamot.) Mara Miklós
nyomban felállt padjából és császári rendeleteket idézve tiltakozott a parancs ellen, az
említett szolgabíró hasonlóképpen cselekedett, de a püspök hátat fordított nekik. A
papság pedig végrehajtotta a parancsot: széttörte a református papi széket és az Úr
asztalát, és elkezdték kihordani a férfiak ülőszékeit. A dulakodásról tudósító Mara
Miklós szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy a falusiak közül csak egy sem nyúlt volna a
székeknek kiviteléhez. Id. Buda Bálint megpróbálta megakadályozni a székek kivitelét, és
bottal hozzáütött az egyik paphoz, mire a papok és diakónusok a földre teperték. Ek-
kor a jobbágyaik a helyi nemesek segítségére siettek, megverekedtek az unitus papok-
kal és kiszabadították kezükből Buda Bálintot, aki pisztolya agyával ütött fejbe egy pa-
pot. Erre mind Mara Miklós, mind Aron püspök megálljt parancsolt a dulakodásnak,
és a vizitáció elhagyta a templomot.20
Bunea másképpen írja le az eseményeket. Szerinte a református jellegű templomi
bútorzatot a helyi románság távolította el a templomból. Tudni véli továbbá azt is,
hogy a helyi románság verekedett a kálvinista nemességgel és Mara Miklós háromszor
próbálta lelőni a püspököt, de a fegyver nem sült el. A püspök lelki szemeivel az
prislopi kolostor könnyező Mária-ikonjára nézett, aki megszabadította őt.21 A görög
katolikus egyháztörténész által forrásként megjelölt, 1901-ben írott Suciu levél szerint
meg is sebesült a püspök, csakhogy itt a pisztoly egy Putinele-nek csúfolt borbátvízi
magyar kezében volt. Itt olvassuk azt is, hogy Petru Pavel Aron megátkozta a galaci

16 FőkonzLvt. 2/1759. C. 3.
17 Uo. B. 3.
18 Mt 10,28: És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek in-
kább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
19 FőkonzLvt. 2/1759. C. 4.
20 Uo. B. 4.
21 Bunea 155.
312 HISTORIA ECCLESIÆ

kálvinista nemeseket és a templomot, híveinek pedig megtiltotta, hogy abba járjanak. A

levelet író lelkész megjegyzi, hogy az átok megfogant, hiszen a templom elpusztult, a
Mara és a Buda családoknak már csak hírét hallani a vidéken.22 (A levél hitelességét
illetően csak annyit említünk meg, hogy a Mara család az 1948-as államosításig a vidé-
ken lakott. A rendszerváltás után visszaigényelték birtokukat, így 2002-ben e sorok
írója fehérvízi kúriájában találkozott Mara Ernővel.)
A Hunyadi Egyházmegye gondnokai február 18-án a Főkonzisztórium elé terjesz-
tették a három faluban történt erőszakos cselekményeket. A felterjesztés érdekessége,
hogy a templomok közös használatát egy bizonyos uniora vezették vissza, amely „azon
ecclesiakban eleitől fogva illibate observáltatott a reformatusok és graeci rituson lévők között”.23
Hogy mit is fed az unio fogalma, arra Sipos Gábor kutatásai világítottak rá. 1698-ban
egy császári diploma biztosította az erdélyi görögkeleti egyházközségek részére a vala-
mely bevett vallással való egyesülés lehetőségét. Nyilvánvaló, hogy a rendelkezés hátte-
rében a római egyház számbeli gyarapodása, illetve az unitus (görög-katolikus) egyház
létrehozásának szándéka állt. 1699-ben tíz Hátszeg-vidéki román pap, gyülekezetével
egyetemben élt a rendelet biztosította szabadsággal, és nem a római katolikus, hanem a
református egyház jurisdictioja alá kérte magát. Ezzel kitették magukat mind a világi,
mind a (római- és görög katolikus) egyházi hatóság zaklatásainak. E zaklatásokra vála-
szolva a református egyház 1700. november 28-án biztosító levelet bocsátott ki, mely-
ben már nem csak tíz, hanem tizenhét, a mi reformata relionkkal eddig magokat uniált oláh
papok védelmét garantálta.24 Valószínű, hogy a 18. század felére az ún. unio már nem
jelentett jogi függőséget, hanem csak a templomok közös használatát. A függelékben
közölt species factiban többször is előfordul a szó, mindenhol emez utóbbi értelemben.
A kurátorok felterjesztésükben azt is panaszolják, hogy a szegény paraszt községet ezen
templomokban való járástól tiltyák, s a pópákat ab animarum cura et baptizatione inhibeállyák
[akadályozzák].25 Mellékletként elküldték a Főkonzisztóriumnak a Mara Miklós levelét,
illetve egy species factit (tényvázlatot).
Egy hónap sem telt, és a Főkonzisztórium a Gubernium elé terjesztette az ügyet.
Időközben odaérkeztek Aron püspök jelentései is, amelyekben arra hivatkozott, hogy
az 1749-ben leírt sérelmeit sem a Katolikus Státus, sem a Gubernium nem orvosolta,
ezért folyamodott erőszakos megoldáshoz. A Főkormányszék helytelenítette a temp-
lomfoglalást, és ezt tudtára adta az unitus püspöknek is. A jelentéseket és tényvázlato-
kat továbbküldték a császári udvarba és onnan vártak végleges döntést. A helyi ható-
ságokat, Puj József szolgabírót és Ponori Pál regius perceptort utasították, hogy csitít-
sák az esetleges ellenséges indulatokat, és az érintett falvak lakóit pedig buzdítsák,
hogy a régi rend szerint látogassák a templomot.26
A Főkonzisztórium március 10-én utasította Dömjén Gergely bécsi ágenst, hogy vi-
gyázzon szorgalmatossan reája, mint tractáltatik, és mint járnak az elmék iránta, és lehetőségei-
hez képest sürgesse az ügy tárgyalását.27 Dömjén kihallgatást két az udvari kancellártól,
hogy megtudhassa mit tart és ítél őexcellentiaja ezen oláh püspök úr cselekedetiről. A kancellár
helytelenítette a templomfoglalást, de Buda Bálint magatartásáról sem nyilatkozott

22 Bunea 157–158.
23 FőkonzLvt. 2/1759. A. 1.
24 Sipos Gábor: Román református eklézsiák oltalomlevele 1700-ból. In: Europa. Balcanica–Danubiana–
Carpathica. Annales. 2/B. Bp. 1995. 356–359.
25 FőkonzLvt. 2/1759. A. 2.
26 FőkonzLvt. Expeditionis protocollum III. 355–357. 2/1759.
27 Uo. 358. 2/1759.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD: BESZÁMOLÓK EGY ÉRDEKES TEMPLOMFOGLALÁSRÓL 313

pozitívan. Dömjén próbálta meggyőzni arról, hogy a galaci nemest a püspök magatar-
tása ingerelte és késztette tettlegességre, így a felelősség az egyházi elöljárót terheli. Az
ágens március 20-án írt a Főkonzisztóriumnak. Leveléből kiderül: reménykedik abban,
hogy a császárnő a reformátusok javára dönt e kérdésben.28
A döntés nem váratott sokáig magára. Április 22-én kelt levelében Mária Teré-
zia súlyosan elmarasztalta az erőszakos templomfoglalást. Petru Pavel Aron püspököt
felszólította, hogy híveit a közösen használt templom látogatására buzdítsa, és a dula-
kodás során okozott anyagi kárt térítse meg. Figyelmeztette, hogy ellenkező esetben
megszorító intézkedésekre számíthat, és kérte, hogy egyházának jogi sérelmeit ne erő-
szakkal, hanem az ország törvényei és a királyi rendeletek szerint rendezze, ha pedig
elégedetlen az erdélyi hatóságok döntéseivel, a császárnőhöz fellebbezzen. Nem ma-
radt el a helyi nemesek, név szerint a Mara és a Buda családok megfenyítése sem. A
császárnő kérte, hogy zabolázzák meg magukat, mert a következő erőszaktételt kemé-
nyen meg fogja büntetni. A közös templomhasználatból eredő viszálykodásokat és a
két felekezet eukarisztiával kapcsolatos tanításai okozta feszültséget végképp meg
akarta oldani. Elrendelte, hogy ahol elég nagy a templom, keresztfallal osszák azt ketté,
és mindkét részbe nyissanak bejáratot. Ha pedig a templom nagysága nem teszi lehe-
tővé a kettéosztást, azt vegye használatba az egyik felekezet, a falu lakossága pedig
építsen templomot a másik vallás híveinek.29

A kérdéses református egyházközségek rövid története,

templomai további sorsa
Galac
Eddigi ismereteink szerint Galacon volt a vidék egyik legrégebbi református gyüle-
kezete. Egy 19. század első felében keltezett bejegyzés szerint első ismert papja Pávai
János volt, aki 1654-ben kezdte meg itteni szolgálatát.30 A 17. század második feléből
két lelkipásztorát ismerjük név szerint: Vállyai Istvánt és Batzoni Pétert. A 18. század
elején Pértsi Miklós és Örsi Péter szolgáltak itt.31 Az 1705-ös parciális zsinaton került
elő a panasz, miszerint a Hátczeg-vidéki nemesség közzül Galaczon és Demsesen némellyek el-
tartották praedicatorok fizetését.32 Krakkai Benedek 1705-ben írta alá a Gyulafehérvárra
menekült sárospataki kollégium törvényeit. Neve mellé utólag beírták, hogy primam
praeceptor Budaiensium, tandem Nalátziensium. [Először a Buda család, végül Naláciak ud-
vari tanítója.]33 Ez a bejegyzés arra enged következtetni, hogy a Galacon élő Buda csa-
lád megengedhette magának azt is, hogy udvari tanítót alkalmazzon. (Valószínű, hogy
a fent nevezett család főpatrónusként a lelkipásztorok fizetéséhez is jelentős összeggel
járult hozzá.) Egy 1718-ban kelt egyházlátogatási iratban említést tettek arról, hogy
1713-ban a gyülekezet Győri Pál hátszegi tanítót hívta meg lelkipásztorául, és kihang-
súlyozták, hogy ab antiquo Galacz volt a mater ecclesia, amelynek filiái Puj és a később

28 FőkonzLvt. 2/1759. D.
29 FőkonzLvt. 25/1759. 1–2. A levél teljes szövegét lásd még: Bod 416–417., és Bunea 155–156.
30 A Hunyad–Zarándi Református Egyházmegye levéltára az Erdélyi Református Egyházkerület Köz-
ponti Gyűjtőlevéltárában B 4-es fond – Protocollumok (A továbbiakban: HuZaL-Jkv.) I/8 369.
31 HuZaL-Jkv. I/1. 8–9.
32 HuZaL-Jkv. I/2. 12.
33 Hörcsik Richárd: A Sárospataki Református Kollégium diákjai 1671–1777. Sárospatak 1998, 149.
314 HISTORIA ECCLESIÆ

anyásított Borbátvíz.34 Ezt a primátust látszik alátámasztani a gyülekezet úrasztali edé-

nyeinek 1796-ban készült lajstroma, mely szerint öt darab aranyozott ezüst úrasztali
edénnyel rendelkezett, közülük egy a 16. század végén készült.35 1718. április 7-én Bu-
da Gáspár, látván az eklézsiának nagy szükségét parochialis ház iránt, egy Sztrígy melletti
telket adományozott a parókia építésére.36
A falu középkori templomának alapfalait Adrian Andrei Rusu tárta fel 1990-ben.
Az ásatások során cirill betűket tartalmazó freskók töredékei, illetve az ikonosztáz
nyomai is előkerültek. Rusu feltételezi, hogy a román és gótikus jegyeket egyaránt tar-
talmazó templomban eredetileg kizárólag görögkeleti istentiszteleteket tartottak. Miu-
tán a Buda család református hitre tért (feltételezése szerint a 16. század vége táján), a
freskókat lemeszelték, az ikonosztázt eltávolították, és a templomot reformátussá ala-
kították, de a görögkeleti felekezet továbbra is itt tartotta istentiszteleteit.37 Eredetileg
tornya is volt, de a 18. század végére igen romos állapotba került, és ex fundamento el-
hányták.38
Az 1759-es atrocitásokat követően a templom romos állapotba került. A ’70-es
években az egyházlátogatás többször felszólította a gyülekezetet, hogy kezdjen hozzá a
javításokhoz. Úgy látszik a császári rendeletnek kevés foganatja volt, mert az 1776-os
vizitáció szorosan elrendelte, hogy a titulatus commissarius [biztos] urak által lett separatio
[felosztás] szerint a reformatum templom az oláhokétól közfal által distingváltassék [választassék
el].39 1783-ra a románok templomot építettek maguknak,40 így a középkori templom
őket illető részére, a szentélyre nem volt többé szükségük. Mara Miklós inspector
curator a vizitáció előtt vállalta, hogy közbenjár a szentély megszerzése érdekében, és
adott esetben kifizeti a szentély árát a görög-katolikusoknak.41 Így került Galac közép-
kori temploma teljességgel református tulajdonba. Az 1788-ban Karánsebes felől betö-
rő török csapatok azonban teljességgel felégették a falu egyházi épületeit, mely pusztu-
lás után a gyülekezet képtelen volt talpra állni. A szomorú helyzetet rögzítő, 1796-ban
írott jegyzőkönyv, mielőtt szó szerint közölné a parókia telkének adománylevelét, lapi-
dárisan megemlíti, hogy a templomról most bizonyost nem tudhatánk.42 A 19. század máso-
dik felében romjai még látszottak,43 napjainkra teljesen eltűnt.

Klopotiva
Klopotiva is azon Hátszeg-vidéki eklézsiák közé tartozik, amelyet a 18. század elején
már meglátogatott a vizitációs bizottság. 1719-ben Ikafalvi Márton, későbbi hátszegi
lelkész szolgált a gyülekezetben. Az egyházlátogatás során arról panaszkodott, hogy
zsellérházban kell laknia. A gyülekezet megígérte, hogy parókiát épít.44 Minden való-

34 HuZaL-Jkv. I/2. 121.

35 HuZaL-Jkv. I/5. 182/183.
36 Uo. 181/b.
37 Rusu 208–210.
38 HuZaL-Jkv. I/4. 13.
39 Uo. I/3. 161.
40 A templomépítés dátumát a Bunea által közölt Suciu-levél 1765-re teszi, ezt vette át kritika nélkül
Radu (Radu 209.) és Rusu (Rusu 211.). Az adat azonban alapos felülvizsgálásra szorul. Véleményünk
szerint a görög-katolikusok 1776-ban még a középkori templomba jártak, másképp nem sürgette volna a
vizitáció a császári biztosok által előirányzott közfal megépítését.
41 HuZaL-Jkv. I/4. 57.
42 Uo. I/5. 181/a.
43 Moldovan 209.
44 HuZaL-Jkv. I/2. 147.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD: BESZÁMOLÓK EGY ÉRDEKES TEMPLOMFOGLALÁSRÓL 315

színűség szerint erre az időszakra tehető a gyülekezet alapítása vagy önállósodása.

Sipos Gábor nyomán joggal feltételezhetjük, hogy míg a 18. század első évtizedeiben a
Hátszeg vidéki román református gyülekezetekhez hasonlóan Klopotiva lakosságának
jó része áttért az unitus egyházba, némely kisnemesi család egy-egy ága, jelen esetben a
Pogányok és a Nándrák, kitartott reformátussága mellett, gyülekezetet alapított és ma-
gyar református lelkészt vitt a faluba.45 Erre utal a klenódiumok 1776-os, illetve 1796-
os lajstroma is. A legrégibb textíliákat és edényeket 1719-ben, illetve 1720-ban adomá-
nyozták. (Az 1796-os összeírásban viszont szerepel két, 17. századi edény: Egy Krisz-
tus és a tizenkét apostol képeivel díszített, 1677-ben készült aranyozott ezüst kanna, és
egy porcelánkancsó, amelynek fedelét címerpajzsok díszítették, a pajzsokon pedig az
1661-és az 1670-es évszám volt olvasható.46 Az előbbit 1775-ben adományozta Po-
gány Ádámné Nádudvari Krisztina, az utóbbi az 1776-os összeírásban nem jelenik
meg,47 valószínű, hogy ez is később került egyházi használatba.)
Egy 1759-ben írott tényvázlat (species facti) arról beszél, hogy de saeculo superiori [az
előző században] 1600 a nemességnek nagyobb része reformálódván, közösen használták a
templomot a görög vallást követőkkel. Innen tudjuk meg továbbá, hogy a 18. század
elejétől kezdve helyben lakó prédikátor szolgált Klopotiván. A templomot id. Pogány
János támogatásával déli irányban kibővítették, tornyot építettek hozzá, amelybe ha-
rangot öntettek.48 A harangfelirat 1716-os keltezése mindenképpen arra utal, hogy a
templombővítés is valamikor a 18. század elején történt.49
1724-ben Keresztúri Pál klopotivai prédikátor invadáltatása iránt instált a
Főkonzisztóriumnál.50 A lelkész levele sajnos nem maradt ránk, ezért a zaklatás jellegé-
ről semmit sem tudunk (nem kizárt, hogy a románságnak az unitus egyházba való be-
olvasztása volt a konfliktus gyökere).
Abban mindenki egyetért, hogy Pogány János a falu középkori eredetű templomát
bővíttette ki és ezt a templomot használta közösen, minden akadály nélkül a két felekezet
az 1759-ben történt atrocitásokig, abban azonban, hogy mi történt 1759 után, már
eltérőek a vélemények. A császári rendeletet végrehajtó biztosok minden bizonnyal
Klopotiván is megtették kötelességüket, hiszen az 1764-ben tartott vizitáció az egy-
házközség iratainak lajstromába felvette a templom kijárásáról való instrumentumot [okleve-
let] is,51 amelynek tartalmáról sajnos semmit sem tudunk. Radu szerint a görög-
katolikus közösségnek ifj. Pogány János alispán 1770-ben telket adományozott, ahová
saját templomot építettek, így a középkori templom református kézben maradt, és
gondatlanság következtében romba dőlt. Helyébe 1880-ban építettek új református
templomot a faluban.52 Véleményét Rusu is átveszi.53 Forrásaink azonban megkérdője-
lezik a fenti hipotézist. Az 1771-es vizitáció építkezési munkálatok közepette találta a
gyülekezetet. A számadási tételek (a toronynak felállításáért és béfedéséért, téglák vecturajáért

45 Sipos Gábor: A reformáció továbbélése a hátszegi románok között. In: Europa. Balcanica–
Danubiana–Carpathica. Annales. 2/A. Bp. 1995. 241.
46 HuZaL-Jkv. I/5. 216.
47 Uo. I/3. 165.
48 FőkonzLvt. 2/1759 C. 1–2.
49 HuZaL-Jkv. I/5. 225. A harang felirata így hangzik: IN GLORIA DEI: ET VSV ECCE:
KLOPOTIVAN. A. 1716., VENITE AVDITE VERBVM IEHOVAE.
50 FőkonzLvt. Exp. prot. 257.
51 A Hunyad–Zarándi Református Egyházmegye levéltára az Erdélyi Református Egyházkerület Köz-
ponti Gyűjtőlevéltárában B/4. Iratok 1715–1954. (A továbbiakban HuZaL-Iratok) 3. sz. 3.
52 Radu 185.
53 Rusu 190.
316 HISTORIA ECCLESIÆ

stb.) arra utalnak, hogy nem tatarozásról, hanem templomépítésről van szó, az elköl-
tött összeg (144 ft. 9 dr.)54 azonban túl kicsinek tűnik egy templomépítés fedezésére (a
szerény méretű kitidi templomot 1799-ben 356 forint 24 dénárért építették fel55, vi-
szont Bácsiban, 1772-ben száz forint körüli összegből építették fel az oratóriumot56).
A következő évben pedig a templombelső bútorzatáért fizettek 33 forint 48 dénárt.57
Nem akarunk pálcát törni sem a javítás, sem az építés hipotézise mellett. Ha tataroz-
tak, akkor egy, a galacihoz hasonló helyzettel állunk szemben, ha új templomot építet-
tek, akkor a középkori építmény tulajdonjoga a románokra szállt. Tény, hogy 1796-ban
a református templom tornyában szólt a már említett, id. Pogány János által 1716-ban
öntetett harang.58 A templomot 1802-ben az ott állomásozó határőrkatonák raktárként
használták, viszont a vizitáció határozott közbelépésre ismét visszanyerte istentiszteleti
hely jellegét.59 Ma Klopotiva központjában áll egy kis, jelentéktelen ortodox templom.
A helyiek erről mondják, hogy egykor református volt, és ez lehet a Radu által említett
második református templom.

Felsőszálláspatak
Felsőszálláspatak magyar református gyülekezetének létezését illetően a 18. század
eleji református források egyetlen adattal sem szolgálnak. A már említett, román pa-
poknak adott assecuratio három idevaló papot, Popa Pétert, Popa Czikult és Popa
Andrást említi, akik 1700-ban a református egyház joghatósága alá tartoztak.60 Hátsze-
gi káplánságát követően pedig Bajesdi Popa Farkas József is szolgált itt,61 valószínűleg az
ő nevéhez kötődik a szó szoros értelmében vett református gyülekezet megalapítása.
A falunak a 18. században két temploma volt. Az egyiket görög-katolikus gyakorla-
tilag vagyontalan kisnemesség (forrásaink egyházi nemességnek nevezik) építtette és tar-
totta fenn, a másikat pedig a helyi földbirtokosok alapították (ex fundamento [alapjaiból]
építették és ruinait azoknak successorai procurálták [utódai javították]), és unitus jobbágyaik is
itt tartották istentiszteleteiket.62 Az előbbi templomot mai napig biserica nemeşilor-nak,
az utóbbit pedig biserica jobagilor-nak nevezik a faluban. Mindkét templom középkori
eredetű. A jobbágyok által is használt templomot a torony bejárata fölé falazott ószláv
felirat tanúsága szerint a Sărăcin – Szerecsen család építtette valamikor 15–16. száza-
dok fordulóján.63 Valószínűleg kezdettől fogva jobbágyaik is itt tartották istentisztele-
teiket. A család utolsó férfitagja, István 1613-ban meghalt. A Szerecsenek birtokaira,
köztük az említett templomra egyszerre formált jogot a Mara és a Keresztesi család. A
templom tulajdonjoga végül a Keresztesiekre szállt.64 Az időközben református hitre
tért patrónusok görög-katolikus jobbágyai továbbra is uraik templomában tartották
istentiszteleteiket. Valószínűleg ez a helyzet fogadhatta 1759-ben Aron püspököt.

54 HuZaL-Jkv. I/3. 17.

55 Uo. I/5. 377.
56 Uo. I/3. 44.
57 Uo. 35.
58 HuZaL-Jkv. I/5. 225. Lásd előbb a 49. jegyzetet.
59 HuZaL-Jkv. I/5. 537.
60 HuZaL-Jkv. I/1. 252.
61 Uo. 9.
62 FőkonzLvt. 2/1759 C. 2–3.
63 Rusu 293–296.
64 Uo. 296.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD: BESZÁMOLÓK EGY ÉRDEKES TEMPLOMFOGLALÁSRÓL 317

Hat évvel a dulakodások után, 1765-ben a református gyülekezet templomot akart

építeni. Ekkor a vizitáció elvetette az építés ötletét, és régi Keresztesi templom restaurálá-
sát ajánlotta.65 Hogy mi történt az előző hat évben, arról csak sejtéseink lehetnek. A
szöveg tanúsága szerint a jobbágyok templomának tulajdonjoga a református gyülekezetet
illette, de az épület alkalmatlanná vált istentiszteletek tartására.
1769-ben a Főkonzisztórium felszólította a hideg possessorokat [birtokosokat], kik a
templom építtésiben olly restesek, hogy minél hamarabb kezdjék el azt, nehogy az adott szabad-
ságot elveszessék.66 Egyértelmű, hogy itt már nem javításról, hanem templomépítésről
volt szó. (Rusu szerint a Mara család 1710 után elpusztult udvarházának egy részét
alakították templommá.67 Az illető terület mai napig a református egyház tulajdonát
képezi.)
A felszólításnak volt hatása, hiszen ugyanazon év júniusában Mara Miklós arról
számolt be, hogy a munkálatok elkezdődtek,68 az 1773-as vizitáció pedig ezek folytatá-
sát szorgalmazta.69 1777-ig a templomépítés abbamaradt,70 ekkor újra nekiláttak az
építkezésnek. 1781-ben újból felhagytak az építéssel, és 1783-ig nem mozdítottak
semmit.71 Az 1796-os vizitáció iratai egy romlófélben levő templomról tudósítanak,72 és
az 1799-es vizitáció már desolata, azaz elnéptelenedett eklézsiaként jegyezte
Felsőszálláspatakot.73
Bár a következő évek egyházlátogatásai próbálták anyagilag talpra állítani a gyüle-
kezetet, szorgalmazták kisebb költséggel járó tanítói állás létesítését is, egyiknek sem
lett eredménye. A felsőszálláspataki eklézsia szó szerint belehalt a templomépítésbe. A
jobbágyok temploma valamikor a 18–19. századok folyamán radikális változtatásokon
esett át.74 A nyugati fal és a torony kivételével lebontották, és kibővítették. Ma a gö-
rögkeleti hívek használják. Középkori eredetére csupán egy reneszánsz ajtókeret és a
templomalapítók nevét rögzítő, kőbe vésett felirat utal.
A három templom sorsát végigkövetve láthattuk, hogy az 1759-es templomfoglalá-
si kísérlet megzavarta a két felekezet viszonylag békés együttélését. Amíg Nyugat-
Európában csupán a 20. század második felében épültek ún. „ökumenikus templo-
mok”, addig a Hátszegi medencében a 18. század közepén két, gyökeresen különböző
keresztyén felekezet, a görögkeleti szokásokat, misztikumot átmentő görög-
katolikusság, és a puritán, rigorózus reformátusság egyazon templomban imádta Is-
tent.

Az alábbiakban teljes egészében közöljük Mara Miklós és az egyházmegye gondno-

kainak a Főkonzisztóriumhoz intézett levelét, és az események kapcsán írott tényvázla-
tot (species facti).

65 HuZaL-Iratok 6. sz. 11.

66 FőkonzLvt. Sess. p. III. 723.
67 Rusu 292.
68 FőkonzLvt. 133/1769. 3.
69 HuZaL-Jkv. I/3. 93.
70 Uo. 194.
71 Uo. I/4. 99.
72 Uo. I/5. 215.
73 Uo. 398.
74 Rusu 296.
318 HISTORIA ECCLESIÆ

75
Mara Miklós levele
Bizodalmas jó Uram, kedves Sógor Uram!
Nagy szívünk keserűségével kelletik ezen írásom által sógor uramot tudósítanom
rajtam megesett casus felől, tudniillik 4ta praesentis az oláh püspök úr, micsoda indu-
lattól viseltetett, maga tugya, a klopotivai templomból a nostrások székeit mind
öszverontotta s kihordatta, nemkülömben a praedikálószéket. Ezek meglévén, amint
ex rationibus informáltattam, a templomnak padimentomát megsepertette szenteltvíz-
zel az ő módgyok szerint szenteltette és úgy kezdett a populinak catecizálni, s
catecizatioja között azt mondotta: Tugyátok meg, hogy ez a ház mindeddig latroknak
barlangjok és szamároknak istállójok volt, de már ezután lészen templom. És midőn
cathecizatioját elvégezte volna, a templomból kiment, lakatokat vetetett mind a temp-
lomra, mind a toronyra, csináltatván az eltört székekből a toronyra is ajtót. Onnan
valami négy nap múlva divertált F[első]Szálláspatakára és ottan is aszerint kívánván a
nostrások székeivel bánni, midőn azon széket, mellyben a pap és mester szokott ülni
kihányatta volna, superveniált báró Györffi Sámuel úr több szálláspataki
possessorokkal együtt s protestálni kezdettek, hogy a székeknek kihányatásától
desistályon, mert nem lesz szerencsés kimenetele a dolognak. Ezen két casust meg-
hallván Hernye Boldisár [2] uram, mint galaczi ecclesianak vicecuratora, nékem hírt
tett, s adhortált, hogy mennyek fel s lássuk miként vehetnők eleit, hogy magunk temp-
lomunkkal is úgy bánnyék. Felmenvén pedig menest írtam egy levelet főbíró Puy
Jóseff úrnak, megírván micsoda casusokat hallottam, hogy vitt légyen véghez a neve-
zett püspök úr, s tartok, hogy Galaczon is aztot véghez vinni ne igyekeznék, a temp-
lomunkra lakatot vetne. Azért ab officio praemoneállya a püspök urat, hogy ha
visitálni kíványa a galaczi ecclesiat is, mi ellene nem állunk, úgy mindazonáltal, hogy
székeinket helyekből ne bojgassa, rontogassa s kihányattassa, hanem ha tovább nem
kívánná patiáni, hogy valamint a saeculis azon egy templomba praedecessorink, úgy mi
is az oláhokkal isteni szolgálat végett jártak s járunk, tehát tessék püspök úrnak juxta
Approbatae Constitutionis Part. 1. Tit. 1. Art. 7. comisariusokat sollicitálni, kik is
judicialiter decedályák, mellyikünknek részére maragyon a templom. Mert külömben a
székeknek kihányása foglalást jelentvén, semmiképpen kihányatni nem engegyük, sőt
ha admonitionkkal nem gondolna, hanem szándékát véghezvinni kívánná, ugyan főbí-
ró uram által protestáltattunk, hogy ha mi casus történik, ne okoztassunk. Ez meglé-
vén, írtam egy instructiot, mellyel processualis borbátvízi szolgabíró uramot elküldöt-
tem Pujra, hogy communicálná azon instructiot főbíró és Ponori Pál uraimékkal s hírje
szavával a possessoratusnak mind a kettőt, hogy de novo is admoneályák a püspök
urat, desistályon feltett [3] szándékától. Maga mindazáltal szolgabíró uram ugyancsak
magával az instantiat hozza le, és midőn látná, hogy a székeknek rontatásához akarna
fogatni, legottan az instructioval procedályon. Ezek eszerint meglévén, tegnapelőtt,
úgymint 13. hujus Pujról megindulván, Galaczra jött. És bémenvén a templomba,
cathecizatioját azon kezdette el, hogy Szent Pál Galatákhoz küldött levélében azt írta,
hogy a dolognak a valósággal egyezni kell, de itt külömben vagyon a dolog, mert
ugyanis Galátziában igaz keresztyén ecclesia volt, de itt Galaczon nem úgy látom a
dolgot, jóllehet szemlélvén a falakat, úgy tetszik, mintha keresztyén templom volna, de
a signumok hereticusoké [!]. Ne félyetek azoktól, akik csak a testet sebhetik meg, ha-

75 FőkozLvt. 2/1759. B.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD: BESZÁMOLÓK EGY ÉRDEKES TEMPLOMFOGLALÁSRÓL 319

nem attól aki mind a testet, mind a lelket megsebheti, azért a hereticusok signumait
fogjátok s vigyétek ki. Arra magam felállottam s protestálni kezdettem, hogy illyen bé-
kességes időben felséges asszonyunk decretuma ellen ne cselekedgyék. A szolgabíró is
protestálni kívánt volna, de nem hallgatta meg, hanem másfele fordult, s a pap székit
azalatt míg protestáltam lerontottatta s magam is azonnal ülőszékemből felköltem s
kiáltottam a populinak, hogy senki a székeknek kivettetésekhez ne nyúlyon. És míg én
a populet adhortáltam volna, hogy ne nyúlyon a székekhez, az én ülőszékemet is
leronták arra disponált emberei. Úgy az Úr vacsorájára való asztalt is, és midőn a falu-
siak közül csak egy sem nyúlt volna a székeknek kiviteléhez, ugyan az maga diaconusi s
papjai kezdették a székeket [4] kifelé hordani. Az ajtó felől lévén Buda Bálint uram,
kívánta impediálni, s úgy lehet egy pálcával valamelyik paphoz hozzáütött is, de a több
papság és deaconusság őkegyelmét a földre nyomták. Már itt, az igazat megvallván,
aminthogy atöbbi is mind igaz, minekelőtte a templomba bémentem volna, parancsol-
tam két jobbágyomnak, hogy a templom ajtajába olly készülettel légyenek, hogy a szé-
keket kivinni semmiképpen ne engegyék, s ha látnák, hogy engem valaki aggrediál,
aztot üssék. Jóllehet ugyan engem senki sem aggrediált egyébbel, ha nem szóval, s én is
az ollyanokra szóval replicáltam, de látván jobbágyaim, hogy Buda Bálintot a földre
nyomták, kívánták a papokat és deaconusokat róla elvenni, de mindaddig nem lehett,
míg a két jobbágyom pálcával nem kezdették verni. Azt látván a püspök úr, protestálni
kezdett, hogy én fegyveres kézzel aggrediálom őtet s embereit a templomban. Buda
Bálint pedig a földről felkelvén, ködmöne alatt rejtekben levő pisztalyát kezibe vette,
melyet magam sem tudtam, a csövit fogta, s az agyával egy papnak fejét megsértette, és
eszerint a dolog concludálódott, mert mind én, mind a püspök megkiáltottuk, hogy
tovább semmi ne légyen, mert elég. Azért kívántam pedig per longum et latum sógor
uramnak a dolgot megírni, hogy minekelőtte mind magam informatioja, javaslya sógor
uram, mind apedig a curatoroké, micsoda violentiakat cselekedett a püspök úr, a mél-
tóságos Regium Gubernium eleibe menne sógor uram. Addig locis indebitis ezen
declaratio szerint a dolgot [5] incusiálya az uraknak, signanter pedig gubernator úr
őexcellentiajának, Rosenfelt úrnak, Monor úrnak, s több maga jó urainak s patronusi-
nak, kiváltképpen peddig religionkon lévő méltóságos consiliariusoknak, kik benn vol-
nának és gubernialistaknak, úgy ha casu quo Simon uram vagy Siményfalvi uram benn
találna lenni. Továbbra pedig ezen materiaban engem tudósítani ne terheltessék, hogy
aszerint leveleimet conficiáltathassam. Hosszas írásomról, midőn sógor uramot követ-
vén, maradok jó úrnak, sógor úrnak köteles szolgája, igaz attyafia
O[láh]Brettye 15. Februarii 1759.
Mara Miklós mpr.

Az egyházmegyei gondnokok Főkonzisztóriumhoz

76
címzett levele
Excellentissime, ac illustrissimi domini domini supremi curatoris domini domini ac
patroni nobis gratiosissimi.
Minémű insperatus casus és törvénytelen molitiok történtenek ezen nemes Hunyad
vármegyében, nemes Hátzeg vidékin a klopotivai, szálláspataki és galaczi ecclesiakban,
alázatos kötelességünk szerint kívántuk Excellentiadnak és Nagyságotoknak mélly

76 FőkonzLvt. 2/1759. A.
320 HISTORIA ECCLESIÆ

submissioval értésére adni és mindenik casust in annexis facti specibus ex incumbentia

officii nostri repraesentálni, mellyekből, hol, miként történt a dolog Excellentiad,
nagyságotok bölcsen penetrálhattyák. Minthogy pedig mind törvényen fundált
igasságunk vagyon in Approbatae Constitutiones a religiokra nézendő dolgokban Part.
1-mae Tit. 1-mi Art. 7-mo, mind felséges uralkodó fejedelemasszonyunk őfelsége, fel-
séges praedecessori kívántanak bennünket, in nostris immuniatibus, privilegiis, indultis
etc. kegyelmesen megtartani s közelebbről is érkezvén őfelsége kegyelmes rescriptuma,
hogy a templomok elfoglalásától supersedeállyanak minden rendek, alázatoson
támasztyuk Excellentiad és nagyságotok kegyes atyai tekinteti eleiben ezen nagy meg-
sértődésünket. Annál inkább, hogy azon ecclesiakban eleitől fogva az unio illibate
observáltatott a reformátusok és graeci rituson lévők között, s magok praedecessori
építvén azon templomokat, s e mai napig ennyi sok viszontagságok között inpertur-
bate procurálván, nagy praejudiciumunkra deserviál, hogy az oláhságot fejünkre ültetik
s publice bennünket [2] haereticusoknak pronuntiálnak s nevezetesen contra
Compillatae Constitutiones Part. 1-mae Tit. 1-mi Art. 9-num, 10-mum őfelsége kegyes
indultuma nélkül, in nostris immunitatisbus et indultis involálnak, s a szegény paraszt
községet ezen templomokban való járástól tiltyák, s a pópákat ab animarum cura et
baptizatione inhibeállyák. Amint ezen ecclesiakban megtörtént, félhetünk, hogy
ennekutánna több impetitiokal is illetnek bennünket, hanem ha Excellentiad, Nagysá-
gotok atyai protectioja által, az illyetén invasiok remediáltatnak. Méltóztassék azért a
méltóságos Supremum Consistorium ezen szegény ecclesiak mostani casussát és temp-
lombéli invasiojából következett motusokat in locis debitis promoveálni, mivel juxta
Jura Regni et Canones praescriptiokat töltöttenek is a reformátusok azon templomok-
ban, és azon időknek folyásiban se egyszer, se másszor meg nem mutogattathatik,
hogy turbáltattanak volna in dominio eorundem templorum. Hanem ha a szükség úgy
hozza magával és a méltóságos püspök úr ezen dolgot felyebb is promoveálni igyekezi,
azon ecclesiak inhaereálnak az citált Approbatabeli articulusnak és ha a graeci rituson
lévőktől azon templomokra erogált expensajok refundáltatik s facultas engedődik pro
aedificandis novis templis, alázatoson is inplorállyuk a méltóságos Consistorium atyai
protectioját. Quibus excellentiae ac illustritatum vestrarum gratiis et patrociniis
commendati jugiter perseveramus.
Excellentiae ac illustritatum vestrarum servi humilimi: curatores ecclesiarum
reformatarum in inclito comitatu Hunyad existentium
AllPestes die 18. mensis Februarii 1759.
77
Tényvázlat
Species facti ratione invasionis templi NagyKlopotivensis in comitatu Hunyad,
districtuque Hátzeg existentis, patratae, perque illustrissimum dominum episcopum
Petrum Aron pertentatae est sequentis tenoris:
Az oláh nationak püspökje, méltóságos Aron Péter úr őkegyelme, anno hoc
praesenti 1759. die 3tia mensis februarii Klopotivára érkezvén, cum solemni cleri
valachici caterva és a templomban menvén pro instituenda catechisatione, látván ottan
a két cathedrat és a székeknek benne lévő rendes helyheztetését, s végére menvén,
hogy a reformált magyarok az oláhsággal alternative pro celebrandas devotionibus

77 FőkozLvt. 2/1759. C.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD: BESZÁMOLÓK EGY ÉRDEKES TEMPLOMFOGLALÁSRÓL 321

azon egy templomban járnak. Nocte in quartum diem ejusdem Februarii inclinante,
medio cleri sui a reformátusok cathedraját una cum sedilibus kihányatta, egyberontván
a székeknek nagyobb részét, tandem mind a templomot, mind pedig a tornyot zár alá
vetettette, szóval is a reformátusoknak azon templomban való járásokat improbálta, s
szentelt vízzel falainak minden részeit meghintvén coram toto populo azt kiáltotta,
hogy azon templomot a reformátusok haereziseitől kívánnya megtisztogatni.
Ha kérdőre vétetik primitas, ki építette ezen templomot, innegabile, hogy az
klopotivai nemesség az oláhsággal együtt fundálta. De seculo superiori 1600 a nemes-
ségnek nagyobb része reformálódván, és a templom igen keskeny falak közzé szorít-
tatva lévén, [2] torony nélkül, az akkori időnek mostoha faciesse szerint fundáltatván,
per longam et laude dignam titulati quondam domini Joannis Pogány senioris
industriam, cum initio hujus seculi meridionalis fala a templomnak elhányatott, et in
tertia parte megbővíttetett, úgy a tornya ex fundamento supra templum eleváltatott,
derekasint per reformatos in hodiernum usque diem fedéllel procuráltatott, s abban
mindenféle székek decenti ordine készíttetvén helyheztettek. Úgy a toronyban
industria reformatorum szereztetett harang helyheztetett, amint ezek ex inquisitoriis de
anno 1732 emanatis lucide constálnak. És eképen ab initio hujus seculi református
papok tartattatván ezen ecclesiaban, a mentionált templomban mindkét részről szép
unioban élvén a reformatusok a graeci rituson lévőkkel, az isteni szolgálat sine ullo
impedimento sub plurimis episcopis ad modernum usque motum celebráltatott.

Alta species facti intuitu invasionis templi FelsőSzállásPatakiensis

Anno eodem die 7ma mensis ejusdem, azon méltóságos püspök úr in circulatione
ecclesiarum perveniálván FelsőSzállásPatakára (holott is a graeci rituson lévőknek két
templomok vagyon, az egyik az egyházi nemességé, a másik pedig a református
possessoratus engedelméből aequaliter usuáltatik a parasztságtól cum reformatis
ibidem ecclesiae membris) és elsőben az egyházi nemessek templomában pro
di[3]cenda oratione menvén. Onnat egy mellette lévő kalugert expediált a más közön-
séges templomban, mely templomot a felszőszálláspataki possessoratus elei ex
fundamento építtettek, successive következett ruinait azoknak successorai procurálták
in sumo usque diem, és azt visitáltatván s per eundem referáltatván, hogy abban a
graeci rituson lévők a reformátusokkal alternative járnak, félben szakasztotta az egyhá-
ziak templomában istituált visitatiot, és ide fordulván. Minekutánna in sacristia a
sacerdotalis devotiot véghezvitte, pro catechisatione a templomba kijött, és itten azon
kezdette el catechisatioját, hogy a templomnak falai láttatnak ugyan keresztyén falak-
nak lenni, de botránkoztató haereticus jelek lévén benne, szükség azokat amoveálni,
mely adhortatiojára az odagyűlt papok a református pap székét kihányták. Többre is
intendáltak volna, de a református possessorok közzül egynéhányan odamenvén és a
templom fundatiojáról relatiot tévén, kiktől, miként építtetett és usuáltatott a temp-
lom, cessáltanak ab ulteriori sedilium turbatione.
322 HISTORIA ECCLESIÆ

Tertia species facti ratione invasionis templi Galatziensis:

Megértvén miként rontatta egyben s vetettette ki a méltóságos oláh püspök úr a
klopotivai templombéli székeket et consequenter mind a templomra, mind a toronyra
lakatokat vettetett, nehogy a galaczi templommal is aszerint bányék, e possessoribus
ejusdem ecclesiae reformatis Mara Miklós őkegyelme főbíró Puj Jósef uramnak írt egy
levelet, kérvén, hogy ab officio a galaczi possessoratus nevével admoneállya a püspök
urat, hogyha a galaczi templomot kívánnya visitálni, a possessoratus nem ellenzi,
minthogy eleitől fogva majd a seculis a reformatusok a graeci rituson lévőkkel azon
egy templomban isteni szolgálatra jártanak. De hogy a templombéli székeket
megbojgassa és kivettettesse, semmiképpen meg nem engedik, hanem ha tovább
patiálni nem akarja azt az uniot, juxta Approbatae Constitutionis Part. 1-mae Tit. 1-mi
Art. 7-mum, commissariusokat sollicitállyon, kik istenesen dijudicállyák, mellyik fél
maradjon meg a templommal, sőt ha ennek nem adhaereálna, magának tulajdonítsa a
non putaram casust. Effelett írtanak egy instructiot is, mellyet borbátvízi processualis
szolgabíró őkegyelmének kezében adtanak, hogy ha odaérkezik és valamely motust
kezd, inhibeáltassék a székek rontásától. Tandem die 13tia mensis Februarii anni
suprarepetiti, megérkezvén Galatzra a nevezett püspök úr, és énekszó alatt a temp-
lomban bémenvén, és a sanctuariumban kevesset mulatván, hogy onnét kijött,
catechisatioját eszerint kezdette: Hívek, Szent Pál galatákhoz írt levelében azt mondja, hogy a
dolognak meg kell egyezni a valósággal, itt pedig nem úgy vagyon, mert Galátziában keresztyén temp-
lom volt, itt pedig a falak jóllehet keresztyén templomot repraesentálnak, de a jegyek eretneki jegyek,
azért ne féllyetek azoktól, kik a testet sérthetik meg, hanem attól, aki mind a lelket, mind a testet
megsértheti,78 fogjátok annakokáért azokat a jegyeket és vigyétek ki. Melyre a clerusi renden
lévők töstént ragadák a református pap székét, és egyben rontották. Ekkoron említett
Mara Miklós atyánkfia székiből kiállván, protestálni [5] kezdett és mondotta a denotált
szolgabírónak, hogy cum instructione procedállyon a méltóságos püspök úr ellen.
Amidőn olvasta volna az instructiot, másfelé fordult, hátát adván a szolgabírónak, sub
his az Úr vacsorájához való asztalt is egybenrontották, és a férfiak székinek fordulván,
midőn a református pap székit ki akarták volna vinni, idősbb Buda Bálint uram meg-
fogta széket, és impediálni igyekezte, hogy ki ne vigyék, de a pópák és diaconusok a
földre nyomták. Kit is bizonyos arra adhibeált emberek kezekből ki akartanak volna
szabadítani, in ipsa tumultuatione a pópák azon emberekhez is vertenek, és ebből ne-
vekedvén a lárma, azon emberek is a pópák közzül vagy hármat téltúl megütögettenek.
Buda Bálint uram is a földről későre felkelvén, külömben magát nem eliberálhatta ke-
zekből, míg egy pópának fejét meg nem sértette, s eszerint folyván a dolog s nem
reménlett casus, mind a püspök úr, mind mások supersedáltanak.

78 Mt 10,28: És ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek in-
kább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.
ŐSZ SÁNDOR ELŐD: BESZÁMOLÓK EGY ÉRDEKES TEMPLOMFOGLALÁSRÓL 323

Berichte über eine interessante Kircheneroberung

In den 17. und 18. Jahrhunderten hielten im Hátszeger Bezirk die ungarischen
reformierten und die rumänischen orthodoxen, bzw. griechisch-katholischen
Gläubigen ihre Gottesdienste in demselben Kirchengebäude. Das ist ein Einzelfall in
Europa, der nicht konfliktlos zuging.
1759 führte der griechisch-katholische Bischof Petru Pavel Aron eine Visitation im
Kirchenbezirk Hátszeg und vernichtete die typisch reformierte Kircheneinrichtung,
die Möbel in drei Dörfern, namentlich Koloptiva, Felsőszálláspatak und Galac. Die
griechisch-katholische Geschichtsschreibung mytologisierte dieses Geschehnis. Um
davon ein klares Bild zu bekommen, soll man die Beschreibungen in den
zeitgenössischen Quellen lesen.
Im Archiv der Siebenbürgischen Reformierten Landeskirche haben wir die
zeitgenössischen Dokumente dieser Kircheneroberung gefunden, die wir hier
veröffentlichen. Eine kurze Einführung vor diesen Dokumenten berichtet über die
Geschichte der drei oben genannten Gemeinden.

Adorjáni Endre: Ég és föld (16x13, bronz, 1982)