Megáldja Kezed Munkáját

Megáldja kezed munkáját!
A Cserépfalui református egyházközség

krónikája napjainkig
Cserépfalu, 2021
YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY 1 YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY
Kiadja
A Cserépfalui Református Egyházközség
Szerkesztõ
Gavrucza-Nagy Emese lelkipásztor
Szerzõk
Zsirka László
Szabó László
Gavrucza-Nagy Emese
Korrektúra
Gavrucza-Nagy Bence
Fotók
Gavrucza-Nagy László
Gavrucza-Nagy Bence
Készült a Petõ Nyomdában

Mezõkövesden 2021-ben.
Bevezetés
A Cserépfalui Református Egyházközség történetében 25 éven
belül második alkalommal adatik meg, hogy a templomról és a gyü-
lekezetrõl egy kis kiadványt jelentessen meg.
Mivel a kezdetekrõl, egészen az 1996-1997-ben történt templom-
felújításig az akkori lelkipásztor, Zsirka László minden tekintetben
igényes kiadványt alkotott és jelentetett meg „NEM CSERÉP, HA-
NEM PORCELÁN, ÉS ÉP” címmel, A Magyar Református Egyház
Doktorai Kollégiumának Egyháztörténeti Szekciója kiadásában és
Dr. Csohány János, mint felelõs kiadó által szerkesztve, nekünk e
mû méltó folytatása volt a feladatunk.
Megkaptuk Nt. Zsirka László engedélyét az 1998-ban megjelent
anyag forrásként való felhasználásához, amit ez úton is hálásan
köszönünk. Mivel jelen kiadvány teljes anyagának nagy részét az
említett mû teszi ki, így a változatlanul közölt részeket dõlt betûvel
szedve különítettük el, az általunk, az azóta eltelt idõre vonatkoz-
tatva megírtaktól.
A teljesség igénye nélkül, a munkálkodók, a megvalósított dolgok
iránti megbecsülésbõl, az utókor számára pedig emlékezetül szán-
juk ezt a mostani kiadványt.
Záró gondolatként, mielõtt útjára indítjuk az évszázadok króniká-
ját, álljon itt egy igevers hitvallásképpen.
„Megnyitja az ÚR elõtted gazdag kincsesházát, …
és megáldja kezed minden munkáját.” 5Móz 28,12
A ma élõ cserépfalui gyülekezetnek is az a megtapasztalása, hogy

Isten mindig megáldotta keze munkáját, és bár voltak nehéz idõ-
szakok a gyülekezet életében, de a hozzá fordulókat az Úr mindez-
idáig megsegítette.
Az Isten dicsõségére, az Isten segítségével munkálkkodó ember
reménysége és hitvallása tehát e mostani kiadvány címe.
Gavrucza-Nagy Emese
A Cserépfalui
Református Egyházközség története
A keresztyénség történetében a reformáció olyan, mint a kenyér-
ben a kovász, mivel – a középkor minden tudományos és teológiai
eredménye mellett – kiszabadította az egyszerû ember gondolko-
dását a kor misztikus és babonás képzeletvilágából, újra a közép-
pontba állította Jézus Krisztust és a Bibliát, s elõremutatott egy
olyan világ felé, amely máig is meghatározó az emberi gondolkodás
fejlõdésében. Az 1517. okt. 31-én Wittenbergben kifüggesztett 95
lutheri tétel szinte futótûzként terjedt szét az akkori Európában, s a
reformáció megállíthatatlanul végezte lelkeket hódító munkáját, nem-
sokára eljutva Magyarországra is.
A reformáció elõször hazánkban az északi megyékben terjedt el,
ennek oka az volt, hogy a kereskedelmi és nemzetközi útvonalak
fõként az északi országrészeken haladtak át, így a szellemi érté-
kek is azokon keresztül áramlottak be, s honosodtak, meg, vagy
esetenként ellepte azokat a történelem pora. Legelõször az öt felvi-
déki szabad kiráyi város döntött a reformáció irányzatának
elfogadásásról. Ezek Kassa - Lõcse - Bártfa - Eperjes - Kisszeben
voltak, majd hatodiknak hozzájuk csatlakozott Késmárk. Ezen ré-
gió reformációja a XVI. sz. közepére már kiteljesedett. Szomorú
viszont az a tény, hogy az 1526-os mohácsi vész után erre az idõ-
re, tehát szintén a század közepére az ország három részre szaka-
dása is bekövetkezett. Az ország középsõ, legnagyobb részét a
törökök tartották uralmuk alatt, Erdély önálló fejedelemség lett, s e
részeken érvényesülhetett a refomáció, a Felvidék és Magyaror-
szág nyugati része a római katolikus Habsburgok hatama alá került,
és ezen a területen, különösen a század második felétõl egészen
más körülmények vártak a protestantizmusra.
Borsod vármegye településeire az északi városokból, Bártfáról,
Lõcsérõl, Rozsnyóról, Kassáról szivárgott be a megújulást hozó ta-
nítás. A szélesebb körben való terjedést a reformáció ifjabb aposto-
lai munkálták. A reformátorok eleinte a humanizmus központjából,
Krakkóból kerültek ki.1 Szintén lényeges az a tény, hogy Mohács-
1 Ágoston István: Észak-Magyarország reformációja a XI. század elsõ felében. Theologiai

Szemle, Budapest, 1998 2. sz. 117-119. p.
nál a római katolikus fõpapság nagyobbrészt elesett, így a püspöki
székhelyek üresek maradtak, amely szintén elõsegítette a reformá-
ció kibontakozását. A XVI. sz. második felében szép lassan az
egész ország területén a lutheri-német reformátori irányt jobbára fel-
váltotta a svájci. Ez az országrész is, amit késõbb a tiszáninneni
református egyházkerületnek hívtak – ahová Cserépfalu is tartozott –
a tarcali zsinaton 1562-ben elfogadta a „helvét hitvalást.” Az ezen
alapuló egyházat ettõl kezdve helvét hitvallású (h.h.), majd ref., azaz
evangélium szerint reformált, végül 1907-tõl református (ref.) egy-
háznak hívták.
Cserépfalu reformációja
Frangepán egri püspöknek a halála után (1543) évekig üresen
maradt a püspöki szék, igy nemcsak Egerben, hanem az akkori
egész Észak-Magyarországra kiterjedõ egyházmegyében rohamo-
san elterjedt a reformáció, mind a földesurak, mind a nép körében.
A harmincas években már Egerben is az új hit képviselõi jutottak
vezetõ szerephez. Ferdinánd király ugyanis a mohácsi vész után
kimerült kincstára feltöltése végett az egri püspökséget eladta Perényi
Péter abaúji fõispánnak, aki akkor már a reformáció hívévé vált, és
az egri várba a maga kapitányait helyezte. Ezután Varkocs Tamás
fõkapitány a többségbe került protestánsoknak nyitotta meg a temp-
lomokat. Ezáltal nemcsak Egerben, hanem a püspökséghez tarto-
zó községekben, így Cserépben is korán megtörtént az, hogy az
addigi templomokat tovább használták a község lakosai, de most
már úgy, mint az „új hit” követõi.2
A legelsõ írásos emlék Cserépfalu református mivoltáról 1576-ból
való3, a feltételezés szerint azonban a reformáció eszméi már jóval
korábban ismertek lehettek. A már említett krakkói egyetemre be-
iratkozottak között ott volt 1531-ben Zsérci Antal, valamint 1538-
ban Zsérci Sebestyén, márpedig a családi nevek alapján sok eset-
ben helyesen következtethetünk arra a vidékre, ahonnan a neveket
hordozó diákok származtak. Így feltételezhetõ, hogy ezen prédiká-
torok a ma is meglévõ Zsércrõl (Bükkzsércrõl) származtak, és õk
voltak ennek a vidéknek, így Cserépnek is az elsõ reformátorai.4
2 Román Ernõ: Az alsóborsodi s az õsrégi Borsod-Gömör-Kishonti egyházmegye története.
Miskolc, 1926
3 Mizser Lajos: 400 éves a cserépfalusi egyház. Reformátusok Lapja Budapest, 1976 XX. sz. 4. p.
4 Román Ernõ: i.m.
Elgondolkodtató az a tény is, hogy Bogács községnek 1569-ben
református egyháza alakult, ám maga a község egyházi birtok volt,
ezért a káptalan újbóli térnyerésével csökkent a hívek száma, s
végül teljes mértékben rekatolizált. Az 1568. évben a másik
szomszádos községben, Bükkzsércen már volt református gyüle-
kezet, így valószinûsíthetõ, hogy Cserépfaluban is korábban tért
nyerhetett a protestáns irány, de az tény, hogy az elsõ írásos emlé-
kei 1576-ból valók.5
1576 és 1594 között három pap, vagy ahogy abban az idõben
hívták, Verbi Divini Minister Isten (igéjének szolgája) végezte hiva-
tását a cserépi gyülekezetben: Decsy Tamás, Batizi József, és
Bucsai István. A községben ekkor átlagosan 190-200 család élt,
tehát a lélekszám 1000 körül lehetett. Az elvesztett mezõkövesdi
csata, majd Eger eleste után 1596-ban elhagyja Cserépvárát Bes-
senyei Mihály kapitány - ezzel megpecsételõdött a környék sorsa.
A dézsmalajstromok egészen az 1630-as évekig nem szólnak Cse-
répfaluról. Az 1550-es évek fellendülését elõsegítette az is, hogy a
helység birtokosa Báthory András (az ecsedi ágból) volt... Eger fel-
szabadítása után itt is megindult az ellenreformáció. Bizonyítja ezt,
hogy a község régi – 1900-ban lebontott – temploma torony nélkül
épült... Az egri katolikus püspöki székhely közelsége és a jezsuiták
zaklatása azonban nem befolyásolta a község vallását – a mai na-
pig református maradt.” A XVII. században a község lélekszáma
erõsen lecsökkent,6 a gyülekezet elveszítette önállóságát. Az 1639.
évi canonica visitatio (egyházlátogatás) jegyzõkönyve egyértelmû
filiaként (leányegyház) említi, az 1640. évi pedig Noszvaj két filiáját
meg is nevezi: Zertc (Zsérc) és Cserép. A pásztor: Michael Szikszay.
Familianum Fatentes: Thot Thamas, Miser Péter, Solyom János,
Boros Miklós, Madarasz Andras. Az 1665. évi visitatio még szintén
Noszvaj filiájaként említi. A minister (lelkész) Joannes Szény volt.7
1694-ben Krassai István daróci prédikátorhoz tartozik a gyüleke-
zet,8 majd néhány év után újra visszakerül Noszvajhoz. Az 1711.
évi jegyzõkönyv D. Georgius Miskólczi prédikátor nevét említi, s
emellett a következõket: „Reditus Ministri in Cserép falva (a lelkész
fizetése Cserépfalvában). Úgy fizetnek, mint a felsöbb Ecclesiákban.
5 Borsod vármegye. Szerk.: Csíkvári Antal 1939 IV. Rész 17-18.

6 Mizser Lajos: i. m.
7 Sárospataki Kollégium Levéltára Kgg. II. 6. Protocollum
8 Mizser Lajos: i. m.
Vagyon egy szántó föld mellyet szántani és vetni tartoztak. Egy rét
a Pallagnéban (?) mellyet használni és bé hordani tartoztak.
Utensilia in Cserép falva (szent edények Cserépfalván): „Egy ezüst
pohár. Két ón kanna. Két ón tányér. Egy abrosz. Öt kendõk. Egy
szõnyeg.” – ezek templomi tartozékok voltak.9
Említve volt, hogy az 1600-as években a község lélekszáma le-
csökkent, olyannyira, hogy az 1865. évben az összeirás alkalmával
a községben 16 ház találtatott, ebbõl 10 lakatlan és csak 6 házban
laktak.10 Minden bizonnyal több évtizedig fennállhatott ez az álla-
pot, mivel egy Hüvelyes György nevû ember, aki 1789-ben száz-
esztendõs korában halt meg, „azt beszélte, hogy az õ tudása sze-
rint nem állott a helység többül 13 háznál, és hogy a végsõ ház alá
felé az volt, ahol most a parochia van és õ abba született, ahol
pedig most az iskola ház. Annyival inkább ahol a templom volt, oly
sürü berek volt, amelybe a farkas is ellappanghatott. Eszerint akkor
még sem prédikátor, sem mester itt nem volt, sõt talán a templom
is pusztán állott. Azt is mondta azon ember, hogy a paróchiát nem
lehetett a templom szomszédságában építeni, mivel a farkas a Pré-
dikátornak a gyermekét is elkaphatta volna. Hogy eshessen tehát,
hogy az Ekla olyan kicsiny eredetbõl száz esztendõ lefolyása alatt
annyira nevelkedett, hogy már amikor ezeket írom mintegy másfél-
ezer lelket számláltassanak benne. Egyebet arról tudni nem is le-
het, hanem némely jelenségekbõl úgy sül ki, hogy mig az örökös
jobbágyság az országban felállott, a földesurak jobbágyaikat nagy
szolgálattal sanyargatván, az egy helyrõl más helyre vándorlottak
és mivel az itt az erdõk között mintegy elrejtve volt az országútjától
félre, itt telepedtek le aminthogy Gömör vármegyébe Tarnyán, Fele-
den, Látojon egyebüt némely itt lakosnak atyafiai vagynak. Arra is
van példa, hogy a földes urak nyomozván elszökött jobbágyaikat,
amidõn õket itt megtalálták, megegyeztek vélek, s fizetésért lemon-
dottak irántok fenntartott jussaikról. Annyival inkább szeretvén ezek
az itt való lakást, mint a Gömör vármegyeit, hogy itt szõlõket plán-
táltatnak, bor és gyümölcsöt termeszthettek, kenyérnek valót is a
szomszédba levõ térségen könnyebben szerezhettek, idõvel pedig
az itt meg telepedett familiák mind nagy számra szaporodtak. Az
oka annak is, hogy a harangláb nem a templom szomszédságában
van, mivel a házak a helységnek felsõ végén és a templomtól távol
9 Sárospataki Kollégium Levéltára Kgg. II. 5. Protocollum 140-141.p.
10 Borovszki Samu: Borsod vármegye története a legrégibb idõkrõl a jelenkorig. 1909
voltak. „E feljegyzés alapján a gyülekezet lélekszáma az 1780/90
években 1500 körül lehetett.11
Hogy a cserépi gyülekezet mikor vált anyaegyházzá, pontosan
nem lehet tudni. Egy régi jegyzõkönyvben a következõ feljegyzé-
sek vannak: „Minthogy az 1731. esztendõ elõtt ezen Ekklésiának
sem Matrikulája (anyakönyv), sem egyéb jegyzései nem találtat-
nak, tehát hiteles bizonyságokból azt sem lehet kitanulni..., hogy
menyi ideig volt Noszvaj affiliálva, mikor vált el tõle, hanem a
Noszvaji Ekklésia matriculájában vagyon emlékezet valamely Zobolai
nevezetû cserépi prédikátorról, akit említenek a régibb ide való em-
berek is, mint szint Kolosi nevût is. „12 Egy 1727. évi noszvaji anya-
könyvi kivonat tartalmazza latinból magyarra visszafordítva: „Háza-
sult személyek: november 3-án cserépfalusi Nagy Péter és Berinyi
Anna az õ pásztoruk, a kezdõ Zabolai Mihály úr megerõsítése mel-
lett.” Ezt látva valószinûleg helyes Dr. Mizser Lajos feltételezése,
hogy „ezek szerint a cserépi egyház 1727-ben vált ismét önállóvá,
bár az anyakönyvezés még mindig Noszvajon történt.”13
Az 1731. esztendõtõl az anyakönyvezés Cserépfalun folytatódott,
így a mai napig az összes itt szolgáló lelkipásztor személye ismert
elõttünk, amelyek a következõk:
1731-1750 Etsegi János 1731. febr. 25-én jött be és itt lakott az

1750. esztendeig.
1750-1755 Szombathy Gergely 1750. febr. 21-tõl 5 éven ke-
resztül.
1755-1758 Marusi András 1755. febr. 18-tól.
1758-1764 Pápai Tóth Mihály 1758. febr. 20-án jött Hotykáról.
1764-1788 Kérészi Zsigmond 1764. márc. 10-én jött Alsósviráról
és itt lakott holtig, halván meg 1788. ápr. 28-án. 1781-ben az esz-
tendõ kezdetével elöregedett édesattyja mellé segédül adatott
Kérészy István, aki említett édesattyjával együtt szolgálván annak
haláláig.
1788-1810 Kérészy István magánosan kezdte a hivatalt viselni,
vitte azt magánosan 1793 esztendõig, amidõn maga mellé vette
11 Cserépfalui Egyházközség Protocollum. Az ekklésiának fátumai. 44. p.

12 Cserépfalui Egyházközség Protocollum
13 Noszvaji matricula. Dr. Mizser Lajos gyûjtése
volt ott Rector Kecskeméti János urat, azután maga testvéröccsét
Kérészy Ábrahám urat. Ismét 1800-ban volt Rector Nagy Mihály
urat. 1802-ben esperessé tétetvén, 1803-ban káplánságot viselt J.
Szathmári P. Sámuel úr. 1804-ben J. Vályi Mihály úr és 1805-ben,
1806-ban T. Borzik István úr, kinek halála után T. Horváth Gábor úr
1807-ben és 1808-ban T. Dienes József úr. 1809-ben Vajda József úr.
1810-1842 Kovács István 1810. esztendõnek püspök havában
jött. A. Zsolcáról rendes prédikátornak. A prédikátori hivatalt e szent
Ekklésiában magányosan folytatta 1820-ig, amidõn segédtársául
vagy káplánul maga mellé vette volt Oskola Rector Kondor Mihály
urat, 1829-ben Botos Mihály urat, ki az 1830. esztendõt is mellette
töltvén segédül Vattára rendeltetett mellõle rendes prédikátornak.
1831-ben, 32-ben és 33-ban viselt mellette segédi szolgálatot T.
Mogyoróssy Imre úr, ki is mellõle rendes prédikátornak rendeltetett
Ecsegre Szt. Görgy hava 3-án 1837-ben tartatott Tracturalis gyûlés-
ben. 1834-ben, 35-ben, 36-ban és 37-ben segéd lelkésztanítói hiva-
talt viselt mellette T. Makó István úr, ki is rendes lelkészi hivatal
folytatására rendeltetett Szt. György hava 24-én 1838-ban tartott
egyházi gyûlésben. 1838/39/40-ben segédlelkészül szolgált mellet-
te Tiszt. Giczey Miklós úr, ki késõbb a Zsérczi egyházban hivatott
rendes lelkészül. 1841-ben Tiszt. Horváth Sámuel úr hivataloskodott
mint segédpap, majd a tisztes hû szolga lemondván papi hivatalá-
ról-végképpeni elgyengülés következtében.
1842-1871 Utána rendes papnak meghívatott az egyház által
1842. évben Tiszt. Mogyoróssy Imre Sajóecsegrõl – miután itt 8
éveket töltött. 1871. év ápr. 19. Tiszt. Mogyoróssy Imre úr meghal-
ván szintén 29 évig hûségesen legeltette az Úr nyáját több segédek
közremûködése mellett. Utána helyettes lelkészül hozatott Maklárról
Nagyt. Prágai Lajos esperes maklári-egri lelkész úr. 1871.év ápr.
23-án Kovács István itt töltött 2 évet a cserépi egyház fennállása
óta legrosszabb idõben.
1871-1910 1871 (ápr. 19.) június 8-án 100 szavazattal lelkészül
elválasztatott Novák Sándor geszti segéd, vagyis minden terhet vi-
selõ segéd lelkész, mellette Kovács István jeles pap 95 szavazatot
kapván. Kapott még szavazatot 18 Tóth Dániel emõdi lelkész és
Horkai István kiskövesdi lelkész 6. Novák Sándor lelkésznek elsõ
káplánja Novák Lajos volt 2 hónapig.1882. július 12. Szalóczy Pál
1884. febr. 9-ig. Pásztor Sámuel 3 hónapig. Tokaji Nagy Lajos se-
gédlelkész volt 1886-ig. Csiszár Béla 1886-ban egy pár hónapig.
Nagy Barnabás 1888-1889. Gulyás Benõ 1889-1890. Balázs Ignác
1890-91-ig. Szakács Pál 1909. okt. 1-tõl 1912. május 25-ig. Az utóbbi
évben mint helyettes lelkész innen Sályba ment rendes lelkésznek.
1912-1933 Pósa Péter 21 évig pásztorolta a nemes cserépfalusi
gyülekezetet, elõdje Novák Sándor 37 évi lelkészkedése alatt 1877-
ben felépült a lelkészlakás, 1897-98-ban a gyönyörû hatalmas temp-
lom, amelynél szebb, monumentálisabb alig van az egyházkerület-
ben. Pósa Péter lelkész építette a szép tágas tanácstermet és a
kéttanerõs iskolát. 5 tanerõs iskolává fejlesztette modern 5 tante-
remmel és berendezéssel. 21 évi lelkes pásztori szolgálata ideje
alatt a legfegyelmezettebb gyülekezetté alakította a cserépfalui
gyülkezetet. Rendben tartotta, felépítette nemcsak az egyház kül-
sõ épületeit, hanem a gyülekezeti tagok lelki épülését is, rendben
tartotta, és nagy hozzáértéssel díszessé építette. Pósa Pétert 1932.
év ápr. 29-én az alsóborsodi egyház esperesévé választották. Majd
miskolci lelkésszé, ahová 1933. május havában be is költözött.
1933-1951 Szakács Pál, kit - Pósa Péter esperessé, majd mis-
kolci lelkésszé választása után – cserépfalui gyülekezet 1932. okt.
9-én tartott egyházközségi közgyülésen egyhangú meghívással lel-
kipásztorául választott. Szakács Pál 1909. okt. 1-tõl 1912. május 1-
ig volt segédlelkész a gyülekezetben. Ez idõben az õ ösztönzésére
vette körül a gyülekezet az új templomát kõfallal és vasrács kerí-
téssel.14
1951-1980 Bartus András. Teológiai tanulmányait Sárospata-
kon végezte. Feleségével, Szakács Gizellával egy közös fiúgyer-
mekük volt. Szolgálatát a legnehezebb idõkben végezte. Végig kel-
lett élnie a gyülkezet anyagi és lelki hanyatlását. 1973-ban a temp-
lomot részlegesen renováltatta.
1981. nov. 15.-1985. nov. Balog Zoltán. A teológiát Debrecen-
ben végezte. Feleségével, Tapolyai Margittal három leányt és egy
fiút neveltek. A nekézsenyi gyülekezetbõl jöttek Cserépfalura. In-
nen továbbmenve Budapesten végezte szolgálatát, az Iszákosmentõ
Misszió és az Országos Kékkereszt vezetõjeként.
Széchényi György Teologiai tanulmányait Budapesten végezte.
Helyettes lelkészként három alkalommal 1980. máj.-1980. nov. 15-
14 Szakács Pál volt cserépfalui lelkipásztor gyûjtése az 1934. évben. Lelkészi Hivatal,
Cserépfalu
ig, 1985. nov.-1986. márc. 13-ig, 1988. nov. 1.-1994. nov. 10. között
végezte a cserépfalui szolgálatokat. Anyagyülekezete Bükkzsérc,
ahová 1957. ápr. 12-én költözött. Feleségével, Csorja Ildikóval há-
rom lányt neveltek. A cserépfalui gyülekezetben többször végzett
az egyház ingatlanokon felújítást. Õ indította el a volt egyházi isko-
la kárpótlási rendezését. Bükkzsérci aktív szolgálata mellett, az
Egervölgyi Ref. Egyházmegye esperese volt.
1986. márc.-1988. nov. Solymosi Tibor. Teológiai tanulmá-
nyit Debrecenben végezte. Feleségével, Tóbiás Erzsébettel két fiút
és egy leányt neveltek. Elõzõ gyülekezete Tiszaszada volt. Nevé-
hez fûzõdik a templombelsõ és a tetõszerkezet felújítása. 1989.
júniusában hunyt el. Porai itt nyugszanak az egyházi temetõben.
Felesége, aki kántori szolgálatával segítette férje gyülekezeti mun-
káját, mai napig gyülekezetünk tagja.
1994. nov. 11.- 2003. december 31. Zsirka László. Teológiai
tanulmányait Debrecenben végezte. Prügyi segédlelkészkedése után
a gyülekezet hívta meg lelkésznek. Feleségével, Halász Judittal
egy fiút és egy leány gyermeket neveltek. Szolgálati ideje alatt
megvalósult a templom külsõ felújítása, a toronysisak festése, a
parókia teljes és a gyülekezeti terem részleges felújítása Az õ ne-
véhez fûzõdik a bogács filia megszervezése. Cserépfaluról elkerül-
ve elõször a dunamelléki Ercsiben, majd 2006-tól a Tabajdi Refor-
mátus Egyházközségben lelkipásztor. Jelenleg a Vértesaljai Refor-
mátus Egyházmegye fõjegyzõje.
2004. január-július. Dr. Benke György lelkész professzor, a
Sárospataki Teológiai Akadémia ny.tanára, aki abban az idõben
Bogácson élt helyettes lelkipásztori minõségben látta el a szolgála-
tokat.
2004. augusztus 1. - 2011. július 24. Martoni Molnár Sándor
feleségével és két fiú és egy leánygyermekükkel érkeztek a gyüle-
kezetbe. Megszervezte a lelkészi iroda és imaterem felújítását, mo-
dernizálását. A fiatal felnõttek számára bibliakört hozott létre, Bár-
ka néven, mely napjainkban is hatékonyan mûködik. Felesége,
Benke Gabriella a Palánta gyermekmisszió keretében bábcsoportot
szervezett. 2011 nyarán a Budapest Külsõ Kelenföldi Gyülekezet
hívta meg lelkipásztorának, ma is ott szolgál.
2011. augusztus - 2018. augusztus. 30. Szilágyi Zoltán és
felesége Csorba Veronika veszik át a gyülekezetet. Õk 6 gyerme-
ket neveltek fel, számos unokának örvendezhetnek. Szilágyi Zol-
tán Miskolcon, a Lévai József Református Gimnázium iskolalelké-
sze volt. Cserépfalui lelkészsége idején, 2013 - 2014-ben az
Egervölgyi Egyházmegye espereseként is szolgált. Felesége a kán-
tori és hitoktatói feladatokat látta el. A gyülekezetben Dicsõítõ cso-
portot, Presbiteri csendes napokat szerveztek. Megteremtette az
anyagi feltételét a templomtorony, és a templom teljes belsõ felújí-
tásának, korszerûsítésének, valamint elõkészítette az orgona fel-
újítását. Szilágyi Zoltán nyugdíjbavonulásáig szolgált a gyülekezet-
ben.
2018. szeptember- Gavrucza-Nagy Emese lelkipásztort, aki Ko-
lozsváron végezte teológiai tanulmányait hívta meg a gyülekezet
lelkészének. Férjével, Gavrucza-Nagy Lászlóval és két fiúgyermek-
ükkel érkeztek a gyülekezetbe. Az õ idejében kerültek befejezésre
az elõzõ lelkész idején elindított munkálatok a templomban. Meg-
újult a toronysüveg, és a torony, új festést kapott a tetõ, kialakítás-
ra került a templomtérben egy fûthetõ gyülekezeti terem, létrejött
egy teakonyha és egy mellékhelyiség, teljesen megújult a templom
belsõ tere, az orgona is teljes felújításon és bõvítésen esett át. A
Kántori teendõket Gavrucza-Nagy Pál látja el, aki a Liszt Ferenc
Zenemûvészeti Egyetem zongora tanszakán 2021 õszén kezdi el
tanulmányait. A lelkésznõ férje, Gavrucza-Nagy László a gyüleke-
zet zenei életében vállal jelentõs feladatokat. A templom felújítását
követõen azért könyörög a gyülekezet, hogy a lelkek, és a közös-
ség is megújuljon Isten dicsõségére.
A gyülekezet curatorai (gondnokai)

Curatorok nevei az 1752. évtõl kisebb-nagyobb megszakítások-
kal fellelhetõk, s ezek a következõk:
1752-1755 Dósa György
1755-1756 Erdõs Mihály
1756-1759 Tót Gergely
1759-1765 Erdõs János
1765 Derda Mátyás
1765-1767 Jakab István
1767-1771 Kósik András
1771-1774 Tót Gergely (ismét)
1774-1778 Kósik János
1778-1782 Mato János
1782-1790 Dósa Mihály
1790-1792 Virág András
1792-1795 Kósik Mátyás
1795-1802 Dósa Mihály
1802-1811 Kósik Mátyás (ismét)
1814 nemes Dósa István
1815-1823 nemes Kis István
1823-1832 Tóth Márton
1832-1842 Kerékgyártó Gábor
1842-1845 Derda András
1845-1850 Erdõs János
Az 1850. évtõl a levert szabadságharc következtében az önkény-

uralom minden egyházi gyûlést betiltott, így jegyzõkönyv az 1857.
évig nincs. 1857-tõl megszakad az Egyháztanács végzéseinek be-
jegyzése, majd 1873-ban kezdte el Novk Sándor újra vezetni a jegy-
zõkönyveket.
1873-1876 Kósik Gergely

1876-1879 Tóth János
1879-1893 Dósa István
1893-1897 Tóth István
1897-1898 Erdõs Gábor
1899-1900 Dósa András
1901-1905 Lukáts János
1906-1908 Mizser András
1908-1913 Kósik János
1913-1916 Kósik István
1916-1933 Derda István
1933-1946 Kósik Lajos
1946-1953 Mato Lajos
1953. dec. 27 – 1964 zs.Tóth András
1964. júl. 12 – 1971 Lukács Bertalan
1971-1972 p.Tóth Lajos
1972 Csávás Lajos helyettes gondnok
1972. okt. 29 – 1981 m.Tóth Lajos
1981. ápr. 20 - 1987. jan. 25. Derda István
1987 Vadászi Lajos
1987-1991 Derda István
1991. jan. 22 - 1998. máj. Lõcsös Lajos
1998. mb. K. Kósik István
1999. mb. Kósik Lajos
1999. - 2001. Kósik Lajos
2001. - 2002. Kovács Zoltán
2003. - 2013. jún.30. Kompa József
2013. júli. 1. – 2014. okt. 26. mb. Karcagi Sándorné
2014. okt. 26. – 2018. aug. 12. Karcagi Sándorné
2018. aug. 12. – Kósik István
A régmúlt idõkben gondnok csak módos, köztiszteletben és meg-

becsülésben álló, az adakozásban élenjáró, hithû személy lehetett,
mert az egyházi javak kezelését saját vagyonával szavatolta. Régi
idõkben való nagy számuk és sokszor 1-2 évnyi szolgálatuk, vala-
mint néhány év múlva való újraválasztásuk annak tudható be, hogy
a „marasztás elve” érvényesült, azaz a gondnoknak jól kellett sáfár-
kodni az anyagi javakkal, minden évben õ számolt el, az ingatlanok
rendbentartásáért õ felelt, s ha a presbitérium elégedett volt a szol-
gálatával, évente újraválasztotta. Ha nem, akkor is maradt a presbi-
teri tisztsége, s úgy végezte tovább a szolgálatát Isten dicsõségé-
re, mint azelõtt gondnokként is tette.15
15 Zsirka László cserépfalui lelkipásztor gyûjtése 1998. év. Lelkészi Hivatal, Cserépfalu
Gyülekezeti élet
a XVII-XVIII. században és a XIX. század elején
Az egyházközség Presbiteri jegyzõkönyve már az 1794. évtõl közöl
határozatot arról, hogy a tanítói fizetés mennyiben állapíttatik meg, ám
az elsõ prédikátorra vonatkozó díjlevél csak az 1830. évben, az egy-
házmegyei küldöttség által erõsítettett meg, s szövege a következõ:
a) „Minden külön kenyeres gazda, mely ha egész házhely után való
földet bír fizet egy-egy köböl életet, ha fél házhely után valót bír,
fizet 3 vékát, azon alól mind a negyed részesek, mind a gyalogok
fizetnek egy formán 2 vékát, özvegyek és szolgálók felényit.
b) Minden különös gazda fizet egyformán 17 pint mustot, akinek
szõlõjük nincsen, helyette pénzt.
c) A helységnek kétharmad része, a marhások egy-egy szekér fát,
a gyalogok négyen együtt.
d) Prédikációs halott temetésétõl 3 máriás, esketéstõl ugyanannyi,
kivéve a nemesembert, kereszteléstõl 4 garast.
e) Van 3 nyomáson 3-3 köblös föld, õszi alá az Ekkla szántani tar-
tozik és behordani.
f) Van egy rétje, azt is az Ekkla köteles használni, takarni és behor-
dani.
g) Zsellérek félbért fizetnek, az az egy véka búzát, ha szõlõjük van
a mustot egészen.
h) Van két vékás kender földje.”
Arról, hogy a gyülekezeti élet a XVII-XVIII. században milyen le-

hetett, nem sokat tudunk, de hogy az élet minden területét érintette,
az erkölcsi életet is beleértve, az szinte teljesen természetes. Való-
színûleg 1794-ben vezették be a hétközi harangszót, amikoris Gu-
lyás Márton harangozót utasították, hogy hétköznap is köteles ha-
rangozni, ugyanis a tanító felügyelete alá tartozott a harangozó.16
Az 1798. évbõl tudjuk, hogy Bükkzsérc, mint filia a cserépi gyüle-
kezethet tatozik, valamint hogy „vagyon híres személyekbõl álló
consistorium (presbitérium) 14 személyekbõl álló, összeülni szo-
kott a parochián. A közönséges épületek körül elég szorgalmato-
sak, a parociás ház mát elvénhedett, leszállott, amelynek megújítá-
sát a jövõ tavaszra örömmel igérik.”17
Érdekességként, s talán tanuságul érdemes néhány presbiteri jegy-
zõkönyvbe bepillantanunk a XVIII. sz. végérõl és a XIX. sz. elejérõl.
Az 1794. június 5-én tartott presbiteri gyûlés jegyzõkönyvében a
következõ végzést találjuk: (Tehát) „Ekklésia gyûlése tartatván sem-
mi nevezetes dolog magát elõ nem adta, némely káromkodásban
találtatott ifjaknak felszabadításán és némely egymással háborgók-
nak meg békéltetésén kívül.”
1794. aug. 20-án tartott gyûlés jegyzõkönyvébõl: „ Bojtár István
maga vallástétele szerint paráznaság beli bûne felõl meggyõztet-
vén, a Parochián tett Ekla követés után felszabadíttatott.
1796. év nov. 24-én tartott gyûlés végzése: „Az új borral való
Communiót megelõzött consistorális gyûlésben elöl adatott, hogy
öreg Jakab István a múlt nyáron ugyan káromkodásban tapasztal-
tatott, de már azért érdemlett büntetését elvévén újabb fenyíték alá
nem vonattathatik mivel mindazonáltal ez már rajta többször is
megesett, míg jobbulásának tapasztalható jeleit nem adja a
Consistórium tagjai közzé való tartozása felfüggesztetik.”
1797. aug. 27-én tartott gyûlés végzése:” Az ujj kenyérrel való
Communiót megelõzött Consistorium gyûlésben feladattatván, az,
hogy Boldizsár Györgynek két ifjú legény fiai feltörvén éjjel a Ferenc
Márton pincéjét, abból valami egy köbölnyi életet elloptak, kik már
ezen törvénytelen cselekedetben az említett ifjak apja és anyja is
részesültek, és orgazdáknak lenni ítéltettek: ezen okon mind ezek,
mind amazok az Úri vacsorával való éléstõl mind addig eltiltatnak,
míg Ekklát nem követnek.
Hasonóképpen Tót Györgynek András fiának ifjú legény fia már
többször tapasztalt káromkodásiért és egyéb törvénytelenségiért
hasonló fenyíték alá vettetendõnek rendeltetett.”
1815. esztendõnek Pünkösd havának 7. napján a pünkösdi
communiót megelõzõ rendes Consistorium tartatott, de „némely temp-
lom kerülõknek megintetéseken kívül semmi baj elõ nem fordult.
Ilyenek és ehhez hasonlókkal vannak tele a régi jegyzõkönyvek.
Viszályos házastársak megbékéltetése, tolvajok, paráznaságban
élõk megbüntetése, feddése, templomkerülõk megintése, hitetlenek,
17 Sárospataki Kollégium Levéltára Kgg. III. 7. Visitatio 1798
vallástalanok Istenhez vezetése napirenden vannak. Lelkész és
presbitérium áll az élen mint követendõ példák, de büntet, ostoroz,
fegyelmez, ott ahol kell, híven õrködve, hogy a gyülekezetben mint
egy szent családban mindenek ékesen és szép renddel follyanak.
Elmondhatták, életükkel bizonyíthatták, hogy>> élek többé nem én,
hanem a Krisztus él bennem. <<”18
Gyülekezeti élet a XIX. századtól

Cserépfalu történetére is jellemzõ, ami egyetemesen is érvényes,
hogy minél közelebb jövünk a jelenhez, annál többet tudhatunk meg
róla. A község élete a XIX. században az elõzõ idõkhöz képest
fellendülést mutat. Köszönhetõ ez az itt lakó ember dolgosságá-
nak, református identitásának, hitbéli erõsségének, amelynél fogva
egy erõs, önmagáról és másokról gondoskodni tudó gyülekezet képe
alakul ki bennünk.
Az 1800-as évek elejétõl egészen századunk közepéig nyomon
követhetõ a gyülekezet kifelé való adakozása. Évente 15-50 helyre
juttattak adományokat. A gyülekezetnek szívügye volt a Pataki
Kolléguim, de emellett gyakori volt a szigeti, a losonci, a székely-
udvarhelyi, a marosvásárhelyi, a miskolci, a pesti református isko-
lák támogarása is. Rengeteg gyülekezet is támogatást nyert, így töb-
bek között a szuhogyi, a csányi, a kiskövesdi, a szikszói, a sályi, a
tolcsvai, az andornaki egyház, a tiboldaróci filia, az egri leányegyház.
Támogatást nyertek a Cseh-Morva ifjak, a váci süketnémák, a vakok
pesti intézete, és még hosszan lehetne folytatni a sort.19
A XIX. században több egyházmegyei közgyülés is tartatott Cse-
répfalun, így az 1802., az 1806., az 1820., az 1835., az 1857., az
1879., az 1913. esztendõkben.20
Horkay István, aki 1863-1866 között volt rector, komoly énekkart
alapított, amely egyházmegyeileg jóváhagyott alapszabályt tudha-
tott magáénak, fontos szerepe volt a gyülekezet életében, komo-
lyan mûködött, olyannyira, hogy csak a kommunizmus alatt sat-
nyult el, de felélesztésére a mai napig vannak kezdeményezések.
Szakács Pál lelkész 1934-ben így ír az énekkarról: „Azoknak az
össze tömörülése ez, akik hivatva lesznek arra, hogy majd vezetõi
20 Román Ernõ: i. m. 171-173. p.
legyenek az egyházközségnek. Igen szép hivatásuk volt azoknak a
tanítóknak akik vezetõi voltak e dalárdának. Mély nyomokat ha-
gyott egyik-másik munkája a tagok lelkében. Hálával, szeretettel
emlegetik ma is igen sokan emlékét. Így Gacsályi Pál, Baksa La-
jos, Mészáros Sándor, Lajos István, stb. tanítók neveit. Egy idõben
szünetelõ énekkart Mészáros Sándor 1887-ben újra felállította. Je-
lenleg Kállay Gyula vezetése alatt áll. Batta József jelenlegi ig. ta-
nító 20 évig volt lelkes vezetõje a dalárdának.
Ifjúsági egyesület alakult 1931-be. Az 1933-34. év telén a serdülõ
ifjúsági egyesület vezetõje Mizser Lajos tanító, a felnõtt ifjúságé
Szakács Pál lelkész. A felnõtt ifjúság tömörítése igen nehéz. Fuva-
rozás, ölfavágás – hova a hét elején mennek az erdõre s csak szom-
baton jönnek haza – elvonja az ifjúság nagy részét az összejövete-
lektõl. Két leány egyesület alakult 1931-be Pósa Erzsébet tanítónõ
vezetése mellett. Az ifjúsági és leány egyesület alapszabály nélkül
áll. Az egyesületek áldásos munkát végeznek a gyülekezetben. Az
1933/34. év telén bibliakörök is alakultak Szakács Pál lelkész ve-
zetése mellett, minden hétfõn este 6 órától a férfiak, péntek este 6
órától a nõk bibliaköre. Míg a férfiakat igen nehéz volt összhozni,
annál nagyobb buzgalommal sorakoztak fel az asszonyok, kiknek
egy része be sem fért a tanácsterembe, ahol az összejövetelek
tarttattak.”21
A második világháború után a kommunista kormány ellenségesen
nézett úgy az egyházra, mint sok más mellett az egyesületekre is.
Bizonyítja ezt az a tény, hogy Rajk László egyetlen tollvonással
mintegy 1100 egyesületet szüntetett meg. Ennélfogva Cserépfalun
is vége lett az azelõtti virágzó egyesületi életnek. Kezdeményezé-
sek ebben az irányban most vannak, talán sikerül is újra a mai kor-
nak megfelelõen meghonosítani néhányat. Egyedül az asszonyok-
nak tartó bibliaóra nem szûnt meg az évtizedek folyamán, jóllehet
szinte azok az idõsebb asszonyok látogatják, akik gyermekként
belenõttek a gyülekezeti élet ezen fomájába is.
Az 1871. évben került a gyülekezet élére Novák Sándor volt gesz-
ti segédpap, aki 39 esztendõnyi cserépi szolgálata alatt annyi min-
dent megvalósított, amit sem elõtte, sem utána ezidáig egyetlen
lelkipásztor sem tudott véghezvinni. A fennmaradt iratok tanúsága
szerint kemény, célratörõ papja a gyülekezetnek, aki a célok eléré-
se végett hajlandó volt szinte minden eszközt megragadni. Cserép-
falura kerülése után újra elkezdte a néhány évtizede megszakadt
anyakönyvezési és iratkezelési munkát, késõbb monográfiát is írt,
ez azonban elkallódott az idõk folyamán.
Elsõ nagyobb vállalkozása a most is meglévõ és használatos
parochia kivitelezése volt. Az épület építését az 1874 febr. 22-én
tartott gyûlésen határozta el a presbitérium. Az újbóli megépítés
története részletesen is megtalálható, s ebben többek között a kö-
vetkezõk olvashatók: „Az elrongyolódott, lakhatatlanná vált paplak
újbóli építését végre belátván az egyháztanács, de erre az
egyázmegye útján az egyház látogatók által is serényen serkentet-
vén, helybeli lelkész által pedig minden egyháztanácsban sürgetve,
minden alkalmat megragadva és felhasználva az építkezés elkez-
désére, végre a sok kérés dorgálásnak ellen nem állhatván, bele
nyugodtak az építkezésbe amikor is a lelkész Majoros Sándor építõ
mesterrel, ki a maklári paplakot is építtette tervet készíttetett.” A
terv kivitelezéséhez a kõmûvesek 1877. május 9-10. napjain fogtak
hozzá, s már ez év nyarán lakhatóvá vált az épület, amelybe a
lelkész ugyanezen év október 21-én költözött be családjával az
építkezés alatti ideiglenes lakásából. „A négy kõoszlopot – ma már
csak három van a helyén – Berkovics János és Nemes András
kõfaragók 21 frt-ért faragták és állították fel az 1878. év April ho 20.
napján azaz húsvét szombatján...Adja Isten! hogy ez épület száza-
dokig álljon, ne hagyja elpusztulni a semmit nem tevõ, semmivel
nem gondoló lelkészek és egyháztanácsosok részvétlensége, mint
most, hogy a legnagyobb jóakarat mellett is alig sikerült a már rész-
vétlenségbe süllyedt egyháztanácsot lethargiájából felébreszteni.”
– írja Novák Sándor.
A paróchia az idõk folymán többször lett felújítva, legutóbb az
1995. évben a konyha és a kamra, Nagy József vállalkozásában,
de a további folytatás is szükséges eme öreg épületen.
A különálló épületet képezõ tanácsterem Pósa Péter lelkész ide-
jében, az 1912-13. évben készült, legutóbb 1985-ben újították fel a
belsõ részt. Szintén az õ nevéhez fûzõdik a régi templomtól távo-
labb levõ, igen rossz állaptú torony felújítása is az 1878. évben,
melyrõl a következõt írta: ” Elértük azt, hogy ezentúl legalább 30
évig nem kell újítani, ha ugyan addig új temlomunk nem épül, elér-
tük azt, hogy ez után nem gúnyolnak bennünket a szomszéd falusi-
ak és herceg béresei, kik mindég azt kiabálták, hogy ha feljövünk,
erre a toronyra zsupot hozunk már fel. Így minden gúny megszûnt,
mert ha a templom mellett van is..., de legalább szégyenére nincs
egyházunknak.” Ezt a tornyot 1898. szept. 23-26. között bontották el.
A harangoknak is külön történetük van, minden vitájával és örömé-
vel, de most megmaradva a rövid ismertetésnél, ezekre vonatkozóan
az 1980. febr. 22-én felvett leltárban a következõk olvashatók:
„4 harangja van az egyháznak.

1. A legnagyobbnak súlya 5 mázsa 80 bécsi font, vagyis 527 kg
és 60 dkg súlyú, ára 725 frt.
2. A kisebb harang súlya 332 bécsi font, vagyis 186 kg. Ezen
harang ára 415 frt volt az 1882. év, mártius hó 15-én. Mindkét ha-
rang ekkor vétetett.
3. A harmadik harang öntetett Budán az 1736. évben. Vaskoroná-
val szerelte fel Thury János harangöntõ az 1882. évben Budapes-
ten. Onnan 1882. ápr. 27.-én érkezett vissza. Súlya mintegy régi
két mázsa vagy bécsi 200 font.
4. A negyedik harang vétetett az 1874 évben még Pozdech Jó-
zseftõl. Súlya 122 bécsi font, miután az 1873. évben a kisebb ha-
rang elhasadt. Mind a négy harang új szerkezetûre van átcsinálva.
Az 1916-17. évben a harangokat a világháború céljára elrekvirál-

ták, és csak egy harang maradt, a 2 mázsás, 1882-ben öntött ha-
rang.
1924-ben az Ekklésia R.T. Harangöntödéjében az egyházközség 2
db. harangot rendelt és öntetett.
1. Az egyik harang 330 kg súlyú, a következõ felírással: „Isten
dicsõségére öntette a cseréfalui ref. gyülekezet 1924-ben.”
2. A másik harang 85 kg súlyú, a következõ felírással: „Isten
dicsõségére öntette a cserépfalui ref. gyülekezet 1924-ben.
E három harang mindezidáig betölti rendeltetését, sõt korunk
igényeihez igazodva, 1997-ben elkészült az automatikus harang-
program.
Az orgona rövid története
Az 1878. évben Novák Sándor lelkész ismertette a presbitérium-
mal, hogy az énekõ-kar egy negyedfél változatú orgonát vett Váradi
Sándor ároktõi orgonakészítõtõl 150 frt-ért. Az orgona elõször 1879
jan. 12.-én szólalt meg a templomban. Ezt az orgonát az 1879. év-
ben szintén Váradi Sándorral egy 8 változatú hangszerre cserélték
ki. Az 1886. október 17-én tartott egyháztanácsi ülésen „felemlíté a
lelkész, miszerint Váradi Sándor Ároktõn lakó orgona mûvésztõl
levelet kapott, melyben írja, hogy egy új nyolcz változatú orgonát
készített, melyet szeretne, hogyha azt a cserépfalusi ev. ref. egy-
ház venné meg, annyival is inkább, mert ezen orgona olyan lesz,
hogy ha új, nagyobb templom épül is, elég nagy hangterjedelmû
lesz bele, így az akkori igényeknek megfelel...” Az egyezség 650
frt-ért megköttetett, s már ezt az orgonát hozták át késõbb az új
templomba. Az 1916. évben 400 K költséggel hangolták és javítot-
ták. Az 1996. évben szintén hangolta és javította Szabó Árpád
abaújszántói orgonakészítõ és -javító mester. A felújítás végezté-
vel a gyülekezet hangversennyel emlékezett meg az akkor 110 esz-
tendõs orgonáról.22
Több mint húsz év elteltével, 2019-2020 között a 12,6 millió Ft-os
kormányzati támogatásnak és a gyülekezeti tagok adományainak
köszönhetõen orgonafelújításba kezdhettünk. Álljon itt Ringhoffer
Gergely orgonaépítõ beszámolója az orgona talált, és felújított álla-
potáról.
„Cserépfalu református templomának 142 éves orgonája az évek
során számos módosítást, átépítést élt meg vagy épp szenvedett
el. Az 1879-ben épült hangszer elõször pedálmûvel gazdagodott,
emiatt azonban az orgonaházat is bõvíteni kellett. Az új szekrény-
elemek kivitelezése sajnos láthatóan alulmaradt az eredetihez ké-
pest. Késõbb a homlokzati képet igyekeztek némileg megnövelni,
„monumentálisabbá” varázsolni két új sípmezõvel. E bátor szándé-
kot szintén a megvalósítás silány minõsége árnyalja.
Az ilyen, és ezekhez hasonló beavatkozások eredményeképp az
egykor kompakt és rendezett, mûvészi kialakítású orgona már hang-
szerhez méltatlan, kaotikus benyomást keltett. Sajnos a XX. szá-
zad ínségesebb évtizedeiben a helyzet tovább romlott. Avatatlan
kezek szakszerûtlenül hangolták az orgonát, a sípokat meggyötör-
ték, vandál módon tépték-gyûrték. Közben valahogy egy sor síp el
is tûnt… A játszóasztal vésett regiszter-feliratai lecserélõdtek tollal
írott papírfecnikre új elnevezésekkel.
Ezalatt a hangszer még mindig különösen értékes eredeti részei
is elöregedtek.
A 2010-es években döntés született a már évek óta használhatat-
lan orgona felújításáról. Keve József orgonaépítõ mester és tanít-
ványa, Ringhoffer Gergely 2019-2020-ban nagyívû restauráció kere-
tében helyreállították az eredeti mûvet, ugyanakkor -szem elõtt tart-
va az egykori bõvítési szándékot- a legújabb kori mûvészi igények-
nek megfelelõ Pedálmûvet illesztettek hozzá. Az orgona homlokza-
ti képe ismét a régi lett, az orgonaszekrény bõvítését pedig az ere-
deti alapján készítették. A munkálatok során restaurálták a manuál-
szélládát, a francia-fúvót, a játszóasztalt, a billentyû-borítást és a
teljes mechanikát. Új orgonamotort és tremolót építettek be. Meg-
maradt a lábbal fújtatás lehetõsége. Pótolták a hiányzó sípokat,
helyreállították a megmaradtakat. Új, 27 hangos Pedálmû készült
az eddigi 13 hangos helyett, de az eredeti orgonaépítési stílusban
és korabeli megoldásokkal. A hangkép kiteljesedett egy Quint 2 T!’
változattal is, melyhez Váradi Sándor orgonaépítõ mester egyéb
munkái szolgáltak mintául.
Mindezekkel sikerült megmenteni a hangszer eredeti értékeit,
egyúttal üzembiztos mûködést, koncertezésre alkalmas hangzás-
világot és kulturált, rendezett körülményeket megteremteni.”
Az orgona 1879. január 12-én szólalt meg elõször a templomban
A cserépi templomok története
A ma is álló cserépi „új” temlom építtetése mind a parohiáé, s a
torony felújítása, a harangok vásárlása, az orgona megvétele mind-
mind a már sokat emlegetett Novák Sándor lelkipásztor nevéhez
fûzõdik. Nem lehet azonban elmennünk szó nélkül az ezt megelõzõ
templom vagy templomok története mellett, hiszen a templom, mint
a gyülekezeti élet központja évszázadok óta meghazározza a köz-
ség hitét és arculatát.
„ Cserépfalu filiát a XII. sz. végén, Katapán egri püspök szerezte
meg.... 1335-ben a Cherep névalakban említett falunak papja és
Szent György tiszteletére szentelt temploma volt.”23 Hogy ez a temp-
lom mikor épült, hol épült, fa vagy kõ volt az anyaga, nem lehet
tudni, mint azt sem, hogy esetleg fa anyaga lévén, többször leéghe-
tett, s a századok folytán ennélfogva többször is újra építették.
Valószínûsíthetõ, hogy a már reformátussá vált község építette a
jelenlegit megelõzõ temlomot, mivel az torony nélkül épült, s éppen
az ellenreformáció egyik „vívmánya „ volt az, hogy a protestánsok
által épített templomra nem engedtek tornyot emelni. E kõtemplom-
tól mintegy 200 méternyire állt egy fából készült...harangláb, amely
a jelenlegi templom helyén volt.”
Az orgona
1879. január 12-én szólalt
meg elõször a templomban
23 Soós Imre: Az egri egyházmegyei Plébániák történetének áttekintése. Szent István

társulat, Budapest, 1985 83. p.
Kérészy István feljegyzései szerint a régi templom már megvolt.25
Ezután nem sokkal, az 1770-es esztendõben egy Telekessy nevû
egri római katólikus püspök összeírásában megemlíti, hogy a „kál-
vinistáknak kõtemplomuk van.”24
Az 1754. évi canonica visitatio (egyházlátogatás) jegyzõkönyv-
ében olvasható, hogy „vagyon Szép Kõ Templom az Ecclésiában a
mellyet jó Palankkal békeríteni kezdettek az elmúlt esztendõkben,
de még a visitaciokor el nem volt végezve.”25
A régi templom rakott mészkõfala elõtt a cserépi gyülekezet tagjai.

A fotográfia 1896-ban készült.
Az 1783. évben január 17-i keltezéssel a gyülekezet egy
temlombõvítési kérelmet juttatott el az egyházkerület
superintendensének (püspök)26, ám a munka nem ment egyik nap-
ról a másikra, hiszen a következõ évben újabb kérelem ment a
superintendenciához (egyházkerület).27 Az 1796. évben már az e
célra adakozók listája is megtalálható28, de a tényleges munka álta-
lunk nem ismert akadályok miatt csak az 1805. esztendõben kez-
dõdött el, amikor a gyülekezet lelkésze azt írja az egyházkerület
püspökének, hogy a „...mi népünk szaporodásához képest, többé
24 Mizser Lajos: i.m.
25 Sárospataki Ref. Koll. Tudományos gyûjteménye Kgg. II. 5. Protocollum 8. p. Visitatio 1754
26 Sárospataki Ref. Koll. Tudományos gyûjteménye A. (XIX.) 6985./18.
27 Sárospataki Ref. Koll. Tudományos gyûjteménye A. (XXV.) 9889./186.
eddig vólt templomunkban meg nem férhetvén, a Megyei Szék meg
vizsgálása és jóvá hagyása után annak nagyobbításához hozzá
kezdettünk, és már a munka jól elõrement...”29
A bõvítés a következõ évben fejezõdhetett be, mivel a feljegyzé-
sek szerint akkor találták a temlom megbontott falában az állítólag
Mátyás korabeli díszes úriasztali poharat és egy kis ezüst tányért,
melyeket a hívek valószínûleg az üldözések idején rejtettek el.
A régi templom ma is használatos tartozéka volt a Mózes-szék,
melyen jelenleg ez a felirat olvasható: „Isten dicsõségére készítte-
tett ezen szék az egyház kölcségén 1747-ben Tóth Márton bíró és
Derda István gondnoksága alatt.” A szószék kõbõl készült, felette
festett mennyezet volt, „elölrõl faragvánnyal, a lelkész feje felett
csüngõ szõlõ fürttel.” Az 1890. febr. 22-én felvett leltár alapján a
templom belsõ része így nézett ki: ”A templom nyugat vagy temetõ
felöl, északi oldalon végig, és a keleti vagy utca felöl való végében,
és így 3 oldalról körül karral. A kar fiókjaiban fák és más festmé-
nyek vannak festve. A kar temetõ felõli oldalán ezen írás: >>E kar-
nak a templom felsõ része építése az 1806-ik évben ment vég-
hez.<< A kar északi oldalán a legények könyöklõje elõtt ezen fel-
írás olvasható: >>Örvendezz ifju a te ifjuságodnak idejében, míg a
veszedelmek napjai el nem jõnek, és míg eljõnek az esztendõk,
mellyekrõl azt mondjad nem szeretem ezeket. Szerelmes fiam az
én tudományomról el ne feledkezzél, de az én parancsolataimat
megõrizze a te elméd, mert napoknak hosszú voltát és sok eszten-
dõs életet békességgel egyetembe hoznak néked: péld. könyve III.
1,2 vers.<< Az utca felõli karon ezen felírás olvasható: >>Az irgal-
masság és tökéletesség ne hagyjanak el tégedet, kösd azokat a te
nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára, péld. könyve III.
3. vers.<< Végiben ezen szám: 1882. Az északi oldalon egy fiókon
a karban ezen zs. 105. 1.2.3.4. vers: >>Tiszteljétek az Urat, hívjá-
tok segítségül az õ nevét, Énekeljetek néki, szóljatok minden Õ
csudáiról. Keressétek az Urat és az Õ orczáját szüntelen. Örven-
dezzen azoknak szívök, akik keresik az Urat.<<
Az északi oldalon levõ kar alatt a falra írva az északi oldalon
találtatnak bemeszelve, a mész alatt ezen: 1 Timóth 2. rész 9-10.
versét, midõn leesett róla a régi mész az 1883. év május havában
29 Sárospataki Ref. Koll. Tudományos gyûjteménye A. (XXXI.) 11.936./99.
történt meszeléskor, mit mi többet be nem meszeltettünk, sõt
czémentbe mintegy rámát készíttettünk körüle: >>Az asszonyi ál-
latok ékesítsék magokat nem drága öltözetekkel, hanem jó csele-
kedetekkel, csendességben tanuljanak minden alázatosságokat.<<
A katedra felett levõ mennyezet alján körül ezen felirat olvasható:
>>A seregeknek ura lészen ékes koronája az õ népének. << Ésaiás
28:5. vers.”
A katedra feletti mennyezetbõl a lelkész háta mögé esõ rész mint-
egy szív lefele állva van. Ezen ez a felírás olvasható: „Készült 1810-
ben. „ Ez alatt Ésaiás 58. rész 1. vers: >>Kiálts tele torokkal, meg
ne szûnjék mint a trombita emeld fel a te szódat és mondd meg az
én népemnek az õ bûnöket. <<30
E régi templomot 1900-ban bontották el, majd a helyén két portát
alakítottak ki, melyeket az 1904. évben összesen 3401 koronáért
értékesítettek.31
A ma is álló templom építésének elõzményei majd négy évtizedre
nyúltak vissza, ugyanis az 1858. márc. 12-én tartott presbiteri gyû-
lés jegyzõkönyvében olvasható, hogy „a cserépfalui hitv. egyház-
község néhány tagja kegyes érzelem által indíttatva, egyrészt a
közszükség s ínség enyhítésére, másrészt pedig jövendõben kivi-
endõ cél elérése végett elhatározá egyházközségi magtár alapítá-
sát. E jövendõben kiviendõ cél, egy új imaház építtetése.” Egy ala-
pítványi régi naplóban – írja Szakács Pál – a következõ fejezettel
kezdõdik az ajánlók névsora: a cserépfalusi helvéthitû egyház hívei
által templom építése s késõbb minden egyházi szükségleteik fe-
dezésére felállítandó egyházi takarék magtár és egyházi takarék
pénztár alapításásra tett önkéntes ajánlatok feljegyzése – mely kez-
detét vette 1858-ban, márciu 7-én.” A két pénztár alapszabályai ma
is megtalálhatók, s hogy mûködött, bizonyítja, hogy bevételeit maj-
dan a temlom építésére fordították.
Az 1893. évben a már említett úrasztali kehely eladását – melyet
1806-ban a temlom falában találtak – határozta el a presbitérium.
1894-ben báró Vay Elemér közvetítésével gróf Andrássy Géza meg
is vett 1500 frt-ért és 150 frt költségen két új – ma is használatos –
kelyhet készíttetett Vay Elemér Bécsben.

31 Sárospataki Levéltár RA IX./3.2.
Az 1896 február 9-én tartott presbiteri gyûlésen Novák Sándor
ismerteti Koch Károly építész temlom-tervezetét. Az 1896. jún.7-én
tartott presbiteri gyûlésen a presbitérium elhatározza, hogy kérvényt
küld Coburg Fülöp herceghez, azon okból, hogy adományozzon a
templomépítés javára. (A herceg küldött is 100 frt-ot.)
A gyûlés után az egyháztanács a költségek megállapítására, a
vállalkozók és okleveles építészek felhívása céljából az elfogadott
tervre árlejtési hirdetményt (pályázatot) tesz közzé a Borsod címû
lapban június 24-én. Az építendõ templom helyén katolikus iskola
és tanítói lakás állott, amelyet az egyházközség megvett. Hozzá-
vette még Dósa József és Dósa András telkeibõl a szükséges részt.
A templom helyének megállapítása azonban nem ment ilyen egy-
szerûen. A templomépítõ lelkipásztor így emlékszik erre vissza:
„Az 1896. évben ülte meg a magyar nemzet Ázsiából kijövetelének
ezredéves történetét, mellyet az ország országos kiállítással ünne-
pelt meg...Ezen ezred év emlékét több város és helység élõ fák
ültetésésvel örökített meg. Mivel a mi vidékünk el van lepve élõfák-
kal, a cserépfalusi ev. ref. egyházközség azt határozta, hogy mi az
ezred év emlékére nem élõfákat ültetünk, hanem a mindenható Is-
ten dicsõségére, az Õ imádása helyéül egy új templomot fogunk
építeni, mely örök idõkre hirdesse nem csak országunk ezred éves
fennállását: de hirdesse még legalább ezer évig ref. egyházunk áldo-
zat készségét, hirdesse híveink buzgósággal teljes adakozását is,
kik az új templomra oly szíves készséggel tevék le adományikat.
Az 1896. évben azonban némelyek azon ferde akarata miatt, hogy
a temlom építés a régi templom helyén eszközöltessék, így távol a
paplaktól és az iskolától, mások pedig azt határozták, hogy az új
temlom a már jelenlegi helyére – melyen a római cath. iskolája volt
és más lakóházak is voltak – építtessék. A nagyobb rész a régi
templom hellyel kisebbségben maradtakat leszavazván, bár a ki-
sebbség nem átallotta ügyét az Emõdön tartott tavaszi egyházme-
gyei gyûlésre is – mely 1896. April. 15-kén tartatott – felterjeszteni,
hol azonban azon utasítással bocsátattak el hogy hajoljanak meg a
czélszerûbb és szebb helyre tervezett építési módozat elõtt. Ne
akadályozzák az építés megkezdését. Majd e miatt, de másrészrõl
a miatt, hogy a leendõ templomhely nem az egyházé vólt, így az
1896-ik évrõl, hogy ezen alkalmas terület megszerezhessük elma-
radt a következõ 1897-ik évre a templom építés.”
Ilyen elõzmények után 1897 május 1-én történik meg az alapkõ
letétele. Erre az alkalomra ifj. Novák Sándor verset is írt, mely a
Mezõkövesd és Vidéke c. lap 1897/7. számában meg is jelent:
Beteljesült hát a szándék

Mire oly rég vágyva-vágytunk:
Épülõben van a templom
A mi hitünk, erõs várunk
Dicsértessék az úr neve,
Hogy erre is rá segített.
Jertek fohászkodjunk hozzá
És hajtsuk meg térdeinket.
Ünnep e nap, a szeretet
S egyetértés szent ünnepe
Igy érez most forró szívünk
Ezt dobogja lelkesedve,
Tartsuk meg az egyetértést,
Ezután is a míg élünk,
Nincsen olyan ellenség, mely
Árthatna, ha egyetértünk.
Erre int a szentírás is,

Hisz mindnyájan olvassátok:
A szeretet legfõbb áldás,
A czivódás súlyos átok.
Legyen a mi életünk is
A szeretet imakönyve,
Igy lesz majdan boldogság,
S a nyugalom irva benne.
Kik õsz hajjal álltok itten,

Aggastyánok, tisztes vének,
Unokátok erre a szent
Becsületre neveljétek.
Ezt tanítsa meg az anya
Legelõször kisfiának,
Ha ez lesz az elsõ szava
Nem éri majd semmi bánat.
Épüljön fel tehát e templom
Az Isten dicsõségére,
Legyen az özvegy vigasza,
Az árvának menedéke.
Ha elûzik minden háztól
Fejét e küszöbre hajtsa,
Itt letörli könyjét aki
Mindnyájunk édesatyja.
Beteljesült hát a szándék

Mire oly rég vágyva-vágytunk:
Épülõben van a templom
A mi hitünk, erõs várunk.
Dicsértessék az úr neve,
Hogy erre is rásegített.
Jertek fohászkodjunk hozzá
És hajtsuk meg térdeinket.
Az építkezés a község minden lakójára hatalmas terhet rótt, de

még a volt viták ellenére is mindenki szinte erején felül vállalta a
terhek hordozását. Még jobban kiemeli azonban az áldozatkészsé-
get az a tény, hogy az anyagiakat akkor sem volt könnyû elõterem-
teni.32 Báró Vay Elemér fõispán, a cserépi gyülekezet akkori fõ-
gondnoka, a 26000 frt templomépítési költség 30 évre történõ tör-
lesztése kölcsönként való felvételét javasolta. Az ajánlatot az egy-
háztanács elutasította, s vállalta az önerõbõl való építési költségek
elõteremtését. A tényleges költség végül 26356 forint lett, ami ak-
kor több, mint 5000 q búza árát tette ki. Szakács Pál lelkipásztor a
templom 50. évében tartott jubileumi ünnepségén a gyülekezetnek
elmondta, hogy „...a templom építésével járó rendkívüli nagy terhek
viseléséért mindenkorra elismerést és dícséretet érdemel ez a gyü-
lekezet. Különös elismerést és megemlékezést érdemelnek azon-
ban azok, akik az egyházunk iránti szeretetbõl az építéssel kap-
csolatban, nehéz munkát, mind Erdõs Gábor gondnok, Kósik Ist-
ván, a templomépítési költségek beszedõje és kezelõje, továbbá
Kósik János ellenõr és
Szabó Péter tanító... Há-
lás köszönetet érdemel
Vay Elemér is...”
A megépült templom
1898 nov. 11-én lett átad-
va, s a felavatás ugyan-
ezen hó 20. napján történt.
Az ünnepi istentiszteleten
többek között jelen volt és
közremûködött Kun Berta-
lan püspök és Tóth Dániel, az egyházmegye esperese. A jelenlevõk
száma mintegy háromezer ember volt, ebbõl kétezren éltek úrva-
csorával.33
A templom leírása
Szakács Pál 1934-ben
írja: „A templom maga egy
hatalmas épület gót
típusu bolthajtással. 36 m
hosszú, 12 m széles, 13
m 40 cm magas, a torony
52 m magas. A torony
mellett van az egyik kar,
ahol az ifjúságnak az ülõ-
helyei vannak. A kar háta
megett, a torony felõli fa-
lon van elhelyezve a régi
templomból áthozott szó-
szék feletti korona szép
fa faragvány díszítéssel,
tetején egy pelikán ma-
dárral. A koronán a követ-
kezõ felírás olvasható:
„Készült 1810. Kiálts teljes
torokkal, meg ne szûnjék,
mint a trombita emeld a te
33 Cserépfalui Egyházközség Protocollum. Szakács Pál gyûjtése és szavai 1948
szódat és mondd meg az én
népemnek az õ bûneit.” Esai
58:1. vers. (a korona ma a Sá-
rospataki Refomátus Kollégi-
um múzeumában található, he-
lyette egy nagyméretû kép em-
lékeztet a valamikori szószék-
koronára, a szerkesztõ.)
Szemben vele van a másik kar
az orgonával, ahol az iskolás
fiúgyermekek szoktak ülni. A
szószék kb. középen van el-
helyezve, 4 m 70 cm magas-
ságban, amely magasság szin-
te szédületes a szónokló lel-
kész számára. A szószékre
feljutni úgy lehet, hogy külön
feljárati lépcsõszoba van a
Szószék, papi szék
templomhoz építve, a lépcsõ
alján egy bejárati ajtóval és fenn, a lépcsõzet végén egy szószékre
nyíló ajtóval. A szószék feletti koronán felírás nincs, a szószék
feljárati ajtója felett egy falra helyezett négyszögletû márványtáblán
a következõ felírás olvasható: „Építtette a cseréfalusi ev. ref. egy-
házközség 1897-1898.”
A régi templomból van áthelyezve a papi szék, amelyrõl a régi
templomról szóló fejezetben már említést tettünk. Az úr asztala fe-
hér márványból készült.
Az 1899. évben a régi temlomban levõ kõ úrasztalát az egyház a
zsérci egyháznak adományozta, amelyet márc. 13-án át is szállí-
tották.”34
A templom és a torony melletti tér kõfallal és vasrács kerítéssel
van elkerítve, mely az 1910-1911. évben készült Szakács Pál se-
géd-, majd helyettes lelkész irányításával.
A templom kertjében áll az I. és II. világháború községbõl ottma-
radt hõsi halottainak két emlékmûve, melyek neveiket is tartalmazzák.
I. világháborús és II. világháborús emlékmû
A templom az évtizedek folyamán többször lett kisebb mérték-
ben, az éppen szükséges helyeken újítva, de igazán nagy felújítást
elõször Solymosi Tibor lelkipásztor és Derda István, majd pedig
Vadászi Lajos gondnoksága alatt történt, 1987-88. között. Ekkor a
belsõ rész és a tetõzet helyreállítása valósult meg. A 90-es évek
közepére testet öltött az a vágyakozás, hogy a megkezdett munkát
folytatni kell, hiszen a külsõ vakolat annyira tönkrement az évtize-
dek alatt, hogy a község büszkeségének az állaga, szinte szégyen-
nel töltötte el az itt élõket, sõt azokat is akik elszármaztak innen,
de a gyökereik ide nyúlnak vissza. Hosszas elõkészítõ munka után
az adakozás 1997. jan. 1-én lett meghirdetve az újesztendõ elsõ
napi istentisztelet keretében. A prédkációban elhangzott, hogy jó
volna nekünk itt és most ebben a templomban, a kõbõl épült temp-
lomban, de a belsõ, a lelki templomban is megtapasztalni Reményik
Sándor gondolatát, mely így szól:
Olykor végtelen áhítat fog el,

Mintha erdõben néznék csillagot,
Ahol az örök, õs csend ünnepel,
Pedig csupán egy templomban vagyok.
Jó volna majd együtt hálaáldozatot tartani, jó volna majd együtt
ünnepelni, jó volna majd itt, az Isten házában megtapasztalni, ami-
kor kész lesz a templom, amikor majd újra a régi pompájában dí-
szeleg, jó volna majd igazán örvendezve mondani ezt a zsoltárver-
set, amely az egész renoválásnak alapigéje, s amely így hangzik:
„Egy dolgot kérek az Úrtól,

azért esedezem: hogy az Úr Házában
lakhassam egész életemben,
láthassam, milyen jóságos az Úr,
és gyönyörködhessem templomában.”
(Zsolt. 27,4)
Ehhez adjon nekünk erõt, segítséget, türelmet és alázatot a Min-
denható Isten. Ámen.
Az adakozás meghirdetése után rövid idõn belül kiderült, hogy
úgy a községnek, mint az elszármazottaknak még mindig szívügye
a templom, s hogy készek adkozni a felújítás céljaira.
A renoválás az 1997. év nyarán Naggyörgy János mezõkövesdi
vállalkozó kivitelezésében elkezdõdött, s még ugyanezen eszten-
dõben a torony munkálatai be is fejezõdtek. A templomhajó renová-
lására 1998-ban került sor és augusztus 23-án a templom 100. éves
jubileumi ünnepségén, hálaadó istentiszteleten tisztelegtek az õsök
emlékezetének, hogy megépítették az Isten házát, de ugyanúgy a
jelennek, hogy a gyülekezet hatalmas áldozatot tudott hozni. A hála,
ahogy ma is legfõképpen a Teremtõjé, aki minden idõben gondos-
kodott az ekklézsiáról, s ezért „Soli Deo Gloria” – egyedül Istené a
dicsõség.
Gyülekezeti élet a XX. században

Novák Sándor lelkipásztor 30 éves gyülekezeti szolgálata, az ál-
tala olykor kemény kézzel megvalósított elképzelések, oly magve-
tést jelentettek a gyülkezet életében, lelki és hitbéli öntudatának
kialakulásában, hogy a lelkipásztor néha keserû megjegyzései a
gyülekezet és a presbitérium közönyével kapcsolatban idjétmúltak
lettek. Természetesen a munkáját immáron a lelki és hitbéli terüle-
ten tovább is kellett vinni, s erre adott is alkalmas „eszközöket” az
Isten Pósa Péter, majd pedig Szakács Pál személyében. Hogy ennyi-
re egységes, s szinte mintaértékû lett a község, s gyülekezet arcu-
lata, lelki és gyülekezet élete, bizonyságként álljon elõttünk Sza-
kács Pál jellemzése 1934-bõl:35 „A cserépfalui egyházközség tagjai
a jegyzõkönyvek és a feljegyzések bizonysága alapján buzgó vallá-
sos, templom szeretõ, hû, öntudatos reformátusok voltak mindig,
és csak az utóbbi évtizedben vehetõ észre itt is, mint más egyház-
községben is – sõt az egyházközségben jóval kisebb mértékben,
mint más egyházközségben – némi közöny, mely egyrészt a hábo-
rú és forradalom természetes következménye, másrészt a hívek
egy nagy része, egy pár téli hónapot kivéve, mésszel saját fogatán
bejárja az ország nagy részét, különösen az Alföldet, az Alföld na-
gyobb városait, honnan magukkal hozzák és terjesztik az Alföld
ismeretes nagy betegségét, a közönyt, az egyházzal való
nemtörõdést és bomlasztó eszméket is. Hozzák a hírt a Nagyalföld
megüresedett templomairól és onnan hozták a „Nem adózunk!” jel-
szavát is. A község többsége azonban olyan magas lelki mûvelt-
séggel van megáldva az Istentõl, hogy immunis e betegséggel szem-
ben, sõt öntudatosan veszi fel ellenük a harcot, s legyõzhetetlenek,
mert fegyverük a Biblia. Mert bizonyságtevõ életükkel nemcsak hir-
detõi, hanem megtartói is az Igének (…) Talán veszedelmesebb az,
hogy a tõlünk 5 km-re levõ katholikus Bogács községben a
russelisták (a jehova tanúi szekta korabeli elnevezése, az alapító
Charles Russel neve alapján, a szerzõ) ütötték fel tanyájukat, s
állítólag negyvenen vannak, akik szintén minden igyekezettel azon
dolgoznak, hogy a cserépfalui gyülekezetben is terjesszék egyház-
és államellenes tanaikat. Elárasszák õket vallásos iratokkal, köny-
vekkel, melyeket széltében-hosszában olvasnak és terjesztenek.
Ezekkel szemben is erdményesen vettük fel a harcot a tél folya-
mán. Bibliakörök, házi istentiszteletek szép eredménnyel ellensú-
lyozzák minden megmozdulásukat. A gyülekezet minden vezetés-
re hívott tagja belátja és tudja, hogy éber õrállókra van szükség,
hogy ez ép gyülekezet továbbra is egységben tudjon maradni. Tud-
ja és belátja, hogy a gyülekezet minden egyes tagjának öntudatos
megmozdulása, apostoli munkája, és igehirdetése az egyetlen vé-
delmi eszköz.
A nép erkölcsi ítélete, lelki mûveltsége minta az egész környé-
ken. Nem öltözködnek divatlap szerint, sõt görcsösen ragaszkod-
35 Zsirka László cserépfalui lelkipásztor gyûjtése 1998. év. Lelkészi Hivatal, Cserépfalu
nak a régi szép viselethez. A régi viselettel együtt megõrizték a régi
erkölcsöket is. A tiszta, fehérre meszelt házak, a tiszta, gondozott
udvarok, a tisztán öltözött nõk és férfiak bámulatra ragadják az ide-
geneket, s amennyire ügyelnek a külsõ tisztaságra, annyire ügyel-
nek a belsõ tisztaságra is. Igazi kálvinista emberek, akik bárhol
jelennek meg, feltûnnek apáiktól örökölt és híven megõrzött kálvi-
nista jellemükkel, bátor, nyílt, tisztelettudó fellépésükkel, minden
irányban, mindenkivel szemben megnyilvánuló, meglepõen mûvelt
viselkedésükkel. Nagyobb uradalmak messze a Dunántúlra is cse-
répi munkásokat igyekeztek leszerzõdtetni, mint a legmegbízha-
tóbb, értelmes és szorgalmas munkásokat. Ha a ‘Nem adózunk!’
jelszava a gyülekezetbe is eljutott és ennek hatása alatt áll is a
gyülekezet kis része, de a nagyobb rész istenfélõ, templomszeretõ,
öntudatos, áldozatkész tagja az egyháznak. A 2000 lelkes gyüleke-
zetben az 1933. évben 2048-an vettek úrvacsorát, de ez a szám
egyre növekvõben van. Ez év Húsvét ünnepén 580-an járultak az úr
asztalához. 90 % egyházi terhet hordanak évrõl évre, és hátralék
azoknál van csak, akik az utóbbi évek nehéz kereseti viszonyai
miatt még a mindennapi kenyereit s alig biztosíthatják családjuknak
is. Bár a 2000 lelken felüli községnek 1100 hold szántóföld áll ren-
delkezésre, mégis aránylag a több földet bíró községekkel szem-
ben jó módúaknak mondhatók, mert felette szorgalmas, takarékos,
élelmes nép. Büszke a gyülekezet gyönyörû nagy templomára, gyö-
nyörû sudár tornyára, mert a maga erejébõl építette, melyhez ha-
sonló nagyságú templom nem is található. Nagyon szeretnek éne-
kelni és a zsoltár szava nem csak a templomban, temetéseken, és
vallásos összejöveteleken, de az édes otthonban, künn a mezõn is
felhangzik az ajkukon. Nem csak olvasói, megtartói is az igéknek.
Szeretik és olvassák a Bibliát. Lelkesedni tudó nép, mely minden
szépért, jóért áldozatra kész. A szegényeit maga gondozza, maga
tartja. Nincs éhezõ, nincs nyomorult nélkülözõ, mert elõtük ezek
mind számba vannak tartva, és Krisztusi szeretettel gondoskodnak
róla. Az elmúlt év telén felvetõdött a templom fûtésének lehetõsé-
ge. Egy felhívó szóra több mint 300 P-t adtak össze, és fütött temp-
lomban végeztük az istentiszteletet. A rá következõ napon egy fel-
hívó szóra a templomkert rendbehozatalára több mint 200 P-t adtak
össze. Romlatlan, egészséges, lelki kincsekben gazdag gyüleke-
zet, hallgat szeretõ szívû pásztora szavára és a jó pásztorok kies
legelõkre terelgették. Híres volt e község arról, hogy a papmarasz-
talás korában pásztorát mindig megmarasztotta. Abból az idõbõl
maradt e jellemzõ kis vers:
Nem cserép, hanem porcelán és ép,
Ott lakik a papját megbecsülõ nép.
A vers más verzió szerint a következõképpen hangzik:

Nem cserép, hanem porcelán
Oly szép és ép,
Mert ott lakik a papját
Igazán szeretõ nép.
E vers állítólag Zsindely István volt cserépfalui rektortól ered, aki

1854-tõl 1857-ig volt Cserépfalun mint rektor, aki midõn visszament
Sárospatakra, amikor szó volt Cseréprõl, akkor mondta e fenti ver-
set baráti társaságban.”36
A gyülekezeti élet egészen a diktatúráig, tehát a kommunizmus
uralomra jutásáig virágzó képet mutat, ám a 40-es évek végétõl az
állami szigorító intézkedések, így az iskola elvétele, az egyletek
betiltása, az elvándorlás gyors megindulása, szinte törvényszerûen
maga után vonta a gyülekezeti élet fokozatos leépülését. A község
zártságának tudható be, hogy míg az ország sok részén szinte
megbénult az egyház, addig itt még az 50-es években is a presbite-
rek odafigyeltek a gyerekek templomi viselkedésére, segítettek a
lelkésznek a lelki munka terén, s így a temlombajárás is jobban
megmaradt, s a község identitását a mai napig meghatározza refor-
mátus mivolta.
A rendszerváltozás a 90-es években új helyzetet teremtett. Újra
szabad lett a vallásgyakorlás, ez azonban itt sem jelentette azt,
hogy az emberek tömegesen újra a templom felé fordulnak, a gyüle-
kezeti élet ennek ellenére így is ívelt fölfelé. Útjára indult az iskolai
hitoktatás, 1995-tõl gyermekistentiszteletek vannak, az ifjúsági gyü-
lekezet is bontogatja szárnyait, az evangelizációs alkalmak, a gyü-
lekezeti diakónia is éreztetik hatásukat. Ám a társadalom polarizált-
sága, a gazdasági élet mélypontja a lelkekben ennek ellenére is
mély nyomot hagy, amely még nem engedte kibontakotni a polgári
gondolkozást. Az ezredfurduló elõtti állapot magában rejtette azt
az igéretet, hogy az elvetett mag 10-20 év múlva gyümülcsöt fog
hozni, azzal a reménységgel, hogy: „Ha az Isten velünk, kicsoda
ellenünk?”
Gyülekezeti élet
a XX-XXI. század fordulójától napjainkig
Zsirka László lelkész úr a Nem cserép, hanem porcelán, és ép
címû könyve, mely e mostani kiadvány alapját is képezi, 1998-ban
jelent meg. Nos, az azóta eltelt csaknem negyed évszázad alatt
sok víz lefolyt már a Hór-patakon és Cserépfalu hitéletében is sok
változás következett be. A könyv függelékében szereplõ adatokból
kiolvasható, a cserépfalui lakosság száma, mint minden kistelepü-
lésé, csökken. Ez a hívek számát is meghatározza. Sajnos a teme-
tések száma sokszorosan felülmúlja a keresztelésekét. Tudjuk, nem
a számszerû tények határozzák meg a közösség életét, hanem annak
minõsége. Sajnos azonban, mint bárhol máshol is, az utánpótlás
kinevelése problémás. A fiatalok bekapcsolása a hitéletben nehéz
feladatnak tûnik. Egyrészt, mert máshová szocializálódtak, munká-
juk, családjuk gyakran már a városhoz köti õket, de az is igaz, hogy
a sokféle befolyás mellett a szelíd, nem harsány és hivalkodó igazi
ige más értékrendet képvisel, mint ami a mostani világ elvárása.
Mind ezek figyelembe vételével is hálásak lehetünk az Úristennek,
hogy megtartotta közösségünket és lelkipásztorainak vezetésével
a közösség tagjai hithû reformátusként, ha kell áldozatokat is vállal-
va igyekeznek fenntartani a sokszáz éves gyülekezetet.
Az említett könyv végén ezt írja Zsirka László:
„A jelenlegi állapot talán magában rejti azt az ígéretet, hogy az
elvetett mag 10-20 év múlva gyümölcsöt fog hozni, jóllehet ennek
megítélése már az utókor feladata lesz..”
Az említett tíz- húsz év valóban eltelt. A ránk rótt feladat, a meg-
ítélés azonban nem egyszerû. Vegyük csak számba, mi történt ez
alatt az idõszak alatt!
Gondnokaink
Az 1998-tól napjainkig eltelt idõszakban az egyházközségnek több
gondnoka is volt. Lõcsös Lajos, K. Kósik István megbízott gond-
nok, majd Kósik Lajos követte, akit Kovács Zoltán váltott fel. 10
évig Kompa József vállalta a gondnoki teendõket, õt Karcagi
Sándorné követte elõször megbízott, majd megválasztottként gond-
nokként, több mint 5 éven keresztül. Tõle vette át az egyházközség
szolgálatát a jelenlegi gondnok, Kósik István.
Valamennyien erejük és kapott tálentumaik szerint szolgálták az
Isten ügyét a cserépi gyülekezetben. Közülük a 65 éves korában
elhunyt K. Kósik István egykori gondnokra így emlékezett Zsirka
László: „ A gyülekezeti szolgálat az alázat és segítõkészség felül-
múlhatatlan képviselõje volt Cserépfaluban.”
Református közösség Bogácson

Cserépfalu fõleg reformátusok lakta község. A szomszédos Bog-
ácsot katolikusok lakják. Az 1560-as években volt néhány évig re-
formátus gyülekezet a településen, majd csaknem öt évszázados
szünet következett. Felmerült az igény, hogy a Bogácsra - gyakran
éppen Cserépfaluból beköltözõk is tudjanak helyben Istentiszteletre
járni. Zsirka László lelkipásztor hosszú és kitartó munkával megke-
reste a bogácsi református híveket. Munkájának eredményekép-
pen1999. március 14-én a bogácsi filia megkezdi mûködését és
havonként 2 alkalommal Istentiszteletre kerül sor elõször az öreg-
otthonban, késõbb a mûvelõdési házban. Az alkalmakra kb. 15 fõ
járt el. Egy idõben 3 nyugdíjas lelkipásztor – Dr. Benke György,
Thamó Béla és Király László – is tagja volt a gyülekezetnek és
teljesített szolgálatot. A maroknyi gyülekezet létszáma napjainkra
fogyatkozóban van. Megtartásáért sokat fáradozunk.
Lelkipásztoraink
Zsirka László lelkipásztor nagy gondot fordított a templom álla-
gának megóvására, ennek érdekében a hívek téglajegyeket vásá-
roltak. A befolyt összegbõl került sor még az ezredforduló elõtti évek-
ben a templom külsõ renoválására is. Ezt a tényt a templomunk
bejáratánál jobbra elhelyezett márványtábla is megörökíti.
Templom külsõ felújítása 1997-1998 között történt. A felújítás Igéje
a Zsolt 27,4 volt.
A gyülekezet óriási adakozó készségrõl tett bizonyságot. – „Meg-
szólítottuk a faluból elszármazottakat. Létrehoztuk néhai Dr. Kósik
Lajossal, aki Miskolc-Tapolcán élt és Ongán volt háziorvos a „Cse-
répfalui Gyülekezetért Alapítványt”, amelyre szintén sokan és a
szülõfalu iránti szeretettel adományoztak. A gyülekezet részérõl
szintén elszármazottként néhai Dósa Károly építészmérnök volt a
mûszaki ellenõr. A késõbbiekben a gyülekezet életébe is bekap-
csolódott. A felújítás során rengeteg köszönhetõ néhai id. k. Kósik
István egyházfinak. Alázatos, szeretetteljes, maximális segítõkész-
sége példamutató volt.
A felújítást a Tiszáninneni Református Egyházkerület 1,2 MFt-tal
támogatta. A többi költséget a gyülekezet adományozta. Ez annyi-
ra sokat jelentett, hogy az adományok a felújításon túl egy teljesen
új toronyóra elkészíttetését is fedezték. Teljes költség több mint 10
MFt volt. A hálaadó istentiszteleten kb. 900-an voltak.
A toronysisak festése 2002-ben történt, kormányzati támogatás-
sal, melynek értréke 1,2 MFt volt.
A festést két helyi vállalkozó végezte alpin technikával.
Két kisebb felújítás után 2002-2003-ban Széchenyi pályázati for-
rásból történt a parókia teljes és a gyülekezeti terem részleges fel-
újítása.” – vall errõl az akkori lelkész.
Hitélet az ezredfordulón
Évente két evangelizációs hetet tartottak, böjtre és reformációra
készülve. Az egyiken szinte mindig egyházmegyei lelkészek voltak
meghívva.
Nyaranta a bibliakörös asszonyok vezetésével nagy tészta ké-
szítési akció volt. Az elkészített tésztát még sok tartós élelmiszer
adománnyal kiegészítve gyülekezeti kirándulás keretében közösen
vitték el egy-egy idõs vagy fogyatékkal élõ otthon gondozottjainak
Sajósenyére, Erdõbényére, Tokajba, és Bagamérra.
Az elkezdõdõ gyerek-istentiszteletek végzésében nagy-nagy se-
gítség volt Tóth Eszter szolgálata, aki ma is hûséggel vesz részt a
gyermekmisszióban. Egei Andrásné és Lovász Istvánné harango-
zói szolgálata példaadó volt a gyülekezet életében.
Zsirka László által fémjelzett idõszak kiemelkedõ eseménye volt
a Milleniumi Istentisztelet.
Új lelkipásztor a gyülekezet élén

2004. január 1-én Zsirka László megváltozott élethelyzete miatt
eltávozott Cserépfaluból. Január 13-án átadta a gyülekezetet. A
helyettes lelkipásztor Dr. Benke György lett, aki 8 hónapon át látta
el itt a szolgálatot. A presbitérium elõtt újabb kihívás volt, hogy a
megüresedett lelkipásztori helyre új lelkészt találjanak Istent segít-
ségül hívva.
Végül 2004. augusztus 1-én Molnár Sándor lelkész vette át
gyülekezetet és szeptember 5-én már megvolt az elsõ úrvacsora a
lelkész úrral. Lelkes, elhívatott igehirdetéseire most is szívesen
emlékszik vissza a közösség. Megszervezte a lelkészi iroda és
imaterem felújítását, modernizálását. Szolgálatát a béketeremtés
szolgálataként tartja számon a gyülekezet. Ebben az idõszakban
került sor a Fiatal Felnõttek Bibliakörének létrehozására, mely ké-
sõbb Bárka néven mûködött illetve napjainkban is hatékonyan mû-
ködik. Szintén Molnár Sándor tiszteletes úr alakította meg a Biztos
szikla csoportot, felesége Gabriella pedig megszervezte a Palánta
gyermekmissziót. Sok sikeres fellépésük volt itt helyben és a kör-
nyezõ településeken is ifjúsági bábanimációs mûsorukkal. Az Or-
szágjáró Bábmisszió V. konferenciáján elsõ helyezést értek el. A
gyülekezet zenei élete is sokat fejlõdött, megerõsödött: az igehirde-
téseket gyakran kísérték az Istent dicsérõ énekek. A kórus vezetõ-
je a kántorként is dolgozó feleség, Gabriella volt, akit a faluban csak
Ellikének becéztek. A 2011. július 24-én tõlünk eltávozott Molnár
Sándor Budapesten folytatta tovább tevékenységét. Ekkor 2011.
július 31-én 14 év szolgálat után Egeiné Andrásné Ilonka harango-
zói szolgálata is megszûnt.
Újabb változás a gyülekezet élén
2011 augusztusától Szilágyi Zoltán és felesége Csorba Veronika
átveszik a gyülekezetet. Felesége a kántori és hitoktatói feladato-
kat látta el. Szilágyi Zoltán lelkész úr korábban az arnóti missziói
gyülekezetet pásztorolta, valamint a miskolci Lévai József Refor-
mátus Gimnázium diákotthonának volt a vezetõje. Cserépfalui lel-
készsége idején, 2013. január 13-tól esperesként is tevékenyke-
dett. A lelkészi feladatot 6 évre vállalta a közelgõ nyugdíjaztatásá-
ig. Létrehozta a Dicsõítõ csoportot, akik sok sikeres fellépést tud-
hattak magukénak. Fölléptek többek között Szilvásváradon,
Nagyvisnyón, Tarcalon és Tokajban is. 2013-ban egy jeles alkalom-
mal a falu lakosságát is bõven befogadni képes templomunk zsúfo-
lásig megtelt. Sokunkban merült fel a vágy: Bárcsak máskor is így
lenne. A jeles alkalom pedig nem más volt, mint az, hogy a Duna Tv
élõ egyenes adásban közvetítette az Istentiszteletet. Igazán fel-
emelõ érzés volt. Mindig emlékezetes volt a hittan évzáró, mely a
falu életének is fontos eseménye volt. Ekkor vette kezdetét az ad-
venti gyertyagyújtás közös megünneplése is a falu fõterén. Több
közös kirándulást szervezett Sárospatakra vagy Poroszlóra is,
melyen a presbiterek és az érdeklõdõk szép számmal vettek részt.
Elkezdte a presbiteri csendes napok szervezését is. Az õ idejében
gazdagodott a templom a ma is használatos hímzett terítõkkel.
Ezeket dr. Tóth Sándor és családja adományozta édesanyja, Samu
Tóth Margit emlékére és Koskócsák Andrásné Nemes Ibolya készí-
tett el Isten dicsõségére. Szilágyi Zoltán lelkész úr lendületes mun-
kájának köszönhetõen a megnyert pályázatok lehetõvé tették, hogy
a gyülekezet egy kisbuszt vásároljon, mellyel az idõs gyülekezeti
tagok templomba való eljutását tudták segíteni.
Korszerûsítették a gyülekezeti ház és a parókia fûtését, felújítás-
ra került a parókia teljes tetõszerkezete, amelyre napelemek kerül-
tek. Isten segítségével megteremtette a templom,- és orgona felújí-
tásának költségeit is.
Szilágyi Zoltán lelkész közben nyugdíjba vonult. Távozásával
csaknem egy idõben lemondott gondnoki megbízatásáról Karcagi
Sánforné Aranka is, akinek kedves, érzékeny, figyelmes személyi-
sége mély hittel párosult. Mivel elköltöztek a településrõl, gondnoki
feladatait nem tudta tovább végezni.
A cserépfalui egyházközösség napjainkban
A megváltozott és nem könnyû helyzetben másnak kellett elvál-
lalnia a gondnoki szolgálatot. A presbitérium erre Kósik Istvánt látta
legalkalmasabbnak, aki ismert közéleti személyiség, meghatározó
egyéniség a falu életében és 20 éven át a település polgármestere
volt. Megbízatását gondnokként 2018 augusztusa óta látja el.
A tervezett és részben elkezdett renoválási és átalakítási munká-
latok befejezése azonban Szilágyi Zoltán utódjára hárult. – A pres-
bitérium úgy döntött, hogy nem pályázat, hanem meghívás alapján
választja ki az új lelkipásztort. Fél év telt el, ami alatt kerestük
sokat imádkozva és Isten segítségét kérve azt a lelkipásztort, aki
be tudja tölteni Szilágyi Zoltán helyét, képes a falu lakosságát össze-
fogni lelki vezetõként, meg tudja újítani a hitéletet, be tudja kap-
csolni a fiatalokat a közösségbe és képes arra is, hogy a folyamat-
ban lévõ templomfelújítási munkálatokat, pályázatokat is kordinálja.
Imádkoztunk, megoldásokon gondolkodtunk és jeleket kerestünk.
Imáink meghallgatásra találtak. A jelöltek meghallgatása, sok tana-
kodás, vívódás és ima után megszületett a döntés: Gavrucza-Nagy
Emese lelkipásztort kértük fel, hogy közösségünk lelkésze legyen.
2019. június 10-én került sor a cserépfalui református templom-
ban az impozáns lelkészbeiktató istentiszteletre. A helyi Bárka ének-
együttes gyönyörû dallamai után a jelen lévõ lelkipásztorok kivonul-
tak az úrasztala köré, és kezdetét vette a beiktatás. Nagytiszteletû
Gordos Attila esperes szimbolikusan átadta a templom kulcsát és
az egyházközség pecsétjét lelkipásztorunknak. A lelkészasszonnyal
új lendületet kapott a közösség.
Pályázati pénzösszegeket felhasználva és az egyházközösség
mellett Dr Tóth Károly kuratóriumi elnök és Mizser Lajos presbiter,
kuratóriumi titkár által képviselt Cserépfalui Gyülekezetért Alapít-
vány segítségével több projektet sikerült megvalósítani. Többek
között játékparkot a parókia udvarán, a régen várt temetõkerti terü-
letrendezést, nyári hittantábort, az ifjúság összegyûjtését célul ki-
tûzõ alkalmakat. A lekipásztor nagy hangsúlyt fektet a családok
látogatására, a személyes beszélgetésekre is. A Covid-19 idõsza-
ka alatt, a gyülekezési tilalom miatt sajnos sok kezdeményezés
megtorpant. A kényszerû elzárkózás miatt tátongó ûrt, sok más
gyülekezethez hasonlóan mi is a modern technika eszközeivel pró-
báltuk áthidalni.
Több mint egy
éven át élõ inter-
netes közvetítéssel
igyekeztünk az igét
a hívekhez közelebb
vinni, illetve podbean
alkalmazásban a
hangfelvétel a jár-
vány elmúltával is
felkerül az egyház-
község által bérelt
felületre. Ennek
technikai megoldása
Gavrucza-Nagy
Lászlót, a lelkész- Új kiskelyhes úrvacsorai edények, készültek Fehérvári
asszony férjét dicsé- István és Erika cserépfalui fazekas mûhelyében
ri. Szintén õ az, aki
zenei szolgálatával az Istentiszteleteket a fiatalabb korosztály
számára is vonzóvá igyekszik tenni, valamint a Bárka csoport ének-
lését Isten dicsõségére és a csoport örömére vezeti.
Az internettel nem rendelkezõkre gondolva 2020 májusától „Üze-
net” cimmel minden vasárnap egy újság jelenik meg a lelkipásztor
szerkesztésében, az igehírdetés rövid vázlatával, a fiatalok számá-
ra egy bibliai történet feldolgozásával Tóth Eszter hitoktató hûsé-
ges szolgálataként, valamint a gyülekezet aktuális híreivel, hirdeté-
seivel.
Ez alatt az idõ alatt befejezõdött a templom teljes felújítása, és az
orgona rekonstrukciója. Az orgona ugyancsak megérett a renová-
lásra. Állami támogatással sikerült nemcsak kijavítani az idõköz-
ben elhasználódott részeket, de a lehetõségek függvényében, és
azért, hogy a gyülekezeti éneklést még inkább vezethesse a hang-
szer némiképp ki is bõvítették. Szép, telt hagzásában akkor lehet
igazán gyönyörködni, amikor képzett, mûvészi kezek szólaltatják
azt meg, mint kántorunk Gavrucza-Nagy Pál.
A templom felújítása több mint 3 éven át különbözõ szakaszok-
ban zajlott. Az elsõ szakaszban a toronysüveg részleges cseréje,
újralemezelése a toronytest festése, valamint a bejárat felõli karzat
alatt a gyülekezeti terem és a mellékhelyiségek valósultak meg. A
torony felújítását Stefán Tamás vállakozó és csapata végezte Eger-
bõl. A torony és a gyülekezeti tér létrehozása alkalmából szervezett
ünnepi Istentiszteleten a helyi híveken kívül az egyházmegye szá-
mos gyülekezete képviseltette magát. Csomós József püspök úr itt
jelentette be, hogy a gyülekezet további jelentõs támogatást kap a
templom belsõ terének felújítására.
A felújítás a templom épületéhez méltó módon sikerült. A hajó
palatetejének hibáit kijavították és új festést kapott Kis Endre túrkevei
vállalkozó munkája nyomán. Sor került a nedves falak további vize-
sedésének megakadályozására az által, hogy a falak mentén egy
kavicságy készült, a falakat pedig szárítóvakolattal látták el. A temp-
lom teljes festése Csanálosi Attila vállalkozó és csapata keze mun-
káját dicséri. A szószék festése a vállalkozó adománya volt a gyü-
lekezet számára.
Az orgona feletti fríz restaurálása Sipos Dávid Recsken élõ resta-
urátor munkája. Megtörtént a járófelület bogácsi kõvel való burkolá-
sa is. A kivitelezést Nagy József helyi vállalkozó végezte.
Az üvegfalakat Gál-Bandi Gáspár, az asztalosmunkát Kapros
Sándor noszvaji és Gál-Bandi Gáspár cserépfalui vállalkozók ké-
szítették. Utóbbi adománya volt a régi padok felhasználásával ké-
szült fogas és könyvespolc a gyülekezeti teremben. Nemes Berta-
lan felajánlásaként a fõbejárati, a templommal egy idõs tölgyfa ajtó
felújtásra került, amit a bükkzsérci Kis István és Báthory Frigyes
asztalosmesterek végeztek nagy szakértelemmel. Az oldalsó bejá-
rat akadálymentesítve lett.
A könnyebb megközelítés érdekében a padsorok végét megrövi-
dítettük, az orgona-karzat alatti tér leválasztásra került és új funkci-
ót kapott. A mennyezetre visszakerült modern formában a korábbi
csillagos motívum újra fogalmazva, jelzés értékkel, mintegy sugall-
va, hogy ragaszkodunk az õseink által létrehozott értékeinkhez.
Köszönjük a felújításban végzett munkát Lázár István és Pintér

Dániel mûszaki ellenõröknek és Tóth Márta pályázatírónak.
Az utóbbi 3 évben elvégzett felújítási és korszerûsítési munkála-
tok közel 113,5 millió Forintba kerültek, melyek nagy részét pályá-
zatokból tudtuk finanszírozni, de meg kell emítenünk a gyülekezet
helybenlakó és elszármazott tagjainak önzetlen adományait is,
mellyekkel hozzájárultak e nagy munka elvégzéséhez.
Istené legyen mindezért a dicsõség!
Bár még elõttünk áll, de hadd zárja a sort az a kiemelkedõ alka-
lom, melyen hálát szeretnénk adni mindezért Istennek, együtt ör-
vendezve a gyülekezethez tartozó családokkal. A 2021. július 10-
11-i hétvége bízunk benne, hogy emlékezetes és áldott alkalma
lesz az egész közösségnek.
Közösségünk megfelelõ infrastruktúrát mondhat magáénak az el-
telt negyedszázad fejlesztései révén. Ma már, Horváthné Fülöp Er-
zsébet személyében, egy adminiszrátor munkatárssal is rendelke-
zünk, valamint Hócza Gáborné látja el a harangozói feladatokat. A
Presbitérium minden tagja legjobb tudása és ereje szerint törõdik a
cserépi egyház dolgaival. Hála legyen érte Isten gondoskodó szere-
tetének. Problémáink elsõ sorban nem anyagi természetûek. Az
egykor több mint 1200 fõre épített templom kihasználtsága – ha-
csak nem ünnepélyes Istentiszteleti alkalmakról van szó – alig 5%.
A mai világban az elhívatott igehirdetésen túl a személyes meggyõ-
zés, a példamutatás, Isten Lelkének folytonos segítségül hívása, a
változatos színvonalas egyházi programok, a rétegek egyenkénti
megszólítása is szükséges, hogy ne törött cserép, „hanem porce-
lán és ép” legyen a közösség, amelynek minden munkáján nyilván-
valóvá válik Isten áldása. Ehhez kérjük az Úristen segítségét, hogy
újabb negyedszázad múlva utódaink méltóan tovább tudják majd
írni ezt a krónikát.
Függelék
Táblázat a születési anyakönyvekbõl 1731-tõl 1933. dec. 31-ig
1731-ben született 28 gyermek
1773-ban született 44 gyermek
„Ezek a számok beszélnek. Egy részrõl rámutatnak a gyülekezet

szép növekedésére évtizedeken keresztül, másrészt ijesztõbb ké-
pét mutatják 1930-tól a leépülés tüneteinek. 1930-tól kezdõdik a
népnek teljes anyagi leromlása, amely itt is mint általánosan magá-
val hozta a gyermektõl való félelem veszedelmes betegségét.
A következõ évek fogják megmutatni, hogy tényleg ez-e az iga-
zi oka a születések megfogyásának.” – írta Szakács Pál.37
1940-tõl már csak a megkeresztelések száma mutatható ki. Saj-
nos a fogyás tünetei realizálódtak.
1940-ben 42 gyermeket kereszteltek meg, 1950-ben 42 gyermek,
1960-ban 22 gyermek, 1970-ben 18 gyermek, 1980-ban 16 gyer-
mek, 1990-ben 13 gyermek, 1997-ben 5 gyermek részesült a ke-
resztség sákramentumában.
A XXI. századi összesítések még riasztóbbak: 2001-2005 között
54 gyermek, 2006-2010 között 37 gyermek, 2011-2015 között 47
gyermek, 2016-2020 között 21 gyermek neve szerepel a kereszte-
lési anyakönyvben. Ezek a számok nem pusztán a születések szá-
mának csökkenését jelzik, hanem a keresztelések elmaradását is.
37 Gyülekezeti irattár matricula. Szakács Pál gyûjtése
Táblázat a halálozási anyakönyvekbõl – elhunytak:
1790-ben 25 személy
1800-ban 16 személy
1820-ban 31személy
2001-2005 között 114 személy
2006-2010 között 95 személy
2011-nem 20 személy
2020-ban 20 személy38
Felhasznált irodalom
Ágoston István: Észak-Magyarország reformációja a XVI. század elsõ
felében. Theologiai Szemle, Budapest, 1998 2. sz.
Borovszki Samu: Borsod vármegye története a legrégibb idõkrõl a jelen-
korig. Budapest, 1909
Cserépfalui Egyházközség Irattára anyaga (protocollumok, matricák,
jegyzõkönyvek)
Csikvári Antal szerk.: Borsod mármegye, Budapest 1939
Mizser Lajos: 400 éves a cserépfalusi egyház Reformátusok Lapja. 1976.
XX.sz. 4.p.
Noszvaji matricula. Dr. Mizser Lajos gyûjtése
Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyûjteményének Le-
véltára anyaga
Román Ernõ: Az alsóborsodi s az õsrégi Borsod-Gömör-Kishonti egy-
házmegye története. Miskolc, 1926
Soós Imre: Az egri egyházmegyei Plébániák történetének áttekintése.
Szent István társulat, Budapest, 1985.
Szakács Pál cserépfalui történeti összefoglalása. 1934 (kézirat, cserép-
falui irattár)
Egei Andrásné egykori harangozó feljegyzései.
Ringhoffer Gergely orgonaépítõ feljegyzése.
38 Gyülekezeti irattár matricula. Zsirka László, Horváthné Fülöp Erzsébet gyûjtése
Úrvacsorai boros kancsó Úrvacsorai boros kancsó
4646 Úrvacsorai kehely Úrvacsorai kehely tokban
Ónkanna
Keresztelõ kancsócska keresztelõtállal
Úrvacsorai tál
Tartalom
Bevezetés ..................................................................................... 3
A Cserépfalui Református Egyházközség története ...................... 5
Cserépfalu reformációja ................................................................ 6
A gyülekezet curatorai (gondnokai) ............................................. 13
Gyülekezeti élet
a XVII-XVIII. században és a XIX. század elején ................ 16
Gyülekezeti élet a XIX. századtól ............................................... 18
Az orgona rövid története ............................................................ 22
A cserépi templomok története ................................................... 24
A templom leírása ....................................................................... 31
Gyülekezeti élet a XX. században .............................................. 34
Gyülekezeti élet a XX-XXI. század fordulójától napjainkig .......... 38
Gondnokaink ............................................................................... 39
Református közösség Bogácson ................................................. 39
Lelkipásztoraink .......................................................................... 39
Hitélet az ezredfordulón .............................................................. 40
Új lelkipásztor a gyülekezet élén ................................................. 41
Újabb változás a gyülekezet élén ................................................ 42
A cserépfalui egyházközösség napjainkban ................................ 43

Megáldja Kezed Munkáját

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Megáldja Kezed Munkáját

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Megáldja Kezed Munkáját

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Megáldja kezed munkáját!

A Cserépfalui református egyházközség

Készült a Petõ Nyomdában

A ma élõ cserépfalui gyülekezetnek is az a megtapasztalása, hogy

1 Ágoston István: Észak-Magyarország reformációja a XI. század elsõ felében. Theologiai

5 Borsod vármegye. Szerk.: Csíkvári Antal 1939 IV. Rész 17-18.

1731-1750 Etsegi János 1731. febr. 25-én jött be és itt lakott az

11 Cserépfalui Egyházközség Protocollum. Az ekklésiának fátumai. 44. p.

A gyülekezet curatorai (gondnokai)

Az 1850. évtõl a levert szabadságharc következtében az önkény-

1873-1876 Kósik Gergely

A régmúlt idõkben gondnok csak módos, köztiszteletben és meg-

Arról, hogy a gyülekezeti élet a XVII-XVIII. században milyen le-

Gyülekezeti élet a XIX. századtól

„4 harangja van az egyháznak.

Az 1916-17. évben a harangokat a világháború céljára elrekvirál-

22 Cserépfalui Egyházközség Protocollum

Az orgona 1879. január 12-én szólalt meg elõször a templomban

23 Soós Imre: Az egri egyházmegyei Plébániák történetének áttekintése. Szent István

A régi templom rakott mészkõfala elõtt a cserépi gyülekezet tagjai.

29 Sárospataki Ref. Koll. Tudományos gyûjteménye A. (XXXI.) 11.936./99.

30 Cserépfalui Egyházközség Protocollum

Beteljesült hát a szándék

Erre int a szentírás is,

Kik õsz hajjal álltok itten,

Beteljesült hát a szándék

Az építkezés a község minden lakójára hatalmas terhet rótt, de

32 Cserépfalui Egyházközség Protocollum

33 Cserépfalui Egyházközség Protocollum. Szakács Pál gyûjtése és szavai 1948

34 Cserépfalui Egyházközség Protocollum

Olykor végtelen áhítat fog el,

„Egy dolgot kérek az Úrtól,

Gyülekezeti élet a XX. században

A vers más verzió szerint a következõképpen hangzik:

E vers állítólag Zsindely István volt cserépfalui rektortól ered, aki

Református közösség Bogácson

Új lelkipásztor a gyülekezet élén

Köszönjük a felújításban végzett munkát Lázár István és Pintér

„Ezek a számok beszélnek. Egy részrõl rámutatnak a gyülekezet

37 Gyülekezeti irattár matricula. Szakács Pál gyûjtése

38 Gyülekezeti irattár matricula. Zsirka László, Horváthné Fülöp Erzsébet gyûjtése

4646 Úrvacsorai kehely Úrvacsorai kehely tokban

Keresztelõ kancsócska keresztelõtállal

A Cserépfalui Református Egyházközség története ...................... 5

Cserépfalu reformációja ................................................................ 6

A gyülekezet curatorai (gondnokai) ............................................. 13

Gyülekezeti élet a XIX. századtól ............................................... 18

Az orgona rövid története ............................................................ 22

A cserépi templomok története ................................................... 24

A templom leírása ....................................................................... 31

Gyülekezeti élet a XX. században .............................................. 34

Gyülekezeti élet a XX-XXI. század fordulójától napjainkig .......... 38

Református közösség Bogácson ................................................. 39

Hitélet az ezredfordulón .............................................................. 40

Új lelkipásztor a gyülekezet élén ................................................. 41

Újabb változás a gyülekezet élén ................................................ 42

A cserépfalui egyházközösség napjainkban ................................ 43

You might also like