A társadalom szempontjából az egyik legfontosabb hivatás az ókor óta az orvosi hivatás. Ha valakiben megszületik a döntés, hogy életét annak szenteli, hogy az emberiséget érő különböző kórságok számát megpróbálja minimalizálni, és megpróbálja az emberi életeket jobbá tenni, vagyis orvos szeretne lenni, számtalan ember felteszi neki a kérdést, hogy mégis milyen orvossá szeretne válni. Az én válaszom erre a kérdésre mindig az, hogy jó orvos szeretnék lenni. A jó azonban egy szubjektív fogalom, mindenki számára más jelenti a jót. Nagyon sokak számára a Doktor House, Doktor Murphy vagy éppen a Doktor Csont elnevezésű amerikai sorozatok szolgálnak példaként, őket definiálják jó orvosként, vagy éppen egy orvosi hivatást választó hozzátartozót, akire felnéznek. Én nem tartozom ezen emberek közé, az én családomban sosem volt egyetlen egészségügyi dolgozó se, illetve a fentebb említett kitalált karaktereket sem tekintem követendő példának. Számomra a jó orvos karaktere jóval emberibb, mint amit az amerikai filmipar bemutat. Számos több évtizede praktizáló orvos futószalagszerűen, rutinból látja el a betegeket, de mindeközben megfeledkezik az orvosi hivatás lényegéről, hogy nem gépeket, hanem embereket gyógyítunk, és minden ember más, ezért minden ember eltérő bánásmódot igényel. Számomra a jó orvos tisztelettel van erre, nem próbálja beskatulyázni az embereket. Az emberekkel való megfelelő bánásmód mellett, a kiégés elkerülése végett kiemelten fontosnak találom azt, hogy egy jó orvos élete során megtalálja a megfelelő összhangot magánélete és hivatása között. Ha egy orvos csak a munkájának él, és elfelejt kikapcsolódni, előbb-utóbb eljön az a pillanat, amikor már nem bírja tovább a sok megterhelést, mikor már egy felesleges tehernek érzi azt a munkát, amit annak idején hivatásnak választott, és ennek következtében kialakul a már említett futószalagszerű magatartás, rosszabb esetben öngyilkossághoz is elvezethet. Mindebből következik, hogy a hosszú munkákkal töltött órák után szakítson időt önmagára is. Mindezeken túl egy jó orvos szerintem nem csak a jelennel foglalkozik, hanem a jövővel is. Érdeklik őt az orvosképzéssel kapcsolatos változtatások, és kifejti egyetértő, vagy éppen kételkedő véleményét az adott módosítással kapcsolatban, hiszen fontosnak tartja azt, hogy a jövőben is számos jó orvos kerüljön pályára. Megpróbálja a szakmai tudását továbbadni a következő generációk gyermekeinek, de emellett felhívja a figyelmet arra is, hogy az egészségügyben emberekkel dolgoznak, és a sikeres gyógyítás érdekében kiemelt fontosságú a betegekkel való kommunikáció is, hiszen egyedül így tud kialakulni a megfelelő bizalom orvos és páciense között. Számomra egy jó orvos példát mutat magatartásával. Nem csak beszél az egészséges életmód fontosságáról és a káros szenvedélyek veszélyéről, hanem ő maga is ennek megfelelően éli az életét, és nem igaz rá a bort iszik, vizet prédikál kijelentés. Ezentúl megmutatja a páciensei számára, hogy ő is ember, hogy néha saját magát is nehezen veszi rá például a rendszeres testmozgásra, vagy egy diéta betartására, pont úgy, ahogyan az általa kezelt beteg is. Mindezek által képes példát statuálni és megnövelni a beteg bizalmát kezelőorvosában, hiszen látja, hogy egy hozzá hasonló, vele egy szinten álló ember ad számára tanácsokat, és nem érzi úgy, hogy a magas lóról beszélnek le hozzá. Egy jó orvos számomra nem csak a munkaidejében viselkedik orvosként, hanem a mindennapokban is. Nem csak akkor próbál segíteni az embereken, mikor rajta van a fehér köpeny és a névjegye, amire jó nagy betűkkel rá van írva, hogy doktor; hanem akkor is, mikor egy teljese hétköznapi tevékenységet végez. Például, ha egy jó orvos lemegy a sarki zöldségeshez káposztát venni a töltött káposztához, és meglát egy eszméletét vesztett embert, akkor nem sétál el mellette arra hivatkozva, hogy ő most éppen nincsen szolgálatban, és sietnie kell, mert a zöldséges mindjárt bezár; hanem megáll, és segítséget nyújt a beteg számára, amennyire csak tud. Számomra egy jó orvos, attól jó orvos, hogy nem próbál felsőbbrendűnek tűnni kezelései közben, nem érezteti a tudatlanság, tanulatlanság érzését betegeiben. Nem előítéletes, ugyan olyan kedvességgel, segíteni akarással kezel egy munkásembert, amilyennel mondjuk egy kitanult jogászt, tehát az egyenlő bánásmód elvét érvényesíti. Egy jó orvos, nem kell, hogy tökéletes ember legyen, hisz egy ember sem az, éljen, szórakozzon, de ne felejtse el, miért kapta a neve elé, hogy Dr. Akarjon is segíteni, ne pedig csak komor hangnemben halljuk tőle a rendelőben, hogy ,,Következőt kérem!”. Számomra nagyon közel áll a jó orvos definíciójához az a magatartás, amely a Patch Adams című filmben látható. Személyében nagyon szimpatikusnak találtam azt, hogy a komor, egyhangú kórházi hangulatot meg próbálja törni egyediségével és szórakoztató képességével, illetve az, hogy egy kis vidámságot és humort próbál belecsempészni a betegek életébe még akkor is, ha kollégái jól láthatóan másként viselkednek. Úgy éreztem, hogy végre sikerült a filmvászonra adaptálni egy olyan orvost, akit ténylegesen a betegeinek jóléte érdekli, és képes bármit megtenni értük. ,,Az érzelmi kötődés elkerülhetetlen, minden ember hatással van a másikra. Ne engedjétek magatokat elérzésteleníteni az élet csodájával szemben! Mindig az emberi test dicsőségének áhítatában éljetek! Higgyétek el, hogy ez a lényeg, nem pedig a címek hajhászása, mert a cím egyáltalán nem minősíti az embert” – hallható ezen idézet a már említett filmben, és véleményem szerint tökéletesen összefoglalja azokat a legfontosabb indíttatásokat, amelyeket egy jó orvosnak éreznie kell. Ez az idézet tartalmazza azt, hogy az orvosoknak minden egyes emberre, mint megismételhetetlen csodára kell tekinteniük, s számomra ez a legfontosabb mind közül. Az, hogy egy orvos évekkel azután, hogy pályáján van, még mindig rá tudjon csodálkozni az emberi test szépségére, és szeretettel végezze a munkáját, ugyanis, ha valaki élvezi azt, amit csinál, az a munkáján is meglátszik. Mindezek alapján úgy gondolom, hogy egy jó orvos legfontosabb tulajdonsága a szenvedélyesség.