Ez a költeménye 1905-ben keletkezett és 1906-ban jelent meg az Új versek című kötetében a magyar

Ugaron ciklusban.

A vers két folyó motívuma köré épül, amik a lírai én szemszögéből vannak bemutatva (Tisza-
Gangesz). Nagyon rövid és tömör vers, amiben ezt a két folyó egymás teljes ellentéteiként jelenít
meg, ezzel kétpólusúvá téve a verset.

Műfaját tekintve dal, típusa szerint pedig idő-és értékszembesítő költemény.

Témája az álmodó ember és az őt akadályozó környezet ellentéte, aminek a középpontjában a lírai én

élethelyzete, lelkiállapota áll, amit a látomásos képalkotás és metaforikus kijelentésekből is
érezhetünk.

Hangulata kiábrándult, csalódott.

A vers fő kifejezőeszközei: halmozás, fokozás, metafora, inverzió (megtöri a közlések normális rendjét
pl. Jöttem a Gangesz partjairól; A Tisza-parton mit keresek?), szinekdoché és költői kérdés

Címe megtévesztő, hiszen tájversre számítunk, de az olvasás közben derül ki, hogy nem az, hiszen
Ady már az első sorral rácáfol. És valójában ezzel a címmel nem a Tiszára, hanem egész Mo.-ra utal.
Vagyis egy résszel jelöli ki az egészet. (szinekdoché) Valaki emlékszik, hogy ez melyik szókép?

Szerkezetileg 2 egységből áll

1.vsz.: Gangesz partja, ahol kellemesen töltötte el az idejét a lírai én, álmodozott. A folyó képéhez a
legbensőbb lelki tartalmait társítja. A meseszerűség hangulatát árasztó könnyed, légies szavak (szív,
harangvirág, finom remegések) mintha azt fejeznék ki, hogy a költészet őshazája a Gangesz partján
van így a költőnek is ott lehet csak az otthona, ugyanis úgy érzi, hogy a jelenlegi környezete (a Tisza-
part) gátolja a tehetsége kibontakozását, akadályozza az önmegvalósítást és a legbensőbb értékei itt
pusztulásra vannak ítélve. Jelképe lehet: magyarság eredete; gazdaság-magas kultúra utalhat a
fejlettségre; lelki tisztaság, szentséggel való kapcsolatot  Gangesz a rituális mosdás helye.

2. vsz. teljes ellentéte az elsőnek, a jelen értékvesztett világát mutatja be, ahol a külső és belső
szemben áll egymással. A jelen, az a világ, amiben Ady kénytelen élni. Fokozásos felsorolás 3 soron
keresztül  állítmánytalan mondatok (mondatértékű szavak), ami által kihagyásos beszéd jön létre,
amellyel Ady a feudális Mo.-ra utal. A felsorolásból érezhető, hogy a Tisza part olyan hely, ahol
minden csupa kiábrándító barbárság, egy érzelmileg silányabb és ridegebb világ (durva kezek, lárma,
fokos, sivatag).

A versben megjelennek az alföld jelképei mint például: Ugar, Hortobágy, gémeskút, malom alja 
szinte ugyanazok a szavak amit Petőfi használt a tájverseiben, csak annyi különbséggel, hogy itt nem
pozitívumként szerepelnek pl. gémeskút: Petőfi kedvesen és szeretettel ír, addig Adynál a
civilizálatlanság, elmaradottság szimbóluma vagy a malom alja: ahol régen a gazdák őrletés közben
megvitatták a falu dolgait, Adynál pedig valószínűleg az ostoba szócsépelés, felelőtlen politizálgatás
jelképe lett; fokos(baltafejű bot) szó ami itt fegyvert jelent, és így a brutalitás, erőszak jelképe.

Megfigyelhetjük a költői kérdést az utolsó sorban, ami elkeseredettséget és indulatot fejez ki. Mintha
azt kérdezné magától, hogy mit keres ezen a szörnyű helyen, hiszen költőként az igazi otthona a
Gangesz partján lenne.

Itt pedig összegyűjtöttem pár ellentétet, ami a versben található.

A vers fogadtatása, hatása Ady kortársaira eleinte nagyon negatív volt, nagy felháborodást váltott ki.
Rejtő Jenő a Budapesti Hírlap főszerkesztője az 1908-as cikkében a következőként reagált a verse.
Később azonban akadtak olyanok, akik megértették a költőt, ilyen volt Móricz Zsigmond, aki 1927-
ben ezt írta a Nyugatban.

álombakó=álom hóhérja=álomölő

egzotikum: különös idegenszerű

inverzió: szórend eltér a szokásostól, a nyomatékosítás vagy költői hatás fokozásaként

Dal: rövid lírai műfaj, ami egyszerű érzelmeket fejez ki dallamos formában