Film: Világok arca: Baraka (96 perc, amerikai, 1992. R.

: Mark Magidson, Ron Fricke)

A filmről: A baraka szó szufi szó, sok nyelvben megtalálható. Jelentése: áldás, életesszencia,
létértelem, lélek, melyből az evolúciós folyamat elindul. Csupán egy igazi kérdés létezhet: bolygónk
és a rajta élő ember kölcsönhatása. A baraka a dolgok legbelső lényegére világít rá.

A tér- és idősíkok ellentétei: A film 6 kontinens 24 ország 69 színhelyére kalauzol el - Japántól

Kenyáig, Tanzánián át Kaliforniáig - a Föld lehető legkülönfélébb helyeire. A térbeli és időbeli utazás
hatalmas ellentéteket feszít egymásnak, egyszerre borzongat és gyönyörködtet. Egyrészt a
fényképszerűen felvonultatott tájak, eltérő emberi kultúrák és vallások ütköznek, másrészt az ősi,
tiszta világ és a mai, sérült, túlzsúfolt világ kelt feszültséget e lenyűgözően megjelenített alkotásban.
Az emberi civilizáció újfajta megközelítésből kerül nagyító alá, a párbeszéd nélküli ábrázolásmód még
inkább érzékelteti, hogy mi, emberek közel sem vagyunk tökéletesek.

A valós lét értékei: A misztikus kalandozás során a világ szívfájdító szomorúsága kerül előtérbe -
miközben rádöbbenünk a valós lét igazi értékeire.

Nemcsak arról szól, amit látsz, nemcsak az a fontos, amit értesz; az érzékek viharában találod magad,
amint lélegzetelállító hanghatások közepette átsuhansz az egész világon...

A film folytatása: Samsara (2011). A szó jelentése szanszkrit: ’a lét örök körforgása, újjászületések
láncolata’. A filmet 70 mm-es filmre vették fel, a világ 25 országában. A filmben nagy szerepet kap az
ún. time-lapse technika.

Time-lapse: fotózási technika, amikor a hosszú idő alatt felvett képeket utána rövid idő belül
lejátsszák. A nézőben az idő múlásának érzetét kelti, ezért nevezik az idő fotózásának is. Maga a
terminus is ezt jelöli: az idő múlása. John Ott találmánya, 1956-ban Walt Disney Az élet titka című
filmjében debütált.

A Samsara nem narratív dokumentumfilm, képsorai pedig nem egy történetet mesélnek el, sokkal
inkább betekintést adnak a világba, megismertetnek annak szép és kegyetlen oldalával egyaránt. Az
alkotók tudatosan törekednek rá, hogy elkerüljenek egyfajta nézőpontot, ehelyett hagyták, hogy a
képek vezéreljek őket, és hogy a végén ezek alapján szőjék egybe a szálakat. A helyszínek
változatosak, elkísérnek ipari zónába, szent helyekre, katasztrófa sújtotta övezetekbe, városok
sűrűjébe, börtönbe és természeti csodák közé. Mindvégig nagy szerepet kap a körforgás, a
visszatérés motívuma, ezt erősíti meg a film elején és végén szereplő keleti táncosnő is.

A film főbb helyszínei

Angola – Epupa vízesés

Brazília – Divina Salvador templom (São Paulo)

Etiópia – Mursi falu (Omo völgy)

Franciaország – Versailles-i kastély, Mont Blanc, Olivier de Sagazan (Párizs)

Fülöp-szigetek – Cebu Tartomány, Fogvatartási és Rehabilitációs Központ (Cebu)

Ghána – Kane Kwei koporsóbolt (Accra)

India – Thiksey monostor (Ladak)

Indonézia – Kawah Ijen kénbánya (Jáva)

Japán – YK Tsuchiya Shokai bábugyár, Lotte Kasai Golf (Chiba)

Kína – Tagou Harcművészeti iskola (Zhengzhou), Peking, Sanghaj

Mianmar – Bagan

Namíbia – Naukluft Nemzeti Park (Sossusvlei)

Törökország – Mt. Nemrut Nemzeti Park (Adiyaman)

USA – Hunt's Mesa, Monument Valley (Arizona), Kilauea vulkán (Hawaii), Ninth Ward (New Orleans)